Attila-, Árpád-, István vára ugyanaz a „királyi Fejér", amit Budának is neveztek. Az elveszettnek vélt királysági székhelyünk felbukkanása a feledtetésből az országunkban valaha is elképzelhető legnagyobb tudományos esemény lehet. Hatását lehetne késleltetni, de biztosan bekövetkezne, és előle nem lehetne kitérni. Mielőtt bepillantanánk a képzelt Nagy Esemény mozgató gépezetébe, emlékezzünk, majd néhány töprengő sor után elmesélem, mit láttam a Magasból. A valóságos látványok, látványelemek megnevezését a fennmaradt történelmi ábrázolataival szembesítem, majd újra eltöprenghetünk azon, mi lesz a múltunk jövője. Járunk-kelünk időben és térben, olykor a gondolatok mezsgyéin töprengve.
E Google-felvétel töprengő fürkészéseink helyszínéről való. Elöl a Monalovác dombja, lejjebb a Harapovác, mögötte a Sadove kertváros egy kis szelete látszik, jobbra a Majdán fennsíkja. Hajmanica a neve az egyik határrészének. A Kevély-hegy mögött Üröm és Pilisborosjenő, a hegyes rész Budakalász külterülete. Töprengjünk el kissé, a felszíni jelenségeken. A jó megfigyelő azonnal megállapítja róluk, hogy sok helyen, nagy felületek egykori beépítettségre utalnak: a vonalak, tisztás síkok épületek nyomai, mesterséges úton jöhettek létre csak, az ember által. Az építés ellentétes folyamatát szemlélhetjük alant, egy fényképen. Éppen most dózerolják be egy történelmi város ősi bejáratának csatornáit, amelyek a város védelmi szolgálatára készültek, történelmi időkben. A kutató-fürkésző, miközben naiv örömmel veszi szellemi birtokába a föllelt kincseket, a reménytelenség sötét mélyeibe pillant. Hol vannak a tudományos élet felelősei, mi a feladata történelmi intézményeinknek, miért kell a tudósok, régészek helyett áldozni időt, pénzt, fáradságot, az elismerés reménye nélkül olyanoknak, akiket jóhiszeműen legföljebb lelkes amatőröknek neveznek a hivatalosok, de segítséget sehonnan nem remélhet. Keserű kérdéseinktől csak a hazafias érdeklődők, magyar érzésűek szabadítanak meg. Mégis elindulunk szellemi kalandozásra, térben és időben, a gondolatok mezsgyéin. Térképpel szereltük fel magunkat: a már említett Pilis-eleji térség Kevély nevű hegyét,és környezetét vesszük szemügyre, és keressük a magyarázatát annak, hogy miért tűnik e hely egy elfeledett városnak, melyet Ősbuda néven keresünk, de amely sok más néven élt városként a történelem során. Egész dolgozatunk egy alaptételt jár körül. Ősbuda nem lehet más város, mint Fejér, Fejérvár, és –mivel bizonyos történelmi időkben királyi székhely volt,- Székes-Fejérvár. Ezért meg kell vizsgálni azokat az ábrázolatokat, amelyek feliratában szerepel ez a név, vagy szerepel a városnév idegen nyelvű változata. Főképpen a német
1
Stulweissenburg feliratú térképeket, városképeket vesszük szemügyre, vagy a még nem azonosított, felirat nélküli ábrázolásokat. Van egy olasz nyelvű metszet is, melyen az Alba Regale városnév szerepel. Közben vizsgálat alá veszünk párhuzamokat, például a mai térkép motívumát egybevetjük a történelmi ábrázolás megfelelő elemével, és mindkettőről irányítjuk a figyelmet a fénykép vagy a Google-felvétel megfelelő helyére, az azonosságok keresése és bizonyítása végett. Az oldalt látható térkép alant kiemelt részletét fogjuk elsőként vizsgálni, ez Fejérvár „hátsó” bejárata.
Az északkeleti bejárat a Piacvárosba vagy az északi Elővárosba vezetett be. Van olyan ábrázolás, amelyen mindkét kapu nyitva van, bár ez háborús időben készült. Mivel a kapu, a mély várárkok és a híd együtt olyan jellegzetes képi elem-csoportot jelentenek, amely más városban ezzel azonos módon nem jelenhet meg, fontosnak tartjuk, hogy elidőzzünk a hátsó bejáratnál. Nézzük meg a „füles” árkot, ezt inkább „tehéncsecs” alakúnak nevezném, hogy az egyéb párhuzamokat ne is keressem. Az alsó képrészlet alsó sarkából indulunk el, a barna útvonalon. Ez történelmi út, ma túraút. A kissé meredek úton, a kis fehér (hátul már beépített) domb mellett haladunk el, jobbra a ki karikákkal jelzett gyümölcsös, alakja a nagyobb térképen is jól látszik. Ez az út a Hajmanica mezőn körberajzolja az Erőd alakját, és egy negyed kör után enyhén emelkedik a Sziget nevű külváros oldalában, ez ma a Kevély-hegy. (Megjegyezzük, hogy a sárgásbarnával rajzolt utak ősi utak, a széles maga a Budára vezető főút, és ez a Bécsi-út is. Ma is!) Most menjünk vissza a fehér dombra. Alul is érinti egy szaggatott vonal, ez is volt bejáró út. Ahol a barna vonallal találkozik, ott vezetett át a hídon, a kék „mínusz”-vonalnál. Ezt kell figyelnünk, és majd a domb előtti ”csecs” alakját, mert e motívumok és a hosszabbító vonaluk jellegzetes módon visszatérnek a most sorakozó rajzokon. Íme, az első rajz. (A történelmi rajzok teljes terjedelmükkel is szerepelnek majd az elemzések között.) Az Erőd északi oldala látszik, a „kilógó” Palotai-bástya a híddal, a széles várárok. Ebbe csatlakozik be jobbról (északkeletről) a várárok vonala (a falakon kívül), a jobb felső mezőben pedig szemügyre vehetjük a külső Palotai-kaput és környezetét. A híd a domb déli oldala mentén vezet a nagy és kicsi „csecs” közé, és minden további rajzon így találjuk meg a képét. Két, sőt inkább három falut is látunk, házas-ingatlanokkal. Az utak a Google-képeken szinte világítanak, mert ezek ősi, kővel burkolt utak. Jobbra lent: a terület szintén megfelel az alanti Google-kép ugyanezen területének.
2
A szürke tónusú képen egy palota látható, valószínűleg a Palotai-kapu és a Palotai-bástya névadója. Ez ősi királyi palota a közelben állt, az Északi-Elővárosban. A XVII. században élt palotaként, máskor, a XVII. és XVIII. században kolostorként szolgált. (Maradványai a Hajmanica síkján nyugszanak, az infra-felvételek szerint is.) Különleges figyelmet igényel az alanti két kép egybevetése. Az ősi történelmi metszet és a mai Google-kép részlete az Erődtől északra fekvő teret, fennsíkot mutatja, jobbra a „füles” külső Palotaikapuval, a „hátsó” várbejárattal. A nagyobb nyomaték végett, még egyszer közlöm a La Verne-képet, hogy a bejárat jellegzetességét egybevetéssel ellenőrizzük. Alatta a Google-kép, két változatban, a második elforgatva, mintha előttünk volna a lehetőség kiválasztani az útvonalat.
3
Vessünk még egy pillantást a nagyobb „csecsre”, amint fölfele folytatódik. Hova?-kérdezhetjük. –Fölfele, hogy az árok körbevegye északon is a várost, bástyákkal, egyéb létesítményekkel, tekintettel a Sicambriában (Pomázon) létesült Duna-kikötőre. Ez a vonal is látható, és egy nagy körbástya helye is. A csecs alakú szárazföldi alakzatot követő árok a körbástya mögött folytatódik, fölfele. A város fennsíkján (Hajmanica) látunk alakzatokat. Mivel a terület legelőként hasznosult, a vékony talaj, kövekkel alatta nem volt alkalmas egyébre, mint legelőnek. Ezért minden, ami látható, és szabályosságot mutat, ősi maradvány jele. Nézzük a „legelő” úthálózatát: sehol nincs mai út, az ősi vonalak megrajzolják a város belső szerkezetét. A különféle alakú síkok is az ősi tagoltság fennmaradt jelzései, mindezeket csak a Google teszi láthatóvá számunkra Az árok mentén földvárak alapja látszik, a földerődök híddal –az átjárást szolgálták, a mocsáron, csatornán át, a városrészek között. Nézzünk egy nagyítást is! Középen a külső Palotai-kapu árokrendszere. Előtte választani kell a történelmi utak közül. A jobb oldalin Pomáztól kell jönni, a középső a várárok mentén vezet (Barátokpataka), a bal oldali Budakalászról (Lenfonó mgh.), most ez a kitüntetett útvonal! Ezen elhaladunk a bal oldali domb mellett, az út a történelmi rajzok által is megörökített útvonal, az Erődhöz. Különböző időben, volt híd a domb másik oldalán, ez az Elővárosba vezetett, míg emez a Piacvárosba. A „füles” körüli várárok vezet a nagy kanyar után fölfele. A földbástyák helye is látszik: ezekről is híd vezetett, a csatornán keresztül a másik városrészbe. Itt van a csecs-motívum az olasz nyelvű hadmérnöki (kém-?) vázlatrajzon is, és oda vezet, mint a többi rajzon: az Erőd elejéhez. Az Erőd első északi részében ott látjuk az Erődtemplom rajzjelét, érdemes ezt is megemlíteni. És itt van a „kilógó” Palotai-kapu is, a tervezett ágyúzás meg is valósult, a tervek szerint: északon lerombolták a Palotai-kapu védelmi rendszerét. Ez 1601-ben történt, de a vár és város egy évig se maradhatott a keresztény erők birtokában.
4
A francia metszet városára északról tekintünk, a csecses, hidas bejárat középtájon látható. A függőleges fal-vonal felfelé az Erődhöz irányul, lefelé (északra) haladva majd köríti a Piacvárost és a város egészét is.
Szintén északról tekintünk városunkra a következő idézett rajzunk szerint, és a helyzet nem változik, a külső Palotai-kapu árokrendszere ugyanazt a formációt mutatja. A tölgyfából készített híd nagyszerű építmény volt. A kilógó Palotai-bástya alatt is És íme, még egy rajzi részlet, példaként. csatorna volt, azaz már a bástya is híddal volt megközelíthető, és tőle is híd vezet egy szélesebb csatornán keresztül. Ez a Palota vidéke.
És most lássunk másféle rajzokat, a vázlatok után. Az természetes, hogy az építményekkel együtt más formát vesz fel az árokrendszer is, és a híd is másképpen csatlakozik a városhoz. Az előbbi rajzok egyikénél fölmerült már a kettős bejárat lehetősége. Itt találkozott egy rajzon a lehetőség, a jobboldali (észak felé) a Piacvárosba, a baloldali az (északi) Elővárosba visz be. (Az Erőd mindkét oldalán volt előváros, ezért németül Zwei innere Vorstatt van a térképeken feltüntetve, azaz „KettősElőváros, a korabeli helyesírással.) A mi hidunk pont középen van, szemben az Erőd mellettivel, illetve ennek a folytatásában, a belső részen. A két lyukkal ábrázolt híd ugyanúgy vezet a velünk szemben
5
lévő csecs tövéhez (a jobb oldalon fekvő Piacváros innenső, keleti csücskéhez, mint a vázlatrajzokon. Innen viszont hiányozna az egyenes folytatás, vagyis a fal, tehát a főhíd a bal oldali, a vastag falhoz vezető tölgyfa híd köoszlopokra helyezett ácsolata. (A fal vastagsága tizenöt méter volt.) Balra és lejjebb egy-egy -a régi metszetek alapján készült- mai értelmező rajzot látunk. A baloldali alapproblémát jelez. A jobb alsó sarokba húzott nyíl az északi irányt jelezné, de arra nincs észak. Arra délkelet van, ha a Castrum és a kűlvárosok sematikus alaprajzát veszem alapul. Ha pedig a nyilat tekintem mégis irányadónak, az egész várost el kell forgatnom, egy derékszöggel, azaz 90 fokkal. Ezért van az, hogy már kezd megjelenni a Castrum déli vonalának közepén, a Monostorbástya fölött, a rajz jobb oldalán egy nagy templom-féle képződmény, melyből vélhetően egy bazilika akar kifejlődni. Talán azért, hogy így feleljen meg bizonyos városképi elvárásoknak.
Leszámítva néhány megfontolásra javasolt kérdést, a történészek szemléletesen sematizálják a régi metszeteket, ezek rajzi közléseit. De apró részletekben azért vannak kérdőjelek, amelyek a beazonosítható terep hiányával függenek össze. A híd például a földnyelvtől vezet, mert a dombig kell érnie (ahol az 50. szám „nyele” mutatja.) Nem tudják értelmezni a várárok vonalát sem, az 59. számjelű Szentkirály-földje nem esik bele az árokba. Ez a rajz azért is érdekes, mert ábrázolja a Főtemplomot, az eredeti helyén, ahol a többi történelmi metszet. A „fület” egy átvágással leválasztották a fennsíkról. Ezt a lenti felvételi rajz is feltünteti. A Habsburg-hatalom „parancsnoksági kertjében”, a Palotai-bástya mellett, a csatornán túl, ma is kivehetők az osztások.
6
A francia metszet is feltünteti a „füles” kapubejáratot (bal szélen, középen). Körötte a csatorna, a híd is látható! Ha már ilyen klözel jött a látvány, ismerjük meg kissé. Ez a Hajmanica síkja. A Magyar Királyság székesfővárosának Előváros nevű része. Mivel ez nem főbejárat, csak a nagy szintkülönbségek leküzdése árán bírunk itt bejutni. Már a „csecsecs kapuig” eljutni is erőt próbáló küzdelem. Innen a Castrumba a Palotai-kapun vezet fel az út, az ostromok fő célpontja ez volt. Ha itt akarunk bejutni, kerüljük meg a várdombot, és délről könnyebb ma is a mutatvány. Észak felől vívják a várat a keresztény erők. A kiugró Palotai-bástya az a csőszerű építmény, a vastag alappal, amire tüzelnek az ágyúk, bár inkább a tőle jobbra lévő Palotai-kaput lövik. A landsknechtek (gyalogosok) a betörésre várnak, zárt alakzatban, öt méteres lándzsájukat markolva. Templom, malom, volt királyi palota, lakóházak a síkon, sok csatorna, falak, bástyák, híd, kapuzat…
Milyen különös érzés ilyen történelmi rajzokat szemlélni, a múltat látjuk megelevenedni általuk. Maradt fönn rajz a Palotai-kapu bástyájáról, és a hídról. Igaz, keletről nézünk alá a hídnak, de innen is érdekes, amint átível a csatornán. Hátul a sík, mögötte az Oszoly-hegy és a Csúcs-hegy. A falu neve: Ingovány. Az Előváros területe enyhén emelkedik az Erőd faláig, amit már nem látunk. De az Elővárosét igen, néhány épülettel, az Erőd tövéből kikandikál egy messzi török kori templom tornya.
Ismét egy történelmi kép részletét nézhetjük, balra és fönt, amely szintén az északi erődvonalat és előterét ábrázolja. Ismét egy jellegzetességre hívom fel a figyelmet: az odafönt belógó csatorna darabjára. A Palotai-bástyától jobbra a négyes osztású Parancsnoksági-kert látszik. Mivel a kimért földparcellák házas ingatlanok, a földtulajdon kiadásáról, majd a tulajdon sorsáról értesüléseket szerezhet az a kutató, aki valóban meg akarja ismerni a betelepítések folyamatát, és a telepesek sorsának, tulajdonlási viszonyainak alakulását. Mivel most telepesek már nincsenek, megismerhetjük a földek tulajdoni állapotának történetét, és a földjüktől mégis megvált telepesek további útját. Ez érdekes feladat. E helyt csak néhol voltak épületek azelőtt, könnyű lenne megtudni, hogy valóban felépítették-e házaikat az idegen bevándorlók, ezeknek a házaknak ugyanis nem látszik még a nyoma, és az is lehet, hogy alap nélküli faházakat építettek. Az alap ugyanis az egész területen szinte mindenütt kőalap. Ősbuda, tehát Fejér, vagy Fejérvár, és Székes-Fejérvár Habsburg-kori felmérései azt mutatják, hogy a hatalom több elképzelésben is gondolkodott, míg meghozta döntéseit. Az erődítmények
7
lerombolásának gondolata mellett élt sokáig a megerősítés szándéka is. Ezt mutatják a vár és város modernizálási tervei, különösen a hadi létesítményeket illető fejlesztései. E rajzzal szemléltetett mérnöki gondolat a külső Palotaikapu hídfőjének a védelmét szolgálta, és hasonló megerősítést kapott a belső Palotai-kapu és – bástya előtere is, az olasz típusú ékes erődökkel. Ez utóbbit a „Parancsnoksági-kertbe” tervezték, az ezt megelőző rajz ábrázolása alapján ugyanis itt van a birodalmi erők vezérkarának hadiszállása.
A Palotai-bástyák környékének megismerése után menjünk át a túloldalra, a Monostor-bástya térségére. A lenti híres képen ezt látjuk, és a térben a történelem folyását: 1602-ben a török visszafoglalja a várost. A csatornába belógó, félig kész építmény, és a hozzánk közelebbi, tőle északra épülő, mögötte az új bejárattal olyan jellegzetes, hogy ilyen összefüggésekben megismételhetetlen, sehol máshol nem fordulhat elő, mint ott, ahol a rajz készült. A jellegzetes környezeti elemek: a tájolás és az irányok, a falak és erődítmények. Az előző kapubejárat, ami maga is összetett képlet: híd, illetve a híd alapja, helye, a csapóhíd és kapunyílás, a följárat és építészeti iránya, kialakítása, elemei, fölérkezése, stb. Fönt az Erőd tere, udvara, hátul a kapubástya, a falak, épületek: oly sok mindennek kell együtt lennie, és akkor még nem szóltunk a történelmi események másféle megörökítéséről, elbeszéléséről. A Monalovác dombjának déli oldalán mindezek a jellegzetes vonások hiánytalanul megtalálhatóak. Igaz, nem látszanak már az épületek, itt viszont a víz eltakarja a csatorna medrét, amit ma érzékelhetünk megnézhetjük a szabad szemünkkel és a Google keresőprogrammal. Ahhoz, hogy alaposabban felkészüljünk a képi elemek és a valóság szembesítésére, megnézünk még néhány történelmi ábrázolást. A fönti, La Vergne-rajz részlete szintén ezt a tájékot mutatja, a jobb sarokban a meglévő kapuhíd helyével. Lent, az Erőddel szemben építmény-alapok. Mindkét rajzon látható az egyforma alapú, a csatornába benyúló bástya mögé ki lehet jönni, mögötte szabad út van, fölfelé. Tegyük még ide a történészek által megismert, letisztított változatot. Az egyszerűsített rajzból kiderül, hogy ezt a bástyát a törökök „Uláma pasa bástyájának” nevezték el. Tehát a jellegzetesen kiálló bástya formáját is megismertük. (Az alábbi rajzon fölötte ismét ott tolakszik kifelé valami bazilika-féle forma. De a fenti rajzból is kiderült, hogy a bástya mögött üres tér van, ami kell az utánpótlás szállításához, és a harcosok mozgásához. A bazilika ezt akadályozta 8
volna, le kellett volna bontani az útból. És egy Magyar Királyi Bazilika nem lehet eltájolva észak-déli irányba. Talán érdekes megfigyelés, hogy ez az alakzat a 41-es számot kapta, de a számjelzetek magyarázatai közt nem szerepel a 41-es.)
Hogy még teljesebb legyen a Monostor-bástya személyiségrajza, bemutatunk még két rajzrészletet róla. Az egyik felvételi vázlat, megközelítően pontos tehát, a másik viszont térkép, így séma csupán. Ez utóbbi viszont a felső Erőd részletével együtt láttatja a leegyszerűsített építmény-jelet. De arra jó, hogy lássuk: a Monostor-bástya előtt is, -mögött is létesült bejárat, tehát feljárat is volt az Erődbe. Hozzá kell fűzni: ez a legkényelmesebb feljárati oldal, öröm ezt a helyszínen megtapasztalni. Az itt készült felvételeket a hozzájuk fűződő élményekkel együtt ajánljuk.
9
Ritka látvány következik, elakad az ember lélegzete tőle. A délről támadó ostromlókra tekintünk ki a Város kapuzatán. Az írás takarja az alapjait. Balra a Monostor-bástya és vidéke, a bal felső sarokban az Erőd teteje, a régi feljárat kaputornya, és a többi elem, csak épp az 1602-es ostrom összecsapó harcosai hiányoznak a képről. Wathay Ferenc ezt a jelenetet örökítette meg, itt, mint a harc résztvevője. A teraszos déli oldal mellett látjuk a régebbi följáratot, melynek a kapuja és a hozzá vezető híd helye is sejthető. A völgyteknő kialakított csatorna, a Budai-Külváros felől középen bevezető sötét vonal az ősi római út szegélye, amely itt vezet át, a középkori kapuzat kissé eltéríti, de halad azért tovább a Kevély-hegy oldalában, enyhén fölfelé emelkedőn. A két alsó betűsor bal vége felett látjuk a jellegzetes Monostor-bástya alapját, amelyet jól megismerhettünk a történelmi rajzok által. Itt elöl játszódnak le a török harcosok „felkapaszkodási jelenetei” amint a bajtársaik kezéről a vállára kapaszkodtak, innen felmásztak a befejezetlen magasságú bástyára, falakra, és máris fönt termettek az Erődben.
Az előbbi képek hatását is elmélyítjük, ha engedünk a csalogató várkapuk invitálásának: a Budaikülvárosból az Elővároson áthaladva belépünk a szép, mesebeli várkapun. Délről haladunk északnak, jobbra (keletre) az Erőd dombja, balra (nyugatnak) emelkedik a hegyoldal az Elővárossal. Az Erődöt uralja a Főtemplom látványa. Ez a Magyar Királyság koronázó és királyaink tetemét befogadó sírtemplom. Az Alba-Ecclesia templom-együttest (a kapubástyától balra) a valóságos helyénél jóval előbbre hozta a rajzoló. A lenti rajz-részlet ugyanebben az élményben részesít, a háttérbe mindkét rajzrészlet a hegyoldalt ábrázolja. (Ez ma a Kevély-hegy.)
10
Ne tévesszen meg senkit a két rajzon egyformán ábrázolt Bazilika tájolása. A tornyok közt van a szentély. Ez nem megszokott építési mód, de nem is rendkívüli. A templombejárat tehát hátul és oldalt van, és szinte minden oldalon kápolnák is vannak a templomhoz építve. E rajzrészleten a Főtemplom tornyai „törökösített” formában ábrázolják. Tőle délre (balra) szökőkút, a várkastély (Burch) épülete, melynek egy tornya van. Az olasz és francia metszeten ezt óriásinak rajzolják, és lehet, hogy a törökök a megrongált tornyú Főtemplom eredeti (50 m. körüli) magasságát túlszárnyalva építették újjá az óratornyot. A mögötte álló prépostságnak nincs temploma.
Az Erőd e részlete is, és a többi Erőd-ábrázolás, amely a Főtemplomot is ábrázolja, egy kérdést sugall. Miért helyezik a történelmi írások a Főtemplomot, tehát a Bazilikát máshová, mint ahol a történelmi térképeken állt. A valódi helye ugyanis az Erőd északkeleti eleje, előtte már csak a tér és kisebb épületek, kápolnák vannak. A kép bal oldalán pedig, a prépostság helyén nincsen templom. Nem is lehet, mert a bal oldali bástyák, kapuk délre néznek, a Monostor-bástya fölé rajzolt Bazilika délre nézne (vagy északra), szentélyével, vagy az ellentétes oldalon nyíló bejáratával. Mondani lehet azt is, hogy a prépostsági templomot már régen lebontották. De miért építették meg egyáltalán, a középkorban, amikor már volt egy bazilika, keleti tájolású Főtemplom. Tartok tőle, hogy erre a kérdésemre senki nem fogja megadni a választ. Ha viszont nem tisztel meg jeles történész a válasszal, a nagy kérdés nyitott marad. És bár dolgozatom nem kifejezetten tudományos munka, kérdései mégis tudományos válaszokat igényelnek, ezért e munkát eljuttatjuk nekik. Munkánk jószándékú, a nemzet iránti felelősség jegyében íródott. Ezért
11
Tisztelettel feltesszük, íme, jeleseinknek, a hasonlóan felelős válasz reményében. Van sok templom magában a Castrumban is. Ám egyértelműen a Bazilika uralkodik minden más templom felett. Büszkén tekint a kelő napra, az Erőd északkeleti negyedében, közel a falakhoz.
Kissé szabálytalan kör alakúra formázták őseink a Castrum tetejét, erre is figyelnünk kell a Google-felvételek során, az Erőd sok képen szerepel.
12
Északkeletről látjuk a Boldogságos Szűz Fejéritemplomát, az 1601. évi nagy robbanás pillanatában.
Súlyosan megsérült a mellette álló várkastély (Burch), a templom átriuma és tornyai. Ez a legszebb fennmaradt ábrázolás a Főtemploról, amely bizonyos jellemző és minőséget jelentő részletek látszati megjelenítésével visszaállíthatóvá teszi, legalább a képzeletben, eltemetett ősi gótikus templomunk szépségét. A tornyok csipkézettsége és arcos kördísze, ablakai, a támos pillérek, a szentély és homlokzat szép tagoltsága méltán tette híressé. Az iszlám céljaira nem tudták felhasználni, csak raktárként 13
szolgálhatott törököt. Több alkalommal leégett, ólomfedése viaszként omlott le. Földrengés rázta meg falait. „Magas tornyán az érckakas csikorgott élesen”-költői sorok és hazafias sóhajok tárgya volt. Királyi templom, a jelző minden értelmében. Tornyai közt öleli Mátyás sírkápolnáját: Mátyás király is védelmezte, még életében bástyának alakította ki a sírszentély hosszabbítását: holta után is bástyája nemzetének! (A nemzet viszonzása? Hős, győztes hadvezér királyáról, a reneszánsz uralkodóról, a nemzet naggyá emelőjéről még nem készített filmet.) A Templom igazi drámája nem háborús cselekményekkel függ össze. Elpusztítása egy kultúra eltörlésének jelképes része. A kultúra elpusztításához nem fűződik hadászati érdek, indítóoka csupán a tőle való félelem. Ha Boldogasszony kegyelméből mégis napfényre emelkedik a Templom, a félelem jogos. A tetteseknek színt kell vallaniuk. Száll egy ige Esztergom felől: „… vétkesek közt cinkos, aki néma!” Az Úr elsöpri irgalom nélkül azt is, aki a feltámadást megkísérli szabotálni. Kissé hosszasan beszélgettünk útközben. Az Erődbe feljutván, széjjelnézünk kissé, fölé emelkedve hatszáz méter magasságig. Az alábbi felvételt nem kívántam megfaragni, hadd mondja el nyugodtan, amit láttat. A keleti falhoz két feljárat vezet, a délihez is, mi az előzőket látjuk, a megnyúlt erőd-eleji térben. A vonalakat a fő látványhoz viszonyítsuk: a kép közepének motívumához. Középtől kissé feljebb egy háromszög látható, a bal oldalon, majdnem a szélen, ennek a vízszintes meghosszabbításán, a nyugat-kelet tengelyen fekszik az Erőd Főtemploma. (A következő oldalon megnézheti, aki nem találja meg.) Pontosan úgy mutatkozik meg, ahogy reméltük: zöld reménnyel vibrál felénk. Tornyai elöl kissé szabálytalanul állnak előre. A szintkülönbség miatt van így, de némi szabálytalanság is lehet benne, a többszöri átépítés szerkezeti bontásokat is igényelt. A bal sarok világos foltjához emelkedik az utolsó kialakított feljárat, a délnyugati. Nem szeretnék itt sokat beszélni, hagyom nézelődni az olvasókat: olvassanak a nyomok között, tanulmányozzák az évezredek kulturális és antikulturális hagyatékát. Az Idő lenyomatai koronként leolvashatók a felvételről, és a régészek nem kis örömére, csalogató jelekkel szolgálnak.
14
A Sírok Sírja. A Boldogságos Szűz Fejéri-temploma. A Magyar Királyság szent ereklyeobjektuma, szakrális intézménye, a magyar királyokat fölkenő és halálukkal földi maradványaikat magába foglaló kegyeleti hely. Úgy temették el, hogy nem lehettünk ott a szertartáson, nemzeti jeleseink nem tudhattak róla, még a temetési menet sem indulhatott a végtisztességet megadni neki. Soha ezután magyar ember nem tisztelhette meg királyait, történelmi uralkodóinak sírhelyét nem kereshette föl sem egy szál virággal, sem egy főhajtással. És most itt sírok a Sírok Sírja fölött, egy régtől pusztított nemzet fiaként. Boldogasszony újabb kegyelméért esedezem. Hogy ha méltónak ítélte nemzetünket királyi koronázó városának és királysági székhelyének újbóli megmutatására, tegye méltóvá erre a jóra valóságosan is. Hogy tudja értékelni és értékén felhasználni e nem várt, csak áhított és remélt kegyelmet. Boldogasszony, Anyánk! Hazánk szólít újra: „Magyarországról, édes Hazánkról ne felejtkezzél el, szegény magyarokról!”
A két leghíresebb középkori templomunk alapja. Balra a Boldogságos Szűz Fejéri-temploma, jobbra az Alba-Ecclesia,. Alul az Alba,együttes látható, a legteljesebbnek mondható megjelenítésben. A Kevély-hegy oldalában láttam meg, olyan
15
összefüggésekben, amelyek között krónikás őseink írásaiban megjelent. Északi oldalán hatszögletű toronnyal, ami előtt kör alapú nyitott kápolna áll. Kissé lejjebb, külön kertecskében az Árpád-szentély foglal helyet.Délről kerengőkkel formázott templomkert csatlakozik az együtteshez.
A közelében még több épület is látszik, de ezek vannak egymással a legszorosabb összefüggésben, a rajzrészletek is erről tanúskodnak. Látjuk rajtuk a torony érdekes, többszintű és ablakos építését, szép oldalán be lehetett jutni a templomba. Az alaprajz sokat elárul az építészeti alkotás folytatásáról is. A szentély félköríves alapja mintha oszlopsorral különülne el a hajótól, amely maga is hosszanti tagoltságot mutat, oszlopsor és pillérek által.
Mivel a teljes térképrajzok még visszatérnek az elemzések során, megmutatunk néhány részletet, az Alba-Ecclesia feltételezhető képével. Mivel a képek, térképrajzok központi motívuma az Erőd, és e mögött a Sziget külvárosban álló Alba-együttes nyugatra több száz méterre áll, a rajzolónak általában gondot jelent elhelyezése, tehát láthatósága. (A valóságban általában nem látta.) Ezért bujkál a templom, szinte ügyeskedik, hogy rákerüljön a képre, társaival együtt, lehetőleg. Felismerésében az is gondot jelent, hogy az ostromok során megsérült, és le is kellett a tornyot bontani. Történészi, művészettörténészi, régészi feladat a továbbiakban megállapítani, hogy a templomosok intézménye milyen állapotban, mekkora és milyen jellegű felújításban részesült, amikor Mátyás király a pálosoknak adta. Tehát a fenti kis rajzi részletek az Alba-templom jelenlétét valószínűsítik, a nem egészen áttekinthető helyzetekben. Fontosságát mégis bizonyítja az a tény, hogy nem hiányozhat a rajzokról. A Fejedelmi-szentély is feltűnik a Templom közelében, a nála lényegesen kisebb, de nem kevésbé fontos, királysági szakrális intézmény szerepében. Egybe tartozik itt minden. Anonymus Gesta Hungarorum című művében az 52. fejezet mondja el, hogy Árpád vezért, az Úr megtestesüésének 909. évében a három forrás fejénél temették el, melynek vize egy kőmederben Sicambrián folyik keresztül. István király az Alba-Ecclesi nevet viselő templomot ősapja tiszteletére emelte sírja fölé, Árpád emlékének tisztelegve ezzel. A magyar törzseket a Kárpát-medencébe visszavezető hős vezér tiszteletét, a kegyelet
16
kifejezését így tette lehetővé István, a fejedelmi állam megszilárdítója. Mi lett a sorsa Árpád szentélyének? Joggal kérdezzük. Ha tudunk valamit múltunkról, ezt tudnunk kell. Az alábbi rajzrészletek segíthetnek közelebb jutni a válaszhoz. A felső, J. P. Binder metszete 1780 körül készült, alatta, az utolsóként idézett, Pick – Lenhardt rajzából idézett részlet a XIX. század második felében. Az Alba-Ecclesia ábrázolásával. A háttérben mindkét rajzon a Kevély oldala látható, a falak és épületek vonalaival és maradványaival. Mindkét rajzon beépülve Fejér, Fejérvár, Székes-Fejérvár panorámájába. A kisérő építményeinek elmaradhatatlan társaságában. Az alsó képen különösen szembetűnő a magas hegyoldal beépítettsége. Ennek térképi előnyomait leginkább a francia metszeten leljük meg. A Google-vizsgálódások meglepő és hihetetlen képet mutattak: az egész Kevély minden oldalról történő beépítettségét. Nem kötelezően egy időben álltak ezek a „városrészek”. Hihetővé azzal vált, hogy a francia metszet más közléseit faggatva, a nagyító segítségével a táj és építési környezet gazdagsága kibontakozott. E rajzok csak megerősítik, hogy székesfővárosunk még a XIX. század közepén is látható volt.
Az alábbi Google-felvétel az Árpád-szentélyt mutatja meg, 300 méter magasságból.
17
Itt néma a szó. Sírok térsége.
18
Foglalkozzunk a síkokkal is. Egészen különös színbeli és mértani gazdagságnak lehetünk tanúi Fejérvár fennsíkjainak nézegetésében. Ez a fekete alapú sárga villogás nem egy szupermodern film kelléktárából való, hanem az Erődtől nyugatra fekvő térség Google-képe, északnyugatról. Az átlós, lefelé hajló vonal az északi városfal vonala a nagy árokkal, amely még ma is uralkodó. Fölötte gyümölcsös, majd a Kevély oldala látszik. A bal sarok felé a szabályos kör alakú kert mutatkozik. Ez a Szent király-földje. Tőle jobbra fönt az Erőd mögötti szántóföld, amely fehéren mutatja a történelmi maradványok helyét. A képről áradó szerkesztettség, emberi céltudatosság nem mai keletű, évezredek továbbadott öröksége. A mai ember sem rontotta el. Egyelőre. De a mélysuzántás, és a feltáratlanság nyomasztó helyzet. A város síkjai közül már nem látható a kép legfelső csücskénél kezdődő, meredek partvonallal és mély árokkal, falazattal határolt északi sík. (Az északi Előváros és a Piacváros.) Alul a rajz-részletek : az északi sík hullámos vége (délről), és a ferde, csatornákkal szabdalt észak, északról. A német felvételi vázlat azért leegyszerűsítő, mert a parcellák nyilvántartását is tartalmazza. A bevágások mesterségesek, a felszíni különbségeket a mai térképek is feltüntetik, de nincs meg a régi mélysége, és a víz hiánya miatt nem látszik ennyire. Azt hiszem, megelégedhetünk ilyen pontos megfeleléssel is. De egyes helyeken a felvételen is látszanak a parcellák határai! Egy talányos érdekességről is szólnom kell. Mértani vonalak látszanak a Google-kép bal felső mezőjében, egy- egy pontba összefutó vonalak, azaz két vonalnyaláb. Az összefutás pontjai egy-egy vonalon fekszenek, amelyek egymással derékszöget alkotnak. Szívesen venném, ha valaki megfejtené ezt a talányt is. Jelenlegi válaszom a kérdésre, hogy a két vonal, és rajtuk keresztül a többi is, az alagútrendszer része.
19
A síkokról beszélve, a város nagy sík területe mesterséges kialakítású. Itt, a nyugati végével szemléltetve, a síkot körbefutó várárok partja egyenletesen meredek és magas, meg kell vele küzdeni, ha itt akarunk felkapaszkodni. Legtöbb helyen még falak is határolták, vagy erős sövény, ahol fal nem kellett. Ezen az árkon csak híd segítségével lehetett átjárni a másik városrészbe. A felvétel részleten az Erőd és az északi Előváros kapcsolódását látjuk, a falak természetesen hiányoznak az igazi szemléltetéshez. Ezen a fennsík-darabon is látjuk a sok építmény nyomát, melyet hordott a hátán, és viseli még most is a mélyben az alapjait. A következő, teljes képen együtt látjuk a nagy várárok vonalát, a keleti külső Palotai-kaput is ,a város másik végével. Ez még nem a külső árok és külső falazat, mert a nagy ároktól fölfele, északra (Pomáz) még csak a Piacváros kezdődik. Ez a városrész is Sicambria volt, minden bizonnyal, a város szerkezete ma is őrzi a római nyomokat. Azon túl már a Duna jelentette a védelmet, melynek kikötője Sicambria és majd Buda volt, Fejér, Fejérvár, SzékesFejérvár. A kikötő a székesfőváros és az ország kereskedelmének, külkapcsolatainak része és
bonyolítója volt. Az Erőd előtti sík középtáján kiszélesedő árok vonala nagyon szép. Fő vize a Majdán-nak elkeresztelt patak, Barátok-patakának is írják a nevét térképeink. A kép jobb oldalán caatlakozik bele a délről érkező csatorna, amely körbefolyja a városrészeket, a várost, és a Budai-Külvárost is. De ebbe folyt bele a Kevély-hegyről és az elővárosi dombokról érkező és belőlük kifolyó víz és termálvíz is. Ez a sánc volt bizonyára az avar védelem vonala is. A parton, az innenső és túloldalon masszív felületeket láthatunk: erőd-dombokat vagy domberődöket, amelyeket híd kapcsolt össze ellenerődjével a túlparton. Nézzük most a belső csatornát, az Erőd körül. Alul látszik. Benne a pillérek illetve oszlopok helyével, melyek a Palotai-bástya nagy hídját tartották. Az a földalakzat, amelynek közepén a fehér pont van, szerepel a rajzokon, alatta a csatornával. Még egy megfigyelési pontot jelöltem meg: a nagy csatorna kiszélesedő közepét, amely egy érzéki női szájhoz hasonlít. A térképrajzok ezt is ábrázolják, az Északi-Előváros és a felfelé
20
emelkedő Piacváros között. Nem szívesen teszem, de sajnos, elkerülhetetlen, hogy idézzük a Székesfehérvár történetéhez fűzött rajzi értelmezéseket. Meg kell állapítani róluk, hogy jók, és annak a területnek a történelmi rajzai alapján készültek, amelyről ez a Googlefelvétel is. Csupán a nyilat kell a helyes irányba fordítani. És meg kell egyezni a névhasználatot illetően. Ezután csak örvendeznünk kell, hogy a sok szép kutatási eredmény megszületett, és további sikereket kell elérni.
Megismétlem két rajzrészletnek a közlését, hogy az előbbi jellegzetességet kiemelve összevethessük a rajzi
21
ábrázolást a valóságos képpel. Vélhetően nem kell bizonygatnom, hogy a rajzok erről a fejéri valóságról készültek. Arra a kérdésre, hogy miért nem kellett ezt a városhoz a vízszinteshez képest kb. 20 fokos emelkedéssel „hozzá karéjozott” pomázi városrészt hozzákapcsolni falazattal a Sziget városrészhez, a helyi földrajzi viszonyok adnak választ. A nagy mocsárba nem kellett falazat. A csatornáról tehát megállapítható, hogy a Google-figyelés meglepően eredményes volt: még ott is kimutatta a hajdan volt várárok szép vonalát, ahol a tájnak már meg kellett volna feledkeznie az egykori nagy vizekről. A tájnak jó az emlékezete! A baloldali részleten még egy pillantást vethetünk a város síkjának nyugati végére, amiképpen a Habsburg hatalom mérnöke laza könnyedséggel megörökítette a fodros vonalú várárkot, vagy inkább csatornát. A Palota-bástyától is búcsút veszünk. Az Erődtől elkülönült bástya tartja a kettős hidat, amely alatt, a bástya két oldalán a csatorna vize lassan folydogál, mint a béke ideje, észre sem lehet venni a folyását. A francia metszet részletét is fent közlöm. Síkokról lévén szó, a város síkjait ez az alkotás egységként kezeli: világos színnel szerepelnek, egybefüggően ábrázolva. A kapuzattól kelet felé, a Dunához közelítve lenyúló földnyelven már a váron kívüli török temető látható. A sík esése meredek, nagy szintkülönbségről tanúskodik. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis itt mutatom meg külön azt a képi elemet, amely segített eligazodni az égtájak között, és amely élő megfelelője a csatorna világával rokon: a kígyót. A francia térképen ez védelmezi az északi irányt. Lefelé van tehát észak, a város síkja és egésze ezért keleti-nyugati tájolású. Balra, azaz keletre folyik a Duna, jobbra, tehát nyugatra van Csobánka, amely a zár, retesz szerepét töltötte be a királyi város védelmében. És ezután, -a síkok összefoglaló bemutatása jön, a legteljesebb Székes-Fejérvár felvétel, amely azonban még mindig nem foglalja magába a Duna-menti részeket és a „királyné várát”. Össze kell vetni a teljes ábrázolást a teljes valósággal. Ez meg fog történni: a dolgozat másik felében a föllelt térképek szemléje és a fejéri területtel való azonosítása következik. De addig is, a királyi síkok ürügyén lássuk, a történészek rajzi összegző vázlata (séma-rajza) hogyan állja meg a helyét a Fejérrel való azonosításban. Alatta a Google-képen a valóságos terület, amelybe pontosan berajzolható a fenti, de meg kell figyelni a rajzolás menetét, és a rajzolatot eredményező körülményeket. A nyugatra nyúló keskeny földnyelv végén ott vannak a védelmi vonalak, a háromszög is! A színes képen le kell szűkíteni a területet a várfal vonaláig, és megkapjuk a vázlat vonalát. A lefelé hullámzó terület a Kevély-hegy rajzolata. Fent, északon a rajzon bábufejnek látszó
22
vonal a Szentkirály-földje, a felvételen erre hull rá a téglagyár füstjének fekete árnyéka. A település, Pomáz, még most is az ősi vonalak mentén fejlődik. Szépen látszik a rajzon a külső Palotai-kaputól (csecses híd) fölfele lendülő vonal, amint kikanyarítja a régi és a mai települést is! Alul, a Budai-Külváros Erődbe csatlakozó vonala mentén (Üröm területén) jól látszanak a földben az ősi épületek nyomai. A többi berajzolt falu helye is mind megvan, és látszik a külszínen. A rajz jobb sarkában a „hármas út vidéke”:Buda és Bécs fele!
23
Összefoglalva, elmondható, hogy a modern történészek vázlatos rajzi összegzésében a síkok is, a tájrészek és városrészek is jól vannak feltüntetve, és használhatók a valóságos Fejér – Ősbuda területein való ájékozódásban, ha az ősi rajzok tájolását követjük. Itt lent még közlünk két szép képet a vég nyugati védelmi háromszögéről. Még ez a vég is gazdag ősi építészeti nyomokban. Az úton menni kell. Nem is gondolunk arra, hogy előttünk kik jártak rajta. A Kevély-hegy oldalában enyhén emelkedő úton egyszer csak a gerincre érünk anélkül, hogy elfáradnánk. A jó római úton a Sadove északi oldalán, Buda felől indulunk, a Pilisbe. A római út elvisz a déli kapubástyák és a Monostor-bástya vidékéről, a Sziget külvárosba, az Alba-Ecclesia templomhoz, és tovább.
Köszönet a tudás és remény őrzőinek! A Turán folyóirat novemberi számában megjelent Deák Csaba-írás Sashegyi Sándor kutatásait méltató, emlékező soraira e köszönet a válaszom. Igen, itt vagyunk már az Ősbuda-egyenlet megoldásának közelében, Ősbuda kapujánál, még ha a kapu túlságosan széles is ahhoz, hogy a bejárat nyílását célba vehessük. A kereső jeltelenek és jelesek élén most mintha dr. Lánszki Imrét látnám ehhez legközelebb, a nyílás előtti szellemi térben. Ha látásom bizonyosságát feltárom, ezzel Deák Csaba Ősbuda-megoldását is fölülírom, pontosabban szólva, kiegészítem. Alapvetésemet most fogalmazom meg, abban a hitben, hogy minden leírt észlelés meg fogja erősíteni ennek igazát. Azt állítom tehát, hogy Óbudán találjuk meg Ősbudát is. Minden térképi ábrázolás a mai Buda fölé helyezi Óbudát, Alt Ofen, Alt Offen, Buda Vetus néven, és ennek a területnek a valódi Ősbuda-jellegét, az ”ősbudaságát” megerősítő körülményeket és jellemző vonásokat hosszan lehet sorolni. Hogy mégsem lett Óbudából Ősbuda is egyúttal, ennek sok magyarázata van. Leginkább az a kifogás – és ez nem jelentéktelen apróság, hanem szinte kizáró körülmény – hogy nem kerültek elő az egykori hun uralkodói központot (Etzilburg), a fejedelmi székhelyet (Sicambria), Árpád fejedelmi központját igazoló építmények. István nevezetes létesítményei, köztük a Boldogságos Szűznek szentelt Fejéritemplom, vagy az Alba-Ecclesia. Itt nem kívánok azzal foglalkozni, hogy ugyanakkor miért nem nyugodhatunk meg Székesfehérvár királyi központként való elfogadásában. Csak jelzem, hogy vélhetően Bradák Károlynál többet a tárgyhoz nem szükséges hozzáfűzni. Az „olasz metszet” elemzésében idézem majd egyik fő tételét, egy Székesfehérvár nevű város elhelyezkedéséről. (V. ö.:
24
Bradák Károly: Fehérvár – fehér folt. Püski Kiadó, Budapest, 1999.) A megnevezett történelmi objektumok közelében ott kell lennie Felhévíznek is, a malom-vidéknek is, a városnak a Duna közelében kell lennie, de a Pilisben is. Mindezek a körülmények együttes jelenléte szükséges az „ősbudaság” tényének megállapításához. De mintha eljutottunk volna a megoldásig. A krónikás hagyaték és oklevélirodalom, a továbbélő közvélekedés feltételei együttesen fordulnak elő egy olyan térségben, melyet részleteiben többen megtaláltak már, és az ismert játékkal szólva, „melegszik” a helyzet… Kimondhatjuk, egyféle összegzésül, hogy Ősbuda Óbudának felel meg, ha Óbudát a valódi, egykor természetes módon ismert, de már elfeledett teljes kiterjedésével tartjuk számon. Észleléseim összegzik minden eddigi keresőnek, kutatónak a fáradozását abban a megállapításban, melyet megállapodás követhet, hogy ugyanis Ősbuda a kiterjedt Óbuda. Kiegészítve ezt azzal a közkeletű, és történelmi dokumentumok által bizonyított tudással, hogy egyúttal megegyezik Ősbuda a Fejér, Fejérvár nevű várossal, és mint királyi székhelyt, megilleti a székes-előtag is. Székes-Fejérvárról fogunk tehát beszélni.
Az infra-felvételen látható az egyes korok építészeti lenyomata. A kőmaradványok és a megbolygatott talaj beszédes emlékeket őriznek. E a Castrum darabkája (sötéten), tőle északra az előváros, amint emészti őt a kőbánya, az Erődöt is szorongatva. Így emésztik fel történelmünket a századok, ha nem védi meg a magyar nemzet kiküzdött értékeit.
<<< Előző cikk
Következő cikk >>>
Az aktuális
'Ősbuda'
című téma valamennyi cikke
Perkupai Pető Imre : ŐSBUDA FOGLYAI ... Perkupai Pető Imre : Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben I. ... Ezt olvasom! Perkupai Pető Imre : Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben II. ... Perkupai Pető Imre : Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben III. ...
A Módszer csak eszköz lehet az eredményhez!
25
Ezért újra megvizsgáltam a régi ábrázolatokat is, amelyek az én tudásom és észlelésem szerint, a mai ember számára egy eddig nem létező várost mutatnak, egy ismeretlen várost. E képzőművészeti alkotások megfelelését a ténylegesen ábrázolt valósággal sok tudományos terület fürkészésével kellene bizonyítanom, de itt csak a helyszíni vizsgálatokra, megfigyelésekre, közönséges- és infrahullámos légi felvételek észleléseire, műholdas felvételekre támaszkodom. A valóságot szembesítem a róla készült alkotásokkal, vagy inkább megfordítva: az elkészült alkotást egybevetem a valósággal. Mindenek előtt azonban hadd számoljak be észleléseimről. Miközben a megtapasztalt látványokat elemzem, a helyek régi és olykor mai térképi elnevezéseit használom, melyeket az ábrázolatokkal együtt külön is megvizsgálok. Mivel az ide vonatkoztatható képi ábrázolások a Stulweissenburg német kifejezéssel illetik a várost, e német városnév magyar megfelelőjét használom, vagy ennek rövidebb alakját, és az objektumok neveit is innen veszem, de a földrajzi helyek azonosítása céljából megnevezem mai nevükön is a vizsgált helyeket. A Város, amely a vélekedésem szerint Ősbudával azonos, e dolgozatban a Stulweissenburg név magyar megfelelőjét viselheti: a Székes-Fejérvár nevet, vagy rövidebben Fejérvár, még egyszerűbben Fejér lehet. Úgy vélem, e nevek azonosságát nem kell történelmi adattárral igazolnom. E dolgozatnak egyébként is más célja van, mint a filológiai teljesség felmutatása az Ősbuda-témában.
Balra a Google-felvétel a magasból mutatja a Várost. Szinte a teljes képet kitölti a Kevély-hegy oldala, hozzá csatlakozik, jobbra, fönt a Monalovác 374 méter magas dombja. Ez az Erőd! Az első kép szántóföldi területe a Majdán-fennsík, mellette a Harapovác. Budakalász külterülete, mint a hegyes rész is. Egészen más azonban a történelmi világ… A fényes felkiáltójel ősi mészkőbánya, előtte, kelet felé látható az Alba-Ecclesia templom nagy alapja, mellette mesterséges kőmeder vezet az Erőd háta mögé. Ennek a vize fut Sicambrián keresztül. (Anonymus: Gesta Hungarorum, 52.fejezet.) A bánya fölött szép zöld sík terület, és e fölött is egy négyszög alakú, kedvcsináló, régészeknek. A hegy gerince a dzsámik világa, kövezett udvarain és fal-alapjain nincs növényzet. A baloldali felvétel közelebbről mutatja a Kevély oldalát, ez ősi „épített környezetet”. A gerinc sötét vonala alatt kör alaprajzú török épületek, a fénylő kőbánya alatt az Alba Ecclesia templom alapja látszik. A fölfelé futó párhuzamosok, közöttük fehér pontokkal bizonyára alagutak. (Vannak ciszternák is, de azok nem így látszanak.)
Segítség a Magasságokból 26
Négy éve járom a Piliseleje térséget, Lánszki Imre nyomába szegődve, és kezdettől fogva azzal a hittel, hogy jó helyen járok, az eszme kibontakozását segítve, akár a legkisebb nyom meglelésével is. Tanár kollégáimat is magammal hívtam, és minden kis jel nagy biztatást adott újabb érdeklődők megnyeréséhez. Az egyik kirándulás során kézi kovácsolással készült penge-darabot lelt Pádár Miklós kolléga, melyet a KFKI a XV. század elejére dátumozott. Járva a Monalovác 374 méter magas dombját, megbizonyosodtunk felőle, hogy épített és lerombolt emberi környezet vesz körül, és a kőmezőt semmiképpen nem lehet egykori kőbányának tekinteni. A Kevély-hegy útjain az úthálózat időtálló állapotáról kiderül, hogy ősi, közöttük római építésű utak, melyek egykori szerepüket játsszák ma is, az egykori építmények: úti célok megléte nélkül. De az ember által alakított, épített és lerombolt környezetet itt is valóságnak érezzük. A Google-kereső program telepítésével, egy éve aztán drámaian felgyorsultak az észlelés eseményei. A műholdas program használatában némi jártasságot szerezve megismertem a várat, a várost, és felkutattam nevezetes létesítményeit is. Ha megismeri az ember a falak maradványának űr-képét, elindulhat a fal nyomvonalán.
Tekintsünk le Ősbuda, azaz Székes-Fejérvár Erődjére! A feljáratokból kettő van a keleti oldalon. A Castrum keleti oldala egyenes: a „palack” talpa. Déli sarka csapott: az egyik ostrom súlyosan megrongálta, a törökök átépítették, láthatóan. Az északkeleti sarok és a vele majdnem egy vonalban láthatóüreges háromszög vonala a nyugat-keleti, ezen fekszik a pontosan keleti tájolású Főtemplom. Közismert neve a Boldogságos Szűz Fejéri Temploma. Az Erőd északi falánál álló jellegzetes templomalap érdekes belső tagolást mutat. Mellette lefelé a térképeken Burch felirattal jelzett Várpalota, és a palota nagy tornyának alapja sárgás osztott folttal mutatkozik, de látszanak az átépítések is.
Az Erőd képe Ősbuda, azaz a királyi Fejér szíve a Kevély-hegy és Pomáz között nem túl magasra emelkedő domb, melyről azonban „lelóg” az Erőd, túlterjed minden irányban. A „keresővel” a látvány távolsága és dőlése gyorsan változtatható és egy-egy kiszemelt jelenség minden irányból körbe nézhető. Így
27
jártam körbe az erőd-dombot, megállapítva, hogy ezt is falak szelték át, és körvonala által kijelölt területe jóval nagyobb, mint a 374 méter magas Monalovác. Az Erőd keleti fala egyenes, vonalának iránya nem teljesen észak-déli, az északkelet-délnyugati felé fordul el. Két feljárat szerkezete vehető ki, és a déli oldalon is kettőé. Északon is látszik egy „folyosó”. A dombon több helyen mesterséges bevágás, helyenként szakadékszerű üreg látható, nem természetes hiányok és nem is a bányászati tevékenység eredményei. Az erőd északi falazatának vastagítása nyugatról újabb területeket vont be a Castrumba (= Erődbe), a falak kelet felé közelednek egymáshoz és összefonódnak. Nagy falak szeletelik fel a belső várat, egyik észak-déli irányban, majdnem középen áthúzódva, a többi nyugatról keletre tart. Hátul, a nyugati részen főképp kör alakú épületek látszanak, de ilyen van a keleti kapufeljáró helyén, az északi végen is. Az északkeleti erőd-negyedben látható egy szigorúan keleti tájolású, elöl két toronyalappal kezdődő négyszögű épület, melyhez mindkét oldalon kisebb négyszögek csatlakoznak. A „tornyok” között négyszögletű összekötés látható. Szembesítve az elhelyezkedését és arányait a régi térképeken szereplő Főtemplommal („Hauptkirche”, lásd, később!), megállapítható, hogy itt kell állnia a Szent István által építtetett, a Boldogságos Szűznek felajánlott Fejéri-templomnak. Az Erőd déli oldalán volt a Prépostság. Valamilyen temploma ennek is lehetett, de nagy épületnek itt nincsen nyoma, a Burchnak egyébként is volt, egytornyú temploma, vagy templomkápolnája. Ide, a Monostor-bástya fölé nem lehet elképzelni a királyi bazilikát, hiszen a hajója észak-déli állású lenne, a szentély tehát délre nézne. (Az összes térképen keletre néz a Bazilika, a valóságban is keletre kellett néznie.) A Castrum körüli védővonal gazdag kapcsolódási helyeket mutat -minden szakaszon, bástyákat, falakat. A déli oldalon, keletről „hátrafelé”, nyugatra haladva széles várárok és nagy kapuzat rajzolódik ki a bástyaalapok között. Az északi vonal végén, nyugat felé sok „építészeti esemény” fogad: északra, kifelé is vezetnek vonalak, egy feljárat is bevezet a Castrum északnyugati végébe. A keleten négyszögletű vonalat, a sarkot (a csücskét) levágták. Mivel ez a lemetszés a délkeleti sarkot az aljáig éri, vélhetően alulról történt a sarok „lebontása”, erőszakos módon, ostrommal, és az újraépítés az új helyzethez igazodott. Nézzünk körbe az Erődről! Az ötszáz méteres madártávlatból északra a pomázi lankát, fennsíkot, a pomázi és szentendrei hegyeket, kelet felé Budakalászt látjuk, le egészen a Dunáig, Kalász és Megyer partjait, a Szentendrei-szigetet. Dél felé tekintve a Budai-hegyek „előhegyeit”, előtérben Ürömmel, nyugatra fordulva Pilisborosjenővel. Nyugaton a Kevély-hegy északkeletről délnyugat felé húzódó vonulata Csobánkánál ér véget; a panoráma az Oszoly-hegy erdőségeivel fordul és záródik Pomáz felé, a Dunáig. Csobánka tehát a nyugati völgykapun a „retesz”, az Oszoly-hegy túloldalán. Emelkedjünk kissé! A Castrum azaz Erőd területe becslésem szerint 500-600 méter lehet, a kelet-nyugati méret a hosszabb. Az északi oldala valószínű római eredetű, ezen az oldalon a hozzáépített falazat nagy változatosságot jelent, mindhárom dimenzióban. Első feljárata a régi Budai-kapu volt, az egyenes dél-délkeleti oldalon, a második nem messze tőle, a harmadik a déli oldalon, és az utolsó is itt, csak hátrább nyugatnak, a Monostor-bástya mellett. Feljutva, a kaputornyon át, a legfelső szint a „Burch” szintje, és a Főtemplomé – az első, keleti részben, a járószint lefelé süllyed, a téren szökőkút, és a templom feljáratai újabb lépcsőket jelentenek. A felénél egy fal szeli ketté, ami megemeli a hátsó szintet. Úgy látni, a Burch-nak írt palota az egyik „fejedelmi dombra” épült, ebből hét volt, a Képes Krónika még ezeket ábrázolja, a palota valószínűleg Árpád dombját foglalta el. 1601-ben a nagy robbanás ledobta a tetejét, a francia metszet már így ábrázolja. Ennek volt egy tornya, de ezt nem ábrázolja minden rajz, talán ez a torony is áldozata lett a lőpor-robbanásnak, mint a Főtemplom tornyai és átriuma is. Majd a törökök, megmagasítva újraépítették talán, mert van rajz, amely ábrázolja ezt (az „olasz metszet”). Mögöttük egész sor török épület alapja látszik. Köztük egy fürdőé is. Hátul is van dzsámi, elől és hátul még kisebb épületek, és „szabadidős helyek”. Ez a kép megfelel a történészek által felmutatott képnek, és ha választ kap néhány kérdés, tovább gazdagodhat a képalkotás.
28
Az Erőd északkeleti szelete 400 méter magasságból. A Főtemplom vibráló kontúrja (jobb felső negyed) rajzolja ki a Nagy Sírt, királyaink nyugodatlan temetőjét.
Templom a Boldogságos Szűznek
A fejéri Főtemplom két oldalán kápolnák, a belső térben is szentélyek tagolják, nem látom szimmetrikusnak. Váratlan, hogy nem látni körszentélyt, tehát az apszis négyszögletes. A várfalhoz a torony kerül közel, a templom északi oldala és az erődfal közötti tér külső kert, sírhelyekkel. Ugyanígy, a hátsó, nyugati bejárat több oldalról is nyílik, egy kert van hátul is. A bal oldali torony látszik kisebbnek, pedig ezt rajzolják a nagyobbiknak. Mátyás sírszentélye a templom-apszis alatt jól látszik, és a kivezetése is a várfalba, bástyává alakítva. Az erőd közepén van egy szabályos vastag, egyenlő oldalú háromszög, rásimul a templom apszisából vezetett keleti vonalra, mely pontosan megy tovább, Alba szentélye felé. Úgy két kilométerre nyugat felé a „fényes felkiáltójel” is ezen fekszik, ami egy ősi bánya.) Egy 1685-ös rajzon tornyaitól megfosztva áll a templom, kápolnái társaságában árválkodva. Ő látta fölkenni és eltemetni királyainkat.
29
Az Alba-Ecclesia templom alapja, balra a torony és elöl szónoki kápolna. A körszentély előtt még van egy kis kör: egy tornyocska alapja. A fondálás módja és részletei (!) leolvashatók az alapról.
Az Alba-Ecclesia és környéke A Kevély-hegy oldalában leltem rá az ősi templomra. Mint Anonymus megírta a Gesta Hungarorum 52. fejezetében, a 907-ben elhunyt Árpádot három forrás fejénél temették el, melyek vize egy kőmederben Sicambrián fut keresztül. Sírja fölé István királyunk az Alba-Ecclesia templomot emelte. Ebben az összefüggésben lelünk rá a templomra és kísérő építményeire, ezek az Árpád-szentély, a hatszög alapú torony, a kör alapú szentély-torony, a szabadtéri szónoklatokhoz, és a díszes kert. A „kőmeder” magasabbról, majdnem a gerincről jön lefelé, és egyszer csak kiszélesedik, és a bevágás, mélyen a hegyoldalba fordulva, kellő nagyságú vízszintes felületet képez az építéshez. A templomhajó orra a kőmederig ér, amely szép rajzolattal halad lefelé. Itt van, kissé lejjebb, az egyik fő fejedelmi temetkezési hely. Közel van ide a kelet-nyugati alsó várfal és várárok –ez ma is megvan. A falak és vizek szabályos rendszerét szépen mutatja a fennsík ma is kivehető gazdag rajzolata. Az Alba-templom, a kert, az Árpád-szentély, a templom különálló tornya és kápolnája fallal körbevett terület! (A torony a Sziget városrész ostromakor találatot kapott, ez is látható az egyik rajzon, és ezután el is tűnik, a következő képről már hiányzik) Észak felől a hegylábtól is fel lehet ide jönni, de kissé meredek a lépcsőzet és nagyok a lépcsőfokok.
30
Fejedelmi és királyi temetkezési helyek
Majdnem középen szeli keresztbe a területet egy függőleges alagút. Balra fönt a gerinc alatt a római út vezet, fölötte dzsámik és udvaraik sávja. Az alagút közeléből, balra föntről indul le a Kőmeder (Anonymus, 52. fej.), az Alba-Ecclesia alapjában szélesedik ki, megy tovább lefelé. Áthalad a Szentély négyszögén is, melyhez jobbról láthatóan egy út vezet. A vonaltól jobbra az Óriás Hun király alakja a csillagképpel, előtte az Ősbánya, „bekeretezve”. Körülötte motívumokban gazdag, nagy mező.
Királyaink fő temetkezési helye természetesen a Castrum területén volt. A Boldogságos Szűztemploma most maga is a sír lakója, királyainkkal együtt. De elképzelhető, hogy valamelyik királyunk az Alba-Ecclesiát tekintette nyugalmasabb végső pihenőhelyének. Árpád vezér sírszentélye külön épületet kapott, amelyhez az István által emelt emléktemplomból is le lehetett ereszkedni, de az út a kőmederben, nehéz próbatétel. Most még nehezebb, mert fölülről nagyon sok követ szórtak le, amikor lerombolták az Alba.Ecclesiát, és a száradék fák is megnehezítik a dolgunkat. Régen egyszerűbb volt azért, és méltó volna illően kitakarítani az egész kőmedret, Anonymus iránti tiszteletünkből, már ha a krónikás médium-elődöt többre becsüljük valamelyest, mint szent emlékű uralkodó-elődeinket. Ha azonban az Albához vezető útról leereszkedünk az alsóbb szintre, az ősi úton könnyen jutunk a Szentélyhez. A felvételen a „hajóorral” egy ferde alapú négyszög érintkezik, ez a szentély helye. Az építmény „nyeles portával” kapcsolódik Alba kertjéhez, amely kert a templom déli oldalán, mintegy vele azonos szélességgel csatlakozik hozzá, keleti eleje lenyúlik az egykori falig, visszafelé pedig „magához veszi” a Szentélyt. A kőmederben a víz érdekes cikkcakkal folyt, az oldal a lehasítgatott kövek hiányaival és domborulataival érdekes és különös hatású környezetet ad. A szentély helyében biztosak vagyunk, és csak remélni tudjuk, hogy nem háborgatták a honukba visszatérőnépünk vezérének nyugalmát. Az épületek lerontása valakiknek a vallomása önmagukról és rólunk. Sírok nemcsak a Szentélyben voltak, vannak a Kőmeder körül, főleg a keleti oldalán, és az Alba-kertben, szinte mindenütt, különösen a volt falak tövénél. Az Alba-Ecclesiának altemploma is van, de nem az egész templom alatt, hanem középen és a szentély alatt. Van egy feltételezés is a Szentéllyel kapcsolatosan. A hozzá nyugatról vezető út nagyon erőteljesen mutatkozik meg, míg a keleti irányból kevésbé. Mivel a magyar királyi város Sziget városrészének élete az Alba-Ecclesia környezetéig terjed, főképpen, ettől nyugatra volt talán a hunok egyik szálláshelye. Nevezetesen a királyé, Attiláé. Mivel a volt székesfővárosunk objektumai mind a krónikás hagyományok nyomvonalán bukkannak föl, értelmetlen volna erőltetett érveket kiokoskodni az egykori hun központ megtagadására, ez ellentétes volna minden értékes hagyományunkkal. Joggal feltételezhetjük azt is, hogy Árpád vezért „az Úr megtestesülésének 907. esztendejében” valóban ősapja, Attila sírja
31
közelében helyezték nyugalomra. A hunok, közvetlenül, Attila király szálláshelyét az Ősbánya környékén véljük megtalálni. Innen azért kell útvonalat kiépíteni, mert valami miatt fontossá válik egy hely: sokaknak, sokszor kell útba ejteniük. Valószínűsíthető tehát az is, hogy nemcsak Árpád földi maradványai nyugszanak a Szentélyben, hanem Attila hun király hamvait is e földdarabka őrzi. Amellett is, hogy a hunok temető-mezeje az Ősbánya körül található, és Pomázon.
Utak, útvonalak Álljunk rá az egyikre, és megtapasztaljuk járhatóságukat. Az ember nem gondolná, hogy a Kevély útjai nem egyszerű erdei utak, melyeket az erdőgazdálkodás gyakorlata alakított ki, nem is a turistaforgalom igényei szerint járnak, hanem ezek ősi, valaha úti célok felé tartó, a járókat egy-egy létesítmény, ház, templom felé és ezekhez elvezető utak voltak. Egy római út a Sadove kertváros északi oldalán indult, pontosabban ez jelölte ki a Sadove helyét, a parcella fekvését, mint ahogy a többi ősi út is jelen van az itteni településszerkezetek emlékezetében. Tehát induljunk enyhén emelkedő utunkon, ha tudunk, ha valami mesterséges akadály nem tartóztat fel. Ha nem tudunk egérutat lelni, kerülővel térjünk ide vissza. Az Erőd mögött már nem lesz akadály, csak a szép emlékei érzékelhetők egy hatalmas város erődjének, mellette elbűvölő várkapu áhítja belépésünket, páros tornya mint a mesékben, körben bástyák, tornyok, oszlopok szép ívei hajladoznak, és a színes kalpagjukat lengető ifjak köszöntenek. A morcos őröket épp hogy észrevesszük. Mintha csak éppen most távoztak volna innen az épületek, képzeletünk visszaállítja az ősi perceket. Az elhagyott terek, alapok, falhelyek könnyen kapcsolódnak össze gondolatban, miközben száraz, kikövezett utakon haladunk előre. Elvezet az út egy-egy szakadék mellett, és kezdetben nem is gyanakszunk arra, hogy talán maga az ember vájta ki ezt a szakadékot! Mert hiszen semmiféle természetes erő nem hagy ilyen nyomokat, a víz alakító hatásától merőben eltérő az itt kialakított mesterséges környezet! Szegélyköveket is látni, egy-egy szakaszt tartósabbra, jobban megépítettek, az emelkedőkön. Sokáig mehetünk egyenes úton! Szépen, nyugodtan mehetünk, lassan de biztosan fent vagyunk az Ősbánya fölött, majd a gerincen. A római légiók azért vonultak itt, a hegy oldalába vájt úton, mert a környéken itt vezetett átjáró a Dunától azon túlra, és ez volt az irányosztó- és találkozási hely is. Itt látszik a hadi út a bal alsó harmadtól átlósan a jobb oldal felső harmadában kikötve, de a valóságban csak enyhén emelkedik. Áthaladtunk a Monostor-bástya és a szép kapuzat vidékén. Több szintű a táj, a szintek leolvashatók, a csatornának egészen mély részei is vannak. A bástyák helyei képzelt falakkal összekötve kísérnek. A római úton végigmenni nagy élmény! De érdekes útvonalak várnak mindenütt. Ha Üröm felől indulunk, és felemelkedünk a Kőhegyre, impozáns minaretet képzeljünk a felforgatott alapokra. Innen kanyargós úton mehetünk le észak felé, a dzsámik területére, ahol ma is látszik s szép udvar, semmi fa nem ver itt gyökeret, és ilyen tisztás három is van a gerincen. Néhol kanyarog az út, de már nem emlékezik rá, miért. Az Ősbánya felé letér az erdőbe, és a bánya fölötti tisztáson állapodik meg. Ezt az útszakaszt nem járják, csak a kereső rajzolja ki.
32
A Monostor-bástya és környéke, a déli főkapuzat. Fölötte falak találkozása, bástyával, a bal felső sarokban és az Erőd alsó csücske mellett szintén. Elöl az Erőd sötét dombja, mögötte a nagy vízárok, és a déli, nyugati kapuzat. A ferde vonal a Kevély oldalán haladó római nagy út, a Pilisbe vezet, onnan a Dunához.
Föld alatt és föld felett Ha a kép felső része közepén látható vonalon megyünk fel, fában ritkás, emberi nyomokban sűrű vidékre jutunk. Mindenfelé óriási kőhalmok, tumulusok emelkednek. (Mint jól érezzük, a tumulus szó magyar ősi gyökerű, azonos a töm, temet, templom szavaink gyökerével.) E tumulusok különösen látványosan maradtak fenn a Sziget és a déli Előváros magasabb részein. Egészen magas építmények! Némelyike a török palota lefutójaként is szolgált, tetejét elsimították ezeknek, némelyek alatt boltozatos szép faragású kövekből épített járatok vannak. Későbbiek, mint a római kor, mert az ajtó- és ablakkeretek körül szép római kövek vannak. Két pinceüregnek is nézhető alagútrész úgyahogy rendbe van téve, de sorsuk mégis szánandó. Fent felfedeztem a szépen kivésett szellőzőnyílást. Úgy látszik tehát, a párhuzamosok közötti pontok, kör alakú üregek szellőzőnyílások.
Falak, falak, mindenütt! Külön szólok néhány szóval a kövekből épült falról. A kő alapot úgy faragták meg a kőelemek elhelyezéséhez, hogy az elmozdulást megakadályozza, még földrengéskor is. A meredeken futó fal mély beeresztést kívánt, néha hihetetlen artista-mutatványnak tűnik, ahogy a fal felküzdi magát egy meredélyen. Szerkesztett építmény ez a fal, az alap kifaragásának és a kövek további felrakásának szigorú technikáját lehet leolvasni a maradványokról. A fondálás alapkövei messze vivő nyílegyenes vonalat adnak, és az Alba alapja is ilyen mérőkövekkel szerkesztett. Nem folytonosan egyenes vonalban rakták a falat, hanem 20-25 méterenkénti rózsaszerű belső leveles tagolással. Némely
33
rajzon jelezve van valamelyik várfal belül az Erődben is. (A várfalak magassága 7-8 méter, vastagságuk 5-15 méter volt, helyüktől és szerepüktől függően.) Az erődfal sejtes szerkezetű. Egyes felvételi rajzok jól mutatják, hogy a falak hálója beszövi a várost. A Batalbástya leomlott falait ma is megcsodálhatjuk, 2-3 méteres tömbjeit nem volt szívük széttörni az embereknek. Másféle fal maradványa látszik az Erődtől északnyugatra kissé: apróbb köveket oltatlan égetett mésszel locsoltak szilárdra, és sok helyen betonozást látni, különösen az üreges részegnél. Maga e fal a rózsa leveleihez hasonlóan szerkesztett egység, amely minden irányú kötést valósít meg. Sajátos alakzata, alapja feltűnik rajzokon, kőalapokon.
A lefutó vonalak
Itt minden fejtörést okoz, mert a megszokottól eltér. Nyílegyenes vonalak szabdalják a Kevély minden oldalát hosszában is és alul keresztben is, melyek ismét falakat jelezhetnek. Ezek helye folytatódik a mezőn is, fent a gerincen nyiladék jelzi áthaladását. A másik oldalon ugyanígy folytatódik a vonal. A szántóföldet igen szabályos metszésekkel osztják fel a vonalak, és folytatódnak a portákon is, melyet valami módon észre kell venni. A vonalak voltaképpen párhuzamosok, közöttük szabályos távolságra lukakkal, üregekkel, melyek besüppedt felszíni pont alakjában, vagy fehér pontként jelentkeznek. Menekülő útvonalak, alagutak lehetnek ezek, amelyek általában boltozottak. Néhol beszakadt a vonal, a keresőn az üregek jelentkeznek, és a folytatást is látni lehet. Mély árkot ástak, sokszor az alapszikláig, ezt fölfalazták, és boltozták, majd falat építettek rá. A fennsíkon egyes helyeken igazi földalatti portákat látni, melyeket a felszínen fényes utak kötnek össze. Mindebből itt semmi nem látszódik. Vannak egészen hosszú alagutak is. Az Erőd templomától egy nyugati irányba vezet, egy templomig, amelynek az alapja látszik. Egy másik elvezet a Dunáig, a folyóág másik partján folytatódik, Fót és Vác felé. Egy-egy szakaszon ezen alagutak fölött mai utak haladnak hosszan. Ugyanez a másik irányban kivezet a fennsíkról, és Csobánkán ér véget, körülötte építmény alapja látszik. Ha alul keresztben is össze vannak kapcsolva az utak, érthető, hisz így széles térség bármely pontján a felszínre juthattak a menekülők. Egy-egy felületet a pontok és vonalak szabályos halmazai töltenek ki. A lent kivehető két újabb tanya is ezekhez viszonyulva épült fel. A föld fehéren mutatja a fal helyét, fölötte ferde párhuzammal a csatorna fut.
Vonalak párhuzamban Nem lehetett fal minden alagút fölött, de lehetett út. Németh László, budakalászi lakos volt segítségemre az egyik bejáráson, aki figyelmes társ volt, helyismeretével és megfigyelő készségével nagy segítséget adott. Megjelöltem a válaszra váró kérdéseket, a vonalrendszerrel kapcsolatosan, és ő vette észre az út mentén bennünket követő „hurkákat”. A boltozat elnyújtott felszíni nyomai kísérnek, néhol beomlott helyekkel tagolva. Az ősi utak, melyek nem igényelnek karbantartást,
34
építésben összefüggnek a földalatti utakkal.
Vízrendszer a felszínen
Kissé nehéz volt elhinni, hogy a fejéri vár is vizekkel volt körülvéve. Nemcsak a Dunáról van szó. A Duna ott volt Pomázon, ahol Sicambria kikötője üzemelt, és majd a székesfőváros, Fejérváré is lett. A vizek, nagy mocsarak táplálója maga a Duna volt, a nyugatról lefutó patakok (ma Majdán), a bővizű források. Az egész várost, a Budai-külvárost, a városrészeket külön is, csatornarendszer fonta be. Látványos árkai voltak, nagy és széles az Erőd déli és nyugati oldalán, északon a Palotai-bástya hídja pedig kinyúlt messze fölötte. Nagy árok tátongott a Piacváros és az északi Előváros között. Élénk zöld rajzolatú a keresőprogramon a vizek helye. Az árkok mentén megfigyelhető a speciális építmények sora és betöltött szerepük. Hidak, bástyák, tornyok, platók látszanak, színnel és felszínnel egyaránt rajzolódik a csatornák rendszere, de különösen látványosan a Sziget nevű külvárosban. A Kevély-hegy ez, az északi Elővárostól óriási, szakadékszerű árokkal elválasztott, ettől nyugatra eső része. Valahogy itt felejtették az árkot, ami szépen, szabályosan, ma is működően fut a hegy lábánál végig, de még az erdőben. Helyenként falmaradványok kísérik. Ha meg akarjuk tapasztalni a várárokműködését, menjünk végig az egyik oldalán. Ha nem vagyunk eléggé figyelmesek a tájékozódásban, és elvétjük a Dera-patak gázlóját, amin Pomázra juthatunk át, és elindulunk az ingoványon át, felfedezhetjük sz ősi mocsárvilág élő emlékét. Nádassal, szárcsákkal. Mivel nem akarunk elmerülni a mocsárban, visszafordulunk az árok mentén, Budakalász irányába, számítva valami átkelőhelyre a várárkon. Ilyen azonban nincsen, a gazzal sűrűn benőtt csatorna mentén visszafelé kell utat törni, ami fölvezet újra az Erőd mögé. De még tovább kell haladni, az ellenkező irányban, az erdő alján, amíg végre egy feltöltődött kis szakaszt találunk az átkeléshez. Megnehezíti az átkelést, hogy az árok túlsó oldala magas, azelőtt még a fal is ott állt, a túlsó oldalon. Az ismert időkben értelmetlen lett volna ilyen létesítmény megalkotása, ezt csak a várárok szerep értelmezheti. A legnagyobb felszíni vizek, a legmélyebb árkok a külső Palotai-kapu hídja alatt, és a környékén volt, a szakadékszerű üreget most tünteti el tulajdonosa, biztosan nem fogja megvárni a feltárásokat. (Ez a veszély leselkedik Ősbuda minden várárkára, és minden egyéb létesítményére. A mai ember pusztító ereje felülmúlja a történelmi várostromok összes energiáját.) A közelben, Csobánka felé húzódik egy egyenes árok, szántóföldnyi szélességű, a térkép is jelzi: Bánya-völgy a neve. Russworm ezerkétszáz válogatott emberével itt gázolt végig, mély vízben, nádkötegeket vittek magukkal harcosai a lábuk alá. Nyolcan elmerültek így is. De Szigetet meglepetésszerűen visszafoglalták a töröktől, 1601-ben. A Monostor-bástyavidéke és a belső Palotai-kapu tája mély és széles árokkal övezett volt. Természetes, hogy még ezeknél a vizeknél is nagyobb volt a Duna jelenléte, ez különösen az Északi oldalon (Pomáz) volt látványos.
Vízrendszer a felszín alatt
35
Ezen a megművelt földterületen folyamatosan kerülnek a felszínre a föld alatti maradványok, mert ez város volt azelőtt. A ma is meglévő várárok keretezi a szántóföldet. Sajnos, itt nincs esélyük a vadaknak a menekülésre: az egykori város nyugati fennsíkja ma holtbiztos vadászmező.
Megfigyelhető a kék hideg sávok ferde és párhuzamos futása, a sávokban pontokkal, üregekkel. Az Erőd oldalán és tetején is folytatódnak a hideg vonalak. Ezen a képen jól látható, hogy a hegy méltán kevély, mégis szerényen, némán őrizte titkait. Micsoda gazdagság olvasható le csak az Erőd környékének építészetéről is!
Az ivóvízrendszer alapját az a vízgyűjtő hálózat képezi, amelynek java részét a rómaiak alakíthattak ki. A víznyelő pontoktól összefutó vezetékek gyűjtik a föld alatt össze a vizeket. Ez a felszín alatt 2-4 méterre fekszik, és sok helyen, sőt a legtöbb helyen összefüggésben van a ferdén lefutó vonalakkal. Ahol alagút is van, abban fut a víz. Az Erőd dombjának magaslati pontján is volt ivóvíz, ma is van! Voltak víztározó kutak is, a kőbe vésve, másfél-kétméteres átmérővel, mélységük elérte a harminc métert. Hatalmas ősi fedlapja van! Az egyik ilyen kutat a gyöngyössolymosi barlangászokkal kitisztítottuk, egy oldalága van, azonban be van szakadva. (A bánya engedélye kellett hozzá, természetesen.) Hogyan rajzolódik ki ez a rendszer a képernyőn? Egyenesen és párhuzamosan ferdén futóvonalakkal, ezek elválnak az egyébként szintén kékkel, de szabálytalanul kirajzolódó barlangoktól és üregektől. A források helye még mindig szépen látszik, azoké is, amelyek fejénél a Fejedelem sírszentélye állt!
A fényes felkiáltójel környéke. Az Ősbánya mélységei és magassága 36
Mintha az Égigérő Nagy Fát látnánk, egeivel, fényes világaival. A föld alatt ás föld felett hihetetlen gazdagság tündököl. Óriási palota kör alapjában egy kisebb kör látszik, följebb fallal körbevett különféle alakú mezők, bennük kisebb alakzatok, vagy hosszú, egyenes vonalak mérnek ki érdekes alaprajzokat. Mintha egy gímszarvas is rohanna lent, a nagy vadásszal a nyomában. A fényes földről emelkedik a fal fölfelé, egy alagút pontozott vonalával együtt.
Az egyik bejárás kérdése az volt, mi rajzolhatja ki azt a szabályos körívet, amely az ősi bánya alatt látható. Németh László ebben is megelőzött: a fák meg vannak feketedve!- kiáltott fel, és valóban, a körív mentén elöregednek a fák, a többiektől hamarabb elpusztulnak, tehát a hiányuk is kilátszik a fák mezejéből. Azt sejthetjük, hogy alant temető van, a hun sírok köre adja a nagy kört, tehát lehet itt akár hun fejedelmi temető is. Mert egyébként a sírok hun sírok, ezekből sok van itt. (Nemcsak a Kevély oldalában, a Pomázi-hegyen is van temető.) Mint tudjuk bizonyára, a hunok szabályos kör alakú sírhelyeket ástak, melyek átmérője 10-20 méter. Nyilván, középen fekszik a halott.
A „Pihenő vadászkalap” címet adtam ennek a felvételnek. A szabályosszabálytalan, szeszélyes, fényes vonalak, és a sűrű pontok a mezőn így nem látszanak, a felület furcsa kőszíne sem. A „kalap” most lucernatábla, bár termése satnya, a vékony földréteg miatt. Elöl és oldalt nagy üreg: az elbontott épület helye. Az alagutak bejárata is látható, a pontok rajzolata alapján vonaluk követhető. Mértani alakzatokat is látunk, a „kalap” melletti rész közösségi célú, tömegek 37
megjelenésére is alkalmas találkozóhelyekre emlékeztet. A neve: Majdánpola.
Majdánpola. Üregekbe vagy volt termekbe sietnek az alagutak?
Majdánpola, és a Dere– patak fölött húzódó, enyhén dombos terület különösen gazdag lejáratokban, szellőzőkkel ellátott földalatti üregekben. Itt vékony a földréteg, és az űrképeken látható szürke szín éppúgy nem látható, mint a szép vonalvezetésű ősi utak. A fenti képnek A pihenő vadászkalap címet adtam, ezzel is emlékezve itteni szürkületi bolyongásomra, mikor is átfutott egy-egy történet elmémen az eltévedt vadászgolyóról. Melyik kor embere lakta vagy használta ezeket a földalatti járatokat, miféle új szerepet tölthetnének be napjainkban e földalatti mesepaloták? Vékony földtakarója lévén, nem sok hasznot hozhat a földtábla, míg egy jó gazda érdekes idegenforgalmi és történelmi-ismeretterjesztő létesítménnyé varázsolhatná e páratlanul érdekes mezőt, a természet és az ősidők együttes hagyatékát. A felszínen sok fal futott itt össze, azokon túl csak az ingovány védte a várost. Megtapasztaltuk ennek is a maradékát: még ez is elég visszatartó hatással van a kipróbált mocsárgázolókra: Kerüljék el bölcsen e vidéket! Russwurm válogatott katonáival még veszélyes mélységeken verekedte át magát, míg megfújhatta az ébredő törököknek ébresztő harci kürtjeit, kilenc órás gázolás után meg is érdemelték a győzelmet, 1601ben. (Háromórás kaland után mi is rászolgáltunk a vacsorára!) Ez a szürke felület még csillog is, mintha nem borítaná föld. A szélein látni azoknak a falaknak a helyét, amelyek ezzel a mezővel alkottak egységet, míg a legtöbb fal csak áthaladt vagy találkozott e területen.
Felülről végigtekintve a Kevély elnyúló testén, körben látjuk a ferde árokvonalat (bal, északnyugati sarok), ami egy ponton átadja a helyét a falazatnak. Ez szép vonallal körberajzolja a hegy végét, és átfordul a déli oldalra, ott fut tovább a védmű, árokként, de mögötte a fal helye is látszik. Árkok mindenütt kísértik a falakat, ha nem is nőnek csatornává. Erősen látszik a falak helye a hegy oldalában, lent is és fent is, és a dzsámik alapjainak, udvarainak tisztásai. És mindenütt, újra a vonalak, pontok, alagutak, üregek és kibővített változatai. A pontok mesterséges, sorozatgyártással készült betonkürtők, szellőzőnyílások.
Betonból öntött üreges dugók: szellőzőnyílások
38
Ilyen mesterséges üregekkel módunk volt találkozni. Bosszantó élmény kísérte a megismerését: a budakalászi vállalkozók egyike szemet vetett a vár hatalmas, mesterséges árkaira, szemétlerakót képzeltek oda élelmes-félelmes szemei. Dózerrel ment neki a területnek, visszavont engedéllyel!, és szétrombolta az egyik lejárat, alagút-barlang kijáratát. Itt lelni olyan betonból öntött nyílásokat! A boltozatba való beépíthetősége végett a kürtőt kúposra öntötték, bizonyára farönk-darabot használva öntőmagnak. El lehet képzelni, milyen óriási számú kürtőt kellett kiönteni? Sok ezret! (Tudomásom szerint a római Pantheon építéséhez használtak neves helyen először betont! Az anyag itt nagyon megtévesztheti az embert. A dombok vastag felszíne –a Pannon-tenger üledékeként és a Duna elődjének köszönhetően- temészetes beton, a különböző szemcséjű homok, sóder cementált formája, vas és más színezéssel. Ez is beton, de természetesen öntődött változat.)
Találkozás Luppa urasággal
Nagyon szép hengeres, tetején gömbölyű határkőre leltünk legutóbb, kettőre is, betonkőből faragták. Szép római betűkkel vésték bele: LUPPA, de már átfaragták a nevet. Azt mondják az illetékesek, hogy így hívták a földbirtokost. A név akkor is érdekes, a hun jelentése: kanál. A Pomáz melletti sziget neve is ez, emlékmauzóleum is viseli ezt a nevet, amely akár a hunoké is lehetett. Az örökös talán büszke volt rá. A Luppa-sziget is kanál alakú! Töprengésre okot adó jelenség minden, ami a fél évezredes hun korszakhoz fűződhet. Ha figyelmesen szemléljük a francia metszetet, nem kerüljük el a szabályos alakzatok különféle formációinak látványát. Leginkább köröket látunk, kisebbeket, nagyobbakat, és mindenféle szögletes alakzatok is kirajzolódnak A Kevély-hegy oldalában. A legnagyobb kör e metszeten is és a valóságban is fent látható. Középpontjából egyenes indul lefelé, melyen fehér pontok látszanak. Egész az aljig ér. Nem szűnik meg a vonalak futása a mezőn sem, csak a Majdánpola melletti mészkő-fennsíkon. A kalaphoz hasonló formájú, északon meredeken
39
lefutó képződmény át van szőve barlangokkal és alagutakkal, a szellőző-pontok is látszanak, és több kijárati üreg is. Ezek gazzal sűrűn benőtt helyek. Rohamosan terjed a beépítés. Sürgető feladat lenne a történelmi nyomok azonosítása, és ahol még lehetséges, megmentése.
Az Óriás Úr mezeje Az Ősbánya környéke ez, keletre tőle és északra, lefelé. Az óriási emberi alak nem látszik jól minden pontból, dél felé haladva tőle elmosódik a látvány. Mégis ki kell térni a jelenségre, mert bizonyos szögből nézve erős hatással van a szemre. A gerincig érő és ott koronát viselő fej lefelé alakban folytatódik, háta az egyenes függőleges vonal, az aljig. Lábaival a Nagy Lépcsőn áll, fejétől egy fényes csillagkép indul fölfelé, egy íjat formázva. Az Óriás Hun király kezében rövid kardot tart, melynek hegyénél egy rémült alak rogyik össze. Két érdekes környezetű vízszintes négyszög alakú sík van előtte, az egyik a bánya fölött, melyet lefelé nyújtott négyszögben falak kereteznek. A déli oldalon a nagy római út megy még följebb, hogy a Pilis felé haladjon. A falakon belül, a keleti oldalon hun sírok! A kard és a csillagkép területe elemekből összerakott és kontúrozott. Lent az erdőaljjal párhuzamosan az óriás-lépcsőzet lehet ősi kőbánya. Fölötte, felfele hosszú egyenes, mély bevágású vonal látszik több száz méteren, a vonal, úgy tűnik fölülről, markáns emberarc profilját rajzolja ki, néhol üreget is látni, és medencéket. Óriási fürdő is lehetne itt, néhol szinte sík a tér. Nem tudni, miért, de színpompás, néhol kövezetet csillogtat, mintha kristályokat látnánk, rózsában és zöldben. Az olyan terület viselkedik így, amelyen kristályos kövek, mészkő található. Az Óriás alakja is apró helyiségekből áll, talán sírmező ez is, ki tudja, milyen régtől fogva fogadja be az egyes népek halottait. Lehet egy hatalmas palota vidéke is ez, de fal is van közöttük, és a hosszú vonalak, üregek kérdése választ kíván. Ez az egyik leggazdagabb régészeti hely lehet, amit valaha is találtak hazánkban.
Királyi-Fejér, határok nélkül Nincsen vége sem térben, sem időben, egyszerre emlékezik a múltra és folytatja művét: múlt és jövő egyszerre. Jelene nincsen. Mélyen benne él az előd-népek örökségében, jelenlétük áthatja az udvari város mindennapjait. Róma romjai veszik körül az embert, bármerre mozdul. Valószínű, Sicambria városnak több épülete és intézménye tovább élt, ha romosan is. Mintha egy amfiteátrumot látnánk nyugatra, Pilisvörösvár közelében. Jó lenne megbizonyosodni!
40
Nincs vége a meglepetéseknek, ha elhagyjuk a királyi város területét. Pilisvörösvár külterületén leltem rá erre a szabályos körívekkel, épületekkel, falakkal gazdagon épített földdarabra, gyaníthatóan aréna, amfiteátrum maradványait sejteti a látvány. A Pilis felé minden útvonal környéke éppen olyan gazdagon megrakott, mint a város maga, a vonalak is úgy futnak le a hegyek oldalán. Fejér, kiterjedt térség inkább, mint behatárolható város.
Az építészeti egység kiterjedése Délkelet felé tekintve az ürömi térség látszik, és Buda iránya. Délre, átjutva a széles árok vonalán, emelkedünk a Kevély-hegy déli részei felé, külön is nevezve a Kő-hegy és/vagy Ezüst-Kevély felé, ez utóbbit Ezüst-hegynek is írják egyes térképek. A Kő-hegy (333. m.) még nem a végső pont: le is kell róla ereszkedni. Ez a déli irány minősíthető a főiránynak, az Ősi Buda életét tekintve, hiszen az új Buda és Bécs felé innen indulhatunk. (Lánszki Imrével megosztottam észlelésemet az egész Kevélyhegy szerepét illetően, aki még akkor azt válaszolta, hogy nagyon meredek, azóta már más a véleménye, mint azt a Demokratának elmondta a legutóbbi riportban (X. évf. 48. szám, 52. old., ”Beszédes kövek”). A várárok Ürömben és Pilisborosjenő területén a Google-on látható, ahol netán megszakad, ott fal indul fölfelé. A falak továbbfutnak, túl Borosjenőn is, a Köves-bérccel kezdődő dombvonalat keresztezik, és annak déli aljában, bástyatoronyban végződnek. A Köves-bérc történelmi szerepéről a helybeliek semmit nem tudnak, de a magasból látszik, hogy volt építménye is, nyugatra kissé egy fal határolja, legalábbis palánka szerepe tagadhatatlan. A borosjenői, ú. m. „téglagyári” dombvonulat szépen beépített, a vár vízrendszeréhez is kapcsolódik. Ugyanez elmondható a környék többi településéről. Solymár, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, de a Garancs- és Ziribár-hegy és környéke is szép formációkat mutat. (Külön vizsgálandók a Pilisen és Visegrádihegységen áthaladó utak mente a védelmi, gazdasági, kulturális hálózat szempontjából. Úgy tűnik, élő lett a Képes-Krónika több jelenete, és általában is a krónikák világa.) A várfalak mindenütt ott húzódnak: ha visszakerülnének helyükre, szinte csak ezeket lehetne látni. A Kevély-hegyen is vonulnak mindenütt, a legmeredekebb részeken is látni valami védelmi pontot. Hosszú fal nyoma látszik a Majdán fennsíkon, a Castrum nyugati vége mögött kapcsolódik más falakhoz, és innen Pomáz felé is megy északkeletre, és magához öleli Pomáznak a Castrum felé dőlő részét.
Hogyan jutottam el a bizonyosságig?
Mentegetőznöm kell írásom szeszélyes szerkesztésmódja és egyenetlen stílusa, hangneme miatt, és bevallani: életem talán legnagyobb érzelmi élményét magas lázzal, a csillagokhoz verődve és a föld porába sújtottan éltem át. Valóban a Magasságokból érkezett a segítség és a bizonyosság, a
41
műholdas Google-program révén minden fontos maradvány láthatóvá válik. (Jó lenne, ha minél többen megkeresnék és telepítenék gépükre, ha pedig meggyőződtek saját szemükkel Ősbuda valóságában, nem maradnának tétlen. Minden ember, de különösen a törvényalkotó és politikus felelőssége ez: megvédeni, ami még megmaradt, mert támadnak az ügynökök! Soha nem késő, ha azonnal tesszük a dolgunkat.) Négy éve már, hogy találkoztam dr. Lánszki Imre ökológus sokat ígérő felismeréseivel. Mivel az egyik szívügyemet érintette (a másik a hun nyelv), figyelmesen követtem az eszme kiteljesedését, és mint sok más emberre, akik részesei voltak előadásai örömteljes, lelkesült hangnemének, mély benyomást tett rám is a felismerések pontos illeszkedése eddigi ismereteimhez. A föltevések számomra korán bizonyosságba fordultak át. Többekkel párhuzamosan jutottam magam is előre a részletek megismerésében és pontosításában. Az élmények szelíd sorozata akkor gyorsult fel és vált robbanássá „kritikus tömege”, amikor a többször bejárt területre ”rátapadtam” a Google keresőprogrammal. Ekkor már túljutottam a térkép-rajzok, metszetek, képi és tárgyi dokumentumok tüzetes elemzésén. A négy év során tanulmányoztam krónikáinkat, a királyi székhelyek történelmét, Buda-Vetus kutatásának irodalmát, a térképi ábrázolás fejlődését, a középkor és a reneszánsz könyvművészetét, különös tekintettel a királyi várost valószínűséggel megörökítő rajzokra, képekre, iniciálékra. A fürkészett téma alaposabb megismeréséhez kiegészítettem eddigi tanulmányaimat, kissé „szakosodtam” a Királyi Fehér titkainak feltárásához. Legalább olyan mértékben, ahogy én magamnak óhajtom a megvilágosodást. Avatatlan mivoltomat, mellyel egyáltalán viszonyulni merek e fenséges témához, semmi se menti, ha idegen területre tévedve, hibázom. De makacs vagyok a képek és általában a vizuális jelenségeket illetően, és ragaszkodom hozzá, hogy megértsem a látványt, legyen valóságrész, vagy annak művészi tükörképe. Be kell vallanom, nem a hitelesség megerősítése, hanem a könnyedén szerzett bizonyság vádjának elhárítása végett, hogy temérdek órát használtam fel, mire eljutottam a kívánt nyugalomig.
Előttünk történelmünk nyitott könyve. Elöl a Budai -külváros bujkál zöldes körvonalakkal, fönt az Erőd pilises búbja,
42
mellette zölden a Főtemplom mutatkozik. A védelmi vonalak és pontok a térképre vihetők. A Kevély-hegy volt a Sziget nevű külváros. <<< Előző cikk
Következő cikk >>>
Az aktuális
'Ősbuda'
című téma valamennyi cikke
Perkupai Pető Imre : ŐSBUDA FOGLYAI ... Perkupai Pető Imre : Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben I. ... Perkupai Pető Imre : Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben II. ... Perkupai Pető Imre : Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben III. ...
Ezt olvasom!
<> <>
<> Eddigi hozzászólások:
<>
További megfigyelések A fondálás
A gondos alapozás a város minden részén dicséri elődeink építőművészetét. Az irányok felvétele és megtartása nagy gondosságra vall. Példaképpen mutatom meg a Castrum és a tőle keletre elterülő budai külváros, délre a déli Előváros egységének kialakítását, a védművekkel együtt, összhangban a terepviszonyokkal. Alant látunk egy egyenruhás sziluettet: feje az Erőd, csillag-gallérja a várárok széles csatornája, teste a ketté váló Sziget és déli Előváros. E két utóbbi, fölfelé haladva, egyre mélyülő mesterséges szakadékkal válik el egymástól, de a hatalmas sziklatömbök leválasztása a kapuzat, bástyák, falak egybeszerkesztése céljából látványos szabad tereket hoz létre. A „fej” és a „test” között húzódó vízárok a legfontosabb, leglátványosabb területek egyike. Elöl, a keleti végen a z újabb, a keleti erődszélről áttelepített Budai-kapu és a feljárat látszik, a hozzá közeledő bejárati út egy külső kapuzattal a kép jobb alsó sarkából ered (a zöl erdőrész sötét körénél). A Monostor-bástya vidéke a szép déli bástyakapuzat helye is egyúttal (v. ö.: Wathay Ferenc festménye, képmelléklet). Fölfelé a hegyoldalban (a képen lefelé) a halovány foltok a kőépítmények helyét mutatják, ezek helyén állt az építmény-együttes, amely egységes tervezésű, építésű. Vannak keleten példák az ilyen építészetre, amelyben a kövek nyerése és a terület felszabadítása érdekében onnan fejtenek ki követ, ami a legalkalmasabb építmény-hely. Ez egyszerűműveletnek tűnik szóvan, megvalósítása mérnöki tudást igényel. (Milyen szépen kialakítható majd ez a rész a szemléltetésre! Az impozáns kapubástyát föl lehet építeni, mai szerepet adni neki, a történelmi ismeretterjesztésben, a hazai és külföldi vendégek fogadásában!)
43
A Castrumot nagy várárok, csatorna veszi körbe. Tetejének keleti, pilises felé négyszög alakú, valószínű ez még Sicambria erődje volt, szemben csatornán, síkon túli, pomázi ellenerődjével. Mozgalmas, sok megoldott építészeti feladattanúságát és tanulságait megőrző várterület ez, méltán aggódunk sorsáért.
A Castrumban a török fürdő medencéi kivésett medencék, az épület kristály-kövekből épült, mint az Alba. Bizonyos kőzetek, homokkövek csillámlanak, az utak, egyes területek fénylenek, a Kevély oldalában fényesen világít egy hatalmas felkiáltójel. Mondják, ez látszik teleholddal. Ez egy ősi kőbánya, de nem újkori eredetű. A jelet falazat veszi körbe négyszög alakban: kitüntetett hely lehetett valami okból. Hallottam, hogy a Zöldbarlangban a barlangászok hun fegyvereket találtak tavaly… (Őket nem ismerem, de amely barlangász csapatnak magam is tiszteletbeli tagja vagyok, az a közösség elkötelezettje történelmi múltunk értékeinek, és sokat áldoz a terület megismerésének. A vár kútjainak, falainak, üregeinek a tanulmányozásával a majdani feltárásoknál nagy segítségére lehetnek a régészeknek. Remélem, fogunk majd hallani a gyöngyössolymosi dr. Kovács Tamásról és csapatáról…) A keresővel megtalálható és beazonosítható volt minden objektum. A Castrum feljárati útvonalai és ezek épületszerkezetei bejárhatóak. A térképi körvonalak, a városi-és városrészi zárófalak, az ábrázolt bástyázat, torony, kapu a látható alapok révén térképre vihetőek. Ez a képzelt eredmény megfelel a történelmi ábrázolatoknak, ha azok sajátos szemléletével számolunk, és figyelemmel vagyunk az egyes korok nagy építkezéseire. Az „átfaragásokat” külön is figyelembe kell venni, ezekről külön kép is készülhet. Példáképpen a Kevély gerincén épült nagy török dzsámik kedvéért átfaragták a feljárati útvonalakba eső területet, utólag lépcsőket vájtak a tájba.
(Miközben ezt fogalmazom, rákérdezek az egyik területre, Németh László közli, erőgépek hada esett neki a területnek, visszavont engedéllyel, és vasárnap is ortják-pusztítják az ősi kultúra emlékeit. Modern barbárok! Kurszán váraként emlegetjük a helyet, de ősibb erőd, Kurszán koránál jóval régebbi. Látom a termeit a föld alatt!
A fönt elemzett térképek legtöbbje ábrázol néhol falat is, valódi látszat alapján. Ennek a képét meg kell ismerni ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a szinte mindenütt jelen lévő, és az egész területet behálózó falazattól. Jó lesz a tájban szabad szemmel is felismerni a valódi volt falazat futását, és olvasni a növényzet nyelvén is: Lánszki is annak köszönheti fölismerését, hogy elhitte a növénytársulásokban, ezek szabályos formációiban a földalatti maradványok jelenlétét. A tájban bujkáló történelem szemünk elé föl-fölbukkanó élményeivel gazdagíthatja kirándulásainkat. Különösen a Pilisben kapunk erre sok lehetőséget. Mennyi feltáratlan kincs mindenfelé!
44
Az itt közölt képek a keresés egy-egy pillanatát örökítik meg, de gazdagító pillanatok ezek. Elkezdhetjük megismerni királyi székesfővárosunk, az ősi Buda földalatti életét. Addig is alkothatunk egy gazdag képet, amíg szabad szemünk elé felszínre nem jönnek a maradványok. De ez a maradvány különleges, a legtöbb pontján. Elvitték ugyanis a mozdítható kövek jórészét, csak mutatóban maradt a faragott kövekből. Kik vitték el? Akik építkeztek. Királyi városunk köveiből épültek fel a telepesek falvai. De nemcsak ezek. Tetemes költségvetése lehetett a projektnek, melyből a szállítási költségeket fizették, hogy a messziről érkezett kővevők is gazdaságosan tudjanak faragott követ vásárolni. A temérdek várfal és városépület az 1800-as évek közepéig hatalmas faragott kőanyagot biztosított Európának. Vajon kik faragták és kik építették be ezeket a köveket az évszázadok során? De a kövek megvannak, valahol, valamelyik portán. És hol vannak a faragványok, szobrok, díszek? A budavári ásatások hozták felszínre az ott elásott késő-gótikus szobrainkat, itt is előkerül sok minden, remélhetőleg, mert a Székesfehérvárra vitt anyag csak kis töredék. A Pilis Duna -térségi főváros megléte, „megvolta” számomra már nem krónika és pláne nem legenda. Nem az a kérdés, menjünk-e el oda, hanem az, melyik városrészébe, melyik épületéhez menjünk. Aki így megismerte saját szemével, még ha a technika segített is és más égi áldás, annak nem kérdés az, hogy Stulweissenburg, a most vizsgált térképeken feltüntetett városnév melyik városhoz tartozik. Ha az ábrázoló szakma tanúságtétele kevés volna a tudós számára, jó szemmel és –ésszel maga is meggyőződhet az igazságról: meggyőzheti őt Ősbuda feltáruló valósága.
A keresések szépsége A tapasztalás fénye földeríti az elmét, az ige jelentéseiben nemcsak a megvilágosodás, a megvidámodás is szép, nemcsak az igaz, hanem ennek a mások általi felismerése, nemcsak az egyén felismerési lehetőségei, hanem az élmények megismételhetősége, ellenőrizhetősége, kiterjesztése. A Google, és más korszerű programok együttes használatával az élmény közösségünké lesz, ezáltal letagadhatatlan. Ha sokan élünk a technika lehetőségeivel, sokan kerülünk azonos tudás birtokába, és sokunktól már nem vehetik el a tudást. Még egyszer nem temethetik el a Várost!
De megvannak a tapasztalásnak a pillanatokban megjelenő szépségei is. Érdekes, szép munka a programmal dolgozni, sok meglepő felismerés birtokosává tesz a Google. Háromdimenziós képet ad a tájról. A térszín kiemelkedő pontjai (illetve ezek elektronikus jelei) a képernyőn érzékelhetően „keresik” a térbeli kapcsolódási lehetőségeket, és a térben nagy mélységélességgel meg is valósítják a találkozást. Legnagyobb csapda az elektronikus árnyékolás, amely a kezdőnek sok hamis képet ad, a keresést zsákutcába terelheti, (pl.: a folyóban is folytatódnak a partvonal elemei, mintha az épület a víz alatt is folytatódna) ezt sokszori forgatással lehet elkerülni. Sok gyakorlás és ellenőrzések után ismeri meg az ember az ”elektronikus felszínt”, melyről a növényzet, földtakaró, a „nem élő kövek” hiányoznak, és a való felszíni világot látjuk. Sok rejtett régészeti objektum válik láthatóvá.
Különös élmény minden nap találni valami újat. A beépítések Megyer, Kalász, Pomáz és Üröm területén számottevőek, de még itt is kirajzolja a településszerkezet egykori székesfővárosunk jellegzetes vonásait. Nagy élmény föllelni a Szentendrei-sziget hegyes déli végén az egykori római vonalakat, és a világítótorony helyét (ahogy a Mátyás-Graduale egyik iniciáléján láthatjuk, az egyiken világít is a torony), és kapcsolatot teremteni régi századainkkal. Föllelni a képeken megjelenő szépséges építészeti környezet: a paloták, tornyok, oszlopok, kertek, hidak, csobogók természeti valóságát, felidézni a feltámasztási és feltámadási jelenetet, a kórussal, a Főtemplom mellett, erődfalak tövében; vagy a virágágyas kertet, kerti asztal-terítést az Úr-sátorral és méhessel, eltűnődni magas szintű udvari kultúránkon, és megbocsátóan túllépni a lelketlen külföld-imádók buzgalmán, mellyel értékeinket azonnal és parancsolóan Itáliából és Németalföldről eredeztetik. És becsüljük immár a jó Cselebit, akinek mindig volt elismerő szép szava rólunk. Gyönyörködjünk el a Graduale dallamával a Szűz Mária-sziget fölött keleten fölemelkedő Mindenség Urában, és Boldogasszonyban, a Duna fölé finoman emelkedő párás fényekben, vagy az északról bársony-lila felhővel fölénk hajló, nyugalmat hozó Ejnaja: Éjnője, Éjszaka Királynője fölemelkedésében. (Az „Ejnaja” hun szó. V. ö.:
45
Detre: Hun szavak, szövegek, Internet.) És nézzük meg, milyen fejfedő van a fejükön! Az ősbudai szellem, a budai művészet és tudás, krónikáink vallomása szerint is, valahol mégis magyar, Európa csillogó éle volt. Szűk lehetőségekkel, annyiszor veszélyben, harcban…
Az igazság sejtése Deák Csabának most kell válaszolnom. Úgy vélem, igaza van, mint ahogy Sashegyi Sándornak is igaza volt, sőt Szörényi Leventének is. A teljes igazság azonban több ennél. Pomáz is, az Ezüst-hegy is csak egy kis része volt Ősbudának, az egykori királyi székhelynek, amely város szerepét fokozatosan vette át a mai Buda. Nem lehetett két Buda akkor, amikor még csak egy volt. Pomáz, mint városrész, és mint a római Sicambria örököse, ellátta a kereskedelmi szerepet, a kapcsolattartást a Dunán át, a Duna révein a messze és még messzibb földekkel. Szentséges helyei, fürdői ismertek voltak a távoli zarándokok számára. A testnek nagy és fontos része volt, de nem maga a test. A pomázi - kalászi patakvölgy meredeksége esést adott a völgyből leömlő vizeknek, sok malmot hajtott energiája, a Barátok-pataka szelíden mesél erről, és van itt másik malomvölgy is. A sok malom, sok téglaégető, sok áru vízen és szárazföldön szállítva, az erdők, megannyi sok szerep és szükséglet, melyek itt egymásra lelhettek. Elfogadom és azonnal hozzáfűzöm: igen, Ősbuda Pomázon volt, és Csobánkán, és Pilisborosjenőn, és Ürömben, és Budakalászon, és Megyeren. És a Szentendreiszigeten! A természetes bejárások, az előadások, az általam megismert ide vonatkozó irodalom, és a műholdas keresőprogram észlelései arról győztek meg, hogy Ősbuda a Duna mentén volt, és a Pilisben, Ősbuda pedig Óbuda fölött volt. Mindezeknek az összetevőknek számomra egy eredője van, hogy a Monalovác és környéke erődként volt a szíve-ereje, teste pedig a minden irányú kiterjedés. Dél felé haladva fölfelé kell mennünk a Kevély-hegyre, itt nyugatra tartva egy mély árok állja utunkat, amely fönt falakban folytatódott: ezen túl a Nagy- majd Kis-Kevély oldalán mehetünk, ősi utakon haladva. A Castrumtól keletre-délre egy szép külváros képe dereng fel számunkra, szerkezete ma is őrzi a létesítmények nyomát: a táj emlékezik. Jól látszik ez Ürömben, ahol a Kevély lábánál egykori tornyok vonala sorakozik, bástyák és épületek helyét őrzi a táj, sok évszázad után is. Fölvázolhatjuk ezekből az emlékképekből a falakat, csatornákat, hidakat, épületeket a térképünkre. És amikor térképért fohászkodunk, meg-megjelenik és felkínálja magát egy gondolat. Régi sejtéseink izmosodó gondolatokká nőnek. Kell is az erő a gondolathoz, hisz nagy árkokat kell áthágni, nagy falakon kell áttörni magunkat. És ott áll mindezek mögött a legnagyobb akadály: saját félelmeink a bálvány érintésétől. Pedig nem járulhatunk soha az Úr színe elé, ha elállja utunkat a bálvány. Keresve az okiratokban szereplő Bana-földek helyét, a hun „bana” szóra emlékezem, a jelentése: „láb”. Érthető, miért „bánya” a neve a hegy lábánál előbukkanó melegvíznek (szláv „fürdő”!), és a bányászat helyének. A hun „bana”: láb, hegyláb szónak a továbbélése a „bánya” szó magyar és szláv jelentésében azonnali választ ad a régi feloldhatatlan nyelvtörténeti dilemmára: miért azonos a magyar bánya és a szláv bánya szó, a hun gyökér jelenléte azonban lehetetlen, úgymond, mert a magyar nyelvben még a „hun” szó is latin jövevényszó. (Erre gondoltam az Oszoly-hegy oldalában álló KIMSZ -emlékoszlop láttán is.) A bálványokon mégis túl kell lépni, ha a teljesség felé törekszünk, és a megkövesedett „tényeket” a tapasztalások fényébe kell újra mártani.
Ősbuda ábrázolásai Ha Ősbuda tartalmát ki akarjuk bontani a mesék, ábrándok valóságából, azonosítani kell néhány más fogalommal. Sicambriával azért, mert a krónikáink Sicambriát emlegetnek ott, ahol mi Ősbudára gondolunk. Idézzük a Képes Krónikát! „…Jóllehet Atyla király a hunoknak és más népeknek megtiltotta, hogy azt a várost Budawara-nak nevezzék, hanem inkább Atyla városának neveztette, s a teutonok, megrettenve a tilalomtól, Ecilburg-nak, vagyis Attila városának is hívják, a magyarok mit sem törődtek a tilalomnak, s mind a mai napig Ovbuda-nak hívják és nevezik…” (Continuatio Historiae, 13.) Attila király csatáira innen indult és ide tért vissza. Okleveleink is Sicambriát emlegetnek királyi központként. Ugyanakkor Fejér volt a neve az írásokban, és szintén a királyi központ megfeleléseként. Fejér Fejérvár is egyben, a „Királyi-Fejér” pedig sokszor szerepel „Alba-Regalis” vagy egyszerűen „Alba” néven. A királyi hely „albaságát” megerősítette az Alba-Ecclesia templom itteni jelenléte, amelyet messze földről sokan kerestek fel zarándokok és búcsújárók. Ez a Szent István által emelt templom a honba visszavezető Árpád vezérnek, István ősének állított emlékjel is, Árpád sírszentélye a templom-épületnek szinte tartozéka. Nem kell tehát külön Budát is keresni, amikor nyilvánvaló, hogy
46
a mai Buda előtti, a tatárjárásig még más helyen található királyi központot keresünk, amelynek bizonyára több neve is volt. Azt is tudjuk, hogy az okiratokban a „királyi hellyel” szoros összefüggésben emlegetik a források Fejért, A Boldogságos Szűz Fejéri-templomát, az erődtemplomot, a másik fehér templomot, az Alba-Ecclesiát, magát a Dunát, a Szűz Mária-szigetet, a Pilist, és ez mind Fejérvárt, azaz, mivel királyi székhely volt, Székes-Fejérvárt jelenti. Ezt lehetett a középkor egyházának nyelvi igénye szerint latinul mondani, Alba, vagy Alba Regalis névvel, míg a nép nyelvén Buda volt. Területileg azonos volt ez a régi Buda a mai Óbuda területével, ha Óbudán nem a mai leszűkített területet értjük. Vannak olyan térképeink, amelyek ezt a Dunáig érő, római alapokra épült Fejérvárt mutatják. A keresőprogram arra is jó volt, hogy sokszor kövessem a madár repülését, és nyugodtan vegyem szemügyre a látvány összefüggéseit. Kerestem a római alapokat, és ezek ki is rajzolódtak, még a mai Buda településszerkezete is kimutatja a legtöbb római örökséget, amely legnagyobb része (sajnos) feltáratlan. Nemcsak Pomázban rajzolódik ki Sicambria: Megyerben és Kalászban is Herculea, a fürdőváros. Bél Mátyás idézi például szó szerint Bocatius visszaemlékezését, melyben Bocatius, -Bocskai titkáraként- elbeszéli a fejedelmi menet útját Váctól Rákos mezejéig. Ebben külön választja az elbeszélő a túlparton látott római romokat a később feltűnő Óbuda látványától. Tehát, Sicambria ott volt, a Duna túlsó, jobb partján, nagy területen, és jogosan feltételezhető, hogy nagysága, katonai és gazdasági szerepe jóval nagyobb volt az Aquincuménál. Idővel leszűkült Óbuda fogalma, de Fejérvár területe végig határos Óbudával, ami azt mutatja ki, hogy Óbuda nem volt külön területi-gazdasági, stb. egység, hanem része volt Székes-Fejérvárnak. A kitartó keresők által föllelt Ősbuda-részek kezdenek már összeállni Székes-Fejérvár fogalmává, amely város Óbuda is volt, (Alt Offen) meg nem is, a Pilisben volt és nemcsak ott, a Duna partján települt, de máshol is emlegetni kellett. És eltűnt, mint a mesében, de a neve fennmaradt, egy mai város neveként. Milyen térképek, ábrázolások azonosíthatók Székes-Fejérvárral? (Ős-Budavárral?) Ilyen nagy városnak, még akkor is kell maradjanak ábrázolásai, ha a székhely szerepét elvesztette. Tudjuk, Nagy Lajos idejében is a királyné vára volt, a király halála után is az özvegyé maradt. Kellett lennie ábrázolásának, kellett hogy maradjon róla valami. Ha volt Székes-Fejérvár („Ősbuda”), voltak ábrázolásai is! És valóban! Domborművek, térképek, térképmetszetek, csatajelenetet ábrázoló történelmi metszetek, festmények, közöttük középkori kódex-iniciálék kerültek látómezőbe. Közöttük olyanok, melyek az objektív érzékszervi észlelésen túl is fogva tartják az ember képzeletét, gyönyörködő kedvét. Az elemzésre kiválasztott művek elsősorban az észnek szólnak, de azért szépen is szólnak. Fő szerepük az előbbi, bevezető felismeréseknek a térképi igazolása, noha ezeket a térképeket még nem hozták összefüggésbe a megjelölt előbbi Ősbuda-területekkel. A feliratuk viszont: - Stulweissenburg – elkerülhetetlen feladatként jelöli meg számunkra a képi azonosítást a fellelt és vizsgált új területtel. Ez eddig elmaradt, nyilván azért, mert nem kínálkozott hitelesen elfogadható lehetőség, hogy Stulweissenburg – magyar nevén Székes-Fejérvár – városképeit azzal a várossal hozzuk összefüggésbe, amelyről valóban készülhettek. Ha valóság és tükörképe megfelel egymásnak, azt mondhatjuk, ez a rajz erről, az pedig arról a valóságrészről készült, esetleg mindkettő ugyanarról, stb. A rajzi kultúra alapfokát, és a vizsgáló szem átlagos minőségét alapul véve a felismerés könnyű folyamat. Mi a nehéz akkor? Idáig eljutni, azaz a kettőt összehozni. Kíséreljük meg, mégis, egymáshoz tenni az ábrázolatot és a valódi látványalapját. Bele kell újra nézni a tükörbe. Új helyzettel találkoztunk tehát, a város felfedte hollétét, „előállt”, megmutatta arcának még felismerhető vonásait, ezzel királyi rangjánál fogva megparancsolta, hogy tekintsük meg képalbumát. Amint írásom fogalmazványában idáig jutottam, előállt nekem is a Nagy Bálvány. Megfélemlített. Lebeszélni akart. Csúfolódóan elém állt. Barátokat fordított el tőlem, családom ellenzését is rám hozta. Könnyebb lett volna legyinteni egyet, és félreállni. Én azonban félreállítom a bálványt, mert akarom a megvilágosodást. (Kérésemre fiam a Buda nevet adta fiának, unokámnak. A szó hun és hindi jelentése: ’megvilágosult’. Unokám talán megéli a teljes földerülést.) Egy kicsit kibeszélem feszültségeimet, hogy oldódjanak, a jegesedésig legalább.) Nagyon sokszor megfontoltam már mindent, és azt is elhatároztam, hogy a képek galériája elé az elhatározásom legfontosabb igazolását tűzöm ki. Le kell írnom tehát a fő érvemet, ami döntésemet kiváltotta, és ez az ÚJ TÉNYEK FÖLMERÜLÉSE volt. Azért kell fölvetni és azért most a galéria megtekintésének gondolatát, mert az észlelt jelenségek Székes-Fejérvár (Stulweissenburg) meglévő és valószínűsíthető ábrázolásai felé mutatnak. Ugyanarról a városról készült az olasz nyelvű metszet is, de azon a város az Alba Regale nevezetet viseli.
47
1. XI. századi kőfaragvány a királyi bazilikából (1. sz. mell.). A dombormű alapja az erőd (Castrum) délkeleti vége. Ez alatt látható a Budai-külváros. Az erődvég alatti díszítő elem részben természetes képződmény, részben emberi rásegítéssel létrehozott, de ennek tudatosságát nem állítom. Sőt, az is lehet, maga a várfal ez, melyet régen lebontott az idő! De szép látvány felülről nézve egy aranytollú madár. A földkép a paradicsomi pálmafát mintázza, nagy lebegő levelekkel, néhol épületek alapjaival. A dombormű jobb szélén áll a fa, törzsén a paradicsomi madárral. A dombormű levelei az egykori homoklerakódás következményeként, de részben emberi segítséggel kialakítottak, és mára már rajzolatuk nehezen kivehető. A madár azonban szépen látszik a tájban, a verziótól függően. A méretek cca. 500 és 800m. között lehetnek.
2. XI. századi kőfaragvány a királyi bazilikából (2. sz. mell.). Ősi dombormű-térkép, a Magyar Királyság székesfővárosának (majdnem) teljes ábrázolásával. Feltehetően azzal a céllal készült, hogy a Boldogságos Szűz Fejéri-templomában eligazodhassanak a messziről jött vendégek is a magyar fő városban, megmutathassák az egyházi vendéglátók a város intézményeit, az egyházi épületek helyét. Legfölül, jobbra látható a hegyvonulatok közti bejárat Battyán vagy Csiki (még régebben Boron azaz Kapu) vára felől. Ez ma Csobánka. A baloldali sávban, lefelé haladva látjuk a Sziget városrészt: a szögletes területen áll az Alba Ecclesia. Majd egy lefelé csúcsíves terület jön: a két szaggatott vonal a fondálás vonala, a vízszintes (fekete) bevágás az Államvárost és Elővárost éri, maga a fő bevonuló út ez az Erődbe. (Azaz, ma a Kevély-hegyről a Monalovác néven feltüntetett erőd-dombra..) A hullámvonalakkal, enyhén lejtősen ereszkedünk egy repülő madárhoz, széles terpeszű V-hez hasonló emelkedéshez: ez a Péter-hegy és Róka-hegy V-je, tőle lefelé, jobbra kissé, a Római-fürdő mentén a Római-partra érkezünk. Az V-től jobb felé mutat az Ezüst-hegy nyíl-alakja a budakalászi gyomorszerű völgy-képződményhez. Ebben kerítéssel körített monostorok láthatók, mely ábrázolás így egy női arcra emlékeztet. A jobb alsó rész tehát a királyi város kikötője, a Duna partja. Jól látni a római eredetű építményeket, és egy tavat is, amelyen áthalad a sárvíz: a mocsarak és várárkok, a bővizű patakok, szóval a „Sicambria-vize”. A „Malmok vizének” is nevezhetnénk, egykori szerepére emlékezve. (A tó ábrázolása látható az ún. francia-metszeten. Római híd vezet át rajta.) A fordított 1es alakú vonal mentén húzódik Sicambria erődvonala, mely római várat és -várost magába foglalta királyi székhelyünk. (Tegyük hozzá azonnal: Herculeát is, emlékét a Római-fürdő és a Pünkösd-fürdő őrzi, közelében, a Duna partján egy Római-őrtorony van feltüntetve a mai térképeken. Ebből a rómaiaknál legalább kettő volt!). Tovább is elemezhetnénk még a domborművet, mert képalkotása
48
jóval tagoltabb, részletezőbb a leírtnál. (Az eredeti művek Székesfehérváron, az István Király Múzeumban tekinthetők meg.)
Kétdimenziós ábrázolatok. Térképek E két különleges ősi térkép vizsgálata után vegyük sorra vázlatosan a kétdimenziós ábrázolatokat. Előtte azonban tisztáznunk kell valamit. Már az előbbi két kép is Székesfehérvárra utalt, kedves dunántúli városunkra. A most következő képek nemcsak utalnak rá, hanem bizonyító erővel mondják ki: itt névcsere vagy dokumentáció-csere történt, itt valaki elrakta valahová Székesfehérvár dossziéját, és nem tudjuk, hová. A most föllelt királyi területnek ugyanis minden ábrázolás megfelel, mai Székesfehérvárunkat pedig közülük egyik sem ábrázolja. Hol vannak akkor Székesfehérvárunk aktái? Két súlyos érv teszi lehetetlenné első és egyedüli látásra is, hogy a térképek „modelljeként” a mai Székesfehérvárt képzeljük el. Evlia Cselebi, török utazó megírta: Üsztolni Belgrád kelet-nyugati tájolású. Egy palackra hasonlít, melynek szűk vége nyugat felé mutat, a lapos keletre. Ezzel szemben a Székesfehérvárral foglalkozó monográfiák és útikönyvek csak úgy tudják beilleszteni a városképbe a rajzok ábráját, ha a palack száját lefele fordítják, tehát észak-déli lesz a tájolás. (Az egyik útikönyv meg is cáfolja Cselebit: szerinte „Cselebi itt téved”. Ez nem zárható ki, de egy ilyen tapasztalt világutazónak, mint amilyen az ismert muszlim világot bejárt török vándor volt, már lehettek fogalmai a tájolásról.) Ezzel szemben viszont, a vizsgált ábrázolások mindegyike megfelel a Pomáz – Üröm közötti Ősbuda ábrázolásának. Azonosítottuk vonalait, a város részeit, kiterjedését, a részletekben is azonosíthatók a térképrajzok a Pilis-Duna és Üröm-Szentendre között fekvő egykori várossal. Magyarán, még egyszer kimondva: elemzéseim során nem találkoztam olyan Székesfehérvárábrázolással, a 19. századig követve a dokumentumokat, mely valóban a ma is élő várossal lenne azonos. Eltéveszthették volna minden térképen a tájolás feltüntetését, talán, valami ördögös erő beavatkozására? A francia metszeten (F. Montreux) pl. jól látható a nyíl, amely a tekergőző kígyó védelmében mutatja az északi irányt, látható az erőd kelet-nyugati fekvése, a hegyes-dombos vidék, de jó szemmel vagy nagyítóval felfoghatjuk a leghalványabb, legapróbb jelek üzeneteit is. A tájolás mellett azonban van súlyosabb ellenérvünk is: láthatóan is, részleteiben is, jellegében és elemeiben is, más városra vonatkoznak ezek a térképek, metszetek, és egyéb művészi alkotások. Másképp kimondva: minden előbb felsorolt képi jellegzetesség megfelel egy Pilis – Duna térségű, jelenleg kutatott területnek. Mint tudjuk, Székesfehérvár megközelítésekor a finom, halkváltozatosságú tájképi elemek a jellemzők. „A nemesen szép városkontúr nyugodt egyszerűséggel fekszik a sík talajon.” (Dr. Fitz – Császár - Papp: Székesfehérvár, 56. oldal.) Ha két terület is szóba jön az azonosításkor, a felszínük, mint fő földrajzi jellemző, azonnal elárulja, melyikükre vonatkozik az ábra, pl. ha az egyik hegyvidéki terület, a másik sík. És megfordítva is igaz a tétel. A XVI. századi rajzi kultúra már nagyon fejlett (már a XV. századi is!), olyat nem feltételezhetünk a rajzolóról, aki mestere szakmájának, hogy hegyvidékinek tüntet fel sík vidéket. Elég szemügyre vennünk J. Siebmacher Mercoeur hercegről vagy Russworm altábornagyról készített rézkarcait, hogy fogalmat alkothassunk a hadi cselekményeket megörökítő művészek rajzi tudásáról. W. P. Zimmermann, vagy La Vergne, mérnökkari tisztként az események szemtanúja is, ők nem hibáznak ilyen durván. A rajzoló sok esetben él a képzelet játékával és szabadságával, de nem ilyen témákban, a hamisítás vagy tehetségtelenség vádját magára vonva. Ezek után foglaljuk össze: a Székesfehérvár történelmének szemléltetésére felhasznált városrajzok, csatajelenetek tájolása, és az ábrázolt térség földrajzi jellege nem hozható összefüggésbe Székesfehérvárral. Ide kell leírni a megállapítás vélelmezhető következményét: a rajzokhoz kapcsolt eseményleírások természetszerűleg ahhoz a városhoz csatolhatók csupán, amelyik felismerhető a rajzok alapján, egészében és részleteiben is beazonosítható. Azaz, kölcsönös megfeleléssel viszonyul egymáshoz a valóság és annak tükörképe. A történelem nem valósul meg azonos módon két különböző helyszínen. Ezt leírva, groteszkké válik a történelem játéka: két királyi városunk van, de csak egy történelmünk. Hogy mi történt valójában? Engedjük szabadjára képzeletünket, mert az ész elakad ezeknél a pontoknál. Addig sorra vesszük a rajzokat, hogy szóljunk az ábrázolási módról és szemléletről. Az elemzés módszere: a rajzi elemek összefüggéseit vizsgálva jutni el az összegző megállapításokig. Más tudományos vagy művészi példák felsorakoztatása csak akkor jöhet szóba, ha megértettük a rajzot, egészében és részleteiben. Ha pedig a rajzi dokumentum nem erősíti meg egyértelműen a vizsgált és érvekkel megerősíteni kívánt tudományos tételt, akkor nem szabad felhasználni a rajzot, mert nincs dokumentum-értéke.
49
Mivel nem tárható fel írásomban a téma teljes összefüggésrendszere – meg sem kísérlem a szakirodalom megidézését. Folytatom a Stulweissenburg vagy Alba Regalis feliratú térképek vallatását a lényeges bizonyító jegyek kiemelésével, melyek kizárják vagy megerősítik az illető tétel érvényességét. A mellékelt ábrázolás és minden leírt megállapításom ellenőrizhető és kiegészíthető a Székesfehérvár történelmét felidéző útikönyvek, monográfiák, a várost népszerűsítő kiadványok alapján. Kettőt emelek ki ezek közül: Veress D. Csaba – Siklósi Gyula Székesfehérvár, a királyok városa (Zrínyi Kiadó, Budapest, 1990), és Dr. Fitz Jenő – Császár László – Papp Imre Székesfehérvár c. könyvét (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1966). A továbbiakban a kiadó nevével hivatkozom az első (Zrínyi) vagy a második (Műszaki) kiadványra. 1. Fehérvár távlati képét mutatja W Dillich rézkarca a XV-XVI. században. (Zrínyi, 49. old.) Előtérben a Külső Budaikapuval (és nem „a külváros Palotaikapujával”, mint ahogy a képaláírás közli.) Az Üröm-hegyről vagy a Csúcs-hegyről készült, de nem magasabb nézőpontból. Az Erőd temploma keleti és déli oldalával van felénk, a székesfővárost a nyugati-keleti kiterjedésében, de nem teljességében látjuk. A tagolt felszín, mélyedésekkel, emelkedésekkel, hegyekkel változatos táj a többi „panoráma-képpel” rokon ábrázolás, a legtöbb csatakép is ebből a nézőpontból, vagy a közeli Péter-hegyről, Hármashatár-hegyről készült (ennek középső, nagy kiterjedésű hegyrésze a Tábor-hegy). Érdekes, hogy mindegyik rajz ábrázolja a Tábor-föld nevű ürömi határrészt is. A hegyvonal balra a Kevélyt, jobbra a Pomázi-hegyet mutatja, a fák közül kikandikáló keleti végbástya már a Duna közele. A baloldalon látható bástyatorony Borosjenő felett magasodott.
2. Összevethető ezzel W. P. Zimmermann rézmetszete (Zrínyi, 115. Műszaki, 15. oldal), amely a székesfehérvári, 1593. november 3-i csatát mutatja, de sokkal távolabbról. A harcmező teljes kiterjedését kellett itt megörökíteni, egyúttal képet kellett felmutatni a kor médiumaként a harc résztvevőiről és a harctér eseményeiről. Sok ez egy képre: tájat is, állatokat, harcosokat bezsúfolni. A XV-XVI. századi rajzolók szellemes megoldást követtek a hatásosság-mozgalmasság, és az áttekinthetőség együttes megvalósítására. Ha ezt nem vesszük figyelembe, nem tudunk teljes értékű ábrát kapni az annak szánt alkotásból. A művészi lelemény az, hogy a tájelemek a résztvevő harcosok, alakzatok, gyalogos vagy lovas tömegek segítségével rajzolódnak ki. Lehet tehát, sőt minden bizonnyal, hogy landsknechtek alakzatát, vagy rohanó lovakat látunk, de egyúttal olyan elrendezésben, hogy lehetőleg kifejezzen térszíni formát, tájmotívumot, a terep jellegzetes vonásait is. Ahol nincs ilyen, nincs a terepen sem, de ha van mit látni, a rajzoló észre is veszi. Hozzá kell gondolni az elemek kettős jelentését is a rajzhoz, így lesz teljes értelmezésünk. A városdéli-keleti „aljában lovasok kavargása rajzolja ki az üregszerű völgyes részt, a bal felső mezőben a harci alakzatok a dombvonulatot. Ez a Csillaghegy-Üröm-Borosjenő térsége.
50
3. A törökkeresztény erők későbbi, 1601 október13-i ütközetének W. P. Zimmermann rézkarca a csata október 13-i állásáról, Zrínyi, 141. old.) is ez a helyszíne, balra fönt a palánkának kialakított Bérces-hegy lóg ki a képből. Karéjban tőle jobbra Borosjenő és a Kevély (keresztény felmentő seregnek is láttatva). A város lehúzódik a Dunához, a jobb felső sarokban látjuk a szigeti palotát és monostort (a mai Szentendrei-szigeten). Valószínűleg ez volt akkor Szűz Mária-sziget, vagy Királyi-sziget. A Duna aprós hullámai vezetnek végig a parton. El a Csillaghegy, az Óbudai-öböl vagy –sziget és Óbuda mellett, elérve a nézőpontul kiválasztott Mátyáshegyet vagy Remete-hegyet (közelségük miatt nincs észrevehető különbség a látott képek között).
4. W. P. Zimmermann 1602-es keltezésű rézkarca, a Török tüzérség Székesfehérvár előtt, (Zrínyi, 151. old.) a Péter-hegyen készült, a város közelebb került, mellette vagyunk a Külső-Budai-kapunak, a nagy bástyázatnak. A harcolók a Rókahegyet „rajzolják ki” és az ürömi térséget, völgyet. A város dél felőli panorámáját és a csatajelenetet egyesíti. Máshol a címe: Székesfehérvár ostroma 1602-ben (Műszaki, 26. kép, 26. oldal.). Tipikus békaperspektíva ez, nagy szintkülönbségekkel, és még ki is vezet a képből a legfelül belógó Pomázi-hegy, tetején védelmi építménnyel. Hatalmas bástyák állnak a külváros kapuzatában, nem csoda, ha az ostromlók elkerülik,
51
akiknek rajzolata szintén leeső völgyet jelez, a harcosok tömege is a kalászi medencét formázza. Ez a rajz nem készülhetett Székesfehérvár külvárosában, ez a rajzoló a mai Ürömöt és a Kevélyt látta. Itt most a rajz tömörítésére és az átépítésekre nem térek ki, mert az ábrázolások vázlatos elemzését vállaltam. 5. Meg kell jegyezni, az Ismeretlen mester rézkarca (Zrínyi, 140. old.) c. munka nem ezt az előbb látott harcteret ábrázolja és nem ezt a várost. Ez utóbbin a dombok előterében több palánka is látható, ám a harctér térszíni tagoltsága messze elmarad az Óbuda-MegyerÜröm-Pilisborosjenő felszíni gazdagságától. A változatos harci módszerek alkalmazása itt korlátozott. (Ez a rajz a SolymárPilisszentiván térségét ábrázolhatja a Köves-bérc dombvonulatának északnyugati csücskéről nézve.)
6. Folytassuk a szemlét Székesfehérvár elfoglalása 1602-ben Wathay Ferenc énekeskönyvéből (Műszaki, 27. kép, 27. old.) című térkép megtekintésével. Az olasz metszet szép, harmóniát teremtett alkotója, és felfogása teljesen egyéni. E látásmód egyszerűsítő, a részek szerepét háttérben hagyó. Mondjuk ki gyorsan: a Duna itt van a falaknál! Ez az elem tehát hangsúlyosabb, mint más rajzokon, mert azok megelégedtek a vizek feltüntetésével. Egyértelmű a
52
Duna szerepe. Itt idézem Bradák Károlyt: (a kép) „Felirata a következő: ’Il vero dissegno della cittá di Albaregale inOngaria.’…a jelmagyarázat szerint a Duna folyó, nem pedig mocsár veszi körül, és két kapuja amelyet ’Budainak’ neveznek…nemhogy tényekkel igazolt magyarázatot nem adtak, de még említést sem tettek. Sőt, mint látjuk, a mai Székesfehérvár tárgyalásánál közlik, annak ellenére, hogy jelmagyarázatában tisztán olvasható, ellenőrizhető: Duna menti városról van szó. Egyetlen kutató ír a metszetről…” És itt Bradák közli az elérhetőséget: „Németh, 1958. 49. o. Noszlopi Németh Péter számon tartotta a Nemzeti Múzeumban őrzött, XVII. századi metszet Duna melletti Albaregale városát. A metszeten a várost délről látjuk, a részek ábrázolása sematikus, elhelyezésük viszont pontos. A Bazilikának már nincs meg a tornya! A vidék hegyes, a város erősen lefelé billen: délnek és keletnek, a Sziget hátra nyúlik, nyugatra. A kép sajátos, de jó és szép ábrázolás. Nem ábrázolja Székesfehérvárt, de megfelel az újonnan vizsgált területnek, az épületek felsorolását is beleértve. Feliratában Alba Regale (azaz Királyi Fejér) városnév. Ez a rajz nem ábrázolja Székesfehérvárt. Ábrázolhatja viszont Alba Regale-t, amelyet a Duna körbefolyhat, hegyek között terül el, a táj tagoltsága megfelel az olasz térképének. A két elővárost (más térképen Vorstatt) hozzárajzolta az erődhöz a rajzoló. A délen különálló erőd a régebbi belső Budai-kapuval és az újabb Monostor-bástyakapuval kapcsolódik egybe, (látjuk majd Wathay Ferenc festményén). Hátul nyugat felé Sziget, kelet felé a Piacváros lóg ki az Erőd füleiként. Érdekes és szomorú látvány az ókeresztény bazilika állapota, amint az Erőd északkeleti negyedében tornyait vesztetten áll, a kápolnák által vigasztalva. A legnagyobb torony a Foglyok-tornya… 7. A legérdekesebb térképek egyike Siebmacher ostromrajza, a Székesfehérvár1601-es ostroma, rézmetszet, Hans Sibmacher, 1602 címmel, mely azért sok rokon vonást mutat a Bouttats,- Azeltféle megoldással. Lényeges eltérés, hogy a „Kettős-elővárosok” nincsenek külön rajzolva az Államilletve a Piacvárostól. De Sziget ugyanúgy van elhelyezve, és az Erőd körüli védelem megegyező. Kelet és északkelet felé nagy a szintesés, a temető, a kertek, a Budai-külvárosban már állásokat épített támadók lefelé zuhannak. Ez nem elrajzolás, hanem a nagy szintkülönbség érzékletes kifejezése. (Emelkedjünk fel a Budakalász, 32 sz. alatti háztól, a Sicambria-vize (ma Barátok-pataka) völgyében, a város fennsíkjára, megtapasztaljuk magunk is. Előtte vegyük szemügyre a ház előtt egymásra helyezett ősi oszloptagokat, oldalukon a fémkapocs helyével.) Jól látszik, hogy a város mögötti dombvonulatra is kiterjednek az események, építmények tömege van a túloldalon is (az eleje a Köves-bérc). Magával ragadó élmény fölemelkedni az erőd déli oldala mentén és tovább a bércre az árok mentén, és szembesülni a mesterséges szakadék (várárok) méreteivel, a monumentális építési móddal. Itt fönt végig (a Kevély gerincén) óriási tumulusok kísérnek, közülük sok bizonyára az itt, legfölül épült török dzsámiknak, minareteknek a tartozéka. Sokuk viszont szakrális szerepet is játszhatott, de minderről majd a kutatások fognak beszámolni
53
8. Vessük össze az előbb idézett rajzzal a Bradák által e rajzról leírtakat: „Az előző metszethez hasonlóan itt is négy részből áll a város, és egyetlen kapuja van.” Persze, van azért másik is, de az amolyan „gazdasági bejárat”, az északkeleti amelyik a Piacváros (Gemerstatt) kapuja, de az északi Elővárosnak is volt, ha nem is minden időben. A török metszet jellegzetes iszlám díszítettségű, ikonszerű tömörítéssel, a felül- és oldalnézet törökös-iszlámos egyesítésével, élőlények hiányával.
9. Egy új térképtípust jelent az előzőkhöz képest a David Funck aláírású metszet: Székesfehérvárt a törökök feladják; (Műszaki, 31. kép, 33. old., Zrínyi, 183. oldal, J. Azelt rézmetszete), vagy a legfinomabb rajzolatú másik, ezzel majdnem megegyező 32. kép (Műszaki, 34. oldal.), valamint G. Bouttats rézmetszete. ( A török uralom utolsó éveiben; Zrínyi, 176. old.). Ennek az utóbbi rajznak sikerült legjobban visszaadni a terület nagy szintkülönbségeit. Az eddig megnézett térképekhez viszonyítva szembetűnő, hogy fontosabb lett a felülnézet, a könnyen látszativá válható elölnézettel szemben. Nem nevezhető azért tisztán egy
54
nézőpontú ábrázolásnak ez sem, mert jelen van az elölnézet, sőt oldalnézet is, pl. a Sziget városrész beforgatásában. A Sziget elnevezés nem feltétlenül jelent vízből kiemelkedő, víz által tartósan körbevett szárazföldet, azonban ennek a Szigetnek ez lehetett a névalapja. Ősi emlékezés ez a név a hegy egykori, víz által körbevett állapotára. A középkorban csak megerősödött e név illendősége, mert a város népe, áthatva a kor szentségeitől és tudnivalóitól, a vízözön hegyét látta a hegyben. A Mátyás-Graduale betűképein is azt látjuk, a Biblia jelenetei itt, a budai várban játszódnak le! A magyar király viselte a „Jeruzsálem királya” címet is. A kor szellemével átitatott ember Jeruzsálemben élt, ez volt itt a Szentföld, akkor számára a vízözönnek is itt kellett megtörténnie. Ezért erősen feltételezhető: a Nagy-Kevély neve régen Noé-hegy is volt! Noé szigete. Több szemlélet, rajzolói modor egyesül e rajztípusban, nagyon hatásos képet alkotva. A bonyolult látvány lecsendesítését, kikerekítését szolgálja a naturálisan, rajzos-természetes izgalmassággal megalkotott keret, a tájképi környezet rajza. A „szabad fantáziajátékba” belehelyezi alkotója a kötött módon, a kor szakmaiságával megrajzolt város-sémát. Elsődleges a jól láthatóság, világos szerkezetmodell követelménye a városrajzban. Az épületek képe is tiszta, világos, jellege látható, de kidolgozottsága elnagyolt, egyszerűsített, ma „makettszerűnek” mondhatjuk. Még azon az áron is, hogy kisebbek a házak valós, a városrészi környezethez mért arányuknál, vagy más helyet kapnak, egymáshoz viszonyított helyzetük változik meg a rajzon. A rajz szellősségét az is segíti, hogy az Erőd falai vékonyabbak jóval a valós vastagságához képest, de az elővárosok (Zwei innere Vorstatt), valamint az Államváros (Ratzenstatt, (így!) német nevén) tizenöt méter vastag falai ábrázoltak, mert kevés épületet kellett elhelyezni a rendelkezésre álló területen, nem volt szükség megvékonyítani. Szembetűnő, hogy az erőd jóval nagyobb területet foglal el, mint a valóságban, és a Sziget külváros hegyjellege visszafogott ábrázolású. Ez azt jelenti, hogy a déli oldali (jobbra) Államváros emelkedése csak hátsó, nyugati irányban jelzett, a terület vége áthajlik a kezdődő Sziget felé, amely városrész földnyelvének fölfelé ívelése a szint emelkedését jelzi. A földcsík jobbra fordulása viszont nem jelenti egyúttal a lefelé haladást. Ha a Szigetbe érünk, külön tájolás és nézőpont érvényes: ha jobbra indulunk, lefelé haladunk, ha balra, fölfelé. A földnyelv közepétől azonban megváltozik ez is, mivel az itteni épületeknek a „földnyelv-hegy” alja és egyúttal a középen elhelyezkedő erőd felé kellene közeledniük. Az épületek elhelyezése itt is gondot jelent az alkotónak, és ha minden rajzi feladatot nem is tud megoldani maradéktalanul, a logikus töprengés, a kiút keresése, és a rajzi harmónia megteremtésének igénye vezérli. Gyakran sikeresebb ez utóbbi megvalósításában, de szándékosan nem mond valótlant, és nem hanyag. Ez a rajz abban is kapcsolható az előbbihez, ahogyan létrejöhet, abból, és ez abból. A vízszintes tengelyén megbillentve egymásba fordulnak: ez utóbbit aljával lefelé billentve megkapjuk az előbbit, és fordítva, erre tehát „jobban rálátunk”, míg amazt kisebb rálátással rajzolta alkotója. De miért nem azt, és miért ezt a várost ábrázolja? Nézzük ismét a tájolást. Az erőd alja a palack talpa, hátsó vége a palack szája (Cselebi!). Székesfehérvár „talpa áll észak felé”. Székesfehérvár körül nincsenek hegyek. Ez a rajz egészen más városról készült. Külön kell szólni a Bazilika elhelyezkedésének kérdéséről. E tipusú rajzokon ez nem kérdés, pontosan ott van, ahol lennie kell, pontos tájolású. De ha a dél felé tekintő Monostor-bástyára, a fölé ültetik az új rajzokon, érdekes megoldást választanak a történészek és rajzolók. Ésszerűsítik utólag a Bazilika elhelyezését, gondolván, hogy a korai középkorban még nem tudhatták, milyen tájolás kellene igazán ahhoz, hogy a XX. századi városképbe beilleszkedjen, majd ha oda jut az idő. Csak hát a Palota egytornyú temploma nem a bazilika, a mögötte álló prépostsági épületnek megint nem volt nagytemploma, legfeljebb kápolnája, amint ebből- és az ilyen típusú rajzokból kiderül. Képzeljük magunkat most az Ezüst-hegyre! Mit látunk valójában? Kelet-délkelet felől nyugat, északnyugat felé tekintünk, és elénk terül a város, de a Budai-külváros nélkül. Hiányzik a képről a nem szorosan a városhoz tartozó, de vele egy életet élő keleti rész is, a királyné vára és környezete, a Duna-menti kertek, sétányok, fürdők, oszlopos-tornyos kastélyok. Amint a Mátyás-Graduale festményein látjuk, néhány elhanyagolt állapotban lévő épület is. (A francia metszet is nagyobb területet ábrázol. Előtérben nehéz, mocsaras vidék, vízben ázva. Jobbra, északról, a Piacváros, befelé döntve, mert Pomáz előd-városa ez: Sicambria, az Erődtől emelkedő területtel, melyből a Pomázihegy magasodik föl, egyes most vizsgált térképeken is. (A római időkben is piac volt itt, a Duna
55
föltolult, és kapcsolatba került a helyi vizekkel, melyek az árkokat megtöltötték, ha ellenséges szelek fújtak. Itt a kövekből folyt a víz, az Ingó-kő is ilyen képződmény. Cselebi is ír a csorgókról. Sicambria piaca tehát kikötő volt, a „francia metszet” szemléletesen ábrázolja a város részeit és egészét körbefolyó vizeket.) Nem kis mérnöki teljesítmény volt működésbe hozni a vízhálózatot, a fenntartása még több gondot okozhatott. Mert látható, hogy a város részeit a legtöbb helyen széles árok választja el egymástól, és hidak kötnek össze. Miért nem ábrázolhatja Székesfehérvárt ez a képtípus? Nyomósítva, összefoglalva: mert nem róla készültek a rajzok. A tájolás délkelet-északnyugati, a Főtemplom keleti tájolása szigorú. Megfelel viszont a vizsgált Óbudán túli erőd és templomalap valóságának. Továbbá, az ábrázolt terület nagy szintkülönbségei nincsenek meg Székesfehérvárott. A természet utáni „köretrajzok” is a Monalovác (!) és a Kevély környezetéről vallanak, és szépen körítik a lényeges motívumot: a szinte lebegő várostérképet. A részek nevének felsorolása magyarul, balról kezdve: Államváros, (déli) Előváros, Erőd, (északi) Előváros, Piacváros, és hátul a hegyoldalon is végig: Sziget. Az eredeti rajzokon még látszanak Sicambria épületének maradványai, és jó szemnek az alap halvány rajzolatai sokat mondanak. Mindezek az információk visszakereshe tők még a helyszínen. Különösen élénken rajzolódnak ki a tájban a Castrum körüli és a Piacváros-Előváros közötti nagy és mély várárkok nyomai. Mivel e típus darabjainak sajátos vonásait nem vizsgáljuk, visszatérhetünk korábbi rajzok szemléléséhez.
10. Francia metszet az 1601. évi ostromról (23. kép, Műszaki, 23. old.) már szerepelt itt, tájolása és csatornái révén. Az ostromrajz a városképet emeli ki, de megjeleníti a táj domborzatát és vizeit, a szintvonalaknak a sötét-világos tónusváltozások felelnek meg, kirajzolva a hegyeket, völgyeket, de csak jó másolattal és jó szemeknek. Elbűvöl a rajzi tudás biztossága, az épületek elegáns „odavetése” modern. Majdnem felfoghatjuk egy nézőpontú ábrázolásnak, a nézőpont északon van, dél felé nézünk, de odafentről, „madártávlatból”. A kép nagyon szép: a természet laza rajzolatának gazdagságával, könnyed .izgalmasságával készült, elrejtve szinte a nehéz mondanivalót. Ezt a rajzot nem lehet félreérteni, más tájra alkalmazni, mert csak annak felel meg, amelyről készült. Az egész rajzművészetet, évszázadok rajzmesteri tudását sérti meg az, aki más területtel kívánja azonosítani. Bejártam jó néhányszor, megvizsgáltam sokszor, minden pontját külön-külön, és megtaláltam mindent, a helyén. A kép bal alsó sarkában egy tavat látunk, római híddal, római parton. A Dunaparton! Ez a keleti képszél végig érintkezik a folyóval, rakpartot mutat, nagy kövekkel kikövezve, épülettel, mely folytatódik fölfelé, és így haladva nyugat felé (emlékezzünk a kígyóra!), a terület
56
folyamatosan emelkedő. A hídon áthaladva elmegyünk a malmok mellett és a török temető mellett, ami jó próbatétel a gyaloglónak, míg fölérünk a fennsíkra: ez a város. Nagyrészt mesterségesen kiszélesített óriási plató, sok épülettel. A vége fölemelkedik, a falon és árkon át a Szigetre jutunk, ehhez a hegyoldal (Kevély) is hozzá tartozik. De a hosszú, sík városrésznek külön neve is volt. A fehérrel jelzett városmező elkülönül a szeszélyes vonalritmussal tagolt északi (pomázi) felülettől. Az erődrajz felületét pedig a grafikus házrajzok határozzák meg, zsúfolttá téve, amint a valóságban is volt. Figyeljünk egy kicsit a lefutó vonalakrais. Egyenletes távolságokra vannak, és egymással párhuzamosan futva behálózzák a felszínt. A valóságban is, még szabad szemmel is láthatók. Alagutak ezek, melyek falakat hordoznak boltozatukon. Sokáig tartana a megfelelések részletezése, legyen elég annyi, hogy szinte minden a helyén van, ez jó térkép a Dunától Csobánkáig, és Ürömtől Szentendréig terjedő terület 1601es állapotáról és eseményeiről. A térkép által kifejezett térszíni képalkotás részletes és pontos, még szépség-többletet is ad. 11. Székesfehérvár a török korban címe egy merőben más képi felfogással találkozunk. (Műszaki, 30. kép, 30. old.) A felirat táncoló szalagja alatt a város is könnyed táncba kezd, mégis, jól elkülöníthetők a városrészek, a jellegzetes épületek, és a tájképi jellemzők. Ez a kép véletlenül sem készülhetett Székesfehérvárról. Kelet felé néz, mi rá nyugat felé, így látjuk a szeszélyes rajzolatú hegyeket a háttérben, melyek szinte lezárják nyugat felé a kijárást a völgyből, és biztonságossá teszik a védekezést. Balra dél, a város szalagja megemelkedik, a Kevély elejére, keletre, a rajzoló álláspontja felé zuhan a terep, a jellegzetes budakalászi völgyüregek felé. A hegyeken fent, és oldalukon lefutóan települések vagy falak láthatók, ezeket jó szemmel ma is felfedezhetjük a Pilis-eleji tájképben. Ez a rajz semmiképpen nem ábrázolhatja Székesfehérvárunkat, de minden főbb követelményt kielégít, ha Buda-Vetust látjuk benne, melynek területe végig határos Óbudával, és Ürömöt, Pilisborosjenőt, Budakalászt, Pomázt és Megyert foglalta magába. Csobánka volt a nyugati kapuja. Az Ismeretlen mester rézmetszete-ként közli a Zrínyi a Fehérvár képe a XVII. századból címmel ezt az érdekes, szép kompozíciót. Ez megint más módon teremt képi egységet: keletről ábrázol, a rövidülések miatt csak vékony csíknak látjuk székesfővárosunkat. A körötte sorakozó hegyek megvannak, persze, de a török városok helyének lefutó szalagjait csak türelmes szemmel érzékelhetjük. (Vagy a technika segítségével. Jómagam, régóta szemlélem a lefutó földcsíkokat, a növényzet alakzatait fürkészve: nem rajzolnak-e ki szabályos vonalakat. Mert nem kell ahhoz infratechnika sem, hogy érzékeljük a föld mélyének felszínre törő üzeneteit, ezt jól tudják a régészek.) Szóval, az érdekes rajzolói szemlélettel megragadott látvány nehézsége az alulnézet! Békaperspektívából tréfás vagy félelmetes hatású munkák születnek, általában. A „szőrös” lapályos, tán mocsaras hely kelt is ilyen gyanút, de ezt a szép, finom rajzú hegyvidéki keret hatástalanítja. A kompozíció érdekessége a jobb oldali lovas vitézek csoportjának egyéni, életképszerű megragadása. És hogy táncol a felirat szalagja: Stulweissenburg, azaz ”Székesfehérvár”! Az előbb szemlélt olasz metszettel szemben ez nem von össze elővárosokat erőddel, az erőd két oldalán „csüngenek bele a képbe”. Éppen szembe állunk a keletre néző Főtemplommal (Hauptkirche, máshol), és mivel ehhez képest a Castrum kissé délnek tart (a város vége akkor kissé északnyugatnak, de semmiképpen sem délnyugatnak!), az ábrázolás nem lehet szabályos és szimmetrikus. Csak érdekesen hullámzó, de így is jó, a kép szép. A zsúfoltság feloldódik az egész felület könnyed szellősségében. A fényeknekárnyékoknak nehéz keménységét a légies vonalak ellensúlyozzák. Látjuk, még a térképrajz műfaji kötöttségein belül is törekszik a művész valami egyéni, csak rá jellemző mondanivaló közlésére, az alkotás azonban nem lehet hamis.
57
Az egyik rajz Siebmacheré, a másik „ismeretlen alkotó metszete”, a harmadik rajzoló Zimmermann… Pedig a három alkotó helyett egyvalaki készítette mindhárom rajzot. 12. A Székesfehérvár ostroma 1601-ben. W. P. Zimmermann metszete –melléírás szerepel a következő szemügyre vett rajzon (Műszaki, 18. kép, 20. old.), melyhez hozzákapcsoljuk a vele majdnem azonos , a 16. képen ugyanitt látható művet (Székesfehérvár visszafoglalása 1601ben. Korabeli rajz), azonos ábrázolási megoldásuk révén. A déli várvonal hátsó vége ugyanis mindkét rajzon hátranyúlik nyugatra, Csobánkát is láthatjuk így, amit eddig a hegyek rejtettek. Illetve az utóbbin nem látjuk, mert lemarad a rajzról, a hosszú dombvonulat kilóg a képből. Innen aztán hosszú egyenes vonallal érkezik vissza a fal nyugatról, Pomáz felé, keletre. Itt aztán vár a temető, és a térszint meredeken elindul lefelé, Kalász felé, és Sicambria vizének vonalán a malmok völgyében, Pomáz mellett. Legfölül a Pomázi-hegy „lóg bele a képbe”, felé tart a Duna föltoluló öble, a pomázi egykori Sicambria kikötőjében. A baloldalon, legszélen látjuk Pilisborosjenőt, a harcosok által kirajzolva, hátul a török temetőt. Ezen a szélsőségesen megfogalmazott rajzon gondot okoz néhány objektum elhelyezése, a Főtemplom párhuzamos volna az erőd oldalfalazatával, sőt, a bal tornya közelebb volna hozzá, mint a hátsó vége, itt pedig a Burch felé közelít, és nagyon elöl van. 45 fokkal így eltér valódi irányától. Az Alba Ecclesia tájolása is megváltozott! A szigorúan keletelt johannita (majd pálos) templomnak egyébként együtt kell szerepelnie a hatszögletű alaprajzú, külön álló, de a templommal funkcióban
58
egybekapcsolt toronnyal, és a kör alakú kápolnával, mindkettő az északi oldalán áll. Azért itt, mert délen szép kert kapcsolódik a templomhoz, és a rajzok mutatják a kisebb Árpád-szentélyt, még a falon belül (a Déli-Előváros és Castrum felé futó falról van szó). A 16. sz. képen elvált az Alba épülete a többi társától, és a fal túlsó oldalára került. Ezek a térképrajzok, bár alakjukban látványosan elütnek a többi rajztól, ezt a vizsgált területet ábrázolják, mert a tájelemek rajtuk mind azonosíthatók a valósággal, és az objektumok is az ismert helyükön láthatók.
13. F. K. Khevenhüller rajza W. P. Zimmermann művét használta föl, kissé kiterjesztve a panorámát minden irányban. Pl. a sátortábor rajzával bővült az eredeti kép, alul. Nem az első példa, hogy összevonunk rajzokat, és egy tipusúként, együtt kezeljük őket.
A Csata Székesfehérvár előtt 1601-ben. W. P. Zimmermann metszete (Műszaki, 20. kép, 21. oldal) nagyon szemléletes, tiszta rajzolatú munka, és ez az igény áldozatokat követel. Az erődtemplom uralkodik a látványon, szinte betölti az Erődöt. Látunk szép kapuzatokat. A déli, Budaikülváros bástyakapuján még látni az előző, befalazott kaput. A tetején kioszk működött, a budai (Buda-Vetus-i) szőlősgazdák barátságosan elszórakoztak itt (Cselebi!), és még 1863-ban is ott állt az ürömi határban. Szép rajzú bástyákat, tornyokat, kapukat is látunk, amint Evlia Cselebi is gyönyörködött ezekben, körben nagy dombok vonulnak, rajta portyázó lovasok. Igazi várszerű vár. De nem fér rá az Alba kertje, a templom túl közel került a nyugati erőd-kapuzathoz, és nagy a zsúfoltság. A kiemelés, a szemléletmód megvalósítása áldozattal jár, valami teljességéről le kell mondani. Azért minden megvan, és minden majdnem a helyén. De mondjunk végszót itt is! Ez a rajz nem ábrázolhatja a mai Székesfehérvár városát. Itt ugyanis nincs olyan hely, ahová be lehetne illeszteni a panorámát, a szintkülönbségek elégtelensége miatt. Beillik viszont a szentendrei - pomázi hegyek közé. Nézzük csak: kelet felé haladva a szintzuhanás folytatódik. A Dunáig…
59
14. Nézzünk meg néhány rajzvázlatot: Székesfehérvár ostroma 1601-ben. W. P. Zimmermann metszete (Műszaki, 19. kép, 20. oldal) Természet utáni könnyed vázlat, a rajzoló álláspontja és nézőpontja a Sziget városrészben, hegyoldalban van (Kevély). Rálátunk tehát az Ingovány várorészre, a déli külváros felé, jobbra, és kissé rálátunk az Erődre is. Ez nem készülhetett Székesfehérvárról, Buda-Vetus déli oldalát mutatja, a Főtemplom erre az irányra merőlegesen áll.
15. A Hadmérnöki felmérés 1601-ben olasz nyelvű, valószínűleg kémrajz, és a majdani támadási lehetőséget jelöli meg. Ez az északi-nyugati falat-kaput veszi célba, pontosabban a Palotai-kaput. (Azért nevezik így, mrt szemben vele, az Elővárosban állt a fazsindelyes Királyi-palota (1601). Az erőd kelet-nyugati tájolása megfelel Cselebi leírásának. Délen látható a Kevély sötét vonulata, oldalában a Sziget városrész épületeivel. Jól látni a Budai-külváros csatlakozását, benne az ágyúállásokat, az új körbástya és a Fellegvár célbavételét. A nagy tüzelőállások alapjai, a mellvédek vonalai, a külváros kontúrja, a fal mentén a vizesárokkal ma is ott vannak a tájban. Ott van a Külső-Palotai-kapu is, az ettől húzott városvonallal együtt szemügyre vehető ma is. Hátul bekapcsolódik a hosszú, sík városrészbe, amely nyugatra vezet, Csobánkáig.Ettől fölfelé (a rajzon lefele) a Kevély foltja látszik.
16. Csak hasonló ehhez a Székesfehérvár modernizálási terve 1601-ból. (A város bevétele után megvalósítására nem volt elég idő.) A belső erőd rajza itt pontosabb. Jól látható a falak hálója a területen, ezt kissé nehéz elhinni, de hát a földön minduntalan megjelenik nyoma. Már majdnem tökéletes felülnézeti rajz, a merőleges vetítéstől kissé tér csak el, amint a kép jobb szélén (keletre) látható épület-alap is szemlélteti. A kutatott új helyszínen lényegében minden beazonosítható. E két rajz sem készülhetett Székesfehérvárról.
60
17. A Hadmérnöki felmérés 1691-ből (Műszaki, 25. kép, 24. oldal) ugyanígy Budakalász- Pomáz területét ábrázolja, a falháló finom jelzésével. Már megváltozott a külső Budai-kapu kijárása, az utak ma is beazonosíthatók. Látszanak a kalászi kőbányák üregei, ott, ahol ma is, és a tájban szépen látni a külső Palotaikaput lent, a híddal, északnak.
18. 19. Maximilian hadainak támadása a város ellen –ezt a címet viseli e rajz (Zrínyi, 35. oldal), amely láthatóan egy magas építésű városban folyó harcot örökíti meg. A drámai küzdelem már az Elővárosban folyik, az Erőd bejáratának birtoklásáért. De úgy tűnik, már el is dőlt, és már fent, a Castrumban folyik az ember ember elleni küzdelem,
61
20. Vízfestménynek tűnhet (tus?) a 28. kép. Török metszet Székesfehérvárról; (Műszaki, 28. oldal) a más forrás szerint Wathay Ferenc vízfestménye (Zrínyi), és az 1602-es visszafoglalás zárófejezetét örökíti meg. (Míg az ostromlók a vár megadásának a részleteiről tárgyalnak a keresztény védőkkel, egyes török csapatrészek nem teketóriáznak, beszivárognak a még befejezetlen Monostor-
62
bástya vidékére, elfoglalják az erődöt. A török beszivárgás több szinten folyik az erődre. A Déli-elővárosból és Szigetről, lent derékig a déli nagy árokban, felkapaszkodva a még alacsony bástyára, az új belső kapun fel, és az erőd elején már a régi feljárat kaputornya látszik. Ott 370 méteren vannak… Jobbra fönt a Rudolffeliratban a régebbi (belső) Budai-kapu felvont hídja látszik, nagy víz van. Mindez a Googlekeresővel beállítható, a jelenet valódi helyszíne visszakereshető (a képet mellékelem). Ez a helyszín nem Székesfehérvár, ez Budakalász külterülete, a Monalovác érdekes hangzású dombja. 374 m. magas. (Mivel kopasz volt („pilises”), Rákosira való tekintettel beültették feketefenyővel, de még ez is nehezen él itt meg, mert élő kőből és beomlott falak várköveiből van a hegy.)
21. Az Olasz metszet Székesfehérvárról pompás török-városi kép (Műszaki, 29. kép, 29. oldal.) Ez a Monostor-bástyáról készült, a szintkülönbség ugyanaz, mint az előbb látott képen. (Magamban a látványnak a „Cselebi álma” címet adtam.) Itt a bástya mintha a sakkfigura mintájául szolgált volna, és ezekről a tornyokról írt Cselebi oly elragadtatással. Egyes tornyok kúpszerű lezárással, zsindelyes csúccsal és gombos véggel szép látványt adnak ki, különösen a magyar zászlót lobogtatva. Mivel hátul, fönt hegyvonalat látunk, az Erődről nézünk lefele a török negyedre, és mögötte az Előváros partoldala húzódik, Sziget fele. A természet után készült rajzmű egy hajdani magyar székesfőváros, a rajzhoz közünk van tehát. A fennen lobogó török zászlók ellenére is.
22. Folytassuk a csatajelenetek nézésével: Csata Székesfehérvár előtt 1593-ban. W. P. Zimmermann metszete (Műszaki, 17. kép, 19. oldal., Zrínyi 115. oldal.)). Látványos, mozgalmas, mégis rendezett a kép, mert a térszíni formákat a harc szereplőivel és kellékeivel rajzoltatja ki, a kompozíció átlósan is tagolt, a jobb oldalra a mozdulatlan város és a csata mozgásai kerülnek, eleve egyensúlyt teremtve, amit a baloldal statikussága ellensúlyoz.. Az elhúzott fordított „S”- vonala
63
behúzza a bal felső sarokban a képbe a szelíd hullámot, ez átfogja és kerekíti a középső mezőt. A felszín gazdagsága minden elemében jelen van, anélkül, hogy telezsúfolná a képet. A „mögöttes kép” a csapattestek által kirajzolt Erőd patkó alakja, vagy a híd, melynek üregét az ágyúk, platóját a csapatok rajzolják ki. Ilyen felszíni gazdagság a felkészült csapatok harci álma, mert módot ad a tagolt harcászatra, és ez a lehetőség adatik meg a város délkeleti előterében. Ez nem adatik meg Székesfehérváron, ez a rajz a Péterhegyről ábrázol. A város nagyon magasan van, lebeg fölöttünk, és még föléje hegyvonulatok hullámzanak be a képbe. . 23. Ugyanez a jellegzetes elemekből összeálló gazdagság valósul meg a 21. képen, La Vergne rajza a visszafoglalt városról (1601) címmel, még mozgalmasabb jelenetet tár elénk. A táj és harc változatos eszközökkel tükröződik, valóban felismerjük benne a Dunától, Megyertől, Csillaghegytől az Üröm Borosjenőn át Csobánkáig, és még fönt a Szentendrei-hegyig terjedő nagy térséget. Nincsen itt összevisszaság: rajzi tudás van, leleménnyel fűszerezve. A város keleti végén az a bástya tán még római eredetű, közel Herculeához (mai emlékei Pünkösdfürdő, Óbudai-fürdő). És Ott a Duna már egy sóhajtásnyira. Látjuk még a Szigetet, Monostort illetve Palotát (nem Várpalotát, mert az nagyon messze van ide, nyugatra). A kalászi völgyüregekből itt apró vonáskákat látunk csak, hisz Aquincumtól Stulweissenburgig sokkal több rajzolnivaló van, és az alkotó jelesen megoldja feladatát. Minden terepi jellemzőt azonosítottam, de kiemelek egyet: a homokbálványok, kibúvások, dombhátak sajátos jellemzői ősi Budánknak (a Mátyás-Graduale meghatóan szép jeleneteinek festői hátterében is ezeket látjuk viszont).
24. A Székesfehérvár alaprajza 1720-ból De Pratitól (Műszaki, 35. kép, 37. oldal) könnyed mérnöki munka, minden a helyén van, a Főtemplom is, a vár északi falánál, és bár a Budai-kapu visszakerült az erőd keleti végéhez, elől, az elővárosban a ma is kirajzolódó kertet is látni. Ez, Mocsaraival együtt sem Székesfehérvárt mutatja, hanem a kalászi külterületet. (Az egykori mocsarak helyei a Googlefelvételeken jól látszanak.) Jellegzetes alakú a fennsík nyugati, fodros vége, és a parancsnoki kert osztása (a csatorna alatt, középtájon)!
64
25. Haladva az időben előre, a Székesfehérvár az 1730-as években. F. B. Werner metszetéhez érünk (Műszaki, 34. kép, 35. oldal). A széles gesztusú alak mögötti út a Kalász és Pomáz határa mentén halad nyugatra, a Palotai-kapu hídja felé, amely átnyúlik a mocsáron. Jellegzetesen és erősen tagolt felszín ez, SzékesFejérvár keleti, északi oldaláról. A mély völgybe ereszkedik le egy bátyó, mögötte egy fickó, furkóssal… Több szintű táj, ez is ugyanoda emelkedik, mint az előbbi rajzokon. Balra a Kevély hegy, oldalán a falak, épületek rajzolatai, a másik oldalon a Pomáz és Szentendre fölötti hegyek. Ez a táj nem Székesfehérvár tája. Buda-Vetust, Fejért ábrázolja ez is. (Az itt csatolt kép a Zrínyi közlése, 204. oldal).
A J. P. Binder -metszet részlete 26. A város erődítményeinek maradványai a XVIII. század végén (J. P. Binder rézmetszete, 1780 körül). Nézem sokszor, százszor, sorolom fel épületeit, felszámolom változásait. Minden ott van a helyén! Egy toronnyal még áll a Bazilika, ősi koronázó templomunk, bár tőle délre túl nagyra építették azt a barokk templomot. Hosszan sorolhatnám e rokonszenves alkotás rajzi értékeit, de más köti le a figyelmet. A templomok,
65
micsoda feszültség van közöttük, a tájolás összevisszaságából következően! Mintha perben, haragban lennének! Az Erőd temploma pedig, új! A régi, ősi bazilika keletre nézett, ez a barokk, új divatot követve, dél felé tekint! Vagy a szentély északra néz? Felfogni nehéz, hogy miért épült egy új bazilika, a Monostor-bástya fölé, a prépostság helyére, amely pedig nem is keletre néz. Megvan a Palotai-bástya hídja is. Ott szerénykedik az ősi fazsindelyes királyi palota (1601) az elővárosban, és hátul körbe, a hegyek... és az oldalában az egyiknek? Szentséges Boldogasszony! Ez az Alba-Ecclesia és templomtársai! Mögötte, a hegyoldalban fölfelé falak, építmények szálkái-vonalai! Ez a rajz sem a mai Székesfehérvárt ábrázolja, hanem Buda-Vetust, azaz Székes-Fejérvárt!
27. Egy tanulságos rajz: Székesfehérvár német nyelvű felvét eli rajza 1738ból (Zrínyi, 205. oldal) Valósz ínűleg más volt az igény ezzel a rajzzal szemb en, mint a La Vergne hadmérnök helyreállítási tervével szemben. (Ugyanitt, 188. oldal.) Talán az adóösszeírás céljából kellett felmérni a tulajdoni parcellákat, talán a kártalanítás végett, nem tudni. Az is lehet, most mérték ki a földeket a telepeseknek. A dél felé néző Monostor-bástya fölött (lent, középen) kezd kibontakozni a nemlétből egy itt-sosemvolt bazilika alaprajza. És kezd eltűnni a valódi, a jobb felső erődmezőből. (Meg kell jegyezni, hogy az Erőd körüli városrajz kicsinyített ábrázolás.)
66
28. A városképek sorában ismét egy tiszta rajzú metszet következik: Székesfehérvár 1830 körül. Pick – Lenhard metszete (Műszaki, 37. kép, 39. oldal). Száz év eltelt az előbbi metszet kora óta, a Palotai-kapu magas hídját lebontották, de van alacsony híd, az északi elővárosban áll még az ősi királyi palota (csak 1601-ben, máskor kolostor), az erődben barokk templom épült, és másutt is, de a Főtemplom már nem néz keletre, csak kápolnája maradt, és amott a távolban? –ott látjuk az AlbaEcclesia épületegyüttesét! Az Árpád-szentéllyel! Itt elöl a kút és mögötte az emlékoszlop, helyük ma is látszik, a középkori vagy római oszlop darabokban úszott le a Barátok-patakán a nagy vizekkel, utolsó darabját nemrég vették ki a patakból. (Egymásra helyezve már három darabja látható Budakalászon, a Kőbánya út 23 szám alatt. Oldalán nagy bevágás van a fémkapocs számára. De meglehet az is, hogy az oszlopok a Palotai-bástya hídjának faszerkezetét tartották) Megvannak a nagy hegyek is. Sajátos közlés, de a Google-keresővel megtaláltam a barokk épületek helyét is. Nekem úgy tűnik, hogy a város vezetői feladták a dombot, üresen áll, az előváros és hosszan nyugat felé a sík terület fejlődött: karbantartották az épületeket, és újak is épültek. A rajz nem ábrázolhatja Székesfehérvárt, mert más tájról készült, de megfelel BudaVetus ábrázolásának, ha beszámítjuk a bekövetkezett több évszázados változásokat. 29. Az 1872-ben elpusztított nyolcszögletű kaputorony művészi ábrázolása: A Budai-kapu tornya 1870 körül. Aujedszky Adolf festménye (38. kép, Műszaki, 40. oldal). A nem túl erős délutáni napfény megvilágosítja a tornyok és a házfalak nyugati oldalát. Az északról, Pomáz felől nyíló utcára finom árnyékot vetnek a túloldali házak. (Az előtérben polgári társával békésen diskurál a fegyveres őrszem, és az untató őszi árnyékban ásít egyet a gazdátlanul hagyott őrhely római sírkőbe vágott személyi bejárója. A porban az eb őrködik. Békés, szinte idilli a kép. Már majdnem a ferencjóskai megbékélés derűjével nyugtat.) Ez a déli, a Buda felé néző kapubástya, a külvárosi. Székesfehérváron nem állhatott, hisz a Március 15-e út, ahová „hivatalosan” helyezik, a városközpontból észak felé vezet, a támadók nyilván nem a város felől támadták a kaput. A Vörösmarty tér környékén elvileg állhatott volna, ez déli irány, azonban ide nem helyezik „hivatalosan”, mert ez a vélt Szigetkülváros közele, nem a budai külvárosé. Ez a festmény tehát az ürömi határban készült, Székes-Fejérvár kapubástyájának becses értékű ábrázolása. Ha a metszet valódi, akkor a korszak hiteles tanúja. Ráadásként közöljük a kaputorony egy későbbi megjelenését is, kissé nagyobb panorámába ágyazottan.
67
Rövidebben is, a lényegesről Megismételve fő tételemet kimondom: az elemzett rajzok, amelyeket a Székesfehérvár mai város történelmének szemléltetéséhez, útikönyvek és monográfiák bizonyító mellékleteiként szerepelnek, nem ábrázolják Székesfehérvárt. Mivel írásomnak bizonyító szerepe is van, teljes felelősséggel kijelentem, hogy az ábrázolatok, melyeket eddig Székesfehérvárral hoztak kapcsolatba, a másik, az itt már sokszor említett ősi Székes-Fejérvár (Buda, Buda-Vetus, Ősbuda, Fejér, Fejérvár, Alba, AlbaRegalis, Stulweissenburg) ábrázolásai.
A végső ítélet órái A magyar királyok arcképével díszes Palotai-kapunak 1776-ban még állandó őrsége volt, utolsó darabja, a kőoszlopok közé ácsolt fahíd, amely a csatorna fölött átívelt, még látható Werner metszetén; ez a híd a XIX. század közepéig fennállott. József nádor 1809-ben megszemléli a fejérvári (stulweissenburgi) határt, és elrendeli a kapuk elbontását. De még 1872-ban is állt a nyolcszögletű kapubástya, amelynek a tetején kioszk működött - Cselebi feljegyzése szerint, - ahol a környékbeli idős szőlőművelők barátságosan elbeszélgettek. József nádor orosz származású felesége Ürömben nyugszik, a copf stílusú sírkápolnában, talán nem volt véletlen a hely kiválasztása: ott, ahol a Magyar Királyság utolsó bástyája leomlott. Mindezt a Székesfehérvár c. könyv 39-40. oldalán olvashatjuk. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1966.)
Ősbudáról nem lehet hideg tárgyilagossággal írni. Jó Warkoch György, fejéri várkapitány csak anyai ágon volt magyar származású. A budai polgárok, akik pedig főképpen latinok voltak, lezárták a belső erődkaput, így a törökök lekaszabolták őt, vállalkozó vitézeivel együtt. Nem volt a magyarnak oltalma később sem, az oszmán hódítás véglegessé tételére negyvenezer magyart irtottak ki, csak egyik pogromjuk alkalmával. Óbuda térségében van Törökvész nevű határnév, ennek a névnek valóság az alapja. De nem volt felszabadulása Székes-Fejérvárnak - Stuhlweissenburgnak a hódítócserével sem. Ne szépítgessük, ne szelídítgessük gyarmati sorsunkat: a végével minősítsük. Világossal, Araddal, Trianonnal, s a sorból ne hagyjuk ki a Királyi-Fejér eltörlését, megalázását sem.
Arról, ami nem látható a térképeken A nehéz látványok és bizonyítások után adjuk át magunkat kissé a képzeletnek, a további csodák által kiváltott bűvöletnek. Ha nem igazolják majd a további kutatások, az élménynek részei voltak, és ezért igazak, számomra legalább. Az Alba-Ecclesia újra meglátott templomhelyéhez fel lehetne emelkedni egy ősi lépcsőn is, de túl meredek az út, a várárok és fal is akadály lenne. Ez a lépcsőzet nem akármi! Mintha az ősi piramis-kultúrához hasonló létesítmény lenne! Lehet azonban egy közönségesebb magyarázat is a robosztus, mértanian egyenes lépcsőzetre, a hosszú fokok ugyanis fel vannak szabdalva. A kövek nincsenek még kifejtve, láthatóan egyszerre kell kimélyíteni a felszabdalásokat, és
68
majd egyszerre kifordítani a termésköveket. Minek? Például, elszállítani, és a Duna rakpartjára lerakni. Egy bizonyítékot már látok erre, remélhetőleg másik is, valódi kő is előkerül. Van egy profán magyarázat is a nagy léptékű lépcsőre, csak az túlságosan brutális. Mélyen szántó, hatalmas erőgép véste volna bele a kőbe a terasz-sávokat. Reméljük, nem ez a valódi magyarázat.
Az Óriás Hun király Lépcsője és -Portája A lépcsőzeten áll egy hatalmas emberi figura, az Óriás Hun király. Profilból és szembe nézetből látjuk arcát, a nézőponttól függően, fején koronaszerű alakzat. Ha a véletlenek játéka tévesztett meg a most leírtakkal, máris bocsánatot kérek, hogy hamis illúziókat keltegettem, de vétlen vagyok. Így látom, és akkor így alakult ki a kép, véletlenül. Tehát véletlenek játékaként folytatódik a hegykép, amely a Lábtól, a hegylábtól és az Óriás Hun király lábától a hegygerincig ér, átrajzolva az egész hegyoldalt. A mellétől véletlenül egy hatalmas csillagkép indul nyugatra, íj alakzatot mutatva, rajta vesszővel. A látványt fényes fehér pontok rajzolják ki, melyeket építmény (hegyvéset?) hullámvonala kontúroz. És véletlen az is, hogy az Óriás Hun király jobb kezében egy rövid kardot vagy tőrt tart előre, melynek a marokvédőjét és a pengéjét szintén apró „vésetek”, talán kis épületek rajzolják ki. A király kardja előtt egy rémült (nekem úgy tűnik, római) katona rogyik össze. A képzelt jelenet alatt szép szabályos ovális szentélyféle látszik, melyhez felülről, alulról lépcsők vezetnek. Ez alatt van az ősi bánya, fönt barlanggal, kormos kövekkel, a keresőn fényes felkiáltójel. Alatta fal vezet az Alba- templomig, és itt más falakkal is találkozik. Az Óriás Úr portájától nemcsak fal vezet az Albáig, hanem lépcsőzet is. A lépcsők kifaragása mindenütt érdekes, a szintviszonyokhoz igazodó. Itt minden a táj szépségéhez járul hozzá, és semmi sem károsítja ezt. Sok követ kellett kifejteni, mégsem látni sehol tátongó üregeket, csak annyit vesznek el az egyik helyről, ami kell a másikra. Az „Óriás Úr” alakjában látjuk a kicsi termeket, összekötő útvonalaikat, és hallatlanul érdekes labirintus-rendszer képe bontakozik ki. Az „Óriás-lépcsője” fölött hatalmas palota látszik, hosszú, egyenes vonalak között nagy kör alakú nyílásokkal. Ez a porta magának az Óriás Úrnak a teste, a faragott mező nagy sávja, valószínűsíthető a sírmezői szerepe, mivel a kis portácskák mérete nem élettérnyi, csupán halottnak elég. (A hun korszak elegendő holttestet hagyott maga után, valahol elő kell kerülnie a hun köztemetőnek.)
Etzilburg = Attilavár Ugyanaz a város, mint Buda, tehát ha Ősbuda megvan, akkor Attilavár is megvan. A német nyelvű fogalom fennmaradása az egykor bizonyosan meglévő, valóságos városhely bizonyítéka.) Azért is látom sírmezőnek, mert ilyen nagy terület „megfaragását” csak valamilyen mindig működő közszerep eredményezheti. És még a szakralitás, de a temető-kultúrában ez is jelen van. A sírmezőnek vélt területen főképpen kör alakú sírok vannak, amilyeneket Pomáz dombjának területén is láttam. Nem írható az elektronikus árnyékolás számlájára a sok nyílegyenes vonallal határolt különböző alakú és méretű felület, medenceszerű lakokkal, szabályos kör-üregekkel. (Egyegy szakadékban betemetett kövek halmaza.) Azok közül, amit itt leírtam, az abszolút bizonyosság az, hogy a Kevély-hegynek az Alba-Ecclesiától nyugat felé elhúzódó északi oldala sok-sok meglepetést tartogat. A régészeknek igazi csemege lesz feltárni az itt egymásra rétegződő ősi hagyatékot, amely igen változatos forma- és arányrendszerben jelenik meg, szinte az egész hegyoldalt elborítva. Sejteni lehetett ezt. Aki tanulmányozta a „francia metszetet”, észrevehette a finom rajzolatokban megragadott építészeti gazdagságot. A rajzoló minden elismerésünket kivívta, hiszen nem kis fáradságába került az apró hegyrajzolatok megfigyelése és megragadása, páratlan türelemmel dolgozhatott rajta. (Szabadjon megjegyezni, hogy kevés a jó rajz-reprodukció, és bizonyára a kéziratban várakozó dolgozatok közlése során a legrészletesebb másolat lát majd napvilágot. Külön nehézséget okoz,
69
hogy a közlések során a szerzők nem mellékelik a jelzeteket, a térképek motívumai beszámozásának és betűjeleinek nem adják meg a jelentéseit. Sőt, még az elolvasásukkal is baj van, az elmosódás miatt ugyanis nem látszanak a magyarázatok, feliratok. Az külön bosszúságot okozhat az olvasónak, ha a rajzok hiányosan jelennek meg.)
Miért nem volt méltó a város ősi nevére? Remélem, érthetően meg tudom fogalmazni, hogyan és miért történhetett mindez királyi városunkkal. Amelyik népnek van ősisége, történelme, hatalmi tényező: számolni kell vele az elosztáskor. De ha nincs, oktalan a büszkesége, arcon lehet ütni a szemtelent, mert nem kell neki méltóság sem. Az önálló vagy önállóság-eszméit őrző, a földön vagy a magasban de létező Magyar Királyság mindig veszélyforrás. A történelem nélküli, saját nyelv nélküli (szinte csak jövevényszavakkal rendelkező legújabb jövevény-) embertömeg kiszolgáló személyzet lehet csak egy fényes birodalmi rendben. Nagy oka van annak, hogy Székes-Fejérvár (Ősbuda) egyszerű közvárosként sem élhetett tovább, az ország szívében. Ha egy ország egy erősebb szomszéd számára bekebelezhetőnek tűnik, ez a kívánság az erő számára eszmévé növekszik, amely a tetteit vezérli, sürgeti.
De már a múlt nem a régi. Ma már más a világ. És ha Ausztria kultúrától nemesedett mai állama tudomást szerez az ősök által okozott történelmi veszteségeinkről, érdeklődéssel fog fordulni királyi városunk feltámadása felé. Kulturált európaisága révén, birodalmi ábrándjait már hátrahagyva a régmúltnak és történelmi múzeumoknak, nemes áldozatokkal fogja jóvátenni a kamarilla-elődök által okozott veszteségeinket, és együtt érző mecénásként segíti Székes-Fejérvár (Ősbuda) feltárását. Mindenek előtt, a dokumentumok kiadásával segíti, hogy szeretett városunk, a mai Székesfehérvár visszakapja történelmét és identitását, a valódi múltját igazoló iratait. A helyi történészek lokálpatrióta lélekkel és filológus szorgalommal gyűjtötték össze a történelmi dicsőség igazolásait, hogy városuk fényét aranyozzák: őket csak köszönettel említem, könyveikkel együtt. Külön is köszönöm, hogy forrásként felhasználhattam ezeket, ráadásul úgy, hogy a forrásaim megjelölésében bizonyos meg nem nevezett okok miatt nem tettem eleget mindenütt a publikációs hivatkozások szigorúan vett történész-szakmai követelményeinek.
Már a jövő sem a régi!
Fájdalommal nézem a jövő mindennemű pusztítását. Amióta új verzió került a Google-ra, beépítették (lakóparkkal) a külső Budai-külváros nagy részét, eltiportak egy föld-képet (repülő galambot ábrázolt), beledózeroltak a Majdán-fennsík barlangjaiba, és félő, hiába őrizte meg a feledés ősi maradványainkat. Pedig, amint írtam már följebb, valódi régészeti csemegéket kínál a Fejér és környéke. Nemcsak a magyar történelem korai üzentek nekünk, utódoknak, hanem a római kor, a népmozgások kora, a bronzkor és a megelőző századok sőt évezredek üzeneteit kell felfognunk, és értékké emelnünk fel a föld gyomrából. Egész Európa, sőt a civilizált világ érdeklődésére számíthat egy jó kézbe vett értékfeltárás és –megőrzés. Ha a román nemzet méltónak tartja a Mátyás börtönét megjárt Vlad Tepes (Drakula) alakját a dicsőítésre, a mi Mátyásunk ne volna méltó erre? A napvilágra
70
hozni Szent István és a többi királyaink sírját, a templom-sírjával együtt nem elég megtisztelő régészeti-történészi feladat? Nem volna más a jövőnk az ősi székesfővárosunk fölemelésével, feltárásával? Ha feltárjuk, minden érintett és belőle részesülő település, önkormányzat szép jövőt építhet belőle, de ha feltárás nélkül akarjuk beépíteni, iparosítani, a nemzet számára is elvész, a község se nyer semmit.
Az egyenlet megoldása a közös nevezővel Székes-Fejérvár székhely-szerepének elvesztése után is megmaradt az új főváros, Buda kapujának, és az lehet ezután is, csodálni való maradványai nem feltartóztatják a hadakat, hanem magukhoz vonzzák a népeket, mint hajdan az Alba-Ecclesia és Felhévíz. Egész jövőnk más lehet ezzel a múlttal, és egész múltunk, ez új jövővel! Mit mondhat erre a kormányunk? Hogy ez nem kormányzati feladat? Nem, ha Bangla Desh kormányát kérdezzük, annak valóban vannak a mi Ősbudánknál fontosabb nemzeti ügyei is. De a becses történelmi és egyetemes régészeti maradványaink sorsa a mi ügyünk. Nem akarok én előre feladatokat kijelölni senkinek, csak eltöprengek azon, hogyan tudnánk végre összefogni valamiben, méghozzá időben. Hatékony védelmet csak a kormány tudna garantálni azzal, hogy az egész területet szigorú védelem alá helyezi, a törvényhozásban sürgősségi indítványként kezelt védelmi törvényjavaslataival. Mit tehet a történész? Elősegíti ezt. És a régész? Érdeklődést mutat, pályázatot nyújt be, feltárni akarja, feldolgozni és nem „jegelni” a témát. A politikus? Végre, együtt mozdul a lehetőségekkel, együtt cselekszik társaival. Íme, Kedves Magyarok, Kedves Hazámfiai, a KÖZÖS NEVEZŐ!
<<< Előző cikk
Az aktuális
Következő cikk >>>
'Ősbuda'
című téma valamennyi cikke
Perkupai Pető Imre : ŐSBUDA FOGLYAI ... Perkupai Pető Imre : Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben I. ... Perkupai Pető Imre : Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben II. ... Perkupai Pető Imre : Fejér = Fejérvár = Székes - Fejérvár a Pilisben III. ...
Ezt olvasom!
71
