Bekecs alatt… EJKE kirándulás 2011.augusztus 9-13. „Manapság már nemigen van olyan ember, akit régi szokás szerint vándornak lehetne nevezni. De ha mégis volna, mutatóba egy legalább, vándorútjából az az egy sem hagyná ki Erdélyt bizonyosan. S nem is bánná meg, hogy kíváncsi volt oda elmenni, mert ritka földet s nem közönséges lakosságot ismerne meg. Bandukolhatna olyan országúton, amelyet csoda tartósra még a rómaiak építettek volt; aludhatnék olyan ősízű várhegyek tövében vagy avatag és gyűrűs vadhelyeken, amelyek hunokat és avarokat is láttak valaha. Megtalálhatná Szent László nyomait és eleven hírét; s elgondolkozva üldögélhetne omladék várfalakon, melyeket szabadságuk védelmére emeltek volt szegény emberek.” (Tamási Áron: Bölcső és bagoly) Augusztus 9-én kedd reggel, esős, felhős, morcos időben indultunk. Bepakoltuk a Csíkfalvára szánt könyveket az Editék és a Zoliék autójába, szétosztottuk az enni- és innivalókat, létszámellenőrzést tartottunk és ismét bemondtuk a jelmondatot: Irány Erdély! Idén 24 fővel utaztunk, a társaságban a Lovas család, Móni és Csabi személyében új „próbálkozók” is elindultak velünk – ők még nem jártak a transzilván hegyek és dombok között, nem próbálták annak útjait és annak útjai még nem tették próbára őket… Már a Böszörményi úton felütötte a fejét az első probléma: (telefonon) - Robi! Hoztál focicipőt? - Miért, lesz foci? - Lesz.
1
A szokásos borsi (ártándi) határátkelés, pénzváltás, tankolás után nekivágtunk az E60-as út, jól ismert, mindig izgalmakat rejtő kilométereinek. Az élesdi benzikútnál bemutatott nem túl szabályos befordulást kivéve nem is történt semmi említésre méltó, izgalmas esemény – még… Az első – ebéddel egybekötött megállónk Kőrösfőn volt. Jött a lökhárítón, kalaptartón, kocsitetőn megterített svédasztal, bőséges szalámismedvesajtosparadicso mos ebéd, na de Körösfő
- Valaki átment boltba?(Reni) - Nem.
reggel
a
kenyerekért
és
zsömlékért
a
Mindegy is, a helyi kenyér amúgy is finomabb- az Erdélyben vásárolt és felszolgált kenyerekre ezután is igaz volt ez a megállapítás. Jóllakottan tettünk egy könnyű sétát – a Kalotaszeg jelképeként is funkcionáló - református templomhoz. Tényleg lenyűgöző: magabiztosan, bátorságot és hitet adva áll a kis dombon, tornyai tekintélyt parancsolóan merednek az égre. A templomban Reni felolvasta Kós Károly A körösfői templom tornya c. írását, mely a kalotaszegi ember szülőföld-féltésnek egy igencsak szívbe markoló megnyilatkozása, sok-sok tanulsággal.
2
A körösfői templom belseje
Visszatértünk az autókhoz és folytattuk utunkat Csíkfalva felé – ha így haladunk sikerül a tervezett időben délután 5-6 között elfoglalni a szállást. Azonban: EJKE tervez és az égiek végeznek. Sajnos a konvojszakadás következtében sikerült egy rossz, bekötő útnak tűnő kavicsos, murvás útra tévedni, ahol Lovasék sajátos módját választva az éppen esedékes olajcserének lerobbantak: kilyukadt az olajteknő és elfolyt az olaj. Ráadásul a szállásunkat is át kellett tenni még azon az estén Nyárádszentlászlóra. Így folytatva a korábbi évek szervízmozgalmát ismét vontatásra került sor a CsíkfalvaNyárádszereda-Nyárádszentlászló útvonalon, szerencsére Kornél rutinos vontatónak bizonyult és minden különösebb fennakadás nélkül abszolváltuk az etapot. Ezek után már tényleg csak a szállás elfoglalása, egy könnyű, nyáresti vacsora és a szerdai marosvásárhelyi szerviz felhajtásának megtervezése volt hátra- a szentlászlói Pásztortűz panzió gyönyörű, faragott tornácain.
3
Pásztortűz Panzió, Nyárádszentlászló
P
A második nap reggelén egy finom kora reggeli kávét követően első utunk (a két Robi, Kornél és én) Marosvásárhelyre vezetett megkeresni a szakszervízt, a „mi autónknak”. A várost elkerülő úton azonban találtunk egy – minden valószínűség szerint olcsóbb műhelyt – ahol el is vállalták a hegesztést, azzal, hogy a sérült autót be kell szállítanunk. Szerencsére Attila unokatestvérem, aki a csütörtöki buszos kirándulásunk sofőre volt, kerített egy trailert amivel bevitték a járgányt a városba- örök hála neki! A gyors szervízlátogatásnak köszönhetően – amibe még egy kézi autómosás is belefért …- tudtuk tartani a programot és elszállítottuk a községi és iskolai könyvtárnak gyűjtött könyveket a csíkfalvi polgármesteri hivatalba. A polgármester úr köszönetnyilvánítása azt hiszem mindannyiunknak nagyon jól esik és rámutat arra, hogy az értelmes civil kezdeményezések rendkívül fontosak és nagy hasznossággal bírnak:
4
Köszönetnyilvánítás Mint a község polgármestere, ezúton mondok köszönetet Önöknek azért a könyvadományért, amelyet az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesülete Csíkfalvára juttatott. Adományuk nagy segítséget jelent számunkra, hiszen községünk könyvtárai szegényes könyvállománnyal rendelkeznek, az önkormányzatnak pedig célja, hogy mindenki, de főleg a gyerekek és fiatalok számára elérhetőbbé, használhatóbbá tegye a könyvtárat. Önzetlen munkájukra Isten áldását és kitartást kívánva, Tisztelettel, Balogh István, polgármester Csíkfalva, 2011. augusztus 16. Csíkfalváról Szeredán keresztül Magyarós felé vettük az irányt, kihasználva azt, hogy kocsikkal is fel lehet menni a Bekecsre. Így az eredeti Nyárádremetéről tervezett gyalogtúra helyett egy túlontúl kényelmesnek tűnő megoldást választottam. Rosszul döntöttem. Sajnos az agyagos, sáros utat az autónk nem bírták így tekintve, hogy a Bekecs felett esőfelhők gyülekeztek szégyenszemre visszafordultunk – gyarapítottuk a meg nem mászott hegyek sorát (pl. Kakastaréj). Mindenesetre jó lecke volt. Így a jó kis hegymászásból egy könnyű marosvásárhelyi városnézés lett, kinek először, kinek ismétlésképpen.
5
A Bekecs felé, Magyarósnál
Szerda este sor került az EJKE focicsapatának bemutatkozó mérkőzésére, a nyárádgálfalvi műfüves pályán a helyi csapattal mértük össze a tudásunkat. Az első félidő kiegyensúlyozott és döntetlenközeli végeredményt sejtető játékát követően, a második játékrészben elfáradtunk és az 5 perces hosszabbítást is beleszámítva 10 – 5 arányú vereséget szenvedtünk.
Nyárádgálfalva-EJKE
6
A vereség ellenére jó hangulatú, igazi barátságos meccsre került sor, melyet a vendéglátóink egy-egy finom fröccsel koronáztak meg – ami igen csak jól esett a tikkasztó melegben és segítségül szolgált a vereség feldolgozásában. A meccs és az azt követő vacsora után sort kerítettünk egy kis felolvasásra – amire eredetileg a Bekecs-tetőn került volna sor. A mikházi születésű Kacsó Sándor Szülőföldem című írása hangzott el Barbara tolmácsolásában és Móni felolvasta a Domboldalból c. versemet. „hideg tenyered vésett kövön, vasalt cső a köldöködön, tolat a Nyárádig a gyermek, be jóleső víz alatti játék, s a túltüzelt tarlók hevernek, végeik, széleik egyek, marékszám szedett múlt a sok kavics mind egybehegesztett idő, el nem hajítható s a feslett zseb elereszti, szívnél mélyebb a jövő!” (CsA: Domboldalból) Csütörtök reggel busszal indultunk a Maros-mentére. Sorba vettük a Maros partján épült egykor szebb napokat látott főúri, nemesi kastélyokat: Sáromberke, Gernyeszeg, Marosvécs. A sort a sáromberki Teleki kastéllyal kezdtük, melyben jelenleg mezőgazdasági szakiskola működik. Sajnos a nyugati emigrációban élő, idős örökösök – miután visszakapták a román államtól az épületet és a hozzá tartozó ingatlanokat – igyekszenek túladni rajta. Szerencsére láttunk ellenpéldát is, ami a hasznosítást és a jövőt illeti: a gernyeszegi Teleki-kastélyba januártól visszaköltözik a Brüsszelben élő örökös. Innen már kiköltöztették a TBC kórházat és csak a nagyon kedves gondnoknak köszönhetjük, hogy végigjárhattuk a romos és kirabolt állapotában is nagyon szép épületet és kastélykertet. Az egykor az Erdélyi Helikonnak otthont adó marosvécsi Kemény7
kastélyban még 2 évig elmegyógyintézet működik. A helyiek szerint az intézeti tevékenységnek teljesen alkalmatlan épület (tolókocsik kezelése?!) – legalábbis kívülről – egészen jó állapotban van és remélhetőleg hamar „túlteszi magát” az elmúlt évek megaláztatásain és az egykor a Kemény János által féltve őrzött humanista szellem ismét helyet kaphat a falak között. (és nem szerencsétlen emberek kényszerlakhelye lesz, és nem az asszimilációs törekvések kényszeredett megoldásainak mintapéldája…).
Marosvécs: Wass Albert sírja
A kastélykert – a magas fű és a kéregetők ellenére – örök élményeket tartogat: megállhatunk Kemény János sírjánál és fejet hajthatunk Wass Albert hamvai előtt, elgondolkozhatunk Kós Károly kőasztalánál. (Sajnos Wass Albert képmását gonosztevők ellopták, levésték a sírt jelölő kőről.) A kertben Wass Albert regényrészletek, Dsida és Reményik versek hangoztak el, szót ejtettünk az Erdélyi Helikon által képviselt „erdélyi gondolatról”, mellyel Európa és a világ népei számára igyekeztek példát mutatni és amelyet a fejlett Európa tankjai földbe döngöltek, amelyről az anyaországi magyarság sem volt hajlandó tudomást venni.
8
„Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.” (Wass Albert: Ember az országút szélén) Még a vécsi kastély látogatása előtt 1-1,5 órás várakozást követően sikeresen bekanalaztunk egy kis csorbalevest, teljesen megbénítva ezzel a helyi kisvendéglőt, és próbára tettük a saját türelmünk mellett az étterem 2 fős személyzetét…
Gyergyószárhegy, Lázár-kastély
A csorba és a Kemény-kastély után folytattuk utunkat a meseszép Maros-völgyben, a Kelemen-havasok és a Görgényi-havasok között, az Istenszéke környékén – amit előbb vagy utóbb meg kell másznunk. Sajnos az idő gyorsan telt, így Borszéket sajnos ki kellett hagynunk, helyette a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt iktattuk be, melynek tornyából gyönyörű kilátás nyílik a Gyergyói-medencére. Szárhegy 9
után a Bucsinon, Kibéden, Balavásáron át, Ákosfalva felől érkeztünk a szállásra. Az esti vacsora során felszolgált parasztcsorba klasszisokkal finomabb és melegebb volt, mint az ebédre elfogyasztott és az utána következő csirkepörkölt (tésztával s puliszkával) pedig egyszerűen fantasztikus. Péntek reggel a szentlászlói unitárius templomba sétáltunk fel, ahol a tiszteletes úr szép összefoglalóját adta az Árpád-kori templom történetének és beszámolt a mostanában zajló – igencsak figyelemre méltó – ásatás eredményeiről (Honfoglalás korabeli monostor állt a templom helyén!)
Nyárádszentlászló
10
A templomtoronyba felmerészkedők megcsodálhatták az AlsóNyárádmente barátságos táját és ezt követően Móni felolvasta Reményik Sándor Atlantisz harangoz c. rövid ám annál velősebb versét. A pénteki nap – már előzetesen - rázósnak ígérkezett. Bözödújfaluig ismertem az utat, utána viszont zsákbamacska volt. Bözöd, az emlékmű és a vízből – egyre nehezebben – kikukucskáló templom azt gondolom mindenkire nagy hatással van. Az emlékműnél elhangzott egy az előző nap elmaradt Szabédi László vers és a Dél Bözözödújfalunál c. versem. „mert ittlevő a déli harangszó, a kertek tavaszi orgonaillata, a rétre szaladó lovas kocsi, a labdázó gyerekek visongó nagy hada, látod-e már ? a fény beszalad a vízbe, függönyt húznak egy ferde ablakon, dél van s időtlen dél marad, itt e képzelhetetlen martokon.” (CsA: Dél Bözödújfalunál 2006. augusztusában)
Bözöd
11
A bözödi szomorúság után egy igazán vidám múzeumlátogatásban és egy izgalmas, érdekfeszítő előadásban volt részünk a kőrispataki szalmakalap múzeumban.A következő célpontunk Énlaka volt, melynek temploma (azt gondolom) megérte a nagyon rossz utat. A gondnok elmesélte nekünk (az egyre fogyatkozó) falu és a templom történetét, valamint a mindennapi gondokról is beszámolt: nincs pénz renoválásra, a külföldiek és magyarországiak akik a faluban házat vásároltak a közösség irányába semmilyen felelősséget nem kívánnak vállalni. Énlakáról, Etéd, Szolokma, Makfalva felé nagyon rossz, nehezen járható úton indultunk vissza és Havadtőnél lefordulva a Rigmányi-tető csodálatos szerpentinjén érkeztünk meg Nyárádszeredába, ahol bevásároltunk az esti lecsófőzéshez. A főzés nagyon jó hangulatban telt, Kornél volt a séf és nagyon sok kukta akadt, akik szívesen segédkeztek az éjszakába nyúló gasztronómiai élmény megalkotásában.
Énlaka
12
Szombat reggel Szászrégen felé vettük az irányt, Régennél Apahida felé fordulva a Mezőség lankás tájain kóboroltunk el Pusztakamarásra, Sütő András szülőházáig. A szülői ház kicsi, ám annál inkább nagy élményt nyújt, főleg, hogy Barbara felolvasta az Anyám könnyű álmot ígér c. önéletrajzi regény bevezetőjét, mellyel még közelebb sikerült vinni a szívekhez a kicsiny épületet. A helyzet itt sem rózsás a Kemény-kastély szinte a földdel egyenlő, a ház tatarozására nincsen pénz, a szomszéd néni pusztán jó szándékból gondoskodik arról és nyitogatja a kaput a látogatók előtt- ahogy mondta, ameddig bírja. „A könnyű álmot anyám naphaladáskor az udvaron ígérte meg a cöveklábú asztalnál, amely nyári napokon piros paradicsommal, frissen hámozott uborkával, mezőségi sajttal vár haza engem; ősszel is vár, s olyankor, ha sírós az idő, a tornác fájáról nézem, és igyekszem tanulni valamit tőle. Fűzfalábaival makacsul a földbe kapaszkodik, esőben, jégverésben tisztul, s télen is vár, hóval borítottan, akár egy fehér koporsó.” (Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér)
Pusztakamarás
Pusztakamarásról két kocsi kivételével hazafelé vette mindenki az irányt. Mi úgy döntöttünk, hogy meg kell néznünk Torockót és a csodaszámba menő aszfalt utat. Ismeretlen utakon mentünk le Aranyosgyéresig, majd onnan Tordán és Borréven keresztül a jól ismert úton fel Torockóig. Az út tökéletes – aki járt már korábban Torockón az tudja, hogy ez bizony világszám. Alig kaptunk szállást, 13
mert teltház volt a faluban, a programunk rövid volt: üdvözöltük a helyi ismerőseinket, bekukkantottunk egy nótaestre (Debrecenből, Nyíregyházáról, Hajdúnánásról voltak nótások a Kriza János kultúrházban), ettünk egy csodálatos vacsorát Marikánál, Melindánál (füstölt húsos krumpileves, lila hagymával; Brassói; somlekváros női szeszély) és aludtunk egy csodálatosat.
Torockó és az új út
Vasárnap reggel Bánffyhunyad felé indultunk, ahol Váralmás felé véve az irányt az E81-es útra tértünk rá és a Meszesi- kapun és Zilahon keresztül a Szilágyságon (Szilágysomlyó), az Érmelléken (Székelyhíd) át Létánál léptük át a határt. A kirándulás sok tanulsággal szolgált, igyekszünk jövőre kijavítani a hibákat és több gyalogtúrát beiktatni. Azt gondolom idén a kulturális vonulat dominált és nem volt meg az egészséges egyensúly a test és a szellem dolgoztatása során. Ennek ellenére remélem mindenki jól érezte magát és jövőre ismét kiadhatjuk a parancsot: Irány Erdély! Csíki András
14
Zavaros a Nyárád Zavaros a Nyárád,nem akar megszállni, Haragszik a rózsám nem akar szólani, Majd megszáll a Nyárád s a lovam megissza, Ha megbékélsz rózsám hozzám gyere vissza. Mért nincs minden lánynak kút az udvarába, Terebély diófa pitvar ajtajában Terebély diófa csipkés a levele, Mért nincs minden lánynak igaz szeretője. Ennek a kislánynak dombon van a háza, Terebély diófa nőtt az udvarába, Terebély diófa csipkés a levele, Mért nincs minden lánynak igaz szeretője. 15
Kovács Apollónia: Zavaros a Nyárád http://www.youtube.com/watch?v=2Nyia3fWooY 3+2: Zavaros a Nyárád http://www.youtube.com/watch?v=fDi44DfOopA&feature=related
16
