Karcag
Kunok éve 2009
Karcag város a Kunok Világtalálkozója évében A Belsô-Ázsiából eredô kun-kipcsak törzsszövetség a 11. század derekán jelent meg a keleteurópai sztyeppén. 1071-ben a kijevi fejedelemség határain említik ôket az orosz évkönyvek, 1078-ban pedig, a lázadó besenyôk szövetségeseiként az Al-Dunánál, a Bizánci Birodalom területén is megjelentek. Másfél százados európai történetükben Bizánccal és az orosz fejedelemségekkel vívott háborúk sokaságát találjuk, amelyek közül néhány hadjárat Magyarországot is érintette. A szállásterületeikkel északról szomszédos orosz fejedelemségek és kunok között 1095-tôl kezdôdôen meg-megújuló és váltakozó sikerû háborúskodás folyt. 1203-ban Kijevet is elfoglalták, 1219-ben már orosz szövetségesként Magyarország ellen fogtak fegyvert. 1223-ban ismét orosz-kun szövetségrôl olvasunk, amely a mongolok ellen köttetett. Az egyesült hadak ez évben szenvedtek vereséget a Kalka folyónál vívott csatában. Magyarországra 1091-ben jöttek be elôször, de I. László a Temes folyónál legyôzte ôket és sikeresen visszaverte az ezt követô támadást is. E két súlyos vereségnek köszönhetô – vélik a történészek -, hogy a kunok nagyobb hadjáratai a késôbbiekben hosszú ideig elkerülték a Magyar Királyságot. A Havasalföldön élô kunok azonban rendszeresen háborgatták Erdélyt, ezért II. András 1211-ben a Barcaságba telepítette a Német Lovagrendet. A lovagok sikerrel védték az országot, de önállósodási törekvéseik miatt a király 1224-ben elûzte ôket. A mongoloktól elszenvedett 1223. évi vereség után a kunok egy része nyugat felé húzódott, s a nyugat felé tájékozódó kunok a közéjük küldött hittérítôket is barátságosan fogadták. A domokos szerzetesek mûködése nyomán 1227-ben Barc kun fejedelem felvette a keresztséget, a Dnyepertôl nyugatra élô kun törzsek pedig elfogadták a magyar király fennhatóságát. (Ettôl kezdve a magyar uralkodó címei között a Kunország királya titulus is szerepelt.) A térítômunka folytatására, illetve a már megkeresztelt kunok között végzendô egyházi szolgálat irányítására Róbert esztergomi érsek létrehozta milkói kun püspökséget. Másfél évtizeddel a Kalka menti vesztes csata után megindult a mongolok nyugati irányú támadása. Az orosz városok elfoglalása után a Batu kán hadserege a kunokra zúdult, s egy újabb vereség után Kötöny (latinosan Kuthen) a Kelet- európai sztyeppén élô kunok fejedelme a Magyar Királyság területére kért bebocsátást. IV. Béla a mongol támadás veszélye, de belpolitikai céljai megvalósítása miatt is szívesen fogadta Kötönyt és népét. A krónika szerint 1239 húsvétján a Radnai hágón át mintegy 40 ezer kun család érkezett Magyarországra. A kunokat az ország belsejében helyezték el. Ez okozta a késôbbi súlyos összetûzéseket. A nomadizáló, vagyis „végtelen baromcsordákkal” vándorló, a földmûvelôk javaiban mindenütt kárt okozó kunok és a már letelepedett magyarok között rövidesen állandósultak az összetûzések, s a helyzet 1241 tavaszára pattanásig feszült, a mongol támadás megindulásakor pedig fegyveres összetûzéshez, a Pesten tartózkodó Kötöny és családja legyilkolásához vezetett. Uralkodójuk halála után a kunok dúlva és pusztítva kivonultak az országból. A tatárjárás következményeit ismerjük. Az újjáépítést irányító IV. Béla királynak köszönhetô, hogy az 1240-es évek közepén a kunok ismét megjelentek Magyarországon, ahol a Tiszántúl, a Duna–Tisza köze és a Dunántúl Fejér megyei síkságain mutattak nekik szálláshelyet. A tiszántúli szálláshelyek a 13. században a Közép-Tiszavidéktôl egészen a Temes folyóig húzódtak. Innen a ma már területileg kisebb tiszántúli Nagykunság nevének eredete. A kezdetektôl fogva kiváltságokkal bíró kunok önálló, feltételezhetôen nemzetségi alapon szervezôdô kun igazgatási egységet, ún. székeket alkottak. A Közép-Tiszavidéken az Olas
Karcag – 2009
(„egyesítsd!”) nemzetség szállásterületébôl alakult ki a 14. század végére Kolbaz-szék, a késôbbi Nagykun Kerület, a mai Nagykunság. A kunok a 15. század végére keresztény földmûvelôk lettek, s már ekkor kétnyelvûek lehettek, vagy zömmel elmagyarosodtak. Az egyetlen összefüggô magyarországi kun nyelvemlékünk a 18. század közepén lejegyzett kun miatyánkból a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a reformáció 16. századi magyarországi megjelenése idején egy részük még beszélte az anyanyelvet. A tiszántúli területek nagyobb részérôl, feltehetôen már a Hód-tavi csata után eltûntek a kunok, szórványaik pedig az alföldi magyarságba olvadtak. Egyedül az Olas törzs (vagy nemzetség) megülte közép-tiszántúli - a 16. század közepétôl „hivatalosan” Cumania Maior, vagyis Nagykunság néven is emlegetett - Kolbászszék maradt fenn, és élte túl a „Hódoltság” másfél évszázadát. A kiváltságos kolbászszéki falvak között tûnik fel 1506-ban a nomád szállásból faluvá épült Karcagújszállás. Elsô említése idején már határáért pereskedô, azt ügyesen gyarapító település – ami feltehetôen a 16. század közepe táján alakult faluvá. Az alapító nemzetségfôre vagy birtokosára utaló neve Karcag kun szó, ahogy Németh Gyula (karcagi származású) turkológus megállapította, eredeti formája „karszak”, a jelentése „pusztai róka”. A kun szóhoz csatolt „újszállás”, „újszállása” utótag, ami a 19. század elejéig elkísérte, vélhetôen a faluvá formálódott téli szállásra, s nem feltétlenül annak újjáépítésére utalt. Bár ezzel a jelentéssel a késôbbiekben többszörösen is aktuális lett, mert 17. században, 1617-18-ban, 1672-ben, 1695-ben és 1711-ben is romjaiból építették fel a lakosok. Ennyiszer néptelenedett el és épült fel ismét. Mint a közelebbi környék legéletrevalóbb települése, nem csak a vele szomszédos kunsági falvak népességét fogadta be, de azok határait is megszerezte, hogy aztán a további gyarapítások nyomán a 19. század végére az ország - Hajdúböszörmény, Debrecen és Hódmezôvásárhely után- negyedik legnagyobb (67. 300 kh) határú városa legyen. A keservekkel teli, zaklatott évszázad fejezte be a kunok elmagyarosodását. A távolibb tájakra tisztán magyar nyelvû környezetbe húzódott, bizonyára már ekkor kétnyelvû lakosság minden újjáépüléskor jelentôs számú jövevénnyel töltôdött fel és az idehaza használt kun anyanyelvet a 17. század végére felváltotta a magyar nyelv. A magyarországi kunok nyelvére ma már néhány igen leromlott nyelvemlék, a „kun miatyánk”, néhány felismerhetetlenné torzult mondóka emlékeztet. Szép számmal ôrzôdtek meg kun szóból, kifejezésbôl képzett földrajzi nevek. Ilyen Karcagon, például a Bengecseg (’örököcske’), az Orgonda (’kaszálóhegy’), a kun és magyar Tarattyó (’elágazó folyó’), Érbuga (Er-buga = ’hôs bika’), Táskond ( ’a kiöntés helye’, ártér). A régi családnevek közül kun eredetû a Csôreg (’katona’), a Kangur, Kocskor, Karacs (’feketés’), Kecse. A nyelvben pedig kun jövevényszóként tartják számon a boza = kölesbôl erjesztett italféle, komondor, balta, kalauz, daku = ködmön, árkány = pányva, buzogány, bicska, csôdör, tôzeg, bögöly etc. Említettük a kunok 13. században kapott, és koronabirtok és királyi jobbágy státuszuk alatt is megôrzött kiváltságait. A kiváltságok szerint a kun székekben élôk közösségei a korona alattvalói voltak, legfôbb bírájuk és elöljáróságuk a nádor, akinek ezért évente (IV. Béla király óta) évi 3000 aranyat fizettek. A törvény elé került ügyeikben saját bíráik (és nem pl. úriszék) ítélkezett, a vármegyékben élôkkel támadt vitáikban a nádor döntött, aki legfôbb kapitányaikat is kijelölte. Maguk választották az elöljáróikat és egyházközségeik papjait. Réveken és vámokon illetéket nem fizettek. Mindezért cserébe katonáskodni tartoztak, de a 15. században már terményekkel, állattal késôbb pedig pénzbeli fizetséggel is tartoztak a királyi kincstárnak.
Karcag – 2009
A falvak maguk használták a falvaikat, földesúr nem lévén azon majorságok nem létesültek, vagyis az itt élôk a robotot pénzben váltották meg. A Hódoltság megszûnte után a jászok és a kunok kálváriája ezen kiváltságok elveszítésével folytatódott. Az Udvar ugyanis 1702 tavaszán mindhárom kerületet eladta a Német Lovagrendnek. A lovagoktól 1731-ben a Pesti Invalidus Ház vette át a három kerület földesuraságát. A jászok és kunok szervezkedése és közösségeik anyagi ereje 1744-45-ben tette lehetôvé, hogy kihasználva a kínálkozó alkalmat, több mint félmillió rajnai forint kifizetése és ezer lovaskatona felszerelésének és táborba küldésének vállalása mellett 1745 május 6-án hivatalosan is megváltották régi szabadságukat. Az Invalidus Ház urasága idején, 1734. szeptember 10-én kapott vásártartási engedéllyel mezôvárossá lett Karcag ekkor váltotta meg határát örökös tulajdonul, 43.200 rajnai forint lefizetése ellenében. A redempció 250. évfordulójáról a Jászság a Kiskunság és a Nagykunság települései is megemlékeztek. 1995 nyarán avatták fel a kun ôsökre, a redempcióra és a va lamikori Nagykun Kerületre emlékezve avatták fel a Kun Emlékhelyet a karcagi határban, a 4. sz. fôút mellett a Kis-Hegyesbori-halmon. Karcag, mint a Nagykunság legnépesebb települése negyedszázadig a kerület központja, a nagykun kapitányi hivatal székhelye lett, míg aztán az ellenreformáció hullámai között mindenféle kihágások és nézeteltérések után, a kálvinista Karcagról a katolikus jászok, benépesítette Kunszentmártonba tették át a kerületi hivatalokat. Így történt, hogy a Nagykunság legnépesebb mezôvárosa csak az 1850-es években lehetett ismét közigazgatási központ, mégpedig az akkor kialakított „Karcagi cs. kir. járás” központja. A régi közigazgatási szervezet visszaállítása után viszont valóban a Nagykun Kerület székhelye lett, egészen annak megszûntéig, Jász-Nagykun -Szolnok vármegyébe olvadásáig, 1876-ig. Meg kell jegyeznünk, a vármegye ellen kézzel-lábbal tiltakozó nagykunok egy önálló vármegye központját is ide képzelték el. Nem rajtuk múlott, hogy ez nem valósulhatott meg. A város központja az 1825-ben kialakított hatalmas fôtér, amely az 1960-as évek végéig piacként funkcionált. Ennek szomszédságában állott a városháza, a görög kereskedôk boltjai, a mészárszék, a vendégfogadó. Területének 1825. évi bôvítésekor a téli vásárok itteni elhelyezését tervezték. A négyszáz méter hosszú téren létesítették 1893-ban az elsô artézi kutat, 1903-1904-ben kikövezték és csatornázták. Ma gondosan ápolt, szép park díszíti a város központját, amelynek meghatározó épülete a református templom. A református templom helyén már a 17. század elején is templom állt. Azt is tudjuk, hogy az 1618 körül emelt épülethez 1633-ban tornyot építettek, s a toronyba 1636-ban Eperjesen harangot öntettek, késôbb pedig fallal vették körül. A sok keserves idôt megélt kis templom, ami majd’ másfél száz évig szolgálta a kálvinista gyülekezetet, 1743-ban már összedôléssel fenyegetett. A karcagiak neki is láttak, hogy akár a protestáns felekezetek templomépítését tilalmazó rendelet ellenében is új „egyházat” építsenek. Persze óriási botrány kerekedett belôle. Az építkezést leállították, s a bécsi hivatalokig hullámzó ügyben az egri püspök volt hivatott vizsgálatot lefolytatni. A karcagi elöljárók rakott szekérrel indultak a birodalmi fôváros hivatalainak megkörnyékezésére, s hatalmas debreceni kenyerekkel, pereccel, mézeskaláccsal és urak asztalára való teknôsbékák ajándékozásával járták ki a büntetés mérséklését és az építkezés folytatását. Az ekkor emelt épület ötven évig állott. Amikor az 1790-es években falai és boltívei veszélyesen megrepedtek, az egyházközség ismét építkezésbe fogott. 1793-1797 között, Rabl Károly tervei alapján és kivitelezésében épült fel a jelenlegi templom. Az épület az 1875-ben végrehajtott nagyobb és az idôk során végrehajtott kisebb renoválások ellenére sem változott lényegesen. Komolyabb átalakításokat a toronyban végeztek, amelynek erkélyérôl tûzôr figyelte a várost.
Karcag – 2009
A gyülekezet egy tehetôs házaspár jóvoltából 1866-ban orgonával gazdagodott, amit 1906-ban jelentôs összegû adományból tovább fejlesztettek. A református templom épületének valamint orgonájának, toronyórájának legutóbbi felújítását több szakaszban, 1989-2006 között végezték el. Az 1769-ben alapított római katolikus egyházközség 1771-74 között épült temploma 1901ig szintén a fôtéren állott. A katolikus hívek számának gyarapodásával a kicsiny épület helyett (Wind István tervei alapján) új, nagyobb templomot építettek. Déli oldalánál védôszentjének, Szent István királynak a szobra látható. A katolikus lakosoknak a város keleti felén, a debreceni (ma Dózsa György) út jobb oldalán mértek ki házhelyeket 1770-71-ben, s ekkor az út mellett található Szôlôs-halmot is rendelkezésükre bocsátották. Itt volt a katolikusok elsô temetôje, a halmon álló lélekharanghoz pedig 1850-52-ben kálváriát építettek. A régi kunhalom neve ettôl kezdve Kálvária-halom. Stációit, szobrát és a haranglábat 1993-ban újították fel. A régi római katolikus templom helyén, a mai Bajcsy-Zsilinszky utca és a fôtér torkolatában építtették fel 1903-ban a helyi iparosság díszes székházát. Az Ipartestület mellett találjuk Nimród Bioszálloda Bioétterem és Biobolt és 2008-ban átadott épületét. A református templom és Bajcsy- Zsilinszky utca között szép park található. Ezt 1884-ben a karcagi törvényszék vezetôje alapozta meg, amikor a rabokkal fákat ültettetett a törvényszéki épület köré. A késôbbiekben Fogarasi Gábor mûkertész tervei szerint építették tovább, s a sáros, poros piactér mellett elterülô üde, zöld park hamarosan közkedvelt lett. 1892-ben Kossuth térnek nevezték el, késôbb az egész városközpont ezt a nevet kapta. A Városháza felépítésével (1910-1912) egy idôben Niemetz Ferenc temesvári mûkertész rendezte immár végleges formába. Itt állították fel 1906-ban Kossuth Lajos szobrát, 1938-ban az I. világháború, 1992-ben a II. világháború hôsi halottainak emlékmûvét. A park szobrainak sorát az 1935-ben felavatott, majd lebontott, s 1996-ban ismét felépített országzászló zárja. A tér keleti felén a sétáló utca elején találjuk a karcagi születésû Németh Gyula akadémikus bronzszobrát, valamint a 2001-ben a városiasodás emlékéül ismét felállított Viktória- kutat. A város legrégibb köztéri alkotását József nádor 1805. július 16-17-i karcagi látogatásának emlékére a nagykun városok állíttatták a református templom mellett 1808-09. körül.Helyét a Városvédô és Városszépítô Egyesület 1997-ben szürke márványoszloppal jelölte meg. A Kossuth tér szomszédságában két további templomot találhat a látogató. A Szent György tiszteletére emelt görög keleti templomot a környékbeli görög kereskedôk építtették 17951798 között. A kicsi egyházközség mára megszûnt, a szép régi épületet 1991-ben kívül-belül rendbe hozták. Az Izraelita Hitközség 1854-ben alakult meg Karcagon, s néhány évtized alatt népes közösséggé fejlôdött. A Kertész József utcán álló zsinagógát 1899-ben szentelték fel. Az ezredfordulóra nagyon megfogyott közösség a ’90-es években szépen rendbe hozatta a templomot, ami ma már mûemlék. A Karcagon mûködô iskoláról a 16. század közepérôl vannak utalások, de az elsô erre vonatkozó feljegyzést csak 1676-ból ismerjük A háborús évszázadot lezáró 1711. évi újjáépítés után úgy a fiúk, mint a leányok oskoláiról folyamatosak a feljegyzések. A református templom mögött látható szép régi épületet (Kálvin u. 2.) 1813-18 között fiúiskolának emelték. Ma a Nagykun Református Általános Iskolának ad otthont. A fiúiskolával szemben építették fel 1895-ben a központi leányiskolát (Kálvin u. 5.), ahol a koedukált oktatás bevezetése után alsó tagozatosok tanulnak. Mellette látható emeletes épület az egykori „tanyasi kollégium”, ahol a város 1960-as évek végéig létezô hatalmas tanyavilágának általános iskoláskorú gyerekeit
Karcag – 2009
szállásolták el a tanév idejére. A tanyavilág megszûnt, az épületben ma önkormányzati iroda és a Gábor Áron Gimnázium Kollégiuma található. Az elemi iskolából nôtt ki az 1850-es években az a négyosztályos gimnázium, amely az évtizedek során a város polgárainak támogatásával 1908-ra nyolcosztályos, érettségit adó intézménnyé fejlôdött. A Madarasi út fôtéri torkolatánál található épületet a város adományozta telekre építették 1894-95-ben. 1948-2008 között állami gimnázium volt, 2009 szeptemberétôl a református egyház fenntartásába kerül vissza. Az állami intézmény részére a Szentannai Sámuel Mezôgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium területén épül új, modern épület. A mezôgazdasági szakközépiskola elôdje az 1899-ben (szintén városi támogatással) alapított földmívesiskola volt. A névadó iskolaigazgató a hazai szikjavítás úttörôje volt. Karcag harmadik középiskolájának elôzményei 1890-ig, az iparos-tanonciskola megszervezéséig nyúlnak vissza. A Varró István nevét viselô Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium a Varró utcán található. A Kálvin utcán, a múzeum szomszédságában további két általános iskolát is találunk. Az egykor Kálvin u. 9. sz. alatti általános iskola 1992-ben vette fel a karcagi születésû huszártiszt, az amerikai függetlenségi háborúban a Pulaski-légió lovasságának ezredes parancsno kaként Charleston ostrománál hôsi halált Kováts Mihály (1724-1779) nevét. Kováts Mihály a redempció kapcsán szervezni kezdett jászkunsági huszárokkal került ki a porosz-osztrák harcmezôre. Ezzel vette kezdetét több évtizedes katonai pályafutása, ami aztán a függetlenségért és szabadságért fegyvert fogó amerikaiak seregébe vitte. Az Egyesült Államokban hôsként tisztelt katona emléke elôbb az 1930-as években, majd 1978-ban, a Korona visszaadása körüli ünnepségek során került elôtérbe. Karcagon emléktáblát helyeztek el a szülôházaként azonosított épület falán, amelynek lebontása után a közelben, a Bocskai és Liliom utcák találkozásánál alakítottak ki emlékhelyet. Az ezredes nevét viselô iskola és a Kováts Mihály Baráti Társaság Egyesület jóvoltából halálának napján (május 11.) elôadással, tanulmányi és sportversenyekkel, kiállítással emlékeznek a névadóra. A József Attila utca 1. sz alatti iskola és a Nagykun Múzeum névadója a magyar néprajztudomány karcagi születésû professzora - Györffy István (1884-1939). „A magyar nép tudósának” is nevezett Györffy István a Kunság mellett a Hajdúságban a matyók, a Fekete-Körös- völgyi magyarok, a moldvai csángók között folytatott tudományos vizsgálatokat, de egy expedícióval Kisázsiába is eljutott. Számos, a Kunsággal, a kunokkal, illetve Karcaggal kapcsolatos néprajzitörténeti tárgyú dolgozatot publikált. Nagykunsági krónika címû munkája 1922. évi megjelenése óta töretlen népszerûségnek örvend. Érdeme ezen felül, hogy kollégái, tanítványai, barátai figyelmét a Nagykunságra, a kunok néprajzi-történeti-nyelvészeti kutatására irányította. Nevéhez fûzôdnek az elsô tervszerû régészeti ásatások a város környékén, és az ô bátorításának köszönhetô a Nagykun Múzeum gyûjteményének létrehozása is. A Györffy István nevét viselô Nagykun Múzeumot a Kálvin utca 4. sz. alatti klasszicista udvarházban találjuk. Az 1906-ban Joó András segédlelkész által összegyûjtött anyag a II. világháború alatt elpusztult, összegyûjtését 1951-ben kezdték el ismét. Nagy elôrelépés volt, hogy 1968-ban az addig sebészet céljaira berendezett Kálmán kúria felszabadult, s teljes egészében a múzeum rendelkezésére bocsátották. Itt nyílhatott meg 1973-ban a Nagykunság gazdálkodását bemutató állandó kiállítás, a Nagykunsági krónika. A tárlatot 2000-ben A kunok évszázadai címen történeti-néprajzi kiállítássá formálták. A másik állandó kiállítása Györffy István életmûvérôl ad áttekintést. A kovácsoltvas kerítéssel övezett Múzeumpark június utolsó hétvégéjén az országos hírû gasztronómiai eseménynek a Karcagi Birkafôzô Fesztiválnak ad helyet. A múzeum két további kiállítóhellyel (és állandó kiállítással) rendelkezik. A Jókai u. 16. sz. alatt
Karcag – 2009
található a Nagykunsági tájház, ahol a 19. század végi, 20. század eleji karcagi gazdaház berendezésével, a kunsági mindennapok emlékeivel ismerkedhetnek meg a látogatók. Egy másik szép régi kunsági lakóházban rendezték be a Kossuth-díjjal kitüntetett, európai hírû karcagi fazekasmester, Kántor Sándor (1894-1989) életmû-kiállítását. Az 1930-as években kialakított Kántor fazekasmûhelyt a Bethlen Gábor utca 10. szám alatt találjuk. Napjainkban a Kántor örökösök dolgoznak benne. A fôtér épületeinek bemutatásánál már láthattuk, hogy a korábban általánosan használt, de kevésbé idôtálló építôanyagok miatt a mai mûemlékeink a 18-19. század fordulója körül keletkeztek. A régi idôket, betyárok, pandúrok emlékét idézi fel a Morgó csárda klasszicista épülete. Ma már három utca (József Attila – Baross – Arany János) találkozásában áll, ám elôdjét még a városszélre emelték, az idôk során nôtte körbe a város. A jelenlegi épület alapjait 1810-ben rakták le. A kétszáz év alatt többször átépítették, de a legutóbbi idôkig a vendéglátást szolgálta. Ugyanilyen erôsen tartotta magát az a hagyomány is, hogy pincéjébôl alagút vezetett egy másik híres betyárfészekbe, a város és megyehatáron álló Ágota csárda közelébe. Az Ágota csárdát érintô egykori országútra ma is érdemes kinézni, s ha száraz idô járja, akár a Hortobágy folyóig, az Ágota- hídig is elmehetünk rajta. A Tisza-szabályozás elôtt erek, vízfolyások szabdalták át meg át ezt a tájat, s rajtuk nem is egy híd segítette a közlekedést. A legjelentôsebb Zádor- érre, 1805-1809 között robusztus, erôs kôhidat állíttatott a Nagykun Kerület, megunva a fahidak állandó javítgatását. A legenda szerint a híd köveinek összeragasztásához használt meszet az óriási nádasokból szedett madártojással oltották, ettôl lett ilyen erôs. A Zádor-híd – akár öccse a Hortobágyon – kilenc boltívre készült, de az 1830. évi nagy árvíz két-két szélsô pillérét elsodorta. A Tisza-szabályozás után elapadtak az errefelé folyó vizek, a Szolnok-debreceni vasútvonal megépülte (1857) után pedig az út forgalma is lecsökkent. A híd ma már mûemlék, közlekedés- és tájtörténeti emlék. A környezetében található legelô, a Zádor - lapos természetvédelmi terület, a Hortobágyi Nemzeti Park része. Ilyen védett természeti érték a karcagi határ másik, nyugati oldalán is található. A Bócsai legelô valaha az erre terjeszkedô Kara János mocsár része volt. A folyószabályozások után eltûnt mocsár késôbb is vízállásnak maradt legmélyebb részén az 1950-es években víztározót alakítottak ki. Ez a hatalmas vízfelület – a Kecskeri-tó térsége – lett 1989-ben védett terület. A Vágóhíd utcán, a Szélmalommal szemben található a Hortobágyi Nemzeti Park déli fogadókapuja. A nagykunsági parasztházak mintájára készült épületben a védett területek növény- és állatvilágát, bemutató kiállítást rendeztek be. A Himnusz harmadik versszaka is elárulja, hogy a kunsági határon nemcsak nagyarányú állattenyésztés folyt, hanem már a 19. század elsô felében is korabeli hungarikum számba menô gabonát arattak le róla a nagykunok. A szántásra alkalmas földek remek minôségû, nagy sikértartalmú, acélos búzát teremtek, s a kunsági búza lisztjébôl híresen jó kenyér és kalács készült. A mézeskaláccsal együtt megbecsült és keresett portékája volt a debreceni meg más piacoknak vásároknak. A kenyérnekvalót a város szárazmalmaiban ôrölték, a 19. század második felében hatvanegy ilyet tartottak nyilván. A modernebb - és látványosabb – szélmalmok az 1840-es évektôl jelentek meg, de az ipari mértékben és jobb minôségben termelô gôzmalmok még abban az évszázadban kiszorították ôket. Valamikor tucatnyi szélmalom dolgozott, mára csak egy maradt. A Gál Ferenc - Gál Szabó Lászlóné - Deák György féle szélmalom (Vágóhíd utca) ma már ipartörténeti mûemlékként tanúsítja a szélmolnárok mesterségbeli tudását. A molnárokra és a karcagi malomiparra emlékezik a Kövesdaráló Kiállítóhely és ott 2008-ban kialakított malomtörténeti kiállítás, amely jelenleg is fejlesztés alatt áll.
Karcag – 2009
A karcagi határban persze jócskán vannak olyan területek is, ahol igen keservesen vagy alig terem meg a kenyérnekvaló vagy más termény. Az ilyen szikesek javítása és a növénynemesítés a fô feladata az 1947-ben alapított Kutató Intézetnek (hivatalos nevén a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma Karcagi Kutató Intézete). Az intézet munkatársai az elmúlt évtizedekben nemcsak nemzetközi elismertségû tudományos munkát végeztek, hanem ritkaságszámba menô parkot is létesítettek a központi épület körül. E kicsiny arborétum számos ritka növényféleség otthona. A föld mélye is nagy értékeket rejt, gondoljunk csak az 1928-ban, a karcagi határban feltárt gáz- és gyógyvízforrásra, amely az azóta önálló községgé, s ezzel együtt a hetedik nagykun településsé lett Berekfürdônek európai hírnevet szerzett. Az 1950-es évek végén, Karcagon is végeztek feltárásokat. Az ezek nyomán létesített városi strandfürdôt az utóbbi két évtizedben fedett uszodával, élménymedencével, sátras és lakókocsis kempinggel, faházakkal és apartmannal bôvítették, a fürdô szomszédságában reumatológia kezdte meg a mûködését. A szép reményekre jogosító strand fejlesztése 2009-ben tovább folytatódik. A fürdô szomszédságában, az egykori vásártéren magasodik a Nagykun Millenniumi Emlékmû (2001). A kétalakos lovas szobor IV. Béla király és az országhatárra érkezô Kötöny kun uralkodó 1239. évi találkozását örökíti meg. Ezzel emlékeztetve a „népek országútján” hazánk földjére érkezett s mára magyarrá lett kun nép honfoglalására. Karcag város kunsági vendégszeretettel várja vendégeit a Kunok évében 2009-ben is!
Karcag – 2009
3 2 1
4
6
7
5 1.) Nimród Bioszálloda és Bioétterem 2.) Kossuth – szobor 3.) Országzászló 4.) Városháza 5.) Református nagytemplom 6.) Gábor Áron Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Kollégium 7.) Viktória-kút
2
3
1
4 5
6
10
7 1.) Katolikus templom 2.) Szent István mellszobor 3.) Gábor Áron Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Kollégium 4.) Zsinagóga 5.) Református nagytemplom 6.) Görögkeleti templom 7.) Karcagi Nagykun Református Általános Iskola
Karcag – 2009
2
1 3 4
6 5 1.) Györffy István - szobor 2.) Szûcs Sándor dombormû 3.) Németh Gyula szobor 4.) Varró István dombormû 5.) Györffy István Nagykun Múzeum 6.) Dr.) Mándoky Kongur István dombormû
11
3 2 1
4
6
7
5
12
1.) Nagykunsági Tájház 2.) Kiállítás a Fazekasházban 3.) Kézmûvesek Háza 4.) Kiállítás a Fazekasházban 5.) Orvos- és Patikatörténeti Kiállítás 6.) Földbeásott temetôcsôszház 7.) Örlômalom-Kövesdaráló
Karcag – 2009
3 1
2
5
6 4 1.) Kováts Mihály dombormû 2.) Kováts Mihály emlékhely 3.) Aradi Vértanúk Emlékhelye 4.) Nagykun Millenniumi Emlékmû 5.) I.) világháborús emlékmû 6.) Kun-piéta
13
2
1
4 3
5
14
6 1.) Szélmalom 2.) Kun emlékhely 3.) Szélmalmi Fogadóház 4.) Kun emlékhely 5.) Kálvária-halom 6.) Zádor-híd
Karcag – 2009
Karcag – 2009
15
16
Karcag – 2009
Testvérvárosaink Székelykeresztúr
Bácskossuthfalva
Szepsi
Schwarzheide
Longueau Longueau
Krosno Odrzańskie Szepsi Karcag Bácskossuthfalva
Schwarzheide
Székelykeresztúr
Krosno Odrzańskie
Karcag – 2009
17
Székelykeresztúr Székelykeresztúr város Erdélyben, az egykori Udvarhely vármegye délnyugati részén, a Nagyküküllô völgyében fekszik, a Gagy patak és a Fehérnyikó beömlése között, 390-395 méterrel a tengerszint felett. Itt halad át a Héjasfalva-Székelyudvarhely szárnyvasút és a DJ 122 jelzésû megyei aszfaltozott út. Területe 5000 hektár, lakóinak száma 10. 600 fô. Földmûvelésre igen alkalmas, napsütésben gazdag, a széles folyóvölgy alkalmassá tette már az ôskori ember itteni megtelepedését. A város és környéke mintegy 7000 éve lakott, a régészeti kutatások számos ôsi kultúra emlékét hozták a felszínre, eleik feltehetôleg a XI. században jelentek meg a vidéken. A település elsô írásos említése1332-bôl származik Sancta Crux, azaz Szent Kereszt néven, a magyar megnevezést késôbb Kereszt Úr néven emlegetik, a Szent Kereszt megszemélyesítése miatt. A város fölé magasodó Jézuskiáltó hegyen az elsô világháború 144 keresztúri áldozatának emlékére keresztet állítottak. Katolikus egyházi jegyzôkönyvbôl ismeretes, hogy 1829-ben kérték a Jézuskiáltó hegyén a „régen volt fakereszt visszaállítását”. A hegy kereszttel való megjelölése tehát legalább 200 éves, de ennél minden bizonnyal sokkal régebbi. A települést a szitakészítôk nagy számának köszönhetôen nevezték általánosan Szitáskeresztútnak is, a XIX. század második felétôl lett a hivatalos neve Székelykeresztúr, miután hozzácsatolták a vele egybe nôtt imafalvát, Keresztútfalvát, késôbb Fiafalvát, utóbb pedig Betfalvát is. A „székely” elônevet elsôként azonban már 1548ban használták. Ezt a jelzôt azért kapta, mert összesen 42 település viseli a Szent-Kereszt (Keresztúr) nevét a történelmi Magyarországon. 1495-ben már mezôvárosként emlegetik (oppidum), és ekkor már az önálló Keresztúr-szék, késôbb pedig a Keresztúr fiúszék központja. 1559-ben Izabella királynô adott kiváltságlevelet a városnak, amelyet az erdélyi fejedelmek sorra megerôsítettek. 1590-tôl vásártartási joggal rendelkezett, és mindezek a kedvezmények lehetôvé tették a további fejlôdést a városiasodás útján. A reformáció szellemisége kedvezô fogadtatásra talált, 1548 után a lakosság áttért az Erdélyben alapított unitárius vallásra, s nemsokára Bora András iskolamester középfokú iskola szervezésébe fogott. A középfokú tanoda létrehozására azonban csak 1793-ban nyílt lehetôség, ez azóta is mûködik, és egykori gondnokának és jótevôjének, Orbán Balázsnak a nevét viseli. A református közösség a XVII. század második felétôl erôsödik meg, 1631-tôl már mûködik iskolájuk, nemsokára a templomukat is felépítik a város központjában. A katolikusok 1767-ben kapták vissza az 1458-ban épített gótikus templomukat, amely ma a település legnevezetesebb mûemléke. 1849. július 30-án érkezett a városba Petôfi Sándor, s utolsó éjszakáját a Gyárfás-kúriában töltötte. A körtefa, a legendás sír és három szobor ôrzi emlékét. Székelykeresztúr gazdasági életében az elsôdleges szerep a mezôgazdasági termelésnek és az állattartásnak jutott, a házi- és kézmûipar fôleg a helyi piacra termelt. Elsô üzeme, a lengyár 1901-ben épült. Fontos szerepet játszott a város szellemi életében az 1870-ben alapított
18
Székelykeresztúr – 2009
tanítóképzô, amelyben miután 1925-ben megszüntették a magyar tanítóképzést, 1955-ben felszámolták. A régi képzô ma a Városháza szerepét tölti be. 1946-ban alapították az unitárius gimnázium gyûj teményeibôl kinövô városi múzeumot, amely 1997 óta dr. Molnár István múzeum-alapító igazgató nevét viseli. Értékes néprajzi, várostörténeti, régészeti, természetrajzi és képzômûvészeti gyûjteményeivel egyike a legjelentôsebb székelyföldi múzeumoknak. Szabadtéri néprajzi részlege, a kecseti székelyház, a székelykapuk, a népi-ipari szerkezetek gyûjteménye, valamint a teljes Nyikó-menti székely porta számtalan látogatót vonzanak. Székelykeresztúr természetes gyógyforrása a közeli Sóskúton található, ma is sokan látogatják, fôleg a reumás megbetegedésben szenvedôk keresik fel.
Székelykeresztúr Város Tanácsa P-ta Libeertaii nr. 27. 4180 Cristuru Secuiesc Székelykeresztúr Románia Tel.: 0040266206012 Fax: 004066242709 E-mail:
[email protected] www.keresztur.ro
Székelykeresztúr – 2009
19
Bácskossuthfalva A település az egykori Bács - Bodrog vármegye középsô, a mai Bácska északi részén terül el. A település alapítói az 1786-ban a Nagykunságból kitelepült kunok voltak. A kun származástudat napjainkban is él az itt élôk szívében. Bácskossuthfalva Magyarország határától 17 km-re délre található a Bácska szívében, ahol „Kalász meg puha dombvidék mosolyog a tájon”, ahol a látogatót a piros tornyú templom látványa köszönti. Az elbájoló vidék itt-ott fekete, gondosan megmûvelt szántókban folytatódik, melyeket utak öveznek keresztül-kasul.
Az ide látogató vendéget a falubeliek közül a fuvarosok az ostor emelésével köszöntik, a kedves szavú boltosok,,esetleg a „tanyázó nénikék” igazítják útba. A telecskai-dombok ölelésében hallatszik a békák brekegése a Krivajban és a tüdô alig tud betelni a lombliget jólesô ránehezedésével. A Koplaló környékén nagyszámban talált avar sír félnomád, földmûvelô életformájától a mai, mintegy 5600 fôt számláló, iparral is ellátott településformáig eljutni emberpróbáló feladat volt az itt élôk számára. A több újratelepülést átélô faluval sokszor bánt mostohán a sors, de annak „nyakas kun népe” ragaszkodásával és kitartásával mindig helytállt. A falut északi irányból fürdômedence, délrôl pedig 70 hektáros mesterséges tó határolja. Úgy természeti adottságai, mint kiépült intézményrendszere igazi értéket nyújt az ide látogatóknak, fejlett vadász- és borturizmusával pedig egyedi értéket képvisel. A nyaranként megrendezett ifjúsági táborok nemzetközi hírre tettek szert. A településre látogató turisták a látnivalókról és a szolgáltatásokról a helyi turisztikai kalauzból tájékozódhatnak. Szeretettel várjuk Önt és családját Bács kossuthfalván, vegyenek részt hagyományôrzô rendezvényeinken, ismerjék meg falunk utolérhetetlen hangulatát, szépségét.
Bácskossuthfalva Helyi Közössége Bácskossuthfalva • Szerbia • 24340 Stara Pac – srski P út 67. Tel.: 00381631732647 • Fax: 0038124741127
[email protected] • www.staramoravica.co.yu
20
Bácskossuthfalva – 2009
Szepsi – Moldava nad Bodvou Kassától délnyugatra elterülô város melyet érint az E 571-es Rozsnyó irányába haladó út . E térségben ér véget a Kassai síkság, és kezdôdik a Szlovák Karszt vidéke. Jelentôségénél és földrajzi helyzeténél fogva a város régóta természetes központja a régiónak. 1960-ig járási központ volt. Ma a város lakosságának száma meghaladja a 10 000 fôt, ebbôl 49,1% magyar, 47,4% szlovák és 3,5% egyébb nem zetiségûnek vallotta magát a legutóbbi népszámlálás idején. A városra jellemzô a hagyományok ápolása, így több helytörténeti és néprajzi tárlat is várja az idelátogatókat. A város nagyon jó közlekedési csomópont. Vasútállomásán gyorsvonatok is megállnak. Az autóbuszmegállón a nemzetközi és távolsági járatok is megállnak. A kassai repülôtér pedig 30 percnyire van a várostól. A városban több üzletközpont, orvosi szakrendelô, postahivatal és szálloda is megtalálható, valamint több jónevû étterem, vendéglô és panzió. Lassan 10 éve mûködik a városban az Információs Központ is, mely széleskörû szolgáltatásaival igyekszik kielégíteni az idelátogatók igényeit. Szepsitôl nyugatra Somodi és Torna található, a felette levô középkori várrommal, továbbhaladva a csodaszép Szádelôi völgy, majd Szoroskôn túl Gömör megye egykori központja - Rozsnyó. Északra tôle fekszik Jászó a híres premontrei székesegyházzal, és Jászói Barlanggal, majd továbbhaladva a Kassa- környéki járás második legnépesebb települése Mecenzéf, ezt követôen pedig gyönyörû környzetben a Stósz – fürdô. Szepsitôl keletre fekszik a Felvidék egyik leghíresebb városa a megye központja – Kassa. Szepsi a maga infrastruktúrájával és szolgáltatásaival ideális kiindulópont a különféle helytörténeti és természettudományos túrák ill. kirándulások szervezésére. Bôvebb információkat kaphatnak: Infocentrum, Hlavná 58, 045 01 Moldava nad Bodvou • Slovakia Infocentrum telefonszám: +42155 48 99 421 E-mail:
[email protected] • www.moldava.sk
Szepsi – 2009
21
Longueau A tengertôl körülbelül hatvan km-re fekvô Longueau tengerszint feletti magassága 28 méter. A város Pikárdiában, egy három tartományból, Aisne-bôl, Oise-ból és Somme-ból álló régióban található. Longueau Somme tartományban fekszik és a 32 települést számláló Amiens-i agglomeráció része. Területe 342 hektár, lakosainak száma 5 246 fô. 20 évszázaddal ezelôtt a várost a rómaiak foglalták el, akik megépítették azt az utat, amely ma is a város legfontosabb útjának számít. A város a pikárd fôváros keleti kapuja. Az idôk folyamán Longueau, egy néhány házikóból álló falucskából várossá nôtte ki magát azon a dombon, amely északról a Somme folyó, nyugatról pedig az Avre folyó völgyére tekint le. A lakosság elsôsorban tôzegfejtésbôl és, a közelben található számos tó miatt, a halászatból élt, valamint a kultúrából. 1846-ban, a vasút megérkezésével Longueau élete nagy fordulatot vett és lakosainak száma rövid idô alatt megduplázódott (250 fôrôl 650 fôre). Ez a virágzó jólét idôszaka volt, ami egészen 1960-ig tartott. A két világháború alatt Longueau stratégiai központ volt és mind a lakosság, mind a javak tekintetében súlyos károkat szenvedett. 1939 és 1945 között rengeteg bombát dobtak le a vasúti csomópontra és annak infrastruktúrájára, de sajnos sok találat lakott területen pusztított. A vasút modernizálása, a gôzmozdony villamossággal való felváltása közrejátszottak a vasúti munkások számának csökkenésében. Ebben az idôszakban Longueau lakosságának közel 30%-a dolgozott a vasútnál; mára ez a szám alig 8%-ra csökkent. Jelenleg, mivel a vasút már nem számít elsôszámú munkahelynek a longueau-i lakosság körében, a város gazdasági központtá vált, ahova az utóbbi idôben számos vállalat helyezte székhelyét. A jövô városaként Longueau, Amiens után a második legfontosabb település az agglomerációban. Számos elfoglaltságot találnak itt a fiatalok és a kevésbé fiatalok: sport, kultúra, vadászat, horgászat. A város buszhálózata lehetôvé teszi Longueau teljes megismerését, valamint az amiens-i agglomeráció értékeinek felfedezését. A nagyvároshoz való közelség számos turisztikai látványossággal szolgál: Amiens és a város katedrálisa (Unesco által nyilvántartva), valamint többek között Jules Verne lakóháza (benne egy, az író által festett tájkép a vasutas városról). 80 km-re, azaz nagyjából egy órányi autóútra található a Somme folyó öble (a Világörökség része).
Longueau • 80330 Place Louis Prof-BP 5 Tel.: 0322974392 • Fax:0322974253 E-mail: www.perso.wanadoo.fr/longueau-jumelage
22
Longueau – 2009
Schwarzheide Általános tudnivalók Schwarzheide városáról Fekvése: Brandenburg tartomány déli rész Ober spreewald-Lausitz járásban, az Alsó-Lausitz-i alföldön, a Schwarze Elster folyótól északra Lakosság száma: kb. 6350 Területe: 3321 hektár Városi jog: 1967 január 11-tôl Partnervárosok: Krosno Odrzanskie (Lengyelország) 2001-tôl Karcag (Magyarország) 2004-tôl Piano di Sorrento (Olaszország) 2005-tôl Díszpolgárok: Dr. Hans-Hermann Dehmel (2005 óta) Dr. Sokrates Giapapas (2004 óta) Schwarzheide és közvetlen környékének áttekintése • 15 percnyi autóút a Lausitz-i tóvidékhez • Erdôkkel, tavakkal, mezôkkel körülvett, köz lekedési szempontból kedvezô fekvésû lakó terület • Különféle árusítóegységek, kézmûipari- és szolgáltatási vállalkozások valamint gyógyá szati területen nyújtott kínálat biztosítják a hely alapellátását • 4 óvoda, egy általános iskola, egy felsôtago zatos központ, egy gimnázium • Változatosszabadidôs kínálat úgymint diszkó, mozi, táncos eszpresszó, bowlingpálya, szá mos egyesület, tájmúzeum • Hotelek, éttermek, panziók • 15 percnyire a Lausitz-i EuroSpeedway • 30 percnyire Drezda, Szászország tartományi székhelye
Schwarzheide 01987 Ruhlandr Str.102. Tel.: 03575285-0 Fax: 035752 85-599 E-mail:
[email protected] www.schwarzheide.de
Schwarzheide – 2009
23
Krosno Odrzanˇskie Egy festôi fekvésû város az Odera folyónál, Lubuskie vajdaság közép-nyugati részén, 30 km-re a lengyel-német határtól. Krosno Odrzanˇskie közigazgatási területén (21ezer ha) 19 településen 19 ezer fô lakik. Krosno Odrzanˇskie az egyik legrégebbi lengyel város. 2005-ben ünnepelték (Thietmar krónikájában jelent meg) a város elsô írásos említésének millenniumát. A megmaradt mûemlékek között különleges szerepe jut a Piastowski Várnak, amely Szakállas Henrik idejébôl származik. Történelmi értékkel bír Sziléziai Szent Hedvig (Szakállas Henrik felesége) Temploma, Szent András temploma illetve a XIV. századi várfalak maradványai. Érdekes földdomborzat, számos tó, az erdôk sokassága (területének 47%-a), illetve a jó minôségû úthálózat, turisztikai szempontból attrakciós hellyé teszik Krosno Odrzanˇskie környékét. A zöld dombok és a völgyek gyalog- és kerékpártúrára invitálnak. A közeli tavak Łochowicében és Osiecznicában tökéletes nyári pihenést biztosítanak a felújított strandokkal, amelyek könnyen elérhetôek a biztonságos kerékpár-utakon. Az itteni erdô fauna és flóra gazdagsága kellemes teret biztosít az eredményes vadászatnak vagy gombaszedésnek. A város tájképébe beáramló Odera két részre osztja Krosnót: alsó mûemléki és felsô adminisztrációs és lakó centrumra. A két részt összekapcsolja a tekintélyes híd, amely több mint száz éves. A folyóparton található a hajókikötô, amely a Piastowski Várral és a sétánnyal együtt egy kikötô-vár komplexumot alkot. Nagyszerû sétáló tér helyezkedik el a város felsô részében, a 11. Ezred Tere. Ez a tágas zöld tér, tóval, vízeséssel és sétáló ösvényekkel, pihenô padokkal kellemes légkört biztosít a különbözô kulturális és turisztikai rendezvényeknek. Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretne pihenni a szépséges lengyel tájon. Látogassanak el hozzánk, hogy megérezzék az ezeréves történelmû, legendákkal átszôtt mûemléki környezet légkörét, várjuk Krosno Odrzanˇskie-ban és környékén. Urza˛d Miasta w Kros´nie Odrzanˇskim ul. Parkowa 1, 66-600 Krosno Odrzan´skie Tel.: 068 383 5017, fax: 068 383 5122 E-mail:
[email protected] www.krosnoodrzanskie.pl
24
Krosno Odrzanˇskie – 2009
Kulturális rendezvények Karcagon Kováts Mihály Emléknapok – koszorúzás, huszárok felvonulása, megemlékezés –
Kováts Mihály Általános Iskola, Kálvin út
május 12-14.
XI. Karcagi Birkafôzô Fesztivál
Kálvin út, Múzeumpark, Kossuth téri park
június 26-28.
XVIII. Nagykunsági Kulturális Napok
Karcag
augusztus 20-23.
Kunhímzés és vertcsipkekiállítás
Déryné Mûvelôdési és Ifjúsági Központ
augusztus 19. – szeptember 11.
Kunsági Kulturális Fesztivál,testvérvárosok ifjúsági folklóregyütteseinek találkozója
Déryné Mûvelôdési és Ifjúsági Központ
augusztus 20.
Aratófelvonulás
Karcag, városközpont
augusztus 20.
„Ismerôs Arcok” együttes koncertje
Kossuth tér
augusztus 20.
Tûzijáték
Kossuth tér
augusztus 20.
Karcagi Kenyér Ünnep – Molnárok találkozója, molnár ételek sütô-fôzô versenye, kiállítás, könyvbemutató
Szélmalmi Fogadóház
augusztus 21.
Aratóbál
Városi Sportcsarnok
augusztus 21.
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vadásznap
Múzeumpark és a Laktanya melletti terület
augusztus 22.
Horgászverseny
Téglagyári-tó
augusztus 23.
Luka Lajos vesszôfonó, népi iparmûvész kiállítása
Györffy István Nagykun Múzeum
augusztus 23. - szeptember
Kunok I. Világtalálkozója
Zuglóger- Erzsébet liget
szeptember 26-27
XV. Karcagi Lovas Napok
Zuglóger
október 10-11.
www.karcag.hu
Karcag – 2009
25
Közérdekû információ Karcag Városi Önkormányzat Polgármesteri Hivatala 5300 Karcag, Kossuth tér 1. Tel.: (59) 500-610 E-mail:
[email protected] www.karcag.hu Mentôállomás: 5300 Karcag, Zöldfa u. 48. Tel.: (59) 311-803 ill.104 Rendôrkapitányság 5300 Karcag, Kossuth tér 1. Tel.: (59) 500-250 ill. 107 Tûzoltóság 5300 Karcag, Madarasi út 2. Tel.: (59) 503-111 ill. 105 Kátai Gábor Kórház és Rendelôintézet 5300 Karcag, Zöldfa u. 48. Tel.: (59) 507-111 Háziorvosi Intézmény 5300 Karcag, Széchenyi sugárút 27. Tel.: (59) 311-233 Gyógyszertárak: Oroszlán Gyógyszertár 5300 Karcag, Kórház u. 4. Tel.: (59) 503-222 Kígyó Gyógyszertár 5300 Karcag, Horváth Ferenc u. 1. Tel.: (59) 503-015 Berek Patika 5300 Karcag, Kiss Antal u. 3. Tel.: (59) 312-448 Betánia Gyógyszertár 5300 Karcag, Szabó József u. 14. Tel.: (59) 314-277
Autóbusz-pályaudvar 5300 Karcag, Széchenyi tér 5. Tel.: (59) 311-052 Posta 5300 Karcag, Széchenyi sugárút 4. Tel.: (59) 311-214 Töltôállomások: MOL 5300 Karcag, Madarasi út 13. Tel.: (59) 400-028 4-es sz. fôút, tel.: (59) 312-315 OMV 5300 Karcag, Madarasi út 61. Tel.: (59) 311-800 Cuman-Oleum Kft. 5300 Karcag, Szivárvány u. 2/A Tel.: (59) 314-422 Györffy István Nagykun Múzeum 5300 Karcag, Kálvin u. 4. Tel.: (59) 312-087 E-mail:
[email protected] Déryné Mûvelôdési és Ifjúsági Központ 5300 Karcag, Dózsa György u. 5-7. Tel.: (59) 503-402 E-mail:
[email protected] www.derynekarcag.hu Városi Csokonai Könyvtár 5300 Karcag, Dózsa György u. 29. Tel.: (59) 503-152 E-mail:
[email protected] www.vcsk.hu
Vasútállomás 5300 Karcag, Vasút u. 101. Tel.: (59) 311-110
26
Karcag – 2009
TOURINFORM Iroda 5300 Karcag, Dózsa György u. 5-7. Tel.: (59) 503-225 E-mail:
[email protected] Kun-Mediátor Utazási Iroda 5300 Karcag, Táncsics körút 15. Tel.: (59) 401-049 E-mail:
[email protected] Szélmalom 5300 Karcag, Vágóhíd u. 22. Tel.: (59) 311-411 Szélmalmi Fogadóház 5300 Karcag, Vágóhíd u. 1. Tel.: (59) 311-954 Kántor Sándor Fazekasház 5300 Karcag, Erkel Ferenc u. 1. Tel.: (59) 312-087
Nagykun Tájház 5300 Karcag, Jókai u. 16. Tel.: (59) 312-087 Temetôcsôszház Északi temetô, Külterület 3. Tel.: (59) 312-967 Orvos- és Patikatörténeti Kiállítás 5300 Karcag, Széchenyi sugárút 45. Tel.: 30/4577-309 Örlômalom - köves daráló 5300 Karcag, Kisújszállási út 18. Tel.: (59) 311-252 Györfi Sándor mûterme 5300 Karcag, Széchenyi sugárút 56. Tel.: (59) 503-382 Sport Szolgáltató Központot 5300 Karcag, József A. u. 1. Tel.: (59) 311-954
Karcagi városismertetô szöveg: Elek György Fordítás: Beneford Kft. Budapest
Co-financed by the European Union within the programme “Europe for Citizens” 2007 – 2013.
Fotók: H angyási Attila Karcag és a testvérvárosok fotóarchívuma Térkép: Firbás – Térképstúdió Szerkesztette: Garai Katalin Felelôs kiadó: dr. Fazekas Sándor Kiadó: Karcag Város Önkormányzata Készült a karcagi rinoceros Grafikai Stúdióban
Karcag – 2009
27
40
38 39 32
37 57
31 8
36 30
54
29
45
55
47
35
51
53
28 26 27 49
34 33 24
3 Kossuth 16 La 2 4 5 15 jos tér 17 6,7 50 14 52 25
10 119
18 48
56
1920
21
12
13
23
Orvos- és Patikatörténeti Kiállítás
41
22
42
46
43 44
1
Közérdekû információ 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.
K un emlékhely Református nagytemplom Országzászló Kun-piéta Kossuth – szobor Karcagi Nagykun Református Általános Iskola K álvin János dombormû C édulaház, apartman G yörffy István Nagykun Múzeum G yörffy István – szobor D r. Mándoky Kongur István dombormû K ántor Sándor Fazekasház
28
12.
13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26.
Nagykunsági Tájház Városháza I. világháborús emlékmû Viktória-kút Németh Gyula szobor Zsinagóga Katolikus templom Szent István mellszobor Posta Orvos- és Patikatörténeti Kiállítás Morgó Csárda Bíróság Karcagi Ifjúsági Ház Szociális Otthon
27. G ábor Áron Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola és Kollégium 28. G örögkeleti templom 29. N agykun Millenniumi Emlékmû 30. V árosi Gyógyvizû Strandfürdô 31. K átai Gábor Kórház 32. F öldbeásott temetôcsôsz ház 33. D éryné Mûvelôdési és Ifjúsági Központ 34. T ourinform Iroda 35. K ézmûvesek Háza 36. V árosi Csokonai Könyvtár 37. K álvária-halom
38. 39. 40. 41. 42. 43.
44.
45. 46. 47.
S zélmalom S zélmalmi Fogadóház Z ádor-híd Ö rlômalom -köves daráló K unlovarda S zentannai Sámuel Mezôgazdasági Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium D ebreceni Egyetem Agrártudományi Centruma Kutatóintézete S zékelykapu V asútállomás B uszpályaudvar
48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57.
P iaccsarnok T ûzoltóság R endôrkapitányság K un-mediátor Utazási Iroda N imród Bioszálloda és Bioétterem S árgaház Vendéglô O rthovis Kft. K un-Sped Kft. K erekcipó Kft. r inoceros Grafikai Stúdió
