Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter tanévnyitó beszéde a Corvinus Egyetemen 2007. szeptember 07. 11:00 Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Egyetemi Oktatók, Diákok és különös tekintettel - Első Éves Hallgatók! Hadd mondjam el Önöknek, hogy 21 évvel ezelőtt én magam is ott álltam a nagy szobor alatt. Akkor még Marx Károly Közgazdaságtudomány Egyetemnek hívták ezt az intézményt. Akkor én voltam elsős hallgató és nagy reményekkel léptem be az akkor éppen frissen felújított egyetem épületébe. Mire elvégeztem az egyetemet, névadója már nem Marx Károly volt, hanem akkor éppen Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemnek hívták. Mondtam is a szüleimnek, mikor átvettem a diplomát, hogy ez a név talán tovább tart majd, mint az előző. Nem lett igazam, mert bár az egyetem státusza semmit sem változott, mindvégig az ország elit képzőegyeteme volt. A 90-es években az intézmény neve Corvinusra változott, amely egy jó név. A Budapest is az volt, de a Corvinus név talán még jobb, hiszen arról mindenkinek a magyar történelem talán legsikeresebb korszaka, Mátyás király uralkodásának időszaka jut eszébe. Az az éra, amikor Magyarország tulajdonképpen már az Európai Unióhoz tartozott, - az akkori virtuális Európai Unióhoz. Ekkor nem egyszerűen csak tagja volt annak a virtuális Európai egységnek, hanem talán kimondhatjuk, hogy Európa elitjéhez tartozott, az egyik legvirágzóbb ország volt Európában. Talán ezt az ambíciót fejezi ki a Corvinus név. Azért azt fontos tudnunk, hogy miközben Önök büszkék arra, hogy bekerültek Magyarország egyik elit egyetemére, ez az egyetem nincs ma az első 200 legjobb európai egyetem közé sorolva. Ettől ne ijedjenek meg, Magyarországon ma egyik egyetem sincs Európa első 200 legjobbja között. Magyarország ma nagyon sok tekintetben nincs a legjobbak között. Magyarország értelmiségi elitje, melyet ezek az egyetemek képeztek az elmúlt 20 évben, valamint ennek az elitnek a teljesítménye, s ezáltal a magyar társadalom teljesítménye is lényegesen elmaradt az elmúlt években azoktól a lehetőségektől, melyek a XXI. századba lépve, Magyarország számára adottak voltak. Magyarország ma az OECD rangsorában szinte minden lényeges fejlettségi mutatóban valahol a 30-50. hely között áll. Pedig lehetnénk előbbre is, de az utóbbi 7-8 évben inkább hátrafelé haladunk. Nem jó ez így, Magyarországnak meg kell változni, meg kell újulnia ahhoz, hogy élni tudjon a lehetőségeivel, hogy előre tudjon lépni. Magyarországnak valamit szinte alapvetően meg kell változtatnia ahhoz, hogy kihasználja, kiaknázza a lehetőségeket. Ennek a változásnak, ennek a megújulásnak mostanában az egyik leggyakrabban emlegetett szimbóluma az Új Magyarország Fejlesztési Terv. Az a lehetőség, amelyet az Európai Unió adófizetői pénzéből Magyarország kap arra, hogy felzárkózzon Európához. Ha a számokat nézzük, akkor Magyarország a Fejlesztési Terv tekintetében jól teljesít, sokkal jobban teljesít, mint más területeken. Hadd mondjam el itt most Önöknek elsőként, - kihasználva ezt az ünnepélyes alkalmat -, hogy a tegnapi napon az Európai Unió lezárta Magyarországgal minden hátralevő tárgyalását, elfogadta mind a 15 Operatív Programot. Magyarország átment az Európai Unió vizsgáján, azaz nem egyszerűen csak átment, hanem az Európai Unió 27 tagországa közül Magyarország az elsők között zárta le ezt a programot, - a 3.-4. helyen a tagállamok közül. Ez tehát azt mutatja, hogy Magyarország jól halad a tervezés és a terv megvalósítása tekintetében. Hogy jól hangzó számokat mondjak, Magyarország nem várta meg ezt a jóváhagyást, hanem kiírt több mint 48 pályázatot. Több, mint 200 Mrd forint most is elérhető Magyarországon ezekből a lehetőségekből. Év végéig 200 lehetőség, 200 program, 200 esély nyílik meg Uniós forrásokból. Több mint 1200 Mrd forint lesz elérhető. Van 344 olyan nagy beruházás, kiemelt program, melyek megvalósítása már megkezdődött, több, mint 1700 Mrd forint értékben. A mostani döntések eredményeként, csak utakból több mint 2000 km fog megújulni ebben az országban és sorolhatnám még hosszan a számokat. De vajon ezek a számok, amelyek
jól hangzanak, nem fedik-e el a lényeget? Nem arról van-e szó, hogy ezen számokat kimondva, ígéreteket hangoztatva betont öntenek sok helyen az országban?! Elfelejtjük, hogy mi különbözteti meg a sikeres és a sikertelenül fejlődő országokat Európában. Mi látjuk azt, hogy önmagában a pénz elköltésétől még egy ország sem lett jobb ország. Mivel az egykori Közgazdaságtudományi Egyetemen vagyunk, talán érdemes megemlíteni a történelemből néhány példát – tehát látjuk, hogy hiába szakad rá valakire a gazdagság, egyáltalán nem biztos, hogy tud vele élni, sőt nagyon sok esetben inkább kudarcot, tragikus hanyatlást hozott középtávon a hirtelen forrásbőség. Így járt Spanyolország az Újkor hajnalán, amikor nem tudta megtartani kincseit, melyeket a gyarmatokról behozott. Így jártak az Öböl országok, amelyek közül jó néhányan hiába találtak olajat, szinte minden m2-en az ország földje alatt, - kevesen tudtak közülük fenntartható fejlődést hozni az országnak. Az Unióból is hozhatnék példákat, de nem szeretnék diplomáciai bonyodalmakat, hadd mondjam azt, hogy az Európai Unió eddigi felzárkóztatási törekvései közül nagyon sok nem volt igazán sikeres, nem hozott áttörést. Különösen igaz ez ebben a térségben, - ez a kockázat. Az angol szakkifejezések nem is tudják kezelni azt a dilemmát, amelybe ezen térségek országai sokszor kerülnek. Angolul „development”-nek hívják a fejlesztést is meg a fejlődést is, pedig micsoda különbség van a kettő között. A fejlődés, az keveseknek adatott meg Európában, az azt jelenti, hogy szervesen megyünk előre, egyik lépés következik a másikból, és nem szakítják meg hirtelen, váratlan visszarendeződési folyamatok egy társadalom, egy ország fejlődését. Magyarország számára nagyon sokszor a fejlődés helyett csak a fejlesztés, vagy még az sem jutott, - egyfajta felülről jövő tudatos modernizációs kísérletről beszélhetünk. Az lenne jó, hogyha Magyarországon is beindulhatna a fejlődés. Tudják, azt tapasztalom nagyon sok helyen ahogy az országot járom -, hogy a fejlődést nagyon sokan szeretik, de a változást, azt senki. Pedig fejlődés nincsen változás nélkül. Ez ugyanannak az éremnek a két oldala. Én magam nagyon sokszor kísértést érzek arra, hogy ne is Új Magyarország Fejlesztési Tervről beszéljek, hanem tegyük ezt tisztába saját magunk számára. Akkor lehet ez az egész folyamat sikeres, ha Új Magyarország Változási Tervről beszélünk. Alapvetően kell megváltoznunk, kultúránkban, működési módunkban, hogyha azt szeretnénk, hogy sikeres legyen az előttünk álló 7 év. De vajon a Reformkorból - Önök közül sokan történelemből felvételiztek – mi maradt meg számunkra, a Nemzeti Kaszinó, a vasút felújítása, a folyamszabályozás, az iparvédelem? Vagy talán inkább az, hogy ez volt az a korszak, amikor a nemzeti identitás, a nyelv, a magyar ipar, és egyáltalán a magyar polgári társadalom gyökerei kialakultak?! Nem megy a kettő egymás nélkül, nem elég csak betonba, malterba fektetni a pénzt. Muszáj valamit kezdenünk azzal, ahogy működünk, azzal a működési móddal, társadalmi kultúrával, ahogy működünk. Tudják, könnyű lenne egy elefántcsonttoronyban vagy egy budapesti irodaszobában megtervezni egy szebb, jobb ország képét, új beruházásokról gondolkodni, de vegyük észre, hogy az új Magyarország felépítése, nem egy zöldmezős beruházás. Mi nem nulláról indulunk, itt vannak előzmények, sokszor ezer éves hagyományok, szokások, nagyon sokszor rossz kulturális körök, hibás működési módok. Az új Magyarország felépítése, egy barnamezős beruházás, legalább annyira kell kárelhárítással, javítással, rekultivációval foglalkozni, mint új dolgok felépítésével. Magyarország az Európai Uniótól nemcsak temérdek pénzt kap, hanem kap néhány olyan korszerű európai értéket is, amelyek elsajátítása, megerősítése nélkül, azaz a Magyarországon meglévő csírák szárba szökkentése nélkül - nem lehet sikeres a Fejlesztési Terv. Nézzük meg, hogy melyek ezek a kulturális értékek, változások, amelyek nélkül nem mehetünk előre. Az egyik legfontosabb talán a teljesítményelvűség, a teljesítmény tisztelete. Egy társadalom, amely a jól teljesítőket a sárba húzza, amely lenézi őket, amely a teljesítményt nem tartja értéknek, az a társadalom nem tud előre haladni, annak a motorja leáll. Mondhatnám úgy is, hogy a teljesítményelvűség valójában azt jelenti, hogy hogyan bontakoztassuk ki a tehetségünket – mondom ezt Önöknek, akik ennek most a küszöbén állnak. A magyar gazdaságban most arra készülünk a fejlesztések segítségével, hogy egy második szerkezetváltást valósítsunk meg. A szocialista gazdaságból a kapitalista gazdaságra való átállást követően most az a feladatunk, hogy átmenjünk az olcsó bérmunkán alapuló előnyöktől a tudásgazdaság
felé. Talán jó helyen mondom ezt, – egyebek mellett a közgazdasággal is foglalkozó egyetemen –, hogy Európa gazdaságában, meg a világgazdaságban ma azoknak van esélye talpon maradni, akik a tudásra építik saját teljesítményüket. A tudásra és a teljesítményre. Olyan pályázatokat írtunk ki, ahol mindenkitől, aki az adófizetők pénzéből kap, növekedést várunk el cserébe. Nagyon sok vitán keresztül kellett védenünk ezt az álláspontot, de csak akkor fog ez az ország az Unió átlagánál gyorsabban növekedni, ha mindeni, aki közpénzt használ, az cserébe gyorsabban növekszik. Gyorsabban növekszik és a tudásra, a korszerű technológiára építi a növekedést. A másik meghatározó érték, amelyben Magyarország ma minden szociológiai felmérés szerint elég gyengén áll, az az öngondoskodás. Nagy kulturális hagyományaink vannak abban, hogy mindig másban keressük a hibát, és mindig mástól várjuk a megoldást. Pedig erős csak az az ország, az az állam lehet, amely megoldja saját problémáit. Nem az az erős állam, amely sokat osztogat, hanem az, amelynek polgárai erősek és megoldják a saját gondjaikat. A legnyilvánvalóbban Magyarország gyenge öngondoskodási hajlama a foglalkoztatás terén található meg. Messze el vagyunk maradva az Európai Uniótól a foglalkoztatás vonatkozásában, a felnőtt korú munkaképes lakosság 42%-a nem vesz rész Magyarországon a munkában. Elképesztően magas ez az arány. Lényegében minden hosszabb távú elemzés egyetért abban, hogy a magyar gazdaság növekedésének legnagyobb korlátja már most is a megfelelően képzett munkaerő hiánya. Ez a helyzet pedig az elmúlt évek tendenciái alapján nem javul, hanem romlik. Éppen ezért az Uniós források nagyon nagy részét arra szeretnénk fordítani, hogy alapvetően újítsuk meg az oktatást, és az oktatás sikerességén alapuló foglalkoztatást. Erről szólnak forrásaink jelentős részében a kiírt pályázati lehetőségek. Többek között az egyetemek számára is, amelyek még az ősszel el fognak indulni. A legjobb szociálpolitika a foglalkoztatáspolitika. Egy társadalom csak akkor lehet stabil hosszú távon, ha magas szinten tudja tartani a foglalkoztatást, ha van munka, mert akkor van értelme az életnek. A harmadik nagyon fontos kulturális tényező, melyben Magyarországnak alapvetően kell változnia az a szabálykövetés vagy normakövetés. Magyarország ma ördögi körben van, nagyon kevesen fizetnek adót, ezért nagyon magasak az adók és mivel nagyon magasak az adók, ezért csökken vagy stagnál a foglalkoztatás. Egyre kevésbé érdekeltek a munkaadók abban, hogy magas adószintek mellett munkahelyet teremtsenek. Magyarországon 10 millió lakosból ma körülbelül 1,8 millió ember van, akik a magánszektorban dolgoznak és adót fizetnek. Ez az elképesztően alacsony arány azt jelenti, hogy Magyarország ma fenntarthatatlan pályán van. Persze azok, akik Önök közül közgazdaságtan tudományt fognak itt tanulni, valószínűleg gyorsan elsajátítják, azt az alapigazságot, és nem dőlnek majd be semmilyen oldalról jövő politikai demagógiának. Az a politika, mely azt mondja, hogy kevesebb adót fogunk beszedni, többet fogunk kifizetni és még a gazdaság is szárnyal, az valahol nem komoly. Ez szerintem még érettségi után is kellemetlen. Ezért a normakövetés terén nagyon sokat szeretnénk tenni a fejlesztési programokkal, - például, csak olyan cég juthat, majd támogatáshoz, amelyik vállalja, hogy rendezett munkaviszonyokkal rendelkezik. Fehéríteni szeretnénk a munkaerő-piacot és ebben a Kormány már az idén is jelentős eredményeket tett. A negyedik európai kulturális örökség, amelyet Magyarországon újjá kell élesztenünk, az a szolidaritás a társadalomban. Magyarország társadalma az elmúlt 17 évben, lényegében kettészakadt. Több irányban, több varrás mentén szakadt ketté, kelet és nyugat között, nagyvárosok és vidéki települések, kis falvak között, magyarok és romák között. Ma régóta nem tapasztalt méretű szakadék, távolság van és ez a távolság az elmúlt években csak nőtt. Ez a folyamat fenntarthatatlan, nemcsak azok szempontjából, akik ennek a változásnak a vesztesei, hanem azok szempontjából is, akik most még a szakadék nyertes oldalán vannak. Nem lehet stabil az a társadalom, amely ilyen mértékben szakadt ketté, nem lesz jó élni abban a társadalomban még a felül lévőknek sem, amely instabil vagy amely nem tudja kihasználni azt a tehetséget, lehetőséget, amely a leszakadók körében maradt. Ezért azt mondanám, hogy ez nem egyszerűen csak valamifajta világmegváltó értékelvű vállalása Magyarországnak. A szolidaritást erősíteni kell. Mivel ezt lehet, hogy hiába mondanám nagyon sokaknak, hadd mondjam inkább azt, hogy alapvető napi érdeke mindenkinek, hogy Magyarországon szolidárisabb legyen a társadalom. Ilyen Fejlesztési Tervet szeretnénk csinálni. Ennek a Tervnek sok
dimenziójában jelenik meg nagyon jelentős összegekkel a társadalmi szolidaritás, - így a területi kohézió elveiben is, azaz a leghátrányosabb helyzetűek több pénzt kapnak. Megjelenik a vállalkozásoknál, ahol külön védett alapból pályázhatnak azok a vállalkozások, melyek foglalkoztatási szempontból nehéz területeken működnek. Éppen ezen a héten jelentek meg az iskola-felújítási pályázatok, ahol csak az az iskola juthat támogatáshoz, amely benyújtja az esélyegyenlőségi tervét, megszünteti a szegregációt, nem zárja ki a roma és a szegény sorsú gyerekeket az oktatásból. Szolidaritás terén nem jó az európai országok tapasztalata a felzárkózásban. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a felzárkózás első 10-15 évében, amíg az Unió átlagos fejlettségének 80%-át nem közelíti meg egy ország – mi most 60% körül vagyunk – addig a társadalmi különbségek nőnek. Mégis meg vagyok győződve arról, hogy felelősségünk az, hogy tegyünk azért, hogy ez a szakadék ne nőjön tovább, hiszen mire elérjük a 80%-ot, lehet, hogy az ország egyik fele végleg lemarad, és ezt nem engedhetjük meg. Számos negatív tendenciára hívtam fel a figyelmet, nem véletlenül, de azért hadd mondjam el, hogy ne essenek kétségbe. Lehet, hogy a Közgazdasági Egyetem utódja a Corvinus Egyetem kiegészülve az egykori Kertészettudományi Egyetem és az Államigazgatási Főiskola utódjával, ma nincsen benne Európa 200 legjobb egyeteme között, de van olyan tevékenysége, például a „business management”, ahol az első 25ben van jegyezve a Financial Times ranglistáján. Vannak más pozitív jelek is ebben az országban, amelyekre építhetünk, amelyek esélyt kínálnak. Budapest ma már az Európai Unió fejlettségének 125%-án van. Magyarország tőkevonzásban még mindig az egyik legsikeresebb ország a régióban. Kiváló adottságai vannak logisztikában, turizmusban vagy például a XXI. század erőforrásának tekintett vízben, termálvízben. Magyarország Európa más országaihoz képest számottevően jobb adottságokkal rendelkezik - és persze említhettem volna a diákolimpiákon való kiváló teljesítményt. Vannak olyan szigetek ebben az országban, amelyekre lehet építeni, amelyekre lehet kilábalást, kitörést alapozni. Talán úgy is mondhatnánk, hogy Magyarország a kamaszodás állapotában van. Önök közül sokan éppen most jönnek ki ebből a korból, úgyhogy tudják, hogy ilyenkor – és ez az országra is igaz -, hogy a kamasz arca időnként elcsúnyul, szélsőséges hangulatai vannak, hangja sokszor mutál vagy változik. Magyarország is ilyen. De a kérdés az, hogy a kamaszkorból kijőve milyen lesz az a végleges karakter, az a profil, amely hosszú távra rögzül, amely meghatározza ezt az országot. Arra nézve, hogy milyen állapotba kerül Magyarország a kamaszkorból való kilépés után, a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogyha megint, - mint oly sokszor a történelemben - a rövid távú hatalmi szempontok, a rövid távú érdekek a hosszú távú jövő érdekei, a nemzeti érdekek elé kerülnek. Ennek sok jelét láthattuk az elmúlt években. A hatalom rövidtávon sokszor volt fontosabb különböző oldalakon, mint az összefogás, vagy a hosszú távú nemzeti érdekek. Pedig éppen amikor az egyetemről kikerültem, akkoriban olvastam egy már elfeledett magyar filozófustól azt, hogy, tudják, hogy mi az igazság, az nagyon fontos. Hogy kinek van igaza, az majdnem mindegy. Mégis mindig ekörül folyik a vita. Én azt javaslom, hogy próbáljuk inkább az igazságot keresni, és arról vitatkozni. Építkezni, gyarapodni, fejlődni vagy fejleszteni csak nyugodt körülmények között lehet. Acsarkodás, masírozás, fenyegetés közepette beszűkül az emberek horizontja, félelemben nem lehet hosszú távon gondolkodni. Magyarországnak van ma veszteni valója, - most már duplán is. Nemcsak az van kockán, mikor a változásokról beszélünk, amit eddig már megteremtettünk, hanem az az esély is, amely most Magyarország számára ezekben a hetekben, hónapokban, a következő hét évben megnyílik. Ezért hadd mondjam el azt, hogy mindannyiunknak, akik ebben a teremben vagyunk, meg ebben az országban élünk, felelősségünk van abban, hogy ebből a kamaszból, ebből a nagy magyar kamaszból milyen felnőtt lesz. Ezt a felelősséget jeleníti meg az a négy érték, amiről beszéltem. A felelősség a szolidaritásban, felelősség az öngondoskodásban, a felelősség közös szabályainak következetes betartásában és a felelősségünk abban, hogy teljesítsünk, hogy a tehetségünket kibontakoztassuk. Ennek a felelősségnek a legnagyobb ellensége az önhittség. Generációkon keresztül, - beleértve az én generációmat is -, azt mondták mindig a szüleink, meg a politikusaink is, hogy nektek építjük és ti már majd
beleülhettek a tutiba. Nektek már jó lesz. Hát szeretném itt elmondani Önöknek, különösen az elsőéveseknek, hogy nincs olyan, hogy tuti. Nem lesz mibe beleülni. Önök is, az Önök fiatalabb testvérei, az Önök gyermekei és unokái is mindig versenyezni fognak, mindig küzdeni fognak. Erről szól ez a világ most, és jól van ez így. Ettől nem félni kell, az az építkezés, az az alkotás és az a verseny, amiben benne vagyunk, az egy lehetőség, az jó. Ez ad az életnek értelmet. Ebben jó benne lenni. Ez olyan, mint a híres flow, az áramlat, amiben jó benne lenni. Kívül lenni, félni tőle, kerülni a versenyt, a változást, nem jó. Nem vezet sehova. Önök most bejutottak Magyarország egyik elit egyetemére, de azt kérem Önöktől, hogy ennek a felelősségnek a jegyében tanuljanak nagyon jól. Sokkal jobban, mint amit Magyarország egyik legjobb egyeteme elvár Önöktől. Vigyék be a hátukon a Corvinus egyetemet Európa 25 legjobb egyeteme közé. Kerüljenek be Önök ne csak a magyar elitbe, hanem kerüljenek be az európai elitbe is a tudásuk révén. Ha ez így lesz, ha Önök ezért felelősen tesznek, akkor Magyarország 500 évvel Corvin Mátyás országa után ismét Európa legsikeresebb országai közé emelkedhet. Ebben mindannyiunknak van felelőssége. Köszönöm szépen. Fergeteges tapsvihar
