Hepp Ferenc terem Doctor Honoris Causa kitüntető cím ünnepélyes átadója Dr. Kiss Ádám és Dr. Higuchi Mitsuru 9.00 Kiváló PhD Oktatói Díj átadása Dr. Takács Ferenc II. PhD Szimpózium megnyitója
10.00 – 11.40
11.40 12.00 12.00 12.40
Hepp Ferenc terem Konferencia szekció Dr. Gál Andrea és Dr. Mihalik Rudolf Bagó Marcell - témavezető: Dr. Lacza Zsombor 3. éves ösztöndíjas, 2. program Hipoxiás hatások vizsgálata in vitro és in vivo módszerekkel Barsiné Dizmatsek Ibolya - témavezető: Dr. Hamar Pál 2. éves önköltséges, 3. program 10-18 éves tanulók fizikai aktivitásának és inaktivitásának vizsgálata nemzetközi összehasonlításban (A kutatás részeredménye) Csordás-Makszin Ágnes - témavezető: Dr. Hamar Pál 2. éves önköltséges, 3. program A tanítási és iskolai gyakorlatok hatékonyságának vizsgálata tanárjelölt hallgatók körében Nagy Nikoletta - témavezető: Dr. Ökrös Csaba 2. éves önköltséges, 3. program 11-12 éves válogatott versenyúszók motivációs irányultsága Takács Hajnalka - témavezető: Dr. Martos Éva 3. éves ösztöndíjas, 1. program A tápláltsági állapot és az aerob fittség kapcsolata iskoláskorú gyerekeknél Téglás Tímea - témavezető: Dr. Nyakas Csaba 3. éves ösztöndíjas, 2. program A testedzés hatása az agy öregedésének sejtélettani folyamataira Torma Ferenc - témavezető: Dr. Radák Zsolt fokozatszerző, 2. program Akut okklúziós terhelés hatása a combfeszítő izom hemodinamikai paramétereire és izom specifikus mikroRNS frakciókhoz kötött génexpressziós profiljára Tóth Kata - témavezető: Dr. Nyakas Csaba 3. éves önköltséges, 2. program A teljes test vibráció motoros és kognitív hatásai idős patkányokon Hepp Ferenc terem Dr. Higuchi Mitsuru Doctor Honoris Causa előadása
Ebédszünet
12.40 – 14.10
14.10 – 14.30 14.30 – 16.00
16.10
Hepp Ferenc terem Tématerv/témavédés szekció - Társadalomtudomány Földesiné Dr. Szabó Gyöngyi Boros Zoltán – témavezető: Dr. Sterbenz Tamás 1. éves önköltséges, 3. program Döntések és elemzések mérkőzések előtt, közben és után Csurilla Gergely – témavezető: Dr. Sterbenz Tamás 1. éves ösztöndíjas – 3. program A teljesítmény mérése és értékelése a magyar labdarúgásban Juhász Gábor – témavezető: Dr. Sterbenz Tamás 1. éves ösztöndíjas – 3. program A nemzetközi és regionális ligák vizsgálata Mayer Péter – témavezető: Dr. Géczi Gábor 1 éves önköltséges – 3. program A magyar jégkorongozás versenyképességének vizsgálata az egyéni és kollektív pszichomotoros teljesítmények tükrében Nagy Kinga – témavezető: Dr. Bánhidi Miklós 2. éves önköltséges – 3. program Az aktív turizmusra való nevelés a Bejárható Magyarország Program kerettantervének megvalósítása során Tánczos Zoltán – témavezető: Dr. Bognár József 1. éves önköltséges – 3. program Személyi edzés és munkahelyi egészségfejlesztés: elmélet és gyakorlat találkozása Zilinyi Zsombor – témavezető: Dr. Sterbenz Tamás 1. éves önköltséges – 3. program Sikeres magyar sportolók utánpótlás és felnőtt karrierjének elemzése a kiválasztás, valamint a sportági versenyrendszerek hatékonyságának növelése érdekében Kávészünet Hepp Ferenc terem Tématerv/témavédés szekció - Társadalomtudomány Dr. Mihalik Rudolf Farkas Gábor – témavezető: Dr. Barna Tibor 2. éves önköltséges – 3. program Erőkifejtések és állásstabilitás a szabadfogású birkózásban Kézsmárki Éva Mónika – témavezető: Dr. Géczi Gábor 2. éves önköltséges – 3. program Létesítményfejlesztések előzményei és várható hatása a hazai sportra és annak menedzsment valamint jogi környezetére Lehőcz Zoltán – témavezető: Dr. Ökrös Csaba 2. éves ösztöndíjas – 3. program A XXI. századi férfi kézilabdázás legeredményesebb nemzeteinek technikai, taktikai és stratégiai stílusjegyei támadásban Nagy Máté – témavezető: Dr. Sterbenz Tamás 2. éves ösztöndíjas – 3. program A kiválasztás csapdái - a relatív életkor Oláh Dávid – témavezető: Dr. Bognár József 2. éves önköltséges – 3. program Akadémiai rendszerben nevelkedő labdarúgók továbblépési lehetőségeinek vizsgálata Várhegyi Attila – témavezető: Dr. Dóczi Tamás 2. éves önköltséges – 3. program Infokommunikációs eszközök hatása a fizikai rekreációra Zimányi Róbert Gábor 2. éves önköltséges – 3. program Sportegyesületek minősítési rendszere Konferencia eredményhirdetés és zárszó
12.40 – 14.10
14.10 – 14.30 14.30 – 16.00
16.20
Tanácsterem Tématerv/témavédés szekció – Társadalomtudomány, Természettudomány Dr. Koltai Erika és Dr. Dóczi Tamás Fridvalszki Marcell – témavezető: Dr. Rácz Levente 1. éves önköltséges – 2. program A kartempó propulzív erejét meghatározó és befolyásoló tényezők vizsgálata gyors- és pillangóúszásban Kovács Krisztina 1. éves önköltséges – 3. program Szülői attitűdök, stressz és megküzdési módok jellegzetességei gyermekük sportéletkora tükrében Langmár Gergely – témavezető: Dr. Rácz Levente 1. éves ösztöndíjas – 2. program Bemer terápia hatása az alsóvégtagi erőkifejtésre hemiplég betegek és parasportolók esetén Moravetz Orsolya – témavezető: Dr. Tibori Tímea 1. éves ösztöndíjas – 3. program A testtudatot fejlesztő művészetek szerepe az életminőség javításában és a prevencióban Németh Petra – témavezető: Dr. Gál Andrea 1. éves ösztöndíjas – 3. program A testépítő szubkultúra specifikus életmód jellemzőinek, és ezek társadalmi helyzetre gyakorolt hatásainak vizsgálata versenyzők és szabadidő-sportolók körében Soldos Péter – témavezető: Dr. Kopper Bence 1. éves ösztöndíjas – 2. program Felső tagozatos diákok programozott sportágválasztásának generatív fiziológiai hatása Szemes Ágnes – témavezető. Dr. Tóth László 1. éves ösztöndíjas – 3. program A motiváció, mint folyamat értelmezése az LTAD keretében Kávészünet Tanácsterem Tématerv/témavédés szekció - Természettudomány Dr. Tihanyi József Dobák Zita – témavezető: Dr. Nyakas Csaba 3. éves ösztöndíjas – 2. program Táplálkozási szokások a profi labdarúgó játékosok és a jégkorongozók körében Dvorák Márton – témavezető: Dr. Tóth Mikós 1. éves ösztöndíjas – 2. program Terhelés alatt kilégzett levegő ioncsapdás tömegspektrométeres elemzés lehetőségeinek fejlesztése a teljesítménydiagnosztikában Kondor Judit – témavezető: Dr. Tihanyi József 2. éves önköltséges – 2. program Kovács Bálint – témavezető: Dr. Tihanyi József 2. éves ösztöndíjas – 2. program Különböző antropometriai paraméterek és a futás gazdaságosság közti összefüggések vizsgálata Kovács Gergely – témavezető: Dr. Pavlik Gábor 1. éves önköltséges – 1. program A szív-vérkeringési rendszer non-invazív vizsgálatának jelentősége a teljesítőképesség megítélésében Répási Eszter – témavezető: Dr. Koller Ákos 2. éves önköltséges – 2. program Sport-specifikus dietetikai technológiák alkalmazása sportolók teljesítményfokozásában a nutrigenomikai profil felhasználásával Somogyi Edit – témavezető: Dr. Nyakas Csaba 2. éves ösztöndíjas – 2. program Ileal transzpozició és fehérjedús diéta metabolikus hatásai Fogadás
Hipoxiás hatások vizsgálata in vitro és in vivo módszerekkel Bagó Marcell, Dr. Horváthy Dénes Témavezető: Dr. Lacza Zsombor Normál fiziológiás környezetben a szervezet folyamatos oxigén és tápanyagellátással rendelkezik, azonban vannak olyan esetek, melyek során légző- vagy keringési rendszeri problémából adódóan hipoxiás, illetve iszkémiás állapot alakul ki. Számos szövetet érinthet, ezek közül kiemelendő a szívizmot és az agyszövetet ért inzultus. Jelen munka célja, olyan modellek fejlesztése, melyek segítségével in vitro és in vivo módon vizsgálhatók a hipoxia, illetve iszkémia hatására bekövetkező változások. Testhőmérsékleten végzett iszkémia vizsgálatához számos módszer áll rendelkezésre. Azonban az alacsony hőmérsékleten végzett úgynevezett hideg iszkémiás állapot már kevésbé kutatott területnek számít annak ellenére, hogy a hideg környezet konzerváló hatása ismert. Az in vitro kísérletek alapja egy olyan eszköz fejlesztése, mely alkalmas a hideg (4°C) és meleg (37°C) iszkémia modellezésére, illetve a két állapot közötti különbségek megfigyelésére. Az in vivo vizsgálatok során a repetitív hipoxia agyszövetre gyakorolt hatását vizsgáljuk. A kísérlethez a szakirodalmakban bemutatott alvási apnoe protokollt használjuk egy saját fejlesztésű eszköz segítségével. Eredményeink szerint a 37°C-on végzett in vitro iszkémiás kísérletek után a sejtek nem képesek regenerálódni. 4°C-os környezetben azonban a sejtek aktivitása nagy részben helyreállt 3 napos inkubációt követően. A három hetes in vivo kísérletek során a hippokampusz vizsgált területein szignifikánsan nőtt az elpusztult sejtek száma a kontroll csoporthoz képest. További kutatás szükséges, hogy a kapott eredmények alapján olyan módszerek vizsgálata váljon lehetővé, melyek terápiás formában segíthetik a hipoxián, illetve iszkémián átesett szövetek regenerációját, vagy iszkémia tűrőképességét.
10-18 éves tanulók fizikai aktivitásának és inaktivitásának vizsgálata nemzetközi összehasonlításban (A kutatás részeredménye) Barsiné Dizmatsek Ibolya Magyar Testnevelési Egyetem (TF) Torna, RG, Tánc és Aerobik Tanszék Témavezető: Dr. Hamar Pál Bevezetés A fizikai aktivitás az egészséges életmód egyik alapköve. Ennek jövőbeli alakulását a tanulók mai attitűdjei határozzák meg. Fontosnak tartjuk beazonosítani azokat a tényezőket, amelyek a tanulók sportolási szándékát befolyásolják, mivel így meg tudjuk határozni azt is, mely területeken lehet és érdemes beavatkozni annak érdekében, hogy minél több tanuló végezzen fizikai aktivitást szabadidejében. Célunk megvizsgálni – Ajzen (1991) tervezett viselkedés elméletének alkalmazásával – a testnevelés órán kívüli szabadidős fizikai aktivitás szándék alakítóit. Módszerek Öt budapesti és négy vidéki iskola 25 osztályából 465 kérdőívet elemeztünk. A kutatáshoz Martin S. Hagger validált (2007) PASSES (The Perceived Autonomy Support Scale for Exercice Setting) három részből álló kérdőívét használtuk. Az adatokat varianciaanalízissel (ANOVA), IBM SPSS v. 23 software segítségével elemeztük. Eredmények Eredményeink alapján szignifikáns kapcsolat mutatható ki egyrészt a barátok támogatása és a fizikai aktivitás, másrészt a család támogatása és a fizikai aktivitás szintje között (mindkét esetben p=0,000). Ugyanakkor a testnevelő tanár hatása a fizikai aktivitásra valamivel a szignifikáns érték alatt maradt (p=0,071). Megbeszélés és konklúziók Napjainkban nemcsak a kortárscsoport van nagy hatással a fiatalok fizikai aktivitására, hanem a család támogatása továbbra is nagy szerepet játszik ebből a szempontból. A testnevelő tanárok kapcsolatát még jobban erősíteni kell a fiatalokkal, hogy mindhárom társadalmi intézményből ugyanaz a hatás érvényesüljön, így hozzájáruljon a fiatalok fizikai aktivási szintjének növeléséhez. Jövőbeli terveink között szerepel, hogy a fent említett három társadalmi színtér egymásra hatását számításba vegyük, valamint meghatározzuk a tanulói szándék miként alakul cselekvéssé. Irodalom Ajzen, I. (1991): The Theory of Planned Behavior. Behavior and Human Decision Processes. 50(2), 179–211. Hagger, M. S., Chatzisarantis, N. L. D., Hein, V., Pihu, M., Soos, I. and Karsai, I. (2007): The Perceived Autonomy Support Scale for Exercise Settings (PASSES): Development, Validity, and Cross-Cultural Invariance in Young People. Psychology of Sport and Exercise, 8, 632-653. ISSN 1469-0292 Kulcsszavak: magyar fiatalok, fizikai aktivitás, tervezett viselkedés elmélet
A tanítási és iskolai gyakorlatok hatékonyságának vizsgálata tanárjelölt hallgatók körében Csordás-Makszin Ágnes Testnevelési Egyetem, Tanárképző Intézet Témavezető: Dr. Hamar Pál A testnevelő tanárképzés folyamatának egyik legfontosabb, meghatározó eleme a tanítási- és iskolai gyakorlat, amelyre a képzés utolsó éveiben kerül sor. Ezek a gyakorlatok, az egyetem alapítása óta, szervesen illeszkedtek a képzés gyakorlati és elméleti folyamatába. A gyakorlatok célja, hogy a hallgatók eddig megszerzett, elméleti és gyakorlati ismereteit, valós pedagógiai környezetben alkalmazzák és testnevelő tanári tudássá fejlesszék. A feladat nehéz, a tanárjelöltek itt szembesülnek azzal a feladattal, amely egész életüket fogja végig kísérni. Ezért nem mindegy, hogy milyen vezető (mentor) tanárokhoz, milyen iskolákba, pedagógus közösségekbe kerülnek. A Testneveléselmélet tanszék, tanárjelöltek közreműködésével, korábban is végzett ilyen vizsgálódást. Az eredményt diplomadolgozat formájában dolgozták fel. Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a tanárképzésben meghatározó jelentőséggel bíró tanítási és iskolai gyakorlatokon milyen szinten készítjük fel a hallgatóinkat a rájuk váró testnevelő tanári feladatokra. Ennek érdekében ankét módszer segítségével, kérdőívet állítottunk össze. A kérdéseket négy csoportba osztottuk: ‐ általános -, ‐ tanítási gyakorlatra -, ‐ összefüggő iskolai gyakorlatra - és ‐ az egyetemi tanulmányokra vonatkozó kérdések. Az általános kérdésekben azt kérdeztük meg, hogy a tanárjelölt hány iskolában vett részt a különböző gyakorlatok alkalmával, milyen korosztályokat tanított, valamint milyennek ítéli meg a gyakorlatok lebonyolítási rendjét? A tanítási gyakorlat kérdései arra vonatkoztak, hogy a tanárjelölt miként ítélte meg saját elméleti és gyakorlati felkészültségét, valamint a mentortanárral való együttműködését. Az összefüggő iskolai gyakorlat kérdései részletesen tárták fel a gyakorlati, elméleti, módszertani, szervezési, óravezetési, értékelési problémák stb. minden egyes elemét. Az egyetemi tanulmányokra vonatkozó kérdésekben a tanárjelöltek véleményét kérdeztük meg a TF-en eltöltött évek tanítási, tanulási tapasztalatairól. Ezeket a kérdéseket az indokolta, hogy alapfilozófiánk szerint, a tanárjelölt, minél több mentortanárral, iskolával találkozik, annál kedvezőbben, nagyobb látószögből alakíthatja ki saját szakmai és pedagógiai „ars poeticáját”.
11-12 éves válogatott versenyúszók motivációs irányultsága Nagy Nikoletta Témavezető: Dr. Ökrös Csaba Az úszás hazánk egyik legnépszerűbb és legsikeresebb sportága. A felnőttkori teljesítmény nagymértékben függ attól, hogy utánpótlás korban milyen ingerek és hatások érik a sportolót. Főleg ha ezek egy tehetséggondozó programban kerülnek előtérbe. Értekezésemben a hazai utánpótlás korú versenyúszók motivációs irányultságával, motivációs környezetének jellegzetességeivel, valamint a relatív életkor utánpótlás kori jelenségével foglalkozom. Az értekezés elsődleges célja: a Magyarországon, 11-12 évesen legtehetségesebbnek ítélt versenyúszók motivációs irányultságának, az általuk észlelt motivációs környezet jellemzőinek és a relatív életkor jelenségének feltérképezése, valamint összefüggéseinek keresése. Előadásomban az értekezés motivációval kapcsolatos részének eredményeit szeretném bemutatni. A vizsgálatban Weiss (1985) motivációs elméletét vettem alapul. Kérdésfeltevéseimet és kutatási hipotéziseimet a korábbi nemzetközi és hazai releváns szakirodalomra támaszkodva, a dolgozat céljával összhangban fogalmaztam meg. A vizsgálat jellegzetességei megkívánták és lehetővé tették a teljes populáció vizsgálatát (N=235). A populáció, a MÚSZ által kiválasztott, 11-12 éves úszóversenyzők, akik szerepelnek a Jövő bajnokai utánpótlás programban. Átlagéletkoruk 11,44±0,577 év. Az adatgyűjtéshez kérdőíves módszert alkalmaztam. Az adatok feldolgozásához az SPSS 21.0 programot hívtam segítségül. Az adatelemzés során leíró statisztikát, egymintás t-próbát, lineáris korrelációt és variancia analízist használtam. A motivációs irányultságot az összelemszám, a nemek, a lakóhely és az úszók beválásának nézőpontjából elemeztem. Az eredmények részletes ismertetése az előadásban, megbeszélése valamint a következtetések levonása a kutatás további részében fog megtörténni.
A tápláltsági állapot és az aerob fittség kapcsolata iskoláskorú gyerekeknél Takács Hajnalka Témavezető: Dr. Martos Éva Bevezetés: Iskoláskorú (10-18 éves) gyermekek gyenge állóképességéről, tápláltsági állapotuk kedvezőtlen megoszlásáról tanúskodtak a NETFIT (Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt) első mérési időszakának eredményei. Az azt követő 2015/2016-os tanév adatai a túlsúly és az elhízás előfordulásának növekedését mutatják, mely súlyos népegészségügyi probléma hazánkban és a világon egyaránt. Célkitűzés: A gyermekek tápláltsági állapota és az egyes aerob fittségi próbák eredményei közötti összefüggés vizsgálata, valamint az adatok a NETFIT tesztrendszer kategóriái szerint történő értékelése. Módszer: Vizsgálatunkban 228, hatodik és hetedik osztályos fiú és lány vett részt a 2015/2016 tanévben. A tápláltsági állapotot és a fittséget a NETFIT rendszerben alkalmazott eszközökkel és tesztekkel valamint Cooper teszttel mértük fel. A fittségi adatok elemzéséhez egyszempontos variancia-analízist használtunk. A szignifikancia szintet p<0,05-ben határoztuk meg. Eredmények: A testzsír százalék alapján a lányok egynegyede, a fiúk csaknem egyharmada túlsúlyos, vagy elhízott kategóriába volt sorolható. A mindennapos testnevelésen kívül 21%-uk egyáltalán nem sportolt. A nem sportolók körében az elhízottak vagy túlsúlyosak aránya 32%, míg a sportolók esetén 24% volt. Az arob állóképesség vizsgálatánál az ingafutás teszt eredményei a túlsúlyos fiúk valamint a túlsúlyos és elhízott lányok gyengébb teljesítményét igazolták. A gyengébb állóképességű -fokozott fejlesztésre szoruló- gyerekek aránya az elhízottak körében volt a legnagyobb. A vizsgált korosztályban –az országos adatokhoz hasonlóan- a” fokozott fejlesztés szükséges” kategória a hetedikes fiúknál volt a leggyakoribb. A Cooper teszt esetében mindkét nemnél a túlsúlyosak és elhízottak (fiúk: 1836 ± 364 m, lányok: 1787 ± 349 m) szignifikánsan (fiúk: p<0,000; lányok: p<0,001) gyengébben teljesítettek, mint az egészségesek (fiúk: 2320 ± 414 m, lányok: 2104 ± 340 m). Következtetés: A vizsgálatban résztvett tanulók állóképessége és tápláltsági állapota a kedvezőtlen országos reprezentatív adatokhoz hasonló eredményt mutat. A gyermekek fittségének javítása, valamint a túlsúly és az elhízás megelőzése érdekében kiemelt területként kell kezelni az egészséges táplálkozási szokások kialakítását is, mint a tápláltsági állapot pozitív megváltoztatásában szerepet játszó kulcsfontosságú tényezőt.
A testedzés hatása az agy öregedésének sejtélettani folyamataira Téglás Tímea Témavezető: Dr. Nyakas Csaba Bevezetés. Az egészséges öregedés és életmód jelentősen csökkenti többek között az időskori mozgás leépülését, az izomatrófiát, valamint a kognitív teljesítmény romlását. A kóros agyi öregedés és az Alzheimer-kór prevenciójában jelenleg a rendszeres mozgás szerepel az első helyen. A testedzés aktív formái aránylag ismertek, de figyelmet kell fordítani az ún. „passzív” formákra is, mint amilyen a kémiai testedzés. Az általunk használt pulzáló elektromágneses stimuláció (EMF) ez utóbbi kategóriába tartozik. Módszerek. Kísérleteinkben 28-32 hónapos Wistar patkányokat használtuk, amely állatokat random módon 4 kísérleti csoportra osztottuk: (1) kontroll csoport: ezen állatok nem kaptak kezelést; (2) 45 µT, (3) 92 µT, és (4) 1250 µT EMF kezelést kapott állatcsoport. A kezeléseket hetente három alkalommal, 24 perc időtartamig végeztük. Vizsgálataink során tanulmányoztuk a térbeli mozgás és gyaloglás képességét (OF), a térbeli tanulást (Morris vízi útvesztő teszt), és a figyelmet (NOR). A kezelési intervallum végén az állatokat feldolgoztuk és Western-blot technikával elemeztük az agyi-és izomszövetek BDNF (brain derived neurotrophic factor), AMPK (AMP-activated protein kinase), valamint p-AMPK (phosphorylated AMP-activated protein kinase) tartalmát. Eredmények. Az OF tesztben a 92 µT kezelésben részesült állatok horizontális és vertikális, az 1250 µT kezelésnek kitett állatok pedig vertikális aktivitásukban voltak aktívabbak a kontroll csoport állataihoz képest. A Morris vízi útvesztő tesztben szignifikáns különbséget találtunk az 1250 µT kezelést kapott állatok esetében, ezen állatok jobban teljesítettek a teszt során a kontroll csoporthoz viszonyítva. A NOR tesztben különbséget mutattunk ki mindhárom kezelést kapott állatcsoport esetében a kontroll csoport állataihoz képest. A Western-blot analízis eredményei a konferencián lesznek bemutatva. Konklúzió. A fenti meglévő és várható eredmények alapján közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogy (1) nő-e a tartalék energia és trofikus kapacitás az agy- és izomszövetekben, amely csökkenti az izom atrófiát és a neurodegenerációt, amely preventív hatású a sarcopeniára és a demencia kialakulására öregkorban, (3) milyen hatásai vannak az EMF kezelésnek a fizikai és mentális állapotra időskorban. Akut okklúziós terhelés hatása a combfeszítő izom hemodinamikai paramétereire és izom specifikus mikroRNS frakciókhoz kötött génexpressziós profiljára Ferenc T., Osváth P., Tarcza Z., Radák Z. Bevezetés Az okklúziós edzés az utóbbi években nagy népszerűségnek örvendő terhelési módszer. Az edzésforma lényege, hogy a célizom véráramlása korlátozásra kerül az edzés ideje alatt, vagy a pihenő időszakban. Korábbi beszámolók tanúbizonysága szerint az okklúzió mellet végzett edzés kisebb intenzitás mellet is figyelemreméltó teljesítménynövekedést indukálhat. Jelen vizsgálat célja, hogy egyesítse az okklúziós terhelést és a nagy intenzitású rezisztencia terhelést. Anyag és módszer Vizsgálatunkban 7 egészséges fiatal felnőtt férfi vett részt. Az akut terhelési protokoll folyamán az alanyok 7 sorozat guggolást végeztek 10 ismétléssel az 1 ismétléses maximumuk 70%-ával. A sorozatok közötti összesen 2 perc pihenőben 1 percig a jobb oldali alsó végtag, a femur proximális részénél mandzsettás okklúzióban részesült. Az okklúziós vizsgálatban résztvevő végtag véráramlási sebességét egyből a mandzsetta nyomás nullára csökkenését követően regisztráltuk. Az egyének diszkomfort érzetét a pihenőidőben az okklúzió folyamán regisztráltuk. A terhelés után 2 órával mikrobiopszia mintavétel történ mind az okklúziós (OC), mind az okklúzióban nem részesült vastus lateralis izomból (NOC). A micoRNS mennyiséget TaqMan rt-PCR eljárással határoztuk meg. Az mRNS expressziós mérések konvencionális rtPCR eljárással történtek. Eredmények Az okklúzió során a szisztolés véráramlás sebessége szignifikánsan emelkedett a terhelés progressziójával, a diasztolés értékek változatlanok maradtak a terhelés végig. A terhelés után a
szisztolés véráramlás visszatért a kiindulási szintre, a diasztolés értékek ezzel szemben növekedtek, orientációt változtattak. Az izomspecifikus miR-1, miR-34a, mirR-206, miR-133b, miR-133a, miR-128 és miR-208 microRNS-ek közül a miR-206 mutatott szignifikáns csökkenést az OC mintákban. Az okklúzió hatással volt a számos mRNS frakciókra, a leg robosztusabb emelkedést a PAX7 mRNS mennyisége mutatta (p<0,01). Következtetések Az okklúziós edzés a sportéletben és rehabilitációban is jelentős potenciállal bírhat, hiszen számos közleményben számolnak be a kisebb izomfeszülés mellett bekövetkező,figyelemreméltó funkció javulásról. Eredményeink érdekes vetülete, hogy a PAX7 mRNS esetében is leírtak miR 206 target szekvenciákat. A két nukleinsav reciprok kapcsolatot mutat, mely arra enged következtetni, hogy a PAX7 gén okklúziós edzés folyamán permisszív expresziós állapotba kerül, a miR 206 mennyiség csökkenésével. A PAX7 megnövekedett expresszója pedig hozzájárulhat az izom szatellit-sejt gyarapodásához.
Akut okklúziós terhelés hatása a combfeszítő izom hemodinamikai paramétereire és izom specifikus mikroRNS frakciókhoz kötött génexpressziós profiljára Torma F., Osváth P., Tarcza Z., Radák Z. Témavezető: Dr. Radák Zsolt Bevezetés Az okklúziós edzés az utóbbi években nagy népszerűségnek örvendő terhelési módszer. Az edzésforma lényege, hogy a célizom véráramlása korlátozásra kerül az edzés ideje alatt, vagy a pihenő időszakban. Korábbi beszámolók tanúbizonysága szerint az okklúzió mellet végzett edzés kisebb intenzitás mellet is figyelemreméltó teljesítménynövekedést indukálhat. Jelen vizsgálat célja, hogy egyesítse az okklúziós terhelést és a nagy intenzitású rezisztencia terhelést. Anyag és módszer Vizsgálatunkban 7 egészséges fiatal felnőtt férfi vett részt. Az akut terhelési protokoll folyamán az alanyok 7 sorozat guggolást végeztek 10 ismétléssel az 1 ismétléses maximumuk 70%-ával. A sorozatok közötti összesen 2 perc pihenőben 1 percig a jobb oldali alsó végtag, a femur proximális részénél mandzsettás okklúzióban részesült. Az okklúziós vizsgálatban résztvevő végtag véráramlási sebességét egyből a mandzsetta nyomás nullára csökkenését követően regisztráltuk. Az egyének diszkomfort érzetét a pihenőidőben az okklúzió folyamán regisztráltuk. A terhelés után 2 órával mikrobiopszia mintavétel történ mind az okklúziós (OC), mind az okklúzióban nem részesült vastus lateralis izomból (NOC). A micoRNS mennyiséget TaqMan rt-PCR eljárással határoztuk meg. Az mRNS expressziós mérések konvencionális rtPCR eljárással történtek. Eredmények Az okklúzió során a szisztolés véráramlás sebessége szignifikánsan emelkedett a terhelés progressziójával, a diasztolés értékek változatlanok maradtak a terhelés végig. A terhelés után a szisztolés véráramlás visszatért a kiindulási szintre, a diasztolés értékek ezzel szemben növekedtek, orientációt változtattak. Az izomspecifikus miR-1, miR-34a, mirR-206, miR-133b, miR-133a, miR-128 és miR-208 microRNS-ek közül a miR-206 mutatott szignifikáns csökkenést az OC mintákban. Az okklúzió hatással volt a számos mRNS frakciókra, a leg robosztusabb emelkedést a PAX7 mRNS mennyisége mutatta (p<0,01). Következtetések Az okklúziós edzés a sportéletben és rehabilitációban is jelentős potenciállal bírhat, hiszen számos közleményben számolnak be a kisebb izomfeszülés mellett bekövetkező,figyelemreméltó funkció javulásról. Eredményeink érdekes vetülete, hogy a PAX7 mRNS esetében is leírtak miR 206 target szekvenciákat. A két nukleinsav reciprok kapcsolatot mutat, mely arra enged következtetni, hogy a PAX7 gén okklúziós edzés folyamán permisszív expresziós állapotba kerül, a miR 206 mennyiség csökkenésével. A PAX7 megnövekedett expresszója pedig hozzájárulhat az izom szatellit-sejt gyarapodásához.
A teljes test vibráció motoros és kognitív hatásai idős patkányokon Tóth Kata, Oroszi Tamás, Nyakas Csaba Témavezető: Dr. Nyakas Csaba BEVEZETÉS A testmozgás preventív és rehabilitációs potenciálja számos civilizációs betegség esetén bizonyítást nyert már. Azonban egyes speciális populációk (pl. idősek, mozgásképtelenek) tagjai, akik szintén profitálnának a fizikai aktivitás kedvező hatásaiból, nem képesek aktív testedzésre. Ilyen esetben szolgálhat alternatívaként az egész test vibráció (WBV-Whole body vibration), ami a teljes testre ható, mechanikai hullámokkal történő szenzoros stimulációt jelenti. Korábbi, állatokon végzett és humán kutatások bebizonyították már, hogy a WBV többféle jótékony hatással is rendelkezik a szervezetre. Többek között kedvezően hat a neuromuszkuláris funkcióra, illetve az aktív és passzív mozgató szervrendszerre, a hormonális és a keringési rendszerre egyaránt. A WBV másik aspektusa az agyra gyakorolt hatása, amiről még kevés ismeretünk van. MÓDSZER 18 hónapos, mind nőstény (n=9), mind hím (n=7) Wistar patkányokat napi 10 perces vibrációs kezelésnek tettünk ki 5 héten át heti 5 alkalommal. A kezelt csoport mellett mindkét nemnél felállítottunk egy-egy kontrol csoportot is (nőstény: n=8, hím: n=7), amelyik intakt maradt. A kezeléseket követően vizsgáltuk a vibráció hatását a motoriumra, a kognícióra és a viselkedésre. Motoros képességek tekintetében az egyensúlyozó képességet és függeszkedési teszttel az erő állóképességet mértük. Kogníciót tekintve a térbeli memóriát új hely felismerési teszttel, a deklaratív memóriát új tárgy felismerési teszttel tanulmányoztuk, a viselkedést pszichomotoros szempontból nyílt tér teszttel elemeztük. A statisztikai analízishez két faktoros variancia-analízis módszert használtunk, ahol az egyik faktor a kezelés megléte vagy hiánya, a másik faktor a nem volt. EREDMÉNYEK Mindkét nem esetén tendenciaként jelentkezett a vibrációs kezelésnek alávetett állatok jobb teljesítménye a térbeli memória tesztben. Az egyensúly tesztben a vibrációt kapott állatok a kontrolhoz képest, illetve a nőstények a hímekhez viszonyítva szignifikánsan jobban teljesítettek. A függeszkedés tesztben a vibrációt kapott állatok szignifikánsan több ideig voltak képesek függni. KÖVETKEZTETÉS Az eddigi irodalmi adatokkal szinkronban, a WBV motoros képességeket javító hatását az egyensúly és a függeszkedés tesztben sikerült kimutatni idősödő patkány populációban nemre való tekintet nélkül. A nőstények jobb teljesítménye az egyensúly tesztben valószínűleg a kisebb testméretükkel van összefüggésben. A testedzés neurogenezisre, ezzel együtt a kognícióra gyakorolt pozitív hatásai már ismertek. A hippocampalis funkcióhoz kötött térbeli memóriában mutatkozó trend lehetséges, hogy a vibrációs kezelés (a testedzéshez hasonlóan) neurogenezis stimuláló hatásának következménye. Ennek alátámasztására a neurogenetikus markerek biokémiai és immuno-hisztokémiai vizsgálatát tervezzük, illetve egy dózisgörbe felvételét a legoptimálisabb kezelési idő megállapítására. Kulcsszavak: teljes test vibráció, időskori testedzés
