Augusztusi nyitóoldal

Augusztusi nyitóoldal

AUGUSZTUS

AUGUSTUS A régi római naptárban Sextilis (Hatodik). I. e. 8-ban szenátusi határozattal kapta Augustus császárnak hódoló nevét. A princeps ugyanis ebben a hónapban nyerte el elsõ konzulátusát, és ekkor hódította meg Egyiptomot. Az álmosító augusztusi kánikulát Rómában vízzel kapcsolatos ünnepek enyhítették. 17én a Portunalia ünnepe (Portunus a „kikötõi Janus“), valamint a Tiberinalia, ami a Portunalia Tiberis folyó istenének szánt mása, akiben Vulcanust tisztelték, kinek külön ünnepe is volt 23-án (Vulcanalia). A 27-i Volturnalia is folyóünnep, Volturnus (ma Volturno) bíztatására, hogy töltse fel ismét vízzel kiszáradt medrét (Itáliában a folyók zöme nyár végére majdnem teljesen kiapadt). Augusztus a betakarítás hónapja is, 19-én ülték meg a Vinalia Rustica falusi szüretünnepet, 21-én pedig Consus isten napját, a Consualiát, amikor a szabin nõk elrablásáról szóló cirkuszi játékokat mutattak be, de egyben az aratás ünnepe is volt. Végül a betakarítási ünnepségsorozatot az Ops Consiva zárta, a „bõségmegõrzõ“ Ops istennõ napja (valójában Ceres). Augusztus régi magyar neve: Kisasszony hava, és a Szûz hava, összhangban utalnak a nagy augusztusi Mária ünnepre: Nagyboldogasszonyra, valamint a hónap asztrológiai jegyére. A Kisaszszony hava elnevezés nyilván még abból az idõbõl származik, amikor a „nagyboldogaszszony“ Szent Anna neve volt. A tulajdonképpeni Kisasszony (Kisboldogasszony) napja ugyan még a Szûz havába esik, de már szeptemberre.

140

2008 • KISASSZONY HAVA 1 2

P

Boglárka, Boglár

Szo Lehel, Özséb

3

V

Hermina, Kíra

4

H

Domonkos, Dominika

5

K

Krisztina, Kriszta

6

Sze Berta, Bettina

7

Cs

Ibolya, Afrodité

8

P

László, Eszmeralda

9

Szo Emôd

10

V

Lôrinc

11

H

Zsuzsanna, Tiborc

12

K

Klára, Letícia

13

Sze Ipoly

14

Cs

Marcell, Maximilián

15

P

Mária

16

Szo Ábrahám, Rókus

17

V

Jácint, Réka

18

H

Ilona, Ilka

19

K

Huba

20

Sze Állami ünnep, István, Vajk

21

Cs

Sámuel, Hajna

22

P

Menyhért, Mirjam

23

Szo Bence, Szidónia

24

V

Bertalan, Jonatán

25

H

Lajos, Patrícia

26

K

Izsó, Tália

27

Sze Gáspár

28

Cs

Ágoston

29

P

Beatrix, Erna

30 31

Szo Róza V

Erika, Bella, Hanga

Augusztus 3. 50 éve történt (1958) Átkelt az Északi-sark jégtakarója alatt a világ elsõ atomhajtású hajója, az amerikai Nautilus tengeralattjáró. Augusztus 14. 350 éve történt (1658) Megalakult a Rajnai Szövetség Mainz, Köln és Trier választófejedelmei vezetésével. A szövetség a Habsburgok hatalmi túlsúlya ellen jött létre a Német-Római Birodalomban. Augusztus 15. 970 éve történt (1038) Esztergomban meghalt I. (Szent) István, Magyarország elsõ királya. Augusztus 16. 70 éve történt (1938) Megszületett Balczó András világbajnok, olimpiai bajnok öttusázó. Augusztus 19. 130 éve történt (1878) Karlsbadban elhunyt Horváth Mihály püspök, történetíró, polihisztor, ferencvárosi lakos (Pipa utca 6.) 1849-ben néhány hónapig a Szemere-kormány közoktatási minisztere. A szabadságharc leverése után Svájcba emigrál, belép a szabadkômûvesek közé. A kiegyezés után hazatér, az MTA tagja lesz. 160 éve történt (1848) A „kaliforniai aranyláz“ kitörése követte a New York-i Herald címû lap beszámolóját a Sacramentofolyó mentén felfedezett aranyról. Augusztus 20. 40 éve történt (1968) A szovjet hadsereg magyar, lengyel, bolgár és keletnémet katonai segédlettel bevonult Csehszlovákiába. Augusztus 21. 150 éve történt (1858) Elõször jelent meg az Üstökös címû élclap, Jókai Mór szerkesztésében. Augusztus 22. 120 éve történt (1888) Meghalt Trefort Ágoston mûvelõdéspolitikus, publicista, miniszter, akadémikus, az MTA elnöke.

Augusztus 23. 60 éve történt (1948) Megkezdte mûködését a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház Szemlér Ferenc: Egy híd elkészül címû egyfelvonásos darabjának bemutatásával. 70 éve történt (1938) Debrecenben megrendezték az I. Református Világtalálkozót. A második református világtalálkozóra 1991 júniusában került sor Debrecenben, amíg a harmadikat 1996 augusztusában tartották Erdélyben. 130 éve történt (1878) Megszületett Kismarty-Lechner Jenõ építész, író, a Nemzeti Múzeum restaurálója. 150 éve történt (1858) Meghalt Reguly Antal nyelvész, a finnugor nyelvek és a nyelvrokonság kutatója, utazó. Augusztus 24. 170 éve történt (1838) Meghalt Kölcsey Ferenc költõ, kritikus, politikus, akadémikus, a reformkor egyik vezéregyénisége (Himnusz). Augusztus 25. 90 éve történt (1918) Megszületett Leonard Bernstein, amerikai zeneszerzõ és karmester (West Side Story). Augusztus 27. 80 éve történt (1928) Párizsban 15 állam aláírta a Briand-Kellogg-paktumot a béke biztosítására. A nemzetközi szerzôdés elítélte a háborút és kimondta a konfliktusok békés megoldásának elvét. 90 éve történt (1918) Megszületett Mészöly Dezsõ József Attila-díjas író, mûfordító, irodalomtörténész. Augusztus 28. 180 éve történt (1828) Megszületett Lev Tolsztoj orosz író (Anna Karenina, Feltámadás). Augusztus 29. 70 éve történt (1938) Meghalt Karinthy Frigyes író, mûfordító, kritikus, újságíró, humorista, a kabaré nagy mestere. 100 éve történt (1908) Megszületett Robert Merle francia regény- és drámaíró, esszéista, irodalomtörténész (Védett férfiak).

141

AUGUSZTUS

Évfordulók

AUGUSZTUS

1848 – hónapról hónapra Augusztus Augusztus 5-én „kézzel foghatóvᔠvált az országot pénzügyileg talpraállító tervezet elsõ eredménye: megjelent a magyar 2 forintos bankjegy . 6-án a hadügyminiszter, Mészáros Lázár a Délvidékre utazott, hogy saját maga gyõzõdjék meg a magyar fegyveres erõk ottani viszonyáról, készültségi fokáról. A helyzetet megfelelõnek tartotta és errõl tájékoztatta a magyar országgyûlést is. Augusztus 11-én magyar hadügyminisztérium által szigorú dorgálásban részesített Lenkey János százados és a Württemberg huszárok a délvidéki Verbászra érkeztek. A hadügyminisztérium az önkényes állomáshely elhagyásért állította hadbíróság elé a huszárokat. A vádat azután a magyar közvélemény nyomására ejtették, de büntetésképpen a szerb harctérre vezényelték õket. Persze a huszárok sem akartak mást, mint harcolni a honért. Petõfi egy dicsõítõ verset írt róluk „Lenkei százada” címmel, gondosan elhelyezve a végén egy hadügyminiszternek címzett sértést. Petõfi Sándor mindazonáltal nagyon pontosan érezte ezekben a napokban, hogy minden erõvel a fegyveres harcra kell összpontosítani: „Föl hazám, föl nemzetem, minden magyar nép! Lépj a síkra gyorsan és egyszerre, Mint a villám, oly váratlanul és Oly erõvel törj ellenségedre!” – írta a „Nemzethez” címû versében. Az országgyûlés is megkezdte Kossuth újoncállító elõterjesztésének vitáját, ami a hónap második felében zajlott le. 12-én a király és udvartartása visszatért Bécsbe negyedéves innsbrucki számüzetésébõl. A kamarilla restaurációs politikája azonnal új erõre kapott. A bécsi kamarilla Debelhof vezetésével a hónap második felében már felterjesztett az uralkodónak egy fogalmazványt, „Emlékirat a Magyarország és a többi osztrák tartományok közt fennálló egységi kapcsolatok alapján” címmel. Lényege az volt, hogy minden, ami eddig a független Magyarországban történt, kivált az önálló magyar pénz- és hadügyminisztérium valójában ellentétes a Pragmatica Sanctio-ban leírtakkal... „A magyar királyság léte politikai lehetetlenség”-állt a király számára írt memorandumban... 18-án a császár a prágai felkelésben résztvevõket amnesztiában részesítette. Újra teljes erõvel fellángolt a szerb-magyar fegyveres harc. Megkezdõdött Bácskában Szenttamás második ostroma. 16 ezer magyar katona – amelynek fele reguláris erõ volt, fele nemzetõr – akarta újra megtisztítani a Szenttamáson állomásozó szerb felkelõktõl a Délvidéket. A harcban részt vett többek között a 2.(Sándor) gyalogezred, a 32. (Estei Ferdinánd) gyalogezred, a 34. (Prinz-Preuss) gyalogezred, 1. (Császár) huszárezred, a 3. (Ferdinánd) huszárezred, 6. (Württemberg) huszárezred, a 2., 5., 6. honvédzászlóalj, a pest megyei-, hevesi, jászkun-. csongrádi-, csanádi- nemzetõrség. 7000 szerb katonával álltak szemben. Váltakozó sikerû hadmozdulatok után az ütközet a magyar erõk visszavonulásával ért véget A korszak ütközeteit figyelembe véve sajnos nagyon jelentõs magyar veszteséggel, 150 volt a halottak száma. Közöttük volt Fiáth Pompeius fõhadnagy a „Lenkey-s” Württemberg huszároktól, aki ágyúgolyó okozta súlyos sérülésébe egy hét múlva belehalt.

142

Ütközet Fehértemplomnál

143

AUGUSZTUS

Ugyanekkor a Bánságban ismét a magyar fegyvereké lett a dicsõség: Fehértemplom magyar védõit próbálták lerohanni szerb fegyveresek. Véres utcai harcok után a szerb erõket kiszorították Fehértemplomból és elûzték környékérõl. Ugyanilyen támadás ismétlõdött itt 30-án, amikor a szerb csapatok újra visszavonulni kényszerültek. Kitûnt vitézségével és vakmerõ bátorságával Damjanich János szerb származású õrnagy. A Délvidéken már nap-nap után kegyetlen összecsapások, polgári lakosokkal szembeni brutalitások zajlottak... egyszóval dúlt a polgárháború. A szenttamási magyar fiaskónak nagy országos és országgyûlési felháborodás lett a következménye. Hibáztatták a szervezetlenséget, a csapatok parancsnokait, de legfõképpen Bechtold altábornagyot. Az altábornagy levonta a konzekvenciát, lemondott tisztségérõl és... átállt a cs. kir. hadsereghez! A délvidéki erõk hadmûveleteinek vezetésével Mészáros Lázár vezérõrnagyot, a hadügyminisztert bízták meg. Augusztus 26-án az országgyûlés elfogadta a katonaállítási törvényt. Így a magyar alkotmány szerint a jogi alapja is megszületett 200 ezres honvéd hadseregünk felállításának. A király azonban ezt a törvényt nem írta alá. 31-én a király elküldte József nádornak emlékiratát, amelyben már õ is a Pragmatica Sanctioban foglaltaktól való eltérést rótta fel a jelenlegi magyar politika bûnének. A magyar kormány még mindig kereste a békés megoldás lehetõségét az uralkodónál. A minisztertanács gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt és Deák Ferenc igazságügyminisztert Bécsbe küldte, hogy tárgyaljanak a királlyal és az udvarral a fegyveres konfliktusok beszüntetésérõl. Az uralkodó már éreztette: nem tartja komoly tárgyalópartnereknek az alkotmányos Magyarország vezetõit. Az augusztus 31-i emlékiratban foglaltakat tekintette tárgyalási alapnak, ami felért egy hadüzenettel.

AUGUSZTUS

Lelki útravaló Mária hónapja

Augusztusról sokunkban ébred a képzettársítás: Mária Hónapja. Augusztus 15-én ünnepeljük Szûz Mária mennybevételét. Ez az Egyház egyik legnagyobb ünnepe. Mária az Egyház és az egész teremtett világ Királynõje, a legméltóbb összekötõ Isten és ember között. Mi, magyarok számára különösen fontos a hozzá fûzõdõ kapcsolatunk. Szent István, elsõ királyunk elvesztve fiait és utód nélkül készülve a halálra, mély aggodalmak között keresve hazája számára méltó és nagy hatalmú védõt, nem a földi hatalmak között találta meg õt, hanem Jézus Anyjában, Szûz Máriában. Hogy ezt komolyan vette és nemcsak valami elvont alapokkal bíró óhajként, igazolja az is, hogy közjogi értelemben is az ország kegyúrnõjévé tette és így ajánlotta fel hazáját és népét a Nagyboldogasszony oltalmazó közbenjárásába. Ennek hatékonyságát a kezdetektõl fogva a mai napig élvezhetjük. Szent István halála után Szent László király uralomra kerüléséig majd’ negyven évig az ország polgárháborús viszonyok között élt. Ez alatt az idõ alatt nemcsak a pogány maradék jelentett pusztulással járó veszélyt az országra, hanem a testvérviszályok és az Orseolo Péter által fogadott hûbérüség is. Ha végig nézünk történelmünkön, azt kell látnunk, hogy a történelem viharai által szabdalt ország minden csapás ellenére fennmaradt. A mai korban az álszent feminista felfogás érvényre jutása miatt hatmillió magyar magzat elpusztítása sem sodorta még végveszélybe az országot. Nem véletlenül fogalmazódott meg imáinkban, hogy ...Hol már ember nem segíthet, a Te erõd nem törik meg. Hõ imáit gyermekeidnek nem, te soha nem veted meg. A Nagyboldogasszony ünnepét megelõzõen Szent Maximilián Kolbe vértanúra emlékezünk, aki különös szeretettel viseltetett a Boldogságos Szûzanya iránt és akit Õ a vértanúságig vivõ testvérszeretetben segítette. Õneki, a szeretet vértanújaként az a sors jutott, hogy egy, az Auschwitzban éhhalálra ítélt rabtársa helyett vállalta a halált. A Szûzanya segítette, hogy az önként vállalt éhhalált jelentõ vértanúságot teljesíteni tudta. Sokan mondják, hogy könnyû a szenteknek, mert õk mind milyen jó emberek. Éppen augusztusi megemlékezéseink igazolják, hogy szentjeink igen nehéz sors közepette álltak helyt és váltak eközben szentté. Szent István gyötrõ gondjaiban, súlyos betegségben szenvedve tette meg felajánlását és egész élete egyetlen próbatétel volt. Ilyen körülmények között jutott el országa felajánlásáig a Szûzanya oltalmába. Szent Maximilián Kolbe súlyos betegsége miatt kényszerült visszatérni a japáni misszióból és így került a német megszállók haláltáborába. A vállalt éhhalál szörnyû megpróbáltatást jelentett számára, de a neki Krisztust jelentõ rabtársa életének megmentése visszavonhatatlan vértanúságát hozta. Ennek végrehajtásában a Szûzanya közbenjárása volt erõssége. Ezekre gondoljunk bizalommal és hittel a Nagyboldogasszony iránti kéréseinkben. Merjünk kérni és az eredmény nem maradhat el. LÁSZLÓ GYÖRGY

144

„Kettôs aranypánt...” Egy televíziós beszélgetésben azt mondta egyszer, hogy száz évig szeretne élni. A sors azonban nem volt kegyes hozzá (s ez esetben hozzánk sem), mert Péli Tamás festõmûvész nagyon korán, 46 éves korában elment tõlünk 1994-ben. A szomszédos VIII. kerületben született 1948. augusztusban, de életének utolsó éveiben abban a Lónyay utcai házban (13/B) volt lakása, amelynek falán ma egy dombormû emlékeztet rá mindnyájunkat. Még 10 éves sem volt, amikor már elhatározta, hogy festõmûvész lesz. Jó tanuló volt, ügyesen és fantáziával rajzolt (még pénzt is keresett ekkor a képeivel), így fel is vették a Képzõmûvészeti Szakközépiskolába („az egész Mátyás tér örömére” – mesélte késõbb). A középiskolai kezdet nehéz volt számára, szinte kiközösítették, mivel annyira más volt, mint a tanulótársai. Õ legalábbis így érezte. Emiatti viselkedése következményeként majdnem kicsapták az iskolából, de ezt harcias és taktikus anyja megakadályozta. Mire azonban elérkezett az utolsó tanév (az elõzõben önfejûsködése miatt megbukott), már sok barátra tett szert, tehetségét elismerték, s mûveltségbeli lemaradását is jócskán ledolgozta önmûveléssel és nõi segítséggel. Tovább azonban nem kívánták engedni Õt a hazai illetékesek, a Képzõmûvészeti Fõiskolára már nem nyert felvételt, sõt igyekeztek minden módon gátolni a hollandiai meghívást is, az amszterdami Képzõmûvészeti Akadémiára. (Ki kell mondani: az akkori kultúrpolitikát vele szemben képviselõ fõiskolának, sõt a Mûvelõdési Minisztériumnak nem kellett egy anyai ágon cigány festõ.) Végül megindult a harc az érdekében a sajtóban is (MTV, Magyar Nemzet – itt elsôsorban Kristóf Attila), de fõleg az édesanya részérõl. Õ feltétel nélkül hitt a fia tehetségében, és egy percig sem hagyta az igazát. Ez a családi ág teljesen el- és befogadta Pélit (sõt a nem cigány apját is), s a rajzai, festményei iránt kezdetben csak ez a cigány rokonság és környezet mutatott érdeklõdést és megértést, amit azzal is viszonozni kívánt, hogy a cigányság festõje akart lenni. (Egyébként mindkét felmenõi oldalról örökölhetett mûvészi hajlamot: apja arany- és ezüstmûves (aki apai ágon erdélyi magyar, anyai ágon pozsonyi polgárcsaládból való), szívesen festegetett is; anyja híres cigányzenész nagycsalád tagja, maga is jól rajzolt. Nem csoda, hogy testvérhúga, Ildikó is festõmûvész lett.) Végül egy év után a református egyház anyagi támogatásával (Péli református volt) kijuthatott Hollandiába. Ennek az volt az elõzménye, hogy még középiskolás korában megismerkedett itthon egy holland lánnyal, akivel kölcsönösen meglátogatták egymást, az ismeretségbõl nagy szerelem lett, s a lány – Margareth – indította el azt a folyamatot, ami végül az amszterdami Képzõmûvészeti Akadémiára vezette Péli Tamást. Ha már ott volt, elvégezte. A fõiskolán megismerte az összes addigi és kortárs képzõmûvészeti irányzatot és áramlatokat, elmélyült mesterségbeli tudásra tett szert. A szerelembõl idõközben házasság lett. Péli sokat dolgozott, képeit jól fogadták, több önálló kiállítása volt Amszterdamban és csoportos kiállításon is szerepelt. Sokat utaztak Európában, meglehetõs gondtalan életet

145

AUGUSZTUS

60 éve született Péli Tamás

AUGUSZTUS

éltek. Péli mégsem maradt Hollandiában, hanem 1974ben hazajött, hogy a már említett szent elhatározását itthon valóra váltsa. Ekkorra már országosan is „felfedezték” a naiv cigány festõ Balázs Jánost, az író Lakatos Menyhért is ismert volt, (bár az igazi ismertséget hozó nagyszerû regénye, a Füstös képek csak a következõ évben jelent meg), sõt a költõ Bari Károly nevét már 1970-tõl jegyezte a versszeretõ közönség (Holtak arca fölé). Rajtuk kívül a gyér számú cigány értelmiséget – emlékezetem szerint – még Choli Daróczi József és Rostás Farkas György, valamint Kovács József költõ képviselték, késõbb valamennyien Péli jó barátai. Ennek ellenére kezdetben nem volt könnyû dolga az elhivatott Péli Tamásnak a hazai közönség megnyerésében, még a számára oly fontos, sokat jelentõ cigányságéban sem. Mert ugyan a televízió jóvoltából (elmeneJudea Rex tele elõtt két mûsorban is) megismerhette ôt a közönség, ám közben eltelt hat esztendõ anélkül, hogy eközben a képei itthon a nyilvánosság elé kerültek volna, ugyanakkor az ábrázolásmódja jelentõsen megváltozott, természetesen. Hazajövetele után Budapesten, közelebbrõl Újpalotán helyezkedett el egy iskolában képesítés nélküli rajztanárként. Ezt három év múlva otthagyta a bántó elõítéletek miatt. Közben már kezdett itthon is kiállítani, például a Kossuth Klubban (VIII. ker., Múzeum u. 7.) több alkalommal is rendeztek a mûveibõl kiállítást, hogy ismertté tegyék a mûvészetét. (Én ott találkoztam a képeivel, amelyek egy addig teljesen ismeretlen, izgalmas, fantáziadús, nagy kifejezõ erejû világot tártak elénk.) Péli festõi világa egy egészen sajátos egyveleg. Fantáziáját, egyéniségét középiskolás korában elõbb Munkácsy Mihály, majd Csontváry Kosztka Tivadar ragadta meg, késõbb Kondor Béla is hatott rá, majd a reneszánsz mûvészet kerítette hatalmába, s ez utóbbi hatás egész pályafutása során erõsen érzõdött a mûvein, amit a mûvész teljes tudatossággal vállalt, sõt, szinte lubickolt benne. S mindez a cigányság élénk színeivel, s a nála hangsúlyos kontrasztokkal és érzéki formákkal keveredve, majd késõbb kiegészülve a barokk stílus ugyancsak meghatározó befolyásával. Egyszóval: lenyûgözõ! – „Programszerûen törekedett a par exellence cigány képzõmûvészet megteremtésére és kibontakozására” – írta róla Kerékgyártó István a 2006-ban megjelent, Péli Tamás címû munkájában.* Holland feleségétõl elvált, majd másodszor is megnõsült, egyetemi hallgató felesége, Zsóka révén sok magyar barátra tett szert. Nagy társasági életet éltek, óriási munkakedvvel dolgozott, nem kímélte magát. Újabb jelentõs hatás érte, amikor megismerkedett Lakatos Menyhért cigány mitológiájával, amelynek egyes elemeit az író a rokon indiai mítoszokból merítette. Ezt követõen több kisebb és nagyobb mûvében foglalkozott ezzel a mitológiával is, sõt, annak egyes elemeit maga is fejlesztette, illetve átértelmezte. Kedvelt témái még: görög és kelta mitológia, történelem, nõk, lovak, s a portrékban pedig a személyiség megjelenítése (pl. Las Casas püspök „portréja”). * Hálával tartozom Kerékgyártó Istvánnak, amiért megengedte, hogy bepillantást nyerjek Péli Tamásról írt monográfiájába, mielõtt az a közönség elé került volna. A szövegbeli idézeteket többnyire e mûben szereplõ idézetekbõl vettem át. (K. I. egyébként már évtizedekkel korábban is foglalkozott a magyarországi nemzetiségek kultúrájával.)

146

147

AUGUSZTUS

Második házassága sem volt hosszú életû, sõt a harmadik feleségét, Sárit is hamarosan újabb asszony, Mari (Pethes Mária) követte, aki az utolsó hét évben volt Péli élettársa. E négy asszonynak, akik szerinte az életében a legtöbbet jelentették, szép emléket állított Hódolat a hölgyeknek címû alkotásában. (Egyáltalában: egész életében nagy jelentõségük volt a nõknek, kezdve anyjától és a Pélire nagy hatással lévõ nagymamájától. A mûvész mindezt nagyon szépen és érzékletesen juttatta kifejezésre a mûveiben.) Sok mûve közül életmûvébõl kiemelkednek: az amszterdami Szent András kápolna hatalmas, a 70 nm-t is meghaladó méretû üvegablakának terve (a rajzokat tartalmazó kartonok részben elégtek), az amszterdami Képzõmûvészeti Akadémia falát díszítõ, közel 50 nm-es freskója, valamint jó néhány itthoni alkotása. Kiragadva egypárat, mindenek elõtt két nagy pannóját, egyik (14 nm) a Budapest XIII. ker., Dagály utcai Szabó Ervin könyvtár lépcsõházában (Triptichon), amely 1982-ben készült. A másik (42 nm) Tiszadobon a volt Andrássy kastélyban. Ez utóbbinak a Születés címet adta, s mintegy tíz évig készült rá, e mûvében kívánta összefoglalóan ábrázolni a cigányság mitológiáját, sorsát, történelmét. A mûvet végül 1993-ban avatták fel. – Kiemelkedõ még Kiûzetés címû nagyalakú festménye is, amelynek tárgya az ôt élénken foglalkoztató cigány mitológia. – Több sorozatot is készített, pl.: Arcképek, Odüsszeusz, Jézus, e témák és személyek is erõsen foglalkoztatták ôt. Fõiskolás korában szobrászattal is foglalkozott, egy akkori beton-reliefje az amszterdami kultúrcentrum kápolnájában kapott helyet. Késõbb könyveket is illusztrált, képeit halála után megjelent könyvben is megtalálni. – Kedvenc színei is voltak: kék, vörös, barna, zöld. Jól megfért benne kétféle nemzetisége, a hangoztatott cigánysága mély hazaszeretettel párosult, amit a családi nevelésnek köszönhetett. „Kettõs aranypántot viselek a homlokomon, az egyik a cigány kultúra, a másik a magyar kultúra. S ezt senki tõlem el nem veheti.” Amikor a nyolcvanas évek elején megbízást kapott egy nagyméretû pannó megfestésére, amelyen a magyar történelem és kultúra jelentõs alakjait kellett ábrázolnia, akkor ô a számára sokat jelentõ Juliánusz barátot, Apáczai Csere Jánost és Kõrösi Csoma Sándort választotta, s föléjük a képre a magyar nemzeti trikolórt és a turulmadarat Perui Madonna is odafestette. Az utóbbiakat a megrendelõ le akarta töröltetni, de Péli erre nem volt hajlandó, mire a válasz: nem fizették ki a képet. Péli Tamás késõbb így nyilatkozott: „...a voksom letettem az asztalra egy olyan, a magyar identitásomat igazoló képpel, mint amilyen a Szabó Ervin könyvtárbeli pannó”. (Ez a Dagály utcai könyvtár lépcsõházában látható Triptichon.) Terjedelmes életmûvet hozott létre, képeinek jelentõs hányada magántulajdonban van. Az elsõ szabadon választott parlamenti ciklusban élt az MSZP által felPénelopé kínált lehetõséggel, parlamenti képvi-

AUGUSZTUS

selõ lett. Ha néha untatta az üresnek talált szócséplés, rajzolgatott. Arra, ami a keze ügyében volt: napirend, elõterjesztés stb., ezekbõl meg is jelent egy válogatás még 1993-ban Parlamenti jegyzetek 1992-3 címmel. Ha olykor úgy érezte, hogy a képzômûvészet nyelve nem elégséges önmaga kifejezésére, akkor segítségül hívta a költészet múzsáját. Maradandó értékû verseket hagyott hátra. 1994 novemberében hunyt el, a közelmúltban készült el a róla szóló, hivatkozott nagyobb lélegzetû monográfia, bõségesen illusztrálva, méltó kivitelben, kiadója a Magyar Filmtörténeti Alapítvány. Sírját a Kerepesi/Fiumei úti temetõben egy oroszlán vigyázza, két ifjúkori kedvencének, Munkácsy Mihálynak és Csontváry Kosztka Tivadarnak a nyughelye közelében. KEÖVES FERENC

Katolikus szemelvények a ferencvárosi helyi sajtóból 1870-1947 Dr. Kardos József 1987-ben bekövetkezett haláláig volt plébános a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc plébánián. A plébániatemplom történetére vonatkozó cikkek és megemlékezések gyûjtésére adott megbízást Kükedi Józsefnek, aki 1978–83 között tett eleget ennek a megbízásnak és egy fénymásolatgyûjtemény formájában, kötött kivitelben adta át a talált anyagot. A plébánia és Ferencváros története szempontjából egyaránt fontos elhatározás volt ez. A teljesség igénye nélkül nagyon érdekes az anyag szemlézése, amely sokoldalúan tájékoztat 77 év katolikus sajtójából, a kor viszonyairól. A gyûjtemény elsõ oldalán a Katolikus Néplap 1870. június 9-i számának címoldala látható. A lap a Szent István Társulat kiadásában jelent meg hetenként, csütörtöki napon; az idézett szám az évfolyam 23. számaként. A bemutatott oldalakon a szent-

148

149

AUGUSZTUS

ferencziek szerzetének hazai jelentõségét, a szerzet szereplésével kapcsolatos néhány fontos magyar esemény és a szerzethez tartozott kiválóságok említésével hangsúlyozza. Ebbõl többek között megtudhatjuk, hogy IV. Béla király hívta be a szerzetet és a tatárjárás után a haza feltámasztásában a rendnek jelentékeny rész jutott. Az elsõ magyarországi rendfõnök az akkori francia király, III. Fülöp testvére, János herceg volt. A kiválasztott cikk Dank Agáp Mihály rendi definitorról szól, aki életét és szabadságát is veszélyeztetve igyekezett a Bach-korszakban fogságba vetett rendtársai sorsán javíttatni. Így segített a rendhez tartozó Czuczor Gergelynek sorsa kezdeti alakításában is. A Néplap történelmi visszaemlékezések mellett folytatásos regényeket és verseket is közölt. A bemutatott lapoldalakon szerepel Garay József Szûzanyához írott verse A legjobb Anyához címen. Az Építési Ipar 1877. június 7-i számában a „A budapest-ferencvárosi templom” címen Ybl Miklóstól jelent meg egy leírás a templom építésérõl. Ebbõl tudhatja meg a mai olvasó, hogy az építkezést 1867-ben kezdték meg, azaz 2007-ben múlt 140 éve. A régi ferencvárosi templom 1822-ben épült és 1865-ben dülõfélben lévõként bezárták és a Templom téri (ma Bakáts téri) iskola egyik termében tartották az „isteni szolgálatot”. A román stílusú templom építéséhez a Rottenbiller Lipót polgármester „buzgó közbenjárására” a pestvárosi közgyûlés 50.000 forinttal járult hozzá, de az építést csak a pénzalapok kedvezõ alakulása arányában lehetett házilagosan folytatni. Fellendítette az adakozást Erzsébet királynõ pártfogása. A lakosság nagymérvû megszaporodása szükségessé tette az építkezés ideje alatt az altemplom igénybevételét, amely 1200 fõt volt képes befogadni. Két évi szünetelés után az építkezés Trefort Ágoston vallás és közoktatási miniszter támogatása következtében tovább folytatódott. A Vasárnapi Újság 1879. évi 41. számában részletes beszámoló szerepel a templom építésérõl. Ebbõl tudható meg, hogy a templom építése összesen 345.500 forintba került. Befogadóképessége 3000 fõ volt. A felszentelésre a királyi pár ezüstlakodalmának napján, 1879. április 24-én került sor. Az építést Ybl Miklós a legapróbb részletekig maga vezette. A tér közepén felépült templom kõszegéllyel körülvett teraszon helyezkedik el, ami még tovább növelte a tér díszítését. A templomban Than Mór festette a faliképeket. A mûvészi famunkák – gyóntatószékek, padok – a közeli és híres Thék András faáru gyárában készültek. A különösen kiváló szobrászati munkák közül a gyönyörû fõ- és mellékoltárok, valamint a különösen szép szószék Slavek Vencel munkái. A beszámoló fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Ybl a kivitelezéshez – kevés kivételtõl eltekintve – magyar iparosokkal szerzõdött. A „Ferencváros” címû újság 1912. október 12-i számában megemlékezik arról, hogy a „Ferencváros köztiszteletben álló plébánosa, dr. Bán Sándor” október 7-én vacsorát adott a ferencvárosi búcsú alkalmából, amelyen többek között megjelentek néhányan a székesfõváros tanácsnokai közül és a „kerület vezérférfiai” között dr. Spinger Ferenc (aki a Fradi rajongóknak ismert név volt, miután õ volt az FTC elsõ elnöke és nagyon sokat tett az egyesület érdekében). 1940. 23. számával a Magyar Fõváros a következõ újság a gyûjteményben. A Belsõ-Ferencvárosi róm. kat. Plébánia-Templom címen dr. Schoen Arnold számol be a kerület templomépíté-

AUGUSZTUS

sének történetérõl, kezdve a XVIII. századi kezdeményezésektõl, az 1822-ben felépített kis templom történetén át az Ybl Miklós tervezte Assisi Szent Ferenc plébániatemplomig. Rudnay Sándor akkori hercegprímás 1822. november 1-jével alapította meg az önálló plébániát és azt a belvárosi ferencesekre bízta. A Templom téri kis templom életveszélyessé válása után felépült Yblféle templom építése és a vele kapcsolatos események között kiemelhetõ az, hogy a királyi pár a felszentelés után röviddel 1879. május 4-én tekintette meg a templomot és nagy megelégedettséggel nyilatkoztak róla. Kiemelte a cikk a Stróbl Alajos által 1930-ban elkészített Szent Ferenc márványszobrot. 1947-ben a „BUDAPEST FERENCVÁROSI R.K.EGYHÁZKÖZSÉG” Egyházközösségi Levele megemlékezik a plébánia fennállásának 125 éves évfordulójáról. A megemlékezés többek között arról is szól, hogy amikor 1900-ban a világi papság vette át a plébániát, már négy káplán is nehezen tudta ellátni a hívek gondozását. A 60 000 fôre gyarapodó hívõközösség azután 1923ban négy plébániára oszlott. Ez a felosztás mai napig fennáll. Ugyancsak 1947. év januári a FERENCVÁROS ASSISI SZENT FERENC EGYHÁZKÖZSÉG KÖRLEVELE, amely papírhiány miatt kézirat gyanánt nyomtatott és terjesztet újságot volt hivatott pótolni. Ennek az elsõ számában Ferenczy Géza plébános beszámolt arról, hogy a valóban nagyon sokak által látogatott Isten háza, a templom mellett, annak testvérházaként a Ráday u 57ben mûködik a Kultúrház, ahol a katolikus fiatalság talált elsõsorban otthonra és több ifjúsági egyesület is mûködik benne, szép programok megvalósításával. Errõl kaptak beszámolót Egyesületi élet címen az olvasók, megismerve a számos hitéleti közösség programjait. Egy másik rövidített szemelvényben francia forrás alapján mutatják be azt az új hivatást, amelyet egy bizonyos Olivier atya ismert fel magában és vállalt el mint munkáspap. A fényezõ munkásként dolgozó fiatal francia papból sugárzott a vállalt hivatás, de pap mivoltát csak súlyos és végzetes balesetet szenvedett munkástársuknak haldoklók szentségével való ellátásánál ismerték fel. Az újság februári száma címlapi cikkében számol be a Karitász tevékenységérõl, abban a rászorultságban élõ számos szegény támogatásáról. A kézirat jubileumi körlevelében dr. Bády Ferenc az Egyházközségrõl és annak szerepérõl ír „Gyõz a küzdõ Egyház” címmel. A 125 éves múlt felelevenítése után azt írja, hogy a hívek az egyházközségen keresztül kapcsolódnak szervezetten a plébániához. Úgy fogalmaz, hogy „a lélek a szellemen keresztül táplálkozik. Az egyház községháza tehát a lelki és szellemi élet centruma. A szellem itt hajszálereken keresztül táplálkozik. Szinte észrevétlen, mégis erõs egy-egy elõadás hatása, egy ifjúsági gyûlés és egy gyermek tiszta, üde nevetése is hajszálerecske, amin keresztül a lélek-szellem táplálkozik. Még egy képviselõtestületi gyûlés is adhat a maga szárazságából valami hasznosat, hisz ott nem mindig csak számokkal és költségvetésekkel bíbelõdnek, hanem a megválasztottak a választók mindenirányú érdekeinek megfelelõ, azt kielégítõ programot témáznak meg, dolgoznak ki. Ebbõl ne akadna termékenyítõ mag?” Nagyon is említésre méltó a lap ismertetõje a kor egyik sikerfilmjérõl a Magam útját járom címûrõl, amely egy modern felfogású fiatal káplánról szól és arról, hogy miként változtatja meg sok eltévedt, nehéz sorsú fiatal életét és lop örömet a már öreg plébánosa életébe. Ez a film megszakította a gengszter filmek, háborús darabok sorát és egy igazi katolikus mûvet láthatott a közönség. Ebben a májusi számban olvasható az egyházközség és a plébánia 125 éves története is. A gyûjtemény és valószínûleg a kéziratsorozat utolsó száma is az 1947 évi Szent Erzsébet körlevele, amelyben Mindszenty József hercegprímás köszöntötte a ferencvárosi híveket plébániájuk 125 éves jubileuma alkalmából. LÁSZLÓ GYÖRGY

150

Interjú Zubornyák Zoltánnal, az FMK igazgatójával – 2004-tõl vagy a Ferencvárosi Mûvelõdési Központ és Intézményei igazgatója. Mi motivált arra, hogy szakmai pályafutásod Ferencvárosban folytasd? Mi köt Ferencvároshoz? Ferencvárosban élek közel tíz esztendeje, s amikor kínálkozott az a lehetõség, hogy a mûvelõdési központ vezetõi álláshelyére lehetett pályázni, örömmel éltem vele. Talán kevesen tudják, de korábban is dolgoztam a közmûvelõdés területén, hiszen Tatabányán a színházi tevékenységet együtt kellett végeznünk a népházi tevékenységgel, a klubok, szakkörök, amatõr mûvészeti csoportok munkájával. – Mennyiben folytatod és mennyiben változtattad meg elõdöd elképzeléseit? Minden meglévõ és élõ hagyományt folytatni szerettem volna, viszont szélesebb társadalmi alapon, jobban kitárva a kapukat, újabb és újabb kulturális szegmenseket feltárni a lakosság elõtt. Ne felejtsük el: a világ nagyon gyorsan változik és az önszervezõdés és a rekreációs igények sokszor dinamikusabban mutatkoznak meg, mint ahogy a programszervezõk ezzel lépést tudnak tartani. A lakosság perfekt tájékoztatásán viszont sokat kellett javítanunk. – FMK: „Fiatalok Mûvészetek Közösség” – olvasható a Ferencvárosi Mûvelõdési Központ honlapján. A XXI. századi Budapest kulturális életében milyen szerepet játszhat egy mûvelõdési ház? A mûvelt nyugaton a „community center” – közösségi központ régóta létezõ fogalom. Persze ott korosztályok szerint rétegzõdnek a programok és a lehetõségek, külön központok állnak az idõsek és a fiatalok részére. Nekünk a teljes kulturális-mûvészeti-rekreációs spektrumot kell biztosítanunk a lakosságnak, figyelembe véve a dinamikus infrastrukturális és populációs fejlõdést, valamint a folyton fiatalodó lakosság igényeit. – Manapság sokat beszélnek arról, hogy a fiatalokat nem érdekli a kultúra, a számítógép elõtt vagy a plazákban töltik el a szabadidejüket. Õket mivel tudjátok megszólítani, hogyan tudjátok „becsábítani” õket a programokra? A mûvészet – még az individuális mûvészetek is – közösségi mûfaj, a produkció létrehozásához sok ember kell, de a befogadásához is. Aki vágyik erre a közösségi élményre, az együtt éneklés csodájára (milyen igaza volt Kodálynak), az együtt táncolás felszabadultságára, az igazi színházi milliõre – az meglátogat bennünket és részt vesz a csoportok foglalkozásain. Ez egy teljesen más közösségi élmény, mint a pláza. De örömmel mondhatom, van, akit ez jobban érdekel. – Mennyire vagy elégedett a Dési mûködésével? Számíthatunk-e újdonságokra 2008-ban? A Dési speciális helyzetben van, a lakótelepen nehezebb kicsit egyeztetni a programok sokszínûségét a csendrendelet egyhangúságával. Lassan sikerül elfogadtatni az itt élõkkel, hogy amíg egy másik csoport szórakozik, vagy bált tart, addig kicsit türelmesebbnek kell lennem, mert jön az én „bálom”, az én programom is, és akkor én is szeretném, ha nem zaklatnának. Az újdonságokról csak annyit: minden év hordoz meglepetést, a jövõ év reneszánsz év lesz. – Személyedben színész igazgatja a mûvelõdési központot. 2007-tõl ti mûködtetitek az újjáalakult Pinceszínházat. Hogyan alakult a régi-új Pinceszínház elsõ évada? Melyik a kedvenc

151

AUGUSZTUS

„Minden év hordoz meglepetést...”

AUGUSZTUS

darabod? Több darabot rendeztél. Tervezed, hogy rendezõként is fogsz dolgozni a Pinceszínházban? Alapvetõ megállapodást kötöttünk Gárdos Péterrel arról, hogy nem fogunk rendezni a saját elõadásainkban, sõt, még játszani sem... Nem szeretnék a korábbi vezetés hibáiba beleesni, annyi a jó színész és rendezõ Magyarországon, hogy talán nem a családomnak kell itt játszania. De a kérdés elejére visszatérve: az elsõ évad színes és szép volt, tipikusan azt tudtuk lemodellezni, amit szerettünk volna: az értékeket átmentettük, a két csodálatos Márai darabot és a gyerekelõadásokat mûsoron tudtuk tartani, s a magyar színházi szakma kiválóságait meg tudtuk hívni, hogy nálunk, a Ferencvárosban csillogtassák tehetségüket. De ne felejtsük el: két nagyon értékes bemutatónk hátra van, Dosztojevszkij: Nasztaszja Filippovna és Tyn Axell: Garbo címû mûve. Olyan színészekkel, mint Fullajtár Andrea, Szandtner Anna, Széles Tamás és Szirtes Balázs. Úgy látszik, hogy „nõi” évadunk van, hiszen a két rendezõnk: Kõváry Katalin és Szántó Erika. – Egy másik Pincegaléria. Eléggé ismert-e a ferencvárosiak körében? A Mester utcai Pincegaléria emblematikus hely volt a hatvanas évek végén, a lázadás, az újat akarás, a rendszerrel szembeni ellenállás fészke – a mûvészet erejével. A Fiatal Mûvészek Klubja – jé, egy másik FMK – gyakran tartott itt kiállításokat, elõadásokat, performanszokat. Nagyon sokan emlékeznek ezekre az idõkre, de egy teljesen új mûvészgeneráció is „beszokott” hozzánk. Sok esetben az igazi kulturális értékeket itt találhatjuk meg és nem a Ráday utcában. – A mûvelõdési házban kapott otthont a történelmi táncokat, játékokat bemutató gyermekegyüttes, a Garabonciás. 2005 óta együttmûködtök Frenák Pál kortárs táncmûvészeti társulatával, 2007-tõl pedig az FMK szervezi a Ferencvárosi Fesztivált is a Bakáts téren. Hozzátok tartozik a pincetárlat, a búcsúk szervezése, a nemzeti ünnepek megemlékezései, a József Attila emlékszoba, és így tovább. Nem túl nagy a kulturális programok szervezésének koncentrációja? A feladatok sokrétûek, inkább így mondanám. De az én munkámat az könnyíti meg igazán, hogy minden szakterületnek önálló szakmai vezetõje van, a József Attila Emlékszobát Losonczy Attila vezeti, a Helytörténeti Múzeumot Gönczi Ambrus (egy másik vágyam freudi elszólásban, hiszen jelenleg csak Gyûjtemény és nem Múzeum) a Pincegalériát Baky Péter, a Pinceszínházat Gárdos Péter, s a Dési Mûvelõdési Házat Nánásy Zsolt. De a közmûvelõdési feladatoknál is van önálló szakmai vezetõ: Szûcs Ferenc. Szóval az én igazi feladatom az, hogy összhangot teremtsek a sok hely között és megfelelõen menedzseljem a tevékenységüket. Pályázatírással, pénzszerzéssel, lobbyzással. Még jól bírom... – Ferencvárosi Fesztivál. Egy ekkora rendezvényt mindig sok kritika kísér, miben sikerült elõrelépni a korábbi évekhez képest? Mit kell még tökéletesíteni? Többször felmerült új helyszínek bevonása, Ráday utca, Ferenc-tér, többi templom... Mire számíthatnak a nézõk 2008-ban? Akkor igazán jó egy fesztivál, ha sok vita övezi. Bayreuth-ban minden évben nagy botrányok kísérik az operabemutatókat. Nálunk szerencsére nincs botrány, szép sikerrel vettük az elsõ akadályt. Elõre léptünk abban, hogy nem 7-8, hanem több elõadást tartottunk, sok neves elõadót tudtunk meghívni, s hogy több helyen és nagyon színvonalasan tudtunk megjelenni a sajtóban. Jól látod azt is, hogy egy fesztiválhoz a kísérõ programok hozzátartoznak, jövõre ezeket szeretnénk bõvíteni, hogy kisebb idõintervallumra több és érdekesebb programot szervezzünk. 2008-ban Verdi: Otello címû operája lesz a sláger, Valló Péter rendezésében. Cole Porter: Anything goes címû musicalje magyarországi õsbemutató, a Magyar Színházzal közös produkcióban, Iglódi István rendezésében, Szulák Andrea fõszereplésével. És ami újdonság: már decemberben lehet jegyeket vásárolni. A templomi koncertünk, Mendelhsson: Paulus címû oratóriuma lesz, s meghívjuk a Szegedi Kortárs Balett: Carmina Burana címû estjét, valamint Varnus Xavért is orgonálni. Különleges es-

152

70 ÉVE TÖRTÉNT (1938. augusztus 25.) Pethô Sándor megalapította a Magyar Nemzet címû napilapot. (1943-ban 60 ezer példány!) Jeligéje a következô volt: „A Magyar nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon“. Sokszínû szellemiséget képviselt. Fô feladatának a városi értelmiség tájékoztatását tekintette. A lap hasábjain jelentek meg Kassák Lajos, Szekfû Gyula, Szerb Antal, Tersánszky Józsi Jenô írásai, s a klasszikus magyar tárca jelentôs alkotásai Ambrus Zoltán és Krúdy Gyula tollából. Hamarosan igen népszerû lett, többször felfüggesztették, míg 1944. március 22-én betiltották. A német megszállással minden ellenzéki hang elhallgatott. 1954-1990 között a Hazafias Népfront lapja. A Magyar Nemzet az értelmiség lapja maradt ebben a korban is. 1977. karácsonyi számában Illyés Gyula cikkével vált híressé, melyben a határon túli magyarság ügyérôl szólt. 1987-ben közölte Pozsgay Imrével azt az interjút, melyben az MDF alapító nyilatkozatát ismertette. Az 1991-ben alakult az Új Magyarország, mely az Antall-kormányt támogató lapként indult, majd 1997-ben Napi Magyarország címmel újjáalakult, végül a Magyar Nemzetbe olvadt.

153

AUGUSZTUS

tének ígérkezik, hogy a Benkó Dixieland, a Budapest Klezmer Band és Boban Markovic csapata egyazon estén lépnek fel. – Közraktár projekt. Hogy képzeled el az együttmûködést? Lesznek-e közös fesztiválok, mennyiben fog megváltozni a jelenlegi kulturális programstruktúra? Folyamatosan egyeztetünk a programgazdákkal, jelentõs változások lehetnek, hiszen az õ terveik szerint egy hétvégén 60-70 000 ember is megfordul majd náluk. A mi feladatunk: nem kimaradni ebbõl a kulturális és turisztikai lehetõségbõl. – A kultúra nem nagyon tud boldogulni piaci alapon. Mennyire zökkenõmentes a viszony az önkormányzattal, képviselõkkel? Mondhatjuk, hogy ez egy teljesen tökéletes, gyümölcsözõ, igaz barátság, vagy esetleg vannak még döcögõ pontok a munkakapcsolatban? Mennyire erõs Ferencvárosban a kulturális lobby? Ferencvárosban sok elvárást és kulturális igényt kell összeegyeztetni. Büszkék lehetünk rá, hogy a mi kerületünkben még senki nem kérdõjelezte meg a kultúra szükségességét, még nem akadt politikai szándék, amely szeretett volna elvonni ebbõl a szférából, és ez jó. Mert azt bizonyítja, hogy nemcsak új házak épülnek, nemcsak sok ember lakik itt együtt, hanem ez a sok ember alkot egy kis közösséget, egy helyi kulturális identitástudattal „megáldott” közösséget. Azt hiszem a polgármester úr ennek szükségességét már a kezdetek kezdetén tudta, érezte. S voltak, akik mentek vele, s voltak, akik nem. De az elért eredmények mindenképpen õt igazolták. Amúgy a képviselõkkel kiváló a viszonyom, aki segíteni, jobbítani akar, azt szívesen látom, de nemcsak hivatalosan, te is tudod, hogy szeretek beszélgetni, sörözni, teázni, szóval szeretem az embereket. – Mi az, amit még nem valósítottál meg, és Ferencváros az ideális helyszín ehhez? Lehetne ez egy másik beszélgetés témája? Kicsit kevés a hely ehhez… – Budapesti Olimpiai Mozgalom pártoló tagja vagy. Mi kell ahhoz, hogy ez az álom végre megvalósuljon? Sportoló család vagyunk, magam is sportoltam, feleségem olimpikon úszó volt, ha nagyon egyszerûen szeretnék fogalmazni, egy olimpiához csak egy olimpia kell. És az, hogy a fiskális szemléletet félretéve azt is vizsgálja meg egyszer valaki, hogy a bevételi oldalon menyit remélhetünk, várhatunk. Talán kiderülne, hogy vendégéjszakákból, jegybevételekbõl, televíziós közvetítési jogokból megtérülhetne a befektetés. El lehet azt képzelni, hogy ez mindenütt jó üzlet, kivéve Magyarországot? Rövid a válasz: nem. BALLA ÁGNES – BOLDIZSÁR LÁSZLÓ

AUGUSZTUS

1918, az elsô világháború utolsó éve 1918 a világ és hazánk történelmének rendkívüli drámai változásokat hozó éve volt... A világ legnagyobb részét uraló gyarmatosító hatalmak és szövetségesei már három éve háborúban álltak egymással fõleg Európában és a Közel-Keleten. A világot új érdekszférákra akarták felosztani, természetesen nem azért, hogy igazságosabb legyen a világ, hanem hogy saját befolyásukat és hasznukat növeljék. Céljaik érdekében bizonyos országokkal hol szövetségre léptek, hol megszegték a szövetséget, ahogy érdekeik éppen diktálták. A háború már lepergett három éve addig soha nem látott emberáldozatot és anyagi megterhelést követelt. Csak milliókban volt mérhetõ a halottak száma, éppúgy, mint a sebesülteké, rokkantaké, hadifoglyoké. A gyorstüzelõ fegyverek, az óriási ûrméretû lövegek, a gázfegyver, a repülõgép, tank, tengeralattjáró, telefonos híradás feltalálásával, bevetésével, a lövészárok háborúval minden elõtte használatos harcmodor érvényét vesztette. 1918 elején már sejthetõ volt, hogy az antant („szövetséges”) hatalmak és csatlósaik felülkerekednek a központi hatalmak erõin. Az antant oldalon az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország, Görögország, Szerbia, Románia küzdött a velük szemben álló Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Törökország, Bulgária fegyvereseivel. A harctéri erõviszonyok merõben megváltoztak azzal, hogy Amerika az elõzõ év áprilisában belépett a háborúba, Lenin szocialista Oroszországa pedig decemberben fegyverszünetet kért. Január 8-án Wilson amerikai elnök általános béketervvel állt elõ... eredmény nélkül. A harcok a csatatereken, a politikai tárgyalások a zöld asztaloknál tovább folytatódtak az 1918. évben. Március elején a Szovjet-Orosz hatalom Breszt-Litovszkban békeszerzõdést kötött a központi hatalmakkal, a német erõk pedig ismét offenzívába kezdtek Franciaország ellen. Májusban újabb paktummal erõsítették meg Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia katonai együttmûködését és elfogadtak egy olasz fronton indítandó nagyszabású támadási tervet. Ez volt a „Radetzkyhadmûvelet”, vezetõjének pedig Conrad von Hötzendorfot, a Monarchia tábornagyát nevezték ki. Fõ célként az olasz síkságra való kijutást és Velence elfoglalását tûzték ki. A terv viszont már születésekor halálraítéltetett: sem a Monarchia katonáinak száma és állapota, sem a hadieszközeik e terv sikerét nem tették lehetõvé, a német szövetségesek pedig nem tudtak (nem akartak) a harcban részt vállalni. A magára maradt Monarchia seregével szemben ugyanakkor már az olaszon kívül francia és angol csapatok is felvonultak. Június 15-én indult a támadás 3 fõ helyszínen: a nyugat-itáliai „Hétfalu” vidékén, a Monte Grappa hegyen és a Piave folyónál, mindösszesen 150 kilométer hosszan. 5 napon át, 15-tõl 20-ig folytak a hõsies és elkeseredett harcok, s a hadmûvelet a Monarchia csapatainak visszavonásával ért véget. Ez volt a központi hatalmak utolsó nagyszabású offenzívája, ami mindkét Elsô világháborús magyar katonai bakancs és szögesdrót harcoló fél számára rendkívül súlyos vesztelelet a Monte Grappa hegyérôl séggel járt. Azután újra állóháborúvá mere(a Ferencvárosban mûködô Magyar Monte Grappa Baráti Kör Egyesület gyûjteményébôl) vedtek az olaszországi frontvonalak.

154

155

AUGUSZTUS

Augusztus 8-án az antant-hatalmak Franciaországban ellencsapást mértek a benyomult német csapatokra, ami szeptemberre a németek végleges vereségét eredményezte. Szeptember 29-én Bulgária fegyverszünetet kötött az antant-hatalmakkal. Október 6-án Tisza István gróf, volt magyar miniszterelnök kijelentette: „A háborút elvesztettük!” Október 24-ig rendezte az olasz hadsereg sorait, amíg ellentámadásba tudott lendülni, akkor viszont rövid idõ alatt kiszorította országából a Monarchia csapatainak fõ erõit. Október 26-án az Osztrák-Magyar Monarchia felbontotta a katonai szövetséget Németországgal. 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság. 30-án József fõherceg gróf Károlyi Mihályt nevezte ki magyar miniszterelnökké kormányalakítási megbizatással. 31-én forradalom tört ki Pesten, az ún. „õszirózsás” polgári demokratikus forradalom. Tisza Istvánt ugyanezen a napon saját villájában két magyar katona agyonlõtte. Törökország fegyverszünetet kötött az antant hatalmakkal. November 1-jén a Károlyi-kormány is fegyverszünetet rendelt el minden harcban álló magyar csapategységnek. 3-án az Osztrák-Magyar Monarchia békét kötött az antant hatalmakkal s ugyanezen a napon Padovában is fegyverszünetet ratifikált az olasz és a monarchiabeli hadsereg vezérkara. Az olaszok ennek ellenére még egy napig bekerítõ hadmozdulatokat hajtottak végre a már nem harcoló Monarchia csapatai körül és 24 óra alatt 300 ezer (!) katona vált ilyen módon hadifogollyá. November 6-án Károlyi Mihály Belgrádba utazott és ott beleegyezett Magyarország bizonyos területeinek megszállásásba Csehszlovákia, Szerbia, Horvátország és Románia részérõl. Az érintett országok, illetve államalakulatok azonnal megkedték a magyar területek bekebelezését. 11-én a Párizs melletti compiégne-i erdõben, egy vasúti kocsiban aláírták a németek a fegyverletételrõl, illetve a megadásról szóló okiratot. E napon IV. Károly lemondott az osztrák császárságról, 12-én pedig kikiáltották Bécsben az Osztrák Köztársaságot. November 13-án IV. Károly leköszönt a magyar királyi méltóságáról is. 16-án megszûntnek nyilvánították az Osztrák-Magyar Monarchiát és Magyarországon kikiáltották a köztársaságot. December 18án megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén királyság. Egy év története dióhéjban... Elavult államrendek szûntek meg, újak születtek 10 millió ember halála árán. A világ két részre szakadt: gyõztesekre és vesztesekre. Még másfél éven át folyt a harc, kisebb-nagyobb csaták mellett már fõleg a tárgyalóasztaloknál. Országok, polgárok életérõl-haláláról, javairól döntöttek a gyõztesek hidegvérrel. S nem ismertek kegyelmet. Magyarország a háború katonai áldozatát már meghozta: 3 millió katonája harcolt a csatatereken, ebbõl 540 ezer hõsi halált halt, 1,4 millió megsebesült és 840 ezer esett hadifogságba. Aztán a polgárság adójának lerovása is bekövetkezett másfél év múltán: Trianonban Magyarország területének 2/3-ad részét elcsatolták, olyan õsi magyar városokkal együtt, mint Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Arad, Kolozsvár, Újvidék, Szabadka. A zsákmányon Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia és Ausztria(!) osztozott. Magyarország 21 millió lakosából 8 millió maradt a „csonka Magyarország” területén, 4 millió magyar ember idegen országok fennhatósága alá került, másodrendû állampolgárként. A történelmi nagy Magyarország területén élõ nemzetiségeknek tehát a gyõztesek oldalán sikerült befejezniük a háborút. A magyarok a békediktátum után úgy érezték, hogy a „Nagy Háború” legnagyobb veszteseivé váltak. Nem túloztak... mi, kései utódaik, a világháború és Trianon tragédiáját 90 év elteltével is érezzük, szenvedjük és fizetjük. A vesztesek hát bûnhõdtek. A világháború gyõztesei számára azonban így sem jött el a háború utáni nyugalom. Európai, Közel-Keleti „igazságosztásuk” magában hordta e véres történet 20 év múltán bekövetkezõ, még kegyetlenebb folytatását... DINYÉS LÁSZLÓ

WA S S A L B E R T:

Hontalanság hitvallása Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt és népem a magyar. Hontalan vagyok mert hirdetem, hogy testvér minden ember s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar. Hontalan vagyok mert hiszek a jóban, igazban, szépben. Minden vallásban és minden népben és Istenben, kié a diadal. Hontalan vagyok de vallom rendületlenül, hogy Ô az út s az élet és maradok ez úton, míg csak élek töretlen hittel ember és magyar.