ASíiSZÍi S7.T. FW T 1C

II. évfolyam .

6. s z á m .

1922. j u n i u s hó.

ASíiSZÍi S7.T. FW T 1C M

A &

''C U iO R S ? Á G Í

vtóGjW iMjraK

m

c ^ m

a i m m m

/ R c m »

m ftr iA D iK m s ; Í R m p j X ' í

fO A D

B

F X ü £ /n c iiE .r ír » l

^ A jí^

m

ft$

$ im

A

I A

ARA ff K O R.

Elő fizetési á ra k : Egész évre 70, félévre 36, negyedévre 18 kor

118

f e r c i Ar i u s

Kö z l ö n y

Pályázatot hirdetünk! Közlönyünk homlokát Szent Ferenc Atyánk képe disziti. A pályázat az, hogy

beszéltessük e képet. Nézzük Atyánkat a mi egyéni felfogásunknak megfelelően, írjuk le mit mond, mit tesz, mit gondol. E kép inkább szobor. Legyen tehát a pályázat az, amit meglátunk e fenséges szobor gesztusában.

A pályázat cím e:

Szent Ferenc képe alá. Leirandó — legfeljebb az ivpapirnak hosszába hajtott kéthasábján — az, ami a cimkép alakján leginkább megragad benneteket. Küldjétek be a szerkesztőségbe

1922 augusztus 15-éig, Nagyboldogasszony napjáig. A pályázatban mindenki részt vehet.

A ju ta lo m : még tito k ! A p á l y á z a t r a k e l l irni. Jeligés levélnek kell a pályázó nevét és lakását tartalmaznia. Rajta, testvéreim ! Testvéri üdvözléssel

a Szerkesztőség. „HA A HARM ADIK R E N D ma is olyan hatalmas volna, mint 600 évvel ezelőtt, akkor apadnának a színházak bevételei; a tánctermek és vendéglői kártyaasztalok üresen maradnának ; kevesebb hiú és piperköc nőt látnánk az utcákon; kevesebb lenne az iszákosoknak és a családi hűség felbontóinak a s zám a ; ritkábban fordulnának elő az elszomorító bűntények és Öngyilkosságok; a hitetlen és erkölcstelen izü újságok elveszitenék előfizetőinek jelenlegi nagy számát.“

1

Is t e n e m — M in d e n e m !

'

'

‘

''

A

Előfizetőinkhez! 4^

Üdvözlettel bejelentjük olvasóinknak, amit úgyi«? lAíi;a^, hogy késtünk. K éstünk pedig azért, mert a lap csak most lett kosz,

I

b'ir a kéziratokat J

úgy a d tu t nyomdába, hogy 22-ére meg kellett v o ln i jelennünk. A nyomda egyébként is messze van tölünk, u köz’e:;edés Szegedre rossz, úgyhogy helyzetünk tarthatatlanná kezd válni, annyival is i kább,

mert egyrészt a szedés és tördelés személyes ellenőrzése lehetetlen, más- . részt minden szám nál előre

nem lá to tt. 10—20Vo'OS emelésnek vagyunk ,

kitéve. Az 1., 2. szám előállítási költségét pl. az 5. számé pontosan a négy- ' szeresével haladta meg. M i ezzel szemben

6 koronán tartottuk a lapot, j

csupán a jó Isten és jótevőink kegyelméből. Épen ezért hozzátok fordulunk, jó testvéreink, tegyétek lehetővé to­ vábbra is Közlönyünk, helyesebben Közlönytök megjelenését szives erkölcsi'

és anyagi támogatástokkal, ugv hogy előfizetőket szereztek s előfizetésteket j valamicskével — Isten nevében — megtoldjátok. H a csak 15-20 koroná­ val egészül is ki

minden

előfizetés, biztosítva

vagyunk;

de ti is arrol^

hogy a K özlönyt időben megkapjátok.

,

A lejárt előfizetések m egujitását kérjük a mellékelt utalványon. Ha-;

marosan csekklapunk lesz. , , 2 1 Legközelebbi szám unk julius végén jelenik meg és kettős szám leszj Isten veletek I A .viszontlátásig I Szeráfi üdvözlettel, testvéretek, a

Tcrciárius Közlöny fizerkesztöségrt és kiadóhivatala

B A JA .

i

f

5'

íiVOM.

COLUU A KÓKTVNTOÜdAj A BAJÁK

4i

II. évfolyam.

6. szám .___________ 1922. junius hó. II

II

TERCIARIUS KÖZLÖNY

Asziszii Szent Ferenc MAGYARORSZÁGI VILÁGI (III.) RENDJÉNEK hivatalos értesítője. mUCZTÖSÍG Is IllDÚHiTiTXL;

BAJA, F E R E N O R E N D l ZÁRDA.

Megjelenik minden hónap H A RM A D IK vasárnapján.

TARTOMÁNYFŐNÖKl E N G E D É L LY E L ¿ 3 RENDI JÓVÁHAGYÁSSAL.

Jézus szive és a Terciáriusok. Asziszii Szent Ferenc hármas rendjének különösen kiváltságos a helyzete jézus Szentséges Szivéhez. 1875. junius 15-én Paray — ie — Moniálban nagy Jézus Szive ünnepet tartott a szeráfi rend. Isten gondviselésének intézkedése lehetett, h y P. Bernardin a Portu Romatino, a ferenceseknek generálisa épen akKor érkezett meg Franciaországba, mikor a második időszaki Jézus Szive körmeneteket tartották. Csodálatos gondolata támadt. Összehívta a Franciaországban és Belgiumban élő Terciáriusokat Paray — le — Morivál szenthelyére, hogy itt, ezen a szent helyen megismételjék azt a felajánlást, amit az előző évben a rend összes templomaiban megtartot­ tak. A szózat visszhangra talált a Brüssel, Páris, Bordeaux, Havre, Reims, Orleans, Bourgos és Franciaország minden részéből megindult a Ter­ ciáriusok nagy serege, hogy a meghatározott napon ott legyenek a Paray — le — Mónival szentélyében. Velük jöttek a ferences atyák, az igaz­ gatók, a tartományfőnökök és igen sok Terciárlus pap. A nancy-i és metzi Terciáriusok kivül, a ruha fölött viselték a kordájukat és barnaszinü nagy skapuláréjukat. Mikor az ünnepen, d. e. 10 órakor a bel­ giumi tartományfőnök, P. Bernardin megkezdte az ünnepélyes nagymi­ sét, 300 terciárius pap, sok szerzetes, apáca és 8 ezernél több terciárius gyiilekezett itt össze. Mily fönséges koszorú volt ez Jézus Szentséges Szive köre . . . Az evangélium felolvasása után a Főt. Generális Atya a szószékre lépett és a kővetkező beszédet tartotta; Testvéreim, Kedves Gyermekeim. Nem tudom szavakban elmondani azt az örömöt, tiogy itt lehetek veletek a bazilikában egészen köze! ahhoz a helyhez, ahol a mi Urunk Jézus Krisztus, bold. Margit Marianak megielent és neki isteni szivét megmutatta. Szent Ferenc hármas rendjének különös kötelessége e szent hely lato^tasa. azon hely ahol bold. Alakok Margit A\ana az Ur Jézustól Szent Ferenc Atyánkat a szerafikus Pátriárkát kapta, mely peldakepu és vezetőül es vaiion nem itt látta-e Margit Mária Szent Ferenc Atyankat ragyogó fénytől övezve és a szentek hódoló karától ezen a helven ielentette-e ki éppen maga az Ur Jézus, hogy Szent re renc csodálatosan egyesült az ő Szivével és e a bűnösökért mindenekelőtt a gyermekekert szünet nélkül feláldozza magát a Szentséges Szivnél ? Mint Szent Ferenc utódja, anyanyelveteken szólok hozzatok Jezu. Szentséges Szivéről néhány szót, jóllehet nem biroin tökéletesen a nyelveteket.

120

TERCIÁRIUS KÖZLÖNY

Jézus Szentséges Szive a kinyilatkoztatáskor, melyet boldog Mar­ gitnak tett, — jelképeket mutatott. Szentséges Szivének sebéből izzó iáiigok törtek elő, töviskoszoru övezte és egy kereszt emelkedett ki be­ lőle. Ezek a lángok nem mutatják-e azt a szeretetet, mely az emberekért ég és égni fog ? A seb, melyből előtör, a szeretet sebe. A tövisek a fáj­ dalmakat jelentik, mit az emberiség bűne okoz a Szentséges Szivnek. „Te megsebezted szivemet nővérem és arám.“ Az egész emberiség a nővére, az arája pedig minden neki szentelt lélek. A sebek, melyeket a lélek neki okozott, a fájdalmak sebei. A kimagasló kereszt a bünbánatot hirdeti és arra a zászlóra mutat, amely alatt harcolnunk kell, amely egyedül vezet a diadalra. Ez az egész keresztény világ, de legelsősorban Szent Ferenc gyermekeinek jele és zászlója. Szent Ferenc Atyánk, a szerafikus, mindenkinek hirdeti az isteni szeretetet. A szent sebhelyek, melyeket testén viselt és a kereszt által, melyet a kezében tart, mindegyiküknek az Önsanyargatást és bünbánatot hirdeti. Bizonyosan nem minden ok nélkül nevezte ki éppen Öt az Ur jézus, hogy bold. Margit Mária öt kövesse példakép gyanánt — és: vájjon — ez a Szent Ferenc a mi példaképünk, a mi Ayánk és a mi különös védőnk is. Gyermekeim, Szent Ferenc gyermekei, diadalmas­ kodjatok vele, ő általa és Jézus Szentséges Szive iránti szeretet által a tetten és a világon, a gonosz leiken és az emberféielmen! Jézus Krisztus papjai, lépjetek be a szerafikus családba, hirdessétek példátok által Jézus iránti szereíeíeket, a föld kincseitől való könnyű elszakadást, a bünbá­ natot és az önsanyargatást. Dolgozzatok minden erővel és reformáljátok a keresztény családocat. És ti laikusok, ti világban élő hivek, legyetek sziklaerősek hitetekben, mindenkor a társadalom javára dolgozzatok, lelki­ pásztoraitok, püspökeitek és szentséges Atyánk, a pápa Iránt legyetek engedelmesek. Ebben rejlik a jövő reménycsillaga!“ Ezek voltak a Generális Atyának örökké emlékezetes szavai. A Szentséges Sziv és a szeráfi rend között mindig meg is volt a legbcnsübb kapcsolat. Maga, a rendalapitó Szent Ferenc, szelidségével, alázatosságával, szeretetével s a szent sebhelyek elnyerése után különösen hasonló vált hozzá . . . Ha pedig végig lapozzuk a rend történelmét, a Testvérek életén végighúzódik alapitó Atyjuknak ez a vonása: vonzódás, törekvés s Szent Szívhez . . . Szent Bonaventura Generális az egész rendet felajánlotta a Szent Szivnek. Ezt a felajánlást 1875-ben meg is ujitották a föntebb elmondott ünnepélyes keretekben, bold. Alakok Margit Mária sirjánál. A lágyajku és jézus Szivéről nevezett szent Bernardin, rag)'Ogó ékesszólásával terjeszíette a Szentséges Sziv tiszteletét. Szent Bonaven­ tura mellett ott találjuk Duns Skót Jánost, a franciskánus filozofia hall­ hatatlan emlékű atyamesterét, Kapisztrán Szent Jánost, Szent Elzeárt, Alkantarai Szent Pétert, Kortonai Szent Margitot, boldog folignói Angélát, montefalkói szent Klárát, Szent Veronikát, a terciárius Szalézi Szent Fe­ rencet, Genf szent püspökét, szent Leonárdot és még igen-igen sokat. És vájjon bold. Alakok Margit nem terciárius voIt-e ? . . . A Paray — le — M oniál bold. Margitja nem klarissza, tehát ferences zárdában nevelkedett-e? És végezetül szabad még feltennünk, hogy bold. Margit Mária lelki életére föltétlenül befolyással volt lelkivezérének az irányítása is. E lelki vezér pedig ferences áldozópap volt. Mi következik tehát mindezekből? Terciáriusok! Ha a Szentséges Sziv és közöttünk oly régi és oly meleg már a szövetség, akkor a har-

madüc rend Jézus Szentséges Szivének a birodalma s itt ezen szivekben akar megpihenni a bűnös világ zajongása közeoette szivekben Ne felejtsétek e l! Szent Ferenc Atyánk nagyon szerette lézus Szentséges Szivét és erre oktatta testvéreit is. Boldog A l a k o r M L i f a z ö terciarms leanya e tiszteletet az egész világon szétLjesztette Köteles­ sége tehat mmden ferences léleknek, hogy szive minden melegc^vd éfeenek legapróbb, leg.genytelenebb cselekedetével is segítse diafalra i u l tatni a Szentseges Szív örök terveit. ^ i .....

__________________________________ u asp ar t.

Szent Ferenc szelleméről. Németből szabadon: P. Forintos Lőrinc.

^ Az Egyház rnnidig aggódó lélekkel szemlélte, hogy a világ fel­ fogasa mennyire eltávozik a Krisztus szellemétől. Mindig volt szava hoev ezt az elhajlást meggátolja. ’ Krisztus helytartói hangsúlyozták és most is hangsúlyozzák azt hogy az emberisegnek fel kell hagynia a világias elvekkel és csatlakoznia kell Szt. Ferenchez, úgy, hogy öltse magára annak ruhájával együtt a sz 'lemét is, mert egyedül ez a szellem van a világnak a pusztulásból VL ) kimentésere. X Ill. Leó pápa, amikor a társadalom épületének pillérei megkészül­ tek roppanni, szorongó sziwel nézte az ostromot, amely a kultura alko­ tásait akarta elsöpörni. Mint mentőszó hallatszott a Szentatya kiáltása* „Bárcsak Szt. Ferencben megismerné a világ Krisztust“ „Egyetlen vá­ gyunk az, hogy mindenki lépjen az assziszii Patriárka nyomába!“ Miért is van az, hogy az emberiség elfordul Szt. Ferenc nyomaitól? Azért, talán, mert Szt. Ferenc elevenére talált az embernek akkor, amikor fennen hirdeti, hogy a földiekhez való makacs ragaszkodás a gátja a boldogulásnak; hogy az anyagiak helyébe a szellemieket kell tenni és hogy a valláserkölcsön alapuló világnézetet kell a szívbe ültetni. Ezt megenni annyi, mint a társadalmat megmenteni. Erre tanít az assziszii Patriárka szegénységi programmja. amely a mai világba állitva áz ellentmondások és az ellentétek zuhatagát gördíti elénk. Hogy is tudna elnémulni a világ mammon-imádása a Szt. Ferenc lemondást parancsoló szabályai mellett? Az uton-utfélen hirdetett szociális programm is, amely­ nek a társadalom kiélezett ellentéteit kellene elsimítania, hányszor épen az aranyból merit erőt. Ezt a legutóbbi világesemények is bizonyítják. Ugyanezen reformáló elvekkel indultak utjukra, a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavaival; de mi voit a vége? Telhetetlen önzés, anarchia, terror, gyilkolás. Olyan a világ háza, szive, mindene, mint az a romokból kiásott gazdag pompejii ház, melynek ormán a „Salve iucrum“ feh'rás díszeleg: „Üdvözlégy nyereség!“ Ennek dobja oda a világ a szent életmozgatókat; a szeretetet, becsületet, meg a lelkiismeretet is. A löidi jók után való sóvárgásban nem látja az ember az erkölcsi törvény tilalomfáját. Elmosódnak nála a tisztesség iiatárai. Hazugság és hűtlenség, lopás és rablás, gyilkosság és öng>nlkosság, uzsora és csalás a „Salve lucrum“-céinak az eszközei. A lelkiismeret helyén duzzadó er­ szényt találunk. ,. , , , A mammon a világ istene. A milliomos bankáríól, aki a szelvények és váltók garmadáján ül, lefelé egészen a szállítóig vagy dngárusig, a Lincre éhes kártyástól a börzespekulánsig, mind az aranyborjút tancolja körül meglehetős félszegen. Nem törődik, ha ezrek és milliók jutnak

122

TERCIÁRIUS KÖZLÖNY

koldusbotra, nem törődik, ha lába a nyomorúság és a kolduskenyér deszkáján ropja is a táncot; nem törödik, ha a mélyből fuldokló sírás, zokogás, vagy akár átkozódás tör is fölfelé. „Salve lucrum,“ hangzik a jelszó. A gépek zörgése és zakatolása, a kalapácsok nehéz ütése, mind ezt viszhangozza: „Üdv neked, nye­ reség!“ A gyárkémények füstje, a műhelyek ölő pora, a sötét bányák aknájából felszálló fülledtség, a tömjénje ennek a jelszónak, mely ott zug az aranyborjú oltára körül. És micsoda ezzel szemben a Bernandone Pietro fia, assziszii Fe­ renc?! Ellentét, mély ellentét; a szegénység az ö szelleme, úrnője; ezt választotta; ez tüntette őt ki és ez tette gazdaggá. (Folyt, köv,)

„Nefelejcs“, Terciáriusainknak. — P. Réti Honórius német munkája után. —

Állhatatosság a hitben,

(Folytatás.)

Férjes asszonyok a harmadik rendbe való belépéshez szerezzék meg férjük beleegyezését, hacsak gyóntatóatyjuk ebben más tanácsot nem ad. Ezt kell mondanunk a gyermekekről is. Nehézségek támadnak, ha ezeket a szülők beleegj'ezése nélkül, vagy épen azok akarata ellenére veszik föl. Ez nemcsak a havonként való szentségekhez járulás miatt van Így, hanem gyakran jelentéktelennek látszó dolgok miatt is. így p l.: az asztali imádság, a skapuláré viselés, a nem-keresztény újságok nem­ olvasása, a könnyű táncok és színjátékok kerülése, a konferencián és a novícíus-oktatáson való részvétel miatt is. Ezek igy elvesztenének minden kapcsolatot a renddel és u. n. „titkos terciáriusokká“ válnának. Ezek fölvétele áltülánosságban nem ajánlatos, hacsak nincsenek rá nyomósabb okok. Ezeket azonban a rend vezetője állapítsa meg. Ezen fordulhat meg férjes asszonyok fölvétele is, ha ezt lelki atyjuk férjük tilalma ellenére is tanácsolja. Hogy az apostoli szék előtt milyen fontosnak látszik a jelöltek gondos kiválogatása és oktatása, kitűnik XI. Ince pápa „Statuta generalia„ (1688) kezdetű intézkedéséből. Ez mint élő tanú beszél: A vezető, vagy a tanácsosok tudakozódjanak a jelentkező körülményei iránt. Ezt csak oly egyéneknél lehet mellőzni, akiknek méltóságát és állapotát az egész társadalom ismeri. Vétessék figyelembe, hogy a jelentkező, akár hivatala van, akár keze m unkájából él, képes-e magáról kellőkép gon­ doskodni. Azért van ez, hogy az uj rendtag ne mint teher nehezedjék a községre kezdettől fogva. Egyáltalán nem tilos például cselédek felvétele, akik sokáig szoktak egy helyen lenni. — Nagyon gyakran épen ők jézus Krisztus drágakövei. — Mégis a koldasszegények felvétele mellőztessék, mert ez a rend szorosabb érdekei ellen van. Hiszen rendünk nem épen minden hivő számára egyformán való. Gyakran kell az egész rend ér­ dekeit szem előtt tartani az egyesek érdekei helyett. Arra is figyelni kell, hogy legyen a jelölteknek kellő szabadságuk és egészségük, ami a rendi kötelmek teljesítésére kell. Ez az elöirás azonban ma már, amikor a böjt enyhe, kevésbbé jön számba. Mégis, ha olyanokról van szó, akik annyira betegek és kötöttek, hogy aligha jöhetnek csak egj^szer is a konferenciára, vagy akik nagyothallók, hogy az oktatásuk lehetetlen, vagy akik szem­ hibájuk miatt a szabályokat sem olvashatják, vagy akik fölötte rossz emlékező tehetségüek, vagy épen szellemileg gyengék (III. Pál „Ad fructus

uberes“), fölvételüket meg kell gondolni, hosy a szervezés kárt n? wpn vedjen. Akiknek nincs állandó lakóhelyük, nem igen ajánlhatók Azon' bán nem épen t, OS ilyen magános terciárius“ föiétefe' aki n.ncsen kapcsolatban Csak okossággal történjék ez. Betegek f ö S kerülendő. H a l d o k l ó é is. A harmadik rend Istennek tetsző életet aka szentség. 111. Pál pápa kifejezetten tiltja azok fölvételét’ akik allapotuknal fogva bűnben vannak. („Ad fructus uberes.“)*

A szeretet iskolája. Alkony borult a szobácskára. ^ feleségének ágyán ült. Feje összehajolt az asszony fejével. AiinasKetto ugyanazt nézte, ugyanabban gyönyörködött i egy csöpp kis fehéi babában. Olyan volt, mint az odahullott hópehely. Harmatos arcocskájábói csak a cseresznyeszájacskája világított elő. Az asszony férjéhez sim ult: — István, ugye nagyon fogjuk szeretni ? A férj rajongással súgta vissza: — Nagyon, végtelenül. — Felesége mosolygott. Most nőjjön meg a szivünk nagyra nagyon, hogy nagyon tudjuk sze­ retni a kicsit. Enyelegve felelt vissza a boldog apa. — Az enyém máris megnőtt. Olyan nagy — olyan mint — m in t. . . Hamarosan nem is tudta milyen nagyot mondjon. De hirtelen közbe­ vágott az asszony. — Nézd, ott van egy nagy sziv! A falra mutatott. Nyütt keretből, elfakult Jézus Szive kép függött a fa­ lon. A sziv magában pirosán, lángokkal, tövis koronával, kereszttel és sebbel. Ott volt a falon régóta. A nagymama adta és a nagymama iránti tiszte­ letből hagyták ott. De nem sokat gondoltak vele. Most azonban az asszony szemébe ötlött és a szemén át szivébe fúródtak a képnek vonásai. A férfi még tréfásan felelt: — Igen, ilyen lett az én szivem. De az asszony már nagyon komolyan folytatta; — István, ez a sziv Jézus Szive. Valóban olyan a szivünk? Pár pillanatnyi csend volt. Csak a szivek dobogtak. A férfi arca nagyon elkomolyodott. És a lelkén átrepült valam i. . . A n iu lt. . . ifjúság, mulatságok, előretörtetés. . . Önzés és Önszeretet... M indég a drága „én“. Mé^ a szerelemben is az „én“-nek a szenvedélyei. Igen, ez volt a múlt. hs a jövő ? Az a kis baba nagy, önzetlen szeretetet parancsol. Az a kis baba tiszta szivet kér, amelyről példát akar venni. Az a kis baba imádságos szivet kiván, amely áldást oszt rá az égből. k e n , ilyen kell, hogy legyen az apának és anyának a szive. Imadsagos, tiszta, önzetlenül és hősiesen szerető . . . És ilyen volt az Üdvözítőnek a szíve. A jövő ezé a szivé kell hogy legyen. A jövő ennek a szívnek után­ zását parancsolja! Nagyon komolyan szólt a férfi. *) Nyilvános megtérés és javulás az egyszer elesettnek a rendbe való felvételét r\ megengedi.

124

TERClÁRiUS KÖZLÖNY

— Még nem olyan a szivünk édesem . . . De olyanná kell, Iiogy le­ gyen. A gyermekért. És önmagunkért is . . . Az asszony könnyes szemmel bolintott rá: — Olyanná kell, hogy legyen. Hallgattak. Pillantásuk összesimult. Soha még így nem nézték a régi kopott képet. Mert most tudták megérteni, amidőn tisztán, önzetlenül sze­ retni tudtak. Ez a nézés egy összefonódó imádság volt bünbánatta!, felté­ tellel és könyörgéssel tele. ~ Ho^y tudjuk önzetlenül, tisztán, hősiesen szeretni — tedd szivemet Jézushoz, Szivedhez hasonlóvá! A szent néma imádságban egyszerre észrevett valamit az asszony. — Látod István? Azon a szivén kereszt van. És sebhely. És töviskoszoru. — A miénken is lesz. — Felelte csöndesen a férfi. — Hogy hogyan viseljük, e szivböl kell megtanulni. Most mindaketten egyszerre a gyermekre néztek. Szemük előtt átreb­ bent a jövő . . . Gyermek köhögés, g>^ermeksirás, átvirasztott hosszú éjek egy kis betegágy mellett. Verejték, gond, szülői könnyek a fehér kenyérért, amelyet a gyermek kér és amelyet nehéz lesz sokszor megszerezni. . . Az első bűn és fejlődő hibák a most még ártatlan szivecskében. Az ezt követő szülői aggo­ dalom, félelem, gyötrődés. Azután az élet ezer veszélye, kisértése és közötte; a gyermek. Mögötte pedig a remegő, vonagló szülői s z iv . . . Azután — földi jövő, az életpálya — a gyermekbe helyezett sok remény és csalódás. . . Azután egy sirhant a p e rm e k fölött és — az örök jövendő, amelyért a szülő is felelős!! Oh mennyi önmegtagadás, verejték, köny, szenvedés, tehervise­ lés, aggodalom és fájdalom — mig a boldog révbe kalauzolnak egyetlen egy gyermeket? íme, ezt mind átszenvedte az a sziv, mely révbe akarja kalauzolni a világ összes gyermekeit. Ezt mind átszenvedte az a sziv, mely saját vérével váltotta meg a föld összes fiát. Most már értik ezt a szivet. Már értik, hogy hogyan szeret és hogyan szenved. Értik rajta a tövist, sebhelyet és töviskoszorut. . . — Most már értem, hogy mi a Jézus Szive . . . Értem rajta a lángot és a sebhelyet is — szólt csöndesen az asszony. — Értem és tanulni akarok tőle — felel az apa. — Mert akik szeret­ nek, azoknak szenvedni is kell. Hogy a sziv a szeretetet győzelemre vigye, keresztet kell hogy hordjon. A szenvedni tudó, győzelmes szeretetet Jézus Szivéből keii, hogy megtanuljuk. Az anya válasz helyett imára kulcsolta kezét. A férfi is. Összekulcsolt kezük odahullott a habos vánkosra, amelyben édesen pihent a kis baba. És a szeretetben felolvadó képre szelid biztatással néz le a szeretet iskolájának tanitómestere: Jézus legszentebb Szive. B la s k ó M á ria .

Könyörgés a Szívhez. Nyarak Királya, Napkirály, Fénykirály, Aki magvat küldesz a búzák aranyába. Aki életet adsz nekünk. Aki derűs eget boritsz reánk, hallgasd meg a mi könyörgésünket. Mert zivatarok is járnak a nyárban. Voltak nekünk hosszu-hosszu vérzivatarjaink. Sok a villámsujtott fa, a kidőlt, a megtépett, az árva, az özvegy, a társtalan, a szomorú, a lehajtott fejű, a l^nnyes.

sok

nagyon sok Napkirály, akinek a szive hasonlít a Tiédhez mert vérzik. Akinek a szive hasonlít a Tiédhez, mert azt a bűnösök nnatt, szomoriisagnak kmjai rágják. Akinek a szive hasonlit a Tiédhez mert másokért kellett szenvednie. ’ Szent S z í v i Sugározd ide is a napot, necsak a kalászokba, sugarozd ide is a fényt, necsak a sivatagok izzó fiomokjára. Mert ezek a félszivuek, Napkiraly; de egészítsd ki a szivüket. Vannak azután, akiknek már nincsen félszivük sem akiknek az éjszakák kísértései, a temetők rémei, a csalódások milliói, a pénz a eöe a hazugság elvitte a szivét. ’ b &. Szent S ziv ! Add oda Magad ezeknek, hogy legyen szívük ■ mert Neked van, mert Neked végtelen nagy van, 'mert Neked sok, nkgyonnagyon sok van. Ezeknek is adjál. Uram, mert marad még Neked. A Te Szivedet add mindenkinek, szivek Kirílya, hogy hadd legyen egyforma a szivünk, hogy mindenki egy sziwel csak Téged szeressen életben, halálban, feltámadásban, mindenütt, mindörökké. Ámen.

Harmadik levél a terciáriusokhoz. „Isten kegyelme én bennem üres nem voU‘*. (sz. Pál.)

Terciárius Testvéreim! Gondoljatok cs?,k m:tgatokra és mindarra, amit magatokéinak mondhattok. Magatokra, személyiségtekre, lelketekre, annak hármas képességeire: a fürge, mindent könnyen felfogó, megértő értelemre, a tenni, a cselekedni kész akaratra, a tiszta, mély érzehnekre; mindenben a szépet megtaláló művészi hajlamra, a vallásos, a krisztusi élettel könnyen megbarátkozó természetetekre . . . erényeitekre . . . tudományoíokra, alkotásaitokra, mindennemű sikeretekre . . . hírnevetekre, dicsüségíekre, jó barátaitokra, anyagi javaitokra, gazdaságra, szépségre; ha ezeket mind végig gondoltátok, mondjátok most meg, kitől kaptátok mindezeket, ki adta nektek ezeket ajándékba ? Ugye az Isten ? ! ! Az Apostol is azt mondotta: „Isten kezeim éből vagyok az, ami v a ^ o k “. És minden­ kinek, aki testi“lelki, anyagi javait önmagának tulajdonítja ezeket mondja: „Mit dicsekedtek, mintha valamitek is volna, amit nem az istentől kap­ tatok, ha pedig nincs akkor minek dicsekedtek“, (szent Pál.) Testvéreim gondoljatok most még azokra a különleges kegyelmekre, amelyeket nem egyformán osztogat az Isten az embereknek; azokra, amelyekre soha sem számítottatok s mégis bőségesen elárasztott és amelyekkel az Isten kitüntetett s valósággal érdemetlenül mások főié helyezett. Testvérem, sok ily kegyelemben részesültéi! Mások édesatyja, férje, testvére a világháború borzalmaiban meghalt, testi-lelki roncs lett, a tied talán egészségben, erkölcsi épségben jött haza! Mások, sokan földönfutó koldusok lettek s a te szegénységedet Isten gazdagsagga n o v e szte ^ Mások, sokan veled együtt indultak el az élet útjára s azok a ketsegbeesés őrvényébe kerülve sajnálatunkat, részvétünket erdemelik mar csak s te még mindig szent ferenci vigsággal sietsz az élet zarandok utján az örök haza felé. Mások, sokan a társadalmi ferde szokások, a teyes felfogás, az erkölcsnéiküli közvélemény Pergötüzében jellemileg e r k ^ ^ ^ ^ ^ rokkintakká lettek és te - mond meg eset e « s öntudatosabb életre támadtál fel . . Ezek nem Y^'^tlen do gok, es^eges történések hanem egyenesen a lelkeket kormányzó Istennek müvei. Kinek volt annyi megvilágítása a hitben, ereje, inditasa, kényI

1

1^0

1i:.f\\^irtí\njó

szerűség az elhatározásban és állhatatossága a jónak cselekvésében, mint ne k e d ?! És kitol mindezek? Attól, „aki szivünkbe öntetett a Szent­ lélek által. Testvéreim! A sok kegyelem és isteni malaszt, amely a lelkűnkbe öntetett, nem azért adatott, hogy mint pára eltűnjön, hanem azért, hogy mint termékeny eső lelkünk mélyére leereszkedve áldásos munkát végezzen. Szent Pál apostol, akit Isten kegyelmével ünnepélyesen a tévedésnek az útjáról az apostolság krisztusi munkájára meghívott, annyira engedel­ meskedett a benne munkálkodó malasztnak, hogy büszke öntudattal merte elm ondani: „az Isten kegyelme én bennem üres nem volt“, mert „egymagam többet tettem, mint a többi apostol!“ Szent Ferenc is, mint a XIII. század második szent Pálja fáradhatatlan apostoli munkájával, a lelkiek iránti ügybuzgóságával, azzal a legszebb ténnyel, hogy három’ rendnek regulát adott, amely ezreket és ezreket szentekké tett és amely hét századon át az emberi beteg társadalom kórágya mellett, mint segítő^ vigasztaló, örzö angyal áll, fényesen bebizonyította, hogy az Istentől kapott rendkívüli kegyelemmel jól sáfárkodott. Neked is terciárius testvérem és nővérem kell, hogy súlyos fel­ adataid közé sorozd a kapott kegyelemnek a felhasználását és kamatoz­ tatását. Mindenről számot kell majd adnunk egyszer Istennek. Ha „minden hiába való szóval“ is, mennyire inkább a kegyelemről, amelyet mint isteni girát csak kölcsönbe kaptunk. Nem az a nagy és értékes lélek, aki nem tudom mennyi és milyen kegyelmekkel lett elhalmozva, hanem az, aki a legkisebb kegyelemmel is nagy, csoda dolgokat tud művelni. Testvéreim! Nézzetek a kegyelem tengerébe, Jézus szent Szívébe! E Szív a sok kegyelemért hálául csak egyet kér, hogy ne maradjon az bennünk üres. Rajta, fel a m unkára! P.UnyiBernárdin.

Lelkigyakorlatok másképgondolkozók részére. A modern lelkipásztorkodásnak egyik legeredetibb eszköze a hitet­ lenek és másvallásuak részére rendezett lelkigyakorlatok. Magábanvéve ez ugyan nem abszolút uj dolog, mert a lelkigyakorlat ebben a formá­ jában is lelkigyakorlat marad. A rendszer ugyanaz a kolostorban, mint az intelligens férfiak vagy nők számára tartott lelkigyakorlatokon. De ha tekintjük azt, hogy kik vesznek rajta részt, hogy kik kerülnek ki a mo­ dern szellemi élet labirintusából; ha azokat az írásokat olvassuk, melyek­ ben a lelkigyakorlatokon nyert benyomásaikat adják közre, azt látjuk, hogy itt rendkívül fontos és érdekes kórtünetről van szó, melynek valláspszihologiai jelentőségét alig tudjuk kellőleg értékelni. Természetesen ezeket a lelkigyakorlatokat leginkább olyan országokban tartják, hol, mint Amerikában, Angliában és Hollandiában, a protestantizmus szét­ esése következtében a hitetlenség m ind nagyobb tért hódit. Lapunk olvasóinak tanulságára közzéteszünk itt egy ilyen „modern gyónást“, melyet egy „másképgondolkozó“ nő m ond el egy holland folyóiratban. — M int másképgondolkozó, résztvettem azon a lelkigyakorlaton, melyet április 8— 15-ig Tilburgban tartottak. Tizenöten voltunk; ahány személy, annyi szellemi irányzat képviselője. — Magam buddhista érzelmű voltam és a Theozófista Társaság­ nak tiz év óta tagja. Legelőször feltűntek nekem a kedves nővéreknek, — kik a házat vezetik — örökös mosolya, mely valóságos angyali külsőt

adott nekik Régente mindig az volt a véleményem, hogy a katholikus le kigyakorlat p e n i o a teljes kipíhenéssel. Pedig egész napra kite edö mtenzív íoglalkozás ez. De nem tagadhatom, hogy a környezet, a kedves noverek és a kolostor csöndes, szép fekvése már külsőleg is békéLn hatnak a résztvevőre, itt az ember lassankint elfelejti a külvilágot és ez a béke a iélekbe is belopózik. Hosszú folyosón csendesen végigosonnak a kedves nővérek; egész megjelenésükön elömlik a belső iámborsáe szelleme. A szemeket lesütik, kezüket imára kulcsolva tartják - csuna béke természetfölötti béke árad ki belőlük. Az asztalnál szeretetreméltó félénkséggel szolgainak fe l; finomsággal, gondosan körültekintve, vajion van-e mmdenkmek vaja, kenyere. Sosem láttam ilyen kiszolgálást és ez az örökös mosoly — a teljes boldogság — ez az Istenben való elmerülé s ! Alig mertem őket megszólítani; mindig azt gondoltam, hogy zava­ rom őket elmélyedésükben. 0 , mily szerencse, hogy a kolostor kapuja bezárult mögöttetek, kedves nővérek és a világ ezer semmisége sem nyugtalanít benneteket! Mindjárt első nap este felolvasták nekünk a követendő napirendet. Utána megtartotta a vezető páter az első elmélkedést, melyben kifejtette a katholikus hit első alapfeltételét, hogy tudniillik az ember Isten terem­ tése és egyedül Isten az ura, azért köteles Isten hívó szózatát mindig cövetni. Ezt csak akkor foghatjuk teljesen fel, ha békét adunk szivünkiie k , lelkűnknek és bensőnkbe visszavonulunk. Az igazi béke azonban csak Istenben található. Erre az előadásra következtek a többiek a terem­ tésről, az eredeti bűnről, a szenvedésektől való félelemről, a különböző erényről és gyöngeségről stb., okosan szétosztva az egész hétre! Gyönyörű volt az imáról szóló felemelő elmélkedés. Egyszerű sza­ vakkal, meginditóan rávezet bennünket arra, miként lesz az ima Istennel való társalgás. Ha egy-egy ilyen elmélkedés után este a kápolnába vonultunk és a lelkigyakorlat vezetője önmagába elmélyedve előttünk haladt, úgy éreztem, mintha Isten iránt való szeretetnek nagy sugara törne ki belőle. Nem hiszem, hogy valamikor is el fogom felejteni, miként nagy alázattal és mély szeretettel telt hangján megkezdte az imát ezekkel a szavakkal: Édes Jézus, nagy Jézus! — és egész lénye Isten­ nek való teljes átadás volt. Nem kevésbé lélekbemarkolók voltak a liturgikus előadások, melyek által betekintést nyertünk a szent mise mélységesen misztikus titkába. Nagyon szépnek találtam a szent misénél használt ruhák és a szent edények rendeltetését és mélységes szimbolizmusát megmagyarázó előadást. AAilyen egyszerű és igaz volt a pápa csalhatatlanságáról, a búcsú­ ról, a keresztség és bűnbánat szentségekről való magyarázat ! Ezekhez a benyomásokhoz még hozzá szeretném fűzni azokat, melyeket a nagyhét ünnepélyességéről nyertem. Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy protestáns vagyok és nagy szeretettel adta rám a keresztséget nagyatyám, ki protestáns pásztor volt. Később konfirmáltak, úgynevezett „Bibliai órakat“ is iatogattam és a nagyhetek folyamán a protestáns úrvacsorához is jarultam több uben. Jelen voltam a buddhisták összejövetelein Kina bensejeben; éreztem bennem végigremegni azt a szent emóciót, melyet Sutra és Mantram áldása belőlem a pagodák titokzatosságában kiváltott; tíz éve tagja vagyok már a Theozofista Társaságnak, de soha életemben tein azt a bensőséges, mélységes lelki megrazkodtatást, amit a katholik^ egyház nagycsütörtöki és nagypénteki fönséges ünnepelyességei belőlem kiváltottak!

4

128

'

^

TEKL’lAKi'

MiJyen szomorú képet nyújtott a k ápo lna! A feszület<ík lila posztó­ val le voltak takarva, annak jelzésére, hogy Jézus a szenvedésben elrejfette Istenségét. Hasonlóképen a szentek képei is a szomorúság és gyász jeléül. M indig szomorúbb képet mutat az oltár i s : kevesebb gyertyát gyújtanak — és Jézus szenvedése mind közelebb jött felénk. Így köze­ ledett Nagycsiitörtök, — örömet hozott, de szomorúságot is. Ezen a napon a második konzekrált szent ostyát a szent sirba viszik. Ezt processzióban csinálják; pap, szerpap és aiszerpap és a nővérek, kik aquinoi Szent Tamás remek himnuszát éneklik : Pange linqua gloriosi. . . mi az ^igyalok énekére emlékeztetett minket. Utána következik az oltárbontás. Jézus békehelyét, a szent sirt, virágok diszitetlék. Előtte két nővér állandóan térdelve imádkozott. Óránkint felvál­ tották egymást. Éjjel mi lelkigyakorlatot végzők is sorra kerültünk. Soha­ sem éltem át szebb órát! Éjfél után 1— 2 óráig térdeltem Jézus sirjánál. Szemem előtt elvonult Jézus szenvedése. Mélyebb lelkimegindulást soha­ sem éreztem! Nagypénteken a kereszt előtt való h ó d o la t! A keresztről leveszik a lila takarót, annak jeléül, hogy a szent kereszt titka ime, megnyilvánult előttünk. A keresztet az oltárra teszik. Utána ismét körmenet, mely alatt a „Vexilla regis prodeunt“-ot énekelve, a szent ostyát a szent sirból a főoltárra viszik. Nagyszombaton tűz, tömjén és gyertyaszentelés volt, hogy megemlé­ kezzünk, hogy uj sziw el a feltámadó Krisztust kövessük. Diadalmasan hangzott most fel a G ló r ia ! A harangok ismét zugnak, az oltáron levő csöngetfyük megszólalnak: mindenütt a feltámadt Krisztus felett érzett öröm ünnepélyes kifejezése I Ez volt az utolsó ünnepélyesség, melyen résztvettem. Fá dalommal gondoltam arra, hogy ismét vissza kell térnem a hétköznapi életbe. 0, kolostornak biztos kapuja, melyen nem tör át a világ zaja ; mely mögött az ember nem gondol a világ ezer semmiségére! . . . Ha katholikusnak születtem volna és 18 éves koromban azt tapasz­ taltam és gondoltam volna, mint most, oh igen, kedves kapu, akkor én is fclleikendeztem volna, mikor mögöttem ez élet tartamára bezárultál volna! P . P ál.

Lelki élet-vallásosság. 1. Nincs igazi és valódi lelki élei vallásosság nélkül. Ezt jó tudni. Mert sokan azt képzelik, hogy vallás, végcélt kijelölő világnézet nélkül is élhetnek emberhez méltó, sőt okos, tudós, müveit emberhez illő lelki életet. Vagy jobban mondva az ilyen emberek nem is gondolnak an*a, hogy a lélek teszi nz embert emberré, tehát kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy lelki életet éljenek. így tehát nem gon­ dolataik, nem képzeleteik, nem tudásuk, nem meggyőződésük állitja szembe egymással a lelki életet, hanem a szenvedélyüktől vezérelt gya­ korlati, külső életük. A vallás ellenségeinek egyszerűen nincs lelki életük, mei1 m indig csak kifelé néznek és bensőjükről megfeledkeznek, kifelé élnek és benső lényüket, egyéniségüket, lelkületűket elhanyagolják. A lelki élet pedig természeténél fogva belső, rejtett, egyéni, magán élet. Azért a vallás nél­ küli lelki élet nem más, mint valamely jó szenvedélynek zsarnoki uralma a többi szenvedély és ezeknek az összes szellemi tehetségek fölött. rA\ki tehát lelki életet hirdet és vallásosságot üldöz, vagy tagadja az

i A k i u s k ö z i .o n y

önálló létre képesitett halhatatlan lelket, vagy oly következetlenséírhp S y °é rö s 7 m e rész^éTére. De lássuk ez igazságot más alakban is.

2. A lelki élet és vatlásossog

^'"ber ko-

és ugyQUQz.

H

tagadhatatlan tétel bizonyitia- Ha harmadikkal egyenlő, egymással is e ^ e n lö . Már pedig mmt múltkor láttuk: a lelki élet a szellemi tehetségek (értelem és akarat) célszerű működése. Akkor élünk lelki életet ha járunk azon utón, melyen megismerjük az igazságot és választjuk a jót. Ámde az ész csak akkor nyugszik meg, amikor megtalálja a le^őbb igazságot az m’ tehetseg, csak akkor elégül ki, ha szereti és birja a legfőbb jót. Mivel pedig mind a kettő maga az Isten, azért a lelki élet Isten megismerése és szeretete. És lám a vallás is épen ezt mondja. A vallás ugyanis nem más, mint világnézet, vagyis végsó okokat és célokat kutató tudományos rendszer. Az eredmény itt sem lehet más mint Isten. 0 a végső ok, ö a végső c él: Vele kell összefüggésbe lépnünk, össze­ kapcsolódnunk, vagyis vallásosoknak lennünk. Tehát a lelki élet maga a vallásosság. 2. Következtetések. fA\xt]i:>v\xnk rá itten? Arra, hogy a leiki élet és vallásosság egymásra utal, egyik a másikat mutatja, jelzi és — jellemzi. Amilyen a vallásos, világnézeti felfogás és gyakorlás, olyan a szellemi élet. Szabad, elfogulatlan, érdeknélküli szellem ok\'etlenül hajlandó a val­ lásra, a hitre, az Istent kereső erkölcsösségre. Az akarat eltévelyedései, a lelkiismeret szavának megvetése, az ala­ csony ösztönök szolgálata önkénytelenül is magával hozza a vallástalanságot, a hitetlenséget és Istentagadást. Kedves Testvérek! így nézzük a lesülyedí világot és szánakozzunk rajta. p. Angelusz.

Ujoncoi
Miután már megismertük Szent Ferenc noviciátusát s elmondtam azokat az alapelveket, hogyan lehetünk mi Isten ^érmékéivé, Szent Ferenc mintájára és egyben megmagyaráztam azt is, hogy mily alap követeltetik a szabálymagyarázatokhoz, — t. i. gyermeki, odaadó lelkű­ iét — most tehát kezdjük el a szabályok magyarázását. Lássuk először azt a sokat hangoztatott kijelentést: kell-e egyáltalában szabály ? ■• • Talán nem is kell, hisz mi annyira megismertük, annyira megszerettük Szent Ferencet, hogy szabály egyáltalán nem is kellene, mi szabály nélkül is elég jó terciáriusok lennénk. Oh igen, ez volt Szent Ferenc Atyánk lelkülete; ö azt mondotta, vagy legalább ^ úgy tett. gondolkoz: aki az Istent megismerte és megszerette, az inkább többet tesz, mint kevesebbet. Igen, csakhogy ugye azt is érezzük, hogy igen messze élünk Szent Ferenctől, az ö erényeitől. Egész közelről akarjuK megismerni az ö lelkületét. Ezt pedig csak a szabályok révén ismerhetjük meg; a sza­ bályok ugyanis az ő lelkületének vetületei, k i v e r ő d é s e i . Szent Fer^c nem kereste mit kell megtenni, mi van elöii-va, hanem tett. . . K. i. ezzei a szellemmel, lelküleítel akarom én a szabályok deni viszont kérem, hogy a testvérek is ily lelkülettel, — készségesen

• 130

iü k c ia Í

^

s

örömmel fogadják azt azzal a meggyőződéssel^^ hogy ezáltal hasonlók lesznek Atyánkhoz, meri szabályaiban fogjuk az ő belső életét megismerni. Szent Ferenc eleinte szabályokat nem irt. Később azonban, midőn belátta, hogy csak úgy egyszerű tanácsosztogatással nem biztosithat hosszú időkre is kiható eredményeket, a kötött formákhoz fordult és szabál>1 adott mind a három rendjének. Bennünket a harmadik rend sza­ bályai érdekelnek, melyeket IV. Miklós pápa 1289. augusztus 18-án jóváhag>'ott. E jó v á h a ^ á s óta majd 600 év telt el anélkül, hogy valami váltóztatást is eszközöltek volna azon. A világ, a felfogás ellenben, oh, de mennyire változott azóta. Végre, Szent Ferenc 700 éves születési jubileuma alkalmával XIII. Leó, a nagy pápa, — ki maga is terciárius volt — 1883. május hóban uj szabályokat adott. Nem uj szabályok ezek. A tartalom, a leiek, az maradt a régi, csak a keretet, a köntöst változtatta meg, helyesebben felcserélte a mai kor és felfogásnak megfelelően. A lényeg tehát változatlan maradt, csak annak betartási mikéntje alakult át annyira, hogy azok a mai megváltozott viszonyok között is minden nehézség nélkül megtarthatók le­ k e n e k . Legkevesebbet sem akart elvenni azon szellemből, lényegből, amely­ től ő is várta a társadalom megujhódását. Ezt különben határozottan ki is jelentette. Szent Ferenc harmadik rendjének a jellege — a bünbánat révén elérni a iökéleiességet s ezt amint látni fogjuk, ezt nem hogy csökkentette, hanem megerősitette az uj szabályok révén . . . Sőt, hogy Szent Ferenc szel­ lemét még jobban kidomborítsa, az egyes szabályok keretei közé nagyon ügyesen beillesztette Szent Ferenc azon m o n d ását. . . non sibi soli viverc .. . azaz ne csak magadnak élj. hanem másokért is fáradozzál. . . s ezáltal eleve elvágod azon kifogást, mintha a harmadik rend csak imádkozni tanitana. Oh igen, először ezt, de azután az ima szellemével megtanít dolgozni, fáradni mások, sokak ielki üdvén is. Az ugyanis nem igazi szentség, amikor csak önmagamat tekintem mindenekben s csak önmagamat tökéletesítem . . . Mikor tehát ezt az átdolgozott szabályokat a kezünkbe vesszük, ne veszítsük el a kedvünket, mondván — hát akkor mi nem Szent Ferenc szabályait, hanem XIII. Leó szabályait követjük. . . No de erről majd a jövő alkalommal. P. Ju v e n á l.

„M indennapi kenyerünket adjad

nekünk ma.“

Az egyház előírja, hogy a pap a misében, amikor a „Miatyánkot“ mondja, folj^on a szent testre nézzen. KI ez a szent test? Ez a mi atyánk, akinek a neve áldassék, az országa terjedjen, akarata teljesedjék . . . Ez az a mindennapi kenyér . . . Kenyér ö és mindennapos . . . nem tudunk meglenni egy nap se kenyér nélkül. Ne tudjak egy nap se meg­ lenni ez angyali kenyér nélkül. Jézusom üdvözöllek az Oltáriszentségben, mint mindennapi kenyeremet. . . Azt mondják, angyalnak kell lennem . . . óh, hogy tudnék angyali eledel nélkül? Kanyér vagy . . . szükséges nekem, mint egy falat kenyér. . . Kenyér vagy . . . Kenyér nélkül meglenni, nem le h e t. . . Jézusom, élő kenyerem, mi volnék nélküled , . . Kenyér vagy . . . A kenyeret nem lehet meg­ unni . . . óh Jézusom, ugye nem foglak téged megunni . . . a kenyér, ha még annyira esszük is mindennap, m indig friss jóság van benne, úgy te is olyan leszel nekem . . . Óh Jézusom, te vagy az a mennyből alászállott kenyér? . . . Hát hogy menjek hozzád . . . hisz mennyei lelkülettel kellene bírnom ? De megyek . . . hisz te m ondottad: Aki nem eszik ebből a kenyérből, nem

TERCIÁRIUS KÖZLÖNY 1 3 1

lesz éiet benne. Énnekem pedig élnem kell, hogy éltess . . . óh adjatok már . . . éhes vagyok, még ma nem ettem, jöjj, elepedek , . . gyorsan erő­ síts meg a te kenyereddel . . . úgy, mint Elizeus, hogy tudjalak követni fel-fei az égig . . . Adjatok, hadd élvezzem az angyah kenyér édességét. . . Jaj de édes vagy Jézusom . . .

RENDI

ÉLET.

=—

=—

—

=

K isk u n fé le g y h ázán április hó 27-től lelkigyakorlatot tartott P. Borsányi Balázs a szülők és a Szivgárdisták részére. 30-án d. u. a kiskunfélegy­ házi rendőrségnek gyűlése is volt, amelyen elhatározták, hogy a Terciárius Közlöny ügyében szélesebbkörü apostolkodást fejtenek ki. Megjegyezzük e helyen, hogy a Közlönyt a templomok előtt is árusítják a kis Szivgárdisták. A m a d a ra s! testvérek Szent Antal napjára nemcsak búcsút jöttek nézni a bajai ferencrendí kolostor-templomhoz, hanem azért is, hogy a nagy asziszíi pátríarka családjába többen felvételüket is kérjék. Megható vo t, amint a Szent Antal napi búcsúra összesereglett hatalmas hivő sereg előtt odatérdelt 8 madarasi lakos a főoltár elé, hogy Öten felvételüket kérjék, hárman pedig fogadalmukkal megerősítsék azt az ígéretét, amit egy évvel ^zelőtt tettek a szeráfi Atyának. A szertartás fényét emelte P. Juvenál házfő,ök igazgató Atyának szívből fakadó, lelkes, tüzes beszéde, melyben meg­ magyarázta a harmadik rend igazi, apostoli hivatását és mint az Ur Jézus kiküldi az uj tagokat is az életbe: . . . menjetek, hirdessétek az Evangéliu­ mot . . . de ne szóval, mert az nem a ti hívatástok, de hirdessétek azt igazi, vallásos, krisztusias, erkölcsös életetek által. A beöltözés és fogadalom után a tisztujitás is megtörtént. Elöljárónő lett: Mészáros Katalin nővér; pénz­ táros: Tosaki Katalin nővér; beteglátogató: Müller Katalin. A madarasi testvérekről nemsokára ismét hallunk majd egyet-mást, mert a vezetést Főtiszt. Schneider Ferenc ur fogja átvenni. B eöltözéseket jeleztek m é g Szolnokról, Kecskemétről, Jászárok-

szálíásról, és Békéscsabáról is. A debreceni testvérek búcsúja május királynőjétől. Má us utolsó va­ sárnapján lélekemelő s könnyekig megható sziwel bucsuztunk szeráfi édes Anyánktól, a Bold. Szűz Máriától. Egy rögtönzött oltárt emeltünk Király­ nőnk tiszteletére, amelyet a testvérek virággal oly gazdagon díszítettek tel, hoev bátran felvehette volna a versenyt is. A testvéreken kivul igen szép számú közönség jött össze. Örültünk ennek igazi őszinte szívvel, de ^szorít könnyektől telt szemmel és néma féjdalommal bucsuztunk egi Atyánktól. Ismét árvák leszünk, nem lelietünk közelében, mint most a szép maiusban. Él bennünk azonban az erős remény, hogy Szent Atyánk megadia „ekünk az alkalmat, Hogy mindig k « é b .

Halottaink. Rnhin 1Q92 ábrilis 26-án meghalt Krebnyik Katalin rendi testvér, szenderult az örök eietoe. öuzgusífe

h

„.(„^„atott a szent misére s

TERCIÁRIUS

R

E

G

É

N

Y

.

G y ő z ö t t az I s t e n ! T ö rté n e lm i regény a kereszténység első s z á z a d a ib ó l. 5

Irta: L ak ro m a P a u l M á r ia .

(Folytatás)

Még pillanatok sem teltek el s a parancs teljesítve volt. Kajusz Flaminiusznak az élelmezésnél képzett és gyakorlott emberek álltak rendelke­ zésére, kik hivatalukat a legnagyobb becsületességgel látták el. A tábortüzek fellángoltak. A szakácsok versengtek, hogy művészetü­ ket a vértől még párázó állatok elkészítésében bemutassák. A hadsegédek pincemesterí teendőket láttak el és cipelték az élelmiszereket a szekerekről, meg a jó illatú bort is az öblös edényekben. Számos rabszolga sürgölődött a vezér ebédlő-asztala k ö r ü l; terítették az asztalt, futkostalc íde-oda. Olyan volt az egész tábor, mint a hangyák sürgés-forgása a megbolygatott hangyabolyban. Festői volt az a látvány, amint a tűz játszadozott a szorgoskodók arcán s még inkább fokozta ezt az a romantikus környezet, amelyet a szür­ kület árasztott a vidékre. A fényfoszlányok ráverődtek az ércsisakokra és pajzsokra, sziporkáztak a páncélokon s a pihenők gúlába rakott lándzsáin. A jól megerősitett tábor közepén jó későig ott találta az éjszaka Kajusz Flaminiusz vezért a lakomájánál. A tábort pedig annyi harcos őrizte, hogy bátran szembeszállhattak a rablócsapatok meg-megujuló támadásainak. A lakoma idején tudta meg a prefektus, hogy megmentői Aquilerából valók és Rómába igyekeznek, hogy áruikat beszállítsák e gazdag kereskedői fészekbe. Részben, hogy elcseréljék, részben, hogy megrendelőiknek eleget tegyenek. A baphium nevű szövetet ők hozták be Líssa szigetéről. Ez volt a biborszöveíek közt a legértékesebb. Szövésében a szálak úgy vonultak, h o ^ sakktáblaszerűen az egész szövetet kockákra osztották. Hoztak azon­ kívül elefántcsontot, jól kicserzelt bőrt, Egyiptom sivatagjain élő állatok drága prémjeit. Keleti gyöngyöt a császárok udvarába Teukros felette hires boltjából. Ennek a p'öngykereskedőnek, aki Görögországból vándorolt be, cimíábláján ez a büszke felirás füg g ött: „Egész R óm áig.“ *) Az utazók n a ^ kísérete igy magától értetődő volt. Tacitus Baburius volt a fia a gazdag gyöngykereskedőnek. Felhasz­ nálta az alkalmat, hogy világot lásson és tervbevette, hogy felkeresi az Andes érdekes hegyláncát Mantua irányában, visszautazása során. Hiszen ez olyan ellenállhatatlan vonzalmat keltett szivében, mert itt született a nagy költő, Vergilius. A felszolgálók ezalatt szorgalmasan töltögették a serlegekbe a jóitalu Faleniumit, úgy hogy a hangulat ugyancsak emeltté lett. Az értékes és finom szőlönedwel telt poharak ugyancsak „bujdostak“.' Egyszer csak a lakoma/rendezője, Fiaviusz Szuperbusz nagy hangosan köszöntötte a prefektust: „Jóságos v a g y !“ És egészségére kiüritette serlegét. A pohárköszöntők egymást érték. Az italáldozatoknak nem volt se vége, se hossza, bár a lakoma a római szokástól eltérően nem fajult el. De a lakoma után nem feledkeztek meg a játékról. (Foiyt. kov.) *) Ez a feliiás tényleg látható az állam i muzeumban köveken, csakhogy mások neveinél.

aquileiai eredetű sír­

TERCIÁRIUS KÖZLÖNY

SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Az összes T erciáriusokhoz. A legnag^'obb örömmel hozom tudomására az összes Terciárius Testvéreknek, hogy az egri Érsek Úr Önagyméltósága junius hó 18 -án szenteli áldozópappá Kusner István theológust, a mi jó Ferenc testvérünket Imádkozzon Érette minden Testvér, hogy az édes Jézus tegye az ö szivét erőssé és Hozzá hasonlóvá, hogy szerafikus, ferences lélekkel végezhesse apostoli munkáját a hivek lelkivilágában. Az ünnepélyes első miséjére pedig, melyet junius 25-én mutat be először a gyönyörű Ferenciek templomiban, lélekben valamennyiem elmegyünk, hogy első áldásában részesülhessünk. Ferenc Testvér, a szerkesztő atya pedig azt kéri Tőled, egykori hűséges ministránsától, (emlékezzél. . . abban a k is kápolnában, mely most romokban hever a tűz óta) ne felejtsd e! az igéket, melyeket az Urnák s Szt. Ferencnek lettünk s e szent vérszerződés erejével, jöjj velem a nagy harcba, a lelkekért, Jézus nevében. E lő fize tő in k n e k . Sokan panaszkodnak, hogy a közlöny nem érkezik meg. Tisztelettel kérjük ezen előfizetőinket, szíveskedjenek ezt velünk minél gyorsabban tudatni. Azután több szám visszaérkezik, mert nem kaptunk pontos cimet. Éppen azért nagyon pontos címet kérünk. S o k ak n ak előfizetése lejárt, kérjük az előfizetés megújítását. A te rc iáriu s községeket már a múltban is felszólítottuk, hogy küldjenek reket a rendközségekből. Nem is gondolják, milyen lelkesítő és tanulságos ez a törekvő lelkekre. Az a kis fáradság, amibe ennek a megírása kerül, bőven kárpótolva lesz abban a sok lelki örömben, mely munkájuk után föltétlenül megérkezik szá­ mukra. K é zira to k a t nem adunk vissza. P. P . S zolnok. Vettük a boldogult Fr. Huber Henrik, „Fráter Mór“ és „Confiter“ c, Írásait. Kedves P. P., olyan írások ezek, amelyek nyelvének — minek szé­ pítsük — nincsen stílusa; de van stilusa a lelkének; olyan a stílusa, mint az „umbriai koldus“ életének. Ez is művészet. Imádkozzál értünk kedves Fráter Henrik 1 Te túl vagy már, neked gazdag nászajándékot adott az „umbriai koldus". És mi itt csak sóvárgunk e gazdag ajándékok után, csak epekedúnk, várunk, remélünk, hi­ szünk. De te már kiniondtad a minden tettek legnagyobbikát; a halált. Járj közöt­ tünk Fráter Henrik és mutasd meg, hogy miképen kell ezt jól kimondani. S. A. Eger. Már expediáltuk is. V. J. Nézsa. Remélem, megérkeztek pontosan a jelvények is. A leggyorsabban küldettem, hogy Űrnapján fel is tehessék. L. J.-né Csorna. Elment, már ki is olvassák, mire ezek a sorok odaérkeznek. Cs. A. Szeged. Hiánytalanul megérkezett; csak továbbra is így. N. A. Szeged. Kérését nagyon szívesen teljesítettem volna már ebben a szám­ ban is, de a helyszűke miatt kimaradt. Majd a következőkben, mert már többen is kérték ezt. Megérkeznek-e pontosan a szám ok? P . L K iskunfélegyháza. Kiváncsi volnék már az eredményre. A hoiland.ügy sikcrült*6 ^ Z s. ’ m . Kecskem ét. Csodálatos. Megint visszajött Surányi lapja. Ezentúl nővére cimére k ü ld jü k . Az „elkereszteléseket“ helyesbitettük. P I O ebreczen. Éppen a legutolsó percben szalaat be az üzenet. Már le volt pec^étdve minden. Azonban a jó debreczeniekért felszántottuk a b o r i t « ^ a rendközségi liirt még beletehessük. A képpel azonban még várni kell. SzaUettel köszöntőm valamennyiöket. . K. Z enta. Az összes előfizetőknek elküldtük a Plébános Ur címére.

Jelent T g “ T r a ‘ 2 M t ! M % grendelh;tf^^ M a rg it- k ö n it 23. A k ia d ó h iv a ta l is szívesen közvetít.

"•

t e r c iá r iu s k ö z ö n y

Az utolsó vacsora terme (Coenaculum) Jeruzsálemben. Irta: P. L o m bo s L ászló. A régi Jeruzsálem legmagasabb pontja a Sion-hegye. Itt áll a Coenaculum, vagyis az utolsó vacsora terme. E hely minket a szent Sir után leginkább érdekelt, mert ezen a helyen kétszer Ölelkezett össze az Ég a F ö ld d e l: először itt szerezte az édes Üdvözítő a legméltóságosabb Oltári szentséget; az utolsó vacsora alkal­ m ából legelőször eg>'esült Isten az em berrel; másodszor a Szentlélek ezen a he­ lyen töltötte be először az apostolok lelkét. A Fiuistennek és a Szentlélekistennek az emberekkel való két összeölelkezése szentelte meg a Sion-hegyét. Az utóbbi ese­ ményhez fűződik az Anyaszentegyház megalapítása az első keresztény pünkösdkor. Valahányszor Síon-hegyén jártam, az Ó- és az Újszövetségi események egész sorozata tódult lelki szemeim elé. De mégis e két esemény volt, amelyik lelkeniet teljesen lebilincselte. Mindkettő a határtalan isteni szeretetnek csodam üve! Itt v á l­ totta be Jézus ígéretét, melyet az örök élet kenyeréről apostolainak adott. Itt töltötte be az apostolok lelkét a Szentlélek, akit az Ur Jézus megígért apostolainak. Érde­ mes tehát e hely történetével és leírásával foglalkozni. A Coenaculum egy előkelő zsidó házának nagyterme volt. E zsidó híve volt Jézusnak, aki is ezért ide irányította apostolait, hogy készítsék el a I^usvétot. Az eredeti Coenaculum az emeleten vo lt; egy 18— 19 ni. hosszú és 9 m. széles terem. Ez két részre oszlott. Egyik fele alacsonyabban feküdt s innen 2—3 lépcső vezetett fel a másik részbe. így mostanában is építenek Keleten, amint előkelő zsidó és arab házaknál tapasztaltam. A Coenaculum eredeti formájában egész a IV. századig fennállt. M időn az idő felső részét összeomlasztotta, újraépítették, később kápolnává alakították át és ebben a form ájában a XII. századig állott fenn. Hakim szultán idejében a mohame­ dánok földig lerombolták. A keresztesek azonban helyreállították a rombolást. Rész­ ben restauráltak, részben teljesen újra kellett építkezniük. A Coenaculumot is, viszszaállitva eredeti alakját, felépitették. Később ugyan itt-ott javitottak rajta, de eredeti alakján ez mitsem változtatott. A m ai Coenaculum alsó része 14 m. hosszú és 9 m. s zé le s; ezt a közepén álló két oszlop két hajóra osztja. Az emelkedettebb első része 4 ^ 5 m. hosszú. Ezt a részt, amely eredetileg szintén hozzátartozott és a Coenaculum m al egy termet ké­ pezett, a m oham edánok fallal választották el a nagyobb, mélyebben fekvő résztől, így ajtón juthatunk a terem felső részébe pár lépcsőn. A fallal elválasztott felső rész bal oldalán egy sir alakú kiemelkedés látható, mely a m oham edánok szerint D ávid sírját ábrázolja. E kiemelkedés állandóan zöldes fekete posztóval van leteritve. A Coenaculum nagyobb termének délnyugati sarkából lépcső vezet a Coenaculum alatt lévő földszintes terembe. Ide kereszténynek nem szabad belépnie, mert a moha-

TERCIÁRIUS KÖZLÖNY

medánok szerint itt volna Dávid eredeti sirja, melyet ók a nem „igazhitüek" elöl feltve őriznek. ^ A Coenaculum volt a keresztények első temploma. Az előkelő háztulajdonos maga is Jézus híve lett s így szívesen bocsátotta nemcsak az isteni Mesternek hanem követőinek rendelkezésére is egész lakását. íf i ♦ i,;. . ’ vruiy*» KOVi^

A Szent Kereszt Hadsereg terjesztőihez! ‘ . uj alakéban a Terciárius ATöz/ö/iy-t minden ter­ jesztőnek megküldjük. Olvassák azt el figye mesen s adják át a tagoknak is olvasásra * • terjesztőket hogy buzgólkodjanak a Szent Kereszt Hadserege terjesztése korul s szerezzenek minél több tagot a Szent Kereszt zászlaja alá 1 ' * felvételi könyvecskék (darabonkint 10 K) és keresztek {dara­ bonként 4 K) bármely mennyiségben kaphatók Budapest, II., Margit-körut 23. sz. Sokan panaszkodnak, hogy gyengék a keresztek s igy könnyen eltörnek. Saj­ nos, erősebbeket még igen sok pénzért sem tudunk beszerezni, A keresztek különben Igen olcsók s ha néha-néha eltörnek, úgy lehet ismét rendelni. P. Medveczky Medárd szentföldi biztos.

M e g h a lta k neveL 1920 április hó. Majcher Katalin, Nagy Magdolna, Kenesei Katalin, Nagy Rozália, László Julianna, Kovács Rozália, Nagy Terézia, Kollár Er­ zsébet, Fodor Mili, Piánk Anna, Cinki József, Sabján Rozália, Fekete Anna, Varga Mária, Kotroczó Emerencia, Sötér Erzsébet, Takács Zsófia, Leitner Julianna, Gastinger Anna, Kerschtner Anna, Gróf Irén, Szabó Lajos, Szabó János, Pizler Katalin, Szabó Katalin, Simon Nándor, Sós Dávid, Balogh Anna, Balogh Kálmán, Hadarics Zsófia, Dánczer Julianna, Nagy Bertalan, Sós Regina, Balogh Kálmán, Komáromi Borbála Mohácsi Katalin, Mohácsi András, Barabás Lajos, Csizmadia Anna, Molnár Anna, Szöllősi Sándor. 1920 május hó. Horváth Péter, Molnár István, SzőlIösi János, Tóth Magdolna, Lujber Katalin, Halavics Zsófia, Bucza Mária, Bucza József, Hadarics Mihály, Hadarics Lajos, Futó Margit, Komáromi Borbála, Tóth Ferenc, Futó Balázs, Nagy Márton, Sós Dávid, Balogh Anna, Szabó György, Szántó Erzsébet, Szabó Kálmán, Kovács Julianna, Szabó György, Szabó János, Szőllősi Anna, Alföldi Erzsébet, Vig János, Vig Ferenc, Vig Erzsébet, Horváth János, Vigh János, Horváth József, Molnár Juliánná, Panta János, Hegedűs Anna, Kálmán József, Balogh István, Varcsics Alojzia, Hadarics József, Sághi Anna, Mati|ofer József, Maihofer Erzsébet, Maihofer^ Anna, Hadarics Erzsébet, Csajtai Katalin, Nagy Lajos, Nagy Anna, Sinkó József, Őrhegyi Erzsébet, Horváth Gecilia, Horváth János, Nagy Anna, Mohácsi János, Horváth József, Sós Regina, Komáromi Rozália, Molnár József, Szabó Rozália, Czompó József, Len­ gyel Erzsébet, Szabó Rozália, Endresz Menyhért, Farkas Borbála, Komináti Anna, Győri Mátyás, Vajlond Anna, Kovács Márton, Csizár Ernő, Szabó Erzsébet, N a p Vince, Berger Anna, Balogh Kálmán, Pap Benedek, Szakái Mihály, Némedi Rozália, Dobai Ágnes, Kalocsa Ágnes, Schneider József, Bözsöny Rozália, Antal Rozália, Horváth Katalin, Márkovics Katalin, ifj. Bonó Ferenc, Szőke Ferenc, Izrael Borbála, Ritter Mária, Lipták Borbála, Pintér Anna, Lefrel Rozália, Juhász Julianna, Hurter Julianna, Orcsi Zsuzsanna, Krajczár Anna, Hunyadi János, Fehér Imre, Mola Er­ zsébet, Toplenszky Gyuláné, Pócs József, Magyar Aloizin, Tóth Terézia, Mikus Er­ zsébet, Balázs Mária, Kovács Anna, Borda Mátyás, Bán Judith, Farkas Julianna, Jancsik Anna, Adorján Anna, Kolesza István, Gregus Anna, Mesz^os Veronika, Varga Anna, Jós Terézia, Bedö Ilka, Mudri Mária, Skofits Mana, Laki Mariska.

Az Eg>-házmegyei Hatóság és Rendi Elöljáróság engedélyével szerkeszti és a szerkesztésért a felelősséget vállalja P. BORSÁNYI BAL.4ZS, ferences aldozópap

I3Ó

TERCIÁRIUS KÖZLÖNY

A „Szent Kereszt Hadseregének“ nevezett tár­ sulat rövid története és célja. M időn 1220 körül a keresztes vitézek utolsó csapatját is az elpusztulás fenyegette, akkor érkezett asziszii szent Ferenc Jeruzsálembe. Látván és tapasztalván ama hitközömbösséget, mely e szent helyeken uralkodik, ama megszentségtelenitéseket m ellnek e szent helyek hitünk ellenségeinek részéről ki vannak téve, elhatározta’ hog>’ néhányat tanitványai közül hátrahagy azok védelmezésére. Eme elhatározását oly szívesen vetle a Szentszék, hogy szent Ferenc fiait a szent Sir őrizetével bízta meg. kik eme tisztüket még máig is lankadatlan buzgalommal viselik. Ezenkívül hatáskörük kiterjed Palesztina többi részére is, Syria, Kis-Ázsia, Egyptom és a közelfekvö szigetekre. S mindezen helyeken 450-nél több szerzetes fáradozik a legnag>'0 bb odaaűassal a hívek lelki üdvén. Több, mint 65.000 lelek van gondjaikra bízva, kiknek tizenegy nyelven hirdetik az isteni igét. A szentföld Atyái mai napig is bírnak ott 51 zárdát, ellátnak 28 plébániát, 18 misszió-telepit. Azonkívül föntartanak 1 papnevelő-intézetet, 6 középiskolát, 2 árva­ házat 350 gyermek számára, 10 iparosokat nevelő képzómühelyt, 52 községi iskolát minteg\‘ 4000 növendékkel. Továbbá 415 lakóházat, melyekben szegény családok kapnak ing>*en lakást és 9 zarándokházat, melyekben évente 9000 különféle nemzeti­ ségű zarándok fordul meg s nyer ellátást. Van 5 gyógyszertáruk, 1 könyvnyomdájuk, mely iskolai és más ájtatos könyvet tizenegy nyelven bocsát közzé, s végre mintegy 12.000 szegény részesül rendes segélyben. S iám, eme áldásos mű, csupán a keresztény világ alam izsnájából létesül. Az egész keresztény világ minden időben kiváló tisztelettel és ragaszkodással viselteteti ama szent hely iránt, hol Megváltónk született, hol szent hitünk legnagN’obb titkai mentek végbe. M ár szent Pál apostol elrendelte világszerte az alamizsna gyűjtést a szentföldi keresztények számára, a pápák pedig minteg>' lelkiismeretbeli kötelességévé tették azt az egész keresztény világnak. Több, mint haU'an bullában és körlevélben, mintegy negyven pápa ajánlja és jóváhagyja e jám bor cselekedetet. De különös m ódon ajánlja azt és apostoli áldásban részesíti X Ill. Leó, ki úgy az 1887 junius 18-án, mint a későbbi 1894 junius 24-én kelt átiratában e jám bor mű pártolóit, terjeszlöít különféle és kiváló búcsúkban részesíti. A „Szent Kereszt Hadseregének“ célja tehát a keresztény érzületei ébrentartani, szóval és tettel hirdetni a kereszt tanát, fentartani azon szent helyeket, melyek isteni Üdvözítőnkre és dicsőséges szent Anyjára emlékeztetnek, gyakorolni az irgal­ masság cseiekedeteíL Tagjai mindkét nembeli katolikus keresztények lehetnek. Bővebb fölvilágositással a szabálykönyvecske (kapható 10 koronáért P. Medveczky M edárd szentföldi biztosnál Budapest, 11., Margít-körut 23. sz. és a kiadóhivatalunkban) szolgál úgy a kötelezettséget, mint a lelki előnyöket illetőleg. Jézus iránti szeretetből, ki földi küldetését ott a betlehemi jászolban kezdte s a Kálvária hegyén befejezte: M ária a mi közös Anyánk iránti buzgó áhítatból, ki ott szent fia keresztjének tövében állván, a zsoltáros eme szavait juttatja eszünkbe: ,.Ha elfeledkezem rólad Jeruzsálem, legyen elfeledve jobb kezem“. (Zsoltár 136, 5.) Kérünk titeket, kedves Olvasóink, támogassátok e jám bor müvet s iparkodjatok minél több tagot a „Szent Kereszt Hadserege“ számára megnyerni.

M ÉG K A P H A T Ó S ze n t Ferenc H a rm a d ik R e n d jé n e k Szabály- és V ezér­ könyve. Ára 20 k o ro n a. M e g re n d e lh e tő B u d ap e st II., M argít- körut 23. sz. a la tt.

Tudomására hozzuk a Terciáriusoknak, hogy skapulárét és övét szállít a kiadó» hivatal A skapuláré és öv együtt 30 korona, skapuldré egyedül 20 korona. A szállitás költségei is a megrendelőt terheli. Azonkívül a jelvények (nem apró, színes joujouk, hanem hivatalos.) Továbbá a beöltözési és fogadalm i okmányok is nemsokára meg­ érkeznek. SUgrendeíni lehet a „Terciárius Közlöny'' kiadóhivatalától Baja, Ferencrendi zárda. N V O M A T O IT A “.\WRS“ GRAFIKAI M ÜINTÉZETBEN, S Z dG E D .