Debbie Macomber Színe-fonákja
1
Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását. A mű a Harlequin Enterprises II B. V. jóváhagyásával jelent meg. Kiadványunk szereplői kitalált személyek. Bármely adott személlyel, akár élővel, akár elhunyttal való hasonlóság a merő véletlen műve. § All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition is published by arrangement with Harlequin Enterprises II B. V. All characters in this book are fictious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is purely coincidental.
© Debbie Macomber, 2002 - Harlequin Magyarország Kft., 2007 A mű eredeti címe: Between Friends (Harlequin Mira Books) Magyarra fordította: Hanny Norbert
Borító: Harlequin Enterprises S. A. ISBN 978-963-537-781-7 HU ISSN 1789-2732
•Felelős kiadó: Holger Martens •Főszerkesztő: Dr. Téglásy Imre •Műszaki vezető: Sárai Szabó Mária •Szerkesztőség: 1122 Budapest, XII. Városmajor u. 20. •Levélcím: 1535 Budapest, Pf. 762. •Távbeszélő: 488-5569; Fax: 488-5584 •E-mail:
[email protected] Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat: www.harlequin.hu
Szedés: Harlequin Magyarország Kft. Nyomtatás: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt. Felelős vezető: Berki István vezérigazgató
2
Minden csodálatos nőnek, aki megosztotta velem bölcsességét. Édesanyámnak, Connie Adlernek. Nagynénéimnek, Betty Stierwaltnak, Gerty Urlachernek, Paula Malafourisnak, Betty Zimmermannak és Lois Munsonnak. Anyósomnak, Marie Macombernek.
3
1948
Leonard Lawton bíró Úr és Mrs. Lawton - 2330 Country Club Lane, Pine Ridge, Washington örömmel tudatják, hogy rég várt leányuk, Jillian Lynn Lawton 1948. január 15-én megszületett! Súlya: 3 kg 10 dkg Hossza: 48 cm
Pine Ridge Herald 1948. szeptember l-jén szülő lett: Mr. és Mrs. Charles Adams 112 Folson Avenue, kisfiú. Mr. és Mrs. Michael Adamski 220 Railroad Avenue, kislány. Mr. és Mrs. Harold Burns 456 North 3rd Street, kisfiú. Mr. és Mrs. Oscar Franklin 33 Main Street, kisfiú. Mr. és Mrs. Gary Johnson 743 Weeping Williow Lane, kislány. Mr. és Mrs. Dolphus Lamb 809 South 8th Avenue, kisfiú.
***
4
220 Railroad Avenue Pine Ridge, Washington
1948. szeptember. 10. Drága Anya! Gondoltam, tudatom veled, hogy szeptember elsején született egy kislányunk Mike-kal. Tudom, hogy apa azt mondta, soha többé ne keresselek benneteket, én mégis úgy döntöttem, hogy szólok, van egy unokátok. Kislányunk a Lesley Louise nevet kapta, négy kilogrammal született. Azért Lesley, mert szerintünk szép név, Louise pedig utánad, anya. Mike épp nem volt otthon, hogy bevigyen a kórházba, ezért a szomszédunk, Gertie Burkhart vitt be. Majdnem húsz órán át vajúdtam. Azt hittem, belehalok, de amikor először a kezemben tarthattam a kislányomat, az minden fájdalmat megért. Csodálatos baba, anya! A te orrodat és Mike homlokát örökölte, göndör, szőke hajjal született. Szerintem kék marad a szeme, de a nővérke közölte, hogy ebben csak azután lehetünk biztosak, miután Lesley elmúlt hathetes. Kíváncsi vagyok, mit tartogat a jövő a kislányomnak. Okos lesz, és csinos? Kap esélyt a sorstól, hogy befejezhesse a középiskolát? Álmodhatok-e arról, hogy egy nap majd főiskolára megy, amiben én magam hiába reménykedtem? Mike szerint az ilyen kérdésekkel csak az időmet vesztegetem. Akaratlanul is eltűnődöm, vajon benned is felmerültek-e ugyanezek a kérdések, amikor én születettem? Te is annyira szerettél, mint én Lesleyt? Egészen biztosan így volt, ezért nem is hiszem el, hogy már nem szeretsz. Jól megvagyunk Mike-kal. Washington államban élünk - nagyon messzinek tűnik Mississippitől. Egy kétszintes házat bérelünk. Mike bejutott a fűrésztelepre a nagybátyja segítségével, most ott kapott állást. Rengeteget dolgozik, és én minden héten félreteszek egy keveset arra az esetre, amikor nincs munka a telepen, ami rendszeresen előfordul. Sajnos Mike annyira boldog volt aznap éjszaka, amikor Lesley megszületett, hogy berúgott, és letartóztatták. Elment minden félretett pénzünk az óvadékra, amellyel kihoztam. Hiányzol, anya. Hidd el, nem vagyok olyan, amilyennek apa nevezett dühében, amikor utoljára találkoztunk! Ha nem írsz, akkor úgy veszem, hogy apával értesz egyet, és nem akarsz többé hallani felőlem. Amikor a kislányomra nézek, nem érzek bűntudatot, ha a születésének körülményeire gondolok. Tudom, hogy amit Mike-kal műveltünk, bűn volt, de azóta összeházasodtunk. Lesley csodálatos kislány. Isten képére teremtetett. Gilbert atya legalábbis ezt mondta a gyerekekről, és én hiszek neki. Remélem, te is szeretni fogod az unokádat, minden veszekedésünk dacára. Lányod: Dorothy ***
5
Mrs. Leonard Lawton 2330 Country Club Lane Pine Ridge, Washington
1948. október 12. Kedves Jill néni! Elnézést, hogy csak ilyen későn válaszolok a levelére. Miután tizenöt hosszú éven át vártam egy gyerekre, azt lehetne feltételezni rólam, hogy tökéletesen felkészültem az anyasággal járó kötelezettségekre. Ehhez képes fogalmam sem volt, hogy egy csecsemő ennyire felemészti majd minden időmet és energiámat. Hónapokkal el vagyok maradva a levelezésemben, ezért szíves elnézését és megértését kérem! Jillian a szemünk fénye. Mint tudja, Leonarddal már végképp feladtuk a reményt, hogy valaha is lesz gyerekünk. Mindketten meg vagyunk győződve róla, hogy születése igazi csoda, és nagyon hálásak vagyunk. Örülök, hogy ennyire boldog, amiért maga után neveztük el, de ez a legkevesebb azok után, hogy fiaként szerette Leonardot az édesanyja halálát követően. Maga nélkül Leonardnak még emlékei sem volnának az édesanyjáról. Leonard nagyon büszke a lányára. Minden este, ahogy teheti, hazasiet a bíróságról, hogy együtt lehessen vele. Jillian már teljesen egyedül megáll a lábán, és szerintünk hamarosan járni is fog. Attól tartok, Leonard már mindenkinek az agyára megy a bíróságon a kicsi fényképeivel. Az ő szemében Jillian a legdrágább kisbaba, aki valaha a világra született. A szeme mélykék, a haja sötétbarna. Boldog, mosolygós gyerek. Szeret rádiót hallgatni, kedvenc műsora a Kukla, Fran és Ollie. Leonard szerint ez igazából az én kedvenc műsorom, és Jilliant csak ürügyként használom, hogy meghallgathassam, de ez nem igaz! Van egy másik műsor, amelyet Jillian kimondottan nem szeret - szerintem azért, mert fél közben -, és ez a The Loyne Ranger (Magányos kopó). Ahányszor csak meghallja a zenéjét, a szoknyámba fúrja a fejecskéjét. Köszönöm, hogy ajánlotta Eleanor Roosevelt This I Remember című könyvét. Már megrendeltem a könyvtárból, de persze Jillian születése óta nagyon kevés időm van olvasni. Fegyelmezetten kezembe veszem a délutáni alvásideje alatt, csak az a baj, hogy általában engem is elnyom az álom. Amióta jönnek a fogacskái, hetek óta nem aludtam végig egyetlen éjszakát sem. Szegényke nagyon szenved, de a gyerekorvos megnyugtatott, hogy minden rendben van. Nagyon boldogok vagyunk Leonarddal, hogy elfogadta a meghívásunkat, és velünk tölti a karácsonyt! Jillian addigra már egészen biztosan járni fog - és végigalussza az éjszakákat! Hamarosan újra írok. Kérem, adja át üdvözletünket Frank bácsinak és mindenkinek! Őszinte tisztelettel: Leonard, Barbara és Jillian
6
1955 Mrs. Leonard Lawton 2330 Country Glub Lane Pine Ridge, Washington
1955. január 4. Kedves Joan nővér! Mellékelve küldöm a meghívókat Jillian hétéves születésnapi ünnepségére. Lenne kedves kiosztani minden gyereknek, mind a két elsős osztályban? A férjem bábjátékosokat is szerződtetett, továbbá lesz torta és jégkrém mindenkinek. Sokat segítene, ha tudatná velem, hány gyerekre számíthatunk az ünnepségen. Előre is köszönöm a segítségét! Tisztelettel: Mrs. Leonard Lawton *** Pine Ridge Fűrésztelep Pine Ridge, Washington Hivatalos közlemény: Mike Adamski munkaviszonya 1955. január 7-ével átmenetileg megszűnik.
*** 220 Railroad Avenue Pine Ridge, Washington
1955. január 10. Kedves Lawton Bíró Úr, Mrs. Lawton és Jillian! Köszönjük szépen a meghívást Jillian születésnapi ünnepségére! Sajnos jövő szombatra már elígérkeztünk, ezért Lesley nem tud elmenni. Lesley nagyon élvezte a Jilliannel töltött délutánt a táncórájukat követően. Remélem, hamarosan mi is meghívhatjuk Jilliant hozzánk!
7
Lesleyt sajnálatos módon ki kellett íratnom a táncórákról, de remélhetőleg hamarosan megint újra járhat. Addig is Jillian tanítja az új lépésekre, ezért nem lesz nagyon lemaradva. Nagyon gyorsan összebarátkoztak, ugye? Boldog vagyok, hogy Lesleynek ilyen jó barátnője van! Biztos vagyok benne, hogy Jilliannek csodálatos lesz a születésnapi ünnepsége. Majd jelentkezem, hogy melyik délután szeretnénk Jilliant áthívni hozzánk. Tisztelettel: Mrs. Michael Adamski *** A Kake Rádió ezúton küldi a „The Ballad of Davey Crockett” című dalt a születésnapos Jillian Lawtonnak! Boldog hetedik születésnapot kíván Jilliannek a Kake Rádió! Mindenki tegye fel mosómedve prém sapkáját, és énekeljük el a „Boldog Szülinapot!” című dalt a hétéves Jilliannek!
*** Pine Ridge Könyvtár 300 Main Street Pine Ridge, Washington
1955. október 1. Kedves Mrs. Adamski! Kérésére félretettük hét végéig Herman Wouk Hajnalcsillag és Patrick Dennis Mame néni című könyvét. Tisztelettel: Mrs. Joan McMahon főkönyvtáros *** 1955. szeptember 28. Kedves O’Leary nagymama és nagypapa! Köszönöm szépen a Betsy McCall babát! Jillynek neveztem el, mert így hívják a legjobb barátnőmet az iskolában. Tudok írni és olvasni! Szeretettel: Lesley ***
8
220 Railroad Avenue Pine Ridge, Washington
1955. november 14. Drága anya és apa! Lesley imádja a szülinapi ajándékát! Már hónapok óta szeretett volna egy Betsy McCall babát. Ő maga írta a köszönőlevelet, ezt nyilván ti is látjátok. Okos kislány, szépen ír és olvas. Gyakran viszem könyvtárba, ugyanannyira szeret olvasni, mint én. Már kétéves korában ragaszkodott hozzá, hogy olvassak neki mesét lefekvés előtt. Most már szinte ő olvassa a meséket magának! Susan is szeretne olvasni, természetesen. Jövőre megy óvodába, és mindenben a nővérét utánozza. Mikey és Joe nagyok és erősek lesznek, mint az édesapjuk. Mike-nak három hónapig megint nem volt munkája, de azóta ismét beállt dolgozni a fűrésztelepen. Azért megvoltunk valahogy. Nem szóltam neki a pénzről, amit küldtél, anya, ezért ne is említsd, kérlek! Ennivalót vettem belőle, meg néhány csirkét, hogy legyen tojásunk. A kenyerünket is én sütöm, ahogyan te is tetted mindig, de a piskótám valamiért sosem olyan könnyű, mint a tiéd. Szerencsére Mike sosem kóstolta a csirkepaprikásodat, mert az enyém azzal sem veszi fel a versenyt. Bár jobban figyeltem volna a konyhában, amikor főztél! Van még valami, amit szeretnék elmondani már egy ideje, de féltem, hogy haragudni fogsz rám. Megint állapotos vagyok, igazából bármelyik pillanatban megérkezhet a baba. Azt hittem, már teljes a család. Hat év alatt négy gyereket szültem Mike-nak, és nagyon belefáradtam, de Istennek más tervei voltak. Ha kislány lesz, Lilynek fogjuk hívni. Fiúnevet még nem találtam. Mike azt mondta, neki teljesen mindegy, mi lesz a neve. Miután megszültem neki ifj. Mike Adamskit, közölte, a többi gyerekünket úgy nevezem, ahogyan csak akarom. Tudom, apa is nagyon örült, amikor a második fiút Joe-nak neveztem el utána. Kérdezted, Mike hogyan áll az ivással mostanság. Nos, a sört továbbra is szereti, de mióta visszament dolgozni, már nem issza le magát annyiszor. Ne aggódj, anya, jól vagyunk! Lányod: Dorothy
9
1959
Pine Ridge Herald 1959. május 2. Lesley Adamski az ötödikesek betűzési versenyének győztese Lesley Adamski vitte el az első helyezést a Női Háborús Veteránok által támogatott tizedik, évente megrendezésre kerülő betűzési versenyen. Sikeresen betűzte a „szérum” szót, és ezzel átvette a vezetést az addig élen álló Jillian Lawtontól, Leonard Lawton bíró és Mrs. Lawton lányától. Lesley Adamski így átvehette az első helyezettnek járó 50 dolláros betétkönyvet, míg Jillian Lawton második helyezettként dolláros betétkönyvet kapott. A nevezési díjakból befolyt összeg maradékát felajánlották a March of Dimesnak, az évente megrendezett országos gyűjtésnek a gyermekbénulás elleni küzdelemért. Az éves betűzési versenyen hat ötödikes osztály vetélkedett az ország minden iskolájából.
***
10
Lesley naplója 1959. május. 3. Nyertem! Együtt gyakoroltunk Jilliannel, és én biztos voltam benne, hogy ő fog nyerni, de végül nekem sikerült. Jillian örült, hogy így történt, ahogy én is örültem volna, ha ő nyer. Anya fogta az ötvendolláros betétkönyvet, és eltette biztonságos helyre. A versenyen is ott volt, mint ahogyan Susan, Mikey, Joe és a pici Lily is. Apa a barátaival volt, de nem baj. A verseny után anya azt mondta, hogy büszke rám, és együtt elmentünk a Dairy Queenbe tejszínhabos fagyit enni. Meghívta Lawtonékat is, és Lawton Bíró Úr ragaszkodott hozzá, hogy ő fizesse a fagyit, ráadásul annyit ehettünk, amennyit csak bírtunk! Annyira izgatott vagyok, hogy nem tudok aludni! *** Mrs. Leonard Lawton 2330 Country Club Lane Pine Ridge, Washington
1959. június 23. Kedves Jillian néni és Frank bácsi! Nagyon hálásak vagyunk Leonarddal, amiért ennyire nagylelkűek Jilliannel. Megkaptuk a visszaigazolást, miszerint félretettek 25 000 dollárt az egyetemi tanulmányaira, és elakadt a lélegzetünk. Nem is tudjuk, mit mondhatnánk. Szívből köszönjük! Sajnálattal hallom, hogy nem csatlakoznak hozzánk idén augusztusban Hawaiion. Frank bácsi, jó egészséget, és kérlek, vigyázz magadra! Nagyon szeretünk benneteket, és bár Jillian még túl kicsi ahhoz, hogy felfogja az adományotok jelentőségét, mi igen nagyra értékeljük Leonarddal! Szeretettel: Leonard, Barbara és Jillian *** Jillian Lawton Angol házi feladat 1959. szeptember 7. HOGYAN TÖLTÖTTEM A SZÜNIDŐT? A nyári szünet a Háborús Hősök Emléknapján, május 30-án kezdődött. Ekkor három teljes napot együtt töltöttünk Lesley Adamskivel, miközben az édesanyja kórházban volt, és megszülte a legkisebb öccsét, Bruce-t. Elmentünk a Country Clubba apával, és hagyta, hogy vigyük a golfütőit. Utána úszni mentünk, és leégtünk a napon. A nyár legjobb napja az volt, amikor Lesleyvel együtt voltunk a Country Club medencéjénél. 11
Később, augusztusban elrepültünk a szüleimmel Hawaiira. Ez volt a harmadik alkalom, hogy Hawaiion voltam. Nem féltem a repülőn. A légikisasszony megengedte, hogy segítsek neki kiosztani a rágógumit az utasoknak, mielőtt felszálltunk, és azt mondta, hogy jó munkát végeztem. Még ott voltunk Hawaiion augusztus 21-én, amikor az lett az ötvenedik állam. Apa szeretett volna venni ott egy birtokot, de végül nem vett, mert szerinte nem engedhetünk meg magunknak ezer dollárt négyzetméterenként, csak hogy tengerparti házunk legyen. Szeretem Hawaiit, de Pine Ridge-t jobban szeretem. Pine Ridge az otthonunk, és itt él a legjobb barátnőm. Sajnálom a kubai menekülteket, akik Amerikába jönnek, és ott kell hagyniuk az otthonukat emiatt. Remélem, hamarosan hazatérhetnek a hazájukba. Igaz az a mondás, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon! Ezt tanultam meg ezen a nyáron. *** St. Mary Egyházközségi Iskola 1521 North Third Street Pine Ridge, Washington
1959. november 2. Kedves Mr. és Mrs. Michael Adamski! Sajnálattal közlöm, hogy Lesley, Susan és Mike gyermekük utáni tandíjuk tekintetében három hónap elmaradásban vannak. Reméljük, mihamarabb sikerül befizetniük a hátralékot! Tisztelettel: Philippa nővér könyvelő *** Jillian naplója
1959. október 23. Lesley itt töltötte az éjszakát, és megnéztük a Rawhide-ot Rowdy Yatesszel - annyira jóképű! Utána megnéztük a The Twilight Zone-t, az ijesztő részeknél befogtuk a szemünket. Lesley szülei még nem vettek tévét, és bár Lesley azt mondja, nem bánja a dolgot, szerintem bánja. Miután apa és anya megkértek, hogy kapcsoljuk le a lámpát, az ágyon feküdtünk, és rádiót hallgattunk. Betelefonáltam a kívánságműsorba, és kértem egy dalt, Bobby Darintől a Mack the Knife-ot. Később Lesley is betelefonált, ő Paul Ankától kérte a Put your Head on my Shoulder-t. Szerettem volna én is kérni még egyet, a Kookie, Kookie, lend me your Combot, de a lemezlovas azt mondta, egy műsorban mindenki csak egy számot kérhet. Szerintem Edd Byrnes nagyon aranyos. Lesley szerint is. Lesley Adamski a legjobb barátnőm az életemben, és mindig is az lesz!
12
1962 Jillian naplója
1962. január 1. Ez az első bejegyzés az új naplómban, amelyet anyától és apától kaptam karácsonyra. A nevem rá van gravírozva az elejére. Vettek egyet Lesleynek is, az övén is rajta van a neve. Megfogadtuk, hogy minden este írunk bele egész évben. Rosszul kezdődött a napom. Veszekedtünk anyával az óvóhely miatt. Elkészült, és elfoglalja a fele pincét. Apa építtette arra az esetre, ha ledobnának egy atombombát. Nagyon csúnya, csupasz betonfalai vannak polcokkal, amelyeken konzervek vannak meg más hasznos dolgok, vészhelyzet esetére. Azt mondtam anyának, ha a szovjetek ledobnának ránk egy atombombát, én inkább meghalnék a barátaimmal. Anya azt mondta, apa miattam építtette az óvóhelyet, és hogy hálásnak kellene lennem. Azt is mondta, nem akarja hallani még egyszer, hogy a halálról beszélek, hiszen van egy teljesen biztonságos hely az otthonunkban. A szobámba mentem, és becsuktam az ajtót. Illetve becsaptam. Korábban mindenről beszélhettem anyával. Apával még most is beszélhetek. Idősebb, mint a legtöbb barátnőm apukája, mégis emlékszik még, milyen az, amikor majdnem tizennégy éves valaki. Néha szombat reggelenként elvisz reggelizni, és akkor leülök az ügyész barátaival. Mindig bevon a beszélgetésbe, és ettől én is fontosnak érzem magam. Beszéltünk arról, hogy egy nap majd jogi egyetemre megyek, és szerintem ez így is lesz. Szeretem hallgatni apát, és büszke vagyok rá, hogy bíró. Az emberek tisztelik, és én is nagyon szeretem. Le merem fogadni, hogy nincs olyan jogi kérdés, amelyre ne tudná a választ. Lesley felhívott délután, és elmeséltem neki, hogy Mr. Hanson megcsókolt éjfélkor (őt is a szombati reggeliken ismertem meg). Na jó, nem volt igazi csók, inkább csak egy puszi. Megpuszilta az arcomat, és azt mondta, hogy nagyon szép nő lesz belőlem. Remélem, igaza van. Egyelőre nem látom szépnek magam a fogszabályzóm miatt. A szilveszteri estélyünk nagyon jó volt, csak az nem tetszett, hogy anya mindenkinek megmutatta az óvóhelyet. Úgy gondolja, apa bölcsen tette, hogy megépíttette. Mindenkinek azt mondja, hogy apa ötlete volt, de én tudom, hogy ő ültette el a bogarat a fülébe. Ő említette először, ő találta ki a tervét, és ő beszélt az építési vállalkozóval is. Akkor csinálták meg, amikor Hawaiion voltunk a nyáron. Jól éreztem magam az estélyen, és örülök, hogy anya és apa belátta, elég idős vagyok már ahhoz, hogy én is részt vegyek rajta. Már nem vagyok gyerek, bár anya továbbra is úgy bánik velem, mintha az lennék. Könyörgöm, Jerry Lee Lewis feleségül vette az unokahúgát, aki fiatalabb, mint én!
13
Lesley mesélt a saját szilveszteréről. Fél órán át beszéltünk, de ikertelefonról hívott, és állandóan megszakítottak bennünket. Randalléknál töltötte a szilvesztert, ő vigyázott a gyerekekre. Azt mondta, ennél könnyebben még soha nem keresett három dollárt. Egyelőre még Lesleyt sem csókolta meg senki úgy igazán. Fogalmam sincs, miért, mert nagyon szép lány, ráadásul okos is. Annyira szép, hogy lehetne a pompomlányok vezetője a gimiben, ha akarna. Mondtam is neki, hogy jövőre próbálja ki, de nem teheti, mert segítenie kell édesanyjának otthon. Most már öt testvére van. Bárcsak az én testvérem lenne! Az anyukája nem érzi jól magát, amióta Bruce megszületett, az apukájának pedig nem mindig van munkája. Lesley mégsem panaszkodik soha. Évek óta ő a legjobb barátnőm, mégis, csak egyszer aludtam náluk eddig, akkor is az udvarukon sátorban. Persze nem bánom. Anya és apa is jobban örül, ha ő jön ide, tudom is, hogy miért. (Mr. Adamski túl sokat iszik. Néha, amikor telefonon beszélünk Lesley-vel, hallani, ahogyan az apukája a háttérben ordít.) Larry Martin felhívott ebéd után, és megkérdezte, ott leszek-e jövő szombaton a fiúk kosárlabdameccsén. Azt mondtam neki, hogy igen. Anya és apa már most szóltak nekem, hogy szeretnék, ha a jövő tanévtől a Holy Name egyházi gimnáziumba járnék. Nem hiszem, hogy tetszeni fog, mert csak lányok járnak oda, de ha Lesley is ott lesz, kibírom. Ebéd után más már nem hívott. Csak feküdtem az ágyamon egész délután, és zenét hallgattam. Roy Orbisont és a Supremest szeretem a legjobban. Közben ábrándoztam a gimiről meg arról, vajon megcsókol-e valaki úgy igazán, és ha igen, kicsoda. Lesley szerint hamarosan meg fognak csókolni bennünket. Szerintem engem Larry. Azon tűnődtem, talán ugyanazon az estén fognak megcsókolni bennünket Lesleyvel. Persze az sem zavarna, ha őt csókolnák meg először, nem engem. Nem érdekel, anya mit mond, Lesley nélkül nem mennék le az óvóhelyre. Egész életünkben barátok voltunk, és én nem hagynám őt meghalni, csak mert a családja nem engedheti meg magának, hogy óvóhelyet építsen. *** Pine Ridge Herald 1962. május 29. A St. Mary egyházi iskola tíz legjobb tanulója A Gondviselés Nővérei kiválasztották az iskola búcsúzó nyolcadikos növendékei közül a tíz legjobbat, név szerint (az elsőtől a tizedikig haladva): Jillian Lawton, Lesley Adamski, Jerry Engelhardt, Marilyn Andrews, Bonnie Gamache, Berhard Simmons, Yvette Dwight, David Thoma, Steve Bounds és Diane Kerry. Mind a tízen huszonöt dolláros ösztöndíjban részesültek, továbbá a lányok felvételt nyertek a Holy Name Egyházi Gimnáziumba, a fiúk pedig a Marquette Gimnáziumba.
*** 14
220 Railroad Avenue Pine Ridge, Washington
1962. július 10. Kedves Lawton Bíró Úr és Mrs. Lawton! Köszönöm szépen, hogy meghívtak a Seattle World’s Fairre Jilliannel! Nagyon jól éreztem magam annak ellenére, hogy nem láthattuk Elvist. Különösen tetszett, amikor fellifteztünk a Space Needle tetejére, és amikor felültünk az egysínű vasútra. Sajnálom, hogy nem mehetek Hawaiira Jilliannel, de anyának és apának szüksége van rám itthon. Azért nagyon kedves maguktól, hogy meghívtak! Egy nap talán én is eljutok a szigetekre. Még egyszer köszönök mindent, őszinte tisztelettel: Lesley Adamski *** 1962. augusztus 8. Kedves Jillian! A nyár nagyon unalmas nélküled. Bárcsak együtt lehetnénk Hawaiion, de ahhoz, hogy legyen pénzünk az iskolai egyenruhámra, gyerekekre kell vigyáznom a nyáron! Hallottad, hogy meghalt Marilyn Monroe? Anya nem kedvelte, mert szerinte túlságosan ledér volt. Múlt szombaton elmentünk Susannel a moziba, és megnéztük John Wayne-t a A férfi, akik lelőtte Liberty Valance-ban. Jó volt, de veled jobb lett volna, mint a kishúgommal. Apa szerint negyed dollárt költeni egy mozira pazarlás. Nem is mertem elmondani neki, hogy a pattogatott kukorica még tíz cent volt ezen felül. Hívj fel Mrs. Johnsonéknál, ha hazaértél! Sok mesélni valóm van. Legjobb barátnőd (örökké): Lesley *** Szeptember 4. Angolóra Szia Lesley! Hát itt vagyunk, ez az első napunk a GIMIBEN! Majd meghalok a boldogságtól! Az azért kicsit elvette a kedvemet, hogy nem ugyanabba az osztályba kerültünk. Valaki nyilván elmondta Anna Marie nővérnek, hogy barátnők vagyunk, és most megpróbálnak távol tartani bennünket egymástól, de ez úgysem fog sikerülni senkinek soha! Még szerencse, hogy angolon és algebrán együtt vagyunk. Találkozunk suli után? Gyakorolnunk kell a watusit. A bossa nova már megy, de ez az új tánc nehezebb. Rendes volt tőled, amikor azt mondtad, hogy jobban twistelek, mint Chubby
15
Checker. Most már csak meg kell hívnunk néhány fiút táncolni, hogy megmutathassuk, milyen jók vagyunk. Úgy hallottam, Bernice nővérnél könnyű jó osztályzatot szerezni angolon. Jillian *** Október 22. Algebraóra Szia Jillian! Szerinted belépünk a háborúba? Félek, hogy igen. Még apa is erről beszélt. Nem tudok figyelni algebrán, te tudsz? Anya misére ment ma reggel, közös imádság volt a békéért. Kuba nem fog lebombázni bennünket, ugye? Lesley *** Algebraóra Szia Lesley! Nem tudom, lesz-e háború, vagy sem, de ha lesz, gyere velem az óvóhelyre! Már szóltam a szüleimnek, hogy nélküled nem vagyok hajlandó lemenni. Szeretnél nálunk aludni ma este? Kempingezhetünk az óvóhelyen. Ha bármi történne, ott biztonságban vagyunk. Jillian Ui.: Ha a politikusok hallgatnák Joan Baez és a New Christy Minstrels zenéjét, fogadni merek, nem történne ilyesmi soha. *** Holy Name Egyházi Gimnázium 230 First Street Pine Ridge, Washington 98005
1962. november l. Tisztelt Lawton bíró Úr és Mrs. Lawton! Hálásan köszönjük nagyvonalú anyagi hozzájárulásukat a Holy Name Egyházi Gimnázium javára! Az önökhöz hasonló támogatók miatt képesek a Gondviselés Nővérei ilyen magas minőségű oktatást nyújtani Pine Ridge katolikus gimnazista lányainak. Biztosítjuk önöket, hogy Lesley és Susan Adamski tandíját diszkréten kezeljük. Sem a lányoknak, sem a szüleiknek nem kell tudniuk, hogy önök előre kifizették a tandíjukat. Megvitattam a kérdést a rendfőnök asszonnyal, és azt mondta, az lesz a legbölcsebb, ha a két 16
lányt ösztöndíjban részesítjük. Biztos vagyok benne, ha Lesley és Susan Adamski tudna a nagylelkűségükről, személyesen is kifejeznék a hálájukat. Még egyszer köszönjük támogatásukat! Krisztus szolgálatában: Martin de Porres nővér *** Lesley naplója 1962. december 4. Scott megcsókolta Jilliant, és Jillian azt mondta, ez volt élete legromantikusabb, legcsodálatosabb eseménye. Scott McDougallel megy a Sadie Hawkins bálra is, én pedig Roy Klosterrel. Jillian apukája jött el mind a négyünkért az új Cadillacjével. Ez volt életem első találkája, ezért Roy hozott nekem mellcsokrot. Anyukám rátűzte a ruhámra- majd zavarba hozott, amikor Roy füle hallatára megdicsért, milyen csinos vagyok. Jilliannel egész délután rózsaszín lokni volt a hajunkban, az a kemény műanyag fajta. Az anyukája szerint annyi hajlakkot fújtunk magunkra, hogy még egy hurrikánban is kitartana a frizuránk. Alig értem haza a táncból, Jillian már fel is hívott, hogy Scott megcsókolta. Részletesen elmesélte, Scott hogyan viselkedett, és jobban hangzott, mint bármi, amit a mozis és filmes újságokban olvastunk. Szerintem engem soha nem fog megcsókolni senki. Azt tervezem, hogy csatlakozom a Békehadtesthez, és annak szentelem az életem, hogy afrikai gyerekeken segítsek. Örültem volna, ha Roy megcsókol, de ő csak addig merészkedett, hogy megfogja a kezem. Alig beszélt velem egész este. Igaz, én sem beszéltem túl sokat. Még az általánosból ismerem Royt, és amikor felhívtam, hogy jöjjön el velem táncolni, lelkesnek hangzott. Mikey újságkihordó mostanában, ő viszi az újságot Royéknak is a Maple Streeten. Szerinte tetszem Roynak, és szeretné, ha én lennék a barátnője. Anya szerint Roy félénk fiú, de én is félénk vagyok. Ha mindketten túl szégyenlősek vagyunk ahhoz, hogy őszintén beszéljünk, talán már tizenhét évesek is leszünk, mire egyikünk összeszedi a bátorságát annyira, hogy ne csak bámuljon a másikra. Én is szeretnék csókolózni zenére, mint Jillian Scott-tal. Talán egy nap találkozom majd olyan fiúval, aki nem fél megcsókolni… és talán addigra én sem félek, hogy hagyjam. Addig is maradok a tervemnél, hogy csatlakozom a Békehadtesthez. Bár Roy nem csókolt meg, azért nagyon jól éreztem magam a bálban. Most alszom, és arról álmodom, hogy megcsókol valaki. Susan még ébren van, és nem hagy nyugton. Szerinte Dr. Kildare-rel kellene csókolóznom. Ha nem sikerül felkeltenem még Roy Kloster érdeklődését sem, kicsi az esélye, hogy épp egy olyan híres filmcsillaggal fogok csókolózni, mint Richard Chamberlain. Különben is, nekem Ben Casey jobban tetszik.
17
1963 Lesley naplója 1963. január 1. Anya és apa már megint veszekedtek. Felébresztettek bennünket az éjszaka közepén, ordítoztak, csapkodták az ajtókat. Lily és Bruce berohant a hálószobánkba Susannel, és bemásztak mellénk az ágyba. Fogalmam sincs, ezúttal min veszekedtek éppen. Valószínűleg a pénzen. Vagy azért, mert apa iszik. Örülnék, ha apa nem inna annyit, de mindig azt mondja, egy-két sör nem árt senkinek. A baj csak az, hogy árt. Méghozzá anyának, mert apa ilyenkor mindig goromba vele. Lily és Bruce is félnek tőle. Túl kicsik még ahhoz, hogy megértsék, mi történik ilyenkor, s hogy apa miért olyan, amilyen. Olyankor csak a söre érdekli, a légiós barátai, meg a tévében a Beverly Hillbillies. A karácsony szörnyű volt. Apának még Hálaadás előtt átmenetileg megszűnt a munkája a fűrésztelepen, ezért nem engedhettük meg magunknak, hogy ajándékot vegyünk egymásnak. Anya üres dobozokat csomagolt be papírba, bennük kézzel írt ígéretek voltak. Nekem azt ígérte, hogy vesz egy pár új cipőt és egy Beatles-lemezt, miután apa visszaáll dolgozni. Susannek azt ígérte, hogy elviszi fodrászhoz, Mikeynak pedig azt, hogy vesz neki egy használt biciklit, hogy azon mehessen újságot hordani. Joe kapott egy képeslapot, amelyen egy tűzoltóautó látható, Lily pedig egy babát, amely azt mondja, hogy „mama”, amikor fejjel lefelé fordítják. Bruce nem értette, miért nem kaphatta meg a nagy piros teherautóját. Fogalmam sincs, mit ettünk volna karácsonyi vacsorára, ha a Katolikus Jótékonysági Alap nem hozott volna egy kosárnyi ennivalót. Szomorú lennék, ha megtudnák az iskolában, milyen szegények vagyunk. Még Jilliannek sem fogom elmondani, hogy egy kézzel írt ígéretet kaptam karácsonyra. Neki huszonkét ajándékot tettek a szülei a fa alá. El sem tudom képzelni, milyen érzés lehet ennyi ajándékot kapni. Az ő szülei annyira kedvesek. Mindig adnak nekem valamit karácsonyra - most is kaptam egy naplót, amelynek a fedőlapjára rá van gravírozva a nevem, akárcsak tavaly, és kaptam még egy gyönyörű kék pulóvert. Tudom, hogy az irigység bűn, ráadásul Jillian a legjobb barátnőm, mégis örülnék, ha olyan szüleim volnának, mint neki. Lilynek rémálma volt - biztos, hogy anyáék veszekedése miatt. Miután felriadt, odabújt mellém, és velem aludt egész éjszaka. Reggel sírva ébredt, és nem akarta elmondani, mi a baja. Utána belém csimpaszkodott, és megígértette velem, hogy soha nem növök fel, és nem költözöm el otthonról. Addig nyaggatott, amíg megígértem neki, hogy otthon maradok örökre, de közben keresztbe tettem a bokám. El akarok menni innen. Alig várom, hogy elköltözzem apa mellől. Jilliannel gyakran beszélgetünk a főiskoláról. A szülei azt szeretnék, ha a Barnard Egyetemre menne, New Yorkba. Mindent elrendeztek már neki. Félretettek neki egy csomó 18
pénzt tandíjra. Általában úgy teszek, mintha nekem is lenne esélyem főiskolára menni, de tudom, hogy mi ezt nem engedhetjük meg magunknak soha. Jilliannek fogalma sincs, milyen szerencsés. Apa akkor sem engedne főiskolára, ha gazdagok lennénk. Mondta, hogy nem fog pénzt fecsérelni arra, hogy a lányait iskoláztassa, mivel mi úgysem tudjuk majd támogatni a családot. Szembe akartam szállni vele, és megmondani neki, hogy ma már sok lány jár egyetemre, de tudtam, hogy semmi jó nem származna abból, ha vitatkoznék vele. Csak dühös lenne, hogy megint „okoskodom”, és gúnyosan beszélne velem. Szerintem azért, mert nem érettségizett le a gimiben, és fél, hogy többre viszem, mint ő. Anya azt mondta, ha továbbra is ennyire jók a jegyeim, van esély rá, hogy elnyerek egy ösztöndíjat. Azt mondta, ha sikerül, mindent megtesz azért, hogy főiskolára mehessek, még egy második állást is elvállal. Tudom, mennyire utál az iskolai kávézóban dolgozni, mégis azt mondta, hogy mellette még takarítást is vállalna, ha így főiskolára járhatnék. Olyan boldog voltam, hogy majdnem elsírtam magam. Láttam a szemén, hogy komolyan gondolja. Utána szorosan megölelt, és azt mondta, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Száz ajándék a karácsonyfa alatt sem tett volna annyira boldoggá, mint az a pillanat. *** 1963. február 20. Kedves Ann Landers! Már tucatszor nekiálltam, hogy megírom ezt a levelet. Kérem, segítsen! A férjemnek viszonya van egy másik nővel. Úgy teszek, mintha nem tudnék róla, de teljesen biztos vagyok benne, és belülről emészt a dolog. Hat gyerekünk van. Kérem, ne tanácsolja azt, hogy hagyjam el, mert ez lehetetlen! Csapdába estem, el vagyok keseredve, és ostobának érzem magam. Aláírás: Dorothy A. Seattle régió *** Március 7. Angolóra Szia Les! Nálunk alszol pénteken? Jillian Ui.: Mit csinál az űrhajós, ha szomjas? Űr-kutat-ás…
19
Angolóra Szia Jillian! Még meg kell beszélnem anyával, de szerintem megengedi. Maradjunk fenn egész éjszaka, és beszélgessünk, rendben? Vannak új lemezeid? Észrevetted az új fiút a nagypénteki misén? Nagyon helyes! Lesley Ui.: Mit teszel, ha leesik a plüssmackód keze? Felvarrod a takarék-szövet-kezet… *** Jillian naplója
1963. március 10. Soha nem éreztem még ilyen jól magam, mint most hétvégén Lesley-vel! Anyának és apának szombaton és vasárnap dolga volt a Country Clubban, ezért miénk volt a ház. Pénteken fennmaradtunk egész éjjel, és a Bátor életeket olvastuk John F. Kennedytől, hogy szorgalmi ötöst kapjunk Sebastian nővér angolóráján, de ez volt a legjobb történelmi könyv, amelyet valaha olvastam. Először Lesley olvasott fel egy fejezetet hangosan, utána én. Nem akartuk kiolvasni az egész könyvet, de nem tudtuk letenni. Lesley szerint kicsit hasonlítok Jackie Kennedyre, de szerintem Jackie sokkal csinosabb, mint én, sokkal kifinomultabb és elegánsabb. Az egyetlen hasonlóság, hogy mindkettőnknek sötét haja van. Ilyen alapon én is mondhattam volna, hogy Lesley hasonlít Marilyn Monroe-ra (még mielőtt meghalt), mert szőke. Olvasás után rádiót hallgattunk. A kedvenc énekesem továbbra is Roy Orbison, Lesley viszont Petert, Pault és Maryt kedveli. Utána sokat beszélgettünk, főleg fiúkról és az iskoláról. Szívesebben járnék koedukált gimnáziumba, de végül is ez a lányiskola sem olyan rossz. Csak hát sokkal több fiúval ismerkednénk meg, ha átlagos iskolába járnánk. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, ha majd szerelmes leszek, és férjhez megyek. Lesley nem akar megházasodni addig, amíg el nem végzi a főiskolát, én viszont igen. Szeretnék egy ugyanolyan kapcsolatot, mint amilyen John és Jackie Kennedyé volt. Igaz, nem ismerek senkit, akihez szívesen hozzámennék. Még Scott-hoz sem mennék feleségül. Megkérdeztem anyát, honnan tudta, hogy apa az igazi, mire furcsán elmosolyodott, és azt felelte, hogy egyszerűen csak tudta. Ettől nem lettem okosabb. Ugyanígy volt, amikor tavaly megjött a havi vérzésem. Anya alig mondott róla valamit. Kicsit zavarban volt, motyogott néhány szót, utána adott két biztosítótűt és egy párnácskát. Ha nem Lesley lett volna előbb nagylány, fogalmam sem lett volna, mit kell tenni vele. Biológiaórán Mary Clare nővér közölte, hogy a menstruációnak köze van a gyerekszüléshez, de nekem fogalmam sincsen, hogyan. Olyan, mintha valami sötét titok lenne, amiről senki nem akar beszélni. Lesley ki akart venni egy könyvet a könyvtárból, amelyben benne volt a válasz minden kérdésre, de a könyvtáros azt mondta, csak tizennyolc év felett lehet kivinni a könyvet az épületből. Mire visszamentünk az
20
olvasóterembe, hogy együtt olvassuk, a könyv már nem volt sehol. Lesley szerint a könyvtáros meglátta, hogy jövünk, és szándékosan elrejtette előlünk. Ó, majdnem elfelejtettem! Végre megérkezett a szülinapi ajándékom! Most már van saját tévém. Szerintem az iskolában még senki másnak nincs saját tévéje. Apa beépíttette a falba. Lesley jövő hónapban megint nálunk alszik, és majd megnézzük az Oscar-díj átadását együtt. Nagyon remélem, hogy Sidney Poitier nyeri majd a legjobb színésznek járó díjat a A mező liliomaiban nyújtott alakításáért. Az a film minden más filmnél jobban tetszett nekünk Lesleyvel idén. Mindenki arról beszélt, hogy a Tom Jones milyen ördögi volt, de szerintem nem volt jó film. Ellenben mindketten tanultunk valami fontosat belőle Lesleyvel. Mostantól egyikünk sem tud majd úgy hazudni, hogy ne éreznénk bűntudatot miatta. Azt mondtuk a szüleinknek, hogy máshová megyünk, de közben a Tom Jones-t néztük meg, és mindketten megbántuk, hogy hazudtunk. Nehéz volt, mert apa eljött értünk mozi után, és abban a pillanatban, hogy megláttam, szerettem volna megmondani neki az igazat. Nem tettem, de ő megérezte, hogy valami bánt. Nem erőltette, hogy mondjam el neki, és ezért hálás vagyok. Nem szívesen láttam volna az arcán a csalódást, amikor megtudja, hogy becsaptam. Idén nyáron ahelyett, hogy Hawaiira mennénk, Disneylandbe fogunk menni. Mondtam apának, nekem tetszik az ötlet, feltéve hogy Lesley is jöhet. Tavaly anya ragaszkodott hozzá, hogy Kathy Galloway jöjjön velünk, hogy legyen társaságom. Anya és Mrs. Galloway barátnők, és mivel Kathy nagyjából egyidős velem, gondolta, jól megleszünk majd. Nem így történt. Kathy három évvel idősebb, és nem volt kedve a szálloda úszómedencéjénél együtt lenni velem. Férfiakra hajtott. Erre anya is hamar rájött, amikor találkozott vele a koktélbárban, miközben épp egy üzletemberrel flörtölt. Fogadni mernék, hogy anya soha többé nem hívja meg Kathyt semmire, de ez nekem csak jó. ***
Tárgy Vallás Francia Biológia Angol Algebra
Holy Name Egyházi Gimnázium Elsőévi bizonyítvány Lesley Adamski 1. negyedév 2. negyedév 3. negyedév 5* 5 5 5 5 5 5 5* 5 5* 5* 5* 5/ 5 5
4. negyedév 5 5* 5 5* 5
Megjegyzés: Lesley jó tanuló, nagyon szorgalmas. Javasoljuk, hogy a haladó csoportba kerüljön, azok közé, akik főiskolai felvételire készülnek
***
21
Bell Könyvesbolt 455 Main Street Pine Ridge, Washington, 98005
1963. július 29. Kedves Mrs. Lawton! A Női misztika című könyv megérkezett. Kérésére félretettünk önnek egy példányt. Reméljük, hamarosan betér hozzánk! Üdvözlettel: Ethel Cowin tulajdonos *** Lesley naplója 1963. augusztus 29. Tegnap nagyon különös dolog történt. Több százezer ember gyűlt össze a Washington Emlékmű körül országunk fővárosában egy polgárjogi demonstráció keretében. Közvetítette a tévé és a rádió. Anyával arról beszélgettünk, mit jelent feketének lenni Amerikában. Számos színes bőrű család él a vasúti sínek túloldalán. Apa színes bőrű férfiakkal dolgozik a fűrésztelepen. Olyan nevekkel illeti őket, amelyeket anya nem enged a számra vennem. Anya szerint a feketék ugyanolyanok, mint bárki más. Véreznek, izzadnak, lélegeznek, mint mi, függetlenül attól, hogy apa mit mond. Hihetetlen, hogy délen ennyire másként bánnak emberekkel, csak mert más színű a bőrük. Ezt anyának is megmondtam. Olvastam, hogy a négereknek nehéz állást találniuk és bejutniuk az iskolákba. Ez igazságtalanság. Anya Mississippiben született és nevelkedett, és azt mondta, hogy a polgárháború több volt a rabszolgaság eltörlésénél. Mesélt a dél történelméről az államok közti háború után (ő így nevezi a polgárháborút), és segített megértenem, mekkora bátorság kellett ehhez a polgárjogi demonstrációhoz Washingtonban. Ezután idézett egy angol írótól, akit Samuel Johnsonnak hívnak. Leírom, mert nem akarom elfelejteni soha: „A BÁTORSÁG A LEGFŐBB ERÉNY MIND KÖZÜL, MERT HA NINCS BÁTORSÁGOD, NEM TUDSZ ÉLNI A TÖBBI ERÉNY EGYIKÉVEL SEM”. Nem is tudtam, hogy anya ilyen sokat tud az életről. (Mint ahogyan azt sem tudtam, ki az a Samuel Johnson, amíg nem beszélt róla.) Szeptember 6-án egy színes bőrű ember fog beszélni az Emmanuel-templomban Pine Ridge-ben, és mondtam anyának, hogy szeretném meghallgatni. Szerinte nem jó ötlet, mert nem lenne illő egy katolikus lánynak egy protestáns templomba mennie. Annak ellenére, hogy ezt mondta, úgy éreztem, hogy ő maga is oda szeretne menni. Ha lenne jogosítványom és autóm, elmennék. Jillian ezen a nyáron szerzi meg a jogosítványát. Szerinte a szülei vesznek neki autót is. Jelenleg még édesanyja viszi iskolába autóval minden reggel, és az édesapja hozza el délutánonként. Utálom, hogy tizennégy éves vagyok. Tizenhat akarok lenni jogosítvánnyal, hogy meghallgathassam azokat az embereket, akiket csak akarok, és találkozhassam azokkal, akikkel csak akarok. 22
Jillian naplója
1963. november 22. Megölték Kennedy elnököt! Épp vallásórán voltunk Lesleyvel, amikor bemondták a hangosbemondón, hogy az elnökre rálőttek. Dorothy nővér azonnal letérdeltetett bennünket, hogy imádkozzunk. Senki nem tudta akkor még, milyen súlyos az állapota. Hamarosan elengedtek mindenkit az iskolából. Lesleyvel azonnal átmentünk a templomba, amely teli volt emberekkel. Mindenki azért fohászkodott Istenhez, hogy mentse meg az elnökünket. Mire hazaértem, meghalt. Azóta csak sírok. Még apának is könnybe lábadt a szeme. Szegény Jackie! Leginkább miatta sírok. Ez egyszerűen elviselhetetlen. Szörnyű! Mindenki tévét néz, mindenki sír. Nem tudok aludni sem. Nincs étvágyam. Egyszerűen nem hiszem el, hogy Kennedy elnök halott! *** Búcsú John Kennedytől Írta: Lesley Adamski Bocsánat, mennem kell, elszólított a végzet, Idefentről mosolygok rátok, ha lenézek! A kis Patrick azt üzeni, minden jót, Feledjétek most már a síró szót! Caroline, kicsim, azt üzenem Neked, Édesapád büszke Rád, amennyire csak lehet! Úgy álltál a temetésen, mint egy érett asszony, Szebb könnyek nem hullottak még emberi arcon. John fiam, most már te vigyázz a családra, Különös tekintettel az édesanyádra! Úgy tisztelegtél nekem, mint bátor katona, Köszönöm a zászlót, amelyet te tettél síromra! Drága Jackie, elköszönnöm nem jutottak szavak, Időm csak egy búcsúpillantásra maradt. Vigyázd, szeresd a gyerekeket helyettem, Szerelmed örökké benne él szívemben! Tarts ki a végsőkig, ahogyan eddig is tetted! Várlak ideát, fényes partjain mennyeknek. Addig árnyként kísérem földi léptetek, Láthatatlanul bár, de mindig itt leszek veletek! (John F. Kennedy halálára emlékül. Nincsen rá szó, mennyire szerettem, Remélem, találkozom vele a Mennyben!)
23
1965 Holy Name Egyházi Gimnázium 1965. január 20. Intő Diák: Jillian Lawton Vétség: térde fölé ér egyenruhájának szoknyája.
*** Holy Name Egyházi Gimnázium 230 First Street Pine Ridge, Washington 98005
1965. január 20. Kedves Lawton Bíró Úr és Mrs. Lawton! Mellékelve küldöm Jillian intőjét, amelyet kénytelen voltam kiutalni. Többször figyelmeztettük egyenruhája szoknyájának hosszát illetően. Több osztálytársa is vétett a szabály ellen, ezért mindnyájuknak bent kell maradniuk február első péntekjén az iskolában. Büntetésből folyosót fognak takarítani. Köszönöm együttműködésüket a sajnálatos eset kapcsán. Tisztelettel: Ágnes nővér, igazgató *** Jillian naplója
1965. január 23. Gyerekes dolog, hogy bezártak, csak mert térd fölött hordtam a szoknyámat! Először is utálom az iskolai egyenruhát. Anyának is mondtam már, de eleresztette a füle mellett. Egyre gyakrabban hallom tőle, hogy „nem érdekel”, meg hogy „erről nem beszélünk”. Esküszöm, néha úgy bánik velem, mintha tízéves lennék! Nem is olyan régen legszívesebben felálltam volna a székemre az új ebédlőnkben, és sikítok, csak hogy figyeljen rám végre. Mégis, mikor veszi már észre, hogy tizenhét éves vagyok? Washington állam már bízik bennem annyira, hogy jogosítvánnyal ruházott fel motoros jármű vezetésére. Apa vett is nekem autót, hogy azzal járjak iskolába. Ha a kormány szerint 24
elég érett vagyok ahhoz, hogy vezessek, akkor hadd döntsem már el azt is, milyen ruhát veszek fel az iskolában! Nyilván azt hiszik, hogy ha rajtam múlna, valami feslett ruhát vennék fel, például farmert és pólót. Az igazság valójában az, hogy megfosztottak a szabad választás lehetőségétől, és belekényszerítettek ebbe a nevetséges iskolai egyenruhába. A ruhásszekrényem tele van olyan ruhákkal, amelyeket esélyem sincsen felvenni! Néha attól rettegek, hogy most már egész életemben kék szoknyát és piros blúzt fogok viselni! Szeretem a szüleimet, különösen apát. Mindketten rendesek, de néha teljesen ésszerűtlenül viselkednek. Az egyenruha kérdésében ugyanolyan maradiak, mint a tanáraim. Könyörgöm, a kommunista Szovjetunióban viselnek egyenruhát a lányok! (Igaz, mi ezt nem tudhatjuk biztosan, csak a kémeink.) Sokat beszélünk a Berlini Falról és a szabadságért vívott küzdelemről, ehhez képest mi is pont olyanok vagyunk itt Pine Ridge-ben, mint a kommunisták! Amikor előhozakodtam ezzel az érvvel, hogy az egyenruha viselése a kommunizmus egy formája, mert egységességre kényszerít és megszünteti a személyes jelleget, apa azt mondta, nem vitatkozik velem. Erre viccesen azt mondtam neki, hogy gyáva, hiszen mindenki tudja, hogy apa az egyik legigazabb, legkedvesebb, legbecsületesebb ember az egész bíróságon. Láttam, hogy titokban büszke rám, és tudom is, hogy miért. Az, hogy észérvvel támasztottam alá az álláspontomat, azt bizonyítja, hogy jó ügyvéd lesz belőlem. Voltaképpen szeretek vitatkozni. Szeretem zavarba hozni az embereket, és bebizonyítani az igazamat. Ez elégedettséggel tölt el. Tegnapelőtt a benzinkutas fiút is zavarba hoztam, pedig nem akartam. Tizenhárom éves lehetett, le akarta mosni a szélvédőmet, de nem érte el az üveg közepét, ezért kiszálltam a kocsiból, és lemostam helyette. Erre odajött a bátyja, és rendesen befejezte a munkát. Eddig még egy fiú sem tetszett annyira, mint ő. Rá volt hímezve a neve a kezeslábasára. Nick. Ilyen jóképű fiút még életemben nem láttam. Elég volt egy pillantást vetnem rá, hogy tudjam, nem az a szabálytisztelő fajta. Majd kiugrott a szívem a helyéből. Persze úgy tettem, mintha hidegen hagyna, és egyszerűen félreálltam, hadd fejezze be a mosást. Amikor végzett, neki adtam oda a 3 dollár 9 centet, hogy töltse tele a tankot. Amikor kihajtottam a benzinkútról, a visszapillantó tükörbe nézve láttam, hogy Nick hosszan néz utánam. Ekkor elvigyorodott - én pedig majdnem belementem az árokba. A mosolya teljesen belém hatolt, nagyjából úgy, mint amikor a macskánk rám fekszik, és dorombolni kezd. Azt hiszem, ezek után sokkal gyakrabban fogok a Texaco benzinkútnál tankolni. Persze nem mindjárt holnaptól. Két hétig nem vezethetek emiatt a hülye intő miatt. Dühös vagyok, de hiába vitatkozom, anya véleménye úgysem fog megváltozni. Szerintem anya a legkevésbé belátó a családban. Ui.: Megtudtam, hogy Nick a Pine Ridge Gimnáziumba jár, és harmadéves (akárcsak én). ***
25
Lesley naplója 1965. február 5. Jilliant bezárták az iskolába, mert röviden hordta a szoknyáját. Takarítania kell a gimnáziumot, ezért egyedül sétáltam haza. Buck Knowles meglátott, és felajánlotta, hogy hazavisz. Buck huszonegy éves, együtt dolgozik apával a fűrésztelepen. Mivel látásból ismerem, úgy gondoltam, elfogadhatom az ajánlatát. Nem emlékezett rá, hogy Mike lánya vagyok, és utána is csak úgy tett, mintha emlékezne. Azt mondta, már korábban észrevett, merthogy olyan „szűziesnek” (így mondta) nézek ki a gimnáziumi egyenruhámban. Úgy tűnt, mintha már régóta tetszenék neki. Nekem is tetszik egy kicsit. Múlt héten anya leküldött a fűrésztelepre, hogy elhozzam apa fizetését, ekkor láttam meg Buckot először. Rám nézett, én pedig visszanéztem rá. Akkor is a gimnáziumi egyenruhám volt rajtam. Úgy nézett, hogy jóval idősebbnek éreztem magam tizenhat évesnél. Anya nem látta, hogy ma Buck hozott haza, én pedig nem említettem neki. Miután becsuktam a kocsi ajtaját, odahajolt, letekerte az ablakot, és azt mondta, hamarosan találkozunk. Remélem, tényleg így lesz. Majd figyelni fogom. *** Március 4. Vallásóra Szia Jillian! Képzeld, apa Buck Knowlesszal jött haza tegnap este, és Buck a családdal vacsorázott! Ő az a fiú, akiről meséltem, hogy a múlt hónapban hazahozott kocsival. Azóta egyszer sem láttam, és már kezdtem félni, hogy nem is fogom. Buck utálja a munkavezetőt, akárcsak apa, egész este őt szidták. Lényeg a lényeg, Buck azt mondta, ezentúl hazahoz az iskolából! Hívlak, amint tudlak. Buck na-a-agyon jóképű! Lesley Ui.: Én is beiratkoztam autóvezetői tanfolyamra, de nekem nem lesz jó kocsim soha, az tuti! *** Murphy’s Texaco benzinkút Számla 1965. április 3. Mennyiség: 38 liter Literenként: 8 cent Összesen: 3 dollár 4 cent Benzinkutas: Nick Murphy Aláírás: Jillian Lawton
26
*** 1965. április 12. Kedves Buck! Apa azt mondta, gondoskodik róla, hogy megkapd a levelem. Sajnálattal hallottam a munkavezető balesetéről. Remélem, hamarosan meggyógyul, és vissza tud menni dolgozni. A mi családunknak mindig nagyon nehéz, amikor apa sokáig nem dolgozik, biztos az ő családjának is. Apa azt mondta, sokat túlóráztok mind a ketten a következő hetekben, ezért megértem, ha egy ideig nem találkozunk. Jól éreztem magam, amikor megmutattad a lakásod és együtt tévéztünk. A Vietnamról szóló hírek elég aggasztóak, nem? A lakásod kicsi és kissé rendetlen, de nem baj. Az, hogy piramisszerűen felraktad az üres sörösdobozokat a falnál, szerintem jó ötlet. Igazad van, nem vagyok tapasztalt csókolózás tekintetében, de azért jó volt! Legalábbis egy része. Lesley *** Murphy’s Texaco Benzinkút Számla 1965. május 7. Mennyiség: 36 liter Literenként: 8 cent Összesen: 2 dollár 88 cent Benzinkutas: Nick Murphy Aláírás: Jillian Lawton
*** Jillian Lawton táncrendje a „Moulin Rouge” bálon 1965. május 15. 1.ScottMcDougal 2. Scott McDougal 3. Scott McDougal 4. Marvin Watterman 5. Scott McDougal
6. Scott McDougal 7. Scott McDougal 8. Scott McDougal 9. Buck Kowles 10. Scott McDougal
***
27
Június 4. Latinóra Drága Lesley! Hihetetlen, hogy ez az utolsó iskolai napunk, nem? Délutántól hivatalosan végzős diákok lettünk. Ezt meg kell ünnepelnünk! A szüleim azt szeretnék, ha megint Hawaiira mennék velük, de semmi kedvem. Utálom Hawaiit. Nem értem, miért nem megyünk inkább San Franciscóba. Nagyon jól érezném ott magam, ebben biztos vagyok. Hallottad, hogy jövő szerdától a My Fair Lady-t vetítik Audrey Hepburnnel? Eljössz, vagy találkád van Buckkal? Még mindig jártok, ugye? Találkozzunk suli után, és ünnepeljük meg, hogy végzősök lettünk! Jillian Franciaóra Szia Jillian! Ne haragudj, nem tudok elmenni veled ünnepelni ma délután! Felhívtak a könyvtárból ma délután döntik el, hogy megkapom-e a nyári munkát náluk, be kell mennem személyesen. Már majdnem teljesen feladtam a reményt, hogy felvesznek. Imádkozz, hogy felvegyenek! Nagyon fontos lenne. A könyvtár sokkal többet fizet, mint amikor gyerekekre vigyázom. Amint kiderül, megkaptam-e az állást, felhívlak. Buck azt mondta, elvisz autósmoziba ma este. Nektek van már valami programotok estére Scott-tal? Lesley *** 1965. augusztus 10. Kedves Lesley! Megint itt vagyok Hawaiion. (Sajnos.) Bár itt lennél! El sem tudom mondani, mennyire unatkozom így, hogy nincs mit csinálni az olvasáson és a parton való lustálkodáson kívül. Nagyon hiányzol, Scott is. Számolom a hátralévő napokat. Remélem, a te nyarad izgalmasabb, mint az enyém! Hamarosan találkozunk. Szeretettel: Jillian
***
28
USA Post 3 cent
Miss Lesley Adamski 220 Railroad Avenue Pine Ridge, Washington 98005
1965. augusztus 25. Kedves Jillian! Köszönöm szépen a lapot, amelyet küldtél! Hawaiion tényleg olyan kék a víz? Sajnálom, hogy unatkozol, különösen mert máshol tényleg annyi minden történik. Hallottál a zavargásokról Kaliforniában? A tévében minden este szó volt róla a híradóban. Tegnap este például kirendeltek 20 ezer katonát a Nemzeti Gárdából Wattsba. Eddig 34-en haltak meg, már öt napja tart a zavargás, és még mindig nem ért véget. Nem hittem volna, hogy valaha ilyen szörnyűség történik az országban. Anya szerint a polgárjogokról és az igazságtalanságokról van szó. Apa és Buck véleményét inkább nem mondom el, szerintem egyedül is kitalálod. Mindennap nézegetem a különböző ösztöndíjakat, mielőtt Dolgozni kezdenék a könyvtárban. El sem hinnéd, mennyi van! Anya szerint a Washington Egyetemre kellene jelentkeznem. Tudom, hogy a szüleid a Barnard Egyetemre szánnak, de az New Yorkban van, és én egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, Jillian. Ugyanakkor el sem tudom képzelni, hogy nélküled járjak egyetemre! A Szoroptimistáknál van egy ezerdolláros ösztöndíj. Ezer dollárból fedezni tudnám minden kiadásomat az első évre az állami egyetemen. Gondolkodtam a dolgon, és ápolónőnek szeretnék tanulni. Anya szerint jó ápolónő lenne belőlem. Apa még nem tud semmit a dologról. Anya azt mondta, majd ő beszél vele, ha itt az ideje. Nagyon kíváncsi vagyok, hol leszünk egy év múlva! Akárhogyan is, előbb be kell fejeznünk a gimnáziumot, és jó jegyeket kell szereznem, különben esélyem sincs semmilyen ösztöndíjra. A keresetemet félreteszem az utolsó centig, de azért vettem belőle magamnak egy trapéznadrágot. Buck szerint szép fenekem van, és azt szeretné, ha miniszoknyát viselnék. El tudod képzelni, mit szólna Ágnes nővér, ha meglátna miniszoknyában?! Nagyon hiányzol! Naponta legalább tízszer eszembe jut valami, amit szívesen megosztanék veled. Még soha életemben nem volt ilyen hosszú öt hetem! Tudom, hogy ki nem állhatod Hawaiit, és hogy nagyon hiányzik neked Scott, de azért igyekezz jól érezni magad! Amint hazaértél, hívj fel! Addig is maradok barátod (örökké): Lesley *** 1965. augusztus 27. Kedves Scott! Gondoltam, küldök egy lapot, csak hogy tudd, mennyire hiányzol! Még mielőtt megkérdeznéd, az ujjamon van az osztályod gyűrűje, így minden itteni fiú tudja, hogy a tiéd vagyok. Add át üdvözletemet mindenkinek! Hamarosan találkozunk. Szeretlek! Jillian
USA Post 3 cent
Scott McDougal 4520 Country Club Lane Pine Ridge, Washington 98005
29
*** Lesley naplója 1965. október 3. Buck kétszer is telefonált, de azt mondtam Susannek, mondja neki, hogy nem vagyok itthon. Nem akarok beszélni vele, különösen azok után nem, ami a múlt héten történt. Amikor eljött értem a találkánk előtt, részeg volt, de én azt hittem, minden rendben lesz. Tévedtem. A pénteki volt életem legrosszabb éjszakája. Azt mondta, az én hibámból történt minden. Hogy nem lehet a végsőkig csigázni egy férfit, és utána csak úgy lerázni. Durva volt, és dühös, ráadásul nagyon fájt a dolog. Jilliannel sokszor elképzeltük már, vajon milyen lesz az első alkalom, márpedig ebben semmi szép, semmi gyengéd nem volt. Buck fájdalmat okozott több értelemben is. Tudom, meg kellene gyónnom a dolgot, de nem fogom. Morris atya nem értené meg. Férfiként azt mondaná, legalább annyira az én hibám, ami történt, mint Bucké. Márpedig nem az én hibám! Semmi olyat nem tettem, amiből Buck azt a következtetést vonhatta volna le, hogy azt akarom. Csókolózni kezdtünk, és amikor láttam, hogy túlzottan felizgatja magát, el akartam húzódni tőle. Buck ettől csak még jobban begerjedt. Elkezdett fogdosni, majd ledöntött a kanapéjára, és lerángatta a bugyimat. Amikor apa hazajött este a munkából, tudni akarta, miért nem élek Buckkal. Azt mondtam neki, hogy veszekedtünk, ami igaz is, mire apa megharagudott rám. A saját apám Buck oldalára állt! Úgy döntöttem, többé szóba sem állok Buckkal. Nem hiszem, hogy valaha is megbocsátom apának, amiért engem hibáztat a veszekedésünk miatt. Azt sem tudja, mi történt! Senki sem tudja. Nem beszélhetek anyával a dologról, és Susannel sem. A húgom még csak nem is csókolózott. Bár Jilliannel nagyon szeretnék beszélni róla, nem tehetem. Még a legjobb barátnőmmel sem beszélhetem meg! A ruhám elszakadt, de még ha nem is szakadt volna el, akkor sem venném fel soha többé. Mocskosnak érzem magam, és bűntudatom van. *** Október 14. Latinóra Szia Lesley! Jól vagy? Nagyon csendes vagy az utóbbi időben, és ez nem vall rád! Megint nincs munkája apukádnak? Vettem egy albumot tegnap egy új együttestől, az a nevük, hogy Rolling Stones. Apa meghallgatta a Satisfaction című számot, és azt mondta, hogy dobjam ki a lemezt, mert szerinte erkölcstelen a szöveg. Szerintem nagyon klassz banda! Láttad a Légy okos show-t a tévében? Alig bírtam abbahagyni a nevetést közben. Sokkal jobb, mint az Anyám, az autó! Jillian *** 30
Lesley naplója 1965. október 26. Buck telefonált, ezúttal sajnos éppen én vettem fel a kagylót. Könyörgött, hogy találkozzunk. Nemet mondtam, ő ennek ellenére eljött hozzánk, és ragaszkodott hozzá, hogy menjek el vele a Dairy Queenbe, meg akar hívni egy Dilly-szeletre. Nem akartam elmenni vele, erre apa megkérdezte, azért vonakodom-e ennyire, mert egy férfi, aki a fűrésztelepen dolgozik, nem elég jó nekem. Azt feleltem, ennek semmi köze Buck munkájához. Végül engedtem, és elmentünk Buckkal a Dairy Queenbe. Számtalanszor elnézést kért, és megígérte, ilyesmi soha többé nem fordul elő. Őszintének tűnt. Könnyek szöktek a szemébe, és én szerettem volna hinni neki. Amikor beszálltunk a kocsijába, csókolózni kezdtünk. Mielőtt rájöttem volna, mire készül, már be is nyúlt a szoknyám alá. Láttam rajta, hogy megint kezd begerjedni, és azonnal elhúzódtam tőle. Buck dühös lett, és attól, amit mondott, elszégyelltem magam. Azt mondta, őrülten kíván, és szüksége van rám. Végül megint az ágyában kötöttünk ki. Most leállíthattam volna, de nem tettem. Ezúttal legalább nem fájt. Amikor végeztünk, elkezdtem sírni. Buck nem értette, miért. Voltaképpen én sem, mégsem tudtam abbahagyni. Azt mondtam neki, jobb lenne, ha nem találkoznánk többé, erre ő is azzal jött, mint apa, hogy nyilván azért mondom ezt, mert nem elég jó nekem. Hazavitt, majd csikorgó kerekekkel elhajtott. *** Murphy’s Texaco Benzinkút Számla 1965. november 20. Mennyiség: 34 liter Literenként: 8 cent Összesen: 2 dollár 72 cent Benzinkutas: Nick Murphy Aláírás: Jillian Lawton
*** Jillian naplója
1965. december 14. Megálltam a Texaco-kútnál, vittem gyümölcskenyeret Mr. Murphynek. Meglepődött, hogy egy vevője gondol rá karácsonykor, és adott cserébe egy pohárkészletet. Jimmy tudta, hogy gyűjtöm a poharakat minden tankolásnál, nyilván elmondta az apukájának. Kicsit csalódott voltam, mivel Nick nem volt ott. A múlt héten láttam, ahogyan elmotorozik a Holy Name gimi előtt, és azon tűnődtem, vajon engem keres-e. Remélem, így volt! Amikor csak meglátom, majd kiugrik a szívem a
31
helyéből. Mostanában mindig ő tölti tele a tankom, ahányszor csak a kúthoz megyek. Néha beszélgetünk, de általában sok a dolga, ilyenkor csak köszön. Lesley figyelmeztetett, hogy veszélyes játékot űzök. Szerinte Nickkel vigyázni kell. Ezt én is így gondolom. Úgy néz rám, mintha én lennék az egyetlen lány, akit valaha is megkívánt. Ezt szabályosan érzem, amikor rám néz. Felforrósodik körülöttünk a levegő, mint egy nyári vihar előtt. Megborzongok minden porcikámban, és ez jó ideig nem is múlik el. Bolond lennék szakítani Scott-tal. Még nem tudom, mit tegyek. Nem akarom megsérteni Scott érzelmeit, de úgy vonzódom Nick-hez, mint bogarak a fényhez. Scott rendes fiú, minden lány engem irigyel a gimiben. Tudom, ha szakítanék vele, könnyedén találna magának új barátnőt. Talán mégis szakítanom kellene vele? Nick egyszer sem hívott még találkára, egyszer sem telefonált. Szerintem egy ideig még a nevemet sem tudta. Többnyire csak teletölti a tankomat, és csak néha flörtöl velem egy kicsit. Emiatt igazán nem akarom megbántani Scott-tot. Mindig nagyon rendes és megértő volt velem. Apropó, szakítás. Örülnék, ha Lesley ejtené végre Buck Knowlest. Az a fiú szörnyen bánik vele. Eleinte izgalmas volt, hogy Buck találkát kér Lesleytől. Nemrég múlt huszonkét éves, és az osztályban senki nem jár ennyivel idősebb fiúval. Az, hogy Buck így vonzódik Lesleyhez, egyértelmű jele annak, hogy már nem vagyunk kislányok. Nővé értünk. Engem nem érdekel, Buck menynyivel idősebb és tapasztaltabb nálunk. Nem úgy bánik Lesleyvel, mint amikor megismerkedtek, és ez nem tetszik. Nem tudom, Lesleynek mi a baja az utóbbi időben, de nagyon megváltozott. Többször is mondta, hogy szakítani akar Buckkal, de még mindig nem tette meg. Amikor rákérdezek a dologra, mindig előáll valami ürüggyel. Olyan, mint aki csapdába esett, és nem tudja, hogyan szabaduljon belőle. Az egész világ a feje tetejére állt. Kezd eldurvulni a harc Vietnamban, volt is egy hatalmas tiltakozó megmozdulás Oaklandben. Amikor megkérdeztem apától, mit gondol a dologról, azt mondta, mindenképpen harcolnunk kell a kommunizmus ellen. Szerinte jó döntés volt, hogy az Egyesült Államok háborúba szállt. Apa a legokosabb ember, akit ismerek. Ha ő hisz ebben a háborúban, én is támogatom, ahogyan csak tudom. Végre rájöttem, mit vegyek anyának karácsonyra! Egy könyvet kap tőlem. Nem hangzik valami izgalmasnak, tudom, de szeret olvasni, és A halász cipője biztosan tetszeni fog neki Morris Westtől. Apától kaptam az ötletet, finoman célzott rá egyszer, és én hálás vagyok érte. A karácsonyi szünet alatt megint együtt leszünk néhány napot Lesleyvel. Talán elmondja végre, mi a baja, mert valami van, az biztos. Elsős kora óta én vagyok a legjobb barátnője, ugyanolyan jól ismerem, mint ő saját magát. Szerintem Buck van a dologban. Tuti.
32
1966 Január 3. Latinóra Szia Jillian! Tudod, mi a két legfontosabb újévi fogadalmam? Az első az, hogy megszerzem azt az ösztöndíjat a Szoroptimistáktól. Ápolónő akarok lenni. A második az, hogy szakítok Buckkal. Ezúttal komolyan gondolom. Találkozzunk óra után! Lesley *** Latinóra Szia Les! Ezt mintha már hallottam volna! Sajnos, óra után fogorvoshoz megyek. Hívj fel ma este, rendben? Jillian *** Jillian naplója
1966. január 3. Ma volt az első tanítási nap a karácsonyi szünet után, elég nagy volt a felfordulás. Együtt ebédeltünk Lesleyvel, előtte leveleztünk latinon. Angelica nővér félig vak, fogalma sincsen, mi zajlik az órákon a háta mögött. Nagyon örülök, hogy Lesley szakít végre Buckkal. Ezúttal mintha komolyan gondolná. Remélem, hogy komolyan is gondolja! Elmondta az újévi fogadalmát, én viszont nem mondtam el neki az enyémet. Sem neki, sem senkinek. Mert nem mondhatom el. El fogom érni, hogy Nick Murphy megcsókoljon! Nagyon jóképű, és érzéki a maga veszélyes módján. Amikor motorozik a fekete bőrdzsekijében, olyan, mint egy fenegyerek. Mindig megborzongok, ha a közelében vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy a szüleim soha nem engednék, hogy vele járjak. Az ő szemükben mindenki, aki motorra ül, egy motoros banda tagja. Szerintem Nick tényleg el is követett már valami törvénybe ütközőt. Apa szólt is, hogy többé ne tankoljak a Texacokútnál. Kérdeztem tőle, miért, erre azt felelte, hogy Murphyék túlságosan forrófejűek. Nem 33
mertem túlzottan kíváncsiskodni, de mostanában készpénzzel fizetek a benzinért hitelkártya helyett. Csak egy csókot akarok, semmi többet! Utána élem tovább az életemet, ahogyan eddig, és ő is élheti az övét. Így vagy úgy, de kielégítem a kíváncsiságomat, Scottnak pedig nem kell tudnia semmiről. *** 1966. január 20. Kedves Lesley! Mivel nem válaszolsz a telefonhívásaimra, kénytelen voltam levelet írni neked, - és megvesztegetni a kishúgodat, hogy feltétlenül adja oda neked. Az a legkevesebb, hogy szóba állsz velem! Hogyan oldjuk meg a nehézségeinket, ha semmilyen módon nem tartjuk a kapcsolatot? Tudom, hogy dühös vagy, amiért az utóbbi találkáink mindig ugyanúgy végződtek, de meg kell értened, kicsim, hogy ha az ember nem vezeti le az ilyen feszültséget, akár bele is betegedhet! Hát nem látod, mennyire odavagyok érted? Te vagy a legokosabb lány, akivel életemben találkoztam, ráadásul puccos katolikus lányiskolába jársz… Úgy éreztem, én vagyok a legszerencsésebb ember a világon, amikor azt mondtad, hogy járnál olyasvalakivel, dint én, aki kibukott a középiskolából. Nem akarlak elengedni! Te vagy a legfontosabb az életemben. Elmész az iskolai bálba pénteken este a kosármeccs után? Az öcséd azt mondta, be tud csempészni a tornaterembe. Ott várlak. Bármiért is vagy dühös rám, ígérem, jóváteszem! Buck *** Lesley naplója 1966. január 21. Annyira ostoba vagyok! Hihetetlen, mennyire balul sült el a mai este. Megfogadtam, ha Buck megjelenik az iskolai bálon, szóba sem állok vele. Természetesen megjelent. Az utóbbi időben eljön mindenhová. Múlt vasárnap ott ült a mögöttem lévő padban a misén. Nyilván korán eljön a fűrésztelepről, mert ott parkol a gimi előtt majdnem minden délután, és rám vár. Még szerencse, hogy Jillian hazavisz kocsival! Így három hétig sikerült elkerülnöm. Egyszerűen nem akar leszállni rólam. Borzasztó érzés úgy élni, hogy állandóan hátra kell néznem a vállam felett, vajon követ-e! Szóval eljött a bálra, és mintha mindenki minket nézett volna. Jillian Scott-tal volt, különben biztosan segített volna. Nem akartam jelenetet rendezni, és féltem, hogy Buck verekedni kezd Roy Klosterrel, ezért beleegyeztem, hogy táncolok vele. Szörnyű volt, a The Mamas and the Papas egyik lassú számára táncoltunk. Buck szorosan magához ölelt, szorosabban, mint szerettem volna, és megállás nélkül a fülembe sugdosott, hogy mennyire odavan értem, és hogy éjszakákon át csak forgolódik álmatlanul, mert szüksége van rám. 34
Büszke vagyok magamra, mert megmondtam neki, hogy szerintem nem illünk egymáshoz. Ez így is van. Állandóan csak vitatkozunk, teljesen más a világnézetünk. Amikor iszik, mintha az apámat látnám. Ezt neki is megmondtam, erre begurult. Azt mondta, csak cicázok vele, és hogy egy csomó lány rajong érte. Mondtam neki, akkor válasszon nyugodtan közülük, és lesétáltam a parkettről. Buck dühösen távozott a tornateremből, de megvárt odakint. Mivel nem mentem utána, ezért beküldte értem Mikeyt. Buck azzal fenyegetőzött, hogy ordítozni kezd, és addig nem nagyja abba, amíg nem vagyok hajlandó beszélni vele. Nem lett volna szabad beleegyeznem, különösen nem egyedül, de nem láttam Jilliant sehol, Susant és Mikeyt pedig nem akartam belevonni a dologba. Mire kiértem, láttam, hogy Buck megivott több üveg sört, hogy könnyebben összeszedje a bátorságát. Jobb lett volna azonnal visszamennem a tornaterembe, ehelyett igyekeztem érvekkel hatni rá. Buck persze dühös volt, akárcsak apa, és nem hallgatott rám. Csak azt akarta tőlem, amit mindig is. Mielőtt bármit tehettem volna, odaszorított az iskola falának, és megcsókolt. Igyekeztem elmenekülni, erre feltépte a blúzom elejét, és fogdosni kezdte a mellemet. Fogalmam sincsen, hová fajult volna a dolog, ha Morris atya váratlanul meg nem jelenik. Rám szólt, hogy igazítsam meg a ruhám, és menjek vissza a bálba. Ezután Buckkal is beszélt valamiről, de hogy miről, azt nem tudom. Nem is akarom tudni. Morris atya rajtakapott minket! Fogalmam sincs, hogyan nézek a szemébe ezek után. Amikor hazaértem a bálból, szerettem volna beszélni anyával, de megint veszekedtek apával, és igyekezett úgy tenni, mintha nem sírt volna. Leültünk, és a Star Trek-ről beszélgettünk. Ez egy új sorozat a tévében, nagyon szereti. Anyának éppen elég baja van nélkülem is, ezért úgy döntöttem, nem mondok el neki semmit. Rettenetes az életem. Miután leérettségiztem, elköltözöm otthonról örökre. *** 1966. február 5. Kedves Jillian! Légy a Valentinom! Találkozzunk a büfé mögött az énekkari koncertetek után! Nick Murphy *** Február 6. Latinóra Szia Jillian! Nem találkozol vele, ugye? Scott mit szól a dologhoz? Jillian, ezeket az igéket lehetetlen megtanulni. Azt hiszem, feladom, és beérem egy 3assal. Lesley
35
*** Szia Les! Scott ellátogat az Oregon Egyetemre ezen a hétvégén. Soha nem tudná meg… Még nem döntöttem el, mit teszek. Az igék miatt meg ne aggódj, Lesley, majd segítek! Együtt mondjuk a búcsúbeszédet tanévzárón, emlékszel? Jillian *** Jillian! Látom a szemeden, hogy már döntöttél. Találkozol Nickkel. Valamit meg kell ígérned nekem. LÉGY ÓVATOS, és az Isten szerelmére, vigyázz, nehogy a szüleid megtudják! Lesley *** Les! Senki másnak nem beszéltem a dologról. Majd részletesen elmesélem, mi történt. Jillian *** Jillian naplója
1966. február 11. Nick Murphy nem egy szégyenlős alkat, az biztos. Apa dührohamot kapna, ha megtudná, hogy találkozni készülök vele. Végig görcsölt a gyomrom az énekkari koncert alatt, pedig a kedvenc dalaimat énekeltük: a „Kum-ba-yah”-t, a „Where have all the Flowers Gone”-t és az „If I had a Hammer”-t is. Mindenki ott volt… kivéve Nicket. Sokáig kerestem a szememmel, és egy idő után beláttam, hogy rászedett. Napokig gyötrődtem, találkozzam-e vele vagy sem, erre el sem jön. Az énekkari koncert után Cindy magával akart rángatni bevásárolni, de én nemet mondtam neki valami ürüggyel, és a parkoló felé indultam. Abban reménykedtem, hogy Nick ott vár rám, de csalódnom kellett. Végig mardosott a bűntudat, hogy Scott háta mögött találkozom vele, ehhez képest Nick félvállról vette az egészet! Dühös voltam, de ekkor eszembe jutott, talán csak félreértettem a napot, az időpontot vagy ilyesmi. Ettől még nagyon csalódott voltam. Biztos ami biztos, visszanéztem a büfé mögé. Ott volt. Magabiztosan támasztotta a büfé falát, nem messze parkolt a motorjával, és nagyon jól állt rajta a bőrdzseki. Amikor meglátta, hogy bekanyarodom, fölényesen elmosolyodott. Mintha tudta volna, hogy visszajövök még egyszer megnézni, ott van-e.
36
Ha van valami, amit nem bírok elviselni, az a beképzeltség, márpedig Nick annyira beképzelt, hogy azt el sem lehet mondani. Majdnem elhajtottam ugyanazzal a lendülettel, de végül szerencsére nem tettem. Mielőtt a szemére hányhattam volna, mennyire dühös vagyok rá, megfogta a kezem, megcsókolta, és megkérdezte, leszek-e a Valentinja. Nagyon zavarba estem, nyilván meg is látszott rajtam. Valahogyan azért csak kiböktem, hogy még nem tudom biztosan. Elnevette magát. Meg kellett volna mondanom neki, hogy már kaptam Scott-tól egy doboz csokoládét, de ha volt valaki, aki eszembe sem jutott abban a pillanatban, hát Scott volt az. Leültünk, és Nick azt mondta, végül neki kellett bezárnia a benzinkutat, ezért késett. Azt is mondta, nagyon örül, hogy visszajöttem. Utána mesélt a családjáról, az édesapjáról, de főként az édesanyjáról, aki meghalt rákban, amikor ő tízéves volt, Jimmy pedig öt. Nem tudtam biztosan, mit akar tőlem, amikor arra kért, hogy találkozzunk, de nem hittem volna, hogy végig csak beszélgetni fogunk. Márpedig így történt. Olyan volt, mintha már hónapok óta vártunk volna, és annyira felgyülemlett volna bennünk a szó, hogy kénytelenek voltunk már az első találkozásunkkor kiönteni magunkból. Később elvitt motorozni. Fölültem mögé, átkaroltam a derekát, és kapaszkodtam erősen. Jó érzés volt a szél a hajamban, és tetszett a bőrdzsekijének az illata. Később abban reménykedtem, hogy majd megcsókol, de nem tette. Pedig szeretett volna. Láttam abból, ahogyan a számat bámulta. Amikor elindultunk hazafelé, majdnem végig hazavitt, hogy lássa, biztonságban hazaérek, és ez jólesett. Egészen feldobta a hangulatomat, de aztán nem kérdezte meg, mikor találkozunk legközelebb, és ettől rosszkedvem lett. Most, hogy itthon vagyok a szobámban, képtelen vagyok elaludni, annyira izgatott vagyok. Tudtam, hogy ki kell írnom magamból, mert később is emlékezni akarok minden apró részletre. Azt mondtam Lesleynek, neki is beszámolok minden részletről, de már nem vagyok ebben olyan biztos. Ez az első alkalom, hogy valamit eltitkolok előle. Tudom, hogy vele is történt valami, amit nem mondott el, és már kezdem érteni, miért nem. Annyira tetszik Nick, minden pillanatban eszembe jut. Az újévi fogadalmam még nem vált valóra teljesen, de biztos vagyok benne, hogy most már csak idő kérdése. Vajon mikor csókol meg? Merthogy meg fog csókolni, az biztos - ugyanannyira vágyik rá, mint én. Remélem, nem kell sokáig várnom! *** Március 10. Latinóra Szia Jillian! Az igeragozás halálosan unalmas. Hát nem fantasztikus, hogy a Beatles eljön Seattlebe? Szívesen elmennék veled moziba szombaton, de nem tehetem. Anyának szüksége van rám a tavaszi nagytakarításnál. Amúgy miről szól a Charade? Carry Grant szerintem is nagyon jóképű! Ha Angelica nővér megtalálja ezt a levelet, mindkettőnket bezárnak a gimibe valamelyik délután… Lesley
37
*** 1966. március 15. Kedves Lesley! Nagyon hiányoztál! A suli rémes nélküled. Senkivel nem lehet levelezni, ha nem vagy itt - legalábbis senki olyannal, akit kedvelek! Aggódtam érted. Minden rendben? Már alig beszélgetünk! Tudom, hogy rosszulesett neked, amikor Buckot azzal a másik lánnyal láttad, de hát éppen ezt akartad! Angelica nővér szerint sápadt vagy, és igaza van. Fogytál is. (Mázlista!) Találkozunk ebédnél. Jillian *** Március 17. Szia Buck! Feltétlenül beszélnünk kell. Hívj fel, amint tudsz! Lesley *** Nemzetközi Szoroptimisták 200 Sixth Avenue Pine Ridge, Washington 98005 Miss Lesley Adamski 220 Railroad Avenue Pine Ridge, Washington, 98005
1966. március 20. Kedves Adamski kisasszony! Örömmel tudatjuk, hogy az idei 1000 dolláros főiskolai ösztöndíjunkat Ön nyerte el. A bizottságot lenyűgözte az esszé, amelyet továbbtanulási szándékáról írt. A magához hasonló értelmes, felelősségteljes fiatal hölgyek kezében van országunk jövője! Gratulálunk! Őszinte tisztelettel: Sarah Janus elnök ***
38
Jillian naplója
1966. március 23. Megint találkoztam Nickkel, méghozzá a temetőkertben. Megmutatta, hová van temetve az édesanyja, és virágot tett a sírjára. Kézen fogva sétáltunk végig a temetőn, és még utána is sokáig beszélgettünk. Elmesélte, hogy az édesapja harcolt a második világháborúban, még kitüntetést is kapott. Apa is harcolt a háborúban, de ő soha nem mesél róla. Ez már a harmadik alkalom, hogy titokban találkoztunk Nickkel. Szeretem, amikor magával visz a Harley Davidsonján, mert ilyenkor átkarolhatom a derekát, és hozzászoríthatom az arcomat a hátához. Nick is azt mondta, hogy motorozás közben erősnek és szabadnak érzi magát. Az a különös, hogy mindeddig nem történt közöttünk semmi, csak fogtuk egymás kezét. Minden egyes alkalommal, amikor együtt vagyunk, biztosan érzem, hogy meg fog csókolni, de ez még mindig nem történt meg. Pedig én már nagyon akarom! Néha eltűnődöm, miért hív találkákra egyáltalán. Sok fiúról el tudtam volna képzelni, hogy tökéletes úriember, de róla nem! Ma este végre összeszedtem a bátorságomat, és megkérdeztem tőle, eszébe jutott-e valaha, hogy megcsókoljon. Nem válaszolt azonnal. Voltaképpen olyan sokáig hallgatott, hogy azt hittem, nem hallotta a kérdést. Végül azt felelte, minden vágya az, hogy megcsókoljon, de addig nem teszi, amíg Scott osztálygyűrűjét viselem. Bárcsak ne kérdeztem volna semmit! Nem mintha félnék szakítani Scott-tal. Kimondatlanul bár, de mindketten tudtuk kezdettől fogva, hogy valamikor majd elválunk egymástól. Ő az Oregon Egyetemre fog járni Eugene-ben, én pedig vagy a Barnardra megyek, vagy a Washington Egyetemre. Azért félek visszaadni Scott gyűrűjét, mert tudom, hogy mi történik majd köztem és Nick között, miután visszaadtam. Úgy pattognak közöttünk a szikrák, hogy esküszöm, néha hallani az elektromos kisüléseket. Eddig úgy tettünk, mintha ez nem így lenne, de így van. Néha nem tudok aludni éjszakánként, ilyenkor elképzelem, milyen lenne Nickkel szerelmeskedni. Ekkor bűntudatom lesz, és azonnal imádkozni kezdek a rózsafüzéremen. Mielőtt elváltunk, azt mondtam Nicknek, talán nem kellene találkoznunk többé. Abban reménykedtem, hogy ellenkezni fog, és közli, hogy nagyon szeret velem lenni. Ehelyett egyetértett velem - ehhez képest találkozni fogunk továbbra is, amikor csak tudunk. Ezt mindketten tudjuk. Nem tud sokáig meglenni nélkülem, mint ahogyan én sem tudok meglenni nélküle. Bármennyire mások vagyunk is, beláttuk, hogy egymásnak teremtettek bennünket. Nagyon sokáig jártam Scott-tal, de mellette soha nem éreztem ezt. Amikor Nickkel vagyok, annak csodálatos ereje van. Hihetetlen, hogyan lehetünk ennyire mások, mégis ennyire hasonlóak! *** 1966. március 24. Drága Lesley! Meglepetés! Emlékszel, amikor még kislány voltál, és én üzeneteket csempésztem a tízórais dobozodba? Talán nem. Lesley, megtaláltam a Szoroptimisták levelét a szobádban! 39
Nem, nem kutakodtam a fiókjaidban. Elolvastam, és majd kipukkadtam a büszkeségtől! Miért nem szóltál? Annyira izgatott vagyok, legszívesebben kiabálnék, de helyette inkább becsempésztem a dobozodba ezt a levelet! Ó, Lesley, ha tudnád, mennyire boldog vagyok, hogy kaptál egy esélyt bejutni az ápolónők iskolájába! Én is mindig erre vágytam, de mint tudod, végül feleségül mentem édesapádhoz helyette. Féltél elmondani nekünk az ösztöndíjadat? Vagy később akartál meglepni vele? Mindketten tudjuk, édesapád hogyan gondolkodik a lányai továbbtanulásáról, de egy ösztöndíjjal ő sem tud vitatkozni, nem igaz? Mostanában nagyon visszahúzódó vagy. Mintha nem is te lennél! Ha féltél beszélni az ösztöndíjról, hadd biztosítsalak, nagyon örülök neki! Ne aggódj édesapád miatt, gondoskodom róla, hogy ne állhasson az utadba! Nagyon örülök a sikerednek, kicsim, és nagyon büszke vagyok rád! Szeretlek! Édesanyád *** Március 31. Latinóra Szia Lesley! Mi a baj? Ezer éve barátnők vagyunk, ne hidd, hogy nem látom rajtad, amikor nyomaszt valami! Mondd el! Édesapád megint elvesztette a munkáját? Találkozzunk óra után! Jillian *** Lesley naplója 1966. április 1. Fogalmam sincs, mit tegyek. Nem hallgathattam el Buck elől a dolgot. Várandós vagyok. Azt hittem, dühös lesz rám, és kiabálni kezd velem, ehelyett boldog volt. Senki nem tud a dologról rajtunk kívül, még Jillian sem. Nem beszélhetek róla senkinek. Ha arra gondolok, mit jelent ez a jövőm szempontjából, sírni kezdek. Mostanában mást sem csinálok, csak sírok. Amint megbeszéltük a dolgot, Buck megölelt, megcsókolt, és azt mondta, nagyon boldog, hogy megint együtt vagyunk. Nem zavarja, hogy kizárólag a baba miatt vagyok az övé. Azt akarja, hogy házasodjunk össze. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a legjobb megoldás. Azt mondta, házasodjunk össze titokban azonnal, és menjünk el Idahóba, de erre nemet mondtam. Ha most összeházasodunk, nem tudok leérettségizni. Ha már nem mehetek főiskolára, legalább a gimnáziumi érettségit szeretném megszerezni! Buck amúgy nagyon rendes volt minden tekintetben. Amióta közöltem vele a dolgot, minden este átjött hozzánk. Most már jobban kijönnek apával is, anya pedig úgy bánik vele, 40
mintha a fia lenne. Kezdem azt hinni, hogy igaza van, és össze kellene házasodnunk. Ma este azt mondta, hogy kigondolta, mit kell tennünk. Beszélt egy katonasági toborzótiszttel, mert szerinte mindkettőnknek úgy a legjobb, ha mihamarabb beáll katonának. Így a baba orvosi költségeit az állam állja. Nem akarom, hogy Buck elmenjen katonának. Sokat beszélnek arról, mi folyik Vietnamban, de Buck azt mondja, a toborzótiszt szerint Németországba is kerülhet feltéve, hogy már a jövő hónapban beáll katonának. A vietnami helyzet miatt Buck úgy véli, addig kell élnie a németországi lehetőséggel, amíg lehet. Beleegyeztem a dologba, de bűntudatom van, hogy az életét kockáztatja a baba miatt és miattam. Mostanában minden találkozásunkkor csináljuk Buckkal. Azt mondja, semmi okunk nincs rá, miért ne csinálnánk. Engem nem zavar különösképpen, de azóta vonakodom templomba menni, és ha megyek is, soha nem áldozom. *** Jillian naplója
1966. április 12. Lesleyvel történt valami. Hetek teltek el azóta, hogy szakított Buckkal, erre megint összejöttek, teljesen váratlanul. Pedig egy ideig megint olyan volt, mint régen - erre Buck minden figyelmeztetés nélkül visszatért. Szerettem volna beszélni vele erről, de ő csak azt hajtogatja, hogy minden rendben van, és hogy nyugodjak meg. Talán így igaz. Bármi is nyomasztja, nem osztja meg velem. Még sosem titkolózott előttem ennyire. Jön a városunkba a Muzsika Hangja, már hetek óta erre vártunk, erre előállt valami átlátszó ürüggyel, hogy mégsem tud jönni. Aggódom érte. Bárcsak beszélne velem! Scott-tal sincsenek rendben a dolgok. Valaki nyilván beszélt neki Nickről, mert az utóbbi időben féltékeny. Az egész akkor kezdődött, amikor közöltem vele, hogy nem akarok a végzősök báljára menni. Úgy tűnik, előre eldöntötte magában, hogy én leszek a párja. Azt hiszem, jobb, ha elmegyek vele, de nem akarok úgy tenni, mintha az övé lennék, amikor a szívem Nické. A helyzet akkor kezdett el igazán súlyossá válni, amikor Scott-tot Bálkirálynak jelölték. Örülök neki, tényleg. Megérdemli, mert kiváló atléta, de most nyomás van rajtam, mert úgy tudják, hogy én vagyok a barátnője. Scott nem akarja elhinni, hogy visszautasítom a saját jelölésemet Bálkirálynőnek. Azóta Nick felől sem hallottam semmit. Úgy tűnik, komolyan vette a javaslatomat, hogy ne találkozzunk többé. Belefáradtam a várakozásba, és elmentem az édesapja benzinkútjához. Szerencsém volt, épp Nick dolgozott a kútnál. Csak annyit kérdezett, teletöltse-e a tankot, ezen kívül nem szólt hozzám egy szót sem. Mindenki úgy bánik velem, mintha pestises lennék. Lesley is, Scott is, és most már Nick is dühös rám. Mégis, mit tettem, hogy ezt érdemlem? ***
41
1966. április 20. Kedves Jillian! Én vagyok az első fiú, akit bolonddá tettél, de kétlem, hogy én lennék az utolsó. Ha közvetlenül a bál és az érettségi előtt akarsz szakítani velem, ám legyen! Sok lány szívesen eljön velem helyetted az év legnagyobb báljára. Mivel nem indokoltad meg ezt a váratlan döntésedet, azt hiszem, az lesz a legjobb, ha már most búcsút mondunk egymásnak. Előre is köszönöm, hogy amilyen hamar tudod, visszaküldöd az osztálygyűrűmet! Scott *** 1966. május l. Drága Lesley! Furcsának tűnhet, hogy levélben „beszélek” a saját lányommal, de tudom, hogy sírás nélkül nem tudnám elmondani neked, amiről most írni fogok. Finoman szólva meglepett a bejelentésed. Bárcsak szóltál volna hónapokkal korábban! Megbeszélhettük volna, mit tegyünk ahelyett, hogy kész tények elé állítottál volna minket édesapáddal! Ha szóltál volna, óvatosabban tudtam volna adagolni a dolgot apádnak. Kérlek, felejtsd el a jelzőket, amelyeket az este a fejedhez vágott! Nem gondolta komolyan. Egyiket sem. Dühös volt, elvesztette a fejét… tudod, milyen néhány üveg sör után. Talán megdöbbensz majd attól, amit most mondani fogok. Tizenkilenc évvel ezelőtt mi is ugyanebbe a helyzetbe kerültünk édesapáddal. Igen, Lesley, már állapotos voltam veled, amikor összeházasodtunk. Hat hónappal az esküvőnk után születtél. (Egy nap neked is feltűnt volna a dolog, ebben biztos vagyok.) Az én apám is ugyanezeket a gyűlöletes dolgokat vágta a fejemhez. Kitagadott a házából, és közölte, hogy soha többé nem akar látni. Nem is beszéltem sem vele, sem anyával egészen addig, amíg meg nem születtél. Nem akartam férjez menni - hozzád hasonlóan nekem is terveim voltak -, de akkoriban ez tűnt a legjobb megoldásnak minden érintett számára. Az azóta eltelt években gyakran eltűnődtem, milyen lett volna az életem, ha másképpen döntök. Sokat dolgoztam azon, hogy jó feleség és anya legyek, de időnként visszagondolok a lányra, aki voltam, az álmaimra… Nagyon fiatalon mentem férjhez, alig töltöttem be a tizenhatot, és az álmaim füstté váltak abban a pillanatban, hogy édesapád az ujjamra húzta a gyűrűt. Nem hittem volna, hogy a kék szememen és a szőke hajamon kívül a tévedéseimet is öröklöd majd tőlem. Nézd meg az én életemet, Lesley! Te is ilyen jövőt szeretnél magadnak? Hat gyereket és egy olyan férjet, aki nehezen tartja meg az állását, és még ennél is nehezebben teszi le az üveget? Ha Buckra nézek, az apádat látom. Kiköpött mása. Okos vagy, akárcsak én voltam a gimiben. Ha tudnád, mennyire büszke voltam, amikor megkaptad az ösztöndíjat! Ne mondj le az álmaidról, mint én! Lesley, függetlenül attól, hogy apád mit mond, ha arra gondolok, hogy hozzámész Buckhoz, kiráz a hideg. Nézz rám, kicsim! Szörnyen félek, hogy megismétled a sorsomat.
42
Könyörgöm, ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit én! Gondold meg alaposan, tényleg hozzá akarsz-e menni Buckhoz! Apádtól ne félj, mindent megteszek, hogy segítsek neked! Szeretlek! Édesanyád *** Május 1. Szia Nick! Találkozzunk a büfé mögött a bál estéjén! Jillian *** Lesley naplója 1966. május 5. Ma éreztem először, hogy megmozdul a baba a pocakomban. Annyira meglepődtem, hogy abbahagytam a vasalást, és a hasamra szorítottam a kezem. Már az elmúlt hetekben is éreztem valamit, de ezúttal biztos vagyok benne, hogy a baba volt. Fogalmam sincs, mit tegyek. Anya megint írt nekem egy levelet, amelyben arra kér, ne kövessem el ugyanazt a hibát, amit ő, és ne menjek hozzá Buckhoz. Bár erősebb lennék! Nem testileg, hanem lelkileg. Két tűz közé szorultam. Apa és Buck hajthatatlanok, szerintük a házasság az egyetlen megoldás. Buck egyre inkább úgy viselkedik, mintha már házasok is lennénk. Amikor arra gondoltam, hogy megszököm, és beadom a picit egy nevelőotthonba, kiderült, hogy Buck már jelentkezett is a seregbe - holott semmi biztosíték nincs arra, hogy nem kerül Vietnamba. Értem és a babáért tette. Szeret, tudom. Félek, hogy harcolnia kell majd abban a szörnyű háborúban miattam. Nagyon sokan ellenzik a háborút. Ellendemonstrációt szerveznek a Washington Emlékműnél. Most, hogy Buckot besorozták, többé nem fordíthatok hátat neki. Még ha lenne is bátorságom elmenni az egyik nevelőotthonba, nem hiszem, hogy képes lennék örökbe adni a gyerekemet. Egyedül azonban képtelen leszek felnevelni. Anya ugyan segítene, amennyit tud, de ez önmagában kevés. Apa véleménye egyértelmű. Egyszerűen nincs olyan megoldás, amely ne keserítené el valamelyiküket. Amikor végre Jilliannek is beszéltem a babáról, elsírta magát. Én is sírtam, bár már régen magamhoz tértem az első döbbenetből. Megesküdött, hogy megőrzi a titkomat. Ő is tudja, ha bárki megneszelné a dolgot a gimnáziumban, nem engednék meg, hogy leérettségizzem. Jillian, mint mindenki más, tudni szeretné, mik a terveim. Mintha bármi választási lehetőségem volna! Istenem, bár lenne! Szakított Scott-tal, és bár nem mondta el, miért, tudom, hogy Nick Murphy miatt. Állandóan ő jár az eszében. Az utóbbi időben gyakran hallgatom a rádiót. Csak fekszem az ágyon, és bámulok a mennyezetre. Van a Beatlesnek egy száma, az Eleanor Rigby. Kezdem úgy érezni magam, mint az a lány a dalban. Susan néha bejön, beszélgetünk, együtt sírunk. Azt mondja, ha vele 43
ez történne, ő nem hallgatna sem Buckra, sem apára. Susan mindig erősebb volt, mint én. Ezt neki is megmondtam, mire elsírta magát. Azt mondta, ha akarom, otthagyja az iskolát, és szerez munkát, hogy támogasson engem és a babát. Természetesen nem kérem ilyesmire, de ettől még nagyon jólesett az ajánlata. A többi testvérem még nem tudja, bár Mikey szerintem sejt valamit. Nem beszélünk nekik róla. Nem beszélhetünk. Láttam anyát pénteken, Morris atyával beszélgettek. Szerintem Buckról és rólam. Ha összeházasodunk, templomi esküvőt szeretnék. Annak azért örülök, hogy engem nem dobtak ki a szüleim a házból, ahogyan anyát a nagyszüleim.
Jillian naplója
1966. május 15. A bál estéje Életem legromantikusabb estéinek egyike volt a mai! Nick már várt rám a büfé mögött, amikor megérkeztem. Öltönyt viselt, nyakkendőt és fényes cipőt. Én is báli ruhát vettem. Hazudtam a szüleimnek. Azt mondtam nekik, hogy a bálteremben találkozom Scott-tal. Kissé gyanakodtak, hogy Scott miért nem jön el értem, mire azt mondtam nekik, azért nem tud jönni, mert ő az egyik Bálkirály-jelölt. Nem szeretek hazudni, de kiborulnának, ha tudnák, hogy a bál helyett Nick Murphyvel találkoztam a büfénél. Nick magával hozta a tranzisztoros rádióját, és táncoltunk a csillagok alatt. Csak mi ketten. Olyan szorosan ölelt magához, hogy éreztem a szívverését. Még akkor is lassúztunk, amikor gyors számot adtak, vagy amikor reklámot. Sokáig nem szólalt meg egyikünk sem. Egy idő után megkérdezte, mivel indokoltam Scottnak, hogy nem megyek bálba vele. Ekkor vallottam be neki, hogy visszaadtam Scott osztály gyűrűjét. Láttam Nick szemén, hogy nagyon boldog a hír hallatán. Nem sokkal ezután meg is csókolt. Scott-tal sokszor csókolóztunk, más fiúk is megcsókoltak már, de ez volt az első csók, amelytől bizseregni kezdett minden porcikám. Szerintem Nicket ugyanannyira meglepte a dolog, mint engem. Mindketten remegtünk utána, és legközelebb már csak akkor csókolt meg, amikor ideje volt indulnunk. Mindvégig, amíg együtt voltunk, azon tűnődtem, milyen butaság, hogy titokban kell találkoznunk, de nem szóltam a dologról, mert nem akartam megtörni a varázst. Nagyon kedvelem Nicket, de ha a szüleim megtudnák, hogy vele járok, abból baj lenne, különösen apa részéről. Rosszul ítéli meg Nicket, és fogalmam sincs, hogyan győzhetném meg arról, Nick Murphy mennyire csodálatos ember. Nem merek szólni a dologról, ugyanakkor utálom így becsapni a szüléimet. Még jobban utálom, hogy nem tehetek mást. *** A Holy Name Egyházi Gimnázium 1966-os végzős évfolyama május 28-án, szombaton este 7 órakor tartja szalagavató ünnepségét a Pine Ridge Közösségi Házban
44
*** 1966. június 1. Kedves Jillian! Tudod jól, mennyire nem szeretek vitatkozni veled. Te vagy a legjobb barátnőm, és túl sokat jelentünk egymásnak ahhoz, hogy bárki és bármi közénk állhasson. Szeretném, ha tudnád, hogy hiszek neked. Ha azt mondod, láttad Buckot egy másik lánnyal az érettségi estéjén, akkor nyilván így is láttad. Nem lehet, hogy összetévesztetted valakivel? Rákérdeztem a dologra, és Buck azt állítja, tévedsz. Megesküszik rá, hogy nem volt együtt másik lánnyal. Szerinte egyszerűen csak féltékeny vagy rá, ezért akarsz összeugrasztani bennünket. Tudom, hogy ez nem igaz, de azt is tudom, hogy nem szeretnéd, ha összeházasodnánk. Nagy valószínűséggel összetévesztetted valakivel, aki nagyon hasonlít rá. Kérlek, felejtsük el ezt az egészet! Te vagy a legjobb barátnőm, nagyon szeretlek. Lesley Ui.: Szerintem nagyon jó volt a búcsúbeszéded. Sokkal jobb beszédet írtál, mint amilyet én írtam volna. Tudom, azt terveztük, hogy együtt mondjuk el, de a sors nem így akarta. *** Mr. és Mrs. Michael Adamski Szeretettel meghívják Önt és családját leányuk, Lesley Louise Adamski és David James Knowles esküvőjére 1966. június 11-én, szombaton 14 órakor a St. Catherine Katolikus Templomba (404 Mitchell Avenue, Pine Ridge, Washington) Lakodalom közvetlenül a szertartás után.
*** Mr. és Mrs. Buck Knowles
1966. július 2. Kedves Anya és Apa! Köszönjük szépen a nászajándékokat! Rengeteget tettetek értünk Buckkal, nagyon hálásak vagyunk mindenért. Az edény- és serpenyőkészlet kiváló, felülmúlja minden várakozásunkat, különösen így, hogy az esküvő költségeit is ti álltátok. A használt bölcsőért is nagyon hálásak vagyunk. Buck majd megjavítja, ha hazatér az alapkiképzésről. Nagyon szeretlek mindkettőtöket! Lesley 45
*** Jillian naplója
1966. augusztus 3. Soha nem csalódtam még ekkorát a szüleimben. Sikerült meggyőznöm Nicket, hogy a szüleim mindennél többre értékelik az őszinteséget, és hogy egyszerűen mondjuk meg nekik, hogy járunk egymással. Eljött hozzánk, ahogyan kértem, apa nyitott ajtót, és nem sok hiányzott, hogy ne engedje be a priusza miatt. (Egyszer elítélték testi sértés miatt. Három éve történt verekedés közben, pedig csak egy másik srác védelmére kelt. Felfüggesztett büntetést kapott.) Odaálltam Nick mellé, és megfogtam a kezét, de láttam, hogy kezdi elveszteni az önuralmát. Anya még csak rá sem volt hajlandó nézni, apa pedig úgy bánt vele, mint egy bűnözővel, amiért van mersze találkára hívni a kislányát. Úgy tűnik, a szüleim még nem fogták fel, hogy már nem vagyok gyerek. Tizennyolc éves vagyok, szeretném végre önállóan meghozni a döntéseimet, és erre apa figyelmét is felhívtam, mielőtt bármit mondhatott volna. Ő persze azt mondta, nem számít, hány éves vagyok, és mindaddig, amíg a fedele alatt élek, azt kell tennem, amit ő mond. Márpedig ő nem akarja, hogy Nick Murphyvel járjak. Ekkor Nick és apa elkezdtek ordítozni egymásra, aztán Nick kiviharzott a házunkból. Azóta nem beszéltem a szüleimmel, de nem akadályozhatják meg, hogy találkozzam Nickkel, és ezt ők is tudják. Nyilván abban reménykednek, hogy mivel néhány hét múlva egyetemre megyek, úgyis véget ér a kapcsolatunk. Még nem mondtam meg Nicknek, de úgy döntöttem, hogy hozzámegyek feleségül. Ezt már akkor tudtam, amikor megcsókolt. Nem, igazából már előtte, amikor nem akart megcsókolni, mert Scott gyűrűjét viseltem. Minden megvan benne, amire egy férjben vágyom. Érettségizős osztályunkban három lány már férjhez is ment. Lesley, Judy és Pam. Hamarosan én is hozzámegyek Nickhez, és majd meglátjuk, apa mit szól a dologhoz. *** NEVE: DAVID MICHAEL KNOWLES SZÜLETETT: 1966. SZEPTEMBER 29. SÚLYA: 2920 GRAMM HOSSZA: 50 CM SZÜLEI: BUCK ÉS LESLEY KNOWLES
*** JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1966. október 10. Drága Lesley! 46
Anya lettél - ez egyszerűen hihetetlen! Amikor felbontottam a születési értesítőt, sikítottam izgalmamban. Tetszett a kép, de Les, a kis David nyilván szörnyülködni fog majd, ha idősebb lesz, és meglátja ezt a képet alig néhány órás korából, kék szalaggal a hajában… Szegényke. Egy szót sem írtál a szülésről. Fájdalmas volt? Utálom az egyetemet. Nos, ez így nem teljesen igaz, nem utálom, de nagyon hiányzik mindenki. Főként Nick és te, természetesen. Egy nagy kollégiumban lakom, ketten osztozunk egy szobán Janice Stewarttal, egy floridai lánnyal. Kedves, de nem olyan, mint te. Beszélgetünk időnként, de nincs bennünk túl sok közös vonás. Neki nincs barátja odahaza, és fogalma sincsen, milyen az, amikor egy lánynak hiányzik a barátja, ahogyan nekem hiányzik Nick. Apropó Nick! Nem engedheti meg magának, hogy telefonálgasson, és nem akarja, hogy „elvesztegessem” minden pénzemet telefonra, ezért inkább írunk egymásnak majdnem mindennap. El sem tudod képzelni, mennyire szeretem. Légy oly kedves, ne mondd azt, amit mindenki, inkább örülj a kapcsolatunknak, ahogyan én is örülök a kapcsolatotoknak Buckkal! Kérdeztél az óráimról. Eddig minden rendben halad, azt hiszem. Jók itt az órák, különösen a történelem, sokat beszélgetünk. Ha ezek nem lennének, szerintem megőrülnék. Apa azt javasolta, abszolváljam minden kötelező órámat még az első évben, és én megfogadtam a tanácsát, de azért felvettem még egy pszichológia tanegységet is, amelyet nagyon élvezek. New York sem olyan rossz, mint amilyennek gondoltam. Múlt hétvégén elmentünk Janice-szel Manhattanbe, onnan átréveztünk Ellis Islandre, és felmentünk a Szabadság-szoborra. Most rohannom kell, de ígérem, hamarosan újra írok! Remélem, Davidnek tetszik a babatakaró. Kézimunka (bár nem az enyém)! Szeretettel: Jillian *** AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK HADSEREGE C Különítmény, 500. Gyalogsági Zászlóalj, 20121. Egység APO AE 09107 65-10-es parancs 1966. december 22. KNOWLES, DAVID JAMES, 522-02-3776, SFC 587TH SIG CO 9WFTXAAO APO AE 09131 Átvezényelve az alábbi támaszpontra. Hajózási értesítő külön mellékletben. A parancs értelmében jelentkezzen katonai szolgálatra Vietnamban! Jelentkezés határideje: 1966. december 26.
47
1967 JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1967. január 16. Kedves Nick! Tudom, hogy csak néhány napja mondtunk búcsút egymásnak, mégis annyira hiányzol, azt sem tudom, hogyan leszek képes visszamenni az egyetemre. Nem tudom elviselni, hogy ennyire távol vagyunk egymástól! A karácsonyi szünetben nagyon jól éreztem magam, főként azért, mert ennyi időt együtt tölthettünk a szüleim tiltása ellenére. Talán mostanra már rájöttek, hogy a kapcsolatunk komolyabb, mint gondolták. Mindig azt hittem, apám bölcs ember, de az elmúlt három hét felnyitotta a szememet. Rendben, igaza van abban, hogy priuszod van, de azt évekkel ezelőtt szerezted, tizennégy éves korodban! Mindenki követ el hibákat, és azóta nem tettél semmi olyat, amely törvénybe ütközött volna. Tudom, nem szép ilyet mondani, de apám egyszerűen ostoba. Nem szeretném, ha rosszul éreznéd magad amiatt, hogy vitatkoztam vele. Már régóta esedékes volt. Igyekeztem anya lelkére beszélni, és meg is hallgatott, de abban is biztos vagyok, hogy utána mindent részletesen elmondott apának. Nem bízhatok benne. Most már csak két ember maradt, akivel őszintén beszélhetek bármiről - te és Lesley. Mekkora fordulatot vett mindnyájunk élete már csak ahhoz képest is, amilyen egy évvel ezelőtt volt! Tavaly ilyenkor a legégetőbb gondom az volt, hogy milyen színösszeállítást válasszak a bálra… Lesley jó színben volt, nem gondolod? Nem bántam, hogy Buck nem volt ott, amikor bementünk hozzá a kórházba látogatóba. A kis Davey nagyon szép baba. Amikor a karomba vettem, én is vágyódni kezdtem egy saját baba után. Már csak az a kérdés, ki legyen az apukája. Tudsz önként jelentkezőt? Még egyszer szeretném megköszönni a Szűz Mária medált, amelyet tőled kaptam! Nagyon szeretem, kincsként őrzöm, amíg élek! Különösen kedves nekem, mivel egykor édesanyádé volt. Ahányszor csak hiányzol, mindig megfogom és megszorítom, és ilyenkor mindig érzem, hogy szeretsz. Hosszú láncon hordom, a szívem közelében. Ott, ahol te is laksz még akkor is, ha éppen nem lehetünk együtt. tv Nem kell vallanod az érzelmeidről, Nick. Tudom, mit érzel irántam, mert én is ugyanezt érzem irántad. Szeretlek, Nick, tiszta szívemből! Nem érdekel, mit mondanak a szüleim. Mondhat bárki bármit, őrülten szerelmes vagyok beléd! 48
Szeretném, ha komolyan elgondolkodnál azon, amit Újévkor mondtam neked. Tudom, hogy Pine Ridge az otthonod, és ott van édesapád benzinkútja is, de én boldog lennék, ha New Yorkba költöznél! Gondolj csak bele, mennyi pénzt megtakarítanánk telefonon és bélyegen! El sem tudom képzelni, milyen lesz az életem nélküled az elkövetkező három és fél évben. Nem biztos, hogy képes leszek folytatni a tanulmányaimat, ha ez azzal jár, hogy nem lehetünk együtt. Ígérd meg, hogy gondolkozol a dolgon, rendben? És írj, amilyen hamar csak tudsz! A leveleid tartják bennem a lelket. Ezer csók és forró ölelés: Jillian *** 1967. január 27. Drága Jillian! Költözzek New Yorkba? Amikor először említetted a dolgot, azt hittem, viccelsz, de most már látom, hogy komolyan gondoltad. Kicsim, ez lehetetlen! Nem mintha nem lenne csábító a gondolat - az igazat megvallva veled kapcsolatban minden csábító már azóta, hogy először megláttalak. Minden másnál jobban szeretnék veled lenni, de apának szüksége van a segítségemre a kútnál. Jimmy is kezd kamaszodni, és nem könnyű vele. Tizennégy éves, neki is szüksége van a bátyjára, hogy időnként vigyázzon rá és rajta tartsa a szemét. Ráadásul apa épp most beszélte meg az egyik barátjával, aki a Bailey Műszaki Szakközépiskolában tanít, hogy megszerezhetem a szerelői képesítést. Esti órákra fogok járni. Mivel tizenkét éves korom óta bütykölöm a kocsikat, felesleges lenne nappali iskolába járnom, hiszen gyakorlatilag már most is tudok mindent, amit a motorokról csak tudni lehet. Jimmyn és apán kívül van még egy oka annak, hogy Pine Ridge-ben maradok, mégpedig az, hogy nem tenne jót a kapcsolatunknak, ha New Yorkba mennék. Mindketten tudjuk, mi történne, ha valami módon mégis sikerülne New Yorkba költöznöm. Először is romlanának a jegyeid. Nagyon okos lány vagy. Néha meg kell csípnem magam, hogy elhiggyem, az a lány, aki a búcsúbeszédet mondta a Holy Name Egyházi Gimnázium végzős évfolyamából, egy olyan csibésszel jár, mint én. Túl nagy lenne a kísértés, ha együtt élnénk, és ez nem tenne jót két ilyen katolikus gyereknek, akik alig tudják levenni a kezüket egymásról. Ha tudnád, mit érzek a közeledben, és ehhez képest milyen jól megtartóztatom magam… Megérdemelném, hogy szentté avassanak! Ráadásul egy cseppet sem könnyíted meg a dolgomat. A szüleid már most is utálnak, képzeld csak el, mennyire utálnának, ha romlani kezdenének az osztályzataid, és teherbe esnél! Nagyon nem szeretném, ha teljesen elidegenednél tőlük miattam. Ha már a szüléidről van szó, mondani szeretnék valamit, amit már akkor el kellett volna mondanom, amikor itthon voltál. Ne gyötrődj amiatt, hogy édesapád ki nem állhat engem! Természetesen nem értek egyet vele, de ettől még érthető a viselkedése. Ő az édesapád, ráadásul bíró. Márpedig én szerepelek a kiskorú bűnelkövetők listáján. Édesapád csak a legjobbat akarja neked, és az én dolgom, hogy bebizonyítsam neki, számodra én vagyok a legjobb. Más szóval, ez a dolog kettőnkre tartozik - édesapádra és rám, nem pedig édesapádra és kettőnkre. Érted, amit mondok? 49
Idővel bebizonyítom a szüleidnek, hogy érdemes vagyok gyönyörű leányuk kezére. Apa úgy nevelt, hogy tudjam, mindenre érdemes várni, aminek tartós értéke van. Márpedig rád, Jillian, akár tíz életen át érdemes lenne várni. Van még valami, és bár tudom, hogy nem szeretnél beszélni róla, nem halogathatjuk tovább a témát. Tavaly jelentkeztem sorozásra, és nem tudom, lesz-e következménye ennek. Apa aggódik, és éppen elég baja van anélkül is, hogy én itt hagynám egyedül a kúttal, mert együtt szeretnék lenni a barátnőmmel. Én is szeretlek teljes szívemből. Annyira, hogy kész vagyok azt tenni, ami mindkettőnknek a legjobb, még ha nehéz is. Vedd komolyan a tanulást! Egy nap jó hírű jogász lesz belőled. Szerelemmel: Nick Ui.: Isten áldja Virgil Grissom, Edward White és Roger Chaffee családját! Micsoda szörnyű halál! Imádkozni fogok, hogy ha majd meghalok, ne tűzben haljak meg. *** 1967. február 4. Kedves Buck! Nem hallottam felőled karácsony óta, remélem, minden rendben van! A tévében majdnem minden este arról szólnak a hírek, mi történik Vietnamban. Susan osztályában két fiú már el is döntötte, hogy amint leérettségiznek, beállnak a seregbe. A kis David szépen nő, egyre pimaszabb, akárcsak az apja. Hamarosan öt hónapos lesz, és már jön az egyik fogacskája. Küldök néhány fényképet, így te is láthatod, mennyit változott. Amúgy jó gyerek. Tudom, nem örülsz annak, hogy részidős állást vállaltam a könyvtárban, de nagyon jól jön ez a kis pénz is. Nem kell amiatt aggódnod, hogy idegenek vigyáznak Davidre. Anya segít ki ilyenkor. A keresetemet félreteszem, hogy találkozhassunk Hawaiion, ahogyan a legutóbbi leveledben említetted. Ne légy dühös, amiért dolgozom! Jó, hogy van alkalmam időnként elmenni otthonról, és te is tudod, mennyire szeretek olvasni. Apa azt üzeni, amint leszerelsz, lesz munkád a fűrésztelepen. Gondoskodik róla. Ugyanabban a csapatban lehetsz, mint korábban. Írj, ahogy tudsz, jó? Feleséged, Lesley ***
50
JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1966. március 9. Drága Lesley! Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam a leveled. Imádtam a fényképet is a kis Daveyről az egyetlen fogacskájával. Az is tetszett, amelyikben az öledben tartod. Csak úgy sugárzol, mint a klasszikus festményeken Mária a kis Jézussal. Örülök, hogy boldog vagy, és hogy Buck is jól van. A hírek másról sem szólnak, csak Vietnamról. Aggódom, mi lesz az országunkkal. Voltaképpen fogalmam sincsen, mit keresünk ott. A szüleim támogatják a háborút. Szerintük fontos eltörölni a kommunizmust a föld színéről, mielőtt az nyelné magába az egész világot. Én még nem tudom, mit gondoljak. Én sem örülnék, ha a kommunizmus túlságosan elterjedne, de nem hiszem, hogy ezért ilyen szörnyű háborút kellene folytatni. Egész héten honvágyam volt, és a leveled sokat segített, hogy felviduljak. Nyomott hangulatban voltam a karácsonyi szünet óta, leginkább a szüleim és Nick veszekedése miatt. Nick azt szeretné, ha kimaradnék a dologból, de nehéz megállnom, hogy ne keljek a védelmére. Apropó Nick, meséltem már, hogy műszaki iskolába jár? Emellett rengeteget dolgozik édesapja benzinkútjánál is. Annyira elfoglalt, hogy csak háromszor tud írni egy héten. Nagyon hiányzik. Ha arra gondolok, a szüleim hogyan bánnak vele, megszakad a szívem. Amikor megkérdeztem tőlük, hazamehetek-e a tavaszi szünetben, nemet mondtak. Szerintük túl korai lenne. Mit szólsz? Azt hiszik, ha távol tartanak Nicktől, egy idő után egyszerűen elfelejtem. Mivel nem repülhetek haza, úgy döntöttem, részt veszek egy ellendemonstráción és békefelvonuláson New Yorkban. Janice, a szobatársam kért meg, hogy menjek. Nagy betűkkel felírtuk egy zászlóra, hogy „SZERETKEZZ, NE HÁBORÚZZ!”. Ott lesz Pete Seeger, az ifjabb Martin Luther King és Benjamin Spock is, a híres gyerekorvos. Hatalmas tömegre számítanak. Már most erről beszél mindenki, pedig a megmozdulás csak a jövő hónapban lesz. Mivel nem mehetek haza, miért ne vennék részt egy békefelvonuláson? Írtam a legutóbbi levelemben, hogy a szüleim össze akartak hozni egy férfival? Elmúlt harmincéves! Telefonon keresett, meghívott vacsorázni. Még a neve is unalmas Montgomery Gordon. Már a hangján is hallottam, hogy egy frakkos sznob. Fogalmam sincs, mit keres a városban egyáltalán. Mondta ugyan, de elfelejtettem. Gondolom, már ebből látszik, mennyire érdekel. Szükségtelen mondanom, nem fogadtam el a meghívását. Más. Szerintem jó ötlet, hogy részidős állást vállaltál a könyvtárban! Emlékszel, amikor régebben egész éjszaka fennmaradtunk, és hangosan olvastunk egymásnak? Hiányoznak azok az éjszakák. Magányos vagyok, nyűgös vagyok, és utálom New Yorkot. Soha nem akartam a Barnard Egyetemre járni. Apa ötlete volt. Tizenkilenc éves vagyok, jogilag felnőtt, a szüleim mégis beleszólnak az életembe. Miért nem képesek belátni, hogy különálló személyiség vagyok? 51
Nem csak amiatt vagyok nyűgös, mert kénytelen vagyok itt maradni a tavaszi szünetben. Nick miatt is. Szeretnék vele lenni, de elég kiejtenem a számon a nevét, a szüleim teljesen kiborulnak. Apa minduntalan azt vágja a fejemhez, hogy priusza van, én pedig mindig azt felelem neki, hogy mindenki megérdemel egy második lehetőséget. Az ember azt hinné, tizenkilenc év után ismernek már annyira, hogy bíznak valamelyest a döntésemben. Tudom, azzal, hogy kisírom magam a válladon, nem változik semmi, de legalább jobban érzem magam. Te vagy az a barátnőm, akivel bármiről beszélhettem mindig. Annyira örülök, hogy végre te is láthatod Hawaiit! Biztos vagyok benne, hogy nagyon fog tetszeni nektek Buckkal. Mindkettőtöknek szüksége van már egy kis kikapcsolódásra. Tudtam, hogy előbb-utóbb te is eljutsz a szigetekre! Waikiki például nagyon romantikus. Ha tudnád, mennyire irigyellek, hogy együtt lehetsz egy hétig azzal, akit szeretsz! Én csak júniusban megyek haza. Addig még egy örökkévalóság hátravan, de ígérem, rengeteg időt együtt töltünk majd. Szeretettel: Jillian *** Üzenet Délkelet-Ázsiából
1967. március 28. Kedves Lesley! Kicsim, majd megőrülök, annyira hiányzol! Mindent elrendeztem. Amikor Hawaiira érkezel, ülj fel az ingajárat buszra, az majd elvisz a szállodához! Az én gépem csak másnap reggel száll le, de ahogy itt állnak a dolgok, nem lepne meg, ha csak késő délutánra érnék a hotelbe. Várj rám! Hat hónap elmaradt szeretkezését kell bepótolnom, szóval ha azt hiszed, lesz időd napozni a parton, nagyon tévedsz… Öleld és csókold meg Daveyt az öregje nevében! Szeretettel: Buck *** Lesley naplója 1967. április 10. El sem hiszem, hogy tényleg itt vagyok Hawaiion! Pont olyan, amilyennek Jillian leírta - magas pálmafák, gyöngyfényű homok, színes orchideák. A szobámból hallani az óceán morajlását, és erkélyem is van, amely nagyjából a partra néz. Igazából egy katonai szállodában foglaltak volna nekünk szobát, de mivel annyi katona érkezik Vietnamból, Buck egy rendes szállodában kapott helyet. Nagyon jó lesz itt, ebben biztos vagyok. A gépem négy órakor szállt le. Felültem az ingajáratra, ahogyan Buck a levelében írta. Sajnos arról nem írt, hogy vigyek magammal ennivalót vacsorára. A szobaszerviz menüje nagyon drága. Soha nem fizetnék egy teljes dollárt egy csésze kávéért. Anya és apa 52
nyomatékosan figyelmeztettek, hogy ne menjek ki a szállodából sötétedés után, ezért nem szívesen dugnám ki az orromat innen. Úgy döntöttem, a szobámban maradok, és egyszerűen kihagyom a vacsorát. Nagyon hiányzik a kis Davey. Ez az első alkalom, hogy néhány óránál hosszabb időre elváltunk egymástól. Úgy érzem magam, mintha lényem egy része Pine Ridge-ben maradt volna. Szeretnék hazatelefonálni, és elújságolni mindenkinek, hogy itt vagyok, de Buck megkért, hogy ne használjam a telefont. Azt mondta, vagyonokba kerül távolsági hívást kezdeményezni egy hotelszobából. Kiálltam az erkélyre a sötétben, és szerelmes dalokat énekeltem, amilyen hangosan csak tudtam. Senki nem hallhatott, annyira zúgnak a parton megtörő hullámok. Nagyon várom már Buckot! Már majdnem nyolc hónap eltelt, mióta utoljára láttuk egymást. Nem ír gyakran, de megértem. Nyilván nem könnyű neki, amikor ilyen távol van az otthonától, meg minden. Éhes vagyok, de álmos is. Mivel kihagytam a vacsorát, megtakarítottam egy kis pénzt. Majd veszek rajta anyának valami különlegeset, amiért vigyáz Daveyre. Csodálatos nagymama. Később írok még. *** BARBARA LAWTON 2330 COUNTRY CLUB LANE PINE RIDGE, WASHINGTON 98005
1967. április 11. Kedves Jillian! Jó volt beszélgetni veled délután, sajnálom, hogy a társalgásunk végül ilyen kellemetlen fordulatot vett. Fogalmam sincs, mi van veletek édesapáddal mostanában. Veszekedtek, ahányszor csak alkalom adódik rá, de szerintem ez főleg amiatt van, mert annyira hasonlítotok egymásra. Lehet, hogy külsőleg rám ütöttél, Jillian, de attól tartok, a makacsságodat apádtól örökölted. Esküszöm, néha nem tudom, mihez kezdjek kettőtökkel! Tudom, mennyire boldogtalan vagy, és hogy szeretnél átjelentkezni a Washington Egyetemre jövő ősztől, de apád hajthatatlan, ezért kénytelen leszel a Barnard Egyetemen folytatni a tanulmányaidat. Bár nem mondtad ki, de nincs kétségem afelől, hogy a barátod miatt akarsz átjelentkezni. Tudod jól, mit gondolunk apáddal Nick Murphyről. Jillian, annak a fiúnak nincs jövője. Az édesapja egy olajfoltos autószerelő, és a jelek szerint Nick is az lesz. Nem mintha bármi baj volna a kétkezi munkát végzőkkel, de mi olyan valakit szeretnénk melléd édesapáddal, aki ennél többre viszi. Tudom, sznobnak tartasz bennünket, és talán igazad is van, bár nem akarunk azok lenni. Te vagy az egyetlen gyermekünk, próbálj megérteni bennünket! Légy velünk türelmes, és kérlek, vedd a fáradságot, hogy a mi szemszögünkből lásd a helyzetet! A nagynénéd, Jillian, Isten nyugosztalja, rengeteg pénzt áldozott az oktatásodra. Édesapád és én is úgy gondoljuk, hogy a Barnard Egyetem a legjobb neked. Nem engedhetjük, hogy olyat tégy, amit később minden bizonnyal megbánnál, csak mert hiányzik a barátod.
53
Ha tényleg őszintén szeretitek egymást Nickkel, ahogyan állítod, akkor meg fog várni. Olyan gyorsan elröpülnek az egyetemi évek, észre sem veszed. Lehet, hogy most nem így tűnik, de még előttetek az egész élet. Ugyan mit számít néhány év? Többször is említetted, hogy már felnőtt vagy, és hogy szeretnéd önállóan meghozni a döntéseidet. Édesapáddal most lehetőséget adunk erre. Légy felnőtt ebben a kérdésben, fogadd el a bölcsességét annak, amit mondunk, és maradj a Barnard Egyetemen! Szeretettel: Édesanyád *** 1967. április 15. Drága Anya! Ugye milyen szép Hawaii? Remélem, tetszik ez a kép a partról. Buck csak 11-én, késő délután érkezett meg. A szobámban maradtam, de aztán nagyon éhes lettem, és lementem a partra. Találkoztam egy nagyszerű emberrel, tengerésztiszt, leült velem. A neve Cole Greenberg. Beszélgettünk könyvekről, zenéről, az életről. Ő is ellenzi a háborút. Sokat tud Vietnam és Délkelet-Ázsia történelméről. Sokáig beszélgettünk, és azt mondta, egy nap szeretne hírműsort vezetni a televízióban. Ki akarta fizetni a reggelimet, de közöltem vele, hogy nem lenne illő, mert férjnél vagyok. Azt mondta, Buck szerencsés ember. Sok mesélnivalóm van! Adj egy nagy csókot Daveynek a nevemben! Szeretettel: Lesley
USA Post 3 cent
Mrs. Dorothy Adamski 326 Front St., Pine Ridge, WA 98005
*** JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1967. április 20. Kedves Anya és Apa! Néha eltűnődöm, vajon tényleg a ti lányotok vagyok-e. Életemben először szégyenkezem mindkettőtök miatt. Legutóbbi karácsonyi „beszélgetésünk” után Nick azt mondta, hogy ez a kibékíthetetlen viszony csak rá és rátok tartozik. Megkért, hogy maradjak ki belőle. Igyekeztem így tenni, de ti erre nem adtok lehetőséget. Hogyan merészelitek elítélni 54
Nicket, csak mert autószerelő! Mellesleg soha nem láttam még olajfoltosnak, anya. Továbbá neve is van, méghozzá nagyon szép neve, ha már itt tartunk. Nick Murphy. Jobb, ha megszokjatok, mert úgy tervezem, hogy feleségül megyek hozzá, akár beleegyeztek, akár nem! Azt mondjátok, kezdjek el felnőtt módjára viselkedni, és fogadjam el a döntéseteket. Ehhez képest nem adtok választási lehetőséget. Érdekes. A Jill néni által az oktatásomra kapott pénz az én nevemen van, de ti mondjátok meg, mire használhatom. Vagy arra az egyetemre járok, amelyet ti szántatok nekem, vagy sehová. Nos, köszönöm a nagy semmit! Jillian *** Üzenet Délkelet-Ázsiából
1967. május 15. Drága Lesley! Kicsim, kellemetlen hírem van. Itt, Vietnam trópusi részén mindenféle fura betegség van, amelyet egy amerikai fickó könnyen elkaphat, és úgy tűnik, nekem sikerült is. Ne izgasd fel magad, de könnyen lehet, hogy te is elkaptad tőlem, ezért feltétlenül menj el az orvoshoz, és mondd el neki, amit írtam! Tudni fogja, mit kell tennie. Azért ne aggódj, kicsim! Talán csak egy penicillin injekció az egész. Sajnálom, ha túlzottan kimerítettelek fizikailag, de meg kell értened, nagyon rég voltam együtt a feleségemmel, és nagyon hiányoztál, kicsim! Amúgy sem voltam kíváncsi a turistalátványosságokra. Nem értem, miért olyan nagy szám a Pearl Harbor Emlékmű. Éppen elég háborút látok itt, semmi kedvem hozzá, hogy még emlékeztessenek is rá. Nem kellett volna ilyen rossz néven venned, hogy nem mentünk el megnézni. Különben is, azt mondtam, nyugodtan tartsd meg a munkádat a könyvtárban mindaddig, amíg ez nem hátráltat anyai teendőidben. Írj hamar! Buck *** 1967. június 17. Drága Jillian! Most nekem van szükségem egy vállra, amelyen kisírhatom magam. Ha lenne pénzem, felhívnálak, de a költségvetésünkbe sajnos nem férnek bele a távolsági hívások. Nem ok nélkül hallgattam ilyen sokáig. Jillian, megint babát várok! Mivel Buck Vietnamban volt, nem láttam értelmét a tablettaszedésnek. Ráadásul az egyház ellenzi a születésszabályozást, és én reménykedtem benne, hogy nem kell ilyesmihez
55
folyamodnom. Aztán találkoztunk Hawaiion. Tudom, a képeslapomból úgy gondolhattad, életem egyik legszebb hete volt, pedig nem. Az első nap csodálatos volt. Buck késett, én pedig beleuntam abba, hogy egyedül üldögéljek a szállodai szobámban. Lesétáltam a partra, és találkoztam ott egy tengerésztiszttel, aki szereti a könyveket és a zenét. Leültünk, és sokáig beszélgettünk. Később eltűnődtem, mi történt volna, ha előbb ismerem meg Cole-t, mint Buckot. Ugyanazokat a könyveket olvasta, mint én - Michenertől a Hawaii-t és Leon Uristól az Exodus-t. Ráadásul mindig gondosan nyomon követi a híreket a nagyvilágból, akárcsak én. Nagy vitába bonyolódtunk azzal kapcsolatosan, ami a Közel-Keleten történik, majd a hatnapos háborúról Izraelben. Hallott a Palesztin Felszabadítási Frontról, amelyről én korábban még soha. Azzal, hogy megismerkedtem vele, megértettem, mennyi mindenről lemaradtam amiatt, hogy hozzámentem Buckhoz. Jillian, most már látom, mekkora hibát követtem el! Meg kell ígérned, hogy senkinek nem beszélsz arról, amiről a következő sorokban írok. Amikor Cole-lal beszélgettem, megszűnt az idő körülöttem. Amikor észbe kaptam, azonnal visszasiettem a szállodába, hogy megnézzem, Buck megérkezett-e. Amikor átmentem az előcsarnokon, észrevettem Buckot a koktélszobában, amint egy nővel csókolózik a távoli sarokban. Nem vett észre, és én is úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Tudom, hogy kérdőre kellett volna vonnom a másik nő miatt ott helyben, de nem tettem. Ha így tettem volna, egész biztosan veszekedéssel töltöttük volna az egész hetet. Azt nem tudtam volna elviselni. Ehelyett az történt, hogy megint várandós vagyok. A helyzet még ennél is rosszabb. A találkozásunk utáni hónapban Buck írt egy levelet, hogy menjek el orvoshoz, mert elkapott valami trópusi betegséget. Az orvos nem válaszolt egyértelműen a kérdésemre, de szerintem nemi bajról van szó. Jillian, ha tudnád, milyen megalázottnak érzem magam! Aggódom, és dühös is vagyok. Nem bírom tovább! Tudom, hamarosan hazatérsz az egyetemről. Még sosem volt ekkora szükségem rá, hogy beszélgessünk! Kérlek, hívj, amint hazaértél! Lesley *** 1967. július 1. Drága Lesley! Szóval megint összehoztunk egy gyereket! Remek! Davey biztosan örül majd egy kishúgnak vagy egy kisöcsnek. Ne aggódj, minden rendben lesz! Vigyázz magadra, érted? Szeretlek! Buck Ui.: Nem hiszem, hogy ebben az állapotban okos dolog tovább dolgoznod a könyvtárban. ***
56
1967. július 3. Egyetlen Nickem! Úgy tűnik, nem tudok meglógni a szüleim által július 4-ére tervezett kirándulásról. A saját tűzijátékunkra később kerül sor. Találkozzunk a büfénél éjfélkor! Jillian *** Jillian naplója
1967. július 5. Szinte már nem is vagyok beszélő viszonyban a szüleimmel. Rajtakaptak, amikor hajnali háromkor hazaosontam a Nickkel való találkám után. Olyan patáliát csaptak, mintha legalábbis meztelenül találtak volna ránk egy ágyban! Apa harminc percen át papolt nekem, és amikor befejezte, anya is rákezdett. Egy idő után már nem bírtam tovább, és kifakadtam. Majdnem húszéves vagyok, az Isten szerelmére! Apa megfenyegetett, hogy kidob a házából. A saját apám! Anya sírt, én pedig túl dühös voltam ahhoz, hogy megválogassam a szavaimat. Durván megmondtam nekik a magamét. Akkora sznobok! Bár tudnék beszélni Lesleyvel, de neki is megvan a maga baja. Ugyanolyan nehezen viseli a második terhességét, mint az elsőt, talán még nehezebben. Persze nem csak az áldott állapot miatt van rosszul. Szörnyű a házassága. Én már aznap tudtam, hogy szakítania kellene Buckkal, amikor megláttam Buckot Tessa McKnight-tal csókolózni, de Lesley nem akart hinni nekem. Igaz, akkor már hat hónapos várandós volt Buck gyerekével, és kiküldték az esküvői meghívókat. Nem hibáztatom. Ezúttal ő maga kapta rajta Buckot egy másik nővel, erre másodszor is teherbe esik tőle. Bár tudnék segíteni rajta valahogyan, de sajnos a saját helyzetemre sem tudok megoldást. Nick megint szeretne beszélni a szüleimmel, szemtől szemben, hogy tisztázza velük a dolgokat egyszer és mindenkorra. Nem hiszem, hogy bármi jó kisülhet a dologból, de ő bizakodik. Hát nem is tudom. Egyszerűen nem tudom. Az biztos, hogy a sarkamra állok, bármi történjék is. Nem fogok visszamenni a Barnard Egyetemre szeptemberben. Ha anya és apa nem enged a Washington Egyetemre járnom, akkor felhagyok a tanulmányaimmal. Nem hittem volna, hogy a szüleim ilyen fafejűek is tudnak lenni. Nem vagyok hajlandó továbbra is ilyen messzire lenni Nicktől. Majdnem az egész évet távol töltöttük egymástól, mégis jobban szeretjük egymást, mint valaha. Ez azért csak jelent valamit! Amit iránta érzek, több átmeneti fellángolásnál. Teljes szívemből szeretem. Néha megijedek, mennyire odavagyok érte. Ő a mindenem. ***
57
Július 15. Szia Nick! Azért hagyom ezt az üzenetet a szélvédődön, hogy tudd, apa kivitte a telefont a szobámból. Nem tudunk többé úgy beszélni, hogy ne hallanák a beszélgetésünket. Ne aggódj, már tudom, mit kell tennünk. Házasodjunk össze! A volt gimnáziumi osztálytársaim harmada vagy házas, vagy eljegyezték, pedig alig tizennégy hónap telt el az érettségi óta. Minden rendben lesz. Teszünk róla, hogy úgy legyen. Felhívlak, amint hazaértem a republikánusok központjából. Apa elintézte, hogy együtt hajtogassam a pamfleteket Montgomery Gordonnal. Remélem, őrülten féltékeny vagy! Szeretlek! Jillian *** 1967. július 15. Szia Jillian! Nem mindennap kap egy fiú házassági ajánlatot a szélvédőjére tűzve! Kicsim, komolyan gondolod? Még hátravan két hónapom a szakközépiskolából. Szükségem van arra az ostoba képesítésre, ha jól fizető állást akarok. Nagyon szeretnélek feleségül venni, de nem akarlak eljegyezni addig, amíg nem keresek annyit, amennyiből már eltarthatlak, és vehetek neked egy rendes jegygyűrűt. Gyémántot szeretnék venni, akkorát, hogy az még édesapád barátait is lenyűgözze. Egyébként neked is be kell még fejezned az egyetemet. Tudom, hogy nem akarsz ilyen sokáig várni a házassággal. Én sem, mégis várnunk kell. Úgy kell végigsétálnunk a padsorok között az oltárhoz, hogy arra a szüleid áldásukat adják. Keresztények vagyunk, enélkül nem házasodhatunk össze. Csak egy kis időre van szükségem, hogy bebizonyítsam a szüleidnek, komolyak a szándékaim. Legyünk türelmesek mind a ketten, rendben? Tudom, hogy nehéz, de nem tehetünk mást! Szóval nincs többé telefonod. Amúgy is te vagy az egyetlen lány tudtommal, akinek külön telefonja volt a hálószobájában, szóval nem nagy ügy. Ettől még tudunk beszélni. Találkozzunk az utcabálon a parkban péntek este - és ne felejts el virágot tűzni a hajadba! Nick *** Lesley naplója 1967. szeptember 15. Jillian visszament az egyetemre ma reggel. Nem volt alkalmam megkérdezni tőle, miért döntött úgy, hogy mégis visszamegy New Yorkba azok után, hogy elhatározta, átjelentkezik a Washington Egyetemre. Azért van egy sejtésem. Szerintem Nick vette rá, mondván, hogy mindenkinek úgy a legjobb, ha visszamegy. Szerintem valamiféle alkut köthettek. Jillian azt 58
szerette volna, ha otthagynak csapot-papot, és összeházasodnak, de Nick nem értett egyet vele. Szeretné feleségül venni Jilliant, természetesen, de nem kéri meg a kezét hivatalosan mindaddig, amíg Jillian szülei áldásukat nem adják rájuk. Csodálom Nicket ezért. Ettől még tudom, Jillian rávette, hogy szeretkezzenek. Nem hittem volna, hogy előbb leszek anya, mint hogy a legjobb barátnőm elveszítse a szüzességét. Jillian nem mesélt sokat, de azt mondta, hogy pontosan olyan szép volt, mint amilyen szépről mindig is álmodott. Igyekszem nem gondolni rá, hogy nekem milyen volt az első alkalom Buckkal, mert csak a fájdalomra és a megalázottságra emlékszem. Mi is kimentünk Daveyvel a reptérre Jilliannel és az édesanyjával. Fagyos körülöttük a légkör. Szerettem volna megmondani Mrs. Lawtonnak, hogy Nick nagyszerű fiú, és adnia kellene neki egy esélyt, hogy ezt bebizonyíthassa. Mrs. Lawton rengeteg kérdést feltett a visszaúton. Aggódik amiatt, hogy Jillian ilyen sokszor találkozik Nickkel. Én persze nem mondtam neki semmit. Nick és Jillian fülig szerelmesek egymásba, és rossz nézni, hogy Jillian mégis ennyire boldogtalan. Szerintem a szülei teljesen félreismerik Nicket. Én nagyon megszerettem ezen a nyáron, éppen amiatt, ahogyan Jilliannel bánik. Nem hittem volna, hogy Lawton bíró úr ennyire elvakult tud lenni, márpedig Nick esetében az. Az elmúlt három hónap igen gyorsan eltelt. Nem tudtam annyi időt tölteni Jilliannel, amennyit szerettem volna. A városokban forrongások és erőszakos cselekmények voltak szerte az országban egész nyáron. Mintha az egész világ dühös lenne. Én is dühös vagyok, mert nem akartam Buck miatt felmondani a könyvtárban. Ő persze ragaszkodott hozzá a baba és a terhességgel járó nehézségek miatt, ezért végül beleegyeztem. Jillian amiatt dühös, ahogyan a szülei Nickkel bánnak, a szülei pedig Jillianre dühösek, mert szerelmes Nickbe. Rosszul voltam, és aggódom, hogy az a rengeteg injekció, amelyet az orvostól kaptam, megárthatott a babának. Már kétszer is kiütések jelentek meg rajtam, amitől megijedtem. Legutóbb, amikor orvosnál voltam, kiderült a vérvételen, hogy vérszegény vagyok. Ez a mostani terhesség teljesen más érzés, mint az első, de olyan gyorsan végez velem az orvos minden egyes alkalommal, szinte esélyem sincs, hogy kérdéseket tegyek fel neki. Kíváncsi vagyok, a baba tudja-e, mennyire nem akartam ezt a terhességet. Isten bocsásson meg nekem, de vannak éjszakák, amikor Cole Greenbergről ábrándozom, és arról a reggelről ott a parton, Hawaiion! Kíváncsi vagyok, vajon emlékszik-e rám? Az a néhány óra, amelyet együtt töltöttünk, olyan volt, mint egy oázis egy végeláthatatlan sivatagban. Ez az emlék tartotta bennem a lelket az elmúlt hónapokban. Jillian visszament az egyetemre, Buck pedig hamarosan hazatér Vietnamból, de hogy hol fognak állomásozni, fogalma sincsen. Nem akarok sem rá, sem erre a babára gondolni. Egyszerűen csak szeretném behunyni a szemem, és visszagondolni arra, amikor leültem egy tengerésztiszttel a parton, és könyvekről beszélgettünk. Sokszor megnevettetett, és bátorított, hogy mondjam el a véleményemet. Bár más lenne az életem, mint amilyen! ***
59
1967. október 1. Drága Susan! Édes kishúgom, hát új életet kezdesz a tengerészetnél? Úgy érzem, mintha egy hete még közös hálószobánk lett volna. Én közben anya lettem, te pedig elmész, hogy Sam bácsinak szolgálj. Remek szanitéc leszel. Büszke vagyok rád, Susan, és boldog, hogy kaptál egy ilyen lehetőséget. Tudom, hogy remekül helytállsz majd, és beválogatnak azok közé, akiket felvesznek az ápolónőképző iskolába. Írj, amint tudsz! Szeretettel: Lesley *** 1967. október 16. Drága Jillian! Hivatalosan is megkaptam a szerelői képesítésemet, és a legjobbak között voltam az érettségin az osztályban. Apa továbbra is azt szeretné, ha hétvégenként besegítenék neki a kútnál, de munkát ajánlottak a Chevy márkakereskedésnél, és 5 dolláros órabérrel kezdenék! Ilyen keresettel már meg tudom venni neked karácsonyra, amit elképzeltem. Nagyon boldog vagyok. Bár itt lennél velem! Tényleg én voltam, aki meggyőzött, hogy menj vissza a Barnard Egyetemre? Meg kell vizsgáltatnom az agyamat. Számolni fogom a napokat karácsonyig. Soha ne feledd, mennyire szeretlek! Nick *** Beleegyezés nélkül is hatályos
ÁLTALÁNOS HADKÖTELEZETTSÉGI RENDSZER BESOROZÁSI PARANCS Az Egyesült Államok Elnökétől (községi elöljáróság pecsétje)
………………………… Mr. Nicholas Murphynek 247 Virginia Court Pine Ridge, Washington 98005
(postázás időpontja)
ÜDVÖZLÖM! Ezennel elrendelem, hogy jelentkezzen sorozásra az Egyesül Államok Hadseregébe! Sorozás helye: ........................................................................................................................................ Ideje: .................................................................................................................................................... A sorozást követően elhelyezésre kerül a Fegyveres Erők egyik támaszpontján. ………………………………………………………………….. (A községi elöljáróság tagjának, ügyvezető igazgatójának vagy titkárának aláírása)
60
*** Születési értesítő Annyira izgatott vagyok! Épp most lett apukám és anyukám! Nevem: Lindy Marie Knowles Születtem: 1967. december 15-én Súlyom: 2120 gramm Magasságom: 43 cm Szüleim: Buck és Lesley Knowles
61
1968 Lesley naplója 1968. január 15. Az én kis koraszülött Lindym öt héttel a kiírás előtt jött világra, ma lett egy hónapos. Minden reggel bemegyek a kórházba, hogy kicsit együtt legyünk, hogy megérinthessem, hogy biztosítsam a szeretetemről. Olyan picike szegény, ráadásul mindenféle csövek mennek bele és jönnek ki belőle! Hallottam, hogy nagyon fontosak a terhesség utolsó hetei, szóval ha ezek a csövek segítenek, hát nem bánom. Mindenkit meglepett, hogy Lindy ilyen életerős, csak engem nem. Lindy egy igazi kis harcos. Érzem benne az elszántságot, az akaratot és kitartást a csekély esélyek dacára. Buck azt mondja, realistábbnak kell lennem, és el kell fogadnunk a tényt, hogy valószínűleg el fogjuk veszíteni. Nem vagyok hajlandó így gondolkodni. Ha több időt töltene vele, látná, mennyire élni akar, milyen keményen küzd az életéért minden áldott nap. Reggelenként misére járok, és imádkozom Istenhez, legyen kegyes a kislányomhoz. Annyira szeretem, bele sem merek gondolni abba, hogy meghalhat. Apa szerint jobban járna, ha meghalna. Hihetetlen, hogy a saját apám képes ilyet mondani! Egyre kevésbé vagyok képes elviselni apát. Ha tudom, elkerülöm. Susan apa miatt állt be a haditengerészethez. Apa nem akarja, hogy a lányai tovább tanuljanak, és ez egyszerűen felháborító. Mindig azt hangoztatja, ha valaki diplomát szerez a családban, az Mike, Joe vagy Bruce lesz, semmi esetre sem Susan, Lily vagy én. Nekem volt esélyem rá, és gyakran eltűnődöm, hogyan alakult volna az életem, ha el tudom fogadni a Szoroptimisták által felajánlott ösztöndíjat. Mivel apa egyértelműen Susan értésére adta, hogy a főiskola szóba sem jöhet, Susan annál inkább eltökélte, hogy viszi valamire az életben. Amikor beszélt a toborzótiszttel, megértette, hogy mégis van rá mód, hogy olyan jövőt teremtsen magának, amilyet szeretne. Azért állt be a haditengerészethez, mert el akart kerülni apa mellől. Képtelen elviselni apa hozzáállását a női nemhez. A sereg az egyetlen lehetősége, hogy felsőoktatásban részesüljön, és ápolónő lehessen. Kicsit félek, hogy Vietnamba kerül, erre nem is akarok gondolni. Azt teszi, amiről anya és én már csak álmodhatunk. A sereg méltányosságból hazaengedte Buckot Lindy születése után, de Buck nem szeret sokáig a kórházban időzni. Néha anya vagy egy barátunk elvisz kocsival, és haza is hoz. Máskor Buck hoz el, elmegy, és később visszajön értem. El sem tudja képzelni az életét kocsi nélkül. Nagyon hálás vagyok anyának, hogy ilyenkor vigyáz Daveyre. Úgy tűnik, Buckot átvezénylik Kaliforniába, és ott is marad, amíg le nem telik a szolgálati ideje. Én semmiképpen nem költözöm oda, itt maradok Washingtonban, hogy közel legyek a családomhoz. Buck azt szeretné, ha vele mennék, de elfogadta, hogy maradok. 62
Nagyon rendes Daveyvel. Az elmúlt hetekben végre sikerült annyi időt együtt tölteniük, hogy megismerhesse a fiát. Minden hibája ellenére jó apa, és kedves is tud lenni, ha akar. Davey a példaképének tekinti. *** 1968. január 21. Drága Jillian! Tudom, hogy haragudtál rám, amiért nem voltam hajlandó Kanadába költözni a behívóm megérkezése után. Ugye nem gondoltad komolyan? Emlékszel, amikor azt mondtam, majdcsak kialakul minden? Nos, pontosan ez történik most. Jó híreim vannak. Először is nyilván észrevetted, hogy megváltozott a válaszcím a borítékon. Most már Fort Ruckerben vagyok, mert beválasztottak a HEK - Haladó Egyéni Képzés - gyalogságába. Tegnap tudtam meg, hogy helikopterpilóta leszek. Azt mondtad, amikor visszaadtad édesanyám medálját, hogy ez meg fog védeni. Szerintem igazad van. Szerencsét hozott. Ettől még alig várom a napot, amikor visszaakaszthatom a nyakadba, ahová tartozik. A legjobb hírt még nem mondtam el. Ez is azzal kapcsolatos, hogy pilóta leszek. Ugyanis amint befejeztem a képzést, előléptetnek tiszthelyettesnek. Hamarosan tisztelegni fognak nekem, és egy Hueyt fogok vezetni. Igazi szépség! Azt hittem, a seregben is autószerelő leszek, mivel ez a képesítésem, de tévedtem. Gondolj csak bele! Pilóta leszek! Ez ám a jó hír, nem igaz? Nagyon izgatott vagyok. Az alapkiképzés pokoli volt, de a leveleid tartották bennem a lelket. Nyakig merültünk a sz..ba, és ez a hozzáállás egy ideig még így is marad a seregben, ebben biztos vagyok. Nem érdekel, kibírok én bármit, ha kiképeznek pilótának! A képzés azonnal kezdődik. Felhívtam apát, és annyira büszke rám, csodálom, hogy nem pattantak le a gombok az ingéről. Jimmyvel is beszéltem, és közöltem vele, ha nem szedi össze magát az iskolában, személyesen szabom át az ábrázatát. Nehéz eset. Remélem, örülsz a hímek, és kérlek, ne aggódj értem! Nem lesz semmi bajom. Egy év múlva véget ér a vietnami „körutam”, és kitűzhetjük az esküvőnk időpontját. Lehet, hogy édesapád nehezen fogad el egy szerelőt a vejének, de ha jól sejtem, egy pilóta ellen már nem lesz kifogása! Soha ne feledd, mennyire szeretlek! Nick *** 1968. február 19. Drága Jillian! Sosem találnád ki, mi történt velem! Nyertem 350 dollárt a Szent Katalin péntek esti bingón! Anya beszélt rá, hogy menjek el vele, közben Mike és Joe vigyáztak a kis Daveyre. A kórházban azt mondták, jövő héten már haza is hozhatom Lindyt, és ezt megünneplendő 63
mentünk el bingózni. Annyira örülök! Száz dologra el tudtuk volna költeni a pénzt, de Bucknak nem mertem szólni róla. Tudod, mit vettem belőle? Nem fogod elhinni. Vettem magamnak egy kocsit. Már nagyon kellett volna egy az utóbbi hónapokban, de Buck elvitte a közös autót Kaliforniába. Mindig anyára kellett hagyatkoznom, vagy másokra, akik hajlandók voltak bevinni a Madegan Kórházba Lindyhez. Tudom, mire gondolsz - hogy 350 dollárért nem lehet rendes autót venni, de még ebben is szerencsém volt. Barna, 1957-es Chevy, nem automata váltós. Átvittem Nick édesapjához, hogy nézze meg. Azt mondta, kiváló állapotban van, egyedül féket kellett cserélni rajta, meg venni bele néhány apróságot. Nagyon hálás vagyok a segítségéért. Anyának az utóbbi időben többször is sikerült meglepnie. Miközben felnőttem, nem értettem és értékeltem őt annyira, mint most. Dühített, amiért hagyta apának, hogy annyit igyon. Nem szívesen vallom be, de őt hibáztattam apa részegségeiért - azért, hogy eltűrte, és nem kényszerítette rá apát, hogy hagyja abba. Gyengének tartottam. Ma már másképp látom a dolgokat. Anya egyáltalán nem gyenge, sőt nagyon is erős - sokkal erősebb, mint valaha is hittem. Ő tartotta össze a családot. Ha szükség volt arra, hogy apa megcsináljon valamit, végül elérte, hogy meg is csinálja. Anya nélkül soha nem lett volna olyan az esküvőm, amilyen volt. Ebben a kérdésben a sarkára állt. Azt mondta neki, nem merészeljen úgy bánni velem, ahogyan az ő apja bánt vele. Ráadásul ő is szerzett magának egy részidős állást, akárcsak én, és a keresetét arra költi, amit ő gondol fontosnak. Tudom, hogy aggódsz, amiért Nick Vietnamba megy, és nem hibáztatlak érte. A helyzet kezd elfajulni. Múlt héten hallottam a hírekben, hogy nem kevesebb mint félmilliós amerikai osztagot vezényelnek oda év végéig. Miféle világban élünk? Emlékszel, mennyire megdöbbentünk 1965-ben a wattsi lázongások hallatán? Pedig Detroit és Newark csak ezután következett. Most már diákok is tüntetnek a háború ellen. Bár ez az egész Vietnam-ügy tiszta őrület, Nicknek nem esik baja, ebben biztos vagyok. Buck is biztonságosan hazatért, és hamarosan leszerelik. Hamar eltelt az a tizenkét hónap, amelyet Vietnamban töltött. Nick éve is hamar elszáll. Igazából csak azért írtam, mert el akartam mesélni a bingó-nyereményemet… Szeretettel: Lesley *** JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1968. április 7. Kedves Anya és Apa! Döntöttem az idei nyárral kapcsolatban. Nem megyek haza, ahogyan eredetileg terveztem. Gondolom, az elmúlt nyár után ezt megkönnyebbüléssel halljátok. Bár túl fiatal vagyok még, hogy szavazhassak az idei választásokon, végezhetek önkéntes munkát, amellyel
64
támogathatom a jelöltemet. Talán meglep benneteket a dolog, de mindent megteszek azért, hogy Robert Kennedyt válaszszák meg az Egyesült Államok Elnökének. Igen, apa, tisztában vagyok vele, hogy Robert Kennedy demokrata. Azzal is tisztában vagyok, hogy a családunk az idők kezdete óta a republikánusokra szavaz. Én azonban nem vagyok hajlandó vakon beállni a sorba, és csak azért szavazni valakire, mert ti rá szavaztok anyával. Három nappal ezelőtt jöttem rá, hogy demokrata vagyok. Aznap gyilkolták meg ifjabb Martin Luther Kinget. Mégis, mi folyik ebben az országban? Miért ölnek meg embereket az utcán, csak mert másban hisznek? Az elmúlt években nem szóltam, mert nem akartam felrúgni a család amúgy is törékeny békéjét. Ellentétben veletek, én megtartottam a véleményemet magamnak. Nos, ifjabb Martin Luther King halott. Az ország 125 városában lobognak a lángok. Szövetségi csapatok és a nemzeti gárda tagjai masíroznak az utcákon. Kicsit jobban belegondoltam a dolgokba, és rájöttem, hogy idén nyáron megkérnétek, támogassam valamilyen formában a Nixon-kampányt. Tiszta lelkiismerettel azonban nem támogathatom tovább a politikai döntéseteket, és többé nem tartom meg magamnak a véleményemet sem. Igen, apa, én is kiállok az igazamért, mint azok, akik a háború ellen demonstrálnak manapság. Bár nem kérdeztétek, azért elmondom, hogy Nick sikeresen elvégezte a pilótakiképzést Fort Ruckerben, és még ebben a hónapban kihajózik Vietnamba. A szívem vele lesz mindvégig. Könyörögtem neki, hogy költözzünk Kanadába, de nem volt hajlandó. Azt mondta, mivel szabad emberként élhetett ebben az országban, kötelességének érzi, hogy harcoljon érte, ha az ország erre kéri. Ha bármi baja esik, soha nem bocsátom meg ennek a kormánynak! Nem várom el tőletek, hogy egyetértsetek velem és a politikai nézeteimmel, de remélem, tiszteletben tartjátok a döntésemet. Lányotok: Jillian *** 1968. május 8. Kedves Buck! Mindent elrendeztem, hogy csatlakozhassunk hozzád Kaliforniában. Jobban szerettem volna Washington államban maradni, de igazad van: egy feleségnek a férje mellett a helye. Vonattal megyünk Daveyvel és Lindyvel, 21-én délután érünk oda. Anya, Mike és Joe is lejönnek a kocsimmal egy rövid időre. Apa nem jön. A bútorainkat szállító teherautót fogják követni. Én is nagyon várom már, hogy találkozzunk. Örülök, hogy sikerült kertes házat szerezned nekünk! Lindy már majdnem öt kiló, napról napra gyarapszik. Hiába szülhetett öt héttel korábban, most már pontosan akkora, mint a babák az ő korában. Az első napokban, közvetlenül azután, hogy megszületett, és kérdéses volt, életben marad-e, imádkoztam Istenhez, hogy őrizze meg az életét. Meghallgatta az imáimat. Dr. Owen azt mondta az utolsó
65
látogatásakor, hogy Lindy semmilyen maradandó károsodást nem szenvedett amiatt, hogy koraszülött. Nem véletlenül írok Lindyről, mert van valami, amit nem beszéltünk még meg, és ez a születésszabályozás. Két év alatt két gyerekünk született. Lehet, hogy később én is szeretnék még gyereket, de egy ideig biztosan nem. Remélem, egyetértesz. Davey és Lindy minden időmet leköti. Ugyanakkor nem szeretnék véteni az egyház tanításai ellen. Isten meghallgatta az imáimat Lindyvel kapcsolatban, ezért hálátlanság lenne a részemről, ha figyelmen kívül hagynám az egyház álláspontját a születésszabályozást illetően. Arra kérlek, Buck, hogy kövessük a naptáras módszert! Ez azt jelenti, hogy a hónap bizonyos napjain tartózkodnunk kell a nemi érintkezéstől. Ismerlek, Buck, tudom, hogy nem szeretsz várni, de a feleséged épelméjűsége érdekében meg kell tenned. Kérlek, gondolkodj el a dolgon, rendben? Azért írok most erről, mert ha jól számolom, éppen aznap kezdődik a termékeny időszakom, amikor megérkezünk. Szóval ne ábrándozz arról, hogy aznap éjjel ágyba bújok veled! Addig nem fekszünk le egymással, amíg egészen biztos, hogy nem esem újra teherbe. Már nagyon várom, hogy találkozzunk, és a gyerekek is izgatottan várják, hogy találkozzanak az édesapjukkal. Szeretettel: Lesley *** Khe Sanh külvárosa, Dél-Vietnam
1968. június 15. Drága Jillian! Ma reggel kaptam meg június 5-én írt leveledet. Hihetetlen, hogy Robert Kennedy halott. Hogy őt is ugyanúgy meggyilkolták, mint a bátyját. Nem láttam a hírekben a vonatot, amely átutazott az országon a holttestével, és azt sem, ahogyan az emberek kiálltak a peronra, és figyelték, amint elhalad. Sajnos nem sokat hallunk itt az otthon történtekről. Bizonyos értelemben ez jól van így, másrészről azonban sajnálatos. Meg tudom érteni, hogy New Yorkban szeretnél maradni idén nyáron, mégis úgy vélem, kicsim, jobb lenne, ha legalább egy kis időre hazamennél. Nyilván megrázott a halálhír, akárcsak az egész országot. Menj haza, és békülj ki a szüleiddel! Szeretnek téged, akárcsak én. Kérdezted, hogy vagyok. Nos, őszintén mondhatom, hogy ma nagyon jól vagyok. Tegnap ezt nem mondhattam volna el. Parancsot kaptunk, hogy repüljünk be ebbe a völgybe, mert ötven vietkongot láttak a támaszpontunk feletti hegygerincen. Ilyen esőt még életemben nem láttam, de azért sikerült berepülnöm a kopterrel. A katonák, akiket vittem, veszélytelen terepen ugorhattak. Ekkor vettem észre a vietkongokat, akik a bokrokban rejtőztek, és mielőtt bármit tehettem volna, elszabadult a pokol. Fogalmam sincs, ki jelentette az ötvenes létszámot, mert legalább kétszázan voltak. Addigra a többi kopter is odaért, és lőttek minden irányból. Elmenekültem, amint tudtam, de nem volt egyszerű. 66
A legénységparancsnokunkat lőni kezdték, de sikerült még azelőtt kimentenem, mielőtt teljesen körülvettek volna. Azt mondta, ha én nem megyek érte, egészen biztosan meghal. Amikor elvitték a kórházba, megragadta a kezemet, olyan súlyos fájdalmai voltak. Szitává lőtték a lábát, a vére pedig összefolyt az esővel. Azt mondtam neki, millió dolláros sebet szerzett. Összeszorította a fogát, de azért elmosolyodott. Ha valakinek millió dolláros sebe van, azt hazaküldik, ezért minden katona abban reménykedik, ha már meglövik, ilyen sebet kapjon. Ma már sokkal jobban érzem magam. Jól vagyok, ne aggódj értem! Talán jobb lett volna, ha nem írok a harcról. Egyre tapasztaltabb és jobb pilóta leszek. Szeretek repülni. Még mindig gyerekes izgalom fog el, ahányszor csak felemelem a földről ezt a Hueyt. A legjobban annak örülök, hogy miután vége ennek az értelmetlen háborúnak, továbbra is dolgozhatok pilótaként. Szeretnék repülőkarriert befutni, miután leszereltem. Nős civilként. Mindennap megbánom itt, hogy nem menekültem veled Kanadába, és vettelek feleségül tavaly nyáron, amikor „megkérted a kezem”. Már alig várom, hogy elújságoljam a gyerekeinknek, hogy a mi esetünkben az édesanyjuk volt a „leánykérő”! Összebarátkoztam néhány fiúval itt. Fedezzük egymást, ne aggódj! Mellékeltem egy képet rólam - én vagyok az a magas, jóképű pilóta, az a csúnya fickó mellettem Brad Lincoln Atlantából, Georgia államból. Ő is helikopterpilóta. Együtt fogunk vállalkozást alapítani. Brad jó barátom, és mint mondtam, vigyázunk egymásra. Jó tudni, hogy van itt valaki, akire számíthatok. Soha ne feledd, mennyire szeretlek! Nick *** JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1968. augusztus 1. Drága Nick! Kérlek, mesélj a rossz napjaidról is! Tudni szeretnék mindenről. Nekem pocsék napom volt ma. Kétségeim voltak afelől, tényleg jó ötlet-e hazajönnöm Pine Ridge-be, de nagyon elveszettnek éreztem magam Robert Kennedy halála után. Az, hogy a barátaimmal lehetek, adott némi reményt, de végül csalódnom kellett. Lesley Kaliforniában van, a többi barátom pedig vagy férjes asszony lett, vagy jegyben jár. Találkoztam Cindyvel egy rövid időre, de nem nagyon tudtunk beszélgetni, mert nem volt közös témánk. A napok többségén lesétálok a benzinkúthoz, és meglátogatom édesapádat és Jimmyt.
67
Az, hogy Lesley nincs itt, éppen eléggé elszomorít, erre apa megint találkát szervezett azzal a barátjával, akiről meséltem. Gorombán viselkedtem mindkettőjükkel. Feldühített, hogy apám még mindig képes ilyesmire, holott pontosan tudja, mit érzek irántad. A legrosszabb csak ezután következett. Anya azt javasolta, menjünk el új ruhát venni az egyetemre, és ez végre jó mókának tűnt. Úgy döntöttem, elmegyünk autóval Seattle-be, a Jay Jacobs boltba, mindig ez volt a kedvencem. A Seattle Centerben belefutottunk néhány háborúellenes tüntetőbe. Tudom, ostobaság volt a részemről, de nem hagyhattam, hogy tovább skandálják: „Gyerekgyilkosok!” Nem tűrhettem, hogy így becsméreljék katonáinkat! Ezért igyekeztem túlkiabálni őket. Félreértettek, és mielőtt elmagyarázhattam volna nekik, hogy én is ellenzem a háborút, az egyik tüntető hozzám vágott egy paradicsomot. Szörnyű volt, képzelheted! Amúgy jól vagyok. A paradicsom csak a ruhámat tette tönkre. Azt mindenesetre megértettem, hogy az emberek egyre hevesebben tiltakoznak ez ellen a háború ellen. Komolyan igyekeztem meggyőzni őket, hogy ettől még nem szabad a mieink ellen fordulni, akik odaát harcolnak. A háború őrültség, de a katonáink csak azt teszik, amire a kormány kényszeríti őket. Butaság volt részemről észérvekkel előhozakodni egy tömeg előtt - nemcsak paradicsomot vágtak hozzám, hanem sértéseket is. Gondolhatod, apa mennyire dühös volt az incidens miatt. Mostantól nem enged el Seattle-be, csak ha anya is velem jön. Azt hiszem, jobb lett volna, ha el sem mesélem a dolgot. Ne légy dühös rám, mint apa, rendben? Szívből szeretlek, és számlálom a napokat, amíg haza nem jössz. Ha nem veszel feleségül abban a pillanatban, hogy leszállsz a repülőről, soha nem bocsátók meg neked! Soha ne feledd, mennyire szeretlek! Jillian *** Lesley naplója 1968. augusztus 3. Annyira dühös vagyok Buckra, majd megbolondulok. Amint megkapta a fizetését, eltűnt az ivócimboráival, és csak hajnalban jött haza. Sörszagúan bemászott az ágyba, és azonnal le akart feküdni velem. Közöltem vele, hogy nem lehet, mert éppen termékeny időszakom van. Tudja jól, hogy nem akarok még egy kisbabát ilyen hamar Lindy után. Ragaszkodott hozzá, hogy ennek ellenére csináljuk, és nem tűrt ellentmondást. Először igyekezett mézesmázosan rábeszélni a dologra, de én újra és újra nemet mondtam. Egy idő után bedühödött, és azt mondta, akkor inkább keres magának egy igazi nőt. Erre azt feleltem, rendben, kezdheti a keresést, például egy koktélbárban Waikikiben. Nem fogta fel, hogy arra céloztam, láttam azzal a nővel csókolózni Hawaiion. Ehelyett csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy neki nem kell más nő, csak a felesége. Erre én, mint valami buta kamaszlány, beleegyeztem, hogy szeretkezzen velem, azzal a feltétellel, hogy elhúzódik a magömlése előtt. Megígérte, de persze nem tartotta be. Ha ezúttal is teherbe esem, fogalmam sincsen, mihez kezdek. Amilyen bizonytalan a jövő ebben az országban, ahol
68
meggyilkolják a jó embereket, faji villongások vannak, és háborút folytatunk Vietnammal, egyszerűen nem akarok több gyereket világra hozni. Reggel, másnaposan Buck sűrűn elnézést kért, és megígérte, hogy ez soha többé nem fog előfordulni. Ami engem illett, nem is lesz több lehetősége még egy ilyen „véletlen balesetet” elkövetni! *** Khe Sanh külvárosa, Dél-Vietnam
1968. augusztus 19. Drága Jillian! Amikor visszaértem a bázisra, a leveleid már ott vártak rám. Ott helyben elolvastam mindegyiket kétszer. Jillian, egyet kell értenem édesapáddal - tartsd távol magad a tüntetőktől! Veszélyes helyzetbe sodortad magad, ráadásul ok nélkül. Úgysem tudod meggyőzni őket, hogy változtassák meg a véleményüket, szóval inkább vigyázz magadra! Biztonságban akarlak tudni, kicsim! Ígérd meg, kérlek, hogy nem csinálsz ilyen butaságot még egyszer! Nagyra értékelem, hogy kiállsz mellettünk, de abban is egyetértek veled, hogy ez a háború őrültség. Semmi keresnivalónk itt! Ha a tüntetőknek sikerül elérniük, hogy hazavezényeljenek bennünket, akkor inkább támogasd őket! El sem tudom mondani, mennyit jelentenek nekem a leveleid, különösen egy ilyen nap után. Nem mesélem el, mi történt. Legalábbis nem mindent. Annyit mondok csak, hogy láttam ma meghalni egy bátor embert. Jó ember volt, kicsim, nagyon megrázott a halála. Mindnyájunkat. Mi is meghalhattunk volna helyette. Láttam itt halált éppen eleget, de így még soha nem rázott meg, mint ma délután. Olyan volt, mintha egy óriás kéz lenyúlt volna, és elragadta volna Bobot, teljes véletlenszerűséggel. Miért éppen Bobot, miért nem engem? Semmi értelme ennek az egésznek. Később, miután visszatértünk a bázisra, az egyik haverom elolvasta a levelet, amelyet a barátnőjétől kapott. Tudtam, hogy baj van, mert eldobta, és kiviharzott a sátorból. Később megtudtuk, hogy a barátnője felbontotta a jegyességüket. Sírt. Persze nem előttünk, de amikor legközelebb találkoztam vele, látszott az arcán. Teljesen padlóra került érzelmileg. Ez a háború éppen elég pokoli anélkül is, hogy ilyet hallanánk. Az elmúlt éjjel senki nem aludt túl sokat. Állandóan csak rád gondoltam, és hogy mennyire szeretlek. Tudom, hogy nem volna szabad ilyeneket gondolnom, de örülök, hogy nem engem öltek meg. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy elhagyjalak. Ebben a pillanatban is annyira szeretnélek megölelni, hogy sajog a karom. Sajnálom, hogy Bob meghalt, és azt is, hogy Larryt otthagyta a barátnője. Szeretnék kikerülni a pokolnak ebből a bugyrából. Ha behunyom a szemem, mást sem látok magam előtt, csak a háborút, mást sem hallok, csak puskatüzet és kiáltásokat. Mindenki csak abban reménykedik, hogy élve kikerül innen. Én is arról álmodom, hogy hazamegyek hozzád. Soha ne feledd, mennyire szeretlek! Nick
69
*** Jillian naplója
1968. szeptember 14. Örülök, hogy visszajöttem az egyetemre. Jóformán rá sem tudunk nézni egymásra apával. Egyszerűen lehetetlen civilizáltan beszélni vele. Régebben ő volt a példaképem, de ennek vége. Nick szerint nagyszerű ügyvéd leszek, de ha apára gondolok, elmegy a kedvem a jogi karriertől. Ha ügyvédnek lenni azzal jár, hogy úgy kezdek el gondolkodni és viselkedni, mint az apám, akkor köszönöm szépen, de én nem kérek belőle. Anya szerint, aki a békéltető szerepét igyekszik játszani, ez csak azért van, mert annyira hasonlítunk egymásra apával. Őszintén remélem, hogy téved. Az apám egyenesen a szemembe mondta, hogy nem arra nevelte a lányát, hogy demokrata legyen. A demokrata szót szinte úgy köpte ki a szájából. Nem csak politikai téren nem értünk egyet. Tudja, hogy szeretem Nicket, és hogy úgy tervezzük, összeházasodunk, miután hazatér Vietnamból. Ennek ellenére továbbra sem hajlandó elfogadni őt, és igyekszik más férfiaknak bemutatni. Férfiaknak, akiket „alkalmasabbnak” tart Nicknél. Gazdag fiúknak, akik egy pillanat alatt Kanadába menekülnének, ha valaki halványan sorozási értesítőre célozna a közelükben. Ráadásul apának a zene sem tetszik, amelyet hallgatok. Úgy véli, a Doors és a Jefferson Airplane ördögi zenét játszik. A ruhatáram is dühíti. Ugyan mi kivetnivaló van a trapéznadrágban és a szandálban? Mindegy, nem érdekel a véleménye. Boldog vagyok, hogy nem kell tovább tűrnöm a zsarnokoskodását. Nick azt hitte, jót tesz nekem, ha hazajövök nyáron, de tévedett. Kétlem, hogy hazajönnék karácsonyra. Ki nem állhatom apát. Lesleynek sem volt valami jó nyara idén. Buck önző módon arra kényszerítette, hogy odaköltözzenek hozzá Kaliforniába. Emiatt szinte egy percet sem tudtunk együtt tölteni. Lesley élete annyira más, mint az enyém. Féltem, hogy a házasságát követően eltávolodunk egymástól, de továbbra is ő az egyetlen ember a világon, aki igazán megérti az érzéseimet. Ő az egyetlen, aki elfogadja, hogy Nicket szeretem. Legutóbbi levelében azt írta, fél, hogy megint gyermeket vár. Remélem, téved, az ő érdekében. Buck a jelek szerint képtelen az önmegtartóztatásra. Lesleynek már van két gyereke, cseppet sem hiányzik neki egy harmadik. Nem értem, miért nem szed fogamzásgátlót. A Katolikus Egyház álláspontja ebben a kérdésben a sötét középkort idézi. Nem volna szabad megnéznem a Vietnamról szóló híreket a tévében. Tegnap egész este a Tet Offenzíva következményeiről volt szó, és arról, mennyivel nőtt a halálos áldozatok száma. Háborúról álmodtam, és halálosan aggódtam Nickért. Kivert a hideg veríték, és olyan hevesen dobogott a szívem, hogy alig kaptam levegőt. Sokáig tartott, amíg lenyugodtam, és felfogtam, hogy ez csak egy álom volt, és hogy Nick jól van. Ha bármi történt volna vele, azt érezném a szívemben, ebben biztos vagyok. ***
70
Khe Sanh külvárosa, Dél-Vietnam
1968. szeptember 15. Kedves Jimmy! Tudom, azt ígértem, gyakran írok, ehhez képest régóta nem tettem. Pedig rájöttem, azzal, hogy írok néhány sort haza, megkönnyebbülök valamelyest. Itt mindenki igyekszik valamilyen módon elterelni a figyelmét a háborúról. Ezért is örülök annyira, ha levelet kapok otthonról. Mindig magamnál hordom a leveleket, amelyeket tőled, apától és Jilliantől kapok. Annyiszor elolvastam már mindet, hogy kezdenek darabokra esni. Jillian levelei szinte beleégtek az agyamba. Csak a leveleiteknek köszönhető, hogy még nem őrültem meg. Tudom, nem írtam olyan gyakran, mint szerettem volna, de nyilván megérted. Apropó, hallottam a legutóbbi „csibészségeidről”. Mi a fenének barátkozol Dirk Andrew-val? A múltkor talán nem mutatkozott be eléggé? Mindketten tudjuk, hogy Dirk az a fajta, akit érdemes messzire elkerülni. Már kétszer letartóztatták. Nem tudtam, hogy ennyire ki vagy éhezve a börtönkajára. Még szerencse, hogy apa ki tudott húzni a pácból. Ne reméld, hogy legközelebb is ekkora mázlid lesz! Mielőtt elmész otthonról, és belekeveredsz valami csibészségbe, állj meg egy pillanatra, és gondold végig a következményeket! Mielőtt eljöttem ide, Namba, apa annyit mondott csak: „Légy férfi!”. Utána megölelt, és lelkemre kötötte, hogy jöjjek haza. Most én kérlek rá, Jimmy, hogy légy férfi, és kerüld el Dirköt, mielőtt lecsuknának a hülyeségedért! Nem akarok gorombáskodni veled. Az öcsém vagy, mindig vigyáztam rád. Most, hogy ilyen messze vagyok otthonról, neked kell vigyáznod magadra. Még egyszer kérlek, kerüld el Dirköt, kerüld el a bajt! Most befejezem, hogy még a mai postával el tudjam küldeni ezt a levelet. Tudom, ritkán hallod tőlem, de szeretlek, Jimmy. Bátyád: Nick *** 1968. október 1. Drága Susan! Annyira örülök, hogy írtál! Tudtam, hogy jól fogod érezni magad a haditengerészetnél, és ha minden terv szerint halad, hamarosan ápolónőnek tanulhatsz. Irigyellek, amiért ilyen lehetőséget kaptál az élettől. Jól megvagyunk Buckkal és a gyerekekkel. Már alig várjuk, hogy hazaköltözzünk Washingtonba. Apa azt mondta, lesz munka a fűrésztelepen Bucknak, amint leszerel, de ismered apát, gyakran csak a szája jár. Igaz, Buck ott dolgozott a telepen, mielőtt bevonult, ezért én reménykedem benne, hogy tényleg visszaveszik. Lindy úgy nő, mint a gomba! Davey is. Fogalmam sincs, anya hogyan boldogult, miközben hatan rohangáltunk a lába alatt. Apropó, azt írta, hogy Mike munkát kapott az Albertson boltban a nyárra, és Joe is reménykedik benne, hogy felveszik jövőre, amikor már 71
elég idős lesz ahhoz, hogy dolgozzon. Addig is átvette az újságkihordást Mike-tól, és maga keresi meg a pénzt az iskolai egyenruhájára. Ez sokat segít anyának. Bruce és Lily idejük nagy részét úszással töltik a Lion’s Parkban, ugyanúgy, mint mi az ő korukban. Szeretettel nővéred: Lesley *** JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1968. október 6. Kedves Mr. Murphy! Remélem, nem zavarom a levelemmel. Azért írok, mert már majdnem egy hete nem kaptam levelet Nicktől. Mit tud róla? Nem vall rá, hogy nem jelentkezik. Amióta kivezényelték Vietnamba, legalább minden másnap írt nekem, hogy ne aggódjak. Először arra gondoltam, hogy azért nem kapok levelet tőle, mert nemrég visszajöttem New Yorkba, de anya azt mondta, hogy az otthoni címemre sem jött semmi. Várom válaszát, őszinte tisztelettel: Jillian Lawton *** Feladó: Védelmi Minisztérium Címzett: Mr. Patrick Murphy Mély fájdalommal tudatjuk, hogy fia, Nicholas Patrick Murphy 1968. szeptember 16-án életét vesztette Vietnamban.
*** JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1968. október 8. Drága Nick! Amikor megtudtam, hogy meggyilkoltak, sikítottam. Sikítottam, sikítottam, sikítottam. A szívem még mindig sikít. Nem alszom, nem eszem. Ez nem lehet igaz. Mondd, hogy nem 72
igaz! Olyan, mintha satuba fogták volna a mellkasomat, és egyre jobban szorítanák. Néha már az is fáj, ha levegőt veszek. Anyától tudtam meg a hírt. Édesapád felhívta, és elmondta neki, hogy megjelent két katona a benzinkútnál, és közölték vele a hírt. Túlságosan összetört ahhoz, hogy személyesen mondja el nekem, ezért felhívta anyát. Tudtam, hogy baj van, amikor anya hívott, mert sírt, és igyekezett leplezni. Azt hittem, apáról van szó. Álmomban sem gondoltam volna, hogy azért telefonál, mert elvettek tőlem. Nem hittem volna, hogy egyetlen telefonhívás otthonról, a saját anyámtól örökre megváltoztatja az életemet. A temetésedet követően anya azt szerette volna, ha otthon maradok a szemeszter hátralévő idejére a karácsonyi szünetig, de beleőrülnék, ha otthon kellene ülnöm az elkövetkező három hónapban. Apa megkönnyebbültnek tűnt, amikor közöltem vele, hogy visszajövök New Yorkba. Azt mondta, így a legjobb. Nem tudok beszélni apával. Egyáltalán nem. Ne aggódj, nem veszekedtünk! Nincs erőm hozzá. Ezt a levelet a repülőgépen írom, miközben visszafelé repülök a keleti partra, egy nappal a temetésed után. Egészen tegnap reggelig, amíg le nem ültem édesapád és Jimmy közé a templomban, el sem hittem, hogy meghaltál. Édesapád öregnek és törékenynek tűnt. Életemben először láttam öltönyben. Igyekezett erősnek látszani Jimmy és az én kedvemért. Büszke lettél volna az öcsédre. Szerintem édesapád nem bírta volna ki a temetést, ha Jimmy nincs ott mellette. Jimmy csak akkor kezdett el sírni, amikor megálltunk a sírodnál. Nagyon szeretett a családod, Nicholas Patrick Murphy. Én is szerettelek. Ó, Nick, mondd, mihez kezdjek nélküled? Mondd, mihez?! Szépen kérlek, mondd meg… Jillian *** 1968. október 9. Drága, egyetlen Jillianem! Ha tudnád, mennyire szeretnék veled lenni! Nagyon bánt, hogy nem tudtam elmenni Nick temetésére. Igazából még most sem tudom elhinni, hogy tényleg elment. Nagyon megszerettem, amikor láttam, mennyire szeret téged. Emlékszem még, amikor mondtad, hogy találkozol Nickkel a büfé mögött Valentin napon. Gimisek voltunk, és később vele töltötted a bál estéjét ahelyett, hogy beálltál volna táncolni. Amikor szakítottál Scott-tal, már tudtam, hogy Nick nem futó kaland. Szörnyen fájhat, hogy meghalt! Valószínűleg csak akkor fogom megtudni, mennyire, ha elvesztem Davidet, Lindyt vagy Buckot. Jillian, tudok segíteni valamiben? Mit tehetek érted, hogy enyhítsem a fájdalmadat? Egész életemben te voltál és vagy a legjobb barátnőm, annyi mindent átéltünk már együtt. Te voltál az első, akinek szóltam, hogy állapotos vagyok Daviddel (akárcsak a múlt hónapban tettem, amikor azt hittem, hogy megint teherbe estem - hála Istennek nem így történt). Te voltál a koszorúslányom az esküvőmön. Együtt voltunk jóban-rosszban, de hogyan tudnék társ lenni egy ilyen tragédiában? Miben segíthetek? 73
A könnyeid az én könnyeim. A fájdalmad az én fájdalmam. A barátságunk erősebb, mint a kötelék, amely a húgaimhoz fűz. Hadd segítsek, csak mondd meg, hogyan! Szívbéli szeretettel: Lesley *** JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1968. december l. Drága Lesley! Köszönöm a leveleidet. Fogalmam sincs, hogyan éltem volna túl az elmúlt hónapokat nélkülük. A héten Nick barátjától, Brad Lincolntól is kaptam levelet. Hamarabb szeretett volna írni, de súlyosan megsérült, és úgy diktálta le a levelet egy önkéntes segítőnek a kórházban. Sokáig tartott, mire összeszedtem a bátorságomat, hogy elolvassam. Voltaképpen tudtam, Brad mit szeretne elmondani, és igazam is lett. Nick hősként halt meg. Ettől nekem még nem fáj kevésbé a halála. Sőt. A tudat, hogy Nick azért halt meg, mert éppen meg akart menteni valaki mást, annyira feldühített, hogy tombolni kezdtem. A nyoma azóta is látszik a kollégiumi szobám ajtaján. Nehéz elhinni, hogy képes vagyok ilyesmire, ugye? Egyszerűen maga alá gyűrt a harag, és tennem kellett valamit. Tudom, őrültség, de lerángattam az ágyneműt az ágyról, és hozzávagdostam minden egyes könyvet a falhoz. Utána összeestem, és bőgtem, amíg meg nem fájdult a torkom. Később bejött Janice, letérdelt mellém, átölelt, és együtt bőgtünk egy ideig. Miután megnyugodtam valamelyest, megmutattam neki Brad levelét. Egyáltalán nem érdekelt, hogyan mentette meg Nick a barátja életét. Brad nyilván arra számított, hogy majd én feloldozom a bűntudata alól. Arra ugyan várhat! Kérdezted, mit tehetnél értem. Nem tudom, Les. Fogalmam sincsen. Még soha nem éltem át ekkora fájdalmat. Olyan érzés, mintha ködben járnék. Az emberek beszélnek hozzám, de én nem hallom. Olvasok, de nem értem a szavakat. Nézek, de nem látok. Mindenki azt mondja, az idő minden sebet begyógyít. Mintha fél év múlva rendbe jöhetne minden! Nick halálával minden megváltozott az életemben. Semmi nem lesz úgy soha, mint régen. Semmi. Ez az év a halál éve. Először meggyilkolták ifjabb Martin Luther Kinget, utána Bobby Kennedyt, most pedig Nicket. A többi vietnami halottról nem is beszélve… Mennyi halál! Ezek után én sem akarok élni, Lesley. Te vagy az egyetlen, akinek ezt el merem mondani. Gyakran gondolok a halálra, és azt kívánom, bár véget vethetnék mindennek, és elmúlna ez a fájdalom. Továbbra is írok leveleket Nicknek - kérlek, ne mondd, hogy nem kellene! Néha csak ennek köszönhetem, hogy túlélem az éjszakát. Hónapokig írtam neki minden áldott nap, és
74
ma is minden este megosztom vele a gondolataimat. Néha szinte sikerül elhitetnem magammal, hogy valójában nem is halt meg, és hogy hamarosan hazatér. Nem alszom jól. Ha néha mégis elnyom az álom, hirtelen felriadok, és eszembe jut, hogy Nick meghalt. A szívem ilyenkor nem takar dobogni többé. Sötét, súlyos szomorúság uralkodik el rajtam, olyan szomorúság, amelyet nem bírok el egyedül. Igen, hazamegyek karácsonykor, és nagyon hálás vagyok, hogy te is! Jó érzés lesz megölelni a kis Daveyt és Lindyt. Imádkozom, hogy ha felnőnek, ne kelljen tartaniuk semmilyen háborútól. Szeretettel: Jillian *** 1968. december 4. Kedves Jillian! Szia! Köszönöm a leveledet. Apa nincs jól Nick temetése óta. Anyukám még gyerekkorunkban meghalt, és most Nick is. Én nem vagyok olyan rosszul, azt hiszem, de Jillian, kérlek, légy erős, mert már nem tudom sokáig tartani a lelket apában! Nem alszik, és nem is emlékszem, mikor ült le velem vacsorázni utoljára. Néha mintha észre sem venné, hogy ott vagyok, ráadásul tegnap Nicknek szólított. Amikor rájött, hogy mit csinált, elkezdett sírni. A kútnál is elkezdtek panaszkodni a vevők. Ugye hazajössz karácsonyra? Megtennéd, hogy meglátogatsz minket, amint hazaértél? Ugye megteszed? Jimmy Murphy
75
1970 Meghívó búcsúztató ünnepségre Leonard Lawton nyugdíjba vonulása alkalmából Cím: Pine Ridge Country Club 140 Country Club Lane Pine Ridge, WA Időpont: 1970. január 4. vasárnap du. 2-től 4-ig 25 év munkaviszonyt megünneplendő Kérjük, ne hozzanak ajándékot!
*** 1970. január 12. Kedves Jillian! Mire ezt megkapod, már nagyban zajlik az egyetemi életed - órák, esszék és (remélhetőleg) bulik. Nagyon jó volt látni a karácsonyi szünet alatt. Kicsit olyan volt ez a karácsony, mint gyerekkorunkban, ugye? A hangulat mindenesetre sokkal jobb volt, mint tavaly, nem sokkal Nick halála után. Daveynek és Lindynek már most hiányzol. Lindy egész reggel a lakókocsi körül lézengett, azt várva, mikor jön vissza Jilly néni. Legközelebb már csak nyáron jössz, ugye? Már alig várom, hogy megint ilyen jót beszélgessünk, mint most! Lenyűgöző, milyen jól bánsz a gyerekekkel - arról nem is beszélve, ők mennyire odavoltak érted! Jól nézel ki, Jillian, kezdesz hasonlítani régi önmagadra. Régóta nem láttalak ilyen jó színben. Tudom, milyen nehéz volt neked az elmúlt tizenöt hónap Nick nélkül. Mindig benne voltál az imáimban. Erről nem tudtam beszélni veled, amíg itt voltál, mert ha Nickre gondolok, mindig sírnom kell. A leginkább azt szerettem volna elmondani, mennyire büszke vagyok rád. Büszke, mert szeretted Nicket a szüleid hozzáállása ellenére. Büszke, mert kiálltál érte, mert hittél benne és a szerelmetekben. Nick biztosan örülne, hogy tartod a kapcsolatot az édesapjával és Jimmyvel. Mindent megtettél, hogy része légy az életüknek. Szükségük volt rád, ugyanannyira, mint amennyire neked rájuk. Nick halála súlyos csapás volt az édesapjára és Jimmyre. Szerintem Mr. Murphy soha nem fogja kiheverni teljesen. Tudom, hogy te sem, ezért az egyetlen kiút az, ha segítetek egymásnak.
76
Nem tudom, mi lett volna Jimmyből nélküled. Joe öcsém ugyanabba az osztályba jár, mint ő, és mesélte, hogy Jimmyt többször is majdnem kizárták a suliból. Remélem, most már nem csinál semmi butaságot, és leérettségizik idén júniusban. Apropó, érettségi! Hihetetlen, hogy már csak néhány hónap, és lediplomázol! Értem, miért döntöttél úgy, hogy átjelentkezel a jogról a tanárképzőre, de hiába erőltetem a képzeletemet, nem látlak magam előtt tanárnőként. Tudom, hogy édesapád mennyire csalódott, és remélem, nem bántalak meg az őszinteségemmel, Jillian, de nem azért jelentkeztél át, hogy bosszút állj rajta azért, ahogyan Nickkel viselkedett? Túl régóta vagyunk barátok ahhoz, hogy elhallgassam előled a véleményemet. Szeretném, ha te is ugyanígy megmondanád nekem a tiédet. Van valami, amiről beszélnem kellett volna, amíg itt voltál, de nem tettem. Ha hiszed, ha nem, megint szülni fogok augusztusban. Ezt a babát sem terveztük, mint ahogyan Daveyt és Lindyt sem. Óvatosak voltunk, de a jelek szerint nem eléggé. Igyekeztem hű maradni az egyház tanításaihoz a születésszabályozást illetően, de pusztán a gondolat, hogy három gyerek érkezett a családunkba négy év alatt, elég ahhoz, hogy kitérjek a hitemből! Buck természetesen örül a hírnek. Az egészségbiztosítás a fűrésztelepen elég vacak, ezért valószínűleg nekünk kell állnunk a terhességgel járó költségek nagy részét. Csak az orvos díja 300 dollár. Ez arcátlan rablás! Mindegy, emiatt most nem izgatom magam. Kérek, írj hamar! Szeretettel: Lesley *** JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1970. január 12. Drága Nick! Több hét is eltelt a legutóbbi levelem óta. Ez volt eddig a leghosszabb idő, hogy nem írtam neked, amióta meghaltál. A pszichológusok azt mondanák, az, hogy nem írtam neked, annak a jele, hogy kezdem kiheverni a halálodat - mintha ennek bármi esélye lenne! Csak annyit jelent, hogy nagyon elfoglalt voltam a karácsonyi szünetben. Többször meglátogattam édesapádat és Jimmyt, amíg otthon voltam. Mindketten szépen eljátszották, hogy jól vannak. Én is, az ő érdekükben. Aggódom édesapádért, Nick. Nagyon lefogyott, és Jimmy szerint halálra dolgozza magát. Mintha azt hinné, azzal, hogy tizennyolc órát tölt a kútnál, elfeledhetné, hogy a felesége és az elsőszülött fia halott. Nem hibáztatom. Soha nem voltak jobb jegyeim, mint most, keményen tanulok és dolgozom - ugyanazért, mint édesapád. Kétségbeesetten igyekszem leplezni, mennyire üres az életem nélküled.
77
Talán Jimmy viseli legjobban a dolgot hármunk közül. Nagyon megnőtt, több mint száznyolcvan centi, és amikor megláttam, nem hittem a szememnek. Annyira hasonlít rád! Egy ideig féltem, hogy elájulok, de végül sikerült összeszednem magam. Karácsony este összejöttünk hárman a sírodnál. Körbeálltuk, és megöleltük egymást. Újév napján egy padon találtam rá édesapádra édesanyád sírja mellett. Úgy döntöttem, nem zavarom, ezért nem szólítottam meg. Tudtam, hogy az ünnepek nem lesznek könnyűek, mégis örömmel jelentem, hogy nem vitatkoztam apával egyszer sem, sem a politikáról, sem a háborúról, semmiről. Sajnálom anyát. Állandóan azon igyekszik, hogy valahogyan összebékítsen bennünket, és amikor látja, hogy hiába minden erőfeszítése, elkeseredik. Mindkettőnket szeret, ezért különösen nehezen viseli, hogy nem jövök ki apával. Eljátszottam a jó kislányt, és elmentem apa búcsúztató ünnepségére. Mosolyogtam, ha kellett, és csevegtem, amennyire tőlem tellett. Apa barátja, Montgomery Gordon is jelen volt, legtöbbet vele beszélgettem. Ugyanolyan beképzelt és öntelt, mint apa. Lesley azt szeretné, ha hazamennék Pine Ridge-be a nyáron, de ez lehetetlen. Nem tartozom oda többé. Nemcsak azért nem, mert nem jövök ki apával, hanem azért sem, mert túl sok emlék fűz ott Nickhez. Beadom a jelentkezésemet több iskolába is szerte az országban. Fogalmam sincs, hol kötök ki végül. Ó, Nick, teljesen odavolnál Lesley gyerekeiért! Davey hároméves, Lindy kettő. Mindketten nagyon édesek. Imádom őket, le is vettek a lábamról karácsonykor. Nekünk is ilyen gyönyörű gyerekeink lettek volna, ebben biztos vagyok. Fáj a szívem, hogy végül nem lettek. Találkoztam néhány barátommal a gimiből, amíg otthon voltam, leginkább azért, hogy boldoggá tegyem a szüleimet, akik finoman nyomást gyakorolnak rám, hogy ismét találkákat adjak. Pedig semmi értelme. Nem akarok feleség lenni soha. Ezt persze senki nem tudja, csak te és Lesley. Más túlságosan meggondolatlannak és melodrámainak találná. Hogyan tudnék rajtad kívül bárkit is szeretni? Ez képtelenség. Senki nem töltheti be a helyedet a szívemben. Soha ne feledd, mennyire szeretlek! Jillian *** Örömmel jelentjük be, hogy Leonard Lawton, a nyugdíjba vonult bíró újra csatlakozott a Shields & Ellis Jogi Céghez. Leonard Lawton vállal egyeztető tárgyalásokat, mediációt, konzultációt és jogi képviseletet üzleti, ingatlan- és polgári peres ügyekben.
***
78
JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1970. február 1. Kedves Monty! Ne haragudj, de képtelen lennék Montgomerynek szólítani! Megkaptam a leveledet, amelyben azt írod, hogy New Yorkban leszel a jövő héten. Köszönöm a vacsorameghívást, de sajnos arra az estére már más terveim vannak. Úgy hallom, illik gratulálnom. Anya mesélte, hogy teljes értékű üzleti társ lettél a Lawton, Shields & Ellis cégnél. Apa gyakran mesélt rólad, kedvel téged. Biztos vagyok benne, hogy a cégnek jól jön a szakértelmed. Még egyszer sajnálom, hogy nem találkozhatunk a jövő héten. Remélem, jól érzed majd magad a keleti parton! Őszinte tisztelettel: Jillian Lawton *** JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1970. február l. Kedves Anya és Apa! Hagyjatok már békén! Tudom, hogy ti kértétek meg Montgomery Gordont, hogy hívjon meg vacsorázni, amíg New Yorkban van. Ez teljesen nyilvánvaló. Még nem tettem túl magam Nicken, és soha nem is fogom. Kérlek, ne nehezítsétek meg az életemet, így is éppen elég nehéz! Nem adok találkát a barátaitoknak (különösen nem Montgomerynek, aki majdnem tizenöt évvel idősebb, mint én!). Mivel a barátotok, udvariasan utasítottam vissza a meghívását, de boldog lennék, ha ilyesmi soha többé nem fordulna elő! Jillian *** Pine Ridge Fűrésztelep Pine Ridge, Washington Létszámleépítési értesítő Érvényes: 1970. március l-jétől Érintett: Buck Knowles
79
*** PINE RIDGE KÖZÖSSÉGI HIRDETŐTÁBLA Gyerekfelügyeletet vállalok a nap minden órájában! Lesley Knowles 555-6766
*** 1970. április 22. Kedves Lesley és Buck! Gondolom, már hallottátok anyától és apától, hogy férjhez mentem. Három éve ismerem Bill Lamart. Ugyanabban az időben csatlakoztunk a haditengerészethez. Nem elhamarkodott döntést követően házasodtunk össze, és mindketten nagyon boldogok vagyunk. Anya írta, hogy Bucknak átmenetileg nincs munkája a telepen. Sajnálom, Les, de annyira nem lepett meg a dolog, hiszen mióta az eszemet tudom, apának is hol volt munkája, hol nem. Mivel babát vársz, nem lesz könnyű nektek anyagilag, Úgy tűnik, ez már csak így van minden kisbaba születése előtt! Még nem mondtuk meg anyának és apának, de én is várandós vagyok, már négy hónapos, akárcsak te. Bill nem katolikus, ezért mi nem esküdtünk meg templomban. Apa füstölgött egy ideig, amikor megtudta, hogy egy békebíró adott össze bennünket. Azt mondta, nem azért nélkülözött annyi éven át, és nem azért járatta a lányait a Holy Name Egyházi Gimnáziumba, hogy az egyházon kívül házasodjunk. Nevetséges! Ha nem kaptunk volna ösztöndíjat, egyikünk sem járhatott volna egyházi iskolába. Te meg én azzal is tisztában vagyunk, hogy anyának köszönhető, hogy megkaptuk ezeket az ösztöndíjakat. Vasalást vállalt, később pedig az iskola kávézójában dolgozott, hogy kifizethesse az egyenruhánkat meg mindent, amire csak szükségünk volt. Apa, mint a hit védelmezője - kész röhej! Szerintem egyikünk sem emlékszik már rá, mikor esett az árnyéka egy templom ajtajára. Mindegy, nem azért írok, hogy apáról panaszkodjak, hanem mert tudatni akartam veled a jó hírt, és hogy Bill-lel úgy tervezzük, meglátogatunk benneteket Pine Ridge-ben valamikor a nyáron. Hiányzik Joe, Lily és Bruce, és aggódom értük, amiért apával vannak otthon. Legalább Mike-nak sikerült elmenekülnie, amint leérettségizett - akárcsak neked és nekem. Egyáltalán nem tartja velem a kapcsolatot, veled igen? Utoljára azt hallottam, hogy néhány barátjával együtt Kaliforniába indultak. Hihetetlen, hogy Joe is végzős az idén, nem? Mik a tervei, nem tudod? Lily időnként ír, főleg az iskoláról. Ugyanolyan okos, mint te voltál. Nagyon hiányoztok mindnyájan! Írj hamar! Susan, Bill és ? ***
80
JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1970. május 4. Kedves Apa! Épp most néztem meg az esti híreket. Olyan dühös vagyok, hogy nem vagyok hajlandó tartani a számat. Négy diákot megöltek ma Kent State-ben, és kilenc másikat megsebesítettek. A Nemzeti Gárda lőtt rájuk. Büszke vagy, apa? Kielégíti az igazságérzetedet a látvány, ahogyan rálőnek a tüntetőkre? „Hogy merészel Amerika fiatalsága hangot adni a döbbenetének a vietnami háború eldurvulása miatt!” - erre gondolsz ilyenkor? Szinte hallom, ahogyan azt mondod, azok a diákok azt kapták, amit megérdemeltek. Kezdettől fogva egyértelműen a háború mellett foglaltál állást. Te és a barátaid meg vagytok győződve a kommunizmus kiirtásának fontosságáról, de egyelőre csak Amerika fiatalságát kezdtétek el kiirtani. Hány anyának kell zokognia a fia koporsója felett ahhoz, hogy te és a barátaid belássátok, mekkora őrültség ez a háború? Általános iskolás voltam, amikor ékesszólóan elmagyaráztad nekem a törvény fontosságát, amely az Alkotmányon alapszik. Valószínűleg én voltam az egyetlen harmadikos az egész államban, aki fejből tudta az Egyesült Államok alkotmányának 1791-és módosítását. Úgy tűnik, mindazok a jogok, amelyekre olyan büszke voltál, már nem érvényesek az országunkban. A szólásszabadság nyilván olyan veszélyes a társadalmunkra, hogy katonáknak kell fellépnie ellene úgy, hogy vaktában belelőnek egy csoport összegyűlt egyetemistába. A szólás szabadsága annyira veszélyes, hogy ki kell irtani! Egyszer megvetően azt vágtad a fejemhez, nem azért neveltél, hogy egy autószerelő felesége legyek. Az az autószerelő golyózáporban halt meg idegen földön, mert az országunk ezt kérte tőle. Nick nem bújt el az elől, amit a kötelességének érzett. Önként ment a háborúba, és büszkén harcolt. Mondd csak, apa, hol vannak a barátaid fiai? Nem kell válaszolnod, mert tudom. A Harvardon. A nagyképű barátaid közül hányan készek a frontra küldeni a gyereküket, hogy szent küldetést teljesítve meggátolják a kommunizmus terjedését? Egy sem. Amíg Nick odaát harcolt, nem szóltam egy rossz szót sem a katonáinkra, és bár fogalmam sem volt, mit keresünk Vietnamban egyáltalán, támogattam őket. Többé nem fogom. A mai eseményeket követően semmiképpen. A tüntetőknek igaza van - ideje eltűnnünk Vietnamból és Kambodzsából! Csak azt bánom, hogy nem tűntünk el hamarabb, mert akkor hozzámehettem volna az „autószerelőhöz”, akit annyira megvetettél! Jillian ***
81
Mrs. Leonard Lawton 2330 Country Club Lane Pine Ridge, Washington
1970. május 11. Kedves Jillian! A leveled nagyon felzaklatta édesapádat és engem is. Egyikünk sem helyesli, ami Kent State-ben történt. Annyira lesújtotta édesapádat, amit írtál, hogy bezárkózott a dolgozószobájába. Megkért rá, hogy ne beszéljek veled erről, de valójában azért vonult nyugdíjba ilyen fiatalon, mert beteg. El sem tudom mondani, mennyire bánt, hogy nem jöttök ki egymással. Úgy érzem, mintha apádat hibáztatnád Nick haláláért, mintha személyesen őt tennéd felelőssé ezért a szörnyű háborúért. Kétlem, hogy belátod, mennyire igazságtalan voltál vele! Más. Montgomery Gordon az utóbbi időben szinte családtaggá vált. Úgy megszerettük, mintha a fiunk lenne. Udvariasságból hívott vacsorázni februárban, amikor a keleti partra utazott, és egyáltalán nem azért, mert édesapád vagy én erre kértük volna. Bár dühített a vádaskodásod hónapokkal ezelőtt, magamba fojtottam a dühömet. Többé nem fojtom. Már közölted velünk korábban, hogy nem akarsz találkát adni Montgomerynek. Ha nem, hát nem ezt te döntöd el. Ellenben ne vádolj bennünket olyan mesterkedéssel, amelyben ártatlanok vagyunk! Utaltál rá, hogy nagy csalódást okoztunk neked édesapáddal. Hálás lennék, ha megpróbálnál a mi szempontunkból tekinteni a helyzetre. Ne feledd, te vagy az egyetlen gyermekünk. Minden szeretetünkkel téged szerettünk, támogattunk, neveltünk - és évek óta mást sem kapunk tőled, csak megvetést. Fáj, hogy ilyesmikről kell beszélnem veled. Csak arra kérlek, ne írj többé ilyen kegyetlen, gyűlölködő levelet édesapádnak! A szíve már nem sokáig képes elviselni a csípős nyelvedet. Édesanyád *** Tüntetés a vietnami háború ellen 1970. május 17-én, vasárnap 12:00-től 15:00-ig a Diákszövetség épületében!
***
82
1970. május 15. Szia Jillian! Ha szeretnéd, hogy véget érjen a háború, csatlakozz a hozzánk, hogy meghallják a hangunkat! Legyen vége az öldöklésnek itthon és Vietnamban! Ha te is ezt akarod, ahogyan én, csatlakozz a tüntetéshez vasárnap! Készülj rá, lehet, hogy letartóztatnak bennünket! A Kent State-ben történt tragédiát követően készek vagyunk mindent megtenni, hogy véget érjen ez az őrület. Túl sokan haltak meg már idáig. Ne hagyd, hogy a Kent State-i diákok halála feledésbe merüljön! Csatlakozz hozzánk, és szálljunk szembe a kormánnyal! Thom Eliason ASB elnök *** LETARTÓZTATÁSI ADATLAP Vádlott: Jillian Lynn Lawton Születési idő: 1948. Jan. 15. Ismertebb nevén: Vád(ak): l: Törvénytelen gyülekezés Óvadék: 500 $ 2: 3: Letartóztatás időpontja: 1970. máj. 17. Óvadék esetén tárgyalás időpontja: 1970. jún. 10. Letartóztatás helyszíne: New York Egyetem, Diákszövetség épülete Letartóztatási Ügynökség: _________________ Letartóztató Tiszt: Bodine őrmester Jelvényszáma: 3967 Megyén/államon kívüli fogság (kivéve főbenjáró vétség esetén): Lefoglalt Jármű: I N Ha igen, foglalás helye: ___________________________________________ Véralkoholszint-érték(ek): 1:______________ 2 (ha szükséges):___________ Tanúsítom, hogy a vádlott visszautasította az orvosi kezelést. Beérkezés ideje: ____________________________________________ Letartóztató/szállító tiszt aláírása:_________________________
*** 1970. május 23. Drága Jillian! Letartóztattak - téged?! Alig hittem a szememnek, amikor a leveledet olvastam. Szörnyű élmény lehetett. Természetesen nem szólok sem a szüleidnek, sem senkinek. Azért van a dolognak jó oldala is. Örülök, hogy folytatod a jogi tanulmányaidat! Gondolom, a szüleid örömmámorban úsznak a hír hallatán. Jogi pályára szántak kezdettől fogva. Tanárnak is biztosan jó lettél volna, de ügyvédnek kiváló leszel. 83
Még szerencse, hogy tisztában voltál a jogaitokkal, különben ki tudja, mennyi ideig sínylődtél volna őrizetben a többi diákkal! Apa is és Buck is újra dolgoznak a fűrésztelepen. Hálás vagyok ezért. Nem egyszerű bármit is csinálni a lakókocsi körül, négy gyerekkel a lábam alatt. Azért négy, mert gyerekfelügyeletet vállaltam a saját gyerekeim mellett. Ha Buck itthon van, lehetetlen bármit is csinálni. Javára legyen mondva, azért nem volt végig itthon, amíg nem volt munkája. „Ez amolyan férfi dolog” - ahogyan ő szokta mondani. Nemrég találkoztam Buck néhány barátjával. Hamar Buck értésére adtam, hogy még egyszer ne merészelje meghívni őket az otthonunkba. Hetente néhány alkalommal pókereznek a haverjaival, de én nem bánom. Időnként én is el tudok menni itthonról, Lilynek hála, aki imád vigyázni a gyerekekre. Anyával papírkivágásból készített díszítést tanulunk, már csináltam is ezt-azt a nappaliba. Olcsó, mégis mutatós. Susannek is kötöttem egy babatakarót. Maradt néhány Davey és Lindy után, ezért nekem nincs újra szükségem. Ez a terhesség kevésbé visel meg, mint az első kettő, ellenben sokkal jobban meghíztam. Kérdeztem az orvost, lehetséges-e, hogy ikreket várok. Megmérte a hasamat, számolgatott egy ideig, utána közölte, komoly esély van rá, hogy egynél több gyereknek adok majd életet. Pedig én csak vicceltem, amikor megkérdeztem! Júliusig semmi sem biztos, akkor leszek ugyanis a hetedik hónapban, és akkor már lehet röntgenezni. Addig nem vagyok hajlandó ezen aggódni. Buck természetesen odáig van a gyönyörűségtől, mintha egy ikerszülés az ő férfiasságát bizonyítaná. Férfiak! Néha úgy érzem, hogy az övük alatt hordják az agyukat. Most befejezem, mert szeretném még a postás érkezése előtt bedobni a ládába ezt a levelet. Még egyszer köszönöm a leveledet. Büszke vagyok rád, Jillian! Kiálltál azért, amiben hiszel - holott tudtad, hogy a letartóztatást kockáztatod vele. Ha nem lenne ennyi dolgom a család és a gyerekfelügyelet miatt, én magam is beállnék a tüntetők közé. Ez a háború már így is túl sokat követelt az országtól. Örülök, hogy Mike-nak nem kellett háborúba mennie, de aztán azokra a fiatalokra gondolok, akiknek igen, Nicket és Buckot beleértve. Tiszta őrület, miért kell részt vennünk valaki más háborújában egyáltalán! Most rohanok - Lindy felébredt a délutáni alvásból, nemsokára minden percemet leköti… Lesley *** A Barnard Egyetem 1970-ben végző évfolyamának diplomaosztója június 7-én, vasárnap du. 3 órakor kerül megrendezésre az Altshul Courtban, a Barnard Hall-lal szemben. Belépés csak meghívóval!
***
84
1970. június 25. Kedves Jillian! Apa a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül köszönjem meg neked az ajándékot, amelyet a középiskolai érettségimre kaptam tőled. Már régóta meg kellett volna tennem, de nagyon sok dolgom volt. Rendes vagy, hogy a pénz mellett elküldted Nick pilótajogosítványát. Jól gondoltad, nagyon örülök neki. Megértettem a kimondatlan üzenetet is. Nick vitte valamire érettségi után, és én is vihetem. Biztos örömmel hallod, hogy olyan munkát kaptam, amelyben komoly lehetőségek rejlenek. (Ebből nyilván rájöttél, hogy nem apa benzinkútjáról van szó.) Kitalálod? Építkezéseken dolgozom. Azt mondják, ügyes kezem van, ráadásul mindig szerettem összerakni dolgokat. Már az is különös volt, ahogyan megkaptam a munkát. Épp benzint tankoltam egy fickónak, akiről kiderült, hogy építési vállalkozó. Feltett néhány kérdést, majd közölte, hogy egy ideje keres valakit, akit kiképezhetne ácsnak. Azt mondta, olyasvalakire gondolt, aki nem rest dolgozni, és hajlandó tanulni. Mondtam neki, engem érdekel a dolog, erre ő közölte, hogy akkor menjek le másnap egy építkezés helyszínére, és töltsék ki egy nyomtatványt. Ott voltam korán, előbb érkeztem, mint bármelyik munkás. Brian is odaért nem sokkal később, és azt mondta, tetszik neki a lelkesedésem, és ott helyben adott valami munkát. Most jön a legjobb rész. Brian szakszervezeti vállalkozó, ami azt jelenti, hogy szakszervezeti bért kapok. Személyesen vitt el a szakszervezeti székházba, és engem is beíratott. Van ugyan tagdíj, de kifizette helyettem. Majd később levonja a béremből. Soha nem fogod elhinni, kivel láttam beszélgetni Briant néhány napja! Édesapáddal! A jelek szerint barátok. Szerintem édesapád szólt néhány jó szót az érdekemben, mert láttam, hogy Brian bólint, és felém néz. Édesapád rendes ember. Tudom, hogy nem kedvelte Nicket, de hát mi, Murphy gyerekek néha magunkra haragítunk másokat. Biztos vagyok benne, ha Nick élne, most már egészen jól kijönne édesapáddal. Ne haragudj, hogy ilyen sokára írtam csak meg ezt a köszönőlevelet! Apa amúgy jobban van, azt hiszem. Még mostanában is gyakran jár a temetőbe, de kezd rendesen enni. Feltétlenül látogass meg minket, ha legközelebb hazajössz! Addig is minden jót: Jim Murphy Ui.: Mivel leérettségiztem és szakszervezeti ács lettem, úgy döntöttem, hogy Jimnek írom a nevem Jimmy helyett. *** Pine Ridge Könyvtár előjegyzési lap Név: Lesley Knowles Előjegyzett könyvek: 1. Dr. David Ruben: Minden, amit tudni akartál a szexről, de féltél megkérdezni 2. Dee Brown: Temesd el a szívem Wounded Knee-n
85
*** JILLIAN LAWTON BARNARD COLLEGE PLIMPTON HALL NEW YORK, NY 10025
1970. július 12. Drága Lesley! Jó volt beszélgetni veled délután. Mostanában olyan ritkán tudunk csevegni! Most, hogy szereztem munkát nyárra, és van pénzem, végre megengedhetem magamnak, hogy időnként felhívjalak. Az igazat megvallva nem hittem, hogy élvezni fogom a munkát egy jogi könyvtárban. Életem első lakása akkora, mint egy egérlyuk, alig lehet megfordulni benne, de hát ez New York. Na ki vele, mi a baj? Én vagyok a legjobb barátnőd már évtizedek óta, pontosan tudom, ha nyomaszt valami. Lehet, hogy mások előtt sikerül leplezned, de előttem nem. Ennél sokkal jobban ismerlek. Hallottam a hangodon, amikor délután beszélgettünk. Mindig hallom, ha baj van, szóval ki vele! A baba (babák) miatt aggódsz? Buck munkája miatt? A gyerekek miatt? Én is éppen elégszer sírtam már a válladon, gyerünk, öntsd ki a szívedet! Várom a leveledet! Szeretettel: Jillian Ui.: Ideje új levélpapírt használnom, ugye? Már nem vagyok diák a Barnard Egyetemen, és nem is vagyok kollégista. Vigyázz Harvard! Jövök! *** 1970. július 24. Drága Jillian! Látom, ismersz, mint a rossz pénzt. Néha el is felejtem, menynyire. Amikor vasárnap délután felhívtál, épp sikerült elküldeném egy hívatlan látogatót. Bekopogott hozzánk, és meglepődött, amikor én nyitottam ajtót. Épp Lindyt tartottam a karomban, Davey pedig a lábamnál sertepertélt. Az illető a pocakomra nézett, és úgy tűnt, mint aki nem tudja, mit mondjon. Utána megkérdezte, itt lakik-e Buck Knowles, mire én azt feleltem, igen. Buckkal akart beszélni, de Buck épp pecázni ment a haverjaival. A férfi ezután mutatkozott csak be. Sam Gavinnek hívják, azt mondta, üzenetet hozott Bucknak. Mondtam neki, átadhatja nyugodtan, gondoskodom róla, hogy megkapja. Sam ezután közölte, mondjam meg a férjemnek, hogy kerülje el a feleségét, mert ha még egyszer meglátja vele, szétveri a képét.
86
Egyszerűen nem jutottam szóhoz, Jillian. Buck félrelép egy másik asszonnyal? Ez is természetesen akkor derül ki, amikor csúnyának és kövérnek érzem magam a terhességem miatt. Olyan volt, mintha megnyílt volna a föld a lábam alatt. Most már érted, miért volt olyan a hangom, amilyen. Buck későn ért haza. Azt mondta, kifogott annyi halat, amennyit tervezett, a haverjai azonban nem fogtak semmit, ezért elosztotta közöttük mindet. (Néha örülnék, ha nem másokkal lenne ennyire nagylelkű.) Amikor közöltem vele, hogy meglátogatott Sam Gavin, Buck úgy tett, mintha fogalma sem volna, ki az. Ezután szóról szóra átadtam Sam üzenetét. Buck meglepődött. Azt mondta, fogalma sincs, hogy ez a Sam nevű férfi miről beszél. Tudom, mit fogsz kérdezni tőlem. A kérdést én is feltettem magamnak már százszor. Vajon Buck igazat mond? Nem tudom. Egyszerűen nem tudom. Esküdözik, hogy nem csal meg más nővel. Két gyerekkel, egy úton lévő harmadikkal és kereseti lehetőség hiányában nem engedhetem meg magamnak, hogy ne higgyek neki. Aznap este óta csodálatosan bánik a kölykökkel. Elhozott némi hulladék fát a telepről, és épített Daveynek egy kis házat. Nagyon aranyos, Davey teljesen odavan érte. Órákig kalapálja a szögeket, és nagyon büszke magára. Az elmúlt héten Buck itthon volt minden este, egyszer még mosogatni is segített. Lindy igazi apuci kislánya, Buck könnyedén le tudja csillapítani még akkor is, amikor hisztizik. Csak annyit mondhatok, még ha találkozgatott is ezzel a nővel, azóta már nem találkozik vele. Ne mondd, hogy strucc-politikát folytatok, mert nem így van! Buck a férjem, a gyerekeim apja, ezért hiszek neki. Hinnem kell. Hogy valami vidámabbat is mondjak, végre a hetedik hónapba léptem, és elmehettem röntgenre. Az orvos csak egy nagy babát látott, semmi mást. Biztos vagyok benne, hogy fiú lesz, bár Buck szinte jobban örülne egy kislánynak. Ne dolgozz túl keményen a nyáron, és ígérd meg, hogy gyakran jelentkezel! Azonnal értesítelek, amint megszületik a baba. Szeretettel: Lesley *** SZÜLETÉSI ÉRTESÍTŐ A nevem Douglas Steven Knowles, virgonc kisfiú vagyok! Születtem 1970. augusztus l-jén, Súlyom 4 kg, magasságom 53 cm. Boldog szüleim: Buck és Lesley Knowles
***
87
Lawton, Shields, Ellis & Gordon 600 Main Street Suite 302 Pine Ridge, Washington, 98005
1970. szeptember 1. Kedves Jillian! Azzal, hogy írok neked, azt kockáztatom, hogy megsértem mind édesapádat, mind édesanyádat. Nem tudom, hallottad-e, hogy édesapádnak több egészségügyi problémája is volt az elmúlt években. A múlt hónapban számos orvosi vizsgálaton esett át, és kiderült, hogy bypass műtétre van szüksége. Édesanyád el akarta mondani neked, de apád ragaszkodott hozzá, hogy hallgassunk. Mivel a családotok közeli barátja vagyok, úgy döntöttem, hogy szólok neked a dologról. Édesapád állapota miatt a műtét halaszthatatlan. A Seattle Általános Kórházba viszik szeptember 8-án, kedden délután, a műtét másnap reggelre van kiírva. Egyelőre még csak ebben a kórházban végeznek ilyen jellegű műtétet a Puget Sound körzetben. Édesanyád soha nem szállna szembe édesapád akaratával. Én ezzel szemben úgy éreztem, jogod van tudni a dologról. Tudom, hogy az elmúlt néhány évben több nézeteltérésed is volt édesapáddal, de biztos vagyok benne, hogy semmi nem állhat közétek most, hogy édesapád ilyen nehéz időket él át. Bocsáss meg, ha olyasmibe avatkoztam, amibe nem kellett volna! Őszinte tisztelettel: Montomery Gordon *** Apróhirdetés a Pine Ridge újságban Alig használt vadászpuska eladó! Induló ár: 150 dollár A legjobb ajánlatot tevő vevő kapja meg. Feladó: John Smithson Telefon: 777-7078
*** Apróhirdetés a mosodában Varrógép eladó. Ára: 75 dollár
***
88
Rainier Bank Takarékbetéti számla Lesley Knowles 1970.01.01. 1970.01.02. 1970.03.05. Kamat: 1970.04.15. 1970.06.01. Kamat: 1970.07.30. 1970.09.01. Kamat: 1970.10.22. 1970.11.01. 1970.12.26. Kamat:
10.00 $ 10.00 $ 5.00 $ 0.15 $ 3.00 $ 20.00 $ 0.36 $ 5.00 $ 40.00 $ 0.70 $ 10.00 $ 5.00 $ 25.00 $ 1.01 $
20.00 $ 25.00 $ 25.15 $ 28.15 $ 48.15 $ 48.51 $ 53.51 $ 93.51 $ 94.21 $ 104.21 $ 109.21 $ 134.21 $ 135.22 $
*** Rainier Bank pénzfelvételi bizonylat 130.00 $ Aláírás: Buck Knowles
*** Rainier Bank 1321 Main Street Pine Ridge, Washington 98005
Kedves Mrs. Knowles! Köszönjük levelét, amelyben a takarékbetéti számlájáról való legutóbbi pénzfelvételről érdeklődik. Adataink szerint a szóban forgó 130.00 dollárt Buck Knowles vette fel. Mivel közös a folyószámlájuk a férjével, és a takarékbetéti számla ehhez kapcsolódik, férje bármikor hozzáférhet ez utóbbihoz is. Elnézést kérünk, amennyiben ez a félreértés kellemetlenséget okozott önnek. Tisztelettel: Peter Johnson ügyfélszolgálati munkatárs
89
1973 Jillian naplója
1973. január 1. Drága Nick! Kora délután ébredtem fel, mert egy barátomnál voltam szilveszteri bulin. Az ágyban fekve az újéven gondolkodtam, de a szívem téged juttatott eszembe. Azt hiszem, azért, mert bűntudatom van Thom miatt. Az utóbbi időben sokat találkozom Thom Eliasonnel. Néhány éve ismerkedtünk meg egy tüntetésen, és mindketten a Harvard Jogi Karára járunk. Lesleyvel mindig azt mondtátok, hogy jó ügyvéd lenne belőlem, és kezdek rájönni, hogy ez tényleg így van. Szeretem a jogot, és keményen tanulok, hogy megértsem az alapelveit. Szeretném országunk törvényeit igazságosabbakká tenni a nők számára. Idővel ez meg is valósul. Az elmúlt évek változásai hallatán megdöbbennél, de téged nem bosszantana a dolog egyáltalán, egyes férfiakkal ellentétben. (Nyilván nem lep meg, hogy édesapám is közéjük tartozik!) Istenemre, fogalmam sincs, mitől félnek ennyire ezek a férfiak! Ne haragudj, nem akartam a női jogokra terelni a szót. Csak még annyit, hogy érzésem szerint az egyenlő jogokra vonatkozó alkotmánymódosítás végül érvénybe fog lépni. Túl sok nő küzd szívvel-lélekkel ezért, hogy elbukjon. Mint látod, a politika iránti érdeklődésem erősebb, mint valaha. A jogi tanulmányok ilyen hatással vannak rám. Visszatérve Thomra - úgy érzem, el kell mondanom neked, hogy lefeküdtem vele. Egyáltalán nem olyan volt, mint veled. Először akkor történt, amikor elszívtunk néhány füves cigit, és megszűntek a gátlásaim. Később folytattuk, mert… nos, főleg azért, mert jó érzés, hogy valaki megölel. Thom a jelek szerint megérti, hogy a kapcsolatunk csupán testi, és hogy érzelmileg nem kötődöm hozzá. Nem is beszélünk a dologról. A házasság még témaként sem jön szóba nálam, bár Lesley szerint, aki figyelemmel kíséri ezeket a dolgokat, a gimnazista osztálytársaink majdnem kilencven százaléka férjhez ment már. Lesley aggódik, hogy ha nem találok magamnak férjet hamar, vénkisasszonyként végzem. Háromgyerekes anyaként nehezen fogadja el a tényt, hogy nem érdekel sem a házasság, sem a család. Egek, hiszen még csak huszonöt éves vagyok! Többször is közöltem vele, hogy soha nem akarok férjhez menni, de nem hisz nekem (mint ahogyan a szüleim sem). Nem veszekszünk a dolgon, sőt szórakoztatónak találom a hozzáállását. Nagy várakozásokkal nézek az idei év elébe. Bár itt lennél velem, és osztozhatnál rajtuk! Annyiszor gondolok rád és beszélek hozzád a fejemben, hogy néha majdnem elhiszem, hogy még életben vagy. Gyakran még azt is elképzelem, ahogyan hazajössz 90
hozzám, miközben házasok vagyunk, és már született is egy-két gyerekünk. Elképzelem, ahogyan Brad Lincolnnal közös vállalkozásba kezdetek, ahogyan terveztétek. Előbb-utóbb azonban szembesülök a valósággal. Soha nem tértél haza, és a boldog életünk, amelyet tervezgettünk, már csak emléke annak az álomnak, amely veled együtt a sírba szállt. Kérlek, ne haragudj rám Thom miatt! Te vagy az egyetlen férfi, akit igazán szerettem, és ez nem is változik meg soha. Már nem vagyok az a lány, akinek ismertél. Nő lettem, és szeretném hinni, hogy értékeled a változásokat, amelyeken keresztülmentem. Soha ne feledd, mennyire szeretlek! Jillian *** 1973. február 14. Drága Jillian! Boldog Valentin-napot! Remélem, tetszik a nagy piros szív, amelyet Davey csinált neked! Nagyon büszke rá. Az övé lett a legjobb az elsős osztályában. (Persze lehet, hogy csak elfogult vagyok.) Lindy is készített neked ajándékot. Odáig van a gyönyörűségtől, hogy nyomtatott betűkkel le tudja írni a saját nevét. Nincs szívem megmondani neki, hogy az „Ydnil” még nem teljesen tökéletes. (Az óvónénije megnyugtatott, hogy nincs miért aggódnom - a balkezes gyerekek gyakran csinálják ezt.) Különös érzés belegondolni, hogy a gyerekeim ugyanabba az egyházi iskolába járnak, mint amelyikbe mi jártunk. A St. Mary beleegyezett, hogy ha részidős állást vállalok a kávézóban, elengedik Davey és Lindy tandíjának egy részét. Az időbeosztásom tökéletes. Akkor dolgozom, amikor Dougey éppen alszik. Anyánál van ilyenkor, és szinte észre sem veszi, hogy elmentem. Buck ismét dolgozik, ezért kicsit megkönnyebbültem. Elég aggasztó, amikor nem tudom, miből fogjuk kifizetni a költségeket a lakókocsi után. Az élelmiszerjegyekből legalább ennivalót tudunk venni, de az, hogy adományt fogadunk el, még ha az államtól is, kissé megrémiszt engem. Nem szívesen mutatkozom az Albertson boltban. Annyira nem, hogy Buck végül felajánlotta, hogy elmegy bevásárolni helyettem. Na jó, voltaképpen nem ajánlotta fel - üzletet kötöttünk. Meghívta hozzánk az unokatestvérét, Moose Garrisont Montanából, nálunk lakik, amíg nem talál munkát. Annyit eszik, mint egy víziló, voltaképpen el is megy rá minden, amit élelmiszerjegyben kapunk. Lett is egy új családi anekdotánk, imádni fogod. Rögtön az első vacsora alkalmával, amikor Moose csatlakozott hozzánk, Lindy asztalhoz ült, egyenesen belenézett Moose szemébe, és azt mondta: „Anya szerint maga ki fog enni bennünket a vagyonunkból”. Azt hittem, ott helyben elsüllyedek szégyenemben! Moose végül két hétig maradt, és közben elvárta, hogy kiszolgáljam. Elviseltem, cserébe Buck magára vállalta a bevásárlást. Nem tetszett neki, de közöltem vele, mindaddig neki kell intéznie, amíg vissza nem áll dolgozni. Három héttel később hívták be a telepre. Buck soha nem állt még vissza dolgozni ilyen lelkesen. Láttad a híradóban, amikor leszállt az a gép az elengedett amerikai hadifoglyokkal a Clark repülőbázison, a Fülöp-szigeteken? Csak ültem, és sírtam örömömben. Istennek hála, hogy ez a szörnyű háború hamarosan véget ér! Nehéz elhinni, hogy bárki képes túlélni egy 91
olyan szörnyű megpróbáltatást, mint a hadifogság. Ezek az emberek elő példái az emberi szellem erejének, nem igaz? Jillian, van valami, amit karácsonykor mondtál, és ami azóta sem ment ki a fejemből. Azt mondtad, hogy nem jársz többé misére, mert ellenzed a Katolikus Egyház hozzáállását a születésszabályozással és egyéb női dolgokkal kapcsolatban. Sokat gondolkodtam a vitánkon, és továbbra sem értek egyet veled, különösen a születésszabályozás kérdésében. Komolyan azt hiszed, hogy az egyház szándékosan rabigába akarja hajtani a nőket azzal, hogy több gyerek felnevelését rója rájuk, mint amennyivel képesek boldogulni? Mint tudod, sok nézeteltérésünk adódott Buckkal pontosan emiatt. Évek óta a naptáras módszert alkalmazzuk nem tökéletes, de azért több a semminél. Közvetlenül Dougie születése előtt Dr. Boone azt javasolta, hogy kössük el a petevezetékeimet. Nem egyeztem bele. Gyakorló katolikusként képtelen lennék rá. Óvatos vagyok, amennyire csak lehet, de úgy érzem, Isten jobban tudja nálam, hány gyerekünk legyen Buckkal. Nem csak az egyház álláspontjáról beszélek most - szerintem ez hitkérdés is egyben. Az, hogy nem jársz misére, nem aggasztana annyira, ha csatlakoztál volna egy másik egyházhoz, de nem tetted. (Martina de Porres nővér félrenyelne, ha megtudná, hogy azt javasoltam valakinek, hogy álljon be a protestánsok közé!) A szavaidból azt éreztem, mintha azt hinnéd, hogy Isten a nők ellen van. Jillian, ez teljességgel lehetetlen. Nekem szükségem van Istenre az életemben, szükségem van a hitemre. Egyetlen napot sem bírnék ki anélkül, hogy le ne térdelnék imádkozni a rózsafüzéremmel. Csak arra kérlek, ne hagyd el meggondolatlanul a hitedet! Most nyilván azt gondolod, reménytelenül naiv vagyok, és talán így is van, de egy biztos: szabadon döntöttem úgy, hogy hívő maradok. Számomra nincs más lehetőség. Hit nélkül romba dőlne életem alapja. Kérlek, írj, ahogy tudsz! El sem tudod képzelni, mennyire örülök a leveleidnek. Szeretettel: Lesley és a család *** JILLIAN LAWTON 330 FAIRCHILD AVE. APARTMENT 3B BOSTON, MASS. 02138
1973. február 17. Kedves Thom! Nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon sajnálom. Az eljegyzési gyűrű, amelyet Valentinnapra vettél nekem, nagyon tetszett, de soha életemben nem lepett meg ennyire semmi. Az igazat megvallva megdöbbentem, mert házasságról köztünk szó sem volt. Gondolom, észre kellett volna vennem, hogy amikor azt javasoltad, költözzünk össze, azzal
92
mintegy utaltál is arra, hogy megkéred a kezem. Köszönöm a türelmedet, és hogy időt adtál nekem rá, hogy átgondoljam a dolgot. Kérlek, ne haragudj rám, de engem nem érdekel a házasság. Nem akarok feleségül menni senkihez. Még hátravan másfél évem a barrister vizsgáig (akárcsak neked), továbbá nem tudom, említettem-e, hogy édesapám beteg, és ezért sűrűn a nyugati partra kell utaznom. Miután letettem a vizsgát, azt tervezem, hogy visszaköltözöm Washington államba, és elhelyezkedem édesapám cégénél. Nem lennék jó feleséged. Nagyra értékelem a barátságodat, jól éreztem magam az elmúlt fél évben, de nem mehetek feleségül hozzád. Kérlek, próbálj megérteni! Jillian *** 1973. február 24. Drága Jillian! A leveledből megértettem, milyen rosszul érintett, hogy megkértem a kezedet. Az, hogy levelet írtál ahelyett, hogy személyesen beszélted volna meg velem a dolgot, egyértelmű jele annak, hogy dühös vagy rám. Kérlek, ne haragudj! Azzal, hogy megkértem a kezed, nem az volt a szándékom, hogy elűzzelek magam mellől (ha már itt tartunk, ennek éppen az ellenkezőjében reménykedtem)! Mire számítottál, Jillian? Félsz, hogy túl törékeny a szívem, és képtelen vagyok megbirkózni az elutasítással? Abban reménykedtem, hogy ha valaki, hát te jobban ismersz. De ne aggódj! Semmi baj. Ha egyszerűen csak szeretnél együtt élni velem egy ideig, rendben van. Hívj, és megbeszéljük! Thom *** Mrs. Leonard Lawton 2330 Country Club Lane Pine Ridge, Washington 98005
1973. március 1. Kedves Brad Lincoln! Jilliannek írt levele az elmúlt héten érkezett meg a családunk címére. Kérem, bocsássa meg, hogy elolvastam valamit, amit nem nekem címzett! Azért tettem, mert felismertem a nevét. Jillian beszélt önről nem sokkal azt követően, hogy Nick meghalt. A lányom nagyon nehezen heverte ki gimnáziumi szerelme elvesztését, csak most kezd helyreállni a lelki békéje, és végre ismét találkákat ad más férfiaknak. Attól féltem, hogy a levele felzaklatná. Édesanyjaként szerettem volna megóvni ettől. Remélem, megbocsátja a közbeavatkozásomat.
93
Miután gondosan fontolóra vettem, amit írt, úgy döntöttem, hogy levelét nem továbbítom a lányomnak. Attól félek, azzal, hogy felvenné vele a kapcsolatot, többet ártana neki, mint használna. Megértem a bűntudatát Nick halála miatt, de nem hiszem, hogy Jillian az, aki fel tudná oldani ez alól. Istennek megvolt az oka rá, hogy Önt élni hagyja. Ugyan ki kérdőjelezhetné meg az Ő akaratát? Mit tudunk mi az Ő szándékairól? A lányunk csaknem belepusztult Nick halálába. Öt évébe telt, hogy megbékéljen vele. Jelenleg egy másik joghallgatóval jár, kapcsolatuk nagy örömmel tölt el bennünket az édesapjával. Jillian édesanyjaként könyörgöm, ne keresse a lányomat többé! Imádkozni fogok önért, és remélem, hogy lelki fájdalma idővel elmúlik. Remélem, megérti, miért cselekedtem így. Köszönöm. Tisztelettel: Mrs. Leonard Lawton *** 1973. március 4. Kedves Jillian! Szóval azt szeretnéd, ha maradnánk a levelezésnél. Csalódott vagyok, de ha neked így jó, hát legyen! Azt hittem, szeretsz, de már nem vagyok ebben olyan biztos. Talán kedvelsz, de nem szeretsz úgy, mint azt a fiút a szülővárosodból, aki meghalt Vietnamban. Azt hitted, nem tudok róla, ugye? Sosem említettem, de beszélsz hozzá álmodban. Beletelt egy időbe, amíg összeállt a kép. Szerettelek annyira, hogy türelmes legyek, remélve, hogy egy idő után hajlandó leszel elengedni a múltat, és az itt és mostban élni az életedet. A jelek szerint csak az időmet vesztegettem. Ne haragudj, Jillian, amiért azt gondoltam, hogy hozzám jönnél feleségül! Nyilvánvalóan tévedtem. Egy nap talán tisztábban látod majd, valójában mit szeretnél az élettől. Egyetértek abban, hogy mindkettőnknek jobb lenne, ha többé nem találkoznánk. Thom *** 1973. március 10. Kedves Buck! Mivel nem hívsz, és nem jársz többé a tekecsapatba sem, kénytelen vagyok levelet írni. Legutóbb, amikor eljöttél, mondtam, hogy késik. Úgy viselkedtél, mint akit cseppet sem aggaszt a dolog, és azt mondtad, megőrülsz értem. Ostoba voltam, hittem neked. Még mindig késik, és a vírus, amelyet elkaptam tőled, a kilenc hónapos fajtából való. Gyermeket várok, Buck, a második hónapban járok, és tudni akarom, mit szándékozol tenni ebben az ügyben. 94
Moose nyelve megoldódott végre, közölte velem, hogy nős vagy. Hát nem pompás? Említhetted volna! Később megtudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen nő, akivel félreléptél a feleséged háta mögött. Denise Gavin elmesélte, hogy vele is hetyegtél, igaz, ő is férjnél van. Nos, én nem vagyok férjnél, és nem tudtam, hogy te viszont nős vagy. Ha tudtam volna, biztos lehetsz benne, hogy nem fekszem le veled, de ez most már nem számít. Megkaptad, amit akartál, nem panaszkodhatsz. Gratulálhatsz magadnak, mert sikerült elhitetned velem, hogy fontos vagyok neked. Elmentem egy klinikára, és kiderítettem, hogy az abortusz 150 dollárba kerül. Vagy megkapom a teljes összeget jövő hétfőig, vagy meg sem állok a feleségedig. Vajon tudja, hogy a férje félrelép? Előbb Denise-szel, most meg velem, és Isten tudja, még ki mindenkivel! Talán itt az ideje, hogy valaki elmondja végre a feleségednek, miféle alak vagy valójában. Terri *** 1973. április 11. Lesley! Tisztázzunk valamit! Semmi esetre sem fogok elköltözni a lakókocsiból. Vérrel és izzadsággal kerestem meg a pénzt azért, hogy minden csekket kifizethessünk. Ha mindenáron válni akarsz, csak rajta, de ami az enyém, azt megtartom - a lakókocsit beleértve. A gyerekeket elviheted, és mindent, amire szükségük van, de a többi az én tulajdonom. Nyugodtan hibáztathatsz azért, ami Terrivel történt, de egy férfinak igazi nőre van szüksége az ágyban, nem olyanra, aki állandóan azon aggódik, hogy terhes lesz. Ha mindenképpen el akarsz hagyni, rendben. Elmehetsz. Mint mondtad, nincs értelme beszélnünk egymással. Ezt sem bánom. Majd az ügyvéded felveszi velem a kapcsolatot. Csak egy kérdés - ugyan miből telik neked ügyvédre? Mert előre megmondom, én nem fizetek érte egy centet sem! Buck *** 1973. április 4. Drága Jillian! A harcoknak szerencsére vége Wounded Knee-nél, a hírekben pedig sokat beszélnek a watergate-i betörésről, és arról, hogy Nixon elnöknek is köze volt hozzá. Bár azt mondhatnám, hogy a saját életemben minden rendben van, de ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, eddig csak rossz volt, most még rosszabb. De legalább csend van. A gyerekek alszanak, és ki van kapcsolva a televízió. Nem mintha otthonról írnám ezeket a sorokat. Az öcsémnél, Mike-nál húztuk meg magunkat a gyerekekkel. Mike nemrég költözött haza Kaliforniából. Megengedte, hogy nála maradjunk, amíg rendeződnek a dolgok Buck és köztem. Öten lakunk egy szobában, el tudod képzelni, milyen volt az elmúlt néhány napunk.
95
Azért írom ezt a levelet, hogy elmeséljem, mi történt, és azért is, hogy elnézést kérjek. Már nyolc éve tartozom egy bocsánatkéréssel. Emlékszel az érettségi utáni nyárra, amikor láttad Buckot Tessa McKnighttal csókolózni, röviddel az esküvőnk előtt? Buck meggyőzött, hogy nyilván csak összetévesztetted valakivel, aki hasonlít hozzá. Ezután, három évvel később eljött hozzánk egy férfi, és azt üzente Bucknak, tartsa távol magát a feleségétől, különben baj lesz. Emlékszem, mennyire döbbent volt az a férfi, amikor meglátott. Fogalma sem volt, hogy Buck nős. Nos, Terri Noble sem tudta. Múlt héten kaptam tőle egy levelet, amelyben közölte, hogy Buck teherbe ejtette. Buck közölte vele, hogy nem hajlandó kifizetni az abortuszt, mert katolikus. Az bezzeg nem zavarta, amit az egyház a hűtlenségről tanít. Érdekes, nem? Amikor Buck hazajött a telepről, megmutattam neki a levelet. Méregbe gurult, és megkérdezte, hogyan hihetek egy idegen nőnek, akit életemben nem láttam. Megsértődött, miért hiszek jobban neki, mint a saját férjemnek. Ezúttal Buck egy szavát sem hittem el. Megkértem, hogy költözzön el, de ő nemet mondott. Beadom a válókeresetet, amint összegyűlik annyi pénzem, hogy megengedhetek magamnak egy ügyvédet. Kénytelen vagyok rá, különben megőrülök. Mindent megtettem azért, hogy működjön a házasságunk, és szeretném is, hogy működjön, de nem a méltóságom árán. A ma esti béke kicsit olyan, mint a vihar előtti csend. Nem terhelhetem tovább az öcsémet a gondjaimmal. Mike alig keres annyit, amennyiből el tudja tartani magát, nemhogy három gyereket és engem. Anya szeretne segíteni, de apa megtiltotta neki, hogy szóba álljon velem. Mióta elmondtam apának, hogy elválok Bucktól, folyamatosan csak arról papol, hogy egy asszonynak kötelessége kiállni a férje mellett, a hibáitól függetlenül. Jelen pillanatban a jövőm állandó küszködésnek tűnik, de nem érdekel. Csak annyit tudok, hogy képtelen lennék folytatni ezt a házasságot. Ne haragudj, hogy nem hittem neked annyi éven át! Sok szenvedéstől megkíméltem volna magam. Kérlek, ne küldj levelet a lakókocsihoz! Kétlem, hogy továbbítaná, mivel pontosan tudja, mennyire fontosak nekem a leveleid. Szeretettel: Lesley *** 1973. május 1. Kedves Lesley! Sajnálattal hallom, ami közöttetek történt Buckkal. Bár közelebb élnénk, hogy tudnánk segíteni! Nagyon dühös vagyok apára, amiért nem engedi, hogy velük élj a házban, de még ennél is felháborítóbbnak találom, hogy nem engedi anyának, hogy meglátogasson téged és a gyerekeket. Ez egyszerűen kegyetlenség! Emlékszem, apa hogyan viselkedett, amikor Bill-lel hazamentünk látogatóba, röviddel az esküvőnk után. Nem volt hajlandó szóba állni a férjemmel, sőt velem sem. Azzal magyarázta a dolgot, hogy nem volt egyházi esküvőnk, de az igazi ok természetesen az volt, hogy már egy ideje nem zsarnokoskodhat felettem. Mindig ellenezte, hogy csatlakozzam a haditengerészethez. Mindent megtett, hogy ne tudjak elmenni otthonról, mert miután 96
elmentem, már nem tudott férjet választani nekem úgy, ahogyan veled tette. Apa neked egyszerűen nem hagyott más választási lehetőséget, mint hozzámenni Buckhoz. Tudom, mi történt, Les. Rájöttem. Buck megerőszakolt, ugye? Ekkor lettél várandós Daveyvel, és csapdába estél. Nos, én láttam, mi történt veled, és elmenekültem otthonról, még mielőtt apa az én életembe is beleszólt volna. Nem kértél segítséget, de a nővérem vagy, és képtelen lennék elviselni még a gondolatát is annak, hogy te és a gyerekek éhezzetek vagy bajotok essen. Beszéltem Bill-lel, és úgy döntöttünk, hogy küldünk egy csekket 100 dollárról. Nem sok, de talán segít egy rövid időre. Nagyon büszke vagyok Mike-ra, amiért felajánlotta a segítségét. Azt mondta, hogy Joe, Bruce és Lily is nektek adnak a megtakarított pénzükből annyit, amennyit csak tudnak. Amint látod, minden testvéred melléd állt, szóval ne aggódj, Les! Minden rendbe jön. Buck nem érdemel meg téged. Soha nem is érdemelt. Szeretettel: Bill, Susan és Aaron *** JILLIAN LAWTON 330 FAIRCHILD AVE. APARTMENT 3B BOSTON, MASS. 02138
1973. május 2. Drága Lesley! Azután kaptam csak meg a leveledet, miután hazatértem Nantucketból, egy hetet voltam ott. Ó, Les, annyira sajnálom! Mint tudod, sosem rejtettem véka alá a véleményemet Buckról. Nem akartam, hogy hozzámenj. Úgy éreztem, távolról sem elég jó hozzád. Igaz, a szándékaim nem voltak teljesen önzetlenek - azt szerettem volna, hogy a Washington Egyetemre járj, vagy bármelyik másik egyetemre, ha már itt tartunk. Együtt akartam lenni veled ugyanúgy, ahogyan együtt voltunk gyerekkorunk óta. Nagyszerű anya vagy, Lesley. Sokszor csodáltalak ezért. A gyerekeidet ugyanúgy szeretem, mintha a sajátjaim volnának, kiváltképp Lindyt, aki bármikor képes levenni a lábamról. El tudom képzelni, milyen nehéz lehet nektek most. Lenyűgöző a bátorságod, különösen így, hogy ennyi ellenállásba ütköztél. Abban is biztos vagyok, hogy alaposan végiggondoltál mindent, mielőtt meghoztad volna ezt a döntést. Szerintem jól döntöttél - Buck egyszerűen nem való férjnek. Szeretném, ha megtennéd, amire kérlek, és légy szíves, most az egyszer ne vitatkozz velem! Nem jótékonykodom, egyszerűen beszéltem anyával, és azt mondta, állást szeretne adni neked. A házvezetőnője nyugdíjba ment, amúgy is keresett valakit a helyére. Téged szeretne felvenni, és mielőtt nemet mondanál, közlöm veled, hogy ez az ő ötlete volt, nem az enyém! A pénz, amelyet fizetségül ajánl, talán nem lesz elég ahhoz, hogy mind a
97
négyen megéljetek belőle a gyerekekkel, de a gyámügyi támogatásokat pontosan az ilyen helyzetekre találták ki, mint a tiéd. Tudok neked ügyvédet is szerezni. Montgomery Gordon a legjobb a városban, talán az egész államban. Édesapám egyik munkatársa, kicsit beképzelt, de jó ember. Anya említette neki a helyzetedet, mire ő felajánlotta, hogy képvisel téged a bíróságon, teljesen ingyen. Már alig várom, hogy megszorongassa Buck nyakát! Írj hamar, és ne aggódj, minden rendbe fog jönni! Szeretettel: Jillian *** 1973. június 1. Kedves Mr. Gordon! Nagyon szépen köszönök mindent, amit értem tett! Tudom, hogy elégedetlen, amiért nem sikerült meggyőznie a bírót, hogy nekünk ítélje a lakókocsit, de ez legyen a legkevesebb! Minden más célt elértünk, ráadásul kaptunk egy albérleti lakást a gyerekekkel, így nem kell többé az öcsém jóindulatára hagyatkoznunk. Megkért, gondolkozzam el azon, hogy Buck gyerekláthatósági joga korlátozva legyen. Gondolkodtam a dolgon, és úgy gondolom, hogy erre nincs szükség. Bár Buck időnként dühbe gurul, általában hamar le is higgad. A bíróságon is csak azért borult ki, mert a bíró kötelezte rá, hogy fizesse ki az albérleti díjat utánam és a gyerekek után. Az, hogy nemcsak a tartásdíjat, hanem még az albérletet is neki kell fizetnie, amíg a válás véglegesen ki nincs mondva, teljesen megdöbbentette. Nyilván azt hitte, nem kell anyagilag felelősséget vállalnia, mivel én kezdeményeztem a válást. Így, hogy nem kell fizetnem az albérletet, továbbá a házvezetőnői fizetségem mellé még tartásdíjat is kapunk, képes leszek eltartani a gyerekeimet. Ki kellett ugyan vennem őket a katolikus iskolából, sajnos ezen nem tudtam változtatni. Szeptembertől állami iskolába járnak. Még egyszer köszönök mindent! Őszinte tisztelettel: Lesley Knowles *** Dorothy Adamski
1973. július 2. Drága Lesley! El sem tudom mondani, mennyire hiányoztatok a gyerekekkel! Apád nagyon ostobán viselkedett ebben a kérdésben. Amikor megtudta, hogy meglátogattalak benneteket, annyira begurult, hogy majdnem szívrohamot kapott. Azt mondta, hogy soha többé nem találkozhatom veletek. A benzinkutak előtti hosszú sorok is csak tovább rontják a kedvét. 98
Tegnap két órán át várt, hogy megtankolhasson, és szörnyű hangulatban tért haza. Nos, az OPEC-ről nekem is megvan a véleményem. Jillian tudja, hogy Mr. Murphy bezárja a benzinkútját? Nincs annál szomorúbb, mint amikor egy ember élete munkája egyszerűen eltűnik a külföld mohósága miatt! Nem érzem jól magam nélküled, és szörnyen hiányoznak az unokáim. Lily megígérte, hogy eljuttatja hozzád ezt az üzenetet, meg a mellékelt tíz dollárt. Bár adhatnék többet, de ezen a héten csak ennyit tudtam úgy félretenni, hogy apád ne kezdjen el gyanakodni. Buck nálunk vacsorázott tegnap. Én szinte rá sem tudtam nézni, és undorodva figyeltem, hogy apád hajlandó szóba állni vele. Buck ott volt nálunk egész délután, söröztek apáddal, és baseballt néztek a tévében. Buck egész végig a fellengzős ügyvédet szidta, aki téged képviselt. Én persze csak mosolyogtam magamban. Látni lehetett, hogy Buck nagyon elhagyta magát. Mosatlan volt az ingje, és már napok óta nem borotválkozott. Apád megnyugtatta, hogy hamarosan észhez térsz. Tarts ki, Lesley! Apád falba verné a fejét, ha tudná, hogy erre kérlek. Te sokkal bátrabb vagy, mint én valaha voltam. Büszke vagyok rád! Szeretlek, drágám! Légy erős! Szeretettel: Édesanyád *** 1973. július 5. Kedves Apa! Hiányzol. Láttam a tűzijátékot a parkban. Szeretettel: Davey *** 1973. július 10. Kedves Lesley! Nyertél, szívem. Túlságosan hiányzol a gyerekekkel együtt ahhoz, hogy úgy tegyek, mintha nem hiányoznátok. Amikor felébredek reggel, egyszerűen nincs kedvem felkelni az ágyból. Évekig úgy éreztem, hogy ebben a lakókocsiban semmi szabad hely nincsen. Most akkorának tűnik, hogy meg lehet fulladni benne. Sajnálom, amit Terrivel tettem, jobban, mint hinnéd. Nem akarom mentegetni magam megtörtént, és egyedül én vagyok a hibás. Megbántam. Soha nem akartalak megbántani sem téged, sem a gyerekeket, de látom már, hogy ezt tettem. Beszélgetnél velem? Ha szépen kérlek? Hiányzik a családom. Semmi nem jó nélküled. Én is hiányzom a gyerekeknek. Szeretném látni őket. Hadd látogassalak meg benneteket, rendben? Mit szólnál, ha benéznék hozzátok a hétvégén? Elvinném Daveyt pecázni. Tudod jól, mennyire szeretett volna eljönni velem mindig. Később elvinném Lindyt és Dougie-t a 99
cukrászdába, nehogy azt érezzék, hogy kivételezek Davey-vel. Utána beszélgethetnénk. Kérlek, engedd meg, Lesley! Ne tarts távol a gyerekeimtől! Nem érdemellek meg, kicsim, de könyörgöm, legalább beszéljünk! Csak ennyit kérek. Adj egy esélyt, hogy jóvátehessem a történteket! Buck *** JILLIAN LAWTON 330FAIRCHILDAVE. APARTMENT 3B BOSTON, MASS. 02138
1973. augusztus 4. Kedves Montgomery! Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyit fáradoztál azért, hogy segíts a barátnőmnek a válásában! Legutóbbi levelében Lesley arról írt, hogy fontolóra veszik Buckkal a kibékülést. Nagyon bánnám, ha ez megtörténne, de nem dönthetek helyette. Köszönöm, hogy beszámoltál édesapám egészségi állapotáról. Sokkal élénkebbnek tűnik mostanában, szerintem azért, mert átvállaltál tőle számos felelősségteljes munkát. Ne aggódj, nem marad a nyakadon az összes - ha minden a terv szerint halad, jövőre ilyenkor én is csatlakozom a céghez! A szüleim megbecsült barátjuknak tartanak, és szeretném, ha tudnád, hogy én is így vagyok ezzel. Őszinte tisztelettel: Jillian *** 1973. szeptember 12. Drága Jillian! Mellékelten küldök egy képet a gyerekekről és rólam. A nagy hajú vagyok én… Tetszik ez az új divat! Semmi mást nem kell tennem, mint megmosnom reggel, és hagynom megszáradni. Tudom, hogy úgy néz ki a fejem, mint egy túlérett pitypang, de ez most mellékes. Ugye, milyen boldognak tűnnek a gyerekek? Daveynek nagyon hiányzott az apja - és persze a kis ház, amelyet neki épített. Hároméves volt, amikor ketten összehozták azt a rozoga kis bódét, de továbbra is ez a fiam menedéke a világ elől. A kis háza nélkül elveszett lélek. Lindy megint szopja az ujját. Biztos vagyok benne, hogy a válás körüli hercehurca miatt. Dougie, ahogyan arra számítani lehetett, ismét bevizel éjszakánként. A gyerekeknek szükségük van az édesapjukra.
100
Mindezt nem ok nélkül meséltem el. Gondolom, kitaláltad, miért. Megint együtt vagyunk Buckkal. Nem volt könnyű meghoznom ezt a döntést, mint ahogyan elválnom sem volt egyszerű. Mindketten tudjuk, hogy Bucknak vannak hibái, de kinek nincsenek? Megfogadta, hogy soha többé nem fog megcsalni. Könyörgött, hogy adjak neki még egy utolsó esélyt, és hogy ne törjem ketté a családot. Hetekig tépelődtem, fogalmam sem volt, mit tegyek. A gyerekek minden este sírtak, miután az apjuk eljött meglátogatni őket, annyira hiányzik nekik. Mind a hárman szeretnének hazaköltözni. Korábban azt hittem, okos vagyok, de be kellett látnom, az algebrai egyenletek megoldása sokkal egyszerűbb, mint olyan döntést hozni, amely a gyerekeim életét is befolyásolja. Lehet, hogy gyenge vagyok. Már nem tudom. Mindenesetre nem fogadtam volna vissza, ha nem hinnék erősen abban, hogy megtanulta a leckét. Tisztáztam vele, ha még egyszer félrelép, mindennek vége - egyszer és mindenkorra. Köszönöm szépen a támogatásodat és a szeretetedet ebben a nehéz időszakban. Te vagy a legjobb barátnőm, Jillian. Fogalmam sincs, mihez kezdtem volna nélküled. Édesanyád talál majd új házvezetőnőt helyettem. Okkal nem maradtam nála. Ó, Jillian, szörnyű butaságot műveltem! Nem kell haragudnod rám érte, én éppen eléggé haragszom magamra. A hónap elején, egyik este Buck eljött az albérletünkhöz. A gyerekek már aludtak, és azt mondta, szeretne beszélgetni velem. Beszélgettünk is, de aztán ott töltötte az éjszakát, és hát… eltaláltad. Megint babát várok. Bucknak még nem mondtam el, de már most tudom, hogy odáig lesz a gyönyörűségtől. Mindketten megteszünk mindent azért, hogy jól működjön a házasságunk. Nem egyeztem volna bele, hogy béküljünk ki, ha csak szemernyi kétségem lenne afelől, hogy szereti a gyerekeket és engem. Bele fogunk adni apait és anyait, hogy ezután rendben menjenek a dolgok. Nagyon hálás vagyok Montgomery Gordonnak. Nagyszerűen végezte a munkáját. Tudom, hogy csalódott, de tapintatosan hallgat róla. Bolondult a gyerekekért, és ők is nagyon megszerették. Azt mondtad, beképzelt, szerintem is kissé fellengzős időnként, de amúgy nagyon jó ember. Köszönöm, hogy te vagy a legjobb barátnőm életemben! Szeretettel: Lesley
101
1974 Jillian naplója
1974. január 1. Drága Nick! Ismét elkezdődött egy év. Mindig úgy képzeltem gyerekként, hogy amint elvégzem a jogot, csatlakozom édesapám cégéhez. Ehelyett visszaköltöztem New Yorkba, és beléptem önkéntesnek a Nők Országos Szövetségébe. Apa is támogatja az ötletet, mert tudja, milyen közel érzem a szívemhez a női jogok kérdését. Meglepő módon egész jól kijövök a szüleimmel mostanában, különösen apával. Nem tudom, melyikünk változott meg - szeretném hinni, hogy mind a ketten. Igaz, ő továbbra is elvhű republikánus, még a Watergate-botrány ellenére is. Más kérdés, hogy Nixont már ő sem védi olyan hangosan és hajthatatlanul, amióta Agnew lemondott, és megkezdődtek a Watergate-ügyben a kihallgatások. Montgomery Gordon apa közeli munkatársa, és kicsit tartottam tőle, hogy hatalmi harcba torkollik, ha hazamegyek Pine Ridge-be. Továbbra is nagyképűnek tartom, de sokat változott a véleményem róla. Tavaly elvállalta Lesley képviseletét a válóperében, és Lesley csak jót tudott mondani róla. A döntésemben, hogy a keleti parton maradok, az is szerepet játszik, hogy Pine Ridge-t többé nem tartom az otthonomnak. Nekem az a város hozzád kötődik, és ahhoz a csodálatos nyárhoz, amikor együtt voltunk, mielőtt elmentem egyetemre - és mielőtt te elmentél Vietnamba. Fiatalok voltunk, ártatlanok és fülig szerelmesek. Az az időszak, az az ártatlanság végleg a múlté. Szeretek hazalátogatni Pine Ridge-be, hogy találkozzam a barátaimmal, különösen Lesleyvel, de már valahogy nem illek abba a kisvárosba. New Yorkban szeretek élni. Nick, el sem hinnéd, mekkora sorok állnak benzinért! Az emberek két órát várnak arra, hogy tankolhassanak, néha még ennél is többet. Az újságban nemrég jelent meg egy kép, ahogyan emberek parkolnak a benzinkútnál a megnyitás előtti este, remélve, hogy másnap korán bejutnak, még mielőtt elfogyna a benzin. Arról is beszélnek, hogy bevezetik a jegyrendszert. Állítólag mindennek az OPEC az oka, de majdnem mindenki azt gyanítja, hogy mohó olajtársaságok állnak a háttérben, és nem külföldi kormányok. Thommal nem találkoztam azóta, hogy lediplomáztunk az egyetemen. Időnként felhív, beszélünk néhány percet, és amikor leteszem a kagylót, dühös vagyok, és bűntudatom van. Csúnyán viselkedtem vele. Megbántottam. Még mindig reménykedik benne, hogy egy nap megváltoztatom a véleményemet kettőnkkel kapcsolatosan, de nem fogom.
102
Az utóbbi időben többször is találkoztam Curtis Chandlerrel, egy másik ügyvéddel. Nem feküdtem le vele, bár tudom, hogy örülne, ha szexuális kapcsolat is lenne közöttünk. Én is élvezném, de megtanultam a leckét Thommal. Ellentétben azzal, amit korábban gondoltam, a szexnek nem csak fizikai oldala van. Én csak a testemmel szerettem volna részt venni benne, a szívemmel nem - sikerült, de emiatt üresnek éreztem magam utána. Thom a karjában tartott, de ez nem volt elég. Végül megbántottam valakit, akit a barátomnak tartottam. Az az igazság, hogy nem vagyok olyan kifinomult, mint gondoltam. Rengeteg nőt ismerek, akinek számos szexuális partnere volt. Végtére is a „szabad szerelem” nemzedéke vagyunk. Én mégis úgy döntöttem, hogy szex nélkül fogom leélni az életem. Úgysem lesz részem még egyszer olyan csodában, mint ami közöttünk volt. Akkor meg mi értelme lenne? A szex csak összekuszál mindent. Van még valami, amire rájöttem: nincs valami sok barátom. Sok ismerősöm van, de kevés igazi barátom. Lesley áll hozzám a legközelebb, ő a legjobb barátnőm, és ez mindig is így lesz. Más irányt vett az életünk, de megértjük és elfogadjuk a másikat, és úgy szeretjük egymást, mintha testvérek lennénk. Az egyetlen, amiben nem értünk egyet, az a katolikus egyház tanításaival kapcsolatos. Én egyszerűen már nem tartom magam katolikusnak. Semmilyen vallás híve nem vagyok, ha már itt tartunk. Jobb híján mondhatnám, hogy még mindig keresztény vagyok, de olyan, akiben mélyen megbúvó harag él Istennel szemben amiatt, hogy elvett téged tőlem. Ha Istenre, a vallásra vagy bármi szellemi dologra gondolok, eltölt a keserűség. Képmutatónak érezném magam, ha misékre járnék. Lesley szerint visszanyerném a lelki békémet, ha időnként ellátogatnék egy templomba, de nekem nem a lelki béke kell, hanem te! Sokszor beszélgettünk erről Lesley-vel. Az ő helyzete merőben más, mint az enyém. Lelki vigaszt talál a misében, neki fontos a vallás, de nekem nem. Ráadásul három gyereke van, és várandós egy negyedikkel. Igen, egy negyedikkel - ragaszkodik a naptáras módszerhez, bár szerintem (az Egyház tanításai ellenére) e legutóbbi „meglepetést” követően meggyőzte Buckot, hogy köttesse el az ondóvezetékét. Az ünnepek alatt meglátogattam édesapádat és Jimmyt. Édesapád benzinkútja helyén ma kertészet van. Odamentem, és beszéltem a nővel, aki megvette az épületet, amelynek minden létező pontjáról növények lógnak. Mellékállásban makramét tanít. Édesapádnak nagyon nehéz volt megválnia a kútjától. Tejesember lett belőle, de ezen kívül semmit nem mondott a munkájáról. Újév napján kimentünk együtt a temetőbe. Ez már afféle hagyománnyá vált nálunk. Biztosan örömmel hallod, hogy Jimmynek rendes munkája van, és boldognak tűnik. Most egy volt gimnáziumi osztálytársnőjével jár, szerintem komoly a kapcsolatuk. Szeretlek, Nick. Nagyon. Soha nem felejtelek el. A háborúnak vége, a hadifoglyokat hazaengedték, és a katonákat is hazavezényelték. Saigon elesett. Bár mindenki nagyon megkönnyebbült, amikor véget ért a háború - engem is beleértve , mégis úgy érzem, mintha becsaptak volna. Nagyon magányos vagyok, mert nem jöttél vissza hozzám… Soha ne feledd, mennyire szeretlek! Jillian *** 103
1974. február 28. Drága Jillian! Ma délután lustálkodom, az előbb keltem fel a szunyókálásból. Előtte csokis sütit készítettünk Dougie-val, majd megebédeltünk a konyhaasztal alatt. (Itt építette fel ugyanis az erődjét, és éppen számítani lehetett az indiánok támadására.) Utána összebújtunk az ágyamban, és a fejünkre húztuk a takarót (portyázó apacsok elől rejtőzve). Elképesztő, hogy egy anya mi mindenre képes azért, hogy meggyőzze a gyermekét: itt a délutáni alvás ideje. Ez a mostani terhesség nehezebb, mint az első három együttvéve. Az időm nagy részében fáradt és kedvetlen vagyok. Megduzzadt a bokám, és az orvos teljesen eltiltott a sótól, pedig amúgy imádom. Elvileg öt hét múlva szülök, és még be sem jelentkeztünk a kórházba. Talán azért nem, mert még nem fizettük ki a számlát Dougie születése után sem. Jó hírem van! Buck a múlt hónapban elment az anonim alkoholisták találkozójára, és ma már a hónap mind a harminc napján józan. Mindennap beszél a segítőjével, olvassa a Nagy Könyvet (ők hívják így, de nem a Bibliáról van szó, ha erre gondoltál volna), és hűségesen jár a találkozókra. Látszik rajta, hogy meg akar változni, és egyre inkább úgy érzem, jó döntés volt, hogy visszafogadtam. Komoly erőfeszítést tesz, hogy megmentse a házasságunkat, és egyben maradjon a család. A gyerekek a nyakába ugranak minden este, amikor hazajön, és ő csodálatosan bánik velük. Lindy imádja az apját. Abból ítélve, amit ezeken a találkozókon hallott, rá kellett jönnöm, hogy az apám is alkoholista. Buck arra bátorít, hogy én is járjak el vele (az alkoholista családtagjaim kedvéért), és így is fogok tenni, miután megszültem a babát. Jelenleg örülök, ha gondoskodni tudok a gyerekekről, és rendet tudok tartani a házban. Ilyen az én szerencsém - a világ összes férfija közül sikerült egy olyat kifognom, aki ugyanabban a szenvedélybetegségben szenved, mint az apám. Szerintem apa éppen azért kedvelte meg Buckot annyira, mert ivócimborát látott leendő vejében. Buck soha nem mondta, mi vette rá arra, hogy segítséget kérjen, de Istennek hála, kért! Jó lenne, ha apa is csatlakozna hozzá, de ő nem hajlandó elismerni, hogy függőségben szenved. Buck napról napra változik. A kibékülésünk óta sokkal jobb férj és apa. Történt még valami, amire eddig nem volt példa. Múlt vasárnap Buck eljött velem és a gyerekekkel a reggeli misére. Meglepte, hogy én is szerepelek benne. Emlékszel, hogy kamaszkorunkban tanultam gitározni? Nos, sikerült megtanulnom néhány akkordot, és most játszom és énekelek a kilencórás misén. Miután kijöttünk a templomból, Buck azt mondta, hogy büszke rám, de valójában én vagyok büszke rá. El sem tudom mondani neked, mennyit jelentett, hogy eljött velünk misére. Van még valami, amit nem akartam elmondani, hogy meglepetés legyen, de képtelen vagyok magamban tartani. Ha kislányom lesz, rólad fogom elnevezni. Jill Marie Knowles. (Buck azt mondja, nem nevezhetünk egy gyereket másnak, mint aminek hívni fogjuk, szóval Jill lesz a neve!) Találkoztam, a szüleiddel a múlt vasárnapi misén, és édesanyád mondta, hogy nagyon elfoglalt vagy. Jól nézett ki, mint mindig, nagyon elegáns volt a kalapjában és a fehér kesztyűjében. Édesapád is igen fess volt. Meglepett bennünket, mert leguggolt, hogy egy
104
szemmagasságban legyen a gyerekekkel, és beszélgetett velük. Szerintem csodálatos nagypapa lesz belőle, ha majd egyszer úgy döntesz, hogy férjhez mész, és gyerekeket szülsz! Tudom, hogy szereted a munkád és sok örömet szerez neked, de ne temetkezz bele annyira, hogy közben megfeledkezel minden másról! Szánj időt magadra is! Írj, ha időd engedi! Szeretettel: Lesley és a család *** Pine Ridge Herald 1974. március J 2. Gyászjelentés rovat 1974. március 11-én, hétfőn az 56 éves Patrick Francis Murphy, a Murphy’s Texaco Service Station benzinkút egykori tulajdonosa szívrohamban életét vesztette. Gyászolja fia, James Murphy Pine Ridge-i lakos és öccse, Matthew, a texasi Dallasból. Mr. Murphyt felesége, az 1964-ben rákban elhunyt Eileen, és fia, az 1968 szeptemberében Vietnamban meggyilkolt Nicholas Murphy mellé helyezik örök nyugalomra. Patrick Murphy aktív tagja volt a St. Catherine Katolikus Egyházközösségnek és a Háborús Veteránok Szövetségének. A temetési misét csütörtök délben tartják.
*** SZÜLETÉSI ÉRTESÍTŐ NEVE: CHRISTOPHER JAMES KNOWLES SZÜLETETT: 1974. MÁJUS 8. SÚLYA: 4590 GRAMM HOSSZA: 53 CM A BOLDOG SZÜLŐK: LESLEY ÉS BUCK KNOWLES TESTVÉREI: DAVID, LINDY ÉS DOUG
*** 1974. június 12. Drága Lesley! Boldog 8. évfordulót az én gyönyörű, csodálatos és megbocsátó feleségemnek! Ne haragudj, amiért megfeledkeztem róla, de mostanában annyi minden jár az eszemben! Ne légy dühös rám, jó? Buck ***
105
Június 13. Buck! A szegfű szép, de kevés, ráadásul el is késtél vele. A legkevesebb, amit megtehettél volna, hogy értesítesz, amiért nem tervezel hazajönni munka után. Örülök, hogy jársz a találkozókra, de ettől még szólnod kellett volna! Sok erőfeszítésembe került, mire elkészítettem az évfordulós vacsoránkat, aztán órákig vártalak, hiába. Szörnyű éjszakám volt. Lesley *** Édesem! Hányszor mondjam még, hogy sajnálom? Ha legközelebb puccos vacsorával készülsz, te értesíts engem! Rendben, vettem a lapot. Még soha nem láttalak ennyire dühösnek egy ilyen apróság miatt. Szeretném jóvátenni a dolgot. Megteszek bármit. Mondd meg Lindynek, nagyra értékelem, hogy csomagolt ennivalót ebédre, de jobban örülnék, ha továbbra is te főznél rám! Tegnap összerakott nekem két édesgyökér nyalókát, egy szilvát és egy sárgarépát. Keményen dolgozom, ha ez így megy tovább, éhen halok! Légy megértő, kicsim! Buck *** Lesley naplója 1974. június 26. Időtlen idők óta nem írtam a naplómba. Legutóbb 1973. elején, és most már túl vagyunk 1974. első felén. Négy gyerek mellett nagyon kevés időm van magamra. (Most is csak azért van egy kis nyugtom, mert épp a Kis ház a prérin-t nézik a tévében. Örülök, hogy végre megengedhettük magunknak, hogy megjavíttassuk a tévét.) Gondolom, azért érzem szükségét a naplózásnak, mert szörnyen sikerült az évfordulónk. Buck azt állítja, teljesen megfeledkezett róla, de nem vagyok biztos benne, hogy igazat mond. Ezt még magamnak is nehéz bevallanom, de így van. Annyit hazudott az évek során, ostoba lennék, ha elhinném az átlátszó kifogásait, mint régen. Az idő megtanított rá, hogy megkérdőjelezzek mindent, amit mond. Amikor még kamaszok voltunk Jilliannel, néha fennmaradtunk egész éjjel, és hangosan könyveket olvastunk egymásnak. Hajnalban aztán, miközben olyan fáradtak voltunk, hogy alig bírtuk nyitva tartani a szemünket, arról beszélgettünk, milyen lesz az életünk tíz-húsz év múlva. Sajnos, a valóság teljesen másképpen alakult, mint amit akkor elképzeltünk. Mindketten férjes asszonynak láttuk magunkat gyerekekkel, akik emellett dolgoznak is. Én ápolónő voltam képzeletemben két gyerekkel és egy olyan férjjel, aki imád. Jillianből végül tényleg ügyvéd lett, ahogyan elképzelte. Sokat tanult önkéntesként a Nők Országos Szövetségénél, majd elhelyezkedett egy jó nevű New York-i cégnél. Édesapja 106
nagyon büszke rá. Megbecsült ügyvéd lett, ragyog, mint egy ékkő - okos, gyors, kérlelhetetlen. Mesélt néhány ügyéről, és szinte sajnálom az alpereseket. Ritkán ugyan, de már kamaszként is láttam Jilliannek ezt a vad, dühös oldalát. Manapság szinte csak ezt az oldalát látja a világ. A kemény, elszánt felszín alatt azonban továbbra is ugyanolyan jó barátom, mint gyerekkoromban. Ő a legjobb barátnőm az egész világon. Teljesen megváltozott, amióta elvesztette Nicket. Kicsit olyan, mintha elzárkózna minden szeretet elől. Mégis, amikor a gyerekekkel és velem van, a régi Jillian hamar előtör belőle, és megint ugyanaz a lány, aki valaha volt. Bárcsak ő is férjhez menne, és gyerekeket szülne! Érzem a szívemben, hogy Nick is ezt szeretné tőle. Ezt neki is elmondtam, de ilyenkor annyira bezárkózik, hogy lehetetlen elérni. Régen én is arról álmodtam, hogy egyetemista leszek, de ez az álmom szertefoszlott, amikor várandós lettem Daveyvel. Nagyon szeretem a gyerekeimet, és nem változtatnék a múlton még akkor sem, ha megtehetném. A sors keze Buckkal hozott össze, és ha már így van, igyekszem kihozni a házasságunkból a legjobbat. Ettől még nem vagyok vak, és pontosan látom a férjem hibáit. Egyik nap még kedves, másnap már tapintatlan, sőt kegyetlen velem. Az évfordulónk tökéletesen példázza ezt. Bár Buck azt állítja, az anonim alkoholisták gyűlésére jár majdnem minden este, biztos vagyok benne, hogy ez nem minden estére igaz. Én azonban nem vagyok hajlandó olyan feleséggé válni, aki követi a férjét mindenhová, hogy rajtakapja végre. Persze az sem megoldás, ha a homokba dugom a fejem, mint régen. Nem könnyű megtalálni az arany középutat. Azt hiszem, részben azért is írom le mindezt, mert láttam valamit a televízióban. Pontosabban valakit. Egyik este Buck szokás szerint nem volt otthon, én pedig siettem, hogy időben kész legyen a vacsora, amikor is egy közleményt mondtak be a televízióban. Patty Hearstről és az Egyesült Felszabadító Hadseregről volt szó. Majdnem kiejtettem a kezemből a tonhalas ragut. Nem Patty Hearst miatt, hanem a tudósító miatt. Cole Greenberg volt, az a tengerésztiszt, akivel Hawaii tengerpartján találkoztam 1967ben. Soha nem felejtettem el, és bár tudom, nem szép tőlem, de mindig bántam, hogy nem adtam meg neki a címemet. Valószínűleg nem is emlékszik rám. Egész életünkben összesen három órát töltöttünk együtt. Amikor Cole arca megjelent a képernyőn, alig tudtam megállni, hogy azt ne mondjam a gyerekeknek, ismerem ezt az embert, mert a barátom volt. Természetesen nem mondtam, és nem is lett volna igaz - de lehetett volna. Bár így lett volna… Vajon megnősült? Boldog? Saját lelki békém érdekében azon imádkozom, hogy az legyen. Emlékszem, mennyire csodáltam azért, mert okos, és arra is, mennyi közös van bennünk. Vele könnyedén tudtam beszélgetni szinte bármiről, és ő is ugyanezt mondta rólam. Osztályelső volt, mindenki csak „agynak” hívta. Elmesélte, hogy nem nagyon adott találkát senkinek, és láttam rajta, hogy igazat mond. Azt is mondta, hogy egy nap szeretne hírműsort vezetni a televízióban, és valóra vált az álma. Nagyon örültem, amikor a televízióban láttam, és annak is, hogy elérte, amit akart. Nekem igazából Buck volt az egyetlen férfi az életemben, és hozzá is mentem feleségül. Remélem, Cole Greenberg boldog házasságban él, és tényleg olyan sikeres, mint amilyennek látszik. Kicsit gyerekesnek érzem magam, miközben ezt írom, de az elmúlt két éjszakán Coleról álmodtam. Csodálatos álmok voltak. Megint a parton ültünk, a vietnami háborúról
107
beszélgettünk, és a könyvekről, amelyeket olvastunk. Álmomban nem voltam férjnél, és szerelmesek lettünk egymásba. Be kell fejeznem az ábrándozást - ez így nem mehet tovább. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyen ábrándokba meneküljek. Veszélyes a lelki békémre és a házasságomra nézve. A valóság az, hogy Buck felesége vagyok, és van négy csodálatos gyerekünk. *** 1974. augusztus 10. Kedves Jillian! Már régóta tartozom ezzel a levéllel. Csak szerettem volna elmondani, mennyire hálás vagyok, amiért hazarepültél apa temetésére. Sokkal nehezebben viseltem volna, ha nem vagy itt. Köszönöm, hogy segítettél a temetéssel kapcsolatos ügyekben - a koporsó kiválasztásában, a virrasztás megszervezésében. Nem hittem volna, hogy apa ilyen fiatalon meghal, bár Nick halála tényleg szörnyen megviselte. Akárcsak minket. Az, hogy a benzinkútról is le kellett mondania, újabb nagy csapás volt. Utált tejesemberként dolgozni. Azt mondta, csak arra jó, hogy kifizethesse a számlákat. Mintha minden örömét elvesztette volna az életben. Az orvosok szerint a szívrohamát a több év dohányzás okozta, és biztos vagyok benne, hogy ebben is van igazság. Mi azonban tudjuk az igazi okot. Vietnam. Nemcsak a bátyámat, hanem apát is a háború vitte el. Nick majdnem pontosan hat éve halott, és nekem még most is nagyon hiányzik. Néha eszembe jut, hogy el kellene mondanom neki valamit, aztán rájövök, hogy ez lehetetlen, mert a bátyám halott. Még mindig lesújt a dolog, és úgy elhatalmasodik rajtam a szomorúság, mintha kiütnének. Előre látom, hogy apával ugyanígy lesz. Nagyon fog hiányozni. Meg kell mondanom, furcsa érzés árvának lenni. Előbb elvesztettük anyát, rá szinte alig emlékszem. Utána jött Nick, és most apa. Ha nem lennétek Angie-vel, egyedül lettem volna a családi templomülésen a temetési misén. Jillian, olyan vagy nekem, mintha a nővérem lennél, és szeretném, ha tudnád, mennyire hálás vagyok mindenért, amit értem tettél az évek során. Te is és a szüleid is családtagként bántatok velem. Édesapád titokban rengeteget segített apának és nekem az elmúlt hat évben. Sosem beszélt róla, de én tudom. Szerintem ezzel akarta a tudtunkra adni, hogy ha visszaforgathatná az idő kerekét, másként viselkedne Nickkel. A szívem mélyén tudom, hogy így van. Nemrég véletlenül összefutottunk, édesapád köszönt, és beszélgettünk egy kicsit. Jólesett. Van még valami, amit tudnod kell. Átlapoztam apa üzleti papírjait, és szembeötlött két, kölcsönről szóló elismervény, amelyet az energiaválság kezdetekor vett fel. Édesapád aláírása is szerepel rajtuk. Úgy tudom, apa minden tartozását kiegyenlítette, amikor eladta a kutat annak a kertészhölgynek, de ha mégsem, gondoskodni fogok róla, hogy kifizessek mindent a banknak és édesapádnak. Tudom, hogy voltak nézeteltéréseid édesapáddal, de higgy nekem, Lawton bíró úr jó ember! Neki köszönhetem, hogy megkaptam az első munkám a D & D Építési Vállalkozásnál. Egyszer rákérdeztem, de édesapád tagadta, hogy bármi köze volna ahhoz, hogy felvettek. Én persze tudom, hogy köze volt. 108
Örülök, hogy végre megismerted Angie-t. Korábban is sokat meséltem neki rólad, és sajnálta, hogy nem jött haza az ünnepekre. Csinos lány, ugye? Tavaly nyáron kezdtünk eljárni, és úgy érzem, feleségül fogom venni. Mit szólsz? Neked is tetszik, ugye? Idén nyáron végezte el a főiskolát, és tanár szeretne lenni. Sok mindenről beszélgettünk. Örülne, ha én is jelentkeznék valamelyik főiskolára. Mióta Mr. D előléptetett művezetővé, rájöttem, hogy nagyon élvezem a tervrajzokkal való munkát. Egy nap talán beiratkozom építésznek. Izgalmas ötlet, nem? Kedves Jillian, még egyszer köszönök mindent. „Fogadott” öcséd: Jim Murphy Ui.: Nem semmi, hogy Nixon lemond az elnökségéről, igaz? Amikor megszabadultak Agnewtól, apa előre megmondta, hogy Nixon lesz a következő, és igaza volt. Vajon őt ki követi? A pápa? *** JILLIAN LAWTON
1974. szeptember 18. Kedves Anya és Apa! Köszönöm szépen a tolatóradart, nagyon jó hasznát veszem. Nem is értem, hogyan tudtam élni enélkül ilyen sokáig! Ha még pattogatott kukoricát is tudna készíteni, maga lenne a tökély! Nem csak az ajándék miatt írok. Nemrég jöttem rá, mennyi mindenért tartozom hálával. Szerető szüleim vannak, jó barátaim, izgalmas munkám, és még annyi minden más! Apa, szeretném megköszönni, hogy ilyen türelmes voltál velem, különösen a hatvanas évek végén. Tudom, már négy év eltelt azóta, de szeretnék bocsánatot kérni a levélért, amelyet a Kent State-ben történt lövöldözés után írtam. Nagyon feldühített a dolog, és félek, rajtad töltöttem ki a haragomat. Köszönöm, hogy ennek ellenére is szerettél azokban a viharos években. Anya szerint nagyon hasonlítunk egymásra, és ez az oka annak, hogy gyakran nézeteltéréseink támadnak. Sok évembe telt, mire rájöttem, mennyire igaza van. Régebben összerezzentem, amikor ezt mondta, ma már büszkén hallom. Megtiszteltetés, amikor a nevemet veled kapcsolatban említik. Szeretnék jó ügyvéd lenni, mint amilyen te is voltál. Csodálatos példát mutattál nekem, és büszke vagyok rá, hogy a lányod lehetek. Szeretettel: Jillian Ui.: Apropó, örülnék, ha iderepülnétek a keleti partra anyával a jövő hónapban. Ismét játsszák a Gypsyt a Broadwayen, Angela Lansbury főszereplésével. Ha érdekel benneteket, értesítsetek, amint lehet, hogy időben megrendelhessem a jegyeket! *** 109
JILLIAN LAWTON
1974. október 20. Drága Lesley! Csodálatos ez a vasárnap délután, és úgy döntöttem, lustálkodni fogok. Anya és apa meglátogattak New Yorkban a múlt héten, jó volt látni őket. Annyi időt töltöttem velük, amennyit a munkám csak engedett. A jogi cégem már az egyik legnagyobb a városban, el sem tudod képzelni, mennyit dolgozunk. Mindegy, ez már csak így megy, és ki kell vennem a részem a munkából. Szörnyen sokat keresek; már csak időre lenne szükségem, hogy el is tudjam költeni! Minden nagyon jól ment a szüleimmel, amíg anya meg nem említette Nicket. Úgy érzi, azért temetkeztem a munkába, mert még mindig őt gyászolom. Azt hiszem, így akarta finoman tudtomra adni, hogy azt szeretné, ha férjhez mennék. Nos, egyáltalán nincs időm egy kapcsolatra. Gondolom, anya is éppen ezt kifogásolta. Akárhogyan is, sokat gondolkodtam a beszélgetésünkön később. Az a baj, hogy még egyetlen olyan férfival sem találkoztam, aki olyan érzelmet ébresztett volna bennem, mint Nick. Talán nem is lehetséges ennyire szeretni másvalakit, ilyen bensőségesen megosztani vele mindent. Már nem sírok, és a gyász sem olyan kegyetlen, mint régen. Néha eszembe jut valami, amit Nick mondott vagy tett, és azon kapom magam, hogy mosolygok! Közöltem anyával, hogy nem vagyok teljesen házasságellenes, és láttam rajta, hogy örül neki. Az igazság azonban az, hogy magam sem tudom, mit gondoljak erről. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy annyira szeressek valakit, mint amennyire Nicket szerettem - és szeretem azóta is. Köszönöm a fényképet a gyerekekről! Christopher annyira édes, úgy döntöttem, megbocsátom neki, hogy nem kislány. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam Lindyt. Lesley, hihetetlen, mennyire hasonlít rád! Nehéz elhinni, hogy még csak hétéves. Davey pedig olyan, mint egy kis úriember, ugye? Nagyon felnőttes öltönyben és nyakkendőben. A kis Dougot pedig meg kell zabálni, ahogyan egyik kezével a takarójába kapaszkodik, a másikon pedig a hüvelykujját szopja. Gondolom, természetes, hogy vissza akarta kapni a takaróját, miután Christopher megszületett. Buck nem egyezett bele az ondóvezeték elkötésébe, ugye? Örülök, hogy végre úgy döntöttél, te magad veszed kezedbe a születésszabályozás feladatát. Nem, továbbra sem járok misére. Évek óta nem voltam templomban, mint tudod. Tudom, úgy érzed, hogy meg kellene békélnem az Egyházzal. A baj csak az, hogy képtelen vagyok rá. Már nem tartom magam katolikusnak. Egy ideig Nick miatt voltam dühös az Egyházra, de most már másért is. Azok után, hogy önkéntesként dolgoztam a Nők Országos Szövetségében, a férfiak felsőbbrendűségét hangsúlyozó vallások miatt képtelen lennék bármelyik egyházhoz tartozni, akár katolikus, akár nem. Már korábban is vitatkoztunk erről, és szerintem az lenne a legjobb, ha kerülnénk ezt a témát. Tudom, hogy te továbbra is elkötelezett híve vagy az Egyháznak, és én ezt tiszteletben tartom. Sajnos én másképp gondolkodom ebben a kérdésben. Karácsonykor valószínűleg hazarepülök. Nem ígérem, de mindent megteszek, hogy így legyen. New York elképesztő város, különösen decemberben, ezért ha a munkám miatt 110
mégsem tudnék hazamenni, akkor se aggódj értem, hogy magányos leszek! Jól ellennék egyedül is az ünnepek alatt. Az az igazság, hogy az utóbbi időben megszerettem az egyedüllétet. A szüleim ugyan nehezen hisznek nekem, de voltaképpen boldognak mondhatom magam. Hat éve eltűnt az öröm az életemből, most azonban lassan, de biztosan kezd visszatérni. Az élet tényleg megy tovább, bár hosszú idő eltelhet, mire rájön erre az ember. Ennyit rólam. Feltűnt, hogy egy szóval sem említetted Buckot. Mi van veletek? Mostanra már tudhatnád, hogy nincs semmi, amit nem oszthatsz meg velem! Írj hamar! Szeretem a leveleidet, és örülök, amikor a gyerekekről hallok. Ó, és légy szíves NE kérj arra, hogy ne kényeztessem el őket karácsonykor! Nagyon szeretek ajándékokat venni nekik. Azt hiszem, ma este megnézek egy filmet, még ha egyedül is kell mennem a moziba. Már nem is emlékszem, mikor moziztam utoljára, és sok jót hallottam az Alice már nem lakik itt című filmről. Majd megírom, hogyan tetszett! Adj egy puszit a gyerekeknek a nevemben! Szeretettel: Jillian *** MR. MONTGOMERY GORDON 248 Phillips Avenue Pine Ridge, Washington 98005
1974. november 12. Kedves Jillian! Mindössze tíz évembe került, hogy meggyőzzelek, gyere el velem vacsorázni. Szeretném, ha tudnád, hogy az este, amelyet együtt töltöttünk a városban, megérte e várakozás minden percét. Enyhén szólva meglepett, hogy ezúttal elfogadtad a vacsorameghívásomat, hogy a keleti partra utaztam. El sem tudom mondani, mennyire élveztem a társaságodat. Őszinte tisztelettel: Montgomery ***
111
KÖZÚTI SZABÁLYSÉRTÉS Elkövető: Buck Knowles A büntetést alulírott rendőrtiszt szabta ki Washington államban Jogosítvány sz.: KNOWLES*DA461TB Állam: WA
Lejárat ideje: 5/75 ID#533-24-6009
Név (családi): KNOWLES Utónév: DAVID Cím: KNOTTY PINES LAKÓKOCSIUDVAR Város: PINE RIDGE Állam: WA Irányítószám: 98005 Munkahelye: PINE RIDGE FŰRÉSZTELEP Bőrszín: FEHÉR Neme: F Születési idő: 1943.02.28. Magassága: 185 cm Súlya: 100 kg Szeme színe: KÉK Haja színe: BARNA Otthoni tel.: 206-458-0522 Szabálysértés időpontja: 1974. 12. 24. 22:30 Helyszín: STATE UTCA Város: PINE RIDGE KÖZÚTON AZ ALÁBBI MOTOROS JÁRMŰVEL: Rendszám: 478GZR Állam: WA Lejárat ideje: 1975. 06. Jármű évj.: 1960 Gyártó: CHEVY Típus: IMPALA Ajtók sz.: 2 Szín: KÉK SZABÁLYSÉRTÉS JELLEGE: ITTAS VEZETÉS Tárgyalás időpontja: 1975. 01. 07. 9:30 Feljelentés időpontja: 1974. 12. 24. Tanúsítom, hogy a fenti szabálysértést elkövette, beismerő vallomást nem tett. Vétkes helyszíni aláírása:....................................... A feljelentést Washington állam bűntető törvénykönyve alapján tettem meg. Tanúsítom, hogy fent nevezett személy a fent említett szabálysértés(eke)t elkövette, és a helyszínen felvett jegyzőkönyv minden adata megfelel a valóságnak. RENDŐRTISZT ALÁÍRÁSA:.........................................
112
1976 Jillian naplója
1976. január l. Drága Nick! Majdnem tíz éve érettségiztünk - hihetetlen, nem? Lesley már aktívan szervezkedik, augusztusban tartjuk a tízéves érettségi találkozónkat. Mindig nagyon fegyelmezett volt hogy honnan van ideje és energiája rá amellett, hogy feleség és anya, fogalmam sincs. Lehet, hogy vállalati jogász lettem, ő ellenben olyan, mint a Földanya - szélsebesen kering körülöttem. Az 1974-es energiaválság óta nem hajlandó segítséget elfogadni senkitől, még annyit sem, amennyi az alapvető szükségleteik ellátását fedezné. Olyan kertje van, amilyet mindenki irigyel, aki csak meglátja. Tyúkokat tart, és a megmaradó tojásokat eladja. Egy ideje már maga süti a kenyeret is, és aktív szerepet vállal egy szövetkezetben is. Elolvasta az Egy kis bolygó naplója című könyvet, amely mélyen megérintette. Ráadásul ő varrja a gyerekei legtöbb ruháját, köt és horgol, valamint befőz télire. Én már attól elfáradok, ha felsorolom, mi mindent csinál egyszerre. Buck mihaszna semmirekellő, de mi ezt már évekkel ezelőtt tudtuk. Szerintem el kellett volna válnia tőle, amikor lehetősége adódott rá. Négy-öt hónapig dolgozik, utána vagy kiteszik a szűrét átmenetileg, vagy rejtélyes betegség dönti le a lábáról néhány hétre. A nyavalya véletlenül mindig akkor jön rá, amikor éppen vadászidény van. Ilyenkor útra kelnek a csirkefogó barátaival, és kóborolnak a vadonban. Ráadásul megint inni kezdett, és csak néha vannak józan időszakai. Hogy Lesley miért viseli el, nem tudom. Nem értek egyet a választásával, mégis egyre inkább csodálom, ahányszor csak együtt vagyunk. Állja a sarat még ilyen nehéz helyzetben is, és csodálatosan neveli a gyerekeket. A Davidről, Lindyről, Dougról és Christopherről készült képek bent vannak a munkahelyemen, az íróasztalomon. Úgy szeretem őket, mintha a saját gyerekeim lennének. Csodálatos, drága gyerekek. Amikor az ünnepek alatt otthon voltam, meglátogattam Jimmyt, akarom mondani Jimet. Ó, Nick, olyan büszke lennél rá! Megnősült, és esti iskolába jár, üzletvezetést tanul. Együtt töltöttünk vele és Angie-vel egy napot, és lenyűgözött, milyen szép párt alkotnak. Hagyománnyá vált, hogy kimegyünk együtt a temetőbe. Virágot tettünk édesapád sírjára. Helyére került a márvány sírkő is, a szüleid nevével. Jim ragaszkodott hozzá, hogy egyedül állja a költségeket, bár nagyon szerettem volna hozzájárulni én is. Egy időre magamra hagyott, hogy kettesben lehessek veled. Tudta, hogy szükségem van néhány percre, mielőtt csatlakozott volna hozzám. 113
Többé nem kell aggódnod az öcséd miatt, Nick. A korát meghazudtolóan felelősségteljes és bölcs. Most nyilván azon tűnődsz, miért csacsogok vég nélkül Lesley-ről és Jimről ahelyett, hogy magamról írnék, ahogyan azt minden év első napján tenni szoktam. Nick, történt velem valami, amiről azt hittem, hogy soha többé nem fog megtörténni. Szerelmes lettem. Annyira szerelmes, hogy az szinte hihetetlen. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges azok után, hogy elveszítettelek. Ha megtudod, kiről van szó, egész biztosan nevetni fogsz. Montgomery Gordont szeretem. (Én vagyok az egyetlen ember a világon, aki Montynak szólítja.) Semmi olyasmit nem tudsz mondani nekem, amit ne mondtam volna már magamnak én is. Tisztában vagyok vele, hogy sokkal idősebb nálam. Én 15-én leszek huszonnyolc éves, ő pedig hamarosan betölti a negyvennégyet. Ráadásul az ország két ellentétes részében élünk. Most jön az a rész, amit nagyon mókásnak fogsz találni. Republikánus, és ugyanolyan soviniszta, mint az apám - legalábbis majdnem. Még sokat kell tanulnia. Az egész ’74 őszén kezdődött, amikor New Yorkba repült egy üzleti tárgyalásra, és együtt vacsoráztunk. Mint tudod, Monty a család barátjává vált az évek során. Nyilván emlékszel, hogyan akartak a szüleim összehozni vele közvetlenül azután, hogy meghaltál, sőt már korábban. Gyűlöltem, amiért bele akarnak szólni az életembe, és nem voltam hajlandó találkát adni neki. Voltaképpen kimondottan arcátlanul viselkedtem vele. 1974-ben azonban, egy gyenge pillanatomban elfogadtam a vacsorameghívását, amikor épp a városban tartózkodott. Engem lepett meg legjobban, mennyire élvezem a társaságát. Amikor hazatért Pine Ridge-be, írt nekem egy kedves levelet. Válaszoltam rá, és hát… így kezdődött. Tavaly, Valentin-napon iderepült csak azért, hogy velem tölthesse a napot. Hajnalig beszélgettünk. Aznap éjjel, miközben a Central Park havában sétáltunk, megcsókolt. Nem borzongtam úgy bele a csókba, mint amikor veled csókolóztam először, de azért kellemes volt. A Valentin-napot követően egy vagyont költöttünk telefonra. (Mikor ér már véget a telefontársaság monopóliuma? A távolsági hívások ára nevetségesen drága, még csúcsidő után is.) Azóta szokásunkká vált, hogy felhívjuk egymást minden nap végén. Gyakran két-három órát beszélgetünk. Őrültség, tudom. Rengeteget dolgozunk mind a ketten, ezért nem tudunk túl gyakran találkozni. Mindketten érintettek vagyunk olyan perekben, amelyek sok időt és energiát igényelnek. Leghamarabb júniusban tudok kivenni néhány napot, hogy találkozzunk. Nem hittem volna, hogy szerelmes leszek még egyszer az életben, Nick, de ez történt. Megértettem valamit - ettől még ugyanúgy szeretlek téged is! Talán még jobban, mint eddig, mert bepillantást nyerhettem abba, milyen lett volna a kapcsolatunk felnőttként. Kicsit úgy érzem, éppen amiatt tudtam megnyitni a szívemet Montynak, mert még mindig szerelmes vagyok beléd. Múlt héten, amikor hazamentem karácsonyra, Monty szóba hozta a házasság kérdését. Én is gondoltam már rá; kettőnk kapcsolatának természetes folytatása lenne. Mégis összerezzentem, amikor kiejtette a száján. A házasság valamiért megrémiszt. Szeretlek, Nick. Az irántad érzett szerelmem nem halt meg, amikor leengedték a koporsódat a földbe. Nyolc év telt el azóta, és ugyanúgy 114
bennem élsz, mint korábban, de Montyt is szeretem. Sok évre volt szükségem, hogy eljussak idáig - hogy képes legyek szeretni egy másik férfit. Nem hiszem, hogy kész lennék a házasságra, és mindarra a változásra, amelyet az életemben jelentene. Azt válaszoltam, szükségem van még egy kis időre, hogy átgondoljam a dolgot, de láttam Montyn, hogy kissé türelmetlen. Félek, hogy elveszítem. Ó, Nick, mit tegyek? Szeretek a keleti parton élni, és nem szeretnék lemondani a karrieremről. Túl sokat és túl keményen dolgoztam ahhoz, hogy csak úgy eldobjam. Monty jobban szeret a nyugati parton élni. Nem tudom, mitévő legyek. Aztán elég egy pillantást vetnem Lesley gyerekeire, és mély sóvárgást érzek. Nagyon szeretnék gyerekeket szülni. Nem akarok egyedül élni többé. Mindez nem jelenti azt, hogy ezután ne szeretnélek többé. Mégis, Nick, arra szeretnélek kérni, tudasd velem valami módon, hogy jóváhagyod a kapcsolatunkat Montyval! Szükségem van rá. Soha ne feledd, mennyire szeretlek! Jillian *** 1974. február 4. Drága Susan! Ebben a pillanatban fektettem le Christophert aludni, és gyorsan tollat is ragadtam, hogy megírjam neked, mennyire örülök, hogy várandós vagy! Gondolom, Aaron és Jessica is nagyon boldogok, hogy lesz egy kistestvérük. Természetesen megértem, hogy nem akarsz három gyereknél többet. Anyának és apának nem mondtam, de miután Christopher megszületett, elköttettem a petevezetékemet. Morris atya nyilván helytelenítené, ha megtudná, mit tettem, csakhogy nem Morris atya és a katolikus egyház nevel négy gyereket, hanem én! A családunk méretéért mi tartozunk felelősséggel Buckkal. (Mint látod, a véleményem sokat változott az utóbbi időben.) Úgy gondolom, Isten nem azért adott agyat és költségvetést nekünk, hogy ne éljünk ezekkel. Nem véletlenül említettem Istent. Nemrégiben egy asszony a lakókocsiparkból meghívott az otthonába, hogy együtt tanulmányozzuk a Bibliát. Csak azért fogadtam el a meghívását, hogy összebarátkozhassam a többi édesanyával, aki itt él. Jót tesz nekem a társas élet, és hamar kiderült az is, mennyire szeretem olvasni a Bibliát. Amikor Morris atya megtudta, hogy rendszeresen találkozom protestánsokkal, hosszú évek óta először meglátogatott, és biztosított róla, hogy az Egyház mindent megtanít nekem, amit Istenről tudnom kell. Azt mondta, jobb, ha egy pap magyarázza el a Szentírást, nem pedig egy laikus. Azzal folytatta, hogy vigyázzak, mert veszélyes vizekre evezek, ha nem egy katolikus tisztelendő vezetésével tanulmányozom a Bibliát. Elkeserített a hozzáállása. Úgy éreztem, mintha azt akarná mondani, nem vagyok elég intelligens ahhoz, hogy saját magam döntsék ebben a kérdésben - vagy hogy megértsem, mi van leírva a Bibliában. A látogatása után jöttem csak rá, mennyi mindenbe törődtem bele életemben csak azért, mert egy férfi azt mondta, hogy annak úgy kell lennie. Nagyon dühös lettem. Dühös Morris atyára, Buckra, apára és majdnem minden férfira, aki valamilyen szerepet játszott az életemben. 115
Jillian sokat fáradozott azon, hogy felvilágosítson a női jogokról, és életemben először kezdtem felfogni, miről beszélt. Szembeszálltam Morris atyával, és közöltem vele, hogy nem áll szándékomban otthagyni a bibliakört. Ha hiszed, ha nem, ezek után egyenesen anyához és apához ment, mintha csak egy engedetlen gyerek lennék. Másnap anya felhívott, és óva intett attól, hogy a bibliakörbe járjak. Nem hittem a fülemnek. Nagyon élvezem az összejöveteleinket, és kezdek összebarátkozni a többi asszonnyal. Hogy kivel barátkozom, és kivel nem, ahhoz Morris atyának az égvilágon semmi köze! Ha arra gondolok, mit mondott és tett, elönt a harag. Mondok még valamit, amin meg fogsz döbbenni. Nem megyek többet katolikus misére. Van egy kis ökumenikus templom az utca végén, már hetek óta oda járok. Buckot hidegen hagyja, hol gyakorlom a vallásomat. Anyának és apának még nem beszéltem erről. Biztos vagyok benne, hogy mesélnek majd Morris atyáról meg rólam. Könyörgöm, huszonhét éves vagyok, hadd döntsem már el én, kikkel olvasom a Bibliát! Ha már anyára és apára terelődött a szó, jól vannak. Apa szeretne elmenni a Légionáriusok Kongresszusára a nyáron, júliusban tartják Philadelphiában. A tízéves érettségi találkozóm pedig augusztus első hetében lesz. Ó, Susan, mondd, hová tűntek el ezek az évek? Mintha csak nemrég veszekedtünk volna azon, ki használja a tükröt a fürdőszobában! Emlékszel azokra a hatalmas, szivacsos, rózsaszín hajcsavarókra, amelyeket hűségesen hordtunk minden éjjel? Örülök, hogy sűrűn levelezünk. Mike felől szinte semmit nem hallok, amióta Nevadába költözött. Amikor legutóbb írt, Las Vegasban dolgozott egy kaszinóban, a blackjack-asztalnál. Anyának sem írt semmit, és szerintem nem is fog, amíg apa él. Apa soha nem bocsátott meg neki, amiért segíteni mert nekem, amikor elhagytam Buckot. Azóta elég, ha egy szobába kerülnek, máris üvöltözni kezdenek egymással. Kérdeztél Joe-ról, ő is jól van. Tetszik nekem az új barátnője. Remélem, Karen ráveszi végül, hogy menjen el a fűrésztelepről, és keressen jobb munkát. A fűrésztelep zsákutca, és Joe túl okos ahhoz, hogy ugyanúgy elvesztegesse ott az életét, mint apa és Buck. Lily is jól van. Nehéz elhinni, hogy a kishúgunk idén tölti be a huszonegyet, nem igaz? Még mindig kozmetikusként dolgozik, ezzel is rengeteg pénzt megtakarít nekem. Bruce igazi szívtipró lett, legalábbis anya szerint. A nyáron munkát vállalt egy építkezésen, és annyi pénzt keresett vele, hogy venni tudott magának belőle egy kocsit. Tizenhat évesen! El sem tudom képzelni, milyen lett volna tizenhat évesen saját autót vezetni. Te el tudod? Buck megint iszik, és van olyan ostoba, hogy azt hiszi, nem tudok róla. A házasságunk továbbra is csapnivaló, bár mindketten igyekszünk úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Igazából miatta van olyan nagy szükségem a bibliakörre. Nagyon szeretnék jó feleség és anya lenni. Felébredtek a gyerekek, szóval be kell fejeznem mára. A húgom vagy, nagyon szeretlek. Ha bármire szükséged van a születendő kisbabádhoz, csak szólj! Szeretettel: Lesley és a család ***
116
MR. MONTGOMERY GORDON 248 Phillips Avenue Pine Ridge, Washington 98005
1976. március 19. Drága Jillianem! Tudom, hogy nem leszel otthon a hétvégén. Nem örülök, hogy nem tudok beszélgetni veled, különösen, hogy péntek este nem, amikor annyit szoktunk csevegni. Mégis, talán így a legjobb. Mindent leírok, hogy gondosan átolvashasd és végiggondolhasd. Én már első találkozásunkkor tudtam, hogy egyszer majd szerelmes leszek beléd. Nyilván kellemetlenül érint, hogy ezt írom, de ez az igazság. Ennyi év után igazi csoda, hogy te is ugyanígy érzel irántam. Ha emlékszel, tavaly karácsonykor szóba hoztam a házasság lehetőségét, hogy lássam, mennyire vagy fogékony az ötletre. Azonnal feszültté váltál, mintha attól félnél, hogy erőltetni fogom a dolgot. A feszültséged mindent elárult, amitől féltem. Felsoroltál minden lehetséges okot, miért korai még a házasságról beszélnünk. Te a keleti parton élsz, én a nyugatin. Neked ott a munkád, nekem itt. Neked ott vannak a barátaid, nekem itt. Öt perc alatt elhitetted velem, hogy a házasságunk valószerűtlen, és gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Arra jó volt, hogy lássam, milyen meggyőző ügyvéd vagy. Az azóta eltelt hónapokban volt időm elgondolkodni az érveidről. Rendben, valóban vannak dolgok, amiket feltétlenül meg kellene beszélnünk, de egyik sem annyira fontos, hogy ne lehetne megoldást találni rá. Mindegyik megoldható. Ekkor jöttem rá, hogy ellenkezésed igazi oka Nick Murphy. Jól látom? Tudom, hogy szeretted őt, Jillian, és azt is, hogy még mindig szereted. Egy halottal nem lehet versenyre kelni. Még csak meg sem próbálom ezt tenni. Biztosíthatlak, nem áll szándékomban elfoglalni Nick helyét a szívedben. Ő már benned él, és az ő szerelme, valamint a te iránta érzett szerelmed tett azzá a nővé, aki vagy. Azzá a nővé, akit szeretek. Nem ugyanúgy szeretlek, mint Nick. Ami kettőtök között volt, az egyedi és megismételhetetlen. Ellenben ugyanúgy szeretlek, mint önmagamat, és ez mindig is így lesz. Kettőnk szerelme teljesen más, de ugyanúgy egyedi és megismételhetetlen. Ha hozzám jössz feleségül, szeretném, ha tudnád, nem várom el tőled, hogy ne szeresd Nicket többé. Még annyit, hogy elkezdtem puhatolózni a keleti parton munkaügyben. Nagy örömömre felajánlottak egy kiváló állást az Igazságügyi Minisztériumban. Ha biztos lennék abban, hogy hozzám jössz feleségül, azonnal lecsapnék az ajánlatra. Szeretlek, Jillian, és minden vágyam, hogy összeházasodjunk. Mégsem fogom elvágni a gyökereimet innen mindaddig, amíg te is teljesen biztos nem vagy abban, hogy ugyanezt akarod. Gondold meg! Gondold át alaposan! Sajnos gyors válaszra van szükségem. Hozzám jössz, Jillian? Válaszolj! Igen, vagy nem? Szeretlek! Montgomery *** 117
Jillian Lawton
7976. március 21. Drága Montym! Bocsáss meg, amiért írásban válaszolok ahelyett, hogy személyesen beszélnénk, vagy felhívnálak telefonon. Ma délután kaptam meg a leveledet. Tudtam, hogy írni fogsz, és a leveled tartalmát is sejtettem. Ettől függetlenül megdöbbentem. Azonnali választ szeretnél, amit megértek. Meg is érdemled az azonnali választ, de ilyen komoly döntést nem lehet nyomás alatt meghozni! Mielőtt bármi mást írnék, szeretném, ha tudnád, mennyire szeretlek. Fülig szerelmes vagyok beléd… mégis félek. Sosem értettem igazán, miért félek a veled való házasságtól, de a félelem itt van bennem. Gondolom, sejted a folytatást. Hálás vagyok, hogy volt bátorságod felhozni Nicket. Kevés ember merészkedik ilyen messzire. Tapintatod az iránta való érzelmeimet illetően mélyen megérintett, és segített jobban megértenem, mit érzek irántad. Mentségemre legyen mondva, sosem hittem volna, hogy még egyszer szerelmes leszek. Nem számítottam rá. Talán rövidlátó dolog volt a részemről. Ha elmennék egy lelki tanácsadóhoz, egészen biztosan azt tanácsolná, hogy váljak meg a múlttól, és éljem az életem. Sajnos erre én képtelen vagyok, különösen, ha ez azzal jár, hogy meg kell válnom Nicktől. Hálás vagyok, hogy megérted és elfogadod az iránta érzett szerelmemet. Isten tudja, a szüleim mekkora botrányt csapnak, a javaslatom mégis a következő. Fogadd el az állást az Igazságügyi Minisztériumban, és költözzünk össze! Próbáljuk ki, tudunk-e együtt élni, majd utána ráérünk azon gondolkodni, összeházasodjunk-e, vagy sem! Sajnálom, de jelen pillanatban ennyi telik tőlem. Szeretlek! Jillian *** WU Távirat Western Union CÍMZETT: JILLIAN LAWTON FELADÓ: MONTGOMERY GORDON TÚL ÖREG VAGYOK A PRÓBA-SZERENCSE JÁTÉKHOZ. A KÉRDÉS TOVÁBBRA IS UGYANAZ: IGEN VAGY NEM? MONTGOMERY
***
118
Pine Ridge Herald 1976. május 29. Helyi hírek Jillian Lawton esküvőre készül a neves helyi ügyvéddel Leonard Lawton bíró és Mrs. Lawton örömmel tudatják, hogy leányuk, Jillian Lynn Lawton házasságot köt Montgomery Gordonnal. A menyasszony 1966-ban érettségizett a Holy Name Egyházi Gimnáziumban Pine Ridge-ben, majd 1970-ben diplomázott a Barnard Egyetemen. Később jogi doktorátust szerzett a Harvardon. Jelenleg New York Cityben él, a Kline & Shoemaker Ügyvédi Iroda társtulajdonosa. A vőlegény nemrégiben helyezkedett el az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumában. A pár New York Cityben telepedik le. Az esküvőn Lesley Knowles, a menyasszony legjobb barátnője volt a koszorúslány, és Charles Johnson, a vőlegény unokatestvére volt a násznagy. A menyasszony francia csipkével és gyöngyökkel díszített atlaszselyem ruhát viselt. A lakodalom közvetlenül az esküvő után került megrendezésre a Pine Ridge Country Clubban.
*** Jillian Lawton Gordon
1976. június 19. Drága Lesley! Végre rászántam magam, hogy megírjak valamit, amit már régóta meg kellett volna írnom. Kezdjük megszokni a házaséletet Montyval, és bár szeretem a férjemet, még ma sem vagyok teljesen biztos benne, hogy helyesen cselekedtem. Azért egyeztem bele az esküvőbe, mert nem akartam elveszíteni. Soha, senki nem szeretett ennyire, mint ő. Még Nick sem. Monty úgy bánik velem, mint egy istennővel. Ezt csak bevezetőül írom azért, hogy más fényben lásd azt, ami ezután következik, nevezetesen az első veszekedésünket. Levágattam a hajamat, és eszembe sem jutott, hogy megkérdezzem előtte Montyt, mit szól hozzá. Trimmelve van, mint Dorothy Hamillé, és nekem tetszik, hogy rövid, és nincs annyi nyűg vele. Monty olyan dühös lett, hogy szinte hozzám se szólt egész este. Nem szoktam hozzá, hogy egy férfi mondja meg, milyen frizurát viseljek. Ezt neki is elmondtam, erre megsértődött, mire én is megsértődtem. Egyvalamit megtanultam a dologból. Utálom a hidegháborút. Végül hamar túltettük magunkat a dolgon, és még ágyba is csalogattam, hogy lássa, minden meg van bocsátva. Ritkán válunk harapóssá, ezért mindkettőnknek jó lecke volt az eset. 119
Apropó „ágy” - reménykedünk benne, hogy hamarosan teherbe esek. Monty negyvenöt éves lesz idén, ezért nem akarjuk sokáig halogatni a dolgot. Neked, kedves termékeny barátnőm, sosem volt gondod a teherbe eséssel. Van valami tipped, ami segíthet? Majd az érettségi találkozón elmondom, mennyire voltunk sikeresek. Amúgy itt maradunk Montyval a város fennállásának kétszázadik évfordulójára. Már most beszélnek arról, hogyan fogják megerősíteni a védelmet az ENSZ épület körül az esetleges terrortámadások ellen. A nyárra nincsen semmi különösebb tervünk, bár Pine Ridgebe mindenképpen elmegyünk augusztus elején. Szóval Buck vett magának egy CB-rádiót. Igen, el tudom képzelni! Hogy boldogul vele? Gondolom, Davey és Dougie imád együtt kocsikázni az édesapjával, és közben a kamionosokkal beszélgetni, akik az autópályán száguldanak. Nem sokat meséltél Buckról az utóbbi időben, ebből arra következtetek, hogy megint valami rosszban sántikál. Anya és apa rendkívül élvezik a nyugdíjazásukat: Holnap megyünk ki eléjük Montyval a reptérre. Az elmúlt két hetet Olaszországban töltötték. Ha már az utazásról van szó, szerintem édesapád imádni fogja Philadelphiát. Gyönyörű város. Sajnálom, hogy édesanyád nem megy vele a Légionáriusok Kongresszusára, de úgy tudom, a férfiak nem viszik el ilyen alkalmakkor a feleségüket. Már alig várom az érettségi találkozót, de még ennél is jobban várom, hogy megint együtt legyünk! Ígérd meg, hogy írsz hamar! Szeretettel: Jillian *** A HOLY NAME EGYHÁZI GIMNÁZIUM ÉS A MARQUETTE GIMNÁZIUM 1976. AUGUSZTUS 6-8-IG TARTJA 1966-OS ÉVFOLYAMAINAK 10 ÉVES ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓJÁT PINE RIDGE-BEN, WASHINGTONBAN. PROGRAM: PÉNTEK ESTE - MEGÉRKEZÉS SZOMBAT - KÖZÖS EBÉD, ESTE TÁNC VASÁRNAP-PIKNIK. SZERVEZŐ: Lesley (Adamski) Knowles
***
120
MICHAEL JOHN ADAMSKI Élt: 1925. március 10. - 1976. július 6. Búcsúszertartás helyszíne: Emerson ravatalozó Orgonista: Sally Johnson Koporsóvivők: Ifj. Michael Adamski Clarence Behrens Joseph Adamski David „Buck” Knowles Bruce Adamski Roy Bensen Temetés helyszíne: Pine Ridge Temető, Pine Ridge, Washington
*** Lesley naplója 1976. augusztus 9. Mindnyájunkat megdöbbentett apa hirtelen, váratlan halála. Elutazott az ivócimboráival Philadelphiába, a Légionáriusok Kongresszusára. Anya kivitte a reptérre, megcsókolta búcsúzóul, és nem sejtette, hogy legközelebb már csak a koporsóban látja viszont. Apa az elsők között kapta el a rejtélyes kórt, és az elsők között halt bele. Azelőtt meghalt, hogy anya repülőjegyet foglalhatott volna Keletre. Az egész közösség döbbenten fogadta a hírt. Bud Jones, apa szobatársa a kongresszuson szintén megbetegedett, de ő túlélte. Senki nem tudja pontosan, mi okozta a ragályt - még tart a nyomozás. Csak annyit tudok, hogy az apám halott, és hogy édesanyám gyászol. Vegyes érzelmek kavarognak bennem apával kapcsolatosan. Néha úgy éreztem, hogy gyűlölöm. Sosem viselkedett olyan apaként, akire szükségem lett volna, és számos kérdésben nem értettünk egyet, de ettől még szerettem. Hogy mennyire, arra csak azután jöttem rá, miután meghalt. Lehet, hogy nem ő volt a földkerekség legjobb apukája, de nekem mégis ő volt az apám. Hálás vagyok, hogy én szerveztem az érettségi találkozót, mert így legalább elfoglaltam magam, és nem volt időm a vele kapcsolatos érzelmeimen rágódni. Most, hogy megtartottuk a tízéves érettségi találkozónkat, kijelenthetem, hogy a szervezésért felelős csapat kiváló munkát végzett. Nagyon jó volt újra látni mindenkit. A lányok tulajdonképpen ugyanúgy néztek ki, mint a gimiben - leginkább a fiúkon látszott a változás. Többségük megemberesedett - érettebbnek, izmosabbnak tűnt. Hetek feszített munkáját követően megbetegedtem, nyilván idegi alapon. Nem mindenki tudta, hogy én már várandós voltam, amikor leérettségiztünk, és hát azóta négy gyerekünk van Buckkal. Nem meglepő módon én nyertem el a „legtöbb gyermekes szülő” díjat. Bár alig három hete temettük el apát, anya ragaszkodott hozzá, hogy új ruhát vegyek. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha bálba készülnék. Beöltöztem az új ruhába Buck előtt, mire rám kacsintott, és kergetni kezdett a lakásban. A gyerekek jókat nevettek, amikor látták, ahogyan az apjuk levesz a lábamról, és a karjába kap.
121
Az érettségi találkozó estéje, amikor a tánc volt, teljesen más történet. Buck tudta, hogy korán ott kell lennem a csarnokban, hogy segítsek a terem berendezésében, de késett, és még le is kellett zuhanyoznia. Egyszóval fél órát késtünk, és így az egész este borús hangulatban kezdődött. Buck egy idő után eltűnt, és több mint egy óráig elő sem került. Amikor visszatért, alkoholtól bűzlött a lehelete. Tudtam, hogy a parkolónál volt, együtt ittak a mihaszna barátaival. Igyekeztem nem feldühíteni magam. Végtére is ez az én érettségi találkozóm volt, és ha ő ezt a parkolóban akarja tölteni a barátaival, faragatlan vicceken szórakozva, ám legyen! A jelek szerint kezdem megérteni, miről beszélnek az Anonim Alkoholisták gyűlésein. Az est csúcspontja az volt, amikor Roy Klosterrel táncoltam. Ma már Dr. Roy Klosternek hívják. Royt gyerekkorom óta ismerem. Első osztályban találkoztunk, együtt jártuk végig az általános iskolát. Ő utána a Marquette gimnáziumba jelentkezett, én pedig a Holy Name Egyházi Gimnáziumba. Elsős korunkban megkértem, hogy vigyen el a Sadie Hawkins bálba, és nagyon örültem volna, ha megcsókol. Nem mert. Később már csak a suli sporteseményein találkoztunk, meg ilyesmi, de nem volt túl sok mondandónk egymásnak. Most, tíz évvel az érettségi után Roy bevallotta, hogy fülig szerelmes volt belém a gimis éveink alatt. Belém! Az évfolyamukban ő mondta a búcsúbeszédet, míg a mienkben Jillian, én csak az osztályét. Jilliannel azt terveztük, hogy együtt mondjuk majd az évfolyamét, de mivel várandós lettem, az utolsó negyedévben nem voltak annyira jók a jegyeim. Roy még nem nősült meg, az érettségi találkozóra is egyedül érkezett. Sokat ugratott amiatt, hogy én nyertem el a „legtöbb gyermekes szülő” díjat. A tánc után leültünk beszélgetni Jilliannel, Cindyvel, Judyval és még néhány másik lánnyal. Kicsit később leültem egy csendes sarokba, és egyszerűen csak figyeltem a barátaimat, akiket gyerekkorom óta ismerek. Különös érzés vett erőt rajtam. Váratlanul azon kaptam magam, hogy bőgnöm kell, bár fogalmam sem volt, miért. Az utóbbi időben nagyon érzékeny voltam, ami talán érthető, hiszen nemrég veszítettem el az édesapámat, de a szomorúságnak, amit akkor éreztem, nem ez volt az oka. Azt hiszem, abban a pillanatban bántani meg, hogy úgy alakult az életem, ahogyan alakult. Megbántam a hibás döntéseimet, az elveszett álmaimat. Roy hatéves koromtól fogva tetszett nekem. Nyilván nem emlékszik már rá, de harmadikban megvédett Todd Kramertől, még egy monoklit is begyűjtött emiatt. Nyolcadikban titokban az asztalomra csempészett egy Valentin-képeslapot és egy doboz csokoládét a szünetben, de én mindig tudtam, hogy ő volt az. Azt azonban még én sem tudtam, hogy orvos akar lenni - mint ahogyan ő sem tudta, hogy én pedig ápolónőnek készülök. Tudom, hogy nem szép ilyesmit gondolni, és Isten bocsássa meg nekem, de amikor megtudtam, hogy apa meghalt, azt kívántam, bár Buck halt volna meg. Azóta is bűntudatom van emiatt. Buck a férjem és a gyerekeim apja, nem Roy Kloster vagy Cole Greenberg. El kell fogadnom a valóságot, és abba kell hagynom ezt az értelmetlen ábrándozást arról, mi lett volna, ha. Ha nem megyek feleségül Buckhoz, nem született volna meg Davey, Lindy, Doug és Christopher. Márpedig ez a négy gyerek a mindenem.
122
Lassan hajnali kettőre jár, hulla vagyok. Buck még nem ért haza, de nem érdekel, hol van és kivel. Jobb nem túl mélyre ásni a felszín alá, mert úgysem tetszene, amit ott találok. Igyekszem az érettségi találkozó boldog emlékeire összpontosítani, és nem gondolni semmi másra. Egy ideig nem hallok Roy felől, és így lesz a legjobb. *** Matrica Jillian lökhárítóján: NIXON FORDJA - EGY CITROM Matrica Buck furgonján: BOZO BOHÓCOT ELNÖKNEK!
123
1978 Jillian naplója
1978. január 1. Drága Nick! Még mindig nem estem teherbe. Nagyon elkedvtelenedtünk Montyval. Lassan két éve házasok vagyunk, fogalmunk sincsen, mi lehet a baj. Mindkettőnket megvizsgáltak, megalázó élmény volt, de elviseltük, mert nagyon szeretnénk már egy gyereket. Nem tudnám elviselni, hanem lehetne gyerekünk Montyval. Mint látod, nagyon zaklatott vagyok emiatt. Csak az vigasztal, hogy a szüleim is évekig próbálkoztak, de végül megszülettem. Már csak ez tartja bennem a reményt. A házasélet meglepően jó. Monty azt szeretné, hogy ne dolgozzak annyit. Úgy véli, hogy a munkámmal járó stressz miatt nem esem teherbe. Igaza lehet, ezért újév napján (azaz ma!) ünnepélyes fogadalmat tettem, hogy idén csak három napot dolgozom hetente. Egyébként új lakásba költöztünk, és mindketten imádjuk. Valamiért sürgető késztetést érzek a gyerekszülésre. Részben talán Monty kora miatt, részben pedig a szüleim kora miatt. Mindketten nagyon szeretnének már unokákat. Apa idén lesz hetvenéves, szeretné még látni, ahogyan felnőnek. A karácsonyi ünnepek alatt hazamentünk Pine Ridge-be Montyval négy napra. Tavaly a szüleim repültek New Yorkba, de apa utál repülni. Csak anya és az én kedvemért hajlandó. Az az elmélete, hogy a repülők utastere zárt, ezért elég, ha egyvalaki vírust vagy bacilust hordoz magában, és mindenki megfertőződik a gépen. Apa elméletei gyakran szórakoztatóak. Leülök vele, végighallgatom, bólogatok a megfelelő résznél, és úgy teszek, mintha egyetértenék vele. Kíváncsi vagyok, vajon hasonló leszek hozzá az ő korában? Sok szempontból remélem, hogy igen. Mivel rövid időre mentünk haza, csak néhány órát lehettem Lesleyvel, sajnos. Buck épp nem dolgozott, mert fájt a háta, de ahhoz elég jól érezte magát, hogy felkeljen a betegágyából, és elmenjen tekézni a haverjaival. (Szerintem érted, mire akarok kilyukadni.) El sem tudom mondani, hányszor haraptam rá a nyelvemre Lesley mellett Buck Knowles miatt. Lesley amúgy vallásosabb, mint valaha, amit megértek. Ha Buckhoz mentem volna feleségül, én is csak Istennél találnék menedéket. Lesley tehetségesen varr, most éppen fogtündéres zsákocskákat készített maradék anyagokból. Eladja őket a karácsonyi bazárokon és más kézműves kiállításokon. A jelek szerint szépen keres velük. Bár több időnk lett volna egymással, de Christophernek begyulladt a füle, és el kellett vinnie orvoshoz 26-án, épp aznap, amikor eredetileg találkoztunk volna. 124
Szerencsére ma már Pine Ridge-ben is van ingyenes orvosi rendelő. Mivel Buck nem dolgozott elég órát a fűrésztelepen ahhoz, hogy fedezve legyen az egészségbiztosítása, Lesleynek kellett sorban állnia, ami órákig tartott. Majdnem az egész napot ott töltötte, mire az orvos végül megvizsgálta Christophert, és felírta neki a gyógyszerét. Másnap látogattam meg őket. David, Lindy és Doug annyira örültek az ajándékaimnak, olyan megrendítően hálásak voltak, hogy majd megszakadt a szívem. A kis Davey közölte, jobban szereti, ha Davidnek szólítják… képzelheted! Bájos kölyök, és ez ritkaság a tizenegy éves fiúk között! Érzékeny, gondoskodó, szelíd, ugyanakkor oroszlánként védi a kistestvéreit. Előre látom, hogy Lindyvel nem lesz könnyű. Nem irigylem Lesleyt, és különösen nem fogom irigyelni, ha majd Lindy kamaszodni kezd. Dougie elsős, de már most igazi szívtipró. A kis Christophernek sajnos annyira fájt a füle, hogy rácsimpaszkodott az anyjára, és rám se hederített. Sajnáltam, hogy nem volt időm meglátogatni Mrs. Adamskit. Bár Lesley nem mondott sokat, azért utalt rá, hogy az édesanyja élete merőben más most, hogy Mr. Adamski meghalt. A jelek szerint van egy udvarlója, és rendszeresen találkoznak. Jó neki! Jimmel szokás szerint szenteste napján találkoztunk a temetőben. Virágot tettünk a szüleid sírjára, és a tiédre is. Csak egy órát voltunk együtt, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy lássam, mennyire boldog. Örülök, hogy feleségül vette Angie-t, neked is nagyon tetszene az a lány. Jó hatással van Jimre. Nem lepne meg, ha hamarosan nagybácsivá tennének. Úgy gondoltam, hogy az idei évet követően nem írok több levelet neked. Férjhez mentem, és valamiért nem tűnt helyesnek, hogy folytassam ezt a szokásomat. Végtelenül szerettelek, Nick, de elhagytál. Majdnem tíz év eltelt azóta, hogy meggyilkoltak. Azt hittem, megreked a világ abban az állapotában, amikor ez történt, de tévedtem. Öregedtem tíz évet, és olyan gyorsan változik a világ, néha úgy érzem, képtelen vagyok lépést tartani vele. A legfontosabb változás az, hogy férjhez mentem valakihez, akit szívből szeretek. Ettől még képtelen voltam elviselni a gondolatot, hogy teljesen megváljak tőled. Régebben te voltál nekem a világ, mint ahogyan én is az voltam neked. Egyszóval úgy döntöttem ma reggel, miközben kezembe vettem az új naplómat, hogy továbbra is írok neked, de csak az év egyetlen napján. Ez a nap mindig újév napja lesz. Ilyenkor leülök, és úgy írok neked, mintha itt lennél velem. Mint látod, Nick, rájöttem, hogy az élet ha nehezen is, de megy tovább. Van ennek valami nehezen megfogalmazható szépsége. Bizonyos értelemben egyszerre élek a múltban és a jelenben. Amikor neked írok, visszatekintek a múltba, arra a lányra, aki voltam. Ma már asszony vagyok, bölcsebb és gyakorlatiasabb, legalábbis szeretném hinni, hogy így van. Egy részem ettől még továbbra is ragaszkodik hozzád. Jelenleg ezt még így érzem helyesnek, de egy napon majd talán elengedlek. Tudnod kell, ez még nem jelenti azt, hogy elfelejtelek, vagy hogy nem szeretlek többé. Őrültségnek fog hangzani, de esküszöm, néha vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy velem vagy. Nem fizikailag, hanem szellemileg. Szerintem ez valami olyasmi, mint amiben Lesley is hisz. Teljesen odavan a Bibliáért és az új egyházáért. Az élete kaotikus, leginkább Buck miatt, ő látszólag mégis nyugodt és derűs. Irigylem érte. Egy nap talán én is rálelek erre a derűre. Még valami. Jövőre, amikor legközelebb írok neked, talán már állapotos leszek. Imádkozom, hogy így legyen. Addig is… Jillian 125
Ui.: A papírboltban azt mondták, ez nem egyszerű napló, hanem „naplókönyv”. Mit szólsz? Lehetséges, hogy a gondolataim és megfigyeléseim sokkal lenyűgözőbbek lesznek, ha nem egy sima naplóba, hanem egy „naplókönyvbe” jegyzem le őket? *** 1978. január 15. Drága Jillian! Boldog születésnapot! Gondoltam, iderejtek egy rövid üzenetet a lap mellé, hogy boldog 30. szülinapot kívánjak! Idehaza minden rendben. Buck még mindig nem dolgozik. Megtanultam, hogyan kell ötven különféle módon megfőzni a babot. Kaptunk ugyanis élelmiszeradományt, amelyért nagyon hálás vagyok. Írj hamar! Lesley *** MEGLEPETÉS! Boldog 2. házassági évfordulót! (Tudom, kicsit elsiettem.) Szeretettel: Monty
*** KARIB-TENGERI HAJOUTAK Név: Jillian Gordon és Montgomery Gordon Hajó: Grand Prince Rupert Köszönjük, hogy az új, 10 napos körutat választották! Üdvözöljük a fedélzeten!
*** Lesley naplója 1978. március 26. Rossz napom volt. Korán keltem, kávét főztem, és elővettem a Bibliát, hogy kitisztítsam a fejem. Szükségem is volt rá, különben felrobbantam volna a méregtől. Buck hajnali kettőkor befeküdt mellém az ágyba. Olcsó parfümtől és poshadt sörtől bűzlött. Megint azt műveli, amiről megfogadtam, hogy nem tűröm tovább. Nemcsak műveli, hanem még csak meg sem próbálja eltitkolni, mintha csak arra várna, mikor lázadok fel újra ellene. Én ehelyett magam köré gyűjtöm a gyerekeket, és úgy teszek, mintha nem venném észre a dolgot. Utálom az 126
életemet, gyűlölöm magam, amiért hagyom, hogy megsértse a büszkeségemet, és amiért küzdenem kell, hogy egyenes fővel járjak az emberek között. Isten a megmondhatója, én mindent megtettem, hogy megmentsem ezt a házasságot. Buck alkoholista. Amikor iszik - azaz mostanában mindig -, ésszerűtlenül viselkedik, és könnyen dühbe gurul. Ritkán van otthon, és akkor is durva a gyerekekkel és velem. Mintha egyenesen könyörögne, hogy rúgjam ki végre! Sosem hittem volna, hogy ekkora bátorságra van szükség ehhez. Persze attól is félek, hogy együtt maradunk. Leginkább az zavar, hogy a gyerekek azt látják, egy férfinak így kell bánnia a feleségével és a családjával. Nem hagyhatom, hogy Buck jellemtelensége rányomja a bélyegét a gyerekekre, ahogyan apa alkoholizmusa tette a testvéreimmel és velem! Ki kell szabadulnom ebből a házasságból! Öt éve hibát követtem el, amikor visszafogadtam, de ezúttal erősebb leszek. Buck minden ígéretét megszegte, amelyet valaha is tett nekem. Jobbat érdemlek nála. Megtanultam a leckét. Ha ezt jelenti a házasság, akkor soha többé nem megyek férjhez. Ha elhagyom Buckot, akkor Christophert óvodába kell íratnom, és munkát kell vállalnom, de megteszem. Ennél sokkal többet is megtennék, hogy megvédjem a gyerekeimet! *** Álláshirdetések Pénztárosnőt keresünk délutáni műszakba 7-1 l-ig minimálbér kezdő fizetéssel. Telefon: 784-2387 (Jant kell keresni).
Az East Park Patyolat részidős állást ajánl 2.65 $ órabérrel. A legjobbak teljesidős állást kapnak. Tel.: 784-2665
Az Oaks Szanatórium házvezetőnőt keres. Rugalmas munkaidő gyermekes édesanyáknak, 2.75 $ órabér. Tel.: 784-7549 (személyzeti iroda)
*** New York Cornell Orvosi Központ 505 East 70th Street New York, NY 10021
1978. április 27. Kedves Mr. és Mrs. Montgomery Gordon! Gratulálunk! Vizsgálataink alátámasztják, hogy Mrs. Gordon állapotos. A szülés napja várhatóan november 15-e. Tisztelettel: Dr. Oliver Keats ***
127
1978. május 1. Kedves Lesley! Rendben, felfogtam. Még a hiéna ügyvédedre sincs szükség, beleegyezem a válás feltételeibe, de cserébe szeretnék kérni valamit. Várj! Tudom, hogy eltökélted magad, és válni akarsz. Nem örülök neki, de megvan az okod rá. Csak annyit kérek, sőt könyörgöm, kicsim, hogy adj egy kis időt nekem! Szeretném összeszedni az életemet. Adj még egy utolsó esélyt, hogy bebizonyíthassam, ezúttal komolyan gondolom! Szükségem van rád és a családomra. Ne vedd el tőlem a gyerekeimet! Lehet, hogy kételkedsz a szavaimban, de szeretlek. Mindig is szerettelek, és afelől igazán nem lehet kétséged, mennyire szeretem a gyerekeket. Ti vagytok az életem. Fogalmam sincs, miért teszem mindazt, amit teszek. Nem hibáztatlak, amiért kirúgsz. Gondolom, ezt érdemlem azért, amiért megcsallak. Mégis, te vagy az egyetlen jó dolog az életemben. Nélküled és a gyerekek nélkül akár fel is adhatom az egészet. Gondolkodj el a dolgon! Kérlek! Fél év nem olyan nagy idő. Csak ennyit kérek. Hat rövidke hónapot. Bebizonyítom, hogy képes vagyok józan és hűséges maradni. Nem érdemlek több esélyt, mégis könyörgöm, adj még egyet! Tudom, nem érdekel, de azért elárulom, hogy Tom Cullen pincéjében húzom meg magam. Talán emlékszel még Tómra, tavaly ősszel együtt vadásztunk. Csak 50 dollárt kér tőlem egy hónapra, ennél többet nem is engedhetek meg magamnak a gyerektartás mellett. Nem örülök, hogy munkát vállaltál abban a szanatóriumban, Lesley. A gyerekeknek szükségük van az édesanyjukra. Mégis, ha ezt akarod, hát legyen! Kérlek, ne tégy semmi elhamarkodottat! Adj nekem fél évet! Olyan nagy kérés ez majdnem tizenkét év házasság után? Kicsim, kérlek! Buck *** 1978. május 14. BOLDOG ANYÁK NAPJÁT! SZERETÜNK, ANYA! David, Lindy, Dougie és Christopher
*** ÜDVÖZLŐKÁRTYA EGY CSOKOR VÖRÖS RÓZSÁN Boldog 12. házassági évfordulót! Szeretlek: Buck
***
128
BOLDOG APÁK NAPJÁT! David, Doug és Christopher Szeretlek, apa! Lindy
*** JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST END AVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
1978. június 15. Drága Lesley! A mai nappal négy hónapos várandós vagyok! Hát nem csodálatos? El sem tudod képzelni, mennyire izgatottak vagyunk Montyval. A szüleim is odáig vannak a gyönyörűségtől, sőt Monty édesanyja is, aki mindig kétkedve figyelte a kapcsolatunkat. Már jelentkezett néhány kellemetlen tünet, és az is biztos, hogy ilyen jó étvágyam sem volt még soha. Manhattanben mindenféle nemzet konyháját ki lehet próbálni, én jelenleg az olasz ételekért rajongok. A múlt héten háromszor is rendeltünk a Balducciból. Látnod kellene, Monty hogyan viselkedik. Annyira félt és óv, hogy néha szinte megijedek tőle. A jelek szerint a Stúdió 54-ben sem fogok táncolni egészen addig, amíg meg nem szülöm a babát… Nem mintha valaha is meg tudnám győzni Montyt, hogy eljöjjön szórakozni az általa „feslett elitnek” nevezett társaságba. (Hallottál a Stúdió 54-ről egyáltalán? Ez egy felkapott diszkó, van benne stroboszkóp, számítógépprogrammal működő szintetizátor és dobgép. Képzeld el Donna Summerst, Andy Warholt és John Travoltát egy helyen, egy időben!) Itt van előttem a legutóbbi leveled. Jól látod, csalódott vagyok, amiért elhalasztottad a válást. Komolyan elhiszed, hogy Buck képes lesz megváltozni hat hónap alatt? Volt rá tizenkét éve! Mindegy, nem mondok többet, ez a te életed. Szeretném, ha tudnád, hogy büszke vagyok rád, Lesley. Ha nem is váltál el Bucktól, legalább szétköltöztetek, és ez nem lehetett könnyű döntés. Örülök, hogy ennyit mindenesetre megtettél. Elhiszem, hogy a gyerekeknek nem könnyű, de mint írtad, amúgy is ritkán látták az apjukat, és amikor megjelent, abban sem volt sok köszönet. Anya említette, hogy összefutott veled az Oaks Szanatóriumban. Ő a Katolikus Jótékonysági Szervezet képviseletében volt ott (de ezt nyilván te is tudod). Már évek óta járnak a szanatóriumba néhány másik asszonnyal a templomból. Azt mondta, nagyon jól nézel ki, és hogy a személyzet és a betegek már most megszerettek. Amikor rólad kérdezte az egyik barátját, aki a szanatórium személyzetéhez tartozik, Mrs. Wagner azt mondta neki, hogy csodálatosan bánsz a betegekkel. Derűs vagy, megértő és együtt érző. A jelek szerint az összes nyugdíjas férfi szerelmes beléd. Apropó szerelem… Emlékszel, mit mondott neked Roy Kloster az érettségi találkozónkon? Facér, írj neki, rendben? Ez nem egy légből kapott javaslat, már jó ideje 129
gondolkodom kettőtökön. Majdnem megkerestem én magam a nevedben, de végül ellenálltam a kísértésnek - ne aggódj, ezután is jó kislány leszek! Neked kell lépned. Szerintem nagyon örülne, ha hallana felőled. Hogy vannak a gyerekek? Jó, hogy édesanyád vigyáz Christopherre, amíg dolgozol. Az is sokat számít, hogy a három nagyobb gyerek be tud ugrani hozzá iskola után. Mégis, mihez kezdenénk az édesanyáink nélkül? Érdekes lenne látni, amint édesanyád találkát ad egy idegen férfinak! Én el sem tudom képzelni, hogy anya összejárjon valaki mással, mint apa. Szerintem jó, hogy édesanyád nem ül otthon, édesapád után siránkozva. Csak azt nem értem, miért éppen egy volt pappal jött össze? Most, hogy nem dolgozom többé, sűrűbben írok majd. Miután megszültem a babát, úgy tervezem, hogy visszamegyek a céghez, bár eleinte csak részidőben. Tudni akarok mindenről! Minden rendben lesz, Lesley. Írj vagy hívj, amikor csak akarsz! Mire való egy barát, hm? Szeretettel: Jillian, Monty és születendő gyermekünk *** Pine Ridge Herald 1978. július 16. Leonard Lawton bíró váratlan szívrohamban életét vesztette Az egykor a Legfelső Bíróságnál dolgozó, hetvenéves Leonard Lawton bíró július 15-én otthonában szívrohamot kapott. Lawton bíró Pine Ridge-ben született, és huszonöt éven át bíróként dolgozott, majd 1970ben nyugdíjba vonult. A második világháborúban hadnagyként szolgált a Csendes-óceán déli részén, és bátorság érdemrendet kapott. Gyászolja felesége, Barbara Lawton és lánya, Jillian (Mrs. Montgomery Gordon). Mrs. Gordon jelenleg New York Cityben él. Lawton bíró tagja volt az Ügyvédi Kamarának, a St. Catherine Katolikus Egyházközösségnek, a Háborús Veteránoknak és a Moose Páholynak. A család azt kéri a gyászolóktól, hogy virág helyett járuljanak hozzá adománnyal az Amerikai Szívgyógyász Alapítvány működéséhez. A búcsúszertartást a St. Catherine Katolikus Templomban tartják 1978. július 19-én.
130
Jillian naplója
1978. augusztus 1. Drága Apa! Még mindig nem hiszem el, hogy elmentél. Mélyen megrázott a dolog bennünket anyával. Amikor felhívtak minket, Monty elsápadt, és alig tudta elmondani, mi történt. Nem jó ez így. Tudom, mennyire vártad, hogy a kezedben tarthasd az unokád, de a sorsnak más tervei voltak. Igazságtalanság! Ha volt valaha nagyszülő, aki megérdemelte volna, hogy megismerje az unokáját, az te voltál. Nagyszerű nagyapa lettél volna, mivel nagyszerű apa voltál. Voltak nézeteltéréseink. Elég, ha visszagondolok azokra a viharos évekre a vietnami háború alatt, vagy a radikális politikai nézeteimre az egyetemen. Sajnos a Nick elvesztése miatt érzett fájdalmamat és haragomat nagyrészt ellened fordítottam. Te voltál a „kormány”, amely elragadta tőlem azt a férfit, akit szerettem. A veszteségtől elvakultan téged kezdtelek el ostorozni, és mindent, amiben hittél. Csak évekkel később kértem bocsánatot mindezért. Ha visszagondolok mindarra a szörnyűségre, amit szóban vagy írásban a fejedhez vágtam, megborzongok. Amit pedig nem szóban vagy írásban fejeztem ki, azt a hozzáállásommal igyekeztem a tudtodra adni. Nem ezt érdemelted. Apa, sajnálom, amiért megbántottalak, amiért téged hibáztattalak azért, ami Nickkel történt. Szerettem volna személyesen is megbeszélni ezt veled, de valamiért sosem vettem hozzá a bátorságot. Belém szorultak a szavak, és meg sem tudtam szólalni. Most mindent megadnék azért, ha kibeszéltük volna ezt a fájó témát egyszer és mindenkorra. Nyilván vannak dolgok, amiket te is szívesen megbeszéltél volna velem. Sosem mondtad, de tudom, hogy megbántad a Nickhez való hozzáállásodat. Szerettél volna bocsánatot kérni ezért. Onnan tudom, ahogyan Jimnek és az édesapjának segítettél. Ha lett volna lehetőséged, nyilván arra is megkérsz, hogy viseljem gondját anyának. Így lesz. Biztosíthatlak, hogy Montyval gondoskodni fogunk a szükségleteiről. Gondolom, azt is szeretted volna elmondani, mennyire szerettél. Ne aggódj, ezt szavak nélkül is tudtam. Ezer más módon kifejezésre juttattad. Mindig tudtam, hogy szeretsz, apa. Mindig éreztem. Most épp Pine Ridge-ben vagyok, a befejezetlen ügyeidet intézem. Anyával maradok az elkövetkező néhány hónapban. Elkezdtem átnézni az irataidat - sejtettem, hogy minden aktád tökéletesen rendezett. Anyának nem lesz könnyű az élete nélküled. Szinte mindenben rád támaszkodott. Monty is és én is tisztában vagyunk ezzel, és ugyanolyan elkötelezetten gondoskodunk majd róla, ahogyan te tetted. Sajnálom, apa, de nem költözhetünk vissza Pine Ridge-be. Tudom, jobban örültél volna ennek, de mivel mindketten New Yorkban dolgozunk Montyval, ez sajnos lehetetlen. Lesley megígérte, hogy minden héten meglátogatja anyát, és beszámol az állapotáról. Bármi nehézsége adódna, azonnal a segítségére sietek. Szeretlek, apa. Nyugodj békében! Jillian 131
*** Dorothy Adamski
1978. szeptember 14. Drága gyermekeim, Lesley, Susan, Mike, Joe, Lily és Bruce! Remélem, megbocsátotok, hogy levelet írok, és nem hívlak fel mindnyájatokat személyesen. Megvan az okom rá, mindjárt megértitek ti is. Lesley, te már nyilván tudod, miről szeretnék beszélni. Gondolom, te is tudod, Susan. Veletek gyakran beszéltem az elmúlt hetekben - annyira boldog voltam, hogy nem tudtam magamban tartani. Mikey, nagyon örülök, hogy hazaköltöztél Pine Ridge-be. Sosem értettem, miért költöztél Las Vegasba. Az a hely egy sivatag, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Tárt karokkal várlak, és sajnálom, hogy édesapádnak meg kellett halnia ahhoz, hogy hazaköltözz Washingtonba. Tudom, visszatérésed óta többször vitatkoztunk, különösen Eric miatt. Fiam, tudom, hogy szerinted nem illő találkákat adnom egy fiatalabb férfinak. Egyetértünk abban, hogy kívülről ez kissé furcsának tűnhet, de ha minket nem zavar a dolog Erickel, akkor ne zavarjon senki mást sem! Tíz év soknak tűnhet, de amikor Erickel vagyok, ismét fiatalnak érzem magam. Boldog vagyok vele. Tudom, hogy még ennél is jobban zavar az a tény, hogy Eric valaha pap volt. Hat gyereket szültem, és a legkevésbé sem gondoltam volna, hogy éppen te leszel az, aki elítéled őt ezért. Légy egy kicsit nyitottabb, kérlek! Joe, bár te nem mondtál semmi rosszat Ericről, éreztem, hogy te sem helyesled a kapcsolatunkat - ez rád is vonatkozik, Bruce. Ti nem adtatok úgy hangot az érzéseiteknek, mint Mikey, de így is éreztem, hogy bolond öregasszonynak tartotok. Talán igazatok is van, de tudnotok kell, hogy ez a bolond öregasszony boldog. Nem is hinnétek, mennyire. Lányok, ti kezdettől megértettetek engem, és arra bátorítottatok, hogy úgy éljem az életemet, ahogyan nekem tetszik. Lesley, Susan és Lily, Isten áldjon benneteket a támogatásotokért és bátorításotokért! Örökké hálás leszek mindhármatoknak a megértésetekért. Mint tudjátok, az élet édesapátokkal nem volt könnyű, de ő már jobblétre szenderült, és én nem akarom életem hátralévő napjait egy olyan ember gyászolásával tölteni, aki mind fizikailag, mind érzelmileg kihasznált. Még erős bennem az életvágy, és igyekszem a lehető legtöbbet kihozni abból a néhány évből, ami még hátravan. Tulajdonképpen azért írtam ezt a levelet, mert Eric megkérte a kezem. Igen, drága gyermekeim, szeretnénk összeházasodni. Van még valami, amiről tudnotok kell. Eric nem visszavonult lelkész, ugyanis soha nem vonult vissza. Most is lelkész. Gondolom, ez kissé meglep benneteket. Eric soha nem áltatott mással, ezért ne vádoljátok hazugsággal! Én mondtam nektek, hogy korábban pap volt, ami igaz, csak arról hallgattam, hogy még most is az. Mindenesetre már nem vezet semmilyen egyházközösséget, és másfél éve egyedül él. Jelenleg a felmentését várja Rómából. Morris atya ismeri Ericet, és egyáltalán nem helyesli a kapcsolatunkat. Ha szeretnétek olyan valakivel beszélni a helyzetről, aki nem részrehajló, Morris atyát nem ajánlom. 132
Drága gyermekeim, arra kérlek benneteket, támogassatok bennünket, és imádkozzatok Istenhez, hogy segítsen bennünket Erickel az úton, amelyet nekünk szánt! Bármi történjen is, remélem, hogy mind a hatan a döntésem mögé álltok. Szeretlek mindnyájatokat! Édesanyátok *** Születési Értesítő Montgomery és Jillian Gordon örömmel jelentik be Leni Jo Gordon gyermekük születését. Született: 1978. november 20. Súlya: 3950 gramm Hossza: 48 cm
*** LESLEY KNOWLES
1978. december 5. Drága Jillian! Annyira boldog vagyok! Leni Jo gyönyörű kislány. A képek, amelyeket a kórházakban készítenek, általában szörnyűek, de az, amit küldtél, nagyon bájos. Már most látszik, hogy Leni Jo gyönyörű, értelmes lány lesz. Nyilván nagyon büszke vagy rá, és joggal! Örülök, hogy megérkezett a babatakaró, amelyet neki kötöttem. Minden egyes szemében benne van az irántad és a pici iránt érzett szeretetem. Feltétlenül vedd hasznát! Igazad van, szép, mint egy családi ereklye - a keresztelője lesz a tökéletes alkalom, hogy megkapja! (Tudom, hogy már évek óta nem jársz templomba, de nincs jobb alkalom visszatérni Istenhez, mint a szülés, drága barátnőm!) Kérdeztél édesanyádról és a legutóbbi látogatásomról. Bár mondhatnám, hogy jól van, de továbbra is elveszettnek és zavarodottnak tűnik az édesapád nélkül. Azért igyekszik talpon maradni, és szerintem valamelyest javult a lelkiállapota. Többször elmentünk együtt a városba, és megmutattam neki, hogyan kell egyedül tankolni. A csekkek megírásától még nagyon idegenkedik, de már kezdi megszokni. Felírtam neki egy sereg telefonszámot, és jól látható helyre tettem arra az esetre, ha szüksége lenne valakire vagy valamire, amikor én épp nem érek rá. A hír, amit az én édesanyámról hallottál, igaz. Összejött egy lelkésszel, és úgy tűnik, megházasodnak. Ericnek ugyan még meg kell kapnia a felmentését Rómából, és ez beletelhet néhány hónapba. Nagyon szeretik egymást, és a helyi pletykák, valamint a fivéreim rosszallása ellenére együtt szeretnék tölteni életük hátralévő részét. Kívánom nekik, hogy így is legyen! 133
Buck egyik este átjött meglátogatni a gyerekeket. Hetente két-háromszor néz be hozzánk, és én eddig minden alkalommal ellenálltam a kísértésnek, hogy vacsorát főzzek neki. Hamar hozzászokna, hogy itt egyen, és egyszer csak azon kapnám magam, hogy ismét a család része, anélkül hogy bármi változott volna. A jó hír az, hogy megérkeztek a bizonyítványok, és David színötös mindenből! Jutalmul spanyol rizst főztem neki (ez a kedvence) és házi tortillákat. Hamarosan megjelent Buck, és panaszkodni kezdett, hogy egy tányér kukoricapehely volt a vacsorája. El is rontotta vele az egész este hangulatát. Miután elment, Lindy szememre hányta, hogy lehetek ilyen kegyetlen, mire én összeszedtem némi maradékot egy tányérra, és átvittem Tomhoz. Hiba volt. Becsalogatott a szobájába, és minden erőmre szükségem volt, hogy ne feküdjek le vele. Annyira egyszerű lett volna az ágyába bújni, Jillian, annyira egyszerű! Amikor nem dolgozom, nincs felnőtt társaságom, és majd meghalok a magánytól. Vannak éjszakák, amikor nagyon hiányzik Buck ölelő karja. Nem volt könnyű a házasságunk, de az ágyban majdnem mindig nagyon jó volt vele. Félúton hazafelé elgyengültem. Csak ültem a kocsiban percekig, törtem a fejem, majd úgy döntöttem, hogy visszamegyek. Meg akartam kérni, hogy töltse nálunk az éjszakát. Nem akartam, hogy odaszokjon, csak egyszerűen magányos voltam, és megingott az önuralmam. Ó, Jillian, ha tudnád, milyen jó lecke volt! Amikor Tomhoz értem, egy új autó is ott parkolt már a feljárón. Kiszálltam, és benéztem a pince ablakán. Buck természetesen egy nővel volt. Alig fél óra telt el, és máris becsalogatott egy másik nőt az ágyába! Ez volt az a lökés, ami hozzásegített, hogy megtegyem a váláshoz szükséges lépéseket. A házasságomnak vége. Még ma felhívom Janis Brightot, és kitöltöm, ami a papírokból még hátravan. Gondolom, most meg kéne könnyebbülnöm, de nem érzek ilyesmit. Inkább szomorú vagyok. Nagyon-nagyon szomorú. Írj hamar, és ne aggódj édesanyád miatt! Minden rendben lesz vele is és velem is. Szeretettel: Lesley
134
1980 Jillian naplója
1980. január l. Drága Nick és Apa! A gondolat, hogy együtt vagytok, mindig mosolyt csal az ajkamra. Az elmúlt másfél évben gyakran vigasztaltam magam azzal, hogy Nick odaát már vár rád. Elképzeltem abban a ruhában, amely leginkább él az emlékezetemben - a fekete bőrdzsekijében, amelyben úgy nézett ki, mint John Travolta. Amikor átléptél a küszöbön, talán feléd nyújtotta a kezét, felajánlva a barátságát, amellyel életében is oly gyakran próbálkozott. Aztán elképzellek téged, amint Nick feléd nyújtott kezére bámulsz, majd ahelyett, hogy kezet ráznátok, megölelitek egymást. Milyen élénk a fantáziám, ugye? Engem mindenesetre békével tölt el, ahogyan elképzellek benneteket, amint odafentről lenéztek rám, tudván, mennyire szeretlek benneteket. A mai nappal újabb évtized vette kezdetét. Csak sejtéseim vannak, mi mindent tartogatnak számunkra a nyolcvanas évek. Leni Jo a szemünk fénye. Derűs, boldog gyerek, és nagyon okos. Ó, apa, bár láthattad és a karodban tarthattad volna! Mindennap tesz valamit, ami rád emlékeztet - például ahogyan összevonja a szemöldökét, amikor nem ért valamit, vagy ahogy komolyan néz, amikor valamelyik képeskönyvére figyel, vagy amilyen örömmel nevet, amikor valami tetszik neki. Anya tökéletes nagymamaként viselkedik vele. Szeretne több időt tölteni az unokájával, de mivel ez lehetetlen, ezért inkább elkényezteti. Ebben a legnagyobb vetélytársa nem más, mint a férjem. Apropó, Monty - aggódom érte. Túl sokat dolgozik. Különösen azóta, hogy Iránban túszul ejtették az amerikai nagykövetség tagjait. Felháborító! Hogy tehetnek ilyet? Ráadásul az iráni helyzetnek a szövetségi kormányra nézve is vannak következményei, és Montynak természetesen emiatt is túlóráznia kell. Vannak napok, amikor csak jóval azután ér haza, hogy lefektettem Leni Jót, és többnyire olyankor már én is ágyban vagyok. Többnyire nem ebédel itthon, és amikor hazajön, érzelmileg és fizikailag is hullafáradt. Ragaszkodtam hozzá, hogy menjen el orvosi kivizsgálásra az ünnepek után. Idén már én is munkába állok, három napot fogok dolgozni hetente. Találtunk egy csodálatos dadát Leni Jo mellé. Szeretem a munkámat, de még mindig sokat tépelődöm azon, vajon helyesen teszem-e, hogy egy idegen gondjaira bízom a gyerekemet. Nem hittem volna, hogy érzelmileg ilyen nehéz lesz elmennem otthonról. A bűntudatom részben talán a katolikus neveltetésemből fakad, bár szerintem minden anya átél ilyesmit, és igyekszik megtalálni az arany középutat annak érdekében, hogy sem az anyai, sem a munkahelyi teendőit ne 135
hanyagolja el. Gondolom, idővel egyszerűbb lesz a dolgom, különösen, miután Leni Jo elkezdi az iskolát. Tudom, Monty azt szeretné, hogy néhány évig még maradjak otthon, de félek, hogy otthon megőrülnék. Szükségem van intellektuális kihívásokra, felnőttek társaságára. A munkatársaim szerint Leni Jónak is jobb így. Igaz, ők is anyák, és nekik is meg kellett birkózniuk a bűntudatukkal valahogyan, amiért otthagyták a gyereküket. Fogalmam sincs, Lesley hogyan boldogult a saját gyerekeivel. Nekünk csak egy gyerekünk van Montyval, Leni Jo mégis alaposan kiszívta az erőnket az első fél évben. Egyikünk sem aludt végig egy teljes éjszakát. Állandóan benéztünk hozzá, alszik-e még, és hogy lélegzik-e egyáltalán. Első gyerekes szülőkként minden létező félelmet átéltünk! Sok álmatlan hónap kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, voltaképpen mi ébresztjük fel minduntalan. Lesley gyakorlatilag mindent egyedül csinált négy gyerekkel, mivel Buckra nem számíthatott. Négy gyerek! Fejet hajtok a legjobb barátnőm előtt. Elképzelni se tudom, hogyan boldogult - pontosabban boldogul! Nemrég vált el, és kezdett új életet. Reggelente a Puget Sound Közösségi Főiskolára jár, hamarosan megszerzi az ápolónői diplomát. A szanatórium ékesszóló ajánlást adott neki, délutánonként egy orvos mellett dolgozik, részidős állásban. Abban reménykedtem, hogy miután megszabadult a mihaszna férjétől, összeismerkedik valakivel, de nagy csalódásomra nem így történt. Féltem, Buck talán még mindig benne van a képben, de biztosított róla, hogy nincsen. Szerintem Lesley csalódott a férfiakban. Bár találkozna valakivel, aki megérdemli! Végül nem írt Roy Klosternek, hiába biztattam rá. Követnie kellene az édesanyja példáját. Persze nem úgy értem, hogy egy volt pappal kellene összeházasodnia, hanem hogy neki is túl kellene lépnie a volt házasságán, és megtalálnia a boldogságát. Ha jól értettem, Buck továbbra is ott sertepertél körülötte. Akkor látogatja meg a gyerekeket, amikor akarja - azaz nem túl gyakran. Lesley már jóval a válásuk előtt kigondolta, hogyan fizesse ki a számlákat anélkül, hogy Buckra hagyatkozna. Kenyeret sütött, eladta. Varrt - nem is akárhogyan -, és gyerekfelügyeletet vállalt. Ez azóta is így van a gyerekfelügyeletet leszámítva, ezért továbbra is hozzájut némi többletbevételhez. Szüksége is van rá, mert Buck részéről nem számíthat túl sok támogatásra. Bucknak sosem volt kenyere a munka - ha tehette, messze elkerülte. Úgy hallom, minden héten más nővel jár, de továbbra is Lesley az első, akit megkeres a bajaival. Lesley meghallgatja, megpaskolja a kezét, majd közli vele, hogy minden rendbejön, és a dolgára küldi. Szerencsére David sokkal inkább Lesleyre ütött, mint az apjára. Szorgalmas, komoly és csendes. Lindy épp az ellenkezője. Tizenkét évesen már kacérkodik, és karácsonykor bejelentette, hogy feleségül megy Greg Bradyhez a The Brady Bunch-ból, vagy Fonzhoz a Happy Days-ből. Doug nagyon fiús, focizik és baseballozik, a drága kis Christopher pedig elsős lett! Most estek ki a tejfogai, ezért pöszén beszél. (Végig „Mikulász”-nak nevezte a Mikulást, nagyon édes volt.) Apa, nyilván örömmel hallod, hogy anya új barátokra lelt. Szörnyen magányos, de találkozott más özvegyekkel, és csatlakozott a körükhöz. Együtt utaznak; megtettek már számos rövid utat, például a Napa-völgybe vagy Victoriába Brit-Kolumbiában. Szerda délutánonként kanasztáznak. Tavaly ősszel rápillantott a régi festőállványodra, és úgy döntött, megpróbál festeni valamit. Apa, leesne az állad, ha tudnád, milyen tehetséges. Emlékszem, 136
mennyire szerettél festeni, különösen tájképeket olajfestékkel, de álmodni sem mertem volna, hogy anya is művészlélek. Nick, nagybácsi lettél. Jimnek és Angie-nek kisfia született októberben. Ryan Patricknek nevezték el. Dundi kisbaba, több mint öt kilóval született! Jim olyan büszke volt, hogy percekkel a szülés után felhívott a kórházból. Gyakran beszélünk egymással, úgy szeretem, mintha az öcsém lenne. Idén ennyit az életemről. Soha ne feledjétek, mennyire szeretlek benneteket! Jillian *** Park West Orvosi Központ 284 Central Park West Suite l A New York City, NY 10024
1980. február 11. Tisztelt Mr. Gordon! Megérkezett laboratóriumunkból vérvizsgálatának eredménye, az ön egészségével minden rendben van. Mellékelten küldöm a Dr. Lyman által aláírt egészségügyi igazolást erre az évre. Őszinte tisztelettel: Joan McMahon, R. N. *** LESLEY KNOWLES Mr. Cole Greenberg ABC News Network 7 West 66th St. New York, NY 10023
1980. március 10. Kedves Cole! Nem tudom, megkapja-e levelem, mégis úgy éreztem, írnom kell, miután megnéztem ma a híreket. 1967-ben találkoztunk, egy csodálatos partszakaszon, Hawaiion. Ön akkor tengerésztiszt volt, én pedig fiatal feleség, aki azért repült a szigetre, hogy a férjével találkozzon. Ez tizennégy évvel ezelőtt történt, én mégsem felejtettem el soha azt a néhány együtt töltött órát, a beszélgetéseinket, ahogyan együtt nevettünk. Sem azelőtt, sem az ezt követő években nem éreztem ilyen kötődést senkihez, mint Önhöz azon a varázslatos reggelen. 137
Néhány éve véletlenül megláttam Önt a nemzeti televízió egyik hírműsorában. Boldog voltam, hogy ilyen jó abban, amit csinál. Ma este megint láttam Önt, éppen az Iránban fogva tartott túszokról tudósított. Ahányszor csak látom a hírekben, öröm és büszkeség tölt el. Tudom, kissé udvariatlan csak így felvennem önnel a kapcsolatot, és remélem, megbocsát nekem, amiért így betolakodom az életébe, ennyi év után. Ám szerettem volna megosztani Önnel, mennyire örülök a sikerének. Emlékszem, már Hawaiion az volt a célja, hogy hírműsorokat vezessen a televízióban, és ezt sikerült is elérnie, méghozzá nemzeti szinten. Gratulálok! Mint minden amerikai, én is imádkozom az Iránban fogva tartott túszokért. Az Ön biztonságáért is imádkozom. Soha nem felejtettem el Önt. Őszinte tisztelettel: Lesley Knowles *** Feladó: Cole Greenberg Abc Televízió, hírműsor-tudósító Dátum: 1980. április 17.
Kedves Lesley! Természetesen emlékszem magára! Az volt életem legizgalmasabb beszélgetése a vietnami években. Azonnal válaszoltam volna a levelére, ha tudok, de a posta itt, Teheránban, érthető okból kiszámíthatatlan. Én is gyakran gondoltam magára az elmúlt években. Nem mesélt magáról, de abból, hogy írt, arra következtetek, hogy egyedülálló. Én is az vagyok. Az állandó utazgatás nem a legelőnyösebb életforma a hosszú távú kapcsolatok tekintetében. Tudom, őrültségnek tűnhet, de nemegyszer eszembe jutott a felvételek során, vajon lát-e engem a televízióban, és mit gondol. El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy megkeresett a levelével! Ezek szerint Washington államban él. Ha jól értesültem róla, a Mount St. Helens morgó hangokat hallat, mintha kitörni készülne. Rangidős tudósítóként választhatok a megbízatások közül. Ha lehetséges, rákérdezek, hátha tudósíthatnék a hegyéről, és utunk ismét keresztezheti egymást. A túszokkal a jelek szerint nem történik semmi. Egyesek szerint megkísérlik majd kiszabadítani őket, de ha eddig nem tettek semmit ennek érdekében, szerintem ezután sem fognak. Kérem, írjon, én is jelentkezem, amint visszatértem az Államokba! Őszinte tisztelettel: Cole Greenberg ***
138
JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST END AVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
1980. április 25. Drága Lesley! Ezek szerint Cole Greenberg válaszolt? Ez ám a jó hír! Majd kiugrom a bőrömből, annyira izgulok! Igyekszem visszaemlékezni minden egyes szavára a leveléből, amit felolvastál nekem telefonon. Gondoltam, hogy valami fontos dolog lehet, ha már felhívtál, de ez még annál is fontosabb! Sajnálom, hogy nem tudtunk többet beszélgetni! Mihez kezdesz most? Válaszolsz neki, ugye? Válaszolnod kell! Ó, Lesley, úgy érzem magam, mint amikor még gimnazisták voltunk! Olyan izgatott volt a hangod, hogy a lelkesedésed rám is átragadt. Régen hallottalak ilyen feldobottnak bármivel kapcsolatban. Ugye, milyen szörnyű, ami tegnap történt? Megalázó volt, hogy az Iránban fogva tartott túszok megmentésére tett kísérlet ilyen csúfos véget ért. Nyolc bátor férfi életébe került, akik egy lángoló helikopterben szörnyethaltak. Természetesen önkéntelenül is Nick jutott az eszembe. Képtelen voltam megnézni a híradót. A szívemhez szorítottam Leni Jót, és meg akartam védeni minden rossztól a világban. Ez persze lehetetlen, sajnos. A mentési kísérlet kudarcát követően lehetséges, hogy Cole Iránban ragad még egy ideig. Szólj, amint hallasz felőle! Imádkozom, hogy a túszokat hamar elengedjék. Figyeled a választási kampányt? Ha hiszed, ha nem, tetszik, amiket Ronald Reagan mond. Képzelem, apa milyen boldog lenne, ha tudná, hogy ezúttal talán a republikánusokra fogok szavazni. Hívj fel, amint hallasz Cole Greenberg felől! Ígérd meg, hogy felhívsz! Jillian *** 1980. május 12. Kedves Apu! Anyunak van egy barátja. Gyakran beszélnek telefonon, és hosszú leveleket kap tőle. Gondoltam jó, ha tudod. Szeretlek! Lindy ***
139
Barbara Lawton 2330 Country Club Lane Pine Ridge, Washington 98005
1980. május 20. Drága Jillian, Monty és Leni Jo! Jól vagyok, gyerekek. Nem szeretném, ha aggódnátok értem. A Mount St. Helens kitörése ijesztő volt, bár tudtuk előre, hogy az lesz. A vulkán 1857 óta szunnyadt, és bár mindenki hallotta a morgást, ekkora kitörésre senki nem számított. Legkevésbé a kormányzónk! Dixie Lee Ray nemrégiben nyitotta meg a hegy egy részét a látogatók előtt, amely régóta el volt zárva a földrengések miatt. Ez sajnos olyan hiba volt, amely több ember életébe került. A történtek nagyon megráztak. Az állam keleti részét beterítette a hamu. A híradóban bámulatos képek peregtek megáradt folyókról és pusztító földcsuszamlásokról. Yakima városában olyan sötét lett, mintha beesteledett volna, és úgy zuhogott rá a hamu, mintha valami bibliai csapás sújtaná. A ma reggeli újságban olvastam, hogy a Nemzeti Gárda segít a családoknak lelapátolni a hamut a tetőkről. Nem hinnétek, milyen mocskos lett minden ennyi hamutól. Hálás vagyok, hogy az állam nyugati részén jóformán nem esett semmi. Pine Ridgere például csak finom por szállt. Mivel soha nem éltem még át vulkánkitörést, nem tudtam, mire számítsak. Azt hittem, folyni fog a láva, mint Hawaii nagy szigetén. Ez a szörnyű hamueső mindenkit meglepett. Hallottátok, hogy a legfrissebb számítások szerint legalább hatvan halottja van a kitörésnek? Tragikus, különösen azért, mert néhányat meg lehetett volna menteni. Köszönöm, amiért ennyiszer felhívtatok, de mint mondtam, nem kell aggódnotok. Úgy tűnik, a nehezén szerencsére már túl vagyunk. A mellékelt kis zacskóban küldök mintát a hamuból. Egy vállalkozó kedvű fiatalember hozta a szomszédból. Elmentek a feleségével a Yakima és az Ellensburg területre hamuért, dísztárgyakat fognak készíteni belőle. Nemrég költöztek a városba. Skip is, és a felesége is művész, remélem, szerencsével járnak. Kíváncsi vagyok, hogyan végződik ez az egész! Szeretettel: Anya *** LESLEY KNOWLES
1980. június 5. Kedves Cole! Köszönöm szépen a hívását. Egyáltalán nem baj, hogy az éjszaka közepén hívott, úgyis fent voltam, és azon töprengtem, ki lőtte le J. R.-t. Nagyon örülök mindig, ha a hangját hallom. Mint mondtam, semmi bajunk nem esett a kitörésben. A gyerekek kimondottan
140
csalódottak, hogy ilyen kevés hamu esett ránk. Főképp Dougie. Isten tudja, mit szólt volna, ha úgy járunk, mint Yakimában, de a fiamat ismerve biztosan kitalált volna valamit. David, a legkalandvágyóbb mind a négy gyerekem közül, épp tengerimalacokat nevel. Virágzik az üzlete, ugyanis eladja őket kisállatkereskedéseknek. A tengerimalacok csak esznek, szépen nőnek, ő pedig besöpri a pénzt. Ő az igazi állatrajongó a családban. Kénytelen voltam határokat szabni a szenvedélyének, így csak egy kutyát és egy macskát tarthat, no és persze a malacait. Biztosan hallotta Carter elnök döntését, hogy bojkottáljuk a moszkvai olimpiát. Szegény szovjeteknek amúgy is éppen elég bajuk van Afganisztánban, erre még mi is semmibe vesszük őket. Nem értem a kormányt - hát nem tanultak abból, ami Vietnamban történt? Sosem érdekelt a politika túlzottan, de szerintem nagy hibát követünk el. Nem volna szabad hagyni, hogy a politika beleszólhasson az olimpiába. Van valami hír a túszokról? Szegényeknek nyilván minden nap egy örökkévalóság. Továbbra is imádkozom értük - ahogyan Önért is. Szeretettel: Lesley *** KÖZÚTI SZABÁLYSÉRTÉS Elkövető: Buck Knowles A büntetést alulírott rendőrtiszt szabta ki Washington államban Jogosítvány sz.: KNOWLES*DA461TB Állam: WA Lejárat ideje: 5/75 ID#533-24-6009 Név (családi): KNOWLES Utónév: DAVID Cím: KNOTTY PINES LAKÓKOCSIUDVAR Város: PINE RIDGE Állam: WA Irányítószám: 98005 Munkahelye: PINE RIDGE FŰRÉSZTELEP Bőrszín: FEHÉR Neme: F Születési idő: 1943.02.28. Magassága: 185 cm Súlya: 100 kg Szeme színe: KÉK Haja színe: BARNA Otthoni tel.: 206-458-0522 Szabálysértés időpontja: 1980. 06. 10. 01:05 Helyszín: COLUMBIA UTCA Város: KING KÖZÚTON AZ ALÁBBI MOTOROS JÁRMŰVEL: Rendszám: 259TIM Állam: WA Lejárat ideje: 1982. 06. Jármű évj.: 1974 Gyártó: FORD Típus: PINTO Ajtók sz.: 2 Szín: BARNA SZABÁLYSÉRTÉS JELLEGE: ITTAS VEZETÉS Tárgyalás időpontja: 1980. 06. 18. 9:30 Feljelentés időpontja: 1980. 06. 10. Tanúsítom, hogy a fenti szabálysértést elkövette, beismerő vallomást nem tett. Vétkes helyszíni aláírása: ....................................... A feljelentést Washington állam bűntető törvénykönyve alapján tettem meg. Tanúsítom, hogy fent nevezett személy a fent említett szabálysértés(eke)t elkövette, és a helyszínen felvett jegyzőkönyv minden adata megfelel a valóságnak. Rendőrtiszt aláírása: .........................................
141
*** 1980. július 6. Kedves Lesley! Gondolom, meglep, hogy levelet kapsz a volt férjedtől. Épp rehabilitációs központban vagyok. A bíróság rendelt ide, miután másodszor is ittas vezetésen ért a rendőrség. Nem vagyok túl büszke a dologra, de hát nem ez az egyetlen dolog az életemben, amit megbántam. Egy tanácsadó segít itt nekem, és már két hete nem ittam egy kortyot sem. Kezd kitisztulni a fejem, és ilyenkor látom, mennyire elszúrtam az életem. A tanácsadó szerint ez az első lépés - őszintének kell lennem önmagámmal, különben semmi esélyem rá, hogy valaha is le tudok szokni az ivásról. Fogalmam sem volt, hogy az őszinteség ilyen átkozottul nehéz! Sokat beszélgetünk, és állandóan figyelnem kell az érzelmeimet. Továbbra is te és a gyerekek vagytok a legjobb, ami életemben történt velem. Tudom, ezt már mondtam neked igazat mondtam akkor is, és most is. Történtek velem dolgok gyerekkoromban, amelyeket soha nem mondtam el neked. Nem akarom mentegetni magam, egyszerűen úgy érzem, jogod van tudni róluk. Az itt dolgozók segítségével képes voltam szembenézni a múltammal, és rá kellett jönnöm, hogy az elég ocsmány. Apám nem halt meg gyerekkoromban. Elhagyta anyámat és minket, a három gyerekét. De nem csak ezzel kapcsolatban hazudtam neked. Anya sem úgy kereste meg a betevőt, ahogyan meséltem. Prostituált volt, hogy legyen mit ennünk a két nővéremmel. Mire Lois és Anne tizenévesek lettek, anya megkeményedett, és gonosszá vált. Nekik is szerzett ügyfeleket, engem ellenben kirúgott otthonról, amikor rajtakapott, hogy pénzt lopok a tárcájából, sörre. Megpofozott, majd kidobott az utcára, és azt mondta, oda is tartozom. Valószínűleg igaza volt. Nem sokkal később Pine Ridge-be vetődtem, és munkát kaptam a fűrésztelepen. Néhány évvel anya halála után Lois felhívott. Anne harmincévesen májbetegséget kapott, és soha nem gyógyult ki belőle. Az okát senki nem tudja pontosan, az orvosok szerint az immunrendszerével volt baj. Amikor találkoztam veled és a családoddal, nagyon meghatónak találtam, ahogyan mind segítitek és támogatjátok egymást. Nekem nem segített senki. Édesapád volt az egyik legjobb ivócimborám életemben. Amikor elfogadtad az első találkameghívásomat, majdnem szétvetett a büszkeség. Mindig nagyon csinos lány voltál, és az, hogy érdeklődést mutattál egy olyan senki iránt, mint én, reményt adott, hogy talán belőlem is jó ember lesz egyszer. Soha nem akartam beszélni neked a múltamról. Senkinek nem akartam beszélni róla. Érdekes, ahogyan az élet megismétli önmagát, ugye? Az én esetemben mindenesetre ez történt. Elveszítettelek téged és a gyerekeket, és bármilyen fájdalmas is elismerni, csak magamat okolhatom. Sokszor vétettem ellened, amíg házasok voltunk. Az, hogy kivettem a pénzedet a bankból, hogy megvehessem azt a vadászpuskát, csak a jéghegy csúcsa. Több nő is volt az életemben, Lesley. Olyan sok, hogy nem is emlékszem mindre, de egyik sem jelentett nekem semmit. Tudom, ez nem ment fel az alól, hogy megcsaltalak, de még akkor is, amikor mással voltam, téged szerettelek. 142
Amikor először elhagytál, pánikba estem. Nem hittem el, hogy képes leszel végigcsinálni, és legalább ezerszer hálát adtam Istennek, amikor úgy döntöttél, hogy visszafogadsz. Igyekeztem megjavulni, kicsim, tényleg. Érted és a gyerekekért képes voltam egy évig ellenállni az alkoholnak, talán még tovább is. Nem emlékszem pontosan, meddig tartott, de tovább, mint előtte vagy utána bármikor. Legutóbb, amikor bejelentetted, hogy elválsz, tudtam, hogy innen már nincs visszaút. Láttam a tekinteteden, hogy semmi esetre sem fogod meggondolni magad. Azért nem ellenkeztem, mert tudtam, hogy megérdemlem, hogy elhagyj. Attól a naptól fogva az életem egy mélyrepülés, és talán már nincs is messze a szakadék alja. Soha senki nem szeretett úgy, mint te. Soha senkit nem érdekelt, mi történik velem. Sem a hűtlen apámat, sem a szajha anyámat. Csak téged, de én még a mi kapcsolatunkat is tönkretettem a viselkedésemmel. Tudom, hogy már van egy másik férfi az életedben. Remélem, jobban bánik majd veled, mint én, és hogy nagyra becsül téged. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a levelet. Meg fogok tenni minden tőlem telhetőt, hogy ezután jobb apja legyek a gyerekeinknek. Övék a világ legjobb édesanyja, és idővel talán bebizonyíthatom nekik, hogy én is tudok jó apa lenni. Férjként kudarcot vallottam, de apaként nem fogok. Buck *** 1980. július 10. Kedves Apa! Anya mondta, hogy kórházban vagy. Remélem, hamarosan meggyógyulsz. Újságkihordást vállaltam, de hetente csak kétszer kell dolgoznom. Többnyire reklámújságokat és a helyi hírújságot. Mrs. Dalton legutóbb adott egy dollár borravalót. A pénzt félreteszem, hogy segítsek vele anyának. Remélem, hamar jobban leszel! David Knowles *** 544 Klondike Avenue #304 Fairbanks, Alaska 99701
Drága David, Lindy, Doug és Christopher! Köszönöm szépen a lapjaitokat és a leveleiteket, amelyeket a kórházba küldtetek nekem. Nagyon jólesett, hogy írtatok. Azóta rendbe jöttem, hála édesanyátoknak is. Köszönjétek meg neki a nevemben! Mostantól sokkal jobb lesz minden. Kaptam egy jó állásajánlatot Alaszkában, és most itt élek. Jól keresek vele, és ha véglegesítenek, rendszeresen tudok majd pénzt küldeni édesanyátoknak. 143
Szeretlek benneteket! Viselkedjetek jól édesanyátokkal! Szeretettel: Édesapátok *** JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST END AVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
1980. október 3. Drága Lesley és gyerekek! Olyan jó volt hallani felőletek! Már nagyon régen nem találkoztunk. Ha ennyi idő eltelik, legalább egy gyors telefont engedjünk meg magunknak, rendben? Úgy tűnik, most már sosem lesz elég időm semmire. Tudom, veled ugyanez a helyzet, Lesley. Isteni csoda vagy - mindig is az voltál. Akkor kezdtem csak el igazán értékelni mindazt, amit elértél, miután megszületett Leni Jo. Apropó, megtudtam valamit Montyról, ami nagyon meglepett. Csak néhány nappal ezelőtt mondhatta el, hogy komolyan bevonták az ABSCAM vizsgálatba. Ezért túlórázott annyit az elmúlt hónapokban. Az irodája az FBI-jal együttműködve igyekezett leleplezni azokat a törvényhozókat, akik hagyták, hogy gazdag arabok megvesztegessék őket. Ma délután Myers képviselőt ki is penderítették a Kongresszusból, ő volt az első 1861 óta. Most, hogy a nehezén túlvan, ragaszkodtam hozzá, hogy menjünk el szabadságra. Mindkettőnkre ráfér. Leni Jo szinte meg sem ismeri már az édesapját! Amit Buckról írtál, elképesztő. Gyerektartást fizet? Nehéz elképzelni, hogyan szerezhette azt a munkát Alaszkában, de örülök, hogy végre felelősséget vállal a gyerekeiért. Azért légy óvatos, Lesley - mindketten jól ismerjük, és a farkas bárány bőrben is farkas! Lehet, hogy egyelőre tisztességesek a szándékai, de én nem felejtem el neki, milyen megbízhatatlan volt mindig. Az utóbbi időben nem meséltél semmit a mi kedves nemzetközi tudósítónkról. Mit tudsz Cole-ról? Gondolom, folyamatosan New York és Teherán között ingázik, de azért csak sikerült időt szakítania egy kis kiruccanásra a nyugati partra, vagy tévedek? Mindent tudni akarok! Köszönöm, hogy benéztél anyához. A Mount St. Helens kitörése volt az első komolyabb kihívás, amellyel apa halála óta szembesült, és a jelek szerint jól viselte. Nem is tudom, mihez kezdenék, ha idegenektől kellene érdeklődnöm az állapotáról. Benned megbízom, mert tudom, hogy elmondod az igazat akkor is, ha fájdalmat okozol vele. Örülnék, ha gyakrabban meglátogathatnálak benneteket Pine Ridge-ben. Karácsonyra egészen biztosan hazamegyünk, akkor majd lesz alkalmunk személyesen is beszélgetni. Aggódom érte. Sajnos többet most nem írhatok. Válaszolj hamar! Szeretettel gondolunk rátok Montyval és Leni Jóval! Jillian 144
Lesley naplója 1980. október 21. A gyerekek újabb levelet kaptak Bucktól. Nagyon örülnek, ha hallanak az apjuk felől, és izgalomba jönnek még egy pár soros laptól is. Dougie és Christopher azonnal leültek, és válaszoltak neki. David vacsora után még egyszer elolvasta az apja levelét, Lindy pedig rosszkedvű volt egész este. Ez mostanában sajnos elég gyakori nála. Amikor megpróbáltam beszélni vele arról, mi bántja, rám kiabált, hogy a válás egyedül az én hibám. Hogy én akartam válni, és hogy én tettem tönkre a családot. A vádjai megdöbbentettek. Nem védekeztem, és nem világosítottam fel a történtekről. Lindy mindig rajongásig szerette az apját, hogy miért, nem tudom. A négy gyerek közül őt viselte meg legjobban a válásunk. Egy ideig hagytam, hadd pityeregjen a szobájában, később azonban visszamentem, hogy beszélgessünk. Hiba volt. Szememre hányta Cole-t, és közölte, mennyire helytelen, hogy egy másik férfi is van az életemben. Voltaképpen megfenyegetett. A saját lányom, hús a húsomból, vér a véremből, azt mondta, hogy ha feleségül megyek Colehoz, pokollá teszi az életünket. Nem állt szándékomban feleségül menni Cole-hoz, de a szavai mélyen megráztak. Nem hagyom, hogy egy gyerek - egy kislány, aki még a tizenhármat sem töltötte be írja elő nekem, hogyan éljem az életem. Ettől függetlenül sokat gondolkodtam a Cole-lal való kapcsolatomon. Számos levelet váltottunk már, és többször is felhívott, még ha röviden is, de igazából még egyszer sem találkoztunk személyesen. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy ha alkalmunk adódna, könnyedén beleszeretnénk egymásba. Korai erre még gondolni is, de egészen biztosan hozzámennék, ha megkérné a kezem. Ez azonban nem valószínű. Cole már elkötelezte magát - a munkája mellett. Ráadásul én négy szeretetéhes gyerekkel lépnék be ebbe a kapcsolatba. David már kamasz, és akár Lindyt is annak vehetem. Nagyon szeszélyes lány, sajnos a szó rosszabbik értelmében. Isten segéljen! Dougie és Christopher is hamarosan kamaszok lesznek. Nem is tudom már, mi a helyes. Nem volna szabad olyasmin törnöm a fejem, ami nemcsak rajtam múlik, hanem Cole-on is. Pedig jó volna, ha történne valami. Legközelebb, ha találkozunk, félő, hogy elhitetem magammal, akár működhet is a kapcsolatunk, pedig ez nem így van. Tudom, még ha Cole nem is tudja. Akárhogyan is, az első házasságom kudarcát követően elkezdtem kételkedni magamban. Mi történik akkor, ha másodszor is rosszul döntök? Buck nagyon őszintének tűnik mostanában, de mindig ilyen, ha fél, hogy örökre elveszíthet. Soha nem bocsátom meg neki, ha feléleszti a gyerekekben a reményt, de végül nem tartja be, amit ígért. Már többször eljátszotta ezt velük. Ha meg tudnám védeni a gyerekeket, megtenném, de hát ő az apjuk, szükségük van rá, és nagyon szeretik. Így vagy úgy, de a házasságon jár az eszem. Nemrég esküvői bejelentőt hozott a postás, Buck gyerekeknek írott levelével együtt. Roy Kloster megnősült, egy orvosnőt vett feleségül. Örülök a boldogságának, és annak is, hogy a közeli barátjának tart - különben nem értesített volna. Hálás vagyok, hogy felvettek az ápolónő-iskolába. A tanulás minden percét élvezem. Tizennégy évvel ezelőtt lemondtam arról az álmomról, hogy ápolónő legyek, de ezúttal semmi sem tántoríthat el tőle. Dr. Milton és a személyzet mindenben támogatnak. Dr. Milton 145
még azt is megígérte, hogy teljesidős állást kapok az osztályán, amint megszerzem a diplomát. A felesége évek óta vele dolgozik, és szeretne nyugdíjba vonulni. Arra számítanak, hogy én lépek majd a helyébe. Lehet, hogy soha többé nem lesz részem szerelemben, de a munkámban sok örömöt lelek. Vannak barátaim, van családom és - végre - ismét van önbecsülésem. *** Cole Greenberg ABC News Network 7 West 66th St. New York, NY 10023
1980. november 5. Drága Lesley! Hetek óta nem hallottam felőled. Késett a posta, vagy valami más oka van? Ezért döntöttem úgy, hogy felhívlak. Miközben beszéltünk, habozást éreztem a hangodban. Nem kell sem magyarázkodnod, sem bocsánatot kérned. Teheránban a leveleid és a telefonbeszélgetéseink tartották bennem a lelket. Elviselhetőbbé tették ezeket a hosszú hónapokat, amelyek során a túszhelyzetről tudósítottam. Nem indokoltad meg, miért nem tartod bölcs dolognak tovább folytatnunk a kapcsolatunkat, de azt hiszem, tudom. Olyasvalakire vágysz, aki a férjed lehet, és apja a gyerekeidnek. Ez teljesen rendjén is való. Őszinte leszek veled, Lesley. Nem hiszem, hogy jó férj és apa válna belőlem. A munkám elszólíthat a világ bármely pontjára. Szabadnak kell lennem, mert minden pillanatban utasíthatnak, hogy menjek. Annyi időt vagyok távol, hogy a kapcsolataim egyszerűen nem működnek, bármennyire igyekszem is. Tudom, hogy ez a jövővel kapcsolatos fejtegetés még korainak tűnhet, ahogyan te magad is mondtad, de bölcsen tetted, hogy felhoztad a témát. Nagyra értékelem az őszinteségedet, és hogy kész voltál szembenézni ezzel a kérdéssel már most, mielőtt érzelmileg belementünk volna egy olyan kapcsolatba, amely zsákutcába vezet. Talán az lesz a legjobb, ha úgy zárom ezt a levelet, hogy nagyon jólesett a barátságod ezekben a hónapokban. Isten áldjon, Lesley! Szerintem átélhettük volna újra azt, amit megláttunk egymásban azon az emlékezetes napon, Hawaiion. A kérdés csak az, vajon jót tett volna-e nekünk? Szerinted nem, és valószínűleg igazad van. Nekem itt a munkám, neked pedig ott vannak a gyerekeid, és egy új karrier ígérete. Első találkozásunkkor, 1967-ben nagyon okosnak, bájosnak és végtelenül őszintének találtalak. Lenyűgözött a bölcsességed és a hitelességed. Ez azóta sem változott. Szívből jövő barátsággal: C. Greenberg *** 146
1980. december 11. Kedves Apa! Valaki lelőtte John Lennont. Nagyon szeretem a zenéjét. Le vagyok törve, akárcsak a legtöbb barátom. Az iskola egész jó. David a legokosabb a családban. Anyának már nincs másik barátja. Lindy
147
1982 Jillian naplója
1982. január 1. Drága Nick és Apa! Boldog új évet! Leni Jo hároméves, és bár nagyon szeretnénk egy második gyereket Montyval, sehogy sem akar összejönni. Az orvostudomány sokat fejlődött a termékenység elősegítésében, de minden módszer nagyon drága, időigényes, ráadásul megvisel érzelmileg. Monty azt állítja, ha én beérem egy gyerekkel, ő is beéri. A baj csak az, hogy én is egyke voltam, és bár tudom, hogy ennek vannak előnyei, vannak hátrányai is. Reméltem, hogy több gyereket szülök - mindig irigyeltem Lesleyt a testvéreiért. Még így, felnőttként is nagyon összetartanak, bár a hat közül már csak Lesley és Mike élnek Pine Ridge-ben. Úgy döntöttünk Montyval, hogy a második gyerek kérdését Istenre bízzuk. Jó ez így. Egy évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyet mondok. Lesley gyakran beszélt erről, én többnyire figyelmen kívül hagytam, amit mond. Most, a harmincas éveim közepe felé haladva megint érdekelni kezdett Isten. Korábban haragot éreztem iránta, de mindez a múlté. Lesley sosem kérdőjelezte meg a Mindenható létezését, aki az életünket irányítja. Mindig is erős volt a hitében. Bár én is az lehetnék, de nem vagyok! Ahogyan Leni Jo cseperedik, egyre többször eltűnődöm azon, milyen lenne újra misére járni. Talán járni is fogok. Ez téged is boldoggá tenne, ugye, apa? Lesley egyre jobban boldogul az életben. A volt férje továbbra is Alaszkában él, bár a csőfektetési munkálatoknak vége. Bucknak most is van munkája, de már nem keres olyan sokat, mint néhány éve. Nem tudom pontosan, mit csinál, nem is érdekel. Sajnos a család anyagi jóléte továbbra is nagyban függ tőle, de csak nyárig, mert akkor Lesley teljesidős állást kap. Büszke vagyok rá, hogy képes volt egyedül végigcsinálni az iskolát a munkája és a gyerekek mellett. Júniusban diplomázik, azt tervezem, hogy meglepem, és elmegyek a diplomaosztójára. Szinte hihetetlen, hogy David már gimnazista. Az ellenben várható volt, hogy kiválóak lesznek a jegyei. Ha ránézek, Lesley jut eszembe, amikor még annyi idős volt, mint ő most. Lindy szöges ellentéte a bátyjának. Aggódom miatta. Lesley mesélte karácsonykor, hogy imádkozik a tizennégy éves lányáért. Állandóan veszekednek. A négy gyerek közül Lindy ütött leginkább az apjára. Pontosan tudja, milyen gombokat kell megnyomnia az édesanyján, hogy felbosszantsa. A „bűntudatkeltés” a kedvence, nyomogatja is elég gyakran. Dougie, akit már csak Dougnak vagy Douglasnek szabad hívni, felsős lett. Cristopher is majdnem nyolcéves, bolondul a sportokért. A focicsapatban ő a legjobb játékos, és ígéretes atléta. Lesley a munka és a főiskola mellett is igyekszik elmenni minden meccsére. Dr. Milton 148
nagyon rendes vele, ő biztosítja neki azt a rugalmasságot, amellyel ezt megteheti. Szerintem Lesley csodálatos főnököt talált magának. Anya szerint Dr. Milton megbecsült szülésznőgyógyász, ráadásul a beosztottai is nagyon szeretik. Csalódott voltam, amikor megtudtam, hogy Lesley megszakította a kapcsolatát Cole Greenberggel. Feltehetőleg közösen döntöttek így, bár Lesley nem sokat mesélt a dologról. Szerintem szerelmes Cole-ba, csak nem tudta elképzelni, hogy képes lenne bevonni az életébe négy gyerekkel és mindazzal, ami ezzel jár. Bár tudnám, mi áll a háttérben! Én magam írnék Cole-nak, ha tudnám, hogy Lesley ezek után is szóba állna velem. Ennél azonban jobban ismerem, és tudom, hogy árulásnak venné a dolgot, márpedig semmi olyasmire nem vagyok hajlandó, ami a barátságunkat fenyegetheti. A legjobb hírem Montyval kapcsolatos. Otthagyja az Igazságügyi Minisztériumot, és több céghez is elmegy meghallgatásra. Jó érzés lesz, hogy újra van férjem! Esküszöm, kis híján halálra dolgozta magát! Továbbra is nehezen hagyom itt Leni Jót, de a munkámat élvezem. A jog érdekes terület. Szinte minden héten olvasni olyan ügyről, amely újabb fordulópontot jelent szakmailag. Boldog lettem volna, ha én tárgyalhatom Lee Marvin ügyét, amikor beperelték, mert több házasságot tartott fenn egyidejűleg. Carol Burnett rágalmazás miatt indított pert a National Enquirer ellen, hónapokon át erről cikkeztek az újságok. Idén lesz az AT&T liberalizációja. Carter elnök indította el a folyamatot azzal, amikor liberalizálta a légitársaságokat. Bár élvezem a kihívásokat, szeretek feleség és anya is lenni. Nincs nehezebb, mint megtalálni az egyensúlyt a munkám és a házastársi-anyai szerep között. Apa, minden bizonnyal örülni fogsz annak, hogy anya nagyon jól van. Megszokta az egyedüllétet, és évről évre erősebb lelkileg. Büszke vagyok rá, tudom, te is az lennél. Ma már teljesen egyedül intézi a pénzügyeit. Három-négyhavonta ellenőrzöm a könyvelését, eddig nem találtam benne hibát. Már utazni is képes egyedül. Ezt Leni Jónak köszönhetjük. Egyszerűen felül a gépre, és leszáll New Yorkban. Emlékszem, régebben még taxit sem volt képes egyedül hívni, nemhogy átvergődni a repterek dzsungelén. Drága Nick, Jimnek és Angie-nek tavaly született meg a második gyereke. Ezúttal egy kislány. Biztosan ugyanolyan örömmel hallod, mint én, hogy a Nickie Lynn nevet kapta utánad és utánam. Amikor megtudtam, elbőgtem magam. Benne leszünk ebben a kislányban, Nick, nem csak a nevében, de a családi történetekben, amelyeket hall, miközben felnő. Már alig várom, hogy a „nagynénje” legyek! Jimmel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, leginkább telefonon. (Már többször szabadkozott nekem, hogy nem igazán tudja levélben kifejezni magát.) Mindig jó hallani a hangját. A nővérének tekint, és én ezt megtiszteltetésnek veszem. Ez egy jó év lesz, már érzem. Soha ne feledjétek, mennyire szeretlek benneteket! Jillian ***
149
Örömmel jelentjük be, hogy Montgomery Gordon csatlakozott a Beckham Jogi Céghez. Montgomery Gordon vállal egyeztető tárgyalásokat, mediációt, konzultációt és jogi képviseletet üzleti, ingatlan- és polgári peres ügyekben. Beckham, DiGiovanni, Zimmermann, Johnson & Blayne 652 Park Avenue New York, NY 10021
*** Park West Orvosi Központ 284 Central Park West Suite l A New York City, NY 10024
1982. február 19. Tisztelt Mr. Gordon! Laboratóriumunkból megérkezett éves vérvizsgálatának eredménye. Dr. Lyman áttanulmányozta, és közli önnel, hogy a koleszterinszintje 342. Dr. Lyman kéri, hogy fáradjon be a központunkba! Időpont-egyeztetés végett kérem, vegye fel a kapcsolatot irodánkkal de. 9 és du. 16 óra között! Reméljük, hamarosan viszontlátjuk. Őszinte tisztelettel: Joan McMahon, R.N. *** LESLEY KNOWLES
1982. március 7. Kedves Buck! Azért írok, mert Lindy hamarosan az őrületbe kerget. Egyszerűen nem hallgat rám. Múlt pénteken benéztem a szobájába éjjel, és nem volt otthon. Kimászott a hálószobája ablakán, és hajnali négykor jött haza. Eléggé meglepődött, amikor látta, hogy az ágyán ülök, miután bemászott az ablakon. Fogalmam sincs, hová ment és kivel. Nem hajlandó felelni egyik kérdésre sem. A lányunk még csak tizennégy éves! Azóta szigorú szabályokat hoztam azzal kapcsolatban, mikor mehet el, és mikor kell hazajönnie, és a telefonálást is korlátoztam, de ettől csak még feszültebb lett közöttünk a helyzet. Nem tudom, hogyan tudnám elérni a célom. Talán neked sikerül, amiben én kudarcot vallottam. 150
Kérlek, segíts! Köszönöm. Lesley *** 1982. március 9. Kedves Apa! Anya nagyon értetlen és gonosz az utóbbi időben. Nem engedi, hogy felhívjalak, és szobafogságban tart. Nem teheti ezt velem! Nem bírom tovább! Tenned kell valamit, nem akarok többé vele élni! David igazi anyuci kedvence. Mindenben tökéletes, annyira, hogy az már elviselhetetlen. Én egyszerűen nem jövök ki anyával, soha nem is jöttem ki. Odaköltözhetek hozzád? Nem foglak zavarni, megígérem. Segítened kell, apa. Muszáj! Szeretettel: egyetlen lányod, Lindy *** 1982. április 6. Drága Montym! Meglep, hogy a feleséged virágot küld neked? Pedig nincs ebben semmi meglepő. Gondolj csak vissza a hétvégi bostoni kirándulásunkra, két héttel ezelőtt! Kitaláltad már? Ha nem, még egy utalás: jobban teszed, ha kiveszel némi szabadságot nyolc és fél hónap múlva! Az édesapákat is el kellene engedni szülési szabadságra! Ismerek egy jó ügyvédet, aki szívesen síkra szállna ebben a kérdésben! Siess haza! Ünnepelünk! Szerető, várandós feleséged *** Lesley naplója 1982. május 6. Ma este is láttam Cole-t a híradóban. Épp Port Stanleyben tartózkodik, a Falklandszigeteken, a közeledő brit flottára várva. Amikor megláttam, úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak. Minden elhalványult körülöttem. Szerencsére ott volt Christopher, és hozott nekem egy pohár vizet. A fejem képtelen úrrá lenni a szerelmes ábrándokon, amelyeket a szívemben szőttem. Egyedül nevelek négy gyereket, és szerelmes vagyok egy férfiba, akivel csak egyszer találkoztam életemben, tizenévesen, akkor is csupán néhány röpke órára. Semmi értelme ilyen érzéseket táplálnom az irányában. Egyetlen férfi sem lenne képes felvenni a versenyt azzal a 151
drága emlékkel, amelyet Cole-ról őrzök. Még ő maga sem! Valamiért fontosabb volt nekem a vele kapcsolatos ábránd, mint a valóság. Miközben éveken át Buck felesége voltam, úgy képzeltem, hogy Cole lenne az ideális férj: szeretetteljes, türelmes, elkötelezett a gyerekei felé… és mindig van munkája! Sajnálom, hogy nem volt hitem kettőnkben. Elmondtam neki a félelmeimet, elképzeltem, mennyire nem működne a kapcsolatunk, és a férfiakkal való gyér tapasztalatomra alapozva végül úgy döntöttem, hogy megszakítom kettőnk kapcsolatát. Elfogadta a döntésemet, és most már túl késő. Nem lenne helyes ismét betoppannom az életébe. Igazából nem csak amiatt vagyok magam alatt, hogy ismét láttam Cole-t, és mert újra átéltem azt a szomorúságot, amelyet a vele való szakítás okozott. Azt hittem, a főiskola utolsó éve könnyebb lesz, mint az ezt megelőző négy és fél. Azt hittem, gyerekjáték, ami még hátravan. Tévedtem. Az órák hosszúak, a professzorok követelők, és akkora diákhitelt vettem fel, hogy tizenöt évembe telik majd visszafizetni. Lindy lázadó viselkedése irányomban tovább nehezíti a dolgomat. Nem tudom, mi történt közöttük Buckkal. Gondolom, megkérte az apját, hadd éljen vele, de Buck nem írt vissza, ami önmagában egy nemleges válasz. Sosem féltem attól, hogy Buck magához akarja venni valamelyik gyereket. Nem törődött velük igazán már akkor sem, amikor még házasok voltunk, most pedig különösen nem fogja hagyni, hogy bármelyikük miatt változtatnia kelljen az életmódján. Lindy hetek óta nem említette Buck nevét, és ha bármelyik fiú az apjáról beszél, csak fintorog. Igaz, ugyanezt teszi velem kapcsolatban is. Jillian meghívott kettőnket Lindyvel New Yorkba, a diplomámat megünneplendő. Szeretné kifizetni a repülőjegyünket, és ezúttal valószínűleg el is fogadom több mint nagylelkű ajánlatát. Anya és Eric beleegyeztek, hogy vigyáznak addig a fiúkra. Lindynek egyelőre még nem említettem a dolgot, mert félek, hogy nagyot csalódna bennem, ha mégsem jönne össze a dolog. Először is le kell diplomáznom - majd csak utána engedhetem meg magamnak, hogy ünnepeljek. Egy biztos: nem hagyom, hogy a lányom egész nyáron a ház körül őgyelegjen, csak mert nincs jobb dolga! Abból csak baj lenne. David beiratkozott autóvezetői tanfolyamra, és már alig várja, hogy szeptemberben megkapja a jogosítványát. Én is! Ha már vezethet, nem megy el annyi időm arra, hogy egyik sporteseményről a másikra fuvarozzam a két kisebb fiút. Két évvel ezelőtt Buck megígérte, hogy vesz Daveynek egy autót. David és a magam érdekében remélem, hogy betartja az ígéretét, bár nem sok esélyt látok rá. David persze sokkal okosabb annál, hogy elhiggyen bármit, amit Buck mond. Ettől még a remény hal meg utoljára. *** 1982. május 20. Drága Lesley! Beszélgettünk Bill-lel, és szeretném, ha átküldenéd Lindyt hozzánk a nyárra. Mivel egész nap dolgozom a kórházban, és Bill is rengeteget van az irodában, nem szeretnénk, ha a gyerekeknek június végétől augusztus végéig napköziben kellene lennie. Kifizetnénk a repülőjegyét, és kapna tőlünk további 5 dollárt naponta. 152
Válaszolj, amint tudsz, hogy legyen időnk mást találni, ha nem vállaljátok el a dolgot! Szeretettel: Susan *** Sitka Börtön 304 Lake Street Sitka, Alaska 99835
1982. június 6. Kedves Lesley! Nem akartam szívességet kérni, de kölcsönre van szükségem. Amint látod, bajba keveredtem. Ígérem, Les, visszafizetem! A nővérem sírjára esküszöm, megtalálom a módját, hogy olyan gyorsan visszaadjam a pénzt, amilyen gyorsan csak lehet. Nem volt könnyű megírnom ezt a levelet, de be kell vallanom, segítségre van szükségem. Ha nem jutok ki innen keddig, nem halászhatok többé. Ha nem halászhatok, nem tudok gyerektartást fizetni. Azzal, hogy most kölcsönadsz, voltaképpen magadon és a gyerekeken is segítesz. Tudod jól, hogy nem kérnélek erre, ha lenne más választásom! Buck Ui.: Küldd a pénzt közvetlenül a börtönnek, rendben? Ó, és természetesen nem felejtettem el, hogy van néhány hónap elmaradásom a gyerektartással is, de amint visszamegyek halászni, azt is kifizetem. *** A seattle egyetem pine ridge-i kihelyezett tagozatának rektora, tantestülete és végzős évfolyama ünnepélyesen bejelenti, hogy Lesley L. Knowles bejegyzett ápolónői diplomát szerzett. Az egyetem ötvenegyedik diplomaosztó ünnepsége 1982. június 6-án, vasárnap du. 3 órakor kerül megrendezésre. A diplomaátadást követően állófogadást tartunk.
***
153
LESLEY KNOWLES
1982. június 11. Drága Jillian! El sem tudom mondani, mennyire örültem, hogy ott voltál a diplomaosztómon! Tudom, hogy kínos lehetett neked, amiért könnyekben törtem ki mindenki szeme láttára, de fogalmam sem volt, hogy eljössz! Hihetetlen, hogy David mindvégig tudort a dologról, és nem árulta el! Te aztán tudod, hogyan szerezz meglepetést, nem igaz? Ha minden terv szerint halad, augusztus harmadik hetében repülünk hozzád Lindyvel. Akkor ér haza Kaliforniából, és nyilván lyukat éget majd a zsebébe a pénz, amelyet a húgomtól kap, amiért egész nyáron vigyázott a gyerekeire. Mindig szerettem volna eljutni New Yorkba, és mielőtt még szóba hoznád, NEM, nem akarom felvenni a kapcsolatot Colelal! Izgatottan várom az utunkat! Biztos vagy benne, hogy nem fogunk zavarni? Hiszen nem sokkal később szülöd meg a második gyerekedet… Ha mégis meggondolod magad, csak szólj nyugodtan! Elhalaszthatjuk ezt az utat akár egy évvel későbbre is. Még egyszer köszönöm a csodálatos meglepetést! Igazad volt, amikor még 1966-ban azt mondtad, hogy főiskolára kellene mennem, bár tizennégy évembe telt, hogy ezt bebizonyíthassam. Napokon belül teljes időben Dr. Miltonnal fogok dolgozni. Mrs. Milton már alig várja, hogy átadhassa nekem a helyét. Szeretettel: Lesley és a család *** JILLIAN LAWTON GORDON 331 WESTENDAVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
1982. július 7. Drága Anya! Kérlek, gyere! Állandóan csak sírok, amióta elvetéltem. Monty már nem tudja, mivel vigasztaljon. Kisfiú lett volna, mondtam már? Szinte csodának tűnt, hogy másodszor is teherbe estem, és annyira boldogok voltunk! Monty majd kiugrott a bőréből örömében. Hát nem kegyetlenség Istentől, hogy ezt tette velünk? Szívtelenség és gonoszság így felkelteni bennünk a reményt, aztán ekkora csalódást okozni nekünk! Erre nem számítottam, eszembe sem jutott, hogy elveszíthetem a gyerekemet. Soha nem mondtad, hogy te is átestél már egy vetélésen. Ráadásul háromszor, még mielőtt megszülettem volna! Ó, anya, hogyan éltél túl ekkora fájdalmat? Üresnek érzem magam. Úgy szeretném megölelni ezt a kisbabát, akit már soha nem fogok megismerni! 154
Elveszettnek érzem magam, és félek a jövőtől. Az orvosok azt mondták, nyugodtan gyászoljam meg a fiamat, de én egyszerűen képtelen vagyok elengedni őt. Szükségem van rád, anya! Jillian *** Kártya egy virágcsokorban, amelyet Jillian Gordonnak küldtek a Mt. Sinai Kórházba Kedves Jillian, Montgomery és Leni Jo! Őszinte részvétem. Szeretlek benneteket! Hívjatok, ha bármire szükségetek van!
Lesley *** 1982. július 14. Kedves Anya és fiúk! Üdv! Gondoltam, megírom, hogy itt, Sacramentóban minden rendben. Susan néni és Bill bácsi arra kért, adjam át az üdvözletüket. Azt hittem, Sacramento az óceán mellett van, és majd találkozom szörfös fiúkkal. Tévedtem! Anya, te tudtad ezt, amikor ideküldtél? Őszintén sajnálom, ami Jillian nénivel történt. Szerintem igazad van, és nem ez a legmegfelelőbb időpont a látogatásra, különösen így, hogy az édesanyja velük fog lakni egész nyáron. Azért valamikor elmegyünk, ugye? Igazából nem is bánom annyira, mert - ez most nyilván meg fog lepni benneteket - már nagyon szeretnék otthon lenni. Majdnem minden pénzemet félretettem az iskolai ruhákra. Amikor hazaérek, szeretnélek meghívni mindnyájatokat vacsorára. Egy igazi étterembe, mint amilyen a Denny’s. A múlt héten vettem egy Culture Club kazettát, eddig ez volt az egyetlen nagyobb kiadásom. Szerintem Boy George kissé radikális. Ha akarod, Doug, felöltöztethetlek női ruhába téged is… Csak vicceltem. Mit tudtok apáról? Írtam neki innen, és visszaküldték a levelem. Mi van vele? Augusztus 20-án, pénteken megyek haza. Ki jön ki értem a reptérre? Mindenki? Mind nagyon hiányoztok már. Nem hittem volna, hogy így lesz, de ez az igazság. Szeretettel: Lindy Ui.: Christopher, szeretnéd megnézni az E.T.-t? Meghívlak, egy feltétellel: te fizeted a pattogatott kukoricát! ***
155
Autóvezetői jogosítvány WASHINGTON SZÁMA KIÁLLÍTÁS DÁTUMA LEJÁRAT DÁTUMA KNOWLES*DJ459TK 1982.09.27. 1987.09.27. CDK END RES NEME MAGASSÁGA SÚLYA SZEMSZÍN SZÜLETÉSI IDŐ FFI 186 cm 96 KG BARNA 1966.09.29. ============= KNOWLES, DAVID MICHAEL KNOTTYPINES LAKÓKOCSIUDVAR 14. PINE RIDGE, WA 98005 Aláírás: David Michael Knowles
*** Barbara Lawton 2330 Country Club Lane Pine Ridge, Washington 98005
1982. október 7. Drága Jillian, Montgomery és Leni Jo! Hazaértem, az életem kezd visszatérni a régi kerékvágásba. Bár szomorú okból érkeztem New Yorkba, jól éreztem magam veletek. Szörnyen hiányoztok! A ház nagyon üresnek tűnik Leni Jo nevetése nélkül. Jillian, tudom, nehéz nyarad volt a vetélés miatt, de ne feledd, az idő minden sebet begyógyít! Közhely, de igaz, és örülök, hogy vagy már annyira bölcs, hogy ezt te is tudod. Az, hogy kivettél három hónap szabadságot, a lehető legjobb döntés volt. Az embernek ugyanúgy vigyáznia kell a lelkére, mint a testére - ezt a leckét akkor tanultam meg, amikor édesapád meghalt. A gyász, gyermekeim, része a gyógyulási folyamatnak. Amikor Leonard meghalt, nem hittem, hogy valaha is képes leszek túlélni egy ilyen csapást. Negyvenöt évig voltunk házasok, ugyanannyira a részemnek éreztem, mint a saját kezemet és lábamat. Nélküle elveszettnek, elhagyottnak és zavarodottnak éreztem magam. Az özvegység első két éve olyan nehéz volt, hogy nem kívánom senkinek. Miután ráleltem a lelki egyensúlyomra, már elviselhetőbb volt, de ez jó néhány évembe került. Idővel te is visszanyered a lelki egyensúlyodat. Légy türelmes magaddal, és tudd, hogy mindig csak a mai nappal kell megbirkóznod! Légy hálás a gyönyörű, boldog és egészséges kislányodért! Montgomery, ne vedd rossz néven, amit mondani fogok, de még mindig túl sokat dolgozol. Jillian évek óta ezt mondja nekem, és most, hogy veletek éltem hónapokon át, egyet kell értenem vele. Ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit Leonard! Vigyázz magadra, rendben? Leni Jo, te vagy a világ legokosabb és legszebb unokája! Nem ismerek egyetlen háromévest sem, aki ilyen csodálatos gyerek lenne, mint te. Szeretném, ha tudnád, hogy Lawton nagyi mennyire szeret. Már most hiányzik a közös meseolvasás esténként, meg az, ahogyan össze szoktunk bújni a délutáni alvás során. Ígérem, hamarosan megint együtt leszünk!
156
Hamarosan újra adják a tévében a Cheerst, jól tudjátok, mennyire szeretem azt a műsort. Higgyétek el, Ted Dansonból igazi sztár lesz! Partnere, Shelly - sajnos a vezetékneve nem jut az eszembe - szintén nagyon tehetséges. Már nagyon várom, hogy találkozzam mindnyájatokkal karácsonykor! Szeretettel: Anya Ui.: Tetszett Anne Tyler Vacsora a hazavágyók éttermében című könyve, amelyet a repülőgépen olvastam el hazafelé jövet. Majd odaadom karácsonykor, olvassátok el ti is! Ui.: Egek, hová fajul a világ most, hogy egyesek ciánt kevernek a fejfájás elleni tablettákba? Bárki követte el a dolgot, beteges egy alak, komoly büntetést érdemelne. Nagyon remélem, hogy a Johnson & Johnson túléli ezt az egész cirkuszt. Isten óvjon bennünket! *** LESLEY KNOWLES
1982. november 1. Kedves Buck! Nem szoktam elolvasni a gyerekeknek küldött leveleidet. Erre nyilván te is számítottál. Legutóbbi leveleden azonban rajta volt a Sitka Börtön pecsétje, pedig reménykedtem benne, hogy nem kell elárulnom nekik, hogy az édesapjuk éppen rácsok mögött ül. Hogyan mersz engem hibáztatni a helyzetedért? Semmi olyasmit nem tettem, ami miatt börtönbe kellett volna kerülnöd. Nem én ültem annak az autónak a volánja mögött. Te okoztad a balesetet, neked volt túl magas az alkoholszint a véredben. Csak magadnak köszönheted, hogy lecsuktak. Ideje végre felelősséget vállalnod a tetteidért! Korábban is sokszor voltam dühös rád, mindig jó okkal, de most mélyebbre süllyedtél, mint valaha is álmodni mertem volna. Nem voltam hajlandó pénzt küldeni neked, erre képes voltál pénzt kérni a kamasz gyerekeidtől! Elég felháborító már az is, hogy engem okolsz amiatt, hogy elítéltek, de az, hogy Davidtől kérsz pénzt cigarettára, mindennek a teteje! Mától fogva el fogom olvasni az összes levelet, amelyet a gyerekeknek küldesz. Nem kapsz tőlem egy centet sem, a fiadtól pedig végképp nem. Ha engem kérdezel, a börtön pontosan az a hely, ahová tartozol. Lesley ***
157
Jillian naplója
1982. november 13. Drága Nick! Ma este láttam a híradóban a Vietnami Háborús Emlékmű felavatását. Lélegzetelállító a maga egyszerűségében. A fekete gránitfalon ott szerepel a te neved is, együtt azzal az 52 ezer másik fiatal férfiéval és nőével, akik eltűntek, vagy akiket megöltek a vietnami háború alatt. Minden egyes elveszett élet fel van jegyezve rajta. Mindegyikre emlékezni fogunk, tisztelettel a szívünkben. Hálás vagyok, Nick. Nem örülnék, ha bárki megfeledkezne rólad vagy arról, amit tettél. Gyűlölöm, amikor Pine Ridge-ben vagyok, és valaki megemlíti a nevedet, majd mintegy mellékesen hozzáteszi, hogy soha nem tértél vissza Vietnamból. Nem tudják, hogy hősként haltál meg, miközben megmentetted a bajtársaid életét. Miközben a híradót néztem, Leni Jo hála Istennek már aludt, Monty pedig még nem ért haza. Olyan erővel törtek fel belőlem a könnyek, hogy néhány pillanatra elvesztettem az önuralmam. Utána kikapcsoltam a televíziót, és csak ültem egy ideig az emlékeimbe merülve. Ó, Nick, annyira szerettelek! Emlékszem, milyen érzés volt, amikor anya felhívott, hogy elmondja, a helikopteredet lelőtték, és szörnyethaltál. Olyan mély gyászt még nem éltem át azelőtt. Ma már ismerős érzés, sajnos, miután apa is meghalt, és elvesztettem a fiamat. Istenem, Nick, ha tudnád, mennyire hiányoztál az elmúlt évek során! Anya a múlt hónapban írt egy levelet, miután hazaért. Azzal vigasztalt, hogy az idő minden sebet begyógyít. Részben igaza van - az idő tompítja a fájdalmat, és rájössz, hogy az élet megy tovább. De hogy tényleg begyógyítja-e sebeket, azt kétlem. Az enyém nem gyógyult be, Nick. Továbbra is szeretlek, továbbra sem felejtettelek el. Szeretem a férjemet, de voltak éjszakák az esküvőnk előtt és után is, amikor felriadtam álmomból, gyakran könnyes szemmel, mert rólad álmodtam. Ezt soha nem mondtam el senkinek, még Lesleynek sem. Azért van a dologban némi irónia. A férfi, aki a hírműsort vezette, maga is megjárta Vietnamot. A neve Cole Greenberg, ő az a férfi, akivel Lesley Hawaiion találkozott. Nagyon jó tudósító, de láttam rajta, hogy az avatási ünnepség őt is mélyen meghatotta. A vonásai nem nagyon változtak meg, de szívből beszélt. Mert átélte. Ott volt. Látta a saját szemével. Ő is benne élt abban a rémálomban. Elmehetnék a Vietnami Háborús Emlékműhöz, de nem teszem. Talán soha nem leszek képes megállni a Fal előtt anélkül, hogy össze ne esnék. Éppen elég nehéz volt búcsút venni tőled tizennégy évvel ezelőtt. Soha ne feledd, mennyire szeretlek! Jillian ***
158
LESLEY KNOWLES
1982. november 20. Drága Jillian! Egész héten írni szerettem volna, de csak most van néhány szabad percem. El sem tudom mondani, mennyire várom már az érkezésedet jövő hónapban! Légy velem, amennyit csak tudsz, rendben? Annyira szeretnék már órákon át beszélgetni veled, mint régen! Sűrű egy év volt ez a mostani, nem igaz? Volt benne jó is, rossz is. Június óta, amikor elvesztetted a fiadat, nem volt nap, amikor ne gondoltam volna rád. Aztán olvastam a Vietnami Háborús Emlékmű felavatásáról, és el tudom képzelni, milyen mélyen érintett téged a dolog. Megkértem Dr. Miltont, adjon egy hét szabadságot karácsony és újév között. Miután megkaptam a diplomám, jelentősen megemelte a fizetésemet, aminek jó hasznát vesszük a gyerekekkel. Mint tudod, eladtam a lakókocsit, és visszafizettem a diákhitel egy részét. Albérletbe költöztünk, és képzeld, most lehetőségünk van megvásárolni! Annyira örülök! A tulajdonos nagyon kedvező feltételeket szabott, viszonylag kis összegű kezdő részletért a miénk lehet. A lakás jó állapotban van, jó a közlekedés, és még udvara is van. Boldog vagyok, mert tényleg meg tudjuk engedni magunknak. A gyerekek is ugyanannyira örülnek, mint én, és takarékoskodnak, hogy sikerüljön. David harminc órát dolgozik hetente az Albertson’s Store-ban, és még így is kiválóak a jegyei. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle. Lindy a társaság középpontja, de ő is besegít azzal a pénzzel, amit a húgomtól kapott a nyáron, amikor a gyerekeire vigyázott. Doug újságot hord ki azon az útvonalon, ahol korábban David, Christopher pedig kutyát sétáltat. Együtt össze tudunk szedni annyi pénzt, amennyi a kezdő részlethez és a lakókocsi után még fizetendő összeghez kell. Lindy hozzáállása javult valamelyest azóta, hogy a húgoméknál töltötte a nyarat. Van egy barátja, de a fiú legalább rendesen jár iskolába, és amennyire én látom, nem kábítószerezik. Lindy a tizenötödik születésnapjára szeretné kilyukasztatni a fülét. Soha nem hittem volna, hogy beleegyezem ilyesmibe, végül mégis igent mondtam. Az embernek el kell döntenie, mikor bocsátkozik harcba, és úgy döntöttem, egy ilyen apróság miatt nem teszem kockára amúgy is törékeny fegyverszünetünket. El tudod képzelni, mit szóltak volna az apácák, ha kilyukasztattuk volna a fülünket? Mennyire más lett a világ! A mi időnkben ledérnek tartottak bennünket, ha letoltuk a zokninkat, és kilátszott a bokánk. Kidobtak az osztályból rágózásért, bezzeg ma… Hagyjuk! Igyekszem több időt tölteni Lindyvel, de nem sokat segít. Inkább zenét hallgat, mint velem beszélget. Úgy tűnik, soha nem bocsátja meg nekem, amiért elváltam az apjától. Talán egy nap megérti, miért hagytam el Buckot. Szeretném, ha jobb élete lenne, mint nekem, és nagyon félek, hogy beleesik ugyanazokba a hibákba, amikbe én. Van egy jó hírem is. Doug bekerült az egyetemi kosárlabdacsapatba, és ezt közösen megünnepeltük. Nem olyan atlétikus, mint Christopher, de edzés után minden este egyedül is dobálgat egy kicsit, hogy még jobb legyen. Nagyon büszke vagyok rá. Ne haragudj, hogy ennyit beszéltem magamról, miközben rólad szeretnék leginkább hallani! Tudom, milyen nehéz fél év áll mögöttetek Montyval. 159
Írj hamar - és vigyázz magadra! Te vagy a legjobb barátnőm! Szeretettel: Lesley és a gyerekek Ui.: Láttam a múltkor egy vicces matricát egy lökhárítón, és mosolyognom kellett, így szólt: ISTEN ÁLDJA AMERIKÁT - DE GYORSAN!!! *** KÓRHÁZI KEZELŐLAP AZ INTENZÍV OSZTÁLYON MONTGOMERY GORDON - SZÍVROHAM New York Kórház I. O. l00 Madison Street New York, NY 10029 212-555-5555 Dátum: 1982. 12. 08. Név: Gordon, Montgomery Bekerülés időpontja: 21:00 Szül.: 1930. 09. 22. Kora: 52 év Kezelőorvos: Dr. R. Lammers TAJ: 123456789 Neme: férfi Súlya: 105 kg Főbb panaszok: Mellkasi fájdalom, hideg veritek, hányinger Vérny.: 220/125 T: 147 P: 140 R: 12 Ox: 92% Kórtörténet: Allergiák: Roham: 2 órával felvétel előtt Beadott gyógyszerek: Testrész: szívizom, bal kar Ibuprofin, savlekötők Fájdalom jellege: „szorító” Mértéke: súlyos Időtartama: 2 óra Körülmények: otthonában olvasás közben Módosító tényezők:
160
1986 Jillian naplója
1986. január l. Drága Nick és Apa! Fogadni mernék, apa, hogy most ünnepelsz a mennyben, ugye? Republikánus került a Fehér Házba, mérséklődött az infláció, és a szóbeszéd szerint 1991-re visszafizetjük az államadóságot! Már másodszor támogattam a szavazatommal a volt hollywoodi színészt. Gyerünk, ünnepelj! Ez az év meglehetősen izgalmasnak ígérkezik. Júliusban húszéves érettségi találkozónk lesz Lesleyvel, Lindy pedig ekkor érettségizik a gimnáziumban. Mivel hivatalosan én vagyok a keresztanyja, szeretnék elmenni a szalagavatójára. Ott fogok ülni büszkén Lesley mellett. Az időpontot már most beírtam a naptáramba, amely egyre zsúfoltabb, mivel tavaly beválasztottak az ítélőszékbe. Nick, biztos vagyok benne, hogy apa halálra untat az áradozásával. Kérlek, bocsásd meg neki, amiért ilyen önelégült amiatt, hogy bíró lett a lánya! Esküdni mernék, hogy apa hároméves korom óta tudta, hogy egyszer majd a nyomdokaiba lépek. Leni Jo a legokosabb hétéves a másodikos osztályában. Már most úgy olvas, mint egy ötödikes. Ellenálltunk a kísértésnek Montyval, hogy felsőbb osztályba írassuk, mert szeretnénk, ha vele egyidős gyerekekkel barátkozna. Gondoskodunk róla, hogy ha az iskolában nem is, legalább iskolán kívül kihasználhassa az értelmi képességeit. Én persze továbbra is vívódom, hogyan egyeztessem össze az anyaságot a munkámmal. Tökéletes megoldást még mindig nem találtam - csak kompromisszumokat. Monty jogi karrierje továbbra is szépen fejlődik. Tavaly novemberben felajánlották neki, hogy legyen teljes értékű társ a cégénél. 1982 decemberében azonban szívrohamot kapott, és mindketten nagyon megijedtünk. Nem szeretnék özvegy lenni, és Monty sem szeretne azzá tenni a közeljövőben. Örömmel tudatom veletek, hogy tavaly februárban már ismét tökéletes egészségnek örvendett, még a koleszterinszintje is normális. Rajta áll, hogy betársul-e a Beckham jogi céghez. Akárhogyan is dönt, én támogatni fogom. Ha igent mond, együtt örülök vele ugyanolyan lelkesen, mint amilyen lelkesen ő fogadta a döntésemet, hogy beszállok a Legfelsőbb Bíróságon megüresedett bírói posztért folytatott versenybe. Évről évre szerelmesebb vagyok a férjembe. Jól élünk Montyval. Nem olyan szenvedélyesen szeretem, mint téged szerettelek, Nick, de sokkal érettebb szerelemmel, amely lassan, de biztosan bontakozott ki közöttünk.
161
Most, hogy Leni Jo már nem kislány, már bátrabban rá merjük bízni anyára, és ha időnk engedi, szívesen utazgatunk Montyval. Anyával madarat lehetne fogatni, amikor együtt lehet Leni Jóval. Ez neki „minőségi időtöltés” - hogy a nyolcvanas évek egyik kedvelt reklámszövegét használjam. Azt hiszem, a lányunk új értelmet adott anya életének. Elképesztően jó nagymama, apa. Amikor elmentünk Pine Ridge-be tavaly nyáron, azt mondta, ideje, hogy Leni Jo megtanuljon úszni. El is vitte magával a Country Club uszodájába, hogy megtanítsa. Egy idő után azon kapta magát, hogy egy egész osztálynyi hat- és hétéves a tanítványa lett. Szerintem ez csodálatos! Leni Jo minden hétvégén felhívja telefonon, és nagyon hiányzik neki. Örülök, hogy a nyáron három hetet együtt tölthettek. Az elmúlt évben csak egyszer tudtam találkozni Lesleyvel, de ugyanolyan közel vagyunk egymáshoz, mint valaha. Már lassan négy éve semmit nem hallott Buck felől. Nem mintha bármit is vesztett volna ezzel. Amikor utoljára írt neki, még mindig Alaszkában volt méghozzá börtönben gyorshajtásért és ittas vezetésért egyszerre. Arról is tudok, hogy többen is feljelentették birtokháborításért. Szerintem jobb is, hogy sem Lesley, sem a gyerekek nem hallanak felőle. David már a Pine Ridge Közösségi Főiskolára jár, mellette félállásban egy számítógépes boltban dolgozik. Szereti a munkáját, és a jelek szerint a tulajdonos maradéktalanul megbízik benne. Nemrég azt mondta, szeretne programtervező lenni. Nem tudom pontosan, hogy ez mit jelent, én még kezelni sem tudok egy számítógépet, nemhogy programozni. Abban azonban biztos vagyok, hogy a számítógép egyre fontosabb szerepet tölt majd be a világban. Monty imádja a saját gépét, és szerinte lassan minden otthonban lesz egy. Az lesz ám a nap! Emlékszem, régebben mindenki azt mondta, hogy 2000-re már a holdon is lesznek emberi települések. Ebből nem lesz semmi. Az űrutazás nem az én világom, de a számítógép sem. Valamikor ebben a hónapban száll fel a Challenger az első magánszeméllyel a fedélzeten. Egy iskolai tanárt választottak ki a jelentkezők közül. Mondanom sem kell, én nem jelentkeztem, de azért felejthetetlen élmény lehet. Christa McAuliffe-nek sok mesélnivalója lesz az iskolában, amikor visszatér. Most, hogy estek a kamatok, Jim és Angie vettek egy házat. (Ne haragudj, apa, de nem hiszem, hogy a csökkenő kamatok annak tulajdoníthatók, hogy egy republikánus van a Fehér Házban.) Lesley és a gyerekei már négy éve a saját házukban laknak. Sokáig tartott neki, amíg saját házat vehetett (lakókocsi helyett), ezért úgy gondoskodik róla, mintha az ötödik gyereke lenne. Az udvar makulátlan, a házat pedig bájos vidéki stílusban rendezte be, kimondottan a saját stílusában. Igen, az élet szép, és én boldog vagyok. Minden év egy kicsivel jobbnak tűnik, mint a korábbi. Montyval már lemondtunk arról, hogy lesz egy második gyerekünk - napokon belül harmincnyolc éves leszek, Monty pedig ötvenhat éves -, de ettől csak még hálásabbak vagyunk Leni Jóért. Soha ne feledjétek, mennyire szeretlek benneteket! Jillian ***
162
Barbara Lawton 2330 Country Club Lane Pine Ridge, Washington 98005
1986. január 5. Kedves gyermekeim! Jillian, fontos döntés előtt állok, amelyet szeretnék megvitatni veled, mielőtt bármit is tennék. Szeretném eladni a házat egy ingatlanügynökség segítségével. Amikor a John L. Scott ügynökség képviselője eljött ma értékbecslésre, azt mondta, a ház több mint 200 ezer dollárt ér. Hihetetlen, nem? Azt javasolta, ennél valamivel nagyobb kezdő árat adjak meg, hogy a vevő alkudhasson egy kicsit. Komolyan mondom, majdnem bepisiltem, amikor elárulta, hogy ennyit kaphatnánk érte. Nem mertem elárulni neki, hogy apáddal mindössze 15 ezer dollárt fizettünk érte még 1947-ben. Gondolom, most azt kérdezed magadtól, miért akarom eladni a házat egyáltalán. Először is nevetséges kifűteni 330 négyzetmétert egyetlen ember kedvéért. A ház egyszerűen túl nagy nekem. A barátaim azt mondták, semmilyen komoly döntést ne hozzak az édesapád halálát követő évben. Akkor nem is lettem volna képes erre, de azóta már majdnem nyolc év eltelt, és azt hiszem, kész vagyok megtenni ezt a lépést. Jillian, most nyilván azt kérdezed magadban, hová szeretnék költözni. Talán meglep, de komolyan elgondolkodtam azon, hogy New York Citybe, azon belül is Manhattanbe. Még ennél is konkrétabban: egy olyan lakásba, ahonnan gyalog át tudok sétálni hozzátok. Akkor ütött szöget a fejembe ez a gondolat, amikor a nyáron három hétig együtt lehettem Leni Jóval. A lányod új értelmet ad az életemnek. A ház üresnek és lehangoltnak tűnt nélküle. Nevetésének visszhangja a kelleténél gyorsabban elhalkult ezekben a szobákban. Szeretnélek megnyugtatni, hogy nem fogok betolakodni az életetekbe Montyval. Tiszteletben tartom a magánéleteteket, nekem is meglesz a magamé. Bízom benne, hogy ismersz már annyira, hogy elhiszed ezt nekem. Kérlek, válaszolj hamar, hogy mielőbb megtehessem a szükséges lépéseket! Ha ellenzed a dolgot, kérlek, légy őszinte, és beszéljük meg! Szeretlek mindnyájatokat! Anya ***
163
Park West Orvosi Központ 284 Central Park West, Suite l A New York City, NY 10024
1986. február 10. Tisztelt Mr. Montgomery Gordon! Laboratóriumunkból megérkezett vérvizsgálatának eredménye a szokásos éves egészségügyi igazolás kiadásához. Dr. Lyman közli önnel, hogy minden rendben, koleszterinszintje csupán 190. Várjuk egy év múlva. Őszinte tisztelettel: Joan McMahon, R. N. *** 1986. március 3. Kedves Lawton nagymama! Örülök, hogy sikerült eladnod a házadat, és hogy New Yorkba költözöl. Van egy eladó lakás a házunkban az ötödik emeleten. Mi a tizediken lakunk. Feljöhetsz hozzánk lifttel, én pedig lemehetek hozzád vele. Szeretettel: Leni Jo Gordon *** LESLEY KNOWLES
1986. április 1. Drága Jillian! Okkal írok bolondok napján - ugyanis bolondnak érzem magam! Miközben a szennyest válogattam ma délután, találtam egy doboz fogamzásgátló tablettát Lindy kabátjának a zsebében. Nyilván a Születésszabályozási Klinikán vette a hátam mögött. Nem is annyira bolondnak, mint inkább gyávának érzem magam. Azonnal kérdőre kellett volna vonnom, de nem tettem. Inkább öntöttem magamnak egy pohár jeges teát, leültem, és sírtam. A lányom elvesztette az ártatlanságát - és ezzel nem csak a szüzességére célzok. Szexuális életet él egy fiúval, akit alig ismerek, és nem hajlandó megbeszélni velem a dolgot. Carl Kennedyvel jár - amennyire én látom, tisztességes fiatalember, mégis, ha arra gondolok, hogy nemi életet élnek egymással, megfagy az ereimben a vér. Én is lefeküdtem Buckkal már érettségi előtt, de az ezzel kapcsolatos emlékeim távolról sem mondhatók boldognak. Akkor estem teherbe Daviddel. Szeretem mind a négy gyerekemet - bár egyiket sem terveztük. Buck nem engedte meg, hogy tablettát szedjek,
164
ráadásul akkoriban igyekeztem jó feleség és jó katolikus lenni. Néha úgy érzem, mindkét területen kudarcot vallottam. Örültem volna, ha Lindy vár még egy kicsit a megfelelő fiúra és a megfelelő időpontra. Szívesen beszélnék vele erről, de nem fogok. Nem találom a szavakat. A tabletta talán megóvja a teherbe eséstől, de a szexben hiába keresi a szerelmet, hiába keres bármit, amire vágyik. Csak bonyolítja vele az életét, talán még a jövőjét is. Carl ugyanúgy éretlen még egy elkötelezett párkapcsolatra, mint Buck volt az ő korában. Vagy én, ha már itt tartunk. A házasságunk első néhány évében, de még utána is sokáig elfojtásban éltem. Hozzászoktam ahhoz, hogy ne vegyek tudomást felháborító dolgokról, nehézségekről - mint amilyen a mostani Lindyvel. Féltem kérdőre vonni Buckot ugyanúgy, mint ahogyan félek kérdőre vonni most a lányomat. Márpedig ha már egyszer hajlandó vagy szembenézni a valósággal, tenned kell valamit. Emlékszem az éjszakákra, amikor Buck úgy jött haza, hogy egy másik nő parfümjétől bűzlött. Bár undorodtam tőle, úgy tettem, mintha nem venném észre. Nagyon jól ment a színlelés. Ügyesen sikerült a homokba dugnom a fejem, mert annyira fájt az igazság. Most ugyanezt csinálom, csakhogy ezúttal nincs homokban a fejem, mindent látok, és nem Buckról van szó, hanem a lányunkról. Mint tudod, Lindynek mindig nehéz természete volt. Már azelőtt gondjaim voltak vele, hogy kamaszodni kezdett. Bár az utóbbi néhány évben valamelyest javult a hozzáállása, továbbra is azt hiszi, hogy az tehet, amit csak akar. Pedig még csak gyerek, még velem él itthon, ahol én hozom a szabályokat, hogy óvjam a gyerekeimet. Nagyon szeretném megóvni a lányomat, Jillian! Ez azonban azzal jár, hogy felelősségre vonjam a tetteiért - de félek, hogy ennek súlyos következményei lennének. Ugyanúgy, mint Buckkal… Mit tegyek? Vegyem elő, bármekkora veszekedés is lesz belőle, vagy tegyek úgy, mintha nem találtam volna a zsebében semmit? Kockáztassam meg, hogy elmenekül itthonról, vagy viseljem el a részéről ezt a viselkedést, amelyet visszataszítónak találok? Mit tanácsolsz, bölcs és bizalmas barátom? Hogyan kezeljem ezt a helyzetet? Más. Beszéltem édesanyáddal a héten, és elmondta, hogy komoly pénzt fizetett egy lakásért a házatokban, az ötödiken. Ennek részben örülök, részben viszont félek, hogy miután New Yorkba költözött, ritkábban jössz majd Pine Ridge-be! Jillian, ha tudnád, milyen sokat jelentenek nekem a látogatásaid! Nem is tudom, mihez kezdenék, ha nem jönnél időről-időre! Jó hírem is van. Anya és Eric vettek egy lakókocsit. Meghívták a fiúkat nyárra, tesznek egy rövid utazást az érettségi találkozónk hetén. Lemennek Susanhöz és Billhez Sacramentóba, és velük töltenek néhány napot. El sem tudod képzelni, Doug és Christopher mennyire izgatottak! Doug tizenhat éves lesz augusztusban, és abban reménykedik, hogy Eric időnként hagyja majd vezetni. Kétlem, de nem akarom elvenni a kedvét. Christopher pedig abban reménykedik, hogy sikerül rábeszélnie anyáékat, hogy Sacramentóból ugorjának át Disneylandbe. Nos, ennek látom némi esélyét, remélem, igaza lesz! Ne haragudj a bőbeszédűségemért, de nagyon aggódom Lindyért! Túl fiatal még ahhoz, hogy szexuális életet éljen. Nem szeretném, ha ugyanabba a hibába esne, mint én vagy anya! Nem csak arra gondolok, hogy tizenévesen terhes lehet - ebben az esetben kimondottan örülnék, hogy tablettát szed. Inkább attól tartok, hogy egy olyan kapcsolat vagy házasság csapdájába eshet, amely legjobb esetben is elnyomja őt, legrosszabb esetben azonban tönkreteszi az életét. Szeretném, ha boldog lenne! Írj hamar! Lesley 165
*** A HOLY NAME EGYHÁZI GIMNÁZIUM ÉS A MARQUETTE GIMNÁZIUM 1986. JÚLIUS 18-20-IG TARTJA 1966-OS ÉVFOLYAMAINAK 20 ÉVES ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓJÁT A HOLIDAY INN-BEN PINE RIDGE-BEN, WASHINGTONBAN. PROGRAM: PÉNTEK ESTE - BESZÉLGETÉS A TINK’S SPORTS BÁRBAN 2210 Pine RidgeWay Telefon: 369-7895 SZOMBAT - KÖZÖS EBÉD, ESTE TÁNC A PINE RIDGE COUNTRY CLUBBAN Zenekar: Dion’s 60 Revue Band VASÁRNAP - PIKNIK A LIONS FIELDEN 8th Avenue231 SZERVEZŐ: Diane Andrews Coleman és Lesley Adamski Knowles
*** 1986. március 1. Anya! Neked elment az eszed! Nincs más választásom, kénytelen vagyok elköltözni otthonról. Shannonnál és a szüleinél fogok lakni addig, amíg nem találunk Carllal közös lakást. Már nem vagyok gyerek, nem tűröm, hogy gyerekként bánj velem! Lindy *** 1986. május 2. Angol házi feladat Christopher Knowles, 7. osztály MIÉRT AZ ÉN ANYUKÁM A LEGJOBB A VILÁGON? Anyukám nagyon jó fej. Mindig csinál valami érdekeset. Nyáron felkeltett bennünket az éjszaka kellős közepén, kivitt minket, lefeküdtünk a fűbe, és néztük a csillagokat. Az ilyeneket Meglepetés Pizsama Buliknak hívja, mert sosem tudjuk előre, mikor lesz tiszta az ég. Utána pedig fagyit ettünk. Régebben, amikor még kicsi voltam, és a fivéreim meg a nővérem iskolába jártak, és kettesben voltunk otthon anyával, Visszafelé Napot rendeztünk. Hamburgert ettünk reggelire, müzlit vacsorára, és viccesen öltöztünk egész nap. Minden testvérem otthon akart maradni velünk iskola helyett.
166
Amikor apa elment, anya önként jelentkezett, hogy segédedző lesz a focicsapatomban. Nem ismerte a szabályokat, de a kedvemért megtanulta őket, hogy része legyen a csapatnak. Hetente kétszer, amikor nem járt egyetemre, hamarabb eljött munkából, hogy időben odaérjen a focipályára, az edzésre. Mindenki szereti az anyukáját, mert az anyukája. Én azért is szeretem, mert ilyen rendes. Jó fej. *** LESLEY KNOWLES
1986. május 7. Kedves Lindy! Te döntöttél úgy, hogy elköltözöl otthonról. Amit most mondani fogok, már akkor is elmondtam, amikor elmentél, de újra elmondom: bármikor szívesen látlak itthon, de csak ha hajlandó vagy betartani a szabályaimat. Ha hiszed, ha nem, sajnálom, hogy Carl szakított veled. Kicsim, hidd el, tudom, mennyire fáj, amikor az, akit szeretsz, szakít veled valaki másért! Hiányzol nekem is, a fiúknak is. Gyere haza, leülünk beszélgetni indulatok és fenyegetések nélkül! Szerintem mindketten megtanultuk a leckét. Szeretlek! Anya *** A Pine Ridge Gimnázium 1986-os végzős évfolyama június 8-án, vasárnap délután 3 órakor tartja szalagavató ünnepségét. Belépés csak meghívottaknak!
*** BANK OF AMERICA Jillian Gordon Montgomery Gordon 331 West End Ave. Apartment 1020 New York, NY 10023
16062
Dátum: 1986.06.05.
Átutalás Lindy Knowles részére Összeg: 100 $, azaz egyszáz dollár Aláírás: Jillian Gordon
167
*** 1986. június 10. Kedves Anya! Azért írok, mert szeretnék megköszönni mindent. Rosszul éreztem magam, amíg nem laktam otthon. Úgy éreztem, esztelenül viselkedsz, és minden ok nélkül várod el tőlem, hogy szakítsak Carllal. Azóta beláttam, hogy én voltam az esztelen. Rendes tőled, amiért soha nem vártad el, hogy bocsánatot kérjek mindazért az ocsmányságért, amit mondtam. Azért én szeretnék bocsánatot kérni. Nagyon sajnálom, ami történt, anya. Igazad volt Carllal kapcsolatban. Soha nem tudtam volna leérettségizni, ha nem segítesz, hogy felzárkózzam a tanulmányaimban. Most, hogy leérettségiztem, és otthon vagyok, sokkal jobban érzem magam! Azért vártam a bocsánatkéréssel az érettségi utánig, mert nem akartam elérzékenyülni. Tudom, milyen nehéz lehetett döntésre kényszerítened, és ha hiszed, ha nem, hálás vagyok, hogy szembeszálltál velem. Igazad van, abban reménykedtem, hogy Carl feleségül vesz. Azt hittem, elszökünk Renóba, vagy valami ehhez hasonló helyre, de neki esze ágában sem volt velem jönni, és néhány nap után beláttam, hogy egyikünk sem elég érett egy ilyen lépéshez. Amúgy is jobban szeretnék David Cassidyhez feleségül menni… Haha… Nagyon dühös voltam, amikor elmentem, de nagyra értékelem, hogy engedtél szabadon dönteni, akár jól, akár rosszul. Sokat megtudtam magamról, miközben Shannonnal és a szüleivel laktam. Mindig irigyeltem, hogy a szülei mindent megengedtek neki, de most, hogy együtt éltem vele, rájöttem, hogy ami kívülről jónak tűnhet, az gyakran egyáltalán nem az. Nagyon jó volt a buli a szalagavató ünnepség után. Köszönet érte, anya! Bár apa is itt lehetett volna! Igaz, már régóta tudom, hogy apára nem lehet számítani. Mégis, ha bármin változtathattam volna a szalagavatóval kapcsolatban, akkor odavarázsoltam volna apát. Szerinted megkapta a meghívót? Valószínűleg nem, mivel a legutolsó címe egy alaszkai börtön volt. Szeretlek! Lindy *** JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST END AVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
1986. július 8. Drága Lesley! Tudom, előbb kellett volna szólnom, de nem tudok elmenni az érettségi találkozóra! Monty az utóbbi időben nem érzi jól magát. Ragaszkodott hozzá, hogy vegyem meg a repülőjegyet, de közöltem vele, hogy mindaddig nem utazom sehová, amíg el nem megy Dr. 168
Lymanhez. Múlt héten végre rászánta magát, de csak most kaptuk meg a vizsgálati eredményeket. Montynak rákja van. Érzem, hogy remeg a kezem, miközben ezt írom. Még soha nem féltem ennyire. A férjem rákos! Ó, Lesley, nem hiszem, hogy el tudom ezt viselni. Monty szerint minden rendben lesz. Szerintem nem. Emlékszem, milyen volt az első hét, amikor nem kaptam Nick-től levelet Vietnamból. Elfogott egy rossz sejtelem - később rájöttem, hogy előérzet volt. Ugyanez az érzés vett erőt rajtam most is. Istenem, remélem, hogy tévedek! Fogalmam sincs, mihez kezdenék Monty nélkül. Nem ért éppen elég veszteség életemben? Kérlek, imádkozz értünk, Lesley! Sokkal közelebb vagy Istenhez, mint én. Jobban meghallgatja a te imáidat, mint az enyéimet. Anya csodálatosan viselkedik velünk. Amikor megtudtuk a hírt, azonnal átvette az irányítást, leültetett mindkettőnket, és főzött nekünk teát. Utána arról beszélt, mennyit fejlődött az orvostudomány, és hogy valószínűleg ok nélkül félek ennyire. Mire elment, sikerült elhitetnie velem, hogy Monty műtétje semmivel sem lesz veszélyesebb, mint levetetni egy anyajegyet. Az operációt számos kemoterápiás kezelés követi majd. A műtét napja az érettségi találkozó előtti szerdára esik. Nem hagyom itt Montyt egyedül. Tudom, hogy megértesz. Ha tudnád, mennyire fogsz hiányozni! Kérlek, említs meg bennünket az imáidban! Nem akarom elveszíteni a férjemet! Jillian *** Kedves Apa! Gyógyulj meg hamar! Ezeket a virágokat neked rajzoltam. Szeretlek! Leni Jo *** Lesley naplója 1986. július 21. Az érettségi találkozó csodálatos volt, bár kicsit furán éreztem magam amiatt, hogy férj vagy partner nélkül voltam jelen. Ez eleinte kicsit zavart, de miután megérkeztem, és beszélgetni kezdtem az osztálytársaimmal, hamar elfelejtettem, hogy egyedül vagyok. Egyáltalán nem számított. Amilyen szerencsém van, az első ember, akibe belebotlottam, Dr. Roy Kloster volt. Felesége - szintén Dr. Kloster - már a harmadik gyerekükkel várandós, és nagyon boldognak tűntek. Roy úgy mutatott be a feleségének, mint gimnáziumi szerelmét. Bob Daniels megkérdezte, hol van Buck. Közöltem vele, hogy ezt akár én is kérdezhetném tőle. Azért nem erőltettem tovább a témát, mert az a sanda gyanúm támadt, 169
hogy Buck tartozik neki. Bob megpróbált flörtölni velem, de én sosem kedveltem túlzottan, és beszélgetni kezdtem valaki mással. Sokan kérdeztek Jillianről. Hiányzott mindenkinek. Sajnos Monty állapota továbbra sem biztató. A műtét sikerült ugyan, de a vastagbelében több áttétel is volt, amely további szerveket is elért. A sebész kivett mindent, amit csak tudott, és amint Monty visszanyeri az erejét, kemoterápiát és besugárzást fog kapni. Jillian érthető módon nagyon aggódik érte. Azt mondta, érezte, hogy Monty állapota súlyos, és igaza lett. Bárcsak ott lehetnék vele! Bár nagyon aggódom értük, azért jól éreztem magam. Többen is megkérdezték, van-e partnerem mostanában, vagy facér vagyok-e. Nem tudtam, mit feleljek. Elment a kedvem a párkapcsolatoktól. Tulajdonképpen egyetlen férfi volt az életemben, és Buck után nem mertem belemenni egy komolyabb kapcsolatba. Az, hogy a házasságom kudarcba fulladt, kétségtelenül sebet ejtett rajtam. Akárhogyan is, jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy a gyerekeimről gondoskodjam. Tudok férfi nélkül élni, ehhez nem fér kétség. Már akkor sem támaszkodhattam Buckra, amikor még együtt voltunk. A volt osztálytársaim persze nem hagyták ennyiben, és tovább erőltették a kérdést. Közöltem velük, hogy jelenleg örülök annak, hogy nyugodt az életem. Már ha nyugodtnak lehet nevezni négy gyerek mellett, akik közül három már kamasz. Szerintem csak azok hitték el, hogy ilyen körülmények között nyugodt lehet az életem, akik még a tévéshopnak is bedőlnek! Ha még egyszer feleségül mennék valakihez, olyan férjet szeretnék, mint amilyen Jillian Montyja. Vagy amilyen Jillian édesapja volt. Vagy mint Dr. Milton, aki józan, értelmes, és boldog házasságban él. Vagy amilyen Susan férje, Bob. (Hm, a jelek szerint léteznek férjnek való férfiak!) Nem akarok Cole Greenbergre gondolni. Vérmes ábrándokat szőttem köré, és közben egyáltalán nem tudom, milyen is valójában. Összességében véve az érettségi találkozó csodálatos volt, bár nagyon hiányzott Jillian. *** JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST END AVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
1986. augusztus 15. Kedves Isten! Kössünk alkut! Mentsd meg a férjemet, és én újra járni fogok misére. Még a templomi kórusban is énekelek. Beállok ministránsnak, etetem az éhezőket, megteszek bármit, amit csak kérsz! Uram, add, hogy Monty meggyógyuljon ezektől a szörnyű kezelésektől! Ha már ilyen borzasztóak a mellékhatások, legalább remény legyen a gyógyulására! Gyógyítsd meg őt, Uram! Én hiszek a csodákban. Tégy csodát! Őszinte tisztelettel: Jillian Gordon 170
1986. szeptember 16. Kedves Apa! Anya azt mondta, nem látogathatlak meg a kórházban. Szerintem nem jó ez a szabály. Látni akarlak! Remélem, sokkal jobban vagy. Nagyi elvitt a parkba, és láttunk egy kutyát. Kaphatok én is egyet? Bokszinak hívnám. Szeretlek! Leni Jo *** Dr. Steven Milton Orvosi Klinika 100 Spruce Avenue Pine Ridge, WA 98005
1986. október 12. Kedves Lesley! Nyolc éve elkötelezetten dolgozik nálunk. Ezt megünneplendő, adok magának még egy hét szabadságot. Gloriával tisztában vagyunk vele, hogy a barátnője New Yorkban épp nehéz időszakot él át. Hálául mindenért, amit a klinikáért tett, Gloriával szeretnénk megajándékozni ezzel a New Yorkba szóló repülőjeggyel. Őszinte tisztelettel: Dr. Steven Milton szülész-nőgyógyász és Gloria Milton *** Park West Orvosi Központ 284 Central Park West, Suite l A New York City, NY 10024
1986. november 7. Tisztelt Jillian Gordon bíró Asszony! Elnézést, hogy éppen házon kívül voltam, és nem beszélhettünk telefonon. Talán ez volt a legjobb, mert így volt időm átgondolni, mit feleljek a kérdésére. Bár a rákműtét előtt én voltam Montgomery kezelőorvosa, csak egy tagja vagyok annak az orvosi csapatnak, amely jelenleg kezeli. Sajnos a rák nem úgy viselkedett a kemoterápiás kezelésre és a besugárzásra, mint reméltük. Beszéltem a kollégáimmal, és megtudtam, hogy Montgomery ennek fényében úgy döntött, nem veti alá magát további kezeléseknek. Egyetértek a döntésével.
171
Ami a kérdését illeti, a válaszom nem. Nem beszélhetem rá, hogy folytassa a kezeléseket, és azt sem ajánlom, hogy kísérleti gyógymódokat próbáljon ki külföldön. El tudom képzelni, mennyire fájdalmas ez magának, de sajnos elkéstünk. A férje szeretne méltósággal meghalni. Azt javaslom, hívja fel a Hospice csapatot, és ápolják otthon! Őszinte részvétem! Dr. Larry Lyman, MD *** Montgomery Charles Gordon 1930. szeptember 22.-1986. december 23. Élt: 56 évet Emléke szívünkben örökké él.
172
1989 Jillian naplója
1989. január 1. Leni Jo anyával van egész nap, ezért van egy kis időm magamra. Monty halála óta az ünnepek különösen nehezen telnek. Fájdalmas volt hozzászoknom az egyedülléthez. Sosem hittem volna, hogy harmincnyolc évesen megözvegyülök, mint ahogyan arra sem számítottam, hogy Nick húszéves koromban meghal. Az élet tele van kellemetlen, pokolba kívánt meglepetésekkel. Még ma is, több mint két évvel Monty halála után, keserűséggel és önsajnálattal küszködöm. Az érzéseim olyanok, mint egy búvópatak, amely halkan, de halálos komorsággal folyik a felszín alatt. Már az is külön erőfeszítésembe kerül, hogy a víz felszíne fölött tartsam a fejemet. Az egyetlen, aki tudja, milyen nehezen viseltem az elmúlt két évet, Lesley. Még anyának és Leni Jónak sem merek beszélni az érzéseimről. Mellettük igyekszem mosolyogni, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Rájöttem egy említésre méltó dologra a színleléssel kapcsolatban. Rendkívül alábecsült képesség. Én kezdek egészen belejönni. Annyira jól csinálom, hogy már-már magammal is sikerül elhitetnem, hogy megszoktam az özvegységet. Vannak napok, amikor olyan ügyesen színlelem a boldogságot, hogy annak is érzem magam. Olyankor eszembe sem jut, hogy Monty nem lép be az ajtón, pontosan vacsoraidő előtt néhány perccel. Csak késő este döbbenek rá, hogy nem bújunk össze, a kandalló előtt újságot olvasva. Leni Jo és anya kedvéért többször is eljátszom, hogy minden rendben, de éjjel, amikor egyedül fekszem az ágyunkban, fojtogató erővel tör rám a valóság. Nem hinném, hogy képes voltam átaludni akárcsak egyetlen éjszakát is azóta, hogy kiderült, Montynak rákja van. A halála óta egészen biztosan nem. Vannak éjszakák, amikor felébredek, és csak bámulom a falat. A férfiak, akiket életemben szerettem, meghaltak. Először Nick, aztán apa, utána a meg nem született fiam, most pedig a férjem. Nem hagyhatom, hogy a veszteségek elhomályosítsák mindazt a jót, ami velem történt. Ilyenkor, amikor egyedül vagyok - és a gyász csaknem maga alá temet -, igyekszem megállni egy pillanatra, és felidézni mindazt, amivel az élet megáldott. Itt van például a lányom, a szemem fénye, és az édesanyám, aki erős és egészséges. Szeretem a munkámat, eltereli a figyelmemet a bajaimról, és élvezem a vele járó kihívásokat. Lesley egész életemben a barátnőm volt, el sem tudom képzelni, mihez kezdenék nélküle. Monty annyi pénzt hagyott rám, hogy anyagilag életem végéig biztonságban leszek. Ha akarok, dolgozom, ha nem akarok, nem dolgozom. Igen, sok csapás ért életemben, másrészről sok mindenért hálával tartozom. 173
Mivel az élet megy tovább, igyekszem előre tekinteni. A mai nap egy új év hajnala. Leni Jo tizenegy éves lett novemberben, elképesztő, hogy ilyen fiatalon milyen remek és fanyar a humora. Imádja a nagyanyját, nem meglepő módon. Mindennap együtt töltenek legalább néhány órát. Gyakran, mire hazaérek, már hozzá is láttak a vacsora elkésztéséhez. Anya jelenleg épp azt tanítja Leni Jónak, hogyan kell konyharuhát és párnahuzatot hímezni. Nagyon szoros a kapcsolatuk, sokat nevetnek, nagyon szeretik egymást. Anya képes volt átsegíteni Leni Jót az édesapja halálán - én képtelen lettem volna erre. Festéssel igyekszem úrrá lenni a gyászon. Apa is festegetett, miután nyugdíjba vonult, később anya is próbálkozott vele egy ideig. Amikor keletre költözött, apa jó néhány holmiját eladta, mert nem akarta átutaztatni őket az országon, de apa ecsetjeitől és festékeitől nem volt szíve megválni. Nem tudta, mihez kezdjen velük, ezért jobb híján odaadta nekem az egész felszerelést. Betettem a kamrába, és meg is feledkeztem róla egészen mostanáig. Nagy meglepetésemre azon kaptam magam, hogy élvezem a festést. Nem hiszem, hogy különösebben tehetséges lennék, festés közben azonban megnyugszom. Eddig még senkinek nem mutattam meg a képeimet (anyát és Leni Jót kivéve). Már több kisméretű képet készítettem, és szombat délutánonként festőórákat veszek. Ez az egyetlen passzióm. Kíváncsi vagyok, mit tartogat nekünk az 1989-es év. A korábbinál is több munkát, természetesen! Hálás vagyok, amiért sok energiát követelő szakmát választottam, különben a veszteségeim talán lehúztak volna a felszín alá. Kevés barátom van, többnyire kollégák. Olyan mozgalmas az életem, hogy nincs időm elmélyíteni a kapcsolataimat senkivel. Lesley a legjobb barátnőm, és mindig is az lesz. Lesley gyerekei hamarosan felnőnek, és elköltöznek otthonról. David katona. Tavaly állt be a seregbe, miután felajánlották neki, hogy informatikát tanulhat. David azonnal megragadta a lehetőséget, mert biztos benne, hogy a számítógépeké a jövő. Lesley nem volt különösebben elragadtatva a dologtól, leginkább azért nem, mert David nem beszélte meg a döntését sem vele, sem senki mással. Épp Kaliforniában állomásozik, és bár hiányzik neki a családja, imádja, amit tanul. Ami a számítógépeket illeti, esküszöm, átveszik a világ felett az irányítást. Monty azt mondta, hogy az ezredfordulóra minden családban lesz gép, és kezdem elhinni, hogy igaza van (volt). Lindy másodéves a Pine Ridge Közösségi Főiskolán. Karácsonykor küldött egy lapot, amelyben azt írta, lehetséges, hogy ő is az egészségügyet választja, bár nagyon élvezi a drámaóráit, és be is állt egy színjátszó csoportba. Nem lepne meg, ha ápolónő lenne belőle, mint az édesanyja és Susan nagynénje; még az is lehet, hogy orvos lesz. Biztos vagyok benne, hogy amit a fejébe vesz, azt meg is csinálja. Lesley éveken át azt hangoztatta, hogy a négy gyereke közül a lánya hasonlít leginkább Buckra, és bizonyos értelemben igaza van. Csakhogy Lindy sok tekintetben az anyjára is ütött, és senki nem vonhatja kétségbe az állhatatosságát és a becsvágyát. Doug idén érettségizik, és már most úgy tervezi, hogy beáll a seregbe, mint a bátyja. Elég eltökéltnek tűnik. Kétlem, hogy Lesley le tudná beszélni róla. Christopher most fejezi be az általános iskolát, és már most híres tájfutó. Annyira jó, hogy beválasztották a gimnáziumi csapatba, holott még csak általános iskolás. Tavaly tavasszal már nevezhetett az állami bajnokságra. Lesley örömmel jár a versenyeire. Dr. Milton nagyon rugalmas, mindig elengedi, ha Christopher épp fut valahol. 174
Szóval hamarosan az összes gyerek kirepül, és Lesley egyedül marad. Kíváncsi vagyok, vajon akkor hajlandó lesz-e újra ismerkedni? Remélem, igen - ha nem, azt is megértem. Alig több mint két éve vagyok özvegy, de el sem tudom képzelni, hogy belefogjak egy újabb párkapcsolatba. Sem most, sem máskor. *** Brad Lincoln 30 Marker Street St. Simons Island, GA 31522
1989. február 8. Tisztelt James Murphy! Ezt a címet egy régi telefonkönyvben találtam, ezért talán soha nem jut el önhöz a levelem. Nicholas Patrick Murphy öccsét keresem. Az a Nick, akiről beszélek, Vietnamban halt meg 1968-ban. Gyakran beszélt az öccséről, remélem, ön az. Először is hadd mutatkozzam be! A nevem Brad Lincoln. Nem tudom, Nick beszélt-e rólam, de gondolom ő is ugyanúgy írt rólam a leveleiben, mint ahogyan én róla. Igaz, még ha írt is, ennyi év után ön talán már elfelejtette a nevemet. Én azért remélem, hogy még ismerősen cseng. A bátyja volt a legjobb barátom. Megmentette az életemet a saját élete árán. Nagyon rosszul viseltem a halálát. Csak az tartotta bennem a lelket az elkövetkező években, hogy fordított helyzetben én is megtettem volna érte ugyanezt. A Nam óta eltelt huszonegy év alatt megnősültem, született néhány gyerekünk, és szép életet teremtettünk magunknak a feleségemmel. A háború élményeit olyan mélyen magamba temettem, amilyen mélyen csak tudtam. Más szóval megtettem minden tőlem telhetőt, hogy elfeledjem, ami ott történt. Szeretném, ha tudná, hogy Nicket nem feledtem el soha. Nem telt el nap az elmúlt huszonegy évben, hogy ne gondoltam volna rá. Tavaly nyáron elmentünk a feleségemmel és a gyerekekkel a Vietnami Háborús Emlékműhöz, és megkerestem Nick nevét. Be kell vallanom, majdnem összeestem, amikor megtaláltam. Nyilván nélkülem is tisztában van vele, milyen rendes ember volt a fivére. Becsületes. Sok katonatársunk megcsalta a barátnőjét vagy a feleségét, amíg Namban voltak, Nick azonban soha. Szívvel-lélekkel szerette Jilliant. Ő mondta így - szívvel-lélekkel -, és így is volt. Voltaképpen Jillian miatt írtam ezt a levelet. Nick valószínűleg megérezte, hogy meg fog halni, mert odaadott nekem valamit, amit Jilliantől kapott, és megkért, hogy adjam vissza neki. Egy levelet is írt mellé. Sosem bontottam fel a borítékot. Amikor kiengedtek a kórházból, és hazakerültem, igyekeztem felvenni Jilliannel a kapcsolatot, de az édesanyja nem továbbította neki a levelemet, és megkért, hogy hagyjam békén a lányát. Akkor még csak néhány év telt el a háború óta, és Jillian éppen akkor kezdte kiheverni Nick elvesztését. Az édesanyja nem akarta, hogy megzavarjam a lánya lelki békéjét. Igazat adtam neki. Nem mondtam le róla, hogy egyszer elküldöm, amire Nick kért, csak vártam a megfelelő pillanatra.
175
Úgy érzem, Jilliannek több mint húsz év alatt volt ideje meggyógyulni, mint ahogyan nekem is. Amikor ott álltam Washingtonban a Falnál, Nick nevét látva eszembe jutott, hogy még mindig nem tettem meg, amire kért. Írtam Jilliannek az utolsó címre, ami megvolt nekem tőle, de visszaküldték a levelem. A jelek szerint már egyetlen családtagja sem él Pine Ridge-ben. Meg tudná mondani nekem, hol él most, és hogyan tudnám felvenni vele a kapcsolatot? Előre is köszönöm a segítségét. Őszinte tisztelettel: Brad Lincoln *** LESLEY KNOWLES
1989. március 5. Drága David! Jó volt hallani a hangod tegnap. Nagyon lelkesnek tűntél - bár be kell vallanom, fogalmam sincs, miről beszéltél. Sajnálom, de nekem nem mond semmit; hogy megalkották az első millió tranzisztoros mikrochipet. Köszönöm, hogy elmagyaráztad, hogy egymillió tranzisztor ma már elfér egy fél bélyegnyi felületen, de hogy ez miben befolyásolja az életemet, azt nem tudom. Mindenesetre ha ez téged ennyire lelkesít, nyilván jó hír mindnyájunknak. Tudom, hogy nem csak az Intel áttörése miatt telefonáltál. Csak nem hitted, hogy elkerüli a figyelmemet, amikor a barátnődet említetted? Meagan a neve, ugye? Úgy hallom, ez nem csupán egy futó kapcsolat a részedről. Szívesen találkoznék vele. Nagyon tetszik neked ez a lány, igaz? Már régóta várom, hogy egy lányt ennyire különlegesnek találj. Mi ketten nagyon hasonlítunk egymásra, David. Óvatos vagy, és tudatosan döntesz - én is ugyanígy állok a kapcsolatokhoz. Az élet tanított erre. Mégis… van olyan lány, akiért érdemes kockáztatni. Én nem voltam túl sokszor szerelmes életemben, ezért nem nagyon tudok tanácsot adni, de szerencsére nem is kértél. Bíznod kell az érzéseidben. Védd magad de ne vidd túlzásba! Ha Meagan miatt volt olyan örömteli a hangod, akkor már most tetszik nekem ez a lány! Kívánom neked, amit minden anya kíván a fiának - légy nagyon boldog! Itthon minden rendben. Nem akarok olyat mesélni, amit már tudsz, de azt talán még nem hallottad, hogy Lindy jelentkezett a Washington Egyetem egészségügyi képzésének nyári felvételi előkészítő táborába. Doug tegnap beszélt egy sorozótiszttel. Ha nem lenne szükség az aláírásomra, már most beadta volna a jelentkezését a seregbe. Nagyon remélem, nem kezdünk bele egy újabb őrült háborúba most, hogy hamarosan két fiam is a seregben szolgál! Christopher üdvözöl, és azt üzeni, örülne, ha már itthon volnál. Akárcsak én. Van egy szomorú hírem is. Dr. Milton feleségéről nemrégiben kiderült, hogy agydaganata van. Kérlek, imádkozz érte! Dr. Milton és Gloria mindig nagyon jó volt velünk.
176
Nem tudom, mennyire komoly az állapota, mert Dr. Milton soha nem beszél a magánéletéről a rendelőben, de azt gyanítom, hogy súlyos. Vigyázz magadra, és írj, amint van időd! Szeretettel: Anya *** Leni Jo Gordon
1989. április 3. Tisztelt Exxon cég! A televízióban láttam képeket arról, mi történt, miután olajszállító hajójuk 42 millió liter olajat eresztett a tengerbe Prince William Soundnál, Alaszkában. Szégyelljék magukat! Anyukám bírónő. Szerencséjük, hogy nem ő tárgyalja az ügyüket, mert ugyanolyan mérges önökre, mint én! Tisztelettel: Leni Jo Gordon 11 éves tanuló *** LESLEY KNOWLES
1989. május 14. Drága Jillian! Segíts! Nagyon félek. Most hallottam, hogy a hadsereg áthelyezi Davidét Panamába. A fiam odalent lesz a lázadók között! Abból, amit az esti híradóban láttam, kiderült, hogy már tízezres osztagunk van ott. Elég ijesztően hangzik! David eddig számítógépekkel dolgozott, de most kikerült az íróasztal mögül a harcmezőre. Képzelheted, mennyire kiborultam! A gyerekek szerint túlságosan aggódom. Már hogyne aggódnék! Az is nyugtalanít, amit írtál. Szóval Brad Lincoln felvette veled a kapcsolatot ennyi év után! Hihetetlen! Találkozol vele, ugye? Ígérd meg, nem zaklatod fel magad, akármit is mond! Ha bármi miatt úgy érzed, hogy beszélned kell velem, természetesen felhívhatsz éjjelnappal! Van egy ötletem. Tavaly mindketten negyvenévesek lettünk - mégsem szólt fanfár. Arra gondoltam, már olyan régen nem voltunk együtt hosszabb időre. Megjelent előttem a tengerpart fehér homokja, sok-sok napsütés és pina colada… Általában októberben szoktam kivenni a szabadságomat, de veled hajlandó lennék elmenni bármikor, amikor csak időd engedi.
177
Dr. Milton jelenleg a felesége állapotával van elfoglalva, szerintem édes mindegy neki, mikor veszem ki a szabadságomat. Ettől még úgy érzem, itt kell maradnom mellette az elkövetkező néhány hónapban. Sajnos Mrs. Milton állapota súlyos. A daganat nem operálható, ráadásul növekszik. Nyilván el tudod képzelni, mennyire lesújtotta a hír a családját. Nem is nagyon beszél a dologról senki itt a rendelőben. Írj a „negyvenévesek lettünk, szökjünk meg!” vakációnkkal kapcsolatban, amint tudsz! Rúgjunk ki a hámból, és élvezzük az életet, amíg lehet! A sors megtanított arra, hogy az élet becses és törékeny dolog, ezért bele kell kapaszkodnunk minden bennünk rejlő szenvedéllyel. Hogy is szól a mondás? Az élet negyvenévesen kezdődik? Készen állsz? Mert én igen! Szeretettel: Lesley *** Khe Sanh külvárosa, Dél-Vietnam
1968. szeptember 15. Drága Jillian! Nem sokkal sötétedés után közölték velünk, hogy kora hajnalban fel kell szállnunk. Az utóbbi napokban egyre hevesebbek harcok. Sok jó ember meghalt. Őszinte leszek, Jillian lehet, hogy nem térek haza. Pedig semmi mást nem akarok az életben, csak téged ölelni, szeretni, feleségül venni. Az itteni helyzetet látva azonban kétségeim vannak, hogy valaha is élve hazajutok. Ha megkapod ezt a levelet, akkor bekövetkezett a legrosszabb. Tudom, Brad valahogyan megtalálja a módját, hogy eljuttassa ezt a levelet hozzád anya medáljával együtt. Van valami, amit tudnod kell, remélem megbékélsz vele. Nem félek a haláltól. Hívatlan vendégként ott volt velem minden egyes küldetés során, amelyre kirepültünk. Nem akarok meghalni, de hiszek Istenben, és hajlandó vagyok elfogadni az Ő akaratát az életemben, bármennyi is van hátra belőle. Ha rajtam múlna, hintaszékben fejezném be az életemet melletted, egyik unokánkkal a térdemen. A szerelmeden kívül nincs szükségem semmire ezen a világon. Hittél bennem, és megmutattad, hogy az lehetek, aki akarok, és azt tehetem, amit akarok. Ha meghalok, Jillian, szeretném, ha tudnád, hogy örökké szeretni foglak. Soha ne feledd, mennyire szeretlek! Nick ***
178
Doug Knowles Végzős diákok irodalmi szakköre MEGHALNI A SZABADSÁGÉRT Kétszáz éve kezdődött el, De ma is süvítenek a golyók. Akkor teadélután volt Bostonban, Tegnap szabadságért harcolók. Most diákok állnak a Tiananmen téren, Síkra szállnak álmaikért, Reménykednek egy jobb világban, Testvériségben, demokráciában! Tűz csillog a szemükben, Szívük egy ütemre dobban, A hadsereg azonban nem kegyelmez, A harctéren bomba robban. A Demokrácia Istennője Holtan hever a téren, De ők nem adják fel álmaikat, Gyülekeznek harcra készen. Szabadságért kiáltó szavuk Hangosabb, mint bármely harang, Közéjük lövethet a kormány, Céljuk akkor is sértetlen marad. Ami kezdetben tüntetésnek indult, Polgárháborúvá nőtte ki magát. Deng miniszterelnök naivan azt remélte, Öldökléssel megőrizheti a hatalmát. Az emberek azonban változást akarnak, Nem kell nekik a régi rendszer, Készek meghalni a szabadságért, Mint kétszáz éve - és azóta is nemegyszer.
***
179
A Pine Ridge Gimnázium 1989-es végzős évfolyama június 4-én, vasárnap délután 3 órakor tartja szalagavató ünnepségét. Belépés csak meghívottaknak!
*** LESLEY KNOWLES
1989. június 5. Drága Doug! Gratulálok! Ma délután büszke volt rád az egész család! Úgy tűnik, nem tudlak lebeszélni arról, hogy csatlakozz a haditengerészethez. Ám legyen! Áldásom rád! Erős, tehetséges fiatalember lettél, jó szolgálatot tehetsz nekik. Szeretettel: Anya *** Hat évre szóló katonai szerződés Neve (Id., Ifj., Vezetéknév, Középső név, Keresztnév, stb.) SSN KNOWLES, DOUGLAS STEVEN 528-94-7995 I. Jelentkezem az Egyesült Államok Haditengerészetébe négy (4) éves szolgálatra, egyúttal beleegyezem szolgálati időm huszonnégy (24) hónappal való meghosszabbításába, hogy felvételt nyerhessek a HALADÓ ELEKTRONIKAI KÉPZÉSBE (HEK). Nukleáris Képzés (NK) Haladó Elektronikai Képzés (HEK) Haladó Technikusi Képzés (HTK) II. Elfogadom, hogy az általam választott képzés magában foglalja az alábbi képesítések megszerzését is: N/A Nukleáris képzés, Elektronikai Asszisztens (EA), Elektrotechnikus (ÉT) és Gépész Asszisztens (GA). XX Haladó Elektronikai Képzés. Repülőelektronika (R, RÁ, RT), Adatrendszer Technikus (AT), Elektrotechnikus (ÉT), Titkosító Rendszer Technikus (TRT), Hadielektronikai Technikus (HÉT), Tűzszabályozási Technikus (TT), Hanglokátor Technikus (HLT) és Stratégiai Fegyverrendszer Technikus. N/A Haladó Technikusi Képzés. Belső Kommunikáció Elektronikus, Hajókarbantartó Technikus, Kórházi Szanitéc, Radiológus, Gázturbina Rendszer Technikus és Bojler Technikus. III. Képzési garanciák (XX) 1. Az „A” osztályban való képzésre jogosult az újoncképzést követő felvételi beszélgetés, a teszteredményei, személyes irányultsága és a Haditengerészet szükséglete alapján. 2. Garantáltan felvételt nyer az „A" osztály HLT képzésére.
180
IV.
Elfogadom, hogy alkalmasságomat a garantált képzésre folyamatosan ellenőrizik az újoncképzés és az azt követő iskolázás során. Mindig alá kell vetnem magam a kötelező biztonsági ellenőrzésnek, a fizikai képességvizsgálatnak és bárminemű egyéb vizsgálatnak, amely a garantált képzéssel kapcsolatos. Ha bármikor alkalmatlannak találnak a képzés folytatására, a Haditengerészet jogosult az alábbi pontokban felsorolt lépések bármelyikének megtételére: 1. Ha alkalmatlanná válok a garantált képzésemre olyan személyes tényező(k) miatt, amely(ek)nek tudatában voltam, de elhallgattam a jelentkezéskor, átirányíthatnak egy másik haditengerészeti képzésbe, ahol éppen üresedés van, és ahová megfelelő képesítéssel rendelkezem. 2. Ha alkalmatlanná válok a garantált képzésemre olyan személyes tényező(k) miatt, amely(ek)nek nem voltam tudatában, vagy amelyeknek tudatában voltam, és közöltem is a jelentkezésemkor, az alábbi két lehetőség közül választhatok: a) átjelentkezem egy másik haditengerészeti képzésre, amelyre szeretnék, amelyre egyúttal képesítésem van, és ahol éppen üresedés van; VAGY b) Kitüntetéssel leszerelek. 3. Ha a garantált képzésem magaviseleti okból ér véget, vagy mert képtelen voltam a haditengerészet képzési, illetve szakmai elvárásainak megfelelni a képzés bármelyik szakaszában, a haditengerészet szükségleteinek megfelelő áthelyezés alá vetem magam. Douglas Steven Knowles Sorozótiszt aláírása/dátum
Jelentkező aláírása/dátum
*** 1989. július 14. Drága Anya és Christopher! Daveynek igaza volt, az alapkiképzés nagyon fárasztó. Még soha nem dolgoztam ilyen keményen életemben, de végig fogom csinálni. Jó hírem van. A múlt héten leteszteltek bennünket. Emlékszel, hogy franciából mindig jó jegyeim voltak, pedig alig tanultam rá valamit? Nos, úgy tűnik, jó a nyelvérzékem. A tesztből legalábbis ez derült ki. Beszéltem a vezérkari őrmesterrel, és azt mondta, nagy valószínűséggel nyelviskolába fognak küldeni. Megkérdeztem, milyen nyelveket fogok tanulni. Nem hiszem, hogy franciát, de ki tudja? Úgy tűnik, a közép-keleti nyelveken van a hangsúly, különösen az arabon. David is írt, reméli, hogy hamarosan elmehet Panamából. Panaszkodott a hőség és a rovarok miatt, de szerintem a legnagyobb baja az, hogy hiányzik neki Meagan. Mondd csak, Christopher, beköltöztél már a hálószobámba? Remélem nem, mert hamarosan hazamegyek, és jól fenéken billentelek, ha beköltöztél! Legalább száz módszert tanultam itt a gyilkolásra, és nem félek használni őket! (Lökött egy bátyád van, mi?) Figyelj, öcskös, örülnék, ha néha írnál te is, nem csak anya! 181
Vigyázzatok magatokra! Doug *** LESLEY KNOWLES
1989. augusztus 4. Drága Jillian! Nemrég értem haza az utazási irodából, és kifizettem mindent, amit kellett. Olyan izgatott vagyok, mint egy gyerek! Utoljára tizenhárom éves koromban voltam igazi vakáción, amikor elmentünk kempingezni a családdal. Október 17-én repülök Miamiba, atlantai átszállással. A gépem tizenöt perccel később száll le a tiédnél. Találkozzunk a kapunál, a csomagjainkat már összeszedhetjük együtt! A bérelt autót a reptéren vesszük át. Szívesen vezetek, ha mondod, merre! Még soha nem hallottam erről az üdülőről, bár ez nem csoda. Marathon Key. Miért pont ez a neve? Mindegy. Bárhová elmennék, ahol együtt tölthetek veled kilenc csodálatos napot! Már van is néhány könyvem, amelyet félretettem elolvasásra. Az egyik Amy Tantől az Az öröm szerencse klub. Nagyon érdekesnek tűnik. Megkérdeztem, és nem gond, hogy ilyen hosszú ideig nem megyek be a rendelőbe. Dr. Milton két hétig egy tengerjáró hajón pihen a feleségével, ugyancsak októberben. A jelek szerint a felesége kicsit jobban van a kezelésektől. Dr. Milton mindent megtenne érte. Mindig nagyon tiszteltem, de most, hogy látom, mennyire szereti a feleségét, feléledt bennem a remény, hogy talán az én jövőm is tartogat egy rendes férfit. Christopher azt mondta, már nem pisis, hogy anyával és Eric-kel kelljen lennie, amíg távol vagyok. Én mégsem akarok egyedül hagyni egy tizenöt éves gyereket. Nem engedek ebben a kérdésben, bár Christopher néha nagyon meggyőző tud lenni. Emlékszem, anya mennyire elkényeztette Bruce-t, és most azon kapom magam, hogy én is ugyanezt teszem a legkisebb gyerekemmel. Annyira várom már, hogy találkozzunk! Már csak két hónap! Szeretettel: Lesley
182
1991 Jillian naplója
1991. január l. Egy új év kezdetén általában lelkes vagyok, és sok bennem az energia. Ez az év más. Félek és aggódom. Vietnam óta nem féltem még ennyire. Szinte biztos, hogy háborúba bocsátkozunk Irakkal. A koalíció már hónapok óta egyesíti az erőit, és egyre közeledik a határidő, amelyet Iraknak szabtunk, hogy kivonja a seregeit Kuvaitból. Egyelőre még nem történt semmi. Jelenleg James Baker államtitkár találkozik az iraki külügyminiszterrel a hónap elején, de senki nem reménykedik békés megoldásban. New York utcáin érezni lehet a feszültséget, pedig soha nem volt még ilyen magas a biztonsági készültség. Terrortámadástól fél egész Amerika, de sokan úgy gondolják, ha tényleges támadást intéznek ellenünk, az első csapást New Yorkra fogják mérni. Minden reggel, amikor Leni Jo iskolába megy, kellemetlen érzés lesz úrrá rajtam. Nem tudnám elviselni, ha a lányomnak baja esne! Ha már gyerekekről van szó, nagyon aggódom Lesleyért. David és Doug is a Perzsaöbölben vannak. David a szárazföldi alakulatokkal, Doug pedig az egyik anyahajón. Lesley retteg. Az egész életét a gyerekeinek szentelte. Pusztán a gondolattól, hogy valamelyik fiának baja esik, zokogni kezd. Erről eszembe jut mindaz a félelem és szorongás, amelyet akkor éreztem, amikor Nick elment Vietnamba. Emlékszem, Nick milyen bizakodó volt, amikor Délkelet-Ázsiába repült. Úgy érezte, hamar letölti a szolgálati idejét, eljön onnan, amint csak tud, és biztonságban hazatér. Ugyanezt a bizakodást látom a mai fiatal katonák arcán, és elborzadok. Egyszerűen fogalmuk sincs, hová készülnek, nem tudnak a háborúról az égvilágon semmit! Istenem, ez egyszerűen őrület! Anya és Leni Jo minden délután lesétálnak a St. Patrick templomba, hogy imádkozzanak a békéért. Leni Jo azt meséli, hogy a templom fényesen ragyog belülről, olyan sok fogadalmi gyertyát gyújtottak benne az emberek. A lányom, bár még alig múlt tizenkét éves, elképesztő érettséggel látja át a helyzetet. A tanáruk rávette az egész osztályt, hogy írjanak levelet a csapatainknak. Istennek hála anya sokat beszélget Leni Jóval a háborúról, mert én képtelen vagyok néhány értelmes szónál többet kinyögni. Túlságosan ismerős a helyzet, és túlságosan valóságos. Érzem, hogy Saddam Hussein a végsőkig fog küzdeni, bármi történjék is. Mindenki attól fél a leginkább, hogy bevet majd valamilyen biológiai fegyvert, amit a múltban Irán ellen meg is tett. Nem tudom, mit tartogat a jövő az országunknak, a családomnak és nekem. Amikor nyugodt volt az életünk, nem sokat gondoltam a békére. Most felemésztenek az aggodalmaim, és a bizonytalan jövő miatt ijesztőnek látom a kilátásainkat. 183
*** Pine Ridge Herald 1991. január 7. Gyászjelentés rovat Január 6-án, vasárnap hosszú betegség után elhunyt otthonában Gloria Milton. 50 éves volt. A gyászszertartást január 9-én, szerdán tartják délután l órakor az Our Lady of the Woods ravatalozóban. Az elhunytat a Pine Ridge Temetőben helyezik örök nyugalomra. Mrs. Milton 1942. augusztus 10-én született az oregoni Portlandban. Tanulmányait az Oregon Egyetemen végezte, itt ismerkedett meg Dr. Steven Milton szülész-nőgyógyásszal. 1964-ben házasodtak össze. Mrs. Miltont gyászolja férje és két leányuk, Maryanne Steadman és Sandy Princeton; két unokájuk, Bryce és Jay Ann; nővére, Joan, és bátyja, Ken, továbbá számos unokatestvére. Mrs. Milton a közösség aktív önkéntese volt. Tagja volt a Baptista Egyháznak, énekelt a templomi kórusban. Tanított a vasárnapi iskolában is, tizenkét éveseket. A család azt kéri a gyászolóktól, hogy virág helyett járuljanak hozzá adománnyal az Amerikai Rákellenes Alapítvány működéséhez.
*** VALAHOL SZAÚD-ARÁBIÁBAN
1991. január 14. Drága Anya és Christopher! Köszönöm szépen a leveleiteket. El sem tudom mondani, milyen jó érzés hallani felőletek! Elég sok feladatot kapunk itt, alig van néhány perc szabadidőnk. Forróság van, nem fehér embernek való, de azért a sivatagnak is megvan a maga szépsége. (Legalábbis ezt mondják. Nekem még nem sikerült meglátnom, de talán csak idő kérdése.) Mind együtt dolgozunk egy közös cél érdekében, talán csak ezért vagyunk képesek eltűrni a rengeteg kényelmetlenséget. Nem fogtok örülni annak, amit most leírok, de úgy tűnik, hogy hamarosan kezdetét veszi a harc. A parancsnokság még nem közölte velünk a haditervet, de a háború elkerülhetetlennek tűnik. Nem akarok meghalni. Ha mégis meghalnék, legalább szeretnék felkészülni rá. Ezért is írom most ezt a levelet. Anya, nálad jobb édesanyát nem hordott hátán 184
a föld, és ezt nem csak úgy mondom! Tiszta szívből így is gondolom! Tudom, hogy az élet apával soha nem volt könnyű, te mégis megtettél mindent, hogy összetartsd a családot. Lindy talán nem így gondolja, de Doug, Christopher és én igen. Évek óta nem hallottam apa felől. Egyikünk sem, én mégis úgy érzem, hogy békét kellene kötnöm vele. Beszéltem egy hölggyel, aki a Vöröskeresztnél dolgozik, azt mondta, segít nekem felkutatni a hollétét. Írtam apának is egy levelet, és elmondtam a hölgynek mindent, amit csak tudok. Utoljára Sitkában volt börtönben, Alaszkában, ugye? A hölgy azt mondta, mindent megtesz, hogy megtalálja, és odaadja neki a levelem. Nagyon hálás vagyok, hogy felhívtad Meagant, anya. Azt mondta, sokat jelentett neki. Ha élve kijutok innen, megkérem a kezét. Mit szólsz? Szeretnélek nagymamává tenni az elkövetkező néhány éven belül. Ne aggódj értem, anya! Komolyan kérlek. Mindenkinek megvan a maga feladata a földön, és lehet, hogy én már letudtam az enyémet. Kereszténynek neveltél, ezért tudom, hová tartok, ha ez itt a vég. Majd írok még, amint tudok, csak annyit akartam elmondani, hogy írtam apának. Nem várok választ tőle, csak szerettem volna lerendezni néhány dolgot kettőnk között, a biztonság kedvéért… Tudom, hogy megértesz. Szeretettel: David *** Lesley naplója 1991. február 4. Odaragadtam a tévé képernyője elé, állandóan a háborúról szóló híreket figyelem. A Sivatagi Vihar jó név erre az őrületre. Kicsit olyan, mintha az egész életem homokviharba került volna, a káosz és a bizonytalanság forgószelébe. Először Davidet, majd Dougot is elvitték a Közel-Keletre, hogy egy olyan országért harcoljon, amelyről még csak nem is hallottam tavalyig. Ezután jött Mrs. Milton halála, és bár számítani lehetett rá, mélyen megrázott. Nagyon jólelkű, kedves asszony volt. Szegény Dr. Milton teljesen veszett nélküle. Csak két hete jött vissza dolgozni, de még nem imaga. Nagyon nehéz időszak ez neki. Cole Greenberg a CNN egyik bagdadi tudósítója. Ahányszor megjelenik az arca a képernyőn, elakad a lélegzetem. Olyan érzések törnek rám, amelyekkel nem szeretnék szembesülni. Őszinte volt velem, én ellenben fiatal voltam, ostoba és félénk. A gyerekekben egy világ dőlt össze, amikor elváltam Bucktól, ezért száz százalékosan mellettük kellett lennem. Továbbra is úgy gondolom, hogy bölcs döntés volt szakítanom vele, bár vannak dolgok, amelyeket bánok. Mindenki úgy gondolja, hogy hamarosan megkezdődnek a szárazföldi harcok. Egyelőre úgy tűnik, van okunk rá, hogy optimistán nézzünk a harcok elébe. Hussein mindent megtesz, hogy elkezdődjön a háború, mert ez azzal járna, hogy Kuvait katasztrófa sújtotta övezetté válik. Csakhogy amint megkezdődik a harc, David benne lesz a sűrűjében. Nem tehetek mást, imádkozom, és bízom Istenben. Mindig is imádkoztam, akkor is, amikor még Buckkal éltünk,
185
és azt hittem, tudom, mit jelent a hit. Pedig az igazi hit azt jelenti, hogy két gyerekem életét is Isten kezébe helyezem! Jilliannel szinte mindennap beszélünk mostanában. Igyekszik leplezni, mennyire aggódik a háború, David és Doug miatt. Fél, hogy a fiaim nem térnek haza. Fél, hogy a történelem megismétli önmagát. Időnként emlékeztetem rá, hogy ez nem Vietnam, de szerintem nem hisz nekem. Augusztusban találkozunk - egy hétre kibéreltünk egy lakást Mexikóban. Nem lesznek gyerekek, és eldöntöttük, hogy nem vagyunk hajlandók aggódni. Egyszerűen élvezzük a napsütést, sokat nevetünk, hogy boldog emlékeink is legyenek. Azon imádkozom, hogy addigra legyen vége ennek a szörnyűségnek! *** Pf. 984 Lubbock, Texas 79460
1991. február 11. Kedves Lesley! Meglepetés! Gondolom, az én felbukkanásomra számítottál a legkevésbé. Régóta nem hallottunk egymás felől, ugye? Tudom, hogy rengeteg tartásdíjjal tartozom, de az utóbbi néhány év nagyon nehéz volt nekem. Magamat is alig tudtam fenntartani, nemhogy tartásdíjat fizetni négy gyerek után. A jelek szerint jól boldogultál nélkülem. Valószínűleg soha nem keresek majd annyit, amennyiből ki tudnám fizetni, amivel tartozom. Bár másképp alakultak volna a dolgok, de nem így történt! Remélem, el tudod fogadni ezt. Téged ismerve már nyilván el is fogadtad. Sosem voltál haragtartó. Miután letöltöttem a büntetésemet Alaszkában, Texasba költöztem, ami hiba volt. Nem akarom részletezni, milyen gondjaim voltak, lényeg, hogy nem csak a gyerektartás miatt nem hallottál felőlem. Már fél éve nem ittam, és kezdem úgy érezni, hogy végre sikerült kigyógyulnom az alkoholizmusomból. Megint van munkám és rendes lakhelyem. Másodszor is megnősültem, ami a második legnagyobb hiba volt az elmúlt tizenhárom év alatt. De elég belőlem! Életem legnagyobb meglepetése volt, amikor megkaptam David levelét. A múlt héten érkezett meg, és meg kell mondanom, nagyon megrázott. Fogalmam sem volt, hogy a Közel-Keleten van. Azt írta, Doug is. Aggódom David miatt. Abból, amit írt, úgy érzem, nem hiszi, hogy élve hazajut. Már sokszor mondtam neked, hogy sok mindent megbántam életemben. Nem szégyellem bevallani, hogy így van. Az ördögbe is, mindenki hibázik! Mégis, ha van valami, amire büszke vagyok, az az, hogy feleségül vettelek, és nemzettem négy gyereket. Szépen felnevelted őket, pedig tőlem szinte semmi segítséget nem kaptál. Amikor megkaptam David levelét, beláttam, mi mindentől kellett megválnom, amikor elváltál tőlem. Beszéltem a volt tanácsadómmal az Anonim Alkoholistáknál, és mint tudod, a felépülés tizenkét lépcsője közül az az egyik, hogy jóvá kell tenni, amit csak lehet. Még ha rá
186
is megy az elkövetkező ötven évem, esküszöm, igyekszem feledtetni mindazt a bánatot, amit neked és a gyerekeknek okoztam! Azt hiszem, azt kívánom írni ezzel, hogy szeretnék ismét családtag lenni. David írta, hogy soha nem mentél férjhez másodszor. Őrülök neki, Lesley, mert ez azt jelenti, hogy még van esélyem. Kérlek, mondd, hogy van! Az egész világot jelentené nekem. Ma reggel benyújtottam a felmondásomat a munkahelyemen. Hamar összecsomagolom mindenemet. Lehet, hogy a furgonom már nem a régi, de Washingtonig azért még el tudok menni vele. Ha minden jól megy, még március l-je előtt megérkezem Pine Ridge-be. Évek óta először megint reménykedem valamiben. Meg kell mondanom, nagyon jó érzés. Hamarosan találkozunk! Buck *** 1991. február 15. Drága Apa! Nem tudom, megkapod-e ezt még azelőtt, hogy elköltözöl Texasból, de azért teszek egy próbát. Anya közölte velünk, hogy nem szeretné, ha odaköltöznél hozzá és Christopherhez, de ha akarsz, lakhatsz velem! Egy kis apartmanban élek kettesben egy macskával, de azért megleszünk, mit gondolsz? Jó lesz újra látni téged! Lányod: Lindy *** Levél a Védelmi Minisztériumtól
Címzett: Mrs. Lesley Knowles 1991. február 16. Mély sajnálattal tudatjuk, hogy fia, David Michael Knowles eltűnt az egyik iraki bevetés során. ***
187
JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST END AVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
1991. február 20. Drága, drága Lesley! Nem tudok aludni. Tudom, hogy már beszélgettünk egy órán át, de továbbra sem tértem még magamhoz. Nem tudom elfogadni, hogy ilyen megtörténhet! A szárazföldi harcok még el sem kezdődtek. Hogyan tűnhetett el David? Hiába magyaráztál el mindent részletesen, nekem ez egyszerűen felfoghatatlan. Azért annak örülök, hogy legalább van remény. Tudjuk, hogy amikor lezuhant az egyik helikopter, a másikból látták, hogy vannak túlélők. Hinnem kell, hogy David közöttük volt, különben megőrülök. Nem akarok visszagondolni arra, ami Nickkel történt. Tudom, az elmúlt hónapokban többször emlékeztettél rá, hogy ez nem Vietnam, és hogy David nem Nick. Monty temetése óta nem tettem be templomba a lábam. Úgy éreztem, hogy Isten hátat fordított nekem, és az igazat megvallva nem is hiányzott nekem az Úr. Te mindig megőrizted a hitedet, és bár úgy gondoltam, hogy a Biblia jó hatással lesz rád, én magam nem olvastam soha. A vallás nem válasz az én kérdéseimre. Lesley, nagyon aggódom Davidért és érted! Ebben a helyzetben önkéntelenül is újraélem életem legnagyobb rémálmát. Egy szavadba kerül, és a következő repülővel már indulok is hozzád! Ha bármit tehetek érted, tényleg BÁRMIT, szólj! Együtt érzek veled, mintha a nővérem lennél. Szeretettel: Jillian és Leni Jo *** LESLEY KNOWLES
1991. február 25. Kedves Cole! 1980-ban úgy döntöttem, mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha nem tartjuk a kapcsolatot. Nehéz döntés volt, ráadásul éppen a feje tetején állt az életem abban az időben. Jó okom van rá, hogy most mégis megkerestelek. Két fiam is részt vesz a Sivatagi Vihar hadműveletben. David a 101-es Repülőosztaggal van, Doug pedig az Independence anyahajón. Múlt héten beállított hozzánk két katona azzal a hírrel, hogy David eltűnt bevetés közben. Erős a gyanú, hogy hadifogságba esett. Irak jelenleg nem hajlandó elárulni semmit a hadifoglyokról, már ha fogoly egyáltalán. Én azonban már nem sokáig vagyok képes elviselni a bizonytalanságot. Cole, van rá mód, hogy bármit megtudj a fiam hollétéről és állapotáról? Rendszeresen nézem a tudósításaidat Bagdadból, és azon imádkozom, hogy ismerj valakit, aki tud mondani valamit a fiammal kapcsolatosan! 188
Gyakran gondoltam rád az elmúlt években, és kíváncsi vagyok, hogyan telt az életed. Én jól vagyok, de nem tudom, meddig bírom még ép ésszel, ha nem hallok a fiamról. Nagyon hálás lennék bármiért, amit megtudsz róla! Előre is bocsánatot kérek, ha úgy érzed, hogy visszaélek a barátságunkkal. Nem ismerek senki mást, akihez fordulhatnék. Előre is köszönök mindent! Lesley Knowles *** JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST ENDAVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
1991. február 20. Kedves Isten! Fordultam már Hozzád korábban is. Amikor nem kaptam levelet Nicktől, imádkoztam. Amikor a férjem súlyos beteg volt, csodáért esedeztem. Nem hallgattad meg szívem leghőbb imáit. Most eltűnt a legjobb barátnőm fia egy fél világgal odébb. Elveszettnek, tehetetlennek és üresnek érzem magam. Ugyanezt éreztem sok évvel ezelőtt, amikor Nick meghalt, és most is kezdem elveszíteni az eszem. Nagyon haragudtam Rád. A Szeretet Istenének kellene lenned. Köszönöm szépen, de én már jó ideje nem éreztem a szeretetedet! A múltban alkut akartam kötni Veled. „Ha megteszed ezt nekem, cserébe én megteszem azt Neked”. A „kössünk alkut!” próbálkozásaim kudarcot vallottak, ez nyilvánvaló. Nincs szükséged semmire, amit én adhatok Neked. Ezt beláttam. Lesley azt mondja, soha semmi mást nem vártál tőlem, csak hogy adjam oda magam Neked. Nos, a jelen helyzetben kellően kétségbe vagyok esve, ezért úgy döntöttem, megpróbálom. Nos, itt vagyok, Isten, és kész vagyok megtenni, amire kérsz, kész vagyok David sorsát a kezedbe helyezni. Nem könnyű, de hajlandó vagyok lemondani a saját akaratomról, és átadni Neked az irányítást. Jillian Gordon bíró ***
189
Cole Greenberg CNN-Tudósító
1991. március l. Drága Lesley! Szerencsére tudtunk beszélni telefonon, ezért nagyjából elmondtam mindent, amit megtudtam. Még egyszer: David él, és a körülményekhez képest jól van. Jó volt hallani a hangodon, hogy megkönnyebbültél. Amilyen ütemben a szárazföldi harcok folynak, véleményem szerint hamarosan elengedik a többi fogollyal együtt. Mint mondtam, nem tudtam beszélni vele személyesen, mivel tiltott övezetben tartják fogva, de az ottani kapcsolatom segítségével tudtam üzenni neki, és azóta a válaszát is megkaptam. Tudom, önző dolog a részemről, de hálás vagyok, hogy ismét tartjuk a kapcsolatot egymással. Tényleg eltelt tizenegy év? Olyan, mintha csak nemrég leveleztünk volna egymással, nem? Nem kérdezted, de szeretném, ha tudnád, hogy soha nem voltam házas. Ha jól sejtem, te sem mentél férjhez másodszor. Engem továbbra is túlságosan lekötött a munkám, rengeteget utaztam egyik háborús övezetből a másikba, te pedig, ha nem tévedek, a gyerekeid miatt maradtál egyedülálló. Már tizenegy éve is világosan értésemre adtad, hogy neked a családod az első. Megértettelek, mert én is hasonlóan éreztem a munkámmal kapcsolatban. Mint mondtam, ez a háború hamarosan véget ér. Jó lesz elmenni Bagdadból, és hazatérni New Yorkba. Rengeteg szabadnapom halmozódott fel, és szeretnék találkozni veled, Lesley! Kértél tőlem egy szívességet, én pedig ezt kérem cserébe! Vacsorázol velem? Amint válaszolsz, megveszem a repülőjegyet. A mielőbbi viszontlátásig: Cole Greenberg *** 1991. március 5. Kedves David! Édesanyád mondta, hogy beszélt veled ma reggel, közvetlenül, miután elengedtek az irakiak. Jó tudni, hogy átvészelted a fogságot, és hogy jól vagy! Sajnos nem volt alkalmam válaszolni a leveledre, amelyet még a texasi Lubbockban kaptam meg. Az elmúlt öt évben ugyanis ott éltem. Mint írtad, a kapcsolatunk nem volt mindig felhőtlen, és ennek én vagyok az oka. Nem viselkedtem férjhez méltón édesanyátokkal, és nem viselkedtem apához méltón veletek. Az alkohol rabja voltam már azelőtt, hogy ti megszülettetek. Rendes tőled, hogy nem hánytad a szememre az összes hibámat. Hálás vagyok érte. Minden, amit írtál, igaz. Amikor megkaptam a leveledet, éppen mélyponton voltam anyagilag, de legalább nem nyúltam az üveghez már fél éve. Nagyon büszke voltam rád, amiért ilyen szép szál katona lett belőled, és boldog voltam, hogy meséltél a testvéreidről is. Évek óta nem volt okom rá, hogy 190
így érezzek. Édesanyádé az érdem, hogy ilyen becsületesen felnevelt benneteket, bár kezdetben én is ott voltam. Nem mintha sokban számíthatott volna rám. Az a televíziós tudósító beszélt rólad, és azt mondta, hogy hős vagy. Amikor hallottam, majdnem lepattantak a gombok az ingemről. Amit mondani akarok, az az, hogy a leveled felébresztette bennem a reményt, hogy visszatérhetek hozzátok. Tudom, hogy édesanyád nem fogad majd tárt karokkal vissza a családi otthonba, de Lindy azt mondta, vele lakhatok egy ideig. Nem voltam jó apád a múltban, David, de mostantól igyekszem az lenni! Szeretettel ölel: Buck Knowles *** David James Knowles Pf. 984 Lubbock, TX 79460 Ezúton értesítjük, hogy megsértette feltételes szabadlábra helyezésének feltételeit. Amennyiben nem veszi fel a kapcsolatot az önt szabadlábra helyező tiszttel az elkövetkező öt (5) napban, letartóztatási parancsot adunk ki ön ellen. Feltételes Szabadlábra Helyezési Bizottság Texas állam
*** LESLEY KNOWLES
1991. május 3. Kedves Cole! Ez volt életem legromantikusabb vacsorája! Nagyon értesz hozzá, hogyan gyakorolj mély benyomást egy nőre! Pezsgő, gyertyafény, vörös rózsák… Köszönök mindent! Sajnálom, hogy ilyen hamar el kellett menned, de megértelek. Kérdéseidre válaszolva: igen, szeretnék újra találkozni veled, és igen, szerintem is ráleltünk valami különlegesre. Lesley
191
Mr. és Mrs. Ronald Fullbright Szeretettel meghívja Önt leányuk, Meagan Adele Fullbright és David Michael Knowles, Lesley Knowles fiának esküvőjére 1991. július 12-én, szombaton 3 órakor az Első Baptista Templomba Fullertonban, Kaliforniában. Lakodalom közvetlenül a szertartást követően.
*** 1991. július 10. Kedves Lindy! Ne haragudj, hogy nem szóltam előre, de el kellett mennem! Nem volt más választásom, kérlek, ne haragudj rám! A szomszéd megígérte, hogy megeteti a macskádat. Biztos vagyok benne, hogy jól fogod érezni magad David esküvőjén édesanyáddal és a fivéreiddel együtt. Ő tudja, miért nem lehetek ott. Igaz, meg sem említette a nevemet a meghívón, szóval amúgy se nagyon érdekli, elmegyek-e, vagy sem. Majd jelentkezem! Apa *** Könyvek, amelyeket Lesley Jilliannel közös mexikói útjára magával vitt: 1. Anne Tyler: Talán szent 2. John Grisham: A cég
*** A könyv, amelyet Jillian pakolt a táskájába a mexikói útra: Susan Faludi: A be nem vallott háború az amerikai nők ellen
***
192
Cole Greenberg CNN-Tudósító
1991. augusztus 8. Drága Lesley! Ezt a rövid levelet azután kapod meg, miután hazatértél a barátnőddel Mexikóból. Otthon leszek szeptember 7-én. Remélem, szereted a kínait (ezalatt nem elvitelre készített bami gorenget értek)! Akkor a 7-i viszontlátásig! Cole *** Lesley szerencsesütijében talált felirat: „A rendes férfi ritka kincs” *** JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST END AVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
1991. október l. Drága Lesley! Évek óta nem hallottalak ennyire boldognak! Nagyon örülök, hogy összejöttetek Colelal! El sem tudod képzelni, mennyire elleneztem tizenegy évvel ezelőtt, amikor váratlanul megszakítottad a kapcsolatotokat. Értettem az érveidet, de nem értettem egyet velük. Buckkal kapcsolatban nekem már semmi olyat nem tudsz mondani, amin meglepődnék. Lindy miért nem említette hamarabb, hogy Buck pénzt kért kölcsön a szomszédjától? Szegény lány biztosan nagyon szégyelli magát. Már az is éppen elég tisztességtelen, ahogyan távozott, de hogy adósságot hagyott a saját lányára, az megbocsáthatatlan. Lindy mindig nagyon elvakult volt az édesapját illetően. Remélem, most már érti, miért nem engedted meg neki, hogy veletek éljen. He mégis befogadtad volna Buckot, a saját kezemmel fojtottalak volna meg! Még szerencse, hogy David és Doug már eleve nem érezte szükségét annak, hogy Buck védelmére keljen. Ami pedig Christophert illeti, minden elismerésem (és megkönnyebbülésem), hogy ilyen fiatalon kiismerte az apját. Így vagy úgy, de ez az év különleges áldásokat tartogatott neked és a családodnak. Nagyon jól éreztem magam veled Mexikóban. Leni Jo közölte velem, hogy minden nyáron táborba szeretne menni, és amíg ott van, oda mehetek, ahová csak akarok, nem bánja. Azt akarja mondani ezzel, hogy már nagylány, és nincs szüksége az édesanyjára többé? Remélem, érzi, hogy nekem még szükségem van arra, hogy neki szüksége legyen rám! 193
Egyelőre nehezen szokom vissza a régi kerékvágásba. A mindennapi tárgyalások, és az, hogy állandóan más bajával vagyok elfoglalva, már nem vonz annyira, mint régen. Ki tudja, talán kitalálok valamit, és hamarabb nyugdíjba vonulok. Anyát kissé megviselte az időjárás mostanában, de ahhoz képest, hogy hetvennyolc éves, kimondottan jó formában van. Tudom, hogy Cole rendszeresen külföldre utazik, de ahogy a szerencsesütidben talált szöveg is mondja, a rendes férfi ritka kincs. Márpedig Cole rendes férfi. Ölelj meg mindenkit a nevemben! Szeretettel: Jillian *** 1991. november 1. Drága Anya! A születésnapomra csak görkorcsolyát szeretnék, semmi mást! Szeretlek! Leni Jo
194
1993 Jillian naplója
1993. január l. Boldog új évet! Én magam is boldognak érzem magam. Elégedett vagyok az életemmel. Kicsivel több mint hat éve halt meg Monty, és pontosan ennyi időre volt szükségem, hogy el tudjam fogadni a megözvegyülésemet. Ebben csak az a meglepő, hogy most, amikor már beletörődtem a dologba, találkoztam valakivel. Voltaképpen anyának köszönhetem, aki hamarosan nyolcvanéves lesz, hogy bemutatott Gary Harmonnak. A házunkban lakik, és amilyen úriember, bemutatkozott anyának a liftben. Hamarosan azon kaptam magam, hogy hetente egyszer együtt vacsorázunk Garyvel. Egyedül él, akárcsak én. Jogot végzett, akárcsak én. Özvegy, akárcsak én. Mi lehet ennél tökéletesebb? Leni Jo is kedveli. Nem fogad könnyen a bizalmába senkit, szóval az, hogy kedveli, nagy szó. Nem csak nekem alakult ilyen szépen a szerelmi életem. Lesley és Cole is remekül megvannak egymással. Cole-nak szerződése van a CNN-nel, ezért rendszeresen külföldre utazik. Hogy Lesley hogyan tudja észben tartani, mikor hol van, fogalmam sincs. Az a legérdekesebb, hogy ilyen mozgalmas élet mellett is megingathatatlan barátság szövődött közöttük. Cole illik Lesleyhez. Életében először egészséges, érett kapcsolata van egy férfival. Apa, jobb, ha megkapaszkodsz valamiben - ismét egy demokrata kerül a Fehér Ház élére! Most forogsz a sírodban, ugye? William Jefferson Clintonnak számos újító ötlete van, és én önkéntelenül is megnyerőnek találom a feleségével együtt. Hillary sokaknak borsot fog törni az orra alá. Az erős nőkkel általában ez a helyzet. Én szorítok mindkettejüknek, és bár politikailag nem minden kérdésben értek egyet velük, érzem, hogy a változás felkavarja majd az állóvizet. Szinte hallom, ahogyan vitatkozni kezdesz velem, apa, de kérlek, légy nyitott, hadd tegyenek egy próbát! Hillary hajlandó megreformálni az egészségügyet, és Isten a megmondhatója, mennyire ideje volt már, hogy valaki megtegye! Leni Jo nagyon szereti a gimnáziumot, és továbbra is kiválóak a jegyei. Csodagyerek, ha mondhatok ilyet. Nagyon jó a kapcsolatunk, mindent megbeszélünk. Most kezdett el érdeklődni a fiúk iránt, de én bízom az eszében és az önbecsülésében. Hetente látok olyan fiatal édesanyákat a tárgyalóteremben, akik egyidősek vele. Gyerekek gyerekkel, ahogy a szociális munkások mondják. Mindig kétségbeesem, amikor ilyen tragikus sorsú kislányokkal találkozom - a gyerekeik sorsáról nem is beszélve. A legrosszabb az az egészben, hogy szinte semmit sem tehetek értük.
195
A megbízásom idén lejár, és nyomás van rajtam, hogy újra jelöltessem magam. Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy akarom-e egyáltalán. A nyugdíjazás gondolatát napról napra vonzóbbnak találom. Szeretném maradéktalanul kiélvezni a lányom kamaszéveit, és annyi időt és figyelmet szentelni neki, amennyit csak lehet. Néha eltűnődöm, talán Lesleynek is azért volt annyira nehéz Lindyvel, mert nemcsak meg kellett keresnie a családjának a betevőt, hanem főiskolára is járt, és a figyelmét is meg kellett osztania négy gyerek között. Nem, vegyük úgy, hogy ezt most nem mondtam! Lindy nehéz eset volt kezdettől fogva. Vannak, akik csak a drámából képesek tanulni, és úgy tűnik, sajnos Lindy is közéjük tartozik. David ezzel szemben nagyon megörvendeztette az édesanyját. Felvették a Microsofthoz, komoly karrier előtt áll. Szerintem még sokat hallunk erről a cégről. A baj csak az, hogy rengeteget kell dolgoznia; Lesley elárulta, hogy David gyakran odabent alszik az irodában. Szerencsére Meagan nagyon megértő vele. Doug építkezéseken dolgozik Nick öccsénél. Jim Murphynek már tíz éve saját cége van, és nagyon jó keres vele. Nem lep meg! Amikor Doug szolgálati ideje lejárt a haditengerészetnél, hazament Pine Ridge-be. Munkát keresett, mire én megemlítettem Lesleynek, hogy Jim cégénél épp felvétel van, és javasoltam neki, hogy szóljon Dougnak. Jim persze azonnal felvette, és Doug hamarosan Jim egyik csapatának művezetője lett. Nick nagyon büszke lenne az öccse sikerére. Angie minden évben küld a gyerekeikről fényképet. Nickie Lynn tizenegy éves lesz augusztusban. Neki különleges helye van a szívemben. Ez az év tehát jól kezdődik. Beiratkoztam egy új festőtanfolyamra, és imádom! A festéstől megnyugszom, ráadásul egyre jobb vagyok. Több arcképet is festettem már. Vannak hibák a képeimen, nem is kicsik, de másnak nem tűnik fel. Azt hiszem, ez mindenre igaz az életemben. Bármiről legyen is szó, én megteszek minden tőlem telhetőt, keményen dolgozom, és azonnal észreveszem a hibákat, még ha más nem is. *** 1993. január 10. Szia Anya! Kölcsönadnál 300 dollárt? Tudod jól, hogy nem kérnék, ha nem lenne fontos. Sürgősen kellene. Mellékeltem egy befizetési szelvényt, hogy könnyebb legyen feladnod. Február elsején megadom, becsszóra! Lindy ***
196
Meglepetés szülinapi buli! Barbara Lawton 80 éves! Cím: Hemsley Towers 331 West End Avenue Apartment 1020 New York, NY Időpont: február 6. 15:00 Hozz egy lufit, és légy vidám! Css… - ne feledd, meglepetés! Jillian Lawton Gordon és Leni Jo Gordon
*** Lesley naplója 1993. február 22. Rossz napom volt. Először a munkahelyemen történt egy kis baleset - tűz ütött ki egy emelettel feljebb. Dr. Milton nagyon higgadtan kezelte a helyzetet. Nyugodt volt, és összeszedett, sikerült mindenkit kimenekítenie az épületből még a tűzoltók érkezése előtt. Először nem vettem komolyan a tűzjelzőt, és mire rájöttem, hogy ezúttal nem tűzvédelmi gyakorlatról van szó, gyorsan elmentettem a munkámat egy floppyra. Dr. Milton ragaszkodott hozzá, hogy azonnal távozzam az épületből, és határozottan megragadta a karomat. Nem volt más választásom, kimentem vele. Mi ketten hagytuk el az épületet utoljára. A baj azonban nem jár egyedül. Aznap délután volt az éves ellenőrzésem a nőgyógyászomnál. Bár igen nagyra becsülöm Dr. Miltont, kellemetlenül érezném magam, ha ő vizsgálná meg a hüvelyemet. Korábban mindig ahhoz az orvoshoz mentem, akinél Christophert szültem. A reggeli tűz után semmi kedvem nem volt a vizsgálathoz, csakhogy heteket is várni kell egy következő időpontra Dr. Nelsonnál, ezért mégis elmentem szerencsére! Úgy tűnik, baj van. Az elmúlt öt évben egy normális menstruációm sem volt, ezért nem lepett meg a dolog. Jövő hónapban újabb vizsgálatokra kell mennem, és lehet, hogy ki kell venni a méhemet. Ha erre sor kerül, három-négy hétig nem mehetek be dolgozni. A reggeli tűzeset után úgy döntöttem, egyelőre hallgatok a dologról Dr. Milton előtt. Csak akkor szólok neki, amikor már biztos a műtét. Amíg Dr. Nelson rendelőjében voltam, az ápolónő megkérdezte, hogy van Lindy terhessége. Megfagyott az ereimben a vér, és láttam szegény nőn, hogy azonnal megbánta, hogy eljárt a szája. Lindy terhes? Teljesen megdöbbentett a hír. Aztán összeállt a kép. Nemrégen kölcsönkért 300 dollárt, márpedig pontosan ennyibe kerül egy abortusz. Rájöttem, hogy a lányom tőlem kapta a pénzt arra, hogy elvetesse az unokámat. Azóta is fáj a szívem emiatt. Időnként görcsbe rándul a gyomrom pusztán a gondolattól. Amint hazaértem, felhívtam Lindyt, és megkérdeztem, mire kellett neki a pénz, holott pontosan tudtam a választ. Már régebben rájöttem, hiba egy gyereknek lehetőséget adni a hazugságra, ezért még mielőtt egy szót szólhatott volna, közöltem vele, hogy tudok az abortuszról, és megkérdeztem, ki lett volna a gyerek apja. Lindy azonnal felfortyant, és megkérdezte, Christopher árulkodott-e. Már az is éppen elég baj, hogy tőlem kért pénzt rá, de hogy az öccsét is belevonta a dologba, az megbocsáthatatlan. Lindy végül lecsapta a kagylót. 197
Mostanra már hozzá kellett volna szoknom a kitöréseihez, mégis feldúlt a dolog. Ettől még tudom, hogy Lindy voltaképpen nem rám haragszik, hanem önmagára. Még este felhívtam, valamivel később. Igyekezett érettnek és felelősségteljesnek tűnni, mintha pontosan tudta volna, mit csinál, és miért. Azt mondta, a terhesség-megszakítás volt a legjobb megoldás minden érintett számára, mire én megkérdeztem, vajon a babának is? Erre elkezdett bőgni. Szerettem volna magamhoz ölelni, és megkérdezni, miért nem beszélt velem egy ilyen életbevágó döntés előtt. Végül nem kérdeztem, mert tudtam a választ. Biztos volt benne, hogy ezt akarja. Félt, hogy ha leül velem beszélgetni, a végén még meggyőzöm, hogy gondolja meg magát. Most szégyelli a dolgot, és bűntudata van. A beszélgetésünk óta szomorú vagyok, legszívesebben sírnék. Gyászolom az első unokám elvesztését, gyászolom, hogy kudarcot vallottam anyaként. Szegény Lindy! Azt hitte, az abortusz könnyű megoldás, egyszerű kiút, de nem vette figyelembe a következményeket. Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy megkönnyebbült most, hogy kiderült a dolog. Nem az én bocsánatomra van szüksége, nem is Istenére. Lindynek azt kell megtanulnia, hogyan bocsásson meg önmagának. *** Lesley Knowles Feladó: Cole Greenberg Címzett: Lesley Knowles Dátum: 1993. március 15. Téma: Isten hozott az interneten!
1993. március 15. Drága Lesley! Örülök, hogy végre megfogadtad a tanácsomat, és létrehoztál magadnak egy internetes postafiókot. Szerintem a Prodigy levelezőprogram kiváló eszköz a kapcsolattartásra. Még mindig Wacóban vagyok, és itt is maradok mindaddig, amíg le nem cseng ez a David Koreshbotrány. Csak úgy nyüzsögnek itt az illegális szesz-, dohány- és fegyverkereskedelemmel foglalkozó hivatal, az ATF emberei. Beszéltem velük, és az a benyomásom, hogy fogalmuk sincs, mit csinálnak. Ebből még nagy baj lehet, ha nem rendezik a dolgot megfelelően. Nem tudom biztosan, mikor láthatjuk egymást. Remélem, hamar! Miért kell megműteni téged? Nem komoly a dolog, ugye? Írd meg, mikor operálnak, igyekszem úgy intézni, hogy veled lehessek! Ne aggódj, nem kell magyarázkodnod Lindy miatt. Nagyon türelmes voltál vele. Minden gyerek követ el hibákat, én legalábbis így voltam ezzel. Most mennem kell. Írj hamar, és köszönd meg Davidnek a nevemben, hogy feltelepítette neked a Prodigyt! Rengeteg pénzt megtakarított mindkettőnknek a távolsági hívásokon. Szeretettel: Cole
198
*** 1993. április 19. Szia Anya! Mr. Harmon telefonált, és azt kérdezte, elmész-e vele moziba megnézni a Pókasszony csókjá-t? Mondtam neki, hogy természetesen igen. Ha mégsem mennél, hívd fel! Amúgy nagyon jó helyre szól a jegye, és biztos voltam benne, hogy érdekel a film. Ha bármi kérdésed van, ébressz fel nyugodtan! Ja, a jegyek amúgy jövő hét péntekre szólnak. Pussz: Leni Jo *** LESLEY KNOWLES
1993. április 20. Kedves Dr. Milton! Gondoltam, megköszönöm, amiért elvitt ebédelni a Titkárnők napján. Váratlan meglepetés volt, mivel nem vagyok a titkárnője! Ettől függetlenül nagyon jólesett az ebéd és a virágcsokor. Ön mindig nagyon jó főnököm volt. Szeretném, ha tudná, hogy nagyon szeretem a munkám, és hogy mennyire hálás vagyok, amiért tizenhárom évvel ezelőtt felvett maga mellé. Az ön bátorítása és a bennem való hite segített át a nehéz időszakokon. Az Ön által biztosított rugalmas munkaidő nélkül soha nem tudtam volna lediplomázni. Őszinte tisztelettel: Lesley Knowles *** Lesley Knowles Feladó: Cole Greenberg Címzett: Lesley Knowles Dátum: 1993. április 21. Téma: Kérlek, bocsáss meg!
Drága Lesley! Köszönöm, hogy olyan megértő voltál a múltkor, amikor el kellett mennem a találkánkról. A wacói botrány kezd nagyon elmérgesedni. Ha láttad a tudósításomat, akkor te is tudod, mi történt. Olyan érzésem volt, mintha egy háborús övezetben lennék. A munkám során szinte mindent láttam már, de ez durvább, mint eddig bármi. Fejek gördülnek majd le emiatt, nekem elhiheted.
199
A jelek szerint vetélytársam akadt. A doktor bácsi elvitt ebédelni, ugye? Érdekes! Méghozzá puccos francia étterembe! Pedig még csak nem is vagy a titkárnője. Mi folyik itt? Cole *** Cole Greenberg Feladó: Lesley Knowles Címzett: Cole Greenberg Dátum: 1993. április 22. Téma: Te meg én
Drága Cole! Féltékeny vagy! Jólesik nagyon. Kicsit olyan, mintha összebeszéltetek volna Jilliannel. Küldött egy üzenetet, és kíváncsi volt rá, van-e valami köztem és Dr. Milton között, ami túlmutat a munkakapcsolatunkon. Szeretnélek biztosítani mindkettőtöket: NINCS! Képtelen lennék rá másként tekinteni, mint a jó öreg Dr. Miltonra. Még gondolni sem tudok semmi romantikusra vele kapcsolatban. Ő a főnököm, ennyi, szóval fejezzétek be! Lindy átjött ma este, beszélgettünk. Mintha szorosabbá vált volna a kapcsolatunk, bár továbbra is fáj a döntés, amit meghozott. Kérlek, szólj, amint megtudod, mikor jössz legközelebb! Már majdnem négy hónapja nem láttalak. Szeretlek! Lesley *** BÍRÓI TESTÜLET HÍRLEVÉL JILLIAN LAWTON GORDON BÍRÓNŐ NYILATKOZATA Tisztelt Bírói Testület! Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy nem indulok az újraválasztásomért. Köszönöm, hogy ennyi éven át támogattak. A jövőben szeretnék sokat utazni, és együtt lenni a lányommal. Őszinte tisztelettel: Jillian Lawton Gordon bírónő
***
200
Lesley Knowles Feladó: Cole Greenberg Címzett: Lesley Knowles Dátum: 1993. július 1. Téma: Hiányzol
Drága Lesley! Biztos vagy benne, hogy nem tudsz eljönni szabadságra ide, Hong Kongba? Csodálatosan őrült egy hely! Most, hogy ismét visszakerült a kínaiak fennhatósága alá, olyan, mintha az újévet ünnepelnék New Yorkban. A szállodákban hemzsegnek a brit diplomaták, a kínai hivatalnokok és a média emberei. Ötödikén száll le a gépem San Franciscóban. Eljössz, hogy legalább egy napot együtt tölthessünk? Szívem szerint maradnék még, de vissza kell mennem New Yorkba. Riportot készítek Vince Fosterrel a hét elején. Kicsit olyan, mintha állandóan csak bocsánatot kérnék, ugye? Légy türelmes velem, kedvesem! Már harminc éve is odavoltam érted, és ez azóta is így van. Cole *** Kedves Mrs. Gordon! Köszönöm szépen a 25 dollárt, amelyet a születésnapomra küldött! Veszek magamnak egy Nirvana kazettát. Nagyon tetszett a levele is. Anya mesélte, hogy régebben együtt volt Nick nagybátyámmal, de azt nem tudtam, hogy volt neki egy motorja, és hogy azon vitte el a bálba (még ha nem is mentek be oda). Szerintem sokkal romantikusabb, hogy a csillagok alatt táncoltak a büfé mögött. Ez ugyanaz a büfé a focipálya mögött, mint amelyik most is megvan még Pine Ridge-ben? Idehaza a kandalló fölött van egy bekeretezett fénykép Nick bácsiról, amelyen katonai egyenruhát visel. Eddig mindig azt hittem, ez csak egy kép egy rokonunkról, aki még azelőtt meghalt, hogy én megszülettem. Most már tudom, ki volt ő, és azt kívánom, bár ne halt volna meg Vietnamban! Bár ismertem volna! Köszönöm a képet, amelyen együtt van Nick bácsival. Kicsit másképp nézett ki akkoriban, ugye? Megmutattam a képet a legjobb barátnőmnek, Jennifernek, és elmagyaráztam neki, hogy kettejük után kaptam a nevemet. Nickie Nick bácsi után, és Lynn, mert ez a maga középső neve. Apa azt mondta, hogy maga nyugdíjba vonul az idén. Jennifer azt mesélte, hogy a nagypapája nemrég vonult nyugdíjba, és meg fogja látogatni. Ha nyugdíjba megy, az azt jelenti, hogy hamarosan hazatér Pine Ridge-be, ugye? Nagyon szeretnék találkozni magával! Apa azt mondja, maga az egyetlen élő családtagja, bár nem rokonok vér szerint. Ettől még családtag, mert szerette Nick bácsit, és Nick bácsi is szerette magát. Még egyszer köszönöm a szülinapi pénzt és a levelét! Szeretettel: Nickie Lynn Murphy
201
*** Lesley Knowles Feladó: Jillian Gordon Címzett: Lesley Knowles Dátum: 1993. augusztus 10. Téma: Érkezésem
Drága Lesley! Október elseje az utolsó napom a bíróságon, ezért ha későbbre tudnád halasztatni a műtétedet, veled tudnék lenni! Tudom, hogy a fiúk és Lindy is ott lesznek, de ők gyerekek. Komolyan úgy gondolod, hogy Cole is eljön? Nem mondta le az utolsó öt tervezett találkáitok mindegyikét? Na jó, csak hármat, de szerintem így is érted, mire célzok. (Igazából én vagyok az, aki kezdi érteni a dolgot.) Kérlek, írd meg, hogyan döntesz! Jillian *** 1993. szeptember 1. BOLDOG SZÜLINAPOT, ANYA! Íme a hír, amelyre oly régóta vártál: ELSŐ UNOKÁDAT 1994. március 17-én várjuk! Akik összehozták: DAVID és MEAGAN KNOWLES
*** Számla Linda méterárubolt Pine Ridge, WA 6 db 50 grammos fonálgombolyag: 6x4.25 $ = 25.5 $ Babatakarókönyv: 5.95 $ Adó: 8.1% Összesen: 34 $ Fizetés: csekk
***
202
Lesley Knowles Feladó: Cole Greenberg Címzett: Lesley Knowles Dátum: 1993. október 4. Téma: Michael Jordan
Drága Lesley! Október 6-án interjút készítek Michael Jordannel. Pályafutásának egyik legnagyobb bejelentésére készül, és beleegyezett, hogy velem beszél róla először. Kíváncsi vagy? Van egy tippem, mit akar bejelenteni, lássuk, jó-e a megérzésem! Szerintem abbahagyja a kosárlabdázást, és baseballozni kezd. Ne feledd, ez csak az én agyszüleményem, de majd meglátjuk! Tudom, tudom, közvetlenül utána Pine Ridge-ben a helyem, és ott is leszek! Október 7én repülök, és együtt töltünk majd három csodálatos hetet! Találkozunk jövő hónapban! Köszönöm, amiért megértően fogadtad a hírt, hogy Washingtonban kell lennem a november 2-án induló választások miatt. Tudom, Jillian november 3-án érkezik, a műtét pedig 5-én lesz. Amint felébredsz az altatásból, ott leszek melletted a kórházban! Szeretlek! Cole Ui.: Ha Michael Jordan öngyilkos lesz egy nappal az interjúnk előtt, mint ahogyan Vince Foster tette, én is levetem magam egy hídról! Halálomig furdalni fogja az oldalamat a kíváncsiság, Foster mit akart nekem elmondani. *** 1993. november 1. Drága Jillian! Tudom, hogy sok dolgod van, mert repülsz Seattle-be, csak szerettem volna elmondani, mennyire fogsz hiányozni! Tudom, Leni Jo édesanyáddal lesz. Meg fogom látogatni őket többször is, amíg távol vagy. Ha bármire szükséged van, csak szólj! Őszinte tisztelettel: Gary Harmon Ui.: Rajta vagyok a Prodigyn, ha szeretnél e-mailezni velem! ***
203
LESLEY KNOWLES
1993. november 10. Kedves Steven! Időbe telik, míg megszokom, hogy Stevennek szólítsalak Dr. Milton helyett, de eljön majd a nap, amikor ez teljes természetességgel jön a nyelvemre. Köszönöm szépen a hatalmas virágcsokrot. Még életemben nem láttam ilyen szépen összeválogatott virágokat! Nagyon hálás vagyok, amiért ott voltál az ágyam mellett, amikor elmúlt az altató hatása. Azért is, amiért hajlandó voltál válaszolni Jilliannek az éjszaka közepén feltett kérdéseire. Sejtettem, hogy hólyagfertőzést kaptam a műtétet követően, de Jillian biztos akart lenni benne, hogy nem súlyos a dolog. Kérlek, bocsáss meg a barátnőmnek! Azt hitte, komoly a baj. Úgy érezte, te vagy az, akit bármikor felhívhat az állapotommal kapcsolatosan, akár éjjel is. Jillian jövő hét hétfőn visszarepül New Yorkba, én pedig közvetlenül Hálaadás után állok vissza munkába. Még egyszer köszönöm a csokrot! Őszinte tisztelettel: Lesley Ui.: Látogass meg bármikor! Ha bármi kérdésed van a rendelővel kapcsolatos ügyekben, állok rendelkezésedre! *** Gary Harmon Feladó: Jillian Gordon Címzett: Gary Harmon Dátum: 1993. november 11. Téma: Indulok haza
Kedves Gary! Köszönöm, hogy meglátogattad anyát és Leni Jót! Tudtam, hogy remekül ellesznek nélkülem, de jó tudni, hogy volt valaki az épületben, akit bármikor hívhatnak, ha bármire szükségük van. A barátnőm szépen gyógyul. Szombat reggel repülök haza. Ez az út több szempontból is nagyon kielégítő volt. Mint mondtam, Pine Ridge-ben születtem, és itt is nőttem fel. Mondanom sem kell, rengeteg emlékem kapcsolódik ide, leginkább szépek. Találkoztam több régi barátommal, némelyiket évek óta nem láttam. Van egy különleges kis barátnőm, tizenkét éves, és rólam kapta a nevét. Együtt töltöttünk egy kis időt, és teljesen belopta magát a szívembe. (Egy nap majd többet is mesélek róla.) Ugyanilyen érdekes volt figyelni a két férfit, akik Lesley kegyeiért versengenek. Cole Lesley régi barátja, néhány éve újították meg a kapcsolatukat. Nyilván hallottál már róla Cole Greenberg, a CNN tudósítója. Úgy volt, hogy három hetet együtt töltenek Lesleyvel. Csak öt napig maradt, utána sietve távozott Washingtonba egy nagy sztori miatt, végül a 204
műtét napján tért vissza. A gépe azonban késett, és csak azután ért a kórházba, miután Lesley már felébredt az altatásból. Első felvonás, második jelenet. Dr. Milton belép. Dr. Steven Milton özvegy. Lesley évek óta együtt dolgozik vele. Nagyszerű ember. Lesley gyakran mesélte nekem, milyen csodálatos férj és apa. Megbízható, elkötelezett. Nemrég meghívta Lesleyt ebédelni a Titkárnők napján áprilisban, és mit ad Isten, eljött Lesleyhez a kórházba a műtétkor is. Az igazat megvallva, Lesley kezét fogta, amikor a barátnőm magához tért az altatásból. Cole nem volt ott, Steven azonban igen. Érted, mire akarok kilyukadni? Lesley érti, de ami még ennél is fontosabb, Cole is érti. Cole azóta mindennap küldött Lesleynek virágot. Virágot, képeslapot, édességet. Nem lennék meglepve, ha - két év kötetlen kapcsolat után - Cole végre összeszedné a bátorságát, és megkérné Lesley kezét. Nagyon jó volt Pine Ridge-be jönni, de most már boldogan hazamegyek. Ki ne merj jönni elém a reptérre! Majd fogok egy taxit. Igen, feltétlenül vacsorázzunk együtt! Már alig várom! Hamarosan találkozunk. Jillian *** Cole Greenberg Feladó: Lesley Knowles Címzett: Cole Greenberg Dátum: 1993. november 28. Téma: Te meg én
Drága Cole! Nem könnyű megírnom ezt az e-mailt. Jobb lenne, ha levélben írnám, csak félek, hogy későn kapnád meg. Ha a hírosztályon keresztül küldeném, hetekbe is beletelne, mire elér hozzád, ráadásul ki tudja, nem olvasna-e bele valaki. Ezért döntöttem végül az e-mail mellett. Barátságod az elmúlt három évben nagyon sokat jelentett nekem. Amikor 1991-ben ismét felvettem veled a kapcsolatot, meglepődtem, hogy még mindig nem vagy nős. Most már értem, miért nem. A karriered túlságosan lefoglal ahhoz, hogy fenn tudj tartani egy házasságot, vagy akár egy kapcsolatot. A jelenlegi műtétem során alkalmam adódott együtt lenni egy olyan emberrel, akit évek óta ismerek, és akivel évek óta együtt dolgozom. Kezdettől tiszteltem és csodáltam őt. A felesége közel három éve halt meg, és ő mélyen meggyászolta őt, de még csak ötvenhat éves, azaz elég fiatal ahhoz, hogy szerelemre és társaságra vágyjon. Hálaadás estéjén Steven meglátogatott, és arra kért, hogy beszélgessünk kettőnkről. Őszinte volt, és egyenes - megkérdezte, adnék-e neki találkát. Azt mondta, amennyiben komoly a kapcsolatom veled, semmi esetre sem szeretne közbeavatkozni. Komoly a kapcsolatunk, Cole? Szerintem nem. Mindketten csak egy harminc évvel ezelőtt, a hawaii tengerparton szőtt ábránd miatt kötődünk a másikhoz. Ha ez a kapcsolat annyit jelente, amennyit kellene, hogy jelentsen, megtaláltuk volna a módját, hogy együtt legyünk. Ne érts félre, nem hibáztatlak! Az, hogy ez nem történt meg, ugyanannyira az én 205
hibám is. Én is beértem azzal, hogy csak e-mailezgetünk, nem csak te. Gyakran hónapok teltek el anélkül, hogy találkoztunk volna. Kértem néhány nap gondolkodási időt, és most már kész vagyok válaszolni Steven kérdésére. Megmondom neki, hogy te meg én nagyon jó barátok vagyunk, de semmi több. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ha Stevennel találkákat adunk egymásnak, egy idő után össze fogunk házasodni. Lehet, hogy kissé magabiztosabb vagyok a kelleténél, de ismerem őt, ismerem a gondolkodását. Nem kért volna találkát tőlem, ha nem hosszú távú kapcsolatban reménykedne. Mindkettőnknek felnőtt gyerekei vannak, jól érezzük magunkat egymás társaságában, és ugyanolyan az értékrendünk. Minden hátsó szándék nélkül mondom, kissé megdöbbentem, amikor rájöttem, milyen mély érzelmeket táplálok iránta. Szerintem az alap már régóta megvolt ehhez, és most már a körülmények is adottak. Nagyon jó barát voltál, Cole. Köszönök mindent, köszönöm a szeretetedet, a nagylelkűségedet és a támogatásodat. Semmi esetre sem szeretnélek megsérteni, de szerintem ugyanúgy belátod, mint én, hogy bár erős a barátságunk, sosem szánt bennünket egymásnak a sors. Köszönöm a megértésedet. Lesley
206
1997 Jillian naplója
1997. január 1. Nagyon gyorsan telnek a kilencvenes évek. Úgy érzem, mintha alig fordítottam volna egy lapot a naptáramon, és egyszerre még három másik is átfordult volna. Pedig eseménydús évek voltak, nyugdíjba mentem, segítettem felkészülni Leni Jónak az egyetemre, és elvesztettem anyát. Anya még mindig hiányzik. A halála nagyon váratlanul ért bennünket Leni Jóval. Két év telt el azóta, hogy álmában békésen jobblétre szenderült. Leni Jót nagyon megviselte a dolog. Anya szellemi és fizikai egészsége a 80. születésnapja után kezdett el sebesen romlani. Tudom, mennyire szeretett volna a saját otthonában maradni; sokáig tanakodtam, elhelyezzem-e idősek otthonában, és végül csak akkor kerítettem sort erre, amikor már nem volt más választásom. Még csökkent szellemi képességekkel is tudatában volt a környezetének, és egyszerűen nem volt szívem kiszakítani megszokott, kényelmes otthonából. Csak azután bíztam ápolónők gondoskodására, miután már tehetetlen voltam. Mint kiderült, röviddel a halála előtt történt mindez. Nem mondhatom, hogy a halála áldás volt, de anyám ezúttal is tökéletesen időzített. Nagyon hiányzik. Leni Jo imádja Radcliffe-t. Ez az első éve távol az otthonától, és bár aggódom érte, tökéletesen ura a sorsának. Közölte velem, hogy nem érdekli a jog, amit nem bántam. Tehetséges, komoly művészi érzékkel áldotta meg a sors - és egyelőre fogalma sincs, mi szeretne lenni, mit szeretne csinálni. Még csak tizennyolc éves, ezért rengeteg ideje van eldönteni. Hálás vagyok, amiért ennyire szoros a kapcsolatunk. Gyakorlatilag mindennap telefonálunk egymásnak, vagy e-mailezünk. Lesleyvel is sűrűn értekezünk egymással. Kicsit olyan, mint a gimiben, amikor óra alatt üzengettünk egymásnak… Továbbra is találkozgatok Gary Harmonnal, de nem komoly a kapcsolatunk. Ő szeretné, ha az lenne, de én nem akarok még egyszer férjhez menni. Amikor ezt neki is megmondtam, nagyon csalódott volt. Örülök, hogy őszintén tudunk beszélni egymással. Tavaly közölte velem, hogy nem akarja egyedül leélni az életét, és júniusban megismerkedett egy másik nővel. Az igazat megvallva egy ideig zavart a dolog, de kezdtem beletörődni, hogy elveszítem egy kedves férfi barátomat. A jelek szerint azonban nem jött össze a kapcsolatuk, és azóta megint együtt vagyunk Garyvel. Ugyanazokat a dolgokat szeretjük, időnként együtt utazgatunk, és nagyon élvezzük egymás társaságát. A kapcsolatunk azonban csak baráti, bár Gary többet is szeretne. Lehet, hogy egy nap több is lesz, nem tudom.
207
'Jelenleg jól vagyok, mind fizikailag, mind érzelmileg. A Dow-Jones részvények értéke lassan 7000, azaz Monty befektetései többszörösen megtérültek. Az én befektetéseim is szép hozammal jártak - hogy ez a demokraták vagy a republikánusok érdeme, nem tudni. Apa, tudom, hogy te hajthatatlan vagy ebben a kérdésben, de én most nem akarok vitatkozni. Legalábbis nem egy ilyen csodálatos napon, az újév első napján. Ha valamilyen óment keresnék, felmutatnék a Hale-Bopp üstökösre, amely bámulatos módon emberi szemmel is látható. Nagyon izgatott voltam 1991-ben is, amikor beharangozták a médiában a Halley-üstökös visszatértét, aztán nagyot csalódtam. A Hale-Bopp állítólag elképesztő lesz, és mivel 4397-ig nem tér vissza, ez tényleg egy soha vissza nem térő alkalom! Lesley és Steven már majdnem két éve házasok, és szerintem Lesley még soha nem volt ennél boldogabb életében. Én is csak szeretni tudom Stevent, amiért ilyen csodálatosan viselkedik az én drága barátnőmmel. Szeretnek utazni, mindig mennek valahová, különösen most, hogy Steven felvett maga mellé egy másik orvost, és kevesebbet dolgozik. Azok, akik először látják őket, nem mondanák meg, hogy gyakorlatilag friss házasok. Olyan jól ismerik egymást, mintha egész életükben együtt lettek volna. Lesley elkezdett golfozni, és a férje nagy örömére kiderült, hogy van hozzá érzéke. Steven apaként bánik Lesley gyerekeivel, amire a vér szerinti apjuk, Buck soha nem volt képes. A fiúk példaképüknek tekintik, és még Lindy tiszteletét is sikerült kivívnia pusztán azzal, hogy ennyire szereti Lesleyt. Először azt hittem, baj lesz a saját lányai miatt, de mindketten elfogadták Lesleyt, és néhány megjegyzést leszámítva, amelyet még találkáik kezdetén kaptak, minden szépen elrendeződött. Steven azt reméli, hogy 2000-ben végleg nyugdíjba vonulhat. Úgy tervezik, hogy egy hónapra Közép-Amerikába utaznak Lesleyvel, betegeket ápolni. Egy önkéntes csoport tagjaiként mennek, és én csak csodálni tudom őket az együttérzésükért és a nagylelkűségükért. Én sajnos csak anyagilag tudom támogatni az ügyet. Davidnek és Meagannek már két gyereke van, és azóta már Doug is megnősült. Ott voltam az esküvőjén tavaly októberben. Lesley igen nagyra tartja Doug feleségét, Julie-t. Istennek hála, Lindy is nagyon megváltozott. Nem tudom pontosan, mi történt, de szinte egyik napról a másikra átváltozott lázadó, öntelt anyaszomorítóból felelős, alkalmazkodni képes felnőtté. Komoly kapcsolatban van egy olyan férfival, akit bármelyik anya szívesen látna együtt a lányával. Hosszas keresés után félbehagyta a tanulmányait, és elhelyezkedett könyvelőként a Microsoftnál. David ajánlotta be a cégnél, de azt már saját magának köszönhette, hogy felvették, és hogy később előléptették. Christopher, mindenkit meglepve, tanár lett. Felsős gyerekeket tanít, akik egyszerűen rajonganak érte. A gyerekeink tehát mind megállapodtak, és jól vannak. Lesley életében az elmúlt évek voltak a legszebbek. Bizonyos értelemben az én életemben is. ***
208
A MAI NAPPAL ÖSSZEHÁZASODOM A LEGJOBB BARÁTOMMAL, AZZAL, AKIVEL EGYÜTT NEVETEK, AKIÉRT ÉLEK, AKIVEL EGYÜTT ÁLMODOM. LÉGY VELÜNK KÖZÖS ÉLETÜNK ELSŐ NAPJÁN, LINDY KNOWLES ÉS JORDAN KEVIN PARKER ESKÜVŐJÉN! IDŐPONT: 1997. JÚNIUS 7. 14:00 CÍM: HIGHLINE CHRISTIAN CHURCH 2189 33RD AVENUE SOUTHEAST PINE RIDGE, WASHINGTON. Lakodalom közvetlenül a szertartást követően. Kérlek, jelezd részvételi szándékodat!
*** Lindy Knowles
1997. február 10. Kedves Apa! Ezt a levelet arra a címre küldöm, amelyet utoljára kaptam tőled, azaz a szabadlábra helyező tiszted irodájának címére Texasban. Régóta nem hallott felőled senki, legalább két éve. Azért írok, mert férjhez megyek júniusban egy nagyszerű fiúhoz. Tavaly találkoztunk itt, a Microsoftnál, és szeptemberben kezdtünk el járni. Szinte azonnal tudtam, hogy Jordan az a férfi, akihez feleségül szeretnék menni. Apa, ha tudnád, mennyire szerelmes vagyok belé! Soká adtam házasságra a fejem, ugye? Jordan is harmincegy éves, neki sem volt még felesége soha. Az a legviccesebb az egészben, hogy néhány éve még csak meg sem néztem volna magamnak. Tökéletesen megtestesíti azt a férfit, akit a legkevésbé sem kívántam volna magamnak - sikeres, józan és megfontolt! Három éve még vesztesekkel jártam. Olyan férfiakhoz vonzódtam, akiket jobban érdekelt a kábítószer és az alkohol, mint én. Azt hittem, hogy meg tudom őket menteni önmaguktól. Csak akkor jöttem rá, miután teherbe estem, és elvettettem a gyerekemet, hogy nem őket akartam megmenteni, hanem téged. Annyira szerettelek volna visszakapni, hogy hozzád hasonló férfiakkal jöttem össze, akiket meg akartam váltani. Szerencsére még azelőtt magamhoz tértem, mielőtt tönkretettem volna az életem. Tudom, hogy ez most fáj neked. Nem akarlak durván elítélni, nem ez a szándékom. Csak azért írok, mert szeretnélek meghívni az esküvőnkre. Nagyon szeretném, ha ott lennél, apa, ezért írok időben, hogy minden szükséges lépést megtehess. Ha pénz kell, küldök. Nagyon fontos nap lesz ez az életemben, és szeretném, ha látnád, hogy felnőttem, és jól választottam meg a társamat. Már alig várom, hogy találkozz Jordannel, és hogy megismerjétek egymást!
209
Ami engem illet, többé nem számít semmi, ami a múltban történt. Te is követtél el hibákat, én is. Korábban mindenki azt mondta, hogy a Knowles gyerekek közül én ütöttem rád a leginkább. Most szeretném megmutatni neked, hogy képes vagyok jó életet élni. Ha látod rajtam, mennyire boldog vagyok, talán te is rálelsz ugyanerre a derűre. Látod, már megint szeretnélek megmenteni, de ezúttal jól van ez így, mert magamat már sikerült. Szeretlek minden gyengeséged és hibád ellenére. Kérlek, mindenképpen válaszolj, akkor is, ha jössz, és akkor is, ha nem! Jó volna tudni, mi van veled. Lindy *** East Side Labor 30 East 60th Street New York, NY 10021
1997. február 17. Kedves Mrs. Jillian Gordon! Dr. Wilson megnézte a mellröntgen-felvételét. Kérjük, egyeztessen időpontot a nőgyógyászával, amilyen hamar csak lehet! Őszinte tisztelettel: Ruth Carey, R.N. *** Jillian Gordon Feladó: Leni Jo Gordon Címzett: Jillian Gordon Dátum: 1997. február 27. Téma: Hazamegyek
Drága Anya! Mit értesz az alatt, hogy úgy tűnik, meg kell műteni téged? Nem beszélhetsz úgy, mintha ez valami apróság lenne! Ez azzal a dudorral függ össze a melledben, ugye? Amit kimutatott a röntgen. Mondhatsz bármit, akkor is hazamegyek a műtétre. Lesley néninek már szóltál róla? Mondd, melyik napon műtenek, azonnal megveszem a repülőjegyet! Ó, és anya, tudom, hogy nem most kellene említenem, de találkoztam egy fiúval, akiért teljesen odavagyok. Majd mesélek róla személyesen. Pussz: Leni Jo ***
210
Jillian naplója
1997. március 20. Ma reggel engedtek ki a kórházból, nagyszerű érzés újra a saját otthonomban lenni. Nagyon gyenge vagyok, ezt Lesley és Leni Jo is érzi. Rám parancsoltak, hogy bújjak ágyba, és aludjak egyet. Voltaképpen örülök, hogy magamra hagytak, mert így lejegyezhetem a történteket, amíg még frissen élnek az emlékezetemben. Ez a műtét nagyon gyakori a nők körében, ezért hétköznapinak kellett volna lennie. Valami oknál fogva azonban komplikációk léptek fel az altatásnál. Dr. Wilson, a sebész bevallotta Lesleynek és Leni Jónak, hogy majdnem meghaltam a műtőasztalon. Ez szerintem is így volt, mert elképesztően életszerűt álmodtam. Az utolsó dolog, amire még éberen emlékszem, hogy ránéztem az aneszteziológusra. Rám mosolygott, és teljes nyugalommal azt mondta, mire felébredek, minden rendben lesz. Behunytam a szemem - és ekkor Nick jelent meg előttem. Annyira elképedtem, hogy nem tudtam, mit gondoljak. Olyan volt, mintha megint tizennyolc éves lennék. Nick is pontosan úgy nézett ki a pimasz, érzéki mosolyával, mint huszonkilenc évvel ezelőtt. Megfogta a kezem, és rám törtek azok az érzések, amelyeket akkor éreztem, amikor először találkoztunk. Felhőtlenül boldog voltam. Utána leült, és miközben továbbra is fogta a kezem, beszélni kezdett. Olyan volt, mintha velem maradt volna a halála óta eltelt években is. Beszélt nekem Montyról, a kisfiúról, akit elvetéltem. Leni Jóról és a jövőjéről. Azt mondta, örül, hogy megbékéltem Istennel. Emlékeztetett rá, hogy ezt neki is meg kellett tennie, amikor nagyon eldurvult a helyzet Vietnamban. Én közben folyton csak azt hebegtem, hogy ez nem lehet igaz. Ő csak nevetett, majd a szájához emelte a kezemet, és megcsókolta. Azt mondta, már nagyon régóta vár rám, de még szívesen vár egy kicsit. Igyekeztem emlékezetembe vésni a beszélgetésünket, de egyes részeit sajnos már el is felejtettem. Arra azonban emlékszem, hogy Nick bevallotta, mennyire szeret még most is. Majdnem huszonkilenc év eltelt már a halála óta, mégis ugyanannyira szeret, mint amikor még kamaszok voltunk. Azt mondta, az a legelképesztőbb, hogy a szeretet ereje sokkal nagyobb, mint bármilyen erő, amelyet az ember ismer. Sokkal erősebb, mint gondolnánk. Elég erős ahhoz, hogy áthidaljon világokat, korszakokat, még az örökkévalóságot is. Erősebb, mint az élet, és erősebb, mint a halál. Nick ezután biztosított, hogy amikor rajtam a sor, hogy csatlakozzam hozzá, várni fog rám a szüleimmel, az édesapjával és Montyval együtt. Ezután közölte, hogy mennie kell. Én tiltakozni kezdtem, és könyörögtem neki, hogy maradjon még, de ő csak rázta a fejét, és közölte, hogy még nincs itt az időm. Aztán elment. A következő, amire emlékszem, hogy felébredek a gyengélkedőben. Később, amikor visszavittek a szobámba, szóltam, hogy szeretnék beszélni az aneszteziológussal. Amikor megérkezett, megkérdeztem, gyakori-e, hogy altatás alatt az emberek teljesen életszerű álmokat élnek meg? Biztosított, hogy ez teljesen általános, és hogy ne foglalkozzam a dologgal. Csakhogy ez lehetetlen. Nem tudom félvállról venni, amit átéltem. Nem is akarom. A Nickkel töltött percek ugyanolyan valóságosak voltak, mint… mint a lányom és a legjobb 211
barátnőm a hálószobám ajtajának túloldalán. Ugyanolyan valóságosak, mint a szerelem, amit Nick iránt érzek. Azt akarom hinni, hogy amit átéltem, tényleg megtörtént! Az emlékét a szívemben őrzöm a műtét óta. Nick szavaitól megmelegszik a lelkem, és bátorsággal töltenek el. Bármilyen képtelenségnek hangzik is, de minden félelmem elmúlt a halállal kapcsolatban. Maradéktalanul. Kiderült, hogy rákom volt, és ez megdöbbentett. Leni Jo kedvéért igyekeztem leplezni, mennyire megijedtem. Nem is annyira magam miatt, mint inkább miatta. Elviselhetetlen már a gondolata is, hogy az egyetlen gyerekem megárvuljon tizennyolc éves korában! Még szüksége van rám! Fáradt vagyok, és nem csak a műtét miatt. Azért is, mert tudom, mi vár rám kemoterápia és besugárzás. Kész vagyok elveszteni a hajamat és a méltóságomat, de a mellemet nem - és az életemet sem szívesen. Sokat segít, hogy azok között vagyok, akik szeretnek - ebben a világban, és az ezután következőben is. *** Steven Milton Feladó: Lesley Milton Címzett: Steven Milton Dátum: 1997. március 23. Téma: Jillian
Drága Steven! Gondoltam, lefekvés előtt még írok egy e-mailt. Jillian jól van: Szinte azonnal kezdetét veszi a kemoterápia, és biztosított bennünket, kész vállalni a következményeket. Hihetetlen nyugalommal, derűvel és békével viseli az egész tortúrát. A barátja, Gary csodálatosan viselkedik, látszik rajta, hogy tiszta szívéből szereti Jilliant. Tudom, hogy szeretné feleségül venni, de nem hozta fel a témát, és én sem. Aggódtam, Jillian hogyan jár majd a kórházba, és hogyan kerül haza, de Gary közölte, hogy majd ő beviszi, és vele is marad. Nagyon megkönnyebbültünk Leni Jóval. Leni Jo a jövő hét végén utazik vissza az iskolába. Hálás vagyok, hogy együtt lehettem Jilliannel. A műtét alatt hajszál híja volt, hogy nem vesztettük el. Szerintem nem is tudja, milyen közel járt a halálhoz. Tudom, hogy kíváncsi vagy, és hogy kellemetlenül érint a találkozásom Cole-lal, ezért szeretnélek ebben a kérdésben is megnyugtatni. Együtt vacsoráztunk, és jó volt újra látni. Egészségesnek és boldognak tűnik. Úgy tervezi, hogy június elsején vonul nyugdíjba, de hiszem, ha látom. Túlságosan munkamániás. Elbeszélgettünk egy pohár bor mellett, és rá kellett jönnöm, hogy nincs sok közös vonás bennünk. Úgy igazán nem is volt soha. Leginkább az vonzott benne, hogy átlátja a világ eseményeit. Arra bátorítottam, hogy miután nyugdíjba megy, írjon egy könyvet Vietnamról és az azt követő változásokról. Mondtam neki, hogy lehetne ő a nemzedékünk Stephen Ambrose-a. Megköszönte az ötletet, és elárulta, hogy már ő is gondolt rá, hogy írásra adja a fejét. Remélem, így is tesz. 212
Van még egy komoly haszna annak, hogy itt voltam: találtam egy csodálatos nyakláncot Lindy esküvőjére. Köszönöm az ötletet! Hamarosan találkozunk, szerelmem. Már nagyon hiányzol. Lesley *** 1997. március 30. Kedves Jillian néni! Remélem, hazaengedtek már a kórházból, és jobban érzed magad! Ugye el tudsz jönni a barátnőd lányának esküvőjére Pine Ridge-be, júniusban? Remélem, igen! Jó volna újra látni. Mindig jó látni téged. Autóvezetői tanfolyamra járok, addigra meg is lesz a jogosítványom, szóval ha kell fuvar bárhová, csak szólj! Nagyon szívesen lennék a sofőröd. Unokahúgod: Nickie Lynn Murphy Ui.: Anya és apa is üdvözletüket küldik! *** Peter Punch Texasi Szabadlábra Helyezési Iroda 2190 Turtle Creek Road FortWorth, Texas 76105
1997. április. 5. Kedves Lindy Knowles! Megkaptam levelét, amelyben édesapja, Dávid „Buck” Knowles hollétére kíváncsi. Utoljára 1996. áprilisában hallottam felőle, ezért nekem is utána kellett néznem. Sajnálattal tudatom, hogy édesapja tavaly novemberben életét vesztette egy hajléktalanszállón. Fort Worth városa hamvasztatta el. Őszinte tisztelettel: Peter Punch ***
213
Lesley Milton Feladó: Jillian Gordon Címzett: Lesley Milton Dátum: 1997. április 25. Téma: Re: Buck
Drága Lesley! Sajnálattal hallom a hírt Buckról, de ahogyan téged sem, engem sem lepett meg a dolog. Lindynek mindenesetre szörnyű lehetett, hogy így kellett értesülnie az édesapja haláláról. Lehet, hogy a fiúkat látszólag nem rázta meg annyira, de a felszín alatt nyilván ők is nagyon megdöbbentek. Hát te, Lesley? Neked is érezned kellett valamit a hír hallatán. Sok éven át Buck felesége voltál, és ő a gyerekeid apja. Ha szeretnél beszélgetni a dologról, hívj! Láttad a híradóban, mi történt Grand Forksban? Szegény emberek! A város fele víz alá merült, a másik fele pedig kigyulladt. Épp elcsíptem a CNN-jelentést, és soha nem fogod kitalálni, ki volt a tudósító. Nem azt mondtad, hogy Cole még idén nyugdíjba vonul? Nos, a jelek szerint úgy döntött, hogy marad még egy kicsit. Veled együtt én is csak akkor hiszem el, hogy nyugdíjba megy, ha látom! Köszönöm kérdésed, sokkal jobban érzem magam. Mondd meg Lindynek, semmi pénzért nem hagynám ki az esküvőjét! Egy olyan apróság, mint a rák, semmi esetre sem fog megakadályozni abban, hogy elmenjek! Még nem találkoztam Leni Jo szerelmével. Most mondd meg, hogyan képes beleesni az én megfontolt lányom egy munkanélküli zenészbe? Kezdem érteni, mit érezhettek a szüleim, amikor bejelentettem, hogy szerelmes vagyok Nickbe, és szeretnék feleségül menni hozzá. Más kérdés, hogy Nicknek legalább volt munkája! Paul Robbinsnak nincsen. Majd mesélek erről a leendő Bob Dylanről, miután megismertem. Tulajdonképpen rosszabb is lehetne a helyzet. Szeretettel: Jillian *** Lesley naplója 1997. június 6. Steven néhány órán belül oltár elé kíséri a lányomat a templomban, Lindy pedig feleségül megy egy rendes, csodálatos férfihoz. Keresve sem találhattam volna jobb férjet neki! Nyilvánvaló, hogy Isten áldása van rajtuk és a házasságukon. Az esküvővel kapcsolatos reményeim és boldogságom ellenére nagyon izgulok. Gondolom, minden mennyasszony édesanyja így érez. Lindy esküvője, Timothy McVeigh elítélése a néhány évvel ezelőtti szörnyű bombarobbantásokért Oklahoma Cityben, és Buck halála nagyon felkavar. A rengeteg rossz hír fényében a volt férjem halála jelentéktelennek tűnik. A válásunk óta több év eltelt már,
214
mint ameddig együtt voltunk, mégis nagyon megrázott a halálhíre. Gondolom, ez érthető. Volt idő, amikor szerettem Buckot, és mind a négy gyerekemnek ő az apja. Bár más életet élt volna, mint amilyet élt! Mindig abban reménykedtem, hogy egyszer megembereli magát. Még azután is szerettem, miután annyi fájdalmat okozott nekem. Szinte el sem hittem, hogy meghalt, amíg Jillian meg nem kérdezte, hogyan fogadtam a hírt. Miközben az e-mailjét olvastam, elkezdtek folyni a könnyek az arcomon. Végül úgy eltört a mécses, hogy alig tudtam abbahagyni a zokogást. Talán az kavart fel a leginkább, hogy Buck egy idő után minden kapcsolatot megszakított a gyerekeinkkel és velem. Már régen meghalt, és nekünk fogalmunk sem volt erről. Valamiért semmi nem kötötte őt hozzánk. A levél szerint egy hajléktalanszállón élt. Ez is bánt. A gyerekeim apja olyan mélyre süllyedt, hogy nem tudott beilleszkedni a társadalomba többé. Csak annyit mondhatok, remélem, halálában békére lelt, ha már életében képtelen volt rá. A fiúk látszólag érzelmek nélkül fogadták a hírt. Christopher olyan kicsi volt még, amikor elváltunk, hogy alig emlékszik az apjára. David, Doug és Lindy természetesen emlékszik. Lindy egész életében az apját védte a fivéreivel és velem szemben. Amikor elhozta nekem a levelet Buck szabadlábra helyező tisztjétől, kifejezéstelen volt az arca, mintha mindig is tudta volna, hogy ez lesz, annak ellenére, hogy reménykedett Buck sorának jobbra fordulásában. Hálás vagyok, hogy Jordan vele volt, amikor felbontotta a borítékot. Kiheveri a dolgot, ugyanúgy, mint én. A lányom néhány órán belül Jordan felesége lesz. Az esküvőn Steven teljesíti az apai teendőket. Lindy kérte meg rá, hogy ő kísérje az oltárhoz. Tudom, hogy ez sokat jelent Stevennek. Lindy sokáig hevesen ellenezte, hogy újra férjhez menjek. Abban reménykedett, hogy megint kibékülünk Buckkal. Az én kislányom azonban felnőtt az utóbbi néhány évben, és én nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Csak érdekességképpen: Timothy McVeigh tárgyalásáról Cole Greenberg tudósított. Szerintem soha nem megy nyugdíjba. Egyszerűen nem az az alkat. Azért feltűnt valami, amit érdekesnek találtam. Már nem a CNN-nél dolgozik, hanem a FOX-nál. Kíváncsi vagyok, miért. *** Paul Robbins Feladó: Leni Jo Gordon Címzett: Paul Robbins Dátum: 1997. június 8. Téma: Lindy esküvője
Drága Paul! Az esküvő nagyon romantikus volt. Lindy csodálatosan nézett ki a menyasszonyi ruhában. Amikor végigsétált a padsorok között, anyának könnybe lábadt a szeme. Képzelem, mit szól majd, ha megtudja, hogy mi is szeretnénk összeházasodni jövőre! Nem, még nem mondtam neki. Egyelőre. Teljesen kibukna. 215
Szörnyű, hogy nem lehetünk együtt! Nekem is hiányzol, és ígérem, mindennap írok emailt, amíg Washington államban vagyok. Szeretlek! Leni Jo *** 1997. szeptember 15. Drága Anya és Steven! Szeretnénk meghívni benneteket Julie-val vacsorára a jövő héten, ha ráértek! Van egy meglepetésünk a számotokra. Anya, ideje megint elővenni a kötőtűidet… Remélem, februárra még nincs különösebb tervetek! Szeretettel: Doug és Julie *** Jillian naplója
1997. november 20. Drága Nick! Évek óta nem írtam neked. Monty halálát követően teljesen magam alatt voltam, de a műtét alatt átélt álmom óta közelebb érezlek magamhoz, mint valaha. Minden este, amikor párnára hajtom a fejem, és behunyom a szemem, olyan, mintha ott lennél velem. Állandóan csak rád gondolok. Újra és újra magam előtt látom, amit abban az álomban: amit mondtál, amire utaltál, amit ígértél. Emlékezetembe véstem belőle mindent, amit csak tudtam. Korábban nagyon türelmetlen voltam. A ráknak volt egy váratlan haszna - teljesen másként tekintek azóta az időre. Dolgok, amelyek szörnyen fontosnak tűntek egy éve, már semmit sem jelentenek nekem - de ennek a fordítottja is igaz! „Kis” dolgok hirtelen jelentőséget nyertek - a nevetés, az őszi levelek szépsége, a szél simogatása az arcomon. Érted, miről beszélek, ugye? Szerintem sokan így éreznek azóta, hogy Diana hercegnő meghalt. Halálának híre senkit nem hagyott hidegen. Példa nélkül álló gyászhullám söpört végig az egész világon. Mintha az emberiségnek szüksége lett volna rá, hogy végre kiélhesse felgyülemlett fájdalmát - mintha Diana hercegnő halála többet jelentett volna egy ember halálánál. A mai világ teljesen más, mint amelyet itt hagytál. Minden fénysebességgel zajlik. Az internet jóval többre alkalmas az üzenetek továbbításánál - szinte bármit meg lehet tudni a segítségével. Van egy weboldal, ahol licitálni lehet dolgokra - el sem hinnéd, mi mindent meg lehet venni! Például háborús kitüntetéseket (engem meglehetősen zavar a dolog, és gondolom, téged is zavarna), Elvis albumokat, de még Texaco táblákat is az ötvenes évekből. Idén már klónoztak egy birkát, és épp tegnap egy huszonkilenc éves nő hét gyereknek adott életet. A tudományos és technikai fejlődés már a mindennapjainkat is érinti, és ez az idő 216
előrehaladtával csak fokozódik. Az egyetlen, ami minden változás közepette biztos pont maradt, a szeretet. Te is épp ezt mondtad odaát, ugye? Leni Jo fülig szerelmes, és nekem időnként rá kell harapnom a nyelvemre, nehogy olyasmit mondjak, amit nem kellene. A magam részéről egy józanabb, megbízhatóbb fiút képzeltem mellé, nem egy utcazenészt. Paul amúgy nagyon rendes és tehetséges, de nincs benne semmi becsvágy. Amikor ma este Leni Jo felhívott, közölte, hogy szeretnének összeházasodni. Igyekeztem megőrizni a nyugalmamat, de fogalmam sincs, hogy ez mennyire sikerült. Szerencsére megígérte, hogy nem tesz semmit, amíg nem beszéltünk egymással személyesen. Az igazat megvallva sokkal nyugodtabb lennék, ha Paulnak lenne munkája! Ilyenkor kettőnkre gondolok, és arra, milyen lehetetlennek tartottuk a szüleimet, amikor közöltem velük, mit érzünk egymás iránt. Én kerek perec megmondtam apának, hogy feleségül szeretnék menni hozzád. A jelek szerint a történelem megismétli önmagát (legalábbis nagyjából). Elképesztő, hogy ezúttal szülőként találom szembe magam ezzel a helyzettel, ugye? Nem tudom ugyan, ki mondta, hogy Istennek nincs humorérzéke, de egészen biztosan tévedett!
217
2000 Jillian naplója
2000. január l. Évek óta először maradtam fenn éjfél utánig, hogy megünnepeljem az újévet. Leni Jo ragaszkodott hozzá, és jól tette. Mint mindenki mást, engem is magával ragadott az új évezred körüli parádé. Szerencsére a rettegett Y2K hiba nem okozott tragédiát, ahogyan azt a szakértők jósolták. Ha lefagytak volna a számítógépek a világon, némelyik senkinek nem hiányzott volna - különösen a kormány számítógépei nem. Tudom, kissé cinikus vagyok, de nehéz nem cinikusnak lenni egy ilyen év után, amikor az egész ország a Clinton-botránnyal volt elfoglalva. A vádemelési procedúra hónapokba és dollármilliókba került, ezt az összeget sokkal nemesebb célra is fordíthatták volna. Ez a veszteség teljes egészében Clinton hibája. Amilyen intelligens, a hivatalban töltött idejének nagy része csupán elvesztegetett lehetőség. Apám, amilyen hithű republikánus volt, nyilván forog a sírjában most, hogy kiderült, mennyi korrupt üzelme volt a Clinton-kormánynak. Ami engem illet, már egyik oldalnak sem dőlök be. Újév napja felemelő élmény volt New Yorkban! Későn vacsoráztunk Garyvel és Leni Jóval hármasban, aztán egy őrült ötletnek engedelmeskedve csatlakoztunk a tömeghez a Times Square-en. El sem hiszem, hogy képes voltam rábólintani a dologra, de amikor már ott voltunk, ugyanolyan izgatott lettem, mint mindenki más. Leni Jo azzal érvelt, egész életünkben bánnánk, ha nem mennénk ki. Azt szeretné, ha évek múlva elmondhatnám az unokáimnak, hogy ott voltam megünnepelni a nagy pillanatot, amikor New York elbúcsúztatott egy évezredet, és üdvözölte az újat. Hálás vagyok, hogy a lányommal és Garyvel tölthettem ezt a szilvesztert! Be kell vallanom, jó érzés, hogy ebben a korban élhetek. Ha visszagondolok arra, mi mindent láttam életem lassan 52 éve alatt, elképedek. Emlékszem, apa mennyire le volt nyűgözve az első tranzisztoros rádió megjelenésekor. Anya nagynénje, Jillian néni még fedett szekérben utazott át a prérin csecsemő korában, és nem sokkal a hatvanas évek közepén bekövetkezett halála előtt sugárhajtású repülőre ülhetett. Ekkora változás egyetlen emberöltő alatt! Amikor hazajöttünk hármasban, Gary jó éjszakát kívánt nekünk, de mi még fennmaradtunk egy órát Leni Jóval, és beszélgettünk. Ritka kincs manapság, hogy kettesben lehetünk. A lányom elégedett az életével, és túltette magát az elmúlt év szomorú eseményein. Szereti a munkáját, a Sotheby’s helyettes kurátora. Mindig szerette az antik tárgyakat, 218
különösen a porcelánokat. Jó szakmát választott, mert ötvöződik benne a történelem és a szépség, a művészet és az üzlet. Tavasszal Londonba utazik, és szeretné, ha vele mennék. Találkozni fog a cég egyik munkatársával a londoni irodában, akivel a jelek szerint jó kapcsolatban van. Leni Jóban a munkája tartotta a lelket tavaly, amikor a magánélete a feje tetejére állt. Paul összetörte a szívét. Szerintem ez szükségszerű volt. Én már az elején láttam, mennyire nem illenek össze, de erre Leni Jónak egyedül is rá kellett jönnie. Nem könnyű karba tett kézzel figyelni a saját lányod szenvedését, mégis vannak olyan leckéi az életnek, amelyeket csak a saját bőrén tanulhat meg az ember. Együtt szomorkodtam vele, bár kezdettől tudtam, hogy Paul nem hozzá való. Szívből hiszem, hogy hamarosan bejelenti majd, hogy találkozott egy csodálatos emberrel, akinek hasonló az érdeklődési köre, és aki olyannak szereti őt, amilyen. Leni Jo Paullal való kapcsolatát követően felmerült bennem, hogy végig kellene gondolnom a saját kapcsolatomat is az én első szerelmemmel. Ha Nick nem hal meg, vajon milyen lett volna a kapcsolatunk? Önkéntelenül is felötlött bennem a lehetőség, hogy vajon idővel mi is ugyanúgy elváltunk volna-e, mint Leni Jo és Paul? Valamiért teljes bizonyossággal érzem, hogy nem. Még ma is, ennyi évvel később Nick velem van, a lényem része. Annyira szeretem, hogy képtelen voltam elmenni a Vietnami Háborús Emlékműhöz. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy elmenjek. (Azért megfogadtam, hogy egy nap elmegyek.) Tizenötödikén ötvenkét éves leszek. Egészséges vagyok, semmi jel nem mutat arra, hogy a rák visszatért volna. Időnként nagyon megdöbbenek, amikor meglátom a tükörképemet. A kemoterápiát követően kinőtt ugyan a hajam, de teljesen megőszültem. Szándékosan nem festettem be, hogy emlékeztessen mindarra, amin keresztülmentem. (Amúgy szerintem méltóságteljesebbnek nézek ki ősz hajjal.) Tisztában vagyok vele, hogy egy évvel sem tűnök fiatalabbnak a koromnál. Garynek így is tetszem, gyakran bókol nekem. A szabadidőm nagy részét a művészet tölti ki. Szerintem továbbra sem vagyok különösebben tehetséges, bár Leni Jo ennek az ellenkezőjét állítja. Akárhogyan is, annyira élvezem a festést, hogy teljesen lényegtelen, tehetséges vagyok-e, vagy sem. Az életemben kialakult egy természetes ritmus. Nem szeretném rutinnak hívni. Korán kelek, olvasok, naplót írok. Ezután váltunk néhány e-mailt Lesleyvel. Továbbra is úgy gondolok erre a számítógépes kommunikációra, mint a tanórák alatti üzengetés modern formájára! Nagyon megkedveltem az internetet, gyakran egy-két órát is eltöltök böngészéssel. Tíz óra körül sétálunk egyet Garyvel a Central Parkban. Megvan a saját útvonalunk és a saját tempónk. A séta voltaképpen csak ürügy, hogy együtt lehessünk, de a mozgás ettől még hasznos mindkettőnknek. Délutánonként az esetek többségében önkéntes munkát végzek. Több múzeumban is voltam már docens, jelen pillanatban pedig egy veszélyeztetett kamaszlány mentora vagyok. Ennek köszönhetően számos olyan arcát is megismertem ennek a városnak, amilyenről még csak nem is hallottam. Az élet New Yorkban minden, csak nem unalmas, de ettől még nagyon jól fogom érezni magam Leni Jóval Londonban. *** 219
Jillian Gordon Feladó:
[email protected] Címzett:
[email protected] Dátum: 2000. január 1. Téma: Boldog új évet!!!!!!
Drága Jillian! Emlékszel még, amikor a gimiben az ezredfordulóról beszéltünk? Igyekeztünk elképzelni, mi lesz belőlünk 2000-ben. Te úgy gondoltad, hogy kontyot viselünk majd, bottal járunk, és fekete apácacipőt viselünk. (Emlékszel azokra a csúnya, fűzős cipőkre?) Tizenöt évesen ilyennek képzeltünk minden harminc feletti nőt. Neked is fülig ér a szád? Mennyire mások vagyunk, mint amilyennek magunkat lefestettük akkor! Soha nem voltam még ennyire boldog életemben. Az örömöm felhőtlen, és őrülten szerelmes vagyok a férjembe. Ha visszatekintek a Buckkal való házasságomra, majd az azt követő magányos évekre, csak ámulok és bámulok. Minden, amin átmentem, minden kihívás és nehézség, ami idáig juttatott, megérte. Akkoriban fel sem tűnt, milyen nyomorúságos az életem, mert minden időmet és energiámat felemésztette pusztán az, hogy túléljem a napot. Azóta minden megváltozott - szinte hihetetlen, mennyivel jobb az életem! A szilveszteri családi buli hihetetlenül mókás volt a gyerekekkel és az unokákkal, négy gyerekemmel, Steven két lányával és az unokákkal tele volt a ház. Éjfélkor David és a fiúk tűzijátékot rendeztek. Utána még ettünk egy hatalmasat, így zártuk az évezredet. Az igazat megvallva hulla fáradt vagyok! Szívesen várok még ezer évet a következő ehhez hasonló szilveszter előtt! El sem hiszem, hogy te is részt vettél abban az őrületben ott a Times Square-en. Ma nyugalom van. Úgy tervezzük Stevennel, hogy szundítunk egyet délután. Majd később még írok, puszi: Lesley ***
220
GORDON/LENI JO oldal: 1/3 Globe Trotters Travel 225 Fifth Avenue CA 456-9071 New York, NY 10010 TKT-E01210457858 Telefon: 212-178-4521 INV-058497 AIR-348.00 ADÓ: 82.00 ÖSSZESEN: 430.00 FAX: 212-178-4522 Elektronikus jegy * Kötelező visszaigazolni a check-in pultnál ** Az utazási feltételekről és a csomagok feladásával kapcsolatos tudnivalókról kérem, tájékozódjon az utazási irodánál vagy a Légitársaságnál! KORLÁTOZÁS - CSAK BRITISH AIRWAYS JÁRATOKRA / NEM VISSZATÉRÍTHETŐ GLOBE TROTTERS TRAVEL UTAZÁSI IRODA, NEW YORK, NY MÁRC 17 747 PÉNTEK MÁRC 17 SZOMBAT
BA 178 INDULÁS: NEW YORK 21:05
NONSTOP HELY: 32-C (Q-osztály)
ÉRKEZÉS: LONDON 9:00 ÉRKEZÉS A H TERMINÁLBA
ENGEDÉLYEZETT CSOMAGSZÁM: 3
NEM ÉRVÉNYES MÁRC 17 ELŐTT / MÁRC 18 UTÁN *** GORDON/JILLIAN oldal: 1/3 Globe Trotters Travel 225 Fifth Avenue CA 456-9071 New York, NY 10010 TKT-E01210457858 Telefon: 212-178-4521 INV-058497 AIR-348.00 ADÓ: 82.00 ÖSSZESEN: 430.00 FAX: 212-178-4522 Elektronikus jegy * Kötelező visszaigazolni a check-in pultnál ** Az utazási feltételekről és a csomagok feladásával kapcsolatos tudnivalókról kérem, tájékozódjon az utazási irodánál vagy a Légitársaságnál! KORLÁTOZÁS - CSAK BRITISH AIRWAYS JÁRATOKRA / NEM VISSZATÉRÍTHETŐ GLOBE TROTTERS TRAVEL UTAZÁSI IRODA, NEW YORK, NY MÁRC 17 747 PÉNTEK MÁRC 17 SZOMBAT
BA 178 INDULÁS: NEW YORK NONSTOP HELY: 32-C (Q-osztály) 21:05 ÉRKEZÉS: LONDON 9:00 ENGEDÉLYEZETT ÉRKEZÉS A H TERMINÁLBA CSOMAGSZÁM: 3 NEM ÉRVÉNYES MÁRC 17 ELŐTT / MÁRC 18 UTÁN
***
221
JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST END AVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
2000. március 15. Kedves Nickie Lynn! Gondoltam, ezt a levelet még azelőtt feladom, mielőtt elutazom Angliába. A lányomhoz megyek, együtt leszünk három hétig - pihenünk, szórakozunk, vásárolgatunk. A kis dobozban találsz egy medált. Ez egy nagyon különleges medál, évekig vártam, hogy majd egyszer odaadhassam neked. A Murphy család története szorosan összefügg vele. Először a nagymamádé volt, ő aztán Nicknek adta, mielőtt meghalt. Évekkel később Nick nekem adta, és én a nyakláncomon hordtam, hogy emlékeztessen a szerelmére. Akkoriban költöztem a keleti partra az egyetem miatt, és Nick szörnyen hiányzott nekem. Azt mondta, ha bármikor egyedül érzem magam, csak szorítsam a kezem közé, és gondoljak arra, mennyire szeret. Mindaddig a nyakamon hordtam, amíg be nem sorozták és Vietnamba nem vezényelték. Ekkor elküldtem neki levélben, és megkértem, hogy viselje. Azért imádkoztam, hogy az édesanyja szeretete az enyémmel együtt megóvja a bajtól. Amikor megtudtam, hogy meggyilkolták, annyira magam alatt voltam, hogy meg is feledkeztem édesanyja medáljáról. Később persze eszembe jutott, de úgy gondoltam, hogy eltemették vele együtt. Aztán 1983-ban Nick egy barátja, volt katonatársa írt nekem egy levelet. Nála volt a medál. Nick megkérte Bradet, hogy juttassa vissza hozzám, ha neki bármi baja esne. A sors úgy rendezte, hogy Bradnek huszonegy évre volt szüksége ahhoz, hogy beváltsa az ígéretét. Attól a naptól fogva a szívemen viseltem. Most, hogy húszéves lettél, már biztosan megérted, milyen értéket képvisel ez a medál a szememben. Abban is biztos vagyok, hogy a nagymamád, akit soha nem ismerhettél meg, úgy akarná, hogy a tiéd legyen. Én is ezt szeretném. Viseld büszkén, tudva, hogy mennyire szeretlek! Életem egyik legnagyobb megtiszteltetése volt, amikor a szüleid kettőnkről neveztek el téged. Figyelhettem, ahogyan felnősz, és csodálatos, rátermett fiatal nővé érsz. Előtted az egész élet. Tudom, mennyire büszke rád a családod, amiért úgy döntöttél, hogy tanár leszel. Bárhová is sodorjon az élet, bármit is tégy, ne feledd, mennyire szeretnek a szüleid, Nick nagybátyád és én! Jillian Gordon *** Lesley naplója 2000. április 15. Hihetetlen, mennyire hiányzik Jillian! Három hét még soha nem tűnt ilyen hosszúnak életemben. Segítene, ha tudnánk e-mailezni egymással, ahogyan terveztük, de nem tudunk. Nem értem, hogy lehet valaki annyira szívtelen, hogy több százezer számítógépet 222
megfertőzzön egy vírussal, méghozzá olyannal, amely mindenkinek a kíváncsiságát felkeltette. Többek között mi is áldozatául estünk Stevennel az I LOVE YOU vírusnak. Az egész számítógépes rendszerünk tönkrement, és azóta sem sikerült megjavítani. Jillian holnap reggel tér vissza New Yorkba. A képeslap alapján, amelyet küldött, úgy érzem, hogy nagyon jól érezte magát. Legalábbis ezt akarta elhitetni velem. Egy emberöltő óta ismerem Jilliant, és érzem, hogy valami nincs rendjén. Bár tudnám, hogy mi! (Természetesen attól félek, hogy visszatért a rákja, de igyekszem elhessegetni magamtól ezt a gondolatot.) Steven arra biztat, hogy üljek repülőgépre, és látogassam meg. Azt hiszem, így is teszek. Lehet, hogy a barátnőm képes rászedni másokat, talán még Leni Jót is, de előttem olyan, mint egy nyitott könyv. *** Leni Jo naplója
2000. május 3. Három hét távollét után csodálatos ismét a saját ágyamban aludni. Fáradt vagyok, hosszú volt a repülőút a Heathrow-ról, és csak úgy zsong a fejem. A szívem is, méghozzá William Chadsworth miatt. Tizennégy hónapon át együtt dolgoztunk számítógép és fax segítségével. A kapcsolatunk kizárólag üzleti jellegű volt. Akár egy hatvanéves kurátor is lehetett volna. Istennek hála, nem az! Nem tudom, ő mit érzett, amikor először találkoztunk, de engem azonnal magával ragadt egy különös, csodálatos érzés. Azért jöttünk Londonba anyával, hogy a munka mellett körülnézzünk egy kicsit Angliában. Úgy terveztem, hogy elkísérem várost nézni meg bevásárolni, de végül minden szabad percemet Will-lel töltöttem. Kicsit nyugtalanító, hogy ilyen rövid idő alatt képes voltam beleszeretni, de megvan benne minden, amire valaha vágytam egy férfiban. Nagyon tetszett, ahogyan anyával viselkedett. Nem lepne meg, ha félig őt is levette volna a lábáról… Nagyon kedves és figyelmes volt mindkettőnkkel. Anya esténként fáradtságra hivatkozva visszavonult, de engem nem tudott rászedni. Azt akarta, hogy kettesben lehessünk Will-lel. Három hét még soha nem telt el ilyen hamar. Will tíz évvel idősebb nálam, de engem ez cseppet sem zavar. Apa tizenöt évvel volt idősebb anyánál, mégis csodálatos házasságban éltek. Will már most hiányzik, és gondolom, én is nagyon hiányzóm neki, mivel öt e-mail várt itthon tőle, mire hazaértünk. Ettől függetlenül még mindketten úgy gondoljuk, hogy kell egy kis időt adnunk magunknak, hogy tisztába jöhessünk az érzéseinkkel. Mivel ő Londonban él, én pedig New Yorkban, ez nem lesz nehéz. Úgy tervezzük, hogy az elkövetkező fél évben főleg telefonon és e-mailen tartjuk a kapcsolatot, és időnként meglátogatjuk egymást, ha tehetjük. Ennyi idő alatt ki fog derülni, mit érzünk egymás iránt. Ez a józan, megfontolt megközelítés. Én egészen biztosan nem akarok kapkodva fejest ugrani egy újabb kapcsolatba a Paullal való szakításom után.
223
Lehet, hogy Will ezalatt megismerkedik valaki mással. Ha már itt tartunk, talán én is. Anya szerint a távkapcsolatoknak vannak előnyei és hátrányai. A baj csak az, hogy jelen pillanatban én csak a hátrányait érzem. Will utalt rá, hogy júliusban eljön New Yorkba. Tökéletes lenne! Nyáron a munka semmi szerephez nem jutna a találkozásunk során. Számolom a napokat júliusig! Anya az első pillanattól fogva rokonszenvesnek találta Willt, márpedig ő kiváló emberismerő. Paulról is azonnal érezte, hogy nem hozzám való, és igaza volt. Nem én vagyok az egyetlen, akit meglátogatnak idén. Lesley néni október elejére vett repülőjegyet New Yorkba, eljön anyához. Az út Steven bácsi szülinapi ajándéka. Jó lesz újra látni őket. *** Jillian Gordon Feladó:
[email protected] Címzett:
[email protected] Dátum: 2000. július 25. Téma: Megyünk!
Szia Jillian! Már elkezdtem tervezni az októberi utunkat. Mit szólnál, ha elmennénk Washington D.C.-be? Régóta szeretném látni a Smithsonian és a Washington Emlékműt. Képes vagy eljönni velem a Vietnami Háborús Emlékműhöz? Lesley *** Lesley Milton Feladó:
[email protected] Címzett:
[email protected] Dátum: 2000. július 26. Téma: Gyertek!
Drága Lesley! Szívesen elmegyek Washington D.C.-be, ha akarjátok, de egyelőre kihagyom a Vietnami Háborús Emlékművet. Nagy izgalomban voltunk a napokban. Emlékszel, meséltem, hogy Leni Jo találkozott egy csodálatos fiatalemberrel (egy angol kollégájával) Londonban? Nos, ezúttal Will repült ide, hogy meglátogassa. Eredetileg úgy tervezte, hogy Concorde-dal jön Párizsból, méghozzá pontosan azzal, amelyik lezuhant. Egy túlélő sem volt, de ő csodával határos módon végül egy másik gépen foglalt helyet! Nagyon örülök a lányom boldogságának, mert biztos vagyok benne, hogy ezúttal megtalálta az Igazit. Már akkor így éreztem, amikor először együtt láttam Williammel. Le merem fogadni, hogy egy éven belül összeházasodnak. Régóta nem láttam Leni Jót ilyen boldognak! Amúgy nagyon nyugodt, teljesen olyan, mint Monty. William tisztában van vele, 224
mekkora kincsre lelt benne. Kissé aggaszt a gondolat, hogy Londonba költözik, de gyanítom, hogy így döntenek majd, ha összeházasodtak. Akárhogyan is, a kapcsolatuk tökéletesnek tűnik, és ez a lényeg. Puszi: Jillian *** Riverside Klinika 258 West 81st St. New York, NY 10024 Dr. Louise Novack onkológus
2000. augusztus 11. Tisztelt Jillian Gordon! Megérkezett legutóbbi vérvételének eredménye. Kérem, vegye fel a kapcsolatot Dr. Novackkal, amilyen hamar csak lehet! A mielőbbi viszontlátásig őszinte tisztelettel: Pat Terrney, R.N. *** Lesley Milton Feladó:
[email protected] Címzett:
[email protected] Dátum: 2000. augusztus 25. Téma: Gyertek!!!!!!
Drága Lesley! Meggondoltam magam a Vietnami Háborús Emlékművel kapcsolatban. Teljesen igazad van (Élj a mának!). Ideje szembenéznem a Fallal. Már alig várom, hogy itt legyetek! Nagyon jól fogjuk érezni magunkat! Találkozunk október első hetében. Szeretettel: Jillian *** 2000. szeptember 19. Jó reggelt, Anya! Főztem kávét, de nem tudom megvárni, amíg felkelsz, mert ma korán be kell mennem dolgozni. Hallottad, hogy Will felhívott az este? Nem akartam hinni a fülemnek, hogy képes súlyos dollárokat fizetni a telefonért, amikor írhatott volna e-mailt is. Kérdezni szeretett volna valamit, és úgy gondolta, hogy inkább szóban teszi, mint számítógépen. Gondolom, kitalálod, mire vonatkozott a kérdés! 225
Anya, Will megkérte a kezem, és én igent mondtam neki! Utána elkezdtem sírni, mert annyira szerettem volna vele lenni. A júliusi látogatása óta mintha egy örökkévalóság telt volna el. Együtt szeretnénk lenni, lehetőleg minél előbb! Nem akarunk hosszú jegyességet Will-lel, és mindketten szűk körű esküvőre gondoltunk. Remélem, nem bánod! Van még valami. Szeretnénk Londonban összeházasodni, Will családja sokkal népesebb, mint az enyém, gyakorlati okokból sokkal ésszerűbb, ha mi ketten repülünk Londonba ahelyett, hogy ő repülne ide a szüleivel, az ikerhúgával és az öccsével. Lakodalmat természetesen itt is tarthatunk, ha szeretnéd. Nem akartalak felkelteni, hogy megbeszéljük a dolgot, ezért nélküled egyeztem bele Will javaslatába. Ugye nem bánod? Annyira boldog voltam a beszélgetésünk után, hogy nem tudtam aludni. Amikor szakítottunk Paullal, azt hittem, soha többé nem akarok semmit a férfiaktól. Te már akkor azt mondtad, hogy ez változni fog, és természetesen igazad lett. Anya, annyira szerelmes vagyok! Will nagyszerű férfi, és én megőrülök érte! Hívj, amint felkeltél! Mit szólnál, ha vacsorával ünnepelnénk meg a dolgot ma este? Szerintem ez a legkevesebb! Szeretlek! Leni Jo *** Jillian naplója
2000. október 15. Ma reggel kísértem ki Lesleyt a reptérre, így van időm visszatekinteni a látogatására. Miközben itt volt a legjobb barátnőm, Leni Jo az esküvőjét tervezgette, ezért szinte semmi időm nem volt magamra. Olyan volt, mintha minden egyszerre történne. Leni Jo csak úgy ragyog a boldogságtól, és ha vele vagyok, engem is magával ragad az izgatottsága és a lelkesedése. Lesley is nagyon örül a boldogságának. A látogatásának csúcspontja az volt, amikor elutaztunk Washington D.C.-be. Előre féltem, milyen lesz megnézni a Vietnami Háborús Emlékművet, amelyet évekig elkerültem. Biztos voltam benne, hogy nem tudnám kezelni a feltörő érzelmeket, és hogy elveszteném a nehezen kiküzdött lelki békém. Amikor megtaláltam Nick nevét a Falon, pontosan ez történt. Hálás vagyok, hogy Lesley velem volt. Megöleltük egymást, és együtt sírtunk. Amikor kicsit összeszedtem magam, megérintettem Nick nevét az ujjammal, és egyúttal megláttam a saját tükörképemet a fekete márványban. Ekkor szimbolikusan is, de ténylegesen is, érzelmileg és szellemileg úgy éreztem, hogy Nick a részemmé válik. A halála óta eltelt években még soha nem éreztem a jelenlétét ilyen átütően - még annál is erősebben, mint a halál közeli élményem során. Eltöltött a béke. Felemeltem a fejem, és büszke voltam rá, hogy szerettem Nicholas Patrick Murphyt, büszke voltam az áldozatra, amelyet a bajtársáért hozott. A vietnami háború mögött álló politikát elfelejtették, már csak történészek latolgatják, mi állhatott a háttérben, de azok a nők és férfiak, akik ott vesztették el az életüket, tovább élnek a szívünkben.
226
Azzal, hogy elmentem a Falhoz, megváltozott az életem. Bár évekkel korábban mentem volna! Eszembe jutott Brad Lincoln levele, amelyet a Falhoz tett látogatása után küldött, de valamiért sehol sem találom. Ha jól emlékszem, ő is valami nagyon hasonlót élt át. A Falnál egészen biztosan megváltozik az ember gondolkodásmódja - az élet és a halál kerül előtérbe. Azok a bátor és dicső katonák, akiknek ez a Fal emléket állít, örökké fiatalok maradnak, örökké szeretni fogják őket, és örökké emlékeznek rájuk. Lesley átlát rajtam. Soha életemben nem tudtam eltitkolni előle semmit. Még egy napja sem voltunk együtt, máris rákérdezett, mellrákom van-e. Igen. Visszatért, és súlyosabb, mint valaha. Neki vallani tudtam a félelmeimről. Leni Jo és Gary előtt megjátszom a bátrat, de már másodszor kell szembenéznem ezzel a gyilkos élősködővel, és elbizonytalanodtam. Dr. Novack második műtétet javasol, amelyet ezúttal is kemoterápia és besugárzás követne. Épp, amikor megnőtt végre az ősz hajam, megint ki fog hullani mind. Élni szeretnék, de ha elvesztem ezt a küzdelmet, hát elvesztem. Legalább abban a tudatban halok meg, hogy a lányom boldog, és megállapodott. Tudom, hogy a vejem gondját viseli majd Leni Jónak. Lesleyn kívül senkinek nem beszéltem még a dologról, különösen nem a lányomnak és Garynek. Lesleyt is megkértem, hogy tartsa titokban. Most, hogy az esküvőig már csak egy hónap van hátra, Leni Jónak egyszerűen nem szabad tudnia a dologról. Így is éppen elég hamar kell szembesülni vele mindkettőnknek. Addig is megteszek mindent, amire az orvos kér, beszedem a gyógyszereimet, rendszeresen eljárok a rendelőbe. Hiszem, hogy mindent megtesznek értem, amit ebben a helyzetben csak lehet. Egyetlen panaszom van csak az utóbbi időben, és ez a fáradtság. Jó lett volna, ha nem vallok színt Lesley előtt olyan hamar, mert így alig néhány nappal az érkezése után úgy viselkedett, mintha az anyám lett volna. Állandóan ott legyeskedett körülöttem, kérdezgette, jól vagyok-e, szükségem van-e valamire. Attól tartok, a türelmem nem a régi az utóbbi időben. Szerintem Gary is sejti a dolgot. Azt javasolta, rövidebb sétákra menjünk, és csak háromszor egy héten. Azzal magyarázta, hogy fáj a térde, de nem hiszek neki. Nem akarok morbid lenni, de már kiválasztottam a sírkövemet. Lesley nagyon megütközött a dolgon. A sírhelyet már Monty halála után megvettem a temetőben, közvetlenül Monty sírja mellé. Logikusnak tűnt. Már akkor tudtam, hogy soha többé nem megyek férjhez. Már így is megadatott nekem, hogy két csodálatos férfit is szerethettem életemben, és nem akarom túlfeszíteni a húrt, már ami a szerencsémet illeti. *** William Chadsworth
2000. december l. Kedves Anyuka! Tudom, talán kissé korai még anyukának szólítanom, mivel csak a jövő hétvégén házasodunk össze Leni Jóval, de talán nem bánja, ha mégis így teszek. 227
Azért döntöttem e sorok megírása mellett, mert szeretném megköszönni, hogy azzá a nővé nevelte Leni Jót, aki. A nővé, akit szeretek. Bár több mint egy évig együtt dolgoztunk, sokáig csak egy név volt a faxok legalján. Semmi személyeset nem tudtam róla, bár így is nagyon tiszteltem az összeszedettségéért és a szakértelméért. Mielőtt találkoztam Leni Jóval, már lemondtam arról, hogy valaha is megnősülök. Erre megjelent az életemben, mint valami nyári szellő, amely nevetést, csodát és örömöt hoz magával. Első látásra szerelmes lettem belé. Örökké hálás leszek azért, hogy ő is így érez irántam. A családomat is teljesen levette a lábáról, és velem együtt mindnyájan nagyon hálásak azért, hogy magunk között üdvözölhetjük őt. Mindezt azért írtam, hogy megköszönjem magának Leni Jót. Soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek ennyire szeretni valakit. Amikor letesszük a házassági esküt, szeretném, ha tudná, hogy tényleg szeretni fogom, amíg élek, és gondoskodni fogok róla. Tiszta szívemből szeretem. Őszinte tisztelettel: William Chadsworth *** JILLIAN L. GORDON NYUGDÍJAZOTT BÍRÓNŐ ÖRÖMMEL JELENTI BE LÁNYA, LENI JO GORDON ÉS III. WILLIAM HENRY THOMAS CHADSWORTH ESKÜVŐJÉT 2000. DECEMBER 9-ÉN. A LAKODALOM HELYSZÍNE: THE WATER CLUB 500 EAST 30th STREET IDŐPONTJA: 2000. DECEMBER 30. 15:00 RÉSZVÉTELI SZÁNDÉKÁT, KÉREM, JELEZZE!
***
228
2001 Jillian naplója
2001. január l. Bár tudnám, mi történt az elmúlt egy évvel! Úgy elröppent, észre sem vettem. Manapság ugyanannyira nincs szükségem naptárra, mint stopperórára. Csak úgy peregnek a hetek. Ez részben annak köszönhető, hogy nagyon elfoglalt voltam tavaly. Kezdődött azzal, hogy elutaztunk Leni Jóval Londonba, aztán másodszor is összecsaptam a rákkal. Ez utóbbi szinte minden időmet, erőmet és kitartásomat felemészti. Az első kezelés végeztével szinte nem is törődtem többé az egészségemmel. Azóta megtanultam a leckét. Ha meggyógyulok nem ha, hanem AMIKOR -, soha többé nem veszem félvállról az egészségi állapotomat! Leni Jo felhőtlenül boldog. Will csodálatos férj, és ha időm és a kezelések engedik, habozás nélkül repülőre szállok, és együtt töltök velük néhány napot Londonban. Fárasztó egy ilyen kirándulás, de megéri. A tavalyi évben többször találkoztam Lesleyvel, mint előtte öt éven át. Itt volt a műtétem alatt, de előtte és utána is. Felváltva gondoskodtak rólam Garyvel. Most kicsit erősebbnek érzem magam, és bizakodóbb is vagyok, különösen az új gyógyszerem miatt. A kemoterápia kemény dolog, kiszipolyoz mind érzelmileg, mind fizikailag, de Lesley és Gary megtesz minden tőle telhetőt, hogy tartsa bennem a lelket. Garyvel közelebb vagyunk egymáshoz, mint valaha. Mióta Lesley hazament, Gary egyedül gondoskodik rólam. Nagyon odaadó, rengeteget köszönhetek neki. Tudom, hogy emailen rendszeresen tudósítja Leni Jót és Willt az állapotomról. Naponta sétálunk, és hetente legalább háromszor együtt vacsorázunk. Társam és barátom egyben - a legjobb barátom, Lesleyt leszámítva, természetesen. Tudom, hogy szeretné, ha összeházasodnánk, de egy ideje már nem hozta szóba a dolgot, és az igazat megvallva, én hálás vagyok ezért. Bár tudnám, miért vonakodom a házasságtól ennyire! Talán a félelem miatt. Két nagy szerelmem is volt már életemben, először Nick, aztán Monty, és én mindkettejüket elvesztettem. Nem hiszem, hogy képes lennék még egyszer elviselni egy ilyen érzelmi agóniát. Lesley szerint csak becsapom Garyt és önmagamat. Talán igaza van, de amíg tart a kezelés, és kétséges a gyógyulásom, nem akarok semmilyen komoly döntést hozni. Nem, házasságra még csak nem is gondolhatok, különösen most nem. Nem tudom, mit tartogat a jövő - előbb ki kell gyógyulnom a rákból, majd utána meglátjuk. A választási hercehurcának szerencsére vége. George W. Bush napokon belül felesküszik a Fehér Házban. Ki hitte volna, hogy ez a fiaskó heteken át elhúzódik? Merem remélni, hogy ilyen őrület és zavarodottság nem fordul elő még egyszer!
229
Kezdek fáradni - mostanában mindig ez van -, ezért rövidre fogom. Pihenek egy keveset, mert délután sétálni megyünk a parkba Garyvel, utána pedig vacsorázni. *** Jillian Gordon Feladó:
[email protected] Címzett:
[email protected] Dátum: 2001. február 28. Téma: Földrengés!
Drága Jillian! Gondoltam, írok egy rövid e-mailt, hogy jól vagyunk a gyerekekkel. A hírekben azt mondták, hogy Seattle környékén a Richter-skála szerinti 6.8-es földrengést mértek. El is hiszem - alaposan megrázott bennünket a dolog, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt! Több kép és fénykép leesett a falról. A konyhában minden fiók kiugrott a helyéből, és az evőeszközök szétszóródtak a padlón. Mégis szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert mindez semmi ahhoz képest, ami Seattle belvárosában történt. Most már tudom, hogy errefelé miért olyan kevés a kőház. Szerencsére Steven itthon volt, és együtt éltük végig a földrengést. Majd jelentkezem, amint tudok, csak szerettelek volna megnyugtatni, hogy minden rendben. Szeretettel: Lesley *** Lesley Milton Feladó:
[email protected] Címzett:
[email protected] Dátum: 2001. szeptember 11. Téma: Mi folyik itt?!
Drága Lesley! Isten az égben, hogyan történhet ilyesmi? Terroristák, őrület, rombolás és halál. Nem is tudom, mit írhatnék azon túl, hogy jól vagyok. A telefon használhatatlan, egyszerűen képtelenség bárkit is felhívni, és te sem hívhatsz engem. A sors fintora, hogy Willnek és Leni Jónak csodával határos módon sikerült elérnie. Boldog vagyok, hogy tudtam néhány szót váltani a lányommal. Együtt sírtunk, és néhány perc múlva megszakadt a vonal. Majd megszakad a szívem, ha a borzalomra gondolok, amely alig néhány utcányira zajlik az otthonomtól. Egyszerűen nem hiszem el, hogy egy ilyen szörnyűség megtörténhetett - különösen itt, New Yorkban, a városomban, a szomszédságomban, a nemzetünkkel. Erőt vett rajtam a döbbenet, a fájdalom, a gyász. Mától szerintem egyetlen amerikai élete sem marad a régi. Hogyan maradhatna? Hogyan élhetünk tovább egy ilyen ördögi csapás után? Válaszaim nincsenek, csak kérdéseim. Minden, ami néhány napja még oly fontosnak tűnt, mára lényegtelenné vált. 230
Vért nem adhatok, de megteszek minden tőlem telhetőt. Isten áldja Amerikát, a szabadok földjét, a bátrak otthonát! Jillian
2002 Lesley Milton Feladó:
[email protected] Címzett:
[email protected] Dátum: 2002. január 15. Téma: Dögrováson
Drága Lesley! Küzdöttem teljes erőmből, de belefáradtam, és véget akarok vetni ennek az egésznek. Elegem van. Az orvosaim azt akarják, hogy harmadszor is csináljam végig a kemoterápiát. Képtelen vagyok rá. Az elmúlt tizenhat hónap maga volt a pokol. Ez a kúra rosszabb, mint maga a betegség! Előbb halok bele a terápiába, mint a rákba! Kikészítettek. Tűrtem, ameddig tűrhettem. Ne is akarj vitatkozni velem! Késő. Közöltem velük, hogy nem vagyok hajlandó még egy kemoterápiára. Emlékszel, amikor Monty megkérte az orvosokat, hogy fejezzék be a kezelését, és hagyják meghalni? Akkor én könyörögtem neki, hogy változtassa meg a döntését, és küzdjön, ameddig csak lehet. Ritkán tagadta meg, amit kértem tőle, de akkor így tett. Szeretett volna méltósággal meghalni. Már értem, mit érzett. Tökéletesen értem. Ez így nem mehet tovább. Nem ülök be még egyszer egy váróterembe, egyetlen napot sem vagyok hajlandó ilyen állapotban tölteni! Lesoványodtam, kihullott minden hajam. Állandóan fáradt vagyok, és hányingerem van. Ma lettem ötvennégy éves, de száznégy évesnek érzem magam. Belefáradtam a küzdelembe, és felvontam a fehér zászlót. Ez a katona letette a fegyverét, és megadta magát. Ne haragudj ram, Les, egyszerűen beteges, hogy ennyire beteg vagyok! Gary továbbra is olyan, mint egy angyal, de tudom, hogy csak púp vagyok a hátán. Az elmúlt tizenhat hónap olyan volt nekünk, mint a pokol. Nem tehetem ki ennek tovább - sem őt sem magamat. Elég! ***
231
Jillian Gordon Feladó:
[email protected] Címzett:
[email protected] Dátum: 2002. január 15. Téma: Boldog szülinapot!!!!
Drága Jillian! Nem! Nem engedem, nem engedhetem, hogy feladd! Te vagy a legjobb barátnőm, nem hagyhatom, hogy ötvennégy évesen meghalj! Te tudod a legjobban, milyen konok tudok lenni, szóval ne is ellenkezz! Már régóta veled kellene lennem. Tudhattam volna! Mindenesetre jobb későn, mint soha. Steven beleegyezett, már indulok is. Összecsomagoltam, és miközben ezt írom, Steven már meg is rendelte nekem a repülőjegyet. Holnap repülök hozzád, és mindaddig nem jövök el tőled, amíg ki nem rúgsz az ajtón. Emlékszel, amikor latinórán egyszerűen nem tudtam felfogni az igeragozást? Biológiából és kémiából senki nem volt jobb nálam, még te sem, de a latin kezdett kikészíteni. Fel akartam adni, és bele akartam törődni, hogy 3-as leszek, de te nem hagytad. Órákon át gyötörtél, amíg olyan jól nem tudtam az igeragozást, mint a saját nevemet. Szívem, most megint latinóra van, csak ezúttal én állok melléd. Együtt csináljuk végig. Lehet, hogy a rák elvette az erődet, de én ott leszek veled, és tartani foglak a karomban. Együtt nézünk szembe ezzel a szörnyeteggel! Gary lesz az egyik oldaladon, én pedig a másikon. Lehet, hogy elfáradtál, de mi majd tartjuk a frontot helyetted is. Hamarabb mennem kellett volna, hamarabb be kellett volna látnom, hogy szükséged van rám. Most már beláttam, és úton is vagyok! *** Mr. és Mrs. William Chadsworth 112 Waterbury Street London, England 2002. január 15.
Drága Anya! Boldog szülinapot! Csodálatos hírünk van Will-lel, amit a születésnapodra tartogattunk. Nagymama leszel! Igen, jól hallod, állapotos vagyok. Anya, el sem tudod képzelni, Will mennyire izgatott! Apa is ilyen volt, amikor elmondtad neki, hogy engem vársz? Will úgy bánik velem, mintha én lennék az egyetlen nő a világon, aki képes egy ilyen hőstettre. A babát augusztus utolsó hetére várjuk. El tudsz jönni Angliába, ugye? Nagyon sajnálom, hogy az utóbbi időben ennyire megviselt a terápia. Igyekezted leplezni, de én átlátok rajtad. Will-lel úgy reméljük, hogy az első unokád érkezése segít tartani benned a lelked. Mindketten nagyon szeretünk. Ó, anya, soha életemben nem voltam ennyire boldog és szerelmes!
232
Remélem, tetszenek az ajándékok, foglald le a jegyedet augusztusra már most, és legyen csodálatosnál is csodálatosabb születésnapod! Will és Leni Jo *** JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST END AVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
Riverside Klinika 258 West 8lst St. New York, NY 10024 Dr. Louise Novack onkológus részére Kedves Louise! Szeretnék elnézést kérni a legutóbbi, december 30-i találkozásunkon tanúsított viselkedésemért. Remélem, megbocsátja a hozzáállásomat. Igaza van, a ráknak van jó oldala is: segít megtanulnunk olyan leckéket, amelyeket semmi más nem taníthat meg az életben. Az elmúlt hetekben átgondoltam a dolgot, és úgy döntöttem, harmadszor is vállalom a kezelést. Úgy tűnik, megszületik az első unokám - ráadásul van egy igen makacs barátnőm, aki azt mondta, nem tágít mellőlem. Ilyen ösztönzés és támogatás mellett úgy érzem, bele kell egyeznem a kezelés folytatásába. Köszönöm, hogy ilyen türelmes velem. Őszinte tisztelettel: Jillian Lawton Gordon *** 2002. március l. Szia Jillian! Gondoltam, írok egy cédulát a párnád mellé, hogy te vagy a legbátrabb ember, akit ismerek. Lesley *** 2002. március 2. Szia Lesley! Gondoltam, írok egy cédulát a párnád mellé, hogy te vagy a legőrültebb, legviccesebb, legcsodálatosabb barátnő a földön. Egyszerűen nem hiszem el, hogy képes voltál leborotválni 233
a hajad a kedvemért, hogy ikrek lehessünk! Elment az eszed? Kétségtelenül - de én imádlak érte! Köszönöm, hogy te vagy a legjobb barátnőm! Jillian *** JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST END AVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
2002. július 3. Drága Lesley! Csodálatos hírem van! A legutolsó vérvizsgálat eredménye szerint a trombociták száma ismét normális a véremben - két év óta először! Egy ideig még nem oldanak fel a kezelés alól hivatalosan, de azért nagyon bátorító a dolog. Alig néhány hónappal ezelőtt véget akartam vetni minden kezelésnek, de te nem hagytad. A szó szoros értelmében neked köszönhetem az életemet. Más hírem is van. Gary benézett hozzám reggel, és közölte, hogy vett egy lakást Boca Ratonban, Floridában. A családja egy része ott él, és úgy tervezi, hogy ő is odaköltözik az elkövetkező hónapokban. Megkérte a kezem, immár sokadszorra az elmúlt évek alatt. Szeretne megtanítani golfozni és vitorlázni. Azt mondta, csak miattam maradt New Yorkban idáig, és hogy az igazat megvallva belefáradt a várakozásba. Most vagy soha! Pontosan tudom, mit fogsz mondani. Hogy menjek hozzá. Hogy bolond lennék nem igent mondani. Talán igazad van, de egyelőre el sem tudom képzelni, hogy itt hagyjam New Yorkot ennyi év után. Különösen most, hogy a városnak szüksége van azoknak a támogatására, akik szeretik. Gary szeret, tudom, de az igazi meglepetés csak most következik. Én is szeretem! Soha nem hittem volna, hogy ami kettőnk között van, valaha is túlmutat majd a barátságon. Őrülten szerettem Nicket, majd Montyt is, és nem hittem volna, hogy képes leszek még valaha így érezni egy harmadik férfi iránt. Már hallom is a következő kérdésedet. Mire várok még? Csak tudnám, Lesley. Talán annyira megszoktam az itteni életet, hogy úgy érzem, nem tudnék megbirkózni a változással. Vagy egyszerűen csak ostoba vagyok… Nem tudom. Nem tudom elviselni még a gondolatát sem, hogy elveszítsem Garyt, ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy egy újabb házasság jót tenne nekem. Ha előhalásznál néhány gyöngyszemet bölcsességed kútjából, hálás lennék! Szeretettel: Jillian
234
Mr. és Mrs. William Chadsworth 112 Waterbury Street London, England
2002. július 15. Drága Anya! Ha nem mész hozzá Garyhez, esküszöm, nem állok többé szóba veled! Na jó, szóba állok, de bolondnak foglak tartani ezután mindig. A legjobb dolog, amely az elmúlt években történt veled, az Gary megjelenése az életedben! Mellékelten küldöm a legfrissebb ultrahangos képet az unokádról. Kisfiú lesz! Hát nem tökéletes? Will a fellegekben jár. A kék szép szín, nem igaz? Mit szólnál, ha Charles Leonard Chadsworthnek neveznénk? Jó hangzása van, ugye? Már alig várom, hogy találkozzunk! Hamarosan fogunk is. Szeretettel: Will és Leni Jo *** JILLIAN LAWTON GORDON 331 WEST END AVENUE APARTMENT 1020 NEW YORK, NY 10023
2002. július 29. Drága Gary! Még egy hónap sem telt el, de már így is nagyon hiányzol! Legalább egy tucatszor fel akartalak hívni - aztán rájöttem, hogy megváltozott a számod, és már nem New Yorkban élsz. Nem hibáztatlak, amiért elvesztetted a türelmedet. Fafejű bolond is tudok lenni időnként (ahogyan azt a lányom és a legjobb barátnőm többször a fejemhez is vágta). Az első két hétben vártam, hogy észhez térj, és belásd, hogy összetartozunk. Csak ma reggel jöttem rá, hogy kettőnk közül nekem kell észhez térnem. Rendben, Gary, hozzád megyek feleségül, de nem vagyok biztos benne, hogy képes leszek egész évben Boca Ratonban élni. Kötünk kompromisszumot? Élhetnénk részben ott, részben New Yorkban? Úgy érzem, figyelmeztetnem kell téged, szerelmem, hogy a rákból való kigyógyulásomra nincsen garancia. Visszatérhet. Egyszer már visszatért, mint tudod. Igaz, te nem garanciát akarsz, hanem feleséget. Mindketten elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy utazgassunk, és én szeretnék is gyakran Londonba utazni. Charles nagyon jól megismeri majd a nagymamáját. Szeretlek! Jillian
235
*** Lesley Milton Feladó:
[email protected] Címzett:
[email protected] Dátum: 2002. augusztus 16. Téma: A rák túlélőinek felvonulása
Drága Lesley! Most, hogy összeházasodtunk Garyvel, már teljesen érthetetlen előttem, miért vártam ezzel a döntéssel ilyen sokáig! Londoni utunkat elhalasztottuk a rák túlélőinek októberi felvonulása utánra. Igazából több mindent is ehhez igazítottunk az életünkben. Amikor írtam neked a felvonulásról, azt reméltem, hogy Stevennel támogattok majd engem. Keményen dolgozom, hogy pénzt gyűjtsek barátoktól és családtagoktól. Nem számítottam a visszautasításodra. Kicsit csalódott voltam, de aztán hamar rájöttem, miben sántikálsz. Iderepülsz, és csatlakozol hozzám a felvonuláson, ugye? Imádlak! Izgatottan és elégedetten várom. Tökéletes. Soha nem éltem volna túl ezt a hosszú utat a szereteted és a barátságod nélkül, és ezzel nem csak a rákra utalok. Te vagy a legjobb barátnőm, osztoztál a fájdalmamban, és megkétszerezted az örömömet. Ha tudnád, milyen hálás vagyok azért a sok-sok évért, amelyet együtt tölthettünk! Gyertek bármikor - a vendégszoba a tiétek! Gary és Steven sakkozhatnak a Central Parkban, míg mi ketten csatlakozunk ahhoz a több ezer nőhöz, akik velem együtt túlélték a rákot. Igazából sokkal többet túléltünk mi ketten ennél, de csak erősebbek lettünk tőle. Soha nem voltam még ennyire boldog életemben. Boldog vagyok minden csapás ellenére megéltem Nick halálát, majd Montyét, megéltem a pusztító támadást New York ellen, és megszenvedtem a saját betegségemet. Lehet, hogy épp azért vagyok boldog, mert mindezt átélhettem? A gyász megérteti velünk, mi az, ami igazán számít az életben - a szeretet, a barátság, a család. Az, hogy része lehetsz egy közösségnek - én például már egy ideje New York-inak tartom magam. Emlékek… Nekünk már így is rengeteg van, de remélem, kapunk még annyi időt a sorstól, hogy szerezhessünk még néhányat. Már alig várom, hogy találkozzunk! Szeretettel: Jillian ***
236
