DOKUMENTÁCIÓ DOKUMENTATION. Nemzetközi bibliodráma-találkozó Internationales Bibliodramatreffen Dobogókő június

TEXT DOKUMENTÁCIÓ DOKUMENTATION

Nemzetközi bibliodráma-találkozó Internationales Bibliodramatreffen Dobogókő 2003. június 12-15. | 12.-15. Juni 2003 Rendezők: Magyar Bibliodráma Egyesület, Egyházfórum Alapítvány, Csillaghegyi Evangélikus Gyülekezetés Templomépítő Alapítvány Organisatoren: Ungarischer Bibliodramaverein, Stiftung Egyházfórum, Stiftung CsEGyTA

RAUM

INHALTSVERZEICHNISS / TARTALOMJEGYZÉK Ildikó Donáth-Muntag

Wenige Worte über die Erlebnisse von vielen / Néhány szóval sokunk dobogókői élményéről

Szabolcs Sajgó SJ

Geschichte von Manréza / A Manréza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .6

. . . . . .4

DONNERSTAG, 12. Juni 2003 / 2003. június 12., CSÜTÖRTÖK Péter Varga

Welcher Wind hat dich hergeweht? / Mi szél hozott ide?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .7

FREITAG, 13. Juni 2003 / 2003. június 13., PÉNTEK Reinhard Schläpfer

Morgenliturgie / A reggeli áhítatok

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8

Else Natalie Warns

Persönliche Resonanz auf die Morgenliturgie / Az élményről

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .9

DIE VORTRÄGE / ELŐADÁSOK András Csepregi

Der Heilige Geist weht wo Er will / A Szentlélek ott fúj, ahol akar

Gerhard Marcel Martin

Zur Wirkung und zur Unverfügbarkeit des Heiligen Geistes / A Szentlélek működéséről és uralhatatlanságáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .14

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10

BEKENNTNISSE / VALLOMÁSOK Klaus-Werner Stangier / Else Natalie Warns / G.M. Martin

Vom bibliodramatischen Wind erfasst / Akiket a bibliodráma szele megcsapott

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19

DIE WORKSHOPS / A MŰHELYEK Else Natalie Warns

Workshop 1 „Lebendige Wasser entspringen oder Gott der Überraschungen“ / 1. csoport „Fakadó vizek, avagy a meglepetések Istene“ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

Beáta Papp

Erlebnisse beim Workshop 1 / Élményeim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .25

Márta Hubai-Muzsnai

Workshop 2 „Wie kann dies geschehen?“ / 2. csoport „Mi módon lehetnek ezek?“

Irén Potzner

Workshop 3 „Vom Geiste geboren”, Biblische Improvisationen / 3. csoport „Aki a Lélektől született“ . . . 29

. . . . . . . . . . . . . . . .27

Csilla Horti

Erfahrungen in der Werkstatt des Improvisationstheaters / Tapasztalataim

Tünde Majsai-Hideg

Workshop 4 Propheten im Wind / 4. csoport Próféták a szélben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

Zsuzsanna Gazdag

Erste Annäherung an das Bibliodrama/ Szubjektív beszámoló

Gabriele Bleker-Permes

Workshop 5 „Die Farbe des Feuers” / 5. csoport „A tűz színei”

Uta Riese

Eindrücke von der „Farbe des Feuers“ / Benyomásaim . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .34

Péter Snir

Resonanz zum Workshop „Die Farbe des Feuers” / Élményem

Irén Potzner

„ÜBERRASCHUNGSTHEATER” / „MEGLEPETÉS-SZÍNHÁZ“

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .32 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .36

SAMSTAG, 14. Juni 2003 / 2003. június 14., SZOMBAT Kamilla Sarkady

Workshop 6 „Ich bedarf dessen…” / 6. csoport „Nekem van szükségem…”

Elisabeth Hämmerle

Resonanz zu Workshop 6 / Tapasztalataim

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .37

Ildikó Molnár

Bleibende Eindrücke von Workshop 6 / Benyomásaim a történtekről

Reinhard Schläpfer

Workshop 7. „Heilige Geistin ins Bild bewegt“ / 7. csoport Hozzuk képbe a Szentlelket!

János Kedves

Resonanz auf Workshop 7 / Élményeim

Klaus Werner Stangier

Workshop 8 „Dionysos – Christos“ / 8. csoport „Dionüszosz és Krisztus“

Csilla Horti

Resonanz auf Workshop „Dionysos – Christos” / Élményem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43

Karin Kofod

„Heissa, der Wind bläst von der Donau her!“ / „Hej, Dunáról fúj a szél…”

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .38 . . . . . . . . . .39

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .40 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43

SONNTAG, 15. Juni 2003 / 2003. június 15., VASÁRNAP Márta Naszályi

Gott hat uns „angehaucht” / Ránk lehelt Isten

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .45

Nachklang zum Bibliodramatreffen / A találkozó utóhangjai Kriszta Eisenbarth

Was hat das Bibliodramatreffen bedeutet und bewirkt? / Mi mindent jelentett számunkra ez a találkozó? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .46

Wolfgang Wesenberg

Dank der ausländischen Teilnehmenden an die Veranstaltenden / A külföldi résztvevők nevében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .47

Das Bibliodrama-Treffen in Dobogókő und diese Dokumentation wurden finanziell unterstützt durch die Lernpartnerschaft Bibliodrama-Langzeitfortbildungen in Europa im Rahmen der Aktion Grundtvig 2 des Bildungsprogrammes Sokrates der Europäischen Kommission. Die inhaltliche Verantwortung liegt bei der Redaktion und gibt in keiner Weise die Meinung der Europäischen Kommission wieder. A dobogókői bibliodráma-találkozó és ez a dokumentáció az Európai Bizottság Socrates-Grundtvig 2 Tanulási kapcsolat programjának keretében megpályázott „Bibliodráma – Európai hosszú távú képzés“ című projekt támogatásával jött létre. A tartalomért a szerkesztőség vállal felelősséget, az nem az Európai Bizottság állásfoglalásait tükrözi.

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

Kriszta Eisenbarth

Kriszta Eisenbarth

Du hörst sein Sausen, weisst aber nicht, woher er kommt und wohin er geht. So ist es mit jedem, der aus dem Geist geboren ist (Joh 3,8)

„hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született” (Jn 3,8)

Vom Anfang an (als Gott den Lebensatem in die Nase Adams blies) belebt den Menschen Gottes „Ruach”, „Pneuma”, Geist; er nimmt seine Gegenwart mal in leisem Windhauch, mal in heftigem Brauses, mal als sanfte Regung des eigenen Herzens, mal als stürmisches Ereignis seiner Umwelt wahr. Mit den vielfältigen Mitteln des Bibliodramas, mit dem Einsatz unsere Leib-Seele-Geist-Wesens durch Körperwahrnehmung, Bewegung, Rollenspiel und unterschiedliche ästhetische Gestaltungsweisen, mit Hilfe der jeweiligen Gruppe wollen wir uns spontan und kreativ den Texten der Bibel annähern, um von ihrer Botschaft beseelt und (auch in unserem nachpfingstlichen Alltag) getragen zu werden. Dabei wissen wir – laut Motto und Pfingsterfahrung -, dass das Gelingen nicht zu machen, sondern nur zu erhoffen und dankbar zu empfangen ist: „aus dem Geist (neu) geboren zu sein, zu werden”.

Kezdettől fogva (attól kezdve, hogy Isten éltető leheletét fújja Ádám orrába) Isten Lelke, a „ruach”, a „pneuma” élteti az embert, aki jelenlétét hol a lenge szellőben, hol a vihar heves zúgásában, hol saját szíve halk rezdülésében, hol a külvilág megrendítő eseményeiben érzékeli. A bibliodráma gazdag eszköztárával, testi-lelki-szellemi valónk teljes mozgósításával, az észlelés-érzékelés, mozgás, szerepjáték és különböző esztétikai megformálások, valamint a mindenkori bibliodráma-csoport segítségével óhajtunk a bibliai szöveghez közeledni, hogy üzenete, mint a szél, magával ragadjon (és mindennapjainkban is szárnyán hordozzon) minket. Ezenközben nem feledkezünk meg arról, amire mottónk és a pünkösdi tapasztalat is emlékeztet: a siker kierőszakolhatatlan, de ingyen ajándékként osztályrészünk lehet: „Lélekből (újjá)születni.”

Else Natalie Warns und Ildikó Donáth-Muntag

An die Leserinnen und Leser: Was findet man in diesem Heft?

Else Natalie Warns és Muntag Ildikó

Az olvasóhoz: Mit találhatunk ebben a füzetben?

Der Ungarische Bibliodrama-Verein und die Gesellschaft für Bibliodrama e.V. aus Deutschland freuen sich, mit Hilfe des SokratesGrundtvig Programmes der Europäischen Kommission diese zweisprachige Dokumentation des internationalen Bibliodramatreffens in Dobogókő veröffentlichen zu können. Wir danken den Vortragenden, den Workshopleitungen und den Teilnehmenden, die uns ihre Erfahrungen und Eindrücke geschildert haben. Ohne Dóra Falvays unermüdlichen Einsatz beim Übersetzen und immer wieder Ändern der Texte für dieses Heft wäre die Dokumentation nicht zu denken. Dafür gebührt ihr ein besonders hervorgehobener Dank. Wir hoffen, dass auch für Leserinnen und Leser, die nicht an dem Bibliodramatreffen teilnehmen konnten, etwas von der Atmosphäre und den Inhalten der internationalen Zusammenarbeit im Bibliodrama spürbar wird. Auch wir haben bei der Erstellung dieses Heftes dankbar noch einmal das ganze Treffen wiedererlebt.

Hálásak vagyunk a Magyar Bibliodráma Egyesület és a német Bibliodráma-Társaság nevében, hogy az EU-Bizottság Socrates-Grundtvig Programjának támogatásával kiadhatjuk ezt a kétnyelvű dokumentációt a dobogókői bibliodráma-találkozóról. Köszönjük az együttműködést az előadóknak, a műhelyvezetőknek és a résztvevőknek, akik megosztották velünk benyomásaikat. Ez a dokumentáció nem jöhetett volna létre Falvay Dóra fáradhatatlan munkálkodása nélkül, amelyre nagy szükség volt a fordításhoz, illetve a szövegek végső kialakításához. Ezért külön köszönet illeti. Reméljük, hogy azon olvasóinkkal is megéreztethetünk valamit a hangulatból és a nemzetközi együttműködés tartalmából, akik nem lehettek jelen a találkozón. A dokumentáció megformálása közben mi magunk is hálás szívvel éltük át újra ezt a szép eseményt.

3

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Ildikó Donáth-Muntag, Budapest

Muntag Ildikó, Budapest

Wenige Worte über das Internationale Bibliodramatreffen in Dobogókő

Néhány szóval sokunk dobogókői élményéről

„Der Wind weht, wo er will…” Donnerstag Nachmittag, Hitze, 35 Grad. Kein Wind, nur etwas Hoffnung, dass gegen Abend die Luft sich doch bewegen wird. Im Speisesaal des Manréza-Hauses in Dobogókő sind über hundert Leute zusammengekommen, um auf die Frage des Eröffnungsabends – „Welcher Wind hat Dich hergeweht?” – mit Spielen zu antworten. Von den vier Grundelementen sind drei in der Bibel mit der belebenden Wirkung des Geistes verknüpft: die Luft (Wind), das Feuer und das Wasser (als Quelle der Neugeburt). Diese symbolisieren für den Menschen auf der Erde das Wirken des Schöpfers. In den vier Ecken des Raumes vergegenwärtigen die Teilnehmenden mit Körper, Bewegung, Gesten und Stimmen die möglichen Szenen des Bibliodramas. Denn, wie Marcel Martin im Vortrag am nächsten Morgen formuliert hat: „Wo vom Heiligen Geist die Rede ist, besser: wo er von sich reden macht, kommt alles in Bewegung und gerät aus Rollengehäusen und fertigen Sinngefügen.“

„A szél ott fúj, ahol akar…” Csütörtök délután a 35 fokos kánikulában csak a remény élesztgette a szelet, majd este megmozdult a levegő. Közel százan töltötték meg a dobogókői Manréza ebédlőjét, hogy a nyitó program kérdésére – „Mi szél hozott ide?” – ismerkedő játékokkal válaszolgassunk egymásnak. A négy őselemből a Biblia hármat is a Lélek megelevenedéséhez kapcsol; a levegőt (szél), a tüzet (lángnyelvek), a vizet (az újjászületés forrása), amely a két lábbal a földhöz kötött ember számára a Teremtő munkálkodását jelképezi. A terem négy sarkában testünkkel, gesztusainkkal, hangunkkal jelenítettünk meg a lehetséges színpadok közül négyet, ahol a bibliodráma játszódik. Merthogy, mint G. M. Martin a másnap délelőtti előadásában fogalmazott: „Ha a Szentlélekről esik szó, pontosabban, ha a Szentlélek tesz róla, hogy emlegessék, akkor minden mozgásba jön, és kisiklik a jól bejáratott pályákról, gondolatmenetekből.”

„… du hörst sein Sausen…” Wir fragten aufgeregt, wie Nikodemus einst: „Wie kann dies geschehen?” Das Treffen hatten wir für 60-70 Personen geplant – es sind über 120 gekommen, und wir waren sogar gezwungen, einige Verspätete zurückzuweisen. Wir hätten vielleicht größere Werbung machen und ein größeres Haus finden sollen… Mit Hilfe des Grundtvig-Programmes der Europäischen Union konnten wir drei grundlegende Bücher über Bibliodrama auf Ungarisch präsentieren. Die Autoren waren auch eingeladen.

„…hallod zúgását …“ Mi is, mint Nikodémus egykor, izgatottan kérdeztük: „Hogyan történhet meg mindez?” A 60-70 főre tervezett találkozóra 120-an jelentkeztek, és volt, aki lekésett. Kicsit nagyobb hírveréssel helyszínt kellett volna váltani… Az EU-Bizottság Grundtvig-akciójának támogatásával a bibliodráma három alapműveként számon tartott könyvét adhattuk magyar nyelven kézbe. Itt voltak a szerzők is.

„… weißt aber nicht, woher er kommt und wohin er geht…” Wir wussten nur, was András Csepregi folgendermaßen formuliert hat: „Die Wandervögel können weit größere Strecken fliegen, als ihre Kraft allein es gestatten würde, da sie den Wind kennen, sich dem Winde überlassen, mit dem Wind segeln und sich von ihm mitreißen lassen. Tun wir das gleiche, so können wir auch Wunder erleben.“

„…de nem tudod, honnan jön, és hova megy…“ Csak azt tudtuk, amit Csepregi András péntek délelőtt így fogalmazott: „A költöző madarak erejüket sokszorosan meghaladó távolságokat képesek átrepülni, mert ismerik a szelet, rábízzák magukat, vitorláznak a széláramlatokon, hagyják, hogy vigye őket a szél. A szél sodrának engedve pedig mi is csodákat élhetünk át.” Csak azt tudtuk, hogy ki kell mennünk reggelente a szabadba, hogy bőrünkön át érintkezzünk a reggeli áhítatok levegőjével, majd vissza kell vonulnunk a belső szoba spiritualitásába, ahol műhelymunka zajlott. Nem volt könnyű választani a csoportok közül. Volt elmélyülést kínáló két félnapos, és volt egy témára koncentráló rövidebb műhely. Volt csoport, amely esztétikailag, volt, amelyik pszichodramatikusan közelített a szöveghez. Volt vezető, aki egy képzőművészeti alkotást kínált „szövegként”, egy másik páros bibliai szöveggel a görög mitológiai párhuzamot szembesítette, és volt, ki rögtönzéses stílusgyakorlatot kínált. A csoportvezető párosok közt volt magyar-magyar, magyar-német, német-osztrák, német-német, svájci-svájci. Aztán péntek este színházban jártunk, a „Bibliai rögtönzések” színházában. Kicsit kívül, kicsit belül rendeztük a jelenetet, majd az tükörként viszapillantott ránk. Izgalmas pillanatokat éltünk meg. Szombat este a dal, a magyar népzene szárnyán „Hej, Dunáról fúj a szél..” Szentendrén hajóra szállván nemzeti büszkeséggel mutogattuk csodás fővárosunkat, és roptuk a csárdást és társait külIldikó Donáth-Muntag földi barátainkkal.

4

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Wir wussten nur, dass wir morgens ins Freie sollten, um die Luft der Morgenandachten an unserer Haut zu spüren, dann zurück in die Spiritualität der inneren Kammer, wo die Workshoparbeit losging. Die Wahl war nicht leicht. Es gab vertiefende, zweitägige Workshops, und kürzere, die auf sich ein Thema konzentrierten. Es gab ästhetische und psychodramatische Methoden. Ein Team hat ein Bild als „Text” angeboten, andere Leiter haben griechische Mythologie mit dem biblischen Text konfrontiert. Es gab auch Improvisationstheater als Workshop. Die Leiterteams kamen aus allen Nationen und sie arbeiteten in verschiedenen Zusammensetzungen. Freitag Abend haben wir alle das „Theater der biblischen Improvisationen” besucht. Aufregende Erfahrung: halb Zuschauer, halb Regisseur zu sein, halb von innen, halb von außen die Szene als Spiegel mitzuerleben. Der Samstag Abend verging mit einer Schifffahrt, mit einem Schweben auf Wellen der Donau und der ungarischen Volksmusik „Heissa, der Wind weht von der Donau her…”. In Szentendre sind wir eingestiegen. Von dort ging es zur wunderschönen Hauptstadt, die wir mit großem Stolz den ausländischen Freunden zeigten. Dann kamen die feurigen Volkstänze „bis zur Morgenröte”.

Der pochende Stein / A dobogó kő

„… So ist es mit jedem, der aus dem Geist geboren ist.” Es gibt einen besonderen Ort in Dobogókő, in der Nähe des Wasserturmes, kaum zehn Meter vom Touristenpfad im Walde entfernt. Hier misst man viel höhere Erdstrahlung, als sonst irgendwo in Europa, vielleicht in der ganzen Welt (so sagen manche Esoteriker). Der heidnische Glaube schrieb diesem Orte Heilkräfte zu. Wir Christen denken hier an die biblischen Väter, die immer einen Altar aus Steinen bauten, wenn sie die Begegnung mit dem Allmächtigen erlebt hatten. Beim ökumenisch-bibliodramatischen Schlußgottesdienst haben wir den Baum des Bibliodramas verpflanzt, mit der heimischen Erde aus Estland, Dänemark, Schweiz, Deutschland, Österreich, Siebenbürgen, Mohács, Donauknie oder dem Budapester Blumenkasten bestreut und mit dem gesegneten Wasser begossen. Die kleinen Elemente des Rituals – die Becher der behinderten Handwerker, das einander weitergereichte Wasser, Gottes Wort in verschiedenen Dialekten, die Gedichte von Meyer und Kányádi – ergaben eine schöne bibliodramatische Liturgie – einen Gottesdienst, eine Geburt aus dem Geist. Plötzlich ließ sich eine Wolke nieder, sie zeichnete den heiligen Raum der Liturgie. Ein leichter Regen rieselte, wie Segen, und wir sollten die geplante Aktion loslassen (sie hätte darin bestanden, dass die einzelnen Gruppen in je einer gemeinsamen Geste/Skulptur ihre Erlebnisse im Workshop verkörpern). So ist das Motto des Treffens zu einer Botschaft geworden: Rückmeldungen an den Allmächtigen. Von Donnerstag Nachmittag bis Sonntag Mittag sind mehr als hundert Leute vom Winde des Bibliodramas getroffen worden. Wie viele davon der Geist berührt hat, das zu wissen ist nicht unsere Aufgabe…

„…így van mindenki, aki a Lélektől született.” Dobogókőn a víztorony közelében megjelölnek egy helyet. A turistaúttól tíz méterre az erdőben. Egy hasadt szikladarab. A műszerek a föld sugárzását itt nagyobb amplitúdóval mérik. A pogány hit gyógyító erőt tulajdonít neki. A keresztyén embernek a kőhöz közelítvén a bibliai ősatyák jutnak eszébe, akik mindazon helyen, ahol átélték az Örökkévalóval való találkozást, az ott talált kövekből oltárt emeltek. Mi a záró ökumenikus bibliodramatikus istentiszteleten elültettük a bibliodráma fáját, odaszórtuk tövéhez a szülőföldünkről magunkkal hozott marék földet, Észtországból, Dániából, Svájcból, német és osztrák földről, de Mohácsról, a Duna-kanyarból vagy a pesti balkon virágládájából is. Aztán megöntöztük a közös és megáldott dézsából kimert forrásvízzel. A szertartás minden apró gesztusa, a fogyatékkal születők cserépedényei, az egymás bögréibe továbbadott víz, a több nyelvjárásban elhangzó Ige, a Kányádi-vers bibliodramatikus liturgiává nemesült. Istentiszteletté, a Lélekből születés gesztusává. Egyszer csak köd ereszkedett a tájra, kijelölte a szent teret, ahol a liturgia zajlott. Áldásként szitált az eső, és el kellett engednünk az „akciót”, hogy a csoportok látni engedjék egy gesztusban vagy szoborban a műhelyekben szerzett élményüket. Így vált üzenetté a mottó. A visszajelzések címzettje ezúttal az Örökkévaló. Csütörtök délutánjától vasárnap délig mintegy másfélszáz embert legyintett meg a bibliodráma szele. S hogy közülük hányat a Léleké, nem a mi reszortunk számba venni…

5

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Szabolcs Sajgó SJ, Gründer und Direktor, O.A.M.D.G.

Sajgó Szabolcs SJ, A Manréza alapítója és igazgatója

Geschichte von Manréza

A Manréza

Das geistliche Exerzitien- und Konferenz-Zentrum ist ein Institut der A Manréza lelkigyakorlat- és konferenciaközpont a Jézus Társaság Ungarischen Provinz der Gesellschaft Jesu, d.h. der Jesuiten. Dieses (vagyis a jezsuita rend) magyarországi provinciájának intézménye. A Zentrum besteht hier in Dobogókő seit dem 01.06.1993 und umközpont 1993. június elseje óta működik itt Dobogókőn. Négy épüfasst vier Gebäude, die auf zwei einander nahen, insgesamt fünf letből áll, ezek két szomszédos telken, együttvéve öthektárnyi területen helyezkednek el. Két épület szogál elsősorban az egyházi és Hektar großen Grundstücken liegen. Zwei von diesen dienen privilági konferenciák céljaira, valamint a vendégek fogadására, akik mär kirchlichen und weltlichen Konferenzen und der Aufnahme genálunk keresnek nyugalmat és feltöltődést. A másik két épület inlegentlicher Gäste, die bei uns Erholung suchen. Die zwei anderen kább vallásos, lelki célokra szolgál, úgymint egyházi tanfolyamok, Gebäude dienen hauptsächlich geistlichen Zwecken, wie z.B. verlelkigyakorlatok rendezésére, valamint rendházul az itt élő és dolschiedenen kirchlichen Kursen, geistlichen Exerzitien, und als Orgozó három jezsuita szerzedenshaus für drei Jesuiten, die hier arbeiten und wohnen. In diesen Häusern befinden sich zwei Kapellen, in denen unsere Gäste tagsüber vor dem Tabernakel medi- tes számára. tieren und beten können. Am Sonntag Vormittag um 10 Uhr erwarten wir auch die von ferner oder näherer Épületeinkben két kápolna Umgebung kommen- található, itt vendégeink den Besucher und Tou- napközben is elmélkedhetristen zu einer öffent- nek, imádkozhatnak az ollichen, aber zugleich táriszentség előtt. Vasárnaganz familiären Eucha- ponként a környékről is várristie-Feier. Unser Insti- juk a helyi lakosokat és a tut Manréza sieht seine turistákat a tíz órakor kezAufgaben außerdem in dődő nyilvános, mégis csaverschiedenen Sozial-, ládias hangulatú misénkre. Lehr- und Verlags-Tä- Intézményünk feladatkörébe beletartozik a változatos tigkeiten. Der Artikel Nr. 32 des szociális, oktató és kiadói Staatsgesetzes über tevékenység. Rückgabe der enteig- Az alkotmány 32. cikkelye, neten kirchlichen Ei- amely elrendeli az államogentümer hatte es sított egyházi javak visszamöglich gemacht, dass szolgáltatását, lehetővé tette, wir Jesuiten für unser hogy a jezsuiták is visszaim Jahr 1950 verstaat- kapják 1950-ben kisajátított lichtes ehemaliges No- novíciusotthonukat és lelkiviziat und Exerzitien- gyakorlatos házukat, amely haus, das Manréza ge- a Manréza nevet viselte. nannt war, zwar nicht Igaz, nem az egykori Mandas ursprüngliche usur- réza-épületet kapta vissza a pierte Gebäude, son- rend, hanem helyette ezt a dern diesen Hotelkom- szálloda-komplexumot Haus Manréza plex hier als Tauschob- (amely valaha pártüdülő jekt (der vorher ein Partei-Erholungsheim war, mit einer zusätzlichen Villa für den Parteichef János Kádár) volt, kiegészítve Kádár János bekommen haben. Dieses Gebäude hat zwar weniger Wert als das ursprüngliche, aber es ist dafür geeignet, pártvezér magánvillájával). Ez az épület ugyan nem andass wir unsere ordenseigenen Arbeiten weiter ausüben. nyira értékes, mint az eredeti, viszont kiválóan alkalmas rendünk feDas alte Exerzitienhaus „Manréza“ lag zwischen den zwei Weltkrieladatainak gyakorlására. gen am Rande des damaligen Budapest und wurde aus LandesA régi, második világháború előtti Manréza lelkigyakorlatos-ház a főspenden, ausländischen Hilfen und Anleihen gebaut. Dieses Haus város akkori határán feküdt, és hazai adakozásokból, valamint külwurde zu einem „Begriff“ der ungarischen Kirche als ein Ort der seeföldi segélyekből és kölcsönökből épült föl. Ez a ház valóságos fogalischen Stärkung und Erneuerung, besonders für die ungarische Mänlom volt a magyar egyházban: a lelki épülés és megújulás helye, elner-Gesellschaft. sősorban a katolikus férfitársadalom számára. Das ursprüngliche „Manresa“ war eine Siedlung in Spanien, wo unManresa voltaképpen egy kis spanyol település, ahol a rend alapíser Ordensgründer Ignatius von Loyola im Jahre 1522/23 als Eintója, Loyolai Szent Ignác 1522-23-ban remeteként élt, és Jézus élesiedler gelebt und über das Leben Jesu meditiert hatte. Dieses Jahr téről elmélkedett. Ez az év forradalmian új fölismeréseket, szellemi war für ihn erfüllt von neuen Einsichten, geistlichen Erlebnissen. Sein élményeket jelentett a rendalapítónak, s gyökeresen megváltoztatta Leben wurde dadurch ganz verwandelt. Aus diesen Erfahrungen hatéletét. Élményei hatására írta meg Exertitia Spiritualia című lelkigyate er sein Exerzitien-Buch „Exercitia spiritualia“ geschrieben, und korlatos könyvét, s alapította meg később a Jézus Társaságot (Sociespäter die „Gesellschaft Jesu“ („Societas Jesu“) gegründet. tas Jesu). Unser neues Manréza spielt heute eine unübersehbare Rolle in der Mai Manrézánk is megkerülhetetlen szerepet játszik hazánk szellemi geistlichen Erneuerung unseres Landes und in dem Leben der unmegújulásában s a jezsuiták magyarországi provinciájának életében. garischen Provinz der Jesuiten.

6

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

DONNERSTAG, 12. JUNI 2003 2003. JÚNIUS 12., CSÜTÖRTÖK Nachdem die Teilnehmenden angekommen und in ihre Quartiere eingewiesen worden waren, gab es im großen Speisesaal eine offizielle Begrüßung durch den Leiter des Hauses MANRÉZA, Szabolcs Sajgó SJ und anschließend ein Eröffnungsspiel zum Thema des Treffens, das alle sofort in ein bibliodramatisches Geschehen hineinlockte. Miután mindenki megérkezett és elfoglalta helyét a házban, Sajgó Szabolcs SJ, a Manréza-ház vezetője a nagy étkezőben hivatalosan köszöntötte a találkozó résztvevőit. Ezután rövid bibliodramatikus játék következett, amely mindannyiunkat ráhangolt a találkozó témájára.

Péter Varga, Biatorbágy

Varga Péter Pius, Biatorbágy

Welcher Wind hat dich hergeweht?

Mi szél hozott ide?

Eröffnungsspiel

Közös megnyitás

Wie kann man beinahe hundert Teilnehmende miteinander bekannt machen und ein dreitägiges Treffen beginnen, so dass es möglichst dynamisch, interaktiv und noch dazu interessant verläuft? Eine große Herausforderung, die ich zum Anfang unseres Bibliodrama-Treffens als Auftrag bekommen habe. Die große Gruppe wurde zuerst in vier Teile aufgeteilt, und zwar nach den Urelementen, die bei der Ausstrahlung des Heiligen Geistes gleichermaßen eine Rolle gespielt haben: Der Wind als Luft, das Feuer, das Wasser und die Erde. Die einzelnen Gruppen hatten die Aufgabe, aus diesen Elementen ein Standbild zu entwickeln, in dem sie ihre Gedanken und Gefühle zum Ausdruck brachten. Danach wurden je nach Geburtsmonat insgesamt 12 noch kleinere Gruppen gebildet, in denen die Frage des Abends: „Welcher Wind hat dich hierher geweht?“ beantwortet und ausgetauscht wurde. Schließlich hat die Gesamtgruppe vier Schlangen gebildet, wobei die Pfingstflamme in Form einer Kerze angezündet und dem Nachbar weitergegeben wurde, begleitet mit einem Wunsch für die kommenden Tage. Die ganze Liturgie wurde von Karin Kofod mit einem dänischen Lied abgerundet.

Hogyan lehet közel száz embert egymással összeismertetni, és elindítani egy három napos bibliodráma-találkozót, hogy az lehetőleg dinamikus, interaktív és érdekes is legyen. Nem könnyű kihívás, de ezt a feladatot kaptam találkozó szervezésekor. A csoportot először is négyfelé osztottuk fel a négy fő elem szerint, amelyek egyben a Szentlélek kiáradásánál is szerepet játszottak: a szél mint levegő, a tűz, a víz és a föld. A csoportok ebből csináltak egy közös képet, amelybe belevitték mindazt, amit a saját elemükről gondoltak, éreztek. Ezután még kisebb csoportokban folytattuk az ismerkedést, születési hónap szerint alkottunk kevesebb létszámú, összesen 12 csoportot. A csoportoknak az est kérdését kellett megválaszolniuk: „Mi szél hozott ide?” Végül a társaság négy oszlopba állva egymásnak adta át a pünkösdi gyertyalángot, egy-egy személyes kívánság kíséretében, mind a maga, mind a társa számára. Az egész liturgiát Karin Kofod dán egyházi éneke zárta le.

7

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

FREITAG, 13. JUNI 2003 2003. JÚNIUS 13., PÉNTEK

Morgeniturgie / Reggeli áhítat

Vormittag

Délelőtt

Der Tag begann mit einer von den Schweizern, Reinhard Schläpfer und Bruno Fluder, geleiteten Morgenliturgie im Freien. Es folgten zwei Vorträge von je einem ungarischen und einem deutschen Theologen kongenial übersetzt von Dora Falvay. Anschließend wurden die Autorin und die Autoren der ins Ungarische übersetzten Bibliodrama-Bücher von Péter Varga interviewt.

A nap a svájci Reinhard Schläpfer és Bruno Fluder által vezetett reggeli áhítattal kezdődött a szabad ég alatt. Ezután egy-egy előadás következett egy magyar és egy német teológustól, Falvay Dóra kitűnő fordításában. Végül a három magyarra fordított bibliodráma-szakkönyv szerzőit interjúvolta meg Varga Péter.

Reinhard Schläpfer, St. Gallen/Schweiz

Reinhard Schläpfer, St. Gallen (Svájc)

Morgenliturgie

Reggeli áhítat

Sie fand im Freien auf der Wiese vor dem Haupthaus statt. Die nach und nach eintreffenden Leute waren gebeten, beim Betreten der Wiese zu schweigen. Bruno Fluder, Herisau/Schweiz, leitete das Singen an oder sang einzelne Stücke selbst, Reinhard Schläpfer regte die körperlichen Meditationsübungen an.

A reggeli áhítatokra a szabadban, a főépület előtti réten került sor. Az érkező résztvevőket arra kértük, maradjanak csöndben, miután a gyepre léptek. Az éneklést Bruno Fluder (Herisau, Svájc) vezette, egyes darabokat szólóban is énekelt. Reinhard Schläpfer vezette a testészlelési- meditációs gyakorlatokat.

8

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Freitag Bruno singt: Veni sancte Spiritus (Taizé). Reinhard leitet an: „Strecken, stehen, sich erden, sich öffnen gegen oben und unten, sich öffnen horizontal und vertikal“. Bruno dirigiert: Veni sancte Spiritus – alle singen vierstimmig. Bruno singt den 1. Vers einer gregorianischen Gesangs-Sequenz aus Paris um 1200: „Komm Heiliger Geist, der die finstere Nacht zerreißt, strahle Licht in diese Welt.“ Der Text: „Komm heiliger Geist...“ wird von verschiedenen Teilnehmenden in allen Sprachen verlesen, die auf dem Kongress vertreten sind. Reinhard sagt an: In Dreier-Gruppen soll der Text kurz gestaltet werden, indem er nonverbal von der individuellen Gebärde zur gemeinsamen Bewegung hin entfaltet wird. Bruno singt den 1. Vers – Teilnehmende wiederholen dazu ihre Gestaltung. Alle singen vierstimmig „Veni sancte Spiritus“.

Péntek Bruno a Veni Sancte Spiritust (Taizé) énekli. Reinhard vezeti a gyakorlatokat: „nyújtózni, állni, „földelni”, megnyílni fölfelé és lefelé, megnyílni minden irányban”. Bruno vezényel: Veni Sancte Spiritus, négy szólamban. Bruno elénekli egy gregorián szekvencia (Párizs, 1200) első versszakát: „Jöjj, Szentlélek, aki eloszlatod a sötét éjszakát, sugározd fényedet világunkba.” A szöveget minden résztvevő nemzet nyelvén fölolvassák. Reinhard vezényel: hármas csoportokban nonverbális kifejezést találunk a szövegre, az egyéni gesztusból haladva a közös mozgás felé. Bruno megint elénekli az első versszakot, s a hármas csoportok elismétlik mozgásos megjelenítésüket. Mind eléneklik a Veni Sancte Spiritust négy szólamban. Szombat A kezdés ugyanaz, mint pénteken. Bruno énekel: „A Te eleven fuvalmad nélkül nem állhat meg az ember, nem lehet semmi teljes és egész.” Reinhard vezeti a légzőgyakorlatot: középpontunkból be- és kilélegezni, mozgással kísérve levegőt venni és kilélegezni. Hatos csoportok alakulnak, körben állnak. Mindegyik kiscsoport összehangolja a légzését, kilégzés-belégzés együtt, majd a kiscsoport tagjai lépésenként közelítenek egymáshoz, s a következő minta szerint lélegeznek: a hat közül hárman kilélegeznek, a másik három, pedig, mintegy átvéve a lélegzetet, belélegez, és így tovább. A kiscsoportok időt kapnak a gyakorlat kipróbálására s a közös ritmus kialakítására. Utána rövid visszajelző kör a kiscsoportokon belül. Végül a Veni Sancte Spiritus négy szólamban.

Samstag Anfang wie Freitag... Bruno singt den Vers: „Ohne dein lebendig Wehn / kann im Menschen nichts bestehn, / kann nichts heil sein noch gesund.“ Reinhard leitet Atmen an: aus der Mitte ein- und ausatmen – mit Bewegungen Atem holen - Atem abgeben. Reinhard regt an, Gruppen in Kreisen zu sechst zu bilden. Jede Gruppe atmet gemeinsam – ein- und ausatmen – Teilnehmende jeder Kreis-Gruppe gehen schrittweise aufeinander zu – dabei atmen drei Teilnehmende aus – drei übernehmen den Atem und atmen ein. Es ist Zeit gegeben zum Ausprobieren und den gemeinsamen Rhythmus zu finden. Kurzer Austausch innerhalb der Kreise. Zum Abschluss singen alle „Veni sancte Spiritus“ vierstimmig.

Magamnak is váratlan, meglepő volt, hogy egy tizenharmadik századi énekre épített, a szabadban végzett áhítat ennyire koncentrált és erős lehet. A csönd, az ének, a minden nyelvi és kulturális határt átívelő testiség-spiritualitás hordozó ereje. Számomra ez az egyetemes közösség megtapasztalása volt.

Für mich war es sehr erstaunlich, dass diese Morgenliturgie anhand einer Sequenz aus dem 13. Jahrhundert im Freien so konzentriert und dicht möglich war – getragen vom Schweigen, vom Gesang und von der über alle Sprach- und Kulturgrenzen hinweg verbindenden Leiblichkeit und Spiritualität. Es war für mich eine Erfahrung universeller Gemeinschaft.

Else Natalie Warns, Bielefeld

A reggeli áhítatokról Else Natalie Warns, Bielefeld

Számomra az egész találkozót átszőtték ezek a reggeli áhítatok, mindegy hordozva a teljes élményt. Először is a hosszas hallgatás a hatalmas fák alatt. Aztán Bruno csodálatos éneke, amely e különleges táj reggeli atmoszférájával összecsengve erős középppontot hozott létre. A szépen hangzó négyszólamú latin ének minden népet és felekezetet egyesített magában. Megindító volt a nonverbális eszmecsere a szövegről, a Szentlélek jövéséről-menéséről, erejéről és hatásáról, kevés, ám annál bensőségesebbé váló gesztussal és mozgással. Ha voltak is olyanok, akik számára szokatlan, meghökkentő lehetett az élmény, az áhítatok közös hangulata őket is bevonta a történésbe, mivel nem volt benne semmi „szándékolt”, „mesterkélt”.

Resonanz auf die Morgenliturgie Das gesamte Geschehen der Tagung war für mich gehalten und durchflutet von dieser Morgenliturgie im Freien. Zuerst das lange Schweigen unter den großen Bäumen. Dann Bruno Fluders exzellenter Gesang, der mit der Atmosphäre des Morgens in dieser besonderen Landschaft zusammenklang und eine schwingende Mitte erzeugte. Der vierstimmige volltönende lateinische Gesang verband alle Nationen und Konfessionen. Die nonverbale Kommunikation untereinander über den Text vom Kommen, Wehen und Wirken des Heiligen Geistes durch wenige aber verinnerlichte Gesten und Wendungen gelang auf bewegende Weise. Wenn es Menschen gab, denen so etwas ungewohnt erschien, so hat die Gesamtstimmung der Morgenliturgie sie dennoch eingebunden, weil nichts daran „aufgesetzt“ oder „künstlich“ wirkte.

Köszönöm nektek, Reinhard és Bruno!

Ich danke Euch, Reinhard und Bruno aus der Schweiz!

9

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

DIE VORTRÄGE

ELŐADÁSOK

András Csepregi, Nyíregyháza

Csepregi András, Nyíregyháza

Der Heilige Geist weht wo Er will

A Szentlélek ott fúj, ahol akar

Der Titelsatz enthält eine Metapher: die Metapher des Windes. Nehmen wir zuerst einige Möglichkeiten zur Entfaltung dieser Metapher. Der Wind ist ungreifbar, er ist bewegt und bewegend. Der Wind lässt das Feuer aufleben. Der Wind holt die Samen, welche Fruchtbarkeit bedeuten. Der Wind bläst in die Segel, er lässt das Schiff fliegen. Am Wind ist für mich das Spannendste, dass er langsam – oder manchmal sogar schnell – die Landschaft umgestalten kann. Es gibt eine andere Naturerscheinung, die zwar in der Bibel nicht vorkommt, aber mit dem Wind in Beziehung zu bringen ist: den Ausbruch eines Vulkans, wo Gase die Steine und die Lava in Bewegung bringen und damit große Veränderungen verursachen. Nach einem Vulkanausbruch ist die vorher bekannte Landschaft völlig anders, etwas ganz Neues ist entstanden. Vom Wind soll noch gesagt werden (und damit knüpfen wir schon an die biblische Überlieferung an), dass er kommt, wirkt und gleich darauf geht. Die Möglichkeit, dass er weggeht, kann auch bedeuten, dass er alles Unbewegliche, alles viel zu sehr Verwurzelte leicht verlassen, allein lassen, leer hinterlassen kann. Hier möchte ich auf zwei bekannte Denker hinweisen und auch ein konkretes, vielleicht etwas provokatives Beispiel nennen: Martin Buber schreibt in seinem alten Buch „Gottesfinsternis“, dass Gott von Orten und aus Situationen verschwinden kann, wo Er traditionell zu finden war, und ganz woanders wieder auftaucht, wo man Ihn gar nicht erwartet hätte. Eine ähnliche Möglichkeit zeigt uns Pilinszky, der ungarische katholische Dichter. Als guter Katholik versteht er sehr wohl, was Altar und Tabernakel bedeuten. Jedoch ist er bereit, von einem Gott zu sprechen, der ganz unerwartet hier und dort, fern von den traditionellen Erfahrungen des Heiligen das Gewebe der Geschichte durchblutet. Und ein Beispiel aus dem heutigen Leben: In der ungarischen katholischen Presse ist erst vor kurzem die Nachricht erschienen, dass ein etwas widerspenstiger Bischof sieben Frauen die Priesterweihe erteilte. Der Papst rief die Frauen zur Busse auf, unter Drohung der Exkommunikation – der schwersten Strafe, die die katholische Kirche kennt. Da ich evangelischer Pfarrer bin, hätte es keinen Sinn, dass ich diese Geschichte zu kommentieren versuche, so gebe ich mich mit einer generelleren Bemerkung zufrieden: Man kann wohl dem Wind widerstehen, der Wind aber kann einen in diesem Falle alleine hinterlassen.

A címadó mondat a szél metaforáját foglalja magába, lássuk először a metafora kibontásának néhány lehetőségét. A szél a megfoghatatlan mozgó és mozgató. A szél éleszti fel a tüzet. A szél szállítja a termékenységet hordozó virágport. A szél dagasztja a vitorlát, és repíti a hajót. A széllel kapcsolatban számomra az a legizgalmasabb, hogy lassan – esetleg gyorsan – képes tájakat, vidékeket átformálni. A széllel kapcsolatba hozhatunk egy másik – a Bibliában nem szereplő – természeti jelenséget is, a vulkán kitörését, ahol a köveket és a lávát gázok mozgatják meg, s ezzel hatalmas változást okoznak. Ahol egy vulkán kitör, ott a korábban megszokott táj teljesen átalakul, és valami egészen új jön létre. A szélről elmondhatjuk továbbá (és már ezzel közvetlenül kapcsolódunk a bibliai tanúságtételhez is), hogy a szél jön, működik, és el is megy. Az a lehetőség, hogy a szél el is megy, azt is jelentheti, hogy ami túlságosan ragaszkodik az adott helyéhez, azt a szél otthagyhatja, magára hagyhatja, üresen hagyhatja. Hadd utaljak ezzel kapcsolatban két ismert gondolkodóra, s mondjak majd végül egy konkrét, provokatív példát. Martin Buber régi könyvében, az Istenfogyatkozásban (Gottesfinsternis) leírja, hogy Isten eltűnhet azokról a helyekről és helyzetekből, ahol hagyományosan találkozni lehetett vele, és egészen másutt bukkan fel, ott, ahol emberek addig nem számítottak a jelenlétére. Hasonló lehetőségről beszél a magyar katolikus költő, Pilinszky János is. Jó katolikusként érti, hogy mit jelent az oltár és a tabernákulum, mégis kész Istenről úgy beszélni, mint aki itt és ott, váratlan helyzetekben és távol a szent hagyományos megtapasztalásaitól, átvérzi a történelem szövetét. A provokatív példa pedig arra a magyar nyelvű katolikus sajtóban csak nemrégen megjelent híradásra utal, amely szerint hét katolikus nőt pappá szentelt egy renitens püspök. A Vatikán bűnbánatra szólította fel a pappá szentelt nőket, ennek elmaradása esetére a kiközösítés büntetését helyezte kilátásba. A legsúlyosabb büntetést, amivel az egyház egy tagját sújthatja. Evangélikus lelkészként természetesen értelmetlen volna bármit hozzáfűznöm ehhez a hírhez, s amit most hozzáteszek, nemcsak erre a provokatívnak szánt példára vonatkozik: a szélnek ellent lehet állni, de akkor a szél otthagyhat bennünket, és magunkra maradhatunk. A Szentlélek személye Tekintsük most át a Szentlélekkel kapcsolatos keresztyén gondolkodás néhány elemét! A „Kicsoda a Szentlélek?“ kérdést komolyan először a negyedik században vetették fel. A Héber Bibliában és az Újszövetségben addigra már hihetetlenül gazdag dokumentáció gyűlt össze, amely tanúskodik arról, hogy miként mutatja meg magát Isten Szentlelke. Ezt a sokszínű és dinamikus dokumentációt az egyház a Szentháromság dogmájának megalkotásával és ismételt pontosításával igyekezett rendszerbe foglalni. A dogmaalkotás a görög filozofikus istenfogalom által adott lehetőségek között folyt, s mert a görög filozófia meghatározó áramlatai egyetlen fő Létezőről tudnak, a szentháromságtan felépítésének kiindulópontja is csak a teremtő Atyaisten lehetett. A megváltó Fiúisten és a megszentelő Lélek személyét tehát első renden az Atyával való kapcsolatuk szempontjából igyekeztek meghatározni. A Szentháromság dogmája két elvet igyekezett megjeleníteni: a küldetés

Die Person des Heiligen Geistes Nehmen wir einige Elemente christlichen Denkens über den Heiligen Geist. Die Frage „Wer ist der Heilige Geist?“, tauchte ernsthaft erst im vierten Jahrhundert auf. In der hebräischen Bibel und im Neuen Testament stand zu diesem Zeitpunkt bereits eine unglaublich reiche Dokumentation darüber zur Verfügung, wie sich der Heilige Geist den Menschen zeigt. Die Kirche versuchte, diese vielfarbige und dynamische Dokumentation durch Schaffung und immer neues Verbessern des Dogmas der Heiligen Dreifaltigkeit zu systematisieren. Die Schaffung des Dogmas verlief im Rahmen der Möglichkeiten, die der griechisch-philosophische Gottesbegriff zuließ. Und da die maßgebenden Richtungen der griechischen Philosophie ein ober-

10

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ stes Wesen voraussetzen, so konnte der Ausgangspunkt der Dreifaltigkeitslehre nur Gott der Vater, der Schöpfer sein. Gott der Sohn und Erlöser und der Heilige Geist sollten also vor allem von ihrer Beziehung zum Vater her definiert werden. Das Dogma der Dreifaltigkeit wollte zwei Grundsätze veranschaulichen: das Prinzip der Sendung (Mission) und das der Abstammung (Prozession). Nach dem Prinzip der Mission sagt uns das Dogma, dass sowohl an der Schöpfung als auch an der Erlösung und Neuschöpfung alle göttlichen Personen – Vater, Sohn und Geist – gleichermaßen teilnehmen. Besonders interessant ist dieses Prinzip im Falle der Neuschöpfung, wo – nach Zeugnis der Apokalypse – der Erlöser neben dem Schöpfer in zweifacher Rolle erscheint, als Lamm und als Reiter des Urteils, und der Heilige Geist in dialektischer Beziehung zu den beiden und auch zu uns steht. Mit dem Prinzip der Mission hat das Dogma also eine ausgeglichene, tief biblische Lösung erhalten. Weniger gelungen wurde das Prinzip der Abstammung angewendet. Es gab auch Anlass zur Trennung der östlichen und westlichen Tradition. Nach östlicher Tradition stammt der Heilige Geist allein vom Vater ab, nach der westlichen vom Vater und vom Sohn (filioque). Die Argumente der westlichen Tradition unterstreichen, dass der Heilige Geist der Geist Christi ist, es gilt also die beiden Personen auch in der Dogmatik miteinander zu verbinden. Was verstehen wir aber unter verbinden? Verbinden kann – nach urkirchlicher Logik ganz gewiss – auch Unterordnen bedeuten; der Geist wird also dem Sohn untergeordnet. Wenn es so ist, dann kommt alles nur darauf an, wie wir Christus kennen. Ist denn unser Christusbild zu eng, so wird Unterordnung zu einer sehr strengen Kontrolle, und zwar zu einer Kontrolle für uns, die wir Person und Arbeit des Geistes zu verstehen, zu begreifen suchen. Habe ich früher etwas unbefugt Kritik an der katholischen Kirche geübt, so kann ich jetzt mit mehr Befugnis sagen, dass dieser Fehler gerade für die traditionell dogmatische evangelische Theologie charakteristisch sein kann. Luther hat die Person Christi sehr fest an die Sakramente und das Wort gebunden, und damit erreicht, dass die traditionelle evangelische Theologie nicht viel zu sagen hat darüber, wie die Wirkung des Heiligen Geistes dort zu spüren ist, wo es kein formales, organisiertes, liturgisches Kirchenleben gibt. Im Vergleich zu dieser recht engen Möglichkeit könnte die östliche Lösung viel freier erscheinen, da sie fähig ist, das Wirken des Geistes im weiten Zusammenhang der ganzen Welt zu betrachten. Ist das aber die einzige Lösung? Ob wir nicht lieber das selbstverständlich hierarchische Weltbild des Mittelalters hinter uns lassen und die Verbundenheit zwischen Sohn und Geist ohne die notwendige Unterordnung sehen könnten? Wenn wir das Evangelium lesen, finden wir ein ganz anderes Konzept der Zusammengehörigkeit von Sohn und Geist vor. Im Gegensatz zur Logik des Abstammungsprinzips sehen wir hier, dass nicht nur der Geist von Jesus abhängig ist, sondern Jesus auch von dem Geist. Eine gegenseitige Abhängigkeit schlechthin. Die Evangelien lehren, dass Jesus vom Geist gezeugt wurde. Bei der Taufe ist Er auf Jesus herabgestiegen, später, in der Wüste wird Jesus von Ihm bewegt oder sogar hingerissen, der Verführung zu widerstehen. Im vierten Kapitel bei Lukas lesen wir eine der schönsten Geschichten: Jesus in der Synagoge in Nazareth – die Kraft des Geistes hat Ihn aus der Wüste hierher zurückgebracht – liest aus dem Buch Jesaja gerade den Abschnitt vor, der so beginnt: „Az Úr lelke van énrajtam, mivel fölkent engem…” (~ Der Geist Gottes ist bei mir, da Er mich gesalbt hat…; Jesaja 61,1). Danach verkündet Er – mit den Worten

(misszió) és a származás (processzió) elvét. A küldetés elve szerint a dogma arról beszél, hogy mind a teremtésben, mind a megváltásban, mind a világ újjáteremtésében részt vesz mindhárom isteni személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Különösen érdekes ezt megfigyelni az újjáteremtés esetében, ahol – a Jelenések könyvének tanúsága szerint – a Teremtő mellett a Megváltó kettős Csepregi András szerepben jelenik meg, mint a Bárány és mint az ítéletet hozó Lovas, a Szentlélek pedig egyaránt dialogikus kapcsolatban van velük és velünk. A küldetés elvének összefüggésében tehát a dogma egy kiegyenlített, mélyen biblikus megoldáshoz jutott el. Kevésbé sikerült viszont a származás elvének alkalmazása. Ennek pontosítása során a keleti és a nyugati tradíció külön is vált egymástól. A keleti tradíció szerint a Lélek egyedül a Teremtőtől származik, a nyugati tradíció szerint pedig a Szentlélek az Atyától és a Fiútól (filioque) jön. A nyugati tradíció mellett érvelők elmondják, hogy Szentlélek Krisztus Lelke, helyes tehát kettőjük személyét a dogmában is összekötni. De mit értünk az összekötésen? Az összekötés jelenthet - és ez az óegyházi logika szerint bizonyára így van – alárendelést, eszerint tehát Krisztus személye alá rendeljük a Lélek személyét. Ha ez így van, szinte minden azon múlik, hogy hogyan ismerjük Krisztust: ha krisztusképünk szűkös, akkor ez az alárendelés jelenthet szigorú kontrollt számunkra, akik a Lélek személyét és munkáját szeretnék jobban megérteni és megragadni. Ha az előbb, illetéktelenül, a katolikus egyház felé fordultam egy kritikus megjegyzéssel, akkor most, talán több illetékességgel elmondhatom, hogy a hagyományosan dogmatikus evangélikus teológia éppen ettől a hibától szenvedhet. Luther Krisztus személyét nagyon szorosan hozzákötötte az igéhez és a szentségekhez, s ezzel – problémánk szempontjából – azt érte el, hogy a hagyományos evangélikus teológia nem adhat sok segítséget ahhoz, hogy érzékeljük a Szentlélek munkáját ott is, ahol formális, szervezett, liturgikus egyházi élettel nem találkozunk. Ehhez a szűkös lehetőséghez képest a keleti megoldás a szabadság levegőjét látszik képviselni, hiszen képes arra, hogy a Lélek működéséről az egész teremtett világ tágas összefüggésében beszéljen. De ez-e az egyetlen megoldás? Nem hagyhatjuk-e magunk mögött az ókor és a középkor természetszerűen hierarchikus világát, és nem értelmezhetjük-e a Fiú és a Lélek összekötöttségét úgy, hogy abban ne a szükségszerű alá- és fölérendeltség jelenjen meg? Ha az evangéliumokat olvassuk, a názáreti Jézus és a Szentlélek öszszetartozásának egészen más szellemű elképzelésével találkozunk. Arra figyelhetünk fel, hogy szemben a származás elvének logikájával, az evangéliumok szerint nem csupán a Lélek függ Jézustól, hanem Jézus is függ a Lélektől, a függés tehát kölcsönös. A születéstörténetek szerint Jézus a Szentlélektől fogant. Jézus megkeresztelé-

11

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ des Propheten – die evangelische Freude der Armen, die Befreiung der Gefangenen und die Heilung der Blinden. Wir lesen auch oft, dass Er durch die Kraft des Geistes heilt. Wenden wir uns - nach den Evangelisten - Paulus zu, so lesen wir am Anfang des Römerbriefes, dass der Auferstandene Jesus „a Lélek szerint Isten hatalmas Fiának bizonyult” (~ sich durch den Geist als gewaltiger Sohn Gottes erwiesen hat; Römerbrief 1,4). Das Neue Testament bezeugt also eine gegenseitige Abhängigkeit zwischen Jesus und dem Geist. Keiner der beiden ist dem anderen untergeordnet. Jetzt kehren wir zu unserer Frage zurück: Ist das östliche Modell des Geistes tatsächlich freier gedacht, als das westliche? Die Frage kann auch so formuliert werden: Was gibt uns mehr Freiheit – wenn wir den Geist allein dem Schöpfer zuordnen, den wir aus der allgemeinen Offenbarung kennen, oder wenn wir Ihn mit dem Jesus der speziellen Offenbarung verbinden? Der Schöpfer-Gott ohne Christus kann leicht zu unserem Gott werden, oder eher zu einer ideologischen Konstruktion, die wir uns – wahrhaftig wie Feuerbach es beschrieb – durch Projektion der eigenen Wünsche und Nöte zusammenstellen. Manches lässt auf ein ideologisches Gottesbild schließen: zum Beispiel der Satz auf den amerikanischen Banknoten „In God We Trust”, oder unser traditioneller Spruch „der Gott der Ungarn”. Der Geist ohne Christus ist formell gesehen freier, aber auch schutzloser unserer nahezu unheilbaren gottschaffenden Leidenschaft ausgeliefert, er kann also leichter in die Falle unserer Ideologien geraten. Wenn wir also eine enge und nicht unterordnende Beziehung zwischen dem Jesus der Evangelien und dem Geist voraussetzen, legen wir damit den Grund zur Freiheit des Geistes: nämlich seiner Freiheit von uns selbst. Der Kreis, wo wir Seine heilende, bestätigende, erlösende Wirkung spüren können, wird dadurch nur erweitert.

sekor a Lélek leszállt Jézusra, majd pedig a Lélek indítja, vagy ragadja el, hogy a pusztában elszenvedje és visszaverje a kísértéseket. Lukács evangéliuma negyedik fejezetében olvashatjuk az egyik legszebb történetet: Jézus a názáreti zsinagógában – ahová a Lélek erejével tért vissza a pusztából – Ézsaiás könyvéből azt a szakaszt keresi ki felolvasásra, ami így kezdődik: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem...“; hogy azután – a próféta szavaival – meghirdesse a szegények evangéliumi öröme, a foglyok megszabadítása és a vakok szeme megnyitása programját. Gyakran olvasunk arról is, hogy Jézus a Lélek által gyógyít. S ha az evangélisták után Pál apostol felé fordulunk, a Római levél elején azt olvassuk, hogy a feltámadott a Lélek szerint „Isten hatalmas Fiának bizonyult“. Az Újszövetség tehát Jézus és a Szentlélek kölcsönös függéséről beszél, ahol az egyik nem rendeli alá magát a másiknak. S most tegyük fel újra a kérédest: a keleti modell valóban szabadabban beszél a Lélekről, mint a nyugati modell? A kérdés így is megformálható: az ad-e számunkra több szabadságot, ha egy – az egyetemes kinyilatkoztatásból is megismerhető – Teremtőhöz rendeljük a Lelket, vagy pedig a különös kinyilatkoztatás Krisztusával hozzuk őt kapcsolatba? A Teremtő Isten – Krisztus nélkül – könnyen válhat a mi istenünkké, azzá az ideologikus konstrukcióvá, amit valóban, ahogyan ezt Feuerbach is leírta, a magunk vágyai és hiányai kivetítése révén tákolunk össze. Ideologikus istenképre utalhat az amerikai dollárbankjegyekre nyomtatott mondat: „In God we trust“, vagy a számunkra, magyarok számára tradicionálisan kedves hivatkozás „a magyarok Istenére“. A Lélek Krisztus nélkül formálisan szabadabb ugyan, de védtelenebb is a mi nehezen gyógyuló istenalkotó szenvedélyünkkel szemben, könnyebben eshet tehát a mi ideológiánk fogságába. Ha tehát – nem alárendelő, hanem mellérendelő módon – közvetlen kapcsolatba hozzuk az evangéliumok Jézusát és a Lelket, ezzel a Lélek önmagunktól való szabadságát alapozzuk meg, ezen keresztül pedig nem szűkül, hanem tágul az a kör, amelyben értünk való gyógyító, erőt adó, üdvözítő munkáját érzékelhetjük.

Das Wirken des Heiligen Geistes Das Wirken des Heiligen Geistes, den wir auch als den Geist Christi bekennen, und dessen Taten die Heilige Schrift für uns bezeugt, können wir in sechs Punkte ordnen. Erstens: Der Heilige Geist repräsentiert, das heißt, vergegenwärtigt für uns Jesus Christus. Denken wir an die Worte Lessings, dass zwischen unserer Welt und der von Jesus Christus ein „garstiger Graben” liegt. Intellektuell ist die Wahrheit dieser These leicht einzusehen, und trotzdem zeigt die überraschende Erfahrung, dass der Graben doch zu überbrücken ist. Viele Details von der Welt Christi bleiben uns immer unbekannt, und doch können wir uns in die Situationen einfühlen, wo durch Christus die Blinden zu sehen, die Tauben zu hören anfingen und die Armen verstanden, dass die Freude Gottes auch ihre Freude sein kann. Zweitens: Der Heilige Geist schafft neues Leben. Es genügt hier, nur an das Gespräch mit Nikodemus zu denken, und dabei natürlich nicht zu vergessen, dass das neue Leben auch neue Mission, neue Aufgaben bedeutet, da wir durch den Heiligen Geist Mitarbeiter Gottes werden dürfen. Drittens: Der heilige Geist befreit. „Wo der Geist ist, dort ist Freiheit“, wie der Apostel Paulus sagt. Der befreiende Geist setzt auch Christi Arbeit fort in uns und durch uns. Viertens: Der Heilige Geist baut Gemeinschaft auf. Aber was für eine Gemeinschaft ist das? Nicht nur eine Gemeinschaft der Ähnlichdenkenden, derer mit ähnlichen Traditionen und Werten, sondern auch eine Gemeinschaft zwischen Verschiedenen, zwischen Fremden, vielleicht sogar zwischen Feinden. Für mich ist diese leicht einzusehende Möglichkeit die atemberaubendste Dimension im Wirken des Heiligen Geistes. Damit haben wir alle möglicherweise un-

A Szentlélek műve Hat pontban gyűjtjük most össze, hogy miben ragadhatjuk meg annak a Léleknek a munkáját, akit Krisztus Lelkének is vallunk, s akinek a cselekedeteiről a Szentírás tanúskodik. Először: a Szentlélek reprezentálja, azaz számunkra újra megjeleníti Krisztust. Emlékszünk a tizennyolcadik századi gondolkodó, Lessing tételére, aki szerint Krisztus világát és a mi világunkat egy „ronda árok“ választja el egymástól. Intellektuálisan könnyen belátható ennek a kijelentésnek egy bizonyos igazsága, a meglepő tapasztalat mégis azt mutatja, hogy nem igaz, hogy a ronda árok ne lehetne áthidalható. Krisztus világának sok részletét nem ismerhetjük meg, mégis bele tudjuk élni magunkat azokba a helyzetekbe, ahol Krisztus szavai és cselekedetei nyomán a vakok láttak, a süketek hallottak, s a szegények megértették, hogy Isten öröme az ő örömük is lehet. Másodszor: a Szentlélek új életet teremt. Elég most Jézusnak a Nikodémussal folytatott beszélgetésére gondolnunk, s persze arra is, hogy az új élettel új küldetés, feladat, mandátum is jár, hiszen az életet adó Isten munkatársai lehetünk a Szentlélek által. Harmadszor: a Szentlélek szabaddá tesz. Ahol a Lélek, ott a szabadság, mondja Pál apostol. A szabadító Lélek is Krisztus munkáját folytatja bennünk és általunk. Negyedszer: a Lélek közösséget épít. De milyen közösséget? Nemcsak a hasonlóan gondolkodók, a hasonló tradíciójúak és hasonló értékrenddel bírók közösségét, hanem az egymástól különbözőek, az egymástól idegenek, sőt talán az egymással kölcsönösen ellenségességben élők közösségét is. Számomra ez a látszólag könnyen

12

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ sere persönlichen Erfahrungen – sowohl mit dem Fall, dass die Gemeinschaft trotz aller menschlichen Erwartung doch zustande gekommen ist, als auch in dem Fall, dass es trotz allen Strebens doch nicht gelungen ist. Ein kurzer Abstecher in die Welt der Politik: Der ungarische Schriftsteller und Nobelpreisträger Imre Kertész hat 1999 in einem Essay geschrieben, wie er überall in Europa ein ziemliches Misstrauen, sogar Angst gegen die neuen Kandidaten der Europäischen Union und ihre Bürger spürt. Wir hier – und das ist bereits meine Bemerkung –, wir, die noch nicht einmal mit einem Bein in der Union stehen, hegen das gleiche Misstrauen und Zurückhaltung gegen den Osten, Ukraine, Rumänien, Bulgarien. Wir spüren tief im Inneren, wie schwer es ist, zu einer Gemeinschaft zu finden, schwer für jene, die einander nicht kennen, die einander fürchten, die für einander eine fremde Welt bedeuten. Der Heilige Geist kann gerade diesen Leuten, gerade uns zu einer Gemeinschaft verhelfen. Fünftens: Der Geist hält die Versprechen Gottes lebendig. Er macht uns ungeduldig, er lässt uns nicht in Frieden, wenn wir Ungerechtigkeit, halben Lösungen, vermasselten Möglichkeiten gegenüberstehen. Negativ formuliert: Wo reglose Ruhe und Frieden herrscht (wie auf dem Friedhof), dort kann ganz ruhig gesagt werden, dass der Geist längst von hier fort ist. Und letztens: Der Geist beschenkt. Apostel Paulus beschreibt die Gaben des Geistes im ersten Korintherbrief 12 wunderschön. Im gleichen Kapitel beschreibt er die Kirche als Leib Christi und uns als Glieder des Leibes. Interessant und vielsagend ist es, diese beiden Bilder miteinander zu vergleichen. Sie sind einander sehr ähnlich, es gibt aber auch einen ganz wichtigen Unterschied. Die Ähnlichkeit lehrt uns, dass die Beschenkten gleich den Gliedern des Leibes gegenseitig voneinander abhängig sind. Wenn wir aber betonen wollen, dass die Aufgaben in der Gemeinschaft von der beschenkenden Anwesenheit des Geistes herrühren, bringen wir damit in das Bild von der organischen Verbundenheit des Leibes mit seinen Gliedern – das bekanntermassen ganz alt ist und bereits im römischen Altertum Jahrhunderte vor Paulus gängig war – ein ganz wichtiges neues Element. Die zum Dienst befähigenden Gaben kommen vom Heiligen Geist, die Gaben sind verschieden; und es muss durchaus nicht sein, dass alle Personen alle Gaben besitzen. Dabei verteilt der Geist seine Gaben ganz frei, Er kann sie auch frei zurücknehmen, sie womöglich anderen geben. Diese Möglichkeit gibt dem Bilde des organischen Zusammenhanges, wo Lage und Rolle der Glieder endgültig determiniert sind, eine befreiende Dynamik. Beharren wir streng auf diesem Bild, so soll das Bein immer ein Bein bleiben und der Magen kann nie etwas anderes als ein Magen sein. Sind es aber die Gaben des Geistes, die einen zum Dienst befähigen, so ist durch Seinen Wille jede Veränderung möglich.

belátható lehetőség a Szentlélek munkájának leginkább lélegzetelállító dimenziója. Ezzel kapcsolatban mindnyájunknak lehetnek személyes tapasztalataink, arra is, amikor a közösség minden emberi várakozással szemben végül megszületett, de arra is, amikor a közösség minden erőfeszítés ellenére mégsem jött létre. Tegyünk itt egy rövid kitérőt a politika világába. A tavaly Nobel-díjjal kitüntetett magyar író, Kertész Imre írja egy 1999-ben készült esszéjében, hogy találkozásokban és beszélgetésekben azt érzékeli, hogy az Európai Unió megállapodottabb országaiban milyen sok bizalmatlansággal és félelemmel tekintenek a Keleten készülődő újabb belépő országokra és azok polgáraira. Mi pedig – ezt már én teszem hozzá – akiknek még csak a fél lába van bent az Unióban, ugyanezzel a tartózkodással és félelemmel figyelünk kelet felé, Ukrajna, Románia, Bulgária irányába. Zsigereinkben érezzük, hogy milyen borzasztó nehéz közösségre találni azoknak, akik nem ismerik egymást, félnek egymástól, a szó szoros értelmében külön világot jelentenek egymás számára. A Szentlélek viszont éppen őket és minket egyesíthet közösséggé. Ötödször: a Lélek elevenen tartja Isten ígéreteit. Nyugtalanná tesz, nem hagy minket nyugodtan élni akkor, amikor igazságtalansággal, félmegoldásokkal, elrontott helyzetekkel találkozunk. Negatív módon eszerint a Lélekről azt mondhatjuk, hogy ahol mozdulatlan béke és nyugalom honol – akár a temetőkben – onnan már régen messzire távozott a Szentlélek. Végül: a Lélek megajándékoz. Pál apostol az első korinthusi levél tizenkettedik fejezetében gyönyörűen ír a Lélek ajándékairól. Ugyanebben a fejezetben beszél az egyházról, mint Krisztus testéről és a test tagjairól. Érdekes, sokatmondó lehet számunkra a két képet egymásra vonatkoztatni. A két kép között van egy hasonlóság és egy nagyon fontos különbség. A hasonlóság szerint mind a megajándékozottak, mind a test tagjai egymástól kölcsönösen függenek. De ha azt is hangsúlyozzuk, hogy a közösségben vállalt feladatok a Lélek ajándékozó jelenlétéből fakadnak, ezzel egy fontos többletet jelenítünk meg a testrészek organikus kapcsolatára építő – tudjuk, Pált századokkal megelőző, már a köztársasági Rómában használt – képhez képest. A szolgálatokra képesítő ajándékokat a Lélek adja, az ajándékok különbözőek, s nem kell, hogy mindenki bírja ugyanazokat a képességeket. Továbbá, az ajándékokat a Lélek szabadon adja és visszaveszi, hogy talán másoknak adja, ez a lehetőség pedig egy felszabadító dinamizmust ajándékoz a testrészek szerves kapcsolatára építő képnek, amely szerint a testrészek helyzete és szerepe véglegesen determinált. A testrészek kapcsolatára építő kép szerint a láb mindig láb, s a gyomor mindig gyomor. Ahol viszont a Lélek ajándékai képesítenek a szolgálatra, ott a Lélek akaratából lehetséges a változás.

Vom Winde mitgerissen Mit dem Bilde des beschenkenden Geistes sind wir beim anfänglichen Bild angelangt: Der Geist ist wie ein Wind. Wir wissen nicht, woher Er kommt und wohin Er geht. Man kann den Wind fürchten, kann sich aber über Ihn auch freuen. Man kann dem Winde widerstehen, Türen, Fenster, Fensterladen schließen, und bleibt in einem sich immer mehr verwüstenden Land isoliert, allein. Das ist die Hölle selbst, die wir uns bereits hier, stolz auf unsere Unbeweglichkeit, herrichten können. Wir können aber auch auf den Wind achten, wir können uns sogar vom Wind mitreißen lassen. Die Wandervögel können weit größere Strecken fliegen, als ihre Kraft allein es gestatten würde, da sie den Wind kennen, sich dem Winde überlassen, mit dem Wind segeln und sich von ihm mitreißen lassen. Tun wir das gleiche, so können wir auch Wunder erleben.

A szél sodrásában Az ajándékozó Lélek képével visszaérkeztünk a gondolatmenetet elindító képhez: a Szentlélek olyan, mint szél, nem tudjuk, honnan jön, és nem tudjuk, hová megy. A széltől lehet félni, de a szélnek lehet örülni is. A szélnek ellen lehet állni, az ajtókat, az ablakokat, akár még a zsalugátereket is magunkra zárhatjuk, s ott maradhatunk egy egyre inkább pusztasággá váló világ közepén, elszigetelten, egyedül. Ez a pokol, amit már itt, magunknak, büszkén a magunk mozdíthatatlanságára, létrehozhatunk. De figyelhetünk is a szélre, sőt hagyhatjuk is, hogy sodorjon bennünket a szél. A költöző madarak erejüket sokszorosan meghaladó távolságokat képesek átrepülni, mert ismerik a szelet, rábízzák magukat, vitorláznak a széláramlatokon, hagyják, hogy vigye őket a szél. A szél sodrának engedve pedig mi is csodákat élhetünk át.

13

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Gerhard Marcel Martin, Marburg

Gerhard Marcel Martin, Marburg

Zur Wirkung und zur Unverfügbarkeit des Heiligen Geistes. Zugleich ein Weg durch einige europäische und mittelmeerische Sprachen1

A Szentlélek működéséről és uralhatatlanságáról. Kiruccanás néhány európai és mediterrán nyelv világába(1)

Theologischer Kurzvortrag

Teológiai kiselőadás

Zur Minimalbestimmung - pfingstlicher - Geisterfahrung gehört, dass es in ihr mehrsprachig, polyglott zugeht. „Geist“ heißt lateinisch „spiritus“. Von Rom ins nordöstliche Mittelmeer führt der Weg zum griechischen „pneuma“ (Hauch, Luft, Atem und Geist) und von dort ins südöstliche Mittelmeer zur hebräischen „ruach“ - ein feminines Substantiv für elementare Natur- und Lebenskraft – die wirkt impulsiv und ad hoc. Erst später wird sie universal und als eindeutig göttlich verstanden.2 Wo vom Heiligen Geist die Rede ist, besser: Wo er von sich reden macht, kommt alles in Bewegung und gerät aus Rollengehäusen und fertigen Sinngefügen. Denn: „Der Geist weht wo (und wann) er will“ (Johannes-Evangelium 3, 8; Hebräerbrief 2,4; Confessio Augustana 153o, V). In den frühen ekstatischen Prophetengruppen, bei den alttestamentlichen Protagonisten der politischen und persönlichen Heilsgeschichte, bei den markanten Gestalten neutestamentlicher Erzählungen, schließlich und erst recht im Pfingstgeschehen: Überall kommt - für die Betroffenen selbst und/oder für andere zumeist unerwartet, überraschend und irritierend - der Geist über Menschen und prägt ihre Gefühle, ihr Denken und ihr Tun. Er prägt sie, und er prägt sie neu. Menschen, von diesem Geist überrascht, überfallen und bewegt, sind nicht mehr - wenn sie es denn je waren - „Herren“ (bzw. „Damen“) im eigenen Haus. Sie sind „aus dem Häuschen“. Das programmatische Leitbild des neuzeitlich autonomen Subjekts greift hier nicht. Menschen werden bewegt. Sie geraten in eine fremde Bewegung und können derartige Bewegungsimpulse allenfalls bewusst, aktiv und selbstgestaltend aufnehmen. Aber die Kraft ist extern, sie bleibt unverfügbar. Gerade darum ist sie hoch potent.

A pünkösdi Lélek-megtapasztalás abszolút minimuma az élmény többnyelvűsége. A „szellemet”, magyarul Szentlelket latinul „spiritusnak” mondják. Rómából a Földközi-tenger északkeleti vidékére, a görög „pneumához” visz utunk – ez szellőt, levegőt, lélegzetet és szellemet jelent. Onnan délkeleti irányba fordulunk, a héber „rúach“-hoz – ez a nőnemű főnév eredetileg az elemi természeti és életerőt jelenti, amely impulzívan, a pillanat hatása alatt cselekszik. Csak később vált értelmezése általánossá és egyértelműen istenivé. (2) Ha a Szentlélekről esik szó, pontosabban, ha a Szentlélek tesz róla, hogy emlegessék, akkor minden mozgásba jön, és kisiklik a jól bejáratott pályákról, gondolatmenetekből. Mivelhogy „a Lélek ott fúj, ahol (és amikor) akar” (János evangéliuma 3,8; Zsidókhoz írt levél 2,4; Confessio Augustana 1530, V). Az ősi extatikus prófétaközösségekben, a politikai és személyes üdvtörténet ószövetségi főszereplőiben, az újszövetségi elbeszélések markáns figuráiban, végül pedig, de korántsem utolsósorban a pünkösdi történetben jelenik meg – váratlanul az érintett számára és/vagy váratlanul a többiek számára. Váratlanul, meglepően, akár bosszantóan is. Egyszer csak ott van a szellem az emberben, és formálja az érzéseit, gondolatait, cselekvését. Formálja és újjáalakítja őket. Akit lerohan, meghökkenti és mozgósíti, az többé nem „a maga ura” (ha ugyan az volt valaha is). Mondhatjuk úgy is, hogy „magán kívül van”. Itt már nem érvényes a modern kor vezéreszménye, az autonóm személyiség. Az embert mozgatják. Idegen mozgás ragadja magával, s képessé válik ugyan az efféle mozgásimpulzusokat tudatosan, aktívan és továbbalakítóan átvenni, ám az erő maga ettől még kívül marad. Nem uralható, s éppen ezért annyira hatalmas. Ha más irányt veszünk a nyelvek térképén, s az észak-atlanti vidékek felé indulunk, az angol és francia nyelvhez jutunk, s egy rövidítésre, ősszóra, jövevényszóra bukkanunk: pneu. Francia szótáramban ezt a példamondatot találom: „Un pneu a éclaté” – az „Eklat” (botrány, fölhajtás) kifejezést a németben is használjuk. A példamondat jelentése a következő: Egy gumitömlő kipukkadt. Vagyis kifütyült belőle a levegő. A pneuban nincs már pneuma. Ez pedig szellemi, pneumatológiai értelemben is előfordulhat, mivel a Szentlélek önfejű, nem uralható. Ezt nevezem első számú tünetnek, amely egyszerűen a kihagyást, a szellem távollétét jelenti. Mivel a Szentlélek jelenléte oly kevéssé magától értetődő, oly kevéssé megrendezhető, azért van annyi vallásos könyörgés, ima, esdeklés az eljöveteléért. Hrabanus Maurus 809-ből származó ősi „veni creator spiritus”ától Martin Luther 1524-es átültetésén („Komm, Gott Schöpfer, Heiliger Geist, besuch’ das Herz des Menschen dein”) (Ó jöjj, teremtő Szentlélek, látogasd meg a te néped… EÉ 231) át egészen máig, Jérome Casalonga daláig, a „Ventu”-ig, amelyet 1995-ben adott elő először a korzikai Zamballarana együttes.

Gehen wir den Sprachweg in die andere Richtung, nordatlantisch, in die englische und französische Sprache, die von dem Kürzel, dem Urwort und Lehnwort „pneu“ beseelt ist. In meinem FranzösischLexikon finde ich „un pneu a éclaté“ - ein „Eklat“, wie man auch im Deutschen sagt. Die Übersetztung des französischen Beispielsatzes: „Ein Reifen ist geplatzt.“ Die Luft ist raus. Im Pneu ist kein Pneuma. So etwas kann auch geistlich, pneumatologisch der Fall sein, weil der Heilige Geist unverfügbar ist. Ich nenne das das Symptom I, das schlicht im Ausfall, in der Abwesenheit des Geistes besteht. Weil die Anwesenheit so unselbstverständlich, so wenig machbar ist, gibt es all die religiösen Anrufungen, die Bitten um das Kommen des Heiligen Geistes: Vom alten „veni creator spiritus“ von Hrabanus Maurus aus dem Jahre 809 angefangen über die Übertragung Martin Luthers von 1524 „Komm, Gott Schöpfer, Heiliger Geist, besuch' das Herz der Menschen dein“ bis heute: Jérôme Casalonga in der korsischen Musikergruppe Zamballarana in seinem Lied „Ventu“ aus dem Jahr 1995:

Fújj csak, szél. Fújj az éjszakában, a fejek fölött. Tombolj, törj meg, szél, szél, szél. Te, szél, aki ránk törsz és őrületbe kergetsz, aki szüntelenül táncoltatod az utcákat, szél, szél, szél.

Blase, Wind. Blas' nachts, feg' über die Köpfe dahin. Zerbrich dein Toben. Wind, Wind, Wind. Wind, der einsetzt und uns zum Wahnsinn treibt, der die

14

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Straßen ununterbrochen tanzen macht. Wind, Wind, Wind. Trag die Stimmen zu mir und dann bring sie zurück zum Meer. Heb' die Fenster aus den Angeln und treib' alle heraus ... halte mich immer fester und reiße meine Seele dahin ...

Hordd elém a hangokat, aztán sodord vissza őket a tengerre. Tépd ki az ablakokat, szaggasd le őket …ragadj meg, szoríts, ragadd magaddal a lelkemet…

Zum Symptom I kommt ein Symptom II hinzu. Im Französischen und Englischen heißt „pneumatique“/“pneumatic“ auch: Luft enthaltend, Pressluft getrieben. Und darum kann „pneu“ auch „Rohrpostbrief“ heißen. Auch hier kann natürlich „die Luft raus“ sein; die Briefe kommen mangels Wind nicht beim Adressaten an; aber im Symptom II beschäftigt mich jetzt gerade das Gegenteil, der Überdruck: „pressure“, Druckluft, Hyperventilation. („Pneumatic hammer“ heißt im Englischen „Presslufthammer“; ohne Überdruck geht hier gar nichts.) Das Symptom II im Bereich der Pneumatologie besteht in den Tendenzen zur angespannten Psycho-Mechanik mit Druck und Stoß und bewegt sich im Rahmen der Utopie genereller Machbarkeit. Dazu gehört dann auch die Wahnvorstellung, man könnte den Geist kaufen, verkaufen, akkumulieren, konsumieren. Die moderne Variante des „cogito ergo sum“ heißt neo-descartianisch: „consumo ergo sum.“ Nicht nur Therapie, auch Religion bewegt sich auf dem freien Markt - mit Akzeptanzforschung und Imagepflege. Merkantile „Geschäftigkeit“ macht die Logistik des Angebots zum spirituellen Erlebnis selbst und ist in der Gefahr, die Sache zu ersetzen. So auf dem Markt der Spiritualität. Schließlich nenne ich ein Symptom III, immer noch aus dem Französisch-Lexikon abgeschrieben: „pneu de graisse“, heißt so viel wie „Fettpolster“. Die Diagnose: pneumatische Aufgeblasenheit, GeistAnmaßung, spirituelle Arroganz. Heiko Ernst schreibt im Editorial zum Themenheft „Spiritualität. Wege und Irrwege“: „Die Vermarktung des Spirituellen führt auf Holzwege und in psychische Zustände, deren harmlosester noch die Illusion der Erleuchtung ist, die berüchtigte illuminatio praecox (‘vorzeitiger Geisteserguß’).“3

Az első számú tünethez most egy második társul. A pneumatique/pneumatic azt is jelenti az francia, illetve angol nyelvben, hogy valami levegőt tartalmaz, illetve, hogy sűrített levegővel működik. A „pneu” ezért csőpostai levelet is jelent. És itt is előfordulhat, hogy „nincs nyomás”, hogy a „szél” hiányában a levelek nem érkeznek meg. Engem azonban a második számú tünetnél épp az ellenkező jelenség érdekel: a túlnyomás, „pressure”, légnyomás, hiperventilláció („pneumatic hammer”, mondja az angol a légkalapácsra – túlnyomás nélkül ez sem működik). A pneumatológiában a második számú tünet a lelki mechanizmus túlfeszítésében mutatkozik meg: a nyomásban, feszültségben, abban az utópiában, hogy mindent „meg lehet csinálni”. Ide tartozik az a tévképzet is, hogy a szellem megvehető, eladható, fölhalmozható, fogyasztható. A „cogito ergo sum” modern (neokarteziánus?) változata: „consumo ergo sum”. Nem csak a terápia, ma már a vallás is a szabadpiacon serénykedik, elsajátította a piackutatás és imázsgondozás fortélyait. A merkantilis ügyködés a kínálat megszervezését és tálalását ügyesen összemossa magával a szellemi élménnyel, így aztán az a veszély fenyeget, hogy egyszerűen el is foglalja a voltaképpeni szellemi megtapasztalás helyét. Így mennek a dolgok a spiritualitás piacán. Végezetül pedig itt a harmadik számú tünet, amelyet szintén a francia szótárból vettem: „pneu de graisse”, annyit tesz, mint zsírpárna. A diagnózis így szól: spirituális fölfuvalkodás, szellemi kevélység és magabízás, spirituális arrogancia. Heiko Ernst szól hozzá így a „Spiritualitás – utak és tévutak” című kiadványhoz: „A spiritualitás piacosítása tévútra vezet, olyan lelki állapotokat idéz elő, amelyek közül még legártalmatlanabb a megvilágosodás illúziója, a hírhedett illuminatio praecox (‘korai szellem-ömlés’)”. (3)

Angesichts dieser Symptome besteht das „Projekt Spiritualität“ in der Bearbeitung der Frage, wie das Abwesende anwesend sein könnte, wie sich der Entzug und die Verzerrungen in unverstellte Präsenz wandeln (lassen) könnten. Aber hier gibt es nun eine grundsätzliche Krise des ganzen Unternehmens: dass der Geist unverfügbar, oft auch unkontrollierbar, unberechenbar ist und auch nicht auf Flaschen gezogen werden kann. Das heißt aber auch: Die Symptome I - III im Bereich der Pneumatologie sind dem Geist nicht äußerlich, sondern bedingt durch sein Wesen. Seine mögliche Abwesenheit ist ein Wesenszug. Darum muss man die Utopie der Machbarkeit als das Kompensat seiner Unverfügbarkeit verstehen - darum die spirituellen Presslufthämmer. Und von den geistigen Fettpolstern gilt gleiches. Die Grundfrage des „Projekts Spiritualität“ heißt: Was kann ich tun, wenn und wo ich nichts „machen“ kann? Eine erste, sehr vorläufige und in sich kritische Antwort heißt: Wo der homo faber, der „Macher“ kapitulieren muss, gibt es Handlungsund Verhaltensmöglichkeiten des homo religiosus, der das Handeln sein lässt oder zumindest weniger und anders handelt als der homo faber: Fasten z.B. kann verstanden werden als Nicht-Machen und Nicht-Konsumieren, Beten als Bitte und Entgrenzung der eigenen Möglichkeiten und Almosengeben als Los-Lassen und Weg-Geben. Freilich: Selbst diese Wege geben keinerlei Garantie für gelungene Spiritualität. Nicht nur in der Bergpredigt (Matthäus 6) gibt es skeptische Blicke auch und noch auf derartige Praktiken. Das steigert sich im apokryphen Thomas-Evangelium, wenn es in Logion 14 heißt: „Wenn ihr fastet, werdet ihr euch Sünde erzeugen, und wenn ihr betet, werdet ihr verurteilt werden, und wenn ihr Almosen gebt, werdet ihr eurem Geist schaden.“4 Auch der biblische Jesus ist kri-

A három tünet láttán mi másból állhat a „spiritualitás-terv”, mint annak a kérdésnek a földolgozásából, hogy hogyan válhatna a távollévő jelenlévővé, s a hiány és torzulások hogyan válhatnának torzítatlan jelenlétté. De éppen itt rejtőzik az egész vállalkozás alapvető buktatója: hogy a Szellem uralhatatlan, gyakorta kiszámíthatatlan is, és nem lehet egyszerűen előhívni a palackból. Ez azonban azt is jelenti, hogy a három pneumatológiai tünet magából a Szentlélek természetéből fakad, s nem tekinthetők külsődleges körülménynek. Más szóval: a távollét lehetősége a Szellem lényegi vonásai közé tartozik. Ennek az uralhatatlanságnak érthető kompenzálása az utópia, amely szerint minden „megcsinálható”. Innen származnak a spirituális légkalapácsok, innen a szellemi zsírpárnácskák is. A „spiritualitás-terv” valódi kérdése pedig így hangzik: Mitévő legyek akkor és ott, ha és amikor semmit nem „csinálhatok”? Az első, merőben ideiglenes és kritikus válasz így hangzik: ahol a homo faber, a cselekvő ember meghátrálásra kényszerül, ott vannak még a homo religiosus cselekvési és viselkedési lehetőségei. A homo religiosus vagy egyáltalán nem tevékenykedik, vagy pedig kevesebbet és egészen másként, mint a homo faber. A böjtöt például érthetjük úgy is, hogy nem-cselekvés, nem-fogyasztás. Az imát érthetjük kérésnek, és saját lehetőségeinktől való elhatárolódásnak, az alamizsnát pedig elengedésnek. Persze ezek az utak sem adnak semmilyen garanciát a spiritualitás sikerére. Nem egyedül a Hegyi beszédben (Máté 6) találhatunk szkeptikus megjegyzéseket az ilyen és hasonló praktikákra. A szkepszis csak fokozódik az apokrif Tamásevangélium 14. logionjában: „Ha böjtöltök, bűnt szültök magatoknak, ha imádkoztok, ítéletet szereztek magatoknak, ha alamizsnálkodtok, a lelketeknek ártotok vele.”(4) A bibliai Jézus is éles kritiká-

15

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ tisch gegenüber herrschender val illeti a szokásos keFrömmigkeitspraxis von Fagyességi gyakorlatokat, sten, Beten und Almosengea böjtölést, imát és alaben, sofern sie religiöse Selbstmizsnálkodást, amenyinszenierung, Zur-Schau-Stelnyiben ezek a vallásos lung und Veräußerlichung ön-színrevitelt szolgáldessen ist, was eigentlich inják és mindannak köznere Bewegung sein sollte. szemlére tételét, amiWenn das Innere nicht rein ist nek valójában belső megindulásnak kellene - so das Thomas-Evangelium lennie. Ha a bensőnk -, helfen Äußerungen wie Benem tiszta, így a Tamásten und Almosen überhaupt evangélium, akkor nem nicht. Auch im Matthäus segítenek a külső megEvangelium sollen die Almojelenítések, mint az ima sengeber selbst keine Konés az alamizsna. Máté trolle darüber haben, was und evangéliuma szerint wie viel sie geben. Die Beter sem szabad az alamizswerden von der Straße und nálkodónak magának aus der Synagoge ins bemeghatároznia, mit és rühmte „Kämmerlein“ gemennyit ad. Az imádschickt; und denen, die fakozókat az utcáról és a sten, soll man ihr edles Elend zsinagógából a „belső nicht schon von weitem anszobába” küldi Jézus, a sehen können. böjtölőn pedig nem Zweitens: Es gibt einen groszabad, hogy meglásßen Konsens, spätestens von sék magasztos önkínzáSchleiermacher angefangen, sa. dass dort, wo der homo faber nichts (mehr) machen kann, Másodszor pedig: legder homo religiosus symbokésőbb Schleiermacher lisch und rituell handeln kann. óta létezik egy olyan Dazu gehören nicht nur alles közmegegyezés, mely „darstellende Handeln“ im szerint ott, ahol a homo üblichen Gottesdienst, sonfaber (már) tehetetlen, dern auch das Bibliodrama in a homo religiosus még all seinen Spielarten, zahlreimindig cselekedhet – che besondere gottesdienstliszimbolikusan és rituáche Kasualhandlungen und lisan. Ezalatt nem csak Meditationsübungen (innere az istentisztelet szokáReisen; aktive Imagination sos „megjelenítő cseusw.), wie sie bis heute in der Gerhard Marcel Martin lekvése” értendő, de klassischen Religion, zunehpéldául a bibliodráma is, a maga sokféle változatával, valamint renmend aber auch in humanistisch-psychologisch und neurolinguigeteg különleges istentiszteleti cselekmény és meditációs gyakorlat stisch orientierten Therapien zur Anwendung kommen.5 Freilich kann sich gerade hier konsumistische und reichlich geistlose Praxis (belső utazás, aktív imagináció stb.), amelyekkel mindeddig inkább a vallások területén találkozhattunk, de manapság egyre inkább tért breit machen. Un pneu éclaté. Aus hoch komplexen Symbolisiehódítanak a humanisztikus és neurolingvisztikus irányultságú terápirungen können wirkungslose Zeichen oder hoch emotionalisierte, ákban is (5). Persze itt aztán megint tág tere nyílik a fogyasztói jelleaber enge Klischeebildungen (im Sinne von Alfred Lorenzer) wergű, messzemenően szellemtelen hozzáállásnak is – un pneu éclaté. den. A rendkívül összetett jelképrendszerek hatástalan jelekké vagy nagy Und darum ein dritter Anlauf: Wo der homo faber nichts (mehr) érzelmi töltetű, mégis szűkös klisékké silányulhatnak (Alfred Lorenmachen kann, kann der homo ludens spielen. Damit bin ich nun zer fölfogása szerint). ganz auch beim Bibliodrama und habe mir selbst ein Stichwort zugespielt, mit dem es weitergehen kann. Aus meiner Kindheit kenne Ezért aztán harmadszor: Ahol a homo faber (már) tehetetlen, a homo ich die drei kindlichen Reime: ludens még mindig játszhat. Ezennel eljutottunk a bibliodrámához, és olyan jelszót játszottam a saját kezemre, amellyel bízvást tovább Was soll ich machen? - Auf dem Kopf stehn und lachen. is léphetek. Kisgyerekkoromból emlékszem a rigmusra: Was soll ich tun? - Auf dem Kopf stehn und ruhn. Was soll ich spielen? - Auf dem Kopf stehn und schielen. Mit tehetek? Fejre állok, nevetek! Mit tehetek? Fejre állok, pihenek. Die Handlungsanweisung lautet zweimal - in Verbindung mit lachen Mit játszhatok? Fejre állok, bandzsítok. und mit ruhn -: auf dem Kopfe zu stehn. Wer oder was auf dem

16

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Kopf steht, hat erst einmal die Chance auszulaufen, leer zu werden, bis zu einem Zero- und Drehpunkt zu kommen, an dem sich Neues einstellen kann, weil Platz geschaffen worden ist. Und darum die spirituelle und strategische Frage: Was muss ich erst einmal los-werden und wo muss ich los-lassen, damit anderes überhaupt Platz hat? In diesem Zusammenhang erinnere ich an die bewegende Bildgeschichte, die Jesus im Logion 97 des Thomas-Evangeliums erzählt ein Gleichnis für menschliche Existenz, sogar für menschliche Erfüllung mit der Pointe der Leere: „Das Reich ... gleicht einer Frau, die einen Krug trägt, der voll Mehl ist, und die einen weiten Weg geht. Der Henkel des Kruges zerbrach; das Mehl strömte herab hinter ihr auf den Weg. Sie merkte es nicht; sie hatte kein Unheil wahrgenommen. Als sie in ihr Haus gelangt war, stellte sie den Krug auf den Boden. Sie fand ihn leer.“ Die Leere als spirituelle Übung, wie ich sie hier einführe, hat ihre spezifische Dynamik, die ich vortrefflich formuliert finde in einem Gedicht von Bertolt Brecht:

A használati utasítás a nevetéssel és pihenéssel kapcsolatban is azt hangsúlyozza, hogy fejre kell állni hozzá. Aki vagy ami fejre áll, annak megvan a lehetősége, hogy kiürüljön, nullpontra és ezzel fordulópontra érjen, s aztán megnyílhasson az új előtt, miután helyet csinált neki. Innen a spirituális és egyben stratégiai kérdés: Mitől kell megszabadulnom, mit kell elengednem ahhoz, hogy egyáltalán belém férjen valami új? Erről jut eszembe az a megrendítő példabeszéd, amit Jézus a Tamásevangélium 97. logionjában mond el, s amely az emberi egzisztenciát, az emberi beteljesedést példázza – a végén az üresség csattanójával. „Olyan az Ország… mint az asszony, aki liszttel teli korsót vitt hosszú útján. A korsó feneke kitört, s a liszt elcsorgott végig az úton. Az asszony pedig nem vette észre, sejtelme sem volt a bajról. Hazaérve letette a korsót, s látta, hogy üres.” Az üresség spirituális gyakorlata, amelyről most szólok, sajátos dinamikával rendelkezik. Bertolt Brecht ezt kitűnően írta le egy kis versében:

Geh ich zeitig in die Leere/Komm ich aus der Leere voll. Wenn ich mit dem Nichts verkehre/Weiß ich wieder, was ich soll. Wenn ich liebe, wenn ich fühle/Ist es eben auch Verschleiß. Aber dann, in der Kühle/Werd ich wieder heiß.6

Ha idejében az ürességbe térek Tele kézzel jövök vissza onnan Ha kapcsolatot tartok a Semmivel Tudom, hol a helyem és mi a dolgom. Kopok és elhasználódom Még az érzések, a szeretet által is Aztán viszont, a hidegben Visszanyerem a forróságomat.(6)

Hier scheint mir der Geist eine Chance zu haben. Ja, mehr noch: Der Geist selber geht in die Leere hinein, verharrt in ihr und geht durch sie hindurch. Aber zurück zu den Kinderreimen.7 In der Frage drei wird das Verb gewechselt, vom „Was soll ich machen?“ und „Was soll ich tun?“ fort und weiter zum „Was soll ich spielen?“. „Spiel“ ist eine elementare Lebensbewegung. Im mechanischsten, aber auch im metaphysisch gefülltesten Sinn des Wortes meint Spiel ein Hin-und-Her - auch zwischen Fülle und Leere. Spiel ist das Hin-und-Her des Atems und der Blicke, des Gebens und des Nehmens, der Tanz, das Pulsieren, der Austausch, der „fröhliche Wechsel“ (Martin Luther) von menschlichen Defiziten und göttlicher Gnadenfülle. Dabei geht es auch um Sachbeziehungen, um das leibliche und gegenständliche „Spiel der Kräfte“ und darin auch um die Tücke nicht nur von Subjekten, sondern auch von Objekten, die nicht mitspielen (wollen). Spielräume gewähren Freiheit, schöpferische Möglichkeiten, Spontaneität bis hin zur Willkür. In dem Vollzug von Ritualen, in den spezifischen Übergangszonen zwischen vergangenen und noch zukünftigen Ordnungen gibt es solche bisweilen chaotisch und anarchistisch anmutenden Freiräume, in denen der Geist weht, wo und wann er will. Ein letztes Mal zurück zu den Kinderreimen: „Was soll ich machen? Auf dem Kopf stehn und lachen.“ Zuletzt ein paar Bemerkungen zur Spiritualität des Lachens: Nicht Lachen und Weinen ist eine anthropologische Grundopposition des Existenzvollzugs. Vielmehr stehen Lachen und Weinen auf der einen Seite; auf der anderen, ihnen entgegen steht die tödliche Erstarrung. Lachen ist eine ganzheitliche, kaum steuerbare Körpersprache. Meinem Eindruck nach hat Helmuth Plessner einen hoch bedeutsamen anthropologischen Zugang zum Lachen geschaffen. Er sagt: Während der Mensch fähig ist, Gefühle und Stimmungen in einen gestalteten, kulturell geprägten Ausdruck zu bringen, ist das Lachen in gewissem Sinne vorkulturell. „Während Zorn oder Freude, Liebe und Hass, Mitleid und Leid usw. am Körper eine symbolische Ausprägung gewinnen, welche den Affekt in der Ausdrucksbewegung erscheinen lässt, bleibt die Äußerungsform des Lachens ... undurchsichtig und bei aller Modulationsfähigkeit weitgehend in ihrem Ablauf festgelegt.“ In dem Sinn hat der Mensch im Lachen keinen Körper mehr, der unter seiner Regie ist, sondern er ist Körper; der Körper selber führt Regie.

Itt mintha új lehetőség villanna föl a szellem számára. Mi több, a szellem önként vonul az ürességbe, kitart, és áthatol rajta. De térjünk vissza a gyerekversikéhez (7). A harmadik kérdésben változik az ige: „mit tehetek” helyett itt „mit játszhatok” szerepel. A „játék” az élet egyik legelemibb mozgása. A „játék” szón gépészeti értelemben – és a legmetafizikusabb értelemben ugyanúgy – odavissza irányuló, afféle ingamozgást értünk. Ez a mozgás megy végbe az üresség és a teljesség között is. Játék a lélegzet oda-visszája is, a tekinteteké, az adásé-elfogadásé, a táncé, a pulzusé, az emberi hiányosságok és a kegyelmes isteni teljesség cseréjéé, amelyet Luther Márton „víg csereberének” nevez. Konkrét, kézzelfogható dolgokról is szó van itt, fizikai, tárgyi „erőjátékról”, és a tárgyak rosszindulatáról is, nem csak személyekéről. Tárgyakéról, amelyek – tetszik, nem tetszik – „nincsenek benne a játékban”. Ellenszegülnek. A játéktér szabadságot biztosít, alkotó lehetőségeket, spontaneitást, egészen az akaratos szeszélyig. A rituálé átmeneti időszak az elmúlt és az eljövendő rend között. Itt szabad terek nyílnak meg, amelyek gyakorta kaotikusnak, mi több, anarchisztikusnak tűnnek. Itt aztán valóban ott és akkor fúj a szél, ahol és amikor neki tetszik. És még egyszer, utoljára a gyerekrigmusról. „Mit tehetek? – Fejre állok, nevetek.” Néhány megjegyzés elöljáróban a nevetés szellemiségéről. Antropológiai és egzisztenciális értelemben a nevetés nem tekinthető a sírás ellentétpárjának. Sokkal inkább egy oldalon áll ez a kettő, s velük szemben, az ellentétes oldalon a halálos megmerevedés. A nevetés egészleges, szinte kormányozhatatlan testbeszéd. Rendkívül jelentősnek tartom e tárgyban Hemuth Plessner antropológiai megközelítését. Így ír a nevetésről: „Az ember képes arra, hogy érzéseit, hangulatait megformált, kulturálisan irányított módon fejezze ki. A nevetés ezzel szemben bizonyos értelemben kultúra előtti. Míg a harag, az öröm, a szeretet, gyűlölet, részvét és szenvedés egyaránt szimbolikus megformálást kap a testbeszédben, ami az affektust mozgásosan nyilvánvalóvá teszi, a nevetés megjelenési formája… átláthatatlan, s rengeteg változata, variációja ellenére is messzemenően előre meghatározott lefolyású.” Ilyen értelemben a nevető emberről nem mondhatjuk, hogy teste van, hogy testtel rendelkezik, csak azt, hogy ő maga test, és a test az, ami ebben a helyzetben irányít. Plessner szerint a nevetés és sírás nem más, mint

17

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Nach Plessner treten Lachen und Weinen „als unbeherrschte und ungeformte Eruptionen des gleichsam verselbständigten Körpers in Erscheinung. Der Mensch verfällt ihnen, er fällt - ins Lachen, er lässt sich fallen - ins Weinen. Er antwortet in ihnen auf etwas, aber nicht mit einer entsprechenden Formung, die der sprachlichen Gliederung, der mimischen Gebärde, Geste oder Handlung an die Seite zu stellen wäre. Er antwortet - mit seinem Körper als Körper wie aus der Unmöglichkeit heraus, noch selber eine Antwort finden zu können.“8 Lachen kann geistgewirktes und geisterfülltes Lachen sein „erlösendes Lachen“9.

„a magát önállósító test uralhatatlan és megformálatlan kitörése. Az ember áldozatul esik nekik, nevetésben „tör ki”, vagy sírva „fakad”. A nevetésben és sírásban az ember választ ad valamire, de nem olyan megformált módon, amit össze lehetne hasonlítani a nyelvi tagolással, a mimikával, gesztussal vagy cselekvéssel. Válaszol, de testében és testéből válaszol, mintegy abból a helyzetből, ahol már képtelen rá, hogy maga választ találjon.” (8) A nevetés lehet szellem-adta és szellemmel-teli – „megváltó nevetés”. (9) Penderecki auschwitzi áldozatok emlékére szerzett oratóriuma Paul Valéry szavaival végződik: „Szél támad – Élni próbáljunk meg újra!” (surgit ventus temptemus vivere) – szél, szél, szél.

Pendereckis Oratorium zum Gedenken an die Ermordeten in Auschwitz endet mit zwei Sätzen von Paul Valéry: „Ein Wind kommt. Versuchen wir zu leben!“ (surgit ventus / temptemus vivere) – Wind, Wind, Wind...

Jegyzetek: (1) Ezt az írást eredetileg egy előadás vázlatának szántam a DVNLP évi kongresszusára, amelyet 1999. 11. 28-án rendeztek meg Hamburgban. Az írás címe ez volt: „Das Pro-

Anmerkungen:

jekt Spiritualität – zwischen Ware und Vision” (A spiritualitás-terv – áru és látomás kö-

1. 2. Ursprünglich bildet dieses Skript die Grundstruktur eines Vortrags auf dem DVNLP

zött), és először a „Zeitschrift praktischen Theologie” 36. számában (2000) jelent meg

Jahreskongress am 28.11.1999 in Hamburg mit dem Titel: „Das Projekt Spiritualität –

a következő címmel: „’Ich weiss viel zu wenig um inkompetent zu sein’ (Woody Allen)

zwischen Ware und Vision“ und ist in einer ersten schriftlichen Fassung unter der Über-

Quersätze zur Unverfügbarkeit des Heiligen Geistes und zur Grenzbestimmung religi-

schrift „’Ich weiß viel zu wenig, um inkompetent zu sein.’(Woody Allen) Quersätze zur

öser Kompetenz” (’Nem tudok eleget ahhoz, hogy alkalmatlan legyek’ (Woody Allen)

Unverfügbarkeit des Heiligen Geistes und zur Grenzbestimmung religiöser Kompetenz“,

Ellenszegülő gondolatok a Szentlélek uralhatatlanságáról és a vallási kompetencia be-

erschienen in der Zeitschrift „Praktische Theologie“, 36 (2000), 50 -54.

határolásáról).

2. Auch zum Folgenden vgl. Michael Welker: Gottes Geist, Theologie des Heiligen Gei-

(2) A következőkhöz ld. még: Michael Welker: Gottes Geist. Theologie des Heiligen

stes, Neukirchen-Vlyn 1992.

Geistes. Neunkirhcen-Vlyn, 1992.

3. Psychologie heute, Juni 1999, 3.

(3) Psychologie heute, Juni 1999, 3.

4. Vgl. Gerhard Marcel Martin: Das Thomas-Evangelium. Ein spiritueller Kommentar,

(4) Ld. még: Gerhard Marcel Martin: Das Thomas-Evangelium, Ein spiritueller Kom-

Stuttgart 1998, 66 ff.

mentar. Stuttgart. 1998, 66kk.

5. Exemplarisch aus der NLP-Szene nenne ich: Connirae Andreas / Tamara Andreas:

(5) Az NLP (neurolingvisztikus) irányzatból a következő példák jutnak eszembe: Con-

Der Weg zur inneren Quelle. Core-Transformation in der Praxis. Neue Dimensionen

nirae Andreas Tamara Andreas: Der Weg zur inneren Quelle. Core-Transformation in

des NLP. Paderborn 19972 – Robert B. Dilts / Robert McDonald: Und dann geschieht

der Praxis. Neue Dimensionen des NLP. Paderborn, 1997. – Robert B. Dilts Robert

ein Wunder...Tools of the Spirit. Angewandtes NLP, Paderborn 1998.

McDonald: Und dann geschieht ein Wunder… Tools of the Spirit. Angewandtes NLP, Paderborn, 1998.

6. Die Gedichte von Bertolt Brecht in einem Band, Frankfurt a.M. 1981, 1024. (6) Die Gedichte von Bertolt Brecht in einem Band, Frankfurt a. M., 1981. 7. Zum (folgenden) Themenbereich Ritual – Spiel – Lachen verweise ich auf ausführlichere Essays, die ich an anderen Orten veröffentlicht habe; sie haben ihren gemein-

(7) A rituálé – játék – nevetés fogalomkörhöz ld. még alaposabb esszéimet, amelyeket

samen Focus in der hier aufgegriffenen Fragestellung: Provozierte Krisen. Rituale in Re-

másutt publikáltam, de mindegyik az itt fölvetett kérdésre összpontosít: Provozierte Kri-

ligion und Gesellschaft, in: EvTh 58 (1998) 12-24 – Zur Idee einer Theologie des La-

sen. Rituale in Religion und Gesellschaft (Provokált válságok. Rituálé a vallásban és a

chens, in: Carmen Krieg/Thomas Kucharz/Miroslav Volf...(Hg.): Die Theologie auf dem

társadalomban), in: EvTh 58 (1998) 12-24; Zur Idee einer Theologie des Lachens (A

Weg in das dritte Jahrtausend. Festschrift für Jürgen Moltmann zum 7o. Geburtstag, Gü-

nevetés-teológia ötletéről), in: Carmen Krieg-Thomas Kucharz- Miroslav Volf… (Hg.):

tersloh 1996, 376-388 – Spielräume. Zur Topographie und Dynamik religiöser Orte,

Die Theologie auf dem Weg in das dritte Jahrhundert. Festschrift für Jürgen Moltmann

in: Helga Egner (Hg.): Lebensräume – Spielräume – Schutzräume. Mit Beiträgen von

zum 70. Geburtstag. Gütersloh 1996, 376-388; Spielräume. Zur Topographe und Dy-

Ruth Ammann u.a., Zürich/Düsseldorf 1999, 135-151.

namik religiöser Orte (Játékterek. A szent helyek topográfiájáról és dinamikájáról), in: Helga Egner (Hg.): Lebensräume – Spielräum – Schutzräume. Mit Beiträgen von Ruth

8. Helmuth Plessner: Lachen und Weinen. Eine Untersuchung der Grenzen mensch-

Amman u. a., Zürich-Düsseldorf, 1999, 135-151.

lichen Verhaltens, in: ders.: Gesammelte Schriften VII, Frankfurt a.M. 1982, 2o1-387, 225, 234 f.

(8) Helmuth Plessner: Lachen und Weinen. Eine Untersuchung der Grenzen menschlichen Verhaltens (Sírás és nevetés. Az emberi viselkedés határainak vizsgálata), in: ders.:

9. 1o. Vgl. Peter L. Berger: Erlösendes Lachen. Das Komische in der menschlichen Er-

Gesammelte Schriften VII, Frankfurt a. M., 1982, 201-387, 225, 234k.

fahrung. Berlin/New York 1998 und die Rezensionen dazu von mir (ThLZ 124 (1999), 781-783) und von Hans Georg Soeffner („Signale der Transzendenz“ oder irdisches

(9) V.ö.: Peter L. Berger: Erlösendes Lachen. Das Komische in der menschlichen Erfah-

Leuchtfeuer, in: Soziologische Revue 22 (1999), 279-285).

rung (A megváltó nevetés. Az emberi megtapasztalás komikus oldala). Berlin-New York 1998, valamint a róla szóló recenziói (ThLZ 124 (1999) 781-783), és a Hans Georg Soeffneré („Signale der Transzendenz” oder irdisches Leuchtfeuer, in Soziologische Revue 22 (1999) 279-285).

18

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

BEKENNTNISSE

VALLOMÁSOK

Vom bibliodramatischen Wind erfasst..

Akiket a bibliodráma szele megcsapott..

Kurze Bekenntnisse der Buchautoren der ins Ungarische übersetzten Bibliodramabücher

A magyarra lefordított művek szerzőinek vallomásai

Interview mit den Autoren / Interjú a szerzőkkel

Klaus Werner Stangier, Köln

Klaus-Werner Stangier, Köln:

Bekenntnis zur Übersetzung seines Buches „Jetzt“

Klaus-Werner Stangier : Itt és most. Egyházfórum, 2003.

Ihr habt mich eingeladen, im Zusammenhang mit meinem Buch ein Bekenntnis abzulegen. Ich möchte zunächst einmal herzlich danken, dass Ihr mein Buch ausgewählt habt und besonderer Dank, Peter, Dir, dass Du die Mühe der Übersetzung auf Dich genommen hast. Als ich von Peter hörte, dass wir zu einem Bekenntnis eingeladen seien, reagierte ich zunächst etwas befremdet, ein Bekenntnis? Ich bekenne meinen Glauben, wenn es nötig ist auch meine Sünden. Will ich das hier vor Euch? Das meiste, was wir sagen, dient doch der Verhüllung, ist Schutz und Maske. Vor allem wissenschaftliche Sprache bemüht sich um Distanz zwischen Objekt und Ich. Nachdem ich ein paar Tage mit meinem Befremden gelebt hatte, wuchs in mir eine freudige Zustimmung. Ich sage gerne etwas zu dem Glauben, aus dem mein Buch gewachsen ist. Und ich bekenne auch meine Sünden. Fange ich mit den Sünden an. Als ich mich vor gut 20 Jahren entschloss, eine Psychodrama-Weiterbildung zu beginnen, fühlte ich mich wie ein Verräter. Ich verriet meine damalige Überzeugung, dass Heil und Unheil der Menschen alleine eine Angelegenheit Gottes ist und dass die Menschen ihm da nicht hineinzureden und hinein zu pfuschen haben, indem sie ausgetüftelte Methoden erdenken, Kunstgriffe und eigenwillige Operationen. Damals habe ich mich nach langem Ringen für die Weiterbildung entschieden, weil ich durch eigene Erfahrung gelernt habe, dass ich auf der Bühne und in der Begegnung mit der Gruppe die Türe zu mir und damit auch

Fölkértetek, hogy írjak egy vallomást a könyvem dolgában. Legelőször is szeretném szívből megköszönni, hogy egyáltalán kiválasztottátok ezt a könyvet fordításra, s különösen hálás vagyok neked, Péter, hogy fölvállaltad a fordítással járó fáradozást. Mikor Péter azzal jött, hogy „vallomást” vártok tőlünk, az első reakcióm némi meghökkenés volt. Hogyhogy vallomás? Megvallom a hitemet, megvallom, ha muszáj, a bűneimet is. De muszáj-e itt és most, előttetek? Hiszen amit általában mondunk, az többnyire leplezés, védekezés, álca. És különösképpen a tudományos nyelv van azon, hogy távolságot tartson az én és a tárgy között. Elrágódván néhány napig a megütközésemen, egyre inkább s egyre nagyobb örömmel hajlottam a beleegyezésre. Igenis, szívesen vallom meg a hitet, amelyben ez a könyv gyökeredzik, és megvallom a bűneimet is. Kezdjük talán a bűnökkel. Jó húsz évvel ezelőtt, mikor rászántam magam a pszichodráma-képzés elvégzésére, határozottan árulónak éreztem magam. Elárultam ugyanis azt az akkori meggyőződésemet, amely szerint az ember egészsége vagy sérültsége egyedül Isten dolga, és az embernek nem volna szabad ebbe belekotyognia vagy belekontárkodnia a maga okoskodó módszereivel, műfogásaival, operációival. Hosszas benső küszködés után döntöttem a képzés mellett, mivel saját tapasztalataimból megtanultam, hogy a színpadon, a csoport közegében megtalálhatom az önmagamhoz – s ezáltal a nagy Ismeretlenhez – vezető ajtót. Önmagamról beszéltem. Időközben megtanultam, milyen sokat segíthet egy módszer, s hogy

19

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ zu dem großen oder der großen Unbekannten finde. Ich habe Ich gesagt. Inzwischen weiß ich, wie hilfreich eine Methode sein kann, wie wohltuend diese Sünde war. Ich weiß auch, dass von Menschen ersonnene Methoden und eigensinnige Inszenierungen nichts an der Tatsache ändern, dass das, was uns tief bewegt und manchmal auch beglückt, Gnade ist, unverfügbares Geschenk. Nun noch ein paar Sätze zum Konzept meines Buches. In der Kirche von Vézelay, in Südfrankreich, zeigt die Skulptur im Kapitel einer Säule die so genannte mystische Mühle. Eine Gestalt, es könnte Moses sein, schüttet das Getreide des Alten Testaments in eine Mühle und heraus kommt das gemahlene Mehl des Neuen Bundes, das Jesus auffängt. Wir vereinen in uns alle Aspekte dieses Bildes: Wir essen im Bibliodrama das biblische Brot des Alten und Neuen Bundes, des 1. und 2. Testaments, und wir verwandeln die Buchstaben als mystische Mühle durch Begegnung mit anderen Menschen in Gottes Wort. Wir sind die Weise, in der der göttliche Lebensprozess sich vollzieht, ein Prozess der Wandlung, ein Wachstum hinein in die Vollgestalt des freien Christ-Menschen. Wir haben mit dem biblischen Wort gemeinsam, dass wir im bibliodramatischen Spiel wie das Samenkorn in die Erde gelassen werden, zu Grunde gehen und dort in kleinen und größeren Schritten sterben – und hineinwachsen in die neue Gestalt, die in uns angelegt ist. Ich hoffe, dass mein Buch dazu einen Beitrag leisten kann, und ich bin dankbar und froh, mit Euch diese Tage gemeinsam leben zu dürfen.

mennyire áldásos volt beleesnem ebbe a bűnbe. És tudom azt is, hogy semmilyen ember kiagyalta módszer vagy önkényes színrevitel nem változtat azon, hogy minden, ami mélyen érint, és ami esetleg boldoggá is tesz, kizárólag kegyelem és önkéntes ajándék lehet. Néhány szót még a könyvem eszméjéről. A dél-franciaországi Vézelay templomában az egyik oszlopfőn az úgynevezett misztikus malom van kifaragva. Egy emberalak, talán Mózes, felönti az Ótestamentum búzáját a garatra, s odalent tódul kifelé az Újszövetség lisztje, amelyet Jézus fog föl. Mi ennek a jelképnek minden aspektusát magunkban foglaljuk: a bibliodrámában az Óés Újszövetség, az első és a második Testamentum bibliai kenyerét esszük, s a szöveg betűit a többiekkel való találkozásban misztikus malomként Isten Igéjévé változtatjuk. Mibennünk megy végbe az isteni életfolyamat, a változás folyamata, a növekedés K.-W. Stangier: Itt és most / Jetzt Budapest, Egyházfórum-MBE, 2003 a szabad, krisztusi ember felé. Abban hasonlítunk az isteni Igéhez, hogy a bibliodramatikus játékban magként a földbe kerülünk, ott kisebb-nagyobb lépésekben elpusztulunk – majd belénövekszünk az új alakba, amelyet magunkban őrzünk. Remélem, hogy mindehhez valamicskét a könyvem is hozzájárul. Hálás és boldog vagyok, hogy ezeket a napokat veletek élhettem meg.

Else Natalie Warns, Bielefeld Nachschrift des Interviews zu dem ins Ungarische übersetzten Bibliodrama-Buch „Bibliodrama als Prozess“ von Else Natalie Warns/Heinrich Fallner

Else Natalie Warns, Bielefeld

Zunächst einmal danke, dass ich hier sein darf und danke für die wunderbare Übersetzung unseres Buches durch Dóra Falvay und vor allem für die schöne ästhetische Aufmachung. Mein erster Kontakt zu Ungarn geschah in den 50er Jahren, als Ihr hier in Ungarn Euren Aufstand gemacht habt. Damals kamen Flüchtlinge aus Ungarn nach Deutschland und meine Mutter hat zu Weihnachten 11 Ungarn zu uns nach Hause eingeladen. Unser privates Weihnachten war „verloren“ oder eben „gewonnen“ durch diesen Besuch. Meine Mutter hat sieben Wochen lang schwarz getragen für die damals in Ungarn umgekommenen Menschen. Es gibt für mich zwischen dem Politischen und dem Glauben eine Verbindung: die politische Verantwortung, die aus dem Glauben kommt. Meine Mutter ist diejenige gewesen, die mir in der Zeit des Nationalsozialismus, als meine jüdischen Freundinnen verschleppt worden sind, als ich ein kleines Kind war, erklärt hat, dass dieser Hitler ein Mörder ist und was alles geschieht. Und sie hat für mich - im Krieg, nach den Luftangriffen auf Berlin und als wir auf der Flucht aus dem Osten in den Westen waren - ein Bild für den Glauben ge-

Else Natalie Warns – Heinrich Fallner: Jerikó rózsája. Luther Kiadó – Kálvin Kiadó, 2003. Először is köszönöm, hogy itt lehetek. Köszönöm, hogy Falvay Dóra ilyen szépen lefordította a könyvünket, és mindenekelőtt köszönöm a csodálatos, esztétikus megformálását. Első találkozásom Magyarországgal akkor történt, amikor itt az ötvenes években fölkelés tört ki. Akkoriban menekültek érkeztek Németországba, és édesanyám tizenegy magyar menekültet hívott meg hozzánk karácsonyra. Privát, családi karácsonyunk ez által talán „elveszett”, de lehet, hogy éppen így nyertük meg. Édesanyám hét héten át gyászt viselt a magyarországi áldozatokért. Az én szememben erős a kapocs a hit és a politikum között: a hitből fakadó politikai felelősségérzet. Édesanyám már kicsi koromban, a nemzetiszocializmus éveiben, mikor a zsidó barátnőimet elhurcolták, elmagyarázta, hogy Hitler gyilkos, és hogy mi történik itt valójában. Akkor, azokban az időkben, miután állandóvá vált a bombázás Berlin fölött, és menekülnünk kellett Nyugat felé, olyan hitképet alakított ki bennem, ami engem mindig nagyon támogatott,

20

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ prägt, das für mich tragend ist und das auch im Bibliodrama präés ami a bibliodrámában is formáló erővel bír. Ezt mondta: „Isten gend ist: Ihr Bild war: „Gott ist nicht oben sondern unten. Wenn du nem odafönt van, hanem odalent. Ha megsérülsz, és már nem bíeine Verletzung nicht mehr ertragen kannst, wirst du ohnmächtig, rod a fájdalmat, akkor elveszted az eszméletedet, és ez kegyelem. und das ist eine Gnade. Und wenn der Körper alle Schmerzen und Ha pedig a test már egyáltalán nem képes elviselni a gyötrelmeket Vernichtung nicht mehr ertragen kann, dann darf er sterben – und és a gyilkolást, akkor meg szabad halnia – és akkor Isten kezébe esel.“ dann fällst du in Gottes Hand.“ Igen, gyerekkoromban a szüleim nélkül kellett menekülnöm a front Ja, ich bin als Kind ohne meine Eltern mit der Front zurückgeganelől, a háborús iszonyat közepette. Ez az élmény vezetett oda később, hogy mikor a gyerekeim már kissé fölcseperedtek, az érdekgenen mit dem ganzen Entsetzen dieses großen Krieges. Das hat belődésem a színház felé fordult, méghozzá a politikai jellegű amatőrwirkt, dass ich später, als meine Kinder etwas herangewachsen waés félprofi színház felé. Utcaszínházat csináltunk az apartheid ellen, ren, mich der Theaterarbeit zugewandt habe, der Arbeit mit Laien Harmadik Világ-színházat indiánokkal, feketékkel, filippínókkal. Ez und Halbprofis, vor allem dem politischen Theater, Straßentheater a munka vezetett el az iskolába. Délutáni foglalkozásokat tartottam gegen die Apartheid, Dritte Welt-Theater mit Indianern, Schwarzen, egy napközis rendszerű iskolában. Rengeteg színházat játszottunk. Philippinos. Mit dieser Arbeit kam ich in die Schule, wurde für die A férjem, aki lelkész, szintén itt dolgozott: tizenegy osztályban taníNachmittagsstunden in einer Schule angestellt, die Ganztagsuntertotta a hittant. Mikor aztán meghívták az egyházi világkonferenciáricht gab. Dort habe ich dann viel Theater gemacht. Mein Mann, ra, és több héten át távol kellett lennie, az igazgató egyszerűen kider Pfarrer ist, gab an dieser Schule in 11 Klassen Religionsunterjelentette: „Hát majd a felesége helyettesíti”. Fölírattam a férjemricht. Als er eines Tages für einige Wochen zur Weltkirchenkonfemel, melyik osztályban mit végzett eddig, milyen kérdésekkel, milyen renz beordert wurde, sagte die Schulleitung einfach: „Das kann ja bibliai történetekkel foglalkoznak. És aztán megpróbáltam ezeket a dann seine Frau solange machen“. Ich habe mir aufschreiben lastartalmakat a drámapedagógia (amelyet közben tanulmányoztam), sen, was er in jeder Klasse gemacht hat, welche Themen, welche bia modern színjátszás és az önismereti szerepjáték módszereivel megblischen Geschichten vorkamen. Und dann habe ich einfach verközelíteni. Ez nagy izgalmat váltott ki az iskola hitoktatóiból. Megsucht, mich diesen Inhalten mit den Methoden der Theaterpädahívtak a hitoktatói konferenciára, hogy mondjam el, mit is csinálok gogik, die ich inzwischen gelernt hatte, ganz modernen Formen des voltaképpen. Történetesen jelen volt a vesztfáliai egyházi pedagógiSchauspiels, mit Rollenspiel und Selbsterfahrung zu nähern. Das regai intézet egy képviselője is. Azonnal lecsapott rám: „Jöjjön el a tate die Religionslehrer an der Schule sehr auf. Die Religionslehrernártovábbképzőre, a hitoktatókra igazán ráférne valami ilyesmi.” konferenz lud mich ein, zu erzählen, was ich da gemacht hätte. ZuMégis bizonytalan voltam, hiszen ofällig war ein Vertreter des Pädagogilyasmit csináltam, aminek a lehetséschen Instituts der Kirche von ges hatásaival nem voltam tisztában. Westfalen dabei. Der hat sofort zu mir A játékot tettem meg „módszernek”. gesagt: „Kommen Sie in die LehrerfJelképesen szólva a mi kis „Háromsáortbildung, machen Sie so etwas mal gunkban”, ahogy elneveztek bennünmit Religionslehrern.“ Aber ich war ket, itt jelenlévő szerzőket, illetve a kiunsicher, weil ich etwas machte – képző teamben is a játszótárs, a partSpielen als „Methode“ -, über desner szerepét töltöm be. Ám azokban sen Wirkungen ich mir nicht ganz az időkben ezt még nem tudtam volna klar war. ilyen tudatosan megfogalmazni. ElSymbolisch gesagt habe ich heute in kezdtem mindenkinek leveleket írodieser „Trinität“, wie man uns drei gatni: „Tisztelt színházszakértő úr, teoBuchautoren genannt hat, und auch lógus úr, kérem szépen, magyarázza in dem Team der Fortbildungsleimár el, mi az, amit csinálok!” Az egyik tung, - wenn man so will - so etwas ilyen levél címzettje Marcel Martin volt. wie die Rolle der Gespielin, der Meg is hívott, hogy elbeszélgessünk, és Gegenüber-Seienden. Aber das war közölte velem: „Ahogy így elmondja, ez mir damals noch nicht bewusst, leginkább bibliodrámának néz ki.” nicht in der Begriffssprache greifbar Ettől a ponttól azonban hosszú út vitt für mich. Also habe ich an vermég addig, hogy könyvet kezdjek írni. schiedene Leute Briefe geschrieLegelőször is hozzáláttam, hogy bibliai ben: „Bitte, Theologe oder Theaszínházat, majd bibliodrámát játsszam terfachmann sowieso, erklären Sie tanárokkal, diákokkal. 1980-ban a Namir, was ich da mache.“ Einer diezarethbe kerültünk, Bielefeld-Bethelbe. ser Briefe ging an Marcel Martin. Ekkor kezdtem a diakónusképzésben Der hat mich dann eingeladen und dolgozni. Kialakítottunk egy négyhetes im Gespräch gesagt: „Was Sie da lépcsőzetes fölépítésű bibliodráma-tanbeschreiben, ist so etwas wie Bifolyamot, mivel a diakónusoknak a szolbliodrama.“ E. N. Warns - H. Fallner: gálatuk első évében teológiai továbbképEs hat aber noch lange gedauert, bis Jerikó rózsája / Bibliodrama als Prozess Budapest: Kálvin K.-Luther K., 2003 zésen kell részt venniük, amit ezzel a kurzussal is kiválthattak. ich so weit gekommen bin, ein Buch Amennyire tudom, ez volt a legelső bibliodráma-tanfolyam. A zu schreiben. Zunächst habe ich annémet bibliodráma-mozgalom élesen elítélt érte bennünket – Heingefangen, mit Lehrern und Schülern Bibeltheater und dann Bibliorich Fallnert és engem. Kijelentették, hogy a bibliodrámát nem ledrama zu erproben. Als wir 1980 nach Nazareth in Bielefeld-Bethel het rendszerbe foglalni, oktatni. Ez aztán erős gátlást alakított ki benkamen, geriet ich dort in die Diakonen-Fortbildung. Wir haben be-

21

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ gonnen, Bibliodrama in vier Wochenkursen nünk azzal szemben, als „Aufbau-Ausbildung“ anzubieten, weil hogy bármit is írásba nämlich die Diakone in den ersten Jahren ihfoglaljunk. Sok éven át res Dienstes eine theologische Vertiefung erdolgoztunk együtt Heinhalten sollten – und als solche konnte Bibliorich Fallnerrel, sok mindrama angerechnet werden. Es war – so glaudent továbbfejlesztetbe ich - der erste Ausbildungskurs, den es gab. tünk, megváltoztattunk, Von der deutschen Bibliodramaszene sind átvettünk innen-onnan, Heinrich Fallner und ich dafür böse beschimpft s végül a többi biblioworden: Es sei unmöglich, Bibliodrama ausdramatistával is sikerült zubilden und zu systematisieren. Das hat eine békét kötnünk. Hemmung erzeugt, etwas aufzuschreiben. Nos tehát, tíz évvel Heinrich Fallner und ich haben viele Jahre lang ezelőtt volt egy kis válság, amelynek hatásáweitergearbeitet, vieles entwickelt und veränra végül megalapítotdert, manches von anderen aufgenommen und tuk a Bibliodráma-Társchließlich auch den Frieden mit der übrigen saságot (Gesellschaft Bibliodramaszene gefunden. für Bibliodrama) és öszVor 10 Jahren gab es eine Krise, da haben wir eszedtük a bátorsádie Gesellschaft für Bibliodrama e.V. gegründet gunkat, hogy megírjuk und endlich den Mut aufgebracht, dieses Biezt a bibliodrámabliodrama-Buch zu schreiben. Wir versuchen szakkönyvet. Azt pródarin zu erklären, was wir verstehen unter Bibáljuk benne megvibliodrama, und zu zeigen, wie wir das machen, lágítani, hogy pontoalso die Methodik zu beschreiben. san mit értünk Mein Teil in diesem Buch ist die ästhetische Dibibliodrámán, és homension des Bilbiodramas. Es wurde damals gegyan is csináljuk, sagt, es ist unerhört, dass eine Nichttheologin egyszóval a módsich erfrecht, Bibliodrama auszubilden. Aber ich szertanunkat szeretdenke, gerade mit den künstlerischen Medien nénk ismertetni. Én a wird eine ganz wesentliche Dimension des Bikönyv esztétikai rébliodramas, nämlich die der nichtbegrifflichen G. M. Martin szét vállaltam maSprache für die „Erforschung“ des Biblischen TexBibliodráma. Gyakorlat és elmélet / Sachbuch Bibliodrama gamra. Akkoriban megtes zu benützen, miteinbezogen. Budapest: Egyházfórum-MBE, 2003 kaptam, micsoda arcátSo habe ich also das erste Kapitel in diesem Buch lanság, hogy valaki, aki még csak nem is teológus, veszi a bátorságot, geschrieben und die Theologen sind dem sozusagen „nachgeordhogy bibliodráma-képzést vezessen. Szerintem azonban az esztétinet“. Das zweite Kapitel hat der Supervisor, Gestalttherapeut und kai - művészi eszközök a bibliodráma egy igen lényeges dimenzióDiakon Heinrich Fallner geschrieben. Das dritte und vierte Kapitel ját jelentik: a nem-fogalmi nyelvet, amelyet szintén segítségül hívdann die Theologen Eberhard Warns und Hermann Brandhorst. Und hatunk a bibliai szöveg kibontakoztatásához. das finde ich gut als Spielerin im Sinne der Ruach. Summa summárum, én írtam a könyv első fejezetét, a teológusok pedig, mondhatni, „hátrébb szorultak”. A második fejezet Heinrich Fallner, szupervizor, gestalt-terapeuta és diakónus műve. A harmadik és negyedik fejezetet két teológus írta, Eberhard Warns és HerNachschrift des Interviews zu dem ins Ungarische übersetzten mann Brandhorst. Nekem, mint Ruach-természetű játékosnak naBibliodrama-Buch von Gerhard Marcel Martin „Sachbuch Bigyon is kedvemre van ez így. bliodrama“ 2. Auflage

Gerhard Marcel Martin, Marburg

Ich habe schon mehrfach betont, wie glücklich ich bin, hier zu sein. Meine Übersetzerin kommt ja erst morgen, insofern kann ich ihr noch nicht offiziell danken, aber ich bin gespannt, ihr zu begegnen. Das rote Sofa, auf dem Else Natalie 1976 gesessen hat, wird demnächst präpariert und kommt ins Staatsarchiv in Marburg. Als ich damals gesagt habe: „Das, was du tust, ist Bibliodrama“, wussten wir alle noch nicht, was Bibliodrama ist. Wir - der Spielpädagoge Christoph Riemer, ein anderer Spielpädagoge, Fritz Rohrer und ich - hatten nur einmal ein Seminar angeboten, das wir „Bibliodrama“ nannten. Ich will damit sagen: Das ganze Konzept ist sehr dialogisch entwikkelt worden, mit jeweiligen Krisen und Bruchlinien gerade auch zur Psychodramaszene hin. Es gab zum Beispiel damals in Amerika eine Submethode des Psychodramas, die sich „Bibliodrama“ genannt hat. Die Spuren sind also sehr komplex. Aber zu meinen persönlicheren Ursprüngen (so persönlich, wie es

Gerhard Marcel Martin, Marburg: Gerhard Marcel Martin: Bibliodráma. Elmélet és gyakorlat. Egyházfórum, 2003. Nem egyszer elmondtam már, mennyire örülök, hogy itt lehetek. A fordítóm csak holnap érkezik, így hivatalosan még nem köszönhetem meg a munkáját, de izgatottan várom a vele való találkozást. A piros díványt, amelyen Else Natalie Warns ült 1976-ban, hamarosan preparálni fogják, és elfoglalja méltó helyét a marburgi állami archívumban. Annak idején, mikor ezt mondtam neki: „Szerintem amit csinálsz, az bibliodráma”, még egyikünk sem tudta valójában, hogy mi is az. Csak annyi történt, hogy mi hárman – Christoph Riemer játékpedagógus, Fritz Rohrer játékpedagógus és jómagam – meghirdettünk egy szemináriumot, amit így neveztünk.

22

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ die beiden anderen auch gewagt haben): Ich bin im Zweiten Weltkrieg geboren worden und in einer entsprechenden Enge und in einer Erstarrung als Kind groß geworden. Wir haben lange zu sechs Personen in einem Zimmer gelebt. Turnhallen waren ausgebombt, und Schwimmbäder waren ausgebrannt. Eigentlich gab es mich als Körper in meiner Kindheit nur sehr wenig. Radikal: Ich hatte nicht nur keinen Körper. Ich hatte auch keine Religion. Meine Eltern waren im „Dritten Reich“ aus der Kirche ausgetreten und sind konsequenterweise, was ich später auch ganz respektabel fand, nicht ganz so schnell wieder eingetreten, als der „Spuk“ vorbei war. Ich nahm am Religionsunterricht teil, war aber ein Ungetaufter. Für viele war die Religion schon und auch in den 50er Jahren vorfabriziert und fertig. Für mich war die Religion, die christliche und jüdische Tradition, aber ein Problem und eine Frage. Ich bin aus Protest gegen das Elternhaus in die Kirche eingetreten und habe mich als 17-Jähriger taufen lassen. Heißt: Ich war auf der Suche nach meinem Körper und auf der Suche nach einer tragfähigen Lebensphilosophie, nach einer Religion. Und darum wollte ich Theologie, Theaterwissenschaft und Philosophie studieren. Die Theaterwissenschaft musste ich streichen, sonst hätte ich kein Stipendium bekommen. Aber ich habe viel Studententheater gespielt, eigene Stücke geschrieben - wie man das so macht - und selber auf der Bühne gestanden. Erst als Dreißigjähriger habe ich Katja Delakova, eine Theaterpädagogin in New York, kennengelernt. Und das war mein wirklicher Schritt auf die Bühne und zur Körperarbeit. Das ist die eine Basis meines Bibliodramas. Bei dieser Jüdin, die mit biblischer Tradition und in der Kombination von Theologie und Spiel arbeitete, ging ich in die Schule. Wir haben in New York ein dreiviertel Jahr an einem Stück zum Turmbau zu Babel gearbeitet und dann dieses Improvisationsstück in Synagogen und Hochschulen aufgeführt. Das war für mich so etwas wie ein Grundmodell für „Bibliodrama“ – obwohl es damals noch nicht so hieß. Hier fanden für mich zum ersten Mal Religion und Spiel überzeugend und mit körperlicher Basisarbeit und Körpererfahrung zusammen. Und seitdem - und auch schon ein bisschen vorher - sind das Medium Spiel und das Medium Theater, also die szenische Umsetzung von biblischen Texten, für mich ein Instrument gewesen, Theologe zu sein. Kurz eine andere Entstehungsspur, ich habe das gestern erzählt: Um biblische Texte zu verstehen, haben wir sie manchmal – sogar mitten in Examensvorbereitungen - einfach nur gespielt, um rauszukriegen, was da eigentlich los ist. Also Spiel und Theater, um in die Dynamik fremder Texte genauso wie in die eigene religiöse Sozialisation zu kommen. Übrigens: Bibliodrama ist mit diesen kreativen und theatralischen Methoden keineswegs eine speziell und ausschließlich theologische oder jüdisch/christliche Sache. Es gibt solche textästhetischen Ansätze auch in der Germanistik. Und im letzten Jahr habe ich es gewagt, auch mit buddhistischen Texten und Buddhisten Bibliodrama/Sutradrama zu treiben. In meinem Buch gibt es einzelne Kapitel zu der Texttheorie, zur Geschichte, zu Zukunftsperspektiven. Über diese einzelnen Elemente der Theorie und der Praxis kann und will ich heute morgen gar nichts sagen. Letzter Satz, das Bekenntnis: Bibliodrama ist für mich experimentelle Theologie und steht insofern in der Mitte meines Faches; es ist nicht irgendeine Extravaganz. Ich habe immer darauf Wert gelegt, dass die Bibliodramaarbeit ins normale Programm für mich als Hochschullehrer gehört. Ich mache das nicht irgendwo in den Wäldern so nebenbei. Zweiter letzter Bekenntnis-Satz: Bibliodrama ist eine experimentelle Spiritualität. Und zwar eine Vivifikation, eine Lebendigmachung, also eine Befreiung im Spiel, im Körper und im Glauben. Danke.

És ez valóban azt jelenti, hogy az egész dolog teljes mértékig dialogikus formában fejlődött, alakult ki, válságoktól és elhatárolódásoktól sem mentesen, nem utolsósorban a pszichodrámával szemben. Volt például akkoriban Amerikában egy alfaja, szubmetódusa a pszichodrámának, amit bibliodrámának neveztek. Az idáig vezető nyomvonal tehát nagyon is összetett. Személyes gyökereimről pedig – ugyanolyan személyesen, ahogy a többiek is belementek: a második világháborúban születtem, s ennek megfelelően szűkös és merev világban nőttem föl. Sokáig hatan szorongtunk egy kicsi lakásban. A tornatermek, uszodák romokban hevertek. Gyerekkoromban gyakorlatilag nem is volt testi létezésem. És nem csak testem nem volt, nem volt vallásom sem. Szüleim a Harmadik Birodalom idején kiléptek az egyházból, és mikor véget ért a lidércálom, nem siettek vissza a kebelére. Következetességüket később magam is tiszteletreméltónak találtam. Jártam hittanra, de nem voltam megkeresztelve. Az ötvenes években sokan érezték a vallást előre gyártottnak. Az én számomra a vallás a keresztyén és zsidó hagyománnyal egyetemben éppen ezért kérdést és problémát jelentett. A szülői ház elleni lázadásképpen beléptem az egyházba, és tizenhét évesen meg is keresztelkedtem. Voltaképpen, minek is cifrázzam, a testemet kerestem, valamint egy használható életfilozófiát, röviden vallást. Ezért akartam éppen teológiát, színháztudományt és filozófiát tanulni. A színháztudományról le kellett mondanom, különben nem kaphattam volna ösztöndíjat. De rengeteget játszottam az egyetemi színjátszó csoportban, saját darabokat is írtam – már ahogy az lenni szokott –, és színpadra léptem magam is. Harmincéves is lehettem, vagy még több, mikor New Yorkban megismertem Katya Delakovát, a híres drámapedagógust. Ezzel tettem meg a döntő lépést a színház, valamint a test- és mozgásészlelés felé, ami ma is bibliodrámám egyik alapja. A teológia és a játék együttműködését azonban nem csak ennél a bibliai hagyományokra támaszkodó zsidó asszonynál élhettem meg. Háromnegyed éven át dolgoztunk New Yorkban egy improvizációs darabon, amely a bábeli toronyépítésről szólt, s amellyel aztán főiskolákon és zsinagógákban léptünk föl. Olyasmi volt ez, mint egy bibliodramatikus (bár ez a szó akkor még nem létezett) modell, amelyben az én számomra első ízben egyesült meggyőző módon a vallás és a játék, méghozzá kellően megalapozott test- és mozgásészlelési munka hátterében. Azóta – bár bizonyos mértékig már azelőtt is – teológusként mindig is eszköznek, médiumnak tekintettem a játékot és színházat, pontosabban a bibliai szövegek szcenikus megjelenítését. És ez semmiképpen sem csak a szűk értelemben vett bibliodrámára vonatkozik. Tegnap elmeséltem már: bibliai szövegek kihüvelyezésénél még vizsgákon is gyakorta folyamodtunk a játék módszeréhez. Csak hogy rájöjjünk, miről is van itt voltaképpen szó. Játék és színház segít hozzá a saját vallásos szocializációnk dinamikájához. A bibliodráma a maga kreatív, színházi módszereivel korántsem kizárólag a teológia vagy a kereszténység dolga. Példának okáért a germanisztikában is vannak hasonló szövegesztétikai megközelítések. Tavaly pedig odáig merészkedtem, hogy buddhista szövegekkel játsszam bibliodrámát. A könyvemben van néhány fejezet a szövegelméletről, történetéről és jövőbeli lehetőségeiről. Ezekről a konkrét elméleti kérdésekről ma inkább nem beszélnék. Utolsó mondatom: a vallomás. A bibliodráma az én számomra kísérleti teológia, s ezáltal a szaktudományom leglényegesebb módszere, nem pedig holmi különcség. Mindig is nagy súlyt helyeztem arra, hogy tanári programomnak rendes, szerves része legyen. Nem hobbiból bibliodrámázom, és nem a vidéki víkendházban. És még egy vallomás: a bibliodráma kísérleti spiritualitás. Életre keltő, megelevenítő, játékban, testben és hitben megélt fölszabadulás. Köszönöm.

23

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

DIE WORKSHOPS

A MŰHELYEK

Freitag Nachmittag

Péntek délután

Die Teilnehmenden des Treffens hatten die Möglichkeit, Workshops unter der Leitung von Teams aus verschiedenen Ländern zu besuchen. Wir drucken die Beschreibungen der Workshops durch die Leiterinnen und Leiter und Resonanzen von Teilnehmenden jeweils nacheinander ab.

A résztvevők most magyar és külföldi vezetők bibliodráma-műhelyeire jelentkezhettek. Az alábbiakban a következőképpen mutatjuk be a műhelyeket: először olvasható a műhely rövid leírása valamelyik vezető tollából, azután pedig egy vagy két résztvevő élménybeszámolója.

Workshop 1 „Lebendige Wasser entspringen oder Gott der Überraschungen“ Joh 7, 1 und 14-40

1. csoport „Fakadó vizek, avagy a meglepetések Istene“ Jn 7,1 és 14–40 Bibliodrámavezetők: Eisenbarth Kriszta, Budapest és Else Natalie Warns, Bielefeld

Leitung: Kriszta Eisenbarth, Budapest und Else Natalie Warns, Bielefeld

Else Natalie Warns, Bielefeld: Rövid leírás Péntek délután: Bemelegítés, ismerkedés: a résztvevők röviden elbeszélgetnek, ki honnan jött, milyenek az ivással kapcsolatos élményei, szokásai. Négysarkos szójáték: „Életszomj, tudásszomj, szeretetéhség, a hit vágya… stb.” Bemutatkozó kör: név, lakhely, valamint: „Mi lepett meg az eddigi beszélgetésekben?” Légzőgyakorlatok: tágabb értelemben véve maga a légzés a legelemibb pünkösdi tapasztalat. Mozgás- és testészlelési gyakorlatok: témák: „elhagyni egymást – keresni – megtalálni – nem találni egymást” (Jn 7,34). A szöveg behozása: szöveglapok kiosztása, Jn 7,28-36. Imaginációs gyakorlat: témája: puszta, sivatag, kettesben. A megkísérli „föléleszteni” B-t. Alkotás: meggyűrt kartonból és homokból „életünk táját” kialakítani, majd kék vizet csorgatni végig rajta. A művek bemutatása, párban; A egy kis papírfigurát visz végig a tájon, s egyes szám első személyben beszél róla. Utána beszélgetés B-vel: „Mit tükröz a tájam/a tájad? Hol, mikor hogyan éltem meg sivatagot és/vagy megelevenedést? Hol vannak számomra az „élő víz forrásai”? Záró kör: Hol tartok most lelkileg önmagammal, a tájammal és a bibliai szöveggel?

Natalie Warns, Bielefeld: Durchlaufplan für Workshop 1 Freitag Nachmittag: Einstieg zum Kennenlernen: Kurzer Austausch der Teilnehmenden - zur Landschaft, aus der man herkommt, - zu den eigenen Trinkgewohnheiten. Wortkartenspiel zu „Lebenshunger, Wissensdurst, Liebeslust, Glaubenssehnsucht… usw“. Vorstellungsrunde mit Name, Herkunftsort und „Was hat mich in den bisherigen Gesprächen überrascht?“ Atemübungen: Im weitesten Sinne ist Atem die elementarste Pfingsterfahrung. Bewegungserfahrungen zum Thema „einander verlassen - suchen – finden – nicht finden“ (Joh 7, 34). Texteinführung mit Textblättern: Joh 7, 28-36. Imaginationsübung zum Thema: Wüste, Öde und zu zweit. A versucht B zu „beleben“. Ästhetische Gestaltung mit einer gebirgigen Wüste als Lebenslandschaft aus geknautschtem Papier und Sand, durch die blaues Wasser fließen gelassen wird. Eine/r stellt einer/m anderen die eigene Landschaft vor, indem eine kleine Papierfigur darin herumwandert und per „Ich“ spricht. Danach Austausch: „Was spiegelt meine, was deine Landschaft wider? Wann, wo, wie habe ich Öde und/oder Belebung erlebt? Wo sind meine Quellen lebendigen Wassers?“ Schlussrunde: Wo bin ich jetzt gerade innerlich mit mir, meiner Landschaft und dem Bibeltext?

Szombat délelőtt: Test- és mozgásészlelés: különböző járások, egymás vezetése. Spirituális imagináció: mozgással és szöveggel kísérve; téma: „a meglepetések Istene”. A szöveg behozása: meghallgatjuk és elolvassuk a Jn 7,37–39a-t, majd a szöveget kapcsolatba hozzuk saját „élettájunkkal”. Interjúk: szabadon választott szereplőkkel a nép, a papság, a bíróság vagy a tanítványok köréből (Jézust is beleértve) – „Hogy élted át a szövegben leírt jelenetet?” Nonverbális szcenikus megjelenítés: különböző víz- és kút-történetek a Bibliából egy előzőleg közösen fölépített „kút” körül. Záró rituálé: a kút körül elrejtve bibliai „vizes” igék hevernek, mindenki kap egyet. Megérintjük egymást a vízzel, amely Jézus élő vizének áldását jelképezi.

Samstag Vormittag: Bewegungserfahrungen mit verschiedenem Gehen und Geführt-Werden. Spirituelle Imagination mit Bewegungen und Worten zum Thema „Gott der Überraschungen“. Texteingabe: Joh 7,37-39a hören und lesen und dann diesen Text in Bezug zur eigenen Lebenslandschaft bringen. Interviews mit gewählten Figuren aus dem Volk, der Priesterschaft, dem Gericht, den Jüngern und Jesus: „Wie wurde die im Text beschriebene Szene erlebt?“ Nonverbale szenische Darstellung von verschiedenen biblischen Wasser- und Brunnen-Geschichten rund um einen vorher aufgebauten „Brunnen“ - dann Gespräch. Schluß-Ritual: Rund um den Brunnen liegen verdeckt „Wassersprüche“ aus der Bibel, jede/r bekommt einen. Wir berühren einander mit Wasser als Symbol für den Segen des lebendigen Wassers Jesu.

24

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Beáta Papp, Budapest

Papp Beáta, Budapest

Erlebnisse beim Workshop 1

Élményeim az 1. csoportban

Die Gruppenbildung beginnt mit „Kennenlernen”: In mehreren Runden sollen wir wählen - welches Klima herrscht dort, wo wir herkommen, eher nass oder trocken - was wir lieber trinken, Wein, Wasser, Tee oder Bier und - welcher Durst uns in diesem Augenblick bewegt, anzieht oder weiterjagt. In diesen drei Runden bilden sich Kleingruppen, wo wir immer wieder „Leute, die uns ähnlich sind” treffen, und bereits, wenn auch noch schleierhaft, die Schlüsselbegriffe des biblischen Textes erahnen.

Csoportunk formálódása az ismerkedés „köreivel” indult, választva, hogy száraz vagy nedves éghajlatú-e a lakóhelyünk, hogy bort, sört, teát vagy vizet iszunk szívesen, s miféle szomj mozgat most éppen, vonzva vagy taszítva bennünket. A három választás során kialakult kiscsoportokban újabb és újabb „hozzánk hasonló” emberekkel találkoztunk, és ugyan még csak nagyon messziről, de már bibliai szövegünk kulcsszavai is felsejlettek.

Gott der Überraschungen. Hm, ja. Derselbe, der immer im Himmel ist, wenn ich Ihn auf Erden suche, und immer hinter meinem Rükken ruft, wenn ich Ihn vorne suche. Und wenn ich den „langen”, dass heißt zweimal-dreistündigen Workshop auswähle, so finde ich Ihn in der kürzesten, nicht einmal spezifisch bibliodramatischen Übung wieder. Mein grösstes Erlebnis fand ich in der Atemübung bei der letzten Runde des Kennenlernens. Wir setzen den Weg zu Gott, zu uns, zu einander mit Atemübungen fort. Beim Einatmen konzentrieren wir uns auf den Wunsch in uns, wir lassen ihn wachsen, auf den Durst, der uns bewegt, der uns hierhergeholt hat, auf unsere Erwartungen an die folgenden Tage und beim Ausatmen üben wir uns im Loslassen – wir lassen die Wünsche los, wir erleben die Notwendigkeit dieses Loslassens genauso, wie wir auch die Luft loslassen sollen, die noch vor einer Sekunde das Leben für uns bedeutete. Danach lauschen wir einfach und lassen die Pause zu, die „Stille”, den Zustand des „Nichts”, wo weder Ein- noch Ausatmen geschieht. Nach den Übungen des Ankommens und Kennenlernens kommt ein sehr lustiges, Distanzen und sprachliche Grenzen lösendes Spiel. Wir kennen den Text noch nicht, aber dieses Spiel bringt uns ein sehr wichtiges Detail davon: „Woran kann ich jemanden erkennen?” Eine Hälfte der Gruppe soll der anderen die Rücken kehren. Ein jedes Mitglied der anderen Hälfte wählt sich von ihnen einen Partner aus und lehnt seinen Rücken an den Rücken des Partners. Die beiden „lernen einander kennen” durch Bewegung der Rücken. Danach gehen die Paare wieder auseinander, und erst jetzt darf die erste Hälfte der Gruppe zurückkehren und sich umdrehen. Jetzt sollen sie den Partner finden, den sie vorerst nur mit dem Rücken „gesehen” haben. Das Spiel wird mit Rollenwechsel wiederholt, danach tauschen sich die Partner darüber aus. Spiel der Zusammengehörigkeit – „ich bin mit Euch” – Trennung – „dorthin könnt Ihr nicht mitkommen” – und Wiedersehen in Dreiergruppen. Je zwei Teilnehmende gestalten eine Form der Zusammengehörigkeit, und der dritte gibt den Titel. Danach geht ein Teilnehmender aus dem Bild der Zusammengehörigkeit weg. Im nächsten Schritt geht der Verlassene dem ersten nach, und der Dritte versucht, das Wiedersehen zu vereiteln. In den Bildern der Kleingruppen widerspiegeln sich Beziehungen zwischen Mutter und Kind, Freunde und Ehegatten – die grundlegenden Beziehungen unseres Lebens. Ich fand es spannend und wohltuend, mein Kindsein in Beziehung zu Evas Muttersein zu erleben. Die Aufgabe war, dass eine von uns nach einer Zeit gehen soll, wenn es ihr recht ist. Am Ende war es Eva, die ging. Im Austausch kam heraus, dass dies uns beide überrascht hat – bisher hatte keine von uns eine solche Erfahrung gemacht. Nach alledem war es ein sehr gutes Erlebnis für mich, auf

Meglepetések Istene. Hm, hát igen. Akit ha keresek a földön, az égben van, ha keresem elől, a hátam mögül szól, ha a „leghosszabb”, vagyis a kétszer félnapos bibliodráma műhelyt választom, annak a legrövidebb, nem kifejezetten bibliodramatikus gyakorlatában találom. Legmeghatározóbb felismerésem az ismerkedés utolsó köréhez kapcsolódó légzőgyakorlatban érkezett. Légzőgyakorlattal folytattuk önmagunkhoz, egymáshoz, Istenhez való megérkezésünket. A belégzés során a bennünk lévő vágyat figyeltük, azt engedtük nőni, a szomjat, amely mozgat, amely ide hozott, elvárásainkat az elkövetkező két nappal. Majd a kilégzésben vágyaink elengedését gyakorolhattuk, tapasztalhattuk meg ennek szükségességét, ahogyan azt a levegőt is el kell engednünk, amely egy pillanattal korábban még az életet jelentette számunkra. Majd figyeltük és engedtük a szünetet, a „csöndet”, a „semmi” állapotát, melyben sem belégzés, sem kilégzés nem történik. Az ismerkedés és megérkezés gyakorlatait egy nagyon vidám, a kezdeti távolságtartást és minden nyelvi korlátot feloldó játék követte, ami anélkül, hogy szövegünket már ismertük volna, annak egy fontos mozzanatát hozta közelebb: „miről ismerek én fel valakit?” A csoport egyik fele azt a feladatot kapta, hogy álljon háttal a csoport másik fele felé. A háttal állók közül ki-ki választott magának valakit, akinek háttal nekitámaszkodott, majd csupán háta mozgatásával ismerkedett vele. Ezután szétszéledtünk, és a háttal állóknak meg kellett találniuk, ki állt a hátuk mögé. A játékot a két csoport cseréjével is megismételtük, majd megbeszéltük párunkkal tapasztalatainkat. Az összetartozás – „veletek vagyok”, elválás – „oda ti nem jöhettek” és a viszontlátás játékában hármas csoportokat alkotva jelenített meg minden kiscsoport két embere valamiféle összetartozást, amit a harmadik elnevezett. Ezt folytatva az összetartozást kifejező állóképből az egyik személy elment. Következő lépésben az ottmaradó utána ment az előbb eltávozónak, miközben a harmadik feladata az volt, hogy ezt a találkozást meghiúsítsa. A kiscsoportokban anya-gyermek, baráti pár és házastársi kapcsolatok jelentek meg, mindennapi életünk alapvető kapcsolatai. Izgalmas és jóleső volt számomra Éva anyasága mellett gyermek voltomat megtapasztalni, s amikor azt a feladatot kaptuk, hogy ha idejét érezzük, valamelyikünk menjen el ebből a mozdulatból, Éva indult el, amin – ahogy azt később megbeszéltük – mindketten meglepődtünk, mert ilyen élménye még egyikünknek sem volt. Ezek után nagyon jó érzés volt Éva hívására utána indulnom, és mindketten tudtuk, hogy nincs olyan akadály, ami ezt a találkozást meghiúsíthatná. Ezek után felolvastuk német és magyar nyelven bibliai szövegünket (Jn 7,1–9 és 7,25–39), melyben a korábbi játékokban előkerült szavakkal már ismerősen, élményeinkkel és emlékeinkkel gazdagítva találkoztunk.

25

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Az első délután zárását „élettérképünk” elkészítése adta. Színes homok, ragasztó, festék és víz segítségével, a hirtelen mozdulattal meggyűrt papíron életünk sivatagokkal és forrásokkal teli útját alkothattuk meg, figyelve közben mindarra az érzésre, ami előjön. Térképünkről választott párunkkal beszélgettünk.

Evas Ruf hin ihr nachzueilen. Beide wussten wir ganz genau, nichts und niemand kann unser Wiedersehen verhindern. Danach lesen wir den Text auf Deutsch und Ungarisch vor (Joh 7,19 und 7,25-39). Wir hören wieder die Worte, die wir schon aus den früheren Spielen kennen, sie hallen in uns wider, bereichert durch unsere Erlebnisse, Erinnerungen. Als Abschluss nach dem ersten Nachmittag gestalten wir unsere „Lebenslandkarte”. Mit einer Bewegung geben wir dem dicken Papier Form, und dann gestalten wir mit Sand, Farben, Klebemittel und Wasser die Landschaft unseres Lebens, mit seinen Wüsten und Quellen. Dabei nehmen wir die wachgerufenen Gefühle wahr. Austausch in Paaren über die „Landschaften”.

A második nap a reggeli liturgiában szerezett élményeink megbeszélésével indult. (Jó volt hallani, hogy nem csak nekem okozott nehézséget egyszerre végezni a légzést, a járkálást, a karemelést és az éneklést, és jó volt tapasztalni azt is, hogy ez a kérdés nációtól teljesen független.) Ezt követően játékra hangoló járkálásba kezdtünk, próbálgatva, hogyan is járunk saját lépéseinkkel, zarándokként, ha kezünknél fogva vagy éppen orrunknál fogva vezetnek, vagy ha bensőnk vezet.

Der zweite Tag beginnt mit Austausch über Erfahrungen mit der Morgenliturgie. (Gut zu hören, dass ich nicht die Einzige war, der es Schwierigkeiten bereitete, gleichzeitig auf das Gehen, Atmen, Armbewegungen und Singen achtzugeben, und dass diese Schwierigkeiten ganz unabhängig von Nationen sind). Danach stimmen wir uns auf das Spiel ein, wir probieren verschiedene Gangarten: Wie gehen wir ganz natürlich, mit den eigenen Schritten, wie gehen wir als Pilger, wie wenn an der Nase herumgeführt, wie wenn wir von innen geführt werden?

Visszatérve tegnapi szövegünkhöz, megpróbáltuk felidézni azt a közeget, melyben Jézus szavai elhangzottak. Belehelyezkedve a történet valós vagy vélt szereplőinek bőrébe (Jézus, farizeus, Heródes udvari tudósítója, Jairus felesége, piaci kofa) interjú- alanyokká váltunk, akiket egy-egy kíváncsi újságíró faggatott. Ezután a kiscsoportok beszámoltak az interjú során nyert tapasztalataikról. (Némely kiscsoportban a nem éppen elfogulatlan újságíró komoly vitába is keveredett alanyával.)

Dann nähern wir uns wieder dem Text von gestern. Wir versuchen uns die Welt vorzustellen, in der Jesu Worte geklungen sind. Wir versetzen uns in die Lage der Personen aus der genannten Geschichte (Jesus, Pharisäer, Berichterstatter von Herodes, Gattin des Jairus, Verkäuferin auf dem Markt, usw.). In diesen Rollen werden wir von neugierigen Reportern ausgefragt. Nach dem Interview tauschen sich die Kleingruppen über ihre Erfahrungen aus (in einigen Kleingruppen entstehen ganz ernste Auseinandersetzungen mit den voreingenommenen Reportern).

A sokféle „közelítés” után a terem közepén kialakított kúthoz három forrással kapcsolatos bibliai jelenet szereplőiként érkeztünk: elsőként a Beér-Seba pusztáján bolyongó Hágár és Izmael, akiknek Isten angyala mutatta meg a forrást, majd megérkezett a sziklából fakasztott vízhez Mózes vezetésével a vándorló és zúgolódó nép, végül pedig a samáriai asszony Jákob kútjánál Jézussal találkozott. A kút vizében megmosdva egy-egy mondat kíséretében különböző gesztusokkal megérintettük egymást, tovább ajándékozva egymásnak az éltető vizet. A kút alatt elrejtett éltető vízzel kapcsolatos szentírási szakaszokból mindannyian vettünk egyet-egyet, amit ki-ki saját anyanyelvén hangosan felolvasott, megidézve a Lélek eljövetelekori pünkösdi csodát.

Nach den verschiedenen „Annäherungen” nähern wir uns der Quelle in der Mitte des Raumes, als Personen aus drei Quellengeschichten der Bibel. Als Erste kommen Hagar und Ismael, denen Gottes Engel die Quelle gezeigt hat, dann das wandernde, unzufriedene Volk Israel unter Moses Führung zum Felsen, aus dem er Wasser fliessen lässt, und endlich die Samaritanerin, die bei Jakobs Brunnen Jesus trifft. Wir waschen uns im Wasser der Quelle, dann geben wir einander das belebende Wasser mit je einer Geste und einem Satz weiter. Unter dem Brunnen sind biblische Sprüche über das belebende Wasser versteckt, wir nehmen jetzt alle je einen Spruch, dann lesen wir unsere Sprüche in unserer Muttersprache vor – wir vergegenwärtigen damit das Pfingstwunder.

A délelőtt és a műhely zárásaként újra elővettük élettérképünket, amit tovább alakíthattunk. Az éltető források nyomán oázisok, zöldellő rétek és erdők sarjadtak, de lehetőség volt újabb forrásokat is „fakasztanunk”. Végül felsorolásszerűen egy mondat arról, amit ebben a bibliodráma-műhelyben megtapasztaltam: közösségben voltam, játszottam, gyermek voltam anyám ölében, járkáltam, lélegeztem, alkottam, német nyelvű kofa voltam Jeruzsálemben, várva Jézus eljövetelét, vándoroltam, megszomjaztam, zúgolódtam, Isten vizet fakasztott számomra Mózes által a sziklából, végül Jézus szavai szóltak hozzám a kút mellett: „Aki szomjas, jöjjön hozzám, és igyék, aki hisz bennem, amint az írás mondja: belsejéből élő víz folyamai fognak patakzani.” (Jn 7,34)

Als Abschluss nehmen wir wieder unsere Lebenslandschaften, die wir jetzt weitergestalten können. Das Wasser der lebendigen Quellen lässt Oasen, Wiesen, Wälder gedeihen, und es können auch neue Quellen entspringen. Zum Schluss eine „Liste” davon, was ich in diesem Workshop erlebt habe: Gemeinde, Spiel, Kind sein in der Mutter Schoss, Gehen, Atmen, Gestalten, Deutsche Marktfrau sein in Jerusalem, wartend auf Jesus, Wandern, Durst, Aufbegehren, Gott gibt mir Wasser durch Moses aus dem Felsen und endlich Jesus sprach zu mir beim Brunnen: „Wer Durst hat, komme zu mir und trinke; wer an mich glaubt. Wie geschrieben steht: Es werden lebendige Wasser aus ihm entspringen”. (Joh 7,34)

26

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

Workshop 2: „Wie kann dies geschehen?“ (Joh 3,1-11)

2. csoport: „Mi módon lehetnek ezek?“ (Jn 3,1–11)

Leitung: Márta Hubai-Muzsnai, Budapest und Gábor Hézser, Bielefeld

Bibliodrámavezetők: Hubainé Muzsnai Márta, Budapest és Hézser Gábor , Bielefeld

Márta Hubai-Muzsnai: Beschreibung des Workshop 2

Dr. Hubainé Muzsnai Márta: Beszámoló a csoportmunkáról

Unsere Gruppe bestand aus 15, vorwiegend ungarischen Teilnehmenden. Einige kamen aber aus Dänemark, Deutschland und Rumänien. Mein Co-Leiter, Dr. Gábor Hézser kam auch aus Deutschland. Wir haben in zwei Sitzungen gearbeitet: Freitag Nachmittag und Samstag Vormittag. Wir begannen mit soziometrischen Spielen und Körperarbeit, damit die Teilnehmenden sich besser kennenlernen.

15 fős csoportunk túlnyomóan magyarországi résztvevőkből állt. A legtávolabbról érkezők Dániából, Németországból és Romániából jöttek. Társvezetőm, dr. Hézser Gábor maga is Németországból érkezett. Csoportunk kétszer találkozott: péntek délután és szombat délelőtt. Mozgásos és szociodramatikus játékokkal segítettük, hogy az egymást szinte egyáltalán nem ismerő résztvevők egymáshoz közelebb kerüljenek.

Persönliche Bezüge Nach dem Vorlesen des biblischen Textes baten wir die Teilnehmenden nachzuspüren, was sie im Text am stärksten ergreift. Wir gaben ihnen (deutsche und ungarische) Textblätter, und baten sie, die – hier und jetzt – wichtigsten Wörter oder Sätze zu unterstreichen. Die Teilnehmenden haben sehr unterschiedliche Wörter gewählt. Diese persönlichen Wörter, Ausdrücke haben wir auf eine Tafel geschrieben, um sie noch mehr zu betonen: Wie ist das möglich? - Du bist Lehrer Israels und weisst jedoch nichts. - Er klagt nicht an. - Man weiss nicht, woher er kommt, wohin er geht. - Wir sagen, was wir wissen. - Unterscheiden (ich oder der Geist). - Sich überlassen. - Annehmen. - „Sagen” und „Zeugnis ablegen” sind nicht das Gleiche. - Kognitives Wissen (Wissenschaftler) und überzeugendes Wissen (die Kraft Jesu zu spüren) sind nicht das Gleiche. - Die Identität Jesu mit dem Vater. Überraschend, wie verschieden die Botschaft der gleichen biblischen Geschichte bei den TN ankommen kann, obwohl sie alle auf die gleiche Einladung gekommen sind, und das nach einer gemeinsamen Vorbereitung und Sensibilisierung auf die biblische Botschaft!

Személyes vonatkozás A bibliai textus felolvasása után a résztvevőket megkértük, figyeljék meg, mi ragadja meg őket leginkább a bibliai történetből. A történet német és a magyar fordítását kiosztva, aláhúzattuk az – akkor és ott - leghangsúlyosabb szavakat, mondatokat. Csoportunknak szinte minden egyes tagját valami más ragadta meg. Ezt láthatóvá, mindenki számára nyilvánvalóvá is tettük azáltal, hogy ezek a személyes hangsúlyok táblára kerültek: Mi módon lehetnek ezek? - te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket - nem vádol - nem tudod, honnan jön, hová megy - amit tudunk, azt mondjuk - különbséget tenni (én vagy. a Lélek?) - ráhagyatkozva élni - elfogadni - különbség van aközött, hogy „mondani”, és „bizonyságot tenni” - Különbség van a racionális, kognitív tudás (tudós) és a meggyőző tudás (érzi Jézusnál az erőt = „Isten vele van”) között - Jézus identitása az Atyával. Meglepő, hogy mennyire különböző hangsúllyal érkezhet meg ugyanannak a bibliai történetnek az üzenete, pedig ugyanarra a meghívásra jelentkeztek a csoport résztvevői, s itt már a bibliai üzenet befogadására egyfajta előkészítés, ráhangolás is történt.

Fragen, die die biblische Geschichte inspiriert Wir haben angedeutet, dass die biblische Erzählung etwas wortkarg ist, und baten die Teilnehmenden nachzudenken, ob sie auch alles in der Geschichte verstanden haben, ob es unbeantwortete Fragen gibt? Ob wir den Schauplatz der Geschichte kennen? Ob wir wissen, wer dort anwesend war? Wie Jesus wohl die Situation erlebt hat und wie Nikodemus? Was könnte das bedeuten, dass Nikodemus nachts zu Jesus ging? Die Teilnehmenden haben in Kleingruppen über diese Details gesprochen. Wo hat die Begegnung stattgefunden? Wieder wurden sehr verschiedene Antworten der Teilnehmenden, auf die Tafel geschrieben: - Bei Maria und Martha - Bei einem Jünger zuhause - Alleine in einer Höhle - Auf dem Hof eines Herrensitzes - In einem verborgenen, verschlossenen Ort - Dort, wo Jesus zu beten pflegte Warum ist Nikodemus nachts zu Jesus gegangen? Einige der Teilnehmenden haben detailliert geantwortet. Hier nennen wir nur die Antworten, die sie auf die Tafel geschrieben hatten: - Er wollte nicht gesehen werden - Weil es dunkel war

Kérdések, amelyeket a bibliai történet felvet Megemlítve, hogy a bibliai híradás szűkszavú, arra kértük a csoporttagokat, gondolkodjanak el azon, vajon mindent értenek-e a történetben. Vajon vannak-e olyan megválaszolatlan kérdések, amelyeket a történet felvet? Ismerjük-e pontosan a helyszínt? Tudjuk-e, hogy kik voltak jelen? Vajon milyen lehetett a helyzet Nikodémusnak, s milyen Jézusnak? Mit jelenthetett az, hogy Nikodémus éjszaka ment Jézushoz? A résztvevők kisebb csoportokban megbeszélhették, ki hogyan képzeli a történet körülményeit. Vajon hol kerülhetett sor Jézus és Nikodémus találkozására? A csoporttagok válaszai ismét változatos képet mutattak. Táblára írtuk a válaszokat: - Mártánál és Máriánál - egyik tanítványnál - egyedül egy barlangban - nyitott udvarház udvarán - zárt, rejtett helyen - ahol Jézus imádkozni szokott. Vajon miért éjszaka ment Nikodémus Jézushoz? A csoport néhány tagja részletesebben is ecsetelte elképzeléseit. Az alábbiakban csak azokat a rövid feljegyzéseket soroljuk fel, amelyek ott a táblára felkerültek: - nem akarta, hogy lássák - sötétben

27

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ - Er wollte nicht von den Kollegen gesehen werden, weil er Angst hatte - Ort und Stunde der Offenbarung, wo ein Licht erscheint - Wegen der Stille, so ist die Wirkung grösser - Die Kinder weinen nicht mehr in dieser Zeit - Jesus war endlich allein zu treffen - Nikodemus konnte nicht schlafen; er hatte keine Schlafmittel - Er hat den ganzen Tag gebraucht um Kraft und Mut zu schöpfen - Es war so persönlich… - Nachts darf er auch Mensch sein (tagsüber ist er Pharisäer)

- nem akarta, hogy a kollégák lássák, félt - a kijelentés helye, órája, amikor kigyullad a fény - csend miatt, nagyobb hatás - a gyerekek már nem sírnak - szégyellte - most Jézus egyedül volt - Nikodémus nem tudott aludni, nem volt altatója - egész nappal erőt, bátorságot gyűjtött - annyira személyes volt … - éjszaka lehet ő is ember (nappal farizeus).

Die Vergegenwärtigung der biblischen Geschichte Wir haben auch wegen der Zeit gedacht, dass wir drei Variationen der biblischen Geschichte spielen können. Wir fragten die Teilnehmenden, wer die Rolle des Nikodemus versuchen möchte. Als wir bereits drei Teilnehmende für diese Rolle hatten, fragten wir, wer diesen drei helfen könnte im Erleben der Geschichte, indem er (sie) die Rolle Jesu übernimmt. Die drei Teilnehmenden in der Nikodemusrolle stellten sich vor: was sie vorhaben und welche Umstände (Alter, Ort, usw.) sie für sich gedacht hatten. Danach sollten sich die Jesus- und Nikodemusdarsteller finden und die Szene planen. Die übrigen Teilnehmenden durften frei wählen, zu welchem Paar und in welcher Rolle sie sich gesellen wollen. Wir wollten, dass ein jeder und jede Teilnehmende seine aktuelle Botschaft in der Geschichte finden kann. Deshalb war es wichtig, dass alle so spontan spielen können, wie es ihnen naheliegt. In den drei Szenen haben wir drei sehr persönliche, Veränderungen anstiftende Begegnungen gesehen, oder um besser zu sagen: Teilnehmende und Zuschauer haben diese Begegnungen alle miterlebt. In der ersten Szene sind die Zweifel und Vorbehalte von Nikodemus offenbar geworden, wie es ihm schwerfiel, sich Jesus zu nähern und wie verblüffend die Erwartungen von Jesus für ihn waren. Die zweite Szene war sehr stark durch die Anwesenheit von Maria und Martha geprägt. Die dritte spielte sich in der Nähe eines offenen Fensters ab, und als Jesus vom Wind sprach, der unerwartet kommt, sah Nikodemus plötzlich, wie sich die Blätter der Bäume bewegen. Dies war für ihn ein Zeichen, und so sind die Worte Jesu ganz konkret geworden. Nach den drei Szenen kamen die Rückmeldungen, Sharing, Identifikation, danach luden wir die Teilnehmenden zu einer Begegnung in der Phantasie ein. Was geschieht, wenn Nikodemus nach der Begegnung mit Jesus nach Hause geht? Was sagt die Gattin dazu? Die Teilnehmenden haben parallel drei Szenen improvisiert.

A bibliai történet megjelenítése Úgy terveztük, hogy az időkeret szabta határok között a bibliai jelenetet három változatban nézzük meg. Megkérdeztük, ki szeretné kipróbálni Nikodémus szerepét. Miután mindhárom jelentkező megvolt Nikodémus szerepére, a csoportot megkérdeztük, ki tud segíteni abban, hogy akik jelentkeztek, átélhessék választott szerepüket, azaz ki vállalja, hogy megjeleníti Jézus szerepét. Miután a Nikodémusok bemutatták magukat, s körülírták, hogy milyen körülmények között mire is készülnek (életkor, helyszín stb.), megkértük, hogy találjanak egymásra az együtt játszó szereplők, és rendezzék meg a jelenetet. A csoport többi tagja választhatott, melyik pároshoz csatlakoik, s milyen szerepben segíti a megjelenítést. Abból a célból, hogy ki-ki megtalálhassa a bibliai történet számára aktuális üzenetét, fontos volt, hogy ki-ki úgy jeleníthesse meg a bibliai történetet, ahogyan az hozzá a legközelebb állt. A három jelenet során három személyes, változást elindító találkozásra került sor. Ennek élményében akkor és ott játékosok és nézők, valamennyien osztozhattunk. Az első jelenet által különösképpen is Nikodémus fenntartásait, közeledésének nehézségeit, valamint Jézus elvárásának elképesztő voltát élhettük át. A második jelenet alakulását Mária és Márta jelenléte befolyásolta. A harmadik játék a nyitott ablakban játszódott le. Jézus a szélről beszélt, amely hirtelen, magától támad. Ahogy Nikodémus észrevette, hogy a fa levelei megmozdultak, számára ez jellé vált. Jézus szavai egészen konkréttá váltak, célba értek. Az egymás után megtekintett és feldolgozott (szerepvisszajelzés, sharing, identifikáció) bibliai jelenetek után egy képzeletbeli találkozásra invitáltuk a csoporttagokat. Vajon mi történik akkor, amikor Nikodémus a Jézussal folytatott beszélgetés után hazatér? Vajon hogyan fogadja Nikodémust otthon a felesége? Párhuzamosan három rögtönzött jelenetre került sor.

Abschied Am Ende des zweiten Tages wurde wieder die Möglichkeit angeboten, Jesus zu begegnen und die noch unbeantworteten oder gar neuen Fragen zu stellen. So konnten auch die Teilnehmenden die Begegnung erleben, die in den Szenen bisher nicht teilgenommen hatten. Durch einen Rollentausch wurden die Antworten auch näher gebracht.

Búcsújáték A második nap végén újra felkínáltuk a lehetőséget, hogy ki-ki személyesen is találkozhasson Jézussal, feltehesse újabb vagy még válaszolatlanul maradt kérdéseit. Ily módon biztosítottuk azt, hogy azoknak is módjuk legyen arra a találkozásra, amelyet a műhely meghirdetésekor kilátásba helyeztünk, akik nem vettek részt aktívan a bibliai történet megjelenitésében. Szerepcsere segítségével a kérdezők a válaszhoz is közelebb kerülhettek.

Bibliodramatisches Bekenntnis Es könnte von unserer Identität als Seelsorger herrühren, dass wir im Bibliodrama auch von der Position der Verkündigung her arbeiten. Für uns ist es wesentlich, die Botschaft zu entfalten, die Kommunikationsbarrieren aufzulösen, eine Brücke zwischen dem Text und dem Menschen zu bauen. Bibliodrama ist die Möglichkeit der Aktion und Partizipation über die Grenzen des Verständnisses hinaus, Möglichkeit der persönlichen Fragen, Zweifel und Stellungnahmen, der Reflexion des inneren Geschehens und der Integration. „Dass sie das Wort nicht nur hören, sondern auch annehmen und bewahren.”

Bibliodramatikus ars poetica Lelkészi identitásunkkal függhet az össze, hogy amikor bibliodrámát vezetünk, akkor az igehirdető habitusával, az igehirdetés eszközeivel is dolgozunk. Lényeges számunkra, hogy az üzenetet kibontsuk, s a kommunikációs gátakat lebontsuk, hidat építsünk a textus és a megszólítandó, az üzenetre váró ember között. A bibliodráma lehetőséget ad arra, hogy ne csak megértés történjen, hanem akció, participáció, esetleges kétségek, kérdések megfogalmazása, személyes állásfoglalás, a belső történésekről szóló beszámoló, integráció is. „Hogy az igének ne csak hallgatói, hanem befogadói és megtartói is legyenek.”

28

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

Workshop 3: „Vom Geiste geboren”. Biblische Improvisationen oder die Bibel mal subjektiv gesehen

3.csoport: „...Aki a Lélektől született“. Bibliai rögtönzések, avagy a Biblia szubjektív szemmel

Leitung: Irén Potzner, Budapest und Antal Pásztor, Solymár

Bibliodrámavezetők: Potzner Irén, Budapest és Pásztor Antal, Solymár

Irén Potzner, Budapest: Workshop-Bericht

Potzner Irén, Budapest: Beszámoló a csoportmunkáról

Zu unserem Workshop sind über vierzehn Leute gekommen, darunter Ungarn und Ausländer. Dazu kamen noch die Mitglieder unseres Improvisationstheaters – d.h. weitere 14 Personen, und wir, die beiden Leiter. Der Raum war zwar schön groß, aber die Gruppe auch. Die dreistündige Theaterprobe verlief allgemein in guter Stimmung. Wir haben den Interessierten zeigen wollen, wie unsere Vorbereitungen aussehen.

A csoportunkba 14-16 fő magyarok, külföldiek vegyesen, jöttek el délután megnézni, hogy mit találtunk ki, és mit csinálunk. Itt voltak még a színházunk tagjai, a rögtönzők is még 14-en, valamint mi, a vezetők. Nagy volt a terem, de sokan is voltunk. Jó hangulatban telt el a 3 órás színházi próba. Abba engedtünk betekintést, hogy mit is csinálunk mi a próbáink során.

Zuerst haben wir uns vorgestellt. Ich, Tóni und Gábor, der unser Dolmetscher war, stellten uns in Worten vor, die Mitglieder des Improvisationstheaters aber in „lebendigen Skulpturen”. Danach haben sich die Workshopteilnehmer vorgestellt: Sie haben ihre Personennamen genannt, mit farbigen Tüchern und Klängen illustriert. Dann kam eine Paarübung: Die Paare bewegten sich zusammen, mit je einem Stab verbunden, ohne sich zuvor geeinigt zu haben, wer führt und wer folgt. Danach haben wir dasselbe ohne Stab probiert. Danach hat sich die große Gruppe dreigeteilt, in jede Kleingruppe kamen 4-5 Personen aus dem Theater (sie haben die Übungen vorgezeigt, damit das Lernen einfacher geht) und einer von den Leitern. Jede Kleingruppe hat nach der selben Thematik, aber mit freier Gestaltung gearbeitet. Als Einführung diente ein verlangsamtes Fangspiel. Danach haben wir Gefühle und Stimmungen durch Mimik, Körpersprache und Stimme veranschaulicht. Es hat immer jemand angefangen, und die anderen haben es nachgemacht. Das hat uns auf das nächste Spiel vorbereitet: Jemand sollte eine Stimmung nennen, die dann von drei anderen Personen in einer sich bewegenden „Skulptur” gezeigt wurde. Am Ende haben wir biblische Begegnungen gespielt: Jemand nannte zwei Personen, die sich begegnen sollten, und zwei Leute spielten dann die Begegnung in Tüchern „verkleidet”. Nach der Pause haben die drei Teilgruppen zusammen biblische Begegnungen gespielt. Es kamen alle möglichen Ideen auf, „wirkliche”, in der Bibel beschriebene Begegnungen und andere, die es gar nicht geben konnte, die nur in der Phantasie existieren. Judith und Jesus, Johannes und Salome, Kain und Abel, Jesus und Judas nach der Auferstehung sind nur einige Beispiele. Jede Begegnung dauerte nur ein bis zwei Minuten mit wenigen Worten und mit intensiver Körpersprache. Es gab sehr kathartische Erlebnisse. Am Ende machten wir noch eine Rückmeldungsrunde in Kleingruppen. Das war aber ganz spontan, gar nicht geplant! Die Stimmung war bis zum Ende großartig und wir haben uns gut auf den Abend vorbereitet.

Először bemutatkoztunk: Tóni, Gábor, a tolmácsunk és én szóban, majd a rögtönzőink szoborcsoportokban. Utána a résztvevők bemutatkozása következett: a keresztnevüket mondták hangszerekkel és kendőkkel kiegészítve. A kétszemélyes találkozásaink botokkal történtek, együtt mozogtunk úgy, hogy nem beszéltük meg, ki irányít, majd botok nélkül tettük ugyanezt. Majd 3 csoportba oszlottunk a teremben, mindenütt 4 vagy 5 fő volt a rögtönzőkből (ők segítették a résztvevőket azzal, hogy bemutatták a gyakorlatokat, így gyorsan tanultak a többiek!) és a vezetők: Tóni, Gábor és én. A kiscsoportokban ugyanaz a tematika ment, de a résztvevők alakították. Bemelegítésként egy lassú fogócska szolgált. Majd érzéseket, hangulatokat mutattunk be mimikával, testbeszéddel és hang kíséretével. Egy ember kitalálta, a többiek utánozták. Ez rámelegített arra, hogy hangulatot kértünk valakitől a csoportban, és vele szemben folyékony (mozgásban lévő) szoborban hárman bemutatták. Végül bibliai találkozásokat mondtunk egymásnak, amit 2 ember megmutatott kendőkbe beöltözve. A szünet után a 3 csoport egymásnak játszott bibliai találkozásokat. A Bibliában leírt, valamint a fejünkben megjelenő, idősíkban eltolt találkozásokig minden terítékre került. Judit és Jézus, Keresztelő János és Salome, Káin és Ábel, Jézus és Júdás a feltámadás után... Csak néhány az izgalmasnál izgalmasabb találkozásokból. 1-2 perc, kevés szóval, de intenzív testbeszéddel. Több közülük mégis igazán katartikus élmény volt mindannyiunknak. A workshop végén még kis csoportokban beszélgettek a résztvevők és a rögtönzők az átéltekről. Ez már igazán nem volt betervezve, spontán jött! Nagyon jól éreztük magunkat. A bemelegítés az estére jól sikerült!

29

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Csilla Horti, Budapest

Horti Csilla, Budapest

Erfahrungen in der Werkstatt des Improvisationstheaters

Tapasztalataim a „Rögtönzések színháza” műhelyében

Am Freitag Nachmittag habe ich am Workshop des „Improvisationstheaters” teilgenommen. Der einzige Nachteil hier war, dass es viel zu viele Teilnehmer gab. Deshalb sollten wir in drei Kleingruppen arbeiten, so konnten wir nicht alle Teilnehmenden sehen, und ausserdem waren auch die Geräusche der anderen Kleingruppen etwas störend. In der ersten Übung sollten je zwei Teilnehmende einen Stab halten, und zwar nicht mit den Fingern, sondern zwischen den Handflächen, so dass der Stab nur durch den Druck der Handflächen gehalten wird. Dabei sollte man versuchen, den Partner nur durch diesen Kontakt zu führen oder von ihm geführt zu werden, ohne dass der Stab herunterfällt. Dann haben wir dasselbe ohne Stab gespielt. Das hat mir sehr gut gefallen! Danach hat die Theatergruppe uns einige ihrer Spielmethoden erklärt. Eine davon war die „lebendige Skulptur”. Dazu hat sich unsere Gruppe in zwei Hälften zu je 6 Personen geteilt. Dann hat die eine Hälfte eine Szene oder ein Gefühl aus der Bibel gewählt, z. B. wie Lazarus vom Tode erwacht: Er ist verwirrt und froh und bestürzt und hat auch Angst, dass er nun alles wiedererleben soll. Dieses komplexe Gefühl sollte die andere Hälfte vergegenwärtigen und veranschaulichen. Einer hat angefangen und hat für sich eine Pose gefunden. Der Zweite versuchte dazu irgendwie „Stellung zu beziehen” und so weiter, bis sich aus der ganzen Halbgruppe eine komplexe Statue gebildet hatte. Sie sollte nicht unbedingt statisch sein. Viele komplizierte Gefühle, die sich gegeneinander stemmten und doch alle zusammen gegenwärtig waren! Manche davon waren echt stark. Es war höchst interessant, die Konstellation der Gefühle zu beobachten, das Zentrum, das Wesentliche zu erkennen. Die andere Methode war die „Begegnung”. Hier sollte einer aus dem Publikum zwei Personen aus der Bibel nennen, die sich nun begegnen sollten. Man sollte alles über die genannten Personen sagen, was sie füreinander empfinden, was sie voneinander erwarten, was ihre wichtigen Eigenschaften sind und worauf man mit dieser inszenierten Begegnung eine Antwort sucht. Das war auch echt Spitze! Man konnte nie wissen, wie das Ganze enden wird. Es gab immer ein Plus, irgend etwas, was kein einziger erwartet hatte. Der einzige Nachteil war, dass man in einer solchen Inszenierung ganz alleine und selbstständig in einer sehr langen Szene spielen musste und auch noch den Wünschen nachkommen sollte, die aus dem Publikum kamen. Das war aber hart! Ich habe nicht einmal gewagt, das zu versuchen. Die strengeren Kritiken aus dem Publikum hatten auch einigen den Mut genommen. Danach haben wir auch im grossen Plenum einige Spiele mit beiden Methoden gezeigt. Das war vielleicht noch schwieriger, aber die Stimmung war gut und die Gruppe hat sich gefunden. Wir haben einige sehr gute Methoden kennengelernt, aber für mich haben die Szenen etwas zu schnell gewechselt. Es wurden oft wichtige Erkenntnisse oder Gefühle dargestellt, für die die Zeit zur Wahrnehmung nicht gereicht hat. Etwas gründlicher und konsequenter durchdacht hätte man noch mehr erreichen können. Mir war es auch fremd, dass die Wünsche für die Spiele so sehr konkret und genau beschrieben wurden und dass die Leute so genaue Erwartungen an das Ergebnis hatten. Es war sehr lehrreich, aber mir schien es eher eine Methode, als ein selbstständiges System zu sein.

Pénteken délután a „Rögtönzések színháza” foglalkozásán voltam. Az egyetlen hátránya, hogy nagyon sokan voltunk. Emiatt három csoportban dolgoztunk, így nem tudtunk mindenkit megnézni, meg egymás „zajai“ kicsit zavaróak voltak. A kezdő gyakorlatban egy rudat kellett két embernek a tenyerük között tartani, tehát az tartotta, hogy összeszorították a kezükkel a botot. Itt azt kellett kipróbálni, hogyan lehet így vezetni, illetve irányítva lenni. A bot nem eshetett le. Utána ugyanezt eljátszottuk botok nélkül is. Nekem ez nagyon tetszett! Ezután beavattak minket pár módszerükbe, a játékokba, melyeket elő szoktak adni. Az egyik az élő szobor volt. Ekkor a csoportunk kettéoszlott kb. 6-6 főre, és az egyik csoport mondott egy jelenetet, érzést a Bibliából, pl. amikor Lázár felébred, és összezavart, boldog, megdöbbent, fél, hogy újra át kell élnie mindent. Ezt az összetett érzést kellett megjelenítenie a másik csoportnak. Egy ember elkezdte, beállt egy pózba, aztán a második mellé, hozzá helyezkedett, és így folyamatosan kialakult a szobor. Nem kellett statikusnak lennie. Rengeteg összetett és egymásnak feszülő, de egyszerre jelen lévő érzést lehetett így megjeleníteni. Hatalmas ereje volt némelyiknek! Érdekes volt figyelni az egyes érzések egymáshoz képesti helyét, a középpontot, a lényeget. A másik módszer neve: „találkozások“. Ekkor meg kellett nevezni két bibliai szereplőt, akik itt találkoztak. El kellett mondani, mit éreznek egymás iránt, mit várnak a másiktól, mik a fő tulajdonságaik, mire keres választ, aki ezt kérte. Ez is nagyon jó volt! Sose lehetett tudni, mi lesz a végkifejlet. Mindig volt benne valami többlet, valami, amire senki nem számított. Az egyetlen hátránya az volt, hogy az embernek nagyon magára hagyottan kellett oda kiállnia, egy hosszú, önálló előadásra, és még a kérő igényeinek is meg kellett felelni. Nagyon nehéz volt! Én nem is mertem, ha jól emlékszem. Ha pedig kemény bíráló jutott a csoportba, az elijesztette a gyengébb bátorságúakat. Majd mindnyájan együtt is előadtunk párat mindkét játékból. Ez még nehezebb volt, de jó volt a hangulat a végére, és összehozta a csapatot. Nagyon jó technikákat tanultunk itt, de nekem túl gyorsan váltották egymást a képek, sok hatalmas, felbukkanó dologra nem volt idő. Jobb átgondolással még több kihozható lett volna belőle. Furcsa volt az is, hogy ennyire konkrét és definiált kérések voltak, és hogy volt egy alapelvárása a választónak a végkifejletre. Tanulságos volt, de nekem inkább eszköznek tűnt, mint önálló műnek.

30

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

Workshop 4: Propheten im Wind. Elijahus Flucht, Theophanie bei der Höhle (1. Kön. 19, 1-14)

4. csoport: Próféták a szélben... Illés próféta menekülése, teofánia a barlangnál (1Kir 19,1–14)

Leitung: Tünde Majsai-Hideg, Budapest und Gyula Goda, Őrség

Bibliodrámavezetők: Majsai Hideg Tünde, Budapest és Goda Gyula, Őrség

Beschreibung durch die Leitung

A vezetők beszámolója

Wir begannen das Treffen mit Soziometrie (Persönlichkeit, Kennenlernen, Gruppenbildung), wobei wir die Heterogenität der Gruppe in Bezug auf Bibliodramaerfahrung sehen konnten: Fünf Personen (aus Deutschland) standen zur Seite der Leiter und Ausbilder, drei zur Seite derer, die Bibliodrama noch nie probiert hatten, und alle anderen kamen in die dritte Teilgruppe: „Ich habe schon etwas Erfahrung mit Bibliodrama, ich war bereits in einer Bibliodrama-Gruppe”. Nach einer Einführungsrunde (hier wurde auch nach der Motivation gefragt) luden wir die Teilnehmenden zu einer Meditation ein über ihre Erlebnisse mit den folgenden Situationen/Gefühlen: „Widerstehen”, „für mein Recht kämpfen”, „auch in hoffnungsloser Lage ausharren”. Dann kam ein Austausch in Paaren über dieses Erlebnis und jedes Paar hat das stärkste Bild gewählt. Jetzt kam ein gemeinsames dynamisches Spiel: Alle gingen in einer Richtung herum, nur eine/r ging immer gegen die Menge. Die Reihenfolge war ganz frei, ein jeder durfte es versuchen, wann er es für gut hielt. Wir wollten, dass wirklich alle es versuchen, aber so, dass jeder anfangen und aufhören kann, wann er will. In den meisten Fällen sollten jedoch wir, die Leiter, diese Szenen mit einem „Stopp” beenden. Das Spiel ist zunehmend intensiver und kämpferischer geworden. Als wir dies geplant hatten, dachten wir, dass die einzelnen Teilnehmenden es ganz verschieden gestalten können, dass einige dann ausweichen werden, andere warten, bis die Menge vorbei ist. In dem Spiel ging es aber so, dass alle ganz hart kämpfen mussten. Bei den Rückmeldungen haben alle gesagt, dass dieses Spiel sehr erschütternd und anstrengend war. Es wurde an sich zu einem sehr starken Spielerlebnis, obwohl wir es nur als eine Einführung geplant hatten. Vor der Pause lasen wir den Text vor, mit einigen Informationen über die Zeit und Geschichte, damit alle wissen, woher Elijahu kam und in welcher Gemütsverfassung er war. Nach der Rollenwahl konnten sich die Teilnehmenden auch in der Pause bereits auf das kommende Spiel vorbereiten.

Szociometriával kezdtünk (személyesség és ismerkedés, csoportalkotás), ami tükrözte a csoport heterogenitását: öten (a német résztvevők) a kiképző vezetők oldalára álltak, hárman a soha ki nem próbálók közé, a többiek a „van bibliodráma-élményem” vagy a „bibliodráma-csoportba is jártam” alcsoportba álltak, midőn a bibliodrámázásban való jártasságuk iránt érdeklődtünk. A bemutatkozó kör után (melyben a motivációra is rákérdeztünk) egyéni meditálásra hívtuk a résztvevőket azokról az emlékekről, amelyekben ki-ki átélte a „szembeszállni valamivel”, „az igazam érdekében kiállni”, „reménytelen helyzetben is megmaradni” életérzését. Ezután párban megosztották ezt egymással, s kiválasztották a legerőteljesebb képet. A kép erejével a lelkünkben dinamikus közös játék indult a térben. Mindenki körbe haladt, csupán egy valaki indult el szembe a többiekkel. A sorrend tetszőleges volt, ki-ki akkor került sorra, amikor már érezte, hogy megérett benne az elhatározás. Azt kértük, hogy lehetőség szerint mindenki próbálja ki a szembemenetelt, de úgy, hogy jelezheti, mikor indulna, s mikor kívánja abbahagyni. A legtöbb esetben mégis az ún. „stoptechnikával” mi, vezetők állítottuk le az egyes szembemenetelek jelenetét. A játék egyre intenzívebbé és harcosabbá vált. A készülésünkben arra gondoltunk, hogy ki-ki saját terve szerint éli át az árral szemben úszás élményét, ha akarja, kikerüli a tömeget, ha akarja, megvárja míg továbbvonul, a játék hevében azonban az lett csoportszabállyá, hogy csak erős küzdelem árán juthat át bárki a tömegen. E csoportjátékra a záróköri visszajelzések során, mint nagyon igénybevevő, megrázó élményről számoltak be a résztvevők. Önmagában is nagyon erős játékélménnyé vált, noha eredetileg csak a bibliodráma-jelenet bemelegítése volt. A szünet előtt felolvastuk a történetet. Rövid kortörténeti háttérismertetéssel kiegészítettük, hogy mindenki ismerje meg, honnan indult Illés, s milyen lelkiállapotban. A szerepválasztás után a szünetben már készülni lehetett lélekben a játékra.

Nach der Pause kleideten sich die Darsteller, dann haben sie die Bühne gestaltet: den Hof des Königspalastes, eine wichtige Station des langen Weges und die Höhle, den eigentlichen Schauplatz. So sind drei Orte entstanden. Das Spiel ging im Königshof los. Jesabel rief um Rache, sie überredete den König – der früher mit Elijahu sympathisiert hatte -, dass Elijahu verfolgt und getötet werden muss. Die Teilnehmenden übernahmen ganz selbstverständlich die wichtigen Rollen: Naturerscheinungen, Feuer, Gewitter, Erdbeben, Engel, Teile der Höhle, Eingang der Höhle, die sanfte, stille Stimme. Die Darsteller im Königshof nahmen für die späteren Szenen andere Rollen, um im Spiel bleiben zu können, so haben sich auch die dargestellten Erscheinungen aus verschiedenen Elementen entwikkelt. Es meldete sich ganz schnell ein Darsteller für die Rolle des Elijahu. Wir liessen ihm genügend Zeit, damit er alle Erlebnisse der langen Wanderung vergegenwärtigen konnte. Das Geschehen um die Höhle brachte verschiedene Überraschungen, davon können wohl die Teilnehmenden mehr sagen. Hoffent-

A szünet végén beöltözés, s megalkották a királyi udvar terét, a hosszú út egyik fontos állomását és a barlangot, a tulajdonképpeni főhelyszint. Így három szín alakult. A játék a királyi udvarból indult. Jezabel bosszút kiáltott, és a korábban Illés-szimpatizáns királyt meggyőzte arról, hogy Illést halálig kell üldözni. A fontos természeti jelenségek, a tűz, a vihar, a földrengés, angyalok, barlang-részek, a barlang ajtaja, a halk, szelíd hang szerepét magától értetődően vállalták a résztvevők. A királyi udvar szereplői új szerepet vállaltak a következő két szín során, hogy végig részesei lehessenek a játéknak, így több elemből alakultak a természeti és természetfeletti jelenségek is. Illés szerepére hamar akadt jelentkező, s igyekeztünk időt hagyni arra, hogy valóban felidézhesse vándorlása során támadt érzéseit, gondolatait. A barlang körüli történés több meglepetést hozott, ezek részleteiről talán a résztvevők vallhatnak vagy gyarapodhatnak általa. A tapasztalat az volt, hogy a legapróbb szerep is nagy jelentőséget kaphat, ill. hogy nem mindig látszik „kívülről”, mi is zajlik a játékosokban – volt olyan, aki pihenni, megfigyelni, kívül maradni szándékozva ment

31

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ lich sind das aufbauende Erlebnisse gewesen. Wir machten die Erfahrung, dass die kleinste Rolle auch wichtig sein kann, und dass es nicht immer „sichtbar” ist, was in den einzelnen Spielern geschieht. Ein Teilnehmer hatte nur sich abschalten, draussen bleiben, beobachten wollen, als er sich eine Rolle wählte und am Ende sagte er, dass die Rolle ihn gegen seinen Willen erschüttert, bewegt hat. Ein erfahrener, bekannter Ausbilder und Professor war trotzdem vom Erlebnis überrascht. Das Spiel ist sehr spannend, mitreissend geworden und es gab am Ende den bekannten, bereits mehrmals erlebten Augenblick der Inspiration, der Katharsis, wo nach viel Herumtreiben wirklich etwas Neues zur Welt kommt. Wir haben Zeit gelassen für einsames Nachdenken nach den Rückmeldungen. Die Gedanken durften formuliert werden – in Dreiergruppen. Am Ende wurden einige Gedanken auch im Plenum gesagt und gezeigt – in Form einer Skulptur, die sich manchmal bewegte oder sogar sprach. Die Zeit war knapp, deshalb konnten wir die Erlebnisse und Eindrücke von bewusst-theologischer Seite nicht mehr besprechen, aber wir hoffen, dass dies ein jeder für sich getan hat. Das Wunderbare am Bibliodrama ist gerade, dass Gottes Botschaft in ihm immer neue und immer tiefere Schichten offenbart.

egy szerepbe, s a végén arról számolt be, eme szándéka dacára mennyire rátalált az egyébként jelentéktelennek tűnő szerep, mennyire megmozgatta, híres kiképző, professzor létére meglepte a sajátélmény ereje. A csoportjáték vége nagyon sodró erejű lett, s a végére létrejött ama ihletett, elcsendesülő, katartikus csodaként többször megtapasztalt titokpillanat, amikor a nagy nyüzsgés utáni csendben valóban születik valami. Mi, vezetők, arra figyeltünk, hogy a szerepvisszajelzés után legyen idő az egyéni belső történések végiggondolására, a megosztható gondolatok kimondására (ezért hármas kiscsoportok alakultak), s végül a plenárisra is behozható élmények kimondására, illetve bemutatására (ezt egy szoborba kértük belesűríteni). Ez a szobor néha mozgott, s olykor beszélt is. A záró kör idő miatti tömörsége megfosztott minket az élményszinten megjelenő benyomások, érzések teológiailag tudatos megbeszélésétől, de reméljük, hogy ki-ki megtette ezt önmaga számára, hiszen a bibliodrámában az a csodálatos, hogy mindannyiszor Isten üzenetének újabb és újabb feltáruló mélyrétegeit fedezhetjük fel általa.

Zsuzsanna Gazdag, Budapest

Gazdag Zsuzsanna, Budapest

Subjektive Reflexion – Erste Annäherung an das Bibliodrama

Szubjektív beszámoló – egy bibliodrámával ismerkedő szemével

Wir haben die Geschichte als Rollenspiel gespielt. Ein jeder Teilnehmende durfte seine Rolle ganz nach seinem Gefallen auswählen. Vor dem Spiel als Vorbereitung sollten wir uns vorstellen und spielen, wie man mit und „gegen den Strom schwimmt”, wie man mit der Menge geht oder dagegen angeht. Dieses „Vorspiel” hatte das Ziel, uns auf die „Prophetensituation” einzustimmen, weil die Propheten ja Gottes Willen gehorchen, manchmal gegen den gemeinsamen Willen der Menge. Ich meinerseits habe an diesem Spiel nicht teilgenommen – ich habe sozusagen von meiner Freiheit Gebrauch gemacht. Von aussen beobachtet fand ich die Szene ziemlich hart und aggressiv – die Menge wollte den Einzelgänger um jeden Preis zum Anhalten bringen. Nach dem Workshop habe ich mit mehreren Teilnehmenden gesprochen und herausgefunden, dass sie diese Phase ähnlich empfunden hatten. Wir haben leider unsere Erfahrungen nicht genügend aufarbeiten können. Wir sind etwas zu schnell zur biblischen Geschichte übergegangen.

A történetet úgy jelenítettük meg, hogy mindenki választhatott magának szerepet, tetszése szerint. Ezt megelőzően, előkészítésként, azt kellett elképzelnünk, és persze elő is adnunk, mit jelent együtt haladni a tömeggel, illetve szemben menni az árral. Ez a jelenet akart ráhangolni bennünket arra, hogy a próféták, amikor az Úr akaratát, ítéletét hirdetik, szembehelyezkednek a tömegekkel. Magam ebben a jelenetben nem vettem részt, élve a választás szabadságával. Kívülről nézve az egész nagyon keménynek és agresszívnek tűnt, a tömeg néha mindenáron meg akarta állítani a szembemenőt. (Az alkalom után a többiekkel beszélgetve megtudtam, hogy másokban is ez az érzés fogalmazódott meg. Az átélteket nem dolgoztuk fel kellőképpen, hanem szinte azonnal áttértünk a bibliai történetre. Mint olyasvalakinek, aki először volt ilyen alkalmon, egészen furcsa volt az a kérés, hogy hangadással is próbáljuk meg kifejezni az érzelmeinket. Néhányan ezt meg is tették, és ez felemás érzéseket ébresztett bennem, még akkor is, ha tudtam, hogy ez is csak az önkifejezést kívánja szolgálni. Lehetőség nyílt a személyes tapasztalatok megbeszélésére is, két témakörben: Isten megjelenése a csendben, illetve a történetből miért éppen az adott szerepet választotta ki magának valaki. Ez a rövid beszélgetés nagyon tanulságos volt, egyfelől a tapasztalatcsere, másrészt az önismeret szempontjából. Bár nem tudok mindent százszázalékosan elfogadni, összességében véve azt mondhatom, jól éreztem magam ebben a körben. Tünde és Gyula valóban figyeltek nemcsak az egyes emberekre, de a csoport egészére is. Jó volt megtapasztalni, hogy idegen emberek milyen őszintén meg tudnak nyílni egymás előtt, illetve azt, hogy a – nyelvi, vallási és egyéb – különbözőségeink ellenére is egységben lehetünk.

Ich habe ja zum allerersten Mal Bibliodrama miterlebt, so war für mich die Idee ganz schön befremdlich, dass ich meine Gefühle auch durch unartikuliertes Tönen ausdrücken sollte. Manche haben das auch getan, was für mich ziemlich fremd war, obwohl ich weiss, dass das der Selbstdarstellung dient. Wir hatten auch die Möglichkeit zum Austausch über zwei Themen: Gottes Erscheinung in der Stille oder warum ich gerade diese Rolle gewählt hatte. Die kurzen Gespräche waren für mich sehr lehrreich, einerseits wegen des Austausches und andererseits für die Selbsterfahrung. Obwohl ich nicht alles hundertprozentig annehmen kann, würde ich im Allgemeinen sagen, dass ich mich in dieser Gesellschaft sehr gut gefühlt habe. Tünde und Gyula haben wahrhaftig Acht gegeben auf alle Einzelnen und auf die Gruppe im Ganzen. Es war schön zu sehen, wie fremde Leute so ganz offen zueinander werden können und wie wir trotz der sprachlichen, religiösen und anderen Grenzen doch eine Gemeinschaft erleben können.

32

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

Workshop 5: „Die Farbe des Feuers” zu Apg 2, 1-13

5. csoport: „A tûz színei” (ApCsel 2,1–13)

Leitung Gabriele Bleker-Permes, Fieberbrunn und Gisela Hahn-Rietberg, Pforzheim

Bibliodrámavezetők: Gabriele Bleker-Permes, Fieberbrunn és Gisela Hahn-Rietberg, Pforzheim

Gabriele Bleker-Permes, Fieberbrunn: Durchlauf zu Workshop 5

Gabriele Bleker-Permes, Fieberbrunn: Beszámoló

Die „Feuerwerksmusik“ von Händel lädt ein, den Raum zu betreten und sich niederzulassen. Wir beginnen dann mit einem Tanz, einem Feuertanz, der uns einen Vorgeschmack auf das Pfingstereignis bringen soll. Die vier Ekken sind den vier Elementen Feuer, Wasser, Erde und Luft gewidmet: gelb, rot, orange, blau, braun, weiß durch Tücher symbolisiert, mit Kerzenlicht, Wasserschalen und Erde verstärkt. Wir laden die Teilnehmerinnen ein, sich diesen Elementen zu nähern, die Wirkung zu erspüren, die sie ausüben und sich dann in einer Ecke, die momentan die anziehendste ist, niederzulassen und zu dritt ins Gespräch darüber zu kommen, welche Bedeutung diese Elemente in unserem Leben haben. In einer Plenumsrunde ist jede und jeder eingeladen, seinen und ihren Namen zu sagen und ganz kurz zusammenzufassen, was in diesem Gespräch wichtig war. Eine anschließende Körperübung zu den vier Elementen bringt uns noch ein Stück leibhaftiger ins Thema. Dann lesen wir den Text in jeder Sprache zwei Mal und bitten anschließend um ein Echo. Das heißt, dass jede TeilnehmerIn frei in den Raum sagen soll, welches Wort, welcher Gedanke, welche Stimmung ... am meisten in ihr nachklingt. Anschließend bitten wir die Teinehmenden, sich im Raum zu bewegen und den je eigenen Begriff in verschiedenen Lautstärken, zunächst jede/r für sich, vor sich hin zu sagen, um dann langsam anderen zu begegnen und einander den gewählten Begriff mitzuteilen. In einer nächsten Runde soll jede/r für seinen und ihren Begriff ein oder mehrere farbige Tücher nehmen und sie beim Gongschlag im Raum ablegen: Eine farbige, wunderschöne Textlandschaft entsteht. Im anschließenden szenischen Spiel, das nonverbal abläuft, sind die Teilnehmenden eingeladen, in die gewählte Rolle zu schlüpfen. Nach einer Auswertungsrunde und einer Pause arbeiten wir mit einer Übung zu dritt weiter: Jede/r darf die zwei Mitspielenden bitten, den Begriff darzustellen, der im vorangegangen Spiel der je wichtigste war und nochmals vertiefend damit in Kontakt kommen. In der DreierGruppe wird dies dann besprochen. Wir kommen zum Abschluss, indem wir uns im Kreis aufstellen und jede/r ein oder zwei Worte sagen kann, was gerade das treffendste ist. Ein Segensspruch begleitet uns nach Hause bzw. zurück zu den anderen Gruppen.

Händel „Tűzijáték” zenéje hívogatja a résztvevőket, hogy lépjenek be a terembe, és foglaljanak helyet. Közös tűztánccal készülünk föl a pünkösdi csoda befogadására. A terem négy sarka a négy elemet – föld, víz, tűz, levegő – jeleníti meg, sárga, vörös, narancs, kék, barna és fehér kendőkkel, valamint gyertyákkal, vizesedényekkel és némi földdel jelképezve. A résztvevők ezután megnevezik az elemeket, engedik, hogy hassanak rájuk, végül abba a sarokba mennek, amelynek az eleme a legnagyobb hatást, vonzerőt gyakorolta rájuk. Itt hármas csoportokban beszélnek az átéltekről, s arról, hogy a mondott elem hatása hogyan mutatkozik meg az életükben. A plénum előtt aztán ki-ki bemutatkozik, és néhány szóban összefoglalja, ami a beszélgetésből fontos volt számára. Testészlelési gyakorlat következik, amelyben még inkább megerősítjük, megelevenítjük a négy elem jellegét, hatását. Ezután kétszer egymás után fölolvassuk a szöveget, s arra kérjük a résztvevőket, hogy „visszhangozzanak”, vagyis hogy egyszerűen mondják ki hangosan, melyik szó, gondolat, hangulat… visszhangzik bennük a legerősebben. Járkálni kezdenek a teremben, s halkabban-hangosabban mondogatják a választott fogalmukat, először csak úgy maguknak, aztán találkozások kezdenek alakulni, amelyekben egymással közlik a résztvevők a maguk fogalmát. A következő körben ki-ki választ egy (esetleg több) színes kendőt, amely az ő fogalmát fejezi ki, és gongütésre elhelyezi a teremben – fantasztikus, színpompás „szövegtáj” alakul ki. Ezután nonverbális játék következik, amelynek során a résztvevők „belebújhatnak” választott szerepükbe. Visszajelző kör után szünet következik, majd hármas csoportokat alakítunk. Minden résztvevő sorra fölkéri a másik kettőt, hogy jelenítsék meg számára az előző játék legfontosabb fogalmát, hogy ő újból kapcsolatot teremthessen ezzel a fogalommal. A gyakorlat utólagos megbeszélése is a hármas csoportokban történik. A bibliodrámát azzal zárjuk le, hogy körben állunk, és mindenki elmondja azt az egy-két szót, ami pillanatnyilag a legfontosabb a számára. Végül pedig egy áldásmondás búcsúztatja el a résztvevőket, ezzel térhetnek haza, illetve vissza a taGabriele Bleker-Permes lálkozó többi vendégéhez.

33

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Uta Riese

Uta Riese

Eindrücke von der „Farbe des Feuers“

Benyomásaim „A tűz színei” műhelyről

Ein wenig spät bin ich dran und eile durch das weitläufige Gelände von Manréza, um die Kapelle zu finden, in der Workshop 5 stattfinden soll. Von weitem, dann immer näher, tönt die „Feuerwerksmusik“ von G. F. Händel - ich bin also richtig. Ein ästhetisch gestalteter Raum empfängt mich. Die vier Ecken des Raumes sind mit Tüchern in den jeweiligen Farben der vier Elemente gestaltet, dazu diese selbst: Wasser, Erde, Luft und Feuer. In der Mitte des Stuhlkreises symbolisch das Feuer zur Einstimmung ins Thema: „Die Farbe des Feuers“. Beide Leiterinnen des Workshops haben ihre Kleidung in Rottönen gewählt - sehr stimmig! Nachdem wir mit einem feurigen Tanz uns selbst und das Feuer in der Mitte „entfacht“ haben, lassen wir uns von den vier Elementen im Raum inspirieren und wählen das uns momentan Nahestehendste. Ich entscheide mich für das Wasser. Zu zweit kommen wir ins Gespräch über „unser Element“. Wir assoziieren mit ihm das Erfrischend-Reinigende, die Quelle / den Ursprung unseres Seins, aber auch das, was uns in Bewegung / im Fließen hält. Im Plenum finden sich dann alle „Elemente“ mit einem Satz / einer Geste aus den Dialogen zusammen. Danach sind wir wieder mit uns allein im Raum - spüren die Erde und unsere Verwurzelung unter den Füßen - werden mitgenommen auf eine imaginäre Reise, die tief in der Erde beginnt. Ein Feuer wächst aus der Tiefe bis es mich erreicht, langsam in mir aufsteigt und mich über mich selbst hinauswachsen lässt. Zurück von der „Feuer-Reise“ sucht sich jede und jeder einen Platz im Raum zum Hören des Textes: Apg 2,1-13. Jeweils zweimal wird er auf Ungarisch und deutsch gelesen - das dauert - ich merke, wie meine Gedanken in das Grün der Natur abschweifen. Eine Textstelle sollten wir uns merken - die habe ich - zum Glück! Mit der erinnerten Textstelle gehen wir nun durch den Raum, spielen mit Stimme, Wort oder Satz. Hier hätten sich erste „Wortgefechte“ ergeben können, provoziert auch durch den Klang, der mir unverständlichen ungarischen Worte. Ohne Wertung - die „Süße des Weines“ war doch sehr häufig vertreten, und ich hätte mich als „gewaltiger Sturm“ gern mit ihr auseinandergesetzt. Doch im Workshop geht es weiter mit einem nonverbalen szenischem Spiel. Wir entscheiden, welchen Personen, Orten, Gefühlen oder Dingen wir eine „Rolle“ geben möchten. Es wird ein sehr konzentriertes, spannendes Spiel, jede und jeder ist sehr bei sich und dem, was plötzlich passiert, wenn die anderen wirken. Die Reflexion bestätigt unsere Betroffenheit. Nach einer Pause wenden wir uns e i n e m Textakzent zu. Es geht um die Auseinandersetzung zwischen: - denen, die a u ß e r s i c h sind - der Ratlosigkeit - den Spöttern. In einer Triade haben wir die Aufgabe, jede Rolle einmal zu spielen und nachzuempfinden. Eine interessante Erfahrung, die ich mit Maria Elisabeth und Wolfgang teile. Wir spüren, wie unmöglich es ist, denen nahe zu kommen, die a u ß e r s i c h sind, und wie wenig Chancen die Spötter haben, wenn wir selbst a u ß e r u n s sind! Zurück ins Plenum, zu den Anderen. Noch einmal eine Essenz in Wort oder Geste vom Erlebten an diesem Nachmittag. Ein wohltuendes Ritual, mit viel Wärme im Kreuzbein und einem Ton-Cluster der Gruppe, beendet diesen Workshop. „Schalom“ lautet der Schlussgesang der Leiterinnen - ja, das wünsche ich euch auch, Gabriele und Gisela !

Kicsit késésben vagyok, sietve vágok át a Manréza tágas udvarán a kápolna felé, ahol az ötös számú műhelyre sor kerül. Már messziről felém zeng Händel Tűzijáték-muzsikája, innen tudom, hogy jó irányba tartok. Esztétikusan berendezett terem fogad. A helyiség sarkai a négy elemet jelképezik, megfelelő színű kendőkkel dekorálva, s maguk az elemek is jelen vannak. A székekből alkotott kör közepén jelképi erővel lobog a tűz; ez hangol rá a műhely témájára: „A tűz színe”. A két vezető szintén vöröses árnyalatú ruhákat visel – nagyon harmonikus! Tüzes táncot járunk, hogy „fölszítsuk” mind magunkban, mind pedig a szoba közepén a tüzet, aztán körülnézünk a helyiségben jelen lévő elemek között, engedjük, hogy megérintsenek, megihlessenek, s kiválasztjuk azt, amelyik pillanatnyilag a legközelebb áll hozzánk. Én a vizet választottam, s ketten beszélgetni kezdünk a „mi” elemünkről. A fölfrissülést, megtisztulást kapcsoljuk hozzá, valamint a létünk forrását, eredetét, de azt is, ami sodor, ami mozgásban tart. A nagycsoport előtt aztán mindegyik „elem” egy-egy közös mondattal és gesztussal mutatkozik be. Majd megint különválunk – ki-ki magára marad a térben, – érezzük a földet a lábunk alatt, és a gyökereinket benne –, és képzeletbeli utazásra indulunk, amely mélyen a föld alatt kezdődik. Tűz emelkedik a mélyből, míg el nem ér hozzám, lassan egészen eltölt, és önmagam fölé növeszt. A „tűz-utazásról” visszatérve ki-ki keres magának egy helyet, ahonnan meghallgatja a szöveget: ApCsel 2,1– 13. Kétszer olvassák föl németül, és kétszer magyarul. Jó ideig eltart. Észlelem közben, hogy gondolataim elkalandoznak, a természet zöldje vonzza a szemem. Egy szövegrészt kell kiválasztanunk, nekem már megvan – szerencsére! A választott mondattal aztán járkálni kezdünk a teremben, próbálgatjuk a hangunkat, játszunk vele. Itt lett volna lehetőség, hogy „szópárbajok” bontakozzanak ki, amit már csak a számomra érthetetlen magyar szavak csengése is kiválthatott volna. Annyit mondanék, minden értékelés nélkül, hogy például igen sokan választották „a bor édességét”, és én mint „hatalmas vihar” igazán szívesen szálltam volna szembe ezzel. A műhely azonban nonverbális színjátékkal folytatódik. Elhatározzuk, mely személyeknek, helyeknek, érzéseknek és tárgyaknak óhajtunk „szerepet” adni. Igen feszült, koncentrált, izgalmas játék bontakozik ki, mindenki nagyon jelen van, nagyon figyel, mi lesz bármilyen kezdeményezésből. A reflexió is az érintettségünket erősíti meg. A szünet után a szöveg EGYETLEN aspektusával foglalkozunk. Témánk az összeütközés azok között, akik - MAGUKON KÍVÜL vannak, - akik tanácstalanok - és akik gúnyolódnak. Hármas csoportokra oszlunk, a föladat az, hogy mindenki játssza el egymás után mind a három szerepet, és figyeljen befelé. Igen izgalmas tapasztalatot oszthatok meg Maria Elisabeth-tel és Wolfganggal. Milyen nehéz megközelíteni azt, aki MAGÁN KÍVÜL van, s mennyire reménytelen a gúnyolódók dolga, ha mi vagyunk MAGUNKON KÍVÜL! Vissza a plénum, a nagycsoport elé. Megint egy szóban-gesztusban foglaljuk össze a délután élményeit, tapasztalatait. Jóleső rituálé zárja az alkalmat, melegség a keresztcsonttájékon, és egy szép „hangszőnyeg” a csoporttól. Salom – énekeljük végül. Igen, ezt kívánom nektek is, Gabriele és Gisela!

34

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Peter Snir, Budapest

Snir Péter, Budapest

Resonanz zum Workshop „Die Farbe des Feuers”

Élményem „A tűz színei” című bibliodrámán

Ich habe im Bibliodramatreffen solche Workshops für mich ausgesucht, die von ausländischen Teams geleitet wurden. Ich wollte wissen, wie sie arbeiten, wo die Ähnlichkeiten und Unterschiede zu der Arbeit der ungarischen Leiter liegen.

A konferencián külföldi bibliodramatikusok által vezetett workshopokon vettem részt. Kíváncsi voltam arra, hogy hogyan dolgoznak, miben hasonlít és miben különbözik vezetésük a magyar vezetőkétől.

Ein vielversprechender Titel war: „Farben des Feuers“. Feuer ist sehr verlockend für mich: Es ist warm, kann aber auch verheerend werden. Nach dem Workshop habe ich eine ganz grundlegende Frage: Welchen Einfluss hat der von vornherein gestaltete Raum oder die Szene auf die Dynamik des Spiels?

A workshopok egyike a „tűz színei” címmel csalogatott. A tűz nagyon vonzó számomra: meleget ad, és pusztíthat. A workshop után egy kérdés merült fel bennem: „Mennyire függ össze az előre berendezett terem, színpad a játékban megjelenő dinamikával”?

Als ich den Raum betrat, hat mich die Schönheit der Szene völlig verblüfft. Nach meinen ungarischen Bibliodrama-Erfahrungen fand ich diese Situation ganz neu – ich habe bisher immer erlebt, dass den Raum immer erst die Teilnehmenden gestalten. Aus den Farben und Symbolen in den verschiedenen Ecken des Raumes habe ich folgern können, wie wir die Arbeit anfangen werden. Die Harmonie der Farben (farbige Seidentücher) und Symbole flössten mir ein gewisses positives Gefühl ein. Nach der einstimmenden Körperarbeit – die mir physisch sehr gut getan hat – habe ich zu meinem Erstaunen doch nicht das Symbol des Feuers, sondern das des Wassers gewählt. Irgendwie habe ich aber auch diese Wahl verstehen können. Ich habe viel zu viel Feuer in mir, Wasser ist gut zum Abkühlen.

Amikor beléptem a terembe, teljesen megdöbbentem a berendezett helyiség szépségétől. Magyarországi bibliodrámás tapasztalataimtól eltérően teljesen újszerűnek találtam ezt a helyzetet (korábban azt tapasztaltam, hogy a termet a résztvevők rendezték be). A terem egyes részeiben található színek és szimbólumok alapján sejthettem, hogy mivel kezdjük a munkát. A színek (finom színes selyem kendők), szimbólumok harmóniája egyfajta pozitív érzéssel töltöttek el. A mozgásos bemelegítő gyakorlat után, mely által fizikailag nagyon bemelegedtem, meglepetésemre mégsem a tűz, hanem a víz szimbólumát választottam. Valahol értettem ezt a választást. Túl sok bennem a tűz, és néha jó, ha a víz lehiggaszt.

Später, nach der Lesung des biblischen Textes, hat die Dynamik des Spiels immer eine liebende Aufmerksamkeit, Zärtlichkeit und Milde gekennzeichnet. Das Spiel verlief nonverbal, da manche der Teilnehmenden nur Deutsch oder Ungarisch sprachen. Ich denke, das kann auch ein Grund gewesen sein, weshalb wir so viel Aufmerksamkeit füreinander gebraucht haben. Meine Erfahrung war, dass in dieser nonverbalen und zweisprachigen Situation die ganze Gruppendynamik etwas verlangsamt wurde und dass – womöglich wegen der Zärtlichkeit der Gestaltung des Raumes und auch wegen Zeitmangels – keine härteren Affekte manifest wurden. Das hat sich auch im Austausch nach dem Spiel herausgestellt, da manche eingestanden haben, doch einige Affekte erlebt zu haben, die sie im Spiel nicht gezeigt hatten. Es bleibt für mich eine Frage, ob die Gestaltung des Raumes dafür verantwortlich ist oder eher alles der Gruppendynamik zuzuschreiben ist.

Később a bibliai szöveg olvasása után a kialakult játék dinamikáját a szerető odafigyelés, a gyöngédség, a kedvesség jellemezte. A játék nonverbálisan zajlott, mivel egyes résztvevők csak németül, vagy csak magyarul beszéltek. Gondolom emiatt is több egymásra figyelésre volt szükség a félreértés elkerülése végett. Azt tapasztaltam, hogy ebben az esetben a nonverbális kommunikáció és a kétnyelvűség lassította a csoportdinamikát, valamint a terem lágyságot sugalló berendezése és az idő rövidsége miatt az indulatok nem manifesztálódtak. Ez a játék utáni beszámolókban némileg megfogalmazódott, tudniillik néhányunkban voltak indulatok, melyeket nem mutattunk meg játék közben. Kérdés számomra, hogy a terem berendezése lehetett ilyen hatással ránk, vagy eleve csak a résztvevőkről szólt ez a csoportdinamika. Szeretnék több hasonló workshopon részt venni, ahol megtapasztalhatnám, hogy a berendezés mennyire hat a résztvevőkre.

Ich möchte sehr gerne an weiteren ähnlichen Workshops teilnehmen, wo ich klarer sehen könnte, inwiefern die Gestaltung des Raumes die Teilnehmenden beeinflusst.

35

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Irén Potzner, Budapest

Potzner Irén, Budapest

„ÜBERRASCHUNGSTHEATER”

„MEGLEPETÉS-SZÍNHÁZ“

Biblische Improvisationen oder die Bibel subjektiv gesehen

Bibliai rögtönzések, avagy a Biblia szubjektív szemmel

Ich begrüsse sie herzlich. Ich bin Irén Potzner, Psychodramatikerin und Bibeldramaleiterin. Das Improvisieren ist die älteste Form des Theaterspiels. Es wurde im 20. Jahrhundert von Moreno, dem „Vater des Psychodramas”, neu belebt. In Ungarn wird dieses Theater dank György Ádám Kiss in immer breiterem Kreis bekannt. Im Wesentlichen spielt sich folgendes ab: Einige aus dem Publikum erzählen Geschichten oder Seelenzustände und die Theatergruppe vergegenwärtigt das Gesagte auf der Bühne. Unsere Gruppe macht das ein bisschen anders: Die Basis und der Schauplatz unseres Spieles ist immer die Bibel. Ich leite seit 2000 Theatervorführungen mit Trainings zusammen mit meinem Co-Leiter, Antal Pásztor. Er ist Pastor der reformierten Kirche und Psychodramatiker. Das Training dauert 3-4 Tage. Es hat sich aus dem Bibeldrama als Gruppenmethode der Selbsterkenntnis und Bibelkenntnis entwickelt. Hier lernen die Teilnehmenden das Improvisieren und spielen kurze biblische Geschichten. Für die Vorführung bitten wir das Publikum, sie sollen sich an biblische Geschichten erinnern, die ihnen lieb oder interessant sind, und uns einige davon mitteilen, die wir dann spielen werden. Sie sehen, wie ihre eigenen Stimmungen, Seelenzustände in Beziehung zu biblischen künstlerischen Werken (Literatur, Bildende Künste, Musik) auf der Bühne vergegenwärtigt werden. Sie nennen Geschichten, die sie mit ihrer Problematik interessieren, die sie auf der Bühne sehen wollen. Nach den kurzen Szenen kann das Publikum Fragen an die „Schauspieler” stellen.

Der Esel und die Schlange / A szamár és a kígyó

Szeretettel köszöntöm Önöket. Potzner Irén vagyok, pszichodramatikus, és bibliadrámát is vezetek. A rögtönzés a színjátszás legősibb formája, amit Moreno a pszichodráma „atyja“ élesztett fel a XX. században. Magyarországon Kiss György Ádám jóvoltából egyre többen csinálják ezt a színházat, ahol a közönség soraiból néhányan történeteket, hangulatokat mesélnek el, és ennek az esszenciáját elevenítik meg az amatőr színészek a színpadon. A mi társulatunk egy kicsit másként csinálja: szilárd alapunk és játékunk színtere a Biblia. Tréninggel egybekötött színházi előadásokat 2000-től folyamatosan csinálok a csoportvezető társammal, Pásztor Antallal, aki református lelkész és pszichodramatikus. A 3-4 napos tréning a bibliadrámából nőtt ki, mint személyiségfejlesztő, ön- és bibliaismereti csoportból. Itt rögtönzéses színjátszást tanulnak a résztvevők, valamint bibliai történetek, jelenetek rövid eljátszását próbálják ki. Az előadáson a közönségtől azt kérjük, hogy elevenítsék fel kedves ó- és újszövetségi történeteiteket, ebből néhányat osszanak meg velünk, és mi ezeket eljátsszuk. Saját hangulataikat látják viszont a színpadon, olyanokat, amelyek egy-egy bibliai tárgyú művészeti (irodalmi, képzőművészeti, zenei) alkotáshoz fűződnek. Olyan történeteket hoznak, amelyekből valamilyen problematika izgatja őket, ezt akarják látni a színpadon a mi interpretációnkban. A jelenetek után mindig kérdezhet a nagyérdemű a rögtönző színészektől.

In 2002 haben wir mit den erfahrensten Teilnehmenden das „Überraschungstheater” gegründet. Jetzt werden wir auch Ihnen dieses interaktive Theaterspiel zeigen.

2002-ben a már sokat rögtönző résztvevőkkel megalakítottuk a „Meglepetés-színházat“. Társulatunk önöknek is szívesen bemutatja ezt a kétórás, interaktív színházat. „Überraschungstheater“ / „Meglepetés-színház“

36

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

SAMSTAG 14, JUNI 2003 2003. JÚNIUS 14., SZOMBAT DIE WORKSHOPS

MŰHELYEK

Die ersten zwei Workshops setzten ihre Arbeit fort. Und es gab neue Angebote.

A két első műhely folytatja munkáját. Ezenkívül új műhelyek indulnak.

Workshop 6: „Ich bedarf dessen…” (Mt 3,13-17) Leitung: Kamilla Sarkady, Budapest und Péter Nyáry, Budapest Kamilla Sarkady, Budapest: Kurzbeschreibung

6. csoport: „Nekem van szükségem…” (Mt 3,13–17) Bibliodrámavezetők: Sarkady Kamilla, Budapest és Nyáry Péter, Budapest Sarkady Kamilla, Budapest: Műhelyünkről röviden

Wir haben die Teilnehmenden eingeladen, die Taufe Christi in psychodramatischer Weise zu erleben. Im Raum fanden die Eintretenden einen Fluss aus Papier vor. Wir gaben ihnen die Möglichkeit, einander zu begegnen mit der Hilfe von Gesten und den folgenden Sätzen: „Du bist mein(e)…” und „Ich bedarf…”. Dann, mit dem Textabschnitt Jer 17,8 konnte ein jeder seinen Platz bei dem Fluss als ein Baum finden, seine Nöte, Bedürfnisse formulieren und sie auf „Blätter” aus Papier schreiben. Jetzt wurde unser Text gelesen, und die Teilnehmenden haben sich Rollen gewählt. Der „Fluss” symbolisierte jetzt den Jordan. Wir hatten je drei Teilnehmende für die Rollen des Johannes, Jesu und der Taube des Geistes / der Stimme Gottes. So spielten wir die Szene dreimal nacheinander. Die anderen Teilnehmenden konnten sich andere Rollen wählen. In der Reflexionsphase trafen die Teilnehmenden, die in der gleichen Szene gespielt hatten, zu einem Austausch zusammen. Als Abschluss kamen die Teilnehmenden zu ihren Blättern zurück und mit einem laut formulierten Satz konnten sie die Blätter entweder in den Fluss werfen oder mit nach Hause nehmen oder damit tun, was ihnen eben gefällt.

Elisabeth Hämmerle, Vorarlberg

Resonanz zu Workshop 6 „Dies ist mein geliebter Sohn“ (meine geliebte Tochter) – wie wird sich diese Stimme vom Himmel her anhören? In ungarischer Sprache, die einer Übersetzung bedarf? Achtzehn Teilnehmende, davon vier deutschsprachige, begegneten einander zuerst an einem Fluss aus blauen Tüchern, der später zum Jordan wurde. In einer achtsam geführten Imaginationsübung wurde jede/r zu einem Baum, gepflanzt an Wasserbächen, mit ihren und seinen Stärken und Bedürfnissen. Diese Übung weckte bei mir die Lust zu spielen und die Zuversicht, mich ganz dem Jetzt hingeben zu können. Überraschend war dann die Rollenwahl: Drei wählten die Johannesrolle, drei die Jesusrolle und sechsmal wurden die himmlischen Rollen besetzt. Also war es naheliegend, dieselbe Geschichte dreimal zu spielen, jeweils mit anderer Besetzung. Welche Akzentuierung des Spielgeschehens dabei den Nebenrollen zukam, habe ich zuerst als argwöhnischer Pharisäer erlebt, dann als Nährvater Josef, der seinen Sohn unter Tränen erst loslassen konnte, nachdem er ihm seinen Segen gegeben hatte. Als Kioskbesitzer am Ort des „Wunders“ machte ich die Erfahrung, dass sich die Stimme Gottes auch in aller Geschäftigkeit nicht

A workshop résztvevőit arra hívtuk, hogy pszichodramatikus megközelítésben átélhessék Jézus megkeresztelkedésének pillanatát. A belépőket krepp-papírral jelzett folyó várta. Egymással való találkozásra adtunk nekik lehetőséget a „te vagy az én…” illetve a „nekem ...-re van szükségem” kezdetű mondatokkal, gesztusok kíséretével. Jer 17, 8 segítségül hívásával mindenkinek lehetősége volt faként megkeresni a helyét a folyó közelében, megfogalmazni hiányait, és leírni egy papír-falevélre. A bibliai szöveg elhangzása után a résztvevők szerepet választottak; a krepp-folyó ekkor már a Jordánt jelképezte. János, Jézus és a Lélek galambja – Úr hangja szerepekre 3-3 csoporttag jelentkezett be, így háromszor játszottuk le a történetet. A többi résztvevő egyéb szerepekben vehetett részt a játékban. A feldolgozás szakaszában az azonos képben szereplők összeültek, és megosztották egymással mindazt, amit átéltek. Lezárásként mindenki visszatért a papírjához, és lehetősége volt egy hangosan kimondott mondat megfogalmazása után azt a folyóba dobni, magával vinni, vagy bármi mást tenni vele.

Elisabeth Hämmerle, Vorarlberg

Tapasztalataim a 6. csoportban „Ez az én szeretett fiam/leányom” – vajon hogy fog most ez az égi hang hangzani? Pláne magyarul, amit fordítás nélkül nem is értek? Tizennyolc résztvevő a csoportban, ebből négy német anyanyelvű. Először is egy kék kendőkből kirakott folyó partján találkoztunk, amely később a Jordánná vált. Egy finoman vezetett imaginációs gyakorlat során mindnyájan fává változtunk, élő víz partjára ültetett fává, amelynek vannak erősségei és szükségei. A gyakorlat fölébresztette bennem a játékos kedvet, s egyszersmind bizalmat keltett, hogy egészen a jelen pillanat felé forduljak. Meglepő volt aztán a szerepválasztás: hárman választották János szerepét, hárman Jézusét, hatan pedig a mennyei szereplőkét. Kézenfekvő volt hát, hogy három jelenetet fogunk játszani, változó szereposztással. Azt, hogy a jelenet hangolása milyen mértékben függ a mellékszereplőktől, a gyanakvó farizeus szerepében éltem át igazán, majd a nevelőapa József szerepében, aki csak akkor volt képes könynek között útjára engedni a fiát, miután áldást kapott tőle. Mikor aztán piaci árus voltam a „csoda” helyszínén, az vált világossá szá-

37

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ momra, hogy az Isten hangját semmilyen hétköznapi sürgölődés nem tarthatja vissza attól, hogy szeretetét a mennyből is bizonyítsa. A szent és a profán szüntelenül egyidejűleg volt jelen a színen. Mindhárom jelenet reflexiójára bőven jutott idő, ez szép volt, és nagyon jólesett. Mi az, amit magam mögött hagytam? Számomra rendkívül fontos a csoport tere és a színtér közötti éles határ, s ez a megkülönböztetés itt hiányzott. S mi az, amit magammal viszek? Elsősorban az az élmény, hogy a játék átível a határokon, hogy olyan pillanatokat tesz lehetővé, mikor leomlanak a nyelvi korlátok és megnyílik a találkozások tere. Hogy a közös játékban megnyilvánul az egyedülvalóság, a megdöbbentő újdonság, és megerősödik a tudat, hogy szeretett leánya vagyok az Istennek. Köszönöm az élményt a társaimnak, a kiváló fordítónak és a szakmailag kitűnő két vezetőnek.

abhalten lässt, ihre Liebeserklärung vom Himmel her zu bekräftigen. Und jedes Mal war beides auf der Bühne: das Profane und das Heilige. Für die Reflexion der drei Spielgruppen gab es genug Zeit, das war gut und wohltuend. Was ließ ich zurück? Mir ist die klare Trennung von Bühne und Gruppenraum sehr wichtig. Diese Unterscheidung habe ich vermisst. Was nahm ich mit? Vor allem die Erfahrung, dass Spielen Grenzen überschreiten kann, Momente erleben lässt, wo sprachliche Barrieren fallen und Raum für Begegnung sich öffnet. Dass sich im Zusammenspiel das ganz Eigene gezeigt hat, das Überraschende, und das Bewusstsein gewachsen ist, Gottes geliebte Tochter zu sein. Danke den Mitspielenden, der exzellenten Übersetzerin und den beiden Leitenden mit ihrem fachlichen Geschick.

Ildikó Molnár, Budapest

Bleibende Eindrücke vom Workshop 6

Molnár Ildikó, Budapest

Sonntag Morgen: Ich stehe in der Metro. Ich kam bereits vom Berg herunter, niedergestiegen. Ich gehe jetzt, um meine Tochter abzuholen vom Plattensee. Dort habe ich sie gelassen mit meiner Mutter, damit ich am allerersten Bibliodramatreffen meines Lebens teilnehmen kann. Die Gruppe ist gross. Die meisten sehe ich zum ersten Mal. Wir begegnen uns, fragen aber nicht, woher Du kommst, was Du so machst, sondern denken an den himmlischen Spruch aus dem Matthäus-Evangelium: „Du bist mein geliebter Sohn…“ So begegnen wir uns, einer nach dem anderen, und versuchen daran zu denken, was wir bereits gemeinsam erlebt haben und was wir voneinander so, „auf dem ersten Blick” denken. Mit Hilfe eines anderen Spruches – „Ich bedarf dessen“ – können wir gegenseitig mitteilen, was wir davon haben, das wir im Anderen sehen. Ich fahre wieder Metro, aber inzwischen bin ich wieder die Libanesische Zeder von Csontvárys Gemälde, ich durchlebe jetzt wieder die Erlebnisse von gestern. Ich stehe am Fluss, der aus Tüchern und Papier gebaut wurde, der eine Fuss ist beinahe im Wasser. Um mich herum an beiden Seiten stehen Bäume, an beiden Ufern entlang. Sie sind verschieden, allerlei Arten. Ich sehe viele Weiden, aber auch eine kleine Eberesche mit roten Beeren, Menschenbäume aus verschiedenen Ländern Europas. Sie sind von allen Seiten hierhergekommen, nach Dobogókő, ins Manréza-Haus, zum internationalen Bibliodramatreffen. Ich bin sehr glücklich. Auch später, auf der langen Zugreise vergegenwärtige ich das Erlebnis, ein Baum zu sein. Dazu werde ich ab jetzt immer fähig sein. Auch die anderen Bäume werde ich nie mehr vergessen. Ich bin nicht alleine. Viele Bäume stehen um mich herum, jünger als ich. Das ist ein gutes Gefühl. Ich bin nicht einsam. Mir ist, als ob ich seit Jahrhunderten hier stehen würde, weiss, nackt, ohne Blätter. Ich weine leise vor mich hin vor Glückseligkeit, so ganz zeitlos und wunschlos zu sein. Péter gibt uns Bäumen Blätter aus Papier, wir dürfen darauf schreiben, wonach wir uns sehnen. Die beiden leiten uns ganz unmerklich, ganz lieb und zärtlich auf diesem Weg nach innen. Demut, Aufmerksamkeit, Spiel und Humor. Die Blätter sollen wir verstecken, sagen sie. Und das ist erst der Anfang des Workshops. Später wird der Fluss zum Jordan. Es kommen mehrere Teilnehmende als Johannes sie taufen - als Jesus, als fliegende, streichelnde Heilige Geister. Ich tauche auch unter – ich wende mich zu Gott. Das Mysterium wird dreimal, in drei Kleingruppen erlebt. Ich bin ein Jude, der später als Matthäus bekannt sein wird. Wovon könnte ich mich jetzt befreien? Wie Kamilla sagt, was könnte ich loslassen und was nehme ich mit? Auf dem Papier-Blatt meiner libanesischen Zeder ist nichts geschrieben. Ihm fehlt nichts, er hat keine Wünsche. Das nehme ich mit, und mehr könnte ich nicht bekommen. P. S.: Aber werde ich mal gefragt, was ich brauche, so werde ich antworten: … Bibliodrama. Danke!

Benyomásaim a történtekrõl 2003. június 15., vasárnap reggel. Állok a metrón. Már lejöttem a hegyről. Alászálltam újra. Megyek a kislányomért, anyámnál hagytam őt a Balatonon, hogy elmehessek életem első bibliodráma-találkozójára. Sokan vagyunk. A legtöbbjüket most látom először. Találkozunk egymással, de nem azt kérdezzük, hogy honnan jöttél, mi a foglalkozásod, hanem Péter kérésére, Máté evangéliumából a „Te vagy az én szeretett fiam…” égi szózatra gondolva, találkozunk sorra egymással, és, akkor, abban az első pillanatban, illetve a már az addig eltöltött közös együttlét során, egymásról kapott élmények alapján megpróbáljuk elmondani, mit jelentünk egymásnak. Egy másik bibliai idézet – „Nekem van szükségem…” – segítségével pedig azt is közölhetjük, mire van, mire lenne szükségünk abból, amit a másikunkban meglátunk. Utazom, s közben újra Csontvári libanoni cédrusa vagyok, újra átélem, amit tegnap. Állok a kendőkből, krepp-papírokból készült folyó partján, egyik lábam szinte a vízben, a folyó végénél. Körülöttem, két oldalt, végig, a folyó mentén fák. Mindenfélék. Különbözőek. Sok a fűz, de ott áll egy berkenye fa is, apró, kicsi, piros bogyóival. Emberfák – Európa különböző országaiból jöttek, a Manrézába, Dobogókőre Nemzetközi Bibliodráma Találkozóra. Nagyon boldog vagyok. Később a hosszú vonatút során is felidézem, milyen volt ennek a fának lenni. Azt hiszem, bármikor képes leszek most már erre, és a többi fát, sem felejtem el soha. Nem vagyok egyedül. Sok nálam fiatalabb fa vesz körül. Ez jó érzés. Nem vagyok magányos. Úgy érzem, több száz éve állok már itt, fehéren, csupa'szon, levelek nélkül. Sírdogálok magamban az időtlenség és vágytalanság érzésének gyönyörűségétől. Péter papírleveleket oszt nekünk a fáknak, amire ráírhatjuk, mi hiányzik, mire vágyunk. Olyan észrevétlenül, olyan kedvesen vezetnek minket ők ketten, ebben a belső utazásban. Alázat, figyelem, játékosság és humor. A leveleket rejtsük el, mondják. És ekkor még csak a foglalkozás elején vagyunk. Később a folyó a Jordán vizévé válik. Jánosok keresztelnek, Jézusok jönnek, szárnyaló, simogató Szentlelkek. Én is alámerülök – Isten felé fordulok. Három csoportban, háromszor éljük meg a misztériumot. Én egy zsidó férfi vagyok, akit később Máté evangélistaként ismernek majd. Hogy mi az, amitől meg tudnék szabadulni, meg tudnék válni? Ahogy Sarkady Kamilla mondja, „elengedni”, és mit viszek magammal? Az én libanoni cédrusom papír falevelére semmi sincs írva. Nem hiányzik neki semmi, nem vágyik semmire, – ezt viszem magammal, – és ennél többet nem is kaphatnék. De ha legközelebb megkérdezi tőlem valaki, hogy mégis mire van

38

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

Workshop 7: „Heilige Geistin ins Bild bewegt“

7. csoport: Hozzuk képbe a Szentlelket!

Bild: Dorothee Koch, Batik, in „ Geistesgegenwart“ (Hg. Evang. Tagungsstätte Löwenstein, 1985)

Dorothee Koch A jelenlévő lélek című batikolt képének fölhasználásával (Evang. Tagungsstätte, Löwenstein, 1985)

Leitung: Bruno Fluder, Caecilia Koch, Reinhard Schläpfer, alle aus der Schweiz

Bibliodrámavezetők Bruno Fluder, Caecilia Koch, Reinhard Schläpfer, Svájc

Reinhard Schläpfer, St. Gallen: Verlaufsskizze

Reihhard Schläpfer, Sankt-Gallen: Forgatókönyvvázlat

Begrüssung: Soziometrie (Wer ist da?) - Körperwahrnehmung: Anwärmen mit verschiedenfarbigen Rebtüchern, Wirkung der Geistin in 3er Gruppen – 1 Min. Vorbereitung – Zeigen –kurzer Austausch - Bild –Dia oder Folie - Einführung – Bilder in Bewegung: gestellt - gesehen - gestaltet Bilddidaktische Schritte: - Was sehe ich? Ich sehe – zuerst still – dann einige kurze Spots: Ich sehe... mir fällt auf… - Das ganze Bild – Einteilung -Komposition –Bewegung , Farben, Formen etc. erfassen - Ich und das Bild. Ich im Bild. Wo geht mein Auge hin? Wo bleibe ich stehen? Wo zieht es mich hin ? Was stößt mich ab… etc. - Bild aufstellen: Rolle finden – Platz auf der Bühne suchen. - Interviews – das Bild in Bewegung bringen: Was ist mein nächster Schritt? Dem Impuls folgen – langsam – Schritt für Schritt (z.B. vergrössern – verkleinern - einfrieren und Gegensatz aufnehmen) – gestalten evt. bis zu einem kleinen Gruppenspiel. Rollenfeedback: Was erfahren –was gesehen (als Miterlebende)? Ich und Gruppe. Zurück zum Bild: Wie sehe ich jetzt das Bild? Seine Botschaft – seine Wirkung? Heilige Geistin? Möglich (je nach Zeit): 2. Durchgang – weitere Gestaltung – evt. von Details – Gegensätze – Das weiter bewegte Bild – Grosses Gruppenspiel.

„Heilige Geistin ins Bild bewegt“ / „Hozzuk képbe a Szentlelket!“

„Heilige Geistin ins Bild bewegt“ / „Hozzuk képbe a Szentlelket!“

A résztvevők köszöntése Szociometria (Kik vannak itt?) - Testészlelési gyakorlatok, bemelegítés színes tüllkendők segítségével. - „A Lélek működése” hármas csoportokban – egy perc fölkészülési idő – bemutatás – rövid visszajelzés - A kép bemutatása dián vagy írásvetítőn - Bevezetés: Hogyan váltjuk a látványt mozgásra? – látás és megformálás. Didaktikus lépések: - Mit látok? Látok… először csak magamban, aztán egy-egy rövid szóban: ezt és ezt látom, ez és ez tűnik a szemembe. - Az egész kép – beosztása – kompozíciója – mozgások, színek, formák stb. - Én és a kép. Én a képben. – Hová vándorol a tekintetem? Hol maradok meg? Hová vonzódom? Mi taszít? Stb. - A kép „beállítása”; szerepválasztás, helykeresés a színpadon. - Interjúk – A kép „bemozdítása”; Mi lesz a következő lépésem? – Követni az impulzust – lassan – lépésről lépésre (pl. a mozgás nagyítása, kicsinyítése, „lefagyasztása”, ellentétes mozgás – ebből esetleg kisebb csoportos játék alakulhat). - Visszajelzés a szerepekből: mit éltem meg – mit láttam (abban a jelenetben, aminek magam is résztvevője voltam)? – Én és a csoport. - Vissza a képhez: hogyan látom most? A kép üzenete, hatása – Szentlélek? Esetleg (időtől függően) másodszor is lejátszani – további alkotó-meg-

39

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ János Kedves, Mohács

Kedves János, Mohács

Resonanz auf Workshop 7

Élményeim a 7. csoportban

Samstag Vormittag ging ich zum Workshop 7 mit dem Titel ”Den Szombat délelőtt a 7. csoportot választottam. Caecilia Koch és ReinHeiligen Geist ins Bild bringen”. Lauter unbekannte Gesichter, alhard Schläpfer műhelyének címe a következő volt: Hozzuk képbe a Szentlelket! Csupa új arcot találtam itt, egyedül Muntag Ildikót islein Ildikó kannte ich bereits, das war auch spannend. mertem már – ez csak növelte érdeklődésemet. In den ersten Runden haben wir verschiedene Gruppen gebildet – A bemutatkozó körökben először lakóhely szerint rendeződtünk csozuerst nach den Wohnorten. Wie es auch zu erwarten war, aus Unportokba – várható volt, hogy a magyarok közül a fővárosiak teszik garn war die grösste Gruppe die aus der Hauptstadt. Diese Gruppe ki a legnagyobb csoportot, de Buda és Pest csoportja még külön-kühat sich dann zweigeteilt, zu Buda und zu Pest, aber diese beiden lön is messze a legnagyobbnak bizonyult. Magyarország déli részéGruppen waren immer noch die grössten. Aus Südungarn war ich ről egyedül én érkeztem ebbe a műhelybe. Annál népesebb csoganz allein in diesem Workshop. Als wir uns nach Beruf gruppiert portban találtam magam, mikor a foglalkozás alapján rendeződtünk haben, war dann meine Gruppe, die Gruppe der verschiedenen soát: a szociális munka különböző területeit igen sokan képviselték. zialen und helfenden Berufe, um so grösser. A kendővel való munka merőben új volt számomra – egyébként a Die Arbeit mit den Tüchern war neu für mich, sogar die Tücher magyarázat is, hogy mire használják eredetileg ezt a könnyű, tüllselbst. Bei uns ist die Methode unbekannt, die Weinberge mit Hilszerű anyagot: mifelénk nem szokták így letakarni a szőlőt. A bibfe dieses leichten Stoffes vor Vögeln zu beschützen. Die bibliodraliodramatikus munka különböző, legfőképpen szeretetteljes érzésematische Arbeit rief in mir heftige Gefühle wach, die meistens – mit ket váltott ki belőlem – ezalól voltak pillanatnyi kivételek is, amivel kleinen Ausnahmen – liebevoll waren. Hier habe ich noch einiges még foglalkoznom kell a jövőben. A Szentlélek várásának megjeleaufzuarbeiten. Wir sollten das Warten auf den Heiligen Geist in einítése izgalmas feladat volt, annál is inkább, mert a csoportot nyelnem gemeinsamen Bild vergegenwärtigen – das war eine sehr intervi nehézségek is terhelték. Sajnos rövid volt az idő, nem kaphattunk essante Aufgabe, die um so schwerer war wegen der sprachlichen elég segítséget, de így is sikerült egyéni és emlékezetes képet alkotSchwierigkeiten. Die Zeit war leider etwas kurz, wir erhielten keine ni. Kiscsoportunk hamar összekovácsolódott, s a Szentlélek segítséausreichende Hilfe, jedoch gelang es uns, ein originelles und eingével leküzdöttük kezdeti bizonytalanságunkat, nehézségeinket. drucksvolles Bild zu schaffen. Unsere Kleingruppe hat sich trotz anAztán a kép alapján kellett szabadon szerepeket választanunk – téfänglicher Unsicherheiten und Schwierigkeiten mit Hilfe des Heilipelődtem egy darabig, hogy egy galambot, a Holdat vagy mégis ingen Geistes gut zusammengefunden. kább emberi személyt jelenítsek meg. A repülés mint a szabadság Danach sollten wir uns Rollen aus einem Gemälde auswählen. Ich szimbóluma erős vonzást gyakorolt rám, ez segített a választásban. zögerte eine gute Weile, ob ich eine Taube, den Mond oder doch Nagy összetartozást éltem meg a közös képben. A negatív szereplieber einen Menschen spielen wollte. Endlich zog mich das Fliegen választáskor sokáig kerestem a személyiségemnek megfelelő pozícials ein Freiheitssymbol am stärksten an und half mir zur Entscheiót, míg végül sikerült megtalálnom az akkor és ott érvényes, aktuádung. Im gemeinsamen Bild habe ich eine sehr starke Verbundenlis választást. A kép és a szerep nyitott maradt számomra, remélem, heit gespürt. Im zweiten Durchgang zur Wahl einer Gegenrolle habe hogy ha majd kézbe kaphatom a fölvételt, melyet Bruno készített, ich lange gesucht, bis ich eine hier-und-jetzt gültige, aktuelle Entválaszokat kapok és lehetőséget, hogy ezt a szerepet életem során scheidung für mich treffen konnte. Das Bild und die Rolle blieben továbbgondoljam. für mich offen. Ich warte unZáró gondolatok: geduldig darauf, die Fotos tanulságosnak találvon Bruno zu sehen. Vieltam mind az új, leicht werde ich dann die mind a már ismert wichtigen Antworten finden, témákat, csak azt um weiter über diese Rolle sajnálom, hogy jegyin meinem Leben nachzuzetelésre nem jutott denken. időm. Köszönet BruEinige Gedanken zum nónak a moderátori Schluss: Ich fand die Themen szerepért, Katinak a und Fragen sehr lehrreich, tolmácsolásért, mely schade nur, dass wir keine igen érthető és tarZeit zum Notieren und für talmas volt, a csoeine vertiefende Nacharbeit portvezetőknek a hatten. Ich danke Bruno für tartalomért, a laza, die Moderation, Kati für das néha humoros hozklare Übersetzen, den Leizáállásért, csoporttern für die gehaltvolle Artársaimnak pedig az beit, die lockere, manchmal önzetlen, őszinte sogar humorvolle Einstellung közreműködésért – und allen Mitgliedern für die valamint a lehetőséMitarbeit – und für diese gért, hogy tapasztaMöglichkeit, meine Erfahlataimat írásban megrungen auch schriftlich mit„Heilige Geistin ins Bild bewegt“ / „Hozzuk képbe a Szentlelket!“ oszthatom veletek. teilen zu dürfen.

40

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

Workshop 8: „Dionysos – Christos“

8. csoport: „Dionüszosz és Krisztus“

Leitung: Cornelia Kleijn-Stangier und Klaus-Werner Stangier, Köln

Bibliodrámavezetők: Cornelia Kleijn-Stangier és Klaus-Werner Stangier, Köln

Klaus Werner Stangier, Köln: Bericht über den Workshop durch die Leitung, 20 Teilnehmerinnen und Teilnehmer

Klaus Werner Stangier, Köln: Vezetői beszámoló

„Denn wie die Rebe Von Erd und Himmel zeugt, wenn sie, getränkt Von hoher Sonn, aus dunklem Boden steigt, So wächst er auf, aus Licht und Nacht geboren“ Friedrich Hölderlin

„Mert mint a szőlő égről és földről tanúskodik, fényittasan sötét földből kinővén, úgy nő fel ő, fényből s éjből születve.“ Friedrich Hölderlin

Was in Dionysos, dem Trigonos, dem Drei Mal Geborenen, mythische Gestalt wurde, erscheint in Christus als körperliche Wirklichkeit. Er offenbart sich als der wahre Weinstock, Joh 15. Der Geist Jesu treibt Verwandlung und Wachstum, er zündet neues Leben. Dionysosmythen und Christusevangelien künden von Empfängnis und Geburt, Leben, Sterben und Wiedergeburt. Wir arbeiten im Workshop mit dem Beziehungsfeld zwischen Zeus, Semele und Dionysos sowie dem Vater im Himmel, Josef, Maria und Jesus.

Ami Dionüszosz Trigonoszban, a Háromszor Születettben misztikus alakban jelent meg, az Krisztusban testi valóságot öltött. Krisztus magát Jn 15-ben az igazi szőlőtőnek nevezi. Jézus szelleme változásra, növekvésre ösztönöz, új élet szikráját lobbantja föl. A Dionüszoszmítoszok és Krisztus evangéliuma egyaránt fogantatásról, születésről, életről, halálról és újjászületésről beszélnek. Műhelyünkben a Zeusz, Szemelé és Dionüszosz, valamint a mennyei Atya, József, Mária és Jézus közötti kapcsolati mezővel dolgozunk.

1. Annäherung an den Themenkomplex, Textfindung Nach einer kurzen Einführung in das Thema und die handelnden Personen platziert der Leiter verschiedenfarbene Tücher auf der Bühne. Es entstehen Orte, die auf die mythischen und biblischen Gestalten hinweisen. Die Teilnehmenden probieren die Stellen aus, überlegen, spüren, empfinden Neugierde oder Abneigung und bleiben dort stehen, wo sie sich am meisten hingezogen fühlen, ohne die Geschichten schon ausführlich zu kennen. Neun Teilnehmende wählen Dionysos, 6 Semele, eine irdische Frau, die Zeus geschwängert hat, Abba, den Vater im Himmel wählt eine Person, ebenso den Platz Jesu Christi. Josef erhält drei Wahlen, Maria und Zeus keine. Die Teilnehmenden setzen sich an ihrem Ort hin, stellen sich vor und teilen mit, wieso sie gerade dort Platz genommen haben: Bei Dionysos kommen zur Sprache: Feuer, Wärme, Auseinandersetzung mit Leben, kalt und warm, scheitern und aufstehen, Neubeginn, Dynamik, mythisch-mystisch; Feuer, das oft in der Kirche fehlt, und Neugeburt. Dionysos ist unbekannt, reizvoll. Semele wird bekannt als irdische Frau; sie erlebt eine schwere Schwangerschaft. Sie geht durch Finsternis und Gefahr, ist stolz und kräftig; sie lebt eine gefährliche Beziehung; wenn ich bei ihr stehe, bekomme ich Herzklopfen. Semele hätte mehr Zeit gebraucht, Neugeburt ist zu gefährlich. An der Position des Abba erfährt eine Person die Zusage: Du bist mein geliebtes Kind. Josef erinnert daran, dass er sich untergeordnet hat, Mut zum Dienen hatte. Er akzeptiert das Kind. Er löst Neugier aus: Wer ist Josef? In der Position, Jesu Christi sagt eine Teilnehmerin: Hier stehe ich sicher. Aus dem Textkörper, der als verschiedene Möglichkeiten: Verkündigung an Maria, Semeles Begegnung mit Zeus, Jesu Taufe im Jordan, Geburt des Dionysos, Erscheinung Jesu in der Hochzeit zu Kana, Epiphanie des Dionysos, Traumgesicht des Josef vorsah, hat die Gruppe die Mythen um Empfängnis und Geburt, um Niedergang und Auferstehung des Dionysos gewählt.

1. A témakomplexum megközelítése, a szöveg kiválasztása A téma és a szereplők rövid ismertetése után a vezető különböző színű kendőket helyez el a színpadon. Ezáltal helyek keletkeznek, amelyek a mitikus, illetve bibliai alakokra utalnak. A résztvevők végigpróbálgatják a helyeket, elgondolkoznak, érzékeléseikre figyelnek, kíváncsiságot vagy taszítást éreznek, és azon a helyen maradnak, ahol a legerősebb vonzást érzik, miközben a történeteket még nem ismerik részletesen. Kilenc résztvevő választja Dionüszoszt, hat Szemelét (ez halandó aszsyony volt, aki Zeusztól fogant gyermeket), Abbát, a mennyei Atyát egy személy választja, Jézust is, Józsefet három, Máriát és Zeuszt viszont egy sem. A résztvevők letelepednek a választott helyükön, és elmondják egymásnak, miért éppen erre esett a választásuk. Dionüszosz helyén a következők merülnek föl: tűz, melegség, számvetés az élettel, hideg és meleg, kudarc és fölkelés, újrakezdés, dinamika, mitikus-misztikus, a tűz, ami gyakran hiányzik az egyházból, újjászületés. Dionüszosz ismeretlen, izgalmas. Szemelét úgy ismerjük meg, mint halandó asszonyt, aki nehéz várandósságot visel, aki sötétségen és veszélyeken vág át, aki büszke és erős, aki egy veszedelmes kapcsolatban él, akinek a közelében szívdobogást kap az ember, akinek több időre lett volna szüksége, mivel az újjászületés túlságosan veszélyes. Abba helyén a résztvevő az elismerést érzi: te vagy az én szeretett fiam. József arra emlékeztet, hogy alávetette magát, hogy volt bátorsága szolgálni. Elfogadja a gyermeket. Kíváncsiságot ébreszt: ki is ez a József? A Jézus Krisztus helyén álló szereplő ezt mondja: itt biztosan állok. A szövegkínálat különböző lehetőségekre készült: angyali üdvözlet, Szemelé találkozása Zeusszal, Jézus megkeresztelése a Jordánban, Dionüszosz születése, Jézus a kánai menyegzőn, Dionüszosz megistenülése, József álma. A csoport mindezekből a Dionüszosz fogantatását, születését, pusztulását és föltámadását elbeszélő mítoszokat választotta.

2. Weitere Annäherung an das Thema: Begegnung und Gestaltung Alle Teilnehmenden wählen ein Papier, auf dem ein Satz aus allen oben genannten Texten steht. Z.B. Semele fällt in ein Häufchen Asche zusammen und fährt hinab in die Unterwelt. Semeles Leibesfrucht birgt Zeus in seinem Schenkel. Sie nehmen ihn fest, stellen ihn an den Mastbaum und fesseln ihn. Du wirst ein Kind empfangen, einen Sohn wirst

2. További közeledés a témához: találkozás és megformálás Minden résztvevő vesz egyet a papírokból, amelyeken egy-egy mondat áll a fönt említett szövegekből. Pl. Szemelé hamuvá ég, és az alvilágba kerül. Zeusz a combjába varrva hordozza Szemelé magzatát. Elfogják, és az árbochoz kötözik. Ímé fogansz a te méhedben,

41

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ du gebären. Josef, Sohn Davids, scheue dich nicht, Maria, deine Frau zu dir zu nehmen. Gott mit uns. Wie soll das geschehen, da ich keinen Mann erkenne? Siehe ich bin die Magd des Herrn. Lass es nur zu. Meine Stunde ist noch nicht gekommen. Nachdem alle einzeln ihren Satz aufgenommen haben, suchen sie sich ein Gegenüber und sprechen einander ihre Sätze zu, erst zu zweit, dann zu viert. Schließlich entwickelt sich in der Vierergruppe ein freies Gespräch und dann eine Skulptur, die das Thema der Gruppe zeigt. Mitteilungen aus der ersten Gruppe sind die Titel: „Festgehaltene Energie“, „Zwischen zwei Energiequellen“, „Lass es nur zu“, „Wiedergeboren aus dem Untergang“, „Meine Stunde ist noch nicht gekommen“. Der Titel der zweiten Skulptur: „Bei Gott ist kein Ding unmöglich“, „Aus dem Mast wachsen die Reben“, „Aus der Begegnung von Mann und Frau entsteht Leben“. Drittes Thema: „Erlösung“, „ Gefangen und gefesselt“, „Josef hat keine Angst, Maria zur Frau zu nehmen“, „Er hat das Volk von Sünden befreit“, „Urvertrauen“, „Aus Wasser wird Wein“. Gruppe Vier: „Göttliche Vorsehung“, „Alles hängt von Gott ab, bei ihm ist nichts unmöglich“, „ Weinstock und Mast zugleich“, „Meine Herrschaft nimmt kein Ende, ich werde in Allem sein“, „Josef und der Engel“. Fünfte Gruppe: „Wandlung“, „Ich bin die Magd des Herren“, „Wie kann es geschehen, ich kenne keinen Mann“, „Mächtigen stürzt er vom Thron, die Niedrigen erhöht er“, „Von anderen gefesselt und befreit - das geht, langsam - den Rest selber lösen“.

és szülsz fiat. József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet. Velünk az Isten. Mi módon lesz ez, holott én férfit nem ismerek? Imhol az Úrnak szolgálója, legyen nekem a te szavad szerint. Hagyjátok. Nem jött még el az én órám. Mikor mindenki vett magának mondást, ki-ki egy partnert keres, és elmondják egymásnak a mondatukat, először ketten, aztán négyen. A négyes csoportban szabad beszélgetés alakul ki, amelynek nyomán közös szobrot alkotnak – ez fejezi ki a csoport témáját. Megszólalások az első kiscsoportból. Szoborcímek:: „Féken tartott energia”, „Két energiaforrás között”, „Hagyjátok”, „Újjászületés a pusztulásból”, „Nem jött még el az én órám”. Második csoport: „Isten előtt semmi sem lehetetlen”, „Az árbocból szőlővesszők fakadnak”, „Férfi és nő találkozásából élet születik”. Harmadik csoport: „Megváltás”, „Fogságban, bilincsben”, „József nem fél magához venni Máriát”, „A népet megszabadította bűneiből”, „ősbizalom”, „A víz borrá változott”. Negyedik csoport: „Isteni gondviselés”, „Minden Istentől függ, őelőtte semmi sem lehetetlen”, „Árboc és szőlőtő egyszerre”, „Uralmamnak nem lesz vége…”, „József és az angyal”. Ötödik csoport: „Változás”, „Ímé az Úr szolgálója”, „Hogy lehetséges ez, hisz férfit nem ismerek”, „A hatalmasokat letaszítja a trónról, a kicsinyeket fölemeli”, „Mások megbilincselnek, fölszabadítanak – ez rendben van… a többit lassan magamnak kell megoldani”. 3. Szerepválasztás, bemutatás Szünet után fölolvassuk a szociometrikus módszerrel kiválasztott mitológiai történetet, s egyidejűleg kijelöljük a helyeket a színpadon: az Olümposzt, az istenek lakhelyét. Egy rétet, ahol Szemelé tartózkodik. Az alvilágot, ahová Szemelé alászáll, s ahová Dionüszosz utánamegy, hogy megkeresse. A helyet, ahol Dionüszosz megszületik Zeusz combjából. Az erdőket-réteket, ahol az őrjöngő asszonyok üldözik Dionüszoszt. A sziklát, amelyről lehajítják. A partot, ahol föltámad. A tengert, a hajót, ahol a kalózok az árbochoz kötözik, az átváltozás, megszabadulás és imádás helyét. A résztvevők a néző helyzetéből kiválasztják azt a helyet, amely vonzza őket, egyenként odamennek, elhelyezkednek, befelé figyelnek, majd mondanak egy záró mondatot.

3. Rollenwahl und Anspiel Nach einer Pause wird die soziometrisch gewählte Geschichte aus der Mythologie gelesen, gleichzeitig werden die Orte auf der Bühne ausgelegt: Der Olymp, der Ort der olympischen Götter. Eine Wiese, der Ort Semeles. Die Unterwelt, in die Semele hinabfährt, wo Dionysos sie sucht. Der Geburtsort, an dem Dionysos aus dem Schenkel des Zeus geboren wird. Die Wiesen und Wälder, in denen die zornwütigen Frauen Dionysos verfolgen. Der Felsen, von dem sie ihn hinunter stürzen. Der Strand, an dessen Vorsprung er aufersteht. Das Meer und schließlich das Schiff, an dessen Mast er von Piraten gefesselt wird, der Ort der Verwandlung, Befreiung und Anbetung. Die Teilnehmer und Teilnehmerinnen wählen aus der Zuschauerposition einen Ort, der sie anzieht, gehen einzeln dorthin, nehmen sich wahr und sagen einen abschließenden Satz.

4. Lezárás A színpadon végbement apró mozgásokat a csöndből fölmerülő, előbukkanó mondatok zárják le. „Épp kezdek újjászületni”, „Az apa nemzette, az apa szülte”, „A kötelék lehull, lehetségessé válik az élet”, „Nem bilincselhetnek meg többé”, „Hamuvá lettem az alvilágban a gonoszok mesterkedése miatt, de tudom, hogy megváltás és változás vár rám”, „Ez az én szeretett gyermekem”, „Anyámat keresem, akit én küldtem az alvilágba”, „Dajka vagyok, az a dolgom, hogy tejemmel tápláljalak”, „Hamuvá tett az, akitől szerelmet vártam. A szerelme villámként lesújtott. Mégis érdemes volt szeretni”, „Pusztulás vagy születés, kérdőjel!”, „Új élet, új erő, ajándékba”, „Újjászületés a játékban. Jó megélni az újjászületést”, „Hát engedd!”, „Zeusz, eleget bűnhődtem, most már szeretném látni, hogy nő föl a gyermekünk”, „Nem tudom, meddig tart az én döntésem, és hol kezdődik a mások játéka”, „Újjászületés a pusztulásból, micsoda ajándék!”, „Most, hogy fölszabadult a kezem, egész másmilyen a felelősségem”, „Itt keresek valamit, itt találok valamit”, „A kötelékek engednek, még ha nem is érzem”, „Mindkettő véget ért, a munka elvégeztetett!”

4. Abschluss Die kleinen Bewegungen auf der Bühne finden ihren Abschluss in Sätzen, die aus der Stille heraus auftauchen oder einfallen. „Ich beginne, neu geboren zu werden.“, „Vom Vater gezeugt, vom Vater geboren“, „Das Seil fällt von mir ab, das Leben wird möglich“, „Ich kann nicht mehr gefesselt werden.“, „Ich bin in der Unterwelt Asche geworden wegen den Machenschaften des Bösen, aber ich weiß, dass ich erlöst werde und ich werde mich wandeln.“, „Das ist mein geliebtes Kind.“ „Ich suche meine Mutter, die ich selbst in die Unterwelt gestellt habe.“, „Ich bin Amme, ich habe den Auftrag dich mit meiner Milch zu nähren.“, „Ich bin Asche durch den, von dem ich Liebe erwartete. Seine Liebe hat mich geschlagen mit dem Blitz. Dennoch hat sich deswegen die Liebe gelohnt.“, „Untergang oder Geburt, Fragezeichen!“, „Neues Leben, neue Kraft als Geschenk.“, „Im Spiel die Neugeburt, Neugeburt leben, das ist gut.“ „Lass es doch zu!“ „Zeus, gestraft bin ich genug, ich will nun sehen, wie unser Kind groß wird.“, „Ich weiß nicht, wieweit meine Entscheidung reicht und wo das Spiel anderer beginnt.“, „Wiedergeburt aus dem Untergang, welch ein Geschenk!“, „ Jetzt wo die Hände frei sind, ist die Verantwortung anders.“, „Da suche ich etwas, da finde ich etwas.“, „Die Fesselung lässt nach, auch wenn ich das nicht fühle.“ „Beides ist zu Ende, die Arbeit ist getan!“.

42

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Csilla Horti, Budapest

Horti Csilla, Budapest

Resonanz auf Workshop 8 „Dionysos – Christos”

Élményem a „Dionüszosz és Krisztus” bibliodrámán

Am zweiten Tag habe ich am Workshop der Stangiers teilgenommen. Beide schienen mir sehr freundlich und professionell, aber sie hatten den Workshop wahrscheinlich für doppelt so lang geplant. Wunden haben sich geöffnet, brennende Fragen kamen hoch, und für die Lösungen, für die Beruhigung hat die Zeit nicht mehr gereicht! Meines Erachtens ist dies etwas gefährlich geraten. Sie haben eine sehr gute Grundstimmung für die Gruppenarbeit geschaffen, mit den ersten Übungen konnte ein jeder echte Gefährten für sich finden, die die gleichen Fragen quälten. Es gab ganz schön Einiges zum Nachdenken. Und die Atmosphäre war sehr einfühlsam, die Gruppe hat immer bemerkt, wenn jemand noch nicht alles hatte sagen können und so lange gewartet, bis es endlich herauskam. Es war immer die Gruppe, die die „Richtung” des Prozesses bestimmte. Zuerst haben die Leiter die Rollen aus den Geschichten zu Dionysos und zur Geburt Jesu auf Karten ausgelegt, und man sollte sich eine sympathische Rolle wählen. Die Teilnehmenden, die sich um eine Rolle gruppiert hatten, haben einander erzählt, was sie an dieser Rolle angezogen hat. Die grosse Mehrheit hat sich Rollen aus der Dionysosgeschichte gewählt, so spielten wir diese Geschichte. Ein jeder hat einen Satz aus dem Text gekriegt. Danach sollten wir uns in Paaren erzählen, was uns dieser Satz bedeutet. Danach haben sich Kleingruppen aus je zwei Paaren gebildet und kleine Szenen aus den Sätzen gemacht. Das war aber unglaublich spannend! Es kamen abgrundtiefe Gefühle hoch. Die Szenen waren wunderbar. Ein Teilnehmer brach in Tränen aus und musste den Raum für eine kurze Zeit verlassen. Nach den einzelnen Szenen haben die Zuschauer sagen dürfen, was sie gesehen hatten und was sie ergriffen hatte. Danach sagten sie, was sie dabei empfunden hatten. Nach den Szenen haben die Leiter die Geschichte vorgelesen, dann hat die Leiterin die „Bühne” eingerichtet, indem sie die Orte für die einzelnen Geschehen markierte. Jetzt sollte ein jeder zu einem frei gewählten Ort auf der Bühne gehen, etwas nachdenken und dann sagen, wieso er gerade hier steht, was ihn beunruhigt, was ihn ergriffen hat. Hier hat noch jemand geweint. Danach war das Ganze leider zu Ende. Sehr plötzlich, mit sehr vielen unbeantworteten Fragen. Mir scheint, das war auch für die Leiter unerwartet! Die Erfahrung war sehr stark, sie hat mich noch lange beunruhigt. Die Idee, Bibel mit Mythologie zu verbinden, fand ich blendend.

A második napon a Stangier házaspár vezette csoportban voltunk. Nagyon kedvesek és felkészültek voltak, de ezt az alkalmat két napra tervezhették, mert a három óra alatt csak pont felnyíltak a sebek, és előjöttek az égető kérdések, megválaszolásukra, a lecsillapodásra nem volt idő! Szerintem ez kicsit veszélyesre sikerült. Remekül hozták hangulatba a csoportot, a feladatokkal mindenki megtalálhatta az ő valódi társait, akiket hasonló kérdés kínzott. Volt min gondolkodni. És hihetetlen megértő volt a légkör, mindig látták, ha valakiben még „bennmaradt“ valami, és megvárták, amíg kiböki. Közben a csoport választotta meg az irányt, amerre a történet ment. Először kirakták Jézus születése történetének és Dionüszosz történetének szereplőit, és választani kellett egy szimpatikusat. Az egy szereplő körüliek elmondták, mi a szimpatikus abban a jellemben, miért választották. Mivel a többség a dionüszoszi történet szereplőihez ült, így azt kezdtük el játszani. Mindenki kapott egy mondatot a szövegből. Ezután párba kellett állni, és megbeszélni, mit mond nekünk az a mondat. Majd 2-2 pár összeállva alkotott egy csoportot, és egy jelenetben elő kellett adni, amit a mondatok keltettek. Hihetetlen volt! Mindenkiből hihetetlen mély dolgok buktak elő. Csodásak voltak a színdarabok. Volt, aki sírva fakadt, és ki kellett kicsit mennie. Az egyes jelenetek után az előadók meghallgatták, mit láttak a többiek, mi fogta meg őket. Utána el kellett mondani, mit éreztek. A jelenetek után meghallgattuk a történetet, majd a vezető hölgy berendezte a „színpadot“, a történet színterét, megjelölve az egyes események helyeit. Majd oda kellett mennie mindenkinek egy általa kiválasztott helyre, eltűnődni, és elmondani, miért az, mi fogta meg, mi érdekli és nem hagyja nyugodni. Itt egy másik résztvevő is elsírta magát. Aztán sajnos vége lett. Nagyon hirtelen, sok megválaszolatlan kérdéssel. Szerintem a szervezőket is meglepte! Nagyon erős volt, sokáig nem hagyott nyugodni! Remek ötletnek találtam párhuzamba kötni a mitológiát és a bibliát.

Die Donaufahrt „Heissa, der Wind bläst von der Donau her!“

Hajókázás a Dunán „Hej, Dunáról fúj a szél…”

Karin Kofod, Sydals/Dänemark

Karin Kofod, Sydals/Dània: Dunai hajókázás

Die drei ungarischen Arrangeure, Kriszta Eisenbarth, Ildikó DonáthMuntag und Péter Varga, hatten wirklich alles getan, damit wir nach der Bibliodramatagung und dem Konsultationstreffen nicht mit dem Gefühl nach Hause fahren sollten, dass wir wieder einmal nur den Tagungsort und sonst nichts von dem Gastland gesehen hätten, wie es sonst oft der Fall ist. – (Gerade Dobogókő ist als Tagungsort äußerst gut gewählt und an sich ein sehr schönes Erlebnis.) Deshalb hatten sie – um eine wunderbare Atempause, zwischen Bibliodramatagung und Konsultationstreffen zu schaffen – eine Donaufahrt eingefügt. Erst fuhren wir mit einem Bus nach Szentendre, einer schönen Stadt

A három magyar szervező, Eisenbarth Kriszta, Donáthné Muntag Ildikó és Varga Péter valóban mindent megtett azért, hogy a bibliodráma-találkozó résztvevői ne úgy utazzanak haza, ahogy annyiszor, hogy az egy konferenciás házon kívül semmit nem láttak az országból. (Dobogókő egyébként remek választás volt, s magában véve nagyon szép élmény.) Éppen ezért tervezték be a dunai hajókázást, ami igazán kellemes, üdítő kikapcsolódást jelentett a találkozó és a konzultációs ülés között. Először is lementünk busszal Szentendrére, ebbe a gyönyörű kisvárosba, ahol annyi képző- és iparművész telepedett meg. Itt volt két-

43

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ három óránk, hogy megnézegessük a kirakatokat és kiállításokat, vagy beüljünk egy kellemes kávézóba a Duna-parton. Máris sok szép élménnyel gazdagabban szálltunk be a hajóba fél hét táján, hogy leutazzunk a folyón Budapestig, majd vissza. Az asztalok már terítve vártak, de volt idő arra is, hogy megbámuljuk a folyóparton zajló nagy nyári életet: a fürdőzőket, csónakázókat, sátrazókat, családi és baráti társaságban piknikezőket, sétálgatókat. Később aztán a házakat lehetett csodálni: kicsiket, nagyokat és fantasztikusakat, mint például a Parlament épületét. Odafelé romantikusszínes naplemente világította meg a tájat, hazafelé pedig fénypompában ragyogtak Budapest pazarul megviDonaufahrt - Marcel und Zsuzsa / Hajókázás a Dunán - Marcel és Zsuzsa lágított történelmi épületei, tempmit alten orthodoxen Kirchen, wo sich auch viele Künstler und Kunstlomai, hídjai a mélykék éjszakában. Rendkívül hangulatos volt. handwerker niedergelassen haben. Da hatten wir 2-3 Stunden Zeit, És volt idő bőven a beszélgetésre – arról is, hogyan tovább, mi lesz, ha vége az EU-projektnek. Hisz nem éppen ingyen utazgatunk keuns Ausstellungen und Geschäfte anzusehen oder uns in einem Café resztül-kasul Európában! Pedig ez nagyon fontos és szükséges, ha in der Nähe des Flusses zu entspannen. Mit wunderbaren Eindrükszeretnénk egymást ismerni és érteni, s együtt alakítani tovább a bibken gefüllt stiegen wir dann ungefähr um 18.30 Uhr ins Boot, um liodráma történetét. Milyenek a körülmények és lehetőségek az egyes an Budapest vorbei und zurück zu fahren. résztvevő országokban? Hogyan kapcsolódik a bibliodráma az egyDie Tische waren schon gedeckt; aber erst war es Zeit, sich das Leházhoz és a társadalomhoz? Hogyan az ökumené kérdéseihez? Miben am Fluss anzuschauen: Baden, in allen Typen von Booten seben gyökerezik a bibliodráma-mozgalom, és hol hoz újabb hajtásokat? geln, Zelten, mit Freunden und Familie das Essen am Grill vorbeAztán eljött a vacsora ideje: csodálatos lakoma következett szemet reiten, spazieren gehen und so weiter. Später tauchten dann viele és ínyet gyönyörködtető magyar specialitásokkal. Majd fölhangzott verschiedene Häuser, große, kleine und imposante, wie z.B. das Para Kincsem Banda remek népzenéje, kezdődött az ének és a tánc, és lamentsgebäude in Budapest, auf. Auf der Hinfahrt lag die Landtartott egészen addig, míg Szentendrére visszaérkezve újra partra schaft romantisch im bunt leuchtenden Sonnenuntergang. Während nem szálltunk. A magyar résztvevők förgeteges táncra csábították der Rückfahrt erstrahlten die historischen Gebäude, Kirchen und külföldi vendégeiket, az össznépi lelkesedés az egész hajót megreBrücken Budapests im Lichterglanz unter dem blauen Nachthimmegtette. mel. Das war sehr stimmungsvoll. Mindnyájan éreztük, mennyire fontosak az ilyen közös élmények Es gab genug Zeit, sich angeregt und in Ruhe miteinander zu unteregymás megismeréséhez és megértéséhez. Ez a meggyőződésünk halten; auch darüber, wie es wohl weitergehen wird, wenn wir nicht csak erősödött másnap, mikor meglátogattuk Ildikó gyülekezetét, mehr im EU-Projekt sind. Denn es ist ja nicht umsonst, sich quer majd Péter vendégelt meg bennünket ízletes gulyáslevessel. Nagyon durch Europa zu bewegen, - aber ganz notwendig, wenn wir einköszönjük, Kriszta, Ildikó és Péter! ander kennen und verstehen wollen, um miteinander das Bibliodrama weiterzuentwickeln! Wie sind die Arbeitsverhältnisse und wie die Möglichkeiten in den verschiedenen Ländern? Wie ist das Verhältnis zur Kirche und zur Gesellschaft? Wie ist es mit Bibliodrama und Ökumene? Wo sind die Wurzeln des Bibliodramas und wo sind die neuen Äste? Dann kam die Zeit, wo sich ein wunderbares Essen aufdeckte. Tische voller schmackhafter ungarischer Spezialitäten, ein Genuss für Augen und Gaumen. Danach spielte die Musik auf, dargeboten von Kincsem Banda und es wurde gesungen und getanzt bis wir wieder in Szentendre an Land gingen. Die ungarischen Teilnehmenden verlockten die Gäste dazu, einen furiosen Volkstanz mitzutanzen. Von der allgemeinen Begeisterung erzitterte das ganze Schiff. Danach wussten wir alle, dass genau ein solches Arrangement für das nähere Kennen- und -Verstehen-Lernen unabdingbar ist. Das wurde noch stärker unterstrichen, indem wir am nächsten Tag in Ildikós Gemeinde zu Besuch waren und schließlich in Péters Garten eine sehr würzige Gulaschsuppe genießen konnten und bis in die Nacht zusammensassen. Ein großes Dankeschön an Kriszta, Ildikó und Péter. Natalie, Reinhard und Caecilia / Natalie, Reinhard és Caecilia

44

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

SONNTAG, 15. JUNI 2003 2003. JÚNIUS 15., VASÁRNAP Im Park von Manréza feierten wir einen ökumenischen bibliodramatischen Gottesdienst. Kriszta Eisenbarth, Else Natalie Warns und Szabolcs Sajgó SJ hatten ihn vorbereitet und Teilnehmende aus den Kirchen und Ländern, die am Bibliodramatreffen beteiligt waren, zur Mitwirkung eingeladen. Eine Werkstatt für Behinderte in Biatorbágy hatte Becher aus Ton mit dem Zeichen des Treffens hergestellt, die am Schluss in einem Ritual an alle ausgeteilt wurden. Es war auch ein Baum herbeigebracht worden, der als Symbol für das Wachsen des Bibliodramas in Ungarn im Laufe des Gottesdienstes eingepflanzt werden sollte. Das Zentrum bildete ein großer Naturstein, auf dem eine Schale mit Wasser den „Brunnen des lebendigen Wassers” repräsentierte.

Márta Naszályi, Budapest

Gott hat uns „angehaucht” Resonanz auf den Schlussgottesdienst Der Schlussgottesdienst war vielleicht das aufregendste Ereignis beim ganzen viertägigen Treffen. Er war ein beruhigender Beweis dafür, dass alles gelingen kann, was Menschen zusammen zustande bringen wollen. Das Drehbuch schien mir noch viel komplizierter als eine Logarithmentafel zu sein (erst recht, als mir die vor Lampenfieber zitternden Organisatoren mitteilten, was sich seitdem alles verändert hat und wo ich helfen und auf der Hut sein soll). Ach was, dachte ich, man soll bibliodramatisch denken, sich treiben lassen. Es hat funktioniert: Der „Wind” des Geschehens hat mich mitgerissen. Für das sinnliche Erleben muss ich unbedingt erklären, dass in dieser Zeit (und Monate zuvor und danach) eine unerträgliche Hitze in Budapest tobte. Daraus flüchteten wir nach Dobogókő zu einem duftenden, erfrischenden Sommerwetter, das die ganze Zeit andauerte – bis zum Schlussgottesdienst. Das war das einzige Ereignis unter freiem Himmel. Und ausgerechnet dann kamen Wolken, Wind und Regen. Wir gingen singend vom Haus zu den Bäumen, und es regnete noch nicht, es sah lediglich nach Regen aus. Dort wurde der Bibeltext, der auch Motto des ganzen Treffens war, der Gruppe in allen Sprachen vorgelesen, die vertreten waren. Ein verblüffendes Erlebnis: Der Bibeltext hat in fremden Sprachen (ich verstehe weder Deutsch noch Dänisch) genauso gewirkt, wie „normal”. Der Wind nahm ununterbrochen zu. Beim Pflanzen des Baumes kam ein ganz schauerlich schönes Erlebnis (mir kommt immer diese Erinnerung erst, wenn ich an den Gottesdienst denke): Auf dem Berg liess sich plötzlich Nebel nieder, eine Wolke ballte sich zwischen uns zusammen, eine phantastische Erscheinung aus Wasser und Luft. Sie umgab und umarmte uns, sie riss uns aus der Realität heraus. Es war eine Traumlandschaft umher und wir waren alle trunken von der Kraft der Vision. Wir standen um den Brunnen in strahlenförmigen Reihen. Ich dachte unwillig, dass ich jetzt etwas sagen muss, wobei ich doch in einer Glaskugel stecke, und mich anderen nicht nähern kann (nicht will). Ich darf aber meine Freunde nicht im Stich lassen (ich habe ja beruhigend gelächelt und gesagt, dass ich helfen werde), ich kann nicht Spielverderber sein! Es regnete, eine Frau stand mir zugewandt, sie wartete auf meinen Segen und Gottes Segen strömte auf ihrem Gesicht herunter. Plötzlich wusste ich, was ich ihr sagen wollte. Das Wasser aus dem Becher, das ich ihr auf die Stirn rieb, hat plötzlich Bedeutung gewonnen. Bibliodrama bedeutet für mich, dass der Text, das geschriebene Wort zu einem Erlebnis von Leib und Seele, von Sinnen und Gefühlen wird. Der Gottesdienst in Dobogókő war in dem Sinne völlig bibliodramatisch.

A Manréza-ház parkjában ökumenikus bibliodramatikus istentiszteletet ültünk, amelyet Eisenbarth Gott segne dich! / Isten áldjon! Kriszta, Else Natalie Warns és Sajgó Szabolcs SJ készített elő, s amelynek megünneplésében mindnyájan – a bibliodráma-találkozóra különböző egyházakból, vidékekről és országokból érkezett résztvevők – együttműködtünk. Egy biatorbágyi fogyatékosokat foglalkoztató műhely a találkozó emblémájával díszített cserépbögréket gyártott számunkra, amelyeket végül rituálé keretében szétosztottak. Az istentisztelet során egy fát is elültettünk, amely a bibliodráma magyarországi növekedését, virágzását volt hivatva jelképezni. A szertartás középpontja egy természetes kőtömb volt, amelyen egy vizesedény jelképezte az „élő víz forrását”.

Naszályi Márta, Budapest

Ránk lehelt Isten A záró istentiszteletről A négynapos találkozó egyik legizgalmasabb élménye volt a záró istentisztelet. Megnyugtatóan bizonyította, hogy ha őszintén akarunk együtt csinálni valamit, akkor az sikerül. Maga a forgatókönyv – számomra – még a logaritmusos táblázatnál is bonyolultabbnak tűnt (főleg, miután lámpalázasan közölték velem, hogy a sokszorosítás óta mi minden változott, és hol kell segítenem, észnél lennem). Sebaj, gondoltam, bibliodramatikusan fogom föl, hagyom magam sodortatni az eseményekkel. Bejött: magával ragadott a „cselekmény szele”. Hogy érzékeltessem az eseményt, nem hagyható ki az abban az időszakban (valamint előtte és utána hónapokig) a városban dúló elviselhetetlen kánikula. Ebből szakadtunk ki, vagy ha úgy tetszik, e fölé emelődtünk Dobogókőn. Illatos, napsütéses, üdítő nyári időnk volt – egészen a záró szertartásig, az egyetlen szabadtéri eseményig, amikor is beborult az ég, föltámadt a szél, és esett az eső. Amikor a háztól énekelve vonultunk a fák alá, a helyszínig, még nem esett, csak esőre állt az idő. Ott minden nyelven, amelynek képviselője jelen volt, fölolvastuk a találkozó mottójául szolgáló igeszakaszt. Döbbenetes volt, hogy az idegen nyelveken (én nem beszélek se németül, se dánul) hallott ige éppúgy hatott, mint az „érthető”. Ezalatt egyre jobban föltámadt a szél… A faültetés idején ért a legborzongatóbb, gyönyörű élmény (ha szóba kerül az istentisztelet, mindig ez jut eszembe): a hegy tetejére hirtelen leszállt a köd, begomolygott közénk a felhő: víz és levegő leglátványosabb gyermeke. Átölelt, beburkolt minket, kiszakított a realitásból, álmokban látott tájon álltunk dermedten-bódultan az élmény erejétől. Körülálltuk a kutat sugaras sorokban. Aggódva gondoltam rá, hogy itt most mondanom kell valamit a másiknak, pedig én most üvegburában vagyok, nem tudok (nem akarok) közelíteni. De hát nem hagyhatom cserben a szervezőket (hiszen megnyugtatóan, mosolyogva bólogattam korábban nekik: segítek), nem lehetek én is bomlasztó, renitens. Esett az eső, folyt Isten áldása az én áldásomra váró asszony arcán – és egyszer csak tudtam, hogy mit mondjak neki, értelmet nyert a homlokára maszatolt bögrevíz. Nekem a bibliodráma arról szól, hogyan válik a szöveg, a leírt gondolat testet-lelket érintö, érzéki-érzelmi Isten-élménnyé. Nos, az ott Dobogókőn, bibliodramatikus istentisztelet volt.

45

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ

NACHKLANG ZUM BIBLIODRAMATREFFEN A TALÁLKOZÓ UTÓHANGJAI Kriszta Eisenbarth, Budapest

Eisenbarth Kriszta, Budapest

Was hat das Bibliodramatreffen bedeutet und bewirkt?

Mi mindent jelentett számunkra ez a találkozó?

Die erste internationale Bibliodramakonferenz in Ungarn, bei der sich die unterschiedlichen bibliodramatischen Schulen vorstellen konnten, ist im Rahmen einer europäischen Lernpartnerschaft entstanden. Unmittelbar hatte uns ein Sokrates-Projekt, Grundtvig 2, die Bibliodramatagung und die anschliessende Konsultation ermöglicht. Am Treffen nahmen ausser den ungarischen Bibliodramaleitern und Interessenten Fachleute aus Deutschland, Österreich, Dänemark und der Schweiz teil. Diesem konkreten Projekt sind aber viele Jahre eines bewegten Prozesses des Lernens und Experimentierens vorausgegangen, wobei wir Ungarn, die schon in der Zeit eines christen- und kirchenfeindlichen Systems auf der Suche nach zeitgemäßen Formen der Verkündigung und einer menschlicheren Gesellschaft waren, vor allem durch österreichische und deutsche Bibliodramatiker unterschiedlicher Schulen die wunderbare Methode des Bibliodramas kennenlernen durften. Dieses Ereignis stellt auch insofern einen Höhepunkt in der ungarischen Bibliodramabewegung dar, als wir in einem Zug sogar mit drei grundlegenden Bibliodramabüchern (in ungarischer Übersetzung) herausgerückt sind. Zur Pressekonferenz am Anfang wurden knusprig frisch aus der Druckerei die Bücher von Gerhard Marcel Martin, Klaus-Werner Stangier, Else Natalie Warns und Heinrich Fallner geliefert – herausgegeben von den beiden ungarischen Grundtvig-Projektpartnern. Die Autoren blätterten vergnügt in ihren Werken, die plötzlich ganz „exotisch“ (nämlich auf Ungarisch) dastanden. Auch die ungarischen Teilnehmer wussten genau, wie wichtig das Erscheinen solch grundlegender Fachliteratur für die Bibliodramabewegung ist. Fast symbolisch ist der Ort der Konferenz zu betrachten. Die Konferenz hat die Gastfreundschaft des Bildungshauses der Jesuiten in Dobogókő (etwa 30 km nordwestlich von Budapest) genossen. Ihre ökumenische Offenheit hat vieles (z. B. den Abschlussgottesdienst im Freien) mit großer Selbstverständlichkeit ermöglicht, ihre Großzügigkeit hat vielen die Teilnahme finanziell erleichtert. Die Jesuiten, die es vor der Wende in Ungarn offiziell nicht gab, haben statt ihres früheren Gebäudes (Manréza) ein ehemaliges Erholungsheim der kommunistischen Staatsleitung zurückbekommen, in dessen jetziger Kapelle einst das letzte kommunistische Staatsoberhaupt samt seiner treuen Gefolgschaft Kinofilme zensiert und über ihre Zulassung entschieden hatte. Der Name des Ortes „Dobogókő” (pochender Stein, pulsierender Stein) weist auf die geologische Kraft, die Ausstrahlung des Bodens und der Gesteine hin, denen schon in der vorchristlichen Zeit besondere Heilkraft zugeschrieben wurde. Selbst der Ortsname birgt Geheimnisse und bei Bibellesern ruft er Erinnerungen an Ezechiel wach – dass Gott selbst unsere steinernen Herzen zu lebendigen, „pulsierenden Steinen“ verwandeln kann. Der Wind, der weht, wo er will, war auch in den Tagen vom 12.-15. Juni in Dobogókő anwesend und hat das Pfingstwunder, das einst auch Heiden und Fremde berührt hatte, unter uns angefacht. Dieses Treffen gab uns Impulse für die Ungarische Bibliodramaarbeit, den neugegründeten Ungarischen Bibliodrama-Verein, dessen wichtigstes Streben es ist, den suchenden, gläubigen Menschen in die Nähe der Bibel zu ziehen.

Magyarországon is elérkezett az ideje az első nemzetközi bibliodráma-konferenciának, amelyen bemutatkozhattak a különböző irányultságú bibliodramatikus iskolák. Erre most a közös európai tanulási folyamatba való bekapcsolódásunk teremtett lehetőséget (Sokrates-program, Grundtvig 2 projekt). A találkozón a magyar érdeklődőkön és bibliodráma-vezetőkön kívül német, osztrák, svájci és dán szakemberek vettek részt. A tartalmi előzmények azonban sokkal messzebbre nyúlnak vissza, osztrák és német bibliodramatikusok szinte a rendszerváltás első pillanataitól fogva osztották meg tudásuk legjavát azokkal az érdeklődő és elkötelezett magyarokkal, akik már egy keresztény- és egyházellenes rendszer éveiben is keresték azokat a korszerű eszközöket, amelyekkel a zsidó-keresztény hagyomány értékeinek továbbadásához, a társadalom emberibb arculatának kialakításához hozzájárulhattak. Ez a bibliodráma-találkozó annyiban is csúcspontnak tekinthető a bibliodramatikus mozgalom magyarországi folyamatában, hogy az európai projektbe bekapcsolódó két magyar alapítvány (egy evangélikus és egy katolikus) három alapvető bibliodrámakönyvvel is előrukkolt ez alkalomra. Gerhard Marcel Martin, Else Natalie Warns, Heinrich Fallner és Klaus Werner Stangier könyvei természetesen fordítások, de amikor a nyomdából azon melegében a sajtókonferenciára kerültek, nemcsak a jelenlévő szerzők lapozták nagy kedvteléssel jókötésű, némileg egzotikussá varázsolt (magyarrá változtatott) műveiket, hanem a magyar érdeklődők is tisztában voltak vele, hogy hiánypótló szakirodalmat tartanak a kezükben. Néhány szót még a „tetthelyről”: konferenciánknak a jezsuiták dobogókői felnőttképző háza adott nemcsak helyet, hanem otthont is. Az ő vendéglátói nagylelkűségüknek köszönhetően tudtak azok is részt venni a bibliodramatikus alkalmakon, akiknek a szokásos konferenciaköltségekre nem futotta volna. Talán nem mindenki tudja, hogy a rendszerváltás után a jezsuiták nem régi lelkigyakorlatos házukat (Manréza) kapták vissza, hanem az ország kommunista vezetőinek egyik üdülőjét, ahol is a jelenlegi régi kápolnában még látható az a filmvásznat tartó szerelvény, amelynek segítségével Kádár János a mozifilmeket cenzúrázta. A Dobogókő név is titkokat sejtet, s a bibliaismerőknek Ezékiel látomását idézi, miszerint Isten még arra is képes, hogy kőszívünket érző, „dobogó kővé” változtassa. A Pilis-háromszög középpontja, a mágneses energiaközpontként számon tartott Dobogókő már pogány őseinket is vonzotta. Pünkösd közösségteremtő jó „szele, amely ott fú, ahol akar”, a frissen alapított Magyar Bibliodráma Egyesületnek is áldásos ösztönzést adott munkájához, melynek legfőbb törekvése bibliaközelbe hozni a hívő, kereső embert.

46

DOKUMENTATION / DOKUMENTÁCIÓ Wolfgang Wesenberg, Berlin

Dank der ausländischen Teilnehmenden an die Veranstaltenden Im Rückblick auf dieses Treffen möchte ich noch einmal den Veranstaltenden danken für die Gastfreundschaft, die wir empfangen haben, für die Liebe, mit der das Treffen vorbereitet worden ist: von den Namensschildern bis zu den Tonbechern. Ich bewundere die gelassene Risikobereitschaft des Hauses Manréza in seinem Willen, die bibliodramatische Bewegung zu unterstützen. Was ich als bibliodramatischen Schatz mit nach Hause nehme, sind die Erfahrungen, die ich mit ungarischen Bibliodramatikerinnen in den Workshops gemacht habe, und daneben auch die Gespräche über die Art und Weise, wie hier Bibliodrama praktiziert wird. Gerne würde ich noch mehr über die regelmäßigen Bibliodramagruppen an den Abenden in der Woche hören. Ich denke, hier könnten wir Deutschen viel lernen. - Auch wenn wir nur zu verstehen beginnen, warum dies hier funktioniert und bei uns nicht. Ich selbst bin wahrscheinlich ein wenig toleranter in meinen Urteilen geworden. - Und es sind auch neue Kontakte unter uns Nichtungarn entstanden. All denen, die uns Einblick in ihre Arbeit gegeben haben, gilt mein Dank. Unser Treffen hatte auch eine ökumenische Dimension. Ein Grundtvig-Lied erklang - in dänisch! – in einem jesuitischen Haus. Wir übersehen in unserer Szene oftmals die Bedeutung dessen. Ich selbst fand die europäische Ebene zumindest ebenso aufregend. Für mich und einige andere war die Fahrt nach Ungarn die Wiederbegegnung mit einem Land, dass ich vor der Wende öfter besucht habe, so etwas wie ein Besuch bei einem fernen Verwandten. Was ist aus ihm geworden? Für andere war es die erste Begegnung mit dem zukünftigen EU-Mitglied. Wie hätte ihnen dieses Land besser vorgestellt werden können als mit der Schifffahrt vom Donauknie nach Budapest bei Wein, Musik, Fischerfeuern und Vollmond - und den vielen Gesprächen unterwegs? Hoffen wir, dass uns unsere gemeinsame Zukunft ähnliche Treffen beschert, an welchem Ufer auch immer. Ich möchte Euch für Euren Mut danken, mit dem Ihr zu diesem Bibliodramatreffen eingeladen habt, für die Kraft, die Ihr in den letzten sechs Monaten dafür gegeben habt, und für die Erfahrung des bibliodramatischen Geistes / Windes hier in Ungarn. Gottes Segen!

Schlussgottesdienst / Záróistentisztelet

Wolfgang Wesenberg, Berlin

A külföldi résztvevők nevében A találkozóra visszatekintve szeretném még egyszer megköszönni a rendezőknek a vendégszeretetet, amellyel fogadtak, a névtábláktól a cserépbögrékig rengeteg apró részletben megnyilvánuló gondos előkészületeket. Csodálom a Manréza-ház vezetőinek nyitottságát, kockázatvállalását is, készségüket, hogy a bibliodráma-mozgalmat támogassák. Kincsként viszem haza a magyar bibliodráma-műhelyekben megtapasztaltakat, a beszélgetéseket az itteni bibliodráma-gyakorlatról. Szeretnék még többet megtudni a heti rendszerességgel megtartott bibliodráma-estékről. Azt hiszem, itt még volna mit tanulnunk nekünk, németeknek. Végére járni, miért is működik ez Magyarországon, s nálunk miért nem. Jómagam alighanem toleránsabbá váltam ítélkezésemben az itt átéltek hatására. Új kapcsolatok is létrejöttek a nemmagyar résztvevők között is. Hálás vagyok mindenkinek, aki betekintést engedett a munkájába. Találkozónknak ökumenikus dimenziója is volt – a jezsuita házban Grundtvig-ének csendült föl, méghozzá dánul! Köreinkben kissé hajlamosak vagyunk elfeledkezni ennek a jelentőségéről. Európai szempontból is izgalmas volt a találkozó. Nekem és még jó néhány társamnak a magyar út viszontlátást jelentett, hisz sokat jártunk errefelé még a fordulat előtt. Mintha távoli rokonunkat látnánk viszont hosszú idő múltán. Mi lett belőle, hogyan változott? Mások viszont először látogattak el az Európai Közösség leendő tagországába. Lehet-e kigondolni jobb bemutatkozást, mint a hajókázást a Dunakanyartól Budapestig és vissza, jó bor, zene, telihold, parti tábortüzek és sok-sok beszélgetés kíséretében? Reméljük, hogy közös jövőnk rejteget még hasonló szép találkozásokat és vízpartokat. Köszönet a bátorságotokért, amellyel ezt a találkozót megszerveztétek, hónapok kemény munkájáért, és azért hogy megtapasztalhattuk Magyarországon a bibliodráma szellemét. Isten áldásával!

..und der Baum des Bibliodramas wurde gepflanzt / ..és elültettük a bibliodráma fáját

47

TXET TEILNEHMERLISTE / RÉSZTVEVŐK Ábrahám Gergely (HU) Aigner, Maria Elisabeth (AT) Ambrusné Kosári Orla (HU) Andor Katalin (HU) Apáti Zoltán (HU) Baják Gábor (HU) Bajnóczi Veronika (HU) Bara Irén (RO) Bartha Béláné (HU) Bartos Károly (RO) Benkóczy Péter (HU) Berchner, Jörg (DE) Bleker-Permes, Gabriele (AT) Bognár Éva (HU) Boldvai Ferenc (HU) Bősz Lászlóné (HU) Brandhorst, Andrea (DE) Breuer Katalin (HU) Csepregi András (HU) Csobánné Stelkovics Edina (HU) Czigány Éva (HU) Dala György (HU) Debreczeni Zsuzsa (HU) Dorneger, Gabriele (AT) Eisenbarth Kriszta (HU) Falvay Dóra (HU) Falvay Mihályné (HU) Felder, Angelika (AT) Figuly Beáta (HU) Fischer Kata (HU) Fluder, Bruno (CH) Fodor Gábor (HU) Frenkl Sylvia (HU) Fuderer Ferencné (HU) Gál Andrea (HU) Gazdag Zsuzsa (HU) Gergely Ágnes (DE) Giese, Burkhard (DE) Goda Gyula (HU) Gyarmatiné Iváncsik Judit (HU) Hahn-Rietberg, Gisela (DE) Hämmerle, Elisabeth (AT)

Hámory Judit (HU) Hauptman Ágnes (HU) Hegyes Katalin (HU) Hézser Gábor (DE) Hirsch Anikó (HU) Horti Csilla (HU) Horváth Ágnes (HU) Horváth Kinga (HU) Istráb Erzsébet (HU) Kedves János (HU) Késmárki Zsolt (HU) Kleijn-Stangier, Cornelia (DE) Koch, Caecilia (CH) Koczka Kriszta (HU) Kofod, Karin (DK) Komáromi Kata (HU) Kovács Edina (HU) Körmendy Petra (HU) Krafcsik Istvánné (HU) Kun Andrea (HU) Lénárd Éva (HU) Lippai Lászlóné (HU) Magvas Mária (HU) Magyar Lászlóné (HU) Majsai Hideg Tünde (HU) Maleczki Miklósné (HU) Marlok Zsuzsa (HU) Martin, Gerhard Marcel (DE) Maurer Zsuzsa (HU) Molnár Ildikó (HU) Muntag Ildikó (HU) Muzsnai Márta (HU) Nádai Krisztina (HU) Nagy Mária (HU) Naszályi Márta (HU) Németh Mária (HU) Nyáry Péter (HU) Oláh Zsuzsa (HU) Orbán Ágnes (HU) Pajorin Klára (HU) Papp Beáta (HU) Parditka Zsófia (HU)

Parlagh Ágnes (HU) Pásztor Antal (HU) Pfandl, Andrea (AT) Pohl-Patalong, Stephan (DE) Pohl-Patalong, Uta (DE) Potzner Irén (HU) Pusztai Julianna (HU) Riese, Uta (DE) Roos-Pfeiffer, Wolfgang (DE) Rösener, Antje (DE) Sarkady Kamilla (HU) Schläpfer, Reinhard (CH) Simon András (HU) Snir Péter (HU) Sommer, Ursula (DE) Stachel, Maria (AT) Stangier, Klaus-Werner (DE) Steiner,Roswitha (AT) Sümegi Istvánné (HU) Szabó András (HU) Szabó Ildikó (HU) Szalai Erzsébet (HU) Szántó Enikő (HU) Szilháti Zoltán (HU) Szommer Andrea (HU) Szőke Piroska (HU) Tamás Júlianna (HU) Thurnay Béla (HU) Thyssen, Brigitte (DK) Tímár Béláné (HU) Váczi Rita (HU) Váradi László (HU) Varga Péter Pius (HU) Warns, Else Natalie (DE) Wesenberg, Wolfgang (DE) Willers, Ulrich (DE) Worowska Teresa (HU) Zeier, Ludwig (AT) Zemancsik Béla (HU) Zimmer, Gerhard (DE)

Herausgeber

Ungarischer Bibliodrama-Verein, Kriszta Eisenbarth, Rath György utca 34, H-1122 Budapest, Tel 0036-1-3554-504 Gesellschaft für Bibliodrama e. V., Dr. Wolfgang Wesenberg, Krügerstr. 1, D-10439 Berlin, Tel. 0049-(0)30 - 42 44002, Fax 030 – 42800920

Internetseite

www.Bibliodrama-Gesellschaft.de

Bankverbindung

Ev. Darlehensgenossenschaft Berlin – Konto Nr. 79 16 79. BLZ 100 602 37

Redaktion

Ildikó Donáth-Muntag, Mezö utca 12, H-1038 Budapest, Telefon 0036-1-2403771, [email protected] Else N. Warns, Senner Hellweg 26, D-33659 Bielefeld, Tel. 0049-(0)521 49 - 1635, - 43108 (Fax), [email protected]

Übersetzungen

Dóra Falvay, Polgár utca 1, H-1033 Budapest, Telefon 0036-1-3875669,

Redakt. Mitarbeit

Gudrun Jäger, Berlin

Entwurf und Satz

Nils Becker, Berlin, www.herrnils.de

Versand

Frau Heidemarie Slotta, GfB c/o EAE, Burghof 5, 14776 Brandenburg/Havel, Telefon 0049-(0)3381-250 27 21, Fax 0049 - (0)3381- 250 27 13, [email protected]

MUAR