Az érzékszervek (organa sensuum) Látószerv (organum visus) Szemgolyó (bulbus oculi vagy oculus) A szemgolyó majdnem gömb alakú test, a csontos szemüregben (orbita) helyezkedik el. Leghosszabb a nyílirányú átmérője: 24 mm. Ennek alapján megkülönböztetünk rajta polus anteriort és polus posteriort, amiket a szemtengely (axis bulbi) köt össze (ez nem azonos az axis opticussal vagy linea visussal). A tengelyre merőleges középsík mely a szemgolyót elülső és hátulsó félre osztja az aequator bulbi (egyenlítő). A szemgolyó részei: Burkok. A szemgolyó falát három burok alkotja: Rostos burok (tunica fibrosa). Legkívül helyezkedik el, melynek hátsó 4/5 része a fehér, ínszerű ínhártya (sclera), elülső 1/5 része az átlátszó szaruhártya (cornea), ami óraüvegszerűen domborodik előre. Érhártya (tunica vasculosa). A középső burok, melyben dús érhálózat található és tápláló szerepe van. Részei: Érhártya (choroidea). A hátsó 2/3 rész, mely az ereken kívül nagy mennyiségű pigmentet is tartalmaz. Sugártest (corpus ciliare). A középső rész, a szem alkalmazkodásának aktív szerve. Hosszanti és körkörös simaizomnyalábok vannak benne. A sugártesthez rögzül a szemlencse. A sugártest nyúlványaiban lévő tágult kapillárisok termelik a csarnokvizet, a humor aquosust. Szivárványhártya (iris). Elülső, diaphragmaszerű és -működésű rész. Középrészén kerek nyílás van, ez a pupilla. Az iris pigmenttartalma adja a szem színét. Benne körkörös szűkítő simaizom (musculus sphincter pupillae – parasympathicus beidegzésű) és sugárirányú tágítóizom (musculus dilatator pupillae – sympathicus beidegzésű) helyezkedik el. Ideghártya (tunica nervosa vagy retina). A legbelső burok. Ennek hátsó, nagyobb része a fényérzékeny pars optica retinae, elülső, kisebb része a sugártest és az iris hátsó felszínét borító pars caeca (retinae), ami nem fényérzékeny és pigmenthámmá redukálódott. A retina hátsó, fényérzékeny része kb. 0,4 mm vastag. Szövettanilag tíz rétegből áll. Benne helyezkednek el a fényérzékelő receptorok, a csapok (coni) és a pálcikák (bacilli). A csapok a színes látás, a pálcikák a fehérfekete látás receptorai. Ingerületvezetés szempontjából a retina három neuronból, azaz három fő rétegből áll: csapok és pálcikák rétege (legkívül), bipolaris sejtek rétege (ahol találhatók még amacrin és horizontalis sejtek is), 1
ganglionsejtek rétege.
A ganglionsejtek neuritjei, kilépve a szervgolyóból, a szemideget (nervus opticust) alkotják. A csapok a szerv optikai tengelyének (axis opticus) végében nagy tömegben helyezkednek el, itt van a sárgafolt (macula lutea vagy fovea centralis), ami az éleslátás helye. A retina széli részén, perifériásan több a pálcika, amik rodopszint (látóbíbort) tartalmaznak. A látóbíbor fehérjéből és A-vitaminból sötétben–szürkületben épül tel, de fény hatására lebomlik. A sárgafolttól medialisan lépnek ki a szemgolyóból a nervus opticus rostjai. Ezen a helyen nincsenek sem csapok, sem pálcikák, ez az ún. vakfolt (macula caeca vagy papilla). Itt lépnek be a szervgolyóba a retina erei is. Fénytörő közegek. A fénytörő közeghez, azaz a szerv magvát alkotó képletekhez tartoznak: Szaruhártya (cornea). Ide soroljuk, mert fénytörő, bár nem a szem magvát alkotó képlet. Szemlencse (lens). Kb. 9 mm átmérőjű bikonvex rugalmas test, amit kívül üvegszerű hártya, a lencsetok vesz körül. Megkülönböztetjük külső kéregállornányát és belső, tömörebb magrészét. A kéregállomány rugalmassága idősebb korban csökken, és így a lencse veszít rugalmasságából. A széli része mentén tapadó lencsefüggesztő rostok útján körkörösen rögzül a sugártesthez. A lencse domborúságának változását, éleslátásra való beállítódását a sugártest biztosítja, ezért ez az akkomodáció szerve. A normál akkomodációjú szerv az emmetrop szem (a távollátás a hypermetropica, a rövidlátás a myopica, az időskori távollátás a presbyopica). A szemlencse törőképességét dioptriában adják meg. (Dioptria: a lencse méterben kifejezett fókusztávolságának reciprok értéke.) Ez lehetővé teszi a törőképességek összeadását és kivonását (szemüvegrendelés). Adaptációnak nevezzük a szervnek a fényviszonyokhoz való alkalmazkodását. Ennek szervei: pupilla (szűkül-tágul), pálcikák a bennük lévő rodopszinnal (képződik-lebomlik). Szemcsarnokok (camerae bulbi) a csarnokvízzel (humor aquosus). A szemcsarnokok csarnokvízzel kitöltött terek. Az elülső szemcsarnok (camera bulbi anterior) a cornea és az iris közötti terület, ami plánkonvex lencseként működik. A hátulsó szemcsarnok (camera bulbi posterior) az iris hátsó felszíne és a lencse, illetve lencsefüggesztő készülék közti terület. Itt termelődik a csarnokvíz (humor aquosus); ez a pupillán keresztül kerül az elülső szemcsarnokba, ahonnan felszívódik a corneoscleralis határon lévő ún. Schlemm-csatornákba. Üvegtest (corpus vitreum). A szemgolyó szemlencse mögötti részét kitöltő, kocsonyaszerű, átlátszó állomány (98%-a víz). A szemgolyó alakjának állandóságát biztosítja. Elvesztett üvegtestállományt, ellentétben a csarnokvízzel, a szervezet nem tud pótolni.
2
Szemideg (nervus et tractus opticus). A szemgolyóból a hátsó pólustól medialisan lép ki, a ganglionsejtek neuritjei alkotják. A szemüregből a foramen opticumon lép ki és jut az agyalapra, ahol a nasalis retinafélből jövő rostok kereszteződnek, létrehozva a chiasma opticumot. A temporalis retinafélből jövő rostok kereszteződés nélkül haladnak tovább – a chiasma opticumon keresztül – a tractus opticusba. A tractus opticusok rostjai, belépve az agyvelőbe, a corpus geniculatum lateralékban végződnek. A corpus geniculatum lateralékból indul ki a látópálya ((tractus geniculocorticalis vagy radiatio optica (látókisugárzás)), ami a fissura calcarina ajkaiban végződik úgy, hogy a felső retinafélből jövő rostok a fissura calcarina alsó ajkában, az alsó retinafélből jövő rostok pedig a felső ajkában végződnek. A pupillák fényreflexívének afferens szára a nervus et tractus opticuson keresztül a corpus geniculatum lateralék hátsó részébe jut. Az innen kiinduló neuronok axonjai a commissura posteriorban kereszteződnek és a fasciculus longitudinalis medialis kezdeti részében leszállnak az Edinger–Westphal-magokhoz. E magvakból indulnak ki a reflexív efferens részének praeganglionaris neuronjai, amik a nervus oculomotoriuson jutnak el a szemüregben lévő dúchoz (ganglion ciliare), és innen haladnak a postganglionaris neuronok a musculus sphincter pupillaehez, illetve egy részük a corpus ciliaréba (musculus ciliarishoz), mely rostoknak az alkalmazkodásban van szerepük.
Szem járulékos szervei (organa accessoria)
A szem mozgatókészüléke, a szemmozgató izmok (musculi bulbi). Mindegyik szervgolyót hat karcsú harántcsíkolt izom mozgatja: négy egyenes és két ferde izom. A felső, alsó, belső egyenes (musculus rectus bulbi superior, inferior, medialis) és az alsó ferde szemmozgató izmot (musculus obliquus bulbi inferior) a III. agyideg innerválja. A külső egyenes izmot (musculus rectus bulbi lateralis) a VI. agyideg, a felső ferde szemmozgató izmot (musculus obliquus bulbi superior) pedig a IV. agyideg látja el mozgatórostokkal. Ezek az izmok a szemgolyót térítik és hengerítik, aminek eredményeként jön létre a tekintés. Az akaratlagos tekintő mozgás kérgi központja a középső homloktekervény (gyrus frontalis medius) hátsó részén helyezkedik el. A horizontális síkban való tekintés pályái innen a kéregből leszállnak a hídba és rostokat adnak az ellenkező oldali abducens mag sejtjeihez, illetve a fasciculus longitudinalis medialison keresztül az azonos oldali oculomotorius mag musculus rectus bulbi medialist ellátó sejtjeihez. Így minden kérgi mező a szemet a vele ellentétes oldal felé téríti el. A vertikális (felfelé és lefelé) tekintés pályái kétoldaliak. A leszálló rostok a nucleus interstitialis (Cajal)-ban végződnek, majd az innen kiinduló neuronok a fasciculus longitudinalis medialisban szállnak le az oculomotorius és trochlearis magok megfelelő idegsejtjeihez. A felfelé tekintést a musculus rectus bulbi superior és a musculus obliquus bulbi inferior végzi.
3
A lefelé tekintést a rnusculus rectus bulbi inferior és a musculus obliquus bulbi superior hozza létre.
A szem védőkészüléke
Szemhéjak (palpebra). A felső és alsó szemhéj (palpebra superior et inferior) külső felszínét bőr, belső felszínét a kötőhártya borítja. Vázát tömött kötőszövetből álló pillaváz (tarsus) alkotja. A szemhéjak széle fogja közre a szemrést, melynek végén találjuk a szemzugokat. A szemhéjak széléből lépnek ki a szempillaszőrök, amik szintén a szem védelmét szolgálják. Ide nyílnak a szemhéj speciális mirigyei. Kötőhártya (conjunctiva). A szemhéjak belső felszínét és a szemgolyónak a szemrésben szabadon álló részét borítja, a cornea kivételével. A két rész egymásba való áthajlása alkotja a kötőhártya-boltozatot, -tasakot. A conjunctiva erekben igen gazdag (ezek gyulladás esetén kitágulnak).
Az orbita szemgolyó mögötti részében kúpszerűen futnak a szemmozgató izmok. Az izmok közötti területet és az orbita bulbus mögötti többi részét is zsírszövet tölti ki (corpus adiposum orbitae). Ezt a zsírszövetet a szemgolyótól gömbhéj alakú fascia választja el (a Tenon-tok), ami ízvápaszerű árkot alkot a szemgolyónak. A tokot átfúrják: a nervus opticus, a szemgolyóhoz futó erek, idegek, valamint a szemmozgató izmok. Elöl a tok belesugárzik a kötőhártyába, így a kötőhártyaboltozat helyben tartásában is szerepe van. Könnykészülék (apparatus lacrimalis). Szerepe a könny (lacrimae) termelése, a cornea állandó nedvesen tartása, a kötőhártyazsákba került idegen anyagok kimosása. Részei: Könnymirigy (glandula lacrimalis). A szervüreg külső-felső szögletében elhelyezkedő serosus mirigy. Kivezetőcsövei a felső conjunctiva-tasakba nyílnak. A könny 1,3% NaCl-ot tartalmazó (sós ízű), gyengés lúgos, baktericid hatású mirigyváladék. A könny a szemgolyó elülső felszínén állandóan vékony folyadékfilmet képez, amit a szervhéjak zárásával, pislogáskor felújítunk. Könnyelvezető csatornarendszer. A könnyelvezető csatornarendszer a medialis szemzugban a könnytavacskával (lacus lacrimalis) kezdődik. Innen a könny a könnyzacskóba kerül, majd a könnyvezeték (ductus nasolacrimalis) útján levezetődik az alsó orrjáratba, ahol az orr nyálkahártyáját állandóan nedvesen tartva a beszívott levegő páratartalmát biztosítja.
4
Halló- és egyensúlyozó szerv (organum vestibulocochleare seu organum statoacusticum) A hallás és egyensúlyozás érző végkészülékei (receptorai) a halántékcsont sziklacsonti részében lévő speciális anatómiai képletekben helyezkednek el (ez a fül – auris). Ezekből a képletekből indulnak ki a halló- és egyensúlyi ingerületeket szállító idegek (VIII. agyideg), amik az agytörzsben végződnek, a VIII. agyideg megfelelő magjaiban. Innen a halló- és egyensúlyozó pályarendszer következő tagjai a subcorticalis központokba, majd az agykéregbe futnak. A fülnek részei: Külső fül (auris externa). Tölcsér alakú, vakon végződő járat. Két része van: Fülkagyló (auricula). Vázát rugalmas porc alkotja. Külső hallójárat (meatus acusticus externus). Kb. 2,5 cm hosszúságú, gyengén S alakban görbült járat. Külső részének fala porcos, belső részének fala csontos. A két rész határán szűkület helyezkedik el. A hallójáratot bőr béleli, melynek speciális mirigyei termelik a fülzsírt (cerumen). A hallójárat végét a dobhártya (membrana tympani) zárja le, ami tölcsér lakú, és középső behúzódott része az umbo. Középfül (auris media). Fő része a dobüreg (cavum tympani). Alkotásában részt vesznek még: a dobhártya, a hallócsontocskák és a fülkürt. A dobüreg a halántékcsontban elhelyezkedő, nyálkahártyával bélelt, légtartalmú, téglatest alakú üreg. Lateralis falának nagy részét a dobhártya alkotja. Elülső faláról indul ki a fülkürt (tuba auditiva – Eustach-kürt), ami a dobüreget a garat nasalis részével köti össze. Az Eustach-kürt nyeléskor, ásításkor megnyílik, így biztosítja a dobüreg szellőzését, valamint az esetleges nyomáskülönbség kiegyenlítődését. A dobüreg medialis falán található a kerek ablak (fenestra cochleae) és az ovális ablak (fenestra vestibuli), melyek a belső fül felé létesítenek összeköttetést. Az ovális ablakban tapad a kengyel talpa, a kerek ablakot a másodlagos dobhártya zárja le. A hátsó falon közlekedik a dobüreg a csecsnyúlvány légtartalmú üregeivel (cellulae mastoideae). A dobüregben helyezkednek el a hallócsontocskák, amik ízülettel kapcsolódnak egymáshoz és a dobhártya rezgéseit közvetítik a belső fület kitöltő folyadékhoz. A hallócsontocskák kívülről befelé: Kalapács (malleus). Üllő (incus), Kengyel (stapes). A kalapács nyele a dobhártyával van összenőve, feje az üllővel ízesül. Az üllő kétgyökerű lyukas zápfoghoz hasonlít. Hosszabbik nyúlványához ízesül a kengyel, aminek talpa az ovális ablakban rögzül. A csontocskák mozgását szalagok és izmok módosítják, csökkentik (védik a belső fület a túl erős hangbehatásoktól). Belső fül (auris interna). A csontos és hártyás labyrinthus, valamint a VIII. agyideg végágai és dúcai alkotják. Csontos labyrinthus (labyrinthus osseus). A halántékcsont sziklacsonti részében (pyramisában) kompakt csontállomány által körülvett üregrendszer. Ebben folyadék (perilympha) található, amiben a hártyás labyrinthus helyezkedik el. A
5
perilymphás tértől zsilipszerű vezetékek (aquaeductus vestibuli és aquaeductus cochleae) nyílnak a pyramis külső felszínén. A csontos labyrinthus részei: Tornác (vestibulum). Oldalsó fala a dobüreggel áll kapcsolatban az ovális és kerek ablak útján. A vestibulumból indul ki a három csontos ívjárat és a csiga járata. Három csontos félkörös ívjárat (canalis semicircularis). A tér három fő síkjában, egymásra merőlegesen helyezkedik el (anterior, posterior és lateralis – ez utóbbi vízszintes). A három ívjárat öt szárral és nyílással nyílik a vestibulumba, mert az elülső és hátulsó ívjáratok egyik vége közös. Az ívjáratok másik vége orsószerűen tágult (ampulla). Csontos csiga (cochlea). Két és 3/4 kanyarulatból áll, a kerti csiga házához hasonló. Középrészén van a csigatengely (modiolus), ami körül kanyarodik a csigajárat. A járat tengely felőli oldalfaláról egy csontos lemez emelkedik be a járatba, ami végighalad az egész csigában (lamina spiralis). A csigatengelyben helyezkedik el a hallóideg spirális dúca, a ganglion spirale (Corti-szerv). A csiga medialisabban fekszik, mint a félkörös ívjáratok és a vestibulum. Basisa hátrafelé, a belső hallójárat felé tekint. Hártyás labyrinthus (labyrinthus membranaceus) a csontos labyrinthust kitöltő perilymphában helyezkedik el. Belsejében folyadék (endolympha) van. A hártyás labyrinthus négy részből áll: tömlőcske (utriculus), zsákocska (sacculus), három hártyás félkörös ívjárat (ductus semicircularis), csigavezeték (ductus cochlearis). A tömlőcske és a zsákocska a tornácban találhatók. A tömlőcskéből a hártyás félkörös ívjáratok, a zsákocskából a csigavezeték indul ki. A tömlőcske, a zsákocska és a félkörös ívjáratok falában az egyensúlyérző végkészülékek helyezkednek el, a csigavezetékben pedig a hallás receptorai vannak. Az egyensúlyérzés szervei A tömlőcske és a zsákocska falán, az ún. maculákban érzékszőröket (stereociliákat és egy kinociliát) viselő érzékhámsejtek vannak. A félkörös ívjáratok ampulláiban lévő cristcákban ugyanilyen szőrsejtek helyezkednek el. A maculákban a ciliák kocsonyaszerű otolithmembránba vannak ágyazva, amin mészkristályok (otoconiumok) ülnek; ezek húzást gyakorolnak a szőröcskékre. A tömlőcske és a zsákocska maculáiban lévő szőrsejtecskék ingere a lineáris gyorsulás, ezért ezek főleg gravitációs receptorok (a fejnek a térben elfoglalt helyzetét jelzik, a liftreakciók és a lineáris mozgás receptorai). A félkörös ívjáratok cristáiban lévő szőrsejtek felszínén pedig otoconiummentes, kocsonyaszerű, korong alakú képződmény, a cupula ül. A cristák a szöggyorsulást érzékelik (endolymphaáramlást).
6
A hallóérzékszerv A csigavezeték (ductus cochlearis) a csontos csigában úgy rögzül, hogy annak járatát a csontos spiralis lemezzel két részre osztja (scala vestibuli és scala tympani). A két járat a csiga csúcsában átmegy egymásba. A scala vestibuli – felül – az ovális ablakkal (a kengyel talpával), a scala tympani – alul – a kerek ablakkal áll kapcsolatban. A ductus cochlearis átmetszetben háromszög alakú: a csontos spirális lemez folytatásába eső fala a lamina basilaris. Felső fala a membrana vestibulare (Reissneri). Oldalfala összenőtt a csontos csiga falával. A ductus cochlearis üregében, a lamina basilarison fekszik a hallóérzékszerv (organum spirale vagy Corti-féle szerv). A lamina basilarisban a csiga alapjától a csúcsa felé egyre hosszabbodó húrocskák feszülnek ki; ezeken ülnek a Corti-szerv szőrsejtecskéi (érzékhám) pillérsejtek és támasztósejtek közé ágyazva. A szőrsejtecskékből kinyúló ciliák fölé egy merev hártya nyúlik (membrana tectoria). Ha a húrocskák (a lamina basilaris) kilengenek, a szőröcskék elhajlanak s a membrana tectoria ingerli őket.
A nervus vestibulocochlearis és a központi halló- és egyensúlyozó rendszer A nervus vestibulocochlearis két részből áll: nervus vestibularis: egyensúlyérző ingerületeket szállít, nervus cochlearis: hallóingerületeket szállít. Ennek megfelelően két rendszert különíthetünk el:
Vestibularis rendszer Első neuronja a nervus vestibularis. Bipoláris idegsejtjei a ganglion vestibulare (Scarpae)-ban vannak, a meatus acusticus internus fenekén. Ezek perifériás nyúlványa az utriculus és sacculus maculáiból, valamint a félkörös ívjáratok cristáiból hozza az ingerületet (a szőrsejtektől). Centrális nyúlványuk a porus acusticus internuson elhagyja a sziklacsontot, s mint nervus vestibularis a hídhídkar határán belépve az agyvelőbe a nucleus vestibularis medialisban, dorsalisban és inferiorban végződik. (A nucleus vestibularis lateralis nern kap közvetlen vestibularis rostokat, a kisaggyal áll kapcsolatban és belőle indul ki a tractus vestibulospinalis.) Második neuronja a vestibularis magvakból indul ki (nucleus dorsalisból és inferiorból) és neuritje T alakban elágazva a fasciculus longitudinalis medialist alkotja. Ez összeköttetést hoz létre a vestibularis magvak és a szemmozgató izmokat ellátó agyidegek magjai között, továbbá a tarkó-nyakizmok motoneuronjaihoz és a kisagyhoz ad rostokat (pl. a fej jobbra fordításakor mindkét szem balra tér ki). Cochlearis rendszer Első neuronja a nervus cochlearis. Bipolaris idegsejtjei a csiga tengelyében, a ganglion spirale (Corti)-ban helyezkednek el. Perifériás nyúlványuk a Corti-
7
szervből, a szőrsejtektől jön. Centrális nyúlványuk a porus acusticus internuson elhagyva a sziklacsontot mint nervus cochlearis a híd-hídkar határán hátul belépve az agyvelőbe a nucleus cochlearis ventralisban és dorsalisban végződik. Második neuronja a cochlearis magvakból indul ki (a dorsalis magból jövők kereszteződve mint striae acusticae) és az oliva superiorban végződik. Harmadik neuronja az olíva superiorból jön (a ventralis magból jövő rostok, amik még nem kereszteződtek, itt kereszteződnek), s mint lemniscus lateralis halad a colliculus inferiorba. Negyedik neuronja a colliculus inferiorból a corpus geniculatum medialéba halad. Ötődik neuronja a tractus geniculocortikalist (radiatio acustica) alkotja. A corpus geniculatum medialéból kiindulva az agykérgi hallóközponthoz, a gyrus temporalis superiorhoz fut, ahol végződik.
A hallószerv működésének vázlata A levegőben érkező (transversalis) hanghullámok megrezegtetik a dobhártyát. Ezt a rezgést a hallócsontok kétkarú emelőként átviszik (a kengyel talpa révén) a csontos labyrinthust kitöltő perilymphára. A perilymphában terjedő (longitudinalis) hullámok a scala vestibulin feljutnak a csiga csúcsába és átfordulnak a scala tympaniba (ezt zárja le a másodlagos dobhártya). A scala tympaniban kerül kapcsolatba a rezgés a membrana basilarisban lévő húrokkal (a csiga csúcsában a hosszú húrokkal mély hangok, a csiga aljában a rövid húrokkal magas hangok). A húrokon ülő szőrsejtek átveszik a húrok rezgését és a membrara tectoriához súrolódnak, kiváltják a hallási ingerületet. Ez vezetődik tovább a nervus cochlearison az agykéreg felé, ahol a hallás történik. Arra vonatkozóan, hogy milyen magasságú – hullámhosszú – hangra melyik húr jön rezgésbe és miért, többféle elmélet van.
8
Szaglószerv (organum olfactus) Az ember a gyenge szaglású élőlényekhez tartozik. Az orrnyálkahártya felső, kicsiny része, a regio olfactoria tartalmazza a szagérző szőrsejteket. Ezek primer érzéksejtek, melyeknek idegnyúlványa van. A sejtek dendritszerű nyúlványa a szaglómezőben, a felszín közelében gömbben végződik, és a gömbök felületéről nyúlik ki 20–25 stereocilium, amik mirigyváladékba vannak ágyazva. A szaglósejtek között támasztósejtek találhatók. A szaglósejtek neuritjei mint fila olfactoria jutnak az elülső koponyagödörbe, és a bulbus olfactoriusba lépnek be, ahol háromféle idegsejt dendritnyúlványával alkotnak gömbszerű synapsisrendszert. A háromféle idegsejt: Mitralis sejtek. Neuritjeik a szaglóközponthoz vezetnek (amygdala, uncus gyri parahippocampalis). Pamacsos sejtek. Neuritjeik részben a hypothalamushoz haladnak, részben a commissura anterior útján átjutnak az ellenkező oldali bulbus olfactoriusba, és a gátló működésű szemcsesejtek útján gátlólag befolyásolják a szaglórendszer működését. Ezért van az, hogy az emberi szaglószerv fáradékony, a hosszabb ideig ható szagingert „megszokjuk” és nem érezzük. Szemcsesejtek.
Ízlelőszerv (organum gustus) Az ízlelőbimbók (caliculi gustatorii vagy gemmae gustatoriae) összessége adja az ízlelőszervet, amik tőként a nyelv hátán, kisebb számban a lágy szájpadban, garat falában helyezkednek el. Az ízlelőbimbók hagymára emlékeztető alakú és rajzolatú képződmények. A hámsszövetben találhatók. Kétféle sejtből állnak: Ízérző neuroepithel sejtekből, amik szekunder érzéksejtek. Az ízérző sejtek felszínén számos mikroboholyszerű nyúlvány van. Csak az oldott anyagokat érzékelik. E sejtek körül végződnek a nervus facialis és a nervus glossopharyngeus ízérzést szállító rostjai, melyek a nucleus tractus solitariiban végződnek. Az ízlelőbimbók neuroepithel sejtjei a placodcsíkból (epibranchialis placodból) fejlődnek. Támasztósejtekből.
9
Bőr (integumentum commune) Testünk külső felszínét borítja. Szerepe: a mechanikai behatásoknak ellenáll és védi a mélyebb képleteket, pigmenttermeléssel védi a szervezetet a túlzott sugárhatás ellen, szarurétegével védi a szervezetet a kiszáradástól, a hőszabályozás legfontosabb szerve (erei kitágulnak, fokozott verejtékezés), fontos tápanyagraktár – bőr alatti zsírrétege révén, a bőr alatti kötőszövet a szervezet fontos só- és vízraktára, immunológiai folyamatok részese, tapintószerv a benne lévő idegvégződések révén, a bőr származékai fokozzák mechanikai védő és nőszabályozó szerepét. A bőrnek három fő rétege van: Felhám (epidermis). Elszarusodó többrétegű laphám. Legbelső rétege hengerhámsejtekből álló csíraréteg ((stratum germinativum (basale)). Efölött van a tüskés sejtek rétege (stratum spinosum). Fölötte a szemcsés sejtréteg (stratum granulosum), melynek sejtjeiben a szaru előanyaga, keratohialin-szemcsék helyezkednek el. A szemcsés sejtek fölött egy fénylő réteg (stratum lucidum) található, amelyben a keratohialin-szemcsék már elfolyósodva eleidinné alakultak és átitatták a sejteket. A hám legkülső rétege a szaruréteg (stratum corneum). A hám állandóan elszarusodik és a felső szaruréteg lelökődik, de állandóan újra is képződik a mélyebb rétegek felől. A többrétegű laphámban az említett, végső soron a szaru(keratim)-képzés szolgálatában álló sejteken kívül vannak pigmentet termelő és a hámban szét oszló nyúlványos melanocyták, az antigének prezentálásában részt vevő, vagyis az immunrendszerhez tartozó Langerhans-sejtek, valamint mechanoreceptorként működő Merkel-sejtek. Irha (corium). A hám alatt helyezkedik el, kollagén és elasztikus rostok hálózata alkotja. Két rétege van: Stratum papillare. A felszínesebb réteg, kesztyűujjszerűen beterjed a hámba és szemölcsöket papillákat hoz létre. Ez a réteg okozza a felhám kiemelkedéseit is, a bőrlécrajzolatot (pl. ujjlenyomat). A papillák erekben és idegekben igen gazdagok (pl. ajakpír). Stratum reticulare. a mélyebb, hálózatos réteg, amit szabályos és meghatározott irányba futó rostok alkotnak. A rostok rombusz alakú területeket fognak közre, melyek hossztengelye a rostok fő haladási-húzási irányának felel meg és ez testrészenként változó (sebészi beavatkozás szempontjából fontos). Bőr alatti kötőszövet (subcutis vagy tela subcutanea). Laza rostos kötőszövet és változó mennyiségű zsírszövet alkotja. Ez a réteg biztosítja a bőr elmozdulását és ez a fő raktározó réteg.
10
A bőr beidegzése Szegmentálisan történik, s ezeket a szegmentumokat nevezzük dermatomáknak. A törzsön a dermatomák övszerű, közel vízszintes csíkokként jelentkeznek, tehát legjobban megőrizték a szervezet eredeti szelvényezettségét, a metameriát. A végtagoknál álló helyzetben ez a szelvényezettség már módosult. A szomszédos gerincvelőszelvényekhez tartozó érzőrostokkal ellátott bőrterületek (dermatomák) részben fedik egymást, ezért egy érzőgyökér átmetszése (sérülése) érzészavart nem szokott okozni. A bőr idegvégződései fájdalomérző szabad idegvégződések, feszülést érzékelő Krause-féle végtestek, mechanikai stresszekre érzékeny Ruffini-testek, a tapintás szolgálatában álló Meissner-féle tapintótestek, nyomást, vibrációt érzékelő Vater-Pacini-végtestek, speciális erogén ingereket felvevő végtestek.
A bőr mirigyei
Verejtékmirigy (glandula sudorifera). Testszerte megtalálható gomolyagmirigy. Egyetlen hámcsőből áll, mely gomolyagszerűen felcsavarodott. A verejtéket (sudor) termeli. A verejték 1% sót tartalmazó váladék. Vannak még benne különböző illó zsírsavak, melyeknek bomlása okozza a verejték kellemetlen szagát. A verejtékmirigyeknek a szervezet hőszabályozásában (hőleadásban) van igen fontos szerepük. Illatmirigy (glandula odoriferae). Módosult apokrin mirigy, verejtékmirigy. A hónaljban, a végbélnyílás stb. körül fordulnak elő nagyobb számban. Embernél nem lényeges a szerepük (nemi vonzást biztosító szaganyagok termelése), de nőknél, tőként terhesség esetén működésük erőteljesebb és érezhetőbb. Faggyúmirigy (glandula sebacea). A faggyúmirigyek váladéka a faggyú (sebum cutaneum), főleg koleszterinésztereket tartalmaz. Kivezetőcsövük a szőrtüszőkbe nyílik és ezen keresztül ürül váladékuk a felszínre, ahol a bőr rugalmasságát és védelmét biztosítja. Vannak – főleg a testnyílások körül – szabad faggyúmirigyek is, amelyek nem a szőrtüszőkhöz tartoznak (végbélnyílásnál, kis szeméremajkakban, szemhéjszélben stb.), ezek a bőr-nyálkahártya átmenet védelmét szolgálják.
A bőr származékai
A haj és a szőrzet. A bőr által képzett, fonálszerű képződmények. Szerepük az embernél alárendeltebb, mint az emlősállatoknál. A szőrzetnek három csoportja különböztethető meg: Lanugo. A méhen belüli élet 3–5. hónapjában fejlődik ki a magzat egész testfelszínén. Később teljesen eltűnik, kihullik, Lanugo postnatalis. A születés után kifejtődő piheszőrzet, mely a tenyér és talp kivételével mindenütt megtalálható, Terminális szőrzet. Csoportjai már a születéskor megvan: haj (capilli), szemöldök (supercilium),
11
szempilla (cilia) másodlagos szőrzet, mely a pubertáskor jelenik meg: fanszőrzet (pubes) hónaljszőrzet (hirci) szakáll (barba) bajusz (mystax) orr- és fülnyílás körüli szőrzet (vibrissae et tragi)
A szőrök szőrtüszőkből (folliculus) nőnek ki. A szőrnek van gyökere és szára. Gyökere a szőrtüszőben foglal helyet, bunkószerű megvastagodása a hajhagyma (bulbus) és abba benyomul a kötőszöveti papilla. A bulbusnak a papillával érintkező sejtjei állandóan szaporodva biztosítják a szőrszál növekedését. A szőrszálat külső kéreg és belső velőállornány alkotja, ez utóbbi pigmentet tartalmaz. A szőrszálak rendszerint ferdén nőnek ki a bőrből. A szőrszálmerevítő izmocskák összehúzódására a szőrszál felegyenesedik (sympathicus idegrendszeri hatás – libabőrösség). Köröm (unguis) A körömpercek dorsalis felszínén, elszarusodott hámsejtekből kifejlődött lapos lemez. A körömágyban fekszik, aminek hátsó részén van a körmöt állandóan termelő csíraréteg. Ennek elülső határa a fehér holdacska (lunula). A köröm az ujjbeggyel való fogást teszi lehetővé. A hajszál és a köröm ún. kemény keratinból áll. Ez más mechanizmussal képződik, mint a bőr szaruja, az ún. lágy keratin.
12
