BEMUTATÓ
TANGÓ „Witkacy korán érkezett, Gombrowicz a nyomá ban. Mrozek az első, aki időben jelent meg." (Jan Kott)
Kellemes rendetlenség és kellemetlen rend — erre a kétszeres parado xonból a d ó d ó e l l e n t m o n d á s r a építi Tdwgó-rendezését Ljubomir D r a š k i c az Űjvidéki S z í n h á z b a n . „ A darab első felvonásában — nyilatkozta a b e m u t a t ó előtt a r e n d e z ő — az abszolút káoszt értelmezem. A nagy felfordulást, ahol mindenki ú g y él, ahogy akar, amint kedve és felfogása d i k t á l j a . . . Ellentétben ezzel, az A r t ú r puccsa u t á n k ö v e t k e z ő élet egyenlő a legnyersebb tota litással." A kétféle világot az előadás két részének egymástól ellentétes into nációja, valamint a h o z z á nem csak keretet a d ó , hanem az egész kon cepció tartópilléréül szolgáló két s z í n p a d k é p (s a két rész ruhái) fejezi k i . A z első részben ( h á r o m felvonás helyett, ugyancsak a rendezői alap elv szerint, kétrészesre m ó d o s í t o t t á k a m ű v e t ) a t e r v e z ő - r e n d e z ő l á t h a t ó a n Slawomir Mrožek: Tangó. Fordította Kerényi Grácia. Rendező és díszlettervező: Ljubomir Draškić (Belgrád). Jelmeztervező: Branka Petrovic. Szereplők: N . Kiss Júlia (Eugénia), Ferenczi Jenő (Eugeniusz), Fejes György (Stomil), Várady Haj nalka (Eleonóra), Bicskei István (Artúr), Czifra Erika (Ala) és Földi László (Edek).
az í r ó utasításait k ö v e t i : „ A helyiségében elsősorban a k ö v e t k e z ő t á r g y a k t a l á l h a t ó k : nyolcszemélyes asztal a h o z z á v a l ó székekkel. Fotelek. N a g y f a l i t ü k ö r . . . Kerevet. K i s a s z t a l k á k . A b ú t o r o k aszimmetrikusan szana széjjel, mint közvetlenül a költözés előtt vagy u t á n . összevisszaság. A z o n k í v ü l az egész színt d r a p é r i á k t a r k í t j á k : a félig h e v e r ő , félig lecsüngő, fé lig összegöngyölt anyagok szétkent, elmosódott, k ö r v o n a l a z a t l a n jelleget adnak a helyiségnek. Egy helyen emelvényfélét, h e v e r ő t alkotnak a p a d l ó n . Ó d i v a t ú fekete gyerekkocsi, kerekei magasak és v é k o n y a k ; po ros menyasszonyi ruha, k e m é n y k a l a p . . . A z a s z t a l . . . m e g t e r í t e t t felén t á n y é r o k , csészék, k a n c s ó k , m ű v i r á g o k , é t e l m a r a d é k o k és n é h á n y olyan t á r g y , amelyek nem h o z h a t ó k egymással logikai kapcsolatba: egy nagy üres, feneketlen m a d á r k á i k k á , fél p á r női cipő, egy l o v a g l ó n a d r á g . . Később az egyik függöny mögül „ r a v a t a l t ű n i k élő, p o r l a d ó fekete posz* t ó v a l fedve, k ö r ü l ö t t e h a l o t t i g y e r t y á k . . . " N e m készítettem, k ö n y v v e l a kezemben, leltárt a s z í n p a d k é p r ő l , mert nem lényeges, hogy minden, amit a szerző elképzelt, a s z í n p a d o n legyen, de az sem zavar — amint g y a n í t o m — , ha az előadás j á t é k t e r é n t ö b b a kellék, mint az í r ó u t a s í t á s á b a n . A z összevisszaság, a rendetlenség a f o n tos. Ez viszont D r a š k i ć s z í n p a d á n kifogástalan, de — l á t h a t ó a n — meg szokható. Ezzel szemben a m á s o d i k rész s z í n p a d k é p e csak a l a p e l v é b e n h ű az í r ó elképzeléséhez. „ U g y a n a z a helyiség — áll a Tangó harmadik felvonását bevezető d i d a s z k á l i á b a n — , de nyoma sincs az előbbi z ű r z a v a r n a k . E l t ű n t az elmosódottság, a k ö r v o n a l a z a t l a n s á g , a szétkentség." A kellékek redukcióját t a l á n M r o z e k n é l is s z i g o r ú b b a n végezte el a r e n d e z ő . A szín padon a ravatalt, egy fehér v a s á g y a t és egy csupasz asztalt meg k é t padot hagyott. A z egykor szeszélyesen r e d ő z ö t t d r a p é r i a is e l t ű n t . L á t s z i k a s t u k a t ú r . M i n t h a átalakítás folyna. A p a d l ó n nylonlepel és újságok, mint festéskor vagy r e n o v á l á s k o r . A szereplők sem szanaszét, k i - k i kedvenc z u g á b a n vagy az asztalnyi l á m p a e r n y ő alatt összeborulva, m i n t zsugázáskor, hanem megrettenve, szorosan egymás mellett, m i n t azok, a k i k tudják, m i v á r rájuk, és e z é r t szorosan egymás mellé á l l n a k , í g y remélve biztonságot és védelmet. ö l t ö z é k ü k szintén lényegesen k ü l ö n b ö z i k attól, amit az első részben viseltek. O t t r i k í t ó , egymással össze nem illő, komikus h a t á s t k i v á l t ó ruhadarabokat l á t t u n k ; az anya, E l e o n ó r a bakfisnak ö l t ö z ö t t , a nagy anya, Eugénia, szintén egészen fiatalosan — „ r u h á j á n élénk színű, ha talmas v i r á g o k k a l , fején zsokésapka, l á b á n fűzős t e n i s z c i p ő " — , testvé r é n , Eugeniusz 'bácsin „fekete s z a l o n k a b á t , magas, merev gallér, széles n y a k k e n d ő ingmell, térdig é r ő khakiszínű sort, s k ó t zokni, repedezett l a k k c i p ő , meztelen t é r d " , az apa, Stomil, gombjaszakadt p i z s a m á b a n . K i n e k m i és hogyan tetszik, azt viselt. A k i ü r í t e t t és lecsupaszított m á sodik részben pedig a r e d u k á l t lehetőségeknek megfelelően mindenki szür kében. E l e o n ó r á n egyszerű, testhez t a p a d ó acélszürke k o s z t ü m , fehér
blúz. Eugénián hosszú piszlkos szürke ruha, kis fehér gallérral, állig be gombolva, felette horgolt, ugyancsak szürke mellény. Stomilen fekete es küvői ruhája, a nadrág már rövid, a mellény szűk. Eugeniuszon sötét szürke — nem véletlenül jól, divatosan szabott — öltöny. Az arcokról eltűnt a festék, a haj lenyalva. Többnyire az író utasításai szerint, két esetben azonban ettől lényege sen eltérve. Mrozeknél Edeken, a házibarát-szölgán „csúnya kockás ing, bő, pisz kos és gyűrött nadrág, élénk sárga cipő, rikító tarka zokni" helyett ké sőbb „lakájöltözet, fekete csíkos bordó mellény", DraSkiénál — a máso dik résziben — drapp ingblúz, felette hússzínű, nagy műanyag kötény, két zsebbel, mint a mészárosoknak. Artúron, Stomil és Eleonóra egyetemista fián, a kis ideológuson, az író szerint „tetszetős... sötétkék öltöny, fe hér ing, nyakkendő", majd nyitott felöltő van. Az előadásban — Branka Petrovié tervei szerint — előbb szürke nadrág és katonablúzszerűen sza bott kabát, állig begombolva, a második részben — nemcsak a gyengéb bek kedvéért — erre hosszú katonaköpeny kerül. Nem nehéz felismerni, hogy az eltérések nagyon is tudatos rendezői koncepció érdekében történtek. Az előadást láthatóan nem azzal a céllal készült, hogy Mrožeket szolgálja, bár amit sugall, az a műben is benne van, hanem hogy saját szolgálatába állítsa az írót. Olyképpen, hogy po litikummal töltötte meg az üreges abszurd dráma járatait. A vizuális megoldások mellett ezt a célt szolgálja a játék és a mozgás is. A kezdőjelenetbn a lengyel dráma szereplői előgaloppoznak a drapé riák mögül, a bútorlabirintusból, a függönyökkel rejtett zugokból. A zárójelenetben viszont a tétovázó és — talán inkább saját ideológiai szómágiájától, mint az alkoholtól — megrészegült Artúrtól, a hatalmat átvevő, alkalmi szeretőből és kártyapartnerből hatalommá előlépett Edek — miközben szól a zene — pisztolylövésekkel „kéreti" a porondra a szereplőket, akik tangólépésben lejtenek a rivaldához, előbb az idomár felé hajolnak meg, majd a közönség felé, hogy azután tándépésben, mint felhúzott bábok, lejtsék kflrjeiket a csupasz falak között. A gyerekesen önfeledt galoppozás és az irányított tangózás között történik a nagy át alakulás, jutnak el DraSkié rendező színészei a kellemes rendetlenségtől a kellemetlen rendig, lesznek szabad akaratuk szerint cselekvő, nemegy szer tévelygő emberekből szigorúan ellenőrzött, egyéniség nélküli bá bokká. Nyilvánvaló, hogy a lengyel író drámája fontos, aktuális politikai többlettartalmat kap. Az abszurd dráma elvontsága, általánossága ebben az előadásban a cseppfolyós nyelvi játszadozásból izgalmas — egyszerre általános és aktuális érvényű — politikummá keményedik. Draškić rendezése nem a művészetről vagy az egykori lázadók — mint Stomil és Eleonóra — kiégéséről, a művészforradalmár elagyalágyulásáról, az öncélúvá váló avantgardizmusról, a nonkonformizmus és kon-
formizmus örökös körforgásáról szól, b á r a Tangóból mindez k i o l v a s h a t ó és célirányos koncepcióval, m i n t a bűvész cilinderéből a riadt piros szemű, fehér szőrű nyuszi, e l ő v a r á z s o l h a t ó . D r a š k i ć o t e z ú t t a l a m ű v é szetnek m i n t olyannak a kérdése nem érdekelte k ü l ö n ö s k é p p e n . E z é r t kissé ejti Stoniil és A r t ú r konfliktusát. Főszereplői A r t ú r és Edek. A z ideológus és az erőszak embere. A z előbbi e l h i v a t o t t s á g o t érez, hogy rendet tegyen a k á o s z b a n , amelyben szülei és nagyszülei ú g y lubickolnak, m i n t a halak a vízben. N e k i élve, hogy meg kell v á l t o z t a t n i a fellazult, p a r t t a l a n n á v á l t világot. R e n d s z a b á l y o z n i akarja a szabadságot. De csak a v á l t o z t a t á s igényét ismerte fel, anélkül, hogy pontosan t u d n á , milyen is legyen az a másféle világ, a másféle életforma. L á z a d á s a t e h á t látszat l á z a d á s . Ideológiájának szilárdsága fölöttébb kérdéses, i n k á b b fegyelmi r e n d s z a b á l y o k k a l , m i n t szélesen alapozott eszmeiséggél p r ó b á l rendet te remteni. Emberileg is gyenge, a m i A l á v a l , a csábító és v á g y o t t r o k o n l á n n y a l v a l ó jelenetéből derül k i ; zavarban van, mint egy gimnazista első szeréimi v a l l o m á s a előtt. E d é k e t m á s , k e m é n y e b b fából f a r a g t á k . Ő t u d k i v á r n i , t ű r n i , hogy k e l l ő pillanatban szédületes b i z t o n s á g g a l m a g á hoz ragadja az i r á n y í t á s t . E k k o r viszont nincs pardon. B á b o k k a l ijeszti Stomilt és a többieket, kiszívja A r t ú r vérét, majd m i n t egy kupac hasz navehetetlen rongyot a t a l p á v a l , l á t h a t ó undorral, o d á b b löki, Eugeniusz bácsit pedig, a k i előbb A r t ú r , majd Edek segítőtársa, — így p r ó b á l j a megragadni a hatalom visszaszerzésének régen v á r t p i l l a n a t á t — , a kezére h ú z o t t cipővel n é g y l á b ú v á degradálja. Edek végzi be, m i n t A r t ú r elkezdett. A r t ú r viseli a m u n d é r t , de a katona mégis Edek. D r a š k i ć Tangó-rendezésének koncepciója a m á s o d i k részben teljesedik k i , ekkor forrósodik f e l a levegő, kapnak é r t e l m e t az abszurd p á r b e szédek. N e m véletlenül, b á r igazságtalanul éri az előadás első részét a v á d , hogy a súlyosabb folytatás ellenében túl játékos. A l á t s z a t azonban csal. A z első rész ö n m a g á b a n v a l ó b a n m á r - m á r öncélú k o m é d i á z á s n a k tűnik, de csak ha külön, a folytatástól függetlenül n é z z ü k . H a viszont a másodikból t e k i n t ü n k vissza az első részre, látjuk a szinte h a t á s v a d á szatig fokozott k o m i k u m jogosultságát is. „ C s a k a k o m é d i a lehetséges" — mondja a Tangó egyik szereplője, a terror bebizonyítja, mar a k o m é d i a sem lehetséges. De k i d e r ü l az is, hogyan v á l h a t az erőszak t á p t a lajává a végletekig t á g í t o t t szabadság. H o g y az első rész k á o s z a mégis rokonszenvesebb, az nem belső értékeiből a d ó d i k , hanem k i z á r ó l a g a m á s o d i k résszél t ö r t é n ő összehasonlításból, a rendetlenség a rend felől n é z v e válik, ha nem is kellemessé, de m i n d e n k é p p e n emberszabásúbbá. Ennyire tudatosan véghezvitt v á l t o z t a t á s o k a célirányosan vezetett k o n c e p c i ó t szolgálják. Ahogy a rendezői nyilatkozatban á l l : „ . . . fel erősítettem azokat a fejezeteket, amelyékben az ideológia hangsúlyozása a c é l . " De — k ö v e t k e z h e t jogosan a kérdés — m i a színészek dolga ebben az előadásiban? Vajon csak feladatot teljesítenek vagy a l a k í t a n a k is? E s z k ö z ö k vagy emberek? T ö b b n y i r e eszközök, de ezt olyan ügyesen
á l c á z z á k , hogy hús-vér embereknek hisszük ő k e t a s z í n p a d o n , legalábbis legtöbbjüket. D r a š k i ć ugyanis olyan rendező, aki á l l a n d ó a n az egész j á tékteret látja, és szüntelenül m ű k ö d t e t i a s z í n p a d o t . Á t t e k i n t i az egész p á l y á t , és sokmozgásos csapatjátékot kér — m o n d h a t n á n k sportzsargon ban. A természetes m o z g á s t v é g z ő színész pedig, m é g ha abszurd a szö veg és groteszkek is a (mozdulatok, h á r o m - s nem k é t d i m e n z i ó s szerep lőként áll előttünk. A Tangó újvidéki szereplőgárdájából elvben a l e g h á l á t l a n a b b feladat az A r t ú r t tolmácsoló Bicskei I s t v á n é . A z á l l a n d ó okítás, fegyelmezés, esz mék k i n y i l a t k o z t a t á s a eleve nem különösen színes és h á l á s színészi fel adat. D r a š k i ć elképzelése szerint azonban A r t ú r nemcsak ellenpont a káoszban, hanem ö n m a g á b a n is ellentmondásos. Rögeszméje a t i l t a k o z á s , a v á l t o z t a t á s szüksége, de ezt az igényét nem irányítja h a t á r o z o t t végcél — ezért kerekedik Edek egyetlen pillanat alatt föléje — , holott A r t ú r éppen h a t á r o z o t t s á g á v a l akar t ü n t e t n i . A l á t s z a t n a k és a v a l ó s á g n a k ezt a kettősségét Bicskei tragikomikus v o n á s o k b ó l szövi. H a szónokol, anynyira hangos, hogy üressége, hamissága egyből lelepleződik. A l á v a l , a k i a gyengéje, m e g p r ó b á l fölényes és magabiztos lenni, de esetlen és g y á v a . Megannyi a p r ó gesztusból formálja meg a kis ideológus komikus emberi h á t t e r é t . Eszközei, kezének szinte ö n k é n t e l e n mozdulatai, f é l b e m a r a d t gesztusai az á b r á z o l á s k i d o l g o z o t t s á g á t m u t a t j á k ; jellemteremtő és lelep lező a p r ó m u n k a Bicskei I s t v á n A r t ú r j a . Ellenpontjellegét — a többiek kel szemben — színészi megoldásai is jelentik. Ferenczi J e n ő Eugeniusza azzal v á l i k eletesse, modell helyett eleven szereplővé, hogy j á m b o r sága alól is elő-elővillan: ő kényszerből vállalja a pofozógép szerepét, m e g a l á z á s á t á t m e n e t i á l l a p o t n a k tekinti. A m i k o r A r t ú r az erőszak al k a l m a z á s a mellett d ö n t — „Senki sem megy k i innen, a m í g meg nem találjuk az eszmét. Edek, ne engedj k i senkit." — , Ferenczi Eugeniusza félelmetes végrehajtóvá válik. Kegyetlenségét egykori m e g p r ó b á l t a t á s a i k e m é n y í t i k . De amilyen taktikus v o k , amikor a fordulatra, a régi p o z í ciók visszaszerzésére v á r t , annyira meggondolatlanul b á t o r , magabiztos most, amikor a struccer v é g r e — és ismét — h o z z á k e r ü l t . E k k o r Feren czi hangoskodása, h a t á r o z o t t mozdulatai alapján arra lehetne k ö v e t k e z tetni, hogy j á t é k a oktalanul egysíkúvá v á l t o z o t t , holott erre szükség van, hogy az újabb fordulatkor, amikor kezére k e r ü l t Edek ronda sárga c i pője, s az új főnök n é g y l á b ú v á k é n y s z e r í t v e t a n g ó z t a t j a , komikusan n y o morgatva, megsemmisülése teljes legyen, semmilyen s z á n a l m a t ne erez z ü n k i r á n t a . H a az első rész t ú l z o t t a n komikusra h a n g ó k n a k t ű n h e t e t t , akkor ez m i n d e n e k e l ő t t V á r a d y Hajnalka v a l ó b a n mozgásötletet m o z g á s ötletre h a l m o z ó teljesítményéből k ö v e t k e z h e t . Eleonórája szeszélyeskedik, gügyög, kényeskedik, minden porcikája mesterkélt. De i n k á b b tragiko mikus, m i n t komikus. I l y e n n é teszi az a m e d d ő törekvés, hogy megállítsa az i d ő múlását, az egykori lendületes életforma á t a l a k u l á s á t . N á l a p ó t szer az örökös m o z g á s , a sok gimnasztika, a fiatalság megőrzésének em-
berfeletti igyekezetét p é l d á z z a . Ezt a szövege és viselkedése k ö z ö t t i disz h a r m ó n i a mellett a m á s o d i k részbeli visszafogottság, remekül h a n g s ú l y o zott poentírozás visszamenőleg is b i z o n y í t h a t j a . Szinte ezzel azonos az a kettősség, ami F ö l d i László kétrészbeli Edekjét jellemzi. L á t s z ó l a g célta lan ténfergését, a sértések v a s t a g b ő r ű eltűrését majd az e r ő s z a k gyakor lása szentesíti. Ennek ellenére Edekje mégis csak egy m a g a t a r t á s m o d e l l t fejez k i , a szükségesnél kevesebb egyénítéssel. N . Kiss J ú l i a Eugéniája m i n d e n e k e l ő t t az első rész remek színfoltja. Gyerekes gesztusai k o m i k u sak. A n n a k a bizonyos c s a p a t j á t é k n a k ő a legpontosabb megvalósítója. A k k o r is játszik, jelen van, kiesés, l a z í t á s nélkül, amikor hosszú perce k i g egyetlen szót sem szól. S z á m o m r a a legproblematikusabb Fejes G y ö r g y Stomilja. A z z a l , hogy a h a n g s ú l y o k áthelyezésével az egykori l á z a d ó a v a n t g á r d művész és p r o b l é m á j a a m á s o d i k vonalba szorult, mintha Sto m i l szerepértelmezése szenvedett volna károsodást. A z o n az előadáson, amit l á t t a m , Fejes nem tudta kellően érzékeltetni, hogy Stomil kókler-e, aki mindig is csak ügyeskedett a művészetben, vagy v a l ó b a n művész, aki felett eljárt az i d ő . A modern m ű v é s z k a r i k a t ú r á j a vagy tragikumikus eltorzulása-e? K i ü r ü l t vagy ö r ö k k é üres volt? A r t ú r r a l v a l ó párjelenete ezért kevésbé jelentős helye az első résznek, m i n t ahogy a rendezői hang súlyok ellenére k ü l ö n b e n lehetne. T a l á n kissé D r a š k i ć r e n d e z ő is m a g á r a vagy legalábbis b i z o n y t a l a n s á g b a n hagyta a színészt. H a s o n l ó gondo latot ébreszt Czifra Erika Alája. B á r ez a szerep lényegesen egyszerűbb, m i n t Stomil. A l a a m a g á t kellető n ő s t é n y ; t ö b b , m i n t kacér. Czifra azon ban még nem is kaoér. A m á s o d i k részben, amikor földig é r ő menyaszszonyi r u h á j á b a n hosszú percekig m o z d u l a t l a n s á g r a k á r h o z t a t j a a rende z ő , akkor mellőzése mintegy büntetése lehetne egykori gátlástalanságáért. M i v e l azonban ebből az A l á b ó l nem é r z ő d i k az ö s z t ö n l é n y célratörése, célba érése sem kap kellő h a n g s ú l y t . Kétségtelen, hogy Ljubomir D r a s k i é Tdwgó-értelmezésének vannak esé sei, kevésbé sikerült részei, de k o n c e p c i ó j á n a k h a t á r o z o t t s á g a és a tény, hogy a s z í n h á z n a k visszaadta politizáláshoz v a l ó jogát, hogy aktuális gondolatokat ébreszt, az újvidéki előadást jó s z í n h á z z á teszi. GEROLD
László
KÉPZŐMŰVÉSZET BARÁTH F E R E N C PLAKÁTMÜVÉSZETE FOTOGRAFIKAI
PLAKÁTOK
Most lesz k é t éve, hogy ezen a helyen r ö v i d e n foglalkoztam B a r á t h Ferenc az I p a r m ű v é s z e k és F o r m a t e r v e z ő k Vajdasági Egyesületének K i ^ állítótermében megrendezett kamarajellegű p l a k á t k i á l l í t á s a v a l . M á r ak-
