CSONT, ÍZÜLET, KOPONYA CSONTJAI, GERINC
Egy felnőtt ember csontváza 206 csontból áll + járulékos csontok. Gyermekkorban több csont – egyes csontok különálló elemekből forrnak össze. A csontvázrendszer (systema sceleti) 4 fontos szerepe: testünk belső, szilárd vázát alkotja, meghatározza méreteit, alakját testüregeket határol védelem a mozgás passzív szerve szivacsos állományában van a vörös csontvelő (vérképzés szerve)
Csontszövet: testünk legkeményebb szövete (nagy szakítószilárdság, ellenállás a nyomási, hajlítási, húzási erőhatásoknak) csontsejtek + nagy tömegű sejtközötti állomány szilárdságát a sejtközötti állomány szervetlen anyag-tartalma (foszforsav mész, foszforsavas magnézium, szénsavas mész, kálcium-klorid) adja rugalmasságát a szerves állomány (ossein) adja kollagén a szervetlen alkotóelemek beépülése a szervesbe, a kalcifikáció (szerves:szervetlen = 65:35) jellegzetes mikroszkopikus kép: egy központi elhelyezkedésű ér körül koncentrikus körök helyezkednek el a nyúlványos csontsejtek, melyek egymással kapcsolódnak
a
csontszövetben 3 féle sejt: csontképző sejtek (osteoblast) csontsejtek (osteocyta) csontfaló sejtek (osteoclast)
csontszövet elrendeződése: tömör (substantia compacta): csontok felszínén lévő csontréteg, a hosszú csövescsontok középdarabja szivacsos (substantia spongiosa): a hosszú csövescsontok végrészeiben és a rövid laposcsontokban fordul elő vékony csontlemezek csontra ható erők irányában összefüggő üregrendszer
A CSONTOK ÖSSZEKÖTTETÉSEI LEHETNEK: I. folyamatos összeköttetések (synarthroses): kötőszövetes összeköttetés (syndesmosis): szalagos (syndesmosis ligamentosa): leggyakoribb kötőszövetes összeköttetés, szalaggal (ligamentum) vagy hártyával (membrana) kapcsolják össze a csontokat varrat (sutura): koponyacsontok kapcsolódása, minimális kötőszövet a csontok között, alakjuk lehet: fogazott, sima, pikkelyes beékelődés (gomphosis): fogak kapcsolódása az állcsonttal és az állkapoccsal porcos összeköttetés (synchondrosis): a csontokat üveg- vagy rostosporc kapcsolja össze ide tartozik az un. félízület (hemidiarthrosis): átmenet a folyamatos és a megszakított kapcsolódás között, a rostos porc belsejében van egy kis üreg, rugalmas, de nagyon erős is (pl.: symphysis pubica) csontos összeköttetés (synostosis): az eredetileg különálló csontok az élet során összenőnek (keresztcsont, medencecsont)
II. félbeszakított összeköttetések, az ízületek (articulationes):
ízületi felszín (facies articularis): általában az egyik felszín domború (ízületi fej – caput articulare), a másik homorú (ízületi árok, vápa – fossa, fovea, cavitas articularis) ízületi porc (cartilago articularis): a csontok ízfelszíneit általában üvegporc (hyalin) fedi szerepe: súrlódás csökkentése, ütközések tompítása porcos alkotórészek: ízületi korong (discus articularis), porcsarló (meniscus), ízvápaajak (labium articulare) ízületi tok (capsula articularis): 2 rétegből áll: egy külső, tömött, kollagén rostos réteg (membrana fibrosa) és egy belső, lazább, erekben, idegekben gazdag savós hártya (membrana synovialis) ízületi szalagok (ligamenta): tömött rostos kötőszöveti kötegek, szalagok kapcsolódnak a legtöbb ízületi tokhoz a tokon belül is lehetnek szalagok (pl.: térd) ízületi üreg (cavum articulare): egészséges egyénekben ez csak egy hajszálnyi rés ízületi nedv (synovia): a membrana synovialis termeli, súrlódáscsökkentő szerep
ÍZÜLET SEMATIKUS ÁBRÁJA
A KOPONYA CSONTJAI I. agykoponya (cranium cerebrale):
páratlan csontok:
1. homlokcsont (os frontale) 2. ékcsont (os sphenoidale)
3. nyakszirtcsont (os occipitale) páros csontok:
4. falcsont (os parietale) 5. halántékcsont (os temporale)
II. arckoponya (cranium viscerale): páratlan csontok:
1. rostacsont (os ethmoidale) 2. ekecsont (vomer) 3. állkapocs (mandibula)
páros csontok:
4. felső állcsont (maxilla) 5. járomcsont (os zygomaticum)
6. könnycsont (os lacrimale) 7. orrcsont (os nasale)
8. alsó orrkagyló (concha nasalis inferior) 9. szájpadcsont (os palatinum)
AZ AGYKOPONYA CSONTJAI: 1. homlokcsont (os frontale): a koponya elülső, felső részét, a homlokot és a szemüregek tetejét alkotja homloküreg (sinus frontalis) részei (a teljesség igénye nélkül): pikkely rész (squama frontalis) szemöldökív (arcus superciliaris) homlokdudor (tuber frontale) szemgödri részek (pars orbitalis) orri terület (pars nasalis)
orrcsonti tövis (spina nasalis)
2. ékcsont (os sphenoidale): alakja repülő denevérre emlékeztető a koponya alapján, középen helyezkedik el részei: test (corpus sphenoidale) benne üreg (sinus sphenoidalis) – orrmelléküreg alsó és elülső felszíne az orrüreg (cavum nasi) falát adja kis szárnyak (ala minor) erek és idegek nagy szárnyak (ala major) haladnak át rajtuk röpnyúlványok (processus pterygoideus)
3. nyakszirtcsont (os occipitale): koponya hátsó részén, kagyló formájú csont öreglyuk (foramen magnum): a gerinccsarotna és a koponya ürege ezen keresztül közlekedik, ekörül helyezkedik el a 4 része alapi rész (pars basalis): az ékcsonttal kb. 20. életévben csontosodik össze, addig porcosan kapcsolódnak oldalsó részek (pars lateralis): az öreglyuk két oldalán ízületi bütykök (condylus occipitalis): nyakszirtcsont – 1. nyakcsigolya pikkelyi rész (squama occipitalis)
4. falcsont (os parietale): az agykoponya tetejének oldalfalát alkotják részei: felső szél (margo sagittalis) elülső szél (margo frontalis) alsó szél (margo squamosus) hátulsó szél (margo occipitale) falcsonti dudor (tuber parietale) belső részén a kemény agyhártyát ellátó verőér barátdái (sulci arteriae meningeae mediae)
5. halántékcsont (os temporale): a nyakszirt-, a fal- és az ékcsont között helyezkedik el külső hallónyílás (porus acusticus externus) körül a csont 4 része: pikkely rész (pars squamosa) járomcsonti nyúlvány (processus zygomaticus) dobrész (pars tympanica) dobhártya (membrana tympani) külső és középfül között csecsnyúlvány (processus mastoideus) sziklacsont (pars petrosa) üregrendszerében találjuk a halló- és egyensúlyozó szerv végkészülékeit
AZ ARCKOPONYA CSONTJAI 1. rostacsont (os ethmoidale): az orrüreg felső részét és a szemüreg belső falát adja részt vesz az orrsövény képzésében rajta keresztül haladnak a szaglóidegek az orrüregből a koponyaüregbe
2. ekecsont (vomer): részt vesz az orrsövény képzésében
3. orrcsont (os nasale):
4. könnycsont (os lacrimale): 5. alsó orrkagyló (concha nasalis inferior): az orrüreg oldalfalán a felső állcsontra támaszkodik
6. járomcsont (os zygomaticum): a szemgödri felszín (facies orbitalis) a szemgödör kialakításában vesz részt arci felszíne (facies malaris) a pofagumókat adja halántéki felszínéről (facies temporalis) indul a halántéki nyúlvány (processus temporalis), mely a halántékcsont járomnyúlványával a járomívet (arcus zygomaticus) alkotja
7. felső állcsont (maxilla): az orr-, szem-, szájüreg alkotásában vesz részt belsejében a legnagyobb orrmelléküreg, az arcüreg (sinus maxillaris) van, mely a középső orrjáratba nyílik a felső fogak is benne ülnek szájpadnyúlványa (processus palatinus) az orrüreget a szájüregtől elválasztó kemény szájpad elülső részét adja
8. szájpadcsont (os palatinum): függőleges lemeze az orrüreg alkotásában vesz részt
vízszintes lemeze a maxilla szájpadnyúlványával a kemény szájpad (palatum durum) hátsó részét adja
9. állkapocs (mandibula): az egyetlen koponyacsont, ami mozgatható módon, ízülettel kapcsolódik a halántékcsonthoz testében (corpus mandibulae) helyezkedik el az alsó fogsor a test közepén az állcsúcs (protuberantia mentale)
belső felszínén izmok eredési helyei tapinthatók a test és a szár (ramus mandibulae) között van az állka-
pocsszöglet (angulus mandibulae) – rágóizmok tapadása
10. nyelvcsont (os hyoideum): nem vesz részt a koponya alkotásában, de fejlődéstanilag ide sorolható az állkapocs alatt, a nyakizmok között találjuk testet, kis és nagy szarvat különböztetünk meg rajta jól tapintható a nyakon, nyeléskor együtt mozog a gégével
AZ ARCKOPONYA ÜREGEI
szemgödör (orbita): látószervünk helye egy négyoldalú gúlához hasonló üreg, a gúla alapja a szemüreg bemenete, csúcsa a szemgödri hasadék vége kialakításában részt vesz: homlokcsont, járomcsont, felső állcsont, ékcsont, könnycsont, rostacsont, szájpadcsont
szájüreg (cavum oris): nem csontos üreg, csak részben határolják csontok felül a kemény szájpad, elöl és oldalt a felső álcsont, a felső és alsó fogsor és az állkapocs képzi csontos vázát
orrüreg (cavum nasi): négyoldalú, elöl-hátul nyitott üreg a csontos orrsövény (septum nasi osseum) 2 részre osztja nyílása közös, de a garat felé a 2 orrüreg külön nyílik kialakításában részt vesz: ekecsont, ékcsont, szájpadcsont, rostacsont, felső állcsont, könnycsont orrmelléküregek (sinus paranasales): az orrüreg csontjainak légtartalmú üregei az orrüreghez hasonlóan nyálkahártyával béleltek homloküreg (sinus frontalis) arcüreg (sinus maxillaris) ékcsonti öböl (sinus sphenoidalis) rostasejtek (cellulae ethmoidales)
CSIGOLYÁK (VERTEBRAE) a törzs tengelyét képző gerincet építik fel gerincoszlop (columna vertebralis) valódi csigolyák: önálló csontok nyakcsigolyák (vertebrae cervicales) – 7 hátcsigolyák (vertebrae thoracicae) – 12 24 db ágyékcsigolyák (vertebrae lumbales) – 5 álcsigolyák: fejlődésük során először önállóak, majd összenőnek keresztcsont (sacrum), farokcsont (os coccygis) keresztcsonti csigolyák (vertebrae sacrales) – 5 9-11 db farokcsigolyák (vertebrae coccygeae) – 3-6
(medencefok)
A valódi csigolyák általános tulajdonságai: fő részeik azonosak, az egyes gerincszakaszok csigolyái kissé módosultak
test (corpus vertebrae): szivacsos csontból álló kis henger, alsó és felső felszínén vékony üvegporc
gyökér (pediculus arcus vertebrae)
csigolyaív (arcus verebrae)
csigolyalyuk ( foramen vertebrae) gerinccsatorna (canalis vertebralis)
felső bevágás (incisura vertebralis superior): az ívek indulásánál, kisebb
alsó bevágás (incisura vetrebralis inferior): nagyobb
csigolyaközti lyuk (foramen intervetrebrale): két szomszédos csig. közt oldalt (felső + alsó bevágás) alsó és felső ízületi nyúlványok (processus articularis inf. et sup.): rajtuk ízületi felszínek (facies articularis inf. et sup.)
harántnyúlványok (processus transversus)
tövisnyúlvány (processus spinosus)
gyökér
felső bevágás
csigolyaközti lyuk alsó bevágás
nyakcsigolyák: a test kicsi a csigolyalyuk nagy ízfelszíneik majdnem vízszintesek rövid harántnyúlványok harántnyúlványi nyílás (foramen transversarium): lyuk a gyökéren, csak a nyakcsigolyákra jellemző képlet rövid tövisnyúlvány I. nyakcsigolya, fejgyám (atlas): nyakszirtcsonttal ízesül, tartja a fejet és részt vesz mozgásaiban, nincs teste II. nyakcsigolya (axis): már van teste, azon a tompa fognyúlvány (dens axis) VII. nyakcsigolya (vertebra prominens): hosszú a tövisnyúlványa, jól tapintható
hátcsigolyák: teste kártyaszív alakú, lefelé haladva nő a csigolyalyuk kerek, szűkebb, mint a nyakcsigolyáknál testükön és harántnyúlványaikon ízületi árkok (fovea costalis), ide kapcsolódnak a bordák tövisnyúlványaik hosszúak, csúcsosak, egymást zsindelyszerűen borítják, az ágyék felé ellaposodnak ágyékcsigolyák: testük nagy, vaskos, bab alakú csigolyalyuk szűkebb, háromszöghöz hasonló erős ízületi nyúlványok a csigolyaíven bordacsökevények (processus costarius) – nem igazi harántnyúlványok a tövisnyúlvány lapos, bárdszerű
keresztcsont (os sacrum):
5 keresztcsonti csig. összecsontosodása
kissé görbült, ásó alak
szélesebb rész az alap (basis ossis sacri), keskenyebb része a csúcs (apex ossis sacri), vastag oldalrészek (partes laterales) alapján ovális felszín, ide csatlakozik az 5. ágyékcsigolya
oldalrészei bordacsökevények összeolvadásából keletkeztek, rajtuk fül alakú ízületi felszín (facies auricularis) a nemi különbségek a sacrumon a legkifejezettebbek: ffi – keskenyebb, hosszabb, nő – rövidebb, szélesebb
farokcsont (os coccygis): 3-6 csökevényes csigolya összecsontosodása felső ízületi felszín (facies articularis superior) 2 szarvacska (cornu coccygeum)
A CSIGOLYÁK ÖSSZEKÖTTETÉSEI (JUNKTURAE VERTEBRARUM) 1. porcos összeköttetés: porckorong (discus intervertebrales) a 2. nyakcsigolyától a keresztcsontig – 23 db alakjuk követi a csigolyatestekét, a háti szakaszon a legvékonyabbak, az ágyékin a legvastagabbak részei: rostos gyűrű (anulus fibrosus), puha, kocsonyás mag (nucleus pulposus) sérülése: porckorongsérv (discus hernia) anulus
nucleus
2. szalagos összeköttetés: a csigolyatestek, ívek és nyúlványok között
elülső és hátsó hosszú szalag (ligamentum longitudinale anterius et posterius): csigolyatestek elülső és hátsó felszínén húzódnak a nyakszirtcsonttól a farokcsontig sárga szalag (ligamentum flavum): csigolyaívek közötti résekben, rugalmas rostok, a ki- és belépő idegrostok útját szabadon hagyják, a gerincet feszítő izmok munkáját segítik ha a hajlítóerő megszűnik, a csigolyaíveket eredeti helyükre húzzák harántnyúlványok közti szalagok (lig. intertransversarium) tövisnyúlványok közti szalagok (lig. interspinale) tövisnyúlványok feletti szalag (lig. supraspinale): a VII. nyakcsigolyától a keresztcsontig, a VII. nyakcsigolya és a nyakszirtcsont között tarkószalaggá szélesül (lig. nuchae)
3. ízületes összeköttetés: az alsó ízületi nyúlvány az alatta lévő csigolya felső ízületi nyúlványával ízesül ezek a gerinc kis ízületei 4. csontos összeköttetés: keresztcsonti csigolyák és az utolsó 3 farokcsigolya (2-3 éves korban csontosodnak össze) közöttük csökevényes porckorong van, ez részben el is csontosodhat a két csontot erős szalagok fűzik össze
