DÉKÁNI PROGRAM T. Molnár Gizella
I.
Vezetői program és elképzelések
A múlt és a jelen – bevezető gondolatok A Juhász Gyula Pedagógusképző Kar jogelődje 1928-tól működik Szegeden, amikor Klebelsberg kultuszminiszter itt alakította ki azt az országos vonzáskörű intézményt, melynek feladata a polgári iskolai tanárképzés volt. Az egyetem Szegedre helyezését követően ez az intézmény jelentette a szegedi felsőoktatás fejlődésének másik jelentős bázisát, hozzájárulva ahhoz, hogy Szeged városa a Dél-Alföld felsőoktatási központjává nője ki magát, és a városba vonzza a tanulni vágyó fiatalokat. Míg az egyetem inkább regionális vonzáskörrel rendelkezett, a tanárképző intézet országos beiskolázási hatóköre jelentősen növelte az ideérkező diákok számát. Így válhatott a következő évtizedekben a tanárképző az egyetem mellett a szegedi felsőoktatás egyre erősebb tényezőjévé. Az eltelt évtizedek alatt az intézmény olyan tradíciókat követett, melyek elsősorban a gyakorlat központú tanárképzésre épültek, és az oktatáspolitika, valamint a társadalmi környezet folyamatos változásaihoz igazodva ugyan, de ez az alapfeladat változatlan maradt. Amikor azonban arra volt szükség, hogy új feladatokat valósítson meg, a kihívásokra is mindig tudott reagálni. Az utóbbi évtizedekben folyamatosan módosultak azok a területek, amelyeken tudást, tapasztalatot sikerült felhalmozni, és a képzés profilját alakítani, bővíteni. Az első nem tanár szak már az 1970-es évek második felében megjelent a palettán, de jelentősebb portfólió bővítésre az elmúlt mintegy másfél-két évtizedben került sor, amit a felsőoktatási környezet átalakulása és az egyetemi integráció folyamata egyaránt ösztönzött. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a változások nem feltétlenül, és nem mindig voltak örömteliek, de az mindenképpen megállapítható, hogy sikerült a kihívásokra olyan válaszokat adni, melyek biztosították a fennmaradást és a megújulást egyaránt. Ez pedig olyan erőt jelent, amit a jövőben is ki kell használni. Milyen változásokról beszélhetünk? Az egyetemi integrációt követően a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola a Szegedi Tudományegyetem karaként működött tovább, majd – összefüggésben a további, elsősorban a tanárképzés helyzetét érintő átalakulásokkal – Pedagógusképző Karként szélesítette a képzések körét. Bölcs előremenekülés volt annak idején a tanítóképzés (újra)indítása, mely a közismereti tanárszakok más karokra kerülését követően, részben azok helyébe lépve egyszerre biztosította a hallgatói létszám pótlását és az oktatói tapasztalat és tudás további hasznosítását, hasonlóan a később elindított óvodapedagógus és szociálpedagógus képzéshez. Ezekkel párhuzamosan komoly fejlődést jelentettek a további új szakok, illetve a már meglévők modernizálására irányuló sikeres
törekvések. Utalhatunk itt például az egészségtudományi képzésekre, a hagyományos testnevelés mellett a rekreációs szakemberek, illetve az edzők képzésének indítására és fejlesztésére, az andragógusképzésre egyaránt. Kiemelkedő sikert jelent a sorban a gyógypedagógus képzés indítása és látványos eredményessége. Művészeti képzéseink folyamatos fejlesztése és erősítése hasonlóképpen hozzájárul a kar stabilitásához. E néhány – távolról sem a változások egészét bemutató – példa is jól mutatja, hogy nagyon is indokolt a pedagógusképző jelző használata karunk elnevezésében. Ugyanakkor további profilbővítést jelentett, a kari vezetés igen hatékony és jó döntése volt a szakképzés és felnőttképzés megjelenése a kar kínálatában. A Szakképzési Intézet gondozásában működő felsőfokú szakképzések és felnőttképzési programok szintén sikeresen járultak hozzá a kieső hallgatói létszámok és bevételek pótlásához, és ez akkor is nagy jelentőséggel bír, ha jelenleg éppen zajlik az immár felsőoktatási szakképzéseknek nevezett rendszer átalakítása. A fenti eredmények túlnyomórészt a jelenlegi kari vezetéshez köthetők, annak munkáját dicsérik. Mindenképpen méltánylandó, hogy dékánunk vezetése alatt a tanárképzésben bekövetkezett pozícióvesztés ellenére karunk talpon maradt, és a pedagógusképzés országos viszonylatban is megbecsült bázisaként működhet, ami objektív megítélések szerint is (pl. HVG-rangsor) megkérdőjelezhetetlen. A Juhász Gyula Pedagógusképző Kar egyetemünk harmadik legnagyobb kara, ami a hallgatói létszámot és az oktatói kart, a felhalmozott szellemi potenciált tekintve egyaránt alapot ad a jövő tervezéséhez, a stratégiai irányok és célok megfogalmazásához. Tradíciók és a jövő – a vezetői program alapjai Vezetői programom alapgondolata, hogy a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar jelentős értéket képvisel a Szegedi Tudományegyetemen. Mind múltja és hagyományai, mind szellemi értékei arra predesztinálják, hogy ezeket megőrizve és ezekre alapozva, de a megváltozott felsőoktatási környezet és a folyamatosan változó munkaerő-piac kihívásaira reagálva stabilizálja helyzetét, és olyan jövőképet alakítson ki, amely tartós és hatékony működését biztosítja. Ehhez meg kell határozni azokat a kitörési pontokat, amelyek ebben a törekvésben segíthetik, illetve azokat az értékeket, melyek továbbvitelével, felhasználásával újabb utak jelölhetők ki. Ugyanakkor – elfogadva a kialakult helyzetet – kreatívan meg is kell találni ezeket az új utakat, növelve a kar reakcióképességét a változásokra, sőt előrelátó, proaktív gondolkodással csökkenteni a reakcióidőt. Véleményem szerint a kar (és jogelődei) legnagyobb értéke mindig is a kompetencia alapú, gyakorlatorientált képzés volt, és jelenleg is az alkalmazott tudományok területén vagyunk a legerősebbek. Ez nem a tudományos színvonal feladását jelenti, de látnunk kell a klasszikus egyetemi karok és a Pedagógusképző Kar (de egyébként más, gyakorlatorientált karok) feladatai közötti különbséget. Ezt fogalmazta meg a rektor úr tanévnyitó beszédében, amikor az egyetem feladatairól beszélt: más, nálunk nagyobb (és gazdaságilag erősebb) országokban külön-külön működnek a nagy kutatóegyetemek, és a helyi, regionális igényeket kielégítő, gyakorlati jellegű képző intézmények, a főiskolák („college-ok”). Nekünk a Szegedi
Tudományegyetemen egyszerre kell megfelelni a kutatóegyetem kritériumainak is, de ki kell elégíteni a régió, a társadalmi környezet munkaerő-piaci igényeit is. Az egyetem egyes karai hagyományaik szerint tudnak kapcsolódni az egyik, illetve a másik feladatkörhöz, és aszerint érdemes átgondolni a karok jövőképét, hogy melyik feladat jelenti a nagyobb hányadot tevékenységükben. Meggyőződésem szerint ehhez kapcsolódva kell a Pedagógusképző Kar esetében is kijelölni azokat az utakat, melyeken haladni tudunk. Hiszen a képzési portfólióban fentebb áttekintő igénnyel vázolt változások is a gyakorlat irányába mutattak, és a továbbiakban is az alkalmazott tudományokra épülő, kompetencia alapú képzésekben érdemes gondolkodnunk elsősorban. Röviden: azt kell erősítenünk, amiben jók vagyunk, hiszen lézerközpontot biztosan nem tudunk felállítani, de pl. a testnevelés- és sporttudományban, vagy a szakképzésekben biztosan eredményesek lehetünk. Az Egyesült Államokbeli community college-ok mintájára lehetne a fejlesztéseket átgondolni, ahol ezek az intézmények a Ba, BsC képzések mellett gyakorlat centrikus szakképzettséget kínálnak a középiskolákból kikerült fiataloknak, de nagy hangsúlyt fektetnek a továbbképzésre és a felnőttoktatásra is, mégpedig a régió gazdasági igényeinek megfelelve. Természetesen a két ország oktatási rendszere közötti különbségek nem teszik lehetővé a minta egyszerű adaptálását, viszont számos felhasználható tapasztalatot szerezhetünk ezeknek az intézményeknek a praxisából. Ebbe a koncepcióba beletartozik a pedagógusképzés teljes vertikumának erősítése, illetve szinten tartása is, de az elvesztett képzések helyén mindenképpen számolni kell újabb képzések indításával is: néhány alapképzéssel, szakirányú továbbképzéssel, és a helyi igényeket kielégítő rövid ciklusú továbbképzésekkel kell kiegészíteni a portfóliót. Ehhez az elgondoláshoz karunk rendelkezik megfelelő szellemi erőforrással, infrastruktúrával és praxissal, így ez lehet a legfontosabb kitörési pont. Mindez azt is jelenti, hogy szellemi erőforrásként a meglévő oktatói gárdára lehet alapozni, tehát mindenkinek kell, és lehet értelmes feladatot találni, mindenki részt tud venni ebben a munkában, sőt, minden kollégára szükség van, aki tud, és hajlandó a kar jövője – a saját jövője – érdekében dolgozni. Ez a törekvés hatékonyabbá válhat a folyamatos szervezetfejlesztéssel, illetve azzal, hogy az oktatókat érdekeltté kell tenni a fejlesztések realizálásban. Mindez természetesen nem kevés munkával jár, hiszen a jelenlegi gazdasági és felsőoktatási környezetben az egyensúly fenntartása és a kar szinten tartása is komoly erőfeszítéseket igényel. Ugyanakkor a gyakorlatorientált, piaci igényekre gyorsan reagáló képzések megvalósításával kevésbé leszünk kiszolgáltatva a felsőoktatás strukturális problémáinak – megvalósulhat a több lábon állás követelménye. Ide kapcsolható az az elgondolás is, hogy a kar működéséhez egyre több pályázati forrást kell biztosítani, ehhez erősíteni a pályázati tevékenységet. A gyakorlatorientált képzések a pályázati források többpólusú felhasználását is lehetővé teszik, ugyanis ezekhez a képzésekhez nemcsak a felsőoktatási források esetében pályázhatunk, hanem szakképzési, művészeti, esélyegyenlőségi, tehetséggondozási, és egyéb forrásokra is, ami nagyban növelheti a kar mozgásterét. Emellett a pályázati források bevonásával nemcsak a kar léphet előre, hanem a résztvevő oktatók számára keresetkiegészítést is biztosíthat, és hozzájárulhat az érdekelt egységek fejlesztéséhez is.
Karunk tradicionális jellemzője a hallgatóközpontú szemlélet is. Ez olyan érték, amelyet mindenképpen meg kell őrizni, sőt, tovább kell fejleszteni. Nemcsak a kari vezetés és a HÖK természetes együttműködését értem ez alatt, hanem olyan új kezdeményezéseket is szeretnék megvalósítani, mint a hallgatói tehetséggondozás új formáinak kidolgozása, vagy a hallgatók tanulmányi munkájának kari ösztönzését elősegítő programok. Ezzel nemcsak a karral hallgatói jogviszonyban állók előmenetelét tudjuk támogatni, hanem – a lehetőségek megfelelő kommunikációjával – a leendő hallgatók számára is vonzóbbá lehet tenni a kart. A karon belüli alapvető célkitűzések mellett szükséges szólni a kar helyzetéről az egyetem szervezetében. Napjainkra az egyetemi integráció befejezett tény. A folyamat nem volt sem rövid, sem fájdalommentes, a Pedagógusképző Kar számára több területen is pozícióvesztéssel járt. Különösen igaz ez a közismereti tanárképzéssel kapcsolatban. Mind a 2006-os bolognai rendszerre való áttéréskor, mind napjainkban, az új tanárképzési reformok bevezetésével közismert konfliktusok sorozata zajlott a tanárképzésben érintett karok között. A jelenlegi kari vezetés mindent elkövetett annak érdekében, hogy karunk korábbi hagyományait megőrizve részt vállalhasson legalább a most bevezetendő általános iskolai tanárképzésben. Rendkívül sajnálatos, – mert az egész egyetemnek kárára van – hogy úgy látszik, nem sikerül konszenzust kialakítani az ügyben. Ugyanakkor nem tehetünk mást, mint tudomásul vesszük a fejleményeket, és megpróbálunk úgy továbblépni, hogy ezt a fejezetet lezárjuk, és igyekszünk a szembenállás helyett a karok közötti együttműködést szorgalmazni. Meggyőződésem, hogy nem ellenségként, hanem együttműködő partnerként kell egymásra tekintenünk a jövőben. A kar és az egyetem egyaránt érdekelt abban, hogy az eddigieknél jobban bekapcsolódjunk az egyetem szinergia-rendszerébe, és a kölcsönös előnyök határozzák meg a karok közötti viszonyokat. Ez az alapállás már csak azért is érdekünk, mert minden pozícióvesztés ellenére azt is le kell szögezni, hogy a SZTE szervezetéhez tartozás számos előnyt is jelent a kar számára. A nemzetközi hírű, kiemelt kutatóegyetem egyik karaként működni szakmai és marketing szempontból is előnyösebb helyzetet jelent, mint egy kisebb, önálló intézményként megjelenni. Ez pedig napjainkban, amikor az államilag finanszírozott képzések száma jelentősen csökken, nem elhanyagolható szempont. Emellett természetesen az egyetem által biztosított jelentős szakmai háttér is meghatározó, főleg, ha megfelelő módon tudunk élni vele. A SZTE olyan brand a hazai felsőoktatásban, melynek égisze alatt a Pedagógusképző Kar megújulása is könnyebb lehet. Az elvi alapvetés e néhány gondolatban való összefoglalása után rátérek a vezetői program megfogalmazására és a vezetői elképzelések részletes terveinek ismertetésére. Vezetői programom kiindulópontja a SZTE 2012-ben készült Intézményi Fejlesztési Terve (IFT), hiszen a fentebb ismertetett szempontok szerint karunk fejlesztésének összhangban kell lennie az összegyetemi stratégiával és fejlesztési elképzelésekkel. A vezetői program elkészítését megelőzően konzultációkat folytattam az intézetvezető kollégákkal, jónéhány tanszékvezető kollégával és a gyakorló iskola vezetésével is a szakmai kérdésekről, hogy az adott területet jobban megismerjem. Így a program megfogalmazásában felhasználtam
azokat a javaslatokat is, melyeket e konzultációk során kaptam, és amelyekért köszönettel tartozom az érintetteknek.
Stratégiai célkitűzések és a megvalósításukra vonatkozó vezetői elképzelések 1. Társadalmi és felsőoktatási környezet A célkitűzések megfogalmazása előtt érdemes egy pillantást vetnünk a felsőoktatásban tapasztalható pillanatnyi és várható helyzetre.1 A demográfia adatok az érettségiző korosztályt vizsgálva azt mutatják, hogy a felsőoktatásba belépők száma folyamatosan csökken, és ez várható a következő időszakban is. A csökkenés tovább erősödhet azzal, hogy nőhet azoknak a száma, akik külföldön kívánnak egyetemi tanulmányokat folytatni. A kormány keretszámokat csökkentő intézkedései már 2012-ben 30000 fővel csökkentették a felvettek létszámát, és a mindenki számára ismert intézkedések nyomán az idei évben is csökkenés várható. A felsőoktatás finanszírozása 2012-ben drasztikusan csökkent, bár ez a csökkenés pillanatnyilag megállni látszik. A felsőoktatás részesedése a költségvetési kiadásokból a GDP-hez viszonyítva két évtizede 1 % körül mozgott 0,2 % GDP-arányos magán részesedéssel. Ezt az összeget inkább növelni, semmint csökkenteni lenne kívánatos. Nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Felsőoktatási Térségben is vita tárgya, hogy a finanszírozásban az állam, az egyén és a piaci szektor hogyan vegyen részt. A forrásmegosztás és a források hatékony intézményfejlesztési felhasználása alapkérdés. Ehhez figyelembe kell venni a munkaerő-piac igényeit is. A statisztikák szerint a felsőfokú végzettség és a munkaerő-piaci érvényesülés összefüggései vitathatatlanok, azonban azt is szem előtt kell tartani, hogy az első végzettség és az egyéni karrier között kevésbé szoros az összefüggés, mint korábban. A társadalmi és gazdasági környezet folyamatosan változik, így az egyénnek aktív élete során várhatóan többször kell váltania, és ennek következtében újabb képzéseken részt vennie a munkahelyi követelményekhez igazodva. Ezt az igényt szakirányú továbbképzések, rövid ciklusú szakképzések elégíthetik ki, amit érdemes figyelembe venni mind a képzési tartalmak meghatározásánál, mind az intézményfejlesztéseknél. Ezt azonban nehezíti, hogy nincsenek hivatalos adatok a piaci versenyképességhez igazodó szakmastruktúrát illetően. A felsőoktatás stratégiájának kialakításakor figyelembe kell venni a hatékonyság és a fenntarthatóság követelményét. A rövidtávú célokat összhangba kell hozni a hosszú távú működőképességgel, és a stratégiai célokat így meghatározni, szem előtt tartva a racionális gazdálkodást. Napjaink magyar felsőoktatási környezetében ez okozza a 1
Temesi – Hrubos - Berács: Magyar felsőoktatás 2012 – Stratégiai helyzetértékelés Corvinus Egyetem Bp. 2013.
legnagyobb nehézséget, mellyel a vezetői elképzelések megfogalmazásakor is szembesülnünk kell. Ezt támasztják alá az egyetemünk Intézményfejlesztési Tervében olvasható ide vonatkozó gondolatok is. Az egyetem (és a kar) működésében a külső feltételek bizonytalansága befolyásolja a tervezés lehetőségeit, meghatározza az egyetem mozgásterét, miközben az egyetemnek nincs lehetősége arra, hogy ezekre a tényezőkre hatással legyen. Ilyen elsősorban a felsőoktatás finanszírozása körül kialakult helyzet. Megállapítható, hogy az SZTE állami finanszírozása folyamatosan csökken, és ez prognosztizálható továbbra is. A jövőkép felvázolásakor ennek ellenére feltételezi az IFT, hogy a zavartalan működés pénzügyi kereteit a fenntartó biztosítja. Ezek a külső feltételek természetesen még inkább meghatározzák a Pedagógusképző Kar lehetőségeit is. Mind a finanszírozás, mind a hallgatói létszám csökkenése arra ösztönző tényező, hogy a bevételeket minden lehetséges módon növelni kell. A vezetői elképzelések között meghatározott legfőbb célom tehát mindenképpen a kar kiegyensúlyozott működésének, fenntarthatóságának biztosítása. 2. Célkitűzések Manapság egyre inkább elfogadott az a nézet, hogy az egyetemek történetében a 21. század a harmadik generációs egyetemekké alakulás időszaka. Az egyetemi IFT is (Wissema tanulmányát idézve2) a harmadik generációs egyetemekhez kapcsolt célok alapján határozza meg az oktatás, a kutatás és a tudáshasznosítás hármas egységét, és állítja fel az egyetemi szintű stratégiai célokat. Ezt a logikát követve vázolom fel azokat a vezetői elképzeléseket, melyeket a Pedagógusképző Karon megvalósíthatónak, sőt kívánatosnak tartok. Legfontosabb, hogy karunk pontosan meghatározza a helyét az egyetem szervezetében. Ki kell jelölni azokat a határokat, melyeken belül a kar működése lehetséges úgy, hogy ne sértsük más karok érdekeit, ugyanakkor a kar érdekei és fejlesztési elképzelései is érvényesüljenek. Ennek fényében kell kitűzni azokat az általános, és a kar jellegzetességeit is tükröző feladatokat, amelyek megvalósításával csakis a mi karunk tud hozzájárulni a közös egyetemi célok eléréséhez. Legjobb hagyományainkra építve kell elérni, hogy karunk versenyképessége a Dél-Alföldi Régióban erősödjön, beleértve a határon túli területeket is, hogy a minőségorientált, gyakorlatközpontú képzésekkel választ tudjunk adni a munkaerőpiaci kihívásokra, és a régió által támasztott igényekre, és hogy a környezetünkben nagyobb társadalmi aktivitással legyünk jelen. 2.1 Oktatás 2
J.G. Wissema: Towards the Third Generation University: Managing the University in Transition 2009. (Az egyetemek tevékenységét történetiségében szemlélve azt látjuk, hogy a kezdetektől a 19. század közepéig az egyetem csak oktatott, célja a szakemberképzés volt. Ezt követően alakult ki az egyetemek második generációja, mely az oktatás mellett kutatással is foglalkozott, szakembereket és tudósokat egyaránt képzett. A 21. században az egyetemek feladata az előbbiek mellett a tudásmegosztás, a tudás hasznosítása is. Ez az egyetemek harmadik generációja.)
Az oktatás területén elsősorban a kompetencia alapú, gyakorlatorientált képzésekre kell koncentrálni. Eddig is az ilyen típusú képzéseink voltak a legerősebbek, és a fejlesztésben is ezt érdemes ösztönözni. Tovább kell bővíteni a pedagógusképzést, annak teljes vertikumát lefedve, ugyanakkor érdemes a kapcsolódó területeken néhány szak alapítását, illetve indítását kezdeményezni, ahol lehet, a karok közötti szinergiát is kihasználva. A színvonalas oktatás érdekében támogatni kívánom a karon folyó tudományos tevékenységet, az oktatók fokozatszerzését, habilitációs és akadémiai doktori eljárásokon való részvételét. 2.2 Kutatás A kutatás területén elsősorban az alkalmazott kutatások kiterjesztését érdemes ösztönözni, és erősíteni a regionális adottságokhoz illeszkedő tudományterületeket. Jelentős szerepet kell szánni a pedagógusképzés általunk művelt részterületeihez kapcsolódó kutatásoknak is, melyek eredményei a régiót is erősíthetik, és az oktatómunka színvonalának emeléséhez és módszertani megújításához is hozzájárulhatnak. Kiemelt szerepet szánok a sporttudományi, az egészségtudományi kutatásoknak, valamint minden olyan további kutatási projektnek, mely elősegíti az oktató tevékenységet, új szakok indítását alapozza meg (ifjúságszociológia), vagy országos, illetve regionális igényeket elégít ki (Andragógiai Kutatóműhely). Az egységekhez kapcsolódó kutatóműhelyek és egyéni kutatók munkáját megújított kutatási pályázattal kívánom elősegíteni. Támogatni kell ugyanakkor az Alkalmazott Természettudományi Intézet több egységében már eddig is sikeres nemzetközi kutatási projektekben való részvételt, ösztönözni kell a doktori iskolákban való közreműködést. A kari kutatási tevékenység fontos részét képezi a TDK munka, melyet ennek megfelelően a továbbiakban is támogatni kívánok. 2.3 Tudáshasznosítás A tudáshasznosítás olyan értékteremtő tevékenységet jelent, melyben megvalósul az akadémiai, társadalmi és piaci tudásátadás összhangja. Célom, hogy az egyetem tudásmegosztási törekvéseihez karunk is hozzájáruljon. Ennek érdekében szeretném kidolgozni az a metodikát, mely lehetővé teszi a különböző tudományágak kurrens eredményeinek bemutatását, kari megjelenítését a régióban, hogy mindenki számára elérhető legyenek. Így pl. a fenntartható fejlődéssel, az egészségtudatos életmóddal, a lifelong learning stratégiákkal kapcsolatos ismeretek megosztását és felhasználását, vagy a környezettudatos magatartás ismereteinek elmélyítését egyaránt fontosnak tartom. A tudáshasznosítás kitüntetett szegmense a kulturális produktumok bemutatása, az alkalmazott művészetek eredményeinek a kreatív iparágakban történő
felhasználása, bizonyos esetekben az ezekhez köthető szolgáltatási tevékenység fejlesztése. Karunk profiljának megfelelően, az egyes szakterületek, illetve gyakorlóhelyek (gyakorló iskola, óvoda) speciális követelményeit szem előtt tartva érdemes energiát fordítani a „jó gyakorlatok” összegyűjtésére, kipróbálására, megosztására. Ennek formáját, módszertanát az adott terület sajátosságainak megfelelően kell kidolgozni. 3. Minőségfejlesztés, szervezetfejlesztés A kar biztos jövőképének és stabilitásának érdekében célom a szervezeti hatékonyság fejlesztése és a tudatos minőségpolitika további erősítése. Emellett nagyon lényegesnek érzem a kari szervezetben a bizalmi légkör megteremtését és fenntartását, a folyamatok átláthatóságát és megfelelő kommunikációját. Ennek érdekében fejleszteni kívánom a karon belüli kommunikációt, és lehetőség szerint tovább gyorsítani az információáramlást annak érdekében, hogy a kari vezetés szándékai mindenki számára ismertek és érthetőek legyenek. Rendkívül fontosnak tartom az áttekinthető és kiszámítható munkavállalói környezet, a nyugodt, demokratikus légkör biztosítását. Szeretném elérni, hogy a fiatal, kezdő oktatók lássák szakmai karrierjük lehetőségeit, a személyügyi fejlesztések később is kiszámíthatóak legyenek, és a továbblépés feltételeit pontos kritériumok szabályozzák, összhangban az egyetemi követelményrendszerrel. El kívánom érni, hogy a kar minőségkultúrája egyaránt épüljön az akadémiai kiválóságra, és a hallgatók érdekeit szem előtt tartó, szolgáltató intézményi kultúrára. Ez egyszerre jelenti a minőségi szempontok és a segítőkészség, hallgatóközpontúság érvényesülését. A hallgatókat érintő információs rendszerek működését tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy ne csak a képzés alatt, hanem a képzés előtt, és a képzést követően is megszólíthatók legyenek a leendő és a volt hallgatók egyaránt. Utóbbi a pályakövetési rendszer kiépítése érdekében kulcsfontosságú. Folytatni kívánom az adminisztratív folyamatok ésszerűsítését és modernizálását minden összefüggésben: a vezetés, az adminisztráció, a szakmai tájékoztatás, a követelményrendszer ismertetése érdekében. Ugyanakkor erősíteni kívánom a hallgatói felelősségvállalást saját tanulmányi ügyeiben és a kar érdekében is. Így pl. aktivitásra kívánom ösztönözni a hallgatókat az oktatók hallgatói véleményezésében. A régió és a város felé történő további nyitás céljából biztosítani kell a kar reprezentatív webes megjelenését, az online tartalmak bővítését. Így pl. szakmai közleményeket, vagy a fentebb említett „jó gyakorlatokat” is érdemes lehet a kari weblapon közzétenni, akár online folyóirat formájában. 4. A működés pénzügyi keretei Az egyetem működésének a következő forrásai lehetnek: állami támogatás
hallgatói hozzájárulás (költségtérítés) pályázati tevékenység munkaadók, vállalkozók hozzájárulása egykori hallgatók alumni szervezetei
A kari bevételek legfontosabb forrása a költségvetési támogatás. A SZTE és az egész felsőoktatás pénzügyi kereteit befolyásolja a drasztikus támogatáscsökkentés, így természetesen ez karunk pénzügyi működését is meghatározza. Ami – a központi egységek működési hozzájárulásának levonása után – a támogatás karunkra eső részéből marad, az a hallgatói juttatásokat és a közalkalmazotti jogviszonyban álló oktatók és dolgozók éves bér- és járulék igényét fedezi elsősorban. További működési költségeket alig, vagy egyáltalán nem finanszírozhatók, így a kar saját bevétele kell, hogy fedezze azokat, elsősorban a hallgatói költségtérítésekből. Azonban a saját bevételek is csökkenő tendenciát mutatnak. A kar által felhasználható pénzügyi keretek az utóbbi években folyamatosan szűkülnek. Nyilvánvalóan következik ebből a kiadások csökkentésére való törekvés, amit mindannyian tapasztalunk. Döntően a főállású oktatókkal kell megoldani a kari feladatokat, de az ő foglalkoztatásukat mindenképpen biztosítani kell, amennyiben elfogadják a fejlesztési törekvéseket, és hozzájárulnak azok megvalósításához. Ez az óraadó oktatók alkalmazásának korlátozását is jelenti. Tehát sajnos a jelenlegi viszonyok között a kiadáscsökkentésre továbbra is szükség lesz, azonban ennek megvannak a korlátai, hiszen a működés – a minőségi oktató és tudományos tevékenység – legalább minimális feltételeit biztosítani kell. Ezért a kiadások csökkentését szem előtt tartva a bevételek növelése a legfőbb célkitűzése programon ezen részének. A bevételek növelése történhet a tudáshasznosítás és a szolgáltatások fejlesztése útján, valamint pályázati tevékenységgel. Előbbi célt a régió igényeire építő rövid ciklusú „fizetős” képzések indításával, megrendelt továbbképzésekkel és egyéb – az alábbiakban részletesen kifejtendő – profilbővítéssel kívánom elérni. Ennek fontos részét képezi a kreatív iparágakhoz kapcsolódó fejlesztés, a pedagógus továbbképzések erősítése és a szakirányú továbbképzések kínálatának bővítése, valamint néhány új, piacképes képzés indítása. Ez egyben a költségtérítéses hallgatók bevonzását is jelenti, amivel – ha a korábbi mértékben nem is – a bevételek növelhetők. A pályázati tevékenység erősítése kitüntetett szerepet kap a dékáni programban, ahogyan az az alábbiakból majd kitűnik. Igaz, hogy a pályázati források csak meghatározott módon használhatók fel, de meg kell keresni azokat a pályázati lehetőségeket, amelyek – akár a civil szférával együttműködve – kapcsolódhatnak a kar fejlesztési irányához. Erre mindenképpen nagy figyelmet kívánok fordítani. A munkaadók és vállalkozók támogatása, a szakképzési hozzájárulás még a tavalyi évben is komoly bevételeket jelentett a karnak, és fejlesztéseket eredményezett.
Ennek eltörlése ismét csak a kari források csökkenését jelenti, ennek ellenére igyekszünk megtalálni azokat a piaci szereplőket, munkaadókat, amelyek által bevételhez juthatunk. Karunk lehetőségei egyelőre a kar profiljából adódóan ezen a téren szűkösek, de a tervezett profilbővítéssel igyekszünk ezen változtatni. Ami a volt hallgatók támogatását illeti, a jelenlegi magyarországi gazdasági viszonyok között nem elképzelhető, hogy ebből komoly forrásokra tegyünk szert, hiszen a családok pénzügyi helyzete ezt nem teszi lehetővé. Ugyanakkor az alumnira épülő civil szervezet létrehozása, mely céljaim között szerepel, – áttételesen ugyan – de lehetővé teszi ilyen források felhasználását is. A működés pénzügyi feltételeinek biztosításakor tehát részben a költségcsökkentés, a bérkiáramlás csökkentése, részben a különböző forrásokból lehetséges bevételek növelése a legfőbb célom, melyet az alábbiakban a szakmai program keretében részletezek.
II.
Részletes tervek – oktatás, kutatás, tudáshasznosítás
Az oktatás területén A Juhász Gyula Pedagógusképző Kar széles képzési portfólióval rendelkezik. Kiemelkedő a pedagógusképzésben, annak szinte minden területén betöltött szerepe az egyetemen belül, de emellett az alapképzések és a mesterképzések is jelentősek. Összhangban az egyetemi IFT-vel, amely a pedagógusképzés és a sporttudományok fejlesztését is kívánatosnak tartja, vezetői programomban ezen területek további támogatása kitüntetett szerepet kap, és erőfeszítéseket kívánok tenni a többi képzési terület szinten tartása érdekében is. Legfőbb célunk kell, hogy legyen a piacképes, minőségi képzettséggel rendelkező szakemberek kibocsátása. A gazdaságosságra törekvés fontos és megvalósítandó szempont, azonban nem csökkentheti a képzés színvonalát és a diplomák értékét.
A nemzetközi együttműködés A kar profiljából adódóan idegen nyelvű képzésekre kevésbé van lehetőség, ugyanakkor véleményem szerint lehetőségünk van közös diplomás, vagy kettős diplomás képzések kialakítására külföldi partnerintézményekkel. E területet az IFT is fejlesztendő területként jellemzi, és azt a célt is megfogalmazza, hogy egyetemünk a régió (beleértve a határon túli magyarlakta területeket) szellemi központjaként működjék. Ebből kiindulva szeretném kezdeményezni, hogy – első lépésben, a
földrajzi közelség és az eddigi tapasztalatok okán – a szerbiai Vajdaság felé, közelebbről az Újvidéki Egyetem szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karával való ilyen irányú együttműködés érdekében tegyünk lépéseket. Annál is inkább, mivel 2007 óta karunk és a szabadkai Tanítóképző Kar között együttműködési megállapodás van érvényben, melynek létrejöttében magam is közreműködtem. Megfelelő referenciát és előzményt jelent, hogy korábban pályázati projektek megvalósítása keretében szakirányú továbbképzéseket már folytattunk ott két alkalommal is. További előzményként értékelhető az az épp a közeljövőben induló IPA pályázati projekt, melynek célja a hátrányos helyzetű és roma származású gyerekek szociális és tanulmányi integrációjának támogatása, tartalma: képzési csomagok kifejlesztése és egy hátránykompenzáló oktatási program lebonyolítása a két kar oktatóinak részvételével. Ezeket a projekteket a Felnőttképzési Intézet koordinálta, de egyéb „Cross-border Cooperation” programok keretében más közös képzések kidolgozására is nyílna lehetőség, más intézetek közreműködésével (pl. a Gyógypedagógus-képző Intézet). Az adott területen működik magyar nyelvű óvodapedagógus képzés és tanítóképzés, azonban lehetőséget látok a gyógypedagógus-képzésben, ami még szerb nyelven is csak Belgrádban működik, valamint a csecsemő- és kisgyermeknevelő, ifjúságsegítő Ba szakok adaptációjában, de akár közös indításában is. Emellett további fejlesztést lehet kezdeményezni a művészeti képzési területeken, vagy a magyar nyelvű felnőttképző szakemberképzésben. E középtávú elképzelések mellett hosszabb távon Románia és Szlovákia felé is lehetne hasonlóképpen nyitni, a nemzetiségi tanszékek működésével összefüggésben is. Ezeket az együttműködéseket különösen jól lehet finanszírozni pályázati forrásokból, tehát a pályázati aktivitás ilyen irányú élénkítése is kívánatos.
Az oktatási struktúra megújítása a társadalmi és gazdasági igényeknek megfelelően A SZTE Intézményi Fejlesztési Terve kiemelt célként kezeli a kreatív iparágak igényeire építő művészeti oktatást. Ehhez kapcsolódva karunk Rajz-művészettörténet Tanszékének már eddig is voltak kezdeményezései, melyeket az eddigi kari vezetés is számon tartott, azonban az alkalmazott művészetek kibontakoztatására az eddiginél sokkal nagyobb gondot kívánok fordítani, összhangban a tanszék törekvéseivel, és tekintettel arra is, hogy ez a terület jelentős lehet az egyetem, és így a kar, valamint a város és a régió számára egyaránt. Európai trend lett ugyanis az utóbbi években a kreatív iparágak fejlődése, az ide kötődő társadalmi igény, valamint a foglalkoztatottság növekedése, ami azt mutatja, hogy érdemes ezt a területet fejleszteni. Ezzel egyébként karunk is hozzájárulhat a modern egyetemek „harmadik missziójának” fejlesztéséhez is, ami a tudásátadás, tudáshasznosítás követelménye. A kar megújulásában tehát fontos szerepet szánok a kreatív szféra ösztönzésének, támogatásának, ami nemcsak az aktuális trendeknek felel meg, hanem jövedelmet is
hozhat a karnak, főként, ha a szereplőket érdekeltté tesszük a fejlesztésben. A jelenlegi képzésen belül máris találhatók kapcsolódási pontok, főleg a síküvegiparhoz, ezeket azonban más területekre is ki kell terjeszteni, és tovább kell fejleszteni, a művészeti kreativitás és a gyártók modern technológiáinak egymásra találását elő kell segíteni. A képzés ilyenfajta bővítése nemcsak a jelenlegi keretek között valósítható meg, hanem érdemes alkalmazott tervezők képzésében is gondolkodni, elő kell készíteni elsősorban a tervezőgrafika Ba, az üvegtervezés Ba és/vagy az alkalmazott látványtervezés Ba szak indítását, melyek elég piacképesnek tekinthetők abban az esetben is, ha nem kapnak állami támogatást. A kulturális, illetve kreatív iparághoz való kötődés lehetőségeit a szolgáltatás-jellegű, rövid ciklusú képzések terén is át kell gondolni: szakirányú továbbképzések, vagy tanúsítványt adó, piaci igényekre épülő tanfolyamok adhatnak ennek keretet. A Művészeti Intézet mellett ebben szinergikus szerepet kaphat a SZTTK és a Felnőttképzési Intézet is. Gondolhatunk itt pl. illusztrátor, alkalmazott grafikus, üvegművészet, kerámia tanfolyamokra, illetve továbbképzésekre, a művészeti- és antikpiachoz köthető becsüsképzésre, de érdemes felmérni a galériavezetőt képező tanfolyam, vagy a divattervező iránti igényt is. Utóbbihoz jó kapcsolódást jelenthet a karon évek óta sikeresen működő stíluskommunikátor szakirányú továbbképzési szak is. A Rajz-művészettörténeti Tanszék mellett szerepet kaphatnak más kari egységek is, hiszen pl. a zenei menedzsment, a fotográfusképzések, vagy az Alkalmazott Természettudományi Intézet által gondozható informatikai biztonság, vagy web design képzések is piacképesek lehetnek. Ezek természetesen egyelőre mind csak lehetőségek, azonban kellő aktivitással és kreativitással szinte minden egység kiveheti a részét a kreatív iparágakhoz kapcsolódó fejlesztésekből, produktív feladatokat találva magának.
Az LLL-ben rejlő lehetőségek kihasználása A rövid ciklusú, munkaerő-piaci képzések, szakirányú továbbképzések, eddig is jelentős szerepet töltöttek be a kar oktatómunkájában, különös tekintettel a tanártovábbképzésekre. Ezeket folytatni kívánom, azonban a jövőben – ahogyan az előző pontban is kifejtettem, hiszen a kreatív iparhoz kötődő tervek egy része is felnőttképzési alkalom – a jelenleginél sokkal nagyobb szerepet szánok ennek a területnek. A Szakképzési Távoktatási és Továbbképzési Központ feladatainak bővítésével, a munkaerő-piaci szereplőkkel eddig is meglévő kapcsolat erősítésével újabb területeken is lehetséges a fejlődés. A régió cégeivel szorosabbra fűzött kapcsolat eredményeképpen megrendelt továbbképzések és más szakmai képzések irányába lehet fejleszteni. Ezen a téren különösen számítok az Alkalmazott Természettudományi Intézet kezdeményezéseire is. Ösztönözni kívánom azoknak a lehetőségeknek a kihasználását, melyek pl. az informatika, a környezettudomány, a kémiai informatika terén felhalmozott szellemi erőforrások és tudásbázis
felhasználását jelentenék. Ez a törekvés megegyezik azzal a kezdeményezéssel is, mely egy, a közelmúltban a karunkon rendezett workshopon3 hangzott el: a nyitott egyetem koncepciójával, mely szintén az élethosszig tartó tanulás keretei között pl. a kisvállalatok felé való nyitást szorgalmazza továbbképzésekkel és a modern technológia felhasználásával. Hasonlóképpen ösztönözni szeretném, hogy az Alkalmazott Humántudományi Intézet is megtalálja azokat a szakirányú továbbképzéseket, tanártovábbképzéseket, melyek piacképesek lehetnek, pl. a kommunikáció területén.
A képzési portfólió fejlesztése 1. Felsőoktatási szakképzések A felsőoktatási szakképzések körül az NFTV rendelkezéseinek következtében a közelmúltban lezajlott változások ellenére ennek a képzési formának továbbra is fontos szerepet szánok a képzési kínálatban. Részben a kompetencia alapú képzések fentebb már körvonalazott jelentősége miatt, részben a jövedelemtermelő képesség miatt érdemes az eddigiekhez hasonlóan komoly figyelmet fordítani ezekre a képzésekre. Bár az állami támogatás ezen a területen is csökken, folytatni kell az új rendszer szerinti akkreditációkat, már csak azért is, mert számos alapszakunk jelent befogadó szakot az itt végzettek számára. Az új felsőoktatási szakképzések jelenthetnek keretet a fentebb vázolt kreatív és kulturális iparágakhoz kapcsolódó képzések egy részéhez is. 2. Pedagógusképzés Ezen a területen rendelkezik karunk a legnagyobb hagyományokkal, a legkomolyabb gyakorlati tapasztalatokkal. A pedagógusképzés további fejlesztése kiemelt helyet foglal el a terveim között, építve azokra a jelentős szellemi erőforrásokra és kompetenciákra, melyek az ebben érintett intézetekben, a Tanító- és Óvóképző Intézetben, valamint a Gyógypedagógus-képző Intézetben felhalmozódtak. Célom, hogy megtartsuk, illetve – a fentebb már vázolt módon is – tovább erősítsük a tanító, az óvodapedagógus és a gyógypedagógus képzés pozícióit a régióban, ugyanakkor bővítsük a pedagógusképzés kínálatát. Kezdeményezni kívánom a csecsemő- és kisgyermeknevelő Ba szak indítását a Tanító- és Óvóképző Intézet keretei között, tekintve, hogy régiónkban ezzel újabb jelentős szerepet kaphat karunk, ugyanakkor a karok közötti együttműködés keretében ezt az ETSZK-val közös szakként képzelem el. A szak indításával valóban a pedagógusképzés teljes vertikuma jelen lesz karunkon, és ha figyelembe veszem az alapszakok között működő szociálpedagógia és andragógia szakot, akkor elmondhatjuk, hogy a legkisebbektől egészen az időskorig minden életkorú és szociális helyzetű emberrel való foglalkozásra készítenek majd fel 3
Open University – Nyitott Egyetem workshop 2013. március 26. Tudástár
a Pedagógusképző Kar képzései. Ezt a célt szolgálja az ifjúságsegítő Ba szak létesítésének szándéka is. A konzorcium, mely a szakalapításra már létrejött4, úgy döntött, hogy a szak képzési terület és képzési ág szerinti besorolása: Pedagógusképzés – Óvodapedagógus, Tanító. Így, ha a szak létesítése, illetve indítása sikeres lesz, az is a pedagógusképzést erősíti majd. A két említett intézet által gondozott képzésekkel a nemzetközi együttműködést is kezdeményezni kívánjuk. Mindehhez az intézetek további támogatását tervezem. A tanárképzés területén stabil és sikeres pozícióban vannak karunkon a készség tanárszakok (testnevelés, ének-zene, vizuális és környezetkultúra tanár, illetve az új rajz- és vizuális kultúra tanár). Az a célom, hogy ezek a tanárszakok a továbbiakban is kiemelt támogatást kapjanak. A közismereti tanárszakok gondozását az utóbbi fejlemények alapján vélhetően a BTK és a TTIK fogja ellátni az egyetemen az új tanárképzési rendszerben is. Ugyanakkor szeretnék arra törekedni, hogy a karok közötti együttműködést újragondolva bizonyos feladatokat karunk oktatói is kaphassanak a megfelelő megállapodások alapján. Emellett támogatni kívánom azokat a tanárszakokat, melyeket saját jogon a kar indítani tud, így a Nemzetiségi Intézet gondozásában a német és nemzetiségi német nyelv és kultúra szakot, valamint a szlovák és nemzetiségi szlovák nyelv és kultúra, valamint a román és nemzetiségi román nyelv és kultúra szakokat. Utóbbiak ugyan csak második szakként indíthatók, és a hallgatói létszám is alacsony, de a határon átnyúló együttműködés és a hazai kisebbségek kultúrájának megőrzése szempontjából is igen fontos ezeknek a szakoknak a támogatása. Remélhető, hogy a kétszakos képzés keretében a hallgatói létszám is emelkedik, ugyanis a korábbi kétszakos rendszerben a hallgatók gyakrabban választották második szakként a nemzetiségi nyelveket közismereti szakok mellé. A közismereti tanárszakokkal ellentétben a második tanárszakok területén komoly lehetőségeket látok karunk számára is. Kezdeményezni szeretném a csak másodikként választható, de a kétszakos tanárképzés rendszerében vélhetően ismét fontos szerepet játszó szakok indítását, ezzel is erősítve azt a tényt, hogy a tanárképzés teljes vertikumában oktatunk. Természetesen itt is további egyeztetésekre készülök, de mindenképpen át kell tekinteni, hogy az egyes intézeteknek ezen a területen milyen lehetőségei vannak, hiszen az a célom, hogy minden egység, és minden oktató feladatot kapjon. Ezek a szakok a következők lehetnek: könyvtárostanár (a közismereti szakokhoz hasonlóan már 2013-ban indul, külön előzetes akkreditáció nélkül) hon- és népismeret tanár közösségi művelődés tanár természetismeret-környezettan tanár 4
A konzorcium a Szegedi Tudományegyetem vezetésével jött létre, amit a szenátus legutóbbi ülésén (március 25.) támogatott. A SZTE képviseletével a rektor úr T. Molnár Gizellát bízta meg.
dráma- és színházismeret tanár technika-, életvitel és gyakorlat tanár
3. Alapképzések A karon alapképzések a bölcsészettudomány és a társadalomtudomány területén vannak. Ezek nagy része a korábbi években népszerű és keresett szak volt, a finanszírozás változásaival azonban jelentősen romlott ez a helyzet. Emiatt arra kell törekedni, hogy a költségtérítéses hallgatói létszámot növelni lehessen, de legalább szinten tartani. Ezt megnehezíti az a körülmény, hogy a fizetőképes kereslet is folyamatosan csökken. Ugyanakkor érdemes erősíteni a marketing tevékenységet ezen a téren, a meglévő, és egyébként szakmailag sikeres szakokat népszerűsíteni, minél szélesebb körben megismertetni. Segíthet a hallgatókkal való foglalkozás színvonalának emelése is, és a költségtérítés részbeni átvállalása, illetve forrásának biztosítása (l. lentebb kidolgozva) ami által az egész kar, és ezek a szakok is vonzóbbá válhatnak még költségtérítésesen is. Érdemes ugyanakkor megfontolni néhány új szak indítását is. Olyan új, piacképes szakok indítását kezdeményezni, amelyek a meglévő humán erőforrásra épülnek, nagyobb ráfordítás nélkül, a kar meglévő képzéseihez és szellemi kapacitásához, valamint a karon folyó felsőoktatási szakképzésekhez is igazodva alkalmasak arra, hogy költségtérítéses formában is vonzóak legyenek. A szakfejlesztési programoknak önfinanszírozóknak kell lenniük. Ilyen szakok lehetnek (megfelelő piackutatást és hatáselemzést követően): tervezőgrafika Ba üvegtervezés Ba alkalmazott látványtervezés Ba televíziós műsorkészítő Ba drámainstruktor Ba 4. Mesterképzések A mesterképzések is a bölcsészet- és társadalomtudomány területéhez kapcsolódnak, és többnyire a kari alapképzésekre épülő mesterszakok. Remélhető, hogy a mesterképzésben nem következik be olyan drámai mértékű támogatás csökkenés, mint az alapképzési szakokon. A cél a jó szakmai színvonalon működő mesterszakok szinten tartása. 5. Szakirányú továbbképzések A diplomára épülő, rövid ciklusú szakirányú továbbképzések jelenleg is működnek a karon. Ahogyan már az élethosszig tartó tanulás összefüggésében említettem, ezekkel mindenképpen regionális igényeket, a kötelező jellegű szakmai
továbbképzések igényét érdemes és kell kielégíteni. Ez az a terület, ahol a portfólió bővítése mindenképpen kívánatos lenne, illetve van olyan képzés, mely a jövőben szakirányú továbbképzésként indítható, pl. a jelenlegi andragógustanár. Megfontolandó emellett pl. a drámapedagógia, a könyvtárpedagógia, múzeumpedagógia szakirányú továbbképzési szak indítása is, de minden egységet arra kívánok ösztönözni, hogy a saját területén kezdeményezzen ilyen képzéseket.
Gyakorlati képzés Tekintettel arra, hogy programom középpontjában a gyakorlatorientált, széleskörű kompetencia rendszert biztosító képzések támogatása és fejlesztése áll, és a kari hagyományokat ezen a területen is folytatni szeretném, kiemelt figyelmet kívánok fordítani a gyakorlati képzésekre. Ehhez a legfontosabb feltétel, a kar jogelődjével szinte egy időben létesített nagy múltú gyakorló iskola a kar kiemelkedően jól működő részeként rendelkezésre áll. Természetesen az alapítása óta eltelt 85 évben óriási fejlődésen ment keresztül, a valamikori „mintaiskolából” napjainkra többcélú, összetett intézménnyé vált, mely magában foglalja a gyakorló óvodát, a gyakorló általános iskolát, valamint a gyakorló alapfokú művészeti iskolát. Ennek megfelelően igen összetett tevékenységet folytat. A közoktatási feladatok (óvodai nevelés, általános iskolai nevelés és oktatás) mellett kiemelkedik az iskola alapfokú művészeti oktatáshoz kötődő munkája, mely mintaszerű sokféleséget és színvonalat biztosít tanulói számára. Ezen túlmenően természetesen ez a gyakorlati képzés bázisa a karon folyó pedagógusképzések számára. Az iskola és a Tanító- és Óvóképző Intézet szoros együttműködése, az iskola magasan kvalifikált pedagógusközössége, annak szakértelme biztosítja a leendő tanítók és óvodapedagógusok, valamint a készségszakos tanárjelöltek gyakorlatorientált képzését. Itt folyik a könyvtárpedagógia, illetve könyvtárostanár szakok gyakorlati képzése is, az iskola könyvtárában, kiemelkedő szakemberének közreműködésével. Így tehát az az összetett iskolamodell, melyet az iskola vezetése kialakított, példaértékűen működik, és feltétel nélkül a kar által megőrzendő és fejlesztendő értékek közé tartozik. Annál is inkább, mivel a tantestület komoly szakmai műhelyként is megállja a helyét: a pedagógusok legnagyobb része több diplomával, szakvizsgával rendelkezik, tananyagfejlesztéssel, tankönyvírással, sőt az egyetem karain óraadó tevékenységgel is foglalkozik, pedagógiai kísérleteket folytat. Ez módot ad arra, hogy a szakmai tapasztalatokat időről időre bemutató órák, továbbképzések, konferenciák formájában átadják kollégáiknak a városban és a régióban. Ebben az értelemben a gyakorló iskola is részt vesz abban a tudásátadásban, tudáshasznosításban, mely az egyetem és a kar feladatai között kitüntetett helyet foglal el. Célom, hogy megőrizzük, és továbbfejlesszük a gyakorló iskola szellemi örökségét, és hasznosítsuk a nevelőtestület szellemi tőkéjét, szakmai potenciálját a jövőben is. Szeretném, ha bekapcsolódnának a tervezett
határon átnyúló regionális feladatok megvalósításába is, valamint az ifjúságsegítő alapszak gyakorlati képzésébe. Támogatni és ösztönözni szeretném az iskola további pályázati tevékenységét. Javasolni fogom, hogy az iskola szoros kapcsolatot alakítson ki a város új többfunkciós közművelődési intézményével, a Szent-Györgyi Albert Agórával, illetve az ott a napokban átadott Intelligens Mintaotthon részleggel, mely nemcsak a kulturális programok közvetítését vállalja, hanem nagyon fontos küldetése a gyerekek természettudományos műveltségének fejlesztése. Kiemelném még, hogy a Rajz-művészettörténet Tanszék és a Testnevelési és Sporttudományi Intézetben működő szakok gyakorlati képzéseihez a kar korábbi erőfeszítéseinek eredményeképpen biztosítottak a jó feltételek. Mind a művészeti munkát segítő műhelyek, mind a Topolya sori sportkomplexum megfelelő alapot ad ehhez. Azonban ezek állagmegóvása és folyamatos fejlesztése, további odafigyelést igényel. Középtávú cél, hogy a Rajz-művészettörténet Tanszék épületének alagsorában található műhelyek és a jelenleg kihasználatlanul álló volt szenespince átalakításával, korszerűsítésével, illetve átépítésével és szellőztetésének megoldásával javítsuk a gyakorlati képzés feltételeit. Ez hozzájárulna a tanszékkel kapcsolatos, fentebb részletezett tervek megvalósíthatóságához is. Természetesen ez csak akkor valósulhat meg, ha a megfelelő források biztosíthatók, azonban a kreatí iparágak fejlesztéséhez kacsolódó együttműködések kialakításával, és pályázati tevékenységgel fokozatosan megkezdhető lesz a fejlesztés. A jelenlegi vezetéshez hasonlóan fontos célkitűzésnek tartom a Topolya sori sportlétesítmények felújítását és mérési laboratóriummal való kibővítését. A mérések nemcsak a testnevelő tanárok és az edzők gyakorlati képzését szolgálnák, hanem elősegítenék a sporttudományi kutatásokat, és a város, valamint a régió felé nyitás koncepcióját egy újabb oldalról erősítenék. A gyógypedagógia szakos hallgatók gyakorlati képzése már sajnos nehezebben megoldható. Korábban ugyan jó kapcsolat volt a város ilyen jellegű tevékenységet folytató intézményeivel, ez azonban most akadozni látszik. Ezért ezen a téren fontos feladatomnak tartom a gyakorlati képzés feltételeinek biztosítását. Ennek érdekében találni kell olyan pályázati programokat, melyek elősegíthetik a gyakorlati képzés zökkenőmentes működtetését, olyan együttműködő partnereket kell keresni a régióban, melyekkel megállapodva közös pályázati tevékenységet lehet folytatni. A felnőttképző és kultúraközvetítő szakemberképzés (andragógia Ba, Ma, andragógustanár, kulturális mediáció Ma), gyakorlati képzése jól kimunkált, problémamentes. Kiváló kapcsolatot alakított ki a kar a város közművelődési intézményeivel, felnőttképzéssel foglalkozó szervezeteivel. Különösen jó az együttműködés a Szent-Györgyi Albert Agórával (korábban Százszorszép Gyermekház), a Forrás Felnőttoktatási Gimnáziummal és a Csongrád Megyei Munkaügyi Központtal. Célom ezeket a kapcsolatokat fenntartani, tovább erősíteni, a gyakorlati képzéshez e területen is pályázati forrásokat keresni, hiszen az, hogy karunk a kultúraközvetítés és a felnőttképzés területén is megjelenik a városban,
időnként komoly rendezvényekkel is magára vonva a figyelmet, ismét csak a régió felé való nyitottságot és elhivatottságot reprezentálja. Szeretném, ha ehhez az együttműködéshez kapcsolódni tudna az Alkalmazott Természettudományi Intézet is, hiszen az Agórában működő Informatórium és az Intelligens Mintaotthon a kapcsolatok további fejlesztésére nyújt lehetőséget, pl. a technika-, életvitel és gyakorlat tanár szakhoz, de egyéb második tanárszakok esetében is. A gyakorlati képzések kínálatának növelése érdekében a már bizonyított, hagyományokkal bíró együttműködéseken túl további partnerek bevonását is kívánatosnak tartom, a civil, a piaci és a közszférából egyaránt. A diverzifikáció nemcsak karunk képzési színvonalának a növeléséhez, hanem a referenciák sokfélesége és a személyes kapcsolatok kialakítása révén a hallgatóink sikeresebb munkaerő-piaci elhelyezkedéséhez is hozzájárulhatnak. További lehetséges haszna a partneri kör bővítésének, hogy a kar egyre vitálisabban jelenne meg a helyi társadalom életében, s ezáltal a már említett tudáshasznosító, forrásszerző és kutatási funkció is hatékonyabbá válna. A gyakorlati lehetőségek bővítését nemcsak a partnerek számának a növelésével, hanem komplex, többszintű együttműködési lehetőséget kínáló partnerek bevonásával is megcélozhatjuk. Erre példaként szolgálhat a Motiváció Oktatási Egyesülettel történő együttműködés, melynek keretében egyetemi oktatók szakmai támogatása mellett különféle tehetséggondozó és hátránykompenzáló programok megvalósításába kapcsolódhatnak be hallgatóink. A bevonódásuktól függően önkéntes, ösztöndíjas vagy gyakornoki tevékenységeket végezhetnek, mely pozíciók betöltését követően néhányuk számára az alkalmazotti státusz elérése lehet a következő lépcsőfok. Ebben a partneri kapcsolatban a komplexitás a befogadható kompetenciák szempontjából is értelmezhető: az egyesület tanodáiban kulturális mediáció, ifjúságsegítő, szociálpedagógia, tanító, testnevelő, gyógypedagógia, énekzene, képi ábrázolás szakos hallgatók is megfelelő gyakorlati terephez juthatnak.
Tehetségfeltárás, tehetséggondozás – a hallgatókkal kapcsolatos tervek 1. Egyetemi előkészítők A jelenlegi felsőoktatási környezetben nyilvánvaló, hogy egyre jelentősebbé válik a potenciális hallgatók megnyerése, a középiskolás korosztály meggyőzése arról, hogy jól jár, ha a mi egyetemünket, karunkat választja. Ehhez a jelenlegi jó gyakorlatok mellett tovább kell erősíteni a kar marketing tevékenységét, megjelenését a helyi sajtóban, de ami még fontosabb ennél a korosztálynál: az internetes felületeken. Ez azonban nem elegendő, hiszen ha az érdeklődők hallgatóvá válnak, természetesen ők adnak értelmet a karon folyó munkának, értük kell, hogy működjön minden: nemcsak az oktatás, hanem az épületek fenntartása, az adminisztráció, és a kar egész szervezete a dékántól a karbantartó szakmunkásokig. A Juhász Gyula Pedagógusképző Kar sikerének egyik záloga mindig is ez volt: a hallgatóközpontú
szemlélet, mely lehetőséget adott arra, hogy a hallgató úgy érezhesse, partnernek tekintik abban a folyamatban, melynek végeredménye nemcsak a szakmai ismeretek elsajátítása, és diplomával való dokumentálása, hanem ennél sokkal több. Ezt a többletet a közösséghez tartozás, az oktatókkal közös kutatások, a szakmai közéletbe és gyakorlatba való bevezetés, az együttgondolkodás, a kortársakkal közös kulturális élmények, buli élmények, és számos egyéb mozzanat együttesen jelentik – a szak jellegétől, a képző egység szokásaitól függően. Ehhez hallgatóink eddig is sok támogatást kaptak a kari vezetéstől, és – ahogyan a bevezető gondolatokban említettem – a jövőben is hangsúlyos feladatnak gondolom a hallgatók érdekeinek, szakmai fejlődésének szem előtt tartását. Szükségesnek tartom a hallgatókkal való bánásmód komplex fejlesztését, a hallgatókkal való konstruktív partneri viszony kialakítását. Ezt szolgálják az előzőekben olvasható, a gyakorlati képzés kínálatának bővítésére irányuló, és a végzés utáni elhelyezkedésüket is segítő tervek éppúgy, mint az alább részletezendő elképzelések. Tekintettel arra, hogy az állami finanszírozás csökkenésével az egyetemre való bejutás értéke a támogatott helyekre a jövőben tovább fog növekedni, a középiskolás korosztályt is szeretném, ha meg tudnánk szólítani. Erre jó példa az Általános és Környezetfizika Tanszék kezdeményezése, a fizikából érettségi előtt álló középiskolások számára szervezett Tehetségműhely, amely pályázati forrásból a szóbeli érettségihez szükséges többlettudást közvetíti a gimnazisták számára. Ezt a jól működő gyakorlatot szeretném kiterjeszteni más szakokra is, és továbbfejleszteni. A fizika mellett megvalósíthatónak tartom a kémia, matematika, informatika, esetleg a biológia, de a történelem, földrajz tantárgyak esetében is. Az előkészítőnek olyan metodikáját is ki lehet dolgozni, amely felhasználja a korszerű infokommunikációs rendszereket, technológiákat. (Utóbbi ötlet elhangzott a már említett Nyitott Egyetem workshopon is.) Nemcsak a város, hanem a régió felé is nyitni lehetne ezzel a programmal, sőt a határon túli területek felé is, ahonnan szintén sokan készülnek a szegedi egyetemre. Ezzel a programmal ugyan nem elsősorban a karnak szereznénk potenciális hallgatókat, de általa a karok közötti együttműködésre nyílna lehetőség, és hozzájárulhatnánk az egyetem által is szorgalmazott, az IFT-ben megfogalmazott tehetségfeltáráshoz és tudáshasznosításhoz, ugyanakkor erősíthetnénk a kar közéleti jelenlétét. Kifejezetten a kar számára jelenthetne további hallgatókat, ha felvételi előkészítőket szerveznénk a készségszakok alkalmassági vizsgáihoz. A leendő hallgató számára biztonságot jelentene, ha a felvételi követelményeket az egyetemi oktatók segítségével sajátíthatnák el, a kar számára némi bevételt, és potenciális hallgatót. (Sokan jelenleg magántanár segítségével sajátítják el ezeket az ismereteket, mi ennél olcsóbban tudnánk megszervezni, és esetleg olyanok számára is esélyt adni, akik számára a magán úton való felkészülés elérhetetlen.) Az előkészítők megvalósításához részben pályázati forrás, részben mérsékelt részvételi díj adhatna pénzügyi hátteret.
2. A tanulmányi munka kari ösztönzése Terveim között szerepel, hogy az eddig is működő ösztöndíjak, támogatások, illetve az egyetemen folyó kiválósági programok mellett karunk további, a színvonalas tanulmányi munkát ösztönző és az esélyegyenlőséget elősegítő kezdeményezéseket valósítson meg. Ezek egy része anyagi vonzattal jár, másik része szervezési kérdés, de alkalmas arra, hogy a tanulmányi munka és a kiadott diploma presztízsét növelje. Tekintettel arra, hogy egyre kevesebb lesz az állami támogatással tanuló hallgatónk, a tehetséges és szorgalmas, de nehezebb anyagi helyzetben lévő hallgatók számára segítséget, a kar számára vonzerőt jelentene a költségtérítés részbeni átvállalása. Ehhez ösztöndíj alapot lehetne létrehozni, és egy pontosan kimunkált rendszer szerint – a tanulmányi eredmények függvényében – támogatni lehetne az arra érdemeseket a költségtérítés meghatározott hányadának az alapból történő kifizetését. Természetesen ehhez a megfelelő jogi kereteket, szabályzatokat el kell készíteni, de az ETR segítségével a rangsort nem lehetetlen megállapítani. Terveim szerint 3 fokozatban lehetne a tandíjkedvezményt, illetve a teljes tandíjmentességet biztosítani, PR-szempontból is megfelelő számú hallgatónak. Ez alatt azt értem, hogy már a felvételi eljárást megelőző marketing munkában, toborzásban is fel lehetne használni, mint a hallgatókat bevonzó tényezőt. További ösztönzésként szeretném bevezetni félévenként és képzési szintenként az évfolyamelső cím és jutalom elnyerésére kiírt pályázatot. Külön az alap- és mesterképzésekben, külön a felsőoktatási szakképzésben és a pedagógusképzésben, szintén átgondolt és nyilvánossá tett szabályok szerint félévente jutalomban részesülne az évfolyamon legjobb teljesítményt nyújtó hallgató, kifejezetten csak a tanulmányi eredményt figyelembe véve. Az elnyert jutalom mellett a hallgató CVjében is hasznos lehet egy ilyen díj. Viszonylag kis ráfordítással, a hallgatói tehetséggondozásra elkülönített forrásokból lehetne a fedezetet biztosítani. A végzős hallgatók eddigi jól bevált díjai mellett (A Kar Kiváló Hallgatója, A Szak Kiváló hallgatója, stb.) szeretném bevezetni a kibocsátott diplomák sorrendbe állítását. A munkaerő-piaci megjelenés szempontjából a hallgatónak segítséget jelenthet, ha szerepel a diplomájában, hogy az adott szakon a végzősök között a tanulmányi teljesítménye alapján hányadik. Ez a – más karokon bevett – rendszer anyagi ráfordítást nem igényel, ugyanakkor a diploma presztízsének növeléséhez hozzájárul. 3. Alumni szerveződések – ösztöndíj alap létrehozása Az előző pontban bemutatott ösztöndíj alap létrehozásához meg kell teremteni a megfelelő kereteket és jogi feltételeket. Ez többféleképpen lehetséges, az alap fenntartásához pedig többféle módon tervezek forrásokat biztosítani. Első lépés a civil szférával történő együttműködés lehetőségeinek átgondolása, generálása, koordinálása. Át kell tekinteni annak lehetőségét, hogyan lehet bővíteni a karhoz kötődő civil szervezetek körét, s ezekkel a kölcsönös előnyök alapján milyen
pályázati tevékenység folytatható. A megfelelő civil szervezeti háttérrel megsokszorozható a kar forrásvonzó képessége. Ide kapcsolódik az a cél is, hogy a lokális/regionális intézményekkel, szervezetekkel, cégekkel szeretnék kialakítani egy formális együttműködési hálózatot, melynek célja részben a „harmadik misszió” realizálása, részben azonban hozzájárulhat a tervezett ösztöndíj alap létrehozásához és fenntartásához is. Ilyen kezdeményezések – elsősorban a SZTTK-hoz kapcsolódva – már korábban is kötődtek a karhoz, azonban ezt szeretném kiszélesíteni, illetve a kölcsönös előnyök alapján, megfelelően kommunikálva szeretnék rangot adni ennek az együttműködési hálózatnak, illetve a hálózathoz való tartozásnak. A kar holdudvarának komoly növekedését jelentené a végzett hallgatók eddiginél sokkal alaposabb pályakövetése, amivel minőségbiztosítási szempontokat is szolgálnánk, ugyanakkor fenntartható maradna az egyetemi évek alatt kialakult kari kötődés. Tapasztalható, hogy – természetes módon – az egyetemisták karhoz kötődése általában erősebb, mint az egyetemhez. A „jugyus” identitás pedig kiemelkedő. Erre alapozva kezdeményezni szeretném a karhoz kötődő Alumni Közhasznú Alapítvány létrehozását, mely a törvénynek megfelelő működés esetén5 jogosulttá válhat adományokra (melyekre a közhasznúság esetén az adományozónak adókedvezmény jár!), illetve az adók 1 %-ának felajánlására, valamint olyan vállalkozó tevékenységre, mely az alapítvány céljait szolgálja. Ha a volt hallgatók egy része csak az adója 1%-át ajánlaná az alapítványnak, az is jelentős bevétel lehetne. Az alapítvány működése tehetné lehetővé az ösztöndíj alap létesítését és a fentebb leírt tevékenységét. A bevételeket az adományokon kívül növelni lehetne pl. művésztanáraink által felajánlott műtárgyak jótékonysági árveréseivel, a művésztanárok által adott jótékonysági hangversenyekkel, és egyéb, az alapítvány érdekében szervezett rendezvényekkel is. A szervező munkát a kar hallgatói akár gyakorlatként is el tudnák végezni. Természetesen ez a gondolat is kimunkálandó még, de a tervezéshez alapot adhat. Középtávon a volt hallgatók kari kötődésének megőrzése és a tervezett alapítvány egy tutor hálózat kiépítését is szolgálhatja: a már a pályán működő szakember pártfogásba veheti a szakmáját tanuló hallgatót. Az alapítvány nemcsak a költségtérítések átvállalásában, és a szakma minél alaposabb elsajátításában tudna a hallgatók segítségére lenni, hanem a tehetséggondozás bizonyos feladatait is támogathatná. 4. Tehetséggondozás Kapcsolódva a Szegedi Tudományegyetem és a SZTE Tehetségpont törekvéseihez, a kiemelkedő hallgatókkal való foglalkozást is programom fontos részének tekintem. Karunkon jelentős Tudományos Diákköri tevékenység folyik, azonban az a célom, hogy a tehetséggondozás ne merüljön ki a helyi TDK megszervezésének és az OTDKn való részvételnek a támogatásában. Az intézetekben, tanszékeken működő kutatóműhelyekbe az érdeklődő hallgatókat mielőbb be kell vonni, és az oktatáson 5
http://www.civil.info.hu/jogi-informaciok
kívül is lehetőséget kell számukra biztosítani tehetségük kibontakoztatására. Ehhez pályázati forrásokat kell felkutatni és kihasználni, de személyes oktatói tapasztalatom is azt mutatja, hogy megéri a ráfordított munkát. Ugyanis valóban eredményes TDKmunka csak folyamatos odafigyeléssel, fejlesztéssel érhető el, melynek során a hallgatókat fokozatosan bevezetjük a kutatási tevékenység fortélyaiba. Ezért az a szándékom, hogy kari szinten koordináljuk azokat a tehetségprogramokat, és a hozzájuk szükséges forrásteremtést, melyek során a hallgatók módszertani szemináriumokon, mesterkurzusokon készülhetnek fel önálló kutatásra, tudományos munkára, vagy egyéb szakmai tevékenységre. Emellett azokban az években is lehetőséget kell biztosítani a hallgatók bemutatkozására, amikor nincs OTDK, ezért ezekben az években szeretném, ha Kari Tehetségnapot szerveznénk, részben az alkotó-kutató munkára való figyelemfelkeltés, kedvcsinálás, részben az eredmények bemutatása érdekében. Természetesen a karon folyó, egyre színvonalasabb tudományos diákköri tevékenység támogatásának továbbra is kitüntetett szerepet szánok, hiszen ebben az oktatói és kutatói munka összekapcsolható, a konstruktív oktató-hallgató viszony kibontakoztatható. A hallgatók megmérettetése, szakmai közegben való szereplése szempontjából is jelentős esemény az OTDK, melyen karunk az utóbbi időben egyre jobb eredményekkel szerepel. Reméljük, az idén sem lesz ez másképp, hiszen a kari arculat fontos eleme a tudományos munka.
Ennyiben kívántam összefoglalni azt a vezetői programot, amelyet megválasztásom esetén meg kívánok valósítani. Természetesen ez a program egyelőre csak terv, melyet – ha elnyerem a közösség támogatását – a kari stratégia megalkotása, nyilvános megvitatása kell, hogy kövessen. Ezzel az a célom, hogy minél szélesebb körben megismerjék a kollégák az elképzeléseimet, és minél nagyobb elfogadottságot élvezzenek, mert csak ebben az esetben lesznek megvalósíthatóak. A kar közösségének egységes akarata és munkája nélkül a legígéretesebb tervek sem valósulhatnak meg. Ezért remélem, hogy a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar közössége méltónak ítél, és alkalmasnak tart a dékáni feladatra. Szeged, 2013. április 2. Tőkéné Dr. Molnár Gizella intézetvezető főiskolai tanár
