Bartha Júlia
Karcag
/Kunsági Téka 1./ Sorozatszerkesztõ: Dr. Bartha Júlia
Bartha Júlia
Lektor: Dr. Szabó István
Karcag
© Dr. Bartha Júlia A kötet a város fennállásának 500. évében jelent meg. Kiadását támogatta: Karcag Város Önkormányzata
ISBN 963 9145 46 7 ISSN 1788 - 0505 Tipográfia: Nagy Attila Csaba Kiadó: Barbaricum Könyvmûhely 5300 Karcag, Dózsa Gy. u. 29. Tel.: 06 59 / 503-152 e-mail:
[email protected] Felelõs kiadó: Dr. Bartha Júlia
Barbaricum Könyvmûhely Karcag 2006
Elõszó A végtelenbe nyúló síkság, hosszú fasorok, mindig süvítõ pusztai szél- ha áthaladunk a Nagykunságon, ezek a benyomásaink maradnak meg bennünk a tájról. Nagy kiterjedésû városok, zömmel földszintes épületek, impozáns fõtéri református istenházak, megfontolt, ám barátságos, vendégszeretõ lakosok, akik büszkék történelmükre, hagyományaikra. Ilyen és hasonló ecsetvonásokkal foghatunk neki egy nagykunsági értékeket bemutató összképhez. Sokan talán nem is gondolnák, hogy mennyire sokrétû és gazdag e táj történelmi, kulturális, mûvelõdési és mûvészeti értékekben. Mennyire sokat tettek kun elõdeink azért, hogy hagyományaikat, önállóságukat megõrizzék, és továbbörökítsék a jövendõ nemzedékekre! Nekik köszönhetõ, hogy a ma élõ generációnak – melyhez mi is tartozunk – van mire büszkének lennünk, van mit bemutatnunk! A Kunsági Téka sorozat alkotói arra vállalkoztak, hogy könyveik lapjain megelevenítik a jelen látható és megszokott képei mögött szerényen meghúzódó múltat, elénk tárják a régi idõk elfeledett
5
pillanatait. Arra vállalkoznak, hogy bemutatják a tájat, a városokat és lakóikat, a nyakas kunok ma élõ utódait, akik itt élnek, dolgoznak és alkotnak, nem ritkán igen nehéz körülmények között, de a génjeikben hordozott kitartással. Sokan, akik korábban nem jártak errefelé, meglepve tapasztalták azt az erõt, melyet e vidék, annak városai, Karcag magában hordoz. Innen származik Kováts Mihály huszárezredes, Györffy István néprajztudós, Németh Gyula turkológus, itt alkotott Kántor Sándor fazekasmester és Bellon Tibor múzeumigazgató,… itt dolgozik Györfi Sándor szobrászmûvész, és a sort még folytathatnám. A Kunsági Téka könyvsorozat alkotói kiváló elõdök nyomdokaiban járnak, az, hogy felvállalják ezt a hatalmas munkát, ékes bizonyság arra, hogy vidékünk képes a folyamatos szellemi megújulásra, képes mindig újabb és újabb maradandó teljesítményekre. Hiszen ezek a kötetek a szó igaz értelmében jelentik a maradandóságot, melyre a jelen kor átalakuló viszonyai között bizony minden közösségnek, így a miénknek, a kun embereknek is igen nagy szüksége van! Kellemes olvasást kívánok! Dr. Fazekas Sándor polgármester 6
Bevezetõ Karcag város az Alföld szívében, a Tiszántúl közepén, az Észak-Alföld régió déli részén, JászNagykun-Szolnok megye keleti felén fekszik. Noha a régészeti leletek azt mutatják, hogy a város jelenlegi területe már a népvándorlás korában is lakott volt, Karcag város kun település, a történeti források a Nagykunság legjelentõsebb városaként említik. Táji adottságaiból adódóan történelme nem volt eseménytelen, az országot érintõ nagy viharok rá is hatottak, mégis mindig maradt a népességébõl annyi, amennyi az apák örökségét át tudta adni. Ez a tájhoz, szülõföldhöz való erõs kötõdés a titka annak, hogy a sorsfordító történelmi események sem tudták elsöpörni, nevét kitörölhetetlenül rávéste a magyarság térképére. A kun etnikum olyan mértékben integrálódott a magyarságba, hogy bár nyelvét felcserélte, kultúrájának töredékeit megõrizte, és identitását megtartotta. A történelmi Nagykunság tájközpontja volt, erre utal az, hogy hagyományosan a „hatkunság fõvárosának”
7
hívták. Gyárfás István, a Jászkunság fáradhatatlan történetírójának oklevélgyûjteményébõl tudhatjuk, hogy az 1506. július 10-én kelt királyi levélben KarczaghWyzallasa néven szerepel a település. Ez az elsõ okleveles említése a városnak. A település neve tipikus példája a kun-kipcsak névmágiának: eredeti alakja karszak, pusztai rókát jelent, amint azt a város híres szülöttje, Németh Gyula turkológustól tudjuk. A kunok azért adtak ilyen nevet az újszülöttnek, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezzen, mint amilyen állat nevét viseli. A pusztai róka ravasz és gyors, a nála sokkal nagyobb állatot is elejti. Az egykori település a mai városközponttól délkeletre volt, a karcagtelki temetõ jelöli a helyét. Fél évezredes történelme során több neve volt: 1506: Karczaghwuyzallasa, 1513: Karchag-Wyzalas, 1567: Kardszaguyszalas, 1571: Karszag Újszallás, 1596: Karczagh uy Szállás, 1699: Karzaguyszallas, 1766: Karczagújszállás, 1796: Kardszag, Új Szállás és Karszag, 1801: Kardszag-Új-Szállás, 1828: Kardszag Új Szállás, 1837: Karcszag, 1854: Karczag-Újszállás, 1879: Karczag, 1910: Karczag, 1935: Karcag.
8
Amint azt a nagykunsági földrajzi nevek többségérõl elmondhatjuk, városunk neve is személynév eredetû. Karchagh fia Péter, fiai János és Tamás birtokolták Hegyesbort, azt a középkori kun falut, amelynek egyik szép kurgánján közép-ázsiai származású a kun õsök tiszteletére alapított emlékhely látható.
Történeti hagyományok Honnan jöttek, kik voltak a kunok, akik hazánk keleti vidékének kultúráját máig meghatározták? Történetüket röviden így vázolhatjuk: a 9-10. században az Altajól Nyugatra, az Isim és a Tobol folyó vidékén éltek a kipcsak törzsek. Tõlük keletre a Balhas tótól északra pedig a velük rokon kimekek, akikkel törzsszövetséget alkottak, majd immár együttes erõvel a Szír-darja felé húzódtak. Vándorlásukat a 10. századi, Észak-Kína térségébõl kiinduló mongol nyelvû kitajok támatása indította el. A mai Kazakisztán területén lévõ Hétfolyó vidékére Belsõ-Ázsiából újabb törzsek érkeztek a 11. század elején s a kipcsak törzsekkel egyesülve törzsszövet-
9
Hátrafelé nyilazó kun harcos
ségük 1030-1050 között a Volgáig terjedt, majd nyugatabbra húzódott. Szálláshelyük a nagyállattartó éledmódból következõen a folyóvölgyek mentén volt. Cumania, a kunok kétszáz évig tartó birodalmának sorsát az 1223-as Kalka-menti ütközet pecsételte meg. A mongol seregek súlyos csapást mértek az egyesült orosz-kun seregre, majd a következõ hadjáratukban 1238-ban ismét a kunok ellen fordultak. A kunok fejedelmének, Kötöny kánnak más választása nem lévén, Nyugat felé kellett menekülnie, s maradék népének bebocsáttatást kérni a magyar királytól.
10
Azonban nem ekkor kerültek elõször kapcsolatba a kunok és a magyarok. 1091-ben a bizánciak oldalán a besenyõk ellen hatalmas sereg jelent meg a Balkánon. A kunok Kapolcs vezetésével a könnyû zsákmány reményében betörtek Magyarországra, végigrabolták Erdélyt, Bihart és a Tisza-vidéket. Szent László király a Temes vidékén visszaverte támadásaikat, s ezt követõen a kunok zsákmányoló hadjáratai elkerülték Magyarországot. Lászlónak a kunokkal vívott harcáról szólnak a Szent László legendát ábrázoló 15. századi falfestmények. A 13. században beköltözõ kunok Kötöny kán vezetésével vert sereggel, maradék néppel érkezett a Radnai – hágóhoz, ahol az elõzetes követegyeztetés értelmében beléphettek Magyarországra. Köten kán népével ezen túl a magyar király seregét erõsítette. Befogadásukkal azonban magára haragította a mongolokat, akiknek ez ürügy volt arra, hogy Magyarországra támadjanak. A magyar vezetõ réteg sem nézte jó szemmel a kunok ittlétét, hiszen még jó ideig nomád életmódot folytattak, lelegeltették a vetéseket, ráadásul a vendégnépnek kijáró kedvezményekben részesültek. Mindezek miatt mindennaposak voltak a magyar lakosság és a kunok közötti összetûzések.
11
A nép teljesen ellenük fordult, amikor a tatárok betörtek, a magyar fõurak összeesküvést szõttek, Kötönyt és családját lemészárolták. A tatárok ellen hadbaszólított kunok az országból kivonultak a Balkán felé. Második betelepedésük a tatárjárás követõen 1246 körül történt. A kunokkal kötött új szövetségek a korabeli szokásokhoz híven IV. Béla házasságkötéssel pecsételte meg: fiát, a trónörökös V. Istvánt a kun fejedelem lányával, Erzsébettel házasította össze. A keleti taktikával harcoló kunok jelentõs erõt képviseltek a királyi hadseregben, katonai feladataik miatt szerepük egyre nõtt. 1279-ben megalkották a kun törvényt, oklevélbe foglalták a kunokra vonatkozó rendelkezéseket. A törvény szabályozta a birtokjogi kérdéseket, a bíráskodást, megállapította kunok településhelyeit. Kimondták, hogy a kunok a magyar nemesekhez hasonló jogokat élveznek, de kötelesek a királlyal hadba vonulni. Az 1279. évi oklevél a kunok szállásterületeit a Duna-Tisza között, a Maros és Körös, valamint a Temes és a Maros folyók vidékén jelölte ki. A törvény önigazgatást engedélyezett, peres ügyeikben maguk döntöttek, országos ügyekben a nádor fennhatósága alá tartoztak.
12
Milleniumi szobor
A magyar rendi társadalom kialakulása a kunok társadalmát is érintette oly módon, hogy felbomlottak a nemzetségi viszonyok, a közigazgatási és bíráskodási jogot a székek örökölték meg, élükön a kapitányokkal. A kunok megtelepedése a 15-16. századra befejezõdött. Az életmódváltással az asszimilációjuk is elkezdõdött, lassan a kultúrájuk is átalakult.
13
Azonban mivel sajátos jogállásúak voltak, a kijelölt határon belül kollektív nemességet élveztek, autonómiával rendelkeztek, a zárt társadalmi berendezkedés következtében az egykori kun mûveltség számos eleme nemzedékrõl nemzedékre öröklõdött, különös színt adva az alföldi magyar népi kultúrának. A török támadások 1552 után, Szolnok elestével érintették érzékenyebben a várost. 1567-ben 73 telkébõl 29 állt üresen. 1576-87 között tovább csökkent a lakossága, a telkek száma 32-re fogyott. Noha Forgách Zsigmond nádor az elpusztult kun települések között említette, bizonyára maradt annyi, ahány a lelket tartotta a településben és a lakosság lassan növekedni kezdett. 1616-ban indult meg újra a benépesülése, 1633-ban már tornyot építtettek, három év múlva Eperjesen harangot öntettek és 1647-ben a 14 adófizetõ nagykunsági település közül Karcag adózott legtöbbet. Nemcsak, hogy visszatért a lakosság, hanem a legjelentõsebb település lett. Mivel védtelen helyen fekszik sokszor vált a tatár betörések áldozatává. Az 1683-as tatárdúláskor Harsányi Ferenc nevû prédikátor is rabságba esett,
14
valószínûleg az õ mûve az a siralmas ének, a Hajdani emlékezetes Nagy-Kúnságnak, vitézek anyjának nagy romlásárúl címû költemény, ami a város legrégebbi irodalmi emléke. Részlet: Hervadozott s fonnyadt árva Nagy-Kúnság Régtûl fogvást való kietlen pusztaság! Kár, hogy szomszédidnak most immár vagy csúfság A'kiknek ellen vala az szabadság. A' tatárok miatt hogy lõn nagy romlásod, Mert hijába vala erõs biztatásod: Fiaid, leányid tatár kézbe látod – Vélek együtt vagyon rabi állapotod. Ez idõtájban születhetett Dányádi János „Magyarország egy darab részének, kiváltképp Debrecen vidékének, Berettyó környékének és Sárréte mellyékének a Pogány tatárok miatt esett romlását és pusztulását keservesen zokogta el.” Történetírásunk sajnos még nem dolgozta fel, hogy a ma jellemzõ török-tatár kép illetve a hódoltság kori pusztulásról alkotott elképzelésekben milyen szerepe volt a históriás énekeknek, a késõbbi
15
történelem tankönyveknek és történészi szakmunkáknak. A történelmi hûséghez hozzátartozik azonban, hogy a törökkori forrásokban szereplõ puszta helyek jelentõs része 70-80 %-ban már a török elõtt elnéptelenedett. A demográfiai adatok megbecslését nagyban nehezíti az, hogy a három részre szakadt ország eltérõ igazgatási-adóztatási viszonyai és az így keletkezett források nehezen kezelhetõk. Ráadásul még az is nehezíti a becslést, hogy mind a török, mind pedig a magyar források az adóztató háztartásokat vették alapul. Máig nem tisztázott,
Mulatozó kunok (a viselet korai ábrázolása)
16
hogy „egy háztartás” alatt hány személyt kell érteni. A legújabb összefoglaló munkák egyikének szerzõje, Dávid Géza szerint a török hódoltsági terület 120 000 négyzetkilométernyi részén a tizenötéves háború elõtt az ekkor még igen megbízható török összeírások szerint 900 000 lélek élhetett, közülük 850 000 lehetett a keresztény alattvaló. A török várkatonák, és tímárbirtokosok, illetve a muzulmán polgári lakosság alig haladhatta meg az 50 000-et. Mindezek tükrében kell értékelnünk a helyi népességi adatokat. Az 1699. évi kamarai összeírásban az itt élõ 70 gazdából csak 34 vallotta magát helybélinek, ugyanakkor azt is megjegyezték, hogy még várnak 100 fogságból hazatérõt és más betelepedõt. A fogságban lévõk kiszabadítására pénzt gyûjtöttek. A bevándorlók pedig, mivel szabados emberek lehettek, a környékrõl és a Hajdúságból jöttek. Ekkor ez volt az egyetlen lakott hely a Nagykunságban! Természetesen használták a környezõ kun települések földjét is, Magyarka, Asszonyszállás, Orgondaszentmiklós, Ködszállás, Bócsa falvakat. Emléküket ma már csak határnevek õrzik:
17
területük az 1745. évi redempció során megváltás útján végleg Karcag határához került. Ekkor lett a város területe 67 ezer katasztrális hold, amivel az ország negyedik legnagyobb kiterjedésû városa lett. A nagyállattartó, legeltetõ-gazdálkodó kultúra jellemezte a várost, a jászkunok kollektív kiváltságokat élveztek a 13 századtól egészen 1702-ig, amikor a Német Lovagrend tulajdonába került a terület. Az 1745-ben visszavett (megváltott) kiváltságok után indult meg az erõs parasztpolgári fejlõdés, aminek következtében a térség kulturális és közigazgatási központja lett a város. A Jászkun Kerületek autonóm életét a jászkun statútumok (törvények) irányították. A vitás ügyeket helyben intézték a Kerületen belül, az országos dolgokban a nádornak tartoztak elszámolással. Olyan mértékû autonómiát jelentett ez, amelyhez nem volt fogható a korabeli Európában. Az 1874-76-os közigazgatási reform következtében a Jászkun Kerület szétszakadt, részben Pest-Pilis-Solt vármegyéhez, részint Külsõ-Szolnok vármegyéhez csatolták. Ekkor alakult Jász-Nagykun-Szolnok vármegye – Muszályvármegye – ahogy a jászkunsági köznyelvben fennmaradt – Szolnok központtal.
18
(Kicsi híjja volt, hogy nem Karcag lett a vármegye központja.) A polgárosodás folyamata lassan megindult, 1857-tõl bekapcsolódott a vasúthálózatba, így a parasztpolgári fejlõdést felgyorsító kereskedelemnek immár nem volt akadálya.
Tanya a Kecskeri pusztán
A Nagykunság településeinek szerkezetét alapvetõen meghatározza a tájegység jellemzõ gazdálkodási formája, a nagyállattartó gazdálkodás, aminek következtében Karcag halmaztelepülés jellegû, az alföldi kertes városok sajátos településszerkezetét mutatja. A város közepén helyezkedik el a templom,
19
ami az egyetlen, veszély esetén biztonságot jelentõ építmény volt, ezt vették körbe a kerítetlen telkeken álló lakóházak, majd az ólaskertek, végül a zöldséges kertek. A településrõl kivezetõ utak, a csordahajtó utak kifelé szélesednek, befelé szûkülnek, aminek ugyancsak védelmi szerepe volt. Györffy István az alföldi kertes településekrõl írott tanulmányában kimutatta, hogy azok az alföldi földvárak védelmi rendszerével mutatnak párhuzamot. Karcag keleti része 1834-ben leégett, ezt követõen már párhuzamos utcákat osztottak, ezért a városnak ez a része fésûs elrendezésû. A Nagykunsághoz tartozó települések közül a természetes vonzáskörzetbõl adódóan Karcag volt a központi szerepkörû hely. A parasztpolgári fejlõdés viszonylag hamar megindult, módos redemptus családok igényének megfelelõen kultúrális, oktatási és közigazgatási központtá fejlõdött az elmúlt évszázadok során. Történetének fontos momentuma, hogy 1876-ig a Jászkun Kerületek része volt, egyben a Kerület legnépesebb települése is. 1872-ben rendezett tanácsú várossá nyilvánították, ami azt jelentette, hogy a korabeli közigazgatási viszonyok legfejlettebb formájával rendelkezett. Elsõ polgármestere
20
Pap Elek volt. Bírák uraimék, a 72 tagú képviselõtestület tagjai mindent rendszabályoztak, az élet apróbb-nagyobb területén is rend uralkodott, így a város építésügyi rendszabályát is megalkották. Ekkor jelentek meg a kerített telkek. A város közigazgatására jellemzõ, hogy kerületekre osztották (két tized tett ki egy kerületet), választott képviselõtestülete volt, ami elõbb 72, majd 91, a vagyona után a testületbe meghívott (virilis) polgárból állt. A város vezetését a polgármester látta el, aki mellett egy tanácsnok, egy fõjegyzõ, aljegyzõ, adószedõ, árvagyám, ügyész, városi orvos, állatorvos, rendõrkapitány állt, de a várost szolgálták a hajdúk, éjjeli vigyázók, toronyõrök (tûzvigyázók), kocsisok, kéményseprõk, és a cigánybíró is. A város képét a magas építésû nyeregtetõs, oszlopos módos parasztpolgár-házak határozzák meg alapvetõen. Ennek legszebb példáit láthatjuk a Madarasi úton, a Kerekes István utcán, Jókai úton és a Varró úton. Közülük többet eredeti állapotában hozták helyre. A népi építészet sajátja a népi klasszicista stílus, a három osztatú, nyeregtetõs ház szép ámbitussal, némelyek lopott tornáccal. A városépítészet
21
karakterét a 20. század utolsó harmadában jellemzõ stílus, a kockaházak és a tetõtér-beépítésû házak változtatták meg, és az, hogy ezek többségét már nem az utcafrontra építették. Megjelent az elõkert, ami megváltoztatta a hagyományos utcaképet. A lakótelepek lehetõség szerint a városmagon kívül épültek, tájidegen toronyház csak egy helyen a fõtéren, rontja a városképet. Az építési divat nem vált javára a település képének. Erénye a városnak, hogy minden „szocialista modernizálás” ellenére a város központjában a meghatározó épületek megmaradtak olyannak, amilyenné a 19. század végi és 20. század eleji építészek kialakították. A város központi helye, a piactér 1892-ben vette fel Kossuth nevét, a körülötte lévõ parkot Fogarasi Gábor mûkertész tervei alapján alakították ki, amit 1906-ban kovácsoltvas kerítéssel vettek körbe. A legpatinásabb épületek, a középületek többsége ekkor emelkedett. A kor gazdasági helyzetére jellemzõ, hogy városházákat, kultúrpalotákat és fogadókat, kaszinókat építettek, meg református gimnáziumokat, mert a kun-redemptus öntudatnak a mûveltség is velejárója volt.
22
Legelészõ ménes a karcagi határban 2004 nyarán
Karcagon 1907-8-ban, folytak az elsõ nyolcosztályos fõgimnázium érettségi vizsgálatai. Jóllehet, a város oktatása sokkal régebbi, hiszen az elsõ iskola a 17. században kezdett mûködni, 1676-ban kért a város a Debreceni Kollégiumtól rektort. Az oktatásügyre jellemzõ, hogy 1890-ben 20 elemi iskolai tanító szolgálta város oktatását. A legrégibb a református egyház fiúiskolája, (1813-18), majd a leányiskola a Kálvin u. 5. szám alatt épült 1895-ben. 1910-ben adták át az oktatásnak a katolikus városrészen álló Zádor úti iskolát, aminek ugyan elõdje már jóval korábban létezett. Az iskolához
23
tartozó zárdát 1926-30 között építették. 1890-ben iparostanonc-iskolát, 1900-ban Magyar Királyi Földmûvesiskolát nyitott a város. Az elsõ kisdedóvót, a Froebel-féle gyermekkertek mintájára 1875-ben létesítették Madarász Imre református esperes indítványára. Az elsõ központi óvodát (a Csokonai utcán) a város 1900-ban vette át a Gyermekkert Egyesülettõl. A nõk taníttatására 1901-ben polgári leányiskola nyílt Karcagon. Ösztövér kútágas hórihorgas gémmel...
Természeti értékek A Nagykunság kultúrtörténete szempontjából fontos természeti értéket képviselnek a kunhalmok, amelyek többsége mesterséges halom, temetkezési hely, amit a mintegy 4 ezer évvel ez elõtti kultúra hozott létre. Amelyik halom nem kurgán (temetkezési hely), az tell telep, az elpusztult település után maradt magaslat. A helynevekbõl többnyire kiderül, hiszen a földrajzi név rendszerint jelzi, hogy milyen térfelszíni formát jelölnek vele. Pesty Frigyes a 19. században összeírta a Jászkunság településeinek jellemzõit,
24
mintegy 194 helynevet. Szinte rekonstruálható a földrajzi nevekbõl a térfelszín: Veres fenék, Hodos fenék, Hodos hát, Ürmös sziget, Csíkos ér, Katymár fenék, Posta fertõ, Mirza laponyag, Révhalom – Révfenék, Érbuga, Ünnere, stb. Karcag város 67 ezer holdas határán belül 63 db. kunhalom található, közülük a legismertebb az Orgonda-halom, ami ma Berekfürdõ határán fekszik, a Kishegyesbori-halom, Magyarkai-halom, Tibuc, Bengecseg, Kormáncsok, Zádor-halom, Hármas-halom. A környékbeli városokban lényegesen kevesebb kunhalom található, aminek feltehetõen az az oka,
25
hogy a halmok keletkezésének idején eltérõ ökológiai viszonyok voltak. Így Kisújszállás határán belül 5, a Templom-halom, Akasztó-halom, Nagykerti-halom, Bogarasi-halom, Ivánkai-halom, Kenderes határában a Bán-halom, Fekete-halom, Telek-halom található. A halmokon kívül a kiemelkedõ szárazulatok, szigetek, laponyagok, porongok képeznek sajátos formákat, ezek elnevezéseit a tájnyelv õrzi. Kisújszállás határa jól érzékelteti a felszín változatosságát, s ahogyan a népnyelv jellemezte a területet. A leghátasabb, a mocsárrétegbõl kiemelkedõ részek voltak a szigetek, közülük is a legmagasabban fekvõk a laponyagok: Gyalpár, Igarió, Marjalaki-laponyag. Kisújszállás nagy-sárréti területén a korabeli térképek alapján 31 sziget mutatható ki, a Tisza szabályozását követõen természetesen ezeket már nem ölelte körbe a víz, határnévként azonban megmaradtak: Pene-sziget, Hosszú-sziget, Falu-sziget, Perjés-sziget, Ravaszlyuksziget, Rakoncás-sziget, Domb-sziget, Danzka-sziget. A Hortobágy tõszomszédsága miatt, mintegy a Hortobágy kapujának számít a KunmadarasBerekfürdõ-Karcag hármashatáron a Madarasi nagyrét, a Kunkápolnási mocsár, és Karcagon a Szélmalmi fogadóháztól a Zádor-hídig terjedõ terület. A Zádor-híd
26
A Zádor híd örök mementóként az egykori tiszai áradások emlékét õrzi
1806-tól szolgálta a közlekedést a Szolnok-Karcag -Debrecen sószállító úton, és vezette a Tisza tavaszi áradásait a Sárrét mocsárrengetegébe. A Mirhó gát megépítésével (1754) vérét vették a rétnek, alapjában változott meg a térség ökológiai képe és gazdálkodásának alapja. A Zádor- ér kiapadt, az egykor rajta átívelõ ötlyukú Zádor-híd múltat idézõ magányos mementóként ül a Hortobágy és a Nagykunság határán. A két város, Karcag és Kisújszállás között, de karcagi földön, a varjasi-bócsai határrészen fekszik a Kecskeri mocsár, a Kara János mocsár legmélyebb területeként maradt meg. A terület mocsara és õsi
27
gyepje a hajdani nagykunsági vegetáció számos, már máshol kiveszett faj emlékét õrzi.
Épített örökség Az épített örökség legrégebbi épületei térségünkben a református templomok. A karcagi református templomról tudjuk, hogy 1633-ban már megvolt, hiszen ekkor a már álló épülethez tornyot húztak. A jelenleg is mûködõ református nagytemplomot 1793-97 között újjáépítették. A már egzisztenciájában és hitében is megerõsödött redemptus református lakosság akaratából, de uralkodói kegy engedelmével építették a református templomot. Az építés történetérõl és elõzményeirõl ad jó korrajzot Varró István nótárius (jegyzõ), akit a karcagiak az építési engedély megszerzésével bíztak meg. Bejáratos volt a császári udvarhoz, hiszen a redempció ügyeit is õ intézte. Bizony „kenegetni kellett a kerekeket” akkor is, hogy haladjon a dolog: 112 teknõsbékát és némi aranyat vittek Bécsbe. A követségbe Varró uram Kollár Ádám udvari tanácsossal ment, aki a keleti nyelvekben
28
Református templom
járatos volt, s ekkor jegyezte le Varró Istvántól a kun miatyánkot, ami késõbb nagy tudománytörténeti jelentõségû volt, forrásul szolgált a kun nyelvészeti kutatásokhoz. A református nagytemplom jellegzetes klasszicista stílusú épület. Tornyán kerengõ van, ahonnan a bakter szarukürtjével jelezte az idõt és a tûzre meg a város nyugalmára vigyázott. Orgonája 1866-ban készült Takács Péter adományából,
29
akinek utca õrzi a nevét a városban. Úrasztali edényei 18-19. századiak, jeles mesterek munkái. A nagytemplom mellett a Baross úti Református imaházban is tartanak istentiszteleteket és példátlan eredménnyel büszélkedhet a karcagi református gyülekezet: kétszáz év után 2005-ben új templomot építettek a Kiskulcsosi városrészen. A katolikus lakosság csak a 18. század második felében 1869-tõl, a Felvidékrõl és a Jászságból telepedett meg ezekben a helységekben. Templomaik ez idõben épültek. Karcagon a katolikus templomot 1773-ban építették, ami a mai Ipartestületi székház helyén állott 1902-ig, közben a ma is mûködõ római katolikus templom 1901-ben felépült, 1910-ben nyerte el végsõ formáját. A 18. századi migráció eredményeként térségünkbe a katolikusok mellett szép számmal görög és zsidó kereskedõk is betelepedtek. A kis felekezetek számára II. József türelmi rendelete lehetõvé tette a templomok építését, csupán egyetlen kikötés volt: az épület nem nézhetett az utcafrontra. Ekkor épült a karcagi Gábor Áron Gimnázium mögött a görög templom 1794-ben. Korábban a jászkunsági görögök Békésre vagy Gyöngyösre jártak istentiszteletre.
30
Katolikus templom
A mintegy 300 lelket számláló görög diaszpora rövid idõ alatt felépítette egytornyú templomát, aminek ikonosztázionja és a szószéke igen értékes. A templom és a kereskedõházak mellett iskolát mûködtettek, ahol a görög mûveltségre is oktatták a diákokat. Itt szolgált Popovics János tiszteletes, aki 1861-ben magyar nyelvre fordította a liturgiát, s ezt követõen az istentiszteletek magyarul folytak nemcsak városunkban, hanem a hivek kérésére
31
az ország más templomaiban is. Az 1990-es években fejújították, s most hivek és lelkész nélkül várja sorsának beteljesülését. A város egyik impozáns épülete pusztán, mint mûemlék épület, kiállítóhelyként is jól szolgálná a kultúrát. A jelekbõl itélve ez az elkövetkezendõ években meg is valósul. Karcagra és Kisújszállásra, Madarasra 1848-tól telepedhettek le zsidó vallásúak. Karcagon éltek nagyobb lélekszámban, boltokat, nyomdát mûködtettek és saját iskolájuk is volt. A mára szépen helyreállított impozáns építésû zsinagógát 1899-ben avatták fel. A felekezeti összetétel szerint térségünkben egyértelmû a református lakosság többsége. Az erõs református gyülekezetekbe csupán a 18. század végén, 19. század elején költöztek be római katolikus, görög és zsidó vallású csoportok, de jelentéktelen számban. Annak, hogy nem volt befogadó a nagykunsági lakosság, történeti okai vannak. A települések irányítása is igen erõs volt, úgynevezett rendezett tanácsú települések voltak ezek a mezõvárosok, s nem engedtek megtelepedni csak annyi kézmûvest, kereskedõt, amennyi a lakosság igényét éppen ki tudta szolgálni.
32
Vallási zártsága is megmaradt a 18. századig. Endogám házassági szokásai egészen a 20. század elsõ feléig jellemzõek maradtak. A felekezeti arány tehát a reformátusok javára billen, katolikusok és zsidó vallásúak is vannak kevés számban. Görög katolikus azonban a 20. század közepétõl nincs, Karcagon csupán egy személy él, aki a római katolikus miséket látogatja. A városháza rangos közigazgatási épületként minden település dísze, méltón kifejezi az építtetõk szándékát. Karcagon 1912-ben, Vida Artúr tervei alapján Szentesi Tóth Kálmán polgármestersége alatt épült. Nevezetes épület a volt Bárány fogadó, amit 1825-ben építettek, klasszicista stílusban. Belsõ udvarán nagy szekérállás volt, ma ez a 'város udvara'. Az épületben kollégium és általános iskola kapott helyet. Mellette az egykori Jásrásbíróság épülete 1880-ban épült, a Bárány fogadó másik oldalán, 1890-ben épült a gimnáziummal szembeni Horváth Ferenc úti patika, amely a város egyik impozáns épülete. Eredetileg Városi Takarékpénztár volt, majd kórház, jelenleg a patika mögötti épületrész szociális otthonként mûködik. 1903-ban a régi katolikus templom
33
helyén az Iparos Otthont, az Ipartestület székházát emelték. Karcag mûemléki védettségû épületei: református templom, római katolikus templom, a görög és a zsidó templom, négy népi lakóház. Karcagon, is elvégezték a nem mûemlék épületek helyi értékvédelmi vizsgálatát, aminek során megjelölték azokat az épületeket, amelyek a település önkormányzatának védelme alatt állnak. Többségük mûemlék jellegû épület, jellegzetes lakóház, vagy a település építészeti stílusát A temetõcsõsz-ház szobája
A temetõcsõsz háza
34
magán viselõ kiemelkedõ jelentõségû építmény. Karcagon ilyen az északi temetõben a 18. század végén épült veremház, a temetõcsõsz háza, ami földház, a középkori háztípus emlékét õrzi, valamint az 1773-ban épült Erkel Ferenc úti lakóház. A népi építészet szép példája Karcagon a Dózsa György u. 62. sz. alatti lakóház, ami 1820-ban épült népi klasszicista stílusban.
35
A kúriális építmények legszebb példája az egykori kunkapitány háza, a jelenlegi Györffy István Nagykun Múzeum épülete, amit az 1830-as években építettek.
1773-ban épült parasztház az Erkel Ferenc utcán
Ipari és gazdasági mûemlék a környéken csupán Karcagon található: a villanymalom és a szélmalom. Térségünkben, bár már van rá példa, mégsem mondhatni jellemzõnek azt, hogy a temetõket védetté nyilvánították. Többségüknél valóban indokolt lenne a helyi védelem, mert némelyikben olyan, építészetileg is kimagasló éréket
36
képviselõ kriptasor található, ami méltán megérdemelné a figyelmet. Karcagon a déli temetõ kriptasora lenne érdemes helyi védelemre. A temetõ több kiválóság nyughelye. Itt találjuk Kátai Gábor orvos-gyógyszerész, a Jászkun kerületi fõorvosának, Németh Gyula turkológus, akadémikus, Gaál László iranista, a Debreceni Egyetem Klasszika Filológia tanszéke egykori vezetõjének, Kántor Sándor Kossuth-díjas népmûvésznek, Bellon Tibor néprajzkutatónak a sírját. A város északi részén, az ókatolikus temetõ mellett található a görög temetõ. Itt nyugszik Popovics János, aki 1861-ben magyarra fordította a liturgiát. Sírkertek, kripták, kovácsoltvas ajtók és kerítések a helyi mesterek míves munkái. A karcagi határon belül egyetlen szakrális emlékhely van, Karcagon egy kunhalom tetején található. 1851-tõl a Kálvária-halmon (vagy Szõllõs-halmon) a Krisztusi stációkat mutató dombormûvek számára fülkéket emeltek. A halom tetején harangláb áll, a Mária-szobor, amelynek különlegessége, hogy Mária, Jézus anyja nem a keresztre tekint, hanem a városra, Györfi Sándor szobrászmûvész alkotása. A körmenetek színhelye a Kálvária-halom.
37
A népi kultúra értékeinek feltárására, relikviáinak összegyûjtésére térségünkben már korán jelentkezett az igény. A 20. század elején 1906-ban Györffy István néprajztudós származik a múzeum alapításának gondolata. Karcagon hamarosan szép gyûjtemény állt össze, ami fõleg a gazdálkodás eszközkészletét és a korabeli lakásfelszereléseket, fõleg kerámiát tartalmazott.
A II. világháború idején azonban elpusztult az anyag és csak 1951-tõl sikerült újra szervezni a múzeumot. A Györffy István nevét viselõ Nagykun Múzeum tájmúzeum, gyûjtõköre a Nagykunság Szironyozott díszítés folklórjának, népéletének kulacson dokumentálására, tárgyi emlékeinek felgyûjtésére terjed ki. A múzeum jelenlegi épülete a Bogdi Papp-féle kúria az 1830-as években épült. 1968 óta ad otthont a nagyhírû intézménynek.
A Györffy István Nagykun Múzeum épülete
Nagykunsági tájház
Hagyományok és kultuszok
38
39
Tájházi szobabelsõ
A múzeum kezelésében áll a Jókai u. 16 alatti, 1984-ben alapított Nagykunsági Tájház. A ház az 1840-es években épült, háromosztatú, nyeregtetõs népi klasszicista stílusú. A tisztaszoba, konyha, lakószoba, kamra, istálló és a házzal szemben álló sütõház 18. század végi, 19. század eleji lakáskultúrát mutatja be. Ugyancsak a Nagykun Múzeum fíliája a karcagi fazekasság kiemelkedõ egyéniségének, a Kossuthdíjas Kántor Sándor fazekas népmûvész gyûjteményes munkáiból álló kiállításnak otthont adó Kántor Sándor Fazekasház, az Erkel F. u. 1 sz. alatt. Maga a ház módos redemptus porta még álló épülete,
40
amely a 19. század utolsó harmadában épült népi klasszicista stílusban. Utcai szobájában a módos parasztház bútorai láthatók enteriõrszerû elrendezésben. Egyes darabjai a 18-19. század fordulóján készültek, a bútorzat többi része a 19. század derekán mûködõ asztalosmesterek keze munkája. A Patikamúzeum önkormányzati tulajdonú, orvos- és gyógyszerésztörténeti kiállítása páratlan nemcsak a kistérségben, hanem Jász-Nagykun-Szolnok megyében is. A Szélmalmi fogadóház a Hortobágy déli kapuja, természetvédelmi kiállításával várja a túrakedvelõket.
Emlékhelyek Emlékhelyek közül a legjelentõsebb a kunok betelepedésének 750. évfordulója tiszteletére 1995-ben avatott Kun emlékhely Karcag határában, a 4-es fõ közlekedési útvonal mellett a Kishegyesbori-halmon. A halom, miként a határban álló kunhalmok jó része, egykor temetkezési hely volt. A kun õsök tiszteletére emelt kõbálványok az egykori kun sírszobrok mintájára
41
Karcagon az aradi vértanúk emlékezetére létesített 13 juharfa által körbeölelt emlékhelyen a hõsök neveit soroló fekete gránitkõ látható. Ugyancsak Karcagon, a Deák körút és a Liliom út találkozásánál, Fabriczy Kováts Mihály ezredesnek, a város szülöttének emlékhelye található. Kováts Mihály George Washington seregében megszervezte a könnyûlovasságot (huszárságot), ezzel jelentõsen hozzájárult az amerikai függetlenségi háború gyõzelméhez. Az emlékhelyen egy fehér kapun emléktábla örökíti meg Kováts Mihály nevét. Kun emlékhely
készültek. A két központi alak nagyobb, a Nagykunság jelképe, talapzatán a kunok címerállata, a kétfarkú oroszlán, valamint a hold és a hatágú csillag látható Cumania major felirattal. A központi szobrokat körülvevõ sírszobrokat a hat nagykun város és hetedikként Berekfürdõ állíttatta. A szobrok a középkori kun katonai viseletet mutatják, csupán annyi eltéréssel, hogy a kezükben áldozati csésze helyett a városaik címerét tartják, s mindegyik a saját városa felé tekint.
42
Kováts Mihály emlékhely
43
Karcagi panteon Karcag a szobrok városa, a múlt valóságos panteonja, hiszen 47 köztéri szoborban gyönyörködhet a város lakossága. Többségük az impozáns látványt mutató fõtéren látható. Közülük is kiemelkedõ az I. világháborús emlékmû, a lovas szobor, amely a Jászkun huszárezredre emlékeztet, amely 1745-ben alakult és az elsõ világháborúig fennállt. A szobor Gáldi Gyula szobrászmûvész munkája, 1938 októberében, a második
Az I. világháború hõseinek emlékére
44
Kossuth Lajos szobra Angyaloskút a fõtéren
világháború elõestéjén állították. Talapzatán 555 elesett katona neve olvasható. A Kun pieta, a II. világháború hõseinek emlékezetére 1992-ben állított emlékmû, Györfi Sándor, a városban élõ szobrászmûvész alkotása. A város határában látható 9 kõbálvány a Kun emlékhely (1995) szobrai ugyancsak Györfi Sándor munkái, miként a Vásártéren álló, 2001-ben avatott Nagykun Milleniumi emlékmû, a kettõs lovas szobor amely a kunok bejövetelét ábrázolja. Ez az egyetlen olyan szobor, amely a kunok vezérét, Kötöny kánt ábrázolja.
45
Németh Gyula szobra Mándoky Kongur István szobra
Kiemelkedõ szépségû még a fõtéren látható Viktória-kút szobra (2001), amely az elsõ, 1897-ben állított artézi kút helyén áll, annak rekonstrukciós mása. A múzeum mellett látható Györffy István néprajztudós (1984), Mándoky Kongur István (1993) turkológus szobra, Szûcs Sándor néprajztudós reliefje (1979), Györfi Sándor munkái és ugyancsak a Múzeum falán található Györffy István dombormûve, Papi Lajos alkotása. A város fõterén áll Németh Gyula akadémikus, turkológus egész alakos szobra (1990), s egy jellegzetes kunsági koporsós kapu,
46
jelképezve azt, hogy honnan indult a nagyhírû tudós, aki nemcsak a Nagykunság, hanem a törökségi kultúra kutatásával is kivívta a tudományos világ elismerését. A fõtéren áll Kossuth Lajos szobra, 1907-ben avatták, Horvay János alkotása és Petõfi Sándor mellszobra (1948), ami Gyõri Dezsõ alkotása. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Kutatóintézetének fõépülete elõtt áll Vezekényi Ernõ növénynemesítõ egész alakos szobra (1997), Györfi Sándor munkája. A Szentannai Sámuel Mezõgazdasági Szakközépiskola parkjában látható a Kunsági Vénusz c. szoborkompozíció (1989), ugyancsak Györfi Sándor szobra. A posta épülete elõtt a Pásztorlányka c. szobor, Somogyi Árpád szobrászmûvész munkája, a katolikus templommal szembeni parkban a Ménesek emlékezete c. Györfi Sándor-szobor (1980) látható. A templom kertjében Dr Orosz Pál lelkész mellszobrát Györfi Sándor, a templom melletti Szent István-szobrot Györfi Lajos szobrászmûvész készítette, az államalapítás ezredéves évfordulójára. A város sétáló utcájában kapott helyet Kerényi Imre Anya gyermekével címû alkotása, a városi Strandfürdõ területére helyezték Kovács Imre karcagi születésû szobrász, Ülõ lány címû alkotását.
47
Vezekényi Ernõ szobra Kunsági Vénusz
A kultúra és közmûvelõdés ügyét szolgálják a patinás intézmények, így Karcagon a Déryné Mûvelõdési és Ifjúsági Központ, ami az 1926-ban kultúrpalota céljára emelt épületben mûködik. Karcagon 1950 elõtt is pezsgõ kulturális élet folyt, mintegy 70 egylet és olvasókör mûködött. Közöttük a Polgári Kör, 48-as Olvasókör, Vadásztársulat, Nemzeti Olvasókör, III. 48-as Olvasókör, II. Függetlenségi Olvasókör, IV. Függetlenségi Olvasókör, Izraelita Szent-Egylet, Kisbirtokosok Olvasóköre, Ipartestület Békéltetõ Bizottsága, Elsõ Egyetértés Olvasókör, Méhész-Egylet,
48
Jótékony Nõegylet, Gazdasági Egyesület, Polgári Társaskör, Szabadság Olvasókör, Városi Daloskör, Katholikus Kör, Általános Nép-Egylet, Széchenyi Társaskör, Magyar Nemzeti Szövetség, Kereskedelmi Kör, Gazdálkodó Ifjuság Önképzõ Egylete, Magyarországi Cipész és Csizmadiamunkások Szakegyesülete MOVE Sportegyesület, Városi Mozgóképszínház. A mûvelõdés ügyét szolgáló egyesületek és alapítványok jelenleg is népszerûek, mintegy 80 civil szervezet és 30 alapítvány mûködteti a város kulturális, zenei és mûvészeti életét igen színvonalasan. Ezeken belül kiemelkedõ jelentõségû a könyvkiadással is foglalkozó a Barbaricum Könyvmûhely: Barbaricum Irodalmi és Mûvészeti Egyesület, a Karcagért Alapítvány, a Karcag Testvérvárosaiért Alapítvány. A városi könyvtár Csokonai nevét viseli, szép könyvgyûjteménye jelentõs helytörténeti dokumentációval rendelkezik, rendezvényei és egyéb kulturális szolgáltatásai alapján a város legrangosabb kulturális intézményének számít.
49
Kulturális örökség, néprajzi sajátosságok Karcag, és a környéki települések népi kultúráját alapvetõen Nagykunság történeti néprajzi hagyományai határozzák meg. A tájegység életében jelentõs esemény volt a kunok bejövetele. A 13. században a keletrõl jött etnikai csoportokkal újra megjelenik a Kárpát-medencében az eurázsiai sztyeppe lovasnomád kultúrája. A török- és iráni eredetû beköl-
Kunsági festett bútor
50
tözõk hatása a térség embertani képén, anyagi és szellemi kultúráján egyaránt érezhetõ. Velük felülrétegzõdött a keleti kultúra, ennek hatása markánsan jelenik meg a Nagykunság és a vele munkamigráció illetve kereskedelmi kapcsolatban lévõ szomszédos területek népi kultúráján. A térség sajátos történelmi fejlõdésének, különös jogállásának és az ebbõl adódó zárt közösségének köszönhetõen megmaradhattak azok a kulturális sajátosságok, amelyek a népi kultúránk különös színét adják. A térségben a korábban elkezdõdött pusztásodás a török hódoltság ideje alatt fokozódott. A hódoltság, illetõleg a Rákóczi-szabadságharc utáni visszatelepülés, a Nagykunság benépesülése után alakult ki ez a sajátos történelmi tudat, ami a térségünket is jellemzi. Ez egyfelõl származástudatot takar, de területhez kötõdést is jelent. Kunnak lenni az élõk tudatában annyit jelent, mint „konok, nyakas, kálvinista”, a szíken is megélõ, összetartó, de egyben A keleti vonások ma is a Kunságon lakót is jelent. megfigyelhetõek
51
Befelé zárt világába alig enged be idegent, más etnikumút, más vallásút. Különös természetû emberek a kunok. Az a mondás járja, hogy: sohasem tudni, hogy egy kun kire, miért haragszik… Egy biztos, hogy a táj jellemformáló tényezõ. Az Alföld egyenes, a kun ember is az, nehezen hajló. Bél Mátyásnak, a 18. század nagy utazójának feljegyzései jól mutatják a korabeli állapotokat: „A föld különben kövér, feketés, ha megtelik nedvességgel, megterem mindenféle magot, noha trágyázás nélkül, pusztán csak szántással forgatják meg. A szõlõt is megtûri, melynek gyümölcse halványvörös és kellemes, de nem tárolható. Nem marad el állattartásban sem, sõt, ökrök, lovak, disznók és juhok igen kiváló ivadékait neveli. (…) Ha az ember szóba áll velük, ki nem fogynak a síránkozásból, jajveszékelésbõl. (…) Különben testük erõs, és az sajátos ruhába, többnyire kékbe, néha fehérbe öltöztetik. Egyaránt csinosak a férfiak és a nõk, de a nõkben nagyobb a tisztelet a férfiak iránt, ámbár csintalanabbak is a férfiaknál. A fiatal nõk ugyanis mikor férjhez mennek, a többi magyar szokása szerint otthon maradnak, ha férjük távol van a földön és a legelsõ adandó alkalommal tiltott szerelemre lobbannak és megszegik férjük iránti hûségüket…
52
Ritkán található itt tizenöt esztendõsnél idõsebb hajadon lány, ha szép, menyecske annál több, akik csak arra törekszenek, hogy csinos ruházatukkal elhagyjanak más elõkelõbbet. Irással mindnyájan foglalkoznak,: az olvasáson kívül meglehetõsen sokan ismerik a latin nyelvet is.” A Nagykunság, mint az Alföld legnagyobb állattartó körzete életmódjában sokáig megõrizte a keleti hozadékot, ami fundamentumát jelenti annak a származástudatnak, és annak a sajátos színezetû népi kultúrának, amely olyan markánsan megmutatkozik. A redempcióval újabb erõsítést kapott az a másság, a régi jogállás visszaszerzésére irányuló törekvések egyesítették az erõket egyben a határokat is kijelölték. Ez védelmet jelentett az itt élõ lakosságnak. Feltételezzük, hogy a visszatelepült lakosság között arányaiban több lehetett a kun származású, a többi betelepült pedig alkalmazkodott a kultúrájukhoz. A redempció során visszavett privilégiumok keretei között zajlott az a sajátos parasztpolgári fejlõdés, ami, ha töredékeiben is, de megõrzött jó néhány olyan kulturális elemet, ami nem tulajdonítható másnak, mint az egykori kun mûveltség töredékének.
53
Az etnikus identitás hangsúlyozása mindig nagy társadalmi problémák idején, amolyan válsághelyzetben kap nagyobb hangot és teret. Kétségtelen, hogy e sajátos történeti tudat kialakulásában, formálásában a helyi értelmiségnek szerepe volt. A helytörténet oktatása az iskolák tanmenetének része volt. A két világháború között a helyi nyomdákban készült füzetek hátsó borítóján rövid Kunság-történetet olvashatott a kisdiák, a helybéli tanítók, nagyhírû gimnáziumi tanárok között jó tollúak is voltak. Õk autentikus közvetítõi voltak e néprajzi csoport kultúrájának. Függetlenül attól, hogy „õslakosok” vagy „tõsgyökeresek” avagy jövevények voltak, gondolkodásukban egységessé váltak Karcag lakói. A kuntudat mindig úgy forog közszájon mint a magyar társadalmi tudat egyik része, a magyar kultúrába olvadt idegen elem oly módon integrálódott az itteni hagyományokhoz, hogy közben megtartott – elsõsorban az átmeneti rítusoknak köszönhetõen olyan elemeket, amelyek a már vázolt történeti körülmények között hagyományozódva szinte máig fennmaradtak. A kun mûveltség archaikus rétegét képezik a nyelvemlékek, elsõsorban a földrajzi nevek, személynevek és a szórványemlékek, amelyeket
54
a tájnyelv olykor jelentését veszítve is, de megõrzött. A kun mûveltség így a nyelv is a 16. századra fokozatosan belesimult a magyar mûveltségbe. Övcsat kun oroszlánnal A nyelvtudomány összegezte a magyarországi kunok nyelvének problémáit, az újabb kutatási irány is kirajzolódott mostanra. Ezúttal csupán azokat a földrajzi neveket említjük, amelyek határnevekként fennmaradtak, nevük olykor a jelenkori térképeken is olvasható. Györffy István csak Karcag határán belül 1921-ben 63 kunhalmot írt össze, több, mint felük, ha torzó formájában is, de megtalálható mai is, a hozzájuk fûzõdõ történeti monda az élõ kultúra része. Közülük egyik Orgondaszentmiklós, a 15-16. században elpusztult kun település Karcag határában, a mai Berekfürdõ területén. Elsõ okleveles említése 1521-bõl való. A település neve 'orgun-dag' kaszáló hegy jelentésû kipcsak török szóból származik, de folytathatjuk a sort Karcag nevével, ami pusztai róka jelentésû szó, a török névmágia tipikus esete.
55
A földrajzi neveknél általánosnak mondható, hogy személynév eredetûek, vagy a térfelszín jellegzetességére, illetõleg a hely különös jellemzõjére utalnak. A halom-neveknél maradva a Bengecseg halmot említhetjük, ami örököcskét jelent, vagy a Kormáncsok halmot, ami a kurban-csik, áldozati hely jelentésû. Határrészként a Karcag és Kisújszállás közötti Karajánost, Karajános gátját kell kiemelnünk. De folytathatnám a sort a Zádor, az Ecse helynevekkel is, melyek analógiáit a törökségi kultúrában is megtaláljuk. A földrajzi neveken kívül a személynevek és a ragadványnevek igen figyelemre méltó emlékei a kun mûveltségnek. Többségük tipikus ómen-név. Így a Karcag-Kunhegyes közötti Kolbazszék, Kolbazszállása ami a középkorban fontos közigazgatási szerepet töltött be. Vagy Kötöny – kunok kánjának a neve, ami ülepet jelent. Valamilyen tulajdonságra utalnak a Karakas (Fekete szemöldök), Karacs (feketés), Alacs (tarka, iromba) Árog, Csivag (Sovány), Csõreg (Katona) szavaink. Nyelvemlékeinkrõl szólva említenünk kell az egyetlen összefüggõ szövegemléket, a kun miatyánkot, ami a keresztény imádság kun nyelvi fordítása.
56
Idézzük a legrégebbi változatot, amint azt 1745-ben Varró István nagykun- és Nánásy János kiskunkerületi meghatalmazottaktól Kollár Ádám lejegyezte: Bezén attamaz kenze kikte, szenlészen, szenádon, dösön, szen küklön, nitziégen, gérde ali kökte bezén oknomozne, okné mezne, bergézge pitbütör küngön il bézen ménemezne neszem bezdede jermez bezge utro gergenge ilme bezne ol gyamanga kutkor bezne ol gyamanna szen borszony bo kacsalli botson igyi tengere ammen A kun nyelvemlékek kutatásában elévülhetetlen érdemeket szerzett a karcagi születésû Németh Gyula, aki megvizsgálta a kunsági helyneveket, s Mándoky Kongur István, aki összefoglalta a tudomány eddigi eredményeit, a legjelentõsebb kunsági szövegemlékeket, a kiszámoló verset és a kun miatyánkot összevetve a törökségi megfelelõkkel, rekonstruálta a valamikori kun hangalakot. Az errõl szóló könyvet szülõvárosa, Karcag adta ki 1993-ban, Mándoky Kongur István halálának egy éves évfordulójára emlékezve.
57
Karcag szellemi kultúrájának egyik jellegzetessége a néphit, ezen belül is a táltoshit, ami keleti párhuzamai alapján az õsvallás emléke kultúránkban. A pásztorkultúra éltetõ közegében a táltos-hit etnikus gyökerû eleme a népi kultúrának, ami a kun mûveltségi felülrétegzõdés okán maradhatott meg napjainkig. A kunsági és Hortobágy-melléki táltos a valamikori sámán megfelelõje. Képzete elevenen él a mai néphitben is, alakja termékenyítõleg hatott a népi díszítõmûvészetre is. Népszokásaink között, a lakodalmas szokáskör és a temetkezési kultúra különös voltára hívjuk fel a figyelmet. A lakodalmas szokásrendben számos régi keleti, kelet-európai szokáselem él, fõként a házassági ajándékozásnál, a lakodalmas jelképeknél, így az almaszimbólumokban, a lakodalmas zászlóknál, a võlegénytõl a menyasszony számára megkívánt ajándékok kapcsán. Karcag lakodalmas szokásrendjében a menyasszony vételárának (a hajdani kalim) emlékének meglétét az 1974-ben gyûjtött Szolnok megye Néprajzi Atlasza felmérései is igazolták. A pénzért rótt menyasszonytánc voltaképpen ennek az emléke. Még a 19. század végén is kevés volt
58
a fiatalok ismerkedési alkalma, ha egy legény nõsülni akart, a násznagyával elment a kiszemelt lány szüleihez. Ha egyezségre jutottak, jegyajándékot küldött, ami rendszerint pénz volt. Gyûrût az 1870-es évek elejéig nem kaptak a menyasszonyok. Ma már a lakodalmas szokások is megváltoztak, de a hagyományõrzõk jóvoltából egyre több hintós esküvõt tartanak, a hagyományos jelképeket is megõrizték. A lakodalmas tisztségviselõk között archaikus, a võfély és a lovaslegények alakja. A võfélyversek a szokásrend pontos leírását adják. Nem lehet véletlen,
Felkendõzött lakodalmas lovak 2002. májusában.
59
hogy az elsõ võfélyversek az Alföldnek errõl a vidékérõl kerültek elõ. Itt, a Nagyalföld közepén, a Kunságon maradtak meg olyan apró elemek, a legösszetettebb társadalmi intézménybe, a lakodalmas szokásrendbe ágyazva õrzik az egykori kun kultúra emlékét. Így a lakodalmas zászló – kendõ, mint jelkép, a juhfej rituális osztása. A lakodalmas zászló, a kendõ, amit a hintós lakodalmaknál ma is látunk, meglehetõsen régi jelképe a kunsági népi kultúrának. A lovak kantárjára kötött kendõ, a võfély botjára vagy mellére tûzött kendõ ill. pántlika eredete a közép-ázsiai törökségi kultúráig vezethetõ vissza. A kendõ valójában zászlónak felel meg, ajándékozása, akár jegykendõ, akár a lovaslegényeknek adott ajándék formájában maga is a lakodalom jelképe. A folklór õrizte meg a kunkapitányok alakját. A kunoknak valaha saját bíráik voltak, akik a közösség ügyeiben eljártak, a nádornál képviselték a kunokat. A Hármas Kerület megszûnésével, az új megyerendszer megszervezésével tisztségük megszûnt, de alakjukat a folklór tovább õrizte. Õket köszöntõ võfélyversek is maradtak fenn. A hagyományõrzés szép példája, hogy a millenium évében éppen
60
Kisújszállás volt a kunsági városok közül az elsõ, aki felelevenítette a kunkapitány-választás emlékét. A hat nagykun város (hetediknek csatlakozva Berekfürdõ) minden évben választ kunkapitányt. Az lehet kunkapitány, aki valamilyen módon kivívta a helyi társadalom megbecsülését. Karcag elsõ kunkapitánya Györfi Sándor szobrászmûvész lett 2001-ben. Temetkezési kultúránkban a kunok sajátosságának tekintik a kutatók a kurgánon álló, kezükben áldozati csészét tartó õsszobrokat, amik a kunok vándorlási területén a 9-11. századtól megtalálhatók. A magyarországi kunok vezetõrétege itt is állított õsei tiszteletére ilyen sírszobrokat, amint arra a földrajzi nevek alapján következtethetünk: úgy, mint Kunkép, Korhány (kurgán), Kormancsok (áldozati hely) nevek esetében. A kunok lila gyásza és a sírokba rontáselhárítás céljából tett kultikus növény, az anyarozs (Secale cornutum) és az üröm (Artemisia) olyan eleme a népi kultúrának, ami minden kétséget kizáróan a kunokat jellemezte. Közülük – pl. a lila gyász emléke –, a Nagykunságon, Karcagon, Kunmadarason és Kisújszáláson, valamint a 18. század
61
végi nagy migrációs hullám teremtette bácskai Feketics, Pacsér és Bácskossuthfalva helységekben a 20. század elejéig megmaradt. A népi táplálkozás terén a szárítás, füstölés és a juhhús fõzésének, fogyasztásának sajátos szokása jellemzi vidékünket. A családi ünnepek sem múlhatnak el úgy, hogy birkatest ne fõjön. Sehol sem fõzik úgy a birkapörköltöt, mint Karcagon. A fejnek, körömnek, faroknak perzselése pikáns ízt ad az ételnek. Az Alföldön a perzselés csak a Nagykunságra jellemzõ, a Jászságban csupán egy helységben, Jászkiséren ismerik, de mint tudjuk Jászkisért a 18. században kunok népesítették be. A juhfej rituális osztása ugyancsak keleti hozadéka népi kultúránknak. A lakodalmas szokásrendben maradt ránk. A leginkább tiszteletre méltó személy (a võlegény násznagya, vagy a legidõsebb vendég) kapja a fõtt juhfejet. Amíg a juhhús az ünnepek eledele, addig a köles a népi táplálkozás szerényebb, de annál fontosabb alapja. A kásaételek a hétköznapokon kerültek az asztalra a századfordulóig. Természetesen most, amikor a hagyományok újjáéledésének korát éljük, s mindezt egyfajta kulturális turizmus
62
keretében valósítjuk meg, meg kell említeni, hogy az Alföldön köles-fõzõ verseny csak Kisújszálláson van minden évben õsszel, a Kun viadal kapcsolódó rendezvényeként. A köles a kunokkal Búboskemence került az Alföldre. Valaha kölesbõl erjesztett sör volt a boza, amit utóbb kunsavónak is mondtak. Ma már nem ismerjük a bozát, csak a népnyelv õrizte meg emlékét: Kunmadarason ma is mondják a részeg emberre, hogy bozálkodik, be van bozitálva… Tárgyi kultúrában elsõsorban az állattartáshoz kötõdõen, a kunsági legénybot, a kutyanyakörv, és a nyereg szerkezete õrizte a keleti kultúra emlékét. A kunsági legénybot a középkori fegyver, a buzogány formáját mutatja. A viseletben a kunsüveg az, aminek kontinuitását igazolni lehet szinte a kezdetektõl addig, míg a kalapviselet ki nem szorította. A székelyderzsi
63
falfreskó hátrafelé nyilazó lovasának fején látható süveget jellegzetes viseletként a katonáskodó kunok szinte a 18. század végéig õrizték. A kunságiak viseletét szóló 1855-bõl való feljegyzés így írja le: „a leginkább franczia kék posztó zsinóros nadrág, ezüst gombos dolmány, szép kordoványcsizma.” A kék posztóruha a vagyonos parasztság és az elöljárók körében általánossá vált. A nagykun Nádor huszárok ruhája õrzi az egykori híres férfiviseletet. A kék szín rangot, méltóságot kölcsönzött viselõjének. Szokás máig a sötétkék színt kunkéknek mondani. A cifraszûr ázsiai eredete bizonyított. A Kunságra annyiban jellemzõ, amennyiben a rajta lévõ díszítés sajátossá tette. Ez a viseleti darab a legvitatottabb, hiszen a magyar nyelvterületen mindenhol elterjedt, ám a különbözõ kelet- és nyugat-európai hatásokra alakult sajátosan magyar viselet lett. Álló gallérja, szabása, rátétes Cifraszûr díszítése, archaikus,
64
közép-ázsiai, de a díszítése olykor hódoltságkori török hatást is mutat. A nõi viseletben a kör alakú kunsági kisbunda jellemzõ. A 20. század elejéig viselték. Visszafogott, barna alapon Kisbunda oldalrésze Kisújszállásról fekete selymezése a puritán kálvinista stílust mutatja. A Nagykunsággal határos területekre is eljutott a hajdúsági, északbihari, délborsodi, hevesi területekre, elsõsorban a vásározók révén, majd a helybéli mesterek is átvették. A debreceni vásárokon jelen volt az egész Tiszántúl, a mezõtúri szûcsök Sarkadig és Váradig is elvitték portékáikat. A nagyobb kunsági városokban 15-20 szûcs is megélt. Vagy önálló céhet alkottak, vagy összeálltak szabókkal és más iparosokkal. Hívták kunbundának, túri vagy karcagi bundának, gallérbundának és kerekbundának, ha nagyon bõ volt, fodros bundának.
65
A Kunság, így Karcag népviseletére is jellemzõ tehát a cifraszûr, a kunsüveg, a hétköznapi pásztorviseletben a bõ gatya, borjúszájú ing és fekete, pitykés lajbi. A kör alakú nagybunda, aminek válltányérja Karcagi asszonyok parasztpolgári kálomista virágozású viseletben a 20. sz. elején (fekete, sötétlila rozmaringozású). A nagybunda nõi párja a viseletben a már bemutatott kunsági kisbunda. Napjaink egyik szép szokása lett, hogy nagyünnepeken újra népviseletben jelennek meg az emberek. A Jászság esetében különösen szép színes viseletrõl beszélhetünk, azonban a Kunság, mintha zavarban lenne, hogy mit is hordjon … Nem szabad elfelejtenünk, hogy amit ma népviseletnek mondunk, az alig több száz évesnél, voltaképpen az 1896-os nagy ünnepségek idején alakultak ki oly módon, hogy a fõúri viselet hatott a paraszti ill. parasztpolgári viseletre is. Ennek tükrözõdését látjuk a debreceni cívisviseletben, a jászsági cifra nõi viseletben is. A Nagykunság
66
református vidék lévén sohasem cifrálkodott, viseletében is puritán egyszerûség jellemzõ. A hagyományok feléledésének korában természetes jelenség, hogy az ünnepeken hagyományos viseletben, népviseletben jelennek meg az emberek, ezzel is hangsúlyozva a saját kultúra fontosságát. A férfiak fekete posztóból varrott zsinóros dolmányt hordtak csizmanadrággal, fényesre pucolt csizmával, késõbb pantallóval. Számos fotót láthatunk pl. a Néprajzi Múzeumban, amelyeket Györffy István gyûjtött a század elejérõl. Városunk hagyományos nõi viselete a parasztpolgári szabást (sonkaujj, karcsúsított, hátul ráncolt felsõjû, lefelé bõvülõ aljú, nemes anyagból, taftból, kõrisbogár színû selyembõl) mutatja. Színeiben is visszafogott, lehetõleg sötét tónusú anyag, hiszen a reformátusok ilyet hordtak. A családi albumokban bõven találunk példát, a 19. század végén, a 20. század elején a módos családok már leültek a fényképezõgép elé. A múzeumokban található századfordulós fotók jól láttatják, hogy a karcagi, madarasi, kunhegyesi és kisújszállási, tehát a nagykunsági módos (redemptus) parasztpolgár asszony nem visel kötényt az ünnepi ruhájához szemben a szolnoki, mezõtúri asszonyokkal. A karcagi asszonyok csak munkához hordtak kötényt.
67
A 20. század elsõ harmadában azonban gyökeresen változott a viselet. A divat megváltoztatta. A lányokat telente varrómûhelybe adták, ahol a legfontosabb darabok szabását-varrását megtanulhatták. Ezekbe a varrószalonokba párizsi divatlapokat is járattak, így városunkat sem kerülte el az új hullám, az ejtett derék és egyenes szabásvonal… A népviselet nagy változását eredményezte, bár szándéka ellenére a 20. század elsõ negyedében induló Gyönyösbokréta mozgalom is. Újra élesztették a hagyományokat, az alföldi városok is szüreti mulatságokat szerveztek, a szüreti felvonulásokon amolyan magyaros, buggyos ujjú fehér blúzban, térdig érõ szoknyában, piros mellénnyel vonultak a lányok Operett-viselet volt ez, de mindenki követte, annak ellenére, hogy kevés köze van a népviselethez. A népi díszítõmûvészetben a kunhímzés jellemzi a térséget. A gyapjúból, növényi festékkel festett szõrbõl varrott, párhuzamosok között futó, ritmusosan ismétlõdõ minta szép színfoltja a népmûvészetnek. Legszebb 18. század végi darabokat a karcagi Györffy István Nagykun Múzeumban láthatnak
68
az érdeklõdõk. A népi díszítõmûvészeti körökben, ami pl. Karcagon mûködik a régi minták variánsait varrják népmûvészeink. A kunhímzés mellett a népmûvészetnek más ágai is virágzanak városunkban: így a fafaragás, csipkeverés és a fazekasság. A fafaragás és a bútomûvesség céhközpontja volt Karcag, ahová a környezõ települések mesterei is tartoztak, s akik a debreceni és nagyváradi asztalosstílust honosították meg a vidéken. Fenyõdeszkából készített ládákat, lócákat, falitékákat készítettek.
Kántor Sándor kerámiái
69
Kezdetben sötétkék, fekete alapon jelent meg a díszítés, a fõ motívumok vésett majd festett körmezõben jelentek meg, ami a magyar bútorfestõ hagyományban egyedülálló volt. A fafaragó népmûvészet központja ma is Karcag. Kiemelkedõ alkotói Andrási Mihály, Hemzõ János, Tóth László, Bartha András, Tyukodi László. A csipkeverés hagyományos központjának számított Karcag. Az egykori karcagi Háziipari Szövetkezetbe bedolgozó népmûvészek az 1990-es évekre teljesen magukra maradtak. Néhányan, így, Pincésné Soós Gyögyi és Oláhné Lipták Erzsébet igyekeznek a hagyományos mintákat fenntartani, éltetni, s mint a népmûvészeti ág örököseként jelentkezõ népi iparmûvészet prezentásaiként menteni az értékeket.
Méltán híres a karcagi csipke
70
Noha hagyományosan nem számított a fazekasság központjának Karcag, Kántor Sándor munkássága révén mégis az lett. Az 1960-as évektõl a mesterség csúcsán lévõ Kántor Sándor azzal, hogy tanítványokat indított útnak, így a tiszafüredi Szûcs Imrét, Sz. Nagy Istvánt, Kovács Lászlót, ifj. F. Szabó Mihályt megtette azt, amit mesterember tehetett: átadta a stafétát és messzeföldön híressé tette a karcagi fazekasságot. Kántor Sándorra méltán büszkék a helybéliek. Karcagon született 1894-ben. Szerencsés volt a Györffy István néprajztudóssal való találkozás, aki ugyancsak a város szülöttje, aki felhívta a figyelmét a már kihaló félben lévõ tiszafüredi motívumkincsre. Ezt követõen kezdõdött Kántor Sándor mesterség és mûvészeti pályájának az a szakasza, amely a páratlan értékteremtés korszakát hozta el. A Kántor-mûhelyt a család tovább mûködteti, Tóth János fazekas viszi a mesterséget. A lokális közösségek kultúráját, életképességét, megtartó erejét és halványodó jövõképét vizsgálva joggal támadnak kétségek. Mindenre kiterjed az információ és az intelligencia vezetõ szerepe és a szellemi munka mindinkább felváltja a fizikait. Egyfelõl nyomasztó a már említett globalizáció
71
hatása és szinte ezzel egyenlõ mértékben felerõsödik a lokális értékek felmutatásának vágya. Az 1930-as évek közepétõl a népi kultúra megmentésére és feltámasztására új színfolt jelentkezett: a Gyöngyösbokréta mozgalom. A produkciós szemlélet miatt a mozgalom befulladt, azonban az 1945 után létrejövõ népi együttesek ebbõl az alapból építkeztek. A háború után a népi kultúra fenntartását és ápolását intézményesen biztosították. Periódusonként újraéledt majd hanyatlott az érdeklõdés iránta attól függõen, hogy a városi kultúra milyen igényt mutatott. A televízió Röpülj páva versenyei létrehozták a pávaköröket, a figyelem a népdalkincs felé fordult. Erdély mintha felébresztette volna a kollektív lelkiismeretet, népzene és néptánc gyûjtés indult, egyre több hívatásos együttes játszott autentikus népzenét is. A táncház-mozgalom is sokat segített abban, hogy életre csalja a szunnyadó népzene és tánckultúrát. Mind többen hordtak népies ihletésû ruhákat, kicsit divat is lett a „folk stílus” a fiatalok körében. Az 1980-as évek közepétõl szinte minden nagykunsági városban, de mondhatni a Hortobágy mellékén lévõ településéken, így Karcagon is megrendezték
72
a szüreti felvonulásokat, pünkösdi királyválasztásokat, királynéjárásokat. Utóbb már lovas legényekkel, huszárokkal vonultak, magyaros ruhába öltözve énekeltek, táncoltak az asszonyok. Ez felelevenített egyfajta „magyaros népviseletet”, azonban ez csak amolyan operett-magyar volt, valójában kevés köze van a népviselethez. A rendszerváltás után megszervezett falusi turizmust sokan tekintették a családi jövedelem kiegészítõ forrásának, így a vendégváráshoz hozzá tartozott a tájjelleget hangsúlyozó népies berendezés, népies ételek fogyasztása, sõt már-már versenyszerû fõzése. Egy-egy birkafõzõ versenyre több ezren érkeznek Karcagra. Lehet vitatkozni azon, hogy helyes-e, jót tesz-e a népi kultúrának az ilyen fajta bemutatása, lehet-e ez üzlet? A fontos az, hogy életben maradjon a tájra jellemzõ díszítõmûvészet, szokáshagyomány, hiszen öröklõdni és megújulni csak így tud. A történelem számtalanszor bizonyította már, hogy azok a népek tudtak fennmaradni, akik mindig megújultak, mert nem majmoltak másokat, hanem a saját kultúrából merítettek.
73
A milleniumi események kétségtelenül hangsúlyosabbá tették a nemzeti kultúra, ezen belül a helyi értékek, sajátosságok megmutatásának igényét. Tehát egyenes következménye a folyamatnak, hogy egy ilyen erõs tradíciókkal bíró helyi társadalomban, mint a jászkunsági településeké, egyre többen öltenek népviseletet, felélednek a néphagyományok, hangsúlyosabbá válnak azok az ünnepek, amelyek a napfordulókhoz kötõdõ ünnepkörök fognak össze. A hagyományok újjáéledése egyben bizonyos értelemben vett újrafogalmazást jelent, a kor követelményeihez való igazodást is. A folklorizáció folyamatában átszüremlik a szokáscselekvés lényege, üzenete, de a megjelenési forma alkalomszerû. A tartalma, erkölcsi üzenete, mondanivalója azonban visszahat a mindennapi gondolkodásra is. A néphagyományok megõrzésében és újjáélesztésében a Kunság egésze szép példával áll élen. Köszönhetõ ez annak a néhány embernek, akik a kulcsemberek nem könnyû szerepét vállalják, akik tehetségüket, szorgalmukat és gyakran anyagi erejüket a közjó javára fordítják, és köszönhetõ annak a befogadó és támogató közegnek, amely lehetõvé teszi a kezdeményezések kibontakozását.
74
A népi kultúrát bemutató rendezvények Karcagon a majálist a Mesterségek Mûvészete Napjával ünneplik, ekkor mutathatják meg remekeiket a környékbeli kézmûvesek, népmûvészek és népi iparmûvészek. A rendezvénynek nagy sikere van, már utcasort megtöltenek a szebbnél-szebb tárgyakat árusító népmûvészek. A város gasztronómiai sajátosságaiként kell említenünk azt, hogy a népi táplálkozást alapvetõen a kunsági hagyományok határozzák meg. Az Alföld legnagyobb állattartó körzete volt a Nagykunság, jelentõsebb állományok Karcag, Kunmadaras és Kisújszállás tulajdonában voltak. A táplálkozás alapja a juhhús volt. Tradícionális vidék lévén máig megõrzõdött az, hogy ünnepek alkalmával birkapörkölt kerül az asztalra. Az utóbbi hat évben már hagyományossá vált, hogy június utolsó hétvégéjén, Péter-Pál-kor megrendezik a Karcagi birkafõzõ versenyt, amikor is a környékbeli amatõr szakácsok megfõzik és mesterszakácsokkal zsûriztetik fõztjeiket. Legutóbbi versenyükön 150 birka húsából fõtt pörkölt.
75
fõzõverseny ajánlásában a köles ételek kiemelt helyen szerepelnek.) Periodikus rendezvénynek számít az államalapítás évfordulójához kapcsolódóan a kulturális napok szervezése. Karcagon a Nagykun Kulturális Napok rendezvénysorozat négy napos, minden korcsoport és lehetõség szerint több társadalmi réteg kulturális igényszintjét igyekeznek figyelembe venni a rendezvény szervezõi. Az új kenyér ünnepét is tartják egyben, hiszen a rendezvénysorozat része az arató felvonulás is. Október elsõ hétvégéjén lovas napokat szervez a város, ahová a környék fogathajtóit és díjugrató lovasait várják. Faragott koporsós kapu az Erkel Ferenc utcában
A városok versengenek egymással is, hogy ki fõz 'jobban', a hagyományos fõzési recept a nagykunsági városokban ismert. Amíg az ünnepek eledele a birkatest volt, a hétköznapokon a köles fogyasztása vált elterjedté. (Ma már kevesen ismerik ezt a gabonafélét, ezért népszerûsítésére Kisújszálláson a szeptember harmadik hétvégéjén rendezett Kun Viadalok harmadik napi programjaként a Hagyományos kunsági ízek
76
Közmûvelõdés, lapkiadás Karcag, a Nagykunság hagyományos kulturális központja lévén, a városban mûködõ Szõdi Nyomda áldásos munkája folytán 1876-ban indult az elsõ helyi lap, a Karcag és Vidéke címû, amely 1878-tól Nagykunság címen jelent meg, kis kihagyással 1944-ig folyamatosan létezett. A Közérdek 1881-1882 között
77
jelent meg. A 20. század elejének pezsgõ szellemi életét jellemezte, hogy több lapot indítottak, így a már említettek mellett a Karcagi Hétfõi Újság (1911), a Karcag címû, tudományos és irodalmi folyóirat 1913-14, a Karcag és Vidéke (1904-tõl folyamatosan), a Nagykunsági Hirlap, (1903-1911), Karcagi Hírlap (1905-1938), Kisgazdák Újságja (1912), Kunsági Néplap (1883). Eltekintve néhány „vízhozta idegentõl”, szinte midegyiket a helybéli értelmiségiek, közismert polgárok írtak. Jelenleg a rendszerváltást követõen megjelenõ Karcagi Hirmondó, a város tulajdonában lévõ közéleti hetilap szolgálja a városi közélet iránt érdeklõdõket. A nagy elõdöket tudó Karcagi Nyomda Kft. számos helyi és vidéki kiadványt bocsátott útjára. Rendre itt jelennek meg a városban élõ alkotók munkái. Noha mindig jelentõs volt a nagykunsági vonatkozású könyvkiadás, soha annyi munka nem jelent meg, mint az elmúlt évtizedben. Könyvekre gondolunk elsõsorban, hiszen a város vezetése fontosnak tartotta mindig a kultúra mecenatúráját. Helyi szerzõk mûveit is és elszármazottak munkáit is támogatta. Évente két három kötet jelenik meg
78
városi kiadásban, ezen felül kell még számításba vennünk a helyi könyvkiadó egyesületet, a Barbaricum Könyvmûhelyt, ami tíz éves mûködése alatt közel száz kötetet jelentetett meg mondhatni KeletMagyarország kiadójaként.
Hagyományõrzés A sajátos történelmi tudat a hagyományoknak is különös színt adott. Noha a 20. század második fele különösen nem a népi kultúra iránti érzékenységet mutatta, annak értékei minden ellentétes törekvés ellenére megõrzõdtek. A néphagyomány a szellemi kultúrának az a területe, amely évszázadok óta öröklõdik, folyton formálódik, de mindig csak a helyi közösségek értékrendje mentén. A szokáshagyomány, miként a helyi díszítõmûvészet is, benne él a kollektív tudatban és mindig akkor erõsödik fel, amikor a másságot kell hangsúlyozni. A mi tájegységünk sajátos történelmi fejlõdésének, különös jogállásának és az ebbõl adódó zárt közösségének köszönhetõen maradtak meg kultúránkban azok
79
A Nagykun Nádor Huszár Bandérium – karcagi Kossuth-napon, 2002-ben
az archaikus elemek amelyek a népi kultúránk különös színezetét adják és amelyek táplálják az a történeti tudatot ami a Kunságot jellemzi. Más vidékkel ellentétben, a Kunságon nem voltak meg azok a szervezeti keretek (fonók, fosztók) amelyek a hagyományozódás alkalmait adták, volt viszont a nagycsalád, a meglehetõsen zárt család és a helyi társadalom, az a közösség, amely befelé összetartó ereje alkalmat adott a hagyományok, s nemcsak a szokáshagyományok, hanem a díszítõmûvészet átörökítésére is. Így maradhattak ránk a kultúrának ezek a különös kincsei, még akkor is, ha a társadalmi folya-
80
matok nem mindig kedveztek ezeknek. A vidéki városok társadalma mélyebbre ereszti a gyökereit, inkább táplálkozik a tradíciókból, mint a nagyvárosoké. A napjainkban szervezõdõ apró csoportok, a lokális értékek megmentésére, ápolására alakulnak. A hagyományõrzõ csoport munkája nagyon szép színfoltja a térség kulturális életének. Ha sorra vesszük ezeket az apró hagyományõrzõ csoportokat, kulturális egyesületeket, egyéb, a kultúrát valamilyen módon pártoló nonprofit szervezeteket, azt láthatjuk, hogy igen színes Karcag kulturális élete. Egyre gyakrabban szervezik meg az elszármazottak találkozóit, ahová szívesen térnek, és úgymond hazatérnek a más városban élõk. A szóhasználat is mutatja, hogy a szülõföld marad mindig a „haza” az „otthon”. Bár más szervezeti keretben mûködnek, mint a hagyományõrzõ egyesületek, mégis a népi kultúra megelevenítésén munkálkodnak a mûvészeti iskolák. Elsõsorban a néptánc oktatásban, de népi kultúra egészének megértetésében és olykor újraértelmezésében, a hagyományápolás komplex tevékenységében jelentõs szerepet játszanak.
81
Karcagon 16 nonprofit szervezõdés közül a Szélmalom Nagykun Hagyományõrzõ Egyesület, a Városvédõ és Városszépítõ Egyesület, a Barbaricum Irodalami és Mûvészeti Egyesület az, amelyik hallatta a hangját, ha arra szükség volt, s közben pedig tette a dolgát. A legtöbbet talán az utóbbi, a Barbaricum tett a maga területén, megmutatva, hogy a Nagykunság irodalmi és mûvészeti értékei méltán vívják ki az elismerést. Noha nem mûködtet hagyományõrzõ csoportot, a rendezvényei jelentõsen támogatják ezeket a törekvéseket. Hasonlóan a Kunhalom Polgári Körhöz, Karcagon is, miként a többi nagykun településen mûködnek a nyugdíjas klubok, Életet az Éveknek Klub, ami az ÁFÉSZ Nõtanácsának Klubjából és a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjából alakult, olykor népdalkör is összeáll a tagokból és egy-egy városi rendezvényen megmutatják a felgyûjtött repertoárt. Az apró klubok, akár a pedagógus klub, vagy más nyugdíjas szakmai klubok azért is fontosak, mert azon túl, hogy megtartó erejük van, egy korosztály igényét lefedik, ráadásul teljesen öntevékeny módon szervezõdnek és szinte a semmibõl, vagy a városi önkormányzatok apró támogatásából tartják fenn magukat. Mégis élet-
82
képesek, és a kultúra, különösképp a hagyományok átörökítésének letéteményesei. Nélkülük hiányosabb, színtelenebb lenne a település kulturális képe. Sajnálatosnak tartjuk, hogy Karcagon sem a népdal, sem a tánckultúra nem éledt fel olyan mértékben, mint a szomszédos városokban. A rendezvényeken szereplõ felnõtt néptáncosok (noha közöttük egy házaspár karcagi lakos) profi táncosok. Talán ha a város önkormányzatának kulturális vezetõi is fontosnak tartanák, nem maradna e tekintetben sem el a többitõl ez, az egyébként nagy hatósugarú szellemi mûhellyel bíró város.
Népmûvészet Új kezdeményezésként jött létre Karcagon a Nagykunsági Népmûvészek Egyesülete 2002-ben, 24 fõvel. Tagjai között vannak fafaragók, faszobrász, fazekasok, mézeskalácsosok, csipkeverõk és kunhímzõk, rongyszõnyegszövõ, gyapjúszövõ, vesszõfonó, tûzikovács.
83
Kunhímzés
Az egyesület tagjainak nagy része évtizedek óta foglalkozik a népmûvészet ápolásával, mûvészi szinten végzik mesterségüket. Egyénileg számtalan sikert könyvelhetnek el; országos és külföldi kiállításokon, népi iparmûvészeti rendezvényeken vesznek részt. Kiemelkedõ munkáikkal a legmagasabb szakmai díjakat nyerték el eddig is (Gránátalma-díj, Király Zsiga- díj, Kántor Sándor -díj), van közöttük a népmûvészet mestere, a népmûvészet ifjú mestere, és tagjaink legalább 80%-a népi iparmûvész. Tagjai folyamatosan zsûriztetnek már évtizedek óta, és ezt az egyesület tagjaként is
84
folyatják – mely a népmûvészeti alkotások minõségét garantálja. A karcagi népmûvészeknek több tagja a mai napig tevékenyen részt vesz a J-Nk-Szolnok Megyei Népmûvészeti Egyesületben, mégis régóta foglalkoztatta õket, hogy szülõvárosukban Karcagon alakítsanak kézmûves egyesületet, hogy ezzel is Karcag hírnevét öregbítsék és a kun hagyományokat ápolják és megõrizzék és továbbadják utódaiknak. Az Egyesület szakmai tanfolyamok, ifjúsági szakkörök, kiállítások, különbözõ kézmûves és hagyományápoló rendezvények szervezésével szeretné a karcagi és a magyar népi kultúrát megõrizni és a mai ember izlésvilágát formálni. Voltaképpen új civil szellemi mûhely megalakításáról van szó. A kezdeményezés példaértékû. Megfogalmazói kristálytisztán látják, hogy az azonos célért küzdõ szervezetek összefogásával lehet felmutatni a táji értékeket, ami a megtartó erõt is jelenti az itt élõknek.
85
Adattár A polgármesteri hivatal címe: Karcag Város Polgármesteri Hivatala 5300 Karcag, Kossuth tér 1. Telefon: 59/ 500-610 Fax: 59/311-998 E-mail:
[email protected] Honlap: www.karcag.hu Polgármester: dr. Fazekas Sándor Jegyzõ: Rózsa Sándor A település teljes területe: (ha) Külterülete (ha) Demográfiai adatok Lakónépesség Állandó népesség Természetes szaporodás Illetve fogyás (1990.2001 között) Élveszületések száma
86
36 863 31 451
22 209 22 501
A népesség kor szerinti megoszlása 0-2 évesek száma 790 3-5 évesek száma 752 6-13 évesek száma 2 265 14 évesek száma 312 15-17 évesek száma 895 18-59 évesek száma 13 181 60- x évesek száma 4 306 A lakónépesség nem szerinti megoszlása Férfi 10 701 Nõ 11 420 A lakónépesség nemzetiség szerinti megoszlása (2001) Hazai kisebbséghez tartozó együttvéve 1548 Reprezentatív kisebbségek Cigány, romani, beás 1501 Német 20 Román 11
- 314 254
87
A foglalkoztatottak képzettség (végzettség) szerinti megoszlása Általános iskola nyolc évfolyamnál alacsonyabb 77 Általános iskola nyolc évfolyama 1 660 Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel 2 290 Középiskola érettségivel 2 322 Egyetem, fõiskola stb. 985 Foglalkoztatottak száma (2001) Regisztrált munkanélküliek száma (2002 )
Átlagos szobaszám Egyszobás lakás Kétszobás lakás Háromszobás lakás Négyszobás lakás Egyéb
850 4121 2286 757 33
7334 1295
Alkalmazásban állók száma gazdasági ágazatonként Vezetõ, értelmiségi foglalkozásúak 1243 Egyéb szellemi foglalkozásúak 1459 Szolgáltatási foglalkozásúak 1178 Mezõgazdasági foglalkozásúak 297 Ipari, építõipari foglalkozásúak 2345 Egyéb foglalkozásúak 812 Épületállomány Lakás (2001)
88
8047
89
Irodalmi útmutató Ágoston Gábor A hódolt Magyarország Budapest, 1992 Bartha Júlia A Kunság népi kultúrájának keleti elemei Debrecen, 2002 Bartha Júlia - Vadász István Karcagi kistérség / Kincses könyvek Kistérségek értékleltára / Budapest, 2005 Bél Mátyás A kunok és jászok avagy filiszteusok kerületei In: Bács-Kiskun megye múltjából I. Szerk. Iványosi Szabó Tibor Kecskemét 1975. 7-29. Bellon Tibor Karcag és a Nagykunság Szolnok, 1983. Bognár András Pesty Frigyes Helynévtárából I. Jászkunság Kecskemét, 1978. 150-155.
90
Botka János Jász-Nagykun-Szolnok megye jelképei Szolnok, 2000. Elek György Üdvözlet Karcagról Karcag, 1997. Mándoky Kongur István A kun nyelv magyarországi emlékei /Keleti örökségünk 1./ Karcag, 1993 Pálóczi Horváth András Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában /Keleti örökségünk 2./ Karcag, 1994. Szabó István- Szabó László (szerkesztõ) Adatok Szolnok megye történetébõl I. kötet. Szolnok, 1980.397-416. Radenich György A mai Magyarország vármegyéinek általános ismertetõje. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Klein Mór Könyvnyomdája, Karcag 1927.
91
Tartalom: Elõszó Bevezetõ Történeti hagyományok Természeti értékek Épített örökség Hagyományok és kultuszok Emlékhelyek Karcagi panteon Kulturális örökség, néprajzi sajátosságok A népi kultúrát bemutató rendezvények Közmûvelõdés, lapkiadás Hagyományõrzés Népmûvészet Adattár Irodalmi útmutató
92
5 7 9 24 28 38 41 44 50 75 77 79 83 86 90
