Az érzelemszabályozás zavarai

Magyar Pszichológiai Szemle, 2013, 68. 1. 71–88. DOI: 10.1556/MPSzle.68.2013.1.6.

Az érzelemszabályozás zavarai

AZ AFFEKTÍV SZABÁLYOZÁS ZAVARAI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI. EVÉSZAVAROK ÉS ADDIKTÍV BETEGSÉGEK* ———

– BÓNA ADRIEN1 – KUN BERNADETTE2 – KÖKÖNYEI GYÖNGYI2 – DEMETROVICS ZSOLT2 Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézet Fejlődés- és Klinikai Pszichológia Tanszék 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem Pszichológiai Intézet E-mail: [email protected] 1

Beérkezett: 2012. szeptember 06. – Elfogadva: 2012. december 05.

A szelf-szabályozás, ezen belül az érzelemszabályozás fejlődése és a fejlődés zavarai, illetve összefüggésük különböző pszichopatológiai állapotokkal az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a klinikai kutatásokban. Jelen tanulmányban egyrészt az érzelemszabályozás zavarait és fejlődés-lélektani vonatkozásait tekintjük át, különös figyelemmel a fejlődési pszichopatológiai vonatkozásokra. Másrészt a maladaptív szabályozási mechanizmusok szerepét vizsgáljuk két klinikai vonatkozásban; az addikciók és az evési zavarok kapcsán. Mindkét zavar közös jellemzője a szabályozási deficit, különös tekintettel az affektusok szabályozásának nehézségeire. A tanulmány végén amellett érvelünk, hogy a maladaptív vagy diszfunkcionális érzelemszabályozási technikák legjobban mint transzdiagnosztikus rizikó- és/vagy fenntartó tényezők érthetők meg. Kulcsszavak:

érzelemszabályozás, érzelemszabályozási deficit, fejlődési pszichopatológia, rizikótényezők, addikció, evési zavar

*

Jelen tanulmány elkészültét a Magyar Tudományos Akadémia Kökönyei Gyöngyi és Demetrovics Zsolt számára megítélt Bolyai János Kutatási Ösztöndíja, valamint az OTKA 83884 számú pályázata támogatta.

71

72

Bóna Adrien – Kun Bernadette – Kökönyei Gyöngyi – Demetrovics Zsolt

AZ AFFEKTÍV SZABÁLYOZÁS ZAVARAI A negatív érzelmi töltéssel rendelkező állapotok, azaz a negatív affektusok (SCHERER, 1982) szabályozásának a kérdésköre terápiás szempontból is régóta jelentős elméleti vagy kutatási téma a pszichológia számos területén. Történeti szempontból az elhárító mechanizmusok révén már a pszichoanalitikus elméletekben is megjelenik (FREUD, 1926; lásd VAILLANT, 1971; V. KOMLÓSI és RÓZSA, 2001), de tetten érhető a szorongásos zavarok tanuláselméleti megközelítésében (lásd MINEKA és ZINBARG, 2006; MINEKA és SUTTON, 2006; részletes áttekintését a szorongásos zavarok etiológiájáról), az ellenfolyamat-elméletben (SOLOMON és CORBIT, 1974; lásd még KULCSÁR, 2007) a stresszkutatásban (LAZARUS, 1966, 1991), illetve az önszabályozó folyamatokkal foglalkozó fejlődéspszichológiai kutatásokban (például MISCHEL és EBBESEN, 1970) is. A korai pszichoszomatikus irodalomból ALEXANDER (1953) elmélete, a pszichoszomatikus betegek terápiájából pedig az alexitímia fogalma lehet prototipikus példa (lásd SIFNEOS, 1973). Az érzelemszabályozás mint önálló konstruktum azonban csak az 1980-as évek elején jelent meg (CAMPOS, BARRETT, LAMB, GOLDSMITH és STENBERG, 1983). Napjainkban már önálló kutatási területté vált, amelynek fókuszában azoknak a tudatos vagy nem tudatos, kontrollált vagy automatikus folyamatoknak a feltárása áll, amelyek az érzelmi élményeket, azok megjelenését vagy kifejezését intravagy interperszonális szinten befolyásolják (GROSS, 1998a, 1998b; 2002; EISENBERG és SPINRAD, 2004; CAMPOS, WALLE, DAHL és MAIN, 2011). Ezek a neurális, kognitív vagy viselkedéses érzelemszabályozó folyamatok az érzelem bármelyik komponensét (például érzelmi arousal, érzés, cselekvéstendencia) (SCHERER, 2005) gátolhatják, tartósíthatják, csökkenthetik, vagy éppen fokozhatják is (IZARD, WOODBURN, FINLON, KRAUTHAMER-EWING, GROSSMAN és SEIDENFELD, 2011). Az érzelemszabályozás nemcsak a negatív, hanem a pozitív érzelmi állapotokra is vonatkozik. Az érzelemszabályozást alapvetően dinamikus folyamatnak tartjuk, de – elsősorban a maladaptív érzelemszabályozó stratégiák habituális használatának vizsgálatával – az érzelemszabályozás vonás szintű megközelítése is teret nyert. A definíciók egy része specifikus abban az értelemben, hogy az érzelemszabályozást különböző képességekhez (COLE, MICHEL és TETI, 1994), a diszregulációt pedig bizonyos képességek deficitjéhez köti (GRATZ és ROEMER, 2004). Az érzelemszabályozást mint bizonyos képességek meglétét hangsúlyozó megközelítés kétféleképpen is megjelenik a szakirodalomban: 1. érzelemszabályozás mint önálló, ugyanakkor több komponensből álló képesség; 2. érzelemszabályozás mint az érzelmi intelligencia egyik összetevője. Bármelyik érzelemszabályozást mint képessége(ke)t hangsúlyozó megközelítést is vesszük alapul, a kutatási eredmények azt jelzik, hogy az érzelemszabályozás mind a lelki (lásd JOHN és GROSS, 2004), mind a testi egészségre (KEEFE, PORTER és LABBAN, 2006) kifejti a hatását. A diszfunkcionális szabályozási formákat különböző pszichopatológiák – például evészavarok, major depresszió, bipoláris zavar, szorongásos zavarok, viselkedési zavarok, borderline személyiségzavar, szerhasználat és abúzus (lásd BERKING és WUPPERMAN, 2012) – kialakulásával és 72

Az affektív szabályozás zavarai és következményei. Evészavarok és addiktív betegségek

73

fennmaradásával hozták kapcsolatba, így terápiás relevanciájuk egyértelmű (ROTTENBERG és GROSS, 2007; SMYTH és ARIGO, 2009). Jelen tanulmányban részletesebben a kémiai és viselkedési addikciók, illetve az evészavarok kialakulásában és fennmaradásában szerepet játszó lehetséges érzelemszabályozó folyamatokat tekintjük át. Előtte azonban kitérünk azokra a legfontosabb fejlődés-lélektani eredményekre, amelyek rávilágíthatnak a maladaptív/ diszfunkcionális szabályozási folyamatok vagy stratégiák kialakulásában szerepet játszó tényezőkre. AZ AFFEKTÍV SZABÁLYOZÁS ZAVARAINAK FEJLŐDÉS-LÉLEKTANI VONATKOZÁSAI Az egyedfejlődés során az affektív szabályozás zavarainak kialakulásában négy fő terület korai feladatainak maladaptív megoldásai meghatározóak. Ezek a homeosztatikus és fiziológiai szabályozás; az érzelemdifferenciáció továbbá a figyelem és az arousal modulálása; a biztonságos kötődés kialakítása; valamint az adaptív énrendszer (szelf-rendszer) kifejlesztése. Mindezek a későbbi adaptáció színvonalát is befolyásolják. Az egyéni különbségeket a korábbi és az aktuális adaptáció színvonala, az adott fejlődési fázis jellegzetességei, a környezeti faktorok, a gyermekgondozói stílus és a gyermek tulajdonságai közötti dinamika („the caregiving matrix”), valamint a rizikó- és protektív tényezők összhangja és kölcsönhatása alakítja (CICCHETTI és TOTH, 1998). Az önszabályozási kapacitás – beleértve az érzelmek, a figyelem, a fiziológiai állapotok és a viselkedés hatékony szabályozását (SHONKOFF és PHILLIPS, 2000) – szorosan és közvetlenül kapcsolódik az elsődleges gondozóval megélt élményekhez (SCHORE, 2001, 2002). Bár a szabályozásra való képességet nagyban befolyásolják genetikai adottságok, a veleszületett biológiai rendszerek egyéni különbségei, a központi idegrendszer érzékenysége, vagy az egyén temperamentuma (reaktivitás), az önszabályozás döntően mégis az elsődleges gondozóval való interakciókban bontakozik ki az első életév során (EISENBERG, SPINRAD és EGGUM, 2010). Az érzékeny korai gondozás mentén kialakuló biztonságos kötődés adaptívabb szelf-szabályozási képességet és a stresszel való optimálisabb megküzdést tesz lehetővé a gyermek számára a későbbi fejlődés során. A korai fejlődésben jelentkező szabályozási deficitek a későbbi fejlődést is jelentősen befolyásolják, így az első életévben bekövetkező szabályozatlan állapotok tartós funkcióromláshoz vezethetnek (EISENBERG és mtsai, 2010). GREENBERG (2008) úgy véli, hogy a korai kapcsolatokból és az azt megalapozó érzelmi kommunikációból elsősorban – a saját szóhasználatával élve – az ún. implicit automatikus érzelemszabályozás „stratégiái” bontakoznak ki. Ezeknek a „stratégiáknak” a használata, így például önnyugtató viselkedések, az érzelmi distressz kommunikációja, intenzívebb vokalizáció, a szemkontaktus, a társak keresése, megfelelő kapcsolati háttéren a jobb féltekei érzelemfeldolgozási folyamatokra támaszkodva a distressz automatikus szabályozásának kedveznek. 73

74


A gondozó–gyerek kapcsolatban az érzelmek/affektusok szabályozása a szemtől szembeni (face-to-face) interakciókban bontakozik ki (SIEGEL, 1999; SCHORE, 2001). A csecsemő ezekben a kapcsolati helyzetekben aktív résztvevő. Már az újszülött is képes az emberi jelzések széles skálájára adaptív módon válaszolni. A különböző kutatócsoportok más-más folyamatot emelnek ki ennek hátteréül. FONAGY és TARGET (1998) a szülői mentalizáló hozzáállást, GERGELY és WATSON (1998) a szülői érzelemtükrözés folyamatait jelölik meg az érzelemszabályozás alapjaként. MIKULINCER, SHAVER és PEREG (2003) szerint a (fizikai) közelségkeresés sikere fordítódik le interperszonális és kognitív érzelemszabályozó stratégiákba, valamint az énről és a másikról alkotott hiedelmekbe, illetve magasabb rendű kivitelező és kognitív funkciókba. A megfelelő mentalizáció, tükrözés vagy a sikeres közelségkeresés az érzelmek elfogadásával, az érzelmi élményekhez való hozzáféréssel, optimális érzelmi tudatossággal és az érzelem adekvát kifejezésének képességével társul. Ezek a képességek jelennek meg GRATZ és ROEMER (2004) érzelemszabályozási, illetve MAYER és SALOVEY (1997) érzelmiintelligencia-modelljében. Számos, állatokkal végzett kísérlet és gyerekekkel folytatott kutatás igazolta, hogy a korai életévekben a distressz nem megfelelő vagy éppen hiányzó oldása jelentősen alakítja a stersszválaszt, a félelmi reakciókat és a frontális szabályozó központot befolyásoló amygdala és hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg (HPA) tengely működését, reaktivitását (LOMAN és GUNNAR, 2010; magyarul lásd KÖKÖNYEI és VÁRNAI, 2007). Az epigenetika területén folyó kutatások eredményei szerint ebben az is szerepet játszhat, hogy különböző gének kifejeződésére (be-, ill. kikapcsolódására) a korai szociális környezet jellemzői is hatással van (lásd MURGATROYD és SPENGLER, 2011). Vagyis a gondozó környezet a fejlődés kritikus időszakaiban a „sejtek epigenetikai mintázatának beállítása útján” (KOSZTOLÁNYI, 2010) is hat, és okozhat hosszú távú (akár életreszóló) pozitív és negatív változásokat (lásd erről részletesen ebben a kötetben RÉVÉSZ tanulmányát [89–103.]). A fejlődés szempontjából tehát lényegi kérdés a negatív affektív állapotok szabályozása, lefelé modulálása és annak elkerülése, hogy túl magas legyen az izgalmi szint, de legalább olyan fontos a magas intenzitású pozitív affektív állapotok elérése és megosztása, együttes átélése (LAIBLE és THOMPSON, 2000). A magas intenzitású pozitív affektív állapotok megtapasztalása az érzelmek átélését és megértését teszi lehetővé. Az érzelmek átélésének kerülése ürességérzéssel jár. Azok a gyerekek, akik ritkán vagy alig tapasztalnak meg magas intenzitású affektív állapotot pozitív színezettel, illetve a magas izgalmi szint inkább negatív élményekkel társul, a nagy intenzitású affektív állapotokat önmagában fenyegetőnek és elkerülendőnek érzik. A korai interaktív tapasztalatok tehát a pozitív érzelmek generálásában és fenntartásában is kritikus szerepet játszanak. A környezet szabad explorációja – legalábbis a korai időszakban – leginkább biztonságos bázison „zavartalan”, így feltételezhetjük, hogy az önindította mozgásokhoz társuló intenzív pozitív affektív állapotot és a kompetencia-, valamint a kontrollérzés megélését leginkább a biztonságos kötődés teremti meg. A játék, játékosság megjelenése a korai interakciókban az intenzív pozitív érzelmi állapotok átélésének kedvez, amely SCHORE (2001) szerint kritikus szerepet tölt be a fejlődésben (például az önszabályozó funkciók alakulásában) (KULCSÁR, 1996). A játék a későbbi időszakban is érzelem74


75

szabályozó funkcióval bírhat. A „mintha”-játékkal kapcsolatban ez a gondolat már Piaget és Vigotszkij munkáiban is felmerül. SINGER (1979) szerint a „mintha”-játék során pozitív érzelmek (öröm) kísérik azt a folyamatot, amikor a gyerek aktívan, ismétlődően egy közepesen (mérsékelten) újdonságot hordozó helyzetben alakítja a világról alkotott sémáit (lásd még erről a kötetben BÁTKI tanulmányát [105– 125]). Az érzelemszabályozó folyamatok fejlődésében elsősorban a korai környezet szerepét hangsúlyoztuk, de más interperszonális kapcsolatok (például a testvérekkel, kortársakkal való interakciók) is alakítják a személy érzelemszabályozó kapacitását (FOX és CALKINS, 2003). Emellett a kultúra maga is számos, a szocializáció során elsajátítandó, elsajátított normát, hiedelmet ír elő az érzelmi élményekre és viselkedésre vonatkozóan (lásd SOUTHAM-GEROW és KENDALL, 2002). Továbbá a temperamentum jellemzők (például reaktivitás és önszabályozás) (ROTHBART és AHADI, 1994; ROTHBART és PUTNAM, 2002), a kognitív folyamatok (figyelem, gátló kontroll, erőfeszítéses kontroll, kivitelező funkciók) és az érzelemszabályozást megalapozó neurális és fiziológiai rendszerek jellemzői (FOX és CALKINS, 2003) is befolyásolják az érzelemszabályozó képességek alakulását, illetve egy adott érzelemszabályozó folyamat adott szituációban való megjelenését, kimenetelét. Az alábbiakban az addikciókat és az evészavarokat érzelemszabályozási keretben elemezzük, a zavarok létrejöttét és fennmaradását CICCHETTI és TOTH (1998) megközelítéséhez hasonlóan azonban jóval bonyolultabbnak, biológiai, pszichés, társas és kulturális folyamatokat is érintő problémának gondoljuk. A KÉMIAI ÉS VISELKEDÉSI ADDIKCIÓK MINT AZ AFFEKTÍV SZABÁLYOZÁS ZAVARAI A pszichoaktívszer-használat és függőség, valamit az egyéb addikciók (DEMETROVICS és KUN, 2010; DEMETROVICS és GRIFFITHS, 2012) hátterében a legkorábbi leírásoktól tetten érhető az érzelmek szabályozásának zavara. FREUD (1995) szerint a kémiai szerekkel való visszaélés hátterében a félelmetes külvilágtól, a fájdalmaktól és csalódásoktól való elfordulás kísérlete érhető tetten. RADO (1933) ugyanakkor már a túlzottan bonyolult érzelmi állapotokkal való megküzdési módnak tekintette a szerhasználatot, s hasonlóképp GLOVER (1932) is a szadisztikus és/vagy homoerotikus vágyak kontrollálási törekvését, illetve a pszichotikus regresszió elleni törekvést hangsúlyozta a szerhasználat hátterében. Mások a belső feszültségek, a szorongás és a depresszió elleni küzdelem maladaptív formájaként értelmezték a pszichoaktív szerhasználatot (CHEIN, GERARD, LEE és ROSENFELD, 1964; FENICHEL, 1945; HARTMANN, 1969). Később, MCDOUGALL (1984) szintén a túláradó érzelmek jelentőségét emelte ki a szenvedélybetegeknél, és a szerhasználatot ezen „szétfolyó” érzelmek kényszeres úton történő mederben tartásaként írta le. A korai analitikus elméletek középpontjában a szerhasználat tehát mint érzelemszabályozási eszköz jelenik meg. Ez a felfogás legmarkánsabban aztán WURMSER (1974), majd KHANTZIAN (1985) elméletében él tovább. Wurmser szerint a szenvedélybetegek képtelenek indulataikat, diffúz érzelmeiket, mindent átható belső 75

76


feszültségeiket szabályozni, emiatt fordulnak pszichoaktív szerekhez. Szerhasználatuk tehát öngyógyítási („self-treatment”) kísérletként fogható fel. KHANTZIAN „öngyógyszerelés” (szelf-medikációs) hipotézise (1985) szintén az érzelemszabályozást emeli ki az addikciók vonatkozásában. Elmélete szerint a droghasználat az egyéni pszichofarmakológiai működés és a személyre jellemző fájdalmas érzések együttes eredményeként jön létre. Wurmser és Khantzian is rámutatott arra, hogy a személy attól függően fog valamilyen szert használni, hogy milyen személyiségbeli, önszabályozási, érzelemszabályozási zavarai vannak. Míg az agresszív tendenciákkal, túláradó érzelmekkel (WURMSER, 1995), továbbá kiforratlan stresszkezelési technikákkal (KHANTZIAN, MACK és SCHATZBERG, 1974) jellemezhető személyek inkább az opiátokat választják, addig az elfojtott agresszióval és kiüresedettség érzésével jellemezhető, depresszív hajlamú, önértékelési problémákkal teli, érzelmeiket nehezen kifejezni tudó személyek stimuláns szereket preferálnak. Klinikai megfigyelések (KRYSTAL, 1995) mellett empirikus vizsgálatok is beszámoltak arról, hogy a szenvedélybetegek számára nehézséget jelent érzéseik verbalizálása, kifejezése, vagyis esetükben gyakrabban jelentkezik az alexitímia problémája (HANDELSMAN, STEIN, BERNSTEIN, OPPENHEIM, ROSENBLUM és MAGURA, 2000; SPERANZA, CORCOS, LOAS, STEPHAN, GUILBAUD, PEREZ-DIAZ és mtsai, 2005; TROISI, PASINI, SARACCO és SPALLETTA, 1998). Bizonyítékok szólnak amellett, hogy az alexitímia gyakoribb pszichoaktívszer-használattal és problémás használattal jár együtt (például KAUHANEN, JULKUNEN és SALONEN, 1992). Valószínűsíti a szerek használatára vonatkozó coping motivációkat (kellemetlen hangulatok és érzések csökkentésére irányuló használatot) (például STEWART, ZVOLENSKY és EIFERT, 2002) és nehezíti az absztinencia fenntartását (ZIOLKOWSKI, GRUSS és RYBAKOWSKI, 1995). Többen felvetették, hogy az alexitímia és az alkoholproblémák közös gyökerét a korai kötődési problémák, azaz a bizonytalan kötődési mintázat adja (például HAVILAND, WARREN és RIGGS, 2000). DE RICK és VANHEULE (2006) ezt empirikusan is alátámasztották, akik alkoholbetegeket vizsgálva azt találták, hogy az elkerülő kötődési stílus a magas alexitímiás csoportba való tartozás esélyét növeli. Úgy tűnik, hogy ezek a személyek az alkoholt használják megküzdési stratégiaként a sikertelen érzelemszabályozás kompenzálására (DE RICK és VANHEULE, 2007). Empirikus kutatások (lásd például WILLS és HIRKY, 1996) rámutatnak, hogy a pszichoaktívszer-használatnak három fő coping funkciója lehet. 1. A direkt érzelemszabályozás, amikor a személy a kellemetlen érzelmi állapotok csökkentése és/vagy a kellemes affektusok növelése céljából használ valamilyen szert; 2. a problémától való eltávolodás, amikor a személy a pszichoaktív szer segítségével eltereli a figyelmét a problémájáról; 3. a teljesítmény fokozása, amikor a szert az arousal vagy más fiziológiai mechanizmus stimulálására használja a személy annak érdekében, hogy az élet valamely területén jobban teljesítsen. Úgy tűnik tehát, hogy a megküzdési stratégiáknak is meghatározó szerepe van a szerhasználatban – azok elkezdésében, fennmaradásában, súlyosságában és a leszokásban egyaránt. Rendszeres kannabiszhasználók körében végzett vizsgálatok például arra mutattak rá, hogy a kannabiszhasználatban nagyon gyakran megjelenik a stresszel való megküzdés motivációja (például relaxált állapot elérése), 76


77

továbbá hogy a megküzdéses motiváció sokkal intenzívebben megjelenik a problémás, mint az alkalmi fogyasztók körében (HYMAN és SINHA, 2009). Opiátfüggők körében szintén az derült ki, hogy a maladaptív (elkerülő és érzelemfókuszú) coping mechanizmusok jellemzőbbek erre a populációra, mint az absztinens személyekre (GRÜSSER, MÖRSEN, WÖLFLING és FLOR, 2007). Kétségtelen ugyanakkor, hogy bármilyen megküzdési stratégia is jobb a semminél: intravénás szerhasználók körében úgy tűnik, gyakran ezen utóbbi jelenségről van szó, a személy így eszközök hiányában fordul a pszichoaktív szerhez (CHANEY és ROSZELL, 1985). DEMETROVICS (2007) szintén azt igazolta, hogy nem szerhasználó kontrollszemélyekkel, továbbá kannabisz-, illetve stimulánsfogyasztókkal összehasonlítva az opiátfüggők rosszabb megküzdési képességekkel rendelkeznek. Több vizsgálat is rámutatott arra, hogy a visszaeső szenvedélybetegek körében szignifikánsan gyakoribb az érzelemfókuszú, elkerülő coping stratégiák alkalmazása, mint a sikeresen absztinens személyeknél (CRONKITE és MOOS, 1980; FINNEY és MOOS, 1995; WEAVER, TURNER és O’DELL, 2000). Jól mutatják az érzelemszabályozás deficitjét az addikciók és az érzelmi intelligencia jelenségével kapcsolatos kutatások (KUN és DEMETROVICS, 2010a, 2010b). Az alkoholfogyasztás tekintetében a területen végzett vizsgálatok jelentős többsége az érzelmek azonosításának képességére koncentrált. Egy német vizsgálatban ugyanakkor az érzelmi intelligencia többi komponensét is megvizsgálták: HERTEL, SCHÜTZ és LAMMERS (2009) klinikai mintájukba nem csupán alkoholista, hanem depressziós és borderline személyiségzavarral diagnosztizált személyeket is bevontak, akiket egészséges személyekkel hasonlítottak össze. A kutatók azt találták, hogy a négy csoport összehasonlításában az alkoholbetegeknek volt a legalacsonyabb az érzelmiintelligencia-szintje. Ez a deficit az összesített pontszám mellett három alskálában is megjelent: az érzelmek megértésében, felhasználásában és szabályozásában is alulteljesítettek az alkoholista személyek. Míg az absztinenciával javulhat az érzelmek megértésének és tudatosságának a képessége, a GRATZ és ROEMER (2004) által kidolgozott érzelemszabályozási kérdőívet használva FOX, HONG és SINHA (2008) alkoholistáknál az absztinencia hosszának növekedése ellenére is a distresszel összefüggő impulzuskontroll problémáinak a fennmaradását tapasztalta. A dohányzás szempontjából először is TSAOUSIS és NIKOLAOU (2005) vizsgálatát érdemes kiemelnünk, amely az alkoholhasználat mellett a dohányzás hátterében is igazolta az érzelmi intelligencia szerepét. Azonban míg az alkohol esetében az „érzelmek megértése és értelmezése”, addig a dohányzás esetében az „érzelmi kontroll” dimenzió bizonyult protektív hatásúnak. LIMONERO, TOMAS-SABADO és FERNANDEZ-CASTRO (2006) pszichológia szakos hallgatók körében szintén összefüggést találtak a dohányzás és az érzelmi intelligencia között. Mind a hangulatok szabályozását mérő, mind pedig a hangulatok észlelésének egyértelműségét mérő skála összefüggést mutatott a dohányzás különböző jellemzőivel. Így azok, akik kevésbé sikeresnek élik meg magukat a hangulataik és érzelmeik szabályozásában, valószínűbben dohányoznak, és korábbi életkorban gyújtanak rá először. Droghasználat szempontjából még kevesebb eredménnyel rendelkezünk. Ehelyütt egyetlen kutatást érdemes kiemelnünk, ebben ugyanis az érzelemszabályozás aspektusa is hangsúlyosan megjelenik. LIMONERO és munka77

78


társai (2006) egyetemi hallgatók körében vizsgálták a kannabiszhasználat, valamint az érzelmi intelligencia kapcsolatát. Eredményeik szerint a hangulatszabályozás dimenzión elért alacsony pontszám a rendszeres kannabiszhasználat szempontjából prediktív tényező. Emellett az alacsonyabb pontszám a kannabisz korábbi életkorban történő kipróbálásával járt együtt. Összességében a hangulatszabályozás az eddig elfogyasztott kannabiszmennyiség varianciájának közel egyharmadát, 29%-át magyarázta. A viselkedési addikciók területén az internetfüggőségre vonatkozó kutatások (PARKER, TAYLOR, EASTABROOK, SCHELL és WOOD, 2008) szerint az érzelmi intelligencia „stresszmenedzsment” és „alkalmazkodás” skálái jelentősek ezen zavar szempontjából. A stresszmenedzsmentnek nevezett skála tulajdonképpen az érzelemszabályozásnak fogható fel. Ennek alapján pedig megállapítható, hogy az internethasználat egy alternatív megküzdési módnak is tekinthető azon fiatalok számára, akik nehezen küzdenek meg a stresszel, negatív érzelmekkel, és problémáik vannak a különböző helyzetekhez való alkalmazkodásban (DEMETROVICS, SZEREDI és RÓZSA, 2008). Hasonló eredmények mutatkoztak az online játékok vonatkozásában is (DEMETROVICS, URBÁN, NAGYGYÖRGY, FARKAS, ZILAHY, MERVÓ és mtsai, 2011; DEMETROVICS, URBÁN, NAGYGYÖRGY, FARKAS, GRIFFITHS, PÁPAY és mtsai, 2012). AZ EVÉSZAVAROK MINT AZ AFFEKTÍV SZABÁLYOZÁS ZAVARAI Az evést, illetve az ételekhez való viszonyulást az érzelemszabályozásnak a fejlődés során kialakuló adaptív vagy maladaptív folyamatai mellett számos tényező befolyásolja; így a velünkszületett biológiai és evolúciós tényezők által is befolyásolt ízpreferencia (KREBS, 2009) és, a szocializáció során modellkövetéssel és kondicionálással elsajátított tudás mellett, szociokulturális és környezeti tényezők is (FIESE, TOMCHO, DOUGLAS, JOSEPHS, POLTROCK és BAKER, 2002; GISKES, KAMPHUIS, VAN LENTHE, KREMERS, DROOMERS és BRUG, 2007; FORGÁCS, 2008). Az étkezési szokások kialakulása már az újszülött korban megkezdődik, az elsődleges gondozó és a csecsemő közösen alakítják ki. A gyermek étkezési viselkedése saját adaptív képességei által formálódik és azután ez a képesség kapcsolatba kerül a környezettel. A gyermek egyéni jellegzetességei, temperamentuma és a környezet elvárásai és lehetőségei közötti kölcsönös megfelelés (jó illeszkedés modell, CHESS és THOMAS, 1999) optimális teret biztosít a fejlődésnek. Az illeszkedés hiánya fokozott vulnerabilitást okozhat, maladaptív fejlődési utakat jelölhet ki. Evési vagy étkezési problémák átmenetileg szinte minden gyermek életében előfordulnak, bizonyos rizikótényezők jelenléte, illetve protektív tényezők hiánya azonban sérülékenyebbé teszi a gyermeket a későbbi étkezési zavarok kialakulására. Az ún. rizikó- és protektív kutatási modell egy olyan elmélet, amely egyszerre próbálja kezelni az környezeti és egyéni különbségeket a kockázatok és védőfaktorok vonatkozásában. Figyelembe veszi mind a rizikó- és protektív tényezők direkt hatását, mind a védőfaktoroknak a kockázati tényezőkre gyakorolt lehetséges befolyását (JESSOR, TURBIN, COSTA, DONG, ZHANG és WANG, 2003). 78

79


B faktor A faktor A és B egymással A faktor A és B független B faktor mediálja proximális átfedésben lévő moderálja rizikófaktorok A faktor hatását faktora rizikófaktorok B faktor hatását

A

A

O

A

B A

O

A

B

A

B A

O

B

O

O

O

O B

B

B

1. ábra. A rizikófaktorok (A és B) lehetséges egymásra hatásai a kimenetel (O) befolyásolásában (KRAEMER, STICE, KAZDIN, OFFORD és KUPFER [2001] alapján) Az 1. ábrán a balról jobbra irány időbeli sorrendet jelöl. A folyamatos nyíl korrelációt jelent. A pontozott nyíl a korreláció gyengülését vagy esetleg eltűnését jelenti, ha a másik rizikótényezőt figyelembe vesszük.

Az étkezési zavarok vonatkozásában számos különböző rizikó- és fenntartó tényezőt ismerünk. A klasszikus (anorexia és bulimia nervosa) és az új keletű evészavartípusokban (izomdiszmorphia, testépítő típusú evészavar, orthorexia nervosa) közös jellemző számos családi háttértényező, a kora gyermekkori önértékelési és szelf-fejlődési zavar, a perfekcionizmus, a kontroll nehézségei, illetve a kényszeres jellemzőkkel való szoros kapcsolat (VARGA és BABUSA, 2011). Egy 2002-ben megjelent metaelemzés (STICE, 2002) a legmeghatározóbb rizikó- és fenntartó tényezőnek a saját testtel való elégedetlenséget találta. Fontos tényezők még az evési patológiákban a negatív affektivitás, a perfekcionizmus, a modellkövetés, a családi minták, a soványságra vonatkozó szociokulturális elvárások (lásd részletesen SZABÓ és TÚRY, 2012), valamint a sovány ideál internalizációja és a megjelenés fontosságának túlértékelése (THOMPSON és STICE, 2001). A korai környezet vagy a család pszichés jellemzői és az érzelmi evés közötti kapcsolatot genetikai vulnerabilitás is moderálhatja. Egy holland serdülő vizsgálatban a dopamin receptor (DRD2) gén polimorfizmusa, nevezetesen az A1 allél jelenléte esetén volt csak kapcsolat a magas szülői pszichológiai kontroll és az evési patológiák között (STRIEN, SNOEK, VAN DER ZWALUW és EBGELS, 2010). Az étkezési zavar kialakulása tehát az egyéni érzékenység és a környezet kölcsönhatásától függ. A látszólag különböző pszichológiai tünetek formájában jelentkező evészavaros jellegzetességek valójában mélyebb érzelemszabályozási, illetve önszabályozási deficitek maszkolására vagy azok szelepeként funkcionálnak (CSENKI, OHLÁR és PÁSZTHY, 2010; CSENKI, 2011). Anorexiával diagnosztizált 79

80


serdülő lányok kérdőíves és projektív vizsgálatai során azt találták, hogy jelentős nehézségeket mutatnak az érzelmek azonosítása és az érzelmek kifejezése terén (alexitím jellemzők). Továbbá a negatív érzelmek nehézségeket okoztak a viselkedésszabályozásukban, illetve hosszabb ideig fennmaradt náluk a negatív érzelmi állapot. Saját érzelmi jelzéseiket nem tartják fontosnak vagy nem képesek igazán figyelni rájuk (CSENKI, 2011). Anorexiás serdülők anamnézisének elemzései bizonyítják, hogy az evéssel kapcsolatos problémás viselkedés kialakulásában jelentős szerepe van a táplálással kapcsolatos korai interakciós mintázatoknak is (MAZZAG, PÁSZTHY és TÚRY, 2006; SZTANÓ, RESS és PÁSZTHY, 2007). Mivel az anyák gyakran nem tudtak megfelelően válaszolni gyermekük testi és érzelmi állapotát kifejező megnyilvánulásaira, ezért a csecsemő nem, vagy csak kevésbé lesz képes a két állapot közötti különbséget észlelni. A folyamat vége a gyermekben a fiziológiai és érzelmi szabályozás maladaptív összekapcsolódása. Az overprotektív, szorongó anyák nem képesek a kontrollt átadni a csecsemőnek az etetés során, miközben a gyermekben a tévesen összekapcsolódott fiziológiai és érzelmi állapotok adekvát szabályozás nélkül maradnak és szorongást indukálnak. KERNBERG (1995) ezt úgy fogalmazza meg, hogy az étkezési zavarokban szenvedők számára az autonómia és az érett dependencia egymással alapvetően összeegyeztethetetlen. Az anorexiás páciensek sokszor a korai orális fázisba regrediálnak, ahol még szorosan összekapcsolódik a táplálkozás és az ösztönimpulzusok szabályozása. BURNS, FISCHER, JACKSON és HARDING (2012) 1254 egyetemista nőt vizsgáltak és azt találták, hogy az érzelemszabályozásban mutatott deficitek közvetítő szerepet játszanak a bántalmazás és az evési patológiák között, különös tekintettel az érzelmi bántalmazásra. Elméletükben az étkezési zavarokban mutatott maladaptív viselkedéseket (falásrohamok, purgálás, extrém diéták) a negatív affektusoktól való megszabadulás, az önnyugtatás módjának tekintik. Az érzelmileg bántalmazó környezetben felnövekvő gyerekekre az érzelmi elfojtás, az elkerülő megküzdési mechanizmusok és a segítségkérésre való képtelenség jellemző, amelyek bár kezdetben a gondozóhoz való alkalmazkodást biztosítják (SCHORE, 2001), hosszabb távon mégis maladaptív érzelemszabályozási stratégiáknak tekinthetők. Több vizsgálat is arra utal, hogy a családi környezet jellemzői és az evészavarok tünetei között maladaptív érzelemszabályozási formák mediálnak (például LALIBERTE, BOLAND és LEICHNER, 1999; WEI, VOGEL, KU és ZAKALIK, 2005; TASCA, SZADKOWSKI, ILLING, TRINNEER, GRENON, DEMIDENKO és mtsai, 2009). Az érzelemszabályozási deficiteknek az étkezési zavarokban és más pszichopatológiai állapotokban játszott szerepét számos kutatás vizsgálta. A közlemények egy része kevésbé tartja zavarspecifikusnak az érzelemszabályozás területén mutatott elégtelen működést, sokkal inkább transzdiagnosztikus rizikó- és/vagy fenntartó tényezőnek tekintik (MCLAUGHLIN, HATZENBUEHLER, MENNIN és NOLENHOEKSEMA, 2011; SVALDI, GRIEPENSTROH, TUSCHEN-CAFFER és EHRING, 2012), ahol bár a különböző diszfunkcionális érzelemregulációs stratégiák (rumináció, elkerülés, érzelmek elfojtása) jelen vannak, nem alkotnak diagnózis-specifikus mintázatot. 80


81

ÖSSZEFOGLALÁS Az utóbbi időben jelentős hangsúly került a maladaptív vagy diszfunkcionális érzelemszabályozás tanulmányozására (ALDAO, NOLEN-HOEKSMA és SCHWEIZER, 2010). A diszfunkcionális szabályozási formákat mint transzdiagnosztikus jellemzőket különböző pszichopatológiák – például evészavarok, major depresszió, bipoláris zavar, szorongásos zavarok, viselkedési zavarok, borderline személyiségzavar, szerhasználati problémák (lásd BERKING és WUPPERMAN, 2012) – kialakulásával és fennmaradásával hozták kapcsolatba, így terápiás relevanciájuk egyértelmű (ROTTENBERG és GROSS, 2007; SMYTH és ARIGO, 2009). Tanulmányunkban az addikció különböző formáival és az evészavarokkal öszszefüggő kutatásokat tekintettük át, különös tekintettel az érzelemszabályozás maladaptív formáinak fejlődés-lélektani vonatkozásaira.

IRODALOM ALEXANDER, F. (1953). The Psychological Aspects of Medicine. In A. WEIDER (Ed.), Contributions toward medical psychology: Theory and psychodiagnostic methods. Vol 1. (pp. 12–28). New York: Ronald Press Company. ALDAO, A., NOLEN-HOEKSEMA, S., & SCHWEIZER, S. (2010). Emotion-regulation strategies across psychopathology: A meta-analytic review. Clinical Psychology Review, 30(2), 217– 237. BÁTKI A. (2013). Intézetből örökbefogadott gyerekek érzelemregulációs fejlődése. Magyar Pszichológiai Szemle, 68(1), 105–125. BERKING, M., & WUPPERMAN, P. (2012). Emotion regulation and mental health: recent findings, current challenges, and future directions. Current Opinion in Psychiatry, 25(2), 128–134. BURNS, E. E., FISCHER, S., JACKSON, J. L., & HARDING, H. G. (2012). Deficits in emotion regulation mediate the relationship between childhood abuse and later eating disorder symptoms. Child Abuse & Neglect, 36, 32–39. doi:10.1016/j.chiabu.2011.08.005. CAMPOS, J. J., BARRETT, K., LAMB, M. GOLDSMITH, H., & STENBERG, C. (1983). Socioemotional development. In M. HAITH, & J. CAMPOS (Eds.), Infancy and developmental psychobiology. Vol. II. Handbook of child psychology (pp. 783–915). New York: Wiley. CAMPOS, J. J., WALLE, E., DAHL, A., & MAIN, A. (2011). Reconceptualizing emotion regulation. Emotion Review, 3(1), 26–35. CHANEY, E. F., & ROSZELL, D. K. (1985). Coping in Opiate Addicts Maintained on Methadone. In S. SHIFMAN, & T. A. WILLS (Eds.), Coping and Substance Use (pp. 267–293). London: Academic Press. CHEIN, I., GERARD, D. L., LEE, R. S., & ROSENFELD, E. (1964). The Road to H. New York: Basic Books. CHESS, S., & THOMAS, A. (1999). Goodness of Fit: Clinical Applications from Infancy Through Adult Life. Psychology Press, Philadelphia, PA: Bruner/Mazel. CICCHETTI, D., & TOTH, S. L. (1998). The development of depression in children and adolescents. American Psychologist, 53(2), 221–241.

81

82


COLE, P. M., MICHEL, M. K., & TETI, L. O. (1994). The development of emotion regulation and dysregulation: a clinical perspective. In N. A. FOX (Ed.), The development of emotion regulation and dysregulation: Biological and behavioral aspects. Monographs of the Society for Research in Child Development, 59 (2–3), 73–102. (Serial no. 240). CRONKITE, R. C., & MOOS, R. H. (1980). Determinants of the posttreatment functioning of alcoholic patients: A conceptual framework. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 48(3), 305–316. CSENKI L., OHLÁR O. és PÁSZTHY B. (2010). Anorexiás érzelmek 3D-ben. Az IAPS alkalmazása serdülőkori anorexia nervosaban. Psychiatria Hungarica, 25(5), 449. CSENKI L. (2011). Érzelemszabályozás a serdülőkori anorexia nervosaban. Doktori disszertáció. Pécs. Kézirat. http://pszichologia.pte.hu/files/tiny_mce/doktori/D-2012-Csenki%20Laura.pdf DE RICK, A., & VANHEULE, S. (2006). The relationship between perceived parenting, adult attachment style and alexithymia in alcoholic inpatients. Addictive Behaviors, 31(7), 1265–1270. DEMETROVICS ZS. (2007). A droghasználat funkciói. Budapest: Akadémiai Kiadó. DEMETROVICS ZS. és KUN B. (2010). A viselkedési függőségek és az impulzuskontroll egyéb zavarainak helye az addikciók spektrumán. In DEMETROVICS ZS. és KUN B. (szerk.), Az addiktológia alapjai IV. Viselkedési függőségek (pp. 29–40). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. DEMETROVICS, Z., & GRIFFITHS, M. D. (2012). Behavioral addictions: Past, present and future. Journal of Behavioral Addictions, 1(1), 1–2. DEMETROVICS, ZS., URBÁN, R., NAGYGYÖRGY, K., FARKAS, J., GRIFFITHS, M. D., PÁPAY, O., KÖKÖNYEI, GY., FELVINCZI, K., & OLÁH, A. (2012). The development of the Problematic Online Gaming Questionnaire (POGQ). PLoS ONE 7(5): e36417. doi:10.1371/journal.pone.0036417 DEMETROVICS, ZS., URBÁN, R., NAGYGYÖRGY, K., FARKAS, J., ZILAHY, D., MERVÓ, B., REINDL, A., ÁGOSTON, C., KERTÉSZ, A., & HARMATH, E. (2011). Why do you play? The development of the Motives for Online Gaming Questionnaire (MOGQ). Behavior Research Methods, 43(3), 814–825. DEMETROVICS, ZS., SZEREDI, B., & RÓZSA, S. (2008). The three-factor model of Internet addiction: the development of the Problematic Internet Use Questionnaire. Behavior Research Methods, 40(2), 563–574. EISENBERG, N., & SPINRAD, T. L. (2004). Emotion-related regulation: sharpening the definition. Child Development, 75(2), 334–339. EISENBERG, N., SPINRAD, T. L., & EGGUM, N. D. (2010). Emotion-Related Self-Regulation and Its Relation to Children’s Maladjustment. Annual Review Clinical Psychology, April 27; 6: 495–525. doi:10.1146/annurev.clinpsy.121208.131208. FENICHEL, O. (1945). The Psychoanalytic Theory of Neurosis. New York: Norton. FIESE, B. H., TOMCHO, T. J., DOUGLAS, M., JOSEPHS, K., POLTROCK, S. & BAKER, T. (2002). A review of 50 years of research on naturally occurring family routines and rituals: cause for celebration? Journal of Family Psychology, 16(4), 381–390. FINNEY, J. W., & MOOS, R. H. (1995). Entering treatment for alcohol abuse: A stress and coping model. Addiction, 90(9), 1223–1240. FONAGY, P., & TARGET, M. (1998). A kötődés és a reflektív funkció szerepe a szelf fejlődésében. Thalassa, 9(1), 5–43.

82


83

FORGÁCS A. (2008). Az ételfogyasztás mértékét szabályozó szociokulturális tényezők. In TÚRY F. és PÁSZTHY B. (szerk.), Evészavarok és testképzavarok (pp. 341–352). Budapest: Pro Die. FOX, H. C., HONG, K. A., & SINHA, R. (2008). Difficulties in emotion regulation and impulse control in recently abstinent alcoholics compared with social drinkers. Addictive Behaviors, 33(2), 388–394. FOX, N. A., & CALKINS, S. D. (2003). The development of self-control of emotion: intrinsic and extrinsic influences. Motivation and Emotion, 27(1), 7–26. FREUD, S. (1926). Inhibitions, symptoms and anxiety. Standard Edition. Vol. XX. London: Hogarth Press. FREUD, S. (1995). Civilization and its discontents. In J. STRACHEY (Ed.), The Standard Edition of the Complete Psychological Works of Sigmund Freud (pp. 59–145). London: The Hogarth Press. GERGELY GY., & WATSON, J. S. (1998). A szülői érzelmi tükrözés szociális biofeedback modellje: a csecsemő érzelmi öntudatra ébredése és az önkontroll kialakulása. Thalassa, 9(1), 56–105. GISKES, K., KAMPHUIS, C. B., VAN LENTHE, F. J., KREMERS, S., DROOMERS, M. & BRUG, J. (2007). A systematic review of associations between environmental factors, energy and fat intakes among adults: is there evidence for environments that encourage obesogenic dietary intakes? Public Health Nutrition, 10(10), 1005–1017. GLOVER, E. (1932). On the Etiology of Drug Addiction. International Journal of Psychoanalysis, 13, 298–328. GRATZ, K. L., & ROEMER, L. (2004). Multidimensional assessment of emotion regulation and dysregulation: development, factor structure, and initial validation of the difficulties in emotion regulation scale. Journal of Psychopathology and Behavioral Assessment, 26(1), 41– 54. GREENBERG L. S. (2008). The Clinical Application of Emotion in Psychotherapy. In M. LEWIS, J. M. HAVILAND-JONES, & L. F. BARRETT (Eds.), Handbook of Emotions (pp. 88– 102). New York–London: The Guilford Press. GROSS, J. J. (1998a). The emerging field of emotion regulation: an integrative review. Review of General Psychology, 2(3), 271–299. GROSS, J. J. (1998b). Antecedent- and response-focused emotion regulation: divergent consequences for experience, expression, and physiology. Journal of Personality and Social Psychology, 74(1), 224–237. GROSS, J. J. (2002). Emotion regulation: affective, cognitive, and social consequences. Psychophysiology, 39(3), 281–291. GRÜSSER, S. M., MÖRSEN, C. P., WÖLFLING, K., & FLOR, H. (2007). The Relationship of Stress, Coping, Effect Expectancies and Craving. European Addiction Research, 13(1), 31– 38. HANDELSMAN, L., STEIN, J. A., BERNSTEIN, D. P., OPPENHEIM, S. E., ROSENBLUM, A., & MAGURA, S. (2000). A latent variable analysis of coexisting emotional deficits in substance abusers: alexithymia, hostility, and PTSD. Addictive Behaviors, 25(3), 423–428. HARTMANN, D. (1969). A study of drug-taking adolescents. The Psychoanalytic Study of the Child, 24, 384–398. HAVILAND, M. G., WARREN, W. L., & RIGGS, M. L. (2000). An observer scale to measure alexithymia. Psychosomatics: Journal of Consultation Liaison Psychiatry, 41(5), 385–392.

83

84


HERTEL, J., SCHÜTZ, A., & LAMMERS, C. H. (2009). Emotional Intelligence and Mental Disorder. Journal of Clinical Psychology, 65(9), 942–954. HYMAN, S. M., & SINHA, R. (2008). Stress-related factors in cannabis use and misuse: implications for prevention and treatment. Journal of Substance Abuse Treatment, 36(4), 400– 413., Epub 2008 Nov 11. IZARD, C. E., WOODBURN, E. M., FINLON, K. J., KRAUTHAMER-EWING, S., GROSSMAN, S-R., & SEIDENFELD, A. (2011). Emotion knowledge, emotion utilization, and emotion regulation. Emotion Review, 3(1), 3–7. JESSOR, R., TURBIN, M. S., COSTA, F. M., DONG, Q., ZHANG, H., & WANG, C. (2003). Adolescent Problem Behavior in China and the United States: A Cross-National Study of Psychosocial Protective Factors. Journal of Research on Adolescence, 13(3), 329–360. JOHN, O. P., & GROSS, J. J. (2004). Healthy and unhealthy emotion regulation: Personality, process, individual differences, and life span development. Journal of Personality, 72(6), 1301–1333. KAUHANEN, J., JULKUNEN, J., & SALONEN, J. T. (1992). Coping with inner feelings and stress: Heavy alcohol use in the context of alexithymia. Behavioral Medicine, 18(3), 121–126. KEEFE, F. J., PORTER, L. S., & LABBAN, J. (2006). Emotion regulation processes in diseaserelated pain: a couples-based perspective. In D. K. SNYDER, J. SIMPSON, & J. N. HUGHES (Eds.), Emotion regulation in couples and families. Pathways to dysfunction and health (pp. 207–229). Washington DC. US: APA. KERNBERG, O. (1995). Love relations. Normality and pathology. New Haven, CT: Yale University Press. KHANTZIAN, E. J. (1985). The self-medication hypothesis of addictive disorders: focus on heroin and cocaine dependence. American Journal of Psychiatry, 142(11), 1259–1264. KHANTZIAN, E. J., MACK, J. E., & SCHATZBERG, A. F. (1974). Heroin use as an attempt to cope: clinical observations. American Journal of Psychiatry, 131(2), 160–164. KOSZTOLÁNYI GY. (2010). A gyermekfejlődés epigenetikája. Magyar Tudomány, 171(9), 1083–1089. KÖKÖNYEI, GY. és VÁRNAI D. (2007). A korai kapcsolati traumák – elhanyagolás és bántalmazás – hatása az agyi, a biológiai és a lelki fejlődésre. In DEMETROVICS ZS., KÖKÖNYEI GY. és OLÁH A. (szerk.), Személyiség-lélektantól az egészségpszichológiáig. Tanulmányok Kulcsár Zsuzsanna tiszteletére (224–269). Budapest: Trefort Kiadó. KÖKÖNYEI GY. (2008). Érzelemszabályozás krónikus fájdalomban. Doktori disszertáció. Budapest: ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskola. KRAEMER, H. C., STICE, E., KAZDIN, A., OFFORD, D., & KUPFER, D. (2001). How do risk factors work? Mediators, moderators, independent, overlapping, and proxy risk factors. American Journal of Psychiatry, 158, 848–856. KREBS, J. R. (2009). The gourmet ape: evolution and human food preferences. American Journal of Clinical Nutrition, 90(3), 707S-711S. KRYSTAL, H. (1995). Disorders of emotional development in addictive behavior. In S. DOWLING (Ed.), The psychology and treatment of addictive behavior (pp. 65–100). Madison: International Universities Press. KULCSÁR ZS. (1996). Korai személyiségfejlődés és énfunkciók. Budapest: Akadémia Kiadó. KULCSÁR ZS. (2007). Komplex human emóciók, összetartozás és felépülés. Budapest: Trefort Kiadó.

84


85

KUN B. és DEMETROVICS ZS. (2010a). Az érzelmi intelligencia szerepe az addikciós zavarokban. Psychiatria Hungarica, 25(6), 503–524. KUN, B., & DEMETROVICS, ZS. (2010b). Emotional intelligence and addictions: a systematic review. Substance Use & Misuse, 45(7–8), 1131–1160. LAZARUS, R. S. (1966). Psychological stress and coping process. New York: McGraw-Hill. LAZARUS, R. S. (1991). Emotion and adaptation. New York: Oxford University Press. LAIBLE, D. J., & THOMPSON, R. A. (2000). Mother-Child Discourse, Attachment Security, Shared Positive Affect, and Early Conscience Development. Child Development, September/October, 71(5), 1424–1440. LALIBERTE, M., BOLAND, F. J., & LEICHNER, P. (1999). Family climates: Family factors specific to disturbed eating and bulimia nervosa. Journal of Clinical Psychology, 55, 1021– 1040. LIMONERO, J. T., TOMAS-SABADO, J., & FERNANDEZ-CASTRO, J. (2006). Perceived emotional intelligence and its relation to tobacco and cannabis use among university students. Psicothema, 18(Suppl), 95–100. LOMAN, M. M., & GUNNAR, M. R. (2010). Early Experience and the Development of Stress Reactivity and Regulation in Children. Neuroscience Biobehavioural Review, 34(6), 867– 876. doi:10.1016/j.neubiorev.2009.05.007. MAYER, J. D., & SALOVEY, P. (1997). What is Emotional Intelligence? In P. SALOVEY & D. SLUYTER (Eds.), Emotional Development and Emotional Intelligence: Implications for Educators (pp. 3–31). New York: Basic Books. MAZZAG J., PÁSZTHY B. és TÚRY F. (2006). Az evészavarok transzgenerációs átörökítésének lehetőségei. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7, 269–286. MCDOUGALL, J. (1984). The “dis-affected” patient: reflections on affect pathology. Psychoanalytic Quarterly, 53(3), 386–409. MCLAUGHLIN, K. A., HATZENBUEHLER, M. L., MENNIN, D. S., & NOLEN-HOEKSEMA, S. (2011). Emotion dysregulation and adolescent psychopathology: A prospective study. Behaviour Research and Therapy, 49, 544–554. doi:10.1016/j.brat.2011.06.003. MIKULINCER, M., SHAVER, P. R., & PEREG, D. (2003). Attachment theory and affect regulation. The dynamics, development, and cognitive consequences os attachmentrelated strategies. Motivation and Emotion, 27(2), 77–102. MINEKA, S., & SUTTON, J. (2006). Contemporary Learning Theory Perspectives on the Etiology of Fears and Phobias. In M. G. CRASKE, D. HERMANS, & D. VANSTEENWEGEN (Eds.), Fear and learning: From basic processes to clinical implications (pp. 75–97). Washington, DC, US: American Psychological Association. MINEKA, S., & ZINBARG, R. (2006). A contemporary learning theory perspective on the etiology of anxiety disorders: It’s not what you thought it was. American Psychologist, 61(1), 10–26. MISCHEL, W., & EBBESEN, E. B. (1970). Attention in delay of gratification. Journal of Personality and Social Psychology, 16(2), 329–337. MURGATROYD, C., & SPENGLER, D. (2011). Epigenetics of early child development. Frontiers in Psychiatry, 2, 16. PARKER, J. D. A., TAYLOR, R. N., EASTABROOK, J. M., SCHELL, S. L., & WOOD, L. M. (2008). Problem gambling in adolescence: Relationships with internet misuse, gaming abuse and emotional intelligence. Personality and Individual Differences, 45(2), 174–180.

85

86


RADO, S. (1933). The Psychoanalysis of Pharmacothymia (Drug Addiction). Psychoanalityc Quarterly, 2(1), 1–23. RÉVÉSZ GY. (2013). A gyerekek alkalmazkodási stratégiái a rossz szülői bánásmódhoz. Magyar Pszichológiai Szemle, 68(1) 89–103. ROTHBART, M. K., & AHADI, S. A. (1994). Temperament and the development of personality. Journal of Abnormal Psychology, 103(1), 55–66. ROTHBART, M. K., & PUTNAM, S. P. (2002). Temperament and socialization. In L. PULKKINEN, & A. CASPI (Eds.), Personality in the Life Course: Paths to Successful Development (19– 45). Mahwah, NJ: Erlbaum. ROTTENBERG, J., & GROSS, J. J. (2007). Emotion and emotion regulation: A map for psychotherapy researchers. Clinical Psychology: Science and Practice, 14(4), 323–328. SCHERER, K. R. (1982). Emotion as a process: Function, origin and regulation. Social Science Information, 21(4–5), 555–570. SCHERER, K. R. (2005). What are emotions? And how can they be measured? Social Science Information, 44(4), 695–729. SCHORE, A. N. (2001). The effects of early relational trauma on right brain development, affect regulation, and infant mental health. Infant mental health journal, 22(1–2), 201– 269. SCHORE, A. N. (2002). Advances in Neuropsychoanalysis, Attachment Theory, and Trauma Research: Implications for Self Psychology. Psychoanalytic Inquiry, 22, 433–484. SHONKOFF, J. P., & PHILLIPS, D. A. (Eds.) (2000). From Neurons to Neighborhoods. The Science of Early Childhood Development. Committee on Integrating the Science of Early Childhood Development Board on Children, Youth, and Familie National Research. Council and Institute of Medicine National. Academy Press Washington, DC. SIEGEL, D. J. (1999). The Developing Mind: How Relationships and the Brain Interact to Shape Who We Are. New York–London: The Guilford Press. SIFNEOS, P. E. (1973). The prevalence of “alexithymic” characteristics in psychosomatic patients. Psychotherapy and Psychosomatics, 22(2), 255–262. SINGER, J. L. (1979). Affect and imagination in play and fantasy. In C. E. IZARD (Ed.), Emotions in personality and psychopathology (pp. 13–34). New York, NY: Plenum. SMYTH, J. M., & ARIGO, D. (2009). Recent evidence supports emotion regulation interventions for improving health in at-risk and clinical populations. Current Opinion in Psychiatry, 22(2), 205–210. SOLOMON, R., & CORBIT, J. D. (1974). An opponent process theory of motivation I. Temporal dynamics of affect. Psychological Review, 81(2), 119–145. SOUTHAM-GEROW, M. A., & KENDALL, P. C. (2002). Emotion regulation and understanding. Implication for child psychopathology and therapy. Clinical Psychology Review, 22(2), 189–222. SPERANZA, M., CORCOS, M., LOAS, G., STEPHAN, P., GUILBAUD, O., PEREZ-DIAZ, F., VENISSE, J., BIZOUARD, P., HALFON, O., FLAMENT, M., & JEAMMET, P. (2005). Depressive personality dimensions and alexithymia in eating disorders. Psychiatry Research, 135(2), 153–163. STEWART, S. H., ZVOLENSKY, M. J., & EIFERT, G. H. (2002). The relations of anxiety sensitivity, experiential avoidance, and alexithymic coping to young adults’ motivations for drinking. Behavior Modification, 26(2), 274–296. STICE, E. (2002). Risk and Maintenance Factors for Eating Pathology: A Meta-Analytic Review Psychological Bulletin, 128(5), 825–848. doi: 10.1037//0033-2909.128.5.825

86


87

STRIEN VAN, T., SNOEK, H. M., VAN DER ZWALUWA, C. S., & ENGELS, R. C. M. E. (2010). Parental control and the dopamine D2 receptor gene (DRD2) interaction on emotional eating in adolescence. Appetite, 54, 255–261. doi:10.1016/j.appet.2009.11.006. SVALDI, J., GRIEPENSTROH, J., TUSCHEN-CAFFER, B., & EHRING, T. (2012). Emotion regulation deficits in eating disorders: A marker of eating pathology or general psychopathology? Psychiatry Researh. doi:10.1016/j.psychres.2011.11.009. SZABÓ K. és TÚRY F. (2012). A magazinokban megjelenő írott és képi tartalmak evészavarokkal való lehetséges kapcsolata. LAM, 22(2), 139–145. SZTANÓ F., RESS K. és PÁSZTHY B. (2007). Az evészavarok családi kockázati és protektív tényezői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8, 49–61. TASCA, G. A., SZADKOWSKI, L., ILLING, W., TRINNEER, A., GRENON, R., DEMIDENKO, N., KRYSANSKI, V., BALFOUR, L., & BISSADA, H. (2009). Adult attachment, depression, and eating disorder symptoms: The mediating role of affect regulation strategies. Personality and Individual Differences, 47, 662–667. doi:10.1016/j.paid.2009.06.006. THOMPSON, J. K., & STICE, E. (2001). Thin-Ideal Internalization: Mounting Evidence for a New Risk Factor for Body-Image Disturbance and Eating Pathology. http://jkthompson.myweb.usf.edu/articles/Thin-Ideal%20Internalization.pdf TROISI, A., PASINI, A., SARACCO, M., & SPALLETTA, G. (1998). Psychiatric symptoms in male cannabis users not using other illicit drugs. Addiction, 93(4), 487–492. TSAOUSIS, I., & NIKOLAOU, I. (2005). Exploring the Relationship of Emotional Intelligence with Physical and Psychological Health Functioning. Stress and Health, 21(1), 77–86. V. KOMLÓSI A. és RÓZSA S. (2001). Elhárítás, megküzdés, depresszió. In PLÉH CS., LÁSZLÓ J. és OLÁH A. (szerk.), Tanulás, kezdeményezés, alkotás (pp. 337–343). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. VARGA M. és BABUSA B. (2012). Az új keletű evészavarok néhány pszichológiai és rendszerszemléleti vonatkozása. LAM, 22(6–7), 440–444. VAILLANT, G. E. (1971). Theoretical hierarchy of adaptive ego mechanisms: A 30-year follow-up of 30 men selected for psychological health. Archives of General Psychiatry, 24(2), 107–118. WEAVER, G. D., TURNER, N. H., & O’DELL, K. J. (2000). Depressive symptoms, stress, and coping among women recovering from addiction. Journal of Substance Abuse Treatment, 18(2), 161–167. WEI, M., VOGEL, D. L., KU, T., & ZAKALIK, R. A. (2005). Adult Attachment, Affect Regulation, Negative Mood, and Interpersonal Problems: The Mediating Roles of Emotional Reactivity and Emotional Cutoff. Journal of Counseling Psychology, 52(1), 14–24. doi: 10.1037/0022-0167.52.1.14. WILLS, T. A., & HIRKY, A. E. (1996). Coping and substance abuse: A theoretical model and review of the evidence. In M. ZEICHNEC, & N. S. EUDLER (Eds.), Handbook of coping: Theory research, and applications (pp. 279–302). New York: Wiley. WURMSER, L. (1974). Psychoanalytic considerations of the etiology of compulsive drug use. Journal of the American Psychoanalitic Association, 22(4), 820–843. WURMSER, L. (1995). The hidden dimension. Psychodynamics of compulsive drug use. London: Jason Aronson Inc. ZIOLKOWSKI, M., GRUSS, T., & RYBAKOWSKI, J. K. (1995). Does alexithymia in male alcoholics constitute a negative factor for maintaining abstinence? Psychotherapy and Psychosomatics, 63(3), 169–173.

87

88


AFFECTIVE DYSREGULATION AND ITS CONSEQUENCES: EATING DISORDERS AND ADDICTIONS BÓNA, ADRIEN – KUN, BERNADETTE – KÖKÖNYEI, GYÖNGYI – DEMETROVICS, ZSOLT

Over the last couple of years, development of emotion regulation, the disorders of its progress within the field of self-regulation and its interconnection with different psychopathological conditions became increasingly prominent in clinical research. In our present study we begin with discussing the developmental psychology correlates and dysfunctions regarding emotion regulation, with special focus on developmental psychopathological aspects. On the other hand, we investigate the role of the maladaptive regulating mechanisms concerning two clinical disorders: addictions and eating pathology. What both pathologies have in common are the regulating deficits, especially those which control affects and emotions. At the end of the study we argue that maladaptive or dysfunctional emotion regulation techniques can be best understood as transdiagnostical risk and/or maintenance factors. Key words:

88

emotion regulation, affect regulation deficite, developmental psychopathology, risk factors, addiction, eating pathology

Az érzelemszabályozás zavarai

Recommend Documents