Önkormányzati tájékoztató 56. szám december

Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató

56. szám 2008. december

Kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet kíván minden kedves lakosnak Szováta Város Helyi Tanácsa Tisztelt szovátaiak! Tisztelt magyar honfitársaim! A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a magam nevében köszönetet mondok azoknak a szovátaiaknak, akik részt vettek a november 30-i parlamenti választásokon, és szavazatukkal közös érdekvédelmi szervezetünket támogatták. A választások eredményei azt mutatják, hogy a Sóvidék, de Maros megye és egész Erdély magyarságának elsöprő többsége támogatja az RMDSZ-t, hogy a viták és megosztó törekvések ellenére az erdélyi magyarság továbbra is határozottan kiáll a közösség politikai egysége mellett. Az újból megerősített bizalom arra kötelez mindannyiunkat, hogy hűséggel, kitartással, következetesen dolgozzunk vállalt céljaink, reformtörekvéseink megvalósításáért, egy minél teljesebb decentralizáció véghezviteléért, az oktatás és az egészségügy reformjáért, az egyének és a családok jobb életkörülményeiért, a magyarság jogainak jelentős bővítéséért, Erdély infrastrukturális fejlesztésének erőteljes folytatásáért. Ebben a nagy, közös küzdelemben számíthatnak rám és bármikor fordulhatnak hozzám problémáikkal: a választókerület szenátoraként továbbra is meg fogok tenni mindent a szovátai, a székelyföldi magyarság boldogulásáért. Az ünnepek közeledtével ezúton is kívánok a szovátaiaknak áldott karácsonyt és boldog új évet! Markó Béla az RMDSZ elnöke

Kedves szovátaiak! Csak az egészen fiatalok néznek mindig előre, s várják türelmetlenül, hogy teljen az idő, jöjjön a holnap, hozza az újabb és újabb élményeket, kihívásokat. Ám ahogy korosodik az ember, egyre többet érdekli az is, amit maga mögött hagyott. Úgy tervezi a holnapot, hogy arról sem feledkezik meg, amit a tegnap megélt. Év végéhez közeledve, rendszerint visszatekintünk a mögöttünk maradt hónapokra. Egy kis sajnálattal tesszük, mert tudatában vagyunk annak, hogy az eltelt idő a saját életünkből is elillant és ennyivel kevesebb maradt hátra. De örömmel is tesszük, mert egy munkában eltöltött év fáradtsága, a kitűzött célokhoz vezető eszközök keresésének ideget őrlő nyugtalansága után rendkívül érdekel, hogy mit sikerült elvégeznünk, a tervekből mi valósult meg, mit keztünk el, amit majd a jövőben kell folytatnunk. Ugyanakkor kíváncsiak vagyunk, hogy mások mindezt milyennek látják. Csak mi gyönyörködünk-e megvalósításainkban, mint elfogult szülők a csemetéjükben, míg azt sokan elviselhetetlennek találják, vagy közössé tudjuk tenni azt az értéket, amit sikerült létrehoznunk. Az önkormányzat nevében elmondhatom, hogy ez az év sem volt számunkra gondtalan, nem

is lehetett az, mert számtalan feladatot termel mindenik nap. Olykor csüggedéssel, máskor bízakodással éltük meg. Néhány igen fontos korábbi tervünk most jutott el a kivitelezés fázisába. Belőlük egyelőre inkább a kellemetlenségeket tapasztalják Önök, a sarat, a feltúrt utakat, a gödröket, lezárt útszakaszokat, amikért természetesen nem várhatjuk el, hogy bárki is lelkesedjen, de azt igen, hogy a megvalósításra kerülő dolgok tudatában mindannyian türelemmel elviseljük. A földbe rakott ivóvíz- vagy csatornacsövek egyáltalán nem látványosak, létüket a későbbiekben fogjuk igazán értékelni. Néhány megkezdett munkálat eredménye sem mutatja még a végső arcát, de azért már látható, hogy merre tart. Ilyen a Rózsák úti híd felújítása – ugyanezen projekt keretében már elkészült a patakmajori híd a Sebesden –, a fürdőtelepi park átépítése. Más dolgok egészen jól látszanak, s már kezdünk is hozzászokni a látványukhoz: az új iskolaműhely és labor a Domokos Kázmér Iskolacsoportnál, a korszerűsített bejárat az S. Illyés Lajos Általános Iskolánál, az új autóbuszvárók a város utcáin, a szakadáti temető kerítése, a városbejáratokhoz felállított székelykapuk, az utcai padok és virágtartók, a Csendes utcai óvoda bővítése, a Sebesdvölgyi út korszerűsítése, a für-

Köszönet minden választónak a rám leadott szavazatokért. Azon leszek, hogy ezután se okozzak csalódást. Sajnos nem mindenki fogta fel annak fontosságát, hogy a romániai magyarságnak érdekképviseletre van szüksége. Ugyanis senki másra, csak magunkra számíthatunk! Azok, akik éltek szavazati jogukkal, és az RMDSz jelöltjeire adták szavazatukat a magyarság jövőjére szavaztak. A szórványban élő magyarokért is felelősek vagyunk, tehát a szovátaiak azokért a magyarokért is szavaztak, akik az egyéni körzetes választási rendszer miatt képviselet nélkül maradtak. Következésképpen a szovátaiaknak nem kis felelősségük volt a november 30-i parlamenti választásokon. Minél nagyobb számú a képviselet, annál hatékonyabb a munkánk. Az ünnepek közeledtével kívánok mindenkinek áldott karácsonyt és boldogságot, egészséget az új évben!

dőtelepen állított szobor Erdély nagy püspökének, Márton Áronnak, amely a szovátai Bocskay Vince szobrász remek alkotása. Vannak olyan megvalósítások, amelyek egyáltalán nem látszanak, de rendkívül fontosak. Ilyenek a következők: Szováta fejlesztési stratégiája, amely évtizedekre irányt szab a városfejlesztésnek, a területvásárlások, az oktatási célokra használt épületek visszavásárlása (a városközpontban lévő iskolaműhely és 3-as számú óvoda, a Csendes utcai napközi óvoda, a Parajdi úti iskola-óvoda), a kataszteri térkép készítésének folyamatban lévő munkálatai. Meg kell említeni, hogy a Domokos Kázmér Iskolacsoportnál tervezett épületbővítés alapjait leraktuk, elkezdődtek a Kisállomás melleti óvoda-bölcsőde építési munkálatai. Még néhány tervünk elindult azon az úton, amelyet a megvalósulásig be kell járniuk: szaktanulmányt végeztettünk az S. Illyés Lajos Általános Iskola bővítésének lehetőségéről, előtanulmányt készítettünk a „Só utja” turisztikai vonatkozású projektre, a fürdőtelepre szántunk egy információs központot, amelynek megvalósíthatósági tanulmánya valamint technikai terve elkészült. De ilyenkor – már csak a megkezdett tervek, munkák révén is – a jövőbe is tekintünk. Bízakodva várjuk némelyek befejeződését az elkövetkező évben, mások továbbhaladását. Mégsem vagyunk igazán lelkesek, mert tudjuk, hogy sokkal nehezebb év vár ránk, mint amilyen ez volt. A jövő esztendőben nagyon sok kellemetlenséget fognak okozni az építkezési munkálatok, mert ahogy az idő engedi, újabb utcákat fognak feltörni, csatornázni – a fürdőtelepen is, a Fő utat is –, de ugyanakkor a gazdasági teher is jóval nagyobb lesz, mivel a nagy projektekre kifizetett önrészek érezhetően fogják terhelni városunkat. Ha nem leszünk kormányon, nem igazán számíthatunk kormánytámogatásokra sem. Sokan azt hiszik, hogy nincs kapcsolat az országos választások

Kerekes Károly parlamenti képviselő

kimenetele és a helyi fejlesztések között. Merő tévedés, viszonyulásunk a közélethez visszahat ránk mindannyiunkra. A némelyek részéről tapasztalt érdektelenség és a meggondolatlanul eldobott szavazatok negatívan befolyásolják a lehetőségeinket. Szerencse, hogy a többség felelősen gondolkodott és voksával a további fejlesztések esélyét támogatta. Köszönet érte! Ám jó tudni, hogy összefogással ennél jelentősen több sanszot teremthettünk volna magunknak. Hiszen minél nagyobb számban ott kellene lennünk nemcsak helyi és megyei szinten, de az ország valamennyi olyan döntéshozó testületében (parlamentben, kormányban, régiók vezetőségében, intézményekben és hatóságoknál stb), ahol a magyar érdekeket meg lehet védeni és szükséges is megvédeni, hogy olyan programokat irányozzanak elő, amelyek számunkra is fontosak, és hogy ezen fejlesztési programokból a magyarok által lakott vidékek és települések is – köztük Szováta is – részesüljenek, és a megkezdett projektek megvalósuljanak. Így sokkal nehezebb lesz. Ráadásul a recesszió is erőteljesebben fogja országunkban éreztetni hatását. De amikor mi Önökkel együtt a fejlesztés útját választottuk, tudatában voltunk, hogy egyáltalán nem könnyű dologra vállalkoztunk. Azért mégis reméljük, hogy év múltán, ha visszanézünk, újra lesz mit felsorolnunk. Ahhoz persze hinnünk és dolgoznunk kell, ahhoz összefogás, erő és támogatás kell. Kívánom, hogy mindez a jövő esztendőben jobban meglegyen! Kívánom, hogy egymás iránt több megértéssel legyünk! Addig is békével és szeretettel telten ünnepeljünk! Áldott karácsonyt és sikeres új esztendőt kívánok mindenkinek! Szilveszter éjszakáján az óévet búcsúztató és az új esztendőt köszöntő tűzijátékunkra a Petőfi Sándor lakónegyedi játszótérre szeretettel meghívjuk Önöket! Szováta város önkormányzata nevében Péter Ferenc polgármester

Karácsony 1. leszállt az est könnyű szárnyakon érkezett belesett hozzánk az ablakon s ámulva nézi ezt a csillogást ki az aki itt vétkezett s ki fog bűnhődni érte meg éppen most lettünk gazdagok ideköltöztek mind a csillagok s beragyogják az otthonunk fényüket szórják szertelen – puha pihék a szívemen 2. szóval nem szólunk senkihez mit mondhatnánk fontosat a szavak mindig elvisznek másfelé s elvesztődik velük a gondolat kis csengő cseng olvad a csend és megfogjuk egymás kezét így küldünk jelt jeltelen fényszórók sistergő neszét hallgatjuk évek futnak el perceken – puha pihék a szívemen 3. anyámnak üzenem oda fel jól vagyok nem érzem azt hogy elhagyott, hisz itt van velem ezernyi apróságban őrizem sokat gondolok rá és legbelül napról napra enyhül a fájdalom gyötrő alkonyom hajnalom kevesebb derűs emlékek szitálnak fehéren kékesen – puha pihék a szívemen 4. bennem már szépen havazik alig kavar rajta a szél nagy selymes pelyhek szállnak csendesen a tél is suttogva beszél nincs vágyam s nem lehet érte szégyenem a hulló hó maholnap betakar senkit sem érdekel majd hogy mit akart s hová lett az aki voltam s ki ő enyém a tér az idő a végtelen – puha pihék a szívemen Molnos Ferenc

2

önkormányzat

Szovátai Hírmondó, 56. szám 2008. december

Önkormányzati határozatok 41. Határozat – a 2008 évi helyi költségvetés módosításáról; 42. Határozat – a Sebesd völgyi felújított út átvételéről; 43. Határozat – a 2009 évi adók és illetékek jóváhagyásáról; 44. Határozat – a szovátai oktatás megsegítésére szánt, egy interaktív iskolatáblát és 20 db számítógépet tartalmazó adomány elfogadásáról; 45. Határozat – Szováta város címertervének elfogadásáról; 46. Határozat – a „Só útja” turisztikai projekt megvalósíthatósági tervének elfogadásáról; 47. Határozat – a „Só útja” turisztikai projekt dokumentációjának megrendeléséről; 48. Határozat – a „Só útja” turisztikai projekt költségtényezőinek elfogadásáról; 49. Határozat – a „Szovátai napközi óvoda és bölcsőde” technikai-gazdasági tervének elfogadásáról; 50. Határozat – a Domokos Kázmér Iskolacsoport keretében tervezett, a szakoktatáshoz szükséges épület megvalósíthatósági tanulmányának a megrendeléséről;

Városházi anyakönyvi adatok

Mikulás

Bejelentett újszülöttek: Veress Kincső (szülei: Veress Csaba és Veress Hajnal); Gherman Alex Nimród (szülei: Gherman Adrian Laurentiu és Gherman Margareta); Lukács Róbert Gábriel (szülei: Lukács Róbert és Lukács Katalin); Domokos Linda Adél (szülei: Domokos András és Domokos Katalin); Madaras Zalán (szülei: Madaras György és György Ilona Viola); Nyitra Szabolcs Zsolt (szülei: Nyitra László Szabolcs és Nyitra Enikő Mónika); Molnos Délia Barbara (szülei: Molnos Ruben és Molnos Mária); Rostás Mária Denisa (szülei: Rostás Gábor és Rostás Katalin); Adorján Domokos (szülei: Adorján Domokos és Adorján Mónika); Kakucs Kata Anabell (szülei: Kakucs András és Kakucs Judit); Pál István (szülei: Pál István és Pál Rozália); Kinda Zsolt (szülei: Kinda Zsolt és Kinda Mónika); Farcaş Dávid (szülei: Farcaş Marius Florian és Farcaş Juliánna). Isten éltesse Őket!

A világnak ebben a sarkában amint megérkezik a tél, a gyermekek tele vannak várakozással. Két olyan eseményre várnak, amely izgalommal és csodálattal tölti el őket: a Mikulás és az Angyal érkezésére. Míg az Angyal a pompás karácsonyfán és az ajándékcsomagokon kívül ezernyi nyomból értesülnek, ám Őt magát nem pillanthatják meg, addig a Mikulás az utóbbi időben egyre inkább kijön abból a misztikus ködből, ahol még néhány évtizede is leledzett. Láthatóvá vált. Elég bekapcsolni a tévét és a képernyőn már hetekkel korábban láthatjuk. Akár tucatjával is. Zavarba is jövünk, a felnőttek miért beszélnek a Mikulásról, amikor csapatokban bóklásznak nagyvárosok áruházainak környékén. Annyira elszaporodtak, hogy már megjelentek a női Mikulások is, bár ők még jobbára csak tévéműsorokban lépnek fel. A szerencsésebbek nemcsak láthatják, de szót is válthatnak vele, s ajándékot is közvetlenül az Ő kezéből vehetnek át. Egy idő óta a Mikulásokat gyermekboldogító útjaikra krampuszok kísérik el. A kisördögök gonoszkodásaikkal talán ellensúlyozni szeretnék a mikulási jótéteményt, de lehet, hogy virgácsukkal csak jóra akarják inteni a rosszalkodó gyerekeket. Ahogy már megszokhattuk, idén is megszervezte a szovátai önkormányzat azon akcióját, amely révén a legkisebbek találkozhattak a Mikulással. Lelkes önkénteseket – zömében diákokat – toborzott, akik segítettek, hogy a Mikulás (Kulcsár Kilyén Gyula, Béres Csongor, Gál Csaba, Balan Dániel, Deák István, Jakab István, Szikszai Tibor, Péter Alfonz László, Lăncuţă Tibor, Dósa Árpád, Piroska Zsolt) és a Krampusz (Oláh Csongor, Lőrinczi Beáta, Incze Attila, Simon Mária Magdolna, Kelemen Ella, Szász Ildikó, Mattesz Brigitta, Heleştelean Henrietta, Nagy Zoltán, Domokos Boglárka, Domokos Noémi, Siklódi Laura, Menyhárt Claudiu, Menyhárt Cristian, Ágoston Szabolcs) az óvodákban és otthonaikban látogassa meg a gyerekeket. Köztük volt két nagy öreg is – Máté Miklós és Dobri János –, akik már sok év óta végzik örömteli tevékenységüket. A névsort végignézve, már meg sem lep a szomszéd ötéves kislányának megállapítása, aki a Mikulás-járás utáni napon picit elmélázva, környezete meglepetésére, a jó megfigyelőképességét és filozofikus hajlamát bizonyítóan, a következő kijelentést tette: – Évről évre egyre fiatalabb lesz ez a Mikulás. Köszönet mindannyiuknak! Az idősebbeknek is és az „egyre fiatalabb”-aknak is! Továbbá köszönet a Dumbo autómosónak és a Digicommnak is, hogy hathatós segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a szovátai gyermekekhez időben és kényelmesen eljuthasson a Mikulás!

Házasságot kötöttek: Fülöp Levente (Fő út 116/A szám) és Dósa Katalin (Kibéd); Fülöp Oszkár Zoltán (Géra utca 7/A szám és Varó Kinga Zsuzsanna (Medgyes).

Boldog házasságot!

Elhunytak: Bereczki Imre (1931) – N. Băcescu utca 1/A szám; Chiorean Varvara (1918) – M. Eminescu lakónegyed I2/10 szám; Galambfalvi Jusztina (1923) – Csendes utca 38 szám; Bokor Irén (1930) – Fő út 67 szám; Biró Rozália (1926) – N. Băcescu utca 12 szám; Birta Lázár (1948) – Május 1 utca 13/A; Márton Margaretta (1931) – Május 1 utca 117 szám; Kelemen József (1953) – Május 1 utca 106 szám; Sikó Imre (1949) – Hosszú utca 120 szám; Varga Magdolna (1952) – Farkas utca 6/A szám; Vízaknai Pál (1945) – Petőfi Sándor lakónegyed A2/7 szám; Vass András (1929) – M. Eminescu lakónegyed E2/16 szám; Szász Albert (1936) – Kopac utca 7/A szám. Nyugodjanak békében! A végéhez közeledő évben városunkban 91 gyerek született, 75-en hunytak el, 59 házasságkötésre került sor és a következők váltak el: Gulyás Gábor – Téglás Olga; Moldován Ernő Sándor – Barabás Csilla; Totpál István – Demeter Edit; Barabás Sándor – Urbán Anna; Hermann Georg Petri – Varga Anna; Antal István – Pakoi Enikő; Rebronja Rafet – Bokor Berta; Szász Zoltán – Császár Annamária; Vass Domokos – Barabás Edit, Bucur Lazăr Călin – Săcelean Nadia; Molnár Géza – Fülöp Edit; Székely Lőrinc – Szekeres Enikő; Orbán Ede – Biró Apollónia; Takács Géza Zsolt – Madaras Zsuzsanna; Katona János – Mogyorósi Réka; Mareş Alexandru Mihai – Blaga Mirela Firuţa; Benke János – Szántó Éva; Păun Paul – Simon Ibolya; Molnár Zoltán István – Vágási Enikő; Vadász Ernő – Králl Margit; Szikszai József – Nagy Imola; Oberhoffer Zoltán György – Kiss Mónika Paţa Radu – Paţa Ester; Kiss Ernő – Nagy Mária Hortenzia..

Egy tűzoltóautó a karácsonyfa alatt

A Polgármesteri Hivatal elérhetőségei: Cím: 545500 Szováta, Főút, 155 sz. Tel: 0265570218, Fax: 0265570524 E-mail: [email protected]

Kötelező a lakásbiztosítás

Hosszas vajúdás után elkészült és az államfő kihirdette a földrengés, földcsuszamlás és árvíz ellen kötelezően megkötendő lakásbiztosításról szóló törvényt. A jogszabály szerint a lakástulajdonosok – jogi- és magánszemélyek – kötelesek biztosítást kötni a birtokukban lévő lakásra a fent említett természeti katasztrófák ellen. A biztosítás összege lakástípusonként változik. A téglából épült lakások után katasztrófa esetén biztosított összeg nem haladhatja meg a húsz, vályogházak esetében a tízezer eurót

A Műterem az a hely, ahol a Mű terem. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó Műterem sorozatának szerkesztői olyan műtermeket járnak be, ahol valóban Mű terem. A sorozat 25. kötete szovátai vonatkozású, hiszen szerzője, Nagy Miklós Kund egy itt élő szobrászművész, Bocskay Vince művészi pályájának koordinátáit próbálja meghatározni és alkotó munkásságát ismertetni. A szerző emberarcúnak nevezi Bocskay szobrászatát. „Számára

Kedves olvasók, most nem arra gondoltam, hogy valamely fiúgyerek álmát, vágyát megvalósítva, a Jézuska apró piros autót dugott volna a szobában pompásan feldíszített karácsonyfa alá, hogy aztán az boldog hevületében végig burrogja vele nemcsak a karácsony estét, de a következő napokat is. Nem. Jézuska ezúttal egészen nagy fiúk vágyát valósította meg azzal, hogy egészen nagy tűzoltóautót varţysolt egészen nagy fenyőfa alá. Egyáltalán nem mellékes, hogy az a fenyőfa éppen a Városháza udvarán áll. Hogyan került oda az a sokak

által megcsodált autó? Semmi kétség, Jézuska által. Hiszen az Ő szeretete munkált mindazokban, akik karácsony előtt ezzel az ajándékkal lepték meg Szováta lakóit. Tudott dolog, hogy az évek óta fennálló szakmai és baráti kapcsolatok tanúságaként a magyarországi Veszprém megyei jogú város Hivatásos Önkormányzati Tűzoltósága rendszeresen ellátogat városunkba, és ilyenkor igyekeznek nálunk jól hasznosítható ajándékokkal meglepni az itteni tűzoltókat. Volt úgy, hogy egy teljesen felszerelt fecskendőtűzoltógépkocsit hoztak, máskor

mindmáig a legizgalmasabb téma az ember...” – írja. Petelei István kapcsán pedig, akinek nyaralója ugyanazon a helyen állt, ahol most Bocskay családi háza és műterme magasodik, így fogalmaz: „... az emberábrázolók ugyanolyan nehézsúlyú, kivételes képességű kategóriájába tartozik.” A Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választott művész néhány munkája a városunk közterein áll (történelmi személyiségek szobrai – Nicolae Bălcescu, Petőfi Sándor, Márton Áron – valamint

a világháborús emlékmű), mások Erdély és Magyarország több településén. Nagy Miklós Kund írását forgatva, jobban megismerhetjük Bocskay Vincét, a szobrászt, és jobban megismerhetjük a Művet, amit alkotott. És ezzel a kiadó el is érte a célját. A kismonográfiát december 12én a Városháza nagytermében a Bernádi Közművelődési Egylet szervezésében mutatták be a szovátai művészetkedvelőknek. molnos

különböző felszereléseket, amelyekről pontosan tudták, hogy mennyire hiányoznak a szovátai társaik még eredményesebb munkájához. Ezúttal egy Csepel D744 típusú műszaki mentőszer és daru volt a képletesen fenyőfa alá helyezett csomagban. Miskei Tamás tűzoltóparancsnok az átadás alkalmával elmondta, hogy az évek során sikerült nagyon jól együttműködniük a veszprémi önkormányzattal, s ennek köszönhetően sikerült folyamatosan felújítani műszaki parkjukat. Ennek köszönhetően állt módjukban a lecserélt, de még jó műszaki állapotban lévő tűzoltóautóikkal és más felszereléseikkel minket megajándékozni. Péter Ferenc polgármester kifejezte örömét a szeretettel ápolt baráti kapcsolatokért és a városunk köszönetét tolmácsolta az ajándékozó félnek. Az átadáson a szakmabelieken és az összegyűlt szovátaiakon kívül részt vett a veszprémi önkormányzat küldöttsége, Lokodi Edit Emőke a Maros Megyei Tanács elnöke valamint a Maros megyei tűzoltóság képviselete. mf

nos

autoritatea publică locală Stimaţi concetăţeni!

Hotărârile consiliului local Hotărârea nr. 41 – cu privire la rectificarea Bugetului local aprobat pe anul 2008; Hotărârea nr. 42 – cu privire la constituirea comisiei de recepţionare a lucrărilor de investiţie „Modernizare drum forestier, Sebeş”; Hotărârea nr. 43 – cu privire la aprobarea impozitelor şi taxelor locale pe anul 2009; Hotărârea nr. 44 – cu privire la acceptarea unei donaţii de tablă şcolară interactivă; Hotărârea nr. 45 – cu privire la aprobarea insuşirii proiectului stemei oraşului Sovata; Hotărârea nr. 46 – cu privire la aprobarea Studiului de fezabilitate pentru proiectul DRUMUL SĂRII Sovata – Reabilitare şi extindere infrastructură de vizitare a rezervaţiei „Lacul Ursu” şi arboretele de pe sărături; Hotărârea nr. 47 – cu privire la contractarea întocmirii documentaţiei proiectului DRUMUL SĂRII Sovata – Reabilitare şi extindere infrastructură de vizitare a rezervaţiei „Lacul Ursu” şi arboretele de pe sărături; Hotărârea nr. 48 – cu privire la aprobarea proiectului şi a cheltuielilor legate de proiectul „ DRUMUL SĂRII Sovata – Reabilitare şi extindere infrastructură de vizitare a rezervaţiei „Lacul Ursu” şi arboretele de pe sărături”; Hotărârea nr. 49 – cu privire la aprobarea documentaţiei tehnico-economică a investiţiei „ Grădiniţă şi creşă de copii cu program prelungit, oraş Sovata, jud. Mureş”; Hotărârea nr. 50 – cu privire la aprobarea construirii unui campus pentru învăţământ profesional şi tehnic din cadrul Grupului şcolar forestier Domokos Kázmér şi elaborării studiului de fezabilitate;

Dar de Crăciun Am fost obişnuiţi cu dărnicia pompierii municipiului Veszprém din Ungaria care, cu ocazia vizitelor la Sovata, ne-au adus de fiecare dată tehnică şi echipament care lipseşte din dotarea noastră: autotun, instalaţie hidraulică de descarcerare, echipament de protecţie etc. În preajma sfinţilor sărbători ne-au surprins din nou, de această dată cu un dar mare de crăciun, pe care l-au aşezat sub bradul din curtea Primăriei Sovata: un autocamion pompier cu macara tip Csepel D744.

Nu cred că numai mie mi se pare cum că timpul e de neoprit, că fuge nebun ca un alergător de cursă lungă, Zilele, săptămânile, lunile trec cu paşi repezi şi iatăne în pragul noului an. Apropiindu-ne de sfârşit de an încercăm să inventariem ce am realizat în decursul lunilor care au trecut. Unele realizări, deşi sunt extrem de importante, nu sunt poate vizibile: elaborarea strategiei de dezvoltare al oraşului, achiziţii de terenuri, achiziţii imobile retrocedate (atelier şcoală din centrul oraşului, şcoala de pe str. Praidului, grădiniţa de pe str. Principală şi cea de pe str. Liniştei), program de cadastru imobiliar edilitar. Altele se pot vedea, dar în prima fază percepem numai neplăcerile cauzate de ele, cum ar fi gropile, noroiul, restricţia de circulaţie. De reabilitarea sistemelor de alimentare cu apă şi canalizare ne vom bucura când se vor termina toate lucrările, vor fi conectate de ele toate gospodările, carosabilul străzilor va fi refăcut şi vor fi puse în funcţiune staţiile modernizate de tratare a apei potabile şi cea de epurare a apelor uzate din localitatea noastră. Am construit noua clădire pentru atelier şcolar la Grup Şcolar Domokos Kázmér, o sală la grădiniţa cu program prelungit de pe str. Liniştei, am înprejmuit

cimitirul din Săcădat, am reconstruit podul din Stâna de vale, am reabilitat podul din Str. Trandafirilor, drumul forestier spre pârtia de schi, trotuarul din curtea şcolii S. Illyés Lajos, am făcut achiziţii de staţie autobuze, de ornamente stradale şi mobilier stradal, am început lucrările la extindere la Gup Şcolar Domokos Kázmér, la clădirea grădiniţei şi creşei de copii la Gara mică, la reamenajarea parcului public din staţiune. Am făcut studiu de fezabilitate şi proiect tehnic pentru construcţia unui centre de informare la staţiune, pregătirea tehnică a proiectului „Drumul Sării”. Întâmpinăm anul ce vine cu aşteptări, cu speranţe şi încredere. Dar să nu uităm de Crăciun. Câtă bucurie şi câtă împlinire sufletească ne aduce această sărbătoare, care ne transformă în bine, ne face mai buni, mai înţelegători, mai mărinimoşi, mai iubitori. Fie ca sărbătorile din anul acesta să vă umple sufletul de bucurie, încredere, speranţă şi iubire. Fie ca toate visele pe care le făuriţi în aceste zile magice de sărbătoare să se împlinească, şi drumul străbătut pentru realizarea lor să vă aducă bucurie în inimi, iar în case fericire şi belşug. Péter Ferenc Primarul oraşului Sovata

Szovátai Hírmondó, nr. 56 decembrie 2008

3

Rezultatele din Sovata al alegerilor parlamentare din 30 noiembrie 2008 Pentru Senat: Voturi valabil exprimate: 3.288. Voturi nule: 113. Voturi albe: 56. 1. Markó Béla (UDMR) 2.252 voturi – 68,49 %, 2. Kincses Előd (independent) 627 voturi – 19,07 %, 3. Schwartz Ladislau (PDL) 166 voturi – 5,05 %, 4. Mihai Covaci (PSD-PC) 137 voturi – 4,17 %, 5. Lukács Loránd István (PNL) 55 voturi – 1,67 %, 6. Teodosiu Alexandru (PRM) 41 voturi – 1,25 %, 7. Şerban Alexandru (PNG) 10 voturi – 0,30 %. Pentru Camera Deputaţilor: Voturi valabil exprimate: 3.288. Voturi nule: 97. Voturi albe: 132. 1. Kerekes Károly (RMDSZ) 2.776 voturi – 85,69 %, 2. Eugen Crişan (PDL) 182 voturi – 5,64 %, 3. Andrei Moscviciov (PSD) 118 voturi – 3,66 %, 4. Nagy Petroniu Tiberiu Vasile (PNL) 58 voturi – 1, 80 %, 5. Blaga Octavian (PRM) 31 voturi – 0,96 %, 6. Miklós István-Flórián (PNG) 20 voturi – 0,62 %. Au mai primit 53 de voturi (1,63 %) candidaţii al organizaţiilor minorităţilor naţionale altele decât cele maghiare astfel: Cehi şi slovaci – 9 voturi; armeni – 2 voturi; bulgari – 6 voturi; sârbi – 2 voturi; tătari – 1 vot; greci – 1 vot; ruteni – 3 voturi; evrei – 2 voturi; ruşii lipoveni – 4 voturi; macedoni – 1 vot; romi – 16 voturi; turci – 2 voturi; germani – 2 voturi; ucraineni – 2 voturi.

Rezultatele din colegii de care aparţine Sovata Colegiul Uninominal nr. 2 pentru Senat: Voturi valabil exprimate: 46.051. 1. Markó Béla (UDMR) 30.640 voturi – 66,53 %, 2. Schwartz Ladislau (PD-L) 4.022 voturi – 8,73 %, 3. Covaci Mihail (PSD+PC) 3.886 voturi – 8,44 %, 4. Kincses Előd (independent) 3.220 voturi – 6,99 %, 5. Lukács Lóránd István (PNL) 1927 voturi – 4,18 %, 6. Teodosiu Alexandru (PRM) 1.803 voturi – 3,91 %, 7. Şerban Alexandru (PNG-CD) 553 voturi – 1,20 %. A câştigat direct cu 30.640 voturi – 66,53 % mandatatul de senator: Markó Béla (UDMR). Colegiul Uninominal nr. 5 pentru Camera Deputaţilor: Voturi valabil exprimate: 22.130. 1. Kerekes Károly (UDMR) 18.097 voturi – 81,77 %, 2. Moscviciov Andrei (PSD+PC) 1.412 voturi – 6,38 %, 3. Crişan Eugen (PDL) 1.101 voturi – 4,97 %, 4. Nagy Petroniu Tiberiu Vasile (PNL) 460 voturi – 2,07 %, 5. Blaga Octavian (PRM) 320 voturi – 1,44 %, 6. Miklós István-Florián (PNGCD) 161 voturi – 0,72 %. A câştigat direct cu 18.097 voturi – 81,77 % mandatatul de deputat: Kerekes Károly (UDMR).

Decembrie şi sărbătorile

La început de decembrie vreme prea călduroasă, de parcă nu s-ar apropia Crăciunul, care, precedat de sosirea lui Moş Nicolae, deja ne animează sufletele şi parcă luna decembrie, numită în fel şi chip de la luna cadourilor la luna sărbătorilor de iarnă, este cea mai specială din an, iar dacă vom avea noroc să ningă şi să fie frig pentru ca zăpada albă şi strălucitoare să nu se topească, peisajul ce ne va încânta ochii, alături de luminiţele multicolore ivite peste tot prin oraş, va fi unul superb. Luna decembrie are ceva special, aparte, este o perioadă de concluzii,

de analize personale, planuri şi speranţe sau păreri de rău pentru visele spulberate. Lume multă peste tot, oameni în goană după cadouri, magazine şi străzi frumos decorate, colinde vesele, clinchet de clopoţei, lumânări, brazi împodobiţi, bucate tradiţionale… peste tot domneşte spiritul Crăciunului. În prag de mare sărbătoare ne răsfăţăm casa prin înfrumuseţarea atât a interiorului cât si a exteriorului, ne răsfăţăm iubiţii, copiii, ne pregătim inima pentru Cel căruia îi vom serba Naşterea. În fiecare an, vestea minunată

a naşterii lui Iisus o aşteptăm cu nerăbdare deopotrivă mari şi mici. În această perioadă, fiecare dintre noi, tânăr sau bătrân, bogat sau sărac primeşte şi dăruieşte multă iubire, căldură sufletească, Moşul îndeplineşte întotdeauna visele copiilor cuminţi în seara plină de mister a Ajunului... Şi ce poate fi mai frumos decât momentul unic, minunat, plin de emoţie al împodobirii bradului la căldura căminului şi a familiei reunite, pe ritmul lent al colindelor atât de îndrăgite? Naşterea Domnului, departe de a se pierde în negura timpului, este mereu actuală prin obiceiurile creştine, aducând bucuria si mărirea din Betleem, unde s-a născut Iisus. Pe aripile timpului, din cerul înalt, coboară în fiecare an, la Crăciun, Pruncul Iisus ca să renască pentru noi. El vine plin de iubire şi este aşteptat cu dor în mintea, în sufletul şi în casele noastre pline de lumină. În grădiniţă, prin povestiri religioase, colinde, poezii, materiale

intuitive, îi familiarizăm pe copii cu semnificaţia sărbătorii Crăciunului, sensibilizându-i, trezindule afectivitatea fată de Pruncul Iisus şi dorinţa de a fi buni, determinându-i să creadă în bine, adevăr şi frumos. Sintetizând spusele preşcolarilor despre ce înseamnă Crăciunul pentru ei, iată care au fost cuvintele cu care au descris această sărbătoare: mult bine, bucurie, fericire, serbare, brad – pom de Crăciun, iarnă, multă zăpadă, multe jocuri şi jucării, „îl ador, e alb, multe cadouri”, ciocolată... Tot în luna decembrie, la doar o săptămână după Crăciun, sărbătorile de iarnă aduc cu ele miracolul sfârşitului şi începutului de an, trecerea de la anul vechi la anul nou, deci o nouă etapă din viaţa fiecăruia dintre noi. Acest eveniment este salutat prin jocuri, daruri si urări exprimate prin tradiţii şi obiceiuri cunoscute precum: „Colindele”, „Capra”, „Ursul”, „Pluguşorul”, „Sorcova”. Fie ca sărbătorile de iarnă să vă aducă liniştea inimii şi minţii, să vă sporească sănătatea şi belşugul, să vă împlinească gândurile, speranţele! LA MULŢI ANI! Domokos Mária

4


Megint túl vagyunk egy megmérettetésen. Igen, mi is megmérettünk, nemcsak a képviselő- illetve szenátorjelöltek. Megszámláltattunk és könnyűnek találtattunk. Mivel kettőn áll a vásár, a választások után, újabb választások előtt a jelöltek által felvállalt feladatok mellett talán nem árt néhány szót vesztegetni a választópolgárok feladataira és a választói magatartásokra is.

Választani, választani, választani... Fülünkből ki nem kophat ez a szó. Vele fekszünk és vele ébredünk. Ha bekapcsoljuk a tévét, őt halljuk, ha megállunk egy utcasarki tereferére, ott kering köröttünk, az újságok róla cikkeznek, öregek és fiatalok lelkesen vagy unalommal legyintve, róla beszélnek. Vajon miért? Olyan időket élünk, amikor mondhatni, hogy választás választást ér. Alig egy éve annak, hogy urnák elé járultunk az európai parlamenti választások alkalmával, utána beindultak a jelöltállító előválasztások, hogy aztán június elsején polgármestert és helyi önkormányzati testületet valamint megyei önkormányzati testületet és annak elnököt választhassunk. A minap jutottunk túl az ország új törvényhozó testületeinek megválasztásán. De ezzel sincs vége, mert a jövő évben államelnökünk-

Két szenátora és három parlamenti képviselője van a Maros megyei magyarságnak. Sok ez, vagy kevés? Lehetne több is. Csak ahhoz többeknek el kellett volna menni szavazni, s egységesen adni a voksot, hogy ne szóródjon szét nemcsak fölöslegesen, de egyenesen a mi kárunkra. A november 30-i parlamenti választások végleges, a szavazatok visszaosztása utáni eredményei alapján Maros megyéből a következő szenátorok és képviselők jutottak be Románia törvényhozó testületeibe: Markó Béla (RMDSZ) 30.640 szavazat – 66,53 %, Frunda György (RMDSZ) 28.842 szavazat – 49.60 %, Basa Petru (PD-L) 13.616 szavazat – 29,24 %, Grosu Corneliu (PSDPC) 13..926 szavazat – 28,80 % – a Szenátusba – valamint Kerekes Károly (RMDSZ) 18.097 szavazat – 81,77 %, Borbély László (RMDSZ) 15.591 szavazat – 55,52 %, Kelemen Atilla (RMDSZ) 14.632 szavazat – 62,08 %, Dobre Ciprian (PNL) 10.118 szavazat – 39,71 %, Gliga Vasile (PSD-PL) 9378 szavazat – 41,16 %, Opriscan Doru (PD-L) 8049 szavazat – 26,88 %, Stroian Toader (PD-L) 6.462 szavazat – 28,80 %, Socaciu Victor (PSD-PC) 4802 szavazat – 20,09 % – a Képvislőházba.

nek lejár az ötéves mandátuma, s választásokat írnak ki e tisztség elnyerésére. Aztán ott vannak még az európai parlamenti választások is. A tavaly kétéves időszakra választottunk, jövőben dönthetjük el, szintén választás útján, hogy kik kapnak bizalmat az első négyéves mandátumokra. Csoda-e, ha sokan unják már ezt a választósdit? Már egyre kevesebbeket bizserget az izgalom, hogy sikerüljön helyesen dönteni, mert tudják, hogy éppen ezen is múlik, hogy milyen életlehetőségeket kínál majd ez a környezet, amelyben élnünk adatott. Sokak – mintha ők kívülállók volnának – nem érzik vállukon a felelősség súlyát. Nekik csak elvárásaik vannak – azok meg bőséggel –, kötelességük szemernyi sem. Türelmetlenek és durcásak. Akárcsak az agresszív kismalac, aki verembe esett, s mikor a rátaláló nyuszi biztatóan leszólt hozzá „várj, kismalac, mindjárt hozok egy létrát”, ő sértődötten felelte: – Nem várok!

Mint eladósorba került leány, akit körüldongnak a kérők, választások közeledtével úgy kelletik magukat a szavazásra jogosultak jónéhányan. Incselkednek és kényeskednek. Szerelmi vallomásokat csikarnak ki, ígéreteket zsebelnek be, sűrűn megsértődnek valós vagy vélt apró sérelmekért. Kön-

Maros megyei választási eredmények A szenátorjelöltekre érvényesen leadott szavazatok száma: 199.106. Érvénytelen szavazatok száma: 4.672. Kitöltetlenül leadott szavazólapok száma: 4.612. A pártok megyei eredményei: RMDSZ – 77.496 (38,92 %); PDL – 41.871 (21,02 %); PSD – 37.403 (18,78 %); PNL – 25.216 (12,66 %). A képviselőjelöltekre érvényesen leadott szavazatok száma: 198.304. Érvénytelen szavazatok száma: 5.964. Kitöltetlenül leadott szavazólapok száma: 4.094. A pártok megyei eredményei: RMDSZ – 78.298 (39,80 %); PDL – 39.997 (20,16 %); PSD – 34.973 (17,63 %); PNL – 28.048 (14,14 %). Markó Béla szenátorjelölt valamint Borbély László, Kelemen Atilla és Kerekes Károly képviselőjelöltek mivel a körzetükben leadott érvényes szavazatok felénél többet nyertek, közvetlenül jutottak be a Szenátusba illetve Képviselőházba. Frunda Györgynek ehhez mindössze kétszázegynéhány szavazat hiányzott. Ő az országos kosárból történő visszaosztás során kapta meg a bejutás lehetőségét. Rajtuk kívül Szakács János (3) 9.887 szavazat – 21,23 % és Dávid Csaba (4) 8.127 szavazat – 16,80

választások után nyen kosarat adnak, nem felejtve el hozzáfűzni, hogy a kiutasítottban mekkorát csalódtak, mert többnek, jobbnak képzelték őt el. Megcsalatva érzik magukat, mert méltatlanra pazarolták a bizalmukat és türelmüket. – Más, igazi kérő is bőséggel akad – vágják a képébe a kikosarazottnak az elmaradhatatlan mondatot, amellyel igyekeznek porig alázni. De nem bírnak szabadulni tőle, ellenállhatatlan kényszert éreznek, hogy a kapcsolatuk szűntével is folyton vele foglalkozzanak, őt szapulják, rossz hírbe keverjék, képtelen híreszteléseket indítsanak útjukra, amelyek aztán, akár a lejtőn elgurított hógolyók, a ragacsos közegben sokszorosuk dagadnak. Olykor nagylelkűek és kegyeskednek megbocsátani. Azt mondják, ez az utolsó alkalom, és igyekeznek kiélni rajta a szeszélyeiket. Tulajdonképpen mindenik kérőnek odaígérik magukat, mert tetszik, hogy felfigyeltek rájuk, megszólították őket és elmondták nekik, hogy számukra mennyire fontosak. Lehet, hogy végül el sem mennek szavazni, mert őket kielégíti ez a játék, nekik elég a bizonyosság, hogy bizony vinnék, ha ők hajlandóak lennének menni.

Nem csak jog, de kötelesség is a választás. Ez a polgár hozzájárulása ahhoz a fo-

% szenátorjelöltek valamint Benede Imre (2) 12.769 szavazat – 42,65 %, Brassai Zsombor (4) 4.825 szavazat – 20,19 %, Szász Izolda (6) 4.648 szavazat – 20,71 %, Makkai Gergely (7) 3.590 szavazat – 14,09 %, Erős Csaba (8) 4.146 szavazat – 18,19 % képviselőjelöltek a vonzott szavazatokkal jelentősen hozzájárultak a jó eredményhez. Néhány magyar ember román pártok jelöltjeként vagy függetlenként igyekezett a magyar szavazóbázist gyengíteni. Lássuk csak, milyen eredménnyel: Nagy Tibor (PNL) 460 szavazat – 2,07 %, Lukács Loránd István (PNG) 1.927 szavazat – 4,18 %, Miklós István-Flórián (PNG) 161 szavazat – 0,72 %, Kincses Előd (független) 3.220 szavazat – 6,99 %.

A mi szenátori választókörzetünk (2.) eredményei Markó Béla (RMDSZ) 30.640 szavazat – 66,53 %, Schwartz Ladislau (PDL) 4.022 szavazat – 8,73 %, Mihai Covaci (PSD-PC) 3.887 szavazat – 8,44 %, Lukács Loránd István (PNL) 1.927 szavazat – 4,18 %, Teodosiu Alexandru (PRM) 1.803 szavazat – 3,91 %, Şerban Alexandru (PNG) 553 szavazat – 1,20 %, Kincses Előd (független) 3.220 szavazat – 6,99 %.

lyamathoz, mely által közösségének és magának is jobbat remél. E nélkül nem működik igazán a társadalom. Be kell tenni valamit, mint a játékautomatába, hogy aztán várhassuk az eredményt. Csak várakozással semmire sem megyünk. Manna is ritkán hull az égből. Befektetés nélkül nem lehet igazán nyereségünk. Kötelességünk tennünk magunkért. Kötelességünk felvállalni a döntés felelősségét. Elsősorban és meghatározó módon mi vagyunk felelősek saját magunkért. Ezt nem passzolhatjuk át senkire. Ha megtettük azt, ami a mi feladatunk, akkor várhatjuk el, hogy mások is megfeleljenek a rájuk háruló kötelezettségeknek. Ha rosszul döntöttünk, ne másokat okoljunk és büntessünk! Magunkban keressük a hibát, hiszen mi tévedtünk! Mi szőttünk rózsaszín álmokat, vagy mi dőltünk be hazug ígéreteknek, hittünk hangoskodó szószátyároknak. Ha tévedtünk, szálljunk magunkba, és legyünk türelmesebbek másokkal szemben is! Legközelebb újra menjünk el szavazni, de figyeljünk oda jobban, hogy kit és mit választunk! Ne csak a szépen festett külcsínt nézzük, kaparjuk le egy kissé a mázat, hadd lássuk, mit takar! A nagyot csattanó kijelentések után kérdezzük meg: „hogyan fogod te ezt végigvinni?!”

A mi képviselői választókörzetünk (5.) eredményei Kerekes Károly (RMDSZ) 18.097 szavazat – 81,77 %, Eugen Crişan (PDL) 1.101 szavazat – 4,97 %, Andrei Moscviciov (PSD) 1.412 szavazat – 6,38 %, Nagy Tibor (PNL) 460 szavazat – 2,07 %, Blaga Octavian (PRM) 320 szavazat – 1,44 %, Miklós István-Flórián (PNG) 161 szavazat – 0,72 %.

Szovátai eredmények A szenátorjelöltekre érvényesen leadott szavazatok száma: 3.288. Érvénytelen szavazatok száma: 113. Kitöltetlenül leadott szavazólapok száma: 56. Markó Béla (RMDSZ) 2.252 szavazat – 68,49 %, Schwartz Ladislau (PDL) 166 szavazat – 5,05 %, Mihai Covaci (PSD-PC) 137 szavazat – 4,17 %, Lukács Loránd István (PNL) 55 szavazat – 1,67 %, Teodosiu Alexandru (PRM) 41 szavazat – 1,25 %, Şerban Alexandru (PNG) 10 szavazat – 0,30 %, Kincses Előd (független) 627 szavazat – 19,07 %. A képviselőjelöltekre érvényesen leadott szavazatok száma: 3.228. Érvénytelen szavazatok száma: 97. Kitöltetlenül leadott szavazólapok száma: 132. Kerekes Károly (RMDSZ) 2.776

Gondoljunk magunkra is, ne csak világbékére, geopolitikai stratégiákra, nemzetmentő paradigmákra! A távol részleteket elrejtő ködéből jöjjünk ki, a zavaros megfogalmazások homályából lépjünk elő, vizsgáljuk napfényben, hogy mi mit változtatott és mit fog változtatni a mindennapi életünkön! Ha akarjuk, és memóriánk még nem romlott teljesen el, s emlékezünk arra, hogy honnan indultunk el, meg fogjuk látni magunk körül a majd két évtized alatt végbement változásokat, de azt is, hogy közreműködésünkkel mit lehet még jobbá tenni, hogy életünk elviselhetőbb legyen. Tudnunk kell, a dolgok nem maguktól változnak, nekünk is tennünk kell érte. Nélkülözhetetlen ez a közreműködés. Anélkül csupán sültgalambot várnánk. Sültgalambot persze, lehet várni, de mi lesz azokkal, akik már megették a sültgalambot is? Nem baj, ha olykor jelszavakat skandálunk. Fontosak a jelszavak. Kifejeznek egy akaratot, megmelengetik a szívet, jólesik írásban látnunk, hangokban hallanunk. De a jelszavak helyett elsősorban a tényeket vizsgáljuk! A hó-rukkolások helyett a folyamatosan végzett mindennapi csendes munkát becsüljük meg! molnos

szavazat – 85,69 %, Eugen Crisan (PDL) 182 szavazat – 5,64 %, Andrei Moscviciov (PSD) 118 szavazat – 3,66 %, Nagy Tibor (PNL) 58 szavazat – 1, 80 %, Blaga Octavian (PRM) 31 szavazat – 0,96 %, Miklós István-Flórián (PNG) 20 szavazat – 0,62 %. Rajtuk kívül még összesen 53 szavazatot – 1,63 %-ot kaptak a romániai kisebbségi szervezetek jelöltjei ekképpen: cseh és szlovák – 9 szavazat; örmény – 2 szavazat; bolgár – 6 szavazat; szerb – 2 szavazat; tatár – 1 szavazat; görög – 1 szavazat; rutén – 3 szavazat; zsidó – 2 szavazat; lipován – 4 szavazat; makedón – 1 szavazat; roma – 16 szavazat; török – 2 szavazat; német – 2 szavazat; ukrán – 2 szavazat.

Negyedik helyen a magyar érdekképviselet a romániai politikai szervezetek versenyében. Ezzel a választással mindössze négy politikai erőnek sikerült bejutni a törvényhozásba. Négypárti parlament alakul, amelyben ott lesz a következő négy évben is a magyar szenátorok és képviselők csoportja. Parlamenti képviselettel rendelkezik a PSD-PC, a PDL, a PNL és az RMDSZ.

M

választások után A szélsőséges pártok kimaradtak a törvényhozásból. A CV Tudor és Funar által dominált PRM (3,15 %)és Gigi Becali pártja, a PNG (2,27 %), nem tudta teljesíteni a bejutási küszöböt. Örülünk neki. Nem kár értük. Nekünk nem fognak hiányozni CV Tudor megállíthatatlan gyűlöletbeszédei, amelyeket a parlament pulpitusáról eddig rendszeresen elharsogott. Most más fórumot

lendítettek az áhított autonómia ügyén. A magyarság kárára román jelölteknek tálcán nyújtott segítséggel a megtévesztett szavazóknak ki fog elszámolni? A megbukott jelölt, vagy azok, akik őt felbíztatták, vagy netán a szovátai buzgó agítátorok?

ez a kötelék. Az iroda a Városháza 2-es számú épületében az emeleten lesz megtalálható.

Egyetlen független jelölt sem

minket is érintettek. Megyénkben a 2. választó körzetben induló dr. Benedek Imre képviselőjelölt bár 12.769 szavazattal – 42,65 % – fölényesen nyert versenytársaival szemben, mégis a második helye-

tudott megfelelő számú szavazatot gyűjteni, hogy bejuthasson

A választási rendszerünk furcsaságai


- Bokor Tibor (Kovászna), a kézdivásárhelyi szervezetben dolgozott; - Cseke Attila (Bihar), 2005 januárjától államtitkár, kormányfőtitkár-helyettes, 2003-tól a Szövetségi Képviselők Tanácsának tagja, 2007 júniusától az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke; - Derzsi Ákos (Bihar), 2007-től a Munkaügyi, Család és Esélyegyenlőség Minisztériumának államtitkára; - Édler András György (Ko-

5

kultásán, oktatási államtitkár, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, az RMDSZ ügyvezető alelnöke; - Olosz Gergely (Kovászna), az Országos Urániumtársaságnak volt igazgatója, az Országos Energiaszabályzó Hatóság volt elnöke, idén őssz óta egy üresedés folytán rövid ideig parlamenti képviselő; - Pál Árpád (Hargita), 1992– 1997 között Gyergyószentmiklós alpolgármestere, 1997– 2004 között pedig polgármestere; - Pálfi Mózes Zoltán (Kolozs), a Kolozs Megyei Tanács volt alelnöke; - Pető Csilla (Bihar), 2007-től a Kulturális Autonómia Tanács tagja;

Szenátoraink a 2008 – 2012-es ciklusban: Cseke Attila (Bihar), Albert Álmos (Kovászna), Bokor Tibor (Kovászna), Gyerkó László (Hargita), Verestóy Attila (Hargita), Markó Béla (Maros), Frunda György (Maros), Günthner Tibor (Szatmár), Fekete András (Szilágy).

Képviselőink

kénytelen keresni magának. De nem fog hiányozni egykori udvari költőtársa, Adrian Păunescu sem, aki a PSD-PC jelöltjeként indulva, veszített a saját választókörzetében. Úgyis maradtak elegen a bejutottak között is, akik minket nem szívlelhetnek.

Hová jutottak a Kincses Elődre adott szavazatok? Mindenfelé. Bármennyire fognak csodálkozni, azok, akik szavazatukkal őt szándékozták támogatni, még az RMDSZ-hez is jutott belőle, de jóval nagyobb számban a parlamentbe bejutott többi párthoz vándorolt. Mint ismeretes, Kincses Előd az MPP kezdeményezésére és nyílt támogatásával független jelöltként indult egy szenátori hely megszerzéséért. A Szovátán ráadott 627 szavazatból közvetett úton mintegy 230 szavazat a PSD-PC-t, 228 szavazat a PDL-t, 126 szavazat a PNL-t és 43 szavazat az RMDSZt erősítette. Ezzel aztán nagyot

az ország törvényhozó testületébe. Országszerte harmincegyen – 28 képviselő- és 3 szenátorjelölt – próbálkoztak a mandátumszerzéssel. Közülük haton – Ötvös Mózes (Kovászna), Rákosi János (Kovászna), Szilágyi Sándor (Kovászna), Sebestyén Csaba (Hargita), Becsek-Garda Dezső (Hargita), Kincses Előd (Maros) – az MPP támogatásával indultak. Nekik sem sikerült mandátumot szerezniük, ellenben sikerült megosztaniuk a magyar szavazatokat, s ezáltal gyengíteni a magyar képviseletet. Nekik megérte-e?

Parlamenti irodát nyit Szovátán Kerekes Károly újra megválasztott képviselő. Az elmúlt négy évben is havi rendszerességgel fogadóórákat tartott városunkban. Igen sokan fordultak hozzá, hogy igénybe vegyék szakértelmét és segítségét munkaügyi, nyugdíjazási, szociális és jogi problémáik megoldásában. Most e vidék képviselőjeként még szorosabb lesz

zett Doru Opriscan 8.049 szavazattal – 26,88 % – kapott képviselői mandátumot. Ugyanakkor tudjuk, hogy Kötő József mindössze 34 szavazattal (Afrikából és közelkeletről kapta) nyert képviselői helyet.

Megújult a magyar képviselet, bár ezt sokan nem akarják észrevenni. A szenátusban a 9 szenátorból 5-en szereztek először mandátumot, A képviselőházban a november 30-án megválasztottak fele – 22-ből 11 – új. De csak ebben a tisztségükben újak, mert valamennyien – bár nagyobb részt fiatalok – már régebben tevékenykedtek érdekvédelmünkért a legkülönbözőbb tisztségekben. Hadd lássuk, kik ők és honnan valók: - Albert Álmos (Kovászna), 1992–2008 között Sepsiszentgyörgy polgármesteri tisztségét töltötte be; - Béres István (Máramaros), máramarosszigeti alpolgármesterként tevékenykedett;

vászna), 1996-tól sikeres vállalkozó, gazdasági, ügyvezető és vezérigazgatói tisztségeket töltött be különböző sepsiszentgyörgyi vállalatoknál; - Faragó Péter (Arad), 2006-tól Románia parlamentjében előadó; - Farkas Anna Lili (Brassó), 1998-tól a brassói RMDSZ-szervezet ügyvezető alelnöke lett, 2008 júliustól pedig városi tanácsos; - Günthner Tibor (Szatmár), 2004-től a Szatmár megyei tanács területrendezési bizottságának elnöke, frakcióvezető, 2007 decemberétől 2008 júniusáig a megyei tanács alelnöke; - Gyerkó László (Hargita), 2005-től az Állami Privatizációs Hatóság alelnöke; - Korodi Attila (Hargita), 2005– 2007 között a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium európai integrációért felelős államtitkára, 2007-től a tárca vezetője; - Kötő József (külföld), több mint négy évtized alatt volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, egyetemi tanár a Babeş–Bolyai-egyetem Színi Fa-

a 2008 – 2012-es ciklusban: Faragó Péter (Arad), Derzsi Ákos (Bihar), Lakatos Péter (Bihar), Pető Csilla (Bihar), Farkas Anna Lili (Brassó), Máté András (Kolozs), Pálfi Mózes Zoltán (Kolozs), Édler András György (Kovászna), Márton Árpád (Kovászna), Olosz Gergely (Kovászna), Korodi Attila (Hargita), Kelemen Hunor (Hargita), Antal István (Hargita), Pál Árpád (Hargita), Béres István (Máramaros), Borbély László (Maros), Kelemen Atilla (Maros), Kerekes Károly (Maros), Varga Attila (Szatmár), Erdei Doloczki István (Szatmár), Seres Dénes (Szilágy), Kötő József (Diaszpóra).

A következő négy év megmutatja, hogy mire lehet menni kormányképviselet nélkül. Mikor e sorokat írom, úgy tűnik, ellenzékbe kényszerül az RMDSZ. A demokraták az „örök” ellenség szocdemekkel léptek nagykoalicióra. Ők alakítanak kormányt, ők veszik át a hatalmat az országos hatóságok vezetőségeiben, ők szabják meg, hogy hová mennyi pénz menjen, s azt is ők mondják meg, hogy ki nem kap egy fityinget sem. A kétharmados többséggel kormányzó erők bármilyen törvényt át tudnak vinni a parlamenten, megvan hozzá a szavazattöbbségük. Akár alkotmányt is módosíthatnak, új választási törvényt is, olyat, amely kiszoríthat kisebb pártokat a parlamentből (még a liberálisokat is), hogy aztán kétpárti (PDL és PSD) törvényhozással váltakozva gyakorolhassák a hatalmat. Szép kilátások! -mf-

6


VII. Gallipoli Megint erdőkön vágunk át. Honnan ennyi erdő két tenger közelében? Az első már fel is tűnik, egyelőre egy szelíd kis öböl képében. Ez az Égei-tenger. Olyan nyugodtnak tűnik, mintha épp bóbiskolna. Fölötte az ég áttetszően kék, s egyetlen felhőt sem találni rajta. De nem alszik, csak úgy tesz. Fél szemmel felénk pislog, s ha jól láttam, kacsintott is. Bekanyarodik mellénk. Most suttogva ránk köszön, azt mondja, gyertek, nézzetek meg! Hiszen, ha megtehetnők! Ám hiába csábít, nem hozzá készülünk. Utunk sürgős, nem tehetünk kitérőket. Csalódottan néz utánunk. Még egy darabig madártávlatból követi az útvonalunk, aztán elmarad. Sokáig nem búslakodunk miatta, mert utunk egyik céljához, Gallipoliba érünk. Az épületek közt előrehaladva, hirtelen újra feltűnik előttünk a víz. Fenségesen kitölti a látóterünk, majd az utunkat is lezárja. Ezzel rendben is volnánk, ennyit igazán elvárhat az ember egy tengertől, akármilyen pici is lenne az. A Márvány-tenger – mert hiszen ő az – kicsinysége ellenére nagy feladatokra vállalkozott. Határt jelöl és összekötő kapcsokat. Úgy választ el egymástól két földrészt, hogy ugyanakkor utat nyit más tengerek között. A déli verőfényben most ragyog a víz, milliárdnyi csillám játszadozik rajta. Közeledvén, elvakít a fény, hunyorogni kényszerülök. A tenger kedvesen csacsog, szélén gallérszerűen fehér fodrok futnak a part felé, mintha elébünk szaladnának. A távol mégis homályos, kissé jobbra a víz és a levegő szürke fátyolán kékesen sejlik át a

Mózes – Várj meg! Nem hallod? Várj, mert jövök – hallom a határozott gyermekhangot. Mózest látom a lakónegyedben parkoló kocsik közül kivágódni, s rohanni a szemközti tömbház felé, amelynek sarkánál egy fenyőfa alatt hasonló korú gyermek áll. Mózes régi ismerős. Egészen pici kora óta követem növekedését, fejlődését. Azzal a tehetséggel született, hogy magára vonja a figyelmet. Hallomásból tudom, hogy már a keresztelőjén, amivel egy kissé megkéstek a szülők, s ő már sokhónapos volt, csúnyákat mondott a plébános úrnak. Szerencsére, csak a családtagok értették akkor a beszédét. Csak ők tudták, hogy amikor a neki választott bibliai nevet templomi szertartás közepette megerősítették, egyáltalán nem bibliai dolgokat kiáltozott vidáman a szent hajlékban. Időnként jöttek a hírek – a családja, a szomszédság szállította –

Attila örökösei

túlsópart hegyvonulata. A csillogó víz fölött teljesen valószerűtlennek hat az a kék maszat, ami által így mutatja magát először nekünk Ázsia. Baloldalt semmi sem zavarja a végtelen víz és a fölé hajló ég ölelkezését. Ez itt a Dardanellák, itt kezdődik a Már-

két törökországi levelét. Nagy itt a forgalom. Az ázsiai partról érkezett komp éppen kiokádta autókból álló rakományát. Arra vár, hogy új terhével a visszaútra indulhasson. Mintegy tíz méterre a komptól útjában vagyunk a forgalomnak, nem örvendenek nagy

vány-tenger szorosa az Égei tenger felé. Éppen arról jön egy hajó. Észak-kelet irányba áll az orra, s úgy rémlik, nemcsak az orra áll. Innen alig észlelni a mozgását, és csak percek után bizonyosodom meg róla, hogy nem ragasztották a látvány kedvéért oda. A görög alapítók Kallipolisnak, „gyönyörű városnak” nevezték. Ez volt az első európai város, amelyet a törökök 1357-ben elfoglaltak. Nekik ez volt Európa kapuja. A kikötőben állunk meg. Majd kétszáz évvel ezelőtt itt lépett török földre bujdosó társaival a nagyságos fejedelem. Ő bizonyosan nem gyönyörködött a látványban. Oltalmat és segítséget remélt. Hűséges embere innen írta „édes nénjének” az első

nagyotmondásairól, kópéságairól. Aztán, amikor már akkora lett, hogy a sabadban állandó szülői felügyelet nélkül is megjelenhetett, sokszor találkoztunk. Sosem mentem el mellette közömbösön, mindig megszólítottam, s kérdeztem tőle valami kacskaringósat. A válasz mindannyiszor méltó volt a kérdésemhez. A pöttömnyi emberke székelynek született, olyannak, amilyenről szívesen olvasunk Tamási és Nyírő könyveiben, akinek helyén az esze, s vigyázni kell vele, mert úgy vág, mint a borotva. Élvezettel ugratott játszópajtásokat, de a felnőtteket sem kímélte. Egészen eredeti dolgokat talált ki, s jól szórakozott, ha meglepő válaszával bármelyiküknek a torkára forrasztotta a szót. Ismerősöm mesélte, hogy kedveli ezt a gyereket, mert olyan érdekeseket mond. Az erkélyről kihallgatott egy párbeszédet az akkor még négy-öt éves emberke és egy szomszédasszony között. A kislegény egyedül lévén a két tömbház közötti térben, unalmában cipője orrával kitartóan rugdosta a falat. A lépcsőházból

helyet foglaló járművünknek. A rend őre szélesen gesztikulálva intézkedne is, hogy kotródjunk el. Tolmácsunk elmondja, nem tehetjük, hiszen itt minket várnak. – Belediye Báskáni... – nevezi meg a magas méltóságot, a város első emberét, akivel találkozóra jöttünk, és gyorsan el kell jutnunk hozzá. A polgármester említése hatásosnak bizonyul. Mindjárt kerül hely a buszunknak, egy fehér ruhás férfi jelenik meg és gyorsan intézkedik. A vízhez legközelebb álló vendéglő tulaja lehet, akit nem annyira magas rangú találkozónk hatott meg, inkább a rakparton lévő étkezdéje asztalaihoz vendéget szimatol. Már az sem baj, hogy mindjárt érkezik a

második buszunk is. Annyi baj legyen, majd beülnek hozzá ők is, hiszen éppen ebédidő volna. A társaság bevonul jóvátételre a törökünkhöz. Amíg az ebéd tart, kapunk egy órányi időt a hivatalos látogatásunkra. Hármasban indulunk a kikötő fölötti magaslatra, ahol a város vezetője, a „Belediye Báskáni” székel. Várfalak, történelmi hangulatú utcák, macskaköves sétányok, néhány fa. Már fenn is vagyunk a dombon. Tengerről jövő szél borzolja ősz szakállam. Gyönyörű a kilátás innen. A déli verőfényben ragyog a vízfelület. – Aranyat szórtak szét. Nem olyan rossz itt – gondolom. Nem tudom, milyen lehet megélni itt a többi évszakot. Szívesen kipróbálnám a mézízű fényben rozsdálló őszt, a sápatag telet a ködbevesző Dardanellákkal, s az új reményt hozó tavaszt, amit már megint az a nyár követ, ami a legjobban illik hozzá. Mert a lényege a nyár: napfény, meleg, az ajkunkra sót hozó simogató szellő, apróra tört tükörcserepek villódzása a vízen, a locsi-fecsi hullámok futkorászása a homokos partra, az ég gyönyörű kékje s a távol fátyolos sejtelmessége. Az öböl a lábainknál hever. Aki innen nézhet rá, az uralja. Az itteni erődítményből ellenőrizték hajdan a kikötőt, az öblöt és a szoros bejáratát. Ma e helyről a várost irányítják. Mintegy huszonháromezer lélek otthonát. Vadonatúj épület van a csúcson. A hivatal már beköltözött és ma

van az avatója. Míg be nem lépünk falai közé, semmit sem sejtünk erről. Előtte nincs semmi felhajtás, egyetlen jele sem annak, hogy mi készül itt ma. A folyosókon viszont díszítésül felrakott színes léggömbök tömegei s virágok váltakoznak. A berendezés korszerű, könnyű, jó ízléssel összeválogatott. Bejelentkezünk. Egy picit várnunk kell, de hamarosan bevezetnek a település vezető tisztségviselőjéhez, aki most érkezik egy oldalbejáraton. Szakított ránk egy kis időt bár ma az átlagosnál is jobban elfoglalt. A prefektus érkezésére vár. Mi meg zavarban vagyunk, mert szemmel látható, nem a legalkalmasabb pillanatban jöttünk. Polgármester, pontosan olyan, mint mindenhol, amerre eddig jártam: elfoglalt, túlhajszolt, fáradt. Nincs ideje elmerülni egy témában, mert halaszthatatlan feladatok sora vár rá. Rövid beszélgetésünk során is többször zavarják telefonon, de abban sikerül megegyeznünk, hogy megvizsgáljuk, a településeink közötti együttműködés lehetőségeit Ezzel feladatom teljesült. A viszontlátás reményében búcsúzunk. Félóra múlva egy közeli öbölben felszabadultan vetem bele magam a Márvány-tenger hullámaiba. Az első találkozás igazán megnyerő. Nincs semmi borzongás, a víz meleg, kellemes, szokatlanul sósnak érzem. A szél megerősödött, s a lovaglásra is alkalmas hullámok jókedvűen taszigálnak. Kár, hogy máris tovább kell mennünk. Elmenőben, amíg a buszból láthatom, le nem veszem a szemem a vízről. Ide vissza kell még térni! – Galli... poli, Galli... poli – mondogatom magamban, s úgy tűnik, mintha dúdolnék.

kilépő idős hölgy, nem nézhette sokáig, hiszen így előbb-utóbb lejön az épületről a vakolat, hát rákérdezett a gyerekre: – Mit csinálsz te ott? Mózes, aki bizonyosan megértette a kérdés mögötti, ki nem mondott tartalmakat, szokásos hetyke stílusában így válaszolt: – A hangyákat rugdosom, hogy döngjön a hasuk. Ez már költészet. A hangyáknak „döngjön a hasuk”! Hát döngjön, ha már volt fantáziája hozzá, hogy ezt kapásból kitalálja! Azóta telt-múlt az idő, Mózes már nagy legénnyé serdült, iskolába ment. Ha nem tévedek, már második osztályos. Nem tudom, az iskolai órákon, hogy és mint szerepel. Nem hiszem, hogy különösebben törné magát a tudományokért, de szünetben minden bizonnyal ő a vezér. Most is vezényel, pajtását igazgatja, hogy várjon rá, mert ő mindjárt érkezik. S valóban rohan is. Két autó közül kanyarodik ki, túloldalt még egyet kell megkerülnie, s ott lesz. A megszólított haver megáll, visszafor-

dulva várja. Egy pillanatig látja is a hangoskodót, de aztán elveszti szem elől, mert az egy előkelő terepjáró takarásába kerül, amely a járdán talált magának parkolóhelyet. Ekkor torpan meg Mózes, s pattan vissza, mintha madzagon rántanák. Fején a bészbóllsapka ellenzővel hátrafelé áll. Könnyű öltözetben van, mert kellemesen meleg az október végi délután. Lábán sportcipő, amelynek könnyen hajlik a talpa, rugalmas és hangtalanul lehet lépni benne. Azt hittem elejtett valamit, azért fordult vissza, s hogy mindjárt lehajlik és felveszi. De tévedtem. Nem a töredezett aszfaltot figyeli, tekintetét a tömbház túlsó vége felé emeli. Magam is odanézek, és a gyerek szüleit látom ott, akik fiúkat várva lassan lépegetnek az épület túloldalán lévő lakásuk felé. Nem hallottam a kiáltásukat, de csak azzal tudom magyarázni fiuk ilyen gyors irányváltását. Azt hiszem, otthon kordában tartják, mert Mózes elfelejt minden mást, és anélkül, hogy várakozó barátjával közölné, megváltozott a terv, engedelmes gyerekként

hazafelé tart. A fenyőfa alatt álló kissrác ebből mit sem vett észre. Nem látta a visszakozást, nem látta Mózes szüleit. Pajtását előbb a köztük lévő terepjáró takarta el előle, aztán a tömbház sarka. Mózes már eltűnt előlem is apjával, anyjával, így aztán elhaladtomban rajtafelejtem a tekintetem. Helyes fiúnak látszik, megbízhatónak. Ha neki megmondanak valamit, ahhoz tartja magát. A kiadott utasítás szerint várakozik. Lábat sem cserél, olyan fegyelmezett. Türelemmel áll a késő őszi délutánban. Már fogytán a nap ereje, kezdenek elszemtelenedni az árnyak. Őt is körülölelik. Kis szőke feje világít a fenyő sötét hátterében. Este, amikor kutyámmal sétára indulunk, újra eszembe jutnak. A szomszédos tömbház sarkánál önkéntelenül arra fordulok, s a félhomályban azt a szőke fejet keresem. Ott kell lennie. Hacsak szülei nem jöttek érte, haza nem hívták, ott kell állnia a fenyőfa alatt, hiszen Mózes megmondta neki, hogy várjon rá, mert mindjárt érkezik. Molnos

Molnos Ferenc

élő emlékezet


7

Lázáry René Sándor Szovátáról. Nemcsak történészek, utazók, vagy Erdély kincseinek felfedezői írtak Szováta szépségéről és adottságairól. Számtalan költőt, írót is megihletett. Egyik közülük Lázáry René Sándor, aki 1859. szeptember 17-én született Kolozsvárott. Latin és francia szakos tanár volt, kiváló romanista hírében állott, hosszabb ideig hivatalnokként is működött. 1890-től főleg Marosvásárhelyen élt. A várossal szomszédos Marossárpatakon hunyt el 1927. októberében. Szolláth Hunor

Szovátafürdői emlék Fátyolfelhős az ég: elrebbenő ökörnyál! Csapong a nyurga nyár... Hány könnyű hő, gyönyör száll, Süvölt az ősz felé?... Míg fekszem tétován, Mint súlytalan sugár a Jordán mély taván... Fátyolfelhős a táj: fénylengető ökörnyál... Besző a szép idő, a távol sem gyötör már.. Mint fáradt tölgylevél fenyőzöld Medve-tón Lebegve ringok én, világot megvetőn... Fátyolfelhős a csönd: magasan ég a nyár még! Csak úszom czéltalan, magányos néma árnyék... Testemnek hány öröm, hány szebb halál adós, ó? S a lét se több... Csupasz... Lelkemre száradó só!

Szováta, 1894 szeptember elején.

Achmed Rumi Ez a találkozás Luxorban történt, este nyolckor, Ramadam utolsó napján, mikor az arab vásárról jöttem, egy félhomályos utcán, szép, nyitott kert mellett, ahonnan erősszagú afrikai virágok naplemente után vad és nyugtalan illatokkal töltötték meg a különben egyáltalán nem illatos és regényes luxori utcát. Lassan mentem, egyedül, hirtelen sötétedett. Előttem ment egy fehérruhás arab, megállt, botjára támaszkodott, megvárta, míg elmegyek mellette, és lassú, csöndes köszöntéssel azon a méltóságos hangon, ahogy csak magyar parasztokat hallottam köszönni a világon, mikor hazafelé mennek este, munka után, ezzel a barátságos és méltóságteljes köszöntéssel mondta: – Adjon Isten jóestét! Tempósan mondta és olyan zengzetes, tiszta, erdélyi kiejtéssel, ahogy magam sem tudok magyarul. Kis távolságban állt, botját csípőjének támasztva, minden indulat és lelkendezés nélkül. Arab arca volt, arab viseletben járt, hosszú fehér kaftánban, fején vastag turbán. Első becslésre is lehetett ötvenéves. Megálltam, azt hittem, rosszul hallok: – Maga magyar? Megint az a lassú, tele magyar beszéd: – Nem, kérem szépen. Arab ember vagyok. Ezt csak így mondta, magyarul: „arab ember vagyok”, – ezer és ezer mérföldre Magyarországtól, Luxorban, a Nílus mellett, szemközt Tut-ank-Amon sírjával és a Halottak Völgyével, Afrika kellős közepén, olyan megfoghatatlan távolságban mindentől, ami

Magyarország és magyar nyelv, s mégis oly egyszerűen, mintha semmi nem lenne természetesebb, hogy ő, az arab, magyarul szólít meg engem Luxorban, egy sötét utcán. Mozdulatlanul állt, figyelmesen, udvariasan, tolakodás nélkül s nézett reám az ötvenéves araboknak azzal a nyugodt, kicsit elhasznált nézésével, mintha mondaná: ha nincs kedved, el is mehetek, ha zavarlak, uram, – félelmetes volt. Nem tudhatta, mit ver fel bennem, mifajta ideges és áhítatos csodálkozást. Máskor is megtörtént már, hogy idegenek külföldön megszólítottak szajkómód betanult magyar szavakkal, – de az öreg arab magyarul beszélt, lassan, megfontolt szavakkal s szókincse talán nem is volt dúsabb, mint egy szűkszavú magyar paraszté – mégis magyarul beszélt, érzett rajta, hogy élő valami számára ez a nyelv, ismeri zenéjét, sőt ismeri méltóságát, hangsúlyát, tud bánni vele. Először csak a különösségen csodálkoztam, hogy magyarul beszél ez az arab. Következő pillanatban eszembejutott, hogy ennél még sokkal megfoghatatlanabb, miért szólít meg éppen engem, ezen a sötét utcán, magyarul? – itt Luxorban, ahol persze találomra megszólíthat minden idegent angolul, de – nemzeti önbizalom ide, vagy oda – hogy ilyen elterjedt és híres nemzetség lennénk, amelynek afrikai mellékutcákon anyanyelvén hízelkednek az arabok, ezt mégse hittem. Mindehhez ez volt első napom Luxorban; reggel érkeztem, a szállodába be sem írtam nevem, lelket nem ismerek itt, élő ember-

rel nem beszéltem még, – nem volt semmi jel vagy nyom, amelyből ez az arab magyar voltomra következtethetne. – Honnan tudta, hogy magyar vagyok? Most elhangzott a válasz, melyet nem felejtek el, amíg élek: – A bőr színéről, nagyságos uram. Meg a homlok formájáról. Ezen a kettőn rögtön megismerem a magyarokat. Így persze lelepleztek, öt lépésre a Nílustól és a XVIII. dinasztia sírjaitól, Szudán határán; lelepleztek, mert hiába vettem ruhám Párizsban, kalapom Londonban, cipőm Bécsben, a vak is látja rajtam, hogy magyar vagyok. S élhetek hosszú életen át nyugati metropolisokban, egy sötét luxori utcán az első rongyos arab rám olvassa, hogy magyar vagyok, – ahogy egy arab vagy néger felöltözhet német tábornoknak, mégis mindenki tudja, hogy arab vagy néger. Miről tudja? Kérem, nagyon egyszerű: „a bőr színéről és a homlok formájáról”. Igaz, hogy a botokud négert is erről ismerni föl, különösen ami a bőr színét illeti, izgatott e megismerés, mert eddig hajlandó voltam vakon hinni, hogy általában vagyunk olyan fehérbőrűek, mint egy középjó francia – de a leleplezés nem érintett kellemetlenül, bólogattam s iparkodtam méltósággal viselni az igazságot, amit, íme, ha akarnám se tagadhatok le: hogy magyar vagyok, persze, hogy magyar vagyok. Itt a bizonyíték: a bőröm színe meg ... – A bőr színéről? – Arról is, méltóságos uram. Jártak ide angolok, franciák meg németek. De a magyar embert én

rögtön megismerem, mert más színe van a bőrének, mint az angolnak, vagy a franciának. Csönd van és sötét, alig látjuk már egymást. Egészen csöndesen kérdem: – Mégis, milyen? Sötétebb? Vagy világosabb? Érzem, hogy drukkolok, van valamilyen titokzatos hangsúlya e beszélgetésnek, – sokszor gondoltam már a lehetetlenre, milyen különös lenne egyszer kibújni bőrünkből és úgy látni magunkat, magyarokat, ahogy egy angol lát minket ... Mégis, milyenek vagyunk? Olyannak lát, mint önmagát? Vagy talán mégis valamilyen egzotikus néptörzsnek, színesbőrű valakinek lát, mint én egy sárga embert? Most itt az alkalom, hogy levizsgázzak, mert valaki lát engem, egy félvad ember látja bennem a magyart. – Nem sötétebb, nem világosabb. Csak más a színe, nagyságos uram. Ide Luxorba ritkán jön magyar ember. Esztendeje se járt erre magyar. De ahogy láttam nagyságos uramat, rögtön tudtam, hogy magyar ember. Megtörlöm homlokom, kiverte a verejték, mert nagyon meleg van; lehet most este vagy harminc fok. Következik a cigaretta, állunk, hallgatunk. – Ki maga? – Achmed Rumi vagyok. – Honnan tud magyarul? – Magyarországon éltem, uram. Dragomán voltam Teleki Samu grófnál. Öt esztendeig szolgáltam a grófnál, háború előtt. – A háború óta nem beszélt magyarul? – De igen, egyszer. Akkor hat hónapot szolgáltam Plesch Árpád

konzul úrnál. Lélekzetet vesz: – Szeretnék visszamenni Magyarországra, nagyságos uram. – Miért? – Mert, – gondolkozik – mert ott jó élet van. Olyasféle az élet, mint Afrikában. – Ámen – mondom. * Achmed Rumi eljött másnap, harmadnap, eljött öt napon át és hűségesen szolgált. Egészségesen elbocsátottam. Kért, írjam meg, hogy jól van, megnősült, két gyermeke van és egy felesége Kairóban, többre nem telik egyelőre, mármint több feleségre. Egyszer már kapott levelet, hogy a gróf meghalt, a birtokot valahol Marosvásárhely mellett elkobozták a románok. Achmed Rumi rajongással és odaadással beszél szolgálata ötesztendejéről s általában a legnagyobb magyarbarát, akivel kóborlásaim során valahol is találkoztam. Egyebekben mit csinál? Jól van, köszönöm, nem csinál semmit. Délelőtt egy kis kertben ül Luxorban és cigarettázik. Tud valamit angolul, s ha idegenek érkeznek, dragománoskodik, megmutatja nekik a karnaki templomot, amiről persze fogalma sincsen; de beszélni igazán és szívből csak magyarul tud; magyarul és arabul. Arra az esetre, ha valaki írni akar neki, vagy Luxorba vetődik és szüksége van egy jó magyar dragománra, megkért, írjam ki a címét. Íme: Achmed Rumi, Luxor, Upper-Egypt. Bemutatkozni fölösleges, mert a magyarokat rögtön fölismeri a bőr színéről. Márai Sándor

8

szabadidő, sport


Sudoku (13) A négyzetrács üres négyzeteibe úgy kell beírnunk a hiányzó számokat 1-től 9-ig, hogy minden sorban, oszlopban és a kis négyzetekben is egyetlen szám se ismétlődjön. Készítette: Sebe Zoltán 6

8

1

7

5

4 5

1 2

9

3

8

3 2

5 6

7

8

5

5 8

Meghatározások: 1. Rodostói levelező. 2. Ogivális. 3. Elegyít. 4. Vadat meglő. 5. Kemény, szúrós szőrzet. Készítette: Dósa Márta

5 3

Bűvös négyzet (11)

2 1

Világítótornyok (11) A mellékelt ábra a tengert jelképezi, amelyen világítótornyok vannak elhelyezve. A tornyok rendeltetése, hogy megvilágítsák a hatósugarukba eső sort és oszlopot. Minden világítótorony annyi – egy négyzet méretű – hajót világít meg, amennyit a tornyon feltűntetett szám jelöl. 0 Határozza meg a hajók 5 helyzetét, tud2 va azt, hogy hajó hajóval és 2 hajó világító2 toronnyal még 4 sarkosan sem ér int kezhet! A tengeren 12 3 hajó található.

Sebe Zoltán

Beszólás: Fel a fejjel, hiszen tudod, hogy nincs már semmi remény! (o)(o) Tökéletes mellek ( + )( + ) Szilikonos mellek (*)(*) Mellek kis mellbimbókkal (@)(@) Mellek nagy mellbimbókkal oo “A” kosaras melltartó { O }{ O } “D” kosaras melltartó (oYo) Szivacsos melltartó ( ^)( ^) Mellek hidegben (o)(O) Aszimmetrikus mellek (Q)(O) Piercinges mellek (:o)(o) Vámpírharapásos mellek o/o/ Nagymama mellei ( - )( - ) Zuhanykabinnak lapuló mellek < o >< o > Mellek elektrosokk közben |o||o| Robotnő mellei ($)($) Jenny McCarthy mellei ( o Y o ) Mellek egy férfimagazinból

Vicc A lelkész fia megszerzi a jogosítványt. Odamegy az apjához elkérni az autót: – Ajánlok egy üzletet –, mondja az apja. Ha levágatod a hajad, viheted a kocsit. – De annak idején Sámsonnak is hosszú haja volt, Mózesnek és Jézusnak is – próbálkozik a fiú. – Igen, de ők mindenhová gyalog mentek.

*** Székelybácsi mondja: – Persze, öt politikus ment mint az állat, nekimentek a fának, és szanaszét repültek. – És most hol vannak a sérültek? – Eltemettem az összest. – Úristen, és ha még éltek? – Hát, egyik-másik szólt, hogy ő még él, de én már nem tudok hinni ezeknek...

Minden kedves olvasónknak áldott karácsonyi ünnepeket, egészséget,békességet, sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk!

*** Székelybácsi összevész a nagyobbik fiával. Odáig fajul a dolog, hogy felkapja a baltát és felédobja, de a fiú félreugrik, és a balta pont az anyós fejében áll meg, aki holtan esik össze. Székelybácsi csak ennyit mond: – Így se rossz! Székelybácsi összevész a nagyobbik fiával.

Milyen fokozatai lehetnek a részegségnek? Utánajártunk: bölcs részeg, jóképű részeg, gazdag részeg, golyóálló részeg és még láthatatlan részeg is van! 1. fok – BÖLCS – Hirtelen szakértője leszel minden témának, ami felvetődhet az egész Univerzumban. Tudod, hogy mindent tudsz, és azt a tudást át akarod adni mindenkinek, aki meghallgat. Ilyenkor mindig igazad van. Természetesen mindenki, akivel beszélsz, téved. Ez érdekes vitához vezet olyan esetekben, amikor mindkét vitapartner BÖLCS. 2. fok – JÓKÉPŰ – Ilyenkor döbbensz rá, hogy Te vagy a LEGJÓKÉPŰBB személy az egész kocsmában és tetszel az embereknek. Odamehetsz minden vadidegenhez, mert tudod, hogy

tetszel neki, és beszélgetni akar veled. Tartsd eszedben, hogy még mindig BÖLCS vagy, és így ezzel az idegennel bármiről el tudsz beszélgetni. 3. fok – GAZDAG – Hirtelen tudatára ébredsz, hogy te vagy a világ LEGGAZDAGABB embere. Meghívhatod egy italra az egész kocsmát, mert egy páncélautó, tele pénzzel vár rád a parkolóban. Fogadhatsz is, mert még mindig BÖLCS vagy, így minden fogadást megnyersz. Bármilyen öszszegben fogadhatsz, mert Te vagy a LEGGAZDAGABB. 4. fok – GOLYÓÁLLÓ – Kész vagy megküzdeni akárkivel, különösen azokkal, akikkel fogadtál vagy vitatkozol. Senki sem tud megsebezni. Odamehetsz bárkihez, akik természetesen, szeret-

nek Téged, és kihívhatod őket, akár tudáspróbára, akár fogadásra, akár verekedésre. Nem kell félned, hogy veszítesz, mert BÖLCS vagy, mert GAZDAG vagy, mint Dáriusz, és mert JÓKÉPŰBB vagy bárki másnál. 5. fok – LÁTHATATLAN – Ez a részegség utolsó foka. Ilyenkor bármit megtehetsz, mert egyszerűen senki sem lát. Táncolhatsz az asztalok tetején, hogy lenyűgözd azokat, akik tetszenek neked, mert a többiek úgysem látnak. Láthatatlan vagy azzal szemben is, aki meg akar Téged verni. Sétálhatsz az utcán, és énekelhetsz torkodszakadtából, mert senki nem lát és hall, és mert még mindig Te vagy a LEGBÖLCSEBB a világon.

Gálfalvi Amália gyűjtéséből Zoli (4 éves): – Óvónéni, minden bácsinak nő a bajusza? – Igen. – Nekem is lesz? – Igen. – Én akkor le fogom gereblyélni.

*** Óvónéni kérdezi a gyereket, aki egy napot hiányzott betegség miatt: – A szobádban voltál tegnap egész nap? Jocó: – Igen – Anya otthon maradt veled? – Nem – Egyedül voltál egész nap? – Nem. Jézuska volt velem.

Megtörtént esetek: “fasza buli volt, anyám írt smst, hogy meghalt a papa, én végigbőgtem az éjszakát, és kiderült, hogy csak a pápa halt meg, csak anyám nem bír ékezetet írni....”

*** Réges-régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra. – Szervusztok, gyerekek! – köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. – Fecske anyó vagyok... – folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta: – ...és épp a tojásaimon ülök... – a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az öszszes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót: – ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

***

A részegség fokozatai:

Óvodás „aranyköpések”

Beálltam egy zsúfolt parkolóba és leengedtem az ablakot, hogy a hátsó ülésen nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt. Nem akartam, hogy utánam induljon, megálltam hát a járdán és visszamutatva rá, határozottan azt mondtam: – Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!! Egy közeli autó vezetője, látva hogy szőke vagyok, csodálkozva végigmért, majd megszólalt: – Csak be kell húznia a kéziféket!

*** Zsúfolt busz. Egy csinos lány keresett valamit a pénztárcájában, mikor a busz éleset kanyarodott és az apró nagy része kiszóródott. A lány hirtelen mozdulattal leguggolt, hogy összeszedje, miközben egy igen-igen hangosat púzott. Szegény, rákvörös arccal állt fel és nem mert senkire sem nézni. A busz utasai

szintén rákvörösek voltak az elfojtott röhögéstől, de mindenki moderálta magát és rezzenéstelen arccal bámult maga elé vagy ki az ablakon. Nem így egy szakadt hajléktalan, aki megszólal: – Te kis fingos, ott még van egy forint.

*** Egyik nap az iskolában egy fényképész csoportképet készített az osztályról. A tanító néni megpróbálja rávenni a gyerekeket, mindenki vegyen a képből. – Képzeljétek el, milyen jó lesz, ha majd felnőttök, előveszitek a képet és azt mondjátok, itt van Judit, ő orvos. Ez meg Gábor, ő autószerelő. Hátulról egy vékonyka hang: – És itt a tanárnő, ő meg halott.

*** Egy fiatalember lázasan tanulja a szóbeli érettségi tételeket. Egy nappal az érettségi vizsga előtt riadtan konstatálja, hogy a történelem tételekre nem maradt ideje. “Mentsük, ami menthető!”alapon EGY tételt azért megtanul, mégpedig a 13-as számút, ettől rögtön elmúlt a félelme. Másnap, amikor a 8-as számú történelem tételt húzta, egy hirtelen mozdulattal visszadugta a többi közé. - Na-na fiatalember, mit művel? Hányas tételt húzta? - A 13-ast, de szörnyen babonás vagyok, ezért ijedtemben visszadobtam. - Ilyen nincs!!! Tessék, mondja csak el a 13-as tételt! A fiatalember jelesre vizsgázott.

*** Egy michigani TV állomás bemondónője, miután mégsem esett az előző nap megjósolt hó, ezzel fordult a meteorológushoz: - Nos Bob, hol van az a 20 centi, amit tegnap este ígértél? Nem csak a fickónak, hanem a stáb felének is el kellett hagynia a forgatás helyszínét, annyira röhögtek, a zavarba jött bemondónő pedig a jövőben kétszer is meggondolja, mielőtt beszél...

Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt, Munkatársak: Domokos Mária, Dósa Márta, Fábián Róbert, Gálfalvi Amália, Hajdú Attila, Király Katalin, Kiss János, Péter Huba, Sebe Zoltán, Szolláth Hunor, Tóth Irén

Önkormányzati tájékoztató 56. szám december

Recommend Documents