Modern Filológiai Közlemények 2002. I V évfolyam, 2. szám n o k n ak vallották m ag u k at, 1 9 3 2 -b en le m észárolták, K e le t-T im o rb a n az in d o nézek a lakosság 1/3-át m egölték, K özépK eleten az Irakban, S zírában és a F Á K b a n élő kurdokat üldözik, nyelvhaszná latukat például két évi b ö rtö n b ü n tetéssel sújtják T örökországban. A világ konflik tu sa in ak 80% -át a n em zetállam o k és a kisebbségi n épcsoportok, tö b b ség i és ki sebbségi nyelvhasználat közötti konflik tu so k teszik ki. M ivel a fejlett, dem o k ratikus országokban az asszim iláció ön kéntes, te h á t konfliktusm entes, így ke veset vagy egyáltalán n em foglalkoznak vele. N ap jain k b an a világ bék éseb b tájain a gazdasági növekedés, a fogyasztás és a profithajsza nem csak az élővilág pusz tu lását, a term őföld erózióját és elsivatag o sodását, a Föld globális felm elegedé sé t okozza, hanem a gazdasági érdekek m otiválta nyelvcserét és nyelvkiveszést is. E z korántsem csu p án X X . századi jelenség. A N ettle és R o m ain e szerző p áro s részletesen b eszám o l az angol nyelv erőszakos, m ajd késő b b gazdasági érdektő l m otivált terjedéséről a B rit-szi geteken, m ely a corni, a w alesi, az ír és a skót gall nyelvek visszaszorulását ered m ényezte. N apjain k b an kétségbeesett, intézm ényesen szervezett nyelvm entő intézkedések történnek Írországban, ahol az írt kötelező m ásodik nyelvként ta n ít ják az iskolákban. Az ír p éld a arra, hogy az egykori anyanyelv, m ely 1 0 0 0 körül életerős irodalm at is te re m te tt, hogyan válik terhes idegen nyelvvé a m ai ír tá r sadalom szám ára. E u ró p a 36 nem zeti állam ából 25 hi vatalosan egynyelvű, d e E u ró p a orszá gainak m indegyikében v an n ak kisebb ségi nyelvek, melyek a többségivel nem egyenrangúak. A n em zeti állam és a p e rifériára szorult nyelvek m o dellje azon b a n nem tükrözi term észetes m ó d o n a világot, hiszen a n em zetállam o k szintje alatt és fölött kulturális és nyelvi p lu ra lizm us létezik. A k o rszerű nem zeti,
139
nem zetközi és regionális politikáknak m orális és etikai érdeke kellene hogy le gyen a biológiai és nyelvi-kulturális sok színűség m egőrzése. A valóság a zo n b a n az, hogy a pénzelit pártolja azokat a b á b n em zeteket, am elyek a transznacionális cégeket kiszolgálják, s amelyek fokozato san gazdasági és nyelvi perifériára szo rítják a kisebb nyelvcsoportok beszélőit. A kihaló nyelvek problém ájának m eg oldása te h á t - tág an értelm ezve - a te r m észeti forrásokkal való gazdálkodás k érdéskörébe tartozik, a gyakorlatban azo n b an történelm i-gazdasági jellegű p ro b lé m a k én t jelentkezik. A nyelvek kiveszésének jelenségét a m aga so k ré tű ségében villantja fel e könyv, integrálva a nyelvészettel a tö rtén e lm et, a gazda ságot, az antropológiát, a szociológiát, a n ép rajzo t és a politikát, m in t ahogy a valóságban sem elválaszthatók em e as pektusok.
Joshua A. F ish m a n (szerk.)
C an T h r ea ten ed L an gu ages b e S a v ed ? R e v e r s in g L a n g u a g e S h ift, R e v is ite d : A 2 1 st C e n tu r y P e r s p e c tiv e (C levendon: M ultilingual M a tters L td , 2001. 503 pp. Damokos Katalin A k ö te t cím e m agyarul: M eg m e n th ető k e a veszélyeztetett nyelvek? A nyelvvál tás visszafordításának ism ételt á tte k in tése: a X X I. század kilátásai. A k ö te t szerkesztője és tö b b fejezetének szerző je, J. A. F ish m a n a szociolingvisztika egyik leg ism erteb b nagy öregje, (1 9 5 3 b a n szerzett P h D cím et), szám os híres egyetem (volt) professzora S tan fo rd tó l Jeruzsálem en á t Brüsszelig. S zűkebb
140
Könyvszemle
szakterülete a kisebbségi nyelvek, a keve sek által beszélt nyelvek és kis nyelvkö zösségek, különös tekintettel a nyelvter vezésre és a nyelvváltás visszafordítására. R ajta kívül m ég h u szo n h at szerzője van a tanulm ánykötetnek, valam ennyien a nyelvészet, szociolingivisztika, o k tatás tu d o m á n y elism ert szakem berei, a k ö tet tém áján ak m egfelelően m in d az ö t föld részről. Az alcím ben hivatkozott F ish m an m ű 1991-ben jelent m eg, és a szociolingvisztika egy új részterülete alapvetésének tekintik. A szerző ebben a könyvében tizen h áro m veszélyeztetettnek te k in te tt nyelv (pl. a baszk, a fríz, a katalán) hely zetét m é rte fel, m éghozzá egy általa ki dolgozott elméleti modell, a G ID S (G raded In terg en eratio n al D isru p tio n Scale a n em zed ék ek közötti nyelvi folytonos ság m egszakadásának fokozatait jelölő skála) alapján. A nyolcfokozatú skála két fázisra oszth ató , a 8.-5. fokozatba sorolt nyelvek esetén a cél a diglosszia elérése, a 4 a .- 1. fokozatba soroltak ese tén az elért diglosszián való túllépés: a teljes kulturális au to n ó m ia politikai füg getlenség nélkül. A fentiekből kitűnik, hogy a legrosszabb helyzetben a 8 . foko zatba sorolt nyelvek vannak, ez azt jelenti, hogy a nyelv gyakorlatilag e ltű n t, itt-o tt m ég élő m agányos öregektől, fen n m a rad t dalokból, im ádságokból stb. kell re konstruálni, az 1 . fokozat pedig azt, hogy az a d o tt kisebbségi nyelv az élet m in d en te rü le té n haszn álh ató , beleértve a felsőo k tatást, országos tö m eg k o m m u n ik áció t és országos politikát is. A legfontosabb talán a 6 . fokozat - egy nyelv akkor van eb ben a stá d iu m b a n , ha az ellenkező irányba h a tó erők ellenére v annak olyan családok, ahol az ad o tt veszélyeztetett nyelvet (am ely F ish m an term in o ló g iájá val élve m in d ig X , szem ben Y-nal, a d o m ináns/többségi nyelvvel) első nyelvként adják to v áb b az új n em zedékeknek, és vannak olyan területek (családi élet, szom szédság, inform ális szituációk) ahol ki
zárólag, vagy elsődlegesen ezt használ ják. A funkciók elkülönülése az X nyelv fennm aradásának egyik legfontosabb kri térium a. A m odell célja n e m csak a pontos állapotfelm érés, h a n e m ahhoz is hozzá járul, hogy enn ek alapján reális és m eg valósítható célokat tűzzenek ki m aguk elé a nyelvváltás visszafordításán (R LS reversing language shift) m unkálkodó szakem berek. A kérdésnek különös je lentőséget ad, hogy a X X I. század első felének előrejelzései szerint tö b b ezer nyelv fog eltű n n i, ez teszi aktuálissá ezt a k ö tetet is, m ely az 1991-es F ishm an könyvben szereplő 13 nyelv helyzetében az elm últ évtizedben bekövetkezett változások ism erte tése m ellett további öt, elsősorban h a rm a d ik világbeli nyelv helyzetét vizsgálja, és am ellett értékeli a G ID S m odell gyakorlati alkalm azható ságát, F ish m an felkérésére. F ish m an a bevezető fejezet cím ében felteszi a kérdést: m iért olyan nehéz meg m enteni egy veszélyeztetett nyelvet? Az egyik ok, hogy a nyelvvesztés igen gyak ran hosszan ta rtó kultúravesztési folya m at szerves része, az érin tettek nem ér zik többé id en titásu k lényeges részének a nyelv ism eretét; a veszélyeztetett nyelv hez való ragaszkodást gyakran úgy ítélik m eg, hogy az kedvezőtlenül befolyásolja az érin tettek tá rsa d alm i m obilitását, és egyáltalán, a m arad iság jele; a gyakorlat b an nehezen m egvalósítható, hogy bizo nyos funkciókban a veszélyeztetett nyelv el is k ü lönüljön a nagy szom szédtól, és ugyanakkor osztozkodjék is vele. A veszélyeztetett nyelvek beszélői szin te kivétel nélkül m in d e n esetben ism e rik az ad o tt ország dom ináns nyelvét, teh át adva van a funkcióvesztés objektív alapja. Á llandó és m egújuló erőfeszítést kíván a d o m in án s nyelv, Y kiszorítása bizonyos inform ális, hatalom hoz nem k ö tö tt (n-P) funkciókból, m iközben a távlati cél, hogy az X nyelv is használ ható legyen, legalábbis korlátozottan,
Modern Filológiai Közlemények 2002. I V évfolyam, 2. szám hatalm i (P) funkciókban is. Egy m ásik fontos tényező az anyagiak hiánya - a veszélyeztetett nyelvek beszélői leg tö b b ször n e m szám íthatnak a saját közössé gükön kívüli segítségre. A következő fejezetek földrészenkénti b o n tásb a n foglalkoznak az egyes nyel vekkel. T. L ee és D. M cL au g h lin ta n u l m ánya a navajo nyelvváltás jelenlegi álla p o tá t veti össze a tíz évvel ezelőttivel. A navajo te rü le t m integy 25 ezer négyzet m érföld, A rizona, N ew M exico és U ta h állam ok közö tt oszlik m eg. E zen a h a talm as te rü le te n él elszórva, egym ástól távoli kis rezerv átu m o k b an a m integy 150 ezer navajo, 56% -uk a hivatalos sze génységi küszöb alatt, egészen a közel m últig rossz infrastru k tu rális k ö rü lm é nyek között (áram , vezetékes víz hiánya). Az elm ú lt harm in c évb en rendkívüli m érték b en felgyorsult a nyelvváltás, a szilárd b u rk o latú ú th áló zat kiépülésével és a kis teljesítm ényű házi áram fejlesz tő k (telefon, tv) elterjedésével p á rh u z a m osan. A n n ak ellenére, hogy tö b b év tizede alkalm azott szabvány helyesírást használnak, megfelelő m en n y iség ű szó tár, tan an y ag áll rendelkezésre, a navajo főiskolai szinten is ta n u lh a tó , a nyelv pozíciója az elm últ tíz év ben is tovább gyengült. M íg a hatvanas évek végén a navajo gyerm ekek 95 % -a ism erte ősei nyelvét, a kilencvenes évek k ö zepén az iskolás k o rúaknak m á r kevesebb m in t egyharm ada beszélte folyékonyan. Egyre kevesebb gyerm eknek első nyelve a n a vajo, és egyre nő a csak angolul tu d ó k aránya. E gy 1999-es vizsgálatban arról szám oltak b e, hogy m ég a vallási szer tartások o n is, melyek a navajo nyelvhasz n álat hagyom ányos színterei, n ő tt az an gol aránya. A navajo fokozatos térveszté sét a nyelv tu d a to s terjesztésére irányuló erőfeszítések (pl. az o k ta tá sb a n ), sem tu d ják m egakadályozni. A szerzők értékelése sz e rin t a G ID S m odell adekvátan írja le a helyzetet, ta pasztalataik m egerősítik azt a tételt, hogy
141
a legfontosabb tényező a generációk kö zötti sp o n tán nyelvátadás, és m egállapít ják, hogy itt ez a folyamat van m egszakadóban. E zé rt konkrét javaslatokkal él nek, hogy m it te h e t az egyén, az iskola, a lakóhelyi közösség és az önkorm ányzat. O. G arcía, J. L . M o rín és K . Rivera tanulm ánya a N ew Y orkban élő P u e rto Rico-iak nyelvváltásával foglalkozik. A cso p o rtot P u e rto R ico gyarm ati m últja különbözteti m eg a tö bbi latin ajkú b e vándorlótól, hagyom ányosan m egvetett kisebbségnek szám ítanak. A nnak elle nére, hogy a b ev ándoroltak szoros kap csolatot ta rta n a k fen n a szigeten m a ra d t rokonaikkal, h á ro m generáció alatt szin te teljesen vég b em en t a nyelvváltás a spanyolról az angolra - ugyanakkor m egőrizték eredeti identitásukat, és ez zel összhangban angol nyelvhasználatuk és m etak om m unikációjuk specifikus vo násokat m u ta t, am elyek csak erre a cso p o rtra jellem zőek, és nem csak az el különülést szolgálják, hanem bizonyos k orlátozott k o m m unikációt is lehetővé tesznek a c so p o rt egym ás nyelvét n em beszélő tagjai között. H áro m spanyol és négy angol nyelvváltozat használata kü löníthető el a N ew Y ork-i P u erto R icoiak közö tt - ez u tó b b ia k közül az egyik az afrikai-am erikai angol - ugyanis a két cso p o rt tagjai egym ás szom szédságában éltek a szegénynegyedekben. A N ew Y ork-ban használt spanyol azonban a fen t em lített háro m n ál tö b b változatot ism er. 1990-ben a város lakos ságának m ajdnem egynegyede latino volt, de en nek a p o p u láció n ak a fele egyéb spanyol ajkú országból és n em P u e rto Rico-ból érkezett. Jelenlétük viszont hozzájárul ahhoz, hogy szinten ta rtsa az u tóbbi c so p o rt spanyol nyelvtudását, és mivel sokan am ellett is képesek voltak középosztálybeli egzisztenciát terem ten i m aguknak, hogy n e m tan u ltak m eg an golul, ezzel m integy példát m u ta tn a k arra, hogy a felfelé irányuló társad alm i m obilitás n em jár feltétlenül ny elw ál-
142
Könyvszemle
tással. E n n e k ellenére azt kell m egálla p ítani, hogy m íg a hetvenes évek végén a N ew York-i P u e rto Rico-iak spanyol nyelvm egtartása az 5. és 6 . fokozat kö zött, volt a G ID S m odell szerint, a ki lencvenes évek végére a 6 . és 7. fokozat közé esett vissza. A következő fejezet, melynek szerzője F ishm an , a N ew York-i jiddissel, ahogy ő m o ndja, az egyben-a-kettő nyelvvel fog lalkozik. A kettősséget a nyelv világi, tö r ténelm ileg a baloldali politikai m ozgal makhoz kötődő hívei, valamint az ultra orto d o x vallási közösséghez ta rto z ó k je lentik. A k ét cso p o rt tu d o m á st sem hajlandó venni egym ás létezéséről, így például egységes helyesírást sem h asz nálnak. A jid d isn ek m a egyértelm ű en N ew York a M ekkája - az 1880-as évek elejétől nép es b ev ándorlótöm egek nyel ve volt, és m áig élő m ély nyom okat h a gyott a város angol nyelvhasználatában és kultú rájáb an , egyes negyedekben m ég m a is beszélt nyelv, rengeteg kulturális egyesület, könyvtár, iskola m ű k ö d ik , és egy világi és egy egyházi könyvkiadó is aktív a v áro sb an . U gyanakkor a világi jiddis helyzete azzal jellem ezhető, hogy haldoklik, beszélői egyre inkább elöre gednek, fogynak, a virágzó kulturális élet, közönsége elfogyván, lassan, de b izto san beszűkül. U gy an ak k o r szám os lelkes és k itartó, re n d sz e rin t m agasan k ép zett ra jongója és m űvelője van a nyelvnek, úgy hogy F ish m a n szerin t m ég 2 0 5 0 -b e n is azt fogják m o n d a n i, hogy a nyelv h a l doklik. U g y an ak k o r az 1990-es n ép szám lá lás adatai szerin t a jiddis 2 0 0 ezer e m b er anyanyelve, újabb becslések szerin t a szám m a 3 00 ezer körül lehet. A virág zó és sokgyerm ekes, szigorúan vallásos közösségek N ew Yorkban illetve a k ö r nyező rég ió b an találhatók. E közössé gekben gyakran előfordul, hogy az angol - a jiddis és a h é b e r u tá n - a h a rm a d ik nyelve valakinek. T u d ato san tö rekszenek a különállás m egőrzésére, abból k iin d u l
va, hogy a saját nyelv védelmet nyújt a nemkívánatos külső hatások ellen. Hoszszú távú fennmaradása biztosítottnak tűnik. R.Y. B ourhis a québeci francia-angol nyelvváltási folyam at visszafordítását is m erteti. E lem zésében n e m csupán F ish m a n G ID S m odelljét alkalmazza, hanem a saját m aga által 1 9 7 9 -b en felállított etnolingvisztikai vitalitási m odellt is (ez m integy tükörképe a F ishm an-féle m o dellnek), m elynek célja az volt, hogy felm érje a tarto m á n y francia többségé n e k helyzetét az angol nyelvű elithez vi szonyítva. E m u n k a jelen tette az elm é leti m egalapozását szám os nyelvtörvény nek , köztük a legnagyobb jelentőségű B ili 101-nek. A hetvenes évek elején Q u éb ec lakosságának m integy 80% -a francia első nyelvű volt, az angol nyelvű kisebbség (kb. 15% ) m elle tt m egkülön b ö ztették m ég az ú n . allofónokat (allop h o n e ), azokat az első vagy m ásodik generációs bev án d o rló k at, akiknek nem a fenti két nyelv egyike volt az első nyel ve. A bevándorlók jellem ző m ó d o n az angol nyelvet sajátíto tták el, m iközben a francia nyelvű lakosság term észetes sza p o ru lata csekély m é rté k ű volt. T ekintet tel A ngol-K anada gazdasági túlsúlyára, egyértelm űen az angol volt az üzleti élet és a felfelé irányuló társad alm i m obilitás nyelve. Mivel reálisnak tű n t, hogy Québec tarto m ányban tartó s diglosszia alakul ki, 1969 és 1996 között szám os nyelvtör vényt h oztak a francia védelm e érdeké ben. Ezek tö b b ek k ö zött m egkövetelték, hogy az 50 főnél tö b b e t foglalkoztató vállalatok h itelt érd em lő e n igazolják, képesek a franciát használni a n o rm ál ü zletm enet során. B ár az anglofónok to váb b ra is járath atták angol nyelvű isko lába a gyerm ekeiket, a friss bevándorló kat kötelezték, hogy a francia nyelvű iskolákba írassák b e őket (hacsak n em voltak képesek m egfizetni a drága m a gániskolákat, m e rt o tt szabad volt a nyelvválasztás). A tö rv én y talán legna
Modern Filológiai Közlemények 2002. I V évfolyam, 2. szám gyobb felzú d u lást kiváltó rendelkezései az egységes francia „nyelvi tá jk é p e t” voltak hivatva biztosítani, vagyis csak francia nyelvű feliratokat, helységnév táb lá k at stb. engedélyeztek. M in d ezek a rendelk ezések kivándorlási h u llá m o t in dítottak el a tartom ányban élő fiatal, jól képzett angol első nyelvűek kö réb en , arányuk 1 9 96-ra az összlakosság 8 , 8 % ára csökkent. K ö zv etetten a ta rto m á n y b e v á n d o r lási politikája is a francia nyelv pozíció jának m egőrzését szolgálta - vagy a fran ciául eleve tu d ó , a volt francia g yarm a to król szárm azó bev án d o rló k at p refe rálták, vagy az újlatin első nyelvűeket, akikről feltételezhető volt, hogy könnyen m eg tan u ln ak m ajd franciául. Ö sszefog lalva m egállap íth ató , hogy a tu d a to s, jogalkotással alátám aszto tt nyelvpolitika n e m túl kedvező dem ográfiai helyzet ellenére is elérte célját, a francia nyelv pozíció ján ak stabilizálását. Y. L a stra egy m exikói in d ián nyelv, az oto m í térvesztéséről és a m egőrzésére te tt első, óvatos kezdeményezésekről szá m ol b e, szin tén a G ID S m odell felhasz nálásával értékelve a helyzetet. N . H . H o rn b e rg e r és K. A. K ing a kecsua hely zetével foglalkoznak. Első pillantásra m eg lepőnek tű n h e t veszélyeztetettnek tek in ten i egy nyelvet, m elynek 8 - 1 2 m illió beszélője v an P eru b an , B olíviában és E c u a d o rb a n . U gyanakkor m in d h á ro m országb an a spanyol a hivatalos nyelv, és kim ondva vagy k im o n d atlan u l, d e az in d iá n nyelvek teljes visszaszorítása a cél, m iközb en a kecsua beszélői m arginális helyzetben v an n ak a társad alo m b an . A p e ru i népszám lálási adatok azt m u ta t ják, hogy a kecsua egynyelvűséget foko zato san felváltja a gyerm ekek szubordin atív kétnyelvűsége és a h a rm a d ik n e m zedék spanyol egynyelvűsége. A hely zetet bonyolítja, hogy a kecsuán ak 17 ism e rt változata van, és hogy az egyes o rszágokban, ahol beszélik, m ás m ódszerekkel írták le és d o k u m e n tá l
143
ták, az egyik országban kidolgozott egy séges re n d sz ert a m ásikban nem vették át. A ta n u lm á n y a G ID S nyolc fokozata szem pontjából ism erteti a nyelv helyze tét és az en n e k javítására tett lépéseket. A helyzet iróniája, hogy m ég az 1. foko zatra is találunk példát - csak hogy akik ezt a nyelvet tan u lják az egyetem en, vagy kecsua nyelvű honlapokat és szoft vereket h o zn a k létre, azok nem a kecsuák. A szerzők a következtetésekben kifejtik, hogy a G ID S skála milyen szem ponto k b ól n e m alkalm as az ad o tt hely zet elem zésére. P. Ó R iagáin az ír nyelvpolitika cél kitűzéseit és eredm ényeit ism erteti. Az ír nyelv helyzetét az teszi különössé, hogy nem ö n tevékeny kisebbségi csoportok, h an em m aga az állam igyekezett a nyel vet az ország első nyelvévé tenni, ann ak ellenére, hogy m á r az 1926-os népszám lálás szerint is csak az ország lakosságá nak 18% -a volt ír nyelvű. F ishm an ská lája an n yiban n e m alkalm as a helyzet jellem zésére, hogy a cél nem az egyes fokozatok egym ást követő elérése volt, egyszerre kezd tek hozzá a terület gazda sági fejlesztéshez, az iskolai nyelvokta táshoz, a nyelv sztenderdizálásához, rá dió- és tév ém ű so ro k beindításhoz. Az akciók egy része az egész lakosságra ki terjedt, m ás része egyes régiókra kon cen tráló d o tt. Az 1996-os népszám lálás során a lakosság 4 1% -a vallotta, hogy (valam ennyire) tu d írül, de egy 1993-as felm érésben csak 2 % m ondta m agáról, hogy anyanyelvi szinten. A kétnyelvű közösség n e m képes önm aga re p ro d u kálásra, u g yanakkor az iskolai oktatás nak k ö szö n h ető en a kétnyelvűek aránya évtizedek ó ta stabil. Ez elsősorban azzal m agyarázható, hogy az ír érettségi ill. nyelvvizsga bizonyítvány igen sok felsőoktatási in tézm én y b en felvételi követel mény, és hogy a kilencvenes évek m áso dik felében az érettségizettek m integy 40% -a to v áb b tan u l. Az elm ú lt évtizedben ugyanakkor
144
Könyvszemle
változás figyelhető m eg a nyelvpoliti kérdéshez közönyösen viszonyulok szá k ában, a han g sú ly az újraélesztéséről m a, haladást értek el, elsősorban a baszk (revival) a jelenlegi helyzet fe n n ta rtá nyelv ism ertségének fokozásában, szem sára tevődött át. Egészen más a helyzet b e n a m in d e n n a p i h asználatban tö rtén ő terjedésével. A folyam atot a G ID S ská Eszak-Irországban, ahol a nyelvhez való lán elemezve a fejlődés nem annyira line ragaszkodás a nacionalista ideológia árisnak, m in t körkörösnek tűnik. U gyan szerves része. D. G o rte r a fríz nyelv tíz évvel ezelőttiakkor a 6 . fokozat célkitűzéseit csak és m o sta n i h elyzetét hasonlítja össze. A részlegesen sikerült m egvalósítani, teh át nyelv H o lla n d ia F rieslan d ta rto m á n y á az eredm ények n em tek in th ető k igazán szignifikánsnak. E m e llett jelentős kü ban m integy 3 40 ezer em ber első nyelve. lönbségek van n ak a baszk nyelvterület A szerző a k érd ést elsősorban E u ró p ai egyes régiói között. U n ió s k o n te x tu sb a n vizsgálja - m iu tá n M . S trubell azt vizsgálja, hogyan az E u ró p a T an ács hivatalosan a u to c h to n kisebbségi nyelvnek nyilvánította, a nyelv változott a katalán nyelv helyzete az el jogi stá tu sa H o llan d ián belül is m eg erő m ú lt évtizedben, és hogy m ennyiben södött. A felm érések azt m utatják , hogy befolyásolták a nyelvpolitikát a politikai a nyelv az elm ú lt évtizedben nem szorult változások. A F ish m an -m o d ellt kiválóan vissza a m indennapi használatban. U gyan alkalm asnak tartja a helyzet elem zésére, akkor szinte m in d en család és szom széd ugyanakkor úgy vélekedik, hogy a két ság nyelvileg vegyessé vált a bels őm ig- nyelvűség hosszú távon n em ta rth ató ráció következtében. A fríz helyzete vál fenn, a katalán nyelv jövője csak akkor to zatlan m a ra d t az elm últ tíz évben, és lenne b izto síto tt, h a a tarto m án y b an távolról sem rem énytelen, ugyanakkor katalán egynyelvű társa d alo m jönne lét m egállapítható bizonyos fokú nyelvrom re - am i nyilvánvalóan lehetetlen - kü lás, és n e m z árh ató ki, hogy a fríz hosz- lö n b en h á ro m generáció alatt szükség k éppen végbem egy a teljes nyelvváltás a szú távo n felolvad a hollandban. spanyol javára, am it m egkönnyít az a M .-J. A zu rm en i, E. B achoc és F. Z ab aleta a baszk nyelv helyzetét ism ertetik tény, hogy a két nyelv közel áll egym ás a két spanyolországi au to n ó m baszk ta r hoz. A népszám lálási adatok (1 9 8 6 1996) ugyanakkor igen kedvező szám o tom ányban illetve Franciaországban. Spa nyolországban a baszk az em lített te rü kat m u ta tn a k , a katalán nyelv ism erete szignifikáns m é rté k b e n n ő tt, különösen leteken a spanyol m ellett hivatalos nyelv. a 14 év alatti lakosság körében, és foko A két o rszág ra kiterjedő nyelvterületen 199 6 -b an a baszk egynyelvűek aránya z ó d o tt a nem zed ék ek közötti nyelvát adás. A fő p ro b lém a a nyelvrom lás m el nem érte el az egy százalékot, és 2 2 % , m integy 5 30 ezer em ber volt aktív k é t lett a n em kellően erős m otiváció a lakos ság k örében, nem u to lsósorban azért, nyelvű. Bár a baszk első nyelvként történ ő elsajátítása (egyenetlen területi m egosz m e rt n em érzik k ü lö nösebben hasznos n a k a katalán ism e re tét - épp ezért a lásban) előfordul, a nyelv fen n tartásáb an szerző egy körkörös ú n . rózsaablak az iskolai o k tatásn ak van a legnagyobb szerepe, mivel az alsóbb oktatásban (Spa (C ath erin e w heel) m o d e llt dolgozott ki nyolországban) a tanulók 56% -a basz arra, hogyan fokozhatja a m otiváció kul tan u lja a tantárgyakat, a spanyolt erősödése a nyelvhasználat terjedését. pedig, m in t m áso d ik nyelvet, am it a ki E. A degbija egy nigériai példával te rje d t baszk nyelvű óvodarendszer tesz illusztrálja a legtöbb afrikai nyelv veszé lehetővé. Ö sszefoglalva m egállapítja, lyeztetett helyzetét. Afrika Szaharától hogy az e lm ú lt évtizedben, b á r n ő tt a délre fekvő részén m integy 1700 nyelvet
Modern Filológiai Közlemények 2002. IVévfolyam, 2. szám beszélnek, és ezek 90% -a veszélyeztetett nek tek in th ető . A példaként felhozott oko nyelvet m in teg y ötvenezren beszélik n éhány egym áshoz közeli faluban, és a helyi közösségben a nyelv egészséges. A falvak lakói gazdasági kapcsolatban van nak egy szom szédos nagyobb nyelvkö zösség tagjaival, te h á t elég nagy m é rté k ben elsajátíto tták an n ak nyelvét. Az egy ház révén ki v an n ak téve a h á ro m nagy nigériai nyelv egyike, a joruba h atásán ak (biblia, istentiszteletek nyelve), végül pedig az iskoláztatás, a társad alm i m o bilitás nyelve egyértelm űen az angol, ami N igériáb an hivatalos nyelv. A közösség fiatalabb tagjai a jo b b m egélhetés rem é nyében nagy szám b an költöznek a váro sokba, kiszakadnak a nyelvközösségből, ugyanakkor sok fiatal szülő, aki az isko láztatás révén kíván gyerm ekének jobb jövőt biztosítani, o tth o n is az angolt hasz nálja. E zért, b á r a nyelvközösség (isko lázottabb) tagjai részéről tö rté n n e k tu datos erőfeszítések a nyelv fenn tartására, és b á r a falusi közösségben m ég „egész séges”, hosszú táv o n ugyanúgy rosszak a kilátásai, m in t a legtöbb afrikai nyelv nek. E. A nn am ali és V. G n a n a su n d a ra m egy m á r m a jd n e m e ltű n t nyelv, az andam an-szigeti távolról sem egyedülálló tö rté n e té t ism erteti. A nyugat-bengáli öbölben fekvő szigetcsoport őslakossá gát, m ely tíz, csak egym ással rokonság b an álló nyelvet beszélt, a b rit gyarm a tosítók a X IX . század folyam án egész egyszerűen k iirto ttá k - am ikor az 1961es indiai népszám lálás szerint a nyelvcso p o rtn ak m á r csak 19 élő beszélője volt szétszórva a szigeteken, az indiai korm ány összetelepítette őket, és szoci ális segélyekből biztosította m egélheté süket a nyelv fen n m arad ása érdekében. A kísérlet m eglepő sikerrel já rt, az el m ú lt negyven évben a cso p o rt létszám a m egkétszereződött, és a kényszerű kí vülről házaso d ás ellenére m eg m arad t a generációk közötti nyelvátadás, am it a
145
szerző elsősorban az érintettek attitűd jével (nyelvüket id e n titá su k igen fontos részének érzik) m agyaráz. J. C. M a h e r egy a tetszhalálból talán feltám adó nyelvvel, az ainuval foglalko zik. Ez a n ép c so p o rt H o kkaido szigetén él, a japánok, akik szerin t országuk dek laráltan egyetnikum ú és egynyelvű, a X IX . század közepe óta bevezetett nyelv törvényekkel, kem ény gazdasági elnyo m ó intézkedésekkel szétszórták, m eg élhetésétől és id e n titá sátó l is igyekeztek m egfosztani a n ép c so p o rto t - ennek elle n ére az ainuk egyesületének m a m integy 25 ezer (japánul beszélő) tagja van, és kom oly erőfeszítéseket tesznek létük tö r vényes elism ertetésére és nyelvük rekon struálására és újraélesztésére - a G ID S skálát alkalm azva a helyzetre azt m o n d hatjuk, több fázis m egvalósításán fára doznak p árh u zam o san . B. Spolsky és E. Shoham y a héber izraeli újraélesztésének százéves sikertö rtén etéről szám ol b e, n e m m egfeled kezve az ezért fizetett árról, a bevándorló zsidók eredeti nyelveinek (jiddis, ladino stb.) tu d ato s elsorvasztásáról sem - a tanu lm ány legrokonszenvesebb vonása, hogy a h é b e rt (ivritet) ily m ódon egy szerre m u tatja b e veszélyeztetett és ve szélyeztető nyelvként. M . C lyne írása az ausztráliai beván dorlók nyelvhasználatának alakulását vizsgálja F ish m a n m odelljén keresztül. Az 1986-os és 1996-os népszám lálás adatainak összevetése azt m utatja, hogy a nyelvváltás m é rté k e m in d en beván dorlói c so p o rtb an m e g n ő tt - bár erősen eltérő m érték b en , an n a k ellenére, hogy a nyelvpolitika, felism ervén a soknyelvű ség előnyeit, igen széles körű lehetősé geket biztosít e cso p o rto k n ak nyelvük m egőrzésére - 43 nyelvből lehet érett ségit ten ni, a közkönyvtárakban m integy ötven nyelven ta rta n a k könyveket, 97 nyelven vannak rád ió ad áso k , és az össz adásidő az elm ú lt tíz évben több m in t duplájára n ő tt, akárcsak a m integy ötven
146
Könyvszemle
nyelven su g árzo tt tévém űsoroké. M in d en n ek jogi alapját az 1 9 8 7 -b en elfoga d o tt nyelvtörvény biztosítja. K ü lö n ö sen kedvező helyzetben v annak a gazdasági sz em p o n tb ó l különösen fo n to sn ak ta r to tt nyelvek (japán, m a n d a rin kínai, b a h asa in d o n esia, koreai). Ö sszefoglalva m eg állap íth ató , hogy a nyelvváltási fo lyam at m in d ezen intézkedések követ keztéb en n e m állt ugyan m eg, de jelen tő s m é rté k b e n lelassult. A szerző végül néhány kiegészítést javasol F ish m a n m o delljéhez. J. L o B ianco és M . Rhydw en az ausz tráliai b e n n sz ü lö tt nyelvek összeh aso n líth a tatla n u l kedvezőtlenebb helyzetéről szám ol b e. A G ID S m odell csak m élyre h ató m ódosításokkal alkalm azható ezek re a nyelvekre. Az ausztrál b en n szü lö ttek nyelvvesztése vagy hirtelen volt (rupture), vagyis egyszerűen k iirto tták a beszélő ket, vagy lassú és fokozatos (attrition). Az ausztrál bennszülöttek m integy 90% -a n em beszéli ősei nyelvét, a tö b b száz b e n n sz ü lö tt nyelv k éth arm ad a kihalt, m integy 1 7 0 -1 8 0 erősen veszélyeztetett, és m integ y 2 0 tekinthető „egészséges n e k ” . Az elm ú lt tíz év során kom oly e rő feszítések történtek a m ég m enthető m en tésére, a szerző esettanulm ányok ism er tetése m e lle tt kísérletet tesz a p ro b lém a p o n to s körülírására és a te e n d ő k felvá zolására.
R. B enton és N . B enton azt m érik fel, F ish m a n m o d elljét alkalmazva, hogyan válto zo tt a m ao ri (U j-Z éland) helyzete az elm últ tíz évben. A népszám lálási ada tok elem zése és a kiterjedt nyelvm entő m u n k a ném i rem ényre adnak okot - a szerzők szavaival élve néhány centim é terrel távolabb kerültek a szakadék szé létől, és m á r van m entőkötél, am ibe ka paszkodjanak. A záró fejezetben F ishm an a nyelv váltás visszafordításával kapcsolatos ide ológiai kihívásokat elemzi, illetve cáfolja az R L S aktivistákat gyakran érő váda kat, reflektál a m odelljét é rt kritikai és elem ző m egjegyzésekre, kiegészítéseket fűz az egyes fokozatokhoz, és végül kí sérletet tesz, hogy megválaszolja a cím b en fe ltett kérdést: m egm enthetők-e a veszélyeztetett nyelvek. A válasz az, hogy tu d a to s, átg o n d o lt m unkával tö b b m eg m e n th e tő , m in t le tt volna a m ú ltb a n , és ez k ü lö n ö sen a zé rt fontos, m e rt „több nyelv veszélyeztetett, m in t gondolnánk, és n e m csak a kisebb, kedvezőtlenebb h elyzetben lévők. A világ nyelvei vagy kölcsönösen segítik egymást a túlélésben, vagy egyenként áldozatul esnek a glo bális veszélyeknek, melyek m indannyi u n k at fenyegetnek (az angolt is bele értve) az e lő ttü n k álló évszázadban.” (p. 481).
