56. évfolyam
2008. december
Ára 40 dinár
Köszöntő Képzeljétek, Ausztráliában hamarosan kezdődik a nyár! Míg mi itt melegszünk bent a kályhánál, előkeressük a kesztyűt, sálat és hógolyózunk, addig a déli féltekén – így Ausztráliában is – épp a fürdőruhát és a búvárszemüveget keresgélik, mezítláb szaladgálnak a forró homokban, és ha kedvük támad, még úsznak is egyet. Ez azért lehetséges, mert, mint tudod, a Föld gömbölyű. A fölső részét északi féltekének, az alsót déli féltekének nevezzük. Európa az északi féltekén található, míg Brazília vagy Ausztrália a déli féltekén. A két félteke éghajlata között ellentét van: míg az egyiken tél van, a másikon nyár. Valójában a Nap egyenletesen sugározza melegét, a Föld azonban, miközben a Nap körül kering, váltakozva hol az északi, hol a déli féltekét fordítja közelebb a Naphoz. Gyermekkoromban sokszor elképzeltem, milyen is lehet egy CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
nyári karácsony. Pancsolunk-e a medencében és fagyizunk, majd bemegyünk a karácsonyfa köré és elénekeljük a Mennyből az angyalt? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a karácsony hangulatához már nélkülözhetetlen a kinti hideg, a jégvirágos ablakok, a zúzmarás fák, a hó, a füstölgő kémények és a szegfűszeges narancs illata. Csilla * Minden olvasónknak, a szülőknek és a pedagógusoknak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! * A karácsonyi rajzpályázat nyertesi – akik 1-1 szép mesekönyvet nyertek – a következők: Romić Márta, Szabadka; Bognár Georgina, Orom; Bús Viola, Magyarkanizsa; Vukov Johanna, Szabadka; Csabai Márk, Zentagunaras; Bagi Viktória, Magyarkanizsa; Kancsár Viktor, Szenttamás; Király Adrián, Péterréve. Gratulálunk!
Rajzpályázatok A tűz – Az ősember és a tűz – Tűzoltók munkában – A napszekér (A görög mitológia szerint a Nap nem más, mint egy óriási szekér, amely reggeltől estig végiggördül az égen. Bakján maga a Napisten ül, hajtja a szekeret húzó lovakat.) – határidő december 20. A macska – Puff és Muff (lásd a 12. oldalt) – Az én macskám Macskameséket is írhatsz. Ültess fát! Készíts róla fotót, küldd el és nyerhetsz egy szép könyvet.
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Diana (14–15., 23. o.), Belec S. Anikó (3., 6–7. o.) MÉZESKALÁ CS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Kókai Péter n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Karácsonyéjszaka Ezüstjét a hóra szórva kel a hold... lenéz... Könnyű árnyat dob a hóra tető, kerítés.
Hombár, fürdő lenge árnya az udvarra les. Az ég, mintha körben állna, ezüstös-tejes.
Felhő fut. A fiatal fagy érik a havon. Szikrát vet a hold a vastag nyírfaágakon. Konsztantyin Fofanov Eörsi István fordítása
3
Szent Miklós
jótéteményei günk ugyanannyi mérővel szállítani a császár magtárába! – Csak tegyétek, amint mondtam – feleli a püspök. Akkor a hajósok valóban úgy is cselekedtek, amint Szent Miklós rendelte. Mikor Róma felé menvén a császári hajók, az égből fényes angyali seregek vették körül a hajókat, és minden hajóra ugyanannyi mérő búzát hordoztak nékik, mint amennyit a püspök kívánságára a kikötőben hagytak. Szent Miklós pedig Mira városában kiosztotta a búzát, kinek-kinek szükséglete szerint, és két álló esztendeig elegendő volt az mindenkinek, nem csupán eledelül, hanem vetésre is. Sinkó Veronika válogatása alapján
Történ valamikor, hogy egynémely hajósok nagy veszedelembe jutottak a tengeren. És szorongattatásukban imádkozni kezdtek Szent Miklóshoz: – Miklós püspök, Isten szent szolgája, hahogy úgy igazak ama dolgok, amit felőled hallottuk, segélj meg minket, szegény hajósokat. És ahogy ők elmondták emez imádságot, a viharos felhők közül az egyik felhőn látni vélték Szent Miklóst, ki is a törött árbocot kezével tartá, és kivezeté őket a viharos tengerből, egy szerencsés kikötőbe.
* Gazdag és jámbor szülők gyermeke volt Szent Miklós, ki született Patara városában, Kis-Ázsiában. Atyjaurát Epipharésznek, anyját pedig Johannának nevezték. Mikós pedig megszületvén, mindjárt az első napon bizonyságot tett felőle, mely különös kedveltje Istennek. Mikor betették a teknőbe, hogy feresztenék, ő bizony felállott abban, ma született csecsemő létére. Hogy pedig ifjúemberré vált, és kolostorba vonult, erősen töprenkedett is magában, miképpen fordíthatná teméntelen vagyonát nemcsak emberi hivalkodásra, hanem Istennek dicsőségére.
*
4
Az időben igen nagy ínség látogatta meg Mira városát, ahol éppen Szent Miklós volt a püspök. Senkinek nem volt már betévő falatja sem. Hallván pedig a szent püspök, hogy búzával rakott hajók futottak be a kikötőbe, nyomban odasietett, és mondá a hajósembereknek: – Atyámfiai, adjatok minden hajóról legalább száz mérő búzát, különben éhen veszünk mind egy szálig! De felelték a hajósok: – Hogyan merészelnénk azt tenni, atyánk, holott megméretett a búza Alexandria kikötőjében, és a mi kötelessé-
Szómagyarázó jámbor = szelíd feresztenék = fürösszék, megfürdessék teméntelen = sok szorongattatásukban = nagy bajban hahogy = ha segélj = segíts ínség = szegénység hallván = azt hallva, hallotta
5
Karácsonyi mondóka Karácsony első napja van, köszönt és minden jót kíván egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony második napja van, köszönt és minden jót kíván két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony harmadik napja van, köszönt és minden jót kíván három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony negyedik napja van, köszönt és minden jót kíván négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony ötödik napja van, köszönt és minden jót kíván öt szélkakaska, négy nyafka macska,
6
három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony hatodik napja van, köszönt és minden jót kíván hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony hetedik napja van, köszönt és minden jót kíván hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony nyolcadik napja van, köszönt és minden jót kíván nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.
7
Karácsonyi mondóka Karácsony kilencedik napja van, köszönt és minden jót kíván kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony tizedik napja van, köszönt és minden jót kíván tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony tizenegyedik napja van, köszönt és minden jót kíván tizenegy táncos tarka úrnő, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány,
8
nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán. Karácsony tizenkettedik napja van, köszönt és minden jót kíván tizenkét ugra-bugra úr, tizenegy táncos tarka úrnő, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla tiszta hó, hat tyúkanyó, öt szélkakaska, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle és egy csíz a csupasz körtefán.
Népszokások
A karácsonyról A karácsonyi hiedelmek és szokások rendkívül sokrétűek voltak. A férfiak és a legények betlehemeztek, a gyerekek kántáltak, köszöntötték a karácsonyt, a pásztorok sorra járták a házakat a termékenységet biztosító vesszőnyalábokkal... A betlehemesek a középkorra visszavezethető egyházi eredetű misztériumjáték-maradványok őrzői. A kántálók énekkel köszöntötték a ház lakóit. Mikor valamely házhoz értek, egy közülük beszólt az ablakon: „Kell-e kenteknek angyali vigasság?” Ha kellett, a gyerekek elkezdték énekelni az ablak alatt: „Mikor én kisgyerekcse vótam, juhok után jártam...” A pásztorok szerepeltetése a karácsonyi ünnepkörben nem véletlen. Különös erővel voltak felruházva. Úgy vélték, az általuk házról házra hordott vesszők és köszöntők elősegítik a következő év állatszaporulatát és az állatok egészségét. Karácsony és újév között jártak a regölők. A regölés termékenységvarázsló, párokat összebűvölő és nem utolsósorban adománygyűjtő célzattal keletkezett ősi szokás. Több
fiúból vagy legényből álló csapat állít be a házakhoz. Engedélyt kérnek a regölésre. Ha nem kapják meg, lármával és a kezük ügyébe kerülő tárgyakban kárt téve vonulnak tovább, vagy egyszerűen a bőség ellenkezőjét kívánják. Például: Egy csibéjük legyen, az is vak legyen! Ha viszont engedélyt kapnak, elkezdik éneküket, melyet lármás zeneszerszámokkal kísérnek. Láncos bottal verik az ütemet, sípolnak, dobolnak... Kósa Csaba nyomán
Stefán Tímea 3. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Sulc Krisztián 3. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Romić Béla 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Újvidék
Angol népköltés Tarbay Ede fordítása
9
A karácsony (Részlet) A karácsony istállószaggal érkezett. Tanítás után elvonultunk a lovak és tehenek farához tanulni a pásztorolást, a betlehemezést, a regölést. Nem kérdeztük, szabad-e. Karácsony estéjén, december 24-én felkötöttük kócszakállunkat, fölvettük kifordított kucsmánkat, kifordított birkabekecsünket, furkósbotunkra láncot szögeltünk, kinyitottuk az ajtót, és behasaltunk a karácsonyfa alá. Kócszakállunkon átkiabálva hadartuk a régóta ismerős mondatokat. Nem kellett érthetően mondani, úgy is tudták a háziak. A macskák fölmenekültek az ágyra, a gyerekek visítoztak, az öregek mosolyogtak. Amikor az öreg, a harmadik pásztor, fölállított bennünket a „Keljetek, pásztorok, keljetek örömre” dallamával, mi elmeséltük vágyas álmainkat olyan hosszú kolbászról, aminek egyik vége a Dunába, a másik a Tiszába ért, meg a sonkáról, szalonnáról.
10
Pénzt kaptunk csupán, és összevesztünk az osztozkodáson néha. Akkor még a pénz nem volt több tíz-húsz forintnál. De milyen jó volt bolondozni érte, és mennyire nem a pénz volt az érdekes! Szokásaink nemcsak őseink szokásairól vallottak, hanem a világról való gondolkodásunkról is. Most tudom, hogy a regölés szokása a csillagok négyezer évvel ezelőtti állását jelzi. A regölés környékünkön a leghíresebb, mert a legrégibb. István király mögül ered. De csak úgy maradhatott fönn, ha kereszténységgel álcázták. „Eljöttek, eljöttek Szent István szolgái, régi szokás szerint szabad megtartani.” Rossz bakancsainkkal mégis az ezeréves ősök nyomában lépkedtünk. „Haj, regő rejtem!” Ezért neveztek minket regösöknek. És mi sem tudtuk, mit jelent. Áténekeltük magunkat a boldogságba, révedeztünk az örömben. Sejtelmek mozdultak bennünk, mikor ezt énekeltük:
Ahol keletkezik egy ékes nagy út, amellett keletkezik egy halastó-állás. Haj, regő rejtem, regő rejtem! Azt is felfogá az apró sárocska, arra is rászokik a csodafiú-szarvas. Haj, regő rejtem, regő rejtem! Noha kimennél, uram, Szent István király, vadászni, madarászni, de ha nem találnál sem vadat, sem madarat, hanem csak találnál csodafiú-szarvast. Haj, regő, rejtem, regő rejtem! Ne siess, ne siess, uram, Szent István király, az én halálomra! Én sem vagyok vadölő vadad, hanem én is vagyok az Atyaistentől hozzád követ. Haj, regő rejtem, regő rejtem! Homlokomon vagyon
felkelő fényes nap, oldalamon vagyon árdeli szép hold, jobb vesémen vannak az égi csillagok. Haj, regő rejtem, regő rejtem! Szarvam vagyon, ezer vagyon. Szarvam hegyin vannak százezer sövények, gyullaszlag, gyullaszlag, holtatlan alusznak. Haj, regő rejtem, regő rejtem. Mennyi megfejthetetlen szó, csoda! Mi meg énekeltük, nem gondoltuk az értelmét, talán azért volt olyan csodálatos. A négyezer évvel ezelőtti égbolt csillagai. Most csillagokat álmodom ágyam fölé. És hull a hó. Pásztor voltam valamikor. Ágh István
11
Hogy volt régen?
Kicsi mese
Puff és Muff Nataša Tanska meséjében két macskáról van szó. Hogy milyen ez a két macska? Puff szőre vörös, Muffé pedig fekete. Elhatározták, hogy leírják, mit csinálnak a héten. Íme a hétfői történet:
Amikor én kislány voltam, ruhát varrogattam. Amikor én fiú voltam, csúzlikat faragtam.
Hétfő Ma megtanultuk, hogyan kell a szőrünket felborzolni. Muff sokkal ügyesebben borzolja a szőrét, mint én. – Ugyan hogy csinálod? – kérdeztem tőle. – Az nagyon egyszerű – felelte. – Csak egy kutyára kell gondolnod. Gondolsz már? – Igen – feleltem. – De hiszen egy cseppet sem borzolódik fel a szőröd! – kiáltott Muff. – Melyik kutyára gondoltál tulajdonképpen? – Miska Bobbijára – feleltem. – Te buta! – nyávogta Muff. – Az nem jó. – Miért? – kérdeztem. – Mert Bobi nem igazi kutya – nevetett Muff. – Fából van!
Koncz Edina 5 éves óvodás, Péterréve
Vuković Barbara 3. osztály, Magyarkanizsa
12
Amikor én kislány voltam, vasaltam a sálam. Amikor én fiú voltam, edzettem a vállam. Amikor én kislány voltam, ruhát teregettem. Amikor én fiú voltam, sárkányt eregettem. Amikor én kislány voltam, kérdeztem, de mennyit. Amikor én fiú voltam, nem értettem semmit.
György Károly 3. osztály, Orom
* Ha kíváncsi vagy a folytatásra, rajzold le a két macskát, és küldd el a Mézeskalácsnak. * Találj ki te is macskatörténeteket! Úgy írd le, mintha te lennél a macska!
Amikor én kislány voltam, babákat etettem. Amikor én fiú voltam, karddal verekedtem.
Nagy Bandó András Sörös Dénes 6 éves óvodás, Péterréve
13
A barátság a legfontosabb Volt Jánoskának egy fehér pöttyös piros labdája. Sok mindent tudott ez a labda: gurulni, ugrani, falról visszapattanni, s ha megpenderítette, még forogni is tudott, mint valami búgócsiga. Éjjelente egy piros hálóban aludt, amely ott lógott a játékpolc oldalán. Most éppen játszottak: Jánoska és a labda. Azt játszották, hogy Jánoska jó messziről célba vette az eperfa törzsét, és nekidobta a labdát. Ha eltalálta, a labda visszaugrott hozzá. Ha nem – mert sajnos ez is előfordult –, eliramodott messzire. Egy idő után persze megunták ezt a játékot: Jánoska is, a labda is. A legjobb játékot is megunja egyszer az ember, és mást akar – valami újat. Magasra kezdte hát dobálni a labdát, és közben azt kiabálta: „hopp-hopp”, mert ideillő verset nem tudott. A labda röpült, röpült, és röptében mindig kilátott az utcára. Egyszer nyilván olyat láthatott, ami megtetszett neki, mert fogta magát, és a kerítés túlsó oldalán esett le. Jánoska már éppen szaladni készült a kapu felé, hogy visszahozza a szökevényt, mikor a labda nagy ívben visszarepült. Jánoska nem sokat gondolkozott, felkapta, meglendítette, s a labda már röpült is vissza oda, ahonnan jött. Nem telt bele egy másodperc se – újra megjelent. Ez aztán a jó játék! Jó, jó... de egy idő múltán Jánoska ezt is megunta. – Gyere már be! – kiáltott át a kerítésen, mert tudta, hogy a labda nem magától tér vissza, hanem valaki visszadobálja. Csak azt nem tudta, ki. A kapu kisvártatva megnyikordult, és gesztenyehajú kisfiúfej kukkantott be a résen, vidáman körülnézegetve. Jánoska kíváncsian figyelte, de nem szólt. A kisfiú belépett, becsukta az ajtót, majd kezét hátratéve megállt, és fejét barátságosan
14
félrebillentette, mint valami kiskutya. Mókás gyereknek látszott, Jánoskának egyszeriben megtetszett. – Nekem is van labdám, de csak otthon – mondta a fiú. – Nekem másik labdám is van, meg két karikám és még sok mindenem – hencegett Jánoska. Nem mintha bántani akarta volna a fiút, csak mert így szokás. – Megmutassam? – Én tudok egy olyan játékot, amihez nem kell játék. Tudsz békázni? – Nem. – Na, ide süss! – A kisfiú leguggolt, tenyerét
maga elé tette a földre, és arra támaszkodva, guggolva nagyokat ugrált, s azt mondogatta közben: – Kvá-kvá, brekeke! Jánoska majd megpukkadt, úgy nevetett. Ő is leguggolt, és most már együtt ugráltak, brekegtek, nagyszerűen mulattak. Azt hihette volna az ember, hogy ezt már igazán nem lehet megunni: de nem így történt. Megunták – meg bizony. Jánoska beszaladt, és kihozta a két karikáját. Mami kinézett, meglátta az idegen gyereket, és kijött. – Hát te, kisfiam – kérdezte –, honnan jöttél?
– A Kún-házból, néni, kérem. – Jaj, Mami, ha tudnád! – vágott közbe Jánoska buzgón. – Az úgy volt, hogy a labdám kiesett, és ő mindig visszadobta, mikor kidobtam, és tudod, hogy kell békát játszani? Ide süss! – Te vagy a Gáborék gyereke? – kérdezte Mami. – Én. – Mi is a neved? – Bandi. – Az én kisfiam meg Jánoska. Mutatkozzatok be. Hát csak játsszatok szépen – mondta aztán Mami. – Ha megéheztek, gyertek be, kaptok uzsonnát. Jánoska nem sokkal később beavatta Bandit a manó titkába. Pedig az olyan nagy titok volt, hogy még eddig senkinek se mondta el. Mi okozta, hogy Bandinak mégis elmondta? Azt hiszem, én tudom: úgy érezte, hogy Bandi meg fogja érteni. Hogy érdemes neki elmondani, mert azt fogja mondani: „hűha!”, és Jánoska büszke lesz. Megoszthatja vele a manó titkát, és – ha úgy hozza a sor – megoszthatja vele magát a manót is, közös manót csinálhatnak, hiszen Bandi is elhiszi a manót. Aminthogy el is hitte. Összedugták a fejüket, s Jánoska felbuzdulva elmondott mindent. És nagyon szerette ezért Bandit, hogy elmondhatott neki mindent. Bandi is sokat mesélt, és rengeteget játszottak, és jót ettek, és minden nagyszerű volt. Azt hiszitek, nem sok történt ezen a délutánon? Vagy nem történt semmi fontos? Tévedtek. Ez nagyon jelentős délután volt. Jánoska ekkor ismerte meg életének első barátját. Sebők Éva
15
Marék Veronika
Barkács
Anyagszükséglete: fonal, zsinór. Elkészítése: A babák feje 1-1 kisebb pamutgombolyag. Janka haját az ábra szerint rögzítjük, fonjuk, majd feltekerjük (1. és 2. ábra). Testét úgy készítjük, hogy a fonalat a kezünkre tekerjük, majd onnan lehúzva két helyen elkötjük (3. ábra). Karja vastag zsinór, amit a fej és a test között rögzítünk. Jani teste szintén a 3. ábra alapján készül, de a lábánál felvágjuk a fonalat, két részre szedjük, majd fonjuk. Az inget és a nadrágot díszíthetjük. Karját a mellén keresztben áthúzva készítjük.
16
Zoli legjobb barátja
Jani és Janka
17
„Ahány ember, annyiféle csodálatos világ” Bródy János Azért jó gyereknek lenni, mert játszhatok. – Domanić Dalibor, 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Baka Andrea 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Kovács Virág 6 éves óvodás, Ada
Azért jó gyereknek lenni, mert jobb tanulni, mint dolgozni. – Sziveri Dániel, 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Nagy Mélykúti Anita 6 éves óvodás, Zenta
Vannak olyan gyerekek, akik várják, hogy felnőjenek, de én szeretek gyerek lenni! – Molnár Andor, 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka Molnár G. Klaudia 6 éves óvodás, Zenta
Andruskó Henrietta 5 éves óvodás, Pecesor
18
Péter Emese 5 éves óvodás, Péterréve
Kovács Róbert 4 éves óvodás, Péterréve
Sörös Andor 3. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Seres Szandra 4 és fél éves óvodás, Péterréve
Rajcsányi Nazmija 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
19
Fél-rossz gyerek Nem titok a neve egyáltalán, csak azért nem mondom meg, mert mindenki így szólítja úgyis: ő az oka, nem bánja! A név még kisdobos korából származik, amikor egyszer jóságról, rosszaságról esett szó. Az illető kijelentette, hogy rossz gyerekkel nem barátkozik, mert árulkodni, verekedni, a házakba becsöngetni és utána elszaladni nem szeret. A jó gyerekek meg többnyire unalmasak. Úgy, hogy ő egy olyan fél-rossz gyereket szeretne barátnak. Így maradt rajta a név, de valahogy illik is rá. Megmutatom például a legutóbbi dolgozatát. Budapesten, a Zugló nevű kerületben lakik. Fél-rossz gyerek barátom dolgozatát szóról szóra lemásolom. „Az utcát, ahol lakom, Jávor utcának hívják. Úgy hogy nincs mit kutatni a jelentésén. Azért a Növényhatározóban megnéztem, milyen is a jávorfa, mert eddig fogalmam se volt, az biztos. Híres ember nem lakik a környékünkön (majd én leszek az, ha felnövök). Illetve híres ember az orvosunk, legalábbis nekem az. Kiskoromtól kezdve sok injekciót szúrt már belém, de sose bőgtem, nem is fájt. Nem mintha én hős lennék, hanem mert a doki egy jó dolgot kitalált. Van egy gyönyörű kutyája, bernáthegyi, díjnyertes. Az érem ott is lóg a nyakörvén, meg még egy csepp kis táska, benne tantusz és a telefonszám. Hogy ha elveszne az Aida, és valaki megtalálja, telefonon értesíthesse a dokit. A kutya már többször is
20
elveszett, egyszer éppen tőlem szaladt el. De akkor még nem is voltam iskolás. Igaz, most is Aida az erősebb, pedig már ötödikes vagyok és úttörő! Szóval a dokinak az a módszere: aki nem sír injekcióadás idején, az elviheti sétálni az Aidát. Ez szerintem olyan okos dolog majdnem, mint egy találmány. Miután az utcánk nevezetessége ezzel véget ért, elhatároztam, hogy szétnézek távolabbi tájakon, például a 72-es troli vonalán, egészen a végállomásig. Per-
Bicskei Zoltán 3. osztály, Magyarkanizsa
Győrfi Tihamér 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
sze, tudom én, hogy nem ott van a világ vége! Jártam én már sokfelé az országban, meg még külföldön is egyszer. Prága, Csehszlovákia fővárosa gyönyörű. Ezt anyukámék mesélték, mert én csak a feketerigóra emlékszem. Rengeteg lakott a kertben, és olyan szelídek voltak, hogy az egyik megcsípte a kezem, mert egyszerre nyúltunk a hullott ringlóért. Szóval még elég kicsi lehettem akkor. A 72-es trolin is jártam már nemegyszer, de mindig anyukámékkal. Felfedezni családostul nem lehet! Így egyedül figyelhettem a tájat, a Hősök tere a
legszebb szerintem. A hét vezér úgy üli meg a hét érclovat, hogy a cowboyok se jobban! Tovább már nem figyeltem a tájat, mert sok dolgom akadt. Fölszállt egy néni, és én átadtam neki a helyem. Máshol is volt üres hely a trolin, de én mégis átadtam. Egy bácsi ezért rögtön megkért, hogy lyukasszam ki a jegyét, ha már ilyen udvarias gyerek vagyok. Ez igazán jó ötlet volt, mert attól kezdve mindenkinek fölajánlottam, aki csak fölszállt. Az a jegyharapó igazán remek kis készülék! Sajnos, sok ember bérlettel utazik, így visszafelé munka nélkül maradtam. Ezért egy pólyással foglalkoztam a továbbiakban. Igaz, nem is volt pólyában, csak olyan kicsi volt és folyton nyafogott. Pont előttem ült a mamája karján, hát beszélgetni kezdtem vele. Azt kérdeztem tőle: hogy vagy, baba? Más nem jutott eszembe, de úgyis mindegy, nem tudott még beszélni az illető. Mindenesetre abbahagyta a nyafogást és kapkodott felém. Engedtem, hogy megfogja a fülemet; kicsit nyálas volt a keze. Hallottam, hogy valaki megjegyezte, milyen jó, hogy elhallgattattam a bőgőmasinát. Aztán leszálláshoz készülődtem. Egy néni szintén. Megkérdezte a vezetőtől, hogy hol van az olasz követség. A vezető nem tudta, szerencséje volt a néninek, hogy én ott voltam éppen. Mondtam, bízza csak rám magát, én is ott szállok le, majd elkísérem. Úgy vettem észre, az egész közönség nagyon csodálkozott. Egyelőre ennyit tettem meg felfedező utamból. Nem is volt rossz, mondhatom.” Nagy Katalin
21
Félős mese
Juhász Attila 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Borbély Hajnalka 2. osztály, Emlékiskola, Zenta
Tavi tél
Zöld buborék és kék buborék és piros buborék és zöld béka; tavi madarakkal az ősz kapuján át nyárba repültek a nagy gólyák; kicsi cinegékkel, a nádi verébbel
Horváth Andrea 2. osztály, Bácsföldvár
22
a békák fáznak a tó partján; belemerevedtek a tél hidegébe a nagy hullámok, a sok buborék, kék buborék, piros buborék, zöld béka. Nyulász Péter
Sambert Gergő 5 éves óvodás, Zenta
Két kisfiú, Sura meg Petya magukra maradtak odahaza. Nyaralóban laktak, egy kis házban, az erdő szélén. Szüleik egyik este vendégségbe mentek a szomszédokhoz. Amikor beesteledett, Sura meg Petya egyedül megmosdott, egyedül levetkőzött, és szépen lefeküdtek ágyacskájukba. Feküdtek, és egyikük se mukkant. Se papa, se mama... A szobában sötét van. És a sötétben a fal mellett valaki mászik, zörög: talán svábbogár, talán valami más! Megszólal Sura az ágyacskájából: – Nem félek ám egy csöppet se! – Én se félek – feleli rá Petya a másik ágyból. – Nem félünk a tolvajtól – mondja Sura. – Meg az emberevőktől se félünk – toldja meg Petya. – Meg a tigristől se – kérkedik Sura. – Ide úgyse jön – teszi hozzá Petya. Sura éppen azt akarja mondani, hogy a krokodilustól sem félnek, amikor egyszer csak hallják, hogy odakinn a pitvarban valaki halkan topog, csoszog: tapp... csosz-csosz... tapp-tapp... Hű, Petya azt se tudta, hogy került Sura ágyába, úgy sietett! Bebújtak mind a ketten a paplan alá, egymáshoz simultak. Csendben feküdtek, meg se pisszentek, nehogy meghallja valaki. – Ne lélegezz! – mondja Sura Petyának. – Nem is lélegzem – lihegi Petya. Tapp-tapp... csosz-csosz... tapp-tapp... csosz-csosz... Még a paplanon át is hallatszik, hogy valaki járkál odakinn, és még szuszog is hozzá. Akkor azonban hazajött a papa meg a mama, a kitűzött időnél hamarább. Kinyitották az ajtót, bejöttek, lámpát gyújtottak. Petya meg Sura elmondtak nekik mindent. Akkor a papa meg a mama másik lámpát gyújtottak, és végigjárták a szobákat, minden szegletbe bekukucskáltak. Sehol senki. Kimentek a pitvarba. Hát egyszer csak a fal mellett végigfut valaki, és beszalad a sarok-
ba... Egészen bebújik a szegletbe, és gombóccá gömbölyödik. Nézik, nézik – hiszen ez sündisznó! Bizonyosan az erdőből tévedt be a házba. Kézbe akarták venni, de védekezett, szúrt a tüskéivel. Akkor sapkába tették, és kivitték a fáskamrába. Adtak neki tejecskét meg egy darab húst. Azután pedig mind lefeküdtek aludni. A kis sündisznó egész nyáron ott élt a gyerekekkel a nyaralóban. Minden éjszaka topogott meg szuszogott – de már senki sem félt tőle! Csarusin
23
Dúdoló
Szép csillag Ez a körjáték elsősorban a karácsony előtti időszakban aktuális. A gyerekek kört alakítanak: ők a falu házai. Az egyik gyerek vándor lesz, a körön kívül, az óramutatóval ellentétes irányban jár.
Kovács Beáta 6 és fél éves óvodás, Kishegyes
Azért jó gyereknek lenni, mert: – mindent megkapok – segít anyukám, ha valami nem megy Tót Andor Azért jó gyereknek lenni, mert: – nem kell dolgozni, ide-oda szaladgálni, mosni, takarítani – nem kell főzni és számlát fizetni Imamović Inesz Azért jó gyereknek lenni, mert: – könnyebben mozgunk, mint az öregek – sokat lehetek a szüleimmel Jurcsák Hajnalka
Nyisd ki hát már az ajtód, (karok a test előtt vízszintes kört formálnak) megdermedek a fagytól! (a vándor beáll egy karok alkotta O-ba) Hallga, hallga, hallga szépen: (a kör körbejárja a vándort és a házat, minden gyerek rázza közben képzeletbeli csengettyűjét)
24
¯
Miért jó gyermeknek lenni? Erre a kérdésre így válaszoltak a szabadkai J. J. Zmaj iskola 3. c osztályának tanulói Azért jó gyereknek lenni, mert: – nem kell dolgozni menni – nem kell azon idegeskedni, hogy mikor lesz meg az ebéd – nem kell piszkos munkát végezni, csak iskolába járni és a tanító nénire figyelni Pető Dávid
Halkan, lopva járj sötétben, hull a sok pehely, jól vigyázz ott kint az éjben, a fagy rádlel! (egyenesen állva helyben forgás)
kis harang hív, benne mélyen, bent ragyog szép csillagod. Nézd!
Szárnybontogató
Bálint Réka 1. osztály, Magyarkanizsa
Vida Alekszandra 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Közelednek az ünnepek De szeretnék egy óriási karácsonyfát a szobában látni, térdig érő hóban mászni. Nagy hócsatákat csapni, és egy kövér hóembernek az orrát leharapni. Takács Anita, 3. osztály Széchenyi István iskola, Szabadka
Karácsony Nemsokára jön a karácsony, alig várjuk. Karácsonykor esik a hó, fúj a szél és hideg van. Akkor mindenki örül. Hóembert készítenek a gyerekek, hógolyóznak, szánkóznak. Karácsony napján összejön a család, és ünneplik Jézus születését. Mindenki díszíti a fenyőfát és a házát. Virc Pamela, 3. osztály Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Karácsony éjjelén Karácsony éjjelén együtt lenni jó, kint esik a hó, és jön a Télapó. Jaj, de jó! Minden jó, a kalács, a mosoly, az ajándékdoboz. Karácsony éjjelén jobban világít minden fény. Karácsonyfa alatt, megtalálod ajándékodat. Kinyitod, jaj de jó! Örülsz, mert esik kint a hó, mosolyogni fogsz, mert így a jó. Karácsony, gyere már, minden ember téged vár! Ilyenkor együtt minden család. Sulc Krisztián, 3. osztály Petőfi Sándor iskola, Újvidék
25
Laye és Awa Szenegálban élnek.
Kaeuko Kínában, egy nagy országban lakik.
Régis egy trópusi sziget lakója.
Antoine és Sophie Európában élnek.
A világ gyermekei
Yasmina Afrika egyik sivatagában lakik.
A világ gyermekei mind jól megértik egymást, még akkor is, ha nem beszélnek azonos nyelvet. Ezek a gyerekek csöppet sem hasonlítanak egymásra. A hajuk, szemük vágása, és a bőrük színe sem egyforma. Ennek az a magyarázata, hogy olyan országokból jöttek, amelyek nagyon távol vannak egymástól.
John és Mary Amerikában élnek.
Indira és Gopal hazája India, Ázsia egy másik nagy országa.
26
27
Sicc ajándéka
Keresd a párját, színezd a párokat azonos színűre!
28
Még a havas, téli erdő sem emlékszik ilyen gyászra, mert nem kapott Sün Piroska játék babát Mikulásra.
Ült szegény a kuckó mélyén. Egész nap a könnye csorgott. – Ne sírj! – szólt Sicc mosolyogva. – Elintézem én a dolgot!
29
Aztán jókedvűen így szólt: – Megtartottam hát a szómat! – Otthon pedig nagy sietve átöltözött Télapónak.
Sicc rohant, és így sóhajtott: – No, most siess, fürge lábam! Egy tűpárnát láttam nemrég egy városi varrodában! Színes fejű gombostűkkel volt tele a bársonypárna, olyan volt, mint egy süntündér, mint Piroska legszebb álma. Elment hát a varrónőhöz, mikor leszállott az este, s addig-addig könyörgött, míg a tűpárnát megszerezte. Boldog is volt Sün Piroska: – Jaj, talán ma le sem fekszem! –
30
Nem is volt ily szép babája erdőn-mezőn senkinek sem! Kálmán Jenő–Tankó Béla
31
Segíts az ajándékot a karácsonyfa alá tenni! Ceruzáddal mutasd a helyes utat, és közben mondd, hogy merre haladsz (jobbra, balra, le, föl)! Díszítsd a fenyőt gyertyákkal, és lerajzolhatod azt is, mi lehet a csomagban.
32
Annyi rajzot színezz a sorban, amennyit a számdominó mutat! Melyik hónap és ünnep jut a rajzokról eszedbe? Melyik minta lehet a kakukktojás? Miért
33
y n so
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére:
c á r a k A én és
Liscsevity Lili, 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Kancsár Viktor 1. osztály, Szenttamás
Tari Mónika, 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
34
Gál Orsolya 1. osztály, Magyarkanizsa
Darazsac Diána 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Király Adrián óvodás, Péterréve
Beodra, 2. o.: Kovács Erika, Mészáros Laura; 3. o.: Barkóci Leon, Gyömbér Dominik, Csíkos Annabella, Karakó Alen, Lakatos Arnold; Orom, 2. o. (tanítónő Tukacs Piroska): Szögi Roland, Bognár Georgina, Tratyik Edvárd, Cseszkó Edina, Borsos Kitti, Kovács Fanni; 3. o. (tanítónő Nógrádi Anikó): Kovács Dorottya, György Tamara, György Károly, Hubai Flórián, Tóth Stella; Zenta, Emlékiskola, 2. b: Burány Ildikó, Gábor Krisztina, Varga Szalonnás Ákos, Borbély Hajnalka, Gubik Fanni, Eszes Kitti, Bicók Kira, Molnár Dárió, Kovács Gabriella; 2. c: Katona Sára, Mikes Róbert; Magyarkanizsa, 3. d (tanítónő Bozsó Mária): Valter Ignác, Pósa Viktória, Masa Osszián, Vuković Barbara, Gojkov Sára, Horváth Bálint, Baksa Nikoletta, Fábián Bálint, Berényi Ákos, Gy. Nacsa Botond, Orosz Tamás, Graca Sóti Szofi, Rekecki Dóra, Kálmán Hajni, Puskás Rebeka, Pintér Zsófia, Bicskei Zoltán, Sőregi Tamás; 1. d (tanítónő Bajusz Rózsa): Bagi Viktória, Gál Orsolya, Bálint Réka, Kiss Tímea, Bús Viola, Milutinovity Dávid; Bácsföldvár, 2. c (tanítónő Bertalan Zsuzsanna): Varga Szabolcs, Acsai Noémi, Surján Szabina, Nagy Karolina, Horváth Andrea, Péter Norbert, Fölvinc Adrianna, Bartusz Dániel, Radatovics Kinga; Szabadka, Đuro Salaj iskola, 1. c (tanítónő Brasnyó Cs. Erzsébet): Szabó Tímea, Nagy Fülöp, Lőrik Adrián; 2. c (tanítónő Csíkos Tímea): Kanyó Krisztina, Varga Dániel, Sztanojevity Dajana, Szabados Adrianna, Bleszity Evelin, Lőrik Izabella, Rajcsányi Nazmija, Kispál Sara, Baka Andrea; 3. c (tanítónő Soós Hedvig): Akarjás Valentina, Torma Teréz, Jónás Dániel, Párdity Lídia, Romić Márta, Jenei Dorina; 4. c (tanítónő Fleis Anasztázia): Romić
Béla, Farkas Szilveszter, Fodor Ákos, Liscsevity Lili, Tari Mónika, Juhász Attila; Széchenyi István iskola, 1. b (tanítónő Lilić Elvira): Mrkályevity Alen, Bata Virág, Káposzta Antónia, Torma István, Flajsman Petra, Gubik Laura, Imre Márk, Gabrity Ivett, Masa Csilla, Agatić Andrea; J. J. Zmaj iskola, 3. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Jurcsák Hajnalka, Pető Dávid, Papp Iván, Domanić Dalibor, Darazsac Diána, Tót Andor, Molnár Andor, Golić Attila, Imamović Inesz, Pivárcsik Nikol, Vukov Johanna, Besnyi Botond, Sziveri Dániel, Bencun Mia, Tóth Johanna; Felsőhegy, Cinege óvoda (óvónő Bartus Klára): Rácz Szabó Károly, Tóth Vásárhelyi Dianna, Stanković Rolland, Gulyás Csenge, Kovács Káli Nikoletta, Tóth Bojnik Dominika, Csordás Zsuzsanna; (óvónő Csetle Judit): Kőrösi Violetta, Szarvák Krisztián, Kalmár Leona, Deák Barbara, Huszák Anikó, Vastag Annamária, Varga Sámuel, Nagy Némedi Norbert, Knežević Dárió; Péterréve, Labud Pejović óvoda (óvónő Mihalecz Éva): Király Adrián, Varga Dániel, Balassa Szabolcs, Urbán Levente, Seres Szandra, Tóth Anabella, Kovács Róbert, Rajsli Dominik, Horváth Rómeó, Sörös Dénes, Péter Emese, Pece Attila; 3.3: Hegedűs Ákos, Horváth Ágnes, Hartman Krisztián, Albert Éva, Rabockai Éva, Zórád Edvin, Solymosi Kornél; Újvidék, Petőfi Sándor iskola, 3.7 (tanítónő Medvecki Uracs Ildikó): Sörös Andor, Gombos Mariella, Stefán Tímea, Kazinci Krisztián, Sulc Krisztián, Varga Valentin, Dluhi Tivadar, Doroszlovácski Sztefán, Virc Pamela; 2.8: Hamad Ászim, Szoboszlai Leona, Horváth Letícia, Kovács Imre, Vaszlavik Márkó, Tolvaj Krisztina, Rumi Lilla; Topolya, Nikola Tesla iskola,
2. c (tanítónő Čagalj Valéria): Délity Regina, Dudás Dominik, Csőke Adrián, Dér Adrián, Tomik Dominik, Cirok Balázs, Nyeső Noémi, Vida Alekszandra, Malkácsi Krisztián, Lőrinc Arnold; Csáki Lajos iskola, 4. d (tanítónő Kálmán Judit): Zellei Krisztián, Tomik Dárió, Borsódi Vivien, Kozma Krisztián, Hajbók Daniella, Bencsik Blanka, Kollár Henrietta, Gombos Júlia; 1. d: Bodor Nicole Niké; 2. d: Orcsik Anasztázia; Doroszló, 4. o. (tanítónő Turkál Marianna): Kocsis Ákos, Kovács Kinga, Pfájfer Hella, Turkál J. Emma; Temerin, Kókai Imre iskola, 3. c: Samu Roland, Ádám Dániel, Klinec Adrianna, Csernák Mátyás, Varga Valentin; Pecesor, 1. o.: Csernyák Zsolt, Godó Endre; 2. o.: Varga Diana, Varga Kristóf, Molnár Annabella; Martonos, 2. o.: Sáfrány Krisztián, Danics Dávid, Keszég Lóránd, Papdi Alex, Obu Katalin, Tratyik Kornélia, Fejős Mónika, Szarapka Csaba, Prenkpalaj Luidzsi; Szilágyi, 2. o.: Mészáros Noémi, Stampfer Lea, Tari Eleonóra; Tornyos, 3. és 4. o. (tanítónő Mészáros Tímea): Rostás Elizabett, Rostás Angéla, Lakatos Ervin; Kishegyes: Kovács Beáta óvodás; Bácskertes: Báló Zsanett óvodás, Zámbó Illés 1. o.; Horgos: Szabó Kinga óvodás, Seres Lilla, Szabó Franciska 1. o., Szabó Imre 2. o., Szabó Margit 4. o; Ada: Kovács Virág, Csordás Beáta óvodás, Turai Natália 2. c; Bácskossuthfalva: Fábián Márk; Bácsfeketehegy: Perlaki Dominik 1. b; Zentagunaras: Csabai Márk 1. o.; Szenttamás: Kiss Orsolya óvodás, Kancsár Viktor, Paska Nikoletta, Kiss Sebestyén 1. o., Kiss Levente 3. o.; Péterréve: Vadnai Erika óvodás. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
35
„Karácsony van, Kisjézusom, ugye, hallod szavam?” Tóthárpád Ferenc
Vukov Johanna 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Csabai Márk 1. osztály, Zentagunaras
Bús Viola 1. osztály, Magyarkanizsa
Bognár Georgina 2. osztály, Orom
Romić Márta, 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Bagi Viktória 1. osztály, Magyarkanizsa