Az autizmus spektrumzavar alvásélettani korrelátumai

Az autizmus spektrumzavar alvásélettani korrelátumai Doktori tézisek Lázár Alpár Sándor Semmelweis Egyetem Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola

Témavezető:

Dr. Bódizs Róbert, tudományos főmunkatárs, PhD

Hivatalos bírálók:

Dr. Molnár Márk, egyetemi tanár, DSc, PhD Dr. Czobor Pál, egyetemi docens, PhD

Szigorlati bizottság elnöke:

Dr. Bitter István, egyetemi tanár, DSc, PhD

Szigorlati bizottság tagjai:

Dr. Kéri Szabolcs, egyetemi docens, DSc, PhD Dr. Egyed Katalin, egyetemi adjunktus, PhD

Budapest 2010

Az autizmus spektrumzavar alvásélettani korrelátumai Lázár Alpár Sándor, 2010

Bevezetés Az autizmus spektrumzavar (ASZ) az élet számos területén megnyilvánuló viselkedés módosult formáival jellemezhető fejlődési rendellenesség, amely elsősorban a szociális, a kommunikációs és a kognitív készségek minőségi károsodásával jellemezhető. Ezen területek érintettségének súlyossága az adott egyéni fenotípusnak az autisztikus spektrumban való helyzetét határozza meg. Az ASZ-ral élő személyek agyi fejlődési mintázata számos megbízható empirikus adat tükrében jelentős eltérést mutat a tipikusan fejlődő személyekétől,

amely

egy

régióspecifikusan

módosult

agyi

konnektivitás, és/vagy egy globális agyi maturizációs zavar formájában ölt testet. A neuropszichológiai és funkcionális képalkotó vizsgálatok

további

adatokat

nyújtanak

egy

régióspecifikus,

többnyire frontális domanciájú, agyi működési rendellenesség jelenlétére ebben a klinikai populációban. Az alvás alatti elektromos agyi tevékenység vizsgálata ígéretes módszertani megközelítést képvisel az agy funkcionális anatómiai

sajátosságai

működések

és

interakciójának

az

egyénspecifikus

vizsgálatában.

A

pszichológiai NREM

alatti

oszcillatorikus agyi aktivitás globálisan az egyéni különbségeknek, valamint

frekvenciaspecifikusan

a

cortico-corticalis,

illetve

thalamocorticalis konnektivitásnak, továbbá az ontogenézis során megvalósuló agyi maturizációnak az érzékeny mutatója. Ezek az adatok indokolják az autizmussal élő személyek alvás

alatti

agyi

elektromos

tevékenységének

mélyreható

2


régióspecifikus

vizsgálatát

olyan

kvantitatív

EEG

eljárások

alkalmazásával, melyek érzékenyek az agyi hálózatok szerkezeti és működési sajátosságaiban keresendő egyéni különbségekre.

Célkitűzések Általános kérdésfelvetés és célkitűzés Jelen kutatásban arra a kérdésre keressük a választ, hogy az Asperger szindrómás

gyerekek és serdülők makro- és mikrostrukturális

alvásmintázata mennyiben tér el az életkorban és intelligenciában megfeleltetett normál kontroll csoportétól. Specifikus célkitűzések és hipotézisek Alvási makrostruktúrára vonatkozó célkitűzés 1.

Célkitűzés: A második teljes éjszakai alvási makrostruktúra vizsgálata. Hipotézis:

Feltételezzük,

hogy az

Asperger

szindrómás

gyerekek és serdülők alvása minőségi eltérést mutat az életkorban

és

intelligenciában

kontrollhoz

viszonyítva

annak

megfeleltetett ellenére,

hogy

egészséges a

szülői

beszámolók alapján egyik csoportban sincs szó rossz alvó személyekről.

3


A NREM alvási EEG spektrális analízisre vontakozó célkítűzések 2.

Célkitűzés: A második teljes éjszakai NREM alvásfüggő EEG aktivitásának részletes (abszolút és relatív) összehasonlító spektrális elemzése a 0.5-45 Hz-es frekvenciatartományban. a. Hipotézis: Feltételezzük, hogy Asperger szindrómában a NREM függő EEG aktivitás teljesítményspektrum-mintázata számos frekvenciaövezetben régióspecifikusan módosul az egészséges kontrollhoz viszonyítva. b.

Hipotézis:

rezonanciát orsófrekvencia

Feltételezzük, különös (szigma:

hogy

érzékenyéggel 11-15

Hz)

a

thalamocorticalis tükröző

alvási

spektrális

mutatói

régióspecifikus módon jelentős eltérést mutatnak a két vizsgálati csoportban.

A NREM alvási EEG alvási orsótevékenységének analízisére vontakozó célkitűzések 3.

Célkitűzés: A második éjszakai teljes NREM alvás alatti orsóaktivitás kvantitatív összehasonlító elemzése egyénileg megfeleltetett orsódetekciós eljárással.

4


Hipotézis: Feltételezzük, hogy az egyéni frekvencia és amplitúdókritériumok frekvencia-,

illetve

gyakorisággal,

mentén

azonosított

régióspecifikus

valamint

eltérő

alvási

módon

átlagos

orsók

alacsonyabb

időtartammal

és

amplitúdóval jelentkeznek az Asperger szindrómás személyek NREM alvásában az egészséges kontrollhoz viszonyítva. A NREM alvási EEG fázis koherencia analízisre vontakozó célkitűzések 4.

Célkitűzés: A második éjszakai teljes NREM alvás alatti EEG aktivitás inter- és intrahemiszférikus fázis-koherencia elemzése a teljes vizsgált 0.5-45 Hz-es frekvenciatartományban.

a.

Hipotézis:

Feltételezzük,

csoportban

a

NREM

hogy az alvási

EEG

Asperger aktivitás

szindrómás intra-

és

interhemiszférikus fázis koherencia régióspecifikus módon jelentős csökkenést mutat az egészséges kontroll csoporthoz viszonyítva. b.

Hipotézis: Feltételezzük, hogy az Asperger szindrómában jelentkező

intra-

és

interhemiszférikus

fázis

koherencia

csökkenés a frontális régiók tekintetében a leghangsúlyosabb.

5


Módszerek Alanyok A Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia betegei közül összesen 27 gyógyszeres terápiában nem részesülő Asperger szindrómás és 18 nemben, életkorban és féltekei lateralitásban megfeleltetett átlagosan fejlődő, egészséges kontroll gyermeket és serdülőt vizsgáltunk meg két egymást követő éjszakai alvás poliszomnográfiás rögzítése révén. A két egymást követő éjszakai poliszomnogáfiás vizsgálatra 20 Asperger szindrómás és 17 kontroll vizsgálati alany esetében a Vadaskert Kórház alvásvizsgáló laboratóriumában, míg a további 8 Asperger szindrómás vizsgálati személy esetében a Semmelweis Egyetem

Magatartástudományi

Intézetének

alvásvizsgáló

laboratóriumában (Kálvária tér 5, Budapest) került sor [összesen 44 személy]. A vizsgált alanyok demográfiai adatai Csoportok

Életkor (hónap)

Asperger (N=18)

m = 158 SD = 48

Kontroll (N=14)

m = 177 SD = 41

T-teszt

IQ T-teszt (RAVEN*)

m = 49.9 Sd = 6.5 t =1.67 p = 0.253 m = 51 Sd = 8.8

t = 0.34 p = 0.741

*. RAVEN nyerspontszámok

6


Az alvási mikrostruktúra vizsgálatában csupán a Vadaskerti laborban vizsgált gyerekek és serdülők adatait vettük be a statisztikai analízisbe [10 Asperger szindrómás és 14 egészséges kontroll], hogy kiszűrjük a két laborban alkalmazott eltérő EEG rögzítési paraméterek esetleges hatását ezen változókra. Az így létrejött szűkebb vizsgálati minta (N=24) esetében is az eredeti mintához hasonló átfedés mutatkozott a klinikai és a kontroll csoport között az életkor [Kontroll: 177 hónap (SD = 41 hónap) versus Asperger: 150 hónap (SD = 52 hónap); t = 1.41, p = 0.172], valamint az IQ [Kontroll: 49.9 (SD = 6.5) versus Asperger: 52.9 (SD = 5.4); t = 0.97, p = 0.340] tekintetében. Etikai megfontolások A

Semmelweis

Egyetem

Regionális,

Intézményi

Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága jóváhagyta a kutatási protokollt, amely tiszteletben tartotta a Helsinki deklaráció alapelveit. A vizsgálati személyek és szüleik egyaránt aláírták a vizsgálatban való részvételre vonatkozó beleegyező nyilatkozatot, miután annak tartalmáról részletes tájékoztatást kaptak. Poliszomnográfiás vizsgálat Az alanyok két egymást követő éjszakát töltöttek a laboratóriumban. A lefekvés idejét a egyéni alvás-ébrenléti ritmushoz igazítottuk. A poliszomnográfiás vizsgálat során mindkét laboratóriumban 10 csatornás EEG (F3, F4, T3, T4, C3, C4, P3, P4, O1, O2) és alapvető poligráfiás (EOG,EMG, EKG) elvezetéseket

7


használtunk

a

nemzetközi

10-20-as

rendszernek

megfelelő

elrendezésben. Az alvás stádiumainak megállapítását RechtschaffenKales kritériumok alapján végeztük, majd a műtermékmentesített EEG-t spektrális, alvási orsó, illetve fázis koherencia analízisnek vettetük

alá.

Az

orsóanalízist

az

orsódetekció

egyénileg

megfeleltetett eljárásának módszerével végeztük (Bódizs és mtsai 2009). Statisztikai analízis A csoportközi összehasonlításokat a vizsgált változók függvényében két eltérő vizsgálati populáción végeztük. Az alvási makrostruktúra csoportközi adatainak összehasonlításához a mindkét laborból származó teljes vizsgálati populációt [32 személy], míg a kvantitatív EEG analízis során nyert függő változók összehasonlításához csupán a Vadaskerti laborban vizsgált populációt vettük. A statisztikai próbák számának csökkentése céljából a spektrum analízis során a 10 EEG csatornából kinyert függő változókat újra csoportosítottuk oly módon, hogy a 10 elektróda 6 újabb régiót képezzen: bal frontális (F3), jobb frontális (F4), bal centro-temporális (C3-T3), jobb centro-temporális (C4-T4), bal posterior (P3-O1), jobb posterior (P4,O2). Ily módon a többváltozós statisztikai analízis során egy szagitális (frontális, centro-temporális, posterior) és egy féltekei (bal, jobb) within faktort is beépítettünk a modellbe.

A

koherencia

analízis

során

hasonló

eljáráshoz

folyamodtunk, jóllehet itt az intra-, illetve interhemiszférikus koherencia eltérő csoportosítási eljárásokat feltételezett. Míg az

8


intrahemiszférikus koherencia esetében mind a szagitális, mind a féltekei faktor létrehozása célszerű volt, addig az interhemiszférikus koherencia esetében ez csak a szagitális faktorra vonatkozott. Egy következő lépésben azt terveztük, hogy amennyiben szignifikáns különbség mutatkozik egy adott régió tekintetében, akkor statisztikai úton megpróbáljuk beazonosítnai a legérintettebb agyi területet. Ennél a lépésnél univaráns kovariancia analízist végeztünk

életkori

kontroll

alkalmazásával.

A

többszörös

összehasonlítás következtében várhatóan megnövekedett I-es típusú hiba kiszűrése végett Bonferroni korrekciót végeztünk. Az

orsóváltozók

statisztikai

analízise

során

az

összehasonlítások számának csökkentése érdekében a spektrális analízishez

hasonlóan

6

régiót

hoztunk

létre.

A

vizsgált

csoportoknak ezen agyi régiók mentén való összehasonlítása érdekében a Csoport between faktor mellett létrehoztunk egy szagitális-Régió (frontális, centro-temporális, posterior) és egy félteke (bal, jobb) within faktort. Majd ezt a modellt külön-külön alkalmaztuk a lassú és a gyors orsó spektrum statisztikai analízise során. Az automatikus orsódetekció révén nyert orsóváltozók statisztikai analíziséhez az előzőtől kissé különböző modellt hoztunk létre, amellyel az orsók típusát és a régió csoportközi különbségekre gyakorolt hatását szerettük volna egyidejűleg megvizsgálni. Ezért a Csoport faktor mellett további két within faktort hoztunk létre: az Orsó Típusa (lassú, gyors), illetve az szRégió (frontális és parietális) faktorokat.

9


A

következőkben

a

szignifikáns

főhatásokra

és

interakciókra, valamint a marginálisan szignifikáns tendenciákra térünk ki részletesen. Szignifikáns interakciók esetében a csoportközi különbségekre vonatkozó szignifikancia szinteket is bemutatjuk a Fisher LSD post hoc teszt alapján.

Eredmények Alvási makrostruktúra Amint az alábbi táblázat is mutatja, a teljes vizsgált esetszámra való csoportok közötti összehasonlítás során a kontrollhoz viszonyítva szignifikánsan hosszabb ágyban töltött időt (TIB), alacsonyabb alváshatékonyságot (SE), megnyúlt alvási látenciát (SOL) és elalvás után hosszabb ébrenléttel töltött időt (WASO) találtunk a kísérleti csoportban. Továbbá jelen volt egy nem szignifikáns tendencia egy, a kontrollhoz viszonyított hosszabb lassú hullámú alvással töltött idő és megnövekedett arány irányába. Abszolút teljesítményspektrum sűrűség Az abszolút PSD analízis során első lépésben a csoportközi különbségeket vizsgáltuk meg a teljes frekvenciaspektrum (0.5-45 Hz) tekintetében, ahol azonban nem mutatkozott Csoport főhatás, sem bármilyen interakció a Csoport faktor és a szagitális-Régió (szRégió) és/vagy a Félteke faktorok között. A következő lépésben viszont

külön-külön

frekvenciatartományokat.

is Azt

megvizsgáltuk találtuk,

hogy

az amíg

egyes a

delta

10


frekvenciasáv esetében jelen volt a kísérleti csoportban egy, a kontrollhoz viszonyított nem szignifikáns tendenciaszerű növekedés [F(2,42) = 3.632, p = 0.070], addig az alfa [F(1,21) = 5.232, p = 0.033], szigma [F(1,21) = 4.725, p = 0.041], béta [F(1,21) = 4.497, p = 0.046], gamma 1 [F(1,21)= 8.078, p = .01] és gamma 2 [F(1,21) = 10.772, p = 0.004] frekvencia tartományokban szignifikáns

Asperger / Kontroll relatív PSD arány (log skála)

Asperger / Kontroll relatív PSD arány (log skála)

csökkenés volt tetten érhető a kontroll csoporthoz képest.

Az abszolút spektrális teljesítménysűrűség mértani középarányosaira vontakozó csopoortközi arány logaritmikus skálán ábrázolva. A görbét húsz pontos Hanningablakkal simítottuk . A bal oldali ábra valamennyi csoport átlagolásából adódó globális relatív teljesítménysűrűség arányát és a Csoport faktor főhatás szignifikanciáját ábrázolja minden egyes frekvencia övezetben. A jobb oldali ábra a teljesítményspektrum szagitális agyi régiók (sz Régió) mentén mutatkozó csoportközi arányát jeleníti meg, valamint a Csoport illetve szRégió faktorok interakciójának szignifikanciáját tükrözi minden egyes frekvencia övezetben.

11


Relatív teljesítményspektrum sűrűség Szignifikáns Csoport főhatást [F(1,21) = 12.067, p = 0.002] találtunk a delta frekvenciatartományban, ahol valamennyi régióra kiterjedő nagyobb relatív

aktivitás mutatkozott a klinikai csoportban az

egészséges kontrollhoz képest. Továbbá tetten érhető volt egy Csoport × szRégió interakció a szigma [F(2,42) = 4.875, p = 0.012] és béta [F(2,42) = 5.252, p = 0.011] övezetben.

A relatív spektrális teljesítménysűrűség mértani középarányosaira vontakozó csoportközi arány logaritmikus skálán ábrázolva. A görbét húsz pontos Hanningablakkal simítottuk. A bal oldali ábra valamennyi csoport átlagolásából adódó globális relatív teljesítménysűrűség arányát és a Csoport faktor főhatás szignifikanciáját ábrázolja minden egyes frekvencia övezetben. A jobb oldali ábra a teljesítményspektrum szagitális agyi régiók (sz Régió) mentén mutatkozó csoportközi arányát jeleníti meg, valamint a Csoport, illetve szRégió faktorok interakciójának szignifikanciáját tükrözi minden egyes frekvencia övezetben.

12


Az interakció további vizsgálata során a post-hoc analízis szignifikánsan csökkent frontális relatív aktivitásra mutatott rá a szigma (p=0.020), illetve centro-temporálisan a béta övezetben (p = 0.025), valamint ez utóbbiban egy tendenciaszerű frontális csökkenés is jelen volt (p = 0.060). Alvási orsó analízis Első lépésben, az egyénileg meghatározott frekvenciahatárokon belüli lassú és gyors orsótevékenység spektrális tevékenységének statisztikai analízise során szignifikáns Csoport főhatást találtunk a lassú orsó amplitúdóspektrum esetében, ami globálisan alacsonyabb értékekre utalt a kísérleti csoportban [F(1, 21) = 14.105, p = 0.001]. Továbbá szignifikáns interakciót figyeltünk meg a Csoport és a szRégió faktorok között ugyancsak a lassú orsó frekvenciaövezetben [F(2, 42) = 6.680, p = 0.003].

A post hoc teszt szignifikánsan

alacsonyabb abszolút amplitúdóspektrum értékekre mutatott rá a frontális (p = 0.0001) és a centro-temporális (p = 0.025), illetve hasonló irányú, de csak marginálisan szignifikáns tendenciát a posterior régióban (p = 0.051). A Félteke faktor láthatóan nem volt befolyással a csoportok közötti különbségekre. Az orsó gyakoriság statisztikai vizsgálata során interakciót találtunk a Csoport és az Orsó típusa faktorok között [F(1, 21) = 6.144, p = 0.022], amely a két típusú orsó gyakoriságának eltérő viselkedésére utal a két csoportban. Azonban a post hoc analízis nem mutatott sem szignifikáns csoportközi különbséget, sem ilyen irányú tendenciát.

13


Továbbá a következő interakciót találtuk: Csoport x Orsó típus x szRégió [F(1, 21) = 8.571, p = 0.008]. A Post hoc teszt csupán egy csoportközi különbség irányába mutatkozó nem szignifikáns tendenciára utalt a lassú parietális orsó gyakoriság esetében (p = 0.065), ahol az AS csoportban magasabb gyakoriság volt megfigyelhető. Az orsó időtartama esetében szignifikáns Csoport főhatást találtunk [F(1, 21) = 6.494, p =0.019], ami az AS csoportban a kontrollhoz

viszonyított

globálisan

magasabb

értékekre

utal

függetlenül az orsó típusától és a topográfiától. Ugyanakkor megfigyelhető volt egy marginálisan szignifikáns interakció a Csoport és az Orsó típusa faktorok között is [F(1, 21) = 4.280, p = 0.051]. A Fisher LSD post hoc teszt a kontroll csoporthoz viszonyítva szignifikánsan hosszabb (p=0 .001) időtartamú lassú orsókra mutatott rá a klinikai csoportban.

2.6

Csoport x Orsótípus: [F(1,21) = 4.28, p = .051]

2.4

Időtartam (min.)

2.2 2.0 1.8

p = .001***

1.6 1.4 1.2 1.0 0.8

Lassú alvási orsók Kontrol Kontroll

Gyors alvási orsók Aszperger Asperger

Csoportkülönbségek az alvási orsók időtartamában. Interakció a Csoport, az Orsó típusa (lassú és gyors) faktorok között. Az ábrán az életkori kontrollal számított interakció, és a post hoc teszt alapján számított csoportkülönbségek szignifikanciája, valamint az csoportátlagok és a standard hiba (függőleges vonalak) láthatóak. A * p<. 05, * * p<. 01, * * * p<. 005 szignifikanciát jelöl.

14


Az orsó amplitúdó esetében ugyancsak szignifikáns Csoport főhatást találtunk [F(1, 21) = 7.079, p = 0.015], amely a kontrollhoz viszonyított jelentősen alacsonyabb globális orsó amplitúdóra utalt a kísérleti csoportban. Továbbá jelen volt egy tendenciaszerű nem szignifikáns Csoport x Orsó típus x szRégió interakció is [F(1, 21) = 3.383, p = 0.08]. A post hoc teszt szignifikánsan alacsonyabb lassú orsó amplitúdóra utalt a kísérleti csoportban (p = 0.007). 9.0

Csoport x Orsótípus x szRégió: F(1,21) = 8.571, p = .008**

8.5

Alvási orsó / min.

8.0 p = .065

7.5 7.0 6.5 6.0 5.5 5.0

Frontális Parietális Lassú alvási orsók Kontrol Kontroll

Frontális Parietális Gyors alvási orsók Aszperger Asperger

Csoportkülönbségek az alvási orsók gyakoriságában. Interakció a Csoport, az Orsó típusa (lassú és gyors) és a szRégió (frontális, parietális) faktorok között. Az ábrán az életkori kontrollal számított interakció, és a post hoc teszt alapján számított csoportkülönbségek szignifikanciája, valamint az csoportátlagok és a standard hiba (függőleges vonalak) láthatóak. A * p<. 05, * * p<. 01, * * * p<. 005 szignifikanciát jelöl.

Koherencia analízis Első lépésben a teljes frekvenciatartományt vizsgálva szignifikáns interakciót találtunk a Csoport, a szRégió és a koherencia típusa faktorok között [F(2,42) = 3.315, p = 0.046]. A post hoc analízis szignifikánsan alacsonyabb frontális intrahemiszférikus koherenciára mutatott rá a kísérleti csoportban (p = 0.032).

15


Csoport x szRégió x Koherencia típus [F (2,42) = 3.315, p = .046*] 0.35 p = .032*

Koherencia

0.30

0.25

0.20

0.15

0.10 Frontális

Centro-Temp

Poszterior

Interhemiszférikus

Kontroll Kontroll

Frontális

Centro-Temp

Poszterior

Intrahemiszférikus

Asperger Aszperger

Csoportközi különbségek az intra- és interhemiszférikus koherenciában. Interakció a Csoport, a szRégió (frontális, centro-temporális, poszterior) és a koherencia típusa (inter- és intrahemiszférikus) faktorok között a teljes vizsgált frekvenciatartományban (0.5-45 Hz). Az ábrán az életkori kontrolal számított interakció, és a post hoc teszt alapján számított csoportkülönbségek szignifikanciája, valamint az csoportátlagok és a standard hiba (függőleges vonalak) láthatóak. A * p<. 05 szignifikanciát jelöl.

Második lépésben az intrahemiszférikus koherenciát vizsgálva a teljes frekvenciaövezetben szignifikáns Csoport × szRégió [F(2,42) = 3.896, p = 0.028], illetve Csoport × Félteke [F(1,21) = 5.667, p = 0.027] interakciót találtunk. A post hoc analízis szignifikánsan alacsonyabb frontális (p = 0.015), illetve jobb féltekei (p = 0.033)

16


intrahemiszférikus koherenciára mutatott rá a kísérleti csoportban a kontrollhoz képest. 0.38

0.38 Csoport x Félteke: [F(1,21) = 5.667, p = .026*]

Csoport x szRégió: [F(2,42) = 3.896, p = .028*]

0.36

Intrahemiszférikus koherencia

Intrahemiszférikus koherencia

0.36 0.34 p = .015* 0.32 0.30 0.28

0.34

p = 0.033*

0.32 0.30 0.28 0.26

0.26 0.24

Frontális

Centro-Temp

0.24

Poszterior Kontrol Kontroll

Bal félteke

Jobb félteke

Aszperger Asperger

Csoportközi különbségek az intrahemiszférikus koherenciában. Interakció a Csoport, a szRégió (frontális, centro-temporális, poszterior) és a Félteke (bal és jobb) faktorok között a teljes vizsgált frekvenciatartományban (0.5-45 Hz). Az ábrán az életkori kontrolal számított interakció, és a post hoc teszt alapján számított csoportkülönbségek szignifikanciája, valamint az csoportátlagok és a standard hiba (függőleges vonalak) láthatóak. A * p<. 05, * * p<. 01, * * * p<. 005 szignifikanciát jelöl.

A továbbiakban egy pontos kovariancia analízis segítségével megvizsgáltuk a csoportközi különbségeket azon intrahemiszférikus elektródapárok mentén, melyek a legérintettebb régióhoz, a frontális területhez

kapcsolódtak.

Következésképp

valamennyi

érintett

intrahemiszférikus elektródapárra (F3-C3, F3-T3, F3-P3, F3-O1, F4C4, F4-T4, F4-P4, F4-O2) és a hét vizsgált frekvencia tartományra végeztük

el

az

életkori

változóra

kontrollált

csoportközi

összehasonlítást. Bonferroni korrekciót követően az eredményeink szignifikánsan csökkent (p < 0.0009) koherencia értékekre mutattak rá Asperger szindrómás csoportban a kétoldali fronto-centrális (F4C4 és F3-C3) régióban a teljes frekvenciaövezetre vonatkozóan. Az egyéni

frekvenciasávok

tekintetében

szignifikánsan

intrahemiszférikus koherenciát találtunk az F4-C4

csökkent

elektródapár

17


esetében a delta, théta és szigma, valamint a F3-C3 esetében az alfa és szigma frekvenciatartományokban.

Következtetések Jelen kutatás a teljes éjszakai NREM alvás alatti oszcillatorikus tevékenység kiterjedt és részletes analízise révén – amely egyedülálló az eddig általunk ismert szakirodalomban – beható képet nyújt az agyi neuronális kommunikációs működés sajátosságaiba Asperger szindrómás gyerekek és serdülők körében. Adataink tükrében elmondhatjuk, hogy az ASZ a spektrális, alvási orsó és fázis koherencia mentén jelentkező csoportközi különbségek viszonylatában

megfogalmazott

csökkent

agyi

konnektivitás

elméletét támasztják alá, behatárolva a fronto-centrális régiót, mint a legérintettebb agyi kommunikációs rendellenességet exponáló agyi területet. Továbbá rávílágítunk arra, hogy ez az agyi kommunikációs deficit csupán a rövid intrahemiszférikus kapcsolatokat érinti, szemben a féltekék kommunikációját biztosító nagy léptékű konnektivitással, ami nem mutat eltérést a vizsgált klinikai populációban. Adataink összhangban állnak az autizmus spektrumzavar kapcsán megfogalmazott frontális deficit neuropszicho-biológiai hipotézisével,

a

jobb

féltekei

információfeldolgozási

zavart

feltételező elmélettel, valamint egy globálisan módosult agyi maturizációra, illetve egy specifikusabb, a thalamocorticalis rendszer működését érintő fejlődési rendellenességre vonatkozó elméletekkel.

18


Saját publikációk jegyzéke A disszertációhoz kapcsolódó közlemények Lázár AS, Lázár ZI, Bíró A, Győri M, Tárnok Z, Keszei A, Stefanik K, Prekop C,

Gádoros J, Halász P, Bódizs R. Reduced fronto-

cortical brain connectivity during NREM sleep in Asperger syndrome: An EEG spectral and phase coherence study. Clin Neurophysiol. In press. Bódizs R, Körmendi J, Rigó P, Lázár AS. (2009) The individual adjustment method of sleep spindle analysis: methodological improvements, roots in the fingerprint paradigm. J Neurosci Methods, 178: 205-13. Lázár AS, Bódizs R. (2008) Az alvás szerkezete és mintázatai autizmus spektrumzavarban. Psychiatr Hung, 23: 109-28. Bódizs R, Lázár AS, Rigó P. (2008) Correlation of visuospatial memory ability with right parietal EEG spindling during sleep. Acta Physiol Hung, 95: 297-306. Bódizs R, Lázár AS. (2006) Schizophrenia, slow wave sleep and visuospatial memory: Sleep-dependent consolidation or trait-like correlation? J Psychiatr Res, 40: 89-90.

19


Bódizs R, Kis T, Lázár AS, Havrán L, Rigó P, Clemens Z, Halász P. (2005) Prediction of general mental ability based on neural oscillation measures of sleep. J Sleep Res. 14: 285-92.

Egyéb közlemények Molnar MZ, Lazar AS, Lindner A, Fornadi K, Czira ME, Dunai A, Zoller R, Szentkiralyi A, Rosivall L, Shapiro CM, Novak M, Mucsi I. (2010) Sleep apnea is associated with cardiovascular risk factors among kidney transplant patients. Clin J Am Soc Nephrol, 5: 125-32. Bódizs R, Sverteczki M, Lázár AS, Halász P. (2005) Human parahippocampal activity: non-REM and REM elements in wakesleep transition. Brain Res Bull. 65: 169-76.

Könyvfejezetek Dijk DJ és Lázár AS. The Regulation of Human Sleep and Wakefulness: Sleep Homeostasis and Circadian Rhythmicity. In: Charles M. Morin and Colin A. Espie (szerk.), Oxford Handbook of Sleep and Sleep Disorders. Oxford University Press, inc. New York, In press. Lázár AS. Utószó: A magyar alváskutatás margójára. In: Peter Spork, Az életadó alvás. Athenaeum, Budapest, 2008

20

Az autizmus spektrumzavar alvásélettani korrelátumai

Recommend Documents