Debbie Macomber. A Manning család 6. Próbaidős szerelem

Debbie Macomber A Manning család 6.

Próbaidős szerelem

A csalódott Summer Jamesbe botlik, aki azt javasolja a lánynak: egy éven át gyógyítgassa szívét, s aztán találkozzanak. A próbaidő alatt csodálatos levelezést folytatnak, melynek leteltével rájönnek: őket egymásnak szánta a sors. Csakhogy Summer színésznő, James pedig magas körökhöz szokott bíró, akit a kampányfőnöke arra igyekszik rávenni, hogy tartsa titokban a házasságot, a feleség pedig be ne tegye lábát a nagyvárosba. Bár a várandós Summer mégiscsak férjéhez költözik, jobbnak látja, ha eltűnik, nehogy hányatott múltjával rontsa férjének érvényesülési esélyeit. A szerelmes férj sikeresen kutat menekülő hitvese után, aki akkor hozza világra ikreit, amikor az apjuk megnyeri a választást...

Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását. A mű a Harlequin Enterprises II B. V. jóváhagyásával jelent meg. Kiadványunk szereplői kitalált személyek. Bármely adott személlyel, akár élővel, akár elhunyttal való hasonlóság a merő véletlen műve. § All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition is published by arrangement with Harlequin Enterprises II B. V. All characters in this book are fictious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is purely coincidental.

© Debbie Macomber, 1995 – Harlequin Magyarország Kft., 2009 A mű eredeti címe: Same Time, Next Year (Harlequin Mira Books) Magyarra fordította: Madarász Levente

Borító: Majoros Árpád Kép: Harlequin Enterprises S. A. ISBN 978-963-538-012-1 HU ISSN 1789-2732

•Felelős kiadó: Holger Martens •Főszerkesztő: Dr. Téglásy Imre •Műszaki vezető: Sárai Szabó Mária •Szerkesztőség: 1122 Budapest, XII. Városmajor u. 20. •Levélcím: 1535 Budapest, Pf. 762. •Távbeszélő: 488-5569; Fax: 488-5584 •E-mail: [email protected] Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat: www.harlequin.hu

Szedés: Harlequin Magyarország Kft. Nyomtatás: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt. Felelős vezető: Vágó Magdolna vezérigazgató

3

Prológus Szilveszter éjszaka – Las Vegas, Nevada Pedig Jamest figyelmeztették. Ryan Kilpatrick ügyvédkollégája, és régi barátja tanácsolta neki, hogy éjszaka jó messzire kerülje el a belváros környékét. A Fremont utca, a Fő utca és a Las Vegas sugárút között a becslések szerint legalább húszezer ember hömpölygött. Csakhogy James nem tudott ellenállni a kísértésnek. Bár a hotel ablakából is tökéletes kilátás nyílt az ünnepségekre, a tömeg lelkesedése magával ragadta. Részt akart venni ebben a lenti őrületben. Az utcán fülsüketítő zaj fogadta. Úgy tűnt, mintha mindenki teli torokból üvöltene. A tűzijáték kezdetéig még harminc perc volt hátra, és az utcák zsúfolásig megteltek emberekkel. A biztonsági erők jelentős létszámban tevékenykedtek: üvegeket koboztak el, és papírpoharakat osztogattak. A tömegben tolongok közül sokan a kaszinók díszes kalapjait viselték, és akkora volt a dudálás, sípolás, tülkölés hangereje, hogy James minduntalan összerezzent. A lármás kavalkád ellenére valahogy élvezettel figyelte a nyüzsgő, hömpölygő emberáradatot. Talán ha fiatalabb lenne, ő is csatlakozna az ünneplőkhöz. A maga harminchat évével nem számított ugyan idősnek, de legbelül olykor öregebbnek érezte magát. A sztárügyvéd ügyfelei sosem húztak papírsüveget a fejükbe, és nem fújkáltak papírtrombitát. James is túlságosan nehézkes ember volt az ilyen bolondságokhoz, de semmi kedve sem volt a hálószobájában tölteni a szilvesztert. A tűzijátékra váró türelmetlen embersereg egyszer csak énekelni kezdett. James viccesnek találta, hogy a csinnadratta már három órával éjfél előtt elkezdődött, pusztán azért, hogy egyazon időben tartsák a New York-i rendezvénnyel. Ám úgy tűnt, ez rajta kívül senkit sem zavart. A várakozásoknak megfelelően a Plaza Hotel tetejéről két lobogó fényű rakéta süvített fel a sötét égre. A tömeg vad éljenzéssel üdvözölte. Bár James szerette volna elkerülni, hogy az áradat magával sodorja, ez most nem sikerült. Mindenfelől lökések érték. Máskor, máshol bizonyára tiltakozott volna a modortalanságok ellen, de az ünnepség mámora minden beidegződését feledtette. Ekkor pillantotta meg a nőt, aki maga is sikertelenül próbált kiszabadulni a tömegből. Véletlenül akadt meg a tekintete rajta, de attól kezdve valahogy nem tudta róla levenni a szemét. Vidám társaság vette körül, akik kiáltoztak és éljeneztek körülötte, ő azonban nem osztotta a körülötte állók lelkesedését. Lerítt róla, hogy a legszívesebben egészen máshol lett volna az adott pillanatban. Finom, törékeny testalkata miatt szabadulási kísérletei sorra kudarcot vallottak. James hirtelen rádöbbent, hogy a tömeg szeszélyes áradata a nő felé sodorja. Néhány perc múlva már egymásba is ütköztek a szemét lesütő nővel. 4

– Elnézést – szabadkozott a férfi. A nő felpillantott rá, és mosolyt erőltetett az arcára. – Én löktem meg. Lenyűgözően szép volt. Selymes, barna haja a válláig ért, és James megesküdött volna rá, hogy még életében nem látott ilyen sötét, élettel teli szempárt. Páratlanul átható tekintetéből fájdalom tükröződött, és ez nagy hatással volt rá. – Minden rendben? – érdeklődött önkéntelenül a férfi, ugyanis attól tartott, hogy a sápadt nő bármelyik pillanatban elájulhat. – Segíthetek? – kérdezte aztán egy olyan lovaghoz illően, aki útonútfélen bajba jutott hölgyeken szokott segíteni. A nő gyenge bólintással jelezte a beleegyezését. – Próbáljunk kijutni innen! – sugallta James. – Az utóbbi húsz percben csak erre törekedtem – válaszolt feszült hangon az ismeretlen. James határozottan megfogta a nő kezét, kikerült egy szenvedélyesen csókolózó párt, majd elhaladt egy tucat kamasz mellett, akik trombitáikkal megpróbálták egymást túlharsogni. Talán a korának, vagy tiszteletet parancsoló külsejének köszönhetően sikerült is keresztülvágnia magát a Fremont utcai tumultuson: utána már könnyebb volt a dolguk. James egy csendes kis parkba vezette védencét, aki erőtlenül huppant le az első padra. Remegni kezdett, amit megmentője azonnal észrevett, és leült mellé, hogy nyugtatgassa. Közben elkezdődött a tűzijáték. – Köszönöm – suttogta a nő. Felállt, megszédült, majd gyorsan visszaült a padra. – Akar róla beszélni? – érdeklődött a férfi. – Nem igazán – próbálta elkerülni a további társalgást a nő, azután máris elsírta magát. James tanácstalanságában nem tudott mást tenni, mint hogy átölelte a zokogót. – Olyan bolond vagyok – szipogta a nő. – Hogy is lehettem ilyen ostoba?! – Olykor a legnyilvánvalóbb dolgokat sem vagyunk hajlandók észrevenni. – Igen, de… Jaj, tudnom kellett volna. Ki kellett volna találnom, hogy nincs egyedül. Most már összeáll a kép… De hogy lehettem ilyen vak! – Szipogva kihúzta magát, és James kezébe nyomta saját, gyűrött zsebkendőjét, a férfi pedig letörölte vele a könnyeit. – Elnézést kérek – szabadkozott az elgyötört arcú nő. – Talán ha elmondja, megkönnyebbül – javasolta alkalmi lovagja. Az ismeretlen eltöprengett a hallottakon, majd megosztotta baját az idegennel. – Egy másik nővel találtam. Azt akarta, hogy karácsony után jöjjek el Vegasba, de én nem tudtam elszakadni a munkahelyemről. Ezért arra bátorítottam, hogy szórakozzon a barátaival. Csakhogy ma délután mégis sikerült eljönnöm. Újévi meglepetésnek szánva azonnal ide hajtottam. Hát mit mondjak, túlságosan is sikerült a meglepetés. James figyelmesen hallgatta a szaggatott beszámolót. 5

– Az ágyban kaptam rajta őket – folytatta alig hallhatóan a nő, akinek nagy erőfeszítésébe került a megszólalás. – Elrohantam, de ő utánam szaladt, és… magyarázkodni próbált. Egy ideje találkozgatnak. Azt állította, hogy nem szerelmes belé. – Görcsösen, gúnyosan, fájdalmasan felnevetett. – Maguk jegyben jártak? – érdeklődött a férfi, aki észrevette a finom ujjon csillogó gyémántköves gyűrűt. A megcsalt jegyes bólintott, és tekintete a bal kezén állapodott meg. Hirtelen lerántotta a gyűrűt az ujjáról, és a kézitáskájába dobta. – Brett az utóbbi hónapban elhidegült tőlem, de mostanság mindketten elfoglaltak voltunk. Feltűnt, hogy nem viselte meg, amikor túlóráznom kellett. Most már világos, hogy miért. – Talán nem baj, ha kiderül arról a bizonyos vőlegényről, hogy már felesége is van. – A gond az, hogy nagyon szeretem – kezdett remegni a nő. – A legszívesebben kikaparnám a szemét, pedig mindig is szeretni fogom. – Maga szerint rendeződni fog a kapcsolatuk? A nő felemelte a fejét. – Nem. Soha. Ezt neki is megmondtam, és komolyan gondolom. Képtelen lennék még egyszer bízni benne – jelentette ki a nő, majd elbizonytalanodott. – Azt hiszem, voltaképpen hálás, amiért felbontottam a jegyességünket, mert valójában azt a másikat akarja. – A hangja most olyan feszült lett, mint aki csatába indul. – Most biztosan nagyon fáj, de egy idő múlva enyhülni fog – szorította meg James a nő kezét. – Soha, de soha nem lesz jobb – suttogta a nő. Sosem fogom túltenni magam rajta, ebben biztos vagyok. James részben egyetértett vele. Énjének egy része mindig is Christy Manningnél marad. Olykor még most is képtelen volt jelenlegi férjének a vezetéknevével Christy Franklinként gondolni rá. – De igen, csak egy évnek azért el kell telnie jelentette ki James élénken. – Sosem fogom elfelejteni Brettet – erősködött a nő. – Most annyira eltölti a fájdalom, hogy el sem tudja képzelni az ellenkezőjét. De higgye el, később másképp lesz. A nő lassan feléje fordult. – Hát ezt meg honnan veszi? Talán tapasztalatból beszél? James bólintott. – Öt évvel ezelőtt szerettem valakit, aki felbontotta az eljegyzésünket – nevetett fel a férfi gúnyosan. – Támadt egy kis gond. Miközben mi jegyben jártunk, ő addig máshoz ment feleségül. – Hát ez borzalmas! – szörnyülködött a nő felháborodottan. – Miféle perszóna lehet az, aki ilyet képes tenni? – Nem annyira rémes, mint elsőre tűnik. A szüleivel ma is jó barátságban vagyok, és most már tudom, hogy annak idején ők beszélték rá a jegyességre. Egyszerűen csak engedelmes lány volt, és örömet akart szerezni nekik. Talán sosem tudatosult benne, hogy mennyire szerettem. – És még mindig szereti? Talán a nőre való tekintettel hazudnia kellett volna, de képtelen volt rá. – Igen, de már korántsem úgy, mint régen. 6

– A hallottak ellenére sem tudom elképzelni, hogy egyszer lanyhulni fog a Brett iránt érzett szerelmem. – A nő kiegyenesedett, és letörölte arcáról a könnyeket. – Gondolom, illendő volna bemutatkoznom mindazok után, hogy kisírtam magam a vállán. Summer Lawton a nevem, Anaheimből. – Engem James Wilkensnek hívnak, és Seattle-ből jöttem. Röviden kezet fogtak. Summer lesütötte a szemét. – Bár el tudnám hinni, amit mond. – Elhinni? – Hogy egy év múlva képes leszek túltenni magam Bretten. Nem valószínű. Öt évig voltunk együtt, és hat hónapja jegyben is jártunk. Csak róla szólt az egész életem. Egykor James élete is Christyről szólt. – Az első három hónap a legnehezebb – emlékezett vissza a férfi a szakításra. – Addig foglalja el magát, de ne meneküljön a házimunkába, viszont járjon el otthonról. Egy év alatt megerősödik. Ugye, elhiszi? – Nem igazán… Alkatilag nem vagyok képes beleszeretni valakibe az első kalapemelésre. A teljes életemet Brettnek ajándékoztam, és most úgy érzem, semminek sincs tovább értelme. – Ellenőrizhetjük majd a feltételezésemet? – Hogyan? – Úgy, hogy mától számítva pontosan egy év múlva, vagyis jövő újévkor találkozunk. – Itt? Ebben a parkban? – Igen, pontosan ugyanitt. – Ugyanitt és ugyanekkor: pontosan egy év múlva. – Ugyanitt és ugyanekkor: pontosan egy év múlva.

7

1. Summer kivette a postaládából az aznap érkezett, számlákat, reklámanyagokat. Azt a bizonyos borítékot ugyanúgy ott találta, mint minden egyes alkalommal a megelőző tizenegy hónap minden első napján. James újra írt. Talán fogalma sincs a férfinak, mennyire várja a leveleit. Röviddel a találkozásuk után csak afféle udvarias érdeklődés hangján íródott az első. Arra ugyan nem válaszolt, mert szégyellte, hogy egy vadidegennek tárja föl a legbensőbb érzelmeit. A második levél február elsején érkezett, és a férfi beszámolt róla, hogyan teltek a Christyvel való szakítás utáni első hetei, hogy várakozásaival ellentétben a fájdalma nem csökkent, hanem fokozódott. A nő különösnek tartotta kettejük helyzetének a hasonlóságát. Röviden visszaírt neki, elmondta, mi van vele, és megköszönte a sorait. Így kezdődött a levelezésük. Aztán egyre hosszabban írtak egymásnak, igaz, nem gyakrabban. A nő jobban örült az ilyen tartalmas levélváltásoknak, mint a villámgyors, ám semmitmondó e-maileknek. Találkozásuk óta csak egyszer kísértette meg a gondolat, hogy felhívja James Wilkenst: Brett esküvőjének a napján. A sors fintoraként mégsem azt a vegasi nőt vette el, hanem valaki mást, akivel a közelmúltban ismerkedett meg. Summer pocsékul érezte magát, és egy doboz jégkrémmel, meg három kölcsönzött filmmel begubózott a lakásába. Már a lépcsőházban felbontotta, és mohón olvasni kezdte a levelet. – Az ügyvéd ismerősöd írt? – érdeklődött Julie, a szobatársa. Rövidnadrágot, lenge felsőt viselt, és egy sárgarépát rágcsálva mezítláb követte a lakásban. Summer bólintott, lerúgta a cipőjét, és lehuppant egy fonott székbe, ám közben egyetlen pillanatig sem vette le tekintetét a papírról. – Kéri, hogy ne feledkezzem meg az egyezségünkről – közölte Summer a szobatársával elégedetten. – Miféle egyezségről? – Újév éjszakáján kellene találkoznom vele, Vegasban. – És ott leszel? Summer bólintott, ugyanis mindvégig azt tervezte, annak ellenére is betartja az ígéretét, hogy egy ismeretlennel való találkozás akár veszélyes is lehet. Bár Jamest ismerte. Úgy érezte, a férfi közel áll hozzá. A barátja volt, aki vigaszt nyújtott neki, amikor szüksége volt rá. – Hogy néz ki? – ült le vele szemben Julie. Középiskolás koruk óta közeli barátok voltak, és mindketten disneylandi előadásokban játszottak. Summer hálás volt neki, hogy az utóbbi egy évben kitartóan mellette állt. – Idősebb – próbált visszaemlékezni Summer a férfi külsejére. – Legalább negyvenéves lehet. Zömök testfelépítésű, majdnem két méter magas, és edzett, mert emlékezetem szerint meglepődtem, hogy milyen erős. – Jóképű? Summer elmosolyodott. 8

– Bevallom, arra nem is emlékszem. – Hogyhogy nem emlékszel? – hitetlenkedett Julie. – Tudom, hogy nagyon magad alatt voltál, de azért törd csak a fejed! – Barna szeme és haja van, őszes szálakkal erőltette meg az emlékezetét Summer, egy hajtincsét csavargatva. – Inkább kellemes külsejűnek nevezném, mint jóképűnek. – Van valami köztetek? Summer gyakran gondolt Jamesre, de romantikus ábrándokat nem kergetett vele kapcsolatban. A férfi élete legnehezebb napján sietett a segítségére. Kisírhatta magát a vállán, és vele maradt egészen pirkadatig. Türelmesen végighallgatta, tapintatosan megvigasztalta, és reménykeltő erőt adott neki. – Sok a közös bennünk – zárta rövidre Julie kérdését Summer. – Az a furcsa érzésem vau, hogy kezdtek szerelmesek lenni egymásba – vonta össze a szemöldökét Julie. Szerelem? Az teljesen kizárt! Summer újévkor már eldöntötte, hogy egyszer s mindenkorra búcsút int ennek az érzésnek. Tudta, hogy nevetséges azt hinni, hogy sosem lesz többé szerelmes, de az elmúlt tizenegy hónap fikarcnyit sem változtatott a döntésén. Summer biztos volt benne, hogy James ugyanígy érezhetett Christy elvesztése után, bár erről nem beszélt. Hat év telt el a szakításuk óta, ám szavaiból arra következtetett, hogy a valaha megcsalt vőlegény még most is egyedül él. Ő azonban Vegasból való hazatérése után szinte azonnal elkezdett férfiakkal találkozgatni. Sértett büszkeségének volt erre szüksége. Aztán élete visszatért a rendes kerékvágásba, és Jamesnek is beszámolt erről, aki örömmel vette tudomásul a változást. Válaszlevelében a férfi saját életének hasonló szakaszáról számolt be: borzalmas találkáinak, próbálkozásainak vicces történeteivel hónapok után először nevettette meg a nőt. – Újévkor majd találkozol Jamesszel, és minden megváltozik – tudálékoskodott Julie sejtelmesen mosolyogva. – Miről beszélsz te? – Arról, hogy a kapcsolatotok több lesz egyszerű barátságnál – jósolta a barátnője. – De Julie, említettem, hogy már legalább negyvenéves. – Biztos vagy ebben? – Nem – bizonytalanodott el Summer. – De úgy él az emlékezetemben, mint aki agglegényként üldögél a kandallója előtt, lába előtt egy hűséges kutyával. – Ami nyilván egy tacskó. – Természetesen – nevette el magát Summer. Remek embernek tartotta Jamest, de valahogy képtelenségnek tartotta, hogy bele is szeressen. Valószínűleg ő sem érdekelné a férfit. Míg James elismert ügyvéd hírében állt, ő a disneylandi Szépség és Szörnyeteg című zenés játék állandó, lelkes, de meglehetősen alulfizetett szereplője volt. Újév éjszakája

9

Summer tizenöt perccel korábban érkezett a parkbéli lugashoz, és döbbenten tapasztalta, hogy James már várja. Ugyanazon a padon ült, mint amelyiken egy évvel korábban megpihentek. – Julie-nak igaza volt –, hűlt el a nő. Rosszul emlékezett rá. Tiszteletet parancsoló megjelenésében volt valami ellenállhatatlan. Eszébe jutott, hogy Julie-nak képtelen volt megmondani, jóképű-e a férfi. – A válasz most határozott igen lenne –, gondolta, bár James nem a hagyományos értelemben volt vonzó, s nem mondhatta magáénak sem Brett kisfiús arcát, sem napsütötte, szőke haját. Vonzereje lényének belsejéből fakadt, és mély hatást gyakorolt a nőre. Leveleiből kiderült, hogy lelkiismeretes, kiegyensúlyozott, tisztességes emberrel hozta össze a véletlen. Summernek hirtelen légszomja támadt. – Summer? – A férfi meglepődve felállt, mihelyt megpillantotta. – Szia, James! Korán érkeztem – köszönt Summer kissé zavartan. – Mindig ezt teszem. Családi vonás. – Én is – vigyorodott el a férfi. – Úgy értem, a legtöbbször. A nő több hete várta ezt az estét. Sok mesélnivalója volt, sok mindent meg akart osztani a férfival. Ennek ellenére most valahogy semmi sem jutott az eszébe. – Az utcákon egy tapodtat sem lehet mozdulni – igyekezett felvenni a társalgás fonalát. – Nem akartam elkésni. – Én sem – felelte a férfi. Remélem, nem gond, hogy asztalt foglaltam vacsorára egy közeli vendéglőben. – Köszönöm – telepedett a nő a kis lugas padférfi mellé. – Nos – kezdte a férfi bizonytalanul. – Hogy vagy? Summer felnevetett. – Sokkal jobban, mint tavaly ilyenkor. Ugye, említettem, hogy Brett megházasodott? – Írtál róla. Summer nem volt szégyenlős, de most elpirult. James rengeteget tett érte. – Nagyon örültem a leveleidnek – vallotta be. – Különösen az első hónapokban volt rájuk nagy szükségem. Nem is tudom, mi lett volna velem nélküled. – Nem lett volna semmi gond – jelentette ki magabiztosan a férfi, mintha neki sem lett volna semmiféle kétsége az után, hogy megcsalta a jegyese. – Minden elsején futottam a levelesládához. Percre pontosan érkeztek a leveleid, és már vártam őket – emlékezett vissza Summer. En is nagy élvezettel olvastam a tieidet – ismerte el a férfi. A tűzijáték felsüvítő rakétái rövid időre elterelték figyelmüket. – Csatlakozzunk az ünnepséghez? Summer megrázta a fejét: – Nem baj? – Egyáltalán nem. Tavaly már kivettük belőle a részünket. – Örülök, hogy éppen arra jártál – mondta Summer hevesen. Te voltál az őrangyalom. – Te is segítettél nekem. 10

– Ugyan már! Hát az hogy lehet? – hitetlenkedett Summer. – Pedig úgy volt – erősködött James. – A fájdalmadat látva rádöbbentem, mennyi év elszállt Christy elvesztése óta. – Nehezen barátkoztál meg azzal a gondolattal, hogy egy seriffhez ment feleségül? – puhatolózott Summer. – Igen. – Nem voltál dühös? – érdeklődött a nő. – Inkább letört voltam – gondolt vissza a férfi. – Csak később lobbant fel bennem a harag. Ezért kezdtem el fallabdázni is. Apályán tomboltam ki magam. De, gondolom, te is nehezen fogadtad Brett házasságának a hírét. Summer lehorgasztott fejjel bólintott. – A szakítás után az esküvő tényét tudtam a legnehezebben megemészteni. Igazságtalannak tartottam, hogy miközben ő boldog, én borzalmasan szenvedek. Meggyűlöltem. – És most? – Most – visszhangozta a nő – természetesen nem gyűlölöm, de már nem is szeretem úgy, mint egy évvel ezelőtt. Az életem része volt, és hosszú ideig úgy éreztem, hogy a távozásával űr keletkezett bennem. – Most is üresnek érzed a mindennapjaidat? – Egyáltalán nem. Boldog vagyok, James, és nem hittem volna, hogy ez valaha még így lesz. – Akkor hát igazam volt. Egy évedbe telt. A nő felnevetett. – Túltettem magam rajta, és nagyon örülök, hogy ma este veled lehetek. – Senki mással nem tölteném szívesebben újév éjszakáját, mint veled. – A férfi a karórájára pillantott. – Remélem, még nem ettél. – Nem volt rá időm. Egy órája érkeztem, és farkaséhes vagyok – döbbent rá Summer, akinek a találkozás előtti egész napos izgalom miatt egy falat sem ment le a torkán. James a Négy Királynő Szállodába kísérte Summert, ahol átvergődtek a kártyaasztalok és a játékgépek körül összeverődött tömegen. A kint tolongó több ezer embert látva a férfi arra számított, hogy a kaszinókban majd kevesebben lesznek, de tévedett. James kézen fogta a nőt. Summer meglepődött, milyen kellemes érzés önti el. Mire eljutottak Hugó Pincéjébe, egy előkelő, romantikusan megvilágított étterembe, Summer úgy érezte magát, mint aki szerencsésen túlélt egy utcai tömegverekedést. Az rengeteg idő, amit a maga csinosításával töltött, egyszerűen kárba veszett, s már annak is örült, hogy sikerült egyben maradnia. Ötpercnyi várakozás után egy külön álló asztalhoz vezették őket. Miközben a gazdag választékot nézegették, egy pincér meggyújtotta a gyertyákat: a fényük kellemes hangulatot teremtett. Az utcákon tomboló tömeg lármájából semmi sem hallatszott be ide. Ráérősen vacsoráztak, fehérbort iszogattak, majd desszertet rendeltek. Közben könyvekről, filmekről, a világ dolgairól, a családjukról, és mindenféle másról csevegtek. James a munkájáról kérdezte Summert, és érdeklődéssel fogadta azt a tervét, hogy a színészi pályán szeretne sikereket elérni.

11

Amikor Summer megtudta, hogy Jamest a King megyei ügyészség főbírójává nevezték ki, ragaszkodott ahhoz, hogy ezt pezsgővel ünnepeljék meg. – Már előbb is említhetted volna – rótta meg a férfit tréfásan – Ez remek hír, és biztosan megérdemelted. – Csak átmeneti kinevezésről van szó – magyarázta James feszengve. – Addig tart, míg Killmar bíró vissza nem tér a betegállományból. Summer az álmairól és reményeiről faggatta a férfit, aki bevallotta, élete céljának tekinti, hogy egy szép napon állandó főbíró lehessen. – Meg akarod pályázni azt az állást? – Igen – felelte a férfi. – De a jelölteknek szeptemberben kell beadni a pályázatukat, és csak novemberben születik meg a döntés. Még kérdéses, hogy mi lesz az. – Nyerni fogsz – jelentette ki Summer magabiztosan. Mutatóujjával megfenyegette a férfit, majd folytatta. – Ne meressz rám ilyen szemeket! Nem tudok elképzelni senki emberfiát, aki ne rád szavazna. A tekintetük találkozott. – Jót teszel az önbizalmamnak – jegyezte meg halkan a férfi. Éjfél felé járt az idő, amikor befejezték a vacsorát. A kaszinóból kifelé menet valaki James kezébe nyomott egy papírkoronát és egy trombitát. A nő a saját fejébe húzta a fura fejfedőt, Jamesnek pedig a trombita maradt. Újév küszöbén álltak, a hajnal közeledtével az együtt töltött éjszaka vége is közeledett. Summer szerette volna megállítani az időt. A tűzijáték után oszladozni kezdett a tömeg az utcákról. Éppen az Aranyrög nevű kaszinó előtti járdán álltak, amikor éljenzés ütötte meg a fülüket. – Éjfél lehet – vonta le a következtetést James szertartásosan, és belefújt a trombitába. – Boldog újévet, Summer! – köszöntötte szinte suttogva a mellette álló nőt. – Boldog újévet, James! Mintha egész este erre a pillanatra vártak volna, lassan egymás felé kezdtek közeledni. Mielőtt Summer lehunyta volna a szemét, észrevette, hogy James tekintete elhomályosul. Akarta ezt. Szüksége volt rá. Hallhatóan felsóhajtott, ahogy az ajkuk összeért.

12

2. Summer nem először csókolt életében, de James csókjától még a lélegzete is elakadt. Meglepődött. Egy érintőleges, könnyed csókra várt, majd nevetésre, és újévi jókívánságokra. A dolgok azonban másképp alakultak. Summer egyszerűen elalélt. Tehetetlenül átkarolta a férfit, ajka pedig mohón kereste annak a száját. Szerette volna, ha a csókjuk sosem ér véget, de nem tudta, miképp tudassa ezt vele. A férfi lassan, óvatosan elengedte: Summer erőtlenül álldogált mellette, majd elpirulva, zavartan bámult. Úgy érezte, el kellene mondania a férfinak, hogy általában nem ennyire merész. – Boldog újévet! – szólalt meg James, úgy, mintha egészen másvalaki volna. Torkát köszörülte, és nagyokat nyelt közben. – Boldog újévet! – suttogta Summer, és kissé ellépett a férfitól. Amikor James a kezéért nyúlt, ő hálásan nyújtotta neki, és céltalanul sétálni kezdtek. – Későre jár – szólalt meg váratlanul a férfi. Karórájára nézett, és összeráncolta a szemöldökét. Annyira kifogástalan modorú, kimért és komoly volt. Summer mégis élvezte az együttlétük minden egyes percét. Csevegtek és nevetgéltek, legalábbis ő mindenképpen. James többször elmosolyodott, és a nőnek az volt az érzése, hogy ezt amúgy ritkán teszi, ezért minden ilyen alkalom jóleső érzést keltett benne. Most mégis mindent romba döntött. Még elgondolni sem volt kedve, miként vélekedhet róla a férfi. Szeretett volna elnézést kérni, valami magyarázkodásba kezdeni, de nem találta a megfelelő szavakat, ugyanis egyáltalán nem sajnálta, hogy csókolóztak. Élvezte, sőt minden pillanatai, nagy nagy örömmel ízlelte, és abban bízott, hogy a férfi is így érez. – Igen, szerintem is későre jár – hagyta jóvá Summer. Arra várt, hogy a férfi talán fölveti, hogy holnap is találkozzanak, de nem tette. Mire visszatértek a Négy Királynőbe, ahol mindketten szobát foglaltak, Summer már pocsékul érezte magát. – James – szólalt meg, ahogy végigmentek a halion. Úgy érezte, szabadkoznia kell, különben a későbbiekben meg fogja bánni. – Sajnálom. Én… nem tudom, mi tört rám… Én általában nem… Csak találgatni tudom, hogy mit gondolhatsz rólam és… – Te? – A férfi habozva megállt a felvonó előtt. – Én is azon töprengtem, hogy te mit gondolhatsz rólam. Kérlek, bocsáss meg! Rajtuk kívül senki sem volt a felvonóban. James mégsem jelezte, hogy szeretne még találkozni vele, s miközben felfelé suhantak, a nőnek egyre nyomottabb lett a hangulata. Amikor a tizedik emeletre érkeztek, és kinyílt az ajtó, James félreállt, mert ő a tizenötödiken lakott. Summer várakozással tekintett a férfira. – Hát jó –, gondolta. Végül is érthető, ha nem akar vele többé találkozni. Egy főbíró nem ereszkedhet le arra a szintre, hogy valami színésznőcskével találkozgasson. – Jó éjszakát! – köszönt el Summer vidáman, amint kilépett a felvonóból. 13

– Jó éjszakát, Summer! – felelte James halkan. A nő még egy pillanatra megtorpant, hátha James mégis rátér a következő napra, de az most sem szólt. Kedvetlenül vánszorgott el a szobájáig. Kinyitotta az ajtót, és bement. Lerogyott az ágy szélére, és megpróbált rendet rakni összezavarodott gondolatai között. Amikor egyheti szabadságot kért, még nem tervezte, hogy annak minden másodpercét Jamesszel fogja tölteni. Nagy valószínűséggel a férfi is így lehet ezzel. Kilépett a cipőjéből, és beledörzsölte lábát a szőnyegbe. Ha nem volna ennyire késő, felhívná Julie-t, és elmondaná neki, hogy igaza volt. Egyetlen együtt töltött este elég volt ahhoz, hogy Jamest más színben lássa. Mihelyt észrevette a lugasban, azonnal megfeledkezett arról az apaszerű képről, ami addig az eszébe jutott, ha rá gondolt. A csók pedig meggyőzte, hogy ez a kapcsolat több egyszerű barátságnál. Sok minden befolyásolhatja, hogy mivé alakul ismeretségük, ám ezek közül a legfontosabb tényező maga James. Váratlanul megcsörrent az éjjeliszekrényen lévő telefon. Summer tapogatózva nyúlt érte. – Igen? – Summer, ne haragudj, hogy zavarlak! A nő megkönnyebbülten felsóhajtott. – Szia, James! – Béreltem kocsit – kezdte a férfi. – Talán nem lesz valami nagy szórakozás neked, de arra gondoltam, hogy holnap reggel elmehetnénk a Hoover-gáthoz. – Miért ne tartanám szórakoztatónak? – Biztosan vannak korodbéli barátaid, akikkel találkozni szeretnél. A nő ideges lett. – Igen, számos korombéli futkorászik Vegasban, és más városokban is. Ha társaságra van szükséged, rendben, de ha nem akarsz látni többé, azt is elfogadom – fejezte be, arra jutva, hogy ha úgy adódik, egyedül is kellemesen eltöltheti a hetet, bár ez a férfi nélkül nagyon nehéz lesz. James furcsa hallgatásba burkolózott. – James? Vonalban vagy még? – Igen. Mindig ilyen egyenesen beszélsz? – Nem, de nem szeretném, ha félreértenénk egymást. Nagyra értékelem a barátságunkat, és nem akarom, ha valami ostobaság miatt ez a kapcsolat megromolna. – Ezt én sem szeretném. – Rövid szünet következett. – Bocsáss meg, hogy ennyire nehéz felfogású vagyok, de akkor eljössz velem a Hoovergáthoz? Summer egész este egy efféle meghívásra várt, most azonban visszafojtott hangon kérdezte. – Szeretnéd, hogy veled menjek? – Az ügyvédek beszélnek így mindig – kuncogott a férfi. – Hogyan? – Kérdésre kérdéssel felelnek. Igen, Summer, örülnék a társaságodnak. – Remek. Reggel hánykor indulunk? Megegyeztek az időpontban, és hogy a hallban találkoznak. Summer letette a telefonkagylót, és rá heveredett az ágyra. Elmosolyodott, és már nagyon várta a reggelt. 14

James nem tartotta magát túl idősnek, mivel a maga harminchét évével ő volt a legfiatalabb főbíró az egész államban. Summer mellett azonban szinte őskövületnek érezte magát. Nem emlékezett rá, mikor mosolygott utoljára annyit, mint a Summerrel elfogyasztott vacsora közben, aki túláradó lelkesedéssel beszélt disneylandi szerepéről. James képes lett volna egész éjjel elhallgatni. Ő keveset beszélt, de maga is meglepődött hogy Summert valahogy mégis beavatta a bírósági ügyeibe, megemlítetve a közeledő választásokat is, amelyek annyira fontosnak ígérkeztek a pályája alakulásában. Teljesen különböző életet éltek. Míg a nő életét a festett álmok varázslatos világa töltötte be, neki a kegyetlen és igazságtalan valósággal kellett szembesülnie. Jó volt megosztani a nővel a gondolatait, és nagy figyelemmel hallgatta beszélgetőtársának olykor váratlan, merész véleménynyilvánításait. Aztán a csókjuk olyan volt, mintha az érzékiség birodalmának vegykonyhájába csöppentek volna. Egyszerűen elveszítette az önuralmát, amikor összesimultak. Képtelen volt abbahagyni az eredetileg csak puszinak szánt heves csókot. Attól tartott, esetleg el is riasztotta vele Summert, de úgy tűnt, erről szó sincs. Másnap reggel James izgatottan várakozott a hallban. Summer fiatal volt és szép: James alig hitte el, hogy elfogadta meghívást. Tetszett neki, hogy barátként viszonyul hozzá, és elhatározta, hogy nem fogja újból megcsókolni. Elsősorban attól tartott, hogy megismétlődhet az utcai heves csók. Másodrészt túl öregnek érezte magát a nő mellett. A társasága üdítően hatott rá, de ezzel minden más férfi is így lett volna. Szerette volna elkerülni, hogy a kapcsolatukba szerelmi szál fonódjon, mert attól tartott, ez ártana a baráti viszonynak. Summer kilépett a felvonóból, és Jamesnek feltűnt, hogy a helyiségben levők tekintete egyszerre mind feléje irányul. Lenyűgöző volt. Tekintetével végigpásztázta az előtért, és elmosolyodott, ahogy megpillantotta őt. James úgy érezte magát, mintha napfényben fürdőzne. – Reggeliztél már? – kérdezte. Summer bólintott. – Órákkal ezelőtt. – Én is. Ha készen vagy, indulhatunk. – Csak legyek képes levenni róla a tekintetemet – gondolta közben. Néhány perc múlva az inas előállt a fényűző személygépkocsival. Kinyitotta az ajtót, és segített Summernek beszállni. Jamest szinte irigység fogta el, hogy nem ő nyithatja, és csukhatja a jármű ajtaját. Meghitt csendben hagyták el Las Vegast a James által megtervezett útvonalon. – Szoktál gondolni rá? Jamesnek fogalma sem volt, miről beszél a nő. – Kire? – Akkor ezt a visszakérdezést válaszként értelmezem. Természetesen Christyre, a volt menyasszonyodra. James elgondolkodott a kérdésen. 15

– Néha igen. Ha egyedül érzem magam, vagy ha gyermekes családot látok. Ilyenkor eltöprengek azon, milyenek lettek volna a gyerekeink. – És te? Gondolsz néha Brettre? – tette fel ugyanazt a kérdést. Summer vállat vont. – Néha igen. De már egészen másképpen. – Hogyan? – Mindazok alapján, amiket tőled megtudtam az ügyről, Christy Montanába ment a testvérének segíteni, és ott találkozott valakivel. – Rögtön fel is bontotta volna az eljegyzést, de szívtelenségnek tartotta volna telefonon megtenni – magyarázta James. – Hazaérkezésére az anyja rendezte meg az eljegyzési összejövetelt, mert én egy bonyolult polgári perrel voltam elfoglalva. Sosem vádoltam azért, hogy nem beszélt Codyról azonnal. Megvolt rá az oka. – Én akkor is erkölcstelennek tartom, amit tett – jelentette ki hűvösen Summer. – Ugye, te is hibáztatod Brettet? – James előre látta, hogy beszélgetésük erről fog szólni. Valami történhetett a nővel a közelmúltban, ami felszakította a sebeit. – Épp az indulásom előtt – halkult el Summer hangja – felhívott egy barátom, és elújságolta, hogy hamarosan megszületik Brették első gyereke. Én meg a jövő hónapban már a huszonnyolcadik évembe lépek. A férfi vidáman válaszolt. – Az ember arra következtethetne a szavaidból, hogy már a nyugdíjkérelmedet is benyújtottad. Summer visszamosolygott. – Odahaza azt szeretnék, ha férjhez mennék. Karácsonykor már célozgattak is rá. James érdeklődését felkeltette a téma. – Az apám régóta özvegyember, s nekem nincsenek testvéreim. Évek óta nyüstöl, hogy nősüljek meg, ám valójában unokákra vágyik. De én nem vagyok hajlandó bárkit elvenni – jelentette a férfi. – Ezzel én is így vagyok. Véletlenül egymásra néztek, aztán hirtelen elkapták a tekintetüket. Csend ereszkedett közéjük. James nem tudta, mi járhat Summer fejéhen, de ő megriadt a saját gondolataitól. Ahogy Boulder City külvárosába értek. James elmondott egy-két érdekességet a helyről. – Ez az egyetlen olyan város Nevadában, ahol tilos a szerencsejáték. – Miért? – Azok az emberek laktak itt, akik a gátat építették. Gondolom, szerették volna megakadályozni, hogy a munkások a vérrel-verejtékkel megkeresett pénzüket könnyelműen elverjék. A következő fél óra alatt végigmentek a Hoover-gáton, de nem szálltak ki a kocsiból. A tervezett kirándulás elmaradt, mert szeles volt az idő, és James attól tartott, hogy Summert pulóvere vékonynak bizonyul a hideg ellen. Mihelyt ismét a nevadai részen voltak, az erős szél ellenére megálltak fényképezni. James megkért egy turistát, hogy készítsen egy képet kettejükről. A férfi átkarolta a nőt, amíg belemosolyogtak a fényképezőgépbe. 16

– Elküldöd majd a képeket? – dörzsölte meg saját karját Summer, hogy kissé felmelegedjen. – Természetesen – válaszolta lelkesen a férfi, aki örült a kérésnek. Az autóba szállva bekapcsolta a fűtést. Néhány mérföld után arra lett figyelmes, hogy Summer szeme lecsukódik. Bekapcsolta a rádiót, és keresett egy klasszikus zenei adót. Mozart lágy dallama álomba ringatta az útitársát. Summer akkor ébredt fel, amikor már a Las Vegas-i autópályán jártak. Zavartan nyújtózott egyet, és körülnézett. – Hát, nagy kaland lehet velem utazni – mosolyodott el. – Hozzá vagyok szokva a csendhez, ne aggódj! – James – kezdte Summer, és kezét szája elé téve ásított. – Mit gondolsz azokról a nőkről, akik találkát kérnek férfiaktól? – Hogy mit gondolok róluk? – ismételte meg a kérdést James. – Elvileg nincs ezzel semmi baj, de mivel velem még sosem fordult elő ilyen, nem tudom, mit gondoljak róla. – Szerinted nyomulásnak számít? – Nem feltétlenül. Állítólag manapság ez teljesen természetes. Summer szeme felcsillant. – Örülök, hogy ezt mondod, mert vettem két jegyet egy bűvészelőadásra. Ma este lesz az egyik belvárosi szállodában. Nagyon szeretném, ha eljönnél velem. James szeme elkerekedett a meglepetéstől. – Bűvészelőadás – mormogta a férfi elégedetten, mert örült, hogy újra láthatja majd Suminert. – A kései, tizenegyes előadásra van jegyünk, de ugye, eljössz velem? – Hát persze – felelte a férfi. Ha nem vezetett volna, örömében égnek emelt kézzel ujjongani kezd. Bár szinte a teljes, napot együtt töltötték, együtt ebédeltek és vacsoráztak is visszafelé jövet, Summer már türelmetlenül várta az előadás előtti találkozást. Éppen öltözködött, amikor megcsörrent a telefon. – Szia! – köszönt bele a telefonkagylóba, és megdobbant a szíve, mert azt hitte, James hívja. – Julie vagyok. – Julie! – kiáltott fel Summer, aki este sikertelenül próbálta elérni barátnőjét. – Boldog új évet! – Neked is. Hogy boldogulsz azzal az előkelő ügyvéd úrral? Summer kényelembe helyezkedett az ágyon. – Remekül. Mellesleg most már főbíró. – Hűha, ez kiváló! – nyugtázta a hallottakat Julie. – És még mindig apaként tekintesz rá? – Egyáltalán nem – nevetett fel Summer. – Kevesebb, mint tíz év a korkülönbség köztünk. – Mesélj, mi történt! – biztatta halkan Julie. – Hát… – kezdte Summer, de egy pillanatig nem tudta, hogyan folytassa. – Tegnap este megcsókolt, és, Julie: hihetetlen volt. Nem emlékszem, hogy valaha is éreztem ilyesmit. – Feltöltődtél? 17

Enyhén szólva igen. Annyi elektromossággal, amennyit csak egy erőmű képes előállítani. – Így is lehet mondani. – Nagyszerű! – Délelőtt a Hoover-gátnál voltunk, este pedig bűvészelőadásra megyünk. – Ígéretesnek hangzik. Ezt Summer is így érezte. – Holnap pedig elvisz a Vörös Szikla kanyonba, szamáretetésre – számolt be Summer, akinek meg sem fordult a fejében, hogy nemet mondjon. Ha kecsketrágya tanulmányozására hívja a férfi, oda is elmegy vele. – Julie… – Igen? – Ugye, nem nevetsz ki, ha bevallom, hogy kezdek szerelmes lenni ebbe a fickóba? – Nem. Én már hónapokkal ezelőtt jeleztem ezt. Teljesen belemerültél a leveleibe, és amikor újabbat kaptál tőle, egyébről sem beszéltél aznap. Ez a férfi tud valamit. Summer szíve összeszorult a tények súlya alatt. – Julie, ő bíró, ráadásul főbíró. Én meg csak színésznő vagyok. Különbözünk. Én Anaheimben, ő Seattle-ben lakik. Amíg Vegasban vagyunk, minden rendben, de mihelyt vége ennek a hétnek, a dolgok visszakerülnek a régi kerékvágásba. – És ezt nem akarod? – Nem – vallotta be Summer némi habozás után. – Hát akkor el kellene gondolkodnod, mit is akarsz valójában – jelentette ki Julie. Az egész előadás alatt lakótársának a szavai motoszkáltak Summer fejében. A mellette ülő James sokkal inkább lekötötte, mint a színpadon szereplő bűvész. Kétségtelen, Summer elkápráztató varázslat hatása alatt állt, de ennek nem sok köze volt a mutatványoshoz. Az előadás után kisétáltak a parkolóban levő kocsihoz. – Nagyon hallgatag voltál ma este – jegyezte meg James. – Beszéltem a lakótársammal, mielőtt idejöttünk volna – mondta a nő, és beszállt a járműbe. – Brettel kapcsolatban? – Nem – rázta meg a fejét Summer. James már indítani akart, de a nő rátette a kezét a karjára, és megállította. – James – kezdte Summer. – Tudom, hogy szokatlan, amit kérni fogok tőled. Remélem, nem hozlak zavarba, de megkérhetnélek, hogy csókolj meg újra? A férfi nem nézett rá. – Nem tartom jó ötletnek. – Miért nem? – Az első csókunkat figyelembe véve szükségtelenül kockázatosnak tartom. – Értem – suttogta Summer csalódottan.

18

– Summer, figyelj! – szólalt meg türelmetlenül a férfi. – Szép vagy, kedves vagy, de én túl öreg vagyok hozzád. – Hát, ennél jobb kifogást is találhatnál – lett ideges Summer, mert a férfi már másodszor hozakodott elő a kettejük közti korkülönbséggel. – Akkor felejtsd el! Csak rossz ötlet volt. – Éppen ezt mondtam én is – fordította el az indítókulcsot a férfi, és a motor felbúgott. – Nagy valószínűséggel azt fogod magaddal elhitetni, hogy semmi sem éreztél, de mindketten tudjuk, hogy ez hazugság. James száját meggyötört sóhaj hagyta el. – Semmi ilyesmit nem állítottam. – Akkor viszont, félsz. Summer észrevette, hogy a férfi erősebben megmarkolja a kormányt. – Inkább óvatosnak nevezném magam. – Természetesen – hagyta jóvá a nő. Summert meglepte, mennyire fáj neki a visszautasítás. Nem kétséges, hogy James gyermetegnek és éretlennek tartja. Sőt, nyomulósnak is. Bizonyára ő az első olyan nő az életében, aki találkára hívta, és most még csókot is kér tőle. Szégyenpír égette az arcát. Minél előbb visszaérnek a szállodába, annál hamarabb kikerülhet ebből a kínos helyzetből. Az autó motorja magas fordulatszámon pörgött, de egy helyben álltak. James megállt az út szélén. – Tudnod kell azt is – dörmögte a férfi, miközben leállította a motort –, hogy pokoli nehezemre esett távol tartani a kezemet tőled. Ezt egyáltalán nem segíti elő, ha arra kérsz, hogy csókoljalak meg – azzal magához ölelte a nőt. Ajkai mohón, hevesen rátapadtak a nőére. A hosszú csókot aztán hirtelen abbahagyta. – Tessék! – suttogta. – Megfelel? – Nem – súgta a nő, és visszahúzta magához a férfit. Ezúttal lassú, édes csók következett. Summer a férfi ajkát harapdálta, és döbbenten tapasztalta, mennyire élvezi a csókot. – Summer – szakította meg a férfi –, ezt abba kell hagynunk. – Miért? James hangosan felnyögött, s visszafogottsága mögött Summer hatalmas erőt vélt felfedezni. – Mert nem tudok uralkodni magamon, ha veled vagyok. – Ez engem nem zavar. – Bár ne mondtad volna ezt! – hajolt feléje a férfi, s a soron következő csók varázsütésre megszüntette számukra a kinti világot. Fejüket egymáséhoz támasztva próbálták összeszedni magukat, miközben kapkodva lélegeztek. A férfi tért először magához. Megölelte a nőt, és hosszú ideig ültek egymáshoz bújva. Summer a hetedik mennyországban járt. Úgy érezte, babusgatják, biztonságban van… szeretik. – Tartottam valami effélétől – jegyezte meg halkan a férfi. – Mitől? A férfi felnyögött. – Talán kitalálhatnád, ha kissé megerőlteted magad.

19

– Azt teszem, de nem értem, mi a baj. Jó, amikor csókolsz, és megérintesz. Azt feltételeztem, ezzel te is igy vagy. – Így is van. Épp ez a gond. – Ha megint azzal állsz elő, hogy túl öreg vagy hozzám, nem állok jót magamért. James kuncogni kezdett. – Rendben – simította félre a haját szeméből a férfi. – Ha az évek számában nem is, viselkedésben mindenképpen. – Ezt könnyen meg lehet változtatni. Holnap kora reggel ezzel kezdjük a napot. – Mit kezdünk el? – értetlenkedett zavartan James. A nő ismét megcsókolta a férfit. – Majd meglátod.

20

3. James másnap reggel a hallban várakozott. Amikor Summer meglátta, elégedetlen arckifejezést vágott. Csípőre tette a kezét, és megkerülte a férfit, aki hirtelen azt hitte, talán nem tűrte be az ingét rendesen a nadrágjába. – Hova is megyünk ma? – kezdte a nő. – Hát a Vörös Szikla kanyonba. – Te mindig inget és nyakkendőt viselsz, amikor vadszamarakat etetsz? – Mindig inget és nyakkendőt hordok – felelte James. – Ezt a választ vártam. Azt javasolnám, hogy álljunk meg egy bevásárlóközpontnál. – Miért? Summer úgy nézett a férfira, mint aki kételkedik az értelmi képességeiben. – Mert vásárolni viszlek – jelentett be. – De ha bármiféle kifogása van a főbíró úrnak, kérem, maradéktalanul jelezze. – Vásárolni – ismételte meg lassan James. Ki nem állhatta a vásárlást, és ha tehette, messzire elkerülte az üzletközpontokat. – Miért? – próbált ellenállni ártatlan hangon. – Mert most ruhákat veszünk neked – árulta el Summer, ha esetleg a férfi magától még mindig nem jött volna rá. A férfi összeráncolta a szemöldökét. – Ne viselkedj igy! – oktatta a nő. – Kifogástalanul mutatsz ingben és nyakkendőben, de a farmer most sokkal kényelmesebb lesz. – Hát erre gondolt előző este, amikor bejelentette, hogy a magáról vallott felfogása megváltoztatható –, gondolta James. Már a nyelve hegyén volt, hogy bejelenti, igy is teljesen jól érzi magát, de Summer gyönyörű szeme, selymes szempillája és csábos hunyorgása meggyőzte. Ez a nő a kisujja köré fogja csavarni, és nem lesz ereje ellenkezni sem. – Meddig tart? – kérdezte, és karórájára pillantva azt a látszatot akarva kelteni, mintha a vadszamarak szigorúan meghatározott időközönként lennének láthatóak. Ez persze így is volt, hisz az állatok csak az étel szagára jelentek meg. – Kevesebb mint egy óra alatt végzünk – ígérte Summer. – De két óránál semmiképp sem tart tovább. James tudomásul vette, hogy csapdába csalták. Ha szerencséjük lesz, még sötétedés előtt sikerül odaérniük a Vörös Szikla kanyonhoz. – Hát jó – törődött bele nagy sóhajjal, és azon tűnődött, miképp engedheti meg egy felnőtt, józan eszénél levő férfi, hogy valaki így beleszóljon az öltözködésébe. Számos érvet fel tudott volna sorakoztatni a köztük szövődő kapcsolat ellen. Először is ott volt az életkoruk. Aztán a földrajzi távolság, hiszen a nő Dél-Kaliforniában él és dolgozik, miközben őt a munkája Seattle-hez köti. Sokat ugyan nem tudott a színész szakmáról, de úgy tűnt, ha tényleg

21

komolyak a nő tervei, ahhoz neki Kalifornia a legmegfelelőbb hely. A távkapcsolatok pedig csak ritkán bizonyulnak életképesnek. – Nem fogod megbánni – biztatta mosolyogva Summer. Csakhogy tévedett, mert James máris megbánta. Vegas egyetlen bevásárlóközpontjához hajtottak, amely a két legnagyobb kaszinószálló között helyezkedett el, és leparkoltak a mélygarázsban. Amikor James leállította a motort, Summer odahajolt hozzá, és megcsókolta. – Ezt minek köszönhetem? – kérdezte a férfi, bár már rájött, hogy inkább örülni kellene az ilyen áldásnak, mint az okát tudakolni. – Köszönetképpen, hogy ilyen jó fej vagy. Meglepetésére Summer tartotta a szavát. Alig két óra alatt megtalált minden olyan ruhadarabot, amelyet szükségesnek vélt. James olyan kelletlenül kullogott utána, mint egy gyerek, de aztán rádöbbent, hogy valójában élvezi a helyzetet. Hagyta, hogy Summer válasszon helyette, és a nő valahogy tényleg azokat választotta ki, amelyek neki is tetszettek. – Úgy érzem magam, mintha most rántottak volna elő a ruhásszekrényből – jegyezte meg a férfi a kocsihoz visszafelé menet, miután az egyik áruházi mosdóban magára húzta a vásárolt holmikat. – Húsz évvel fiatalabbnak tűnsz – mondta Summer. – Vigyáznom kell, nehogy gyerekrablással vádoljanak meg téged! A nő felnevetett, karon fogta a férfit, és hozzásimult, amit az örömmel fogadott. – Néha az az érzésem, mintha mindig is ismertük volna egymást – súgta Summer. James is úgy érezte, hogy a lány már régóta része az életének. – Az a gyanúm, hogy Seattle-be visszatérve rengeteg pénzt fogok kiadni távolsági hívásokra. A lány fölsóhajtott, amit James azonnal észrevett. – Hát ez meg miért volt? – Kinyitotta a gépkocsi csomagtartóját, és betette a bevásárlószatyrokat. – Egyszerűen csak hálás vagyok – jelentette ki Summer. – Hálás? – szállt be a kocsiba James a nő mellé. Summer kis ideig nem szólalt meg. – Az elmúlt egy év levelezésének köszönhetően közel kerültem hozzád. Úgy érzem, mintha mindent tudnál, amit tudni érdemes rólam. A titkaimat, a hibáimat: mindent. A találkozásunk éjszakája valószínűleg életem legborzalmasabb napja volt. Nem tudom, mihez kezdtem volna nélküled. Eddig nem hittem az ilyesmiben, de olyan volt, mintha a sors hozott volna össze bennünket. Bár James gyakorlatias ember volt, már ő is hasonló következtetésre jutott. Az a találkozás olyan volt, mintha meglelte volna azt a bizonyos tűt a szénakazalban. Ennek mélyebb értelme kellett, hogy legyen. Nem voltak kételyei afelől, hogy a sors, a végzet – vagy bárminek is nevezzék – előre elrendezte ezt a találkozást. – Amikor megcsókolsz, olyasmit érzek, amit eddig sosem – vallotta be Summer. Ugyanezt a férfi is elmondhatta volna magáról. Elindította a motort, és kikanyarodtak a parkolóból. A vezetésre összpontosította minden 22

figyelmét, hogy visszafogja heves érzelmeit, és Summer iránti vágyakozását. Talán hiba volt az előző esti csók, ugyanis ágyba bújva azzal töltötte a fél éjszakát, hogy megpróbálta kiverni fejéből a nőt. Summer bizonytalan hangjára figyelt fel. – Azt hittem, hogy a tegnap este történtek után nem akarsz majd újra látni. James majdnem letért az útról meglepetésében. – Miért gondoltad így? A lány pillantása az ölében pihenő kezére esett. – Nos, talán azért, mert túlságosan keresetlen voltam. – Te? – Úgy tűnt, ez a nő nem veszi észre, mennyire közel került ahhoz, hogy egyszerűen rávesse magát. Ilyen még sohasem fordult elő vele… – Jó hallani, hogy ezzel nemcsak én vagyok így. – Hidd el, ugyanazt érzem, amit te – ismerte be a férfi, de ezzel távolról sem fejezte ki, menynyire erősen vágyódik a lányra. – Néhány nap múlva szétválnak az útjaink. Egészen eddig azt hittem, sosem hallok többé felőled. – Egész évben leveleztünk, miért éppen most hagynánk abba? – kérdezte a férfi, bár nem akarta, hogy a lány terhesnek érezze a kapcsolatot. – Felváltva hívhatjuk egymást – ajánlotta fel a nő. – Drótpostán is levelezhetünk. – Jó ötlet – értett vele egyet James. Summer azonban elnémult, s a férfit nyomasztani kezdte az egyre nagyobb csend. – Mi a baj? A lány ránézett, és szelíden elmosolyodott. – Arra gondoltam, hogy jó volna, ha olykor látnánk is egymást. Remélem, nem tűnök rámenősnek. A férfinak tetszett az időnkénti találkozás ötlete. Még el sem váltak egymástól, máris elvonási tünetei támadtak. – Havonta egyszer elrepülhetnék hozzád, a következő hónapban pedig te jönnél el hozzám – folytatta elbizonytalanodva a nő. James keze ráfeszült a kormányra. Tudta, hogy minél többször látnák egymást, annál nehezebben tudná elengedni Summert. – Te miért nem mondasz semmit? – Mert gondolkodom. – Min? A teljes igazság mindkettejüket zavarba hozta volna. – A különféle határidőkön – terelte el a szót James. Az előválasztás csak szeptemberben volt esedékes, de Ralph Southworth üzletember, és James régi barátja, aki beleegyezett abba, hogy James kampányát vezesse, világossá tette: ha beindul a választási hajrá, James nem rendelkezhet többé a saját életével. Bármilyen közéleti eseményen való részvétel, ahol megjelenik majd, a kampány részévé válhat. – És? – A februárom zsúfolt – mondta a férfi. A mostani kirándulással is elhalasztott már néhány munkát: akár egy újabb röpke kirándulás is további fejtörést okozna.

23

– Nem baj. Akkor majd én megyek hozzád. Annyit repültem már, hogy ingyen jegyet kapok a légitársaságtól. – Nagyszerű. Akkor márciusban megpróbálok én elmenni Anaheimbe. – Csodálatos! – virult ki a lány, mint egy gyönyörű virág. Aztán habozni kezdett. – De az április kemény lesz. A tavaszi szünetben Disneyland éjfélig tart nyitva, és emiatt minden este két előadásunk van. Hétvégére nehéz elkéredzkedni. – Majd csak kitalálunk valamit – siklott el a férfi afölött a tény fölött, hogy júniustól egyetlen szabad perce sem lesz. Reménytelen, hogy akkor Kaliforniába utazzon, s hiába utazik esetleg Summer is Seattle-be, ő nem ígérhette meg, hogy időt tud szakítani a találkozásra. – Le tudjuk győzni az akadályokat – erősködött a lány, de nem tűnt valami derűlátónak. Maguk mögött hagyták a várost, és a Vörös Szikla felé vezető kétsávos autópályán hajtottak. – Idén nyáron nagyon le fog kötni a kampány – döntött az őszinteség mellett a férfi. – A nyár nekem is a legkeményebb évszak – magyarázkodott Summer. – De működhet a dolog, James, ha mindketten eléggé akarjuk. A férfi nagyon vágyott a lányra, ám gyakorlatias ember lévén rátapintott a legérzékenyebb pontra. – A távkapcsolatok többsége szomorúan végződik. – Tapasztalatból tudod, mert már volt néhányban részed? Summer kimért hangját hallva James nehezen fojtotta vissza a nevetését. Ugyanilyen hangja volt Mrs. Bondinak, egykori tanítónőjének, akibe annak idején szintén szerelmes volt. – Megdöbbennél, ha kiderülne, milyen kevés párkapcsolatom volt – vallotta be őszintén. – Mi most párkapcsolatban vagyunk? – kérdezte szelíden a lány. James ebben reménykedett. – Igen – felelte, és mivel úgy érezte, hogy Summer ennek további bizonyítékát is szeretné látni, lekanyarodott egy mezei útra, és megállt egy háromméteres szikla mögött. Vörös kőpor szállongott a levegőben utánuk. – Most miért állsz meg? – lepődött meg a lány. James szélesen elvigyorodott. – Úgy tűnik, emlékeztetnem kell téged, mennyire benne vagyunk egy párkapcsolatban. James tudta, hogy csak bajt hoz magára ezzel a viselkedésével. – Jaj, James! – Csak néhány csók, rendben? Különben elillan a bátorságom. – Valóban? – incselkedett halkan Summer. – Ez valószínűleg a legszebb dolog, amit nekem mondtál. – Mondták már, hogy túl sokat beszélsz? – csapott le a férfi ajkával a lány ajkára. Egész délelőtt erre a csókra vágyott. Vagyis attól a pillanattól kezdve, amikor megpillantotta a lugas bejáratánál. A férfi felnyögött, a nő felsóhajtott. Abban a másodpercben James arra az elhatározásra jutott, hogy történjék bármi, ha törik, ha szakad, együtt fog maradni vele. Mindenesetre érezte, hogy a havi egyszeri találkozás kevés lesz.

24

Beletúrt a lány hajába, s az ujjai közé fogta néhány hajtincsét. Szabad kezét gyöngéden a nyakára helyezte, mire a lány ütőere vadul verni kezdett. James sosem tartotta magát gyenge embernek. Summer társaságában azonban olyan izgalomba jött, mint egy kamasz fiú, aki elkötötte az apja autóját. Óvatosan hátrébb mozdította a fejét, és gyöngéd csókokat lehelt a lány nyakára. – James… – Hm? – csókolta lassan újra szájon Summert. A beszélgetés volt az utolsó dolog, amihez most kedve volt. A lány finoman eltolta magától. – James… – Igen? – kérdezte szórakozottan. – Úgy tűnik – súgta Summer erőtlenül, miközben arcuk, orruk, homlokuk finoman összeért –, hogy társaságunk akadt. James elcsendesedett. Amikor letért az útról, olyan helyen állt meg, hogy ne legyen szem előtt. Lelki szemei előtt megjelent egy nagybetűs újságcím: County megye törvényszéki főbíróját kínos helyzetben látták Las Vegasban. – Éhesek lehetnek. James tekintete követte a Summerét. Öt vadszamár álldogált az autó mellett, és őket figyelték. James elvigyorodott. Ezeknél legalább nincs fényképezőgép. – Hoztam egy kenyeret – nyúlt hátra a férfi a hátsó ülésre. – Szálljunk ki az autóból? – kérdezte Summer. – Nem tartom jó ötletnek – vélte a férfi, aki nem tudta, mennyire vadak az állatok. – Akkor húzzuk le az ablakot, és úgy adjuk oda nekik a kenyeret! – Summer válaszra sem várva cselekedett, és a szűk résen kidugott egy darab kenyeret. Abban a pillanatban egy hatalmas nyelv csapódott neki az ablaknak. Mindketten nagyot nevettek az állatok falánkságán, és élvezték az etetést. A kenyér gyorsan elfogyott, s a szamarak értetlenül toporogtak még egy ideig a felhúzott ablak előtt, majd elporoszkáltak. Elindultak visszafelé, s egy idő után James azt vette észre, hogy Summer őt figyeli. – Valami baj van? – Egyszerűen nem hiszem el, mennyit változtál ettől a lazább öltözettől. – Ez a cipő tehet róla, amit vettél nekem – mondta a férfi. – Abban a pillanatban, mikor a lábamra húztam, erős belső indíttatás éreztem, hogy keressek egy kosárlabda pályát, és zsákoljak. James szerette a nő nevetését. Sosem volt nagy mókamester, de Summer társaságában valahogy felszabadult, szellemes és jókedvű lett. Délután értek vissza a szállodába. A felvonóban a férfi magára erőltetett könnyedséggel fordult a lányhoz. – Mit szólnál egy közös vacsorához? – Jó ötlet. Mikor? – Hatkor – hangzott a válasz. James agyán átfutott, hogy a hátralevő három órát is együtt tölthetnék, de nem akart tolakodó lenni. – A hallban? – Igen – felelt a férfi. 25

– Tehát hatkor. – Igen, hatkor. – Olyanok voltak, mint a papagájok, amelyek csak ismételgetik a hallottakat. – Köszönöm a délelőtti kirándulást – araszolt a felvonó ajtaja felé Summer. – És a vásárlást is. – Én köszönöm – erősködött a férfi, és olyan mozdulatot tett, mint aki kosárlabdát hajít egy palánk felé. A lány elmosolyodott, James pedig önkéntelenül is odalépett hozzá, és megcsókolta. Amikor Summer kilépett a felvonóból, James alig tudta visszafogni magát, hogy ne kövesse a szobájába. Summer az ágy szélén ült, és remegett. Lehunyt szemmel megpróbálta valahogy visszapörgetni a Jamesszel töltött előző perceket, de nem sikerült. A képzelete egyszerűen nem tudta visszaadni azt a valós gyönyört, melyet minden alkalommal érzett, amikor a férfi magához ölelte. Pedig már a levelezésük is nagy hatással volt rá. James rendszeres és egyre hosszabb levelei erőt adtak neki, s lassacskán beleszeretett abba az emberbe, aki oly sok szép gondolattal ajándékozta meg. Erre azonban csak akkor ébredt rá, amikor ismét találkoztak. Az első csókig attól tartott, hogy ezzel csak ő van így, de aztán világossá vált számára, hogy James is hasonlóan érez. Hanyatt vágta magát az ágyon, és felnevetett. Szerelmes Jamesbe, ehhez kétség sem fér. Pedig azt hitte, hogy Bretten kívül nem lesz képes más férfit szeretni. Tudta, hogy találkozási terveik ellenére nehéz lesz életben tartani a kapcsolatukat. Erőfeszítéssel és kötelezettségvállalással jár majd, de készen áll rá. Érezte James kételyeit, ő azonban erősnek és elszántnak érezte magát. A vacsorához könnyű, vállpántos ruhát öltött, selyemsálat kanyarított a nyaka köré, és egy szép szandált húzott. A férfi ugyanott várta a hallban, de a nő meglepve látta, hogy nincs rajta ing és nyakkendő. Egy aznap vásárolt rövid ujjú inget, és khaki színű nadrágot viselt. Alig ismert rá. Kipihentnek és nyugodtnak tűnt. – Remélem, éhes vagy – fogadta James, majd karon fogta, és az ajtó felé vezette. – Mindjárt éhen halok. – Akkor óriási lakomát csapunk az istenek tiszteletére – viccelt a férfi, miközben kiléptek szállodából. Az éjszakai világítás pazar fénye tündöklően bevilágította az utcát. – Gondolkodtam arról, amiről beszéltünk – jelentette be James váratlanul. – A kapcsolattartásról? A férfi bólintott. – Nem tudnám pontosan szavakban kifejezni, mi zajlik köztünk, de nem szeretném, ha abbamaradna. – Én sem. – Eddig életemben csak egy nővel kapcsolatban támadtak hasonló gondolataim. – Nekem is ilyen érzésem van. – Ha mégis nevén kellene nevezni azt, ami kettőnk között van… 26

– Akkor? – kérdezte Summer a habozó férfit, ám James meggondolt ember volt. A lány nem akarta siettetni, de nem is fogta vissza magát. – Szeretlek, James Wilkens. A legszívesebben táncra perdülnék, és énekelnék. A férfi úgy meredt rá, mint aki attól tart, hogy e szavakat tettek is követik. – Biztosan csak a hála az, amit érzel. – Hála? – ismételte meg Summer gúnyos hangon. – Csak hála… – Megrázta a fejét. Eligazodom az érzéseim között, köszönöm szépen, és amikor azt mondom, szeretlek, akkor úgy is érzem. – Értem – felelt a férfi elhaló hangon. – Ne félj kimondani, amit te is érzel – bátorította Summer a férfit, de erre nem volt szükség, mert a csókja mindennél többet mondott. – De… A lány megállt a járókelőkkel zsúfolt járda közepén, és ujját a férfi ajkára tette. – Túl öreg vagyok hozzád. A lány szeme összeszűkült. – Ennek ellenére megőrülök érted, Summer. Ekkora bolond még nem taposta a földet, mint én, de ez az igazság. – Hálásan köszönöm. James felnevetett. – Nagyon rosszul palástoltam az érzelmeimet. Talán éppen azért, mert engem is megleptek. – A férfi végigsimított Sumer haján. – Így utólag már nem is tudom, mit vártam. – Én azt feltételeztem – vette át a szót a lány –, hogy első este együtt vacsorázunk, megbeszéljük a leveleink tartalmát, aztán elválunk, mindketten hazautazunk, és tovább éljük a megszokott életünket… – Valóban? – vonta fel a férfi a szemöldökét. – Eredetileg azt terveztem, hogy Julie iderepül a hétvégén, de visszautasította, és csak most értettem meg, miért. Velem ellentétben ő már korábban felismerte, hogy szerelmes vagyok beléd. Az elmúlt évben volt alkalma végigkövetni az érzéseim változását. – A lány mély levegőt vett. – Nem akarlak elveszíteni, James. Rajtunk áll, hogy együtt maradunke vagy sem. – Hát, ez nem lesz egyszerű. Mihelyt a férfi szavai elhangzottak, Summer a fejéhez kapott. – Te jó ég! James megtorpant. – Mi a baj? – James – kulcsolta kezét a lány sürgetően a férfi karjába –, csodálatos gondolatom támadt. – Akkor mondd el! – karolta át Summer derekát a férfi. – Jaj, James! Csókolj meg, kérlek, csókolj meg! – Itt csókoljalak meg? – hűlt el a férfi. – Ne is törődj vele – nevetett a lány, aztán lábujjhegyre állva a nyakába csimpaszkodott, és epedőn megcsókolta. James kővé dermedve bámulta a hátralépő Summert. – James – folytatta a lány izgatottan –, arra gondoltam, hogy össze kellene házasodnunk. 27

– Házasság? – motyogta James alig hallhatóan. – Minden összevág! Hát nem látod? Mindketten tudjuk, mit érzünk egymás iránt. Ennek ellenére itt állunk, és nevetségesen távoli körülmények nyomasztanak bennünket, pedig csak az a fontos, hogy e pillanatban itt vagyunk egymásnak. James hallgatott. Summernek az volt a benyomása, hogy a férfi megoldást keresve, kétségbeesetten néz körül. – Tudom, mi jár a fejedben – nevetett a lány –, de minden ellenérvedet meg tudom cáfolni. – Hiszen még alig ismerjük egymást – próbálkozott a férfi egy gyenge érvvel. – Jobban ismersz, mint az összes barátom együttvéve. Láttad a legrosszabb arcomat is. Tanúja voltál a szenvedésemnek, megismerted a sérelmeimet. Semmi titkom sem maradt előtted. James összeráncolta a szemöldökét. Summer szerette volna elsimítani homlokáról a gond redőit, és csókjaival elhessenteni a kételyeit. – Ne aggódj, James! Úgy nézel ki, mintha valami borzalmas történt volna veled. – Hát, az is történt – jelentette ki a férfi hangosan és érthetően. – Miért? – Ez a habozás meglepte Summert. Számolt azzal, hogy Jamesnek időre lesz szüksége, hogy megbarátkozzon a házasság gondolatával. A férfinak azonban vele ellentétben arra volt szüksége, hogy módszeresen és alaposan végiggondolja minden egyes lépését, s aprólékosan mérlegelje a döntés helyességét. – Talán valami valótlant feltételeztem rólad? – folytatta lassan a lány. – Akkor hát nem akarsz velem összeházasodni, James?

28

4. Summer szinte teljesen kővé vált. Bolondot csinált magából. James egyszer sem mondta, hogy szerelmes belé. A lány meggondolatlan lépése annak a következménye volt, hogy mindketten többször kifejezték, milyen fontosak egymásnak. Ebből aztán ésszerű következtetésnek tűnt számára, hogy a férfi el akarja venni feleségül. – James, sajnálom – szabadkozott Summer erőtlenül, és előző tapasztalataiból tanulva megpróbálta mielőbb jóvátenni a tévedését. – Summer… – Nyilván nem akarsz elvenni. Teljesen megértem – nevetett fel mesterkélten, de majd’ elsírta magát. Most mindkettőnket kínos helyzetbe hoztam. Nem is értem, miért vagyok ilyen nevetséges. – Kezével hadonászva Summer megpróbált könnyedén túllépni az imént mondottakon. – Össze-vissza fecsegek mindenféle butaságot. Felejtsd el! Nem akarom, hogy ez mindent tönkretegyen. James azonban semmit sem szólt, ami csak rontott a helyzeten. Summer még az őrjöngését is szívesebben fogadta volna. A lány megpróbálta megtörni a kínos csendet, ezért egyik témáról a másikra váltva csevegni kezdett. Elmesélte, hogy egy barátja megnyerte a kaliforniai lottónyereményt, aztán a Los Angeles-i légszennyeződés következményeit kezdte ecsetelni. – Summer, hagyd ezt abba! – szólt rá James. – Rendben, abbahagyom. A lány elhallgatott. Elképzelni sem tudta, hogy szenvedi majd végig az estét anélkül, hogy ne kerüljön újabb és újabb megalázó helyzetbe. Mire megérkeztek abba a szállodába, amelynek az éttermében vacsorázni akartak, a gyomra annyira összeszűkült, hogy úgy érezte, egyetlen falat sem fog lecsúszni a torkán. Miután leültették őket az asztalukhoz, a lány azonnal felpattant. – Bocsáss meg! James abbahagyta az étlap tanulmányozását. – Mindjárt visszajövök. – Summer abban reménykedett, hogy a mosdóban valamennyire össze tudja szedni magát. – Summer, várj! – mondta a férfi. – Nem szeretném, ha emiatt rosszul éreznéd magad. De Summer most már a legszívesebben másról beszélt volna. – Láttad, hogy homár is van? – mutatott az étlapra, anélkül, hogy tudta volna, valóban így van-e. – Mindössze arról van szó, hogy a legtöbb férfi maga szeret házassági ajánlatot tenni. – Hát persze – vetette oda a lány. Szerinte azonban egyszerűen arról van szó, hogy James Wilkens, County megye jó modorú főbírója ódzkodik attól, hogy egy üresfejű színésznő férje legyen. Summer megkérdezte egy arra menő pincértől, merre van a mosdó, s miközben az asztalok között a kijelölt irányba ment, mindvégig magán érezte James figyelő tekintetét. 29

Becsukta maga mögött az ajtót, leült az előtérben elhelyezett rózsaszínű bársonykanapéra, és behunyta a szemét. Néhány mély lélegzetet vett, és arra várt, hogy elmúljon a szégyenérzete. Nem múlt el. Néhány másodpercekig azzal a gondolattal játszadozott, hogy szó nélkül megszökik, ezt azonban gyerekesnek és igazságtalannak tartotta volna Jamesszel szemben. A férfi egyetlen bűne a hallgatása volt. Ő pedig címeres ökröt csinált magából. Öt perc múlva visszatért az asztalhoz. James meglepődött a jöttére. – Nem voltam biztos benne, hogy visszajössz. – Ennyire azért nem vagyok modortalan. Nem a te hibád, hogy ekkora idióta vagyok. – Ezt fejezd be! – szólalt meg éles hangon a férfi. – Ne beszélj így magadról! – Nem értem, miből gondolhattam, hogy elveszel feleségül – folytatta a lány öniróniával a hangjában. – Én először beszélek, és csak aztán gondolkodom. Először megázom, aztán veszem csak fel az esőkabátomat. – Lényegében azt tervezem, hogy igenis elveszlek feleségül – jelentette be James néhány másodpercnyi étlapnézegetés után. A lány arcát fürkészte, mintha azt várta volna, hogy ellentmond neki. Summer azonban mukkanni sem tudott a döbbenettől. Kezéből kicsúszott az étlap, és a földön kötött ki. Idegesen matatott utána az asztal alatt. – Döntöttél? – kérdezte James. Summer üres tekintettel bámulta. – Mit döntöttél? Mit rendelsz vacsorára? – Jaj! – kapott észbe a lány. Eddig még ki sem nyitotta az étlapot. Mélységes zavarában rábökött az első ételre. – Dijoni csirke. – Akkor mégsem homárt kérsz? Az embernek nem minden nap van eljegyzése. A lány erőt véve magán bólintott. A pincér hozzájuk lépett, és James homárt meg pezsgőt rendelt. Kis idő múlva pezsgő került az asztalra. – Jegygyűrűt is kell találnunk – vetette fel James olyan könnyedén, mint aki csak az időjárásról cseverészik. – Gondolom, Las Vegasban akad néhány kiváló ékszerész. A pezsgősüveg dugója nagyot pukkant a pincér kezében, aki kóstolót töltött Jamesnek a vékony talpas pohárba. Amikor a férfi bólintással jelezte tetszését, a pincér teletöltötte poharaikat, és távozott. Summer fellélegzett. – James – hajolt előre a lány suttogva. – Biztos, hogy feleségül akarsz venni? A férfi ugyanúgy előre hajolt, és lassan elvigyorodott. – Biztos. – Hirtelen elbizonytalanodtam, hogy valóban én lennék számodra a legmegfelelőbb asszony. – Nem nekem kellene döntenem ebben? – De igen… Csak nem szeretném, ha olyan véletlen körülmények hatására döntenél, amelyek száz évente egyszer adódnak. 30

– Hát akkor hosszú jegyességnek nézünk elé be. Így aztán a végső lépés megtétele előtt majd mindketten bizonyosak leszünk a helyességében. – Én nem örülnék a hosszú jegyességnek. Brettel öt évet voltunk együtt, és szinte mindvégig jegyben jártunk. – A Christyvel történtek után én sem vagyok a hosszú jegyesség híve. – Tehát egyikünk sem vágyik hosszú jegyességre. Amúgy mit értesz hosszú jegyesség alatt? Egy évet? – Az túl sok – felelte James önérzetesen. – Akkor hat hónap? A férfi habozott. – Az júniusban telne le. – Június szép hónap, James – válaszolta a nő lelkesedés nélkül. – És az a terved, hogy majd Seattle-be költözöm hozzád? – Igen. Lehetséges ez? – Természetesen – bólintott élénken Summer. – És mi lesz a karriereddel? A lány vállat vont. – Az igazat megvallva, kissé belefáradtam Szépség szerepébe. Tudomásom szerint Seattle-ben pezsgő színházi élet van. Ugye, nem okozna gondot a bírói munkádban, ha a feleséged egyben színésznő is lenne? – Nem hiszem. – Akkor jó. – Summer kezébe vett egy villát, és végighúzta az ujjait az ágakon. – A mostani szerződésem áprilisban jár le. Jaj, James, olyan hihetetlen ez az egész! – Őszintén szólva számomra is az – ismerte be férfi. Summer még sosem látta őt ilyen ragyogó mosollyal az arcán. A pincér kihozta a vacsorájukat. James ránézett a vadidegen emberre, és bejelentette: – Épp most jegyeztük el egymást az ifjú hölgyével. A felszolgáló szélesen elmosolyodott. – Szívből gratulálok! – Köszönjük! – Szállodánkban gyönyörű, esküvői szertartásokra használt kápolna található – közölte a pincér. – Emlékezetem szerint már több híresség házasodott itt. – Itt, bent, a szállodában? – A legtöbb nagy szállónak házasságkötő szolgáltatása is van. – És nem kell ezeket az alkalmakat már hosszú hetekkel előre bejelenteni? – Nem mindig – magyarázta a pincér. – Nem egy olyan vendég akad, aki csak ideérkezésekor választja ki a helyet. Gyakorlatilag bármelyik szabad kápolnában megtartható a szertartás. – Értem – mormogta James. A férfi kissé elbizonytalanodó arcát látva Summer sietve bejelentette: – Áprilisban lesz az esküvőnk. – Fogadják mindketten őszinte jókívánságaimat! – mosolygott a pincér, és újra pezsgőt töltött a poharaikba. – James – szólalt meg a lány a pincér távozása után –, valami baj van? – Semmi. Miért kérded? 31

– Valahogy furcsa a tekinteted. – Miért, mire gondolsz? – Az a benyomásom, mintha nem örülnél annak, ami éppen foglalkoztat. Ugyanolyan az arckifejezésed, mint amikor a Vörös Szikla kanyonban szóltam, hogy nem vagyunk egyedül. – A házasságunk foglalkoztat. – Le akarod mondani az esküvőt? – kérdezte Summer. Tudnia kellett volna, amikor James kinyilvánította a házassági szándékát, hogy ez a kijelentése túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Az övék lehet a történelem legrövidebb jegyessége. – Nem tudom, honnan veszed, hogy szeretnék megfutamodni a házasság elől, miközben éppen azon töröm a fejem, hogyan hozzuk tető alá. Te valahogy mindig megérzed az erős felindulásaimat. – Mély lélegzetet vett, és sokáig bent tartotta. – Hozzám jönnél most feleségül? – Most? Úgy érted holnap? – Igen. Áprilisban pedig megismételjük a szertartást a család és a barátok jelenlétében. Summer ritkán került olyan helyzetbe, hogy nem tudott megszólalni, de azon az estén James kétszer is elérte ezt. Tátva maradt a szája, egyetlen hang sem jött ki a torkán. – Summer, tényleg ennyire megdöbbentettelek? – Igen – vallotta be sírós hangon a lány. James elvigyorodott. – Elárulom, hogy hosszú évek óta ez az első hirtelen támadt ötletem. Arra gondoltam, ha megeshet, hogy a férfiak egyetlen kalapemelés után házassági ajánlatot tesznek, akkor nekem is legalább ennyire hajmeresztőt kell lépnem. Summert a sírás környékezte. Érezte, hogy a szeme megtelik könnyel. Az asztalon levő vászon szalvétával megtörölte a szemét. – Csak ne feledkezz meg emlékeztetni arra, hogy te kezdeményeztél, amikor ezt majd elmeséljük a gyerekeknek! – Gyerekek – fújta ki az orrát Summer. – Már alig várom, hogy anya lehessek. – Akkor hát elfogadod a tervemet? – A kettős házasságot? – Summerben túl gyorsan pörögtek az események. – Lehet Julie a koszorúslány? – Természetesen. A vacsora után nyomban felhívjuk. Szívesen kifizetem a repülőjegyét. A lány szeme másodszor is könnybe lábadt. Ezek azonban a boldogság és a megkönnyebbülés könnyei voltak, s szíve megtelt a férfi iránti szerelemmel. – Ugye, helyesen cselekszünk, James? A férfi nem habozott. – Igen. Mindketten ezt akarjuk. – Szeretsz engem? – kérdezte, mert a férfi ezt még nem vallotta meg neki. James tekintete ellágyult. – Nagyon szeretlek, Summer. A lányt hirtelen a majdani sok-sok tennivaló kezdte foglalkoztatni.

32

– Értesítenem kell a szüleimet is. Gondolom, nem akarsz titokban nősülni… – Dehogy akarok! Nekem is fel kell hívnom az apámat. Summer szinte hallotta az anyja ellenérveit. – Azt fogják gondolni, hogy elment az eszünk. James elvigyorodott. – Meglehet. – Ha lefoglaljuk a kápolnát, akkor megmondhatjuk nekik azt is, hol, és mikor lesz az esküvő – érvelt James. – Hát, ebben igazad van – ismerte el Summer, s magában elismeréssel adózott a férfi higgadtságának. – A gyűrű! – csettintett James. – Majdnem elfelejtettem. – Szeretném, ha édesanyám gyűrűjét viselnéd. – Megtisztelve érezném magam, ha hordhatnám – súgta a lány. Később ugyanabban a szállóban foglalták le a kápolnát, amelyiknek az éttermében vacsoráztak. Summer várakozásaival ellentétben néhány perc alatt sikerült szabad időpontot találniuk. A szálloda vállalta az esemény teljes körű szervezését, az engedély beszerzésétől a zenekaron át a virágokig. Másnap este hétre várták őket. – Hát, ha én azt tudtam volna, hogy ez ilyen egyszerű lesz! – nevetett James, amint elindultak visszafele a Négy Királynő Szállodába –, akkor már előbb is megkértem volna a kezed. Summer a vállára hajtotta a fejét. Megálltak a gyalogátjárónál, és várták, hogy a lámpa zöldre váltson. – Szeretném, ha megint megcsókolnál – lehelte a lány James fülébe. A férfi Summer ajkára nézett, és nagyot nyelt. – Nem biztos, hogy ez jó ötlet. – Talán igazad van – mormogta a lány, de hangjában némi csalódottság bujkált. – Felhívhatod a szüleidet a szobámból, ha akarod. – Rendben – felelte Summer, de nem a rettegett telefonhíváson járt az agya, hanem azon, hogy most édes kettesben lesznek. Valószínűleg James fejében is ez járt, mert ahogy átkeltek az utcán, megszaporázták lépteiket a szálló felé. Úgy tűnt, egy örökkévalóságig tart, amíg felérnek a felvonóval. James vágyakozva érintette meg a lány arcát. Megfogta egy csintalan hajtincsét, és bedugta a füle mögé. Ujja megint hozzáért a lány bór éhez. – Nehéz elhinnem, hogy hozzám jössz feleségül – szólalt meg. – Én vagyok a világ legszerencsésebb nője. – Te? – húzta végig a férfi az ujját a saját szemöldökén. – Annyira kívánlak, hogy szerintem hőemelkedésem van. – És ne nézz így rám, Summer! – dörmögte James. – Kevés hiányzik ahhoz, hogy már ebben a felvonóban leteperjelek, és itt szeretkezzem veled. Summer elmosolyodott, és a szemközti falhoz dóit. – Nagyon romantikus, James. Komolyan. A felvonó zökkenve megállt, s az ajtó kinyílt. Summer szíve hevesebben kezdett verni, mert egyikük sem moccant. – Fel akartuk hívni a családunkat – emlékeztetett a férfi. Ő lépett ki először a felvonóból, s elindult a folyosón a szobája felé. A lány észrevette, hogy a keze enyhén remeg, amikor a kulcsként szolgáló kártyát az 33

ajtónyílásba helyezi. Melegség járta át a szívét ennek az izgatottságnak a láttán. – A telefon ott van… – az ágy fölött – fejezte be a mondatot a lány, aki keresztülvágott a szobán, leült a matrac szélére, és tárcsázni kezdte az ismerős számot. Talán nem ártott volna átgondolni, mit fog a szüleinek mondani, de attól tartott, hogy elbátortalanodik, ha sokat gondolkodik. Még fel sem emelte a kagylót, már tudta, mit fognak szólni a szülei. – James – tört ki rajta a pánik. Letette a telefonkagylót, és karját a férfi felé nyújtotta. – Megcsókolnál előbb? Ránézett a férfira, akihez alig huszonnégy órán belül férjhez fog menni, és aki maga volt a megtestesült vonzalom. A férfi átsétált a szobán. Az ágy besüppedt a súlya alatt, amint letelepedett a lány mellé. Finoman a karjába vette, ajkát lassan és érzékien közelítette az ajkához. Alig valamivel később zihálva szakította meg a csókot. A lány a férfi iránti éhségétől hajtva ajkát végighúzta a férfi állán, majd ismét csókra nyújtotta a száját. – Talán előbb neked kellene hívnod apádat – súgta, amint kissé eltolta magától a férfit. – Nem bánom – egyezett bele James. Kise tétovázva felült, és a telefonért nyúlt. Summer mögötte térdelt, átölelte a derekát, és fejét a vállára hajtotta. – Apa, James vagyok – hallotta Summer a bejelentkező férfit. – Rendben… igen, Vegas nem rossz hely. – Summer egyetlen szavát sem tudta kivenni a vonal túlsó végén levő személynek. – Azért hívlak, hogy elmondjam, megházasodom. Síri csend. Aztán a távoli hang életre kelt, és megállíthatatlanul kerepelni kezdett. – Apa… apa… apa… – próbált James többször is közbeszólni, de mindig megelőzték. Idegességében eltartotta a telefonkagylót magától. – Talán mondanod kellene neki valamit. – Nekem? – kiáltott fel Summer. – Mit mondjak neki? – Akármit. Summer átvette a készüléket. – Emlékezz erre, amikor én fogok a szüleimmel társalogni. – Emlékezni fogok – lehelt röpke csókot a férfi a nő szájára. – Mr. Wilkens – kezdte Summer. A vonal túlsó végén elnémultak. – Summer Lawton a nevem. Jamesszel egy éve ismerjük egymást. Nagyon szerelmes vagyok belé. – Ha ez igaz, akkor miképp fordulhatott elő az, hogy eddig mégsem találkoztunk? – Kaliforniában élek. – Kaliforniában? – Anaheimben. Színésznő vagyok – tért ki Summer a foglalkozására, azonnal a legbájosabb részletbe avatva az apát. Nem, mert James szemébe nézni. – Színésznő? – Pontosan. – Biztos ugyanarra a James Wilkensre gondolunk? Az én fiam főbíró.

34

– Igen, tudom. Holnap este hétkor szándékozunk kimondani a boldogító igent, de áprilisra szervezünk egy nagyobb összejövetelt – jelentette be Summer, majd azzal a meggyőződéssel nyújtotta vissza a telefont a férfinak, hogy most aztán mindent elrontott. Apa és fia néhány szót váltottak még, majd a beszélgetés úgy fejeződött be, hogy James hirtelen letette a kagylót. – James? – Úgy döntött, hogy ide repül a szertartásra. – Hát ez nagyszerű. Alig várom, hogy találkozzam vele. – Ő is alig várja, hogy találkozzatok. Még nem is látott, de máris azt állítja, hogy te vagy a legnagyobb ajándék, amit az élettől kaptam. Summer felnevetett, és átkarolta James nyakát. – Talán igaza is van. James elvigyorodott. – Én tudom, hogy igaza van. – Szeretlek, James. – Tudom. Én is szeretlek. Most pedig itt az ideje, hogy te is telefonálj. Summer hiába próbálta elodázni a halaszthatatlant. Ránézett a telefonra, és nagy sóhaj tört fel a melléből. – Hát legyen. Felhívom a szüleimet. Készülj fel, James! Rengeteg kérdésük lesz. – Az apámnál nem lehetnek rosszabbak. – Fogadjunk? – Summer közben másodszorra tárcsázta a szülei számát. Szép dolog felhívni ókét azzal a hírrel, hogy férjhez megy, de ha esetleg nem lennének otthon, legalább senki sem neheztelne rá az esküvő miatt. Négy csengés. Summer már majdnem letette a telefonkagylót. – Igen – hallotta az anyja vidám hangját. – Szia! – köszönt Summer. – Én vagyok. – Azt hittem, hogy ezen a hétvégén Vegasban vagy Julie-val. – Julie nem ért rá. – Egyedül utaztál? – Summer megrökönyödést hallott ki anyja hangjából. – Találkoztam itt egy barátommal. Ezért hívlak. – A barátod miatt telefonálsz? Mi a baj? Talán valami nincs rendben? Játszottál, és mindent elvesztettél? Erről van szó? – Nem, anya, semmi ilyesmi nem történt. – Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, miért mentél vissza Vegasba, azután, ami egy évvel ezelőtt ott történt veled. – Anya, elmagyarázhatom? Azért hívlak, mert el akarom mondani. – Ne kerülgesd a forró kását! Ki vele! Summer szeme elkerekedett. Hirtelen megértette, kitől örökölte a színpadi képességeit. – Férjhez megyek. Az anyja felsikoltott, és Summer a háttérből az apja hangját, majd nyögést és sírást hallott. – Mi az ördög folyik itt? – jelentkezett be az apja a vonalba. – Szia, apa! – köszönt Summer könnyedén, mintha minden a megszokott rendben volna. – Azért hívtalak, hogy elmondjam, holnap este hétkor férjhez megyek. Az apja több másodpercig hallgatott. – Ismerjük mi ezt a fiatalembert? 35

– Nem, de olyan csodálatos ember, apa. – Annyira, mint amennyire Brett volt? – kiáltott bele anyja az ugyanarra a vonalra kötött második készülékbe. – Helen, te rakd le azt a telefont! A te lobbanékonyságod nem fér össze az ésszerű gondolkodással. – Nekem te nem mondd meg, hogy mit tegyek! A kislányunkról van szó, aki egy idegenhez megy férjhez. – James Wilkensnek hívják, Seattle-ből, apa, és én megőrülök érte. – Ugye, színész? – találgatott az anyja. – Mit mondtam neked újra és újra? Hogy kerüld el a színészeket! De hallgatsz te rám egyáltalán? – Anya, James bíró. Csend. – Anya, hallottad? – Miféle bíró? Szépségversenyeken amolyan zsűritagféle? – következtetett az anya. Summer majdnem felnyögött. – Nem, hanem törvényszéki. Nemrég nevezték ki átmenetileg a bírói karba, és novemberben szeretne állandó tagságot szerezni. – Egy bíró, Hank – lágyult el Helen hangja. – Abby lánya is ügyvédhez ment hozzá. – Szeretnél beszélni Jamesszel? – vetette föl Summer. – Nem – lepte meg apja a válaszával. – Majd ha ott leszek szemtől szemben vele. Csomagolj, Helen! Irány Vegas!

36

5. – Summer – próbálta csillapítani James a lányt. – Mi mást vártál a szüleidtől? – Hát azt azért nem gondoltam volna, hogy ideutaznak. Szerettem volna, ha csak mi ketten vagyunk, ők pedig áprilisban lesznek jelen. Kötelességemnek éreztem értesíteni őket, de ez eszembe sem jutott volna. – Nem akarod, hogy eljöjjenek? – Nem! – felelte gyorsan a nő. James bizonyos szempontból megértette a lányt. A szíve mélyén ő is annak örült volna, ha az apja Seattle-ben marad. Az együtt tölthető idő rövidsége miatt minden mással megosztott perc veszteségnek számított. – Attól tartok, ha megismered az anyámat, meggondolod ezt a házasságot – nyögte ki a nő. – Édesem, ez nem lehetséges. – Anyám gyakran gondolkodás nélkül fecseg össze-vissza. – Értem – vette tudomásul a férfi, de jó érzékkel elhallgatta, hogy Summer is gyakran viselkedik így. – Apám viszont remek ember… Idővel meg fogod kedvelni – szabadkozott Summer esdeklő tekintettel. – Jaj, James, fogadni mernék, e pillanatban már azon fáradozik, hogy a lehető legapróbb részletig mindent megtudjon rólad. – Nincsen semmi titkolnivalóm. – Tudod, apának a munkájából adódóan nem ismeretlenek az élet árnyoldalai, ezért mindenkire gyanakszik. – Ezek szerint rendőr? A lány bólintott. – Szerintem senkiben sem bízik. – Summer, ha a húszéves lányunk felhív egy utcai telefonról, hogy férjhez megy valakihez anélkül, hogy mi láttuk volna az illetőt, esküszöm, te is így cselekednél. – Tudod, mit jelent ez nekünk? – harapott bele ajkába a nő. – Lőttek a mézesheteknek, azaz annak a néhány napnak, amíg együtt lehettünk volna. James felkuncogott. – Akkor most fogadjunk az ellenkezőjére! Summer elvigyorodott. Ha üvegcsébe zárhatná ennek a lánynak a mosolyát, gondolta James, a világ legerősebb afrodiziákumát tudhatná a magáénak. Nem tudott úgy ránézni, hogy folyton ne a szeretkezés jutott volna eszébe. – És mi lesz Julie-val? – próbálta James feledtetni a lánnyal a szülők küszöbön álló érkezését. – Jaj, majdnem megfeledkeztem róla – nyúlt a telefonért a nő, és tárcsázta a barátnője számát.

37

Mivel még sok tennivaló várt rájuk a szertartás előtt, James átsétált az íróasztalhoz, leült, és papírra vetette őket, nehogy valami elkerülje a figyelmüket. Csak fél füllel hallgatta a telefonbeszélgetést, amikor egykori szerelme, Brett nevének az említése után Summer lélegzete elállt. – Mit mondtál neki? – érdeklődött Summer halkan. – Jó. Akkor eljössz? Nagyszerű. Felveheted a kapcsolatot a szüleimmel, és akár velük is repülhetsz. Biztos vagyok benne, hogy közben majd töviről hegyire kifaggatnak Jamesről. – Néhány búcsúszó után Summer letette a telefonkagylót. James kíváncsian fordult a nő felé. – Julie is jön. Javasoltam neki, hogy a szüleimmel utazzon – közölte hirtelen támadt magabiztossággal, de kerülte a férfi tekintetét. – Ezt magam is hallottam – jelezte az várakozó hangon. Pillanatnyi csend után a lány végül kibökte. – Julie… Julie mondta, hogy Brett hívott. James örömmel vette tudomásul, hogy Summer nem hallgatja el a megkeresés tényét. – Kiderült, hogy miért? – Nem. Azonnal letette a telefonkagylót, mihelyt kiderült, hogy ő keres. Jamesnek az a határozott érzése támadt, hogy kedvelni fogja Summer lakótársát. A lány kifejező vállrándítással sóhajtott. – Attól tartok, ha megérkeznek a szüleink, már nem leszünk ilyen felhőtlenül boldogok. Anyám ragaszkodni fog a szokáshoz, hogy a szertartás előtt egész nap ne lássuk egymást. James összeráncolta a szemöldökét. Nem tetszett neki ez az ötlet. – Az apám keresztkérdéseket fog feltenni. A legapróbb tévedésedre is fény fog derülni. – Makulátlan vagyok. Hidd el, szerelmem! Eddig ugyanerre jutottak a legkiválóbb bajkeverők is. Semmi homályosat sem fog találni az apád a múltamban. A lány felkacagott. – Akkor apám hálás lesz, mert végre leveheti rólam a kezét. James szintén felnevetett. – Csak az számít, hogy holnap ilyenkor már férj és feleség leszünk. Summer szülei másnap reggel Julie-val együtt érkeztek. Summer éppen reggelizni ment, amikor összefutott velük a hallban. – Anya! Apa! Julie! Úgy ugrottak a nyakába, mintha nem is csak néhány napja váltak volna el, hanem évek óta nem látták volna egymást. – Felhívtam Adamot, és elújságoltam neki, hogy a húga férjhez megy – köszöntötte az anyja. – Szabadnapot vesz ki, és Denise-zel együtt ők is itt lesznek az esküvőn. – De anya – tiltakozott Summer –, lesz még egy későbbi szertartás is. – Rendben – fogadta lelkesen a hírt az anyja. – Adam azon is ott lesz. Most pedig higgadj le! Nem erőszakkal vettem rá, hogy idejöjjön, ő akar itt lenni. – Apa – ölelte meg Summer az apját. – Ugye, James patyolattiszta? 38

– Honnan tudod, hogy utánanéztem? – Hiszen ismerlek – karolta át Summer az apja derekát. – Hol akadtál össze ezzel az emberrel? – tudakolta Hank Lawton. – Olyan, mint a színtiszta arany. – Igen, tudom. Csodálatos! Ekkor tűnt fel a kávézóból jövő, kezében újságot tartó James. Summer bemutatta őket egymásnak, s miközben a szülők meg Julie szobát foglaltak, Jamesszel asztalt keresett a kávézóban. Leültek, és megfogták egymás kezét. – Készen állsz? – Nem tudom – sóhajtott a nő. – A testvérem is itt lesz. Azt reméltem, hogy bensőséges esküvőt tarthatunk. – Az lesz. – Három gyerekük van, akik valószínűleg végig fogják bőgni és üvölteni az egész szertartást. – Nekem nem gond, ha téged se zavar – szorította meg James gyöngéden a kezét. – Gondolom, ugyanolyan kelletlenül vesznek részt az eseményen, mint amikor majd mi rángatjuk el a gyerekeinket a hasonló családi összejövetelekre. – A gyerekeink… – lágyult el Summer a családalapítás gondolatára. – Biztosan említettem már, de alig várom, hogy anya lehessek. – Annál jobban nem várhatod, mint ahogy én várom, hogy anyává tehesselek – tréfált a férfi, majd komolyság csillant a tekintetében. – Ha nincs kifogásod ellene, népes családot szeretnék. Talán négy gyereket? – Négyet – bólintott a lány. – Örömmel szülök négy gyereket. Szép életünk lesz, James, a szívem ezt súgja. Boldogok leszünk. – Én is így érzem. Egykeként mindig is vonzódtam a nagy családokhoz. Gyanítom, ezért ápoltam olyan jó viszonyt hosszú éveken át a Manning családdal. – Christy családjával? A férfi bólintott. – Ő a legfiatalabb az öt testvér közül. A szülők és Julie éppen akkor tűntek fel, és James úriemberhez méltóan mindaddig nem ült le, amíg a hölgyek helyet nem foglaltak. – Remélem, nem zavar, ha erre a napra megfosztunk Summertől – jelentette be Helen, még mielőtt belekezdett volna az étlap tanulmányozásába. Summer a legszívesebben tiltakozott volna, de aztán inkább lemondóan hallgatott. Pontosan tudta, hogy ez fog történni, amikor kiderült, hogy a szülei Vegasba jönnek. – Először is vennünk kell neked egy szép ruhát. Furcsa módon Summer nem sokat foglalkozott az esti öltözékkel. Egy szép, stílusos kosztüm is megteszi, gondolta. A pazar esküvői ruha és a fátyol jó lesz majd áprilisban. – Aztán találni kell egy papot. – A szállodában van anyakönyvvezető – vetette közbe James. – Van valami kifogása a papi öltözék ellen? – keményedett meg Hank hangja. Summer a legszívesebben James segítségére sietett volna, és elmondta volna neki, hogy a családja csak puhatolózik, de aztán összeszorította az 39

ajkát. Jövendő férjének előbb-utóbb meg kell tanulnia, miképp boldoguljon a családtagjaival. – Nincsen. Én is örülnék, ha találnánk valakit. Summer alig bírta türtőztetni az örömét. James tehát sikeresen vette ezt az akadályt. – Miközben az asszonyok a maguk dolgát intézik, addig mi kerítünk megfelelő papot – jelentette ki az apa. – És mi lesz a gyűrűkkel? – érdeklődött Helen. – Egyelőre két egyszerű aranykarika mellett döntöttünk – magyarázta James. – Örülnék, ha Summer az édesanyám gyémántgyűrűjét viselné. Az áprilisi esküvőnkre az ujjához igazíttatjuk. Summer várakozásaival ellentétben a reggeli teljesen zökkenőmentesen zajlott. Julie olykor ránézett, amiből tudta, barátnője alig várja az első adandó alkalmat, hogy beszélgethessenek. – Mikor találkozunk? – pillantott Helen az órájára, miközben a menyasszony és a vőlegény vágyakozva nézte egymást. – Hatkor – javasolta ugyancsak ő. – Olyan későn? – ellenkezett Summer. Ezzel most egy teljes napi együttléttől fosztották meg őket. Úgy tűnt, senki sem tudja, hogy csak korlátozott ideig lehetnek együtt. – Én majd mindent elintézek – biztosította a jelenlevőket az anya. – Hank, neked csak annyi a dolgod, hogy James időben ott legyen a kápolnában. – Ne aggódjon, nem fogok elszökni – jegyezte meg James. – Fülig szerelmes vagyok a lányába. Reggeli után Helen bevásárló körútra indult. Világossá tette, hogy az esküvői ruhán kívül egyebeket is meg kell venni: csak nem mehet hozzá a lánya egy főbíróhoz minden kelengye nélkül. Mihelyt magukra maradtak, Julie megragadta Summer karját. – Brett ismét jelentkezett. – Telefonált? – Nem. Megjelent a lakásunknál, mielőtt elindultam a repülőtérre. – Jaj, ne! – futott ki Summer száján, de nem azért, mintha a James iránti szerelme ingatag lábakon állt volna. Brett szinte megérezte, mikor okozhatja a legnagyobb gondot a megjelenésével. – Érdeklődött felőled. Állítólag beszélt a társulat tagjaival is. Steve-vel és Karennel? Jól mondom? – Igen – szorult ökölbe a lány keze. – El sem tudod képzelni, mennyire kiborít ez. – Téged? Kész istencsapása volt egész héten. Azt állítja, hogy miatta emészted magad – emelte Julie a kezét hitetlenkedve a fejéhez. – Azt mondja, hogy a szakításotok óta boldogtalan vagy. – Jaj, ne is folytasd, kérlek! – Ugyanezt mondtam neki. – Ha valakiért emésztem magam, akkor az James. – Pontosan. És erről Brettet is felvilágosítottam. – Kösz. – Nagy elégtétellel magyaráztam el neki, hogy másvalakibe vagy szerelmes, és hagyjon téged békén.

40

– Te jó ég, hiszen házas, és hamarosan gyereke lesz! – hüledezett Summer, akinek felfordult a gyomra arra a gondolatra, hogy Brett megpróbálja életre kelteni a kapcsolatukat, miközben a felesége várandós. – Örülök, hogy megszabadultam tőle. – Ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy férjhez menj. Hidd el, Brett számára ez lesz az egyetlen nyomós érv, hogy köztetek mindennek vége. – Ugye, megmondtad neki, hogy férjhez megyek? – Igen, de akkor meg azzal vádolt meg, hogy az egész az én fejemből pattant ki. – Lányok, lányok! – tért vissza Helen az eladóval. – Kíváncsi vagyok, mikortól veszi tudomásul, hogy férjes asszony vagyok – súgta oda Summer a barátnőjének. Estére Summer úgy érezte magát, mint egy francia pudlikutya. Megmosták és begöndörítették a haját, kifestették a körmét, megmasszírozták, és krémekkel kenték be a testét. A létező összes üzletet végigjárták, így aztán halálosan ki is merült. Summer eredeti ötlete, hogy csak egyszerű fehér kosztümöt vegyen fel, dugába dőlt. Még mielőtt tiltakozhatott volna, máris tetőtől talpig selyemruhát viselt. – Egyszerűen lenyűgöző vagy – állapította meg Helen. Summer nem bízott az anyja ízlésében, hát kérdőn nézett Julie-ra. – Csodás vagy. – És mi lesz áprilisban? – Hogyhogy mi lesz áprilisban? – röppent Helen mindkét keze a magasba. – Kétszer fogod viselni ezt a ruhát. Nem nagy ügy. Senkinek sem kell tudnia, hogy egyszer már rajtad volt. Summer még egy utolsó ellenérvvel próbálkozott. – Túl drága. – Az én egyetlen kislányom csak egyszer megy férjhez. Ez a kijelentés sem állta meg a helyét, mert kétszer fog hozzámenni ugyanahhoz a férfihoz, és két szertartás is lesz. Julie megigazította a fátylat, és a ruha uszályát, ugyanis a fényképész bármelyik pillanatban megérkezhetett, majd Summer kezébe nyomta a hatalmas gardénia csokrot. – Ígérd meg, hogy engem veszel célba, amikor eldobod a bokrétát. Summer elmosolyodott. – Ezt megbeszéltük. Summer figyelmét elkerülte, hogy kopogtak: azt hitte az apja által hívott fényképész érkezett. Helen nyitott ajtót a magas, kopaszodó úrnak, s néhány mondatnyi szóváltás után bemutatta lányának az illetőt. – Summer, ez itt James apja, Walter. Mondanod kellett volna, hogy a nyugdíjba vonulása előtt ő is főbíró volt. Summer mindeddig ezt sem tudta. – Te jó ég! – tört ki Walterből, mihelyt belépett. Megállt a menyasszony előtt, és csípőre tette a kezét. – Hol futott össze a fiam ezzel a szépséggel? – Itt, Vegasban – árulta el Summer. – Egy éve. – Már-már feladtam a reményt a fiammal kapcsolatban. Kissé belekényelmesedett a legényéletbe, ezért most meglepett. – Nagyon örülök, hogy megismerhetem. 41

Walter öltönye zsebéből előhúzott egy szivart, és megvizsgálta a végét. – Ezt nem hagyhattam ki – közölte, majd kényelmesen leült egy fotelbe. A szivarját egy pillanat múlva visszarakta a belső zsebébe. – Öt éve abbahagytam a dohányzást, de még mindig hiányzik. Olykor előveszek egyet, és az izgalom kedvéért végigmustrálom. Summer úgy érezte, meg fogja kedvelni James apját. – Bevallom őszintén, nem hittem volna, hogy a fiamnak ilyen jó az ítélőképessége. – Hiszen bíró – védte meg Summer a jövendőbelijét. – James kiváló törvényszéki szakember. Igaz, kissé aggódik a novemberi választás miatt, de szerintem nem lesz semmi baj. Én valami másról beszélek. Summer is leült. Mind az anyja, mind Julie rejtélyes módon eltűnt, a fényképész még sehol sem volt, tehát úgy döntött, kicsit lazít. – Találkozott már Jamesszel? – kérdezte, mivel borzasztóan hiányzott neki a vőlegénye. – Hát igen. – Hogy van? – A lány karba tett kézzel tűnődött, vajon James most mire gondolhat, és hogy továbbra is akarja ezt a házasságot, vagy már megbánta a dolgot. Előző este még minden olyan egyszerűnek ígérkezett. – Csak fel-alá járkál a szobában. – Járkál… – visszhangozta a lány, és ezt rossz jelnek vélte. – Már csak egy óra van hátra az esküvőig. Nem hiszem, hogy apád és a barátnőd képes lesz ennél tovább elválasztani őt tőled. Summer megkönnyebbülten nevetett. – Sose hittem volna, hogy a fiam egyszer olyan szerelmes lesz, hogy se lát, se hall. – Pedig már jegyben is járt. Hallottam Christy Manningről. – Igen, Christy. Aranyos lány, és James erős érzelmeket táplált iránta, de az a véleményem, hogy a szíve mélyén inkább a családjához vonzódott. Irántad azonban valami egészen mást érez. Emlékezz csak vissza, hogy James gond nélkül viselte a hosszú jegyességet Christyvel. Ezzel szemben téged… villámgyorsan elvesz feleségül. Teljesen beléd bolondult. – Én is nagyon szerelmes vagyok Jamesbe – mondta Summer. – Ezt jó hallani. Remélem, hamarosan unokákat kényeztethetek. – Négy gyereket szeretnénk. – Négyet – Walter elégedetten bólintott. – De téged valami aggaszt. – Igen – ismerte be a lány, miközben azon törte a fejét, hogyan jött rá erre az apósjelöltje. – Az a legnagyobb félelmem, hogy nem leszek megfelelő James számára. Attól tartok, hogy veszélyeztetem a karrierjét. – Miért félsz ettől? – Nem is tudom, én csak mindig kimondom, ami a szívemet nyomja. – Ezt igen üdítő sajátosságnak tartom. – Mindaddig, amíg kellemetlen helyzetbe nem hozom Jamest. Hogy egy példával éljek… – bizonytalanodott el Summer egy pillanatra, de aztán kimondta azt, ami a nyelve hegyén volt. – Én javasoltam, hogy házasodjunk össze. – Valóban?

42

– Egyszerűen kiszaladt a számon. A kimondás pillanatában pompás ötletnek tűnt, de aztán az ember végiggondolja a könnyelmű szavakat. Mindenesetre James úgy bámult rám, mint aki lenyelte a nyelvét. Walter nevetésben tört ki. – Ne haragudj, kedvesem! Folytasd csak, kérlek! – Teljesen kelekótyának éreztem magam. Főleg, mert James egyetlen szót sem szólt, és én azt gondoltam, most mindent elrontottam. – Ugye, meg se mukkant? – Valami olyasmit motyogott, hogy nem bánná, ha ő kérhetné meg a kezemet. – És erre meg te némultál el. – Jaj, ellenkezőleg! Pörögni kezdett a nyelvem, mint a motolla, és addig locsogtam, míg meg nem nyugtatott, hogy minden rendben, és ne aggódjak. Amikor aztán a sűrű bocsánatkérések közepette már az összeomlás szélére jutottam, bejelentette, hogy jó ötletnek tartja. Ő hozakodott elő a gyors esküvővel, és az áprilisi ismétléssel. – Akkor ezt ő találta ki? – hitetlenkedett az apa. – Hát, igen – vigyorodott el Summer szégyenlősen. – Úgy látszik, több van ebben a gyerekben, mint hittem. Ismét kopogtak az ajtón: most a fényképész jött. – Nem ártana visszamennem Jameshez – állt fel Walter. – Örülök, hogy megismertelek, Summer. Tedd őt boldoggá, tedd őt nagyon boldoggá! – Minden tőlem telhetőt elkövetek. – És közben tanítsd meg nevetni! Summer bólintott. – Megpróbálom. – Az a sanda gyanúja támadt, hogy a férjével még sok mindenre meg fogják egymást tanítani. James az utóbbi egy percben legalább háromszor nézte meg a karóráját. Úgy tűnt, senki sem fogta fel, mekkora szüksége lenne rá, hogy Summert lássa, hogy beszéljenek egymással. Ha csak egyetlen pillanatra is világosan átlátta volna, mekkora lavinát indít el a házasságuk, sosem egyezik bele, hogy értesítsék a családjukat. Szívesen beszélgetett a menyasszonya szüleivel, de leginkább mégis vele maradt volna édes kettesben. – Akkor hát indulás a kápolnába! – adta ki a vezényszót Hank Lawton. James majd kiugrott a bőréből örömében. Számításai szerint a szertartás nem lesz hosszabb húsz, legfeljebb harminc percnél. Aláírják a házassági anyakönyvet, és az éjszaka az övéké lesz. Már ezt a röpke távollétet is elviselhetetlennek tartotta. Hamarosan azonban ugyanígy elválnak majd a repülőtéren. A kis kápolnában már ott várt a család apraja-nagyja, s a gyerekek elkerekedett szemmel bámultak. Feltűnt, hogy a padsorok tömve voltak: James azon tűnődött, ki lehet a többi vendég, majd megállt Floyd Wilson tisztelendővel szemben. Kölcsön szmokingban volt, hogy ne üssön el a menyasszony apjától, most azonban kissé szűknek érezte a gallérját. Ekkor tűnt fel Summer. James térde megrogyott a látványtól. Életében nem látott még ilyen szépséget. Attól tartott, hogy a szíve kiugrik a helyéből.

43

A menyasszony ruhája csupa selyem, csupa csipke volt. Úgy nézett ki, mint egy első bálozó a felső tízezerből. Amikor Summer odaért mellé, és kézen fogták egymást, Jamest sohasem tapasztalt büszkeség töltötte el. Tudta, hogy néhány hónap múlva megismétlődik ez a pillanat, de az alázatnak és a diadalnak ezt a magasztos keverékét csak egyszer éli át az ember. Magára a szertartásra már képtelen volt összpontosítani. A mellette levő menyasszonyt figyelte minden érzékszervével, minden porcikájával, és tudta, hogy az eskü kimondásakor mindketten egyformán éreznek. Summer hangja megbicsaklott, mert a sírás fojtogatta. Vőlegénye bátorítóan szorította meg a karját, amikor a tisztelendő kimondta a döntő szavakat: – Ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítom önöket. Csókolják meg egymást! Jamesnek sem kellett kétszer mondani. Lágyan magához ölelte Summert, és felsóhajtott, amikor életük legédesebb, leggyöngédebb csókjában ajkuk egymásra talált. Az új asszony belecsimpaszkodott a férjébe. – Jaj, James, mikor tudunk mindenkitől megszabadulni? A férfi is ugyanezzel a kérdéssel foglalkozott attól a pillanattól kezdve, hogy Summer anyja reggel magával ragadta a lányát. – Hamarosan – ígérte a férfi. Csak az ég a megmondhatója, hogy fogják egymás nélkül kibírni a soron következő hónapokat. – Vacsora után. A kijáratnál termékenységre biztató búzaszemek záporával fogadták őket. Nevetve próbálták elkapkodni a feléjük zúdított magvakat. – Képek! – állította meg őket Helen ellentmondást nem tűrően. – Csak néhányat még! – De anya, rengeteg képet készíthetsz még. – Csak ne halasszuk későbbre! – nyakaskodott Helen, majd James számításai szerint legalább kétszázszor villant a vaku. Amikor aláírták az anyakönyvet, James kihasználta az alkalmat, és végre megcsókolta a feleségét. – Soha többé nem akarok még egy ilyen napot! – súgta a fülébe a férje. – Hát én sem! – kuncogott vissza. – Bár akad egy kis meglepetés is számodra. Anya vett nekem egy szép kis fekete hálóinget. James érezte, ahogy a fejébe, és más testrészébe fut a vér… – Azt mondta, ez az ő nászajándéka neked. – Majd később megköszönöm. Váratlanul újra megjelentek a családtagok, és körülvették őket. – Nem tudom, ki hogy van ezzel – jelentette ki Helen Lawton –, de én már farkaséhes vagyok. Zajos egyetértés volt a válasz. Mindannyian bevonultak a hotel előkelő éttermébe, vacsorát és pezsgőt rendeltek, bár Summer képtelen volt enni, s a társalgás fonalát sem tudta követni. – Akkor mi elköszönnénk mindenkitől – ragadta meg James az első adandó alkalmat, mert úgy tűnt, most sértés nélkül távozhatnak az ünneplők közül. – Hálás vagyok mindannyiótoknak életem legszebb napjáért. – Olyan korán van még! – tiltakozott Helen. – De Helen! – pattintott az ujjával Hank. – Gondolkodj egy kicsit! 44

– Jaj, igen, elnézést! – villanyozódott fel az anyós, és bocsánatkérően mosolygott Jamesre. – Akkor látjuk egymást holnap reggel? – De Helen! – mordult fel a férj. – Én csak kérdezem, Hank. Mi baj lehet egy kérdésből? – Nem tudom, anya. Mikor indul a repülőtök? James udvariatlan módon nem figyelt a válaszra. Alig bírta palástolni a türelmetlenségét. Mindössze két napot tölthet együtt a feleségével. Szerencsére ez a két nap három éjszakát is jelentett, ám utána egy teljes hónapnak kell eltelnie, hogy találkozhassanak. – Rendben van, édesem – ölelte meg lányát Helen. – Reggel mindkettőtökkel találkozunk. A kíséret elvonult, és az ifjú házasok végre magukra maradtak. – Melyikünk szobájába menjünk? – Egyikbe sem. Kivettem egy nászutas lakosztályt arra a kevéske időre, amíg itt vagyunk. Édesanyád összecsomagolta a bőröndödet, és már át is küldte. – Te mindenre gondolsz – simult a férjéhez Summer, aztán göndör hajtincseit kiszabadította a fátyol alól. – El sem tudom mondani, menynyire várom, hogy megszabaduljak már ettől a ruhától. James felkuncogott, miközben a felvonóhoz indultak. – Nálam türelmetlenebbül nem várhatod, hogy levetkőzhess. – Ki volt az a sok vendég? – kérdezte Summer a felvonóba lépve. – Azt hittem, hogy a családi barátaid voltak. – Soha életemben nem láttam őket. James vállat vont. – Én sem. – Tudod, mire gyanakszom? Fogadni mernék, hogy anyád hívta meg őket. Nem bírta elviselni annak a gondolatát, hogy egy üres kápolnában esküdjünk. James keresgélni kezdte a kulcsot. – Éhes vagy? – Nem. – Jó. Szerintem segítsünk ezen egy kis étvágygerjesztővel. Summer elmosolyodott, és megnedvesítette az ajkát. – Az az érzésem, hogy nem pingpongozni szeretnél. James megköszörülte a torkát. Annyira kívánta a feleségét, hogy szinte remegett. – Eltaláltad.

45

6. James teljesen megdöbbentette Summert. No, nem azért, mert előzőleg nem tudta elképzelni, hogy milyen lesz majd szerelmes férfiként. Nászéjszakájukon háromszor szeretkeztek, és másnap reggel az asszony arra ébredt, hogy a zuhanyozóból kilépett férj kipihenten álldogál az ágy lábánál. Meztelen teste csillogott a kora reggeli fényben. Sötét hajáról vízcseppek csöpögtek a mellét takaró szerzetre. – Jó reggelt, Wilkens asszony! Summer elmosolyodott, kinyújtotta a karját, és gerincét ívbe feszítette. A takaró lecsúszott a melléről. – Jó reggelt, James. Az asszony megérezte, hogy a férje kívánja, és ettől ő is felizgult. James fürkésző szemmel figyelte. Summer szó nélkül feltérdelt az ágyon, és kinyújtotta karját a férfi felé. Mosolyogva arra gondolt, hogy valakinek azért figyelmeztetnie kellett volna, még mielőtt hozzámegy ehhez az emberhez. Ha így folytatnák, egy hét alatt végük volna. James odalépett az ágyhoz, megcsókolta egyszer, kétszer, majd letérdelt a padlóra. Summer életében nem tapasztalt akkora erőt, amit a férje sugárzott. Vagy talán akkora szerelmet? A lélegzete lelassult, pihegett. A férfi egyszerű érintésére akkora élvezetet érzett, hogy behunyta a szemét. James felnyögött, és Summer felismerte, hogy nem várathatja tovább a férfit, de már az ő teste is teljes lázban égett. Átkarolta, és hátradőlve magára húzta a férjét. Elégedetten mosolygott, miközben szeretkezni kezdtek, de szemhéjai váratlanul kipattantak. – James, megfeledkeztél a… – Nem lesz semmi gond – biztosította a férfi a levegővétellel küszködve. – Csak most az egyszer. Nem akarta megállítani a férfit. Nem most. Aztán mihelyt megérezte, hogy a nőt magával ragadja a gyönyör, James is hamarosan feljutott a csúcsra. Hatalmas nyögés tört fel a torkán, és borzongás futott végig erős testén. A válla még akkor is remegett, amikor magához ölelte a feleségét, és apró, szelíd csókokkal borította az arcát. Aztán fel akart állni, de Summer nem engedte. – James, hol élsz? James értetlenül bámult rá. – Hát Seattle-ben. De hisz tudod a címemet. – Lakásban? Társasházban? Vagy családi házban? – Családi házban. Summer örömmel hallotta ezt. A férfi arcán lassan vigyor jelent meg. 46

– Mintha éreztem volna, hogy találkozni fogok veled. Egy nagy, hét hálószobás házban lakom az Anna Királynő Dombja utcában. – James! – Egy megkedvelhető, öreg házban. Főleg a kertjére vagyok büszke. Remélem, tetszeni fog. – Már most megszerettem. – Még nem is láttad. – Tényleg nem, de az arcodat igen, amikor említetted. Tökéletes lesz számunkra az a ház, egyszerűen tökéletes. A férfi tekintete elsötétült. – Te vagy a tökéletes. – Remélem, mindig ugyanúgy fogjuk egymást szeretni, mint ebben a pillanatban. James úgy érezte, hogy még sosem repüli ilyen gyorsan az idő. Az elválástól már a Summerrel való találkozás óta rettegett. Seattle-t, egy másik világnak érezte, ahova most valahogy nem akaródzott visszatérnie. Kétnapos asszonya is szokatlanul nagy csendben volt, amikor szombat reggel, az indulás napján elkezdték összecsomagolni a bőröndöket. Amikor észrevette, hogy a férje figyeli, bátorító pillantást küldött feléje. A szállodai alkalmazott levitte csomagjaikat az előtérbe, és James kijelentkezett. Mivel a bérelt kocsit már leadta, rendelt egy másikat a szálloda portáján. A repülőtér felé tartva mindvégig fogták egymás kezét. Szerette volna megnyugtatni a feleségét, hogy minden rendben lesz, de ezt maga is égbekiáltó hazugságnak érezte. Minden egyes tőle távol töltött perc hosszú és nyugtalan lesz. Örült volna, ha hitvese átérzi, mennyire szerelmes belé, és milyen fontos a számára, ám a limuzin hátsó ülése, a sofőr, és az összes többi körülmény ezt nem tette lehetővé. Mostantól semmi sem lesz ugyanolyan, mint eddig, és ezt mindketten tudták. A repülőtéren kiszálltak, és mivel különböző járatokra igyekeztek, el kellett válniuk, hogy leadják a csomagjaikat, és megszerezzék a beszállókártyát. James végzett először, s örömmel fedezte fel Summert, aki a tömegben feléje tartott. Már messziről feltűnt, milyen szomorú. Félúton találkoztak, és együtt haladtak át a biztonsági kapun. – Az én gépem a B terminálról indult – jegyezte meg Summer halkan és szelíden, miközben a jegyét ellenőrizte. – Az enyém az A-ról. – Mikor indul? – tett úgy az asszony, mintha nem beszéltek volna erról, de láthatóan szüksége volt rá, hogy újra hallja az indulási időpontot. – Tíz harminckor. – Az enyém tízkor. – Akkor elkísérlek a B terminálig. – Nem teheted, James, még a végén lekésed a járatodat. Ez most egy csöppet sem zavarta a férjét. – Akkor a következővel megyek. – Aggódni fogok, James. Nagylány vagyok már. Eligazodom a repülőtéren.

47

– Nem állítottam az ellenkezőjét – pattintott az ujjával idegesen a férfi, amitől ő is meglepődött. Summer könnyes szemmel pillantott rá. Megfordult, és elindult a B terminál felé. James a nyomába eredt, és a legszívesebben pofon vágta volna magát. Hosszú hetekig nem fogja látni a feleségét, és szemlátomást nem sok hiányzik ahhoz, hogy most azonnal vitába ne keveredjenek. Bár az utazás magyarázattal szolgált a lelkiállapotára, mégis szeretett volna megfelelően elbúcsúzni a hitvesétől. Summer odaért a saját beléptető kapujához. James rádöbbent, hogy néhány perc múlva felkérik az utasokat a beszállásra. – Sajnálom, szerelmem – tette kezét az asszony a vállára, és behunyta a szemét. – Én is. Aztán James összeráncolta a szemöldökét. Ez az asszony semmi rosszat sem tett. – Mégis, mit sajnálsz? – Jaj, James! – suttogta Summer megtört hangon, és átkarolta a férjét. – Olyan elveszett leszek nélküled. – Hát, nehéz lesz – vallotta be őszintén a férfi. – De hívni foglak, amikor csak tehetem. – Megvan nálad az időbeosztásom? – kérdezte Summer. – Igen. Neked is megvan mindened, amire szükséged lesz? – kérdezte a férje, pedig legalább egy tucatszor megbeszéltek minden részletet. – Nincs meg mindenem. Nekem csak rád van szükségem, James. A férje erősebben magához ölelte. Azon tűnődött, vajon képesek lesznek-e megőrizni együttlétük varázsát, ha majd visszatérnek korábbi, megszokott életükbe, vagy minden megváltozik. A hangosbemondó Summer gépének az utasait szólította. – Ez te vagy! – figyelmeztette kelletlenül Summert. – Tudom. De egyikük sem mozdult. Az asszony utolsóként szállt a gépre, és Jamesnek rohannia kellett, hogy le ne késsé a sajátját. Ha valaki tíz nappal korábban azt mondta volna neki, hogy James Wilkens bíró úr lélekszakadva fog átvágni a repülőtéren, csak hogy még néhány percet tölthessen egy nővel, kinevette volna. Most azonban nem volt kedve kacagni. Az utolsó percben érte el a gépét. Lihegve huppant a székébe. A sorozatos szeretkezések, és az egyik felszállópályától a másikig való eszeveszett rohanás halálosan kimerítette. Elmosolyodott. Ha meg kellene halnia ebben a pillanatban, legalább boldogan hagyná maga mögött a földi létet. James még sosem érezte ilyen üresnek a házát. Mire hazaért, megnövekedtek az árnyékok, alkonyodott. Az első hibát akkor követte el, amikor hazafelé menet még bement az irodájába. A nap hátralevő részét aztán levelek, értesítések olvasásával, különféle ügyek tanulmányozásával töltötte. Senki sem volt bent, így hát jól haladt, és sokat sikerült is behoznia a lemaradásából.

48

Kezében bőrönddel, kimerülten lépett be a ház ajtaján. Felkapcsolta a villanyt a konyhában, csomagjait letette a reggeliző sarokban. Reggel óta egyetlen falatot sem evett, a hűtő pedig üresen tátongott. Felmelegített egy leveskonzervet, megette, majd lezuhanyozott. Letörölte a párát a tükörről, és belenézett. Kívülről semmi különbséget nem fedezett fel a néhány héttel ezelőtti önmagához képest. Belül azonban menynyit változott! Gyorsan felöltözött, és könyvekkel teli dolgozószobájába ment, mert már nem bírta, hogy ne beszéljen a feleségével. Tárcsázott. Summer azonnal jelentkezett is. – Igen. – Szia, édesem! – James! – Hívtalak volna már korábban is, de befutottam az irodámba, hogy egy kis rendet rakjak az asztalomon. – Ellenőrizted a határidőnaplódat? – Két hét múlva szombaton el tudok hozzád repülni, de vasárnap délután már haza kell jönnöm. Ez csak röpke néhány óra együttlétet jelent. – Akkor majd a lehető legtöbbet hozzuk ki ebből a villámlátogatásból – sóhajtott a nő megkönnyebbülten. – Attól tartottam, nem tudsz majd utazni. – Két hét múlva bármi áron, de Kaliforniában leszek. – Hát ez csodálatos! Egy barátom hajlandó helyettesíteni, így februárban majd én utazom hozzád. Az anyám máris elkezdte szervezni az esküvőt. A Jávorszarvas Kúrián lesz, ami nagyon szép épület. – Gondolom, édesanyád a szervezés minden percét élvezi… Summer felkacagott. – Ezt eltaláltad. Viszont apám lepett meg a legjobban. Nem tudom, mit tettél, vagy mit mondtál neki, de azt hiszi rólad, hogy még a vízen is tudsz járni. Ezen a férfi nevette el magát. Aztán mindketten elcsendesültek. Az utóbbi hét minden értékes percét együtt töltötték. Minden fontos dolgot megbeszéltek, de egyikük sem akarta megszakítani a beszélgetést. Egy órával később még mindig a telefonkagylót szorongatták, bár nem sok szót váltottak. Elhangzott néhány suttogó hangú ígéret, felszakadt egy-két sóhaj: féltve őrzött titkaikat osztották meg, személyes emlékeket idéztek fel. – Megbeszélést tartottam egy csoport üzletemberrel – jelentette be Ralph Southworth. James az irodában ült, és a távolba bámult. Újabb szokása szerint gondolatai több száz kilométerre, a feleségénél jártak. Alig hallotta, mit mond a kampányfőnöke. Nyolc nap múlva megint a feleségével lehet. Ez az utolsó hat nap maga volt a pokol. Csak a hitvesével folytatott telefonbeszélgetések éltették. Mivel Summer az esti előadásban játszott, gyakran csak tíz után érték el egymást, így olykor még éjfél után is társalogtak. – Pénteken este vacsora lesz a Morrisonban – közölte Ralph. Jamesnek nem volt semmi hozzáfűzni valója az elhangzottakhoz. 49

– Ugye, ott leszel? – Úgy érted, a Morrisonban? Ralph Southworth furcsán nézett rá. – Miért, mi másról beszélnék? James vállat vont. Ralph néha nyers, de mindig őszinte, keményen dolgozik, és mindenki szerint ő a legjobb kampányfőnök. – Mi van veled mostanában, James? – kérdezte váratlanul Ralph. Kihúzott egy széket, és leült az íróasztal túloldalán. – Miért kérdezed? – Valami nincs veled rendben. Mióta visszajöttél a szabadságodról, mintha teljesen kicseréltek volna. Ralph igazat mondott. Szerette volna elújságolni neki a házassága hírét, de nagyban folytak a második, a „hivatalos” esküvő előkészületei. Ahhoz pedig semmi kedve sem volt, hogy gyors házasságát megmagyarázza ennek az embernek, aki amúgy sem tartotta jó ötletnek a szilveszteri vegasi utat. Majd meghívja Ralphot az esküvőre, gondolta. Mindeddig senki sem tudott Summerről, és a jegygyűrűjét sem hordta. – Voltál te már valaha szerelmes? – kottyantotta el magát. Ralph hajthatatlanul megrázta a fejét. – Soha, és erre még büszke is vagyok. – Vagy úgy – ráncolta össze a szemöldökét James. – Sok jó embert tettek már tönkre a nők. Ne légy bolond, James! Nehogy épp most kövess el valami ostobaságot! Hacsak nem olyan valakiről van szó, aki politikai szempontból is jól jöhet. – Hát ő nem olyan. Ralph az égre emelte a karját. – Jaj nekem! Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani. Az isten szerelmére, most el ne veszítsd a fejed, és le ne húzd a nadrágod zipzárját! Minden botrányt kerülnünk kell. – Természetesen. De Summer nem olyan… – Hogy nem olyan? Hol találkoztál vele? – Vegasban. Ralph elhúzta a száját. – Csak azt ne mondd, hogy táncosnő. – Nem táncosnő. Színésznő! Ralph álla leesett a döbbenettől. – Egy szót se többet róla! Fölment a vérnyomásom. Nekem már az is elég, amit eddig elmondtál róla. – Summernek nincs köze semmi olyasmihez, amire gondolsz – tódult James fejébe a vér, és alig bírta palástolni az idegességét. – Hát nem emlékszel arra a képviselőre, aki néhány éve kapcsolatba került egy vetkőzőlánnyal? – Summer nem vetkőzőlány! – Tönkretette őt, James. Kettétörte a karrierjét. Nem akarom, hogy te is így végezd. – Nem lesz semmi baj. És kikérem magamnak, hogy így beszélj róla! – figyelmeztette James a barátját, de Ralph arcából ítélve úgy döntött, nem árulja el, hogy már össze is házasodtak. – Ha tudni akarod, feleségül fogom venni. – Rendben. De majd csak a választás után. 50

– Áprilisban esküszünk. – Áprilisban?! – csattant fel Ralph. – Az túl korai. Figyelj, egy vagyonba kerül neked, hogy a kampányodat levezényeljem. Ha érdekel a tanácsom, hát megmondom. Mit számít neked az a néhány hónap ide vagy oda? – Abbahagyta a mondandóját, és válaszra várt. – Megteszed ezt az egy dolgot? – Hát, nem is tudom. – Attól félsz, hogy elveszítheted? – Rendben, akkor halasszuk az esküvőt a választások utánra! – Nem is tudom, melyik év a rosszabb – jegyezte meg Julie, miközben piros lakkot kent a lábkörmére. – Az idei, vagy a tavalyi? – Mire gondolsz? – kapta fel a fejét Summer. – Rád. – Belemártotta a kis pamacsot a piros festékes üvegcsébe, és festeni kezdte a bal lábán a körmét. – Tavaly, a Brettel való szakításod után hónapokig takarítottad a lakást. Summer felnevetett. – Ugye, az idei év sem jobb? – Hát, nem úgy tűnik. Figyelj, én megértem, mennyire hiányzik James. Az a férfi egyszerűen ellenállhatatlan. Nem is csoda, hogy belezúgtál. Ha én lennék a te helyedben, ugyanilyen pocsékul érezném magam. De mindjárt április, és akkor együtt lesztek. Summer karba tette a kezét, és hátradőlt a kanapén. – Nem is hittem, hogy lehet annyira szeretni, mint amennyire Jamest szeretem. – A telefonhívásai számából ítélve ő is így állhat ezzel. – Most keményen dolgozik – mondta Summer, mert rájött, hogy nem egyszer késő este az irodájából hívta őt a férje. – Summer, néhány nap múlva már itt is lesz. – Tudom. – Említetted neki Brettet? – kérdezte Julie. – Mi értelme lett volna? James ezerötszáz mérföldre van innen, Brettnek pedig semmi esélye nálam. Sajnos úgy tűnik, nehezen érti meg, pedig mindig elmondom neki, ahányszor hív. – Most jut eszembe, hogy én nem leszek itthon, amikor James meglátogat. – Julie, nem kell elmenned. Kiveszünk majd egy szobát, ne zavartasd magad. – Ne nevettesd ki magad! Ez az otthonod. Sokkal jobban ellazulhattok itt, mint máshol, és erre most mindkettőtöknek nagy szüksége van. Hálája jeléül Summer elsírta magát. Ez a heves felindulása is a barátnőjét igazolta. – Te vagy a legjobb barátnőm, Julie. Nem tudom, mihez kezdtem volna nélküled az elmúlt hetekben. Úgy érzem, az életem teljesen összezavarodott. – Így is történt. Mondj valakit, aki elutazik egy hétre, és házasként tér vissza. Átfutott már az agyadon, hogy James meghibbant, amikor megkérte a kezed? – Hát igen – emlékezett vissza Summer élete legcsodásabb vacsorájára. – Szerintem soha életében nem volt olyan merész, mint akkor. 51

Julie elvigyorodott. – Mert korábban nem ismert téged. – Vicces, de James is ezt mondta. Abban a pillanatban megcsörrent a telefon, és Summer annak reményében vette fel a kagylót, hogy James hívja. – Igen – jelentkezett be kifulladva a nő. – Summer, kérlek, ne tedd le, könyörgök! – Brett! – állt meg a szívverése. – Kérlek – szólalt meg végül –, hagyj már békén! – Csak annyit kérek, hogy beszélj velem. – De hát miről? Semmi beszélgetnivalónk nincsen. – Hibáztam. Summer behunyta a szemét, és megpróbált lecsillapodni. – Túl késő. Hogyan győzhetnélek meg róla? Te házas vagy, és én is házas vagyok. – Nem hiszem. – A férfi berekedt. – Ha házas vagy, hol a férjed? – Nem tartozom neked magyarázattal. Ne hívj többet! Több mint egy éve már mindennek vége köztünk. – Summer, kérlek! Kérlek! Az asszony nem akart többet hallani. Brett viselkedése teljesen összezavarta. Rájött, hogy eddig egyáltalán nem ismerte. Most már csak sajnálatot érzett iránta, és nem akart vele semmilyen kapcsolatot. – Brett? Megint? – kérdezte Julie, amikor Summer csatlakozott hozzá a nappaliban. Summer bólintott. – Remélem, utoljára hívott. – Gondolkodtál már azon, hogy meg kellene változtatnunk a telefonszámunkat? – Ez jó ötlet: és híváskijelzés is kell. Julie egy pillanatra a lakótársára nézett. – Meg fogod mondani Jamesnek, hogy miért van új telefonszámunk? – Nem. Csak aggódna, és amúgy sem tud tenni semmit a távolság miatt. Brett nem aggaszt. – Pedig talán jobb volna, ha aggódnál… Summer már háromnegyed órával James érkezése előtt ott várakozott a repülőtéren. A hátralévő másfél nap minden percét gondosan megtervezték. Az egyetlen lehangoló programpont a szüleikkel tervbe vett vasárnapi villásreggeli volt. Az anyja számos részletet meg akart beszélni Jamesszel a küszöbön álló esküvőről. Summer azonban előre sajnált minden percet, amit nem a férjével tölthet. Julie tartotta a szavát, és hétvégére elutazott, egy idős rokonához Claremontba. Mire James repülőgépe földet ért, a nagy izgalomtól Summert már a hányinger kerülgette. Ahogy James kilépett a biztonsági övezetből, azonnal észrevették egymást. Summer az utasokat kerülgetve futni kezdett férje felé, aki karjába kapta, és magához szorította. Kezével az asszony hajába túrt, és

52

szája mohón kereste hitvese ajkát. Summer szemét elöntötték a könnyek: végre boldog volt. – Mi ez? – kérdezte a férfi, és letörölte a nő arcáról az elmaszatolt könnycseppeket. – Jobban hiányoztál, mint eredetileg gondoltam. – Szép vagy – jegyezte meg halkan James. – Gondolom, ezt minden nőnek elmondod. – Tévedsz, mert ez csak azoknak jár, akiket feleségül veszek. Summer átkarolta kedvese derekát, és elindultak a csomagokért. Akkora öröm hatalmasodott azonban el rajta, hogy lábujjhegyre áll, és hatalmas csókot cuppantott James arcára. – Julie elutazott a hétvégére. – Hálás köszönetemet küldöm neki. – Újabb nem kívánt hívások? Summer csaknem megfeledkezett arról, hogy ezzel indokolta Jamesnek az új telefonszámukat. – Nem voltak – közölte kurtán, majd témát váltott. – Minden percet megterveztem. – Minden percet? – Hát, majdnem mindegyiket. Anya és apa villásreggelire hívott bennünket holnapra. Nem tudtam sehogy sem kibújni alóla. – Jó, mert így legalább találkozom velük. – Miért? James összevonta a szemöldökét, és Summernek feltűnt, milyen karikás a szeme. Biztosan sokat dolgozik, keveset alszik, és csak rendszertelenül étkezik, állapította meg magában. Mindez azonban meg fog változni, mihelyt ő Seattle-be költözik. Az első dolga az lesz, hogy bevezeti a napi háromszori étkezést. – Van egy kis gond az esküvő időpontjával – közölte a férje kelletlen hangon. Summer megtorpant. – Hát ezt hogy érted? – Nem biztos, hogy az április jó időpont – közölte James. – Különben meg úgyis házasok vagyunk már, vagy nem? – Tudom, de… – Később majd megbeszéljük ezt a többi családtaggal is, rendben? Az asszony bólintott, mert semmi kedve sem volt vitába szállni azután, hogy már az ujján viselte házasságuk jelét, az arany karikagyűrűt.

53

7. James hosszú éveken át egyhangú, józan életet élt. Sosem foglalkoztatta különösebben a testiség. A Summerrel kötött házasság óta eltelt három hét alatt azonban többet gondolt a szeretkezésre, mint az előző három évtizedben. – Milyen messze van a lakásod? – kérdezte, ahogy a felesége kocsija felé mentek. Summer nem válaszolt azonnal. – Summer? – Úgy tűnik, meg kell beszélnünk néhány dolgot. – Rendben – egyezett bele a férj, és csak erőnek erejével tudta levenni a tekintetét a feleségéről. Úgy érezte, mindenbe beleegyezne, amit a nő akar, csak mielőbb odaérjenek a lakásához, és magukra maradhassanak. – Tudni akarom, milyen akadályok gördültek az esküvő megtartása elé. James rájöhetett volna, hogy mi nyomasztja a feleségét. – Szerelmem, ez inkább a szüleid dolga, nem annyira a mi kettőnké. Ne aggódjunk emiatt! – Ugye, el akarod halasztani az esküvőt? – Nem! Dehogy! – tört ki hevesen a férfi. – Őszintén azt gondolod, hogy én élvezem ezt a szétszakadt állapotot? Ennél pocsékabbul már nem is érezhetném magam. – Ezzel én is így vagyok. – Akkor el kell hinned, hogy semmi olyat nem tennék, ami a szükségesnél tovább tart távol minket egymástól. – James a kormány mögött ülő asszonyra nézett. Az igazat állította, ha nem is fedte fel minden részletét. Majd annak is eljön az ideje, határozta el. Aggódott Summer miatt. Nyúzottnak és sápadtnak tűnt, mintha egész éjjel nem aludt volna. Tizenöt percnyi autózás után megérkeztek a lakáshoz. James belépett a kis nappaliba, letette a bőröndöt, és körülnézett. Summer személyisége nyomot hagyott minden berendezési tárgyon. A lakásból világosság és derű áradt. Különösen a konyha nyerte el a tetszését. A sárgára festett konyhaszekrény a piros fogantyúkkal. Kérdezés nélkül rögtön tudta, hogy ez a felesége műve. Az asszony bevezette őt a hálószobába. A férfi megtorpant az ajtóban, amikor megpillantotta a hatalmas posztert a falon. A plakáton Summer álldogált Szépségként a Szörnyeteg mellett. Annyira megkapó volt a képen, hogy James le se tudta venni róla a tekintetét. Irigyelte azt az embert, aki minden este egy ilyen nő mellett lehet, még ha jelmezben is. Aztán az egyszemélyes ágyra nézett. Arra gondolt, hogy elég lesz kettejüknek. Amúgy is végig fogják szeretkezni az éjszakát. A felesége felé fordult, aki gyöngéden rámosolyodott. James teste önálló életre kelt, és majd szétfeszítette a vágy. Kinyújtotta a karját, mire a felesége odasétált hozzá.

54

Vegasra visszagondolva csak azt sajnálta, hogy ott kapkodva szeretkeztek, s hogy ő annyira esetlen és félszeg volt. A mostani éjszaka ráérős és könnyed lesz, vette a fejébe James. Teljes odafigyeléssel fog szeretkezni, hogy a felesége átérezze, milyen nagyra tartja őt. Minden egyes pillanatban gyönyörködni fognak egymásban. – Summer, szeretlek – bújt ki a férfi az ingéből egyetlen mozdulattal. Remegő kézzel nyúlt a nő farmernadrágja felé. Kétheti felgyülemlett vágyakozás tört ki belőle, mihelyt csókolni kezdte. Kigombolta a nadrágot az asszony karcsú csípőjénél, s az lehullott a padlóra, majd elengedte a nőt, hogy ő is megszabaduljon a még rajta levő ruhadaraboktól. Amikor Summer lehúzta magáról a selyembugyit, a férfinak elállt a lélegzete. James gyorsan levetkőzött, rádőltek az ágyra, és abban a pillanatban az idő megszűnt létezni a számukra. Summer arra ébredt, hogy James a konyhában dúdol valami fals dallamot. Apja szavajárása jutott az eszébe, hogy az ilyen éneklés kottamérgezést okoz. Elmosolyodott, felült, és a rádió kijelzőjére pillantott, ami majdnem hat órát mutatott. Felvette a pongyoláját, és kiment a konyhába a férjéhez, aki épp a hűtőszekrény belsejét tanulmányozta. – Szóval te is ilyen vagy? – ugratta, miközben megkötötte az övet a pongyolán. – Milyen? – fordult feléje a férfi, kezében egy csirkecombbal. – Olyan, aki megéhezik szeretkezés után – súgta Summer. – Semmit sem ettem a repülőn, de különben igen, így vagyok én is – vigyorodott el szégyenlősen James. – Azt hiszem, igazad van. Az asszony ásított, és leült a konyhaszékre. – Találtál is valamit? – Némi maradék csirkét, három hete lejárt szavatosságú túrót, svájci sajtot és narancsot. – Kérek szépen narancsot – ásított újra a nő. – Eleget alszol te mostanában? – kérdezte a férje, miközben összevont szemöldökkel meghámozta a narancsot, és odaadta neki. Nem képzelgett, az asszony valóban sápadt volt. – Az utóbbi időben valahogy fáradékonyabb vagyok. Pedig csak dolgozom és alszom. – Jártál orvosnál? – Nem, de nincs is szükség rá – erőltetett mosolyt az arcára Summer. Nem akart időt fecsérelni arra, hogy az alvási szokásairól értekezzenek. Megevett egy gerezd szikkadt narancsot. – Legjobb lesz, ha lezuhanyozom és felöltözöm. – Az előadásra? Summer szomorúan bólintott, annak tudatában, hogy közös hétvégéjük egy részét a munkahelyén kell töltenie, de ezen nem lehetett változtatni, így is csak nehezen tudta elintézni, hogy később majd Seattle-be repülhessen. – Alig várom, hogy kiderüljön, milyen tehetséges nőt vettem el feleségül. – Remélem, nem fogok csalódást okozni. – Nem fogsz – rázta meg a fejét ünnepélyesen a férfi. 55

– James – szólalt meg az asszony, miközben a narancsot bámulta. – Elgondolkodsz néha azon, hogy miféle kapcsolat van kettőnk között? A férfi bedobta a csontot a szemétbe. – Mire gondolsz? – Néha az a félelmem, hogy mindössze a testi vonzódás bűvölete ejtett bennünket rabul. Vajon több is van ennél köztünk? Jamest kellemetlenül érintette a kérdés. – Hát ezt meg miért kérded? – Ha nem vetted volna észre, elárulom, hogy képtelenek vagyunk egymásról levenni a kezünket. – És mi a rossz ebben? – A sok szeretkezésre gondolok. Mintha túlzásba esnénk. Te ragyogó elme vagy. Én pedig tisztában vagyok azzal, hogy nem az értelmi képességeim kápráztattak el, amikor feleségül vettél. – Azért vettelek feleségül, mert szerelmes lettem beléd – közölte a férfi egyszerűen. – Ha megjelensz, fénnyel telik meg a helyiség. Ha nevetsz, én is nevetni akarok. Egyetlen színpadi alakításodat sem láttam, de tele vagy muzsikával, Summer. Ezt már az első, éjszakai találkozásunkkor is megállapítottam. A veled való puszta együttlét mosolyt varázsol az arcomra, és máris jobb színben látom a világot. Summer torka összeszorult. – Apádhoz hasonlóan az ügyvédek vagy bírók is könnyen megcsömörlenek ettől a világtól, amely tele van bizalmatlansággal. Nem könnyű szerelmesnek lenni úgy, hogy nap mint nap csak a gyűlölet következményeivel foglalkozol. Valószínűleg ez volt az én bajom is. – A bizalmatlanság? – Igen. Védtelenül, feldúltan, sérülékenyen és megtörten jöttél hozzám. Engem is megbántottak, így tapasztalatból tudtam, miféle érzésekkel küszködtél. Inkább járnék lángoló parázson, mintsem hagyjam, hogy ez újra előforduljon veled. Odalépett a feleségéhez, és megfogta a kezét. – Amikor azt mondom, hogy szeretlek, a szívemből szólok. Summer megszorította a férje kezét. – Ha aggaszt a túl sok a testiség, akkor parancsoljunk megálljt a hétvége hátralevő részére, és próbáljuk jobban megismerni egymást. – Szerinted képesek vagyunk rá? – pillantott sokatmondóan Summer a férfira, majd előrehajolt. A pongyolája félrecsúszott, és Summer észrevette, hogy James a meztelen mellét bámulja. – Lehetséges – mondta fojtott hangon a férfi. – Nem lesz könnyű, de lehetséges. – Le kell zuhanyoznom, mielőtt munkába indulok – csusszant le a magas konyhaszékről Summer komoly arckifejezéssel, és elindult a fürdőszoba felé. Majd visszafordult, és csábosan elmosolyodott. – James, emlékszel, mekkorát mókáztunk a fürdőszobában? A férje elsápadt. – Summer – figyelmeztette összeszorított foggal a feleségét –, szükségem lesz a segítségedre ahhoz, hogy messziről elkerüljük a hálószobát. – A zuhanyozó elég messze van a hálószobától…

56

– Eredj, és zuhanyozz le! – makacsolta meg magát a férfi. – Én itt megvárlak. – Biztos vagy benne? – oldozta ki a nő pongyoláját, ami a földre hullott. A férfi furcsa, többértelmű hangot hallatott, de nem moccant. Summer kissé csalódottan vonult be a fürdőszobába. Már éppen belépett a zuhanyfülkébe, és beállította a vizet, amikor kinyílt mögötte a tolóajtó. James állt ott, meztelenül. – Tudod, hogy nem tudok neked ellenállni. – Hát igen – vette tudomásul Summer gyöngéd hangon –, de én sem… Summer az anyjának segített a szülői házban, miközben James az apósával a nappaliban üldögélt, s egy vasárnap reggeli mérkőzést nézett a tévében. A férfinak nem volt szíve bevallani Hanknek, hogy távol áll tőle az ilyesmi, és voltaképpen unja a sportközvetítéseket. – Helen beszélni szeretne veled – jegyezte meg Hank egy véget nem érő sörreklám közben. A templom nem jelent gondot, de nehezen talál helyszínt az áprilisi fogadásra. – Summer a Jávorszarvas Kúriát említette. – Az nem jött össze. De meghagyom Helennek, hogy ismertesse a részleteket. – Summer tudja már? – Még nem. Nem akartuk a kedvét szegni. Mióta visszatért Vegasból, valahogy olyan nyomott a hangulata. Tudod, mi a véleményem? – kérdezte az apa, majd válaszra sem várva folytatta: – El kellene vinned magaddal Seattle-be. Ez lenne az egyedüli megoldás. Egyértelmű, hogy ti ketten egymásnak vagytok teremtve. James maga is szerette volna, ha az élet tényleg ilyen egyszerű. – Tudom, tudom – kezdte ismét figyelni a képernyőt Hank, amikor megpillantotta a pályára visszafutó játékosokat. – Ki kell töltenie a szerződésben foglalt idejét. Még mindig nem jöttem rá, kitől örökölte az énektehetségét. – Bámulatos! – emlékezett vissza James az előadásra, amely egyszerűen lenyűgözte. Feleségének hangja és játéka mély hatással volt rá. Hank arca felragyogott. – Ugye, nagyon jó? Sosem felejtem el az első fellépését. Csak kevés hiányzott ahhoz, hogy föl ne álljak, és el ne kiáltsam magam: „Látjátok, az ott az én lányom!” – A hangja tele van erővel. – Még a kristály is megreped tőle. Pedig amikor beszél, nem látszik, de ha énekel, csodákra képes. Jamest elkápráztatta az asszony tehetsége. Az a tény, hogy Summer a saját elhatározásából lemond a további karrierjéről csak azért, hogy a felesége legyen, s még idegen városba is költözik, mély alázatot ébresztett benne. – Akár a csúcsra is eljuthatna. Hank bólintott. – Erről nekem is ez a véleményem. Mindene az éneklés, de majd ugyanolyan örömmel dúdolja az altatódalt a gyerekeitek ágya fölött. 57

James szíve felujjongott a hallottakon. – Helen anyja énekelt sokat – mondta Hank, egy pillanatra sem véve le közben a szemét a képernyőről. Rosszallóan ráncolta a szemöldökét, mikor a csatorna teniszközvetítésre váltott. – Ruth nem volt ugyan hivatásos énekes, de hosszú évekig a helyi kórusban szerepelt. A tehetség furcsa jelenség. Summer már kétéves korában szépen énekelt, közben Adam hangja olyan, mint az ajtónyikorgás. – Hát, sajnos az enyém is olyan – vallotta be James, miközben azt remélte, hogy gyerekeik majd az anyja énekhangját öröklik. – Ne aggódj! Így is szeret. James nem tudta, mit kellene válaszolnia, szerencsére Helen a legmegfelelőbb pillanatban kukkantott a szobába. – A reggeli tálalva – közölte. – Hank, légy szíves kapcsold ki azt az átkozott televíziót! – De Helen… – Hank! – Jól van, na, jól van – némította le a távirányítóval Hank a tévét. James Summer mellett foglalt helyet az asztalnál. – Ez aztán ínycsiklandozó! – bókolt a férfi Helennek, aki nagy gonddal tálalta fel a reggelit. Főtt virsli, szeletelt sonka és szalonna sorakozott az asztalon. Egy serpenyőben rántotta gőzölgött, a frissen sült zsemlék mellett frissen facsart narancslé és forró kávé várta őket. Helen megvárta, amíg mindenki szedett a tányérjára. – Az áprilisi esküvő időpontjáról akarok beszélni veletek. – Itt szünetet tartott, mert szemlátomást nem tudta, miképp folytassa. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire előre le kell foglalni egy helyiséget erre az eseményre. – Én azt hittem, már le is foglaltad! – jajdult fel Summer. – Nem sikerült, kedvesem – nyugtatta lányát az anya. – Higgy nekem, anyád minden tőle telhetőt elkövetett. – Ha azt szeretnénk, hogy hozzád méltó legyen az esküvőd, akkor el kell halasztanunk az áprilisi kézfogót. A meghívók nyomtatása és szétküldése is időbe telik, de addig nem kerülhet rá sor, amíg nem találunk alkalmas helyet. – Mennyivel későbbre kell halasztani? – hangzott James kérdése. Helen és Hank összenézett. – Talán júniusra, de a legjobb lenne a szeptember. – Szeptember?! – kiáltott fel Summer. – A szeptember kizárt – szögezte le James, aki tudta, hogy akkor képtelen lesz elszakadni a munkájától. – Ha már úgyis annyit várunk, tegyük az esküvőt a novemberi választás utánra. Mihelyt ezt bejelentette, James azonnal rájött, hogy hibát követett el. – November… – visszhangozta Summer erőtlen hangon. – És mit kellene nekem tennem április és november között? – Költözz Jameshez Seattle-be! – jelentette ki Hank aggály nélkül. – Szó sem lehet róla! – tiltakozott Helen. – Nem hagyhatjuk, hogy a lányunk Jamesszel éljen, mielőtt össze nem házasodtak. – Helen, az ég szerelmére, hiszen ők már most is házasok. Ne feledd! – Igen, de erről még senki sem tud. – James? 58

Mindenki a férfi felé fordult. – Az apámon kívül senki sem tudja, hogy megházasodtam. Summer elszontyolodott. – A szavaidból ítélve nem akarod, hogy melletted legyek. – Nem erről van szó! – tiltakozott James. Feleségének csalódottsága arra ösztökélte, hogy valami megoldást találjon, de semmi sem jutott eszébe – Tudod, hogy ez nem igaz. – Akkor miért tűnik az egész hirtelen ennyire bonyolultnak? – csüggedt el Summer. – Minden olyan egyszerűnek látszott, amikor elhatároztuk. Most meg úgy érzem, mintha valami csapdában vergődnénk. Jamesnek is ez volt a véleménye. – Majd megbeszéljük, és visszatérünk a témára – biztosította a szülőket, akik ettől a bejelentéstől megnyugodtak. Reggeli után Summer és James sétált egyet a környéken. Lassan lépegettek, az asszony hallgatott. Kezét összekulcsolta a háta mögött, mintha nem kívánna túl közel lenni a férjéhez. James nem közeledett feléje, de minden vágya az volt, hogy végre átkarolhassa. – Tudom, hogy csalódott vagy, szerelmem. Én is az vagyok – kezdte. – Én… – Akkor hát ez volt az a gond, ugye, amikor említetted, hogy április nem a legmegfelelőbb? A választás jelenti a gondot. – Igen, de… – Úgy érzem magam, mintha csak kolonc lennék a nyakadon. – Summer, te vagy az életem! – Jaj, James, hogy kuszálódhattak így össze a szálak? – Ez az én hibám – mormogta az asszony, és hátrasimította a haját. – Én javasoltam, hogy azonnal keljünk egybe. – Még szerencse. Különben még hosszú ideig lennék kénytelen várni. – Teljesen önző szempontok vezéreltek, nem voltam eléggé gyakorlatias. Tudtam, hogy nem lennék képes sokáig megfosztani magam a veled való szeretkezéstől. – És túlságosan ódivatú vagy, igazi úriember, ezért inkább elvettél először feleségül – suttogta Summer. – Valami ilyesmi – mondta a férfi, de érezte, hogy kedvese megszépítette a valóságot ezzel az értelmezéssel. Azért vette el, mert össze akart házasodni vele. El sem tudta volna képzelni, hogy ne ezt tegye. – Ahogy említetted, valóban a választás okoz fejtörést. Nem kellett volna feleségül vennem téged akkor, hiszen pontosan tudtam, hogy milyen év vár rám. – A kampányról van szó? James bólintott. – Sosem voltam valami politikus alkat, de ebben a helyzetben minden tényezőt figyelembe kell venni. – Azt hittem a bírók pártatlanok. – Azok is, de hidd el, szerelmem, a politika mindenütt kikerülhetetlenül jelen van. Szeretném, ha megválasztanának, de annyira azért mégsem, hogy téged is belerángassalak. Az asszony egy pillanatig töprengett. 59

– Akkor most egy kérdés. – Bármennyi. Summer lesütötte a tekintetét, és ölesebbeket kezdett lépni. – Miért nem mondtad senkinek sem, hogy összeházasodtunk? – A kampányfőnökömnek bevallottam. – És? – Arra kért, hogy halasszam a választás utánig az esküvőt. Több érvet is felsorolt, némelyik megállta a helyét, némelyik sántított, de mondott valamit, ami talán mégis megfontolandó. – Mit? – Emlékeztetett, hogy kemény összegeket fizetek neki a tanácsaiért. – Értem – nevetett fel a nő kényszeredetten. – Személyesen még nem ismerem a kampányfőnöködet, de már most is ellenszenves. – Ralph. Ralph Southworth a neve. Nem rossz ember. – Mit csináljunk, James? – Nem tudom. – Azt akarod, hogy csak a választás után költözzem Seattle-be? – Nem, azt nem! – tört ki a férfi hevesen. – Meg kellene fontolnod Ralph tanácsát. – Valami ilyesmi. – Elsétáltak egy iskolaudvar mellett. Olyan ütött-kopott volt a drótkerítése, mintha az elmúlt húsz évben minden harmadik osztály kötelességének tartotta volna, hogy átmásszon rajta. – Mostanában egyfolytában ezen töröm a fejem – osztotta meg vele gondját a férje. A Ralphfal való beszélgetés óta szünet nélkül nyomasztotta a helyzet. – Nincsenek könnyű megoldások. – Ugye, nem kell azonnal döntenünk? – Nem. – James most kissé megkönnyebbült. Úgy érezte, mindegy, mi lesz áprilisban, akkor is magával viszi Summert Seattle-be. – Próbáljunk kiagyalni valamit a következő hetekben. – Jó ötlet – ölelte át a felesége derekát. – Rengeteget dolgoztam, hogy bekerüljek a bírói karba, Summer, de nekem többet ér, hogy ne veszítselek el. – Elveszíteni? – Az asszony elmosolyodott. – Nehezen tudnál megszabadulni tőlem, James Wilkens. Erről egy percre sem feledkezz meg. James felnevetett, és könnyedén megcsókolta a hitvesét. Keserédes csók volt ez, mely arra emlékeztette, hogy néhány óra múlva ismét elválnak útjaik. A különbség csak az volt, hogy ezúttal már azt sem tudta, mikor láthatják egymást legközelebb. Summer odadörgölte hozzá az arcát. – Nem is olyan régen még szinte könyörögnöm kellett, hogy nyilvános helyen megcsókolj. – Ez még azelőtt volt, hogy a kisujjad köré csavartál volna. – A géped alig öt óra múlva indul. – Tudom. – Azt hiszem, vissza kellene mennünk a lakásodba. – Az asszony ránézett a férjére, s a szemöldöke megemelkedett. – Igazad van: elég időnk lesz arra, ami épp a fejemben jár. – De Summer…

60

– Igen, James? – rebbent meg Summer szempillája. A férfi elvigyorodott. Summer egyszerre tudott érzéki és vicces maradni, és ez melegséggel töltötte el a szívét. Elköszöntek az asszony szüleitől, és visszaindultak Summer otthonába. Szeretkezni fognak, lezuhanyozik és becsomagol, gondolta a férfi. Azután elutazik. Summer fejében ugyanez járhatott. – Úgy tűnik, sorsszerűek az elválásaink. James még csak nem is cáfolhatta ezt a kijelentést. Leparkoltak a lakás előtt, de a férfi azonnal érezte, hogy valami nincs rendjén. Summer feszültté vált, s tekintete a mellettük álló kocsiból kiszálló férfin akadt meg. – Summer? – Ez itt Brett – közölte az asszony visszafojtott hangon. – Brett? – James nem fogta fel azonnal, kiről van szó. – Az a Brett? Summer alig észrevehetően biccentett. – És mit akar? – Nem tudom. Úgy tűnt, hamarosan kiderül. Erős, futballista testalkatú, napbarnított férfi lépdelt feléjük. Levágott szárú farmernadrág és ujjatlan póló volt rajta. Nyakában vastag aranyláncok lógtak. – Szia, Brett! – köszönt Summer hűvösen. – Szia, Summer! – James felé fordult. – Ki ez itt? Az apád valamelyik barátja? – Ő a férjem. Kérlek, távozz! Semmi mondanivalónk sincs egymás számára. – A férjed?! – kacagott fel gúnyosan Brett. – Ugye, nem gondolod, hogy ezt beveszem? – Pedig ez az igazság – közölte James. – És most arra kérem, fogadja meg a hölgy tanácsát, és szívódjon fel. Brett csípőre tette izmos kezét. – Ezt egyedül kéred, vagy erősítést is hívsz? Szó sem lehet arról, hogy Summert itt hagyjam. – Ha az emlékezetem nem csal, elhagytad őt – jegyezte meg James, és szabályosan közéjük állt. – Továbbá úgy tudom, hogy nyomban utána megházasodtál. És nemrégiben az a hír járta, hogy a feleséged várandós, tehát gyereket vártok. – Elváltunk. – Ezt szomorúan hallom. Summer és én azonban összeházasodtunk, és neki nem áll szándékában veled kapcsolatban maradni. – Ezt nem hiszem el – mormogta makacsul a férfi. – Jaj, pedig őszintén beszél, Brett – tört ki Summer, aki már nem bírta palástolni a türelmetlenségét. – Olyan önző vagy, csak nem gondolod komolyan, hogy vissza szeretnélek kapni? – Te szeretsz engem. – Szerettelek – helyesbített a nő. – Múlt időben. – Na, ne gyere nekem itt mindenféle rizsával, meg ezzel a nagypapival itt!

61

– Nagypapi?! – csattant fel az asszony. – James olyan férfi, amilyen te sosem leszel. – Azzal James elé tolakodott. – Tudod mit? Minden áldott nap hálát adok az égnek, hogy felbontottuk a jegyességünket, különben sosem találkoztam volna vele. Ő tanított meg rá, milyen az, ha igazán szeretnek. Bár neked fogalmad sincs erről az érzésről. James megfogta Summer vállát. – Fölösleges vitába szállni vele – csitítgatta. Ránézett Brettre, akinek az arca rákvörös lett a méregtől. – Azt hiszem, az volna a legjobb, ha most elmennél. – Te csak maradj ki ebből! – vicsorgott rá Brett. – Házasok vagyunk – próbálkozott érvekkel James egy olyan helyzetben, ami most elmérgesedni látszott. – Bármit mondasz, ezen már semmi sem változtat. Brett a földre köpött. – Amúgy is csak egy kis kurva. James nem akart bajt, de nem hagyhatta, hogy Summert sértő szavakkal illessék. Előrelépett, és megállt szemtől szemben Brettel. – Azt tanácsolom, kérj elnézést a hölgytől. – Különben kényszerítsz? – Igen – válaszolt James. Utoljára iskolás korában verekedett, de úgy érezte, az előtte álló arcátlan frátert móresre kell tanítania. Először Brett keze lendült a levegőbe. Csapása elől Jamesnek sikerült kitérnie. A második ütés eltalálta. Egyenesen a szemét érte, de nem sokat törődött a fájdalommal, csak azon volt, hogy ő is találjon. – James – sikoltotta Summer többször is a férje nevét. Kérte, hogy hagyja abba, Brett miatt kár volna bajba kerülnie, de James nem hallotta. A két férfi a földre került, és Jamesnek sikerült bevinnie néhány öles ütést. – Elnézést fogsz kérni – sziszegte összeszorított fogakkal, mire Brett jelezte, hogy feladja. Brett szája vérzett, és egyik szeme feldagadt. Bólintott. – Elnézést! – motyogta. James azonban csak akkor engedte el, amikor megérkezett a rendőrség is.

62

8. Summer nem hitte volna, hogy Jamesben ekkora düh és erőszak bújik meg. Énjének egy része elhibázottnak tartotta ezt a heves kitörést, másik része viszont hálás volt a férfi szerelméért, és hogy megvédte őt. James bal szeme csúnyán feldagadt, hiába raktak rá jeget. Nem ez volt az egyetlen sérülése: felhasadt a szája, és az állán is csúnya zúzódás éktelenkedett. Brett sokkal rosszabb állapotban volt, neki még az orra is eltört. Miután a rendőrök beszéltek mindkettejükkel, és kihallgatták a szemtanúkat, megkérdezték Jamestől, kíván-e vádat emelni Brett ellen. James Brettre nézett. – Nem hiszem, hogy erre szükség lesz. Kétlem, hogy az úr még egyszer zaklatni fogja a feleségemet. Ugye? – fordult Brett felé. Brett letörölte a vért a szája széléről. – Nem azért jöttem ide, hogy a bajt keressem. – Úgy tűnik, mégis megtalálta – jegyezte meg a rendőrtiszt. – A maga helyében örülnék, hogy ennyivel megúsztam, és elhúznék. – Megvizsgálta a férfi arcát. – Be akar menni a kórházba? – Felejtse el! Már itt sem vagyok – felelte Brett undorral a hangjában. Beült a kocsijába, becsapta maga mögött az ajtót, és elhajtott, mint aki menekül. – Nem jön többé vissza – állította magabiztosan Summer. Tudta, hogy Brett büszkesége csorbát szenvedett, s el fogja kerülni, hogy még egyszer megalázzák. – Igazad van, nem jön vissza – jegyezte meg James komoran –, mert holnap az lesz az első dolgod, hogy távoltartási határozatot kérsz ellene. Summer bólintott, és azt kívánta, bár már korábban ezt tette volna. – Ugye, nem először háborgatott? Summer lesütötte a szemét. – Miatta változtattad meg a telefonszámodat? Az asszony beismerően bólintott. – Miért nem mondtad? – Mit tudtál volna tenni Seattle-ből? – El kellett volna mondanod. Legalább tanácsot adhattam volna. Miért nem szóltál legalább az apádnak? James dühös volt, az asszony pedig szótlanul tűrte férje dorgáló szavait. Amikor befejezte, Summer felnézett rá, és sírhatnékja támadt. James arca nagyon rosszul nézett ki. A szeme teljesen feldagadt. Akárki számára nyilvánvaló lesz, mihelyt ránéz, hogy verekedésbe keveredett, s ez épp miatta történt. Nemsokára elment a rendőr. – Kérsz valamit? – kérdezte Summer lelkiismeret-furdalással a hangjában, amikor beléptek a lakásba. – Jól vagyok – szólt kurtán a férfi.

63

De nem volt jól. A keze megduzzadt, az ujjperceit felhorzsolta, és véreztek. Summer hirtelen megszédült, a szoba forogni kezdett vele. Úgy érezte, mintha ráborulnának a tárgyak. Pánikszerűen kapaszkodott meg a konyhapultban, és azt remélte, hogy csak múló rosszullét fogta el. – Summer, mi a baj? – Semmi. Kissé kótyagosan érzem magam – próbálta túltenni magát azon a tényen, hogy majdnem elájult. Pontosan tudta, hogy csak a lélekjelenlétének köszönhetően nem vesztette el az eszméletét. James odament hozzá, gyöngéden átkarolta, és beterelte a nappaliba. Leültek a kanapéra, Summer pedig ráhajtotta fejét a férfi vállára, és azon tűnődött, mi baja lehet. – Annyira sajnálom – súgta a könnyeivel küszködve. – Mit? – Ez a verekedést. – Nem a te hibád volt. – De James, hatalmas monoklid van. Mit fognak az emberek szólni? – Rágondolni sem volt kedve, hogy az ő hibájából kifolyólag milyen találgatásokba kezdenek, amikor a férje visszatér Seattle-be. – Mindenki azt fogja gondolni, hogy valami hatalmas bunyóba keveredtem – viccelődött James. – Az előző évekhez képest szárnyalni fog a hírnevem. Teljesen más szemmel néznek majd rám az emberek. Én meg rájuk. – Mindenki azon fog tűnődni… – Pontosan, és én azt fogom hajtogatni, hogy látniuk kellett volna a másik fickót. Summer nevetni próbált, de nem sikerült. Kissé elfordította a fejét, hogy lássa a férjét. A férfi állán lilává színeződött a zúzódás. – Jaj, James! – érintette ajkát Summer gyöngéden a férfi állához. – Ez jót tesz – nevetett és nyögött fel egyszerre a férfi. A nő újra megcsókolta a férfit, aki felnyögött, és a következő pillanatban már vad csókolózásba kezdtek. – Nem hagyom – mondta James, miközben feldagadt kezével csak nehezen tudta kigombolni az asszony blúzát –, hogy Brett elrontsa ezt a pár órát, amit még együtt tölthetünk. Summer elmosolyodott, és átölelte a férjét. Summer valami zajt hallott a bejárati ajtónál, ami azt jelezte, hogy hazatért a lakótársa. Hirtelen felült, és begombolta a blúzát. – Sziasztok! – köszönt Julie, és letette bőröndjét a nappaliban. – Ugye, nem szakítottam félbe semmit? – Aztán a szeme elszűkült. – Jaj, James! Te jó ég, mi történt veled? James nem várta, hogy feldagadt szeme mellett észrevétlen menjenek el, az a nyílt kíváncsiskodás, amivel fogadták, mégis felkészületlenül érte. – Jó reggelt, Wilkens bíró! – köszönt rá Louis Jamison titkárnő, amikor hétfő reggel bement az irodába. Mihelyt meglátta James arcát, kiesett kezéből a ceruza. – Wilkens bíró! – mondta. – Egek ura, mi történt? James motyogott valamit, hogy szembement egy eltévedt ököllel, majd besietett az irodájába. Nyilvánvaló volt, hogy ki kell találnia valami kielégítő magyarázatot.

64

Öt perc múlva Bred Williams kopogott az ajtaján. Ez a kollégája csak rábámult. – Tehát igaz? – Mi igaz? – Mondd el te! Úgy tűnik, valami verekedésbe keveredtél. – Csak egy kis dulakodás volt. James felállt, és a talárjával kezdett bíbelődni, hogy elkerülje a további kellemetlen kérdéseket. Az a határozott érzése támadt, hogy egész nap ehhez hasonló helyzetekbe kerül majd, s ez az előérzete be is igazolódott. Amikor késő este kikanyarodott a munkahelyi parkolóból, már megbánta, hogy reggel nem jelentett beteget. Bár nem sok értelme lett volna, mert feldagadt szeme körül a lila karika még napokig nem fog eltűnni. Belenézett a visszapillantó tükörbe. Rosszabb látvány fogadta, mint előző nap. Mutatóujjával megtapogatta a dagadt részt, és meglepődött, mennyire fáj. Leginkább mégis a tolakodó tekintetek és a kíváncsi kérdések zavarták. Ideges tanácstalanság uralkodott el rajta, és úgy döntött, hogy meglátogatja az apját. Walter éppen egy New York Times keresztrejtvényt fejtett, amikor a fia belépett az ajtón. Nagyot bámult, amikor megpillantotta James arcát az összehajtott újság fölött, de jó érzékkel nem kezdett el azonnal kérdezősködni. – Szia, James! – Szia, apa! James odalépett a skót whiskyhez, amit apja mindig kéznél tartott, és nagy adagot töltött magának. Nem kedvelte a szeszes italt, és ritkán ivott, de most úgy érezte, valami erősre van szüksége. – Ugye, ez nem a te napod volt? James háttal állt az apjának. – Hát ezt nyugodtan kijelenthetjük – mondta, és belekortyolt az italba. Az erős ital végigmarta a torkát. – Ez az ital lyukat éget az ember hasába. – Ezt hallottam én is. Poharával a kezében James letelepedett apja mellé a bőrhuzatú székbe. – Gondolom, szeretnéd tudni, hogy szereztem ezt a monoklit. – Bevallom, kíváncsi vagyok a részletekre. – Mint mindenki a mai nap folyamán. – El tudom képzelni a vallató tekintetek kereszttüzét. – Verekedtem. – Te verekedtél? – Ne lepődj meg annyira! Te magad mondtad, hogy minden férfi életében adódnak olyan pillanatok, amikor nem kerülheti el a harcot. Hát ez ilyen alkalom volt. – El akarod mesélni? – tette félre az újságot az apja. – Nem különösképpen, de ha tudni akarod, Summerért tettem. – Jaj, igen, Summer. Hogy van? Kedvelem azt a lányt, fiam. Magam sem találtam volna hozzád jobban illő társat. James először mosolyodott el aznap. – Jól van. A hétvégén nála voltam. – A szájához emelte az italt, és aznap először elmosolyodott.

65

– Maradj velem vacsorára – marasztalta az apja. – Már régóta nem találkoztunk. Megverhetsz sakkban, s legalább boldog emberként bújok ágyba. – Rendben – fogadta el a meghívást a fia. Amikor a férfi este tíz után hazaérkezett, telefonján villogott a híváskijelző. Semmi kedve nem volt meghallgatni az üzeneteket. Most csak Summerrel szeretett volna beszélgetni. Kezébe vette a telefont, és tárcsázta a számát. A második csöngés után az asszony hangját hallotta. – Most estem be az ajtón – magyarázta. – Apánál vacsoráztam. – Átadtad az üdvözletemet? – Ennél jobbat tettem vele. Hagytam, hogy mattot adjon. Summer felnevetett: a férfi behunyt szemmel itta magába dallamos hangját. A végigszenvedett nap után igazi gyógyír volt számára. – Hogy van a szemed? – Jól – hazudott a férfi. – Milyen volt a mai előadás? – Nem mentem be. Úgy tűnik, influenzás lettem, és a beugró színész játszotta Szépséget. Egész nap rémesen éreztem magam. Émelyegtem. Először azt hittem, hogy a Brettel történtek miatt, de aztán csak nem akart alábbhagyni, így hát beteget jelentettem. – Voltál orvosnál? – Nem. És te? Hát most megfogták. – Én sem. – Rendbe jövök. Remélem, nem kaptad el tőlem a betegséget, amíg itt voltál. – Ennek semmi jelét nem látom – nyugtatta meg James. Már vagy tizenöt perce beszélgethettek, amikor megszólalt James bejárati csengője, így elbúcsúztak egymástól. Ralph Southworth volt a vendég. Amikor a kampányfőnök megpillantotta Jamest, drámaian széttárta a kezét. – Hát veled meg mi az ördög történt?! – Jó estét neked is – köszönt James egykedvűen. Ralph végigszántott az ujjaival a bozontján. – Nem szoktad meghallgatni az üzeneteidet? Legalább ötöt hagytam, és egyikre sem válaszoltál. – Foglalj helyet! – szólt James nyugodtan. – Kérsz egy italt? Ralph szeme összeszűkült, és James arcát kezdte tanulmányozni. – Szükségem lesz rá? – Attól függ – James a kandalló melletti székre bökött. Úgy döntött, elmondja az igazat Ralphnak, aki már eddig sem fogadta kitörő örömmel a Summerrel történt megismerés hírét. – Helyezd magad kényelembe! Ralph azonban követte őt a konyhába. – Ma már legalább tíz telefonhívásom érkezett, és mindenki azt szerette volna megtudni, hogy szerezted ezt a monoklit. Ki kell találnunk valami magyarázatot rá, addig nem jelenhetsz meg így. – Nem? – kérdezte James. – Azt hittem, kampányügyben keresel.

66

– Így is van – vonta össze a szemöldökét Ralph, amikor James elővett a szekrényből egy felbontatlan üveg kukoricawhiskyt. – Tehát szükségem lesz rá. – Igen. – Találkoztam a Nőegylet képviselőivel, és abban állapodtam meg velük, hogy a júliusi találkozón te fogsz náluk asztali beszédet mondani. Óriási áttörési lehetőség, remélem, értékeled az erőfeszítéseimet. – Igen – mormogta James. – Köszönöm. – És most mondd el, mi történt a szemeddel, hol szerezted a zúzódásokat. – Rendben – mondta a férfi, és két jégkockát pottyantott a pohárba, félig töltötte kukoricawhiskyvel, és átnyújtotta a barátjának. – Néhányszor pofon vágtak. – Kicsoda? – Egy izompacsirta, Brett a neve. A vezetéknevét nem is tudom. Ralph belekortyolt az italába. – Van valami köze ennek az izompacsirtának ahhoz a nőhöz, akiről meséltél? – Igen. A két férfi egymás szemébe nézett. – Kijött a rendőrség? – kérdezte Ralph feszült hangon. James egy pillanatig kivárt az igazság közlésével. – Igen. Ralph rácsapott a konyhapultra. – Kitalálhattam volna! James, mire figyelmeztettelek? Egy nő csak bajt hoz ránk. Ha továbbra is tartod a kapcsolatot ezzel a… – Summer. – Mindegy, hogy hívják, a személye csak gondot okoz. Életed nagy lehetősége előtt állsz. Bekerülhetsz a bírói karba. Ezt mindketten tudjuk. Elfogadtam a felkérésedet, hogy együtt dolgozzunk, mert azt hittem, összedolgozunk. Mi ketten. – Ez így is van. – James mindennél jobban szeretett volna bekerülni a bírói karba, ennél többet talán csak a Summerrel való házassága jelentett számára. Tudta, hogy ő a megfelelő személy erre az állásra. Nehezen tudná elviselni, ha elszalasztaná ezt a lehetőséget, vagy ha lemondana róla. – Akkor miért – tárta szét kezét Ralph –, miért veszélyezteted a saját helyzetedet? – Nem szándékosan teszem. – Hagyd ott ezt a nőt! – Nem tudom, Ralph. És nem is akarom. Ralph idegesen dörgölte végig az arcát. – Summer Kaliforniában van, de az a tervem, hogy mielőbb ide hozom. Talán már áprilisban. – Mondd, hogy csak tréfálsz! – Nem én – jelentette ki James, és úgy döntött, feltárja a teljes igazságot. – Házasok vagyunk. – Hogy mik vagytok? – húzott ki egy széket Ralph, és lehuppant rá. – Mikortól? – Újév óta. 67

– Miért? – Egymásba szerettünk, és megesküdtünk. Azt reméltük, hogy később sokkal ünnepélyesebb keretek között megismételhetjük a szertartást, de úgy látom, ez bajosan jön össze. – Maga a házasság a legnagyobb baj. De hát miért nem mondtad el nekem rögtön? – Hát, talán tényleg mondanom kellett volna – ismerte el a hibáját James. – De amikor megtudtam, hogy sosem voltál szerelmes, kevés esélyt láttam, hogy megértsd a helyzetemet. – Így viszont a kampány sikere került veszélybe. James ebben kételkedett. – Nem túlzol egy kicsit? – Majd az idő eldönti – jegyezte meg Ralph önelégülten. James úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja ezt a hangot. – Summer csak előnyt jelenthet nekünk. Szeretetre méltó, és könnyen ismerkedik. Sajnos a Disney-vel kötött munkaszerződése csak áprilisban jár le. – Jaj, igen! – gúnyolódott Ralph. – Megfeledkeztem arról, hogy revütáncos. – Énekes és színésznő, ráadásul rendkívül tehetséges – büszkélkedett James. – Revütáncos, színésznő, teljesen mindegy. – Azt akarom, hogy amint lejár a szerződése, hozzám költözzön. – Ide, Seattle-be? – kérdezte Ralph, olyan hangon, mintha valami természeti csapás, netán egy tornádó közeledne. – Egy asszonynak a férje mellett van a helye. – És mi a helyzet azzal az izompacsirtával? James összeráncolta a szemöldökét. – Miatta ne aggódj! Mindörökre eltűnt. – Hát remélem is. Miközben kívánságlistát állítunk itt össze, hadd bővítsük a sort még néhány dologgal. Bízzunk benne, hogy kiváló ellenlábasod nem szerez tudomást a Summer előző barátjával való csetepatédról. Továbbá reméljük, hogy nem derül ki, hogy rendőrségi ügy lett a dologból. – Nem fog kiderülni – jelentette ki James sokkal magabiztosabban, mint ahogy valójában gondolta. – Remélem, neked lesz igazad – mondta Ralph, majd egy húzással kiitta az italát, és nagy koccanással a konyhapultra tette a poharat. – Akkor most meséld el, milyen sérüléseket szedett össze a mi izompacsirta barátunk! – Ugye, nem mondtad el neki? – kérdezte Julie, amikor Summer letette a telefonkagylót. – Nem – sóhajtotta az asszony vonakodva. Kezét védelmezőn a hasára tette. – Pedig egy férjnek jogában áll megtudni, hogy apa lesz – figyelmeztette szigorú arccal Julie. Beleharapott egy almába, és maga alá húzott lábbal a kanapéra ült. Summer behunyta a szemét. Az étel szaga, de még az evés hangja is hányingert ébresztett benne. Az utóbbi két hónapban szinte 68

mindennapossá vált ez az állapot. Hetek óta rendszeresen visszaadta a reggeliket. Előző nap már arra jutott, hogy ennie is fölösleges. – Szerinted még meddig veszi be James, hogy influenzás vagy? Több mint egy hónapja látták egymást utoljára, és Summer azóta tíz kilót fogyott. A ruhái lógtak rajta, és halálsápadt volt. Úgy érezte, több időt tölt az orvosi rendelőben, mint otthon. Attól félt leginkább, hogy baja eshet a magzatnak, mivel sokat gyengélkedett, de az orvos megnyugtatta. – Miért nem mondtad el neki? – kötötte az ebet a karóhoz Julie. – Képtelen vagyok telefonon keresztül bejelenteni – magyarázkodott Summer, és eszébe jutott az is, hogy James szerint hiba volna most teherbe esni. Pedig hát nem egyedül került ebbe az állapotba! Ráadásul pontosan emlékezett, mikor történt a dolog. Csak egyszer nem védekeztek a gyermekáldás ellen. – Mikor találkoztok újra? Summer megrázta a fejét. – Nem tudom. – Hiszen minden áldott nap hívjátok egymást. Egyfolytában ajándékokat küldözget. Szerintem egyedül te kaptál a világon hat tucat piros rózsát Bálint napra. – Szeret nagyvonalú lenni. – Kivéve, ha a saját idejéről van szó. – Nagyon elfoglalt, Julie. Sosem volt fogalmam arról, milyen lehet bíróként dolgozni, és tényleg törődik a munkatársaival. Nemcsak a magasabb rangúakat részesíti figyelemben: nem feledkezik meg az ügyvédekről és a személyzetről sem. Aztán ott van még a választás is. – Akkor költözz hozzá! Ugyanolyan boldogtalan nélküled, mint te őnélküle. – Még három hét, és lejár a szerződésem, és aztán… – Azt hiszed, nem látszik, hogy állapotos vagy? Gondolkodj egy kicsit, Summer! Boldogan és szerelmesen jöttél vissza Vegasból, és két hétre rá, minden étkezés után rosszul vagy. Senki sem várja el, hogy fellépj, ha ilyen cudarul érzed magad. – De… – Tegyél mindenkinek egy szívességet – kezdte Julie, de nem tudta befejezni, mert kopogtak az ajtón. – Vártál valakit ma estére? – Nem – támasztotta Summer a fejét a kanapé támlájának, és mélyeket lélegzett, annak reményében, hogy a hányingere alábbhagy. – Téged keresnek – jelentette be Julie. – Walter Wilkens van itt. Summer ledobta magáról a takarót, és izgatottan sietett az apósa elé. – Walter! Mi dolga errefelé? Jöjjön be, kérem! A finom öregúr belépett a lakásba. – Summer? – pillantott menyére aggódó tekintettel. – James mesélte, hogy influenzás vagy, de édesem… – Rémesen néz ki – fejezte be helyette a lakótársa, majd nagyot harapott az almájába. – A nevem Julie. Az esküvőn találkoztunk. Summer lakótársa, és legjobb barátnője vagyok. Walter enyhén meghajolt. – Üdvözlöm, Julie. Örülök, hogy újra találkozunk.

69

– Foglaljon helyet, kérem! – mutatott Summer a lakás egyetlen olyan székére, amelyen nem hevertek kupacokban a pokrócok, és a kimosott ruhák. – Megkínálhatom valami itallal? – kérdezte Julie. – Nem… nem, köszönöm – köszörülte meg a torkát a vendég. – Summer, kedvesem… Összeráncolta a szemöldökét. – Voltál orvosnál? – Ühüm – felelt Julie teli szájjal. – Ezen a héten már háromszor is, ugye, Summer? – Julie! – csattant fel Summer. – Ugye, elmondod neki? Summer válla mögé tolta összekuszálódott hajtincseit, és kényszeredetten felnyögött. – Gondolom, nincs más választásom – jelentette ki Summer, aki érezte, hogy alsó ajkát remegés fogja el. Hirtelen attól kezdett félni, hogy elsírja magát. – Summer, mi a baj? – biztatta szólásra Walter. – Várandós vagyok – súgta a nő. Boldogan mosolygott, miközben könnyek csorogtak végig az arcán. Walter felugrott a székéről. – Azt a hétszázát! – Rajtam kívül maga az első, akinek elárulta – közölte Julie. – Még a családja sem tudja, bár ha az anyja egyszer ránézne, rögtön rájönne. – Jamesnek még nem újságoltad el? – Nem – felelt Julie a barátnője helyett. – És miért nem? – Egy feleség nem közölhet ilyesmit a férjével csak úgy, telefonon keresztül – hangsúlyozta Summer. – Ahogy drótpostával sem. Látni akarta Jamest, leolvasni arcáról a bejelentés hatását, hogy tudja, mit jelent ez a hír a számára. – Ebek harmincadján van hetek óta. – Kösz, Julie, de most már magam fogok beszélni. – Ezt magamtól is látom – állapította meg Walter. – Mi szél hozta Kaliforniába? – próbálta Summer barátságosan másra terelni a szót. – Üzleti ügyben vagyok itt. Azt hittem, James említette. Ha meg is tette, Summer megfeledkezett róla. Mostanság sok minden kiment a fejéből. – Nos, kedvesem – dőlt hátra a székén Walter, széles vigyorral az arcán – ez rendkívül kellemes meglepetés. – Számomra is az volt. – Szinte magam előtt látom James arcát, amikor közlöd vele a nagy örömhírt. – Valószínűleg nem tudja majd, hogy sírjon-e, vagy nevessen. – Lesz egy kicsi ebből is, meg abból is. Walter elmosolyodott, s ez nem kerülte el Summer figyelmét. Amióta megtudta, hogy gyereket vár, le se került a derű az arcáról. – James mindig mindent gondosan megtervezett – fejtegette Walter, még mindig vigyorogva. – Aztán találkozott veled, és telitalálat. Férj lett, és hamarosan gyereke születik. Ez mind remek: egyszerűen remek hír.

70

– Nem biztos, hogy James ennyire el lesz ragadtatva tőle – adott hangot Summer először a félelmeinek. – Egy nagyon fontos választási hadjárat kellős közepén van. – Ezért aztán egy percig se aggódj! – De igenis aggódom, és nem tehetek róla. – Akkor viszont tennünk kell valamit ez ügyben. – Igen? – kérdezte Summer. – Mégis mit? – Ha a fiam apa lesz, mielőbb tudomást kell erről szereznie. Csomagold össze a holmidat, Summer! Ideje Seattle-be költöznöd. Ott a helyed, a férjed mellett. – De… – Ne mondjon nekem ellent, ifjú hölgy! Kenyerem nagy részét már megettem, tudom, mit miért teszek. Ha a választás miatt aggódsz, akkor ez a megoldás. Mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy a fiam felesége vagy, és ezzel véget vetünk mindenféle találgatásnak.

71

9. Valami nem volt rendben Summerrel. James erre már hetekkel korábban rájött. Ha nem tűnt volna olyan törékenynek, olyan gyengének a hangja, akkor választ is követelt volna a kérdéseire. Vajon meddig tarthat egy influenza? Amikor megkérdezte tőle, mit mondott az orvos, csak semmitmondó válaszokat kapott. A legnagyobb gond az volt, hogy már hosszú ideje nem látták egymást. Eredetileg nem így tervezték. Úgy volt, hogy Summer ellátogat hozzá Seattle-be, ő meg Kaliforniába utazik utána, de aztán semmi sem lett a tervekből. Mindkettejüket nyomasztotta ez, de James a maga részéről semmit sem tehetett, mint ahogy abban is biztos volt, hogy Summerrel ugyanez a helyzet. A férfi aggodalmasan járt föl-alá a dolgozószobájában. Mindig ezt tette, ha valami nehéz helyzetre kellett megoldást találnia. Az utóbbi időben szinte ösvényt taposott a szőnyegbe. Ideges volt, és reménytelennek látta a helyzetét. Időnként azt kívánta, bárcsak Seattle-be hozta volna a feleségét, Ralph vészjósló figyelmeztetései ellenére is. Ez az állapot mindkettejük számára fájdalmas volt. Mégis attól tartott a legjobban, hogy az asszony esetleg megbánta a házasságot. A telefonbeszélgetéseik természete is megváltozott valahogy. Úgy érezte, a felesége elhallgat előle valamit. Régebben mindenről szó esett köztük, de az utóbbi időben bizonyos témák felmerülésekor az asszony igyekezett másról beszélni. Kerülte a munkájával, és a hetek óta tartó influenzával kapcsolatos kérdéseket. Korábban hosszú órákig beszélgettek, most meg az volt az érzése, mintha hitvese mihamarabb szeretné letenni a telefont. James rákérdezett Brettre, de az asszony megnyugtatta: nem látta egykori jegyesét, és nem is hallott felőle a verekedés óta. James nem hitte volna, hogy a házassága még az addiginál is nagyobb magánnyal sújtja. Még sosem érezte magát ilyen elszigeteltnek. Summer hiánya beteggé tette, bánatára azonban nem akadt gyógyír. Az íróasztalán is csak halmozódtak a tennivalók: lassan már dolgozni sem tudott. Kiment a konyhába, hogy kávét készítsen magának, amikor arra lett figyelmes, hogy egy kocsi áll meg a háza előtt. Az apja volt az. El sem tudta képzelni, mi késztethette egy ilyen váratlan, vasárnap délutáni látogatásra. Jamesnek semmi kedve sem volt társasághoz, de arra gondolt, hogy legalább jól kibeszélheti magát. Summeren kívül ő volt az egyetlen ember, akivel őszintén megoszthatta a gondjait. A csukódó ajtó hangját másik ajtócsapódás is követte. James összevonta a szemöldökét. Tehát nem egyedül jött. Nagyszerű, már csak ez hiányzott! Kávét öntött a forró vízbe, és gyorsan összekeverte, amikor kopogást hallott a hátsó ajtón.

72

– Gyere be, nyitva van! – kiáltotta hátra sem nézve. Nem volt udvariaskodó hangulatban. Főként ma nem, amikor úgy érezte, hogy összedől a világ. Belekortyolt a kávéjába, és fásultan kibámult az ablakon. A kertben már nyílni kezdtek a sárga nárciszok, és… – Szia, James! A férfi megpördült a sarka körül. – Summer?! – Alig hitt a szemének. Azt hitte, képzelődik. A következő pillanatban karjába zárta a feleségét. Summer egyszerre sírva és nevetve bújt hozzá. Aztán csókolni kezdték egymást, Egyikük sem volt képes abbahagyni. Walter a háttérben álldogált, és megköszörülte a torkát. – A nappaliban leszek – jelentette be kissé hangosabban a kelleténél, hogy biztosan meghallják. Bár James számára még percekig tartott, míg a nagy örömmámorból eszmélni kezdett, feltűnt, hogy milyen vékony és törékeny lett a felesége. Alaposan megviselte ez a vírus. Az asszony sápadt volt, szeme beesett, néhány hónapja még élénk rózsaszínű arca most színtelen, fakó. – Hát kigyógyultál végre abból az influenzából? Az asszony lesütött szemmel lépett hátrébb. – Én… szerintem jobb lenne, ha leülnél. – Leülni? Miért? Summer zavartan matatott az egyik szék támláján. – Mert fontos bejelenteni valóm van. James látta, hogy Summert a sírás környékezi. Hetek óta növekvő aggodalma most felerősödött. Summernek nagyobb baja lehet, mint egy közönséges influenza, döbbent rá. – Ne kímélj! – nyögte ki James elszorult torokkal. – Nem influenzás vagyok – suttogta az asszony. Bizonyára nagy baja lehet, talán valami életveszélyes kór támadta meg, villant át a férfi agyán, ha az apja magával hozta Seattle-be. – Mennyire komoly? – kérdezte a férfi, eltökélve rá, hogy bármi baj is van, emelt fővel áll elébe. – Nagyon komoly, James, nagyon komoly – emelte szemét a nő a férfira. – Gyerekünk lesz… A férje úgy megkönnyebbült ettől, hogy korábbi döbbenete nevetésbe csapott át. – Egy gyerek?! Azt akarod mondani, hogy áldott állapotban vagy? Az asszony bólintott, és egy pillanatra sem vette le a szemét a férjéről. James átölelte a feleségét. – Már azt hittem, súlyos beteg vagy. – Tényleg beteg voltam. Reggel, délben és este. Alig marad meg bennem az étel. Még sose éreztem magam ilyen ramatyul. – Gondolom, ennek nagy része lelki alapú… – kapcsolódott a beszélgetésbe az ajtóban álló após. – Ez a szegény lány azért aggódott olyan borzasztóan, mert nem tudta, hogy fogadod a hírt. – Hogy én? – Persze én magam is meglepődtem – folytatta Walter. – De hát a dolog megtörtént, nincs min gondolkodni többé. Ráadásul boldog nagyapává tettetek. 73

– Egy gyerek… – hebegte James elhűlten. – És most mondd el neki, mikorra várható – javasolta az após. – Az meg már olyan lesz, mint egy lórúgás. – Szeptember huszonharmadikára – jelentette be Summer. A feleség és az apa tekintete egyaránt Jamest fürkészte, aki hirtelen azt sem tudta, mit is gondoljon. – Szeptember huszonhárom? Az épp az előválasztás napja. – Tudom. Hát nem csodálatos?! – kérdezte Walter. – Meddig tudsz maradni? – kérdezte James, és megcsókolta a felesége kezét. Summer Walterre nézett. – Maradni? – visszhangozta az apa rosszallóan. – Kedves fiam, ha nem tudnád, ez itt a feleséged. Azért hoztam neked Seattle-be, hogy veled éljen. Itt a helye melletted. – Itt fogsz élni velem? – Jamest majd szétvetette az öröm. – Az állapotomra való tekintettel felbontottam a szerződést, és Julie-nak új lakótársa lesz. Vagyis… mindent elintéztünk. James kihúzott egy széket, és leültette Summert. Letérdelt a felesége elé, és kezét a kezébe vette. – Egy gyerek… – Biztosan nem neheztelsz? – Még hogy nem neheztel? Most lett boldog igazán! – vágott közbe Walter. – Ha mégsem, akkor kezeltetni fogom egy kiváló pszichiáter ismerősömnél. Az utolsó harminc évben nem volt örömtelibb hír a családban. – Azzal az apa nyitogatni kezdte a szekrényajtókat. – Van valami harapnivaló ebben a házban? – De miért vagy ilyen rosszul? – tudakolta James. – Ez természetes ilyenkor? – Az orvos szerint az alkatommal magyarázható, és nincs ok aggodalomra. Erre próbálok gondolni minden egyes evés után, ha elkap a hányinger. – Tehetek valamit érted? – Már megkapta, amire szüksége volt – mondta Walter. Summer a férje vállára hajtotta a fejét. – Attól féltem, hogy haragudni fogsz. – Miért haragudjak, amikor a világ legszebb asszonya bejelenti, hogy az én gyerekemet hordja a szíve alatt? Boldogságot érzek, és a szívem majd kiugrik a helyéről. Gyerekünk születik, Summer! Gyerekünk! Úgy érzem, most képes lennék meghódítani az egész világot. – James szerette volna megnyugtatni a feleségét, aki váratlanul sírva fakadt. – De hisz azt mondtad, hogy a gyerekvállalás nagy hiba lenne a jelen helyzetben – szipogta. – Még hogy én ilyet állítottam?! – Te tényleg ezt mondtad? – bámult az apa a fiára. – Erre nem emlékszem – vallotta be James. – Sajnálom, szerelmem. Most olyan boldoggá tesz, hogy gyerekünk születik, amilyen boldogságot talán meg sem érdemlek. – Még jó, hogy így érzel – vetette oda Walter. – Máskülönben a pokolba kívánnálak. Már rég nagyapának kellett volna lennem. Ennyivel tartozol nekem. 74

– Majd még igyekszem ledolgozni az elmaradást – ígérte James vigyorogva. *** Summerre soha nem tapasztalt éhség tört rá. Még csak egy hete költözött a férjéhez, de olyan természetességgel szokott hozzá az új élethelyzethez, mint aki mindig is így élt. – Kérsz még egy szelet almás pitét? – kínálta James. – Talán meg kellene vennünk az egészet, és hazavihetnénk. – Lehet róla szó? – kérdezte Summer szemlesütve, mert úgy érezte, óriási étvágyával kínos helyzetbe hozza a férjét. Seattle-ben egy tengerparti étteremben üldögéltek, és mivel Summer nem tudott választani a francia hagymaleves és a Cobb saláta között, mindkettőből rendelt. Az étkezésre pedig azzal tette fel a koronát, hogy elfogyasztott egy nagy szelet almás pitét. Hetek óta először evett úgy, hogy nem lett utána rosszul. – Tehát apának igaza volt – jegyezte meg a férfi. – Mivel kapcsolatban? – Egyszerre nyomasztottak a várandósság lelki és fizikai okai. Más szóval aggódtál, és még nagyobb aggodalomba hajszoltad magad. Fel tudnám pofozni magamat. – Miért? – Hogy nem jöttem rá. Bocsáss meg, szerelmem! Kissé nehezen sajátítom el a férj-szerepet. – Már megbocsátottam. – Valamit azért ígérj meg! Ugye, többé semmit sem fogsz előlem eltitkolni? Az asszony elmosolyodott. – Soha, semmit. Egy pár közeledett az asztaluk felé, James pedig örömmel ismerte fel őket. Felállt, köszönt nekik, kezet rázott a férfival, majd bemutatta egymásnak az újonnan érkezetteket és a feleségét. – Bemutatom Richet és Jamie Manninget. Ő pedig a feleségem, Summer. – A feleséged? – kérdezte Rich, aki nem tudta titkolni meglepetését. – Mióta? – Újév óta – magyarázta James. – Csatlakoztok hozzánk? – Sajnos nem tehetjük – szabadkozott Rich. – De ez remek hír, gratulálunk. Remélem, nyomós okod van rá, hogy nem küldtél esküvői meghívót. – Úgy ám – vigyorodott el James. – Én szerettem volna mindenkit előre értesíteni, de Summer nemrég költözött ide Kaliforniából. – Hát, az emberek is így beszélik… – jegyezte meg Jamie, és Summerre mosolygott. – Ha Rich anyjának a fülébe jut a dolog, biztosan fogadást ad majd a tiszteletére. – Talán fel kellene hívnom őket – gondolkodott hangosan James. – Hamarosan újra találkozunk – veregette meg Rich James vállát. – Viszlát, Summer!

75

James egy pillanatra elcsöndesedett, és Summer nem tudta eldönteni, a férje most tényleg örül-e ennek a találkozásnak. Nyilvánvaló volt a számára, hogy bár James nem akarja titkolni a házasságukat, arra sem nagyon törekszik, hogy bemutassa az ismerőseinek. – Valami baj van? – tudakolta tőle. – Nincs. Csak azt akartam, hogy erőre kapj, mielőtt a barátaimmal találkozol. Summer újabb pitét fogyasztott el, majd fagylalttal zárta az étkezést. – Hogy érzed magad, drágám? – kérdezte James. – Már ezerszer jobban – halkította le a hangját a nő, hogy csak a férje hallja. – És ha arra vagy kíváncsi, hogy képes vagyok-e szeretkezni, a válaszom egyértelmű igen. A férje nagyot nyelt. – James, nem kellene hazasietnünk? – De, mindenképpen. Kifizette a számlát, és már indultak is. – Biztos vagy benne? – kérdezte a férje, amint besegítette hitvesét az autóba. Summer rámosolygott. – Hogy biztos vagyok-e benne? James, hónapok óta nem szeretkeztünk. Majd lángra lobbanok, úgy kívánlak. James szinte szaladva kerülte meg az autót. Nagy sebességgel hajtott egészen hazáig, és Summer örült, hogy nem állította meg őket a rendőr. – Kínlódás… volt a teljes múlt hét – motyogta James, amint bekanyarodott a kocsifeljáróra. – Egyszerűen nem volt erőm ahhoz, hogy megérintselek. – Tudom. Summer seattle-i élete nem indult zökkenőmentesen. Már az első reggelt azzal kezdte, hogy kirohant a mosdóba. James emelte föl a kövezetről, amikor alábbhagyott a rosszulléte. Aztán az első néhány vacsora sem volt gondtalan. Érkezése után az émelygések és a hányások azonban napról napra ritkulni kezdtek, s egy hét elteltével Summer már teljesen a régi volt. James kinyitotta a kocsi ajtaját a feleségének, hogy kisegítse, aki a karjába omlott, és megcsókolta. James felnyögött, és meghintáztatta. – Mit csinálsz? – Át akarlak emelni a küszöbön – jelentette ki James. – Szinte minden házasság utáni szokástól megfosztottalak azzal, hogy olyan gyorsan elutaztam. – Senki semmitől sem fosztott meg. – Óriási templomi esküvőt kellett volna rendezni, és… – Ugye, nem fogunk ezen most vitatkozni? Komolyan, James, én egyszerűen csak szerelmeskedni szeretnék. Karjában tartva a feleségét James ugyan kissé elbajlódott a zárral, de végül sikerült bejutniuk az ajtón. Mihelyt beléptek, azonnal elkezdtek csókolózni, és mohó simogatásukkal a végletekig felizgatták egymást. Summer lerúgta a cipőjét. Csókolózás közben James kigombolta az asszony szoknyáját, lehúzta a cipzárt, és sürgetve a lépcső felé terelte. 76

A lépcsőfeljárónál a nő a kezét nyújtotta a férfinak, akinek nem kellett több biztatás. Iszkoltak a hálószobába. Summer nevetve dőlt az ágyra. – Jaj, James, ígérd meg, hogy mindig ilyen hevesen fogsz szeretni! – Ígérem – nyögte a férfi, miközben azzal kínlódott, hogy megszabaduljon az ingétől. Summer nevetve segített neki. Félő volt, hogy az amúgy nyugodt, türelmes férj megfullad a nagy igyekezettől, annyira rátekeredett az ing. – Olyan viccesnek találod ezt a kétbalkezességet? – Szerintem te vagy a legcsodálatosabb férfi a világon. Mindig ennyire fogsz kívánni? – Nem tudom elképzelni az ellenkezőjét suttogta a férje, és hozzálátott, hogy be is bizonyítsa… *** James még félálomban volt, amikor meghallotta a bejárati csengőt. A legszívesebben tovább hagyta volna szólni, de attól tartva, hogy fontos ügyben keresik, kinézett, hátha megismeri a látogató kocsiját. Nagy hiba volt. Ralph Southworth állt az ajtóban. James magára kapkodta a nadrágját, az ingjét, puszit nyomott a még alvó Summer arcára, aztán lesietett a lépcsőn. Menet közben sietősen begombolt két gombot az ingén. Ralph rosszallóan ráncolta a homlokát. – Hol az ördögbe voltál? Ne is mondd, már kitaláltam. – Summer van itt. – Erre magam is rájöttem. – Adj neki néhány percet, összeszedi magát, és lejön, hogy megismerhessétek egymást – kérte James a látogatóját. Leült egy székre, felhúzta a zokniját és a cipőjét. – Mit tehetek érted? – Hát, elég sok mindent, de főleg… – barátja szava elakadt, ahogy észrevette a lépcsőn lefelé lépkedő Summert. Haja ziláltan omlott a vállára, szelíd szeme élénken csillogott. – Ralph, ő a feleségem, Summer – mutatta be büszkén a hitvesét, és odalépve mellé átölelte a vállát. – Üdvözlöm, Summer! – köszönt Ralph mereven. – Üdvözlöm, Ralph! – Mikor érkezett? – A múlt héten. Isztok kávét? Szívesen főzök. James, kísérd be a vendéget a dolgozószobába, nemsokára ott leszek én is! – Erre, Ralph – terelgette maga előtt James a váratlan vendéget. Visszanézve a válla fölött látta, amint felesége sietősen felkapkodja a nappaliban elhajigált ruhadarabokat, és a konyhába siet. – Van ebben a helyzetben valami vicces? – tudakolta a vendég. James megköszörülte a torkát. – Nem, nincs semmi.

77

– Először is, James, meg kell kérdőjeleznem a döntésedet. Amikor közölted, hogy elvettél egy revütáncost… – Summer színésznő! Ralph elengedte a füle mellett a barátja megjegyzését. – Amint mondtam, megkérdőjelezhető a döntésed helyessége. Ralph úgy folytatta, mint akinek felvágták a nyelvét. – Aggódom, hogy hirtelen felindulásból olyan valakit vettél el feleségül, akit alig ismersz. – A szerelem néha már csak ilyen. – Meglehet – mormogta Ralph. – De jó, hogy én nem ismerem ezt az érzést! Bocsánat, James, hány évvel fiatalabb a feleséged? – Nem olyan sokkal, mit gondolod. Csak kilenccel. – Nem illik a képbe. – Kinek a képébe? A tiedbe? Figyelj, Ralph, arra kértelek, hogy a kampányomat vezesd, nem pedig arra, hogy beleszólj a magánéletembe! Summer a feleségem, és gyereke lesz. – Ráadásul még terhes is a hölgy? – Nem terhes, hanem várandós! A baba születése szeptember huszonharmadikára várható. Ralph szája megremegett a hírtől. – Hát… nem tudott volna valami alkalmasabb időpontot találni? – Nem hiszem, hogy ez bármit is számítana. – De hiszen aznap van az előválasztás! – Nagyon jól tudom. – Te jó ég, James! – rázta meg a fejét Ralph. – Ez így nem fog menni. Mihelyt kitudódik, hogy mit tettél, arra fognak gondolni, hogy kényszer hatására vetted el. Mindenképpen el kellene kerülni, hogy megkérdőjelezzék az erkölcsösségedet. – Ralph, szerintem te túlzol. – Én csak egyszerűen nem hiszem el, hogy mindazok ellenére, amiket mondtam, idehoztad. James a fogát csikorgatta. – Vigyázz, pajtás, mert a feleségemről beszélsz! Ralph néhány másodpercig fel-alá rótta a szobát. – Úgy érzem, nincs más választásom – közölte végül. – Miféle választásról beszélsz? – Nem vezetem tovább a kampányodat. Summer éppen akkor jelent meg, tálcával a kezében. – Feketelevest valakinek?

78

10. Summer könnyen beleszokott a Jamesszel való közös életbe. Imádta a férjét, és értékelt minden vele töltött pillanatot. Gyorsan kialakult a napirendje. Korán kelt, mert már jobban érezte magát, és újra elkezdte szokásos reggeli edzését, és a két mérföldes futást. James ragaszkodott hozzá, hogy vele fusson, pedig amúgy nem szívesen csellengett a hajnali szürkületben. A féltés késztette rá, hogy elkísérje, bár az asszony mindvégig tiltakozott ez ellen. Meglepő módon azonban lassacskán kezdte megszeretni a közös reggeli kocogásokat. Utána együtt zuhanyoztak. Ez a változás egyszerre hozott jót, és rosszat is. A kellemetlenség azzal kezdődött, hogy James, aki mindenütt óramű pontossággal szokott megjelenni, most egymás után kétszer is elkésett. – Most te zuhanyozol először – jelentette ki a hétfő reggeli futás után. – Nem együtt fürdünk? – vette tudomásul csalódottan a nő. – Ma reggel nem késhetek el. – Most majd visszafogjuk magunkat – ígérte Summer. James felkuncogott. – Én képtelen vagyok ilyenkor visszafogni magam, Summer. Túl nagy kísértés vagy nekem. – Jó, akkor zuhanyozz először te, én addig elkészítem a reggelit. Tíz perccel később, amikor James besétált a konyhába, a felesége éppen narancslevet töltött a poharakba. Felöltötte már a fekete öltönyét, s az aktatáskáját is a kezében tartotta. – Mik a terveid? – kérdezte Summert, míg az asztal mellett állva lehajtotta a narancslevet. Aztán kezében az újsággal leült a székre, és nekilátott a péksüteménynek és a krémsajtnak. – Küldök Julie-nek egy hosszú e-mailt. Aztán azt tervezem, hogy beugrok a könyvtárba, és jelentkezem önkéntesnek a mesefelolvasásra. – Remek! – jegyezte meg a férje, miközben a lapot olvasgatta. Summer tudta, hogy a reggeli újságolvasás szertartása hozzátartozik férje mindennapjához, de az ő érkezése óta nemigen volt ideje kinyitni lapokat. Fölhajtotta az utolsó csepp narancslét, is, aztán megpuszilta a férjét. – Felmegyek zuhanyozni. – Rendben. Legyen jó napod, szerelmem! – Köszönöm. Jó is lesz. Mikor érsz haza este? – kérdezte. – Hat körül – motyogta szórakozottan a férfi, és lapozott egyet. Summer habozott. A férje napirendje megváltozott. Az ideköltözése utáni első héten csak ritkán ért haza este nyolc előtt. Minden este találkoznia kellett valakivel a kampány ügyében, támogatókkal egyeztetett, terveket beszélt meg, annak ellenére, hogy az előválasztás csak szeptemberben lesz esedékes.

79

Az utolsó héten James egyenesen hazajött a törvényszékről. Nem mintha zavarta volna, de Summer különösnek találta ezt a változást. – Mi a helyzet a kampánnyal? – Minden olajozottan működik – felelte a férje. Summer elgondolkodott. James hirtelen zavart pillantást vetett rá, mintha eszébe jutott volna valami. – Melyik napon mégy ultrahangra? – Jövő csütörtökön, de ne aggódj! Nem kell elkísérned. – Pedig én is ott akarok lenni – jelentette ki James határozottan. – A világon semmiért sem szalasztanám el a gyerekünkről készülő első felvételt. Ráadásul kíváncsi vagyok, hogy lányunk lesz-e, vagy fiunk. – Nekem el ne áruld! – vetette közbe Summer. – Nem akarom tudni. – Akkor nem mondom meg – kuncogott a férfi, és megsimogatta a felesége pocakját. – El sem hiszem, mennyire szeretem ezt a pöttömkét, pedig még meg sem született. – Fiút vársz? – tette csípőre a kezét a nő viccesen. – A lány is megfelel. Apám abban reménykedik, hogy kislány lesz. Régen volt már ebben a családban kislány újszülött. – Summer rátette kezét a férje kezére, amely az ő gyermekükön nyugodott. Sosem volt még ilyen boldog. Olykor meg is riadt. Eddigi tapasztalatai arra tanították, hogy a nagy boldogságnak nagy ára is van. Szerda este Walter, az apósa velük vacsorázott. Summer a találkozásuk első pillanatában megkedvelte ezt az embert. – Már akkor is tudtad, hogy Summer ilyen jól főz, amikor elvetted? – szólalt meg az apa az étkezés végén. Az asszony kiváló sültcsirke receptre bukkant a világhálón. Zsömlét sütött, spárgát, és magtalan szőlőből meg eperből gyümölcssalátát szolgált fel a hús mellé. Desszertként a közeli pékségben vásárolt citromtortát ettek. Walter megtörölte szája szélét a törlőkendővel, és elmosolyodott. – Hogy érzed magad mostanában? – Csodálatosan! – Mit mond az orvos? – Hogy kitűnő egészségnek örvendek. A gyerek meg rohamosan nő, bár még nem mozdult meg. Az asszony felállt, hogy leszedje az asztalt, mire mindkét férfi talpra ugrott. – Bízd ezt csak rám! – erősködött James. – Én sem vagyok mozgássérült! – tette hozzá Walter. – Ti csak nyugodtan kávézzatok! – javasolta Summer. – Néhány perc alatt eltüntetem a csetrest. Walter ráhagyta, és vállat vont. – Néhány dolgot tényleg meg kellene beszélnünk, James – szólt az apa. – Akkor most eredjetek innen! – tuszkolta ki őket a konyhából Summer. Bár nem ismerte jól Waltert, érezte, hogy vacsora alatt végig foglalkoztatta valami. James is furcsán viselkedett. Walter a kampányról érdeklődött, de akárhányszor felvetette ezt a témát, James mindig elterelte a szót. Először Walter vette ezt észre, majd Summer is. Beáztatta az edényeket, hogy a mosogatógépbe rakhassa 80

őket, és amikor elzárta a csapot, megütötte a fülét James mondatának egy foszlánya. – …Summer nem tudja. Az asszony elbizonytalanodott. Úgy tűnt, a két férfi nem tudja, hogy hallja őket. Nem akart hallgatózni, de mivel a saját nevét hallotta, fülelni kezdett. – Mit akarsz most tenni? James hosszú pillanatokig néma maradt. – Még nem döntöttem. – Próbáltad meggyőzni az ellenkezőjéről? – Nem – felelte keserűséggel a hangjában James. – Az a fickó odáig merészkedett, hogy kétségei vannak a döntésem helyességét illetően, megsértett engem, és megsértette a feleségemet is. Nincs szükségem Southworthra, ha így viselkedik. – Pedig kell neked valaki, aki vezeti a kampányt. – Hát ez igaz – ismerte be James vonakodva. Summer számára hirtelen minden megvilágosodott. Nekidőlt a konyhapultnak, és behunyta a szemét. Ralph tehát felmondott, és a látottak meg a hallottak alapján arra jutott, hogy már James is lemondott a tervéről. Nem is lehetett ráismerni a hangjára. – Mi baj? – kérdezte Walter, mintha Summer gondolataiban olvasott volna. James lehalkította a hangját, és Summernek nagyon fülelnie kellett, hogy meghallja. – Nem fogadja el Summert. – Micsoda? – fakadt ki Walter hangosan, és nem érdekelte, hogy a menye meghallja. – Hát az a fickó megőrült! – Én is elkövettem néhány hibát – vallotta be James. – Hibát? – Summerrel kapcsolatban. Summerben egy világ omlott össze. Valahogy elvonszolta magát egy székig, és belezuhant. – Nem lett volna szabad így szervezni az esküvőt – fejtegette James. – Megfosztottam egy olyan kézfogótól, amilyet megérdemelt volna. Szerintem az anyja még mindig nem bocsátott meg érte. Legutóbbi értesüléseim szerint a család novemberre tervezi az esküvőt. Addigra megszületik a gyerek, és az egész eseménynek eső után köpönyeg jellege lesz. – Hát ezért aztán nem Summer a hibás. – Nem is őt vádolom! – vetett közbe James fanyárul. – Én voltam, aki tévedett. Visszatekintve úgy látom, attól tartottam, hogy elveszítem ót. Azért erősködtem a villámesküvő mellett, nehogy meggondolja magát. – Nem értem, hogyan függ ez össze Ralphfal – motyogta Walter. – Ralph szerint Summer túl fiatal hozzám. – Badarság! – Azt mondja, sebezhetővé tettem magam azzal, hogy a világ tudta nélkül házasodtunk össze. A várandós Summer hozzám költözése, és annak bejelentése, hogy egy ideje már házasok vagyunk, túlságosan is szépen hangzó történet lenne. – Pedig hát ez az igazság. 81

– Ez mindketten tudjuk, de már most is különféle pletykák terjengenék. – És? Az emberek mindig fecsegnek. Csak hadd beszéljenek! Viszont valahogy meg kell szervezni a kampányodat. Sokkal súlyosabb dolgokkal is megvádolhatnának, mint hogy Summert titokban vetted feleségül, vagy hogy már a házasság előtt gyereket nemzettél neki. – De én nem akarom Summert ilyen pletykáknak kitenni – makacskodott James. – És ti ketten megbeszéltétek már ezt? – Még nem… – Nem? – Tudom, tudom – védekezett James. – Nem kellett volna eddig halogatnom. Summer már nem hallotta, hogy miről beszélnek tovább odaát. A házasságuk bajt hozott a férjére, megfoszthatja őt az álmaitól, és meggátolhatja a céljai elérésében. Csak a telefon többszöri csengésére volt képes összeszedni a gondolatait. – Felveszem – kiáltotta Summer, és a konyhai készülékért nyúlt. – Igen – jelentkezett be erőtlen hangon. – Halló! – szólalt meg egy lágy női hang. – Nem ismersz engem. A nevem Christy Manning Franklin. – Christy… Manning? – hűlt el Summer. Még magához sem tért az előző döbbenet után, máris a másikba esett. – Egy pillanat. Hívom Jamest. – Ne, kérlek, ne! Én veled akarok beszélni. – Velem? – A hangodból ítélve James már említette, hogy én ki vagyok. – Igen – huppant le egy székre Summer, és behunyta a szemét. – Valamikor jegyben jártatok. – Pontosan. Ha jól tudom, te meg James nemrég összeházasodtatok. – Három hónapja – suttogta Summer, olyan halkan, hogy szinte zavarba jött. – Las Vegasban történt – tette hozzá már valamivel hangosabban. – Remélem, nem tartasz tolakodónak. Cody, a férjem is azt mondta, hívjalak fel, ha ekkora hatással van rám a dolog. – Mi volt rád erős hatással? – Te meg James. Mindig bántani fog, ahogy Jamesszel viselkedtem, de akkor fiatalabb voltam. Bizonyos értelemben éretlen. Volt idő, amikor azt hittem, szerelmes vagyok bele. Tudtam, hogy szeret, és a családom remek embernek tartotta. Aztán találkoztam Codyval. – Az asszony elbizonytalanodott. – De nem ezért hívtalak. James jóvoltából már biztosan ismered a részleteket. – Miért hívtál? – érdeklődött Summer, aki biztos volt benne, hogy más körülmények között akár meg is tudná kedvelni ezt a Christy Franklint. – Csak azt szerettem volna elmondani, milyen boldoggá tesz, hogy James rátalált valakire, akit szívből szerethet. Szemtelenség a részemről, de szívességet szeretnék kérni tőled. – Tőlem? Szívességet? – hűlt el Summer a telefonáló merészségén. – Teljes szívedből szeresd, Summer! James különleges, igen különleges ember, és megérdemel egy olyan nőt, aki mellette áll, és szereti. – Szeretem is – lágyult el Summer hangja.

82

– Egy időben kétségbeestem, mert azt gondoltam, hogy James sosem fog megházasodni. Elmondani sem tudom, mennyire örültem, amikor anyám felhívott, és elújságolta, hogy Rich és Jamie találkoztak veled. Cody és én a lehető legjobbakat kívánjuk nektek. – Köszönjük. – Tudom, hogy sokat kérek, de remélem, barátként tartasz számon. Jamesre mindig szeretettel gondolok. Hosszú évek óta a család barátja. Felbecsülhetetlen segítséget nyújtott Paulnak, amikor Diane meghalt, és később is, amikor elvette Leaht. Aztán Richnek és Jamie-nek is segített, valamint jó barátja Jasonnak és Charlotte-nak is. Így vagy úgy, mindnyájunkat lekötelezett. – Nagyon szeretem Jamest – mondta Summer a könnyeivel küszködve, de nem tudta volna megmondani pontosan, miért is sír. Talán azért, mert Ralph miatta mondott fel? Vagy James egykori jegyesének a törődése törte el a mécsest? Summer épp akkor tette le a telefont, amikor a férje belépett a konyhába. Egyik kezével az ajtónak támaszkodott. – Ki telefonált? – kérdezte. Summer kutakodó tekintettel nézett férje szemébe. – Christy Franklin. – Christy? – visszhangozta a férfi. – Mit akart? – James meglepődése óriási volt. – Codyval együtt sok boldogságot kívánt nekünk. Szerinte éppen ideje volt, hogy megházasodj, és alig várja, hogy találkozzunk. – Komolyan? – Komolyan. – És te mit mondtál neki? Summer elvigyorodott. – Figyelmeztettem, hogy tartsa távol a piszkos mancsát a férjemtől. James felkuncogott, szemlátomást örömmel töltötte el felesége birtoklási ösztöne. – Hát ezt jó hallanom. – Helyes – vette tudomásul az asszony, és átölelte a férjét. Együtt lépdeltek vissza a nappaliban üldögélő apához. – Hát én ezt nem értem – méltatlankodott Summer, miközben behúzta a hasát, hogy felzipzározza a szoknyáját. – Alig bírom felhúzni. Ez hete még teljesen jó volt rám. – Édesem, várandós vagy – közölte a férje tárgyilagos hangon. – Még csak a harmadik hónapban vagyok. Ennek még nem is kellene látszania. – Valóban nem? – kérdezte James, és borotvájával feléje fordult a tükör elől. Figyelmesen méregette felesége kerek pocakját. – Mondd meg az igazat, James! Ha először találkoznánk, rájönnél, hogy állapotos vagyok? A férfi összevonta a szemöldökét. – Ugye, ez amolyan becsapós kérdés? – Nem.

83

– Hát jó – köszörülte meg a torkát. Érezte, hogy a felesége nem fog örülni a válaszának. – Igenis várandósnak látlak, mert az is vagy. Csak azt nem értem, mi ezzel a baj? – Már most olyan kövér vagyok! – jajdult fel az asszony sírós hangon. – Az a szó, hogy kövér, egyáltalán nem illik rád. – Ha már most így látszik, mi lesz a kilencedik hónapban? A férfi vigyorából büszkeség és szeretet sugárzott. – Te leszel a legszebb nő az egész világon. – Nem csoda, hogy ennyire szeretlek – lágyult el az asszony, és a szekrény felé fordult. A vállfákat tologatva válogatott a különféle ruhák közül, de valahogy egyik darab sem nyerte el a tetszését. – Hová készülsz, hogy ilyen fontos a kinézeted? – érdeklődött James. Summer összerezzent. – Találkozom valakivel – közölte szűkszavúan, és azért imádkozott, hogy ne kelljen több kérdésre válaszolnia. Ralph Southworthszel beszélt meg találkozót, de nem akarta, hogy James megtudja. – Rendben. Csak meg ne feledkezz a mai estéről! – emlékeztette a férje. – Tudod, hogy Manningéknál vacsorázunk! – Észben tartom – ígérte nő. – Ugye Erickel és Elizabethtel? – Pontosan. És ahogy Elizabethet ismerem, főzéssel tölti majd az egész napot. A múlt héten legalább ötször hívott. Alig várja már, hogy megismerjen. – Türelmetlenül várom én is – mondta a no, de közben a Southworthszel való találkozására gondolt. Summer több dolgot is el szeretett volna érni, de főleg azt, hogy Southworth vegye újra a kezébe James kampányát. Azt is be akarta bizonyítani a férjének, hogy nem kell ót félteni a rossz nyelvektől és a pletykától. James borotválkozás után el is indult a törvényszékre. Summer magára öltötte a nagy nehezen kiválasztott ruhákat: egy finom anyagú szürke kosztümöt, s egy hosszú kabátot, mely eltakarta a pocakját. A délelőtt folyamán elvégezte még kötelező teendőit, s tíz perccel az egy órára megbeszélt találkozás előtt a Seattle Banknál volt. A fogadópultnál bejelentkezett, és néhány perc múlva Southworth irodájához kísérték. Ralph felállt, amikor az asszony belépett. Szemlátomást nem örült a látogatásnak. – Szép jó napot! – köszönt vidáman az asszony, és széket húzott magának. Jelezni akarta, hogy nem lehet tőle könnyen megszabadulni. – Jó napot! – köszönt kurtán a férfi. – Remélem, nincs semmi kifogása a találkozásunk ellen. Attól tartok, a titkárnőjét akaratlanul is félrevezettem, és azt hiszi, hogy valami kölcsönt akarok kérni. – Értem. Gyakran vezet félre embereket? – Egyáltalán nem – biztosította Summer a férfit széles baráti mosollyal –, de olykor egy kis leleményesség többet ér, mint egy tucat értelmetlen telefonhívás. Máris a lényegre térek – jelentette be kertelés nélkül, mert nem akarta egyikük idejét sem vesztegetni. – Csak tessék! – Szeretném megtudni, miért mondott le a kampányfőnöki megbízatásáról. 84

Southworth egy ceruzával játszadozott, és kerülte a látogató tekintetét. – Azt gondolom, hogy ez csak Jamesre meg rám tartozik. Magának ehhez nem sok köze lehet. – Én ezt másképp látom – ellenkezett Summer, és hálás volt, hogy a férfi elkezdte a párbeszédet. – Véletlenül fültanúja voltam egy beszélgetésnek, mely James és Walter között zajlott. Ebben a férjem egészen mást mondott. – Szóval hallgatózni is szokott? Ez a fickó szemlátomást rossz véleménnyel van róla. – Igen, de most különösen örülök, hogy így tettem, mert megtudtam, hogy maga miattam mondott fel. Summer habozott. – Nem egészen. Megkérdőjeleztem James döntésének a helyességét. – A házasságunkkal kapcsolatban? – faggatta az asszony. A férfi megpróbált kitérni a válasz elől. – Nem gondolom, hogy… – Én azonban igen, Mr. Southworth. Ez a választás kulcsfontosságú James számára, a maga személye pedig rendkívül fontos neki. Amikor először hallottam a nevét, azt is megtudtam, hogy maga a legmegfelelőbb ember erre a munkára. – Én vagyok a legmegfelelőbb ember erre a munkára – visszhangozta a bankár megingathatatlan magabiztossággal. – Egy eleve vesztes csata végkimenetele azonban nem lehet kétséges. – Miért? – Mrs. Wilkens, kérem! – Mit kér tőlem, Mr. Southworth? Ossza meg velem, miért vonja kétségbe James döntésének a helyességét. Amíg el nem vett engem feleségül, teljes mellszélességgel kiállt mellette. Biztosíthatom, hogy addig nem mozdulok innen, amíg erre a kérdésemre választ nem kapok. – Hát, ha ilyen kitartó… – Ragaszkodom hozzá! – Először is, maga sok-sok évvel fiatalabb Jamesnél. – Kilenc év korkülönbség nem sok. Ez gyenge érv, ezért nem is méltó magához. Valóban, a koromhoz képest fiatalabbnak látszom, de biztosíthatom, hogy huszonnyolc éves vagyok, James pedig harminchét. – Nem mellőzhető tény továbbá, hogy maga revütáncos. – Énekes színész vagyok! – vágott vissza az asszony. – Mivel Disneylandben dolgoztam, aligha tudna erkölcstelenséggel vádolni. – Hát az erkölcs kérdése sem mellékes. – Nyilván nem – helyeselt a vitapartner, miközben arra jött rá, hogy a szemben ülő férfi egyre ellenszenvesebb a számára. Úgy érezte, hogy Ralph Southworth ürügyeket gyárt, ám egyik sem állja meg igazán a helyét. – Maga terhes. – Várandós vagyok. És? – Vagyis egyértelmű, legalábbis az én számomra, hogy Jamesszel csak akkor döntöttek a házasság mellett, amikor kiderült, hogy maga gyereket vár. Summer felnevetett.

85

– Ez nem igaz, de ha az volna is, csak be kellene mutatnom ezt a házassági anyakönyvi kivonatot, amit véletlenül magammal is hoztam. Az asszony valahogy számolt azzal, hogy ez a kérdés felmerül. Kivette hát a papírt a kézitáskájából, és átnyújtotta annak a férfinak, akit a férje nemrégen még a barátjának hitt. Southworth elolvasta a hivatalos iratot, majd visszaadta a nőnek. – Nem értem, mi késztette magukat erre. Nincs az az ember, aki Vegasba utazik, ott szerelmes lesz, és néhány nap leforgása alatt meg is házasodik. Ilyenre csak olyan képes, akinek valami takargatnivalója van. – Nem titok, hogy szeretjük egymást – közölte az asszony, belekezdve annak az elmesélésébe, hogy egy évvel korábban miképp ismerték meg egymást, de Ralph közbevágott. – Kérem, Mrs. Wilkens! Legalább tíz éve ismerem Jamest. Lennie kellett még valaminek, ami erre a lépésre késztette. – Szerelmes lett belém. Nem elegendő indok ez maga számára? Úgy tűnt, Southworthöt untatta a párbeszéd. – Aztán meg ott van az a tény, hogy eltitkolta a házasságot. Summernek erre már nem volt kész válasza. – Tényleg nem tudom, mi késztethette Jamest arra, hogy elhallgassa a házasságunk tényét – vallotta be. – Gyanítom, hogy bensőséges, személyes ügynek tekintette, ami nem tartozik másra. – Hány hónapos terhes? – faggatta tovább a férfi miközben teljesen figyelmen kívül hagyta az asszony szavait. – Három hónapja vagyok várandós – világosította fel Ralphot. – A harmadik hónapban van? Nem sokat tudok a nőkről meg a gyerekekről, de sok itt dolgozó nőnek született már gyereke. Bárki azt gondolhatná, hogy maga már az ötödik vagy a hatodik hónapban jár. – Hát ez nevetséges! Csak tudom, hogy mikor lettem állapotos?! – Most tudja? Summer mély levegőt vett, és megpróbált uralkodni magán. Szerette Jamest, bízott benne, de nem tűrte, hogy sértegessék. – Úgy látom, semmire sem jutunk – vonta le a következtetést szomorúan. – Megrögzött előítéletei vannak Jamesről meg rólam. – Magáról igen, Mrs. Wilkens. Sajnos. James kiváló főbíró lehetett volna, de túl sok pletyka kapott lábra vele kapcsolatban mostanság. Az emberek nem szívesen látnak olyan embert a bírói karban, aki nem tud uralkodni magán. Egy bíróra még az erkölcstelenség árnyéka sem vetülhet. – James az egyik legerkölcsösebb emberek, akivel valaha is találkoztam! – tört ki az asszony. – Kikérem magamnak, hogy a férjemet sértegesse! – Megható, hogy a férje védelmére kel, de ez kevés, és már elkésett vele. – Mire gondol? – csattant fel Summer. – Ugye, azt akarja, hogy a férje megnyerje a választást? – Igen, természetesen. Ez a kérdés nevetséges volt. – Ha azt mondanám, hogy igen sok minden múlik magán, akár még a győzelem is, akkor meghallgatna? – Igen – felelte az asszony, a férfi iránt érzett viszolygása ellenére.

86

Southworth felállt, és az ablakhoz ment, ahonnan remek kilátás nyúlt a lábuk alatt elterülő Seattle-re. Percekig hátat fordítva, szótlanul állt. Szemlátomást töprengett valamin. – Azt elismerte, hogy én vagyok a legmegfelelőbb ember a kampány vezetésére… – Igen – felelte vonakodva a nő. – Győzelemre is vihetjük az ügyét szeptemberben, és aztán novemberben is. Jegyezze meg, Mrs. Wilkens, hogy jelentős politikai befolyásom van. Summer hallgatott. – Amikor James először elmondta, hogy elvette magát feleségül, azt tanácsoltam, tartsa magát távol innen a választásokig. – Értem. – Több okom is volt rá, hogy ezt kérjem tőle, de James mindegyiket figyelmen kívül hagyta. – Nem maradt sok választása. – Most érezte kötelességének az asszony, hogy felvilágosítsa ezt az embert. – Bőrönddel a kezemben jelentem meg az ajtaja előtt. Ralph úgy bólintott, mint aki pontosan erre várt. – Újra életet lehelhetek James kampányába, ha egyetlen dologba beleegyezik. Az asszony gyomra összeszorult, és már tudta, mit fog mondani a férfinak. – Igen? – Egyszerűen tűnjön el néhány hónapra. Menjen el Seattle-ből, és mihelyt novemberben véget ér a választás, magácska visszaköltözhet a házába. Akkorra ez már semmit sem fog számítani. Az asszony behunyta a szemét, és lehajtotta a fejét. – Értem. – Akkor hát megteszi? – Summer, elnézést, hogy késtem – csókolta meg James a feleségét, és máris fölszaladt a lépcsőn, hogy átöltözzön. Talán késésben volt? Summernek nem úgy tűnt. A Ralphfal történt találkozás után az asszony az egész délutánt valami bódulatban töltötte. Tompának érezte magát, és mélységes szomorúság uralkodott el a szívében. Alig tudta megállni, hogy el ne sírja magát. Pedig a döntésnek sokkal egyszerűbben kellett volna megszületnie. Visszaadhatná a férjének élete álmát, vagy tönkre is teheti az életét. Néhány perccel később James ismét megjelent. Az öltöny és a nyakkendő helyett laza szabású nadrágot, inget és pulóvert vett fel. – Elkészültél? – Mire? – Hát a vacsorára Manningéknél. Már nem emlékszel? – Hát persze! – erőltetett mosolyt az arcára a nő. Hogy is feledkezhetett volna meg róla? James olyan izgalomban volt, mint egy kisiskolás. Summer még mindig a délelőtti szürke kosztümöt viselte. Megfésülködött, felfrissítette a sminkjét, és arra jutott, hogy ha lélekben nem is, testben legalább készen áll az eseményre. 87

A ház előtt álló gépkocsihoz mentek. – Nem sok kampányeseményen voltál mostanság – jegyezte meg a nő. – Tudom. – Ralph mit szól ehhez? – puhatolódzott Summer, mert kíváncsi volt, James milyen mértékben osztja meg vele az igazságot. – Nem sokat. De ne beszéljünk ma este a választásról, rendben? – Miért ne? – Nem akarok ezzel foglalkozni. Ezek az emberek a barátaim, szinte a második szüleim. – Tudják, hogy várandós vagyok? – Nem, de ugye, ezt nem nekem kell majd velük közölnöm? – kérdezte a férje, gyöngéden megsimogatva az asszony pocakját. – James – súgta Summer –, ha majd hazaérünk, szerelmeskedni szeretnék veled. A férfi egy pillanatra ránézett, és bólintott. – Jól érzed magad? Az asszony elmosolyodott, és férje vállára hajtotta a fejét. – Igen. – Valami furcsát érzek benned. – Tényleg? – kérdezte Summer, miközben olyan érzése volt, mint akinek a szívét hasítják ketté. Sosem érezte még ilyen magányosnak magát, és nem remegett annyira, mint a kérdés pillanatában. Southworth azt kéri, hogy fordítson hátat annak az embernek, akit a világon a legjobban szeretet. Arra kérte, úgy távozzon a városból, hogy a férje ne kövesse. Azt várta, hogy gyermekét a férjétől távol szülje meg. Amint Manningék házához érve leparkoltak az utcán, James máris Summer felé fordult. Átható pillantást vetett rá. – Szeretlek. – Szeretlek – súgta vissza a hitvese, most már közel a síráshoz. Kiszálltak az autóból, felmentek a tornácra, és becsöngettek. Méltóságteljes öregúr nyitott nekik ajtót. – James! De örülök, hogy újra látlak! – Eric, bemutatom a feleségemet, Summert. – Jó estét, Summer! – köszönt Eric, és kézfogás helyett megölelte a vendéget. Mihelyt beléptek az ajtón, minden lehetséges irányból emberek özönlöttek elő. Kórusban kiáltották: – Meglepetés!

88

11. Summer nem értette, mi történik. Idegenek sokasága vette körül. Boldogság sugárzott az arcukról, és láthatóan mind nagy örömmel fogadták. – De Elizabeth – tiltakozott James –, mit tettél? A középkorú asszony először Jamest, majd Summert ölelte meg. – Tudod, mennyire szeretem az összejöveteleket – fogadta széles vigyorral a háziasszony. – Kell-e jobb ürügy ehhez, mint a feleséged bemutatása? Ennek a fészekaljára való csapatnak én vagyok az édesanyja – közölte büszkén, és a körülálló férfiakra, és gyermekes asszonyokra mutatott. – Te pedig bizonyára Summer vagy. – Igen. Ön bizonyára Elizabeth. – Valóban. Mielőtt Summer tiltakozhatott volna, máris elvezették James mellől. A férfiak már alig várták, hogy a férjével beszélhessenek. Vágyódó tekintettel nézett férje után, aki visszapillantott, majd vállat vonva követte a barátait. Summer hamarosan a konyhába találta magát, ahol óriási sürgés-forgás fogadta. – Jamie vagyok. Nemrég találkoztunk a vendéglőben – emlékeztette Rich felesége. – Emlékszem is – idézte fel a találkozást Summer, és félrelépett, hogy kitérjen egy nyaktörő sebességgel rohanó gyerek elől. – Bemutatom a sógornőimet. Ő itt Charlotte – mutatott Jamie a kétségkívül állapotos nőre –, Jason felesége, aki a család balekja. – De már javulást mutat – jegyezte meg Charlotte. – Mikor fogsz szülni? – Júliusban – mondta Charlotte. – Ez lesz a második gyerekünk. Doug már alszik. Van még egy lányom az előző házasságomból, de ő most dolgozik, nem tudott eljönni. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megismeritek egymást. – Nálunk szeptemberben érkezik a baba – vetett véget Summer a találgatásoknak. A nők összenéztek. – Csak három hónapos várandós vagy? Summer kedvetlenül bólintott. – Attól tartok, hogy valami baj lehet. Az első két hónapban nagyon rosszul voltam. Amióta Seattle-be jöttem Jameshez, javult az állapotom, de már olyan kövér vagyok, mint egy bálna. Szinte egyetlen ruhám sem jön rám. – Olykor megesik az ilyesmi – mondta Elizabeth tapasztalt hangon. – Azon tűnődöm… – Megrázta a fejét. – Sokkal többet híztam Paullal, az első fiúval, mint Christyvel, a legfiatalabbal. De azt már ne kérdezd, miért űzi a természet velünk ezt a játékot! Sok mindent el kell viselnünk a férfiak miatt, meg értük. 89

Az egyetértés kórusban érkezett a konyhában lévők részéről. Elizabeth elővette a hűtőből az előételes tálat. – A jó hír az, hogy három fiúval áldott meg az ég. A rossz hír pedig az, hogy három fiúval áldott meg az ég. – Az asszony felnevetett. – A lányaim nagyon mások. – Fogalmam sincs, mi lesz ez a gyerek – mondta Summer, miközben a pocakját tapogatta. – Nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan állapotos leszek. – Fogadok, hogy James örömmámorban úszik. Summer mosolyogva bólintott. – Mindketten nagyon örülünk neki. – Bemutatom Leah-t – lépett Jamie a másik sógornője mellé, aki éppen belépett a konyhába. – Ő Paul felesége. A férje könyveket ír. – Mégpedig nagyon jókat – büszkélkedett Leah. – Tavaly jelent meg az első kötete, s azóta már a harmadik is elfogyott. – Hát ez nagyszerű! – Hadd segítsek! – erősködött Jamie, majd kivette Elizabeth kezéből a tálat, és a papírcsengőkkel feldíszített, hosszú asztalhoz vitte, melynek közepén egy vőlegényt és menyasszony ábrázoló kerámia asztaldísz állt. Summer nem emlékezett, mikor evett ennyi emberrel egy asztalnál. Egy csapat csintalan gyereknek a konyhában, a kártyaasztalokra terítettek. Úgy tűnt, az ikertestvérek voltak a legnagyobb rosszcsontok, és nagy élvezetüket lelték a kisebbek ingerlésében. Óriási volt a ricsaj, de Summert nem zavarta. Már nem először kapta el James pillantását, amint őt figyeli. Mosolyával némán azt üzente, hogy jól érzi magát. A vacsora után ajándékokkal, és a házasélettel kapcsolatos tanácsokkal halmozták el őket. A néhány órával korábban még nyomott hangulatú Summer azon kapta magát, hogy a nevetéstől megfájdult az oldala. Az estét óriási siker koronázta, és Summer úgy érezte, egész csapat barátot ismert meg. Jamie, Leah, és Charlotte mindent megtett, hogy jól érezze magát. – Akkor hát péntekhez egy hétre! – emlékeztette Charlotte a hazafelé készülődő Jamest és Summert. A két kismamának sok megbeszélni valója akadt a várandóssággal kapcsolatban. Felírta az étterem telefonszámát egy névjegykártya hátára, és átnyújtotta a távozó párnak. – Már nagyon várom, hogy találkozzunk mondta Summer őszintén. Csak otthon jutott eszébe a Southworthszel való találkozása. Hiszen még az sem biztos, hogy egyáltalán Seattle-ben lesz. A szíve ismét összeszorult. James átkarolta a felesége derekát. Lekapcsolta a földszinti világítást, és elindultak felfelé. – Ha jól emlékszem – súgta James a hitvese fülébe –, kértél tőlem valamit. – Valóban? – Azt kérted, hogy szerelmeskedjünk, vagy már nem is emlékszel? – Jaj, igen… – futott végig a borzongás az asszony gerincén. – Remélem, még mindig akarod… Summer a száját eltakarva elnyomott egy ásítást. – Nem gondoltam meg magam.

90

– Akkor jó – mondta James, és mikor felértek a lépcső tetejére, magához húzta a feleségét. – Azon tűnődöm, vajon mindig ilyen erős lesz-e – mormogta, miközben a hálószoba felé indultak. – Micsoda? – Az irántad való éhségem. Úgy érzem magam, mint egy kisgyerek a cukorkaboltban. Summer felnevetett, és újra ásított. – Élveztem a Manningékkel való találkozást. Remek emberek. – Ezek az ásítások nekem jeleznek valamit? – kérdezte James. Az asszony bólintott. – Fáradt vagyok, James. – Sokkal több volt ez egyszerű fizikai fáradtságnál: szellemileg és lelkileg is a teljes kimerülés szélére került. – Gyerünk, szerelmem! – sürgette James gyöngéden a feleségét. A hálószobába érve hosszú, heves csókok közepette levetkőztette, majd az ágyra fektette. A fény kialudt, és Summer beburkolózott a takarókba. Néhány percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rádöbbenjen, a férje nem követi őt az ágyban. – James? – próbálta nyitva tartani a személt. – Igen, szerelmem? – Te nem fekszel le? – Mindjárt, csak előbb lezuhanyozok. Zuhanyozás: furcsállotta ezt a tisztaság iránti vágyát. Fülét még megütötte a férje motyogása. – Szépen, hosszan, hideg vízzel… James hetek óta várta már az ultrahangos vizsgálatot. Korábban már találkozott a negyvenes éveit taposó szülészorvossal. Azonnal megkedvelte Wise doktort, és teljesen megbízott benne. David Wise több mint húsz éve segítette világra a gyermekeket, s kiegyensúlyozottsága eloszlatta a férfi félelmeit. A váróteremben ültek. Summer arca sápadt és élettelen volt. Napok óta nem lehetett ráismerni, és James azon törte a fejét, mi lehet a baja. Nem akarta firtatni az állapota okát, csak reménykedett, hogy hitvese előbbutóbb megosztja vele, mi nyomasztja. Aztán Summert szólították. Wise doktor nekilátott a vizsgálatnak. – Nohát, nézd csak! – szólalt meg az orvos. – Egyáltalán nem lep meg. – Micsoda? – figyelte James feszülten a képernyőt. – Van itt egy másik fejecske is. – Csak nincs két feje a gyermekemnek?! – kiáltott fel a megriadt Summer. – Két feje? – visszhangozta James. – Én csak annyit állítok – nyugtatta meg őket Wise doktor –, hogy úgy tűnik, két baba lesz. – Ikrek? – Minden jel arra vall – mutatott az orvos a képernyőre. – Ez sok mindent megmagyaráz – veregette meg Summer karját. Az asszony felöltözött, és hamarosan nyomtatva is megkapták az ultrahangos vizsgálat eredményét.

91

– Ikrek… – ízlelgette a szót a férje. Summer felé fordult, és elmosolyodott. Feltűnt neki, hogy felesége szemében könnycsepp csillant. – Mindent megteszek, hogy segítsek neked – folytatta sután a férfi. Az asszony a könnyeivel küszködve mosolygott. – Mondj valamit! – kérlelte a férje. – Boldog vagy? – Nem is tudom – tétovázott a kismama. – Még mindig nem tértem magamhoz a hírtől. – A házasságunk első napja óta nem voltam ilyen boldog. – A férfi egyfolytában mosolygott. – Alig várom, hogy elmondjam apámnak. Ugrálni fog örömében. Summer ránézett az ultrahangos fényképre. – Vajon fiúk? Vagy lányok? Vagy talán ez is, az is? – furcsa módon ezt meg sem kérdezték az orvostól. James megvakarta a fejét. – Másra se tudtam gondolni, mint arra, hogy két fej látható. Már kijöttek a rendelőből, és a járdán átkelve a parkoló felé indultak. – Hát ezt meg kell ünnepelnünk. El is viszlek ebédelni – határozott a férfi. – Én meg arra gondoltam, hogy nem ártana ledőlni egy kicsit. James elvigyorodott. – Épp most? – James – nevetett fel kedvesen Summer, – én most igazi pihenésre gondoltam. Nagyon fáradt vagyok. – Vagy úgy – vette tudomásul csalódottan a férje. – Vagyis akkor ne ünnepeljünk egy pompás ebéddel? A kismama megrázta a fejét. – Ne haragudj, de azt hiszem, végig kell gondolnom a dolgokat. James furcsállotta ezt a viselkedést. Vajon mi átgondolni való van ezen? Igaz, Summer két gyereket hord a szíve alatt, de rengeteg idejük van még az előkészületekre. Neki két másodpercnyi idő elég volt a hír feldolgozására. Az a hír, hogy ikreik születnek, bizony meglepte, de kellemes módon. – Kiborít ez a hír? – tudakolta a férje. – Nem, nem! – sietett megnyugtatni Summer. – De ez…, hát ez megváltoztatja a dolgokat. – Miféle dolgokat? Az asszony megrázta a fejét, és nem válaszolt. A férfi összeráncolta a homlokát. Nem tudta, hogyan nyugtassa meg a feleségét, és hessegesse el a kételyeit, mivel, úgy tűnt, mostanra egészen zárkózottá vált. – Ugye, nem zavar, ha elújságolom apámnak? – kérdezte tőle. Úgy érezte, ha nem oszthatja meg valakivel ezt az örömhírt, akkor az utcán vadidegeneknek fogja elújságolni. Az asszony rámosolyodott, szemében szeretet tükröződött. – Egyáltalán nem zavar, ha elmondod Walternak. James elkísérte Summert a közeli parkolóig, majd visszaindult a King megyei törvényszékre. Annyira a történtek hatása alá került, hogy szórakozottságában két háztömbbel tovább sétált a kelleténél. Summer nem ment rögtön haza. Kocsijában ülve körözött vagy egy órán át, közben elemezve a kialakult helyzetet. Mélységesen szerette Jamest. 92

Az a gondolat, hogy elhagyja a karrierje érdekében, a kétségbeesés szélére hajszolta. Szeretett volna az anyjával beszélni, de a szülei éppen sok száz kilométerre egy lakókocsis körutazáson voltak. Csak egy hónap múlva térnek haza. Summer postaládájában két-három naponként új helyszínekről érkező képeslapokat talált, melyek tele voltak bölcs szülői tanácsokkal, hogy miként is vigyázzon magára, és a születendő unokára. – Várjatok, míg elújságolom, hogy iker-unokáitok lesznek –, gondolta futó mosollyal. Jót tett ez az utazás a szüleinek, de neki most nagy szüksége lett volna az anyjára. Anélkül, hogy felfogta volna, mit tesz, a Manning házhoz vezetett. Leparkolt, és azon tűnődött, helyesen cselekszik-e. Elizabeth Manning nyitott ajtót. Arcáról melegség sugárzott. – Summer! Milyen kellemes meglepetés! – Remélem, nem alkalmatlankodom. – Egyáltalán nem – vezette be Elizabeth a vendéget. – Éppen húsgombócot készítettem. Eric kedvence. Ma tekézős napja van, így nincs itthon. Megkínálhatlak egy csésze teával? – Nem, köszönöm. Elizabeth leült a nappaliban. – Átmehetnénk a konyhába beszélgetni? – kérdezte Summer néhány másodperc után. – Hát persze. – Én… én tudom, hogy alig ismer engem, és csak nyűg vagyok a nyakán ezzel a látogatással. – Egyáltalán nem. Boldog vagyok, hogy újra látlak. – Én… én csak szerettem volna megköszönni a múltkori vendéglátást – mondta Summer. – A James és az én tiszteletemre rendezett összejövetelt… Hirtelen arra a felismerésre jutott, hogy nem tudná ezt az asszonyt a gondjaival terhelni. Örült volna egy jó tanácsnak, de nem tudott megnyílni egy szinte ismeretlen személynek. – Ha jobban megismersz – vallotta be Elizabeth –, rá fogsz jönni, hogy szeretek összejöveteleket rendezni. James mindig jó barátja volt ennek a családnak, és mi mind nagyon örültünk a házasságának. Természetes hát, hogy meg akartuk ünnepelni ezt az eseményt. Summer bólintott. – Nem hittem volna, hogy valakit ennyire lehet szeretni – vallotta be, de mivel csorogni kezdtek a könnyei, hirtelen felállt. – Bocsásson meg, de mennem kell! Magam is kitalálok. – Summer! – szólt utána Elizabeth. – Summer, minden rendben van? Summer már a kocsiban ült, amikor Elizabeth kilépett a házból. Gyorsan beindította a motort, és annak tudatában hajtott el, hogy ezzel a váratlan látogatással több rosszat tett, mint jót. Könnyeit törölgetve ért haza. Belépett a házba, felment az emeletre, lefeküdt, és behunyta a szemét. Arra gondolt, hogy valahová el kell mennie, csak azt nem tudta, hova. Ha nem teszi meg hamarosan, később már nem lesz hozzá bátorsága. Néhány perce még azt fejtegette James 93

barátainál, mennyire szereti férjét. Ez igaz is volt, épp ezért nem értette, miért olyan nehéz megtennie azt, ami a férjének a legjobb. Nagyon nehéz volt. Zokogva, és borzalmas hangulatban állt fel az ágyról, és kivette a bőröndöt a szekrényből. Csak olyasmiket csomagolt be, amiket feltétlenül szükségesnek tartott, majd levitte a csomagot a kocsihoz. Az utolsó pillanatban döntötte el, hogy ír Jamesnek. Leült a férfi íróasztalához, és percekig fogalmazta a levelet, melyben részletesen meg akarta magyarázni, mit miért tesz. Olyan bonyolult volt azonban az egész, hogy a végén csak annyit írt, azért megy el, mert a férfinak sokkal jobb lesz nélküle, majd aláírta. Kétszer is átolvasta a levelet, mielőtt a borítékba tette. Arcán könnycseppek gördültek végig. Nem lesz annyira rossz, próbálta győzködni magát. A gyerekek kéthónaposak lesznek, amikor véget ér a választás, és akkor nyugodtan visszatérhet. Ha James is úgy akarja. Jamesszel madarat lehetett volna fogatni. Ült a tárgyalóteremben, és úgy érezte, hogy folyton vigyorog, mint valami félnótás. A helyettese nem tudta mire vélni a dolgot. James az egyik szünetben tánclépésben, fütyörészve tért vissza az irodájába, hogy Summert felhívja. Az irodából kétszer is virágokat küldetett neki, egy kis kártyával, amelyen az állt, hogy felesége a legboldogabb emberrét tette őt a világon. Négyszer csöngött ki a telefon, mielőtt bekapcsolt az üzenetrögzítő. Jamesnek nem volt kedve üzenetet hagyni. Majd később telefonál. Summer biztosan pihen. Remélte, hogy a telefon nem ébresztette fel. – Wilkens bíró? – állította meg Mrs. Jamison, a helyettese, amint kilépett az irodájából. – Igen. – Az apja telefonált néhány perce. Megkért, hogy adjam át az üzenetét, miszerint vásárolt két hatalmas plüssmacit. Továbbá jelezte, hogy este hat körül meglátogatná magukat, hogy elvigye a mackókat, valamint hogy a vacsorafoglalást is elintézte arra az esetre, ha netán maga elfelejtette volna. – Remek. Nézze csak meg ezt – nevetett fel James, és megmutatta az ultrahangos vizsgálat eredményét a beosztottjának. – A feleségemmel most tudtuk meg, hogy ikreink lesznek. – A felesége? Ikreik lesznek? Miért, bíró úr… – fogott bele a kérdésbe a nő, de aztán észhez tért. – Gratulálok! – Köszönöm – fogadta a jókívánságot James. Majd rápillantott a karórájára, és visszatért a tárgyalóterembe. Mozgalmas délután következett. James egy olyan embernek a tárgyalását ülte végig, aki a kábítószerek és az alkohol romboló hatására ámokfutásba kezdett. Lelőtt három embert, és további tizenhetet megsebesített. A tárgyalás épp csak megkezdődött, de várható volt, hogy a sajtó hatalmas érdeklődéssel fordul az eset felé. James tudta, hogy a védelem úgy szeretné beállítani a gyilkosságokat, mintha a tettes ideiglenes elmebaj hatására cselekedett volna. Miután befejezte délutáni munkáját, visszatért az irodába, és levette a talárját. A titkárnője rengeteg telefonüzenetet adott át neki. A 94

legszembetűnőbb Elizabeth Manningé volt, aki korábban még sosem telefonált neki a törvényszékre. Hátradőlt a székében, és a telefonért nyúlt. – Szia, Elizabeth! – köszönt neki vidáman. A nyelve hegyén volt, hogy vele is közli az örömhírt, ám a vonal másik végéről félbeszakították. – Jobban teszed, ha elmondod, mi a baj, mert betegre aggódtam magam ma délután. – Aggódtál? Miért? – Érted és Summerért. Elizabeth olykor zavarba ejtette. – Fogalmam sincs, miről beszélsz. Ma reggel orvosnál jártunk Summerrel, és kiderült, hogy ikreink lesznek. – Gratulálok – hangzott a vonal túlsó végén, de Elizabeth fölöttébb zaklatottnak tűnt. – Ez nem lehet a látogatás oka – töprengett hangosan. – Ugyanis nálam járt. – Ki járt nálad? – Hát Summer. – Mikor? Ma délután. Hallgass rám, James, valami baj van. Rögtön tudtam, amikor megláttam azt a lányt. Nyugtalan volt, és közel járt a síráshoz. Először azt hittem, hogy összevesztetek. – Nem – ráncolta össze a szemöldökét James. – Mit mondott? – Nem sokat. Talán észre kellett volna vennem, hogy meg akar beszélni velem valamit, de én csak cseverészni kezdtem, mert azt reméltem, ettől ellazul, és kibeszéli a baját. – Akkor most mondj el mindent részletesen! – Először megköszönte a fogadást, de mindketten tudtuk, hogy ez csak ürügy. Aztán szemlátomást úgy döntött, hogy nem osztja meg velem, ami a szívét nyomja, és elsírta magát. Még mielőtt megállíthattam volna, már el is rohant. – Elrohant? Mit értesz azon, hogy elrohant? – Az a lány szó szerint kifutott a házból. Megpróbáltam utolérni, de ezekkel a rossz lábaimmal nem ment. – Szó nélkül elhajtott? – Pontosan. – Elizabeth hangjából idegesség érződött ki. – Mi lehet a baj, James? – Nem tudom. Egyszerűen elképzelni sem tudom. Ma reggel még rendben volt. Vagy mégse? James már nem tudta volna ezt eldönteni. – Este visszahívlak – ígérte meg Elizabethnek. – Biztos vagyok benne, hogy minden rendben. – Remélem. Summer nagyon nyugtalan, James. Jaj, de furcsa volt… – Mire gondolsz? – Emlékszem, még mondott valamit, és csak azután kezdett el sírni. – Mi volt az? – türelmetlenkedett James. – Azt mondta, hogy nagyon szeret téged. Néhány perccel a telefonbeszélgetés után James olyan zavarban volt, mint még soha. Újra felhívta Summert, de senki sem vette fel a telefont. Azonnal, köszönés nélkül távozott az irodájából. Hazaérve berontott a bejárati ajtón. – Summer – kiáltotta, miközben a szíve riadtan vert. Csend. 95

Kettesével véve a lépcsőfokokat futott fel az emeletre. Tüzetesen végigkutatta az összes szobát, de nem találta a feleségét. Furcsállotta, hogy a ruhái ott lógnak a szekrényben, csak egy bőrönd hiányzott. Ha el akarná hagyni, biztosan több dolgot is magával vitt volna. Csupán a fogkefe, a papucs, és egy várandósságról szóló könyv hiányzott. Zavartan tántorgott le a földszintre. Átvizsgálta a konyhát, és a többi szobát. Utoljára a dolgozószobába nézett be. Az asztali lámpa talapzatának támasztva találta meg a borítékot. Felszakította a levelet. Rövid volt és értelmetlen. Mindössze annyi derült ki belőle, hogy elhagyta a felesége. Elképzelni sem tudta, miért, de az állt benne, hogy ezt őérte teszi. Azonnal hívta Summer mobiltelefonját, de hiába. Hányinger fogta el. Csak bambán ült az íróasztala mellett, ki tudja, meddig, mert megszűnt az időérzéke. Aztán valamikor csengettek a bejárati ajtón. Nem mozdult. A következő pillanatban az apja lépett be a házba. – Beengedhettél volna – zsörtölődött Walter, és letette a Jamesszel szembeni székre az egyik plüssmacit. – Mindjárt visszajövök. – Néhány perc múlva megjelent a második mackóval. – Hogy jutottál be? – kérdezte James szórakozottan. – Adtál kulcsot, nem emlékszel? Nem emlékezett. – Mi folyik itt? – kérdezte Walter. – Hol van a menyem, aki két unokával fog engem megajándékozni? – Summer úgy döntött, hogy elhagy. Elment.

96

12. – Elment? – tiltakozott Walter. – Hogyhogy elment?

– Elment, apa – fakadt ki keserűen James. – Tudod, ahogy szokás. Összecsomagolt egy bőröndbe, és távozott. Az apja lehuppant egy fotelbe. – De… de miért? James nem tudta volna elmondani miért, csak némán átnyújtotta az apjának Summer pársoros levelét. Walter átfutotta sorokat, majd kérdő szemmel a fiára nézett. – Mit akar ezzel mondani? – Ezt a kérdést már én is feltettem magamnak. – Mondanod kellett valami rosszat – találgatott Walter. – Gondolkodj csak, fiam, törd a fejedet! – Egyebet sem teszek, mint hogy ezen rágódok, de sehogyan sem jutok dűlőre. Egyetlen dolog tűnik biztosnak. Bármi is lehet a távozásának oka, az már egy jó ideje nyomasztotta. – Mégis, mi lehet az? – Fogalmam sincs. Eddig abban reménykedtem, hogy majd ő maga elmondja. – Vagyis nem kérdeztél rá? – Nem. Walter hitetlenkedve nézte a fiát. – Miután elvettem anyádat, ez volt az első dolog, amit megtanultam. Soha semmit sem mondott el magától, mindent harapófogóval kellett kiszedni belőle. A férfinak kötelessége, a férjnek osztályrésze ez. Mivel nem kérdezted meg, mi bántja, Summer azt hihette, nem is érdekel, mi van vele. Arra gondolhat, hogy nem szereted. Annak ellenére, hogy nehéz kő nyomta a szívét, James elmosolyodott. – Hidd el, apa, Summer mindig elmondta, mi a baja, és az iránta érzett szerelmemben egyetlen pillanatig sem kellett kételkednie. – Szeret téged – állapította meg Walter. – Igen – mondta James, aki egészen mostanáig biztos volt ebben. – Vajon hova mehetett? Vállat vont. – Fogalmam sincs. Illetve az előző lakótársa, Julie az egyetlen, aki tudhat valamit. – James előkereste a telefonszámot, és perceken keresztül beszéli Julie új lakótársával, majd letette a kagylót. – Ugyanakkor járt le a szerződése, mint a feleségemnek. Úgy rémlik, Summer említette, hogy koncertkörútra utazott valami zenekarral. – Tehát hotelekben szállnak meg. Nem valószínű, hogy Summer csatlakozott volna hozzá – vonta le a következtetést Walter. James behunyta a szemét. A felesége elhagyta, és nekivágott a nagyvilágnak. – Mi a helyzet a bátyjával? 97

Egy újabb gyors hívás után James ismét megrázta a fejét. – Adam és Denise sem hallott felőle. Viszont sikerült megijesztenem őket – közölte gyászos hangon. – Ellenőrizted a repülőjáratokat? – Hová mehetett? – vesztette el a türelmét James. – Nem tudom – ismerte be vonakodva Walter, és fel-alá kezdett járkálni a szobában. Apja járkálása hamarosan felidegesítette Jamest. – Az isten szerelmére, megkérhetnélek, hogy ülj már le? – Nem tudok tehetetlenül egy helyben maradni. – Dehogynem, ezt fogod tenni – döntött James. – Autóba szállok, és megpróbálom megtalálni. Maradj a telefon mellett, hátha felhív, vagy megtudunk róla valamit. – Legyen! De félóránként hívj fel! James bólintott. Amikor beindította a motort, úgy indult el a felesége keresésére, mintha iránytű nélkül vágott volna az óceánnak. Megpróbált az asszony fejével gondolkodni. Mit csinálna, ha egyedül lenne egy idegen városban, ahol csak néhány barátja van? Nem tehetett egyebet: a gondviselésre bízta magát. *** Summer a kedvenc helyére, a tengerpartra ment. A Puget Soundról lezúduló erős szélben, a móló végén álldogált. Mivel más helyet nem ismert, ide hozatta magát a taxival. Szerette a Pike-on lévő piacot. Vasárnap reggelenként eljöttek ide Jamesszel, megvásárolták a következő hétre való zöldséget és gyümölcsöt. A férje csodálatra méltó türelemmel várta végig, míg ő az egyik üzletből a másikba ment nézelődni. Seattle-i közös életük legkedvesebb perceit ezen a mólón töltötték. Gyűlölte azt a gondolatot, hogy el kell hagynia a várost. Minden porcikája tiltakozott a távozás ellen. A férje, az otthona: egész élete ide kötötte már. Abban a pillanatban, amikor belépett James hatalmas házába, úgy érezte, hazaérkezett. A férjének ugyan nem szólt róla, de Summer úgy érezte, mintha a házat épp nekik tervezték volna. Szeretett arra gondolni, hogy James tudatalattijában valahogy mindvégig ott hordozta azt a szándékot, hogy szerelmes lesz, és megházasodik. A háza valójában az erre való felkészülés volt, és ő ebbe az otthonba sétált be. Most azonban alig látott valamit a sűrű könnyhullástól. Nem akart a saját boldogtalanságával foglalkozni, így csak a végtelen vizet bámulta. Lenyűgözve nézte a dagály hullámait. Az Elliott-öböl sötét víztömege felfelcsillant az esti fényekben. Egy zöldesfehér komp épp akkor pöfögött be a kikötőbe. Summer behunyta a szemét. El kellene mennie. Már csak azt nem tudta, merre induljon. Csak abban volt biztos, hogy nem töltheti az éjszakát a móló végén. Találnia kell egy szállodát. Holnap reggel majd tisztábban tud gondolkodni, hogy dönthessen.

98

Már nyúlt volna a bőröndjéért, amikor arra lett figyelmes, hogy valaki közeledik feléje. Summer nem örült a váratlan társaságnak. Elfordult a védőkorláttól, lehajtotta a fejét, de azt még észrevette, hogy tőle kissé távolabb James ődöng a védőkorlát mellett. A férfi a messzeségbe nézett. Summer nem tudta, mit kellene tennie. Ebben a helyzetben nem hagyhatja ott a férjét. Otthonról is óriási erőfeszítésébe került eljönni. Minden ereje elhagyta. – Hogy találtál rám? – kérdezte Summer. A férfi továbbra is csak bámult a messzeségbe. – Véletlenül – válaszolta hűvös hangon. Summer még sosem látta ilyen dühösnek. Szerette volna elmagyarázni neki, hogy ő valójában hátráltatja a karrierjét, de ennyi hang sem jött ki a torkán. Az egész nap potyogó könnyek most ismét megindultak: ujjaival letörölte az arcát. – Ennyire rossz férj voltam? – fogta vallatóra James csípős hangon. – Nem! – súgta a nő. – Akkor valami olyasmit követtem el, amiért nem tudsz megbocsátani? Az asszony zokogva rázta a fejét. – Akkor tehát már nem szeretsz… – találgatta a férfi. – Ne légy nevetséges! – kiáltotta Summer. Ha még a mostaninál is jobban szerette volna Jamest, már nem bírta volna ki szíve, és meghasadt volna. – Akkor miért hagytál el? – A levelem… – …a leveled nem magyaráz meg semmit. – Én… én… – Az asszony úgy remegett, hogy megszólalni sem tudott. James odasétált mellé, és felemelte a bőröndjét. – Akkor most szépen hazamegyünk, és megbeszéljük ezt. Aztán ha még mindig el akarsz menni, én magam viszlek ki a repülőtérre. Világos? Summer mindössze egy erőtlen bólintásra volt képes. Szerencsére James a közelben parkolt. Summer teljesen összezavarodott Lehet, hogy nem kellene örülnie annak, hogy James megtalálta, de boldog volt. Bármilyen dühös is rá a férje, Summer örült, hogy hazafelé tartanak. Amikor bekanyarodtak a kocsifeljáróba, az asszony megpillantotta Walter autóját. – Itt az apád? James nem válaszolt. Nem mintha erre szükség lett volna. Walter már az ajtóban fogadta őket. – Hol találtad meg? – sietett elébük. – A tengerparton – válaszolt James. – Ülj csak le, ülj le! – mormogta az após, és egy székhez vezette Summert, aki úgy érezte, azonnal elájul, és ez nyilván le is rítt róla. – Most akkor add elő, mi az ördög ez az egész? – kérdezte James nyersen. – Nem beszélhetsz így vele! – dorgálta Walter a fiát. – Nem látod, hogy élete legrosszabb napján van túl? – Summer felé fordult, és finoman elmosolyodott. – Most akkor mi az ördög ez az egész? Summer egyik férfiról a másikra nézett. 99

– Ugye, nem zavarná, ha ezt csak Jamesnek mondanám el? – kérdezte az apósát. Úgy érezte, a két férfival egyszerre nem tud mit kezdeni. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Walter nem mozdul. – Hát legyen! A szomszéd szobában leszek – egyezett bele az apósa vonakodva, majd kiment. James a kandallónál állt, háttal Summernek, aki tudta, hogy férje fejében számtalan kérdés sorjázik. Aztán hirtelen úgy döntött, megelőzi a vallatást. – Elmentem Ralph Southworthhöz. James megpördült. – Mit csináltál? – Véletlenül végighallgattam a múltkori beszélgetésedet apáddal. Abból megtudtam, hogy lemondott a kampányfőnökségről. – Tehát ez a magyarázata az egésznek – mondta James elgondolkodva. – Ami kettőnk között történt, az nem tartozik rád. – James, kérlek. Én másképp látom ezt. Ralphnak a kezdetektől fogva kifogásai voltak ellenem. Nem tudom miért, de nem is fontos. – Nem fontos, mert Ralph Southworth személye is érdektelen. Summer nem hitt a fülének. – Úgy tűnt számomra, hogy lemondtál a választásról. Az utóbbi két hétben egyetlen rendezvényre sem mentél el. Amikor rákérdezek, nem akarsz beszélni róla. – Több dolgok vannak földön és egén, mintsem bölcselmetek képzelhetné… – Ez olyan valami, amit nem osztottál meg velem. A szemben ülő férj előrehajolt, és a térdére könyökölt. Percekig szótlan maradt. – Miért, mit kellett volna gondolnom? – törte meg a csendet a magából kikelt asszony. – A bírói munkád a legfontosabb neked a világon. Te erre születtél. Nem vehettem el tőled. Hát nem érted? – Valamiben tévedsz. Hiába választanak főbíróvá, ha te nem vagy mellettem. Biztosíthatlak, hogy semmit sem ér a karrierem, ha elveszítem a feleségemet és a családomat. – Visszajöttem volna – súgta az asszony leszegett fejjel. – Később, a választás után… – Azt akarod mondani, hogy egyedül hoztad volna világra a gyermekeinket? Őszintén azt hitted, hogy nem tettem volna tűvé a várost, sőt akár az egész világot is, hogy megtaláljalak? – Nem tudtam, mit is gondoljak. Ralph azt mondta… – El ne mondd! – csattant föl feszülten a férfi. – El tudom képzelni, mit mondhatott. Az az ember a legnagyobb hülye. Tehertételként emlegetett téged, miközben te vagy életem legnagyobb áldása. – Ha ezt ilyen komolyan gondolod, miért dobtad be a törülközőt? – Semmi ilyesmit nem tettem – ellenkezett James. – Csak gondolkodási időre volt szükségem, hogy kitaláljam, kinek adjam át a kampány vezetését. Úgy tűnik, sokan szívesen vállalnák ezt a munkát. – Southworth váltig erősködött, hogy ő a javadra billentheti az erőviszonyokat. Azt állította, hogy jelentős politikai befolyása van. – Sok mindent állít az az ember – jegyezte meg komoran a férfi. – Egyezséget kötöttünk – súgta az asszony, és leszegte a fejét. 100

– Miféle egyezséget? – Southworth beleegyezett abba, hogy a kampányodat vezesse, ha én eltűnök Seattle-ból a választásig. James felvihogott. – Hát ezt talán nekem is megemlíthetted volna! – De miért? – Mert Southworthnek semmi köze a kampányomhoz. Summer felcsattant. – Ezt talán előbb is bejelenthetted volna. – Hát ez igaz – ismerte be James nehezen. – De előbb mindent rendbe akartam tenni, és csak aztán mondtam volna el, hogy kampányfőnököt cseréltem. – És kire esett a választásod? – Eric Manningre. Nemcsak régi, jó barátom, de sikeres üzletember is volt, és máig remek kapcsolatai vannak. – A férfi megrázta a fejét. – Már először is őt kellett, volna felkérnem. – James, hát ez nagyszerű! Őt sokkal jobban kedvelem, mint Ralphot. James megfogta a elesége kezét. – Hát nem érted, hogy Southworthöt semmiképp sem vettem volna vissza?! Senki emberfia nem beszélhet úgy a feleségemről, ahogy ő tette. Igaz, elkövettem néhány hibát, amikor összeházasodtunk. Azonnal közhírré kellett volna tenni az esküvő tényét. Az az igazság, hogy ez eszembe sem jutott. – Nekem sem. És ne feledd, hogy szó volt egy áprilisi esküvőről is – próbálta Summer a férjét mentegetni. – A feleségem vagy, és ennél semmi sem tehet boldogabbá… Ralph olyasmit sugallt, mintha téged ketrecben kellene tartani a választásig, ami egyszerűen nevetséges. – Mi van a választással? – kérdezte a nő, aki nem akart többet Southworthról hallani. – Mindjárt rátérek erre is. Amikor Ralph jelezte, hogy rosszul döntöttem, rádöbbentem, mekkora őrült voltam, hogy akár egyetlen percig is adtam a szavára. – De hát… – Hadd fejezzem be, szerelmem! Életem legjobb döntése volt, hogy összeházasodtam veled. – Merész ötlet volt, és… – Okos is – vágott közbe a férfi. – Nem kell nekem Southworth a kampány megnyeréséhez. Elhitette velem az ellenkezőjét, de most már tudom, hogy nem így van. – És mi a helyzet azokkal a bizonyos politikus barátaival? – Az nem több, mint blöff. Egy Ralph Southworthhöz hasonló szűk látókörű, önhitt embernek nincsenek komoly barátai. Neki sincs egyetlen barátja sem, de ezt nem hajlandó tudomásul venni. Ha nem ő mondott volna le, én kértem volna meg rá. Szerencse, hogy Summer ült. – Azt akarod ezzel mondani, hogy teljesen fölöslegesen mentem át ezen a kínszenvedésen, és fölöslegesen hagytalak itt? – Pontosan ezt. – Jaj! 101

James megölelte a feleségét. – Summer, bárki vagyok, és bárki lesz belőlem, nélküled semmit sem érek. Summer a férfi vállán zokogott. – Ha nélküled győznék a választáson, semmit sem érne. Azt akarom, hogy velem légy a döntő pillanatban. Szeretlek, Summer, és szeretem a babákat is. – Jaj, James, én olyan boldogtalan voltam. Nem tudtam, mit tegyek. – Csak annyit, hogy ne hagyj el soha! Úgy éreztem magam, mintha megfosztottak volna a szellememtől, a szívemtől, mindenemtől, míg meg nem láttalak a móló végén. Summer szorosabban átölelte a férjét. Walter kopogott az ajtón. – Bejöhetek már? – Még nem! – morgott James. – Kibékültetek már? – Igyekszünk – kiáltott ki Summer. – Akkor még hagylak benneteket. – Jóéjszakát, apa! – köszönt el James az apjától, mely nyilvánvaló sugalmazás is volt az apjának, hogy mit tegyen. – Jó éjszakát, gyerekek! Akkor ugye, puszi és szent a béke? – Talán több is lesz itt, mint puszi – súgta James a felesége fülébe. – Ígéretek, ígéretek, ígéretek – mormogta a nő. – Arra mérget vehetsz, hogy be fogom tartani őket.

102

13. – Bemutatom a feleségemet, Summert – mondta James, és átölelte hathónapos várandós feleségét, aki úgy nézett ki, mint aki már legalább a kilencedik hónapban jár. – Örülök, hogy megismerhetem – üdvözölte az idősödő hölgy, Emily Rohrbaugh, a Női Egylet elnöke. Egy befolyásos szenátor fogadásán voltak éppen, s a meghívottak között sétálgattak a teraszon. – Jó barátnője Elizabeth Manningnek – tette hozzá James, mikor egy kissé odébb léptek, és szőlővel kezdte etetni a feleségét. A várandósság előrehaladtával egyre szebbnek és szebbnek látta. – Elizabeth Manning? – ismételte Summer. – Nem gondoltam volna, hogy politikával is foglalkozik. – Ennek most semmi köze a politikához. Középiskolás koruk óta jó barátok. – Értem. – Szeretnél egy kicsit leülni? – James – sóhajtott a kismama –, ne aggódj már ennyire miattam! A férj rápillantott a felesége pocakjára, majd megkérdezte: – Hogy van a két csimotánk? Az asszony mindkét kezét domborodó hasára helyezte. – Esküszöm, hogy ez a két baba világhírű focista lesz. James jót nevetett ezen, majd elvette az előételes tálat a napos terasz egyik pontjáról, és átnyújtotta a hitvesének. – James, én még nem is ismerem a feleségedet. William Carr, az Ügyvédi Kamara elnöke szegődött hozzájuk. James gyorsan bemutatta a feleségét, s eközben egyetlen pillanatig sem tartott attól, hogy Summer valami oda nem illő megjegyzést tesz, vagy kellemetlen helyzetbe hozza. Az ő bájos felesége könnyen ismerkedett bárkivel. Elbűvölő, nyitott és őszinte volt. A kellemes időtöltésről egészen más elképzelései voltak, mint a politikai összejöveteleken való részvétel, de sosem panaszkodott. Mindenre hajlandó volt a kampány sikeréért, s a férje várakozását igazolva valódi segítséget jelentett számára. – Örülök, hogy megismertem – üdvözölte Summer meleg kézfogással a férfit. A beszélgetés kezdetben Summer várandóssága körül zajlott, de a kismama ügyesen elterelte a szót magáról, Carr pedig hamarosan nevetve mesélt arról az időszakról, amikor a felesége az első gyereküket várta. Körülbelül tíz perc után Summer elnézést kért, és odébb sétált. – Remek társalgó – jegyezte meg William Carr az asszonyka távozása után. James nehezen bírta visszatartani a mosolyát. Rendkívül szórakoztatónak találta, hogy miközben Carr beszélt a legtöbbet, most úgy tesz, mintha végig csak Summer fecsegett volna. – Viszont téged furcsa házasnak látni – jegyezte meg az ügyvéd. – Amikor Summerrel vagyok, nem is értem miért vártam eddig.

103

Carr egyik lábáról a másikra nehezedett. – Ha valami jó tanácsot kellett volna adnom neked a jelölésed előtt, akkor azt javasoltam volna, hogy nősülj meg. – Tényleg így gondolod? – Ez a megjegyzés megdöbbentette Jamest. – Komoly fiatalember vagy, és nagy dolgokat várok tőled. Szerintem kitűnő munkát végzel. – Remélem, így is van – mondta James, de tudta, hogy nem mindenki gondolja így. Azok az emberek azonban többnyire Ralph Southworth köréhez tartoztak. James nagy meglepetésére Ralph számos támogatóját sikerült ellene hangolnia. – A harminc évvel ezelőtti önmagamra emlékeztetsz – mondta Carr, James ezt a megjegyzést dicséretként értelmezte. – Persze egy kicsit finomodnod kellett. Túl erős és hajthatatlan voltál. Ezek nem rossz tulajdonságai egy bírónak, de nem árt kissé emberibbnek lenni. – Értem. – James nem szívesen szembesült az igazsággal, de tudta, hogy bármilyen kellemetlenek is ezek a megjegyzések, az ő érdekében hangzanak el. – Könnyű mások fölött ítélkezni, ha az ember elefántcsonttoronyban él. James bizonytalanul ráncolta össze a szemöldökét. – Nem értem. – Amíg el nem vetted Summert, kissé steril életet éltél. Burokban. Remélem, nem zavar, hogy ezt mondom. Feltételezem, hogy olyan dolgokat is megtettél a feleséged boldogságáért, amikre amúgy nem lettél volna hajlandó. A férfi bólintott. – Az a véleményem, hogy a házasság éretté teszi a férfit. Megértőbbé válik mások iránt, és könnyebben átérzi a gondjaikat. – Azt akarod mondani, hogy a Summerrel való házasságom előtt olyan voltam, mint aki karót nyelt? – kérdezte James őszintén. William Carr meglepődött James nyíltságán, és elvigyorodott. – Magam sem fogalmazhattam volna pontosabban. – Ezt rögtön gondoltam. – James bekapott egy rákfalatkát. – El ne felejtsek gratulálni a remek munkáért! Ugye, az a sorozatos emberölés volt az első gyilkossági tárgyalásod? – Igen – felelte James, aki boldog volt, hogy az ügy véget ért. Az ítélet mindenkit megviselt, aki valamilyen módon részt vett a tárgyaláson. Az esküdtszék bűnösnek találta a fiatalembert, és James ítéletet hozott. A nevét és az arcát hetekig tárgyalta a sajtó. Értelemszerűen rengetegen voltak kíváncsiak rá, hogyan vezeti a tárgyalást. A liberálisok enyhítést kértek, a konzervatívok halálos ítéletet. James sokat töprengett a büntetésen. Jóval több áldozat volt, mint amennyi az egy óráig tartó ámokfutás alatt azonnal meghalt. Tizenheten egészen életük végéig viselni fogják a golyók nyomát. Sok-sok ártatlan ember élete változott meg gyökeresen, és dóit romba. James a legjobb hite szerinti döntést hozta meg. Semmiféle politikai irányvonalnak nem akart a kedvében járni, bár tudta, az ügy nagymértékben befolyásolhatja majd a választás eredményét. A gyilkost

104

életfogytiglani börtönre ítélte, a fellebbezés lehetősége nélkül, továbbá kötelező pszichiátriai kezelést kért a számára. Lehetetlen volt mindenki kedvében járnia, így hát megpróbált minden körülménytől független, igazságos döntést hozni. Némelyek elégedettek voltak, mások felháborodtak. – Köszönöm – mondta James. – Nagyra becsülöm a bizalmadat. – Az efféle döntések sosem lesznek könnyebbek – jelentette ki az idősebb bíró, azzal kivett egy töltött zöld olajbogyót, és bekapta. – Az Ügyvédi Kamara akkor hozza meg a döntését, amikor a feleséged szülése esedékes. James tudta, hogy a jelölésről az ügyvédi kamara dönt. Az ottani belső szavazás eredménye mindig nagy befolyással van a novemberi választásra. Summer épp akkor tért vissza, és fáradtnak tűnt. Mosolygott, de Carr azonnal észrevette a kimerültségét, így gyorsan elköszönt, és távozott. – Mehetünk? – Nem – tiltakozott az asszony –, hisz még csak most érkeztünk. – Megyünk – szögezte le a férje, aki már megbánta a kérdést, mert tudnia kellett volna, hogy az asszony vitába száll vele. Elköszöntek a házigazdától, a háziasszonytól, és elindultak a parkoló felé. James tudta, hogy Summer nehezen bírja a hőséget. – Charlotte két hét múlva szül – mondta a kismama, mikor a férje besegítette a kocsiba. Megkönnyebbülten lélegzett fel, mihelyt elhelyezkedett az ülésen, de a biztonsági öv már alig érte át. James elgondolkodott. – Hogy értsem ezt? – Irigylem őt. Nézz rám, James! – Nézlek – cuppantott puszit James a nő arcára. – Te vagy a legszebb asszony a világon. – Nem hiszek neked – mormogta Summer. – Pedig jobban jársz, ha hiszel, különben itt és most be is kell bizonyítanom. A kismama elmosolyodott. Miután hazaértek, Summer kiült a napra. Lábát feltette egy zsámolyra, kezét a hasára helyezte. James hozott neki jeges teát. Felesége derűs hálával köszönte meg ezt a kényeztetést. – Elkényeztetsz. – Azért teszem, mert örömömet lelem benne. – A férje letelepedett melléje. – Remélem, mostanában már nem jut eszedbe, hogy összecsomagolj, és faképnél hagyj?! – Volt egy-két ilyen alkalom, de mire elővonszoltam a bőröndöt, addigra elfáradtam. – Ugye, tréfálsz? – Igen, csak tréfálok. – Ha már a bőröndökről beszélünk, előkészítetted azt, amelyikkel a kórházba mész? – Talán még kissé korai lenne. – Ki tudja, hogy annak a két kis csimotának mik a tervei. – James megsimogatta a hitvese kezét. Különös borzongássá töltötte el az a tény, 105

hogy ennek a gyönyörű asszonynak a méhében az ő gyermekei mozognak. – Ezúttal mást is vihetsz, mint a fogkefét, könyvet, és a papucsodat. – Ez is csak azt bizonyítja, milyen lelkiállapotban voltam akkor. – Soha többé ilyet! – szögezte le James határozottan. *** A szeptemberi előválasztás napján Summer nehezen kelt, rossz kedve volt. Óriási erőfeszítésébe került az ágyból való kikecmergés. Úgy érezte, hogy csak egy villás emelőtargonca tudná felemelni. James már talpon volt, és borotválkozott. Gondosan figyelte elnehezülő feleségét. Mindenki meglepetésére, az orvost is beleértve, Summer még mindig nem kezdett vajúdni az ikrekkel. – A legtöbb gyerek nem a nekik kiírt napon születik meg, így hát ne nézz rám ilyen aggódóan! Ez a te napod. – Az asszonyka az ágy szélén ült, és a derekát dörzsölte. James a kezét nyújtotta a feleségének, hogy felsegítse. – Hogy vagy? – Hát, nem is tudom. – A gerince alsó részében érzett fájdalom egész éjjel ébren tartotta, és hiába forgolódott, csak nem múlt el. – Mikor szavazunk? – Ma reggel ez lesz az első dolgunk – válaszolta a férje. – Jó. – Miért jó ez? – kérdezte a férfi izgatottan. – Szerinted a mai nap lesz az? – James, hagyd ezt abba! Tökéletesen érzem magam. – Mármint egy olyan valakihez képest, aki kilencedik hónapja állapotos, és ikreket fog szülni. Summer megfogadta, hogy az égiek segítségével valahogy csak kibírja még ezt a napot. James gyengéd volt és figyelmes, de nem akarta, hogy érte aggódjon az előválasztás napján. Az aznap esti választás eredményére várakozva a Manning család házában gyűltek össze. Summer örült, hogy a barátaival lehet. Jason és Charlotte a totyogó fiúkkal, és az újszülött Ann Marie-val érkezett meg először. Aztán az első eredmények közlésekor szállingózni kezdtek azok a barátok is, akik oly sokat segítettek James kampányában. Summer egy székbe vetette magát a nappaliban. Egyre jobban fájt a háta. Érezte, hogy egy kicsit mozognia kell, így kivonszolta magát a konyhába. Éppen megállt a mosogatóval szemben, amikor megtörtént. A szeme elkerekedett, és altestében éles, szúró fájdalmat érzett. – James! – kiáltott fel riadtan, és belekapaszkodott a konyhapultba. Lába közül magzatvíz ömlött le, és folyt szét a padlón. – Jaj, istenem! – Summer? – James másokkal együtt az ajtóban állt, vele volt Elizabeth Manning is. – Sajnálom – súgta Summer a férjére nézve –, de azt hiszem, itt az idő: vigyél a kórházba! James megfordult, és vágyódó tekintettel nézett a képernyőn megjelenő választási eredményekre. 106

– Épp most?

107

14. – James… sajnálom. – A háta közepéről induló fájdalom erősödött, és feljebb terjedt. Summer a hasát fogva behunyta a szemét. – Sajnálod? – James kérdezte. – Mit? – Gyorsan odalépett a feleségéhez, és óvón átkarolta. – Az lenne a legjobb, ha rögtön a kórházba vinnéd – javasolta Elizabeth. – Én felhívom az orvost – tette hozzá Eric. James megmondta a telefonszámot, és a Manningek közül vagy ötenhatan ismételgették, míg Eric talált egy cetlit meg tollat, és leírta a számot. Summer úgy érezte, mintha mindenki részese akarna lenni az ikrek születésének. – Dobd ide a kulcsot: megpróbálok olyan közel állni a ház ajtajához, amennyire csak lehet! James odahajította neki a kulcsot, és Jason kisietett. – És mi lesz az eredményekkel? – kérdezte Summer a tévére pillantva. – Majd azok is megszületnek – jelentette ki James, mintha egyáltalán nem volna jelentősége a dolognak. – Üzeneteket fogok hagyni a telefonodon – ajánlkozott Charlotte –, James pedig hívjon bennünket, mihelyt tud már valamit a babákról. Időközben visszajött Jason, aki a bejárat előtti füvön hagyta az autót, a motort ki sem kapcsolva. A kis csapat elindult kifelé. – Egyenesen a kórházba menjetek! – lihegte a telefontól visszatérő Walter. – A szülészorvos ott vár benneteket. – Ne aggódj, nem ez az első ikerpár, amelyik a világra jön – bátorította Elizabeth Summert. – Ez igaz, de ők az enyémek – jegyezte meg James. – James? – Summer a férjére nézett, és észrevette, milyen sápadt. – Te jól vagy? A férfi egy pillanatra nem válaszolt. Helyette segített a feleségének beszállni az autóba, és becsatolta a biztonsági övét. A leendő apa szemlátomást nagyon izgult. – Sokkal jobban leszek, ha már bevittelek a kórházba. – Hívj majd bennünket! – kiáltotta a többiek mellett a lépcsőn álló, és integető Charlotte. Summer visszaintegetett. – James, tudsz te így vezetni? – kérdezte Summer, amikor a férje nyaktörő sebességre kapcsolt, de aztán lassított. Jól érzékelhető volt a benne növekvő félelem. – Rendben leszek, ha már a kórházban tudlak. – A szülés természetes esemény. – Egy nőnek talán, de egy férfi számára egyáltalán nem az. Még soha életemben nem féltem így, mint most. Nem, egyszer már éreztem ilyesmit – helyesbített a férfi. – Azon az estén, amikor hazaérkeztem, és az üres lakás fogadott.

108

– Minden rendben lesz a gyerekekkel és velem – nyugtatta a vajúdó asszony a férjét. – Kérlek, ne aggódj, James! Ez ma a te éjszakád, el ne feledd! Sajnálom, hogy ez a két csimota épp mostanra jelentkezett be. – E pillanatban a választás érdekel a legkevésbé. Egyáltalán nem foglalkozom vele. – Meg fogod nyerni az előválasztást – jósolta Summer. Az asszony jól tudta, hogy erős küzdelem zajlott, és Ralph Southworth mindent elkövetett, hogy a végén neki legyen igaza. – Mindjárt a kórházban leszünk – könnyebbült meg James. – Lazíts! – nyugtatta Summer a férjét, de úgy tűnt, ezt akár magának is mondhatta volna. A következő fájdalomhullám váratlan erővel gyötörte meg, ezért mély levegőt vett, hogy leküzdje a fájdalmat. – Summer! – Jól vagyok – kapkodott az asszony levegő után. James behajtott a Virginia Mason Kórház sürgősségi bejáratán, és kiugrott az autóból. Odaszaladt a feleségéhez, és gondosan lábra segítette. Miközben tolószéket gördítettek ki, és Summert a betegfelvételi pulthoz szállították, James a parkolóba vitte a kocsit. Mikor néhány perc múlva a szülészeten találkoztak, az apa arca sápadt és feldúlt volt. – Ne nyugtalankodj! – dorgálta a férjét Summer, de többet nem tudott szólni, mert erősödő fájásai megakadályozták. Ahogy a fájdalom kissé alábbhagyott, Summer kinyitotta a szemét. Wise doktor éppen akkor érkezett. – Na, hogy vannak? – Remekül! – válaszolta Summer. – Hát annyira jól azért nem – helyesbített James. – Szerintem Summernek adjon fájdalomcsillapítót, és bevallom, én sem vagyok valami jól. – James, én rendben vagyok! – erősködött Summer. – A férje csak azt mondja, hogy nehezen viseli a fájdalom látványát – magyarázta a szülészorvos. – Tegyen már valamit, doki! Wise doktor szeretetteljesen hátba veregette Jamest. – Talán Summerre kellene bíznunk, hogy kér-e gerinctáji érzéstelenítést, vagy sem. Ezt ő tudja a legjobban elbírálni. – Rendben – egyezett bele James vonakodva. Summer számára az órák összefolytak. Erős táguló fájásai voltak, és biztos volt benne, hogy James jelenléte nélkül, nem lett volna képes mindezt elviselni. Férje egyfolytában bátorította, biztatta, a hátát dörgölte, biztosította a szerelméről. Lassacskán érkezni kezdtek a választási hírek is Charlotte üzenetein keresztül, valamint a nővérek jóvoltából, akik a várótermen átvonulva olykor vethettek egy pillantást a televízióra. Summer az elején még nagyon igyekezett, hogy mindent megtudjon, de aztán lassacskán semmi mással nem volt ereje foglalkozni, mint a saját vajúdásával, és a születendő gyerekekkel. Elvesztette az időérzékét, azt azonban mégis érzékelte, hogy kora hajnalban szállítják át a szülőszobába.

109

James néhány percre eltűnt, majd a kötelező zöld védőruhában ismét megjelent. Úgy nézett ki, mint egy szökevény, s amikor a nő meglátta, felnevetett. – Mi ebben olyan vicces? – Hát te. James mély levegőt vett, és megfogta Summer kezét. – Lassan itt az ideje. – Tudom – pihegett a nő. – Függetlenül attól, hogy készen állunk rá, vagy sem, szülőkké válunk. Az az érzésem, hogy életre szóló élményben lesz részünk. – Találkozásunk első éjszakájától kezdve folyton ez az érzésem. – Jaj, James, annyira szeretlek! Wise doktor csatlakozott hozzájuk. – Hadd lássuk, mivel van itt dolgunk? – az orvos Jamesre vigyorgott. – Gratulálok, elnök úr, megnyerte a választást. Úgy tűnik, ez a mai a jó hírek éjszakája. *** Két hónappal később Summer arra ébredt, hogy a kislánya felsír. Halkan leszállt az ágyról, és bement a gyerekszobába. James a hintaszékben ült, karjában Kellie-vel, és mindketten mély álomba merültek. Carrie eközben a kiságyában szöszmötölt. Summer kicserélte a pelenkáját, és fölfedve mellét szoptatni kezdte a kis gyönyörűséget. Az asszony tekintete a férjére siklott. Büszkeség és szeretet lobbant a szívében. A szülés éjszakáján kiderült, hogy James meggyőző fölénnyel nyert. Az utolsó két hét kampányhajrájában James beleegyezett, hogy Summer szerezzen neki egy választási dalt, amit a rádióban már le is adtak. Summer örömmel osztozott férje sikerében, és nem hiányzott neki a színpad. Az ikrek elég feladatot adtak neki ahhoz, hogy ne legyen ideje másra. James hirtelen felriadt. Kinyitotta a szemét és meglátta Summert, Carrie-vel a kezében. – Talán Kellie-t is meg kellene szoptatnom – jegyezte meg a kismama. Tapasztalatból tudta már, hogy amint az egyik csöppséget megetette, és elaltatta, abban a pillanatban a másik is követelni kezdi a tejet és a törődést. A testvérkék nemcsak külsőre hasonlítottak, az alvási rendjük is teljesen egyforma volt. Carrie befejezte az evést: James felállt, és gyakorlott mozdulatokkal kicserélték a csecsemőket. James gyengéden a hasára fektette a kislányát, és szelíden veregetni kezdte a hátát, míg az halkan fel nem böfögött. – Miért nem költöttél fel? – kérdezte Summer. – Olyan jóízűen aludtál. – Nem akármilyen éjszaka volt ez, főbíró úr – mondta az asszony férjére pillantva. – Nagyon örülök neked, James. Sziklaszilárd helyed lesz a bírói karban. – Nélküled nem lettem volna képes erre. 110

– Ne légy már nevetséges! – Ez az igazság – mondta a férfi mély átérzéssel. – Te, Carrie és Kellie nélkül. A szavazók szívét ti nyertétek meg. Az egész város arról a dalról beszélt, amit a rádióban hallottak. Mindegyik politikus irigykedik rám. – Mert tudok énekelni? – Nem, hanem azért, mert a feleségem vagy. – A férje szemében melegség csillant. – Megőrülök érted, Summer. Szinte hihetetlen, mennyi mindent kaptam tőled. – Én is szeretlek, James. – Summer behunyta a szemét. Majdnem két évvel előbb kezdődött a közös történetük, Vegasban, amikor úgy érezte, hogy a szíve meghasad a fájdalomtól. A szíve most csordulásig megtelt örömmel. Ennél többet nem kaphat az élettől, ennél jobb nem lehet az élet, gondolta. Pedig tévedett. A java még hátravolt.

111