Árva az a keresztény, aki nem érzi Szűz Máriát édesanyjának. Ferenc pápa

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2014. Szent Kereszt felmagasztalása

„Árva az a keresztény, aki nem érzi Szűz Máriát édesanyjának.” Ferenc pápa


Várunk

2014. szeptember 14.

A KERESZT ÚTJA Mi teszi a lelkipásztort lelkipásztorrá? A légkör, a tanulmány, a lelkigyakorlatok, az ima, a szentmise, a sok tanulás, de talán egyik sem. A hívek teszik a lelkipásztort igazi pásztorrá, és fordítva is. A közösen hordott kereszt alakítja át az életünket. A gyerek a szülő hátát nézve nevelkedik. Nem az számít, mit prédikálsz, hanem hogy mit teszel akkor, amikor azt hiszed, nem lát. Nem túl sok tanítványa akarta látni Jézust a kereszten. Nem akarták talán még a kereszt hátát sem nézni. Ilyen az ember, gyáva és kerüli a keresztet, a fájdalmat, nem vagyunk hozzá edződve, felnőve. De akkor mit akar Jézus ezzel a kereszttel ma is tanítani? Egy japán férfi, Kibét a neve, a 1600-as években élt. Szeretett volna belépni a jezsuita rendbe, de azt mondták neki, hogy most nincs noviciátus az üldözés miatt, várjon pár évet. Várt, de nem javult a helyzet. Akkor Makaót ajánlották neki, talán ott lehet novícius. Felült egy hajóra és odament, de onnan továbbküldték Rómába. Ázsián, Indián keresztül gyalog ment el az Örök Városba. Miután felszentelték, vissza akart térni Japánba, de az ország le volt zárva. Kínai kereskedőhajóval akart visszajönni, de elfogták börtönbe csukták. Onnan megszökött, elment a Fülöpszigetekre, hogy megépítse saját hajóját - talán volt benne valami kalózvér. De amikor kész lett a hajója, megették a fehér hangyák, a termeszek. Elment egy másik szigetre, készített egy új hajót és azzal újra elindult a Fülöp-szigetekről. A tájfun széttörte a hajóját, és úszva egy deszkán érkezett Japánba. Pár évet tudott dolgozni, mint pap és misszionárius, majd vértanúhalált halt. Tudta, hogy mit akar, és véghezvitte. Tudta, hogy Isten a tenyerén hordozza, tudta, hogy az élete egy titok. Ő (Isten) tudja, mikor mi lesz. Egy szent mondta, hogy ha valami betegséggel, nehézséggel találkozik, akkor rögtön előre hálát ad, mert hisz abban, hogy ha Isten ezt nem akadályozta meg, akkor előbb-utóbb a javára fogja fordítani. Mennyi és mennyi út, dolgozhatok, imádkozhatok, szenvedhetek. Igen, lehet szeretetből is szenvedni, mert hiszünk abban, hogy Isten azért nem akadályozza meg ezt a szenvedést, hogy mindenki számára valami jót hozzon ki belőle. A kereszt egy lehetőség, fogadd el. Nem büntetés, ez misztérium, amely előtt csak leborulni tudunk. László atya

2


XIV. évfolyam, 83. szám

LISZTRŐL, ZAKEUSRÓL ÉS II. JÁNOS PÁLRÓL Augusztus 31-én a Mátyás-templom kórusa Liszt: Esztergomi miséjének orgonakíséretes változatát énekelte az Esztergomi Bazilikában. Az időpont napra egybeesett a bazilika 1856-os felszentelésével, amire Liszt voltaképpen mű zenekari kíséretes eredetijét írta. Annak idején a bemutatót is ő maga vezényelte. Az Esztergomi misét Liszt már egy évvel korábban befejezte, erről többeknek említést tett. Augusz Antalnak ezt írta: „Bizonyos lehet benne, kedves barátom, hogy nem úgy komponáltam művemet, ahogyan az ember a felöltője helyett miseruhát ölt, hanem az a szívem valódi, buzgó hitéből fakadt, amilyet gyermekkorom óta mindig is éreztem. Genitum non factum [idézet a Credoból: nemzett, nem csinált], s így elmondhatom, hogy a misémet inkább imádkoztam, mint komponáltam.” A reggel 8 órakor kezdődő több órás szentelési szertartást Scitovszki bíboros celebrálta. A Liszt-misére csak délután fél kettőkor került sor. Addigra több mint négyezer ember zsúfolódott össze a hatalmas épületben. A hallgatóságból valaki később így jellemezte Liszt művét: „Ez a zene olyan mértékig vallásos, hogy magát a Sátánt is megtérítené!” Az ünnepség utáni fogadás vacsoráján Udine érseke „La gloria della Hungaria”-nak nevezte Lisztet, maga Scitovszky pedig latin pohárköszöntőt mondott tiszteletére. A mostani előadásunknak, amely a szokásos Liszt-hét végére esett, volt néhány kockázati tényezője: az egyik, hogy alig két próba jutott rá, a másik, hogy a nemrég eltávozott Baróti István helyébe lépett fiatal orgonista, Kováts Péter, most kísérte először a művet. A rossz idő ellenére megjelent szép számú hallgatóság tapsa azonban meggyőzött minket arról, hogy Tardy László karnagy úrnak, a közreműködő három kórus tagjaival, a szólistákkal és az orgonistával, ezúttal is sikerült a szép Liszt-zene áhítatát, szenvedélyesen felépített, monumentális zenei csúcspontjait felejthetetlenné tenni. A Széchényi Könyvtár kórusán kívül a komáromi kórusból jöttek el néhányan, a szólisták pedig: Dunai Éva, Heim Mercedes, Komáromi Márton és Páni János voltak. A közreműködők a koncertet a Liszt-hét nemrég elhunyt két szervezője, Baróti István és Roska Tamás emlékének ajánlották. Talán kevéssé ismert dolog, hogy a bazilika 19. századi újjáépítői a megnagyobbított épület tájolását megváltoztatták. Így a kelő nap fénye a főhomlokzat portikuszára és a Prímási Kapura esik először. A főkapu feletti domborművön Johann Meixner szokatlan módon a vámos Zakeus elhívásának újszövetségi jelenetét örökítette meg (Lk 19,1-10), aki alacsony termetű lévén fára mászott, hogy láthassa az Urat. Jézus pedig a tömegben kiszemelte és megszólította: „»Ma a te házadban kell megszállnom.« Ő pedig sietve leszállt, és boldogan fogadta.” Jézus



második mondata a bűnöshöz szól: „Ma üdvösség köszöntött e házra. [...] Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.” Nem tudom, kinek az elgondolása volt az ország főtemplomának főbejáratára tenni éppen ezt a kicsinységet és alázatot hangsúlyozó jelenetet, de engem nagyon megfogott. Egyéni vonatkozásban és a magyar történelem akkori helyzetében is reményt és vigasztalást sugalló Isten itt megnyilatkozó figyelme, szeretete és nagyvonalúsága (irgalma), amely a kicsinyekről sem felejtkezik meg. A templomszentelés ugyanis a véres megtorlásokat követő Bach-korszak idejére esett, vagyis éppenséggel ránk fért egy kis remény. De ma élő egyszerű „gyalogkeresztényekként” is hosszan elmélkedhetnénk a bibliai szövegben bemutatott ember és Isten kapcsolaton, és azon, hogy a kis jelenetben egész üdvtörténet valamiképpen benne van. * A Prímási Kapu Zakeus-jelenete egy 1991-es személyes élményt idéz fel bennem. A Népstadionban II. János Pál érkezését várták a fiatalok. Mi, zenészek egy magas színpadon, a pápai trónus oldalán voltunk elhelyezve, és a várakozás idejének zenés elmélkedését vezettük. Jómagam egy kongadobbal felszerelve működtem közre. A színpad monitorján az oroszországi puccs aktuális képeit szemlélhettük, a stadionban pedig a körben, egyenlő távolságokra elhelyezett, nézők felé forduló géppisztolyos katonákat. A látvány többi, része: a valószínűtlenül zöld gyep felett a színes trikójú fiatalok karéja, afelett az ég hibátlan kékje, szemben pedig a ragyogó narancsszínű lenyugvó napkorong – már egy „felsőbb rendezés” harmóniáját tükrözte. A lassan körbegördülő papamobilt fülsüketítő ováció kísérte. A pápa a színpad előtti részen leterített piros szőnyegnél kiszállt a kocsiból, és – noha tiltva volt – felénk indult, letérve a szőnyegről is. Mindenki a színpad szélére futott, hogy – noha tiltva volt – mélyen lehajolva kezet foghasson a Szentatyával. Mivel hófehér, szűk szoknyámban számomra ez kivitelezhetetlennek tűnt, a kongadobon vertem ki egy rövid üdvözletet. Nagy meglepetésemre a pápa a hatalmas tömeg és hangzavar közepette mosolyogva felém pillantott, miközben ujjaival a dobütéseket utánozta. A személyes figyelem gesztusának ez a villanása egyfajta „zakeusi élményként” jelen van bennem azóta is. Szalay Olga

„Isten szeretetét nem lehet megmérni. Isten szeretete mértéktelen.” Ferenc pápa



JÚNIUSRA VISSZATEKINTVE 2014. június 13-án, pénteken este dr. Hámori József agykutató volt a vendégünk. A Budavári Beszélgetések szokásos érdeklődői mellett professzor úr régi diákjai, tanítványai, tudóstársai, tisztelői is ellátogattak hozzánk. Hámori profeszszor úr feleségével érkezett. Megismerhettük gyermekkorát és benne a zene fontosságát. „A zene szeretete esetemben családi eredetű. Az édesapám orvos volt, de kitűnő hangú basszista is. Időnként Schubert dalokat énekelt, édesanyám pedig zongorán kísérte. De nemcsak ők, hanem egész családunk zenélt. Nyolcan voltunk testvérek, és egy kis családi kórust alkottunk. Én elemista koromban elkezdtem hegedülni, testvéreim pedig zongoráztak. Az egyetemen, amikor szigorlatra készültem, néha elővettem a hangszert és improvizálgattam, sőt játszottam az egyetemi zenekarban is Szegeden. Aztán szép lassan kikoptam belőle, így noha még ma is zongorázgatok, zeneileg inkább csak befogadó vagyok, de az nagyon lelkes és hűséges. Az emberi agy a teremtés egyik legszebb és máig legtitokzatosabb műve. Befogadja, intellektuális élménnyé alakítja a különböző területekről érkező információkat. A beszédet a bal félteke teszi lehetővé, de a jobb félteke, hogy úgy mondjam a muzsikára, általában a művészetekre teremtődött. Azt is szokták mondani, hogy a jobb a „néma” félteke, de ez nem igaz, hiszen a muzsika mi más, mint a nyelvi korlátok nélküli nagyszerű kommunikációs lehetőség” A beszélgetés fő témái a hívő ember, mint természettudományos kutató sikerei köré csoportosultak, amelyben átérezhettük az elméleti alapkutatási eredményeinek népszerűsítésének fontosságát, a magyar agykutatók nemzetközi megbecsülését. Aktuális sikereket hallhattunk a magyar kutatók hazaköltözéséről, a Magyar Tudományos Akadémia sikereiről, az új elnök, Lovász László matematikus további lehetőségeiről. Szóba kerültek az örökségvédelmünk könyvei, professzor úr legnépszerűbb könyvei: Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, Az emberi agyról, hitről, számítógépekről, Az ország szíve vidéken van. Az est legszebb része volt, amikor professzor úr a majd száz hallgatójával együtt bemutatta a két agy félteke legszebb együttműködését - énekeltünk. Pálffy László



SZENTKÚT Plébániánk zarándoklatot tervezett. A 6 napos út Szentkútról indult és Nagyboldogasszony ünnepére ért volna a Mátyás-templomba. Öregek, fiatalok, kis- és nagycsaládosok és sok gyermek kelt volna útra. A tervezett „vállalkozás” elmaradt, a szentkúti felújítás még nem fejeződött be, a szálláshelyeket talán év végére tudják átadni. Nem csüggedtünk el, jövő évben már egy teljesen megújult KEGYHELY vár bennünket imádságra hívó szeretettel. Hová készültünk, hová akartunk eljutni? Nemzeti Kegyhelyünk Nógrád megyében, a Mátra észak-keleti oldalán egy völgy torkolatában erdővel körülvett területen fekszik. Vadregényes környezet, már természeti adottságaival is lélekemelő. A hagyomány szerint 1091-92-ben Szent László királyunk ellenségei elől menekült, és egy szakadék fölé ért. Innen reménytelen volt a továbbjutás, de lovával ugratott egyet, és a paták nyomán ekkor fakadt itt az első forrás. A legenda mögött a magyar irodalom szép képe húzódik meg: László az új Mózes – vízfakasztás -, aki törvényeivel keretet adott a magyarság életének úgy, ahogy Mózes a zsidóságnak. Az első gyógyulás a XIII. században történhetett, amikor a Szűzanya, karján a kis Jézussal megjelent egy verebélyi néma pásztorfiúnak. Azt kérte tőle, hogy ásson a földbe, és az előtörő vízből igyon. A fiú engedelmeskedett, és visszakapta beszélő képességét. A zarándokhely az 1400-as évektől a legnagyobb búcsújáró helyeknek adott kiváltságokkal rendelkezett. 1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány Szentkúton történt csodálatos gyógyulást, és azok valódiságát elfogadta. Emberek százezrei keresték a lelki-testi megújulást Mária kútjánál. A mai barokk kegytemplomot Almásy János hálából építtette Szentkúton nyert csodálatos gyógyulásáért. 1970-ben VI. Pál pápa a kegytemplomot „basilica minor” címmel tüntette ki. 2006-ban Erdő Péter bíboros Magyarország egyik legjelentősebb búcsújáró helyét Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította. Viszontagságos múlt után 1989-től a Kisebb Testvérek, a Ferences Rend vette vissza a kegyhelyet. A rend nagyszabású felújítást végez az egész területre és épületállományára kiterjedően. A felújítás szellemi irányítója Fr. Kálmán Peregrin, a terveket Nagy Tamás Ybl-díjas építész készítette, a gondos kivitelezés a nálunk is dolgozott Holman Attila által vezetett Confector építőipari céget dicséri. A zarándokhely főbb egységei a következők: A központi épület a barokk kegytemplom a hozzáépített kolostorral. Teljesen megújult a templom belső tere, a nagyon gondosan kialakított liturgikus térrel. Az egy tengelyre felfűzött ambó – oltár – barokk kegyszekrény szinte vonzza a látogató szemét a megvilágított kegyszoborra. Elbontották a korábbi oltárasztalt, a tabernákulum a szentély melletti adorációs kápolnában nyert elhelyezést közvetlen kapcsolatban a kültéri oltárral. A



felújított rendházhoz kerengőt építettek, a rendház előtti gyóntató teret zártabbá, intimebbé tették. A külső miséző hely gyakorlatilag egy szabadtéri templom: a fák árnyékában meghúzódó padokkal (500 férőhely), a kétszintes presbitériummal és félköríves apszissal. A presbitérium mellvédfalát és apszisát P. Marko Ivan Rupnyik világhírű jezsuita művész mozaikképei díszítik, ragyogó színekkel arany csillogásban. A téren elhelyezkedő Szentkutat markáns támfal rendszer veszi körül tetején a keresztúttal. Dombhajlatok, sűrű erdő, lelki katlan. A barokk kolostorhoz háromszintes új szálloda épült egy és két férőhelyes fürdőszobával ellátott lakóegységekkel. Új elem a tájba simuló szépen formált turista szálláshely: 10-15 férőhelyes szobák, étterem, konyha, fürdőhelyiségek. A bejárati fogadó épületben irodák, üzletek és 100 férőhelyes előadó terem épült. A zarándokhely épített környezetével és természet adta szépségével valóban lélekemelő. Remélem, hogy a jövőben mi is részese leszünk ennek a csodának. TF



ÉRDI KÉK LELKIGYAKORLAT 2014 Az idei lelkigyakorlat témáját körülbelül így lehetne összefoglalni: Az ószövetségi próféták hogyan élték meg Izrael egzisztenciális kríziseit – és ezzel együtt a saját egzisztenciális kríziseiket. Tanulságos téma volt ez saját életünkre figyelve is. A lelkigyakorlat íve évről-évre hasonló. A „megérkezésre” szánt csendes sétától kezdve, ami alatt a szívünk is megnyugodhat, nyitottá válhat, a befejezés összefoglaló köréig, amelyben leglényegesebb élményeinket, gondolatainkat megoszthatjuk egymással, egy utat járunk végig. Az előadások, a napi szentmisék, a csöndes egyéni idők, a kiscsoportos, kétszemélyes vagy éppen nagycsoportos beszélgetések, a meditáló „tánc”, vagy az átadás mozdulataival kifejezett ima és még egy sereg kreatív ötlettel támogatott közös gondolkodás mind segíti az Istenhez való közelebb lépésünket, segít, hogy igazán jelen tudjunk lenni Számára (hiszen Ő mindig jelen van számunkra). Egy ilyen régen együtt élő csoport, mint a miénk, már nagyon mélyen és őszintén meg tud sokszor nyílni egymás előtt is – és ez nagyon nagy ajándék és segítség mindannyiunk számára. Alois atya (a lelkigyakorlat német jezsuita vezetője) vázlatosan végigvezetett minket Izrael útján – a kezdetektől máig. Megmutatta, hogy ezek a nomád pásztorcsoportok milyen emberi módon alakultak lassan-lassan néppé, hogyan alakult az istenképük (Abba – Jahve), hogyan próbálták a helyüket megtalálni, alkalmazkodva a mindenkori politikai helyzethez is. Mennyi ellentmondás, letérés az Isten útjáról, mennyi keresés és hány olyan helyzet, amikor úgy látszott, hogy itt a vég, Isten elhagyta őket – és mégis a csapás, amely sújtotta őket, maga volt a továbbvezető út. Mi is végiggondoltuk saját életutunkat. Aztán főleg Jeremiás és Ezekiel próféta életén keresztül megismerhettük a próféták küldetését. Egyrészt mindig felszólítanak a megtérésre, az Isten felé fordulásra, a bűn útjának elhagyására, - másrészt a csapás idején a remény emberei, akik a sors jobbrafordulását bizalommal várják Istentől. Tehát feladatuk a krízisben Istenre irányítani a figyelmet, mert Benne van a reményünk és az új életünk. A próféták Istennel mély egzisztenciális kapcsolatban élő emberek voltak. Mi is kérhetünk Istentől „halló szívet”, nyitottságot, figyelmet. Ráérezhetünk arra, hogy Isten az egész teremtés Istene, jó és balsorsunk az Ő kezéből jön, a nehézségek sem véletlenül érnek minket, amíg Isten „éppen nem figyel oda”. Életünk Isten és a mi közös művünk, „az én lélegzetem egyben Isten Lelke bennem.”. Emberségünk jellemző helyzete, hogy az élő bizalom Isten felé megrendült. Isten segít bennünket a magához vezető úton prófétái által is. A próféták közvetítenek Isten és az emberek között. A jelen prófétái azok, akik segítik bennünk a



reményt ébren tartani, hogy a fájdalom és baj is Istenhez vezető utunk része, nemcsak az öröm. „Én magam legeltetem juhaimat, megkeresem őket, és gondjukat viselem, összeterelem, legelőre terelem, akik szétszéledtek a sötétség napján” – hallgattuk Händel Messiásából Ezekiel szavain keresztül Isten üzenetét. Ezt kértük Istentől, hogy a remény emberei lehessünk: „nem félek a bajtól, mert Te velem vagy”/23. Zsoltár/ R. Zsuzsi 

NYÁR – MÁRIÁVAL Talán nem is figyelünk rá, de a nyár tele van tűzdelve Mária ünnepekkel. Mindegyik külön alkalom arra, hogy odabújjunk égi édesanyánk oltalmazó kötényébe, hogy vele együtt kérjük Szent Fia segítségét. Hacsak lehet, igyekszem szentmisén köszönteni ilyenkor Máriát, akkor teljes számomra az ünnep – bár idén kicsit másként alakult. Július 2-án Sarlós Boldogasszony napján munkából épp hazaértem a 6 órai szentmisére. A Trinity College Choir Oxford vendégeskedett a Tölgyesi Alberik zirci ciszter atya által celebrált misén. Igazi mennyi béke szállt le a templomra mise közben. S ahogy a 16 fős fiatalság lehelet finoman énekelt! A mise végi kis koncerten döbbenten hallgattam, ahogy ez a pár fiatal telezengte az egész templomot, majd suttogásnak tűnő lehelet finom énekkel fohászkodott. Igazán illett ez az ünnep a Szűzanyához. Július 16-án nagy szomorúságomra nem találtunk szentmisét a Balaton mellett. Pedig ez az ünnep mélyen él a lelkünkben, hisz Honor atya, egykor budavári híres gyóntató kármelita atya rendjének főünnepe ez: Kármelhegyi Boldogasszony napja. Épp erre a napra kaptunk meghívást a kórustárs Opawsky testvérektől, balatoni szomszédainktól – csak épp egy hegy választ el bennünket egymástól Almádiban. Ünnepi fogadtatás várta a 14-15 fős vendégsereget a csodásan megdolgozott kertben, bográcsban már főtt az ebéd, szeretet áradt a kert, a ház minden kicsi zugából. A „csendes pihenő” idejére eleredt az eső, így az egyterű, mesébe illő, bámulatos balatoni látképet nyújtó tetőtérbe vonultunk – itt még zongora is állt (ezt később Tibor kellemes játékával fel is avatta). Tardy Laci figyelmessége révén táskájából vidám dalok kottái kerültek elő, jókedv, derű, béke ült közöttünk. Aztán kiderült, hogy az ünnep is ott lapul a tás-



kában: egy éneklapról a kármelita himnusz 1-3 versszakát is elénekeltük. Nagyon megdobogtatta a szívemet ez a dal, s egy kicsit sajnáltam, hogy az utolsó két versszak már nem fért a papírra. Laci bátorítására megtanultuk a záró strófát – előénekelve, többször megismételve. Ekkor házigazdánk Ili leszaladt, és a hálószobájukból felhozott egy 25-30 cm-es szobrot: avillából való Kármelhegyi Szűzanya gyönyörű faragott szobrocskát. Testvére Ági pedig rögtön gyertyát gyújtott a szobor mindkét oldalán, s mi meghatódva zengtünk immár együtt a kis házi oltár előtt: „Máriáért lelki fegyverekkel, szent örömmel harcolunk. Mert hazánknak ő dicső reménye, ő királyné asszonyunk. Bölcs vezére minden harcainknak, ellenségek, hogyha megrohannak. Szűzanyánk! Végy karjaidba minket, amidőn majd meghalunk.” Micsoda ünnep! Ha szentmise nem is sikeredett, igazi Mária-ünnep volt, amit mi adhattunk neki és egymásnak. Augusztus 5. Havas Boldogasszony napja, a szomszédos Krisztina-városi plébániatemplom búcsúja. Az esperesi kerület mindig hívja a szomszédbeli híveket együtt ünneplésre, hát mi idén éltünk ezzel a meghívással. Tele templom, a papság is igen szép számban – hisz hétköznap este volt, többen tudtak elszabadulni saját templomunktól. Szép ünnep volt, lelkesen zengett az ének, a hívek közül is többen segédkeztek a misében - jó volt meghívottnak érezni magamat ezen a Mária ünnepen. Lélekben már a mi búcsúnkra, Szűz Mária mennybevétele, Nagyboldogaszszony ünnepére készültem, amikor augusztus 10-én, Gyulán elmentünk Ferivel a vasárnapi 10 órai szentmisére - gyanútlanul. S lám mit találtunk? E templom – amelyből Boldog Apor Vilmos püspök indult - is Nagyboldogasszony napján tartja búcsúját, csak a megelőző vasárnapon ünneplik, és a Kőrösök vidékének török időkre visszanyúló nádasok közti bujdokolásaira emlékezve NádiBoldogasszonynak nevezik. Püspöki szentmise volt Kiss Rigó László püspök atya vezetésével. A helyi felajánló imával kezdődött és oltáriszentséges és Máriaszobros körmenettel záródott. Megkönnyeztem, igazi ajándékként éltem meg, ahogyan a Szűzanya kísért még a nyaralás napjaiban is. Ilyen előzmények után már nagyon vártam a mi drága Nagyboldogasszonyunk napját. A legszebb mindig idehaza a főoltárra tekinteni, minden örömöt rámosolyogni az én Szűzanyámra, hálát adni neki a közbenjárásért. Mint azt a mise után a vendég atyák is megjegyezték, különös szépsége a mi búcsúnknak a Mozart Koronázási miséjének ünnepélyes, meghitt és nagyon mélyen kifejező hangjaival való ünneplés. Nem véletlen, hogy mindig tele a templom – most is így volt. Ilyenkor zeng a közös ima, az egész templom fennhangon mondja a Miatyánkot is. Micsoda gazdagság ez nekünk, budavári híveknek.



Vége a nyárnak, de a Mária-ünnepek sorának nincs vége. Nemrég múlt el Szűz Mária Királynő (aug. 22.), Szűz Mária születése (Kisboldogasszony szept. 8.), Szűz Mária szent neve ünnepe (szept. 12.), 15-én pedig Fájdalmas Szűzanya ünnepe lesz. Október végig a Szűzanyáról szól, ilyenkor minden nap elmondjuk templomunkban a rózsafűzért. Közben 7-én Rózsafüzér Királynője, 8-án pedig Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepe lesz. Máriát dicsérje lelkünk, Máriát dicsérje szánk. Őt, ki által Isten annyi szent malasztja szálla ránk. Kit fiának nagy kegyelme kezdet óta őrizett. Akihez a legparányibb bűnhomály sem férkezett. TI 

Gyakran látunk új arcot a templomban a hívek között. Aztán már-már ismerőssé válik az arc, talán elkezdünk köszönni is egymásnak. Marika 3 éve már a napi templomba járók közé tartozik, míg korábban a vasárnapi nagymisét látogatta. Írásából megtudhatjuk, hogyan jutott el hozzánk, s mit jelent számára templomunk.

„HAZAKERÜLTEM” Katolikus családba születtem. Gyermekkorom talán legszebb emléke, amikor megyünk a templomba a húgommal szépen, ünneplő ruhában, kézen fogva, kéthárom lépésre anyu és apu. Mise után fagyizás Hazír bácsinál. Sajnos, amikor elkezdtem dolgozni, lassan letértem erről az útról. Szűk fiatal közösségbe kerültem egy akkor alakuló vállalathoz. Rengeteget buliztunk. Itt ismertem meg a férjemet, akivel 3 évi ismeretség után polgári házasságot kötöttünk. Katolikus templomban csak a második fiam születése előtt, egy hétköznap délután két tanú jelenlétében esküdtünk meg. Mind a ketten sokat dolgoztunk. A család együtt csak nagy ünnepeken vett részt a szentmisén. Én itt-ott eljártam a reggeli vasárnapi szentmisére, de talán csak megszokásból. Elmaradtak mindennapi imáim is. Fordulat a hitéletemben akkor következett be, amikor az idősebbik fiamnál karácsony első napján agydaganatot állapítottak meg. 1998. január 2-án műtötték. Ez a pár nap volt életem legnehezebb időszaka. A rózsafüzér mindig a kezem ügyében volt. Imádkoztam a Jóistenhez, a Szűzanyához, sokszor szinte önkívületben, hogy ne vegye el tőlünk a fiam. A műtét befejezése előtt kb. egy órával nagy nyugalom szállt meg. Tudtam, hogy minden rendben lesz. Így is történt. A második nagy megpróbáltatás 2001-ben férjem hirtelen halála volt. Akkor én is meg akartam halni. Kértem a Jóistent, addig hagyjon életben, amíg le nem rendezem a



földi dolgaimat, meg nem házasítom a két fiamat. Amikor ezek a dolgok elintéződtek, napjaim jóformán a temetőben teltek. Vártam a kaszást, aki nem jött értem. 2004-ben nagynéném Budapestre hozott. Elkezdtem a Mátyás-templomba járni a 10 órai szentmisékre. Megfogott a kórus gyönyörű éneke, a templom különös hangulata. 2011-ben költöztem a vár alá, és kezdtem a reggeli szentmiséken is részt venni. Egyik reggel László atya utolért, és mosolyogva rám köszönt. Úgy éreztem, hogy hazakerültem. Ezután Rózsika szólított meg azzal, hogy minden reggel fél 7-től szentségimádás van az altemplomban Zoltán atya vezetésével – én is csatlakoztam hozzájuk. Itt ismertem meg több hívőt, és kicsit beszélgettünk. A Mátyás-templomnak akkor számomra két csodálatos papja volt, akik nagyon a szívemhez nőttek. Gyönyörűen mutatták be a szentmisét, és nagyon szépen prédikáltak. László atya az evangéliumot a történelemmel kapcsolatban magyarázta, Zoltán atya pedig mindent át tudott fordítani a szeretet nyelvére. Ez engem annyira kielégített, hogy eszembe sem jutott más templomba menni szentmisére. 2012-ben felnőtt hitoktatásra Zoltán atyát kérdeztem, mehetek-e én is, mivel nem tartozom a várhoz. Kedvesen mosolygott és hozzátette: ha meg akarok tanulni helyesen imádkozni, jelentkezzek az akkor induló Szentlélek Szemináriumra. Mindkettőn igyekeztem mindig részt venni. Az életgyónás előtt sokat imádkoztam, hogy olyan atyához vezessen, akinek az öszszes elkövetett bűneimet őszintén be tudom vallani, és aki legjobban tud nekem a hitéletemben segíteni. László atyánál gyóntam, s ő lett a lelkivezetőm is. Hála és köszönet neki mindenért. A Szentlélek Szemináriumon összeismerkedtem több emberrel, akiknek sok gondjuk, bajuk volt, s mégis valami belső derű sugárzott belőlük. Szerettem volna, ha én is hasonlóképpen éreznék. … Ma már tudom, hogy az embernek az egész szívét, egész mivoltát oda kell helyezni a Jóisten elé, és rábízni minden gondját, baját, örömét, bánatát. Nem a külsőség, a mennyiség számít, hanem az az alázat, amire az ember letérdel és hálát ad, megköszönöm, kér vagy dicsőít. Már nem félek az ünnepektől. A fiamnál karácsonykor állapították meg betegségét, édesapám húsvét utáni szombaton, férjem virágvasárnapkor, édesanyám nagyszombaton halt meg. Sokat köszönhetek az imacsoportnak is, akikkel (Kovácsné Treer) Mária vezetése alatt 10-12-en kéthetente találkozunk, imádkozunk, beszélgetünk. Mindenkit nagyon megszerettem. Megemlíteném még Debreczeni Zsuzsát is, aki a Szentlélek Szemináriumon kiscsoportom vezetője volt. Egy alkalommal meghívott otthonába és elbeszélte az életét. Nagy hatással volt rám. Minden nap hálát adok a Jóistennek, hogy ezekhez az emberekhez vezette az utamat, akik segítenek abban, hogy jobb lehessek. Babič Marika



Talán nem mindenki tudja, micsoda élet zajlik a játszótéren szinte egész éven át. Közösségünk büszkesége a sok nagycsalád, a rengeteg gyermek. A Halászbástya melletti játszótéren időnként meglepetés várja az odaérkezőket. Nem légből pottyant csodákról van szó, hanem egy lelkes család közösség építő szeretetéről. Egy kis összefoglaló leltárat kértünk Dóriéktól, hogy ne csak a kisgyerekesek, hanem valamennyi korosztály örülhessen ennek az új színfoltnak.

BESZÁMOLÓ A JÁTSZÓTÉRRŐL Gyerekprogramokat szervezünk. Hivatásból. A szó nagybetűs értelmében. Hiszünk abban, hogy egy boldog gyereknek boldog, kiegyensúlyozott felnőttkora lesz. Egy boldog gyerek és később a felnőtt szeretettel és bizalommal fordul társaihoz, ha megérinti Isten szeretete, akkor sosem engedi el a kezét. Sokféleképpen találkozhat a gyerek a szeretettel. Otthon, a templomban vagy észrevétlenül, a játék során. Húsvétkor kincsvadászatot, nyuszi simogatást és tojásfestést szerveztünk a játszón. Apró nyulacskákat béreltünk - mert ilyet is lehet -, akik karámban várták és tűrték türelmesen a feléjük áradó érdeklődést, lelkesen majszolva a gyerekek által nyújtott sárgarépát és egyéb nasikat. A felállított asztalon eközben elkészültek a díszített tojások, némelyik egészen egyedi technikával… Az ebédet pedig remélhetőleg nem befolyásolta túlzottan a tojás kincsvadászat során fellelt csoki tojások nagyszámú elfogyasztása. Június egyik kellemes hétvégéjén, ismervén a gyerekek lelkesedését az ugrálóvárak iránt, felállítottunk egy csúszdás légvárat, aminek óriási sikerén felbuzdulva, megismételtük az ugri-bugrit egy következő alkalommal. Tavaly nyáron olyan kevesen voltunk a játszón! Sokszor magányosan olvadoztunk a homokozó mellett. Ha volt is játszó pajtás, az is hazament délben ebédelni. Idén ezt nem hagyhattuk! Szerveztünk egy közös játszótéri pikniket. Az ötlethez csatlakozott Kati (Böbi anyukája) és Móni (Róza) és Anna (Albert) is, de a többiek sem maradtak adósak. A menü - csak, hogy jövőre meglegyen - barackos sárgadinnye leves, tésztasaláta, fasírt golyók, főtt kukorica és sárgarépás süti. Hm, nagyon finom volt! Minden elfogyott. A gyerekek két játék között szaladtak a tálaló asztalhoz, több fordulóban és több alkalommal repetáztak. Igazán dicséret illet mindenkit. Öröm volt látni, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is szuszszantak egyet és falatoztak lelkesen. Augusztusban a kreatív lelkeket egy közös festéssel vártuk. Előzetes felhívás szerint festésre alkalmas ruhában vagy inkább a nélkül javasoltuk aznap a játszótéri



megjelenést, amire később sokan hálásan gondolhattak, amikor a gyerekek igazi indiánok mintájára a testüket is befestették. De ne szaladjunk ennyire előre. Vízfesték, festőhenger, ecset és kéz nyoma 20 négyzetméternyi festő papíron, a földön guggolva, feküdve, egyedül vagy párban, csendben, de inkább kiabálva varázsolták el a szülők, a mi lelkünket a gyerekek. Hozzám legközelebb az a kép állt, amit a gyerekek először tapéta szalaggal kimaszkoltak, azaz ráragasztottak ragasztó csíkokat, s aztán festőhengerrel lefestették. Száradás után lefejtették a papírról a ragasztó szalagokat, s a képen egy bonyolult úthálózat bontakozott ki. A képet a Mi Várunk-nak neveztük el különösen azután, hogy benépesítettük a festményt a vári utcák és terek neveivel. A Mátyás-templom a központba került! A pályaműveket a játszón kiállítottuk… (Szuperek lettek a fényképek, Peti!) Gyerekprogramokat szervezünk. Jó, jó… És a szülők? Akik éjjel-nappal a gyerekek és a család boldogulásán, jólétén ügyködnek fáradhatatlanul? Akik képesek ezredik alkalommal is kedves mosollyal megjelenni a játszón és végtelen türelemmel és szeretettel nézni a gyerekeket játék közben vagy játszani velük? Nos, augusztus legvégén övéké volt a főszerep. Kétfajta fröccs, rozé és királylányka, mindenkinek tetszés szerinti arányban: kisfröccs, viceházmester, hosszúlépés … Sokféle létezik még, ezért még további bortúrákat kell szerveznünk. Eközben került sor a borversenyre, ahol csukott szemmel kellett a játékosoknak három különböző kitűnő bort felismerni. Ezt a próbatételt mindenki hiánytalanul és hibátlanul teljesítette. Gratulálunk! A számítógépünkön van egy mappánk, úgy hívják: vári programok. Egyszerű, semmi sallang. Azt szeretnénk, hogy ez a mappa legyen megtöltve minél több színes, örömteli, önfeledt és közös pillanattal. A Vári Programokkal. Köszönjük a lehetőséget! Tamási Dóri és Szántó Laci és gyermekeik: Julcsi, Zitus



A következő 4 írás gyermekeink táborairól tudósít. Pici kis életképek csupán, de talán öröm mindenkinek, hogy ilyen közösségi együttlétre is jut idő, energia a nyáron – ez nem kis részben a táborok vezetőitől áldozat. A gyerekektől meg tiszteletreméltó, hogy kis írásaikkal megajándékozzák a olvasóit. Fogadják szeretettel.

KÉT ÉJSZAKA ÉS HÁROM NAP – DÁGON Az idei évben is közös táborozást szerveztünk a legkisebbek csoportjának. A vezetők részéről is nagy volt a várakozás, mert az egész tábort egy történetre fűztük fel, a gyerekeket csapatokba osztottuk még a tábor legelején, és ez számunkra is újdonság volt. Mint utólag kiderült, fantasztikus ötletnek bizonyult. Bagolyvár lakói voltak a legokosabbak, Hollóház vitézei a legügyesebbek és Sólyomlakból pedig a legbátrabbak származtak. Ezekkel a csapatokkal vágtunk neki, már jól ismert helyünkön, Dágon a különböző játékoknak, versenyeknek, kreatív és kézműves feladatoknak. A hétvége hamar elrepült, de minden napra jutott bőven program és tennivaló. Finom falatok kerültek a tányérokra, az esti mese pedig mindig megtette a hatását. Móka, kacagás, vidámság, utolsó nap pedig egy fantasztikus akadályverseny került terítékre – ezúton is szeretnénk köszönetet mondani annak a kis csapatnak, aki idejét és energiáját áldozta arra, hogy a kis lurkók igazán jól érezzék magukat. Hála értük és hála a Jóistennek, amiért ilyen szép napokat tölthettünk együtt! Köszönjük a bizalmat a szülőknek, a támogatást Laci atyának és nem utolsó sorban a részvételt Mindenkinek! … és hogy mi bizonyult a legizgalmasabb programnak? Erről természetesen megkérdeztük a gyerekeket: Tomi: „Legjobban tetszett, amikor a vezetőkkel a kertben vízi csatáztunk, vízibombákkal dobáltuk egymást és vödörből locsoltunk.” Domi: „Strandolni nem tudtunk, de vízi csatáztunk. Mindenki csuromvizes lett, csak mi nem, mert a végén elbújtunk az autó mögé száradni.” Benő: „Nekem az tetszett a legjobban, amikor akadályversenyeztünk.” Elemér: „Amikor Andiék azt mondták, hogy megyünk a strandra, aztán kivittek minket az udvarra és vízibombáztunk.” Juli: „A vízi csata volt a legjobb, mert ott mindenki ott volt, és mindenki vidámnak látszott.” Zsiga: „Az volt a legjobb, hogy a vízi csatát strandolásnak hívtuk.” Fanni: „A vezetők megdobtak minket vízi lufival, és ez volt a legjobb.” Koltay Vince



„NAGYON JÓ VOLT A TÁBOR!” Idén mingyültáborban Eszter Elemér nyaralója volt a szállásunk. Vezetőink, Tölgyesi Répi és Bodroghelyi Noémi meghívtak egy segítőt is, akit Örkénynek hívtak – vele együtt 13-an voltunk. A házunk távol volt a Balatontól, így strandolás helyett a kerti slaggal locsoltak meg mindenkit a vezetők. Első nap szép sötétkék pólókat batikoltunk. Másnap túrázni indultunk, és a fiúk fölmentek a csúcsra. Ebéd után dinnyét ettünk, és próbáltunk a „Ki mit tud”-ra, majd métáztunk egy nagyot. Három kör után kijelentettük, hogy Örkény csapata nyert. Utolsó éjszaka tábortüzet raktunk, ahol mindenki előadta a műsorszámát. Az indulás reggelén bemászott egy pele a lányok szobájába. Örkény segített megfogni, és utána elengedte a kertben. Szerencsére visszafelé elvitték a csomagokat az állomásig, de a vonatra még 25 percet várni kellett. Nagyon jó volt a tábor! Bori és Orsi

MINGYÜL TÁBORUNK Nagyon vártuk már a mingyül tábort, hiszen ez az első, amit a mingyülvezetőink férjei, Berci és Csongi tartottak. Tudtuk, hogy különleges lesz, mert most voltunk először nomád táborban. A plébánián gyülekeztünk, ahol megismertük két kísérőnket, Jankát és Barbit – velük együtt lettünk összesen 14-en. Hosszú utazás és 3-4 km gyaloglás után végre megérkeztünk a Vértesbe. Ebédkor megettük a maradék szendvicseket, és kis pihenőt tartottunk. Megkaptuk a lányok által varrt csuklyákat és középkori neveinket is, ezek lettek a szerzetes neveink. Utána nekiláttunk a munkának. A térdig érő fűben lehetetlen lett volna felverni a sátrakat, ezért előtte letapostuk a gazt. Amíg a fiúk latrinát ástak az erdőben a lányok hangosan énekeltek. Emiatt a többiek „kicsit” idegesek lettek. Éjszaka jól aludtunk az egyik lánysátor beomlása ellenére is. A napot sajnos reggeli tornával kezdtük. Berci és Csongi sokféle játékkal készültek (méta, számháború, foci, sorverseny…). Ebédre a nagylányok főztek. A paprikás krumpli nagyon finomra sikerült, ahogy a zöldborsófőzelék is, csak eléggé sós volt. Az esti fürdés egy tóban zajlott, ahol a lányszappan majdnem elveszett, és a víztől csak a törölközőnk lett szürkébb és büdösebb. Másnap kétszer annyit gyalogoltunk, hogy fürdeni tudjunk. A fiú-



szappan eltűnt, de a következő tisztálkodásnál előkerült. Aznap vacsorára 3 és fél kiló kenyeret ettünk meg, de nem kaptunk sütit, pedig éhesek maradtunk. Minden este nagyot tábortüzeztünk. Szombaton elmentünk kirándulni, és háromnegyed óra múlva visszatértünk a kiindulási helyre, ahonnan újra nekivágtunk az útnak. Utolsó nap összepakoltunk és elindultunk hazafelé, hogy misével zárhassuk a tábort. Kinga és Nonó

A NAGYOK TÁBORA Idei nyári időtöltésünk helyszíne Kapolcs volt, ahová augusztus 15-én este, majdnem teljes létszámmal indult útnak kis csapatunk. Rövidke, ám annál tartalmasabb pár napot tölthettünk a Művészetek Völgyében. Ez a tábor immár a harmadik volt a sorban, amit vezetőink (Kriszti és Helga) áldásos munkája nélkül szerveztünk meg, de nagy örömünkre szolgált, hogy meglátogattak minket szállásunkon, és egy jót játszattunk együtt a gyerkőcökkel egy délutánon át. Terveink között volt egy sportnap az elmaradhatatlan métával és egyéb csapatjátékokkal, egy „mindent vagy semmit” kvíz-est, a vezető választás rendhagyó rituáléja, egy közös szentmise a falu aprócska templomában, vízi csata és a minden kreativitást megkövetelő akadályverseny is, amiket a jó idő és a csapattagok rengeteg munkája és készülete eredményeként maradéktalanul megvalósíthattunk. A vezetőválasztásra és az elmúlt év értékelésére első este került sor, amit Gál Tamás és Kaczián Orsi vezényelt le, majd az este egy fergeteges „pókerparti”-ba csapott át. A reggeli imákat Bodroghelyi Noja vezette. A második nap a sporté volt. Tivadar és Tölgyesi Réka Koltay Vincével karöltve készítették elő a nap menetét. A délelőtti frizbi-foci, méta, foci és kendős játékok utáni fáradtságot bátorságpróbákkal és sorversenyekkel pihenhettük ki, majd az agyunk megtornáztatását az esti kérdés áradat megválaszolásával végeztük. A harmadik nap reggelén kettesével indultunk útnak, hogy a Székely Piri, Andrássy Peti és Csöndes Alex által összerakott akadályverseny állomásain megfeleljünk. A napos időt kihasználva egy lufit és egymást nem kímélő vízi csata bontakozott ki a délután folyamán. Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy ismét egy nyarat felejthetetlenné tevő négy napban lehetett részünk, amit a közös munka gyümölcsének tekinthetünk. Tölgyesi Andi



Nagy öröm egy lelki közösségnek, amikor látja, hogy nemcsak a gyerekek állnak össze csapatokba, hanem szüleik is közösségeket alkotnak. Három házas csoport nyári „táboráról” is kaptunk rövid beszámolót. Már az is sokat mondó, hogy hányan vettek részt ezeken: Fenyőharaszton 18 fő + 1 pocaklakó, Bakonybélben 54 +1 pocaklakó és Sátoraljaújhelyen 6 házaspár (12 fő)+ 6 gyerek + 4 pocaklakó!!!

FENYŐHARASZTON Fiatal házas csoportunk 18 fővel Fenyőharaszton töltött 3 gyönyörű napot. Ez a nyaralás igazi feltöltődés volt a szülők számára, mert az üdülőben teljes ellátást kaptunk, korlátlan étel- és italfogyasztást, és rengeteg szervezett programon vehettünk részt. Többek között kemencében sütötték meg az általunk készített pizzát, íjjal lőttünk szalmazsákba (már aki beletalált), a pontos indulást észben tartók traktoron, a többiek autón tehették meg az utat a közeli boci-farmra, ahol meg lehetett kóstolni a frissen fejt tejet. A gyerekek minden reggel és délután részt vehettek a parkban élő állatok, szarvasok, őzek, kecskék, bárányok, tyúkok etetésén, egyik nap lóval járhatták be a parkot. Szerencsére nagyon szép, strandolós időben lehettünk ott, és ha fürdőzésre vágytunk, akkor sem kellett messzire mennünk. A víz ugyan hideg volt, de többségünk így is vállalta a strandolást. Nem maradtak el a gyerekek lefektetése utáni éjszakai beszélgetések sem, amibe az is belefért, hogy szívesen hallgassuk egy-egy ember hosszas monológjait is. Nagyon jó volt együtt megélni a jelent és együtt tervezgetni a jövőt. LHB

JUBILATE DEO! Házas közösségünk idei nyári táborát a bencések következő "állomásán", Bakonybélben töltöttük. A zirci apátsági templom megtekintése és a Bagolyvár étterem- béli "zirci szelet" elfogyasztása után elfoglalhattuk a bakonybéli monostor vendégszobáit. Megérkezésünk estéjén a Mária-út zarándokaival együtt vehettünk részt szentmisén, ahol Asztrik apát a sok gyermeket látva boldogan és bizakodóan áldott meg minket. Mindannyiunk örömére elkísért bennünket Áron atya, esztergomi szeminarista, aki mind az imádság, mind a tábortűz vidám perceinél segítségünkre volt, hogy Istent énekszóval dicsőítsük és hálaadással forduljunk Felé. Gyermekeinknek a gyakori métázáson túl nagy élményt adott a Pannon Csillagda is, ahol igazán interaktívan, kíváncsiságukat sokféleképp kielégítve befogadhatták Isten csodálatos



teremtett világát. Meglátogathattuk a bakonyi barlangot, ahol Szent Gellért püspök miután Imre nevelésének feladatát elvégezte, elvonulva remetéskedett. A változatos programok szinte nem is engedték, hogy a vendégszobánk asztalára kihelyezett Szent Benedek Regulájában elmélyedjünk, mégis megérthettük a négy nap alatt azt a hitet, rendet és tudást, ami a bakonybéli szerzetesek életét ma is áthatja. Jubilate Deo! Detti

ÚJ HELY Évek óta hallok a legendás sátoraljaújhelyi Wehner-házról, de eddig még képen sem láttam, úgyhogy már csak ezért is vártam a HázasVár idei nyaralását – meg azért is, mert tudtam, hogy megint nagyon jó lesz együtt. A helyszín mindannyiunk számára várakozáson felüli volt. Nemcsak a ház egyedülálló hangulata, a környék óriási fenyőfái, a mély csend és nyugalom miatt – amit persze a gyerekeink egy pillanat alatt megtörtek –, hanem mert a közelben annyi látnivaló és programlehetőség kínálkozott, hogy valójában az volt a kérdés, mit hagyunk ki ezek közül. Ehhez alkalmazkodva – a házigazda Adri és Kristóf szervezésében – igyekeztünk nem tétlenkedni. Végigjártuk az újhelyi kálváriát, többször és alaposan teszteltük a Zemplén Kalandpark nyári bob pályáját, teljes létszámban felkapaszkodtunk a füzéri várba, ellátogattunk Sárospatakra, megízlelhettük Joli néni nemzetközi hírű fantasztikus házi kosztját, és garantáltan minden szutykos tárgyat és élőlényt megfogdostunk az állatsimogatóban. Emellett bográcsban paprikás krumplit főztünk (amit aztán az igazi ínyencek még két napig ettek és egyre finomabbnak éreztek), fociztunk a kertben, vegyes csapataink késő esti Mindent vagy semmit-ben és Kuhhandelben csaptak össze (a megfejtéseket a szerkesztőség címére várjuk), és persze folyamatosan üldöztük egymás és a saját gyerekeinket. A hosszú hétvége záró estéjén némi elmélyülésre, évértékelésre és kisközösségünk következő éves koordinátorainak megválasztására is szakítottunk időt, akiknek ezúton is sok erőt és lendületet kívánunk! Sok új dolgot próbáltunk ki, néhány dolog viszont már ismerős volt: az indulás öröme, a búcsú keserédessége és a kettő között az érzés: a Jóistennek egyre szebbé váló ajándéka, hogy egymás mellé terelt minket. A csapat nevében: Juhász Peti



MEGHÍVÓ – POST FESTA Budavári Beszélgetés – vendég: Vásáry Tamás plébániai díszterem, szeptember 7. 19 óra Liszt: h-moll szonáta, Liszt: Mephisto keringő, Chopin: a-mol valcer, Chopin: f-moll mazurka, Liszt: Desz-dúr consolation, Chopin: Desz-dúr noktürn, Chopin: Kromatikus etűd, Chopin: Terc etűd, Chopin: Oktáv etűd, Chopin: Fisz-dúr etűd Chopin: Forradalmi etűd, Chopin: Op. 24. etűd, Chopin: Andante spianato et grand polonaise, Chopin: b-moll szonáta – utolsó tétel, Chopin: h-moll szonáta – utolsó tétel Ennyi volt „mindössze” a műsor – no meg néhány anekdota és fantasztikus zene-boncolgatás. Visszaadni írásban lehetetlen. Egy gondolat talán jól leírja, amit átéltünk, akik ott voltunk (most még a váriak is kb. 40-en voltunk a dugig telt teremben): „Az Isten a maga képmására teremtette az embert.” Ez az egyetlen elfogadható magyarázat arra, amit átélhettünk, amit hallottunk. S mivel „csak” 2 órán át tartott az est – nem úgy, mint egyszer valahol 6 órán át zongorázott a művész úr –, mi nem mertük megkérni őt: Tamás, most játsszál valami szépet! ☺  Október 3-án a Budavári Beszélgetés vendége igen izgalmas történeti és műemléki témáról fog beszélni. Sőt még azt is mondhatnánk, hogy aktuális témáról. Kedv-csinálónak egy rövid előzetes: Zsigmond király Budavár-Dunaparti óriásterme (1420-1423) és a királyi várkert Duna-parti kapupalotái és teraszai Ybl Miklóstól (1873-1881) Zsigmond Király az 1424 évi 7 hónapig tartó budai páneurópai konferencia előtt, 1420 és 1423 között, a budavári királyi palota alatt, a Duna partján, 80 méter hosszú és 16 méter széles óriástermet építtetett. Az óriásterem épülete a Schedel Krónika 1470 körül készült Buda fametszetén a Duna partján látható a két kortinafal között magas támpilléres dunai falával és hatalmas tetőidomával. A padovaihoz hasonló budai óriásteremről Pedro Tafur tudósít 1438-ban. Zsigmond király személyes történetírója, Windecke az óriástermet „Grosse Stube”-nak, azaz nagy faboltozatos, faburkolatos teremnek nevezi, amelyben a jelenlevő hét különböző ország közös gyűlését, „Európa Parlamentjét” tartotta Zsigmond, magyar, német, cseh király, a leendő császár. Az óriásterem volt a helyszíne 1439 és 1532 között, Budán rendezett 47 országgyűlésnek, amelyek átlag három hétig tartottak. Az óriásteremben korai



országházunkat ismerhetjük fel. Mátyás király az óriásterem dunai falkoronájára konzolosan merészen kiülő lakosztályt építtetett. Az óriásterem dunai hosszfalának 2/3-a párkánymagasságig áll. Rövid oldalait a kortinafalak képezik. MegfontoMegfontolandó az óriásterem visszaállítása. A pesti belvárosi korzó látószögéből tekintve a budai várhegyen álló, 300 méter hosszú királyi palota együtteshez a szintén 300 méteren elnyúló Ybl mű, a királyi várkert Duna-parti kapupalotái és teraszai adják a méltó, míves kertépítészeti alépítményt. Az épületvonulat jobboldali szárnya Zsigmond király óriástermének falára épült, de azt 2/3-ában épen hagyta, sőt a terem belső terének 2/3-a, ma régészetileg feltárható módon szabad ég alatt van. Tehát jól megfér majd egymás mellett a két jelentős műemlék. A várkerti épületegyüttes Ybl Miklós nagy életműve öt legjelentősebb alkotásának egyike - a Fóti Templom, a Fővámház, az Operaház és a Szent István Bazilika mellett. A vártkerti kapupalota és terasz együttes össz-művészeti alkotás, amelynek építészeti műrészletei ma vöröses nyers kerámia színűek és a boltozatok színes mázas kerámiakazettái is a pályája kezdetén lévő pécsi Zsolnay gyár termékei. A szobrok Huszár Adolf és Hessler Leo művei. Az aranyozott sgraffito képek Than Mór kartonjai után készültek. Az előadó, Bugár-Mészáros Károly bemutatja a mű születésének körülményeit, a különböző érlelődő tervváltozatokat, és azok hazai és külföldi formai analógiáit is. Időpont: 2014. október 3. 19 óra Helyszín: a Plébánia I. emeleti díszterme.



GÓLYAHÍREK Örömmel adjuk hírül, hogy július 29-én megszületett Koncz Jeromos. Hajasbaba, mint a testvérei is voltak. Jelenleg is élvezzük a finom komatálakat, köszönjük! Helga, Levente, Benő, Kinga, Ágoston, Domonkos

 HÍREK  Tárlatvezetés lesz a felújítás utáni Mátyás-templomban! Szeptember 18-án, csütörtökön 4 órakor Mátéffy Balázs templombemutatást tart a felújított Mátyástemplomról a vári lakók számára. Szeretettel várjuk az érdeklődőket. Találkozás 4 órakor a Menyasszony kapunál (Szent István szoborhoz közeli kapu).  Mátyás-templom könyv a kegytárgyboltban! Örömmel adjuk hírül, hogy 2014 augusztusára elkészült a Mátyás-templomról készült saját kiadású könyvünk, címe: Mátyás-templom. Számtalan érdekes adatot tartalmaz a felújításról, gyönyörű fotókkal és történeti anekdotákkal gazdagítva mutatja be a kiadvány a megszépült templomot. A részletek sokszor még a vári lakosok számára is tartogathatnak új információkat. Az új könyv és valamennyi Mátyás-templomos kiadvány a vári lakosok számára ebben az évben 20 % kedvezménnyel vásárolható meg templomunk kegytárgyboltjában. Minden egyéb termékre 10% kedvezményt biztosítunk a vásárlásból. A kedvezmény igénybe vételéhez a következő jelszót szíveskedjenek mondani a vásárláskor: „Azt tette, amit tanított” – Nagy Szent Gergely pápa. A bolt hétköznap 9-17 óra között, vasárnap 9-től a szentmisék között, valamint 13-17 óra között van nyitva.  Ars Sacra Fesztivál – 2014 A 2014. szeptember 20-28. között megrendezésre kerülő Ars Sacra Fesztivál alatt a Mátyás-templom Gondnoksága ingyenes belépéssel tárlatvezetést tart hétköznap 10 és 16 órakor, szombaton 10 órakor és vasárnap 16 órakor. A vezetésre regisztrálni szükséges, a csoport létszáma max. 20 fő. Regisztrálni interneten - [email protected] – vagy a 06 20 959 4419-es telefonszámon Lung Ritánál



lehet (név és telefonos elérhetőség megadásával). Az érvényes regisztrációról visszajelzést kap a jelentkező.  Szeptember 21-én 19 órakor az Ars Nova énekegyüttes hangversenye lesz templomunkban az Ars Sacra Fesztivál keretében.  Budavári Beszélgetés a HOCK családdal szeptember 26-án, pénteken 19 órától a plébánián - A több mint 50 éve vári lakós idősebb Hock Bertalan különleges életutat járt be. Nyugdíjba vonulásáig az Operaház első oboistájaként templomunk zenekarának is tagja volt. Már zenész pályája során is foglalkoztatta a képzőművészet, különösen a szobrászat, igazán azonban nyugdíjasként vált szobrásszá. Plakettjein megörökítette művésztársait, az Operaház karnagyait. Kőbe, fába, agyagba faragott családja és reliefjei az elmúlt esztendőben, 85. születésnapját köszöntve szülőfalujában, Dunabogdányban életmű kiállításon voltak láthatók, amelyet sok kedves vári kolléga, barát, ismerős is megcsodált. Reméljük, hogy ez alkalommal is megismerhetünk néhányat alkotásaiból, amikor fia, templomunk orgonistaművésze lesz a Budavári Beszélgetések vendége.  Templomunk Ének- és Zenekara szeptember 28-án, vasárnap este fél 8-kor Mozart: Requiem előadásával emlékezik meg elhunyt tagjairól az Ars Sacra Fesztivál rendezvény sorozathoz kapcsolódva. A belépés ingyenes.

„Az Egyház ősidők óta külön is előírja, hogy a megyéspüspök időközönként személyesen is látogassa meg egyházmegyéje plébániáit, ossza meg a papság, a munkatársak és a hívő közösség örömeit és gondjait, főként pedig ünnepeljen együtt a szentmise közösségében a plébánia híveivel, hiszen Krisztus áldozatának megújítása, az Eucharisztia egész egyházi közösségi életünk és missziós küldetésünk forrása és csúcspontja” November 14. és 16. között lesz templomunkban a főpásztori vizitáció. Ennek során november 16-án vasárnap fiataljaink a bérmálás szentségében részesülnek. Kérjük Olvasóinkat, hogy imáikkal kísérjék a vizitáció sok feladattal járó előkészületeit, hogy novemberben igazi ünnep legyen közösségünk számára a főpásztor látogatása.



ADVENTI VÁSÁR FELHÍVÁS! Plébániánk karitászcsoportja az idei évben is szeretne adventben jótékonysági vásárt szervezni december 14-én, vasárnap. A vásár bevételéből rászoruló családoknak, egyedülállóknak állítunk össze ajándékcsomagokat. A vásárban plébániánk közössége, tagjai által készített apró ajándéktárgyakat szeretnénk majd árusítani adományokért. Már most kérjük, hogy akinek kedve és ideje van, készítsen a vásárhoz ajándékokat, mint például horgolt angyalka, virág, termésekből vagy papírból készített karácsonyfadíszek, képeslapok, ujj bábok, filc vagy anyagvirágok vagy bármilyen hasonló apróságok. Kérünk mindenkit, hogy akár csak 1-1 apró ajándéktárgy elkészítésével segítse munkánkat, hogy minél többeknek szerezhessünk örömet! Budavári Xavéri Szent Ferenc Karitászcsoport tagjai

!



A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail: [email protected] Plébánia: Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő, csütörtök 10.00-14.00; kedd, szerda 15.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00

Árva az a keresztény, aki nem érzi Szűz Máriát édesanyjának. Ferenc pápa

Recommend Documents