STÍLUSOS otthonok
„Ugyanaz a város és mégsem ugyanaz az ország…” Mûvészlakás a megújult Ferencvárosban Lélekemelô élmény a fôvárosi járókelônek a Ferenc körútról befordulni a Tompa utcába. Valóban, mintha egy másik országba lépne át az ember: ezen a nevezetes sarkon nemcsak a reménytelen színek tûnnek el, de még a nyári körút jól ismert, emberpróbáló szagait is elhessegeti elôlünk egy nyíltszívû és jó ízlésû város vendégmarasztaló levegôje. Az aprócska üzletek ajtói felôl tejhabot gôzölô kávégépek sistergése, a kapualjakból pedig ébredô parkok illata árad, amint a reggeli napsütésben az író otthona felé tartunk… 2
K
Kôrösi Zoltán 1962-ben született a fôvárosban: Élt vidéken és a fôváros zöldterületén is, s csak nemrégiben, az ún. ferencvárosi tömbrehabilitációs program megkezdése után költözött erre a környékre családjával. Legutóbbi, sorrendben kilencedik könyvének történeteit mostani lakóhelye régi-új történeteibôl szôtte. A Budapest, nôváros címû kötet nemrégiben elsô díjat nyert az Édes Anyanyelvünk pályázaton. Vendéglátónk nem az egyetlen író sem a környéken, sem pedig a házban. Régen is sok híresség élt errefelé, ahogy azt házigazdánktól megtudtuk, többek között Arany János és Táncsics Mihály, Vajda János, Krúdy Gyula és Erkel Ferenc, s az is könnyen elôfordulhatott
például, ahogyan meséli, hogy az egykori Világ mozi elôtt egy József Attila nevû kisgyerek vizet adott el egy Móricz Zsigmond nevû bajszos bácsinak. Mindketten itt éltek: a költô a Gát utcában, az író az Üllôi úton. Zoltán, aki a régi és a mai Ferencváros történetét egyaránt jól ismeri, azt mondja, a múlt században és a század elsô felében talán azért élt itt oly sok mûvész, mert akkoriban ez a város széle, kereskedelmi, malomipari övezete volt, tehát a lakások olcsók voltak, s kétkezi munkát, szolid vendéglôt és hírlapírói témát is lehetett könnyûszerrel találni. S mint tudjuk, pusztán írásból akkor sem volt egyszerû dolog megélni. Házigazdánk Mátyásföld egyik társasházából költözött ide, nem sokkal azután, hogy megírta egy vidéki – alcsútdobozi – kastély kitalált történetét. (Romkert címû könyve annyira élethûnek sikeredett, hogy az író-olvasó találkozókon a helyiek egyszerûen nem akarták elhinni, hogy kitalált történetrôl van szó, s többen is voltak, akik állították, ôk bizony találkoztak a könyv – valójában csak az író képzeletében létezô – szereplôivel.)
3
STÍLUSOS otthonok
Szép gesztusa a sorsnak és a múzsáknak, hogy míg az alcsútdobozi kastély, melynek korabeli fényképe ma is ott díszeleg az író lakásának falán, máig pusztul – hisz nemcsak pazar bútorait, de még a tégláit is széthordták már –, addig a mostani könyvben szereplô városrész, Ferencváros a valóságban épp e könyv megjelenésével egy idôben éli meg újjászületésének legszebb napjait. Ha valamire, hát erre lehet mondani, hogy ideális az összhang élet és irodalom között…
KÖNYV ÉS KÖRNYEZETE… Mit jelentene nekünk magyaroknak vajon Debrecen Csokonai nélkül, a Logody utca Kosztolányi nélkül vagy a Margitsziget Arany János nélkül? Bizony, nem sokat… S hogy mit jelent vajon az itt élôknek ez a
4
Ferencváros újjászületése
könyv? S mit jelentenek vajon ôk az itt élôk az írónak? Ez rögtön kiderül, amint a lakásból felkerekedünk egy kiadós sétára, hogy bejárjuk az író legkedvesebb helyeit: a Ferenc tér, a szerb
A ferencvárosi tömbrehabilitációs program végrehajtása összesen 15 évet vesz igénybe. E folyamat most már a második felénél tart. A program végére összesen 5500 új lakással, számtalan közösségi létesítménnyel gazdagodik ez a sokáig méltán rossz hírû környék. A nagyszabású program lényege, hogy az itt található, rossz állapotú háztömböket felújítják, a menthetetlenek helyébe pedig újakat építenek úgy, hogy az új társasházak majd mindegyikének legyen egy kis belsô oázisa, egy szép, saját parkja és mélygarázsa. Az utcákat mindeközben 30 kilométeres övezetté vagy sétálóutcává alakítják, a közparkokat pedig felújítják. Az átalakulás csomópontokból indulva terjeszkedik. A Ferenc körúttól a Tompa utcán keresztül pl. a Haller utca irányába. Jelenleg a legdinamikusabb fejlôdés a Lenhossék park környékén tapasztalható. A rehabilitáció 1995-ben elnyerte az Év lakóháza címet, egy évre rá a Magyar Urbanisztikai Társaságtól a Hild érmet, 1997-ben az országos ingatlanfejlesztési pályázaton az 1. díjat, 1998ban pedig – az ingatlanfejlesztési szakma Oscar-díjaként emlegetett – nemzetközi FIABCI pályázaton a közcélú beruházások kategóriájának 1. díját is. Minden érdeklôdô, aki errefelé sétál, minden bizonnyal megállapítja majd: méltán! Nem véletlen, hogy a lakás- és ingatlanárak errefelé az utóbbi öt évben megduplázódtak, s hogy ennek ellenére az elkészült lakások általában villámgyorsan elkelnek. A már most itt élôk nagy türelemmel viselik az átmeneti kellemetlenségeket, mert egészen biztosak benne, hogy az ô életterük is hamarosan megújul.
konyhájáról híres közeli étterem és a kültelki malmok világát. Séta közben azt látom, hogy az „idegenvezetés” közben szeme önkéntelenül is meg-megakad a járókelôkön, s míg én a csinos új házak és bontásra ítélt régiek váltakozását csodálom, ô többnyire az embereket. Egész lelassítja lépteit, amikor például egy sarkon két öregúrba botlunk, akik egy ott parkoló motorról fejtik ki véleményüket: kis idôre mintha eltûnnének ráncaik, ingüket feltûrik és olyan sebes beszédtempóval fejtik ki véleményüket a motorról, hogy sejthetô: lélekben már átszelték az óceánt is, s valahol az amerikai prérin vagy a Sziklás-hegység szerpentinjein robognak egymással versengve… Csak mikor magukra ébredve elfordulnak a motortól, akkor indulunk mi is tovább… Nemsokára talán ôk is szereplôkké lesznek majd egy Kôrösi-könyvben, mint oly sokan az itt élôk közül…
5
STÍLUSOS otthonok
NÔVÁROS – NÔLAKÁS? A történetek persze nem az utcán születnek, hanem az íróasztalnál. A lakás, ahol ez az íróasztal található, ugyancsak ihletett körülményeket kínál az íráshoz. Bár felfedezése, azután a felújítás megtervezése és menedzselése inkább a háziasszony, Orsolya érdeme, az atmoszférát alapvetôen befolyásoló színválasztás és tértagolás a ház urát dicséri. Az átépítéskor több falat is kivettek, ami lehetôvé tette, hogy két fürdôszoba, két hálószoba és egy hatalmas amerikai konyhás nappali is jól elférjen és elkülönüljön a lakásban. Az így keletkezett nappalit végül azonban túlságos is „táncteremszerûnek” találták, ezért két hófehér oszlopot építettek be a központi térbe, ami megtöri kissé az erkély irányába szaladó teret. A falakon meleg, kellemesen fáradt, antik hatású színek. Ezt a hatást, mint vendéglátónk mondja, egy különleges festék biztosítja, amely a terrakottás „fáradt” árnyalatot antikizáló ráfestés nélkül, pusztán a dombornyomású tapétára felvíve képes megadni: leheletnyivel több saját fénye van, mint a könnyû diszperziteknek, de mégsem csillog annyira, mint a vastag akrilfestékek. A falak vörös és narancs színe életteli és nyugtató hátteret ad a nappali egymástól funkcióban is, hangulatban is eltérô három részének és a hálószobának, ahol az ablak mellett a könyvek „laboratóriuma”, a dolgozósarok is található.
6
A telt színeknek köszönhetôen a lakásban minden teret és tevékenységet kellemes, art-decós hangulat leng körül. Ebben a környezetben az ólomüvegmintás és homokfúvásos belsô ablakok – amelyek a nappalit az elôszobától, az egyik hálószobától, illetve a fürdôszobától elválasztják – szinte „királynôi” diadémokként hatnak a falak tetején. A bútorok közt több ritkaságot is látunk: az erkély elôtti kávézógarnitúra például (amit csak azért nem nevezhetünk dohányzógarnitúrának, mert a háziak a lehetô leglelkesebb nemdohányzók) a szépséges magyar szecesszió valódi remeke: – Mintha a Taj-Mahal virágai tekeregnének ezeken a széktámlákon – jegyzem meg. – Erdélyi munka – igazít ki az író, s ahogy megigazítja a széket, látszik, hogy ez egyik szeretett helye a lakásban: közel van az erkélyhez s közel a számára szintén nagyon kedves kandallóhoz is… Kicsit távolabb, az étkezô bécsi tálalója legalább ennyire szemet gyönyörködtetô alkotás. Nemcsak az eredeti darab, de a felújítása is valódi mestermunka! A klasszikus bútorok felett modern magyar és közép-európai festôk munkái köszönnek ránk: Ádám Zoltán, Bukta Imre, Czabán György, Duliskovics Bazil, Grencsó István, Karátson Gábor, Kô Pál, Szemethy
Imre, Varga Patrícia Minerva és Wahorn András munkái. Kollégák, barátok alkotásai, ajándékai. És utazások emlékei: fôleg portugáliai utazásoké, ahol Zoltán és – eredeti hivatása szerint portugál–magyar szakos tanár – Orsolya közös élete kezdôdött. Amikor azt kérdezem, szándékoznak-e elköltözni innen valaha, Orsolya a leendô unokákat emlegeti: hogy ha nekik ennyi zöld esetleg nem lenne elég… De ha ôk is élvezni fogják a Trafó elôadásait a Liliom utcában s a világkonyha csodáit a Ráday utcában, mondja, akkor inkább maradnak a „nôvárosban”, amíg csak lehet… Szöveg: Gyarmati Krisztina Fotók: Figuli Judit
7
