Mátészalka az ország szellemi térképén van

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

XII. évfolyam 2. szám 2012. június

muveszetbarat.mateszalka.hu

Mátészalka az ország szellemi térképén van A címbéli megállapítás nem az én "Mátészalka-soviniszta" érzületembõl fakad. Ezt olyan valaki állította, aki maga is a szellem embere, aki megfelelõ távolságból lát ránk, véleménye elfogulatlan, megbízható és rangot ad. Tamási Orosz János irodalomtörténész néhány éve fordult meg Mátészalkán a Fényes Napokhoz kötõdõ Képes Géza emlékére rendezett konferencián. Õ írta a költõ "nagy életrajzát", s elõadást is tartott az említett alkalommal. A neves író és publicista azóta rendszeres olvasója a Mécsvilágnak, és figyelemmel követi a mátészalkai alkotók teljesítményét. Igen, a Mátészalkán élõ alkotókról van szó, azokról, akik bizonyos értelemben már túlléptek a város határán, akiknek tudományos munkássága, mûvészete az egész országban érezteti hatását. Erre rímel a Mátészalkáról elszármazott országos tekintélyû festõmûvész Csizmadia Zoltán megállapítása is, aki azt mondta, hogy bármilyen nívós, és magas színvonalú produkciók, rangos mûvészek érkeznek egy településre, õk legfeljebb színesíteni tudják az ottaniak életét. Kultúrát, szellemi életet csak a helyiek tudnak teremteni. Véleményével teljesen azonosulni tudok, s ha ezen kicsit mélyebben elgondolkozok, akkor bizony magam is megállapíthatom, hogy micsoda szellemi tõke halmozódott fel városunkban, s ennek egy jelentõs része itt van ma is. Úgy van az jól, ha azok a tudományos munkával foglalkozók, vagy mûvészek, akiknek hatósugara országra, világra kiterjedõ, azok nagyobb városokba, Budapestre, netán külföldre teszik át székhelyüket. Nekünk itthon már a dicsõség elég, s a jó érzés, hogy õket is a magunkénak tudhatjuk. Persze az õ munkásságukból is profitálhatunk idõnként, de az igazi, a mindennapi szellemi, kulturális táplálék azoktól jön, akik itt élnek közöttünk. Hadd vegyem a bátorságot ahhoz, hogy egyfajta mátészalkai szellemi körutazásra hívjam a kedves olvasót. Hadd vegyem számba azokat, akikrõl eddigi teljesítményeik, saját szakmájukban, mûvészeti águkban elért eredményeik alapján magam is úgy gondolom, hogy a címbéli megállapítás letéteményesei. Szinte hihetetlen, hogy egy ily csöppnyi településen három nagyformátumú költõ él és dolgozik közöttünk: Losonczi Léna, Oláh András és Kürti László az országos irodalmi élet különbözõ mûhelyeinek prominensei. Bíró Lajos és Ihanus Sirpa szobrászmûvészek mindenfelé ismertek és munkáik immár szerte e hazában nagy elismerést váltanak ki. Ha még a képzõmûvészetnél maradunk, akkor mindenképpen szót kell ejtenünk Filep Anita iparmûvészrõl, akinek díszlet-, jelmez-, könyv-, kiadványtervei, grafikai alkotásai különleges tehetségrõl árulkodnak, vagy Juhász Eszterrõl, akit még csak most kezdünk alaposabban megismerni. A fotómûvészetrõl nagyon sokszor volt már szó lapunkban, s ha csak Bócsi Krisztián nevét említeném, már akkor is az egész ország tudná kirõl van szó. Ráadásul az utóbbi idõben Czine Árpád is kilépett abból a körbõl, amit amatõr fotózásnak neveznek. Országos sikerei rendkívül biztatóak. Dr. Balogh Lászlóné Hidegkuti Hajni népi iparmûvész kerámiái szintén csodaszámba mennek, de Tóth Béla kályhásmester is Európa-szerte ismert mûvésze mesterségének. És a színház! Buzogány Béla színmûvész-rendezõ személyében olyan ember él immáron közöttünk, aki csapatával a Talán Teátrummal az ország színházi élvonalának szintjén

alkot. Néhány színésze, mint például Kovács Attila bármelyik vezetõ színházban megállná a helyét. A tánc csak egy lépés a színháztól, fõleg amióta az igazi alapot megteremtõ Tóth Béla mellett megjelentek a Filep testvérek, László és Gergõ, sõt a nemrég a Duna Mûvészegyüttesbõl hazaérkezõ Mikulics Ádám is. Õk már a táncszínház irányába elmozduló koreográfiáikkal jutnak egyre magasabbra. Emlékezzünk csak a Szatmár Kamara nagy sikereire. Ha a zenére gondolunk, akkor is megtaláljuk azokat a nagyságokat, akik bár köztünk élnek, tudjuk, helyük inkább valamiféle országos centrumban lenne: Mándi Ákos zongoramûvész jelenléte a városban igazán nagy öröm és lehetõség. A könnyebbnek nevezett, de igazából rendkívül nagy tudást igénylõ mûfajban, az instrumentális zenében pedig az ország egyik legjobbja él városunkban: Király István gitárjátéka egyszerûen lenyûgözõ, s ha G-Jam Project nevû formációjával Angliába, vagy Amerikába törhetne be, ma talán világhírû lenne. A tudománynak is mindig voltak itt olyan helyi nagyságai, akiket országszerte tiszteltek. Ma is élnek és dolgoznak ilyenek kicsiny városunkban. Dr. Cservenyák László néprajztudóst talán senkinek sem kell bemutatni, de nemcsak Mátészalkán, hanem országszerte sem. Kár, hogy Stonawski Tamás matematikus, fizikus, festõmûvész - és kicsit költõ is - nem egy mátészalkai intézményben kamatoztatja tudását. Az országos középiskolai tanári ankét fõdíjasa, pedagógiai kutató, fõiskolai adjunktus is városunkban él - még. Hadd soroljam a mátészalkai szellemi élet prominensei közé Dr. Hamar Péter irodalomtörténész-filmesztétát is, aki bár Fehérgyarmaton lakik, de azt hiszem a lassan két évtizedes filmklub sorozat, könyvei és írásai, szellemi hatása révén Õ is a mi "emberünknek" számítható. Az amatõr formációk is igyekeznek itt a legmagasabb szintre jutni. Gondoljunk csak Csányi Ottó és Balogh Ferencné kórusaira, akik "Fesztivál", illetve "Gála" minõsítést is képesek voltak szerezni. Ez a kis számbavétel hatalmas boldogsággal tölt el, de mielõtt elégedetten hátradõlnék, azért néhány kérdést fel kell tennem: Érvényesülhet-e ezeknek az alkotóknak a szellemisége városunkban? Van-e helyük, alkalmuk arra, hogy maguk körül mintegy erõteret képezzenek? Van-e itt közvetítõ közeg, amolyan értelmiségi középosztály, amelyik érdeklõdéssel figyeli, érti és épül ebbõl a szellemiségbõl? Lehetnek-e ezek az alkotók "próféták" a saját városukban? A választ én meg nem adhatom ezekre a kérdésekre, képességeimbõl csak a feltevésükre futotta. Ha mégis nekirugaszkodnék, azt hiszem, szomorú dolgok sülnének ki. Egy biztos: Ezeknek az embereknek nem azért írtam le a neveit, hogy ezután mindenki utálja, vagy sunyi, irigykedõ tekintettel méregesse õket. Ezek a reakciók inkább szálljanak rám vissza, hiszen én állítok róluk valamit. A kívánságom, reményem mégis az, hogy egyszer mindnyájan megértjük: Ha nincsenek szellemi, kulturális vezetõink, vagy ha nem nézünk fel rájuk, ha nem érdeklõdünk világuk iránt, akkor csak konzumcsürheként élhetünk egy településen. Jólétben és egyre elégedetlenebbül. Irigykedve és egymást marcangolva, vagy ami még talán ennél is rosszabb, teljes közönyben. Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

2

Kincs, ami van

Dr. Kincses Endre református lelkész

Átadták a fáklyavivõ lelkipásztorról elnevezett Kincses Házat

Elemi iskoláit szülõföldjén Mátészalkán, a gimnázium 8 osztályát Hajdúböszörményben, a teológiát a budapesti Teológiai Akadémián végezte. Budai gimnáziumi hitoktató, majd paksi lelkipásztor, volt. Egy éves tanulmányúton Svájcban járt. 1929-ben szerezte meg az államtudományi doktorátust. 1931. május 21én választották lelkésszé Mátészalkán, édesapja a nagytekintélyû Kincses István utódjául. 1934-ben a nagykárolyi egyházmegye aljegyzõje, 1938-ban tanácsbírája, 1939-ben zsinati pótképviselõ és 1952-ben a nyírségi egyházmegye tanácsbírája lett. 1956-ban a forradalom mátészalkai résztvevõi a parókiához vonultak. Kérték, hogy Kincses nagytiszteletû úr szóljon hozzájuk. A lázas betegségtõl szenvedõ, ágyban fekvõ lelkész az ablakhoz ment és megáldotta az öntudatára ébredõ, bátorságot tanúsító tömeget.

Amikor néhány éve kettévált a mátészalkai református egyházközség, sokan szisszentek fel fájdalmasan. Már akkor sem értettem, hogy miért baj az, ha két pásztor vezetésével, két centrumból is egyre több embertársunknak mutatják a krisztusi utat? Tudomásul kell venni, hogy Mátészalka olyan jelentõs területen nyújtózik el, hogy egyetlen nagy közösségbe beszuszakolni már nem érdemes, nem szabad hitüket gyakorolni kívánó embertársainkat. Szerencsére az idõ engem (is) igazolt, hiszen két olyan fantasztikus munkát végzõ református gyülekezetünk van, amelynek vezetõi és tagjai igazi egymásrafigyeléssel, szeretettel jutnak el egymáshoz, végeznek Isten által megáldott léleképítõ munkát.

volt. Ott volt benne Lengyel István Ybl díjas építészmérnök mátészalkai szíve, Gál Imre csodálatos jósága, aki elindította Krisztián fiát az építés útján, s a befejezést már a túlsó oldalról figyelte bizonyosan az õt jellemzõ kedves, szelíd mosollyal, Nagy György nagytiszteletû úr hatalmas hite és ereje, amellyel nem egyszerûen egy házat, hanem egy szeretetközösséget is épített. És a kedves asszonyok, a lelkes és szorgalmas "emberek", akik majdan a lelkét adják ennek a háznak. És ott van benne a névadó Kincses család generációkon átnyúló szeretete. Bár Dr. Kincses Endre egykori lelkész a közösségi tér névadója, de mi régi szalkaiak is együtt hordozzuk a szívünkben ezt a mindig erõt, hitet,

A szabadságharc bukása után békepap esperese feljelentette, melynek eredményeképpen vizsgálat mellõzése nélkül fegyelmi eljárás indult ellene, s két évre felfüggesztették állásából. Ezután elhelyezték Bucsára. Itt szolgált nyugdíjba vonulásáig, s a halál is itt érte.

Június 3-án a Kertvárosi gyülekezet érkezett egy gyönyörû állomáshoz, amikor azon a bizonyos Kincses Vasárnapon közösségi házat avathatott. Nemcsak nekik, de a város minden lakójának nagy öröm volt ez az alkalom. Maga Bölcskei Gusztáv püspök, zsinati elnök jött, hogy együtt örüljön, s Igét hirdessen ezen a napon. Boldogság volt látni a gyülekezet örömét, a sürgõ-forgó, ételt, italt kínáló asszonyokat, a bölcs mosollyal járkáló férfiakat, akik hónapok óta együtt élik át a drámát. Az építés drámáját! Hiszem, hogy egy közös cél kell ahhoz, hogy közösséggé formálódjon egy emberi gyülekezet. Ez a cél most a Kincses Ház felépítése

példát adó családot. Ezt a gondolatot támasztotta alá a néhai nagytiszteletû úr két lánya Ildikó és Margit is, akik személyes jelenlétükkel tisztelték meg a házépítõ gyülekezetet. Dr. Szászi István alpolgármester úr sokak szívébõl szólt, amikor köszöntõjében külön megfogalmazta azt az örömét, mely szerint a mátészalkaiak egyre több elõdjük példáját emelik, s mutatják fel önmaguknak. Emlékeztetett Képes Géza, Zielinski Szilárd, Szalkai László, Dorgay Károly emlékezetére, és az egykori Fellegvár feltárásának fontosságára. Azt pedig, hogy egy közösségi ház Kincses nagytiszteletû úr nevét kapta, különlegesen

Nagy idõk tanúja távozott Életének nyolcvanadik évében elhunyt nagytiszteletû Bartha Béla nyugalmazott mátészalkai lelkipásztor. 1956 óta szolgált a mátészalkai gyülekezetben és fél évszázadon keresztül hirdette Isten igéjét. Városunknak közismert, köztiszteletben álló, 1999-ben Pro Urbe díjjal kitüntetett polgára, a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesületnek alapítása óta tiszteletbeli tagja volt. Néhai Gaál Miklós esperessége idején a Szatmári Református Egyházmegyében fõjegyzõként tevékenykedett. Aktívan vett részt a Kálvin János Református Általános Iskola megalapításában. Az elhunyt lelkipásztort, a Szatmári Református Egyházmegye, valamint a Mátészalka Kertvárosi- és Kossuth téri református gyülekezetek saját halottját méltó tiszteletadással Pünkösd szombatján búcsúztattuk a mátészalkai köztemetõ ravatalozójából. A temetési igehirdetés szolgálatát nagytiszteletû Bartha Gyula esperes úr végezte, a sírnál utódja Becsei Miklós lelkipásztor búcsúztatta.

2012. június

fontosnak mondotta, mert ez az "emlékmû" élõ, mindennap lélegzõ, életet, értéket teremtõ. Amikor a gyülekezet öregjei fát ültettek a Kincses Ház elé, s a fiatalok öntözték meg vízzel, Bereczky Kálmán fõorvos úr megállapította: "Gyönyörû metaforája ez a temetésnek és a születésnek." A Kincses Vasárnap szakrális és kulturális rendezvényeinek egyik csúcspontja és egyben lezárása is volt az az elcsendesülõ, mégis felemelõ négykezes zongorakoncert, amelyet az új házban Kincses Margit és férje az Erkel-díjas, Érdemes Mûvész Selmeczi György adtak. Bach és Schubert mûvei csendültek fel óriási tetszést aratva. Selmeczi György szuggesztív és emelkedett bevezetõi érthetõvé, érzékelhetõvé tették az alkotások esztétikai és drámai nagyságát még a kevésbé mûértõ közönség számára is. Végül hadd közöljük Kincses Margit szavait, amelyek az átadás alkalmából, az ünnepi Istentisztelet keretében hangzottak el: Tisztelt egybegyûltek, engedjék meg hogy néhány gondolatot megosszak Önökkel abból az alkalomból, hogy Isten segítségével, és az Önök áldozatos munkája nyomán létrejöhetett ez a nagyszerû közösségi ház. Édesapámról itt már mások megemlékeztek, én csak annyit tennék hozzá, hogy az amit õ nem érhetett meg, a rehabilitálása, nos az a mai nappal sokszorosan megvalósult. Köszönet érte! És köszönet a sok munkáért, melynek nyo-

mán megteremtõdött egy hely, mely arra hivatott, hogy teret adjon annak a szellemiségnek, melynek apám, nagyapám és egész családom megtartója, fáklyavivõje volt. Ilyen ünnepi alkalmakkor az ember érzékenyebb a szimbólumokra. És én nemigen tudok apámra anélkül, hogy ne állna elõttem a család többi tagjának szolgálata, mely mindenkor Mátészalka közösségének javára történt. Valóban szimbolikusnak érezhetjük, hogy a lelkipásztor idõsebb Kincses István, a gazdálkodó Kincses József, az orvos Kincses István, és végül a lelkész és filosz Dr. Kincses Endre, mintha az élet megannyi területét átfogva és lefedve, szakmáját komolyan, felelõsen és legjobb tudása szerint gyakorolva szolgálta a közösséget, és próbált példát és mintát nyújtani a késõbbi generációk számára. Hadd említsem édesanyámat is, bár az õ áldozatos munkája nem volt annyira látványos, mégis talán õ tette hozzá a legtöbbet ahhoz a családi életmûhöz, melyrõl az elõbbiekben szóltam: a melegséget, a gondoskodást, az oktatás, a nevelés, a jövõbe vetett hit és a keresztyén bizonyosság erejét. Vezetõ egyéniségei voltak a korabeli szalkai közösségnek, akik egy drámai és zaklatott történelmi korszakban szilárdan kiálltak egy értékrend mellett, az evangélium igazsága, a szép, a jó, a hasznos élet parancsa mellett. Azt kívánom, hogy ez a ház ezt a szelíd parancsot sugallja mindenkinek, aki átlépi a küszöbét.

Nagypénteki Istentisztelet Mátészalkáról Húsvét Nagypéntekén a Magyar Televízió 2. csatornája Mátészalkáról, a Kossuth téri templomból közvetített Istentiszteletet. Az egész ország elõtt felemelt fejjel, alázatos szívvel, és gyönyörködve vállalhattuk a Kálvin János Református Iskola tanulóinak, s

a gyülekezet énekkarának emelkedett mûsorát, valamint Becsei Miklós lelkipásztor igehirdetését, amelyben kiemelte: "Minden nagypénteken elsötétül egy kicsit a világ, mert Isten megmutat valamit abból a nagy sötétségbõl, ami az emberszívek rej-

tekében lakozik. Arra való a nagypénteki sötét, hogy szükségessé és kívánatossá tegye a húsvéti fényt, az igazi, belsõ megvilágosodást: nem lehet, és nem szabad tovább Jézus Krisztus nélkül élni!" P.O.

MÉCSVILÁG

2012. június

3

Fátyol Rudolf hegedûmûvész ajándéka Mátészalkának Nagysikerû, teltházas koncertet adott a mátészalkai zeneértõ közönség számára Fátyol Rudolf hegedûmûvész május 21-én a Szatmári Múzeumban. A számos európai koncertterem ünnepelt mûvésze ezzel a nemes gesztussal fejezte ki köszönetét Mátészalkának, ahol 2012. március 5-én magyar állampolgársági esküt tett. Dr. Fátyol Rudolf, aki 1957. május 2-án született Nagykárolyban, híres és közismert mûvészdinasztiából származik. Egyetemi oklevelét a Kolozsvári Zeneakadémián szerezte, mestere a világhírû hegedûmûvész, Ruha István volt. 1985-tõl a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia szólistája, 1990-ben az intézmény igazgatója, 2000ben fõigazgatója lett. Mûvé-

szi munkáját számos elismerés övezi. A Szent-Györgyi Albert - díjat 2000-ben kapta meg. 2003-ban megszerezte a mûvészetek doktora címet, ugyanebben az évben Szatmárnémeti díszpolgára oklevelet is átvehette. 2006ban az "Év Mûvésze" elismeréssel jutalmazta a Romániai Zenekritikusok Szövetsége. 2007-ben a Bartók Béla-emlékdíjjal tüntették ki. Munkásságáért 2009-ben hetedikként megkapta az Identitás Alapítvány díját, majd Román Kulturális Intézet és a Román Akadémia beválasztotta Románia 150 legismertebb személyisége közé. 2011-ben a Román Kulturális Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa lett. Fátyol Rudolf számára a magyar állampolgárság felvé-

tele szülei, nagyszülei emléke elõtti tiszteletbeli fõhajtás. Az ünnepélyes estén a mátészalkai közönség Vivaldi A négy évszak c. hegedûversenyét hallhatta a szatmárnémeti mûvészek elõadásában. Vivaldi "örökifjú" hegedûversenye, Fátyol Rudolf csodálatos hegedûjátéka, valamint a Szatmárnémeti Fil-

Elment egy szépéletû ember

harmónia Camerata Consonantia kamarazenekar mûvészi elõadása igazi gyógyír volt a hétköznapok taposómalmában megfáradt lélek számára. A közönség szûnni nem akaró tapssal fejezte ki köszönetét a felejthetetlen estéért. Farkas Judit

Egy nagy-nagybetûs EMBER élt itt e Földön és az Jézus volt, de vannak még itt a Földön nagybetûs Emberek. Azok, akik a szenvedést csendesen, türelmesen, óriási hittel és erõvel, kitartással viselik. Õk, az emberi méltóság képviselõi. Embertársaikat szeretõk, rajtuk önzetlenül segíteni akarók, az élettõl, ami jót és szépet kaptak, azt tovább adni tudók, sorsukat elfogadók, családszeretõk, értékrendjük Isten szerint valók, Isten akaratát tiszteletben tartók. Õk úgy élnek, hogy felül tudnak kerekedni sérelmeken, bántásokon, emberi zsarnokságon, mert Õk igaz emberek. Õk a gyõztesek. Ehhez több erõ kell, mint egy hadseregnek elfoglalni egy erõdítményt. Igen, vannak még nagybetûs Emberek a nagyvilágban, akiket nem látunk, nem akarjuk észre- venni. Miért??? Azért mert Õk háttérben akarnak maradni, másokat láthatatlanul szolgálni. Talán ezért születünk e világra, ez lenne az igazi küldetésünk, a legfontosabb dolgunk itt e Földön, míg el nem távozunk. 2012. május 11. Szeretett férjem, Nagy László emlékére

Emlékhangverseny a római katolikus templomban Páter Tamás Alajosra emlékezett a Zenebarátok Kórusa

A mátészalkai Zenebarátok Kórusa országos ismertséget szerzett, amikor 2003-ban elsõ díjat nyert a Páter Tamás Alajos Alapítvány által kiírt pályázaton. Már a díjátadó is olyan élmény volt, ami arra sarkallta a közösséget, hogy a méltatlanul elfeledett zeneszerzõ, karnagy mûveit repertoárjukon tartsák. Balogh Ferencné karnagy azóta is jelentõs szerepet játszik az életmû megismertetésében, népszerûsítésében. Gyakran idézi egykori tanárának, Párkai István Kossuth díjas karnagynak szavait: "Tamás Alajos méltó arra, hogy mûvei napvilágot lássanak, és mind szélesebb körben elterjedjenek, ismertté váljanak. Hallatlan színes egyéniség volt, nyílt emberségével mindenkit meghódított, aki a közelébe került. Alázatosan szolgálta az egyházi zene ügyét, és annak irodalmát mûalkotásaival is gazdagította. Nemzedékek köszönhették Neki, hogy teljes és hiteles képet kaphattak a

zeneirodalom e területérõl. A keresztény népmûvelés kiemelkedõ alakja volt, de elõkelõ helyet foglalt el a kor zenetörténetében is. A ferences pap-zeneköltõ ezerszínû finom árnyalatokban és drámai kifejezésben gazdag alkotásai közel állnak az éneklõ közösségek lelkületéhez." A Zenebarátok Kórusa május 12-én Mátészalkán a Kossuth téri Szent József Plébániatemplomban rendezte meg azt az emlékhangversenyt, amelyre vendégeket is hívtak. A Kaplonyi Páter Szabó Dömjén Vegyeskar nem elõször járt Mátészalkán. Õk a román határ túloldaláról jöttek. A baráti kapcsolat már évekre nyúlik vissza a Jónucz Alfonz karnagy által vezetett kórussal. Megtisztelte jelenlétével a rendezvényt Kovács Márta az Alapítvány titkára, Bernhart Tiborné, az 1945ben alakult Kapisztrán Kórus egyik alapító tagja és Szilárdi Ferencné alapítványi elnök, aki meg is emlékezett Tamás

Gergely Alajos Atyáról. A közösen elõadott nyitómûvek után a két kórus egymást váltva adta elõ mûsorát. Az est gerincét természetesen Tamás Alajos mûvei adták, amelyek közül hadd emeljem ki a Szent Ferenc himnuszát, amit az atya a börtönévei alatt írt, amelyben szólót énekelt Ignácz Gyula, orgonán kísért Benedek Viktória. Ahogy õ mondta, a szenvedés nemcsak mélységbõl kiáltó zsoltárokat, de himnuszokat is teremt. "Ha dõl Isten háza, tartsd erõs vállad". Felcsendültek

még Kodály, Bárdos Lajos, Werner Alajos, Liszt, Palestrina és végül Johann Sebastian Bach mûvei is. A hangversenyt követõ baráti összejövetelen szóba került már az a gondolat is, hogy nagyszerû kórusunk élére álljon annak a missziónak is, ami egy valaha Mátészalkán élt kiváló zeneszerzõ, karnagy életmûvét támasztja fel. Ez azonban már egy másik történet, amivel talán rövidesen ország, világ elé állhatunk. Pénzes Ottó

Új és régi tagok, tagdíjak, támogatások Az alapszabály szerinti határidõre 212 rendes tagunk teljesítette tagdíjfizetési kötelezettségét. Még 24-en maradtak adósak, õk megkapták már az errõl szóló értesítést. Ezúttal is emlékeztetjük tagjainkat, hogy közgyûlésünk döntése értelmében ebben az esztendõben a teljes tagdíjbevételt a Dorgay emlékmû

felállítására fordítjuk. Köszönetet mondunk azoknak, akik az elmúlt idõszakban is támogatói voltak tevékenységünket. Tempfli József támogatása minden hónapban megérkezik, s Ujhelyi Jánosné Magdi néni, valamint Galambos Béla kedves feleségével Dienes Judittal együtt

is már a rendszeres segítõk körébe tartoznak. Hálánkat fogadják ezúton is. Okváthné Kertész Anna támogatása Ebesrõl érkezett, s vele nagy örömünkre egyesületünk külsõ tagsága is gyarapodott. Sófi József Szegedrõl csatlakozott hozzánk. Õ Mátészalkáról indulva nagyszerû vállalkozói karriert

futott be, s létrehozva a Szegedi Tehetségekért Alapítványt áldozatos munkát végez a fiatal kutatók tanulmányainak támogatása terén. A Mécsvilág következõ számában szeretnénk õt bemutatni kicsit közelebbrõl is. Pénzes Ottó elnök

Ha az ember egyik legjobb barátját veszíti el, úgy érzi megbénult, elhagyja az ereje, s elhagyják a szavak is. Laci betegágyánál írta le felesége Anna Mária azokat a sorokat, amelyekkel mi barátok, egyesületi tagtársak, és mátészalkaiak is búcsúzunk Tõle. Naponta villan arca elém. Mindig mosolygott. Amikor megtudta, hogy nagy a baj, akkor is arról beszélt, hogy szeretné átölelni a világot. Amíg bírt, járt tovább elesett embertársaihoz, a gyógyító torna mellé gyógyító szavait, mosolyát is vitte. Erõt merített ott az uszodában is a kisgyerekek vidámságából, miközben nagy türelemmel, s szeretettel tanította õket. Minden apró szépséget, jóságot észrevett, s mindig arról beszélt, milyen gyönyörû élete volt. Pedig ha valaki leírná, hogy mi mindenen kellett keresztülmennie, hogy milyen csapások érték, talán el is szörnyülködhetnénk, de õ mindig a szépet, a jót látta még a legnagyobb tragédia idején is. Életét, övéinek jövõjét is a Jóisten kezébe helyezte, így hát nyugodt szívvel távozott. Közös barátunk Becsei Miklós nagytiszteletû úr egyszer azt mondta: A fájdalom, a szenvedés az, ami megmutatja az ember igazi ábrázatát. Drága Barátom, gyönyörû, krisztusi arcodat soha nem feledem! Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

4

2012. június

Könyvek között szabadidõben A Mécsvilág múlt év õszi számában már találkozhattak az olvasók a Képes Géza Városi Könyvtár, Könyvek között szabadidõben címû, egész évet lefedõ pályázati programjával. Pontosabban egész tanévet lefedõ programjával, hiszen az események java a város különbözõ oktatási intézményeiben, vagy azokkal szorosan együttmûködve valósult meg. A cél a programban résztvevõ gyerekek könyves környezetbe csábítása volt, illetve alternatívát kínálni a szabadidõ hasznos elöltésére. Most, hogy itt a tanév vége, és a projekt maratonfutói is látják már a célszalagot, itt az ideje egy kis beszámolónak. Azonban nem könnyû a számadás. Olyan sok szakkör, verseny, játék zajlott az elmúlt év során, hogy a hat partnerintézmény érintett pedagógusai és a könyvtárosok, álmukból felkeltve is csak azt mormolták: TÁMOP-3.2.11/10-1-20100156… (Bár nem hiszem, hogy valaki ne hallott volna róla, de azért ide írom, hogy ez a Társadalmi Megújulás Operatív Program, és ezzel újul meg Magyarország, az Új Széchenyi Terv keretében.)

Így lett a pályázat színtere a Déri Miksa Szakközépiskola és Szakiskola is, ahol a Kötelezõk filmen szakkör futott egész éven át. A szakkörön résztvevõ érettségi elõtt álló diákok, most már nem csak olvasmányaikból ismerhetik a kötelezõirodalmat, hanem filmélményt is köthetnek egyegy könyvhöz. Remélhetõleg a szakkör, az érettségihez is hasznos segítséget nyújtott. A projekt második félévében az iskolapadot is elhagyhatták a diákok, és egy budapesti kirándulás keretében ellátogathattak az Országos Széchenyi Könyvtárba is. A középiskolák közül az Esze Tamás Gimnázium szegõdött még a könyvtár mellé, hogy színesítse, vagy olykor bonyolítsa az Eszés diákok hétköznapjait. Az itt megvalósuló sok program közül mindegyik nagyon fontos volt, de most csak három kerül említésre, nehogy elunja valaki a hosszú felsorolást. A Könyvtáros szakkör a korszerû információszerzés elsajátítását tûzte ki célul, ami egyaránt segítséget nyújtott a Helyi érték szakkör résztvevõinek, de hasznára vált a diákújságíróknak is. Mindhárom szakkör gyakran látogatta hol a gimi könyvtárát, hol a

Képes Géza Általános Iskola volt. Innen bandukolt át miden héten az a 20 5.- 6. osztályos gyerkõc, akik a Képes Géza Városi Könyvtár gyermekrészlegében megalakították a Képes kaszinót. A kaszinó célja ugyan az volt, mint a reformkorban a nagy, felnõtt kaszinóké. Olyan teret kínálni a gyerekeknek, ahol egyszerre tudnak ismeretekre szert tenni, kikapcsolódni, barátkozni, korosztályuknak megfelelõen információt cserélni… És mindezt olyan keretek között tegyék, hogy ne legyen teher keddenként a könyvtárba jönni. Sõt, inkább várják a foglalkozásokat! Ehhez járultak hozzá a játékos délutánok és a kézmûves foglalkozások. Volt itt minden! Nyomdalátogatás, kosárfonás, szemétszedés, szobortúra Mátészalkán… A program sikerét példázza, hogy a második félévre már 25 fõre emelkedett a kaszinó létszáma, és még jöttek volna újabb gyerekek is, de a gyermekkönyvtár falai sajnos nem gumiból vannak. Külön öröm, hogy a program és a tanév végével, a kaszinó nem oszlott fel. Kedd délutánonként továbbra is összeülnek a gyerekek a könyvtárban, és reméljük ez jó sokáig így is marad!

Kálvinos Könyvtárosok Köre

Kik is azok a hatok?

Már említettem, hogy hat intézménnyel karöltve pályázott a könyvtár a program finanszírozására. Miután nem szerettünk volna egy korosztályt sem kihagyni, így az óvodától a középiskoláig minden réteget meg akart mozgatni a könyvtár.

Képes Géza Könyvtárat. Volt, hogy a helyi sajtótörténetet kutattuk a diákokkal, máskor meg a helyi épített értékeket, szobrokat vettük számba.

Kaszinó a könyvtárban

Az általános iskolák közül a program egyik résztvevõje a

A Kálvin János Református Általános Iskola felsõ tagozatos diákjaiból alakult meg 2011 õszén a Kálvinos Könyvtárosok Köre. A kezdetben 22 fõvel zajló foglalkozások, minden csütörtökön megtöltötték gyerekzsivajjal a könyvtár olvasótermét. A szakkör célja az volt, hogy olyan könyvtári foglalkozásokon vegyenek részt a gyerekek, melyek a jövõben segítik a könyvtárban való információszerzést, és mûvelõdéstörténeti ismeretekkel is felruházza a diákokat. A szakköri órák során megismerkedhettek a különbözõ írás nemek kialakulásával, a könyvnyomtatás históriájával, valamint az egyetemes és magyar

Képes a Képesben Képesrõl a Képesnek Aki fenti címet meg szeretné érteni, akkor figyeljen jól, mert ha a szereplõket meg kell nevezni, mindig ugyanaz az íráskép kerül elénk. Szóval, a Képes Géza Városi Könyvtár munkatársai elhatározták, hogy a Költészet Napjához kapcsolódva, s a Képes Géza Általános Iskola Képes Hét címû rendezvénysorozatába betagolódva egy érdekes találkozót szerveznek a nevezett iskola tanulóinak. A város jeles szülöttérõl Képes Gézáról, a két emlegetett intézmény névadójáról olyan dolgokat szerettek volna tudatni a diákokkal, amiket csak olyan valaki mesélhetett el, aki nagyon

jól ismerte a költõ-tudóst, sõt, közeli rokona is. Így hát meghívták a költõ Mátészalkán élõ unokaöccsét Képes Gábor nyugalmazott vasúti mérnököt egy kis beszélgetésre. Néhány gyerek arcára szemmel láthatóan kiült a döbbenet, s talán arra gondoltak, hogy az iskola elõtt álló szobor kelt életre, olyan nagynak tûnt a hasonlóság. Képes Géza, Gyula nevû bátyjának fia nagyon sok családi emléket, személyes élményt mesélt a gyerekeknek, akik nemcsak jólnevelten, intelligensen viselkedtek, de rendkívül érdeklõdõek is voltak. S, hogy a találkozó igazán

könyvtártörténettel. Az elméleti órákat mindig játékos, illetve manuális foglalkozások is színesítették. Így írhattak a Kálvinosok agyagtáblára, másolhattak kódexlapokat, készíthettek pergamentekercseket is. Ahogy a múlt praktikáit megismerték a diákok, úgy jutottak el a foglalkozások a jelenbe, ahol a könyvtárosság fortélyaival ismerkedtek meg. Ennek során megtanulták a könyvtári ábécét, az Egyetemen Tizedes Osztályozást, és készítettek irodalomjegyzéket is. Remélhetõleg a cél teljesült és a megszerzett ismereteket a jövõben mind hasznosítani tudják, és mûvelõdéstörténeti ismeretekkel is gyarapodtak a Kálvinos Könyvtárosok.

Kis könyvtárosok Nagydoboson

A Képes Géza Könyvtár egyetlen vidéki partnere a Nagydobosi Általános Iskola volt. Itt alakult meg õsszel a nagydobosi Kis Könyvtárosok Köre. Az õ szakkörük is hasonló tematikával valósult meg, mint a Kálvin iskola szabadidõs programja. Ezek a szakkörös gyerekek is hétrõl-hétre, csütörtökönként a könyvtárat választották. Jelen esetben nem a mátészalkai könyvtárat, hanem a nagydobosit. Itt is készültek agyagtáblák, és osztályozódtak a polcokon a könyvek. A nagydobosi iskola életét egyegy témahét is színesítette. Ezeken az alkalmakon Kátai Zoltán énekmondó is részt vett, hogy a diákok ne csak történelem órán szerezzenek ismereteket, hanem a históriás énekek is segítsenek történelmünk megértésében. A Históriás ének, kontra történelem címû program õszi témája a kuruc-kor volt, tavasszal pedig az 1948-49-es szabadságharc.

Óvoda az állatkertben képes legyen, végül megnézhettek a diákok néhány kuriózumnak számító családi fotót is. Pénzes Ottó

A Kikelet Óvoda ovisai is részt vettek a Könyvek Között Szabadidõben projektben. Ugyan õk még nem írnak, nem olvasnak, de nem lehet elég korán kezdeni a könyvtárba járást.

A nekik szervezett programok kézmûves foglalkozásokon, és meséken keresztül ismertették meg a házi állatok és a vadállatok életét a gyerekekkel. A foglalkozások nem csak a könyvtárban és az oviban zajlottak. Két kirándulás keretében ellátogathattak a gyerekek õsszel a Nagyecsedi Füvészkertbe, tavasszal pedig a Nyíregyházi Állatparkba.

Egész évben robogott a Képes Tours

Annyi kirándulás zajlott a program egy éve során, hogy egymás közt néha már csak Képes Toursként került szóba a könyvtár. Minden résztvevõt sikerült egy-egy remek kirándulásra eljuttatni a pályázat finanszírozásában. A már említett OSZK kirándulásokon túl, mindkét középiskola részt vehetett egy-egy könyvtártúrán, aminek célpontja a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára volt. Az Esze Tamás Gimnázium diákjai a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárát is meglátogatták. Az egynapos utak nem csak a mûemlékkönyvtárat kínálták programul. A hazaút minden alkalommal Vizsolyon vezetett keresztül, ahol nem csak megnézhették a Károli bibliát a diákok, hanem annak egy lapját ki is nyomtathatták a korabeli módszer szerint. Ezt az útvonalat az általános iskolák is végigjárhatták a tavaszi kirándulásszezonban. A Kálvinos Könyvtárosok és a nagydobosi Kis Könyvtárosok, ezeken kívül a pannonhalmi és a zirci mûemlékkönyvtárakat is meglátogathatták, nem csak a diákok, hanem a kísérõ felnõttek nagy örömére. Nos, rövidítve ennyi történt az elmúlt könyvtári-tanévben. Benne vót füle is meg a farka is, és ami történt mind igaz vót. Aki nem hiszi, járjon utána a könyvtár honlapján a www.kepeskonyvtar.hu-n, nézze meg a fényképes beszámolókat, és olvassa el a korábbi tudósításokat. Czine Árpád

MÉCSVILÁG

2012. június

Emberi szóra éhesen

Egy boldog ember

Bagdy Emõke és Csernus Imre Mátészalkán

Egyesületünket az a megtiszteltetés érte, hogy koordinátora lehet a Szatmári Kistérségi Többcélú Szociális Egészségügyi és Alapellátási Intézmények által Európai Uniós pályázat által életre hívott pszichológiai sorozatának. Harmadik alkalommal vállalkoztunk erre a feladatra, s mindahányszor hatalmas érdeklõdés mellett bonyolíthattuk programjainkat. Amikor egyre kisebb az érdeklõdés nagy szuperprodukciók iránt, ha egy szuggesztív, hiteles ember áll elénk, s a mindennapi életünkrõl beszél, százak tolonganak, hogy hallják szavát. A jóléti világ látható válsága még éhesebbé tesz bennünket az emberi szóra. Már kezdjük felfogni, hogy a boldogság, a kiegyensúlyozott élet titka nem rajtunk kívül

van, hanem bennünk rejlik, de még mindig nem tudunk szabadulni anyagi kötöttségeinken. Idõrõl idõre várjuk, hogy ezek az emberek biztassanak bennünket, hogy végre meghozhassuk saját életünkben azt a bizonyos fordulatot. A sorozat ötödik elõadója Dr. Bagdy Emõke professzor aszszony volt, aki a család szerepérõl, a párkapcsolatok dinamikájáról beszélt. A Mécsvilág hasábjai nem teszik lehetõvé, hogy aprólékosan elemezzük a látottakat, hallottakat, érzékeltetésképpen azonban két dolgot hadd jegyezzek meg: Professzor Asszony elõadásán még a színpadon is ültek - állóhely sem maradt, - s a jelenlevõk szûnni nem akaró vastapssal köszönték meg a mindennapokban is használható fogódzókat. Magam pedig három felnõtt gyermekemnek és párjaiknak - akik sajnos csak ritkán jöhetnek haza - "kötelezõvé" tettem az elõadást megörökítõ felvétel közös megtekintését, s Bagdy Emõke Hogyan legyünk boldogabbak? címû könyvének elolvasását. Csernus Imre májusi elõadásán az érdeklõdés hatalmas

volt, a fogadtatás azonban ugyancsak vegyes. Fájdalmas volt szembenézni önmagunkkal, Csernus doktor márpedig kegyetlen módszerekkel és stílusban kényszerített bennünket arra, hogy ezt megtegyük. Kisebb társaságokban még napokig tárgyaltuk az elõadás minden apró részletét, aminek igazi eszenciáját Buzogány Béla színmûvészigazgató fogalmazta meg nagyszerû írásában a FÉNYPONT májusi számában. Csernus doktorral a mátészalkaiak ezen a nyilvános elõadáson találkozhattak, középiskoláink diákjai azonban többször is szembesülhettek azzal a kíméletlenül önismeretre buzdító világgal, amit a közismert pszichiáter képvisel. Szintén az egyesített szociális intézmények programját koordinálta egyesületünk akkor, amikor a négy középiskolánk diákjaihoz vittük el a Doktor Urat. Az õsszel elkezdett programsor májusban ért véget, s csak remélni tudjuk, hogy az a mintegy háromszáz diák aki találkozhatott Csernus Imrével, másképp néz ezután önmagára és az õt körülvevõ világra. Szeretnék nyilvánosan is

köszönetet mondani a két középiskola igazgatójának Lukács Bertalannak és Dr. Bugya Lászlónak, hogy lehetõvé tették a találkozókat, s az azokat követõ kiscsoportos konzultációkat, amelyeket Kaptur Sándor és Varga Béláné pszichopedagógusok vezettek. A legnagyobb tisztelet és nagyrabecsülés hangján szeretnék szólni azokról a középiskolai tanárokról, akik az intézményekben szervezték a találkozókat. Kovácsné Bálint Mária, Lakatosné Kádár Ágnes, Vékonyné Tóth Éva és Jenei Bernadett tanárnõk olyan felelõsségérzetrõl, empátiáról tettek tanúbizonyságot, ami a pedagógusi pálya legszebb, legfelemelõbb, de egyben legnehezebb oldalát is felmutatta. Pénzes Ottó

Kezdõdik az utolsó menet

Müller Péter, Szendi Gábor, Pálhegyi Ferenc és Pál Ferenc lesz a vendégünk A nagysikerû pszichológiai sorozat - Várva vártként érkezni, felelõsséggel itt lenni, méltósággal elmenni - utolsó harmadához érkeztünk. Csak emlékeztetõül sorolom az eddigi eseményeket: Az elmúlt év õszén Czeizel Endre az egészségesen születés jogáról, Vekerdy Tamás az óvodásokról és kisiskolásokról, Gyarmathy Éva pedig a tehetség hasznáról és káráról be-

szélt. Ez év tavaszán Tari Annamária tartott elõadást a serdülõk és ifjak titkos életérõl, Bagdy Emõke a család szerepérõl, Csernus Imre pedig az önismeretrõl és felelõsségvállalásról. Kezdõdik tehát az utolsó menet, s borítékolható, hogy az érdeklõdés most is hatalmas lesz. Müller Péter augusztus 30-án 17 órakor a Fényes Napok programsorában a Kossuth téri refor-

mátus templomban találkozik az érdeklõdõkkel. Elõadásának címe stílusosan: Fény az ember életében. Szeptember 25-én 18 órakor már újra a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola nagyterme vár bennünket, ahol Szendi Gábor pszichológus A nõk felemelkedése és tündöklése címmel beszél hallgatóságához. Október 17-én Pálhegyi Ferenc pszichológus következik, aki-

nek témája az öregedés és a halál. Hogy mégse ezzel a sokak szerint letargikus témával zárjuk sorozatunkat, meghívtuk Mátészalkára Pál Ferencet, a legendás Feri atyát, aki november 5-én az élet élvezetérõl beszél majd. Aki ismeri ezt a sugárzó plébánost, biztosan tudhatja, hogy nem hedonizmusról lesz szó ezen az estén. Pénzes Ottó

A tanító öröksége

Vértes Judit könyvét mutatták be Mátészalkán Amikor a Városi Könyvtár és a Mátészalkai Vörösmarty Kör meghívóját olvastam, arra gondoltam, vajon ki fog érdeklõdni egy tanyai tanító életének története és dokumentumai iránt? Fõleg, hogy Mátészalkához, sõt kelet-Magyarországhoz sem kötõdõ "hõs"-rõl van szó. Lassan, lassan azonban tisztulni kezdett a kép, s kiderült, hogy bizony szalkaiak hozták haza barátjukat, aki arra vállalkozott, hogy édesapja életének bemutatásán keresztül emléket állítson egy olyan hivatásnak, amit nem egyszerûen jól kell végezni, hanem amit élni kell. Régi barátunk, néhai Jászai Ferenc ma már Bu-

dapesten élõ felesége Pék Mária, és a hozzá gyakran ellátogató Székelyné Marika érezték úgy, hogy azt az értékrendet, elhivatottságot, amit Vértes Judit képvisel, be kell mutatni Mátészalkán is. Azt hiszem, nagyon jól gondolták, s bölcsen tették, hogy ezen az április végi estén a könyvtárba invitáltak bennünket. Vértes Judit két kötetet hozott el - s már készül a harmadik is - ami végigkísérte édesapja Vértes Imre tanyai tanító életét, s szavaiból a tisztelet, az igaz értékek megbecsülése, s a szeretet sugárzott. Ami igazán érdekes, hogy valójában ezt a könyvet maga Vértes Imre írta, hiszen

feljegyzései adták az alapot a könyvek összeállításához, így nem az a helyzet állt elõ, hogy az édesapját tisztelõ gyermek megszépítve a múltat, valamiféle romantikus

5

elegyet hoz elénk. Ez az élet, ez a könyv hiteles, mint ahogyan a szerzõ is, aki ilyen lelkülettel nyúlt ehhez a gyönyörû örökséghez. Pénzes Ottó

Nagyon erõlködtem, hogy valamilyen frappáns, kevésbé közhelybe hajló címet találjak ennek az írásomnak, de ahányszor csak magam elé idézem alakját, kedves lényét, mindig ez a kifejezés jön elém. Engedek hát a kényszernek! Székely Lászlóné Marika életének talán egy pillanata sincs, amit értelmetlenül töltene, amiben a szépség, a közösségi érzés ne dominálna. Elõször akkor találkoztam a nevével, amikor még a rendszerváltozás elõtt híre ment a városban annak, hogy a Rendõrkapitányságon van egy hölgy, aki sorra nyeri az országos versenyeket gyors és gépírásban. Sokáig nem ismertem még, de ha megpillantottam az utcán, úgy tekintettem rá, mint egy sztárra. S, ha belegondolok, ma is csillagnak látom õt, csakhogy az én fejemben ennek a kifejezésnek már más értelme van. Az õ ragyogása az maga a boldogság, s ennek nem elõfeltétele a gyõzelem, a bajnoki cím, a siker.

Hozzátartozik azonban szeretetteljes kötõdése ikertestvéréhez Gizikéhez, a lányai sikereiben való gyönyörködés, a több száz kaktuszának ápolása, és az oly nagy ügyességgel végzett hímzés. Keresztszemesei lassan világhírnévre tesznek szert, ugyanis Marika egy ideje aktív résztvevõje a világ magyarságát összefogó Panoráma Klub rendezvényeinek, ahol óriási sikert arat munkáival. Bodrogi Gyulától Szász Endre volt feleségéig sokan csodálkoztak rá finom motívumaira. A gépírást sem hagyta abba. Országos sikerei mellett bejárta a világot, hiszen szép eredménnyel versenyzett már Brüsszelben, Isztambulban, Amszterdamban, Bonnban, Lausanne-ban, Rómában, Bécsben, Prágában, és legutóbb Párizsban is. Lányai, Tünde és Hajnalka nemcsak a keresztszemesek világában mozognak otthonosan, hanem a gyors és gépírást is elsajátították édesanyjuktól. Tünde szintén versenyzõ, s nem is akármilyen! 1995-ben az Amszterdamban megrendezett világbajnokságon 2. helyezést ért el gyorsírás kategóriában az ifjúsági versenyzõk között! Azóta együtt járják a világot, szereznek újabb barátokat, érnek el szép sikereket a maguk és a jóakaratú, jószándékú mátészalkaiak örömére. Pénzes Ottó

Ötven év jóban, rosszban A mátészalkai kulturális, mûvészeti élet egyik bástyája évtizedek óta a Hauser család. Ebbõl az igényességbõl azóta az egész ország táplálkozik már. Ha Hauser Adrienne zongoramûvésznõ Tiszadobi missziójára, vagy annak jogi, szervezeti alapjainak megteremtõjére Dr. Hauser Tibor ügyvéd úr tevékenységére gondolunk, rögtön érthetõvé válik ez az állítás. A kézzel fogható eredmények, gyönyörûséges mûvészi élmények mögött azonban az a példa húzódik meg, amit a szülõk a jóságba, szépségbe, a mûvészet és a szeretet erejébe vetve adtak és éltek meg rendíthetetlen hittel. Encsike néni és Tibi bácsi ötven éve kötötték össze az életüket, éltek jóban, rosszban, örömben, bánatban együtt gyerekeikért, a mûvészetért, Mátészalkáért. A Jóisten áldja meg továbbra is életüket! P.O.

MÉCSVILÁG

6

A postamester üzenete Ez év március 15-én, nemzeti ünnepünkön felejthetetlen élménnyel és emlékezõ alkotással ajándékozhattuk meg magunkat. Igen, minden jó, felemelõ, minket gazdagító dolog rajtunk múlik, mint ahogyan az önsorsrontás is. Választhatunk, de ha az utóbbi mellett döntöttünk, már nem áll jól a fanyalgás, az önsajnálat, a mások hibáztatása. Mátészalkaiak százai álltak ott a posta épülete elõtt, amikor a fáklyák fényénél Pozsgay Imre egykori államminiszter összefoglalta 1848-49 történéseit és tanulságait, és benne a mi Mátészalkánk jelentõségét, majd pedig Buzogány Béla színmûvész tanítványainak megrendítõ emlékidézésének közepette felavathattuk Dorgay Károly emlékmûvét. Bíró Lajos szobrászmûvész úgy állította elénk az egykori honvéd századost, késõbbi Magyar Királyi Postamestert, hogy tekintete megkerülhetetlen legyen amikor éppen fel-, vagy lelépünk a Kálvin téri posta lépcsõsorán. Ilyenkor mindig üzenetet veszünk tõle. Hogy mit? Az ünnepség után a Dorgay család nevében küldött levelet Pénzes Ottó egyesületi elnöknek Dr. Nagy Barnabásné a hõs dédunokája. Ebbõl minden kiderül: Kedves Ottó! Szeretném megköszönni családom nevében az a felejthetetlenül szép ünnepséget, amit Dédapánk szobrának leleplezése jelentett számunkra. A rendkívül kifejezõ, mély érzelmeket tükrözõ alkotás egy vesztett szabadságharc kudarcát megélõ, osztrák várbörtönök fogságát elszenvedõ embert mutat, hisz aki látta már Olmütz vagy Kufstein hírhedt várbörtöneit, megsejthet valamit az ott raboskodók életébõl. A vastag és nyáron is hûvös nyirkosságot lehelõ falak gyorsan felõrölték az ott élõk egészségét. Dédapánkkal is az ott szerzett tüdõbaj végzett alig 60 éves korában, árván hagyva egy 4 éves kislányt, a Nagyanyánkat. Dédapánk számára nagyon fontos volt a közösség és a hely ahol élt, Mátészalka. Ezt mutatja az is, hogy a régi temetõ ahol sírja is áll, õ ajándékozta a városnak, és tiszteletbõl õ volt az elsõ halott, akit odatemettek. A szalkai református anyakönyvben kiemelt írásmóddal ez áll: "Dorgay Károly kir. postamester az itt 4-dik szám alatt bejegyzett érdemes és közhasznú ember, ki a helybeli reform egyháznak több évekig buzgó tanácsosa, 24 éven át ritka szorgalmú jegyzõje volt: Végnyugalomra tétetett mint elsõ halott az Új temetõkertbe, mely alkalommal ezen temetõkert igen nagyszámú közönség jelenlétében ünnepélyesen megnyittatott és fölavattatott." Köszönjük a család nevében, hogy elkezdte ezt a harcot a szoborért, és nem adta fel akkor sem, amikor teljesen reménytelennek tûnt, hogy valaha is összejön a pénz a megalkotására. Hála töretlen kitartásáért és sok fáradozásáért, hogy ez a harc végül is gyõzelmet hozott! Különösen megható volt számunkra, hogy ez a szobor a lelkes, hazafias, a múltat becsülõ, annak szereplõit számon tartó szalkaiak adományaiból készült, ami gazdasági gondoktól sújtott világunkban különösen nagy jelentõséget nyer, és példát mutat mások számára. Dorgay Károly története csak egy apró kis szilánk a szabadságharc történetében, de megõrzése fontos a legkisebb közösség a család számára, a nagyobb közösség a hely számára ahol élt, és a legnagyobb közösség nemzet számára, mert ilyen kis szilánkokból áll össze egy nemzet történelme. És ebbõl Mátészalka meghatóan szép példát mutatott. Külön köszönet azoknak, akik ezt a szép mûsort megrendezték, elõadták, felejthetetlen élményt nyújtva mindnyájunk számára. Ez jutott eszembe, amikor láttam a fáklyák lobogó fényénél ünneplõ "nagyszámú közönséget" és néztem a fiatalok lelkes és szép elõadását. Reményt adott, hogy mindig lesznek, akik tovább viszik a lángot ünneppel, tánccal, énekkel, bronzba öntött alkotással, és a szobor szív fölé emelt keze mintha a rég elporladt postamester üzenetét hordozná, örök emlékeztetõt a régi esküre, a Petõfijére! Hálás köszönettel a család nevében.

2012. június

SZÁZ CSALÁD

Valami készül a belvárosban Az elmúlt év adventjén kerestem meg Mátészalkán 99 olyan családot, akiket elégedett, boldog emberekként vélek ismerni, olyanokként, akik még talán némi áldozatra is készek a lokálpatriotizmus jegyében. Családom nevében hívtam társul õket arra, hogy minden évben egy kicsit szépítsünk városunkon, kedvesebbé, barátságosabbá téve. Nagy örömömre 42 család értette meg hívásomat és vállalta az együttmûködést. Róluk írtam már az elõzõ számban. Voltak akik a polgármesteri hivatal feladatáról, meg a közmunkásokról beszéltek számonkérõen és indulatosan.

Nekik már meg sem próbáltam elmagyarázni, hogy ez a dolog másról, éppenséggel rólunk szól. Kinõttem már abból, hogy agitáljak, gyõzködjek felnõtt embereket. Akikkel viszont egy nyelvet beszélünk elhatároztuk, hogy ebben az évben a Kraszna Áruházzal szemközti kis park felújítását, megszépítését végezzük el. Mi 336 ezer forintot gyûjtöttünk össze erre a célra, s ezzel a "munícióval" már bátran felkereshettem a város felelõs irányítóit. Szabó István polgármester és Kovács István irodavezetõ urakkal sikerült az ügyben egyeztetnem. Kiderült, hogy éppen

a legjobb célt tûztük magunk elé, hiszen a nyáron éppen ezen a területen várható jelentõs megújítás. Az tervezett villamoshálózat korszerûsítés ezúttal is együtt jár majd a járda felújításával a terecske elõtti szakaszon. Ezen kívül, a közmunka program keretében a belsõ járdák is megszépülhetnek. Ezen a ponton kapcsolódhatunk be mi a munkába: a kis tér növényeinek, padjainak és egyéb kellékeinek beszerzése lehet a feladatunk. Talán még a Csíkszentmihályi Róbert szobrászmûvész által készített Lápi Emlékmû kapcsán is sor kerülhet némi változtatásra.

Ebben az ügyben már felvettem a kapcsolatot a mûvész úrral. Dr. Szondi Zita önkormányzati képviselõ asszony a park tervezésében ajánlotta segítségét, és számíthatunk az Inner Wheel Klub tagjainak munkájára is. Valami tehát készül a belvárosban, ami nemcsak Mátészalkát teheti kedvesebbé, hanem bennünket is, akik részesei lehetünk ennek a munkának szabad akaratunkból, nem mutogatva másra, és semmiképpen sem kérkedve. Ez a Száz Család Mozgalom alapgondolata. Pénzes Ottó

Megkezdõdött a Fellegvár feltárása Egyesületünk kezdeményezését siker koronázta, legalábbis abban a tekintetben, hogy megkezdõdhettek az egykori középkori Fellegvár feltárási munkálatai. A zsidó temetõ területére a MAZSIHISZ adta ki a tulajdonosi hozzájárulást. Mindenképpen szeretném megemlíteni és megköszönni azt a rugalmasságot és együttmûködési készséget, amellyel Tamás Péter úr, és a teljes rabbitestület állt ügyünkhöz. A Jósa András Múzeum szakmai vezetése, jelesül Istvánovits Eszter régészeti osztályvezetõ is támogatta a feltárást, így Dr. Bálint Marianna a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetõje is megadta a kutatási engedélyt, irányításával pedig Pintye Gábor régészt bízta meg. Pintye Gábor

ezer szállal kötõdik városunkhoz, hiszen itt járt általános és középiskolába, itt élnek szülei és testvére is. Saját bevallása szerint pályaválasztásában hatalmas szerepe volt általános iskolai történelemtanárának Szakszonné Csepei Katalinnak. (Aki egyesületünk tagja, s egyik rendszeres támogatója, városunk köztiszteletbe álló személye.) Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület nemcsak kezdeményezõje, hanem a pénzügyi finanszírozója is ennek a szép vállalkozásnak. A mai - meg mindenkori pénzszûke világban a hivatalos szervek úgy vállalhatták el a feladatot, ha az anyagi hátteret biztosítani tudjuk. Szerencsére azért ebben sem maradunk egyedül. Akciónk-

ról hírt szerezve jelentõs támogatást adott át egyesületünknek Filep Gergõ a Szatmár Táncegyüttes egyik vezetõje. Ez a gesztus messze túlmutat a pénzügyeken. Némi emelkedettséget megengedve magamnak kijelentem: Ez a gondolkodásmód és hozzáállás Mátészalka jövõjének zálogát jelenti. Kovács József a Városfejlesztési Társaság vezetõje élõ munkaerõt ígért, Szántó Péter és Kóródi Attila vállalkozók pedig gépekkel sietnek majd segítségünkre. Egyelõre hadd ne soroljam a további felajánlásokat, azokra menet közbe úgyis kitérek majd. A legfontosabb most az, hogy túl vagyunk az elsõ vizsgálaton, amit fémkeresõ detektorral hajtottak végre a szakemberek. Bíztató eredményekrõl számolhatnék be,

ha jogosultnak érezném magam arra, hogy szakember pózában tetszelegjek. Ezt majd a feltárás végeztével Pintye Gábor teszi meg lapunk hasábjain is. Most anynyit, hogy a tervek szerint június 23-án megkezdõdhet a második roncsolás mentes vizsgálat is. A szakemberek által talajradaros eljárásnak nevezett kutatási mód a valaha a területen volt építmények alapjait rajzolja ki. Ez nagyon közel vihet bennünket majd ahhoz, hogy kora õsszel már tényleges ásatást is végezhessünk a teljes bizonyosság jegyében. Ez nagyon költséges eljárás, de múltunk ismeretének vágya és az emberek jósága most is segíteni fog. Pénzes Ottó

Vasárnapi Bartók Már nagyon bosszantott, hogy nem tudtam eljutni a Vasárnapi Zongora Estek egyik koncertjére sem. Óriási ötletnek és kezdeményezésnek tartva, külön örültem egy új arc feltûnésének. No, nem Mándi Ákosra gondolok, hiszen õt már az is ismeri Mátészalkán, aki nem igazán jártas a klasszikus zenében, hanem Nagy Ágnesre, erre fiatal, bûbájos teremtésre, aki civilben lélekgyógyító pszichológus. Az õ közös sorozatuk azt a mesélõs mûfajt igyekszik feltámasztani, amit anno Bernstein, Fellegi Ádám, vagy éppen Kocsis Zoltán mûvelt hatalmas sikerrel. Ha már köztünk él ez a zseniális zongoravirtuóz, hát valóban jó lenne közelebb kerülni a szívet, lelket gyönyörködtetõ klasszikus értékekhez.

Nagyon tetszett ahogy Ágnes a zongora mellett egy fotelben ülve, nagy könyvet lapozgatva mesélt. Most éppen Bartókról, mert hát ez a vasárnap este neki lett szentelve. Hatalmas falat ez, olyan csúcs, amelyre felkapaszkodni szinte egy élet programja lehet. Aki látott már archív felvételt, vagy csak egy fotót errõl a talentumról tudja, hogy egy csendes, visszahúzódó szelíd emberrõl van szó. Amikor azonban felcsendülnek disszonanciái, zaklatott ütemei, akkor döbbenünk rá, micsoda indulatok, lelki viharok dúltak benne, amelyek zenéjén keresztül törtek a felszínre. Mándi Ákos megdöbbentõ hitelességgel és ragyogó technikával tárta elénk ezt a világot. Olyan jól éreztem magam ezen az estén, hogy

szinte sajátomnak érezve, már "rendezni" kezdtem. Néhány instrukcióval a magam képére formáltam volna legszívesebben a "produkciót". Ilyesmikre gondoltam: Milyen jó lenne, ha Ágnes nem állna fel a fotelbõl, hanem végig ott maradna a mûvek alatt is. Sõt, Ákosnak sem kellene lejönni, ráadásul a feszes öltönyt és a nyakkendõt is ledobhatná. Végül is ez így nem koncert. Ha Ágnes beszélne a mûvek, az érdekes élettörténetek mellett a lelki aspektusokról is amelyek motiválták, inspirálták, vagy éppen gátolták a nagy mûvészek alkotó potenciáját, milyen érdekes dolgokra döbbenhetnénk rá. Tudom, Ákos nem a szavak embere, de ha idõnként õ is beleszólna kicsit, máris beszélgetéssé alakulhatna az

est. Ha csak néhány olyan ütemet mutatna meg külön, ami neki a legérdekesebb volt, vagy beavatna minket abba a folyamatba, ami a felkészülést jelentette…. esetleg spontán módon néhány olyan történetet is "bedobhatna", amelyet akadémiai tanárától a Mátészalkáról elszármazott Nagy Pétertõl hallott… Kedves Ágnes és Ákos, ez a kis írás nem provokáció. Ne az én tanácsaimat, hanem a saját ízlés és gondolatvilágukat kövessék. Nagyon jól érzem magam abban is, csak hát néha forogni kezd az agyam. Ezen már nem fogok tudni változtatni. Mindenesetre hálás vagyok, szívbõl gratulálok, és ott leszek szeptemberben a Chopin esten is! Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

2012. június

7

Kocsis Zoltán - 60 - Corvin-lánc - Mátészalka - Tiszadob Kocsis Zoltán zongoramûvész a Nemzeti Filharmonikus Zenekar karmestere, zeneigazgatója május 30-án 60 éves lett. Ebbõl az alkalomból nagyon sokan köszöntötték Õt. Átvehette a legnagyobb magyar kitüntetést a Mátyás király emlékére alapított Corvin láncot, köszöntötte többek között a német konzervatív lap a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ), zenekara Haydn 60. szimfóniáját játszotta a tiszteletére…, s ennek a sornak a végére mi mátészalkaiak is ezennel szerényen beállunk. Olyan mûvész elõtt tisztelgünk, aki a magyarok zenéjét a világ, a világ zenéjét pedig a magyarok számára

tette evidenciává. Olyan ember elõtt hajtunk fejet, aki tudja, hogy a globalizáció nagy dolog, de az nemzeti elkötelezettség nélkül elképzelhetetlen, s aki hazáját mindig megvédi a nemtelen támadásoktól. Olyan mátészalkai (dísz)polgárt köszöntünk, aki lassan két évtizede támogatja az itteni tehetséges fiatalokat, s idõnként fergeteges koncerteket ad városunk polgárainak nagy gyönyörûségére. Isten õrizz, hogy most végigvegyem életútját, felsoroljam díjait! Az nem Kocsis Zoltán, azok az elismerései. Csodálatos dolog, hogy Szvjatoszlav Richterrel játszott együtt négykezes koncerten, hogy 3000 órányi ze-

ne van a fejében, hogy két összecsendülõ pohár hangjáról megmondja, hogy az egy hamiskás H hang… Tehát sok van mi csodálatos, de az hogy 22 éve minden születésnapján ingyen játszik, s a bevételt a Nemzetközi Gyermekmentõ Szolgálat javára ajánlja fel, nos ennél talán nincs semmi csodálatosabb. Kocsis Zoltán megalakulásunk óta tiszteletbeli tagja a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesületnek. 2008 júniusában megtisztelt bennünket azzal, hogy cikket írt a Mécsvilágba, mégpedig éppen arról a megújuló Tiszadobról, ahol augusztus 8-án koncertjének résztvevõi lehetünk a rangos Zongorafesztiválon. Születés-

Elment a gimnázium festõmûvész tanára Fülöp Sándor tanár úr 84 évesen távozott közülünk. 40 éves pedagógusi pályafutásából 27 évet az Esze Tamás Gimnáziumban töltött el.

napján nagy tisztelettel és szeretettel köszöntjük egyesületünk és városunk polgárainak nevében. Pénzes Ottó egyesületi elnök

Találkozás Hamar Péterrel Könyvbemutató a Költészet Napján

Rendkívüli élmény Hamar Péterrel beszélgetni. A legjobb azonban hallgatni Õt. Amikor kiderült, hogy a legújabb könyvének mátészalkai bemutatóján én leszek a beszélgetõtársa, el is határoztam, hogy jószerivel egyetlen dolgot mondok majd neki: "Péter, légy szíves mesélj az új könyvedrõl." És Péter mesélt. Rengetegen voltunk a városi könyvtár olvasótermében, hiszen az Esze Tamás Gimnázium sok-sok diákja is eljött, akik a Filmklubok élményei alapján tudták, hogy nem hétköznapi programra számíthatnak. A téma Móricz Zsigmond volt, hiszen Hamar

Péter mint irodalomtörténész az utóbbi években óriási munkát végezve tudott a tudománynak is újat mondani a nagy író élete kapcsán. Most azonban, mint filmesztéta kapcsolta össze ezt a két mûvészeti ágat, lévén új könyvének címe: Móricz Zsigmond mûvei a filmvásznon. Nagy hozzáértéssel és látható kedvvel mesélt Móricz filmmel való találkozásáról, a lelkesedés utáni csalódásokról, s arról hogyan vélekedett az író a mozgókép mûvészi lehetõségeirõl. Beszélt arról az aprólékos kutatómunkáról is, amit többek között Móricz kiadatlan naplórészleteinek

átvizsgálása és korabeli újságcikkek felkutatása jelentett. Természetesen szó esett a konkrét filmekrõl is, amelyek kapcsán a Rokonok körül alakult ki mind Móricz, mind a második verzió rendezõjének, Szabó Istvánnak személye kapcsán hitelességi kérdésben parázs vita. Ezekre a kérdésekre azonban nemcsak a beszélgetés során kaptunk meggyõzõ válaszokat, azok a könyvben is ott vannak. Ezért hát mindenkinek nagyon jó szívvel hadd ajánljam elolvasásra. Bár nem verseket tartalmaz, s a bemutató napja is véletlenül lett április 11-e, a Költészet Nap-

ja, mondandója, néhol stílusa is kimondottan lírai, de legfõképpen hiteles. És ez a lényeg. Pénzes Ottó

Miért énekel az esztergályos? Az, hogy egy esztergályos énekel, önmagában nem gond. Kit zavar, ha egyedül a fürdõszobába eldalolgat, miközben a zuhany alatt kedvenc szappanoperájára emlékezik? Ez akár aranyos is lehet. Olyan kedves kis momentum. De ha eljön Mátészalkára, ráadásul a Színház Világnapján, március 27-én, s felmegy arra a bizonyos deszkára (ez esetben a Mûvészeti Iskola nagytermének színpadára), akkor bizony ne énekeljen. Még akkor se, ha õ Esztergályos Cecília. Könyörgöm, ne énekeljen. Mert nem tud. Azon a tavaszi estén

verset is mondott nekünk. Bárcsak ne mondott volna. Pocsék volt. Ott értettem meg, hogy a mûvésznõ miért nem futott be színházi karriert. Kiskorában nem színházra oltották. Viszont remekül balettozott, hetven évesen is könnyedén térdére teszi a fejét, ha meghajol a tapsokat köszönve. Bárcsak többet használták volna kiváló mozgáskultúráját a vásznon is. Kétségtelen, hogy Esztergályos Cecíliából hiányzik egy szeg, vagy éppen több van benne a megszokottnál. Magyarul egy picit "lökött". Nyilván a szó pozitív értel-

mében. Szinte semmit sem csinál jól, amit klasszikusan színmûvészetnek neveznek, mégis él a színpadon, a filmen különösen. Jelen van, mégpedig intenzíven. Telitalálat volt számára a Família kft tévésorozat, amelyben magát adhatta, s amely ismertté tette Magyarországon. Mátészalkán is akkor volt élvezhetõ elõadása, amikor nem szerepet játszott. Amikor saját magát "alakította". Cecíliás ízzel mesélt életérõl, pályájáról, vetített, beszólt a fotósnak, utasítgatta a mi hangosítónkat, aki szegény azt sem tudta mit kezd-

jen a sok "zenemelléénekléssel". Egyébként megbánni nem lehetett azt az estet, mert láthattunk egy igen jó humorú hölgyet, aki képes volt másfél óráig egy szál magában lekötni a figyelmünket. Izgalmas a színpadon, mert az ember úgy érzi, hogy bármi megtörténhet elõadása során. Ad abszurdum az is, hogy félbehagyja. Mert õ senkinek nem tartozik megfeleléssel. Olyan a színpadon, mint egy gyermek, vagy egy kutya. Kiszámíthatatlan. S ettõl lélegzetelállító is. Igaz, azon az estén senkinek sem akadt el a lélegzete… Buzogány Béla

Teljes vértezetben a nyilvánosság elõtt

Amikor egy-egy olyan rendezvény részese lehetek, ahol az igényesség, a magas szakmaiság jelenik meg, mindig megnyugszom. Nem kell nekünk farkast kiáltani, elkeseredni, hogy ma már nincs irodalom, költészet, mûvelõdés, csak a "vok, ok, és sms-k léteznek, nem, nem, hála Istennek itt az ellenpélda! Március 29-én a Képes Géza Városi Könyvtár és a Vörös-

marty Kör meghívására érkezett közénk Farkas Gábor költõ, tanár, irodalomkritikus. Az est házigazdája Oláh András, a költõtárs volt, aki a beszélgetés kezdetén megosztotta velünk azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek összekötötték a két irodalmárt. Szó volt az irodalmi szekértáborokról, az erdélyi és csángó kortárs irodalomról, a hitrõl, a költõ-tanár

munkájáról. Ami igazán emlékezetessé tette ezt az estét, az a vendég szerénysége, ugyanakkor az elhangzott versek hitelessége volt. Ködöböcz Gábor az elsõkötetes költõt a következõ mondatokkal méltatja: "Valódi kegyelem, ha egy elsõ kötettel jelentkezõ költõ szinte teljes vértezetben lép a nyilvánosság elé. ...Farkas Gábor versei evangélium és esz-

tétikum találkozásának izgalmasan újszerû olvasatát adják." Valóban megdöbbentõ tisztasággal és erõvel szóltak a költõ elõadásban a verssorok, de ugyanezt érezhetjük akkor is, ha otthon fellapozzuk a kötetet, és újra végigolvassuk verseit. Kapturné Bíró Beáta

Nekem jutott az a szomorú kötelesség, hogy az itt maradottak nevében megemlékezzem iskolánk egyik nagy egyéniségérõl. Bár jómagam nem dolgozhattam együtt vele, mert közel két évtizede nyugdíjba vonult, de ismertem életét, mûvészetét. A biológia mint tudomány szerint az utolsó életjelenség a halál. Az emberek tisztelik a halált, de félnek tõle. Igaz ugyan, hogy külön utakon járunk, mi mind, amíg élünk, az út vége azonban mindnyájunk számára egyforma: szembe kell néznünk az elmúlással. Nincs szép halál, csak halál van, szomorúság és döbbenet. Az Istenben való hit azonban erõt ad a fájdalom elviseléséhez. Sanyi bácsi szerette az életet. Ezt tükrözték festményei is, amelyek nemcsak városi, megyei, országos és külhoni kiállításokon vettek részt, de barátai és kollégái is örülhettek egy-egy szép mûvészi alkotásának. Tanítványai a festészet mûvészete mellett a matematika tantárgy rejtelmeit is megismerhették óráin. Míg dolgozott, iskolánk állandó és ünnepi díszítésének tervezõje és kivitelezõje volt. A szemléltetõ eszközök készítéséért megyei pályázaton díjat és jutalmat kapott. Segítõkész, szókimondó, de megértõ és mindig jót akaró pedagógus volt. Esze Tamás szülõhelyén, Tarpán kezdte pályafutását. Végig hû maradt Esze Tamás szelleméhez. Igazi pedagógusként szolgálta közösségünket. Fülöp Sándor tanár úr igazi családszeretõ ember volt. Sajnos lányát korán elvesztette, de az élet fiával kárpótolta, aki tanár és országgyûlési képviselõ lett, és aki mindig példaképnek tekintette édesapját. A szeretõ édesapa a pedagógus munkát élethivatásnak tekintette. Feleségével, aki szintén pedagógus, ezt a szellemet erõsítették a családban. Fülöp Sándor tanár úr példaértékû élete és munkássága ösztönözzön mindenkit a jobb munkára. Tudatosítsa, hogy akarok, tudok és fogok jobb iskolát teremteni. Ezzel tisztelgünk legjobban a mûvész tanár emléke elõtt. Kedves Tanár Úr! Te nem csak a családod, tanítványaid, barátaid és a mi szívünkben vagy halhatatlan, de fényes betûkkel beírtad neved iskolánk történetébe. Lukács Bertalan az Esze Tamás Gimnázium igazgatója

MÉCSVILÁG

8

Köszönet partnereinknek és támogatóinknak Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet 2010. és 2012. között. Partnereink: • Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László • Városi Mûvelõdési Központ - Buzogány Béla • Képes Géza Városi Könyvtár - Szabóné Dankó Erzsébet • Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola - Szûcs Sándorné • Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan • Képes Géza Általános Iskola - Papp Lászlóné • Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla • Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond • Kossuth téri Református Egyházközség - Becsei Miklós • Mátészalkai Rotary Club - Tóth Imre Támogatóink: • Mátészalka Város Önkormányzata • Szabó István városunk polgármestere • Nobilis Rt. - Novák Tibor • "Öcsi Hús" Húsipari Zrt. - Zemlényi Gyula, Zemlényi Tibor, Zemlényi Zoltán • Szatmár Optikai Kft - Radics Ilona • Carl Zeiss Vision Hungary Kft - Karaffa Róbert • HOYA Szemüveglencse Gyártó Zrt. - Kerekes János • Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint • Szatmárkerház Kft - Lábas Tibor • Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás • Can-Tel East Telekommunikációs Kft - Szabó Tibor • Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet • Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád • Infó-West Kft - Juhász Katalin • Norinvest Kft. Könyvelõiroda - Oláh László • Hellog Kft - Heller Gyula • Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet - Debreczeniné Olajos Katalin, Hetényi Sándorné Médiatámogatóink: • Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István • M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Az egyesület bankszámlaszáma: 6780025410605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: muveszetbarat.mateszalka.hu, vagy w3.enternet.hu/muveszet

XII. évfolyam 2. szám

Belsõ terjesztésû hírlevél Megjelenik: negyedévente Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó Tördelõ-szerkesztõ: Orbán Norbert A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:

4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi elnök Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: muveszetbarat.mateszalka.hu Villámposta (e-mail): [email protected] Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: [email protected]

XV. Tiszadobi Zongorafesztivál

Múzeumok Éjszakája Program

A SZATMÁRI MÚZEUMBAN 2012. JÚNIUS 23-ÁN 16.00- 24.00 ÓRÁIG

Pálinka-malom Borudvar Gasztronómia Népi kirakodók

2012. Augusztus 08. Szerda, 19:30 Hauser Adrienne zongoraestje (Andrássy Kastély franciakert) 2012. Augusztus 09. Csütörtök, 16:30 Kassai István kamarakoncertje (Református Templom) 2012. Augusztus 09. Csütörtök, 19:30 Mocsári Károly zongoraestje (Andrássy Kastély franciakert) 2012. Augusztus 10. Péntek, 16:30 Váradi László koncertje - Fiatal zongoramûvészek bemutatkozása (Református Templom) 2012. Augusztus 10. Péntek, 19:30 Boris Berezovsky zongoraestje (Andrássy Kastély franciakert) 2012. Augusztus 11. Szombat, 19:30 Kocsis Zoltán zongoraestje (Andrássy Kastély franciakert) 2012. Augusztus 12. Vasárnap, 19:30 Soós Adrienne - Ivo Haag svájci Zongora Duó koncertje (Tokaj Zsinagóga) 2012. Augusztus 13. Hétfõ, 19:30 Hauser Adrienne zongoraestje (Tokaj Zsinagóga)

Belépõ: Felnõtt: 400 Ft Diák, nyugdíjas: 200 Ft

Jegyeket a jegy.hu oldalon és a www.tiszadobi-zongorafesztival.hu oldalon lehet vásárolni.

PROGRAMOK Kiállítások: Szûcs Édua grafikusmûvész karikatúrái Fábián Béla karikatúraszobrai Dr. Varga Béla "Nigériai pillanatok"c. fotókiállítása Karaoke verseny Népi udvari játékok, sorversenyek Családi versenyek, kézmûves foglalkozások Szent-Iván éji tûzgyújtás, tûzugrás, táncház Bereczky-Band koncert

Újra Fényes Napok! Nyolc év után tavaly, szinte az utolsó pillanatban a rendkívüli pénzügyi helyzet miatt le kellett mondani a Fényes Napok megrendezését. Mátészalka kultúraszeretõ polgárai azonban akkor, egy olyan kezdeményezés élére álltak, ami ha nem is pótolta ezt a veszteséget, de egy lokálpatrióta hangulatú összejövetelt mégiscsak tetõ alá hozott. Sokan emlékeznek még a MA CSAK SZALKA címû Kossuth utcai forgatagra, ami végül ezreket mozdított meg városunkban. Bár a pénzügyi helyzet nem túl rózsás most sem, Szabó István polgármester úr látva városunk lakóinak

ragaszkodását ehhez a mindig nagyszerû élményekkel járó rendezvényhez, megbízást adott Buzogány Bélának, a mûvelõdési központ igazgatójának a Fényes Napok elõkészítésére, szellemi tartalmának, programjainak megfogalmazására. Igazgató Úr már hírt adott a formálódó koncepció fõ elemeirõl a FÉNYPONT címû lapban, én most az egyesületünkhöz kapcsolódó programokról számolok be. Augusztus 30án, mintegy a Fényes Napok nyitányaként fogadhatjuk városunkban Müller Pétert, a mai magyar spirituális irodalom fejedelmét. A Szatmári

Kistérségi Többcélú Szociális Egészségügyi és Alapellátási Intézmények egyesületünk által koordinált pszichológiai sorozata hetedik elõadásának lehetünk majd résztvevõi ezúttal. A Fény az ember életében címmel - A spiritualitás ideje alcímmel - megrendezésre kerülõ találkozó helyszíne ezúttal a Kossuth téri református templom lesz. Másnap két rendezvényt is jegyez egyesületünk. A Mátészalkáról elszármazott Pál Dávid kiállítását nyitjuk majd meg, aztán pedig Berecz Andrást a Kossuth díjas ének és mesemondót látjuk vendégül. A helyszín még mind-

két esetben bizonytalan. A biztos tájékozódás érdekében érdemes lesz figyelemmel kísérni a FÉNYPONT címû lapot, amit egyébként minden mátészalkai lakos a postaládájában találhat rendszeresen meg. A tervek szerint a Mécsvilág is megjelenik még augusztus utolsó napjaiban, benne a Fényes Napok részletes programjával. Ezek mellett természetesen érdemes figyelni a mátészalkai M1 Televízió mûsorait, és felkeresni a Mûvelõdési Központ, egyesületünk és Mátészalka hivatalos honlapját is. Pénzes Ottó

Hírek • Április 16-án a Szatmári Múzeumban került megrendezésre Dorogi Béla festõmûvész kiállítása. A mûvész aki mûgyûjtõként is bemutatkozott ezen az estén, Modern hagyomány címmel egy válogatást is bemutatott a XX. század kortárs mûvészetébõl. • Harangzenekari hangverseny rendezett április 14-én a mátészalkai Baptista Gyülekezet. A mûvészeti iskola nagytermében a Budafoki

MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

2012. június

testvérgyülekezetük Harangzenekarát látták vendégül, akik nagysikerû húsvét utáni koncerttel hálálták meg a baráti, szeretetteljes fogadtatást. • A Mátészalkai Vörösmarty Kör vendége volt áprilisban Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanár, aki népes hallgatóság elõtt beszélt azokról a gazdasági és pénzügyi folyamatokról, amelyek napjainkban egész Európa, s természetesen hazánk életét is

befolyásolják. • A Magyar Jazz Ünnepén ezúttal a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskolával közösen, Király István lelkes munkájának köszönhetõen szervezhettük meg a Borsodi Blue együttes koncertjét. A valójában rock zenét játszó formáció nagyszerû koncertet adott, kár hogy a mátészalkai fiatalok túlnyomó többsége a kétes értékû diszkót választotta ezen az estén.

• Az interneten is olvasható a Mécsvilág! Egyesületünk honlapján muveszetbarat.mateszalka.hu - Mátészalka város hivatalos honlapjának helyi média menüpontjában, valamint a Képes Géza Könyvtár weblapján egyaránt elérhetõ lapunk online változata is. Ez utóbbi helyen valamennyi Mécsvilág szám megtalálható már.

Cetli félévkor A diákok jól ismerik ezt a kifejezést: cetlit írunk. Ez a számonkérési forma amolyan gyors, legtöbbször spontán módon - néha indulatból - begyûjtött információ arról, hogy egy adott pillanatban hol is tartanak a tanítványok. Hogy ez a nem írt, hanem eljátszott, elénekelt cetli most éppen félévre esett, annak az a magyarázata, hogy a SZCÉNA Színházi Mûhely éppen hat hónapja kezdte meg mûködését városunkban. Egy mûvészházaspár gyûjtötte maga köré azokat a fiatalokat,

akik jóra, szépre vágyva szeretnének belekóstolni a színházmesterségbe. Elsõ pillanattól kezdve tudják a diákok, hogy a beszéd- és mozgáskultúra, a metakommunikáció, a kapcsolatteremtés olyan dolgok, amelyeket nemcsak a színpadon, hanem a civil életben is nagyszerûen tudnak kamatoztatni, ha kellõképpen elsajátítják fortélyait. S, hogy ez megtörténhessen, arról gondoskodnak nagy hozzáértéssel, kellõ szigorral és szinte szülõi szeretettel Buzogány Béla színmû-

vész, és Kiss Ági énekes, karnagy. A fiatal csapatot már láthattuk március 15-én Nemzeti Ünnepünkön, s nemrég a városi pedagógusnapi ünnepségen, de sokat közülük ott találhattunk a Szatmár Hangja nevû tehetségkutató fellépõi és díjazottjai között is. Június 9-én egész estés bemutatkozóra, amolyan kis vizsgaelõadásra hívták a diákok szüleiket, barátaikat, és úgy általában a város polgárait a zeneiskola nagytermébe. Forró hangulatú esten tapsolhattuk pirosra a tenyerünket, ámulva, hogy ilyen rövid idõ

alatt mennyi mindent tanultak gyermekeink. Gyermekeimnek nevezem saját tanítványaimat is, s mivel a csapat felét magam is tanítom, vagy tanítottam a történelem alapjaira, hát különleges elfogultsággal figyeltem fegyelmezett, kreatív, elragadó produkcióikat. Nagyon jó kezekbe kerültek mindnyájan, s biztosan tudom, életre szóló hatás éri õket ezekben az években. Egy új generációhoz kötõdõ reményeim pedig újra szárnyakat kaptak. Pénzes Ottó