4th International Conference on the Black Stork (Ciconia nigra) Abstract volume. Edited by Balogh Edit Tamás Enikő Anna

2004.

Hungarian Ornithological and Nature Protection Society (MME/BirdLife Hungary) BITE-Baja Youth Nature Protection Society Danube-Drava National Park Directorate 4th International Conference on the Black Stork (Ciconia nigra) Dávod-Püspökpuszta, Hungary, 15-18th April 2004.

Abstract volume Edited by Balogh Edit Tamás Enikő Anna Translated by Bankovics András Gelsei Lili Somogyvári Orsolya Tamás Enikő Anna Várnagy Dávid Manuscript closed: 25th February 2004.

2

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME/BirdLife Hungary) BITE-Baja Ifjúsági Természetvédelmi Egyesület Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 4. Nemzetközi Fekete Gólya (Ciconia nigra) Konferencia Dávod-Püspökpuszta, Magyarország, 2004. április 15-18. Absztrakt-kötet

Szerkesztették Balogh Edit Tamás Enikő Anna Fordították Bankovics András Gelsei Lili Somogyvári Orsolya Tamás Enikő Anna Várnagy Dávid Kézirat lezárva: 2004. február 25-én

3

Contents

Detailed programme of the conference ..................................................... 6 A Poster presentations .............................................................................. 14 I. Section: breeding distribution and ecology .................................... 14 II. Section: migration, dispersal and wintering................................... 24 III. Section: habitat protection ............................................................ 30 IV. Section: feeding behaviour and preferences ................................ 34 V. Section: national and regional protection action plans ................. 38 VI. Section haematology, parasitology and rehabilitation ................. 44 B. Oral presentations ................................................................................ 56 I. Section: breeding distribution and ecology .................................... 56 II: Section: migration, dispersal and wintering................................... 74 III. Section: habitat protection ............................................................ 84 IV. Section: feeding behaviour and preferences ................................ 94 V. Section: national and regional protection action plans ............... 100 C. Video & slide presentations, exhibitions ........................................... 108 Video presentations .......................................................................... 108 Slide presentation.............................................................................. 114 Exhibitions......................................................................................... 116 D. List and e-mail addresses of authors and participants / Szerz k és résztvev k listája és e-mail címei ........................................................... 118 Africa – Afrika ................................................................................... 118 Asia – Ázsia ....................................................................................... 118 Europe - Európa .............................................................................. 118 E. The organizing committee ................................................................. 122

4

Tartalom

A konferencia részletes programja ............................................................. 7 A. Poszterbemutatók................................................................................. 15 I. szekció: költési elterjedés és ökológia ............................................ 15 II. Szekció: vonulás, szétszóródás és telelés ...................................... 25 III. Szekció: él helyvédelem .............................................................. 31 IV. Szekció: táplálkozás és táplálék.................................................... 35 V. Szekció: nemzeti és térségi védelmi akció tervek ......................... 39 VI. Szekció: hematológia, parazitológia és rehabilitáció.................... 45 B. El adások............................................................................................. 57 I. Szekció: szaporodás, elterjedés és ökológia ................................... 57 II: Szekció: migráció, szétszóródás, és telelés .................................... 75 III. Szekció: él helyvédelem .............................................................. 85 IV. Szekció: táplálkozás és táplálék.................................................... 95 V. Szekció: országos és regionális védelmi akciótervek .................. 101 C. Film- és diavetítések, kiállítások ........................................................ 109 Filmbemutatók .................................................................................. 109 Diavetítés........................................................................................... 115 Kiállítások.......................................................................................... 117 D. List and e-mail addresses of authors and participants / Szerz k és résztvev k listája és e-mail címei........................................................... 118 Africa – Afrika ................................................................................... 118 Asia – Ázsia ....................................................................................... 118 Europe - Európa .............................................................................. 118 E. A szervez bizottság............................................................................ 123

5

Detailed programme of the conference Thursday, 15th April 2004 0800 – 0945 Registration 1000 – 1200 Opening speeches Organizers – welcome XY1 (KvVM – The Ministry for Environment and Water management) XY2 (MME / BirdLife Hungary) XY3 (Danube-Drava National Park) 1230 - 1400 lunch I. Section: breeding distribution and ecology 1415 – 1910 1415 – 1430 Section opening by chair 1430 - 1450 Petkov N. & al. / Recent status and changes of the breeding population of the Black Stork (Ciconia nigra) in Bulgaria 1450 – 1510 Cano L. S. & al. / Black Stork Breeding Population In Iberian Peninsula 1510 – 1530 Strazds M. & al. / Evaluation of Black stork nest inspections in Dienvidkurzeme, SW Latvia in 2003 1530 – 1550 Strazds M. & Kuze J. / Nest placement as a factor influencing breeding success 1550-1610 Czuchnowski R. & Profus P. / The Black Stork Ciconia nigra in Poland: present status, ecology and protection 1610 – 1640 Coffee break 1640 – 1700 Pacheco C. & al. / Breeding parameters and causes of nest failure of Black Storks in Portugal 1700 – 1720 Brossault P. & Sériot J. / The situation of the black stork in France 1720 – 1740 Dornbusch G. / The Black Stork in Germany 1740 – 1810 Coffee break 1810 – 1830 Rybanic R &Karaska D.. / Populations of Black Stork in Slovakia, its distribution, breeding habitats, ringing, recoveries and protection 1830 – 1850 Frank G. / The Importance of the Vienna woods for Black stork and what this "flagship-species" can do for its protection Posters: Kalocsa B. & Tamás E. / The Black stork in Hungary in 2004. Grishchenko V. / Contemporary distribution of the Black Stork in Ukraine Frank G. / Verbreitung und Schutz des Schwarzstorches im Wienerwald Lorgé P. & Jans M. / The Black Stork in Luxembourg Mukherjee A. & al. / Stork stalking at the tail-end of the range: Black Storks in the Western Cape Province of South Africa Ming M. / Who's winner, White or Black Storks in Center Asia ? 1850 – 1910 Contributions and discussion 1930 – 2100 dinner 2110 – 2200 The Danube-Delta (a film by Otto Hahn) and the National Danube-Delta Research Institute, presented by Marinov M.

6

A konferencia részletes programja Csütörtök, 2004. április 15. 0800 – 0945 Regiszráció 1000 – 1200 Megnyitó beszédek A szervezők köszöntője XY1 (KvVM – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) XY2 (MME / BirdLife Hungary) XY3 (Duna-Dráva Nemzeti Park) 1230 - 1400 ebéd I. Szekció: költés, elterjedés és ökológia 1415 - 1930 1415 – 1430 a szekcióelnök megnyitója 1430 - 1450 Petkov N. & al. / A bulgáriai fekete gólya (Ciconia nigra) fészkelő állomány helyzete és változásai 1450 – 1510 Cano L. S. & al. / A fekete gólya (Ciconia nigra) fészkelő állománya az Ibériai félszigeten 1510 – 1530 Strazds M. & al. / A fekete gólya fészkelési adatainak értékelése a Dienvidkurzeme területen, délnyugat-Lettországban 2003-ban 1530 – 1550 Strazds M. & Kuze J. / A fészek elhelyezése, mint a költéssikerességet befolyásoló tényező 1550 – 1610 Czuchnowski R. & Profus P. / A fekete gólya (Ciconia nigra) Lengyelországban: helyzet, ökológia és védelem 1610 – 1640 kávészünet 1640 – 1700 Pacheco C. & al. / A fekete gólya költési paraméterei és a költés sikertelenség okai Portugáliában 1700 – 1720 Brossault P. & Sériot J. / A fekete gólya helyzete Franciaországban 1720 – 1740 Dornbusch G. / A fekete gólya Németországban 1740 – 1810 kávészünet 1810 – 1830 Rybanic R.& Karaska D. / A fekete gólya Szlovákiában, elterjedés, élőhelyek, gyűrűzés, megkerülés és védelem 1830 – 1850 Frank G. / A bécsi erdő jelentősége a fekete gólya szempontjából, és mit tehet ez a zászlóshajó-faj annak védelméért Poszterek: Kalocsa B. & Tamás E. / A fekete gólya Magyarországon 2004-ben Grishchenko V. / A fekete gólya jelenlegi elterjedése Ukrajnában Frank G. / A fekete gólya elterjedése és védelme a bécsi erdőben Lorgé P. & Jans M. / A fekete gólya Luxemburgban Mukherjee A. & al. / Gólyakutatás az elterjedési terület legvégén: fekete gólyák DélAfrikában, Western Cape megyében Ming M. / Melyik faj a nyerő Közép-Ázsiában: a fehér, vagy a fekete gólya? 1850 – 1910 hozzászólások és vita 1930 – 2100 vacsora 2110 – 2200 A Duna-Delta (Otto Hahn filmje) és a Nemzeti Duna-Delta Kutatóintézet – bemutatja Marinov M.

7

Friday, 16th April 2004 0615 – 0750 Facultative birdwatching walk near the Ferenc-channel 0730 - 0830 Breakfast II. Section: migration, dispersal and wintering 0900 - 1210 0900 - 0910 Section opening by chair 0910 – 0930 Kalocsa B. & Tamás E. / The evaluation of colour ringing recoveries related to Hungary 0930 – 0950 Talukdar B. K. / Conservation of Black Stork in Assam, India 0950 – 1010 Pande S. & al. / Recent records and review of wintering distribution, habitat choice and associations of Black stork in India 1010 – 1040 Cofee break 1040 - 1100 Bobek M. & al. / New Odyssey: A Satellite Tracking Of The Migration Of Black Storks (Ciconia Nigra) From Siberia – Preliminary Results 1100 - 1120 Gérard Jadoul / Programme of colour ringing in Belgium, France and Luxembourg (1995- 2003) and recoveries – slide presentation 1120 - 1140 van den Bossche W. / The importance of the Black Stork colour-ringing programme Posters: Fefelov I. & al. / Autumn migration of Black Stork in South Baikal migratory pass Cano L. S. / An Approach to Wintering of Black Sotrk in Iberian Peninsula Pacheco C. & al. / Dispersal, post-breeding concentration sites and wintering grounds of Black Storks born in Portugal determined from colour-ringed individuals 1140 - 1210 Contributions and discussion 1230 – 1400 lunch III. Section: habitat protection 1430 – 1700 1430 – 1440 Section opening by chair 1440 – 1500 Erg B. / Values and restoration potentials of Special nature reserve “Gornje Podunavlje”, one of the most important Black Stork breeding site in Serbia and Montenegro 1500 - 1520 Deme T. / Nesting habits of the Black storks in the Béda-Karapancsa region of the Danube-Drava National Park 1520 - 1540 Kalocsa B. & Tamás E. / Analysis of the nesting data of Black storks and protective measures in the Gemenc region of the Danube-Drava National Park 1540 – 1610 Coffee break 1610 – 1630 Löhmus A. & al. / A Declining Population Of The Black Stork, And Forest Structure: Conservation Lessons About Edge Avoidance, Adaptive Preferences And Focal Species 1630 - 1650 Rosenvald R. / Black Storks disturbance through the forest management and comparison with increasing White-tailed Eagle Posters: Zieliński P. / The role of forest reserves in the protection of the Black Stork Ciconia nigra in central Poland Azeda C. & al. / Habitat and human activities in Black Stork nesting areas in Portugal Pojer F. / Proposal of Natura 2000 Network in the Czech Rep. and SPA for Black Stork 1650 - 1720 Contributions and discussion 1730 – 1800 Introduction to the photo exhibition by Dr. Kalotás Zsolt 1800 – 1830 Introduction to the „Life int he Floodplains” exhibition by Buzetzky Győző 1900 - 2030 Dinner 2100 – 2200 Meeting of the colour-ringing programme co-ordinators (only for participants of national colour ringing programmes), Chair: Willem van den Bossche

8

Péntek, 2004. április 16. 0615 – 0750 Fakultatív madármegfigyelő séta a Ferenc-tápcsatorna partján 0730 - 0830 Reggeli II. Section: vonulás, szétszóródás és telelés 0900 - 1210 0900 - 0910 a szekcióelnök megnyitója 0910 – 0930 Kalocsa B. & Tamás E. / A magyarországi vonatkozású színes gyűrűzési megkerülések értékelése 0930 – 0950 Talukdar B. K. / A fekete gólya védelme Assamban (India) 0950 – 1010 Pande S. & al. / Fekete gólya megfigyelések, telelési elterjedés, élőhelyválasztás és csoportosulások Indiában 1010 – 1040 kávészünet 1040 - 1100 Bobek M. & al./ Új Odüsszeia: szibériai fekete gólyák vonulásának műholdas követése – előzetes eredmények 1100 - 1120 Gérard Jadoul / Színes gyűrűzési program Belgiumban, Franciaországban és Luxemburgban (1995- 2003), és megkerülések – diavetítés 1120 - 1140 van den Bossche W. / A fekete gólya színes gyűrűzési program jelentősége Poszterek: Fefelov I. & al../ A fekete gólya őszi vonulása a dél-bajkáli vándorlási folyosón Cano L. S. / A fekete gólyák ibériai telelésének egy vizsgálata Pacheco C. & al. / A Portugáliában kikelt színes gyűrűs fekete gólyák szétszóródása, kirepülés utáni gyülekezése és telelőhelyei 1140 - 1210 Hozzászólások és vita 1230 – 1400 ebéd III. Szekció: élőhelyvédelem 1430 – 1700 1430 – 1440 a szekcióelnök megnyitója 1440 – 1500 Erg B. / Értékek és rehabilitációs lehetőségek a „Gornje Podunevlje speciális rezervátumban, mely a fekete gólyák legfontosabb fészkelőterülete Szerbia és Montenegro területén 1500 - 1520 Deme T. / A fekete gólyák fészkelési szokásai a Duna-Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsa Tájegységében 1520 – 1540 Kalocsa B. & Tamás E. / Fekete gólya fészkelési adatok elemzése és védelmi intézkedések a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységében 1540 - 1610 kávészünet 1610 – 1630 Lõhmus A. & al. / A fekete góly populáció-csökkenése és az erdőszerkezet: védelmi tapasztalatok 1630 - 1650 Rosenvald R. / A fekete gólya erdészeti tevékenységből adódó veszélyeztetése és összehasonlítása a rétisas növekedő állományával Poszterek: Zieliński P. / Az erdőrezervátumok szerepe a fekete gólya védelmében középLengyelországban Azeda C. & al. / Élőhely és emberi tevékenység a fekete gólya portugáliai fészkelőterületein Pojer F. / Natura 2000 és SPA területek kijelölési javaslata és a fekete gólya Csehországban 1650 - 1720 hozzászólások és vita 1730 – 1800 a fotókiállítás bemutatása - Dr. Kalotás Zsolt 1800 – 1830 az „Élet az ártéren” kiállítás bemutatása - Buzetzky Győző 1900 - 2030 vacsora 2100 – 2200 a színes gyűrűzési program koordinátorainak találkozója (csaka z országos színes gyűrűzési programvezetők számára), elnök: Willem van den Bossche 9

Saturday, 17th April 2004 0615 – 0750 Facultative birdwatching walk on the fields near the village 0730 - 0830 Breakfast IV. Section: feeding behaviour and preferences 0900 - 1130 0900 - 0910 Section opening by chair 0910 – 0930 Baillon F. & Chevallier D./ Partage de l’espace et des ressources alimentaires entre les populations humaines et Ciconia nigra au Burkina Faso 0930 - 0950 Evestus T. & al. / What we know and should know about foraging areas of Black Stork? 0950 – 1020 Coffee break 1020 – 1040 Kalocsa B. & Tamás E. / The diet and feeding places of Black storks in Gemenc 1040 – 1100 Strazds M. / Food analysis Posters: Hampl R. & al. / Food of nestling Black Storks in the Czech Republic Leitão A. & al. / Feeding Habitat Selection And Foraging Behaviour Of Black Storks (Ciconia Nigra) In The International Tagus Natural Park, Portugal: Management Proposals 1100 - 1130 Contributions and discussion 1200 - 1330 Lunch V. Section: national and regional protection action plans 1400 - 1620 1400 – 1410 Section opening by chair 1410 - 1430 Sellis U. / The national action plan for Black Stork in Estonia 1430 - 1450 Diagana C. H. & al. / Conservations actions plan for the Black Stork Ciconia nigra in West Africa 1450 – 1510 Horváth Z. & al. / The protection of the Black stork in Somogy county in Hungary 1510 - 1530 Tucakov M. & al. / The Black Stork between the Sió and the Drava rivers in the central Danube floodplain: transboundary monitoring and protection plan Posters: Gorban I. M. & al. / Conservation of Black Stork in Ukrainian Polissya Kazi R. & al. / The protection of the Black stork in Börzsöny hills region, Hungary Franco C. & al. / Portuguese Action Plan for the Black Stork Kalocsa B. & al. / Contemporary distribution of Black storks and White-tailed Eagles int he Central Danubian floodplain 1530 - 1600 Contributions and discussion, with coffee 1600 – 1630 Ukrainians, lipovans, pelicans (a film by Gadó György) – presented by Marinov M.

10

Szombat, 2004. április 17. 0615 – 0750 Fakultatív madármegfigyelő séta a falu melletti területeken 0730 - 0830 reggeli IV. Szekció: táplálkozás és táplálék 0900 - 1130 0900 - 0910 a szekcióelnök megnyitója 0910 – 0930 Baillon F. & Chevallier D./ A területek és táplálékforráso kmegosztása az ember és a fekete gólya között Burkina Fasoban 0930 - 0950 Evestus T. & al. / Mit tudunk és mit nem a fekete gólya táplálkozóterületeiről? 0950 – 1020 Kávészünet 1020 – 1040 Kalocsa B. & Tamás E. / A fekete gólya tápláléka és táplálkozóterületei Gemencben 1040 – 1100 Strazds M. / Food analysis Poszterek: Hampl R. & al. / A fekete gólya-fiókák tápláléka Csehországban Leitão A. & al. / Táplálkozóhelyválasztás és a fekete gólyák táplálkozási viselkedése a nemzetközi Tagus Nemzeti Parkban, Portugáliában: kezelési javaslatok 1100 - 1130 Hozzászólások és vita 1200 - 1330 Ebéd V. Szekció: nemzeti és regionális védelmi akciótervek 1400 - 1620 1400 – 1410 a szekcióelnök megnyitója 1410 - 1430 Sellis U. / Az észtországi fekete gólya-védelmi akcióterv 1430 - 1450 Diagana C. H. & al. / Fekete gólya védelmi akcióterv nyugat-Afrikában 1450 – 1510 Horváth Z. & al. / A fekete gólya védelme Somogyban 1510 - 1530 Tucakov M. & al. / Fekete gólyák a Siótól a Dráváig a közép-dunai ártéren: nemzetközi monitoring és védelmi program Poszterek: Gorban I. M. & al. / Conservation of Black Stork in Ukrainian Polissya Kazi R. & al. / The protection of the Black stork in Börzsöny hills region, Hungary Franco C. & al. / Portuguese Action Plan for the Black Stork Kalocsa B. & al. / Fekete gólyák és rétisasok fészkelése a közép-dunai hullámtéren 1530 - 1600 Hozzászólások és vita, kávéval 1600 – 1630 Ukránok, lipovánok, pelikánok (Gadó György filmje) – bemutatja Marinov M.

11

VI. Section haematology, parasitology and rehabilitation 1630 - 1640 section opening by chair Posters: Lanzarot P. & al. / Prevalence Of Cathaemasia hians (Trematoda: Cathaemasidae) In A Black Stork (Ciconia nigra) Population In Central Spain Lanzarot P. & al. / Clinical Hematology Of Black Stork (Ciconia nigra) Nestlings From Central Spain Lanzarot P. & al. / Presence Of Neophilopterus tricolor (Phthiraptera: Ischnocera) In Black Stork (Ciconia nigra) Nestlings From Spain Santos N. & al. / Hematology and blood parasites of juvenile Black Stork in Portugal Fernández-García M. & Lanzarot P./ Sex-Ratio Assessment In Black Stork Nestlings Of A Central Spain Population Ivanov I. & al. / Black Storks in the Wildlife Rehabilitation and Breeding Centre of Green Balkans Fernandes M. & al. / Genetic Study Of Black Stork: Project Description And Preliminary Results 1640 - 1710 Contributions and discussion 1800 - 1830 Closing of the conference, final resolutions 1900 - 2030 Dinner 2100-2200 Protectors of Birds (a fim by Sáfrány József introducing the Hungarian Ornithological and Nature Protection Society) Sunday, 18th April 2004 0730 - 0830 Breakfast 0900 - 1700 Field trip to the Gemenc floodplain (cold lunch will be packed for participants)

12

VI. szekció: hematológia, parazitológia és rehabilitáció 1630 - 1640 a szekcióelnök megnyitója Poszterek: Lanzarot P. & al. / Cathaemasia hians (Trematoda: Cathaemasidae) előfordulása egy közép-spanyolországi fekete gólya populációban Lanzarot P. & al. / Közép-spanyolországi fekete gólya-fiókák kliniaki hematológiája Lanzarot P. & al. / Neophilopterus tricolor (Phthiraptera: Ischnocera) jelenléte spanyolországi fekete gólya-fiókákban Santos N. & al. / Fiatal fekete gólyák hematológiája és vérparazitái Portugáliában Fernández-García M. & Lanzarot P./ Fiókák ivararány-meghatározása egy középspanyolországi fekete gólya-populációban Ivanov I. & al. / Fekete gólyák a Green Balkans egyesület madár-rehabilitációs és tenyésztési központjában Fernandes,M. & al. / Fekete gólya genetikai vizsgálata: a program leírása és előzetes eredményei 1640 - 1710 Hozzászólások és vita 1800 - 1830 A konferencia zárása, tanulságok 1900 - 2030 Vacsora 2100-2200 Madárvédők (Sáfrány József a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet bemutató filmje) Vasárnap, 2004. április 18. 0730 - 0830 reggeli 0900 - 1700 kirándulás a Gemencbe (hideg ebédet biztosítunk a résztvevők számára)

13

A Poster presentations I. Section: breeding distribution and ecology Kalocsa B. – Tamás E. / The Black stork in Hungary in 2004. We have been carrying out Black stork survey in the southern part of the country since 1992. The Hungarian Ornithological and nature protection Society (MME) started a countrywide Black Stork protection Programme in 1998, with governmental support. A conservation plan for the species was elaborated and published in 2003. We introduce this plan with our poster presentation, and compare the present status with the available older data.

14

A. Poszterbemutatók I. szekció: költési elterjedés és ökológia Kalocsa B. – Tamás E. / A fekete gólya Magyarországon 2004-ben Magyarország déli részén 1992 óta folytatunk a fekete gólyával kapcsolatos kutatásokat. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1998-ban országos fekete gólya védelmi programot indított állami (KAC) támogatással. Fekete gólya fajvédelmi terv készült, mely 2003-ban jelent meg. Poszterünkön bemutatjuk ezt a fajvédelmi tervet, és összehasonlítjuk a magyarországi populáció jelenlegi helyzetét a rendelkezésre álló régebbi adatokkal.

15

Grishchenko V. / Contemporary distribution of the Black Stork in Ukraine Keywords: Black Stork, Ukraine, distribution, breeding range, border After the number decreasing in XXth century during the last decades the Black Stork was distributed in Ukraine only in western and northern regions. Because of number increasing its breeding range is expanding to the east and to the south. The contemporary south border of the breeding range goes from the south to the north through the east parts of Chernivtsi and Khmelnitskiy regions. Further it turns to the east and goes through the south part of Zhitomir region, central parts of Kyiv (near Kyiv) and Chernigiv (to the south from Chernigiv) regions and along of the left bank of the Seym river in Sumy region. Formerly in northern regions of Ukraine the border of breeding range practically coincided with the south limit of the forest zone. Now it has expanded to the south and goes through the northern part of the forest-steppe zone. There are also separate unsteady breeding places outside of the main breeding range. Such records of breeding pairs are known from Vinnitsa region, south parts of Chernigiv and Sumy regions. Breeding of 1-2 pairs is possible also in Poltava region in forests near the Psel and the Vorskla rivers. Individuals and small groups of non-breeding Black Storks are observed in summer in territory of almost all the regions of Ukraine including the south steppe areas. Number of records of such birds increases during the last years.

16

Grishchenko V. / A fekete gólya mai elterjedése Ukrajnában Kulcsszavak: fekete gólya, Ukrajna, elterjedés, költőterület, határ A 20. századi állománycsökkenés eredményeképpen az elmúlt néhány évtizedben a fekete gólya csak Ukrajna északi és nyugati részein fordult elő. Az állomány növekedésével a költőterület keletebbre és délebbre tolódása figyelhető meg. A faj költőterületének jelenlegi déli határa délről észak felé elhalad Csernovci és Hmelnyickij régiók keleti felén, majd kelet felé fordulva átszeli Zsitomir régió déli részét, a Kijevi és Csernyigovi régiók központi részét és a Szejm folyó bal partja mentén folytatódik a Szumi régióban. Korábban Ukrajna északi régióiban a költőterület határa gyakorlatilag egybe esett az erdő zóna déli határával. A fészkelő terület mára délebbre tolódott és az erdős sztyepp zóna északi részén halad át. A fő költőterületétől elkülönülten is ismertek fészkelési adatai. Ismeretesek költő párok a Vinnyicai régióból, valamint a Csernyigovi és Szumi régiók déli területeiről. További egykét pár fészkelése valószínűsíthető a Poltava régióban, a Pszjol és a Vorszkla folyók menti erdőkből. A nyári időszakban Ukrajna szinte egész területén észleltek már nem fészkelő fekete gólyákat illetve kisebb csapataikat, beleértve a délibb sztyeppterületeket is. Az elmúlt években az ilyen madármegfigyelések száma jelentősen gyarapodott.

17

Lorgé P. & Jans M. / The Black Stork in Luxembourg The Black Stork (Ciconia nigra) first bred in 1993 in Luxembourg (2586 km2). Since then, breeding was proved yearly. Up to 2003, some successful breeding were proved and the population is estimated at 5 to 10 pairs (5 pairs bred in 2003). Only the southern part of country is not colonized. The young storks are colour-ringed on their nests, part of the belgian-french-luxembourguish ringing program.

18

Lorgé P. & Jans M. / A fekete gólya Luxemburgban A fekete gólya (Ciconia nigra) 1993-ban költött először Luxemburgban (2586 km2). Azóta költése minden évben bizonyított. 2003-ig néhány sikeres fészkelése bizonyított, s a populáció nagysága 5 és 10 pár közöttire tehető (2003-ban 5 pár költött). Az országnak csak a déli részén nem telepedett meg. A fiatal gólyákat színes gyűrűvel látják el a fészekben, a belga-francia-luxemburgi gyűrűzési program keretében.

19

Mukherjee A., Williams T & Underhill L.G. Stork stalking at the tail-end of the range: Black Storks in the Western Cape Province of South Africa Black Storks breeding in southern Africa presently form an isolated population as there is no evidence of exchange with Palaearctic stocks. Within Southern Africa the population is estimated at 400 pairs of which some 120 are in Zimbabwe. Some 200 pairs breed in South Africa where the status is Near Threatened. At the extreme southern end of the range in the Western Cape Province of South Africa (an area the size of Austria and Switzerland combined) the population is fewer than 10 and probably less than five pairs and the species is considered endangered. Bird atlas reports indicate some post-breeding influx into the Western Cape between September and March. Although records are widespread, numbers are very small and there is concern that the Western Cape population is declining as a result of changes in wetlands, and increased recreational disturbance. There is need for a survey of breeding sites, arrangements with landowners for sites to receive protection, and future monitoring of breeding success. In addition more information is needed of the numbers and distribution of Black Storks in the province, and factors impacting them outside the breeding season.

20

Mukherjee A., Williams T & Underhill L.G. Gólyák nyomában az elterjedési terület peremén: fekete gólyák a dél-afrikai Western Cape tartományban Az Afrika déli részén fészkelő fekete gólyák jelenleg elkülönült populációt alkotnak, nincs bizonyíték a Palearktisz gólyáival való keveredésre. Az itt élő gólyapopuláció nagyságát 400 párra becsülik, melyből 120 Zimbabwéban található. Mintegy kétszáz pár fészkel DélAfrikában, ahol státusza potenciálisan veszélyeztetett. A faj elterjedési területének déli végein, a dél-afrikai Western Cape tartományban (melynek kiterjedése Ausztria és Svájc együttes területének felel meg) a fészkelő párok száma tíznél kevesebb, sőt valószínűleg még az öt párt sem éri el, így a faj e helyütt veszélyeztetettnek minősül. Madártani jelentések megemlítik a madarak költést követő beáramlását Western Cape tartományba szeptember és március között. A számos adat ellenére a megfigyelt madarak száma rendkívül csekély, s e tartomány populációja vitathatatlanul csökken, részben a vizes élőhelyek megváltozása, másrészt az egyre növekvő rekreációs zavarás következtében. Szükséges a fészkelőhelyek felkutatása és azok védelme a területtulajdonosokkal kötött megállapodások révén, valamint a költési siker monitorozásának beindítása. További kutatásokra van szükség a tartományban előforduló fekete gólyák számának és elterjedési területének pontosításához, s a fészkelési időn kívül a madarakat befolyásoló tényezők feltárásához.

21

Ming M.: Who's winner, White or Black Storks in the Center Asia ? Keywords: White Stork, Black Stork, competition; population status, Xinjiang On the basis of ancient books and some modern papers on the Black Stork Ciconia nigra and White Stork Ciconia ciconia asiatica, and also including on-the-spot investigation and visiting in Xinjiang from 1985 to 2002, we know the great change in the distribution of the storks. One hundred years ago the White Stork was common species in Yarkant and Kashgar, the southern Xinjiang ( Scully 1876; Ludlow & Kinnear 1933-34; Przewalski 1948 ), but around 1980's it was believed to be extinct in Xinjiang, and also from all China. The main reasons probably: the human population increased sharply in the oasis from 1950 to 2000; wetlands were cultivated and habitat destruction; species competition between the Black Stork and White Stork; and illegal activities which affects the wildlife in the area, including hunting, fishing with explosives, poisoning, trapping, collecting eggs, and destroying the nests (e.g. cut the trees). Because the population of the White Stork was more close to the human, it was more easy for the White Storks to lose their habitats and nesting areas than Black Storks, there were many dangers to them. For instance, many lakes and rivers in the plains have dried up due to irrigation, which has had a direct effect on the availability of stopover and breeding sites for storks. In particular, Lop Nur, the largest lake in Xinjiang before 1958 -1970 was diminished and dried, it is a salt-desert now. The Tarim River, Qarqan River, Hotan River and Yarkant River have all shortened in length and no longer reach their lakes. In fact, there are only a handful of records (not all confirmed) of Ciconia ciconia from Xinjiang and probably Tibet. None of these reports are recent. This species should not be confused with the Oriental Stork (Ciconia boyciana), which are still found breeding in NE China and wintering the central and SE China. In fact, China has almost the entire wintering population of this species. (Note: Ciconia boyciana was formerly regarded as a subspecies of Ciconia ciconia. This has caused some confusion in Chinese ornithological literatures). It interesting to note that although the European White Stork is not regarded as a bird of eastern China, there were descriptions of white storks with red bills in ancient Chinese literatures. That means the former distribution of Ciconia ciconia might have been more widespread. Someone mentioned the extinction of White Stork in Xinjiang might be the result of competition from Black Stork. But these two species have different niches: White Stork feed more on insect and stay in drier area, while Black Stork feeds mainly on fish. In fact, Oriental Stork has a much closer resemblance to Black Stork than to White Stork. At present, other species are also face the same misfortune in Xinjiang. The basic problem in protecting storks and other wild animals is how to protect their habitats and control expansion of human populations into important breeding areas of storks. If we do our best for the wildlife, the storks will return to their homeland in the future.

22

Ming M.: A fekete vagy a fehér gólyák győznek Közép-Ázsiában? Kulcsszavak: Fehér gólya, fekete gólya, kompetíció, a populáció státusza, Xinjiang Ősi könyvek és néhány jelenkori írás, valamint a Xinjiangban (Ujgur Autonóm terület) 1985 és 2002 között eszközölt látogatások helyszíni tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy ismerjük a gólyák elterjedésében lezajlott nagy változásokat. Száz évvel ezelőtt a fehér gólya általánosan elterjedt faj volt Yarkant és Kashgar környékén, Dél-Xinjiangban (Scully 1876; Ludlow & Kinnear 1933-34; Przewalski 1948), de a 1980-as évekre nem csak innen, hanem egész Kínából kihaltnak hitték. Ennek fő okai feltehetőleg a következők: 1950 és 2000 között az emberi populáció létszáma hirtelen megemelkedett az Oázisban, vizes élőhelyeit művelésbe vonták, elpusztították; a fekete és a fehér gólya közötti fajszintű versengés; a terület állatvilágát érintő illegális tevékenységek, ideértve a vadászatot, robbanóanyagokkal végzett halászatot, mérgezéseket, csapdázást, tojásgyűjtést és a fészkek elpusztítását (pl. a fa kivágása útján). Mivel a fehér gólyák közelebb éltek az emberekhez, hamarabb elvesztek fészkelő- és élőhelyeik, mint a fekete gólyáké, életüket sok veszély fenyegette. Például sok tó és folyó kiszáradt az alföldeken, síkságokon az öntözésre visszavezethetően, ami közvetlen hatással volt a gólyák pihenő és költőterületeire. Különösen A Lop-Nor, amely 1958 –1970 közötti időszakig Xinjiang legnagyobb tava volt, összezsugorodott és kiszáradt, mostanra sós sivataggá vált. A Tarim-, a Qarqan-, a Hotanés a Yarkant-folyók folyása lerövidült, immár nem érik el tavaikat. A fehér gólya előfordulásáról valójában mindössze néhány feljegyzés áll rendelkezésre (nem mindegyik megerősített), Xinjiangból és talán Tibetből, de ezek sem friss információk. Ezt a fajt nem szabad összetéveszteni a keleti gólyával (Ciconia boyciana), amelynek Kína északkeletei részén még vannak költő állományai, és a telet Kína középső és délkeleti részén töltik. Valójában e faj szinte teljes állománya Kínában telel. (Megjegyzés: A keleti gólyát régebben a fehér gólya egyik alfajaként tartották számon. Ez a kínai ornitológiai irodalomban némi kavarodást okozott.) Érdekességként megjegyezzük, hogy habár az európai fehér gólyát nem tartják Kína keleti részén honos fajnak, ősi kínai írásokban piros csőrű fehér gólyákról tesznek említést. Ez azt jelenti, hogy egykor a fehér gólya elterjedése a mainál nagyobb lehetett. Említettük, hogy a fekete gólya által támasztott versengés is közrejátszhatott a fehér gólya kihalásában. Viszont a két faj különböző niche-t tölt be: a fehér gólya inkább rovarokkal táplálkozik és a szárazabb területeket kedveli, míg a fekete gólyák főleg hallal táplálkoznak. Valójában a keleti gólya életmódja jobban hasonlít a fekete gólyák életmódjához, mint a fehérekéhez. Napjainknk Xinjiangjában más fajok is hasonló balszerencsével küzdenek. A gólyák és más vadon élő állatok védelmének alapproblémája, hogy hogyan őrizhetők meg az élőhelyeik és hogyan akadályozható meg, hogy a növekvő emberi népesség elfoglalja a gólyák szaporodó területeit. Ha legjobb tudásunk szerint védjük a vadont, a gólyák vissza fognak térni otthonukba.

23

II. Section: migration, dispersal and wintering Alexeyenko M., Fefelov I. & Malysheva V.: Autumn migration of Black Stork in South Baikal migratory pass Keywords: Black Stork, Baikal, autumn migration, behaviour Black Stork is a typical migrant in autumn at South Baikal migratory corridor (Irkutsk Region, Russia, East Siberia) among 7-15 thousands Accipitridae which are concentrating above shore slopes. Counts made in Kultuk at the southern end of Lake Baikal in 1996-2002, from 21 August to 17 October. More covered seasons were 1998, 2001 and 2002 (44, 51, 53 observing days; 19, 16, 81 storks accordingly). Migration begins from 23 August or earlier, and goes to 27 September; one bird was seen 5 October. Single birds contained 21 records of 50 days with migrating storks, in others they flew by groups of 2-12 individuals, 0-17 birds per day. Number of storks during a season correlates with one of birds of prey (rk=0.73, p=0.019; n=6); so, causes of visible number changes should be same in both the bird groups. Weather effects at storks less than at medium-sized soarers like buzzards, kites and allies. Differences between an average number of storks migrating in a day with no/few clouds (3.52±0.81; n=25) and in a cloudy day (3.29±0.61; n=17) are not significant. Diary migratory dynamics are similar in storks and eagles, having occurrences through a whole migratory day (9 to 18 h), under any weather, and being seeming to be flying a whole day if they started in morning. Same one was shown by Berthold et al. (2001) in White Stork. Otherwise, buzzards and allies make one or two peaks about midday and clearly prefer to migrate in cloudless days.

24

II. Szekció: vonulás, szétszóródás és telelés Alexeyenko M., Fefelov I. & Malysheva V.: A fekete gólya őszi vonulása a Dél-Bajkál vándorlási folyosón Kulcsszavak: fekete gólya, Bajkál, őszi vonulás, viselkedés A fekete gólya jellemző őszi átvonuló a Dél-Bajkál vándorlási folyosón (Irkutszk régió, Oroszország, Kelet-Szibéria) a 7-15 ezer Accipitridae-vel egyetemben, melyek a tóparti lejtők felett koncentrálódnak. A Bajkál-tó déli végén lévő Kultukban 1996 és 2002 között számlálást végeztünk az augusztus 21 és szeptember 27 közötti időszakban. A leglefedettebb évek 1998, 2001 és 2002 voltak (44, 51, 53 megfigyelési nappal, 19, 16, 81 példány észlelt fekete gólyával.). A vonulás augusztus 23-ával kezdődik (vagy korábban), és szeptember 27-ig tart: egy madarat október 5-én észleltünk. Egyesével repülő madarak 21 esetben kerültek megfigyelésre, a többi esetben a madarak 2-12 egyedet számláló csapatokban vonultak, a napi madárszám 0 és 17 között mozgott. A vonulási időszakban megfigyelt gólyák száma korrelál a ragadozómadarak számával (rk=0.73, p=0.019; n=6); így a madárlétszám változásának okai minden bizonnyal mindkét madárcsoportban azonosak. Az időjárás kevésbé befolyásolja a gólyákat, mint a közepes nagyságú ragadozókat, az ölyveket, kányákat. A derült (3.52±0.81; n=25) és a felhős napokon (3.29±0.61; n=17) átvonuló gólyák átlagos száma közötti különbség nem szignifikáns. A gólyák és a sasok napi vonulási dinamikája hasonló, a vonulási nap bármely időszakában előfordulhatnak (9 és 18 óra között), az időjárástól függetlenül, a reggel indulók az egész napot átrepülik. Hasonló megfigyeléseket közöl Berthold et al. (2001) a fehér gólyával kapcsolatban. Az ölyvek vonulása ezzel szemben egy, vagy két napközépi csúccsal jellemezhető, és előnyben részesítik a derült napokat.

25

Cano, L. S. / An Approach to Wintering of Black Sotrk in Iberian Peninsula Keywords: Ciconia nigra, wintering, Iberia The Iberian Peninsula is one of the few places where Black Stork winter in Europe. Despite the Black Stork wintering period has been studied in Africa, Israel and recently in the estern of the Paealeartic, the wintering in the Iberian Peninsula is still rather unknown. I have done an approach of Black Stork´s wintering in the Iberia with own data, bibliography data and still unpublished observations by other ornithologists. The Black Stork wintering period in the Iberian peninsula lasts from November, when the post-fledging migration has finished, until February, when the Black Stork begins the breeding season in some sites of the peninsula. There are two types Black Stork’s observations during this period: There are some observations of lonely individuals in the whole territory: northern coast, Mediterranean coast, southern coast, and interior of the peninsula. On the other hand, there are observations of concentration of individuals in certain places in the southern half of the Iberia peninsula. The number of concentration places and the number of the individuals have increased since the nineties. The origin of these individuals is varied. There are individuals from Iberia (Portugal and Spain), but there are individuals from others countries of Europe, too. Many of the individuals are adults (about 80%).

26

Cano, L. S. / Fekete gólyák telelése az Ibériai félszigeten Kulcsszavak: Ciconia nigra, telelés, Ibéria Az Ibériai-félsziget egyike azon kevés helyeknek, ahol a fekete gólya telel Európában. Bár a fekete gólyák telelését tanulmányozták Afrikában, Izraelben és az utóbbi időben a Palearktisz keleti felében is, az Ibériai-félszigeten telelő állományok meglehetősen kevéssé kutatottak. A fekete gólyák ibériai telelésének vizsgálata során saját és irodalmi adatokra, valamint más ornitológusok eleddig nem közölt megfigyeléseire támaszkodtam A fekete gólyák telelési időszaka az Ibériai-félszigeten novembertől, a költést követő migráció befejeződésétől, februárig tart, mikor a fekete gólyák fészkelési idénye megkezdődik a félsziget néhány pontján. Ebben az időszakban két típusú fekete gólya megfigyelés ismeretes: Magányos egyedeket az egész térségben megfigyeltek: az északi parton, a mediterrán parton, a déli parton, valamint a félsziget belsejében is. Az egyedek koncentrációja ezzel szemben csak az Ibériai-félsziget déli részének bizonyos pontjain volt megfigyelhető. A 90-es évek óta az ismert telelőhelyek száma, valamint az ott áttelelő egyedek száma egyaránt gyarapodást mutat. Az áttelelő egyedek származása változatos. Vannak köztük ibériai (portugál and spanyol) madarak, de Európa más országaiból származó egyedek is. A telelő állomány nagy része felnőtt madár (mintegy 80%).

27

Pacheco C., Rosa G., Reis S., Monteiro A. & Franco C.: Dispersal, post-breeding concentration sites and wintering grounds of Black Storks born in Portugal determined from colour-ringed individuals Keywords: Colour-ringing, Portugal, dispersal, winter grounds A total of 558 Black stork chicks were colour ringed in Portugal between 1988 and 2003. From 1988 to 1993, Spanish ringers marked 42 chicks from 18 broods in Portuguese nests along the border. The Portuguese Institute for the Nature Conservation started a research and monitoring programme in 1995, which included colour-ringing chicks to investigate dispersal, age of first breeding and philopatry, wintering grounds, post-breeding concentration sites and survival. From 1995 to 2003 most of the chicks that fledged were ringed (>70% of known broods) and a total of 512 chicks (including 9 ringed in 1994) from 179 broods was marked in that period. The recovery rate of birds ringed between 1988 and 2002 was 14,5% (74 individuals). Distance from the nest where chicks were born and the nest where they were later found breeding averaged 52,7±51,2 Km (mean±std.dev; range 6-157,2 Km; n=14). Subsequent nest switching of marked individuals have been recorded with birds moving from a few meters up to 5 Km of previous nest. Winter recoveries indicate that the majority of the population migrates to sub-Saharan countries of western Africa such as south of Mauritania, Senegal, Niger, Nigeria, Ivory Coast and Mali. Some individuals over winter in the south of Iberia namely in Sevilla and Malaga provinces (Spain) and Alentejo region (Portugal). Post-breeding concentration sites for Portuguese born Black storks are still poorly known because many regions are not properly surveyed. The sites identified so far are small to medium sized dams and rivers mainly in Cáceres and Badajoz provinces (Extremadura, Spain) and in the border region of Alentejo (Portugal). However, it is likely that there are regular concentrations sites still to be found mainly in Castilla-La Mancha and Andaluzia.

28

Pacheco C., Rosa G., Reis S., Monteiro A. & Franco C.: Portugáliai színes gyűrűs fekete gólyák szétszóródása, költés utáni gyülekezőhelyei és telelőhelyei Kulcsszavak: színes gyűrűzés, Portugália, szétszóródás, telelőhelyek Portugáliában összesen 558 fekete gólya fiókára került színes gyűrű 1988 és 2003 között. 1988 és 1993 között spanyol gyűrűzők 18 fészekaljba tartozó 42 fiókát jelöltek Portugáliában, a spanyol határ mentén. A Portugál Természetvédelmi Intézet kutatási és monitoring programot indított 1995-ben, mely a fiókák színes gyűrűzését is magába foglalta. E program a szétszóródás, az első költési kor, a helyhűség, a telelőhelyek, a vonulási gyülekezőhelyek és a túlélési siker kérdéseire keresett választ. Az 1995 és 2003 között kikelt fiókák nagy részét meggyűrűzték (az ismert fészekaljak >70%-át) s összesen 179 fészekaljba tartozó 512 fiókát (beleértve kilenc 1994-ben gyűrűzött példányt) jelöltek ebben az időszakban. Az 1988 és 2002 között gyűrűzött madarak megkerülési aránya 14,5% volt (74 egyed). A gólyák fészküket átlagosan 52,7±51,2 (átlagos szórás; távolság: 6-157,2 km; n=14) km távolságra rakták attól a fészektől, melyben kikeltek. A jelölt madarak fészekváltását is megfigyelték, a váltófészkek egymástól való távolsága néhány métertől től 5 km-ig terjedt. A téli megkerülések azt mutatják, hogy a populáció legnagyobb része a Szaharától délre fekvő nyugat-afrikai országokba vándorol, mint Mauritánia, Szenegál, Nigéria, Elefántcsontpart és Mali. Néhány példány áttelel Ibéria déli részén, nevezetesen Sevilla és Malaga tartományokban, (Spanyolország) és Alentejo régiójában (Portugália). A Portugáliában kikelt fekete gólyák költés utáni gyülekezőhelyei megfelelő szintű kutatottság híján még mindig kevéssé ismertek. Az eddig ismert gyülekezőhelyek a kis és közepes nagyságú mesterséges tavak és folyók, elsősorban Caceres és Badajoz tartományban (Extramadura, Spanyolország) és Alentejo határkörzetében (Portugália). Mindazonáltal valószínűsíthető, hogy további rendszeres gyülekezőhelyek találhatók Castilla-La Mancha és Andaluzia térségében.

29

III. Section: habitat protection Zieliński P. / The role of forest reserves in the protection of the Black Stork Ciconia nigra in central Poland In the years 2001-2003 studies on the distribution of nests of the black stork Ciconia nigra were carried out in central Poland (Łódź voivodship). The total study area was 18200 km2, of which only 3700 km2 (20%) was occupied by the forest. 61 nests belonging to 49 pairs were found. Although forest reserves occupy only 1% (37 km2) of the forest area in central Poland, 14 pairs of the black stork (29%) built their nests within the boundaries of the forest reserves, 32 pairs (65%) had nests outside the forest reserves, and 3 pairs (6%) had one nest inside and one nest outside the reserve. Thus, black storks show a strong tendency to built nests in the forest reserves. The preference to built nests in the forest reserves remains strong even if we take into account only forests aged over 60 years. Black storks prefer to built nests in the forest reserves because in the reserves there are many old trees providing suitable breeding places, the area is usually wet and inaccessible, forest management is very limited in the protected areas. The greatest increase in the number of breeding pairs in central Poland was recorded in seventies. At that time most of forest reserves were already established, making the growth in the black stork number possible. Since 1984 all the nests of the black stork in Poland are protected by circular zones and thus the situation of this species was further improved. As a result the population of the black stork in central Poland is still increasing.

30

III. Szekció: él helyvédelem Zieliński P. / Az erdőrezervátumok szerepe a fekete gólya (Ciconia nigra) védelmében Közép-Lengyelországban 2001 és 2003 között a fekete gólya (Ciconia nigra) elterjedését vizsgáltam KözépLengyelországban (Łódź körzet). A kutatási terület 18200 km2, melyből mindössze csak 3700 km2 (20%) volt erdő. 61 fészek került elő, melyet összesen 49 pár használt. Bár az erdőrezervátumok csak 1%-át (37 km2) teszik ki Közép-Lengyelország erdőterületeinek, 14 pár fekete gólya (29%) építette fészkét az erdőrezervátumok határain belül. 32 pár (65%) az erdőrezervátumokon kívül fészkelt, míg 3 pár (6%) egyik fészke a rezervátumon belül, a másik azon kívül volt található. Megállapítható tehát, hogy a fekete gólyák előszeretettel építik fészküket az erdőrezervátumokban. Az erdőrezervátumok preferenciája akkor is számottevő marad, amennyiben csak a 60 év feletti erdőállományokat vizsgáljuk. A fekete gólyák okkal választják az erdőrezervátumokat fészkelő helyül, mivel ezekben számos fészekrakásra alkalmas idős fa található, a terület rendszerint nedves és megközelíthetetlen, és az erdőgazdálkodás is rendkívül korlátozott e védett területeken. A fészkelő párok számának legnagyobb gyarapodását Közép-Lengyelországban a 70-es években figyelték meg. Ebben az időben az erdőrezervátumok többsége már létezett, s ez lehetővé tette a gólyák számának növekedését. 1984 óta Lengyelországban az összes ismert fekete gólya fészek körkörös védőzónával védett, így a faj védelmi helyzete tovább javult. Ezen intézkedések eredményeképp a közép-lengyelországi fekete gólya populáció növekedése továbbra is tart.

31

Azeda C., Moura P., Monteiro A., Pacheco C. & Franco C.: Habitat And Human Activities In Black Stork Nesting Areas In Portugal Keywords: nesting areas, habitat, human activities, guidelines, Portugal Human disturbance and habitat loss are among major threats to Black Stork in Portugal. Many nests are located outside protected areas and therefore not directly managed by the Institute for the Nature Conservation. Consequently, important areas have not been managed taking in to account the species presence, which resulted in some critical situations during reproductive period. In order to assess habitat preference in occupied nest sites during last 3 years, we analysed about one hundred nests in a geographical information system. We made a characterisation of habitats and human activities in a 1km radius circle around each nest. Habitat types, roads and buildings were identified by aerial photo interpretation and cartographic maps, supported by field visits. Human activities and disturbance around the nests were registered during annual nest monitoring and stored in a specific database. This work contributes to the establishment of guidelines directed at territory management institutions (agriculture, forest and tourism). These institutions are responsible for the assessment of proposals for human activities and their restrictions. Guidelines were identified as an important measure at the technical proposal of the Action Plan for the Black Stork in Portugal (Institute for the Nature Conservation).

32

Azeda C., Moura P., Monteiro A., Pacheco C. & Franco C.: Élőhely és emberi tevékenységek a fekete gólya fészkelő területein Portugáliában Kulcsszavak: fészkelő területek, élőhely, emberi tevékenységek, irányelvek, Portugália Az embei zavarás és az élőhelyek megfogyatkozása a fekete gólyákat fenyegető legfőbb veszélyforrások között szerepelnek Portugáliában. Számos fészek a védett területeken kívül található, s az ezeken folyó gazdálkodás nem a Természetvédelmi Intézet irányítása alá tartozik. Következésképpen a faj jelenlétével nem számoló gazdálkodási módszerek jónéhány kritikus helyzetet teremtettek a szaporodási időszakban. Az élőhelyválasztás megállapítása végett az elmúlt három évben lakott fészkeket vizsgáltuk. Mintegy 100 fészek adatai kerültek elemzésre térinformatikai rendszerben. Minden egyes fészek 1 km-es körzetében meghatározásra került az élőhely jellege és az ott zajló emberi tevékenységek. Az élőhelytípusok, utak és épületek légifotó és földrajzi térképek felhasználásával kerültek azonosításra, melyeket terepi bejárások pontosítottak. Az emberi tevékenység és a fészek körüli zavarás feljegyzésre került az éves fészekmonitoring során, s egy külön adatbázisban került rögzítésre. E munka jelentős mértékben hozzájárul a területkezelésben érintett intézmények (földművelés, erdő és turizmus) kezelési irányelveinek megalapozásához. Ezen intézmények felelősek az engedélyezhető emberi tevékenységek meghatározásáért, és a korlátozások elrendeléséért. Az irányelveket fontos intézkedési csomagnak tekintették a portugáliai Fekete Gólya-védelmi Akcióterv technikai előterjesztése során (Természetvédelmi Intézet).

33

IV. Section: feeding behaviour and preferences Hampl R., Bureš S., Baláž P., Bobek M. & Pojer F. / Food of nestling Black Storks in the Czech Republic Keywords: Ciconia nigra, nestling diet, feeding frequency, pellets, provisioning The food composition, feeding frequencies, prey size and quantity of prey brought to nestlings of the Black Stork on the nests in the Czech Republic were studied during 19982003. The prey brought to the nestlings by their parents was recorded by hand-operated movie cameras. Video records, regurgitated samples and pellets were analysed and found prey was determined and measured. Fish prevail in nestling´s diet. Huck (Salmo trutta) predominated from determined fish (from tribe Cyprinidae, Cottidae, Salmonidae and Percidae). Moreover insects (above all Carabidae), amphibians, reptiles and mammals (Talpa europaea, Sorex araneus) were recorded too. Length of taken fish ranged from 4 to 28 cm. Length of fish and total mass of consumed prey were significantly growing with nestlings age. Feeding rate ranged from 2 to 7 provisioning per day. No significant relationship between chick age and feeding rate was found. In average, the parents provisioned 57 kg of food per nest during the breeding season (256 g/chick daily).

34

IV. Szekció: táplálkozás és táplálék Hampl R., Bureš S., Baláž P., Bobek M. & Pojer F. / Fekete gólya fiókák táplálék vizsgálata a Cseh Köztársaságban Kulcsszavak: Ciconia nigra, fióka táplálék, táplálkozási gyakoriság, köpet, etetés A táplálékösszetételt, az etetési gyakoriságot, a fiókáknak hozott zsákmány nagyságát és mennyiségét vizsgálatuk fekete gólya fészkekben a Cseh Köztársaságban 1998 és 2003 között. A szülők által a fiókáknak hordott zsákmány kézi videokamerákkal került képi rögzítésre. A videofelvételeket, a felöklendezett mintákat és köpeteket elemeztük, a talált zsákmányt meghatároztuk és méreteit felvettük. A fiókák étrendjében a hal dominál. A pisztráng (Salmo trutta) dominál a meghatározott halak között (Cyprinidae, Cottidae, Salmonidae and Percidae). Ezen kívül rovarokat (legfőképpen Carabidae), kétéltűeket, hüllőket és emlősöket (Talpa europaea, Sorex araneus) is fogyasztottak. A halak mérettartománya 4 és 28 cm között mozgott, a fiókák korának előrehaladtával szignifikánsan nőtt a halhossz és az elfogyasztott zsákmány össztömege. Az etetési gyakoriság 2 és 7 etetés között mozgott naponta. A fiókák életkora és az etetési gyakoriság között szignifikáns összefüggés nem volt kimutatható. Átlagban a szülők minteg 57 kg táplálékot szállítottak egy fészekbe a költés idényben (256g/fióka naponta.)

35

Leitão A., Franco C. & Pacheco C. / Feeding Habitat Selection And Foraging Behaviour Of Black Storks (Ciconia Nigra) In The International Tagus Natural Park, Portugal: Management Proposals Keywords: Feeding habitat selection, feeding behaviour, Portugal, management proposals A research was carryed out in the International Tagus Nat. Park, Portugal, with the aim of determining the feeding habitat selection of Black Storks in this mediterranean area. During 2002, aquatic habitats were surveied, and 112 observations of feeding Black Storks were maid, in rivers, ponds and reservoirs. 76.8% of the observations corresponds to a single individual, and the remaining were groups of up to 7 individuals. More than 91% of the observations were maid in areas with low depth (20cm), clear waters and slow stream flow, 62% in low or medium slopes, and 90 % using medium river section, in oposition to nonused upper and lower sections. Sand banks and muddy soils are prefered to gravel and rocky grounds.Seventeen pairs were monitored, and the most frequent flying distances recorded between nests and feeding areas 1,5 and 6 km, and a maximum distance of 18,3 km. Hunting behaviour was observed. Adults fed simultaneously during breeding season just 15-20 days after eclosion, with up to 3 hours of absence from the nest. Daily activity is most frequent between 9am and 12am. Three tecniques were registered and described: running and catching (60%), mostly in river streams, waiting (31%), in ponds and small lakes, and «wingshadowing» (9%), a very caracteristic behaviour only described for Portugal. Human presence, farm machinery and extractive industry are the major disturbance factors to the feeding habitats, and some management proposals were presented.

36

Leitão A., Franco C. & Pacheco C. / A fekete gólya (Ciconia nigra) táplálkozóhely választása és táplálkozási viselkedése a Nemzetközi Tagus Természeti Parkban, Portugáliában: Kezelési javaslatok Kulcsszavak: táplálkozóhely választás, táplálkozási viselkedés, Portugália, kezelési javaslatok A Nemzetközi Tagus Természeti Parkban, Portugáliában végzett kutatás célja a fekete gólyák élőhely választását befolyásoló tényezők meghatározása volt ebben a mediterrán térségben. 2002-ben a vizes élőhelyek vizsgálata során 112 alkalommal figyeltünk meg táplálkozó fekete gólyákat folyók, tavak és tározók környékén. A megfigyelések 76.8%ában magányos egyedeket észleltünk, a fennmaradó hányadot a maximum 7 egyedből álló kisebb csapatok tették ki. A megfigyelések több mint 91%-a lassú áramú, sekély (20cm), tiszta vizű területeken történt, 62%-uk enyhe és közepes lejtőkön. A gólyák 90 %-a a folyók középszakaszát részesítette előnyben az alsó és felső szakaszokkal szemben. A homokpadokat és iszapos talajokat preferálták a kavicsos és köves talajfelszínekkel szemben. A kutatás során 17 fészkelő pár mozgásának monitorozása történt meg. A fészkek és a táplálkozó területek közti repülési távolság rendszerint 1,5 és 6 km között mozgott, az észlelt maximum távolság 18,3 km volt. A zsákmányszerzési viselkedést is megfigyeltük. Megállapítást nyert, hogy a szülők a fiókák kelése után 15-20 nappal már egyidejűleg is táplálkoztak, egyhuzamban akár 3 órát is távol töltve a fészektől. A madarak délelőtt 9 és 12 között mutattak legnagyobb napi aktivitást. A megfigyelt zsákmányszerzési technika 3 típusba sorolható: futás és elkapás (60%) főként folyóvizekben, várakozás (31%) tócsákban és kisebb tavakban, és a «szárnyárnyékolás» (9%) különleges módszere, melyet csak Portugáliából írtak le. A táplálkozóhelyekre a legfőbb zavaró hatást az emberi jelenlét, a farmgazdálkodás gépei és a természeti kincseket kitermelő iparágak jelentik, így szükségszerű volt néhány kezelési javaslat megfogalmazása.

37

V. Section: national and regional protection action plans Bumar G. & Gorban I.: Conservation of black stork in Ukrainian Polissya Keywords: storks, Ukrainian Polissya, conservation During the last 20 years investigations on biotopic distribution and changes in number of black storks on two reserved territories of Ukrainian Polissya (on border with Belorussia) were performed. One territory belongs to Shatsckyy National Park (48997 hectars in 2001 year). Approximately 50% of reserve’s territory is covered with mixed woods. Another studied territory is localized in Zhitomirska region and belongs to Poliskyy natural reserve (30000 hectars). 80% of reserve’s territory is covered with forests. Long-term use of nests is characteristic for both territories. The oldest nests are used by black storks in Shatsckyy National Park for 12-14 years, but now the duration of using of old nests is considerably decreased. Local population of black stork is 4-10 pairs. The major threat to their nests is forestry near the breeding territories of the storks. Under current conditions this factor plays the principal role in affecting the population number of black stork in all Ukraine, especially on non-protected territories. Complex climatic conditions is another factor of breeding nests decrease. For instance, in the winters of 1997 and 2003 years the old nests have fallen down because of too big masses of snow. Also nests are destroyed by strong wind. In Poliskyy natural reserve 14 nests of black stork were controlled during 2001-2003 years, 6-8 of them were occupied by storks (43-57%). The best offspring was in 2000 (23 birds), 2001 – 13, 2002 – 12. As a rule, there were 3 birds per one nest, and only in one case – 4. Over 50% of found nests are built on platforms for beekeeping. Martes martes in Shatsckyy National Park, Lynx lynx and Strix nebulosa in Poliskyy natural reserve are natural enemies for black storks young birds in the nests. Strix nebulosa can occupy the nests used by black storks. In Poliskyy natural reserve the nests of black storks are built on lateral branches of old pines, often in the lower part of the crown. In Shatsckyy National Park the nests are distributed uniformly on pines, oaks, alders, birches. Such a diversity of nest distribution evidences the influence of agricultural acitvity, cutting of old trees. The forestry in Shatsckyy National Park is explained by short supply of other energetical resources along with increase of village and urban population, especially in the period of vacations. Thus the fate of black stork depends considerably on development of gas-heating and coalheating networks and changes in the way of agriculture work as well.

38

V. Szekció: nemzeti és térségi védelmi akció tervek Bumar G. & Gorban I.: A fekete gólya védelme az ukrajnai Polissziában Kulcsszavak: gólyák, ukrajnai Polisszia, védelem Az elmúlt 20 év során kiterjedt kutatásokat folytattunk a fekete gólyák állomány változásának és élőhelyi elterjedésének megállapítására az ukrajnai Polisszia két védett területén (a Belorusz határ mentén). Az egyik terület a Sacskij Nemzeti Park része (48997 hektár 2001-ben), s hozzávetőleg 50 %-át vegyes erdő borítja. A másik kutatási terület a Zsitomir régióban lévő Poliszkij Természeti Rezervátumban (30000 hektár) található. A rezervátum területének 80%-át erdő borítja. Mindkét kutatási területen jellemző a fészkek hosszú távú használata. A fekete gólyák által a leghosszabb ideig lakott fészkek a Sacskij Nemzeti Parkban 12-14 éve vannak használatban. A fészkek használati időtartama azonban az utóbbi időben jelentősen csökkent. A helyi fekete gólya populáció 4-10 párra tehető. A fészkekre a legnagyobb veszélyt az erdészeti tevékenység jelenti. Jelen körülmények között a fekete gólya állománynagyságát e tényező befolyásolja legnagyobb mértékben egész Ukrajnában, különösen a nem védett területeken. A komplex időjárási körülmények is szerepet játszhatnak a fészekpusztulásban. 1997 és 2003 telén például az öreg fészkek leszakadását okozta a túl nagy tömegű lehullott hó. Az erős szél is okozott fészekpusztulást. A Poliszkij Természeti Rezervátumban a 14 ismert fekete gólya fészekből a 2001-2003 közötti időszakban a lakott fészkek száma 6-8 volt (43-57%). A fiókaszámot tekintve a legjobb évnek 2000 bizonyult (23 madár), a 2001-es 13 és a 2002-es 12 fiókához képest. Egyegy fészekaljban szinte kivétel nélkül három fióka volt, csak egyetlen esetben volt négy. A megtalált fészkek több mint 50%-a méhészkedésre szolgáló padozaton épült. A fekete gólya fiókák természetes ellenségei a Sacskij Nemzeti Parkban a nyuszt (Martes martes), míg a Poliszkij Természeti Rezervátumban a hiúz (Lynx lynx) és a szakállas bagoly (Strix nebulosa). A szakállas bagoly a fekete gólyák fészkét is elfoglalhatja. A Poliszkij Természeti Rezervátumban a fekete gólyák öreg fenyők oldalágaira építették fészküket, gyakran a korona alsó részén. A Sacskij Nemzeti Parkban egyaránt fellelhetők voltak fészkek fenyőn, tölgyön, égeren és nyíren. A fészektartó fafajok diverzitása mezőgazdasági tevékenység hatását bizonyítja, az idős fák kivágását. A Sacskij Nemzeti Parkban működő erdészet a fakitermelést más energiahordozók hiányával, s a falusi és városi népesség keresletével magyarázza, különösen a szünidők idején. A fekete gólyák sorsa tehát jelentős mértékben függ a gáz- és széntüzelésű hálózatok kifejlesztésétől, valamint a mezőgazdaságból élők szemléletváltozásától is.

39

Kazi R. & al. / The protection of the Black stork in Börzsöny hills region, Hungary Ipoly river, thai is regulated on lower reaches and the creeks in Börzsöny hills that are dry in summer not allow a considerable Black stork population to settle, but the species has always been present. The Börzsöny Local Group of the Hungarian Ornithological ans Nature Protection Society started its Black stork protection activities in 1996, joining the work of the Duna-Ipoly National Park. The most important task is to discover nesting places, and the continuous monitoring of these. At the beginning we estimated four territories and known two nests. This increased to seven known nests and 8-9 territories until 2003. This increase can only partly be explained with the increasing investigation activity, because one pair in 2000 and three pairs in 2003 appeared in previously not colonized habitats. Because the forest stands are young, there are only a few suitable nest supporting old trees, so the nests which are built on small branches often fall down. We try to keep our breeding pairs in the same place by the installation of safe artificial nests. In the past years we prepared 7 artificial nests for Black storks, out of which 4 were occupied and the storks bred in them at least once. Our information is regularly given to the supervisors of the Duna-Ipoly National Park, because they have to fulfil legal tasks. We joined the Black stork colour ringing programme in 2002, and we ringed 15 young Black storks until now. We don’t have any recoveries yet.

40

Kazi R. & al. / A fekete gólya védelme a Börzsöny környékén Az alsóbb szakaszon szabályozott Ipoly folyó és a Börzsöny hegység nyárra kiszáradó patakjai nem teszik lehetővé jelentős feketególya állomány kialakulását, de mindig jelen volt a faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Börzsönyi helyi csoportja 1996-ban kezdte feketególya védelmi tevékenységét bekapcsolódva a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkájába. Legfontosabb feladat a fészkelőhelyek felderítése, és azt követően folyamatos monitoringja volt. Az akkori négy becsült revír és két ismert fészek 2003 évre 7 ismert fészekre és 8-9 revírre emelkedett. Ez az emelkedés csak részben magyarázható a kutatás hatékonyságának javulásával, mert 2000-ben egy pár és 2003-ban három pár, olyan területeken jelent meg, amit előzőleg ismertünk és tudomásunk szerint nem volt fészkelés. A fiatal erdőállományok miatt kevés a fészkelésre alkalmas idős fa, így aránylag gyakori a vékony ágakra épült fészkek leesése. Azonos helyen biztonságos műfészek építésével igyekszünk megtartani költő párjainkat. Az eltelt időszakban 7 műfészket készítettünk feketególya részére, amelyből 4-et elfoglaltak és legalább egyszer sikeresen költöttek benne. Az információkat folyamatosan megosztjuk a Duna-Ipoly Nemzeti Park területkezelőivel, a szükséges hatósági feladatokat ők látják el. 2002-ben csatlakoztunk a feketególya színes gyűrűzési programhoz, eddig 15 fiókát jelöltünk, de visszajelzés még nem érkezett.

41

Franco C., Monteiro A., Pacheco C., Reis S. & Rosa G.,: Portuguese Action Plan for the Black Stork Keywords: action plan, Portugal, threats, conservation measures, guidelines The Institute for the Nature Conservation in Portugal is committed to undertake national action plans for priority species. The Black Stork has now a technical proposal of Action Plan that followed international action plans format and took into account guidelines of the Council of Europe and the African-eurasian Migratory Waterbird Agreement (Bonn Convention). The authors of this Plan are experts that have been monitoring the species over the last 10 years in Portugal and institutions concerning agriculture and forest were also consulted. The global aim of the Plan is to contribute to increase the population size and expand the distribution area of Black Stork in Portugal. The Plan is foreseen for a period of 5 years and specific objectives concern land planning and management, legislation, species and habitat conservation, monitoring and research and public awareness. The Plan describes the current situation of the species in Portugal and identifies threats and limiting factors. General guidelines concerning critical areas, periods and special situations are indicated. Conservation measures listed in the Plan, include: promotion of policies that favour protection of the species (legislation and guidelines to land planning and management of human activities); prevention of mortality and disturbance (management through agreements with land owners; surveillance of important areas; correction and signalling of power lines to prevent electrocution and collision and to avoid construction of new power lines in critical areas); habitat improvement and increase of prey populations (construction of small dams, fish and amphibian repopulation); monitoring schemes, census and research (identification of important feeding and post-breeding concentration areas; diet and prey availability; health parameters; genetic differentiation and variability) and finally increasing public awareness for protection of the species and its habitat (including schools, local populations, authorities and administration leaders).

42

Franco C., Monteiro A., Pacheco C., Reis S. & Rosa G.,: Akcióterv a fekete gólya védelmére Portugáliában Kulcsszavak: akcióterv, Portugália, veszélyek, védelmi intézkedések, irányelvek Portugáliában a Természetvédelmi Intézet kötelezettsége, hogy meghatározza és kidolgozza a védelmi prioritást élvező fajok nemzeti akcióterveit. A fekete gólya akciótervének szakmai előterjesztése megtörtént. Az akcióterv követi a nemzetközi akciótervek formáját és figyelembe veszi az Európa Tanács, valamint az Afrikai-eurázsiai Vándorló Vízimadarak Megállapodás (Bonni Egyezmény) irányelveit. A terv szerzői szakértők, akik több mint 10 éve monitorozzák a fajt Portugáliában, s az alkotási folyamatba bevonták a mezőgazdasági és erdészeti intézményeket is. A terv elsődleges célja, hogy hozzájáruljon a fekete gólya állomány nagyságának és elterjedési területének növeléséhez Portugáliában. A terv egy 5 éves időszakra határozza meg a speciális célkitűzéseket a területrendezés, a földhasználat, a törvényhozás, a faj- és élőhelyvédelem, a monitoring és kutatás és a társadalmi tudatosság vonatkozásában. Az akcióterv leírja a faj jelenlegi helyzetét Portugáliában és meghatározza a veszélyeztetó és korlátozó tényezőket. Általános irányelveket fogalmaz meg a kritikus területekkel, időszakokkal és speciális helyzetekkel kapcsolatban. A tervben felsorolt védelmi intézkedések között szerepel: a faj védelmét szolgáló intézkedések elfogadtatása (törvényhozás és irányelvek a területrendezés és az emberi tevékenységek kezelése vonatkozásában); a mortalitás és a zavarás megelőzése (a kezelések a földtulajdonosokkal való együttműködésen alapulnak); a fontos területek felügyelete; az elektromos vezetékek kijavítása és megjelölése a vezetékkel való ütközések megelőzése érdekében, valamint új villanyvezetékek létesítésének megakadályozása a kritikus területeken, élőhelyrekonstukció és a zsákmányállatok számának növelése (kisebb víztározók létesítése, hal és kétéltű visszatelepítés, monitoring programok, számlálások és kutatás: a fontos táplálkozó- és költés utáni gyülekezőhelyek azonosítása, étrend- és táplálékínálat, egészségi mutatók, genetikai elkülönülés és variabilitás) és végül a társadalmi tudatformálás eszközének felhasználása a faj és élőhelyének védelme érdekében (beleértve az iskolákat, helyi lakosokat, hatóságokat és közigazgatási vezetőket).

43

VI. Section haematology, parasitology and rehabilitation Lanzarot P., Merino S. & Fernández-García M.: Prevalence Of Cathaemasia Hians (Trematoda: Cathaemasidae) In A Black Stork (Ciconia Nigra) Population In Central Spain Keywords: Ciconia nigra; Parasite; Trematoda; Cathaemasia hians Studies on the health status of black stork (Ciconia nigra) population from central Spain began in spring of 2000 including a veterinary examination of nestlings from several nests. On the course of this examination flukes were observed in the upper oesophaagus of some nestlings and were identified as Cathaemasia hians. This was the first record of infection for black storks in Spain. In this paper we report the high prevalence found in black stork nestlings (Ciconia nigra) from Comunidad Autónoma de Madrid -8.000 km2-at central Spain, in three consecutive years. During June of 2000, 2001 and 2002 years we handled 38 free-living black stork nestlings at their nests by the same veterinarian (P.L.) The flukes were detected by direct observation of the throat (mouth and upper oesophagus). In the first year (2000) nine nestlings from four nests were examined. Three out of nine nestlings examined (33%) were infected by the parasite (50% of the nests). In the second year (2001) we examined ten nestlings from the same four nests. Six out of ten nestling (60%) were infected by C. hians (100% of the nests). In the third year (2002) nineteen nestlings from seven nests (including the four nests from previous years) were examined. We found that seventeen out of nineteen nestling (89%) were infected by C.hians (100% of the nests). Overall prevalence of C. hians in the three consecutive years was 68.4 %, 26 out of 38 nestlings examined. The influence of this parasite on the health of free-ranging black storks is being studied at this moment.

44

VI. Szekció: hematológia, parazitológia és rehabilitáció Lanzarot P., Merino S. & Fernández-García M.: A Cathaemasia Hians (Trematoda: Cathaemasidae) gyakorisága közép-spanyolországi fekete gólya (Ciconia nigra) populációban Kulcsszavak: Ciconia nigra, parazita, Trematoda, Cathaemasia hians A közép-spanyolországi fekete gólyák (Ciconia nigra) egészségügyi állapotára vonatkozó vizsgálatok 2000 tavaszán kezdődtek, s számos fészek fiókáinak állategészségügyi vizsgálatára is kitértek. A vizsgálatok során néhány fióka felső nyelőcsövi/oesophagus részéből élősködő (métely) került elő, mely Cathaemasia hians-nak bizonyult. Ez az első ilyen fekete gólya fertőzési adat Spanyolországban. Jelen tanulmányunk a középspanyolországi Madrid Autonóm Tartomány fekete gólyáinak három egymást követő évben készült felmérése során tapasztalt magas fertőzöttségi arányát mutatja be. 2000, 2001 és 2002 évek júniusa során 38 szabadon élő fekete gólya fióka kezelése történt a fészkekben. Az élősködőket a torok (száj és a felső nyelőcsői szakasz) direkt megfigyelésével detektáltuk. Az első évben (2000) kilenc fiókát vizsgáltunk négy fészekből. A kilenc vizsgált példányból három fióka (33%) fertőzött volt a parazitával (a fészkek 50 %-a). A második évben (2001) 10 fiókát vizsgáltunk meg ugyanabból a négy fészekből. A tíz fióka közül négy fertőzött (60%) volt C. hians élősködővel (a fészkek 100 %-a). A harmadik évben (2002) 19 fiókát vizsgáltunk 7 fészekből (köztük az előző években vizsgált négy fészek). A 19 fiókából 17-nél (89%) mutattunk ki C. hians fertőzöttséget (a fészkek 100%-a). A C. hians három éven keresztül megfigyelt általános gyakorisága 68,4%, mely a vizsgált 35 fiókából 26 fióka fertőzöttségét jelenti. A parazita befolyását a szabadon élő fekete gólyák egészségi állapotára jelenleg vizsgáljuk.

45

Lanzarot P., Barahona V., San Andrés M., Fernández-García M. & Rodríguez C.: Clinical Hematology Of Black Stork (Ciconia Nigra) Nestlings From Central Spain Keywords: Ciconia nigra; Hematology; Black stork nestlings It is well known that clinical hematological data can be useful aids for diagnosis of disease in birds evaluating health of free-ranging wildlife, both in diagnosing disease and clinical monitoring of the patient. In conjunction with a genetic sampling, toxicologyc samples in blood, banding and ongoing study of black stork reproductive ecology, evaluations of individual black stork and sample collection for health analysis were conducted on 36 free-living nestling black stork with ranged in age from 25 to 53 days old. The processing of blood samples occurred in the laboratory within 12 hr by the same veterinarian (P.L.). For the white and red blood cell counts we used an improved Neubauer hemocytometer and Natt and Herrick´s solution. Packed cell volumes were determined using a centrifuge at 10.000 g for 5 min. The hemoglobin was determined by the Cyanide-free hemoglobin determination and total solids were measured using a temperature-compensated portable refractometer. Thin blood smears were stained with Diff-Quick. The following values (mean ± S.D.) were observed: white blood cells/µl (·103) 14.99 ± 4.14, red blood cells/µl (·106) 1.60 ± 2.71, packed cell volume 32.25 ± 3.88 %, hemoglobin 10.53 ± 0.76 g/dl, total solids 4.17 ± 0.41 g/dl, mean cell volume 208.1 ± 35.91 fl, mean corpuscular hemoglobin 67.67 ± 11.42 pg and mean corpuscular hemoglobin concentration 32.68 ± 3.20 g/dl, heterophils 41.75 ± 13.84 %, lymphocytes 50.25 ± 15.13 %, eosinophils 6.90 ± 3.90 %, The hematological values obtained are enough to be considered as representative values in free-living nestling black stork.

46

Lanzarot P., Barahona V., San Andrés M., Fernández-García M. & Rodríguez C.: Középspanyolországi fekete gólya (Ciconia nigra) fiókák klinikai hematológiája Kulcsszavak: Ciconia nigra, hematológia, fekete gólya fiókák Jól ismert jelenség, hogy a klinikai hematológiai adatok hasznos segítséget nyújtanak a vadon élő madarak egészségi állapotának meghatározásában, mind diagnosztikai, mind monitorozási tekintetben. A fekete gólyák reprodukciós ökológiájának tanulmányozása céljából végzett gyűrűzések során vett genetikai- és vértoxikológiai minták alapján értékeltük a fekete gólya egyedeket, és egészségügyi állapotfelmérés céljából mintakollekciót állítottunk össze 36 szabadon élő, 25-53 napos fekete gólya fiókán. A vérminták laboratóriumi feldolgozása a mintavételtől számítva 12 órán belül megtörtént. A fehérvérsejtek és a vörösvértestek számlálásához Neubauer Hemocytometer-t, valamint Natt és Henrik-féle oldatot használtunk. A hematokrit értéket 5 perces 10.000 g fordulatszámon történő centrifugálással határoztuk meg. A hemoglobin mennyiség meghatározását cianid-mentes módszerrel végeztük, a vér összes szilárd alkotóinak kinyerése hőmérséklet-kompenzációs hordozható refraktométerrel történt. A vérkeneteket Diff-Quick szövetfestési módszerrel elemeztük. Vizsgálataink a következő eredményeket (átlag±szórás) adták: vehérvérsejt /µl (·103) 14.99 ± 4.14, vörösvértest/µl (·106) 1.60 ± 2.71, hematokrit érték 32.25 ± 3.88 %, hemoglobin 10.53 ± 0.76 g/dl, a vér szilárd alkotóinak átlagos tömege 4.17 ± 0.41 g/dl, átlagos sejttérfogat 208.1 ± 35.91 fl, átlagos hemoglobin 67.67 ± 11.42 pg és átlagos hemoglobin koncentráció 32.68 ± 3.20 g/dl, heterofil granulociták 41.75 ± 13.84 %, limfociták 50.25 ± 15.13 %, eosinofil granulociták 6.90 ± 3.90 %. A kapott hematológiai értékek a szabadon élő fekete gólya fiókák reprezentatív értékeinek tekinthetők.

47

Lanzarot P., Martin M. P., Merino S. & Fernandez-García M.: Presence Of Neophilopterus Tricolor (Phthiraptera: Ischnocera) In Black Stork (Ciconia Nigra) Nestlings From Spain Keywords: Ciconia nigra; Neophilopterus tricolor; Parasite; Mallophaga; black stork nestlings In spite of wide geographical distribution of the black stork, its mallophaga parasites have been poorly studied. In this paper one species of mallophaga parasites on black stork (Ciconia nigra) is recorded for the first time in Spain: Neophilopterus tricolor (Phthiraptera: Ischnocera). In conjunction with a physical examination, genetic sampling, banding and sample collection of blood for health analysis we looking for external parasites between May and July months, the hatching-fledging period for black stork in Comunidad de Madrid (Central Spain; 8.000 Km2). All nestlings (n=38) were examined inside the nest, on the trees or in cliffs, by the same veterinarian (P.L.). Sampling of external parasites was based in visual examination of the feathers. The study was conducted in tree consecutive years (2000, 2001 and 2002) although only in the last year we found that 3 out of 19 free-living nestlings examined (15.78%) were infected by the parasite. The whole prevalence of Neophilopterus tricolor in the three consecutive years was 7.89 % (3 out of 38 nestlings examined). Our results show that the black stork is a species with low prevalence of Neophilopterus tricolor and low diversity of external parasites, at least in the study area.

48

Lanzarot P., Martin M. P., Merino S. & Fernandez-García M.: A Neophilopterus tricolor (Phthiraptera: Ischnocera) előfordulása spanyol fekete gólya (Ciconia nigra) fiókákban Kulcsszavak: Ciconia nigra, Neophilopterus tricolor, parasita, Mallophaga, fekete gólya fiókák A fekte gólya széleskörű földrajzi elterjedése ellenére a rajta élősködő tolltetveket alig tanulmányozták. Jelen tanulmányunk egy fekete gólyán (Ciconia nigra) élősködő tolltetű faj (Neophilopterus tricolor (Phthiraptera: Ischnocera)) első spanyolországi adatáról számol be. A fiókák testi erőnlétének vizsgálatán, gyűrűzésen, genetikei mintavételezésen, valamint egészségi állapot jellemzéséhez szükséges vérminta kollekció vételezésével párhuzamosan figyeltük májustól júliusig, a fekete gólya fiókák külső parazitáit is Madrid körzetben (Közép-Spanyolország; 8.000 Km2). Az összes fióka vizsgálatára (n=38) a fán vagy sziklán elhelyezkedő fészekben került sor. A külső paraziták mintavételezése a tollak vizuális vizsgálatán alapult. A vizsgálatokat három egymást követő évben (2000, 2001 and 2002) végeztük, bár kizárólag az utolsó vizsgálati évben találtunk a megvizsgált 19 szabadon élő fióka közül három (15,78%) külső parazitával fertőzött madarat. A Neophilopterus tricolor teljes gyakorisága a három vizsgálati év során mindössze 7.89 %-nak (3 a 38 vizsgált fióka közül) bizonyult. Eredményeink azt mutatják, hogy a fekete gólyáknál csekély gyakorisággal fordul elő Neophilopterus tricolor, illetve egyéb külső parazita, a vizsgált terület tekintetében.

49

Santos N., Serra P., Fernandes M., Pacheco C. & Franco C.: Hematology And Blood Parasites Of Juvenile Black Stork In Portugal Keywords: hematology, blood parasites, veterinary monitoring, juvenile, Portugal Blood analyses can be used to evaluate wildlife health and serve as indicators of nutritional or disease status, habitat quality and other environmental stressors. We determined hematologic values in fledgling Black Storks in Portugal during the 2003 breeding season. Sixteen samples were obtained from chicks in nests. Blood samples (c. 1 ml) were obtained by venipuncture of physically restrained juveniles aged 28-42 days, placed in 2 ml containers with calcium EDTA, and kept refrigerated until processing. One or two smears were made from the remaining blood and immediately air-dried. Hematologic analyses were carried out 12-30 hours after collection. Hematologic parameters determined were hematocrit, hemoglobin, differential white cell count, white blood cell, red blood cell and thrombocyte counts. Blood was placed in microhematocrit tubes and centrifuged at 3000 rpm for 10 minutes to determine hematocrit. Hemoglobin concentration was determined either by the alkaline hematin method or by means of an automatic analyser. Cell counts were carried out manually in improved Neubauer hemocytometers, with Natt and Herricks solution. Smears were fixed in methanol, stained with Giemsa solution and used to look for blood parasites and for differential white cell counts. Blood parasites were detected by visually scanning each smear for 30 min at 1000x magnification. Smears from 1998 were also used for this research in a total of 40 samples. Mean hematologic values determined were: hemoglobin 9.5±1.3 g/dl (n=12), white blood cell count 20.8±10.1 x 106/ml (n=16), red blood cell count 1.3±0.4 x 109/ml (n=16), thrombocyt count 0.17±0.09 x 109/ml (n=16) hematocrit 29.3±5 % (n=9). These values are quite different from the published ones for some individuals of the Spanish population (Puerta et al, 1989). One of our individuals presented an elevated value of WBC (54.3 x 103/ml) which could indicate an infectious condition. The juvenile was closely observed and apparently fledged with no further problems. This study, although drawn from a small sample, is important as complementary information to field monitoring and also as there are still few reference values for this endangered species.

50

Santos N., Serra P., Fernandes M., Pacheco C. & Franco C.: Fiatal fekete gólyák vérparazitái és hematológiája Potrtugáliában Kulcsszavak: hematológia, vér paraziták, állatorvosi monitoring, fiatal, Portugália A vér elemzés felhasználható a vadon élő állatok egészségi állapotának meghatározásához, jelzi a tápláltsági, vagy fertőzöttségi helyzetet, az élőhely minőséget és más környezeti mutatókat. Kutatásunk során fekete gólya fiókák hematológiai értékét határoztuk meg Portugáliában, a 2003-as költési szezonban. Összesen 16 mintát gyűjtöttünk fészekben lévő fiókáktól. A 28-42 napos fiókáktól vénásan vett vérmintákat (c. 1 ml) a 2 ml-es kalciumEDTA-t tartalmazó mintavételi csövekbe tettük, a feldolgozásig lefagyasztva tartottuk. A mintákból egy vagy két kenetet készítettünk és azonnal légszárítottuk. A hematológiai analízisre a gyűjtést követő 12-30 órán belül került sor. A meghatározott hematológiai paraméterek a hematokrit, hemoglobin, különböző fehérvérsejt szám, vörösvértest szám és trombocia számok. A vért mikrohematokrit-tubusokba helyeztük és 3000 rpm-en 10 percig centrifugáltuk a hematokrit érték meghatározása cáljából. A hemoglobin koncentrációt alkalin hematin módszerrel, illetve automatikus analizátorral határoztuk meg. A sejtszámlálásokat Neubauer hemocytométerrel végeztük, Natt és Herricks oldat felhasználásával. A keneteket metanollal fixáltuk, Gimsa oldattal festettük, hogy az esetleges vérparaziták és a különböző fehérvérsejtek számlálását elvégezhessük. A vérparaziták detektálási módszere minden egyes kenet 1000x-es nagyítással való vizuális végigpásztázása 30 percen át. 1998-ból származó keneteket is felhasználtunk összesen 40 mintát feldolgozó kutatásunk során. A meghatározásra került átlag hematológiai értékek a következők:: hemoglobin 9.5±1.3 g/dl (n=12), fehér vérsejt szám 20.8±10.1 x 106/ml (n=16), vörös vértest szám 1.3±0.4 x 109/ml (n=16), trombocita szám 0.17±0.09 x 109/ml (n=16) hematokrit 29.3±5 % (n=9). Ezen értékek jelentősen eltérnek a spanyol populáció néhány egyedén korábban elvégzett vizsgálatok eredményeitől (Puerta et al, 1989). Az egyik fióka fehér vérsejt száma meglehetősen magas volt (54.3 x 103/m), ami fertőzöttségre utalhat. A fiókát megfigyelés alatt tartottuk, ám probléma nélkül kirepült a fészekből. Bár e tanulmány kis mintaszám elemzésén alapszik, fontos kiegészítő információt nyújthat a terepi monitoring során.

51

Fernández-García M. & Lanzarot P.: Sex-Ratio Assessment In Black Stork Nestlings Of A Central Spain Population Keywords: Ciconia nigra; sex-ratio; black stork nestlings Many recent studies have suggested that facultative sex-ratio manipulation may be more widespread among birds than has previously been considered. Despite all these studies, the mechanisms for adjusting the sex-ratio are not well known. In any case, only a few studies have been made of the population primary sex-ratio in wild birds and no one involving black stork. Data about sex allocation would be important as first step to know hypothetic black stork response mechanism against environmental and physiological variables and could be useful as well in population viability analysis. Present work has been carried out for a three years period (2000-2002) in Madrid region (central Spain). The black stork sex-ratio has been obtained through the DNA blood samples analysis of 38 nestlings from 7 nests, using the technique of PCR (Polymerase Chain Reaction). Four of these nests were studied for three consecutive years and the rest for only one year. The resulting overall sex-ratio tends to 1:1 (0,95:1,05; 18 males and 20 females). Nevertheless, sex-ratio was strongly male or female biased considering a separated oneyear data series in all nests. Moreover, we found four offsprings with only males or females, two of them with both 4 males and 3 females. On the contrary, the three-years data series in 4 nests shown a closer 1:1 trend (1,14:0,86 / 0,86:1,14 / 1:1 / 1,11:0,89). We think these results could be compatible with an hypothetical sex-ratio manipulation mechanism in black stork and allow to open a very interesting line of research.

52

Fernández-García M. & Lanzarot P.: Ivar-arány meghatározás egy közép-spanyolországi fekete gólya populációban Kulcsszavak: Ciconia nigra, ivararány, fekete gólya fiókák Számos újabb tanulmány szerint a fakultatív ivararány kialakítás jóval elterjedtebb is lehet a madaraknál, mint azt korábban gondolták. E tanulmányok ellenére az ivararány-beállítás mechanizmusai kevéssé ismertek. Mindössze néhány tanulmány foglalkozik a vadon élő madarak elsődleges ivararány meghatározásával, a fekete gólyákat azonban e tekintetben még senki sem vizsgálta. Az ivari eloszlásról szerzett adatok az első, egyben legfontosabb lépcsőt jelenthetik a fekete gólyák környezeti és fiziológiai változásokkal szembeni válaszmechanizmusairól alkotott elméletek kialakulásában és jól felhasználhatók lennének a populációk életképességének analízisében. Jelen munka egy hároméves időszak (2000-2002) kutatási eredményeit összegzi Madrid körzetben (Közép-Spanyolország). A fekete gólya ivar arányt vérminták DNS-analízisével állapítottuk meg. Hét fészekből összesen 38 fiókát vizsgáltunk PCR (Polimeráz lánC Reakció) techika felhasználásával. Négy fészket a kutatás mindhárom évében, a többit egy költési időszakban vizsgáltuk. Az összesített ivararány közel 1:1-nek adódik (0,95:1,05; 18 hím és 20 tojó). Amennyiben azonban egy-egy elkülönült év adatait vesszük tekintetbe, akkor az ivararány erősen eltolódik az egyes fészkekben. Mitöbb, négy fészekben kizárólag hím, illetve tojó fiókák voltak, közülük kettőben négy hím, kettőben három-három tojófiókával. Ezzel szemben a három éves adatsorok e négy fészekben 1:1-hez közelítő (1,14:0,86 / 0,86:1,14 / 1:1 / 1,11:0,89) ivararányt mutatnak. Úgy gondoljuk, hogy ezek az eredmények összeegyeztethetőek egy elméleti ivararány kialakítási mechnizmussal és egy rendkívül érdekes kutatási vonal megnyitását teszik lehetővé.

53

Fernandes,M., Borges, C., Simões, F. Caballero, J., Pacheco, C., Franco, C., Michaux, J. & Libois, R.: Genetic Study Of Black Stork: Project Description And Preliminary Results Keywords : genetics; feathers, DNA, variability, sexing Genetic studies on threatened species yield important information for conservation purposes. In this study, we aim to evaluate genetic differences between Iberian populations and other European ones, determine the sex of individuals and explore genetic variability in Portuguese and Spanish populations. We are using blood samples from juveniles as well as feathers collected in the field during monitoring programmes in 2003. A wide sampling throughout the natural distribution of the species would be interesting, and collaborations with some European investigators and zoos have been established. In this first phase we are trying to amplify and sequence a variable region of mitochondrial DNA of around 300 bp. As the breeding population from Iberia seems to be isolated, we expect to find differentiation at the population level. In order to sex individuals, we amplify a sex chromosome sequence. Since morphological distinction between sexes is difficult, this molecular analysis also provides important complementary information to field studies. We are sexing ringed individuals and two birds that have been followed by satellite tracking. Samples collected during the 2004 reproductive season will also be analysed. We will also try microsatellite primers developed for other species of Ciconiidae in order to evaluate variability within populations. The black stork has a history of strong decline and local extinctions in Central Europe since the 19th century. It has even recently disappeared in areas of Western Europe following come-back during the 1980s. Moreover, in Iberia, breeding success seems to vary from year to year and is lower than in other European populations. If this were associated with a loss of genetic variability, it might constitute an additional threat to the species.

54

Fernandes,M., Borges, C., Simões, F. Caballero, J., Pacheco, C., Franco, C., Michaux, J. & Libois, R.: A fekete gólya genetikai vizsgálata, projekt-ismertetés és előzetes eredmények Kulcsszavak : genetika; tollak, DNS, változatosság, nemek meghatározása A veszélyeztetett fajok genetikai vizsgálata a természetvédelem számára is fontos eredményeket hozhat. Tanulmányunk célja, hogy kiértékeljük az ibériai és egyéb európai populációk közti genetikai különbséget, az egyedek ivarmeghatározását, és megvizsgáljuk a portugál és spanyol populációk genetikai variabilitását. Használunk fiatal példányokból vett vérmintát ugyanúgy, mint a 2003-ban zajlott monitoring program során, terepen gyűjtött tollakat. Egy a faj teljes elterjedési területét átfogó, széleskörű mintavételezés érdekes lehetne. Erre vonatkozó együttműködés megalapozása már néhány európai kutatóval és állatkerttel megtörtént. Az első szakaszban majd megpróbáljuk kielemezni és szekvenálni a mitokondriális DNS egy kb. 300 bázispárnyi variabilis szakaszát. Mivel az ibériai populáció izoláltnak tűnik, azt várjuk, hogy populációs szinten találunk elkülönülést. Azért, hogy meghatározzuk az egyedek nemét, kielemezzük egy ivari kromoszóma szekvenciáját. Mivel a nemek elkülönítése külső morfológiai bélyegek alapján nehéz, ez a genetikai analízis szintén fontos kiegészítő információkat ad a terepi tanulmányozáshoz. Meghatározzuk a gyűrűzött egyedek, és két rádióadóval felszerelt példány nemét. A 2004-es szaporodási időszak során gyűjtött minták szintén elemezésre kerülnek majd. Megpróbáljuk microsatellite primerek keresését más Ciconiidae fajoknál is, hogy segítségével a populáción belüli variabilitást megbecsülhessük. A fekete gólyák helyenkénti kihálásának története a 19. századik nyúlik vissza. Az utóbbi időkben Ny-Európa egyes részein a faj eltűnését követően a 80-as években megindult a visszatelepedésük. Továbbá úgy tűnik, hogy Ibériában a költési sikeresség évről évre változik, és alacsonyabb más európai populációkhoz képest. Ha ez párosul egy genetikai variabilitás csökkenéssel, egy következő veszélyforrás lehet a faj számára.

55

B. Oral presentations I. Section: breeding distribution and ecology Iankov P., Petkov N. & Georgiev D.: Recent status and changes of the breeding population of the Black Stork (Ciconia nigra) in Bulgaria Keywords: Black Stork, Bulgaria, population status There are several publications discussing the breeding population of the Black Stork (Ciconia nigra) in Bulgaria. In general they give quite contradictory picture of the total number of the breeding pairs. The first publication summarizing the existing information on the species in Bulgaria (Boev & Paspaleva-Antonova, 1964) covers the period 1889 – 1963 and report 74 breeding localities in the whole country. The overview paper of Petrov et al. (1991) gives data about 297 breeding pairs for the period 1964 – 1990. Some other publications present different figures about the national population of the species. There is uncertainty on what is the numbers of the actually nesting pairs and what percentage are just non-breeding black storks which stage in the country during the summer period. The present paper attempts to solve the contradiction and provide reliable data on the real breeding numbers, distribution and population trends of the Black Stork in Bulgaria focusing on the period 1990 – 2003. The data is based on the results of the Bulgarian Society for the Protection of Birds project for the national Breeding Bird Atlas. For the first time the results are from systematic survey of all 1420 10x10 km UTM squares of the territory of Bulgaria. Changes and trends in the breeding population of the species are discussed based on the previous publications on the Black Stork in Bulgaria.

56

B. El adások I. Szekció: szaporodás, elterjedés és ökológia Iankov P., Petkov N. & Georgiev D.: A fekete gólya populáció jelenlegi státusza és a költő állomány változásai Bulgáriában Kulcsszavak: Fekete gólya, Bulgária, a populáció státusza Bulgária költő fekete gólya (Ciconia nigra) állományának helyzetét számos tanulmány tárgyalta. Általánosságban elmondható, hogy ezekből a költő párok számáról meglehetősen zavaros kép rajzolódik ki, a források egymásnak ellentmondó adatokat közölnek. Az első tanulmány, amely összefoglalta a Bulgáriában előforduló madárfajokról rendelkezésre álló információkat (Boev & Paspaleva-Antonova, 1964) az 1889-1963 közötti időszakra vonatkozóan a fekete gólya 74 fészkelőhelyéről számol be az egész országban. Petrov és tsai. összefoglaló tanulmányának (1991) adatai szerint 1964 és 1990 között 297 költő pár élt Bulgáriában. Más publikációk e faj állományáról eltérő adatokat közölnek. A költő állomány valódi nagyságát és az átnyaraló, nem szaporodó fekete gólya egyedek arányát illetően bizonytalanok ismereteink. Jelen tanulmányban megpróbáljuk tisztázni a helyzetet és megbízható adatokkal próbálunk szolgálni Bulgária valós költő fekete gólya állományáról, elterjedéséről és a populáció változásairól az 1990-2003 közötti időszakra vonatkozóan. A közölt adatok a Bolgár Madárvédelmi Egyesület “Költő Madárfajok Nemzeti Atlasza” című projektjének eredményein alapulnak. Első alkalommal közlünk olyan adatokat, amelyek Bulgária 1420 db 10*10 km-es UTM négyzetre osztott területének szisztematikus kutatása útján kerültek birtokunkba. A faj bulgáriai költőállományának változásait, trendjeit a korábban publikált adatokhoz viszonyítva tárgyaljuk.

57

Cano L. S., Franco C., Pacheco C., Reis S., Rosa G., Fernández M.: Black Stork Breeding Population In Iberian Peninsula Keywords: Ciconia nigra; Breeding, Iberian Peninsula The Iberian Peninsula is situated in the western extreme of Europe, and it is the limit of the Black Stork distribution of the western Palaearctic. The Black Stork in Iberia occupies the south western quadrant of the Peninsula, in both Portugal and Spain and is geographically separate from the one in Central and Eastern Europe. In the early nineties the population was estimated at 230-270 pairs (European Birds Population: estimates and trends). We compiled recent data collected between 1995 and 2002 in a national (Portugal: 19951997) and regional (Spain: 1996-2002) census and surveyed the population in 405-483 pairs (83 confirmed and 13 possible pairs in Portugal and 322 confirmed and 65 possible pairs in Spain). However, the census effort was unequal between all areas thus we suspect that the value might be slightly underestimated. The Iberian population represents between 4% and 7% of the European and about half of European Union breeding population. The increase in the estimates since the early nineties is certainly a result of better coverage and census effort, but there is some evidence of a small increase of the population. There is an apparent stability in the number of pairs in the core area and an expansion in the edge of the distribution. Most nests are placed on rocks (69%) in both riverine and mountain cliffs and the remaining (31%) are on trees, mainly Cork Oak and pines. Finally, we present current threats, limiting factors and conservation measures in both Portugal and Spain.

58

Cano L. S., Franco C., Pacheco C., Reis S., Rosa G., Fernández M.: A fekete gólya költő állománya az Ibériai-félszigeten Kulcsszavak: Ciconia nigra, költő, Ibériai-félsziget Az Ibériai-félsziget, Európa pereme, a fekete gólya elterjedésének nyugati határa is a Nyugat-Palearktikumban. A fekete gólya ibériai populációja a félsziget délnyugati negyedét lakja a spanyol-portugál határ két oldalán és földrajzilag elkülönül a a közép- és kelet-európai állományoktól. A kilencvenes évek elején az állományt 230-270 párra becsülték (Forrás: Az európai madárfajok állományai: becslések és trendek). Összegezve a jelenleg rendelkezésre álló, 1995 és 2002 között összegyűjtött adatokat, egy országos (Portugáliában 1995-1997 között) és regionális (Spanyolország: 1996-2002) szintű állományfelvételben, a populáció nagyságát 405-493 párban határoztuk meg (83 megerősített és 13 feltételezett pár Portugáliában, 322 megerősített és 65 feltételezett pár Spanyolországaban). Azonban az állományfelmérés elkészítésére irányuló erőfeszítések nem minden területen voltak azonosak ezért gyaníthatóan ez a szám némileg alábecsült. Az ibériai populáció a teljes európai állomány 4-7%-át, és az Európai Unió területén költő populáció felét teszi ki. A 90-es évek elején becsült értékhez képest tapasztalt növekedés nyilvánvalóan a jobb területi lefedettségnek és az alaposabb összeírásnak köszönhető, azonban az állomány valamelyes növekedésére is van némi bizonyíték. A párok száma az elterjedés központi (mag) területein láthatólag stabil és az elterjedés határa kiterjedni látszik. A fészkek zöme (69%) sziklán található, kiemelkedő csúcsokon és folyópartokon, míg a fennmaradó 31% fákon, főleg paratölgyeken és fenyőkön helyezkedik el. Végül bemutatjuk az állományt fenyegető veszélyeket, limitáló tényezőit, és a Portugália és Spanyolország területén egyaránt alkalmazott védelmi intézkedéseket.

59

Strazds M., Ķuze J., & Reine S. / Evaluation of Black stork nest inspections in Dienvidkurzeme, SW Latvia in 2003 Data about Black stork distribution and numbers in various past and recent publications are often based on „external data” (questionnaires etc.), but the credibility of used data is only rarely discussed. In 2003 a field inventory was carried out in Dienvidkurzeme mežsaimniecība (Forestry Region of State Share Company „Latvijas valsts meži”) to test such data. This region is located in SW part of Latvia and comprises 137 known nests of Black stork. In spring a training seminar was organised for district managers. They received information on how to distinguish nests of Black stork from those of raptors along with a short field training (visiting three different nests and nest sites). Then they got the precise location of each nest to be inspected and had to report back about the current condition of each nest (collapsed, existing, still in use) before the middle of the breeding season. Later inspection to provide data on breeding success of still inhabited nests was required too. The submited data were audited during the breeding season (mainly July). The purose of the audit was to test the accuracy of the information provided by well trained forestry professionals and to establish whether or not such data could be used for a monitoring of breeding success of Black stork. Of 51 nests for which field audit was carried out the provided data appeared to be entirely correct in only 52% of cases. Major errors were caused by the following: inspection of wrong nests, wrong identification of species, wrong evaluation of nest status (inhabited vs. not inhabited) or wrong data about breeding success (number of juveniles). Causes of errors and possibilities to use such data are put to discussion.

60

Strazds M., Ķuze J., & Reine S. / A 2003-ban Délkelet Lettországban, Déli Erdészeti Körzetében (Dienvidkurzeme) lefolytatott fekete gólya fészkelési vizsgálat értékelése A fekete gólya előfordulásairól és egyedszámáról beszámoló publikációk mind a múltban, mind napjainkban gyakran „külső adatokra” (pl. kérdőívekre) támaszkodnak, de a felhasznált adatok hitelességét csak ritkán vitatják. 2003-ban terepi állományfelmérés zajlott a "Lett Állami Erdők" („Latvijas valsts meži”) Részvénytársaság Déli Erdészeti Körzetében (Dienvidkurzeme mežsaimniecība – Southern Kurzeme Regional Forestry) területén az adatok hitelességének ellenőrzése érdekében.. Ez a térség Lettország délnyugati részén található és 137 ismert fekete gólya fészket rejt magában. Tavasszal képzési programot szervezetünk a körzetvezetők számára ahol megtanulak különbséget tenni a ragadozómadarak fészkei és a gólyafészkek közöttegy rövid terepi képzéssel egybekötve. (meglátogatva három különböző fészket és fészkelőhelyet). Ezt követően megkapták a pontos helyét a figyelemmel kísérendő fészeknek, melyek állapotáról (leomlott, még létező, lakott) a költési időszak közepe előtt jelentést kell tenniük. A lakott fészkek esetében későbbi megfigyelést a költés sikerességére vonatkozó adat közlésére is kértük a résztvevőket. Az átadott információkat még a költési időszakban (legtöbbjét júliusban) ellenőriztük. Az ellenőrzés célja a jól képzett erdészeti szakemberektől szerzett információ megbízhatóságának próbára tétele, valamint annak eldöntése, hogy az ilyen adatok felhasználhatók-e, vagy sem a fekete gólya költési sikerességének figyelemmel kísérésére. A közölt adatok az 51 helyszínen ellenőrzött fészek mindössze 52%-a esetében feletek meg teljesen a valóságnak. A föbb hibák a következők voltak: nem a megfelelő fészek vizsgálata, a faj félrehatározása, a fészek státuszának (lakott-e vagy sem) hibás meghatározása, helytelen adat a költési sikerességet illetően (fiókaszám) A hibák forrásai és és az adatok használhatósága vita tárgyát képezik.

61

Czuchnowski R. & Profus P. / The Black Stork Ciconia nigra in Poland: present status, ecology and protection Keywords: Black Stork, Poland, population density, habitat, reproduction Presently, about 2200-2600 Black Stork pairs are known in Central Europe; of these 11001200 pairs occur in Poland. During the last 40 years population has increased twice, in the year 1966 530-550 pairs were noted. About 90 % of the population breed in lowlands and only 100-120 pairs occur in the Carpatia and Sudety Mountains (300-1100 m a.s.l.). The highest densities were noted in the eastern part of Poland, for example in the Białowieża Primeval Forest (average 5.5 pairs/100 km2; locally even 10 pairs/100 km2) and in the Sobiborski Landscape Park (8.3 pairs/100 km2). In suitable feeding habitat a distance between two occupied nests varied from 1.1 to 8.2 km, but the shortest recorded distance was 280 m. Clutches contained 3-6 eggs, with the mean clutch size of 4.07 (N=97). 84% of the investigated broods were successful and 16% broods failed. Brood losses were mostly caused by predators: Pine Marten, Goshawk and Raven. In the years 1951-2003 the average number of fledglings per succesful pair (2.79; n=482) was slightly higher than in the period 1925-1950 (2.61 juv.). In different study plots in Poland the mean number of raised young varied from 2.26 to 2.93 young per successful pair, from 2.14 to 2.69 young per pair with clutch and from 1.10 to 2.33 young per statiscical pair with nest. In Poland the Black Stork is protected by law. Since 1983 also nests have been specially protected by two concentric circular zones: first with a radius of 200 m (100 m since 2001), second with a radius of 500 m. In the first one, any change in habitat and any disturbance are forbidden, in the second one this interdictions are valid in the breeding season. The nest protective zone project must be consulted with the Provincial Conservator of Nature and with local forest service, whose acceptance is fundamental to make this method of protection efficient. for the zone efficiency.

62

Czuchnowski R. & Profus P. / A fekete gólya (Ciconia nigra) Lengyelországban: helyzet, ökológia és védelem Kulcsszavak: fekete gólya, Lengyelország, állománysűrűség, élőhely, reprodukció Közép-Európában jelenleg körülbelül 2000-2600 pár fekete gólya fészkelése ismert, ebből Lengyelországban 1100-1200 pár él. Az utóbbi 40 évben az állomány a duplájára nőtt, 1966ban 530-550 költő párt tartottak számon. A populáció megközelítőleg 90%-a alföldi területeken költ, és csak 100-120 pár fészkel a Kárpátok és Szudéták vidékén (300-1100 m tszf.). Gyakorisága Lengyelország keleti részén például a Białowieża-i Őserdőben (átlagban 5.5 pár /100 km², helyenként 10 pár/100 km²) és a Sobiborski Nemzeti Parkban (8.3 pár/100 km²) a legnagyobb. Megfelelő táplálkozóhelyek környékén a két lakott fészek közötti távolság 1.1-8.2 km között mozog, de a legrövidebb megfigyelt távolság 280 m volt. Fészekaljanként 3-6 tojás a jellemző, a középérték 4.07 (N=97). Megfigyelt költések 84%-a volt sikeres, 16% nem. A fészekalj pusztulását legtöbbször ragadozók: nyuszt, héja, holló okozza. Az 1951-2003 közötti időszakban a sikeres párokra átlagosan jutó fiókaszám (2.79; n=482) valamelyest növekedett az 1925-1950 közötti időszakhoz képest (2.61 juv.). Más Lengyelországban megjelent tanulmányok szerint a felnevelt fiatal egyedek átlagos száma csak a sikeres párokat figyelembe véve 2.26-2.93 között változik, a fiókákat nevelő párok esetében 2.14-2.69, a statisztikailag fészekkel rendelkező párokra vonatkoztatva pedig 1.102.33 ez az érték. Lengyelországban a fekete gólya törvény által védett. 1983 óta a fészkek is védelmet élveznek, ez két koncentrikus kör alakú területen valósul meg: az első sugara 200 m (2001. óta 100 m) a másodiké 500 m. A első zónában tilos az élőhely bármilyen megváltoztatása és mindenféle zavarás, a másodikban ezek a tilalmak a költési időszakban vannak érvényben. Amennyiben egy fészek körül védőzónát kívánunk megállapítani, egyeztetni kell a Tartományi Természetvédelemmel és a helyi erdészeti szolgálattal, melyek beleegyezése alapvető a zóna hatékony védelmet jelentsen.

63

Pacheco C., Rosa G., Reis S., Franco C., Monteiro A. & Monteiro P.: Breeding parameters and causes of nest failure of Black Storks in Portugal Keywords: Monitoring, breeding parameters, Portugal, nest failure The Portuguese Institute for Nature Conservation initiated a research and monitoring programme in 1995 with the aim of acquiring detailed information on breeding biology, dispersal, survival, causes of nest failure, wintering grounds, post-breeding concentration sites and main threats to the Black Stork. To characterize the breeding biology and causes of nest failure/egg and chick mortality in the species, nests were visited several times along the season to gather the following information (whenever possible): occupied nests; pairs that laid eggs; laying dates; clutch size; hatching success; causes of egg failure and chick mortality and number of fledged chicks. Eggs that did not hatch and dead chicks were collected to determine the causes of failure/death when possible. Breeding parameters were calculated from an annual sample of 40 to 60 pairs between 1995 and 2003. Breeding success (percentage of pairs with success/monitored pairs) varied between 38 and 78%, productivity (chicks that fledged/monitored pairs) varied between 0,85±1,21and 2,38±1,69 (mean±std. dev.) and fledging success (chicks that fledged/pairs that bred successfully) was 2,2±0,84 and 3,2±1,1 (mean±std. dev.). Main identified causes of nest failure were predation and human disturbance either by recreational (boat riding, angling) or forest and agricultural activities. Other less relevant causes were adverse weather conditions, fires, infertility, theft of chicks and probably diseases (under analysis at the moment). However, it was not possible to determine the causes of nest failure for more than half of the unsuccessful breeding attempts.

64

Pacheco C., Rosa G., Reis S., Franco C., Monteiro A. & Monteiro P.: Szaporodási paraméterek és a fekete gólya sikertelen fészlelésének okai Portugáliában Kulcsszavak: Monitoring, szaporodási jellemzők, Portugália, sikertelen fészkelés 1995-ben a Portugál Természetvédelmi Intézet kezdeményezésére elindult egy kutatás és monitoring program azzal a céllal, hogy részletes információval rendelkezzünk a fekete gólya szaporodásbiológiájáról, eloszlásáról, túléléséről, telelő területeiről, azonosítsuk gyülekezőhelyeiket, melyeken költésidőt követően megjelennek, valamint a populációit fenyegető a főbb veszélyeztető tényezők és a sikertelen fészkeléseinek okait illetően részletes információhoz jussunk A fajra szaporodásbiológiai jellegzetességeinek, a sikertelen fészkelések okainak / a tönkrement tojások és elpusztult fiókák számának meghatározása érdekében a költési idény alatt több alkalommal felkerestük a fészkeket és (amennyiben ez egyáltalán lehetséges volt) a következő jellemzőket rögzítettük: elfoglalt fészkek száma, a fészekbe tojásokat rakó párok száma, a tojásrakások időpontja, a fészekaljak nagysága, a költés sikeressége, a tojások és a fiókák pusztulásának oka, a kirepült fiókák száma. A ki nem kelt tojásokat és a fiókák tetemét – amennyiben lehetséges volt – a megromlás/pusztulás okainak kiderítése érdekében begyűjtésre kerültek. 1995-2003 között a költési adatokat egy évente 40-60 párból álló mintából számoltuk ki. A költési sikeresség (a sikeres párok száma/a vizsgálatba bevont párok) 38-78% között változott, az eredményesség (a kirepült fiókák száma/és a vizsgálatba bevont párok száma) 0,85±1,21 és 2,38±1,69 között változott (átlag±standard deviancia), míg a kirepülési sikeresség (a kirepült fiókák száma/a sikeresen költő párok számával) 2,2,±0,84 és 3,2±1,1 között mozgott (átlag±standard deviancia). A fészkelés sikertelenségének azonosított okai között szerepel a ragadozók predációja, erdő- és mezőgazdasági tevékenységből eredő emberi zavarás, rekreációs tevékenységek (motorcsónak, horgászat). Egyéb, kevésbé jelentős ok volt még a rossz időjárási viszonyok, tüzek, meddőség, a fiókák elrablása, és esetleg a betegségek (ebben a témában pillanatnyilag folyik a vizsgálat). A költés sikertelenségének okát azonban csak mintegy az esetek felében sikerült megállapítanunk.

65

Brossault P., Laguet S. & Sériot J. / The situation of the black stork in France It was thirty years ago that the first black stork's nest was discovered in France. This colonization was connected with the spread of the species in central and eastern Europe. In 1976 a second nest was built, and since then the species has been reproducing regularly with, on average, less than ten known cases of reproduction a year. These figures are approximate, because the species is very discreet and birdwatchers are at times not very communicative. As a result, we can estimate that about 20-30 pairs are currently nesting in France. No perceptible increase of nesting numbers has been recorded for several years. New départements do, however, regularly play host to a nesting pair, thus extending the zone colonized. The black stork lives preferably in large broadleaf forested areas. The nests are for the most part built in oaks, more rarely in pine and beech. Since 1995, 107 chicks have been ringed, i.e. 3.34 chicks per nest. The prenuptial migratory flight is discreet. The postnuptial migration is more spectacular, with a growing number of sightings year after year. We have read bird rings from Belgium, Germany, Luxembourg, the CzechRepublic and Estonia. Wintering is still the exception rather than the rule. The black stork is included in the red list of vulnerable species in France, given the low numbers of nesting pairs.

66

Brossault P., Laguet S. & Sériot J. / A fekete gólya helyzete Franciaországban A fekete gólya első fészkelését harminc évvel ezelőtt fedezték fel Franciaországban. Ezt a kolonizációt a faj közép- és kelet-európai kirajzásával hozták kapcsolatba. A második fészket 1976-ban építették a fekete gólyák, és azótaa faj rendszeresen költött, átlagosan kevesebb, mint tíz költő párral évente. Ezek az adatok becsültek, mert a faj nagyon tartózkodó és a madarászok nem minden esetben közlékenyek. Eredményképpen jelenleg mintegy 20-30-ra becsüljük a teljes franciaországi állományt. Néhány év óta nem regisztráltuk a fészkelő párok számának jelentékeny emelkedését. Bár, rendszeresen előfordul, hogy új körzetekben találunk fészkelő párokat, így a kolonizált zóna növekszik. A fekete gólya legszívesebben nagy kiterjedésű lombhullató erdőségekben költ. A fészkek legnagyobb része tölgyön található, ritkábban fenyőn vagy cseren. 1995 óta 107 fiókára került gyűrű, ez átlagosan 3,34 fióka/fészek. A kirepülést követő vonulás meglehetősen látványos, minden évben növekszik a megfigyelések száma. Leolvastunk Belgiumból, Németországból, Luxemburgból, Csehországból és Észtországból származó gyűrűs fekete gólyákat. A telelés kivételes esetben előfordulhat. A fekete gólya a sérülékeny fajok vörös listáján szerepel Franciaországban, a fészkelő párok alacsony száma miatt.

67

Dornbusch G.: The Black Stork in Germany Keywords: distribution, population, trend The Black Stork (Ciconia nigra) is distributed in three distinct populations in Eurasia, the Iberian Peninsula, and Southern Africa. The world population numbers 12 000 breeding pairs. Europe is the distribution centre of the breeding population. These 6 500 European breeding pairs mainly settled in the area between Latvia, Germany, and Hungary. Germany represents only a small fraction of the distribution area. There were only 10 to 20 breeding pairs in the north between 1950 and 1960. From 1971 to 1991 the number increased to more than 170 pairs. Especially since 1986 we recognize an important increase from east to west. In Germany a total of 430 occupied territories with 330 breeding pairs were known in 2001. The centre of settlement we found in the mixed forest region from Brandenburg, Sachsen-Anhalt, and Niedersachsen. Also a good population density of Black Stork is in Nordrhein-Westfalen, Hessen, and Bayern. Since 1990 there was a strong recolonization of the werstern and southwestern parts of Germany.

68

Dornbusch G.: A fekete gólya Németországban Kulcsszavak: elterjedés, populáció, trend A fekete gólya (Ciconia nigra) három elkülönült populációja, az Eurázsiában, az Ibériaifélszigeten és a Dél-Afrikában élő populáció, különböztethető meg. A faj világállománya 12 000 fészkelő párból áll. A fészkelő populáció elterjedési centruma Európára tehető. Ezen 6500 európai fészkelő pár jórésze Lettország, Németország és Magyarország között elterülő térségben él. Németország az elterjedési területének csak egy kis részét teszi ki. Az országban összesen 10-20 pár fekete gólya fészkelt 1950-60 között. Ez a szám több mint 170 pár fölé emelkedett 1971 és 1991 között. Erőteljes növekedést elsősorban 1986-tól tapasztaltunk, kelettől nyugat felé haladva. Németországban, 2001-ben összesen 430 foglalt territórium volt ismert, 330 fészkelő párral. A fészkelő párok elterjedési centruma vegyes erdőben található Brandenburg, Sachen-Anhalt, és Niedersachen közelében. Szintén nagy denzitású feketególya populáció él még Nordrhein-Westfalen, Hessen és Bayern körzetében. Németország nyugati és délnyugati részén 1990 óta történt erős rekolonizáció

69

Rybanic R. & Karaska D. / Populations of Black Stork in Slovakia, its distribution, breeding habitats, ringing, recoveries and protection The results from the surveys and ringing of the Black Stork (Ciconia nigra) in Slovakia from 1998 – 2002 done by the Working Group for the Research and Protection of Storks are presented in the presentation. The population of Black Stork in Slovakia is estimated to 400 – 600 nesting pairs. All together 138 controls of Black Stork nest were done around Slovakia during the reported period. The distribution of the species in Slovakia is presented and compared with the proposed network of SPA sites. Other conservation issues limiting the species are discussed in the presentation. During 1998 – 2002 216 nestlings of Black Storks were ringed with coloured rings. In this period 8 recoveries from Slovakia and 5 from abroad have been recorded. The results of ringing indicate that western population of Black Storks in Slovakia are using both western and eastern migrating ways to their wintering sites.

70

Rybanic R. & Karaska D.: Fekete gólya populációk Szlovákiában, elterjedés, fészkelőhelyek, gyűrűzés, fellendülés, és védelem Előadásunkban a Gólyakutató és Gólyavédelmi Munkacsoport (Working Group of the Research and Protection of Storks) 1998-2002 között Szlovákiában végzett fekete gólya gyűrűzési eredményeit mutatjuk be. A fekete gólya populáció 400-600 fészkelő párra becsülhető Szlovákiában. A vizsgált időszakban összesen 138 fekete gólya-fészket ellenőriztünk Szlovákia szerte. Bemutatjuk a faj elterjedését Szlovákiában, és összehasonlítjuk a tervezett SPA területek helyzetével. Továbbá egyéb, a fajt érintő, természetvédelmi kérdéseket is bemutatunk előadásunkban. A vizsgálat keretében 1998-2002 között 216 fekete gólya fiókát jelöltünk meg színes gyűrűvel. Ebben az időszakban 8 alkalommal láttak vissza gyűrűs egyedet Szlovákiában és 5 alkalommal külföldön. A gyűrűzés eredményei azt mutatják, hogy a szlovákiai fekete gólya populáció mind a nyugati, mind a keleti telelőhely felé vezető vonulási útvonalat használja.

71

Frank G. / The Importance of the Vienna woods for Black stork and what this "flagship-species" can do for its protection The Vienna woods are situated in the eastern part of Austria close to Vienna covering an area of 100.000 hectares at the northeastern foothills of the Alps. 62 % of the total area are covered by forests, mainly dominated by beech (Fagus silvatica). In 2000 and 2001 a cooperation of BirdLife Austria, Österreichische Bundesforste AG and Österreichischer Naturschutzbund realized a quantitative survey of the Black stork (Ciconia nigra) as well as a documentation of its ecology in the Vienna woods. Between 24 – 28 breeding pairs of Black stork have been recorded, which translates into an abundance of 2,4 – 2,8 pairs per 100 km2. Considering the population estimates of 120 – 150 pairs given for Austria the examined population is of national importance. In accordance with the habitat structure the Black stork exclusively breeds in broadleaved forests. More than two thirds of the nests are situated at an altitude of 400 - 500 meters. Compared with randomly sampled reference points the nesting habitat is characterized significantly by high portion of wooded land and the long distance to the nearest open country. Due to the preference of Black stork for undisturbed stands the distance between its nests and forestry roads is significantly longer than the random sample value. Stands older than 100 years are preferred for nesting. More than 60 % of the nests are built on old beech trees. The foraging habitat of Black stork includes small rivers, meadows and pools as well as humid old stands. The Vienna woods has been proposed as SPA and pSCI within the Natura 2000 network by the Austrian government in accordance to the ornithological importance as well as to be one of the largest near natural beech forests in Europe. In addition the government of Lower Austrian and Vienna strive for to establish an “biosphere reserve” according to UNESCO criteria. A comprehensive study has been done, more detailed plans will be finished by end of 2004. Considering the Black Stork as “flagship-species” this survey is of great importance for this planning.

72

Frank G. / A Bécsi Erdő jelentősége a fekete gólyák szempontjából, és a „zászlóshajófajok” szerepe védelmében A Bécsi Erdő Ausztria keleti részén, Bécs közelében, az Alpok lábának északkeleti részén, mintegy 100.000 hektáron terül el. Teljes kiterjedésének 62%-át főleg bükkből (Fagus sylvatica) álló erdők borítják. 2000. és 2001. években a BirdLife Austria, az Österreichische Bundesforste AG, és a Naturschutzbund szervezetek együttműködésével lezajlott egy, a fekete gólya (Ciconia nigra) egyedszámának és ökológiai igényeinek feltárására irányuló kutatás a Bécsi Erdőben. A kutatás alapján a fészkelő párok számát 24-28 közé tesszük, azaz a fészkelési sűrűség 2.42.8 pár/100 km². Figyelembe véve, hogy a Ausztria költő állománya becslések szerint 120-150 pár, a vizsgált populáció országos szempontból is jelentékeny. Az élőhely szerkezetével kapcsolatos igényei miatt a fekete gólya kizárólag lombhullató erdőkben költ. A fészkek több, mint kétharmada 400-500 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Véletlenszerűen kijelölt viszonyítási pontokhoz a fészkelőhely megbízhatóan jellemezhető a fával borított terület nagy arányával és a nagy távolsággal a legközelebbi nyílt vidéktől. A fészkek és az erdészeti utak közti távolság jelentősen nagyobb, mint a random minta érték, ami abból fakad, hogy a fekete gólya előnyben részesíti a háborítatlan erdőállományokat. Leggyakrabban száz évesnél idősebb állományokban fészkel. A fészkek több mint 60%-a idős bükkfákon található. A fekete gólya táplálkozásra használt élőhelyei kisebb folyók, mezők, tocsogók, valamint nedves, öreg erdők. Az osztrák kormány ornitológiai jelentősége miatt, valamint mivel ez Európa egyik legnagyobb kiterjedésű természetes bükköse, egyaránt javasolta SPA és pSCI területnek a Bécsi-erdőt. Ezen kívül Alsó-Ausztria és Bécs önkormányzata az UNESCO kritériumainak megfelelő bioszféra-rezervátum létrehozására törekszik. Egy átfogó tanulmány már megszületett, a részletes terveknek 2004 végére kell elkészülniük. Tekintettel arra, hogy a fekete gólya „zászlóshajó-faj”, az itt ismertetett kutatás e tervezési folyamatban is nagy jelentőséggel bír.

73

II: Section: migration, dispersal and wintering

Kalocsa B. & Tamás E. / The evaluation of colour ringing recoveries related to Hungary Keywords: colour ring, recovery The colour ringing of Black storks have been carried out in Hungary since 1994. During these ten years we have ringed nearly 500 Black storks, except for three of them in nests, as pulli. Out of the ringed ones 45 individuals have been resighted at least once alive, and 9 were found dead. We analysed these data according to the place and time of occurence. Postbreeding, first and second year, as well as older individuals have recovered, during spring and autumn migration, as well as in breeding season. Apart from the ones ringed in Hungary, we observed 10 individuals ringed in the Czech Republic, 4 Black storks with Slovakian origin, 1 from Belgium, 1 from Serbia and one whose ringing place is unknown. Out of the individuals ringed in Hungary some were resighted abroad as well: 23 in Israel, 1 in Serbia and 1 in Croatia.

74

II: Szekció: migráció, szétszóródás, és telelés Kalocsa B. & Tamás E. / A magyar vonatkozású színes gyűrűs megkerülések értékelése Kulcsszavak: színes gyűrű, megkerülés Magyarországon 1994 óta folyik a fekete gólyák színes gyűrűzése. Ez alatt a tíz év alatt közel 500 fekete gólyát jelöltünk, három kivétellel fészekben, fióka korban. A gyűrűzött madarak közül 45 példány került meg legalább egy alkalommal élve (leolvasás), 9 pedig elpusztulva. Ezen adatok hely és időpont szerinti előfordulását elemeztük. Kirepülés utáni, első és második éves, valamint idősebb példányokat egyaránt azonosítottunk, tavaszi és őszi vonuláskor, valamint költésidőszakban egyaránt. A magyarországon gyűrűzött példányokon kívül megfigyeltünk 10 Csehországból, 4 Szlovákiából, 1 Belgiumból, 1 Szerbiából származó, és egy ismeretlen gyűrűzési helyű fekete gólyát is. A magyarországon gyűrűzött példányok közül néhányat külfön is azonosítottak: Izraelben 23 példányt, Szerbiában és Horvátországban 1-1 példányt.

75

Bibhab Kumar Talukdar : Conservation of Black Stork in Assam, India The state of Assam, located in the north eastern parts of India, is one of the strong wintering grounds of Black Stork Ciconia nigra. Monitoring of black stork in Assam was done since 1989 during winter, specially between 1st October to 1st April each year. It has been found that the eastern Assam provides more suitable habitats to the stork and number of storks recorded from eastern Assam is more than central and western Assam respectively. The number of storks generally encountered during 1989-2003 stands in between 2-9 and only in seven occasions it was more than 10. The habitat shrinkage over the years due to rapid urbanization and also due to encroachment in key wetland habitats, the area of occupancy of Black Stork in Assam found in declining state. Alteration of key wetlands to agricultural field has reduced the stop over of black stork in many sites in Assam. The study also evaluates the various threat factors based on condition and trend. A response options has been mooted based on anticipated future scenarios to assist the forest officials to conserve the stork in Assam. This paper elucidates the current state and trend of black stork conservation in Assam.

76

Bibhab Kumar Talukdar : A fekete gólya védelme Assamban (India) Assam állam India északnyugati részén helyezkedik el és a fekete gólya (Ciconia nigra) egyik legfontosabb tetelő területe. A fekete gólya állomány megfigyelése 1989 óta folyik, minden évben télen, de különösen október 1. és április 1. között. Ennek során világossá vált, hogy Assam keleti része alkalmasabb élőhelyet kínál a gólyák számára, ezen a területen jóval nagyobb egyedszámot rögzítettünk mit a középső és a nyugati részekről. 1989-2003 között a gólyákkal általában 2-9 egyedből álló csapatokban lehetett találkozni, csak 7 alkalommal fordult elő 10 egyed fölötti csapat. Az elmúlt években zajló gyors városiasodás és a kulcsfontosságú vizes területeken végrehajtott beavatkozások az élőhelyek beszűkülését okozzák, így egyre kisebb az terület amelyet a gólyák Assamban elfoglalhatnak. A kulcsfontosságú vizes területek bevonása a mezőgazdasági művelésbe Assamban sok helyütt kiiktatta a fekete gólyák vándorlás során használt pihenőhelyeit. A tanulmány értékeli a különböző veszélyeztető tényezőket a populáció állapota és trendjei alapján. A további csökkenés megelőzése érdekében fölállított forgatókönyv a hivatalos erdészeti szerveket segíti a fekete gólya védelmének megvalósításában. Ez az írás rávilágít az assami fekete gólya popuáció jelenlegi állapotára és védelmének irányvonalaira.

77

Pande S., Deshpande P., Pawashe A. & Mahabal A.: Recent records and review of wintering distribution, habitat choice and associations of Black stork in India Black Stork is an uncommon, wary, winter and passage migrant to India. Its conservation status is – Appendix II of CITES 2000 and Schedule IV of Wildlife Act 1972, of India. As per the Asian Waterfowl Census, 1989 the Indian population of Black storks was estimated to be 114 birds. The South Asia Population Estimate of Black Storks, as in Waterbird Population Estimates, is of 131 (1994), 146 (1995), 186 (1996) and 55 (2002). Wintering population of Black Stroks has alarmingly reduced. For the Black storks that visit South Asia, India appears to be a major wintering ground. Also, of all migrating Black Storks to South Asia, 47%, 31% and 81 % have been recorded from India in 1994, 1995 and 1996 respectively. Till 1983, the wintering distribution of these storks is reported to be mainly from Northern India staggering up to Sholapur district, in the Deccan. After the review of recent literature from 1985 it can be seen that the Black Storks are also found at several places in peninsular India, as far south to Thrissur, in Kerala state. Further, our observations from Jan. 1997 to Jan. 2003 have confirmed the sighting of Black Storks in peninsular India at Pune, Amrawati and Dharwad districts every year in small numbers. These storks have also been sighted at Nashik, Kanha National Park, Madhya Pradesh and at Velavadar and Gujarat. In the survey conducted by the authors on 10 Jan. 2004, during severe draught, Black Storks were not seen on the wetlands near Pune, at any of the places where the storks were sighted during the previous years. Our observations indicate that the majority of the wintering Black Storks in India are adults and only a few are juveniles. The earliest sightings are in December and the latest are in April-mid. Our recent surveys and reported observations on the habitat choice of Black Storks in India show that they are found on natural lakes, artificial irrigation reservoirs, on river banks in agricultural or forest country, water bodies in forests, scrub, arid and semi-desert areas as well as on the sea coast. These storks are reported from below mean sea level up to 500 m. altitude. Some of the habitats are used by these storks both for feeding and roosting (water bodies with large surrounding trees or reed beds-where they can safely roost) while others like islands are used exclusively for roosting at noon and at night. We have also observed the storks soaring on rising thermals in the late afternoon. On two occasions, when the water bodies had considerable shrunk, due to draught, we have clearly observed that the storks were feeding on fish. In India, the wintering Black Storks have been seen associating with other winter migants like Grus virgo, G. grus, Sarkidiornis melanotus, Tadorna ferruginea, Anser indicus, Ciconia ciconia, Pandion haliaetus, few medium and small sized waders and Circus aeruginosus. They also associate with resident and local migrants like: Mycteria leucocephala, Anastomus oscitans, Ciconia episcopus, Ephippiorhynchus asiaticus, Leptoptilos javanicus, Leptoptilos dubius, Platelea leucorodia, Dendrocygna javanica and Ibis Spp.

78

Satish Pande, Prashant Deshpande, Amit Pawashe & Anil Mahabal: Aktuális összeírás és áttekintés számbavétel a téli eloszlásnak az élőhelyválasztásnak és a fekete gólyák csapatos viselkedése A fekete gólya ritka, óvatos téli átvonuló madár Indiában. Védelmi helyzetét illetően: a CITES egyezmény II. függelékében, valamint India 1972-ben elfogadott vadvédelmi törvényének IV. függelékében szereplő faj. Az 1989-ben lezajlott Ázsiai Vízimadár Összeírás szerint India fekete gólya populációját akkoriban 114 egyedre becsülték. A Wetland International, Malaysia (1887 & 2002) Vízimadár Állománybecslésében a fekete gólyák dél-ázsiai becsült populációját 131 (1994), 146 (1995), 186 (1996), 55 (2002) egyedre teszi. A telelő állomány mintegy 50 %-kal csökkent. A telet Dél-Ázsiában töltő fekete gólyák számára úgy tűnik India a fő telelő terület, mivel 1994-ben, 1995-ben ill. 1996-ban az összes előfordulás 47%, 31%, ill. 81%-át Indiából jelentették 1983-ig a gólyák téli elterjedése Észak-India Sholapur district (Maharashtra) a Dekkánfélszigeten (Ali and Ripley, Handbook of India and Pakistan, Compact Edition, Oxfordi Univ. Press Delhi 1983). Az 1985 óta megjelent irodalmakat áttanulmányozva megállapítható, hogy fekete gólyák az Indiai félsziget számos pontján előfordulnak, a faj legdélebbi előfordulása Thrissur városa Kerala államban van (É. sz. 10° ). 1997 januárjától 2003 januárjáig tartó kutatásunk megerősítette az észleléseket Pune, Amrawati, Dharwad körzetekben. Ezeken a helyeken minden évben megjelennek, de csak kis számban (max. 6 egyed). Szintén megfigyelték Nashikban (Maharashtra; 1 pld. ; 2001 szóbeli közl. Satish Ranade), a Kanha Nemzeti Parkban, Madhya Pradeshben (3 pld. 2003 szóbeli közl. Niranjan Sant) és Velavadarban, Gujarat tartományban (1 pld; 2003; szóbeli közl. Chandrahas Kolhatkar) melyekről fotók is rendelkezésre állnak. A szerzők által 2004. Január 10-én, aszályos időjárási helyzetben a Pune környékének vizes élőhelyein lefolytatott terepbejárás során a megelőző évek előfordulási helyein nem találkotak fekete gólyával. Megfigyeléseink szerint az Indiában telelő fekete gólyák zömmel kifejlett (piros csőrű, piros lábú) példányok és csak néhány fiatal van közöttük. A legkorábbi megfigyelés decemberben, a legkésőbbi április közepén szokásos. A fekete gólyák alapvetően vízimadarak, leggyakrabban a sekélyebb vizek mocsári növényzetében gázolva ill. a nagyobb víztestek szegélyein fordulnak elő. Legújabb kutatásaink és a jelentett élőhely-választási megfigyelések szerint Indiában a természetes tavak, mesterséges öntözővíz tározók, folyópartok mentén, erdei víztesteknél, de bozótos, száraz és félsivatagi környezetben, valamint tengerpartokon is előfordul. Fekete gólyák előfordulását a tengerszint felett 500 m-es magasságig jelentették. Vizsgálataink során kiderült, hogy egyes élőhelyeket táplálkozó és éjszakázó helyként egyaránt használnak (nagy fákkal körülvett víztestek, nádasok), míg más helyeket, pl. szigeteket kizárólag éjszakai és déli pihenőhelyül használnak. Megfigyeltünk a késő délutáni termikeken fevitorlázó gólyákat is. Két alkalommal, a szárazság miatt nagyon alacsony vízállásnál egyértelműen megfigyeltük, hogy a gólyák hallal táplálkoztak. Indiában a telelő fekete gólyák sok esetben más téli vándormadarakkal – Grus virgo, Grus grus, Sarkidiornis melanotus, Tadorna ferruginea, Anser indicus, Ciconia ciconia, Pandion haliaetus, néhány közepes és kistestű parti madárral (partfutókkal, cankókkal, godákkal) és barna rétihéjával (Circus aeruginosus) együtt fordulnak elő. Szintén társulnak néhány állandó, helyi fajjal, pl. Mycteria leucocephala, Anastomus oscitans, Ciconia episcopus, Ephippiorhynchus asiaticus, Leptoptilos javanicus, Leptoptilos dubius, Platelea leucorodia, Dendrocygna javanica and Ibis Spp.

79

Pojer F., Peske L. Rabas P., Simek J. & Bobek M.: New Odyssey: A Satellite Tracking Of The Migration Of Black Storks (Ciconia Nigra) From Siberia – Preliminary Results Keywords: Black stork, migration, satellite tracking, Asia In 2002-2003, three adult black storks were equipped with satellite transmitters in the region of Novosibirsk, western Siberia (50:00 N 50:00 E). Roman, the male, left his nest on 6 Sept. and flew to the south-west, travelling up to 565 km per day. After 11 days he reached eastern Turkmenistan and stayed there till December, when his transmitter became silent. Roman wintered in an agricultural area around the towns of Bajram-Ali and of Mary. Petr, the male, left his nest on 4 Sept. He migrated to the south-west at the beginning as well, but after several days he turned to the south. Nevertheless, his migration was repeatedly interrupted by long stopovers. In late Oct. and early Nov., he flew to Afghanistan, but he returned from there back to the Amudarya River. In the second half of Nov., he again headed for the south and died in the Afghani Hindukush Mts., probably killed by local hunters. Katerina, the female, headed for the south from her nest already in August. After stopovers in north-western China and south-eastern Kazakhstan, she crossed the Tian-Shan Mts. (30/9-1/10) to the Tarim Basin in China. She interrupted her migration for 10 weeks there. On 14 Dec., she flew across the Kunlun Mts., reaching the Khunjerab Pass (4,730 m a.s.l.) in the Karakoram Mts. Another location point (10 Dec.) came from the Indus Valley in northern Pakistan where she was speedily shot to death by locals. In 2003-2004, migration of two adults, marked again at the same place in W. Siberia, has been monitored. Iristu, the male, left his nest site between 10 and 12 Aug. and already on 15 Aug. was localised in southern Kazakhstan. Altynai, the female, started her migration on 4 Sept. and in 3 days she reached southern Kazakhstan (about 1,400 km). During one day she in all probability covered 675 km.

80

Pojer F., Peske L. Rabas P., Simek J. & Bobek M.: Az új Odüsszeia: Szibériai Fekete gólyák (Ciconia nigra) vonulásának műholdas követése – előzetes jelentés Kulcsszavak: Fekete gólya, vonulás, műholdas követés, Ázsia 2002-2003 években három adult fekete gólyát láttunk el műholdas jeladóval Nyugat Szibériában Novoszibirszk környékén (É.sz. 50,00°, K.h. 50,00°) A Roman névvel illetett hím szeptember 6-án hagyta el fészkét, és napi 565 km utat megtéve délnyugat felé tartott. 11 nap múlva elérte Türkmenisztán keleti részét, ahol decemberig tartózkodott, amikor is jeladója elhallgatott. Roman a telet Bajram-Ali és Mary városok környékén egy mezőgazdasági területen töltötte. A Petr nevű hím szeptember 4-én hagyta el fészkét, és szintén délnyugatnak vette az irányt, de pár nappal később Dél felé fordult. Vonulását újra és újra hosszú pihenőkkel szakította meg. Október végén-november elején Afganisztánba repült, azonban onnan visszfordult az Amu-darja folyóhoz. November második felében újra Dél felé vette útját, és az afgán Hindukush-hegységben talán egy helyi vadásznak “köszönhetően” elpusztult. Katerina, egy tojó, már augusztusban elhagyta fészkét és egyenesen Délnek tartott. Néhány pihenő után Kína északnyugati és Kazahsztán délkeleti részében átkelt a Tien-San hegységen (szept. 30.-okt.1.) a kínai Tarim-medencébe. Itt 10 hétre megszakította vándorlását. December 14-én átrepült a Kunlun-hegység felett, elérte a Khunjerab-hágót (4730 m tszf.) a Karakorum-hegységben. Egy másik jel (dec. 10-én) Pakisztán északi részéről, az Indus-völgyből érkezett a műholdra, ahol rövid idő múlva helybéliek agyonlőtték. 2003-2004 közötti vonulási időszak előtt ugyanott, Nyugat-Szibériában, két felnőtt egyedet láttunk el jeladóval és követtük végig útjukat. Iristu a hím augusztus 10-12 között hagyta el fészkelőhelyét, és már aug.15-én Dél-Kazahsztánban tartózkodott jeladója tanúsága szerint. Altynai, a tojó, szeptember 4-én indult útra és három napon belül elérte Kazahsztán déli részét (kb. 1400 km ). Ez azt jelenti, hogy napi 675 km-t tett meg.

81

van den Bossche W. / The importance of the Black Stork colour ringing program In 1994, an international colour ringing project on Black Storks was started by coordinators in 12 mainly European countries. The start of the program was only possible thanks to the financial input of the Donana Field Station (Spain-CSIC). In the next years several other countries joined the project. At the start of the project the colour rings were orange, with an 3 digit inscription in black. The first inscription is a number or letter which refers to the country of origin: Austria (2), Belgium, France and Luxembourg (C), Bulgaria (A), China (9), Czech Republic (6), Estonia (7), Hungary (5), Israel (ME), Italy (I), Latvia (0), Poland (1), Portugal (M), Romania (R), Serbia (X), Slovakia (8), White Russia - Belarus (3) and Zimbabwe (Z). In Spain, Belgium and Czech Republic several other combinations have been used as first inscription. Since 2001, the standard coding is a white ring with black inscription still using as first inscription the country code. Since the start of the project more than 3.000 Black Storks have been colour ringed. The hundreds of recoveries from these birds are an important source of information to study the migratory behaviour and the occurence at breeding, summering, stopover and wintering sites. Points of concern are the lack of central registration of the recoveries, financial restraints and a small but growing number of unidentified rings placed by organisations active outside this ringing program.

82

van den Bossche W. / A fekete gólya színes gyűrűzési program jelentősége 1994-ben 12, jórészt európai ország koordinációjával nemzetközi fekete gólya színes gyűrűzési projekt kezdődött. A program elindulását a Donana Field Station anyagi támogatása tette lehetővé (Spanyolország-CSIC). Az utóbbi években több más ország is csatlakozott a projekthez. A projekt kezdetekor narancssárgák voltak a gyűrűk, három fekete írásjelből álló felirattal. Az első írásjel egy számjegy vagy betű, és a származási országot jelöli: Ausztria (2), Belgium, Franciaország és Luxemburg (C), Bulgária (A), Kína (9), Cseh Köztársaság (6), Észtország (7), Magyarország (5), Izrael (ME), Olaszország (I), Lettország (0), Lengyelország (1), Portugália (M), Románia (R), Szerbia (X), Szlovákia (8), Bjelorusszia (3), Zimbabwe (Z). Spanyolországban, Belgiumban és a Cseh Köztársaságban több más kombinációt is használtak az első feliratozások alkalmával. A 2001-es évtől a standard jelölés fehér gyűrű fekete felirattal, és szintén a származási ország kódja az első írásjel. A projekt kezdete óta több mint 3000 fekete gólya egyed kapott színes gyűrűt. Több száz újra megkerült, azonosított madár fontos információkkal szolgál a faj vonulási viselkedéséről, előfordulásairól, szaporodási- nyaraló, megálló- és telelőhelyeiről. A program szempontjából kedvezőtlen a központi nyilvántartás hiánya, az anyagi források korlátai, a kis de egyre növekvő számú azosítatlan gyűrű, melyekkel más szervezetek látják el a gólyákat.

83

III. Section: habitat protection Erg, B.: Values and restoration potentials of Special nature reserve, one of the most important Black Stork breeding site in Serbia and Montenegro Keywords: Gornje Podunavlje, Black Stork, wetland restoration, monitoring After two centuries of rapid loss of wetlands, in July 2001. Government of the Republic of Serbia passed a »Decree on the protection of Special nature reserve Gornje Podunavlje«. According to this Decree 20000 ha of Danube's alluvial plain, interlacingly covered with forests, wet and salty meadows, as well as marshes and ponds on the northwestern part of Serbia and Montenegro, is declared as natural asset of first category. By this Decree, whole area of Gornje Podunavlje is classified into three regimes of the protection: first (the strictest), second (moderate) and third (the loosest). Gornje Podunavlje is an area with the densest breeding population of Black Stork in S&M. This is a result of good breeding conditions in this part of the Danube course. Except above mentioned Legal acts, there are a few protection measures regulated by Management plans. They can be conditonaly divided into direct ones, which are based on the protection of existing breeding pairs, and indirect measures, which goal is to make apropriate feeding and nesting conditions for the BS population. Direct measures are keeping the files on the known nests, monitoring, avoiding any disturbance during the breeding period and solving the conflicts and threats. Indirect protection consists of exclusion of solitery Oak trees from clear cutting and wetland restoration projects, probably the most important protection measure related to the BS. Pressure of human activities in Gornje Podunavlje is too strong today. That's why it is supposable that stability and possible enlargement of BS population in this protected asset, in spite of all favorable ecological conditions, in the first place depends on successful applying of the large scope of measures aimed to provide conditions for undisturbed living cycle of the BS.

84

III. Szekció: él helyvédelem Erg, B.: Értékek és rehabilitációs lehetőségek a “Gornje Podunavlje” speciális természetvédelmi területen, mely a fekete gólya egyik legfontosabb élőhelye Szerbia és Montenegro területén Kulcsszavak: Gornje Podunavlje, fekete gólya, vizes élőhely rehabilitáció, monitoring A vizes élőhelyek területének két évszázadnyi gyors ütemű csökkenése után, 2001. júliusában a szerb kormány határozatot hozott a “Gornje Podunavlje” speciális természetvédelmi terület védetté nyilvánításáról. Ezen határozat szerint a Szerbia és Montenegro északnyugati részén fekvő 20000 ha Duna-hullámtér, melyet erdők, nedves és szikes rétek, mocsarak és tavak szőnek át, első osztályú természeti kincsnek minősül. Ezen határozat három védettségi fokozatba sorolja a Gornje Podunavlje területeit, első kategória (a legszigorúbb), második kategória (mérsékelt) és harmadik kategória (a leglazább). A fekete gólya legsűrűbb fészkelő állománya egész Szerbia és Montenegro területét tekintve a Gornje Podunavlje természetvédelmi területen található. Ez a Duna ezen szakasza mentén fennálló jó költési feltételeknek köszönhető. A fent említett jogi dokumentumon kívül kevés, kezelési tervek által meghatározott védelmi intézkedés történt. Alapvetően két csoportra lehet ezeket osztani: közvetlen védelmi intézkedések, melyek a jelenlegi költő párok védelmére vonatkoznak, és közvetett védelmi intézkedések, melyek célja megfelelő táplálkozóhelyek és fészkelőhelyek biztosítása a fekete gólyapopuláció számára. A közvetlen intézkedések közé sorolható az ismert fészkek nyilvántartása, ezek monitoringja, a költési időszakban a zavarás kiküszöbölése, a veszélyeztető tényezők megszüntetése és a konfliktusok megoldása. A közvetett védelmi intézkedések körébe sorolható a tarvágások során a magányos tölgyek meghagyása és a vizes élőhelyek rehabilitációját célzó projektek, melyek valószínűleg a legfontosabb védelmi intézkedések a fekete gólya populáció szempontjából. Az emberi tevékenység hatásai a Gornje Podunavlje területén manapság túl erősek. Ezért valószínűsíthető, hogy a fekete gólya állomány stabilitása és esetleges növekedése ezen védett természeti egységben, az összes kedvező ökológiai körülmény ellenére, elsősorban a fekete gólya zavartalan életkörülményei biztosítása érdekében tervezett nagyléptékű intézkedések alkalmazása sikerén fog múlni.

85

Deme T.: Nesting habits of the Black stork in the Béda-Karapancsa region of the Danube-Drava National Park, Hungary The investigated area is a floodplain habitat of the Danube-Drava National Park, the closest part to the Croatian border of Hungary. The area covers 10500 hectares, where, during the period between 1989 nad 2000, 42 Black stork nests’ data were analysed. From the results it can be determined, that Black storks prefer Oak trees for nesting, that means the 71% of the nests are on oaks. The age of nest supporting trees on average is 82 years, but the age of oaks as nest supports was between and over 90 and 100 years. The height of the nest above ground varies between 8 and 32 meters, on average this is 15 meters, and the nests were most frequently (67%) built n almost horizontal branches of old trees. In the investigated period 123 youngs fledged successfully, and 25 nestings were unsuccessful. The mean number of youngs during 12 years was 2,86 per nest.

86

Deme T. / Fekete gólyák fészkelési szokásai a Duna-Dráva Nemzeti Park BédaKarapancsa Tájegységénak területén A vizsgált terület a Duna-Dráva Namzeti Park horvát határhoz legközelebb eső ártéri élőhelye. A 10500 hektáros területen 1989-től 2000-ig terjedő időszakban 42 fészek adatai kerültek feldolgozásra. A kapott eredményekből megállapítható, hogy a fekete gólyák legszívesebben a kocsányos tölgyet választották fészkelő fául, mely a fészektertó fák 71 %-át tette ki. A fák kora átlagosan 82 év volt, tölgyek esetében a leggyakrabban 90-100 év fölötti egyedeket választottak. A fészkek talajtól mért magassága 8 és 32 méter között mozgott, átlagosan 15 méter volt, és a fészkek leggyakrabban (67 %-ban) az öreg fák közel vízszintes oldalágára épültek. A vizsgált periódusban 123 fióka repült ki sikeresen, 25 költés meghiúsult. Az átlagos fiókaszám a 12 év alatt 2,86 volt.

87

Kalocsa B. & Tamás E. / Analysis of the nesting data of Black storks and protective measures in the Gemenc region of the Danube-Drava National Park Keywords: nesting site choice, nest supporting tree, forest structure Between 1992 and 2004 we have registered 189 Black stork nests in the Gemenc area. We cooperate with the regional Nature Protection Authority, and give them our data for they could perform legal protective measures. For the surroundings of the registered nests we analysed the available data. During our studies the forest type chose for nesting proved to be the most significant factor, and forestry proved to be the biggest threat as regards to nesting. Breeding succes and influencing factors have also been investigated for 12 years.

88

Kalocsa B. & Tamás E. / Fekete gólya fészkelési adatok elemzése és védelmi intézkedések a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységében Kulcsszavak: fészkelőhely-választás, fészektartó fa, erdőszerkezet 1992 és 2004 között nyilvántartásba vettünk a gemenci területeken 189 fekete gólya fészket. Az illetékes természetvédelmi hatósággal együttműködünk, és a fészkelési adatokat folyamatosan átadjuk a védelmi intézkedések megtétele céljából. A nyilvántartásba vett fészkek környezetére vonatkozóan elvégeztük a rendelkezésünkre álló adatok elemzését. Vizsgálataink során a legjellemzőbb paraméternek a fészkelésre választott erdőtípus bizonyult, a legjelentősebb zavaró tényezőnek pedig az erdőgazdálkodás. A költéssikerességet és az azt befolyásoló tényezőket is elemeztük a 12 év adatai alapján.

89

Lõhmus A., Sellis U. & Rosenvald Raul / A declining population of the Black stork, and forest structure: conservation lessons about edge avoidance, adaptive preferences and focal species Keywords: Estonia; Habitat selection; Old growth; Population decline; Productivity. The black stork is listed as a focal species for guiding forest management in Estonia, where forestry has recently intensified and the stork population has suffered a twofold decline. We explored possible link between the decline of the population and man-induced changes in forest structure, by analysing nesting of the species in relation to forest cover, edge effects and stand structure. Although the storks had distinct habitat preferences (old remote stands near rivers and a certain distance far from ecotones in well-forested landscapes), these were hardly reflected in site re-occupancy and productivity. Therefore, changes in forest structure are probably not responsible for the population decline, although preferences for specific forest environments may limit the range of potential nest sites. More generally, the results indicated that (1) edge avoidance can not be considered a species-specific feature over large areas, (2) clear habitat preferences are not necessarily related with the present and future success of a population, and (3) lists of focal species should be regularly updated and validated in the field.

90

Lõhmus A., Sellis U. & Rosenvald Raul / A fekete gólya csökkenő populációja és az erdőszerkezet: védelmi tapasztalatok az él-kerülésről, az adaptációs preferenciákról és a központi fajokról Kulcsszavak: Észtország; élőhelyválasztás, vágásérettség, populáció csökkenés, produktivitás A fekete gólya szempontjából az erdőgazdálkodás nagyon fontos tényezőnek számít Észtországban, ahol az erdészeti tevékenység napjainkban egyre intenzívebb, és a gólyapopuláció a felére esett vissza. A faj fészkelési szokásait az erdő zártsága, a szegélyhatások, az állományszerkezet szempontjából elemeztük, kimutatható kapcsolatot keresve a populáció visszaesése és az erdőstruktúra ember által okozott változásai között. Noha a gólyáknál egyértelmű élőhelypreferenciák mutatkoztak (folyókhoz közeli, öreg, háborítatlan erdőállományok, és bizonyos távolság az élőhely és az intenzív erdőművelés alatt álló területek között), ezek az adott területek évenkénti elfoglalásában és a költési eredményességben mégis alig tükröződnek vissza. Következésképpen, lehetséges, hogy az erdő szerkezetének változásai nem egyedül felelősek a populáció hanyatlásáért, habár a faj erdei környezettel szemben támasztott specifikus igényei korlátozhatják a potenciális fészkelőhelyek számát. Általánosabb értelemben, az eredményekből kiderül, hogy: (1) a szegélyek elkerülése nem tekinthető fajspecifikus tényezőnek az összes területen, (2) az élőhelypreferenciák önmagukban nem állnak feltétlen összefüggésben a jelen és jövő populáció sikerességével, és (3) a területen élő kulcsfajok listáját rendszeres terepi vizsgálatokkal naprakészen kell tartani és rendszeresen felül kell vizsgálni.

91

Rosenvald R. Black Storks disturbance through the forest management and comparison with increasing White-tailed Eagle Keywords: Estonia; disturbance; forest management; population decline; white-tailed eagle Since 1957, 200 m zones around known nests of the black stork and white-tailed eagle (Haliaeetus albicilla) have been strictly protected in Estonia. Yet, the black stork population has recently suffered a large decline, which coincides with the intensification of forestry. To check whether higher disturbance levels could have caused the decline, we related the extent of forestry operations and mature forest near black stork nests to their occupancy, treating the increasing eagle population as a comparison. For both species, we studied 1 km zone around 38 nest sites and, for each nest site, around two random points 2 km away. The total annually cut and reforested area was used to quantify forestry activity, since this single variable explained most of the variability in the extent of different forestry operations. Management was significantly more extensive in the landscapes inhabited by black storks than those inhabited by white-tailed eagles, but the periods of nest occupancy and unoccupancy did not differ significantly in either species. There were neither speciesspecific nor occupancy-related differences in the total area of mature forest. We conclude that, compared with the white-tailed eagle, the black stork is more vulnerable to disturbance and landscape change due to forestry operations, but these processes are probably not responsible for the recent decline of the stork population.

92

Rosenvald R. Az erdőgazdálkodás zavaró hatása a fekete gólyák állományára, összehasonlítva a rétisas populáció növekedésével Kulcsszavak: Észtország; diszturbancia; erdőgazdálkodás;állománycsökkenés, rétisas Észtországban az ismert fekete gólya és rétisas (Haliaetus albicilla) fészkek körüli 200 m-es zóna 1957. óta fokozottan védett. Ennek ellenére a fekete gólya - populáció az utóbbi időben erősen hanyatlásnak indult, s ez egybeesik az erdőművelés intenzívebbé válásával. Annak megállapítása érdekében, hogy a zavarás magasabb szintje okozhatta-e a visszaesést, egybevetettük a fekete gólya fészkek környezetében az erdészeti beavatkozások által érintett terület és a klimax stádiumú erdők arányát a fészkek foglaltságával. a növekvő rétisas-állományt kezelve összehasonlításul. Mindkét faj esetében 1 km-es zónát vizsgáltunk a fészkelőhely körül, továbbá minden fészkelőhely esetében két, véletlenszerűen kijelölt pont körüli területet 2 km távolságban. Az erdészeti tevékenységet az egy év alatt kitermelt és újratelepített területtel számszerűsítettük, mivel ez az egyszerű változó összefoglalóan jellemezi a különböző erdészeti tevékenységek intenzitását. A gazdálkodás lényegesen nagyobb területet érintett a fekete gólyák által lakott területen, mint a rétisas revírekben, de ebből a szempontból egyik faj esetében sem volt jelentős különbség a lakott és a nem lakott fészkek között. Az öreg, beállt erdőkben sem a fajspecifikus, sem a foglaltsággal kapcsolatos különbség nem volt megfigyelhető. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a rétisashoz viszonyítva a fekete gólya a zavarásra és az erdészeti tevékenységekből adódó élőhelyváltozásra érzékenyebb, de lehetséges, hogy nem ezek a folyamatok okozzák az állomány utóbbi időkben bekövetkezett csökkenését.

93

IV. Section: feeding behaviour and preferences Baillon F. & Chevallier D.: Partage de l’espace et des ressources alimentaires entre les populations humaines et Ciconia nigra au Burkina Faso Keywords: Ciconia nigra, Afrique, Burkina, écologie, protection Cette contribution scientifique vise à évaluer l’impact que les changements environnementaux induits par l’homme, au Burkina Faso, ont sur les organismes vivants, en particulier la Cigogne noire (Ciconia nigra) et la capacité de cette dernière à s’adapter à ses changements. L’étude de ses besoins biologiques, en Afrique, permettra de comprendre- et selon quels processus- cet oiseau fera face aux contraintes (climatiques, anthropiques) et comment pourront se mettre en place les écosystèmes du futur. Dans ce cadre, la présente communication décrit les techniques et méthodes utilisées sur le terrain et les premiers résultats obtenus. Il s’agira, pour l’essentiel de comprendre le partage de l’espace entre populations autochtones et cette espèce : inventorier les activités humaines au sein de l’aire protégée de Nazinga (pêche, agriculture, cueillette et chasse), mesurer les répartitions spatiales des activités anthropiques, comprendre les logiques et stratégies d’utilisation des ressources par les populations. En parallèle, un suivi sur l’écologie de l’espèce (sur deux saisons hivernales) est en cours : Etude des rythmes d’activité, exploitation et utilisation des milieux. La pose et l’utilisation de balises Argos sont programmées mais reste sans financement à l’heure actuelle. Il s’agira, ici, d’équiper quelques oiseaux pendant leur période d’hivernage afin d’obtenir des informations sur la dynamique spatiale de l’espèce en zone soudanienne, voire d’identifier leurs multiples origines géographiques. L’ensemble de ces données vise à fournir aux politiques de l’environnement, au Sud, les informations nécessaires à une meilleure gestion des contingents européens de l’espèce pendant leur hivernage L’enjeu de ces études est de montrer qu’il est impératif d’appréhender la conservation d’une espèce dans son cadre le plus global, c’est-à-dire tout au long de son cycle annuel, en définissant à toutes saisons ses besoins et ses divers habitats. De ce fait, les résultats de ce programme révèleront la nécessaire solidarité du nord et du sud en vue d’une protection globale d’un patrimoine commun.

94

IV. Szekció: táplálkozás és táplálék Baillon F. & Chevallier D.: Terület- és a táplálékforrások megosztása a fekete gólya (Ciconia nigra) Burkina Faso-ban. Kulcsszavak: Ciconia nigra, Afrika, Burkina Faso, ökológia, védelem Ez a tudományos kutatócsoport azt tűzte ki célul, hogy felméri, az ember által gerjesztett környezeti változások milyen hatást gyakorolnak Burkina Faso-ban az élő szervezetekre, különös tekintettel a fekete gólyára (Ciconia nigra), továbbá hogy ez utóbbi mennyire képes a fenti változásokhoz alkalmazkodni. A fekete gólya biológiai szükségleteiről írt tanulmányból kiderül, a madár hogyan, és milyen folyamatokon át viszonyul az adottságokhoz/kényszerhelyzetekhez (éghajlati és emberi), és hogy helyezkedik majd el a jövő ökoszisztémáiban. Ezzel kapcsolatban jelen értekezés leírja a területen alkalmazott technikákat és módszereket, és az első kiértékelt eredményeket. Legfontosabb átlátni e faj és a bennszülött populációk közötti területmegosztást : fel kell tárni, milyen tevékenységeket folytat az ember a Nazinga Természetvédelmi Területen (halászat, földművelés, gyűjtögetés, vadászat), ezeknek a tevékenységeknek térbeli kiterjedését, és az emberi populációk erőforrás-felhasználásra vonatkozó elképzeléseit, stratégiáit. Ezzel párhuzamosan folyamatban van a fekete gólya ökológiáját ismertető (két téli hónapra vonatkozó) : « Tanulmány a fekete gólya aktivitásainak ritmusáról, a területek kiaknázása és használata » információs anyag kiadása. Az Argos műholddal követhető jeladók üzembe helyezését és felhasználását is terveztük, de pillanatnyilag nincs meg hozzá a megfelelő anyagi háttér. Ebben az esetben a telelési időszakban műholdas követővel szeretnénk ellátni néhány madarat, hogy információkat szerezhessünk a faj mozgásáról, elhelyezkedéséről a szudáni övezetben, így azonosítani tudnánk azok földrajzi elrterjedését. Az adategyüttes lényeges információkat szolgáltatna a környezetpolitika számára, s így a telelési időszakban jobban lehetne védeni a faj európai állományát. A kutatások feladata, hogy rámutassanak : egy faj megóvását csak a legátfogóbb módon lehet megvalósítani, azaz egész éves ciklusát végigkísérve minden évszakra vonatkozóan meg kell állapítani szükségleteit és különböző szokásait. Következésképpen fontos, hogy a közös örökség globális védelmének érdekében a program eredményei felhívják a figyelmet Észak és Dél kölcsönös felelősségvállalásának szükségességére.

95

Tuvi J. Urmas Sellis & Evestus T./ What we know and should know about foraging areas of Black Stork? Estonia; Foraging area; Population decline; Productivity Number and quality of foraging areas has critical importance for surviving of the Black Stork. There are several different foraging areas in Estonia like fish ponds, rivers, creeks, bogs, but also cultivated land and meadows. Observation has shown that storks fly to foraging ca 0,7-5 km far from nest, but obviously to very good foraging area they can fly even from longer distance. We should explore possible link between the decline of the population and man-induced changes with amelioration of soil and therefore, degradation of foraging area are estimated as a threat with high impact. Degradation of foraging area had divided into two part: drainage of natural foraging area and decline of quality of existing foraging area, which can be result of three factors: (1) disturbance (2) overgrown of main foraging areas as rivers, ditches (3) small number of catch. There is a question about the fate of the Estonian black stork population. We still do not know the reasons of its decline. After rejecting the disturbance) and forest structure hypotheses, the gradual loss of foraging sites (permanent water courses in forests) as a long-term impact of forest drainage seems to be a possibility that requires urgent research.

96

Tuvi J. Urmas Sellis & Evestus T./ Mit tudunk és mit kellene tudnunk a fekete gólya táplálkozó területeiről? Észtország, Táplálkozó terület; állománycsökkenés; költési sikeresség A táplálkozóhelyek száma és minősége a fekete gólya fennmaradásában kulcsfontosságú szerepet játszik. Észtországban sokféle táplálkozóhely található; úgymint halastavak, folyók, patakok, mocsarak, de szántók és rétek is ide sorolhatók. A megfigyelések szerint a gólyák a fészkektől kb. 0,7-5 km távolságra táplálkoznak, de magától értetődően egy gazdag táplálkozóhelyet nagyobb távolságból is felkeresnek. Összefüggést tételezünk fel az állománycsökkenés és a talajok meliorációjával előidézett változások között, amelyek a táplálkozóhelyek leromlását okozzák. Úgy véljük ugyanis, hogy ez az egyik legfontosabb veszélyeztető tényező, ezért kutatásunk erre irányul. A táplálkozóhelyek degradálódhatnak mennyiségileg, a természetes táplálkozóhelyek lecsapolása miatt, és minőségileg, három fő tényező hatására. Ezek a következők: (1) zavarás, (2) a fő táplálkozóhelyek, folyók, csatornák növényzetének elburjánzása (3) kevés zsákmányállat. Az észtországi fekete gólya állomány sorsával kapcsolatban még mindig kérdéses, hogy mi okozta a hirtelen hanyatlást. A zavarással és az erdőszerkezet megváltozásával kapcsolatos előfeltételezések elvetése után, az erdők lecsapolásának hosszútávú hatása tűnik lehetséges oknak, amely a táplálkozóhelyek (állandó erdei víztestek, vízfolyások) fokozatos eltűnését eredményezi. Ebben az irányban sürgősen további kutatások szükségesek

97

Kalocsa B. & Tamás E. / The diet and feeding places of the Black stork in Gemenc Keywords: diet, waterbody, water regime, dynamism We have been carrying out investigations about the feeding of Black storks in the Gemenc area since 1996. We have collected the data about the species and quantity of prey found near nests and threwn up by youngs during ringing, furthermore we observe Black storks at feeding places as well. Based on these eight years’ data the food and feeding place preference of the Black stork can be determined (for this habitat, or for this type of habitat). We try to describe what are the characteristics of a feeding place ideal for Black storks.

98

Kalocsa B. & Tamás E. / A fekete gólyák tápláléka és táplálkozóhelyei Gemencben Kulcsszavak: táplálék, víztest, vízjárás, dinamizmus A fekete gólyák táplálkozásával kapcsolatos vizsgálatokat 1996 óta folytatjuk a gemenci területeken. Nyilvántartást vezetünk a fekete gólya fiókák által a gyűrűzés során kiöklendezett, valamint a fészkeknél talált táplálékállatok fajáról, mennyiségéről, ezen kívül a táplálkozóhelyeken is végzünk megfigyeléseket. A nyolc év alatt összegyűjtött adatok alapján a fekete gólya táplálék- és táplálkozóhely preferenciája meghatározható (erre az élőhelyre, vagy élőhely-típusra vonatkozóan). Megkíséreljük leírni a fekete gólya számára ideális táplálkozóhely jellemzőit.

99

V. Section: national and regional protection action plans Sellis U. / The national action plan for Black Stork in Estonia Keywords: Estonia; conservation; action plan; Black Stork The black stork is listed as the 1st (strictest) conservation category species in Estonia. The official opinion is that the Estonian population will supposedly not survive the human induced changes in nature (in forested landscapes particularly) without of special conservation measurements. Therefore the national conservation action plan was ordered by Environmental Ministry of Estonia. Into the compiling of action plan was involved also the nest site selection study (after the demands of some NGOs). The action plan was approved and signed by minister in June 2003 and will guide the conservation activities during five years (2004-2008). It is important, that local environmental fund prefers accept the project applications written according to the national action plans. The action plan includes: the distribution, numbers and biology chapter as the background for conservation measures threats and their importance in Estonia and Europe conservation management - goals, conservation status, actions (including studies) with time-plan, budget and risks The main goal is preservation of the present numbers and generate the chances for recovering of black stork population without of presupposing adaptations to human activity. Also the participation of Estonian people in IBSC2004 is involved into the action plan as the part of international co-operation!

100

V. Szekció: országos és regionális védelmi akciótervek Sellis U. / Az Észtországi országos fekete gólya-védelmi akcióterv Kulcsszavak: Észtország; természetvédelem; akcióterv; fekete gólya A fekete gólya Észtországban az 1. védettségi kategóriába (fokozottan védett) sorolt fajok közé tartozik. A hivatalos álláspont szerint lehetséges, hogy speciális természetvédelmi intézkedések nélkül a populáció nem lesz képes túlélni az ember által okozott természeti változásokat (főleg az erdővel borított tájakon). Ezért az Észt Környezetvédelmi Minisztérium elrendelte a nemzeti feketególya-védelmi akcióterv kidolgozását. Az akciótervbe összeállítása során belevették (civil szervezetek kérésére) a fészkelőhelyválasztással kapcsolatos kutatást is. Az akcióterv, amelyet 2003. júniusában hagyott jóvá és írt alá a miniszter, öt éven át (20042008 között) lesz a vezérfonala a faj védelmével kapcsolatos tevékenységeknek. Lényeges, hogy a helyi környezetvédelmi alaphoz beadott pályázatok előnyben részesülnek, ha nemzeti akciótervekhez igazodva készülnek el. Az akcióterv tartalmazza a természetvédelmi intézkedések háttereként az elterjedést, számszerű adatokat és biológiai fejezeteket; a veszélyforrásokat és jelentőségüket Észtországban és Európában; a természetvédelmi kezelésre vonatozóan – a célokat, természetvédelmi státuszt, akciók beosztása (ideértve a tanulmányok elkészítését is) időrenddel, költségvetéssel és kockázatokkal. A fő célkitűzés a jelen egyedszám megtartása és a feketególya-populáció fejlődési esélyeinek segítése anélkül, hogy ez az emberi tevékenységhez való alkalmazkodást előfeltételezné. Az észtek részvétele az IBSC2004-en szintén szerepel az akciótervben, mint a nemzetközi együttműködés egy része.

101

Cheikh Hamallah Diagana, Seydina Issa Sylla & Dodman T. / Conservations actions plan for the Black Stork Ciconia nigra in West Africa Keywords: Black stork, west Africa, Status surveys, Conservation action plan Fairly widespread in Europe, the Black Stork Ciconia nigra remains scarce in Africa, where its population estimate is 27,500. To join its winter quarters in Africa, the Black Stork follows two main flyways: the Strait of Gibraltar for the population going to sub-Saharan Africa, and the Sinai in Egypt via Israel for the population spending the winter in East Africa. A nesting population of Black Storks is also reported in the southern part of Africa, mainly in Zimbabwe, 150 pairs on the rocky cliffs. This population, estimated at 1,000 individuals, seems to be completely isolated from that of Europe. With support from Wallonee, Wetlands International and the Ramsar Bureau are seeking to determine the conservation requirements of storks on the ground and to build regional awareness in the stork’s main no-breeding zones. The preliminary study on the general status in 2002, helped to appreciate the distribution and abundance of black stork. In West Africa, the Black Storks’ distribution area spreads between latitude 16° and 10°N and longitude 16°W and 4°E: in the far north west, the river Senegal delta and in the far south east, Lake Kainji on the Niger river in Nigeria. This west African part, characterized by a bush or wooded savannah, is comprised between isohyets 200 mm in the north and 1000 mm of rains in the south. Black Storks can use three major winter zones: a western zone: southern Mauritania, Senegal and west Mali; a central zone comprising the inner Niger delta; an eastern zone comprising the south and east of Burkina Faso, the west and south west of Niger, the west of Nigeria, the north of Benin, of Togo and of Ghana. The western zone seems to support most of the storks. The distribution frequency shows that the number of Black Storks increases in the West Africa winter quarters. This increase could be the result of the improvement in the region’s climatic conditions and of the extension of the counting sites as well as the counting efforts in West African countries. In 2003, priority actions for conservation are identified, and the status of and threats to black storks in west Africa are determined. In this paper we present the preliminary action plan for the conservation of the black stork in West Africa.

102

Cheikh Hamallah Diagana, Seydina Issa Sylla & Dodman T. / A fekte gólya védelmére kidolgozott nyugat-afrikai akcióterv Kulcsszavak: fekete gólya, nyugat-Afrika, állapotfelmérések, védelmi akcióterv Az Európában meglehetősen elterjedt fekete gólya (Ciconia nigra) Afrikában ritka, állománya becslések szerint mintegy 27 500 egyed. Afrikai telelőhelyeiket a fekete gólyák két fő légi útvonalon közelítik meg: a szaharától délre telelők Gibraltáron keresztül, míg a Kelet-Afrikában telelők útja Izraelen és a Sínai félszigeten, Egyiptomon keresztül vezet. Dél-Afrikában, legnagyobb számban (kb. 150 pár) Zimbabwe területén, sziklás csúcsokon fészkelő állományáról is van tudomásunk. Ez az állomány becslések szerint mintegy 1000 egyed, úgy tűnik tökéletesen elszigetelt az európaiaktól. A Wallonee Wetlands International és a Ramsari Egyezmény Hivatala támogatásával igyekszünk a terepi kutatások során meghatározni, melyek a faj szempontjából szükséges védelmi intézkedések, a költőterületen kívül tájékoztatással venni elejét elpusztításuknak. Az előzetes munkák, melyeket 2002-ben végeztünk el hozzásegítettek a fekete gólya állomány hozzávetőleges nagyságának, elterjedésének és sűrűségének megimeréséhez. Nyugat-Afrikában a fekete gólyák elterjedési területe az északi szélesség 10°-16° között és a nyugati hosszúság 16° illetve a keleti hosszúság 4° között húzódik. Észknyugaton a Szenegál-folyó deltája és délkeleten, Nigériában, a Niger –folyó deltájában a Kainji tavon élnek. Ez a bozótos, fás szavannával borított Nyugat-Afrikai rész a északon 200 mm, délen a 1000 mm esőt jelső izohiéték közé esik. A fekete gólyák három fő telelőhelyet használhatnak: a Dél-Mauritánia, Szenegál és Nyugat-Mali alkotta nyugati övezetet:; A Niger-deltát is magába foglaló központi övezetet A Burkina Faso, a Niger nyugati és délnyugati oldala, Nyugat-Nigéria, Észak-Benin, Togo és Ghana.alkotta keleti övezetet A legtöbb gólyának a nyugati övezet tartja el. Az előfordulási gyakoriság alapján a fekete gólyák száma a Nyugat-Afrikai telelőhelyeken növekszik. Ez a növekmény visszavezethető a terület klímájának javulására, de akár a számolási helyek illetve a számolásra fordított munka növekedésére is a Nyugat-Afrikai országokban.. 2003-ban a legfontosabb védelmi feladatok meghatározásra kerültek , és a fekete gólya nyugat-afrikai státusza és az állományt fenyegető veszélyek nagyjából ismertek. Ebben a kiadványban bemutatjuk a fekte gólya védelmére kidolgozott nyugat-afrikai akcióterv előzetes anyagát

103

Horváth Z., Pintér A., Fenyősi L. & Tömösváry T. / The protection of the Black stork in Somogy county in Hungary The authors surveyed the Black stork population of Somogy County, the Inner-Somogy area, between 1983 and 2003 között. The revier, the number of brooding pairs, the productivity and number of young was recorded during the survey. The failure of brooding was caused by forestry, the decrease of old growth stands or old individual trees in plantation forests suitable for nesting place, drought periods, human disturbation, and nestling predators. In some cases young birds were killed by stormy wind and hail. Black stork nests were registrated on 8 tree species, in most of the cases on Pedunculate oak. In the examined period, with traditional aluminum rings, later on with coloured ones were used for marking young birds. Artificial nests were placed instead of the nests fallen off the trees, on the original spot or near. On the 3100 km2 area in the examined period the population of Black storks was between 45-55 pairs.

104

Horváth Z., Pintér A., Fenyősi L. & Tömösváry T.: A fekete gólya védelme Somogy megyében, Magyarországon A szerzők Somogy megyében, Belső-Somogy területén vizsgálták a fekete gólya állományát, 1983 és 2003 között. A kutatás során a revírek, a költőpárok száma, a sikeres költések és a fiókaszám is feljegyzésre kerültek. A költések sikertelenségét okozó tényezők: az erdőgazdálkodási tevékenység, a fészekrakásra alkalmas öreg állományok és idős hagyásfák csökkenése, az aszályos periódusok, az emberi zavarás és a ragadozók fészekaljpusztítása. Fiókapusztulást okozott esetenként erős, viharos szél és jégeső. A fekete gólya fészkek 8 fafajon lettek regisztrálva, leggyakrabban kocsányos tölgyön. A vizsgált időszakban hagyományos alumínium- később színes gyűrűvel történt a fiókák jelölése. A leesett fészkek helyére vagy közelébe műfészkek kerültek kihelyezésre A 3100 km kiterjedésű területen a vizsgált időszakban évente 45 és 55 pár között változott a fekete gólya állománya.

105

Deme T., Kalocsa B., Mikuska T., Tamás E., Tucakov M. & Zuljevic A. / Black storks between the Sió and the Drava River in the central Danube floodplain: transboundary monitoring and protection plan Keywords: floodplain, cross-border habitat, common problems The largest and incomparable inland floodplain of European extends 130 kilometers along the Danube banks in the area where borders of Hungary, Serbia and Montenegro and Croatia meet. Most of the area is protected: Gemenc and Béda-Karapancsa as a part of the Hungarian “Duna-Dráva” National Park, “Gornje Podunavlje” as a Special Nature Reserve in Serbia, and “Kopački rit” as a Nature Park in Croatia. Typical alluvial habitats, forest stands and a variety of water bodies, (river branches, oxbows, marshy depressions, and carp fishponds) dominate over the site - the most valuable ones are preserved in 52500 ha large inundation area. However, there is strong human pressure, because of forestry, water management, hunting, agricultural and recreation activities. The Black Stork Ciconia nigra is a flagship species of the area, strongly bounding during its life cycle all habitats in the transboundary site. Its local distribution, numbers, breeding habits, movements, threatening factors, and its conservation needs have been studied by the authors, who, since 2001, develop a tripartite international protection program for the Black Stork, and its habitats, in connection with the International Black Stork Color Ringing Program.

106

Deme T., Kalocsa B., Mikuska T., Tamás E., Tucakov M. & Zuljevic A. / Fekete gólyák a Siótól a Dráváig a közép-dunai ártéren: nemzetközi monitoring és védelmi akcióterv Kulcsszavak: ártér, határon átnyúló élőhely, közös problémák A legnagyobb és egyedi európai hullámtéri terület 130 km hosszan terül el a Duna partjain, ahol Magyarország, Szerbia és Montenegro valamint Horvátország határai találkoznak. A terület legnagyobb része természetvédelmi oltalom alatt áll: Gemenc és Béda-Karapancsa mint a magyar Duna-Dráva Nemzeti Park része, Gornje Podunavlje mint speciális Természeti Rezervátum Szerbiában, és a Kopácsi Rét mint Természeti Park Horvátországban. Tipikus ártéri élőhelek, erdők és különböző vizes élőhelyek, folyóágak, holtágak, mocsaras mélyterületek és halastavak jellemzik a területet – a legértékesebbek 52500 hektáron ma is hullámtéren vannak. Az emberi jelenlét meghatározó, erős nyomást jelent az élővilágra nézve, az erdőgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a vadászat, valamint a mezőgazdasági és rekreációs tevékenységek különféle formái által. A fekete gólya a terület zászlóshajó-faja, mely élettevékenységei által összeköti a határon átnyúló élőhelyek mindegyikét. A faj helyi elterjedését, populációjának nagyságát, fészkelési szokásait, mozgását, veszélyeztető tényezőit, valamint a populáció védelme érdekében szükséges intézkedéseket tanulmányozták közösen a szerzők, akik 2001 óta háromoldalú nemzetközi védelmi terv kidolgozásán munkálkodnak a fekete gólya helyi populációjának, valamint élőhelyeinek megóvása érdekében, a nemzetközi fekete gólya színes gyűrűzési programhoz kapcsolódva.

107

C. Video & slide presentations, exhibitions Video presentations Marinov M. presents The Danube-Delta (a film by Otto Hahn) The film introduces the bird fauna and the habitats of the Danube-Delta biosphere reserve, as well as the work of the Danube-Delta Research Institute.

108

C. Film- és diavetítések, kiállítások Filmbemutatók Marinov M. / A Duna-Delta (Otto Hahn filmje) A film bemutatja a Duna-Delta bioszféra-rezervátum madárvilágát és élőhelyeit, valamint a Duna-Delta Kutatóintézet munkáját.

109

Marinov M. / Ukrainians, Lipovans, Pelicans (a film by Gadó György) The film introduces the different ethnicities living „in nature” in the Danube-Delta region, their traditions, professions, environment and many more.

110

Marinov M. / Ukránok, lipovánok, pelikánok (Gadó György filmje) A film bemutatja a Duna-Delta környékének természettel együttélő különböző népcsoportjait, a hagyományokat, mesterségeke, a környezetet és egyebeket.

111

Protectors of Birds – a film by Sáfrány József The Hungarian Ornithological and Nature Protection Society is the largest nongovernmental organization of central Europe. The MME is celebrating its 30th birthday in 2004. The fim introduces the various protection activities carried out in frame of the coordination of the Society.

112

Madárvédők – Sáfrány József filmje A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közép-Európa legnagyobb civil szervezete. Az MME 2004-ben ünnepli harmincadik születésnapját. A film bemutatja az MME koordinációjával végzett különféle felméréseket és védelmi programokat, az egyesület aktív tagjainak munkáját.

113

Slide presentation Gérard Jadoul: Programme of colour ringing in Belgium, France and Luxembourg (19952003) and recoveries – slide presentation Keywords : Black Stork, colour rings, recoveries This study has been realized on all the black storks ringed in Belgium, France and Luxembourg from 1995 to 2003 (N=484). It analyses the recoveries which have been performed on these birds in different countries: Belgium, France, Luxembourg, Germany, Netherlands, Spain, Hungary, Morocco, Mauritania and Mali. 1) Ringed birds Methods: - ringed in nest (N=372. 76,85%) - One year old, immatures and adults ringed after being caught in an aviary, (Argos satellite tracking programme) (N= 112. 23,15%) Results: - 484 storks ringed : 242 in Belgium (50.0 %), 157 in France (32.5 %), 85 in Luxembourg (17.5 %) - Proportion of adult, Immature and yellow bill ringed: 52 adults (10.75 %) 35 Immatures ( 7.25 %) 396 yellow bill (81.80 %) 2) recoveries - 1 recoverie at least: 83 individuals : 31 in France, 22 in Belgium, 19 in Luxembourg, 4 in Spain, 2 in Mauritania, 1 in Hungary, 1 in Netherlands, 1 in Germany, 1 in Morocco, 1 in Mali - Proportion of adult, Immature and yellow bill with only one recovery: 34 adults (41.00 %), 16 Immature ( 19.25 %), 33 yellows beaks (39.75 %) - 2 recoveries : 17 individuals : 8 in France, 3 in Belgium, 6 in Luxembourg - 3 recoveries : 5 individuals : 2 in France, 3 in Belgium - 4 recoveries : 9 individuals : 6 in France, 2 in Belgium, 1 in Luxembourg - 6 recoveries : 2 individuals : on the 3 countries - 7 recoveries : 1 individual : 1 in Luxembourg Circumstances of the recoveries : 11 birds found dead (13.25 %) and 72 optical recoveries (86.75 %). Status of the recovered birds : 20 nesting-birds (24.00 %), 63 pre-migrating, migrating or wintering birds (76.00 %).

114

Diavetítés Gérard Jadoul: Színes gyűrűzés és megkerülések Belgiumban, Franciaországban és Luxembourgban (1995- 2003) – diavetítés Kulcsszavak : fekete gólya, színes gyűrű, megkerülés Eza tanulmány a Belgiumban, Franciaországban és Luxemburgban 1995 és 2003 között gyűrűzött (N=484) fekete gólyákkal kapcsolatos összefoglaló. Elemezzük a megkerüléseket, melyek különböző országokban történtek: Belgiumban, Franciaországban, Luxemburgban, Németországban, Hollandiában, Spanyolországban, Magyarországon, Marokkóban, Mauritániában és Maliban. 1) Gyűrűzések Módszerek - fészekben (N=372. 76,85%) - egyéves fiatalok és öregek csapdázással megfogva (Argos műholdas követési program) (N= 112. 23,15%) eredmények - 484 gólyát gyűrűztünk : 242 Belgiumban (50.0 %), 157 Franciaországban (32.5 %), 85 Luxemburgban (17.5 %) - az öregek, fiatalok és fiókák aránya a gyűrűzöttek között: 52 öreg (10.75 %) 35 fiatal ( 7.25 %) 396 fiókal (81.80 %) 2) megkerülések - legalább 1 megkerülése van : 83 példány: 31 Franciaországban, 22 Belgiumban, 19 Luxemburgban, 4 Spanyolországban, 2 Mauritániában, 1 Magyarországon, 1 Hollandiában, 1 Németországban, 1 Marokkóban, 1 Maliban - Az öregek, fiatalok és fiatalok aránya az egyszer megkerültek között: 34 öreg (41.00 %), 16 fiatal ( 19.25 %), 33 elsőéves (39.75 %) - 2 megkerülés: 17 példány : 8 Franciaországban, 3 Belgiumban, 6 Luxemburgban - 3 megkerülés : 5 példány : 2 Franciaországban, 3 Belgiumban - 4 megkerülés : 9 példány: 6 Franciaországban, 2 Belgiumban, 1 Luxemburgban - 6 megkerülés : 2 példány : a 3 országban - 7 megkerülés : 1 példány : Luxemburgban A megkerülések körülményei : 11 madarat elpusztulva találtak meg (13.25 %) és 72 példányt megfigyeltek (86.75 %). A megkerült madarak állapota : 20 fészkelő (24.00 %), 63 vonulás előtt, alatt vagy teleléskor (76.00 %).

115

Exhibitions On the corridors of the Hotel: Photo exhibition – from the works of Dr. Kalotás Zsolt In the Restaurant of the Hotel: „Life in the Floodplains” – presented by Buzetzky Győző

116

Kiállítások A szálloda folyosóin: fotókiállítás Dr. Kalotás Zsolt természetfotóiból A szálloda éttermében: „Élet az ártéren” – bemutatja: Buzetzky Győző

117

D. List and e-mail addresses of authors and participants / Szerz k és résztvev k listája és e-mail címei Africa – Afrika Burkina Faso Damien Chevallier François Baillon

[email protected] [email protected]

Senegal – Szenegál Cheikh Hamallah Diagana Issa Sylla

[email protected] [email protected]

South Africa – Dél-Afrika Aeshita Mukherjee

[email protected]

Asia – Ázsia Kína – China Ma Ming

[email protected]

India – India Anil Mahabal Bibhab Kumar Talukdar Prashant Deshpande Satish Pande

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

Russia – Oroszország Viktoria Malyseva Marina Alexeyenko Igor Fefelov

[email protected] [email protected]

Europe - Európa Austria – Ausztria Georg Frank

[email protected]

Belgium – Belgium Anne Berg Gérard Jadoul Wim Van Den Bossche Bulgaria – Bulgária

118

[email protected] [email protected] [email protected]

Ivelin Ivanov Nikolai Petkov

[email protected] [email protected]

Croatia – Horvátország David Reeder Mikuska Tibor

[email protected] [email protected]

Czech Republic – Csehország Frantisek Pojer Jaroslav Simek Lubomir Peske Miroslav Bobek Radek Hampl

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

Estonia - Észtország Joosep Tuvi Kaile Kirsch Raul Rosenvald Tarmo Evestus Urmas Sellis

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

France - Franciaország Jean Sériot Paul Brossault Sébastien Laguet

[email protected] [email protected]

Germany - Németország Carsten Rohde Martin Hormann Gunthard Dornbusch Joachhim Kock Max Dornbusch

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

Hungary – Magyarország Balogh Edit Balogh Izabell Bankovics András Blaskovits Zoltán Buzetzky Győző Deme Tamás Duska Gizella Fábián Gábor Fenyősi László Filotás Zoltán Goda Zoltán Habarics Béla Horváth Cecília Horváth Zoltán

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] 119

Kalocsa Béla Kalotás Zsolt Dr. Kalmár Gábor Kazi Róbert Kempl Zsolt Madártani Intézet Mórocz Attila Osztrogonácz Miklós Pintér András Rábai Zoltán Siklósi Máté Siklósi Máté 2. Somogyvári Orsolya Szigeti István Tamás Enikő Anna Török Hunor Attila Várnagy Dávid Velekei Balázs

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

Latvia – Lettország Janis Altitis Janis Kuze Maris Strazds Solvita Reine

[email protected] [email protected]

Luxemburg – Luxemburg Patric Lorgé

[email protected]

Poland – Lengyelország Piotr Profus Piotr Zielinsky Robert Czuchnowski

[email protected] [email protected] [email protected]

Portugal – Portugália Alexandre Leităo Antonio Monteiro Carlos Pacheco Cláudia Machado Franco

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

Romania – Románia Kiss J. Botond

[email protected]

Serbia and Montenegro – Szerbia és Montenegro Boris Erg Marko Tucakov Zsujevics Antal Slovakia – Szlovákia

120

[email protected] [email protected], [email protected] [email protected]

Dusan Karaska Rastislav Ribanic

[email protected] [email protected]

Spain – Spanyolország Luis Santiago Cano Alonso Manuel Fernandez Garcia Pilar Lanzarot

[email protected] [email protected] [email protected]

The Netherlands – Hollandia Cathy King

[email protected]

Ukraina – Ukrajna Gorban Igor Mironovich Grigorij Bumar Vitaly Grishchenko

[email protected] [email protected]

121

E. The organizing committee 4th IBSC Organization staff contact person: TAMÁS Enikő Anna H-6500 Baja, Apáczai Csere J. u. 8. e-mail: [email protected], or [email protected] tel.: +36 79 427031 (answer phone) mobile: +36 30 5651747 web: http://ciconianigra.tripod.com/IBSC2004/IBSC2004index.html International Black Stork Colour Ringing Programme co-ordinator: Willem van den BOSSCHE Belgium e-mail: [email protected] Hungarian Ornithological and Nature Protection Society (MME) Budapest, Hungary, Költő u. 21. e-mail: [email protected] web: http://www.mme.hu The MME Black Stork Programme programme leader: KALOCSA Béla H-6500 Baja, Nagy I. u. 15. e-mail: [email protected] web: http://ciconianigra.tripod.com http://bite.baja.hu Danube-Drava National Park Pécs, Tettye tér 9. Hungary http://www.ddnp.hu BITE Baja Youth Nature Protection society H-6500 Baja, Petőfi sziget 11. Hungary Web: http://bite.baja.hu e-mail: [email protected]

122

E. A szervez bizottság A 4. NFGK Szervezőbizottsága kapcsolattartó: TAMÁS Enikő Anna 6500 Baja, Apáczai Csere J. u. 8. e-mail: [email protected], vagy [email protected] tel.: +36 79 427031 (üzenetrögzítő) mobil: +36 30 5651747 web: http://ciconianigra.tripod.com/IBSC2004/IBSC2004index.html Nemzetközi fekete gólya színes gyűrűzési program kordinátor: Willem van den BOSSCHE Belgium e-mail: [email protected] Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Budapest, Költő u. 21. e-mail: [email protected] web: http://www.mme.hu Az MME fekete gólya-védelmi programja programvezető: KALOCSA Béla 6500 Baja, Nagy I. u. 15. e-mail: [email protected] web: http://ciconianigra.tripod.com http://bite.baja.hu Duna-Dráva Nemzeti Park Pécs, Tettye tér 9. http://www.ddnp.hu BITE Baja Ifjúsági Természetvédelmi Egyesület 6500 Baja, Petőfi sziget 11. Web: http://bite.baja.hu e-mail: [email protected]

123