Augusztusi jegyzetlapok

evangélikus hetilap „A záró istentiszteleten megtelt a nyírteleki evangélikus templom a találkozó résztvevõivel és a helyi gyülekezettel, akik közösségben voltak egymással egy cigány kisgyermek megkeresztelésekor, illetve Jézus Krisztus testének és vérének vételében, újra és újra megtapasztalva Urunk érthetetlen kegyelmét, mérhetetlen szeretetét.” f Cigánykonferencia Nyírteleken – 4. oldal

73. évfolyam, 35. szám – 2008. augusztus 31. – Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap „Mert nem kell beállni a sorba; ha sokan hirdetnek hangosan valamit, attól még nem biztos, hogy igaz. Õrizzétek meg egyéniségeteket, s ha magatokra maradtok is, merjétek vállalni önmagatokat!” f Levél gyermekeimnek – 7. oldal

„Baljós dátuma a magyar történelemnek augusztus 29-e, a világhódító II. (Nagy) Szulejmán szultán ugyanis ezen a napon aratta legnagyobb magyarországi diadalait. Három olyan vesztes csata emlékét idézi, amely hosszú idõre meghatározta népünk sorsát.” f Nándorfehérvártól Mohácson át Budáig – 5. oldal

SEMPER REFORMANDA

XXIX. nyári olimpia

A SZERZÕ FELVÉTELE

A kis számok Istenének várótermében Hatvanéves a szõdligeti evangélikus templom b Az akkor még Váchoz tartozó fiókegyház maroknyi híve nagy hittel és bizalommal tette le a Duna-parti település evangélikus templomának alapkövét 1944. február 28-án. Istennek tetszõ dolog volt ez, mert a második világháborús pusztítások ellenére és után is megsegítette a szõdligetieket annyira, hogy négy évvel késõbb, 1948. augusztus 8-án – igaz, befejezetlenül, de használatra alkalmas állapotban – dr. Ordass Lajos püspök felszentelhette. Erre a hatvan évvel ezelõtti ünnepi alkalomra emlékezett múlt vasárnap délután a gyülekezet.

formátus lelkipásztor vett részt Eszlényi László csomádi evangélikus lelkész mellett; utóbbi Mt 18,20 alapján hirdette Isten igéjét. „Ezen a helyen mindannyian váróteremben vagyunk – Jézus váróter-

mében. Õ akar velünk találkozni” – kezdte prédikációját az egykor tizenhárom esztendeig Szõdligeten szolgáló lelkész. „De ahogy a meghívón szereplõ igeversben is olvashatjuk, õ a kis számok Istene is. Mert a számtan nála eggyel kezdõdik, majd a kettõ után megáll a háromnál. Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az õ nevében, õ ott van.” Az ünnepi alkalomra a templomkertben felállított pad támlájára is ezt az igét véste dr. Horváth Viktor, a gödi városvédõ egyesület elnöke. Halics Sándor gödi presbiter pedig új hirdetõtáblát készített a templomkapu bejárata mellé. g Boda Zsuzsa

Megdöbbentett a hír, hogy a pekingi olimpia napjaiban Grúzia „háborút” indított szakadár tartományának, DélOszétiának a visszaszerzésére. Naivságuk is megdöbbentett: úgy vélték, hogy pont most, mikor békére szólított fel mindenki, sikeres lesz ez a meggondolatlan lépés…? Az oroszok – száz év óta mindig – soha nem hagyják szó nélkül az õket is ért támadást. A felelet mindig megtorló akció. Mozgósítva, ha kell (lásd: 1956. november 1., Budapest) az egész hadsereget. Ahogyan most is. Repülõk bombázták a védtelen falvakat, harckocsik és katonák taposták az ártatlan menekülõket… Miért ez a gátlástalan büntetés? Gyûlölet? – kérdezem magamban. Talán a mindenható politika, a hatalom mindenkori tisztázása vagy a mélyben húzódó sok értékes olajmezõ az, amiért néhány ezer ember kioltott élete csekélység.

Irsai óvodagyarapodás

Csíksomlyói búcsú

FOTÓ: PÁL MARIETTA

f Folytatás a 3. oldalon

Kína. Mágikus idõpontban: 2008. VIII. 8-án 8 óra 8 perckor megkezdõdött a színpompás pekingi ünnepség megnyitója. A rendezõk minden idõk legnagyobb játékát ígérték. És ahogy néztem, az is lett teljességgel. Ha nem számítom a merényleteket, a hangos tüntetõket, a borzalmas meleget, az eget elszürkítõ szmogot, a Madárfészek felsõ karéjában strázsáló mesterlövészeket. Ilyen ma a világ. De mégiscsak a sporté volt a fõszerep az elmúlt hetekben. Hiszen ezért jött el kétszáznégy ország megannyi versenyzõje! Felvonultak, ahogyan 1896 óta, elõször a görögök, azután ábécésorrendben a többiek; nyolcvanharmadikként, a zászlóvivõk közt a legeredményesebb olimpikonnal, Kammerer Zoltánnal az élen a mieink is, végül a házigazdák népes csapattal. Micsoda show! Grandiózus jelenetek, tûzijáték és fényorkán. Li Ning a magasban „repülve” gyújtotta meg a lángot. Nem tudom, a négymilliárd embernek, aki nézte, mi tetszett a legjobban. Mire gondolt? Sport és üzlet? Dopping? A négyórás megnyitó végén volt egy gyönyörû pillanat: fehér ruhás leányok karjukkal a felröppenõ galambokat jelenítették meg; néhány perc múlva a százezer nézõ is próbálta utánozni õket. Félsikerrel, de így is valami elmondhatatlan, fájó-szép békeóhajtás volt az egészben.

Grúz háború

Ez tényleg csoda! b Az Irsai Evangélikus Egyházközség Mustármag Óvodája 1994 óta mûködik a helyi közösség nagy megelégedésére. Az utóbbi idõben az elõírások megváltozása és a növekvõ gyermeklétszám miatt szükségessé vált az intézmény bõvítése, amely ez év nyarán fejezõdött be. Ez alkalomból múlt vasárnap hálaadó istentisztelet keretében dr. Fabiny Tamás püspök hirdette Isten igéjét az irsai evangélikus templomban.

„Az országos presbitérium határozata szerint egyházunk honlapján rövidesen elérhetõ lesz a Prõhleagenda.” f Tájékoztató az Agenda internetes megjelenésérõl – 11. oldal

Augusztusi jegyzetlapok

„A testet és a lelket ne úgy értsd, mintha egyedül a test volna a paráznaság, és a lélek, ami a szív legmélyén lakozik. Mert testnek mondja Pál Krisztushoz hasonlóan (Jn 3,6) mindazt, ami testtõl született, az egész embert testestül-lelkestül, az értelemmel és minden érzékével együtt, mivel ezek egytõl egyig a test szerint igazodnak. Tudd tehát, hogy azok is testinek neveztetnek, akik kegyelem híján a magasztos lelki dolgokról mindenfélét képzelegnek, tanítanak és összefecsegnek: mindezt pedig jól megtanulhatod a test cselekedeteibõl (Gal 5,20), mert Pál így nevezi az eretnekséget és a gyûlölködést is; Róm 8,3 pedig azt tanítja, hogy a test kedvéért gyengíttetik a törvény, amely nem egyedül a paráznaság miatt mondatik, hanem minden bûn, legfõképpen a hitetlenség, e leglelkibb vétek felõl. Lelkinek tartsd ekképpen mindazt, ami látható cselekedetekkel jár, amint Krisztus is megmosta a tanítványok lábát, és Péter hajóra szállt, hogy kivesse a hálóját. Vagyis testi az az ember, aki külsõ- és belsõképpen abban él és munkálkodik, ami a test szükségének és a mulandó életnek szolgál, lelki pedig az, aki külsõ- és belsõképpen a léleknek és az eljövendõ életnek szolgálatára munkálkodik.” d Luther Márton: Elõszó Szent Pálnak a rómaiakhoz írt leveléhez (Szita Szilvia fordítása)

A születésnapi alkalmon – ahogyan Kovács László, a dunakeszi anyagyülekezet lelkésze nevezte – zsúfolásig megtelt a kis templom. Az úrvacsorai istentisztelet liturgiájában Szotyori Nagy Gábor gödi re-

Ára: 199 Ft

A Duna Televízió megismétli az elmúlt tizenöt év ünnepeit. Most éppen a 2000. esztendõt látjuk a gyönyörû napsütésben. Ahogy a hegyek körbeölelik az embereket, akik szavak nélkül is értik egymást, és tekintetükkel simogatják az arcokat. 1562 az évszám a kopott kõkereszten, kérés Istenhez: tarts meg bennünket, szegény magyarokat, õseink hitében! És kérés Máriához, aki mindig oltalmazta nemzetünket. Zászlók lobognak, virágkoszorús Jézus-képek, táblás föliratok egy-egy csapat élén, öregek és fiatalok a kegyszobor körül. Fekete kendõs nénikék kapaszkod-

nak fölfelé, megállnak egy pillanatra: „Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz!” – zsolozsmázzák alig hallható szavakkal.

Új évszázad Megértem az új évezredet. Pusztulás és hanyatlás mindenütt. Menekülõk és gyilkosok. Földrengések és városokat elöntõ árvizek. Régen voltunk ilyen nehéz helyzetben mi, magyarok. Az erkölcsi züllés és rombolás beláthatatlan. Elérkeztünk oda, hogy az ország elhagyása mindennapos beszédtémájuk a fiataloknak! Pedig már régen össze kellett volna fognunk.

Arcok A délutáni forgatagban. Gyûlölködés és irigység a legtöbb tekintetben. Hiányzik a figyelmes nagylelkûség. Az élet, most és régebben is, mindenkire mér csapásokat, fájdalmat és gyászt. De feledni és haraggal felelni minden közeledésre, ez végtelen szomorúsággal tölt el. Hozzá még a beteges hiúság és sikerhajszolás is köröttem. És árulás és rágalom. Mindez beárnyékolja napjaimat.

Bibliakiállítás Kalocsán a fõszékesegyházi könyvtárban. A gyûjtemény legszebb kódexein és régi nyomtatványain keresztül mutatja be évszázadok Szentírás-kultúráját. A százötvenezer kötet közel ezer Szentírás-kiadást õriz, s ebbõl most száz ódon-szép példányt láthatunk. A barokk olvasóteremben szinte ragyognak a kopott aranyozott bõrkötésû ritkaságok. Mellettük több 13. századi pergamenkódexet csodálhatunk meg, s egy különös, mindössze pár milliméteres betûkkel írt zsebbibliát is. A 15. századi õsnyomtatványok közül a legértékesebbek kerültek a vitrinekbe. A protestáns kiadványokban gazdag gyûjteményben Luther elsõ német fordításai mellett látható a reformátor kézjegyével ellátott, saját Szentírása. A vizsolyi Bibliát körben mûvészi metszetek, régi térképek, különleges méretû kiadások színesítik.

J. S. Bach Régi, kopott lemezrõl szól hozzám az örvényes orgonamuzsika. Ez a zene nemcsak hangjegyekbõl, de számjegyekbõl is épül: egytõl a végtelenig. Mintha a templomban szundikáló nénikék és az égiek is ott bujkálnának a zengésben, s csillagkottafejek kelnének életre ebben a véget nem érõ istendicséretben.

Augusztus Tiszta égbolt, vakító fények, hatalmas esõk. Itt-ott már csapzott, lombarany fák állnak az ablak elõtt. És eszünkbe jut Szent István királyunk, a régi, búzakoszorús ünnepek, hogy utána mindig gyors záporok verik az éjszakát. Évnyitók és benépesedett iskolák; fiataloktól lesz hangos a város. Kezdõdik a különös, szívós, feszült munka és otthoni élet. Augusztus búcsúfényei villannak, a nyár emlékei. Milyen is a világ? Gyönyörû és fájó a gyorsan suhanó idõben. g Fenyvesi Félix Lajos

2

e

2008. augusztus 31.

A BIBLIA ÉVE

forrás

S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 1 5 . V A S Á R N A P – Mt 6,24–34

Ráadásul…

A galatákhoz írt levél – a hit Azok, akik Pál apostol leveleit olvassák, egy idõ után arra a meggyõzõdésre juthatnak, hogy bár Pál valóban Isten áldott eszköze volt az evangélium terjesztésében, s ahogyan õ fogalmazott, semmivel sem volt alábbvaló a legfõbb apostoloknál, egyszersmind nehezen elviselhetõ ember lehetett. Talán azért is, mert az evangélium felismert igazságával kapcsolatban nem ismert kompromisszumot. Azt várta el a munkatársaitól, amit önmagától: a teljes odaadást a Krisztus-hirdetés szolgálatában. Ezt pedig nagyon kevesen tudták elmondani magukról. A galatákhoz írt levél a konfliktusok levele – egy konfliktusos személyiség tollából. Pál második és harmadik missziói útján járt a galaták, egy kelta eredetû, KisÁzsia északkeleti részén letelepedett törzs tagjai között. Tevékenysége nyomán keresztény gyülekezetek alakultak a vidéken, akikrõl azután – távollétében – igen aggasztó híreket kapott. Olyan keresztény misszionáriusok követték Pált a galaták között, akik azt tanították, hogy a keresztény hit teljességéhez nem elég a Jézus Krisztusba vetett hit, mert szükség van a mózesi törvénynek, különösképpen is a körülmetélkedés szokásának a megtartására. Magyarul azt bizonygatták, hogy a galatáknak elõször zsidóvá kell válniuk, s csak azután lehetnek valóban kereszténnyé. Pál apostol úgy érezte, hogy ha a galaták elfogadják ezt a tanítást, azzal meghamisítják Krisztus semmihez sem fogható, egyetemes evangéliumát (amelynek nincs más feltétele, csak és kizárólag a hit), és visszahullanak a pogányság rabságába, ahonnan már egyszer megszabadította õket a Krisztus-hit.

Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket? Pál rendkívül éles hangon, szinte durván figyelmezteti a levél címzettjeit arra, hogy az az evangélium, amelyet õ hirdetett közöttük, továbbra is érvényes, és nem szorul kiegészítésre – hiszen õ maga kapta megtérésekor a damaszkuszi úton a feltámadott Jézus Krisztustól, s késõbb a legfõbb apostolok is jóváhagyták. Ugyanígy érvényes, és nem szorul kiegészítésre a galaták ezen alapuló hite sem. Jézusba vetett hitük az üdvösségük egyetlen kritériuma, nem állhat felette semmilyen emberi követelmény, még a mózesi törvény sem. Isten ezzel a hittel a teljes szabadságra hívta el a galatákat, szabadságra saját félelmeik, a társadalmi korlátok, a származás, a vagyoni helyzet, a nemi hovatartozás és a politikai meggyõzõdés kötelezettségei alól, mert Krisztusban „nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nõ, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal 3,28). „Ha nem hiszel Istenben, nem is értheted meg õt!” (Alexandriai Kelemen) „A keresztény tanítás Pál apostolnál a racionalizmus elleni merényletként robbant be a színtérre. Az én-te viszonyt ismét mindenek középpontjába állította… A hitet, amely gúnyt ûz az észbõl (…), ezt a hitet követelte Pál apostol az õt hallgatóktól.” (Polányi Mihály) d Magyar Bibliatársulat

Mocsári Károly zongoramûvész koncertjén voltunk a tiszadobi református templomban. A Zongora ünnepe Keleten címû – évente megrendezett – rangos esemény alkalmából zsúfolásig megtelt a szent hely. A zongoramûvész keze, lelke, személyisége a templomba varázsolta több évszázad mûvészeinek örömét, fájdalmát, kételkedését és megbizonyosodását. Jó volt a hétköznapok fölé repülni a zene segítségével. A közönség a „hivatalos” program végeztével természetesen nem engedte el a mûvészt, vastapssal kérte tõle a ráadást: fergeteges elõadásban hallhattuk tõle Liszt egyik rapszódiáját. Már ezért is megérte volna meghallgatni a koncertet… Jézus is arról beszél, hogy létünk legalapvetõbb dolgait is szabad ráadásként elfogadnunk, megélnünk. Az élet alapvetõ szükségletei úgy is megjelennek, mint kényszerek. Az aggódás, a szorongás abba az irányba viszi gondolatainkat, beállítódásunkat, hogy az alapvetõ szükségletek nélkül értelmetlenné, kilátástalanná válik az életünk. Az étel, az ital, a ruházat, az életszínvonal különbözõ kellékei mindmind azt a látszatot keltik, hogy nélkülük olyan hiánnyal kell élnünk, amely már mindent fölöslegessé tesz.

Mi is jellemzi a jézusi „ráadás” életformát? Az alapvetõ szükségletek vonalán a belsõ szabadság. Ez nem az a felelõtlenség, amely a saját munkáját is Istennel szeretné elvégeztetni, hanem annak felismerése, hogy az élet több a tápláléknál. A jézusi szabadság nem helyez a törvények és szükségletek fölé, hanem elvezet arra a felismerésre, hogy a nagyvonalú Gazda számadójaként semmim nincs, mégis minden az enyém. Felszabadít a holnapért való aggódás terhe alól. Eric Berne (az Emberi játszmák címû könyv szerzõje) szerint kétféle szorongás jellemez bennünket: az „elõrearc” és a „hátraarc” szorongás. Ezt azzal a példával illusztrálja, ahogy a modern ember a szabadságát tölti. Amikor készül rá, „elõrearc” szorongása van, hogy mi vár rá. Amikor meg elindult, „hátraarc” szorongása van, hogy mit hagyott otthon… Jézus szava segít abban, hogy úgy tudjak a mának élni, hogy közben nem felejtem el a jövõmet sem, és a múlt sem jár vissza kísértet gyanánt. A jézusi „ráadás” életforma az értékek összefüggésében azt az értékválasztást jelenti, hogy pontosan tudjuk: Isten királyi uralmának naponkénti választása életünk legfontosabb döntése. Nem magától és nem nélkülünk valósul meg az õ orszá-

A VASÁRNAP IGÉJE

„Fönt úgysem tudják, mi zajlik idelent!” életpozíciót, hanem gyermeki bizodalommal hagyatkozhatunk mindentudására, amellyel „tudja jól a mi formálásunkat”. Ha nem tudjuk pontosan, hogy ki az, akihez tartozunk, életünk, döntéseink csak átláthatatlan kusza halmazzá válnak. Mint az a munkavállaló, akinek két fõnöke van. Vagy nem végez semmi munkát, nehogy baja essen, vagy megpróbálja kijátszani elöljáróit egymás ellen, vagy mindent a maga javára intéz el. Jézus ettõl a káosztól szabadít meg, amikor arra hív, hogy merjünk a valódi „Munkáltató” mellett dönteni. Így életünk áldott egyértelmûségbe ér: „Én Uram és én Istenem!” – vallotta Tamás a kételyek, a kudarcok után (Jn 20,28). g Laborczi Géza

ga, hanem úgy, hogy képesek vagyunk elõször Isten országát keresni. Ez pedig tudatos döntések sorozatát jelenti. Én vagyok a felelõs a döntéseimért, és azzal a belsõ igénnyel hozom meg õket, hogy összecsendüljenek Isten akaratával. Természetesen tudhatjuk azt is, hogy Isten megajándékozott bennünket a bûnbocsánat örömével, hogy rossz döntéseink után visszataláljunk a helyes mértékhez: Isten országa legyen a legfõbb értékünk. A jézusi életforma valós istenismerethez vezet. Vallásos kísértés azt feltételezni Istenrõl, hogy fogalma sincs arról, mi zajlik a földön. Az így gondolkodók szerint – legtöbbször imádság formájában – informálni kell õt arról, hogy mekkora igazságtalanságok történnek, és mit kell tennie ahhoz, hogy helyreálljon a teremtés rendje. Ezzel szemben Jézus egyetlen mondattal Isten megismerésének felszabadító, örömteli távlatát nyitja meg: tudja a ti mennyei Atyátok, hogy minderre szükségetek van! Nem kell fölvenni vele kapcsolatban sem a „tudálékos beosztott”, sem a

Imádkozzunk! Jézusunk, köszönjük neked azt, hogy életünk csupa ráadás. Ráadás a puszta létünk, hiszen nem érdemeink szerint, hanem a te teremtõ fantáziád nagysága szerint születünk. Ráadás minden képességünk, hogy ezekkel is neked és egymásnak szolgáljunk. Ráadás minden szükségletünk is, mert te nem engeded, hogy a foglyaikként vergõdjünk. Ráadás a te ismereted, a benned való hit, hogy el ne tévedjünk a világban. Ráadás lesz az, hogy a nagy mennyei banketten a vendégeid lehetünk. Ámen.

megélésére a más úrnak szolgálók között is. Látod, Urunk, aggodalmaskodó szívünket is. Zúgolódunk, morgolódunk a megélhetés gondjai miatt – mi lesz velünk, mi lesz gyermekeink jövõjével, továbbtanulásukkal, munkahelyükkel, családalapításukkal? Elveszítjük az élet szépségét, ha nincs bennünk bizalom irántad. Amíg mindent meg akarunk szerezni, amire e világban elképzelésünk szerint szükségünk lenne, elrohan mellettünk maga az élet. Úr Jézus Krisztus! Vezess bennünket a keskeny úton, hogy megtaláljuk Isten

országát, s így mienk legyen a benned való békesség, megelégedés és hálaadás. Szentlélek Úristen! Igazság Lelke! Segíts, hogy felismerjük az isteni gondviselés jeleit mindennapi életünkben! Gyõzz meg az Ige ereje és világossága által, hogy testünket, lelkünket az Atya kezébe tegyük le a hit mérhetetlen bizalmával. Ajándékozz meg a Krisztusba vetett hit reménységével, életörömmel, amely kiûzhet szívünkbõl minden aggodalmaskodást és félelmet e világ gondjai közepette, s megáld a megváltottságnak, Isten országának a boldogságával. Ámen.

Oratio œcumenica Teremtõ mennyei Atyánk! Te adtál életet és küldetést az embernek ezen a világon. Köszönjük a csodálatos természetet, erõit, áldásait és szépségét. Megbíztál a munka felelõsségével, a test és a lélek, szellemi valónk odaszánásával az emberi élet jobbítására. Bocsásd meg sok-sok bûnünket, hogy nem mindig a te akaratod szerint használtuk a tõled kapott javakat. Hogy nem embertársaink javára s a te dicsõségedre élünk a természet törékeny adottságaival, szépségével. Köszönjük, Atyánk, az elmúlt idõszakot, a pihenés, a töltekezés alkalmait. Té-

ged kérünk minden élményért, amellyel gazdagítottál minket találkozókon, konferenciákon, táborokban. Könyörgünk hozzád újuló erõért a kezdõdõ munkaévhez – fiataljainknak, tanároknak, szülõknek, lelkészeknek, gyülekezeti munkatársaknak egyaránt. Könyörülj a megtévedteken, akik még mindig áltatják magukat azzal, hogy megfér az életükben a világ dicsõségének hajszolása s a te imádatod is. Segíts, hogy a hamis, mulandó javak ne homályosíthassák el az örökkévaló kincseket. Adj hitvalló bátorságot nekünk a te neved hirdetésére és akaratod

Minden e földön csak elmulandó A Szentháromság ünnepe utáni tizenötödik vasárnap Isten gondviselõ szeretetét hirdeti, és az Istenhez forduló, hívõ bizalomra int. Az óegyházi evangéliumi szakasz (Mt 6,24–34) a mindennapi, földi javakhoz köthetõ aggodalmaskodásról Isten országára irányítja a hívõ tekintetét: „…keressétek elõször az õ országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Boldogan hagyatkozhatunk mennyei Atyánkra, mert aki üdvösségünket elvégezte, gondot visel földi életünkre is („…a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.”). Heti énekünk, a Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331) szintén a gondviselõ Istenbe vetett bizalomra hív és int minket. Az epistola (Gal 5,25–26) ugyancsak mindennapi földi életünk helyes irányára figyelmeztet: „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk kérkedõk, egymást ingerlõk, egymásra irigykedõk.” A vasárnap központi éneke a Minden e földön csak elmulandó (EÉ 372), mely szorosan kapcsolódik a bibliai szakaszokhoz: a mulandó, földi világ helyett Jézus

ÉNEKKINCSTÁR

Krisztushoz hív. Az eredetileg tíz versszakos ének szerzõjének nevét az egyes strófák kezdõbetûinek összeolvasásából (az akrosztichonból) tudhatjuk meg: MJCHAEL ÁTS. Idõsebb Ács Mihály (1646, Kemenesszentmárton – 1708, Nemescsó) valószínûleg Vitnyédy István pártfogoltjaként jutott el a wittenbergi és a tübingeni egyetemre. Az ellenreformáció miatt el kellett hagynia gyõri rektorságát, éveken át bujdosott. 1683-ban Thököly dunántúli csapatának volt a tábori prédikátora. Több dunántúli gyülekezetben (Farád, Nemescsó, Devecser, Simonyi) szolgált. Kemenesaljai esperesi székfoglaló beszédében II. Rákóczi Ferencet az isteni gondviselés eszközének nevezte. Tagja volt annak a dunántúli evangélikus értelmiségi körnek, amely igyeke-

zett ellátni a hívõket a hiányzó magyar nyelvû kegyességi irodalommal. Énekeket (EÉ 264, EÉ 372, valamint az énekeskönyvünkben már nem szereplõ Szívem keserûségét), imakönyvet (Aranylánc) és elmélkedéseket írt (Boldog halál szekere). Egyik szerkesztõje volt annak a Zöngedözõ mennyei kar (ZMK, Lõcse, 1692–1696) címû énekeskönyvnek, amelyben elkezdõdött a régi evangélikus énekkincs felélesztése és megújítása. A százegy éneket közlõ ZMK az 1635-tõl terjedõ úgynevezett protestáns énekeskönyvek evangélikus kiegészítéseként, toldalékaként keletkezett. Graduálénekünk ebben a gyûjteményben jelent meg elõször. A szerzõ saját lelkéhez szóló, egyes szám elsõ személyben megalkotott verse a bensõséges vallásosság stílusában íródott. Az elsõ versszakban felállított ellentét (földi, mulandó, halandó – állandó) kettõsségébõl az állandó felé fordul. A 2–6. versszakban (EÉ 2–5. vsz.) az örök élet felé vivõ, az üdvözítõ Jézusba vetett hit és bizalom fogalmazódik meg. A lélek az élet minden helyzetében Jézus felé fordul, amit a versszakok végén lévõ kijelentés nyomatékosít (csak neved vol-

na, Jézus, én számban; áldott nevedet, Jézus, vallanám; tetõled, Jézus, minden jót várok…). A 7. versszakban a fokozás a csúcspontjára ér: „Lelkemmel együtt Nap s Hold az égen, / Csak téged kíván e földön minden, / Még a vizek is a nagy tengeren, / Téged imádnak, Jehova ISTEN.” A 8–10. versszak (EÉ 6. vsz.) könyörgése az örök élet boldogságát ígéri: „Siess, ó, Jézus! Siess eljõni! / Siesd lelkemet hozzád fogadni, / E bûnös testbõl mennybe bevinni! / Siess, ó, Jézus! Siess eljõni!” Az ének a ZMK-ban nótajelzés nélkül jelent meg. Az énekeskönyvünk által hozzárendelt dallamot ebben a formájában A szokottabb egyházi énekek egyhangú melódiái… (Sopron, 1859) címû gyûjteménybõl ismerjük. Ez a régi magyar dallam oktávnyi hangterjedelmû, tonalitása c-eol. Mind a négy sornak azonos a ritmusa, a 2. és 4. sornak a dallama is. Az arányosan építkezõ, ereszkedõemelkedõ, majd ismét ereszkedõ dallammenet, a sor- és ütemismétlések a dallamot szerethetõvé és könnyen énekelhetõvé teszik. g H. Hubert Gabriella

LAPUNK A VILÁGHÁLÓN A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N O L V A S H A T Ó .

2008. augusztus 31.

evangélikus élet

LELKÉSZIKTATÁS GYÓNON…

megfelelõ helyet. Õ adja az igét, mi pedig a cserépedényei lehetünk ennek a kincsnek. Mérhetetlen kegyelem ez!” g Túri Krisztina

A két fiatal így vallott az igébõl kiindulva: Erzsébet: „Amikor Gyónra kerültünk, a Dabasi Újság interjút készített velünk. Megkérdeztek minket a múltunk-

…ÉS BONYHÁDON

András apostol nyomdokain

A Dombóvár–Kaposszekcsõ–Csikóstõttõs Társult Evangélikus Egyházközségbõl érkezõ Aradi András iktatásának ünnepi istentiszteletén a bonyhádi templomban Krähling Dániel helyi lelkész és Aradi András Péter nyugalmazott

békéscsabai lelkész, az édesapa végezte a liturgiai szolgálatot. Gáncs Péter kifejtette, hogy miért az András apostol elhívásáról szóló igét –

A SZERZÕ FELVÉTELE

b A Tolna-Baranyai Egyházmegye korábbi esperesi székhelyén, a térség egyik legnagyobb gyülekezetének számító Bonyhád–Hidas–Kismányoki Evangélikus Egyházközségben augusztus 23-án Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese ünnepi istentisztelet keretében iktatta be hivatalába Aradi Andrást, a gyülekezet újonnan megválasztott lelkészét. Az ünnepi alkalmon Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét.

Jn 1,35–42-t – választotta: a józan gondolkodású, nyitott és tettre kész András egy kései utódának iktatását ünnepli a bonyhádi gyülekezet. András apostol

„öröksége” üzenetértékû minden többlelkészes szolgálati helyen. Aradi András Mik 6,8 alapján tartotta meg iktatási igehirdetését. A hálaadás szavain túl olyan „szolgálati programot” fogalmazott meg a maga és új közössége számára, amely a törvény szerinti életre, a szeretetre és az Istenre való figyelésre épül. A lelkész azonban – akárcsak a többi ember – nem tökéletes, ezért a törvényes életre, a szeretetre való törekvés és az alázatos Istenre figyelés nem mindig sikerül, a gyenge és esendõ ember sokszor elbukik ezen az úton. „Krisztus szeretetére van szükségünk – hangsúlyozta az újonnan beiktatott lelkész –, mert megváltásunk és örök életünk az õ kezében van.” A „programot” akkor tudjuk megvalósítani, ha együtt tapasztaljuk meg Istennek azt a határtalan szeretetét, amellyel odaadta értünk egyszülött Fiát. g Petri Gábor

Katalin szülei mélyen hívõ, igét olvasó, imádkozó emberek, akik még id. Harmati Béla lelkész szolgálati ideje alatt indultak el a hit útján. A szülõk hite, mint tudjuk, nem száll automatikusan a gyermekekre, de Isten akarata folytán meghatározóvá válhat. Ez történt Katalin esetében is. Mélyrõl fakadó teológiai érdeklõdése személyes életátadással és hittel párosult. Megragadta a Krisztus. Középiskolai tanulmányai után bibliaiskolát végzett, majd három éven át a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet munkatársa volt. Innen vezetett az útja az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Egy évig Chicagóban volt ösztöndíjas; a homoszexualitás pasztorálpszichológiai aspektusairól írta meg dolgozatát. Hatodévét a kecskeméti gyülekezetben, Kiss János mentor vezetése alatt töltötte. Szolgálatát a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban kezdi meg mint iskolalelkész. Személyes hit-

vallása, hogy a rábízottaknak az irgalmas, szeretõ Istent kell közvetítenie, aki Krisztusban jelent meg nekünk. Aki nem dörgedelmes és nem követelõdzõ, hanem irgalmas, mert tudja, hogy porból vagyunk. Az igehirdetés a meghívóra választott ige alapján hangzott: „Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!” (Zsolt 119,25) A püspök, aki a hittudományi egyetemen

A SZERZÕ FELVÉTELE

b Mozgalmas idõszak köszöntött augusztusban az õsagárdi gyülekezetre. A hónap második szombatján rendezték meg az elsõ nemzetközi agárfesztivált, melyre teljes odaadással készült az egész falu. Két hét múlva, augusztus 23-án, szombaton ismét nagy horderejû esemény mozgatta meg a települést és a gyülekezetet: dr. Fabiny Tamás püspök lelkésszé szentelte a falu szülöttét, Tóth Katalint.

FOTÓ: SZABÓ ANDRÁS

Pályájuk 2005. július 10-én avatásuk ünnepi alkalmával Aszódon kezdõdött. A következõ állomás Miskolc volt, ahol Erzsébet iskolalelkészként, Milán pedig a környezõ szórványok evangélikusainak pásztoraként szolgált. Innen kerültek püspöki kiküldéssel a Pest megyei Gyónra 2007 augusztusában. Több okból is meghatározóvá vált számukra a gyóni gyülekezet. Befogadó, szeretetteljes közösségre, barátokra leltek a városban, a gyülekezet tagjai és a testvérfelekezetek lelkészei és családtagjai között, majd õk maguk is itt váltak igazi „családdá” – elsõ gyermekük, a négy és fél hónapos Hunor már ide érkezett. Két szolgálattevõt kapott a gyülekezet, akik egymás mellett állva, egymást

Õsagárdi lelkészszentelés

ról, jövõbeli terveinkrõl. Azt mondtuk, ha igehirdetéseink nyomán csak egy ember is üdvösségre jut, akkor már elértük a célunkat. Kérhetünk-e mástól segítséget, mint Istentõl, aki elhívott minket?” Milán: „Isten megtalálta számunkra a

kiegészítve, közös elkötelezõdéssel vállalják a szolgálatot. Így, együtt hirdették az igét is a gyóni templom oltárterében Ef 2,8 alapján: „Hiszen kegyelembõl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez…”

professzora volt Katalinnak, két-két ószövetségi és újszövetségi utalás alapján szólt arról, hogy nem elég (bár szükséges) a struktúra, Isten Lelkének megelevenítõ erejére van szükségünk, aki a porból is élõlényt, embert teremtett. A liturgiában az Evangélikus Hittudományi Egyetemrõl dr. Bácskai Károly adjunktus, míg gyülekezeti részrõl e sorok írója, egy büszke rokon segédkezett, aki sokakkal együtt azt kívánja Katalinnak, hogy tapasztalja meg szolgálatában Isten életet, hitet teremtõ erejét. g Szabó András

Ez tényleg csoda! e Folytatás az 1. oldalról Az istentisztelet után a szép számban megjelent ünneplõ gyülekezet átvonult az intézményhez, ahol a Mustármag Óvoda kibõvített épületét dr. Fabiny Tamás püspök, Krámer György püspökhelyettes, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese és Erdélyi Csaba, az Irsai Evangélikus Egyházközség lelkésze áldotta meg. A megvalósítást a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Dél-Pest Megyei Egyházmegye támogatása, sok cég és magánszemély adománya, valamint a kivitelezõ Baksa és Társa Kft. rugalmassága tette lehetõvé.

A Mustármag Óvoda, amely Fakan Zsuzsanna óvónõ vezetésével mûködik, az elõírásoknak megfelelõen egy tornaszobával, tetõtér-beépítéssel, szép, világos termekkel és kiegészítõ helyiségek kialakításával tette kényelmesebbé és vidámabbá a gyerekek mindennapi életét, lelki és testi fejlõdését. Az óvoda szeptemberben kettõ helyett három csoporttal indíthatja a 2008/2009. évet. Az óvodások sokszínû mûsorral szolgáltak. A gyerekek örömét legpontosabban az egyik kislány mondata tükrözi: „Ez tényleg csoda!” Milyen igaza van… g Pál Marietta

Janus-arcú ökumené Janus, az elõre- és hátratekintõ, kétarcú isten egyike volt az ókori Róma, az itáliai félsziget legõsibb istenségeinek. Eredetileg a nap, a fény istene volt, aki reggel kinyitotta, este pedig bezárta az ég kapuit. A késõbbiek folyamán a Janus-arc központi jelentése lényegesen módosult, s Janus Róma fõistenébõl, a ki- és bemenõk szigorú figyelõjébõl mai szóhasználatunkban az alakoskodásnak, a kétszínûségnek, az ellentmondásosságnak és a bizonytalanságnak a jelképe lett. Ez a Janus azonban nem egy halott istenség, mely Róma isteneinek gazdag panteonját szaporítja. „Janus kettõs arca, amely egyszerre sír és nevet, a mi arcunk” – írja Korányi András (EvÉlet 2006/17). Valóban Janus ma is velünk és bennünk van, fõhelyet követel életünkben, áthatja emberi létünk minden parányi részét, megbabonázva, erõszakosan telepszik rá tudatunkra. Valahogy nem tudunk, de nem is akarunk szabadulni ölelésébõl, hiszen benne, mögötte tudunk nagyszerûen elrejtõzni, esetleg általa tudjuk elrejteni mindazt, amit nem szeretnénk soha a felszínre hozni. „Egyetemes paradoxona az emberi létnek, hogy normateremtõ, de ugyanakkor tetteiben minduntalan normákat

sértõ lények vagyunk, mindennapi cselekedeteink gyakran ellentmondanak a hittel vallott ideális értékeknek, az »erkölcsi világrendnek«, és saját mércéink alatt botladozunk.” (Cs. Gyimesi Éva) Ez a mi emberi Janus-létünk megkerülhetetlen, szinte nélkülözhetetlen paradoxona, s éppen azért, mert az egyház részben nagyon is e világi, emberi valóság, a földön élõ, látható egyház sem kerülheti el Janus ellentmondásosságát, arcának kettõsségét. Tulajdonképpen Janus képzetét egy furcsa egyházi híranyag idézte emlékezetembe, nevezetesen egy eset, amely idén júliusban a Román Ortodox Egyház zsinatán történt. Meglepõ módon nagyon halvány médiavisszhangja volt. A szent szinóduson a zsinati atyák egy jelentõs része kérte az egyébként legnépszerûbb ortodox metropolitának, a temesvári Nicolae Corneanunak és Sofronie Drincec nagyváradi ortodox püspöknek a tisztségébõl való azonnali felmentését és a palástmegvonást. Teljesen egyedi, páratlan történet ez a romániai ortodoxia életében. Vétkük abban állt, hogy Corneanu metropolita a testvér görög katolikus szertartáson nyilvánosan együtt „áldozott”, azaz úrvacsorázott görög katolikus paptársaival.

3

Az irgalmas Istent közvetíteni

Kincstartók b „Mindenre van erõm a Krisztusban, aki megerõsít engem” – hangzott Isten igéje (Fil 4,13) dr. Fabiny Tamás püspök igehirdetésében Gyónon augusztus 24-én délután, amikor Krámer György esperes hivatalába iktatta a fiatal lelkész házaspárt, Valentínyi Erzsébetet és László Milánt.

f

ÉGTÁJOLÓ

(Egyébként a görögkeleti és a görög katolikus szertartás liturgiája szinte teljesen azonos, és az oltári szentségrõl való tanításuk is megegyezik.) Drincec püspök pedig abban találtatott bûnösnek, hogy keleti rítusú katolikus papokkal együtt szentelte meg a vizet vízkereszt ünnepén egy szintén nyilvános szabadtéri szertartáson. Kemény, késhegyre menõ vita után hazai jó szokás szerint végül is megszületett a salamoni döntés: az egyház nagyvonalúan megbocsátott – nyilvános bûnvalló, exorcizáló aktus után – a két „megtérõ bûnösnek”, s újra keblére ölelte õket. Miután a zsinat elõtt hivatalosan is megbánták „vétküket”, azzal a komoly és elrettentõ figyelmeztetéssel és egyben szent szinódusi döntéssel oldozták fel õket, hogy aki ortodox hívõ létére a jövõben aktív módon részt vesz más felekezet szent cselekményeiben, az visszavon-

hatatlanul kizárattatik az egyedül igaz ortodox egyház tagjainak sorából. Azt is mondhatná valaki, hogy ismerve az ortodox egyház mai szellemiségét, már az is nagy dolog, hogy egy ilyen „ökumenikus eretnekséget” bocsánatos bûnnek tekintenek. Az eset pikantériája pont ez a fajta „keresztényi megbocsátás” – inkább hasonlít az amnesztiához, amely tulajdonképpen a bûnösséget fenntartó büntetés elengedése, nem pedig a bûn eltörlése, a rehabilitálás. Janus másik arca mindig mosolyog, mindig derûs, barátságos, toleráns, nagyvonalú. Egy éve sincs annak, hogy Nagyszebenben lecsengett a III. európai ökumenikus találkozó. Ekkor ország-világ megtudhatta, hogy a Romániai Ortodox Egyház vezetése a legtoleránsabb, a legtestvéribb, a legökumenikusabb, ahol reggel, délben, este kéz a kézben dúl az ökumené, nagy az egység, a szeretet, béke van és tolerancia, és minden másságot szeretnek, tisztelnek és elfogadnak. És így vagyunk itt a szinte mennyei Kánaánban együtt „a kreativitás ágensei egy igazán megvilágosodott Európában”, és ezt a nagy ökumenét beragyogja „Krisztus világossága”. S bár Erdõ Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek olyan lényegre törõen mondta el nagyszebeni

megnyitóbeszédében, hogy „az ökumené ösvénye az a hely, ahol a feltámadt Krisztussal találkozhatunk”, úgy látszik, sokaknak még mindig nehéz megtalálniuk ezt az egyetlen keskeny ösvényt. Wolfgang Huber német evangélikus püspök szavait idézem fel: „Egyik egyház sem képviseli önmagában a fényt alkotó összes színt; egyik egyház sem tükrözheti tökéletesen Krisztus fényét. Ha egy egyház igényt támaszt arra nézve, hogy önmaga legyen az egyetlen, igaz kifejezõdése az alapnak, Jézus Krisztusnak, elkerülhetetlenül degradálja a többi egyházat, és akadályozza a többi egyház fényének közös kisugárzását és ragyogását.” Talán eljött az ideje annak, hogy Janus kettõs arca helyett Krisztus arca jelenjen meg az ökumené tiszta, szép egén.

Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület

2008. augusztus 31.

keresztutak

Ûrhajós a templomban

Vándorúton

Az egykori Sopron vármegye székhelyén, Nemeskéren az evangélikus templomban rendezte meg Szent István-napi megemlékezését és ünnepi közgyûlését augusztus 19én délelõtt a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat. Az esemény a történelmi egyházak püspökei által tartott ökumenikus igeliturgiával kezdõdött, majd dr. Vladár Gábor, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora mondott ünnepi beszédet.

Nyírteleki cigánykonferencia b „Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és õ bõkezû mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: »Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.«” (Róm 10,12–13) – Ennek az igei mottónak a szellemében zajlott augusztus 20. és 24. között Nyírteleken a Közös asztal – vándorúton elnevezésû cigánykonferencia, jelezve, hogy a találkozón semmiféle alá- vagy fölérendeltség nincsen, és senki sem ítélkezik a másik felett.

Angol fiatalok, cigány elõadók, zenészek, gyékénymesterek sokasága fordult meg a konferencián. Az angol vendégek a londoni All Souls gyülekezetbõl érkeztek, hogy szolgáljanak a cigány gyermekek között angoltanítással, énekléssel, kézimunkával. Nap mint nap húsz-harminc apróság gyûlt össze a cigány közösségi házban, és együtt kiáltották énekelve: Jesus loves you! (Jézus szeret téged!) A gazdag programot kínáló találkozón felnõttek és fiatalok egyaránt részt vettek. Isten igéje mellett cigány dallamok is felhangzottak. A résztvevõk együtt kirándultak, játszottak, közös asztalhoz ültek mindennap. Vándorúton – jó a cím, hiszen mindnyájan úton vagyunk. De ez esetben valóságos vándorútról is szó volt, hiszen a vendégek több helyszínrõl érkeztek. Az angliai gyülekezetbõl ír, maláj, indiai, dél-koreai, új-zélandi, Fülöp-szigeteki, hongkongi és angol származású testvérek szolgáltak a nyírteleki gyülekezetben két hétig, s részt vettek a konferencián is. Magyarországról Szabadszállásról, Sárszentlõrincrõl, Budapestrõl, Orosházáról, Pomázról, Nyíregyházáról, Békéscsabáról, Nagydorogról, Görögszállásról, Belegrádról érkeztek testvérek – csaknem ötvenen. Igehirdetéssel szolgált Bakay Péter missziói munkatárs, Laczki János orosházi másodlelkész, Bozorády András nyíregyházi, Györfi Mihály nyírszõlõsi lelkész és Gáncs Péter püspök. Balog Zoltán, az Országgyûlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke a cigány identitásról és kulturális autonómiáról, dr. Hadházy Antal nyíregyházi református lelkipásztor cigány hírességekrõl, Surmai László pedig a cigánymisszióról, illetve költõi munkásságáról tartott elõadást. Az együttlét csúcspontja a szombati

Simonyi Károly és Szakács Imre az oklevél átadása elõtt A megye kitüntetõ címét, a Kék Szalagot ezúttal Simonyi Károly Amerikában élõ szoftverfejlesztõ, a második magyar ûrhajósként számon tartott tudós vehette át Szakács Imrétõl, a közgyûlés elnökétõl. g Menyes Gyula felvétele

A Kisebbségekért díj külhoni magyarságért tagozatának kitüntetését „a magyar–magyar kapcsolatok jeles szorgalmazásáért és aktív alakításáért” indoklással vehette át Pátkai Róbert Angliában élõ nyugalmazott evangélikus püspök Budapesten, a Nemzeti Táncszínházban augusztus 20-a alkalmából.

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet hírei Nagyszabású humanitárius segélyezés Oszétiában A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) oszétiai humanitárius munkája során két jelentõs felkérést is kapott, amelyek a segélyprogram jelentõs bõvülését, a segélyezettek számának növekedését eredményezik. Az Orosz Ortodox Egyház segélyszervezete partneri együttmûködésre kérte fel az 1995 óta a térségben dolgozó, több mint egy évtizedes helyi szakmai tapasztalattal és kapcsolatokkal rendelkezõ Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet. Ez elsõsorban a koordinálást és a segélyakciók minél több menekülttáborra való kiterjesztését jelenti.

A segélyszervezet folytatja helyszíni segélyprogramját, melyhez a 1170500820464565-ös számlaszámon fogad adományokat.

Beteg gyermekek gyógyulásáért Húsz kelet-magyarországi, súlyos légúti és allergiás betegségben szenvedõ gyermek vett részt tíznapos élményterápiás kezelésen Erdélyben augusztus 11. és 20. között a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szervezésében, a Mol Nyrt. támogatásával (a program összköltsége 1,6 millió forint, amelyet a Mol Nyrt. Új Európa Alapítványa finanszírozott). A hátrányos szociális helyzetû, légúti betegségben szenvedõ

résztvevõivel és a helyi gyülekezettel, utcamisszió volt; Görögszálláson rajakik közösségben voltak egymással egy tunk kívül több mint százan gyûltek cigány kisgyermek megkeresztelésekor, össze. Többen énekléssel, bizonyságtéilletve Jézus Krisztus testének és vérének telekkel szolgáltak; még közös focivételében, újra és újra megtapasztalva meccsre is jutott idõ, amelybe a londoni fiatalok is beszálltak. Vacsorára az asszonyok közösen cigány lecsót fõztek, hiszen a misszióban az asztalközösség vállalása is nagyon fontos. Az elõadó, Varga Mihály – maga is cigány ember, Békésrõl – elmondta, milyen nyomorúságokból szabadította meg Isten, és megjárva a börtönt is, hogyan rendezõdött végül az élete, hogyan kapott új életet Jézus által. Persze nagy volt a nyüzsgés, gyerekek rohangáltak hiányos öltözékben, édesanya szoptatta gyermekét a sorok között, sok férfi tüntetõleg csak a kapuig volt hajlandó menni, de biztos, hogy sokukat így is megérintették az elhangzottak. Gáncs Péter püspök az elsõ fát ülteti A magok el lettek vetve; Urunk érthetetlen kegyelmét, mérhetetmint tudjuk, a kapálás és a gondozás len szeretetét. sem egyszerû munka, azonban a növeAz öt nap gyorsan elszaladt; nehéz kedés az igazán fontos. volt az elválás, életre szóló barátságok Ezek a gondolatok is elhangzottak vaköttettek. A munka mindenki számára sárnap délelõtt a Barátság Park felavatáotthon folytatódik, ez a konferencia sán. Az ünnepségen elültettek négy fát – csak egy impulzus volt, hogy mozdulni az elsõt Gáncs Péter püspök, a másodikat

FOTÓK: GYÖRFI ESZTER

e

Esti áhítat – gitárral kezében Bakay Péter kell. Jó lenne sûrûbben találkozni, egymás segítségére lenni! A résztvevõk azzal a reménységgel búcsúztak egymástól, hogy jövõre újra találkoznak. g Berecz Annamária – Györfi Judit

a helyi cigány önkormányzat képviselõi, a harmadikat az angol fiatalok, a negyediket pedig a konferenciázók. A záró istentiszteleten megtelt a nyírteleki evangélikus templom a találkozó

Értékeld az értékeid!

FOTÓ: MÖSZ

Az augusztus 3-i délelõtti istentiszteleten különös kis társasággal egészült ki a balassagyarmati evangélikus gyülekezet. Húsz kisebb-nagyobb gyerek fegyelmezetten, érdeklõdve hallgatta az igehirdetést, és maguk is szolgáltak ifjúsági énekekkel. Kadlecsik Zoltán, az Angyalfa Alapítvány vezetõje évekkel ezelõtt azt tûzte ki célul, hogy nehéz családi körülmé-

nyek közt élõ gyerekeken segítsen. Adománygyûjtõ akciókat és programokat szerveznek szabadságvesztésre ítélt szülõk gyerekeinek. Idei nyári táboruk helyszínéül a balassagyarmati Szabó József Tanulmányi Házat választották. Színes programjuk vezérfonalát az értékeinkrõl való közös gondolkodás adta. Áhítatok, elõadások, beszélgetések,

A Krasznij Hodban felállított menekülttábor területén Emellett a genfi székhelyû nemzetközi humanitárius segélyszervezeti szövetség (Act International) nemzetközi tényfeltáró csoportot küldött a helyszínre. A bizottságba beválasztották a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársát is. Feladatuk a humanitárius helyzet általános áttekintése az észak- és déloszétiai területeken, a menekültek helyzetének vizsgálata és a kezdõdõ nagyszabású nemzetközi segélyakció részletes kidolgozása lesz. Az ökumenikus segélyszervezet helyszínen tartózkodó munkatársai közben tovább folytatják a megkezdett gyorssegélyezést, élelmiszerrel, ivóvízzel és higiéniai csomagokkal (fogkefe, fogkrém, szappan, higiénés papírok, törölközõ) segítik a menekülttáborba kényszerülteket.

fiatalokat a segélyszervezet szociális intézményrendszerének segítségével választották ki. A só- és élményterápia helyszíne a festõi szépségû Parajd és környéke volt. Parajd a székely Sóvidék természetes központja, a Kárpát-medence legfontosabb sóbányája. A parajdi sóbarlang levegõje gyógyítja a légúti betegségeket, erõsíti az immunrendszert, ezáltal csökkenti az alkalmazandó gyógyszerek mennyiségét, és mérsékeli a gyógyszerek mellékhatásait is. A résztvevõk naponta három-négy órát tartózkodtak a sóbányában, a fennmaradó idõben autóbusszal látogattak el Farkaslakára, Segesvárra, Korondra és Szovátára, továbbá kézmûves-foglalkozásokon és egyéb szabadidõs programokon vettek részt. d MÖSZ-infó

FOTÓ: BARTHA ISTVÁN

4

Tábori pillanatkép

vetélkedõk keretében tanulták, hogyan lehet jó tulajdonságainkat hasznosítani és a rosszakat jóra fordítani. Ezeken az alkalmakon természetesen arra irányult a figyelem, hogy értékeinket Istentõl kaptuk. A nyáron elmaradhatatlan strandolásra, játékra is jutott idõ. Az utolsó este rendezett „Ki kit tud?” mûsorszámainak önfeledt vidámsága méltóképpen zárta a hetet. A helyi gyülekezet nemcsak az istentiszteleten látta szívesen a táborozókat, hanem ki almás pitével, kaláccsal, fagyival, ki pedig kézmûvesprogrammal vagy játékkal kedveskedett nekik. A gyerekek hálás szeretettel vették körül a hozzájuk látogató helybelieket, köztük a lelkészt is. A táborvezetõ mellett öt fiatal munkatársa is fáradhatatlanul dolgozott, a késõi lefekvések és korai felkelések fáradalmait meghazudtoló lelkesedéssel: Gyuricza Nóra gyógypedagógus-hallgató, Liszka Viktor és Molnár Balázs teológushallgatók, Nánai László Endre tábori lelkész és Poór Attila térburkoló. Az utolsó napon a balassagyarmati vasútállomáson vidám, életteli kis társaság búcsúzott a várostól – derûs és megható pillanatok emlékével. Viszontlátásra! g – bi –

2008. augusztus 31.

kultúrkörök

AUGUSZTUS 29.

Janicsárok, a török sereg elit katonái Mire Tolnán összegyûlt nagyjából huszonötezer fegyveres, elveszett a második várvédelmi vonal szinte összes fontos erõssége: Pétervárad, Újlak, Erdõd és Eszék. II. Lajos ezzel a törökéhez képest maroknyinak mondható haddal indult Mohácsra, nem várva be Frangepán Kristóf bánnak a Balatonnál tartó horvát alakulatait, valamint a Veszprém körül tartó cseh lovagok segédcsapatát. Szapolyainak a király elõször azt a parancsot küldte, hogy támadjon a török hátába, zárja le az utánpótlási vonalait, majd a Duna mentén felfelé induljon Szulejmán ellen. E terv értelmében indult el Tolnáról a királyi had, hogy a Duna mentén lefelé törjön elõre, és harapófogóba zárja a törököt. Késõbb azonban azt a parancsot küldték az erdélyi vajdának, hogy hadaival vonuljon a király tá-

1918. december 11. – 2008. augusztus 3. Elsõ képein sovány arccal néz vissza a háború poklából. Az 1953-ban készült fotón már Dosztojevszkij-szakállal láthatjuk, éppen szabadult nyolc év „javítónevelõ” munkatábor után. A milliókat tizedelõ szenvedés gyúrja íróvá: apró betûkkel, végtelen mondatokból írja könyörtelen ítéletét a zsarnok hatalomról. 1962-ben megjelent, Ivan Gyenyiszovics egy napja címû mûve a kazahsztáni poklot örökíti meg. Kisregény, másfél száz oldalnyi, halálosan pontos látlelet a sztálini önkényrõl; Suhovról, az SCS-854-es fogolyról, életének egyetlen napjáról abból a háromezer-hatszázötvenháromból, amelyet a testet szétszaggató félelemben kellett eltöltenie. A szörnyû és vérzõ sebeket érintõ mû bejárta a világot, és Szolzsenyicint is munkája folytatására sarkallta. A Matrjona háza és Az ügy érdekében címû elbeszélés tovább tépi az emlékezés szálait. Csupa megnyomorított emberi sors, fekete kõbõl faragott arcok, véget nem érõ rabságok a megállt idõben. A szörnyû betegséggel folytatott küzdelmét a Rákosztályban dolgozta föl; az olvasói levelekbõl ekkor kezdte összeállítani talán leghatalmasabb vállalkozását, A Gulag szigetcsoportot. Szinte szerzetesi napirendben dolgozott. Az írást szent és makacs feladatnak tekintette, az igazság feltárásának és nemzetmentésnek. Hruscsov halála, az írószövetség bíráló levele után csak szamizdatban jelenhetett meg. De nem adta meg magát. Dolgozott fáradhatatlanul. Regényei kijutottak külföldre; irodalmi munkásságát 1970-ben Nobel-díjjal jutalmazták. A díjat nem vehette át, sõt a Párizsban megjelent A Gulag szigetcsoport miatt 1974-ben megfosztották állampolgárságától, és repülõgéppel külföldre toloncolták. Alekszandr Szolzsenyicin amerikai számûzetése a magány és a munka lázában telt el. Otthon bírálták a kis talpnyalók, külföldön a fizetett bérencek, most pedig, halálakor újból, Oroszországban és Magyarországon is szorgos nekrológírók. Mondják, hogy eszköztára szegényes, stílusa körülményes, mondatai hosszúak. Konzervatív és nacionalista. Erkölcscsõszként prédikált ötven éven át. Bizonyára van benne igazság, hiszen

gyar lovasroham kezdte, amely elsöpörte a törökök európai hadtesteként említhetõ ruméliai sereget, ám a mögötte álló janicsárok puskatüze, illetve a török ágyúk kartácslövései megállították az elõnyomulást. Tomori ekkor támadásra vezényelte a magyar gyalogságot. Csakhogy idõközben beérkezett a törökök ázsiai hadtestének tekinthetõ anatóliai sereg, amely a janicsárok puskafedezete mellett ellentámadásba ment át. Közben Szulejmán oldaltámadást indított, és megrohamozta a király táborát. A csata ekkor veszett el véglegesen, noha a magyar katonák derekasan küzdöttek. Utolsó leheletükig harcoltak: majd egy szálig meghaltak, alig menekült el valaki is. A király is elesett. Szulejmán harmadik augusztus 29-i gyõzelme Buda elvesztését jelentette. Mindez 1541-ben történt. Az országot addigra már két király uralta. Nyugaton Ferdinánd, keleten elõször Szapolyai, halála után pedig csecsemõ fia, János Zsigmond volt az úr – ez utóbbi nevében Fráter György kormányozott. Szulejmán azt hangoztatta, hogy Bécs ellen vonul, Magyarországra csakis a csecsemõ király megsegítésére jön. Ez elsõ látásra így is volt, hiszen elkergette Ferdinánd király Budát ostromló hadait. Csakhogy aztán beült a készbe: meghívta óbudai táborába a csecsemõ királyt, Izabella özvegy királynét és a kíséretükben lévõ fõurakat, közben pedig janicsárjai – kóbor turistáknak álcázva – beszállingóztak a budai Várba. Amikor pedig már elegen voltak, lefegyverezték az õrséget, és elfoglalták a Várat. Szulejmán szultánnak egyébként nemcsak az elsõ nagy hódító hadjárata, de az utolsó is Magyarországhoz kötõdik. 1566-ban százezres hadával Szigetvárra támadt. Akkor már sokat emlegette, hogy augusztus 29-e a szerencsenapja, és azon a napon fogja bevenni Zrínyi Miklós erõsségét. Nem így lett, helyette szeptember 6-án meghalt. Halálát eltitkolták a török sereg elõl. Zrínyi két nappal késõbb kitört a lángokban álló várból, és elesett a csatában. Szulejmán belsõ részeit a törökök Szigetvár mellett temették el, föléjük szentélyt emeltek. Testének többi részét hazavitték Isztambulba és a Szulejmán-mecsetben helyezték el. Augusztus 29-e mágikus dátuma még egyszer elõjön a magyar hadtörténelemben, 1686-ban azonban már az egyesített keresztény sereg próbálta visszavenni a

THAN MÓR: A MOHÁCSI CSATA

borába. Az ellentmondásos parancsoknak aztán az lett a következménye, hogy Szapolyai mindenrõl lekésett. A középkori magyar állam bukását elõidézõ csata augusztus 29-én Mohácson zajlott. A török többszörös túlerõben volt, ezért Tomori azt a haditervet eszelte ki, hogy Szulejmán seregét külön-külön kell legyõzni, vagyis nem szabad idõt adni a szultánnak, hogy a mohácsi sík teljes arcvonalán felsorakozzon. A csatát ennek megfelelõen a ma-

magyar fõvárost a töröktõl. A vár június 18-án került ostromgyûrûbe. A védõk felmentésére Szulejmán nagyvezér, a nagy szultán névrokona indult, de számára már nem hozott szerencsét az augusztus végi nap. Hiába próbálta meg aznap átvágni az ostromgyûrût, hogy az összeomlás szélén álló várbelieket megerõsítse, támadását felmorzsolták a Lotharingiai Károly herceg vezette keresztény seregek. Buda négy nappal késõbb felszabadult. g Jezsó Ákos

ságot: a kommunizmus áldozatainak a száma megközelíti a százmilliót! És ezt a szörnyûséget szándékosan tették. Megszervezve és maradéktalanul megvalósítva. Tetézve a mindennapos hazugsággal, hogy az „átnevelés”, a munkatábor nemesít. Jobbá teszi az embert. A sztálinisták gonoszsága mindent megfertõzött és megölt. Politikai és gazdasági számításból, embergyûlöletbõl. Amerikai házához külön kápolnát építtetett. Hajnalonként ott imádkozott megalázott társaiért, a szenvedõk közösségéért. Talán itt fogalmazódtak meg – az ortodox vallástól áthatott – legszebb-legfájóbb gondolatai. Erkölcsi ítéletei arról, ami a nagyvilágban történt. Egyértelmû és egyszerû szavakkal. Meghalt Oroszország lelkiismerete. Az új évszázad lelkiismerete is. Egy magányos hang az igazságosztók között, akit a legtávolabbi helyeken is meghallottak. Olyankor szólt, amikor mindenki néma maradt, bátran, mikor mindenki félve csukta be a szemét és a fülét… Alig temették el kedves moszkvai kolostora csendes kertjébe, orosz repülõk bombázták a grúz falvakat, harckocsik és katonák kergették a védtelen embereket. g – fenyvesi –

Világutazó járt Szegeden b Egy elfeledett felvidéki gróf, a Ghymes együttes zenéje és nemzetközi tánccsoportok kavalkádja – mindez egy darabon belül kerülhetett színpadra a múlt hétvégén a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében.

giailag kedvezõ helyzetbe került, hiszen Magyarország délrõl védtelenné vált. A nyár azonban eltelt, õsszel pedig már nem lehet támadó hadmûveletekbe fogni, ezért a szultán visszavonult. Néhány évvel késõbb visszatért, még a korábbinál is nagyobb haddal. Ezúttal sokkal korábban, már április végén elindította hadát, hogy az õsz kezdetére be tudja fejezni a hadjáratot. A magyar hadvezetés mindent tudott a török sereg mozdulatairól. Csak azt

a „marxisták” mindig tévedhetetlennek tartották magukat. Nem értik, hogy Szolzsenyicin a 20. század szenvedéstörténetét írta meg! „Szent könyvei” nem besorolásra készültek. Tanúságtételre! Okulásra mindenkinek és minden idõre. A vértanúvá lett orosz nép véget nem érõ szenvedését õrzik a halhatatlan mûvek. Az igaz-

Benyovszky Móric szerepében Rátóti Zoltánt láthattuk, akinek alteregója, Fitos Dezsõ táncmûvész mutatta meg, hogyan is kell a test minden rezdülésével, a magyar néptánc délceg mozdulataival kifejezni azt a túlfûtött érzelemvilágot, amely Benyovszkyban lakozott. A híres kalandor Verbón született, katonának tanult, majd Mária Terézia hadseregét maga mögött hagyva harcolt a lengyelek oldalán. Orosz fogságba került, ahonnan megszökött, és Madagaszkár szigetére hajózott. A szigetlakók királyukká választották; ehhez az egzotikus helyhez kötõdött élete végéig. Emlékiratait Jókai Mór fordította franciából magyarra 1888-ban. A zenekar a gróf nyughatatlan lelkeként minden alkalommal új vizekre csalogatta az utazót, egy pillanatig sem engedte, hogy gyökeret eresszen. A rendezõk, Szarka Tamás és Zsuráfszky Zoltán nem a narrációra helyezték a hangsúlyt; mintha a minimumra törekedtek volna, amikor Benyovszkyt megszólaltatták.

Annál inkább fontos volt a zenei szöveg, a dallamvilág és a tánc, melyek harmonikusan egészítették ki egymást az elõadás elejétõl a végéig.

FOTÓ: WWW.SZEGEDISZABADTERI.HU

nem, hogy mi a támadás célja, Erdély vagy Buda. Ezért kellett megosztani a magyar hadakat. Szapolyai János vajda elõször Dél-Erdélyben, majd a Maros és a Tisza mentén állomásozott nagyjából tizenötezres hadával, hogy lezárja a területet, ha arra támadna a török. A budai út védelmét Tomori Pál alsómagyarországi kapitány felügyelte alig néhány száz emberével, az ország haderejét pedig Tolnára hívta egybe II. Lajos király. Csakhogy nagyon lassan ment a gyülekezés, a nemesség vontatottan érkezett, a segédhadak akadoztak, a meghirdetett parasztfelkelés pedig eredménytelen lett. Közben a török akadálytalanul átkelt a Száván, majd a Dráván is. Tomorinak nem volt ereje, hogy kihasználja a természet adta lehetõségeket, a király pedig nem küldött segítséget, hiába is kérlelték.

5

Alekszandr Szolzsenyicin halálára

Nándorfehérvártól Mohácson át Budáig Baljós dátuma a magyar történelemnek augusztus 29-e, a világhódító II. (Nagy) Szulejmán szultán ugyanis ezen a napon aratta legnagyobb magyarországi diadalait. Három olyan vesztes csata emlékét idézi, amely hosszú idõre meghatározta népünk sorsát. Elsõ ízben 1521-ben bukkant elõ, lévén, hogy ezen a napon vesztettük el Nándorfehérvárt; második alkalommal 1526-ban – e napon vívtuk a mohácsi csatát –, harmadszor pedig 1541-ben, hiszen Budát is augusztus 29én vesztettük el. Nézzük az elsõt! A török történelem legtehetségesebb szultánja 1520-ban állt birodalma élére. Apjától, a harcias Szelimtõl páratlan hatalmat örökölt: három kontinensre kiterjedõ országa másfél millió négyzetkilométert tett ki, kincstára kimeríthetetlennek tûnt, hadserege pedig nagyjából akkora volt, mint az európai államok összesített ereje. Mivel a törökök számára Keleten már szinte nem volt mit meghódítani, trónra lépése után Szulejmán Európa ellen fordult. Tudta, hogy Magyarország erejét felõrölte az addigra már másfél évszázada szakadatlanul zajló törökellenes honvédõ háború. 1521ben tehát Buda elfoglalására indult, hogy aztán Bécs következzen. Csakhogy akkor még állt a hazánk déli végeit vigyázó kettõs várvédelmi rendszer, amelyet még Zsigmond király épített. Ennek a legerõsebb vára Nándorfehérvár volt; a török sereg egy része ostrom alá vette. A szultán a fõhaddal továbbállt, és a Száva partján lévõ Szabácsot támadta, hogy aztán Buda felé forduljon. Szabácsot Logodi Simon és Torma András pár száz fõs õrsége védte. Szulejmán több tízezres serege hamar elfoglalta a Szerémség legfontosabb várát. A szultán krónikájába ekkor ezt jegyezték be: „Nemcsak Üngürüsz (Magyarország), hanem Frengisztán (Nyugat-Európa), sõt egész Káfirisztán (a keresztény világ) lágyéka átszúratott.” Szulejmán visszatért Nándorfehérvár alá, és egyesítette seregét. A várat Oláh Balázs és Móré Mihály védte, gyakorlatilag az utolsó leheletéig: a több mint egy hónapos ostrom végére már csak hetven katonájuk maradt. Mikor a lõportorony is felrobbant, a védõk kilátástalannak ítélték a helyzetüket, és szabad elvonulás fejében feladták a Magyarország kulcsaként is emlegetett várat. A szultán nagylelkû volt, megkímélte az életüket. Szulejmán a gyõzelem révén straté-

f

Az õsbemutató különlegessége, hogy Benyovszky életének minden fontosabb epizódjához autentikus tánccsoportok táncait kapcsolták az alkotók. A nemzetközi néptáncfesztiválra érkezõ szlovák, lengyel, kaukázusi, francia és afrikai táncosok mind-mind felléptek a darabban. Ezzel tökéletesen kifejezték a rendezõk, hogy milyen színes volt az a világ, amelyben Benyovszky élt és alkotott. Az a kulturális kavalkád, mellyel õ találkozhatott a 18. század közepén, csak keveseknek adatott meg, nem véletlen hát, hogy feljegyzései és emlékiratai olyan értékesek az utókor számára. g Koncz Eszter

e

2008. augusztus 31.

panoráma

Nyárbúc

MAMANAPLÓ

Nyaral a család Az utolsó pillanatban ölünkbe pottyant egy kis nyaralás. Csupán egy hét, de három kiskorúval ez is óriási. Türelmetlenül vártam a szép balatoni vakáció idõpontját: Nagy egész nap a játszótéren lóghat, Középsõ a kánikulában leszokhat a pelenkáról, Kicsi végigszáguldhat a finom pázsiton, Apa reggeltõl estig velünk, én végre olvashatok… Vasárnap • Középsõ már két napja állandóan indulni szeretne. Ma végre eljött az õ ideje! A készülõdés sokkal tovább tart, mint máskor, mert Nagy és Középsõ be van sózva, mindenütt akadályt képeznek. Bababarát üdülõbe készülünk, ennek ellenére Apa már negyedszer fordul a garázsmenettel. Habár az üdülõben adnak etetõszéket, babakádat, kiságyat, azért egy fellépõt a mosdóhoz, egy biciklit, két bilit és egy babakocsit elviszünk magunkkal. Az utolsó pillanatban Nagynak még eszébe jut, hogy szomjas, pisilnie kell. Ezek után Középsõ is szomjas lesz. Indulunk. Végre beszállunk az autóba leizzadva, elfáradva. Negyed óra elteltével Nagynak már oldalra lóg a feje, Kicsi hangosan skálázik, Középsõ pedig a Szent Állattal bitangkodik. Csudijó ez az autópálya, hamar odaérünk a célunkhoz. A megérkezés elõtt három kilométerrel Középsõ is elalszik. Balaton-part, csodás! Hát ez is megadatott nekünk: egy hét teljes nyugalom, kiszolgálás, pihenés! Van még egy kis idõ vacsoráig, fürödhetnénk. Apa, Nagy és Középsõ fürdõruhába bújnak, felfújjuk az úszógumikat, karbigyókat, mindent. Nagy kitörõ lelkesedéssel közeledik a vízhez, Középsõ viszont a lépcsõ tetején megmakacsolja magát, és nem megy tovább. (Nem baj, sok van még hátra!) Estére Nagy benáthásodik. Nem lázas, csak hõemelkedése van. Na tessék, ez a nyaralás is jól indul. Hétfõ • Ahogy a méterlógató elõre jelezte, hajnalban trópusi zivatarra ébredünk. (Nem baj, sok van még hátra!) Éjjel nem alszunk túl sokat, Nagy percenként köhécsel, felsír háromszor, ezzel Kicsit is felébreszti, aki visítva bömböl. Középsõ csak morog, lusta felülni. Az idõ annyira rossz, hogy rövid sétára sem lehet kimenni: a játszószobában vészeljük át a délelõttöt. Nem merek bugyit adni Középsõre, pedig szeretném már elfelejteni a pelenkát. Nagy és Középsõ mindenen civakodnak. Türelemjáték. Az éjszakai éberség miatt Apával alig bírjuk nyitva tartani a szemünket. (Nem baj, sok van még hátra!) Kedd • Az éjszaka majdnem csodálatos volt. Tegnap mindenki annyira kifáradt, hogy mára nem maradt ereje dorbézolni. (Egyébként is sok van még hátra!) Az idõ továbbra is alkalmatlan a szabadidõs tevékenységekhez, ezért autóba ülünk, és irány a vasúti terepasztal! Tízperces autózás után már veszekedés tör ki a hátsó fedélzeten – elég nehéz leszerelni az ülésbe beszíjazva. Az egyedüli lehetõség, a zsarolás („Nem kapsz meglepetést!”) egyelõre hatásos. A terepasztal fantasztikus. Másfél órát bolyongunk az óriási teremben, Középsõt lebilincseli a milliónyi gõzös, dízel, az alagutak, a hidak. Kicsi is jól bírja a sétát a hátizsákban. Délután újabb bokszmeccs az alvás miatt. Az esõ már nem esik, a szél is gyengébb, Nagy kimerészkedik az udvarra. Szerda • Kezd szép idõ lenni! Lehet, hogy hétvégén már fürödhetünk is. (Sok van még hátra!) Ma elõször próbáljuk meg a bugyizást Középsõvel. Hopp, délelõtt bepisil. Semmi baj, rengeteg kisgatyát hoztam. Ebéd után siker a bilin, csak épp a tartalom fele Apa ágya alá folyik. Felmossuk, jutalomcukorka Középsõ szájába. Boldogok vagyunk. Délután bemegy egy kis végtermék a bugyiba. Nem baj,

nem sikerülhet minden elsõre. Így is büszkék vagyunk. (És tényleg sok van még hátra!) Csütörtök • Éjféltájban felsír Középsõ, tele az orra. Nem sokkal ezután Kicsi is sír, õ is taknyos. Természetesen mindent otthon hagytunk, orrcseppeket, orrszívót, szopogatós csodákat, hiszen ilyen gyönyörû nyárban nem lehetünk betegek. Mindig tanulunk valamit: az orrszívót a dzsungelbe is vinni kell. Nagy fagyizni szeretne. Megegyezünk: betegeknek csak süti jár. Elgyalogolunk a távoli cukrászdáig, közben percenként kérdezgetik: „Messze van még?” Vacsora közben Apa arra lesz figyelmes, hogy amíg Középsõ a poharából iszik, a széke alatt egyre nõ a tócsa. De jó, lehet újra takarítani! Megfeddem Középsõt, hogy mégsem illendõ az ebédlõben végezni a dolgunkat. Látom rajta, hogy rettenetesen szégyelli magát, így nem szidom tovább, csak kiküldöm az udvarra, amíg felmossuk az asztalunk környékét. (Nem baj, sok van még hátra!) Péntek • Nagyot lelkesíti, hogy Apa azt ígéri, elviszi biciklizni a szomszéd faluba. Sikerül „jó gyerekként” viselkednie, nehogy elveszítse a páratlan lehetõséget. Rettenetesen fáradt vagyok. Egész nap pihenek, még sincs egy szabad percem, minden pillanatban figyelni kell a lurkókat. Nem baj, ennek ellenére élvezem. (Egyébként is sok van még hátra!) Szombat • Majdnem igazi nyár van. Forrón süt a nap, de a szél erõs. Kiülök a kertbe, kilógatom a lábaimat a napra, talán lesz valami színem. Szerintem felesleges, a lábam mindig hófehér, akármit csinálok vele. Középsõ pólóban, zokniban áll az árnyékban, nem sikerül levetkõztetni, pedig a hõségben már minden gyerek pucéran rohangál. Félórás küzdelem után zoknitlanítom a lábát, közben összepisili magát. A pólót nem engedi levenni, mert véleménye szerint meg fog fázni. (Árnyékban 30 fok van.) Naggyal bemegyünk a vízbe. Elsõre rémes, aztán viszont nagyon üdítõleg hat. Tíz perc elteltével kifelé terelem Nagyot, elég neki ennyi a megfázására. Haragszik rám, de megígérem neki, hogy délután pancsolhat a kismedencében. Ez felvidítja, és megbocsát nekem. Estére sajognak a lábaim. Lefekvés elõtt veszem észre, hogy néhány fehér foltot leszámítva lángvörösek. Nehezen alszom el, minden fáj, ami hozzám ér. Vasárnap • Mára gyönyörû idõnk lett. Már nem nagyon megyek napra, mert szörnyen fájnak a piros végtagjaim. Találok egy helyes napernyõt, behúzódom alá Kicsivel, aki szemügyre vesz minden fûszálat, és lelkesen „takarítja” a gyepet. Ragacsos zöld kenõccsel kezelem égõ lábaimat. Középsõt továbbra sem lehet vízbe küldeni, siker viszont, hogy nincs már rajta se zokni, se póló. Nagy úgy ugrál a medencében, mint egy delfin, és ebédre is csak nehezen lehet kirángatni. Rádöbbenek: nincs sok hátra. Vajon jó-e ez vagy rossz? Hát mégis eltelt ez az egy hét, pedig az elején végtelennek tûnt! Még csak nem is olvastam, bár reménykedve elvittem magammal egy vékonyka könyvet. És aludni se sokat aludtam… Az utolsó pillanatban még bilit mosok, pisiltetek, aztán fél óra alatt összevadásszuk a rohangáló gyerkõcöket, és leizzadva, elfáradva búcsút veszünk az üdülõtõl. Mire ráhajtunk az autópályára, már az összes gyerek ide-oda dõl, fel sem ébrednek egészen a kátyús utcánkig. Este a szétdobált játékok és táskahegyek között összegzem magamban az elmúlt hetet. Csodálatos. (Többre nem futja erõmbõl, nekem már nincs sok hátra.) Mostantól talán arra is lesz idõnk, hogy kipihenjük a nyaralást… g – ma-ma-szek –

Beindult a vendéglátósképzés a teológián? Balatonszárszón vagyunk, az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. Kényelmes, szép, tiszta és otthonos. A reggeli után áhítat: fiatal teológuslány tartja, egy jézusi példázatot taglalva. Még kántort is talált egy mackós karnagy személyében. Délelõtt 11 órakor megszólal a harang: gyerek-bibliaóra lesz. Lányomat felkísérve látom, hogy ugyanaz a hölgy tartja a foglalkozást: énekkel kezdenek, majd Noé bárkája a téma. Otthagyom a gyereket, nincs nekem itt semmi keresnivalóm, megy ez nélkülem is, sõt… Ebédnél aztán már nagyon ismerõs az egyik pincérlány, és délután, amikor a recepciónál kerékpárt vételezek, ugyancsak õ adja ki a kulcsot. De most aztán régi vendéglátósként csak megkérdezem:

– Ha nincs is munkaköri leírása, árulja el: mi a dolga itt? – Ahol szükség van ránk, ott vagyunk. Ez az itt szolgáló teológusok mindenkori mottója. Kéthetes turnusokban váltjuk egymást. Áhítatok, gyerekfoglalkozások, vasárnapi istentiszteletek képezik a fõ feladatot. Emellett – ahogy Ön is látta – sokat dolgozunk a vendéglátói részben is. A jó állóképességet elengedhetetlennek tartom ehhez, így ha az idõjárás engedi, reggelente futni járok, kihasználva a jó levegõt és a szép környezetet. – Mi a szép ebben a szolgálatban az Ön számára szakmailag? – Ez egy üdülõhely. Hetente-kéthetente cserélõdik a vendégkör. Mindig újabb és újabb kihívás az áhítatokra való készülés és a gyerekek lekötése.

– Mi a munkaköri leírása? – Tulajdonképpen nincsen – válaszolja nevetve. – A teológusok mindenesek. Mindig ott vagyunk az intézmény területén, ahol éppen szükség van ránk. Megtudom, hogy Balogh Melindának hívják, és a pestszentlõrinci evangélikus gyülekezetbõl érkezett. Ebben az évben végezte el a teológia ötödik évét, szeptembertõl pedig a Deák téri gyülekezetben kezdi el szakmai gyakorlati évét lelkészjelöltként. – Honnan a vonzalma a vendéglátáshoz? Talán korábban ebben a szakmában dolgozott? – Nem, érettségi után rögtön a teológia következett. Négy éve hallottam arról a lehetõségrõl, hogy ide lehet jönni. Végh Szabolcs intézményvezetõ szívesen látja a teológusokat nyári szakmai gyakorlatra, szolgálatra. Azóta többször dolgoztam már itt. Nagyon szeretem a Balatont, és szívesen foglalkozom az emberekkel. Ehhez érzek elhívást, ezért is szeretnék lelkész lenni.

– Mi a tematika? – Ezen a héten Jézus példázatait vesszük az áhítatokon, amelyek közül kettõ szakdolgozati témám is volt, közel állnak hozzám ezek az evangéliumi szakaszok. A gyerekfoglalkozások során pedig Hegyek a Bibliában címmel indítottam a heti sorozatot. Énekeket tanulunk, rajzolunk, játszunk, képeket adok nekik, így hozom számukra közelebb az adott történetet. – Látom, ma papírforgó készült, tegnap pedig egy drótból készült csipkebokorral érkezett a lányom a szobába. „Ez Mózes csipkebokra, apa” – mesélte lelkendezve. Honnan jönnek az ötletek? – Gyülekezetemben már hat éve foglalkozom óvodásokkal. Megfigyeltem, hogy ha egy adott témához kapcsolódóan készítünk valamit, amit hazavihetnek, akkor sokkal jobban megmaradnak bennük az összefüggések. Meg tudja mutatni a szüleinek, a testvéreinek és akár a vendégeknek is, közben pedig elmeséli újra és újra a hozzá kapcsolódó

A SZERZÕ FELVÉTELE

6

történetet. A kézmûveskedés pedig általában lelkesíti a csoportot. – Mekkora szokott lenni a gyereklétszám itt az üdülõben, és milyen korosztály látogatja a gyerekfoglalkozásokat? – Turnustól függ. Ezen a héten sok az óvodásunk, máskor viszont a tíz év körüliek vannak túlsúlyban. Alkalmanként öt-tíz gyerek jön össze – ez persze attól is függ, hogy esik-e az esõ, vagy száz ágra süt a nap… – Vannak-e problémák a vendégekkel? – A hét vége felé néha úgy érzem, több a feladat, mint amire kapacitásom van, illetve rossz idõ esetén türelmetlenebbek a vendégek, így a gyerekek is. Mindenki menne napozni, ehelyett be vagyunk zárva a szobákba. – Sok olyan ember jár ide, aki „nagy papként”, megyei vagy országos vezetõként egyházunkban közismert személyiség. Mennyire feszélyezi ez Önt, illetve az itt dolgozókat? – Kezdetben természetesen mindenki zavart az ilyen emberek társaságában. Ha van rá lehetõség, szívesen beszélgetek velük, hiszen sokat tanulhatok tõlük. – Régebben az volt a szokás, hogy az itt nyaraló lelkészek közül vállalta valaki az igehirdetés szolgálatát vasárnap. Némelykor még elõadásokra is sor került, ha nevesebb vendég töltötte itt a szabadságát. És most? – Ezen a héten nem jelentkezett senki szolgálatra, viszont bizonyos konferenciák, képzések és más együttlétek alkalmával ez rendre elõfordul. Nemrég volt a nyugdíjas lelkészek hete, amikor szinte mindennap tartott valaki elõadást a vendégek közül. Ha a munkám megengedte, magam is részt vettem ezeken az alkalmakon, és sokat kaptam általuk. – A nyár rövid – fõleg a diákok számára. Ön ebbõl a pár hónapból csípett le két hetet a szárszói munkára. Hogyan viseli a családja, hogy nincs velük? – Igazából már megszokták, hogy alig vagyok otthon. Nagycsaládban élek, négyen vagyunk testvérek, az augusztust tettem szabaddá számukra. Így lesz azért néhány hetem még otthon velük a munkaév megkezdése és a házasságkötésem elõtt, hiszen a család is fontos számomra. *** Visszatérve a címre: nem, nem indult be semmilyen vendéglátósképzés a teológián. Pedig biztos jobban megtanulnának emberekkel foglalkozni a fiatalok, ha több lenne az „éles helyzet” az életükben. Így hát marad a nyári, illetve hétvégi üdülõi munka, a börtönmisszió és a kórházi lelkigondozás. Annak, aki jelentkezik rájuk. g Ifj. Káposzta Lajos

Kínai gyorsbüfé – Várni arra kell kicsikét! – Rendben, megvárom. Az ázsiai fiú beszól a konyhába, a pergõ kínai beszéd hitelessé teszi a gyorsbüfé hangulatát. Magyarul jóformán csak az ételek nevét és a pénzértékeket tudja, mindenkivel tegezõdik. Velem különösen is, mert az étkezde a hivatallal szemben van, gyakran járunk ide. Türelmesen várok, õ a következõ vendéghez fordul. A középkorú férfi nem elvitelre kéri az ételt. Hatalmas adagot tesznek a tányérjára. Közben cigány csapat érkezik. Az egyik lány belép, és a nyitott ajtón át kikiabálja a választékot az utcára. A többiek kint fanyalognak. Egy magas, testes cigány ember is bejön. Szürke atlétatrikó van rajta, bõre tele

tetoválásokkal. Karján a felirat – „Kati” – minden mozdulatánál kidudorodik. Igazi ferencvárosi idill. Mindenki zajos, vidám. A középkorú férfi kezében a tálcával a sarokban levõ asztalhoz ül. A nap nem süt oda annyira. A terítõ nélküli kerti bútorok ebben a környezetben furcsák ugyan, de tisztaság van. A cigányok nevetve válogatnak. A lány tekintetével követi a letelepedõ embert. Nézi, ahogy szétrakja az evõeszközt, szalvétát, poharat. Aztán hirtelen történik valami. A férfi az asztal alatt összekulcsolja a kezét. Nem kapkodva, talán kicsit szégyellõsen. Fejét lehajtja. Imádkozik. A nagydarab cigány az ételekrõl kérdez fennhangon, háttal áll az asztaloknak. A lány azonban észreveszi a mozdulatot, a szava elakad. Kezével megérinti a társa

vállát, mintha õt is el akarná hallgattatni. A kínai is látja, késik a válasszal, emiatt egy pillanatra csend támad. Az egész néhány másodpercig tart, mint egy imádság. A férfi nekilát a hatalmas adagnak. A cigányok tovább hangoskodnak. A Haller utcán villamos dübörög végig. Az én lelkemben béke születik. Ez az a csend, amelynek megteremtésére hívattunk? Bár tudnám mindenkiben ezt a belsõ vágyat felébreszteni! Bár tudnék zajos utcák közé egy-egy ilyen összekulcsolt kezet, néhány pillanatnyi áhítatot hozni! – Már elkészülni étel. Akarsz még mást? A kínai fiú riaszt fel gondolataimból. Figyelmetlenül nagy borravalót adok. g Koczor Tamás

2008. augusztus 31.

panoráma

csúztató ért nem elég „érdekes” a ma embere számára? Ki tudja, talán épp a misztikum hiánya miatt. De hát nincs mit tenni, mert meg van írva: „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.” (5Móz 29,28) A titkok az Úréi, de az Ó- és Újszövetség, a teljes Szentírás szava nem titok, mindnyájan kézbe vehetjük, olvashatjuk, és naponként kérhetünk és kaphatunk belõle útmutatást. És mint tudjuk, aki az igét olvassa, és Isten segítségével megpróbál a szerint is élni, vágyik rá, hogy beszéljen mindarról, ami szívétlelkét betölti. Nem azért tesz bizonyságot Istenrõl, mert így kell cselekednie, hanem mert nem tudna nem szólni mindarról, amit átélt és megtapasztalt Isten közelségében, mindarról, amit ajándékként kapott tõle. Ezért hát beszél Krisztusról, Luther-kabátban vagy anélkül, szavakkal éppúgy, mint cselekedetekkel, mert „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” (Róm 8,19). Nagy tehát mindnyájunk felelõssége abban, hogy jó példát tudunk-e mutatni, és így képesek vagyunk-e segíteni a lányoknak és asszonyoknak abban, hogy nõiségük keresésének, illetve kiteljesítésének örve alatt ne kerülhessenek kívülrõl nézve látszólag ártalmatlan szellemiség hatása alá, amely azonban többet árt nekik, mint használ. g Gazdag Zsuzsanna

Áldd meg, amit adtál nékünk Az elmúlt héten abban az örömben részesülhettem, hogy egyik barátnõm és a férje hozzám küldte nyaralni a gyermekeit, a hétéves Csongort és a tizenegy éves Rékát. Izgatott örömmel érkeztek, várták a beígért nagyszerû programokat, amelyeket elõzetesen nagyon sokszor egyeztettük telefonon és levélben. Azt a vágyukat is megsúgták, hogy ha majd lehet, õk gyorsétteremben szeretnének enni, mert ott a hamburgerhez érdekes ajándék játék is jár. Beleestem a saját csapdámba, hiszen még az egyeztetés-

kor ígéretet tettem a gyerekeknek, hogy kívánhatnak bármit, mindent teljesíteni fogok. Ezek után meg sem próbáltam õket lebeszélni a nagy tervrõl… Nyaralásuk és közös kirándulásaink elsõ napján egy kifõzde mellett tettem le a voksomat, ahol levesek, fõzelékek, sütemények nagy választéka várt minket, s bizton állítom, hogy ezek az illat- és ízélmények nem csak a kirándulásban megfáradt háziasszony kezébõl veszik ki a fakanalat. Mivel a szülõk arra tanították a gyermekeket, hogy étkezés elõtt és után imádkozzanak, buzdítás nélkül is imára kulcsolták a kezüket. Óriási élmény volt nézni, ahogyan az éhes gyermekek jóízûen ették a házias ízvilággal csábító ételeket. Másnapi kirándulásunk során is egy ilyen helyre tértünk be fõzeléket falatoz-

ni, s meglepve tapasztaltam örömüket, amint a sokféle étel illatától és látványától elvarázsolva próbáltak dûlõre jutni, hogy mit is egyenek. A fõzeléket hamar kiválasztották, de az édesség… Az nem könnyû dolog ám! Palacsinta legyen, vagy madártej, tejberizs, sütemény? A bõség zavarától megszédült gyermekek végül nem választottak desszertet, csak jelezték: lehet, hogy palacsintát esznek majd. Ennyiben maradtunk, s nekiláttunk az ebédnek. Jólesett minden falat! Jóllakottan dõltünk hátra.

Mikor visszavittük a tálcákat, a pult mögött álló hölgy megkérdezte, hogy adhatja-e a palacsintát, mert rendelésnél hallotta, hogy a gyerekek szívesen ennének. Hogyan emlékezhet ennyire a palacsintáról folytatott beszélgetésünkre – csodálkoztam –, hiszen olyan sokan jöttek utánunk?! Vajon mivel érdemeltük ki a figyelmességét? Jóllakott óvodásként álltunk, és mosolyogtunk rá. Megköszöntük, hogy kitüntetett minket a kedvességével, s egyúttal jeleztük, hogy már nincs helye több finom falatnak. Õ visszamosolygott ránk, nyugtázta, hogy már lemondtunk a palacsintáról. Ezek után a gyermekek még sokáig elismerõen emlegették a hamisítatlan magyar vendégszeretetet, a figyelmességet, az õszinte kedvességet. Az egyik napon – ígéretemhez híven

– egy nagy kirándulás után beültünk egy gyorsétterembe, ahol bár nem álltak sokan elõttünk, mégis több mint negyedórát kellett várnunk. Mikor sorra kerültünk, kértünk mindenfélét: sült krumplit, jeges teát meg hamburgert, fagyit, sõt a gyerekek játékot is kaptak a menühöz – szóval minden olyasmit, amivel a kicsiket le lehet venni a lábukról. Mint akik még sosem ettek hamburgert és sült krumplit, falták is a tálcán lévõ ételeket. Naivan azt hittem, ennyivel megúszom a gyorséttermi kiruccanást, ám másnap újra nekem szegezték a kérdést: „Ugye megyünk még gyorsétterembe?” Mit tehettem volna, elvittem õket másnap egy hasonló helyre, ahol szintén adtak játékot a gyermekmenühöz, így aztán teljesen le voltak nyûgözve. Azonban a kislánynak egy égett húsos szendvicset adtak, én pedig nem kaptam meg a visszajárót, mert a pénztáros nem figyelt rám – épp magánéleti problémáit beszélte meg a mellette álló kollégájával a vásárlók füle hallatára. Az égett húsos szendvicset kérésünkre sem cserélték ki, csak levágták belõle az erõsen megégett részt, s a visszajáró miatti reklamációból is ribillió támadt, amelynek a megoldását végül nem vártuk meg. Mikor lehuppantam a gyermekek mellé, azon gondolkodtam, hogy vajon legközelebb is gyorsétterembe szeretnének-e majd menni… Nem tudom, hogy ezen gondolkodtak-e, csak azt, hogy egy kis idõre szomorúsággal vegyes csend telepedett az asztalunkhoz. Könnyek gyûltek a szemembe, de mégsem kezdtem el sírni, mert Isten csodálatos vigasztalást talált ki háborgó lelkem lecsendesítésére. Míg a sérelmemmel voltam elfoglalva, addig a hétéves kisfiú, Csongor imára kulcsolta a kezét, s megtépázott lelkemet mintegy megnyugtatva ezt mondta: „Még ha veszekedtek is velünk, ezért az ételért is adjunk hálát Istennek.” g Gergely Judit

Meséltem már, hogy az irodánk szellõzõcsövébe fészkelt kerti rozsdafarkú pár a második fészekalját költi ezen a nyáron? A korábbi fiókák kirepültek, s a szülõk belefogtak még egy költésbe… Ti is megkezdtétek a kirepülést. Tudom, ez így van jól. Felnõtök, új barátaitok lesznek, életetek színtere is változik, ez természetes. Lassacskán elvégzitek az iskoláitokat, hivatást no meg lassan párt is kerestek. Látva kezdõ szárnycsapásaitokat, újra felsejlett bennem Zorán régi dala arról, hogy mit hitt az õ apja, s mi a fontos ebbõl a fiúnak. Mert szeretném, ha tudnátok, a legfontosabbat akartuk adni nektek. Az otthon melegét, az ünnep örömét, hitet a mindenható Isten szeretetében, de hitet is a jóban, a szépben, az emberlét értelmében. Lehet, hogy nem tanultatok távoli, hírneves iskolákban, de itthon lehettetek felnõttkorotok kezdetéig. Együtt játszhattunk, amíg kicsik voltatok, együtt kacagtunk nagyokat elsõ ka-

hirdetnek hangosan valamit, attól még nem biztos, hogy igaz. Õrizzétek meg egyéniségeteket, s ha magatokra maradtok is, merjétek vállalni önmagatokat! Akkor is, ha mindenki más szembemegy veletek. Higgyétek a szavak igazát! A ma hallható közbeszéd az emberi szó meggyalázása. Elfogadhatatlan, hogy az emberi beszédet a gondolatok leplezésére használják! A mi mércénk jézusi: „…a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt 5,37) Nincs kifizetõdõbb az egyenes beszédnél, s nem kell tartani az igazságtól sem. De az igazságotokat mindig Isten szeretetével mérjétek! Higgyétek az elsõ éjszakát! Kortársaitok ezen a ponton rontanak el elõre szinte mindent. Mert amikor a Teremtõ a szerelemmel és a házassággal ajándékozott meg, végtelen nagy boldogságot készített nektek. De ez a boldogság csak akkor lesz teljes, ha megtanuljátok

landjaitokon, együtt lestük, mit rejt a karácsonyfa alja. Örültünk, ha segíthettünk, és mindig tudtunk egymástól bocsánatot kérni. Mert mi, szülõk sem vagyunk tévedhetetlenek. És esténként együtt hallgathattuk édesanya csendes szavát, ahogyan értelmezve olvasta fel számunkra Isten beszédét. Igen, ismeretet igen, de istenhitet nem tudtunk adni nektek. Egy bölcs ember mondta: Istennek gyermekei vannak, de unokái nincsenek. A magvetést megáldja majd a Magvetõ, s élõ hitté érik bennetek mindaz, amit száraz szivacsként szívtatok magatokba. A világ nem olyan, amilyet szántunk nektek. Szerettünk volna boldogabb, jobb világot örökül hagyni. Nem sikerült. Ez mindannyiunk mulasztása, felelõssége. Talán nem voltunk kellõen bátrak, tán gyakran tétováztunk magunk is. Igaz, ami igaz, nem tudtunk élni Isten ajándékával, a váratlanul jött szabadsággal. Nem arra használtuk föl a lehetõséget, amire kaptuk. A pénz lett a meghatározója az emberi kapcsolatoknak, sõt egyre gyakrabban a barátságnak, a szerelemnek is. Ami a múltban eligazodási pont, biztos támasz volt, az mára lassan értékét veszti. Amire régen életet, jövõt lehetett építeni, mára eltûnni látszik. Ebben a furcsa és fejre állt világban mégis talpon kell maradni. Ehhez azonban hit és tartás kell. Meggyõzõdés abban, hogy amit otthonról hoztatok, szilárd alap eljövendõ életetekhez. Valami, amiben mindig biztosak lehettek. Mert nem kell beállni a sorba; ha sokan

kivárni a kellõ idõt és pillanatot, és bármeddig tart is, megkeresitek a párotokat. Nem a szabadosság, a mindent és a mindenkit kipróbálás divatos útját járva, hanem türelmes várakozással, életünk e gyönyörûséges kalandjában is Isten kezét fogva. Higgyétek a gyûrû aranyát! Éljétek le az életeteket ugyanazzal, akit majd egyszer megszerettek. Isten teremtõ akarata a házasság, egy életre szóló kapcsolat. A család alapvetõen egy férfi és egy nõ szövetsége, és Isten ajándékaiként bõvíthetik a kört a gyerekek. Nem több férfi és több nõ – hadd ne használjam most ki a variációs lehetõségeket. S hogy ebben mi a jó? A biztonságos, tartós boldogság záloga a kölcsönös hûség. A hûség forrása pedig a szeretet, mert ebbõl fakad a megbocsátás képessége. És tanuljatok meg harcolni egymásért és önmagatokért! Ha sikerrel jártok, elmondhatjátok majd ti is: „…s úgy hiszem, ez így volt szép.” Féltõn tekintünk utánatok… Lassan-lassan kicsúszik kezünkbõl kezetek. Ha már csupáncsak imádságainkban tudjuk is kísérni lépteiteket, tudva tudjuk, hogy Isten óvó tenyerében mindig biztonságban lesztek. S álljon itt még egy dal útravalóul a Bojtorján együttestõl: „Vigyázz jól, mert a város hideg, büszke és irigy, / Eddig gond nélkül éltél, de már nem lesz mindig így. / Sokszor bántanak téged, honnan jöttél, ne szégyelld! / Én csak azt kívánom, bármi lesz is, ember légy, fiam!” g Lupták György

Luther nyomában A Veszprém Megyei Önkormányzat Kulturális, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának a kezdeményezésére immár harmadik alkalommal szerveztek tanulmányutat az önkormányzat munkatársai és a megye történelmi egyházainak a képviselõi részére. A sikeres római, valamint genfi út után idén Luther Márton életének fõbb állomásait járták végig au-

gusztus 4. és 8. között a Drezda–Wittenberg–Lipcse–Eisleben–Weimar–Erfurt–Eisenach–Wartburg–Augsburg útvonalon. E tanulmányutak jó alkalmat adtak arra, hogy világi és egyházi résztvevõk kölcsönösen megismerjék egymást; mindannyian remélik, hogy továbbra is lesznek ilyen jellegû találkozók. g M. Gy.

FOTÓ: MENYES GYULA

rendezvény nem más volt, mint kulturális, hagyományõrzõ és spirituális fesztivál. A bemutatkozás szerint sokszínû volt a csapat, amely a fesztivált megálmodta és manifesztálta (sic!). A névsor valóban változatos volt, a szent templomi dalok énekesnõje mellett szerepelt itt például testtudatoktató éppúgy, mint régészprofesszor vagy a „fantasztikus Kathy Jones, Avalon papnõje, írónõ, gyógyító, a Glastonbury Istennõ Templom és a Glastonbury Istennõ Konferencia alapítója”, egy hölgy, aki „Brigit Papnõje”, valamint egy „Mária Magdaléna csatornájaként” aposztrofált személy. Az is kiderült, hogy a szálakat Veres Kriszta, „az Istennõ Papnõje, a budapesti Istennõ Templom, Istennõ Fesztivál és a Danu Pap/nõje Iskola” szülõanyja fogta össze… Hogy a költõt idézzem: „Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik…” Esetemben legalábbis. És kérdések sora merül fel bennem: a nõk tiszteletéhez vajon miért kell visszanyúlniuk a szervezõknek egészen a kelta és szkíta õsökig? Napjainkban miért csak a pogány gyökerû dolgok tûnnek különlegesnek, tarthatnak számot a szélesebb közönség érdeklõdésére? Ember voltunk és nemiségünk elfogadásához, a másik – legyen az férfi vagy nõ – tiszteletéhez miért „kevés” az az Úr, aki a Tízparancsolatban arra figyelmeztet, hogy „ne legyen más istened rajtam kívül” (2Móz 20,3)? Az õ útmutatása vajon mi-

7

Levél gyermekeimnek

Nem boszorkányság… Egy nyári napon egy jégkrémmel kezdõdött minden. Úgy éreztem, elviselhetetlen a forróság, jólesne egy hûsítõ. Bõséges volt a kínálat, nehéz volt döntenem, végül a tévéreklámból ismert márkát választottam, mert felkeltette kíváncsiságomat a csokimisztikum – és hogy halmozzam az élvezeteket, leemeltem a polcról kedvenc nõi hetilapom egy példányát is. A kasszánál egy kaparós sorsjegyet is kaptam a blokk mellé. Mint a pénztárostól megtudtam, ha szerencsém lett volna, nyerhettem volna akár még egy jégkrémet is… Én azonban „csak” egy webcímmel és egy regisztrációs kóddal lettem gazdagabb. Legalábbis azt hittem. Ráadásként ugyanis új tapasztalatokra is szert tettem. Hazaérvén, a nevezett internetes oldalt nézegetve „érdekes” linkekre bukkantam: lehetõségem nyílhatott volna például szerelmi kötésre, áldás- vagy átokmondásra… Már a varázslás és boszorkányság ebben a formában való népszerûsítése is épp eléggé elszomorított. Ám ezzel a dolognak még korántsem volt vége. „Vesztemre” kézbe vettem a frissen vásárolt újságot is, belelapoztam, és egy olyan hirdetésre lettem figyelmes, amely a harmadik nemzetközi istennõfesztivált (!) ajánlotta az olvasóknak… „Hát itt tartunk?…” – morfondíroztam, és elhatároztam, már csak kíváncsiságból is vetek egy pillantást a rendezvény honlapjára. Itt arról olvashattam, hogy a június 17. és 22. között tartott

f

A wittenbergi vártemplomban Luther sírja mellett

8

e

2008. augusztus 31.

fókusz

Svédasztal A legtöbben ismerjük e fogalmat: svédasztal. Lényege a kötetlen vendéglátás: kis helyen sok meghívott férjen el, a terítékrõl az igényeiknek és a kívánságuknak megfelelõen választhassanak, közben pedig legyen lehetõség társalkodásra is. A hangsúly nem feltétlenül a fogyasztáson, a jóllakáson van, hanem az asztal körüli közösségen, az egymással való találkozáson, a fesztelenség jelentette szabadságon – és nem csupán a szállodai reggelinél vagy az étteremben. A szó több értelmében is svédasztalt terítettek a széles világból érkezett mintegy háromszáz, az Újszövetséggel foglalkozó tanár, nyelvész, tudós és kutató számára a múlt hónap végén a Lundi Egyetemen. Dél-Svédországnak ez a történelmi emlékekben és felsõoktatási hagyományokban gazdag városa adott otthont a fentieket tömörítõ társaság, latin nevén a Studiorum Novi Testamenti Societas (SNTS) idei – a sorban immár a 63. – tanácskozásának. A rangos összejövetelt minden esztendõben más és más város, illetve az egyeteme látja vendégül. Tavaly az erdélyi Nagyszeben volt, jövõre pedig Bécs lesz a házigazda. Az Újszövetségi Tanulmányok Társasága által rendezett konferencián a magyarországi evangélikusságot ez évben az SNTS-tag Cserháti Sándor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusa, kísérõként felesége és vendégként – szintén az egyetemrõl – e sorok írója képviselte. Református részrõl Balla Péter és a Pozsonyban is honos Peres Imre professzornak, valamint Erdélybõl a tizennyolc szeminárium egyik elõadójának, Geréb Zsolt professzornak, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorának és feleségének a jelenléte élénkítette a magyar színeket.

görög nyelvkönyvekre, írásmagyarázati munkákra, melyeket az érdeklõdõk komoly kedvezménnyel vehettek, illetve rendelhettek meg. Sajnálatos, hogy a jellegzetes magyar ízt képviselõ, vadonatúj és olvasmányos kommentár Cserháti professzor tollából Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt elsõ levelérõl angol vagy német fordítás híján nem lehetett ott a kínálatban. Némi vigaszt nyújt azonban nekünk, magyar anyanyelvû teológusoknak az elõbbihez csatlakozó és jelenleg kiadói szerkesztés alatt lévõ, a Második korinthusi levelet „kibontó” írás. Az elõadások, a kisebb tanulmányi csoportok és az elõadók közül szinte lehetetlen volt választani. A cikkíróhoz hasonló zöldfülû tanárocska csak kapkodta a fejét: a földrajzi térségre kevéssé jellemzõ kánikulai hõségben az étterem teraszán ült Udo Schnelle német professzor, számos alapvetõ és máig meghatározó teológiai mû szerzõje, kedélyesen szivarra gyújtva. Az ottani egyházkerület püspök asszonya, Antje Jackelén által adott fogadáson a Grand Hotel szalonjában Barbara Aland, a Nestle–Aland-féle görög Újszövetség szövegének jelenlegi letéteményese kellemesen eltársalgott az Erlangeni Egyetem újszövetségesével, Oda Wischmeyer professzor asszonnyal. A tudós durhami Dunn professzor szandálban és rövidnadrágban volt, a mosolygós, magyarokkal barátkozó kuopiói finn püspök, Vilho Riekkinen zakóban és nyakkendõben, Vasile Mihoc román ortodox teológiai tanár Nagyszebenbõl földig érõ fekete reverendában… Mint amikor a szakácsok egymás között, a szakmai titkolózást félretéve a legapróbb részletekig megtárgyalják, mitõl lesz ízletesebb a fogás, úgy került a szellemi svédasztalra egy-egy újszövet-

Bibliai kert az ausztrál fõvárosban Canberra legújabb nevezetessége a bibliai kert. A Charles Sturt Egyetem Australian Centre for Christianity and Culture (ausztrál centrum a kereszténységért és a kultúráért) elnevezésû központjának a területén minden olyan növény megtalálható lesz majd, amelyet a Biblia említ: többek között az olajfa, a mandulafa, a leanderbokor, a fokhagyma vagy a lencse.

már elhunyt õslakos festõ, Hector Jandany A Szentlélek hazánkban címû képe ékesíti. A központ vezetõje, James Haire az újság érdeklõdésére elmondta: a kert az elmélkedés és az imádság tere lesz, így közelebb hozhatja az embereket a Szentíráshoz. A park megvalósítását az tette lehetõvé, hogy egy üzletember, Gerald Hercules Robinson mintegy kétmillió dollárt ado-

A Canberra Times címû helyi újság augusztus 5-i beszámolója szerint már hatvan különbözõ növény eresztett gyökeret a Burley Griffin-tó partján található létesítményben, s nemsokára továbbiakat szándékoznak ültetni. A Biblia összesen száznegyvennyolc növényfajt említ név szerint. Az érzékenyebb növények számára üvegházat is építenek. A kert kõfalait a

mányozott vagyonából erre a célra halála elõtt. Már a hatvanas évek közepén létrehozott egy bibliai kertet Sydneyben, s végakarata az volt, hogy a fõvárosban is legyen ilyen. A Canberra Times megemlíti, hogy Robinson a centrum teológiai kutatásait is támogatta. A megnyitóünnepségen jelen volt az egykori adományozó több családtagja is. d Magyar Kurír

Álomsúly – a Szentírással Isten parancsolatának tartja Steve Reynolds lelkipásztor, hogy megszabaduljunk fölös kilóinktól. „A Szentírás megmondja nekünk, hogyan maradhatunk egészségesek, és ehhez hozzátartozik az egészséges testsúly is” – hangsúlyozza a lelkész. Reynolds maga korábban kétszázötven kilót nyomott, és túlsúlya miatt cukorbeteg lett. Erõfeszítései nyomán idõközben leadott negyvennyolc kilót. Bevallása szerint bevásárláskor Isten segítségét kéri a következõ szavakkal: „Istenem, add, hogy kerüljem a zsíros és egészségtelen finomságokat!” Úgy gondolta, hogy a fogyás során szerzett tapasztalatait tovább kell adnia gyülekezetének. A hitnek kulcsszerepet szánt, mert úgy vélte, hogy „a fogyás során keletkezõ ürességet Isten szavának kell betöltenie, különben az egész nem mûködik”. Washingtoni gyülekezetének ezer tagja közül százötvenen – tizenöt fõs kiscsoportokban – sikerrel végezték a lelkészük által szorgalmazott „bibliai diétát”: sok vizet kellett inniuk, a javaslat szerint a reggeliig már egy litert, lehetõség szerint részt kellett venniük a gyülekezet tornacsarnokában tartott fitneszprogramokon, és kalóriaszegény ételeket kellett fogyasztaniuk. A projektet az egészséges életrõl szóló elõadások tették még teljesebbé. Reynolds azt szeretné, ha a modellt más amerikai egyházakban is bevezetnék. d Az ideaSpektrum híre alapján

Felolvassák az olasz tévében az egész Bibliát A RAI olasz állami televízióban õsszel felolvassák az egész Bibliát: maga XVI. Benedek pápa indítja el a páratlan vállalkozást, amely október 5-tõl 11-ig tart majd megszakítás nélkül. A RAI közlése szerint ezerkétszáz ember fogja váltani egymást éjjel-nappal a televízió oktatási csatornájának kamerái elõtt, hogy élõ adásban, megszakítás nélkül felolvassa a Biblia – az Ó- és az Újszövetség – hetvenhárom könyvét. A példátlan maratoni adásban elõször személyesen XVI. Benedek pápa lép a kamera elé, a Genezis elsõ könyvét kezdi majd olvasni. Még nem döntötték el, hogy az egyházfõ is élõ adásban szerepel-e, vagy

felvételrõl szólal meg, de hogy minél nagyobb publicitást biztosítsanak számára, szavait a RAI elsõ csatornáján fogják sugározni – amely különben is közvetíteni szokta a katolikus szertartásokat. Ugyancsak az elsõ csatorna közvetíti majd a sorozatot záró felolvasást, amelyen Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár (kormányfõ) az Apokalipszis könyvének 22. fejezetét tolmácsolja. A két adás között a RAI oktatási csatornáján a legkülönfélébb társadalmi osztályokhoz tartozó, különbözõ – katolikus, protestáns és zsidó – vallású személyek olvassák majd fel a Szentírást. Az olvasás lehetõsége a televízió közlése

szerint muzulmánok elõtt is nyitva áll, még ha a Biblia nem is az õ szent könyvük. A világ minden részérõl érkezõ püspökök közül – akik a pápa által október 5-re összehívott szinódusra utaznak Rómába – sokan szintén részt vesznek majd a bibliamaratonon. A felolvasást semmiféle magyarázó szöveg nem fogja kísérni, még az egyházfõ szavait sem – közölte Gianfranco Ravasi, a pápai kulturális tanács elnöke. „A pápa a projektet abban a meggyõzõdésben fogadta el, hogy az Isten szavának egyszerû közzétételét jelenti” – fûzte hozzá. d MTI

A Lundi Egyetem fõépülete A lundi asztalra elõször a helység és a környék térképe terült. A résztvevõk eleinte alig tudtak eligazodni a megannyi egyetemi épület és a város közepét uraló hatalmas középkori dómtemplomot övezõ utcák rengetegében. A 11. század elején I. Nagy Knut dán király által alapított, ma százezer lakosú Lund, a vidék kulturális és egyházi központja (1947-ben itt tartotta alakuló gyûlését a Lutheránus Világszövetség) nyáron szinte kihaltnak számít. Életét az 1666. óta mûködõ egyetem és az arra épülõ létesítmények, intézmények határozzák meg. A számos cég és kutatóközpont tárt karokkal fogadja a friss diplomásokat. A legnagyobbak közül itt van a Sony Ericsson, a Tetra Pak és az AstraZeneca fõhadiszállása. Nem véletlen, hogy a terület vonzza a tudományos konferenciákat. Nincs messze Malmö, az ország harmadik legnagyobb városa, ahonnan az Öresund-szoroson átívelõ, 2000-ben felavatott összekötõ hídon Koppenhága, a dán fõváros is gyorsan elérhetõ. Lundból azonban ilyenkor hiányzik a harmincharmincötezer diák nyüzsgése. A mesterien kiépített kerékpárutakra tévedõ gyalogosnak ennek ellenére vigyáznia kell, hogy a „holtszezon” ellenére nehogy elsodorja egy arra száguldó kétkerekû… A minden résztvevõt érintõ elõadások és a hasonló jellegû tanácskozások színhelyének, a város fõterén álló mûvelõdési háznak az asztalai szintén roskadoztak. Ne ételre és italra gondoljunk most sem elsõsorban, hanem a világhírû kiadók által jegyzett, az Újszövetséggel foglalkozó kortárs tudományos kiadványokra, gyûjteményekre, bibliai héber és

ségi név, esemény, téma. A résztvevõk hallhattak Pál apostol teológiájának interkulturalitásáról, Kajafás karrierjérõl, a logionforrásra vonatkozó legfrissebb kutatási eredményekrõl. Megtudhattuk, hogyan született a kétnyelvû görög– szuahéli Újtestamentum-kiadás. Terítéken volt Júdás evangéliuma, Jakab levelét pedig szabályosan „kicsontozták”, így ismertetve meg a szerkezetét… Leírni sem egyszerû mindezt, a végigkóstolásra pedig nem adódott mód. Maradtak a morzsák, de még inkább a teljes terített asztal látványa, az összkép arról, hogy milyen madártávlatból az Újszövetség erdeje, amelynek ösvényein avatott vezetõk segítségével néhány napra elkalandoztak a jelenlévõk, tanulva és tanítva is a nyomolvasást, a források felkutatását, az alkalmi utazók vagy az el-eltévedõk elõtt homályban maradó helyek megismerését-megismertetését. Igaz, tanítva tanulunk, de tanulás nélkül nem tudunk tanítani sem. Ezért múlhatatlanul fontos a hazai teológusok számára a bõvebb ismeretszerzés, a továbbképzés, a nagyvilágra történõ kitekintés, valamint a kapcsolatépítés. Egyegy bel- vagy külföldi szakmai konferencia nem turistaút, kirándulás, nem egyházi luxus, hanem a nemzetközi tudományos kutatás ütemével való lépéstartás feltétele. Az Újszövetségi Tanulmányok Társasága által tartott idei konferencián való magyar evangélikus jelenlét azt jelzi, hogy egyházunk komolyan veszi ezt a kihívást. A krónikás a hazai küldöttség nevében is köszöni az utazáshoz lehetõséget biztosítók és a csapatot szívesen látók önzetlenségét. g Bácskai Károly

Nemzetközi designdíj a Miatyánk-könyvnek A red dot design award szakmai díjat több mint fél évszázada, 1955 óta minden évben kiosztja az Essen Design Zentrum Nordrhein Westfalen (esseni designközpont). A szakmai zsûri a formatervezés terén nyújtott kiemelkedõ teljesítményt értékeli a döntés meghozatalakor három kategóriában: termékdesign, kommunikációs design és designkoncepció. Idén a nagy múltra visszatekintõ díjat a német Miatyánk – A kereszténység begyakorlása (eredeti címe: Vater Unser – Einübung im Christentum) címû könyv is elnyerte – adta hírül a könyv kiadója, az edition chrismon. A red dot az egyik legnívósabb designkitüntetés a világon. A száznyolcvannégy oldalas könyv szerkesztõi – Petra Bahr, a Német Protestáns Egyházak (EKD) kulturális megbízottja és a heidelbergi teológus Joachim von Soosten – arra kértek mûvészeket, írókat, újságírókat és egyetemi tanárokat, hogy osszák meg másokkal az Úrtól tanult imádságról való elmélkedéseiket. A mi Atyánkról szóló meditációk kiadójának gondozásában jelenik meg többek között az evangélikus havilap, a chrismon. d www.ekd.de

Iskolások tiltakoznak a bibliaégetés ellen Mivel Bibliák elégetése ellen tiltakoztak eritreai gyerekek, a katonaság szállítókonténerekbe zárta õket Asmara közelében. A kelet-afrikai országban minden gimnazistának katonai kiképzésben kell részt vennie. A Biblia vagy akármilyen keresztény irodalom maguknál tartása a kaszárnyákban tiltott, ugyanúgy, mint asztali imádság mondása vagy a hitrõl folytatott beszélgetés. A szudáni határ közelében található Sava nevû kiképzõközpontban

a katonák ezerötszáz Bibliát égettek el, amelyeket diákoktól vettek el. Nyolc diák tiltakozott ez ellen, mire acélkonténerekbe zárták õket. (Ezeket olyan keresztényeknek tartják fenn, akiket hitük gyakorlása közben tartóztatnak le.) A Társaság a Veszélyeztetett Népekért nevû göttingeni szervezet információi szerint közel kétezer keresztényt tartanak fogva Eritreában a hite miatt. Fõként kisebb pünkösdi egyházak tagjaival bánnak így; néhányukat földalatti cellákban

helyezték el, embertelen körülmények között. 2002-ben az államelnök minden olyan vallást vagy felekezetet, amely nincs bejegyezve, az állam ellenségének deklarált. A 4,4 millió lakost számláló országban az iszlám mellett az ortodox, a katolikus és a lutheránus egyház engedélyezett. A lakosság 60%-a muszlim, 30%-a ortodox, 5%-a katolikus, 2%-a pedig protestáns. d www.idea.de

2008. augusztus 31.

élõ víz

f

10 PONT – MEGÚJULÓ EGYHÁZAK, GYÜLEKEZETEK JELLEMZÕI

8. A gyülekezeti házat vagy templomot újszövetségi szellemben építik vagy alakítják át sokrétû közösségi életre alkalmas, világos, tiszta, barátságos helyiséggé. Írásom egy sorozat része, megértését segíti az elõzõ cikkek ismerete. A jeruzsálemi templom Titus császár általi lerombolása óta (Kr. u. 70) – bibliai értelemben – nincs más templom, csak Jézus Krisztus teste, az élõ hitû Krisztus-követõ emberek családja, az egyház. Ez az „épület” lényegét tekintve lelki (ige, ima, követés), nem pedig anyagi (kõ, habarcs, kultikus tárgyak). Ezt a bibliai igazságot mindenkor ajánlatos tudatosítani, mert az ember hajlamos a legegyszerûbb és legszentebb dolgokból is istenpótlékot, bálványt formálni. Jézus világosan beszélt a templom értelmérõl, céljáról és jövõjérõl. Amikor meglátta a templomot, illetve a benne tevékenykedõ gyülekezetet, megsiratta õket, mert a közösség tagjai nem ismerték fel a „meglátogatás idejét”. A templomot nem rendeltetésének megfelelõen használták. Jeruzsálem, az egyházközpont próféta- és igegyilkossá lett. Vezetõi a templomot búvóhelyül használták, elrejtõztek Isten és a megtérés elõl, mint a zsákmányon osztozó rablók (lásd Mt 21,1–17). A templomtisztítás megrázó eseménye után Jézus naponta megjelent az épületben. Bemutatta, hogyan lehet mégis „imádság háza” az annak készült hely; ugyanakkor megprófétálta a leromboltatás tragédiáját. Végül a templom gazdájának fiát a fõpap udvarában arcul ütötték, majd kidobták ebbõl az

Hol lakik Isten? mészetben, késõbb katakombákban találkoztak évszázadokon (!) át. A konstantini fordulat államvallássá tette az új hitet. Hatalmas lendülettel indult a bazilikák építése, a római basilica forensis, a nagy tömegeket befogadó világi csarnokok mintájára. (A templom [templum] kifejezést a pogány isteneknek szentelt épületekre használták.) A császár kifejezett parancsára az épülõ új templomoknak, bazilikáknak felül kellett múlniuk a császári Róma pompás épületeit. Sikerült, de feltehetjük a kérdést: egyezik ez Jézus lelkületével? Ebbõl a korszakból sok épület maradt ránk – különbözõ színvonalon, értékben, állapotban. Mély benyomást tett rám az, amit Assisiben láttam. Ferenc egyszerû, szép templomocskájára az utókor triumfáló egyháza ráépítette hatalmas, gazdag bazilikáját. Ezüstbõl készült, kivilágított tartóban meg lehet tekinteni a szelíd testvér szakadozott darócruháját. Vajon mit tenne Jézus és Francesco ezzel a sok ezüsttel, arannyal? Itt két egyházfelfogás, két teológia áll szemben egymással. A jézusi, egyszerû, másokat hordozó, a világért szenvedõ közösség (theologia crucis – a kereszt teológiája) a dicsõségért, gazdagságért élõ és remegõ farizeusi formátummal, vállalkozással (theologia gloriae – a dicsõség teológiája) szemben: „A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek!” (Ez 34,3) Építészeti, kulturális szempontból lenyûgözõ épületeket alkotott az egyház. Magam is sok ilyet láttam, gyönyörködtem bennük. Teológiai alapon viszont gondom van templomaink egy részével, és ahogy korábban is jeleztem, az evangéliumi szellemmel, lelkiséggel nem mindig har-

épületbõl is, mint korábban falujának zsinagógájából. Jézus golgotai áldozatával fölöslegessé vált a templomban folyó kultusz. Azóta nincs szükség Isten kiengesztelésére, mert a Bárány áldozata végleg megnyitotta minden ember számára – a kettészakadt kárpit által – a szabad utat Istenhez, a kegyelem trónjához, a Szent jelenlétébe. Ezért az emberi szívnek kell templommá lennie, amelyben Isten lakik, szól, fedd, irányít, tanácsol, erõt ad, vigasztal. „A Magasságos (…) nem emberkéz alkotásaiban lakik…” „Miféle házat építhetnél nekem…?” – mondja az Úr (ApCsel 7,48.49). „Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen (értsd: Garizim), nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.” „…eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát…” (Jn 4,21.23) Minden hely szent, ahová õt befogadják. „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkembõl minden halandóra…” (ApCsel 2,17) Az ígéret nem épületekrõl, hanem a személyes találkozásról szól: „…ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20) Nem is engedte Isten megépíteni újra a jeruzsálemi templomot. Az Újszövetség népe nem kõépületekben, „Isten házában”, félfogadási idõben találkozik egy-egy órácskára az Örökkévalóval, hanem szívében hordozza a Szentet. Az evangélium szelleme szerint az épület csupán a tagok összegyülekezésének, találkozásának a helye. Az ige és a szentségek által Isten ilyenkor is beléphet az ember életébe, akárcsak a Tisza-parton, egy börtönben vagy egy nyári konyhában… Az õskereszténység az üldözések ellenére is dinamikus volt és gyarapodó. Templomai nem voltak; házaknál, ter-

Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR b A bibliai Gedeonról szóló ötrészes sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk. (Fõszereplõnk története a Bibliában a Bírák könyvében olvasható.) Minden alkalommal megoldhattatok egy-egy rejtvényt is. A megfejtésként kapott öt szóból egy mondatot olvashattok össze; ezt kell elküldenetek szerkesztõségünknek (Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok.

Miután az Úr kiválasztotta az eredetileg harminckétezer fõs seregbõl azt a háromszáz embert, akivel le akarta gyõzni a midjánitákat, így szólt éjszaka Gedeonhoz: – Kelj föl, és támadd meg a tábort, mert kezedbe adtam ellenfeleiteket! De ha félsz megtámadni õket, menj le titokban Purával, a legényeddel a másik táborba, és hallgasd ki, mirõl beszélnek ott. Akkor majd felbátorodsz, és rájuk mersz támadni. Gedeon megfogadta a tanácsot, és Purával együtt lelopódzott az ellenséges tá-

táborába, riasztott mindenkit, és így szólt katonáihoz: – Keljetek fel, mert a kezetekbe adta az Úr Midján táborát! Háromszáz emberét három csoportba osztotta, mindenkinek adott egy-egy kürtöt meg egy üres cserépfazekat, a fazékba pedig egy fáklyát. – Most háromfelõl csendben körbevesszük a lenti tábort. Amikor én elérem a szélét, tegyétek ugyanazt, amit én teszek! – adta ki nekik a parancsot. – Ha én és a velem levõk megfújják a kürtöt, akkor ti is fújjátok a tietekét, majd kiáltsátok: „Az Úrért és Gedeonért!” Azzal csendben elindultak. Amikor leértek az ellenség táborához, épp õrségváltás volt. Ekkor Izráel fiai egyszerre megfújták a kürtöket, és összetörték a cserépfazekakat. Bal kezükben a fáklyát fogták, jobb kezükben a kürtöt, amelyet közben hangosan fújtak. Az álmunkból felriadt katonák ijedtükben menekülni kezdtek. A riadalomban azt sem tudták, ki az ellenfél, és ki a bajtárs. Így bizony sok katona a saját társát ölte meg a nagy keveredésben. Akiknek sikerült kitörniük a tábor területérõl, azok sem menekülhettek sokáig, mert Gedeon közben üzenetet küldött azoknak az izráeli törzseknek, akiknek a földjén keresztül meg akartak szökni a midjániták. Így gyõzte le Gedeon és háromszáz katonája az Úr segítségével ellenfeleit.

bor elõõrséig. Az ellenfél katonái olyan sokan voltak, hogy a hatalmas völgyet úgy ellepték, mint egy sáskahad. Amikor Gedeon odaért, hallotta, amint az egyik katona épp az álmát meséli el a társának. – Azt az álmot láttam, hogy egy kerek árpakenyér gurult le Midján táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy megütötte, hogy menten összedõlt… A társa így felelt neki: – Nem más ez, mint az izráeli Gedeonnak a fegyvere. Kezébe adta Isten Midjánt és az egész tábort. Amikor Gedeon végighallgatta az elmesélt álmot és a megfejtését, leborult imádkozni. Azután visszament a saját

RAJZ: JENES KATALIN

5.

Rovatgazda: Boda Zsuzsa

Olvassátok össze az összetartozó cserépfazekak és fáklyák betûit! A közöttük található egyetlen értelmes szó a megfejtendõ mondat utolsó szava.

monizáló liturgiánkkal és megjelenésünkkel. Épületeink a jeruzsálemi templom szakadozottságát mintázzák: elõtér (korábban az érdeklõdõ pogányoknak), hajó – a gyülekezet helye – és a „közvetítõ és áldozó papság” számára elválasztott szentély. Ez nem felel meg az Újszövetség szellemének. Szép és értékes épületeink mellett találhatunk sötét, kényelmetlen, hideg, gondozatlan, giccses berendezésû templomokat is. Új templomaink között is akadnak olyanok, amelyeknek alig vannak ablakai. Néhány évvel ezelõtt Angliában egy mérnök megmutatta nekem az általa tervezett, illetve újraalakított, különbözõ felekezetek birtokában lévõ templomokat, gyülekezeti épületegyütteseket. Új templomai világosak, szépek, praktikusak, a közösségi összetartozást, családiasságot sugározzák. Általában nincsenek bennük rögzített padok, helyettük padlószõnyegen elhelyezett székeket használnak. A gyülekezet tagjai nemcsak frizurákat látnak hátulról, hanem egymást is, a másikban élõ Krisztust. (Egyik új és építészetileg csodás templomunkban nyolc méter magasan lévõ Krisztus-szoborra irányítja a tervezõ a szemeket. A padok hátlapjai olyan magasak, hogy alig lehet látni az oltárteret. Ez is egy szemlélet, de Jézus nem felettünk lebeg, hanem bennünk él.) A korábban épült templomokhoz szervesen kapcsolódó, a mai gyülekezeti életnek megfelelõ közösségi helyiségeket alakított ki az angol tervezõ. Mindenütt megtalálhatóak a többfunkciójú termek. Kis átrendezéssel a legkülönbözõbb programok bonyolíthatóak le bennük, mint például istentisztelet, bibliaóra, értekezlet, szeretetvendégség, istentisztelet utáni közösségépítõ kávézás, esküvõi vacsora, játékos foglalkozás gyermekeknek és fiataloknak. A helyiséghez konyha és vizesblokk kapcsolódik. Az ilyen terem padlózata könnyen tisztítható, és könnyûszerkezetes berendezése könnyen mozgatható, átrendezhetõ. A nagy dómokban több helyen látni nívósan kialakított, gyermekfoglalkozásra alkalmassá tett részeket. Ahol csak lehet, bevezetik a fûtést, megfelelõ világítást alakítanak ki, és székeket helyeznek el.

Most következõ javaslataim egy része talán nem minden egyházközségünkben kivitelezhetõ, és azt sem gondolom, hogy mindenki el tudja fogadni õket, de megfontolásra ajánlom. Templomaink tisztán tartása és részleges átalakítása nem csak anyagi kérdés. Ma már elengedhetetlen, hogy az érdeklõdõk szépen elkészített információs táblán elolvashassák a legfontosabb adatokat: felekezet, alkalmak idõpontjai, a lelkész és a felügyelõ elérhetõsége… Legyen mindenhol iratterjesztés (esetleg kölcsönzõ és ingyenesen elvehetõ kiadványok is), rendszeresen frissített faliújság, az alkalmakon használható énekeskönyv és Biblia. Ahol csak megoldható, be kell vezetni a fûtést, átalakítani a világítást, a padok helyett igényes, erõs székeket elhelyezni, szõnyegpadlót teríteni. Ahol a padok „mozdíthatatlanok”, helyezzünk el rajtuk ízléses ülõpárnákat. Az oltár és a szószék lehet, hogy kultúrkincs, de kinézetük több helyen nem felel meg a fenti bibliai elveknek. A lelkész néhol meglepõen érdekes díszletek közül, távolról beszél a sok esetben kicsi nyájnak. Készíttessünk ambót (felolvasópult), ahonnan prédikálhatunk, de mások is imádkozhatnak, igét olvashatnak, megszólalhatnak. Nem indokolható a lelkész oltártérben való „liturgikus forgása”; készíttessünk a berendezéssel harmonizáló asztalt, legyen a lelkész szemben a gyülekezettel, így jobban kifejezzük a közösséget! Mûvirág, mûgyertya, gondozatlan asztal- és oltárkép, „inkvizíciós hatású” térdeplõ és pad, igénytelen tárgyak ma már ne terheljék szolgálatunkat! Végezetül figyeljünk Augustinusra: „Testvéreim, Isten egyháza mi magunk vagyunk. Ebben a világban épülünk, és a világ végén fogunk felszenteltetni. Az építés fáradsággal jár, a felszentelés viszont ujjongó örömet hoz. Tehát: szívetekben az apostolok tanításából vessetek alapot, alázatból készítsétek a padlózatot, imádsággal és igaz beszéddel emeljétek falakká az üdvös tanítást, az Istenrõl szóló tanúságtétel legyen világító lámpás, oszlopként hordozzátok a betegeket, s mint a tetõ, oltalmazzátok a szegényeket, hogy mindörökre felszentelt templom lehessetek az õ bennetek lakása által.” g Szeverényi János

H E T I Ú T RAVA LÓ Minden gondotokat õreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7) Szentháromság ünnepe után a 15. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az Úristen gondviselõ szeretetét hirdetik, ezért „mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk” (Luther: Kis káté). Csak egy urat lehet szolgálni! „Eljön minden nép, amelyet alkottál, és csak elõtted borul le!” (Zsolt 86,9; LK) Hegyi beszédében Jézus figyelmeztet: „…ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?” (Mt 6,25) „Keressétek elõször az Isten országát és az õ igazságát, és mind hozzáadatnak nektek ezek, alleluja!” (GyLK 731; evangéliumi antifóna) „Gondját a keresztyén ember szívével együtt az Isten vállára veti. Hiszen neked is azt ígérte, hogy minden gondodat, terhedet elhordozza” – figyelmeztet Luther. Intelmeiben Péter – heti igénk mellett – az alázat, a bizalom, a józanság és az ördögnek való ellenállás igéit is a szívünkre helyezi. S mindezekre „a minden kegyelem Istene (…) fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerõsíteni és megalapozni” (1Pt 5,10). Pál is felszólít: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt…” Saját tapasztalatból írja mindezt, és elárulja megelégedettsége titkát: „Mindenre van erõm a Krisztusban, aki megerõsít engem.” Örömmel mond köszönetet a gyülekezet gondoskodásáért: „Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.” (Fil 4,6.13.14) Az ifjú Timóteust pedig így óvja a tévtanoktól s a pénzimádattól: „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket.” „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme…” „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel…” (1Tim 6,11.10.6) Pál az életveszélyben is minden gondját Istenre vetette, és õ kijelentette neki, hogy mind a kétszázhetvenhat hajótörött kimenekül a szárazföldre: „…intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejérõl.” (ApCsel 27,34) Az Úr Jézus pedig Mártát inti: „…sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre.” (Lk 10,41–42a) Mi tudjuke és hisszük-e már, hogy egyedül az Úr Krisztusra van szükségünk?! Õt választottuk? – Hiány Jézus mellett? „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” (Lk 22,35) A bûnösök közé sorolt Messiás védelmére „elég” két kard, de használatát megtiltja Péternek. Jézusnak a mezei beszédében elhangzott négy boldogmondása – melyek negatív tükörképe a négy jajkiáltás – nem csupán az anyagi szegénységrõl és a testi éhségrõl szól, hanem utalás Isten eljövendõ országára is: „Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben…” (Lk 6,23) S addig mit tegyünk? „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! / Õ felruház és táplál, rád gondot õ visel. / Dicsõ Király, ég és a föld Ura, / Szívünk tiéd, légy annak is Ura!” (EÉ 586) g Garai András

9

e

2008. augusztus 31.

krónika

HIRDETÉS

Az EBBE programja 2008 õszén Az elõadások minden hó második csütörtökén 17 órakor kezdõdnek, kivéve szeptemberben, amikor szeptember 9-én, kedden lesz az alkalom, ugyanúgy 17 órakor. Helyszín: 1085 Budapest, Üllõi út 24., a földszinti terem a könyvesbolt mellett. Téma: Serkenj fel, aki aluszol! – A magyar evangélikus ébredés kiemelkedõ egyéniségei a 20. században. • 1. Szeptember 9., kedd (!): Sréter Ferenc. Elõadó: Zsarnai Krisztián beosztott lelkész, Nyíregyháza. (Az elõadáson jelen lesz Sréter Ferenc Amerikában élõ fia is.) • 2. Október 9.: Gáncs Aladár. Elõadó: Gyõri Tamás iskolalelkész (Budapest-Fasor). • 3. November 13.: Zászkaliczky Pál. Elõadó: Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész. • 4. December 11.: Csepregi Béla. Elõadó: Fehér Károly nyugalmazott lelkész. HIRDETÉS

A Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) kétnapos tanulmányi konferenciájára A Luther-rózsa színei – a Kárpát-medencei evangélikusság sokszínû hagyományai címmel kerül sor szeptember 5–7. között a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. PROGRAM Szeptember 5., péntek • 17.30-ig érkezés, a szállás elfoglalása • 18.00: Vacsora • 19.30: Esti áhítat: „Õ a feje a testnek, az egyháznak…” (Kol 1,18) – dr. Kovács László Attila • 20.00: Elõadás: Fél évszázados szolgálat a nagyvilágban szétszórt hittestvérek között – Gémes István Szeptember 6., szombat • 8.00: Reggeli áhítat: Egy testté kereszteltettünk meg a Lélek által (1Kor 12,12–14) – Fehér Károly • 8:30: Reggeli • 9:30: Elõadás: Németek betelepítése és kitelepítése Tolna-Baranyában– Krähling Dániel • 11.00: Elõadás: A Tranoscius-kegyesség megtartó ereje – Aradi András Péter • 12:30: Ebéd • 16.00: Elõadás: Háromszoros kisebbségben a Barcaságban – dr. Kovács László Attila • 18.00: Vacsora • 19.00: Elõadás: Kemenesalja hitének erõssége – Fehér Károly • 20:30: Esti áhítat: A test tagjai egymás között (1Kor 12,15–27) – Gémes István Szeptember 7., vasárnap • 8.30: Reggeli • 10.00: Istentisztelet: Jézus az élet Ura! (Lk 7,11–17) – id. Zászkaliczky Pál • 11.00: Búcsúzó beszélgetés, morzsaszedés • 12.00: Ebéd, hazautazás

Megemlékezés Ordass Lajos sírjánál b A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) ünnepi megemlékezést tartott a Farkasréti temetõben augusztus 17-én a 20. század egyik legnehezebb korszakában kétszer is püspöki szolgálatot teljesítõ, a hitben való megállás és a bátor hitvallás példaképévé vált Ordass Lajos halálának harmincadik évfordulója alkalmából. Az igehirdetõ Ittzés János elnök-püspök volt, a liturgiai szolgálatban Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke segédkezett. Ordass Lajos életének kiemelkedõ eseményeirõl, püspöki tevékenységérõl és bátor tetteinek a mai korhoz szóló üzenetérõl Prõhle Gergely országos felügyelõ emlékezett meg.

Ittzés János Mt 5,37 alapján hirdette Isten igéjét Ordass Lajos sírjánál. Egyházunk elnök-püspöke aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy egyházi közéletünkben sok féligazságra épített megal-

A részvételi díj szállással, napi háromszori étkezéssel: 8500 Ft. Jelentkezni lehet az oktatási központ címén: 8253 Révfülöp, Füredi u. 1.; tel.: 20/770-3829; e-mail: [email protected]. Szeretettel várjuk a téma iránt érdeklõdõ testvéreinket országhatáron belülrõl és túlról.

PROGRAM Péntek • 18.00: Vacsora • 19.00: A konferencia megnyitása • 19.15: Ismerkedés • 20.00: Pályázati lehetõségek – gyülekezeti fejlesztési források – Erdélyi Károly kerületi pályázati referens • 21.45: Áhítat Szombat • 8.00: Reggeli • 9.00: Áhítat • 9.30: A gyülekezeti diakónia új lehetõségei – elõadás megbeszéléssel – Janurikné Csonka Erika, diakóniai módszertani központ, Szarvas • 11.00: Szünet • 11.30: Diakóniai tervek a Nádasdi Egyházközségben – projektismertetés – Farkasné Kõrösi Krisztina lelkész • 12.30: Ebéd • 14.00: Beszélgessünk a szolidaritási törvényrõl! – ifj. Zászkaliczky Pál • 16.00: Úrvacsorai istentisztelet – Ittzés János A részvételi díjat az egyházkerület fizeti. A jelentkezéseket szeptember 10-ig kell bejelenteni a püspöki hivatalban (tel.: 96/516-160; 20/824-4222; e-mail: [email protected]).

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. augusztus 31. Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Gal 5,25–6,10; 1Móz 2,4b–9.15. Alapige: Mt 6,24–34. Énekek: 372., 331. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; du. 6. (orgonazenés áhítat) Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikõ; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Szabó Lajos; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. Balogh Éva; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Fehér Károly.

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. augusztus 31. – Balaton Alsódörgicse de. 11.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 5.) du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfüred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus üdülõ) de. 9.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kõvágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. német nyelvû istentiszteletek Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10. Siófok (kápolna) de. fél 10.

g Összeállította: Boda Zsuzsa

fel akarta hívni a figyelmet arra az állhatatosságra, amely alapján Ordassra igaz volt a jézusi intés: „Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt 5,37) Ordass egy rendkívül vészterhes idõszakban, folyamatos fenyegetettség ellenére sem elégedett meg féligazságokkal és megalkuvásokkal, inkább vállalta a börtönt, mint hogy engedje, hogy ellenséges, kívülálló hatalom rendelkezzen a Magyarországi Evangélikus Egyház felett. Sokan hajlíthatatlan, csökönyös embernek gondolták õt, holott – mutatott rá Ittzés János – õ csak ismerte annak a jelentõségét, hogy mit jelent az Úr tanítása szerint kimondani az igent vagy a nemet és következetesen tartani magát hozzá. Egyházunk lelkészi vezetõje megfogalmazta: tart attól, hogy az MEE talán azért van ítélet alatt, mert Isten hamis alkuinkat, elhibázott kompromiszszumainkat ítéli meg. Gáncs Péter püspök Ordass Lajos imameditációját olvasta fel, majd Prõhle Gergely országos felügyelõ emlékezett meg egyházunk egykori püspökének ma már legendássá vált alakjáról, állhatatosságáról, következetességérõl és hitben való megállásáról. g P. G.

Jövõ karácsonyra áll a ház!

HIRDETÉS

Szeretettel hívjuk minden érdeklõdõ testvérünket a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület egyházközségi elnökségeinek konferenciájára és egyben munkatársképzõ napjára, amelyet Révfülöpön szeptember 12–13-án, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban tartunk.

kuvással és olcsó kompromisszumokkal próbáljuk kormányozni az egyház hajóját a szekuláris viszonyok között. Igehirdetésében nem elsõsorban Ordass Lajosra kívánt emlékezni, hanem

FOTÓ: PETRI GÁBOR

10

Beszámoló a ferencvárosi Borostyán ház építkezésérõl b A ferencvárosi gyülekezet történetének fontos állomása lesz, amikor végre átadják a Thaly Kálmán utcai, évek óta épülõ Borostyán apartmanházat. A lakásokon kívül itt lesz a templom, a lelkészlakás és a gyülekezet minden helyisége. A régóta vendégségben élõ egyházközség tagjai arra is számítanak, hogy a közösség addigra annyira felerõsödik, hogy az apartmanházba költözõk gyülekezeti értelemben is otthonra találnak közöttük. A Borostyán garzonház felépítése ezért missziós akció is. A gyülekezet társbefektetõje az Indotek Befektetési Zrt. Munkatársukat, Szeles Bélát elsõként általánosságban kérdeztük a projektrõl.

– Hosszabb várakozás után, a 2007. év végével jogerõs építési engedélyt kaptunk egy 87 apartmanból álló épület megépítésére. A nyár beköszöntével sikerült a kivitelezõ vállalkozóval is megállapodnunk. Olyan generálkivitelezõ csapat fogja koordinálni a beruházást, amely már számos építészeti értéket képviselõ házat valósított meg Budapesten és környékén. Tekintettel arra, hogy mostanra megvannak a nélkülözhetetlen engedélyek, megállapodások, valamint összeállt a finanszírozási konstrukció, párhuzamosan az értékesítést is beindítottuk. A korábban elkészült www.borostyanhaz.hu címû weboldalunkat a fent említett információkkal frissítettük az új feltételeknek megfelelõen. Szándékunkban áll egy olyan, választható szolgáltatásokat nyújtó épületegyüttes létrehozása, ahol az a cél, hogy idõsebb szeretteinket biztonságban és jó közösségben tudhassuk. Könnyû megközelíthetõsége miatt a látogatásuk is

egyszerûbben megoldható, és természetesen az sem utolsó szempont, hogy a környék infrastrukturálisan is jól ellátott. A bevásárlástól elkezdve a kiállításokig és a színházig pár perces sétával minden megközelíthetõ.

zõdés aláírásakor ezt az összeget kérjük kiegészíteni a vételár 20%-ára. A fennmaradó 80% befizetése a használatba vételi engedély megérkezésekor esedékes. Más hasonló beruházáshoz képest úgy kívánunk újítani és pluszt adni,

A beruházás látványterve – Hogyan kapcsolódik a beruházás az evangélikus egyházhoz? – Az építkezés a Budapest-Ferencvárosi Evangélikus Egyházközösség felügyeletével valósul meg, ami kellõ biztosítékot jelent a sikeres és idõben történõ befejezésre, illetve az apartmanházhoz kapcsolódó hitélet és közösség létrehozására. Tekintettel arra, hogy az evangélikus egyház ökumenikus gondolkodású, a lakóközösségbe szívesen várjuk a más felekezethez tartozó híveket is. – Sokba kerülnek majd a lakások? – Figyelembe véve a ház mûszaki tartalmát és a piaci viszonyokhoz mérten is teljesen átlagos négyzetméterárakat határoztunk meg. Kezdõtõkének 500 000 Ft-ra van szükség egy apartman lefoglalásához, majd a végleges adásvételi szer-

HIRDETÉS

Borostyán – lakások idõseknek A IX. kerület szívében, a Thaly Kálmán utcában épülõ Borostyán garzonház kifejezetten a nyugdíjasok számára kínál kényelmes és biztonságos lakásokat. A hely a gazdag közösségi és egyéni programok lehetõségével, illetve a 24 órás nõvérszolgálattal is igazodik az idõsebbek igényeihez. Magas használati díj vagy nyugdíjrészlet befizetésére nincs szükség, hisz a kedvezményes közösköltség-rendszer minden nyugdíjas lakónk részére mérsékelt terheket jelent. Mindemellett lakásaink megvásárlásakor nem használati jogot, hanem eladható és örökíthetõ tulajdonjogot szerezhet! Lakáskínálatunk 35 m2 és 55 m2 között mozog, 15 millió Ft-tól. Az evangélikus egyház gondoskodása és a beruházó tapasztalata az igazi garancia minden vásárlónknak. További információ az alábbi telefonszámokon kérhetõ: • Flusznik Elemér – 1/688-1769 vagy 30/955-2161; • Koczor Tamás (ferencvárosi gyülekezet) – 20/824-2158.

hogy tulajdonjogot értékesítünk, a szolgáltatásokból pedig mindenki annyit vesz igénybe, amennyit szükségesnek érez, így nincs kötelezõ nyugdíjleadás. – Annyi késlekedést szenvedett már ez az építkezés… Lát garanciát arra, hogy egyszer valóban elkészül a ház? – Tekintettel a fent említett engedélyek és a kivitelezõ meglétére, a következõ év végén karácsonykor tervezzük a Borostyán garzonház kapunyitását. Mi mint beruházók a következõket vállaljuk: árgaranciát, azaz hogy a lefoglalózott lakás árát nem változtatjuk meg a késõbbiekben; minõségi garanciát arra, hogy a beépítendõ anyagok elsõ osztályúak, és megegyeznek a mûszaki leírásban szerepeltetettekkel; a határidõre történõ elkészülés garanciáját; továbbá üzemeltetési garanciát, tekintettel arra, hogy cégcsoportunk több éve foglalkozik karbantartással és társasházkezeléssel, valamint a fizetendõ pénz zárolt számlára történõ beérkezésének garanciáját. Ezúton szeretnénk megköszönni a ferencvárosi evangélikus gyülekezet együttmûködését és azt, hogy segítették a munkánkat. Bármilyen kérdéssel, kivitelezési problémával kapcsolatban a rendelkezésükre állunk, de ugyanígy lehet kérdéseket feltenni és vásárlási igényeket bejelenteni a gyülekezeten keresztül is. – Reméljük, hogy közös munkánk valóban értéket teremt majd mind a város, mind az egyház számára. g K. T.

2008. augusztus 31.

mozaik

Zöld egyházi iroda b Az egyházban dolgozók idejük tetemes részét irodai munkával töltik. Az adminisztráció, az elektronikus kapcsolattartás és a felkészülés folyamatai – és így tovább – mindmind az irodában zajlanak, ezért fontos, hogy munkahelyünket minél inkább emberbaráttá, egészségessé és környezetkímélõvé tegyük. Keresztény emberként a teremtett világért viselt felelõsségünk tudatában oda kell figyelnünk arra, hogy ne pazaroljuk a ránk bízott javakat: az elektromos áramot, a vizet, a papírt és így tovább. Cikkünkben útmutatást adunk ahhoz, hogy milyen szempontok alapján gondoljuk újra munkánkat, és hogyan alakítsunk ki környezetbarát irodát.

A szakirodalom zöld irodának nevezi azt a munkahelyet, melynek kialakításakor és üzemeltetése során odafigyelnek a környezetvédelmi szempontokra. A legfontosabb tényezõk a következõk: az iroda levegõje és bútorai; papír- és irodaszer-használat; megfelelõ irodatechnikai berendezések kiválasztása; energia- és víztakarékosság; környezetbarát tisztítószerek használata; az utazási szokások megváltoztatása. Az alábbiakban sorra vesszük ezeket a szempontokat. Az iroda levegõjének minõségét befolyásolja a hõmérséklet (20–24 Celsius-fok; ne legyen se túl meleg, se túl hideg) és a relatív páratartalom (45–55 százalék; folyamatos párologtatással érhetõ el). Fontos a levegõben szálló por mennyiségének minél alacsonyabban tartása rendszeres takarítással, portalanítással. Takarításkor használjunk környezetbarát szereket, alkalmazzunk vegyszermentes technológiát! Célszerû a légkondicionálás helyett gyakrabban, de röviden szellõztetni. A

helység szagát a bent tartózkodó személyeken kívül a bútorok és a szõnyegek is befolyásolják. Nem szabad megfeledkezni a felületek kipárolgásáról, amelyet a különbözõ burkolatok és a rögzítésükhöz használt szerek határoznak meg (ha rajtunk múlik, részesítsük elõnyben a természetes anyagokat!); hatásuk részben semlegesíthetõ szobanövényekkel. Az iroda bútorainak beszerzésénél figyeljünk oda, hogy anyaguk és felületkezelésük minél természetesebb legyen. A fabútorok „megújuló erdõkbõl” származó fából készüljenek, oldószermentes lakkal legyenek kezelve, és válasszunk hozzájuk természetes anyagú bútorhuzatot. Keressük a helyi vagy minél közelebbrõl származó termékeket (a szállítás is komoly környezetterhelést jelent), illetve ne riadjunk vissza a használt bútorok vásárlásától, és magunk is ügyeljünk arra, hogy milyen sorsra jutnak garnitúráink, amikor nekünk már nem lesz rájuk szükségünk. Alternatívaként vásárolhatunk kartonpapírból készült bútorokat is (például www.papirbutor.hu). A papírhasználat terén elõször is legyünk takarékosak: amit lehet, intézzünk el elektronikusan, és csak azt nyomtassuk ki, amit feltétlenül szükséges. Alkalmazhatunk kétoldalas nyomtatást, és belsõ anyagokat nyomtathatunk piszkozatpapír hátára – halványabb, takarékos, úgynevezett draft nyomtatással. Vásároljunk újrafeldolgozott (hulladékpapírból készült) papírt, illetve borítékot, és kiadványainkat is ilyenre készíttessük! Saját papírhulladékunkat gyûjtsük szelektíven. Az írószerek közül válasszuk a cserélhetõ patronosokat, illetve az utántölthetõeket. Irattartóink fából vagy kartonból készült, többször felhasználható eszközök legyenek. Az irodatechnikai berendezések beszerzésénél legyen szempont a környezetbarát anyagok használata (például újrafeldol-

ÜZENET AZ ARARÁTRÓL

Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: [email protected]

gozható mûanyagok) és az energiatakarékosság – válasszunk ökocímkével ellátott terméket! Használjuk az energiatakarékos üzemmódokat! Ha épp nem dolgozunk velük, kapcsoljuk ki a monitorokat félórás, a számítógépeket egy-két órás szünet esetén, a fénymásolókat és a nyomtatókat pedig használat után rögtön! Az energiatakarékosság nem csak az irodatechnikában fontos szempont. Ha van rá lehetõségünk, végezzük el az épület hõszigetelését, és egy esetleges nagyobb átalakításkor gondoljunk a világítás, illetve a fûtésrendszer szakaszosítására. A környezettudatos iroda kialakításához az utazási szokások megváltoztatása is hozzátartozik. Ha lehet, vegyük igénybe a tömegközlekedési eszközöket, és biztosítsuk a munkavállalók számára a kerékpáros munkába járás feltételeit! Igyekezzünk minimalizálni az utazásokat, hagyatkozzunk inkább az elektronikus kapcsolattartás korszerû formáira (például telefon- és videokonferencia). Aki ennél a rövid összefoglalónál többre kíváncsi, annak érdemes ellátogatnia a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület honlapjára (www.kovet.hu), illetve az általuk kialakított oldalra (www.zoldiroda.hu), ahol még letölthetõ távoktatási tananyagot is talál a zöld iroda kialakításához. Ez utóbbi honlapon olvashatunk a Zöld Iroda tanúsítvány megszerzésének módjáról is. g Bogdányi Mária és Bogdányi Gábor

Tájékoztató az Agenda internetes megjelenésérõl A legtöbb gyülekezetünkben használt, D. dr. Prõhle Károly professzor által szerkesztett Agenda elfogyott. Könyv formában való újabb kiadására már nem kerül sor. Ezért a 2007-ben megjelent Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv szerkesztésekor a Liturgiai és Agendaszerkesztõ Bizottság úgy döntött, hogy az új kiadványba is felveszi a hagyományos istentiszteleti rendeket és bûnbánati imádságokat. Így mód nyílik arra is, hogy az e rendek szerint ünnepelt vasárnapi és ünnepnapi istentiszteletek változó részeinél – például bevezetõ zsoltár, kegyelmi ige, kollekta imádság – lelkészeink figyelembe vegyék és használják a Liturgikus könyv változatosabb, gazdagabb szövegeit is. Ezt a bizottság jó és elegendõ megoldásnak tartotta. Az országos presbitérium 2008. július 3-ai ülésén – a testület egyik tagjának

kezdeményezésére – tárgyalta az elfogyott kötet újabb kiadásának kérdését. Az országos presbitérium nem támogatta a könyv formában való megjelentetést, de 141/2008. (VII. 3.) számú határozatával döntött internetes közzétételérõl: „A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma az egyház szervezetérõl és igazgatásáról szóló 2005. évi IV. törvény 128.§ (5) bekezdése alapján – utalva a liturgikus rendrõl szóló 116/B/2007. (VI. 28.) országos presbitériumi határozatra – a Prõhle-agendát az egyház hivatalos honlapján közzéteszi legkésõbb 2008. szeptember 15. napjáig.” Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója arról tájékoztatott, hogy a munkával rövidesen végeznek, így az országos presbitérium határozata szerint egyházunk honlapján rövidesen elérhetõ lesz a Prõhle-agenda: a www.lutheran.hu/litur-

gia címen vagy egyházunk honlapjának kezdõlapján a Válogatás oldalainkból kategóriában a Bennfenteseknek címszó alatt a Liturgia sorra kattintva a Liturgikus könyv anyaga mellett találjuk meg. A kiadó igazgatója még a következõ – elsõsorban lelkészeink számára fontos – tájékoztatást adta: az internetre szánt anyag az 1996. évi kiadás alapján készült, azonban teljesen újra kellett szedni és tördelni, így nem minden esetben egyeznek meg az oldaltörések a ’96-os kiadáséval, de a fejezetek ugyanazokon az oldalakon kezdõdnek. Így az Agenda internetes kiadása a Liturgikus könyvben is megtalálható rendekkel együtt – a mai technikai feltételek között – jó lehetõséget kínál mind a hagyományos, mind az új liturgia szerint tartott istentiszteleteink jó rendben való és méltó elõkészítéséhez. g Ittzés János elnök-püspök

Beharangozó a 2008/2009-es gyülekezeti munkaprogramhoz A Növekedés címû, 2007/2008-ra készített, jól használható összeállítás több gyülekezet számára nyújtott segítséget nemcsak a közösségek alkalmainak tervezésében, hanem a tudatos, célirányos lelki vezetésben és a szolgálatok közös végzésében is. Bizonyosan vannak olyan gyülekezetek is, amelyek – a kedvezõ tapasztalatokat hallva – ezután kezdik használni a Növekedést. Fontosnak tartjuk, hogy az elindult folyamat folytatódjék. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület néhány lelkésze igyekezett átvenni a stafétabotot. Nehezen indult a munka, de most, hogy a kezdeti egy helyben topogást és bizonytalankodást magunk mögött tud-

juk, örömmel adjuk hírül, hogy az Isten háza népe címû gyûjtemény hamarosan elkészül, és – terv és reménység szerint – szeptember elsõ felében számítógépes lemezen kerületünk ajándékaként egyházunk minden gyülekezetének és intézményének elküldjük. Egyelõre csak ebben a formában tudjuk kézbe adni, könyv alakban való megjelenésére – amennyiben szükség lesz rá – csak késõbb kerülhet sor. A Növekedés címû gyûjteményt nemcsak célját tekintve – gyülekezeti munkaprogram – kívánták folytatni a szerkesztõk, hanem tartalmában is. Az Isten háza népe címû összeállítás központi témája az egyház. A bevezetõ gon-

dolatokat követõen hét fõ csoportba gyûjtötték a tanulmányokat: a gyermekmunka, az ifjúság, a család, a felnõttcsoportok után igehirdetés-sorozatokat, magyar evangélikus egyháztörténeti arcképcsarnokot találunk, majd kitekintésként az ökumenérõl és az ökológiáról olvashatunk összeállításokat. Azzal a reménységgel adunk hírt a munkaprogram közeli megjelenésérõl, hogy testvéreink – lelkészek és közösségvezetõk – a következõ munkaév tervezésénél számításba veszik, és munkánkat imádságban is hordozzák. A szerkesztõk nevében: g Ittzés János püspök

f

11

EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Nyári nyugdíjas közösségi élmények Ha a címbõl kihagynám a közösségi jelleget, nem lenne értelme tollforgatásomnak, mert könnyen becsúsznék az emlékek, élmények vonalán olyan szakadékokba, melyek múltbeli szolgálatunk hiányosságai miatt veszélyzónák, melyeket még nem temettünk be, most pedig mint nyugdíjasok nyögdécselve testi-lelki bajainkban állunk meg, elsírva bánatunkat, hogy nem becsülik meg múltbeli nehéz szolgálatunkat. Röviden: nem ilyen élménybeszámoló szeretne lenni az írás, hanem az utolsó földi útszakasz ki nem javított kráterei elõtt kíván megállítani öregeket és fiatalokat, felvetve a kérdést: ki fogja ezeket kijavítani, hogy ne kapjunk tengelytörést? Két pozitív, elõremutató nyári élményt, illetõleg emléket szeretnék az Olvasók elé tárni, mely nem csupán egy nyugdíjas magamutogatása óhajt lenni, hanem kovász a jövõ nemzedék életében és szolgálatában. Az egyik esemény a dombóvári Illyés Gyula-gimnázium idei (június 21-i) tanévzáró ünnepélyéhez kapcsolódott, amikor a hatvan évvel ezelõtt érettségizett osztálytársaimmal Kovácsy Tibor osztályfõnökünk emléktábláját avattuk. Több mint hatszáz diák hallgatta figyelmesen az avatási beszédet, melyet egy lelkész osztálytársunk a 90. zsoltárral indított: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Majd így folytatta, a példamutató tanárra összpontosítva: „Nem számlálásra oktatott, hanem életre szólóan a magyar nyelv szépségét véste belénk, aranynál fényesebben, hogy érzéseinket, tudásunkat úgy tudjuk emberek elé tárni szépen, tiszta szívbõl fakadó beszéddel, mint járását »a csillag az égen«.” Végül Isten örök kegyelmét kérte a gimnáziumban tanító és tanuló generációkra a jövõben is, hogy – látva e táblát – anyanyelvünk áldáshordozóivá legyenek fertõzött beszédû világunkban. Õrizze hálánkat az emlékmû mint az áldott emlékezés jele. „Egyúttal emlékeztessen az örökkévalóságra, és hirdesse, hogy az Úr Jézus Krisztus gyõzelmet aratott a kereszt által!” Az iskola igazgatója tanévzáró beszédében a múltba visszatérõ, nosztalgiagõzösnek tûnõ vonatunkat összekapcsolta a ma is jól mûködõ, bár több gonddal küzdõ gimnáziummal, melynek az azóta már elhunyt pedagógusok példás szolgálata vetett alapot. Ezt jelzi a gimnázium falára helyezett emléktábla is. A másik nyári élményem-emlékem szülõfalum gyülekezetéhez fûzõdik, melynek egy elõremutató eseményébe csöppentem bele rokoni látogatásaim során. Ugyanis a társult egyházközség egyházjogilag egymásba kapcsolódó gyülekezetei (Dombóvár–Kaposszekcsõ–Csikóstõttõs) bizonyságát szeretnék adni annak, hogy nemcsak szervezetileg, hanem gyakorlatilag is összetartoznak egymást támogató szolgálatukban. Így tartanak presbiteri napokat hol az egyik, hol a másik gyülekezetben. Ezúttal Csikóstõttõsön jöttek össze a presbiterek, és munkához láttak, hogy – többek között – megszüntessék a templom körüli elbokrosodást; a férfiak baltával, egyéb munkaeszközzel dolgoztak, a nõi presbiterek pedig a templom belsejét csinosították. Többségükben friss nyugdíjasok voltak. Hogy mint beteges, öreg nyugdíjas ne fárasszam magam állva a tétlen szemlélésben, nézve, amint az ifjabb presbiterek fürgén járják a templom felé vivõ hetven lépcsõt – amelyet egy évtizede még könnyebben jártam én is –, beástam magam az anyakönyvekbe, a személyes és családi vonatkozásokba. Bölcsõm ugyanis itt ringott, nemcsak az, amelyik fából készült, és a szüleim ringatták, hanem a lelki bölcsõ is, amelyben a keresztségben részesültem a tág templom keresztelõmedencéjénél. Frank Károly volt a lelkészem, aki nemcsak keresztelt, hanem konfirmált is, és elkísért még az elsõ gyülekezetembe való beiktatásomig. Fellapozom a temetési anyakönyvben Károly bácsi halálozási adatait. Apósom, Lotz Tibor temette; a jegyzetbe ezt írta a jelen lévõ hat lelkész nevének felsorolása után: „Szimon János a gyülekezet és volt tanítványai, Büki Jenõ az egyházmegye lelkészei nevében búcsúztak a sírnál az elhunyttól.” De nem volt több idõ arra, hogy a nyugdíjas a nyári melegben a hivatali helyiség hûvösébe húzódva azon meditáljon, hogy negyvenhat évvel ezelõtt (1962. szeptember 6án) milyen minõségben búcsúzott egykori lelkipásztorától, mert a közös ebéd következett a három gyülekezet presbitereivel. A záróáhítatra menetel elõtt Szücs Eszter lelkésznõ odasúgta nekem: „Felkérhetem János bácsit az áhítatot megnyitó imádságra?” Lám, csendes imádságaim egykori gyülekezeteimért, ahol bölcsõm ringott (Csikóstõttõs), ahol gimnazistaként hittant tanultam (Dombóvár), és nagyanyám születési helyén, ahol többször szolgáltam teológusként is (Kaposszekcsõ), most felerõsödhettek abban a templomban, ahol több mint fél évszázaddal ezelõtt házaséletem is megindult, és ahol alig egy éve aranymenyegzõnket tarthattuk feleségemmel Aradi András szolgálatával. A felerõsödött imádság a nyolcvan év közelében járó ajkán már nem olyan erõs hangban, mint egykor, szolgálata alatt volt, de lehet, hogy tartalmában mélyebb, mert egyre nagyobb mélységeket átélõ és megjáró szívbõl fakadhat. Mégis mindennél nagyobb az Isten megtartó szeretete. Nagy lehetett egy nyugdíjas hálája, hogy imája gyülekezetek presbitériumainak szolgáló közösségében hangozhatott el, és hogy fiatal lelkész ajkáról hallhatta az ige örömhírét, mely a gyülekezeteket további összefogásra indíthatja. Szimon János (Sopron) HIRDETÉS

Átépítések miatt megváltozott a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület székhelye. Kérjük, a jövõben az alábbi postacímre írjanak: 8313 Balatongyörök, Petõfi u. 1. Egyben a telefonvonal is megszûnt, így a [email protected] elektronikuslevélcímen vagy Marton Tamás egyházi mobilján, a 20/327-2382-es számon keresztül vagyunk elérhetõek.

Megrendelõlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet egy hónapra: 865 forintért

fél évre: 5170 forintért

három hónapra: 2585 forintért

egy évre: 10 340 forintért

Név: Cím: A fenti elõfizetési díjak belföldre érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETÛKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Elõfizetés”.) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az elõfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon. Elõfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a [email protected] címre küldheti el.

12

e

2008. augusztus 31.

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK A Deák téri orgonazenés áhítatok sorozat keretében augusztus 31-én, vasárnap 18 órakor Szilágyi Gyula orgonál. Mûsorán spanyol szerzõk orgonamûvei szerepelnek. A nyugdíjas lelkészek elsõ õszi budapesti összejövetele szeptember 5-én, pénteken fél tízkor lesz a Deák téri gyülekezet udvari termében. A száz éve született Urbán Ernõ lelkészre emlékezünk dr. Reuss András teológiai tanár segítségével. Az áhítatot Gerõfi Gyuláné Deák téri lelkésznõ tartja. Erre az alkalomra is szeretettel hívunk és várunk mindenkit. A nyolcvan évvel ezelõtt elhunyt Sántha Károly evangélikus lelkész, költõ, egyházi író emlékére emléknapot szerveznek szeptember 7-én, amely 10.30kor istentisztelettel kezdõdik a sárszentlõrinci evangélikus templomban. Igét hirdet Gáncs Péter püspök. 11.30-kor kiállításmegnyitó, majd közös ebéd várja az érdeklõdõket. 14 órakor dr. Finta Gergely orgona-, illetve a Stella együttes énekhangversenyével folytatódik a nap, amelyen Wulfné dr. Kinczler Zsuzsanna tart elõadást az elhunyt lelkész életérõl.

A Rákosszentmihály–Sashalmi Evangélikus Egyházközség szeptember 7-én, vasárnap 10 órakor ünnepli a templom alapkõletételének 75 éves jubileumát; az eseményt szeretetvendégség követi. Ugyanaznap 14 órakor Gyõri Gábor esperes felszenteli az egyházfilakást.

HALÁLOZÁS Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy Megyer Lajos evangélikus lelkész, esperes augusztus 14-én, életének 97. évében hazatért megváltó Urához. Temetése augusztus 25-én volt Nyíregyházán. A gyászoló család

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett édesanyánk, a drága nagymama és dédmama, D. Koren Emilné, született Podhradszky Margit (Magdi néni) temetésén részt vettek, virágot küldtek, vagy bánatunkban osztozva együttérzésüket, részvétüket nyilvánították. A gyászoló család

HIRDETÉS

ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG

Kiváló minõség, kitûnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve! Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!

Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója.

Új nap – új kegyelem Vasárnap

Menyesné Uram Zsuzsanna gyõrsági lelkipásztornak, aki egyben a gyõri Evangélikus Szeretetház lelkésze, és Menyes Gyula püspöki titkárnak augusztus 11-én Gyõrött megszületett Péter nevû negyedik gyermeke. A család ezúton is köszöni mindazok szeretetét, akik imádságban gondoltak rájuk.

Fogadóórámat minden hónap elsõ hétfõjén tartom. Mindenkit szeretettel várok délután három órától öt óráig a Déli Egyházkerület székházában (1088 Budapest, Puskin u. 12.). Erõs vár a mi Istenünk! Radosné Lengyel Anna országosfelügyelõ-helyettes, a Déli Egyházkerület felügyelõje

Jézus így válaszolt: „A legfõbb parancsolat ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és teljes erõdbõl. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” Mk 12,29–31 (5Móz 5,32; Mt 6,25–34; 1Pt 5,5–11; Zsolt 127) Sokakat megdöbbentett már az Istentõl jövõ parancs: szeresd Istent és felebarátodat! A legtöbben arról beszélünk, hogy ami igazán lényeges és fontos az életben, az a szeretet. Többnyire ennek az igazságát vagy az esküvõ meghitt pillanataiban, vagy a temetésen, könnyeket hullatva érezzük a leginkább. Tudjuk, hogy ez a fontos, mégis ez marad ki leginkább mindenhonnan. Hogyan is mûködik, mi a szeretet titka? Isten szeretetének kell elõször átmelegítenie az életünket, hogy mi is átmelegíthessük másokét.

Hétfõ Pál írja: Arra kérlek mindenekelõtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért. 1Tim 2,1 (2Móz 32,11–12; Fil 4,8–14; Jer 7,1–15) Az ember õsi vágya a birtokbavétel, más szóval a magáévá tétel. A gyermek mindent bevesz a szájába, mert így érzi azt, hogy a magáévá tette. Magunkhoz öleljük a másikat, mert birtokolni akarjuk. Az igében egy más látásmód tárulkozik elénk. Az lesz a miénk, amit imádságban meg tudunk köszönni, amiért vagy akiért képesek vagyunk Isten elé állni. Elõbb a szívünkre kell vennünk a másikat, Isten elé kell vinnünk, hogy ne birtokoljuk, hanem ajándékként kapjuk vissza. Mid van, amit ne kaptál volna? Ezért most mindenekelõtt…

Kedd APRÓHIRDETÉS Harangtornyok belsõ szervizelése. Gombos Ferenc – tel.: 30/505-0546 (az esti órákban); e-mail: [email protected]. Vásárolnék (bérelnék) Budapesten 20 m2 körüli, minigarzonná alakítható helyiséget, vagy garzonlakást bérelnék körülbelül két évre. Tel.: 20/545-9248. 35/172/55 mozgássérült, hívõ lány szeretne megismerkedni vallásos, kedves, hûséges férfival házasság céljából. „Megértés” jeligére a szerkesztõségbe. 37/173/80, Istenben hívõ fiú vagyok. Házasság céljából meg szeretnék ismerkedni egy lánnyal. Tel.: 30/348-5669. Rákospalotán, központi helyen két egyetemista lány részére lakás kiadó. Érdeklõdni a 20/961-7156-os telefonszámon.

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból augusztus 31-étõl szeptember 7-éig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

8.30 / Civil rádió Evangélikus félóra. Az Evangélikus Rádiómisszió mûsora 10.20 / m1 Evangélikus magazin (26') 11.30 / Filmmúzeum Megtalált városok Debrecen (magyar dokumentumfilmsorozat) (26') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (vallási híradó) (26') 14.10 / m2 Apátságok és kolostorok (holland ismeretterjesztõ filmsorozat, 1997) (26') Felsõszombatfalva – Románia 15.35 / PAX Ébredés (evangélikus magazin) (27')

9.20 / Duna II. Autonómia Magyar történelmi arcképcsarnok (15') Székely Bertalan 10.40 / Duna II. Autonómia „A magok oltalmára…” – Erdélyi erõdtemplomok (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat, 2001) Csíkmenaság 11.34 / M. Katolikus Rádió Gospelkrónika 16.20 / Duna Tv Beszterce ostroma (magyar tévéfilmsorozat, 1976) (77') 1. rész 21.35 / Filmmúzeum Viridiana (mexikói spanyol filmdráma, 1961) (90') 22.05 / PAX Lehulló lepel In memoriam dr. Fabinyi Ferenc

6.35 / Duna Tv „Amirõl a kövek mesélnek…” (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat, 1997) (21') Gyula 15.20 / m2 „Áldom a nyüzsgõ Rómát” (magyar ismeretterjesztõ film) (55') 16.15 / Duna Tv Beszterce ostroma (magyar tévéfilmsorozat, 1976) (80') 2. rész 18.28 / Hír Tv Õsök tere 18.30 / Bartók rádió Bartók: VI. vonósnégyes 20.10 / Duna II. Autonómia Amíg élünk (magyar dokumentumfilm, 1998) (60')

7.30 / Duna Tv Felelet az életnek (magyar dokumentumfilm-sorozat) (26') 11.10 / Duna II. Autonómia Nyelvõrzõ 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 19.30 / PAX Van egy név minden egyéb felett Tudod-e, kicsoda Jézus? 20.00 / Duna II. Autonómia Kisiskolák (magyar dokumentumfilm, 1999) (56') 20.35 / PAX A Promise együttes koncertje (magyar koncertfilm) (78') 21.15 / Bartók rádió Hang-fogó Új felvételekbõl, Bach és Alessandro Stradella mûvei

Így szólt Jézus: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok.” Jn 8,31 (Zsolt 119,148; 1Tim 6,/3–5/6–11a; Jer 7,16–28) Mindannyian vissza tudunk emlékezni iskolai éveinkbõl szeretett tanárainkra. Miért is szerettük õket rajongva? Talán mert nem csak ismeretekre tanítottak, hanem személyesen megélt életüket hozták elénk. Jézust követni nem tantételek bebiflázását jelenti, hanem életformát, melyet a vele való közösségben tanul el a tanítvány. Itt nincs vita, csak a szeretet naponkénti csodája és a hála, hogy a tanítványa lehetek.

Szerda Minden lehetséges annak, aki hisz. Mk 9,23 (Ézs 26,4; ApCsel 27,33–44; Jer 9,11–23) Aki Jézus kezébe teszi az életét, annak minden lehetséges. Nem azért, mert ilyenkor valami csoda történik velünk, hanem azért, mert Jézussal válunk eggyé. Jézusnak pedig minden lehetséges – meg annak is, aki belé helyezte élete bizalmát. Nem az ötös lottó fõnyereményét ígérte az övéinek. Isten országát adta nekünk. A csoda, hogy már most úgy élhetünk, mint országának polgárai. Ami az övé, az a miénk. Ha pedig az Úr velünk, ki ellenünk? Ha az Úr velünk, van-e lehetetlen? Nincs, mert minden lehetséges annak, aki hisz.

Csütörtök Aki azt mondja, hogy Jézus Krisztus õbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan õ élt. 1Jn 2,6 (2Sám 12,9a; Lk 10,38–42; Jer 12,1–6) Õ bennünk és mi benne, felfoghatatlan csoda. Olyan, mint amit a gyermekét váró édesanya élhet át. Elõször az édesanya csak sejti, majd tudja, aztán amikor megmozdul, megtapasztalja, és amikor megszületik, meglátja, ki az, akiért élete kilenc hónapját adta. Valami hasonló csoda az, amit Isten szava tesz velünk. Elõször megfogan szívünkben az ige; mennyi öröm, teljesen új élet, amelyet Jézus ad! Aztán egyszer csak érezni kezdjük, hogy az ige megmozdul egy adott élethelyzetben. Egy napon pedig a megérkezés boldog órája vár ránk, a szemtõl szemben való találkozás.

Péntek Az Úr mellémállt, és megerõsített, hogy elvégezzem az ige hirdetését. 2Tim 4,17 (Ezsd 8,31b; Lk 22,35–38; Jer 13,1–11) Milyen egyszerûnek hangzik ez a vallomás, pedig mennyi minden megelõzte! Pál, a valamikori Saul, üldözte Jézust. A damaszkuszi úton történt találkozás megváltoztatta. Sok mindent el kellett engednie maga mellõl, hogy az Úr „melléférjen” és melléállhasson. Minket is mennyi minden vesz körül…! Mint egy bástya, amelyet magunk köré építettünk. Add fel a falakat, és tapasztald meg, testvérem, te is, amit Pál, miután mindent feladott Jézusért, hogy az Úr melléállt.

Szombat Egy szegény özvegyasszony odamenve beledobott két fillért a templomi perselybe. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükbõl dobtak, õ azonban szegénységébõl mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.” Mk 12,42–44 (Jóel 2,13; Lk 6,20–26; Jer 14,1–16) Hosszasan el lehet gondolkozni ezen a történeten. Könnyû volte az asszonynak mindenét beledobnia a templomi perselybe? Lehet vitatni, hogy miért volt könnyû vagy nehéz. Azért, mert kevés pénze volt, s ezek voltak az utolsó fillérjei? Tény, hogy mindenét odatette Isten elé. Azt vallom, csúfos vereség érne, ha az Úr ma azt mondaná, add ide, amid van. Perselyek ötforintosai arról beszélnek, hogy sokszor még a feleslegbõl se megy az adakozás. Mindent odaadni már maga a csoda. Megtenni hitbõl lehet; a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Olvasd, hogy az ige csodát tegyen veled, benned és általad! g Sándor Frigyes

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

9.25 / m2 Mátyás király és a reneszánsz 1. rész: A Hunyadiak (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat, 2008) (20') 12.05 / Bartók rádió Soproni régi zenei napok III/1. rész Az Authentic Quartet hangversenye 13.13 / Bartók rádió Perényi Miklós rádió- és hangversenyfelvételei. Mozart: G-dúr rondó K. 250.; Dvoøak: h-moll gordonkaverseny 20.00 / Filmmúzeum Utószezon (magyar játékfilm, 1966) (119') 21.24 / HBO A halál emberi arca (lengyel dokumentumfilm, 2007) (69')

6.00 / Spektrum Híres magyar borvidékek (58') 9.20 / Duna II. Autonómia Magyar történelmi arcképcsarnok (15') Lotz Károly 11.15 / M. Katolikus Rádió Musica Sacra. Mosonyi Mihály élete és mûvészete 12.00 / PAX Székelyföldi vártemplomok (dokumentumfilm sorozat) (27') Sepsiárkos, Sepsibodok, Sepsiszentgyörgy 13.28 / Bartók rádió A Biblia éve 100/45. rész Carissimi: Baltazár (oratórium) 20.00 / Duna Tv Donáth Ferenc (1913–1986) (magyar dokumentumfilm, 1993) (55')

9.00 / M. Katolikus Rádió Õrjárat. Beszélgetések nemzeti örökségünkrõl 12.05 / Duna Tv Isten kezében (26') 15.35 / m2 A farkasok (magyar tévéjáték, 1974) (66') 19.00 / Duna Tv Arcélek (magyar dokumentumfilm-sorozat, 2008) (13') Jankovics Marcell rajzfilmrendezõ, mûvelõdéstörténész 20.00 / Duna II. Autonómia Úton (olasz dokumentumfilm, 1983) (62') 20.00 / PAX Két gyülekezet, egy templom (magyar dokumentumfilm) (22') 22.35 / PAX A vizsolyi Biblia (20')

12.05 / Duna Tv Élõ egyház (vallási híradó) (26') 12.20 / m1 A nemzet könyvtárának kincsei (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat, 2005) (19') A Képes krónika 15.05 / Bartók rádió Beszélgetések az egyházzenérõl Szent szöveg, kötött szöveg 15.20 / m2 Apátságok és kolostorok (holland ismeretterjesztõ filmsorozat, 1997) (26') Tinyec – Lengyelország 21.15 / Bartók rádió A Biblia éve 100/46. rész Berlioz: Krisztus gyermekkora (oratórium)

E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: [email protected]

Nyomdai elõállítás: Egri Nyomda Kft. 3300 Eger, Vincellériskola u. 3. Felelõs vezetõ: Kopka Viktor vezérigazgató

Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa ([email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit ([email protected]).

Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence ([email protected]). Rovatvezetõk: Ecsedi Zsuzsa – ÉnekKincsTár ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]).

Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]).

Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2585 Ft, fél évre 5170 Ft, egy évre 10340 Ft, szomszédos országba egy évre 35 100 Ft (137,5 euró), egyéb külföldi országba egy évre 41 000 Ft (161 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.