Az élő hadtörténelem óra A komáromi várlátogatás
Június másodikán, ismét megrendezésre került a már lassan szokásosnak mondható éves, hadtörténelmi indíttatású tanulmányi kirándulás Komárom városába és erődrendszerébe.
Reggel 10 óra után, a komáromi vasútállomáson való találkozást követően, megindult az érdeklődők csoportja, dr. Csikány Tamás alezredes vezénylésével az erődrendszer „felderítésére”. Az úton kedvünket nem szeghette a szomorkás és ,,vizenyős” időjárás, várakozással teli, rövid séta következett a város szlovák oldalára. Kis csoportunk rövidesen elérte az Újvár kapuját, amelyet Csikány tanár úr nyomban fel is tárt előttünk. Már az első pillanatokban sajnálattal konstatáltuk a helyzetet: az erődrendszer rendkívül elhanyagolt állapotban van, a falakon, az épületegyütteseken bizony meglátszik a mostoha időjárás nyoma és a törődés hiánya.
A kaputól utunk nyomban az egykori lőporraktárba vezetett, ahol a falakon elhelyezett számos térkép, információ és kép társaságában Csikány alezredes ismertette a város és az erősség történetét a római időktől egészen napjainkig. A város jelentőségének egyik alapkövét mindig is a Duna és a Vág folyók adták, jelentős átkelőhelyek találhatóak itt, melyek az erődrendszer elhelyezkedése miatt igen jól védhetőek, ezért az átvonuló hadseregek előszeretettel használt partváltó helye volt a múltban, már a rómaiak is vezettek erre vállalkozásokat. A kezdeti időkben, uralkodóink kedvelt „mulatóvára” volt, az itteni erdők remek vadállománya és a festői környezet okán, sokáig a kereskedelem mellett csupán ezt a funkciót tölti be a vár. Az erősség a mai formáját a török vész megjelenése idején kezdte elnyerni, amikor is az Udvari Haditanács a részekre szakajtott Magyar Királyság egyik legfőbb erősségévé tette és a kor legkiválóbb építészeivel emeltette az Óvárat, melyen a mai napig megfigyelhető olasz rendszerű várépítészet több jelentős ismérve (füles bástyák, alacsony és erős falak, illeszkedés a földrajzi helyhezdomborzathoz). Ezt követően tehát Komárom vára, Győrrel karöltve vált Bécs legfőbb védelmezőjévé, természetesen – a kor kívánalmainak megfelelően – több kisebb erősség gyűrűjébe fogva. A vár fényét tovább emelte, hogy a Tizenöt éves háború során Győrrel ellentétben, ezt a várat nem tudták bevenni a török hadak. és ezt követően kiépül a korona alakú Újvár is (ez utóbbi már a németalföldi erődítészet vívmányainak megfelelően). A török veszély elmúltával azonban a vár jelentősége is csökken, hiszen többé nem a határvonal közelében helyezkedik el. Ez a folyamat végül odáig jutott, hogy II. József idejében, 1780 körül kivették a Komáromi erősséget a várak sorából, és már el is adták a vár legtöbb részét. A vár csak a napóleoni háborúk idején szerezte vissza régi fényét, amikor is az új birodalomvédelmi stratégia értelmében a Duna védelmét látta el, valamint reorganizációsraktárbázisként szolgál a császári csapatok számára. Ebben az időszakban jelentős fejlesztések történnek, több eddig csupán földből készült sánc kap kőburkolatot, valamint röviddel a harcok után fejlődik a védelmi rendszer a Csallóköz irányában is. A vár utolsó főszerepe az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején volt, amikor is, Majtényi István, Török Ignác, Guyon Richárd és Klapka György egymást követő parancsnoksága alatt az
erődítmény és a város hősiesen helytáll az osztrák csapatokkal szemben, sőt egy ízben még Győrt is visszafoglalják Klapka csapatai. Ezt követően azonban a határok, politikai viszonyok valamint a hadászati elgondolások jelentős megváltozása miatt a vár elveszti korábbi jelentőségét.Az erődítményrendszer a végleges állapotában, a következő képen, pirossal jelölve figyelhető meg:
A „lőporraktári hadtörténelem óra” után sötét és keskeny alagutakon – ahol csak zseblámpáink segítségével navigálhattunk – át vezetett utunk az Óvár felé. Az alagút leküzdése után a volt szovjet laktanya területére jutottunk. A közelmúltban még szovjet katonák lakhelyéül szolgáló részen, az itt állomásozók „kreativitásának” (unalmának?) érdekes és vicces példáit figyelhette meg a társaság a különböző szobákban és helységekben:
A laktanyák után látogatást tettünk az Óvár falaiban futó járatrendszerekbe, valamint „meghódíthattuk” a falakat is:
Az Óvárnál, a hadtörténelem órákról ismerős elemeit figyelhettük meg az erődítészetnek: zömök, alacsony, erős falak fogadtak minket, melyek a legtöbb helyen valamilyen szinten integrálva voltak a védelmi rendszer többi részével és a laktanyával is, elősegítve a védők hatékonyabb munkáját.
Az alábbi képen egy fülesbástya látható. A kiugró rész védte a balra látható nyílást, melyen keresztül a várfalra törő ellenséget lőhették be ágyúikkal a vár védői, miközben ők maguk védve voltak az ellenség tüzétől. Itt érdekességként megjegyezném, hogy ezek a falak az eredeti állapotukban vannak, megépítésük óta nem volt szükséges különösebben hozzájuk nyúlni, ami kimagasló minőségre utal.
Végül a várlátogatás befejeztével Csikány tanár úr zárta a kapukat, és visszaadta a „vár kulcsait”. Ezt követően egy rövid városnézést tartottunk, majd elindultunk hazafelé.
Összességében elmondható, hogy jelentős tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodhattak a résztvevők, az igen barátságos és könnyed tanulmányi kirándulás során, így bátran ajánlom bárkinek a jövőben is a program látogatását, különösképpen pedig azoknak az
embereknek, akik szeretnének részt venni egy „élő” hadtörténelem órán, ahol a tárgyalt dolgok közül igen sokat a saját szemükkel tapasztalhatnak meg.
Írta és a fotókat készítette: Csete Zsolt BVA II. évfolyam Biztonságpolitikai Szakkollégium
