Az év ünnepei az SS-család életében

Az év ünnepei az SS-család életében

Fritz Weitzel

1


Fritz Weitzel


Eredeti:

Fritz Weitzel: Die Gestaltung der Feste im Jahres- und Lebenslauf in der SS-Familie

Magyarra fordította és a PDF-et összeállította: Nigel Sheridan http://www.spiritsoferidu.wordpress.com

2


Fritz Weitzel

TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés..................................................................................................................................4 2. Az SS család évi ünnepei – Az Éves Ciklus.............................................................................5 3. A Yuletide ünnepe.....................................................................................................................7 4. Időrend......................................................................................................................................7 5. A Yule-koszorú.........................................................................................................................7 6. A sütés......................................................................................................................................9 7. Yuletide-dalok és történetek...................................................................................................10 8. Wotan napja és a Yule-tányér..................................................................................................11 9. A Yule-fa.................................................................................................................................12 10. A Téli Napforduló az SS-férfi házában..................................................................................12 11. A Yuletide ünneplése..............................................................................................................13 12. Újév estéje és az agyag gyertyatartó......................................................................................14 13. A Húsvét ünneplése................................................................................................................17 14. A húsvéti fa.............................................................................................................................17 15. A húsvéti tojások....................................................................................................................18 16. A húsvéti séta..........................................................................................................................18 17. A húsvéti tűz...........................................................................................................................19 18. Május ideje.............................................................................................................................21 19. A Nyári Napforduló................................................................................................................21 20. A szüreti mulatság..................................................................................................................22 21. A halál rítusai..........................................................................................................................22 22. A Yule- és SS-sarok................................................................................................................23 23. A családi könyv......................................................................................................................24 24. Rúnaírásunk............................................................................................................................24 25. A születésnap ünneplése.........................................................................................................26 26. A családi ünnepek felépítése..................................................................................................27 27. A gyermek elnevezése............................................................................................................28 28. Felvétel a Fiatal Fiúk vagy a Fiatal Leányok soraiba, és belépés a Hitler-ifjúságba vagy a Német Lányok Ligájába...............................................29 29. Az esküvő, és a nők befogadása az SS közösségébe..............................................................31 30. A temetési szertartás...............................................................................................................33

3


Fritz Weitzel

Bevezetés Ez a kiadvány bemutatja az egyes ünnepségeket és útmutatást ad a családoknak, hogyan ünnepeljék ezeket az alkalmakat a megfelelő szellemben. Ezt a füzetet átolvasva minden SS férfinek és SS nőnek egy mélyebb megértést kell kapniuk az ünnepekről. Ennek a könyvnek egy állandó társat kell biztosítania különösen a nőknek, mivel a legtöbb előkészület az ő feladatuk lesz. Az őseink szokásairól a tudás belső békét ad, s az e szokásokhoz való igazodás irányt mutat és erőt ad nekünk. Fritz Weitzel SS altábornagy

4


Fritz Weitzel

Az SS család évi ünnepei – Az Éves Ciklus Az őseink időtlen idők óta imádták a Napot, mint az életnek és a melegnek adóját. Mint egy arany korong ragyogott felettük, arany kerékként gördült végig az égen. A Nap határozza meg a napok múlását és az útvonala maga egy kör. Hosszabb és rövidebb vonalakat ír le a Föld körül. Láthatjuk délelőtt 6-kor Keleten, 12 órakor Délen, este 6-kor Nyugaton és a messzi északon még éjfélkor is a nyár folyamán, ahol befejezi napi körútját. Őseink az év múlását úgy látták, mint egy keréken a pontokat. Ez volt a régi keréknaptár ami a horizonton látható. A téli napfordulókor a Nap a déli ponton van ezért az Északi-sarkkörön rövid időre jelenik meg, míg a Nyári napfordulókor a Nap az északi ponton van. Ha ezeket a pontokat összekötjük, a horizont Északi-Déli vonalát kapjuk. A mi szélességünkön a Nap a nyári és téli napfordulókor északkeleten és délkeleten kel, majd északnyugaton és délnyugaton nyugszik. A pontok összekötésével kapott vonalak egy X-et alkotnak, amely a már előzőleg két részre osztott kört 6 részre (Malkreuz, vagyis jelölt kereszt) osztja, innen származik a kerék ősi jele:

Ha eltávolítjuk a körgyűrűt, megkapjuk a Hagal rúnát:

A messzi Északról őseink magukkal hoztak egy alapvető tapasztalatot, amely nagyon fontossá vált a jövőjük számára, valamint számunkra is örökségünk felfedezése során. Ez a következő volt: 5


Fritz Weitzel

A messzi Északon folyamatosan harcban állt Nyár és Tél, mint a sötétség és a fény erői. A sötét Tél durvasága és hidegsége úgy tűnt, győzedelmeskedik a rövid, kopár Nyárral szemben. Mégis a Nyár évről évre megérkezett a hatalmas Tél ellenére. Ha érkezése nem lett volna biztos minden évben, az az Északi Nép halálát jelentette volna. A nyár végéhez közeledve az Északi Nép bánatosan és csüggedten figyelte, ahogy a Nap egyre kisebb és kisebb köreit rótta. A Nap gyenge, öreg és sápadt lett. Útja egyre rövidebbé vált, és Yule idején már csak pár világos óra volt minden nap. Télközép napján pedig a Nap a hideg Északi-tengerbe süllyedt, mintha felfalta volna egy szörnyeteg. Holtan feküdt a sírjában. A kérdés, hogy a Nap vajon eltemetve marad-e, egyenlő fontosságú volt azzal a kérdéssel, hogy az emberiség életben marad-e. A Tél közepén csoda történt: a Nap felkelt vizes sírjából. Megszületett, mint egy gyermek, erőt gyűjtött és megjelent az ünneplő és vidám Nép színe előtt, akik úgy érezték, az életet kapták vissza. Ez történt minden évben. És minden évben megünnepelték, mint a legfontosabb ünnepélyt, az áldott és szent éjszaka ünnepét. Fáklyákkal üdvözölték a Napot, hogy ezzel is segítsék őt megszabadulni a Tél halálos béklyóitól. A lehető leggyakrabban ünnepelték a Nap egyre növekvő köreit. Tüzek égtek tavasszal, amikor a nappal az éjjellel azonos hosszúságú volt, mert akkor már biztosak voltak benne, hogy a Nap megnyerte a csatát. Újra tüzet gyújtottak a Nyári napforduló éjjelén, amikor a Nap megnyerte a leghatalmasabb csatát és az éjszaka csak néhány óráig tartott. Végül ez az ünnep lett a legfontosabb mind közül. Az erős Napsütés lehetővé tette a betakarítást, okot adva egy másik ünnepre. Ezután ereje gyorsan fogyni kezdett, s újra a halál felé indult, ami viszont új életbe fordult. A német nép germán és északi korszaka alatt az emberek sok különböző mesében mondták el a Nap halálának és feltámadásának történetét. Szerencsések vagyunk, hogy többet tudhatunk Népünk korai kultúrájáról, mint néhány későbbi időszakáról a történelmében. A Nappal kapcsolatos tapasztalat a témája szinte minden kereszténység előtti tündérmesének, amiket a Grimm testvérek gyűjtöttek össze több mint száz évvel ezelőtt, így az utókornak is megmaradtak. A Naphoz hasonlatos hercegnőt megöli egy gonosz, télies erő, majd feltámasztja egy fiatal hős: ez a történeteknek a lényege amelyek csodálatosan kiterjedtek és változatosak. Az ember látta a „Halál és Megújulás” törvényét a természetben. A nap éves ciklusa meghatározza az élőlények ritmusát is, az állatokét és növényekét egyaránt. Egész életük a fiatalság és öregség, haldoklás és újjászületés körül forgott. Az ember saját élete is ezt a ritmust követte. Az Északi ember tudta, hogy az élete egy olyan férfi ágyékból ered, aki egyszer meg fog halni. Ismerve a saját halálának elkerülhetetlenségét, életet adott. Ez volt a hitének lényege. Amit a Naptól tanult, azt látta a saját erdeiben is, ezért tartotta szentek a fákat. Azt gondolta, hogy az egész világot egy hatalmas fa támasztja meg. Ez az ősi Kőrisfa, amit az Edda-énekek is leírnak. A halál és megújulás mindenkori törvénye biztosítja az állandó megújulást, az örök körforgást. Ezért voltak az Északi ember ünnepségein használt jelképek a tűz, a Nap-kerék és a Fa. A történetekben olvashatunk az Élet Fájáról, ami az anya sírján nő és áldásaival védi a fiatal életet. Halál és Megújulás – Stirb und Werde „Minden megy, minden visszatér, Örökkön forog a lét kereke, Minden meghal, minden felvirágzik újra Örökkön forog az Élet kereke, 6


Fritz Weitzel

Széttörik minden, s minden összeillik újra, Örökké épül a létnek a háza, Minden búcsúzik, minden újra köszönti egymást, A lét ciklusa örökké hű marad önmagához.” – F. Nietzsche

A Yuletide ünnepe Amikor Neblung (november), a holtak hónapja véget ért, elkezdődik a Yuletide időszaka. Ennek lényege a tudat, hogy a Nap elkezd felébredni álmából, a fagyos halál után megújulás következik és a hosszú, sötét éjszakákból megszületik a fény. Bár mi, németek már nem a távoli Északon élünk, és bár a világítással és fűtéssel enyhíthetjük a nyomasztó érzéseket, őseink régi tapasztalata nagyon erősen és élénken él bennünk. Még mindig úgy érezzük, hogy a Yuletide az évünk legnagyobb ünnepsége. Ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy stílusosan ünnepeljünk a családunkkal.

Időrend Először is nézzük meg az ünnepi időszak egészét. Régen a Yule (december) 6. napjától (Wotan napja, ma Szent Miklós Napja) Hornung (január) 6. napjáig (Frigga Napja, ma Vízkereszt) tartott. Az időszak csúcspontja Télközép éjjele, vagyis Yule 21-ének éjjele, amikor minden hegy tetején tüzet gyújtottak. Idővel hozzászoktunk néhány változtatáshoz ebben az időrendben. A várakozási idő, Advent Yule első vasárnapjától Yule 24. napjáig tart. Advent magába foglal négy Yule-vasárnapot, Wotan Napját (6-át) és a téli napfordulót (21-ét). A Tizenkét Szent Nap kezdete Yuletide Estéje Yule 24-én és a vége Frigga Napja Hornung 6-án. Ez a 12 nap tele van különleges ünnepségekkel, főleg Szilveszter Éjjelén és az Újév napján.

A Yule-koszorú Yule első vasárnapján, a Yule koszorút felakasztják a nappaliban. A készítéséhez használt fenyőágak megtöltik a házat a Yule-időszak illatával, a vörös szalag felébreszti az örömöt az elkövetkezendő ünnepekre, valamint vörös gyertyái fényt adnak a sötét téli estéken. A Yule-koszorú megfelel a régi Nap-keréknek, és mivel élő növényzetből készül, emlékeztet minket a régi Életfára. Miután észrevettük ezeket a kapcsolatokat, minden bizonnyal helyesen fogunk felkészülni az ünnepekre. Az SS-férfi elmegy egy bognár barátjához és kér tőle egy fából készült kereket ami kb. 50-80 cm átmérőjű. Valószínűleg lesz neki egy felesleges. Az egyik oldalon levágja a kerékagyat, hogy a kerék vízszintesen tudjon feküdni. Ezután lefesti sötétbarnára vagy vörösre, így a családnak lesz egy Yule-kereke amit egy alacsony asztalon vagy a nappali sarkában lévő családi ládán tárolnak.

7


Fritz Weitzel

A Yule-kerék A Yule-kereket vagy Nap-kereket (mélyen gyökerező Germán vallási jelentése miatt) az SS-fa alapjaként használják

A kerékagy közepébe egy kicsi, fiatal, gallyak nélküli – de mindenképpen villás – fatörzset kell erősíteni, így újra tudjuk alkotni az Életfát, amely a Nap-kerékből nő ki. Az SS-család ezt az év minden ünnepén fel tudja használni. Kocsikerék helyett lehet fakereket is használni, a küllőket intarziás rúnajelekkel dekorálva. A fát szilárdan kell rögzíteni a kerékagyban. A zöld fa törzsét minden évben ki lehet cserélni a Yuleidőszak végén. Fontos, hogy a fakerék felváltsa az jelentés nélküli öntöttvas karácsonyfa-talpakat, amiknek nincs helyük egy SS-otthonban. Ugyanez vonatkozik az elektromos karácsonyfa-izzósorra és borzalmas üvegdíszekre. Ezután akasszunk piros szalagot a fatörzs villájára két irányból, a végeit pedig kössük a Yulekoszorúhoz, hogy az szabadon lógjon nagyjából a fa magasságának felénél.

Az SS-fa A tipikus SS Yule-fa a családi láda közepén áll, közvetlenül mögötte egy esküvői tányér és két oldalán egy-egy Yule-tányér

8


Fritz Weitzel

A Yule-koszorú egy fakarika (gyerekjáték ideális) köré tekert kis fenyőgallyakból áll, amire 4 piros gyertyát erősítünk. Amikor az SS-nő előkészíti az asztalt a délutáni kávézásra Yule első vasárnapján, további fenyőgallyakkal díszítia koszorút, és meggyújtja rajta az első gyertyát. Minden elkövetkező vasárnap egy-egy újabb gyertya is meggyújtásra kerül. Ily módon lassan növekedik a fény, míg végül a téli napfordulón a Yule-fa fényárba borul, megtestesítve a téli napforduló tüzeit. Az is egy szokás, hogy Yule első vasárnapján mind a 4 gyertya ég, majd hetente eggyel csökken. Ez az óév haldoklását jelképezi, ami aztán újjászületik a Yule-fa gyertyáiban, még akkor is, amikor az utolsó gyertya is elég.

A sütés Hagyományosan a német háziasszony készít süteményeket Yuletide-ra, három különböző formában: 1. nagy tortát, 2. mézeskalácsot és mandulás kekszet, valamint 3. formára vágott kekszet. A háziasszonynak mindig észben kell tartania, hogy Yule-időszakban a sütés különleges jelentéssel bír. A süteményeknek nem csak finomnak, de a jelentőségteljes ünneplés szerves részének kell lenniük. A süteményeknek és kekszeknek a téli napfordulókor bekövetkező nagy változást kell kifejezniük, a Yule-fához, Yule-koszorúhoz és a gyertyákhoz hasonlóan. Ezért a jó SSháziasszonynak büszkén követnie kell a régi recepteket és formákat, valamint vissza kell utasítania minden olcsó és amerikai gyári árut. A közepén egy gyertyával felszolgált nagy torta, valamint a nagy és lapos sütemény mind a mai napig megtalálható az otthonokban. A mézeskalácsot és kekszet – amik mézzel és sziruppal elkészítve igen kellemes ízűek, valamint az egész házat megtöltik finom illatukkal – szív-, csillag- vagy kerék alakúra kell vágni.

Yule-tányérok Két, fából készült Yule-tányér, faragott búza-motívummal. Sok különböző faragványon megtalálhatók a Rúnák is, de a búzakalász a leggyakoribb. A képen ezen kívül három, fából készült kekszvágó forma is látható, egy nagy és két kicsi.

9


Fritz Weitzel

Az SS háztartásnak rendelkeznie kell minden fából készült vágóeszköznek a mandulás kekszhez. Az legkedveltebb formák: 1. A kakas – a hajnal jelzője 2. A vaddisznó – Yule idején vaddisznóhúst ettek 3. A lovas – Wotan a lován 4. A vadász – Wotan 5. Az orsó – Holle anyó a tündérmesékből, Frigga 6. Az Életfa 7. Az emberpár Ezeken kívül kézzel formázott kekszet is kell készíteni, a Rúnák mintájára. Ez egyáltalán nem nehéz, ha a tésztát először hosszú spagetti alakúra nyújtjuk. Az olyan rúnikus jelképek, mint a Szvasztika, a négy-, hat- vagy nyolcágú Nap-kerék, az Odal Rúna különböző alakjaiban, a perec, a Napspirál és a patkó könnyen elkészíthetők. Ezeket a kivágott és kézzel formált mandulás kekszeket a Yule-koszorú díszítéséhez kell használni, a Yuletide-fára kell akasztani őket, és minden SS-család Yuletide-asztalán megtalálhatónak kell lenniük.

Yuletide-dalok és történetek A Yule időszak főleg a gyerekek számára fontos idő. A szülők mindent megtesznek, hogy egy kis örömöt vigyenek az unalmas hétköznapokba és hosszú éjszakákba. Gondolj csak bele: vajon honnan erednek a Yuletide iránti, mélyen gyökerező érzéseink? Többnyire ezek az emlékek a gyermekkorunkból származnak. Népünk ifjai számára az első benyomások tovább megmaradnak, és mélyebb megértést hagynak bennük ezekről az ünnepekről. Minden utána következő ünnepségnek csak akkor van értelme, ha ez a kezdeti megértés felébredt. Mivel Németországban minden generáció továbbadta a régi hagyományokat a gyermekeik számára, most van saját, Német Yuletide-ünk, amit minden más nemzet irigyel. Nekünk szintén biztosítanunk kell, hogy ezeket a régi hagyományokat valódi, változatlan formájukban továbbadjuk gyermekeinknek, hogy felébresszenek bennük egy erős érzést Hazájukért és Népükért, ami egyfajta biztonságérzetet fog adni nekik ebben a modern és stresszes világban. Yuletidekor a gyerekek régi Yuletide dalokat szoktak énekelni. Ezért az anyáknak meg kell tanulniuk a régi dalokat, és meg kell tanítaniuk őket a gyerekeknek, teljes szívüket és lelküket beleadva. A helyi iskolákban tartott közösségi estek segíteni fognak mindazoknak a szülőknek, akiknek nem tanították meg őket rendesen gyerekkorukban, így pontosan adhatják át őket a gyerekeknek. Legjobb Yuletide dalaink a következők:

10


Fritz Weitzel

1. Magasan a szélben 2. Ó Yule-fa, mily zöldek az ágaid 3. Csillagfényes szent éjszaka Nincs jobb időszak a mesemondásra, mint a Yuletide. Tündérmeséink magjai több ezer évesek. Aki képes olvasni a sorok között, az meg fogja látni a téli napforduló eseményeinek mélyebb jelentését, és nem csak boldoggá fogja tenni a gyerekeket ezekkel a történetekkel, de saját tudását is bővíti a Yuletide mélyebb jelentésével és faji örökségével. Mára már szokásunkká vált Yule minden egyes vasárnapján elmondani egy mesét a napfordulóról és a következő évről. •

Yule 1. vasárnapja: Piroska és a farkas – A gyerek piros sapkában (Nap) elmegy a sötét erdőbe meglátogatni az öreg nagymamát (Földanya), és elnyeli egy szörny; a fiatal vadász kiszabadítja őt és elhozza az év újjászületését.

•

Yule 2. vasárnapja: Hófehérke – A királyi családból származó gyermek a sötét erdő mélyére megy, eléri a Törpék „királyságát” (Földanya), de megöli a gonosz; alszik a hegyen egy üvegkoporsóban (a jeges tél) majd egy fiatal hős kiszabadítja és hazaviszi.

•

Yule 3. vasárnapja: Mandaléna kisasszony – Az aranyhajú hercegnőt (Nap) egy toronyba zárják (a Nap halála); a világ egyre kopárabb és üresebb; a herceg próbálja kiszabadítani őt, de a rossz menyasszony megakadályozza (a gonosz); majd mikor eljön az idő, felismeri a jó menyasszonyt és hazahozza.

•

Yule 4. vasárnapja: Csipkerózsika – A hercegnő megtalálja a fonó öregasszonyt (a gonosz); a hercegnő mély álomba zuhan; a világ sivár és kopár egészen addig, míg a fiatal herceg szabadon át nem sétál a rózsasövényen, mert már eljött az idő (téli napforduló); felébreszti az alvó lányt egy csókkal, a világ felébred és új fényben ragyog.

Lásd még a régi „Sigurd és Brünhilde-sagát” a Waberlohe-ban (a Mágikus Tűz története).

Wotan napja és a Yule-tányér Wotan régi ünnepe Yule 16-án volt. A régi időben őseink Istene áthajtott a levegőben, meglátogatta népét, barátságos volt velük és kicsi ajándékokat hozott nekik. Azért jött, hogy bejelentse a téli napforduló időszakának kezdetét és az Új Év közeledtét. A keresztény egyház nem tudta elnyomni a jó Szellemek fehér szakállú, félszemű vezetőjét. Így hát fogta az egyik állítólagos szentjét (Szent Miklóst) és a helyére tette. Ennek ellenére Németország számos területén megmaradt a Schimmelreiter – Lovas fehér lovon, más néven Hruodprecht – Ruprecht – A Dicsőségtől Fénylő = Wotan, vagy egyszerűen Yule-apó. Az SS-családok ilyenkor összegyűlnek, hogy a gyerekek számára emlékezetessé tegyék Yule-apó látogatását. A gyerekek idősebb korukban meg fogják köszönni szüleiknek. Ahol azonban nem megoldható a látogatás, ott a család minden tagja kiteszi a Yule-tányérját az ablakpárkányra. Reggel 11


Fritz Weitzel

almával, dióval, kézzel formázott süteményekkel megrakva találják őket, amik a közelgő ünnep első hírnökei. Minden családtagnak kell, hogy legyen saját Yule-tányérja. Mikor gyermek születik, meg kell ajándékozni ezzel a tányérral a névadási ceremónián. Ez legyen egy régi, ónból, fából vagy kerámiából készült tányér, amelyet az Életfa képe és különböző feliratok díszítenek. Mivel ez a tányér egy életre szól, gyönyörűnek, de kis méretűnek kell lennie. Születésnapokon a gyertyák tartására használják; Wotan napján, Yuletide napján és Újévkor ajándékokat tesznek bele, Húsvét vasárnapján húsvéti tojásokat, szüreti mulatságokon almákat, esküvőkön kenyeret és sót, végül a temetési szertartás során ezen kell kialudnia az Élet Fényének.

Kerámia Yule-tányér A képen látható (és nyilvánosan megvásárolható) tányért 1941-ben készítette egy SS porcelángyártó vállalat, a Porzellan-Allach GmbH. A kerete zöld, az alján az Életfa szimbólumai, a közepén pedig hóvirág-minta látható.

A Yule-fa Miután az SS férfitagjai a Téli Napforduló során körbeállták a hegycsúcsokon gyújtott tüzeket – és meghallgatták az elmélkedés és figyelmeztetés szavait –, hazavisznek egy-egy kis fát, amit a tűz megvilágított. Ezt teszik a Yule-kerék közepébe, és ezt díszítik a Yuletide fényeivel. Így kerül az örökzöld Életfa a nappaliba, s így mesél a sötét tél haláláról, valamint az elkövetkező idők ragyogó újjászületéséről.

A Téli Napforduló az SS-férfi házában Nem szabad elfelednünk a Yuletide-fa jelentését, még akkor sem, ha a városi piacon kell megvennünk. Gyönyörű, karcsú fának kell lennie, amelynek széles ágai ünnepélyességgel és vidámsággal töltik meg a szobát. A fát a ház Yule- és SS-sarkába kell állítani, és a legnagyobb odafigyeléssel kell feldíszíteni. A készülődést nem szabad a legutolsó pillanatra hagyni, mert akkor a legközelebbi üzlet által kínált szemétért kell majd rohannunk. Mi értelme van az angyalhajnak, üvegdíszeknek, csillogó tárgyaknak és egyéb badarságoknak az SS-család Yule-fáján? 12


Fritz Weitzel

A Yule-koszorút tartó Yule-kerék most már a Yule-fát tartja. A fa csúcsára és felső ágaira nem szabad semmit tenni. A legjobb dekoráció a gyertya, valamint sok-sok piros almát is akasszunk rá, vékony drótot használva. Az alma az eljövendő élet szimbóluma, a piros pedig a Nap színe. Ugyanezeknek további szimbólumai az arany- és ezüstszínűre festett diók. Természetesen a különböző jelentésű, házi készítésű formázott keksz és mandulás keksz szintén a fára kerülnek díszítésként, ahogy a marcipánmalac is, a Yule-vaddisznó szimbóluma. Yule hosszú estéin az apának ki kell vágnia fából a Yule-kereket és a Swastikát különböző alakjaikban, teljessé téve velük a Fa díszítését. Azonban a legfőbb benyomást magának a fának kell tennie, nem a díszítésének.

Az SS-fa A tipikus SS Yule-fa a családi láda közepén áll. Közvetlenül mögötte egy esküvői tányér, két oldalán Yuletányérok.

A Yuletide ünneplése Yule-t nem reggel, hanem este ünnepeljük. Ez az újjászületett fény, a megújuló élet ünnepe. Éppen ezért ekkor megemlékezünk a gyermekek születéséről, köszönetet mondunk az anyáknak, és kifejezzük jókívánságainkat az egész Nép növekedéséért. Azért ajándékozzuk meg egymást Yuletide-kor, hogy kifejezzük tiszteletünket Népünk más tagjai számára, így köszönve meg nekik szerepüket annak folyamatos létezésében. A Yuletide Németországban ezért a szűk és bővebb család ünnepe, ami így többnyire kizárja a kívülállókat, azonban egy rég elveszett gyermek, vagy sokáig távol élő személy ilyenkor mindig szívesen látott vendég. Az ajándékokat – amelyek csak akkor értékesek, ha saját kezűleg dolgozott rajtuk az őket adó személy – az apa teszi a fa alá, titokban. Mikor minden készen áll, a család összegyűlik a szomszédos szobában a vacsorához. Az asztalt előzőleg gondosan, ünnepiesen meg kell teríteni. Ez a Yuletide ünneplésének kezdete. 13


Fritz Weitzel

A vacsora kiadós, a főétel pedig pontyból, libából, vaddisznóból vagy nyúlból készül. Ezek az állatok hagyományos Yule-esti fogásnak számítanak, és soha nem szabad őket másra cserélni. Az étkezés az apa rövid beszédével kezdődik, és az elkövetkező örömökre való utalással ér véget. Nem csak az ajándékoknak, de az egész ünnepségnek tele kell lennie meglepetésekkel a család minden tagja számára. Az apa meggyújtja a gyertyát az agyag Yule-gyertyatartóban, a fán lévő gyertyák erről kapják majd a lángot. A fán összesen 13 (a 12 hónap, plusz a tizenharmadik megújuló hónap), vagy 27 (három holdhét, egyenként 9 nappal) gyertya kap helyet. Az apa meggyújtja a gyertyákat, de három, egymáshoz közel elhelyezett gyertyát kihagy. Ezután egy kis csengőt megszólaltatva behívja a feleségét, a gyermekeit és a többi családtagot a szobába. Miközben az összegyűltek a Fát csodálják, az apa meggyújtja a maradék három gyertyát is, és a következőket mondja: „Égjen ez a láng őseinkért, kik ma este velünk vannak. Égjen ez a láng elesett bajtársaimért. És égjen ez a láng több millió német testvérünkért szerte a világon, akik velünk együtt ünneplik a Yule-t.” Ezután mindenki elénekli az „Ó, Yule-fa, mily zöldek az ágaid” című dalt, amely nélkül elképzelhetetlen minden Yuletide-ünnepség, majd kibontják az ajándékaikat. Az estének csendesnek és komolynak kell lennie. A kijelölt időpontban az egész család meghallgatja a Vezérünk Megbízottjának Yule-esti beszédét. Ezen keresztül érezni fogják a köteléket, amely a szűk családot összeköti testvéreikkel, a Német Nép egészével. Az este folyamán a család megnézi a családi fényképeket, régi családi történeteket mesél, és megbeszéli a családi történelem utáni kutatás sikereit.

Újév estéje és az agyag gyertyatartó Yuletide estéjét a Tizenkét Szent Nap követi. Ezek a napok őseink számára fontos ünnepnapok voltak, amiken senki nem dolgozott. Úgy hitték, ekkor Wotan, és holtakból álló serege ilyenkor végigvágtatott az égen, Frigga – avagy Holle anyó – pedig a meg nem született gyermekek seregét vezette a Nép feje fölött. E tizenkét napon minél sűrűbben gyújtsuk meg a gyertyákat a fán. Újév előestéjén az ünneplés újabb csúcspontot ér el. A Yuletiude eseményeit megismétlik, újra búcsút mondanak a régi dolgoknak, és reménnyel tekintenek a jövőre. Az év utolsó estéje nagyon örömteli időszak. A gyerekek kicsi tűzijátékokat vesznek, és együtt szórakoznak. Az anya előhozza a kanalat az ólomöntéshez. Ezt a kanalat csak erre szabad használni. Az ólmot megolvasztják a kanálban, és egy vödör hideg vízbe öntik. A megszilárduló ólom által kirajzolt formák megmondják a jövőt. Üdvözlőlapokat küldenek a távoli rokonoknak, a puncs aromája megölti a házat, az esti vacsora pedig ugyanolyan bőséges, mint amit Yule estéjén fogyasztanak. Éjfélkor, mikor a Yule-fa gyertyái leégtek, az SS-férfi az asztalra teszi az agyagból készült Yulegyertyatartót. A gyertyatartón lévő gyertyát az óév minden családi ünnepén meggyújtották, így a 14


Fritz Weitzel

gyertya leégett. Ezért ezen az estén újra lángra kell lobbantani. Ahogy őseink sem hagyták kihunyni az otthoni kandalló szent tüzét, SS Yule-gyertyatartónkon is mindig égnie kell a lángnak. Így a gyertyatartó az örökkévaló napfény szimbólumává válik. Mikor az óév gyertyája leég, újat tesznek a helyébe, majd meggyújtják – ez mindenkit komollyá, elmélkedővé tesz.

A Julleuchter, vagyis az agyagból készült Yule-gyertyatartó Az SS birodalmi vezetője, Himmler által bemutatott agyag gyertyatartó egy lényeges szimbólum, amit az SScsalád egész évben használ az ünnepségek és megemlékezések jelzésére

Világhírű agyag Jul-gyertyatartók készülnek az Allach gyárban

15


Fritz Weitzel

SS-tagok megkapják az agyag Jul-gyertyatartókat és idézeteket Az SS Birodalmi Vezetőjének jókívánságai az SS tagjai számára: Az SS Birodalmi Vezetője, Berlin, Julfest (1943) „Átadom neked ezt az agyag Jul-gyertyatartót. Népünk hagyományos stílusában készítették. Égjen rajta láng Újév Éjszakáján, amely nálunk december 31. estéjétől január 1. reggeléig tart. A kis gyertya az óév utolsó óráiban annak végét szimbolizálja. A nagy gyertya az Újév első pillanatában lobban lángra. Ebben a szokásban mély bölcsesség rejlik. Nézze minden SS-férfi a kis fény kialvását tiszta szívvel, és gyújtsa meg az Újév új fényét megújult erővel. Ezt kívánom neked és családodnak ma, és mindörökké.”

Idézet a Jul-gyertyatartóhoz

16


Fritz Weitzel

Yuletide üdvözlőkártya, amelyet 1945 Yule-időszakára nyomtattak, az SS Birodalmi Vezetője, Himmler nevében. Figyeljük meg az agyag Jul-gyertyatartót, amit ezt az egyszerű lapot díszíti. A szöveg így szól: „Szívből jövő jókívánságaim Yuletide-ra és a háború 1945-ös évére! HEIL HITLER!

A Húsvét ünneplése Az Ostern szó (angolul Easter, magyarul Húsvét) germán eredetű. Azt jelzi, hogy a Nap pontosan Keleten (Ost) kel. A Húsvét megérkezésével a tél és a nyár harca eldőlni látszik a nyár javára, mert Húsvétkor már túl vagyunk a Napéjegyenlőségen. A Húsvét egy mozgó ünnep, mivel nem csak a Nap, de a Hold mozgása is meghatározza az időpontját. Húsvét vasárnapja a Tavaszi Napéjegyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap. A keresztény egyház ezt a napot, a megújulás és feltámadás ősi germán ünnepnapját választotta krisztus újjászületésének ünnepévé. A Húsvét a tavasz győzelmének ünnepe, amelynek során megfigyelhetjük a Természet örök körforgásának törvényét a körülöttünk kipattanó ezernyi rügy és bimbó kavalkádjában. A Húsvét napjait a németek a húsvéti tűz körüli összegyűléssel, a házban Életfa-állítással, barkaágakkal, Húsvéti Tojásokkal és ünnepi lakomával ünnepelik. Mivel a Természet törvényeiben Isten megnyilvánulását látja, ezek a jelképek Istenhez való közelségét jelzik. A Húsvét több napon át tartó ünnep. Manapság általában Zöldvasárnapon (Virágvasárnapon) kezdjük, és Húsvét vasárnapja a legnagyobb ünnepnap mind közül. Ha azt akarjuk, hogy ez az ünnep jelentős legyen a számunkra, minél több időt kell a családunkkal töltenünk, és korán kell kezdenünk a készülődést.

A húsvéti fa Zöld- (vagy Virág-) vasárnapon a gyerekek kimennek az erdőbe, és hajlékony szomorúfűz-, nyír-, 17


Fritz Weitzel

vagy mogyoróvesszőket vágnak, amiből aztán koszorú készül. Ezt a koszorút a Jul-kerék közepébe állított ágra kell akasztani az SS-sarokban. Nagycsütörtökön a koszorút fűz- és mogyoróbarkával díszítjük, majd Húsvét vasárnapján a Húsvéti Tojásokat is ráakasztjuk.

A húsvéti tojások Mindenki tudja, hogy a Húsvéti Nyuszi tojja a húsvéti tojásokat. Ennek tiszteletére a Nyuszinak meg kell jelennie az asztalon mandulás kekszek, valamint a húsvéti fészekben csokoládéfigurák formájában is. A Húsvéti Fészek a család minden tagja számára a saját Jul-tányérja, amit mohával vagy vattával bélelnek ki, és a Húsvét vasárnapja előtti este elrejtik a házban vagy az udvaron. A fészekbe főleg húsvéti tojások kerülnek. Ezeket nem szabad édességekre cserélni, hanem valódi, élő tojások legyenek. A tojás tökéletesen megjeleníti az új, ébredő élet erejét. Ezért eszik mindenki tojást a feltámadás ezen ünnepén. A tojások különleges jelentésének jelzésére színezni és díszíteni kell őket. Erre számos módszer létezik. A tojásokat gyakran barnára festik forró hagymahéj-lében áztatva. Ételszínezékekkel vörösre, sárgára, kékre és zöldre is színezhetjük a tojások héját. 10%-os hidroklórsav-oldattal a színes tojásokra jelmondatokat, rúnabetűket, szegélyeket és rajzokat véshetünk. A tojásokra írt versek irányuljanak azok megtalálójára, és az a cél, hogy minél jobban megnevettessék őt. A gyerekek segíthetnek a tojások festésében, de a feliratok vésésében nem, mivel a savcseppek veszélyesek lehetnek, ha esetleg a szemükbe kerülnek. Az elrejtett tojások mellett a húsvéti sütemények sütéséhez felhasznált tojások héját is fel kell díszíteni. Ezek üres héjak, és a díszítés után egyenként vagy füzérben a Húsvéti Koszorúra lehet akasztani őket. Az elfogyasztott tojások héjának két felét fejjel lefelé a koszorún lévő barkaágakra kell szúrni. A csokoládényuszik a Jul-kereket díszítik, amíg meg nem eszik őket.

A húsvéti séta Jó szokássá vált, hogy Húsvét első napján az egész család elmegy sétálni. A Húsvét vasárnapi sétát még a rossz idő sem akadályozza meg. Az apának nem szabad elfelednie, hogy ő fogja játszani a Húsvéti Nyuszi szerepét: neki kell gondoskodnia róla, hogy a gyerekek rengeteg húsvéti tojást és (képzeletbeli) nyuszit találjanak az erdőben. Ily módon ez a különleges élmény minden évben felébreszti a gyerekeket „téli álom” hatásai alól. Az apának gondoskodnia kell arról is, hogy megnevettesse és boldoggá tegye a gyerekeket. Szokásos e célból régi tündérmeséket mondani, pl. a vakról, a bénáról és a pucérról, akik megláttak egy nyulat, és milyen mélyre szaladt a nyúl az erdőben. Mesélhet a Napról, ami hármat szökell Húsvétkor, ha nevetést hall. Sőt, mesélhet bármit amit Münchhausenről, Eulenspiegelről és a merész Bombergről tud, akik mindegyike megnevettette az embereket bugyutaságával. Kifejezetten jól eshet egy korty az erdőben csörgedező kis patak vizéből Húsvét vasárnapján. Hazatérés után pedig ebéd következik, amely sóskából, friss zöldségekből és tojásrántottából áll.

18


Fritz Weitzel

A húsvéti tűz Népi közösségünk szokása, a Húsvéti tűzgyújtás a tavasz győzedelmes felemelkedése miatt érzett öröm kifejezése. Ezzel már a Nyárközép éjjelén gyújtandó tüzeket jelezzük előre. Ha az SS-férfi nem tud részt venni Hazájában egy ilyen tűz-ünnepélyen, gyújtsa meg agyag Jul-gyertyatartóján a gyertyát a házában lévő SS-sarokban, a Húsvéti fa alatt. Eközben elmélkedjen el azon, mit jelentettek ezek a tüzek ősei számára, mit jelent a Húsvét az ő és családja számára. „A tavasz köszönt minket és déli szellő fúj, Virág lep minden rétet, mind piros-kékbe fúl. Ott künn a fenyér barna, s már sző bájos ruhát, Szép, díszlő kelme rajta, jöjj Május-táncra hát! Az erdőn sok kismadár most mind néked dalol, Jöjj, ropd a boldog táncot, a lelkedig hatol. Fent zöld a hársak lombja, s a ruhánk hófehér, Gyermekek vagyunk újra, mert véget ért a tél.” – Régi német népdal (A fenti az eredeti szöveghez hűbb fordítás, elterjedt magyar változata „Az erdőn már a rügy fakad...” kezdetű dal – a ford. megj.)

Egy Osterfeuerräder, vagyis Húsvéti Tűzkerék, amelyet a Bad Pyrmont melletti Lügde falva készített. A rajta lévő faragott felirat a következő: KEIN ZEIT ALTER, KANN UNSEREN ANFANG DENKEN GOTT ALLEIN WOLL UNSER ENDE LENKEN 1934. Magyarul: Senki sem tudja megjósolni, honnan fogunk indulni; csak Isten vezethet minket a végzetünkhöz – 1934.

A húsvéti tűzkerék hagyománya évszázadokon keresztül fennmaradt. Egy hatalmas fakereket vittek egy hegytetőre vagy sziklaszirtre, szalmát tömtek a küllők közé, meggyújtották, majd legurították. Ezzel fejezték ki boldogságukat a tavasz érkezése miatt. Ezen az ünnepélyen a falu minden lakója részt vett.

19


Fritz Weitzel

A húsvéti tűzkereket átviszik a falun, majd felviszik a hegyre vagy szirtre. A folyamatot áthatja a szent ceremónia hangulata.

A húsvéti tűzkereket megtömik szalmával, meggyújtják, majd legurítják a hegyről.

Ein Volk, ein Reich, ein Führer – Egy Nép, Egy Birodalom, Egy Vezér, 1938

20


Fritz Weitzel

1934-ben a fáklyavivőket hatalmas, lángoló Swastika-alakzatba rendezték az Osterberg lejtőin, miközben a kerekeket legurították a hegyről.

Május ideje A régi időkben május volt az esküvői ünnepségek hónapja. A házasságkötés után a fiatalok megművelni való föld keresésére indultak. Ez a szokás egész májust ehhez a naphoz, a fiatal, életerős munkaerő ünnepnapjához köti. Május elsején minden német ember érzi a köteléket népe többi tagjával, mert mind részei a német munkaerőnek, s így a német létezésnek. A Nemzetiszocialista Forradalom minden dolgozó német számára az egység hatalmas ünnepévé tette a Majálist. Ezen a napon az SS-család nem marad otthon, hanem annyi időt tölt munkatársaival és bajtársaival, amennyit csak lehet. Ettől függetlenül minden házat virágokkal és zöld növényekkel díszítenek, s mindenki tudatában van, hogy május elseje egy másik ünnepnaphoz kapcsolódik, amely ugyanabban a hónapban van. Ennek az ünnepnek a görög neve Pentecost, magyarul Pünkösd. Ennek jelentősége az, hogy míg a Majálist házon kívül ünneplik, addig Pünkösdöt otthon, családi körben. A Jul-kerékbe most kis, zöld nyírfa kerül, amelyet színes szalagokkal díszítenek: ez a májusi Életfa, vagyis Májusfa. Ekkor minden lány fehérbe öltözik, mintha Május Királynője lenne, aki a Májustánc központi figurája. Este mindenki hűs italokkal frissíti fel magát, miután lelkesen megünnepelték a Német Népközösség legnagyobb ünnepét a házasságkötés ősi hónapjában.

A Nyári Napforduló A Nap égi útjának csúcsára ért. Ezen a napon a fény erősebb és tartósabb mint az év többi napján. A távoli Északon a nap 24 órájában a láthatár fölött tartózkodik. Yule idején való születése után elérte növekedése csúcspontját. Az év közepe az életünk közepét szimbolizálja. Erős, élettel teli tetteink jelképe, az otthon egységéé, Népünk létezéséé. Az SS a Német Birodalom építéséért aktívan dolgozó szervezetekkel együtt, közösen masírozik a hegyeken és dombokon gyújtott éjszakai tüzekhez. A Nap játéka az élet örök körforgásának jele, a tűz a Nap sosem halványuló erejének szent ragyogása, az elhangzó beszédek pedig utat mutatnak és kedvet csinálnak az eljövendő harcokhoz. 21


Fritz Weitzel

Az SS-otthonba a gyerekek fenyőgallyakat, vagy piros sóska-virágokat gyűjtenek. Ezeket koszorúba fonják, és függőlegesen a Jul-fára akasztják. Mikor a tüzek leégnek, az apa hazamegy, meggyújtja a gyertyát agyag Jul-gyertyatartóján, valamint a koszorún lévő gyertyákat is. Felkelti a gyerekeket, és mesél nekik az ünnepségről és a beszédekről. Ez felébreszti a gyermekekben a vágyat, hogy részt vegyenek a Nyári Napforduló titkainak ünneplésén.

A szüreti mulatság Az ősz során a napok rövidebbé, az éjszakák hosszabbá válnak, az év a végéhez közeledik. A Föld lehetővé tette a növények növekedését, a Nap megérlelte gyümölcseiket, így a pajták és pincék most tele vannak a Föld ajándékaival. Jöhet a kemény tél. A Nép hálásan tekint Istenére, aki lehetővé tette a növekedést, és a Szüreti Mulatság során őt élteti. Sok német érkezik Bückeburgba, ahol a Vezér elmondja köszönetmondó beszédét. Az SS-férfi otthonában mindent előkészítenek az ünneplésre. A kisvárosokban a tanyákon történő betakarítást különösen hangsúlyozni kell. A gyerekek átvágnak a mezőkön, és szalmát gyűjtenek a szüreti koronához. Ezt a szalmát mindenképpen gyűjteni kell, nem pedig vásárolni, ezzel még jobban elmélyítjük a szüreti munkákról való megértésünket. Otthon a szalmát Szüreti Koszorúba vagy Koronába kötjük, és a Jul-kerék közepébe állított Életfára akasztjuk. Piros almákkal és más gyümölcsökkel díszítjük, alá pedig a Jul-tányért helyezzük, melybe kenyeret és sót teszünk. Ez jó hangulatot biztosít a Vezér szavainak meghallgatásához.

A halál rítusai Nebelung, vagyis November a holtak hónapja. Az év haldoklik, a fák levetik utolsó leveleiket. Ez az időszak nagyon szomorú és melankolikus. Újra megértjük, hogy ahogy a húsvéti feltámadás része az éves körforgásnak, úgy az ősz haldoklása is. Az élet a születést és a halált is magába foglalja. Mivel az élet számunkra szentség, a születés és a halál érinthetetlen. Történelmi szempontból a november az emlékezés hónapja is. 1914. november 11-e volt a Langemarck napja, 1918. november 11-e a halált hozó fegyverszüneti egyezmény napja, 1923. november 9-e pedig Feldherrnhalle-hoz való menetelés napja. A Vezér, s vele az egész Nemzet minden novemberben visszatér a Feldherrnhalle-hoz, hogy megemlékezzen halott mártírjainkról. Ebben a hónapban mindenki látogassa meg a szerettei sírját, vigyen koszorúkat és virágokat, valamint az élet fényeit. Ezeken a hosszú, sötét estéken az SS-férfi, aki kifejezetten közel áll lélekben az elhunytakhoz, meggyújtja agyag Jul-gyertyatartóját elesett bajtársai és elhunyt családtagjai emlékére. Ha a család több tagja is összegyűlt, koccintanak a holtak tiszteletére. A temetőbe szánt koszorút először egy egész napra a Jul-kerékre kell akasztani, hogy elmélyítsük jelentését, és így hordozza a család különleges üdvözletét a család ősei számára. Ebben az időszakban az ősök fényképeit ki kell tenni az SS-sarokban, az beszélgetések általános témájának pedig jó életükről és bátor halálukról kell szólnia.

22


Fritz Weitzel

A Yule- és SS-sarok

Tipikus SS-sarok. A családi ládát nagy becsben tartott családi és SS-emléktárgyak töltik meg, a láda tetején középen egy agyag Julgyertyatartó, két Jul-tányér, az egyik végén a Családi Könyv, a láda mögött egy gyönyörű, hagyományos mintákkal díszített falikárpit látható. A láda a család igényei alapján készül, s faragott rúnajelekkel lehet díszíteni.

Az SS-férfi otthonát az SS-sarokról lehet megismerni, amelyet családja különleges ünnepeire tart fenn. Ebben a sarokban olyan dolgokat kell tartani, amik emlékeztetnek minket magasabb rendű kötelességeinkre. Ebből az SS- (vagy Jul-) sarokból boldog és erőteljes ragyogás tölti be az egész házat, és a benne élő emberek lelkét. Ebben a sarokban kell tartani mindazt, ami megerősíti vérünk hívását és a föld és a Népünk iránti kötelességeinket, s mindent, ami bemutatja hitünket. A sarokban a családi láda dominál, s őrzi az év során használt családi ereklyéket és különböző dísztárgyakat. Először lehet egy kisebb méretű asztalt is használni, de fokozatosan minden családnak el kell jutnia odáig, hogy saját ládája legyen. Az agyag Jul-gyertyatartó egész évben a ládán áll, a Jul-tányérok pedig körbeveszik. Minden családtagnak saját Jul-tányérja van, amelyeket az év minden ünnepén felhasználnak, illetve születésnapokon, esküvőkön és halál esetén is. Bizonyos alkalmakkor a Jul-tányérok helyére a Julkerék kerül, amely az Életfát, az adventi koszorút, a húsvéti koszorút, a májusi koszorút, a napfordulói koszorút, vagy a szüreti koszorút tartja. A láda mögötti falon lógjon a Vezér ás az SS Birodalmi Vezérének fényképe, családi fényképek, az ősök nevei, illetve háborús emléktárgyak. A nagy SS-rúnák és a csodálatos Swastika szintén a falon kap helyet. A Jul- és SS-sarok annak mércéje, hogy az SS-férfi és felesége mennyire vállal részt az SS szokásaiból.

23


Fritz Weitzel

A családi könyv Minden SS-férfinak elengedhetetlen kötelessége ez, amelyre a jövőben fiai és lányai fogják emlékeztetni. Még élő szüleit és nagyszüleit meg kell kérnie, hogy azonnal írják le minden gyermekkori emléküket, valamint minden fontos emléket, amelyet aztán továbbadnak a jövő generációi számára. Az ősök emléktábláján lévő nevek és dátumok nem fognak jelentést hordozni az eljövendő generációk számára, ha nem kíséri őket az életükről, nehézségeikről, ünnepeikről és környezetükről szóló történetek tömkelege. A vérvonaluk életéről szóló tudás meg fogja őket védeni az újgazdagok és felkapaszkodottak előrenyomulásával szemben. A nagyszülők, akik sokszor kiválóan emlékeznek gyerekkori eseményekre, kötelesek lejegyezni tudásukat és tapasztalataikat dédunokáik számára. Az SS-férfi egyszerűen látogassa meg őket, tegyen eléjük egy jegyzetfüzetet, és mondja azt: „Most írd le, ahogy akkor volt.” Kezdeti habozásuk általában hamar elhalványul, és az idős emberek legtöbbször élvezni fogják az írást. Mikor a nagyszülők végeztek, az SS-férfi szülein a sor. Neki magának is el kell kezdenie leírni mindent, különösképpen a Háborúval kapcsolatos tapasztalatait, valamint SS-társai bajtársias tetteiről és hősiességéről. Ezeket a történeteket Yule estéjén fel kell olvasni a családnak. Ezáltal őrizzük és erősítjük meg a családi szellemet.

Rúnaírásunk Az Északi Nép több, mint 5000 éve használja a rúnabetűket a kívánságok és szent gondolatok szimbolikus kifejezésére. Az egyik legrégibb jelkép a Swastika, amely a Nap szent ciklusának jele, ezért úgy tekinthetünk rá, mint az Északi Nép ideológiájának szimbólumára. Ma ez Harmadik Birodalmunk jelképe. Az SS-tisztek a Sig rúnát, a Gibor rúnát, a Tyr rúnát, a Fa rúnát és a Hagall rúnát viselik „Totenkopf” – vagyis Halálfej – gyűrűjükön. A Man és Yr rúnákat a születés és halál jeleként használják gyermek érkezésének bejelentésénél, gyászjelentéseknél, és fejfákon. Az Ing és Odal rúnák a vér (esküvők) és a föld (családi birtokok és gazdaságok) jelei.

Az SS-Totenkopfring A Halálfejes Gyűrű ezüstből készült, külső peremén tölgylevelek között rúnajelek kaptak helyet, míg a belső részébe a tulajdonosa nevét vésték, valamint a gyűrű átvételének dátumát, illetve az SS Birodalmi Vezetőjének, Himmlernek az aláírását.

24


Fritz Weitzel

„Megjutalmazlak az SS Halálfejes Gyűrűjével. Legyen ez a gyűrű: Szimbóluma a Vezérünk iránti hűségnek, a feletteseink iránti rendíthetetlen engedelmességnek, és bajtársi kapcsolatunk megingathatatlan érzésének. A Halálfej emlékeztet arra, hogy mindig legyünk készek kockáztatni saját életünket az egész életéért. A Halálfejjel szembeni Rúnák múltunk szent jelképei, amelyekhez a Nemzetiszocializmus filozófiáján keresztül újra kapcsolódhatunk. A két Sig rúna a Schutzstaffelt – Védő Harcvonalunkat képviseli. A Swastika és a Hagall rúna szemünk előtt tartja a filozófiánk győzelmébe vetett törhetetlen hitet. A gyűrűt tölgylevelek ölelik körbe, a régi Germán fa levelei. Ezt a gyűrűt nem lehet megvásárolni, és sosem szabad engedni, hogy illetéktelen kezekbe kerüljön. A gyűrűt az SS-ből való leszereléskor vagy halálodkor vissza kell juttatni az SS Birodalmi Vezéréhez. Az utánzatok és másolatok készítése büntethető cselekmények. A te feladatod ezek megakadályozása. Viseld ezt a Gyűrűt becsülettel!” H. Himmler A fenti a Halálfejes Gyűrűhöz kapott idézet. A gyűrű az új SS-vallás szimbóluma. Viselője halálakor a gyűrű Himmler wewelsburgi kastélyába került megőrzésre. Az alábbi rúnabetűket a Yule-ideji sütésnél és a húsvéti tojások díszítésénél bőséggel ajánlott használni: Hagall rúna – azt jelenti: A Mindent Körülvevő. A Hagal egy germán szó, szó szerinti jelentése „pusztítok”. Az ellenség elpusztítása magával hozza a mindenre kiterjedő békét.

Sig rúna – azt jelenti: győzedelmes Nap, és erőt ígér a győzelemhez. A két Sig rúna az SS zászlaján a Sig und Sal régi mondását fejezik ki, vagyis a Nap győzelmében rejlő megváltást. Gibor rúna – A Sig és az Is (jég) rúnák kombinációja. Az Is rúna az év észak-déli vonala, és az életet szimbolizálja, vagy – emberi vonatkozásban – a személyiséget. A Gibor rúna ily módon a személyiség győzedelmes erejét képviseli.

25


Fritz Weitzel Tyr rúna – A Germán hadistent, Tyr-t szimbolizálja, aki Ziu, vagyis Zeusz megfelelője. Az ember becsületért való önfeláldozását jelenti. Fa/Fe rúna – a Fe a germán Feod szóból ered, amely tanyasi állatokat jelent. A mozgatható terményeket, állatokat, vagyont jelképezi. A Fa rúna és a Tyr rúna együtt a halálig tartó önfeláldozást jelentik az anyagi, világi javak ellenében. Man rúna – Felemelt karjai egy élő teremtmény születését mutatják.

Yr rúna – Lefelé mutató karjai egy teremtmény halálát jelzik. A Man rúna és az Yr rúna az évkerék küllőiből erednek.

Ing rúna – Jelentése: születni, eredni valahonnan. A mai német nyelvben több száz szóban használjuk ragként. A rúna azt mutatja, ahogy két élethordozó összekapcsolódik, ezért esküvőkön használták.

Odal rúna – Az Odal vagy Alod az örökséget és rokonságot jelentő német szó, a rúna jelentése is ez. Ez jelképez mindent, amit a Hazához, a családi birtokhoz, a családi gazdasághoz, a földhöz és hasonlókhoz kapcsolunk.

A születésnap ünneplése Habár nem ér fel az év legnagyobb ünnepeihez, de érdemes megemlítenünk, mivel ez is egy évente előforduló ünnep a család minden tagja számára. Ezt az ünnepnapot a család minden tagja közösen, gondosan szervezze meg. A születésnapos gyermek Jul-tányérját díszítsük gyertyákkal, tegyük a családi ládára, és vegyük 26


Fritz Weitzel

körbe kicsiny ajándékokkal, valamint az évszaknak megfelelő süteményekkel és virágokkal. Ha gyermek születésnapját ünnepeljük, tegyünk egy kis mennyiségű földet a Jul-tányérba, valamint vegyük körbe az agyag Jul-gyertyatartót annyi gyertyával, ahány éves a gyermek. A gyertyákat elhelyezhetjük a Jul-koszorú külső peremén is, vagy vásárolhatunk egy gyönyörű fagyűrűt, amelyet rúnabetűk díszítenek.

A születésnapi gyűrű A születésnapi gyűrű, németül Geburtstagsring teljes pompájában, 14 gyertyával. Figyeljük meg a faragott rúnajeleket a fagyűrűn. A Porzellan-Allach GmbH gyárt kerámia gyertyagyűrűt is. A születésnapi gyűrű két oldalán az agyag Jul-gyertyatartó és a családi könyv látható.

A születésnapi gyűrűn összesen 14 gyertya fér el. Minden évben hozzá kell adni újabb gyertyát, amíg a gyermek el nem éri a 14 éves kort, amikor is csatlakozik a Hitler-ifjúsághoz, vagy a Német Lányok Ligájához, hogy attól kezdve ő formálja a saját életét. Az ajándékozás általános szabálya, hogy egy ajándék értéke nem azonos kereskedelmi értékével. A valódi értéke abban rejlik, hogy figyelmesen és gondosan volt kiválasztva, valamint a kötelékben, ami így az ajándékot adó személy és az ünnepelt között kialakul. Figyeljünk rá, hogy a gyerekeket ne kényeztessük el, ne neveljük félre az ajándékozással.

A családi ünnepek felépítése Családi körben a következő ünnepeket tartják: 1. 2. 3. 4. 5.

Névadási ceremónia Felvétel a Fiatal Fiúk (Jungvolk) vagy a Fiatal Leányok (Jungmädel) soraiba Belépés a Hitler-ifjúság vagy a Német Lányok Ligája soraiba Az esküvői szertartás és a nők SS-be való befogadásának ceremóniája A családtagok temetési szertartása

Mind a mai napig sok ember számára lehetetlennek tűnik a feladat, hogy ezeket az ünnepi alkalmakat az egyház és szolgáik nélkül képzeljék el. A nőket különösképpen gúzsba kötötték az esküvői fátyollal, füstölővel, orgonazenével és sötét templomokkal, olyannyira, hogy elhitték, szükségük van ezekre a rituálékra. A Párt és szervezetei azt az elképzelést támogatják, hogy ezeket az ünnepi alkalmakat 27


Fritz Weitzel

ideológiánkkal összhangban kell ünnepelni. Sajnos újra és újra megfigyeltük, hogy az egyházi ceremóniákat lemásolták, tisztviselők végezték a fontos tevékenységeket, és az ünnepeket a családon kívül, propagandacélokra használták. Megismételjük: az ünnepeinknek ideológiánkat kell tükröznie, vagyis legyenek egyszerűek, tiszták és lényegre törőek. Csak akkor tudjuk majd teljesen megérteni és értékelni őket, és csak akkor fognak nekünk belső erőt adni. Az Északi ember egyértelműen visszautasít mindenféle misztikus légkört, amit fényhatásokkal, finom illatokkal és buzdító beszédekkel hoznak létre. Mi tisztában vagyunk vele, hogy az érzéseinket mélyen megmozgatja sorsunk nagyobb kapcsolatainak tiszta és igaz megértése. Akkor vagyunk a legboldogabbak, amikor egy ilyen ünnepi alkalomból új erőt és akaratot merítünk. Az ünnepeinket áthatja az érintettek bajtársiassága, részvétele, valamint az összetartozás érzése. Emiatt már önmagában is különbözik az üzleti tárgyalásokhoz hasonlatos egyházi ünnepektől. A beszédet minden alkalommal más mondja, ne mindig az egység vezetője vagy rangidős vezetője. Erre a megtiszteltetésre egy közeli barát vagy bajtárs gyakran sokkal jobban megfelel. Meghívókat csak a tényleges résztvevőknek szabad adni, ennek a körnek a mesterkélt kibővítése erősen elítélendő dolog. A most következők útmutatóként szolgálnak ahhoz, hogyan kell igazi SS-férfi vagy SS-nő módjára ünnepelni. Minden családnak meg kell találnia azt a módot, amelyik körülményeihez képest a legmegfelelőbb, de eközben igazodik ezekhez az irányelvekhez.

A gyermek elnevezése A névadás egy családi ünnepség, amelyen csak a legközelebbi családtagok vannak jelen. A szülők mellett csak a legközelebbi rokonok, és az apához közel álló SS-tagok vesznek részt rajta. Az apa adja a nevet a gyermeknek, és egy SS-tag befogadja a gyermeket az SS-közösségbe. A névadásnak a család otthonában kell történnie. A szobákat virágokkal és zöld növényekkel kell díszíteni. A család félkörben körbeüli a szülőket, a gyermeket az anya tartja. Az beszél először, aki a nevet adja. Az apa megkérheti a család egy másik tagját, hogy tegye meg ezt helyette. A beszéd legyen rövid és egyszerű, legyen benne köszönetmondás az anyának, és kösse a nevet a gyermekhez. Ezért a megfelelő név kiválasztása a legfontosabb elem. Kérlek, olvasd el B. V. Selchow Névkönyvét, amely összegyűjti a régi, jó Német neveket, megadja jelentésüket, valamint feltünteti az idegen neveket és származási országukat, hogy így figyelmeztessen használatuk kerülésére. Az SS-tag ezután befogadja a gyermeket az SS-közösségbe. Ő is egyszerűen, az apa barátjaként beszél. Beszédjében felhasználhatja a következő gondolatokat: 1. Az erősödő Németország, amelyben ez a gyermek fel fog nőni 2. A Vezér szeretet minden gyermek iránt 28


Fritz Weitzel

3. A tisztelet, amit a Vezért érez az anyák iránt 4. A nők tette a Nép növekedéséért 5. Az SS-tagok kötelességei a szélesebb SS-családban. A beszéd után egy kicsi ajándékot ad az anyának. Ez lehet egy könyv egy Ősök Könyve, vagy egy ékszer, pl. egy bross. Németország egyes területein (Schleswig-Holstein, Köln) minden SS-társaság tulajdonában van néhány bölcső, amelyet az újszülött házába hoznak. A nagymértékben rászoruló családok ingyen babakelengyét kapnak, és minden gyermek nevét rávésik a bölcsőre. Az ünnep kellemesen ér véget egy ünnepi lakomával, vagy egy békés beszélgetéssel a kávézóasztal körül. Halk zenét is lehet játszani. A gyermek születéséről és a névadásról minden születésnapján megemlékeznek. A gyermek a Jultányérját a névadás napján kapja meg, ezt fogja használni minden születésnapján és az év minden nagy ünnepén.

Felvétel a Fiatal Fiúk vagy a Fiatal Leányok soraiba, és belépés a Hitler-ifjúságba vagy a Német Lányok Ligájába

Az élet fordulópontja Ifjak ünneplik 14. születésnapjukat, és ebből következő felvételüket Németország ifjúsági szervezeteibe.

A német ifjak tízéves, majd újra tizennégy éves korukban fontos lépéseket tesznek jövőjük érdekében. Első ígéretüket 10 évesen teszik, engedelmességet pedig először 14 éves korukban fogadnak a Vezérnek. Emellett a megfelelő politikai szervezetek tagjává is válnak, ahol bajtársaik körében kapnak oktatást, s ez fogja lehetővé tenni nekik, hogy letegyék végső esküjüket a Vezérnek. A fiatal fiúk és lányok életének e két fontos napja évi ünnepekké válnak Nemzetiszocialista családjaikban. Az egyház a gyermekek ezen életkorait választja az elsőáldozáshoz és a konfirmációhoz. De túl nagy hangsúlyt fektetnek az új ruhára, az új imakönyvre, a keresztszülők ajándékaira, valamint a gyermekre is túl sok elvárás súlya nehezedik. A tízéves gyerek aligha fog bármit is megérteni, ami a templomban történik, és tizennégy évesen sem valószínű, hogy jobban átlátja a helyzetet.

29


Fritz Weitzel

Egy Nemzetiszocialista szülő fia és lánya viszont pontosan tudni fogja, hogy mi történik velük, mikor április 19-én, a Vezér születésnapja előtti estén felöltik a Fiatal Fiúk vagy Fiatal Leányok gyönyörű uniformisát; majd miután elénekelnek egy ünnepélyes dalt és meghallgatják a szakaszvezetőjük bajtársi beszédét, a Birodalomban több ezer másik fiatallal együtt kijelentik: „Ígérem, hogy kötelességeimet a Német Fiatal Fiúk/Fiatal Leányok soraiban Vezérünk és zászlónk iránti szeretettel és hűséggel végzem, Isten engem úgy segéljen!” Mikor egy fiú kijelenti a fentit, meglátja a fényét az új világnak, amihez most már ő is hozzá tartozik. A katonai dobok, trombiták, menetelő bajtársak, zászlók és Vezetők világához.

A Vezér iránti engedelmesség esküje Ezt az esküt Henry Simmoleit tette le, mikor tizennégy éves korában csatlakozott a Hitler-ifjúsághoz. Az idézet 1943. március 28-ra van dátumozva. Számos esküt tettek le Adolf Hitler születésnapján, április 19-20-án.

A szülők a helyszínen figyelnek, és boldogak, hogy meg tudták adni a Vezérnek a legjobb születésnapi ajándékot, amit valaha is adhattak, valamint megköszönik neki mindazt, amit tett. Otthon a gyermek kerül a család középpontjába. Kis ajándékokat kap, esetleg egy képet a Vezérről, egy könyvet, vagy az imént letett eskü díszesen leírt szövegét. Az apa mond néhány szót, amivel emlékezteti a gyermeket ennek a napnak a fontosságára. A gyermek élete során minden bizonnyal emlékezni fog a szavaira, s ez a jövőben is irányt fog neki mutatni. Ünnepélyes családi lakoma következik: az asztalt virágok díszítik, és a gyermek kedvenc ételei kerülnek tányérra. 14 éves korban a fiúk a Fiatal Fiúk közül a Hitler-ifjúságba lépnek át, a lányok pedig a Fiatal Leányok közül a Német Lányok Ligájába. A komoly ünnepség április 20-án zajlik le, az eskü szövege pedig így hangzik:

30


Fritz Weitzel

„Fogadom, hogy a Hitler-ifjúság/a Német Lányok Ligája tagjaként igazan és önzetlenül szolgálom Vezérünket, Adolf Hitlert. Esküszöm, hogy mindig a Német ifjúság egységéért és bajtársiasságáért dolgozok. Engedelmességet fogadok a Birodalom Ifjúsági Vezetőjének, és a Hitler-ifjúság/a Német Lányok Ligája minden Vezetőjének. Esküszöm, hogy mindig méltó leszek szent lobogónkhoz, Isten engem úgy segéljen!” Ezt a komoly ígéretet úgy kell visszhangozni, hogy a 14 éves gyermek egész családja megünnepelhesse ezt a napot.

Az esküvő, és a nők befogadása az SS közösségébe Az esküvő az anyakönyvvezető előtt zajlik. A Második Birodalom kezdetéig csak az egyházi esküvők voltak érvényesek. 1875 óta a törvény írja elő, hogy az Államnak is el kell ismernie minden házasságkötést. Ennek ellenére sokan még mindig fontosabbnak tartják az egyházi ceremóniát. Ezt a nézetet a tisztviselők is bátorították azzal, hogy a polgári esketési ceremóniákat hideg, sötét, igénytelen helyiségekben vezényelték le, puszta formalitássá téve az egészet. A Harmadik Birodalom másképp tekint a házasságra, az Állam magjaként. A korábbi Állammal és az egyházzal ellentétben az összeházasodni kívánó személyeknek megvizsgálják a házasságra való alkalmasságukat és genetikai egészségüket. Az Állam a család javát akarja, próbálja eltávolítani a pénzügyi akadályokat amennyire csak lehet, és egyre növekvő mértékben hangsúlyozza a család fontosságát. Ezt már észrevehetjük, ha megnézünk egy esküvőt az Anyakönyvi Hivatalban. Már van is néhány helyi hatóság, amelyek kialakítottak egy-egy takaros kis helyiséget erre a célra. Hamarosan az elegáns uniformisba öltözött tisztviselők fogják vezetni az esküvői szertartásokat az SS Birodalmi Vezetőjének rendeletei szerint. De addig az SS-férfiak esküvőjét bármelyik magas rangú SS-tisztviselő megtarthatja. A gyűrűk cseréjét követően az eskük következnek. A párt az Anyakönyvezési Ceremónia során nyilvánítják férjjé és feleséggé. Az esküvő megáldásának SS-féle ünneplését kerülni kell, mivel túlságosan is hasonlít a jelentéktelen egyházi rituálékra. Az esküvői lakoma – amelyet ha lehet, az újdonsült házasok házában kell megrendezni – során az asszonyt be kell fogadni az SS soraiba. Az asztalokat zöld növényekkel és virágokkal kell díszíteni, és külön figyelmet kell fordítani a menyasszony és a vőlegény ülőhelyére. Az SS soraiból egy különleges barát üljön le szemben a párral. Közvetlenül az étkezés előtt, vagy egészen a kezdetén beszéljen a párnak arról, hogy az Állam és az SS milyen nagy becsben tartja a családot, és mekkora jelentősége van a Nép megőrzésében. Beszéljen az SS-mottóról – „Becsületem a Hűség” –, ami most már az asszony számára is jelmondattá válik. Mutasson rá, hogy amíg a pár betartja az SS törvényeit és teszi a kötelességét, az SS megvédi őket.

31


Fritz Weitzel

Az SS-esküvő Ez az SS-tiszthelyettes a Harcom esküvői kiadását tartja a kezében. A könyvet az esküvői szertartás során kapta a pár. Az SS-tőrt szintén magánál tartotta a ceremónia során.

A Harcom csinos esküvői kiadása

1933-ban ötven Nemzetiszocialista párt adtak össze egy gyönyörű tömegceremónia során a berlini Lázár-templomban 32


Fritz Weitzel

Az SS-tag ezután befogadja az asszonyt az SS soraiba, és átad a párnak egy kicsiny ajándékot. Ez lehet egy könyv vagy egy kép. Ezenkívül ad nekik egy fatányért, amelyen kenyér és só van, valamint két agyagbögrét. Ezek az ajándékok fogják emlékeztetni őket arra, hogy vezessenek egyszerű és tiszta életstílust. A szónok zárja beszédét „Sieg Heil!” felkiáltással, a Vezérnek és az újdonsült házasoknak címezve. Minél szorosabb barátság van a szónok és a pár között, annál jelentőségteljesebb lesz a beszéde. Tanúja volt a kapcsolatuk kivirágzásának, a menyasszony és a vőlegény közötti szerelem erősödésének, a néha-néha felmerülő nézeteltéréseknek – amelyeket SS-módra, gyorsan oldottak meg –, és segített a párnak közelebb kerülni egymáshoz. A lakoma további része boldogan telik, és lehetőség szerint tánccal zárul. A menyasszony ruhája legyen ünnepies, de a fátylat és menyasszonyi koszorút – amelyek keleti hagyományokból erednek – kerülni kell. Az SS-közösség különböző csoportjai segíthetnek az ételek elkészítésében, zenélhetnek, díszíthetik a szobákat stb. Ezek a csoportok lehetnek pl. a Hitler-ifjúság, a Német Lányok Ligája, vagy a Nemzetiszocialista Nők Ligája.

Az SS-tőr A pengére az SS jelmondatát – Meine Ehre heißt Treue (Becsületem a Hűség) – gravírozták. Az SS-férfi halálakor tőrét kicserélik egy közeli bajtársáéval vagy rokonáéval, ezzel szimbolizálva az SS létének folyamatosságát, amelyet a küzdelem és kötelességtudat tart fenn.

A temetési szertartás Ünnepeink közül ez a legkomolyabb, ezért nagyon körültekintően kell megtervezni. Az SSSzakaszvezető feladata gondoskodni arról, hogy minden olajozottan működjön. Ehhez segítséget kérhet legjobb SS-társaitól. Először is a Szakaszvezető meglátogatja elesett SS-bajtársa feleségét vagy szüleit, hogy megtudakolja, hogyan tudna segíteni. Mindent megtesz, hogy enyhítse a védtelenség érzését és a fájdalmat, és férfias módon segítse a családot. Eközben elkezdi szervezni a temetési előkészületeket. A korábban az egyházi temetésekből származó nehézségeket a Belügyminiszter 33


Fritz Weitzel

1939-es rendelete elsöpörte. A ravatalozás az elhunyt otthonában, munkahelyén, az SS-találkozóhelyen vagy a temetőben történhet. A koporsót a szoba közepére helyezik, letakarják az SS zászlójával, és ráteszik az elhunyt tőrjét és sapkáját. Hat egyenruhás SS-férfi áll díszőrséget acélsisakban és fehér kesztyűben. A szobát az SS-bajtársak virágokkal és zöld növényekkel díszítik. Az egyszerű, zöld fenyőkoszorút – a megújuló élet jelképét – SS-rúnákkal díszített szalaggal ékesítve a koporsóra teszik, az SSszakasz és az SS Birodalmi Vezetőjének üdvözléseként. A családnak meg kell adni a szükséges magányt, hogy búcsút vehessenek, mielőtt megkezdődne a nyilvános ceremónia, amelyet a temetői menet követ. A koporsót nyitott, lapos szekéren kell szállítani, hogy az SS-zászlót messziről látni lehessen. A lovakat nem szabad feketébe öltöztetni, a szekeret viszont zöld növényekkel kell feldíszíteni. A hat koporsóvivő a szekér mellett menetel. Az SS-zenészek és az SS-szakasz a koporsó előtt halad, a családtagok és közeli barátok mögötte. Más emberek is csatlakozhatnak. A koszorúkat egy külön szekéren viszik. A sír mellé érve a koporsót mindenki által látható helyre húzzák. Csak egyetlen dalt játszanak a zenészek. Amint véget ért, a Szakaszparancsnok szól néhány szívből jövő szót az elhunyt életéről, kötelességtudatáról, az SS-hez, családjához és munkájához való elkötelezettségéről. A gyászolókat emlékezteti rá, hogy az elhunyt visszatért ősei közé, és gyermekeiben és az SS Rendjében tovább él. Ezután a Szakaszparancsnok felveszi a tőrt a koporsóról, és kicseréli az elhunyt egy rokonának vagy közeli SS-bajtársának tőrével. Ez annak jele, hogy az SS küzdelme és kötelességtudata tovább folytatódik. Az SS koporsóvivői lassan leeresztik a koporsót a sírba, miközben dobpergés szól, és a Díszőrség sortüzet ad le. A Díszőrségnek nem szabad túl közel állniuk a sírhoz, mert a feleségeket és anyákat felzaklathatja a puskatűz hangja. Miután a koporsót leengedték, a közeli barátok és hozzátartozók előreléphetnek, hogy virágokat dobjanak a sírba. Az SS-bajtársak komolyan, csendben feltöltik a sírt földdel. Eztán az SS-férfiak körbeállják a sírt, és eléneklik az SS Hűségdalát. Különösen fontos, hogy a ceremónia ezen záró szakasza hibátlan legyen. Az SS-férfiak feleségeinek temetése lényegében ugyanígy zajlik, de természetesen a tőrök kicserélése nélkül. A Szakaszparancsnok kötelessége, hogy bajtársait minden lehetséges módon támogassa egy feleség vagy gyermek temetésénél. Ezeken a szomorú és komoly alkalmakon az SS ereje, egysége és bajtársiassága fogja jelenteni a legnagyobb vigaszt a gyászoló SS-férfinak, és idővel segíteni fog neki legyőzni a gyászt és bánatot.

34


Fritz Weitzel

Az SS-tagok esküje „Ich schwöre dir Adolf Hitler, als Führer und Kanzler des Reiches Treue und Tapferkeit. Ich gelobe dir und den von dir bestimmten Vorgesetzten gehorsam bis in den Tod, so wahr mir Gott helfe.” *** „Esküszöm neked, Adolf Hitler, A Birodalom Vezérének és Kancellárjának, hogy hűségem és bátorságom a tiéd. Hiszek benned és választott képviselőidben, és szolgállak halálomig, Isten engem úgy segéljen.”

35

Az év ünnepei az SS-család életében

Recommend Documents