A REIKI TÖRTÉNETE Az itt szereplő anyag egy rekonstruált történet, mely az utóbbi másfél évtized eredetkutatásának foglalata. Igyekeztem a rendelkezésre álló információkat összefoglalni egy általam legértelmesebbnek látott képbe. Biztosan nem tökéletesen pontos, de az eddig általam ismert, a valósághoz legjobban közelítő leírás, amit az értesüléseim szerint néha bővítek. Forrásmunkaként felhasználtam Sípos György, Kupi Attila, Richard Rivard Frank Arjava Petter, Váradi Tibor, egyik Tera Mai tanárom: Fejes Gábor írásait, valamint kritikai észrevételeimhez saját pozitív és negatív tapasztalataimat.
Az ősi történet (szellemi kutatások alapján) A Reiki története a távoli múltba nyúlik vissza. Az Atlantiszi főkorszakban közismert rendszer volt. Természetesen a Reiki fogalmát széles értelemben kell venni; az Energia megnyilvánulási formái és a használt technikák korról korra változnak, és jelentősen különbözhetnek az egyes korszakokban. Aki átadta a rendszert az emberiségnek, az a szellemiség, aki az atlantiszi Ibolyaszínű Fény templomának főpapja, akit ma Saint Germain gróf néven ismerünk. Ő a Hetedik Szoláris Vezérsugár őre, a most következő kétezer év folyamatának előkészítője és védnöke. Michael szellemiségét közvetíti. Atlantiszon a spirituálisan kevéssé fejlett embereket rabszolgákként dolgoztatták. Az ő gyógyításukra és felemelésük előmozdítására is használták a Reikit. Amikor nyilvánvalóvá lett, hogy Atlantisz el fog pusztulni, ez a Mester elhagyta az Ibolyaszínű Fény templomát és a mai Tibet vidékén telepedett le. A teljes rendszert tanítani kezdte, főleg azoknak, akik az Atlantiszról korábban elvándorolt fajhoz tartoztak. Célja a spirituális fejlődés kiegyenlítése és a szellemi tudás megőrzése volt. Az eredeti Atlantiszi rendszerben sok szimbólum (energetikai/szellemi kulcs) szerepelt (színesek és háromdimenziósak) és igen magas szellemi szintek voltak elérhetőek. A főpap sok tanítványnak adta át a tanításokat és a beavatásokat. A tanítványok egy része nagyon pozitívan reagált a képzésre, melynek áldásos gyümölcsei lettek. Mások viszont a tanításokat eltorzították, és negatív céllal kezdték alkalmazni. Ennek következtében többé nem adták át a teljes tudást. A módszer egy idő után feledésbe ment. Jóval később az Égi Mesterek világa úgy döntött, hogy a Reiki támogatását újra megadják az emberiségnek. A Shambala Urának, Szanat Kumárának egyik tanítványa, Szonten Kumára (Sanat Reiki) égi beavatásként lehozta a teljes rendszert a mai Japánban, a Kurama Jama hegyen, és átadta a tanítványainak. (Tehát a Reiki közvetlen égi forrása a Shambala.) Innen ismét Tibetbe és Indiába kerül. Gautama Buddha is ismeri és használja. Tibetben szútrákba foglalják, egy ideig használják, majd ismét a felejtés homályába merül. Végül ugyanazon a helyen, ahol Sonten Kumára megkapja, Mikao Usui is beavatódik ebbe a tudásba. A Kurama hegyen van egy buddhista templom, ahol a vallás központjában (Mikkjo-tan) a Fény, Szeretet és Erő hármassága, vagy más néven a SZONTEN áll, ami Életenergiát is jelent, mely a Teremtés forrása. A Szontennek van egy másik neve, ami nem más, mint a Reiki mesterszimbólumának mantrája, melynek kántálása jól felismerhető a templom liturgiájában. A Szonten 3 aspektusa párhuzamba hozható a Reiki 2. fokozatának 3 szimbólumával. A templom főpapjától olyan beavatást lehet kapni, ami a Reiki beavatáshoz hasonló. Lehetséges, hogy a Buddha idejében használt módszerek maradványát őrzik ott. Usuinak pedig kapcsolata volt ezzel a templommal.
A Reiki története a jelenlegi korban A Reiki energia-gyógyászati és spirituális rendszert Mr. Mikao Usui fedezte fel és alapította meg a XX. Század elején. A ma ismert reiki történet elsősorban japán történet és pontos megértéséhez érdemes felvázolni azokat a körülményeket, melyek megszületését kísérték. Japán 1641-től 1868-ig szinte teljesen elszigetelte magát a külvilágtól. Bár a Holland Királyi Flotta és Kínai területről jött bevándorlók létrehoztak közösségeket, de ezek csak Nagasaki városára korlátozódtak. Az átlag Japán állampolgárnak nem volt jogában még csak elhagyni sem Japánt. Akkori törvények szerint egyszerűen halálbüntetés járt ezért. Az a Japán állampolgár, akit rajtakaptak keresztény vallási gyakorlaton, azonnal kivégezték. Még az Európai misszionáriusok közül, akikről úgy vélték, hogy túllépte a szigorúan kiszabott kereteket, azonnal kitoloncolták az országból. 1868-ban kezdődött a híres "Meiji Restauráció". Az ezt követő időszakban (kb. 18801890) a Meiji Császár (ejtsd: Meidzsi) megdöntötte a Shogunok hatalmát és az addigi feudális államot átszervezte központi kormányzássá. A Japán állam székhelyét Tokióba tette át. Meiji Császár nem csak kitűnő politikus, de híres költő, filozófus és ezoterikusan nyitott személyiség volt. Látnoki és gyógyító képességei is voltak. A régi rendszer megdőlt. A modernizáció rohamosan előre tört. A történelem során Japán először kinyitotta kapuit a nyugati világ felé. Megkezdődött a nyugati világ kultúra és divat irányzatainak beáramlása Japánba a szociális és a politikai élet minden területén. Az emberek tudata tágult. Köztudatban megjelent a modern tudományok megismerésének kívánsága. Szinte minden ambiciózus fiatal férfi kötelezőnek érezte a nyugati könyvek olvasását. A Japán nemzet nagy kérdése az volt, hogy mi hasznosítható a nyugati civilizációból. A mottója talán ez lehetne: "Felvilágosodás, nyitottság és új típusú civilizáció". A fiatal generáció nyitottan fogadta a Darwinizmus elméletét és más új tudományokat. Ebben az időben Japán megnyitotta kapuit a nyugatról érkező misszionáriusok számára. Nagy része katolikus és protestáns volt. Szervezetüket Japán három különböző területén alapították meg. Ezek egyike volt Yokohamában, amit John Ballagh kitűnő szervező munkája jellemzett. (A név hallatán lehetett magyar származású is, de erre nincs adat.) Ők Yokohamában elkezdték a gyógyítást és a nyugati általános orvoslás alkalmazását. A nyugati kultúra terjesztésében a Yokohamai Misszionárius Közösség nemsokára vezető szerepet töltött be. 1872-ben megalapították itt az első "Japán Keresztény Templom"-ot. Ugyan ebben az időben egy Neesima nevű japán úriember visszatért az USA-ból, ahol ő keresztény hitre tért. Majd 1876-ban Kyotoban megalapította a "Doshi-sha" nevű iskolát. Ez azért érdekes adat, mert köztudomásúlag a Japán Buddhizmus legerősebb fellegvára Kyoto volt. Doshi-sha teológiai szemináriumokat szervezett. Doshi-sha szellemi szlogenjét talán így lehetne mondani: “Az Ideák Egyesítése”. Később 1880-ban, Dhosi-sha meghonosította és beillesztette a japán rendszerbe a Liberális Teológiát. Meghívta vendég előadásokra az Unitárius misszionáriusokat Amerikából. Ez az egyetem később az egyik legfókuszáltabb pont lett, ahol a misszionáriusok szemináriumokat tartottak.
Mikao Usui 1865. augusztus 15.-én a Kyotoi prefektúrában, Gifu megye, Yamagata járásnak, „Taniai-mura” nevű falujában született Japánban. Usui nagyapjának neve Tsunetane Chiba, apja kereszt neve Uzaemon, édesanyja családi neve pedig Kawaai volt. Egy lány és két fiú testvére volt. A Chiba szamuráj család 11 generáción keresztül élt itt, 750 évre visszamenőleg Japán leghíresebb harcosainak számítottak, és az egyik legrégibb Hatamoto (a szamuráj rend felsőbb osztálya) generációhoz tartoztak. (Az Amerikai Kendo Szövetséget 1978-ban Harutane Chiba alapította, aki szintén ehhez a családfához tartozott.) Ez a család a Tendai Ezoterikus Buddhista vallási csoporthoz tartozott. Amikor negyedik életévét betöltötte, családja elküldte őt tanulni a Tendai kolostorba, hogy alapiskoláit elvégezze. Különlegesen jó képességű tanuló volt. Harci művészetet tanult 12 éves korától. Már 20 éves korára magas „Menkyo Kaiden” (oktató, mesteredző) küzdő minősítést szerzett. Harcművészetét később tovább bővítette több japán stílussal. Usui fiatalon megnősült. Kezdetben Kyotoban élt feleségével Sadako Suzukival, fiával Fujival aki 1907-ben született és kislányával. Üzletemberként tevékenykedett és vállalkozásai változó szerencsével sikerültek. Egy időben komoly üzleti csapás érte, de az erős kitartás és a dolgokhoz való pozitív hozzáállás átsegítette ezeken a nehéz időkön. Mint a legtöbb intellektuális beállítottságú fiatal, Usui is érdeklődött az új tudományok után, ami ez időben nyugatról áramlott be Japánba. Usui saját feljegyzéseiből kiderül, hogy szeretett tanulni, úgy mond élete végéig tanuló típus volt. Különösen kedvelt tananyagai közé tartozott a gyógyítás, pszichológia, költészet, mondák, regék világa. Ezekkel kapcsolatos gyűjtő munkája Japánon kívül a Föld más országaira is kiterjedt. Több nyelvet tökéletesen beszélt, jártasságot szerzett nyugati orvoslásban, teológiában és filozófiában. Már fiatal korában a spirituális életvitel jellemezte. Sokat tanulmányozta és értelmezte a "Kyoten"-t, ami a Japán Buddhista Bibliát jelenti. Bizonyos források szerint ledoktorált irodalomból, mások szerint teológiából, ismét mások arra a következtetésre jutottak, hogy ő lényegében egy szellemi látással rendelkező mágus volt és a “doktori” címe, mellyel illetik, csak jelképes és az iránta táplált megbecsülésből fakad. Usui széles körű képzettséggel rendelkezett a keleti és nyugati teológia és a tudományok terén, így ez az érdeklődési pont összehozta őt a misszionárius tanárokkal. Valószínűleg több előadást is meghallgatott - és bizonyosan felkérésre Ő is tartott előadásokat. De Usui sajátkezű feljegyzéseiből tisztán kitűnik, hogy nem vette fel a keresztény vallást, és nagyon szkeptikusan fogadta a katolikus doktrínákat. Így nem lehetett a Dhosi-sha egyetem elöljárója sem (nem is találtak ott róla semmilyen feljegyzést a levéltárban). Usui édesapja, Uzaemon, az új rendszer erős képviselője és egy erőteljes új politikai vonal megvalósítója volt. Usui nagyon becsülte édesapját. Mikao maga is a nyugati kultúra felé való nyitás oldalán állt. Sokat utazott, folytatta a keleti mellett a nyugati orvoslás és tudomány tanulását. Többször járt Kínában, Európában. Széles körű tanulmányokat folytatott, mint a Meiji Restauráció idejében legtöbb fiatal Japán
üzletember és diák. A tanulás és megismerés ma is Japán egyik legfontosabb taktikai fegyvere. Kyoto és Tokyo a keleti világ jelentős iskoláit és könyvtárait mondhatta magáénak. A keleti világ legnagyobb kultúr- és egyetem városainak számítottak. Itt kötött Usui jó ismeretséget illetve barátságot keresztény misszionáriusokkal, akik Harvard és Yale egyetemeken, orvosi szakon tanultak. Ám Usuinak a köztudomással ellentétben nem volt orvosi diplomája, bár járatos volt a keleti orvoslás ismereteiben. Ez időben (kb. 1900) Kyoto egész környékén kolera járvány pusztított, ami Usuit is megfertőzte. Súlyos beteg lett. Halál közeli élményt élt át, víziót látott, melyben megjelent előtte Mahavairocana Buddha (Nagy Központi Buddha) és instrukciókat kapott tőle. Ez a látomás annyira nagy benyomással volt rá, hogy életében egyfajta értékrend változás történt. Egész életét meghatározta. Szinte minden idejét Buddha ezoterikus tanításainak felkutatására és alkalmazására fordította ezután. Mikor kigyógyult a halálos betegségéből, családjának és a család papjának beszámolt halál közeli, tudatváltozásbeli élményéről és látomásáról. Ők teljesen értetlenül és hitetlenül fogadták megvilágosodás béli élményét (szatori; pillanatnyi betekintés az Univerzum Rendjébe). A Tendai pap valósággal ütlegelve kizavarta őt a templomból. Ennél az első szatorinál megkapta életútjának indíttatását és szellemi utasításait. Hogy választ találjon vízió béli élményére, Usui találkozott Shingon Bonze-val, aki megállapította, hogy Usuinak hatalmas spirituális adottsága van, majd tanítványává fogadta őt. Praktizálni kezdte a Shingon Su (Valódi Szó) buddhista vonalat, amely a Vajrayana (ejtsd: Vadzsrajána) tantrikus buddhizmus egy ága. Középpontjában a Dainicsi Njoraival (Mahavairocana Tathagata), a legfőbb kozmikus Buddhával való azonosulás áll, mely által bárki már itt, a földön is elérheti a megvilágosodást (Ez a magas szellemi lény összefüggésbe hozható a kozmikus együttérzés és szeretet lényével, a Krisztus-szellemmel). Ez családját olyan nagyon felháborította, hogy kiközösítették a családból. Úgy értékelték, mintha ezzel a magatartásával elárulta volna a szent hagyományokat, amit a családja tiszteletben tartott (mint tudjuk, a japán kultúra és a japán erkölcsi szokások igen eltértek a nyugati nyitottabb felfogástól). Ettől a naptól fogva családja nem beszélt vele. Leányának visszaemlékezése szerint (aki igen szerette apját) Usui felesége annyira megharagudott rá, hogy nevét többé még csak kiejteni sem lehetett a házban, ezt végrendeletében is kikötötte. Tudatváltozása után Mikao Usui rengeteg időt szentelt a spirituális meditációknak és elkezdte gyűjteni a különböző Buddhista tananyagokat. Folytatta spirituális önképzését, és létrehozta a "Rei Jyutsu Ka" nevű spirituális csoportot. A csoport központi székhelye az észak Kyotonál lévő Kurama-yama nevű szent hegyen volt. A Kurama-hegy a tengerszinttől számítva kb. 570 m magas és 12 kilométerre van a Kyotoi Császári Palotától. A Kurama templomot 770-ben Gantei szerzetes alapította, miután ott mélyreható vallási élményben volt része. 1949-ig a Tendai irányzathoz tartozott, majd a Kurama-Kokyo irányzat központja lett. A Tendai buddhista irányzatot Daishi Dengyo (Saicho) szerzetes hozta létre, miután mestere halálát követően visszatért Kínából a VIII-IX Század táján. A Tendai és a Singon irányzatot Japánban gyakran közös néven Mikkionak (Mikkjó) mondják. A tantrikus gyakorláson keresztül Usui egyre jobban megismerte és megértette az ember belső energiarendszerét, valamint a test, lélek és szellem viszonyát és az embernek az Istenséggel való kapcsolatát. Usuiban egyre nőtt a vágy, hogy a buddhista vallási hagyományokban gyökeredző spirituális önfejlesztő módszereket találjon. Tanulta és gyakorolta a különböző Buddhista meditációs és gyógyító technikákat és többféle önfejlesztő és gyógyító módszernek is mestere lett (pl.: Ki
Ko, ami a Csi Kung japán változata). Az 1910-es években Zen buddhizmust is tanult és gyakorolt. Usui a szociális normák kiszélesítését szorgalmazta, ami korának kényes pontja volt, ezen a téren igen radikális változtatást akart. Usui hitte, hogy vallási felekezet figyelembe vétele nélkül minden egyes állampolgárnak joga kell, hogy legyen ezeknek a spirituális önfejlesztő és gyógyító rendszereknek az elsajátítására és használatára. Meg akarta találni a módját annak, miként lehetne ezt a tudást a leggyorsabban tanítani, és átadhatóvá tenni mindenki számára a lehető legegyszerűbb módon. Fogadalmat tett magának, ha megtalálja a módját e módszerek egyszerű átadására, azt mindenkinek tanítani fogja függetlenül attól, akármilyen anyagi vagy társadalmi helyzethez, illetve bármilyen valláshoz is tartozik a személy. Több régi eredeti tekercs gyűjtésébe is kezdett. Mivel kitűnő politikai és akadémiai kapcsolatai voltak így jelentős gyűjteményre tett szert igen rövid időn belül. Több országból származtak a kéziratok, melyek között Tibeti eredetűek is szerepeltek. Ezek között volt taoista és tibeti Qigong technikája is, aminek mesterévé vált. Kyotoban több nagy terjedelmű Buddhista könyvtár és kolostor volt. Usui kutatásait ezekben is folytatta. A szútrák tanulmányozása során, különösen a Lótusz Szútrában, számos hivatkozást talált a Buddha gyógyító képességeire. A keresés során egy Tokyoi antikváriumban rábukkant egy ősi kéziratra. Ez egy több száz éves Shingon tantrikus szútra szövege volt. A szöveget röviddel azelőtt ásták ki egy kolostorban Hokkaido szigetén. A szerzetesek, akik a kéziratot megtalálták, nem tudták használni, ezért eladták egy könyvkereskedőnek, aki éppen érdekes könyvek után kutatva utazgatott arra. A szöveg címe: "A Testet Meggyógyító és a Tudatot Megvilágosító Transzcendens Fény Villámának Ösvénye." Usui így írt a szöveg felfedezéséről: "Miután elolvastam, elküldtem valakit Kínától Tibetig, hogy nézzen utána, létezik-e még a szövegnek kiegészítése is." Usui felvette a kapcsolatot különböző japán kolostorok könyvtáraival, hogy új részleteket találhasson valahol. Több idős ember, szerzetes és gyakorló is tudott részinformációval szolgálni, azonban a szöveg, amire az antikváriumban bukkant rá, Japánban továbbra is egyetlen volt a maga nemében. Az elmondás szerint a szöveget Kobo Daishi (Kukai), a Shingon Buddhizmus alapítója hozta Japánba Kínából a IX. Század elején. A tanításokat láthatólag csak néhány általa kiválasztott gyakorlóval osztotta meg. Időközben Usui elkezdett néhány, a tanításokban leírt technikát alkalmazni, és jó eredményeket ért el velük. Néhány kiválasztott tanítványának tanításokat is adott a szöveg egyes részeiből. Usui érezte, hogy a szöveg nem teljes, és valahol meg kell lennie a hiányzó résznek. Mivel sok kapcsolattal rendelkezett, elküldött egy jó nyelvészt Tibetbe további információ felkutatására. Úgy gondolta, kell lennie egy ennek megfelelő gyakorlatnak a tibeti buddhizmus Vajrayana hagyományában is. A híres tibeti főiskolán a Chagpori Lingben egy újabb szöveget találtak. Szanszkrit nyelven volt írva és tibeti fordítást mellékeltek hozzá. A szövegről másolatot készítettek és elküldték Usuinak Japánba. Amikor a tibeti szöveget Usui a meglévővel összehasonlította, a következőt fedezte fel: "A szöveg tartalmazott két fejezetet, amit az én szövegem nem, de hiányzott belőle öt fejezet, ami az enyémben megvolt. A tibeti szöveg felhasználásával korrigálni tudtam az én szanszkrit szövegemet, ami keresztülutazott Kínán egészen Japánig. Ezt nagyon fontosnak tartottam a hangok használata miatt a transzcendentális energia lehívásában. Az én szövegemben volt egy "Erkölcsi észrevételek" című rész, ami viszont a másikból hiányzott". A szanszkrit szótagok váltak később Usui meditációs elvonulásának alapjává. Van olyan vélemény, hogy
ebből az "Erkölcsi észrevételek" c. felsorolásból lett később az öt Reiki alapelv. Frank Arjava Petter kutatása szerint az alapelvek Meiji Császártól származnak, ez áll Usui emlékoszlopán és saját kézirataiban is. (Valószínűleg a két forrásból származó erkölcsi tartalom lényegileg fedésben van egymással.) Azzal a céllal is vette át Usui ezt a tanítást a Meiji Császártól, hogy szilárd erkölcsi alapot biztosítson Reiki szervezetének (a császár rendkívüli köztisztelete volt erre a garancia). Az öt Rei Ki alapelv: 1. Ma és most nem táplálok haragot. 2. Ma és most nem aggódom. 3. Ma és most minden lény felé tisztelettel és szeretettel fordulok. 4. Ma és most „keményen” dolgozom önmagamon. 5. Ma és most hálás vagyok minden áldásért. A 4. pont általánosan ismert hibás fordítása: “ma becsülettel keresem meg a kenyerem”, ami így az anyagi síkra vonatkozik és jobban illeszthető a Nyugat anyagias szemléletéhez és a Reiki anyagi síkhoz közeli értelmezéséhez. Így is pozitív, csak nem a legmagasabb szintű értelmezés. A szövegek összehasonlítása és kölcsönös kiegészítése nyomán Usui úgy érezte, hogy egy teljes gyakorlat van a kezében, amely áll az "Erkölcsi alapelvek"-ből, egy vizualizációval és mantra recitálással elvégzendő Vajrayana meditációs gyakorlatból, és gyógyító technikákból, ami tartalmazza az "ezoterikus elixírt", az "erő lehívásának titkos jelképeit", "az erő átadásának módszerét", a teljes átadási vonalat Sákjamuni Buddhától kezdve. Jegyzeteket készített, és a két szöveget egybe szerkesztette úgy, ahogy a véleménye szerint összeillettek és egy egészet alkottak. Tudta, hogy ennek a buddhista tantrikus szövegnek a gyakorlása megadja a választ a kérdéseire. Érdemes tudatosítani, hogy e feljegyzések tehát a Singon buddhista szellemi útnak a leírását tartalmazzák, melyben nyomon követhető a klasszikus mester – tanítvány láncolat (Ennek leképeződése a Reikiben ismert származási mestervonal, ám egy jóval alacsonyabb szinten. Nem szabad ebből azt a következtetést levonni, hogy pl. a történelmi Buddha, vagy Jézus reikimester lett volna. Az átadási vonal a régmúltra vonatkozóan a Spirituális Mesterek sorára utal.). Mivel Japánban a tantrát hosszú ideje nem használták, nem volt senki, akitől a beavatásokat meg lehetett volna kapni, ez pedig a buddhista tantrikus hagyomány nélkülözhetetlen része. Tudta, hogy nem elég, ha az ismeretek a rendelkezésére állnak, szükség van egy olyan mester általi beavatásra, aki megvalósította a gyakorlatot. Egyetlen ilyen élő személy nem volt azonban Japánban. Papjának tanácsára Usui elhatározta, hogy elvonul egy szent hegyre meditálni, hogy saját maga ébressze fel a gyakorlatot, és így közvetlen beavatást kapjon. Az intenzív meditációval eltöltött évei felkészítették őt erre. 1914-ben (más forrás szerint 1922-ben) Usui a Kurama-Yama hegyre vonult, ahol az évszázadok alatt sok más, híres gyakorló is megfordult (a Meiji Császár is). Itt szokványos 21 napból álló meditációját végezte. A 21. nap végén nagy fényesség hatotta át, transzba merült és szellemvilági beavatásként megkapta a választ a kozmikus energiák használatának új módjára. Színes fénygömbök vonultak el a látóterében, különböző jelekkel a belsejükben (melyek a köztudomás szerint nem a ma ismert reiki szimbólumok voltak, hiszen japán forrásokból tudhatók, hogy e szimbólumokat később építették bele a Reiki rendszerébe a különböző energiaaspektusok könnyebb érzékelhetősége és használata érdekében). Megvilágosodásának élménye által, mintegy áthozta az energia-gyógyítás pontos módját erre a dimenzió szintre, amit később Reiki Ho-nak (szellemi erő
gyógymódjának) nevezett el. Viszont a közhiedelemmel ellentétben Usui csak ezt követően jött rá, hogy a benne aktivizálódott erőnek (mintegy mellékesen) külső gyógyító hatása is van. Eleve nem gyógyító képesség elérésének reményében meditált, hanem az ősi spirituális hagyományt szerette volna újra felébreszteni önmagában, abba beavatás által bekapcsolódni. Ez kiderül saját, most már hozzáférhető Reiki kézikönyvéből is. Az Ég kiválasztotta őt (nálunk ezt mondják lélekkeresztségnek, karizmának), hogy a gyógyítás adományának elterjedésével az emberiség inspirációt kapjon a szellemi igazságok keresésére és spirituális küldetésének betöltésére. Életfeladatának ez a része csak beavatását követően vált világossá számára. Ezért kijelenthető, hogy a Reiki gyógyításra való használata (ahogy a gyógyítást nálunk értelmezik, tehát a testi tünetek megszüntetéseként!) eme szellemi utat képviselő rendszernek az előudvara. Segítségével gyógyíthatók a testi és lelki zavarok, de nem önmagáért a testi-lelki jólétért, hanem azért, hogy a spirituális fejlődés útjából ezek az akadályok elháruljanak. Ez a Reiki titka. Usui élményeit, tapasztalatait más történelmi források is leírták. Amit azonban általában nem tudnak, hogy azon élménye, amikor nagy, áttetsző fénygömböket látott, melyek mindegyike tartalmazott egyet-egyet azokból a szanszkrit szótagokból, amiket tanulmányozott, annak a jele, hogy bizonyos tantrikus gyakorlatokon keresztül megtanulta, hogyan kell a figyelmet a test különböző energiaközpontjaira összpontosítani. Ezek a gyakorlatok azt a célt szolgálják, hogy a fizikai és mentális világ a fénytestben feloldódjék. Ezt testtartásokon és légzési technikákon keresztül lehet elérni, amelyek aktiválják a belső látást és teret, hogy fénygömbök formájában fejeződjenek ki a szellemi tartalmak, melyekre a meditáció irányul. E fénygömbökben gyakran képek vannak, melyek a belső térben teljesednek ki, és kifelé víziók formájában manifesztálódnak. Usui élménye a hegyen azt mutatja, hogy a Vajrayana legmagasabb szintű jógatantráját gyakorolta. Az abszolút felébredett állapot pillanatának átélését jelenti ez a tapasztalat; azt a spirituális Beavatást, melynek során az ember megkapja életfeladatát és megvalósítja az elme nyugalmát, a lélek békéjét életében. Ebben a szatoriban, beavatásban megkapta a szellemi útjának gyakorlati kulcsait, amit át kellett adnia a világnak. Az Usui által feltárt, majd a „nagyközönség” számára kidolgozott Reiki módszer ennek a szellemi vonalnak a sűrített és egyben leegyszerűsített kivonata, mely az alaptanításokat tartalmazza, és bevezető a Singon szellemi rendszerébe. A Reiki magasabb szintjei – melyek nem közismertek – beleágyazódnak a Singon buddhizmus szerzetesi útjába. A Reiki módszer, amit mi használunk, az ezoterikus Singon buddhista rendszer alacsonyabb szintű leképeződése, exoterikusan használható alapszintje. Usui nem egyszerűen a Reiki módszerbe kapott beavatást – mely része a Singonnak – hanem a teljes Singon Buddhista rendszerbe. Ezt belehelyezte a japán őshagyománynak, a Sintónak a kereteibe és így dolgozta ki azt a kivonatát a tanításoknak, amit az emberek széles tömegeinek is át lehetett adni. Hogy honnan származik a Singon buddhizmus kapcsolata a gyógyítással, azt abból lehet levezetni, hogy a Singon, a Mikkio, sőt általában az ezoterikus buddhizmus nagy hangsúlyt fektet az együttérzésre és a segítségnyújtásra. A buddhista rendszereknek ez az alaphangulata. Ezen alaphangulatnak és alapállásnak egy külsődlegesebb megjelenési formája (és egyben fejlesztő gyakorlati útja) a gyógyítás és mások testi-lelki-szellemi és szociális jólétének a támogatása. Az ilyen életgyakorlat feléleszti és felerősíti az emberben a nem ártó, együtt érző és támogató létalapállást, ami a szellemi fejlődés alapja. Ezért alakultak ki a gyógyító módszerek a kolostorokban, majd onnan kilépve váltak sokak fejlődési lehetőségévé.
Közeli barátja Watanabe Kioshi Itami, aki Usui buddhista tanárának fia volt, nemsokára egyik legjobb tanulója lett. Idővel a tanításokat követve Usui megbecsült tanárrá vált ezen a téren Watabane számára. Rendszeresen találkoztak és Usui a gyűjtéséből álló tanításokat adott neki. A tanítások központjában a gyógyítás állt és ezek közül is csak a leghatásosabb eljárásokat kiemelve. Figyelemmel követték a betegségek kiváltó okait és ezt figyelembe véve pontos gyakorlatokat dolgoztak ki a testi és a lelki gyógyításra is. Usui korának kimagasló személyiségévé vált e téren. Usui először ezzel az új gyógymóddal barátait kezelte. Aztán elkezdte használni, majd tanítani ezt az energiacsatornázási formát Kyoto szegény negyedében is. Ez időben Kyotoban több egyházi szervezet tartott fenn segélyhelyeket, ahol a hajléktalan, koldussorban tengődő emberek mind étkezési, mint orvosi segítséget kaphattak. Usui nagy segítőkészséggel kezelte a hozzá segítségért fordulókat és tanította az új energiacsatornázási módszert azoknak a személyeknek, akik nyitottnak bizonyultak a Reiki gyógyító hívatás iránt és felelősséget vállaltak életük irányításában. Otthonában mintegy hét évig kezelte és tanította az embereket. A város több részében is előadásokat tartott az új gyógyító rendszerről és bemutatta alkalmazását is. Az érdeklődők száma folyamatosan nőt. Mindez lehetőséget adott számára is, hogy alaposan tanulmányozhassa a Reiki gyógyító hatását különböző betegségek kezelése közben Valamint jegyzeteket készített az általa tapasztalt gyógyulásokról. Usuira jellemző volt, hogy gyógyítási rendszerén folyamatos finomításokat végzett minden jelentősebb észrevétele után. Később minden információt összesítve és a lényegét kiemelve megírta Reiki kézikönyvét az "Usui Reiki Hikkei"-t, amit a tanítványok később is másoltak és felhasználtak. A könyvet gyógyító fejezete mellett, számára fontos spirituális vers gyűjteménnyel is kiegészítette, amelyek Meiji császár és más jelenős költők ezoterikus költeményeit tartalmazta.. Meiji császárt Usui igen nagyra értékelte nem csak, mint költőt, hanem elsősorban a politikai téren véghezvitt hatalmas munkája miatt is. Usui több külön szervezetet is alapított. Az első és szélesebb körű a "Reiki Society Usui Kai", majd 1922-ben megalapította az "Usui Reiki Ryoho Gakkai"-t. Az Usui Kai-t az általános Reiki gyógyítók szövetségének lehetne nevezni, a Gakkai volt az ezoterikus orientáltságú szervezet, ami magába foglalta Usui gyógyító és speciális meditációs technikáit is. Úgy tudni, Hajasit kivéve az összes Shinpiden, azaz Tanító Mester tagja volt a szervezetnek. A Reiki történetét végig követve úgy tűnik nem véletlen ez a dolog sem. Mintha Usui jól látta volna, hogy Hajasi az a Mester, aki az egész nagyvilág számára elérhetővé teszi időben a Reiki gyógymódot. És ez volt Usui egyik legnagyobb kívánsága. 1922-ben Usui Tokióba költözött, mert hivatali állást kapott, Pei Qotoushin miniszterelnök személyes titkáraként dolgozott körülbelül 1924-ig. E mellett Tokyo külvárosában Harajukuban megnyitotta első hivatalos Reiki gyógyító központját. Itt tanuló csoportokat szervezett és a Reiki energia átadás rendszerét oktatta, ami magába foglalta a Buddhista ezoterikus módszereket is. Számos tanulónak, köztük Mr. Watanabe Kioshi Itami, is Usui átadta a Reiki teljes beavatási rendszerét és meditációs technikáját. Ő már Kyotoban is Usui tanítványa volt. Watanabe volt az a személy, akire Usui halála után ráhagyta az összes jegyzetét és az Usui által kollektizált Buddhista Tantra tanításokat. Később Watanabe maga is székelő elnöke lett az Usui által megalapított Usui Gakkainak. A szervezet Takata történetével ellentétben mai napig is működik, bár a Nyugati ember számára az 1990-es évekig szinte elérhetetlennek számított. A Japánban lévő vonal elzárta magát a külvilágtól, és hallani sem akart semmiféle Nyugati Reikiről. Takatának a létezéséről sem
tudnak. Kissé hasonlít ez Tibet történetéhez. A következő táblázatban látható az Usui Reiki Ryoho Gakkai soros elnökök listája: Mr. Mikao Usui, alapító Mr. Juzaburo Ushida (Gyuda) Ellentengernagy Admirális (Shouja), Usui által avatott tanító Mr. Kan'ichi Taketomi Ellentengernagy Admirális (Shouja), Usui által avatott tanító Mr. Watanabe Kioshi Itami Iskolai tanár, Usui által avatott tanító Mr. Hoichi Wanami Navy Vice Admiral (Chujou), Usui által avatott tanító Mrs. Kimiko Koyama 1998. jan. 17.-én tisztségéről lemondott. Taketomi mester által avatott tanár Mr. Masaki Kondoh 1998. jan. 17-től elnök; Egyetemi Professzor, Wanami mester által avatott tanár Mr. Makino a helyettes elnök
1865-1926 1865-1935 1878-1960 18??-1960 1883-1975 1906-1999
nincs adat
Usui soha nem nevezett ki Nagymestert vagy ennek megfelelő címet. Ez már csak napjainkban indult Philis Furomoto vonalán, főleg anyagi és presztízsbeli indíttatásból. Több országban is fölvették ezt a titulust egyes reiki oktatók, vagy pedig úgy viselkednek, mintha azok lennének. A „Nagymester” kifejezés a japánoknál ismeretlen, tipikusan amerikai és európai fogalom, és egyértelműen szabadkőműves eredete van, semmi köze a Reiki hagyományához. Néhány adat arról, akit még Usui tanári szintre avatott (összesen 19 főt): Mr. Takeuchi; öt buddhista nővér, akik közül kettőnek a neve ismert: Yuri-in és Tenon-in (ők a 100 éves kort is meghaladták); Kozo Ogawa. Ogawa Shizuoka városban nyitott gyógyító és tanító központot. Ő volt az a személy, aki legaktívabban részt vett, mint szervező és adminisztrátor az Usui Kai-ban. Munkásságát rokona, Fumio Ogawa folytatta. Az itt működő Reiki tanítás egyik formája, a szerzetesi Reiki képzés ma már Magyarországon is elérhető, Fumio Demura Shinto Reiki szerzetes közvetítésével. 1923. szeptember 1-én Tokyot és környékét hatalmas erősségű földrengés rázta meg. Tokyo központi részét szinte porig rombolta a földrengés és a megmaradt romokon még a tűzvész is pusztított. Több mint 140 000 ember halt szörnyet. Ebből körülbelül 40 000 ember a tornádóként végig söprő tűzvészben. A faházak, mint a gyufaszál úgy kaptak egymás után lángra, férfiak, nők, öregek és gyermekek ezrei lelték halálukat a gyilkos lángokban és a fojtó füstben. A rombolás szinte leírhatatlan volt. Körülbelül 3 millió ember maradt fedél nélkül. Mintegy 50 000 ember sérült meg súlyosan. A teljes ivóvíz és a szennyvíz elvezető rendszer megsemmisült. Közel egy éves feszített munkába került a károk teljes felszámolása. Feljegyzésekből tudható, hogy Usui alig pihenve éjjel-nappal járta a város minden részét, próbálta a tőle telhető legtöbbet segíteni a szenvedőknek. Nemcsak mint gyógyító, de szervezőként is kitűnő munkát végzett. A későbbi időkben az önfeláldozó magatartásáért a Meiji Császár kitüntetésben részesítette munkájának elismeréséül. A katasztrófa következményeként Usui és barátai klinikát nyitottak a tűzvész sérültjeinek. De a klinika szinte azonnal túl kicsinek bizonyult figyelembe véve az ellátásra szorulók számát. Ezért Ő azonnal, 1924 februárjában Tokió melletti Nakano
városban megszervezte második gyógyító központját. Gyógyításainak híre gyorsan terjedt az egész országban, nemsokára az ország több részéről is meghívásokat kapott, hogy tanítsa módszerét. De talán sokakban megbotránkozást is keltett a korhoz képest túl széleskörű látásmód, ahogy módszerét tanította. Sokak számára a tudatról tartott előadásai szentségtörőnek tűntek. Kétségtelen: Mikao Usui nagy lépéssel megelőzte korát. Munkásságáért még életében a „Kun San To” nevű kitüntetést kapta a Meiji Császártól, ami Japánban nagyon magas kitüntetésnek számit, magyar nyelvű fordításban talán „Birodalmi Díszdoktor” lehetne. Ezt a kitüntetést csak nagyon különleges életmunkásságért adományozta a császár. Ezt követően híre még jobban terjedt. Különböző régiókból több természetgyógyász és gyakorló orvos is részt vett előadásain és tanfolyamain. 1924-ben a Reiki önfejlesztő és lélekfejlesztő hatásáról tartott előadássorozatot, valamint válaszolt a hallgatók mindenfajta kérdésére, igen széles témakört felölelve. Usuit teljesen lekötötte a reiki oktatás, amit az ország különböző részeiben tartott. Beutazta az egész országot, hogy tanítsa a reikit (több mint 2000 embernek tanított reikit), ami az időben nem éppen bizonyult könnyű dolognak. A nagy, fárasztó utazások nagyon megviselték Usuit és a tanácsok ellenére folytatta munkáját, nem kímélve egészségét. Aminek következményeként hamarosan kisebb agyvérzést kapott. Majd később előre megérezte halála közeledtét. Így egy napon Tokiói irodájában összeszedte összes addig gyűjtött könyveit és iratait, beleértve a reiki tanítási feljegyzéseit is, bele tette egy nagy faládába. Az iratok között voltak azok a feljegyzések is, amikben a különleges buddhista meditációs és más titkos gyakorlatokat tartalmaztak. A gyűjteményt legjobb barátjának és tanítványának Watanabenek adta, hogy mindenképpen őrizze meg azon időkig, amikor hasznát látja a világban. Ezt követően visszatért nyugat Japánba tanítani. Végezetül Usui 61dik életévében, 1926. március 9-én Fukuyamában halálos agyvérzést kapott. A japán szokásoknak megfelelően elhamvasztották. Hamvai még mindig egy japán templom oltárán pihennek, Tokyo egyik elővárosában a buddhista Szaihodzsi templomban a kíváncsi tekintetetektől és a nyugatiak kezétől biztonságban, és háborítatlanul azoktól, akik esetleg „show”-t akarnak csinálni belőle. 1927-ben a Gakkai szervezet emlékoszlopot állított itt, melynek hosszú feliratát Juzaburo Ushida és Masayuki Okada fogalmazta meg, mely Usui sensei (mester) személyéről, életéről és a Reiki rendszeréről ad felvilágosítást. Usui úgy halt meg, ahogyan élt: hívő, szent életű japán Shingon buddhistaként. Emléke világszerte máig él. Tanítványai közül két személy kiemelkedett gyors fejlődést mutatva, akiknek minden tanítást átadott. Egyik volt Toshihiro Eguchi, akit 1923-ban képezett Usui. Eguchi maga is több ezer embert avatott be a Reiki gyógyító rendszerébe, melyben 7 szintű tanítást alkalmazott saját Reiki iskolájában (Tenohira Ryoji Kenkyu-kai).
A másik tehetséges tanítvány Dr. Chujiro Hayashi volt. Nyugalmazott tengerésztiszt és orvos volt. Ő 1925-ben tanult Usuinál. Tanulmányait csak egy évvel Usui halála előtt fejezte be. Usui életében még nem volt részekre, illetve fokozatokra osztva a reiki oktatás, a hagyományőrző iskolákban ma sincs. Ezt csak egyes követői vezették be később. Hayashi több részre osztotta a tanítást, ugyanez a rendszer terjedt el nyugaton is Takata asszony tradicionális vonalán. Őrá jutott az a szerep, hogy a Reiki világi jellegét képviselő alapszintjének (amit általánosan a Reiki 3 fokozataként ismernek) az egész világon való elterjedését lehetővé tegye, valóra váltva Usui álmát, hogy a Reiki áldása bárki számára hozzáférhetővé váljon. Ezt a szintet maga Usui is világi gyakorlók számára szánta. Tulajdonképpen a Reiki kézrátételes aspektusa. Ezt a szintet Hayashi alaposan kidolgozta, hogy hatásossága minél jobb legyen, és bárki képes legyen megtanulni. Ez a szint vált szét később különböző iskolákra és fejlődött tovább az egyes nyugati stílusok mentén. Usui jegyzetei és kommentárjai azt mutatják, hogy a Reiki teljes rendszerét 7 szintűre fejlesztette ki, és ezek mindegyike feltételesen (!), a nyugati gyakorlatot figyelembe véve, további 3 szintet rejt magában a spirituális tanítások rendszerét tekintve. (A rendszert Yeshe Drugpa Thrinley Odzer Singon buddhista láma rekonstruálta Usui munkái és az Usui által tanulmányozott Szútra alapján és tanítására létrehozta a Men Chhos Rei Kei intézetet az USA-ban.) Ám ezeket a szinteket Usui nem különítette el a tanításban és a gyakorlatban, hanem egységesen kezelte, mint lépcsőfokokat. A tanuló képessége folyamatosan emelkedett a gyakorlatok végzése során. (Ma Japánban egy 6 szintű rendszert tanítanak a Gakkaiban, de a tanítás és gyakorlás egységes és a fejlődés folyamatos, noha a használt módszerek ott is változtak az idő folyamán) Az egységes rendszer átadásának metodikai felosztása térben és időben elkülönülő fokozatokra csak a nyugati rendszerekben történt meg, a nyugati mentalitásnak és életstílusnak megfelelően (szintézis helyett analízis, folytonosság helyett megszakítottság, intuíció helyett pontos gondolati meghatározás, körvonalazás). Az első szint, amelyet bármilyen hitű világi gyakorlóknak szánt Usui, úgy ismeretes, mint I, II. és Mesteri (vagy Tanári) fokozat. Ez lett a kézrátételes változat, ami először átkerült Nyugatra, majd jelentősen módosult. Az első szinten az energia a test és tudat megnyugtatására szolgál annak érdekében, hogy a test saját gyógyító képességének kibontakozását elősegítse. Usui ezt mondja erről a szintről: "Összegyűjti az erőt, és azt egyszerűen megnyugtatásra adja át, ez az úgynevezett "Nyugtató Kéz". Segít megnyugodni, gyógyulni, lecsendesedni. Nem közvetlen módon továbbítja a gyógyító aktivitást, hanem közvetett úton, a test energiáinak növelésével, a testidegek feszültségének enyhítésével, a működési zavarok és egyensúlytalanságok helyreállításával”. Az első szint magában foglalja a "nagyon egyszerű szimbólumok és nagyon egyszerű beavatások" használatát, amelyeket Usui mindenki számára fejlesztett ki, függetlenül az emberek hitétől. A magasabb szinteket pedig azoknak szánta, akik véglegesen elkötelezték magukat a spirituális úton és „Vajrayana buddhista menedéket vesznek” (megfogadják, hogy a megvilágosodást minden lény javára elérik).
Hayashi állítólag nem buddhista családból származott. Talán az elsők egyike volt azoknak a tanulóknak, akik előtte nem gyakoroltak buddhista meditációs technikát. Állítólag keresztény volt, ám nagyon nyitott minden irányban, különösen érdekelték Usui tanítási módszerei. (Nincs egyértelmű bizonyíték Hayashi keresztény voltára; az a tény, hogy az Ő tanítási módszereit megőrző irányzatban, a TJR-ben nincsenek keresztény jellegű információk, hanem a Tendai buddhista tanításokon alapul, ezzel az információval nincs szinkronban.) Usui nagyon hamar (1 év) átadta a képzést Hayashinak. Nemsokára Hayashi felhasználva a tanultakat, önálló gyógyító helyet nyitott Tokyoban. Kilépett a Gakkaiból és létrehozta saját iskoláját, a Hayashi Ryoho Kenkiukai-t. (A gyakran használt „reiki klinika” megnevezés félrevezető, egyetlen ilyen intézményről sem tudnak Japánban, inkább csak kis, néhány férőhelyes „magánkórházak”, rendelők voltak; így volt lehetőség arra, hogy a betegek akár éjjelnappal kaphattak kezelést) Ő volt az elsők között, aki a reiki kezelésnél alkalmazott kézállásokat a saját tapasztalatai alapján megújította. Rögzített kézállásokat vezetett be, ami az eredeti módszerek között nem szerepelt. Kidolgozott egy fekvő betegek kezelésére leginkább alkalmas kezelési rendszert (teljes test kezelést 22 kézállással). Ő használt először több kezelő személyt a beteg gyógyításánál, így próbálta a lehívható gyógyító energiákat maximálni a kezelés során. (A gyógyító Reiki mesterek jelentős része bizonyos egyéniséget képvisel a maga csoportjában. Reiki a kornak megfelelően kezelési stílusát tekintve is változott. Az Usui alapkézállások folyamatosan változtak. Hayahsi más kézállásokat is beiktatott, úgyszintén Takata asszony, stb.) Hayashi már elkezdett kidolgozni egyfajta nyugati stílusú időrendi megosztást a reiki fokozatok között. Amíg Usui az intuíciója alapján gyorsan avatott embereket akár a tanári szintig is, addig az ő tanítványainak némelyike a biztonság érdekében nyugati jellegű iskolarendszert állított fel. Tulajdonképpen vettek egy biztonságosabb, hosszabb idejű tanítási rendszert, amivel kevesebb lehetőség van a hibákra és a tanítvány biztosabban “megérik” a további fokokra. Ez talán azt is kiváltotta, hogy manapság napjainkban nyugaton sok olyan reiki tanár van, akik kevésbé hagyatkoznak intuíciójukra, mivel ettől elszokott a tudatuk a nyugati iskolák mintájára és jobban bíznak a várakozási időkben. Hayashi 3 hónap után avatott második fokozatra. A mesteri fokozatot az egyes reiki beavatástól számítva kb. egy évre adta, majd a tanítvány első egyes fokozatú tanfolyamáig, ahol már a tanítvány avatott, két év volt a reiki egyes fokozattól számítva. Azok a tanítványok, akiknek nem volt módjukban fizetni a tanulásért, a két éves idő alatt a hét hat munkanapjából egy napon 8 órás kezelői munkával kellett, hogy fizessenek Hayashinak. Ez akkoriban elég elfogadott dolog volt. Hayashi, aki magas szintű gyakorló volt, ismerte a magasabb szintű tanításokat és ezeket részben, vagy egészben átadta 33 tanítványának. Egyikük, Sensei Takeuchi a tanításokat átadta Seiji Takamorinak, egy buddhista szerzetesnek, aki először 1990-ben ment az USA-ba. Röviddel halála előtt Seiji átadta a tanításokat, úgy, ahogyan ő ismerte őket, így a Reikinek egy olyan vonala került át nyugatra, ami kevésbé ismert: Reiki Jin-Kei Do és EnerSense Buddho. Egy másik, az utóbbi évtizedben Dave King kanadai reiki mester által közvetített vonal Tatsumi japán reiki mesterrel való találkozásának köszönhető. Tatsumi Hayashi tanítványa volt és úgy adta át az ismereteit, ahogy azt Hayashitól tanulta. Ennek a stílusnak a beavatási módja nagyon különbözik a nyugaton addig ismerttől. Ma Tradicionális Japán Reiki vagy TJR néven ismerik. Tendai buddhista hagyományokon (négy elem tan, öt elem tan) és a hagyományos kínai orvosláson alapul. Elutasítja az Amerikában rárakódott pénz szemléletet és egyéb ezoterikus
sallangokat. Elutasítja minden reikitől idegen kellék (kövek, kristályok, piramis, inga, mantrák, korábbi mesterek: mint oltárképek, forszírozott légzés, spirituális vezetők, vallási elemek és tárgyak, kitalált szimbólumok) használatát, a reiki története kitalált részleteinek tanítását, a reikisek megkülönböztetését (minden reikis egyenlő). Ez a rendszer is 7 szintet különböztet meg. Az általánosan ismert mestervonal Mrs. Hawayo Takata révén hagyta el Japánt és terjedt el. Ő teremti meg azt a legendát a Reiki körül, ami meggyorsította a módszer elterjedését szinte az egész világon. 1890. december 14-én született Kauai szigetén. Lánykori neve Hawayo Kawamura. Szülei cukornád ültetvényen dolgozó japán bevándorlók voltak Hawaiiban (nevét is innen kapta). Az ültetvényről egy családhoz kerül házvezetőnek, ahol megismerkedik a könyvelőként dolgozó Szaicsi Takatával és 1917-ben összeházasodnak. Két gyermekük születik. 1930-ban a férj súlyos betegség miatt meghal egy tokiói klinikán. Takata asszony munkába menekül, majd megbetegszik. Tokióban meg akarják operálni, mikor belső hangokat hallván eláll a műtéttől. A Belső hang ezt tanácsolja: “Kérdezd az orvost.” Érdeklődésére az orvos Hayashi gyógyító központját említi alternatív lehetőségként. Megfogadja a tanácsot. Első reiki kezelése során megdöbbenti az a forróság, amit érez. Négy hónap alatt teljesen meggyógyul. Meg akarja tanulni a Reiki módszert, de kezdetben Hayashi elutasítja, mert a reikit (mivel japán ember alapította) szigorúan őrzött kincsként kezelték és nem akarták külföldi kezébe adni. De Takata asszony kitartó kérésére és orvosának ajánlására mégis megkapja 1. fokozatú avatását, amiért cserébe egy évig dolgozik a központban. 1937-ben visszatér Hawaiira. 1938ban Hayashi meglátogatja és mesterré avatja. Ezt követően Takata az USA-ba költözik. Sokáig ő az egyetlen reiki mester Japánon kívül. Lehetséges, hogy nem is tudott a Gakkai háború utáni fennmaradásáról, így Hayashi halála után (1941) a Reiki egyetlen letéteményesének tudhatta magát. Ezért feljogosítva érezhette magát arra, hogy a Reiki gyakorlását és tanítását saját belátása szerint átalakítsa. Hosszú ideig csak gyógyít, de nem tanít, majd amikor elkezdi (1970-ben), a reiki eredetét a valóságostól jelentősen eltérő formában adja elő, (egy amerikai keresztény csomagolásban) kb. úgy, ahogy azt a legutóbbi évekig tudtuk/tudták majdnem az egész világon, Japánon kívül. Takata azt állította, hogy Hayashi őt tette meg utódjául Usui teljes hagyatékának továbbvitelére. Csakhogy a Japán mesterek (és más Távol-keletiek) soha, az életük árán sem adnának nyugatiak kezébe egy általuk felfedezett/őrzött szellemi hagyományt úgy, hogy maguk közben lemondanak róla. Már csak azért sem, mert pontosan tudják, milyen torzulást szenvedne az a hagyomány. Aki csak nagy vonalakban ismeri a keleti szellemiséget és ezt végiggondolja(!) rájön, hogy ez képtelenség. Ilyesmit csak a nyugati típusú („felvilágosult”) mentalitás képes elhitetni az emberrel, ill. nagyfokú értetlenségre vall a keleti mentalitás megítélésében. Hogy is hihette el bárki, hogy a háborúval járó ideológiai-szellemi-erkölcsi besötétedés (fasizmus) és a buddhista tanok hivatalos betiltása miatt eltűnik a Reiki Japánban? Nem valószínűbb, hogy illegalitásba vonul egy időre, és titkossá válik, ahogy ez mindig is történt? Ugyan a Gakkai központ megsemmisült a bombázások alatt a II. Világháborúban, de a tanárok nem tűntek el, hanem minden Gakkai reiki tanár egyénileg folytatta a reiki tanítását, saját bizonyítványokat adtak ki saját
felelősségükre. Ám ez a történet a Japán Reiki sorsáról valóban gyorsította a Reiki terjedését Amerikában. Most már biztosra tehető, hogy Hayashi tudásának egy részét adta át Takatának, mégpedig a Reiki rendszer alaptanításait, amit Usui is bárki számára elérhetővé tett. Ami Takata mester jellemét illeti, az Enneagram szerint 3-as személyiség volt. Ez „hatékony személyiséget” jelent, aki minden körülmények között képes elérni céljait. Egyfajta „a cél szentesíti az eszközt” mentalitás jellemzi. Ezt jól mutatja az, hogy képes volt elérni a Reiki rendszerébe való beavatását külföldiként (ráadásul nőként) a rendkívül hagyománytisztelő és elzárkózó mentalitású Japánban. Takata nem sokat töprengett azon, mit szabad, vagy nem szabad tennie erkölcsileg a Reiki elfogadtatása és elterjesztése érdekében, számára a cél, a Reiki terjedése volt a fontos. Sokakban felmerül a kérdés: Takata mester miért változtatta meg Usui élettörténetét? Fontos újra a történelmi háttér és emberek ismerete. Először is Hayashi, aki nyitott szemléletű volt, saját felfogását adta át és nem a szigorúan buddhista szemléletmódot. Ezenkívül Takata asszony bizonyos éleslátását bizonyítja, hogy megváltoztatta a Reiki történetét. Az idő a II. Világháború után van. Amerika egyik legnagyobb háborús ellensége Japán (Pearl Harbour). Bár Takata mester amerikai állampolgár volt, tudjuk: sok időbe telt mire az amerikai köztudat túl tudta magát tenni a háborús idegengyűlöleten, amikor is minden japán potenciális kémnek számított. Azzal, hogy ki lett jelentve: a II. Világháború előtt kihalt a mesteri ág Japánban, ezzel mintegy olyan értéktudat is képződött az emberekben, mintha csak USA-ban lehetne elérni ezt a tudást, így vált a Reiki Amerikaivá. Másik fontos változtatás: Usuit keresztény szerzetesként mutatta be, akinek reikire vonatkozó kutatását kifejezetten Jézus gyógyításainak mikéntje inspirálta. Nos, egy keresztény országban valószínűleg kevésbe népszerű lett volna az a gyógymód, amit egy Japán szerzetes alapított, sőt „gyanús” buddhista meditációs technikákat használ, és sintoista jelleget hordoz. Sőt még bajba is kerülhetett volna Takata, ha úgy tanít, ahogy ő is tanult (lényegében a TJR-t tanulta), mindenesetre a rendszer gyors terjedése megfeneklett volna. Takata helyszíneket és időpontokat is megváltoztatott, többek között Usui születési helyét is. A dolog olyan jól sikerült, hogy Amerikából elindult több, Usui életét kutató lelkes ember arra az eredményre jutott, hogy Mikao Usui nevű személy nem is létezett a Japán történelemben. A teljes igazságba csak kevesen lettek beavatva. (Ehhez egy gondolatom: nem kell egy spirituális módszernek, energiának feltétlenül a keresztény Egyházhoz, vagy tanaihoz kapcsolódnia ahhoz, hogy köze legyen Krisztus Lényéhez. 2000 éve, a Golgotai
Misztérium óta Krisztus a világ legfőbb beavatója, aki erőivel beoltotta a Földet és az Emberiséget, tehát minden hiteles, korszellemnek megfelelő, az emberiséget segítő szellemi áramlat kapcsolatban van vele közvetlen, vagy indirekt módon. Nincs külön keresztény és buddhista szellemi világ, csak egy egységes szellemi világ van. Buddha is Krisztus segítője. Ráadásul 1909-től kezdve Krisztus éteri testben észlelhetően jelen van a Föld szellemi erőterében – II. Eljövetel.) Azt is érdemes tudni, hogy a Golgotai Misztérium gyökeres változásokat hozott az emberiség életének, fejlődésének – sőt az egész Univerzumunknak – minden főbb területén. Ezért 2000 év óta bármely szellemi áramlat csak akkor tud igazán pozitív eredményt hozni az ember fejlődésében, ha felveszi magába a Krisztus-impulzust és a Krisztushoz vezető utat segíti. Ez az alapigazság ihlette többek között a RAI iskola létrejöttét és lehetett egy pozitív motiválója annak, hogy Takata a Reiki rendszerét a keresztény doktrínákba ültette (más kérdés, hogy szerintem ezt a kapcsolódást más módon, a tények elferdítése nélkül is létre lehet hozni és talán üdvösebb és
eredményesebb is lenne). Lehetséges a reikiutat krisztocentrikus módon is járni, nem kell sintoistának lenni csak, mert a módszer sintoista környezetben született. De nem is azáltal lesz áthatva keresztényi lelkülettel, hogy keresztény eredetű módszernek hazudjuk, hanem a használatának keresztényi értékrend szerinti módja és azáltal, hogy a krisztusi út előkészítőjeként használjuk. Maga a Reiki nem buddhista, nem sintoista, nem keresztény, hanem mindent átölelő, egyetemes, ám Krisztus felé kell segítenie. A Reiki amerikai elfogadtatásához tartozott azon állítás is, miszerint Usui az USAban élt, a chicagói egyetemen tanult teológiát és összehasonlító vallásfilozófiát, és teológiából ledoktorált (más állítás szerint irodalomból), majd Japánban vezetett keresztény iskolát és hogy díszdoktori címet kapott. Az utóbbi évtizedek eredetkutatásai azonban kimutatták, hogy sem az University of Chicagón, sem a japán Doshi-sha egyetemen nincs nyoma annak, hogy ott Mikao Usui nevű japán ember akár tanárként, akár diákként, vagy pláne doktoranduszként megfordult volna. A „díszdoktori” cím alapja pedig a japán császár általi kitüntetés lehetett. Takata mester 1980. dec. 12-én bekövetkezett haláláig 22 mestert képzett ki, azonban a tanításokat jelentős egyéni eltéréssel adta át tanítványainak. (Ez abból is adódhatott, hogy a Japán intuitív reiki-használatot amerikai módon, szabadelvűen értelmezte. Ráadásul sokáig Ő volt az egyetlen Reiki mester Japánon kívül, így olyanná tehette a Reiki módszerét, amilyenné csak akarta, senki sem vitatkozott vele.) Változtatásokat végzett a beavatási módszerekben és többféleképpen avatta be tanítványait, sőt többféle avatási módszert tanított. Valószínű, hogy nem adta át teljes tudását mindenkinek, (talán éretleneknek találta rá az amerikaiakat), hanem egyenetlenül osztotta azt meg a tanítványok között. Ennek következtében a reiki addig egységes tudása feldarabolódott és az energia teljessége is prizmálódott és aspektusokra osztódott. Az egyes tanítványoknak még a szimbólumaik is különböztek némiképpen. A más-más tanítást kapott tanárok által különböző stílusok alakultak ki, melyek gyakran egymással rivalizáltak, egymás tanítását vitatták, hitelességét megkérdőjelezték. Feszült és ellentmondásos légkör alakult ki, melyet a „reiki háború” néven illettek. Ezzel a reiki-módszer is áldozata lett a nyugati típusú destrukcióknak: a feldarabolódásnak, specializációnak és célszerűségi szempontoknak. Gyakran előfordul, hogy egyes reikitanárok elutasítják más tanárok tanfolyamát, beavatását, akár ugyanazon irányzaton belül is; más irányzatokat pedig nem ismernek el, leminősítenek, ill. más irányzatban elindult tanulókat nem fogadnak továbbképzésre. Ez az acsarkodás átterjedt Európára is, sőt itt bontakozott ki igazán, mivel Európára sokkal jellemzőbb a konzervativizmus, mint az USA-ra. A szűklátókörűség és dogmatizmus számomra félelmetes: vannak tanárok, akik máig azt hirdetik, hogy „2 reikiirányzat van: Tradicionális és RAI” (tudomást sem véve egyéb irányzatokról és az egyre szélesebb körben ismertté váló eredetkutatásokról). És mai napig így tudja rengeteg reiki-gyakorló is. Eme jelenségek visszaszorítására szerencsére vannak kezdeményezések, mint pl. a 7 magyar reikitanár által létrehozott European Reiki Organisation (ERO) szervezet, ahol – a reikiirányzatok közötti feszültségek elsimításaképpen – bármely irányzatban tanult embert fogadnak továbbtanulásra. Ez az elfogadó szemléletmód jellemző a Reiki Association Internationale (RAI) szervezetre is. Megjegyzendő, hogy nem minden Reiki irányzat vezethető vissza az Energia Takata általi osztódására, egyes irányzatok Usui különböző tanítványai által jöttek létre és hagyták el Japánt. Az egyetlen közismert európai Reiki irányzat a RAI, melyet F. E. Eckard Strohm német reikimester alapított az Európában jelen lévő reiki-tanítások reformja céljából. Ez az iskola komplex programot kínál az energetikai gyógyászatra
(Reiki, Arolo Tifar, aktív szellemgyógyászat), feléleszti az esszénus gyakorlatokat és angyalkommunikációt (amit én is gyakran használtam). Az iskolában a tanfolyamárakat korrekten elérhetővé tették, de megmaradt a Reiki eredetének keresztény legendája. Ezen legenda mentén viszont ténylegesen keresztény tartalmakkal ruházták fel a Reiki tanításait. A tanárképzés anyagilag vállalható, viszont személytelenebbé vált. A Reiki tanítása 3 fokozatú + egy tanári szint tanári behangolással; a Reikit az Atlantisz Arolo Tifar rendszerének bevezetőjeként, illetve alapjaként kezelik. A tanfolyamokon rövid írott tananyagot is adnak. (Magyarországon is kidolgoztak egy irányzatot, amit Kohari néven találhatunk meg, összekapcsolva az amerikai eredetű Wicca-tanokkal.) Takata bevezette a 10 000 dolláros díjat a tanárképzésben, mert úgy találta, az amerikai emberek csak akkor becsülik meg, amit kapnak, ha sokat fizetnek érte. A pénz általános és elsődleges értékmérővé vált, sajnos a spirituális értékek területén is. A Reiki is üzlet lett. (Persze ez nem Takata „bűne”, ő csak az adott szellemi környezethez igazította a tanítását, hogy terjeszthesse a tant. S a módszer „megfogyva bár, de törve nem” túlélte mindezt, alkalmazkodott és jelen lehetett mindannyiunk segítségére.) Nos, el lehet vitatkozni Takata művének erkölcsi vonatkozásairól, mégis ellentmondásos személyisége ellenére a Reiki mesterek legnagyobbjai közé tartozik. Takata mester két nagyon jelentős tanítványa Fyllis Lei Furumoto asszony, aki az unokája és Barbra Weber Ray asszony volt. Furumoto megtanulta nagyanyja célratörő magatartását, de úgy látszik, kevesebb spirituális tudatossággal rendelkezik. Igazi menedzser típus, jó üzleti érzékkel. Takata halála után összehívta az amerikai reiki mestereket és elfogadtatta velük, hogy nagyanyja őt nevezte ki utódjául „Nagymesternek” és az egész reikis társadalom vezetőjeként lépett fel. Megalakította a Reiki Alliance szervezetet, amely nemzetközi szintre növekedett. Rögzítette (egyéni felfogása szerint) a Reiki meghatározásának és tanításának alapelveit és a szervezet céljait. Megkezdődött a Takatától tanult technikák uniformizálása és a Reiki teljes elnyugatiasítása mind a történetét, mind a használatának technikáit és a tanítási módszereit és céljait illetően. Furumoto tovább alakította a reiki-legendát a saját céljai szerint. Jogvédelmi eljárást is kezdeményezett több országban a „Reiki” és más általánosan használt kifejezésekkel kapcsolatban. Egyik általa avatott tanító, Carell Ann Farmer vall erről megdöbbentően a reiki mestereknek írt körlevelében, aki ott volt a Reiki Alliance megalakításánál. Míg Takata főleg az akkori idők által kényszerített célszerűségi megfontolásokból változtatta meg a Reikivel kapcsolatos információkat, addig Furumoto tovább torzította a tanításokat saját anyagi és presztízsbeli céljainak megfelelően. Így az a Reiki, amit Alliance vonalon megismert a világ, nem más, mint a Reiki tökéletes mértékben amerikanizált változata, ami szinte teljesen elszakadt az eredeti spirituális rendszertől. A módszer valódi eredetéről és hátteréről a nyugati világban élő reikisek elsöprő többsége majdnem semmit sem tud, sőt sokan mintha nem is akarnának tudni. (Kérek minden Reikist, hogy ne haragudjanak rám ezekért a kijelentésekért. Senkit sem akarok megbántani, nem tehetek róla, hogy ez az igazság. De ideje volna tudatosítani a hitelesség és a továbbfejlődés érdekében.) Barbara Weber Ray nem fogadta el Furumoto vezetését és megalakította a The Radiance Technique Internacional Association-t. Japánban folytatott kutatásai és feltételezhetően kapott beavatásai után 7 fokozatú képzést alakított ki. Az a stílus, melyet Tradicionális Reikinek ismernek, jó ideig egyedül létező stílusként Japánon kívül, nem más, mint e két szervezet által vallott és tanított alapelvek és módszerek összessége (a Reiki keresztény története, Usui tapasztalatai, az öt
alapelv, az élő mestervonal, a magas tanfolyamárak szükségessége, a szervezetek által meghatározott avatási módszerek, stb.). Valójában persze nem tradicionális, nagyon eltér a Japán (pláne a Singon buddhista) tradíciótól. Úgy is mondhatnánk, hogy valójában tradicionális amerikai reiki. (Amikor egy mai nyugati reikis találkozik az eredeti Japán (azaz tradicionális) stílussal, alig ismer rá a reikire, annyira más (azért az energiára ráismer, bár kicsit az is más), mint amit eddig tanult) A rendszerben hosszú, előirt várakozási (érési) idők és magas árak vannak. A tanári képzés díja 10 000 $ (USA és Kanada) és hosszú ideg tartó inaskodás előzi meg. A magas árat rendszerint Usuinak a nyomornegyedekben való tanítása során szerzett tapasztalatával magyarázzák, miszerint a reikire ingyen tanított koldusok azért tértek vissza a kolduláshoz, mert nem vállaltak felelősséget önmagukért - azaz egyesek szerint, mert nem fizettek a tanításért. Részben hamis állítás, mert azoknak a hajléktalanoknak jelentős része, akiket Usui több módon is segített, az 1923-as Tokyo-i Kanto-földrengés áldozatai voltak és nem koldusok. Másodszor Ő, mint magas szintet elért tanító, aligha tanított reikire olyanokat, akiken egyértelműen látta, hogy nem hajlandók kezükbe venni sorsukat. (Hiszen a Reiki éppen erről szól!). Annyi igaz lehetett, hogy azoknak az embereknek egy része, akiknek volt keresetük és ingyen kaptak kezelést, vagy tanítást, nem becsülték eléggé, amit kaptak. Ezt a tényt viszont aránytalanul felnagyították Nyugaton. Azt is mondják Usui eme állítólagos sikertelenségére hivatkozva: Usui felismerte, hogy nem elég a testet gyógyítani, hanem a lelket és szellemet is kell. Nos, aki kicsit is járatos az ősi, keleti tanokban tudja, hogy azok eleve az örök érékekre helyezik a hangsúlyt, abból indulnak ki. Nemhogy a testi gyógyulást, hanem a sziddiket (magasabb képességek) is csak a fejlődési folyamat kellemes melléktermékének és útjelzőinek tekintik. Így Usuinak, mint magas szinten gyakorló szellemi tanítványnak és buddhista szerzetesnek aligha volt mit ezen felismernie szatorija után, hiszen ez az egyik legalapvetőbb szempont (pláne a buddhista tanokban). Maguk a szútrák is, melyeket tanulmányozott, a spirituális önazonosságról szólnak elsősorban és nem a fizikai test állapotáról. Ilyen alapelveket egy kezdő, a spirituális összefüggésekkel éppen ismerkedő tanítványnak kell felismernie, nem olyan magas szintű gyakorlónak, mint Usui volt ekkor. Ez a nyugati típusú profanizáció jellegzetes esete és csakis egy felületes szellemiségű nyugati országban lehet elhitetni, ahol a kultúra anyagi bázison alapul, ezért ott tényleg így működik a felismerés. Aki kicsit is belemerül a keleti tanok megismerésébe, annak feltűnik az ellentmondás. Persze azáltal, hogy Usuit, mint keresztény teológust mutatták be, ki is iktatták az ilyen felismeréseknek a lehetőségét. Nem látják be, hogy ezzel a felfogással csak amatőrszintre süllyesztik az alapító mesterünket, ami éppen nem szolgálja a Reiki ügyét. Magyarázzák még azzal is a magas tiszteletdíjat, hogy a japán mesterek is így tanítanak (szintén igazoltan hamis állítás; tudható, hogy a Gakkaiba minimális tandíjért vesznek fel tagokat, bár nem akárkit). Természetes, hogy szükség van bizonyos „energiacserére”, és hogy a tanárnak, vagy kezelőnek joga van arra, hogy megélhetését biztosítsa, valamint nem lehet feszültség a tanítványban, páciensben anyagi lekötelezettség miatt (amivel akár hatalmat is lehet gyakorolni felette), de nem tudok egyetérteni a szellemi értékek pénzbe való átfordíthatóságával, pénzben való mérésével és kifejezésével. Ez egyszerűen ökonómiai szemlélet és nem a spiritualitás szférája. Itt is inkább az történik, hogy az anyagiasságnak adnak némi spirituális színezetet, hogy konzerválni lehessen az átrendeződések korában. Pont nekünk, metafizikusoknak, ezoterikus oktatóknak nem lenne szabad az ilyen ökonómiai szemléletmódot vallani, hanem inkább az illúziórombolást kellene
képviselni. A Reiki ugyanúgy működik, akár fizetett valaki a gyógyításért, vagy beavatásért, akár nem; a Reikinek az égvilágon semmi köze a pénzhez. Másik oldalról nézve: a tanár sem függhet anyagilag a tanítványaitól. Amikor a Reiki a 80-as években megjelent Magyarországon, azt az ideológiát terjesztették el, hogy reikitanár abból legyen, aki a reikit választja élethivatásának (vagyis aki ebből akar megélni). Nos, az ezredfordulóra (röpke másfél évtized alatt) kiderült, hogy a reikiből többé nem lehet megélni, mert azóta, a kezdeti 20-30 tanárból mára lett vagy 1000, főleg a RAI iskola révén. Erre számos tanár régen rájött és már a 90-es években komplex módszertani programokkal álltak elő, mert a kereslet a komplex természetgyógyászati ismeretek és azok társadalmi elfogadottsága irányában módosult (pl. ETI végzettségek, felsőfokú-szintű, több éves képzések). Tíz éve tele voltak az életmód-magazinok reiki-hirdetésekkel, mára alig lehet találni, inkább csak programcsomagok részelemeként. Usui soha sem állította, hogy a Reiki arra való, hogy kizárólagos egzisztencia-teremtő műfaj legyen. Ezt is Amerikában találták ki. A tanárok anyagi függetlenségének forrása, hogy egyéb, polgári foglalkozásuk is van (még a spirituális mestereknek is szokott lenni), és a tanári keresetük csak kiegészítő jövedelem. A japán mestereknél a tanítások sokszor ingyen, vagy valamiféle nem pénzbeli energiacsere mellett folytak (Usui több mester tanítványát is ingyen tanította (persze ezek többnyire szerzetesek voltak, akiknek nem volt önálló keresetük). Japánban a Gakkaiban a Tanári szint 2000 $, amiért 3 hetes képzési program jár (a japán átlagfizetés kb. 1500 $), szemben az amerikai 10 000 dollárral, vagy a magyar sok százezer forinttal, amiben nincs benne a sok hónapig tartó inaskodással járó nem tanfolyami költség. Elég helytelen tendencia, nem is beszélve a néhány órás Reiki tanfolyamokról kezdőknek (Amerikai stílus), ami szerencsére Magyarországon még nem divat. Az egymillió Ft-os tanári tandíj eszméje mögött az a (gyakran csak tudat alatti) számítás húzódik meg szerintem, hogyha már növelem a konkurenciát további tanárok kiképzésével, legalább legyen annyi bevételem belőle, amennyit elvihet az új, konkurens tanár a lehetséges tanítványok „elcsábításával”. Így előre kompenzálom a tanítványok számának esetleges csökkenéséből eredő bevételkiesést. Az ökonómiai szemléletmód és a mennyiségelv (különösen a XX. Század óta) bekebelezi az ezoterikus tanításokat, a Reikit is. Persze nem mindenki gondolkodik így, egyesek egyszerűen átveszik a reiki anyagias értékrendjét kritikátlanul, mint egy tananyagot. A gyakorlatban mégis ez követhető nyomon, mint végeredmény. Ám bárhogy is legyen, ez a gyakorlat (a többi ideológiai elemmel együtt) visszahat az alkalmazójára és észrevétlenül anyagias szemléletűvé, vagy anyagias érzületűvé formálja tudat alatt és természetesen akaratlanul is az anyagias szemléletmódot tartja fenn és terjeszti. A Japán példa követése ma Magyarországon kb. 70-150 ezer Ft-ot jelentene a tanári szinten, alapos képzés mellett. Ezen kívül a Japán mesterek a tanítványok fejlődési ütemében adták a képzést és nem várakozási idők megszabásával. Az a gyakorlat, hogy a Reiki tanárjelölt egy ideig a gyakorlottabb tanára mellett kisegítői és gyakornoki tevékenységet folytat, nagyon is értékes dolog (számos eset ellenében, ahol a kezdő tanár magára marad), feltéve, ha nem élnek vissza ezzel és valóban a tanárjelölt alapos képzését biztosítja. Jellemző még a tradicionális iskolára, hogy a kapott ismereteket (főleg a Reiki szimbólumokat) titokban kell tartaniuk és a szimbólumokról nem készíthetnek jegyzeteket, azokat a tanfolyamon való gyakorlás után elégetik. Ez oda vezetett, hogy a szimbólumok rajzolatát sokan elfelejtették és azok sokszor a felismerhetetlenségig eltorzultak, ill. rengeteg változatuk keletkezett. A tanítványok nem kapnak írott tananyagot, „szájhagyomány” útján történik a tanítás.
Ezekről csak annyit, hogy a Japán mesterek rengeteg írásos anyagot hagytak hátra, amit lemásoltak és a tanfolyamokon felhasználtak. A Reiki nem szájhagyomány! A Reiki természeténél fogva a tanár az ismereteket főleg szóban, gyakorlatban és energetikailag adja át, de hasznos és fontos az írott tananyag is. Ma már magyar nyelven is olvasható Mikao Usui eredeti Reiki kézikönyve, elméleti és gyakorlati részekkel, amit Frank Arjava Petter és japán felesége, Kobayashi Chetna feldolgoztak és lefordították németre. Összefoglalva a kritikai szempontokat: azt a profanizációt és kiforgatást, amit a keresztény tanokkal műveltek néhány évszázad alatt, sikerült megvalósítani a Reikivel, néhány évtized alatt. Pont a Reikivel történt ez meg a legkifejezettebben, ami a legszélesebb körben és legváltozatosabb módon alkalmazható eljárás, ezáltal a legsérülékenyebb is (sok más módszerrel ellentétben, melyek annyira kompaktak, hogy nehéz lenne átalakítani őket). És ezt az eredményt az eltorzult, álkeresztény látásmód alapján sikerült elérni. Amennyire indokolt lehetett a háború körüli időkben a Reiki hagyományainak megváltoztatása, annyira indokolt ma az igazság felkutatása és vállalása, és a reiki hagyományaihoz való visszatérés. Ami akkoriban érthető és elnézhető volt, az ma, a körülmények megváltozásával hátráltató tényező. Az elzárkózás, egyoldalúság, hazugság és tévedésen, félreértésen alapuló eszmék további propagálása és reikidogmákhoz való ragaszkodás egyáltalán nem szolgálja a Reiki ügyét. Tévedéssel és hazugsággal nem lehet a Szellemi Igazságot szolgálni! Megérett rá az idő, hogy a Reikit megtisztítsuk a ráaggatott amerikanizmustól, az ökonómiai szemlélettől és a sokak által hozzákapcsolt álspirituális tartalomtól, értelmezéstől és visszatérjünk a valódi spirituális értelméhez, tartalmához és üzenetéhez.
