BAROSS GÁBOR NEMZETI GAZDASÁGPÁRTOLÓ TÁRSASÁG

BAROSS GÁBOR NEMZETI GAZDASÁGPÁRTOLÓ TÁRSASÁG 2003. június 5.

Az Európai Uniós tagság a magyar gazdaság számára új helyzetet teremt. A nemzeti vagyon és a viszonylagos gazdasági szuverenitás megõrzése folytonos társadalmi figyelmet kíván. A Figyelem felkeltése és fenntartása céljából Baross Gábor munkásságának szellemében 81 neves illetve ismert értelmiségi 2003. június 5.-én egyesületi formában mûködõ Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaságot hozott létre.

A Társaság elérhetõségei: 1036 Budapest, Lajos u. 103. fax: 453-6471 e-mail: [email protected] honlap: www.baross.org

BAROSS GÁBOR NEMZETI GAZDASÁGPÁRTOLÓ TÁRSASÁG Összeállítás a Társaság alakuló közgyûlésérõl

Budapest 2003. június 5.

TARTALOM

5 Baross Gábor a vasminiszter Baross Gábor emlékezete a szépirodalombam Az alakuló közgyûlésen elhangzott elõadások Pakucs János köszöntõje Závodszky Géza Mellár Tamás Bod Péter Ákos Parragh László Bogár László Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság alapszabálya Baross Gábor Társaság alapító tagjainak névsora Sajtószemle

13

15

16� 21� 29� 33� 40� 44� 51

63

69

BAROSS GÁBOR A VASMINISZTER Baross Gábor 1848. június 6-án született a Trencsén megyei Pruzsinán. Egyetemi tanulmányai után Trencsén megyében köztisztviselõi pályára lépett. Megalapította és szerkesztette a Vágvölgyi Lapot. 27 éves korában, 1875-ben országgyûlési kép viselõvé választották. A tehetséges, nagy munkabírású fiatalember általános figyelmet keltett a képviselõházban. 35 éves korában a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkárának nevezik ki, majd 1886-tól 1889-ig a tárca minisztere. 1889-ben elgondolásai alapján létrehozzák a Keres kedelemügyi Minisztériumot, melynek szintén az élére kerül. 1892-ben az al-dunai folyamszabályozási munkálatok meg tekintése közben tüdõgyulladást kapott, ágynak dõlt, s pár nap múlva, 1892. május Baross Gábor az 1880-as évek 9-én meghalt. Még csak 44 éves volt. második felében Emlékének az egész ország mély és õszinte gyásszal adózott. Tisztelték és szerették. A képviselõház felfüggeszti ülését, országszerte meghúzzák a harangokat. A századvég Európájához gyors ütemben felzárkózó magyarországi polgárság kiemelkedõ alakját veszítette el hirtelen bekövetkezett halálával. Mit tett ez az ember? Mivel szerezte meg a nemzet általános megbecsülését? Miért állított a polgárság már halála után 6 évvel szobrot Baross Gábornak? Az infrastruktúra fejlesztése Baross Gábor, ez a rendkívül tehetséges és ambiciózus politikus felismerte, hogy az infrastruktúra: a posta, a telefon, az utak, a vasút, a víziutak és a tágabb értelemben vett infrastruktúra a pénzügyi és bankrendszer, a szakoktatás fejlesztésétõl és minõségétõl függ az ország haladása. A magyar ipar és kereskedelem felvirágzásához olcsó, gyors utazásra, pontos szállításra van

Baross Gábor a vasminiszter

5

szükség. A meglévõ infrastruktúra hatékonyságának növelése, ill. további nagy infrastrukturális beruházások nélkül az ország modernizációja nem fog sikerülni. Ezért Baross kiharcolja, hogy az évtizedek óta súlyos költségvetési hiánnyal küszködõ államháztartás egyre többet fektessen be az infrastruktúra kiépítésébe. A kor gazdasági húzóágazata a vasút. Az állami gazdaságfejlesztés is a vasút felé fordul. Baross vasútpolitikájának lényege: vasút-államosítás és díjszabási reform. Az 1880-as években a magánvasutak magas árufuvarozási díjai különösen kedvezõtlenül érintették a magyar mezõgazdaságot. Értékesítési válság alakult ki, mert a magas szállítási díjak miatt csökkent a magyar termékek ver senyképessége. A magánvasutak szembekerültek az ország gazdasági érdekeivel. A magyar állam 1880-1885 és 1889-1891 közötti államosító politika minden szempontból helyes volt. További elõkészítõ munkálatok után Baross 1889-tõl gyors ütemben 6 magánvasút államosítását hajtja végre. Az Elsõ Magyar Gácsországi, a Magyar Nyugoti, a Bukdapest-Pécsi, az Arad-Temesvári, a Magyar Északkeleti Vasút állami megváltása mellett a legnagyobb sikert: az OsztrákMagyar Államvasút-társaság államosítása (1891) jelentette. Az Osztrák-Magyar Államvasút-társaság nevével ellentétben magánvasút, óriási tõkeerejével állam az államban. Mûködése régóta akadályozta a magyar vasútpolitika kiteljesedését. 1891-ben Baross úgy látja, nem érdemes a vasút A Tiszavidéki Vasút vonatfogadó csarnoka Szolnokon

6

Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság

megváltását tovább halogatni. A vasminiszter a francia fõrészvényesekhez fordul és megegyezik velük az államosításban. A vasút megváltásával az állam megszerzi a rendkívül fontos, Pozsonytól Báziásig és Orsováig terjedõ vasútvonalat. Ez teszi lehetõvé, hogy a kormány kézben tartsa, díjszabási politikájával a nemzet számára kedvezõen befolyásolja az összes beviteli és kiviteli forgalmat. 1886-1891. között összesen 3158 km-rel nõtt az államvasúti hálózat. 1889 elõtt a magyarországi vasutakon igen kevés ember utazott, kevés a személykocsi, magasak a díjak. Az emberek rövidebb távolságra a lassúbb, de nagyságrendekkel olcsóbb szekereket vették igénybe. A vasutak részére a személyszállítás vesztes üzletág. A személyszállításban keletkezõ veszteségeket a jegyárak emelésével próbálja a MÁV sikertelenül csökkenteni. Az 1880-as évtized különféle próbálkozásai után az áttörést Barossnak sikerült elérni az un. Zónatarifa 1889-es bevezetésével. A reform lényege: a személyszállítási díjak nagyarányú csökkentése. A zónadíjszabás meghatározott övezetekre osztotta az állomásokat: a legkisebb 5 km, a legnagyobb 225 km. A legnagyobb árcsökkentést a 25 km-nél rövidebb és a 225 km-nél hosszabb (un. végtelen zóna) vasúti utazások esetén adjál. Pl. ugyanannyiba került Kolozsvárról (400 km) felutazni Budapestre, mint Brassóból (731 km). Azért, hogy az árcsökkentésbõl ne Bécs húzzon hasznot, a fõvároson keresztül történõ távolsági utazásnál másként számolták a zónát. Ezzel az intézkedéssel Baross Budapest kereskedelmi, idegenforgalmi pozícióját kívánta megerõsíteni. Az új díjszabás politika haszna gyorsan megmutatkozott. A Budapestre irányuló belsõ idegenforgalom megélénkült. Sokan nagy távolságokból is feljöttek Pestre bevásárolni. „Azt akarom, hogy a brassói ténsasszony is Budapestre jöjjön kalapot venni! hangzott a vasminiszternek azóta híressé vált mondása. A zóna nemcsak a fõvárosnak kedvezett. A bevezetését követõ 11 hónap alatt 7 millióval nõtt az utazók száma. A munkaerõpiac megélénkült, nõtt a mobilitás. Fellendült az üzleti élet, mert a kereskedõk, házalók többet tudtak utazni. A személyszállítás nyeresége üzletág lett. Föllendült a vasúti jármûvek gyártása is, mert egyre több vasúti kocsira és gõzmozdonyra lett szükség. Az európai vasúttársaságok nagy érdeklõdéssel figyelték a magyar reformot. A kezdeti kételkedõ, sõt támadó véleményeket a siker gyorsan elhallgattatta. Az európai vasúti szaklapok Baross és a zónatarifa nevétõl visszhangoztak. Sok magyarnak az volt a véleménye, hogy a zónadíjszabás dicsõséget szerzett a


7

A Budapesti Keleti pályaudvar személypénztárai

külföld elõtt a magyar névnek: „…mûveltebb, gazdagabb, hatalmas idegen országok, amelyek megszokták, hogy bennünket mindenben maguk után jó távol kullogni lássanak, most ámulva látják, hogyan vágunk elébe valamennyinek.” A vasúti és pénzügyi szakemberek véleménye megoszlott arról, mennyire volt kockázatos a zónadíjszabás bevezetése. Ma már ezt nehéz megítélni. Annyi azonban bizonyos, hogy a bukás Baross Gábor miniszteri tárcájába került volna. Baross átlépett a fiskális óvatosságon, a vasúti szakemberek aggályoskodásán, a díjszabási elméleteken és egy teljesen járatlan utat választott. A magyar államvasutak hálózatának növekedésével a MÁV kereskedelem politikai jelentõsége is megnõtt. Az árudíjszabási reformnak a zónatarifa kiemelkedõ sikere adott lökést. 1891-ben Baross mérsékli az árutarifát a nagy távolságokon és a kritikus régiókból. Bevezeti az un. gyûjtõdíjszabást, ami azt jelentette, hogy kedvezmények csak a belsõ piacon érvényesek. Az exportirányok felé haladó szállítás olcsóbb lett. Támogatta a mûtrágya és nyersanyag behozatalt. 78-féle magyar iparcikkre megállapított kedvezményes iránytarifa segítette a magyar árutermelést. Baross célja, hogy a vasúti tarifák ösztönözzék a hazai áruforgalmat. Az államvasutak díjszabási ügyeinek tárgyalására a vasminiszter megszervezi az un., tarifabizottságot, melybe kiváló

8


közgazdászokat hív meg. 1890-ben Baross Gábor lényegesen új alapokra fekteti a magyarországi közúti közlekedés ügyét. Megváltoztatja a közutak addigi osztályozását, a közteherviselést, rendet teremt az út- és hídvámok évszázados káoszában. Az utak közigazgatását és mûszaki szolgálatát egyöntetûen szabályozza és rendezi. Magyarország közutjainak lényegi fejlõdése az 1890. I. törvénycikk elfogadásával veszi kezdetét. Baross Gábor a postai szolgáltatások korszerûsítésében is jelentõs szerepet játszott. Legfontosabb postai intézkedése: 1887-ben egyesítette a postát a távírdával. A kormány 1888-ban Baross javaslatának megfelelõen elhatározza, hogy a közhasználatú távbeszélõ-hálózatot az állam saját kezelésében építi meg. A távbeszélõ, távíró és villamos jelzõk államosításáról szóló rendelkezés a korszerû hírközlési infrastruktúra megteremtését célozta. 1889-tõl kezdve az állam 10 éven át a vidéki városokban fokozatosan megváltja a magántulajdonú telefonhálózatokat. 1890-ben a magyar állam több telefonvonal építését is elkezdi. A Budapest és Bécs közötti telefonvonal megépítése és megnyitása (1890) nagyon jelentõs beruházás volt. A Ferenc József híd Pozsonyban


9

Telefonkábel behúzása a fõvárosban

1886-ban megkezdi a mûködését a Baross kezdeményezésére létrejött postatakarékpénztár. A postatakarékpénztár célja a kis tõkék összegyûjtése, a „takarékossági hajlam általános felélesztése”. Ezt a célt a Postatakarékpénztár nagy sikerrel hajtotta végre. Bevezetik a csekk- és klíring forgalmat is. 1893-ban már az összes hazai csekkszámlák 49,65 %-át a postatakarékpénztárakban vezetik. A postai szolgáltatások is széleskörûen bõvülnek. Baross 1885-ben elrendeli a csomagok házhoz szállítását Budapesten. Nyilvános távbeszélõ állomásokat állítanak fel, a postahivatalokban vasúti zónajegyeket is árusítanak, délben közlik a pontos idõt. Egyébként a közép-európai zónaidõ használatát is Baross Gábor minisztersége idején 1891-ben vezetik be. A Duna leghatalmasabb hajózási vállalata az osztrák Dunagõzhajózási Társaság volt. A DGT magas tarifái, a magyar érdekeket figyelembe nem vevõ politikája a közvéleményt évtizedek óta foglalkoztatta. Baross megpróbálja rávenni a társaságot kereskedelmi politikájának módosítására, de kudarcot vall. Ekkor megalapítja a MÁV Hajózási Vállalatot (1888). A MÁV Hajózási Vállalat sikeresen teljesíti feladatát, a szerb szilva- és sertésexport elhódítását a DGT-tõl. Ennek hatására a DGT kénytelen csökkenteni fuvardíjait.

10


Baross Gábor világosan látja, hogy Magyarország tengeri forgalmát függetleníteni kell a külföldi hajózási vállalatok érdekeitõl. Nemzeti hajózási vállalatoknak kell biztosítani azokat a hajózási összeköttetéseket, melyekre az országnak szüksége van. A hajózási útvonalak díjszabásait összhangba kell hozni a MÁV olcsó fuvardíjaival. A vasminiszter elégedetlen az osztrák Lloyd Tengerhajózási Társasággal. A társaság a magyar államtól minden évben szubvenciót kap, ennek ellenére a magyar érdekeket mellõzik. A Lloyd hajói lassabban szállítják a magyar postát, magyar iparcikkeket a társaság nem vásárol, hátrányosan kezelik Fiumét. Ezért Baross felbontja a Lloyddal kötött szerzõdést. A Továbbiakban az Adria Tengerhajózási Részvénytársaságot támogatja a magyar állam. A fiumei kikötõ kiépítésére, bõvítésére évtizedek óta folyamatosan költ az állam. 1888-ban megkezdõdtek azok az építkezések, amelyek célja Fiume versenyképességét a szabad kikötõi kiváltság megszûnése után is biztosítani. Hajójavításra szolgáló úszódokkot és darukat szereztek be, raktárakat és javítómûhelyeket építettek, a kikötõt és pályaudvart villanyvilágítással szerelték fel. A villanyvilágítás már lehetõvé teszi a hajók éjszakai rakodását is. A fiumei kikötõ jelentõségét növelte a Magyarországra rendkívül kedvezõtlen Áruszállító hajók a fiumei kikötõben, 1900-as évek eleje


11

német vámpolitika. A porosz vasút olcsóbban szállította az orosz búzát, mint a magyart. A hátrányos német vámpolitika kiküszöbölésére a vasminiszter felgyorsítja a kikötõépítés ütemét és a Fiuméig szóló fuvardíjakat példátlanul alacsony mértékre szorítja le. Baross Gábor élete nagy sikerének tartotta a Vaskapu szabályozásának megszervezését. Az al-dunai zuhatagokon és a Vaskapun végrehajtott szabályozási munkálatokhoz hasonló kiterjedésû és nagyszabású munkát addig még senki sem végzett. A Grében hegyorom 1890. szeptember 15-i ünnepélyes robbantásával elkezdõdött al-dunai folyamszabályozást hosszú évek tárgyalásai elõzték meg. Mivel a szabályozási munkák nagy része a szerb királyság területére esett, széleskörû együttmûködést kellett kialakítani a szerb kormánnyal is. Az elõmunkálatok 1889-ben indultak el. Az Al-Duna szabályozásában résztvevõ szakemberek visszaemlékezése szerint, Baross keményen kezébe vette az ügyeket. A Vaskapu szabályozás nemzetközi jelentõsége, a végrehajtással járó páratlan technikai nehézségek, minden részletre kiterjedõ alapos szervezést igényeltek. Hajójelzõ állomások felállítása, új kõbányák nyitása, kõszállító vasutak építése és üzembe helyezése, a munkások elhelyezésére szolgáló épületek, továbbá gépjavító mûhelyek, kórházak, vendéglõk építése, sziklazúzó gépek beszerzése, fúróhajók vásárlása mellett Baross versenytárgyaláson választotta ki a vállalkozókat.

Dr. Frisnyák Zsuzsa tanulmánya alapján

12


BAROSS GÁBOR EMLÉKEZETE A SZÉPIRODALOMBAN Baross Gáborról sokan és sokat írtak. Mikszáth Kálmán 1904-ben „Az én kortársaim” címû képekkel illusztrált emlékezõ albumában többször is felidézi alakját:

„Hogy a klubteremben mekkora a hõmérséklet, azt egy hõmérõ mutatja, mely az ablakra van akasztva, de hogy ki mekkora ember, azt az úgynevezett félkaréj jelzi. Belép például Baross Gábor a klubba, és egy félkaréj veszi körül. Mindjárt tudhatod, hogy Baross a jövõ embere.” Jókai Mór a nemzet halhatatlanainak sorába emelte a vasminisztert:

„Egy oszlop dûlt ki alólunk. Az erõsek erõse, aki korszakot emelt a vállán, aki utat tört a járatlanban, akinek vaskeze elõtt meghajolt a lehetetlen… Alkotásai halhatatlanná teszik emlékét, a hazában vasban és szellemben megörökítve… Baross Gábor neve elválaszthatatlan Magyarország felvirágzásától: maga a név egy korszak jellemzése, a nehéz küzdelmek, a merész eszmék, s a fényes sikerek korszakáé….” Az elmúlt száz esztendõ alatt Baross szellemiségét akkor idézte a nemzet emlékezete, amikor a magyarságnak lelkierõre, példaképre volt szüksége. 1920-ban Magyarország történetének egyik legnagyobb tragédiáját élte át. A nemzet új hazát kezdett építeni. Ebben a történelmi helyzetben írta Juhász Gyula „Baross Gábor emlékezete” címû versét, felidézve az alkotó munka hõsét, aki számára a jövõt jelentette.

Baross Gábor emlékezete a szépirodalomban

13

Részlet a versbõl:

... Baross: a név gránitból és acélból Úgy döbben most elém: élõ szobor, Kihez az olcsó jelszóktól alélt kor Mint orvosához, elzarándokol. Baross: e név ma azt jelenti munka, Kitartó, lázas, lelkes és erõs, Nézd, magyarom, bár sorsa porba sújtja, Haláláig, hogy dolgozott e hõs! Igaz, hogy élte csonka, mint ez ország, Mely romjain most kezd új életet, De rajtunk áll, és ez nagy, szent adósság, Hogy befejezzük, ami ránk mered! Ó mennyi munka vár még, mennyi rom van, Költõ tudós, kalmár és iparos. Hány kézre, észre van szükség e honban, Hány férfira, ki méltó rád, Baross!” ...

14


KÖZGYÛLÉSEN ALAKULÓ KÖZGYÛLÉSEN

ELÕADÁSOK ELHANGZOTT ELÕADÁSOK

PAKUCS JÁNOS KÖSZÖNTÕJE

Mindnyájan tudjuk, hogy a privatizáció és a nemzeti vagyon helyzete a rendszerváltozás kezdetétõl, 1990 óta folyamatosan a figyelem középpontjában van. Máig nem csillapodott a nemzeti tulajdon sorsa körüli vita, és az európai uniós csatlakozás közelsége még jobban elõtérbe hozta a nemzeti vagyon, az állami tulajdon, a hazai vállalkozások sorsának ügyét. Úgy gondoltuk ezért, hogy ezzel a kérdéskörrel szakszerûen, értelmesen kellene foglalkozni, és ennek egy lehetséges formája, ha alakítunk erre a célra egy civil társaságot. Dr. Závodszky Géza történész barátunk, akivel errõl beszélgettünk, azt mondta: „Ha már társaság, legyen Baross Gábor Társaság”, Baross Gábort remélhetõleg nem kell bemutatnunk az érdeklõdõ nagyközönségnek: a XIX. század második felében a magyar ipar, a magyar gazdaság egyik megteremtõje volt. Tehát úgy döntöttünk, hogy Baross Gábor Nemzeti Gazdaság Pártoló Társaságot hozunk létre. Kicsit talán archaizál ez a név, de ezzel is jelezni kívánjuk, hogy Baross Gábornak a szellemi hagyatéka az, amit folytatni szeretnénk természetesen a mi mai viszonyaink között. Olyan társaságot szeretnék létrehozni, amelyik szélsõségektõl mentesen, a túlzottan leegyszerûsítõ liberális nézetektõl vagy éppen az államtól demagóg módon mindent elváró illúzióktól függetlenül, ezekkel ha kell érvekkel vitázva próbál választ adni a sokunkat foglalkoztató kérdésekre. Milyen kérdésekrõl van szó? Olyan látszólag egyszerû kérdéseket kellene választ adnunk, mint például: mi képezi a nemzeti vagyont? Mi ennek a valós összetétele? Egyáltalán: mi az, hogy nemzeti vállalat? Mi tartozik vagy tartozhat ebbe a körbe (különös tekintettel az elkerülhetetlen globalizációra és a közeledõ EU belépésre).

16


Vagy: a nemzeti vagyonnak milyen részére, milyen hányadára van szükség ahhoz, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás során is meg tudjuk õrizni viszonylagos gazdasági önállóságunkat? Vagy: az Európai Unióba lépéskor, a viszonylagos önállóság megtartásához mekkora vagyonra, ill. mekkora nemzeti vagyonra van szükség? Vitathatatlanul szükséges a külföldi tõke és a magántõke részvétele a gazdaságban, ám kelle ezt szabályozni illetve lehet-e a mértékét meghatározni? Szükség vane magyar tulajdonú vállalatokra, és ha szükség van, akkor jelenleg miért vannak hátrányban a magyar tulajdonú vállalatok, a külföldi vállalatok, külföldi befektetõkkel szemben? Végezetül: az utolsó hetekben sokat beszéltünk, és olvastunk az oktatási intézmények, egészségügyi intézmények privatizációs kérdésérõl. Joggal merül fel a kérdés, hogy milyen mértékkel és milyen feltételekkel vehet részt a külföldi vagy a magyar magántõke az oktatási és egészségügyi intézményekben? Sorolhatók még a kérdések, amelyekre nem könnyû igaz választ adni. Ezért szeretnénk, hogy kezdjünk el közösen gondolkozni. A vitaindító beszélgetések, korreferátumok, tanulmányok, valamint egy nyílt internetes fórum mind ezt a közös gondolkodást kell, hogy elõsegítsék. Számos rendezvénnyel, szakmai vitával, egyéb összejövetellel próbálunk mértékadó véleményt kialakítani és azt méltó módon képviselni. Milyen lehetõségeink vannak? A nyilvánosság. Hiszünk benne, hogy a különbözõ sajtóorgánumok, a televíziók és egyéb kommunikációs eszközök segítségével, egy megfontoltan és felelõsen gondolkodó társaság véleményének van, lehet társadalomszemlélet formáló, a társadalmi gondolkodást befolyásoló szerepe. Baross Gábor 120 évvel ezelõtt, 1883-tól lett a közmunka és a közlekedésügy államtitkára, majd 1886-tól a minisztere. Munkássága, életútja a nemzeti gazdaság stratégiai ágazatainak nemzeti tulajdonba szervezéséhez és tartásához kapcsolódott. Társaságunk ma 2003. június 5-én elsõsorban Baross Gábor

Pakucs János köszöntõje

17

felfogásának, eszmeiségének ápolására, gondolkodásának a jelenlegi körülmények közötti továbbvitelére alakulhat meg. Baross Gábor hitvallása, hogy a nemzeti gazdaság érdekeinek védelme megköveteli az országos stratégiai ágazatok, intézmények magyar kézben maradását, sõt némelyek állami tulajdonban tartását. A mai viszonyok mások, ám névadónk gondolatait méltó módon képviselve Társaságunk célja lehet többek között, hogy - folyamatosan kísérje figyelemmel az állami tulajdonban lévõ vállalatok, intézmények és egyéb vagyontárgyak helyzetét, sorsát, - rendszeresen tájékoztassa a hazai közvéleményt a nemzeti vagyont érintõ eseményekrõl, a tartós állami tulajdon esetleges megszüntetésérõl vagy korlátozásáról és - kísérje figyelemmel az állami tulajdonból esetleg kikerülõ vagyon-tárgyak sorsát.

18


19

20

ZÁVODSZKY GÉZA

A megelõzõ percekben egy jelentõs költõ idézte meg egy jelentõs államférfi szellemét. Ez az államférfi Baross Gábor. Szomorú, vészterhes kor volt az, amikor Juhász Gyula az imént elhangzott sorokat leírta. A középkorban Dante által meg énekelt, a XIX. század utolsó harmadában ismét fölvirágzó, ezeréves Magyarország ekkor hullott darabjaira, s kérdés volt: a romokon épülhet-e új gazdaság, lesz-e egyáltalán élet. Magyarországon 1956 óta nem volt háború. S bár az ilyenfajta összehasonlítás mindig nehéz és kétséges, mégis, ha a számaim pontosak, akkor a fõ mutatókat tekintve nem csak 1913-ban, hanem az 1920-as, 1930-as években is közelebb volt Magyarország a világ leggazdagabb országaihoz, mint ma!… Ki volt tehát a megidézett bellusi Baross Gábor? Nem szeretnék közhelyeket mondani. A rendelkezésemre álló idõ pedig aligha teszi lehetõvé, hogy történeti értekezésbe kezdjek, hogy az életmûvet részleteiben bemutassam. Néhány szál összekötésére tehetek kísérletet csupán, amely szálak csonkjai mintha napjaink Magyarországán, a XXI. század küszöbén is sajognának. Ki volt tehát Baross Gábor, az ember és államférfi? Mindenekelõtt polgár volt. Ez nem az én megállapításom. Ha a korabeli újságokba belelapozunk, s persze nem csupán a kormánypárti, de az ellenzéki lapokba is, a kommentárok hangsúlyozzák, hogy végre polgár került miniszeri székbe. A pontosság kedvéért megjegyzem, ez nem 1883-ban, nem államtitkári kinevezése alkalmából történt. A dualizmus évtizedeiben is föl-föltámadt a vita, hogy az országos ügyek irányítását „szakemberekre” kell-e bízni, vagy a

Závodszky Géza

21

korszakos, elõremutató alkotások végül is mûvelt, széles látókörû, a közigazgatás különbözõ szintjein gyakorlatot szerzett, koncepciózus politikusok nevéhez fûzõdnek. 1883-ban még voltak, akik fanyalogtak, mert Barosst nem tekintették szakembernek. Nem volt mérnök. Miniszteri kinvezését követõen, 1886-ban írták, hogy végre nem neveket, nem grófokat küldenek a kormányba. Félreértés volna, ha azt hinnénk, hogy valamilyenfajta függetlenségi párti, kisnemesi gõgrõl van szó. Negyven éve tanítok történelmet, s jól ismerem az egyes kurzusok, társadalompolitikai széljárások történelemmagyarázatait. Több nemzedékünk nõtt föl úgy, hogy a dualizmus koráról többé-kevésbé csupán az irodalmilag sarkított Noszty Feri-féle figurák jutnak az eszünkbe, egy korrupt dzsentri világ, s nem biztos, hogy emlékezetünkben tartjuk, hogy a magyar polgárosodást az a gazdálkodó közép- és kisnemesi réteg indította el, amely a reformkorban élen járt a politikai küzdelmekben, s a magyar 1848/49 közjogi, közigazgatási, katonai megszervezése és irányítása is jórészt az õ érdemük. Baross Gábor 1848-ban született. Tragikusan rövid pályája mindössze 44 éves volt, amikor al-dunai útján szerzett heveny betegségben meghalt vörös fonalként jelzi a magyar polgárosodás e nemes kristályosodási pontjának a folyamatosságát a dualizmus korában. E polgárosodásban zajlott a sokat emlegetett és döntõen pozitív tartalmú asszimiláció, hiszen asszimilálódni, hasonulni csak meglévõhöz lehet. Ide igyekezett a sikeres, gyarapodó parasztgazda, a mezõvárosi parasztpolgár, ehhez hasonult a cipszer, a sváb, a nem is ritkán kereszténnyé tért izraelita, a Toldy-Schedelek, a HunfalvyHunsdorferek, a Ballagi-Blochok, Acsády-Adlerek, hogy csupán a saját szakterületemrõl említsek néhány jelentõs alkotót. Még a nevek, ezek a szép, patinásnak tûnõ nemesi hangzású nevek is mutatják, hogy a magyarsághoz csatlakozó polgárok példaképüknek tekintették a reformkorban elõttük járt vagy utóbb velük együtt munkálkodó nemzedékeket. Baross Gábor személyes tulajdonságaiban talán igen, de társadalmi beágyazottságában egyáltalán nem volt példa nélkül való. Gondoljuk meg, hogy például a Szapáry kormányban Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter mellett (magát a tárcát is az õ javaslatára hozták létre) Wekerle Sándor volt a pénzügy, Szilágyi Dezsõ az igazságügy, Csáky Albin a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Nagy generációk soráról beszélhetünk, a ma is vitákat gerjesztõ Tisza Istvánig. Csak annyit: ha gazdasági virágzást említünk, már pedig a dualizmus korában a magyar történelem egyik leggyorsabb és legsikeresebb fölzárkózási

22


folyamata zajlott, idõszerû a hanyatló, válságokkal küszködõ társadalomról alkotott sztereotípiákat újragondolni. Kétségkívül, ha Baross Gábor férfias alakja mind fizikai megjelenésében, mind erkölcsi kisugárzásában nem lett volna maga az erõ, ha életvitelében nem lett volna a legszigorúbb puritanizmus példaképe, kemény lépéseit nem biztos, hogy siker kísérte volna, az ellenérdekelt befektetõi csoportok, a külhatalmi és társországi arrogancia, az elmélet doktrínái ellen indított hadmûveleteit nem biztos, hogy siker kísérte volna, az ellenérdekelt befektetõi csoportok, a külhatalmi és társországi arrogancia, az elmélet doktrínái ellen indított hadmûveleteit nem biztos, hogy siker koronázza. A vagyon, a gazdagodás, a kényelem nem csábította, de hajszolta a becsvágy, az alkotás vágya, aminek végül a nemzet egésze aratta le a hasznát. Országgyûlési képviselõként, sõt államtitkárként is bérelt szobában lakott. Családalapítása után csupán szerény polgári lakásba költözött, majd haláláig a kereskedelemügyi minisztérium szolgálati lakásában élt. Manapság napi politikai diskurzus tárgya, hogy kicsoda, micsoda a polgár. Talán nem volna érdektelen megvizsgálni, hogy hol, mikor, hányszor és mennyire szakadt meg a magyar polgárosodás Baross Gábor által megjelenített folyamata. Táplálkozunk-e a magyar polgárosodás gyökereibõl, jól gazdálkodunk-e az örökséggel? Jó, ha nem felejtjük el, hogy a történelemben, a nemzet, a társadalom életében az organikus folyamatok erõszakos megszakítása súlyos tragédiát jelent, az összevarratlan szálak nehezen gyógyuló betegségeket okoznak. A modern Magyarország születése a reformkorra nyúlik vissza. 1848-ban, hála a pesti forradalomnak és a funkcióját tekintve alkotmányozó országgyûléssé elõlépett rendi országgyûlés alkotásainak, hazánk polgári jogállammá alakult, és ezt a jogállamot az ismert formában az 1867-es kiegyezés helyreállította. Egy modernizáció útjára lépõ gazdaságnak az infrastruktúra kiépülése elõfeltétele s egyben motorja. A változás, az átalakulás, immár polgári tulajdonviszonyok között a szabadságharc veresége ellenére érzékelhetõ. S ha a vasutat a modernizáció jelképének tekintjük a XIX. század derekán joggal kinek ne jutna eszébe Bach Rückblickjének hetvenkedése, és a döblingi remete gúnyos válasza: „A vasutat az idõ hozta, és nem ön, miniszter úr!” De nem létezett magyar nemzetgazdaság, a meginduló modernizáció a centralizált Osztrák Birodalom modernizációja volt, és Magyarország 1867 után is egy nagyobb államszövetség, az Osztrák-Magyar Monarchia keretei között maradt, amely

Závodszky Géza

23

államszövetséget egy sor gazdasági-kereskedelmi egyezmény kötött össze (az 1871-ben megalakult) hatalmas, egységes Németországgal. A magyar szabadelvûek fogós kérdésekkel kerültek szembe. Hogyan, milyen eszközökkel érvényesítsék a sajátos magyar érdekeket a magyar nem zetgazdaságnál jóval erõsebb állam- illetve érdekszövetség részeként? S hogyan egyeztessék össze a liberális piacgazdaság doktrínáit, saját szabadelvûségüket az államhatalom bizonyos mértékû koncentrációjával, a nemzeti érdekek, a közjó szolgálatában? Akárhonnan nézem, akárhogyan forgatom, ezek a kérdések a szabadkereskedelmi egyezmények és a nagy gazdasági-politikai integrációk mai idejében is érvényesek. A „vasminiszter” nevéhez is mindenekelõtt a vasúti magántársaságok államosítását, nagy, nemzeti tulajdonban lévõ egységes szervezet létrehozását köti a nemzeti emlékezet. Többen is fölhívják ugyan arra a figyelmet, hogy Baross Gábor életmûvét méltatva nem csupán a vasútról kell beszélni, számos más terület, feladat legalább annyira a szívügye volt. Engedjék meg, hogy a rövidség okán inkább csak rögtönzött fölsorolásra szorítkozzam. Baross Gábor munkásságát dicséri a posta és a távírda egyesítése és az osztrák postától történõ függetlenítése. Nem tekintette presztízsvesztésnek, hogy az osztrák (és a német) körzettõl elkülönített önálló magyar postai díjszabás ügyében, korábbi, hatályos egyezmények miatt végül meg kellett hátrálnia. (A magyar kiskereskedelmi forgalom számára rendkívül hátrányos volt, hogy öt kg-ig a postai díj a távolságtól függetlenül azonos volt az Osztrák-Magyar Monarchia és a Német Birodalom teljes területén, s így a postai úton terített olcsó dömpingárú elárasztotta hazánkat.) Tûnõdjünk, mi a nemzeti látószögû gazdasági diplomácia: a minden áron megfelelés, a megelõzõ gesztusok politikája vagy az érdekérvényesítés kísérlete akár az elõnytelen szerzõdések új helyzetben történõ újratárgyalására! Az országgyûlésben keresztülvitt 1888:XXXI. tc. alapján a telefonhálózat már magyar állami tulajdonú vagy állami ellenõrzés alatt álló szolgáltatásként jött létre. A törvény ugyanis kimondta, hogy a távíró, a telefon és a villamos jelzõberendezések létesítésének jogát az állam magának fönntartja. Az ingatlanok tulajdonosait pedig kötelezték s ez voltaképpen a polgári tulajdon közérdekû korlátozását jelentette -, hogy a huzalok átvezetését, rögzítését ellenszolgáltatás nélkül tûrjék el. Ez a törvény több polgári és nem polgári, ún. szocialista korszakot túlélt. 1992-ben vesztette hatályát.

24


Nem hagyhatjuk említés nélkül a közutakról alkotott törvényt, valamint az ország vizeinek a közlekedés fejlesztése érdekében is történt szabályozását, a Csallóköz, a soroksári Duna-ág rendezésének tervét, több Duna-hidat, Fiume fejlesztését és persze nem utolsósorban a rendszeres hajóforgalom feltételeinek megteremtését a Vaskapun át. Baross világosan látta, hogy a vasúti szállítás és közlekedés csak a közúti és vízi közlekedéssel összehangolva válhat rentábilissá. A dunai és tengeri hajózás, Fiume fejlesztése a legmodernebb technikával (például villanyvilágítással az éjszakai rakodás számára) a magyar nemzetgazdaság vitális érdekeinek szolgálatában külön tanulmányt igényelne. Részletek helyet két számot: a rivális Trieszt forgalma 1871 és 1893 között 26% kal, Fiume forgalma (nem félrehallás) 524 %-kal növekedett. Baross Gábor polgári gondolkodását és nemzetnevelõ elhivatottságát leginkább a Postatakarékpénztár országos hálózatának megteremtése jellemzi. Látszólag kicsiny célt határozott meg, amikor úgy nyilatkozott, hogy a tõkemorzsákat gyûjtjük össze, és takarékosságra neveljük a kisembereket, akik értelmes célok hiányában, különösen a piacközpontoktól távol olykor értelmetlenségekre szórják el itt-ott megkeresett filléreiket. Már ötven krajcárral betétkönyvet lehetett nyitni. A Postatakarékpénztár végül is a postahivatalok révén csaknem 4000 településre vitte el a banki szolgáltatásokat. Korábban a helységeknek kevesebb, mint 5%-a volt kapcsolatban a hitelélet szervezeteivel. S lássunk csodát: a Postatakarékpénztár üzletileg is nagy sikert hozott. Már az elsõ évben 3,3 millió forint betétet helyeztek el az aranykorona elõtt vagyunk -, s az alapítást követõ hetedik évben, 1893- az összes folyószámla 50%-át a Postatakarékpénztárban vezették. Mint említettem, a vasút valóban az új idõk jelképe volt. Ahogy a kortárs megjegyezte. „Minden vidék vasutak megteremtésétõl várta jövendõjét… A vasutak annyira szívéhez voltak nõve a honatyáknak, hogy testvéri egyetértést, teli házat csak új vasút tudott csinálni.” S valóban, ezt a támogatást új helyzetben is, Baross is élvezte, miközben német nyelvû lapok

s ellenérdekelt

magántársaságok vezetõi részérõl kemény támadások érték. Sokat kifejez a korabeli újságkarikatúra: „Baross beszél, a mamelukok szundikálnak, az ellenzék tapsol.” A kamatbiztosítás rendszere azonban korrupciót s nem mellékesen drága és veszteséges üzemeltetést eredményezett. Mint ismeretes, a magánvállalkozásban épített vasutakba fektetett tõke piacinál magasabb

Závodszky Géza

25

kamatait elégséges bevétel hiányában a magyar állam megfizette. Hasonló konstrukcióról s a vele járó bajokról egyes autópályákkal kapcsolatban mintha napjainkban is olvastam volna… A forgalom csekély maradt olcsóbb volt szekérrel utazni, mint vonattal. A magyar gabona és egyéb termelvények versenyképtelenné váltak a hagyományos piacokon az Osztrák-Magyar Államvasút ésszerûtlenül magas, diszkriminációtól se mentes árufuvarozási tarifái miatt. Ez a legnagyobb vasúttársaság, amely Pozsonytól Orsováig terjeszkedett, nevével ellentétben nem volt állami, nem volt magyar, de még osztrák sem, fõrészvényesei franciák. Ugyanakkor a porosz vasút jóval hosszabb úton olcsóbban szállította a német piacra az ukrajnai búzát. A MÁV, a Magyar Államvasutak az Északi Vasút csõdjével, a cég állami átvételével jött létre 1868-ban. A nyolcvanas évek közepéig az állami tulajdonlás további magántársaságok csõdjei révén bõvült. Baross viszont a nagy vasúttársaságok államosítását maga kezdeményezte, olykor kikényszerítette, hogy a magyar nemzetgazdaság húsba vágó érdekeinek érvényesítésére eszközt teremtsen. S mindezt úgy, hogy a veszteséget fölhalmozó magán kezdeményezések helyébe az egész nemzetgazdaságot katalizáló, állami tulajdonban lévõ hatalmas vállalatot állított, amely jelentõs nyereséget termelt. A MÁV-birodalom fejlesztésének részleteit, a munkakultúra terjesztésére, a képzésre, a szociális biztonság megteremtésére tett intézkedéseket mellõznöm kell. A vasútról még annyit: Baross, anélkül, hogy progresszív mintára hivatkozhatott volna Kappadóciából vagy Kilikiából, elõzmény nélkül sajátos magyar innovációként létrehozta a zónadíjszabást. A vasútvonalakat szakaszokra osztották, eltérõ tarifával, jelentõs kedvezményekkel. 25 km-en belül a jegyek olcsóbbak voltak, a legolcsóbbak 5 km-en belül. Ki ült ezután szekérre? A város környéki, Budapest közeli vasúti személyforgalomról ugyan ma is sokat hallani… Viszont gyerekkoromban például Budafok Belváros állomáson még megálltak a személyvonatok. A legizgalmasabb az ún. végtelen zóna. Ez azt jelentette, hogy 225 km után nem nõtt a jegy ára. Tehát ha valaki Budapestrõl Brassóba utazott, nem fizetett többet, mintha Nagyváradig ment volna vagy Brassóból Budapestre utazni nem volt drágább, mint Debrecenbõl. Ahogy Baross Gábor mondta, azt szeretné, ha a brassói ténsasszony Budapesten venne kalapot. Bécs nem húzhatott hasznot a kedvezménybõl, mert Budapesten megszakadt a vonal… Az elmúlt évtizedekben annyit emlegették Budapestet, mint az ország vízfejét, hogy mára

26


ma már a lakosság száma sikeresen csökken, és kerületnyi részek mutatják egyhaldokló város képét. Baross Gábor a forgalomnak a fõváros felé irányítását viszont elkerülhetetlen eszközként határozta meg „mind a nemzeti kultúra… mind a magyar állam közgazdasági… hivatása szempontjából”. A zónadíjszabás különben európai föltûnést keltett, számos kicsi és nagy országban bevezették, máshol a bevezetést interpellációban követelték. Az áruszállítási tarifák a magyar kormány közlekedésügyi minisztere kezében a nemzeti érdekû gazdaságpolitika hatásos eszköze lett. 1891-ben az exportirányú szállítások díjtételeit leszállították. Nem csupán a magyar termékek értékesítése oldódott így meg. Például az Adria Magyar Tengerhajózási Társaság déligyümölcs-szállítmányai is kedvezményesen jutottak Budapestre. Hamarosan Budapestrõl látták el déligyümölccsel a szomszédos külföldi piacokat is. Külön tanulmányokat érdemelne, miként lehetett a közlekedési hálózat segítségével kivédeni, sõt Magyarország hasznára fordítani a Német Birodalom 1879-tõl kezdeményezett védõvámos, protekcionista gazdaságpolitikáját vagy a Ganz-, Mechwart-, Haggenmacher-szabadalmak mellett hogyan segítette Budapestet az ún. iránytarifa abban, hogy egy évtizedre a világ legnagyobb malomipari központja legyen. Nem maradhat említetlen a nyers, a kíméletlenségig szókimondó, akaratát minden körülmények között érvényesítõ államférfi taktikai érzéke. Természetesen nemzeti-közösségi érdekek védelmében. Szinte minden ilyen ügy - a dolgok természetébõl fakadóan más nemzeti érdekeket kereszteznek. A Vaskapu szabályozását és az al-dunai vízi hajózás külhatalmi érdekeket is érintõ részleteinek nyilvánosságát sürgetõ interpellációkra így válaszolt: „Magam is barátja vagyok a nyíltságnak s õszinteségnek, s éppen a mi speciális viszonyaink között különös súlyt helyeznék arra, hogy az embernek még a gondolata s e maradjon rejtve azok elõtt, kik jogosítva vannak a nemzet nevében kritikát gyakorolni. S mégis kénytelen vagyok azt mondani: ne méltóztassék a kereskedelmi s ipari politikának ily nyílt bevallását kívánni itt a házban… dobbal nem lehet verebet fogni…” Nyitott a kérdés: lehetséges-e (ha szükséges) ilyen kérdésre ilyen válasz a magyar országgyûlésben, 2003-ban. A vasút jó multiplikátor a közgazdászok ezt akkor s tudták. S nem csupán a vasúti sí és gördülõanyag, mozdonyok és híradástechnikai eszközök gyártását illetõen hazánk hamarosan exportõr lett valamennyi említett iparágban -,

Závodszky Géza

27

hanem a társadalmi mobilitás, a kiskereskedelem, az idegenforgalom stb. föllendítésében. Hazai gazdaságról, nemzeti iparról szólva természetesen nem pedigrére, nem családfákra gondolunk. Anekdota számba megy, de igaz: Baross valamelyik európai útján egy külföldi üzletemberrel beszélgetett, lehet, éppen egy vasúti kupéban, s azt mondta neki, ha Magyarországon gyárat alapít, akkor szavatolja, hogy a Magyar Államvasutak három évig csak tõle fogják vásárolni a gumiárut. A külföldi Magyarországra jött, és megalapította az Elsõ Magyar Ruggyanta Gyárat. Egy új iparág keletkezett. Idõm lejárt, be kell fejeznem. Nem vagyok közgazdász, nem tudom a jelen gazdasági folyamatait mélységükben elemezni, nem tudom a gazdaságpolitikai elveket és döntéseket hitelesen bírálni. Történész vagyok, csak arra tudok választ adni, hogyan történt régen. Csak annyit tudok mondani, hogy a dualizmus kori nemzeti szabadelvû politikusok mintha másként fogalmazták volna meg a gazdaság mûködésének alapelveit, mintha más döntéseket hoztak volna, mint amilyeneket ma, a világ folyását követõ, újságolvasó emberként látok, tapasztalok.

28


MELLÁR TAMÁS

A Baross Gábor Társaság alakuló ülésére azzal

a feladattal érkeztem, hogy röviden

ismertessem a nemzeti vagyon fogalmát,

valamint lehetséges mérési módszereit. Mivel

ennek célja, hogy választ kapjunk arra a

kérdésre, hol tart napjainkban, illetve hol

tartott a két világháború között a magyar

gazdaság, elöljáróban szeretnék utalni egy

szokatlan megközelítésre. Svédországban

roppant szemléletes módszert dolgoztak ki a

vagyonnal összefüggésbe hozható folyamatok

érzékeltetésére. Egy viszonylag egyszerû

szoftver segítségével párba állították az egy

fõre jutó bruttó hazai terméket, a GDP-t

(mégpedig vásárlóerõ-paritáson), valamint a születéskor várható átlagos

élettartam alakulását. A két kulcsváltozó révén kialakult kétdimenziós térben

elhelyezték a világ országait. Így az 1860-as évektõl kezdõdõen éves osztással

kimutatható lett, hogy Európa, Ázsia, Amerika egyes országai miként változtak

ebben a két dimenzióban, milyen mozgások jellemezték az egyes államokat az

azóta eltelt évtizedek során. Tanulságos megfigyelni, hogyan alakult

Magyarország relatív lemaradása a második világháborút követõ években. A két

dimenzió közül a születéskor várható élettartamban sokkal nagyobb lemaradást

halmozott fel, mint az egy fõre jutó GDP tekintetében.

A nemzeti vagyon vizsgálatának jelentõsége abban rejlik, hogy e mutatószám

képes a legjobban jellemezni a nemzetgazdaságban végbemenõ változásokat,

lévén, hogy a valóságos helyzetrõl a legteljesebb, legszélesebb körû leltárt

nyújtja. De bár ez a mérce eszményi lenne, összeállítása oly nehéz, hogy helyette

egy másik, kézenfekvõ mutatót alkalmazunk, a GDP-t. A nemzeti vagyont

Magyarországon utoljára 1972-ben mérték fel, s napjainkban zajlik egy hasonló

vizsgálat a Központi Statisztikai Hivatal égisze alatt. Jelenleg a munkálatok

háromnegyed része van már mögöttünk, s reményeink szerint számos új vonással

tudjuk gazdagítani a kialakuló képet. Itt szeretném megemlíteni, hogy a téma

Mellár Tamás

29

magyar úttörõje, a kiváló statisztikus, Fellner Frigyes a 19. század végén, a 20. század elején fõként becslések révén készített számításokat a nemzeti vagyon alakulásáról. Próbálkozásai akkor a világ élvonalába tartoztak. A szakirodalom az elmúlt évszázad folyamán egyezségre jutott afelõl, mely területeket kell vizsgálni a nemzeti vagyon felmérése során. Az elsõ kategóriát az újratermelhetõ javak képviselik, ezen belül is a legnagyobb csoportot az állóeszközök jelentik, méghozzá nem csupán a termelést szolgáló állóeszközöket sorolják ide, hanem a lakásokat is. Ide tartoznak továbbá a készletek azzal a kérdéssel, vajon a lakosság fogyasztói vagyonát milyen módon tanácsos számításba venni. Ez ugyan sem az állóeszközök, sem a készletek közé nem sorolható be, de mivel a munkaerõ újratermelésében igen jelentõs szerepet játszik, kétségkívül fontos eleme a termelésnek. Az elsõ kategória még egy elemét érdemes megemlíteni az immateriális javakat

ilyenek például a

szoftverek. A második kategóriát a nem termelt, vagy nem újratermelhetõ javak alkotják. Esetükben alapvetõen a természeti erõforrásokról, a megkutatott ásványkincsekrõl van szó. A harmadik kategóriát a pénzügyi vagyon jelenti, ahova a különféle pénzügyi eszközök, devizatartalékok és hasonlók tartoznak. A felsorolásból látható, jó néhány kérdés függõben van, ezek döntést igényelnek, hogy világossá váljék, milyen irányban lehetne kiteljesíteni a számbavételt. Közülük négy különösen fontos elemet szeretnék kiemelni. mindenekelõtt a humántõke kérdését, amely az elmúlt két évtizedben merült fel mind nagyobb erõvel: vajon számításba kell-e venni az emberi tõkét? A válasz természetesen igen, hiszen a fejlett országokban a GDP egyharmadát a humántõke hozza létre. Mindinkább jellemzõ a háromszor egyharmados arány, vagyis a tanulatlan munka adja a hozzáadott érték egyharmadát, a tõke a következõt, a humántõke pedig a harmadikat. A statisztikusok között nincs viszont egyetértés abban, hogyan, mivel lehet a számbavételt elvégezni

az

oktatás kétségkívül kiemelkedõ szerepet játszik, de a költségek, a ráfordítások figyelembevételének módja nem tisztázott. A második elem a környezet. Nyilvánvaló, hogy a nettó gazdasági jólét vizsgálatakor nem tekinthetünk el attól, mekkora környezeti károk keletkeznek egy-egy gazdasági produktum létrehozásakor. A számbavétel rendezésére a nemzeti számlákat kísérõ, úgynevezett szatellit számlák összeállítása ad módot, s

30


a Központi Statisztikai Hivatal már megkezdte a környezeti szatellit számlák elkészítését. A következõ elem az értékelés, vagyis, hogy a nemzeti vagyont milyen értéken tanácsos „leltárba venni”. Az állóeszközök esetében nyilvánvaló, hogy a termelés oldaláról ennek nettó értéken kell történnie, ám az összvagyon felõl közelítve ez már korántsem ilyen egyértelmû. Ha lehet, még ennél is fontosabb, milyen árakon történik az értékelés, lévén, hogy a vagyonelemek egy része tíz-húsz, vagy akár ötven esztendõnél is idõsebb, s el kell dönteni, miként tudjuk napi értékre hozni, valorizálni ezeket. Létezik ugyan olyan módszertan, amely elõírja a vagyon folyamatos újraértékelését (ez a PIM módszer), de ez olyannyira költséges eljárás, hogy képtelenek vagyunk maradéktalanul érvényesíteni. Végül az utolsó, a legizgalmasabb elem a tulajdonlás kérdése. Ez a vállalkozói vagyon, vagy a termelõ javak (tehát az állóeszközök) vonatkozásában viszonylag egyszerû, de a többi, nem kevésbé fontos vagyontárgy vonatkozásában nagyon töredékes adatok állnak rendelkezésre. A termelõ vagyonra vonatkozólag szeretném néhány számmal érzékeltetni a helyzetet. Nyilvánvaló, hogy az elmúlt idõszak jelentõs privatizációjának következtében számottevõen zsugorodott az állami tulajdon aránya (megjegyzendõ, hogy itt közösségi tulajdon fogalmát használjuk, hiszen éppúgy tartalmazza az önkormányzati, mint az állami részt). A kettõs könyvelést vezetõ vállalatoknál 2000-re az 1992-es esztendõhöz viszonyítva az összes jegyzett tõke esetében 65 százalékról 28 százalékra csökkent, miközben a külföldi tõke részesedése 10 százalékról 34-re emelkedett, a hazai magántõkéé pedig 24 százalékról 37,3 százalékra. Ha ezeket az arányokat, vagyis a közösségi 28, a külföldi 34 és a hazai magántõke 37 százalékos részesedését egybevetjük azzal, miként alakult a bruttó hozzáadott érték az egyes tulajdonosi szektorok szerint, nagyon érdekes képet kapunk. A közösségi tulajdon ugyanis 2000-ben a bruttó hozzáadott értékben csupán 18 százalékot képviselt, a külföldi 36 százalékot, míg a hazai magántõke 45,6 százalékot. Elsõ pillantásra ebbõl arra lehetne következtetni, hogy eszményi helyzet alakult ki, úgy tûnhetne, hogy a hazai magántulajdon roppant hatékonyan mûködõ forma. Ám ha megnézzük, hogyan fest a mûködési eredményekhez történõ hozzájárulás, akkor az eszményitõl igencsak eltérõ kép bontakozik ki. Ebben az esetben a közösségi tulajdon részesedése nem változik, vagyis 18,1 százalékot

Mellár Tamás

31

mutat, a külföldi tõkéé azonban 42,1 százalékra nõ, a hazai magántõke pedig lecsökken 33.7 százalékra. Tehát az adatok alapján jól látható, milyen jelentõs különbségek vannak az egyes formák között, ha a tulajdonosi kategóriákat a termelés, a hozzáadott érték, vagy a mûködési eredmény szerint csoportosítjuk. Véleményem szerint ugyanakkor nincs szükség olyan irányú változásra, amelynek révén emelkedne a közösségi tulajdonnak a hozzáadott érték vagy a mûködési eredmény szerinti súlya. A közösségi vagy az állami szektornak ugyanis klasszikusan az a rendeltetése, hogy olyan feladatokat lásson el, amelyekben jelentõs a külsõ (externális) hatások szerepe. Tehát miközben itt nem a jövedelmezõség elérése a legfõbb cél, az mindenképpen a szektor feladata, hogy olyan hátteret biztosítson a hazai vállalkozások számára, amelynek segítségével a jelenleginél sokkal magasabb lesz mind részesedésük mind a hozzáadott értékben, mind a mûködési eredményben. Ez a szerep 1992 és 2000 között korántsem valósult meg. Bízom benne, hogy tevékenységével a most alakuló társaság hozzájárul egyrészt a nemzeti vagyon hatékonyabb bõvüléséhez, másrészt pedig annak jövedelemtermelõ képességéhez.

32


BOD PÉTER ÁKOS

Arra kaptam felkérést, hogy a jövõrõl beszéljek, és nem a múltunkról. Noha én is szívesen szólnék a XIX. század második felérõl. Rossz nyelvek szerint az Antall kormány minden tagja történész volt. Ez nem igaz. Volt benne valóban számos történész, de itt áll valaki, aki nem volt történész, csak szeretett volna az lenni, de aztán pályamódosítás következtében közgazdász lett. Nos, valóban szívesen összehasonlítanám a XIX. század gazdasági fejlõdését a mai

viszonyokkal, de a nekem kirótt téma a mi

szempontunkból most roppant fontos idõ

szerû kérdés: az Európai csatlakozással mi lesz

a nemzeti tulajdonnal, az állami tulajdonnal, s

általában a nemzeti gazdaságpolitikának a szektorokra vonatkozó mozgástere

hogyan alakul akkor, ha Magyarország egy közös piacnak, sõt annál többnek lesz

része, elõbb-utóbb a közös pénz uniójának is.

Nos, kezdjük talán azzal, hogy ha valaki jó tankönyvbõl és jó tanárnál tanul közgazdaságtant, akkor az elsõ hetekben megtanulja a tényt: a modern gazdaság vegyes gazdaság. Hallottuk itt a szektorok szerinti vegyesség statisztikai, számszerû formáiról. A magyar gazdaság is vegyes abban az értelemben, hogy létezik benne egy közösségi szektor és egy magánszektor, és ez a magánszektor a domináns, mint minden fejlett európai országban. Vannak benne, továbbá egyéb szektorok is: tradicionális szektorok, nonprofit szektorok, léteznek szívességi tevékenységek, tehát a gazdasági tevékenységeknek nem kizárólag nyereségelvû jellemzõje van, hanem megtalálhatók egyéb ágazatok is. Erre persze lehetne mondani, hogy a modernizáció elõrehaladásával - s különösen ha ez egy világméretû modernizáció - ezek az egyéb szektorok el fognak olvadni, mint ahogy az állami szektor aránya vissza is esett. Ebben ugyan nem vagyok biztos, de mindenesetre az tény Magyarországon, és az összes rendszerváltó országban, hogy a megörökölt, hatalmas állami szektor (nem mondanám közösséginek) gyors fogyásnak indult, s ez a fogyás le is zajlott nagy sebességgel

Bod Péter Ákos

33

Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, és az összes többi rendszerváltó országban. Érdekes, hogy ehhez a folyamathoz szélsõséges ideológiák kapcsolódnak. Az egyik szélsõség az, hogy az állami szektortól mindenképpen meg kell szabadulni, mert az állam rossz tulajdonos. Ebben van némi igazság, mint minden ideológiában létezik egy megfigyelhetõ elem: amint hallottuk, az állami szektor jövedelemtermelõ képessége kisebb, mint a vagyonból való részesedése. Magyarul az állami vállalatok - erre emlékszünk egyébként, és a mostani fejlemények sem igen cáfolják - kicsit nehézkesek, sok emberrel dolgoznak, többel, mint kellene; nagyobb területet vesznek igénybe; egy mûszakban dolgoznak, nem törik magukat össze; a tisztviselõk kezébõl öt órakor kiesik a toll, akár a mondat közepén. A magánszektorban azért ilyesmi rendes országban nem fordulhat elõ. Mégis ideológia az, amelyik azt mondja, hogy az állam mindenképpen rossz tulajdonos, és ezért meg kell szabadulni az állami tulajdontól. Ideologikus nézet ez, mert azért fokozatok természetesen vannak az állami tulajdon hatékonyságát illetõen. Éppen Baross Gábor példája mutatja, hogy az állam vállalatait lehet mûködtetni így, és lehet mûködtetni úgy; lehet kevésbé hatékonyan, és igen hatékonyan termelni. Lehet korrupt módon, és lehet becsületes módon termelni. A korrupcióval foglalkozó bécsi székhelyû nemzetközi intézménynek a Transparency International - rangsorán Magyarország is szerepel. Bizony a mi helyezésünk a korrupció elterjedését illetõen - nem meglepõ módon valamivel rosszabb, mint Olaszországé, és jobb, mint Görögországé. A nemzetközi felmérésekbõl látható, hogy a közszektorban, a köztisztviselõk között a kontinensünkön eléggé eltérõ kulturális szintek léteznek. Ennek is betudhatóan a közszektor hatékonysága nagyon is eltérõ tud lenni; tessék csak a svájci vasutakra, és a román vasutakra gondolni. Mind a kettõ közszektor, de elég nagy különbség van közöttük. Megesik, hogy szervezetek és tevékenységek az egyik szektorból a másikba átkerülnek. Leginkább manapság a privatizáció jellemzõ; ez zajlott le nálunk is. Ezzel kapcsolatos egy másik zavaros ideológia, amellyel hozzám közel állók között is találkozom. Nemrégen a Magyar Nemzetben két teljes újságoldalt megtöltõ cikk jelent meg, melyben sok személyes bántás és igazságtalanság mellett azt is kiolvasható, minthogyha nálunk a privatizációra nem lett volna

34


szükség, azt történelmileg nem kellett volna ezt megtennünk. Érdemes ezért itt is kimondani: a modern gazdaság, versenyképes gazdasághoz az kell, hogy a magántulajdon többségbe kerüljön. És ha a folyamat zajos akkor zajos; ha a folyamatban voltak hibák, akkor ezekrõl beszélni kell persze. De 13 évvel a rendszerváltozás megkezdése után már ismertnek kellene lenni az alaptételnek, amivel indultam: a vegyes gazdaság a magántulajdon uralmán, többségén nyugszik, noha a magántulajdon természetesen nem szoríthatja ki az összes többi szektorokat, amelyekre szükség van. Beleértve a karitászt, beleértve a tradicionális életviteleket, beleértve az állami szektort, és talán nem csak az állami, hanem a helyi közösségi szektort is. Vannak igenis jól mûködõ közösségi intézmények, és vannak s lehetnek jól mûködõ társaságok Nagyon szomorú vagyok, hogy le kell ezek szerint szögezni még a mi köreinkben is a tényt, hogy a privatizáció nem ránk kényszerített valami, hanem történelmileg egy korábbi teljesen fenntarthatatlan és indokolatlan állapotra (nevezetesen a túlzott államosításra) adott természetes reakció. E bevezetõt követõen térnék rá arra, hogy mi lesz velünk az Európai Uniós csatlakozás után. Azt látni kell, és érzékeljük is, hogy a nemzeti tulajdon fogalmát - és ettõl kicsit függetlenül az állami tulajdont - az Európai Unión belül nem szeretik. Nem azért nem szeretik, feltételezem, mert nagyon erõs volna a mai Unióban a jobb oldali pártoknak az uralma. Az európai politikai palettán általában a baloldali pártok szeretik az államot és az állami újraelosztást, ezzel szemben a jobboldali konzervatív, polgári pártok pártolják a kis államot, a privatizációt. Hogy ez nálunk nem így van, abba most ne menjünk bele. Az elõbb utaltam arra, hogy itt téreszmék küzdenek egymással, és 13 év nem volt elegendõ ahhoz, hogy itt az alapkérdésekben tisztán lássunk. Talán valóban nem lenne rossz újra elolvasni a tankönyveket. De nem arról van igazából szó, hogy a mai Európában bal vagy jobb oldal szerint nem szeretik igazából az állami szektort. Inkább azt látják benne, és nem ok nélkül, hogy az állami tulajdon gátja lehet a versenynek. És ez igaz is. Ezek a nagy állami vállalatok, amelyek létrejöttérõl a történész beszélt, nemzeti monopóliummá fejlõdtek, és ilyen formában hosszú idõkön keresztül nem is mûködtek rosszul. Amikor azonban a nemzeti határok megszûnnek, és az európai csatlakozásunk intézményesen is azt hozza, ami egyébként már bekövetkezett, hogy nincsen határ Magyarország, és Ausztria, és nem lesz Magyarország és Szlovákia között közgazdasági értelemben, ezek a nemzeti

Bod Péter Ákos

35

monopóliumok tulajdonképpen önmagukat túléltnek bizonyulnak, és valószínûleg nem tudnak sokáig nemzeti vállalatként megmaradni. Az Unió tehát ezért nem pártolja az állami intézményeket. A multinacionális cégek más ok miatt nem kedvelik ezeket. Õk azért nem szeretik, mert nem tudnak bemenni oda, ahol már valami van. Tehát õk azt súgják, sugallják, üzenik, hogy a nemzeti vállalatokat meg kell szüntetni, fel kell darabolni, ki kell azokat tenni a versenynek; ennek feltehetõen az lesz majd az eredménye, hogy közéjük is behatol a vállalkozói tõke. Ez olyan folyamat, amit nagyon nehéz elkerülni, a kettõt (vagyis egyfelõl az európai kritikát, másfelõl a multik piacszerzési vágyát) azonban nem mosnám egészen össze. Az Uniós szempontokra nekünk valóban figyelnünk illik; ott nem érdemes az elhárítással kísérletezni, hanem tudomásul kell venni a fair játékszabályokat. Nyilvánvalóan velünk szemben is érvényesíteni akarják azt a szempontot, hogy egy nemzeti vállalat, nemzeti intézmény ne tudjon kiszorítani egy más országból jövõ vállalkozót. Nekünk sem érdekünk hosszú távon, hogy a magyar vállalatok, vállalkozók ne jussanak be egy másik ország állami szektorába. Itt azonban van egy kis gond, amirõl talán majd a gyakorló vállalatvezetõk beszélnek, és mindenki persze azonnal tudja, hogy mire gondolok: nem vagyunk versenyképesek. Tehát formálisan az a jog, hogy én bemenjek a német piacra, a német állam megrendelését megszerzendõ, az ugyanúgy fenn fog állni, mint az, hogy a német vállalat (mondjuk a Siemens) bejön és megragadja a magyar állam, vagy a fõváros által kiírt trendeket. Sajnos a valóságban nem azonos az esélyünk: nem ugyanakkora a valószínûsége annak, hogy mi megszerezzük a német piacot, mint annak, hogy õk megszerezzék a budapesti piacot. Itt a közgazdasági teória beleütközik abba, hogy valóban a versenyhelyzetünk nem egyforma. De ezzel sokat nem lehet kezdeni az új helyzetben. A magyar kormány valószínûleg nem tudja érvényesíteni azokat a jogait, amelyeket korábban elvileg tudhatott volna, nevezetesen hogy az állami megrendeléseknél a magyar vállalkozóknak jusson a megrendelés. Ilyen szabályokat a csatlakozást követõen nem lehet életben tartani. A valóság azonban persze az, hogy Hollandiában elég nagy arányban a hollandok, Németországban elég nagy arányban a németek nyernek az állami és az önkormányzati tendereken, tehát a pálya egy kicsit mindig lejt a hazaiaknak. Ennek van egy teóriája, a hazai piac javára való elfogultság („home bias”). Ezt azonban nem a kormányzat, nem a miniszterelnök, és nem a gazdasági miniszter

36


hirdeti meg: a hazai javát szolgáló elfogultságot gyakorolja a helyi társadalom. A magyar társadalom e vonatkoztatásban megbukott, mert a magyar ügyintézõk, akik beszereznek, megvesznek, megrendelnek, legyen õk a honvédségi vagy vízügyi apparátusban 1990-t követõen, nagyon is lelkesen fordultak az idegen áruk felé. Semmilyen patrióta piaci kedvezés nem mutatkozott Magyarországon; de nem volt az NDK- ban sem, Lengyelországban sem nagyon, máshol sem. Az NDK volt a mintapéldája annak, hogy miként lehetett „übernacht” föladni a hazai piacot, és lelkesen importra berendezkedni. Amire persze két hét múlva az volt a gazdasági élet reakciója, hogy az illetõk a saját munkahelyüket szüntették meg. Mert ahogy import árut veszek, egy idõ múlva felmondanak nekem, mint termelõnek. Ez az összefüggés nem kapcsolódott össze a fejekben, és úgy látom nálunk sem sokan látják a logikai kapcsolatot. Piacvédelemre, a hazai ipar védelmére tehát szükség lenne a jövõben, ám azt nem a kormánypolitika fogja ezentúl képviselni. Eddig se nagyon, vagy ha igen, nem mindig szerencsésen gyakorolta a hazai piac pártolását. Ezért kell a civil társadalom. Hogy persze kik a civilek: mi itt mindannyian most civilek vagyunk. Talán most már kezd összekapcsolódni lassan az emberek fejébe az, hogy a hazai termék, a hazai munkahely, a Made in Hungary, a hungaricumok: ezek nem közgazdasági jelentõség nélküli szívügyek. (Azok is.) Ezek komoly közgazdasági jelentõséggel bíró vonatkozások. Nos, akkor legvégén arról is szóljunk: mi is a teendõ. Egy ilyen társaságnak mi a teendõje az Uniós csatlakozásig hátralevõ rövid idõben, és az után? Miután a nemzeti tulajdon és az állam feladata témakörében létezik számos vitatandó ügy, így kell egy klub, ahol stratégiai ügyekrõl vitatkozhatunk. Például az is stratégiai ügy, hogy mi stratégiai ügy. Annak idején a vasútnak volt stratégiai jelentõsége. Amikor hallottuk - a vasúti koncesszió odaítélésérõl volt szó a parlamentben, a képviselõk mind betódultak a tisztelt házba. Valószínûleg a szakmai érdeklõdésen kívül volt más oka is lehetett annak, hogy minden képviselõt izgatott: merre is megy majd a vaspálya. Ennek a mai megfelelõje az autópálya, amely a politika világában roppant népszerûvé vált. A pártok ígérgetési versenyében is az a legfõbb terület: ha az egyik párt ígérek 400 kilométer új utat, akkor a másik ígér 800 kilométernyi autópályát. Ha valahol alkalom nyílik egy pályaszakasz megnyitására, ha valahol egy új híd elkészültével átguríthatnak egy a hordót, azonnal ott terem egy miniszter.

Bod Péter Ákos

37

Ám az is látható: más volt a stratégiai ágazat akkor, és más most. A vasutat most már nem is minõsíteném annak; alig valószínû, hogy az itt ülõk fejében az stratégiai ágazat volna. Hozzáteszem, hogy ami 30 évvel ezelõtt stratégiai ág volt, már talán az sem az. Acélgyártás, valljuk be magunk között, nem sok maradt. Ami nem sok maradt belõle, az sem tekinthetõ stratégiai ágazatnak. A telefónia igen. A stratégiai ágazatok közé nem raknám be a textilipart, amin Anglia annak idején meggazdagodott; immár nincs jelentõsége annak, hogy az alsónadrágot honnan vesszük. A biztosítási szektor, bankszektor azonban stratégiai ágazat. De nemcsak az a szektor stratégiai, ami benne szerepel a nemzeti jövedelem nagy gazdasági ágazataiban, hanem az is, amire a „humán tõke” fogalmát alkalmazzák: az oktatásügy például stratégiai szektor. Az úgynevezett bolognai folyamat (mely igen tömören azt jelenti: amerikanizálni kell a felsõoktatást), súlyos stratégiai kérdés Európa számára, s persze nekünk is. A nemzeti vagyon és nemzeti örökség, s mindaz, ami a nemzeti jelleg megõrzéséhez, különlegességünk felmutatásához hozzátartozik, az mind stratégiai ágazat. Ilyen értelemben egy lovagvár, egy középkori épületrom az talán stratégiaibb abban, mint hogy hol nyomnak négy színnel egy trikót. Hogy Magyarország az Unión belül meg tudja-e magát mutatni, mint érdekes, versenyképes, modern, ugyanakkor hagyományokban gazdag ország

ezt bizony stratégiai ügynek

gondolom. Tehát vitára javaslom annak megállapítást: mi számít stratégiának, mi az, aminek sérülése esetén fel kell emelni a szavunkat, és mi az, ahol jobb híján tudomásul kell venni azt, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek az országból kimennek, más tevékenységek az országba bejönnek. A tevékenységek mozgásának folyamata nem lassulni, hanem gyorsulni fog. Vannak olyan hungarikumok, amelyeknek a megõrzése nem csak azért fontos - és hagy utaljak itt Herendi Porcelánmanufaktúra létére , mert 1500 embernek munkájáról van szó, hanem azért is, mert a terméke az országképet formálja. Az országimázs (országkép) szót sikerült szitokszóvá silányítani nálunk az elmúlt idõszakban, ám mégis lényegesnek tartom annak megértését: minden országnak el kell magát helyeznie az európai nemzetek közösségében. Mert akkor fizetik meg a termékét, ha az országhoz a minõség, a megbízhatóság, az érdekesség, a hozzáadott érték kapcsolódik. Nos, ezek a hungarikumok nem csak azért fontosak, mert az ilyen címen elõállított termékek fontosak, hanem mert

38


minõségi tanúsítványt tapasztanak egy országhoz, melyrõl sokat nem tud a nagyvilág. Ne legyenek illúzióink: ez a 10 ország, ami most belép az Unióba vagy ismert, vagy nem ismert entitás az ott levõknek. Nem kell a nyugat-európaiakat lenézni tudatlanságuk okán: én megkértem a tanítványaimat közgazdászhallgatókat, negyedévesek hogy a vaktérképen rajzolják be Litvániát, mely európai uniós tagország lesz velünk együtt. Hát nagy bizonytalanság volt. Észtországot még csak-csak tudták, de hogy merre vannak a litvánok, és merre a lettek…? Így lehetnek velünk is mások határainkon kívül. Fel kell tehát kerülni erre a térképre, és már csak ezért is fontos az, ami a nemzeti sajátosságunk és a mi hungarikumunk. Nos, néhány ilyen példával tudnám szaporítani a vizsgálandó témáknak a sokaságát. Tudnunk kell, hogy mi történik a nemzeti gazdaságok európai érdekérvényesítése téren. Tudnunk kell, hogy más országban finoman, kultúrált formában, ügyesen miként védik meg sajátosságaikat: az alpesi legelõt, az olasz kultúrkincset, az északi formakultúrát; és most nem megyek végig országonként, mert ez önmagában kutatási terület lehet. A privatizáció sem zárult le azokban az ágazatokban, amelyeket stratégiainak nyilváníthatunk. Ismernünk és értenünk kell: mi az, ami a mi szempontunkból fontos és megõrzendõ, aminél zajt kell csapnunk, ha egy rossz, ügyetlen, vagy nemtörõdöm kormányzat, vagy csak egy köztisztviselõ ott valamit el akar herdálni. És mi az, ahol a gazdaság természetes folyamatai érvényesülnek, és így nem is érdemes szólnunk. Vallom: nem érdemes minden privatizációnál zajt csapni, mert a privatizáció (nevezetesen, hogy magántulajdonba kerül valami, amivel addig rosszabbul sáfárkodtak) természetes ügy. Ezzel szemben vannak területek, ahol, akár mert közgazdasági oka van (externáliáról van szó a mi saját nyelvünkön, tehát valami olyan sajátos helyzetrõl, amelyben a piac nem tud jó megoldást hozni), vagy monopóliumellenes meggondolások miatt kerülendõ a privatizáció. Azt is meg kell értenie a szûk horizontú pénzügyesnek, hogy talán kulturális okokból nem kívánja kiengedni a kezébõl egy nemzet azt, amit megszerzett évtizedekkel, évszázadokkal ezelõtt. Az ilyen tartalmi distinkciót meg kell tennünk. Gondolkoznunk kell tehát egy olyan országban, ahol úgy látom, az elmúlt idõszakban a finom gondolkozásnak a kultúrája háttérbe szorult. Ehhez kell egy társaság.

Bod Péter Ákos

39

PARRAGH LÁSZLÓ

Elõször elismerésem mindenkinek, aki nyakkendõben, és zakóban tudja végigülni ezt a mai beszélgetést, hiszen hallatlanul meleg van, és úgy látszik még nem asszimilálódtunk kellõen. De annál komolyabb gondolatok is fog lalkoztattak, amikor idejöttem, hogy tegyek e nyakkendõt vagy sem. Nevezetesen az a gon dolat, és nem fogok rá válaszolni, hogy vajon élhetnének e ma miniszterként Baross Gáborok. Rendszerváltás óta volt e olyan idõszak a magyar közgazdaság történetben, a magyar gazdaságpolitikában, amikor Baross Gáborként 9 éven át alkotni lehetett volna. És az hiszem, hogy erre nehéz lenne igenlõ választ adni, hiszen egy olyan korban élünk, amikor minden hallatlan módon átpolitizált, és a szakmai építés az meglehetõsen háttérbe szorult. Nem volt olyan kormányváltás, ami után a gazdaságpolitikának akár a csírája tovább mehetett volna, amikor az utód ne azzal kezdte volna, hogy az elõdnek valamennyi alkotását megpróbálta annulálni, és arra törekedni, hogy bebizonyítsa, hogy egy másik közgazdasági kurzusnak kell teret adni. Ez a nagy amplitúdó, ez a liberalizmus és a etatizmus közötti erõteljes mozgás azt gondolom, hogy nagyon szerencsétlen, és nem jó a gazdaságnak, hiszen a vállalkozások általában nem 54-vagy 3 évre terveznek, miként egy miniszteri alkotáshoz sem elég az az átlagos 1-2 esztendõ, amit mondjuk egy miniszter felelõs pozícióban el tud tölteni. De ha már az ilyen példa fölvetéseknél tartunk, hadd meséljem el Önöknek, hogy nemrég Írországban jártam, hiszen végtelenül izgatott az, hogy ma nincs olyan közgazdasági ideológus, aki ne azt mondaná, hogy mi az ír példát fogjuk lemásolni. Így aztán hallatlanul kíváncsi voltam, hogy mit fogunk ténylegesen lemásolni és mennyire lesz nekünk jó, ha ezt mind lemásoljuk. Következõket tapasztaltam. Írország 1973-ban lépett be az Európai Unióba. Az elsõ gazdasági növekedési számok 1996 körül kezdtek megjelenni. 19951996 tájékán. Közel negyed évszázad kellett ahhoz, hogy az írek ki tudják

40


használni az EU csatlakozás elõnyeit. Én azt gondolom, hogy mi ezt nem nagyon szeretnénk lemásolni, ezt a 22 év várakozást, semmiképp sem. De voltak más tanulságos példák is. Nevezetesen, hogy egész Írország beszél angolul. Ennek persze megvannak a történelmi kényszerei, de nálunk vajon mennyire beszélnek angolul. Az USA-ban 36 millióan vallják magukat ír származásúnak. Nálunk hányan vannak ezzel így? Mármint nem az ír származással persze, hanem a magyar származással. És még egy - egy nagyon fontos elem, hogy 1996-1997 tájékán érte el a globalizáció a csúcspontját, amikor a szolgáltatásban, érdemben be lehetett törni. De ma ezek a fõ tételek nem állnak fel sem Magyarországon, sem a világban. És van még egy nagyon fontos elem, ami a Baross Gábori kérdéshez megy vissza. Írországban rádöbbentek arra, hogy ha nem tudnak a gazdaságpolitika mentén egy közmegegyezést létrehozni, akkor nem fognak elõbbre jutni. A 4 évente való gazdaságpolitikai váltás az nem visz elõbbre. Ennek következtében õk 1996-ben kötöttek egy szociális partnerség megállapodást, amiben valamennyi létezõ szervezet, aki valós súllyal bír, jelen van. Munkaadók, munkavállalók, természetesen értelemszerûen a kamarák, de ugyanígy jelen vannak benne a tudományos akadémia, hiszen innováció nélkül sem lehet a mai világban sikereket elérni a gazdaságban. Benne vannak a jelentõsebb területi szervezõdések, hiszen területfejlesztés nélkül sem lehet eredményeket elérni, és sorolhatnám még a szereplõket, mindegy 26 szereplõje van ennek a szociális partnerségnek, és a miniszterelnök évente kétszer beszámol ennek a megállapodásnak a betartásáról, az eredményeirõl. És ezt csinálják 1996 óta következetesen, holott náluk is volt már azóta néhány kormányváltás. Úgy gondolom, ha Magyarország felnõ ahhoz, hogy belássa, hogy nem lehet mindent politikai alapon megközelíteni, hogy vannak olyan nemzeti, nemzetgazdasági célok, amelyek egy irányba kell, hogy vigyenek, akkor fogják a vállalkozók azt mondani, hogy szimpatikus az - az irány, amibe megyünk, és kinõttünk abból a gyerekbetegségbõl, amirõl már a nemzetközi sajtó is ugyebár cikkez, és néhány héttel ezelõtt volt is erre utalás. A társaság létrejöttének azon túl, hogy a gazdasági érdekek mentén kell, hogy tömörítse a vállalkozásokat, és a környezetükért tenni kívánó embereket, van még egy nagyon fontos eleme. Nagyon sok helyre hívnak úgy, mint cégtulajdonost, úgy, mint kamaraelnököt, és még sok más titulusban is, szervezet

Parragh László

41

alapításához, és szervezeti tagnak. Azt tapasztalom, hogy akkor mûködnek ezek a szervezetek, ha valós érdekek mentén jönnek létre. Ha a szervezet vezetése meg tudja fogalmazni, hogy mi az a cél, amit meghatároz a társaság magának, meghatározza az ehhez rendelendõ eszközöket, és ezek mentén indul el a munka. Ennek hiányában a legragyogóbb kezdeményezések is széthullanak egy idõ után, és megszûnnek. Ahogy Pakucs úr fogalmazott, valóban van egy magyar nagyvállalati kör, egy magyar tulajdonú nagyvállalkozók köre, vagy nagyvállalkozások köre, ami érdekes módon jött létre. Ez a vállalati kör rádöbbent arra, hogy a magyar gazdaságpolitikák, ha szóban nem is, de tettben minden esetben a multinacionális cégeknek kedveztek. Nyilván tudják, hogy az adókedvezmények 96%-a a rendszerváltás óta az a multinacionális vállalkozói körben csapódott be, és a hazai tulajdonú vállalatok rájöttek arra, hogy ha nem tudnak lobbierõt fölsorakoztatni, megvalósítani akkor nem fogják elérni a céljukat. Ennek alapján jött létre harmincegynéhány vállalkozásnak a részvételével ez a magyar tulajdonú vállalatok köre, és ragyogóan mûködik. Hiszen ezen a közös érdeknek a mentén létrejön a közös befektetés is, ami egy szervezetnél nagyon fontos, hogy legyen forrás, ezen a forráson aztán alakul egy szakmai munka, ezen alapul egy - két fõállású munkatárs, aki szervezi az életet, és mindennek az eredményeként egy idõ után megjelenik az a lobbierõ, ami miatt a szervezetet ezek a vállalkozások létrehozták. Persze mint minden ma Magyarországon ezek a szervezetek is egy kicsit politikai alapon szervezõdnek, de úgy gondolom, hogy egy közös nevezõnk azért mindenképpen van, az pedig a gazdaság. A napokban kezdtünk el azon gondolkozni a kamarában, hogy hogyan lehetne egy olyan magyar iparpolitikát, hogyan kellene az iparpolitikával igazából foglalkozni, mik azok a fõ preferenciák, amiket meg kellene jeleníteni, hiszen az elõzõ kormány által megfogalmazott preferenciák azok legalábbis tevõlegesen már a háttérbe szorultak. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem találtunk iparpolitikai koncepciót. Ma Magyarországon nincsen érvényben lévõ iparpolitikai koncepció, sok - sok koncepció van, de iparpolitikában nincsen egy ilyen világos meghatározás. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy nagyon szomorú dolog, hiszen arra a kérdésre, amit Pakucs úr föltett az elején, hogy kell-e magyar tõke, kell-e magyar tulajdonú vállalkozás, arra egyértelmûen csak igen lehet a válasz.

42


Nekem az - az érzésem, hogy amikor a liberális közgazdászoktól azt halljuk, hogy a tõke, a tõke, hogy a tõkének nincs nemzeti elkötelezettsége, nincs tulajdonosi kötõdése, érdemi tulajdonosi kötõdése, akkor egy olyan porhintésnek vagyunk tanúi, amit mi a magyar nyelv szabályai között úgy hívjuk, hogy másként írjuk, másként mondjuk. Pontosan ellenkezõ módon cselekszenek a valós életben azok az országok, amelyek azt mondják, hogy nem kell félni a mi tõkénktõl, az egy nemzetközi tõke, miként a tiétek is az. Én azt gondolom, hogy kell, legyen egy olyan döntõ helyzetben lévõ, döntési helyzetben lévõ vállalkozói kör, aki rendelkezik a vagyontárgyak fölött, rendelkezik a szolgáltatások fölött, nemzeti kötõdésû, beruházásait oly módon eszközli, hogy az egy nemzetnek a javára váljék, és fogyasztását is, ha lehet ebben a körben költi el. Ez nyilván ennél sokkal hosszabb téma, sokkal jobban kibontandó téma, de Baross Gábornak a szellemisége az mindenképpen fölveti a kérdést számunkra, és szükségessé teszi, hogy ezt ténylegesen végiggondoljuk, mindenféle demagógiától függetlenül. Végezetül egyetlenegy kérdést hagy tegyek föl, és kérem, gondolják végig. Megkérdeztem, hogy élhetnének-e ma miniszterként Baross Gáborok, ugyanúgy megkérdezem, hogy lehetne-e, lesz-e Magyarországon Baross Gábori életmû, lesznek-e Baross Gábori alkotások?

Parragh László

43

BOGÁR LÁSZLÓ

Szeretnék nem nagyon visszaélni az idõvel,

igyekszem nagyon röviden összefoglalni

mondandómat, ami nem más, mint egyfajta

értelmezési keret, kegyes figyelmükbe

ajánlása. Egy olyan értelmezési keret, amelyik

megpróbálja a lehetõ legtágabban értelmezni

azt a fogalmat, ami végül is a mai be

szélgetésünk egyik központi témája, hogy mi

is volna most már, hogy mit is értsünk most

már egyrészt nemzeti vagyonon, illetve,

hogyan is mûködjön egy olyan közösség,

amely nemzeti gazdaságpártoló társaságként

definiálja önmagát. Hogyha már a gazda

ságnál tartunk, akkor azt gondolom, hogy nem

lehet nem észrevenni, hogy az elmúlt 300

évben uralkodó gazdasági ideológiai irányzat, a liberális, majd a neoliberális

közgazdaságtan ma igen súlyos válságban van. Rengeteg olyan közgazdasági,

társadalomgazdasági iskola alakult ki az elmúlt évtizedek során, amelyik egyre

inkább kétségbe vonja azokat az „igazságokat”, amelyek egyre inkább mítosznak

bizonyulnak, amire Parragh elnök úr is célzott. Ilyesféle mítoszok azok,

amelyeket a liberális közgazdaságtan atyja, Milton Friedmann, úgy fogalmazott

meg, hogy „the business of the business is the business” vagyis a tõkének a

világon semmivel nem kell foglalkoznia a profit termelésén kívül, és hogy milyen

mértékben rombolja le az ökológiai rendszert, hogy milyen mértékben sarcolja

ki, és teszi tönkre a szociokultúrális szövetrendszerét az adott helyi

társadalomnak, azzal nem kell foglalkoznia. Ha van igazán tanulsága ez elmúlt

évtized rendszerváltozásának, akkor éppen az, hogy nem ismertük fel kellõ

idõben ezeknek a hamis mítoszoknak a rendkívüli erejû romboló hatását. Azt

gondolom azonban, hogy jobb késõbb, mint soha, én bizonyos értelemben

ennek a társaságnak a megalapítását, egy ilyen jobb késõbb, mint soha

reménykeltõ epizódnak tekintem. Tehát, hogy ha a nemzeti vagyont valóban

óvni akarjuk gazdaságpártoló társaságként, akkor ehhez azt a három dimenziót,

illetve annak a három dimenziónak az összekapcsolódását kell szem elõtt

44


tartanunk, amit ma a világban azzal a divatos kifejezéssel, hogy fenntartható fejlõdés szoktak összefoglalni. És ez a három mozzanat a gazdaság, az ökológiai rendszer, tehát bizonyos értelemben a külsõ természet, és a szociokultúrális szövetrendszere az adott társadalomnak, amit bizonyos értelemben belsõ természetnek, emberi belsõ természetnek is nevezhetnénk. Tehát úgy foghatjuk fel, hogy a gazdaság nem más, mint egy nagy történelmi ontoszociális szendvics közepe, de azért ez a szendvics két hatalmas, többnyire sajnos láthatatlan, legalábbis a liberális klasszikus közgazdaságtan számára szándékosan láthatatlanná tett óriási birodalom talapzatán nyugszik, hiszen azért elég nehéz volna gazdaságot természet, és emberi belsõ természet, vagy akkor egy kicsit deszakralizáltan leegyszerûsítve, nyersanyag, és munkaerõ nélkül elképzelni. Márpedig ez a két féle természet több évszázados, nagyon brutális deszakralizálás után valójában így vált nyersanyaglelõhellyé, és ha úgy tetszik munkaerõ - lelõhellyé. Errõl majd még a késõbbiekben szólnék. Tehát, ha mi itt valóban nemzeti vagyont akarunk óvni, és azt gondolom, hogy több mint ideje van annak, hogy mi itt nemzeti vagyont kezdjünk el óvni, azt egy komplex számvetéssel kell kezdeni. Kicsit tragikomikus, hogy úgy mentünk át legújabb kori történelmünk egyik legbrutálisabb tulajdonváltozásán, hogy 1988 óta - az 1988-as statisztikai évkönyvben szerepelt utoljára egyáltalán az a címszó, hogy nemzeti vagyon - gyakorlatilag se kép, se hang. Ahogy tehát a nemzeti vagyont ebben az értelmezési keretben talán célszerû volna megközelíteni, a pontosan erre a bizonyos fenntartható fejlõdésre reflektál, vagyis figyelembe kéne venni a gazdaság szemléletében a nemzeti vagyon fogalmát, a nemzeti vagyontárgyakat, figyelembe kéne venni az ökológiai, tehát a külsõ természethez tartozó nemzeti vagyontárgyakat, és természetesen figyelembe kellene venni a belsõ természet szempontjából tételezhetõ vagyontárgyakat. Amit én szeretnék figyelmükbe ajánlani, a tulajdonképpen egy nagyon gyors és rövid leltár, hogy hogyan is kellene ezt az egész problémakört kezelni, még akkor is, ha tudom jól, hogy a döntõ fontosságú kritika mindezzel szemben természetesen az lehet, hogy hihetetlenül nehéz mérni, ahogy az elnök úr mondta ezeket a folyamatokat, és ezeket a készleteket, és hát mértéktelenül kitágítaná az értelmezési keretet. Engem azonban az ilyen logika - noha természetesen elfogadom ennek a létjogosultságát - arra a klasszikus viccre emlékeztet, amikor valaki keresgél valamit, és megkérdezik tõle, hogy mit keres? Hát a pénztárcámat. És itt veszítetted el? Hát nem, ott a sötétben, a bozótban, de itt van fény, ezért itt keresem.

Bogár László

45

Tehát természetesen azt a pénztárcát, amit ott a sötét bozótban van, azt csak ott a sötét bozótban fogjuk megtalálni, még akkor is, ha egy kicsit macerás, és strapás a sötét bozótba bemenni azokért a tudásokért, amelyek segítségével összerakhatjuk magunkban ennek a világnak a képét. A gazdaságról kell talán a legkevésbé beszélnünk, Parragh elnök úr itt jó felütést bocsátott a rendelkezésemre. Hagy fogalmazzam meg egy kicsit érdesebben, amit õ mondott. Gyakorlatilag tudomásul kell venni, hogy a magyar gazdaság szerkezete egy brutálisan kemény hatalomszerkezet. Hatalomszerkezet, ahol egyfajta csúcsragadozóként ennek a táplálkozási láncnak a tetején, a hazánk területén ideiglenesen állomásozó globális multinacionális nagytõke áll. Alatta hála a jó Istennek most már megszervezõdõben van a magyar tulajdonú, nemzeti, és reméljük, ha Isten sokáig élteti - Parragh úr egészen biztosan ennek érdekében fog tevékenykedni a továbbiakban is, és mások is - akkor meg is fog legalább olyan mértékben izmosodni, ahogy örömmel hallottam, hogy legalább némi alku ereje legyen ezekben a táplálékláncszerû hatalmi osztozkodásokban. És akkor ugye az egésznek a bázisát képezi az a sok szempontból láthatatlan, de azért mégiscsak bíztatóan alakuló ún. kis - és középvállalkozói réteg, ahol formálisan több százezer vállalkozás van bár, jelentõs részük mindnyájan tudjuk lényegében kényszervállalkozó. De valójában a lokális piacokon óriási jelentõsége lehet annak, hogy ezt a hatalmi alkut a csúcsragadozó a nemzeti nagyburzsoázia és a kis - és középvállalkozások között hogyan rakjuk össze. Ilyen értelemben véve tehát teljesen természetes, hogy nekünk nagyon finom felbontású képpel kell rendelkezni azzal kapcsolatban, hogy az egyes vagyonelemek ezekben a hatalmi hiearchikus gazdaságokban hol és hogyan helyezkednek el. Ez tehát az elsõ nagy vonulat, de én tulajdonképpen idesorolnám a már említett, lakossági, vagyis a háztartás és családgazdasági készleteket is. Gondoljunk bele, 4 millió lakás van Magyarországon, 280 millió négyzetméterrel. Még a legszerényebb számítások szerint is ez majdnem 1 teljes évi GDP értékének felel meg, nem is beszélve arról, hogy azért a háztartásokban, ha csak mondjuk az autók állományát, vesszük, - ami megint több ezermilliárd forint - és a tartós használati tárgyakat, gépeket. Hagy mondjak egy adatot, ma az USA család - és háztartásgazdaságainak álló eszközértéke, tehát a gépeknek, háztartási eszközöknek az értéke 2,5-szer akkora, mint az USA egész iparának az állóeszközértéke. Pedig aztán feltételezhetjük, hogy mondjuk az sem egy

46


mikroméretû entitás. Tehát azt gondolom, hogy mindenféleképpen komoly jelentõsége van a háztartási készletek vizsgálatának is. Ez bizonyos értelemben persze már átkötés a gazdaság dimenziója, és a szociokultúrális javak, társadalmi javak dimenziója között, ami a gazdasági vagyonok világát, az ökológiai vagyonok világához köti, - és azt gondolom, hogy döntõ fontosságú történelmi elemrõl van szó - az a termõföld. A termõföld, amelyik egyik lábával a gazdaság világában, van. Bár Pollányi óta tudjuk, nem részletezem, hogy azért a termõföld olyan értelemben soha semmilyen körülmények között nem lehet tõke, mint ahogyan a mélyen tisztelt liberális közgazdász urak tételezni szokták volt. A másik lábával, pedig ez a bizonyos hatalmas birodalom, a termõföld már nem a gazdasági, hanem az ökológiai javak világába tartozik. Hiszen mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy az Európai Unió foggal és körömmel védi és nagyon helyes, és ezt nekünk nagyon kell támogatni, legyen akár kereskedelmi háború is, mint ahogy most van a dohai egyezmény kapcsán szinte az egész világ, és az Európai Unió között. Az Európai Uniónak igenis meg kell védeni, és nekünk újonnan belépõknek hatalmas erõfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy az Európai Unió igenis meg tudja tartani azt az agrárpolitikáját, amelyrõl a liberális közgazdász urak persze egészen mást állítanak, de egy olyan közös agrárpolitika, amelyik igenis képes nem csak a szûken liberális gazdasági értelemben felfogni a termõföldet, hanem komplex ökoszociokultúrális értelemben, és e nélkül egész Európa pusztulásra van ítélve. Azt most, hagy ne részletezzem, hogy miért, szívesen elmondom, hogyha még másfél órát kapok az elnök úrtól, de ennek kicsi az esélye. Az ökológiai vagyonnál tartva csak tényleg nagyon röviden végigfutva, tehát a termõföld után az egyik döntõ elem a víz. Vízkészlet, mint olyan. Azon belül termál, gyógyvíz, stb. nem kell részleteznem. Számos olyan kutató van ma a világon, aki azt mondja, hogy a XXI. század háborúi alapvetõen ökológiai indíttatású háborúk lesznek és az egyik legszûkebb keresztmetszet, amiért ezek a háborúk - lehet, hogy a felszínen nem - ténylegesen zajlani fognak, a például éppen a vízelosztás kérdése lesz, óriási jelentõsége van. A kyotói egyezmény óta, ahogy mondani szokták a tiszta levegõ, pontosabban nem a tiszta levegõ, hanem a tiszta levegõ terhelhetõsége, tehát ha úgy tetszik a negatív lenyomata a tiszta levegõnek kereskedelmi árucikké vált, tehát ezek után teljesen természetes, hogy valamilyen módon a nemzeti vagyon részeként kell tételeznünk, és megneveznünk azt a valamit, ami a tisztább levegõt jelenti. Egyes becslések szerint egyébként normális körülmények között mondjuk egy

Bogár László

47

Magyarország esetében a teljes gazdasági vagyon, 1, 5-2 éves GDP-nek felel meg, ez az ökológiai vagyon pedig - beleértve a termõföldet, a vizet, a levegõt még ennek is a kétszerese, tehát akár 4-5 évi GDP-nek felel meg. Tehát aránytévesztés volna leegyszerûsíteni ezt az egész problémát, úgy hogy ezt ne vegyük figyelembe. És legvégül, de abszolút nem utolsó sorban az a bizonyos, leegyszerûsítve talán humán vagyonnak is mondhatnánk, az a komplex szociokultúrális fiziológiai, morális, mentális, spirituális javakból álló hatalmas vagyonkészlet, amely részben például egészségvagyonból áll. Magyarország katasztrofális mortalitási és morbiditási mutatói nagyon jól jelzi, hogy milyen iszonyatos jelentõsége van annak a valaminek, ami most még csak biológiai és fizológiai értelemben véve egy nemzet egészségvagyonát jelenti. Az a megdöbbentõ adat, ami szerényen megbújt a statisztikákban most, hogy az elsõ negyedévben Magyarországon 60%-kal több ember halt meg, mint amennyi született, azt gondolom, nem kíván semmiféle kommentárt. Ennek drámaiságát nehéz volna most már tovább fokozni, noha mindnyájan tudjuk, hogy lesz fokozva a drámaisága sajnos ennek, mert ráadásul most a Ratkó lányoknak kellene szülni, igen magasnak kellene lennie a születésszámnak, ehhez képest nem, hogy nem növekedett némileg, hanem még a visszazuhanása sem, az egyébként is katasztrofális szintrõl még csak nem is nagyon állt le, és legfeljebb csak lassult. Ide tartozik azoknak a tudásoknak, képességeknek, készségeknek, kreativitásnak a hatalmas tárháza, amelyet intellektuális vagyonként nevezhetnénk meg, és végül az a morális együttérzés, a szolidaritás - Lehet, hogy nagyon furcsán hangzik mindez, hiszen hogyan lehet ezt számszerûsíteni, de próbáljuk ki, amikor nincs egy társadalomban ez. Nézzük meg azokat az afrikai országokat, Libériát, Szomáliát, stb., ahol totálisan leharcolódtak ezek az elemi színtû, az emberi társadalmakban kohézióként mûködõ erõk, hogy-hogy néznek ki, és hogy mi történhet egy olyan társadalommal, amely nemzeti szinten nem veszi számba, és nem gondozza azokat az értékeit, amelyekrõl hajlandó azt gondolni, hogy ezek nem is léteznek, vagy ha léteznek is, csak úgy maguktól vannak. Nos, ezek nem maguktól vannak, ezeket hihetetlenül bonyolult újratermelési folyamatokkal szokták megalapozni normális társadalmak. Ebbõl a szempontból sajnos a magyar társadalom már nem tartozik egészen a normális társadalmak sávjába. És legvégül szintén idetartozik az oktatási kulturális egészségügyi szociális rendszer, és ami most például ezen a téren ebben az országban történik, az lehet, hogy sokkal súlyosabb katasztrófákhoz vezethet,

48


mint annak idején az anyagi javak privatizációja. Nézzük meg, NyugatEurópában a nyugdíj terén a töredékét akarják elvenni azoktól a társadalmaktól, amelyeket itt zokszó nélkül, anélkül vett tudomásul a magyar társadalom ez tragikomikus, kicsit röhejes - 1997-ben anélkül vette tudomásul, hogy fogalma sem volt, hogy mit vesz tudomásul. Nyugat-Európában a töredékét akarják elvenni ezektõl a társadalmaktól, és Párizsban jártam a múlt héten, 300 000 - es tömegtüntetésektõl bénul meg hetekre-hónapokra, Ausztriában útlezárások stb. Ezeken is el kell, hogy gondolkozzunk, ezek a társadalmak hála a jó Istennek még tudatában vannak annak, hogy mi is fenyegeti õket. Miféle készleteket, miféle vagyont akarnak tõlük elvenni, meglehetõsen nehezen beazonosítható erõk és struktúrák. Elnézést, hogy messze túlléptem a számomra kiszabott idõt, és talán hevületesebb és fésületlenebb is volt az, amit szerettem volna itt kegyes figyelmükbe, és megértésükbe ajánlani. De azt gondolom, hogy valahol a lelke mélyén minden résztvevõ - velem együtt természetesen - azt is érzi, hogy aligha lehet megkerülni ezeket a kérdéseket. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak.

Bogár László

49

50

NEMZETI BAROSS GÁBOR NEMZETI�

TÁRSASÁG GAZDASÁGPÁRTOLÓ TÁRSASÁG�

ALAPSZABÁLYA ALAPSZABÁLYA�

A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság - mint egyesület - alakuló közgyûlése a Társaság Alapszabályát az alábbiakban állapítja meg: 1. rész Általános rendelkezések 1. A Társaság neve: Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság 2. A Társaság székhelye: 1036 Budapest, Lajos u. 103. 3. A Társaság pecsétje: Baross Gábor Társaság 1883-2003 4. A Baross Gábor Társaság jogi személy, mûködési köre az egész országra kiterjed 2. rész A Társaság célja Baross Gábor 120 évvel ezelõtt, 1883-ban lett a közmunka és közlekedésügy�

államtitkára, majd három évvel késõbb, 1886-tól miniszter. Munkássága, életútja�

a nemzeti gazdaság stratégiai ágazatainak nemzeti tulajdonba szervezéséhez és�

tartásához kapcsolódik. Felfogásának, eszmeiségének ápolására, gon�

dolkodásának a jelenlegi körülmények közötti továbbvitelére jött létre a Baross�

Gábor Társaság.�

Baross Gábor hitvallása, hogy a nemzeti gazdaság érdekeinek védelme�

megköveteli az országos stratégiai ágazatok, ill. intézmények magyar tulajdonban�

maradását, ill. némelyik állami tulajdonban tartását.�

Ennek érdekében a Társaság célja, hogy�

- folyamatosan kísérje figyelemmel az állami tulajdonban lévõ vállalatok,�

intézmények és egyéb vagyontárgyak helyzetét, sorsát,�

- rendszeresen tájékoztassa a hazai közvéleményt a nemzeti vagyont érintõ�

eseményekrõl, a tartós állami tulajdon esetleges megszüntetésérõl, vagy�

korlátozásáról és�

- kísérje figyelemmel az állami tulajdonból esetleg kikerülõ vagyon-tárgyak�

sorsát.�

52


3. rész A Társaság tevékenysége, feladatai A Társaság a céljainak megfelelõ alábbi tevékenységeket folytatja: 1. A Társaság folyamatosan és módszeresen figyelemmel kíséri és elemzi a tartósan állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak helyzetét, értékének alakulását. 2. Kapcsolatot tart minden olyan szervezettel, amely elõsegíti a Társaság céljainak megvalósítását. 3. Konferenciák, rendezvények szervezésével elõsegíti a nemzeti vagyon kérdésével foglalkozó szervezetekkel, kutatókkal, szakemberekkel, érdeklõdõkkel való találkozásokat, a rendszeres kapcsolattartást és tapasztalatcserét. 4. Idõszakonként tájékoztatja a közvéleményt, szükség esetén a nyil vánossághoz fordul, amennyiben az a nemzeti vagyon érdekében szükségessé válik. A Társaság másodlagosan vállalkozási tevékenységet is folytathat. Vállalkozási tevékenységet csak a Társaság céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végezhet. A gazdálkodás során elért eredményét nem oszthatja fel, azt csak a cél szerinti tevékenységre fordíthatja. 4. rész A Társaság szervezete és mûködése 1. A Társaság szervei: a) közgyûlés b) vezetõség 2. A vezetõség tagjai a tisztségviselõk: a) elnök b) ügyvezetõ elnök c) társelnökök

Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság Alapszabálya

53

5. rész A közgyûlés 1. A Társaság legfõbb szervezete a tagok összességét alkotó közgyûlés. 2. A közgyûlést szükség szerint, de legalább évente egyszer az elnök hívja össze. Össze kell hívni akkor is, ha azt a bíróság elrendeli, illetõleg ha a tagok egyharmada az ok és a cél megjelölésével azt írásban igényli. A meghívóban szerepel az ülés helye, ideje, a megtárgyalandó napirend a vonatkozó írásos elõterjesztésekkel együtt. A meghívót olyan idõben kell kiküldeni, hogy a kézhezvétel és az ülés idõpontja között legalább 8 nap idõköz legyen. 3. A közgyûlés nyilvános. A közgyûlés akkor határozatképes, ha a szavazatra jogosult tagoknak több mint a fele jelen van. Ha a közgyûlést határozatképtelenség miatt el kell halasztani, a másodízben 8 napon túl összehívott közgyûlés az eredeti napirend kérdéseiben a megjelentek számára való tekintet nélkül határozatképes, amennyiben az eredeti meghívóban a tagokat erre figyelmeztették. A közgyûlést az elnök vagy az általa felkért vezetõségi tag vezeti. 4. Határozatait a közgyûlés az Alapszabályban rögzített kivételeken kívül nyílt szavazással, egyszerû szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlõség esetén az elnök szavazata dönt. 5. A közgyûlés választja meg 4 évre a Társaság tisztségviselõit. Megválasztottnak a legtöbb szavazatot elért jelölteket kell tekinteni. 6. A közgyûlésen minden tagnak egy szavazata van. 7. Kizárólag a közgyûlés hatáskörébe tartozik: a) az Alapszabály megállapítása, módosítása b) az éves beszámoló jóváhagyása c) az évi költségvetés meghatározása d) a Társaságnak más társadalmi szervezettel való egyesülésének vagy feloszlásának kimondása e) a tisztségviselõk megválasztása f) a tagsági díj mértékének meghatározása g) elismerések, jutalmak adományozása a vezetõség javaslata alapján

54


h) döntés mindazon ügyekben, amelyeket az alapszabály a közgyûlés hatáskörébe utal i) az elsõfokú vezetõségi döntés elleni fellebbezés elbírálása, a jogerõs döntés meghozatala. 8. Az a), d) kérdésekben a határozatképes közgyûlés kétharmados, a többi kérdés eldöntéséhez egyszerû, nyílt szótöbbségû szavazatra van szükség. 9. A közgyûlésrõl minden esetben részletes jegyzõkönyv készül. A közgyûlés által hozott azon határozatokat, amelyek a Társaság által nyújtott szolgáltatásokat, rendezvényeket, pályázati lehetõségeket tartalmazzák, országos terjesztésû kiadványokban hozza nyilvánosságra. 6. rész A Vezetõség A Társaság ügyintézõ és képviseleti szerve a vezetõség. 1. A Vezetõség a Társaság tisztségviselõibõl: - 1 elnökbõl, - 1 ügyvezetõ elnökbõl, - 3 társelnökbõl álló testület, amelyet a közgyûlés 4 éves idõtartamra választ. Munkáját az elnök irányítja. A Vezetõség tevékenységérõl a közgyûlésnek köteles beszámolni. A Vezetõség szükség szerint, de legalább negyedévenként ülésezik. A vezetõség üléseit az elnök hívja össze. A vezetõségi ülések nyilvánosak. A vezetõségi ülések akkor határozatképesek, ha a vezetõség tagjainak több mint a fele jelen van. A vezetõség határozatait egyszerû szótöbbséggel, nyílt szavazással hozza. Nem lehet a vezetõség tagja, akit a közügyek gyakorlásától eltiltottak! 2. A vezetõség fõbb feladatai: a) a Társaság céljainak megvalósítása érdekében szervezi és irányítja a Társaság munkáját b) éves munka- és költségvetési tervet készít c) szükség esetén szakmai munkacsoportokat, tagozatokat alakít a Társaság tagjaiból d) dönt a Társaságot érintõ minden olyan kérdésben, amely nem tartozik a közgyûlés vagy a Társaság más szervének kizárólagos hatáskörébe


55

e) dönt a tagfelvételi kérelmek és a tagsági viszony megszüntetése ügyében, határozata ellen annak kézhezvételét követõ 15 napon belül a közgyûléshez lehet fellebbezni f) elkészíti az éves beszámolót és a költségvetést, melyet a közgyûlés elé terjeszt jóváhagyásra, ill. elfogadásra g) a Társaság Alapszabályban foglalt céljaival és feladataival összhangban a Társaság nevében állásfoglalásokat, nyilatkozatokat fogalmaz meg és a Társaság tagjainak egyidejû tájékoztatásával azokat nyilvánosságra is hozhatja h) javaslatot tesz elismerések és jutalmak adományozásáról a közgyûlésnek 3. Társaság képviselete: A Társaságot a hatóságok és más szervek, személyek elõtt az elnök és az ügyvezetõ elnök önállóan, a bármelyik két társelnök együttesen jogosult képviselni. 4. Bankszámla feletti rendelkezésre ketten együttesen az elnök, az ügyvezetõ elnök és a társelnökök közül bármelyik jogosult. 5. A vezetõségre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok: A vezetõség határozathozatalában nem vehet részt az a személy, aki, vagy akinek közeli hozzátartozója (Ptk. 685. § b) pont) - (továbbiakban együtt: hozzátartozó) - a határozat alapján a) a Társasággal szemben bármilyen kötelezettség vagy felelõsség alól mentesül, b) a Társaságtól bármilyen más elõnyben részesül, illetve bármilyen megkötendõ jogügyletben egyébként érdekelt. Nem minõsül elõnynek a Társaság cél szerinti juttatásai keretében a bárki által megkötés nélkül igénybe vehetõ nem pénzbeli szolgáltatás. 7. Rész Elnök, ügyvezetõ elnök 1. Elnök A Társaság képviselõje az elnök.�

Az elnök a közgyûlésnek tartozik felelõsséggel. Az elnök az ügyvezetõ elnök�

56


közremûködésével látja el a Társaság általános vezetését.�

Ennek keretében:�

- két közgyûlés között folyamatosan irányítja a vezetõség munkáját, és�

minden fórumon képviseli a Társaságot, a képviselettel megbízhatja a vezetõség valamelyik tagját, - kitûzi a vezetõségi ülések idejét, vezeti az üléseket, meghatározza azok napirendjét, gondoskodik az ott hozott határozatok végrehajtásáról, - felelõs a Társaság törvényes és alapszabályszerû mûködéséért, - bankszámla feletti rendelkezési joga van, - önállóan képviseli a Társaságot a hatóságok és más szervek, személyek elõtt, - dönt és intézkedik minden olyan kérdésben, amely nem tartozik a közgyûlés, a vezetõség, illetve más szerv, személy hatáskörébe. 2. Ügyvezetõ elnök A Társaság képviselõje az ügyvezetõ elnök, aki a közgyûlésnek tarozik�

felelõsséggel.�

Az ügyvezetõ elnök�

- önállóan képviseli a Társaságot�

- szervezi a Társaság munkáját, végzi az adminisztratív ügyintézést,�

- gondoskodik a Társaság mûködésének személyi és tárgyi feltételeirõl,�

- közremûködik az éves beszámoló elkészítésében,�

- bankszámla feletti együttes rendelkezési joga van,�

- gondoskodik a közgyûlés és a vezetõség elé kerülõ elõterjesztések�

kidolgozásáról, a testületi ülések jegyzõkönyveinek elkészítésérõl, nyilvántartásáról, megõrzésérõl, - intézkedik a vezetõ testület határozatainak végrehajtása érdekében, - gondoskodik a tudomására jutott hiányosságok megszüntetésérõl. Errõl tájékoztatja az elnököt és a vezetõséget. Társelnökök feladata - Az elnök, illetve ügyvezetõ elnök távollétében, vagy akadályoztatása esetén bármelyik két társelnök együttesen jogosult a helyettesítésükre.


57

8. rész Szakmai munkacsoportok 1. A tagok érdeklõdésüknek megfelelõen szakmai munkacsoportokat, tagozatokat hozhatnak létre. A tagozatok megalakulását - a cél megjelölésével - a vezetõség engedélyezi, ill. hagyja jóvá. 2. Ilyen csoportokat a vezetõség is létrehozhat egy-egy alkalmi feladat végrehajtására. 9. rész Tagsági viszony keletkezése, megszûnése 1. A Társaság - rendes és - tiszteletbeli tagokból áll. 2. Rendes tag lehet minden olyan természetes vagy jogi személy, aki a Társaság Alapszabályát elfogadja, fizeti a megállapított tagsági díjat, és kész közremûködni a Társaság munkájában. Jogi személy helyett a képviselõje jár el. 3. Tiszteletbeli tag lehet az a személy, akit a közgyûlés a Társaság céljainak megfelelõ különlegesen kiemelkedõ munkásságáért erre érdemesnek nyilvánít, errõl nyílt szavazással, egyszerû többséggel döntenek. 4. Minden rendes tag felvételrõl a Vezetõség dönt. Határozata ellen az érintettek a kézhezvételt követõ 15 napon belül közgyûléshez jogosultak fellebbezni. A tagságról a belépési nyilatkozatok alapján a vezetõség nyilvántartást vezet. 5. A tagsági viszony megszûnik: a) ha a tag a Társaságból kilép és ezt írásban bejelenti, b) ha a tag meghal, c) ha a tagot a Társaság a tagjai közül a Vezetõség törli. A Vezetõség törli a tagok közül azt, aki az elõzetes írásbeli figyelmeztetést követõen sem tesz eleget tagsági díjfizetési kötelezettségének.

58


10. rész A tagsági jogok és kötelezettségek 1. Szavazati, javaslattevõ és véleményezési joga van -minden rendes tagnak. A Társaság rendes tagjai azonos szavazati joggal rendelkeznek, választhatnak és választhatók. Jogi személy helyett a képviselõje jár el. 2. Javaslattevõ és véleményezési jog van - minden tiszteletbeli tagnak. 3. A rendes tag kötelezettségei: a)közremûködik� a Társaság céljainak és feladatainak megvalósításában, résztvesz a Társaság rendezvényein, b) betartja az Alapszabályt és a Társaság szerveinek határozatait, c) rendszeresen fizeti a tagdíjat. 4. A tiszteletbeli tag segíti a Társaság munkáját, rendszeresen részt vesz a rendezvényein. A tiszteletbeli tagok kötelezettsége az Alapszabály tiszteletben tartása és betartása. 11. rész A Társaság gazdálkodása A Társaság a tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagok a tagdíj megfizetésén túl�

a Társaság tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek.�

A Társaság a céljainak megvalósítása és a gazdasági feltételeinek biztosítása�

érdekében vállalkozási tevékenységet is folytathat.�

1. A Társaság bevételei: a) az államháztartás alrendszereitõl vagy más adományozótól kapott támogatás, illetve adomány b) a Társaság cél szerinti tevékenységének folytatásából származó bevétel c) az egyéb tevékenység folytatásából, ill. a vállalkozásból származó bevétel d) tagdíj (amelyet minden év május 31-ig kell a pénztárba befizetni) 2. A Társaság költségei másodlagos jellegûek a célhoz képest: a) a Társaság cél szerinti tevékenysége érdekében felmerült közvetlen költségek (ráfordítások, kiadások)


59

b) az egyéb tevékenységben felmerült közvetlen költségek (ráfordítások, kiadások) c) a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült közvetlen költségek (ráfordítások, kiadások) A társaság nyilvántartásaira az irányadó könyvvezetési szabályokat kell alkalmazni. 3. Vagyonával a Társaság a hatályos pénzügyi szabályok, az Alapszabály és az éves költségvetés alapján gazdálkodik. 12. rész Vegyes rendelkezések 1. A Társaság a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. 2. A Társaság megszûnése A Társaság feloszlással, más társadalmi szervezettel való egyesüléssel, feloszlatással, ill. megszûnésének megállapításával szûnik meg. 3. A Társaság megszûnése esetén vagyonát

a hitelezõk kielégítése után

közérdekû célra kell fordítsa. A vagyon felhasználásának módját nyilvánosságra kell hozni. Az ezzel kapcsolatos teendõ ellátása a felszámolók feladata. 4. A Társaság politikamentes tevékenységet végez, politikai pártokat nem támogat és tõlük támogatást nem fogad el. 5. Jelen Alapszabályban nem szabályozott kérdésekre a Ptk., az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény és az egyesületek gazdálkodására vonatkozó jogszabályok rendelkezései az irányadók. Záradék Ezt az Alapszabályt a 2003. június 5.-én tartott alakuló ülés elfogadta.

Dr. Bod Péter Ákos s.k. elnök

60

Dr. Pakucs János s.k. ügyvezetõ elnök


A közgyûlés miután elfogadta az Alapszabályt, megválasztotta a Társaság Vezetõségét: Dr. Bod Péter Ákos - elnök volt Ipari Miniszter, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem tanszékvezetõ egyetemi tanára Dr. Pakucs János - ügyvezetõ elnök az Olajterv Rt. ügyvezetõ igazgatója, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke Dr. Závodszky Péter - társelnök akadémikus, MTA SzBKI Enzimológiai Intézet kutató professzora, Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára Dr. Halzl József - társelnök a Magyar Villamos Mûvek volt elnök vezérigazgatója, a Rákóczi Szövetség elnöke Dr. Papanek Gábor - társelnök a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára, a Gazdaságkutató Intézet ügyvezetõ igazgatója

Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság Vezetõsége

61

62

NEMZETI BAROSS GÁBOR NEMZETI

TÁRSASÁG GAZDASÁGPÁRTOLÓ TÁRSASÁG

NÉVSORA ALAPÍTÓ TAGJAINAK NÉVSORA

Aldobólyi Nagy György

költõ, zeneszerzõ

Árva László dr.

közgazda

Bakó Lajos

ügyvezetõ igazgató, Klastrom Hotel Kft.

Balog Ádám dr.

igazgató, Szegedi Sebészeti Klinika

Benczúr László

építész

Betegh Sándor

vezérigazgató, Danubius Hotels Group

Blaskó Balázs

színmûvész, Egri Színház

Bod Péter Ákos dr.

tszvez. egyetemi tanár, BKÁE

Bogár László dr.

egyetemi tanár, Miskolci Egyetem

Bognár Nándor

újságíró

Bolyky János

vezérigazgató, COVENT Tõke Befektetõ Rt.

Borókai Gábor

vezérigazgató, HIR TV Rt.

Borostyánkõi Mátyás dr.

vezérigazgató, IPARTERV Rt.

Botka Sarolta dr.

orvos

Botos Balázs dr.

tanácsadó

Bretscher Lívia dr.

ügyvéd

Bretz Gyula

vezérigazgató, UVATERV Rt.

Buda Dóra Csegezi László

vezérigazgató h., VEGYÉPSZER RT.

Cseke Péter

színmûvész

Cselovszky Zoltán

ig. elnök, Belv. Vagyonkezelõ Rt.

64


Csík Melinda

szerkesztõ, HIR TV

Czinege Imre dr.

rektor, (Gyõr SZIE)

Dalmi Dénes dr.

ügyv. igazgató

Elter Tamás dr.

ügyvéd

Erdõs Judit dr.

orvos, Szirák

Fodor István dr.

elnök, ERICSSON

Garay Tóth János

elnök, NOVOFER Alapítvány

Gazsó L. Ferenc dr.

fõszerkesztõ, Üzleti 7

Gidai András dr.

közgazdász

Greiner István dr.

kut. igazgatóh., Richter Gedeon Rt.

Györgyi János

ügyv. igazgató, DUNAPRINT KFT.

Gyulai József dr.

akadémikus, fizikus

Halzl József

elnök, Rákóczi Szövetség

Hámori József dr.

akadémikus, biofizikus

Incze Ildikó

színmûvésznõ

Iványi Károly dr.

fõiskolai tanár, BGSZ Külkereskedelmi Fõiskola

Kertész Béla

ügyvez. igazgató, KER-TÉSZ Kft.

Keszthelyi Lajos dr.


Kézdi-Kovács Zsolt

filmrendezõ

Kovácsi Aladár dr.

öttusa olimpiai bajnok

Kozma Imre

rendfõnök, Irgalmas Rend

Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság alapító tagjainak névsora

65

Könye Szabolcs

gazdasági igazgató, KFKI Üzemeltetõ Kft.

Kun Tibor dr.

ügyvéd

Maracskó Tibor

öttusa világbajnok

Mátis András

polgármester, Szirák

Medvegy Iván

fõtanácsadó, MOB

Mellár Tamás dr.

elnök, KSH

Mészáros György dr.

egyetemi tanár, SOTE

Mitnyan György dr.

polgármester, Budapet, XII.ker.

Molnár Pál

újságíró

Nagy Levente

vállalkozó

Nyíri Csaba

fõtanácsadó, III. ker. Polgármesteri Hivatal

Pakucs János dr.

ügyvezetõ igazgató, OLAJTERV Rt.

Pap Géza dr.

ny.vezérigazgató, OLAJTERV Rt.

Pap Géza II.

ügyvezetõ igazgató, SELLATON Hajlított Bútor Rt.

Papanek Gábor dr.

professzor (BME)

Parragh László dr.

elnök, MKIK

Pethes György dr.

tanácsadó, Országos Atomenergia Hivatal

Pomezansky György

újságíró

Pongrácz Tibor dr.

Szakértõ

Rónaky József

elnök, Országos Atomenergiai Hivatal

Rubovszky András

tanácsadó

66


Scharle Péter dr.

rektorhelyettes (GyõrSZIE)

Simon Attila dr.

fõosztályvezetõ, Herend

Solymosi Frigyes dr.

akadémikus, biológus

Stadler János dr.

ny.elnökhelyettes, OAÁH

Subai József

ny.elnök-vig., MOL Rt.

Szirtes Gábor

ügyvez. igazgató, HUNINVEST

Tallósy Imréné dr.

kulturális vezetõ, Baross G. Alapítvány

Tarlós István

polgármester, Bp. III. ker.

Tihanyi Károly dr.

fõosztályvezetõ, Richter Gedeon Rt.

Tomcsányi János dr.

oszt.vez. fõorvos, Cardiológia Hungarica fõszerk.

Tóth László

vezérigazgató, MÉLYÉPTERV

Töröcskei István

igazgató, Equilor Befektetési Rt.

Töröcskei László dr.

ügyvéd

Vízkelety Mariann dr.

titkárságvezetõ

Vonderviszt Ferenc dr.

professzor, Veszprémi Egyetem

Zarándy Pál

ny.vig., ERÕTERV

Závodszky Géza dr.

fõiskolai tanár, ELTE

Závodszky Péter dr.


Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság alapító tagjainak névsora

67

Csatlakozásukat bejelentették:

Balogh Gábor

öttusa világbajnok

Faludy Jenõ dr.

orvos, Szombathely

Garab Kinga

igazgató, INNOSTART

Gereben Zoltán

vezérigazgató, ÉMI

Kovács József

vezérigazgató, Herend

Lóránt Károly dr.

gazdaságkutató, EU Bizottság

Pekár István

elnök, DUNA TV

Pungor Ernõ dr.

akadémikus

Veress Gábor dr.

professzor, Veszprémi Egyetem

A Társasághoz való csatlakozás lehetõségérõl szóló információkat a www.baross.org honlap tartalmazza.

68


SAJTÓSZEMLE SAJTÓSZEMLE

Üzleti 7 2003. június 2.

Budapesti Nap 2003. június 3.

Heti Válasz 2003. június 6.

Magyar Nemzet 2003. június 6.

70


Üzleti 7 2003. június 10.

Heti Válasz 2003. június 13.

KISALFÖLD 2003. június 6.

Sajtószemle

71

Heti Válasz 2003. július 4.

Budapesti Nap 2003. július 8.

Magyar Nemzet 2003. július 8.

72


MTI | 2003. június 27. A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság állásfoglalása Budapest, 2003. június 27. (OS) - Az Országos Sajtószolgálat az alábbi állásfoglalás kiadására kapott felkérést: A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság állásfoglalása a kormányzat privatizációs döntéseirõl Társaságunkat olyan jelentõs és ismert gazdasági, mûszaki szakemberek, közéleti személyiségek hozták létre, akik a névadó, Baross Gábor volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter gazdaság-fejlesztõ munkásságára emlékezve maguk is felelõsséget éreznek a magyar nemzetgazdaság fejlõdéséért, gyarapodásáért. A társaság célja, hogy figyelemmel kísérje a nemzetgazdaság értékeinek alakulását, ezen belül az állami tulajdon sorsát, és e kérdések kapcsán civil szervezetként véleményét, álláspontját közreadja. A társaság most súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kórházak privatizációja elõtt utat nyitó törvényt a köztársasági elnök aggályai ellenére a kormányzó pártok a magyar Országgyûlésben minden további érdemi megfontolás nélkül az indoklásban és az érintett szakmai szervezetek állásfoglalásában felsorakoztatott kérdések megtárgyalását mellõzve formális szavazással változatlan formában elfogadták. A köztársasági elnök úr alkotmányos jogával élve azért utalta vissza a törvényhozás elé újabb megvitatásra a törvényt, mert annak következményei lényegében minden magyar polgárt érinthetnek, ám a lehetséges kö vetkezményekrõl a törvény elõterjesztõi mindeddig nem tájékoztatták a szakmai és a tágabb országos közvéleményt, illetve az ország közvéleménye nem kapott kellõ idõt arra, hogy a törvény valamennyiünket érintõ gyakorlati következményeirõl tájékozódhasson. Úgy látjuk, hogy a szakmai szervezetek ellenérveit és fenntartásait sem oszlatták el a szavazást megelõzõ idõszakban. Az is súlyosan aggályos, hogy a kórházak, mint az egészséggondozás és gyógyítás intézményei a törvényjavaslat mostani szövege értelmében olyan befektetõk befolyása alá kerülhetnek, amelyek saját termékeik értékesítésének rendelhetik alá a kórházi gyógyítás folyamatát.

Sajtószemle

73

A szóban forgó törvény nem olyan kis horderejû technikai kérdés, amely esetében a törvényhozók nyári szabadságolása indok lehetne a parlamenti vita elkerülésére. Az egészségügy stratégiai ágazat; mai állapotában nagyon is rászorul a megreformálásra, de éppen a társadalom egészét érintõ hatásai miatt csakis alapos vitát, társadalmi konszenzust követõen szabad törvényhozással beavatkozni a gyógyítás világába. Társaságunk elvárja, hogy a kórházak privatizációját megnyitó államigazgatási eljárásokat ne léptesse életbe a kormány mindaddig, amíg nem készülnek és nem kerülnek a nyilvánosság elé azok a hatástanulmányok, amelyeket az államfõ is hiányolt. Hallani lehet továbbá a kormányzat további privatizációs terveirõl is többek között az energetika területén. A mostani kórház-privatizációs törvény intézésének példája arra késztet minket, hogy igényeljük a magyar energetikára, valamint az egyéb napirendre kerülõ privatizációs kérdésekben a kormányzati stratégia bemutatását. Megengedhetetlennek tartanánk, ha a költségvetés súlyos hiányára való hivatkozással a kormányzat ismét társadalmi egyetértés nélkül hozna döntést a nagy fontosságú, stratégiai jellegû ágazatok ügyében. A Baross Gábor Társaság nevében: Dr. Bod Péter Ákos elnök

Dr. Pakucs János ügyvezetõ elnök

Dr. Papanek Gábor társelnök

Dr. Závodszky Péter társelnök

Budapest, 2003.06.27.

Duna TV - Duna Híradó | 2003. június 27. - Mv.: A Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság súlyos

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kórházak privatizációja elõtt utat nyitó

törvényt a köztársasági elnök aggályai ellenére a kormányzó pártok változatlan

formában elfogadták.

- Mv.: A társaság elvárja, hogy ne lépjen hatályba mindaddig, amíg nem kerülnek

nyilvánosság elé azok a hatástanulmányok, amelyeket az államfõ is hiányolt.

74


Kossuth Rádió - Vasárnapi újság | 2003. július 6. B: - Az bizony úgy van kedves hallgatóink, hogy a magyar gazdaságnak jelenlegi megrendült helyzetében bevételi forrásokra van szüksége. Ezért a Medgyessy kormány el is kezdte beígért privatizációs terve megvalósítását. Az ellenérvek köztük a köztársasági elnök aggályai ellenére a parlamenti többség elfogadta a kórháztörvényt, meghirdették a Postabankot és más cégek eladását is. A mûszakiakból, közgazdászokból, orvosokból, természet- és társadalom tudósokból álló Baross Gábor Társaság állásfoglalást tett közzé a magánosítással kapcsolatban. Mangel Gyöngyi a társaság elnökét Bod Péter Ákost kereste meg. Bod Péter Ákos: - Nekünk alapvetõen amiatt van fenntartásunk, hogy nem nagyon látjuk át a folyamatnak a társadalmi ,gazdasági kihatásait. A köztársasági elnök aggályát is azért tartottuk nagyon idõszerûnek, mert arra hívta fel a figyelmet, hogy ez olyan stratégia ágazat, amelyik a mi esetünkben 10 millió ember életét érinti A tõkebevonás önmagában nem hangzik rosszul, hiszen olyan ágazatról van szó, amelybe kell további pénz, de azt nem látjuk, hogy az új résztulajdonosok mit fognak kezdeni a kórházakkal. Például egy gyógyszervállalat tulajdonosi részesedést szerez egy kórházban, akkor nem tereli-e el akárcsak önkéntelenül is a saját termékei iránt a gyógyítási eljárásokat? Azzal a felhívással vagy figyelemfelkeltéssel fordultunk a kormányhoz, hogy bár a törvényt megalkották, de a rendeletek még nem születtek meg, amelyek a tényleges megvalósítást készítik elõ; adjanak hát idõt a hatástanulmányok elkészítésére, és tisztázzák azokat a jogos aggályokat, amelyek széleskörûen foglalkoztatják most már - kicsit késõn ugyan - a közvéleményt. R:- Nem gondolják azt, hogy ez már nem fog segíteni az ügyön, hiszen a köztársasági elnök miután visszaküldte a Parlamentnek a törvényt megfontolás nélkül fogadták el újból. Bod Péter Ákos: - Nincs olyan illúziónk, hogy egy civil társadalmi kezdeményezés, amelynek van 60-70 aláírója, képes lenne befolyásolni kormányzati, parlamenti döntést, de az ügy jellege megköveteli a további gondolkodást. A privatizációnak ez egy nagyon fontos új állomása, és a pénzintézeti szektorban is vannak még privatizálható elemek. Az egész magyar mezõgazdaság most kerül sorra: a földtulajdonra célzok. Az energetikában is

Sajtószemle

75

található még állami tulajdonok, és vannak még olyan stratégiai pozíciói az államnak, melyeknek a feladását el lehet dönteni, de akkor is kell, hogy legyen valami társadalmi stratégia. Ennek a hiányát tettük most is szóvá a kórházak esetében, és szeretnénk tisztán látni egyéb ügyekben, például az energetika ügyében. R: - Nagyon gyakran hivatkoznak a fejlett nyugati államok gazdaságára. Ott vajon mennyire szokás a teljes állami tulajdont kiárusítani? Pontosan a stratégiai ágazatokat azért megtartják az országok többségében, ilyen az energia, ilyen víz, nálunk ezt már rég kiárusították, föl is ment a víz ára, államvasutak posta stb. ami úgy látszik nálunk terítékre kerül most. Bod Péter Ákos: - Ezek az alapvetõ szolgáltató ágazatok, mint a távközlés, vasút, gyakran többet jelentenek, mint csupán az üzenet- és áruszállítást. A vasúti pályának a megléte a környék egész életét befolyásolja. Az európai csatlakozással az állami tulajdon megõrzése egyre nehezebb, de a nemzeti tulajdon megtartására van mód. Nem az az egyetlen megoldás, hogy egy korábbi állami nagyvállalatot lábon ha szabad így mondani - eladnak egy külföldi befektetõnek, hanem például kivihetik a tõzsdére, ahol a hazai megtakarítók megvehetik, abban elvileg bárki tulajdont szerezhet. A nyugat-európai példák figyelése fontos, abból azonban nem szûrhetõ le az, hogy kizárólag az eddigi megoldást lehetne tovább vinni, nevezetesen egyben eladni külföldi nagy beruházóknak, akik egyébként - ez is elõfordult a mi esetünkben állami vállalatot jelentenek. Volt arra példa, hogy nagy francia állami vállalat vett meg egy volt magyar állami céget, ami megcsúfolása a privatizáció szónak. R: - Akkor nem is áll az a gyakran hangoztatott mondás, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos. Visszatérve a pénzintézetekre a Postabank esetében az én információm szerint kb. 180 milliárd forint volt a befektetett konszolidáció ára, most ha jók a hírek, akkor kb. 60 milliárd forintot várnak a vevõtõl, tehát ez több mint 100 milliárd forint veszteségnek tûnik, akkor ez nem jó, hanem kifejezetten rossz üzlet az eladás. Bod Péter Ákos: - Biztos, hogy a Postabank nem fog úgy bevonulni a magyar privatizáció történetébe, mint sikeres és nyereséges üzlet. Én is úgy számoltam, hogy amennyibe került a korábbi károknak a helyrehozatala, annak csak

76


egytöredékét fogja beszedni az állami a privatizációs bevételtõl. Itt a motívum inkább az lehet, hogy a további veszteségeket elkerüljék. Az más kérdés, hogy nem lehetett volna-e mondjuk a Magyar Postával összekapcsolva sikeres, dinamikus bankká átalakítani ezt az intézményt, hiszen ez az elmúlt 10 év egyik legszomorúbb története. A legköltségesebb bankjátéknak az utolsó szakaszában vagyunk. Most egyébként a Jelzálog- és Földhitelintézet is eladósorba került. Ott még különösebb a privatizációs szándék, mert az valóban pénzintézet, de olyan sajátos pénzintézet, amely a többi bank számára nyújt szolgáltatást, közvetítve egyben az állami szándékokat is; a földvásárláshoz, a lakásépítéshez kapcsolódó támogatásoknak az eljuttatását is végzi. Ebben az esetben nem látom sok értelmét a privatizálásnak. R: - Tehetnek-e azok az állampolgárok azok a civil szervezetek azok a politikusok valamit, akik nem értenek egyet a privatizáció folytatásával, a kormányzati szándékkal? Bod Péter Ákos: - Én komolyan veszem azt, hogy a civil társadalom szerepe növekszik A mindenkori kormányzatnak nagyon is hasznos az, ha a döntései rezonálnak a civil körben, s nem csupán az ellenzék reagál a kormány döntésekre, mert az ellenzéki állásfoglalást- valljuk be - nagyon gyakran a dac is motiválja: ha a másig B-t mond, akkor õ A-t mond. A civil szervezetekben bár mindannyiunknak van politikai nézete, de az alapvetõ mozgató kérdés mégiscsak az, hogy az általunk ismert hazai sajátosságokba hogyan illeszkedik egy kormánydöntés. Ha jó, támogatjuk, s ha fenntartásunk van, akkor ennek hangot adunk, és azt reméljük, hogy valamilyen kormányzati visszajelzés csak eljut majd hozzánk is. B:- Bod Péter Ákossal a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság elnökével Mangel Gyöngyi beszélgetett.

Sajtószemle

77

Szerkesztõ: Dr. Pakucs János Felelõs kiadó: Dr. Bod Péter Ákos Kiadta: Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság Grafikai tervezés: Visualia Design Stúdió Készült: a Dunaprint Budapest nyomdájában

A Z DA S TI G ÁG RT SÁ

RO

O L Ó T ÁR S A

ÁB OR SS G NE

ZE

PÁ

M

G

1 8 83 -2 00 3

BA

1036 Budapest, Lajos u. 103., fax: 453-6471 e-mail: [email protected], honlap: www.baross.org

BAROSS GÁBOR NEMZETI GAZDASÁGPÁRTOLÓ TÁRSASÁG

Recommend Documents