00tartalom_1-14 levil
5/18/07
11:54
Page 1
Dominic Streatfeild
Kokain
00tartalom_1-14 levil
5/18/07
11:54
Page 3
Dominic Streatfeild
Kokain Egy kábítószer hiteles története
HVG KÖNYVEK
new_kolofon
8/9/07
12:35 PM
Page 4
A fordítás alapja: Cocaine. Virgin Books Ltd. London 2002. Szöveg © 2001 by Dominic Streatfeild Fordította: Kozma Zsolt © Hungarian translation Kozma Zsolt Szerkesztette: Sebes Katalin Borítóterv: Nemes András
ISBN: 978-963-7525-27-8 Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részeit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.
Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2007 Felelôs kiadó: Szauer Péter
Nyomdai elôkészítés: HVG PRESS Kft. Felelôs vezetô: Erényi Ágnes
00tartalom_1-14 levil
5/18/07
11:54
Page 5
Tartalom Köszönetnyilvánítás Elôszó
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19.
7 9
Ismerjük meg a kokát De Jussieu begolyózik A kokától a kokainig Az emberiség harmadik sorscsapása Vágy és rettegés – Sigmund Freud Csodaszerek, kígyóolajak és a szex Feketék, kínaiak, kulik és britek Csökkenô tendenciák A visszatérés George, Carlos és a kokainrobbanás Pablo, Roberto és a Halál Vôlegényei Krekk Sandinisták! A kokainlovasok Mexikó Bolívia Peru Kolumbia Kokain
15 49 67 79 119 133 157 193 217 235 269 295 345 367 385 407 433 455 497
A kötetben szereplô rövidítések jegyzéke
523
00tartalom_1-14 levil
5/18/07
11:54
Page 7
Köszönetnyilvánítás Könyvem nagymértékben támaszkodik személyes közlésekre. Nem készülhetett volna el annak a körülbelül százötven embernek a segítsége nélkül, akik voltak szívesek interjút adni nekem. A téma természete miatt sok interjúalanyom kérte, hogy a nevét ne említsem, ám azok közül, akik nem kértek névtelenséget, szeretném hálával megemlíteni a következôket: A drogkereskedôk: George Jung, Ricky Ross, Allen Long, Magic Eddie, R. L. Martin, Meco Dominguez, Luis és az Ochoa család. A kutatók: Nora Volkow, Hans Breiter, Fernando Cabieses, David Paly, Sandy Knapp, Brian Humblestone és Nelson Clarke. Az akadémikusok: Paul Gootenberg, David Musto, Peter Swales, a Freud Múzeum, az NDRI munkatársai: Bruce Johnson és Elouise Dunlap; Ron Siegel, Baldomero Caceres, Milton Friedman, Warwick Bray, Enrique Tandeter, Albrecht Hirschmuller, Han Israels, valamint a Kew Gardens (a Kew-i Királyi Botanikus Kert), a British Könyvtár, Drugscope, a Natural History Museum, UNDCP, Belügyminisztérium és a Kew-i Public Record Office (Közokirat Hivatal). Az újságírók: Gary Webb, Fabio Castillo, Robert Sabbag, Bruce Porter, Clare Hargreaves, Tim Ross, Elizabeth Thornton, Nick Bostock és Naomi Westland. Az Egyesült Államok vámhatósági alkalmazottai: Zach Mann, Van Brown, Roger Maier és Lisa Fairchild A DEA (az Amerikai Kábítószerügyi Hivatal) ügynökei: John Phillips, Harry Fullet, John Coleman, Gene Francar, Aaron Graham, Joe Toft, Jim Nims, Richard Hahner, James Borden, Charles Gutensohn, Robert Nieves, Mike Fredericks, Jerry Strickler, Mike McManus, Richard Meyers, Mark Eissler és James McGiveney. Valamint Goodfellows. USA: Tony Estrada, Floyd Thayer, Jack Blum, Donna Warren, Bill Simpich, ONDCP és a Lindesmith Center.
00tartalom_1-14 levil
8
5/18/07
11:54
Page 8
K Ö S Z Ö N E T N Y I L V Á N Í T Á S
Bolívia: UMOPAR, General Tarifa és FELCN, Evo Morales, General Cespedes és Marcio Alejandro. Kolumbia: Hugo Martinez, Juan Mayr, Simon Trinidad és a FARC, Maria Ines és Lelo. Peru: ENACO, CORAH, CADA, Fox Sanches és a Perui Országos Rendôrség, Contradrogas, Antonio Brack Egg, Emma Martinez, Moises Saldana Lozano és San Jorge falu lakói. Ezenkívül azért, mert jóval többet segítettek a munkámban, mint amennyi elvárható lett volna, köszönetet mondok az alábbiaknak: Marcela (sokkal tartozom neked!), Pip Clarke, Justyn Comer, Virginia Martinez, Helen és Liezel. És Rol – akinek sokkal több kokainos paranoiát kellett elviselnie, mint amenynyit bárkinek el lehet viselnie. Ez a könyv nem születhetett volna meg Humprey, Kristie és csapata, valamint Julian Alexander nélkül. És a szüleim nélkül sem. Köszönöm.
Megjegyzés: könyvemben valós tények és állítások szerepelnek, tartalma igaz. Amenynyiben valami mégis valótlannak bizonyulna, az az én hibám. Ahol lehetett, megadtam az interjúalanyok nevét, és megjelöltem a forrásokat. Egyes esetekben azonban nem említek nevet, vagy nem a valós nevet használom, hogy a nyilatkozókat vagy a helyszíneket ne lehessen azonosítani. Ha ennek ellenkezôjét nem jelzem, a könyvben kifejtett vélemények és vélekedések saját véleményeim és vélekedéseim.
00tartalom_1-14 levil
5/18/07
11:54
Page 9
Elôszó Nemsokára fél öt. Mindjárt hatni kezd a szer. A függôágyban lágyan ringatózva nézem, amint a halványnarancs nap lebukik a La Bella Durmiente dombjai mögé. Fejemen fülhallgató, halk zene szól, nem gondolok semmire, s egyszerre érzem: már hat is. Tudom, mire gondolnak: na persze, a kokain, hiszen ez a könyv a kokainról szól. Nem tévednek: ez a könyv valóban a kokainról szól. S ha most vért vennének tôlem, a vizsgálat eredménye pozitív lenne. Csakhogy az a helyzet, hogy nem szippantottam kokaint. De akkor mi is történik tulajdonképpen? Elôször is tudniuk kell, hogy itt, az Andokban az emberek a kokaint nem tömik az orrukba, s a maradékot nem dörgölik szét az ínyükön, mint másutt a gizda reklámmenedzserek. És nem is bújnak el a vécében. Voltaképp itt nem is fogyasztanak kokaint. Legalábbis nem úgy, ahogy nálunk. Ha az ember az Andokban kokainhoz akar jutni, rágnia kell. Épp ezt csinálom én is – vagyis inkább ezzel próbálkozom. Túl egy hónapos dél-amerikai utam javán, amit a kokain nyomában tettem meg, mostanra eljutottam Peruba, Tingo Mariába. Minôségi szert keresek, s rá kellett jönnöm, hogy vagy teljesen rosszul csinálok valamit, vagy semmi értelme a rágásnak. De vajon lehetséges, hogy a dél-amerikai indiánok 40 évszázadon át tévedtek volna? Végül is lehetséges. Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben a függôágyban jobbra-balra ringatózva, zenét hallgatva néztem a naplementét. Aztán egyszer csak észreveszem, hogy elzsibbadt a nyelvem hegye. Nem úgy, mint a fogorvosnál az érzéstelenítô injekciótól (pedig az teljesen normális lenne), hanem inkább mintha túl sok mentolt rágtam volna. Bizsereg. Pedig nem rágtam semmit. Nem vagyok éhes. Nem is ittam semmit, s bár hôség van, szomjas sem vagyok. Hirtelen rádöbbenek, milyen kellemes dolog is így, a függôágyban heverve tölteni a délutánt. Az sem zavar, hogy egy felhônyi moszkitó rohamozza a lábamat. Meg az sem, hogy a tegnap este elfogyasztott palmito
00tartalom_1-14 levil
10
5/18/07
11:54
Page 10
E L Ô S Z Ó
saláta úgy rohant át rajtam, mint a ricinus, s ettôl a nap nagyobb részét a vécén töltöttem – szóval mindennek ellenére most pompásan érzem magam. Nem röhögök görcsösen, a hányingerig; nem mondom, hogy csak a ma létezik, és nincs holnap; nem perdülök táncra, nem alszom el, s nem érzek olthatatlan vágyat, hogy ráébresszem a haverjaimat: a zöld szín az élet értelme. Semmi ilyesmit nem csinálok – egyszerûen csak heverek itt. Heverek a hintaágyban, lágyan ringatózom, s hirtelen rádöbbenek, hogy a számnak, amit hallgatok, a harmóniái teljesen megegyeznek az Esôével, vagyis a legjobb daléval, amit a Beatles valaha is kislemez B oldalán megjelentetett. Egyre csak ringatózom, a nyelvem teljesen elzsibbadt, már a torkom is zsibbadni kezd, s egyszer csak rájövök: de hiszen én most jól vagyok. Már tudom, hogy ez a kokaintól van. Mert a hintaágy isteni dolog, de azért nem ennyire. Az pedig a lehetô legtermészetesebb, hogy ha eddig nem, hát most itt, Peruban, a Huánucótól északra, a Huallaga felsô folyásának völgyében végre ráérzek, mi a jó a kokarágásban. Hiszen több tízezer évvel ezelôtt itt találták fel a kokaint – nem az emberek, hanem a természet. Itt fedezték fel még az inkák elôtt a környéken élô törzsek, s itt termesztik azóta is. Ezek a perui ültetvények látták el nyersanyaggal a felpörgô kokainipart a 19. század végén, s innen származik a 20. századvégen újraéledô kokaingyártás alapanyaga is. Huánuco tette – és teszi máig is – Perut kokain-nagyhatalommá. Ezért indultam el erre az eszement zarándokútra, és érkeztem el végül ide, miután két évig jártam könyvtárakba, börtöncellákba, laktanyákba, aztán újra könyvtárakba, orvosi rendelôkbe és politikusok irodáiba – aztán megint csak könyvtárakba –, hogy felkutassam a kokain nyomát, és megtudjam történetét. És végül itt jutottam el oda, hogy a magam buta gringo módján végre megértsem a dolog lényegét. A kokain szenzációs drog. Nincs még egy dolog, ami az embernek ilyen hatékonyan szerez élvezetet a pénzéért. Sem a leggyorsabb autó, sem a drága ruha, sem a motorcsónak. Semmitôl nem érezheti magát ennyire jól. Abban a pillanatban, hogy az orrába tömi, végigszáguld az erein, egészen az agya örömközpontjáig, ott berúgja az ajtót, a legmagasabb fokozatba kapcsol, tövig nyomja a gázt, aztán ami a csövön kifér. A kokain nem néz ki csábítón, nincs jó illata, és az íze is rossz. Nincs szépen csomagolva. Minek? Az igazi kokain – vagyis a tiszta kokain, nem az a szar, amit az ember az utcán szerez a haverja Malcolm nevû haverjától, amit többször higítottak, mint tíz pohár limonádét, és az ember egy hétig le se száll tôle a
00tartalom_1-14 levil
5/18/07
11:54
Page 11
E L Ô S Z Ó
11
vécérôl, mert hihihi, az egyik hígító manitol volt –, szóval az igazi kokain egyszerûen más súlycsoport. Vagy mondjuk így: ez az a szer, amit ha csak egyszer adsz egy állatnak, az örökre rákattan, megfeledkezik minden másról, nem érdekli többé a szex, sem az evés, sem az ivás, s addig szedi, amíg holtan össze nem rogy . Semmilyen más kábítószernek nincs ilyen hatása. Lehetetlen a kokainnál kellemesebb anyagot vásárolni. Egyszerûen lehetetlen. William Burroughs azt mondta, „az összes általam ismert drog közül ez a legvidítóbb”. Ha pedig ezt Burroughs mondta, aki egész életében vidító drogokat szedett, talán el is hihetjük neki. A kokain az élvezeti szerek csúcsa. A tudósok eddig még nem találtak fel és feltehetôen nem is fognak feltalálni semmit, ami vetekednék vele. Sajnos épp ez a probléma: a kokain annyi élvezetet nyújt, hogy az emberek hihetetlen pénzeket hajlandók kifizetni érte. Így vagy úgy – valahogy a legtöbben megveszik. A fogyasztóknak tehát sokba kerül a kokain, de még náluk is nagyobb árat fizetnek a termelôk. Itt, Dél-Amerikában ugyanis a szer sokkal komolyabb bajokat okoz, mint egy-egy orrsövény-perforáció. A kokainból hihetetlen mennyiségû pénz származik az egész kontinensen, és az osztozkodásnak rengetegen esnek áldozatul. Ha csak az elmúlt huszonöt évet nézzük: a kokainból befolyó pénzért hajtottak végre puccsokat Bolíviában és Hondurasban, szép bevételekre tett szert belôle a bahamai, a Turks- és Caicos-szigeteki, haiti, kubai és kivétel nélkül az összes latin-amerikai ország kormánya; részben ebbôl finanszírozták a nicaraguai gerillaháborút (ebbôl pattant ki a CIA történetének egyik legkínosabb botránya), s ez állt Panama amerikai megszállásának hátterében is. A nyolcvanas évek végére a perui és bolíviai kokainbárók úgy meggazdagodtak, hogy felajánlották: kifizetik országaik államadósságát. A kolumbiai kereskedôk pedig akkora hatalomra és fegyveres erôre tettek szert, hogy hadat üzentek saját országuknak, és térdre kényszerítették. Most, mialatt ezt a könyvet írom, felkelés van Peruban, Bolíviában pedig rendôröket rabolnak el, és kínoznak halálra – mindezt a kokain miatt. Ha fogadni akarnék, sok pénzt tennék most arra, hogy a kokain miatt fél éven belül olyan hevesen dúl majd a polgárháború Kolumbiában, mint soha az elmúlt harminchat esztendôben. Peru, Ecuador és Venezuela e pillanatban csapatokat állomásoztat a Kolumbiával közös határain, hogy a várható menekültáradatnak útját állja. Mindez egyedül és kizárólag a kokainért? A drogért, amit az ember különleges alkalmakkor szippant, buli közben a haverokkal a vécében? A drogért, amit az ember azért szed, hogy nevessen? Hát nem ôrület?
00tartalom_1-14 levil
12
5/18/07
11:54
Page 12
E L Ô S Z Ó
Fekszem a függôágyban, és töprengek, hogy is van ez? Hogyan fajulhatott el ennyire a helyzet? Ezek épp azok a kérdések, amelyeket nem tettem fel magamnak azon a szép napon, amikor a menedzserem váratlanul felhívott, s megkérdezte, komolyan gondolkodom-e azon, hogy könyvet írok a kokainról – és ha igen, mennyire komolyan. Valóban foglalkoztatott a dolog. Egyértelmûen hálás téma: fegyverek, erôszak, puccsok, bûnözôk, pénzhegyek és persze a kokain csillogása és misztikuma. Eléggé komolyan – feleltem a menedzseremnek. És így is volt. Ugyanis majdnem épp munkanélküli voltam. Pár héttel késôbb viszont már a kiadóval ültem egy étteremben, s egy pohár pezsgôvel ünnepeltük a szerzôdéskötést. Koccintottunk, és egymásra mosolyogtunk: nagyon jó kis könyv lesz. Lelkes volt. Én is. Mindketten lelkesek voltunk. Annak ellenére, hogy összesen annyit tudtam a kokainról, amennyit két évvel korábban egy Channel 4-os dokumentumfilmhez az adatgyûjtés során összeolvastam – a film azután nem készült el –, és amennyit Charles Nichol Gyümölcspalotájából megtudhattam – olvasás közben folyamatosan a frász kerülgetett –, szóval mindennek ellenére úgy tûnt, sima ügy lesz. Gond egy szál se.
Amikor az elsô nap beléptem British Könyvtárba, táskámban az alig párnapos szerzôdés mellett egy szûz A4-es jegyzettömb és egy csomag ceruza, vagyis minden, ami ahhoz kell, hogy a rendelkezésemre álló tizennyolc hónap alatt a lehetô legtöbbet derítsek ki a kokainról, nos, ezen a szép reggelen bizony még halvány sejtelmem sem volt róla, mibe vágtam a fejszémet. Na, gondoltam, akkor most gyorsan átfutom a kokain történetét, aztán jöhetnek a fegyverek, a pénz, a dupla fenekû bôröndök – de aztán nagyon hamar rájöttem, hogy súlyosan elszámítottam magam. Naphosszat ott ültem a 2308-as széken, hogy végigrágjam magam valamennyi könyvön, amit a témáról találtam, csigalassúsággal vánszorogtak a percek (a British Könyvtár órája a világ leglustább idômérô szerkezete), s lassanként megértettem, hogy túl nagy a falat. A kokain története mint téma ugyanis kimeríthetetlen. Minél mélyebbre ástam benne, a probléma csak egyre összetettebb lett, s így egyre mélyebbre kellett ásnom benne. Rájöttem, hogy ha mindent meg akarok tudni a kokainról meg arról, hogyan kezdôdött a története – mármint ha igazán mindent meg akarok tudni –, nagyon messzire kell visszamennem az idôben. Sokkal régebbre, mint Bush elnöksége, Panama,
00tartalom_1-14 levil
5/18/07
11:54
Page 13
E L Ô S Z Ó
13
a drog elleni háború, Noriega, Reagan és a kontrák, a krekk és John Belushi. Jóval régebbre, mint amikor azok a valójában semmitmondó felmérések készültek, amelyekbôl megtudhattam, hogy a forgalomban lévô bankjegyek 99 százalékán kimutathatók a kokain nyomai, régebbre, mint a yuppie kokainláz a nyolcvanas évek elején, vagy a finomított szer minden korábbi méreteket felülmúló elterjedése a hetvenesekben. Mindezeknél sokkal korábbra kellett visszamennem. Egészen a kezdetekhez. Vagyis egy ártalmatlan külsejû növényhez: a kokához.
