Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar
A keleti bővítés folyamata Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz
készítette: Maczó Katalin
Budapest, 2003.
Tartalomjegyzék Előszó.........................................................................................................................7
I.Az európai integráció története ............................................................8 1. Az európai egység gondolata - a II.vh utáni évek................................................8 1.1. Népszövetség...................................................................................................8 1.2. Az integráció gondolata, mozgalmak Európa szerte........................................9 1.3.Európa Tanács...................................................................................................9 2.Az integráció bővülése és mélyülése Nyugat-Európában a hidegháború évtizedeiben....................................................................................10 2.1.Az első lépések - gazdasági és politikai együttműködés a hidegháború első éveiben / OECD,NATO,Montánunió,EGK,EUROATOM/...........................................10 2.2. Római szerződéstől az első olajválságig...........................................................13 2.3 Az integráció az 1960-as években......................................................................14 2.4. Bővítési hullám az 1970-es,1980-as években....................................................14 2.5.Egységes Európai Okmány: 1986.......................................................................15 3. Görögország csatlakozása az EU-hoz - minta a Kelet és Közép Európai államok számára..................................................15 3.1. Görögország gazdasági -társadalmi helyzete a csatlakozási tárgyalások idején........................................................................16 3.2. A csatlakozás előzményei...................................................................................17 3.3. A tárgyalások eredményei...................................................................................18 4. A hidegháború vége -Nyugat és Kelet-Európa közeledése....................................19 4.1. Közösségből Unió - Maastricht 1999..................................................................19 4.2. A tizenötök Európája - újabb bővítési hullám az 1990-es évek derekán.............19 4.3. Társulási szerződések...........................................................................................19.
5
II. Kelet - Európa a II.vh.-tól a rendszerváltásig.........................................20 1. Kelet - Európa története..............................................................................................20 1.1. Kétpólusú világrend kialakulása - Nyugat és a béketábor.....................................20 1.2. A szovjet modell a keleti blokkban.......................................................................22 1.3. A rendszer működése.............................................................................................24 1.4 A rendszer bukása...................................................................................................25 1. 5. Kelet-Európa 1987-1990 - rendszerváltás............................................................26 2. Rendszerváltást követő társadalmi, gazdasági és politikai változások a ‘90-es évek végéig a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig.................................27 2.1. Privatizáció Magyarországon és Kelet-Európában................................................28 2.2. Általános tendenciák a rendszerváltó államok gazdaságában...............................30 2.3. A visegrádi csoport...............................................................................................31 2.4. A Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás........................................34
III. Kelet - közép európai államok és az Európai Unió kapcsolatának alakulása a társulási megállapodások.........................................................36 1.Magyarország és az EK viszonya..............................................................................36 1.1. Első lépések 1968-1971.......................................................................................36 1.2. Multilateriális kapcsolatok az 1970-es években...................................................37 1.3. Ágazati megállapodások.......................................................................................38 1.4. A magyar -EK viszony rendezése1981-1989.........................................................39 1.5. A Phare-tól az Európai Megállapodásokig.............................................................40 2. A keleti bővítés kezdetei - a társulási megállapodások..............................................42 2.1. Európai Megállapodások........................................................................................42 2.2.A társulási egyezmények gazdasági jelentősége.....................................................43 2.3. A társulások hatása a közép-kelet -európai gazdaságok fejlődésére......................45
6
IV. Úton az Uniós tagság felé - a bővítés állomásai....................................47 1.Előkészületek...............................................................................................................47 1.1.Lisszaboni csúcs: 1992.június.................................................................................47 1.2. Koppenhágai Európa Tanács ülés: 1993.június......................................................47 1.3. Esseni csúcs: 1994.december 9-10.........................................................................49 1.4. Cannes-i csúcsértekezlet: 1995.június....................................................................49 1.5. Madrid: 1995. december.........................................................................................49 2. A csatlakozási tárgyalások előkészítése - a bővítési folyamat felgyorsulása............50 2.1. Firenze: 1996.jún...................................................................................................50 2.2. Dublin: 1996.december..........................................................................................51 2.3.Amszterdami csúcsértekezlet: 1997június 16-17....................................................51 2.4 AGENDA 2000.......................................................................................................52 2.5. Luxemburgi csúcs: 1997.december 12-13.............................................................56 3. A csatlakozási tárgyalások.........................................................................................57 3.1. Berlini értekezlet: 1999. március 24-25.................................................................57 3.2. Helsinki csúcs: 1999.december 11-12...................................................................58 3.3. Kölni csúcs: 1999. június.......................................................................................58 3.4. Nizzai szerződés: 2001.február 26.........................................................................59 3.5 Göteborgi csúcsértekezlet: 2001, június.................................................................60 3.6. Genti értekezlet: 2001 október ..............................................................................60. 3.7. A csatlakozási tárgyalások állása 2001. november végén.....................................61
V.2002 - a célegyenesben...........................................................................64 1. 2002.I.félév...............................................................................................................64 1.1. Euró bevezetése....................................................................................................64 1.2. Európai Konvent...................................................................................................64 2. 2002.II.félév -dán elnökség.......................................................................................64
7
2.1. Utolsó országjelentések..........................................................................................64 2.2 Veszélyben az EU-bővítés?.....................................................................................66 2.3. Brüsszeli csúcs: 2002.október 24-25......................................................................67 2.4. Brüsszeli külügyminiszteri értekezlet: 2002.november 18.....................................68 2.5. Prága NATO-csúcs: 2002.november 21-22...........................................................69 3. Koppenhágai -csúcsértekezlet: 2002.december 13....................................................70 VI. Koppenhágától -Athénig...........................................................................................73 1. Magyarország a csatlakozási szerződés aláírása előtt................................................73 1.1. Magyarország gazdasági helyzete..........................................................................73 1.2. Politikai változások Magyarországon....................................................................75 1.3. Népszavazás Magyarországon................................................................................75 2. Gazdasági helyzet , politikai változások, referendumokközép-kelet-európai körkép........................................................................................76 3. Brüsszeli csúcs: 2003. március - találkozó az iraki háború árnyékában....................83 4. Athén -EU-bővítési csúcs: 2003. április....................................................................84 Utószó.............................................................................................................................86 Tartalomjegyzék.............................................................................................................87
8
Előszó
Azzal a gondolattal talán mindannyian egyetérthetünk, hogy a keleti bővítés jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. A II. világháború után Európa kettészakadt. Nyugaton az integráció megteremtette a békét, biztonságot , a fejlődés alapjait. Ezzel egyidejüleg a béketáborbort a beletörődés, kiábrándulás, elégedetlenség jellemezte, s a sok kitörési kísérlet végül a rendszerváltásban teljesedett ki. Sokan nem is gondolták, hogy ez még életükben megvalósulhat. Az 1990-es évek elejétő kezdve, Magyarország és Kelet - Közép -Európa bel-, és külpolitikájában az egyik meghatározó, ha nem a legmeghatározóbb szerepet az Unióhoz való csatlakozás szándéka játsza. Az Európai Unió azonban nem pártok és politikusok , hanem az egész társadalom ügye. Ezek a kelet - közép -európai társadalmak áldozatos munkát folytattak céljuk elérése érdekében
bő egy évtizeden keresztül , s folytatják tovább, teljesítve
vállalásaikat. Rómától Athénig hosszú az út. A dolgozat ezt az utat próbálja bejárni , végigkísérve Európa viharos XX. századát, elfogultsággal tekintve a kelet-európai népek küzdelmeire, erőfeszítéseire. A dolgozatban Athén és az Akropolisz jelenti a végcélt , ahova a tíz állam fáradtan , de boldogan érkezik 2003. április 16-án. Kelet -közép Európa - immár az Unióval végérvényesen összefonódó - történelmét dátummal zárom, de ezen államok számára az út még folytatódik...
I. Az európai integráció története: 1945 -1993
9
ezzel a
1.Az európai egység gondolata - a II.világháború utáni évek Az európai egység gondolata nem a II. h borzalmaiból született,már jóval korábban megjelent olyan alkotók műveiben , mint Dante, Comenius , Rotterdami Erasmus vagy Imanuel Kant.Victor Hugo 1849-ben már az Európai Egyesült államok fogalmát használta. XVIII sz végén - XIX sz elején kialakult nemzetállamok kezdeti lépések az integráció felé( központi közigazgatási rendszer, belső piac , kapitalizmus, új társadalmi rendszer, polgárosodás, kulturális tudati elem...). Saint Simon az egységesülés gazdasági. technikai feltételeit is meghatározta: európai szervezet, európai parlament létrehozására van szükség. XX. sz elején felerősödtek a páneurópai törekvések; Richard Coudenhove Calergi 1923-ban írta „ Páneurópa „ c. művét; 1920-as években Habsburg Otto nevéhez fűződő „ Páneurópai mozgalom „ alakult , amely ,már a gazdasági integráció tervét emlegette. 1.1. Népszövetség A két vh. között Wilson elgondolása alapján létrejott a Népszövetség - tagjai nem csak európai államok , de az USA végül nem lépett be - laza , kormányközi alapon működött, éppen ezért nem volt képes az európai országokat összefogni, sem politikailag, sem gazdaságilag.A nemzetek ebben az összefogásban nem adták fel szuverenitásukat, ha érdekeik úgy kívánták azokat egyénileg érvényesítették.Az együttműködés katonailag sem biztosított védelmet , hiszen a II. vh kitörését nem tudta megakadályozni. A II.vh után kialakult a kétpólusu világrendszer.1945 februárjában került sor a három nagy , Truman, Churchill és Sztálin találkozójára. A világ , Európa kettészakadt. A két pólust az örökös konfrontáció és kooperáció jellemzi. 1945 utáni években és az 1950-es években , a klasszikus hidegháború időszakában megszületett a status quo, kialakult
Európában
a
két
politikai
tömb
,
Nyugat-Európa
és
a
keleti
Béketábor.Elsősorban a vh pusztításai miatt erősodott fel ismét Európai nyugati felében az összefogás gondolata. Felismerték, hogy csak az egységesülés révén lehet a földrész
10
(Ny-Európa) gazdasági , politikai súlyát , tekintélyét visszaállítani. Az integráció szükségszerűsége többé nem volt kérdés, Az
már inkább, hogy az egységesülés
politikai, gazdasági vagy katonai síkon menjen - e végbe, s hogy mely országok legyenek az integráció tagjai./ Horváth Zoltán, 1999/ 1.2. Az integráció gondolata , mozgalmak Európa szerte A II. vh után sorra alakultak azok a mozgalmak, amelyek az egységes Európát tűzték ki célul.Az európai integráció eszméjének születésétől kezdve heves vita tárgya . Az integráció autómatizmusára,ill. a nemzetállami akaratok elsődlegességére hivatkozó, a nemzetállamokat megszüntetni akaró , ill. azok szuverenitására őrködő elméletek csapnak össze. Az 1945 utáni mozgalmak jellemzője a közös intézményrendszeren alapuló Európa gondolata.Ez az eszme már a föderalizmus - a nemzetállam meghaladása. A közvetlen politikai cél az európai értelemben vett szuverén nemzetállam szétbontása, határok megszüntetése, valamint a szuverén nemzetállam mint jogi és alkotmányos kategória megszüntetése. A későbbi, gyakorlati lépések tükrében úgy tünt hogy a föderalizmus lehet a jövő európájának jelszava. Ideológia alapját a szupranacionalizmus
iránti erős vonzódás képezte. Azonban az Európai
államok többsége mégsem kívánta feladni szuverenitását egy erősebb , egységesebb Európa megszületésének érdekében , és inkább egy kormányközi alapon történő együttműködés mellett foglalt állást./ Dr.Navracsics Tibor,1998.// 1.3. Európa Tanács: 1949 1949.május 5., Londonban 10 nyugat európai állam (Belgium , Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Norvégia, Olaszország, Svédország) létrehozta az Európa Tanácsot.( Council of Europe) Integrációs tömbnek nem lehetett tekinteni, inkább csak egy regionális nemzetközi szervezet volt. Fő célkitűzései: pluralista demokrácia, a jogállamiság , emberi jogok védeme, európai kultúrális identitás kialakulásának támogatása és fejlesztése , társadalmi problémák kezelése. A szervezethez később lényegében minden demokratrikus berendezkedésű nyugat- és dél -európai állam , majd a kommunista rendszerek bukása után a Közép és Kelet- Európai államok is csatlakoztak, elsőként Magyarország./ Horváth Zoltán,1999/
11
2.Az integráció bővülése és mélyülése Nyugat - Európában a hidegháború évtizedeiben
2.1. Az első lépések -gazdasági és politikai együttműködés a hidegháború első éveiben Az első valódi integrációs tömbként értelmezhető a Benelux Unió. 1948-ban a benelux államok közös , érdekeken és gazdasági együttműködésen alapulő szerve , aely már a vámunión is túlmutatott. A nyugat -európai integrációs törekvések előtérbe kerüléséhez hozzájárultak a Közép- és Kelet - Európai folyamatok, ahol a 2 pólusú világrend megszilárdulása után gyors ütemben folyt a kommunista rendszerek kiépítése..Kelet - Európa mind gazdaságilag mind politikailag is elszigetelődött
Nyugat - Európától. A gazdasági
megosztottság elsősorban az 1947-es Marshall tervvel intézményesült. Meghírdetője George C. Marsall , az Egyesült Államok akkori külügyminisztere. A segélyprogram célja a háború utáni Európa támogatása, újjáépítése. Ezt az Usa minden európai államnak felajánlotta, de a keleti blokk országai szovjet utasításra nem fogadták el.A programban résztvevő nyugat ,észak és dél- európai országok az USA-val létrehozták 1948-ban az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét ( Organization for European Economoc Cooperation), mely a növekedést , a gazdasági stabilitás elősegítését tűzte ki célul , és vállalta az amerikai segélyek szétosztását./ Niederhauser Emil, 2001./ OEEC 1961-ben átalakult létrehozva a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet( Organization for Economic Cooperation And Develpoment( OECD).Ezzel szemben 1949-ben megalakult a KGST , a Kölcsönös Gezdasági Segítségnyújtás Tanácsa, mely gyakorlatilag árucsere egyezményekben merült ki, de mégis a keleti konmmunista országok sajátos gazdasági integrációs jellegű szervezetének tekinthetjük.. A Benelux unió és az OECD gazdasági vonalon tett lépések az egységes Európai Unió felé.Az integráció politikai fejlődésének első állomása 1947 - Dunquerque, ahol megállapodás köttetett a két európai nagyhatalom Anglia és Franciaország között., mely 12
szerint , ha valamelyik országot Németország megtámadja, a másik a segítségére siet.Ez a kölcsönös segítségnyújtás az alapja a 1948-as Brüsszeli 5 hatalmi megállapodásnak. 1948- Hágai konferencia Churcill vezetésével: új megoldásokat keres, előtérbe kerül a nemzetek felettiség gondolata, konkrétan az Európa Tanácsban ölt testek./Horváth Zoltán, 1999/ 1949 április 4.-én írják alá a Nato alapokmányát, amely augusztus 24-én lép hatályba.A szervezet életre hívásának fő oka Európa és az atlanti térség védelme a Szovjetunió
fenyegetésével
szemben
,
valamint
a
Szu
terjeszkedésének
megállítása.Gyakran emlegetett 5. cikk, a korábbi két, illetve öthatalmi megállapodások fő eleme: A felek egyetértenek abban , hogy bármely tagállam elleni fegyveres támadást valamennyiük elleni támadásnak tekintenek és az Ensz alapokmány 51.cikke értelmében az egyéni és kollektív önvédelemre vonatkozó jogokat , segítséget nyújtanak a megtámadott országoknak, szükség esetén akár fegyveres erő felhasználásával is. Transzatlanti viszonyt testesít meg USA, kanada és a szövetséges Európai államok között.Célja az egyensúly megörzése, közös védelem, nemzetközi béke és biztonság fenntartása, tagok egyéni szabadságának megörzése. Az USA politikai indokai az összefogás mellett: cselekvő , presztizs szerep a világban, politikai befolyás.Természetesen konkrét gazdasági érdekek is motiválják, mivel Európa nagy felvevő piac, az Usának igencsak hátránya származott volna abból , ha nem indul meg a várva várt fejlődés.Katonai, biztonságpolitikai terepen pedig a Nato az a szervezet , amely a legnagyobb védelmet nyújtja a másik pólus , konkrétan a Szovjetunió ellen.És mivel Európa katonailag nem mondható túl erősnek, különösen a II. vh veszteségei után , az újjáépítés korszakában, felismeri egy, az Usa-val kötendő szorosabb
védelmi
szövetség
szükségességét.Azonban
gazdaságilag
olyan
szervezetiformák kiépítésére törekszik a továbbiakban , amelyek Usa-tól függetlenítik./ Pietsch Lajos, 1998/ „A két ország közötti szolidaritás bizonyítani fogja , hogy Franciaország és Németország között a háború immár nemcsak elképzelhetetlen , hanem kivihetetlen is lesz”- Robert Schuman egykori francia külügyminiszter ezzel a kijelentéssel hozta nyílvánosságra az akkori nyugatnémet és francia szén és acélipar közös fejlesztésére és
13
felügyeletére alapított ún. főhatóság tervét 1950 .május 9-én. Ez a dátum az Európai integráció hivatalos ünnepnapja .Ebból a főhatóságból nőtt ki végül az Európai Unió. Az egységes Európai hívei politikai integrációt kívántak létrehozni, azonban a kormányközi alapokon működő Európa Tanács nem váltotta be a hozzáfűzott reményeket, szerepe csupán szimbólikus maradt. Az 1940-es évek végén mindinkább két fő szempont került előtérbe.Európa jövője szempontjából az évszázados németfrancia ellentét feloldása a legfontosabb, a béke és fejlődés, egy , a mindkét országot összefogó
szupranacionálisan alapon működő intézmény felállításával biztosítható,
másrészt a politikai integráció helyett a gazdasági együttműködés irányába kell elindulni. Ezeken az elveken alapulva hírdette meg Robert Schumann 1950. május 9.-én a később Schuman tervként híressé vált programját, amelyet Jean Monnet irányításával készítettek, s amely lerakta az Európai integráció alapjait.A terv a német szén és a francia vasérc közös piacának megteremtését tűzte ki célul, amely a béke fenntartásának eszköze , de számos gazdasági előnnyel is járt. Ez volt az első lépés egy , a francia német tengely körül szerveződő föderáció megteremtéséhez.Javaslat alapján Közös Főhatóságot állítottak fel, amelyhez a Benelux államok és Olaszország is csatlakozott.. Franciaország, Németország, Olaszország
valamint a Benelux államok
1951.április 18-án írta alá Párizsban az Európai szén - és Acél Közösségről , az ESZAK-ról(ECSC=European Coal and Steel Community), más néven a Montánuniórol szóló szerződést, amely 1952.július 23.-án lépett hatályba. A Montánunió fogadtatása sikeres volt , ezért az egységes Európa hívei esélyt láttak az európai politikai integráció elmélyítésére is.Ennek alappillére lett volna a közös európai hadsereg felállítására épülő európai Védelmi Közösség az EVK (European Defence Community), amely az 1950 októberében meghírdetett Pleven terven alapult, és amelyet végül a Francia Nemzetgyűlés leszavazott.1954.augusztus 30.-án. 1955.június 1-2. - Messinában találkoztak a Montánunió tagállamai .Téma a gazdasági integráció elmélyítésének lehetősége; politikai vagy gazdasági integráció; további lépések.Paul Henri Spaak belga politikus vezetésével jelentés készült a konferencia után, melynek alapját a vámunióra épülő közös piac terve alkotta.Az EVK kudarca óta ellenségesen viseltettek a szupranacionális intézmények iránt, ezért a Spaak Bizottság kerülte a nemzetekfelettiségre utalást.A cél egy olyan intézményi struktúra 14
felállítása volt, amely megkülönbözteti az általános politikai és a közös piac működéséhez szükséges kérdéseket. A sikeres koncepció: 1957.március 25.-én Rómában létrejött az Európai Gazdasági Közösség,EGK(European Economic Community-EEC), valamint az Európai atomenergia Közösség (European Atomic Energy Community), más néven Euroatom; az ezeket létrehozó szerződés a Római Szerződés 1958.január 1-én lépett hatályba, Franciaország, Németország, Olaszország, Benelux Államok írták alá, az Egyesült Királyságot is felkérték de nemet mondott.Általános célként fogalmazták meg a 2.cikkben : közös piac, tagállamok gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítése,életszinvonal gyors emelkedése, államok közti jó kapcsolatok elmélyítése.Konkrét célként a következőket határozták meg a 3. cikkben: vámok , mennyiségi korlátozások és az ezekkel azonos hatású intézkedések megszüntetése ; vámunió, áruk, szolgáltatások, tőke, munkaerő szabad áramlása, közös piac megvalósítása úgymint közös mezőgazdasági, szállítási, versenypolitika...stb, jogharmonizáció./ Horváth Jenő, 2003./ 2.2. Római szerződéstől az első olajválságig Az közösség első korszakát a gyors belső integráció jellemezte. A vámok és mennyiségi korlátozások lebontása 1968-ig megvalósult (vámunió!!!), de a tőke és a munkaerő áramlását nem sikerült teljes mértékben elérni, bár az általános feltételeket liberalizálták.1962-ben döntés született a közös mezőgazdasági politikáról , amely azért volt igazán nagy jelentőségű, mert kiderült , hogy a tagállamok akkor is készek az összefogásra ha anyagi áldozatokról van szó(jövedelem átcsoportosítás)Közlekedés , szállítás, szociális területek...stb egyéb közösségi politikák terén is történtek kezdeti lépések az első 15 évben. A kereskedelem liberalizációjával megvalósult a vámunió 1958-ra , a tagországok egymás közti kereskedelme dinamikusan megnövekedett.( 1958-ban 12%, 1970-ben már 50 %), tapasztalható a kedvező gazdasági konjuktúra , műszaki fejlesztés, fejlődés, fogyasztás növekedése; a GDP növekedése évi 5 %.1969-1970-ben, tekintettel a kedvező fejleményekre ,már a pénzügyi unió tervét fontolgatták, de megbukott az olajválság, gazdasági krízis miatt./ Horváth Zoltán, 1999./ 2.3. Az integráció az 1960-as években
15
1961 - az Egyesült Királyság csatlakozni kívánt az integrációhoz, de De Gaulle tábornok - tartva az USA befolyásától - megvétozta a kérést, majd újra megtette 1967ben, „Anglia” ismételt jelentkezésénél./ Balázs Péter - Blahó András, 2003./ 1965- ben megtörtént a 3 integrációs szervezet intézményeinek egyesítése az Egyesítő Szerződéssel (Merger Treaty) 1967 júliusa óta használatos az Európai Közösségek (EK) elnevezés; összeolvadtak a párhuzamosan működő szervek (egy Tanács, egy Bíróság,közös Bíróság Közgyűlés),de a három szervezet önálló nemzetközi jogalany maradt. 2.4. Bővítési hullám az 1970-es, 1980-as években 1969-ben De Gaulle lemond; 1970-ben így megkezdődhetnek a tárgyalások az Egyesült Kiráysággal., ezenkívül Dániával, Írországgal és Norvégiával.1972 ben lezárulnak a ratifikációs folyamatok.Norvégia lakossága a népszavazáson nemmel szavaz, de a másik három állam az EK tagja lesz 1973.január 1.-től.Ezzel Európa, ill. az EK világgazdasági súlya jelentősen megnövekedett; az USA egyre inkább mint versenytársára tekintett.A 70-es éveket az EK, az USA és Japán közti harc jellemezte./ Horváth Jenő, 2003/ Az olajválság negatív hatásai a közösségen belül is megmutatkoztak, leginkább az egymás közti kereskedelemben, mivel egyes tagállamokban protekcionista törekvések erősödtek fel, de mindezek ellenére, vagy pont a krízishelyzetnek köszönhetően a kölcsönös függőség fokozódott,a gazdasági kapcsolatok egyre intenzívebbé váltak, a közös kereskedelmi politika a 70-es években teljesen kiépült, külső országokkal kapcsolatos gazdasági , kereskedelmi fellépés egységesebb lett. 1979- Európai Monetáris Rendszer felállítása az első nagy lépés a gazdasági unió irányába , gyakorlatilag a Rendszer jelentette a pénzügyi stabilitás alapjait 1973-tól a második olajválság végéig (1982-83.) euroszkepticizmus lett úrrá az öreg kontinensen (csakúgy mint napjainkban sok helyütt a gazdasági nehézségek hatására; Big Bang küszöbén - talán éppen azért...)
16
‘80- as évek a bővítés korszaka! De azért más ez a bővítés a hetvenes évekhez képest , mivel most három déli állam csatlakozik a közösségekhez, új problémákat , kihívásokat
hozva
magukkal.1981-ben
Görögország
(róla
még
bővebben
a
későbbiekben), 1986-ban Spanyolország és Portugália nyer felvételt.E három állam szegényebb , elmaradottabb a többi tagállamnál, de felvételükkel színesedik a közösség , növekszik gazdasági és politikai súlya./ Horváth Zoltán, 1999./ 2.5. Az Egységes Európai Okmány: 1986 A tagállamok 1985-ben elfogadták az un. Fehér könyvet, amely az egységes belső piac kialakítását célozta,( és több száz konkrét jogalkotási feladatot jelölt meg) de a megvalósításhoz szükség volt a tagállamok egyetértéséhez.Kormányközi konferenciát hívtak össze és a sikeres tárgyalások eredményeképpen 1986 elején aláírták az Egységes Európai Okmányt. a dokumentum fő eleme, hogy 1993-ra jöjjön létre az egységes belső piac , valamint a szociális és társadalmi kiegyenlítődés segítésének rendszere. Megnyitották a közbeszerzési piacokat, felszabadították a tőkemozgásokat, megvalósult a munkavállalók akadálytalan mozgása. A tagországok, az Okmányról folyó tárgyalások idején külön összeültek Schengenben , ahol megállapodtak , hogy végleg megszüntetik egymás között a határellenőrzéseket , és a jövőben közösen alakítják vízumpolitikájukat. / Horváth Jenő, 2003./
3. Görögország csatlakozása az EU-hoz - minta a Kelet - és Közép Európai államok számára Szegény déli állam, a második világháború után kiszakadt Kelet -európából , a béketábort így „megússza”, politikailag más irányba halad , de gyökerei attól még KeletEuhoz kötik, földrajzi értelemben is ide tartozik , így az első „keleti”állam , amely az EU tagja lesz. Az ott végbe menő csatlakozási folyamatok tanulsággal szolgálhatnak Magyarországnak és a csatlakozni kívánó többi kelet-európai országnak. Kelet-Európa nagyon összetett, érdekes terület, már csak az Európai Unióhoz fűződő kapcsolatát tekintve is. Görögország 1981-től tag , Közép-Kelet Európa és a balti államok 2004.
17
május 1.-én nyernek felvételt, a tágan értelmezett Balkánon Szlovénia szintén ettól az időponttól lesz EU állam;Románia és Bulgária lemaradt a 2004-időpontról, ők 2007-09ben csatlakozhatnak , Horvátország esetleg 2012, Szerbia 2015 környékén.Albániával társulási megállapodása van az EU-nak; Oroszország pedig egy teljesen egyedi eset.... A felkészülés és tárgyalások.Tanulságok Magyarország számára - Artner Annamária tanulmánya alapján 3.1.Görögország gazdasági-társadalmi helyzete a csatlakozási tárgyalások idején A csatlakozás előestéjén Görögország egy olyan gazdasági képet mutat, amely mögött - látszatra - sikeres felzárkózási időszak áll, de amelyet az első olajrobbanás megrendített.A gazdaság két tartópillére - a láthatatlan bevételeket biztosító valuta és a külföldi beruházások - romba dőlt, bár ennek hatása igazán a tárgyalások befejezése után jelentkezett. A két fő bevételi forrás segítségével igencsak meggyarapodott az ország bevétele, az 50-es,60-as években a GDP dinamikusan nőtt, 1960 és 73 között az EK átlagához képest is szépen fejlődött a görög gazdaság, kezdett felzárkozni a nyugati színvonalhoz. A termelés szerkezete modernizálódott: agrárszféra aránya csökken, feldolgozóiparé nő; a munkaerő szektorális megoszlása is ennek megfelelően változott.Az iparosodás a feldolgozóipar belső szerkezetének modernizációjával is járt, a mezőgazdaság szerkezete pedig tovább konzerválódott. A görög gazdaság belső egyensúlya a 60-as években még az EK államokénál is jobb, az 1970-es években azonban az áremelkedések évi átlaga eléri a 13,2%-ot.A külső kapcsolatokat viszont már a 60-as években is egyensúlytalanság jellemezte. A külkereskedelmi deficiten belül a Társulás hatására nőtt az EK súlya, de a Társulás életbe lépése után fellendült a működőtőke beáramlás.A görög ipar szerkezeti modernizációja a külföldi beruházásoknak és nem a hazai fejlődésnek köszönhető.Az 1970-es években azonban Görögország fejlődésére mindinkább egy periférikus út jellemző, 1981-ben tipikusan alárendelt helyzetű országként csatlakozik az EU-hoz
18
3.2. A csatlakozás előzményei Először a görög csatlakozás idején merült fel az előfeltételek gondolata az EK részéről, de ezeket végül akkor még nem foganatosították. a követelmények technikai jellegűek voltak.Az 1962-ben életbe lépett Megállapodás igen átfogó volt. Megegyeztek a vámunió megvalósításáról , a pénzügyi segélyekről, agrár - verseny -,és adó politika későbbi
harmonizációjáról,
valamint
a
tőke
,
munkaerő
és
szolgáltatások
liberalizációjáról. Voltak akik vitatták a csatlakozás szükségességét, a Megállapodás aláírását követően a revíziő, sőt a visszavonás gondolatát is felvetették egyesek.(Andreasz Papandreu, a PASOK elnöke vetette fel ezt az utóbbi lehetőséget).1974-ben azonban a közvéleméynkutatások szerint a görögök 80% -a foglalt állást a csatlakozás mellett. A csatlakozás fontos érvei: - az EK piacától való nagyfokú függés - a Társulási Megállapodásból eredő kötelezettségek - a CAP-ban való részvétel várható előnyei - a fejlesztési forrásokhoz való hozzáférés - részvétel az EK döntéshozatalában Mindezekhez hozzájárult a 7 éves jobboldali diktatúra bukása utás az USA-ból való kiábrándulás és a tőle való függetlenedés vágya. Az ellenzők tábora is nagy volt , az emberek valójában nehezen tudták eldönteni, hogy lenne számukra a legjobb, 1949-ben a 49%-uk nem tudott sem igent sem nemet mondani a csatlakozásra.A pártok közül a szocialista és a kommunista párt (PASOK és KKE) érvelt leginkább a csatlakozás ellen, leginkább a depedenciát emlegetve.Később a PASOK, ill. vezetőjük Papandreu állspontja a kompromisszum felé fordult, 1980-ban már elképzelhetőnek tartotta az EK országokkal való együttműködést.(Ellentmondások miatt Görögország lett az EK „rossz fiúja”)
19
A belépés mellett álltak a nagytőkések (SEV - gyáriparosok szövetsége) és a farmerek legnagyobb szervezete a PASEGES (Görög Agrárszövetkezetek Szövetsége) is, valamint a teljes jogú tagság mellett foglalt állást az Átalános Munkásszövetség a (GSEE) is. A kérdés nem referendummal dőlt el.Bár az ellenzők tábora nagy volt, a parlamentben megvolt a belépés ratifikálásához szükséges 3/5-ös szavazati arány. A kibővülés gondjai az EK oldalán és a görög csatlakozás késleltetésére irányuló törekvések,tárgyalások menete A tárgyalások majdnem 3 évig tartottak , 1979 .május 28-ig, pedig a görög fél a teljes jogú tagság minél gyorsabb elérésében volt érdekelt.Ezen időszak kedvezőtlen volt a világgazdasági krízis miatt, az EK is súlyos gondokkal küszködött, a világpolitikában azonban enyhülés figyelhető meg.Görögország azonban a politikai és gazdasági helyzete miatt is komoly fejtörést okozott. További probblémát jelentett, hogy 1977-ben további két déli állam, Portugália és Spanyolország is beadta jelentkezését.Ez a tény befolyásolta a tárgyalások hangnemét: a precedensteremtéstől való félelem megkeményítette az EK tárgyalási pozízióját. 3.3 A tárgyalások eredményei Görögország a tárgyalások során igen ügyes , rugalmas , végső soron sikeres stratégiát folytatott.Kezdetben a legfontosabbnak talán az agrárkérdések megoldása tűnt, de a tárgyalások holtpontra jutásakor más szempontot (mielőbbi megegyezés) helyezett előtérbe.Karamanlisz elnök élénk diplomáciát folytatott; többször körbejárta az EK államait , meggyőzve elnökeiket a csatlakozás kölcsönös előnyeiről.Így lényegében az átmeneti időszak csak a paradicsom, barack és termékeik esetében, valamint a munkaerőáramlásban alakult kedvezőtlenebbül az átmeneti időszak , mint azt a görög fél szerette volna. A csatlakozás EK-beli elfogadtatását és sikerét a diplomáciai körutak és a megfelelő , szintén diplomatikus ,kompromisszumra törekvő tárgyalási stratégia segítette elő.A tagság státusz elnyerése után Görögország
nem törekedett az EK
szabályainak maradéktalan betartására, sőt komolyan megsértette azokat. Az EK-nak
20
azonban nem volt kezében fegyver az ilyen magatartással szemben , vagyis ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy teljes jogú tagként nagyobb mozgástérhez ju(ott) egy ország. Napjainkban Görögország ( Portugália mellett ) talán még mindig az EU „legszegényebb”tagállama.De viszonyításként annyit hozzá kell ehhez tenni, hogy a csatlakozásra váró államok közül Szlovénia a legfejlettebb, azonban Görögország és Portugália szintjét nem éri el.
4.A hidegháború vége - Nyugat -, és Kelet - Európa közeledése 4.1. Közösségből Unió - Maastrict 1993. Az integráció egyik mérföldkövének számító , ún. Maastrichti Szerződés 1992.február 7-én került aláírásra a hollandiai Maastricht városában. A tagállamok elhatározták, hogy gazdasági és pénzügyi unióra lépnek és 1999-ig közös valutát vezetnek be. Közös kül - és biztonságpolitika kialakítása mellett döntöttek és közös célokat fogalmaztak meg a bel - és igazságügy területén is. Bevezették az uniós állampolgárságot és előreléptek a személyek szabad mozgásának teljes körű biztosításának irányában is. A MSZ.bevezette az Európai Unió fogalmát / Horvázh Jenő, 2003./ 4.2.A tizenötök Európája - újabb bővítés az 1990-es évek derekán Az EFTA - országok keresték az EU-hoz való csatlakozás lehetőségét. Elsőként Ausztria nyújtotta be kérelmét - akkor még az EK-hoz - 1989-ben, majd 1991-ben Svédország , 1992-ben pedig Finnország jelezte csatlakozási szándékát .Svájc szintén jelentkezett , de az 1992-es népszavazás utás visszavonta kérelmét. Norvégiában szintén nemmel szavazott a lakosság az EU-ra./ Horváth Zoltán, 1999./A csatlakozási megállapodásokat a felek végül 1994-ben írták alá Korfu szigetén, s azok 1995. január 1-jétől léptek hatályba. Az EU három fejlett állammal lett gazdagabb. 4.3. Társulási szerződések 1993. júniusában az EU társulási szerződéseket köt a keleti jelentkezőkkel, majd az államok a következő években beadják felvételi kérelmüket. ( Magyarország 1994-ben) 21
A következő bő tíz évben Kelet-, és Nyugat- Európa története összefonódik .2003. április 16-án Athénban , tíz
kelet-európai állam által aláírt csatlakozási szerződés
végleg lezárja Európa történetének megosztottságról szóló fejezetét.
II. Kelet -Európa a II. világháborútól a rendszerváltásig Ahogy Nyugat -Európa fejlődését, egységesülését a hidegháborútól kezdtem , úgy Kelet -Európa történetét is a II.vh borzalmaitól vázolom.
1. Kelet -Európa története / Niederhauser Emil, 2001./
1.1. A pólusu világrend kialakul - nyugat és a béke-tábor A második világháború alatt és utána következő néhány évben az egységes fejlődés jellemezte Kelet -Európát, olyan egység , mint soha, azelőtt.Ez nem egy spontán fejlődés eredménye, hanem egy tudatos , felülről irányított rendszer sikere(?) A kontinens keleti része már a háború alatt sokat változott , a térkép alapvetően átalakult.Az Egyesült Államok 1941 decemberében lépett be , így a háború már minden értelemben világháború volt.1943-as év nagy fordulópont ; a három szövetséges állam képviselői, Sztálin Churchill és Roosevelt személyesen találkoztak Teheránban, hogy döntsenek a háború további menetéről.Abban megegyezetek, hogy szovjetunió nemcsak az egykori orosz területeket kapja vissza, hanem Európában olyan országokkal lesz majd szomszédos , amelyek baráti viszonyban lesznek vele.abban is megállapodtak, hogy ezekben az országokban demokratikus rendszereket kell hatalomra juttatni, demokratikus módon .Sztálin később nem úgy értelmezte a demokratikus rendszer fogalmát , mint az angolszászok.Kelet-Európa már ekkor, a háború alatt szovjet érdekszférába került.Churchill majd 1944-ben személyes találkozóján százalékos érdekeltséget javasol Sztálinnak , Görögországban a nyugatiak érdekeltsége 90%, a szovjeteké 10%, Bulgáriában fordított az arány, Magyarország esetében Churchill az 5050%-ot javasolta. Sztálin beleegyezett, de érezhette, hogy később ez már nem lesz alku
22
tárgya....1944 során a Vörös Hadsereg felszabadította a szovjet és az egyéb KeletEurópai területeket is.A megvalósításban nem sok különbség volt.Magyarország kormányzója , Horthy Miklós előtt az angolszászok egyértelművé tették, hogy meg kell kötni a szövjetekkel a fegyverszünetet.Az aktus kormányzói bejelentésére 1944 október 15-én került sor, előkészületlenül,, a németek elfogták Horthyt, rákényszerítették, hogy adja át a hatalmat Szálasi Ferencnek ,a nyilasok vezérének. Az informális szovjet birodalom kialakulása egy helyen nem sikerült .Görögországból a német csapatok kivonulása után a kommunista vezetés alatt álló ELASZ(Nemzeti Felszabadító Hadsereg) kezdte kezébe venni a hatalmat.Az angol csapatok azonban partra szállatak Athénban, a király és az emigráns kormány visszatért Kairóból, és átvette a hatalmat.Ez idővel polgárháborúhoz vezetett, de az angolokat felváltó amerikai csapatok segítségével, és sok minden egyéb , 1948-ban kipattanó bonyodalom
következtében
a
polgárháború
1949-ben
a
kormány
(és
az
amerikaiak)győzelmével zárult) Görögország évtizedek óta a kelet-európai terület bizonytalan pereme volt, most kiszakadt Kelet-Európából. 1945 februárjában a három nagy újabb csúcstalákozójára( Roosevelt helyett Truman) került sor.A helyszín Jalta , a Lívádia palota .A korábbi , Teheráni elvek továbbra is érvényben voltak , a demokratikus rendszer azt jelentette , hogy minél sürgősebben parlamenti választásokat kell tartani a felszabadított területeken a fasiszta pártok kizárásával. 1945 nyarára Kelet-Európában véget ért a háború, a terület már csak részletkérdések során került szóba, hiszen hovatartozása, nár két éve eldőlt. A harmadik csúcstalálkozóra 1945 júliusában és augusztusában került sor.Kelet Európát megkapták a Szovjetek, az Nyugat-európát a nyugatiak, százalékokról és befolyási övezetekről már nem esett szó.Lengyelországot néhány száz kilométerre nyugatabbra helyezték.Ugyancsak itt dőlt el , hogy a Szovjetuniónak szüksége van jégmentes
balti-tengeri
kikötőre,
ezért
megkapta
Königsberget
és
környékét.Valamint,mindenki tudomásul vette Csehszlovákia és Jugoszlávia fennállását, mintha nem is létezett volna előtte a Szlovák állam, ill.a Független Horvát Állam; ők beleolvadtak a feltámadt államokba. A balti kis államokról nem sok szó esett a konferenciákon; az angolszász szövetségesek úgy gondolták, ez nem nemzetközi 23
probléma, hanem a szovjetunió belügye.Világossá vált, Moszkva mondja meg,mi demokratikus, mi nem, milyen pártok kerülhetnek hatalomra.Churchill 1946 februárjában mondta el híres fultoni beszédét, ahol először használta a vasfüggöny kifejezést.A Kelet-Európai államokban sorra alakultak a kommunista pártok , taglétszámuk gyorsan növekedett.
1.2. A szovjet modell a keleti blokkban Magyarországon tartottak először választásokat a szovjet megszállás alatti területen.Csak a németellenes mozgalmat irányító Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai indulhattak,a két munkáspárton kívül a hosszabb múlttal rendelkező Független Kisgazda-, Földmunkás -és Polgári Párt valamint a frissen alakult Nemzeti Paraszt Párt..A Keresztény Demokrata Néppárt nem kapott engedélyt az indulásra, így mindenki, aki nem rokonszenvezett a kommunistákkal , kénytelen volt a kisgazdákra szavazni.A novemberi nemzetgyűlési választásokon a szavazatok 57%-át szerezték meg, tehát egyedül is kormányt alakíthattak volna .De erre gondolni se lehetett... négypárti koalíciós kormány alakult, miniszterelnök Tildy Zoltán kisgazda református lelkész lett.Megindult a politikai harc , a három másik párt megalakította a Baloldali Blokkot, szalámitaktikával egyre csökkentették a kisgazdák parlamenti képviseletét 1947-ben Nagy Ferenc lemondott, 1947 végére újabb választásokat írtak ki.Az egykori kisgazdapárt egykori utódpártjai együtt most is abszolut többséghez jutottak, de végül megin négy koalíciós párt alakított kormányt. Csehszlovákiában kissé hasonlóan ment végbe a kommunisták előretörése.Benes köztársasági elnök sok mindenben a szovjetek tetszése szerint járt el, de a politikai élet demokratikus kereteit igyekezett megőrizni, csehek és szlovákok számára; németeket és magyarokat kitelepitésével.A csehszlovák nemzetegység híve volt. A kommunista hatalomátvétel három év alatt valósult meg. Lengyelországon a hatalomátvétel gyorsabban zajlott, 1946.
24
Romániában a király új választásokat írt ki , szovjet nyomásra. Az kormány összetételébe kivételesen beleszóltak a nyugati hatalmak, de az akkor már álkoaliciós volt; a király lemondatták , 1947 decemberében Románia népköztársasággá alakult . Bulgáriában a koalíción belül a legerősebb párt a kommunista volt , a szocdem. korábban sem volt jelentős.Két munkáspárt egyesülése után a parasztpárt mellett már csak egy demokrata párt maradt a kormányban , de az is feloszlatta magát hamarosan, így egyértelművé vált a kommunista párt egyeduralma. Jugoszláviában már 1945 november 29-én kikiáltották a köztársaságot , a monarchia eltűnt, mint Bulgáriában.Tito és a kommunisták egyértelműen kezükben tartották a hatalmat. Albániában megalakult a Munkapárt , melyet Enver Hodzsa vezett haláláig.Sztálinnak az volt az elképzelése, hogy Albánia Jugoszláv fennhatóság alá kerül, de pontos terve még nem volt. Közben Jugoszlávia és Bulgária közöztt tárgyalások indultak meg egy föderáció létrehozásáról.Érdemes belegondolni, hogyan alakul a politikai, gazdasági élet KeletEurópában , ha tárgyalások sikeresek , a föderáció megvalósul és tovább mélyül; s ez milyen hatással lett volna Nyugat-európára, az ott kibontakozó egységesítő törekvésekre.De Sztálin természetesen közbeszólt és megtiltotta a további tárgyalásokat. A tágabb szovjet birodalomhoz tartozó államok kommunista pártjai , és a nagy nyugatiak, olaszok, franciák 1947 ben létrehozták a Tájékoztató Irodát , a Kominformot A béketábor 1949-ben új taggal bővült , 1949.október 6-án német területen a szovjet megszállási övezetből létrehozták a Német Demokratikus Köztársaságot. A keleti blokkban megkezdődött a szovjet modell meggyökereztetése ; a legyőzött országokban vegyes vállalatok jöttek létre , amelyek révén a szovjet állam be tudott hatolni ezekbe a gazdaságokba.Gyakorlatilag utánozták a szovjet gazdaságpolitikát és gazdaság politikát. Egyes területeken, különösen a Balkánon ,megindult a fejlődés. Külön
kérdés
Magyarországgal,
volt
a
Romániával
legyőzöttek és
beépítése
Bulgáriával
25
1947
a
birodalomba.A
februárjában
a
békét párizsi
béketárgyalások során kötötték meg.Visszaállították a Világháború előtt érvényes határokat, néhány kivétellel , természetesen engedmények a szovjetunió javára történtek 1947-ben az USA által felajánlott Marshall segélyt a Csehszlovákia az első pillanatban elfogadta, de később felsőbb utasításra lemondott róla. 1953.március elején meghalt Sztálin, a kollektív vezetés jelszava került előtérbe, az utód aki a pártapparátus irányítását is a kezében tartotta Nyikita Hruscsov lett.Keményen kritizálta a Sztálini vezetést, és magát Sztálint.Meghirdette, hogy a szovjet haza húsz éven belül lehagyja a vezető nyugati tőkés országokat a termelés , fejlődés, életszínvonal, s egyáltalán minden téren. 1946-ban helyére Leonyid Brezsnyev lépett; ő terjesztette el a létező szocializmus fogalmát.Őt jurij Andropov követte, majd Konsztantyin Csernyenko ; majd az utód a fiatalabb nemzedékbő került ki, Mihail Gorbacsovnak hívták. 1.3. A rendszer működése A sztálin alatt kialakult rendszer legszembetűnőbb vonása a párt mindent uraló szerepe.Az államügyeket , az állam és a társadalom működésének egész mechanizmusát forma szerint az egyes országok alkotmánya szabta meg. Aminta azonban minden egyes esetben az 1936-os szovjet , sztálini alkotmány volt. A törvényhozás a parlament feladata, a második világháború után
csaknem mindenütt áttértek az egykamarás
parlamentre; a Szovjetunióban és Jugoszláviában a soknemzetiségű összetétel miatt kétkamarás volt a törvényhozó testület. A választásokon a listákat úgy állították össze , hogy a lakosság minden rétege képviselve legyen( nő is legyen elég , sőt egyes helyeken még papok is szerepeltek a listán). Az államfő kérdésében is a szovjet mintát követték, az államfő helyébe egy kollektiv testületet helyezve , ez volt az 1936-os alkotmány szerint a Legfelsőbb Tanács Elnöksége.Csak egy helyen történt eltérés , Csehszlovákiában meghagyták a köztársasági elnöki tisztséget, többnyire a főtitkár került erre a posztra.(az alapító elnök, Masaryk személye nagy presztizst kölcsönzött ennek az intézménynek). A kormányt általában a parlament választotta meg egy-egy, többnyire négyéves ciklusra, de hogy kikből álljon a kormány , az a politikai bizottságban dőlt el.Az alkotmányok mindenütt
26
magukban foglalták az az 1945 óta elvben mindenütt elfogadott szabadságjogokat, a szovjet alkotmányban hozzátették az ateizmus hirdetésének szabadságát is. És természetesen minden államban a hatalom rendelkezésére állat a megfelelő karhatalom, a rendőrség és a katonaság. Általános jelenség a szakszervezetek tömeges jelenléte, valamint a tömegszervezetek , ill.az átfogóbb tömegszervezetek a népfrontok, hazafias népfrontok. Az államok felett álló közös kommunista intézmények rövid életűek voltak, vagy csak bizonyos területeken jöttek létre(KGST,1949; Varsói Szerződés ,1955)A Kominform nem egészen egy évtizedig működött. A rendszerhez szervesen hozzátartozik a kezdetektől a gazdaság és a társadalom irányítása, a mennyiségi mutatók emelése, a minőség rovására.A gazdaságpolitika legfőbb eszköze a terv, többnyire ötéves periódusokra , amelyet illet túlteljesíteni. A szocializmus másik jellemzője a teljes foglalkoztatottság, „egyenlő munkáért, egyenlő bért” jelszava, uralmi, gazdasági, intellektuális elit felszámolása, kárpótlás nélküli államosítás, munkásosztály létszámának növekedése , parasztság csökkenése... 1.4. A rendszer bukása A kb 12 évente jelentkező nagyobb válságokon a rendszer a meglévő erőfölényével (konkrétan : elnyomó apparátus) rövid időn belöl túljutott. A vezetők nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a kríziseknek; pl. nem foglalkoztak azzal, hogy a Kondratyev -ciklus az 1973-as olajválsággal hanyatló szakaszába lépett.A gazdaságban érdemi változás nem történt , az újabb fegyverkezési verseny pedig meghaladta a birodalom gazdasági potenciálját. Ezek a tények azonban még nem vezettek volna gyors bukáshoz, ebben leginkább az emberi tényező játszott nagy szerepet. A béketábor lakossága egyszerűen nehezen viselte a rendszert, hiszen egy szűk rétege volt csak amely ismerte és élvezte az éra előnyeit.Az értelmiség volt igazán elégedetlen a helyzetével, de ő talált megoldást , a disszidálást. Sztálin 1953-ban bekövetkező halála azt a reményt kelthette a keleti blokk országaiban, hogy talán van esély a változásra.Igazán gyökeres változásra 1953-ban került sor , mikor az SzKP XX.kongresszusán Hruscsov elmondta a titkos bezsédét ,
27
amelyről később mindenki tudomást szerzett.Érdemben Magyarország és Lengyelország reagált a fejleményekre, mindkettőben szinte történelmi hagyományai voltak az oroszokkal való szembenállásnak..Lengyelországban pártfőtitkár váltás oldotta meg a helyzetet, Magyarországon a megoldás kevésbé volt gyors és békés. Október 23-án , szinkronban a lengyel eseményekkel , tüntesék zajlottak , amelyek fegyveres harcba torkollottak.A szovjetek beavatkoztak a szocialista rend védelmében.A szovjet megtorlás gyors volt, világszerte felháborodást váltott ki, de változás a béke táboron belül nem történt.A forradalmat ellenforradalommá nyílvánították.De elterjedt később az OSE (Októberi Sajnálatos Események) rövidités is, vagy csak egyszerűen 56. Csehszlovákiában tovább tartott, míg bekövetkezett némi változás.1967-ben indult meg egyfajta szervezkedés , mozgalom , a rendszer problémái, megkövetelt komformizmus , alacsony életszínvonal, civil szféra teljes visszaszorítása ellen.A jelszó: emberarcú szocializmus.Lengyelországon és Magyarországon a visszhang kedvező volt, a béketábor vezetői persze megrémültek, majd döntöttek
a Varsói Szerződés
tagállamainak közös , fegyveres fellépéséről.Csehszlovákia nem tudott (vagy meg sem próbált) ellenállni.A konzervatív erők bosszúja kegyetlen volt , jóformán az egész értelmiséget „lefejezték” Lengyelországban 1980-ban a gdanski hajógyárban , a lengyel szocializmus egyik büszkeségében indult meg a mozgalom.Az egyik munkás Lech Walesa indította el az a követelést, hogy legyenek a párttól és államtól független szakszervezetek.Fegyveres beavatkozásról nem lehetett volna szó, az fegyveres ellenállást váltott volna ki.A helyzetet úgy oldották meg, hogy szükségállapotot hírdettek, vagyis az országot katonai megszállás alá helyezték, de ezt maga a lengyel hadsereg hajtotta végre.A társadalom meglepődött, sőt megrémült, a mozgalmak alábbhagytak, idővel az élet visszaállt a (majdnem )régi kerékvágásba. 1985-ben Mihail Gorbacsov lett a főtitkár, aki meghírdette a nyíivánosság (glasznoszty) és az átalakítás (peresztrojka )jelszavát.A kis balti államok már mozgolódni kezdtek, az észt párt már 1987-ben gazdasági önnállóságot követelt 1.5. Kelet-Európa 1987-1990 - a rendszerváltás
28
Új pártok alakultak, pl Magyarországon a nemzeti vonalat képviselő Magyar Demokrata Fórum , a liberális Szabad Demokraták Szövetsége, és a Fiatal Demokraták Szövetsége.Lengyelországban 1989-ben hivatalosan is meghírdették a többpártrendszer megteremtését.Magyarországon a Németh Miklós vezette kormány függetlenítette magát a párttól ,sorra szavaztatott meg a még mindig ülésező pártállami országgyűléssel olyan törvényeket, amelyek előkészítették az átmenetet a szocializmusból a többpárti demokratikus rendszer felé.Szeptemberben az osztrák -magyar határon megszünt a vasfüggöny ; 1989.október 23.-án kikiáltották a köztársaságot, ezt a névváltozást a többi országban is végrehajtották. A Délkelet-Európai államokban nem ment olyan simán, „bársonyosan” a forradalom, átalakulás( mint ahogy a csehszlovákiai eseményeket elnevezték)Még Bulgáriában a változás vér nélkül zajlott , - a párt megtartotta a hatalmat csak átkeresztelkedett Bolgár Szocialista Párttá.. Véres fordulat következett be viszont Romániában.Ceausescu -t kivégezték, az ítéletet végre is hajtották. 1989-re Kelet-Európa nyugati fele visszatért a (formális)demokráciához. Jugoszlávia széthullott, 1991 júniusában Szlovénia és Horvátország mondta ki függetlenségét, októberben Bosznia , majd Macedonia.A balti államok , majd utánuk a többi tagállam szintén kinyilvánitta függetlenségét a Szovjetunión belül, áttértek a többpártrendszerre, majd 1990-re a Szovjetunió sorra elismerte az egykori szövetségi köztársaságok önnállóságát.1991.december 8.-án megalakult a FÁK, amelyhez az örmények csatlakoztak, de a balti államok és Grúzia nem .
2. A rendszerváltást követő társadalmi , gazdasági és politikai változások a 90-es évek végéig, a csatlakozási tárgyalások megkezdéséig
29
Az 1980- as évek végén a béketábor lakói negyven-egynéhány, sőt jóval nagyobbik része hetven-egynéhány év múlva felszabadult , kikerült a szocializmusból, hiányból , bizonytalanságból.Szinte senki sem gondolt arra, hogy ez még az ő életébe bekövetkezhet, bár mindenki vágyott rá. A lakosság többsége valószínüleg azt várta hogy a rendszerváltás után rögtön, vagy legalább belátható időn belül 180 fokos fordulat következzen be a gazdasági , politikai életben, azonnal nyugati életszínvonalra kerüljön az egész béketábor. Az első hónapokban tapasztalható volt némi eufórikus hangulat de hirtelen változás sehol nem következett be , sőt gazdasági nehézségek jelentkeztek mindenütt, sőt a béketábor lakóinak egy , korábban nem ismert jelenséggel kellett találkozniuk a munkanélküliséggel. Amikor sok ember maradt munka nélkül az infláció hirtelen megugrott, két , néhol három számjegyűvé vált . A gondoskodó állam már nem tudta ezt a szerepét betölteni, a lakosság kétharmada, vagy még annál is több , éleszínvonalának zuhanását tapasztalta. Egyes országokban a sokkterápiával próbálkoztak, hirtelen szabadjára engedték az inflációt , mindent a piacra bíztak , azzal , hogya gazdaság majd csak elrendeződik magától.Súlyosbította a gondokat , hogy az egész béketábort a gazdasági nehézségek egy rossz Kondratyev -ciklusban érték. A nyugati tőke óvatos volt; a nyugat-keleteurópai országokban inkább történtek beruházások, a dél-kelet-európai államokban már kevésbé. 2.1 Privatizáció Magyarországon és Kelet - Európában A magyar gazdaságpolitikában már a hatvanas évektől kezdve helyet kaptak azok az intézkedések , amelyek a szovjet típusu tervgazdasági modelltől való távolodást jelentették és amelyek a piacgazdaságba való átmenet lehetőségét hordozták. A teljes átalakulás lépései: liberalizáció, stabilizáció, privatizáció. Liberalizáció a gazdaság felszabadítása a tervgazdaság alól ; bizonyos ellenörzéshez a szabadságban azonban szükség van stabilizációra;a privatizáció pedig a tulajdonformák liberalizációja. Az átmenet felé az első nagy lépést az állami vállalatok társasággá alakulásának lehetővé tétele jelentette.Ezt az 1988-as átalakulási törvény szabályozta m amelyet a politikában heves viták kísértek.A vállalati vezetők a törvény életbe lépésével tovább
30
erősödött , mivel a részvények értékesítését a társaság maga végezhette, valamint a társasággá alakuláshoz a vállalati tanács kétharmados többsége kellett. A rendezés az 1990-ben demokratikusan megválasztott kormány feladata lett.Az állami szektor egészen a rendszerváltásig a nemzeti vagyon 90%-át képviselte.Azonban az addig lezajlott kvázi privatizációs folyamat eredményeképpen az összes hazai termék kb negyedét már nem állami gazdadási egységek termelték.Magyarországon a tervutasításos rendszer nem tudta annyira kiölni a nyereségen alapuló vállalkozási készséget és kedvet , mint Kelet-Európa más államaiban. Megmaradt az érzékenység , amely a magángazdálkodást szembeállította a „közgazdálkodással”.Az 1960-as években megjelent háztáji gazdálkodás volt az , amely Magyarországot megkülönböztette a többi országtól a Béketáborban .Azt is mondhatjuk, hogy ez ütötte az első rést a kommunizmuson, tekintve, hogy a „háztáji „szemlélet ellentétes a tervgazdálkodással. Az 1980-as évektől a háztáji birtokok már több jövedelmet termeltek, mint az állami és a szövetkezeti gazdaságok.Az iparban a nyolcvanas évek közepétől megjelentek a GMK-k és VGMK-k; a szolgáltatási szektorban pedig a vállalkozok nagy része akkor kezdte a tevékenységét. Az 1989-90-es rendszerváltáskor az állami tulajdon dominált ugyan, de gazdasági súlya jelentősen csökkent.A magántulajdonban lévő területek már sokkal jobban működtek és jelentőségük is egyre nagyobb lett./Dr. Marinovich Endre - Ferkelt Balázs, 2002./ A szocialista reformok és a társasággá alakulás után , az 1990-es választásokon már megjelent a privatizáció követelése. Az elő - kis privatizáció már korábban lezajlott az élelmiszer, iparcikk kiskereskedelemben , vendéglátásban.Az itt dolgozók számára lehetőséget adtak , hogy licittel saját irányítás alá vegyék ezeket az ágazatokat; üzemeket , gyárakat készpénz és vállalti hitel segítségével vásárolták meg. A tömeges privatizációt a spontán privatizáció előzte meg.A vállalatok önállósitották üzemegységeiket, ( a vállalti központokba átvitték a tartozást), majd azokat privatizálták.A felsőbb vezetők , igazgatók csak kis százalékban vettek ebben
31
részt, a külföldi tőkét kellett becsalogatni, cserébe a magyar fel adta a csarnokot , infrastruktúrát. A kilencvenes évek elején a kormány négy éve alatt mindvégig közponzi kérdés volt a privatizáció infrastuktúrájának, jogi hátterének kiépítése, illetve a piacgazdaság elveinek és szabályainak megismertetése és elfogadtatása. 1990-ben létrehozták az Állami Vagyonügynökséget, az állami tulajdonrészre vonatkozó tulajdonosi jogokat már teljes egészében az ÁVÜ gyakorolta.A kérdés csak az volt , hogy re-privatizáció legyen, vagy piaci alapon történő privatizáció?Az utóbbi valósult meg, de bevezették a kárpótlási jegyet, amely életjáradék, részvényvásárlásra, esetleg tartós fogyasztási cikk vásárlására jogosított; külön jegy szolgált föld kárpótlásra, amelyet csak az elsődleges tulajdonos használhatott fel föld vásárlásához. Megindult
a
tömeges
privatizáció,
teljes
iparágak
kerültek
külföldi
kézbe(építőipar , élelmiszeripar).Az ÁVÜ 20 nagyvállalatot adott el, majd vagyonkezelő központok magánkézbe adására is sor került. 1992-ben bevezették a csődtörvényt.1994-ben már a GDP fele a privatizált szektorból származott.1994-ben a hivatalba lépő új kormány a privatizáció felgyorsításáról döntött.Az Állami Vagyonügynökséget és az Állami Vagyonkezelő Rt-t összeolvasztották , létrejött a privatizáció csúcsszervezete , az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.1995-re külföldi kézbe került az energia szektor is.A privatizációs folyamat Magyarországon 1998-ra gyakorlatilag befejeződött./ Dr. Marinovich Endre Ferkelt Balázs, 2002./ Lengyelországban a folyamat radikálisabb és össztettebb. Három csoportba osztották 1990-ben a vállalatokat: azonnal felszámolandó; 4-5 év türelmi idő;azonnali privatizációs kör.Az állami vagyont féltették a felvásárlástól , a külföldi tőke részesedését 10%-ban maximalizálták, és csak 1995-re szabadították fel a korlátokat.A dohányiparban nem engedtek privatizálni és az energia szektort sem engedték át. Csehszlovákiában-Csehországban
a
privatizáció
sajátosságai:
1993-tól
bevezették a restitúciós törvényt, amely az eredeti tulajnak való visszaszolgáltatást célozta .800 000 koronáig készpénzben , azonfelül állampapírokban „kárpótoltak”.
32
Majd bevezették a kuponos rendszert a nemzeti tulajdon létrehozása érdekében. Minden állampolgár kuponokat kapott ezeket tetszőleges részvényre válthatta; természetesen csak a jó befektetésnek igérkező vállalatok után kapkodtak, a nagy szocialista vállalatok nem kelletettek senkinek.1998-ban , mikor már a cseh gazdaság „zsugorodni „kezdett a struktúra váltás hiánya miatt , megalkották a csődtörvényt. Szlovákiában szintén bevezették a kuponos rendszert, melyet aztán beszüntettek , majd ismét útjának indítottak a 90-es évek során , attől függően , hogy ki került hatalomra. 2.2.. Általános tendenciák a rendszerváltó államok gazdaságában A gazdasági növekedés mindenütt visszaesett, csökkent a GDP kivétel nélkül, különbség van viszont a visszaesés mértékében és időtartamában.Lehetséges ok: A tervutasításos rendszerben termelésközpontű tevékenység folyt . Cél a mennyiség, a terv túlteljesítése , gyakran a minőség rovására.Eredmény : a silány eladhatatlan termékek./Dr Marinovich Endre - Ferkelt Balázs, 2002./ Az országok négy csoportba oszthatók: 1,Lengyelország ,Szlovénia,Magyarország,Csehország: Mind a négy ország számára az 1992-es esztendő jelentette a mélypontot, GDP-jük 20%-al csökkent.A gazdaság magára találása csak nagyon lassan, fokozatosan indult meg.1998-1999-re érték el az 1989-es szintet , sőt Szlovénia akkor már túl is haladta..A legkedvezőbb , egyenletesebb fejlődési ütemet Lengyelország mutatta. 2,Szlovákia , Románia,Bulgária:Legkritikusabb az 1993-as év. A visszaesés ezekben az országokban elérte a 20-30%-ot.Két-három év stagnálás után lassú fejlődés indul meg.Szlovákia 1998-99-re csaknem eléri az 1989-es szintet.Romániában
és
Bulgáriában viszont 1996-tól a 2.visszaesés periudósa figyelhető meg , jóval 1989-es szintjük alatt állnak 1998-99-ben . 3,Balti államok:Viszonylag gyors és jelentős visszaesést produkálnak 1993, 1994-re.30-40%- al alacsonyabb szinten stabilizálódnak, majd onnan indulnak lassú fejlődésnek.
33
4,rendszerváltó
országok
a
FÁK
országok
is,
csak
egy
mondat
erejéig:folyamatos zuhanás 1998-99-ig. 2.3.. A visegrádi csoport A rendszerváltás során Csehország, Lengyelország, Magyarország számos nemzetközi kérdésben nem volt azonos állásponton, ami leginkább a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülésén derült ki.Bár mindenki úgy gondolhatta, hogy a szervezete meg kell szüntetni, senki nem kívánt ujjat húzni a szovjet vezetéssel.Hogy milyen véleménykülönbségek voltak , azt jól mutatja, hogy míg Antall József a VSZ teljes felülvizsgálatát kérte, addig Jaruzelski lengyel elnök a VSZ fenntartása mellett foglalt állást. Miután 1991. januárjában szovjet egységek fegyveresen súlytottak le Litvánia függetlenséget követelő erőire, a külügyminiszterek egyezették (megváltoztatták) álláspontjukat, és nyilatkozatban kérték a Varsói Szerződés lehető legkorábbi feloszlatását. Amig a VSZ hivatalosan meg nem szünt , addig a visegrádi hármak is óvatosan fogalmazták meg céljukat az első csoportalapító rendezvényükön , Visegrádon ( ahol a három ország uralkodója találkozott 1935-ben): „ Európa politikai , gazdasági ,biztonsági és jogalkotási rendszerébe való teljes körű bekapcsolódás”.A VSZ végül 1991.április 1-én szünt meg teljesen( a katonai szerveket már korábban felszámolták), melyhez
nagymértékben hozzájárult a kelet-közép-európai országok
álláspontjainak összehangolása. A hármak együttmőködésében továbbra is meghatározó maradt nézeteik összehangolása a Szovjetunió politikájával kapcsolatban.Moszkva 1991-ben kísérletet tett arra, hogy korlátozza egykori szövetségeseinek szuverenitását.Azt javasolta, hogy a megkötendő kétoldalú szerződéseikbe vegyenek bele egy olyan rendelkezést, mely szerint egyik fél sem csatlakozik a másik ellen irányuló katonai -politikai azövetséghez.A három kelet-közép -európai állam és Bulgária elutasította a szovjet kezdeményezést, mivel ez akadályozná csatlakozásukat az Európai Közösséghez.. A Szovjetunió volt a legfontosabb külső tényezője a visegrádi együttműködésnek és a vágy , hogy minél közelebb kerüljenek a nyugathoz .A forradalmakat, átalakulást követő időszakban legmeghatározóbbá az a törekvés vált , hogy gondoskodjanak biztonságukról. Ezt a biztonságot pedig leginkább a NATO nyújthatta.
34
A visegrádi csoport létezésének
korai szakaszában leginkább a biztonsági
együttműködés bizonyult a legintenzívebbnek .A csoporthoz tartozó országokkal kötött kétoldalú szerződések azonban nem mennek túl a biztonsági konzultáción, ami azt jelenti, hogy agresszió vagy erőszakkal történő fenyegetés esetén a felek csak konzultálnak egymással, de nem nyújtanak segítséget. A hajdani béketábor egykori lakói közül nem mindenki nézte jó szemmel az együttműködést. Petre Roman román miniszterelnök azzal gyanúsította a visegrádi hármakat, hogy Kelet-Európa megosztására törekednek ahelyett, hogy hozzájárulnának a térség mielőbbi nyugati integrációjához A visegrádi államok és az EK között folyt a kapcsolat építés . A krakkói csúcstalálkozón a három vezető ösztönözte a társulási megállapodások megkötését. Az 1991.december 16-i aláírást követő prágai találkozójukon pedig szorgalmazták a mielőbbi ratifikálást. Megerősítették, hogy országaik végső célja az Európai Közösséghez való csatlakozás. A három ország együttműködése főként biztonsági kérdésekre és a közös megjelenésre összpontosult, de gazdasági együttműködésükön is javítani kívántak. Ez főként azért tűnt sürgetőnek, mert a Szovjetunióval folytatott kereskedelmük gyakorlatilag összeomlott. Ötletként felmerült egy, többoldalú szabadkereskedelmi övezetet létesítő megállapodás terve. A nyugat figyelemmel kísérte és támogatta a hármak együttműködését. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezek az országok képesek multilateriális keretben együttműködni, mely előfeltétele, egy, az EK-val kötendő nagyobb szerveződésnek. Ezért talán nem véletlen, hogy a hármak körében az volt az általános, bár ki nem mondott vélemény, hogy a kelet-közép-európai szubregionális együttműködés célja, hogy jó benyomást keltsen a Nyugatban. E három ország számított nyugaton KeletKözép-Európa legfejlettebb új demokráciáinak. Később ez a kivételezett helyzet megszűnt, mivel az EU és a NATO a többi kelet-európai országot is hasonló elbánásban részesítette. A helyzet leginkább 1997-ben vált nyilvánvalóvá, amikor csak három visegrádi ország kapott tagságot az OECD-ben , és ugyanezt a három országot, Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot hívta meg az Észak-Atlanti
35
Szerződés Szervezete, hogy tagságukról tárgyaljon. Szlovákia kimaradt, amely azt jelentette, hogy a Visegrádi csoport kezdeti, exkluzív jellege végérvényesen megszűnt. És vajon milyen szerepet játszott a szubregionális együttmőködés a résztvevő országok életében? A felek nem kívántak állandó szerveket vagy szervezeteket létrehozni. Egyedül Lech Walesa lengyel elnök javasolta, hogy alakítsák át az együttmőködést az EK mintájára, gazdasági és politikai integrációs szervezetté. De a tagok „inkább látták Visegrádot folyamatnak , mint intézménynek…” A csoport fokozott aktivitásának egész időszakában (1991 kezdete és 1992 közepe között) a hangsúly a külkapcsolatokra és a nemzetközi viszonyokban való együttes megjelenésre helyeződött./ Dunay Pál, 1997./ 2.4.. A Közép –Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás Az az elképzelés , hogy a visegrádi csoport államai között valamiféle gazdasági együttműködést kell létrehozi, a krakkói csúcs és a külgazdasági miniszterek azt követő 1991. november 30-i varsói találkozója óta van napirenden. Felmerült annak az ötlete, hogy fizetési
uniót
létesítenek,
de
ez
hamar
feledésbe
merült.
Végül
a
szabadkereskedelmi megállapodást 1992. december 21-én írták alá Krakkóban, négy állam közreműködésével , mivel időközben, 1992 júniusában Csehszlovákia szétvált. A CEFTA összhangban áll a GATT szabályaival. A tagok nyilatkozatot tettek, mely szerint elkötelezettek a helsinki záróokmányban , a párizsi chartában és az EBEÉ gazdasági együttműködéssel
foglalkozó bonni konferenciájának dokumentumában
foglalt elvek és a GATT rendelkezései iránt. A CEFTA struktúrája a felek és az EU, valamint az EFTA között létrejött megállapodásokra épül., az egyes cikkelyek az EFTAmodellt követik, csoportosításuk az EU mintájára épül./ Dr.Majoros Pál/ A CEFTA célja egy szabadkereskedelmi övezet fokozatos létesítése 2001. január. 1-vel végződő átmeneti időszakban. Általános célja, hogy az államok között olyan kedvezményeket biztosítson, mint amilyeneket az EU-val kötött megállapodások biztosítanak. A tagok vállalták, hogy 1997.január 1-jéig fokozatosan felszámolják az exportvámot és azzal egyenértékű terheket , valamint , hogy nem vezetnek be az egymás közti kereskedelemben új mennyiségi importkorlátozásokat vagy azzal egyenértékű intézkedéseket.
36
Azonban a tagok még a hatályba lépés előtt megszegték, amit vállaltak. Protekcionista intézkedéseket vezettek be , Lengyelország és Csehország növelte a Magyarországról származó mezőgazdasági termékek vámjait, válaszul Magyarország kvótát vezetett be a cseh(szlovák) acélra és néhány más iparcikkre. A visegrádi államok másokkal kötött megállapodásaihoz hasonlóan a CEFTA sem létesít szabadkereskedelmi övezetet a mezőgazdaság területén , sőt a felek kedvezményeket nyújtanak egymásnak. Az 1993-as hatályba lépéssel a helyzet javult , a magyar export 48,6 százaléka vámmentesen juthatott a lengyel piacra. A tagok az integráció felgyorsítása és a kereskedelem hanyatlásának megállítása érdekében , a CEFTA aláírásával egyidőben nyilatkozatot fogadnak el , mely szerint tárgyalásokat kezdenek annak érdekében, hogy a kereskedelmi korlátokat megszüntető átmeneti időszakot nyolc évről öt évre csökkentsék. Elsősorban kiegészítették a vámok megszüntetésének menetrendjét, másrészt átcsoportosítottak bizonyos termékeket./ Dunay Pál, 1997./ Az 1994-es poznani találkozón Szlovénia már megfigyelőként volt jelen, rá a CEFTA tagjai , mint jövőbeni szabadkereskedelmi partnerre tekintettek. Szlovénia felvétele a CEFTA-ba végül 1996.január 1-én történt meg Később Románia, Bulgária , Balti államok. Jugoszlávia, Horvátország is jelezte csatlakozási szándékát.
37
III. Kelet - Közép - Európai államok és az Európai Unió kapcsolatának alakulása a társulási megállapodásokig 1. Magyarország és az EK viszonya
1.1. Első lépések (1968 - 1971) Magyarország szempontjából az Európai Közösséghez fűződő viszony változása az 1960- as évek második felével , a gazdasági reform előkészületeivel párhuzamosan kezdődött el, mintegy húsz éven át a kapcsolat normalizálásáig apró, óvatos lépésekből állt.Az EK az elismerésének teljes megtagadásától eljutott a cstlakozási tárgyalások megnyitásáig. A közösség oldaláról nézve Magyarország egyike volt a KGST országainak, amelyek az EK külkapcsolatainak hátrányos megkülönböztetésű, „állami kereskedelmű” országok csoportjába tartozott. Az 1990-es évek elejére a rendszerváltó országok élmezőnye- Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, majd Románia, Bulgária, a balti államok, majd Szlovénia - a társult viszonyig emelkedett, a teljes jogú tagság esélyével.
38
Az EK politikai jelentőségével párhuzamosan gazdasági súly is nőtt Magyarország külkereskedelmében , gazdaságában. Az EK alapításakor a „hatok” részaránya az összes magyar exportból és importból 14 - 15 % volt. ez az érték csak tövább nőtt,Az 1980 - as évek elejére 20% körüli értéket ért el.. 1992-ben a társulási szerződés kereskedelmi rendelkezéseinek ideiglenes életbelépésekor az EK részaránya elérte a teljes magyar külkereskedelmi forgalom felét. Nincs szabály arra nézve, hogy milyen forgalom tekinthető „integrációs minimumnak”, de az biztos, hogy a szervezeten belüli árucsere a 40%-ot általában meghaladja..A magyar külkereskedelmeben az EK csak a KGST széthullása után , a társulás küszöbén, a preferenciális piacra jutás nyomán lépte át ezt a bűvös határt. Később, az 1990-es években a közösségnek a magyar külgazdaságban elfoglalt szerepe tovább nő és az ezredfordulóra meghaladja a teljes külkereskedelmi forgalom kétharmadát. Technikai megállapodások: A legelső hivatalos kapcsolatát Magyarország a Közösséggel a közös mezőgazdasági
politika
területén
létesítette.
egyes
KGST
országok
olyan
részmegállapodásokat kötöttek, amelyek lényege bizonyos termékekre vonatkozó árgarancia nyújtás volt.A magyar exportőr kötelezte magát arra, hogy az EK Bizottsága által meghatározott árszint alatt nem ad el a közösségen belül, cserébe a magyar szállító mentesült a mindenkori pótlefölözések alól. Az első magyar - EK árgarancia megállapodást 1967- ben kötötték, majd ezt követte egy másik 1970-ben , majd 1971-ben. Az árgarancia -megállapodások jelentősége abban állt , hogy javították az érintett magyar termékek ( bor, sertéshús, sajt) piacra jutási feltételeit. és kimutatható árbevételi többlethez juttaták a magyar exportőrt.Valamint , általuk Magyarország első ízben került hivatalos kapcsolatba a Közös Piac hatóságaival.A megállapodások kifejezték az Európai Közösség de facto elismerését, természetesen csak az általuk felölelt, szűk tárgyi értelemben./ Balázs Péter, 2002./
39
1.2. Multilateriális kapcsolatok az 1970-es években Magyarország
csatlakozott
a
GATT-hoz,
az
Általános
Vámtarifa
és
Kereskedelmi Egyezményhez, amely 1973. szeptember 9-én lépett életbe A magyar tárgyalási cél az 1968.évi gazdasági reform piacgazdasági jellegű elemeinek tényként való elfogadtatása, elsősorban azért, hogy Magyarország diszkréciómentes bejutást nyerjen a Gatt tagállamainak piacaira.Magyarország vámengedményekkel fizettet a belépésért. A Gatt szerződő nem fogadták el viszont a magyar árrendszert és a mögötte meghúzódó állami támogatási, ill. nyereség átcsoportosítási gyakorlatot, valamint ragazskodtak a diszkriminatív mennyíségi korlátozásokhoz, amelyeket kizárólag tervgazdaságú országokkal szemben alkalmazatak./ Dr Majoros Pál,1999./ Tény, hogy Magyarország GATT-cstlakozásának ténye , annak viszonylag kedvező feltételei és sajátos hazai reformháttere nem szolgáltattak elegendő alapot ahhoz, hogy az Európai Közösség hazánkat a többi tervgazdságú országtó bármilyen módón megkülönböztesse. A diszkriminatív mennyiségi korlátozások felszámolásának megtagadása, a GATT-beli kötelezettség jóhiszemű teljesítésénekelmaradása a magyar EK kapcsolatok egyik kulcskérdésévé vált , és több mint egy évtizeden át a közeledés egyik lényeges akadályát képezeték. Magyarország kapcsolatba lépett a Közösséggel az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) záróokmányának aláírásával kapcsolatban is
-
1975.január 1-jén. Az esemény politikai jelentőségén túl kiemelendő, hogy a Záróokmány szerint a résztvevő államok „ törekednek arra, hogy fokozatosan felszámolják a kereskedelem fejlesztésének mindenféle akadályát” A harmadik multilateriális kapcsolat az EK és Magyarország között a KGST EK párbeszéd első szakaszában jött létre.A kezdeményezés a KGST-től származott 1973 augusztusában és végül , alapvető koncepcionális eltérések miatt 1981-ben minden eredmény nélkül fébeszakadt./ Balázs Péter ,2002./
40
1.3. Ágazati Megállapodások Az 1970-es évek második felében az Európai Közösséghez fűződő kétoldalú kereskedelem politikai kapcsolatok megszakadtak, ekkor azonban új lehetőség nyílt a kapcsolatok számára a Nyugat-Európában válságba került iparágak terén. Az első ún. ágazati megállapodás az acélszektorban született 1978-ban.Majd kétoldalú megállapodások születtek a textiliparban is; ezek négyéves periódusokra kötettek 1978-1982; 1983-1986;1987-1991 időszakokra.Az Európai Közösség közös mezőgazdasági politikája területén is létrejött egy ágazati megállapodás, nevezetesen a juh- és kecskehússzektorban, 1981-ben. Az ágazati megállapodások , konkrét gazdasági előnyökön kívül, magasabb szintre emelték a magyar -EK kapcsolatokat, mivek a közösség de facto elismerését immár egyes termékek helyett egész ágazatokra vonatkozóan fejezték ki. 1.4. A magyar -EK viszony rendezése 1981-1989 Az 1980-as évtized kezdetén, miután a KGST-EK párbeszéd megszakadt, Magyarország Kétoldalú keretekben újabb és újabb kezdeményezéseket tett az Európai Közösséghez fűződő viszony rendezése érdekében./ Blahó András,2003./ 1982-ben , a Gatt miniszteri értekezletén magyar részról kezdeményezés történt az EK irányába: Magyarország bizalmas formában javasolt egy átfogó, kétoldalú megállapodás kötésének vizsgálatát.Ez a lépés akkor még szöges ellentétben állt a KGST keretében elfogadott állásponttal, amely kifejezetten tiltotta az EK de facto elismerésének legmagasabb fokát.Talán ezért is , a(titkos) tárgyalások hamarosan megszakadtak. A kudarc tanulságait 1985-ben jelentés formájában feldolgozta az Európai Parlament egyik német képviselője, majd 1986-ban inditvány készült, hogy az EK Magyarországot sajátosságainak megfelelően , egyedileg kezelje és kössön vele kreskedelmi és együttműködési szerződést. Az EK- KGST párbeszéd új szakasza gyors eredményt hozott: A KGST szintjén aláirandó formális együttműködési nyilatkozatért cserébe a Szovjetunió hozzájárult
41
ahhoz, hogy az egyes KGST-országok közvetlen kétoldalú kapcsolatokra lépjenek az Európai Közösséggel és megállapodásokat kössenek vele./ Balázs Péter,2002./ A magyar-EK megállapodás 1988.június 30-án íródott alá.Hazánk ezután diplomáciai viszonyt létesített az Európai Közösséggel; Magyarország tökéletesen rendezet viszonyát az Európai Közösséggel. Az 1988-ban kötött megállapodás „kereskedelemről, valamint a kereskedelmi és gazdasági
együttműködésről
szól.
Jogalapja
a
Római
szerződés
113.és
235.cikke.Legfőbb érdeme, hogy az Európai közösséggel szemben helyreállította Magyarország jogait és megszüntette az addigi diszkriminációt. Magyarország1982.-ben a Világban és a Valutalap tagja lett.
1.5. A Phare-tól az Európai Megállapodásig A Kelet-Közép Európában lezajló forradalmi változások leglátványosabb eredménye az újjáalakuló európai gazdasági kapcsolatok terén az 1989-től elinduló PHARE program volt. A rendszerváltás után a Közösségnek a viszony normalizálása érdekében tett lépései eleinte csak Lengyelországot és Magyarországot érintette. Mivel ebben a két országban már 1989-ben megértek a váltás belpolitikai feltételei , így hamarosan számolni lehetett a békés politikai átalakulással. 1989.július 14.-én, a hét, iparilag legfejlettebb ország ( a „G7”) párizsi csúcsértekezletén nagyvonalú gazdasági segítséget határozott el, ehhez rövidesen az OECD mind a huszonnégy tagállama csatlakozott./ Bató Márk,2003./ A program három lényeges pontja: a diszkriminációmentesség azonnali helyreállítása (1995 helyett 1990.január 1-jei hatállyal).Másrészt a preferenciális piacra jutás elősegítése, amely igen jelentős vívmánynak tekinthető a KGST –piacok és a kereskedelmi rendszer összeomlása idején. Harmadszor, konkrét gazdasági akciókkal segítette Magyarországot és Lengyelországot. Ezek 90 százaléka kedvezményes hitel, 10 42
százaléka vissza nem térítendő segély , ezen felül gazdasági tanácsadás formájában is támogatták a két államot. Magyarország és Lengyelország
az Európai Közösségek külkapcsolati
rendszerében az ún. nem társult fejlődő országok által élvezett elbánásban szintjére emelkedett. Az EK hamarosan kiterjesztett programját Csehszlovákiára, Jugoszláviára, Bulgáriára, majd valamennyi Kelet-Európai államra is , beleértve a Szovjetunióbol kivált három balti köztársaságot is. A PHARE-től kapott segítség összege nem volt ugyan jelentős, ezen kívül igénybevétele túl bürokratikusnak és bonyolultnak bizonyult, de számos területen mégis hasznosan segítette a magyar piacgazdaság fejlődését. A PHARE programjai négy fő csoportba sorolhatók: 1. nemzeti programok 2. több ország együttműködésével megvalósuló programok 3. határmenti együttműködési programok 4. horizontális programok A legjellemzőbb ezek közül a nemzeti program. Az elsődleges nemzeti partnerek a kormányok , velük együttműködve alkítják ki a programot, és a támogatások legjelentősebb része is e csatornákon áramlik. A több országot érintő programokat a Bizottság , ill.a program nemzeti irányítói közösen kordinálják. A határmenti együttműködési programokra a szomszédos tagok és tagjelöltek együtt pályázhatnak; míg a horizontális programok a közösségi célkitűzések megvalósítására jönnek létre , Bizottsági vezénylettel. A programok végrehajtására minden államban kineveznek egy miniszteri vagy államtitkári rangban álló ún. nemzeti koordinátort, aki a fő irányító és egyben a felelős is. A PHARE program jelentős átalakuláson ment át, ahogy egyre közelebb került a Kelet-Európai államok EU csatlakozása , úgy vált mindinkább előcsatlakozási
43
programmá.. A végrehajtást decentralizálték, majd 1995-1999-re megalkották a kerettervet, amelyet a nemzeti akció programok ( Country Operational Program ) bontottak le éves szintre. Majd 1997-ben hozott reformintézkedés , az ún. új orientáció, amelynek két legfontosebb célja: a programokat hatékonyabbá tenni, a végrehajtást felgyorsítani; átfogóan újradefiniálni a PHARE szerepét. A további programokat a Csatlakozási Partnerség c. dokumentumokban és a Közösségi Vívmányok Átvételének Nemzeti Programjában határozták meg. Két fontos pillér az intézményesítés és a beruházások támogatása. 1999-ben újabb változás, megjelenik két új előcsatlakozási alap , a SAPARD és ISPA. A tagjelölteket támogató politika a 2000-2006-os költségvetésben már úgy rendelkezik, hogy bár a bár valószínűleg csökken az igény az intézményfejlesztési támogatásokra , e kiemelt célra kell fordítani a program keretének legalább 30 százalékát. A fennmaradó 70 százalékot a keretprogram célkitűzéseivel egybeeső egyéb beruházásokra. / Balázs Péter,2002./
2. A keleti bővítés kezdetei – a társulási megállapodások A rendszerváltást követő változások ,a kelet-közép –európai és a nyugat – európai államok közötti politikai , gazdasági és társadalmi kapcsolatok kiteljesedésével felmerült annak ötlete , hogy szorosabb együttműködési formákra is szükség van. A szerződéses
kapcsolatot
először
Csehszlovákiának
,
Lengyelországnak
és
Magyarországnak ajánlották fel., majd létrehozták az intézményeket, a Társulási Tanácsot, a Társulási Bizottságot és a Társulási Parlamenti Bizottságot Az Európa Tanács dublini, 1990. áprilisi ülésén határozott a tárgyalások megindításáról. Az aláírásra 1991. december 13-án került sor, de teljes terjedelmében csak 1994-ben lépett életbe. Ez a megállapodás határozza meg hazánk, Kelet – Európa és az Európai Unió kapcsolatának keretfeltételeit a csatlakozásig./ Horváth zoltán, 1999./ 2.1. Európai Megállapodások
44
Egyrészről a Magyar Köztársaság, másrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről. A társulás célja az, hogy •
megfelelő keretet adjon a felek között olyan politikai párbeszédhez, amely szoros politikai kapcsolatok kifejlesztését teszi lehetővé;
•
fokozatosan szabadkereskedelmi övezetet létesítsen Magyarország és a Közösség között, amely lényegében a közöttük folyó kereskedelem egészét átfogja ;
•
haladás érjen el közöttük azoknak az egyéb gazdasági szabadságoknak a megvalósításában , amelyeken a közösség alapul;
•
új
szabályokat
,
politikákat
és
gyakorlatokat
létesítsen,
amelyek,
Magyarországnak a közösségbe történő integrációja alapját képezik; •
előmozdítsa a gazdasági, pénzügyi és kulturális együttműködést a lehető legszélesebb alapon;
•
segítse Magyarországnak a gazdaság fejlesztésére, valamint a piacgazdaságra való átállás befejezésére irányuló erőfeszítéseit;
•
a társulás ténylegessé tételét szolgáló, megfelelő intézményeket hozzon létre. A megállapodás konkrét, számon kérhető jogokat és kötelezettségeket
megfogalmazó fejezetei a politikai együttműködéssel (I.cím), a kereskedelemmel ( III.cím ) és a végrehajtás intézményrendszerével ( IX.cím ) foglalkoznak Csak szándékokat, illetve távolabbi célokat rögzítő részei a megállapodásnak a szolgáltatások, a tőke és a munkavállalók szabad mozgásával ( IV.cím ), továbbá a különféle együttműködési területekkel ( V., VI., VII.,) foglalkozó fejezetek./ Balázs Péter, 2002./ Magyarország és a visegrádi országok számára azonban a cél nem csupán a társult státusz elérése, hanem a teljes jogú tagság .Ezért okozott kiábrándulást a szerződések azon kitétele, mely szerint a Közösség semmiféle elkötelezettséget nem vállal magára sem szóban ,sem írásban , arra vonatkozóan, hogy a partner országok
45
valaha is csatlakozhassanak a Közösséghez. Vigasztalásul azért hozzá fűzték, hogy a társulási szerződés közelebb visz a cél eléréséhez. / Blahó András,2003./ 2.2 A társulási egyezmények gazdasági jelentősége A megállapodások szabad kereskedelmi övezetet céloznak meg, a négy szabadságból csak kettő mellett ( árú és tőkemozgás ) vállalnak kötelezettséget, míg a másik kettőre liberalizálást csak távlati célként határoznak meg. Magyarország esetében a teljes szabad kereskedelmi övezet 2001.december 31-re valósult meg. Hasonló a helyzet más országokban is , de átmenetileg kötöttségeket tartottak fenn azokra az ipari szektorokra, amelyek hagyományosan speciális szabályozás tárgyát képezik ( kohászat és textilipar ). A kereskedelem liberalizálása kölcsönösen , a szabad kereskedelmi övezet viszont asszimetrikusan valósul meg. A szerződés maximum tízéves átmeneti periódust határoz meg, két lépésben. Mennyiségi korlátozások egy részét azonnal eltörölték , a többi korlátozás és a vámterhek leépítése csak fokozatosan, több lépésben valósult meg. A mezőgazdasági termékekre azonban nem valósult meg a szabad kereskedelem, de meghatározott termékekre kölcsönösen speciális preferenciákat biztosítottak. / Balázs Péter, 2002./ Magyarországnak a mennyiségi kvóták felszámolását 2000. január1-ig kellett teljesítenie, a vámterhek lebontása 1995-ben kezdődött és 2000. január1-ig tartott. Magyarország egyes mezőgazdasági termékek importjára könnyítéseket biztosított, főleg olyanokra, amelyek eddig is jelentős szerepet játszottak a magyar piacon. Magyarország az új vagy szerkezeti átalakítás alatt álló iparágai védelmére jogosult volt egyoldalú piacvédelmi intézkedések bevezetésére, vámemelés formájában. Lehetővé vált a dömpingeljárás indítása is, de erről a Társulási Tanácsot értesíteni kellett. Az áttérést a szabad tőkeáramlásra fokozatosan kellett végrehajtani.. A letelepedés és vállalatalapítás tekintetében a megállapodások általánosan a nemzeti elbánásról rendelkeztek. Érdemi liberalizáció a munkaerő –mozgással és szolgáltatással kapcsolatosan
csak a teljes jogú tagsággal várható. Bár a
46
megállapodás biztosítja a társult országok munkavállalóinak jogosultságát szociális ellátásra, Magyarországnak ilyen kétoldalú megállapodása csak Németországgal és Ausztriával van. A megállapodások hangsúlyozzák a politikai átalakulások fontosságát: plurális demokráciát, jogállamiságot, emberi jogok, alapvető szabadság jogok tiszteletben tartását, többpártrendszert, szabad és demokratikus választásokat, piacgazdaságot és társadalmi igazságosság elvét. Megfogalmazódik a kisebbségi jogok érvényesítésének elve is. A megállapodás széles területen irányoz elő harmonizációs intézkedéseket. Pénzügyi szempontból a társulás csak bizonytalan kötelezettségeket vállal , azokat a PHARE keretébe utalva. Magyarország 1998-ig mintegy 1 milliárd ECU támogatást kapott. A társulási egyezmények konkrét monetáris előírásokat nem fogalmaznak
meg,
de
a
pénzügyi
teljesítmények
és
együttműködések
felértékelődtek./ Blahó András,2003./
2.3. A társulások hatásai a közép – kelet – európai gazdaságok fejlődésére 1989- 1990 után az EK aránya valamennyi kelet-közép-európai ország külkereskedelmében erőteljesen nőtt, a korábbi 25-30 százalékos szintről 45-55 százalékra. Azonban 1993-ban mindkét régióban recesszió jelentkezett, amely az exportot és az importot lelassította, sőt néhol jelentősen visszavetette./ Dr.Majoros Pál, 1999./ A megállapodások javították a régió nemzetközi megítélését és pozícióját, mind a nemzetközi fórumokon , mind a külföldi tőkebefektetők oldalán. Feltételül szolgáltak a későbbi OECD és NATO-tagság szempontjából és kedvező megítélést biztosítottak a nemzetközi gazdasági intézményekben ( IMF, Világbank, EBRD ). A társulás azonban szükséges de nem elegendő feltétel a külföldi tőke beáramlásához. A beruházásokban a többi társult országhoz képest számos számos más előnyünk is szerepet játszott.
47
A társulások széles körű modernizációs hatásokkal jártak együtt, de egyúttal ezek korántsem voltak egyértelműek és várhatóan igazán csak a teljes jogú tagsággal bontakoznak ki. Azonban
a
gazdasági
fejlődés
a
társulás
első
éveiben
sokkal
kedvezőtlenebbül alakult a vártnál. A konszolidáció és az átalakulás nehézségeit mindkét fél alulértékelte, amely a társulás által nyújtott szerény engedményeket megmagyarázza. Joggal merültek fel azok az aggályok, hogy a gyors liberalizáció miatt, amely a társulási kötelezettségekből származott, a társult országok nem tudják gazdaságaikat hatékonyan megvédeni a káros külső versenytől. 1994 után a fellendülés éveiben 4-6 százalékos növekedés következett be , s a szerkezeti és technológiai modernizáció folyamatai is felgyorsultak./ Balázs Péter,2002./ Az eltelt években egyértelművé vált, hogy a megállapodások jobb esélyeket kínáltak az EU-nak exportexpanziójához, mint a társult országoknak. Már a korábbi tapasztalatok is arra utaltak, hogy a liberalizálás hosszabb távon rontja a fejletlenebb országok kereskedelmi mérlegét. Az
aszimmetrikus
liberalizációs
menetrenddel
a
társult
országok
fejlettségbeni hátrányát ismerték el. A vámok leépítésének területén elmondható, hogy Magyarország többet adott mint kapott. Ezen felül Mo. importjának mintegy 90 százalékára vállalt liberalizálási kötelezettséget, addig az EU csak exportjainak 75 százalékára. Asszimetrikusak a piacra jutás feltételei az agrár szektoron belül is.Gondot okoz a kelet-közép-európai országok kialakulatlan kereskedem politikai rendszere , eredményképen , míg a társulás nyújtotta liberalizálás számos szektorban alig javítja a magyar termékek piacra jutását, az EU-áruk számára szabad az út. Az EU és a régió országai közötti kereskedelmet jelentős függőségi asszimetria jellemzi. Míg az EU aránya a társult országok kereskedelmében 50-70 százalék, addig az EU importjában 9,6%-al, exportjában 12,4 %-ban részesedtek ezen országok 2000-re./ Blahó András, 2003./
48
IV. Úton az Uniós tagság felé – bővítés főbb állomásai A megállapodások aláírásával napirendre került Közép-Kelet-Európában az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdése; más cél már nem lehetett, mint a teljes jogú tagság. Ebben a helyzetben kérte az 1991-es decemberi maastrichti csúcsértekezlet a Bizottságtól a bővülés kérdésének tanulmányozását. A közép-kelet-európai államok csatlakozásának jogi értelemben nincs akadálya , hiszen a Római Szerződés szerint bármely ország pályázhat a tagságra, a felétel csupán annyi, hogy a csatlakozási szerződéseket a tagállamok és a felvételt nyert államok is ratifikálják. Ezt később az Amszterdami Szerződés egészíti ki 1996-ban, a demokráciát és jogállamamiságot támasztva feltételként.
1. Előkészületek 49
1.1. Lisszaboni csúcs: 1992. június Bizottság jelentést nyújtott be az esetleges bővítés bizonyos feltételeivel kapcsolatban. Az Európai Uniónak tagja lehet minden „európai”és „demokratikus” ország , amely tiszteletben tartja az emberi jogokat és versenyképes, működő piacgazdasággal rendelkezik. A közösségi joganyag, az acquis communautaire átvétele szintén elengedhetetlen feltétele a csatlakozásnak. A dokumentumban feltűnt két újszerű gondolat, amelyet aztán elvetettek: az integrációt megelőző „átmeneti szakasz” szükségessége, valamint egy „összeurópai szabad kereskedelmi zóna” létrehozása./ Balázs Péter,2002./ 1.2 Koppenhágai Európa Tanács-ülés : 1993. június A társulási megállapodások ratifikációja Magyarország és Lengyelország számára 1993. december 13-án fejeződött be. Hasonló szerződéseket kötött az EK Romániával ( aláírás 1993 februárjában) és Bulgáriával ( aláírás 1993 márciusában ), majd a balti államok és Szlovénia következett ./ Horváth Zoltán, 1999./ A koppenhágai tanácskozáson már „szorosabb” társulásról volt szó , négy területet jelöltek meg , amelyekben az előrehaladás máris elkezdhető: •
egy Európai Politikai Térség megteremtése
•
a piaci hozzáférés javítása Kelet-Közép-Európa számára
•
az EK nyújtotta segítség hatékonyságának fokozása
•
a gazdasági integráció elősegítése / Balázs Péter - Blahó András - Szajp szabolcs, 2003./ Koppenhága legnagyobb eredménye, hogy „kilátásba helyezi az Unióban
létrejövő tagságot az Európai Egyezmények aláíróinak akkor , ha azok a megkövetelt feltételeket teljesítik”. Újdonság továbbá, hogy először fogalmaz meg gazdasági feltételeket. A tagság kritériumai - a csatlakozás valódi feltételei
50
1.demokrácia, törvényesség , az emberi és kisebbségi jogokat garantáló intézmények stabilitása 2.működőképes és az unióban jellemző éles verseny és piaci erők nyomását állni képes piacgazdaság 3.a tagsággal járó kötelezettségek teljesítése és a politikai , valamint a gazdasági és monetáris unió céljának elfogadása 4.az EU intézményi és jogrendszerének ( az aquis communautaire-nek ) a teljes elfogadása / Balázs P. - Blahó A. - Szajp Sz., 2003./ Eközben folyt a Magyarországgal és Lengyelországgal kötött társulási megállapodások ratifikálása. A megállapodások teljes egészében 1994.február 1jével léptek hatályba. 1994. április 1-jén Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, Lengyelország 1994. április 8-án tette meg ezt a lépést. 1994.márciusában az EU Tanácsa olasz-brit kezdeményezésre határozatot hozott az akkori „hatokkal” az ún. „struktúrált párbeszédről”. A gondolat lényege, hogy az Európai Unió a Tanács általános , külügyminiszteri, valamint egyéb szakminiszteri ülései alkalmával kollektív párbeszédet folytat a társult közép-keleteurópai országok minisztereivel. Ez a kapcsolati forma azonban néhány éven belül elvesztette jelentőségét, mivel hiányzott a szervezeti keret és az eljárási rend, így nem bizonyult működőképesnek. 1.3. Esseni csúcs: 1994.december 9-10. Az
értekezlet kiválasztotta azt a tíz államot , amellyel az Unió társult
viszonyt kívánt létesíteni. Részletesen kijelölte a koppenhágai határozatoktól a csatlakozásig terjedő szakasz lépéseit, állomásait. A csatlakozni kívánó országok lehetőséget kaptak az együttműködésre az Unió tagállamaival a közös kül - és biztonságpolitika területén. Ezen felül megjelent a kelet felé is kiterjedő transzeurópai közlekedési, hírközlési és energiahálózatok listája, mely szintén az együttműködés területeit gazdagította.
51
Kevés eredményt értek el viszont a kereskedelemben. Az viszont előrelépés , hogy a PHARE eszközökből ettől kezdve 25 %-ot beruházásokra lehetett fordítani . Mezőgazdaság területén nem történt érdemi változás, a tényleges helyzetfeltárást az EU későbbre halasztotta.. 1.4. Cannes-i csúcsértekezlet: 1995. június Az esseni konferencia után a legnagyobb feladat az Unió számára a Fehér Könyv megírása volt , amely a csatlakozás feltételeit tartalmazta , és a cannes-i értekezlet fogadta el. A dokumentum , illetve egy melléklet , az integráció terjedelmes joganyagából kiválogatott szemelvényekből állt, s a társult országok számára nem kis meglepetést okozott, hiszen most kiderült, hogy pontosan mit is jelent majd a közösségi joganyag átvétele./ Horváth Zoltán, 1999./ 1.5. Madrid: 1995. december A csúcs-értekezlet főleg a mediterrán térségre koncentrált, de annyit sikerült elérni - Helmuth Kohl kancellár nyomására - hogy a tagországok konkrét ígéretet tegyenek. A javaslat szerint a csatlakozást szakaszosan kell megvalósítani , kezdve a Visegrádi csoport tagjaival. A csúcs ezt ilyen formában nem fogadta el , de felkérte a Bizottságot a csatlakozás megvalósításának kidolgozására. A kelet-közép-európai államok számára fontos eredménye a madridi értekezletnek, hogy sikerült végre elérni, hogy az Európai Unió tüzzön ki valamilyen határidőt a csatlakozás megvalósulására, a tárgyalások megkezdésére. Az Európai Tanács úgy döntött , hogy a maastrichti szerződésben már említett ciprusi-máltai formulát terjeszti ki a csatlakozni kívánó országokra, vagyis „nem később, mint 6 hónappal” az 1996-os Kormányközi Konferencia befejezése után kezdi meg tárgyalásokat. Ez a megfogalmazás azonban bizonytalanságban hagyta a közép és kelet-európai államokat. Az tisztázódott , hogy mind a tagállamok ,mind a tagjelöltek 1998 elejét tekintik a tárgyalások konkrét kezdési időpontjának. De míg a társult államok a csatlakozási tárgyalásokmegnyitására készültek, addig az Unió csupán a „kibővítési folyamat „ beinditásáról beszélt./ Balázs Péter- Blahó András Szajp Szabolcs,2003/
52
2. A csatlakozási tárgyalások előkészítése- a bővítési folyamat felgyorsulása
Az Európai Unióhoz való csatlakozás eljárása ténylegesen a belépési szándékot közlő levél benyújtását követően ,a Tanács állásfoglalásával indult el. Magyarország és Lengyelország esetében a külügyminiszteri Tanács 1994.április 19én kérte fel a Bizottságot , hogy vizsgálja meg e két ország belépési szándékát. 1996.áprils 26-án történt a következő nagyobb, „technikai jellegű” előrelépés. ekkor adták át a társult országoknak az EU Bizottsága által összeállított kérdőívet, amely megindította a tárgyalások előkészítését. A kérdések kiterjedtek a gazdasági élet, politikai berendezkedés, unió működésével összefüggésbe hozható jogalkotás egészével. A válaszokra csupán három hónapos határidőt adtak, ezek a bizottság által összeállítandó országvélemények (avis) tartalmának megalapozását szolgálták, amelyek végül egy év alatt készültek el. 2.1. Firenze: 1996.jún 1996 tavaszán kezdődött az EU intézményi kormányközi konferenciája.1996 júniusában Firenzében tartották az éppen soros csúcs-értekezletet, ahol gyakorlatilag ugyanazt az álláspontot erősítették meg , amely már korábban elhangzott a madridi csúcson a bővítés menetével kapcsolatban. 2.2. Dublin: 1996. december 1996 decemberi dublini csúcs szintén egyetértett és üdvözölte a bővítési folyamat megindításának menetrendjét, és azt a tényt, hogy a bizottság rögtön a kormányközi konferencia után előkívánja terjeszeti az országvéleményeket, valamint az unió 2000 utáni időszakra vonatkozó költségvetési javaslatait. 2.3. Amszterdami csúcsértekezlet: 1997 június 16-17. A bővítéssel kapcsolatosan , a Maastrichti Szerződés felülvizsgálatára hívtak össze 1996.március 29.-én Torinóban egy kormányközi konferenciát, amelyet 1997
53
júniusában az Amszterdami Szerződéssel zártak.A tanácskozás nem hozta meg a kívánt eredményeket, az intézményi reformok zömét elhalasztották. A szerződés valójában a Maastrichti Szerződés kiegészítése . Az Európai Parlament a pénzügyi és gazdaságpolitikai területeket kivéve együttdöntési jogot kapott a Tanáccsal. A Parlamentnek beleszólási joga van az európai Bizottság kinevezésébe. A közös kül- és biztonságpolitika képviseletére egy európai kül -és védelmi főmegbízottat neveztek ki (Kissinger által egykor emlegetett „Mr Európa”). lényeges lépések történtek a belügyi és igazságügyi együttműködés erősítése érdekében. A szerződés célja , hogy közelebb vigyék Európát az állampolgárokhoz, nem valósult meg. A csatlakozás Római Szerződésből eredő egyetlen feltételét (ratifikálás minden tag - és tagjelölt állam által) szintén az Amszterdani Szerződés bővítette ki, mely szerint a csatlakozni kívánó államnak működő demokráciának kell lennie, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat és a jogállam érvényesülését. Az országvélemények alapján az Európai Bizottság azt javasolta, hogy a csatlakozási tárgyalásokat „5+1”országgal kezdjék meg, ezek Magyarország, Csehország,Lengyelország, Észtország és Szlovénia., és Ciprus a plusz egy. Szlovákia elsősorban politikai oknál fogva maradt ki az első körből, Lettország, Litvánia, Bulgária és Románia helyzete pedig sem politikailag sem gazdaságilag nem tette megalapozottá a tárgyalások megkezdését./ Horváth Zoltán,1999./ 2.4. AGENDA 2000 Az Európai Bizottság egyidejüleg előterjesztette az Agenda 2000című dokumentum tervezetét, amelyet végül 1999. márciusi berlini csúcson fogadott el a Tanács. A dokumentum a Bizottság javaslatait tartalmazta a 2000-2006 közötti költségvetésre, a strukturális alapok , valamint a mezőgazdasági politika reformjára vonatkozóan.. Az első rész az unió belső fejlődésének problémáival foglalkozik, a hangsúlyt a fenntartható fejlődésre és a foglalkoztatásra helyezve. 54
A második rész a bővítés kihívásait vizsgálja , értékeli a koppenhágai kritériumok teljesítését. Az Agenda 2000 Magyarországra vonatkozó megállapításai: „Magyarország egy stabil intézményekkel rendelkező demokrácia jegyei mutatja, amely biztosítja a jogállamiságot, az emberi jogok érvényesítésétés a kisebbségi jogok védelmét.Az országot működő piacgazdaságként lehet kezelni , amely középtávon képes lehet arra , hogy az unión belül szembe nézzen a piaci erőkkel és a verseny nyomásával.Magyarország középtávon abban a helyzetben lehet, hogy képes lesz az unió joganyagát , elsősorban az egységes belső piacét átvenni,
amennyiben
folytatja
kapcsolatban.Különleges
tevékenységét
erőfeszítések
lesznek
e
joganyag
szükségesek
átültetésével azonban
a
környezetvédelem , a vámügyek és az energia területén.Ugyancsaktovábbi reformok szükségesek
ahhoz,
hogy
Magyarországon
létrejöjennek
az
EU-joganyag
átültetéséhezés alkalmazásához szükséges struktúrák.” A
harmadik
rész
a
2000-2006-os
költségvetéssel
foglalkozik
,
összefüggésben a bővítés finanszírozásával. Agenda 2000 országvéleményei Bulgária Bulgária az utóbbi időben komoly erőfeszítéseket tett a piacgazdaságra való áttérés érdekében . De a közlekedés , környezetvédelem, mezőgazdaság , energetika és igazságszolgáltatás területén még számos további feladat vár rá. A közösségi eredmények megfelelő átvételéhez adminisztratív reformok szükségesek. Bulgária a politikai kívánalmaknak eleget tesz, a vélemény hangsúlyozza , hogy a tárgyalások minden bizonnyal előmozdítják és bátorítják a megkezdett reformok folytatását, eloszlatják a bolgár lakosságban a kizártság érzését , ugyanakkor megerősítik az Unió jelenlétét a térségben. Észtország
55
Az Agenda 2000 üdvözli Észtországnak a működő piacgazdaság és a stabil intézményeken nyugvó demokrácia kialakításában elért sikereit, de megállapítja , hogy további lépéseket kell tenni a közigazgatás színvonalának emelése és a kisebbségi csoportok állampolgárságának további kiterjesztése terén. Az országvélemény szerint , bár Tallin és az ország többi része között gazdasági egyenlőtlenség mutatkozik, a kereskedelmi mérleg pedig hiányt mutat , az ország mégis működő , nyílt piacgazdaságnak tekinthető. Lettország Értékelés
szerint
Lettország
sikeres
reformokat
hajtott
végre
a
piacgazdaságra való áttérés érdekében.Jelentős erőfeszítéseket tett a nemzeti intézmények kiépítése terén, de a közigazgatás és a törvényességérvényesítése terén további intézkedéseket kell tenni , ahhoz , hogy a közösségi vívmányokhoz alkalmazkodni tudjon. Számos probléma vár még orvoslásra Lettországban: az orosz kisebbség státusza, jogi és adminisztratív reform, befejezetlen magánosítási folyamat Litvánia Litvánia működőképes piacgazdasággal rendelkezik , politikai reformokat hajtott végre, elég erős a tagsággal járó kötelezettségek teljesítéséhez. Az ország jelentős eredményeket ért el a közösségi vívmányok átvételében, azonban számos feladat vár még rá a közigazgatás és a törvényesség érvényesítése terén. Az Agenda 2000 értékeli a gazdasági helyzet javulását és a valuta konvertibilitását, az árumozgást érintő korlátozások feloldását.Reméli, hogy a csatlakozást előkészítő stratégiát követve sikerül további eredményeket elérni pl. a korrupció és a munkaerőpiac területén. Lengyelország Az Agenda 2000 megállapítja , hogy Lengyelország csatlakozása kritikus hatást gyakorolhat az EU politikájára, tekintve, hogy a legnagyobb a jelölt országok között. Elismeri, hogy 1989 óta hatalmas előrelépés történt minden téren, de ennek 56
ellenére még további reformokra , változásokra van szükség, különösen a mezőgazdaság, közlekedés, környezetvédelem, határok ellenörzése terén, s az ipar azon ágában ,amely állami tulajdonú. Feltételezi,
hogy
a
csatlakozást
előkészítő
stratégia
hozzásegíti
Lengyelországot a gazdasági és strukturális problémáinak rövid távú megoldásához és megteremti lehetőségeit külső határainak hatékony ellenőrzéséhez. Cseh Köztársaság Felhívja a cseh hatóságokat a jogrendszer működésének lényeges megjavítására, különös tekintettel a peres eljárásokra, a roma kisebbség diszkriminációjának és marginalizálódásának elkerülésére, valamint az Európa Tanács nemzeti kisebbségekre vonatkozó keret-konvenciójánakkésedelem nélküli ratifikálására. Az Agenda 2000 véleménye szerint a csatlakozást megelőző stratégia jó alkalmat nyújt a Cseh Köztársaságnak az állami adminisztráció minőség és hatékonyság elvein alapuló reformok útján történő modernizációjára és azoknak a gazdasági reformoknak a végrehajtására , amelyek összhangban vannak az Európai Unió belső piacával, továbbá a munkanélküliség elleni határozott fellépést és a lakosság szükségleteit kielégíteni képes jóléti állam fenntartását lehetővé tevő európai szociális modell. Románia Az Agenda 2000 örömmel üdvözli a gazdasági és politikai reformokat, s további lépésekre ösztönzi Romániát; főként olyanokra , amelyek a közösségi követelményekhez való közelítés céljait szolgálják. Románia nagy szerepet játszott a térség stabilitásának kialakításában és megtartásában:
a
Magyarországgal
megállapodások,
a
együttműködési
megállapodások
Szabadkereskedelmi
szomszédos
kötött
Barátsági
országokkal terén,
Megállapodásban,
együttműködési Megállapodásban (BSECA).
57
és
Együttműködési
létrehozott
valamint a
és a
háromoldalú Közép-Európai
Fekete-tengeri
Gazdasági
A megerősített Csatlakozási Stratégia lehetővé teszi Románia számára a bővítésból adódó kihívások megválaszolásához szükséges gazdsági és strukturális reformok kezelését. Szlovénia Elismeri
a gazdaság dinamikus fejlődését , melynek köszönhetően itt a
legnagyobb az egy főre eső nemzeti jövedelem. Megállapítja, hogy az ország eleget tesz a koppenhágai kritériumoknak, tudomásul veszi a szlovén parlament döntését az Unióval kötött Európai Egyezmény ratifikálásáról és a megkívánt alkotmányos változtatások végrehajtásáról. Szlovák Köztársaság Az Agenda 2000 méltányolja a Szlovák Köztársaság erőfeszítései és törekvéseit. Elismeri, hogy gazdasági erdeményei alapján alkalmas lenne az Uniós Csatlakozásra, de politikai élet egyes lépései és eseményei nem egyeztethetők össze az Unió tagországaiban elfogadott normákkal. Mégis azt kéri az országtól, hogy a Csatlakozási Stratégiát követve, folytassa az ország gazdaságának felzárkóztatását , biztosítsa a megfelelő színvonalat. Felhívja az érdekelteket , hogy folytassanak Szlovákiával tárgyalásokat a csatlakozási partnerség kialakítása érdekében . Felhívja a figyelmet , hogy szükség van a demokrácia kérdéskörét érintő intézkedésekre, azokat segítő előirányzatokra a Phare program keretein belül. Kijelenti, hogy az EU figyelemmel kíséri, hogy a Közös Parlamenti Bizottság ajánlásai megjelennek-e a gyakorlati intézkedésekben. Ciprus Az Agenda 2000 megerősíti , hogy Ciprussal a csatlakozási tárgyalásonak hat hónappal a kormányközi konferencia után kell megkezdődniük. Felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést az ENSZ határozatokkal összhangban , a ciprusi kérdés mielőbbi, békés
58
rendezésére; felkéri a Bizottságot, hogy győzze meg a sziget két közösségét a tagság mindenki számára előnyös voltáról. Üdvözli Ciprus kiváló gazdasági és pénzügyi helyzetét, ennek az elismerését kéri a Bizottságtó és a Tanácstól is .Véleménye szerint ez a tény már önmagában alkalmassá tenné Ciprust a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, amelynek kimenetele nem tehető függővé a Törökországgal fennálló viszonytól./ Európai Integrációs tájékoztató, Integrációs politika, 1998. - Euro -cooperation Nemzetközi Tanácsadó csoport/ 2.5. Luxemburgi csúcs: 1997. december 12-13 A luxemburgi értekezlet döntött a bővítés megindításáról . A csatlakozási tárgyalások
1998.tavaszán
formájában
Ciprussal
,
kezdődtek
kétoldalú
Magyarországgal,
kormányközi
Lengyelországgal,
konferenciák Észtországgal,
Szlovéniával és a Cseh Köztársasággal. Romániával , Bulgáriával, Szlovákiával, Lettországgal és Litvániával pedig a tárgylások előkészítését kezdték meg. A tárgyalási folyamat innentől differenciáltan folyt a két csoport számára. Az Unió joganyagát a Bizottság javaslatára harmincegy fejezetre tagolták.
3. A csatlakozási tárgyalások 1998.március 30-án indult meg a csatlakozási folyamat a tagjelölt országokkal, egy nappal később pedig megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. A sorrendet a kérelmek benyújtásának dátuma határozta meg, így Magyarország volt a második , Ciprus után ,akivel tárgyalt az Unió. 1998.április 27-én vette kezdetét az első fázis, a joganyag összehasonlító vizsgálata. Minden egyes fejezetről tartottak egy nultilateriális , majd egy kétoldalú
59
ülést. Az első csoportból kimaradt öt országgal csak kollektív jog-összehasonlítő konzultációkat
tartottak.
Magyarország
esetében
a
joganyag
átvilágítása
1999.március 2-án ért véget. Málta ugyan jelentkezett, de felfüggesztette tagsági kérelmét, amikor az 1997-es választásokat követően megalakult kormány nem támogatta az Európai Unióhoz való csatlakozást, azonban 1998-ban reaktiválta kérelmét, és később ő lett a tizenkettedik tagjelölt. 1998.április 24-én került sor az első kétoldalú tárgyalásra Magyarország és az EU között.Ekkor az alapelvek, eljárás rendje és az átvilágítás üteme szerepelt a napirenden. A kormány 1998. szeptember 3-án fogadta el az első tizenegy tárgyalási álláspontot; az érdemi tárgyalások megkezdésére november 10-én került sor.Majd az utolsó csomag tárgyalási pozíció átadása november 29-én történt Brüsszelben. az Európai Bizottság a tagjelöltek helyzetét folyamatosan elemezte a csatlakozási tárgyalások során; 1998 és 2001 között minden évben készült egy országjelentés, amelyben értékelték a fejlődést , előrelépést, ugyanakkor hangot adtak annak a véleménynek is , hogy
hol és milyen természetű akadály
tapasztalható. 3.1. Berlini értekezlet: 1999.március 24-25. A berlini csúcs módosított formában jóváhagyta az Agenda 2000 dokumentumot. Leginkább vitatott pontok a 2000-2006 időszakra vonatkozó költségvetés sarokszámai , a közös agrárpolitika és a struktúrális alapok reformjának fő irányai voltak. A tagjelöltek számára a teljes 2000-2006 közötti időszakra „előcsatlakozási eszközök” címén 3120 millió ECU összeget hagytak jóvá: Phare évi 1560 millió ECU , mezőgazdaság évi 520 millió ECU , strukturális eszközök évi 1040 millió ECU. A berlini csúcs hat új állam felvételével számolt , számukra az Európa Tanács a 2002-2006 időszakra egy évente növekvő összeget különített el, amely 2002-ben 6450 millió ECU-ről indul , 2006-ra 16780 millió ECU-re emelkedik. 60
3.2. Helsinki csúcs: 1999.december 11-12 Az Unió , hanngsúlyozva az „egyenlő esélyeket” és az „átfogó jelleget”, visszatért a tagjelölt országok egységes kezeléséhez. Az „5+1” államokkal jól haladt a csatlakozás, sőt 2000 februárjában Romániával, Bulgáriával, Szlovákiával, Lettországgal, Litvániával és Máltával is megkezdték a tárgyalásokat. Törökország jelezte csatlakozási szándékát , így immár ő lett a 13. belépni kívánó ország. A „konvoj elv” bevezetésével az Unió a feltételek teljesítésére helyezte a hangsúlyt, egyéni elbírálást hangoztatva. Ezzel csak még nagyobb verseny alakult ki Közép-Kelet -Európában az uniós tagságért. A helsinki csúcs idején ,ár igencsak megérett a helyzet a bővités első körének kijelölésére.Ezáltal a helyzet átláthatóbb lett volna , de a közép és kelet-európai átalakulási folyamat esetleges negatívumai , nehézségei óvatosságra intették az Uniót. A tagjelöltek hagyományos bővítést láttak volna szívesen, mely egy erős belső kohéziójú szervezet szűk körű kiterjesztését jelenti. Ezzel szemben az Unió a saját belső fejlődésének lendületét megtartva , egy nagy regionális bővítésbe fogott bele. 3.3. Kölni csúcsértekezlet: 1999 . június Amszterdamban, 1997-ben nem születtek érdemi döntések, csak az 1999.június 3-4-i kölni csúcson.
A vezetők elhatározták , hogy 2000. elején
kormányköziközi konferenciát hívnak össze a nyitva hagyott kérdések rendezésére. Napirendre a következő kérdések kerülnek : - a Bizottság mérete és összetétele - a tanácsi szavazatok súlyozása - a minősített többségi döntéshozatal lehetséges lehetséges kiterjesztése a Tanácsban Ezenkívül a szerződés megvalósításából eredő problémák szintén megvitatásra kerülhetnek. Az intézményi reformok előkészítése 1999 második felében kezdődött meg
61
3.4. Nizzai szerződés : 2001. február 26. A 2000. februárjában megnyitott , az ún. amszterdami maradékokra koncentráló tíz hónapos kormányközi konferencia 2000.decemberében zárult a nizzai Európa Tanács ülésével; a Nizzai szerződést végül 2001 február 26-án írták alá. A szerződés célja , hogy gyorsítsa a döntéshozatalt, és biztosítsa az Eu hatékony működését a tagállamok számának nagyarányú növekedésével is. A szerződés rögzíti, hogy a majdan 27 tagú Unióban a fő szervekben az egyes országoknak hány tagja és milyen súlya lesz. Arra törekszik, hogy a népességi súlyok jobban tükröződjenek a döntéshozatalban./ Horváth Zoltán,1999./ A Nizzai szerződés több tekintetben is elmaradt a várakozástól. Leginkább amiatt érték kritikák, hogy a többségi döntéshozatal helyett a konszenzusos döntések maradtak inkább a gyakorlatban, és az Európai Parlament hatáskörét sem sikerült elég széleskörűen kiterjeszteni. A tagállamok elhatározták, hogy 2004-ben újabb kormányközi konferenciát tartanak az új , akkora már csatlakozott tagokkal. A szerződés vitathatatlan érdeme a kritikák ellenére,hogy lehetővé teszi az Unió keleti irányú bővítését. A NATO 1997-ben arra az álláspontra helyezkedett, hogy nyitott valamennyi , hozzá belépni kívánó állam számára, de elsőként csak Magyarországot , Csehországot és Lengyelországot hívta meg a csatlakozási tárgyalásokra. sikeres lezárás után az újjak ratifikálták a szerződéseket, Magyarország 1999. március 24-én lépett a Nato tagjainak sorába. Szlovákia csak 2001 decemberében kapott meghívást , hat másik állammal együtt, mely egyértelműen jelezte ( immár nem első alkalommal) , hogy a Visegrádi négyek már nem élveznek megkülönböztetett figyelmet. 3.5. Göteborgi csúcsértekezlet: 2001. június
62
2001. első negyedévének svéd elnöksége egyértelműen a csatlakozás felgyorsítására törekedett, úgy tünt a rendes tárgyalási folyamatban megoldható kérdések elvben 2002 közepéig lezárhatók. A svéd elnökség egyik céljának tűzte ki a környezetgazdálkodás fejlesztését, ill. egyáltalán a rendbetételét. A félév a göteborgi ill. stockholmi csúccsal zárult 2001 júniusában.Főbb pontjai az értekezletnek: az európai gazdasági modernizáció; energiapiac, posta , vasút liberalizációs kísérlete ( ezt Franciaország ellenezte). „Svéd csavarként” emlegetve Svédország felgyorsította az EU és Magyarország között a már ideiglenesen
lezárt
fejezetek
tárgyalását
(
megmaradt
a
mezőgazdaság,
regionalizáció, és a költségvetési vita). Ezen időszak Magyarország számára nagyon fontos volt, mivel az első helyen álltunk a csatlakozási tárgyalásokban a kritériumok, fejezetek teljesítése alapján. 3.6. Genti értekezlet: 2001. október 2001.
szeptember
11.-ei
new
yorki
bővítéspolitikájában egyértelműen a biztonság
terrortámadás
után
az
EU
lett a kegfontosabb szempont.
Kérdéssé vált a mélyítés, és hogy egyáltalán lassítsák vagy gyorsítsák a tárgyalásokat, a bővítést. Szóba került a kül-és biztonságpolitikai integráció, tagországok rendőrségi koordinációja, 2003-ig esetleg egy egysége gyorshadtest felállítása.Tehát tényleg minden Európa védelme és biztonsága körül forgott. Viták folytak azEU középtávú jövőjéről is : az EU Parlament kétkamarás legyen-e, mekkora hatáskörrel rendelkezzen, legyen-e valódi uniós „kormány”; kelle a Bizottság élére elnök, milyen jogkörrel rendelkezzen...stb Törökország szerepe biztonsági okokból felértékelődött ( szeptember 11-e után ; mivel határos Afganisztánnal), de csatlakozása továbbra is kétséges. Ciprus és Málta integrációját leginkább az USA eröltetei , ahogy Törökországét is. A nagy kérdés, hogy csatlakozhat-e egyszerre 10 ország 2001-ben az Európai Unióhoz, megvalósulhat -e a „Big Bang”?
63
A belga elnökség alatt , a csúcsértekezletek után , 2001.decemberében fogadták el a laekeni nyilatkozatot, amely kijelenti, hogy az integráció a gazdasági együttműködésből a politikai unió irányába mozdult el. Az EU két fontos kihívással néz szembe, egyrészt a hatékonyság, áttekinthetőség, és a polgárközeliség tekintetében, másrészt pozitív , stabilizáló szerepet kell játszania a globalizált világban .Ez konkrétabban négy problémakört jelent: illetékességek rögzítése, szerződések egyszerűsítése, institucionális eszközök(rendeletek, irányelvek...stb) egyszerűsítése, több hatékonyság és demokrácia. Ezekkel az alapkérdésekkel kapcsolatban a döntések előkészítését 2002. júniustól-2003 júniusáig az „alkotmányozó uniós gyűlés”, a konvent végzi.Ennek tagjai
a tagállamok kormányának 1-1 küldöttje, a nemzeti parlamentek 30
képviselője ( 2 képviselő egy országból), a Bizottság 2, az Európai Parlament 16 képviselője. A konvent elnöke Valery Giscard d’Estaing. A konvent , nevével ellentétben nem alkotmányozó, mivel nincs meg a megfelelő mandátuma , feladata az előkészítésre ,a megfelelő opciók áttekintésére korlátozódik. 3.7. A csatlakozási tárgyalások állása 2001. novemberének végén 2001.november 30-ig Magyarország 23 fejezet átvilágításával és lezárásával végzett.Ezzel az eredménnyel az első lett a csatlakozni kívánó államok közül. Lezárt fejezetek: 1. Áruk szabad áramlása 2. Személyek szabad áramlása 3. Szolgáltatások szabad áramlása 4. Tőke szabad áramlása 5. Vállalati jog 6. Adózás 7. Halászat 8. EMU 9.Statisztika
64
10. Szociálpolitika 11. Iparjog 12. Iparjog 13. Kis -és középvállalatok 14. Kutatás 15. Oktatás 16.Távközlés 17. Környezetvédelem 18. Fogyasztóvédelem 19. Vámunió 20. Külgazdasági kapcsolatok 21. Közös kül - és biztonságpolitika 22. Pénzügyi ellenörzés 23. Bel - és igazságügy Nyitva hagyott kérdések: 1. Versenyjog 2. Mezőgazdaság 3. Közlekedés 4. Audivizuális politika 5.Regionális politika 6. Költségvetés 2001.november 25-i adatok szerint a tagjelölt országok eredményei: Magyarország
23
Ciprus
22
Csehszlovákia
21
Szlovénia
20
65
Észtország
19
Lengyelország
17
Szlovákia
17
Litvánia
17
Lettország
17
Málta
17
Bulgária
10
Románia
6 lezárt fejezet
Magyarország nem csupán a lezárt fejezetek szerint tekinthető ekkor a legeredményesebbnek, hanem az Európai bizottság által készített éves jelentés szerint is a „legjobb”. Amennyiben a fejlődés ugyanilyen ütemben folytatódik és gyorsul a környezetvédelmi elvárások átvétele, akkor Magyarország középtávon képes lehet a tagsággal járó kritériumok teljesitésére és szembe tud nézni az EU piacának versenykihívásaival. A vélemény a sok pozitívum mellett az elmaradásokat is említi. További feladatok várnak Magyarországra a korrupció letörése és a belső piaci szabályozók terén. De hazánk, a vélemény szerint, mindenképen az elsők között csatlakozhat az Európai Unióhoz./ Balázs P. - Blahó A. - Szajp.Sz, 2003./
V. 2002. - a célegyenesben 2002. sorsfordító év az Unió történetében , hiszen az év decemberére, a koppenhágai értekezletre időzítik a csatlakozási tárgyalások lezárását. A „finisben” felgyorsultak az események.
1. 2002. I. félév 1.1. Euró bevezetése
66
2002. január 1-én 12 tagállamban forgalomba kerültek az euróbankjegyek és érmék. a pénzcsere több mint 300 millió embert érintett az Unión belül. A váltás minden probléma nélkül zajlott: már az első hét végén a készpénzfizetések 75 százalékát euróban bonyolították le és nem okozott gondot, hogy február 28-án a nemzeti valuták végleg elvesztették fizetőeszköz szerepüket. 2.2 Európai Konvent Február 28.-án megkezdte munkáját az Európai Konvent.Feladata, hogy kereteket alkosson az egyre bővülő integráció demokratikus és hatékony működéséhez. A tiz munkacsoportra osztott konventben az őszre hevessé váltak azok a viták, amelyek az integráció föderális jellegének erősítése körül forogtak.
2. 2002.II. félév - dán elnökség 2.1. Utolsó országjelentések 2002. októberében napvilágot láttak az utolsó brüsszeli ország jelentések . Az Európai Bizottság a 13 tagjelöltből 10 országot – Ciprust, Csehországot, Észtországot, Lengyelországot, Lettországot, Litvániát, Magyarországot, Máltát, Szlovákiát és Szlovéniát- minősítette alkalmasnak arra, hogy az év végén lezárják a csatlakozási tárgyalásokat és várhatóan 2004.-ben az Európai Unió tagjaivá váljanak. Románia és Bulgária kimarad az első körből , számukra 2007-es belépési időpontot állapítottak meg, Törökország viszont a csatlakozási tárgyalások megkezdésére sem kapott időpontot, be kellett érnie a közösségi támogatások megduplázódásával.(Gyévai Zoltán , FIGYELŐ október 10-16.) A jelentés nem szűkölködött a dicséretekben , de a bírálatokban sem. Méltatta az elmúlt 5 évben tapasztalt fejlődést, de elmarasztalta az országokat az igazságszolgáltatás lassúsága, a korrupció, a rossz gazdasági mutatók , és halogatott jogszabály –módosítások miatt. Sürgeti azoknak az állami hivataloknak a fejlesztését,
amelyek
elengedhetetlenül
fogadásához és áramoltatásához.
67
szükségesek
a
közösségi
források
A végbizonyítványokat kódolt nyelven állítják ki a brüsszeli eurokraták. Az EB fogalmazása szerint, a „tagságra való felkészülés érdekében ezt és ezt kell még tenni”, az ötössel egyenértékű. Ahol a „sürgősen” megjegyzés szerepel , az hármas bírálatnak felel meg, a jelző nélküli követelés pedig elégtelen osztályzatot jelent. Ez utóbbi előfordult Lengyelország és Szlovákia értékelésében. (Kocsis György, HVG 2002.október 11.) A magyar jelentés , sokak szerint , a szlovénnal együtt a legpozitívabb . A 29 témakörben 26-ból jelest kapott, 3-ból közepest. Hazánknak elsősorban a közigazgatási és igazságszolgáltatási apparátus fejlesztése terén vannak pótolnivalói. A legkeményebb bírálatok az állami pénzfelhasználás ellenőrzésére hivatott szerveket illette , nincs még a brüsszeli pénzek fogadására kész állapotban a mezőgazdasági nyilvántartás és a területfejlesztési hálózat sem . A jelentés méltatta az előző kormányt a határvédelmi fejlesztésért, az újat pedig az érdekegyeztető tanács jogainak helyreállításáért, valamint az új média –és közbeszerzési törvényért. Nehezményezte a jelentés a gáztörvény elmaradását és a cigányság helyzetének javítására elfogadott kormányprogram végrehajtásának akadozását. Elismerte viszont, hogy Magyarországon növekszik a gazdaság , a munkanélküliség alacsony, az infláció csökken, a mezőgazdaság versenyképes és a kereskedelmi mérleg is kedvező. Negatívum, hogy hazánk még mindig nem állapodott meg Szlovákiával a státusztörvényről, de méltányolta, hogy a kormány újraélesztett a visegrádi országok párbeszédét.( Kocsis György; HVG október 11.) A Bizottság javaslatot tett egy védzáradék bevezetésére, amely „kivételes intézkedésekre” adna módot abban az esetben, ha valamely új tag az Unió működését veszélyeztető módon nem tesz eleget vállalásainak. A 2002.évi jelentéscsomag vélhetően az utolsó volt a sorban , hiszen a már bent lévő tagokról a Bizottság nem készít hasonló politikai jelentéséket. 2.2. Veszélyben az EU-bővítés? A pozitív ország jelentések ellenére sem lehettet a 2004-es tavaszi aláírást biztosra venni, ennek oka azonban nem az elhúzódó pénzügyi alku: a tárgyalások és a bővítés menetét leginkább Írország, vagy Görögország boríthatta volna fel.
68
Az EU bővítési forgatókönyve csak akkor működik, ha Írországban is törvényerőre
emelkedik
a
bővítés
alkotmányos
előfeltételeit
megteremtő
1999.decemberi nizzai szerződés .A EU többi tagállamában a parlamentnek kell a dokumentumot ratifikálnia , az ír alkotmány viszont népszavazást ír elő. Az ír lakosság 2001.júniusában tartott népszavazáson nemmel szavazott , megnőtt az esélye , hogy 2002. október 19-én sem döntenek másként. Ez azonban évekkel elódázhatja
a bővítést. A bonyolult nizzai dokumentum, ugyanis átrendezte a
nagyobb és kisebb országok erőviszonyait a szavazati súlyok megállapításával, az alkuk során minden tagállamnak áldozatot kellett hoznia. Ha az írek nem szavazzák meg a nizzai szerződést, a kompromisszum nem lép életbe, több ország is kaphat majd az alkalmon, hogy jobb pozíciót próbáljon kiharcolni magának Egy október eleji közvélemény kutatás szerint az írek 37% -a szavazna igennel. Ebből a szemszögből várakozáson felüli eredményt hozott az október 19-i népszavazás, ahol a lakosság 63 %-a voksolt a Nizzai szerződésre, a választók 48,45 százalékának részvétele mellett. Bertie Ahern kormányfő üdvözölte a közösség új közép – és kelet-európai „testvérországait”. Kijelentette, hogy a népszavazás eredmény szerint „Írország erősen elkötelezett Európa irányában és Európa szívében marad”(FIGYELŐ 2002.október24-30.) A másik érzékeny terület Ciprus és a török-görög vita . Törökország pályázhatna
az
„örökös
jelölt”
nem
éppen
megtisztelő
címére,
hiszen
2002.októberében sem kapott ígéretet a tárgyalások megkezdésére. A nagy kérdés, hogy vajon belátható időn belül képes lesz –e a kritériumoknak azt a minimális szintjét garantálni , ami a tárgyalások megindításának alapfeltétele; s a másik kimondatlan aggodalom, hogy ez a 70 milliós iszlám állam hogyan integrálható a EU-ba . Szeptemberben ismét holtpontra jutottak a megosztott Ciprus görög és török felének egyesítéséről szóló párizsi tárgyalások Az EU 1999-ben az egységes Ciprus felvételét tűzte ki célul , de kilátásba helyezte , hogy sikertelen tárgyalások esetés felveszi a görög felét. Ez ellen azonban Törökország hevesen tiltakozna , további időt követelne az egyesítési tárgyalásokhoz. Ha viszont Ciprus kimarad, akkor Görögország vétózza meg a bővítést. Mivel az USA Törökország fontos katonai
69
partnere ( már a levegőben lóg az iraki háború), ezért ő is bizonyos nyomás alá igyekszik helyezni az EU-t a török fél érdekei védelmében.(Daniel Gros: HVG szeptember 21.) A holtpontra jutott tárgyalások kimozdítására az ENSZ, november közepén egy átfogó rendezési tervvel állt elő, amely egy , a svájcihoz hasonló államszervezet létrehozásában látta a megoldást a 28 éve tartó kettéosztottság megszüntetésében . A megfigyelők szerint Ankara nem teheti meg, hogy ne fogadja el a tervet, ha időpontot akar kapni a decemberi EU –csúcson a tárgyalások megkezdésére. Úgy tűnik Athén ebben támogatja, hiszen a görög fel ,2003-as első félévi elnöksége alatt szeretné felgyorsítani Törökország közeledését az EU-hoz. Ugyanakkor Brüsszel, ill. Romano Prodi kijelentette , hogy amennyiben nem sikerül rendezés, úgy Ciprus görög felét integrálják csak az EU-ba .Az USA szintén nyomást gyakorol Törökországra , mivel az esetleges
katonai támadásokban stabil partnerre van
szüksége.(Tálas Andrea : HVG 2002.november 23.) 2.3. Brüsszeli –csúcs: 2002. október 24-25. Az uniós értekezleten a bővítés pénzügyi kérdéseiben állapodtak meg a tagok. Elsősorban Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia köztársasági elnök érdeme , hogy sikerült viszonylag könnyedén , kevés vita árán közös nevezőre jutni. Ehhez viszont kölcsönös lemondásokra volt szükség , hogy kompromisszumos megoldás születhessen a 25 tagúvá váló Unió közös agrárkiadásainak 2006-os szinten történő befagyasztásáról. A csúcson számos kérdésben született lényegbevágó döntés: „AGRÁRALKU: A versenyképtelen agráriumot fenntartó közös agrárbüdzsét lényegében befagyasztják : 2007 és 2013 között a 2006-os szintet legfeljebb 1 százalékkal növelik évente. AGRÁRTÁMOGATÁSOK: Az új tagoknak nyújtandó közvetlen támogatások2004ben 25 százalékról indulnak és fokozatosan emelkedve 2013-ban érik el a 100 százalékot.
70
VIDÉKFEJLESZTÉS: Az eddigi agrárfinanszírozást mindinkább a vidékfejlesztési szubvenciók váltják fel. BRIT VISSZATÉRÍTÉS: Egyelőre megmaradt, ám a következő költségvetési ciklust már aligha éli túl a britek kiváltsága. FELZÁRKÓZÁSI ALAPOK: A tagjelölteknek 2004 és 2006 között folyósítandó összeget 2,5 milliárd euróval, 23 milliárd euróra csökkentették. JAVULÓ SZALDÓK: A tagjelöltek pénzügyi pozíciói javulnak a csatlakozás előtti utolsó évhez képest. Magyarország „uniós egyenlege”- a kötelezettségvállalás alapján számítva - 500 millió eurós aktívumot mutat majd 2004-ben ÚJ VÉDZÁRADÉKOK: A belső piaci, valamint a bel- és igazságügyi szabályok betartását fokozottan figyeli az unió.”( Gyévai Zoltán: FIGYELŐ 2002.október 31november 6.; 16.o.) 2.4. Brüsszeli külügyminiszteri értekezlet: 2002. november 18 November végén Brüsszelben tartották az EU tagállamok és tagjelöltek külügyminiszteri ülését, ahol a még függőben lévő – elsősorban pénzügyi – kérdésekről tárgyaltak. „ Az Európai Unió 2004. május 1-jét javasolja a csatlakozásra váró 10 tagjelölt belépési dátumaként”- jelentette be Per Stig Möller dán külügyminiszter , a soros elnökséget adó dán kormány nevében . Ez lesz az első olyan bővítés amely nem január elsejére esik , de még , az Európai Parlament 2004 júniusában esedékes választása előtt feltehetően megvalósul.(HVG 2002.november 23.) Günter Verheugen bővítési biztos arra intette a tagjelölteket, hogy ne támasszanak további anyagi igényeket, ugyanakkor a dán külügyminiszter érzékeltette, hogy igyekeznek javítani az október végén hozott pénzügyi javaslaton. Az értekezletet pár nappal megelőzően Varsóban egyeztettek a tagjelöltek egy kormányszintű találkozón. Közös álláspontot fogadtak el, mely szerint nagyobb rugalmasságot várnak el és a támogatási keretek átgondolására kérik a tagállamokat. A jelöltek elsősorban azt szeretnék elérni, hogy a négy hónapos csúszás (január 1-jei
71
aláírás helyett) kompenzálásaként megkapják a 2004.év egészére szóló közösségi pénzeket, éves befizetésükből pedig időarányosan csak a 8 hónapra szóló hányadot „kérje rajtuk számon” az EU. 2.5. Prága: NATO – csúcs, 2002. november 21-22. Az Észak-atlanti Szövetség a prágai csúcstalálkozón fél évszázados történetének legnagyobb és legjelentősebb bővítését hajtotta végre .A NATO a maga „bing bangjeként” egyszerre 7 volt szocialista országot hívott meg soraiba. Bulgária, Románia, Szlovákia, Szlovénia, valamint Észtország, Lettország és Litvánia - a ratifikációs eljárás után - 2004. májusában teljes jogú tagként csatlakozhat az 1999ben felvett Csehországhoz , Lengyelországhoz és Magyarországhoz. Lord Robertson NATO-főtitkár szerint „Prága történelmi fordulat, a katonai szövetség transzformációjának csúcsa. A házigazda. Václav Havel pedig úgy fogalmazott, hogy a prágai határozatokkal végleg a múlté lett a jaltai világrend.(Heimer György: HVG 2002.november 30.)
3.Koppenhágai - csúcsértekezlet: 2002. december 13. A koppenhágai - csúcsértekezleten lezárultak a csatlakozási tárgyalások az EU és a 10 tagjelölt között. Az Unió a 10 államot végleg éretté nyilvánította a belépésre. A jelöltek a 30 fejezet döntő többségét lezárták, a belépés pénzügyi feltételein kívül csak néhány különösen érzékeny kérdés maradt nyitva. Három jogfejezet - az agrárszubvenciók , a strukturális támogatások és az uniós büdzséhez
72
való hozzájárulás - az egész év során elhúzódó tárgyalási folyamat tárgya volt. Az EU Magyarországot a többi tagállammal együtt egy „csomagban” kezelte, a végleges megállapodást a tárgyalásokat lezáró koppenhágai – csúcsra időzítette. Magyarországnak még 2002. júliusában sikerült lezárni a közmédiában az európai tévéműsorok arányát rögzítő audiovizuális fejezetet, majd augusztusban a regionális politikáról szóló témakört, kidolgozva a nemzeti fejlesztési terv fő vonalát. A hazai agrártermelők csatlakozási felkészülését támogató SAPARD – program végrehajtásában kétévnyi késedelmet kellett behozni, így Magyarország, a tagjelöltek közül utolsóként, csak 2002. decemberében kapott Brüsszeltől engedélyt a támogatások folyósítására. A versenypolitikai fejezetet csak az utolsó pillanatban zártuk le, Magyarország sokáig nem volt hajlandó kompromisszumot kötni az EUval a nagybefektetők korábban garantált adókedvezményéről. A
csúcstalálkozó
utolsó
perceiben
Anders
Fogh
Rasmussen
dán
miniszterelnök „új fejezet megnyitását” emlegette. Neki volt a legnagyobb érdeme abban, hogy a 25 ország képviselőinek tárgyalása sikeresen lezárult, és nem fulladt káoszba. Jelentős szerepe volt abban is , hogy a tíz tagjelölt valamivel több uniós forráshoz jut tagsága első három évében mint amennyit az októberi külügyminiszteri csúcstalálkozó alkalmával szánt rájuk az EU. (Kocsis Györgyi: HVG 2002. december 21.) December elején kilépett hagyományos szerepéből és önálló kompromisszumos javaslatot tett, elismerve a jelöltek jogos sérelmét a 2,5 milliárd euróval megkurtított strukturális támogatások miatt. A tizenötök által kiállított „csekk” így is „csak” 400 millió euróval lépte túl a dán elnökségi kompromisszumos csomagot. Ezzel 40,8 milliárd euróra emelkedett a tíz tagjelölt első három évére elkülönített uniós támogatási keret, ebből azonban 14,6 milliárd a tagok befizetéséből származik majd. A többletből Magyarország 56 millió eurót, Lengyelország pedig 108 millió eurót kap( ez utóbbi elsősorban a schengeni szabályokhoz való alkalmazkodás elősegítésére). A 10 állam a 408 milliós többletet 2005-2006 – ban
a költségvetési mérlegük javítására használhatja fel,
rászorultságuk arányában . Lengyelországon kívül leginkább Málta, Csehország és Szlovénia részesedik az összegből.(Gyévai Zoltán: FIGYELŐ 2002 december 19.január 1.) A visegrádi országok eredetileg együttesen szerettek volna kedvező eredményeket elérni , de a koppenhágai események, a tárgyalási technika jól 73
mutatják a tagjelöltek szolidaritási lehetőségének korlátjait. Saját érdekeiket végül gazdasági és politikai helyzetük határozta meg, amelyből látható, hogy később sem fognak tömbszerűen viselkedni.
„Magyar eredmények a végjátékban” „PÉNZÜGYI MÉRLEG: 2004-től 2006-ig tartó időszakra vonatkozóan az uniós pénzügyi kötelezettségvállalások és a magyar befizetések egyenlege 2,85 milliárd eurós pozitív szaldót mutat. AGRÁRTÁMOGATÁSOK: A közvetlen mezőgazdasági támogatások uniós forrása 2004-ben a tizenötök szintjének 25 százalékának felel meg , ami nemzeti forrásból kiegészíthető ; 2005-ben 30 plusz 30 százalék, egy évre rá pedig 35 plusz 30 százalék a megfelelő arány. TERMÉKKVÓTÁK: A tej kvótája 1,99 millió tonna . A szántóföldi terület a gabonafélék esetében 3,487 millió hektár lehet, bázis – terméshozamnak pedig a 4,73 tonna/ hektár számít. Speciális marhahús –prémium 94 620 db marhát érint Az izoglükóz esetében 137 627 tonna a kvóta. Ide tartozó fejlemény , hogy a pálinka szót a magyar helyesírással (vagyis ékezette ) csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja termékein KÜLFÖLDIEK FÖLDVÁSÁRLÁSA: Erre 7 éves korlátozás érvényesül, ami további 3 évvel meghosszabbítható, ha a földárak addigra nem érik el az uniós szintet. INTÉZMÉNYEK: Magyarország ugyanannyi intézményi helyet kap az Európai Parlamentben , mint a hasonló népességgel rendelkező jelenlegi tagállamok; ennek megfelelően 2004 nyarától 24 magyar képviselő foglalhat helyet az intézményben . ADÓZÁS: Bérszeszfőzésnél háztartásonként 50 literig kedvezményes jövedéki adókulcs vonatkozik a lepárlásra. Kis – és középvállalkozások 35 ezer euró árbevételig mentesülnek az áfa alól. Az energetikai területen kedvezményes áfa kulcs a gáz – és villamos áram-fogyasztásnál érvényesül.
74
KÜLÖNLEGES VÉDZÁRADÉK: A tagságtól számított 3 évig bevezethető lesz a vállalásaikat hiányosan teljesítő új tagokkal szemben. Minden ilyen döntést az érintettel folytatott konzultációnak kell megelőznie, az intézkedés a jogsértő állapot megszűnéséig tart , és nem szolgálhat mesterséges piacvédelmet a régi tagok részéről.”(Gyévai Zoltán :FIGYELŐ 2002.december 19. – 2003. január 1.; 19.o) .
VI. Koppenhágától - Athénig
Érdemes áttekinteni, hogy a tagjelöltek milyen gazdasági helyzetben várják a csatlakozási szerződések aláírását, illetve , hogy milyen politikai változások történtek 2003.-ban . A tagjelöltek közül számos országban már nem az a politikus
75
áll a kabinet élén , mint aki lezárta a csatlakozási tárgyalásokat. Kelet - Közép Európa kormányváltások , parlamenti választások, területi (és egyéb) érdekellentétek közt várja az athéni aláírást , amely végre pontot tesz, az öt - tíz sőt tizenöt éve tartó folyamat végére. A tagjelöltek a csatlakozásig referendumokat tartanak , ahol is a nép nyílványítja ki szándékát az EU mellett vagy épen ellen.( bár van ahol a népszavazás nem ügydöntő.)
1.Magyarország a csatlakozási szerződés aláírása előtt 1.1. Magyar gazdaság helyzete A 2002. évi magyar gazdaság trendjét mindenkép a világgazdasági pangás és a választásokat követő gazdaság-politika határozta meg. Így a GDP – növekedés üteme lassúnak mondható, de nemzetközi összehasonlításban még mindig magasnak számít, ezen kívül gyorsan romló külső és belső egyensúlyi pozíciók figyelhetők meg. „A magyar gazdaság 2002 első félévében érte el konjunktúra ciklusa mélypontját …” olvasható a Központi Statisztikai Hivatal decemberi kiadványában . az első negyedévi 2,9 százalékos növekedési ütem 5 év alatt a legalacsonyabb, de 2002. év végén is csak körülbelül 3,3 százalékot érte el. Az előrejelzések 2003-ra 4 százalékos GDP növekedést jósolnak.(HVG 2002. december 21.) Talán a legnagyobb probléma, hogy a gazdasági növekedés szerkezete nem egészséges. A fogyasztás és beruházás jóval meghaladja a bővülés ütemét. Az infláció az év végén 5,3; 5 körüli értéket kívánnak 2003-ra elérni. Megtorpant a másfél évig tartó dezinfláció .Az inflációt „segítette” a fellazuló jövedelem politika és a költségvetési hiány mértéke. Az infláció elleni küzdelemnek kitüntetett jelentőséget kell tulajdonítani, hiszen a többi csatlakozni kívánó állam már túljutott ezen a problémán. Szlovénia után hazánkban a legnagyobb a pénz romlásának mértéke, amely megnehezíti a közös pénz bevezetését. Az eurózónán belül csak 3,6% -os infláció az elfogadott!
76
Az államháztartás hiánya magas volt 2002-ben , 9,6%.A kormány ígéretet tett az EU-nak , hogy 2003-ban semmiféleképpen sem haladja meg a 4,5%-ot a GDP-hez mérten, de még ezzel is messze leszünk a 3%-os uniós határtól. Államadóságunk folyamatosan csökken, a kívánt határértéket elértük. A folyó fizetési mérleg hiány viszont becslések szerint növekedni fog 2003-ban. Mind az államháztartás, mind a folyó fizetési mérleg hiánya megháromszorozódott egy év alatt 2003. két jelentős kérdése lesz a bérfolyamatok, jövedelmek, illetve a monetáris politika alakulása. ( Madár István : Világgazdaság Évkönyv 2003) Magyarország 2003-ban 1500 milliárd forint értékű fejlesztést valósíthat meg az Unió támogatásával 2004. évi csatlakozás és 2006. között. A terv második változatát december 18-án vitatta meg a kormány , Brüsszelben 2003. júliusára várható a konkrét kerettervek elkészítése. Ezt követően indulhatnak a pályázók a projektekért, a nft. Megvalósítása 2004. január 1-jétől kezdődhet. Az öt átfogó célkitűzés: •
„Egészséges, képzett, innovatív és szolidáris társadalom kialakítása
•
Gazdasági versenyképesség növelése
•
Környezetminőség javítása, fenntartható erőforrás – gazdálkodás
•
A kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítése A tudásalapú társadalom és a szolgáltató közigazgatás feltételeinek
megteremtése.”( Kocsi Margit : Világgazdaság Évkönyv 2003; 24.o.) Európa terv : Medgyessy Péter 2003. február közepén hirdette meg a 10 pontos Európa Tervet. A Terv az előző kormány Széchenyi Tervéhez
hasonlatos , de a
Medgyessy- kabinet a gazdaságon kívül a a kultúra, oktatás és az egészségügy területét is bevonta a programba. (HVG 2003. február 22.) Magyarországnak az EU árfolyam rendszeréhez a belépést követően azonnal igazodni kell, a csatlakozás az EMU- hoz azonban kérdéses. A időpont ,
77
mikor az euró váltja fel a forintot , legkorábban 2007-2008. körül várható. Vitákat vált ki, hogy érdemes -e a csatlakozást siettetni, illetve , hogy mekkora áldozatokat hozzon az ország. 1.2. Politikai változások Magyarországon 2002. évi áprilisi választásokat a Magyar Szocialista Párt nyerte, nagy megdöbbenést keltve a kormánypártiak és az elemzők körében. A közvélemény kutatások ugyanis nem jósoltak változásokat . Kétpárti koaliciós kabinet alakult, élén Medgyessy Péterrel. Az új kabinet folytatta az előd által kitaposott utat, a tárgyalások során hasonlóan kemény taktikát alkalmazva. Az októberi EB jelentések méltatták az előző kormány erőfeszítéseit és eredményeit, de decemberben az új kabinet zárta le az öt éve húzódó csatlakozási tárgyalásokat, s valószínű, hogy ő vezeti Magyarországot az EU-ba 2004. május 1-jén. •
1.3. Népszavazás Magyarországon - 2003. április 12.
•
Hazánk 2003. április 12-én tartott referendumot a csatlakozásról. Az elemzők minden addigi választást meghaladó részvételi arányt vártak, azonban az eredmény nagyon sovány lett és meglepő. A politológusoknak és közvéleménykutatóknak még nem sikerült meggyőző magyarázatot adni arra a kérdésre, hogy mi lehetett az alacsony résztvétel oka . A választásra jogosultak 45,62 százaléka járult az urnákhoz, ebből 83,76 százalék voksolt igennel, így gyakorlatilag a választásokra jogosultak 38 százaléka mondott igent az EU-ra. Így csupán az 1997-ben megváltoztatott érvényességi küszöbnek köszönhető ( 50 százalék +1 voksról szállították le 25 százalék+ 1 azonos
szavazatra),
hogy
az
ügydöntő
népszavazás
érvényes
és
eredményes.Az alacsony részvétel azonban annak a jele, hogy a kampány nem érte el a célját, gyakorlatilag megbukott. Nem sikerült a lakosságot meggyőzni a csatlakozás előnyeiről, pedig (akárcsak az 1997. évi NATO referendumot előkészítő kampányban) az ellenzők érveinek bemutatására nem
kerülhetet
sor
(
hivatalosan).(
Babus
Endre
,HVG
2003.ápr.19.)Vélemények szerint az alacsony részvétel magyarázata, hogy a lakosság a biztos kimenetel tudatában nem találta szükségesnek, hogy éljen
78
állampolgári jogával. Ok lehet az érdektelenség. Sokan úgy gondolhatták, hogy a szavazások lezajlanak nélkülük, „így is - úgy is” csatlakozunk az Európai Unióhoz. Magyarázat lehet a szokatlan szombati nap, amely, úgy tűnik nem alkalmas referendum , választás megtartására. Április 12-én végül közel másfél millió , korábban nagát biztos szavazónak mondó felnőtt állampolgár maradt távol a népszavazástól. •
Bármilyen magyarázatot keresünk és találunk, az eredmény mindenképpen drámai.Brüsszel , aki eddig a magyarokat tartotta a csatlakozás leglelkesebb híveinek, nagyobb lelkesedést várt. Ugyanakkor ezúttal is elismerte hazánk kiemelkedő és gyakran úttörő szerepét a bővítési folyamatban, és kifejezte reményét arra nézve, hogy a többi , szavazás előtt álló tagjelöltre ösztönzőleg fog hatni a magyar „igen”.Az EB melegen üdvözli, hogy Magyarország bekapcsolódik a közös jövőbe , amelynek sokat adhat gazdag és felvilágosult kultúrájával. Hozzáteszi, az eredmény a magyar nép hosszú éveken át tanúsított bátorságának , áldozatkészségének, türelmének és kitartó erőfeszítésének köszönhető./ Népszabadság, 2003.április 14./
2. Gazdasági helyzet, politikai változások , referendumok közép - kelet - európai körkép
Ciprus Gazdaság: Az EU az októberi ország jelentésekben elismerte Ciprus működő piacgazdaságát, de felhívta a figyelmet az állami ellenőrzésű szektorok liberalizációs programjának szükségességére. Ciprus bevétele főleg a turizmusból származik, amely jelentősen megcsappant 2002-ben, maga után vonva a a növekedés ütemének lassulását. Előrejelzések szerint a növekedés felgyorsulhat 2003-ban , amely jótékony hatással lehet a folyófizetési mérlegre. A költségvetési egyensúly terén enyhe javulás várható. Az infláció viszont növekedhet, amelyért a közvetett adók emelése tehető felelőssé.(Világgazdaság- évkönyv 2003.)
79
Politika: Az EB jelentése szerint Ciprus teljesíti a csatlakozás politikai feltételeit, azt pedig mindenkép pozitívumként értékeli, hogy elhárult annak az akadálya, hogy görög ciprióta a török közösség tagjával házasodjon. A 2002. októberi ország jelentések idején még Gláfkosz Kleridesz volt az elnök, aki nagy erőfeszítéseket tett Ciprus újraegyesítése érdekében
, a februári
választásokat Taszosz Papadopulosz nyerte , aki viszont élesen bírálta a tárgyalásokat, de győzelmét követően mérsékelt hangot ütött meg, és a további megbeszélésekbe
bevonta
a
leköszönő
elnököt
is.(Vass
Péter:
HVG
2003.február 22.). Az ENSZ által javasolt rendezési terv svájci mintára alakítaná ki Ciprus politikai rendszerét. Az ENSZ február 28-át jelölte meg határidőnek, sikertelen tárgyalások esetén csak a „görög” Ciprust veszi fel az EU , amely azonban török és görög fél részéről is nagy felháborodással járna . A határidőt később meghosszabbították , de Taszosz Papadopulosz ciprusi elnök és Rauf Denktas , a kizárólag Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság elnöke március elején sem jutott megegyezésre Hágában .A két politikus nem fogadta el az ENSZ által kidolgozott , önálló, de közös alkotmánnyal rendelkező államot feltételező tervet.(Kocsis Györgyi. HVG 2003. március 15.) Ha 2004. május 1-jéig mégis sikerül a kérdést rendezni, úgy Ciprus az északi területekkel együtt válhat taggá.. Népszavazás: Ciprus az egyetlen csatlakozni kívánó állam, ahol nem tűzték ki a népszavazás időpontját, de a közvélemény kutatások szerint itt a legnagyobb a támogatottság aránya. Csehország Gazdaság: Az októberi jelentés nem emelt ki hiányosságokat sem a mezőgazdaság sem a környezetvédelem területén , de szorgalmazza a távközlési piac liberalizálását. További eredményeket várnak az adózás, pénzügyi ellenőrzés területén, valamint az államháztartás kezelésében, és a nyugdíj- és egészségügy reformban.
80
Csehországot 2002. augusztusában nagy árvizek súlytották , de EU segítséggel és kiadásai átcsoportosításával úrrá lett a helyzeten. A költségvetésén azonban mindenkép nyomott hagyott a természeti csapás, a deficit közel két számjegyű 2002. végén. A növekedés felgyorsulhat, köszönhetően a helyreállítási erőfeszítéseknek és a külföldi működő tőke beáramlásának. (Világgazdaság – évkönyv 2003.) Politika: A jelentés elismerte , hogy Prága előrelépett a központi államigazgatás hatékony működtetésében , de továbbra is komoly aggodalomra ad okot a korrupció és a gazdasági bűnözés . Romaügyben árfogó törvény ajánlanak A február végi választásokon a parlament Václav Klaus jobboldali exkormányfőt választotta Csehország új államfőjévé. Ez Vladimir Spidla, a kilenc hónapja hatalmon levő szociáldemokrata kormányfő számára súlyos presztízsveszteséget jelentett, mivel nem a koalíció közös jelöltje került megválasztásra .Spidla több szempontból is úgy érezhette, hogy helyzete megrendült , mivel a választást követő héten maga kezdeményezett bizalmi szavazást amelyet megnyert.(Tálas Andrea: HVG 2003. március 8.) Népszavazás: A csehországi referendum várható időpontja június 15-16., a támogatottság 60 százalék körüli. Észtország Gazdaság: Az ország jelentésben dicséretet kapott a gazdasági teljesítményéért, azonban felhívták a figyelmet a munkanélküliség csökkentésére. Erősödik a belső kereslet és az észt kivitel iránti igény, amely dinamizálja a gazdaságot, sőt még az inflációt is sikerül leszorítani. A folyó fizetési mérleg hiánya mérséklődik, a deficitet ellensúlyozza a tőkebeáramlás.(Világgazdaság – évkönyv 2003) Politika: Észtország egy sikertörténet, még a hatos bővítés esetén is esélyes lett volna az elsőkörös csatlakozásra. Az EB sürgeti az igazságszolgáltatás reformját, de megállapítja, hogy jó úton jár a nem állampolgárok integrációjában. Sürgeti viszont az állampolgárok kiterjesztését az oroszok részére is. 81
A jelentések idején még a reformpárti politikus Sim Kallas volt a miniszterelnök, de március elején választásokat tartottak, ahol fej-fej melletti küzdelemben a baloldali Észt Centrum Párt nyert. Arnold Ruutel államfő a második helyre szorult , de ugyanannyi mandátumot szerzett Res Publika elnökét, Juhan Partsot kérte fel az új kabinet megalakítására.(HVG 2003 március 8.) Népszavazás: A referendum várható időpontja 2003. szeptember 14., a támogatottság az előrejelzések szerint viszonylag alacsony , 56-58 százalékos. Lengyelország Gazdaság: Az EB jelentése szerint a mezőgazdaság és igazgatás a jelenlegi formájában nem kész a közös agrárpolitikai támogatások fogadására. A nehéziparban és a pénzügyi szektorban pedig a magánosítás és átalakítás a legfőbb teendő. Valószínűsíthető az export bővülése, ami a folyó fizetési mérleg hiányát kordában tarthatja. Középtávon - munkanélküliség elleni harc mellett – a fiskális konszolidáció marad a kormányzat legfontosabb feladata, ami a további monetáris könnyítések előtt is utat nyithat. ( Világgazdaság – évkönyv 2003.) Politika: Lengyelországnak figyelmet kell fordítania a korrupció elleni harcra, a bírák képzésére, a földnyilvántartásra, a csődeljárás hatékonyabbá tételére. Megrendült az EU- párti baloldali kormány, az egyik koalíciós párt kiválásával kisebbségbe került. Ennek ellenére Leszek Miller kabinetjének valószínűleg kitart a mandátuma 2004. május 1-jéig, mivel ez az ellenzék csatlakozáspárti felének is érdeke. Népszavazás: Lengyelország előreláthatóan június 8-án tartja a csatlakozásról szóló népszavazást; a támogatottság magas, 70 százalék körüli értéket mutat, bár volt már korábban magasabb is.. A kormány alacsony részvételtől tart, ezért igyekszik a propaganda mellett kedvezményekkel is megnyerni a csatlakozást ellenző gazdákat.(Németh András: HVG 2003. február 22.)
82
Lettország Gazdaság: Lettországnak hatos bővítés esetén kevés esélye lett volna a csatlakozásra. Gazdasági növekedés némileg gyorsulhat, de a folyó fizetési mérleg hiánya olyan tetemes, hogy lefaragása az exportkereslet bővülése esetén sem valószínű. Az áremelkedés üteme erősödhet a belső kereslet növekedése miatt; ezért és a külső deficit okán kell a kormányzatnak mérsékelnie a fiskális hiányt. (Világgazdaság – évkönyv 2003) Politika: A jelentés szerint a kormánynak akad még bőven tennivalója, többek között az igazságszolgáltatás reformja terén, valamint a korrupció, szervezett bűnözés, kábítószer-kereskedelem leküzdésében. Rigának is lépéseket kell tennie a kisebbségek fokozatosabb integrálása érdekében. Lettországot Einars Repse kormánya vezetheti az EU-ba . Népszavazás: Lettország szeptember 20-ra tűzte ki a referendumot. A támogatottság talán itt a legalacsonyabb, alig éri el a 20 százalékot. Litvánia Gazdaság: A gazdaság növekedési üteme csak kis mértékben emelkedik, de ehhez hozzátartozik, hogy a balti állam jó teljesítményt nyújtott 2002-ben. Növekszik az export és a belső kereslet is emelkedik. A bővüléssel együtt jár az infláció, de a folyó fizetési mérleg hiánya nem növekszik. Azonban csökkentenie kell a munkanélküliséget (12-13 százalék), és egyensúlyban tartani az államháztartást.(Világgazdaság – évkönyv 2003.) Politika: Tennivaló elsősorban a gazdasági környezet törvényi feltételeinek megteremtésében mutatkozik. A kisebbségi kérdés nem olyan súlyos, mint a másik két balti államban, mivel öt lakosból négy litván nemzetiségű. Feladatok várnak Litvániára a csődeljárás egyszerűsítése, a pénzügyi ellenőrzés és a halászati politika területén. Litvánia kormányfője Algirdas Brazauskas , az új államfő 2003. januárjától Rolandas Paksas, aki Valdas Adamkust váltotta fel.
83
Népszavazás: Litvánia május 11-én tartotta a referendumot, a lakosság igennel szavazott a csatlakozásra. Málta Gazdaság: Máltának e téren sok a tennivalója: csökkenteni kell a költségvetési hiányt, át kell alakítani a veszteséges állami vállaltokat, közműveket, fokozottabban kell ellenőrizni a meg nem térülő banki kihelyezéseket. Az EB elmarasztalja Ciprust a mezőgazdaság, halászat, közlekedés terén mutatott, nem megfelelő mértékű erőfeszítésekért. Politika: Málta felkészülése megfelelő, de az EB további eredményeket vár a munkajogban , és a nemek közti egyenlőség biztosításában. Jelenleg Eddie Fenech Adami és a Nacionalista Párt kormányoz. Népszavazás: A tagjelöltek közül elsőként Málta tartott nem ügydöntő referendumot március 8-án. A szavazásra jogosultak 91 százaléka vett részt – ez máltai mércével nézve nem túl magas (!) – 53,6 százalék szavazott a csatlakozásra. Az EU pártiak azonban nem örülhettek sokáig a győzelemnek. A „nem” –re buzdító Munkáspárt vezére, Alfred Sant mindvégig kitartott amellett, hogy nem népszavazásnak, hanem általános választásnak kell döntenie a csatlakozásról.
Felszólította
a
kormányt
új
választások
kiírására,
a
miniszterelnök a választások másnapján bejelentette, hogy április 12-én parlamenti választásokat tartanak. Az április 12-i általános választáson a kormánypárti erők elsöprő győzelmet arattak, a részvételi arány 96 százalék volt. A választás igazi tétje a márciu 8-i választásokon adott , vitatott arányú igen szavazatok megerősítése. A Máltai Munkáspárt elismerte , hogy a Nacionalista Párt abszolut többséggel megnyerte a választásokat, s közölte , hogy a párt tiszteletben tartja a nép döntését. Szlovákia Gazdaság: A növekedés tovább erősödik, amibe nagy szerepe van a belföldi keresletnek. Az infláció várhatóan megugrik a hatósági árak egy ideje halogatott
84
emelése miatt. A térségben igen magas a munkanélküliség, amely csak szerkezeti reformokkal, szociális rendszer átalakításával lesz kezelhető.( Világgazdaság –évkönyv 2003) Politika: Az EB elismeri a köztisztviselői hivatal kialakítását, valamint az igazságszolgáltatási
tanács
integrálására
lépéseket,
tett
létrehozását, de
méltányolja
megkülönböztetés
a
roma
ellenes
közösség jogszabály
megalkotását szorgalmazza. Azonban nem Pozsonynál, hanem Budapestnél sürgetik, hogy jusson egyezségre a magyar kedvezménytörvény ügyében. Az Unióba valószínűleg Mikulás Dzurinda többpárti jobbközép kabinetje vezeti Szlovákiát. Népszavazás: A támogatottság aránya magas, 70 százalék körüli. A referendumot májusban tartják. Szlovénia Gazdaság: Elsőként és valószínűleg sokáig egyedüliként jut az Unióba az egykori Jugoszlávia államai közül. A kelet – közép – európai térségen belül is kimagasló a gazdasági érettsége, e téren főleg dicséretet kap az EB-től. Ugyanakkor feladatok várnak rá az infláció csökkentésében és a pénzügyi szektor további magánosításában. Az Unió elvárja Szlovéniától, hogy hárítsa el az akadályokat a külföldi tőkebeáramlások elől. Politika: Kényes kérdés a leendő Unió külső határa, ami a szlovén – horvát határ lesz. Úgy tűnt , Szlovéniát Janez Drnovsek vezette kormány viszi az Unióba . Drnovseket azonban 2002. decemberében államfővé választották , a kormányfői poszton Anton Rop addigi pénzügyminiszter követte. Népszavazás: Szlovénia március 23-án tartott referendumot az EU és a NATO tagságról. A választópolgárok 60 százaléka járult az urnákhoz. 89,6 százalék voksolt igennel a csatlakozásra, 66 százalékuk helyeselte a NATO tagságot is.
85
Itt kell megemlíteni ,hogy Horvátország február végén hivatalosan kérte felvételét az Európa Unióba. Romano Prodi hangsúlyozta: az EU bővítése csak a balkáni országok felvételével zárulhat le. Az EB 2004 áprilisában dönt előreláthatólag arról, hogy megkezdi –e Zágrábbal a csatlakozási tárgyalásokat. Elemzők szerint a csatlakozás legkorábban 2008-ban várható. Február elején öltött végleges formát az EU - csatlakozási szerződés , amely 4000 oldal , így minden idők legterjedelmesebb dokumentumának tekinthető. 3 fő részből áll: rögzíti az új tagoknak járó intézményi szavazati arányokat; a kialkudott átmeneti intézkedéseket, végül a jogalkalmazás biztonságát garantáló technikai jellegű intézkedéseket.
3.Brüsszeli csúcs: 2003.március - találkozó az iraki háború árnyékában Az iraki háború kapcsán egyértelművé vált Európa megosztottsága. Mind a már bentlévők, mind a tagjelöltek körében ellentétes álláspontok kerültek napvilágra. A
számos tagjelölt nyíltan , vagy burkoltan támogatta USA
politikáját, amely ellenérzést, sőt felháborodást váltott ki egyes körökben, főleg a háború és USA ellenes Franciaországban. Egy időre úgy tűnt , hogy a háború támogatása nem tesz jót az EU-ba igyekvő tagjelölteknek, s veszélybe kerülhet a csatlakozás. A márciusi EU csúcstalálkozón a résztvevők igyekeztek palástolni konfliktusaikat, de mindenki tisztában volt vele, hogy az integráció súlyos léket kapott./ Kocsis Györgyi, HVG 2003.március 29./ Az „európai integráció legválságosabb időszaka”jelzővel eddig az 1965.évi ősszi hónapokat tüntették ki az elemzők, amikor Charles de Gaulle francia elnök sorozatos távolmaradásaival, az üres székek politikájával tette lehetetlenné az Európai Gazdasági közösség munkáját. Nincs mindenben egységes EU álláspont, ez kiderült , de a negyven évvel ezelőtti krízis nem ismétlődött meg. A részvevők mindent megtettek az ellenséges hangulat és a további konfliktus elkerülése érdekében .
86
„Ami megtörtént, az megtörtént” - jellemezte Kosztasz Szimitisz görög kormányfő , az EU soros elnöke a pillanatnyi hangulatot.A találkozón már egyetlen kritikai hang sem hallatszott a tagjelöltek állítólag túlzott atlantista magatartását illetően , sőt Günter Verheugen az EP.ben azzal védte meg a tagjelölteket, hogy ha nem létezik közös uniós álláspont, akkor ennek hiányát a jelölteken sem lehet számon kérni./ Kocsis Györgyi, HVG 2003. március 29./ A tagok közös állásfoglalást hoztak, mely szerint a háború után Irakban az ENSZ-nek kell átvennie a központi szerepet. Ez már határozott lépés az uniós külpolitikai egység megteremtésének irányába.
4. Athén - Eu bővítési csúcs: 2003. április 16. Magyarország 8 fős delegációval érkezett az Akropoliszhoz. Kezdetben 5, 6, majd 7 tagú küldöttségről volt szó , végül a soros elnökség beleegyezett, hogy Luxemburg átengedjen nekünk egy helyet. Az aláírók: Medgyessy Péter kormányfő, Kovács László külügyminiszter, és Juhász Endre főtárgyaló; további meghívottak: Orbán Viktor, Horn Gyula és boros Péter exkormányfők, Mádl Ferenc jelenlegi és Göncz Árpád volt köztársasági elnök. A 8 fős delegáció a csatlakozás
„nemzeti
konszenzus”
jellegét
érzékelteti./Népszabadság
2003.április 15/ Az aláírástól a 2004. május 1-jei belépésig Magyarország - a többi kilenc állammal együtt - aktív megfigyelőként vesz részt az EU munkájában. Szavazati jogunk nem lesz , de elvárják tőlünk, hogy saját álláspontot alakítsunk ki és hozzászóljunk a megvitatott témákhoz. Kiemelkedő politikai személyiségek az utóbbi évtizedek legfontosabb eseményének értékelték a csatlakozási szerződés athéni aláírását. Jacques Chirac francia államfő athéni beszédében diplomatikusan fogalmazott, nem bírálta a kelet - közép - európai államokat USA barát politikájuk miatt, de figyelmeztett az egységes politika hiányának veszélyeire.
87
Romano Prodi beszédében elmondta, az unió elégedett, hogy sikerült megvalósítani a bővítést, de további feladatok várnak az integrációra, hiszen nem lenne teljes a Balkáni államok nélkül. Günter Verheugen szerint ez volt az unió történetében a legjobban előkészített bővítés. Azonban nehézségek még várhatnak a csatlakozó országokra. A biztos megnyugtatta a 10 államot , hogy teljesen egyenrangúak lesznek a jelenlegi tagállamokkal./ Népszabadság 2003 április 18./ A következő feladat a népszavazások eredményes lebonyolítása. A leendő tagállamok szintén történelmű jelentőségűnek minősítették az athéni aláírást, azonban az öröm nem mindenütt felhőtlen. Lengyelországot megosztotta az esemény. Egyesek üdvözölték a csatlakozási szerződést, mások olyan dokumentumnak minősítették amely gyarmati sorba süllyeszti Lengyelországot. Szlovákiában a politikai erők részéről nagy a támogatottság , ezért bíznak a júniusi népszavazás sikerében. Csehországban sem volt teljes a boldogság. Václav Klaus államfő érdekházasságról beszél. De a parlamenti pártok a Kommunista Párt kivételével kiáll a z integráció mellett. Szlovéniában nincs számottevő ellenzéke a csatlakozásnak, akárcsak a három balti államban. Edvard Fenech Adami , máltai kormányfő úgy fogalmazott, hogy az Európai Uniót máris hazájuknak tekintik. Demetrisz Krisztofiasz , a Ciprusi Köztársaság képviselőházának elnőke egyenesen életbevágónak nevezte a csatlakozást Ciprus északi felének török megszállása miatt./Népszabadság 2003 április 18./
88
Utószó „A demokrácia, a szolidaritás és a szabadság Európájának ünnepére gyűltünk ma össze”. E szavakkal indította Medgyessy Péter, magyar kormányfő , beszédét Athémban , a csatlakozási szerződés aláírásán. Az Akropoliszon lezárult egy fejezet.Egész Európa számára új időszámítás kezdődik 2004-ben , a tíz kelet -és közép - európai állam csatlakozásával. Bár a tagállamok és az Unióba igyekvők nem dőlhetnek még elégedetten hátra , hiszen sok a tennivaló, de a legfontosabb feladatot, az egy évtizede tartó bővítési folyamatot sikeresen lezárták. Nehéz, fáradságos időszak volt az egész kontinens számára, s most sem felhőtlen még az öröm .Sok évnyi áldozat, kitartás és erőfeszítés rejlik az eredmények mögött. De Athénban véget ér egy korszak , Európa megosztottságának évszázada. „Régi adósságát törleszti most a sors, törleszti Európa , és törlesztjük magunkkal szemben mi magyarok”/ Medgyessy Péter/.Az Európai Unió történelmet ír a tíz keleti állam felvételével. Új és erős Európa látszik megvalósulni , amely azonban majd csak a balkáni államok csatlakozásával teljesedik ki igazán. Medgyessy Péter , magyar kormányfő a következő szavakkal zárta beszédét Athénban: „ Évszázadok alatt gyűjtöttük össze mindazt az értéket, amit ma itt hivatalosan is a nagy Európa örökségébe ajánlunk. És amelynek megismerésére minden európai barátunkat szerettel hívjuk az új , korszerú, európai Magyarországra. Érezzék magukat otthon nálunk.”
89
Irodalomjegyzék - Az Európai integráció - Tények és adatok, Budapest.2000.,Europa Institut MTA Történettudományi Intézet - Az Európai integráció alapszerződései, szerk.Dr Fazekas Judit, Közgazdasági és jogi kiadványok, KJK kerszöv , 2000.Budapest - Balázs Péter: Az Európai Unió külpolitikája és a magyar -EU kapcsolatok fejlődése, KJK-KERSZÖV Kiadó,2002. - Balázs Péter -Blahó András - Szajp Szabolcs: Az Európai Unió korábbi kibővítéseinek tapasztalatai - a keleti kibővítés folyamata, Európai integrációs alapismeretek, Blahó A. szerk. - Artner Annamária: Görögország csatlakozás az EU-hoz.Felkészülés és tárgyalások.Tanulságok Magyarország számára - Az Európai Unió évkonyve 2001, Osiris kiadó 2002. - szerk. Forgács Imre,Inotai András, Wéber Attila - Bató Márk: A Phare-tól az Európai Megállapodásokig, Európai integrációs alapismeretek, Blahó A. szerk. - Blahó András szerk.: Európai Integrációs alapismeretek, Aula Kiadó,2003.Bp. - Boronkay Tamás szerk.: Európai Unió évkönyv 2003. - Világgazdaság - Dunay Pál : Regionális együttműködés: befektetés eredmény nélkül?, Külpolitika, 1997.nyár - Európa 2010 -Gyakorlati kézikönyv az Európai Unió jelenéről és jövőjéről, Euro Info Service 2001.
90
- Európai Integrációs tájékoztató - Európai Integrációs politika: VI.évfolyam 9.szám ,1998. szeptember,Euro-cooperation Nemzetközi Tanácsadó csoport - Európa ma és holnap, szerk. Palánkai Tibor-Szikné Hedri Gabriella, Balassa Kiadó 1998. - Európai politikai évkönyv 1995-1996,szerk.Inotai András - Tamás Pál, MTA 1996. Budapest - Forman Balázs: Az Európai Unió struktúrális és előcsatlakozási alapjai Európai Tájékoztatási Központ , Budapest 2001.
- Gyévai Zoltán: Tíz kicsi indián, Figyelő 2002.okt.10.-16. Pénz beszél, Figyelő 2002. okt.31.-nov.6. Huszonötös fogat, Figyelő 2002. dec.19.-2003.jan.1. - Horváth Jenő: Az európai integráció története: 1945-2000 - Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar országgyűlés 1999. - Kocsis Györgyi: Kártyacsata, HVG 2002.okt.11. „Az Európai Unió nem maga a mennyország”, HVG 2002.szept.21 Régi lemez - új hangszerekkel, HVG 2003.febr.15. Kanyargós célegyenes, HVG 2003 márc.15. - Kocsi Margit: Kihívás és esély, Világgazdaság - évkönyv 2003 - Madár István: Növekedés , egyensúlyromlás; világgazdaság -évkönyv 2003 - Dr Majoros Pál : Magyarország a világkereskedelemben, Nemzeti Tankönyvkiadó 1999.
91
- Dr Marinovich Endre - Ferkelt Balázs: Az átmenet gazdaságtana, Budapest 2002 - Dr Navracsics Tibor: Európai belpolitika, Korona kiadó 1998. - Németh András: Voksolás előtt felrázandó, HVG 2003.február 22. -
Niederhauser
Emil:
Kelet
-
Európa
története,
Historia,MTA
Történettudományi Intézet, Budapest 2001. - Országprognózisok: Világgazdaság - évkönyv 2003. - Pietsch Lajos : Magyarország és a NATO , Magyar Atlanti Tanács , Budapest 1998. - Rétvári László: Közép-Európa : a kohéziós földrajzi erővonalak, Eu working papers II.évf.1.szám 1999. - Szolcsányi Bálint - Vándor János : Hatalmi kérdések az Európai Unióban A „kicsi” és a „nagy” tagállamok elkülönülése Eu working papers V.évf. 2.szám - Tálas Andrea: Fellegjáró , HVG 2003.márc 8.
92
93
94
