A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
I. Évfolyam 7. szám, 2004. Július
Megjelenik havonta
“ C S I L LA G FA R A G Ó K ” A makfalvi népi agyagszobrászat története II. Vass Áron a makfalvi állatszobrász
Vass Áron munka közben (1970)
Feketére füstölt, mázolt, égetett, pompás plasztikájú fekvő bivaly, álló vagy egymásnak feszülő bivalyok, medvék és kompoziciós témák a székely népéletből mint: Magvető székely, Járomfaragó, Székely fazekas, Mesélő székely – ki ne ismerne rá ezek láttán Vass Áron, makfalvi állatszobrászra? Hiszen ezek a csodálatos alkotások sokunk lakásának meghitt díszei nemcsak itthon a Kárpát-medencében, de szerte a
nagyvilágban is. Ki volt ő, aki munkáival dicsőséget és hírnevet szerzett falunknak, Makfalvának? Akiről olyan híres emberek írtak mint: Málnási Géza, Bözödi György, Bencze Gyula, Nyírő József, Tomcsa Sándor, Olajos Domokos, Vita Zsigmond, Zágoni Attila, Berde Mária, Szabó Barna, Banner Zoltán, Márton Béla. Nem is sorolom tovább, hiszen egy kötetnyi írás jelent meg róla. Csodálói lesték a titkot, a tehetség megfejtethetetlen titkát, mire ő székely furfanggal így válaszolt még 1923-ban P. Jánossy Bélának: „…könnyen megy az embernek, ha tudja, hogyan kell csinálni.” A hogyant, a tehetséget, Isten ajándékaként kapta Vass Áron, aki 1891. január 17-én született Makfalván, szülei Vass Lajos és Albert Juliánna 14 gyermeke közül a 13.–ként. Az ő esetében a 13. szám nem szerencsétlen szám volt, sőt egyértelműen szerencsés. Hiszen fazakas édesapja mellett eltanulta a mesterséget. Kijárta a Wesselényi kollégiumot, ahol Felméri Mihály igazgató-tanító felfigyelt tehetségére és bíztatta az agyagformázásra. Kezdetben hasztalanul, mert az első állatszobrokért kikapott otthon a szülőktől, az állatszobrokra elpocsékolt agyagért. Egyszer aztán pénzt kapott egy állatszobráért. Akkor azért kapott szidást, hogy miért nem dolgozik szorgalmasabban. Felcseperedvén továbbtanulásra nem is gondolhatott. Megpróbálkozott kitörni a falusi sanyarú, életből, Budapesten majd a Zsíl-völgyében vállalt munkát, de szülei halála hazahozta és itthon maradt 1919-ben. Családot alapított, a földművelés mellett favágással, agyagszobrászattal is foglalkozott. 1921-ben kezdődött szobrászati sikertörténete, ami ha anyagi sikert nem is, de erkölcsi sikert páratlant jelentett számára. Erről az időszakról így ír ő maga: „1921-ben Kolozsvárt, Fejő asszony folytatólag Bukarestben (állítottam ki). 1924-ben újból (Székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum)
Makfalvi Tekintő
2. oldal
Kolozsvárt, 1931-ben Sepsiszentgyörgyön, 1934-ben Tordán, 1936-ban Székelyudvarhelyen, ahol 8000 lej díjat kaptam…, 1941-ben Budapesten díszoklevelet. Tehát erkölcsi sikerem elég volt, anyagi siker bizony nem volt az, amit elvártam volna, mert már a múlt éra alatt, a tisztviselői kar nem volt abban a helyzetben, hogy bírta volna megvásárolni munkáimat érték szerint, s akinek megvolt a pénze, nem volt szíve, és fordítva is úgy.” írta Vita Zsigmondhoz írott levelében. Sajnos a művészeti alkotásokkal ma sem más a helyzet. Mégis sikerült önálló műhelyt kialakítani, és új házának első szobájában egy önálló szoborkiállítást berendezni, ahol helyet kaptak aranyérmes diplmái is. Ezek birtokában nem ok nélkül nevezte magát szobrászművésznek. Neve egyre ismertebb lett itthon és külföldön. A kommunista rendszer idején, az elzártság korában is naponta látogatták nyugati turisták. Látni akarták a teremtés csodáját, ahogy egy kis, elől hegyes, hátul lapos „munkapálcikával”, felépítette gyönyörű állatszobrait. Róla jegyezték fel, hogy új év alkalmával száznál is több üdvözletet kapott. De meg is érdemelte ezt a csodálatot, megbecsülést és szeretetet. Nemcsak külföldi látogatóitól, hanem falusfeleitől is. Hiszen nemcsak falunk legolvasottabb embere volt, hanem a közművelődés támogatója, a színjátszás, a hagyományos farsangolás, az egyházi rendezvények állandó résztvevője is. Élete alkonyán is dolgozott. „Az ember - mondotta - lelkileg kell, hogy egyensúlyozza magát. Ha nincs meg a lelki egyensúly, nem lehet igazit alkotni. ”Majd így folytatta: „Csak a szívem fárad el, de míg élek kitart, s azután nem kell.” 1979. október 24-ig tartott ki Makfalva nagy szülöttének a szíve. 89 éves volt. Falunk néprajzi múzeuma több állatszobrát, kompoziciós témáját, fényképét, egy diplomát őriz róla. Már 25 éve, hogy nincs közöttünk, de emléke munkáin keresztül él, itthon és szerte a világban, méltán, hiszen soha Makfalvának annyi hírnevet és dicsőséget nem szerzett senki mint Vass Áron Fülöp Irén
Úszás az árral szemben „Szerettem mindig ezt a földet, s míg élek szeretni fogom.” (Kiss Jenő) Szereted itt? Sokszor hallom ezt a kérdést. A válasz igen vagy nem. A válasz nem szamít, a cselekedet, a tett számít. Beszélgetótársam szívéhez ez a vidék áll legközelebb. Hazaköltözött feleségével és öt gyerekével, hogy azt a „csomagot” amit magával hozott kamatoztatni tudja Makfalván. Beszélgetés Szőcs Károllyal a Carol-Tech adminisztrátorával. (Riporter) R: - Miért és hogyan került haza? Szőcs Károly: - Édesanyám makfalvi születésű, én csak vakációkon, szabadságon voltam itthon a rokonoknál. Ennek ellenére az itteni emberek, szokások, az itteni vidék áll legközelebb hozzám. Talán kevés olyan zúga van ennek a falunak és környékének, amit gyerekkoromban a néhai Mihály bácsikámmal ne jártunk volna be. Nagyváradon laktam húsz évig, ott
alapítottam családot, az utolsó tíz évben egy svájci szervezetnél dolgoztam, így alkalmam volt egy pár nyelvet megtanulni, elég sok országot bejárni és tapasztalatot szerezni. Másfelől bibliahű keresztény vagyok, ami azt jelenti, hogy nem egy bizonyos valláshoz ragaszkodom, hanem a szó szoros értelmében a Biblia tanítását, azaz Jézus Krisztust akarom követni. Ezt a „csomagot” hoztam magammal haza, azzal a gondolattal, hogy a családom és a környezetem számára kamatoztassam. Ha arra gondolunk, hogy majdnem mindenki nyugat felé kacsintgat, akkor ez egyfajta úszás az árral szemben, remélem jó irányba. R: - Milyen vállalatot alapított és miért itt? Sz. K.: - Az egyik problémája általában a falunak a kilátástalanság, a fiatalok elvándorlása. Csak úgy lehet őket maradásra bírni, ha adunk valamit a kezükbe. Egy olyan vállalkozást akartam, amit magam elbírok és ahol együtt a csapattal megtanulunk egyszerű lehetőségeinkkel a nyugat elvárásainak megfelelni. Vannak ismerőseim Skandináviában, akik megelőlegeztek bizalmukkal és így kezdtünk el fémtermékeket gyártani rendelésre. Aztán tovább fejlődtünk, bejött még egy kliens, akinek finomabb kivitelű, ugyancsak fémtermékeket gyártunk. Jelenleg tízen vagyunk a cégnél, ha jól
Makfalvi Tekintő
3. oldal
tudom egyikük sem dolgozik pontosan a tanult mesterségében, de termékeinket Makfalváról elvitték Dániától Grönlandig. R: - Milyen tervei vannak? Sz. K.: - Elsősorban szeretném stabilizálni amit elkezdtem. Jelenleg egy új, korszerű csarnoknak fogtunk neki építeni, Isten segítségével szeretnénk az idén oda költöztetni a termelést. A piacot is szeretném úgy kialakítani, hogy ne legyenek termelési hézagok, ez talán a legnehezebb, mert az egész piac hullámzásban van és mi csak egy csepp vagyunk benne. Ahhoz, hogy a következő időszakban megálljuk a helyünket, feltétlenül tovább kell képezzük magunkat. Meg kell keresni hozzá a megfelelő forrásokat.
Van azonban valami, ami engem legalább ennyire foglalkoztat: az emberek lelke. Többnyire csak a testünkre gondolunk és lelkünket vagy éheztetjük vagy méreggel tápláljuk. Ebben is szeretnénk segítséget, embertársainknak lelki táplálékot nyújtani. Valószínű sokan tudják, hogy lakásunkban rendszeresen Bibliatanulmányt tartunk és próbáljuk a közösséget ápolni. Ilyen célból rövid időn belül el fog készülni lakásunk mellett egy terem, ahova mindenkit szeretettel várunk, kor, nem és vallási beállítottságtól függetlenül. R.: - Köszönöm szépen, Isten áldását kérem tervei megvalósításához. Fábián Kinga
A krónikás hangján szól az unoka „Emlékeinknek szívünkben kell helyet adni: ez lenne a láthatatlan és elkobozhatatlan örökségek sarka. “ Sütő András Írok az EMBERRŐL, aki elsősorban az enyém és a családomé, de aki a Makfalváé is, hisz ez a falu formálta, alakította olyanná, amilyenné vált. A történet akkor kezdődött, mikor meghalt Pali, a család elsőszülöttje, s akkor az EMBERT haza kellett hívni, hogy vigyázza az öregeket, gondozza a gazdaságot. Hej, pedig igencsak jól ment az inaskodás az akkor még valóban kincses Kolozsváron. Fogékony, könnyű kezű, tiszta fejű, élénk szemű volt az EMBER. Engedelmes, hajlékony anyaggá szelídült keze alatt a rakoncátlan, hideg és kemény és törékeny üveg. Hazajött, s ezzel minket is befogadott a történetébe: feleségül vette a NŐT, aki megözvegyült, mert ilyen a kegyetlen háború: özveggyé teszi a nőket, árvává a gyermekeket. Édessé fogadta a mostohát, s maga is nemzett még három Vass-utódot: egyet maga helyett, egyet az asszony helyett, s egyet pótlékba, hogy gyarapodjon ez a sokat szenvedett magyar nemzet. Aztán ahogy nőtt benne az idő, mi, unokák is feltünedeztünk. Azóta látom ŐT, mint az üveg, a fa és a lélek tökéletessé formálóját. Mert nemcsak az élettelen anyag lelkesült át, ha velük dolgozott, de mi, szűkebb és tágabb környezete is engedelmesen keresztelkedtünk meg az Ő emberségében, békességében, harmóniájában, játékosságában, humorában, magyarságában…. Így váltunk mi is jókká, s így lettünk mi, gyermekek, igazi gyermekké. Mert leült közénk, mert nem leereszkedett hozzánk, hanem felemelt magához, óriásokká növesztett minket, anélkül, hogy felnőtties póz árnyalta volna tetteit. Látom ŐT, ahogy huncut mosollyal, cinkos rámkacsintással a kezembe csúsztatja az asztal alatt a legjobb kártyalapot, ahogy a tányéromra helyezi a legfinomabb falatot. Sándor János munkája Látom ŐT, a gyermekhad közepén, mert nálunk gyülekezett az utca
Makfalvi Tekintő
4. oldal
aprónépe, mert nálunk volt Ő, a vicces, a játékos, az igazi pajtás. Látom ŐT, amint ott kuporog a rádió alatt, hallgatja a Ki nyer mát, s már az első szólamok után felismeri Bartókot, Lisztet, de Mozartot és Straust is. Látom ŐT, ahogy betegen fekszik az ágyban, hallásától megfosztottan, csak nagy kék szemei jelzik az eleven életet. Papíron kommunikálunk: én leírom az aznapi román lecke ismeretlen szavait, Ő meg lediktálja azok magyar megfelelőit. Látom, amint viszik, a koporsón ezt írja: “ Élt 67 évet”. Én alig múltam 7, és azt hiszem balgán, hogy elveszítettem az EMBERT. Sok év eltelt azóta, s nekem zarándokhelyem a makfalvi temető. Mert mi mindent megbeszélünk. Ő mindenről tud: tudja a család, a falu, a nemzet sorsát. Ő mindent megért, a mindennel egyetértés közönye nélkül. Ő a mérce, ha megkísértem a tökéletességet. Őmiatta vállalom a MAGYARKÉNT MINDENT A MAGYARSÁGÉRT patetikusnak tűnő küzdelmet. Mert méltó akarok lenni, mert ha majd ismét találkozik Vass és Vass, hallani akarom a szót: “EZ JÓ MULATSÁG, FÉRFI MUNKA VOLT!„ (Vörösmarty Mihály) VaSS Elnézést kérek a makfalviaktól, amiért ennyire személyes írással merészkedtem elő. A szubjektivítás jogos vádjával együtt mégis úgy vélem, hogy nagyapám, Vass Dénes személyisége méltó arra, hogy az unoka, ha már alkalma van rá, megemlékezzen róla. Úgy is, mint az ő nagyapjáról, de úgy is, mint egy olyan emberről, akit sosem kellett szégyellniük a makfalviaknak.
Magyarság Mottó: “Él még a magyarok kegyes istene! S látja, miképpen Sínlődünk! Megfordul még valahára szerencsénk, S bárha keményedik is, nem lesz ily mostoha mindég; Csak bízzunk, s bajaink tűréssel győzve, magunkat Boldog atyáinkhoz méltóknak lenni mutassuk.” Vajon ki a magyar: aki Magyarországon él (a jelenlegin persze), aki magyarnak vallja magát, aki magyarként is viselkedik? Magyarságunkat génállományunk rég cserben hagyta, az már nem lehet identítást jelző tényező. De hagyományaink, kultúránk, történelmünk? Mindezt csupán mi hanyagolhatjuk, csupán rajtunk múlik, hogyfennmarad, megmarad, áthagyományozódik, vagy pedig örökre elenyészik, elhajózik Kharon ladikján. Az elmúlás ellen folytatott küzdelmet kezdhetjük azzal, hogy elmagyarázzuk gyermekünknek, unokánknak, hogy Makfalvának bizony a semminél is kevesebb köze van a makkhoz, hogy kézen fogjuk, és elvisszük amaz híres kőtábla elé, és együtt betüzzük ki, hogy „Adták a
székelyek Wesselényinek…”, hogy esti meseként Maka várának legendáját beszéljük el neki, hogy március 15-én, június 4-én, augusztus 20-án, október 6-án, október 23-án stb. együtt emlékezünk és megemlékezünk, és semmit sem felejtünk, mert „a múltból semmit sem szabad elfeledni, minden darabja fontos.” (Orbán Viktor). Megtagadnak, kitagadnak, letagadnak? Sebaj, mi tudjuk, magyar(?) a magyart megtagadhatja, de a MAGYARSÁG a magyart soha, legfennebb fordítva: a magyar(?) tagadhatja meg a magyarságot, de ezzel mintegy önmagát is. VaSS
Makfalvi Tekintő
5. oldal
IN MEMORIAM MADARAS FARKAS 1935-2004 Bolyongó lélekkel, megsebzett szívvel álltunk meg a mai napon egy koporsó előtt, hogy örök búcsut vegyünk az immár néhaivá vált Madaras Farkas barátunktól. Fájdalmunk és megrendülésünk azért nagyobb, mert váratlanul ért megdöbbentő halálhíre! Tegnapelőtt utolsót dobbant egy szerető szív, lehanyatlott két dolgos kéz, elnémult egy kedves hang és eltűnt örökre előlünk egy mosolygós arc, - egyszóval lezárult egy rövidebbre szabott életpálya, amely mégsem volt mentes örömöktől és bánatoktól, sikerektől és kudarcoktól, megpróbáltatásoktól és szenvedéstől de mindvégig ezt az életpályát a szerettei, barátai és ismerősei iránt érzett határtalan ragaszkodás és tenniakarás jellemezte. Az 50-es évek közepén került fiatalon a lengyárba, hogy majd főgépészként - magára vállalja a lengyár lüktető erejének irányítását - 1990-ben, több mint 36 évi egyhelyben ledolgozott év után nyugdíjba vonulhasson. Kibédról magával hozta Makfalvára az ottani nép szeretetét, szorgalmát és megértését. Ezt ápolta itt is, hisz a mi Farkas bácsink az az ember volt, akit akkor töltött el boldogság, ha másokon segíteni tudott. Tisztelettel emlékezünk rá, mert olyan kollega, munkatárs, barát és szomszéd volt, akit rikán találunk meg közösségünkben. A megpróbáltatás nehéz óráiban nem találok szavakat a vigasztalásra, de kívánom, hogy a Jó Isten adjon erőt a gyászoló családnak elviselni azt a pótolhatatlan űrt, amelyet egy szerető szívű élettárs, édesapa, testvér, rokon, jó barát és jó szomszéd távozása okozott mindnyájunk lelkében! Emléked szívünkben megőrizzük! Nem hal meg számunkra az, akit szerettünk! Mert akit szívünkben és lelkünkben temetünk el, az velünk együtt tovább élni fog! A Jó Isten adjon csendes nyugodalmat az anyaföld mélyében, emléke legyen áldott, nyugalma csendes! Péter Ödön Elhangzott 2004. június 18-án.
Tennivalók a ház körül... Júliusi teendők Szokásomtól eltérően, nem a kedvenc kultúrámmal kezdem soraimat (a gyümölcstermesztéssel), hanem az idénynek megfe le lő munkálatokkal. S zán t ó fö l d i n ö vé n y termesztésnél elérkezett a munka dandárja! E hónap során megkezdődik az aratás, mely
íg é r e t e s t er mé st jó so l mindnyájunk számára. Az aratás megkezdése előtt id ő sz e r ű fe la d a t u nk a gabonaraktárak fertőtlenítése. A gabonazsizsikek, mo lyok, egerek, patkányok tetemes károkat okozhatnak a tárolt gabonákban. Elsőrendű feladat a raktárhelyiségek szabaddá tétele és a falak meszelése. Az egerek és patkányok ellen
csalétkeket helyezünk el, de ezeket el kell távolítani a gabona raktárba helyezése előtt! A fertőtlenítést végezhetjük locsolással vagy füstöléssel. Füstölésre használhatjuk a Fumitox 10 PH - 30 gr/m2 . Locsolással (permetezéssel) a következő, hosszú ideig ható rovarö lő szer ek egyikét használjuk: Sumthion 50 EC 1%, Reldan 50 EC - 1%,
Makfalvi Tekintő
Carbetox 37 EC - 1% vagy Pallas - 0,6%. A sima felületekre négyzetméterenként 50-100 ml (0,5-1 deci) oldatot használjunk, míg a pórusos felületekre 100-200 ml-t. Permetezés után a helyiségeket be kell zárni 3-4 napon át, azután szellőztetni. A gyü mölcsösökb en fo lyt at juk a liszt harmat , varasodás, moníliás fertőzések és tűzelhalás elleni kezeléseket a következő vegyszerekkel: Dithan M - 45 + Topsin M 70 0,2 % + 0,1% vagy Captadin 50 PO 0,25% + Karathan FN 57 0,1%. A rovarkártevők ellen (a lma mo ly, ka lifo r n ia i pajzstetű, takácsatkák stb.) a fent említett vegyszerekhez adagoljun valamilyen rovarölő szert, Mospilan, Carbetox, Zolone, Karate-t a múlt számban említett koncentrációkban. A tűzelhalás okozta károkat (elszáradt hajt ások) elt ávolít juk és e l é g e t jü k , ho g y
6. oldal
megakadályozzuk a más ágakra, vagy más fákra való át t er jed ését ! A n yár i gyümölcsöket szedés előtt 1520 nappal nem szabad permetezni! A szőlősökben folytatjuk a permetezéseket szőlőpero noszpóra (ragya), lisztharmat és szürkepenész ellen. Bordói lé 0,75-1%, Turdacupral 0,5%, Dithan M-45 0,2%, Bravo 50 SC 0,2% (lisztharmat ellen) és Topsin M 70 0,1% vagy Shavit F 71, 5 - 0, 2% -o s o ldat ot s z ü r k e p e n é s z e l l e n. A szőlőmolyok II. nemzedéke ellen ha szükség, valamilyen rovarölő szert használjunk a múlt számban említettek közül. A zöldségesekben a par a d ic so mvé s z ( r ag ya) , alternáriás barnafoltosság és szeptóriás foltosság ellen felszívódó (sziszt émikus) go mbaö lő szereket használhatunk, mint a Curzate 0,25%, vagy Ridomil 0,25% vagy Acrobat MZ 90/600 WP
2%. Sikeresen alkalmazhatjuk a kontakt gombaöló szereket is mint a Bravo 500 EC 0,4%, vagy Dithan M-45 0,2% vagy Champion 0,3% vagy bordói lé 0 , 5 - 0, 7 5% . L e vé lt et ve k , burgo nyabo gár, üvegház i molytetú (sajnos az idén ez elég elterjedt mindenütt) valamilyen rovarölő szerrel védekezzünk. Mospilan 75 WP 0,025%, Fastac 10 EC 0,04%, Decis 0,05% stb. A fent említett vegyszereket használhatjuk az uborkánál, paprikánál, paszulynál is. A hagyma lég y, káposztalepke és bolhák ellen ezen vegyszerekhez adagoljunk nedvesítő szert, mert viaszos levelük miatt az oldat lepereg a növényekről. Például Aracet 1% (1 deci+10 l oldat). Figyelem!A kezeléseknél tartsuk tiszteletben a munkavédelmi, állatvédelmi és környezetvédelmi előírásokat! Péter Ödön
Közérdekű tudnivalók ... Megtudtuk, hogy… A Makfalva községi Önkéntes Civil Tűzoltóalakulat szakmai versennyel egybekötött Tűzoltónapot szervez 2004. július 25-én, vasárnap 10 órától a makfalvi futballpályán. Részt vesznek az abodi, kibédi, hármasfalusi, és szolokmai önkéntes tűzoltóalakulatok is. Minden érdeklődőt szívesen lát a rendezőség. Július 29 – 31 közt falunk vendége lesz a 29 tagu Sárréti Népi Együttes Püspökladányból. A meghívottak előadást tartanak a makfalvi kult úrot t ho nban. E lszá lláso lásuk r észbe n magánszemélyeknél, részben pedig az iskola vendégfogadó termében történik.
A MAKFALVI POLGÁRMESTERI HIVATAL Nyilvános árverésen elad 408 m3 gyérítésből származó faanyagot (lábán). Az árverés időpontja 2004 július 26. 11 óra a Makfalvi Polgármesteri Hivatalnál
Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet:
Szerkesztették: György József, Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, Péterfi Levente, Seprődi István, Zsigmond Zsuzsánna Munkatársak: Vass Katalin, Péter Ödön Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
(SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961
Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 584.161
