a Vérnászra
negyven
év táv/atábó/
I
Szoko/ay
Federico García Lorca érzékeket felkavaró költészete pályakezdő éveim kellős közepébe robbant be. Kozmikus lelkületének összes sejtelmessége úgy átjárta akkori, kijózanítóan felnőtté váló életemet, hogya költő metaforákká formálódó, gazdag szókészletét ellenállhatatlanul magaménak éreztem. Soroljam? A "szél", "szellő", "zivatar", "orkán", "víz", .tó", "folyó" és annak "habja", a "kés", "penge", "ásó", "vasvilla", a "hold", "vér", "éjszaka", "bokrok", .lornbok".. A kulcsszavak előtt fokozó jelzők sora varázsolja személyessé, sőt jelképszerűvé a kifejezéseket. Az ízig-vérig lorcai ellentmondások spanyol lelkületét Illyés Gyula zseniális fordítása oly módon ültette át a magyar tudatba, mint Shakespeare-t Arany János. A költő majd minden világtáj lelkét úgy rázza meg, mintha éppen azokról szólna. Oe mint a Vérnász minden rezdülését éveken át alaposan "megélő" tanú, s a dráma valóságának egyszerre megáldott és megvert részese mondom: Lorca művében én bizony a világirodalom összes sorsdrámájának lüktetését benne éreztem. 1950-ben kerültem a Zeneakadémiára, a békéstarhosi élményiskola tündérkertjéből, az önfeledt gyermekkorból "fejest ugorva" a főváros - a diktátumokkal megrakott "ötvenes évek" - embert próbáló, kijózanító felnőttkorába. Tanulóéveim játékos miniatűrjeit magam mögött hagyván, minden figyelmemet az elementáris, drámai robbanékonyság kötötte le. Nádasdy Kálmán, az akkori operaigazgató és Mikó András főrendező azt mondták: vokális műveim az Opera bejárata előtt szinte .toporoqva" várnak bebocsátásra - válasszak hát operatémát magamnak. S belebotlottam, beleszerettem a Vérnászba. A Lorca-dráma fűtöttsége, spanyolságán messze túllépő egyetemességével, megzenésítés után kiáltott. Akkoriban leginkább az élet nagy ellentmondásai foglalkoztattak. Kétségtelen: a színpadhoz ez az érzelmi lázadásom vezetett el. 1962-64 között elkészült a három felvonásos opera teljes zongorakivonata és hangszerelése. A Vérnászhoz vezető út? A költészet bűvöletéből két oratóriumhoz és kantáták egész sorához nyertem erőt. A diploma utáni fél évtized Ady költészetének szorításában telt el. 1956-ot követően, a Tűz Márciusa című Ady-oratóriumom bemutatója után Mikó András kinyilvánította elragadtatását. Ebben az ellentmondásokra épülő, lázadó időszakomban megkíséreltem az érzelmi és társadalmi mozgásokat művészileg egyaránt kifejezni. Három operám megírásának évtizede volt ez.
Sándor
Bevallom, a Vérnász sikersorozatára nem számítottam. Az 1964-es budapesti ősbemutató - Mikó rendezésében, Komlóssy, Házy, Faragó telitalálatként érzékelt szerepformálásában - megdöbbentett. S ami e sikert még fokozta: a Bécsi Ünnepi Heteken való első vendégszereplésünk, amelyet a külföldi színrevitelek sokasága követett. A Vérnász a Magyar Állami Operaház .exportcíkke" lett: a budapesti produkciót nyolc országba vitték el. fotó I Mezey Béla
A jelen előadás hoz a következőt szeretrrém előrebocsátani: a mindenkori színrevitelben a változó idők igénye is kell, hogy munkáljon, de a változatlan, klasszikusan örök igazság igénye iSi A mai színrevitelben a négy évtizeddel ezelőtti bemutató mondandóját nem keresem. A költői kérdésre - "Hogyan lehet a változó világban érclábon megállni?" - mindig a jövő ad választ. Bízom abban, hogy, a mostani bemutató üzenet értékű és átütő erejű lesz.
IJ I
Végül Lorcát idézem - nála szebben nehéz lenne megfogalmazni az alkotói vágy célját és üzenetét: "Hölgyeim és Uraim!Mindenkitől, akit élete során megrendített az utak
távolából fe!csendülő dal, mindenkitől, akinek érett szívét megcsípte a szerelem fehér galambja, mindenkitől, aki a jövő ösvényein haladó hagyomány szerelmese, aki könyvből tanul, vagy a földet szántja, most tiszteletteljesen azt kérem: ne hagyják pusztulni fajtánk élő ékszereitI" E sorokkal szívből köszöntöm operám bemutatójának előadóit és
közönséqétí
Szokolay Sándor zeneszerzővel, Kovalik Balázs rendezővel és Oberfrank Péter karmesterrel Mesterházi Máté beszélgetett a próbaidőszak kezdetén. Mesterházi Máté> Szokolay Sándor Vérnásza a múlt század második felének legsikeresebb magyar operája: eddig mintegy húsz produkcióban állították színre itthon és külföldön. Elsőként azt kérdezem a szerzőtől, hogy mely megközelítéseket érzett magához különösen közel állónak, illetve hogy ugyanezeknek fényében miként értékeli Kovalik Balázs rendezését? Szokolay Sándor> Az eddigi színrevitelek közül Kovalik Balázs megközelítése rendelkezik a legnagyobb (bár ma nem divatos ez a szó:) közösségi erővel. Hogy egy produkció ennyire a résztvevők közös ügye lehet, azt békéstarhosi zeneiskolás korom óta most először tapasztalom. Ezt akkor is le kellene szögeznem, ha Kovalik felfogását nem tartanám teljesen meggyőzőnek és hitelesnek. Ám annak tartom. M.M.> Voltak a Vérnász külföldi .rendezői-szinházi" felfogások is?
előadásai között úgynevezett
Sz.S.)' Hogyne. Nekem például borzasztóan tetszett Kurt Horres wuppertaH rendezése, annak ellenére, hogy r: vagy talán éppen azért, mert a maga jelzésszerűséqében az az előadás volt a legkevésbé "magyar Paiasztbecsű/ef'. 'Ez' az elvontabb, átlényegítettebb meqközelítés persze válasz volt arra a beicfegződésre, amelyet a németekben egyikjelentős zeneszerzőjük, Wolfgang Fortner (egyébként kinti krltikusok általazenyéqlnél kevésbé si~eresnek tartott) Vérnászmeqzenésítése.okozott. De nagyon szerettem a brnóíak érett felfogását is. Kassán retténtö szenvedélyesen játszotrak a Vérnászt, és ettől volt jö, miközben a zágrábi, feke~e-fehér rendezésben szinte mozdulatlanul adták elő,és éppen ez adta meg a dráma feszültségét. Úgy érzem, ahogy múlik az idő, az újabb előadások egyre inkább a darab időtlenségét fejezik ki. Mindenesetre egyben, szünet nelkül- mint most - még senki nem j~tszotta a Vérnászt. De nekem ez a megoldás tetszik, mertkifejezi, hogya darab szereplőinek sorsa megállíthatatlan. A tánco, és lakodalmas jelenetek ilecsökkentése sem zavart a mű így korszerűbb, maibb pszichózist jelenit meg. M.M;> Azt hiszem, a'zsánerjelenetek kihúzásának alapvetöen két zenedramaturgiai következménye van. Az egyik, hogy fölerősödlk ..a mű monoternatlkussáqa, szímfonikus variáció-jellege. Amit hallunk, az színte mindig ugyanaz, és mégis lebilincsel minket. Én ezt tartom a Vérnász-partitúra legkorszerűbb és egyben legmaradandóbb vonásának. A húzások másik következménye viszont az, hogya falusi miliőábrázolás kétségtelenüi'gyengűl, es e?Zelgyengül az a kontraszt is, amelyet az 'előbbiekkel ..szemben a szOrr.eális· harmadik felvonás képez ...
zsánerjelenetek mai hiteles ábrázolása szinte lehetetlen. Meg lehet próbálkozni e jelenet~k absztrakt ábrázolásával, deabbana pillanatban máris kíléptünk a reális világból, tehát ismét elvész a kontraszt a harmadik Jelvonás szűrrealitásávaJ. Nem arról van szó, hogy e?ek ..a zenék érvénytelene~ volnának, hanem arról, hogy pillanatnyilag nem vihetők színre hitelesen, árn egyszer"majd talán újra érteímetnvernek, Van ennek aVérnász-dráD\ának egy, az antik drámák- . ból eredeztethető sodra, ereje, KovalikBalázs:?,.A
. ~Z ember kövesse a ,Im·
Az
.
.
amát. sse am;vérszavát. .
Richard Strauss-sem engedi meg magának a Saloméban, az E/ektrában, hogy baJadérok táncoljanak,mert csakc~gy tánc-lehetséges, és az Salome tán~a.Ktytaemnestra udvarát sem láthatjuk mulatoznl, mert akkor mégszünnék Elektra sorsa. Ebben a darabban pedig elsősorban az Anya sorsa szűnnék meg, de aMenvasszonyé-ls - merthogy azt gondolom, ők ketten itt a főszereplő~.
M.M.> Volt-e példa korábban arra, hogya fogható húzásokat hajtottak véqre?
darabon a mostanihoz
SZ.S.> Eddig Kovalik Balázs ejtette rajta a legnagyobb húzásokat. De egyben a legkevésbé kikezdhetőket iSi Nem kétséges, hogy ami megmaradt, az a mű legerősebb vonulata, ami pedig kikerült az előadásból, az inkább díszítés. A mostani alapjául szolgáló szegedi produkció premierjén visszanyertem a hitemet. Az elmúlt évtizedekben ugyanis azt hitették el velem, hogy "sok a magas hang, sok a hajlítás, vastag a zenekar...", mintha mást nem is hallottak volnal Most pedig, amikor újra előveszik ifjúkori műveimet, dicséretet kapok azért a .modernséqért", amiért akkor kikaptam. Sokszor mondták a Vérnászra, hogy "magyar Parasztbecsület", hogy naiv zene, pedig nem igaz: sokkal inkább idegzene, és Kovalik rendezése éppen erre tapintott rá. Ami például az esküvői jelenetből kimaradt, annak a mélységét a rendező képes egyetlen, fényképszerű tablóban visszaadnil M.M.> Ha a rendező által végrehajtott húzásokat a zeneszerző el tudta fogadni, akkor miért került vissza az előadásba a három favágó Szegeden még szintén kihagyott - jelenete?
Végül mégis a vér volt az erősebb. K.R.> Az operajátszás műhelymunka. A meghúzott verzió elkészítésekor az előadás karmesterévei, Oberfrank Péterrel megpróbáltunk végigkövetni egy logikai menetet. Azonban mihelyt a szegedi előadás megvalósult - tehát amint a próbák lezárultak és a produkció összeálIt -, már én is úgy éreztem, hogy ebből a logikai menetből valami hiányzik. A szerző kérését a favágók jelenetének visszaállítására annál is szívesebben teljesítettem, minthogy a harmadik felvonás átlépése a szürrealitásba ezzel nagyobb hangsúlyt kap. Megjegyzem: Lorca drámája az első és második felvonás helyszínmegjelöléseivel, rózsaszín, sárga és kék színeivel a cselekményt eleve szürreális vízióba helyezi. Vagyis a Lorca-drámákhoz tapadó "spanyol kolorit", ez a fehér-
I ~I
Vérezzen el inkább, semhogy éltében rohadjon el a vére. fekete sztereotípia valójában hamis. Mégis: a harmadik felvonás a maga természeti, erdei környezetével, a Hold (fiatal, meszelt képű favágó") és a Halál (koldusasszonv") figuráinak fellépésével nagyon erős váltást eredményez. A favágók jelenete" nélkül pedig az Anya átzuhanása saját tudatalatti világába is túl hirtelen történnék meg: hisz az egyik pillanatban még az esküvői vendégsereget uszítja bosszúra, a másikban pedig már benne találja magát abban a tudatalatti, "víz alatti" természetben, amelyben ő - rendezésem szerint - a Halált személyesíti meg. A favágók jelenetének visszaállításával ennek a kompakt Vérnásznak a folyamata töretlenebb, de egyben feszesebben is íveit. M.M.> Persze a favágók .közlendője", az tudniillik, hogy helyeslik a szerelmesek lépését, bizonyos fokig már a szegedi rendezésben is megjelent; hisz a CselédasszonyörvendezéseLeonardoés a Menyasszony szökése fölött Lorcánálebben a formában nemjelenik meg...
Holdsugár forrasztja egybe csípőmmel a derekadat.
K.B.> Úgy van. De más az, ha a reális világhoz tartozó Cselédasszony örvendezik, akinek az örömébe jócskán vegyül káröröm is, és más, ha a szürreális világhoz tartozó favágók mondanak az ösztönök szavára igent. A favágók jelenetének visszaállítását egyébként hasonló meggondolás indokolja, mint amely a második felvonásbeli MenyasszonyLeonardo szerelmi kettős elhagyását motiválta. Úgy gondoltam, izgalmasabb, ha a reális világban a két ember nem képes beszélni az egymás iránti szerelméről, hanem csupán a tudott, de kimondatlan szenvedély feszíti őket egymásnak; csak amikor átlépnek a szürreális álomba - az "erdőbe" -, ott lehet kimondani ezt a szót. Mint ahogy én magam is nehezen tudom kiejteni a számon azt, hogy .szeretlekl", mert amint kimondom, valahogy rögtön hamissá válik és lehúz a földre. EI kell jutni egy másfajta állapotba, mámorba, "túlvilágba" ahhoz, hogy ez a szó őszintén hangozzék ...
Sz.S.> Havan Kovalik rendezésében számomra szokatlan kép, akkor az a Hold figurája, amint fürdőkádnyi vérben mosakszik... De hát tagadhatlanul ez is lorcai elem! K.B.> Lorca szerint a Hold meszelt képű, fiatal favágó. Ezt a szürreális képet, metaforikus megfogalmazást szerettem volna a színpad eszközeivel újrafogalmazni. A Hold, amely a latin nyelvek sajátosságából adódóan nőnemű lény, itt tenor hangra írott szerep; ezt azonban mégis átlényegíti az a tény, hogy megszólalásakor misztikus női kar kíséri. Másfelől ott a vér, amely az életet, a test melegét jelenti. Amikor a Hold forró embervért akar, akkor ezt a képet persze értelmezhetjük negatívan, horrorisztikus elemként, de értelmezhetjük úgy is, mint sóvárgást a szeretet - a másik ember ölelése, testének melege - után. A kép ellentmondásossága rímel a Vérnász-dráma egyik üzenetére: a szeretet minden áron való megszerzése-megtartása végül megöli magát a szeretett lényt; ha megkapom, ha "ihatom a vérét", azzal el is veszem az életét (Salome). Ezt a borzongató kettősséget ábrázolja a fürdőkád .csónakjában" ülő holdbéli alak, aki vérrel meszeli a testét.
Ki enged be a keblébe, ahol felmelegedhessem? Adjatok nekem egy szívet! Meleget! Hogy szétömlessze hevét mellem hamvas halmán.
Sz.S.> Nagyon értékeltem, hogy - és ahogy - a rendező a Vőlegény és Leonardo viadalát a színpadon ábrázolja; a korábbi színrevitelek a párbaj érzékeltetését a közzenére bízták ... K.B.> Úgy érzem, ebben a szürreális, szimbolikus világban pontosan az az érdekes, ha nem szaporítjuk tovább a titkokat. Benne vagyunk egy "erdőben", ahol minden és mifJ,denkimás, mint ami. Hogy itt egy párbaj a színfalak mögött játszódjék le, nem találtam hatásosnak. Azt viszont, hogya két férfi realisztikusan késelje meg, mészárolja le egymást, ugyancsak el akartam kerülni. Úgy gondoltam (anélkül, hogy Antonio Gades Vérnász-filmjét akkoriban már ismertem volna), hogy ezt egyfajta táncnyelven kellene elbeszélni. Az pedig, hogya kölcsönös gyilkosság aktusa kézfogássá - kibéküléssé - formálódik át, azt jelenti, hogya két fiú halála tulajdonképpen ... M.M.> ... sorsközösség...
K.B.> ... sorsközösség, sőt maga a vérnász, hiszen szoktunk is ilyet mondani: "nászra kél a halállal"... Miközben tehát a két fiú egymás vérét ontja, s egymás és a saját vérébe zuhan bele, aközben halálukban két gyűlölködés találkozik - és békél meg - egymással. Ezt fejezi ki a Hold is, amikor testével hidat képez közöttük. Hisz lássuk be: a két férfinak semmi baja sem volna egymással, ha a társadalmi kényszer nem sodorná bele őket az ellenségeskedésbe. A sírban azonban mindannyian ugyanolyanokká válunk. S ahogyan halálában a két férfi
azonossá válik, ugyanúgy osztozik egymással sorsában a két nö, a tradíciókhoz mereven ragaszkodó Anya és a tradíciókat felrúgó Menyasszony is. Ezért tartottam fontosnak a záró - sirató - jelenet szimmetriáját. Hisz mindkét nő sirat egY'egy férfit, pontosabban a Menyasszony nemcsak Leonardót, hanem a Vőlegényt is elslratja, Tehát a Menyasszony .szineváltozása', ahogyan maga is felveszi a fekete színt, immáron az Anyával való sorsközösség re utal.
.
Láttam őket; mindjárt jönnek. Két vad örvény csendesült el most már végre a köveken, két szép embert tiport meg a ló patája, s meghaltak a szépséges nagy éjszakába'. M.M.> Mit jelent a karmester számára a Kovalik Balázzsal való együttműködés? Oberfrank Péter> Tudni kell: egy-egy próbán Kovaliknak annyi mondanivalója van, hogy arra a karmester csak a muzsikálásával tud reagálni. Én ilyenkor a zongora mellett fedezem fel, hogyarendezőnek mennyi mindenben igaza van. És miközben megszólaltatom a zenét, esélyem van arra, hogy e gondolatok nyomán esetlegesen új szempontokra figyeljek fel, amelyekkel viszont az ő munkáját is segítem. Tehát létrejön közöttünk egy termékeny kommunikáció. M.M.> Milyen sajátos problémákat megszólaltatása?
vet fel a Vérnász·partitúra
O.P.> A mű hangszerelése nagyon jól kiemeli a fontos hangokat és motívumokat, ami önmagában is értelmezi a zenét, ráadásul megkönnyíti az énekesek dolgát. A partitúra megszólaltatásakor az Operaház akusztikája annyiban gondot jelenthet, hogya zenekari árok .rézfüqqönve" - a rézfúvós kar - itt sokkal inkább .takar", mint a
szegedi színházban. Míg tehát nem szabad kiölnöm a partitúrából annak nyerseségét, jó értelemben vett primitív energiáját, aközben ügyelnem kell arra is, hogya szavak érthetőek maradjanak. A zenekar részéről ez nagy fegyelmet követel, hiszen a zenészeknek jól esik ezt a művet játszani, és így hajlanak arra, hogy .beleadjanak apait-anyait" ... Személy szerint nekem nagyon örömet okoz, hogy bár öt évvel ezelőtt elhagytam ezt a házat, most olyan csapatban dolgozhatom, amelyben nem kell vendégnek éreznem magam. A szegedi előadás premierje után két éwel folytatódik egy .törfénet", amely bizonyosan sokat érett bennünk. Az pedig külön szerencse, hogy ebben a folyamatban most a zeneszerző is részt tud venni.
Mesterházi Máté I Szokolay Sándor I Oberfrank Péter I Kovalik Balázs
fotó I Mezey Béla
Sz.S.> Végtére is olyan nekem ez az új előadás, mintha tükörbe néznék, mintha negyven év után szembe jönne velem a művem. Hetvenedik
1111
életévemen túl pedig tanulni akarok, új dolqqkat megfigyelni. Nem érdekel, mi lesz a halálom után, mennyit fogják'~ darabjaimat játszani. Az érdekel, hogy amit játszanak tőlem, arról az utókor valami újat tud-e meg. Mert a művek akkor maradnak fenn, ha képesek a korral együtt változni. Ezzel a mostani előadással pedig úgy érzem: megérintett a maradandóság szele. Nem vártam volna, hogy még életemben "kardélre hányják" a Vérnászt úgy, hogy közben teljes rend teremtődik-benne s a mű örök igazságai sem sikkadnak el. És mivel most rendszeresen részt veszek majd a próbákon, bízom benne, hogy tanúja lehetek újabb "csodák" születésének is...
Csak sokáig tartson. Hogya piros vérnek finom ívű füttye u,Üaim közt folyjon. Nézd, már ébrednek a hamuszínű völgyek, s várják, hogy az ömlő vér nekik daloljon.
i
és a Vérnász Négy év telt el azóta, hogy Lorca 1928-ban olvasott egy rövid hírt az Abc című madridi lapban egy titokzatos gyilkosságról, amelyet egy esküvő utáni hajnaion követtek el az Almería mellett található Níjar falu közelében. Szinte bizonyos, hogya költő figyelemmel kísérte az esetről és az utána következő nyomozásról szóló újságcikkeket. Nyilvánvaló tehát, hogy Lorca a Vérnásl Menyasszonyát egy bizonyos Francisca Cariada Moralesről mintázta, aki a történtekkor húsz éves lehetett. A leányt - aki anyja halála után apjával élt a falu mellett egy tanyán - meglehetősen csúnyácskának mondták. Sántított, kancsalított és lapátfoga volt. Határozott egyénisége miatt azonban bizonyos népszerűség övezte őt a legények körében. Vőlegényének, a napszámos Casimirónak, aki a gazdag hozomány reményében kérte meg, csak azért ígérkezett el, mert unokatestvéréhez fűződő szerelme velejéig reménytelennek látszott. A képtelen szerelem témája, a szenvedélyé, amely uralkodik ugyan, de be nem teljesülhet, alapvetően fontos Lorca egész művében, és személyes élményeiből táplálkozik. Bízvást elmondható, hogy a níjari tragédiában Lorca erős és kifejező metaforát talált saját, korai és keserű kudarcba fulladt szerelmi élményének kifejezésére. A darab Leonardója is sokat köszönhet a valóságos történet csábítójának, Currónak. Hasonlóképpen félelmetes verekedő, nőcsábász, és szenvedélyesen szereti a lovakat. Ismeretes, hogya ló erőteljes szexuális szimbólumként van jelen Lorca műveiben. Akárcsak a kés, amelyet egyik korábbi versében, a Tőr címűben így jelenített meg: Lorca édesanyjával
Mint meddő földbe az eke hatol a tőr a szívbe.
Sugár a tőr tüzes hegye csóvát vet szörnyű mélybe.
Ne! Ne döfd szívembe. Ne!
Ne! Ne döfd szívembe. Ne! [ Tímár György fordítása
J
A kést - amely a színdarabban az eredeti történet gyilkos szerszáma, a pisztoly helyébe lép - mondhatni szakrális, áldozati funkcióval ruházza fel a szerző, hiszen az Anya már a darab első mondatai ban szóba hozza, és fenyegető jelenléte mindvégig érezhető. Leonardo alakjának kidolgozásában Lorca a mediterrán tragédia hagyományát követte. Ő az a hős, akinek cselekedeteit ellenállhatatlan erők vezérlik. Figyelemre méltó az Anya figurájának megformálása is. Az eredeti történet vőlegénye nyápic mama kedvence, akiről az újságokban anyja azt állította, hogy még csókolni se csókolt nőt a menyasszonya előtt. A darabbeli Anya pedig szinte kérkedik vele, hogya fia szűz és nem bírja az italt, a fiú meg nagy hévvel fogadkozik a Menyasszonynak, hogy mindig azt teszi majd, amit az asszony parancsol. Ennek az uralkodó anya típusnak, talán öetudauanul, talán tudatosan a költő édesanyja, Vicenta Lorca lehetett az előképe. A Vérnász helyszínét illetőleg megjegyezhető, hogy a táj, amelynek forróságára a "hajnal sem hoz enyhülést", Leonardo és a Menyasszony erotikus epekedését szimbolizálja. A harmadik felvonás ban megjelenő erdő, az öles fatörzsek és a folyó mind-mind a költői képzelet szüleménye, hiszen az almeríai síkságon, ahol a dráma megesett, nyoma sincs ilyesminek. Meglehet, hogy beemelésükkel Lorca a Szentivánéji álom Shakespeare-jének rótt le valamiféle adósságot. Az a körülmény pedig, hogya szerző a Menyasszony otthonául egy barlanglakást választott, Andalúzia történeti gyökeréhez vezet el bennünket, a valóság, a mítosz és az őskor időtlen idejébe.
11~I
[ lan Gibson I Federico Garda Lorca szenvedélyes élete és halála című könyvéből összeállította és fordította I Csuday Csaba 1
..
,
A TORTENET szoba ablakán besüt a Hold. Fénye nyugtalanító érzéseket ébreszt az Anyában, akinek Fia (a "Vőlegény") éppen házasodni készül. Férjét, nagyobbik fiát korábban meggyilkolták, s a házat most utolsó támasza is elhagyja majd. Túlzott féltése már-már féltékenységgé torzul. A rivális család ellen táplált gyűlölete, folytonosan visszatérő rettegése szinte saját börtönébe zárja az asszonyt, akit e megrögzöttségből a Fiú szeretete sem tud kimozdítani. A Menyasszonnyal szembeni gyanakvása nem hagyja megnyugodni a magára maradt Anyát.
A
Szomszédasszony látogatása sem csillapítja konok balsejtelmeit. A minden áron való kutakadás, a múlt feszegetése nem hoz enyhülést, sőt: a Szomszédasszony hírei még inkább visszarántják rossz előérzeteinek tomboló mélységeibe. A Menyasszony korábbi jegyese az a Leonardo volt, akinek rokonai férjét és idősebb fiát megölték. A hír hallatára képtelen visszatartani kirobbanó gyűlöletét.
A
időközben megházasodott. Életük L eonardo azonban nem boldog. A gyermeküket altató Feleség éneke a folyóba zuhant, partra vergődni képtelen fekete paripáról - "...sörénye vérhabos, szeme közt ezüst tőr ..." - az elfojtott keserűségről beszél. A nő érzi, férjének szeretője van; a szomszédoktói, anyjától is csak ezt hallja. leánykérés tömör, száraz szavakban .intéződik el". Üzletet kötnek. Az Anya egy pillanatra egyedül marad a Menyasszonnyal, szavai mintegy utasítják a lányt: a házasság nem egyéb, csak egy férfi, néhány gyerek, meg egy vastag fal közte és a többi ember közt! Távozásuk után a Menyasszony magára marad a Cselédasszonnyal, aki nem titkolja: tudomása van a lány szeretőjéről. S bár a Menyasszony kezdetben mit sem akar tudni az éjszakai lódobogásról, az ablak előtt megálló lovas ról, végül mégis kénytelen elismerni: a titokzatos látogató nem más, mint Leonardo.
A
ljött az esküvő napja. Leonardo elsőnek érkeE zik, hogy még egyszer négyszemközt beszélhessen a Menyasszonnyal. Számon kérő szavai fölszakítják elfojtott
érzéseiket; fellán-
golásuknak az érkező násznép vet véget. Az esküvő fénye valamennyiük gondolataira árnyékokat vet, a szorongás, a féltés nem hagy teret a felhőtlen örömnek. vágyakat gerjesztő Hold megpecsételi a szerelmesek sorsát: engednek a vér szavának, együtt szöknek lóháton, összeölelkezve. Az Anya bosszúvágya most mérhetetlen lángra lobban: Fia vezetésével az egész násznépet a menekülők után hajszolja. Elkezdődik az embervadászat.
A
erdő. Szürreális világ, ahol rejtőzni lehet, ahol a természet magába öleli azt, aki odamenekül. A Hold véres sarlója fenyegetően világít a fák lombja felett, az erdő lakói, a favágók munkájukat végzik: életeket, negyvenágú tölgyeket döntenek ki - ha az idő elérkezik. Az üldözők élén a Vőlegénye különös világba hatol be, ahol a hajsza mintha már őt űzné, a saját magával való szembesülés felé. Egyedül marad. Tévelygésében találkozik a Halállal, aki az Anya képében szólítja meg. Ő az, aki elvezeti - aki az utat mutatja majd. A fák közé menekül Leonardo és a Menyasszony is, bár mindkettejük számára világos: itt élniük nem lehet. Leonardo ajánlatától, hogy oda menjenek, "ahova nekik jönni már nem lehet", a lány megretten. Inkább térne vissza a szégyenbe, az álomvilágból az ébrenlétbe. A Hold megvilágítja az ösvényeket: a két férfi egymásra talál. Késpárbajuk elkerülhetetlen.
A
Z
Ám ma éjjelorcáimon vörös vér önti szét pírját, s vörös lesz a levegőég lábainál kuporgó ágo sszonyoki Egy kicsi késsel, két és három óra közt, mint ahogy megíratott, két szerelemre való férfi meggyilkoita egymást. A Menyasszony sorsa a megvetettség, a kiközösítés, a boldogtalan özvegység. Az Anyáé a teljes magány, az élet értelmének megmagyarázhatatlan elvesztése. A sirató nem csak a holtakat, őket is siratja, a harangok őket temetik. Ragyog a nap.
A
[ Kovalik Balázs 1
DIE
HANDLUNG
ondlicht beleuchtet das Zimmer. Sein Schein beunruhigt die Mutter, deren Sohn bald heiraten will. Ihr Mann und ihr alteter Sohn wurden einst ermordet, und nun verlasst auch ihre letzte Stütze das Haus. Man könnte meinen, ihre Angst um ihren Sohn sei nichts anderes als Eifersucht. Ihr Hassgefühl gegen die zukünftige Familie ihres Sohnes ist ihr Cefanqnis zug leich, aus dem sie auch die Zuneigung des Sohnes nicht befreien kann. Wie wohl die Braut aussehen mag: diese Frage lasst sie nicht zu Ruhe kommen.
M
I
hre böse Ahnung vermag die Nachbarin auch nicht zu verscheuchen. Ihre Fragerei und das Herumstöbern in der Vergangenheit bringt auf keinen Fali Linderung, die Nachrichten der Nachbarin vertieft nur ihre Feindseligkeit: der frühere Brautiqam der Braut war gerade jener Leonardo, dessen Verwandten ihren Mann und ihren Sohn ermordet hatten. Sie lasst ihrem Hass freien Lauf. eonardo hat inzwischen geheiratet, die Ehe ist aber nicht glücklich. Seine Ehefrau fühlt, dass ihr Mann eine Geliebte hat.
L
ie Brautwerbung ist kurz, geschaftsmaBig. Es wird ein Handel geschlossen. Die Mutter bleibt für kurze Zeit mit der Braut allein. Die Worte der Mutter klingen wie Anweisungen: die Ehe ist nichts anderes als ein Mann, einige Kinder und eine dicke Mauer zwischen dir und der anderen Menschen!
D
ie
Braut bleibt mit der Magd allein, die nicht verheimlichen will, dass sie um die Geliebte der Braut wisse - es sei Leonardo.
D
er Tag der Hochzeit. Leonardo kommt als erster, um noch einmal mit der Braut sprechen zu können. Dem Aufflammen ihrer Leidenschaft macht erst das Eintreffen der Hochzeitsgesellschaft ein Ende. Der Glanz der Trauung wirft seinen Schatten auf die Gedanken aller Beteiligten. Die Beklommenheit, die Angst lasst keinen Raum der ungetrübten Freude.
D
er
Mond weckt
die Sehnsüchte, das
D Schicksal nimmt seinen Lauf: die Liebenden erliegen ihrer Leidenschaft, sie fliehen. Die Rachsucht der Mutter brennt lichterloh - sie hetzt die ganze Hochzeitsgesellschaft nach den Fliehenden. Die Menschenjagd beginnt. er Wald ist eine surreale Welt, wo man sich verstecken kann, wo die Natur die Fliehenden aufnimmt. Die Sichel des Mondes leuchtet drohend über dem Ceast der Baume, die Holzfalter gehen ihrer Arbeit nach: sie fallen Baume, sie beenden das Leben, wenn's soweit ist. Als Anführer der Verfolger bricht der Brautigam in diese sonderbare Welt ein, in der aus dem Verfolger bald ein selbst Verfolgter wird. Er muss sich seinem Schicksal stellen. Er bleibt allein. Dann begegnet er dem Tod, der ihn in Gestalt der Mutter anspricht. Er zeigt ihm den Weg. Hierher fliehen auch Leonardo und die Braut. Beiden ist es bewusst, dass es für sie auf Erden keinen Platz gibt. Leonardo würde weiterziehen, aber die Braut weicht zurück. Sie würde lieber in ihre Schmach zurückkehren, fUS der Traumwelt in die Realitat. Der Mond beleuchtet, die Waldwege: die Mánner treffen aufeinander, ihr Duell ist unausweichlich. Beide müssen sterben.
D
?
as Los der Braut ist Verachtung, Achtung, die glücklose Witwenschaft. Das Los der Mutter ist völlige Vereinsamung, der unerklárliche Verlust des Sinnes des Lebens. Nicht nur die Toten beweint das Klagelied, die Clockenklanqe begraben unter sich a.,uchdie Mutter und die Braut. Die Sonne strahlt im ~ellen Licht.
D
[ Balázs Kovalik
J
day arrives. Leonardo is first: he Thewantswedding to speak to the Bride in private. His probing words reopen unhealed emotions, but their passionate encounter is ended by the arrival of the wedding guests. The glamour of the wedding overshadows their thoughts; anxiety and jealousy get in the way of cloudless pleasure. Moon seals their fate. TheThepassion-kindling lovers heed the call of blood and run away on horseback, embracing. The Mother's suppressed thirst for revenge explodes. She and her son drive the whole wedding party after the fugitives, and the rnan-hunt begins. world of concealment, a Theplaceforestwhere- a surreal nature provides shelter for the fugitive. The Moon's blood-soaked crescent menacingly shines through the foliage of the trees. The forest-dwellers, the woodcutters are doing their job, felling lives - forty-branched oaks - when the time is right. Heading the pursuers is the Bridegroom. Who is he chasing? He is left alone. He stumbles into Death jn the form of his own Mother. She will show him the way. Leonardo and the Bride take refuge in the forest, although they are both aware they cannot stay there. The Bride is reluctant to accept Leonardo's offer 'to go where no one else can follow'. She would prefer to return to disgrace; from a drearnworld to reality. The Moon illuminates the forest paths. The two men come face to face. A duel with knives follows. omen! As fate h~ ordained, two men in love killed each other wi th a littie knife between two and three o'clock. The widowed Bride lives on in disgrace, ostracised by her community. Dispossessed of the meaning of life, the Mother is left to live on in solitude. The dirge is sung for them also, not only the dead; the death-knell is sounded for them, too. The Sun shines.
W
[ Balázs Kovalik 1
Szokolay
,Sándor,
Hr~~~l mm 1964.10.31.
Magyar Állami A produkció
1965 1966 1967 1968 1968. 06. 29. 1969 1970 1970. 02. 12.
Operaház (ősbemutató) kilenc éven keresztül 5/ alkalommal
Wuppertal Zág ráb Kassa Angers Budapest, Margitsziget Poznan Brno, Tallin, Helsinki Budapest A Finn Nemzeti Opera szólistáinak
1976 1977 1978 1986 1992 1993 1997 2001 2003.09. 27.
vendégjátéka.
Erfu rt Columbus (USA), Linz, Gent Leningrád Szeged Odessza Ystad Olomouc Szeg ed (premier: Budapest, Millenáris Magyar Állami Operaház
Teátrum)
felelős kiadó I a Magyar Állami Operaház főigazgatója szerkesztette 1 Mesterházi Máté fotó 1 Csillag Pál német fordítás angol fordítás
1
1
Kain Péter Nicholaus Bodóczky
idézetek 1 Federico Garcia Lorca 1 Vérmenyegző az idézeteket fordította 1András László grafikai tervezés 1 René Margit nyomdai előkészítés 1 Gráfium nyomdai kivitelezés 1P·Art Ára 1370 Ft 2003
került színre.
Ha komolyan gondolja.
••
KEMPINSKI HALBűFÉ VIGYÁZAT, LEMERÜLÜNK! Búvárkodjon mödon
velünk
és fedezze
fel halbüfénk
kincseit: az egyedi
elkészített sushit, sashitnit, lazacot, rákot, fogasfilét, a világ
mínden táját képviselő salátákat, desszerteket
és más ínyencségeket.
Kalandozzon velünk önfeledten Poszeidon kertjében! MINDENmNmKEITE
7 ÓRÁTóL
SZEMflLYENKÉNI'6.666 FI'-Hrr ABISIRO.JARI>INBBN
KEMPINSKI'S FISH BUFFET - DIVE IN ... Take a deep breath! Try our fish buffet prawns, pike-perch
with
a selection
of sushi,
and rnuch rnore, ali prepared
sashírní,
salrnori,
in different styles
plus a great choice of salads and desserts from all over the globe. Go down deep and wander
around Poseidon's
garderu
EVERY FRIDAY FROM 7 PM FOR IRJF 6.666
PER. PERSON IN TIIE BISTRO JARDIN
Kempinski Hotel Corvinus BUDAPEST
Erzsébet tér 7-8 • 1051 Budapest. Hungary· Tel. +361 429 3777 • Fax +361 4294777 www.kempinski-budapest.com • e-mail hotel.corvinus@kempinskLcom A member of
CJhtfieadintfHotels
ofthtfWorld·
NÉPSZAVA ALAPiTU
'873-BAN
ELfOGULATLANUL
