Bartha Lajos cikkéhez Fényes gömbhalmazok a nyári égen

Ára: ingyenes Internet: kiskun.mcse.hu E-mail: [email protected] A Magyar Csillagászati Egyesület Kiskun Csoportja és a Neptunusz Amatõrcsillagász Kör kéthavonta megjelenõ csillagászati és ûrkutatási lapja

II. évfolyam 23-24. szám.

2001. november-december

Bartha Lajos cikkéhez

Fényes gömbhalmazok a nyári égen

MCSE KCS és NACSK hírek Összejövetel Hartán A Kiskun–Neptunusz Csillagászati Klubhelyiségben megtartott összejövetelen a rossz idõ ellenére 11 tagunk és szimpatizánsunk gyûlt össze. Sajnos az észlelés így elmaradt, illetve a tervezett kiselõadás más idõpontra tolódott. A programban aktuális ügyeink megbeszélése szerepelt: az október 13-i géderlaki elõadás, a november 3-i kiskõrösi „Közelebb a csillagokhoz” rendezvény, illetve a Klubhelyiség további bútorozása/dekorálása. Rezsabek Nándor

Rendezzük MCSE-tagdíjunkat! A Meteor októberi számával párhuzamosan minden egyesületi tagunk részére postázásra került az MCSE 2002-es tagdíjának befizetésére szolgáló csekk. Kérnénk tagjainkat, hogy a Kiskun Csoport mûködõképességének fenntartása érdekében a 4000 Ft-os rendes tagdíjat még ez évben befizetni szíveskedjenek (az idei év elején még létezõ olcsóbb tagdíj a Közgyûlés határozata értelmében megszûnt!). Rezsabek Nándor

Észlelõink figyelmébe! Felhívjuk a Kiskun Csoport és a Neptunusz Kör valamennyi aktív észlelõjét, hogy megfigyeléseiket folyamatosan juttassák el elektronikusan vagy nyomtatott formában Balaton László fõszerkesztõhöz a Betelgeuse észlelési rovata számára. Kérnénk továbbá tagjainkat, hogy a térség amatõrcsillagászati eredményeinek minél teljesebb bemutatása végett az anyagokat párhuzamosan a Meteor arra illetékes rovatvezetõjének is küldjék meg. Rezsabek Nándor

Szerzõi helyreigazítás E. Kovács Zoltán kérésére korrigáljuk a lapunk nyári számában megjelent a Kecskeméti Planetáriumról szóló cikkében általa leírt mondatot: a Kecskeméti Planetárium nem az egyetlen vidéki planetárium. Hozzá hasonló jelentõséget tölt be a Pécsett mûködõ intézmény. Lapunk 21-22. számába még egy hiba csúszott: Vaskúti György cikkében a görög betûk szedése nem volt hibamentes, amiért a szerzõ és olvasóink szíves elnézését kérjük. A î Sge helyett zéta Sge, a î Lyr helyett zéta Lyr, a ÷ Cep helyett kszí Cep a helyes kettõscsillag jelölések. a szerk.

2. oldal

A TIT Budapesti Planetáriuma Az érdeklõdõ ember figyelmét már az idõk kezdetén felkeltette és elméjét azóta is foglalkoztatja az égitestek mozgása és e mozgások sokfélesége. Ezek érzékeltetését már a legrégibb csillagászati mûszerek is jelzik. Ezek a mûszerek az égitestek helyzetének és mozgásainak megfigyelésére és meghatározására szolgáltak ugyan, de magukban hordozták az elsõ ábrázolási elképzeléseket is. A planetárium a szabad szemmel látható égitestek, így a csillagok, a Nap, a Hold, valamint az öt fényes bolygó megjelenítésére szolgáló bonyolult mûszer. Több száz, ha nem több ezer éve is készítettek már planetáriumokat, ezek mechanikus bolygómodellek voltak, jórészt csak a Föld-Hold mozgását, esetleg néhány bolygó mozgását lehetett velük szemléltetni. Ezeket, a XVIII. század elején, John Rowley angol órásmester által Orrery grófjának készített mûvészi kivitelû asztali planetáriuma után, orrery-szerkezeteknek nevezik. A Budapesti Planetárium mûszere úgynevezett projekciós planetárium, ami azt jelenti, hogy valamennyi égitestet, valamint azok Földrõl látható mozgásait és egyéb csillagászati, meteorológiai jelenségeket vetítéssel jeleníti meg. Az elsõ projekciós planetáriumot Walter Bauersfeld, a Jénai Zeiss Mûvek fõmérnöke alkotta meg. A mûszer felállítására a gyár egyik épülete tetején felépített 16 méter átmérõjû félgömb alakú teremben került sor, ahol 1923. augusztusában mutatta be tervezõje. A kupola fehérre festett mennyezetén a besötétítés után elõször ragyogott fel a mesterséges csillagos égbolt. Az elsõ benyomás a nézõkben a meglepetés, az ámulat volt és mindmáig az is maradt. Ez az elsõ berendezés 1925-ben került végleges helyére, a müncheni Deutsches Museum-ba ahol több mint harminc évig mûködött. Jelenleg - már mint technika történeti emlék - kiállítási tárgyként látható. „Erõs a hitünk, hogy minálunk is mielõbb lehozhatjuk a csillagokat a Földre.” – írta e bizakodó szavakat - éppen 75 éve - Tass Antal, a budapesti állami csillagvizsgáló egykori igazgatója, remélve, egy hazai nagyplanetárium megvalósulását. Kulin György csillagász a harmincas évek végén javasolta a planetárium-mûszer beszerzését. A Honvédelmi Minisztérium által megrendelt, nagy, kétgömbös Zeiss UNIVERSAL-II típusú készülék a világháború idején, 1944-ben meg is érkezett Budapestre. Azonban a bombázások miatt visszairányították az országhatárra és a zûrzavarban a szerelvénnyel együtt eltûnt. A nehéz idõk eltelte után, ami sajnos dr. Kulint Györgyöt a Magyar Csillagászati Egyesület és az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló megalapítóját is személyesen érintette, már elérhetõ közelségbe került az álom megvalósulása. Az ötvenes években a budapesti nagyplanetáriumot a Margitszigetre, a hatvanas években a Gellért-hegyre egy új Uránia Bemutató Csillagvizsgálóval együtt szeretett volna felépíttetni dr.Kulin György. Az elsõ budapesti planetárium mégis a Vidám Parkba került. Ez a készülék Médium típusú egy-csillaggömbös kisplanetárium volt, amelyet a Jénai Zeiss Mûvek, - mint az NDK fejlett szocialista mûszeriparát reprezentáló tárgyat - utaztatott kiállításról kiállításra. Többek között bemutatta a Budapesti Nemzetközi Vásáron is. E cikk összeállítója, nyolcadikos kisdiákként ekkor látott elõször planetáriumot és hallott elõször planetáriumi elõadást ifj. Bartha Lajostól. Nem sejtve, hogy a jövõben, e sorok írásáig, kis híján 14ezer órát tölt elõadóként a majdani nagyplanetárium mesterséges égboltja alatt. Kulin 3. oldal

közbenjárására a készülék itt maradt Budapesten. 1962-ben a Vidám Parkban, az egykori panoptikum épületébe szerelt 6 méteres kupola alatt állították fel, s mint az óriáskerék segédüzemeként mûködött 1968–ig. Ez ugyan komolytalanul hangzik, de Schalk Gyula szakíró szerint, aki szintén több ezer élõszavas(!) elõadást tartott a kisplanetáriumban, õ mint planetáriumi elõadó, óriáskerék segédkezelõként volt bejegyezve a vidám parki bérlistán. Ezt a planetárium-mûszert 1975-tõl a Pécsi TIT Stúdióban mûködtették, illetve 1998 óta újra kiválóan ellátja feladatát. Hasonló, de 8 méter átmérõjû kupolát igénylõ Zeiss Médium mûszer érkezett Kecskemétre is a hatvanas évek közepén. Példaszerûen megtervezett és megépített épületben 1984-ben szereltük össze, Sajó Péter mérnök, a Budapesti Planetárium akkori mûszaki igazgatójának irányításával. Kulin György erõfeszítései egy nagyplanetáriumivetítõ beszerzésére a hatvanas évek második felében jártak sikerrel. A Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat (TIT) állami támogatásból megrendelt 1966-ban egy Zeiss UNIVERSAL-VI-os planetárium-mûszert. 1969-ben meg érkezett a Jénai Zeiss Mûvektõl a csillagvetítõ, a hozzátartozó segédprojektorrokkal, a külön elhelyezendõ kiegészítõ berendezésekkel, a vezérlõpulttal, valamint a hangosítási rendszer és a lyuggatott alumínium lapokból készült vetítõfelület is. 1969-ben azonban még óriási viták folytak, ahogy akkor nevezték, a Magyar Planetárium építési helyszínérõl, ezért a Zeiss-berendezések majdnem egy évtizedig ládákban csomagolva maradtak. Az elsõ tervek a Gellért-hegy oldalán, a Bérc utca feletti, a Várhegyre nézõ lejtõs telekre készültek. Mivel ide nem volt megszerezhetõ az építési engedély, a Népligetben való elhelyezésre kellett módosítani a terveket. Az 1972-73-ban elkészült tervek alapján 1974 októberében kezdõdött meg a terep-elõkészítés, majd 1975 és 1977 között felépült a 400 személyt befogadó kupolateremmel és a kiszolgáló iroda épülettel rendelkezõ Budapesti Planetárium. Elsõ igazgatója, 1975-tõl Ponori Thewrewk Aurél csillagász-történész lett. Az intézményt a szakembereknek 1977. augusztus 17-én adták át ünnepélyesen, a nagyközönség pedig augusztus 20.-tól látogathatta. 1977 és 1983 között a Budapesti Planetárium a TIT központi intézményeként mûködött a Budapesti Uránia Csillagvizsgálóval közös vezetés alatt. 1981-tõl, Ponori Thewrewk Aurél nyugdíjba vonulásától a TIT Budapesti Planetárium és Uránia Csillagvizsgáló igazgatója dr. Horváth András ûrkutató lett. 1983-tól a kettõs intézmény a TIT Budapesti Szervezetéhez tartozott. 1992-tõl a budapesti TIT Uránia Csillagvizsgáló szervezetileg elvált a Budapesti Planetáriumtól és mindkettõ a TIT Szövetség központi intézménye lett. A Budapesti Planetárium vezetõje dr. Horváth András maradt. Az elmúlt közel negyedszázadban a Budapesti Planetárium tevékenysége igen sokrétû volt. A munka legfontosabb részét a csillagászati ismeretterjesztõ, iskolai oktatást kiegészítõ mûsorok elkészítése, rendszeres bemutatása, a csillagászati- és segédvetítõk, valamint a hangosítási rendszer üzemi szinten tartása illetve állandó mûszaki fejlesztése jelentette. A Budapesti Planetárium fõmûszere és legtöbb segédvetítõje szintén jénai Zeiss gyártmány. Ez egy úgynevezett Universal planetárium, ebbõl a típusból még sok található szerte a világon. A súlyzóhoz hasonló kétgömbös mûszer, gömbönként 16 diavetítõvel és két 1000 wattos halogén izzó segítségével a 23 méter átmérõjû pontosan félgömb alakú, fehérre festett kupola belsõ felületére a valódi égbolthoz megtévesztésig hasonló minõségben vetíti az északi és a déli égbolt valamennyi szabad szemmel látható közelítõleg 9000 csillagát. 4. oldal

Külön kis szerkezetek vetítik a Naprendszer szabad szemmel látható égitestjeit, a Napot, a Holdat, az öt legfényesebb bolygót, valamint üstököst, hullócsillagokat. Ezeknek az égitesteknek a mozgásait felgyorsítva láthatjuk a Planetárium kupoláján. Bonyolult fogaskerékrendszer gondoskodik arról, hogy e mozgások a valóságnak megfelelõ sebességarányokkal történjenek, így tetszõleges idõpontra be lehet állítani a mûszert. Megtekinthetjük az éppen idõszerû esti égboltot, mely csillagok, csillagképek, bolygók látszanak napnyugta után az égen, hogy néz ki a csillagos ég ugyanazon a napon éjfélkor, és hogy néz ki másnap hajnalban, pirkadat elõtt. A planetáriumvetítõ segítségével képesek vagyunk az idõben elõre és hátra utazni. Megnézhetjük, hogy milyennek látszott az égbolt néhány évtizeddel, vagy évszázaddal ezelõtt, sõt be lehet mutatni, milyen helyzetben voltak a bolygók például Krisztus születésekor. De azt is meg tudjuk nézni, hogy milyen lesz az égitestek elhelyezkedése a jövõben. Nem csak idõben, hanem térben is tudunk utazni a planetárium géppel. A berendezés alkalmas arra, hogy bemutassa a Föld tetszõleges szélességi körérõl látható égboltot és az égitestek mozgásait. A látványt igen sok kiegészítõ berendezés, sajátos vetítõgép, videovetítõ teszi teljessé. Vannak olyan segédvetítõk is, amelyek kifejezetten az oktatást, a szemléltetést szolgálják. Fel lehet vetíteni a kupolára, például az égi koordináta rendszert, az égi egyenlítõt, a látszólagos nappályát, vagy a délvonalat. Kivetíthetjük az égi sarkok helyét mutató nyilakat, vagy az égi sarkok 26000 éves vándorlását mutató precessziós órát. Kisplanetárium gömbökhöz hasonló rendszer varázsolja a csillagok köré a klasszikus görögbabilóniai eredetû csillagkép figurákat. De ábrázolhatjuk az égiekkel játszó földi lelemény magyar csillag meséit is. Elutazhatunk a Déli- vagy az Északi-sarkra, az Egyenlítõre, vagy a térítõk vidékére. Vetítõ csoportok jelenítik meg a kupola horizontján e tájak panorámáit. Sõt, még messzebbre is elkalandozhatunk. Be lehet mutatni a berendezéssel a Hold, a Mars, a Jupiter, vagy akár az Uránusz égboltját is. Zoom vetítõkkel megközelíthetjük és számba vehetjük a Nap családtagjait. Nagy utazásokat tehetünk a Földrõl a csillagokig. Figyelemmel kísérhetjük az élet fejlõdését az élet bolygóján: a Földön. Megtudhatjuk, hogy a Süni mit szeretne tenni a kiválasztott csillagával. Csapdába ejthetjük az UFOvadászokat. Technikai okokból elhalaszthatjuk a világvégét. Mindezt dramatizálva, színészek közremûködésével, csodálatos zenékkel. A Planetárium ismeretterjesztõ intézmény. Csillagászati és ûrhajózási ismereteket nyújt a látogatói számára. Mindezt szórakoztató formában teszi. Hangsúlyozottan az iskolai oktatást, a földrajz és a fizika tantárgy keretén belül a csillagászati anyag szemléltetését és megértését segíti. A Planetárium az elmúlt 24 évben az erõsen romló gazdasági körülmények és a kényszerû létszámcsökkentés ellenére megõrizte ismeretterjesztési színvonalát, pénzügyi egyensúlyát, valamint jelentõsebb mûszaki fejlesztéseket is sikerült végrehajtani. A Budapesti Planetáriumban 24 év alatt mintegy 70 csillagászati-ûrkutatási mûsor készült, ezeket több mint 23000 alkalommal kb. 3,5 millióan látták. A TIT Budapesti Planetáriuma a fõváros X. kerületében, nagyon szép zöld környezetben: a Népligetben, a Könyves Kálmán körút és az Üllõi út keresztezõdésében az 1-es gyorsvillamos, a 3-as Metró Népliget állomásától és a 103-as autóbusz végállomásától mintegy 300 méterre található. 5. oldal

Mûsoraink, hétfõ kivételével minden nap 9.30, 11, 13, 14.30 és 16 órakor kezdõdnek, általában egy óra idõtartamúak. A belépõjegyek ára egységesen 500.- Ft személyenként. Bõvebb felvilágosítást illetve csoportos jegyigénylést, hétköznap 8-16 óra között a szervezésünk 06-(1)-263-18-11-es telefonszámán kérhetnek az érdeklõdõk. A Planetárium környékén a Népligetben sétálók még egy érdekességet láthatnak. A Naprendszer bolygótávolságainak 1:10 milliárd méretarányúra kicsinyített térkép változatát. A Naptól elindulva a bolygók helyét – arányos távolságokban – egy-egy adatokkal ellátott kõtábla jelzi. A Napot jelképezõ 139 mm-es körtõl 595 méterre található a Plútó. Ebben a modellben a legközelebbi Naphoz hasonló csillag 4100 km-re, tehát valahol a Kanári-szigeteknél lenne. Így jutunk el a csillagokig. Vagy nem is jutunk el, csak egy emberi elme által megálmodott, emberi kézzel megalkotott csodálatos gép segítségével lehozzuk õket a Földre. Összeállította: Mátis András szakelõadó Budapest

Karácsony haván Télen nem lehet csillagokat látni. De ha mégis kiderül éjjelre az ég, akkor csodálatos látványban lehet részünk. Különösen idén, amikor a télre jellemzõ sok fényes csillaghoz néhány bolygó ragyogása is hozzáadódik. Vegyük például azt az idõt, amikor az iskolások ez évben utoljára mennek a suliba, és este felnéznek az égre. Azaz 2001. december 20-án 21 órát. Nyugaton már lefelé tart a Hold, mely az est legfényesebb égiteste. Felette még látszik a Vérszemû csillag (Mars), a narancssárga fényével. Délen magasan tündökölnek a Fiastyúk (M45) icipici csillagai. Kicsit balra, lejjebb a Bujdosók Lámpása (Aldebaran) világít, míg felette a Székelyek csillaga (Szaturnusz). Alattuk van a Kaszás (Orion), az alatt pedig a Sánta Kata (Szíriusz), mely az est legfényesebb csillaga. Keleten fenn ragyog a Magyarok csillaga (Jupiter), ami most az est legfényesebb bolygója. Tõle lejjebb, kissé balra, a Jászol (M44) halvány ködfoltja tûnik fel, mely Budapestrõl sohasem látható, a fényszennyezés miatt. Mint ahogy a Tejút sem, ami ilyenkor pont átszeli az eget. Néhány szó a Fiastyúkról, a Kaszásról és a Sánta Lányról. A Fiastyúkot másképpen Fagyhozó csillagnak is mondják, mert amikor már kora este látható az égen, akkor közel a tél. Mivel a temérdek csillag között könnyû volt megtalálni, s igazodni lehetett hozzá az út során, ezért útmutató csillagnak is használták. Egy Mátyás királyról szóló regében Kampó táltos, aki Mátyás elveszett lovát kereste, eltévedt a sötétben, s az égbõl alászálló Fiastyúk igazította útba. Erdélyben Szitáslyuknak ismerik, mert azt hitték, hogy az égbolt kárpitja azon a helyen ki van lyuggatva, és áttünedezik rajta a mennyei fényesség. Az Oláhtánc elnevezés valószínûleg onnét ered, hogy amikor párás a légkör, a halvány csillagocskák reszketni, táncolni látszanak. 6. oldal

Sok egyéb neve közül néhány: Csirkéstyúk, Csürkecsillag, Fiascsillag, Kaptár, Kaptárhódja, Kottafias, Vadgalambfót. A Kaszás egy nagyon szép és jellegzetes csillagkép. A nagy csillagnégyszög a Kaszáló, a középen lévõ három egyforma fényességû, és egymástól egyenlõ távolságra lévõ csillag a Kaszások, vagy Három Kaszás. Ez utóbbit hívják még Juhászbotnak, Pásztorbotnak, Inzsellérpóznának, Jákob Pálcájának és Szent Péter Pálcájának is. A Kaszást egy embernek is lehet nézni, ekkor a tõle jobbra lévõ csillagív adja meg az égi kasza alakját. A Kaszástól lejjebb, balra van egy nagyon fényes csillag, s Sánta Kata, avagy Sántalány, Étekhordó csillag, Szilkehordó csillag. Õ volt a kaszások ebédhordója, ám egy napon belelépett az egyik kaszába. Azóta biceg az égbolton a pislákoló fényével. Egyéb nevei Árvaleány Pillantása, Tündérfõ, Zúzmarás csillag. Összeszedegette: Várhegyi Péter Budapest

A Challenger-hangszalag Január 28-án volt pontosan 15 éve annak, hogy a Challenger amerikai ûrrepülõgép hét utasával a fedélzetén a repülés 73. másodpercében, nagyjából 16 km-es magasságban, felrobbant. Az okot azóta kiderítették, az ûrrepülõgépet több, mint 200 módosítással tették biztonságosabbá. Bár a NASA sohasem hozta nyilvánosságra az óceánban megtalált hangkazetta tartalmát, makacsul tartja magát egy változat, hogy mi történt a Challenger fedélzetén a telemetrikus adatok megszûnése után? Ki kell hangsúlyoznom, hogy jómagam sem tekintem ezt az anyagot egy új legenda „születési anyakönyvi kivonatának”, de hangulata, „életszerûsége” mindenképpen figyelemreméltó. Azt viszont tényleg nem értem, hogy e nem hivatalos változat eddig még nem jelent meg olyan szerzõk tollából, akik élnekhalnak egy kis „ûrszenzációért”… F - Francis Scobee parancsnok, M - Michael Smith pilóta T+ 00: Begyújtanak a gyorsítórakéták T+ 01: A jobb oldali gyorsítórakéta alsó részén baljós fekete füst jelenik meg, de a startot már nem lehet leállítani. T+ 20: A program szerint megkezdõdik a tolóerõ mérséklése a káros aerodinamikai hatások csökkentése érdekében. T+ 40: A Challenger hibátlan iránytartással emelkedik. T+ 45: F – „Rendben, gyorsítunk.” Ekkor jelzi a jobb oldali rakéta három nyomásérzékelõje, hogy valahol rés van! T+ 59: Az optikai követõrendszeren is feltûnik egy rendellenes kifújás. A csóva folyamatosan nõ. T+ 63: A tolóerõ csökkenése miatt a Challenger kezd eltérni a program szerinti pályáról, de a fedélzeti számítógépek kiadják a szükséges korrekciós parancsokat. T+ 70: A nyomáshiány következtében a két rakéta tolóereje között már 5%-nyi a különbség. T+ 71: Érvényesülni kezd a korrekciós manõver hatása, de ennek már nincs jelentõsége. T+ 73: Óriási tûzgömb jelzi a tragédiát. T+ 74: Megszûnik a telemetrikus adatok közlése. T+ 75: M – „Mi történt? Mi történt? Ó, Istenem…nem…nem.” 7. oldal

T+ 77: F – „Ó, drága Istenem!” T+ 78: M – „Nyisd ki az oxigéncsapodat! Nyisd ki…!” T+ 80: M – „Nem kapok levegõt…fulladok.” T+ 82: F, M – „Meleg van” - sikoltások – „Én nem tudom” - zokogások – „Ne mondd el nekem... Istenem, tedd már meg!” T+ 84: M – „Én mondtam nekik...mondtam...Resnik nem…” T+ 88: F – „Ne hagyj engem így meghalni. Ne most! Ne itt!” T+ 91: M – „Karodat…nem…én.” (érthetetlen szavak, csend) T+ 96: F – „Elmúlok…” T+ 97: M – „Mi még nem haltunk meg.” T+100: M – „Ha te így kívánod...(érthetetlen szavak) „...velem egy csodát...” (érthetetlen szavak, üvöltések) T +101: M – „Õ…õ…elátkoz!” T+110: M – „Nem kapok levegõt!” T+111: F, M – „Jézus Krisztus! Nem!” (mindketten kiabálnak) T+114: M – „Õ kinn van.” (A „she” miatt feltehetõleg Judith Resnikrõl van szó). T+115: M – „Szerencsés...” (érthetetlen szavak). T+116: M – „Istenem. A víz. Meg fogunk halni!” (üvöltések). T+120: F – „Viszontlátásra...(zokogás)…”szeretlek…szeretl ek” T+123: M – „Oldozz fel...oldozz fel!” T+127: F – „Próbáljunk meg egy vészleszállást…” T+129: M – „Rendben. Ez egy jó gondolat.” T+134: M – „Nincs mód rá!” T+137: M – „Add ide a kezed!” T+139: M – „Te rájöttél már? Én...én...” T+149: M – „Atyám!…” (érthetetlen szavak). T+162: M – „Szenteltessék meg a Te neved...” (érthetetlen szavak). T+177: M – „Te...ott vagy?” T+178: M – „Uram, te vagy az én pásztorom. Nem kívánhatok egyebet, mint hogy ott feküdhessek egy zöld réten... de én átsétálok az árnyékvilágon, és nem fogok félni a gonosztól... én nyugalmat fogok találni a Te házadban…” T+195: …A szalag üresen forog tovább…

A vizsgálatok megállapították, hogy a vészhelyzetben használandó felszerelések közül háromnak az oxigéncsapját kinyitották, és az egyik éppen Michael Smithé volt. Mivel az ülésbe szíjazott pilóta nem érhette el a csapot, azt a pilóta fedélzeten tartózkodó Ellison Onizuka, vagy Judith Resnik nyithatta ki. A halál akkor érte utol valamennyiüket, amikor a Challenger viszonylag épen maradt kabinja több mint 300 kilométeres sebességgel az Atlanti-óceán hullámaiba csapódott. Schuminszky Nándor Budapest

8. oldal

A cyanobaktériumokról Sok csodálatos dolog történik a sivatagokban, amikor lehull a régen várt esõ, sok minden megváltozik, a barna táj átváltozik zölddé, az élõlények pedig elõbújnak rejtekhelyeikrõl. Ahogy a zöld növényzet kihajt, a ritka és bõséges sivatagi esõ után, úgy ébred fel a fotoszintézisre képes cyanobaktérium álmából. Ezek a primitív prokarióták (olyanok, mint a baktériumok, van DNS-ük, de ez szabadon úszkál a citoplazmában, nem alkot sejtmagot) a felszín alatt pár milliméterrel alszanak a szárazság alatt. Az esõ eleredése után már egy órával már tömegesen jelen vannak a felszínen. Ha a felszín kezd ismét kiszáradni, õk gyorsan visszabújnak a felszín alatti rejtekükre, ott várva az újabb esõt. Régóta feltételezik, hogy ilyen organizmusok célirányos mozgásában alapvetõ szerepet játszik a fény. De egy újabb felfedezés rámutatott arra, hogy a nedvesség is nagy hatást gyakorol erre. Eme új felfedezést – Ferran GarciaPichel az Arizonai Egyetem mikrobiológusa, valamint Olivier Pringault Bordeauxi Oceanográfiai Laboratórium munkatársa – írták le, melyet a Nature szeptember 27-ei számában közöltek le. Számos más, szintén a talaj felsõ rétegében élõ cyanobaktérium mozgását vizsgálták, és azt találták, hogy nem csak a napfény befolyásolja a mozgásukat, mint azt elõször gondolták, hanem a nedvesség is. Amikor a földfelszín nedvessé válik, a baktériumok tömegesen megindulnak a felszín felé. A kezdõdõ felszáradásra pedig ismét visszabújnak a felszín alá. Vagyis elsõdlegesen a vízre mennek a kis élõlények, nem a napfényre. Ha nincs víz, elmennek aludni, hiába süt a nap. Ez a tulajdonság nagyon sok cyanobaktériumnál megtalálható, és nem korlátozódik egyetlen fajra. A kísérleteket természetesen jól szabályozott laboratóriumi körülmények között végezték, kis mérõmûszerekkel mérték az élõlények elmozdulását a víz irányába. A mozgás mértéke néhány milliméteres mértékû, de a vizsgált baktériumok majdnem 100%-a részt vesz benne. A cyanobaktérium az egyik legprimitívebb egysejtû. Képességeit állandóan véletlenszerûen változtatta, de életben csak az maradt, amely úgy változott, hogy továbbra is tudott táplálkozni és szaporodni, a megváltozott környezet ellenére. Ezt hívják darvini szelekciónak. A sivatagi talaj – ahol a cyanobacik is megélnek – ökoszisztémája hasonlít leginkább a marsi talajra. Ha a Marson korábban volt víz, akkor ezek a szárazságtûrõ élõlények voltak az utolsók a Marson. Így, ha ott korábbi víz nyomait kutatjuk, akkor van legnagyobb esélyünk sikert elérni, ha ilyen mikrobák után kutatunk. Ez a nagyon érdekes kutatás hozzájárul ahhoz, hogy megértsük, hogyan alkalmazkodnak és befolyásolják a környezetünket az élõlények, valamint, hogy milyen nyomokat hagynak maguk után. A kutatást az amerikai agrárminisztérium támogatja. James Hathaway cikkét fordította: Hollósi Botond Fényképek: [http://lsweb.la.asu.edu/fgarcia-pichel/moab.html]

9. oldal

Keresõ és osztott körök nélkül A nem szabadszemes észlelés elengedhetetlen része a megfigyelés tárgyaként kiválasztott objektum beállítása, keresése. Ez binokulárok valamint keresõvel (tehát kis nagyításnál) vagy osztott körökkel – netalán fedélzeti számítógéppel – ellátott távcsövek esetén nem jelent különösebb nehézséget. Ellenkezõ esetben a beállítás, keresés nehézzé, idõigényessé válhat, ami akár az észleléshez való kedvet is elveheti. Kósa-Kiss Attilának és nekem eléggé nagy tapasztalatunk van ezen a téren. Ezért néhány módszert szeretnék ajánlani kevésbé tapasztalt amatõr társaimnak. 1. Az okulár kicserélése. Talán a legegyszerûbb módszer. Az objektumot kis nagyítással, nagy fókuszú okulárral a látómezõ közepébe hozzuk, majd óvatosan – hogy a távcsõ el ne mozduljon – kicseréljük az okulárt egy rövidebb fókuszúra, ezzel nagyobb nagyítást elérve. A képet élesre állítva, kevés iránykorrekcióval az égitest a látómezõben van. A módszer alkalmazását megkönnyíti, ha tudjuk a használt okulároknál kapott látómezõk átmérõjét (fokban, ívpercben) illetve ezek arányát. 2. A „generátor módszer”. Itt a távcsõ hengeres alakját használjuk ki, vagyis azt, hogy egy henger generátorai párhuzamosak a tengelyével. 3. Newton-típusú reflektor esetében elhelyezkedünk a távcsõ fõtükör felõli végén (ha az objektum magasan van kénytelenek leszünk a földre feküdni) és úgy állítjuk a távcsövet, hogy egy generátor mentén végignézve pont a célobjektumra lássunk (1. ábra). 4. Itt nagyon könnyen hibázhatunk: kis eltéréssel ugyan, de mégis másfelé (az égitest mellé, leginkább fölé vagy alá) nézhet távcsövünk. Ha a célobjektum látható szabad szemmel, akkor a módszer könnyebb. Ha nem látható, akkor elõzõleg meg kell néznünk ennek elhelyezkedését más szabadszemes égitestekhez (csillagokhoz) képest (2. ábra). Miután így beállítottuk távcsövünket, megnézzük a látómezõben levõ képet. Ha elég nagy gyakorlatunk van, akkor a célobjektum benne lesz, vagy kis pásztázással megtaláljuk. Amennyiben nincs, megjegyzünk egy bizonyos konfigurációt a látómezõben. Erre a konfigurációra rálelünk a keresett objektum részlettérképén, ha a beállítást elég jól végeztük. Innen már a részlettérkép segítségével ráállhatunk az illetõ égitestre. Ellenkezõ esetben meg kell ismételnünk a távcsõ becélozását. 1. ábra. A távcsõ generátora (G) a keresett égitestre mutat. 10. oldal

5. Mindkét szem használata. Ezt a módszert refraktoroknál, tehát egyenes optikai tengelyû mûszereknél alkalmazhatjuk, míg az elõzõt Newtontípusú reflektoroknál, vagyis nem egyenes optikai tengelyû mûszereknél.

2. ábra. A W CET részlettérképén az 1 CET a legfényesebb csillag (6,4 mg, lásd VA 6). Ez félúton van a 6 CET és az R AQR mellet lévõ 5,3 mg-s csillag között, majdnem az õket összekötõ egyenesen, és szinte rajta van a 7 CET fölött található 5,5 mg-s csillagot és az ù2 AQR-t összekötõ szakaszon.

Itt egyszerre használjuk mindkét szemünket: egyikkel a távcsõbe, míg a másikkal a távcsõ irányába tekintünk. Elõször beállítunk egy fényes csillagot és megjegyezzük ennek viszonylagos helyét a távcsõ tulsó végéhez képest, ezzel mintegy “bekalibráljuk” a szabad szemünket “keresõnek”. Majd távcsövünket úgy állítjuk, hogy a célobjektum ugyan erre a viszonylagos helyre kerüljön; mindaddig végezzük ezt a keresést, míg a látómezõben fel a. (bal szem) b. (jobb szem) nem tûnik a szóbanforgó égi3. ábra. A célobjektum viszonylagos helye a test (3. ábra). távcsõhöz képest (a távcsõbe jobb szemmel nézõk – Nem szabadszeazaz jobbszemesek – számára), ahogy azt a szabad mes objektum szemünk látja (a), illetve ezzel egyidejûleg a másik szemünk a távcsõben nézi az égitestet (b). A esetén szintén balszemesek esetében magától értetõdõen módosulnak más szabadszema szemek LM-jei. mel látható égitesthez 11. oldal

viszonyítjuk a célpontot, majd kiválasztunk egy jellegzetes alakzatot a látómezõben, amit azonosítunk a részlettérképen, és így tovább... Némi gyakorlással és türelemmel bármelyik módszer könnyen elsajátítható, és mint tudjuk a személyes tapasztalat a legjobb útmutató. E három módszer, illetve ezek megfelelõ kombinációinak használatával könnyebbé válik az objektumok beállítása, valamint megrövidül az erre felhasznált idõ és ezáltal több idõ jut a tulajdonképpeni észlelésre. Csukás Mátyás

Fényes gömbhalmazok a nyári égen A Betelgeuse 19-20. számában az M13-as gömbhalmazról közölt ismertetésemet követõen többen is érdeklõdtek e szép objektumok adatai, láthatósága iránt. A nyári égbolt valóban gazdag látványos, kisebb távcsõvel is megfigyelhetõ gömbhalmazokban. Ha nem is mindegyik olyan fényes és nagy látszó átmérõjû, mint a Herkules „kokárdája”, érdemes végigböngészni az eget, hogy személyesen is megpillanthassunk egy-egy, a könyvek, cikkek ábráiról ismert (vagy éppen egyik-másik ismeretlen) objektumot. Érdekessé teheti a nézegetést, ha módunk van elõször egy kézi látcsõvel (binoklival) megkeresnünk az égitestet, majd megnézhetjük egy kisebb, 5-6 cm-es, végül egy nagyobb teljesítményû, 15-20 cm-es távcsõvel. Az elsõ pillanatban néha meglepõ, hogy némelyik sûrû gömbhalmaz a kis távcsõben erõs fényû kis korongnak tûnik, míg egy nagyobb mûszer nagy nagyítása mellett már homályosabb fényfoltnak látjuk. Ennek egyik oka az, hogy a nagyítás növelésével a felület fénye nagyobb látszó területen oszlik meg, a másik ok a felbontásban rejlik: a kis mûszerben a halmaz peremvidékét alkotó csillagok fénye összefolyik, míg a nagy távcsõvel a csillagokat részben már külön-külön látjuk. Nagyon érzékenyek a gömbhalmazok a légkör állapotára. Már egy kissé párás égboltnál is eltûnnek a perem csillagai, és csak a központi sûrû „mag” marad látható. Ugyanezt tapasztaljuk a növekedõ Hold erõsödõ fényénél is. Nagyon jellemzõen mutatkozott ez a hatás éppen a Herkules-halmaznál, amelyet elõször a budapesti Urániából, a Gellérthegyrõl láttam meg egy 20 cmes refraktorral. A keleten felemelkedõ Herkules csillagképet a kora esti órákban a pesti lámpák fénye alaposan eltakarta, és a gömbhalmazból – nagy csalódásomra – csak egy kis kerek, tompán fénylõ korongocska látszott. Ahogyan a csillagkép egyre magasabbra emelkedett az égen, kiemelkedve a lámpák zavaró fényébõl, úgy vált egyre élettelibbé a kép, felbukkantak a peremvidék csillagai, és éjfél után, a zenit táján ragyogó gömbhalmaz már teljes szépségében mutatkozott. (Késõbb láttam az M13-at nagyobb távcsõvel, jobb légköri viszonyok mellett, de az elsõ megpillantás élményét semmi sem múlhatja felül.) A mellékelt táblázatban a kb. 160 katalógusba vett ismert gömbhalmazok legfényesebbjeinek adatait mutatjuk be. A felsorolásban a déli égbolt fényes objektumait is feltüntettük, bár a –40 fokos deklinációs körtõl délebbre levõket hazánkból már nem láthatjuk. (Az összeállítást Prof. Dr. Ronald Weinberger innsbrucki asztrofizikus nyomán közöljük, a bécsi „Der Sternbote 2001/2. száma nyomán.) A táblázat rovatai: (ld. melléklet) 12. oldal

NGC = az objektum sorszáma a New General Catalogue-ban (J. Dreyer, 1888), a növekvõ rektaszcenzió sorrendjében. Más jel. = az objektum egyéb jelzése, más jegyzékek szerint. Rekt. és Dekl. = az objektum koordinátái 2000-re. Csill. kép = a csillagkép, amelyben az objektum látható (három betûs rövidítések). Ø = a gömbhalmaz átmérõje ívpercekben. V = a halmaz vizuális összfényessége. Sp = színképtípus a Harvard osztályozás szerint. d = távolság 1000 fényévekben RV – km/s = radiális (látóirányú) közeledés vagy távolodás sebessége, a – jel közeledés. -Mv = abszolút vizuális fényesség, minden számérték negatív elõjelû! Kon = a gömbhalmaz sûrûsödésének foka (a koncentráció) a központ felé 12 fokú skálán. A vastagon szedett adatok a puszta szemmel látható halmazokat jelzik. Különféle jegyzékekben és cikkekben néha igen eltérõ adatokat olvashatunk a kiterjedt objektumok fényességére vonatkozóan. Ennek egyik oka az, hogy a legtöbb modern katalógus fényképek kimérése alapján készült, és ezért a fotografikus fényességet tüntetik fel, amely a kék színû objektumoknál a vizuálisnál nagyobb, a vörös színûeknél kisebb fényrendet ad. A másik ok a kiterjedt felületek összesített fényének vizuális mérési nehézségeibõl ered (még manapság is a leginkább a bécsi (Holatschek-féle vizuális köd- és üstökös fénymérések a leginkább megbízhatóak!). Egyébként a mai „vizuális” adatok sem szemmel végzett mérések eredményei, hanem sárga szûrõn át fényképezett, illetve fényelektromos úton mért érték. Az ún. Shapley-Sawyer koncentrációs fokozat azt jelenti, hogy milyen mértékben nõ a csillagok látszólagos sûrûsége a halmaz közepe felé. Az 1, 2, 3... fokozatnál a központban nagyon sûrûn tömörülnek a csillagok, míg a perem felé gyorsan csökken a sûrûség. A magas skála értékeknél viszont a középsõ terület lazább, ritkább, de a külsõ övezetek irányában a csillagok száma kisebb mértékben csökken, az eloszlás egyenletesebb. A felsorolás a 9 fényrendnél erõsebb fényû gömbhalmazokat tartalmazza. Ezek felkeresésére egy jó kézi látcsõ (pl. 8x50, 10x50, 12x60, stb.) már alkalmas. Ilyen nagyítások mellett természetesen a legtöbb gömhalmaz kicsi ködös kerek foltnak látszik, de jellege többnyire jól felismerhetõ. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy az amatõr távcsövekben, vizuálisan a halmaz külsõ részeit már nem látjuk, tehát kisebbnek észleljük a katalógusban megadott szögátmérõnél. Sajnos az északi félgömbrõl éppen a legfényesebb gömbhalmazok nem láthatók. De tiszta, nyugodt nyári éjszakákon a nálunk megfigyelhetõk is szép látványt nyújtanak. Érdemes egy-két éjszakát rászánni a felkeresésükre. Jó vadászatot! Bartha Lajos Budapest

13. oldal

Amatõr kettõscsillag észlelés II. Az elsõ részben azt írtam, hogy az amatõrcsillagászt az alkalmi „nézgelõdõtõl” az különbözteti meg, hogy a távcsõben látottakat feljegyzi. Ezen túlmenõen az észlelõ amatõrök között nagy különbségek vannak: akadnak, akik a jól ismert objektumokra térnek vissza rendszeresen, mások kimondottan ügyelnek arra, hogy az egyszer már pozitívan észlelteket kerüljék. Megint mások az „igazi kihívásokat” keresik, vagy speciális szempontok szerint végzik megfigyeléseiket. Azt mindenesetre határozottan kijelenthetjük, hogy a kettõsök esetében olyan jellegû memorizálásra nincsen szükség, mint a változóknál vagy szupernóva keresésnél. Épp ezért is a komolyabb kettõsözõ amatõrt az is megkülönbözteti a kezdõtõl, hogy a távcsõhöz menés elõtt észlelési programot állít össze. Ehhez valamilyen atlasz és kettõscsillag katalógus szükséges. Ez utóbbiból manapság elég bõ választék áll rendelkezésre. Nyomtatott formában a Meteor rovatvezetõjénél kapható SAC katalógus minden igényt kielégít, és az ára is békebeli. Egyre kedveltebbek azonban a különbözõ számítógépes (esetleg Internetes) adatbázisok, amelyek közül pl. a Guide szoftver CD-n tartalmazza a legnagyobb kettõscsillag gyûjteményt, a Washington Double Stars (WDS) katalógust. És ha már itt tartunk, akkor örömmel teszek említést a harmadik évezred lehetõségérõl, a gombnyomásra kívánt objektumra ráálló - és természetesen ennek megfelelõ árú - távcsõcsodákról is. (Ekkor az atlasz árát megspórolhatjuk...) Tehát az észlelési idõpontnak és a horizontunknak megfelelõen elõször is kiválasztjuk az égterületet, majd az ott található kettõscsillagok közül az elképzelésünk szerintieket kigyûjtjük a katalógusból. (Az is lehetséges, hogy közvetlenül csillagtérképre jelöljünk, de ez speciális eset.) Minden fõ adatra szükség van, úgymint a koordináta, név, szögtávolság (S), pozíciószög (PA) és fényesség értékekre; általában a csillagképet is jelezni szokás. A koordináta azért szükséges, hogy a kettõst az atlaszban azonosíthassuk, mivel az objektum-beállítás legelterjedtebb amatõr módszere a csillagról-csillagra haladó keresés, általában egy közeli szabadszemestõl indulva. Kisebb távolságokon már megfelelõ a keresõtávcsõ (KT), esetleg a fõmûszer kisebb nagyításával történõ manõverezés. A koordinátánál maradva ne feledkezzünk meg az epocha egyeztetésérõl, ami a kettõscsillag térképi azonosítását hiúsíthatja meg. A szögtávolság ismeretére a nagyítás megválasztásához, a fényességadatra egy csillagdús területen a kettõs gyorsabb megtalálása érdekében van szükség. A mért pozíciószög ismerete örök vita tárgya! Természetesen az a becsületes dolog, ha a rendszer észlelése elõtt nem tudjuk, de ki ne szeretne melegében meggyõzõdni arról, hogy PA becslése mennyire pontos?! Másrészt az is elképzelhetõ, hogy nagyon halvány társ esetén - ha már minden kötél szakad - megnézzük a PA-t, és a megfelelõ helyen kezdünk tüzetesebb keresésbe elfordított látással (EL)! A szükséges ismeretekkel imígyen felvértezve a tettek mezejére léphetünk! Amint fentebb már említettem, a koordináta alapján a csillagtérképen megkeressük (vörös fényû lámpával) az észlelésre váró kettõst, ha a térkép határmagnitudójánál halványabb, akkor a helyét. Az atlaszokban ezt az objektumfajtát egy (vagy a komponensek számának megfelelõ számú) vonalkával áthúzva (a Pleione atlaszban aláhúzva) különböztetik meg a többi 14. oldal

csillagtól. Az osztott körös módszert, illetve a kettõs távcsõben történõ beállítását nem magyaráznám, csupán annyit említek, hogy részben a beállítás megkönnyítésére, részben a szebb látvány érdekében kis nagyítással kezdjünk. A megfigyelt kettõsök a felbontás tekintetében két csoportba sorolhatók. A nem nagyon szorosak a legkisebb nagyításokkal is különálló pontok. Ekkor a szögtávolság jellemzésére a látványnak megfelelõ empirikus osztályozást használjuk. A pár eszerint szoros (S<5"), ezen belül lehet nagyon szoros (S<2"), standard (S= 5"-15") valamint széles (S>15"), ezen belül nagyon széles vagy nyílt (S>30"). Bizonyos gyakorlat megszerzése után a pár szögtávolságát számszerûen is kellõ pontossággal becsülhetjük. A nagyon szoros párok bontása a nagyítástól függ. Hasznosítsuk a 19-20. számban megjelent Csillagászati távcsövek nagyításáról c. cikkben leírtakat! Az általában használt legkisebb, 50 mm-es apertúrájú távcsõ felbontóképessége 115/50=2,3", ez cca. a csillagkorong (Airy-korong) átmérõje is, ha az egyéb körülményeket figyelmen kívül hagyjuk. Ehelyütt mindenképpen hangsúlyozzuk ki, hogy a képlet a távcsõ átmérõje szerinti közepes és egyenlõ fényességû csillagpárokra vonatkozik! Tehát 3"-4"-es kettõsnél (nagyobb mûszereknél arányosan értve), megfelelõ okulársorozat birtokában lehet a fenti cikkben említett kettõscsillagkép változását tanulmányozni: a nagyítás növelésével a kezdetben körnek látszó csillag megnyúlik, majd bevágás érzõdik, ezután „nyolcas” alakú vagy érintkezõ korongos lesz a kép, végül rés választja el a komponenseket. Amennyiben ezek különbözõ fényességûek, általában a csillagkorongok eltérõ mérete is észlelhetõ. Ha ilyen megfigyelést végzünk, akkor a nagyítás feljegyzésének érthetõen fokozott jelentõsége van, de akár szemléletes vázlato(ka)t is készíthetünk. A nagyítás számszerûségére nézve azt mondhatjuk, hogy 50-szeres (D) nagyításnál a bevágásos kép általában jelentkezik, de kedvezõ - objektív és szubjektív! - körülmények esetén akár 25-30-szoros nagyításnál is már érzékelhetõ. Ugyanakkor tudnunk kell azt, hogy hiába növeljük a nagyítást D-szeres fölé, a fizikai törvények következtében a csillagok képe nem távolodik egymástól, legfeljebb egyeseknél szubjektív okok miatt egyértelmûbb lesz a látvány. 200 mm és nagyobb átmérõknél egyre inkább meghatározó a légköri nyugtalanság (seeing) hatása, így egy ilyen mûszernél a képlet szerinti 0,6"-es kettõs felbontása már igen nagy fegyverténynek számít. Rossz seeingre gyanakodhatunk, ha a kép fókuszírozhatatlan; ilyenkor a nagyobb nagyításokat kár is erõltetni. Egyébként is - hacsak más okunk nincsen - célszerû a legnagyobb horizont feletti magasságnál (deleléskor) végezni a megfigyeléseket. A holdfény csak a halvány komponensek észlelését zavarja. A pozíciószög becslésérõl az I. részben leírtaknál többet nem szükséges mondani. A fényesség jellemzése viszont kiegészíthetõ, leginkább a fényességeltérés vonatkozásában. Az Amatõrcsillagászok kézikönyve szerint a következõ osztályozás követendõ: - Egyenlõnek mondjuk a párt, ha fényességkülönbség nem észlelhetõ. Ez m akkor áll fent, ha a mért fényességértékek 0,1 -nál jobban nem térnek el egymástól. Ezt számszerûen és rövidítve DM=0-val is megadhatjuk (DM -> Delta Magnitudo). - Ha a különbség éppen észlelhetõ, akkor alig eltérõnek mondjuk a tagokat m (DM~0,3 ). 15. oldal

- A kissé eltérõ fényesség elsõ pillantásra látszik, de nagyságrendi differencia m nélkül (DM<1 ). m - Eltérõ fényességû komponenseknél DM<3 . - Nagyon eltérõ kettõsöknél a fõcsillag már zavarja a társ megfigyelését m (DM>=3 ). Természetesen elegendõ tapasztalat esetén a komponensek becsült fényességét, illetve fényességkülönbségét az általánosan használt magnitudóskálán is feljegyezhetjük. Ehhez a témakörhöz tartozik a fentebb már említett elfordított látás (EL) kérdése, ami nagyon halvány objektumok megpillantását segíti. Egyrészt a nagyításról írt cikkben már említésre került az, hogy a nagyítás növelése miként könnyíti meg a halvány csillagok láthatóságát, másrészt az emberi szem itt nem részletezendõ mûködése folytán kevesebb fényt is érzékelünk, ha kissé az adott hely mellé nézünk. Az elõzõ részben elsõ helyen említett színbecslést itt csak azzal egészíteném ki, hogy létezik az ún. Hagen-féle színskála; ez inkább a szabványosított feldolgozásnál bírna jelentõséggel, nálunk nem terjedt el a használata. Végül szólni kell a többszörös csillagok észlelésérõl. Ha valaki teljességre törekedve kettõsözik, akkor sok ilyen rendszerrel találkozik a WDS-ben. (A rendszer szó alatt esetünkben nem kell föltétlenül fizikai kapcsolatot érteni!) Lényegében itt több pár egyidejû megfigyelésérõl - és ennek megfelelõen a fent tárgyalt paraméterek leírásáról - is beszélhetünk, de vannak eltérések. Elõször is amíg két komponens esetén nem szükséges betûjelzéseket használni, addig a többszörösöknél ez elengedhetetlen. Ha ismerjük, használjuk a katalógus szerinti betûzést, ha nem ismerjük, akkor szögtávolság, esetleg fényesség szerint haladjunk az ábécében. A távolságoknál praktikus az egymáshoz viszonyított arányok becslése, ami általában mindenkor pontosabb, mint a számadat. Hasonlóan könnyû a fényességi sorrend megállapítása. A PA és S paramétereket általában az A jelzésû fõcsillaghoz viszonyítsuk; ez alól kivétel lehet, ha két kísérõ jóval közelebb van egymáshoz, mint a fõcsillaghoz. Végül ilyen esetben nagyon tanácsos magáról a rendszerrõl vázlatot készíteni (égi irányokkal!), különösen, ha háromnál több tagról van szó. A fentiek figyelembevételével nyugodtan neki is foghatunk az amatõr kettõsmegfigyeléseknek; az idõ múltával mindenkinek kialakul az egyéni stílusa. Fontosnak tartom megjegyezni még, hogy a negatív észleléseket is érdemes feljegyezni, és természetesen azt is, ha a kettõs azonosítása bizonytalan. Természetesen még nagyon sok mindenrõl lehetne beszélni, de most elégedjünk meg két lényegesebb részletkérdéssel: Az amatõrcsillagász elsõsorban a saját kedvtelésére foglalkozik a megfigyelésekkel, és adott esetben választ a minõség és a mennyiség között! Amennyiben az elsõ lehetõség mellett dönt, akkor a kettõsészlelésnél készítsen látómezõrajzot. Ez dekorativitása mellett sokszor jól hasznosítható késõbbi észlelésnél stb. Itt a szokásos szabályokat kell betartani, melyek közül legfontosabb az égi irányok, a nagyítás és a látómezõ nagyság feltüntetése. (Használjunk magyar rövidítéseket: É, D, K, Ny - és nem NY!). A másik említésre méltó dolog (szívem csücske) a katalogizálatlan, ún. anonim párok észlelése. Ebben az esetben szinte kötelezõ látómezõrajz készítése, mert az ilyen észlelésnek csak akkor van egyáltalán értelme, ha késõbb is bármikor egyértelmûen azonosítani tudjuk az objektumot. Különösebb szabályokról e 16. oldal

téren nincs tudomásom, szerintem egyszerûen józan ésszel kell eljárni. Minden csillaghoz van legközelebb egy másik csillag, és egy amatõrnek sok mindent szabad, legfeljebb célszerû titokban tartani... Node félre a tréfával! Én két évtizedes pályafutásom során 272 önálló párt illetve többes rendszert jegyeztem fel katalógusadatok ismerete nélkül. A fentebb részletezett szokásos észlelés mellett a koordinátákat egy legközelebbi SAO csillag alapján (mivel ezeknek ismertem a pontos koordinátáit) méréssel határoztam meg, ami biztosítja a késõbbi azonosítás lehetõségét. Remélem, hogy írásommal nem mindenkit untattam! Tisztában vagyok azzal, hogy ami egyik olvasónak óvodai daloskönyv szintû, az másnak esetleg kevés, ezért mindenkinek a szíves megértését kérem, az érdeklõdõknek pedig sok sikeres kettõscsillag megfigyelést kívánok (10-es seeinggel!). Mivel az írások többsége - a mostani föltétlen! - nem törekedhet teljességre, ha valakinek kérdése van, vagy valamilyen segítségre lenne szüksége a témában, annak lehetõségeim szerint szívesen állok a rendelkezésére. Vaskúti György Vaskút e-mail: [email protected]

Nyári észleléseink Az R CrB eruptív változócsillag fénygörbéi 1544+28a R CrB RCB 2000–2001.

2451600 5,0

2451700

2451800

JD 2451900

2452000

2452100

2452200

6,0 7,0 8,0 9,0 mv 10,0 11,0 12,0 13,0 14,0 15,0

Rezsabek Nándor 2000 és 2001-ben készült észlelései alapján

17. oldal

A VSNET 1999–2001. közötti adatai szerint

Szabadszemes jelenségek Hold–Mars együttállás Észlelõ: Rezsabek Nándor; Rezsabek Nándorné Dátum: 2001.09.24. Idõpont: kb. 19:11 NYISZ Légkör: derült idõ Észlelés helye: Budapest, VII. kerület, Damjanich utca, Rottenbiller utca sarok Leírás: látványos együttállás Földünk „hûséges” kísérõjével és a vörös bolygóval. A városi fények ezúttal nem zavaróak, sõt szép hátteret adnak az égi jelenséghez. A két objektum körülbelül 4° távolságban látszik egymástól. Mars – Nunki (σ σ Sagittarii) – φ Sagittarii együttállás Észlelõ: Rezsabek Nándor Dátum: 2001.09.28. Idõpont: 21:16–21:17 NYISZ Légkör: Nyugodtság: 6; Átlátszóság: 2-3 Észlelés helye: Harta, József Attila utca 31. Leírás: gyönyörû hármas együttállás a Marssal és a Sagittarius két fényes csillagával. A három objektum egy majdnem egyenlõ oldalú háromszöget formáz, amelyben az égitestek 1° távolságra helyezkednek el egymástól. Változócsillagok: Észlelõ: Rezsabek Nándor Névkód: Rez R CrB (RCB) H-szám: 1544+28a Mûszer: Tento, 7x50, binokulár 18. oldal

JD: 2 452 154,3, mv: 6,3; JD: 2 452 181,2, mv: 6,3 T Cep (M) H-szám: 2108+68 Mûszer: Tento, 7x50, binokulár JD: 2 452 181,3, mv: 6,8 α Her (SRC) H-szám: 1710+14 Mûszer: szabadszemes megfigyelés JD: 2 452 181,3, mv: 3,0: µ Cep (SRC) H-szám: 2140+58 Mûszer: szabadszemes megfigyelés JD: 2 452 154,3, mv: 3,7; JD: 2 452 181,3, mv: 3,8

Melléknap-megfigyelés Vinczúr Balázs beszámolója következik. „Ma fantasztikus melléknapot láttam! Ma, tehát 2001.10.16-n 15:38-kor vettem észre (Kalocsán), de akkor már szerintem ott volt egy ideje. A Naptól északi és déli irányban kb. 25°-ra (2 és fél tenyér távolságra) vettem észre õket. Az északi sokkal fényesebb és nagyobb volt, mint a déli. (1es ábra) 15:50 körül már nagyobb kiterjedésû volt, és az északi irányban levõ alatt még egy melléknap megjelent (a felhõzet „szaggatottsága” miatt gondolom). (2-es ábra) 16:05-kor már a buszon ültem hazafelé, akkor már „nagyra nõtt” a melléknap, pedig én azt hittem, hogy 2 perc és vége lesz… De hála istennek nem így lett. Az északi egész nagy lett, és egy halvány körvonalat is lehetett sejteni. (3-as ábra) 16:35-kor már otthonról észleltem az eseményt, de addigra már egész elhalványodott, az északi el is tûnt. (4-es ábra) Ez még mind nem volt elég: nem sokkal napnyugta elõtt észrevettem a Naptól északkeleti irányban kb. 50°-ra egy nagyon nagy, elég elmosódott, halvány melléknapot. Kb. 8-10° átmérõjû volt. Az idõ: nyugodt, szélcsendes (a felhõk sem mozgolódtak), elmosódott, és igen áttetszõ felhõk voltak megfigyelhetõk csoportokban. Az eseményt Balaton Laci Pécsrõl nem látta (riasztottam a jelenség észlelésének kezdetén).” A jelenséget Rezsabek Nándor is látta Harta mellett. Észlelési naplójában a következõ adatok szerepelnek: „Dátum: 2001. október 16. Légkör: T=2 Idõpont: 16:08-16:10 NYISZ Észlelés helye: Harta, Nagykékes Leírás: a Naptól 20 fokkal északra elhelyezkedõ, vele azonos horizont feletti magasságban ragyogó melléknap. Elõször fénye és formája is megegyezik a valós égitestével, majd alaktalan, szivárványszerû „objektummá” válik. 19. oldal

Idõpont: 16:20-16:22 NYISZ Észlelés helye: Harta, Kiskékes, Ilonka-dûlõ Leírás: az elõzõleg észlelt melléknappal ellenkezõ oldalon, a Naptól 20 fokkal délre elhelyezkedõ, vele azonos horizont feletti magasságban ragyogó jelenség. Hasonlóképpen szivárványszerû „objektummá” alakul rövid idõ után.

Napészlelés Dátum: 2001. szeptember 29. Idõpont: 11:30 UT Távcsõ: 25 cm SC (Meade LX-200 12”) Nagyítás: 80x, 125x Légköri nyugodtság: 7 Légköri átlátszóság: 3 Észlelõ: Morvai József Észlelés helye: Fülöpszállás P0= 25,84 B0= 6,81 Leírás: nyugodt légkör mellett, elfogadható átlátszóság mellett figyeltem meg a napfelszínt, amely nagyon változatos képet mutatott: gyakorlatilag az égitest egész felszíne napfoltokkal tarkított volt. Néhány foltcsoportot nagyobb nagyítás mellett (125x) is lerajzoltam. 20. oldal

Az 1. számú foltcsoport (125x)

A 2. számú foltcsoport (125x) 21. oldal

A 3. számú foltcsoport (125x)

November-december havi észlelési ajánlat A nyári csillagképek ismertebbek, nem véletlenül: a langyos augusztusi éjszakákon az átlagos amatõrnek nagyobb kedve van észlelni, mint most télen, amikor bizony igencsak kitartónak kell lennie az észlelõnek, ha szép objektumokat szeretne látni távcsövén keresztül. Napunk december végére már 16 óra elõtt lenyugszik. Ekkor a leghosszabbak az éjszakák és legrövidebbek a nappalok. Holdunk november és december középsõ napjaiban (15-e körül) zavarja a legkevésbé az észlelést. Halványabb mély-ég objektumok észlelésével ekkor érdemes foglalkozni. A Mars nagy földközelsége véget ért, este 10 órakor már a horizont alatt tartózkodik. Kárpótolhatja azonban a bolygók szerelmeseit a két óriásbolygó, amelyek a késõ esti órákban már kitûnõen látszanak. A Jupiter és a Szaturnusz hálás célpontok, már kis lencsés távcsõvel is megfigyelhetõk. A Vénusz láthatósága november elejétõl folyamatosan romlik. Már észlelhetõk a látványos és ismert téli objektumok: az Orion-köd (M423), a Rák-köd (M1) a Bikában, az Andromeda-köd (M31-32) és kísérõje, az M110, az M36-7-8 a Szekeresben, és próbálkozhatunk az M45 körüli ködösség megpillantásával. Keressük fel a khi és h Persei ikerhalmazt (NGC 869, 884), az M34 nyílthalmazt, gyönyörködjünk az M81-82 galaxispárban, mely már kis átmérõjû, jó minõségû távcsõvel is kitûnõen látható! Az M50 már egy nehezebb objektum az Egyszarvúban, de érdemes a megkeresésével próbálkozni. Az idõszakban észlelhetjük a viszonylag fényes 4 Vesta kisbolygót (6,3m) is, amely a Taurus csillagképen, annak Hyadok csillaghalmazától délre fekvõ területén vonul majd át november-december folyamán. Észlelés elõtt gondoskodjunk forró teáról! Kellemest észlelést kívánok: Balaton László Forrás és ajánlott irodalom: MCSE Meteor Csillagászati Évkönyv 2001 Amatõrcsillagászok kézikönyve, MCSE 1999 David J. Eicher: Univerzum Alfred A. Knopf: National Audubon Society Field Guide to the Night Sky (térképek) A tájékozódáshoz ajánlott a Pleione csillagatlasz használata.

22. oldal

Észak-Kelet

Dél-Kelet

Dél-Nyugat

Észak-Nyugat

Tartalom: MCSE KCS és NACSK hírek ..................................................................................... 2 A TIT Budapesti Planetáriuma ................................................................................. 3 Karácsony haván ................................................................................................... 6 A Challenger-hangszalag ........................................................................................ 7 A cyanobaktériumokról........................................................................................... 9 Keresõ és osztott körök nélkül ...............................................................................10 Fényes gömbhalmazok a nyári égen .......................................................................12 Amatõr kettõscsillag észlelés II. .............................................................................14 Nyári észleléseink.................................................................................................17 November-december havi észlelési ajánlat...............................................................22

23. oldal

Érdekli a csillagászat és szeretne vele aktívan foglalkozni? A Neptunusz Amatõrcsillagász Kör 1999-ben azzal a céllal jött létre, hogy a régióban élõ, a természettudományok iránt fogékony érdeklõdõk számára lehetõvé tegye a csillagászat megismerését. Távcsöves bemutatókat, elõadásokat, találkozókat, közös észleléseket szervez, melyhez biztosítja a szükséges eszközöket is. A hasonló érdeklõdési körû emberekkel kapcsolatot alakíthatnak ki tagjaink, ami lehetõvé teszi az elsajátított alapismeretek tovább mélyítését. A 2000. évben tagságunk növekedése lehetõvé tette, hogy a magyarországi amatõrcsillagászat alapszervezetének tekinthetõ Magyar Csillagászati Egyesület helyi csoportjává alakuljunk. Így neves elõadók, gyakorlott ismeretterjesztõ szakemberek segíthetik munkánkat, ami tovább emeli tevékenységünk színvonalát. Célunk, hogy a régióban elérhetõvé tegyük a csillagászat szabad gyakorlását mindenki számára. Észlelõhétvégéinket havi rendszerességgel, a tagság szabadidejének megfelelõen tartjuk. Lapunk, a Betelgeuse minden hónapban beszámol a friss csillagászati hírekrõl, tagjaink észlelési eredményeirõl és az aktuális hónap látványosságairól. Internetes honlapunkon megtalálhatók az alapvetõ információk, és hasznos csillagászati linkek érhetõk el rajta keresztül. Amennyiben felkeltették érdeklõdését a fentiek, szívesen fogadjuk Önt is összejöveteleinken. Információkérésre a következõ lehetõségek vannak: Internet: http://kiskun.mcse.hu E-mail: [email protected] Telefon: (78) 407-105 Mobil: (30) 3629-255, (30) 3744-222

MCSE Kiskun Csoport Neptunusz Amatõrcsillagász Kör – Kiadja a Magyar Csillagászati Egyesület Kiskun Csoportja és a Neptunusz Amatõrcsillagász Kör Alapította: Oroszi Zoltán, 2000. január Fõszerkesztõ: Balaton László Rovatszerkesztõ: Vinczúr Balázs (észlelési ajánlat) Felelõs kiadó: Rezsabek Nándor Szerzõk: Balaton László, Bartha Lajos, Csukás Mátyás, Hollósi Botond, Mátis András, Rezsabek Nándor, Schuminszky Nándor, Várhegyi Péter, Vaskúti György, Vinczúr Balázs Telefon: (78) 407-105, (30) 394-8154, (30) 3744-222 E-mail: [email protected] A legfrissebb híreket keresse naprakész honlapunkon, címe: http://kiskun.mcse.hu Korábbi számok: Folyóirat menüpont 24. oldal