Augusztusi szeptember

Székelykeresztúr Város Önkormányzatának ingyenes, havi kiadványa

Kistérségi Napok Idén a kistérségi napokat és a Petőfi-megemlékezést összevonva, az ünnepségsorozatot Petőfi Hétnek nevezték el, így augusztus első hete duplán volt mozgalmas Székelykeresztúron. Már a hét elején Petőfi halálának évfordulója alkalmából több megemlékező eseményen vehettünk részt, majd a hét vége fele a Kistérségi Napok keretén belül ünnepelhettünk. A megrendezett „Petőfis” programok Petőfi-zarándoklat, biciklitúra: gyerekek és felnőttek egyaránt ragadtak biciklit és szervezetten, együtt tekertek a városunk környékén lévő, költőnk életével vagy halálával kapcsolatos emlékhelyek felé. Ünnepi megemlékezés: A Gyárfás-kúriánál ös�szegyűlt helybéliek, környékbeliek, meghívottak, elöljárók és a testvértelepülésekről érkezett vendégek együtt elevenítették fel a Petőfi utolsó napjairól, óráiról szóló egykori történéseket, zenés- verses, kulturális műsorral fűszerezve a megemlékezést. Könyvbemutató: Ebben az évben a megemlékezést különlegesebbé tette Sándor-Zsigmond Ibolya könyvének bemutatása, mely könyvről lapunk egy másik rovatában olvashatnak részletesebben. Petőfi Kupa labdarugó torna: az ünnepi hét csütörtöki napján került sor a döntőre, ahol a SPC sport csapat került ki győztesnek. Egyébként a tornára városunkból 7 csapat nevezett be. A labdarúgó torna döntőjét követően már teljes mértékben elkezdődtek a tulajdonképpeni Kistérségi Napok programjai. Első este vendégeket fogadták a Zeyk Domokos Iskolaközpontnál, zenés előadóest a katolikus templomban, majd ismét a Zeyk udvarán közös tábortüzes, nótás „összemelegedés”, ismerkedés volt.

·

2012. augusztus-szeptember – 120. lapszám

rából hat helyi vállalkozást díjaztak. Az ünnepi ülést színezte Szaniszló Attila, hatéves keresztúri kisfiú zongoraműsora és Simó Margit zenetanár és kórusvezető által előadott népdalok. Ugyancsak az ünnepi ülés alatt nyitották meg az ajkaik Székelyföldön jártunk fotókiállítását.

A nap második felében, az ünnepi istentisztelet és megnyitóbeszédek után már lazább, szórakoztatóbb programok várták az érdeklődőket, a főtéren kezdetét vette a Kulturális sokszínűség című „fejezet”. Tízen egynéhány fellépő csapat és egyéni amatőr művész kulturális műsorát élvezhettük. A helyi és környékbeliek mellett többek közt fellépett Ajkáról a Padragkút Táncegyüttes és a Bahari Orientális Hastánccsoport, Pesterzsébetről pedig Fehér Zsuzsa énekesnő.

Augusztusi szeptember Már rég vége van a nyárnak, de a hűvös szelek még mindig hiányoznak. Már akinek…. Felfrissült erővel és lendülettel nekivágtunk a hosszú, de mozgalmas nyár lezárását is igazoló új lapszámunk kiadásának. Összevontuk az augusztust a szeptemberrel, úgy ahogy a szervezők a Petőfi- megemlékezést a Kistérségi Napokkal. Beszámolunk erről is, még akkor is, ha már aktualitását múlta. Aztán ves�szük sorba a többi történéseket, melyek színezték az elmúlt jó néhány hetet. Remélhetőleg nem maradt ki semmi jelentős a nyár végétől begyűjtött anyagokból….nem úgy mint a júliusi számban lévő kis bevezetőm egyik barokkos mondatából….ahonnan is nem tudni, hogy az eleje vagy a vége szívódott fel a szerkesztés vagy tördelés alatt. De lesz még ilyen, vagy ilyen sem. Most viszont teljes gőzzel, komolyan és nagy (nagyobb) odafigyeléssel kínáljuk olvasóinknak a már nagyon várt beszámolókat. Faluvégi Bartha Noémi sa alapozta meg a hangulatot a rotyogó finomságok körül. A főzőversenyt az ajkaiak csapata nyerte meg, a helyi csapatok elvitték a második és harmadik helyet. A borvetélkedő első helyezettje Fazakas Árpád bora lett, Kornis István a második helynek és Mészáros Domokos a harmadiknak örülhetett, valamint az ajkaiak borát is különdíjazták. Ugyancsak a közelben idén egy új programponttal bővült a rendezvénysorozat: a VillámFulger Önkéntes Tűzoltó Egyesület szervezésében sor került az Első Hagyományőrző Tűzoltóversenyre Székelykeresztúron.

fényképek: MIHÁLYDEÁK ANTAL

Pénteken a Millecentenáriumi emlékműnél való q1zászlófelvonás után, az előző évekhez hasonlóan ünnepi önkormányzati ülés vette kezdetét a Molnár István Múzeumban. Az ülésen részt vettek a két legnépesebb csapattal érkezett meghívottak elöljárói: Horváth József, Ajka és Juhász Lajosné, Pesterzsébet alpolgármesterei. Továbbá megjelentek Balatonkeresztúr, Bodrogkeresztúr, Dunakeszi, Derecske, Dévaványa, Halászi, Hajdúnánás, Kalocsa, Karcag, Kunszentmiklós és Szepsi küldöttségének vezetői is. A köszöntő beszédeket követően átadták Nagy Emma oroszmagyar szakos nyugdíjazott tanárnőnek a város Pro Cultura-díját, valamint a gazdasági szfé-

A zenei felhozatal Bodoni Ildikó keresztúri származású előadónő produkciójával egészült ki, majd a budapesti meghívottak, Egyházi Géza és Tóth Adrienn szórakoztatták a közönséget operett és musical darabokat előadva. A mulatni vágyók hajnalig rophatták és rázhatták az utcabálon. A kistérségi rendezvénysorozat utolsó napján, szombaton, ahogy az már lenni szokott összemérhették főzőtudományukat és borászati hozzáértésüket a vetélkedőkbe benevezett csapatok és személyek. A Zeyk Domokos Iskolaközpontnál zajlott főzőverseny és borvetélkedő közben az ajkai Padragkúti Színjátszó Kör előadása, majd Kádár Péter és csapatának nótázá-

A főtéren délutántól szórakozhattak az egybegyűltek, ki a sörsátrak árnyékában, ki pedig a színpad körül. A Pipacsok által megszervezett Nemzetközi Néptáncgálán felléptek a Kispipacsok, Forgórózsák, Vadrózsák, Mákvirágok, külföldiek közül az ajkaiak táncprodukcióját tekinthettük meg, valamint a gála különlegessége, mondhatni fénypontja a franciaországi Getaria nevű baszk néptáncegyüttes előadása volt, majd a megszokott nagysikerrel a házigazda Pipacs Néptáncegyüttes lépett színre. folytatás a 2. oldalon...

2. oldal - 2012. augusztus-szeptember

ÖNKORMÁNYZAT Önkormányzatunk határozatai 99/2012-es HATÁROZAT egy 18 m² terület közvetlen haszonbérbe adásáról. 100/2012-es HATÁROZAT egy terület megosztásának elfogadásáról. 101/2012-es HATÁROZAT a taxival történő személyszállítási szolgáltatás szervezési szabályzatának módosításáról. 102/2012-es HATÁROZAT a Hargita legendárium bannereinek elhelyezéséről. 103/2012-es HATÁROZAT a város részvételéről egy világháborús emlékmű felállítására vonatkozó pályázatban. 104/2012-es HATÁROZAT a 2012-es évi helyi költségvetés kiigazításáról. 105/2012-es HATÁROZAT a polgármesteri szakapparátus státusjegyzékének módosításáról. 106/2012-es HATÁROZAT Simó Béla önkormányzati képviselő ülésvezető elnökké való megválasztásáról. Székelykeresztúr, 2012. augusztus 9. 107/2012-es HATÁROZAT egy pénzügyi támogatás kiutalásáról a székelykeresztúri Római Katolikus Plébánia részére. 108/2012-es HATÁROZAT a Székelykeresztúr Hargita utca 14 szám alatti ingatlan egyes részeinek adminisztrálásba adásáról. 109/2012-es HATÁROZAT az Orbán Balázs Gimnázium Csillagszem óvodai csoportjának átadásáról a Mesevár Napközi Otthon intézményi struktúrájába. 110/2012-es HATÁROZAT egyes munkakörök átalakításának jóváhagyásáról a Berde Mózes

Unitárius Gimnáziumnál. 111/2012-es HATÁROZAT egy terület közvetlen haszonbérbe adásáról. 112/2012-es HATÁROZAT az épületek homlokzatának színezésére vonatkozó városrendezési szabályzat jóváhagyásáról. 113/2012-es HATÁROZAT egy terület Hargita Megye Tanácsa ügykezelésébe adásáról a Szelektív-hulladékgyűjtő Központ kialakítására. 114/2012-es HATÁROZAT egy terület Hargita Megye Tanácsa ügykezelésébe adásáról a nem megfelelő szemétlerakó felszámolására. 115/2012-es HATÁROZAT a COMPANIA AQUASERV Rt. által alkalmazott díjszabások módosításáról. 116/2012-es HATÁROZAT egyes intézkedések elfogadásáról a mezei lopások megakadályozása érdekében. 117/2012-es HATÁROZAT a bekötőút és parkolók létesítése az ANL-s tömbházaknál beruházás gazdasági-technikai mutatóinak jóváhagyásáról. 118/2012-es HATÁROZAT az Ady Endre, Bem József és Búza utcák felújítása beruházás gazdasági-technikai mutatóinak jóváhagyásáról. 119/2012-es HATÁROZAT a Gyárfáskert utca felújítása beruházás gazdasági-technikai mutatóinak jóváhagyásáról. 120/2012-es HATÁROZAT az Agráripari piac építése beruházás gazdasági-technikai mutatóinak jóváhagyásáról. 121/2012-es HATÁROZAT a 2012-es évi helyi költségvetés kiigazításáról. 122/2012-es HATÁROZAT egy vallási, tanügyi, kulturális konzultatív bizottság létrehozásáról.

123/2012-es HATÁROZAT a 25/2011-es számú Helyi határozat módosításáról. 124/2012-es HATÁROZAT egy belterület megosztásáról. 125/2012-es HATÁROZAT egy belterület megosztásáról. Székelykeresztúr, 2012. szeptember 13.

lahogy csak sikerült még tűzijáték előtt befejezni a koncertet. A tömeget elnézve az érdeklődés nagy volt az előadó együttes iránt, akik elmondásuk alapján szintén nagyon

meg voltak elégedve a székelykeresztúri közönséggel, meghatottan jöttek le a színpadról. Végezetül, akinek még nem volt elég a dínomdánomból még egy utolsót mulathatott az utcabálon. Az egészhetes rendezvénysorozatért Székelykeresztúr Város Önkormányzata és a Székelykeresztúri Kistérség Szövetség felelt. Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Hargita Megye Tanácsa, Communitas Alapítvány, Ajka Város Önkormányzata, Pesterzsébet Város Önkormányzata, Vox Rádió, Petőfi Sándor Művelődési és Kulturális Központ Alapítvány. F. Bartha Noémi

bankhitelből, valamint Hargita Megye Tanácsa és a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával megvásárolta a keresztúri vajgyárat, így a gazdák mostantól tulajdonosai egy nagy kapacitású tejfeldolgozó üzemnek, és egyszerű tejtermelőkből tejfeldolgozók és tejtermék-értékesítők lesznek. A közel 500 ezer eurós adásvételt még egy ugyanekkora értékű fejlesztés – gép- és szállítóeszköz-vásárlás – követi, utána pedig beindulhat a termelés, várhatóan szeptembertől. Ennek megünneplésére gyűltek össze augusztus elején az üzem udvarán az érintettek. Jelen volt a szövetkezet vezetőtanácsának elnöke, Varga-Nagy László, továbbá az egyik kiemelt támogató, Hargita Megye Tanácsa részéről Borboly Csaba elnök, Sófalvi László volt alelnök, Márton István, a megyei

tanács vidékfejlesztési egyesületének vezetője, Benyovszki Lajos, Csutak Mária Magdolna, Incze Csongor, Sebestyén Csaba, Thamó Csaba megyei tanácsosok, a városvezetés részéről Rafai Emil polgármester, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Zsigmond Barna Pál főkonzul, valamint olyan Hargita megyei települések polgármesterei, ahol példásan működnek a gazdaszövetségek. Borboly Csaba szerint az udvarhelyszéki gazdák összefogása jó példa az egész Kárpát-medencében, és ez is azt bizonyítja, hogy nem a pénz a legfontosabb, hanem az együttműködésre való hajlandóság és a hit abban, hogy meg tudjuk valósítani azt, amit akarunk, és ahol hit van, ott a szükséges anyagiakat is elő lehet teremteni. folytatás a 3. oldalon...

Kistérségi Napok ...folytatás az első oldalról Néptánc után, estére könnyűzenére válthattunk. Az egész rendezvény főelőadó együttese, a minden évben kíváncsian várt sztárvendég csapat idén az R-GO lett. A megosztó, de egyedi stílusú zenekar, Szikora Robival az élen igazi show-t teremtett a színpadra. A csikidám király és csapata pálmafás, afrikai hangulatban adta elő egykori igazi nagy slágereit, helyenként bevonva a közönséget is a buliba… olé, olé, Ciao Marina és Szeretlek is meg nem is – énekelte hangosan a közönség, majd a többszöri visszatapsolás után va-

„Ennek nagy visszhangja lesz” Székely gazdák birtokába került a keresztúri tejfeldolgozó gyár Nem mindennapi vállalkozásba fogott mintegy ötszáz, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely környékén élő tejtermelő család: kétéves szervezés, tárgyalás, előkészítés után sikerült megvásárolniuk a 2010ben bezárt keresztúri vajgyárat, ami közel száz új munkahelyet és a jövedelem növekedését jelenti a térség lakóinak. Már folynak a beüzemelés előkészületei, de augusztus 3-án időt szakítottak egy kis ünneplésre. A Keresztúr és Udvarhely környéki szarvasmarhatartókat, érdekvédelmi egyesületeiket és közbirtokosságokat tömörítő Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet a tagdíjakból,

ANYAKÖNYVI HÍREK 2012. július 16. – 2012. augusztus 15. Házasságkötések Lőrinczi Előd és Koncz Zsuzsánna László Csaba és Simó Dalma Simó Levente és Szakács Emőke Péter Ferenc-Csaba és Lovász Annamária Szilveszter Dénes és Szilveszter Melina Fodor-Birtalan János és Asztalos Ilona Lőrinczi László és Konya Ildikó Szabó Attila és Borbély Annamária Pop Péter-Ferenc és Gyarmati Tünde Varga Zsolt-Imre és Simó Tünde

2012.07.21 2012.07.28 2012.07.28 2012.08.02 2012.08.09 2012.08.10 2012.08.11 2012.08.11 2012.08.11 2012.08.11

Elhalálozások Lőrinczi Eszter Vaszi Emma Varró Lajos Simó Lőrinc Faluvégi István Barcsa Juliánna

2012.07.20 2012.07.23 2012.07.24 2012.08.06 2012.08.06 2012.08.10

2012. augusztus-szeptember - 3. oldal

ÖNKORMÁNYZAT „Ennek nagy visszhangja lesz” ...folytatás a 2. oldalról – Ennek a gyárnak, miután beindul, nemcsak a szövetkezet tagjaira lesz pozitív hatása, hanem az egész térségre. Azonkívül, hogy közel száz munkahelyet teremt, növeli a környékbeli szarvasmarhatartók jövedelmét is – mondta a tanácselnök, aki beszéde végén a Székely Könyvtár sorozat első öt kötetét ajándékozta a Nagy-Küküllő szövetkezetnek. Új munkahelyek, nagyobb jövedelmek Borboly Csaba a helyszínen arról biztosította a jelenlevőket, hogy Hargita Megye Tanácsa továbbra is támogat minden hasonló kezdeményezést. – A 2008-as helyhatósági választások kampányában, amikor, mondhatni, végiggyalogoltam a megyén, azt láttam, hogy a földek parlagon hevernek, egyes községekben a földek nyolcvan százaléka műveletlen volt – mesélte a megyeitanács-elnök. – Ennek oka, hogy a megtermelt javakat nem lehet jó pénzért értékesíteni, ráfizetéses a mezőgazdaság. Ekkor kezdtük el felkarolni a különféle önszerveződéseket, hiszen a kevés állatot tartó, kis birtokkal rendelkező gazda nem tudja felvenni a versenyt a multikkal, de ha összefog másokkal, akkor együtt akár le is győzhetik a nagy cégeket. Először a közösségi tejcsarnokok létrehozásában segítettünk, és Hargita Megye Tanácsa a Szarvasmarhatartók Hargita Megyei Egyesületével együttműködve elérte, hogy immár 26 ilyen csarnok létesült a megyében, amelyekben a gazdák magasabb áron tudják eladni a tejet, nincsenek annyira kiszolgáltatva a nagy begyűjtőknek, mint korábban. A megyei elöljáró elmondása szerint a következő lépés a tejfeldolgozók létrehozása volt, hogy a gazdák feldolgozva adják el terméküket, hiszen így nagyobb árat kapnak. – Abból kiindulva, hogy az itteni tejben több mint százhúsz gyógynövény összetevői találhatók meg, a híres holland sajt viszont génmanipulált takarmányból származó tejből készül, a mi tejünk sokkal értékesebb, bio-minőségű. Tehát úgy gondoltuk, el lehet adni magasabb áron az itteni tejtermékeket, és azt javasoltuk a Keresztúr térségi gazdáknak, vásárolják meg a gyárat. A megyei tanács mindvégig mellettük állt, és ma már úgy léphettük át az üzem kapuját, hogy az a helyi termelők tulajdona, amivel közel száz munkahely létesült, és több mint ötszáz család megélhetése biztosított. Ez a lentről építkezés kiváló példája, amely, bízom benne, ragadós lesz, és Székelyföld más térségeiben is elérik, hogy a tejfeldolgozók a termelők kezében legyenek – fejtette ki Borboly Csaba. A gazdák beleszólhatnak a tejár alakításába Varga-Nagy László beszámolt a gyár megvásárlásának körülményeiről, és a jövőről is beszélt: magyarországi üzletlánc jelentkezett partnernek, állandó megrendelője lenne az itt készülő termékeknek. Sajtféléket, joghurtot, túrót, zacskós tejet állítanak majd elő, amint meglesz az új berendezés. (A meglévő gépeknek csak egy része használható, ezért szükség van újakra is.) Napi 35 ezer liter a gyár kapacitása, de egyelőre 10 ezer literrel számolnak, ez a minimum ahhoz, hogy nyereséges legyen az üzemeltetés. (Eredetileg napi 15 ezer literrel terveztek indulásból, de a szárazság negatív hatással

volt a takarmánytermésre, következésképpen a tejmennyiségre is, aminek következtében egyelőre a napi 10 ezer liter az optimális.) VargaNagy szerint, Hargita Megye Tanácsán kívül, a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium is további támogatást ígért az üzemnek. A szövetkezet vezetője azt is elmondta, hogy mostantól a gazdák szabják meg a tejárat, beleszólásuk van annak alakításába, így a szövetkezeti tagoknak 1,20–1,50 lej közti összeget fizethetnek majd literenként. Akik nem tagok, azoktól is elszállítják a tejet, de csak a piaci árért, azaz 80-90 banit adnak literéért. – Két hete dolgozunk az újraindításon. Amit gyártani tudunk majd, arra a piacon igény van, már egyeztettünk cégekkel – mondta bizakodva Varga-Nagy.

Nagy esemény a kisváros életében Rafai Emil polgármester különleges eseménynek nevezte a gyár újraindítását, hiszen ez új munkahelyeket jelent. – A környék állattartói a gyár két évvel ezelőtti bezárásakor arra ébredtek, hogy nincs kinek eladniuk a tejet. Ezt nem hagyhattuk, és így létrejött egyfajta új összefogás. Székelyföldön ilyen típusú új összefogásokra van szükség, mert hosszú távú hatásuk lehet a térség lakóinak életére. A polgármesteri hivatal, mivel a törvényes lehetőségei ezen a téren korlátozottak, a gazdáknak szervezett szakmai felkészítőket támogatta a szövetkezeten keresztül – nyilatkozta a városvezető. Tudatos vásárlókra van szükség Zsigmond Barna Pál főkonzul a vállalkozókedv és a tudatos vásárlás fontosságát hangsúlyozta. – Válság idején nagy ünnep egy olyan létesítménynek az avatása, amely munkahelyeket teremt, és amely által az emberek élete könnyebbé válhat. Az első fontos lépés megtörtént, nagyon sok munka van mögötte, ezért gratulálok a szövetkezet és a megyei tanács elnökének, illetve a polgármester úrnak. Sokszor azt látjuk, hogy ötlet van, de a megvalósítás során elakadnak az ügyek. Ez a gyárvásárlás azért nagyszerű, mert előtte sok embert kellett meggyőzni arról, hogy ennek van értelme, és sikerült új egységet teremteni. Ez összefogás eredménye, és közös a felelősség is, hogy a terv további része megvalósuljon. Ne hagyjuk, hogy ez az egység megbomoljon, amikor majd menet közben problémák merülnek fel – mondta a főkonzul, aki szerint a helyi áruk fontosak, és a piacuk megteremtéséhez tudatos vásárlókra van szükség. Márton István, a megyei tanács vidékfejlesztési egyesületének igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a tulajdonosoknak ezután az lesz a szerepük, hogy jó minőségű tejet állítsanak elő, olyat, amely helytáll a nemzetközi piacon is. Márton István, aki egyben a Hargita Megyei Szarvasmarhatartók Egyesületének elnö-

ke is, elmondta, hogy már a kétezres évek elején felismerték azt, hogy a tejet csak feldolgozott állapotban érdemes értékesíteni. Nem sokkal azután, hogy a csíkszeredai tejipari vállalat eladásra kínálta a gyimesközéploki tejüzemet, felmerült a keresztúri megvásárlása is. Végül a gazdáknak, Gyimesben és a Küküllő mentén is, szövetkezetbe tömörülve sikerült megvásárolniuk mindkét gyárat. – Ilyen összefogásra még nem volt példa az országban, ennek nagy visszhangja lesz – jelentette ki az egyesületi vezető. – Reményeink szerint szeptembertől beindul a keresztúri, a gyimesközéploki pedig egy–másfél éven belül, pályázat segítségével. Bízom benne, hogy kiváló minőségű termékeket fogunk előállítani, és jó áron tudjuk majd értékesíteni. Sófalvi László, a megyei tanács nemrég leköszönt alelnöke ismertette a gyár történetét, és sikernek nevezte, hogy a rendszerváltozás után ismét sikerült elültetni a fejekben a szövetkezetek újralakításának gondolatát. A beszédeket követően felvonták az épületre a kék-arany színű székely zászlót – amely 2009 óta egyben Hargita megye hivatalos lobogója is –, miközben a fúvószenekar az Örömódát játszotta. Utána a jelenlevők elénekelték a Székely himnuszt, majd a résztvevők belülről is megtekintették a gyárat. Híres volt a keresztúri tejtermék A székelykeresztúri vajgyár 1937-ben épült, ’38-tól üzemelt. Az 1948-as államosításig szövetkezeti tulajdonban működött, és termékeit külföldön is értékesítették. Az államosítás után megnövelték a kapacitását, és a rendszerváltásig a csíkszeredai Hargita Tejipari Vállalat alegységeként működött, napi 40 ezer liter tejet dolgoztak fel. 1989 után privatizálták, és az évek során a fenti tejmennyiség egyre csökkent. Az új tulajdonos eladta a gyárat egy multinacionális cégnek, amelynek nem az előállítás volt a célja, hanem az ingatlan értékesítése, így a termelés fokozatosan leállt, majd 2010. április 1-jén bezárták a feldolgozót. A Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet A Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet 2011 februárjában alakult, de az alapítói már 2010 júniusában elkezdtek szervezkedni. – Hosszú, keskeny és göröngyös utat jártunk be, de végül elértük a sokszor láthatatlannak tűnő célt: a gyár megvásárlását – nyilatkozta VargaNagy László. A szövetkezet a 2–5 tehenet tartó kistermelők érdekében alakult meg, akikkel egyénenként nem szívesen tárgyalnak a tejfeldolgozók, ezért volt szükség a szervezkedésre. A szövetkezet elnöke szerint a környék tejtermelő gazdái többé nem kényszerülnek arra, hogy a felvásárlóknál kilincseljenek azért, hogy pár banival többet adjanak a tej literéért, hanem mint tulajdonosok bele tudnak szólni az ár alakításába, a szövetkezet sorsába, a döntéshozatalba. Minimum három vagyonrész megvásárlása volt a feltétele a szövetkezeti tagságnak; egy vagyonrész értéke 800 lej, és összesen 2964 vagyonrész van a szövetkezetben. – Miután felújítjuk a gyár gépparkját, reményeim szerint a vagyonrész értéke egy éven belül a duplájára nő, a későbbiekben pedig tovább növekszik, ami beépül a tagoknak járó év végi osztalékba – magyarázta Varga-Nagy László. Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata


KULTÚRA Köszönöm az elismerést Ez év augusztus 3–5. között tartott Keresztúri Kistérségi Napok alkalmával a megnyitó ünnepély a Molnár István Múzeum nagytermében zajlott le. Nagyon szép és megható volt már az is, hogy minden különösebb bejelentés nélkül a zenetanárnő énekhangjának felcsendülése után felállva méltóképpen kapcsolódtunk be a himnuszunk éneklésébe. Ezután Rafai Emil polgármester üdvözölte a megjelent vendégeket név szerint kiemelve a Magyarországról jött testvértelepülések képviselőit. Majd a jegyző felolvasta a Polgármesteri Hivatal tanácstestületének azon határozatát, amely az ünnepi kitüntetésekre vonatkozik. Székelykeresztúr város jó hírnevét öregbítő gazdasági vonatkozású kitüntetések között egy Pro Cultura-díj került kiosztásra. Ennek a tulajdonosa én lettem. Köszönő szavaimban kiemeltem, hogy egy díj sohase szólhat egyetlen személynek, hanem azoknak is, akik azt elősegítették. Én a szülői háztól hozott szellemiségemmel sok előtanulmány után – visszatérve az alma materbe – azt állapítottam meg, hogy a gimnázium padjaiban olyan fiúk és lányok ülnek, akik megérdemlik a tantestülettől a legnagyobb odafigyelést. Ezt a nagy „odafigyelést”gyakoroltam és is 35 éven keresztül, nem törődve sem a különösebb

Petőfi, ahogyan bennünk él… Petőfi Sándor élete és költészete örök téma, amely évfordulók, irodalmi és közéleti események, valós vagy téveszmékre épített kutatási eredmények, amatőr vállalkozások és hitelt érdemlő, újonnan előkerült adatok kapcsán sokakat késztet írásra ma is, halála után 163 évvel. Történelmi igazság, hogy Petőfi Sándor a huszonhat esztendőre terjedő földi életének utolsó két napjából Székelykeresztúron töltött tizennégy órát. Ennek a tizennégy órának szinte minden perce lépésről-lépésre ismert, és a költő halálához kapcsolódó másfél százados kutatástörténet részét képezi. A legenda igazságát – mely szerint itt nyugszanak nagy költőnk hamvai – komoly meggyőződéssel sosem hirdette senki, talán csak Bálint Dániel keresztúri temetkezési vállalkozó, a hiteltelen, de mai napig kegyelettel gondozott síremlék állítója és buzgó segítői. Elődeink a hatalmas pillanat hevében talán nem is gondoltak arra, hogy történelmet írnak: kegyeletes buzgalmuk révén Székelykeresztúr amellett, hogy jelentős események színhelye volt, örökre bevonult a Petőfi-legendáriumba. A mi dolgunk a hagyaték gondozása és nem annak mérlegelése, tudományosnak vagy tudománytalannak való elfogadása. A Jézuskiáltó ölében van egy síremlék, melynek felirata szerint itt nyugszik Petőfi Sándor. Városunk főterén magaslik egy szobor, talán a legpetőfibb a Petőfi-szobrok rengetegében. A legendai sír az idők során kegyhellyé vált, zarándokok százai keresik fel minden évben. A síron mindig van virág, és Mindszentek estéjén fellobognak rajta a gyer-

anyagi juttatás hiányával, sem a szabad időm feláldozásával, sem valamiféle dicséret elvárásával. Mégis megérte! Mindez utólag jön felszínre a véndiák-találkozók alkalmával, ahova gyakran meghívnak pótosztályfőnöknek, és a mai aktív társadalom kiemelkedő személyiségei diákos hálájukat fejezik ki, hogy segítettem nekik az önazonosságuk meghatározásában, valamint a hovatartozási érzésük megerősítésében. A díszgyűlésen felolvasott laudációban Gálfalvi Sándor tanácsos részletesen ismertette a fent említett nevelési célok felé vezető tevékenységemet. A volt tanítványok most felnőtt korukban ezt visszasugározzák felém, és én ezt nekik köszönöm. Megköszöntem a családomnak is, három gyermekemnek és hét unokámnak a segítséget. A laudáció vége visszakanyarodott az eredeti gyökereimhez és köszönte, hogy nyugdíjas éveimben megírtam a szülőfalum, Székelyszenterzsébet tájnyelvét 175 oldalas könyvben. Ez maradandó nyomot hagy utánam, mert feltárja az elődeink nyelvhasználatával párhuzamosan az életmódjukat is. Ezekért kaptam én a Pro Cultura 2012-díjat. Jól esik az elismerés és ismételten köszönöm. Nagy Emma ny. tanárnő Székelykeresztúr, 2012. augusztus 7. tyalángok, mint földre szállt apró csillagok. Városunk történetének ritka nagy pillanatai közé tartozik, hogy szabadságharcos költőnket vendégül láthatta halálának előestéjén, 1849. július 30-án. Alig két héttel korábban, július 18-án Mezőberényben határozta el, hogy visszatér Bem táborába. Huszadikán Tordára érkezik, ahol Miklós Miklós református lelkész családjára bízza „szentségeit”, kisfiát és a „feleségek feleségét”, akit már csak kétszer – az utolsó két levelében – szólíthat „Lelkem Juliskám”-nak. Tordáról Marosvásárhelyre megy. A város főterén a Görög Károly-féle házon lévő emléktábláról ezt olvashatjuk: „Itt még ember volt, innét indult ki nagy útra. Hogy csillag legyen Ő. Fénye örökre ragyog! Emelte a kegyelet 1884.” A csillaggá válás útjának végső szakasza Marosvásárhelyről Balavásáron, Kelementelkén, Erdőszentgyörgyön, Gagykeresztjén át vezetett Székelykeresztúrra, hogy megajándékozzon minket élete utolsó éjszakájával. Ez az utolsó éjszaka, s a közeli Fehéregyházán másnap beteljesült csillagsors avatta Őt örökre a mi Petőfinkké. Nem kutatjuk a kegyeletével üzérkedők által időnként felröppentett tudósítások hitelességét vagy igaztalanságát. Petőfi bennünk él. Velünk van utcák, terek, iskolák nevében, a legendai sírt körüllengő mesékben, az emberek szívében. Városunk főterén álló bronzba öntött alakja ma is nemzetőrként magaslik korok és országhatárok fölé. Ittlétének hallgatag tanúi: a Gyárfás-kúria, kertjében a relikviává nemesült, régen kiszáradt körtefával, Kányádi Sándor márványba vésett verssoraival, melyeket minden errejáró megtanul. A kúriában sze-

Fényszilánk …elmondom, mert joggal kérdezzük an�nyiszor, hogy hol van a teljes nyugalom, a fix pont, az eligazító tábla ezen az úton, az irányjelző, ami még nem kopott el, ami több, vagy kevesebb mint az ember, mert a több is, a kevesebb is tudja, csak az ember nem, pedig keresve ostromoljuk őket hol hivatalból, hol meggyőződésből, miközben folyamatosan süketek vagyunk leadott jeleikre… elmondom, mert az ember az egyedüli, aki azt hiszi magáról, hogy ember, mert nem lát magához hasonlót a természetben, ezért minden analógia nem önmagával téves, de téves az önmagával való is az egyedek közt, mert ha nem volna az, nem volna különbség köztünk, mert mi más szülné a mindig létező távolságot az emberek közt, ha nem az a különbség, ami fizikailag és szellemileg elválaszt, ezért nem szabadna soha külön élnünk egymástól, mert az ember nem arra született, hogy öntörvényű csigaházát cipelve egyedül haljon meg, sőt születni sem volna szabad egyedül… Antal Zoltán

rény emlékszoba, a ház külső falán márványtábla örökíti meg a július harmincadikai vacsora tényét. A július 31-én bemutatott A mi Petőfink című, könyv tényszerűen, hiteles és hozzáférhető dokumentumok alapján mutatja be a Székelykeresztúrhoz kötődő korabeli eseményeket, a keresztúri Petőfi-legenda kialakulásának történetét és Petőfi-emlékeink kronológiáját. Néhány fontos helytörténeti adat elsőként pontosítja a témával kapcsolatos eddigi ismereteinket. Újat mondani aligha lehet. Csupán felelevenítjük a százhatvanhárom évvel korábbi forró júliusi délután és este mozzanatait, hogy életben tartsuk általa hagyományainkat és a legendát. Ezért újból el kell mondani! Sándor- Zsigmond Ibolya


MŰVELŐDÉS Petőfi-ünnepség Szatmáron Szeptember 6–9. között Székelykeresztúrt, a Petőfi- emlékhelyek egyik legjelentősebbikét képviseltük az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdődi Petőfi Kör, a nagykárolyi Kaffka Margit Társaság, a Szatmár Megyei Múzeum, az Országos Petőfi Sándor Társaság és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör közreműködésével megvalósult rendezvénysorozaton, amelyet Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságkötése 165-ik évfordulója alkalmából szerveztek. A 2012-es Szatmár megyei Petőfi-ünnepségek szerves részét képezték a Petőfi Sándor határokon átívelő öröksége – A kultusz ápolása határok nélkül – című pályázati programnak. A rendezvény támogatta a Szatmár Megyei Tanács, Nagykároly és Erdőd Polgármesteri Hivatala, valamint a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum. Jelentős esemény számunkra, hogy erre a rangos rendezvényre, amelyen neves hazai és magyarországi irodalomtörténészek és kutatók vettek részt, mi is meghívást kaptunk. Nem véletlenül, hiszen amellett, hogy városunk mindig is nagyon fontos pontját képezte a Petőfi életéhez és halálához kapcsolódó folyamatos kutatásoknak, idén A mi Petőfink címmel megjelent könyv a tudományos életben is nagy visszhangra talált és általános kedvező fogadtatásban részesült. A szatmári tudományos tanácskozásra a meghívás is főként a könyv „hírére” érkezett. Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész, aki idén a július 31-i keresztúri Petőfi- megemlékezésünkön jelen volt, és az akkor tartott könyvbemutatón, mint a könyv elkészültét szakmai hozzáértésével nagymértékben segítő kutató közbenjárására kerestek meg bennünket a szervezők, nevezetesen Muzsnay Árpád szatmárnémeti irodalomtanár-újságíró és felkért „A mi Petőfink”-nek a szakemberek előtti ismertetésére is. Nagy elégtétel, hogy könyvünk itt is elismerést hozott. Megerősített, hogy nagyon megérte ezt a kiadványt Keresztúrnak megvalósítani. Úgy éreztük, ezt el is várták tőlünk, hiszen a háromnapos rendezvénysorozat folyamán léptennyomon arról győződhettünk meg, hogy Petőfi Sándor emléke és életműve ma is elevenen él mindenütt, ahol magyarok vannak, legyen szó Magyarországról, vagy a Partiumról, vagy a szórványról, és elmondhattuk, hogy ez Keresztúron is így van, hírt vihettünk városunkról, ahol Petőfi utolsó estéjét és éjszakáját töltötte. A számos résztvevő és érdeklődő körében jelen voltak: a kiskőrösi Petőfi-szülőház és múzeum képviselői, dr. Kispálné Lucza Ilona irodalomtörténész-igazgató vezetésével, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumból Ratzky Rita irodalomtörténész, neves Petőfi-kutató valamint Adrovitz Anna művészettörténész, Margócsy István irodalomtörténész, kritikus, egyetemi docens – tanszékvezető (ELTE, Budapest), dr. Kiss Kálmán nyíregyházi főiskolai tanár, Dávid Gyula, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke, Németi János, a nagykárolyi Városi Múzeum nyugalmazott régész-igazgatója, történész-szakíró, és Székelykeresztúrt képviselve Sándor-Zsigmond Ibolya muzeológus. A Szatmár megyei Petőfi-ünnepségek szeptember 7-én, pénteken irodalmi tanácskozással kezdődtek. Délelőtt Szatmárnémetiben került

bemutatásra A mi Petőfink című könyvünk, délután pedig Nagykárolyban hangzottak el a költővel és hitvesével kapcsolatos előadások. A szatmárnémeti római katolikus püspökségen tett látogatás során megtekintettük az oltárt, amely valamikor az erdődi vár kápolnájában állt és arról nevezetes, hogy előtte kötöttek házasságot 1847. szeptember 8-án Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Délután a felújított nagykárolyi Károlyi-kastély és múzeum megtekintése mellett egy, a Szendrey Júlia életéről szóló kiállítást is láthattunk, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum készített és Ratzky Rita irodalomtörténész nyitott meg. A meghívottak és az irodalmi tanácskozás előadói megtekintették a restaurálás alatt álló nagykárolyi Szarvas-fogadót is, amelyben 1846. szeptember 8-án volt az a „megyebál”, amelyen először találkozott Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. A nagykárolyi evangélikus templomban láthattuk azokat a csillárokat és nagyméretű álló gyertyatartókat, amelyek egykor a Szarvas-fogadó báltermét díszítették, és amelyek alatt a hagyomány szerint táncoltak a fiatalok. Az első napot a nagykárolyi Petőfi-szobor előtti ünnepi megemlékezés és koszorúzás zárta. A Károlyi-kastély nagy ebédlőtermében, Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere adott ünnepi vacsorát a tanácskozás résztvevőinek. Szeptember 8-án, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságkötésének színhelyén, az erdődi vár lábánál található obeliszknél zajlott a rangos megemlékezés. Erdődön ez hagyomány, akárcsak itt Székelykeresztúron a minden évben tartott Gyárfás-kerti megemlékezés. Az ünnepi megemlékezésen Ovidiu Duma Erdőd polgármestere is köszöntőt mondott, de jelenvoltak és koszorúztak a Petőfi-emlékhelyek képviselői: a kiskőrösi, a koltói, a kiskunfélegyházi és hazai küldöttségek, szervezetek képviselői. Az ünnepség után megtekintettük a részben már szépen helyreállított erdődi várbástyát. A vár kápolnájában állt a szatmárnémeti katolikus püspökségen található oltár, a házasságkötés egykori tanúja. Júlia édesapja, Szendrey Ignác a Károlyi grófok erdődi kastélyában volt uradalmi felügyelő, Júlia is itt élt, amikor Petőfivel megismerkedett. Az ünnepi megemlékezést követően a nevezetes esküvő 165. évi évfordulója alkalmából a vendégeknek hagyományos szatmári lakodalmas fogadásban volt részük, cigányzenével, a teremet díszítő „JÚLIA ÉS SÁNDOR 165” felirattal. Ez főleg azért méltó az említésre, mert az ötszörös többségében román lakosságú Erdőd kis magyar közössége által tett erőfeszí-

tés eredménye volt ez a megható mozzanat: jelképes „lakodalmat” rendezni Petőfi Sándor és Szendrey Júlia tiszteletére. Emlékezetes esemény marad mindannyiunk számára, hogy ott lehettünk „Petőfi lakodalmában”. A személyes élményeken túl, jelentősebb, hogy ennek az eseménynek többlet hozadéka is van. Keresztúrt, mint Petőfi-emlékhelyet számon tartják a szakemberek, és elvárják, hogy időnként hírt adjunk magunkról. A tanácskozáson tartott előadásomban ös�szegeztem mindazt, amit Székelykeresztúr város az elmúlt néhány évben tett és tesz folyamatosan azért, hogy Petőfi Sándor, a magyar nemzet nagy költőjének emléke itt is méltóképpen őriztessék: kegyelettel gondozza a legendai sírt, felújította a Gyárfás-kertet, védi a körtefa-relikviát, emlékszobát rendezett be, minden évben megemlékező ünnepséget tart március 15-én és július 31-én, Petőfi halálának évfordulóján, míg idén egy saját Petőfi-könyv kiadását vállalta fel. Keresztúr kisváros – de tudatában van annak, hogy mire kötelezi őt Petőfi Sándor itt töltött utolsó estéje és éjszakája. Jó érzés, hogy nekünk jutott ez a szent kötelesség és nemes feladat. Tervek az együttműködés jegyében Örömmel vettük tudomásul, hogy a nyíregyházi dr. Kiss Kálmán főiskolai tanár kezdeményezéséből előkészületben van a Petőfi-fákat gondozó emlékhelyek találkozója, és ebben a tervben Keresztúr is szerepel, mint az egyik jelentős célpont a Gyárfás-kerti körtefa-relikviával, amely a költő utolsó vacsorájának tanúja. „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok …” egy nászút emlékezetes verse Szendrey Júliához szól, a költő szerelemi költészetének csúcsa. A helyszín Koltó, gróf Teleki Sándor régi udvarháza, az időpont 1847 ősze, szeptember végén. Ma is állna a somfa, ahol Petőfi az öreg kőasztal mellett ezt a költeményt írta ha, 1997-ben ki nem döntötte volna egy vihar. A magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Tisza-parti Nagyar községben ápolják azt az öreg kocsányos tölgyet, amely alatt a hagyományok szerint írta Petőfi Sándor „A Tisza” című versét, és amelyet Petőfi fájaként tartanak számon. De van Petőfi-fa Dömsödön. Petőfi szülei és a költő is, 1846-1847-ben Dömsödön éltek. A Ráckevei-Duna partján van egy hatalmas, 350 éves mocsári tölgy, amelynek Petőfi-fa a neve. Ez alatt a fa alatt írta Petőfi egy szép őszi napon a „Piroslik már a fákon a levél“ című versét. Ebbe a fába is, akárcsak a mi körtefánkba, villám csapott, a vihar által letört részekből készült el Petőfi szüleinek mellszobra. A felvidéki Eperjesen is számon tartanak egy hatalmas, ma is élő bükkfát, amelyet Petőfi 1845-ben tett eperjesi tartózkodásának emlékéhez köt a hagyomány. Reméljük, hogy Székelykeresztúr részvétele ezen a rangos eseménysorozaton nem marad visszajelzések és folytatás nélkül. A megfelelő szakmai együttműködés és kölcsönös segítés szükséges ahhoz, hogy városunk egyik legfőbb vonzereje, a Petőfi-emlékek megtartása és tudományos megalapozottsággal végzett folyamatos ismertetése, népszerűsítése által még vonzóbbá tegye városunkat és térségünket az ide látogatni szándékozók számára. Sándor-Zsigmond Ibolya


MŰVELŐDÉS IV. Betfalvi Ifjúsági Napok

Támadó anyajegy

A BETISZ szervezésében augusztus 24. és 26. között került sor a betfalvi futballpálya mellett a negyedik ifjúsági napokra, és ahogyan a rendezvénysorozat fő mozgatórugójaként mindig és mindenhol jelen levő Sebessi Rácz István szervező mondta: „nem csak fiataloknak!”

Augusztus sem maradt irodalom nélkül, hisz Támadnak a fiatalok címmel rendeződött meg újból a Felolvasó, e hónap 18. napján. A főhős a történetben Benke András, a helyszín a Lengyel kávézó volt; mellékszereplők: a pedagógus, a költő, az érdeklődők és a szervező. Főszereplőnk Anyajegy című novelláját ismerhettük meg azon a szép napon, mely alkotás tartalma tőle nem szokványos. Tudniillik már úgymond debütált az áprilisban megrendezett Felolvasón, melyen megismerhettük egy versét és egy kisebb novelláját, melyek megtalálhatóak az eirodalom.ro-n, továbbá áprilisi lapszámunkban is olvashatnak róla. Lényegében a maturizációról van szó ezen utóbbiak esetében, ám az Anyajegy egy teljesen más mű, másabb kontextus, másabb hangvétel és más a célja is. A novella hőse, mely kérdéses, hogy mennyire is hős, egy Kovács István nevezetű személy. Egyszerű és átlagos ember, kinek teljesen érthető és igenis emberi gondolatok járnak a fejében. Egy bizonyos fordulat is bekövetkezik, kiderül, balesetet szenvedett a felesége. Ez összekuszálja a dolgokat számára, de mégse válik a végén oly hihetetlenné, főleg nem meseivé a történet. Remélhetőleg megtalálható lesz az eirodalom. ro-n ezen alkotás, ahol el lehet majd olvasni, és türelmetlenül várjuk a következő műveket is. A történet nem ért és nem is fog véget érni; szeptember sem marad irodalom nélkül szerény kis városunkban. Bardocz Levente-Albert

Csütörtökön a délutáni órákban érkeztek meg Betfalva magyarországi testvértelepülései, Kunpeszér és Lánycsók települések képviselői is, így tekintettel arra, hogy hos�szú és kimerítő utazást tudnak maguk mögött, az állófogadást rövidre kellett zárni. Pénteken futballbajnoksággal, szabadfoglalkozással, majd a Dj Barneey-féle bulival indult a rendezvény. Másnap reggel 9 órától gyermekjátékokkal és csapatversenyekkel szórakoztatták a jelenlevőket. Ezt követte a déli órákban a Székely Ektiviti és a Legendárium-bajnokság, aztán ismét foci, ahol helyi házasemberek és legények csaptak össze egy baráti mérkőzés ereéig. A délutáni órákban kulturális programok, este pedig a Dè Lá Funk zenekar lépett színpadra. Pár órával később őket követte a színpadon Dj Tomi. Vasárnap, a reggeli 6 órai ébresztőt a hagyományokhoz híven a székelykeresztúri 1895 Polgári Fúvószenekar tartotta. Aztán 7-től a Nagy-Küküllőn horgászversenyre jelentkezhettek az érdeklődők, amelyet az ugyancsak hagyománnyá vált főzőversen�nyel, a magyar konyha ízeinek kóstolgatásával fejeztek be. A délelőtti órákban körzeti futballmérkőzésre gyülekezett minden futballszurkoló, ahol Betfalva és Szentlélek csapata mérte össze tudását. Ebéd utáni a Polgári Fúvószenekar tartott zenei ízelítőt, melyet a Villám-Fulger Önkéntes Tűzoltó Egyesület bemutatója követett. Vasárnap 18 órától a Megatone zenekar szólította maga köré a különféle stílusok rajongóit. Idén sem maradhatott el a hatalmas tábortűz, amelynek lángjainál a Party Boysra bulizhattak a résztvevők. Egy szó, mint száz, úgy a testvértelepülések résztvevői, mint a helyiek, nagyon jól érezte magát mindenki. Szente B. Levente

Eseménydús nyár a Lengyel kávézóban Mozgalmas nyarat hagy maga után a Lengyel kávézó. A 2012-es év nyarán több rendezvénynek is helyet adott a Lengyel-féle lábasházban működő kávézó, köszönhetően nagy helyének, a szép és tágas kertjének, és nem utolsó sorban a főnökség jó kapcsolatainak. A nyár kezdetén Joó Dénes festészeti kiállítását tekinthették meg az érdeklődök, az arra járók, a kávézó vendégei. Az év meleg évszakában arra is lehetőségünk adódott, hogy megismerkedjünk a baszk múlttal, életmóddal, életformával kiállítás formájában, amely plakátokat, fényképeket, festményeket, könyveket, népviseletet,

Kincses Anna, Székelykeresztúr és az itthon maradottak Szeptember 21-én érdekes egybeeséssel indult az immár rendhagyóvá szelídült Felolvasó a Lengyel kávézóban. A helyi és térségbelieket felkarolni igyekvő irodalmi és képzőművészeti alkotásait itt felcsillantó, kultúrát kedvelőket egybefogni igyekvő, havi egyszeri rendszerességgel összeülő önképző kör, történetesen éppen egyéves évfordulóját ünnepelhette. Másfelől pedig e havi meghívottunk a székelykeresztúri származású Kincses Bokor Anna, aki jelenleg Szilágybagoson családjával él, alkot és dolgozik. Középiskolai tanulmányait Székelykeresztúron, majd a Szilágyságban folytatta. Pszichológiából és informatikából diplonépzenét foglalt magába. Augusztus 2-án az Udvarhelyszéki Anyák közössége és a keresztúri Gondviselés Segélyszervezet szervezésében a Séta a szoptatásért rendezvény keretén belül végállomásként említhetjük meg a Lengyel kávézót, ahol kötetlen beszélgetésre került sor az anyatejes táplálás szépségeiről és nehézségeiről. A kistérségi napok után jubileumi koncertet tartott a PG Csoport a kávézó kertjében, amelyen teltházas közönség tapsviharától zengett a környék. Végül, de nem utolsó sorban, a nyár mindhárom hónapjában sorra került a mára már hagyományosnak mondható Felolvasó meghívottakkal, zongorajátékkal színesítve. Buzogány Judit

mázott le. A ’90-es években jelent meg először íróemberként a kisváros köztudatában, mikor egy a dunakeszi testvérváros kulturális intézményeinek bábáskodása alatt nyomdafestéket látott Szél fúj szívemből c. vers és próza antológiában verseivel bemutatkozott. Verstémái a székelyföldi tájat idézik, itt bolyong szerelemben, kihívásban, csalódásban, felemelkedésen és hanyatlásban. A természethez nagyon közel állva, érzékien láttatja lelki szemein keresztül mindazt, amit kimondani olykor nem lehet, nem szabad. Nem bánt, csupán lekötelez. Korosztálytól függetlenek írásai. A kötet díjazott pályázati munkákat tartalmazott. Megjelenése idején éppen szeptember volt. Az azóta eltelt időszakban, a hazai sajtó, valamint több irodalmi portál is hozta írásait. Írt és ír verset, mesét, novellát. Első kötete A bátorság próbája címmel megjelent impozáns és igényes könyv, az ezredforduló után jelent meg (szeptemberben), mely az udvarhelyszéki székely népmesék és a mondavilágot tartja szem előtt, sajátos szavakkal ugyan, de megtartva a tájegységek népi és ízes szófordulatait. Versel és mesél! – ez jellemző Bokor Anna lelkivilágának írókénti ismertségére. Második kötete (eddig csak interneten volt olvasható) már a csíkszéki legendákból táplálkozik: az innen hozott és újraalkotott meséit hallhatták a jelenlevők, továbbá néhány versét, amelyeket a szerző, valamint Gergely Erzsébet olvasott fel. A szerző eddigi munkásságát Szente B. Levente költő és Zsidó Ferenc író méltatta. Kötetlen beszélgetéssel, ünnepi hangulattal zárult az est. Bánhatja, ki lemaradt róla! A Felolvasóra meghívott szerzők irodalmi alkotásait a Vox Rádió Literátor irodalmi műsorában, vagy az eirodalom.ro honlapon is hallhatják, nyomon követetik. Bardocz Levente-Albert


SPORT Városnapi minifoci-bajnokság Minden év augusztus első hétvége Székelykeresztúron a város és kistérsége napjairól szól. E napok egyik fénypontját a kispályás labdarugó torna képezi. Az idén is meghirdettük és megszerveztük ezt a vetélkedőt, amelyre sajnálatos módon csupán hét csapat jelentkezett, amelyek megmérkőztek egymással helyenként minőségi futballt produkálva. A mérkőzések népes közönség előtt zajlottak a műgyepes pályán, és végül a következő rangsor alakult ki az élen:

1. hely SPC sport 2. hely Vonal FC 3. hely Medúza

A gólkirályi címet Molnár Csaba kapta, hisz ő volt a legtermékenyebb a gólgyártásba. A turné végén Rafai Emil polgármester gyönyörű serlegeket adott át a győztes csapatoknak és pénzjutalomban is részesítette őket. Összegezve elmondhatjuk, hogy a turné sikeres volt, a közönségnek kellemes szórakozásban volt része, és reményeink szerint jövőre még több csapat nevez be erre a most már hagyományossá vált fociturnéra. Gálfalvi Levente 7 négyezres 4 nap alatt A tavalyi sikeres Mont Blanc-mászás után csapatunk arra vállalkozott, hogy a WallisiAlpokban található Monte Rosa csoportban (Olaszország) több négyezer méter fölé nyúló csúcsot hódít meg. Csapatunk július 29-én indult neki a kétnapos útnak, hogy augusztus első napjaiban megérkezzen Alagna Valsesia (1100 m) városába. Innen zökkenőmentesen a nyári forróságból alig egy óra alatt röpített fel a felvonó a Salatinyergen keresztül a hóhatár közelébe, 2940 méterre. Innen kezdődött a klasszikus mászás,

ott nem megszokott 20 kg zsákokkal. Mi nem menedékházban készültünk eltölteni az éjszakainkat, hanem sátorban, amihez kellett még derékalj, hálózsák. Ezek a felszerelések és a 4 napi élelem jelentősen megnövelte a zsákunk súlyát és térfogatát. Első nap Gnifetti menedékház (3647 m) volt a cél, és hogy ott verünk sátrat éjszakára. Utunk sziklás gerincen, néhol via ferratára emlékeztető sziklás részeken vezetett, majd a Punta Indren gleccsert átszelve értünk ki az aznapi célig. Másnap kezdődött a csúcshódítás, ami két napon át tartott, míg mind a hét darabot begyűjtöttük. Az első nap a Piramide Vincent (4215) volt az első csúcs, amire feljutottunk, majd innen a Balmenhorn (4167) következett. Itt egy kellemes meglepetés ért bennünket, ugyanis egy, a térképen is jelzett bivakkot (menedékhely) találtunk, igencsak jó állapotban és felszerelve. Volt takaró, fekhely, asztal, pad és még gáz is, ami jól jött a hóolvasztásnál, amiből a vizet nyertük. Úgy döntöttünk, hogy az éjszakát

ott töltjük, persze délután a zsákjainktól megszabadulva folytattuk a négyezresek vadászatát. Aznap még a Corno Nero (4322) és a Ludwigshöhe (4342) voltak a tervben, amiket sikerült megvalósítani. A kényelmes bivakkolás után második nap folytattuk túránkat a Parrotspitze (4436), majd a Signalkuppe (Pta. Gnifetti 4554) csúcsokkal. Utóbbi csúcson található Európa legmagasabban épült menedékháza, a Margherita menedékház. Itt kicsit időzve (kb. 1 óra) vettük célba túránk utolsó csúcsát, a Zumsteinspitze-t (4563 m). Az éjjelt ismét a jól bevált bivakkban töltöttük, igaz a magasság mindannyiunkat meggyötörte. Túránk 4. napján a biztonságos leereszkedés volt a cél, ami a felvezető útvonalon zökkenőmentesen történt. A túra résztvevői: Szőcs Tibor, Varga Sándor, Berki Attila, Simon Géza-Áron. Jövőre új célok, új csúcsokkal! Simon Géza-Áron

REJT VÉNY 1

2

3

4

S

10

18

8

9

M O

15

16

19

E

24

30

29

31 33

K 32

34

35

36

39

38

M

Nyári szerelem

Harlan Coben, amerikai író gondolata: „A nyári szerelmek mindig véget érnek. Ez íratlan szabály volt. Mint egyes növények vagy rovarok, akik nem tudják túlélni azt az évszakot. Azt gondoltam, hogy mi mások vagyunk. Mások is voltunk, de nem úgy, ahogy én gondoltam. Őszintén hittem benne, ..." (folytatás a rejtvényben) Vízszintes: 1. A gondolat első része. 10. Taxis ügyfele. 11. Dombormű. 12. Gléda. 13. Őröl. 14. Kínai harcművészet. 16. A Laborc bal oldali mellékfolyója Ukrajnában és Szlovákiában. 19. Színültig. 20. Tökös …; Rob Schneider filmje. 21. Paripa. 23. Téli sport. 24. Továbbá. 25. Pumafej! 26. Mókusféle állat. 28. Kazah tó. 30. Lop-…; tó Kelet-Turkesztánban. 31. Utánoz (lat.). 33. Amerikai színésznő (Bo). 35. Hajófar. 37. Ennivaló. 39. Kardot hirtelen előhúz.

25

28

27

G

17

20 23

22

26

D

7

13 14

37

6

11

12

21

5

!

Függőleges: 1. Alapélelmiszer. 2. Dugi …; horvát sziget. 3. A nyak része. 4. Lalo királya. 5. …, fratres; Imádkozzatok testvéreim! 6. A méhcsalád nem dolgozó tagja. 7. Annál lennebb. 8. A Föld leghosszabb folyója. 9. Azonos magánhangzók. 13. Spanyol festőművész (Salvador). 15 Lusta. 17. Éltető csillagunk. 18. A gondolat befejező része. 20. Öv része. 22. Védelmező. 24. Ehetővé válik a gyümölcs. 27. Magyar félnehézsúlyú profi ökölvívó (Zsolt). 28. A kéz, … a bölcsőt ringatja; Rebecca De Mornay filmje. 29. Nézés, figyelés. 31. …- forog; sürgölődik. 32. Húros hangszer. 34. Szigligeti …; drámaíró, színpadi rendező. 36. A múlt idő egyik jele. 38. Két bálna! 39. A tetejére. Készítette: Szőke Dániel


MŰVELŐDÉS Sajtóközlemény A székelykeresztúri székhelyű Erdélyi Ifjúsági Egyesület 2011 szeptemberében alakult, létrejöttének fő oka, hogy az erdélyi fiatalságot kellőképpen összefogja, tenni akarásra, cselekvésre buzdítsa. Szeptember 22-29. között szervezi a „Minorities and Immigrants of the European Union, Unite!”, Európai Bizottság által finanszírozott Youth in Action Ifjúsági cseréjét, amelyen Észtország, Franciaország, Olaszország, Portugália, és Románia lesz jelen 30 fiatallal azért, hogy megvitassák az EU helyzetét a kisebbségek és bevándorlók szempontjából. A program Székelykeresztúron, a Kolping Ház (Szabadság tér 60) rendezvénytermében kerül megrendezésre. A megnyitóra, szeptember 21-én, 15:30 kezdettel Sógor Csaba, európai parlamenti képviselő úr látogatott el, ahol előadásában összefoglalja a Romániában élő kissebségek helyzetét, illetve a rendezvény 5. napján, szeptember 25én 10:30 kezdettel Pap Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt Székelyföldért felelős alelnöke fejtette ki véleményét a témában. Az észt partner, a lett és az orosz kisebbséget képviselteti fiataljaival, a francia, az arab és ázsiai bevándorlókat, az olasz, a nyugat-afrikai és kelet-európai bevándorlókat, a portugál, a Sao Tome és Principe, kö-

zép-afrikai szigetről érkező bevándorlókat és Románia, a Székelyföldön élő kisebbségeket képviselteti, illetve minden országból, a többség fiataljai is megjelennek. A fiatalok elmesélik tapasztalataikat, élményeiket, valamint bemutatják az országukban élő kissebségekre vonatkozó törvényeket, kedvezményeket, lehetőségeket és összehasonlítják azokat. A csere végén a fiatalok, a nem formális tevékenységekre alapozott program alatt szerzett ismeretekkel egy, az EU kisebbségek 10 legfontosabb kérelmét fogalmazzák meg, amelyet többek közt az EU parlamentjének küldenek el. A program utolsó napján a résztvevő nemzetközi fiatalok egy Youthpass igazolványt kapnak, amely egy Európa szerte elismert, nem formális tanulás által elsajátított készségeket, képességeket és tudásokat igazoló dokumentum. A rendezvényre minden környékben elő érdeklődőt szeretettel várnak: azokat, akik véleményt szeretnének nyilvánítani a Romániában elő kisebbségek helyzetéről, akik beszélgetésbe kapcsolódnának a résztvevő, nemzetközi fiatalokkal, vagy akik részt vennének programjaik valamelyikén. Elérhetőség: [email protected], telefon: 0744 888 777 Fodor Mózes az Erdélyi Ifjúsági Egyesület alelnöke

Vendégünk volt Hegedűs Imre János Hegedűs Imre János irodalomtörténész, Erdélyből származó nyugat-európai emigránsokkal együtt emlegetett író munkáiban az itthon hagyott székelység sajátos észjárása és szóforgatása, a menekülésre kényszerült ember visszapillantása múltba és jelenbe, de szükségszerűen az itthon maradottakról, valamint a menekülni kényszerült ember felelősségének eshetőségeiről hallhattak élménydús beszámolót a székelykeresztúriak szeptember 13-án este a Molnár István Múzeumban. A Székelyhidegkút – Bécs – Budapest útvonalon, amelyen az íróember kényszerűségében élni és járni kényszerült, Tamási, Márai, de sok nagy előd tanácsát is követve, saját elmondása szerint csak úgy maradhatott életben, és úgy élt Nyugaton, hogy egyetlen pillanatra sem feledte: Keletről érkezett, Erdélyből. Szükségszerűen és kötelességtudattal rendelkező adósa az itthon hagyott véreinek. Éppen ezért, amikor már a körülmények megengedték, a régi nagy elődök belső hangjának felhívására maga is tollat ragadott, és megírta, ami fájt, ami bántotta. Nem sok idővel később, hogy közelebb lehessen földijeihez, visszatelepült népes családjával az anyaországba, kifejezve e lépésében is azt, hogy a saját életét nem a feledés homályának, hanem a szívében hordott otthoniak, és minden székelynek, magyarnak segíteni igyekszik. Esszéiben, tanulmányaiban írók, költők, tudósok nyomába szegődik. Tudjuk, hogy történészek, néprajzkutatók, írók és költők töprengései, nagy álmai, jövőre kivetített félelmek és áldások között az irodalmi esszében találta meg azt a nyugodt és

Fotótábor

Augusztus 3–7. között nyolc ajkai fotós, a helyi fotóklub tagjai immár második alkalommal vettek részt egy székelyföldi fotótáborban. Augusztus 3-án, pénteken megnyitottuk a tavalyi táborban készül képeikből összeállított kiállítást. Augusztus 4-én Siklód volt a kiszemelt falu, ahol a fotósok a helyi sajátosságokkal való ismerkedés mellett elkészítették felvételeiket. Augusztus 5-én Vargyas és Erdőfüle településekre utaztunk el. Bepillantást nyertek az ajkaiak a vargyasi bútorfestők és fafaragók magas szintű népi művészetébe. Augusztus 6-án Csehétfalvát vettük célba. Műhelygyakorlat keretén belül különböző feladatokat kellett megoldjanak a testvérvárosi fotósok. Esténként szakmai beszélgetés és a képanyag átnézése, értékelése volt a fő elfoglaltság. Mindannyian élményekkel feltöltődve, tudással gyarapodva nyújtottuk kezünket a viszontlátás kézfogására. Czire Alpár

Lőrincz György: A szív hangjai Lőrincz György (szül. 1946) erdélyi magyar író, elbeszéléseket, novellákat, regényeket ír és a szociográfiai publicisztika egyik legkiválóbb művelője, ezúttal A szív hangjai címmel megjelent legújabb kötetével jött Székelykeresztúrra, amely szeptember 20-án, 19 órától a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban került bemutatásra.

tiszta hangot melyek később cikkekbe, tanulmányokba és kötetekbe is rendeződtek. Hegedűs Imre János (1941) munkatársa volt a Bécsi Naplónak, tudósítója a Szabad Európa rádiónak, valamint a Burgenlandi Rádió magyar nyelvű adásának. Esszéi, irodalmi tanulmányai a Katolikus Szemlében, Új Látóhatárban, Kis Alföldben is megjelentek, ugyanakkor több saját kötete is napvilágot látott. Székelykeresztúrra ezúttal Az író fénye c. kötetét hozta az érdeklődők elé, amelyben életének főbb pillanatait, lépéseit tárja az olvasók elé, olyan élményekben mutatva meg elméleteit, melyben a székelység itthon maradása a tét. A világ megváltozott, nem kötelességünk véle változni, de az már kötelessége minden kultúrában élő embernek, hogy a lehető legjobb tudása szerint nevelje utódait. A szerzővel Zsidó Ferenc beszélgetett. Szente B. Levente

A regény egy Székelyföldről Magyarországra szakadt kábítószerező lány elveszett életútjait, valamint az ő keresésére, megmentésére egész életét feltevő anya kálváriáját mutatja be. A kötetet Zsidó Ferenc méltatta. A csíkszeredai Pro-Print Kiadó gondozásában jelent meg. Szente B. Levente


TÉRSÉGJÁRÓ Unitárius táborozók Azt szokták mondani, hogy az idő megszépíti az emlékeket. Talán ezért is lehetséges, hogy olyan szépségeket lehet feleleveníteni a gyermekkorból. Minél távolabb vagyunk tőle, annál szebbek és elevenebbek az emlékek. Hihetetlen, hogy mennyire vissza lehet idézni az érzéseket, az illatot és képkockaként pereghetnek a gyermekkorban látott dolgok. A rossz emlékek is előjöhetnek, de mindenki találhat csodákat gyermekkorában, még akkor is, ha esetleg éppen nehézséggel volt tele. Amikor gyermekeimnek beszélek a gyermekkoromról, csodálkozva hallgatják. Az az érzésem, hogy hiszik is meg nem is, hogy lehetett számítógép és állandó tv-adás nélkül élni. Hogy tele lehetett ezek nélkül is játékkal az egész nap, és nem zavart, hogy esténként nem volt villany. A könyvek izgalmasak voltak, jó volt ugrálni, labdázni és biciklizni, és nagyszerűen el lehetett tölteni az időt a barátokkal, unatkozás nélkül. Valami hasonló csodálkozással hallgattam én is a szüleimet a nagy családokban elsuhant gyermekkorukról, a gólyalábon való iskolába járásról, a játékaikról. Még nagyobbra kerekedett szemmel figyeltem nagyszüleimet, amikor meséltek arról, hogyan éltek ők most már száz évvel ezelőtt. Az idén július 23–27. között Kissolymosban volt a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör egyik tábora, amelyet az esperes úr kezdeményezésére a szülők, egyházközségek és nagylelkű támogatók segítségével szerveztünk meg. Majdnem harminc gyermek részvételével és 5 felnőtt (négy lelkész és egy lelkészjelölt) vezetésével, nem utolsó sorban a nagysolymosi lelkészházaspár segítségével és persze Simama és a szülők által készített finomságokban dúskálva.

Telefonjel nem volt, az üzletet sem nagyon látogatták a gyerekek, és tévét sem néztünk, nem is beszélve arról, számítógépet sem használtak! Na jó, bevallom, hogy felhasználtuk a modern világ vívmányait például a fényképezőgépet, és a kivetítőt, de alapjában nem ez határozta meg a hangulatot. Egy kicsit talán visszamentünk az időben és a gyerekek úgy örvendhettek gyermeki mivoltuknak, hogy kiszabadultak a számítógépek és a telefonok „fogságából”, és felszínre hozhatták bámulatos ötletességüket, játékosságukat és kifogyhatatlan energiájukat. A tábor központi témája „Az igazi kincs”volt. Erről szóltak a reggeli áhítatok, ezt járták körül a délelőtti foglalkozások a bibliai történetek fényében, és a féktelenné váló játékokban is benne tudott lenni. Minden gyermek szinte rögtön ráérzett az igazi lelki kincsekre, emlékeztetve minket, felnőtteket arra, hogy milyen hihetetlen mélységek vannak a gyermeki lélekben. Kézzel fogható kincseket is készítettek a kézműves foglalkozásokon és bele tették a kincsesládába, amelyik szintén ott készült. Megismerkedtek egy kicsit a faluval, megfigyelhették a kenyérsütést, kipróbálhatták a kovácsműhely szerszámait, és megtudták, hogy a leányka mást is jelent, mint kislány, hiszen megnézhették a szövőszéket, osztovátát és minden tartozékát. A néptánc és népdal délutánonként szintén kincseinkre utalt.

Hazatérés: székelyszentmiklósi falutalálkozó „A szülőföld ölébe felkap. Csucsujgat: megjöttél szentem, Zavartan kabátgombommal babrál, s kicsit meglepetten tapogatja ki azt az egykori gyermeket bennem. Neki ad enni. Nógatja: játsszék! Kóré-muzsikával duruzsolgat. Örök anyai kérelemmel adná kezébe csörgőnek a Holdat.” Farkas Árpád szavai lengték be a székelyszentmiklósi falutalálkozót augusztus 26-án. Székelyszentmiklós Siménfalvától 1,5 km-re fekszik, mindössze 14 hektár a belterülete, lakóssága sem haladja meg az 50 főt. Első írásos említése az 1333-as pápai tizedjegyzékben szerepel. Ez a tenyérnyi, tallérnyi faluközösség Szentannai Dénes főorvos és Farkas Dénes ny. unitárius lelkész-esperes biztatására találkozni hívta a faluból elszármazottakat. 2012. augusztus 26-án benépesült a kicsiny falu központja. Nemcsak az egykori gyerekek és fiatalok tértek vissza szülőfalujukba, játszóhelyükre, a testvértelepülések képviselői is jelen voltak a rendezvényen. A székely falucska Magyarország legnagyobb és legkisebb Szentmiklósát látta vendégül, Sziget- és

A szülők is részesülhettek egy kicsit a hangulatból a pénteki istentiszteleten, és az azt követő szeretetvendégség alkalmával. A búcsúzáskor bizony kicsordult egy-két keserédes könnycsepp is. Gyermekek és felnőttek egyaránt egymás iránti szeretettel és Isten iránti hálával mondtunk búcsút egymásnak, azzal a reménységgel, hogy jövőre újra találkozunk. Lőrinczi Ágnes beszámolója a táborról: „A tábor hétfőn délben kezdődött a solymosi kultúrotthonban. Megismerkedtünk az idegen gyerekekkel, új barátokat szereztünk. Ellátogattunk egy kovácsműhelybe, ahol egy 99 éves ember, a kovács bemutatta a mesterségét. Megismerkedtünk az unitárius és a református templommal. A falu nevezetes helyszíneihez is ellátogattunk. Megnéztük, hogy hogyan sütik a kenyeret és megismerkedtünk a szövéssel. Minden reggel volt a templomban áhítat, a reggeli torna után. Voltak elméleti kér-

dések és voltak gyakorlati feladatok is. Délutánonként volt néptáncoktatás. Nekem nagyon tetszett, mikor történeteket tanultunk, és a történethez kapcsolódó játékokat játszottunk. Festettünk a kincsesládára népi motívumokat. Utolsó este a templomban gyertyafénynél énekeltünk, amit egy tábortűz követett. Pénteken 11 órától templomozás volt a szülőkkel, és bemutattuk, hogy miket tanultunk a hét alatt.” Vida Rozália unitárius lelkész

Paprikás sikerek

Dunaszentmiklóst. Szigetszemiklós küldöttei között tisztelhették Kövér Lászlót, a magyar Országgyűlés elnökét is. A falutalálkozó ünnepi istentisztelettel vette kezdetét. Pitó Attila Zoltán beszolgáló lelkész imája után Farkas Dénes ny. lelkész és Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök prédikált. Ezt követően Lőrinczi Lajos esperes köszöntötte az egybegyűlteket, majd ünnepi műsor következett. Bálint Magda és a Haáz Sándor vezette szentegyházi Gyermekfilharmónia képviselőinek kön�nyet fakasztó összeállítását láthattuk és hallhattuk. Istentisztelet után szeretetvendégségre hívták a résztvevőket a szervezők. A jó ebédhez Haáz Sándor csapata szolgáltatta a kellemes muzsikát. Régi ismerősök találkoztak, új barátságok köttettek. Jó hangulatú, kellemes találkozás volt mindenki számára. Fodor Hedviga

A világhírű hungaricum, a kalocsai paprika hazájában idén is megrendezték a paprikaszürethez kapcsolódó ünnepségsorozatot, a Paprika Napokat, melyet a régió legnagyobb fesztiváljaként tartanak számon. Az idén Rafai Emil polgármester felkérésére Székelykeresztúr városát a Ludas Matyi csapat képviselte e rangos eseményen. A csapat óvodás gyerekek szüleiből, valamint az óvó nénikből verbuválódott, és már az első közös főzésen (Keresztúri Napok) dicséretben, különdíjban részesültünk.

Nem történt ez másként Kalocsán sem, bár csapatunk minden tagja amatőr, sikerült megszereznünk az Ezüst bográcsdíjat. Bográcsainkban puliszka és tejfölös csirkepaprikás főtt, mellé fokhagymás uborkasalátát készítettünk. Receptünk titka a kiváló minőségű hozzávalók, mellé nagyon jó kedv és rengeteg szeretet. Szávuly Emese


FELHŐTLENÜL Tunézia után Spanyolország A tavaszi Saharun Adventure autós kalandtúra után a Vitéz Kürtős Team két tagja környezetbarátabb közlekedési eszközre, kerékpárra váltott, és Észak-Spanyolországba utazott, hogy végigbiciklizzen a Camino de Santiago zarándokúton. A székelykeresztúri Bálint F Gyula és a székelyudvarhelyi Bálint Gáspár augusztus 28án pattant nyeregbe Navarra tartomány székhelyén, Pamplonában, hogy a tervek szerint kilenc nappal később, és 700 kilométerrel odébb, megérkezzen a Santiago de Compostelában található Szent Jakab- katedrálishoz. „Amikor az ember itt Észak-Spanyolországban felvesz egy hátizsákot, hogy gyalog vagy kerékpárral végig zarándokoljon a Camino de Santiagón, egy olyan státusz birtokosa lesz, amely nagyon kevés helyen adatik meg ilyen hosszú időre, és kilométerek százain keresztül” − mondta Bálint Gáspár. „Haladhat erdőn, mezőn, falun, városon keresztül, aszfaltúton, kertek alatt vagy sziklás ösvényen, mindenhol szívesen látják, üdvözlik, jó utat kívánnak és segítenek neki, ha rászorul. A világ legkülönbözőbb tájairól érkeznek ide emberek, és mindenkiben közös a cél: eljutni Santiagóba. Ennek megtapasztalása volt az egyik ok, amiért Gyulával kitaláltuk, hogy végigmenjünk az El Caminón.” fényképek: BÁLINT F GYULA

Az út már az első napon tartogatott egy kis nehézséget, hiszen nem sokkal Pamplona után fel kellett kapaszkodni az Alto de Perdónra, ahol a Szent Jakab-út egyik ismert emlékműve áll. A domboldalban, bokrok között vezető ösvényen néha bizony tolni kellett a mintegy 30 kilogrammnyi csomaggal megpakolt hegyikerékpárokat, és ez így volt a túra során még számos alkalommal. A csapat az első éjszakát Los Arcosban töltötte, a többit pedig sorrendben a következő településeken: Santo Domingo de la Calzada, Burgos, Sahagún, León, Molinaseca, Tricastela, Palas de Rei. A zarándokútlevéllel, Credencial del Peregrinoval rendelkező utazók a zarándokszállásokon (albergue) szállhatnak meg, nagyon olcsón. Az útlevélbe gyűjtött bélyegzők igazolják az út megtételét, bélyegeztetni alberguékben, templomokban, vendéglőkben, kávézókban lehet, de egy-egy településen előfordul, hogy a kapu előtt, egy asztalkánál ücsörgő néninek is van saját bélyegzője. Persze souvenírt is lehet venni tőle, vagy gyümölcsöt.

Ki-Ki úgy látja... Tippek

A Pamplona környéki, majd a Rioja borvidék dombjait elhagyva a terep ellaposodott, így az egy nap alatt megtett táv is itt volt a legnagyobb, a negyedik napon 126 kilométer tekert Gyula és Gáspár. Reggel nyolc, fél kilenckor kellett elindulni, ilyenkor mindenkinek kötelezően el kell hagyni az alberguét. A reggeli többnyire már útközben, egy-egy parkban volt, meg kellett várni ugyanis a kilenc órát, legtöbb helyen akkor nyitottak a pékségek. Napközben müzli, csokoládé, izotóniás italok, az út mellett növő szeder, szőlő biztosították az energiát. Többfogásos, meleg étkezésre este kerülhetett sor, miután a fiúk elfoglalták a szállást, valamint kimosták és kiteregették a ruhákat. León után újra emelkedni kellett, egészen a Szent Jakab- út majdnem legmagasabb pontjáig, 1515 méterig. Innen nem messze, és mintegy 10 méterrel lejjebb, található a híres Cruz de Ferro. „Aki látta Emilio Estevez 2010-es, Vándorút című filmjét, vagy olvasott az El Caminóról, tudja, hogy ez az út egyik legfontosabb pontja. A hagyomány szerint a zarándokok itt hagynak egy követ, amelyet vagy útközben szedtek fel valahol, vagy otthonról hoztak. Bár a vaskereszt önmagában nem egy nagy látvány, ahogy a maga körülbelül 70 cm-es magasságával egy ötméteres faoszlop tetején szomorkodik, az időközben jelentősre nőtt kőkupacon sétáló embert mégis magával ragadja a hely. A kövekre írt, vagy az oszlopra tűzött szövegek, fotók sok esetben magyarázattal szolgálnak arra, hogy az őket hátrahagyó zarándok miért vállalkozott a sokhetes útra. Sajnos az indok legtöbbször valamilyen szomorú életesemény, és az üzeneteket olvasva bizony benedvesedtek a szemeim” – mesélte Bálint F Gyula. Bár a vaskereszttől lefelé vezetett az út, a következő jelentősebb település, Ponferrada egy medencében fekszik, még nem értek véget a hegyi szakaszok. Másnap újra mintegy 900 méteres szintemelkedést kellett leküzdenie a Vitéz Kürtős Teamnek, ami meredekebbnek bizonyult az előző napinál, aszfalton is mintegy 10 kilométert kellett felfelé tolni a kerékpárokat. Az út egy újabb borvidéken, a Bierzón vezetett keresztül, majd érintette O Cebreirót. Bár eredetileg itt szálltak volna meg a fiúk, úgy döntöttek, hogy inkább a késő délutáni melegben ereszkednek le a hegyről, mint tegyék azt a reggeli hidegben. „A pamplonai indulásnál, a harminc fok feletti hőmérsékletben azt hittük, hogy feleslegesen hoztunk magunkkal hosszú nadrágot, meleg alulöltözetet, de a harmadik napon megér-

Kiadja SZÉKELYKERESZTÚR VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Szerkesztőségi elnök: RAFAI EMIL · Főszerkesztő: FALUVÉGI BARTHA NOÉMI Kapcsolat telefon: 0756 050 476 · E-mail: [email protected]

Vége a nyárnak, megkezdődik a tanítás, amely néhány diák számára valóságos rémálom. A suliról eszünkbe jut a korán kelés, a tanulás, a felmérők, dolgozatok, esetleg a vizsgák. Csupa negatív dolog, amelyek elvehetik a kedvünket. Most megpróbálok megosztani pár tippet, hogy könnyebben belelendüljünk a tanévbe, és hogy könnyebben vegyük az akadályokat. 1. Orvos akarsz lenni vagy utcaseprő? Nem mindegy, hogy suli után mivel fogsz foglalkozni, ezért ne úgy állj hozzá a tanuláshoz, hogy muszáj, hanem hogy szükséged van rá. A felfogás segít, hogy ne érezd annyira nyomasztónak a tanulást. 2. Az okosodáshoz energia is kell. Hétköznap feküdj le korábban, mert ha kipihent vagy talán nem alszol el a padban! A bulikat hagyd hétvégére! 3. Légy következetes! Nem elég, ha felmérő előtti este leülsz tanulni. Könnyebb, ha fokozatosan tanulsz, minden nap egy kicsit. 4. Jutalmazd meg magad! Egy-egy jó eredmény után nyugodtan fújd ki a levegőt és lazíts. Vegyél magadnak valamit, vagy menj el valahová, hiszen megérdemled! És a legfontosabb: 5. Légy vidám! Ha boldog vagy, minden sokkal könnyebb. Az emó már úgyis kiment a divatból. Mindenkinek sok sikert és sok vidámságot kívánok a következő tanévre! Mihálydeák Krisztina kezett egy hidegfront, és jelentősen visszaesett a hőmérséklet. Az esőkabátokra is szükségünk volt aznap, 1000 méter felett sokáig szitált az eső. Az utolsó napokban aztán újra emelkedni kezdett a hőmérséklet, és a reggeli indulások sem voltak már annyira kellemetlenek”– mondta Bálint Gáspár. A Vitéz Kürtős Team szeptember 5-én délután fél öt körül gurult rá a Plaza de Obradoiro díszburkolatára, a Szent Jakab- katedrális előtt. Már csak az utolsó bélyegző és a Compostela, a zarándoklat teljesítését igazoló oklevél megszerzése volt hátra, illetve a hazaút, amely maga is szolgált némi izgalommal.

Ahogyan a Saharun Adventure-ről, az El Caminóról is napi fényképes beszámolóval jelentkeztek a fiúk a csapat honlapján, a www. vitezkurtosteam.hu-n, így ott további részletek, érdekességek tudhatók meg a két székely legény legutóbbi útjáról. Szerkesztőség

Korrektúra: FODOR HEDVIGA · Munkatársak: BUZOGÁNY JUDIT, SÁNDORZSIGMOND IBOLYA, MIHÁLYDEÁK KRISZTINA, PÁLL EMESE, SIMON GÉZA ÁRON, SZENTE B. LEVENTE, SZÉKELY TIBOLDI ANIKÓ, SZŐKE DÁNIEL

Augusztusi szeptember

Recommend Documents