, 16. nem azé aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené Róm 9,16

évfolyam 4. I.I.évfolyam 3. szám szám 2005. május 2005. március

, 16

„… nem azé aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” Róm 9,16

1

2

KRÓNIKA

Dóczy-híradó

Már csak néhány nap, és elérkezik a várva várt SZÜNIDŐ. A HírmonDóczy is SZÜNETEL, de ősszel újra találkozunk. A nyári pihenés alatt se feledkezzetek meg rólunk! Szívesen közzétesszük beszámolóitokat – fotóval – a nyári élményekről éppúgy, mint az osztálykirándulásokról. Most a korai kirándulók – a 11. F osztály – és az olaszországi utazás résztvevői osztják meg veletek kalandjaikat. Minden kedves olvasónknak élményekben gazdag VAKÁCIÓT kívánunk!

Maróthi Györgytől Hajnal Imréig

(március 18.)

Ezt a címet kapta az iskolánkban megnyílt tárlat. Az alcím közelebb visz bennünket a témához: „Magyar matematikusok és matematikatanárok könyveinek és tankönyveinek gyűjteményes kiállítása.” A megnyitón vendégünk volt dr. Gaál Botond professzor úr, a Debreceni Református Kollégium egykori diákja és matematikatanára, aki megnyitó beszédet tartott a matematikaoktatás történelméről, jelentőségéről, ezen belül a református iskolák fontos szerepéről. Mint Kérdő Kálmán tanár úrtól – a szervezőtől – megtudtam, a kiállítás nevét Maróthi György (1715-1744) egykori kollégiumi matematikaprofesszorról (az elsők közt legjobb magyar nyelvű matekkönyv írójáról) és Hajnal Imre (1926-1996) szegedi matematikatanárról (sok, ma is használatos tankönyv szerzőjéről) kapta. A harmadik emeleten elhelyezett almáriumokban található könyvek bemutatják a matematikaoktatás történelmét, megismertetik velünk a korabeli társadalom, gazdaság és kultúra jellemzőit is, köztük a nyomdatechnika fejlődését. Számos magyar és „külföldi magyar” matematikus műve található itt időrendben. Bolyai János nagy műve, az Appendix… és a róla szóló írások külön vitrinben kaptak helyet. Láthatunk még matematikai szaklapokat, folyóiratokat, melyekben egykori matematikai versenyfeladatok is olvashatók. A tárlat igazi célja nem az, hogy bemutassa egy rettegett tantárgy eszközeit, hanem hogy segítsen a diákoknak magukba szippantani egy olyan légkört, amelyben a matematika egyfajta állandósult és természetessé vált szerepet tölt be. Gaál Barna

Író-olvasó találkozó

netet mondani kísérőinknek és osztályfőnökünknek munkájukért! Gaál Barna

Olaszországi kirándulás

Kovács András Ferenc erdélyi magyar költő a III. Költészeti Fesztivál alkalmával járt Debrecenben, majd iskolánk meghívására rendkívüli irodalomórát tartott a Dóczy Dísztermében április 14-én. Arany Lajos igazgatóhelyettes köszöntötte a marosvásárhelyi Látó szerkesztőjét, majd Tóth Ildikó tanárnő beszélgetett a József Attila-díjas művésszel.

Lengyelországban járt a 11. F

(április 14-17.) Április 14-én, 1400-kor indultunk lengyelországi osztálykirándulásunkra. Kísérőtanáraink Püskiné Mester Éva osztályfőnök, Tóth Katalin tanárnő és Baranyai Norbert tanár úr voltak, rajtuk kívül még néhány felnőtt is velünk utazott. Első nap Kassát néztük meg, majd éjféltájban Lőcsén tartottunk ,,városnézést”. Kora reggel megtekintettük az Auschwitz I. és Auschwitz II.-Bierkenau egykori haláltáborokat, megemlékeztünk a zsidó holokauszt áldozatairól. A megrázó élmények után elfoglaltuk krakkói szállásunkat, rövid városnézés és még rövidebb alvás után ellátogattunk a wielickai sóbányába is. Krakkóba visszatérve a vár előtti veszélyes tűzokádó sárkánynak is bemutattuk iskolánk legeslegolvasottabb újságját, a HírmonDóczyt, melyet jó nagy példányszámban magunkkal vittünk osztálykirándulásunkra.

A HírmonDóczyt is elvitték Krakkóba A negyedik napon hazafelé jövet még meglátogattunk néhány várost Szlovákiában. Nagyon szép tájakat és műemlékeket láttunk, érdemes és tanulságos volt olyan messzire elutazni, ezúton is szeretnék köszö-

(április 17-24.) Este fél nyolc körül indultunk el Olaszországba busszal. Az olasz határhoz másnap 05:45-kor értünk. A legelső dolog, ami feltűnt nekem, hogy bármerre nézek, kis templomtornyokat látok. Először a Garda-tóhoz mentünk, ahol gyönyörű nyaralókat, gondozott kerteket és szép, tiszta utcákat láttunk. A kertekben pálmafák nőnek, a tó mögötti hegy tetején csillog a hó. A Lago di Garda egy gleccsertó, vize nagyon szép és tiszta, ugyanakkor hideg és mély. Megnéztünk egy középkori várat, amelyet egy színes házak között mögött húzódó kis hídon át közelítettünk meg. Majd a kikötőben sétáltunk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a hegyekre.

Többórás buszozás után érkeztünk Torre Pellicébe, ahol már mindenkit várt az olasz családja. Én egy másik helyen, Lucerna San Giovanniban laktam Jessica Rivoiránál. Kedden reggel Jessica anyukája vitt el minket a valdens iskolához, amely a Dóczynál sokkal kisebb. Délelőtt rendhagyó olaszórán vettünk részt, majd megtekintettük a valdens múzeumot és templomot is. Majd egy kis barlangot néztünk meg a hegyekben. Itt gyűltek össze régen a valdens hitűek. Ezután egy kicsi, múlt század eleji iskolába látogattunk, ahol csak a legokosabbak tanulhattak, és mindennap vinniük kellett egy darab fát az iskola befűtéséhez. Szerdán Torinóba utaztunk, sétáltunk a Pó folyó partján, megnéztük Garibaldi szobrát, majd ellátogattunk az Egyiptomi Múzeumba. Nekem a Palazzo Reale (Királyi palota) tetszett a legjobban. Azt a bazilikát is felkerestük, amelyben a híres torinói leplet őrzik. A másolatát láthattuk is, az eredetit azonban egy nagy, fekete kapu mögött, elzárva őrzik, s oda csak a papok mehetnek be. Negyednap visszafelé úton megálltunk Velencében. Vaporetto, gondola, hidak, sikátorok, no és persze a lenyűgöző Szent Márk tér élményével ér-

3

KRÓNIKA keztünk szombat reggel Debrecenbe. Úgy gondolom, ez az utazás mindenki számára felejthetetlen volt. Köszönjük a lehetőséget az iskola vezetőségének, illetve Ilyés Ilona igazgatóhelyettesnek és Serráné Budaházy Zsuzsa tanárnőnek. Ők kísértek minket erre a csodálatos kirándulásra. Nemcsak idegen nyelveket gyakorolhattunk, hanem olyan helyekre is eljutottunk, ahová talán egyénileg sohasem sikerült volna. Alig várjuk, hogy újra találkozhassunk olasz barátainkkal, akik hatalmas kedvességgel és szeretettel fogadtak bennünket ebben az észak-olaszországi kisvárosban. Balogh Enikő

„Zöld hét”

(április 18-22.) A Föld napja (április 22.) megünneplésére ezúttal egy egész héten át tartó programsorozatnak adott helyet iskolánk Takács Judit tanárnő vezényletével. Számos, a természet jelenségeit vizsgáló szakember látogatott el a Dóczyba, és érdekes előadásokkal hívta fel a diákság figyelmét a közvetlen környezetünkben zajló eseményekre. A „Zöld hét” első előadását dr. Molnár Mihály, az Atomki munkatársa tartotta „Radiokarbonos kormeghatározások” címmel. Megtudtuk, hogy a technológia alapja a szén 14-es izotópja, amelyet a légkörből köt meg sok anyag. Ezután ez a radioaktív izotóp meghatározott tempóban bomlik le az anyagokból, amelyek lehetnek növények, állatok, kőzetek, vagy akár a víz is. Azt tudják az anyag tulajdonsága alapján, hogy keletkezésének idejében mennyi szenet vett fel. Ezt összevetik a jelenlegi mennyiséggel, és egy számítással meghatározzák a korát. Ez alapján láthatjuk, hogy felhasználási területe sokrétű, használják a régészetben, geológiában és a hidrológiában. Szó esett még a tríciumról, melyet ugyanerre alkalmaznak, csak rövid távon, ugyanis sokkal hamarabb bomlik le. Majd Borbélyné dr. Kiss Ildikó, az Atomki munkatársa tartott előadást a légköri aeroszolokról. Az aeroszolok, vagyis a légkörben található anyagok – melyek például a környezetszennyezés útján is a levegőbe kerülhetnek – részecskéi hűtő hatást gyakorolnak bolygónk felszínének hőmérsékletére, így befolyásolhatják az éghajlatot. Szerepük van a felhőképződésben is, és a táplálkozási láncra is hatást gyakorolnak. A hetet végül dr. Szabó Györgynek, a Debreceni Egyetem tanárának az előadása zárta, melyben a svájci város, St. Moritz környékén található Morteratsch gleccserről mesélte el élményeit diafilm kíséretében. Megtudhattuk azt is, hogy a híres természeti képződmény 1900 óta folyamatosan húzódik vissza, és ezt évszámok jelzik a gleccser

melletti táblákon. A hallgatóság a képeken keresztül megismerhette a svájci táj különféle természeti formációit, úgymint gleccsernyelvet, morénákat, gleccserpatakot, illetve a magashegység függőlegesen változó növényzetét. Különféle kiállítások is gazdagították a „Zöld hét” programjait, úgymint a diákok biológia - és földrajzismereteihez kapcsolódó színvonalas munkáiból készült kiGörgey István állítás, Kérdő Kálmán munkája: a természet és a matematika kapcsolatát bemutató faliújság, és Görgey István természetfotói. Balla Zsuzsa- Szabadi István

instrukciói segítségével készíthettek diákok és tanárok egyaránt. Mások az Indul a bakterház című filmet nézhették meg Baranyai Norbert tanár úr segédletével, vagy kozmetikai tanácsokat kaphattak Ökrösné Mihály Éva kozmetikustól. Az egészséges életmódra nevelésből nem maradhatott ki a sport sem. Tivadar László (12. E) kerékpár-, Fábi László, Papp János, Szabó Zsolt (12. E) íjászbemutatóval szórakoztatták a közönséget. A Diáknap szervezéséért köszönet illeti Kis Médea lelki gondozónkat, az egészségnevelő munkaközösséget és természetesen a diákokat. Az Egészségnapra a DE-OEC Népegészségügyi Iskola külföldi hallgatói is ellátogattak. Ablonczy Béla programszervező vezetésével megtekintették iskolánkat is. Az alábbi üzenetüket, melyben nosztalgiával emlékeznek középiskolás éveikre, a diákoknak küldik:

Diáknap-Egészségnap

(április 25.) A Diáknapot a Zöld hét lezárásának is tekinthetjük. Az egészséges életmódra nevelés szellemében számos előadást hallgathattak meg diákjaink, és a reggeli áhítat is már erre készített elő dr. Muzsnai Márta lelkész szolgálatával. Dr. Kósa Karolina orvos, egészségfejlesztési szakember „Egészségfejlesztés”, dr. Berényi Rita orvos, családterapeuta „Családban élni”, Tölgyesi Klára pedagógiai szaktanácsadó „Párkapcsolatok”, Kovács Károly pszichológus „Önismeret”, Bak István rendőrtiszt „Önvédelem” című előadásain vehettek részt az érdeklődők, akik ezután csoportos foglalkozásokon próbálhatták ki kézügyes-

„We had so much fun hanging out at your school on Monday. During, the tour round the school, we found ourselves remembering how it was when we were in high school. Hope you all had as much fun as we did. Oh, and enjoy your high school years, but also try to remember all that was taught during the Health Promotion Day. Wishing you all the best in all you do!!” Gana (Mongolia),, Elena (Moldova) and Hajara (Nigeria) Márián Éva Dorina

Esküvő Orosz Deaés és Tóth Tóth Annamária Orosz Dea Annamária macit készít

ségüket. Gyöngyfüzéreket Virágh Anna tanítónő, origamit Magi Bence kézműves, képeslapot és teddy-macikat Kóti Katalin tanárnő, batikolt ruhákat pedig Tóth Ildikó tanárnő Sporteredmények a Diáknapon Lány foci: Lány kosár: Kosár: Fiú kosár: Fiú foci: Fiú foci: Foci:

9.A–8.B 8.A–8.B tanárnők–12.E 10.A–8.A 9.B–7.A 11.F–9.B 11.F–tanárok

5-1 44-16 30-26 32-18 5-0 6-1 9-4

Tóth Ildikó tanárnő és Gábor István esküvőjét 2005. április 30-án tartották a nagyerdei református templomban. Sok boldogságot kívánunk!

Ballagás

(május 7.) Ismét elballagott egy tizenkettedik évfolyam. Régiek mennek, újak jönnek az iskolába. Ez a megszokott körforgás. Még ha nem is ismer mindenki mindenkit, mégis egy fájó, nehéz

A 12.4E osztály

KRÓNIKA Versenyeredmények a 2004/2005-ös tanévben

A 12. E osztály búcsúval állunk szemben a májusi napokban. Idén iskolánkban a búcsúztatás május hetedikén történt. Csiszár Emese és Telkes Borbála tanárnők osztályait, a 12. E-t és 12. Fet indította útjára gimnáziumunk. Két örök vidám és szorgalmas osztályt ismerhettünk meg bennük. Tudtak komolyan viselkedni, amikor arra volt szükség, de ha lazításról volt szó, akkor felhőtlenül szórakoztak és viccelődtek. Volt diáktársainknak sok sikert a nagybetűs „ÉLET”-hez!

Szolnoki Lénárd (9.A) – 2.helyezés a Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaversenyen (az első helyezettel azonos pontszámot ért el) Felkészítő tanár: Tófalusi Péter Tóth László (9.B) – 33.helyezés a Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaversenyen Felkészítő tanár: Tófalusi Péter Szűk Dániel (8.C) – 4.helyezés a Jedlik Ányos Országos Fizikaversenyen Felkészítő tanár: Tófalusi Péter

JEGYZET

Vivere est cogitare! Élni annyi, mint gondolkodni – tartja a latin mondás. Közeleg a nyári szünet, kezdődik a nagy tervezgetések időszaka a szabadnapokat illetően. Megpróbáljuk előre elgondolni az életünket, és közben előtörnek az emlékek erről az évről, gyakran a tavalyiról és annak elődeiről. Amelyek pedig, legyenek akármilyen vegyesek is, lassanként megszépülnek, és összehasonlításként szolgálnak az előttünk levő, még megéletlen idővel szemben.

Filep Tibor (8.A) – 35.helyezés a Jedlik Ányos Országos Fizikaversenyen Felkészítő tanár: Tófalusi Péter

A 12. F osztály

Elballagott diákjaink jelentkezése egyetemekre: Jogász 5 Politológia-történelem 1 Orvos 4 Nemzetközi tanulmányok 1 Mérnök 4 Filmelmélet-filmtörténelem 1 Régész 1 Biztonság és védelmi politika 1 Tanár, tanító 4 Külgazdaság 1 Közgazdász 3 Kommunikáció 1 Pszichológia 2 Informatikus 4 Matematikus 2 Geológia 1 Gyógytornász 1 Környezettudományi 2 Biológus 1 Kulturális antropológia 1 Menedzser 1 Arab-történelem 1 Angol-japán 1 Idegenforgalom 1 Angol-néprajz 1 Angol-történelem 1 Lakatos Zita

Vermes-díj

(2005. május 21.) A Vermes Miklós Tehetségápoló Alapítvány, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Sopron városi csoportja Tófalusi Péter tanár urat a 2005. évi Vermes Miklós-díjjal tüntette ki. Gratulálunk!

Díj a matematikáért

(2005. június 6.) Antal Klára tanárnőt a Graphisoft Rt. a Magyar Matematika Oktatásért Alapítvány díjával tüntette ki. Gratulálunk!

Nyíri Dávid (10.C) – 7. helyezett a Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaversenyen Felkészítő tanár: Tófalusi Péter Nyíri Dávid – bejutott az Arany Dániel Országos Matematikaverseny döntőjébe. Eredmény: júniusban várható. Felkészítő tanár: Antal Klára Kapitány Zsolt (10.B) – 13.helyezés a Dr. Less Nándor Országos Földrajzversenyen (Miskolc, 2005. április 23. ) Felkészítő tanár: Takács Judit Hadházi Balázs (8.B) – 1.hely „Jókai-napok” (Miskolc, 2005. március 11.); – 1. hely – „Éjszaka a hajléktalanokért” (Debrecen, 2004. november 30.); – Különdíj – Református iskolák VIII. országos rajzversenye (Debrecen, 2004. október 28.); – 1. hely – „Csodát virágzik a jelen” Református iskolák országos rajzversenye (2005. március 4-5.) Felkészítő tanára: Buka László Mivel még nem érkezett meg hozzánk a versenyeredmények teljes listája, ezúton is elnézést kérünk azoktól a diákoktól, akik esetleg kimaradtak. Ígérjük, a következő számunkban pótolni fogjuk!

Az ember valójában követelményeket állít magának, megpróbálja kiküszöbölni azokat a negatív élményeket, amelyek a múltban érték, és valamilyen szinten újra megélni a pozitív dolgokat. A probléma csak az, hogy az események nem ismétlődnek meg újra és újra, így hát hiába tervezünk, nem tudjuk megóvni magunkat a kivitelezés váratlan változásaitól. Nagy szerencse ez, mert a megszokott alkalmak, mint például a NYÁRI SZÜNET, is tudnak újat mutatni, hiszen az ismeretlen jövőbe nézünk, s ha majd eljön, értékessé válik a pillanat, nem csak egy ismert, előre tervezett sablon lesz. Közben pedig gondolkodhatunk az élet történésein, azok okain. Ekkor válik igazzá a mondás, amely a nyár ezer színével vetélkedik, hiszen mindenki másként gondolkodik, és ha olykor-olykor az eseményekről kialakított alapkép megegyezik, az apró mozzanatok akkor is mást jelentenek az egyének számára. Emlékek alakulnak belőlük, és időnként előkerülnek az álom és a realizmus határának különös szférájából, kíséretük örökre szól. Mindezek tükrében pedig egy hatalmas ugrást a vakáció végtelen tengerébe, és élményekben gazdag, kellemes nyarat! Balla Zsuzsa

5

NYÁRI JÁTÉKOK

A Szegedi Szabadtéri Játékok Kevés város van Magyarországon, amely ennyire sokoldalú volna, mint a „napfény városaként” is emlegetett Szeged. A rögtönzött név találó, és nem csak a földrajzi fekvése miatt, hanem leginkább azért, mert a terület kulturális szempontból is kiemelkedő. Habár sokat veszített régi arculatából, mégis akadnak olyan részei, például a Dóm tér, amelyek macskaköves útvonalai még mai is képesek felidézni az 1800-as évek hangulatát. És mindezekkel együtt Szeged örök szereplő lesz hazánk színpadán, mivel a történelmébe immár beépültek – akárcsak a hírhedt tiszai árvíz – a szabadtéri játékok, melyek ebből a városból indultak hódító útjukra.

nyitóünnepség után a város egyik fő rendezvényévé váltak a Dóm téri előadások. Ezek ellenére kezdetben mégis magánkézben maradt a rendezvény, később, 1936-ban került a helyi önkormányzat szárnyai alá. A II. Világháború után azonban több mint húszévnyi szünet következett. A hallgatást végül az 1959. július 25-én bemutatott Hunyadi László-opera dallamai törték meg. A nézőtér 1994-ben új arculatot kapott, s most már 4000 férőhelyes mobil tribün várja az érdeklődőket. Szektorai pedig Európának azoktól a nagyvárosaitól, amelyek az 1879-es tiszai árvíz után segítették az újjáépítést, kölcsö-

BALLA ZSUZSA ÍRÁSA A rendezvény története az 1920-as évekre nyúlik vissza, amikor Juhász Gyula költő felvetette a szabadtéri színház kialakításának gondolatát, amelyhez a XX. század kulturális közéletének nagyjai is csatlakoztak: a cél a Trianont követő elszigeteltség oldása volt. Ekkor már Európa-szerte elterjedtek a szabadtéri színházak, s közülük a salzburgi vált a szegediek példaképévé. Nálunk Klebelsberg Kunó kezdte el e nagyszabású ötlet megvalósítását.

Magyar passió A város szívében elhelyezkedő fogadalmi templom az őt körülvevő árkádsorral alkalmasnak bizonyult erre a feladatra, habár hosszas megbeszélések övezték a döntést, hiszen felvetődtek az akusztikával kapcsolatos problémák. A vitát végül Németh Antal zárta le. Az első előadást 1931. június 13-án rendezték: a Magyar passió című darab élvezhette eme kitüntetést. Az igazi kezdést azonban a Hont Ferenc rendezésében 1933ban bemutatott Madách-mű, Az ember tragédiája jelentette. Ebben az időben egy 7000 férőhelyes, állandó lelátót építettek a helyszínre, habár a tér továbbra is megtartotta eredeti funkcióját. Így tehát a látványszínház műfaja nyert otthont, amelyben a zenei hatások, a díszlet és a szöveg közösen kerítik hatalmába a nézőt. A siker nem maradt el, mivel a

A szegedi Dóm tér nözték nevüket (London, Róma, Párizs, Brüsszel, Berlin, Bécs), valamint Szeged testvér településeitől (Darmstadt, Turku, Parma, Nizza, Szabadka, Toledo, Odessza). A rendezvény 25. évfordulójára birtokában tudhatta az „ország legnagyobb szabadtéri színháza” címet, amelyet napjainkban is őriz. Az előadások alkalmával pedig olyan hírességek léptek fel a fogadalmi templom színpadán, mint Mascagni karmester, Hevesi Sándor, Bánffy Miklós, Janovics Jenő, Nádasdy Kálmán, Hont Ferenc rendezők, Lehontay Árpád, Csortos Gyula, Orosz Júlia, Bessenyei Ferenc színészek. Vezényelt itt Kodály Zoltán, és vendégként megjelent Karinthy Frigyes, aki már 1936-ban nagy jövőt jósolt a szabadtéri játékoknak.

Nyáresti zsongás

A rendezvénysorozat minden nyáron július 1-től augusztus 28-ig tart. Egy-egy előadás napján a szegedi utcák turisták ezreitől zsonganak. Az egész város pezseg, s láthatatlan ünnepély hatja át a főteret. A híres-hírhedt Virág cukrászda is megtelik, a Dugonics tér szökőkútjához telepednek le a távolról érkezők. Minden élénk, kivéve a Dóm teret, ahol ilyenkor csend honol, a nézőtér területére az előadás megkezdéséig nem jöhetnek be a kíváncsiskodók. Aztán eljön az est, és a fogadalmi templom előtti macskakövezett szűk utcában már hatalmas a tömeg, ezernyi csillagként világítanak az árusok bódéi, a műsorfüzet-kereskedelem is fellendül, megnyílnak a kapuk, és a hosszan kígyózó sorokból beszabadult emberek lázasan keresik a brüsszeli, párizsi vagy épp londoni szektort. A helyek megtelnek, és a nézők csodálatára megszólalnak a harangjátékok, majd kezdetét veszi az előadás. A szünetekben sem hagy alább az árusok és a turisták lelkesedése. Fényképezőgépek kattognak, aztán következik az újabb felvonás. Mindenki feszülten figyeli a színészek produkcióit, a környező épületekből kihajoló emberalakok távcsöveikkel már otthonosan mozognak ebben a légkörben, és a csillagos égbolt színházát körülzsongja a nyári levegő. Szűnni nem akaró taps kíséretében meghajolnak a szereplők, legördül a láthatatlan függöny. A tömeg eloszlik, és a lelátón úrrá lesz az est csendje. A vidám város egyszerre elhallgat, habár így is gyönyörű, még ha a buszmegállók padjain teret is nyer a nyomor. Már nem látni Sissy királynő lila ruháját, a Miss Saigon című színdarab hadirepülőjét, Attila fényes kardját, István égbeemelt koronáját, vagy Az ember tragédiájának eszkimóját, s a csenddel együtt megszűnik az Egy éj Velencében musical zsongása is. A szegedi szabadtéri évről évre változik, egyre jobb és jobb lesz. S mindeközben olyan élményeket nyújt a nézőnek, amelyek mindenhová elkísérik. Lehet szeretni ezt a várost, vagy akár megvetni is, de a napfényként szerteágazó kultúra olyan világot teremt, amelybe jó belemerülni, visszaemlékezni rá akár néhány percre is. És ki tudja, közeleg a nyár, s Verdi Nabuccójával, Franz von Suppé Boccacciójával vagy netán Shakespeare Romeo és Júliájával színesebbé válik ez a képvilág.

6

In memoriam… „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (I. Kor. 13,13) ¡Juan Pablo segundo, te quiere todo el mundo! (II. János Pál, szeret téged az egész világ!) – harsant fel számtalanszor spanyolul a rigmus, mellyel eredetileg Mexikóban üdvözölték a pápát első útján, 1979-ben, s melyet a Szentatya életének utolsó napjaiban az egész világ hallhatott. Igen, II. János Pál egyik kedvenc országa volt Mexikó. Ötször járt ott. A mexikóiak dalt is szereztek a tiszteletére, amely slágergyanús szám lett néhány évvel ezelőtt.

JEGYZET Magam is szemtanúja lehettem annak a tombolásnak, sírásnak, kiabálásnak, ahogy a latin-amerikai országban üdvözölték Őt. Először meglepett az oly annyira nem hivatalos merevség, amely egy magas rangú méltósághoz illene, majd éreztem, hozzá pont ez nem illik, nem lehet őt másképp üdvözölni, csak így, közvetlenül kitörő, gyermeki szeretettel. Derű, békesség és jóság áradt szét azokban, akikhez szólt, akit megérintett, vagy akire csak ránézett. Befogadta Krisztus szentségét, és sugározni tudta azt. A „Fiatalok Pápájának” is nevezett szentatya egyszer így nyilatkozott: „Nagyon sok szeretetet merítek a fiatalokból. Nem én vagyok az, aki adja, hanem én vagyok az, aki tőlük kapja a szeretetet.” Nagy ívű és mélyen átélt keresztény utat tett meg, magasan előttünk járt példamutatásban, minden egyes néphez a saját nyelvén szólt. Már szinte közhelynek tűnhet felsorolni, mi mindent tett azért, hogy a különböző vallású, kultúrájú, világnézetű népeket összebékítse, s megértesse velük, ahogy egyik lengyel barátja idézte tőle: „Hát mikor veszik már észre, hogy ugyanazért imádkozunk?” Az „Utazó Pápa” talán több embernek nyújtott személyesen is vigaszt, mint elődei együttvéve. Jól tudjuk, hazánkba is kétszer látogatott, de ami nekünk, debrecenieknek még fontosabb, a „kálvinista Rómába” is eljött Róma püspöke 1991-ben. Még gimnazista voltam, s szerencsésnek éreztem magam, hogy sorfalat áll-

hattam rendezőként a Péterfia utcán, ahol pápa-mobilján elhaladt, és én is integethettem neki. A Nagytemplomban tartott ökumenikus istentisztelet után a pápa koszorút helyezett el a hitük miatt Nápolyba gályarabságra elhurcolt protestáns lelkészek emlékművére. A gályarabok emlékművének koszorúzása nem szerepelt a programban. Mint élete során már annyiszor, a pápa ekkor is a „hit bátorságával lépett, s ez a kiengesztelésnek olyan tette volt, ami egyháztörténeti jelentőségű marad” – idézte fel a történteket dr. Kocsis Elemér nyugalmazott református püspök a pápa halálát követően. A koszorút díszítő arany szegélyű, sárga-fehér szalagot azóta is a Debreceni Református Kollégium múzeumában őrzik. Őrizzük meg szívünkben mi is II. János Pál pápa emlékét! Márián Éva Dorina

„Jó gyerekek között lenni” Beszélgetés Telkes Dóra és Borbála tanárnőkkel Iskolánk egyetlen tanár testvérpárjával beszélgettünk. Most sem csalódtunk, hisz ezúttal sem hiányzott a már tanórákon tapasztalt fiatalos lendület, energia. Nagy kedvvel meséltek nekünk, minden kérdésünkre készségesen válaszolva. Igen, nekünk, hiszen ez volt a legelső interjú, amelyen lapunk szerkesztői majdnem teljes létszámmal jelen voltak; eddig párban faggattuk a tanárainkat, most úgy döntöttünk, több száj, több kérdés.

ZEÖLD EMESE A már bevált kérdéssel nyitottunk, vagyis hogy miért pont a tanári pálya mellett döntöttek. Kiderült, ez családi indíttatás, hiszen édesanyjuk középiskolai tanár, és a nagyszüleik között is voltak tanítók. Telkes Dóra tanárnőtől megtudtuk, hogy a két szakját, a magyart és a németet nem párhuzamosan végezte, ötödéves volt magyaron, amikor németen elsős. Másfél évig közben egy cégnél is dolgozott. S hogy miért is lett tanár?

No problem

– Minden ebbe az irányba terelt – meséli mosolyogva. –Egyszer részt vettem egy előadáson, amelyen arról volt szó, hogy Isten minden körülményt megteremt ahhoz a tevékenységhez, amelyet ő is szeretne, hogy végezzünk. És valóban, nekem minden sikerült ahhoz, hogy tanárrá váljak. – Sohasem gondolkoztam utólag azon, hogy miért lettem tanár – folytatja Borbála, a húga. – A magyar irodalmat szerettem és az angolt, és így természetesen ezekből a tárgyakból felvételiztem az egyetemre.

INTERJÚ

Közben abbahagytam a magyar szakot, és csak az angol maradt. Egy idegen nyelvvel mit lehet kezdeni? El lehet menni idegenvezetőnek, tolmácsnak, műfordítónak, vagy egy céghez dolgozni, de egyikhez se éreztem sok kedvet. És így maradt a tanári pálya. Nem is bántam meg. Jó gyerekek között lenni. A pálya egyik titka talán az, hogy nem szabad túl komolyan venni a negatív élményeket. Ha egy diák felbosszant, nem veszem a szívemre, gyorsan elfelejtem. Nem viszem haza a problémákat. Telkes Dóra tanárnőnek nem ez az első iskolája, a magyar szak elvégzése után óraadó tanárként dolgozott egy mezőgazdasági szakközépiskolában Nyíregyházán. Az iskolával azonban nem volt megelégedve. – Elég kiábrándító volt – emlékezik vissza arra az időre. – Homéroszt tanítani olyan fiataloknak, akik még a választott szakma, a mezőgazdaság iránt sem érdeklődnek túlzottan… Rossz volt azt érezni, hogy semmit nem ér a munkám. Arra a kérdésre, hogy milyen a Dóczy, mosolyogva feleli: „Teljesen más… ég és föld a különbség. Nagyon jó azt látni, hogy azért fejlődnek a diákok, mert én segítem őket.”

Barátnők is Egyedüli testvérpárként tanítanak a Dóczyban. Elmesélték, az elején tartottak tőle, de mára már olyan, minta barátnőkként dolgoznának egy tantestületben. Sokszor észre sem veszik, hogy tulajdonképpen egy iskolában tanítanak, hiszen csak délután vagy csak este találkoznak. Kérdésünkre – hogy együtt laknak-e – nevetve válaszoltak. – Nem, nem lakunk egy lakásban, csak egy háztömbben, de különböző szinteken. – És ez pont ideális

– mosolyog az idősebbik nővér. Dóra tanárnő kiskorában ügyvédnek vagy orvosnak „készült”, de olyan emléket is őriz, hogy tanár volt a válasz „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre. Bár akkor még nehezen tudta elképzelni, hogyan válhat belőle ügyvéd vagy tanár, ha nem szeret emberek előtt megszólalni. Szerencsére ez megváltozott. – A szüleimtől tudom, hogy kiskoromban bohóc akartam lenni, vagy virágárus – meséli húga. – Bár virágkötő sokáig szerettem volna lenni, de el se végeztem hozzá a tanfolyamot, csak nagyon szeretem a virágokat. Dóra tanárnő hat évig zongorázott, majd a Debreceni Református Gimnáziumban harmóniumozott, orgonált, és elvégezte a kántorképzőt. Borbála tanárnő nem játszott semmilyen hangszeren, ezt utólag sajnálja is. Mivel nem érezte igazán a sajátjának a zenélést, intenzíven sportolt. Atlétikával és talajtornával kezdte, majd egy rövid ideig teniszezett, végül hat évig kézilabdázott.

Kalandos, izgalmas

7 ezek után kíváncsiak lettünk, nézték-e a népszerű zenei vetélkedőt, a Megasztárt, s drukkoltak-e valakinek. A tavalyiak közül Gáspár Lacit tartották a legjobbnak, idén pedig ízlésük találkozott a többségével, vagyis Caramel volt a kedvenc. Nyelvtanárként természetes, hogy érdeklődnek más nemzetek, kultúrák és nyelvek iránt. Éppen ezért, szívesen utaznak, és már sok országban jártak, szinte mindig vonattal. Azért választják a vonatot, mert szeretik megélni magának az utazásnak az élményét, illetve kedvezményes jeggyel egyszerre több országot is meglátogathatnak. Általában diákszállókban alszanak, ami kalandos és izgalmas. Jártak már Erdélyben, Lengyelországban, Csehországban, Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban, Belgiumban, Dániában, s a nyáron ismét meg szeretnék látogatni Németországot. A jövőbeli terveikről nem sokat árultak el nekünk. Mindketten úgy érzik, megtalálták a helyüket iskolánkban, és természetesen családot is szeretnének. De mindenképpen el szeretnének még néhány országba utazni. S hogy hová? - Portugáliába, Spanyolországba, Törökországba, Görögországba, majd jöhet Skandinávia…

A Nagy Könyv című játékos felmérés az ő figyelmüket is felkeltette, kedvenceikre szavaztak is. – Rejtő Jenőnek a Tizennégy karátos autójára szavaztam, de minden Rejtő-regényt nagyon szeretek – meséli az idősebbik testvér. – A legjobb külföldi regény kategóriájában pedig Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című könyve nyert nálam. – Én Jókaitól szavaztam a Sárga rózsára, és egy – szerintem – a diákok által teljesen ismeretlen angol műre, Jeannette Winterson A szenvedély című regényére – mondja a húga, aki a különböző zenei irányzatok közül nagyon sok mindent meghallgat, Névjegy: Telkes Dóra Telkes Borbála Debrecen Debrecen bár a nyolcvanas évek Születési hely: 1975. 07.10. 1977.12.06. popzenéje a kedvence. Születési idő: Csillagjegy: Rák Nyilas De tudja, a diákoknak ez Iskolák: Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma, szörnyen hangzik, mert Kossuth Lajos Tudományegyetem nem tudják elképzelni, Hobbi: zongorázás, sütés-főzés, zenehallgatás bowling milyen jó… Ebből a korKedvenc író/költő: Rejtő Jenő, Milan Kundera, szakból még a rockzenét Mikszáth Kálmán Pilinszky János is szereti. Nővére szerint Kedvenc film: Sörgyári Capriccio, Csapd le, csacsi!, a Queen megunhatatlan, Szegénylegények Jézus Krisztus és szerintem nagyon soSzupersztár Gáspár Sándor, kan igazat adnak neki Kedvenc színész: Rudolf Péter, Törőcsik Mari Steve Buscemi  ; a magyar zenekarok Kedvenc szín: piros meleg színek közül a Quimby, az éne- Kedvenc étel: palacsinta csirkemáj, zöldségek kesek közül Björk dalait Kedvenc város: Berlin, Velence Berlin, Verona hallgatja szívesen. Mind-

8

FÜST-ÖLŐ

„Nem vesztek semmit, ha nem füstölgök” A tizenéveseket (sajnos) az egyik legjobban foglalkoztató témáról, a dohányzásról lesz szó. Nem célunk felsorolni a dohányzás egészségre káros hatásait, hisz azokat mindenki jól ismeri. Nem szeretnénk direkt módon senkit sem lebeszélni a dohányzásról, s pláne nem rábeszélni. Ehelyett diákok e témába vágó véleményeit, illetve lelkigondozónk dohányzással kapcsolatos levelekre adott válaszait gyűjtöttük össze. Azért íme egy érdekes adat. A Dóczy-gimnázium tanárainak 93 százaléka sohasem gyújt rá.

„Kimondottan ellenzem a dohányzást. Ha a baráti körömből valaki cigizik, megpróbálok rá hatással lenni, hogy szokjon le róla. Viszont csak azért, mert cigizik valaki, nem távolodom el tőle, mert ugyanolyan ember, mint az antidohányosok.”

huan

LAKATOS ZITA ÖSSZEÁLLÍTÁSA „Dohányzás? Füstölgés? Bagószag? Mi értelme?” – kérdezhetné szkeptikusan egy antidohányos. Én viszont azt mondom – itt most vegyük figyelembe azt is, hogy az ember alapvetően alkalmazkodó típus – ha buliban vagy, jó a társaság és a hangulat, és jó néhányan „füstölögnek” körülötted, egy szál cigi még nem fogja a világ végét jelenteni. Persze hacsak a szülők nem vaskalaposak.  Különben is, aki nem akar, nem fog rászokni a dohányzásra! Szerintem ez teljesen személy-, illetve, személyiségfüggő, hiszen aki könnyen befolyásolható, az valószínűleg rá fog szokni, aki pedig erősebb jellemű, az csak nem fog szakítani a barátaival, mert ők bagóznak. Biztos mindenki volt már ilyen helyzetben. Természetesen én is elismerem, hogy a dohányzás egészségtelen – a tüdő, az arcbőr is bánja –, de köztudomású, hogy a passzív dohányosok is ugyanolyan veszélyben vannak, mint azok, akik aktívan hódolnak e káros szenvedélynek. Most pedig hadd személyeskedjek egy kicsit. Bulikban általában jól érzem magam, és olykor-olykor én is elszívok pár szál cigit. Viszont bulikon kívül szinte soha nem visz rá a lélek a füstölgésre. Lehet, ez annak tudható be, hogy nem érzem hiányát, hiszen olyan sűrűn sem járok bulikba, hogy rászokjak. Meg amúgy is: egy utcán cigiző lány szerintem nem a legszebb látvány. Persze, ezt mindenki maga dönti el.  A végére pedig csak ennyit: ha valaki mégis rá akarna szokni a cigire – bár nem hiszem, hogy ez bárki részéről is szándékos lenne –, az azért gondolja meg, hogy mi lesz a vége! Láttam már fekete tüdőt.

rocka’

„Eddigi életem során elég sok „ismeretterjesztőt” hallottam már a dohányzásról. Hogy őszinte legyek, pozitív dolgokat nem igazán soroltak fel. Baráti körömből elég sokan dohányoznak. Én úgy vagyok vele, hadd szívják, ha jólesik nekik. Igaz, ők is tisztában vannak vele, hogy nem old meg semmit… Bevallom, nekem is volt már egy gyenge pillanatom, mikor a doboz és a gyújtó után nyúltam… Nekem ez kellett, hogy rájöjjek, nem vesztek semmit, ha nem füstölgök. Ez igaz: amíg a kisgyerek nem süti meg a kezét a forró kályhánál, addig beszélhet neki a szülő, hogy vigyázz, fiam, éget. Úgy sem hiszi el – és játszik tovább.

mókus

Ha az EGÉSZSÉG annyi, mint a betegség hiánya, akkor legyinthetünk: nincs problémám, érdektelen a téma. Ha az egészséget úgy fogjuk fel, mint ‚testi-lelki-szellemi jól-lét’ állapotát, akkor viszont egymást túllicitálva tudnánk elősorolni, hogy hol akad rendbehoznivaló. Mert az EGÉSZ-et részeiből kell összerakogatni, itt is ott is összeillesztgetni (odafigyelésből, türelemből, megbocsátásból, mosolyokból, újrakezdésből), annak érdekében, hogy egy szép partnerkapcsolat, egy áttekinthető családi kép és színes baráti szálak szövedéke rajzolódjon ki a szemem előtt, ha esténként végigpillantok a napomon. Sok apró és fáradságos mozzanatból (megértés, gyakorlás, pillanatnyi igényeim későbbre halasztása, öröm apró-nagyobb eredményeim fölött stb.) áll össze bennem az a jó érzés, hogy értek valamihez, több dologhoz, és képes vagyok nemcsak a jelenemet, hanem a jövőmet is befolyásolni. Az önállóság, függetlenség, szabadság lendülete sem lesz egyik napról a másikra a miénk, mert ahhoz, hogy EGÉSZen autonómmá (önmaga által vezéreltté) válhasson az ember, előbb át kell élnie másokra ráutaltságát, illetve azt, hogy milyen jó kötődni, tartozni másokhoz. Majd azt, hogy milyen nehéz alkalmazkodni. Ha hosszú ideig nincs egyensúly, s kevés az öröm az életemben, az még nem betegség, csak szenvedést okoz, s az értelmetlen szenvedés betegít meg; lelkileg vagy testileg vagy szociálisan. Mindezekből következik: jó, ha érzékelem, hogy több örömre, több szeretetre, több sikerre van szükségem. És jó, ha vannak emberek körülöttem, akik számára fontos vagyok, akik fantáziát látnak bennem, akiknek elvárásaik vannak velem szemben, akik együtt tudnak velem sírni, vagy együtt tudnak nevetni. Igy várhatom tőlük, hogy pótolják a hiányt, kiEGÉSZítsék az életemet. A cigaretta, csakúgy, mint társai, mindenkinek másért válhat fontossá. Minden ember számára mást jelent, különböző dolgokat pótol. Hogy ki miért választja, azt csak vele/veled együtt lehet kideríteni, s együtt megtalálni, hogy vezethet vissza az út az őszinte, már nem a régi, hanem egy érettebb szülő-gyerek kapcsolathoz, szerektől nem függő szerelemhez. És együtt lehet rálelni arra az ösvényre, amelyen e nélkül a kalandvágy nélkül s e belső sóvárgás nélkül nem is lehet előbbre jutni. Ugyanis más nem jár ugyanazon az úton. Az csak a tied, s mindig csak egy lépésnyire látsz előre. – Ha bekopogsz ott, ahol bedobtad jeligés leveled, vagy jelzed, hogy mikor jössz, akkor tudok segíteni Neked. – Továbbra is várom leveleiteket. Kis Médea

COOL-TÚRA

Debreceni betyárok

9

Ötvenöt éves a Debreceni Népi Együttes A Debreceni Népi Együttes idén ünnepli fennállásának 55. évfordulóját. Debrecennek három nagy népi együttese van: a Forgórózsa, a Hajdú Táncegyüttes – melyről a HírmonDóczy 1. számában már olvashattatok – illetve a Debreceni Népi Együttes, melyet most szeretnék bemutatni nektek, és melynek immár második éve vagyok tagja a felnőtt csoportban. KISS MARIANNA ÍRÁSA

Hagyományőrzés Az együttes 1950 tavaszán alakult, azzal a céllal, hogy összegyűjtse, és műsorában feldolgozza Hajdú-Bihar megye hagyományait, az alföldi magyar néphagyományokat, dalokat, táncokat. Ma már (a tágabb értelemben vett) hazánk minden tánctípusa és dialektusa szerepel az együttes műsorán – egyebek mellett magyarszentbenedeki, román, hortobágyi és bökönyi táncok. Az együttes alapítója és 1993-ig vezetője dr. Béres András néprajzkutató, koreográfus volt, aki sajnos ma már nincs közöttünk. 2003-ban, halálának 10. évfordulójára emlékműsort szerveztünk, amelyen a hajdani tánco-

sok is színpadra léptek velünk. Jelenlegi vezetőnk Kiss Ferenc, tánckarvezetőink: Hercz Beáta és Hercz Vilmos. A Debreceni Népi Együttes az Örökös Kiváló Együttes címmel és a Kölcsey Ferenc-díjjal büszkélkedhet. Párizstól Pekingig, Helsinkitől Karthágóig három földrész országai ismerhették meg szülőföldünk népi kultúráját, a Hajdúság hagyományait.

Eredmények Az együttesnek a három korosztályban – „aprócska”, „pulykakakas” és „ifjúsági” – működő gyermekcsoportok jelentik az utánpótlást. A múlt évben mind a három tagozat arany minősítést ért el. Ezenkívül működik egy felnőtt csoport is, oda rendszeresen eljárnak a többit már „kinőtt” fiatalok. Tavaly ismét kiérdemeltük a kiváló minősítést Sárospatakon. Az utóbbi időkben sokat léptünk fel külföldön, például Törökországban, Németországban, Görögországban, Romániában – illetve itthon is –, Bökönyben, Pesten, a Művészetek Völgyében, megmutatni, hogy mit is tud a „magyar betyár”. 2005-ben (mint minden második évben) újból megmérettetjük magunkat a koreográfusversenyen, Szegeden illetve Nagykálón is. Ezenfelül

az együttes ebben az évben ünnepli megalakulásának 55. évfordulóját, melynek alkalmából egy egyórás nagyműsort fog bemutatni az év végén. Szeretettel várunk mindenkit!

A székház Nagy örömünkre rövidesen egy új, tágasabb székház tulajdonosai leszünk, a szülőknek és támogatóinknak köszönhetően. A régi székház – bár a Nagyerdőn, a Pallagi úton volt – nem bizonyult megfelelően felszereltnek, és hát kicsi volt. Az új központ a Szabó Kálmán utcán épül, és ha minden jól megy, nyár elején már beköltözhet az együttes. Ez az épület jóval nagyobb lesz, mint az előző, amiből az együttesnek ki kellett költöznie még a tél kezdetén. Azonban minden nehézség ellenére töretlen kedvvel folytatjuk próbáinkat – ideiglenes helyünkön – a Domb utcában. Miért is szeretek ide járni? Többek között azért, mert kortól (és tehetségtől) függetlenül szeretettel fogadnak mindenkit, nyitottak, odafigyelnek rád, és ha tudnak, mindenben segítenek. Szeretettel várunk téged is, ha megtetszett az együttes, szeretnél táncolni és többet megtudni hagyományainkról.

Szabadkőművesek A történelem során ők a legkérdésesebben megítélhető csoport. Nem a történetüket szeretném leírni, ne gondolja senki, csak egy kis betekintést szeretnék adni, hogyan működnek ma, a modern világban ezek az évszázadokkal ezelőtt megalakult szervezetek. De tulajdonképpen kik ők? Valamenynyit bizonyára mindenki hallott róluk. Magukról ezt vallják (így fogalmazzák meg alkotmányukban): „A szabadkőművesség filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény. Célja a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása. A szabadkőművesség kizár köréből minden politikai és vallási kérdést és tagjait a haza törvényeinek tiszteletben tartására kötelezi.” A szabadkőművesség olyan férfiak társasága, akik elkötelezettek az erkölcsi és

lelki értékek iránt, mellőznek minden politikai és vallási véleménynyilvánítást. Nem vallás, de bárki vallási meggyőződését tiszteli. Összejöveteleiken tilos bármilyen vallási kérdésben vitázni, ugyanúgy, mint bármilyen aktuálpolitikai kérdés megvitatatni. Mert ők nem kötődnek semmilyen párthoz, és ahogy ők fogalmaznak: „azokat (a pártokat – a szerk.) nem támogatják, és azoktól támogatást nem fogadnak el”. Legfőbb „tanításaik” a testvéri szeretet köré fűződnek: a szervezet tagjai egymást testvéreknek tekintik. Ennek tükrében igyekeznek türelmet és tiszteletet tanúsítani egymás véleményével szemben. A szabadkőműveseket arra tanítják, hogy gyakorolják a jótékonyságot és a gondoskodást, nem csupán hozzátartozóik, hanem a közösség javára is (adományok, társadalmi munka). Tagjaiktól elvárják a törvények tiszteletét. Szigorú erkölcsi

mérce szerint élnek, megtévedt tagjaikat jogerős ítélet alapján kizárják. Működési egységük a páholy: így hívják a közösséget, ahova a tagok tartoznak, de az épületet is, ahol a gyűléseket tartják. Minden szabadkőművesnek tartoznia kell egy páholyhoz. A páholy élén választott vezető, a főmester áll. Egy-egy ország páholyainak összessége a nagypáholy, ennek vezetője a nagymester. A kőművesség nem titkos társaság, de egyetlen „titka” a szimbólumok és a testvérek történelmileg is indokolt védelme. Hozzájuk csatlakozni minden, 24. életévét betöltött férfinak lehet. Magyarországon a tagok száma több száz, a világon ez megközelíti a hatmilliót. Moira

10

Gondoltuk, ha már ennyi véres verejtéket (meg ősz hajszálat) áldozunk az újság oltárán, megérdemeljük, hogy kicsit kiemelten is foglalkozhassunk saját magunkkal. Az öntömjénező bevezetés után azt hiszem kicsit vissza kell vennem, nehogy a cenzúra még a végén megharagudjon, hiszen mi nem is vagyunk önteltek, urambocsá’ egoisták. Mindenesetre igaz, hogy bármennyire is szeretjük csinálni, vannak bizony nehéz pillanatok. SZABADI ISTVÁN ÍRÁSA Aki nem tudná, hol van a szerkesztőség, az most füleljen: a tornaterem feletti karzat bizony nem csak a tornaórán szenvedő résztvevő egyének figyelésére való, hanem ott található meg a szerkesztőség is, az asztalitenisz-terem mellett (valaki tudja, az mire jó igazából?). Ez egy kicsi, de annál barátságosabb (no jó, főképp kicsi) szoba, egy elárvult, és kissé túlzsúfolt számítógéppel, egy íróasztallal és sok-sok székkel, hogy legalább ülni lehessen. Minden kedden összegyűlünk megosztani a fejleményeket, megszerkeszteni a címlapot vagy a VígaDóczyt. Ha épp egy szám sikeres leadása után vagyunk, nekilátunk megálmodni a következőt. Jönnek a vadabbnál vadabb ötletek, ezeket inkább el se árulom, mert véletlenül még beteljesednek, és akkor oda a meglepetés. Átböngésszük a programlistát a következő szám tervezett leadásáig, és az addig megtörténő eseményeket kiosztjuk magunk között. Kiszemeljük következő interjúalanyainkat, akikkel aztán megszervezzük a találkozót, ami néha egyszerűbb, néha rögösebb. Mit nem mondtam még? Ilyenkor gondolkozom azon, vajon ki fog verset vagy hasonlót leadni nekünk, mennyit kell utánajárni egyes információknak… És aztán elkezdődik a tényleges munka, amit ki-ki a megfelelő pillanatra halaszt. Én általában az utolsóra. Azt hiszem – remélem – ebből ti nem sokat vesztek észre, és én sem mondanám el, ha nem lennék őszinte hangulatomban. Még nem ejtettünk szót a szerkesztés folyamatának értékes láncszemeiről, a szerkesztőkről. Remélem, volt olyan, aki

MAGUNKRÓL

A STÁB már vette a fáradságot, és megnézte azt a szövegdobozt az utolsó oldalon. Van rá szó, csak nem tudom, mi (impresszum, te…[CENSORED]- a cenzor). Ott ugyanis megtalálható minden személy, aki kisebb-nagyobb darabot áldozott magából. Mesterünk (a.k.a. Főszerkesztő) Arany Lajos igazgatóhelyettes, aki anyanyelvi lektorkodásával mindig felteszi az i-re a pontot, az utolsó láncszem a szerkesztésben, és az egyik legfontosabb. Mivé lenne a világ, ha leírhatnám botrányos hejesírással, hogy Dzsordzs Bus mongyon le? De ugye, én ezt nem írom le, mert ugye, nem így gondolom. A következő Márián Éva Dorina tanárnő, aki aktívan szervezi életünket, spanyoltanári kötelességei mellett. Ő, a Szerkesztő mindig tisztában van azzal, ki mivel tartozik, vagy hogy kit küldjön, ha menni kell. Az interjúk lényegi szervezője, aki mindig tanáccsal lát el minket, ha

kell. Ha nem, akkor is . Miatta néznek ki a cikkek úgy, ahogy, miatta nem fulladnak anarchiába, tőle tudom, mi a lead, és hogy miért is jó. És mint ügyeletes mindenes, ha már mindenki becsődölt, megpróbál segíteni. Szükség vagy jó téma esetén billentyűzetet ragad, és rittyent egy cikket. És persze, mint a jó pásztor, terelget bennünket. A tördelés. Köszönet illeti Pap Gábor tanár urat, aki a tördelés kezdeti nehézségei leküzdésében segített. Utódja, Papp Ádám (akit a számítógépek körüli munkássága nyomán mindenki jól ismer) végzi most már ezt a rendkívül fontos munkát. Ha megpróbáljátok elképzelni az újságot egy hasábban, képek, vagy bármi más hangulati elem, esetleg címek vagy alcímek nélkül, akkor tisztában vagytok vele, mekkora szerepe van. Szól, és kérdi,

hogy tetszik-e pl. az Írogató. Jó-e, ahogy van? Írok-e hozzá valamit? Én meg csak nézek, ahogy a laptopján feltűnik a megszerkesztett harmadik szám, de nem ám úgy, ahogy én odaadtam, hanem képekkel, stílusosan. Mi mondhatnék? Hát persze, hogy tetszik… Majdnem elfeledkeztem magunkról, a diákszerkesztőkről, akik néha jobb… főleg jobb írásaikkal megtöltik az újságot. Nekünk mindegy ám, a filozófiáról, Ákosról, a templomosokról vagy a Matula-hétről kell írni, mi otthon vagyunk a témában. Próbálkozunk minél érdekesebb dolgokkal elkáprázatni benneteket, és remélem, sikerrel járunk. Csak hogy ne hagyjak ki senkit, névsort rittyentek, de igazából cikkeinkből ismerhettek meg bennünket: Balla Zsuzsa, Gaál Barna, Lakatos Zita, Matolay Orsolya, Zeöld Emese és én, Szabadi István. Az újság szerves résztvevői a külsősök, akik mindig tudnak nyilatkozni, élménybeszámolót írni, egyebek. Hálás köszönet a munkájukért, és szívesen várjuk őket örökös tagnak! Mire mennénk mi fényképek nélkül? Szerencsénkre vannak, akik ellátnak minket kellő mennyiségű fotóval, és színessé (na ez túlzás) és mozgalmassá teszik a szürke szavakat. Köszönet! Írhatnám soraimat a vakvilágba, ha nem volna a Kaligráf Nyomda, amely mindig segítőkész, és legjobb tudása szerint veti papírra sokszor kusza, de szívből jövő gondolatainkat. Hála és köszönet! Az iskola vezetősége teremti meg a hátteret egy iskolaújsághoz. Mi szívből hálásak vagyunk nekik, és elsősorban Kunszabóné Dancs Edit igazgatónőnek, hogy szárnyainkat próbálgathatjuk. Kit hagytam vajon ki? Hát BENNETEKET! Mire mennénk mi olvasóközönség nélkül? Ti, akik minden számunkat lelkesedve olvassátok (UGYE?!), és a szüleitek szájától elvont pénzecskével támogatjátok az újságotokat. Ez a cikk voltaképpen egy köszönet nektek, amiért türelemmel viseltettek irántunk, és remélem, ez így is marad. Mi mindent megteszünk. Földig hajló köszönet! Azt hiszem, ennyi, mást nem mondhatok el a „munkásságunkról”, kellemes nyári szünidőt, szeptemberben (esetleg októberben) újra találkozunk!

11

TANKCSAPDA

Lesz Loki-induló!

„Rájöttek, akár le is lehet játszani a Tankcsapda számait” Debrecen zenei szimbólumának is tekintik az ország egyik legnépszerűbb rockegyüttesét, a Tankcsapdát. Az együttes tavaly ünnepelte fennállásának 15. jubileumát. A szakma számos díját besöpörték már. Legutóbb, 2004-ben az Emerton- és Artisjus-díjátadókon Lukács Laci, a zenekar frontembere lett az év dalszövegírója, míg a Fonogram- és a Megawatt-átadón az év rockzenekara díjat is megkapták. A közönség elismerését már jóval korábban kivívták, hisz az 1995-ös Ember tervez album óta minden lemezük bearanyozódott. GAÁL BARNA A jelenlegi fennállásból Lukács Laci (énekes) az, aki kezdetektől a zenekar tagja. Már egy jó ideje Fejes Tamással (dobok) és Molnár „Cseresznye” Leventével (basszusgitár) alkotják a legnépszerűbb hazai rocktriót.

Új album: 2006 – Mindenkinek, aki valahogyan ki akarja fejezni magát – ez zenében, képzőművészetben különösen így van –, szüksége van egyfajta ideálra, példaképre. Ezek nem másolandók, hanem arra szolgálnak, hogy utat mutassanak, hogy próbáljunk mi is olyat, vagy ha lehet, talán még jobbat alkotni, mint ők – tanácsolta Luk-

ács Laci a dóczys lányoknak (Gyarmati Anett, Jenei Judit), akik elkísérték a szerkesztőket a beszélgetésre rajongói minőségben. Megtudtuk, a három tag zenei ízlése nagyon tág határok között mozog, kis túlzással Britney Spearstől egészen a Dimmu Borgirig. – Ha egy zene jó,

akkor mindegy, ki énekli vagy milyen a hangszerelése. Ugyanúgy bírom Madonnát, mint a Napalm Death-t – tette hozzá a frontember. Az együttes dalainak szövegét Lukács Laci szerzi, a bennük szereplő rengeteg balhé, vérontás, alkohol és drog nem a bandával áll kapcsolatban, hanem a sajnálatos mindennapi történésekkel, melyekkel a média kénytelen elárasztani bennünket, hiszen meg is történnek. Amikor új számokat írnak vagy turnéra, koncertre készülnek, naponta több órát próbál az együttes. Fiatalabb korukban szinte minden idejüket együtt töltötték, ma már a család, a magánélet ezt gátolja, de azért így is gyakran találkoznak, turnékon pedig kielégítik buliigényeiket. Most egy hosszabb pihenőn vannak túl a banda tagjai, de a május 21-i nyíradonyi motoros találkozóval kezdve újra indul a hajtás, készülnek a nyári fesztiválokra, ősszel pedig önálló koncertsorozattal tervezik megörvendeztetni a nagyérdeműt. Legközelebb Debrecenben a Vekeri-fesztiválon találkozhattok velük. Új album készítésébe is belekezdtek. ez valószínűleg jövő tavasszal fog megjelenni. Stílusa követni fogja az eddigi albumok által kitaposott és jól ismert utat.

Megtartani a sikert Feltettem azt a sokszor feltett kérdést, hogy a Tankcsapda dalai miért válnak egyre populárisabbá. Bevallom, kitérő választ vártam, de mást kaptam, mert más az igazság. – Ha régebben lettek volna zenecsatornák, vagy készülhetett volna videoklip egy-egy könnyedebb hangvételű számhoz, más lett volna a helyzet, mára viszont a kereskedelmi csatornák és rádióadók rájöttek, hogy akár le is lehet játszani a Tankcsapda számait – válaszolta az énekes. Azoknak, akik azt kérdezték, lesz-e Loki-induló, ha bajnok lesz a DVSC, Lukács Laci üzeni: Bár ez egy illuminált állapotban tett felelőtlen kijelentés volt, de ha a csapat nyer, természetesen megírom a dalt, amely a Tankcsapdától független

Loki-induló lesz. Addig is hangommal a B-középben segítem a csapatot, és üzenem a HírmonDóczy olvasóinak, hogy járjanak ki a meccsekre, és szurkoljanak mindent beleadva (a riport 2005. április 26-án készült).

Megkérdeztük, tizenöt sikeres év után mik a terveik a következő tizenöt évre. – Sokan felteszik a kérdést, hogy hová lehet innen továbblépni, fejlődni egy olyan zenekarnak, mint a Tankcsapda – mondta Lukács Laci. – Bennünk ez a kérdés igazából nem merült fel, sikereket elérni nehéz dolog, sok fáradságos munkát igényel, de a továbbra is jó számokat csinálni, igényes pólókat készíteni, komoly turnékat szervezni, tehát a sikert megőrizni talán még nehezebb. Ha ugyanazt folytatni tudjuk, amit tizenöt éve elkezdtünk, nagyon elégedettek lehetünk magunkkal, és azt hiszem, a rajongók is velünk. S hogy honnan jön az együttes neve? Már szinte Laci sem emlékszik rá. Annyi bizonyos: lehettek volna még Kézigránát, Vágóhíd vagy Boncasztal… Névjegy Lukács László Születési hely: Debrecen Születési idő: 1968. február 19. Iskola: Csokonai-gimnázium. Földiné Kövendi Magdolnára, volt orosztanárára szívesen emlékezik (a nyelv viszont már feledésbe merült) Kedvenc könyv: most éppen A da Vincikód Kedvenc film: Alfa Holdbázis Kedvenc étel: vega-kaják, szóval minden, amiben nincs hús Kedvenc ital: szénsavas víz, sör Szín: piros, fehér, fekete Színész/nő: Lukács Andor, Gwyneth Paltrow Hobbi: ejtőernyőzés Háziállat: Marci nevű vizsla

12

ÍROGATÓ

UTOLSÓ SZÁM! Komolyan mondom, ilyenkor elfog a melankólia. Hiszen most hosszú ideig nem látjuk e hőn szeretett falakat. És mekkora elviselhetetlen fájdalmat élhetnek át azok, akik soha többé nem teszik be a lábukat ide, hogy tanuljanak?! Csoda, hogy oda tudnak figyelni az érettségire! Azt hiszem, megadtam az alaphangulatot, hát kezdjünk is a mostani termés szemezgetésébe! Kezdetnek egy témába vágó verset csodálhatunk, amelynek alkotója PINDUR. Visszatérőnk ő, csak most nem vállalta fel a nevét. Remélem, azért lesz, aki felismeri.

Ballagás Elmúltak a szép idők, Vége az évnek, Jön a megmérettetés, Kezdődik az élet. A régi társaság elszáll, Új barátok jönnek. Itt az új környezet, A nagybetűs ÉLET!

Következő művésznőnk KOVÁCS ANNA, aki, bár nem a ballagásról írt, helyet érdemel. Indult versenyeken is a verseivel. Nem csodálom.

Nem kérdem Nem kérdem már többé, Nem kérdem, miért. Mert egy pillantásod egy élettel felért. Nem kérdem már többé, Nem kérdem, miért. Mert tudom, hogy egy élet már véget ért. Nem kérdem már többé, Nem kérdem, miért. Már nem fáj az sem, hogy egy lélek az utamból kitért. Nem kérdem már többé, Nem kérdem, miért. Nem kérdem tovább, mert valaki erre kért. Nem kérdem már többé, Nem kérdem, miért. Mert tudom, itt lent réges-rég két szív összeért. Nem kérdem már többé, Nem kérdem, miért. Csak látom pillantásod, mi egy élettel felért.

Nincs, ki fogja kezed, Talpra kell állnod, Segítség már nincsen, Egyéni utad járod. Gitárod halkan pendül… De nem! Mert szól a gong. Menni kell most már, Különben itt hagyunk. Fiatalabb társaidtól Búcsúzol immár. Nem tudsz megszólalni, Mert sírnak némán. Könnyes szemmel néznek utánad, Ennyi, mi tőlük telik: Némán szerető bíztatás, Határtalan bánat. De te ne add fel, Előtted a világ, Sikeres legyél És bátor mindezek után!

Utolsó verselőnkként IMPERIOR következik, akiről annyit el kell árulnom, hogy végzős jelenleg. Mit mondhatnék még? Gratula, és sok sikert!

Vonaton Olyan édes, mint a méz Mi lehet szívében, mikor engem néz? Nélküle semmi, pára vagyok Vágyom rá, mert én is szívében lakok Ő csak ül itt velem szemben ártatlanul, S közben szívemben új lángra gyúl A szerelem, amit érzek iránta, Hogy őt életem örökre megkívánta

Életvers Éltem életed, s Te életet éltél értem Életünk eggyé lett, s egy új életet éltem Miattad éltem, s Te éltél énértem, Miattam éltél, s én Teérted éltem. Most életünk különvált, élet-e az élet? Két élet nem élet, éltem Téged éget Élettelen élet, meghaltál énbennem Életteli halál, Te jöjj el énértem

A következő versfordítást Serráné Budaházy Zsuzsa ajánlja figyelmetekbe. Az olasz költeményt Boda Rózsa (12. F ) művészi szinten ültette át a magyar nyelvre. A Bodaverzió mellett az eredeti Morettiverset is közöljük. Marino Moretti: A Cesena Piove. Č mercoledě. Sono a Cesena, ospite della mia sorella sposa, sposa da sei, da sette mesi appena. Batte la pioggia il grigio borgo, lava la faccia della casa senza posa, schiuma a pi delle gronde come brava. Tu mi sorridi. Io sono triste. E forse triste č per te la pioggia cittadina, il nuovo amore che non ti soccorse, il sogno che non ti avizzě, sorella che guardi mi con occhio che s’ostina a dirmi bella la tua vita, bella, bella! Oh bambina, o sorellina, o nuora, o sposa, io vedo tuo marito, sento, oggi, a chi dici mamma, a una signora; so che quell’uomo č il suocero, dabbene che dopo il lauto pasto č sonnolente, il babbo che ti vuole un po’di bene… „Mamma!” tu chiami, e le sorridi e vuoi ch’io sia gentile, vuoi ch’io le sorrida, che le parli dei miei vd’aggi, poi… poi quando siamo soli (oh come piove!) mi dici rauca di non so che sfida corsa tra voi; e dici, dici dove, quando, come, perché, ripeti ancora quando, come, perché; chiedi consiglio con un sorriso non piů tuo, di nuora. Parli d’una cognata quasi avara che viene spesso per casa col figlio e non sai se temerla o averla cara; parli del nonno ch’ č quasi al tramonto, il nonno ricco, del tuo Dino, e dici: „Vedrai, vedrai se lo terrň di conto”; parli della cittŕ, delle signore che giŕ conosci, di giorni felici, di libertŕ, d’amor proprio, d’amore. Piove. Č mercolede. Sono a Cesena, sono a Cesena e mia sorella č qui tutta d’un uomo ch’io conosco appena. tra nuova gente, nuove cure, nuove tristezze, e a me parla… cosě, senza dolcezza, mentre piove spiove: „La mamma nostra t’avrŕ detto che… E poi si vede, ora si vede, e come! sě, sono incinta… Troppo, presto, ahimč! Sai che non voglio balia? che ho speranza d’allattarlo da me? Cerchiamo un nome… Ho fortuna, c una buona gravidanza…”. Ancora parli, ancora parli, e guardi le cose intorno. Piove. S’aviccina l’ombra grigiastra. Souna l’ora. Č tardi. E l’anno scorso eri cosě bambina!



13

PRO TALENTUM

 Marino Moretti: Cesenában Esik. Szerda van. Cesenában vagyok a férjezett nővérem vendégeként, Férjezett hat, épp hét hónapja. Az eső veri a szürke utcát, mossa a házak arcát szüntelen. Nyálként tajtékzik az eresz lábához a hab. Rám mosolyogsz. Én boldogtalan vagyok. És talán teérted, esős városka, az új szerelem rajtad nem segít, Az álom, mely nem lankaszt el, húgom, rám tekintesz szemedben színleléssel mondván szép az életed, szép, szép! Ó, gyermek, ó húgocska, ó meny, ó nej, én látom a férjedet, hallom, hogy ma kit Mamának szólítasz, egy asszony, tudom, hogy e férfi derék após ki elálmosodik fényűző fogás után, az apa, kit szeret téged egy kicsit. Mama! szólítod és mosolyogsz reá és azt akarod, legyek közvetlen, akarod, hogy reá mosolyogjak, elbeszéljem neki ázsiómat, majd… majd mikor egyedül vagyunk (Ó, hogy esik!) elfúlón mondod, nem tudom, mily dacos verseny ez köztünk, és mondod, mondod merre, mikor, hogyan, miért; ismétled egyre, mikor, hogyan, miért; tanácsot kérsz egy mosollyal, mely a menyé és nem sajátod többé. Egy majdnem fösvény sógornőről beszélsz aki gyakran jár fiával a házhoz és nem tudod, félj tőle, vagy kedvesnek tartsd; beszélsz a nagyapóról, ki már a végét járja, a te Dinód gazdag nagyapja és mondod: „Meglásd, meglásd, hogy fontosnak tart majd”, A városról beszélsz, az asszonyokról, kiket már ismersz, a boldog napokról, a szabadságról, a szerelemről magáról, a szerelemről. Esik. Szerda van. Cesenában vagyok, Cesenában vagyok és itt a húgom teljesen egy másik férfié, kit most ismerek meg. Új emberek és új szokások között, új szomorúságok és beszélsz nekem… így, minden lágyság nélkül, míg esik, majd eláll: „Az anyánk megmondta, hogy… és majd látszik, most látszik, hogy így van! Igen, állapotos vagyok… Túl hamar, jaj nekem! Tudod, hogy nem akarok dajkát? Remélem tudom táplálni magam. Nevet keresünk. Szerencsém van, jól viselem a terhességet.” Még beszélsz, csak beszélsz és nézed a környező tárgyakat. Esik. Közeledik a szürke árnyék. Üt az óra. Későre jár. És tavaly még olyan gyermek voltál!

Phaedrus állatmeséire számos kiváló változat született a 9. B-ben. A magyar házi dolgozatok közül az egyik legszellemesebbet Szigeti Adrienn tanárnő ajánlja. Olvassátok szeretettel Máté Gyula írását!

Egyszer egy medve meg egy kecske Egyszer egy fekete medve, melynek neve: Ede, meg egy kecses kecske, ennek neve: Elek, estefele egy helyre keveredtek egy hegyen. Nevezett remete Ede medve errefele keresett eledelt, epret meg szedret. Egyetlen egy szemet sem lelt e helyen, mert egy szemtelen kecske Elekecske leeszegette. – Te tetted e tettetett tettet, te! Te tettetett tettek tettese, te esztelen kecske! – Rettenetesen megfeddte Ede, e fekete remete, erre eme elkeseredett Elekecske kecske remegve ezt mekegte:

– E tettemre felelve ne edd meg gyenge, nyeszlett testemet, kegyelmezz meg nekem! – nyekeregte reszketve Elekecske. – Kegyesebb veled nem lehetek, kedveset sem tehetek, mert egy medve mellett kecske egyszer sem ehet szedret meg epret errefele, legfeljebb leveleket legelhet. – Hej, te rettenetesen eszes, tetves medve, nekem szegezed ezeket e feleleteket, ezzel fenyegetve legyek veled?! Hehe-he! Erre nesztelen ment e medve Elekecske fele, eme kecske nevetve fetrengett e helyen, de remete, fekete Ede medve egyszerre bekebelezte eme kerge kecsketestet, de feneketlen bendeje rendesen nem lett vele tele. Eme fergeteges eszperente mese nyertese ezzel e fekete medve Elek, vesztese meg egy gyenge kecske, Elekecske. Nektek tetszett e mese? De ennek fele sem mese. Felelnetek lehet erre, de nyelve legyen eszperente!



Régi visszatérőnk, Kathi Tünde (11. E) gondolatait olvashatjátok Buka László festő-rajztanár most készülő alkotásáról, melynek címe: Szárnyalás. Igen figyelemreméltó! A madár kifeszített, árasztja a fényt, a kiszoruló Nap felé tekint, issza az izzó világosságot. Jobb szárnyán csoda, rügyező, szétbomló virágok fodrozódnak, és zöld, fehér, piros mezőn játékosan csavarodnak felfelé. Szárnyaiban felöleli a virágot, a világot, a fontos ékszernyi szépet, ami benne terem. Tartja szárnyain, és felőrli, a nyíló virágot, a zöld mezőt, és darabokra hullik szét, szilánkokra, értékét veszti. Mert az összetartó erő, a vonzás, a lélek eltűnt, észrevétlenül beosont. Mert a csoda nem onnan ér, ahonnan várjuk. Az, amire vágyunk, hátszélként sodor előre, nem tudjuk, honnan jön, naivan hisszük, hogy a munkából, abból, amivel foglalkozunk, abból árad az erő. A tudatos munka, az őrlés veszélye, hogy a lényegtelen rombolás mögött nem látjuk meg a valót, nem érezzük azt, ami megtelít boldogsággal, rövid teljességgel, amit keresünk, és elkerülünk, de ő nem kerül el, a jóság megtalál. A madár lelke gazdag, forogva a jó és rossz csatájában, a születés, halál váltakozásában. Szétfeszíti az érzelem, öszszetartja a józanság. Ez a két elem, a két

bolygó, egymás körül őrült sebességgel forog, kiegyenlíti, egyensúlyba rendezi a lelkét. A betörő piros csillámmal a fehér testen átkelve új színben, alakban, fakóbban, a fehérhez közelítve teremt újat, feltámasztva a holtat. A madár nem a tudatos munkával, az őrléssel teszi önmagát alkotóvá, hanem a testéből, a lényéből áradó tisztasággal, isteni mivoltával, ami a feje mögül feltör. Erről kell beszélnie, ezt kell elénekelnie. Szája kifeszítve dalol, nem kényszerrel, hanem belső igénnyel. Feje felfelé, az eltűnő Nap felé fordítva fohászkodik, hálát ad, békét kér. Szelleme tiszta, teste fehéren izzik.

14

SULIRÁDIÓ

RÁDIÓHÉJBAN avagy szól a Dóczy Rádió

Sziasztok dóczysok, ez itt a Sulirádió adása! – hangzik el a szokásos köszöntés október óta a nagyszünetekben, de nem egészen egy hónap múlva egy kicsit hoszszabb ideig – a nyári szünetre – be kell a rádiónak rekesztenie működését. Biztosan vannak, akik örülnek ennek, mások közönnyel fogadják, és ha csendben is, de azért merem remélni, hogy vannak, akik talán szomorúak is lesznek egy kicsit emiatt. Akárhogy is, de a sulirádió mégiscsak az iskola, az életünk része lett, hiszen csaknem egy éve mindennap elhangoznak a szokásos köszöntések, a különböző zeneszámok, amelyek bizonyos esetekben vitára is okot adtak. De kezdjük talán az elejéről…

Természetesen az elején több nehézséggel is szembe kellett néznünk. Nehéz volt például megszokni azt, hogy jó esetben csaknem négyszáz diáktársunk hallgat minket. Néha még most is csak-csak erőt vesz rajtunk a lámpaláz, becsúszik néhány kisebb-nagyobb baki, de mindent megteszünk azért, hogy minél jobb, és a többség számára élvezhető adásokkal szolgáljunk. A másik nagy problémánk a zeneszámokkal kapcsolatosan adódott. „Ahány ház, annyi szokás”– tartja a magyar közmondás, és ennek igazságával nekünk is bőven nyílt lehetőségünk szembesülni. Fő-

Ebben az évben fő feladatunknak azt tartottuk, hogy az aktuális napi híreket és információkat – versenyere d ményekről, kulturális programokról, koncertekről, színházés moziműsorokról – eljuttassuk hozzátok. Visszatekintve úgy érezzük, hogy

leg a kezdetekkor sokan panaszkodtak arra, hogy nem tetszenek nekik azok a számok, amelyeket leadunk. Mi próbáltunk ezen változtatni, ezért helyeztük el az első emeleten a kívánságládát, és hivatalosan ez a rendszer még most is működik. Az utóbbi időben észre is vettük, hogy a panaszok száma csökkent, aminek több oka is lehet: talán sikerült elfogadnotok azt, ha más számok is mennek a kedvenceken kívül; esetleg kimentek olyankor, ha nem akarjátok hallgatni, vagy egyszerűen csak megtaláltátok a hangfalak zsinórját. Akármelyik igaz is rátok, mi kíváncsiak vagyunk a véleményetekre. Szeretnénk elérni, hogy minél többen keressetek meg bennünket akár személyesen, akár a kívánságládába dobott cédulákkal, és mondjátok el ötleteiteket, kéréseiteket.

ez a célkitűzésünk többnyire sikerült, ezért jövőre szeretnénk bővíteni, színesíteni az adásokat. Tervbe vettük például a Dóczy Társalgó beindítását, mely során diákokkal, tanárokkal, illetve esetenként néhány meghívott külsős vendéggel hallhatnátok beszélgetést. Mivel ezeken az újításokon csak most kezdtünk el dolgozni, megvalósításukhoz idő kell. Azonban reméljük, hogy az új tanévvel a Dóczy Rádió életében is egy új időszak kezdődhet el. Így év végén szeretnénk tehát köszönetet mondani az iskola vezetőségének, hogy támogatta a kezdeményezést, és természetesen köszönet illeti minden lelkes és kevésbe lelkes hallgatónkat, hiszen bizonyított tény, hogy a kezdeti szárnypróbálgatások kitartást, türelmet igényelnek.

GYŐRI ANNA ÍRÁSA Azt hiszem, mindannyian tudjátok, hogy az iskolarádió létrehozását a diákok kezdeményezték. A megvalósítás hosszas munkát és fáradságot igényelt. A technikai rész, a hangfalak felszerelése, a stúdió berendezése mind-mind Kizman Katalin és Katona Vilmos munkája volt (10.B), akik nyári szünidejük egy részét is erre a feladatra áldozták. Mi, a rádió többi tagja – Vajda Lili, Molnár Zsófia, Nagy Elek, Nyíri Dávid (10. C) és Győri Anna (10.B) – Tóth Ildikó tanárnő vezetésével már a kész stúdióban foglaltuk el helyünket az ősz során. A tagokat két csoportra osztottuk, így a hétfőtől szerdáig tartó adásokat mi, a 10. B tanulói szerkesztjük, csütörtökön és pénteken pedig a C-sekre hárul ez a feladat.

MULTIKULTÚRA

„Örménynek születtem” A HírmonDóczy 2. számában már olvashattatok iskolánk egyetlen külföldi diákjáról, a Venezuelából érkezett Melaniáról. Most folytatjuk rovatunkat, és ezúttal egy vegyes családból származó diákunkat szeretnénk közelebbről is bemutatni nektek. Ismerjétek meg jobban Sunnyt, azaz Szárkiszján Ovszánát és szülőhazáját, Örményországot! BALLA ZSUZSA-SZABADI ISTVÁN HD: Örményországban születtél, lassan egy évtizede élsz Magyarországon... S: Édesanyám magyar, apukám pedig örmény nemzetiségű. Nagypapám kezdetben Kárpátalján dolgozott egyetemi tanárként, később Magyarországon folytatta munkáját, és ő javasolta szüleimnek, hogy költözzünk ide. Én ekkor hatéves voltam. A középiskolát a Svetitsben kezdtem, majd átjöttem a Dóczyba. HD: Milyen emlékeket őrzöl szülőföldedről? S: Jereván belvárosában, a Mastoc utcában laktunk. (Mastoc alkotta meg az örmény ábécét.) Hegyvidéki ország, gyakoriak a földrengések. A születésem

után két héttel volt az egyik legpusztítóbb. A családom szerencsésen túlélte. Emlékszem a házunkra, a családtagjaimra, számos, ott megtartott ünnepre. Kirándulásokra a Szeván-tóhoz, és a kilátásra az Ararát-hegyre az ablakból. A hegy már török fennhatóság alá tartozik. Jó pár emléket őrzök, amelyek lassan el-

15

halványulnak. Ideje lenne feleleveníteni őket, meglátogatni a rokonokat. Sajnos, nem szoktunk visszajárni, de természetesen telefonon tartjuk velük kapcsolatot. A levelezés elég bonyolult, szinte lehetetlen. HD: Milyen örmény ünnepekre, szokásokra emlékszel? Ezeket itt is őrzitek? S: Természetesen, amit tudunk, őrzünk. Ilyen például az örmény karácsony, amelyet január hatodikán ünneplünk. Ilyenkor halételeket és csámicsot eszünk. Ez utóbbit rizsből, fügéből és mazsolából készítjük. Másik ünnepünk a Genacidra (az 1915-ös örmény népirtás) való emlékezés, április 24-én. HD: Léteznek-e Magyarországon örmény közösségek, és ha igen, milyen kapcsolatotok van velük? S: Igen, az Örmény Kisebbségi Önkormányzat Debrecenben, amelynek a családom is tagja. Különböző rendezvényeket szerveznek, amelyekre mindig elmegyünk. Ezen kívül létezik városunkban a Többkultúrájú Családok Egyesülete, amelynek szintén tagjai vagyunk. (A HírmonDóczy 2. száma 5.oldalán már olvashattatok róluk – a szerk.) HD: Gyakoroljátok-e otthon a nyelvet? S: A szüleim folyékony a n beszélnek örményül, én még megértem őket, beszélni már alig-alig megy, csak a kifejezések maradtak meg. Nyáron tanfolyamra fogok járni, amelyen megtanítják a nyelvtant, az írást és olvasást is. HD: Ha lehet ilyet kérdezni: örménynek vagy inkább magyarnak érzed magad? S: Azt hiszem, attól függetlenül, hogy Magyarországon élek, örménynek érzem magam. Édesapám mindig is az örmény hagyományok szerint nevelt, megismertetett a kultúránkkal, a nyelvvel, örménynek születtem, az is vagyok.

Echmiadzin katedrális Névjegy Szárkiszján Ovszána Születési hely: Jereván Születési idő: 1988. november 23. Testvérek: Júlia (19) és Hrácsjá (13) Hobbi: sport, fotózás, zene, olvasás Kedvenc együttes: Kispál és a Borz Kedvenc tárgy: történelem

Örményország Földrajzi elhelyezkedés: Európa és Ázsia határán, az ún. Kaukázusontúlon Népesség: 3 800 000 Terület: 29 800 km Függetlenség kivívása: 1991. szeptember 23. Gazdaság: Színesfém-feldolgozás, aranyművesség, borászat, konyakkészítés Érdekesség: az első keresztény nép, Kr.u. 301-ben vették fel a kereszténységet A világon a legősibb keresztény templom (301-303), az Echmiadzin, Jerevántól 20 km-re található

16

REÁL

Természetkutatás és matematika 3/3 Morfomatika: a természet formáinak, mintáinak matematikai jellemzése d KÉRDŐ KÁLMÁN ÍRÁSA d

Galilei (1564-1642) szerint a természet nagy könyve „a matematika nyelvén íródott, betűi háromszögek, körök és más mértani ábrák…”. A természetkutatók a természeti formák és minták jellemzésére ma is a matematika eszközeit használják. Azonban azok a geometriai alakzatok, amelyekről Galilei is említést tesz, ma már csak közelítő leírásra alkalmasak. Ennek az a fő oka, hogy a huszadik században fény derült a természet nem folytonos viselkedésére. A természet-elemek nem folytonosan töltik ki a teret, az energia sem folytonosan változik. Csak kicsi ’adagokban’, kvantumokban.

A folytonos világ legélesebb ellentettje a diszkrét világ, diszkrét – azaz különálló mennyiségekkel. A természet azonban valószínűleg sem nem folytonos, sem nem diszkrét, hanem a kettő között valamiféle különleges megszakítottsággal rezeg, oszcillál, létezik és lélegzik mindenekben.

A matematikusok a folytonos szakasz, a háromszögű lap, vagy egy kocka alkalmas ‘fölszabdalásával’ különleges alakzatokat hoztak létre. A bal oldalon látható közülük a Cantor-halmaz, a Sierpinski-háromszög, a Menger-szivacs és Mandelbrot híres almaemberkéje. Matekszakkörösök jól ismerhetik érdekes tulajdonságaikat is. Mindegyik konstrukció az ismétlés, magyarított szóval az iteráció valamilyen változatán alapul. Ám azt is észre kell vennünk, hogy igazából mindegyik csak az eredményt tekintve nem folytonos – a kiindulást tekintve (egyenesszakasz, háromszöglap, kocka) mindegyik továbbra is a folytonos matematika eleme. Cikksorozatunk előző részében megadtuk az i_mezők, p_mezők és c_mezők rövid leírását. Jobb oldalon ezeknek a diszkrét matematikai mezőknek a szemléltető ábráiból mutatunk be néhányat. Magtéri gráfokat és magköröket, amelyek szintén iterációval készültek. Azonban lényeges, hogy létrehozásuk során már semmiféle geometriai fogalomra nem támaszkodunk. Meglepő, hogy ennek ellenére különleges architektúrákat kapunk, mégpedig a természet-elemekre oly jellemző minimax tulajdonságokkal. Bízhatunk abban, hogy a ‘3x+1’ probléma kutatása elvezet bennünket sok tudós álmához, a MORFOMATIKA igazi kibontakozásához.

MUZSIKA

Kántordiákok

Nagy örömmel töltött el, hogy a gimnáziumi évek alatt részt vehettem egy olyan munka elkezdésében, melynek immár hagyománya van a Dóczygimnáziumban, és remélem, ezt a hagyományt megőrzik az utánunk jövő generációk. PELESKEY MIKLÓS PÉTER ÍRÁSA

Én még azoknak az évfolyamok egyikéhez tartozom, amelyek gimnáziumi tanulmányaikat a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában kezdték el. 1999 őszétől kezdve minden hétfőn első órában a hat évfolyamos növendékek istentiszteletre gyűltek össze az Oratóriumban, valamint szokás volt minden hónapban egy-egy családi istentiszteletet tartani, amelyet szeretetvendégség követett. Ezeken az alkalmakon a

kántori szolgálatot Könyves Péter látta el, majd az új épületbe költözés után a diákság bekapcsolódott a munkába. A hétfő reggeli istentiszteleteknek a Kossuth utcai gyülekezet adott otthont. A 2001. évben Könyves Péter távozása után Kurgyis András tanár úr felügyelete mellett folytatódott tovább a diákok kántorizálása. Farkas Alíz – volt osztálytársam – főkántorságát követően (2001-2002-es tanév) a kántorok irányítása az én kezembe került. Ekkor vált szét igazán a két iskola egymástól, így vált felügyelő tanárrá Király Levente Zsolt tanár úr, aki Kurgyis Andrástól átvette a kórust, amelyet az elkövetkező időszakban időnként sikerült kibővíteni egy kisebb kamarazenekarral. Elsősorban Király tanár úrnak köszönhetően a kórusnak meglehetősen sok szereplése volt, mint például a kibocsátó istentiszteletek, a Refis Világtalálkozó, a hortobágyi fellépés, valamint – úgy hiszem, illik megemlítenem – dr. Jándy Klára Eszter temetése. A Kossuth utcai Egyházközség harmónium adomá-

17

nya (2002. március 19.) után többször kaptunk támogatást, hangszerfelajánlásokat más helyekről (pl. Dorcas kemping). Abban a szerencsés helyzetemben, hogy – a kántorizálás tekintetében – a kezdetektől jelen voltam, hálával és köszönettel emlékezve a közös szolgálatokra főkántorságom végével bezáróan felsorolom az iskola kántorait, feltüntetve mellettük az első kántorizálásuknak időpontját is: Könyves Péter, Farkas Alíz, Kurgyis András, Peleskey Miklós Péter, Juhász Norbert (2001. október 29.), Zeöld Zsombor – DÖK elnök (2001. november 5.), Kapitány Zsolt (2001. november 5.), Király Levente Zsolt (2002. szeptember 30.), Cserny András (2003. március 10.), Kertész Péter (2003. december 1.). A főkántorságot 2004. április 15-én Kapitány Zsoltnak adtam át, aki ez által az iskola harmadik főkántora lett. A diákok kántorizálására Isten áldását kívánom, aki hiszem, meg is fog áldani minden olyan munkát, mely az Ő dicsőségét szolgálja.

„Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!” (Zsoltárok 96 : 1)

Rocksuli a Lovardában Rock&Roll a la‛ Dóczy

Aki nem ismerné a Rocksulit, annak elmondanám, mekkora koncertes bulikat hagy ki! A Rocksuli 1989 óta működik Debrecenben, nagyszerű, a stílust mesterien átadó tanáraival és zenélni vágyó fiataljaival. Egy rocksulis tanévben két koncertet rendeznek, egy félévzárót és egy évzárót, melyeken a Rocksuli tanítványai adják elő a félév alatt elsajátított zenei tudásuknak megfelelően csoportos produkcióikat. Mi a rocksulis koncert? Jobbnál jobb számok, tehetségek, tanáraik és egy adag hangulat. KATONA VILMOS ÍRÁSA Előre szólok, nem voltam ott a február 18-ai koncerten („a macska rúgja meg”), de amit tőletek hallottam, mind azt igazolja, hogy VÉGRE sikerült egy olyan, immár hagyománnyá vált rocksulis félévzáró bulit összehozniuk a szervezőknek, amelyen minden kábel, mikrofon és gitár a helyére került, és nem kellett átkozódó szavakat a technikusokra szór-

nia sem a pogózó pípőlnek, („A pogó nem tánc”), sem a zenészeknek. Este 7-től zúztak kora hajnalig, amikor is az utolsó fellépőnek szóló tapsvihar közepette elkezdett hazafelé szállingózni a jónép, de még így maradt ember a szinpad előtt. Fáradtság, fejfájás és hasonló tünetekkel ébredtek azok a zenészek is, a dóczysokból álló csapat tagjai, akik a Guns’n Roses nagy számát, a Sweet Child ’O Mine-t játszották a színpad előtt hullámzó tömeg és a háttérben meghúzódó csemetéikre büszkélkedő szülők számára, és persze saját örömükre. Nem lehetelen, hogy voltak a zenét finnyásan kritizálók, de erre ügyet sem vetvén szólt tovább a Rock&Roll. Sikert siker követvén, vonult fel a színpadra a Rocksuli zenetanoncainak tehetséges sora. Köztük a már említett zenekar tagjai és sok más dóczys is fellépett a Lovardát megtöltő embersereg előtt, közülük többen más számokban is szerepeltek (Kelemen Dorottya alias DoDi [ő szerepelt], Vas Renáta[ő is], Elek Ádám [ő nem], Nyíri Dávid [ő sem], Szabó Tamás [ő igen]).

A dóczys banda felállása: Gyarmati Anett – ének Jenei Judit – gitár Diviki Gábor – dob Horvát Krisztián – basszus Sicu (a zenekar tanára) – gitár Énekesük, Gyarmati Anett benyomásai a koncertről: „Nagyon jól éreztem magam, mert olyan emberekkel játszhattam, akikkel nagyon szeretek együtt zenélni. A koncertet egyhónapos felkészülés előzte meg, amely az éjszakába nyúló próbák miatt közel sem volt leányálom. Mivel egymás után következett mind a két számom (Sweet Child ’O Mine, Nightrain), a végére nagyon elfáradtam, de megérte!” – Figy, évvégén is arassatok nekem! – zártam le a beszélgetést. Mint az utóbbi években, idén is voltak meghívott vendégek a rendezvényen. Kalapács József a Lovardában tette tiszteletét, Jamie Winchester pedig a könynyedebb, vojtinás koncerten. Az évzáró koncertről (amit esküszöm én se hagyok ki) bővebb információt május végén a földszinten elhelyezett Rocksulis plakáton találhatsz. Zzz Rock Foreve’ zzZ

18

SPORT

„Engem sohasem győztek le, noha igyekeztek az ellenségeim megtámadni, és nem azért, mert az én technikáim gyorsabbak, mint az ellenfeleimé. Ez nem gyorsaság kérdése. A küzdelem mindig befejeződött, mielőtt elkezdődött volna.” (O-Sensei) MATOLAY ORSOLYA – GAÁL BARNA 1883-ban látta meg a napvilágot Ueshiba Morihei O-Sensei, aki később az aikidobudonak lett a szülőatyja. Törékeny, gyenge alkatú volt fiatal korában, ennek ellenére jujitsuzott, a kardforgatás tudományát Yagyu és Ito, valamint a lándzsaforgatást a Hozoin iskolában sajátította el. Nagy hatással volt rá egy sintoista, vallási vezető Deguchi Ouisaburo, valamint Takeda Sokaku (aki a daito-rjú kardforgatás egyik kiváló mestereként élt) és Takeda vezette be Ueshiba O-Senseit a stílus titkaiba.

Ueshiba Morihei Sok sorscsapás és veszteség miatt azonban Ueshiba magányba vonult, és kidolgozta saját harcművészeti rendszerét, amit őmaga aiki-budonak nevezte el, a későbbi aikidót. Kezdetben technikáit hitetlenséggel fogadták, ám a sikeres párbajok után egyre több elismerést és tanulni vágyót vonzott maga után ez a harcművészeti ág. A második világháború után O-Sensei a béke pártjára állt, és a japán Oktatási Minisztérium engedélyével megalapította az Aiki Alapítványt. 1950-től fia, Kisshoumaruval több edzőtermet nyitott, majd a külföldi tanítványok sokasodásával hat mestert küldött a nagyvilágban, hogy terjesszék tanait. 1969-ben, nyolcvanhat éves korában távozott O-Sensei az élők soraiból. Fia 1999-ig viselte az utódnak járó címet a doshu-t. a Nagy Tiszteletű Tanító utolsó szavai ezek voltak: „Az aikido az egész világé.”

„Szellemünknek szolgálnia kell a békét és minden emberi lényt a világban, akiknek szükségük van az aikidora…” (O-Sensei)

Aikido

A béke érdekében az aikidoban nincsenek támadások, a harcképtelenné tevést, nem erő útján, hanem a különböző fogások által érik el. Célja sakk-matt helyzetbe kergetni az ellenfelet, hogy az kénytelen legyen feladni a harcot. Erőkifejtés nélkül végzik, így nem okoz komoly sérüléseket. Emiatt nincsenek versenyek, mert az egymás fejlődésének az elősegítése a cél, nem pedig egymás legyőzése. Az aikido jelentése: a szellemi energia útja. A budo a Harcos Útját jelöli meg, a ki az életerő, az univerzális teremtő erő. Szó szerinti fordításban, valahogy így hangzana: a „ki”vel való harmónia útja.

„Azoknak, akik Aikidót akarnak tanulni, legelőször meg kell tanulniuk annak szellemét. Ha szíved nem igaz, az út sohasem lesz elérhető. Az igazsággal összhangban mindig győzedelmeskedünk.” (O-Sensei) Debrecenben az Ibolya Utcai Általános Iskola tornatermében, valamint a Mikes Kelemen utcában tartanak edzéseket. Az Ibolya utcai edzések hétfőn, szerdán, pénteken 18-20 óra között, míg a Mikes Kelemenen ugyanezen napokon 19-21 óra között vannak. Papp Ádámról, iskolánk népszerű, kitűnő számítógépes szakemberéről talán kevesen tudják, hogy feketeöves, 1. danos aikidoka. Megkértük, avasson be minket az aikido rejtelmeibe. HD: Ádám, mióta űzöd ezt az életformának is nevezhető sportot? PÁ: Idén októberben lesz 14 éve, hogy elkezdtem az aikido gyakorlását, akkor voltam elsős gimnazista. HD: Mennyire terheli meg ez a fajta mozgás a szervezetet? PÁ: Fizikailag nem igazán. Sőt, egyre könnyebb és könnyebb, mert az ember idővel megtanul nagyobb erő kifejtése nélkül dolgozni. Tény azonban, hogy a sok esés és feltápászkodás erősen igénybe veszi a tüdőt, így az állóképességet növeli. Másfelől pedig nehéz, mert bár egyszerűek a technikák, azokat nagyon pontosan kell végrehajtani, hogy úgy működjön, ahogy kell, és teljes odafigyeléssel, mert a pontosság és az időzítés talán a legfontosabb dolog.

HD: Az aikidó, bár nem támadás központú, mégis, mint minden harcművészet, bizonyosan rejt némi veszélyt magában… PÁ: Aki első alkalommal lát tesközelből aikido technikákat, a sok zuhanás, püffenés, kézcsavargatás láttán rögtön felteszi a kérdést, hogy nem fáj-e az esés, a feszítés. Hát nem. Az edzés szerves része a gurulások, esések gyakorlása, ami egy idő után rutinná is válik, és – tapasztalatból mondom – ennek civilben is nagy hasznát lehet venni. Biciklivel, korival és fáról is sokkal szórakoztatóbb az esés, ha már profi módon megy. :-) Szóval a serülések ritkák. Hogy magamból induljak ki, eddigi pályafutásom során egyszer történt ilyesmi: a vállcsúcsomra estem, ez pár hónap pihenőre kényszerített. Oka az volt, hogy máson járt az eszem. Általánosságban elmondható, hogy megfelelő külső és belső figyelem esetén nem jár sérülésekkel az aikido gyakorlása. Feltűnő, hogy a tagság döntő része az edzőtermen kívül szokta összetörni magát, elsősorban focizás közben. Úgyhogy jómagam Loki-drukker vagyok, de labdához nem nyúlok. ;-) HD: Szoktatok bemutatókat tartani? PÁ: Évente 5-6 bemutatót tartunk, legtöbbet nyáron. Az igazság az, hogy mi is nagyon szeretjük a gyakorlásnak ezt módját, ami sokkal látványosabb, pörgősebb, mint ami a mindennapi edzéseken vagy akár a vizsgákon szokásos. És ennek nyilván nagyobb a vonzereje is. HD: Kinek ajánlanád az aikidót? PÁ: Bárkinek, akinek elsődleges célja nem a nyers erő használata, hanem a figyelem és a test koordinációjának javítása. Egyesületünkben gyerekedzéseket is tartanak a 14 év alattiaknak. Őket azért célszerű külön választani a nagyobbaktól, mert a csontozatuk még nem elég erős bizonyos feszítések gyakorlásához, másfelől nem értik még a technikák mélyebb tartalmát. Utóbbihoz kell egy érett szemlélet és persze sok gyakorlás. De végső cél „a technika egyszerűen csak megtörténik” szint. Ez azonban hosszú út… HD: Madarak csiripelik, hogy tanítod is... PÁ: Kis megszakítással három éve tartok edzéseket Hajdúszoboszlón. Kezdetben edzőmmel felváltva jártunk ki a heti két edzésre, egy ideje azonban én tartom mindkettőt. Az az igazság, hogy edzeni is jó, de a tanítás az, amely igazán sokat ad. Nagyon lelkes kis csapat vár ott, úgyhogy szívesen megyek hozzájuk.

19

VÍGADÓCZY „Dugovics elintézte, hogy ne”

„Az amerikaiak és az angolok folyton vitáztak, hol bostoni teadélutánt csináltak, hol bojkottáltak.”

Diákok (el)írásai…

„A templomok inkább egyszerűbb és szegényebb stílusúak voltak. Zwingli kimeszelte a templomokat.” „Ady költészetének érdekessége, hogy versei mind három szóból állnak.”

…a történelem és a magyar nyelv és irodalom kisérettségikből. Összegyűjtötte: Baranyai Norbert tanár úr „A provinciák élére propraetort praeceptort neveztek ki.”

Telkes Dóra: „Te gondolkodsz, vagy csak úgy teszel?”

és

„Már majdnem kitűzték a török zászlót, de Dugovics elintézte, hogy ne.” „A legalsó szinten voltak a rabszolgák, akik a harcok során keletkeztek.” „Arius szerint az Atya, Fiú, Szentlélek azonosak, de nem ugyanazok.”

Tófalusi Péter: „Öreganyám, hogy ha fázik, nem fűt, hanem gördeszkázik.”

…a földrajz és biológia dolgozatokból. Összegyűjtötte: Takács Judit tanárnő

„Nérót a szuzai menyegzőn ölték meg.”

Cserjés tundra: A tundra azon része, melyen egymástól közvetlen cserjék találhatók. Fa ritkán, de az életfeltételek ugyanannyik, mint az erdős tajgán.

„Marcus Aurelius üldözte a keresztyéneket, különösen Pált és Pétert.”

Telep: Több növény egy csoportba verődve szaporodik.

„[Julius Caesar] Kr. e. 48-tól 45-ig a pharszaloszi csatában Pompeius ellen küzdött, ez egy polgárháború volt, ekkor mondta Caesar, hogy „Divide et impera”, ami azt jelenti: „A kocka el van vetve.”

Guanó: Ez egy madárfaj, aminek az ürüléke jól táplálja a földet.

ki

Mester Éva: „Örülök, hogy tombolnak a hormonjaid, pont itt az ideje.”

„1955-ben Moszkvába hívták a magyar vezetőket, és önbíráskodásra szólították fel őket.”

„Arius zsinagógákat alakított keresztyén nép pártolására.”

„Mindenki felírja, hogy a Nagy Félelem Időszaka… Nagyon érdekes kalandfilmet lehetne forgatni ilyen címmel, levágott, nemesi fejekkel a főszerepben!” „Laci! Ne hagyd, hogy a lányok megrontsanak!”

a

„A diaszpórazsidóság azt jelenti, hogy szórványzsidóság, mert nem Itáliában éltek.” „Luther elbujdokolt, és lefordította a Bibliát, aztán 1795-ben a wittenbergi vár fokára kitűzte a 95 tételt.” „[Luther] tulajdonképpen úgy kezdett el a Szentírással foglalkozni, hogy egyszer egy villám mellé csapott, és meghökkentő érzést váltott ki belőle.”

nagy

Milyen ionok fordulnak elő nagy mennyiségben a Hortobágyon? Kamionok (helyes válasz: kationok) Mi a szigetív? Amikor a folyó íveket készít a vízben és szigetet marat ki. Mit nevezünk síkságnak? A nagy homokos víztelen síkságot. Mi a láva? Ami a föld mélyéből jön ki és mindent tönkretesz. Tévesztés: Mosdószivacs helyett→ mosogatószivacs

Aranyköpések Baranyai Norbert: „Neked egy stabil kettesed van, örülj neki, te pedig csendben maradsz, mert téged átgondolhatlak!” „Mindenki felveszi ajkára a kézi használatú hangtompítót…” „Az Utolsó Mohikán amerikai nemzeti eposz, nincs jobb nekik.”

Tóth Borbála: „A rosszaságot is lenyírták rólad?” „Tanárnő most lett milliomos, de most a feladat a fontos!” „Szívem, először workbook, először workbook…” „Én se vagyok topon, de majd kibírjuk egymást…” „Kérd el a telefonszámát, de majd csak óra végén, jó?” Földrajzórán: D: ,,A mediterrán területek talaja a terra nostra.” M.É: ,,Hol élnek Európában bretonok?” D: ,,Észak- és Dél-Amerikában.” Matekórán: D: Tanárnő, hogy kell delogaritmizálni? KDE: Egyszerű, csak nyomjátok meg a számológépen a stiftet! Tüttyölt ratyli – magyar étel Hozzávalók: – másfél kiló nyersratyli – egy jókora pese – 2 csobolyó gönyézde (ha lehet, pöcörgősi) – 3 csipet ciháta Elkészítés: A nyersratylit fertályórát posvásztjuk, míg csurmot nem enged. Szépen höllyén kipicskázzuk, a nyesedékből pedig apró csulmákat gyúrunk, ezek kerülnek a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük, a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós. A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak töttyentjük, mert hamar odakaphat… ahova nem szeretnénk. forrás: Internet

Jó étvágyat!

20

UTOLSHOW OLDAL

Amőba Úgy gondoltuk, jól fog jönni, hogy a tanév utolsó napjaiban se unatkozzatok! 

×

Várjuk írásaitokat, ötleteiteket, észrevételeiteket a következő e-mail címen:

[email protected] HírmonDóczy • A Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának lapja • Honlapunk: http://doczy.drk.hu • Megjelenik: 500 példányban • Felelős kiadó: Kunszabóné Dancs Edit igazgató • Főszerkesztő és anyanyelvi lektor: Arany Lajos igazgatóhelyettes • Szerkesztő: Márián Éva Dorina tanár • Tördelés: Papp Ádám • Diákszerkesztők: Balla Zsuzsa (10.B), Gaál Barna (11.F), Lakatos Zita (10.C), Matolay Orsolya (10.C), Szabadi István (10.B), Zeöld Emese (10.C) • Külsősök: Balogh Enikő (11.E), Győri Anna (10.B) Katona Vilmos (10.B), Kiss Marianna (11.F) • Fotó: Bíró Gergő, Fáby Tamás, Gaál Barna, Katona Vilmos, Kizman Katalin, Márián Éva Dorina, Papp Ádám • Nyomtatás: Kaligráf Nyomda