Az ü dvö ssé g förrá sái (Vö. Iz 12,3)

Az üdvösség förrásái (Vö. Iz 12,3) Szentségek vételére felkészítő kiadvány. Kiadja: Szent József Plébánia. Cím: 8800 Nagykanizsa Ady E. 15. Felelős kiadó és szerkesztő: Váron István. E-mail: [email protected]

Felnőtt hittan 1.15. Jézus galileai működése 9. (Mk 5,21-24. 35-43)

BEVEZETÉS: a mai alkalommal Jairus leányának feltámasztásáról lesz szó, de kihagyjuk belőle a vérfolyásos asszony történetét. TÉMA KIFEJTÉSE Jairus leányának feltámasztása Hol és mikor történik az esemény? Az időpont nem lényeges. A helyszín pedig a Genezáret-tó észak-nyugati térsége lehet. Nem tudjuk pontosan. De a Mk 6,1 alapján valahol Názáret közelében lehetett, mert az Jézus felnövekedésének színhelye. Ki volt Jairus. Egy férfi volt, akinek volt egy lánya. És tudjuk, hogy egy zsinagógának volt az elöljárója, azaz vezető beosztású embere. Mire következtethetünk Jairus pozíciójából? Arra, hogy zsidó emberről van szó. Továbbá hogy a nép vezetőjének egyike, bár nem farizeus vagy írástudó, pontosabban nem így lett megnevezve. De nagy valószínűséggel az írástudók egyike volt. Ez azért érdekes, mert általában a farizeusok és írástudók negatívan vannak beállítva az evangéliumokban úgy, mint Jézus ellenfelei. Ritka alkalom az, amikor egy farizeus vagy írástudó Jézus barátjaként mutatkozik meg. Ilyen volt Nikodémus, vagy Arimateai József. Itt is Jairus mint Jézus barátja

Az üdvösség forrásai

Jézus galileai működése 9.

jelenik meg. sőt, azzal, hogy Jézustól segítséget kér, bizonyítja azt, hogy elhiszi, amit Jézus önmagáról állít, hogy Ő az Isten Fia. A kérése egyben hitvallás. Hiszi, hogy meg tudja gyógyítani Jézus a lányát. Hiszi, hogy nem emberi erővel fog megtörténni ez a gyógyulás. Kik is tulajdonképpen a farizeusok és írástudók?  Írástudók: a Szentírás ismerője és tanítója Izraelben. Az írástudó eredetileg azt jelenthette, hogy írni tud, azaz képes a Szent Könyveket betűhíven lemásolni. Mivel az írnokok a másolás során a szövegek tartalmával is mindenki másnál közelebbi kapcsolatba kerültek, a szöveg magyarázóivá is váltak. Ebből született a szó később általánossá vált értelme: a Szentírás ismerője, magyarázója. Az írástudók egy része a farizeusok, más részük a szadduceusok közé tartozott. Az írástudók igen fontos szerepet játszottak a nyilvános életben. Hatalmuk a tudáson, a Törvény ismeretén nyugodott. Az írástudók közé csak azokat avatták be, akik előzőleg hosszú éveken át tanultak. A tanítványból 40 éves korában lehetett írástudó. Ettől fogva illette meg a „Rabbi” megszólítás, s hosszú, négy bojttal díszített talárjáról lehetett ráismerni az utcán. Aki írástudó lett, az előtt megnyílt az út a jogi, hivatalnoki és tanári pálya magasabb állásai felé. Csak írástudónak volt arra lehetősége, hogy a főpapokon és az arisztokrácia tagjain kívül a főtanácsban helyet kaphasson. Érthető, hogy mint régen a prófétáknak, a nép szemében az írástudóknak határtalan becsületük volt, hiszen ők tanították és hirdették Isten akaratát az embereknek. Szavuknak feltétlen hitele volt. Ha valaki jámbor életet akart élni, annak az írástudókhoz kellett igazodnia.  Farizeusok: A Tórának és az atyák hagyományainak (Misna, Talmud) alapos ismeretére törekedtek és szigorú engedelmességet követeltek törvénymagyarázataik iránt. A papi arisztokráciával (szadduceusok) szemben a laiku2



sokat képviselték, s a tudáson kívül semmi más hatalmi eszközük nem volt. Annyi biztos, hogy a nép körében nagy tekintélyük révén vezető szerepet töltöttek be. Céljaik nem politikaiak, hanem tisztán vallásiak voltak. A farizeusok komoly vallási törekvései elismerést érdemelnek, sok tekintetben ők voltak az ószövetségi kinyilatkoztatás letéteményesei és megőrzői. Jeruzsálem pusztulása után ők tartották fönn a zsidóságot és a zsidó kultuszt.  Szadduceusok: politikai párt a zsidóságon belül a Templom pusztulásáig. Tagjai főleg a papok közül kerültek ki. A hatalom nagyrészt a kezükben maradt, mert a főtanácson belül erős pártot alkottak. A főpapok közülük kerültek ki, és jobban tudtak alkalmazkodni a rómaiakhoz, mint ellenfeleik. A szadduceus Kaifás erőszakolta ki Jézus halálos ítéletét (vö. Jn 11,47). Jeruzsálem pusztulása (Kr. u. 70) után a források többé nem említik őket; ekkor minden hatalom a farizeusoké lett. Tagadták a halottak feltámadását (Mt 22,23; ApCsel 4,1; 23,8), sőt még a lélek továbbélését is (vö. Mt 22,29-33), az ApCsel 23,8 szerint pedig általában a szellemek létét is.  Főtanács: a babiloni fogság utáni zsidóság legfőbb törvényhozó testülete, a Jézust halálra ítélő bíróság. Jézus idejében a főtanács a papok (a hivatalban lévő főpap és visszavonult elődei vö. ApCsel 4,5), a vének (a laikus zsidó arisztokrácia legbefolyásosabb emberei) és az írástudók (rendszerint a farizeus pártból) csoportjaiból állt. A főtanács főpap tagjai Jézus perében: Annás (Kr. u. 6-15), Izmael, Phiabi fia (15-16), Eleazár, Annás legidősebb fia (16-17), Simon, Kainithosz fia (17-18), Kaifás, Annás veje (18-36). Rajtuk kívül még 5 másik, fontos papi hivatalt betöltő személy tartozott a főtanács első csoportjába: a templomőrség parancsnoka (Kaifás sógora, Jonatán, a „rendőrfőnök”, ő vezette azt a csapatot is, mely elfogta Jézust), a templom felügyelője és 3 kincstárnok. A vének között volt Arimateai József, aki nem értett egyet a főta3



nács határozatával (Mk 15, 42-46; Mt 27,57-60; Lk 23, 50-51; Jn 19, 38-40). Valószínüleg az írástudók között volt Nikodémus, aki Józseffel együtt eltemette Jézust (Jn 19,39-40). A főtanácsnak az elnöklő Kaifáson kívül 70 tagja volt (vö. Kiv 24,1.9; Szám 11,16). A főtanács tényleges hatalma attól függött, ki uralkodott. Nagy Heródes idejében (ur. Kr. e. 37-4) a főtanács hatalma csupán látszólagos volt, a római helytartók alatt viszont a főtanács a legfőbb kormányzói és bírói hatóság Júdeában; vallási vonatkozásban teljesen szabadon rendelkezhetett, halálos ítéletet azonban csak kimondhatott, végre nem hajthatta. Ezért kellett a halálra ítélt Jézust átadniuk Pilátus helytartónak. Jeruzsálem pusztulása után Kr. u. 70-135: a főtanács székhelye Jabne volt. Olvastuk, hogy Jairus egy zsinagógának volt az elöljárója. Mi a különbség a jeruzsálemi templom és a zsinagóga között? Templom csak egy van, Jeruzsálemben. Itt végezték többek között az áldozatokat.  Mi a zsinagóga? A görögül beszélő zsidóság és az Újszövetség szóhasználatában az az épület, melyben a zsidók imádkozni és az Írást hallgatni, illetve. magyarázni összegyűltek. A Jeruzsálemi Templom pusztulásával, illetve a Babilonba hurcolással a száműzetésben élők kultusz nélkül maradtak; érthető tehát, hogy az áldozattal szemben kialakult egy imádságra és tanításra épülő új istentiszteleti forma. Feltehető, hogy a Templom pótlékát látták benne. o Berendezése: A Tóra-szekrény. A Szentírás felolvasására szolgáló, többnyire fából készült emelvény (almemár) az imaterem közepén állt. o Istentisztelet.  a) A zsinagógai istentiszteletnek a középpontjában egy szakasz felolvasása állt a Pentateuchusból (Mózes 5 könyve) és a megfelelő szakasz a prófétákból. A felolvasás után a közösség valamelyik tagját vagy egy idegent felszólítottak, hogy mondjon valamit a jelenlevők épülésére. Ezt a lehetőséget 4



használták ki Jézus és az apostolok az evangélium hirdetésére (pl. Mt 4,23; Lk 4,44; ApCsel 13,5.15 kk.).  b) A zsinagógában az istentiszteletet a zsinagóga elöljárója (Mk 5,35 kk.; Lk 8,49; Ap Csel 18,8) vezette; a rend fenntartása, a felolvasó vagy a felszólaló kijelölése szintén az ő hatáskörébe tartozott (Lk 13,14; ApCsel 13,15). Ugyanakkor a zsinagóga szolga feladata volt, hogy odanyújtsa a felolvasónak a Szentírást (könyvtekercs), végrehajtsa a büntetést ostorozás (Mt 10,17) és a kürtöt megfújva hírül adja a szombat kezdetét. o Jelentősége: A jeruzsálemi templom elpusztulása után a zsinagóga volt a zsidóság voltaképpeni szellemi központja, melynek a zsidó vallás a fennmaradását köszönhette. Állandóan kapcsolatban tartotta a népet a törvénynyel, lehetővé tette neki a templomon kívüli liturgiában való aktív részvételt és erősítette benne a hitet és a hitbeli állhatatosságot. Jairus Jézus lábaihoz borul. Ez az alázat jele. „Tedd rá kezedet!” A kézrátételről néhány gondolat: kézrátétel, kézföltétel: a kéz nyújtott tenyérrel való rátétele személyre vagy tárgyra úgy, hogy a kéz rajta nyugszi, vagy csak fölötte van, de nem érinti. A pogány népek meggyőződése is, hogy az érintéssel valamilyen testi, személyes erő száll át. Az Ószövetségben a kézrátétel a közlés gesztusa: 1) az Istentől jövő áldás külső jele (Ter 48,15: József megáldja fiait). 2) a hivatal átruházása: Mózes a halála előtt így imádkozott: „Uram, minden lénynek éltető Istene, rendelj valakit a közösség fölé, aki bevonul az élükön, vezeti és oda vezérli őket. Ne hasonlítson az Úr közössége pásztor nélküli nyájhoz. Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: Vedd Nun fiát, Józsuét, ő olyan ember,

5



akiben lélek van, tedd rá kezedet, állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és a szemük láttára ruházd rá a tisztséget.” (Szám 27,15-23). 3) az áldozatbemutatás szertartásában az önátadás gesztusa (Kiv 29,10; Lev 1,4; 3,2; 14,22). A bemutató a kezét az áldozati állat fejére teszi annak jeléül, hogy önmaga helyett átadja Istennek, vagy saját bűneit átruházza az áldozatra. Utóbbi legkifejezőbb formája az engesztelés napján elűzött bűnbak. Áron főpap a szent sátor és az oltár engesztelése után kezét az áldozati bak fejére tette, ráolvasva a nép bűneit, majd kikergették a bakot a pusztába, hogy az egész nép bűnét magával vigye (Lev 16,21). 4) Az Újszövetségben is először az áldás kifejezése (Mk 10,16); gyakran kapcsolatos a betegek gyógyításával. Az emberek várják Jézustól (Mt 9,18), vagy. ő maga alkalmazza (Mk 6,5; 8,23). A feltámadt Krisztus ígérete szerint a kézrátétel hatékony lesz a tanítványoknál is (Mk 16,18). Pál is így nyerte viszsza a látását (ApCsel 9,12), s ő maga is gyógyít így (28,8). Az apostoli Egyházban a hivatal átadásának a jele. Az első diakónus-szentelés alkalmával a hét kiválasztottat az apostolok elé állították, „azok imádkoztak és rájuk tették a kezüket” (ApCsel 6,6). Pál apostol kézrátétellel szentelte föl Timóteust püspökké (2Tim 1,6). Az egyházi liturgiában a latin rítus szerint a kézrátétel lényeges szertartás a bérmálás és az egyházi rend szentségének kiszolgáltatásánál, de alkalmazzák a keresztségben és a bűnbánat szentségében is. Megmaradt a misében is az átváltoztatás előtt, de ez eredetileg inkább a rámutatás mozdulata volt. Akik hozzák a rosszhírt az elöljárónak. Elég érzéketlen módon közölték a lány halálának hírét. Vajon miért? Meg akarták alázni, mert Jézustól – az „ellenségtől” – kért segítséget? Vagy csupán hitetlenségükről adtak számot? Jézus is csak ember, nem mindenható, így felesleges foglalkozni vele. Jézus még

6



nem támasztott fel embert, így erről az oldaláról még nem ismerhették őt az emberek. Jézus hallja a megalázó szövegelést és próbál lelket önteni az elöljáróba. Próbálja erősíteni a hitét. Valljuk be őszintén, hogy nagyon nehéz helyzetben volt ez az elöljáró. Hinni akkor, valamiben, amikor már mindennek vége? Miben kellene még hinnie? Ekkor dől el, hogy mit látott meg korábban Jézusban? Csak egy csodatevőt, vagy még annál is többet? Látta vajon benne az Istent? Csak Péter, Jakab és János mehet Jézussal. Vajon mit szólt a többi apostol mindehhez? Több olyan helyzet is van, amikor csak őket hármójukat viszi magával Jézus. Mondhatni megkülönbözteti az apostolait. Majd tanítja nekik, hogy ne versengjenek egymással. Ugyanakkor ezek a kiválasztottságok alapul szolgálnak a versengéhez. Miért őket viszi magával Jézus? Péter lesz a szikla, akire Jézus Egyházát építi. János a szeretett tanítvány. Jakab pedig az első vértanú az apostolok korában, aki Jeruzsálem első püspöke is volt. Mind a három kitüntetett helyet foglalt el ezek alapján Jézusnál. De Jézus soha nem engedte meg, hogy ezzel visszaéljenek, vagy versenyezzenek egymással. Sírók hallgatók sokasága. Mondhatni eléggé pokoli helyzet lehetett. Ahelyett, hogy csendet és nyugalmat biztosítottak volna a gyászoló család számára, inkább ricsajoznak. Lehetséges, hogy Jézus a szavaival elsőre rendet teremtett és elnémította őket. Jézus azt állítja, hogy a kislány nem halt meg, csak alszik. Utalhat ez arra is, hogy a halál, az igazi halál az visszafordíthatatlan. Lázárral kapcsolatban is alvásról beszél Jézus. Hittanból tudjuk, hogy a halálból nincs, nem lehetséges visszatérés. A gazdag embernek sem engedi meg Isten. A halál pillanatában eldől az örök sorsunk, utána már nem lehet visszatérni ebbe a világba, főleg 7



nem korrigálni, amit elrontottunk. Tehát aki meghalt, az végérvényesen meghalt e világ számára. És mintha érzékeltetni szeretné Jézus a két halál közti különbséget. Sem ez a kislány, sem Lázár nem halt meg igazán. Egy másfajta létállapotba kerültek, de nem abba, ami később velük is meg fog történni. De őszintén, mit tudhatunk mi ezekről a létállapotokról? Semmit sem. Ebből adódóan Jézus sem avat be minket ebbe. Ezek felfoghatatlan ismeretek számunkra. A tömeg kineveti Jézust. Ellentétben Jairussal a tömeg hitetlen, nem Istent látja Jézusban. Jézus a szűk családi körrel, mondhatni az igazán hívőkkel lép be a kislányhoz. Jézus felkelti a kislányt. Itt tapasztaljuk meg leginkább Jézus szavainak erejét. Még a „halál” felett is uralkodik. Titoktartást kér Jézus. Nem akarja, hogy ünnepeljék és félreértsék. A sok hitetlen, aki addig sem hitt neki, most hirtelen elkezdené ünnepelni, akkor mi történne? Teljesen félremagyaráznák Jézus személyét, működését. Nem kaptak beavatást a tanításokba, nem ismerik Jézust igazán. Jézus a tanítást elsősorban az apostolokra bízza. IMA: zsolozsma: évközi idő 3. hete, kedd, ED

8

Az ü dvö ssé g förrá sái (Vö. Iz 12,3)

Recommend Documents