Kiss Kálmánné dr. - Dr. Tóth József

A

H AD S E R E G , A T I S ZT I K AR A P O LI T I KAI HA T A LO M S ZO R Í T Á S Á BA N 1945 -BEN II.

A

P Á RT O K K AT O NAP O LI T I KÁ J A

HADMŰVÉSZET Kiss Kálmánné dr. - Dr. Tóth József A HADSEREG, A TISZTIKAR A POLITIKAI HATALOM SZORÍTÁSÁBAN A PÁRTOK KATONAPOLITIKÁJA 1945-BEN II.

1945 tavaszán még csak körvonalazódott a pártok katonapolitikája, amelyben alapvetően a védelmi szférához fűződő legfontosabb várakozások, illúziók tükröződtek. Mindez társult valamiféle eklektikus pragmatizmussal, teljesíthetetlen reményekkel, a magyar királyi hadsereggel kapcsolatban tagadó és szakítást kifejező elemekkel.

A különböző állásfoglalások egyik közös vonása, hogy a meghatározó politikai erők a társadalom mellett a hadsereget is antifasiszta alapon kívánták újjászervezni. A közös vonások azonban pártonként sajátos formában jutottak érvényre és a kezdetektől különböző tartalommal telítődtek. A pártok nagy hangsúlyt fektettek a tisztikar megnyerésére, a hadsereg irányításában a legfontosabb pozíciók megszerzésére, a társadalom átrétegződésével összefüggésben a hivatásos állomány rekrutációjának szélesebb rétegekre kiterjesztésére. Az MKP számára a hadsereg egyfajta előcsatározása volt az 1944-45-ben elindult hatalmi harcoknak, a többi párttal vívott politikai küzdelmének. A kommunisták katonapolitikájára is erőteljesen rányomta bélyegét az előzmény nélküliség problémája és szemlélete9, valamint az intézményesedés kényszere.

9

Belényi Gyula: A sztálinizmus Magyarországon: A Rákosi-rendszer. Korunk, 2003. 2. sz. 103. p.

H A D M Ű V ÉSZET

111

A


A


Ezek voltak a fő hajtóerői a párt azon igyekezetének, amely a politikai befolyását a társadalom minden szférájára kívánta kiterjeszteni. Rákosi Mátyás az MKP Központi Vezetősége 1945. július 7-i ülésén - hivatkozva a kommunista befolyás növekedésére Romániában és Csehszlovákiában – a következőt jelentette ki: „Ilyen szomszéd országok között nem lehet, hogy a magyar demokrácia megelégedjen a négy hónap előtti helyzettel, amikor igazolni kellett a világ előtt, hogy nem kommunista. Egy kicsit túlságosan sikerült. Azoknak a személyeknek egy része, akikre eddig szükség volt, most eltávolíthatók”.10 A hadsereget illetően a kommunista párt politikája 1945 tavaszától három elemet foglalt magában: o A korábbi katonai tradíciók radikális elutasítását az új haderőben a munkásosztály, a parasztság és a „haladó intelligencia”11 vezető szerepét o A hadsereg bevonását a politikai harcokba, az FKGP politikamentes hadsereg koncepciójának elutasítását o A tisztikar megtisztítását és felsorakoztatását a kommunista párt mögé. A kommunista párt katonapolitikájával összefüggő felfogásban, elképzelésekben meghatározó szerepet játszottak a szovjet politika elvárásai. Az igazi kérdés az, hogy mindebből következik-e a hadsereggel öszszefüggő állásfoglalásokban a Szovjetunió érdekei sajátos automatizmusként történő megjelenése, illetve beszélhetünk-e valamilyen „forgatókönyvről” a hadsereg kulcspozícióinak elfoglalására. Azt persze valószínűsíteni lehet, hogy a magyar kommunistáknak is kevés pontos információ állt rendelkezésükre a Szovjetunió politikai szándékairól Magyarország jövőjével kapcsolatban. Rákosiék katonapolitikájuk kialakítása során nem elégedtek meg csupán az alternatívák felvázolásával, hanem arra is figyelmet fordítottak, hogy kapcsolataik révén megpróbálták kiismerni a szovjet vezetés szándékait.

10

Idézi: Borhi László: A hívatlan birodalom. Magyarország és a szovjet hegemónia, 1945-1953. Valóság, 1991. 1. sz. 76. p. 11 Szabad Nép, 1945 július 19. Reakciós vagy demokratikus tisztikar?

112

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


Az mindenesetre tény, ahogy a szovjet elképzelések hazánkkal kapcsolatban tisztultak, úgy kerültek előtérbe a politikai rendszer jövőjével összefüggő nézetkülönbségek, illetve hatalmi érdekek, amelyek természetesen hatottak a hatalomba jutott pártok katonapolitikájára. Az MKP 1945-47 között a hadsereg vonatkozásában is a többi párt érdekeit sértő, a konfrontációt előtérbe állító katonapolitikát folytatott, ebben alig fedezhetők fel a mérsékletesség, az együttműködés jelei. Rákosi memoárjában kitér az MKP 1945 utáni katonapolitikájának lényegére is. Álláspontjának lényege abban foglalható össze, hogy a hadsereg fejlesztése 1948 őszén, Farkas Mihály honvédelmi miniszteri kinevezése után kezdődött csak meg. Figyelemre méltó az a megjegyzése, hogy „Ez nem hanyagságból vagy a hadsereg jelentőségének lebecsüléséből történt, hanem politikai meggondolásból…amíg a politikai harc el nem dőlt, nem volt biztosítékunk arra, hogy a fejlődő hadsereg és főleg annak tisztikara a népi demokráciát fogja támogatni, s emiatt helyesebbnek tartottuk – a szovjet elvtársakkal egyetértésben – a hadsereg fejlesztését elnapolni”.12 Ez a rövid idézet érzékelteti a kommunista vezetők gondolkodásának lényegét, és a kiegyezésre képtelen magatartásukat. Rákosi megjegyzése teljes összhangban volt azzal a sajátossággal, hogy a honvédelmi tárca vezetése, bár 1947. szeptember 24-ig a kisgazdapárthoz tartozott, de az MKP törekvései érvényesültek. Ugyanakkor magyarázatot kapunk arra is, hogy miért volt a kommunisták számára fontos a határőrség irányításának megszerzése, létszámának folyamatos emelése. Ezeket figyelembe véve nem nehéz megfejteni az MKP vezetői által sokszor hangoztatott „reakció”, „népi demokrácia”, „a honvédség demokratizálása” kifejezések valóságos jelentését. Rákosival egyező nézeteket valló Révész Géza - egy később vele készített beszélgetésben - leszögezte: a kommunisták a magyar hadsereget 1945-től „néphadseregnek” tekintették attól kezdve, hogy „…megszerveztük …, talán erősebbek voltunk ott akkor abban a hadseregben, mint sokszor 1948 után…A mi taktikánk az volt, hogy nekünk meg kell szabadulni a hadseregen belül azoktól a kétes elemektől, akik a reakció és a restauráció bázisát képezték…”.13 12

Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések, 1940-1956. Bp. Napvilág Kiadó, 1997. II. köt. 862. p. 13 PIL 867. f. r. – 82. ő. e. 111. p.

H A D M Ű V ÉSZET

113

A


A


Minden memoár csak alapos kritikai elemzés után használható. Az MKP KV Katonai és Karhatalmi Osztályának volt vezetőjére azért hivatkozunk többször, mert az 1945 utáni időszakban a honvédség kapcsán fontos szerepet játszott. Jelzésértékű volt e tekintetben az az eset, amikor Rákosi megkapta a szovjet tanácsadók névjegyzékét, ebben az elhárító főcsoport főnökségre kijelölt tanácsadó nevét nem tüntették fel. Ott csupán annyi olvasható, hogy azt „…csak Révész altábornagy bajtárs tudja”.14 A határőrség többször is szóba került a SZEB és a magyar katonai vezetők közötti tanácskozásokon. A minisztertanács 1945. február 9-i ülésén Erdei Ferenc érdeklődött a határőr alakulatok felállításáról, hivatkozva Alekszander Mihajlovics Beljenov vezérőrnagy, a SZEB biztonsági osztályának vezetőjével folytatott beszélgetésére. A határőrizetről tárgyaltak 1945. augusztus 6-án Kolesznyikov ezredes és Gudonov alezredes, illetve Beleznay István vezérkari őrnagy és Schulteisz István vezérkari ezredes. A szovjet tisztek hivatkozva a SZEB szovjet misszió katonai osztálya vezetőjének, Kondratov vezérőrnagynak a véleményére, és kifejtették, hogy a határok védelmét rosszul látja el a magyar honvédség, felvetették az éberség általános hiányát, a nemtörődömséget, az engedély nélküli határátlépéseket, „…a határon átjövő német volksbundista és nyilas személyek pongyola” igazoltatását. Kondratov üzenete félreérthetetlenül leszögezte, hogy a honvédelmi minisztériumnak rövid időn belül „alapos és mélyreható” javulást kell felmutatnia. Aláhúzta, hogy a SZEB részéről tíznaponként ellenőrzik a határszolgálatok ellátását, valamint tíznaponként a magyar félnek helyzetjelentést kell küldeni. 15 1945. október 10-én a SZEB nem járult hozzá a „Határőrség emberanyag minőségének feljavítása magasabb rendfokozatúknak alacsonyabb rendfokozatban való beálltásával” című rendelet végrehajtásához. Az erről szóló megbeszélésen Kolesznyikov ismertette, hogy számításaik alapján mennyi tiszthelyettesre van szükség a határőrségnél és a tanácskozásról szóló jegyzőkönyvhöz mellékelték „…a továbbiakban való felhasználás céljából az orosz legénység rendfokozati beosztását.”

14 15

MOL M-KS-276. f. 65. cs. 195. ő. e. 17. p. Rákosi Mátyás titkos iratai. HL.VIII.1.HM 848. d. „SZEB közlések” 38. p.

114

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


Elhangzott még, hogy a magyar és a szovjet álláspont közötti vita abból fakadt, hogy egész más az orosz és a magyar tisztek és tiszthelyettesek besorolása. 16 Témánk szempontjából fontos megemlíteni a magyar kommunista emigráció 1944 őszi vitáit a párt programjáról. A pártprogramról szóló teoretikus jellegű eszmecserék keretében szó volt a háború utáni hadsereg átalakításáról is. Itt fejtette ki Gerő Ernő többek között, hogy a „Horthyrendszernek vége…osztályharc más formában fog folyni. A Horthyrendszer eltakarítása harc kérdése…ha Horthy és néhány ezer ember megy, ez még nem a rendszer gyökeres felszámolása. Ezért nagy harcot kell folytatni, mégpedig: harc a régi erők ellen, harc más eszközökkel az osztályszövetségben, a nemzeti egységen belül”.17 Felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunistáknak a többi párttal való együttműködésében szigorúan ragaszkodnia kell az önállóságához. Révai József 1944. szeptember 28-án ismertette az általa elkészített akcióprogram első részét, ennek hetedik pontja tartalmazta a honvédség tisztikara megtisztításának követelményét „…a német-barát elemektől és a Horthy-rendszer támaszaitól”. Az 1944. október 7-i megbeszélésen Gerő Ernő azt elemezte, hogy a kommunista pártnak miért nem a proletárdiktatúra közvetlen megvalósításáért kell harcolnia. Érvelésében nagy hangsúlyt kapott az első világháború utáni helyzettől eltérő kül- és belpolitikai feltételek ismertetése. Úgy vélte: a magyar uralkodó osztályok át akarják menteni az 1945 előtti politikai rendszer bizonyos elemeit a háború befejezését követő időszakra. Érdemes idézni azt a megnyilatkozását, hogy Horthy Miklós eltávolítása még nem jelenti a rendszere bukását is. Álláspontjának lényeges eleme, hogy 1919-ben a proletárdiktatúra kikiáltásával magyar kommunisták az élen voltak, most pedig a helyzet megfordult. „ ez számunkra nemcsak szégyen és gyalázat, hanem tehertétel. De hogy van SZU, vannak fejlett demokráciák óriási előny. Az előrehaladás tőlünk függ. Döntő tényező a kommunista párt.”18

16

u. o. 140-141. p. A Moszkvai magyar kommunista emigráció 1944 őszi megbeszélése a programkészítésről. Közli Korom Mihály. Múltunk, 1993. 1. Sz. 121. p. 18 U. o. 129. p. 17

H A D M Ű V ÉSZET

115

A


A


Gerő a maga részéről célként tűzte a párt elé a „feudalizmus + német szövetséges kapitalizmus” szétzúzását, a párt ellenségei számának csökkentését. Befejezésül az elvek mellett a gyakorlati politikára hívta fel a figyelmet, szerinte a kommunistáknak akkor kell szembekerülni más politikai erőkkel, amikor megerősödtek, ezt kell tekintetbe venni minden politikai kérdésnél. A 17 pontból álló „Mit kíván a magyar nép a háború befejezése után?” című programtervezetben kifejezésre jutott a hadsereg demokratizálásának követelése, a néphadsereg felállítása, a reakciós tisztikar leépítése.19 A magyar királyi hadsereggel kapcsolatban használt „reakciós”, „német-barát” jelzők érvként szerepeltetése egyrészt az aktuális politikai helyzet visszavetítődései, másrészt kifejezte a kommunisták teljes szembenállását a két világháború közötti magyar hadsereg hagyományaival, intézményeivel. A párt vezetői tudatosan használták a kiüresedő „reakció” szót, releváns kifejezésnek számított a tisztikar megtisztításának indokai között. A „reakció” használata nem ötletszerű, hanem a Gerő Ernő által felvázolt stratégiai elképzelés egyik lélektani előkészítéséül szolgált a hadseregben is. A kommunisták szóhasználatában a „demokratikus követelmény”, a „demokratikus hadsereg” fogalmak egyértelműen pozícióik megerősítésére utaltak, és azzal a felfogással függött össze, hogy számukra a hadsereg irányításának megszerzése és a „demokratikus hadsereg” követelménye szinonim fogalommá vált. Nem tekinthető véletlennek a korabeli publicisztikában az olyan következtetések megjelenése, hogy nemcsak a reakció elleni harc, hanem a fiatal magyar demokrácia jövője is attól függ, hogy „…kinek a kezében lesznek a demokráciát megvédeni hivatott fegyverek”.20 Az előzőekben ismertetett kifejezésekből arra lehetett következtetni, hogy az MKP a hadseregben fel kívánta gyorsítani az igazolási eljárásokat, és ezzel is állást kívánt foglalni a honvédelmi minisztérium átszervezése, az ott dolgozók tömeges elbocsátása, valamint a tisztek egy részének szolgálaton kívüli viszonyba helyezése mellett.

19

A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai, 1944-1948. Bp. Kossuth Könyvkiadó, 1979. 26. p. 20 Szabad Nép, 1945. július 19. Reakciós vagy demokratikus tisztikar?

116

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


Rákosi Mátyás 1945 februárjától rendszeresen tájékoztatta Georgi Dimitrovot a magyar belpolitikai helyzetről, miközben információkat és konkrét tanácsokat kért a szovjet vezetéstől. A Szovjetunió külpolitikai irányvonala, katona- és biztonságpolitikája sok bizonytalanságot okozott az MKP vezetőinek. A Komintern 1943-as feloszlatása után a bolgár kommunista politikus vezette az SZKP Nemzetközi Információs Osztályát. A kommunista párt vezetői úgy vélték, hogy az információs osztály a Komintern utóda, ezért fordultak kéréseikkel Dimitrovhoz. Rákosi részletes információs jelentéseket készített, s egyben válaszokat, utasításokat is várt, felvetéseire azonban nem igen kapott válaszokat.21 Tanulmányunkban az MKP főtitkárának elsősorban csak a honvédségről szóló megállapításaira utalunk. Rákosi helyzetértékeléseiben sokszor találhatunk pontatlanságokat, túlzásokat is. Viszont mindezek ellenére betekintést kaphatunk arról, hogy 1945 első felében a kommunisták hogyan gondolkodtak a hadseregről, a védelmi szféra feladatairól, a nemzetközi szintéren zajló folyamatokról. Rákosi az 1945. február 9-i levelében többek között megemlítette, hogy az MKP káderhiánnyal küzd, kifogásolta a szociáldemokraták együttműködését a kisgazdákkal. Tájékoztatást adott Béldy Alajos igazolásáról, ennek kapcsán is kifejezésre jutott a szociáldemokraták iránt táplál bizalmatlansága. Az MKP főtitkára erről a következőket írta: „…hogy sok szociáldemokrata milyen aljas, azt Béldy esete bizonyítja. A fasiszta ifjúság e hírhedt vezetőjét…titkos vizsgálóbizottsági ülésen igazolták …mi Béldyt letartóztattuk és a kormány reakciós tagjait erőteljesen rendreutasítottuk. Ennek hatására a kormány Béldyt a háborús bűnösök listájára tette.”22 Ehhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy a népbíróság az altábornagyot halálra ítélte, majd a Nemzeti Főtanács az ítéletet életfogytiglani kényszermunkára változtatta. Az 1945. március 17-i jelentésében Rákosi részletesen foglalkozott a hadsereggel, és ennek során jelezte, hogy a védelmi szféra legfontosabb pozíciói kommunisták kezébe kerültek.

21

Hajdú Tibor: Az új Magyarország „felsőbb” kapcsolata. Szovjet diplomácia Magyarországon, Rubicon, 1994. 8. sz. 22 Dokumentumok Rákositól – Rákosiról. Közli: Vass Henrik. Múltunk, 1991. 2-3. Sz. 247. p.

H A D M Ű V ÉSZET

117

A


A


Bár megjegyezte, hogy a vezérkarban nem sikerült a pártnak befolyást szerezni. Az MKP vezetője politikai helyzetük fontosságának kihangsúlyozása miatt állította azt, hogy a hadsereg felállításával párhuzamosan a reakció „… őrzászlóaljakat próbál felállítani…Sok jel mutat arra, hogy a reakció fegyveres harcra törekszik”. Valószínűleg Rákosi arra utalt, hogy 1945. február 16-án Debrecenben felállításra került a 6. honvéd őrzászlóalj, amely átvette a honvédelmi minisztérium őrzését a Vörös Hadseregtől.23 Koncepciójában felszínre került az a törekvése, hogy a lehető legjobb képet alakítson ki pártja tevékenységéről a szovjet vezetésben. Ez kifejezésre jutott abban az erősen túlzó megállapításában, hogy „…a debreceni helyőrségben több mint 400 kommunista van, közöttük több tiszt.”24 Megemlítette levelében, hogy a kommunista párt véleménye szerint a honvédségbe főleg fasiszta altisztek vonulnak be, illetve tudnak olyan utasításról, hogy kommunistákat és antifasisztákat nem veszik fel a hadseregbe. Rákosinak az utóbbi megjegyzése pártja katonapolitikájának fontos vonásaira mutatott rá. Mindenekelőtt arra, hogy adott politikai kontextusban az új hadsereg megszervezésénél felértékelődött a politikai megbízhatóság. Ugyanakkor észre kell venni azt is, hogy Rákosi a jelentésében nem véletlenül túloz. Rákosi felfogásában a hadseregszervezés eredményessége összekapcsolódott azzal, hogy az MKP milyen befolyást tudott elérni a honvédség vezető pozícióiban. Ezért is említette meg külön, hogy a párt emberei a Katona Politikai Osztály irányítója Pálffy György és a Honvédelmi Minisztérium Kulturális és Nevelő Osztályának vezetője dr. Jánosi Ferenc. Rákosi 1945. április 7-én tájékoztatta Dimitrovot, hogy az új magyar hadsereg első hadosztálya elindult a frontra. Megjegyzendő, hogy Alekszej Innokentyevics Antonov vezérezredes, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke 1945. április 7-én engedélyezte az 1. és 6. gyaloghadosztályok frontra vezénylését, és intézkedett, hogy azok a 3. Ukrán Front alárendeltségébe tartozzanak.25

23

Csendes László – Gellért Tibor: Kronológia a honvédség történetéből. Bp. HVK. Tudományos Munkaszervezési Osztály, 1993. 24. p. 24 Dokumentumok Rákositól – Rákosiról. i.m. 250. p. 25 Csendes László – Gellért Tibor: i.m. 29-30. p.

118

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


Beszámolt arról is, hogy „…a hadseregbe jól beépültünk, a hadosztály 6-7%-a párttag, volt partizán, stb., ezek alkotják a legjobb elemeket. Igyekszünk nem elhanyagolni a hadsereget”.26 Az 1945. június 11-i levelében érintette a hadsereg létszámát, és megjegyezte: nem lehet pontosan tudni, hogy mekkora lesz Magyarország új hadserege. Az új tisztikar kialakítására irányuló törekvéseikről a következőt írta: „Itt harc előtt állunk, mert a reakció természetesen meg akarja tartani a régi tiszteket, mi viszont a demokratikus tiszteket akarjuk megtartani. Erről megbeszéléseket tartottunk a hadügyminiszterrel és megnyomjuk ezt a kérdést.”27 Rákosi szóhasználatában a demokratikus tiszteken az MKP hívei értendők. A hadsereg összetételéről annyit jegyzünk meg, hogy annak létszáma 1945 márciusában 26414, áprilisban 30000, májusban 43488, illetve 36963 volt.28 Rákosi 1945. június 23-án személyesen tájékoztatta Moszkvában Dimitrovot a hazai helyzetről, amelynek során részletesen beszámolt a kommunista párt tevékenységéről, a párt káderhiányáról, a szakszervezetekről, az üzemi és a nemzeti bizottságokról, valamint a többi pártról. A káderhiány indokai közé sorolta, hogy fél év alatt húszezer párttagot irányítottak át a hadseregbe, a rendőrségre és az államapparátusba. Álláspontja szerint Magyarországon a legfontosabb politikai pozíció a miniszterelnök, a hadügy-, a belügy- és a külügyminiszter. Erős túlzásnak tűnt Rákosinak egyik megjegyzése, hogy az MKP az egyetlen párt, amely komolyan foglalkozik a hadsereggel. A határőrség és a hadsereg szervezéséről elmondta, hogy „…a hadosztályparancsnokok a mi pártunk tagjai, a minisztériumban dolgozó parancsnok szintén kommunista, Budapest védelmének a parancsnoka is a mi pártunk tagja. Általánosságban annál a hadosztálynál, amelyik kikerült a frontra, csak néhány hétig volt ott, de hadműveletekben nem vett részt, a katonák 6%-a a tagja a mi pártunknak.29 A határőrségről elhangzottakhoz annyit kell hozzáfűzni, hogy 1945.. február 23-án jelent meg a felállításáról szóló rendelet.

26

Dokumentumok Rákositól Rákosiról. i.m. 262. p. u.o. 278. p. 28 Csendes László – Gellért Tibor: i.m. 11-12. p. 29 Rákosi Mátyás előadása Moszkvában 1945 júniusában. Közli: Póth Piroska. Múltunk, 1994. 4. sz. 214. p. 27

H A D M Ű V ÉSZET

119

A


A


A SZEB 1945. május 14-én hagyta jóvá a honvédelmi minisztérium intézkedését a határőrség megszervezéséről, ennek alapján a honvédelmi tárca 1945. május 23-án elrendelte a határőrség megszervezését. Rákosi tájékoztatójában az 1. és 6. gyaloghadosztályokról is beszélt, amelyek 1945. május 13-án indultak haza Ausztriából, és a Dunántúlon települtek le a 3. Ukrán Front 9. gárdahadsereg kötelékében.30 A 6. gyaloghadosztály parancsnoka Székely László vezérkari ezredes, majd 1945. augusztus 5.-től Schulteisz Miksa vezérkari ezredes. Az 1. gyaloghadosztály keretében működő 11. tábori tüzérezred parancsnoka Szalay Tibor alezredes, 1945. február 6.-tól Kaffka Zoltán ezredes, 1945. március 14.től Encsi István ezredes, 1945. szeptember 15.-től pedig Szűcs István ezredes.31 Az 1. gyaloghadosztályhoz tartozó 1. tábori tüzérezred parancsnoka Csics Zoltán ezredes, majd Fölnagy Miklós őrnagy. A tüzér kiképző tábor tevékenységét Csics György ezredes irányította. Rákosi fontosnak tartotta arról is tájékoztatni Dimitrovot, hogy a harc a honvédségért „…most kezdődik…úgyhogy nem feledkezünk meg a hadseregről, annál is kevésbé, mert tudjuk, hogy vannak a hadsereget a rendőrséggel szemben kijátszani akaró szándékok”.32 Az MKP főtitkára Moszkvában bírálta Vörös János honvédelmi minisztert, mert támaszkodik a magyar királyi hadsereg tisztjeire. 1945 nyarán az Ideiglenes Nemzeti kormány átalakításakor Vörös János távozása is felmerült, a kommunistáknak azonban ezt nem sikerült elérniük. Rákosinak azt a fent idézett megfogalmazását, hogy a honvédelmi tárca is politikai minisztérium, szélesebb perspektívában kell szemlélni. Annak ellenére, hogy explicit módon nem fejti ki, felvetése nagyon fontos véleményt tartalmazott. Mégpedig azt, hogy az MKP a katonai professzionalizmust csak a kommunista „ideológiai – politikai dominancia alatt” tűrte meg. 33

30

Csendes László – Gellért Tibor: i.m. 34-35. p. A Magyar Néphadsereg Tüzérsége 1945-56 között. Hadtudományi Tájékoztató, 1998. 8. sz. 141-142. p. 32 Rákosi beszámolója…i.m. 214. p. 33 Szabó János: A magyar katonatársadalom 1994-ben. Magyar Szemle, 1994. május. 524. p. 31

120

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


Ez az álláspont köszönt vissza 1945-47 között a kommunista párt katonapolitikájában és ahogy erősödtek a kommunisták pozíciói a politikai hatalomban, úgy erősödött fel a hadsereggel összefüggésben az előzőkben jelzett stratégia. A pártok között húzódó törésvonal a vezető pozíciók, a hadsereg irányításának megszerzése, amelyet fontosabbnak tekintettek a katonai professzionalizmus elveinél. A különböző politikai erők törekvésében a kezdetektől mindig benne foglaltatott, hogy a védelmi szférában hogyan lehet a leggyorsabban elszigetelni és kiszorítani a politikai ellenfeleket. A kommunisták szempontjából mindez azt jelentette, hogy befolyásuk teljes kibontakozásának elengedhetetlen feltétele volt a polgári társadalmat, s annak megfelelő hadsereget akaró erők háttérbe szorítása. Az MKP katonapolitikájának egyik legfontosabb eleme 1945től az az előfeltételezés, hogy a politikai hatalom fokozatos megszerzésével automatikusan kedvező feltételek alakulnak ki a hadsereg irányításának teljes megszerzésére. A honvédség problémájának ilyen megközelítése azonban nem zárta ki teljesen azt a lehetőséget sem, hogy a Horthy hadsereg tisztikarának egy része bizonyos feltételek mellett szerepet kaphat 1945 után is. Ennek legfontosabb kritériuma volt a kommunisták politikai törekvéseinek támogatása. Az MKP katonapolitikáját elemezve meg kell említeni, hogy a párt határozottan törekedett a kommunisták számára megbízhatatlan tisztek leszerelésével párhuzamosan, a teljes hatalom megszerzéséig a honvédség létszámának alacsony szinten tartására. Révész Géza is kitért arra, hogy a hatalmi viszonyok megváltoztatásáért megindult küzdelemben taktikájuk fontos tényezője volt a következő: „ …ha az ország gazdasági helyzete megengedi, és egy kicsit előbbre jutunk a népi demokrácia, a hatalom megszerzése kérdésében, akkor nekünk könnyebb lesz ezek – azaz a régi tisztek – közül megszűrni, kiválogatni azokat az elemeket, amelyeket fel lehet használni az új hadsereg létesítésében. Ez nagyon fontos eleme volt a mi pártmunkánknak, bár ez nem a katonák felé ment, de ezt mi tudatosítottuk a beszélgetésekben állandóan. A személyi problémák nagy szerepet játszottak ebben az időben.” 34 A kommunista pártnak a honvédségre gyakorolt politikai befolyásáról érdekes adalékkal szolgál Felkai Dénes visszaemlékezése. 34

PIL 867. f. r. – 82. ő.e. 142. p.

H A D M Ű V ÉSZET

121

A


A


A honvéd nevelőtiszti tanfolyam egykori vezetője szerint az MKP a második világháború befejezésétől harcot indított a hadsereg irányításának megszerzéséért, ennek érdekében kiemelt hangsúlyt kapott a politikailag fontos vezetői helyek elfoglalása. Ezzel volt összefüggésben dr. Jánosi Ferenc és Pálffy György említett kinevezése, vagy Illy Gusztáv vezetői megbízatása a személyügyi csoportfőnökség élére. Felkai Dénes az MKP katonapolitikájának legfontosabb jellemzőjeként említette, hogy a párt a kezdetektől megpróbálta eltávolítani a védelmi szférából politikai ellenfeleit. Az 1945. november 1-én megalakult nevelőtiszti tanfolyam célja volt a hadsereg vezető állományának feltöltése kommunistákhoz közel álló tisztekkel. A hathónapos nevelőtiszti tanfolyam megindításával a kommunista párt biztosította a résztvevők politikai, katonai alapképzettségét és a zászlóalj–nevelőtiszti előléptetéseket. Felkai is megerősítette, hogy a határőrség felállításával a kommunista párt megbízható fegyveres egységekkel rendelkezett az ország különböző helyein. A történelmi események ismeretében egyet lehet érteni véleményével, miszerint „1946 végére Révész Géza, Pálffy György, Illy Gusztáv és más vezetők és a nevelőtisztek harcos kiállása eredményeként már biztosítva volt az MKP befolyása a néphadseregben”35 Más tanulmányok és visszaemlékezések szintén nagy jelentőséget tulajdonítanak a nevelőtiszti intézménynek az MKP hadseregen belüli befolyásának érvényre juttatásában. Mucs Sándor - kapcsolódva Felkai megjegyzéséhez - arról beszélt, hogy a katonák politikai foglalkozásain tilos volt a pártpolitizálás, a nevelőtisztek azonban a saját meggyőződésük alapján magyarázták az aktuális politikai kérdéseket.36 A kommunisták katonapolitikájában nagy szerepet játszó nevelőtiszti intézményről szóló utasítást 1945. május 2-án adta ki a Honvédelmi Minisztérium Kulturális és Nevelő Osztálya. Révész Géza többször felhívja a figyelmet a nevelőtisztek szerepére az MKP politikájának megvalósításában, e kérdés kapcsán arról beszélt, hogy „1%-a lehetett talán az, aki nem a mi emberünk volt.

35

Felkai Dénes: A magyar katonapolitika néhány kérdése 1945-48-ban. Honvédelem, 1985. 3. sz. 26. p. 36 Mucs Sándor: Katonapolitikai elgondolások az új magyar hadsereg megszervezésére és a háború utáni fejlesztésére. (1945-48) Honvédelem, 1985. 2. sz.

122

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


Nekünk palíroztak a hadosztályparancsnokok is, két vonalon, egyrészt az igazoló – másrészt a B lista bizottságban”.37 A gyökeresen megváltozott politikai hatalmi viszonyokra vezette vissza, hogy a hadseregben a kommunisták politikai munkát is folytattak, a katonákat mindig mozgósították a párt nagygyűléseire. Megtudhatjuk tőle, hogy a többi párt megnyugtatására a nevelőtisztek közé bevették a kisgazdák, valamint a szociáldemokraták néhány tagját, „… volt néhány emberünk a nevelőtisztek között…akik névleg más párthoz tartoztak,…így nem volt nehéz ellenőrizni, hogy mi történik más pártoknál”.38 Kornis Pál, a Katona Politikai Osztály egykori tisztje, memoárjában beszámol egyik Pálffy Györggyel történt találkozásáról. Erről az olvasható, hogy a hadsereg újjászervezése legfontosabb feladatának Pálffy a hadsereg megtisztítását tekintette a „reakciótól”. „Szemétre kell vetni minden használhatatlant, hogy ne foglaljon el helyet, ne hátráltassa az építés munkáját”. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy „…a háborús és népellenes bűnösök, az exponált németbarátok kivételével minden volt tiszt szolgálhat az új hadseregben, s irántuk mindaddig bizalommal kell lenni, míg ezt a tevékenységükkel, a magyar népi demokrácia támogatásával kiérdemlik”.39 Az MKP a politikai módszereit – tömegmozgósítás, emberek beépítése más pártokba, stb. – a hadseregben is használta bázisának minden áron való növelésére. Ezt érzékeltette 1945 tavaszán a párt egyik röplapja, amely felszólította a sorállományt a háború előtt szolgáló tisztek leszerelésének támogatására: „Katona ne politizáljon! – Ezzel torkoltak le benneteket olyan tisztek, akik titokban nyilas párttagok voltak és dróton akarnak rángatni benneteket.”40 Mindent összevetve a hadsereg vezetésének megszerzése összefonódott a honvédségen belüli kommunista pártmunka felerősítésével. Ez nem a klasszikus pártszervezeti tevékenységet jelentette, hanem a nevelőtisztekből kikerülő hadosztály pártmegbízottak tevékenységét. Ennek lényegét érzékelteti Révész Géza megjegyzése, hogy taktikai megfontolásokból Rákosi és Farkas belegyezésével a kommunista pártnak 1947-ig a hadseregben nem voltak választott pártszervezetei.

37

PIL 867. f. r. – 82. ő. e. 108. p. u.o. 138. p. 39 Kornis Pál: i.m. 64. p. 40 PIL Röplapgyűjtemény. IV. (1) 1945./47. 61. p. 38

H A D M Ű V ÉSZET

123

A


A


Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a hadosztály, az ezred és a zászlóalj szinten tevékenykedő pártmegbízottak voltak a megtestesítői a hadseregben a kommunista befolyás fokozatos kiépítésének. Révész Géza határozottan állította, hogy a pártmegbízottak kinevezését a „katonai osztály vezetője eszközölte egyetértésben a nevelő törzsek, illetve azok bizonyos aktíváival.”41 Amíg a kommunista párt vezetői a nyilvánosság előtt sokszor megelégedtek az általános megállapításokkal, a hadsereggel kapcsolatos konkrét és részletes politikai elképzelések felvázolása megtörtént a párt vezető testületeiben. Az MKP vezetési struktúrájában a hadsereg „felügyeletével” 1945. január 22. és 1945. február 23. között a Katonai és Rendészeti Osztály, 1945. április 13.-tól 1945 decemberéig a Katonai és Karhatalmi Ügyek Osztálya, 1949. február 17-ig a Katonai és Karhatalmi Osztály foglalkozott. Az MKP vezetőségében 1945 januárjától Farkas Mihály felügyeleti területéhez tartoztak a katonai, karhatalmi kérdések is.42 Az MKP Központi Vezetősége 1945. január 26-án döntött a Titkárság létrehozásáról, melynek tagjai voltak az 1945. májusi konferenciát követően Rákosi Mátyás, Kádár János és Révai József. 1945. május 22.-től 1948. május 14-ig Farkas Mihály az MKP főtitkárhelyetteseként felelt a rendőrségen és a hadseregben végzett pártmunkáért. 1945. április 8-án Révész Géza kapott megbízatást a párt katonapolitikájának koordinálására. Az MKP Központi Vezetősége 1945. január 29-i ülésén döntött a Káder Osztály megszervezéséről, ennek keretében működött az Információs Alosztály Révész Géza irányításával. Az alosztály egyik feladata volt, hogy nyilvántartsa azokat a Horthy hadseregben szolgált aktív tiszteket, akik 1945 után beléptek a kommunista pártba. A kommunista párt vezetősége igyekezett katonapolitikai kérdésekben is együttműködni a szociáldemokratákkal, a vezető pozíciók megszerzése szempontjából fontos volt a két párt viszonyának alakulása. A munkásegység politikájának realizálásában jelentkező ellentétek nemcsak ideológiai tényezőkkel függtek össze, hanem a kommunisták módszereivel is. 41

PIL 867. f. r. – 82. ő. e. 138. p., illetve 134-137. p Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. Bp. Interart, 1989. 9. p., 31. p. 42

124

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


Ráadásul az MKP és az SZDP együttműködését mindkét oldalról jellemezte a kölcsönös bizalmatlanság, kapcsolatukba mélyen beágyazódott a valóságos vagy vélt sérelmek sokasága. Érdemes megjegyezni, hogy az MKP KV 1945. január 26-i ülésén Gerő Ernő megfogalmazta a szociáldemokratákkal szembeni elvárásaikat. Felszólalásában nyomatékosította, hogy az MKP nem tűri el a szociáldemokratáknál a „…régi szakszervezeti vezetőséget…Ezt meg kell mondani…megbízottunknak a Szociáldemokrata Párt Vezetőségében”.43 Hiba lenne nem észrevenni ebből a megjegyzésből a kommunista politika módszereit és valódi céljait. Révai József hozzászólásában a munkásegység politikája alapelvének azt tekintette, hogy pártja nem polgári demokráciát, hanem népi demokráciát akar. A politikai hatalom megszerzéséért kibontakozó harc hatására a hadsereg vonatkozásában többször megrendült az MKP és az SZDP kapcsolata. A hadsereg és a politika kapcsolatának kérdése, a szolgálati szabályzat módosítása szerepelt az MKP és az SZDP 1945. január 16-i közös összekötő bizottsági ülésén. A két párt képviselői – Révai József, Gerő Ernő, Takács Ferenc, Dr. Valentiny Ágoston – a hadsereg előtt álló feladatok közül külön foglalkoztak a katonák párttagságának problémájával. Egyetértés született arról, hogy támogatják a Szolgálati Szabályzat olyan változtatását, hogy a katonák tagjai lehessenek a demokratikus pártoknak és szervezeteknek.44 Korábban már utaltunk arra, hogy a kormány 1945. március 9-én hasonló szellemben hagyta jóvá a szolgálati szabályzat módosítását. 1945. január 30-án Debrecenben született meg az SZDP és az MKP közös javaslata a fegyverszüneti egyezményben jóváhagyott nyolc gyaloghadosztály megszervezéséről. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz eljuttatott dokumentumból kiderül, hogy a munkáspártok 140 ezer katonával számoltak a szervezésnél, a hadifoglyokon kívül a 42 éven felüli férfiak és a 40. évüket betöltő nők sorozásával kívánták elérni a szükséges létszámot.

43

Idézi Simon István: A magyar szociáldemokrácia „új arca” 1945 után. Múltunk, 2001. 1. sz. 226. p. 44 PIL 283. f. 10. cs. 154. ő.e. 1. p.

H A D M Ű V ÉSZET

125

A


A


Az új demokratikus szellemű hadsereg megteremtése érdekében az SZDP és az MKP szorgalmazta a Kulturális Nevelő Osztály felállítását,45 azzal indokolva, hogy a hadsereget 1945 előtt fasiszta és német-barát szellemben nevelték. A munkáspártok kidolgozták elképzelésüket a hivatásos állomány előléptetéséről, az oktatótisztek hatásköréről, az altisztek szervezéséről is. A két párt kezdeményezte a „fasiszta oldalon” nyert kitüntetések, érdemrendek érvénytelenítését. Ezt azzal indokolták, hogy a második világháborús részvételünkért a Horthy rendszer politikai elitje a felelős, de „…minden tisztnek tudnia kellett, sok tudta is, hogy minden cselekedet, amely a fasizmust szolgálja, a magyar nemzet ellen történt…” A munkáspártok fontosnak tartották a vitézi rend feloszlatását, azt összefüggésbe hozták a hadseregben a német-barát szellem megalapozásával és terjesztésével. Kezdeményezték a pártok 21 képviselőiből álló véderő bizottság létrehozását a kormány elé kerülő döntéstervezetek véleményezésére, és a hadsereg alkalmazásával, felszerelésével, a hadigazdálkodással összefüggő kérdések megtárgyalására. A valóságnak azonban ellentmondott az a deklarációjuk, hogy a felállítandó Kulturális Nevelő Osztály, illetve a nevelőtisztek ne vigyenek a hadseregbe pártpolitikát.46 1945 január végén született „A honvéd nevelőtiszti intézmény tervezete” című dokumentum, amely az általános politikai helyzet szempontjából értékelte a szervezet feladatait. Az MKP és az SZDP vezetői arra a következtetésre jutottak, hogy a hadseregnek kulcsszerepe lesz a magyar nép jövője szempontjából. A memorandum a nevelőtiszti intézménynek nevelő-, tájékoztató-, szociális- és megfigyelő feladatokat szánt, a nevelési feladatok között szerepelt a „reakciós, fasiszta gondolkodás” kiirtása a katonák gondolkodásából.

45 46

PIL 274. f. 11. cs. 84. ő.e. 1. p. u.o. 8. p., illetve 13-14. p.

126

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


Ebben az összefüggésben érthető meg igazán az olyan politikaitörténelmi kérdések előtérbe kerülése a katonák nevelésében, mint a demokrácia és a fasizmus közötti különbség, a demokrácia fogalma, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása és programja, a földreform, az üzemi bizottságok és a népbíróságok tevékenysége, a fegyverszüneti szerződés, a Szovjetunió története, a szovjet-ellenes propaganda felszámolása, a hadseregen belül a Szovjetunió és a Magyarország baráti együttműködésének propagálása. 47 A felsorolt nevelési feladatok szorosan összefüggtek a munkáspártok politikai céljaival, a sajátos belpolitikai viszonyokkal. Azt is figyelembe kell venni, hogy elég egyértelműnek tűnt a történelem „újraírása”, és a pártok részéről az a törekvés, hogy az új hadsereg annak a negációjára épüljön, ami a Horthy-rendszer legitimációja szempontjából pozitívnek számított. A minisztertanács 1945. február 3-án hallgatta meg Vörös János tájékoztatóját a hadseregszervezés helyzetéről, amelyben a honvédelmi miniszter 170 ezer fős honvédségről beszélt. Az 1945. február 9-i kormányülésen Valentiny Ákos előterjesztette a feloszlatásra javasolt egyesületeket, élénk vita alakult ki a vitézi rend megszüntetéséről is. Az utóbbit végül a kormány szintén „feloszlatandónak nyilvánította”.48 A honvéd nevelőtiszti intézmény kiépítése 1945. februárjában került napirendre, Jánosi Ferenc 1945. március 5-én átiratban tájékoztatta a megyei alispánokat a nevelőtisztek feladatairól. A pártok által vágyott „új világgal” hozta összefüggésbe a nevelőtiszti intézmény megszervezését, a honvédség népi átnevelését, a következetesen népi gondolkodás kialakítását és biztosítását. Jánosi kérte a megyei alispánokat, hogy irányítsanak alkalmas személyeket nevelőtiszteknek a honvédelmi minisztérium oktatási osztályára. B. Szabó István politikai államtitkár vezetésével 1945. június 8-án vitatták meg a honvéd nevelőtiszti intézmény tervezetét. Ennek során honvédelmi minisztérium kiképzési osztályvezetője hangsúlyozta az új magyar honvédség demokratikus szellemű nevelésének követelményét, támogatta a nevelőtiszti intézmény megszervezését, de feleslegesnek ítélte meg külön nevelőtiszti kar felállítását.

47 48

PIL 274. f. 11. cs. 85. ő.e. 1-2. p. Dálnoki Miklós Béla …i.m. 177. p., illetve 190-191. p.

H A D M Ű V ÉSZET

127

A


A


Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hadseregnek közre kell működni a belső demokratikus rend és biztonság fenntartásában, ezért a honvédség hivatásos állományát a „…korszellemnek megfelelően nevelni, képezni” kell. 49 1945-ben az egyik legfontosabb kérdés a következő volt: a kommunistákon kívüli politikai erők milyen befolyást tudnak szerezni a nevelőtiszti intézményben. Az MKP a nevelőtiszti intézmény körül inadekvát viszonyokat teremtett a többi párt számára, az intézmény képesnek bizonyult az MKP törekvéseinek megjelentetésére a hadseregben, biztosította a napi kapcsolatot a katonák és a kommunisták között. Több évtized távlatából megítélve kétségtelen, a nevelőtiszti intézmény létrehozásával már 1945-ben megkezdődött a hadseregben az MKP szervezeti-ideológiai befolyásának kiépítése. Dálnoki Miklós Béla a kormány 1945. április 18-i ülésén Vorosilovra hivatkozva bejelentette a kitüntetések megváltoztatását, és ezt 1945. május 5-én a Nemzeti Főtanács összejövetelén újból felvetette. A Nemzeti Főtanács 1945. július 1-én döntött a Magyar Katonai Szabadságrend és a Magyar Polgári Szabadságrend alapításáról. Vörös János 1945. július 11-én terjesztette elő javaslatát a Nemzetvédelmi Kereszt viselésének megtiltásáról. A honvédelmi miniszter amellett érvelt, hogy megváltozott a nemzetközi helyzet és „…a háború befejezésével diadalra jutott a demokratikus világfelfogás eszmeköre”.50 A Honvédségi Közlöny 1945. március 15-én közölte a 20138/elnöki II.-1945. számú rendeletet a „hitlerista és a fasiszta” kitüntetések viselésének megtiltásáról. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága 1945. június 1-én fogadta el a Véderőbizottság megalakulásáról szóló honvédelmi miniszteri előterjesztést. Ennek létrehozását Vörös János a következőkkel magyarázta: „Ezt kívánta részint a gyakorlati és politikai szükségesség, részint pedig a vele járó alkotmányos felelősségérzet. A jelenlegi demokratikus átalakulás folyamán sok nehézséggel állunk szemben, amelyet le kell küzdeni, s így szükségét érzem, hogy legyen olyan alkotmányos szerv, amely a véderő kérdéseiben a nemzetgyűlést képviseli.

49

Gellért Tibor – Markó György: Dokumentumok a nevelőtiszti intézmény kialakulásáról és fejlődéséről, Hadtörténeti Közlemények, sz. 159. p., valamint 164. p. 50 Dálnoki Miklós Béla…i.m. 334., illetve 657. p.

128

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


Ezek közé tartoznak a honvédség személyi ügyei, anyagi felszerelése és sok lényeges elvi kérdés, amely a demokratizálással kapcsolatos”.51 A Véderőbizottság megalakításával kapcsolatos fejtegetésében szerepeltek a nemzetgyűlés üléseinek bizonytalan időpontjai. Vörös János ebből kiindulva leszögezte, hogy az előzőek miatt szükség van olyan szervezetre, amelyet állandóan informálhat a honvédséget érintő intézkedésekről. A honvédelmi miniszter álláspontja szerint a Véderőbizottság fórumot biztosíthat a pártoknak a hadsereg átalakításával összefüggő kérdések megvitatására. Rákosi Mátyás indítványára elfogadták, hogy a Véderőbizottságba a pártok egy-egy póttagot is jelölhessenek, így a bizottság az öt párt által delegált egy-egy tagból és öt póttagból állt. A kommunisták katonapolitikáját is az a megfontolás határozta meg, hogy a haderő átalakításának és irányításának megszerzése egymástól elválaszthatatlan, ezzel magyarázható a pártnak 1945. március 15-én elindított kommunista nevelőtisztek kéthetes tanfolyama. A párt befolyásának növekedését jellemezte, hogy a Katona Politikai Osztály felállítását kérvényező levelében – 1945. március 12-én - András Sándor vezérkari ezredes a kommunista Pálffy Györgyöt javasolta az osztályvezetői funkcióra52, aki egyben az 1945. február 20-án megjelent honvédelmi miniszteri rendelet alapján létrehozott Országos Határőr Parancsnokság vezetője is volt. Az MKP 1945. május 20-21-i országos értekezletén nem volt szó katonapolitikai kérdésekről, Rákosi Mátyás referátumában nem érintette a hadsereg kérdését, ugyanez jellemezte a többi hozzászólást is. Az MKP főtitkára a fasizmus és a reakció elleni küzdelem szoros összekapcsolódását hangsúlyozta.53 Ez szerves része volt 1945 után a Közép-KeletEurópában a kommunista pártok taktikájának, illetve propagandájának, felfogásukban egyet jelentett a hatalmi viszonyok lépésről lépésre való megváltoztatásával. Farkas Mihály az értekezleten az erős államról beszélt és fő politika célnak azt tekintette, hogy „…pártunk és Rákosi elvtárs megkövetelte a hadsereg kötelékében szolgáló kommunistáktól, hogy legyenek fegyelmezettek, …hajtsák végre feletteseik parancsait.”54

51

MOL XVIII-5. 1. d. 6-7. p. A béketábor magyar hadserege…i.m. 46. p. 53 PIL 274. f. 1. cs. 3. ő. e. 21-22. p. 54 u. o. 25. p. 52

H A D M Ű V ÉSZET

129

A


A


Farkas szavai egyben rámutattak a párt sajátos szemléletére, demokrácia-felfogására. A politikai helyzetről és a párt feladatairól, szóló dokumentumban nem szerepeltek hadseregre vonatkozó feladatok. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a kommunista vezetők érdektelenséget mutattak a hadsereggel szemben. A határozat legfőbb mondanivalója, hogy az MKP szerepe az ország vezetésében arányos lesz az újjáépítésben nyújtott teljesítményével. Ez természetesen áttételesen vonatkozott a védelmi szférára is. Amennyiben az egyes időszakokban a kommunisták stratégiájában a hadsereg kiemelt helyet kapott, az elsősorban a politikai helyzet alakulásából, a párt előtt álló lehetőségekből adódott. Rákosi Mátyás visszaemlékezésében foglalkozott az 1945-ös időszakban a védelmi szférával összefüggő taktikájukkal. Felfogását áthatotta a háború utáni politikai és történelmi folyamatoknak a kommunista párt szemszögéből történő egyoldalú értékelése, az MKP és személyes döntései abszolút kizárólagosságának igazolása. A történelmi a sztálini értelmezésű osztályharc szempontjából ismertette. Ennek nem mond ellent azonban, hogy a memoár az eseménytörténeti adalékon túl a pártnak a hadsereg újjászervezésével kapcsolatban kialakított álláspontját bemutatva, érdekes adatokkal szolgál e problémakör tisztázásához. A hadsereggel kapcsolatos nézetének egyik központi eleme, hogy 1945 első felében a pártnak még nem voltak megfelelő eszközei a régi katonai elit teljes leváltásához. Indoklásként azt hozta fel, hogy a SZEB angol és amerikai tagjai figyelték a hadseregben lezajló minden változást. 1947-1948-ra vált világossá annak a taktikának a lényege, hogy a hadsereg egész átalakítását a kommunisták csak az „osztály erőviszonyok” megváltozásával helyezték előtérbe.55 Rákosi gondolatmenete mögött a kommunista pártnak a hatalom teljes kisajátításával összefüggő stratégiája húzódott. Végezetül figyelmet érdemel az a megjegyzése, hogy pártja szándékosan nem foglalkozott a hadsereg fejlesztésével, mivel a háború utáni belpolitikai viszonyok miatt nem tudták biztosítani a hadsereg demokratikus jellegét.56 Rákosi értelmezésében a katonai szféra demokratikus jellege egyértelműen a kommunista vezetés dominanciáját jelentette. 55 56

Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések. i.m. 1. kötet 176. p. u.o.: 347. p.

130

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


1945 nyarán napirendre került a törvényhozói hatalom ideiglenességének megszüntetése, a választások megtartása, amely kihatott a pártok katonapolitikájára. Ez megmutatkozott abban, hogy a különböző politikai erők igen erőteljes kampányt indítottak a tisztikar és a legénység megnyeréséért. Ennek jeleként kell értékelni a kommunista pártnak 1945 júniusában megtartott első katonai konferenciáját. Révész Gézát idézve: az MKP nagy jelentőséget tulajdonított az Akadémia utcában évente tartott katonai konferenciáknak, amelyeken általában Farkas Mihály, Rákosi Mátyás és Kádár János tartott beszámolót az aktuális politikai kérdésekről, míg a hadsereg szervezési teendőiről ő maga beszélt. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ezekről a konferenciákról nem készült semmiféle jegyzőkönyv, így az ott elhangzottak ismertetésénél főleg visszaemlékezésekre vagyunk utalva. 57 A konferencián 60-80 parancsnoki vagy vezető beosztású kommunista vett részt, hogy „…együtt elemezze a helyzetet, tárgyalja meg a teendőket, és a közös tapasztalatokkal gazdagodva még eredményesebben folytassa harcát a hadsereg meghódításáért.” 58 Kornis visszaemlékezése megerősíti Révészt, ebből megtudható, hogy Kádár János tartotta a politikai-, Révész a katonapolitikai beszámolót, felszólalt Rákosi Mátyás és Révai József is. A konferencia nagy figyelmet fordított a nevelőtisztek tevékenységére. A tanácskozáson elmarasztalást kapott az 1. gyaloghadosztály nevelőmunkája, mert egyenlőségjelet tettek az antifasiszta szövetséghez tartozó nagyhatalmak között a nácizmus szétzúzásában. Az aktíván felmerült, hogy a 6. gyaloghadosztálynál a legnagyobb problémát a hivatásos állomány politikai nevelőmunkájának elhanyagolása okozta, illetve, hogy háttérbe került az MKP politikájának népszerűsítése. Említést kell tenni arról, hogy felmerült a kommunista „pártmunka intézményesítése és fokozásának” kérdése. A honvédség kommunista tagjai utasítást kaptak szoros kapcsolatok kiépítésére az MKP helyi szervezeteivel, a lakosság körében az agitációs és propagandamunka fokozására. A konferencia a hadsereg politikai jövője szempontjából kiemelt jelentőségűnek ítélte meg a honvédség „reakciós” erőinek felszámolását, ezért a részvevők teljes bizalmukról biztosították a Katona Politikai Osztályt.

57 58

PIL 867. f. r. – 82. ő. e. 112. p. Kornis Pál: i. m. 74. p.

H A D M Ű V ÉSZET

131

A


A


Kornis memoárjából érdemes felidézni azt a megállapítását, hogy 1945 szeptemberében megalakultak a hadosztályok kommunista pártbizottságai. A kommunista párt módszereiről írja az következőket: 1945 második felében más párthoz tartozók is kérték felvételüket az MKP-ba, „…akikről az akkori körülmények között nem lett volna helyes nyilvánosságra hozni döntésüket. Az ő tagsági könyvük Révész Gézánál maradt, rendszeresen fizették a tagsági díjat, de a rendezvényeken egyelőre nem vettek részt”. 59 Az MKP a választások előtti politikai nagygyűléseken, különböző tömegdemonstrációkon az aktuális politikai kérdések között kiemelten szerepeltette a hadsereg kérdését. A társadalom különböző rétegeiben nyilvánvalóan voltak jelei a hadsereggel kapcsolatos elégedetlenségnek, valamint a háborúvesztés következményeként a Horthy rendszerrel való szembehelyezkedésnek. Ezt az MKP is igyekezett saját politikai célkitűzésének megfelelően kihasználni. A második világháború súlyos következményei, az ország állapota, a Horthy rendszer összeomlása erőteljesen kikezdték a hadsereg legitimitását, de ez nem vezetett automatikusan a kommunista párt politikájának egyenes elfogadásához. A kommunista párt propagandájában előkelő helyen szerepelt az az állítás, hogy a második világháború a kapitalizmus következménye volt. Ez majd különösen felerősödik Sztálin 1946. február 9-i választási beszéde után. A szovjet vezér a második világháború kitörésének okát a világgazdaság kapitalista rendszerében jelölte meg, a kapitalizmus kritikáját viszont összekapcsolta a szovjet rendszer, a szocializmus magasabb rendűségének hangoztatásával.60 Farkas Mihály 1945. július 23-án tartott hódmezővásárhelyi gyűlésen elmondott beszédében nagy jelentőséget tulajdonított a „reakciós” tisztek eltávolításának, a tisztképzés átalakításának.

59

u. o. 77. p. A beszédet közli: Európa és a hidegháború a dokumentumok tükrében. Európa kettészakítása és a kétpólusú nemzetközi rend születése (1945-1949). Szerk.: Mezei Géza. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp., 2001. 170-171. p. 60

132

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


Ezen kívül körvonalazta a hivatásos állomány felfrissítésének tervét munkás-paraszt származású fiatalokkal, azzal indokolva, hogy a hadsereg a „reakció fészke”, illetve, hogy „csak úgy lesz Magyarországnak demokratikus néphadserege, ha a demokratikus tisztek vezetik a hadsereget”.61 A hadsereg átszervezését is érintette Rákosi Mátyás az MKP 1945. július 28-i nagygyűlésén. A párt főtitkára összefüggésbe hozta az inflációt és a reakció elleni harcot, ehhez kapcsolódva hangsúlyozta, hogy a pártok elhanyagolták a honvédséget az ország újjáépítése miatt. A konkrét feladatokról elhangzott javaslatai nagyrészt Farkas Mihálynak előzőekben ismertetett felvetéseit fogalmazta meg. 62 A kommunista párt törekvéseiről sokat elárult Farkas Mihály 1945. augusztus 6-án Debrecenben elmondott beszéde, amelynek mondanivalója kifejezetten tendenciózus jellegű, helyenként pedig egyenesen megdöbbentő jellegű. A beszéd radikalizmusa nem választható el a hatalmi viszonyok megváltoztatásáért indított politikai harctól, a radikalizálódó MKP felerősítette bírálatát a hadsereg vezetésével, illetve a „régi” tisztekkel szemben. Világosan kitűnik ez Farkasnak abból a kijelentéséből, hogy „…komoly reakciós szervezkedések történnek a hadsereg tisztikarában. A magyar hadsereg tisztikarának egy része titkos, népellenes szervezeteket hozott létre, ezeknek az a célja, hogy megbontsák a demokratikus magyar rendet.”63 Határozottan képviselte azt a koncepciót, hogy az 1945 nyarán tevékenykedő tisztikar kollektíven alkalmatlan a „demokratikus néphadsereg” megszervezésére. Követelve a vezérkari tisztek eltávolítását kijelentette: „…mi leigazoltuk őket abban a tudatban, hogy hűen fogják szolgálni a magyar nép ügyét. Ők azt hitték, hogy ezt mi a demokrácia gyengesége miatt tettük. Nem! Mi csak lehetőséget akartunk adni, hogy jóvátegyék múltbeli ügyeiket”. A szélsőségekre hajló Farkas végkövetkeztetése, hogy távolítsák el a hadseregből a népellenes, „reakciós” tiszteket, csapják el a vezérkari tisztek 8090 százalékát a hadseregből.

61

Délmagyarország, 1945. július 24. Nagy Imre, Farkas Mihály és Kovács István Hódmezővásárhelyen. 62 Délmagyarország, 1945. július 31. Hetvenötezer ember ünnepelte Rákosi Mátyást, és a munkás-paraszt szövetséget. 63 A beszédet közli Simonffy András. I.m. 493. p.

H A D M Ű V ÉSZET

133

A


A


Csak megemlítjük, hogy a második világháború előtti években a vezérkar, a Honvéd Vezérkar főnökei kiemelt szerepet játszottak a katonapolitika formálásban.64 A kommunista vezetés a tartalékos tisztekre támaszkodva próbálta politikai bázisát növelni a hadseregben, ezért mondta Farkas a következőt: „Most nem lesz szükség arra, hogy nagy hadászati gyakorlattal rendelkező tisztjeink legyenek, lehetőség van tehát arra, hogy a tartalékos tiszteket vonjuk be a hadseregbe, és kiképezzük őket jó, aktív tisztekké.65 A nagygyűlésen Vörös János felszólítást kapott arra, hogy erős kézzel tisztítsa meg a hadsereget a reakciós tisztektől, Farkas biztosította ezzel kapcsolatban a kommunisták támogatásáról. (A beszédben többször is előforduló reakciós összeesküvés a korábban jelzett Simonffy-Tóth Ernő és társainak esetére vonatkozik.) Nem véletlenül hangzott el az sem, hogy új tisztiiskolát kell szervezni, ahová „a nép fiait” kell felvenni. Az ismertetett beszéd gondolatmenetében mindenekelőtt a fenyegető hangnem szembeötlő. Farkas mondanivalójának középpontjába elsősorban főleg a magyar királyi honvédség tisztjeinek morális lejáratása került. Durva distinkcióval érzékeltette a hadsereggel kapcsolatos valóságos politikai erőviszonyokat, ezzel is egyértelművé igyekezett tenni, hogy a hatalomba jutott politikai erők között az MKP a legfontosabb tényező. Simonffy-Tóth Ernő három nap múlva válaszolt Farkas vádjaira, és azt hangoztatta, hogy „…ha vannak igazolt tisztek, akiknek működése egyesek szerint reakciós, elöljáró parancsnokuk elé a terhelő adatokat! De egyébként el a kezekkel a honvédségtől, ki a politikával a hadseregből! Ne váljon a honvédség zabolátlan tömegszenvedélyek mesterségesen szított céltáblájává.”66 Az 1945. szeptember 19-én a Honvédtiszti Szabadegyetemen tartott előadásában Rákosi a tisztikar átszervezéséről és a „régi” tisztek ellensúlyozásáról beszélt. Beszédében áttételesen üzent a többi pártnak, amikor kijelentette: ha nem alakul ki a demokrácia követelményeit megértő, az ország újjáépítésében résztvevő tisztikar, ennek az ország határain is túlmutató negatív következményei lesznek. 64

Szakály Sándor: Század vagy ezred? II. köt. Bp., Ister Kiadó, 2004. 48. p. u. o. 494. p. 66 u.o. 65

134

H A D M Ű V ÉSZET

A


A


Szakasits Árpádhoz hasonlóan nyilvánvalóvá tette a tisztikarnak, hogy vegyék tudomásul, nincs visszaút az 1945 előtti politikai állapotokhoz.67 Rákosi megnyilvánulásával a tiszteket, a katonai felső vezetést az addigi politikai magatartásának felülvizsgálatára igyekezett kényszeríteni. A párt taktikájában annyiban történt módosulás, hogy a figyelem nemcsak a tisztikar megnyerésére és meggyőzésére, hanem - a kiéleződő belpolitikai helyzet körülményei között - a megfélemlítésre is összpontosult. A politikai erők választási küzdelme a tisztekért, az ellentétes érdektörekvések, a katonai felső vezetés megosztottsága, tovább erősítette a védelmi szférában kialakult bizonytalanságot. Miközben a pártok készültek az új választások megnyerésére, és ezzel a hadsereg irányításának megszerzésére, Vörös János 1945. május 27-én tiszti parancsot adott ki, amely tartalmazta „…a szemlélő és ellenőrző magas rangú vörös hadseregbeli tisztek” kifogásait a magyar honvédség fegyelmi helyzetéről, valamint az ezzel kapcsolatos utasításait. Ezek röviden az alábbiakban foglalhatók össze: a rendnek és a fegyelemnek erősebbnek kell lenni, mint a magyar királyi hadseregben, a szolgálatban tilos minden pártpolitizálás, meg kell szilárdítani a tisztikar tekintélyét, a bujtogatókat, „…a jellemtelen besúgókat” ki kell emelni és megbüntetni. A parancs visszatérően sürgette, hogy „…nem szabad tűrni, hogy a honvédség tagjai szolgálati ügyekben politikai pártokat keressenek fel, és azoknál panaszokat emeljenek….Nincs párthadsereg. 68

67

Délmagyarország, 1945. szeptember 20. Rákosi Mátyás beszéde a Honvédtiszti Egyetemen. 68 Simonffy András: i.m. 498. p.

H A D M Ű V ÉSZET

135

Kiss Kálmánné dr. - Dr. Tóth József

Recommend Documents