Az Északi-középhegység
negyedidőszak
végi őstörténete
Ember és környezet kapcsolata 30.000 és 5.000 évek között a szubkárpati
régióban
Sümegi PáP - Kertész Róbert-
"...a hegyi vér egyetlen csöppje is visszahúzza végül az embert oda, ahová való." Rudyard Kipling: Purun Pagát csodája
lKLTE Ásvány- és Földtani Tanszék, 4010 Debrecen Pf.: 4. 2Damjanich János Múzeum, 5000 Szolnok Kossuth tér 4. Bevezetés Az időben zajló természeti
és társadalmi
folyamatok
következményeként
valamennyi elemének történetisége van. Bizonyos természeti és társadalmi jelenségek,
világunk anyagi
formák, mint a kőzetek, élőlények, fajok, egyedek, tárgyak, gondolatok, eszmék és kultúrák megjelennek, fennmaradnak, Sümegi-Kertész,
majd átalakulnak és letűnnek az idő színpadáról (Sümegi, 1998,
1998a, Sümegi, 1999). Természetesen
az egyes folyamatok sebessége igen
eltérő lehet és ez különösen akkor feltűnő, ha egy rövid idejű eseményt, pl.: egy kémiai reakciót vagy az egyedi életet hasonlítunk össze egy kultúrának, vagy egy fajnak a fenrunaradásával, annak időtartalmával.
Ezek az eltérő sebességű folyamatok eltérő tudományos
megközelítést, eltérő módszereket
gondolkodást,
és kiértékelést igénylenek, ezért a különböző tudományok,
tudományágak az időbeli folyamatok vizsgálatának szempontjaból elkülönülnek. Azokat a tudományokat,
amelyek a nagyobb időléptékű eseményeket, a több száz, ezer,
millió vagy akár milliárd évekkel ezelőtt lejátszódott, már megtörtént eseményeket tisztázzák, annak dokumentumait,
adatait összegyűjtik,
és szintetizálják,
mint a történelem,
őslénytan és geológia, összefoglaló néven történeti vagy időtudományoknak 1998). Az időtudományok
a kulturális hatásokat
régészet,
nevezzük (Sümegi,
és az emberi gondolkodást
visszatükröző
eszközöket, építményeket, a kőzetté válás során fel nem oldódó, szilárd vázrészekkel rendelkező,
FORMA
~
I ANYAG I 1. ábra Az anyag-forma-folyamat
I ~~
~
IFOLYAMATj
egyszerűsített kapcsolatrendszere
(Sümegi-Kertész,
1998a)
a környezeti hatásokat is visszatükröző élőlényeket (ősmaradványokat) Vagyis
az anyagnak
tájékozódáshoz,
az
azokat
megjelenési
egykori
formáit
természetes
és
használhatják társadalmi
rekonstrukciójához, amelyek a beágyazódást követően
feldolgozásával,
azt a területét,
az ember
kapcsolatának
régészeti geológiának más néven geoarcheológiának, geoarcheológiai
vizsgálatok
célja
az
időben
környezet
történö
folyamatainak folyamatok
követően, fennmaradtak (1. ábra).
amely a régészeti
és környezet
fel az
múltunkból, az időben történő
során, a betemetődést és átalakulást (információcsökkenést) Az időtudományoknak
és kőzeteket vizsgálják.
lelőhelyek komplex
természettudományos
feltárásával
foglalkozik,'
nevezzük (Rapp, 1975; Paepe, 1991). A
emberi
telephelyek,
megtelepedési
pontok
paleomorfológiai, kronológiai és paleoökológiai feltárása, rekonstruálása, az ember és környezet múltbeli, időben változó viszonyának a modellezése. A régészeti lelőhelyek feltárása és egykori környezetük geomorfológiai,
geológiai, őslénytani rekonstrukciója,
archimetriai feltárása már a
XVIII. század végén, a XIX. század kezdetén elkezdődött (Buckland, régészek, geológusok és paleontológusok különböző
időtudományok
1823; Lyell, 1863). A
közös munkája azon a felismerésen alapult, hogya
(történelem, régészet, földtan, őslénytan) csak együttesen képesek
feltárni az ember és környezet
különböző
kapcsolatának
idő léptékű és rendkívül
bonyolult
kapcsolatát (Lyell, 1863; Butzer, 1982; Oldfield, 1983). Ennek oka az, hogy időben mind a természetes környezet, mind az emberi közösségek
változnak, átalakulnak és hatnak egymásra
(Lye1l, 1863; Butzer, 1982). A természetes változások (pl.: éghajlatváltozásra környezetátalakulás),
bekövetkezett
valamint az emberi közösségek szociális, vagy technikai fejlődése során
fel1épő, napjaink felé haladva
egyre növekvő
intenzitású
emberi hatásokra
(pl.: szelektív
vadászat, háziasítás, szántók kialakítása, építkezések, stb.) bekövetkezett környezet átalakulások között hatásokkal és visszakapcsolásokkal
jellemezhető rendszer (2. ábra) alakult ki.
I KÖRNYEZET
ITECHNIKAI
SZINT
I
!TÁRSADALMI SZINT
I
2 . aibra Az ember és környezet viszonyának egyszerűsített kapcsolatrendszere 1998a) 2
(Sümegi-Kertész,
Ennek a rendszernek a fejlődése és változása napjainkban kísérletes úton is vizsgálható, a rendszer egyes elemeinek rövid távú változásai nyomon követhetők, de az ember és környezet kapcsolatának több mint 2 millió évre visszavezethető fosszíliákba, ember által készített eszközökbe dokumentumok,
információk
múltja van, amelyről csak a kőzetekbe,
zárt geológiai, paleontológiai
és archeológiai
maradtak fenn. A régészet, a geológia és az őslénytan közötti
társtudományi kapcsolat nem véletlenszerű, hiszen az ember által készített tárgyak, eszközök, vagyis a régészet dokumentumai, különböző (pl.: ember- és állatcsontokkal,
geológiai rétegekből, különböző ősmaradványokkal
faszéndarabokkal,
csigákkal, kagylókkal,
virágporszemekkel,
stb.) együtt temetődtek el (Sümegi, 1999). Ezek a leletek segítenek megérteni az egykor élt ember
és környezete
kapcsolatát,
segítenek
időben
információkat biztosítanak az ember környezet-átalakító A negyedidőszaki
képződmények
elhelyezni
az emberi
leleteket,
és
tevékenységéhez.
geológiai és őslénytani vizsgálata alapján a Kárpát-
medencét a sokszínűség jellemezte az elmúlt két, két és fél millió év során. Ennek oka az, hogya jégkorszaktói kezdődően a Kárpát-medencében
három térbeli kiterjedésben
mikro-szinten egyaránt) erőteljes környezeti mozaikosság Hertelendi, 1998, Sümegi-Kertész,
(makro-, mezo- és
alakult ki (Sümegi, 1996, Sümegi-
1998, 1998a, Sümegi et al. 1998, 1998a).
A makro szintű mozaikosságot
a nagy kiterjedésű
éghajlati területek
ütközőfelülete
alakította ki, mivel 3 nagy klímaöv is megtalálható a vizsgált területen (3. ábra). Ugyanakkor kelet-nyugati
irányban
csökkenő
tendenciáj ú kontinentális
hatás,
nyugat-keleti
irányban
csökkenő óceáni hatás, délről-északra pedig csökkenő szubmediterrán éghajlati hatás fejlődött ki (Bacsó, 1961). Ezeknek éghajlati öveknek a hatására a Kárpát-medencében
mozaikos vegetáció
alakult ki (4. ábra). A nagy kiterjedésű klímaövek hatását erőteljesen módosították és módosítják a regionális és mikrorégiós kiterjedésű morfológiai és hidrológiai adottságok (Sümegi, 1996). Az éghajlati
és növényzeti
övek
mozaikosak a Kárpát-medencében.
mozaikos
kifejlődése
következtében
a talajadottságok
is
Ezt a mozaikosságot csak tovább fokozza az alapkőzetekben
kimutatható sokszínűség (5. ábra). Így a makroszintű, eltérő éghajlati övek nem éles felületek mentén, hanem kisebb területekre bomolva, mozaikosan, egymás mellett jelentkeznek.
Ezek az
éghajlati hatások ráadásul nem stabilan, hanem bizonyos gyakorisággal jöttek létre, azaz időbeli ritmusuk volt (Sümegi, 1996). A negyedidőszakra
rendkívüli mértékben jellemző ciklikus éghajlati változások 10.000-
100.000 éves makrociklusú
váltások,
5.000-10.000
éves mezociklusok
és 500-5.000
éves
időtartalmú mikro ciklusok alakultak ki (Sümegi, 1996). A ciklikus éghajlati változások során az egyes,
eltérő
éghaj lati adottságokkal
rendelkező
övezetekhez
alkalmazkodott
vegetáció csoportok és fauna asszociációk kiterjedtek, illetve visszahúzódtak,
esetleg nagyobb
3
környezeti
.:
méretű változások
esetén kiszorultak,
különböző környezeti
változásokhoz
kipusztultak
a Kárpát-medence
alkalmazkodott
területéről.
Tehát a
élőlények az időben kialakult ritmikus
változások hatására térbeli ritmikus (fluktuáló) mozgást végeztek a Kárpát-medencében. nyomán a peremi hegykoszorú tCarpathicum, Illyricum és Noricumi és Kárpát-medence területei
(Pannonicum ),
paleobiogeográfiai
valamint
(Sümegi
a kontinentális,
óceáni
et al. 1998) szempontból,
övezetek" alakultak ki (Precarpathicum:
és balkáni
átmeneti
területek
régiók,
Deli et al. 1996, Preillyricum:
Ennek belső között
ún. .Jluktuációs
Sümegi et al 1998,·
transsylvániai ösvény: Mahunka, 1993). Ezeknek a térben és időben ritmikusan változó, negyedidőszak során kialakult környezeti mozaikoknak a hatása igen erőteljes volt a Kárpát-medencében gazdasági tevékenységükben
alapvető
fontosságú
termesztett élőlények nem terjedhettek időpillanatban.
tűrőképességük
gyűjtögetett
vagy tenyésztett,
egész területére
egy-egy adott
minden élőlény meghatározott
és csak addig terjed el, vagy csak addig terjeszthető,
megengedi.
Ezért, a különböző
emberi csoportok mindig csak a Kárpát-medence gazdálkodási tapasztalataiknak, fontos célélőlények
vadászott,
ki a Kárpát-medence
Ennek oka az, hogy Földünkön
igénnyel rendelkezik
élt humán közösségekre, mivel a
éghajlati-környezeti
területekről
környezeti ameddig
azt
bevándorolt
egy-egy részét, a saját, addig felhalmozott
az általuk termesztett, tenyésztett vagy vadászott, gyűjtögetett
által hasznosítható
részét szállhatták meg. Ugyanakkor
az időben zajló
folyamatos környezeti változások hatására az egyes kultúrák gazdasági helyzete is folyamatosan változott és ez változtatásra kényszeríttette emberi csoportokat. konkrét
kutatási
a Kárpát-medencébe ,
A fentebb leirt elméleti megfontolások
eredmények,
amelyek
az egyes
megjelent vagy megtelepedett mellett igen érdekesek
Kárpát-medencében
kimutatott
azok a emberi
közösségeknek és a természeti tényezőknek a viszonyát mutatják be (Sümegi, 1998, Sümegi et al. 1998, 1998a, Sümegi - Kertész, 1998, Willis et al 1995, 1998). Ezek közül a legújabbak a kőkor, a lithikum őskörnyezeti tényezők modellezését, a Kárpát-medence éghajlati és környezeti változásainak rekonstrukcióját
tűzte ki célul (Kertész et al. 1994, 1994a, 1997, Sümegi, 1996,
1998, Sümegi et al 1998, 1998a, 1999, Sümegi-Kertész,
1998, 1998a, Willis et al. 1995, 1997,
1998, 1999). De milyen
lehetett
az Északi
kozéphegység.
az Északi-Kárpátok
déli peremének
őskörnyezete a pleisztocén végén, a holocén kezdetén, a lithikum során, mintegy 5.000 és 30.000 évek között? Hogyan hatott, hogyan hathatott az egykori környezet az itt élő paleolit, mezolit vadászokra,
neolit termelő
közösségekre
és milyen hatással
voltak az egyes kultúrák
a
környezetükre? Igen fontos kérdéskör még az is, hogy milyen különbségeket lehetett kimutatni
hegység és medence őskörnyezeti viszonyai között? 4
A középhegységi,
dombsági magasságokkal jellemezhető,
álló Északi-középhegység
markánsan
döntően vulkáni kőzetekből
elkülönül a Kárpát-medence
belső területeitől,
mind
geológiai felépítését, mind éghajlati, domborzati, növényzeti adottságát illetően. A döntően üledékes kőzetekből álló Dunántúli középhegységtől
elsősorban geológiai felépítésében tér el,
de az átlagos magassági különbségekből adódóan és a szubkárpáti, kárpáti éghajlat hatására, az Északi-középhegységben
hidegebb telek, hűvösebb, csapadékosabb
kornyezeti feltételekben
kialakult jelentős
kozosségek
viszonyaik
adaptációs
nyarak alakulnak ki. A
eltérések eltérő következtében
is igen eltérőek lehettek
az alföldi,
az egykori emberi . vagy a dunántúli
területekhez képest, de vajon ezek az éghajlati és növényzeti különbözőségekfennálltak
a kőkori
kultúrák idején is? És ha igen, akkor kimutathatók-e ezek a különbségek megbízható módon? Az eddigi
őskömyezeti,
geoarcheológiai
adatok,
az
Északi
középhegység ben
feldolgozott
pleisztocén végi, holocén kori szelvények alapján úgy tűnik, hogy pozitív választ adhatunk ezekre a kérdésekre.
Az Északi-középhegység
kulturális és környezeti rekonstrukciója
1. Felső paleolitikum és epipaleolitikum Az Északi-középhegység
őskömyezeti
lápterületet dolgoztunk fel kronológiai, analitikai és quartergeológiai Sümegi-Hertelendi,
viszonyainak
szedimentológiai,
szempontból
feltárásához
több lösz-szelvényt,
geokémiai, anthrakotómiai,
pollen
(Willis et al. 1997, 1998, Sümegi, 1996, 1998,
1998, Sümegi et al. 1998, 1998a, Magyari et al. 1999), illetve korábbi ,
barlangi feltárások, kőfülkék leletanyagának
feldolgozását
(Jánossy,
1979, Jánossy-Kordos,
1976) értékeltük újra őskömyezeti szempontból.
Tokaj, Kopasz-hegy A pleisztocén
végi
őskömyezet
rekonstrukciója
szempontjából
eredményeket a tokaji Kopasz hegyen feltárt és komplex módon feldolgozott (6.
ábra)
elemzése
paleoklimatológiai
során
vizsgálatok
kaptuk
(Sümegi,
1996,
a legjelentősebb II löszszelvény
Sümegi-Herte1endi,
1998).
alapján 32.000 és 15.000 évek között 2.000-7.000
A
éves -
földtani értelembe vett - rövidebb idejű hőmérsékleti ciklusokat lehetett kimutatni (SümegiKrolopp, 1995). Mind a felmelegedések,
mind a lehűlések
során a hegy északi
és déli oldalán
mikroklimatikus hatást lehetett rekonstruálni a Mollusca fauna összetétele alapján. A lehűlések során a hegy északi oldalán 10-12 "C fokot, a déli oldalon és a klimatikus an védett területeken 12-14 "C fokos júliusi középhőmérsékletet
lehetett rekonstruálni, míg a felmelegedések során az
5
O'
északi oldalon 14-17 "C fok, a déli oldalon 17-20 "C fokos júliusi őshőmérsékleti
értékek
alakultak ki. Az interstadiális ciklusok 26.000 - 32.000, 21.000 - 23.000 és 16.000 - 18.000 BP évek között alakultak ki. A felmelegedési periódusok során a hegy északi részén lucfenyők (Picea) dominanciájával jellemezhető
erdők alakultak ki, míg a hegy déli oldalán, nyitottabb erdei
fenyőkből álló (Pinus silvestris) erdők terjedtek el (6. ábra). Hasonló változások modellezhetők a Ságvár-Lascaux
interstadiális
(Gábori-Gábori-Csánk,
1957, Gábori-Csánk,
1978, Dobosi- .
Vörös, 1986, 1987) két enyhébb éghajlatú ciklusában is (Sümegi et al. 1998, 1998a). Ezek
az
enyhébb,
csapadékosabb
éghajlatú,
jellemezhető szintek kiemelkedő jelentőségűek (Gábori-Gábori-Csánk,
1957, Gábori-Csánk,
nagyobb
növényzeti
borítottsággal
a paleolit vadászok életének megismerésében 1978), mert az eddigi adatok alapján, a gravetti
O"
kultúrához sorolt paleolit vadászok (T. Dobosi, 1994) ezekben a felmelegedési hullámszerűen jelentek
meg a Kárpát-medence
terü1etén. Az egyik legjellemzőbb
hullám a 16.000-18.000 évvel ezelőtt alakult ki, amikor a Kárpát-medence sikerült paleolit
vadásztáborok
nyomait
ciklusokban,
kimutatni,
ezért ennek
paleolit
minden részéből
a szintnek
az elemzési
eredményeit részletesebben is bemutat juk (7. ábra). A 16.000-18.000 BP évek között kifejlődött enyhébb
klímaszakasz
összetételét
alapvetően
is. A legjellemzőbb
pygmaeum-Vestia
befolyásolta fajok alapján
a Kárpát-medence
Mollusca
ezt a malakológiai
turgida zonulaként különítettük el (Krolopp-Sümegi,
faunájának
horizontot
Punctum
1990, 1991, 1992, 1995
és Sümegi-Krolopp, 1995, Sümegi et al. 1998). A tokaji Kopasz-hegy lávagerineén és hegylábi fel színén lerakódott löszös rétegekben a Punctum
pygmaeum-Vestia
turgida
zonulára
jellemző
faj összetételt
8 helyen
sikerült
kimutatnunk és 5 helyen C-14-es méréseket is sikerült végeznünk. A hegy morfológiai tagoltsága és mikroklimatikus erőteljesen
helyzete
befolyásolta,
következtében
az egykori
de a zonulára jellemző
malakofaunát
fajok megjelenése
a mikrokömyezet
(7. ábra) és a fauna
kifejlődése alapján a zonula alapvető trendjei felismerhetők (Sümegi, 1996). A legjellemzőbb
változásokat
a bodrogkeresztúri
téglagyár 1. szelvényében
találtuk.
Ennek a 7 méteres feltárásnak 1.5-2.75 m közötti szakaszában található malakofaunát lehetett a Punctum pygmaeum - Vestia turgida zonulával azonosítani. Ebben a szintben a hidegkedvelők (Vallonia tenuilabris,
Columella columella, Pupilla sterri, Pupilla ef loessica)
visszaszorulnak,
arányuk 30-35 %-ról 9-13 %-ra csökken. Ugyanakkor
kedvelő,
nem kifejezettben
vagy
növényzeti borítottságot
hidegkedvelő,
igénylő faunaelemek
holarktikus,
erőteljesen
az enyhébb klímát
és közép-európai,
(Clausilia dubia, Punctum pygmaeum,
turgida, Discus ruderatus, Semilimax kotulai) aránya válik uralkodóvá.
6
nagyobb Vestia
- --'~-_""-'-_---_'_------ --~--_._-- -_ .•..• _.- --~._._.
A nagyobb növényzeti borítottságot igénylő fajok aránya meghaladja az 50 %-ot. A fauna összetétel alapján a relatíve enyhébb, hűvös, de nem hideg, ugyanakkor a csapadékos éghajlaton, párás környezetben lávagerineén
beerdősülés
(Kereszt-hegyen)
indulhatott meg a területen kialakult,
anthrakotómiai
és a Kopasz-hegy (faszén)
és
egyik ÉK-i
kvartermalakológiai
elemzések alapján rekonstruált vegyes lombozatú erdőrefugium foltból (Sümegi, 1996, Sümegi et al. 1998, Rudner-Sümegi, periódusban kiáramlottak
1999, Willis et al. 1999) ebben az ökológiailag
kedvező
az erdei fajok, követve az egykori erdei környezet kiterjedését (7.-
ábra). Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a területen egy olyan fluktuációs övezet jött létre a pleisztocén
végi erdőrefugium
körülmények
körül, ahol a ciklikusan
között a közép-európai
erdőlakó
elemek
kialakuló, megjelentek,
szárazabb periódusokban ezekről a területekről visszahúzódtak hegyen lokalizált erdőrefugium ún.
''jluktuációs''
övezetből
interstadiálisnak
az egyik legjellemzőbb
állt.
A
kedvező
majd a hidegebb
a refugiumfoltba.
egy stabil, állandó erdőfoltból
megtelepedési,
klimatikusan
és
Így a Kereszt-
és az ezt körülvevő ciklikus
18.000-16.000
BP
évek
vonása az volt a tokaji Kopasz-hegyen,
közötti
hogy az
erdőlakó elemek szétterjedése a legjelentősebb volt a felső-würmön belül. A fauna összetétele, kifejlődése, radiokarbon
kora jó egyezés mutat a dél-alföldi,
hasonló korú szintjeinek faunáival, de az alacsonyabb
dél-dunántúli
löszszelvények
faj szám és a paleoklimatikus
alapján elsősorban a Duna-kanyar környéki szelvényekkel
párhuzamosítható.
adatok
Az alacsonyabb
fajszám valószínűleg a szélsőségesebb kontinentális és a hidegebb szubkárpáti éghajlati hatások eredményeként alakult ki a vizsgált területen (Sümegi, 1996).
Kelemér, Nagy-Mohos Rendkívül
hasonló
lápterület fúrásszelvényének
eredményeket palinológiai,
lehetett
rekonstruálni
anthrakotómiai
a keleméri
Nagy-Mohos
és mohamaradványainak
elemzése
alapján (8. ábra). A radiokarbon elemzések szerint mintegy 21.000 évvel és 17.000 évvel ezelőtt létrejött enyhébb
és csapadékosabb
éghajlati szakaszokban
a vegyeslombú,
növényzet záródásnak indult a vizsgált területen és döntően cirbolyafenyőből, fenyőből, nyírfákból álló erdők alakultak ki a Putnoki-dombság trendek a radiokarbon szinkronban
erdei
lucfenyöből, erdei
területén.
Bár az éghajlati
adatokkal datált korú tokaji és keleméri szelvények
esetében teljesen
változtak,
rekonstruálhattunk
boreális
sokkal
a keleméri
alacsonyabb
területen.
júliusi
középhőmérsékleti
Ezek az adatok is az egykori
értékeket
mikroklimatikus
adottságok, a keleméri, mély, szurdokszerű völgy lokális éghajlati tényezőinek erőteljes hatását, a Kárpát-medence
mikroklimatikus
mozaikosságát
(Sümegi, 1996) bizonyítják.
Ugyanakkor a
paleolit vadászok Kárpáti medencebeli megjelenése idején az erdőterületek kiterjedését a Nagy-
7
Mohos szelvényének elemzése is alátámasztja. De miért ilyen szoros a kapcsolat abeerdősülési szintek és paleolit vadászok megjelenés között? Úgy tűnik, hogy sikerül megoldanunk problémakört,
ha összekapcsoljuk
ezeket az őskömyezeti
adatokat a paleolit
ezt a
lelőhelyekről
előkerült gerinces maradványokkal. A Ságvár-Lascaux interstadiális gerinces faunáját - kevés kivétellel - csak a kultúrrétegek leletanyagából, tehát erősen szelektálva ismerjük (Vörös, 1982, T. Dobesi-Vörös, Viszont az feltűnő, hogy több telepről aránylag jelentős mennyiségű
1986, 1987).
rénszarvas
maradvány
került elő (Vörös, 1982). Ezek az egykor elejtett zsákmányállat csontok, a rénszarvasleletek
is
alátámasztják a Mollusca fauna alapján 18.000-16.000 BP évek között a Kárpát-medencében rekonstruált paleoökológiai képet, hiszen a rénszarvas vadászata, a zsákmányállat jellege miatt, a rénszarvasok csordába tömörülésekor, I'-~~ I
a csorda vonulásakor
történik, illetve történt (Sturdy,
1975). A rénszarvas ok vonulása az évszakok váltakozásához
kapcsolódik,
hiszen nyáron a
tundra, télen a tajga övezetbe tartozkódnak (Jarman et al. 1982) és vonulásuk a két zóna között ősszel és tavasszal történik. A paleolit vadászok, illetve a szubartikus övben fennmaradt vadászó közösségek követték, illetve követik ezeket a rénszarvascsordákat, specializálódnak,
legjelentősebb
élelemforrásuknak
Ez a tundra-tajga közötti rénszarvasvonulás
szinte ezeknek a vadászatára
tekintik, illetve tekintették (Sturdy, 1975).
a Kárpát-medence
és Kárpátok, valamint a Kárpát-
medencét 16.000-18.000 évekkel ezelőtt északról és nyugatról övező tundraterületek
között is
feltételezhető (Sturdy, 1975), hiszen az eddigi gerinces paleontológiai elemzések alapján (Vörös, 1982) a Kárpát-medencében
zsákmányolt rénszarvasokat a téli vadászati szezonban ejtették el.
Vagyis abban az évszakban,
amikor a tajgaövezetben
tajgaövezetbe vonulása a rénszarvasoknak
tartózkodtak
a rénszarvasok.
A téli,
egy minden évben ismétlődő folyamat, amelynek fő
mozgatója a téli tundra kedvezőtlen környezeti viszonyai és a tajgában télen is megszerezhető, a tűlevelű növényzethez is kapcsolódó zuzmók élelemforrása volt (Sümegi et al. 1998, 1998a). A 18.000 és 16.000 BP évek közötti őskörnyezeti adatok alapján egy megközelítőleg 2000
éves
időtartamú,
mikrointerstadiális
relatíve
enyhébb
szint, a Ságvár-Lascaux
és
éghajlati
ciklus,
egy
interstadiális rajzolódik ki a Kárpát-medencében.
Ennek az interstadiális
szintnek a kialakulásakor,
peremén
erdőrefugiumokból,
fennmaradt
csapadékosabb
a Pannonicum
reliktumfoltokból
a
és környező hegységkeret tajgaövezetre,
illetve
a
vegyeslombú tajgaövezetre jellemző növény- és állatfajok kiáramlottak és kolonizáltak. Ennek következtében fluktuációs övezetük, a Pannonicum pereme köztük a Praecarpathicum al. 1996) régiója, közte az Északi-középhegység
is beerdősült
és a mai tajgaövezet
szegélyére jellemző vegetációs zóna, Picea (lucfenyő) dominanciával jellemezhető alakult ki (Sümegi et al. 1998, 1998a).
8
(Deli et déli
fenyőerdő
Ez az a1apvetően tajgaerdőve1 borított, de mégis mozaikos
növényzeti
és talajtani
viszonyokkal jellemezhető táj az egyik célpontja volt a felső-würm korú rénszarvas csordáknak és ezeket a csordákat követő felső-paleolit vadászoknak. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogyaKárpátokban
és Kárpátok külső, északi és nyugati peremén kifejlődött tundra-övezet és a
Kárpát-medence belső peremén létrejött tajga, sztyeppés tajga vagy tajgás sztyepp zóna között, az
egykori
rénszarvascsordák
évszakos,
területváltó
migrációját
követő
improduktív
gazdálkodást alakították ki a Gravetti kultúra vadászó közösségei, mintegy 18.000 - 16.000 évvel ezelőtt, a Ságvár - Lascaux interstadiálisban.
2. Mezolitikum Kelemér, Kis-Mohos A 12.000 évnél fiatalabb őskörnyezeti eseményeket a korábban már publikált (Willis et al. 1997, 1998, Sümegi,
1998) keleméri Kis-Mohos
láp paleoökológiai
elemzése
alapján
készítettük el. Bár hasonló elemzés készült a Nagy Mohos lápról is, de az utólagos emberi hatások (tőzegbányászat,
kenderáztató
folyamatok (csuszamlás)
következtében
tó kialakítása,
védelmi célú árokásás) és természetes
a Nagy Mohos fúrás késő-glaciális
és holocén korú
szelvénye kevésbé jól értékelhető őskörnyezeti és geoarcheológiai szempontból. A keleméri Kis-Mohos tó mintegy 9 méteres rétegsorában az első réteget alkotó, oligotróf tavi, jelentős mennyiségű inorganikus (szervetlen) üledék (50-90 %) és az Al, K, Mg, Li, Cr elemek maximuma egyértelműen jelzi, hogya tómeder környezetében a mállás nak egy kevésbé ,
intenzívebb litofaciológiai
típusa alakulhatott
ki. A geokémiai
és szedimentológiai
adatok jó egyezést
vizsgálat eredményeivel.
mutatnak
az üledék
Ezek alapján valószínűsíthetjük,
hogy a területen savanyú pH-n, podzolos talaj kialakulása zajlott, pleisztocén végének hidegebb klímáján. Szoros korreláció mutatkozik a fentebb felsorolt elemek, a szervetlen anyagtartalom között, ami instabil, gyorsan erodálódó vízgyűjtő rendszerre utal. Az erózió első sorban a fizikai málláson (aprózódáson) átesett alapkőzet szemcséket szállította a tóba. Megközelítőleg
10.000-9.000 cal BP évek között egy igen erőteljes geokémiai változás
történt a tó üledékgyűjtő
rendszerében.
Előbb a Sr és Ba elemeknek,
majd a vasnak, a
mangánnak és foszfornak alakult ki egy igen erőteljes maximuma az üledékben. Ez a szint megegyezik az égés miatt fekete színű, vasas, vivianitos kiválásokat
tartalmazó
talaj folyás
szintjével. Ez az igen különleges kémiai összetétel összefüggést mutathat a területen történt pH és talajváltozással, bár a legújabb planetológiai és csillagászati vizsgálatok alapján felvetődik a lehetősége, hogy extraterresztriális eseményt (pl.: meteoritzáport) tükröz vissza. Ismeretes, hogy terület kavicsanyagában
található csillámpalák, muszkovit és biotit ásványok is tartalmaznak
9
bizonyos mennyiségű báriumot és stronciumot. A keleméri Kis-Mohos tó üledékeinek geokémiai vizsgálata viszont azt jelzi, hogy az a két elem nem alapkő zet jellegű, hiszen koncentrációjuk független az üledék hamutartalmától.
Nagy valószínűséggel
mindkét elem oldat formájában
került a tó vizébe, majd az üledékbe. Ugyanakkor a talajból bizonyos növények, elsősorban a lucfenyő (Picea abies) és az erdei fenyő (Pinus silvestris), sokkal nagyobb mennyiségben veszik fel és koncentrálják leveleikben a Sr-ot és a Ba-ot (Willis et al. 1997). A réteg elhelyezkedése a pleisztocénlholocén
határán található, ezért feltételezzük, hogy
a globális felmelegedés hatására, amelynek során az átlagos évi és a júliusi középhőmérséklet mintegy 7-9 "C fokot emelkedett lokális és regionális kömyezetváltás
15.000 és 9.000 év között, a Kárpát-medencében
kialakuló
során alakult ki ez a speciális elemösszetétel és összefüggést
mutat a kialakulása a következőkben tárgyalt növényzeti változással is.
--
....
A stroncium és bárium csúcsot vas, mangán és foszfát koncentráció maximuma követi, kb 9000-9200 cal BP évek között. Ezeknek az elemeknek az üledékgyűjtőbe többféle mechanizmussal elektronakceptorként
felhalmozódása
is elképzelhető, mert anaerob viszonyok között mikroorganizmusok
használhatják a Mn- és Fe-ionokat, míg a tűlevelű növényzet alatt képződő
talajok esetében a savanyú tűlevelű avartakaró kialakulása miatt fellépő pH csökkenés és a képződött savanyú huminsavak megnövelik a vas és a mangán mobilitását. A talajokban vas- és mangánfoszfátok
alakulhatnak
ki, de szorpcióval
is kötődhet a foszfát Fe- és Mn-oxidok,
oxohidrátok felületéhez Az üledékgyűjtőben jelentős mennyiségű Ca halmozódott fel 8800 BP évtől kezdődően. Mivel a vízgyűjtő területén található alapkőzet karbonátban környezetének
kőzete kalciumforrás
nem lehetett.
szegény, így az üledékgyűjtő
A lombosfák
avarja nagy mennyiségű
kalciumot tartalmaz. Ez a csapadékvízzel könnyen kimosódik. Ugyanakkor a tűlevélből kialakult avar Ca-tartalma minimális. A következő lépésben bemutatásra
kerülő pollenvizsgálatok
mutatják,
erdőt felváltó
hogy mintegy
kialakulásával
egyidőben
üledékgyűjtőben halmozódott
kialakult
9000-9500 emelkedik alacsony
cal BP éve a tűlevelű meg
az
üledékgyűjtő
pH következtében
fel, mint a síkláp területeinken
lombos
kalciumtartalma,
a Ca nem
karbonát
bár
jól erdő az
formájában
(Nyírség, Sárrét, stb.) hanem az üledékgyűjtő
medrében kialakuló tőzegmoha szervesanyagához kötődött (Sümegi, 1998). A globális éghajlati változás hatására az üledékgyűjtő környezetében növényzeti, talajtani, kémiai változás alakult ki. A kémiai változás a podzolos talaj kevésbé mállott szemcséinek
feldúsulásától,
kiválásán, a Fe, Mn és aP kicsapódásán keresztül egészen a Ca mennyiségének tartott.
10
a Ba, Sc
növekedéséig
A pollenanalitkai eredmények alapján 15 ezer BP évtől megközelítőleg
12 ezer BP évig
\
egy olyan erdőssztyepp, erdőterületeket
nyitott tűlevelű erdő vette körül a vizsgált területet, amelyben az
Pinus,
Picea,
Larix
és Betula
(erdei
fenyő,
törpefenyő,
borókafenyő,
cirbolyafenyő, lucfenyő, vörösfenyő, szőrös nyír, stb.) fajok, míg a sztyeppfoltokat
elsősorban
Chenopodiaceae, Cyperaceae, Artemisia (libatopfélék, sásfélék és ürömfélék) fajok alkották. Mintegy 12.000 évtől a fapollen aránya meghaladta a 60 %-ot. Elsősorban a Betula, a Larix
pollen
aránya
pollenmennyiséget pollenspektrumon
emelkedett
kibocsátó
meg
ebben
és rosszul
az
fosszilizálódó
idő intervallumban. Larix
A
rendkívül
kis
10 % körüli dominanciája
a
belül azt jelzi, hogy a vörösfenyő volt az uralkodó növény a lombkorona
szintben. 9600 évtől drasztikus változás indult meg a pollenkép összetételében, dominanciája
visszaesik,
megnő, pernyemaximum
ezzel egyidőben alakul
a vörösfenyő
a Pinus, Betula fajok pollenaránya
ki és páfrányspórák
Valamennyi globális, illetve Közép-Európára,
(Filicales)
Kárpát-medencére
aránya
ugrásszerűen
IS
kiugró
lesz.
vonatkozó éghajlati modell
emelkedő hőmérsékletet rekonstruált ebben az időintervallumban mind az évi, mind a vegetációs periódusok tajgaerdőben
tekintetében. spontán
vegetációváltozást lombhullató
Valószínűleg
is kialakuló
a növekvő
erdőtüzek
hőmérséklet
felerősödtek
hatására
a korábban
és egy igen jellegzetes,
a
gyors
okoztak. A növényzet változása mintegy 80-100 év alatt játszódott le és a
fafajták, mint a Quercus
(tölgy), Corylus (mogyoró),
Tilia (hárs), Carpinus
(gyertyán), Ulmus (szil) és a Fraxinus (kőris) térhódításához vezetett. Avegyeslombú ,
tajgaerdő
zárt lombos erdővé alakulása egyidőben zajlott a Sc, Ba, Mn, Fe és P maximum kialakulásával. Úgy tűnik, hogy az éghajlat megváltozása, a hőmérséklet emelkedése előbb a tajga záródásához, majd lomboserdei
vegetáció kialakulásához
vezetett. A vegetáció
változása,
az avartakaró
elemösszetételét, eltérő pH, mállási viszonyokat alakított ki, így a talaj képződés is megváltozott, a podzol talaj barna erdei talajjá alakult át a tó környezetben (Willis et al. 1997). Mit jelentenek ezek a változások a tó tágabb és szűkebb környezetében élt mezolit vadászó közösségek szempontjából? Azt, hogy a globális éghajlati változás hatására a lokális és regionális környezetük teljes mértékben átalakult. A globális és fokozatos hőmérséklet növekedés hatására a epipaleolitikum végén, mezolitikum kezdetén zárt vegyeslombú tajga vegetáció alakult ki a vizsgált területen, a majd kora holocénban ez a tajgaerdő lombos erdővé alakult át. Egyúttal a korábbi podzolos talaj bama erdőtalajjá alakult (Willis et al. 1997). Ez a hőmérsékletváltozás által indukált környezeti változás alapvető en át kellett, hogy formálja a terület állatvilágát és így a területen élő vadászok életét is, mivel a vadászzsákmány
egy jelentős része a tajgaerdőhöz
kötött táplálkozást, életmódot folytatott, így a változások hatására kipusztult a területről. Ez a
11
változás az addigi vadászati életmód és hagyományok kríziséhez is vezethetett és mindenképpen válaszút elé állíthatta az Északi-középhegységben
9.000-12.000
évvel ezelőtt ott élt vadászó
közösségeket. A zárt és gazdag
cserjeszintű,
közép-európai
típusú lombos
fákból álló "őserdő"
kialakulásával egyidőben a tómederben mohaláp jött létre, a lejtők stabilizálódtak.
A tűlevelű
fáknak akiszorulásával
lecsökkent
egyidőben
a spontán erdőtüzek
lehetősége drasztikusan
(Willis et al. 1997). Ennek ellenére az erdőtüzek nem szűntek meg, csak kifejlődésük intenzitásuk csökkent le. Rendkívül
fontos, hogy ezek a kisebb pernyecsúcsok
(Willis et al. 1997. p. 745. 5. ábra) a tölgy (Quercus) pollen mennyiségének
és
maximumai
visszaesésével és a
mogyoró (Corylus) mennyiségének növekedés ével mutatnak összefüggést 6000-8000 BC között. Hasonló változásokat lehetett kimutatni észak-alföldi lelőhelyek esetében is (Sümegiet al. 1999). Ugyan a magyarországi
mezolit lelőhelyek (Kertész et al. 1994, 1994a, 1997) őskörnyezeti
vizsgálata még a kezdeti fázisban van, de az amerikai, ausztráliai (Mellars, 1976) és nyugateurópai példák (Evans, 1975) alapján tudjuk, hogya vadászó-gyűjtögető (vadászat,
szegélyzóna
kiterjesztés,
táborhely
és
vadászott
népek többféle célból
csordaállatok
terelőútjainak
kialakítása) is használták az erdőégetést (Bennett et al. 1990; Clark, 1972, 1988; Clark et al. 1989; Smith, 1970). Az
északi-középhegységben
környezet-átalakítások
közül
mezolitikumban
kiemelkedik
elkezdődött,
a szegélyvegetáció,
tudatosnak
a mozaikos
kialakítására törekvés, mert ez az erdők szegélyén élő, napfénykedvelő nagymértékben
erdei környezet
mogyoró terjedését
elősegítette (Smith, 1970; Behre, 1988). Bár még nincsenek archeobotanikai
adatok a magyarországi mezolit
is tekinthető
lelőhelyeken
mezolit lelőhelyekről megfigyelt
a mogyoró
gyűjtögetési
stratégia
gyűjtéséről, és
de a nyugat-európai
erdőégetés/mogyoró
pollen
mennyiségének növekedése között úgy tűnik összefüggés van (Smith, 1970). Ezek a tudatosnak tekinthető, a vizsgált területen is kimutatható, vegetációváltozást igen nagy a jelentősége,
mert azt bizonyítja, hogya
medencében élő vadászó-halászó-gyűjtögető fázisba (Zvelebil
- Rowley-Conwy,
okozó emberi tevékenységnek
mezolitikum második felében a Kárpát-
(h-f-g) népcsoportok eljutottak az ún. .substitucios" 1986) vagyis
a saját, aktív beavatkozásaik
felhalmozott ismereteik révén, nyitottá váltak az élelmiszertennelési,
nyomán
a produktív gazdálkodási
tapasztalatok átvételére (Zvelebil, 1986). Az Alföld északi részén, az Északi-középhegységben, valamint a Dunántúlon több, köztük mezolit régészeti lelőhely közelében lévő paleoökológiai lelőhely en is sikerűlt kimutatni a kisebb-nagyobb pernyemaximumokat dorninancia-növekedést
6000-8000
időszakban már a Kárpát-medence
BC
évek között,
követő mogyoró pollen
ezért feltételezzük,
hogy
ebben
az
északi felén élő mezolit lakosság döntő része a substituciós
12
fázisban volt (Sümegi et al. 1999). Természetesen
ezek az adatok nem azt jelzik, hogya
mogyoró emberi hatásra jelent meg és terjedt el a Kárpát-medencében,
hanem azt, hogya
természetes változásokat egyes területeken felerősítette a mezolit ember azzal, hogya lokális, kis területű égetésekkel
mozaikos,
nyitottabb
alakított ki és a szegélyvegetáció,
és zártabb vegetációs
foltokból álló környezetet
köztük a mogyoró terjedését ezzel is elősegítette, kezdetben
valószínűleg spontán, később talán tudatos módon. A keleméri 6000-7500 BC közötti pollen- és pernyeadatok azt jelzik, hogy mezolit aktivitással és jelenléttel kell számolnunk ezen a területen IS.
Ugyanakkor 5300-5400 caI BC-nél (7100-7200 cal BP) ismét egy igen jelentős kettős pernyecsúcs alakult ki. Ezek a változások, csak úgy, mint az erdő összetételének megváltozása, a kender, a taposást jelző gyomnövények útifű) megjelenése,
a fapollen
visszaesések,
gabonafélék megjelenése már a különböző, átalakító
tevékenységeihez
kötődnek.
(pl.: Plantago lanceolata - lándzsás
a páfrányspóra
maximumok
és a tennesztett
produktív gazdálkodást folytató kultúrák környezet-
Igen fontos,
változásokkal szinkronban szedimentológiai,
többszöri
hogyapollenösszetételben
geokémiai változásokat
jelentkező
is ki tudtunk mutatni az
üledékrétegben. Így az egyes kul túrák hatását az üledékgyűjtő medence környezetére egymást kontrolláló módszerekkel tudtuk feltárni.
3.Neolitikum Az élelmiszertennelést,
produktív gazdálkodást
folytató emberi csoportok, a balkáni-
közel-keleti kulturális gyökerekkel rendelkező neolit kultúrák 7000-8000 BP (6000-6500 cal Be) évek között jelentek meg a Kárpát-medencében
(Hertelendi et al. 1996). Megte1epedésük
nyomai elsősorban a Dunántúl és az Alföld déli részein figyelhetők meg, de ezzel egyidőben az Erdélyi medencében és az Alföld keleti, északkeleti részén is előkerültek telepeik (Kalicz, 1970, 1990; Kalicz-Makkay, középhegység
1976, 1977; Makkay, 1982; Trogmayer,
területén mintegy
1972). Ugyanakkor az Északi-
lOOO évvel később jelent meg neolit civilizáció.
területen a neolitizációs környezet-átalakító
folyamatot a mediterrán kulturális gyökerektől már
elszakadt Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrája kezdte meg (Kalicz-Makkay, A keleméri
Kis-Mohos
láp medrének
szempontjából a kulturális folyamatoknak kialakulásától
kezdődően
Ezen a
paleoökológiai,
ott van jelentősége,
1977).
geoarcheológiai
vizsgálata
hogy a produktív gazdálkodás
olyan erőteljes az ember hatása a környezetre,
hogy ez már a
szedimentológiai, geokémiai és a palinológiai paraméterekben is egyértelműen megnyilvánul. A régészeti,
paleoantropológiai
centrumában
adatok
alapján
egy Balkáni-Közép-Európai
úgy tűnik,
Agroökológiai
13
hogy
a Kárpát-medence
belső
Barrier alakult ki (Sümegi-Kertész,
1998a, 1998b, Kertész-Sümegi,
1999), amely mentén a helyi késő-mezolit
népesség és a
bevándorló neolit közösségek egymás mellett élhettek. A két eltérő kultúrájú közösség között információ átadás alakulhatott
ki és ennek eredményeképpen
a vadászó-halászó-gyűjtögető
életmódot folytató mezolit kultúra átvette a neolit technikai innovációkat, életmódra, élelmiszertermelésre gyökerező
tért át. Ugyanakkor ez a döntően helyi mezolit népcsoportokba
neolit kultúra önálló kulturális
kultúrától és gazdaságtói
letelepült és neolit
elkülönülő
hagyományait
megőrizve
egy új, a mediterrán
fejlődést indított el. Vagyis a Kárpát-medence
felében, az Alföld és a Dunántúl északi részén, valamint az Északi-középhegység régiójában,
északi hegylábi
a KEB AÖB-höz szorosan kapcsolódóan, attól északra egy olyan adaptációs régió
(kárpát-medencei neolit adaptációs zóna - KÁMENAZ) alakult ki, ahol a különböző kulturák és a környezetük
között bonyolult, máig feltáratlan kapcsolat jött létre, amely a Vonaldíszes
Komplexum kialakulását eredményezte. Az Északi-középhegység kárpát-medencei
emberi átalakítás ának, átformálásnak kezdete így egybeesik a
Középső Neolitikurn
kezdetével,
az Alföldi Vonaldíszes
Kerámia népének
megjelenésével (5330-5000 cal Be év), a Tiszadobi csoport és a Bükk kultúra kialakulásának idejével (5330-4940 cal Be év) és az ebből szárrnaztatott Bükki kultúra (5260-4800 cal Be év) horizontjával (Korek-Patay,
1958; Kalicz-Makkay,
1977; Hertelendi et al. 1996). Úgy tűnik,
hogy az Alföldi Vonaldíszes Kerámia csoportjainak megjelenése és a hegyvidéki környezethez alkalmazkodása, adaptálódása (Kaliez, 1970) indította el a vizsgált területen a természetes táj, a közép-európai
természetes eredeti zárterdei környezet "emberarcú" átformálódását. ,
A keleméri Kis-Mohos lápon 5400-4800 évek között kialakult kettős pernyecsúcs közül kiemelkedő maximurnrnal jelentkezik
az első, amellyel szinkronban
a tölgy (Quercus) és a
mogyoró (Corylus) pollen aránya drasztikusan lecsökken, az irtványokon elterjedő páfrányok spóráinak és nyírfák pollenjének maximurnai alakultak ki (Willis et al. 1997, 1998). Ugyanakkor a fúrás tőzegrétegében
finom, 1-3 cm vastag talajbemosódások
jelentek
meg, amelyben a
talajeróziót jelző szervetlen anyag, K, Al, Mg csúcsokat lehetett kimutatni (Sümegi, 1998). Az irtványok kialakításával
egyidő ben nem jelentkezik
ezért feltételezzük, hogy legelőterületek
terrnesztett
növények pollennövekedése,
vagy egyszeruen a letelepedéshez
szükséges nyitott
térségek kialakítása zajlott a területen, bár a meredek falú völgyek miatt lejátszódott erózió következtében
a feltételezett pásztorkodás
csak rövid ideig lehetett meghatározó
a vizsgált
területen. A második pernyecsúcs már finomabb, távolabbi behordású pernyeszemcsékből pemyemaxirnurn közötti különbség igen jelentős területhasznosítási az első pernyemaximum
különbözőséget takar, hiszen
esetében az égetés közvetlenül a láp környezetében
14
áll. A két
alakult ki, rníg a
második esetében (ugyanolyan fapollen arány visszaesésnél) a pernye nem közvetlenül alápot övező területről származik. Ezek az adatok jó egyezést mutatnak a régészeti adatokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy azA VK-ból származtatott Bükk kultúra igen szép kivitelezésű és ipari mennyiségű kerámiát állított elő (Kalicz, 1970). Ezeket a kerámiákat tekintélyes mennyiségben exportálták is (Bécsi-, Erdélyi medence, Vaskapu környéke,
stb.). A kerámiák kialakításához
az Aggteleki-Tornai
Karszt töbreiben
felhalmozódott vörös színű, agyagos terra rossa-t használták fel (Sherratt,
1983). Viszont a
jelentős mennyiségű kerámia kiégetéséhez, jelentős mennyiségű faanyag is kellett. Az adatok alapján valószínűsíthető
a kapcsolat
az erdőirtások,
kiégetése és a második pernyemaximum
a faanyag
felhasználása,
a kerámiák
kialakulása között és a C-14 korok is jó egyezést
mutatnak a Bükk kultúra radiokarbon korával (Hertelendi et al. 1996). Véleményünk szerint az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrából származtatott (KaliczMakkay, 1977), a szubkárpáti területeken, az Északi-középhegységben
és az Alföld északkeleti
részén elterjedt Tiszadob csoport - Bükk kultúra hegyvidéki környezethez úgy játszódhatott le, hogya
történő adaptációja
az Alföldi Vonaldíszes Kerámia közösségei megpróbálták birtokba
venni - a hegylábi régióban és az Észak-Alföldön szerzett földművelési tapasztalatok birtokában - az Északi-középhegység
területeit is. A hegyvidéki
területen,
a geomorfológiai
következtében, az égetéses erdőirtást követően több helyen (Putnoki-dombság, erőteljes erózió alakult ki. A talaj lemosódását színvonalon a terület jelentős
helyzet
Sirok térsége) is
követően azonban a korabeli agrotechnikai
része (pl.: meredek, kitett lejtők) mezőgazdasági
művelésre
,
alkalmatlannak bizonyult. Valószínűleg ezeknek a tapasztalatoknak a hatására a neolit csoportok megváltoztatták
gazdálkodási
emberi közösségek
szokásaikat és felismertek több olyan erőforrást
fennmaradását
termelő gazdálkodásra
biztosítja
is, amely az
az Északi-középhegységben.
Így a hegyvidéki,
kevésbé alkalmas területeken a neolit közösségek
ipari tevékenységet
alakított ki (obszidián és kovaanyag kitermelés - kőeszköz készítés, agyag- és fakitermelés, agyagedény készítés)
és így ellensúlyozták
tevékenység
és a produktív
létfenntartási
viszonyok)
gazdálkodás
is jelentősebbé
a terület kedvezőtlenebb mellett a vadászat,
adottságait.
gyűjtögetés
váltak és az állattenyésztésnek
Az ipari
(az improduktív egy új típusa, a
transzhumansz pásztorkodás kezdődött el (Sherratt, 1981, 1982). Ezek a gazdálkodáson változások, arány eltolódások jól mutatják az Északi-középhegységnek
belüli
a környezeti feltételeihez,
természeti erőforrásaihoz történő emberi alkalmazkodást. Véleményünk
szerint
az Alföldi
csoport és a Bükki Kultúra kialakulása
Vonaldíszes
Kultúrából
származó
a hegylábi felszíntől a Kárpátok
magashegységi
övezetéig tartó, növekvő magassági zónákhoz köthető, néhány száz kilométer
15
Tiszadobi
széles, eltérő
környezeti adottságokhoz Kárpát-medencéből
a Kárpátokig
"toposzekvenciákat"
(Huggett,
vissza legjobban,
szigetszerűen alluviumai) hatására
tartó,
.Juigymahéjszerüen"
fokozatosan,
tükrözik
történő humán adaptációs
eltérő
változó
a makroöveken
(kiugró
belül
magasabb
a más
rendelkező
régiója
mozaikos
ki (kárpáti
határfelület
a középhegységi
a középhegység
régióban.
Véleményünk humán,
szerint
csoportos
történő alkalmazkodásra, kötődik.
pont
Mindkét
területére
"kísérlet"
sikeres, mivel mindkét
hagyományokkal
a kialakított
kiegészítő, ipari tevékenység hatására
következő határán
folyamán
agroökológiai
magashegyvidéki
történő
kialakulása
vissza. Véleményünk
agroökológiai hegyvidéki termelési
barriert zónákhoz
szinte
környezethez
a másik a Bükkí kultúrához kötődő neolit közösségek területen,
azaz a termelő
a Bükki
kultúra
csoport közösségeihez
agroökológiai
humán adaptációs
szerint
tovább
lépett
a
képest, mert átlépte a
és magashegységi
barrier,
folyamatot
határfelületet
övezetek
rövidítve KÁMA AÖB).
a transzhumáló
az alföldi környezetből
pásztorkodás induló,
több
is átlépő, eltérő éghajlati feltételekkel
és növényzettel
történő
hordozó
emberi
közösségek
feltételek
között
élő emberi
tapasztalatai,
közösségekkel
alapján
átlépik az agroökológiai
is, amely a középhegységi
A magashegységhez tükrözi
mentén
a középhegységi
a középhegységi
kult~rához
Ugyanakkor
a Tiszadobi
barriert
húzódik (kárpáti
Ezt a
is rendelkező csoportok, a növekvő termelési tapasztalatok,
az új környezetükhöz.
hegyvidéki adaptáció
területen
felszíneken
vizsgálatok
csoporthoz,
gazdálkodási
és adaptálódnak
a Kárpátok
KÁHEAÖ).
kolonizálnak
zajlik
termelési
osztó folyóvölgyek
és szétterjedni a KÁHE AÖB mögötti
képesek fennmaradni
eltérő
a hegylábi
rövidítve
ez után két, aradiokarbon
1995)'
övek agroökológiai
A KEBAÖB-től
mentén
mellett
1996). Ez a
is. Nem véletlen, hogyahegyláb
az egyik a Tiszadobi
kísérlet
(4. ábra)
(Huggett,
adaptálódott,
határfelület
ún.
folyóvölgyek
(Sümegi,
és növényzeti
részekre
a folyóvölgyek
adaptációs
völgyek,
létre
barrier,
feldaraboló,
övezetek
lithobiomok
számára.
agroökológiai
zónát
hideg
jött
övezetekhez
az első agroökológiai
hegylábi
AVK csoportok
egyidejű
környezeti
felé haladva
kialakult
változó éghajlati
az
magasságnövekedés
mély,
környezet
köthető,
feltételeket,
vegetációs
különböző
neolit közösségek
alakulhatott
mélyen benyúlik
hegycsúcs,
jött létre. A
területekhez
környezeti
következtében
magasság növekedés évei fokozatosan
tapasztalatokkal
magasságú
annak ellenére, hogyafokozatos
környezet
jelentettek
növekvő
1995) a makroléptékű
és az eltérő kőzetek
barriereket
folyamat eredményeként
kialakított
adaptáció
környezettel
során
és a más környezeti
kapcsolatrendszerük
átalakult és ennek a folyamatnak
a kultúrát
a hatására
(pl.: kereskedelmi kultúrájuk
16
kapcsolat)
is megváltozott.
jellemezhető
fokozatosan
A paleoökológiai
adatok azt jelzik, hogy a területen
a Középső
Neolitikum
végén
megindult a lakosság számának a csökkenése, és az AVK -Tiszadob- Bükk kultúrához tartozó emberi csoportok mintegy 700 éves megtelepedését követően a terület lélekszáma visszaesett. A lakosság számának csökkenését az emberi hatás hiányában fellépő erdőzáródás Quercetum erdőre jellemző pollenmaximuma)
(zárt tölgyes,
és talaj regenerálódás (a talaj erózió teljes hiánya)
jelzi (Willis et al. 1998, Sümegi, 1998). Az erdőregenerálódási
szakasz a Neolitikum végéig/a
Rézkor kezdetéig tartott. Ugyanakkor szántóföldekhez
más
köthető
területeken
intenziv
gyommagvak
erdőirtásra,
terjedésére
utaló
gabonatermesztésre,
paleo botanikai
találhatunk (Magyari et al. 1999a). Ezek az adatok azt bizonyítják,
adatokat
is
hogy a hegyvidéki
területen egy új, a korábbi hegyvidéki adaptáció során kialakított termelés stratégiától eltérő mezőgazdasági
tevékenység
alakult ki. A paleobotanikai
adatok
alapján ez a
növény termesztés re alapuló gazdálkodási mód elsősorban a folyóvizek alluviális síkjaihoz, apáholyszerű
völgyfők területéhez, azaz a hegyvidéken belüli viszonylag sík területekhez
kötődik. Aradiokarbon
vizsgálatok alapján (Hertelendi et al. 1996) a termelési viszonyok
megváltozása egyidő ben alakult ki a dunántúli eredetű, eltérő termelési tapasztalatokkal rendelkező
Lengyeli
megjelenésével
kultúra
(Kaliez,
közösségeinek
az Északi-középhegység
1985, 1994) és kolonizációjával.
A régészeti
területén
történő
adatok alapján a
Lengyel kultúra közösségei - a valódi hegyvidéki adaptációval
rendelkező Bükki kultúra
elterjedésével
és a folyóvizek
szemben
- elsősorban
dombvidéki
terü~eteken
alluviális
síksági területein terjedtek el. Ezek a régészeti és őslénytani adatok azt bizonyítják, hogy a területen egy gyökeres kultúra váltás hatására megváltozott a táj hasznosítása és a termelő tevékenység területileg is átrendeződött. A keleméri
Kis-Mohos
láp medrének
paleoökológiai,
geoarcheológiai
szempontjából a kulturális folyamatoknak
ott van jelentősége,
kialakulásától
az ember hatása a környezetre,
kezdődően
olyan erőteljes
vizsgálata
hogy a produktív gazdálkodás hogy ez már a
szedimentológiai, geokémiai és a palinológiai paraméterekben is egyértelműen megnyilvánul.
Összefoglalás Az Északi-középhegység
mind morfológiai, mind éghajlati szempontból egy átmeneti
területet alkot az Alföld medencéje és a Kárpátok hegyvidéki régiója között. Ez a szubkárpáti éghajlattal, növényzeti hatással jellemezhető
terület egy kiterjedt migrációs zónát alkotott a
Paleolitikum végén, mert ezen a területen keresztül vonultak a Kárpátokban és a Kárpátok külső oldalán kiterjedt tundra területek és a Kárpát-medencében
17
kialakult tajgás vegetáció között
mozgó
rénszarvas
folyómedrekben folyásokban"
csordák.
A rénszarvascsordák
(Sajó, Hernád,
Bodrog)
vonulása
kialakult
történt, ezért a paleolit vadásztáborok
és vadászata
erdősültebb
elsősorban
régiókban,
a
az ún. "zöld
nyomai ezeknek a zöld folyósoknak
a
peremén találhatók (pl.: Bodrogkeresztúr, Tarcal, Arka, Monok). A globális hőmérséklet
növekedés
hatására
követekezett be az Északi-középhegységben tajgaerdők
zárt lomboserdökké
a koraholocénban
is és a késő-glaciálisban
alakultak.
környezet
átalakulás
kiterjedt vegyeslombú
Ez az élettér változás igen jelentős
mértékben
befolyásolhatta a területen élt mezolit közösségeket, mert a növény és állatvilág átformálódás miatt az improduktív
életmódjuk alapja, a gyűjtögetett
növények és vadászott
állatok egy
jelentős része kihalt a vizsgált területről. Ennek ellenére fennmaradtak a mezolit közösségek a vizsgált
területen,
mert
a paleoökológiai
adatok
kisebb
humán
aktivitást
(erdőtüzek,
szegélyzóna kiterjesztés, minimális talajerózió) mutattak ki a mezolitikumban. "
Ezek az emberi hatások megközelítőleg
6000-7000
amikor a ciklikus erdőtüzek mellett a szegélyvegetációnak,
CAL BC között erősödtek fel, közte a gyűjtögető életmód egyik
célnövényének a mogyorónak a rendkívül erőteljes, természetes léptéket meghaladó előretörése mutatható ki. Ki kell emelnünk azt a tényt, hogy ebben az időben a Kárpát-medence
déli részén
már megjelentek a Balkán-félsziget és Kisázsia felöl érkező kora neolit népcsoportok, amelyek állattenyésztési és növénytermesztési a közép-európai-balkáni
rendelkeztek. A neolit népek expanziója
agroökológiai barrier (KEB AÖB) mentén megállt (Sümegi-Kertész,
1998), így Kárpát-medence kulturálisan
hagyományokkal
a mediterrán
északi részén
élő mezolit
kulturális gyökerekkel
. népcsoportok
és termelő gazdálkodási
nem
olvadtak
be .
hagyományokkal
rendelkező neolit népcsoportokban. Ugyanakkor a KEB AÖB mentén, illetve annak hátterében, az ún. "kárpát-medencei
neolit adaptációs zónában (KÁMENAZ)"
egy bonyolult információ
áramlás és adaptációs folyamat hatására, a mediterrán hagyományoktól folyamat indult meg. Ennek a folyamatnak Vonaldíszes Komplexum
az eredményeképpen
alakult ki a KÁMENAZ
során átlépte a KÁHE
AÖB vonalát
elszakadt neolitizációs egy új neolit kultúra, a
területén. Ez az új kultúra expanziója
és birtokba
vette az Északi-középhegységet
és
megpróbálta művelés alá vonni. A vizsgált terület viszont termelő gazdálkodás szempontjából, a folyómedrek
alluviális
síkjait
leszámítva,
morfológiai, éghajlati, talaj, hőmérsékleti
korlátozott
adottságokkal
erőforrásokkal,
kedvezőtlenebb
rendelkezik, mint az alföldi régiók,
ezért a kolonizáló neolit közösségek a termelő gazdálkodás mellett ipari tevékenységet (kova és obszidián kőeszközök,
magas színvonalú
improduktív életmódot (gyűjtögetés,
agyagedények
készítése és exportja)
és intenzív
vadászat) folytattak. A hegyidéki környezethez
történő
alkalmazkodás során új állattenyésztési formát, a transzhumansz pásztorkodást is kifejlesztették.
18
Ez utóbbi során a KÁMA AÖB vonalát is sikerült a Bükki kultúra közösségeinek átlépni és kifejezetten
közép-európai
közösségek gazdálkodásában,
magashegységi életvitelében
környezethez
kialakított
adaptálódni.
arány
eltolódások,
A neolit agroökológiai
barrier feloldódások és átlépések olyan jellegzetesek a középhegységi, majd magashegységi környezeti
viszonyokhoz
alkalmazkodás
adaptációként különíthetjük A
neolit
erdőregenerálódás
kor
során,
hogy
ezt
a folyamatot
lápok
területén
el. végén
alapján
a az
siroki,
keleméri
Északi-középhegység
adottsággal rendelkező területein csökkenő lakosságszámot a Lengyel Kultúra
hegyvidéki
közösségei kolonizáltak
kedvezőtlenebb feltételezhetünk.
a középhegységi
rekonstruált
.
gazdálkodási Ugyanakkor
folyók, patakok
allauviális
területein, illetve a dom bs ági régióban. A kultúra váltással egyidőben egy gazdálkodási típus váltás a is megfigyelhető előtérbe, a korábbi állattartással a fő területhasznosítás
a területen,
mert a szántóföldi
és erdőasznosítással
és a társadalmi
energiák
növénytermesztés
került
szemben, ezért a késő-neolitikumban súlypontja
a hegységi régión belül
található szántóföldi művelésre alkalmas területekre tolódik áto
Irodalom Behre, K.E. 1988. The role ofMan in European vegetation history. pp. 633-672. In: Huntley, B.-Webb, T. Ill. eds. Vegetation History. K1uwer Academic Publishers. Bennett, K.D.-Fossitt, J.A.-Sharp, M.J.-Switsur, V.R. 1990. Holocene vegetation and environment history at Loch lang, Shouth Uist, Western Isles, Scotland. New Phytologist, 114. pp. 281-298 Buckland, W. 1823. Re1iquiae Diluvianae. London. Butzer, K.W. 1982. Archeology as Human Ecology. Cambridge. Cambridge University Press. Clark, J.D.G. 1972. Star Carr: a case study in bioarcheology. Addison-Wesley Modular Publication. Clark, J.D.G. 1988. Practile motion and the theory of charcoal analysis, source area, transport, deposition and sampling, Quaternary Research, 30. pp. 67-80. Clark, J.D.G.-Merkt, J.-Muller, H. 1989. Post-glacial fire, vegetation and human history on the northern Alpine forelands, South Western Germany. J. Ecology, 77. pp. 897-925. Deli et al. 1996: Deli, T.-Sümegi, P.-Kiss, J. Biogeographical characterisation of the Mollusca fauna on Szatmár-Bereg Plain. 123-130. Proceeding of the "Research, Conservation, Managment" Conference, Aggtelek. T. Dobosi, V. 1994. Contribution to the Upper Palaeolithic Topography. Acta Arcaeologica Hungarieae, 46. pp. 3-20. T. Dobosi, V.-Vörös, 1. 1986. Chronological revision of the Pilisszántó-Rock-shelter II. Folia Archeologica, 37. pp. 25-43. T. Dobosi, V.-Vörös, 1. 1987 Chronological revision of the Pilisszántó-Rock-shelter 1. Folia Archeologica, 38. pp. 7-58. Evans, J.G. 1975. The Environment of Early Man in the British Isles. Paul Elek Press. Gábori, M.-Gáboriné Csánk, V. 1957. Les stations de loess paléolithiques de Hongrie. Acta Archeologica Hungaricae, 8. pp. 3-116. Gáboriné Csánk, V. 1978. Une oscillation c1imatique á la fin du Würm en Hongrie. Acta Archeologica Hungarica, 30. pp. 3-ll.
19
Hertelendi, E. et al.: Hertelendi, E.-Kalicz, N.-Raczky, P.-Horváth, F.-Veres, É.-Svingor, I.-Futó, 1.-Bartosiewicz, L. 1996. Re-evolution of the Neolithic in eastern Hungary based on calibrated radiocarbon dates. Radiocarbon, 37. pp. 239-24l. Huggett, R.J. 1995. Geoecology. Routledge Press, London-New York. Jánossy, D. 1979. A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján. Akadémiai Kiadó, Budapest. Jánossy, D.-Kordos, L. 1976. Two Pleistocene-Holocene Cave localities in Hungary. Annales Hitorico naturales Musei Natura Hungaiae, 68: 5-29. Kalicz N. 1970. Agyagistenek.A neolitikum és rézkor emlékei Magyaroszágon. Corvina Kiadó, Budapest. Kaliez, N. 1985. Kőkori falu Aszódon. Múzeumi Füzetek, 32. Aszód. Kalicz, N. 1990. Frühneolithische Siedlungsfunde aus Südwestungarn. Akadémiai Kiadó. Kaliez, N. 1994. Wenden des Spütneolítíkums im Oberen Teissgebeit. Jósa András Múzeum ÉVkönyve, 36. pp. 263-290. Kalicz N.-Makkay, J. 1976. Frühneolitische Siedlung in Méhtelek-Nádas. Mittelungen des Archaologischen Instituts der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, 8. pp. 13-24. Kalicz N.-Makkay, J. 1977. Die Linienbandkerarnik in der Grossen Ungarischen Tiefebene. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kertész, R.-Sümegi, P.-Kozák, M.-Braun, M.-Fé1egyházi, E.-Herte1endi, E. 1994. Mesolithikum im nördlichen Teil der Grossen Ungarischen Tiefebene. Jósa András Múzeum Évkönyve, 36: 1661. Kertész, R.-Sümegi, P.-Kozák, M.-Braun, Mv-Félegyházi, E.-Hertelendi, E. 1994a. Archeologica1 and Pa1eoecologica1 study of an Early Holocene sett1ement in the Jászság Area. Acta Geographica, Geologica et Meteorologica Debrecina, 32. pp. 5-49. Kertész, R.-Sümegi, P.-Kozák, M.-Braun, M.-Félegyházi, E.-Hertelendi, E. 1997. Ásatások Jászberény 1. lelőhelyen. Előzetes jelentés az első azonosított alföldi mezolit telepen végzett kutatásokról. Archeológiai Értesítő, pp. 3-26. Korek J.-Patay P. 1958. A bükk kultúra elterjedése Magyarországon. Régészeti Füzetek, lII2. Krolopp, E.-Sümegi, P. 1990. Vorkommen von Vestia turgida (Rossmassler, 1836) in den pleistozanen Sedimenten Ungarns. Soósiana, 18. pp. 5-10. , Krolopp, E.-Sümegi, P. 1991. Dominancia level of the species Punctum pygmaeum (Drapamaud, 1801): a biostratigraphical and paleoecological key level for the Hungarian loess sediments of the Upper Wünn. Soósiana, 19. pp. 17-23. Krolopp E.-Sümegi P. 1992. A magyarországi löszök képződésének paleo-ökológiai rekonstrukciója Mollusca-fauna alapján. pp. 247-263. In: Szöőr Gy. ed. Fáciesanalitikai, paleobiogeokémiai és paleoökológiai kutatások, MTA Debreceni Bizottsága, Debrecen, p. 263. Krolopp, E.-Sümegi, P. 1995. Palaeoecological reconstruction of the Late Pleistocene, based on Loess Malacofauna in Hungary. GeoJoumal, 36. pp. 213-222. Lyell, C. 1863. The Geological Evidence of the Antiquity of Man, with Remarks on Theories of the Ori gin of Species by Variations. John Murray Press. Magyari, E.-Jakab, G.-Rudner, E.-Sümegi, P. 1999. Palynological and plant macrofossil data on Late Pleistocene short term climatic oscillations in North-east Hungary. Procceedings of the 5 EPPC, Acta Palaeobotanica, supplement 2. (in press) Magyari, E.-Sümegi, P.-Daniel, P. 1999a. Anthropogenic and climatic factors in the Late Glacial and Holocene forest development of the NE Carpathian Basin. Abstracts of XV. INQUA Congress, Durban, p. 16. Mahunka S. 1993. Hungaromotrichus baloghi gen. Et sp. N. (Acari: Oribatida), and some suggestions to the faunagenesis of the Carpathian Basin. Folia Entomologica Hungarica, 54, 7583. Makkay, J. 1982. A magyarországi neo1itikum kutatásának új eredményei. Akadémiai Kiadó.
20
Mellars, P. 1976. Fire, ecology, animal populations and man: a study of some ecological relationship in prehistory. Proceedings ofPrehistory Society, 42. pp. 15-45. Oldfield, F. 1983. Man's Impact on the Environment: some Recent Perspectives. Geography, 68, 245-256. Paepe, R. 1991. Geo-archeology. Symposium at 13th INQUA, 147-148. Peking. Rapp, G. 1975."The Archeological Field Staff: The Geologist." J. Field Archaeology 2, 229237. Rudner, E.-Sümegi, P. 1999. Recurring taiga forest steppe habitats in the Carpathian Basin in the Upper Weichselian. Quaternary International, (in press) Sherratt, A. 1982. The development of Neolithic and Copper Age settlement in the Great Hugnarian Plain. Part 1: The regional setting. Oxford Journal of Archaeology, 1. pp. 287-316. Sherratt, A. 1983. The development of Neolithic and Copper Age settlement in the Great Hugnarian Plain. Part 2: Site surveys and settlements dynamics. Oxford Journal of Archaeology, 2. pp. 13-4l. Smith, A.G. 1970. The infuence of Mesolithic and Neolithic man on British vegetation. Pp. 8196. In: Walker, D.-West, R.G. Studies in the Vegetational History of the British Isles. Cambridge Univerity Press. Smith, AG. 1981. The Neolithic. pp. 125-209. In: Simmons, 1.G.-Tooley, M.J. eds. The Environment in British Prehistory. Duckwoth Press. Sturdy, D.A 1975. Some Reindeer economies in Prehistori c Europe. pp. 55-98. In: Higgs, E.S. (ed.): Palaeoeconomy.Cambridge University Press, Cambridge. Sümegi, P. 1996. Az ÉK-magyarországi löszterületek összehasonlító paleoökológiai és sztratigráfiai értékelése. Debrecen, kandidátusi értekezés, kéziratban. Sümegi P. 1998. Ember és környezet kapcsolata a Kárpát medencében az elmúlt 15.000 év során. Panniculus, 3, 367-395. Sümegi, P. 1999. A csigák, kagylók szerepe a régészetben. Természet Világa, (megjelenés alatt) Sümegi, P.-Hertelendi, E. 1998. Reconstruction ofmicroenvironmental changes in Kopasz Hill loess area at Tokaj (Hungary) between 15.000-70.000 BP years. Radiocarbon, 40.855-863. Sümegi Pi-Kertész R. 1998. A Kárpát-medence őskörnyezeti sajátosságai - egy ökológiai csapda az újkőkorban? Jászkunság, 44. pp. 144-157. Sümegi P.-Kertész R. 1998a. Ablak az időre. Ember és környezet kapcsolata a Kárpátmedencében az időtudományok tükrében. Szolnoki Tudományos Közlemények, 1. pp. 66-69. Sümegi P.-Krolopp E. 1995. A magyarországi würm korú löszök képződésének paleoökológiai rekonstrukciója. Földtani Közlöny, 124. pp. 125-148. Sümegi et al. 1998: Sümegi, Pi-Hertelendi, E. Magyari, E.-Molnár, M. 1998. Evolution of the environment in the Carpathian Basin during the last 30.000 BP years and its effects on the ancient habits of the different cultures. pp. 183-197. In: Költő, Lc-Bartosiewicz, 1. eds. Archimetrical Research in Hungary II. Budapest. Sümegi et al. 1998a: Sümegi P.-Krolopp E.-Hertelendi E. A Ságvár-Lascaux interstadiális paleoökológiai rekonstrukciója. Acta Geographica Debrecina, 34. 165-180. Trogmayer, O. 1968. Körös-Gruppe - Linienbandkeramik. Alba Regia, 12. pp. 71-76. Varga Z. 1981.Az elterjedési területek recens és történeti dinamikája. Akadémiai Doktori Értekezés, Kossuth 1. Tudományegyetem, Debrecen. Vörös, 1. 1982. Faunal remains from the Gravettian reindeer Hunters' campsite at Ságvár. Folia Archeologica, 33: 43-69. Willis, K.l-Braun, Mo-Sümegi, P.-Tóth, A. 1997 Does soil change cause vegetation change or vice versa? A temporal perspective from Hungary. Ecology, 78. pp. 740-750. Willis, K.l-Sümegi, P.-Braun, M.,-Tóth, A 1995 The Late Quaternary Environmental History of Bátorliget, N.E. Hungary. Palaeoclimatology, Palaeoecology, Palaeogeography, 118. pp. 25-47. Willis, K.J.-Sümegi, P.-Braun, M.-Keith, D.B.-Tóth, A 1998. Prehistoric land degradation in Hungary: who, how and why? Antiquity 72. pp. 101-113.
21
Willis, K.J.-Rudner, E.-Sümegi, P. 1999. The full-glacial forests of central and southeastern Europe: Evidence from Hungarian palaeoecological records. Quatemary Research, (in press) . Zvelebil, M. 1986. Mesolithic prelude and Neolithic revolution. pp. 5-16. In: Zvelebil, M. ed. Hunters in Transition. Cambridge University Press. Zvelebil, M.-Rowley-Conwy, P. 1986. Foragers and farmers in Atlantic Europe. pp. 67-93. In: Zvelebil, M. ed. Hunters in Transition. Cambridge University Press.
22
16.000-12.000 év, Sül1őhínár (Myriophyllum), békaszőlő (Potamogeton), kolokán (Stratiotes) és békalencsék (Lemna) megtelepedés a centrális részen, vízfelszín kiterjedése gyékény (Typha), békabuzogány (Sparganium), csipkeharaszt (Selaginella), legyezőfű (Filipendula), pimpó (Potentilla) terjedése a peremeken, majd a láp kiégését követően dagadó láp - átmeneti láp állapot
16.000-12.000 év, Helianthemum Artemisia - Betula paleoasszociáció, Larix, Pinus cembra, Betula pubescens és Betula pendula (közönséges nyír), Salix (fűz), Juniperus communis erdők az ürmös - libatóp - napvirág dominanciájú magaskórós réteken. Száraz és a nedves kontinentális társulások keveredése a területen
t
t 18.200-16.000 év Pinus cembra Juniperus - Artemisia asszociáció cirbolyafenyő - borókafenyő - ürmös rétek arány megnő, de jelentős a Larix, Picea és Pinus borális fenyvesek aránya is. Erdőzáródás, boreális tajga környezet.
18.200-16.000 év, Carex chordorrhiza Sphagnum subsecundum Carex lasiocarpa - Sphagnum recurvum sással kevert tőzegmohaláp - átmeneti láp és láp állapot, sás-tőzegmoha szőnyeg, ciklikus erőtüzek nyomai, pernye feldúsulások a peremeken, mélyebb víz a láp centrális részén
t
t
19.400-18.200 év, Tőzegmohák Sphagnum cuspidatum és Sphagnum palustre jelennek meg, zárt tőzegmoha szőnyeg alakult ki. A nyílt vizet zöldalgák (Botryococcus), békaszőlő (Potamogeton) kolokán (Stratiotes) és békalencsék (Lemna) jelzik. A medence szegélyen dagadóláp, a belső területeken l méternél sekélyebb, nyílt víz alakult ki.
19.400-18.200 év, Betula nana és Betula pubescens nő a láp felszínén, Juniperus (borókafenyő), Larix és Pinus silvestris erdőfoltok keverednek a domináns ürmös (Artemisia) -libatóp (Chenopodiaceae) - napvirág (Helianthemum) - pipitér (Anthemis) magaskórós rétekkel. A magashegységi tajga-tundra határtársulás.
t
t 21.500-19.400 év, Pinus - Larix Betula nana - Betula pubescens - Hypnaceae paleoasszociáció (cirbolyafenyő lucfenyő - vörös fenyő - erdei fenyő törpenyír - szőrös nyír). A láp felszínén cirbolya és lucfenyő, a szárazabb helyeken vörös és erdei fenyők. Boreális fenyves keverten hideg kontinentális napfénykedvelő elemekkel.
21.500-19.400 év, Carex rostrata Calliergon giganteum - Carex lasiocarpa Scorpidium scorpioides paleoasszociáció csőrös sás - óriás moha - gyapjas magvú sás Boreális elterjedésű fajokból álló sás sal kevert barna mohaláp alakult ki
t 26.000 - 23.000 év, A hátravágódó völgyben csuszamlások és girlandok, folyamatos permafroszt (talaj fagy) hatások és kialakul a láp medencéie, 8. ábra A Nagy Mohos fejlődésének
rekonstrukciója módosítva)
23
(Magyari
et al. 1999 nyomán
