Csiszárik-Kocsir Ágnes1 – Szilágyi Tibor Pál2
A kis- és középvállalkozások hitelforrásokhoz való hozzáállása Magyarországon egy kérdőíves kutatás eredményeinek tükrében The attitude of the small- and medium-sized enterprises towards the credit financing in Hungary due to the findings of the primary research
[email protected] Egyetem, Keleti Károly Gazdasági Kar, egyetemi docens 2 Óbudai Egyetem, Keleti Károly Gazdasági Kar, tanársegéd
1 Óbudai
Bevezetés A kkv-k finanszírozása régóta a kutatások témája. A gazdasági válság jelentősen rontott a helyzeten, tovább súlyosbította a szektor addig sem pozitív képet közvetítő helyzetét. A válság berobbanása előtti relatív hitelbőség a kkv szektort is bátrabbá tette, nagy arányban vettek fel nemcsak hazai, de külföldi pénznemben (főként svájci frankban és euróban) denominált hiteleket, melyek döntő hányadban hosszú távúak voltak. A válság miatti gazdasági nehézségek hatalmas árfolyam növekedést idéztek elő, ami likviditási problémákat okozott a vállalkozások életében. A szektor azonban igencsak konzervatív az idegen tőke források tekintetében. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elsősorban a klasszikus banki hitelforrásokat preferálják a beruházási és a forgóeszköz hitelek tekintetében, és kevésbé fordulnak az olyan forrásokhoz, mint a faktoring, a forfetírozás, avagy a lízing. Ennek oka sok esetben a tudás hiányában, és a konzervatív szemléletmódban keresendő. A válságot megelőző devizahitel felvételi boom miatt az innovatív banki termékek kapcsán még nagyobb a szkepticizmus, ami tovább növeli a klasszikus hitelformák előnyét. A magyar kkv szektorról az eszközeiben megtestesülő vagyon alapján kijelenthető, hogy az igencsak elavult, ami felveti a beruházások szükségességének kérdését. A beruházások értékének alakulása fontos a gazdasági növekedés szempontjából is, amit magyar gazdaságirányítás helyesen érzékelt akkor, amikor a Magyar Nemzeti Bank vezetésével elindult a Növekedési Hitelprogram. A beruházások finanszírozására bizonyos méret felett kiválóan alkalmas a projektfinanszírozás, ami a magyar vállalkozások esetén csak elvétve látható ötlet és támogatás hiányában. Jelen tanulmány célja, hogy megerősítse, avagy megcáfolja a kkv szektorral szemben megfogalmazott kritikákat, bemutassa a szektor különféle idegen tőke forrásokhoz való hozzáállását, azok megítélését és a leginkább preferált tőketípusokat egy kérdőíves kutatás eredményeinek függvényében, kiemelve a források használatának részleteit a vállalkozási forma valamint a gazdálkodási adatok alapján. A tanulmányban részletesen kitérünk a projektfinanszírozás fontosságára is, megvizsgálva annak alkalmazhatóságát a magyar kkv szektor értékítélete alapján. Emellett kitérünk azokra a kiegészítő, ám a beruházások finanszírozása szempontjából fontos forrástípusokra is, mint a lízing, vagy akár a követelésvásárlás is. Kulcsszavak: hitelfinanszírozás, kötvényfinanszírozás, projektfinanszírozás, lízing, faktoring, forfetírozás, válság Szakirodalmi áttekintés A kis- és középvállalkozások minden országban, így hazánkban is dominánsak a működő vállalkozások között (Lazányi, 2014b). Attól függetlenül, hogy a KKV szektor mind termelékenységben, mind versenyképességben elmarad a nagyvállalatokétól, mégis ők adják a foglalkoztatottak java részét, és a vállalkozások döntő hányadát (Lazányi, 2014a, 2015) . A szektorral szemben gyakori kritika, hogy nem képesek gyors és dinamikus növekedésre, és relatíve igen magas a fluktuáció, azaz arányaiban sok vállalkozás szűnik meg és alakul meg párhuzamosan. Mindemellett kevés az általuk megvalósított beruházás, mert nincs arra forrásuk. A KKV szektorral kapcsolatban már számos kutatás bebizonyította, hogy pénzügyileg kevésbé tudatosak szemben a nagyobb vállalatokkal, de az is tény, hogy a forrásokhoz való hozzájutásuk is igencsak korlátozott. Főleg igaz ez a formális pénzügyi forrásokra (Beck – Demirguc-Kunt, 2006). Mindezt erősíti, hogy a hazai kisvállalkozók pénzügyi ismeretei sokszor hiányosak (Harangozó, 2015), ami miatt a tőkeszerkezetük is erősen a banki forrásoktól függő. A magyar kis- és középvállalati szektort, ezen belül az egyes csoportokat (pl.
512
önkormányzati tulajdonú vállalkozások, agrárvállalkozások) is többen mélyreható vizsgálatnak vetették alá (Hegedűs, 2016; Hegedűs – Zéman, 2016). A korszerű finanszírozási formák lassú térnyerése azért is figyelemreméltó, mert a hazai KKV szektor általános tőkehiányos állapotán túl relatíve nagy összegű követelésállomány és hosszú átlagos beszedési idők is jellemzők (Bereczk, 2011 és 2013), ezek biztonságosabb menedzselésére pedig a banki hitelforrásokon túl is mutatkoznak megoldások. A KKV-k hitelezése a válság előtti években expanzív jellegű volt (Balog – Nagy, 2014), ami a válság kitörése óta egyre jobban visszaszorult, és ez a helyzet még tovább romlott a 2013-as év első felében (Fábián, 2014). A hitelforrások elapadása miatt nem maradt más lehetősége a szektornak, mint a szállítói finanszírozás, ennek hiányában a rövid lejáratú hitelek igénybevétele, azonban mégis vannak olyan területek és ágazatok a gazdaságban, melyeknél a konzervatív finanszírozás a jellemző (Baranyai et.al, 2012). E helyzeten segített a Magyar Nemzeti Bank által meghirdetett Növekedési Hitelprogram, mely kedvezményes kamatozás mellett nyújtott hitelt az amúgy is jelentős finanszírozási problémákkal küzdő KKV szektornak. Azt is szakirodalmak bizonyítják (Antal-Pomázi, 2011), hogy a KKV-k növekedésének korlátai között döntő szerepet játszik a finanszírozás, azaz a forrásokhoz való jutás korlátozott volta (Borzán, 2015), és annak sok esetben igen magas ára. Források hiányában viszont a szektor nem képes a növekedésre1, amit a válság utáni évek teljes mértékben bizonyítanak. A KKV szektor finanszírozását számos tanulmány vizsgálta már. Vizsgálták azt annak fejlődése és a gazdasági növekedés szempontjából is (Ahmed, 2013; Bumann – Hermes – Lensink, 2013; Liu – Hsu, 2006; Shahbaz – Khan – Tahir, 2013;). Ezek a tanulmányok több aspektusból vizsgálták a témát, a pénzügyi nyitástól, liberalizációtól kezdve a szektor finanszírozását gazdasági növekedést gerjesztő hatásáig egyaránt. A vállalkozások finanszírozását a tankönyvek és a szakirodalmak két aspektusból tárgyalják. Egyik oldalról megkülönböztetünk belső, azaz a vállalat működéséből, létéből származó forrásokat, valamint külső, azaz a vállalaton kívülről, a pénz- és tőkepiacról érkező forrásokat. Másik oldalról rövid távú, azaz éven belüli, és hosszú távú (éven túli) forrásokról is beszélünk. Ezen források vállalati működésbe való illesztése, ezek arányának megtalálása régóta érdekli a témával foglalkozó szakembereket. Egy dolog azonban bizton kijelenthető, nem létezik olyan deklarálható arány egyik forráspárra sem, ami egyértelműen ráhúzható lenne az adott szektorban és méretkategóriában működő összes vállalkozásra. Más forrásigénnyel és összetétellel élnek a méretük alapján kisebb vállalkozások, akik nem akarnak vagy a finanszírozási anomáliák miatt nem is akarnak növekedni, és más forrásösszetétellel működnek az életkoruk szerint idősebb vállalkozások, akik szakmai tapasztalataik, vállalkozói kapcsolatrendszerük miatt más fajta forrásokhoz képesek a vállalkozásukat juttatni (Cabra-Mata, 2003). A magyar KKV szektort számos kritika éri és érte is a múltban a finanszírozási függőség miatt. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy a finanszírozás mellett e cégek versenyképessége és stratégiai menedzsmentje sem minden esetben tekinthető magas színvonalúnak (Varga – Csiszárik-Kocsir, 2016). A hazai KKV szektor tőkepiaci kapcsolatrendszere nagyon gyenge, hiszen az inkább csak a részesedésfinanszírozásra és a hitelfinanszírozásra korlátozódik. Mindez erőteljes hatást gyakorol az alkalmazott finanszírozási stratégiára is (Csiszárik-Kocsir – Varga, 2015). A részesedésfinanszírozás nem a tőkepiacról érkezik, hanem a jegyzéskor kerül a céghez, így a továbbiakban az működésfinanszírozásra nem, vagy csak korlátozottan használható. A Magyar Nemzeti Bank nyilvántartásai alapján is látható a fent leírt jellemző. Ha 1995-től nézzük a nem pénzügyi vállalatok finanszírozását, akkor látható, hogy az három forrástól függ erősen: a hitel-, részesedés és az egyéb finanszírozási formáktól, mint a lízingtől és a faktoringtól, ahogy azt alábbi ábra is mutatja.
E dilemmát hazánk helyesen felismerte, ezért indította útjára a Magyar Nemzeti Bank a mára igen nagy sikernek örvendő Növekedési Hitelprogramját. 1
513
1. ábra: A magyar nem pénzügyi vállalati szektor kötelezettségeinek összetétele nem konszolidált, év végi adatok alapján Forrás: MNB adatai alapján, saját szerkesztés, 2016
Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a magyar kis- és középvállalati szektor finanszírozásának alakulását, a forrásokhoz való hozzáállást egy kérdőíves kutatás eredményeinek tükrében, hogy megcáfolja, avagy alátámassza a szektor banki forrásoktól való függőségét. Anyag és módszer Kvantitatív kutatásunkat az az országos megkérdezés jelentette, melyet 2013 és 2015 között végeztünk. A mintába eredetileg 500 vállalkozást kívántunk bevonni, melyből 491 darab vállalkozást sikerült elérnünk. A kérdőívek értékelésekor az összesen visszaérkezett kérdőívek közül 413 darab volt értékelhető és teljes értékű a vizsgált kérdés kapcsán. A kutatás egy saját szerkesztésű, előtesztelt sztenderdizált kérdőív segítségével történt, írásos megkérdezés alapján. A kérdőív nem tartalmazott nyitott kérdéseket (ahol a válaszadók a kutató által meghatározott válaszok közül választhatnak) azért, hogy a jobb értékelhetőség érdekében kiszűrjük a minta eredményeit befolyásoló tényezőket. Továbbá ügyeltünk arra is, hogy ne kerüljenek a kérdőívba olyan kérdések, melyek csökkentenék, vagy meghiúsítanák a megkérdezettek válaszadási szándékát, és arra külön hangsúlyt fektettünk, hogy azok ne sértsék a válaszadók személyiségi jogait. Olyan kérdésekre igyekeztünk választ keresni, melyet a napi sajtóban, médiában nem, vagy nem teljes mértékben elemzetek eddig, így főként a megkérdezettek saját egyéni véleményére, és személyes tapasztalatára alapoztunk. Jelen tanulmányban a kérdőív azon részét elemezzük, mely a mintában szereplő vállalkozások finanszírozásával foglalkozik, kiemelve a leginkább használt formákat, valamint azokat a belső összefüggéseket, melyek a minta tulajdon, társasági forma, valamint mérleg- és eredményadatok elemzése után láthatók. A kérdőív feldolgozását SPSS (Statistical Package for Social Sciences) 19.0 és az Microsoft Office Excel 2007 programokkal végeztük. A kérdőíveket nem papír alapon juttatuk el a válaszadóknak, hanem online formában végeztük a megkérdezést a Google által kínált lehetőségek alapján. A minta összetételét az alábbi ábra szemlélteti. A minta több, mint háromnegyed részben 50 fő alatti kisvállalkozásokat, társasági forma szerint Kft-ket, és döntő hányadban teljes mértékben belföldi tulajdonú vállalkozásokat tartalmaz.
514
2. ábra: A minta elemzése a tulajdon és a vállalkozási forma alapján Forrás: saját kutatás, 2013-2015, N = 413
A minta mérleg- és eredményadatok alapján is változatos képet mutat. A mintában döntő többségében a kisebb, főként 50 millió forint árbevétel, mérlegfőösszeg és adózott eredmény alatti cégek szerepelnek, azaz a levont következtetések inkább a Kkv szektorra vonatkoznak.
3. ábra: A minta elemzése árbevétel, mérlegfőösszeg és adózott eredmény alapján (adatok millió Ft-ban) Forrás: saját kutatás, 2013-2015, N = 413
Eredmények A hazai Kkv szektort gyakran éri az a kritika, hogy a finanszírozása erősen bankfüggő. A hazai vállalati szektor szereplői többségében nem rendelkeznek aktív tőkepiaci kapcsolatrendszerrel, nem élnek a kötvénykibocsátás lehetőségével, mivel nincs meg annak a szakmai és a tőkepiaci háttere. Ezért a vállalatok, vállalkozások, ha forrásra van szükségük, inkább csak a bankok felé fordulnak, és onnan bakhitelek formájában szereznek tőkét. Amennyiben a bankhitel nem elég, úgy még a kereskedelmi hiteleket is alkalmazzák, a partnerekkel való megállapodás függvényében, de sajnos ennek gyakran tapasztalható a kevésbé etikus formája is, mely körbetartozás néven ismert.
515
4. ábra: A mintában szereplő vállalkozások által használt finanszírozási formák, és a használat gyakorisága Forrás: saját kutatás, 2013-2015, N = 413
A mintában szereplő 413 vállalkozás finanszírozásáról megállapítható, hogy az erősen bankhitelfüggő. A kötvénykibocsátás lehetőségével a vállalkozások 96,1%-a egyáltalán nem élt az elmúlt években. Azon vállalkozások, melyek már bocsátottak ki kötvényt legalább egyszer főként részvénytársaságok (melyeknél négy vállalkozás már hatnál több alkalommal is élt a lehetőséggel), valamint a korlátolt felelősségű társaságok minimális számban. Ha megvizsgáljuk a kötvényfinanszírozás népszerűségét tulajdoni forma alapján, akkor megállapítható, hogy a teljesen belföldi tulajdonban lévő vállalkozások 98,9%-a nem is élt még. A vegyes tulajdonban lévő vállalkozások jobban kedvelik a formát, náluk 39,1%-ban előfordult már, de a teljesen külföldi kézben lévő cégek 12,5%-a is bocsátott már ki kötvényt. Ha a mintát árbevétel, mérlegfőösszeg és adózott eredmény szerint vizsgáljuk, akkor látható, hogy azzal csak a legmagasabb értékekkel bíró cégek éltek. A faktoring lehetősége ismert és a rendelkezésre álló adatok alapján egyre kedveltebb finanszírozási forma is. Azonban a mintában szereplő vállalkozások saját bevallása alapján azzal a vállalkozások 92,5%-a még egyáltalán nem élt. A legnagyobb arányban a részvénytársaságok éltek (45%) a lehetőséggel, de előfordult az a kft-k esetében is nagyon kis számban. Ha tulajdonforma szerint vizsgáljuk a mintát, akkor látható, hogy az inkább a vegyes tulajdonú cégek által kedvelt (26,1%). A tisztán hazai tulajdonú cégek esetében mindösszesen 9 vállalkozás használta (5,9%), de a tisztán külföldi tulajdonú cégek sem alkalmazzák azt széles körben (16,7%). Árbevétel szerint egyértelműen a legnagyobb cégek élnek vele, ahogyan a kötvénykibocsátással is (9,7% és 33,3%), de ugyanez a helyzet mérlegfőösszeg (17,6% és 29,5%), és az adózott eredmény alapján is (14,3 és 21,4%). A forfetírozás esetén még sarkalatosabb a kép. A vállalkozások 98,1%-a egyáltalán nem élt még ezzel a finanszírozási formával. Egy-egy esetben előfordult az több vállalkozásnál is, de ahol nagyobb számban előfordult, az a részvénytársaságok köre (10%), a vegyes tulajdonú vállalkozások (17,4%). Árbevétel, mérlegfőösszeg, és adózott eredmény alapján vegyes a kép, de továbbra is inkább az 1001 millió Ft feletti cégek azok, melyek egyértelműen élnek a tőkeszerzés e formájával. A mintában szereplő vállalkozások véleménye alapján látható, hogy a lízing az előző három finanszírozási formánál már egy sokkal inkább kedveltebb forma, mivel azzal a vállalkozások 36,08%-a élt már legalább egy, de inkább több alkalommal. A lenti táblázat megmutatja azon vállalkozások arányát a szegmentációs ismérvek alapján, akik még nem éltek ezzel a formával.
516
Társasági forma
Tulajdon
Árbevétel
Mérlegfőösszeg
Adózott eredmény
EV
82,5%
100% belföldi
66,4%
0-50
80,6%
0-50
80,9%
0-50
69,9%
Kkt
44,4%
1-99% belföldi
39,1%
51-100
60,9%
51-100
50,0%
51-100
57,1%
Bt
77,5%
100% külföldi
50,0%
101-250
51,3%
101-250
38,5%
101-250
32,0%
Kft
62,0%
251-500
40,5%
251-500
51,7%
251-500
62,5%
Rt
20,0%
501-1000
54,8%
501-1000
52,9%
501-1000
57,1%
1001 felett
33,3%
1001 felett
34,1%
1001 felett
35,7%
1. táblázat: A lízinget nem alkalmazó vállalkozások aránya Forrás: saját kutatás, 2013-2015, N = 413
Ahogy a fenti táblázat is megmutatja, a lízing a részvénytársaságok és a Kft-k esetén egy igen kedvelt finanszírozási forma, de meglepő módon a Kkt-k is nagy arányban használták, ami a mintába való kis számukra vezethető vissza. Tulajdon forma alapján látható, hogy ismét a vegyes és a külföldi tulajdonú cégek kedvelik e formát a leginkább. A mérleg- és eredmény adatok alapján pedig látható, hogy ahogy nő az árbevétel, mérlegfőösszeg és az eredmény, úgy nő a lízing népszerűsége is a vállalkozások körében. A fenti ábra alapján látható, hogy a bankhitel a legkedveltebb finanszírozási forma, ami alátámasztja a vállalkozásokat gyakran érő kritikát, hogy a hazai Kkv szektor erősen hitelfüggő, ami miatt a finanszírozása is bankfüggő, azaz nem a tőkepiac által determinált. A vállalkozások mindössze 45,3%-a nyilatkozott úgy, hogy még nem használta ezt a formát a tőkésítésére, azaz a vállalkozások 54,7%-a már használta azt. Az alábbi táblázat – akárcsak a lízing esetén – tartalmazza azon vállalkozások arányát, melyek még egyetlen alkalommal se vettek fel bankhitelt. Társasági forma
Tulajdon
Árbevétel
Mérlegfőösszeg
Adózott eredmény
EV
52,6% 100% belföldi
47,3% 0-50
60,7% 0-50
60,0% 0-50
51,3%
Kkt
33,3% 1-99% belföldi
26,1% 51-100
37,0% 51-100
34,0% 51-100
48,6%
Bt
50,0% 100% külföldi
33,3% 101-250
43,6% 101-250
33,3% 101-250
12,0%
Kft
45,6%
251-500
24,3% 251-500
31,0% 251-500
25,0%
Rt
15,0%
501-1000
16,1% 501-1000
11,8% 501-1000
14,3%
1001 felett
25,5% 1001 felett
22,7% 1001 felett
21,4%
2. táblázat: A bankhitelt nem alkalmazó vállalkozások aránya Forrás: saját kutatás, 2013-2015, N = 413
A táblázatból jól látszik, hogy a bankhitel igen közkedvelt szinte minden szegmentációs ismérv alapján. Alig van olyan részvénytársaság és nagyvállalat, mely ne rendelkezne legalább egy hitelügylettel. Ahogy látható, azok a vállalkozások, melyek korlátlan felelősséggel bírnak, inkább óvatosabbak, ahogy látható az az egyéni vállalkozások és a betéti társaságok esetén is (a Kkt-k esetén szintén magas az arány a hitellel bíró cégek tekintetében, de ez egyértelműen a mintában való kicsiny reprezentativitásuknak köszönhető). Az is látható, hogy a teljesen belföldi kézben lévő vállalkozások is óvatosabbak, ahogy az 50 millió Ft árbevétel, mérlegfőösszeg és adózott eredmény
517
alatti cégek is, hiszen a korábban felsorolt szegmentumok általában egybeesnek. A táblázatból megállapítható azonban, hogy a nagyobb és főként korlátolt felelősségű társaságok erősen hitelfüggők, akik élnek is a finanszírozási forma nyújtotta lehetőségekkel. A továbbiakban megvizsgáltuk a vállalkozások hitelforrásainak összetételét is. Ahogy a lenti ábra mutatja, a vállalkozások a hitelforrások alkalmazásánál csak néhány típust részesítenek előnyben. A vállalkozások nagyobb számban rendelkeznek forgóeszköz és beruházási hitellel, és élnek még a nyitott hitelkeret nyújtotta lehetőségekkel is. Fejlesztési hiteleket is alkalmaznak a meglévő eszközparkjuk korszerűsítésére, de projektfinanszírozást csak nagyon elvétve használnak, ahogy rulírozó hitelt is. Mindebből az látszik, hogy a mintában szereplő vállalkozások nem nyitnak az újabb konstrukciók irányába, a hagyományos hitelforrásokat részesítik inkább előnyben.
5. ábra: A mintában szereplő vállalkozások által használt idegen tőke források használatának gyakorisága Forrás: saját kutatás, 2013-2015, N = 413
Összegzés Ahogy a fenti elemzésből is látható, a hazai KKV szektor finanszírozása nem cáfolta meg a korábban már megfogalmazódott kritikákat. A szektor erősen függ a külső forrásoktól, és a külső forrásokban is főként a hiteltípusú források dominálnak. Alternatív megoldásként alkalmazzák még a lízingfinanszírozást is, de azt csak korlátozott formában. A hitelforrásokon belül is a hagyományos, klasszikus formákat részesítik előnyben, a jól bejáratott banki kapcsolatokra alapozva. A szektor finanszírozási palettájának bővítése azonban kulcskérdés a gazdasági növekedés előmozdítása érdekében. Mivel a vállalatok szektorán belül dominánsak a számukat illetően, nem kerülhető el a finanszírozásuk felzárkóztatása sem. A jövő kiemelt célja kell hogy legyen a szektor pénzügyi ismertének és kultúrájának bővítése, amihez a pénzügyi szektor partnerségére is szükség van. A jövő kihívása ez alapján már nemcsak az egyéni pénzügyi kultúra, hanem a vállalati pénzügyi tudás bővítése is, ami valódi kihívást jelent hazai és nemzetközi szinten egyaránt. Felhasznált irodalom 1. 2.
518
Ahmed, A. (2013): Effects of Financial Liberalization on Financial Market Development and Economic Performance of The SSA Region: An Empirical Assessment,” Economic Modelling no. 30, 261.–273. pp. Antal-Pomázi, K. (2011): A finanszírozási források szerepe a kis- és középvállalkozások növekedésében, Közgazdasági Szemle, LVIII. évf., 2011. március, 275.-295. old.,
3. 4.
5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.
19. 20. 21.
Baranyi A. – Csernák J. – Pataki L. – Széles Zs. (2012): A magyar mezőgazdasági vállalkozások vagyoni, pénzügyi helyzetének elemzése, összehasonlítva az erdőgazdálkodást folytató vállalkozások teljesítményével, Közgazdász Fórum / Economists Forum 15:(105) pp. 53-80. Balog, Á. – Nagy, M. (2014): Már nemcsak nálunk fontos a vállalati hitelek ösztönzése, Magyar Nemzeti Bank, http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/szakmai_cikkek/hitelezesnhp/Szakmai _cikk_Balog_adam_Nagy_Marton_Mar_nemcsak_nalunk_fontos_a_vallalati_hitelek_osztonzese.pdf letöltve: 2014.11.29. Bereczk, Á. (2011): Management Features of the Hungarian Automotive Industry and Supplier Companies. In: Iwona Mazurkiewicz; Piotr Miszczyński (ed.) International Dimensions in Economics – IDIE 2012. Lodz: OPTEAM, 6-13. pp. Bereczk, Á. (2013): Comparative Analysis in the Field of Hungarian Manufacturing. In: Goran Vlasic, Jurica Pavicic, Josef Langer (ed.): Global Business Conference 2013. Tignes: Innovation Institute, 45-55. pp. Borzán, A (2015): A kis-és középvállalkozások fejlesztési lehetőségei Romániában. Vállalkozásfejlesztés a XXI. században V. tanulmánykötet. Budapest: Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kar, 329-340. pp. Beck, T. – Demirguc-Kunt, A. (2011): Small and Medium-Size Enterprises: Access to Finance as A Growth Constraint, Journal of Banking and Finance, vol. 30, no. 11., 2931.-2943. pp. Bumann, S. – Hermes, N. – Lensink, R. (2013): Financial Liberalization and Economic Growth: A MetaAnalysis, Journal of International Money and Finance, no. 33, 255.-281. pp. Cabral, L. – Mata, J. (2003): On the evolution of the firm size distribution: facts and theory, The American Economic Review, no. 91., 1286-1310 pp. Csiszárik-Kocsir, Á. – Varga, J. (2015): Tudatos vállalatfinanszírozás az alkalmazott finanszírozási stratégiák tükrében, "Kitekintések - 25 éves a győri közgazdászképzés" Kautz Gyula Emlékkonferencia konferenciakötete, 2015. június 11., Fábián, G. (2014): Az NHP megfordította a hitelszűke negatív spirálját, Magyar Nemzeti Bank, http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/szakmai_cikkek/hitelezesnhp/Szakmai _cikk_Fabian_Gergely_NHP.pdf letöltve: 2014.11.29. Hegedűs Sz. (2016): Önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok eladósodási folyamatainak és tőkeszerkezetének vizsgálata Magyarországon. Doktori értekezés, Szent István Egyetem Gödöllő.154 pp Hegedűs Sz. – Zéman Z. (2016): Tőkeszerkezeti elméletek érbényesülésének vizsgálata a hazai önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok körében, Statisztikai Szemle vol 94:no 10 . 1032-1049. pp Harangozó, G. (2015): Gazdasági és pénzügyi nevelés. In: Kormos J.; Pálvölgyi F. (szerk.): A köznevelés céljai és fejlesztési területei: a Nemzeti alaptanterv szemléletének tükrében: Pedagógiai tanulmányok, Budapest: PPKE BTK, 2015. 205-229. pp. Lazányi K.. (2015) What makes a Start-up Successful? – Small Business Ventures in Focus. On-Line Journal Modelling the New Europe 2015:(16) 68-79. pp. Lazányi, K. (2014a): Entrepreneurs of the future. Serbian Journal of Management 9:(2) 149-158. pp. Lazányi, K. (2014b): Short Assessment of the Situation of Hungarian SMEs and the Potential Role of Higher Educational Institutes In: Ivan Mihajlović (szerk.) Possibilities for development of business cluster network between SMEs from Visegrad countries and Serbia: IMKSM2014. Bor: University of Belgrade, 2014. 55-64. pp. Liu, W. – Hsu, C. (2006): The Role of Financial Development In Economic Growth: The Experiences of Taiwan, Korea, and Japan,” Journal of Asian Economics, no. 17, 667.-690. pp. Shahbaz, M. – Khan, S. – Tahir, M. I. (2013): The Dynamic Links Between Energy Consumption, Economic Growth, Financial Development And Trade In China: Fresh Evidence from Multivariate Framework Analysis, Energy Economics, no. 40,. 8.-21. pp. Varga, J. – Csiszárik-Kocsir, Á. (2016): A szervezetek versenyképességének alapjai: stratégiai menedzsment a hazai vállalkozásoknál, In: Csiszárik-Kocsir Ágnes Vállalkozásfejlesztés a XXI. században VI.: tanulmánykötet. Óbudai Egyetem, Budapest. 433-458. pp.
519
