Daganatos betegek között végzett felmérés az onkológiai ellátás helyzetéről, az ellátás kockázatának megismeréséről Prof. Simon Tamás, Kiss Katalin (Magyar Rákellenes Liga, Szinapszis Kft) A kommunikáció nélkülözhetetlen része a betegbiztonságnak. A nyitott kommunikáció
elősegíti
a
betegséggel,
a
szükséges
egészségügyi
technológiákkal kapcsolatos információk átadását, megosztását. Különösen fontos ez a tevékenység az onkológiai betegek ellátásánál, ahol a megfelelő és hatékony kommunikáció, a lelki támogatás lényegesen befolyásolja a betegek gyógyulását. Az onkológiai betegek gyógyulási folyamatában a legnagyobb szerepet a kezelőorvos, a család és a barátok támogatása jelenti – derült ki a Magyar Rákellenes Liga és a Szinapszis Kft. közös felméréséből, amelyet a partnerek a betegek és az egészségügyi dolgozók között kialakult viszony feltérképezése céljából kezdeményeztek. Mint ismeretes, általánosságban véve elmondható, hogy a krónikus betegek gyógyulási folyamatában kétségtelenül nagy szerepet játszanak a hozzátartozók vagy az érintett mellett álló egyéb személyek, mint ahogyan komolyan befolyással bír a páciens lelki állapota. A friss felmérés eredményei szerint ezt a daganatos betegségben érintettek is hasonlóan látják, hiszen 83 százalékuk szerint a szakorvos, a család és a barátok járulnak hozzá leginkább kezelésük eredményességéhez, és a nővérek, asszisztensek szerepét is fontosnak tartják a gyógyulási folyamatban. Fontos még kiemelni a háziorvost is, akit minden második válaszadó meghatározó szereppel írt le, de a betegszervezetek, betegtársak befolyása sem elhanyagolandó.
1
Segítőkészség jellemzi az egészségügyi dolgozókat A felmérés rávilágított arra is, hogy a lehetőségeihez mérten a legtöbb segítséget a kezelőorvos nyújtja a terápia során. A válaszadók 76 százaléka szerint orvosuk mindent vagy szinte mindent megtesz a gyógyulás támogatása érdekében, és csupán 12 százalék említette, hogy alig vagy egyáltalán nem mondhatja el ezt magáról. Sokan emelték ki a közeli hozzátartozók szerepét is a kezelés támogatásában, 63 százalék szerint lehetőségeikhez mérten igyekeznek mindenben segítséget nyújtani. A legkevésbé segítőkésznek a patikusokat találták a válaszadók, bár nekik talán nehezebb is közvetlen szerepet vállalni a páciensek támogatásában. A betegek nagy része (78%) megfelelőnek tartja a kommunikációt betegségéről és a kezelésről, annak ellenére, hogy ritkán, jellemzően (31%) két- három havonta találkoznak orvosukkal és érzékelik esetlegesen, hogy a konzultációk minősége nem mindig kielégítő. A leggyakrabban említett kritikák – sietős ellátás (22%), fáradt (17%), ideges (10%), fásult (7%) egészségügyi dolgozók a szakorvosok túlterheltségéből adódhatnak, ám a negatív benyomásokat
2
említők aránya alig 20 százalék. Az orvosok viselkedésével kapcsolatban pozitívumként a betegek a segítőkészséget (74%), az őszinteséget (71%) és az udvariasságot, figyelmességet (70%) emelték ki.
A nővérekkel valamelyest ritkábban találkoznak a betegek személyesen, viselkedésüket azonban többnyire pozitív vonásokkal jellemzik az érintettek. A válaszadók nagy része elsősorban a segítőkészséget (67%), az együttérzést (59%) valamint az udvariasságot (59%) emelte ki, míg a negatív jellemzők között - ahogy az orvosok esetében is - a sietség (20%) és fáradtság (18%) fordult elő leggyakrabban. A nővérek és az orvosok értékelése közötti különbség, hogy a pozitív tulajdonságok sokkal nagyobb arányban jelennek meg ez utóbbi csoportra vonatkozóan, ami köszönhető annak is, hogy a betegek és orvosaik között szorosabb kapcsolat alakul ki. A válaszadók fele kölcsönös, inkább partneri viszonyról számolt be onkológusával, amelyben a döntéseket a kezelőorvossal együtt hozzák meg. A kitöltő daganatos betegségben érintettek 35 százaléka alá-
3
fölérendeltségi viszonyt érzékel a szakemberrel, amelyben a terápiás döntések is az ő tollából születnek. Mindenképpen érdekes eredmény figyelhető meg, hogyan érzékelik a betegek, mennyiben tekintenek rájuk betegként illetve emberként a velük foglalkozó egészségügyi szakemberek. Ebből a szempontból a válaszadók 57 százaléka jelölte meg, hogy érzékelése alapján a kezelő szakorvos nem csak a betegséggel, hanem vele, mint ember is foglalkoznak. Ugyanezek az arányok a háziorvos és nővér esetében rendre 45, illetve 44 százalék.
Honnan szerezik információikat a betegek? A kezelőorvos a legnépszerűbb információforrás akár a betegség megértéséről (86%), akár annak kezelési módjairól és az alkalmazható termékekről (80%) legyen szó. Az érettségivel nem rendelkezők és a községekben élők körében jellemző, hogy a betegséghez kapcsolódó információikat a nővérektől és családtól, ismerősöktől szerzik, ezzel szemben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a Budapesten élők szívesen tájékozódnak az interneten található tartalmakból, egészségügyi témájú oldalakon. A megértés támogatásában
4
egyértelműen az egészségügyi dolgozóknak van a legnagyobb szerepe, hiszen a kezelőorvost a nővérek (57%) és a háziorvosok (55%) követik.
Az igényelt információk – jellegüket, témájukat tekintve – nagyon széles érdeklődést mutatnak a páciensek részéről. Az orvostól elsődlegesen a betegség lefolyásával, a tünetek kezelésével, a lehetséges mellékhatásokkal, a nem megfelelően alkalmazott terápiák következményeivel kapcsolatban várnak tájékoztatást. A nővérek szerepe a lelki és mentális problémák kezelésében illetve az életmódvezetésben kiemelt.
5
A kutatásról A kutatás online és papír alapú önkitöltős kérdőíves módszerrel 2014 márciusában zajlott a Magyar Rákellenes Liga és a Szinapszis Kft. közös közreműködésével, összesen 401 daganatos betegségben érintett részvételével. A válaszadók 27 százaléka férfi, 73 százaléka nő, életkor alapján döntően a közép- és időskorúak képviseltetik magukat, a minta összetétele régió, településtípus alapján vegyes. A válaszadók 24 százaléka esetében az első diagnózist 2 két éven belül állította fel a kezelőorvosa, 29 százaléknál 2-5 éven belüli, 47 százalék esetében pedig öt évnél régebbi ez az időpont. A kitöltők 36 százaléka állt kezelés alatt a kérdőív kitöltésekor is, a leggyakoribb daganattípusok között a mellrákot (40%), a vastag/végbél (11%) valamint a tüdőrákot (9%) találjuk. A lelki állapot a gyógyulás egyik kiemelt tényezője! A kommunikáció fejlesztése betegbiztonsági szempontból is alapvető fontosságú! A gyógyulás támogatása, megfelelő compliance, csökkentik az egészségügyi kiadásokat!
6
