Danilo Ž. Markovié
A MUNKA HUMANIZÁLÁSA ÉS A MUNKAKULTÚRA
A m u n k a humanizálásáról és a m u n k a k u l t ú r á r ó l m a n a p s á g m á r n e m csak a szocialista államokban beszélnek, h a n e m egyre i n k á b b a tőkés or szágokban is. Eltekintve attól, hogy a tőkés világban g y a k r a n különbö zőképpen h a t á r o z z á k meg a m u n k a humanizálása és a m u n k a k u l t ú r a fogalmát és t a r t a l m á t , alapjában véve a z o n b a n m i n d k é t fogalom a z o k a t az eszközöket és azt a folyamatot jelöli, amely a munkás a l k a l m a z kodását segíti elő a m u n k a technikai és társadalmi feltételeihez a tőkés v á l l a l a t o k b a n , mégpedig olyan k ö r ü l m é n y e k közepette, amikor a klaszszikus gyári m u n k a „ a m u n k a h e l y e t a legelemibb szükségszerűség szint jére süllyesztette", a m u n k a eredményét az emberi értékek fölé helyezte és „ a termelőeszközök adaptálása helyett egyértelműen az ember a d a p tációjának programját hirdette m e g . " Valójában m a sem a m u n k a h u manizálása, sem a m u n k a k u l t ú r a nem tekinthető osztályon kívüli k a t e góriának, és nem vizsgálható a társadalmi, mindenekelőtt az osztályvi szonyok, v a l a m i n t a t é m á v a l kapcsolatos ideológiai á r a m l a t o k figyelem be vétele nélkül. A z említettek m i a t t a mai marxista elméletnek blrálóan és az ember lényének marxista értelmezéséből k i i n d u l v a kell a z o k a t a m u n k a h u m a nizálásával és m u n k a k u l t ú r á v a l kapcsolatos intézkedéseket vizsgálnia, amelyekre egy-egy a d o t t t á r s a d a l o m b a n sor kerül. Különösen bírálóan kell felülvizsgálni a m u n k a humanizálása és a m u n k a k u l t ú r a dogmatikus és absztrakt-humanisztikus tolmácsolását, amelytől t á r s a d a l m u n k sem volt mentes. A bíráló felmérés azt jelenti, hogy túl kell haladni a z o k a t a nézeteket, amelyek az emberi m u n k á t p u s z t á n gazdasági érdekekre és tényezőkre vezetik vissza, olyan- szükségszerű követelménynek tekintve a m u n k a f o l y a m a t o t , amelyben a gazdasági érdekeken felül m á r semmi he lye sincs az emberi kreativitásnak és a l k o t ó m u n k á n a k . Valójában a fej lett termelőerők m a i , új viszonyai közepette szükséges r á m u t a t n i a m u n kától v a l ó elidegenülési f o r m á k r a és a belőlük a d ó d ó k r e a t í v tevékeny séget nem t a r t a l m a z ó jelenségekre. Mégpedig nemcsak azokról az ál!a1
2
3
m o k r ó l v a n szó, amelyekben létezik a magántulajdon-monopólium, h a nem azokról az országokról is, amelyekben a társadalmi tulajdonjog alapján sem jön létre a kellő kapcsolat a m u n k a f o l y a m a t részesei k ö z ö t t , h a b á r ezek mint „társult t e r m e l ő k " jelentkeznek, akik az a d o t t történel mi feltételek és lehetőségek közepette m a g u k rendezik egymás közötti viszonyaikat, döntenek a munkafeltételekről, ami viszont lehetővé teszi, hogy a technikailag h a l a d ó m u n k a az egyes ember számára is t á r s a d a l mi-gazdasági szempontból áttekinthetővé válik, a m u n k a h e l y pedig nem puszta szükségszerűségként jelentkezik és m á r nem csupán az emberi erő fogyasztásának területét jelenti. A m u n k a h u m a n i z á l á s á n a k és a m u n k a k u l t ú r a elméletét, v a l a m i n t gyakorlati alkalmazását a társadalmi viszonyokban úgy értjük meg leg jobban, h a a fogalmi meghatározásukból i n d u l u n k ki. A m u n k a h u m a nizálásának fogalmán a marxizmus szerint , olyan feltételek megteremté sét értjük a munkakörnyezetben, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember munkatevékenysége ne legyen ellentétben az ember természeti tulajdon ságaival és társadalmi lényegével. Valójában tehát a m u n k a humanizálása a m u n k a k ö r n y e z e t b e n olyan feltételek megteremtését teszi lehetővé, amelyben nincs veszélyeztetve az ember testi-szervezeti lényének integritása, a társadalmi viszonyok pedig, amelyeket a m u n k a f o l y a m a t b a n részvevők teremtenek meg, olyan viszo n y o k k á v á l n a k , ahol az ember az embernek a legfőbb cél, az emberséges ség pedig nem csupán egyedi tulajdonságként jelentkezik, h a n e m azok b a n a társadalmi csoportokban, amelyekben az ember munkatevékenysé gét végzi, csoporttulajdonságként v a n jelen. R ö v i d e n : a munka humani zálása jelenti a munka fizikai és társadalmi feltételeinek humanizálását a munkakörnyezetben oly módon, hogy általuk az ember munkatevé kenysége egyben emberi kibontakozásának része legyen. A m u n k a ilyen feltételei és a m u n k a humanizálása csak a m u n k a felszabadulásának fo l y a m a t á b a n jöhet létre, teljességében pedig csak a m u n k a teljes felsza b a d í t á s á v a l valósítható meg. H a a m u n k a marxista értelmezéséből i n d u l u n k ki, a kreativitást mint a m u n k a összetevőjét h a t á r o z z u k meg, a humanizáció fogalmán pedig az olyan törekvéseket értjük, amelyeknek célja, hogy a „ m u n k á b a n k i fejezésre jussanak az alkotó tényezők, hogy a m u n k a az emberhez méltó körülmények k ö z ö t t folyjon, miközben h á t t é r b e szorulnak a d e h u m a n i zációs tényezők, amelyek a kimerítő erőfeszítéshez, elszürküléshez, a m u n k a f o l y a m a t teljes monotóniájához v e z e t n e k . " H a tehát a fenti m ó d o n értelmezzük a m u n k a humanizálását, a k k o r feltétlenül el kell fogad n u n k a m u n k a k u l t ú r a fogalmi meghatározását, amelynek megvalósítása jelentős mértékben hozzájárul az elidegenülés megszüntetéséhez, a m u n k a felszabadításához, t á r s a d a l m u n k b a n pedig még a szocialista önigazgatási viszonyok fejlesztéséhez is. Ilyen megfogalmazásban elfogadhatjuk, hogy a munkakultúra olyan intézkedések sorozatát jelenti, amelyek lehetővé teszik a munkahelynek az emberi természet igényeinek megfelelő rende4
5
zését, a munkafolyamatban részvevők esztétikai érzékeinek kibontakozá sát, nemcsak a munkahely, hanem a termékek iránt is, amelyeknek gyár tói és alkotói. A m u n k a k u l t ú r a fogalmának ilyen meghatározása a r r a m u t a t , hogy a m u n k a k u l t ú r a a m u n k a humanizálási f o l y a m a t á n a k igen jelentős té nyezője, u g y a n ú g y mint ahogy a m u n k a humanizálása sem valósítható meg a m u n k a felszabadítása nélkül, m e r t a humanizálás nemcsak elő feltételezi, de megköveteli az olyan társadalmi berendezést, ahol folya m a t b a n v a n az ember felszabadítása. É p p e n ezért szolgálja a m u n k a h u manizálási problémája, v a l a m i n t a m u n k a k u l t ú r a fejlesztése együttes vizsgálata h a z á n k b a n a szocialista önigazgatási viszonyok fejlődését, mert „a t u d o m á n y o s a l a p o k o n n y u g v ó társadalmi önigazgatási viszo n y o k kialakításához n e k ü n k szükségünk v a n forradalmi és humanista víziókra, amelyek megvilágítják az u t a t , amelyben h a l a d u n k " . (Tito) H a elfogadjuk, hogy a m u n k a humanizálása olyan munkafeltételek megteremtését jelenti, amelyek összhangban v a n n a k az ember természeti tulajdonságaival, h o g y h a ez nem egy megfeszített, kimerítő folyamat, a k k o r a szocializmus, amely a termelőerők alacsony fejlettségi szintjéről indul és hosszú fejlődési szakaszon megy át, építeni és rendezni kell a munkahelyi környezetet, hogy az az a d o t t feltételek közepette emberhez méltó legyen, mégpedig a technikának és gyártási f o l y a m a t o k n a k az em berhez v a l ó alkalmazásával. A termelési tényezők a l k a l m a z k o d á s á t a m u n k a f o l y a m a t n a k az emberhez való idomulásával kell kezdeni, k i i k t a t ni a felesleges munkafogásokat a termelési folyamatból, elkerülni a m u n kahely túlzott és káros megvilágítását, k i i k t a t n i a p o r t , a kellemetlen szagokat stb. D e a technika és gyártási f o l y a m a t o k emberhez való ala kítása a korszerű, a u t o m a t i z á l t termelési viszonyok közepette megköve teli a n n a k t u d o m á n y o s vizsgálatát is, hogy mennyi az az információ mennyiség, amely az ember számára optimális. Ilyen módon, vagyis a technika és a műszaki f o l y a m a t o k n a k az emberhez v a l ó idomításával és a fentebb vázolt tényezők megteremtésével lehetővé tesszük a dolgozók számára, hogy közelebb kerüljenek tulajdon erőik további műveléséhez.* T á r s a d a l m u n k b a n tehát éppen ebből a szemszögből kell értékelni és fel becsülni a technológiát, amit m a g u n k a l a k í t u n k , különösen pedig a be hozatali gyártásfolyamatokat. N e m engedhetjük meg ugyanis, hogy a gyártástechnológiai szabadalmak behozatalával importáljuk a m u n k a szervezést is, olyan m u n k a k ö r ü l m é n y e k e t teremtve ezzel, amelyben nem j u t h a t kifejezésre dolgozóink alkotókészsége. A z efféle behozatali tech nológia és a vele járó munkaszervezés ugyanis d e s t r u k t í v a n h a t a z o k r a a viszonyokra, amelyeket az önigazgató dolgozók k ö z ö t t igyekszünk k i alakítani és fejleszteni. Ezért figyelmünket a m u n k a önigazgatási meg szervezése és fejlesztése közben nemcsak az emberek egymás közötti v i szonyára kell kiterjeszteni, h a n e m egyben az ember és a gép közötti v i szonyra, a m u n k a és m u n k a h e l y fizikai feltételeire, körülményeire. 7
D e a m u n k a h u m a n i z á l á s á n a k a z o k a t a v i s z o n y o k a t is meg kell v á l -
t o z t a t n i a , amelyeket az emberek m u n k a h e l y ü k ö n , munkahelyi k ö r n y e z e tükben a l a k í t a n a k ki. Ezeknek a v i s z o n y o k n a k o l y a n o k n a k kell lenniük, h o g y ne gátolják a személyiség kibontakozását, h a n e m tiszteletben t a r t sák az emberi méltóságot. A legfőbb cél az emberiesség és emberséges ség, amely az egész társadalmi közösség meghatározója és jellemzője. A z említett viszonyok alapját a szocialista t á r s a d a l m a k b a n a termelőeszkö zök társadalmi tulajdonjoga képezi, szocialista önigazgatású t á r s a d a l m u n k b a n pedig még az az elhatározásunk is, hogy az ember a szocializ mus legfőbb értéke, amelyből eredően a t á r s a d a l o m átszervezésének lé nyege megteremteni az ember, a szabad emberi lény k i b o n t a k o z á s á n a k feltételeit. O l y a n munkahelyi viszonyok és feltételek megteremtése, ahol az em ber a legfőbb érték, és ahol tiszteletben t a r t j á k emberi méltóságát, ahol művelheti, fejlesztheti képességeit, megköveteli egyben az új munkaszer vezési f o r m á k kialakítását, felkutatását is, t o v á b b á az ügyviteli vezetés és szerep új formáit, amelyek k i m u t a t j á k az irányítói és végrehajtói funkciók t ú l h a l a d á s á n a k fokát szocialista önigazgatási rendszerünkben, és közben új minőségi t a r t a l m a t a d n a k a m u n k a f o l y a m a t résztvevői k ö zötti v i s z o n y o k n a k . A viszonyok új, minőségi t a r t a l m a kifejezésre jut a dolgozók egymás k ö z ö t t i viszonyában m i n d a termelési, mind az önigaz gatási viszonyokat, jogokat és kötelezettségeket illetően. Valójában az emberek közötti viszonyok említett v á l t o z t a t á s á v a l a munkahelyi k ö r nyezetben meg kell teremteni a feltételeket, hogy az emberekben feléb ressze az emberi méltóság t u d a t á t , és a n n a k szükségességét, hogy m u n k á v a l , a m u n k a révén igazolják k r e a t í v , szabad alkotó lényüket egyre kevésbé a kényszerítő szükségszerűség és egyre i n k á b b a „szép t ö r v é n y e a l a p j á n " ( M a r x ) . Ily m ó d o n érezhetik csak az emberek, hogy teljes egé szében kifejezésre j u t o t t emberi lényük, lényegük, mégpedig m e r t visel kedésükkel, m u n k á j u k k a l , tevékenységükkel mások számára, a közösség többi tagja részére is lehetővé teszik, hogy emberi m i v o l t u k u g y a n ú g y kifejezésre jusson. 8
A m u n k a humanizálása, a munkahelyi környezet és tevékenység a l a p f o l y a m a t a i n a k fenti értelemben vett humanizálása, amelyek lehetővé te szik az ember munkatevékenységét mind nagyobb mértékben öntevé kenységnek, kreatív tevékenységnek érezze, csak úgy valósítható meg, ha maguk a dolgozók váltják valóra. M i n t M a r x is m o n d o t t a h a éssze rűen rendezik „ a n y a g i viszonyaikat a természettel, tulajdon ellenőrzé sük alá v o n v a az említett viszonyokat, a legkisebb erőráfordítással, em beri természetüknek a legméltányosabb és legmegfelelőbb m ó d o n " . A z emberre ugyanis nem kényszeríthető rá a m u n k a öntevékenységi érzése, sem pedig a k ö v e t k e z ő érzések: hogy a m u n k a alkotó tevékenység; hogy a m u n k a t e r m é k n e k „inherens m é r t é k e t " a d ; hogy a szép törvényszerű ségei szerint termel, s hogy a dolgozó a termelőfolyamatban egy megbe csült és fontos lény. E n n e k az érzésnek m a g á b a n az emberben kell meg születnie, csakúgy, mint mondjuk, a boldogság érzésének. A szocialista 9
önigazgatás n a g y történelmi jelentősége éppen a b b a n v a n , hogy kiemeli és megvalósítja az ember megnyilatkozásának, önfelismerésének feltéte leit, abból i n d u l v a ki, hogy a szocializmus legfőbb értéke az ember. A m u n k a teljes humanizálása, mint M a r x is r á m u t a t o t t , a kommunista t á r s a d a l o m b a n valósul meg a m u n k a felszabadításával egyetemben, m i vel a m a g á n t u l a j d o n megszűnésével megszűnik az emberi elidegenülés is, és az ember „visszanyeri" t á r s a d a l m i lényét, ténylegesen megoldódik az ember és a természet, az ember és ember közötti ellentét, megoldódik az emberi egzisztencia és az emberi lényeg k ö z ö t t i k a p c s o l a t . Ilyen fel tételek k ö z ö t t az ember munkatevékenysége első és igazi szükségletté válik, miközben munkatevékenységét az ember a fizikai kényszertől megszabadulva végzi, kifejlesztve alkotókészségét, a szép törvénye sze rint a l k o t v a meg azt, a m i t csinál. D e M a r x nemcsak a r r a m u t a t o t t rá, hogy az ember és a m u n k a fel szabadítására a k o m m u n i z m u s b a n kerül sor, a m i k o r is megszűnik az el lentét az egzisztencia és az emberi lét lényege k ö z ö t t , az ember eltárgyiasodása és önigazolása k ö z ö t t ós ennek alapján az i n d i v i d u u m és a m u n k a k ö z ö t t is. M a r x r á m u t a t o t t , hogy az ember felszabadulásának reális alapját a fejlett termelőerők adják majd meg. A termelőerők fej lődésével ugyanis fokozatosan elmosódik a h a t á r a fizikai és szellemi m u n k a k ö z ö t t és megvalósul a személyiség sokoldalú fejlődése. M a r x ezzel kapcsolatban u t a l t arra, hogy az új t á r s a d a l o m megvalósítása csakis a munkásosztály m ű v e lehet, amely f o r r a d a l m i akciójával ö n m a gát felszabadítva, felszabadítja az emberi közösség minden egyes tagját az elidegenülés minden formájától. C s a k h o g y az új k o m m u n i s t a t á r s a d a l o m kialakításához szükséges elő feltételek nem egyszerre jönnek létre, h a n e m fokozatosan a munkásosz tály forradalmi g y a k o r l a t á n a k f o l y a m a t á b a n . Mivel pedig a m u n k a fel szabadításának és ennek szerves összetevőjének, a m u n k a humanizálásá n a k a m u n k a emberségessé tételével kell létrejönnie, hogy a m u n k a ne kényszertevékenység legyen, h a n e m általa a kreativitás jusson kifejezés re, úgy a termelőerők fejlődésével p á r h u z a m o s a n o l y a n m u n k a s z e r v e zési f o r m á k a t kell kidolgozni, amelyek ezt lehetővé is teszik. Vagyis m i n t ahogy a m u n k a elidegenülése és k r e a t í v jellegének megszüntetése hosszú történelmi folyamat eredménye, ugyanígy a m u n k a felszabadítása és humanizálása is hosszú folyamat, amely során m a g u k a részvevők érzékelik, hogy tevékenységük lassan olyan tevékenységgé válik, amely révén kifejezésre jut személyiségük, szabad alkotó emberi lényük. A z emberi méltóság megteremtésének említett f o l y a m a t á b a n tehát igen fon tos szerepe v a n a m u n k a k u l t ú r a fejlesztésének, amely révén k i a l a k u l n a k az esztétikai tényezők, részben az a l k o t ó k emberi szükségleteként, de úgy is mint a m u n k a eredménye, vagyis termék. 10
A munkahelyi környezet, elsősorban pedig a m u n k a c s a r n o k és m u n k a eszközök megformálása a z o n b a n a n n a k ellenére, hogy emberhez méltó, nem állhat ellentétben a munkatermelékenység és a munkaszervezet j o b b
gazdálkodási eredményeihez szükséges feltételekkel. Ugyanis az a tény, hogy a munkás olyan környezetben és olyan eszközökkel dolgozik, ame lyek számára a m u n k á t ö n a l k o t ó tevékenységgé, nem pedig kényszerré teszik, nem csökkentheti a termelékenységet. H a tehát a m u n k a h e l y i környezet k i a l a k í t á s a k o r gondot f o r d í t u n k az esztétikai tényezőkre, és a r r a törekszünk, hogy ebben a környezetben az ember emberi lénynek érezze magát, a k k o r a m u n k á s is igyekszik majd az általa g y á r t o t t ter mékek révén kifejezésre j u t t a t n i az esztétikai tényezőket. A h h o z azonban, hogy sikerrel járjon a m u n k a h e l y és a munkahelyi környezet gondozása, s hogy a dolgozó érezze: m u n k a h e l y é n e k berende zésekor emberi méltóságára is gondot viselnek^ feltétlenül szükség v a n a fizikai és szellemi m u n k a közötti különbség megszüntetésére és a m u n k a helyi k u l t ú r a fejlesztési törekvéseinek konkretizálására, különös tekintet tel az egyes m u n k a h e l y e k sajátosságaira. Eközben természetesen túl kell h a l a d n u n k a z o k a t a tudálékos elméleteket, miszerint a m u n k a h e l y i k u l t ú r á t csak ott kell fejleszteni, ahol termelőmunka folyik. Ellenkezőleg, a m u n k a humanizálása és a m u n k a k u l t ú r a fejlesztése egyetemes jelentő ségű, és minden m u n k a h e l y r e , minden m u n k a h e l y i környezetre v o n a t k o zik. A technológiai f o l y a m a t o k fejlődésével ugyanis még i n k á b b v á l t o z n a k majd a munkahelyi k u l t ú r a fejlesztésének módszerei és eszközei. E z utóbbi megállapítás egyben azt jelenti, hogy a m u n k a k u l t ú r a fej lesztése nemcsak p i l l a n a t n y i társadalmi szükséglet, h a n e m a m u n k a k u l t ú r a fejlesztése, a munkahelyi környezet gondozása — mint a m u n k a h u m a n i z á l á s á n a k szerves része — jelentősen hozzájárul a szabad elha tározásuk alapján társult termelők szabad t á r s a d a l m á n a k kialakításához a h o g y a n azt M a r x is előrelátta. 11
F o r d í t o t t a Hornok
Férem
Jegyzetek 1
Radovan Rihta és munkatársai: Civilizacija na raskršću, Komunist, Belgrád, 1972. 174. lap Arif Tanović: Humanizam i progres. Veselin Masleša, Szarajevó, 1979., 129—130. lap Vukašin Pavlović: Stvaralaštvo i revolucija u oblasti rada. Zbornik rado va „Revolucija i humanizam", Szabadka 1978., 23—24. Részletesebben lásd a Marksizam i humanizacija rada c. munkában, Belgrád, Savremena administracija, 1980., 1—16. lap Dr. Branko Prnjat, Kulturna politika, Belgrád, Radnička štampa, 1979., 148. lap * Radovan Rihta és munkatársai, idézett mű 175. oldal Vladimir Štambuk, Revolucija, stvaralaštva i organizacija, „Revolucija i hu manizam", Szabadka, 1978., 42—43. о. Dr. Ljiljana Т. Slović: Kultura međusobnih odnosa, Rad, Belgrád, 1979.
2
s
4
5
7
8
» К. Marx: Kapital, III. Zágráb, 1948., 156. lap Bővebben lásd: К. Marx, Ekonomsko-filozofski manuskripti, Rani Radovi, Zágráb, „Naprijed", 1961., 242. lap Erről részletesebben lásd a Kultura radne sredine i produktivnost с. kiad ványunkban, Belgrád, „Rad", 1979. 1 0
1 1
Rezime Humanizacija rada i kultura rada О humanizaciji i kulturi rada danas se govori ne samo u socijalističkim, već i u kapitalističkim zemljama. Brzi razvitak tehnoloških procesa u mnogome je doprineo tome da čovek na svom radnom mestu postane samo delić velike mašinerije koju niti može shvatiti, niti pregledati u njenoj suštini. A ova či njenica je još samo povećavao otuđenost čoveka ne samo od drugih ljudi, već i od samog rada, koja mu je nametnuta káo nužnost, a isto tako povećao otuđenost i od rezultata čovekovog rada. Humanizacija i kultura rada sastavni su deo oslobađanja rada i čoveka. Bez obzira na to što u mnogim zemljama pod ovim pojmovima podrazumevaju u neku ruku različite stvari, bolje rečeno bez obzira na to što ne postoji pojmovna usklađenost humanizacija rada znači prilagođavanje radnih uslova i sredstava čoveku i njegovom biću, a ne obratno kako je to u kapitalističkom svetu, u hajci za što većim profitom dugo vremena činjeno. U socijalističkom društvu, a naročito u samoupravnom socijalizmu čovek je čoveku najviši cilj. Upravo zbog toga u tom društvu naročito je važna komponenta kultura rada koja čini nerazdvojivi sastavni deo procesa oslobađanja čoveka. Radna sre dina dakle treba da bude tako uređena da odgovara ljudskoj prirodi i razvije kod učesnika u radnom procesu osećanje za estetske komponente podjednako u radnoj sredini i u proizvodu koju stvaraju. Ali kako je čovekovo otuđenje dug istorijski proces tako je i humanizacija rada dug proces u razvitku socialističkog društva koji u skladu sa razvojem technologije traži uvek nova rešenja i nove metode.
Kurzfassung Die H u m a n i s a t i o n u n d K u l t u r der Arbeit Über die Humanisation und Kultur der Arbeit, wird heute nicht nur in den socialistischen, sondern auch in den kapitalistischen Länder gesprochen. Der schnelle technologische Entwicklungsprozess hat viel dazu beigetragen, dass der Mensch an seinem Arbeitsplatz nur ein Tielchen der grossen Maschine gewor den ist, den er nicht begreifen und im wesentlichen nicht überblicken kanu. Diese Tatsache hat die Entfremdung der Menschen — nicht nur von den an deren Menschen, und selbst von seiner Arbeit, die ihm als nötig aufgezwungen wurde — sondern auch vom Ergebniss seiner Arbeit, weiter vergrössert.
Die Humanisation und Kultur der Arbeit sind Teilfaktoren der Befreiung der Arbeit der Menschen. Abgesehen von der Tatsache, dass in verschiedenen Ländern unter diesen Begriff verschiedene Dinge verstanden werden, bzw. dass kein Begriffseinklang in dieser Hinsicht existiert, ist die Humanisation der Ar beit, die Anpassung der Arbeitsbedingungen und der Arbeitsmittel den Men schen — und nich umgekehrt, wie sie in den kapitalistischen Ländern — an gesichts der Jagd um den Profit so lange getrieben wurde. In der sozialisti schen Gesellschaft und insbesndere im Selbstverwaltungssozialismus, ist der Mensch das wichtigste Ziel des Menschen. Eben deshalb ist die Kultur der Ar beit in dieser Gesellschaft die wichtige Komponente, die den untrenlichen Bestandteil der Befreiung des Menschen bildet. Das Arbeitsmilieu muss daher so eingerichtet werden, dass es der menschlichen Natur entspricht, und dass es dem Teilnehmer im Arbeitsprozess das ästhetische Gefühl an das Milieu und im Arbeitsprozess erweckt. Sowie die Entfremdung der Menschen, so ist auch die Humanisation der Arbeit ein langer Prozess in der Entwicklung der sozialistischen Gesellschaft, der mit der Entwicklung der Technologie immer neue Entschlüsse und neue Methode verlangt.
