A TIHANYI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA
2010. augusztus • IV. évfolyam • 31. szám
„…fákon a lombok remegnek, félnek. Valami titkon, valami készül: itt-ott a dombon egy-egy csősz ül. Nézd a tájat, de szépen őszül.” KÁNYÁDI SÁNDOR
FOTÓ: BÖLCS ATTILA
A tartalomból: Beszéljenek a tények magukért! . . . . . . . . . . . . 2
Aki múltját nem ismeri, az nem tudja jövőjét építeni . . . 5
Ökopiac: mangalicamájas friss kiflivel, bodzaszörppel . . . . . . . . . 11
„…számomra nagy siker, hogy a kicsiny falunk hírnevét erősíthetem” . . . . . . . . . . . . . . 8
Ennyit tudtunk . . . . . . . . 16 Lássunk végre tisztán! . . 17
2. OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK
Beszéljenek a tények magukért! Ciklusvégi interjú Tósoki Imre polgármesterrel Tihanyban sok minden megváltozott az elmúlt négy évben. A közelgő önkormányzati választás előtt, most itt az idő az eltelt időszak mérlegének elkészítésére. Az egyenleget Tósoki Imre polgármester segítségével vonjuk meg. – Tihanyban kézzel fogható változások történtek. Aki csak ritkábban jön el ide, annak még feltűnőbb a különbség. Több a parkoló, jobbak az utak, a település kapujában gyönyörű virágágyás köszönti a vendéget, gondozott, ápolt közterületeken sétálhatunk. Hogyan tovább? – Természetesen folytatni szeretnénk a megkezdett munkát. Számos tervet készítettünk elő, de ezek csak a következő ciklusban válhatnak valóra. Ez a négy év arra szolgált, hogy a jövőbeni fejlesztésekhez „megágyazzunk”, megépítsük a megfelelő alapot a folytatáshoz. Az elmúlt néhány évben megteremtettük Tihany felzárkózásának, fejlődésének feltételeit. A megválasztásomat követő, első két évben felmértük helyzetünket, és úgy láttuk, hogy más Balaton-parti településekhez képest lemaradtunk, hírünk megkopott. Tenni akartunk azért, hogy régi nevünket helyreállítsuk, és újra kihasználjuk a történelmünkből és természeti, környezeti értékeinkből származó előnyöket. A képviselő-testülettel és a helyi intézményekkel, szervezetekkel közösen kezdtünk el azon gondolkodni, hogy milyen jövőt szeretnénk. Ennek alapján alkottuk meg fejlesztési stratégiánkat, tűztük ki céljainkat. – Az önkormányzatok anyagi helyzetét ismerve, a túlélésre még egy lehetőség kínálkozott volna: a költségek csökkentése, a nadrágszíj összébb húzása. Erre nem gondoltak? – Tény, hogy az utóbbi években az állami, költségvetési források csökkenése miatt évről-évre egyre kevesebb központi támogatáshoz jutott településünk. Ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy semmit nem építünk le, intézményeinket továbbra is fent tartjuk. Nem azt néztük, hogy hogyan lehetne még több költséget lefaragni, hanem azt, hogy hogyan tudunk hosszú távon jövedelmet szerezni. Olyan beruházásokba fogtunk, amelyek megalapozzák az elkövetkező éveket. Az itt élő családok szempontjából ugyanis létfontosságú az óvoda, az iskola. Tihany jövőjét a gyermekes családok jelentik, ezért azt szeretnénk, ha minden itt született gyermek itt is járna óvodába, iskolába. Fontos az is, hogy az idős emberek a sok évtizedes munka után jó körülmények között, közösségben, aktívan töltsék nyugdíjas életüket, és megkapják azt a segít-
séget, amire szükségük van. Ezért megtartottuk az önkormányzat által biztosított ellátásokat, szolgáltatásokat. – Mire alapozzák a község fejlődését? – Elsősorban a turizmusra, hiszen adottságaink ennek kedveznek leginkább, és mert a turizmus gazdasági haszna több területen – a foglalkoztatásban, a beruházásban és az adókban – is jelentkezik. – Lehet egy önkormányzat sikeres, ha az embereknek elegük van a politikából. Az országgyűlési választásokon is tapasztalhattuk, hogy sokan hátat fordítanak a közéletnek, mert – az üres ígéretek miatt – kiábrándultak a politikából. Tihanyban mi a helyzet? – Nálunk azért más a hozzáállás. Az országos politika zaja nem hallatszik idáig. Az embereket az érdekli, hogy mi történik környezetükben. A magyar nyelvben létezik egy szólás, amely szerint „ígérettel tele van a padlás”. Valóban, sokszor tapasztaltuk, hogy az ígéret csak ígéret marad, nem követi tett. Mert ígérni könnyű, de felelősséget vállalni, dolgozni annak valóra váltásáért már nem olyan egyszerű. Sok és
Megfogant és szépen fejlődik a szőlőtő, amelyet Maribor városa ajándékozott Tihanynak, és amelyet Franc Kangler és Tósoki Imre polgármesterek ültettek el kora nyáron az önkormányzat előtt. Az idén ugyan még szüretelni nem lehet a négyszáz éves tőke hajtásáról, de mire elkészül a tihanyi bormúzeum, addigra, reméljük, ihatjuk már a levét.
TIHANYI VISSZHANG
nehéz döntést kell meghozni, meg kell oldani a menet közben felmerülő problémákat – ráadásul az eredmény gyakran csak később mutatkozik. A helyi, települési munkában elvégeztük a dolgunkat, ezért én azt mondom: beszéljenek a tények! Mérleg: a 2006-tól megvalósított és elkezdett önkormányzati fejlesztések: Elkészült a kerékpárút, amely a 71-es főutat köti össze a település központjával, felújítottuk a Szabadtéri Színpadot, amely Bujtor István színi igazgató nevét vette fel az idén, megvalósult a Művelődési Ház felújítása és akadálymentesítése. A Tihany Fejlesztéséért Alapítvánnyal közösen új hulladéktömörítő eszközt és szelektív tárolókat szereztünk be. Elkészült a Hajóállomás környékének felújítási terve, leaszfaltoztuk a Dózsa György utat, elkészült a kiserdő-telepi Völgy út burkolata, aszfaltburkolatot kapott a gödrösi bekötő út, megépült a Halász utcai csatorna, az Alsó-kopaszhegyi úton újabb csapadék- és szennyvízelvezető csatorna épült, az Ürgedombi utcában aszfaltoztak és járdát építettek, leaszfaltoztuk az Árpád utcát, elkészült a Kiserdő-telepi út Fogas csárda melletti járdaszakasz és csapadékvízhálózatrekonstrukció, a temető mellett parkoló épült, és elkészült a csatorna. Felújítottuk a ravatalozót, a falugondnokság gépjármű parkját korszerűsítettük. Megújítottuk az Óvodát. Folyamatban lévő, több cikluson átnyúló beruházások: Folytatódik a Hajóállomás környékének felújítása, várhatóan a jövő évi idegenforgalmi szezonra elkészül a kerékpárút második, parti szakasza, megépül az Egészségház, ahol helyet kap a háziorvosi és a gyermekorvosi rendelő, valamint a
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK
3. OLDAL
beköltözik a gyógyszertár is, megkezdődik a Tihanyi Legenda projekt megvalósítása, melynek keretében felújítják a főteret, és új turisztikai útvonalak épülnek ki valamint megújul a IV. Károly Kálvária. Létrejön a helyi turisztikai menedzsmentszervezet, amely összefogja és koordinálja a helyi turisztikai fejlesztési és marketingtevékenységet, az iskolában és az óvodában a TÁMOP pályázatnak köszönhetően új oktatási módszerek és új oktatás szervezési eljárások kerülnek bevezetésre. A Polgármesteri Hivatal szervezet fejlesztésére az ÁROP pályázat keretében kerül sor. Kapcsolódó, egyéb pályázati forrásokból megvalósuló helyi fejlesztések: Megépül a Tihanyi Bencés Apátság fogadóépülete, a Belső-tó partján létrejön a Levendula-ház, a Nemzeti Park fogadóépülete. Részlet a polgármesteri programból: Az ebben a ciklusban elnyert pályázati pénzből megvalósuló helyi beruházások összértéke 1,35 milliárd forint. Tihanyban még sosem valósult meg egyszerre ilyen léptékű fejlődés! Választási programom az elmúlt évek munkáján, az elindított fejlesztéseken alapul. Ésszerű és egyben szükségszerű is a megkezdett út folytatása. Én és a velem együtt induló képviselőtársaim elköteleztük magunkat Tihany további fejlesztése érdekében. Célunk a rendezett településkép, a szép környezet megteremtése, amelyben érvényesülhetnek történelmi emlékeink, és amely kényelmes, komfortos közös otthonunk is. Célunk, hogy az itt élők számára olyan szociális, oktatási és kulturális szolgáltatásokat nyújtsunk, amelyek a település megtartó erejét növelik, és jövőjét biztos alapokra helyezik.
Fölállították az első információs táblát a Polgármesteri Hivatal előtt, amelyen Tihany térképe és legfontosabb nevezetességei láthatók. A tábla az első a tervezett öt közül, amelyek a helyi turisztikai útvonalakat mutatják majd.”
4. OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK
Tájékoztató a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról Tisztelt Választópolgár! A Magyar Köztársaság Elnöke a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választását 2010. október 3-ra (vasárnapra) tűzte ki. A szavazás helyszíne a Körjegyzőség Hivatala (Tihany, Kossuth L. u. 12.), időpontja 06.00 órától 19.00 óráig tart. A választópolgár személyesen, lakóhelyén szavazhat. Az a választópolgár, aki 2010. június 16-ig tartózkodási helyet létesített és az a szavazás napjáig nem szűnik meg, igazolással tartózkodási helyén szavazhat. Igazolást ajánlott levélben 2010. szeptember 28-ig, személyesen vagy meghatalmazott útján 2010. október 1-én 16.00 óráig lehet kérni a lakóhely szerinti illetékes jegyzőtől. Abban az esetben, ha a szavazás napján külföldön vagy Magyarországon, de nem a bejelentett tartózkodási helyén tartózkodik, választójogát nem tudja gyakorolni. A szavazáshoz kérem az alábbi igazolványokat hozzák magukkal: 1. lakcímet tartalmazó személyazonosító igazolvány (régi, lapozható formátumú) vagy 2. személyazonosító igazolvány (kártya formátumú) vagy útlevél vagy 2001. január 01-jét követően kiállított vezetői
engedély (kártya formátumú) és mindegyik felsorolt igazolvány mellett a lakcímigazolvány (lakcímkártya). Miután a szavazatszámláló bizottság ellenőrizte az Ön személyazonosságát és lakcímét, megkapja a jelenlétében lepecsételt szavazólapokat, melynek átvételét névjegyzék aláírásával kell igazolnia. Tihany községben a megválasztható képviselők száma 6 fő. Érvényesen szavazni a jelölt, illetőleg a lista neve alatti, feletti vagy melletti körbe tollal írt két, egymást metsző vonallal lehet (+ vagy X). Ha Ön elrontja a szavazólap kitöltését, és ezt még a szavazólap urnába dobása előtt jelzi, a szavazatszámláló bizottság a rontott szavazólapot egy alkalommal kicseréli. Ha a választópolgár mozgásában gátolt, és emiatt nem tud megjelenni a szavazóhelyiségben, kérheti, hogy a szavazatszámláló bizottság vigye ki számára a mozgóurnát. Mozgóurna csak írásban kérhető! Mozgóurna a szavazás napja előtt a helyi választási irodától, a szavazás napján a szavazatszámláló bizottságtól igényelhető. Részletes tájékoztatásért a Helyi Választási Irodához (Tihany, Kossuth L. u. 12.) lehet fordulni vagy keresse fel a www.valasztas.hu internetes oldalt. NÉMETH TÜNDE HVI vezető
A Helyi Választási Bizottság döntése alapján az alábbi jelöltek indulhatnak Tihanyban a 2010. évi önkormányzati választásokon: POLGÁRMESTERJELÖLTEK: Bartus Sándor független jelölt Feketéné Korcsog Judit független jelölt Szent-Iványi Ágnes független jelölt Tósoki Imre FIDESZ/KDNP EGYÉNI LISTÁS KÉPVISELŐJELÖLTEK: Bakos Péter független jelölt Bölcs Attila független jelölt Csizmazia Bulcsú András független jelölt Csizmazia Márton független jelölt Dobos László független jelölt Farkas Szilvia független jelölt Feketéné Korcsog Judit független jelölt Filotás Tivadar független jelölt
Horváth Terézia Juhos Szilveszter Attila Kántás Vince Kovács Péter József Marsó Barna János Nagy László Attila Pálfi Zsolt Peleskey Ákos Tibor Süte Tamás Szabó Istvánné Szent-Iványi Ágnes Urbancsok Zsolt Vámos Mária Varró János
független jelölt független jelölt független jelölt független jelölt független jelölt független jelölt független jelölt független jelölt független jelölt független jelölt független jelölt független jelölt független jelölt független jelölt
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
5. OLDAL
Szent István ünnepén Tihany Község Önkormányzata a hagyományokhoz híven a Bujtor István Szabadtéri Színházban rendezte meg Augusztus 20-i ünnepi megemlékezését. A Himnusz hangjai után Tósoki Imre polgármester mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta: Augusztus 20. jelentőségét az adja, hogy ez az ünnep egyszerre képviseli a nemzeti történelem folytonosságát, a hagyományok tiszteletét, ugyanakkor a jövőt építő politikát is. Szent István uralkodóként és emberként is kivívta mind a kortársak, mind az utókor tiszteletét és szeretetét, nem csoda, hogy a mai politikusok is gyak-
ran idézik cselekedeteit, gondolatait. Tósoki Imre kiemelte: Magyarország olyan lesz, amilyenné mi tesszük. Ez a megállapítás igaz szűkebb környezetünkre is. Ha itt az idő, nem lehet késlekedni, a kínálkozó alkalmat meg kell ragadni. A történelem jó, de szigorú tanítómester. Ha történelem által felajánlott, de elszalasztott lehetőségekért kemény büntetést ró ki ránk. Az ünnepi beszéd után Tihany polgármestere felszelte az ünnepi kenyeret, melyet ebben az évben is a Régi Idők udvara Skanzen sütött az ünneplők számára. Ezúton is köszönjük Papp Róbert segítségét. Az ünnepi asztal is tihanyi jellegzetességgel volt leterítve: a Tihanyi Hímző és Csipkeműhely készített a Művelődési Ház számára egy gyönyörű terítőt, ezt is nagyon szépen köszönjük. A műsorban felléptek a Tihanyi Fény Musical csoport tagjai is, Papp Szabina, Sörös Lilla, Szelle Marcell és Szelle Szilárd szép énekükkel igazi ünnepi hangulatot varázsoltak a Szabadtéri Színházban. Ezt követte Tamási Áron: Az énekes madár című művének előadása, mely igazán nagy sikert aratott a szép számban összegyűlt nézőközönség körében. Az ünnepséget a tűzijáték zárta, melyet rengetegen követhettek figyelemmel a Pisky-sétányról és a Hajóállomásról.
Aki múltját nem ismeri, az nem tudja jövőjét építeni Interjú a szerzővel, Csizmazia Mártonnal – Mik voltak a „Volt egyszer egy falu” előzményei? Hogyan született meg a könyv? – A 90-es évek elején a Művelődési Ház vezetője voltam, és akkor adtunk ki egy könyvet Tihanyról. Ez egy reprezentációs célú kiadvány volt, és szép, régi képeket is tettünk bele. Abban az időben hoztuk létre a helyi televíziót, és megkezdtük a mozgóképanyag gyűjtését is. Most is az ebből az anyagból készített képsor fut minden adás előtt a helyi televízióban. Diákkorom óta gyűjtöm a régi tihanyi képeslapokat. A könyv kapcsán ismerkedtem meg Héjjas Pállal, akinek hatalmas képeslap-gyűjteménye volt, és elhatároztuk, hogy kiadunk egy második könyvet a régi tihanyi képeslapokról. Ez meg is történt. Közben láttam , hogy a műemlékekről, a tájról, a tihanyi történelemről vannak kiadványok, de XX. századi népéletről szinte semmi sincs összegyűjtve, nincs helytörténeti anyagunk. Megpróbáltam a hiányt pótolni. – Ki segített az elképzelést megvalósítani? Kik támogatták az ötletet?
– Bors István vezette önkormányzat és Korzenszky Richárd Kulturális Alapítványi elnök támogatásával valósult meg az anyaggyűjtés, de csak sok év múlva, most jutottunk el a kiadásig. Ez Tósoki Imre polgármester és a Tihany Fejlesztéséért Alapítvány segítségével valósult meg – a tihanyi kultúra támogatása nevében köszönöm együttműködésüket. – Mi volt legfontosabb, a legtanulságosabb az Ön számára a munka során? – Én is e beszélgetések alapján ismertem meg igazán a falu és szüleim életét. A családtörténeteken keresztül tiszta kép alakult ki bennem – és remélem, majd másokban is – saját múltunkról. Tervezem, hogy számítógépen, interneten is bemutatjuk a régi falusi életet megörökítő képeket, és egyszer lesz végre egy helytörténeti gyűjteményünk is amely nagy hiányt pótolna a településen. Sok anyagom van még, több könyvre való; remélem, lesz folytatás. (k.m.)
6. OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
Volt egyszer egy falu... Húszegynéhány tihanyi ember emlékezik az életére. Ez jóval több, mint egyéni visszaemlékezés: ez maga a kollektív emlékezet. A legidősebb visszaemlékező 1912-ben született, ő még emlékezik IV. Károly királyra; a legfiatalabb 1948-ban született, az ő élete már a huszadik század második felében, a népi demokráciában telt el. Életükben ott van a zaklatott és véres teljes huszadik század. Nagyon tanulságos mű született: szaktudományos szempontból a társadalomtörténet, a szociográfia és a helytörténet határmezsgyéjén áll ez a könyv. Jelentősége abban áll, hogy ha sok ember mondja el a vele megtörtént eseményeket ugyanazokban a témakörökben, a végeredmény komoly összegezésre ad lehetőséget. A megszólaló emberek élete a korszak általános gazdasági, társadalmi és politikai viszonyai között zajlik. A legidősebbek gróf Klebelsberg Kúnóra, Horthy Miklós kormányzóra, a később születettek Rákosira és társaira emlékeznek. Érdekes megfigyelni, hogy a két világháború közötti személyiségek rokonszenvesek, az 1945 utáni vezető emberek általában nem, sőt egyeseket kifejezetten megvetnek. S mivel ez általános az emlékezők között, mindenképpen jelzésértékű: az egyéni életekben komoly választóvonal, pontosabban törés észlelhető a két korszak megítélésében. Az ún. kisemberek mindenféle szociográfiai elemzésnél pontosabban érzékelik a saját és a családjuk mindennapi életében a történelmi korszakváltásokat. Az 1910-1920-as években komoly természetföldrajzi változások történtek. Az elbeszélőktől megismerjük a Belső- és a Külső-tó helyzetének alakulását, változását. Ide kapcsolódik a könyv településtörténeti része: megismerjük a jelentősebb családok házainak helyét és építését, a kocsmák, később vendéglők, még később a turizmus helyszíneinek (szállodák, üdülők) épületeit, s ami levéltárból nem mindig követhető, a különféle épületek funkcióváltásait. A visszaemlékezők elmondásából kirajzolódnak a két világháború közötti korszak meghatározó társadalmi és gazdasági tényezői. Mindenekelőtt a tihanyi Apátság, mint a térség lelki, egyházi, de gazdasági és munkaerő-foglalkoztatási központja is. Sokan elmondják, hogy ők és szüleik vagy rokonaik az Apátság alkalmazottjai voltak, mint állattenyésztők, halászok vagy más, kétkezi emberek. Ez egy kialakult rendszer keretében működött, ami jó volt az Apátságnak is, hiszen üzembiztosan működhetett, de jó volt a falusiaknak is, hiszen a gazdasági világválságos helyzetben biztos munkahelyet adott sok embernek. Ennek a helyzetnek van egy tihanyi sajátossága is: a Véber család a húszas években pénzért mutogathatja a királyszobákat, az Apátságnak azokat a szobáit, ahová a második királypuccs után IV. Károlyt internálták. Az egyik visszaemlékező – kis éllel - meg is jegyzi, hogy ez a család tizennégyezer pengőt keresett, amiből fölépítették az új házukat. S mondják, hogy a magyarnak nincs érzéke a turizmus fejlesztéséhez! Mondhatnánk, így juttattak új házhoz a Habsburgok egy magyar családot!
Nagyon fontos részeredménye e könyvnek a tihanyi családtörténet száz évének kibontása. Az olvasás végén, ha nem is rendszerezetten, de megismerjük a jelentősebb családokat, nem csak az őslakosokat, hanem a betelepülőket is, a külföldieket, a zsidókat és az ország más vidékeiről jötteket is. Sőt, majdnem mindegyik emlékező ismer egy-egy adalékot a Habsburg család magyar ágáról is. Megtudjuk például, hogy az első világháborús frontparancsnok József főherceg (akiből egy terv szerint 1916 végén majdnem román király lett) kedvenc magyar nótája a Nádi veréb nem repül az égen kezdetű dal volt. Ezt azért nem gondoltuk a Habsburgokról... Sokat megtudunk Tihany és környékének gazdasági és kereskedelmi viszonyairól. A már érintett foglalkoztatási viszonyok mellett szó esik az Erdőbirtokosság gazdasági tevékenységéről, azután a balatonfüredi és veszprémi vásárokról. Nyomon követhetővé válnak a – ma úgy mondanánk – kereskedelmi régiók határai, a kereskedés tartalmi és formai szálai. Megtudjuk, hogy az Erdőbirtokosság községi darálót és jégvermet is építtetett. Megismerjük a szegényebb és gazdagabb családok lakásviszonyait, vagyoni helyzetét, s a szegények mindennapi nyomorúságát, s azt a küzdelmet, amit a mindennapi megélhetésért folytattak. Eközben megismerhetjük a helyi népi mesterségeket: a jégvágást birbiccel, a speciális balatoni halfogást, a levendulafőzést. Ez utóbbi villanásnyi bepillantást enged a kormányok gazdaságfejlesztésébe, ugyanis Bethlen István kormányától kezdve a gazdaságpolitika súlyt helyezett a helyi sajátosságokra, mint például a Buda környéki őszibarack-telepítésre, a nyírségi almaültetvények kialakítására. Az idősebb tihanyiak mindegyike emlékezik arra a mérnökre, akinek vezetésével kimérték és betelepítették a levendulaföldeket. Ezek mellett képet kapunk a tollfosztásról, ami a libatenyésztés fontosságát mutatja, vagy a méhészetről és a szőlőtermelésről. Ismét az állam gazdaságfejlesztő és társadalomépítő tevékenysége ismerhető meg a civilizációs – ma úgy mondanánk: infrastruktúrafejlesztő – intézkedések leírásából. 1927-ben bevezetik a faluba a vezetékes vizet és a villanyáramot. Egyikmásik emlékező azt mondja, hogy korábban a Balaton vizét itták: „a Balatonra mentem le, mert nagyon megszomjaztam” – olvassuk. Komoly szakember emlékezik a Biológiára, azaz a kormány által alapított Biológiai Kutatóintézetre. Ezt az egyszerű falusiak, akik nem tudták elképzelni, hogy miért kell állandóan vizsgálni az állatokat és növényeket, csak Csíborpatkolónak nevezték. Kiderül, hogy Klebelsberg gróf itt komoly természettudományi egyetemet tervezett, el is kezdték az építkezéseket a már kijelölt telkeken. Több emlékezésből megismerhetjük az akkori falusi emberek mindennapi szórakozásait, játékait, szababadidős tevékenységét. A kibeszélő sók helyett akkoriban kuglizni lehetett a kocsmákban, ünnep- és báli napokon táncmulatságban ismerkedett a fiatalság, vagy meghallgatták a tanító úr által
TIHANYI VISSZHANG
szervezett katolikus vagy református énekkar által előadott világi és egyházi dalokat. S hogy a viccelődés is szokás volt a két háború közötti faluban, mutatja, hogy kövérek-soványak focimeccset rendeztek, egy paraszt pedig, akinek fehér volt az egyetlen lova, elnevezte Horthy II-nek. Az ünnepeken, a focimeccseken és a többi közös rendezvényen megjelent emberek nyilvánvalóan közösséget alkottak. Mindenki ismert mindenkit, s bizony az idősebb asszonyok még azt is tudták a falu lakóiról, ami soha meg sem történt. A harmincas években modernizálódik a falu. Nagyobb méretekben megindul a balatoni turizmus. Egyesek fagylaltot árusítanak, mások bedolgoznak a szálloda- és üdülőiparba. Egy pesti kereskedő bevezeti az addig sose látott habos kávét, sőt, a harmincas évek végétől egyes üdülőkben a jazz nevű zenét intonálják a zenekarok. Modern világ köszönt az egykori kicsiny halászfalura. Sőt, a húszas évek végétől megjelenik a szervezett sport is: 1928-tól létezik a községi focicsapat, amely összeméri nem kicsiny erejét a szomszédos falvak
HÁZUNK TÁJA
7. OLDAL
csapataival. Ennél komolyabb a vitorlássport térhódítása. Egyik emlékező, aki sok gazdag pesti bankár hajóját vezette, később saját hajójával országos bajnokságokat nyer. Aztán jön a második háború, s utána a kommunizmus. A férfiak elmesélik katona- és hadifogoly emlékeiket. A visszaemlékezésekből egyértelműen kiderül, hogy a legmélyebb rosszat a népi demokrácia éreztette az emberekkel. Emlékezéseikből kiderül, hogy ez bizony se népi, se demokrácia nem volt. Elmondják, hogy a kommunisták mi módon tették rá kezüket az emberek vagyonára. A Rákosi időben milyen volt az élet? - kérdésre az általános válasz: „Voltak a beszolgáltatások, emlékszem én szoktam elmenni hajóval Siófokra hajóval tojásért. Zsírt is köllött vinni. Egyszer a Molnár Gyulánét is megfogták, mert lisztet kevert a zsírba. Alulra rakta a zsíros lisztet, a tetejére meg a zsírt, de valahogy rájöttek. Meg is büntették rendesen.” Vagy a most következő: „Szegény apám Tabon vett egy tehenet és ide föl köllött neki hajtani Siófokra, hogy a beadásban le lehessen adni. Az egy tehénért mindent le lehetett tudni. És azokhoz ment el este, karácsonyeste volt és onnét Siófokról gyalog jött haza.” Igaz, ami igaz, az ötvenes években is volt kultúrmunka. Álljon itt egy sokatmondó, jellemző példa: „Hát akkor Sztálin elvtárs születésnapját is úgy megünnepeltük, hogy csak na. Akkor nekem szavalni kellett és az volt bent, hogy: december 21 az év legszebb napja, mert akkor van Sztálin elvtárs születése napja. Ez megmaradt úgy bennem. Nagy siker volt? Persze, akkor mindenkinek tapsolni kellett.” Ezért aztán 1956-ban Tihanyban is megalakult a Forradalmi Bizottság. Sőt, a faluban ez a falfölirat volt olvasható: „Isten velünk, az orosz ellenünk.” Nem véletlen, hogy a népi demokrácia elmúlta és a neoliberális demokrácia beköszönte után egyesek jó szívvel emlékeznek a régi levente-mozgalomra, ahol tisztességre, tisztelettudásra és fegyelemre tanították az akkori fiatalokat. Szemben a mostani egykés családokkal, akkoriban nagycsaládokkal volt tele az ország. Ezzel fejezzük be kedvcsináló bevezetőnket, amit erről az egyik visszaemlékező mond: „Mi nekünk még volt gyerekkorunk, örültünk egy apró babának, egy zacskó cukornak és azt elosztottuk hét fele, mert heten voltunk gyerekek, és úgy érzem, nagyobb szeretet volt a családban és a faluban is.” Szép és tanulságos könyv született. RAFFAY ERNŐ
8. OLDAL
HÁZUNK TÁJA
TIHANYI VISSZHANG
„…számomra nagy siker, hogy a kicsiny falunk hírnevét erősíthetem.” Baranyai Géza neve mindenkinek ismerősen cseng, aki az elmúlt években figyelemmel követte Tihany sportéletét. Géza nagyon büszke arra, hogy egy-egy lovasversenyen Tihany színeit képviseli, mint ahogy mi is büszkék lehetünk az általa elért sporteredményekre. – Kérlek mesélj arról, hogy hogyan kezdted a versenyzést, és milyen sikereket értél el! – A versenyzést 1990-ben kezdtem. A lovas sportok megtetszettek nagyon, és amint sikerült egy jó, versenyzésre alkalmas fogatot összerakni, az akadályhajtás versenyszámban kipróbáltam tudásomat. Ez az a versenytípus, amelynek nyaranta Tihany is otthont ad. Legelső akadályhajtó versenyem 1990 októberében volt. Négy-öt évig hajtottam az akadályhajtók közt, majd sikerült kinőni eme szakágat, és feljutni egy magasabb fokra. Itt a fogatokkal három versenyágban kell bemutatni a hajtók és fogatok tudását, az akadályhajtás, a díjhajtás, és a maratonhajtás versenyeken. A Dél-Dunántúli régió versenyein indulva próbáltam minél sikeresebb lenni, szerencsére szép sikerekkel. Többszörös Tolna-megye bajnoka és Dél-Dunántúl bajnoka címet sikerült kiérdemelnem. Három éven át próbálgattam tudásomat, ám az ember mindig szeretne nagyobb babérokra törni, így én is. Az elsődleges célom az A kategóriás hajtók közé bejutni, az országos bajnoki fordulón bizonyítani tudásom, ahol olyan neves versenyzők is rajthoz állnak, mint a Lázár-testvérek. A sok gyakorlásnak és a remek fogatnak köszönhetően ezt az álmomat sikerült el-
érni, és az országos döntőn elértem egy remek helyezést, egyéniben negyedik, csapatban második helyet hoztam el. Sajnos, az álmok nem tartanak örökké. Jobb lovak kellettek volna, és hát az egyre több munkának köszönhetően kevesebb lett az időm is, így lassan kevés lettem ehhez a kategóriához. 2001-ig versenyeztem az A kategóriás hajtók közt, ám ezután kénytelen voltam kiszállni. Két évre visszavonultam, nem versenyeztem egyetlen szakágban sem. 2003-ban visszatértem ismét a B kategóriás, regionális bajnokságokhoz. Büszkén mondhatom, hogy azóta minden versenyen sikerült eredményt elérni, ezért is lenne nehéz végig felsorolni, mikor, hol, mit nyertem. A tavalyi, 2009-es évben Tolna-megye bajnoka és Dél-Dunántúl bajnoka címeket hoztam el, valamint bejutottam egy országos döntőre is, ahová a régiók 20 legjobb fogatát hívják meg. Itt a maratonhajtás kategória nyertese lettem, és összetettben a 12. helyezést értem el. Már arra is büszke lehet az ember, ha beválogatják az elért eredményei alapján a húsz legjobb közé, ám itt még komoly sikert elérni nagyon nagy dolog! Az idei évben eddig 3 versenyem volt, ezeken minden számban sikerült helyezéseket elérni. Most a döntőre készülünk, amely október 20-án lesz Zánkán. Új fogatot építettünk, új lovak lettek betanítva, és hogy ezek teljesen összeérjenek, ahhoz kell legalább 2 év, ám bízok a sikerekben. – Említetted, hogy új lovak lettek betanítva, ezeket magad tanítod, vagy már betanított lovakkal hajtasz? – Mindig olyan lovakkal próbáltam eredményt elérni, amivel más nem bírt. Betanítottam őket, és miután sikerült szép eredményeket elérni velük, eladtam őket. Sok idő kell hozzá, nem minden ló verseny típus, nehéz két hasonló temperamentumú lovat összeválasztani és összeszoktatni. Rengeteg idő kell hozzá, nagyon sokat kell a kocsin tölteni, hogy egy fogat sikerrel helytálljon versenyeken is. Csikót is tanítottam már, azonban azt négy éven át csak nevelni és tanítani kell, és az ötödik évben lehet befogni. És ekkor még a megfelelő pár megtalálása sem könnyű, hisz az eltérő temperamentumú lovak nem tudnak együtt dolgozni, és versenyen nem úgy mennek, ahogy az kell. – Kik a segítőid? – Elsősorban a családomat említeném, akik mindig kiálltak mellettem, segítettek, bátorítottak, ami nagy segítség volt. A másik fontos segítségem Baranyai Lajos. Ő az első perctől a segédhajtóm, mindig kiállt mellettem. Nem csak a sikerekben, de az elvesztett versenyek közt is mindig kitartott, segített, bátorított, épp ezért nagyon sokat köszönhetek neki. Szeretnék még köszönetet mondani a támogatóimnak, akik a kezdetektől segítenek amilyen mértékben tudnak. Támogatásával segített Pál Ferenc, a Tihanyi Lovas Klub, valamint Tihany Község Önkormányzata. – Hogy élted meg a versenyeket, eredményeket?
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
– Ez elég kétoldalú dolog. Volt olyan, amit nagy örömként éltem meg, mert nem számítottam hogy ennyire jó helyre jutok. Volt olyan is, ami csak kínlódás volt, mert nem jött ki az az eredmény amit reméltem, esetleg csupán a pontozók nem azt látták, ami szerintem történt, azonban hogy mit lát az egyik és a másik ember az mind szubjektív, nem változtathatunk rajta. Azonban ha ezután sikert értem el, az még nagyobb boldogság volt. Ezért az ember minden versenyt, minden eredményt másként él meg. – A három versenyágat részletezd kicsit, hogy lássuk mit is kell tudnod neked és a lovaidnak a sikeres versenyzéshez! – Három versenyszám van. Először is a díjhajtásról. Itt a fogatot 3 bíró pontozza, sok szempont alapján. Ezek a szempontok például a lovak jármódja, tartása, megjelenése, külleme, elengedettsége, pályán a különböző figurák megtételének módja, lovak, lószerszámok, a kocsi kinézete, és a hajtó és segédhajtó öltözködése. Ez a sok szempont összessége alapján alakul ki egy pontszám a pontozóbírók fejében, és ez alapján értékelik a versenyzőt. Itt röviden a tökéletes megjelenés és a lovak tökéletes, összeszokott mozgása a fő szempont. Van még a maratonhajtás. Itt nem a szépség számít, hanem az erő, a kitartás, a kondíció. A lovak felkészültségi állapota dönti el az egészet. Egy hosszú pályán hajtunk, 6-7 akadállyal. Ezen akadályok nagyon éles kanyarok, ám az akadályig hosszan futtatni kell csak a fogatot. Időmérő kapukkal mérik a megtett távot, és a lehető legrövidebb idő alatt kell befejezni a pályát. Ha a lovaknak nincs tökéletes kondíciója, vagy nem elég kitartóak, akkor könnyen elúszik az egész verseny egy pillanat alatt. Végül az akadályhajtás. Ezzel találkozhatnak nyaranta Tihanyban is a lósport iránt érdeklődők. Itt a pontosság számít, és a lovak összeszokottsága. Sok forduló van kiépítve, amit pontosan kell teljesíteni, hogy a teniszlabda le ne essen a bóják tetejéről. Ha az egyik ló oldalra kilép, vagy nem akar ugyanúgy befordulni, akkor máris jönnek a büntető másodpercek. Ezt a három számot kell versenyeken megtenni, külön van értékelve a három versenyszám, és végül egy öszszesített eredményt alakítanak ki belőle.
9. OLDAL
– Lovas emberként tudsz-e tenni valamit Tihanyért? – Ha beleillik egy rendezvény profiljába, és a munka vagy a verseny nem szól közbe, akkor nagyon szívesen kimegyek lovaimmal. Így például gyereknapon szívesen visszük a gyerekeket el egy körre, vagy a tóparton gyakorlás közben, ha megkérnek, hogy hadd üljenek fel mellém, szívesen fogadom a kérést, mert öröm látni az arcokon, hogy mennyi boldogságot okoz ez nekik. Számomra öröm, ha tehetek valamit az emberekért. Én és a családom is az idegenforgalomból él, így igyekszem a rendezvényeken megjelenni, hogy ezzel is több turistát próbáljunk idecsábítani, illetve a gyakorlásokat, lovak tartását úgy megoldani, hogy az a környezetet ne zavarja. Elvinni máshová nem szeretném a lovakat, mert bár jobb lenne nekik, ha lenne egy nagy tér, ahová kiengedve a lovakat szabadabban kifuthatják magukat, de ennek hiányát kárpótolja a gyönyörű táj látványa. Amennyire időm engedi, megjelenek a tihanyi akadályhajtó versenyen is, erősítve a tihanyi versenyzők táborát, valamint a szüreti fesztiválon is beállok a felvonulók közé, és kocsimon viszek néhány embert. Tihanyi esküvőkre is kapok felkérést, hisz az apátság történelme nagyon sok házasulót idevonz, és az ifjú pár templomba vitele, vagy templomból a lakodalomra szállítása, ha lovaskocsin történik, az egy szép látványt teremt Tihany útjain. Mint mindenki, én is munkával szerzek pénzt, így nekem is dolgoznom kell. A munka és a versenyzés gyakran beleszól, és emiatt nem jelenhetek meg mindig. – Továbbiakban mit szeretnél elérni? – Természetesen én is a világbajnoki szereplésről álmodom, ahol már nem csupán Tihanyt, hanem az egész országot képviselhetem. Ehhez jobb lovakra és több gyakorlásra lenne szükségem, ám támogatók híján ez csupán álom marad. Természetesen büszke vagyok már arra is, hogy Tihanyt képviselem a versenyeken, és minden versenytársnak és nézőnek egyből beugrik valami, ha meghallják, hogy Tihanyból jöttem. Ez számomra nagy siker, hogy a kicsiny falunk hírnevét erősíthetem. VÉGH JÁNOS
A helyi turizmus szolgálatában Helyi marketing és információbázis Finisbe érkezett a Legenda Turisztikai Desztinációs menedzsment pályázat elbírálása. A szakmai bírálók elfogadásra ajánlották az önkormányzat pályázatát, de a végső szót a Regionális Fejlesztési Ügynökség mondja majd ki. A pályázat öt éves időtartamra ötvenmillió forintot irányoz elő a helyi turizmus fejlesztésére. Ebből a pénzből lehet például a „Tihany-márkát” létrehozni, a helyi termékek és szolgáltatások minőségét javítani, valamint a piacra való bevezetésükhöz szükséges marketingeszközöket kidolgozni. A projekt gazdái szeretnék a tihanyi hagyományokat, a helyi gazdálkodási kultúrát feléleszteni, így például a levendulatermesztést és –feldolgozást újraindítani. Meggyőződésük, hogy a helyhez köthető, jó minőségű termékekre és szolgáltatásokra a jövőben is lesz igény. A TDM komoly szerepet vállal a turizmus helyzetének elemzésében, bemutatásában és a fejlesztés stratégiai irányainak kidolgozásában. Közvélemény-kutatást is szeretnének végezni, és mérni fogják az ide látogatók elégedettségét, hiszen csak a valós vélemények és igények ismeretében érdemes fejleszteni. A menedzsment szeretné a településen működő és a turizmusban érdekelt intézményeket, szervezeteket, vállalkozókat is összefogni. (k.m.)
10. OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
Musical tábor Több éve hagyomány már a tihanyi Németh László Művelődési Házban, hogy egy hét a zene, a tánc és a musicalek jegyében telik. Idén augusztus utolsó hetében tartottuk a gyerekek
körében közkedvelt musical tábort. A Művelődési Ház két amatőr művészeti csoportja az egy hetes tábor alatt művészeti oktatók segítségével fejleszthette tovább tánc- és énektudását.
A kisebbek- a Fény Musical csoport- a tábor első három napján hat dalt és koreográfiát tanulhattak meg a népszerű Padlás című musicalből Ozsgyáni Mihály színművész és Rábaközi Rita énektanár segítségével. Ezúton is köszönjük kedvességüket és segítségüket. A hét többi napján modern táncot sajátíthattak el, Szelle Marcell segítségével. A nagyobbak- a Tihanyi Musical Stúdió tagjai, akik a Veszprémi Játékokokon a „Van egy álmom” című ABBA-műsorukkal különdíjasok lettek, a veszprémi verseny októberi döntőjére készültek. Őszi versenyműsoruk Neoton slágerekből áll, amit a Musical Stúdió „motorja”, Szelle Szilárd tanít be a csoport tagjainak. Tavasz óta számos rendezvényen és fesztiválon (Balatonfüredi Borhetek, Zánkai Halásznapok és Borhetek, balatonfűzfői Gombócfesztivál). Ezeken a fellpéseken nagy sikerrel szerepelt a csoport. A csoportok következő fellépése a kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő tihanyi Garda Fesztiválon lesz, melyre mindenkit sok szeretettel várunk., és ahol a musical táborban tanult dalok és táncok mellett sok érdekesség várja a kedves vendégeket.
Árvízkárosult gyerekek Tihanyban 2010. augusztus 23-28 között az árvíz sújtotta Abaújkérről érkezett csoportot látta vendégül településünk. Abaújkér Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól kb. 45 km-re található kis település. A helyi képviselőtestület meghívására érkeztek, és felejthetetlen napokat töltöttek a félszigeten. A gyerekek először jártak a Balatonnál, és mivel az időjárás is kegyes volt hozzájuk, így már az első este meg is tudtak ismerkedni vele. Változatos programban volt részük ebben a négy és fél napban. Kisvonatoztak, jártak az Apátságban, melyet vezetéssel együtt ismerhettek meg alaposabban. Ezen az estén az Echo Citerabanda szórakoztatta őket, dalokat tanultak együtt. A szerdai napon a Visszhang domb környékét járták be, ellátogattak a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba és a Babamúzeumba. Kellemes délutánt töltöttek a gödrösi kalandparkban. Csütörtökön délelőtt a félsziget természeti értékeivel ismerkedtek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársának vezetésével. Este a Fény Musical Csoport műsorát látták. A pénteki utolsó napon is újabb programok várták őket: délelőtt a Tihanyi Családi Szabadidő Parkban kézműves foglalkozáson vettek részt, majd délután egy gyönyörű hajóút várt rájuk. Este a helyi lelkes fiatalok táncházba invitálták a gyerekeket, kiderült, hogy közöttük is sokan táncolnak. Az időjárás ezen a héten végig kedvezett a számos szabadtéri programnak, így Ők sem bánták, hogy a szombat reggeli hazautazás már esőben történt. Meglepetésként érte őket, hogy a település gyűjtést is szervezett a részükre; közel 50 zsáknyi adomány gyűlt össze. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak a helyi vállalkozóknak, intézményeknek és magánszemélyeknek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az abaújkéri gyerekek felejthetetlen napokat tölthettek nálunk. Barátságos gyerekeket és felnőtteket ismertünk meg, akik a település felajánlásnak köszönhetően ebben a pár napban megfeledkezhettek az otthoni gondokról. BARANYAINÉ MÁTÉ MARIETTA
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
11. OLDAL
Ökopiac Mangalicamájas friss kiflivel, bodzaszörppel Az Ökopiac megnyitásával igazi szombat reggeli, délelőtti program lett Tihanyban a vásárlás. Az Akasztódombon tíz óra felé már annyi az autó, hogy alig van hely a későn érkezőknek. A piactéren a pavilonok, vásáros asztalok, pultok, sőt: földre terített gyékények között sok az érdeklődő és a vásárló is. Frissen illatozó kalács, tejeskávé házi sütemények csábítják a látogatókat, és akkor még egy szót sem ejtettünk a kihagyhatatlan langallóról és a gusztusos kolbászkákról, fasírtokról, amelyek sercegve pirulnak a vasserpenyőben. Mangalicakolbász, kenőmájas és friss hús is kapható. Gyümölcs, zöldség, különleges lekvárok, házi sütésű kenyerek, tucatnyiféle szörp és még többféle kecske- és juhsajt kínálja magát – nem csoda, hogy vásárlás nélkül lehetetlen hazatérni. A jó ízek mellett régi könyvek, an tikvitás, kézműves termékek is kaphatók. És végre: itt a levendulaszappan, amelytől a hölgyek bőre még szebb, még lágyabb lesz. A sokaság közepén egy gitárművész játszik; már csak miatta is érdemes az egész délelőttöt itt tölteni. Mi így is tettünk. Jól bereggeliztünk, ráadásul sok ismerőssel is összefutottunk, elbeszélgettünk, így bizonyítva, hogy a piac nemcsak a vásárlás, hanem a társas élet új színhelye is.
CSAK SAJÁT TERMÉK Peleskey Ákos és Pálfi Zsolt, a piac alapítói is az egyik pad mellett kavargatják a tejeskávét, isszák a bodzaszörpöt. Hogyan értékelik a mostani nyüzsgést? Beváltotta-e reményeiket a valóság? – érdeklődöm. Pálfi Zsolt válaszol: – Jó érzés, hogy ilyen sokan eljönnek, főleg hogy nemcsak helyből, hanem messzebbről is. Ez mutatja, hogy van a piacra igény és érdemes volt belekezdeni. – Mi volt az előzmény? Honnan jött az ötlet? – Káptalantótiban láttunk valami hasonlót, és azt gondoltuk, hogy itt is meg lehetne próbálni. A mi piacunk azonban kicsit más, mert mi az önkormányzattal összefogva hoztuk létre. A helyet a Tihanyi Erdőbirtokosság biztosítja. A fejlődést mutatja, hogy eredetileg csak hét árus volt, ma már negyven fölött van a számuk, és ez hétről-hétre nő. – Kik árusíthatnak itt? – Őstermelők, kézművesek, a lényeg az, hogy mindenki csak a saját maga által megtermelt vagy megalkotott termékekkel jöhet. – Látom, hogy vannak itt külföldiek is… – Igen, vannak osztrákok, németek és más nációkból is, de mindegyiknek van tihanyi vagy Balaton-felvidéki kötődése. – Mi a kedvence? – A mangalicamájas friss kiflivel, bodzaszörppel. Megérik az árukat. NEMCSAK PIAC, AGÓRA IS Peleskey Ákos a vásárlók véleményéről, a jövőről és a tervekről is beszél: – A hazai vásárló nagyon „árérzékeny”, vagyis legfontosabb szempontja az ár. Mi a helyzet az ökopiacon? – Találkoztunk már olyan véleménnyel, hogy nem vagyunk elég olcsók. Az ár azonban azon is múlik, hogy mennyien vásárolnak, mekkora a forgalom, mennyi árus jön el. Minél többen vannak, annál nagyobb a verseny, és minél több portéka kel el, annál inkább elindulhatnak lefelé az árak. Szerintem nemcsak az árat kell nézni, hanem azt is, hogy
milyen minőség és mennyi munka van mögötte. Az itteni házi termékek igazi alapanyagokból, hagyományos eljárással készülnek, a piacozó saját keze munkájával. Nincsenek adalékanyagokkal felpumpálva, így megérik az árukat. – Milyen lehetőséget lát a fejlesztésre? – Amikor ide jöttünk, azt tapasztaltuk, hogy Tihanyban nemigen lehet egy hétvégére bevásárolni. Füreden is hat-hét helyre kell bemenni, amíg mindent összeszedünk, ami kell. A cél az volt, hogy az Ökopiacon mindent egy helyen lehessen beszerezni. Ez a cél már lassan megvalósul, de nem szeretnénk itt megállni. Szeretnénk szélesíteni a kínálatot, valahogy „becsempészni” a kultúrát, a művészetet is a piac jövőjébe. Jó lehetőséget látok a fesztiválokban, amelyek egy-egy termékre,
12. OLDAL
HÁZUNK TÁJA
TIHANYI VISSZHANG
például a hecsedlire vagy a pálinkra épülnek, de a téma néprajzi, kultúrtörténeti, zenei és képzőművészeti kapcsolatait is bemutatják. Olyan nagyrendezvényeket tervezünk, amelyek köré igazi fesztiválokat lehet szervezni. Szeretném, ha a piac olyan lenne, mint régen a görög agóra, ahol találkozni és beszélgetni is lehetett. Itt a helyiek, a nyaralótulajdonosok és a turisták is összefuthatnak, szót válthatnak egymással. Ezt fontosnak tartom, mert ezek a találkozások nemcsak kellemesek, hanem kapcsolat- és közösségépítőek is. – Ez a gondolkodás nem igazán jellemző a vállalkozókra… – Szerintem jellemző, vagy inkább annak kellene lennie, hiszen a vállalkozóknak is van felelősségük. Tény azonban, hogy amit mi szeretnénk, az túlnyúlik a vállalkozói szerepen. Számomra a kultúra megjelenítése, a közösségépítés és a felelősségvállalás is lényeges. Talán nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy éppen ezért indulni szándékozom a helyi önkormányzati választáson.
ÉLETRE KELTENÉM A HAGYOMÁNYOKAT Itt a levendulaszappan! Tihany büszkesége és a hagyományok máig élő példája. Reméljük, hogy a jövőben egyre több, levendulából készült termékkel találkozhatunk
A piacon bóklászva Szabó Istvánné, Ilonával is összefutunk. Férjével éppen a bevásárlást intézi. Szabó Ilona a helyi választási bizottság augusztus 13-i ülésén jelentette be, hogy – tizenhat év után – lemond elnökhelyettesi tisztségéről, mert
Szombatonként igazi családi program az ökopiac. A legegyszerűbb, ha már itt is reggelizik a família. A választék óriási, a tejfölösszalonnás langalló mindenkinek bejön, ráadásul nem kell mosogatni utána
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
13. OLDAL
Szabó Istvánné unokájával. Nagy a család, sok a teendő. Kilencvenkilenc éves anyósát is gondozza. Hiányzik neki az a közösségi szellem, amelye fiatalkorában jellemezte Tihanyt
A jelenet megtekintését csak erős jelleműeknek ajánljuk, mert a gyengébbek itt biztos elcsábulnak. Friss húsok, kolbászok pirulnak a serpenyőben
képviselő-jelöltként kíván indulni. Elhatározásának okairól mondja: – Három éve mentem nyugdíjba, és most több időm lesz jobban bekapcsolódni a közéletbe. Tizenhat éve tagja vagyok a gazdasági bizottságnak. Az utóbbi négy évben nagyon eredményesen tudtunk működni, szívesen dolgoznék együtt továbbra is a polgármesterrel. Ha ilyen lesz ez a csapat, akkor lehet és érdemes is segíteni a képviselő-testület munkáját. – A bizottság tagjaként mit tart a mostani ciklus legnagyobb eredményének? – A településfejlesztési projektek előkészítését és a kiemelt program megkezdését. Ez utóbbi, a Legenda-projekt hosszú távon befolyásolja Tihany fejlődését. Ezek a tervek átnyúlnak a következő ciklusra, ezért is fontos, hogy a folytatásnak is részesei legyünk. – Mit szeretne elérni? – Az idegenforgalomban dolgoztam egész életemben. Szeretném a turizmust „téliesíteni”, megnyújtani a szezont. Olyan programokat, rendezvényeket látnék szívesen Tihanyban, amelyekért érdemes idejönni, és az itt élők is sajátjuknak tekintik. – Vannak konkrét elképzelései? – Igen. Visszahoznék néhány dolgot a fiatalkoromból, életre kelteném a hagyományokat. Mára elidegenedtek egy kicsit az emberek egymástól. Régebben igazi élmény volt például az öregfiúk–fiatal lányok meccse. Nagyon hiányoznak a hasonló versenyek, amelyek a fiatalokat is megmozgatnák. Ez nem csak pénz kérdése, hanem jó szándék és igyekezet kell hozzá.
Jobban esik a séta, a nézelődés is a gitár hangjai mellett, de a legjobb leülni és csak hallgatni
14. OLDAL
HÁZUNK TÁJA
TIHANYI VISSZHANG
Nem érdemes otthon próbálkozni. Könnyű és illatos a házikalács, nem csoda, hogy mutatóba sem marad belőle délre. Persze, egy pohár házitej vagy tejeskávé egy friss kiflivel sem rossz reggeli
Nemcsak a portéka szemrevaló, de akik árulják, azok is…
Egyedi dizájn, vonzó külső, remek íz és nagy választék jellemzi a házi lekvárkínálatot.
TIHANYI VISSZHANG
Szinte hihetetlen, de a piacozó, ifjú hölgy angol. Férje hozta haza Tihanyba. A finom sálak, kendők az ő ízlését és keze munkáját dicsérik
HÁZUNK TÁJA
15. OLDAL
Ezek a gyümölcsök nem a hűtőházból érkeztek, előző este szedték őket a fáról. A zöldség is „háztáji”, a kiskertben termett
Nem probléma a főzés friss fűszerekkel. Itt minden megtalálható, ami a levesbe, főzelékbe vagy a sülthöz kell
16. OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
VÉLEMÉNYROVAT
Ennyit tudtunk Többre számítottam. Még akkor is, ha ez a Képviselő Testület egy húsz éve elhanyagolt faluvezetést vehetett át, még akkor is, ha néhány hónapra megválasztása után cserélődött egy megüresedett szék és azóta minden bizalmas, Tihany jövőjére nézve fontos beszélgetés pletykaszinten kijutott, így elijesztvén komoly, tisztességes potenciális befektetőket, mondván ez a testület komolytalan és kiszámíthatatlan, hiszen nem képes egyhangúlag együttműködni. Nem szalonképes partner. Mégis vannak pozitív tapasztalataim, amelyek arra késztetnek, hogy a megkezdett munkát folytassam még négy évig. A rendszerváltás óta nem tapasztaltam Tihanyban olyan Képviselő Testületet, amelyik harmonikusan együtt tudott volna dolgozni, vagy egyáltalán lett volna hosszútávú elképzelése Tihany jövőjével kapcsolatosan. Most azonban ezt azért látom. Azt ugyanis, hogy a jelenlegi Testület többsége képes hosszú távon gondolkodni, respektálja és támogatja Tihany polgármesterének a munkáját. Amelyik egyre láthatóbban eredményes. Erről ő maga hívatott beszámolni, részemről csupán csak annyit, hogy látom jövőbeni eredményét. A következő négy év lesz Tihany történetének a legfontosabb négy éve. Feltéve, ha a következő Testület ezt a beindított folyamatot felismeri és képes lesz azt átgondoltan és egyetértésben folytatni, ezzel Tihany polgármesterének megadni azt a lehetőséget, hogy befejezhesse elkezdett munkáját. Gyenge pontja Tihanynak tapasztalataim alapján Polgármesteri Hivatalának vezetése Mindannyian tudjuk és éreztük saját bőrünkön is, hogy a múltban sok minden nem a település érdekében történt. Előző jegyzőnk megtollasodva, gyorsan távozott. Az akkori Képviselő Testület megválasztotta új Jegyzőasszonyát, aki – véleményem szerint – még nem rendelkezett azzal a tapasztalattal, hogy egy felettébb exponált, millió problémával küzdő, hosszútávú koncepció nélküli települést határozottan, következetesen vezessen, esetleg irányt mutasson. Ezt éreztem képviselőségem négy éve alatt is. Ennek ellenére – meglévő lehetőségei mellett – a falugondnokság a múlthoz képest jelentősen effektívebben és több fantáziával működik. Ez elsősorban vezetésének köszönhető. A háziorvos problémája is – úgy tűnik – sikeresen megoldódott, új orvosnőnk szimpatikus, együttérző és vélhetően szakmailag kompetens is. Ezúttal egyben köszönet jár Kovács Péter képviselő társamnak, hogy felvállalta a háziorvos téma körüli problémák orvoslásának kezdeményezését és határozottan, korrekten és kitartással végig is vitte. Lassan kezd rendeződni a Batthyány utca is, de ahhoz, hogy egy Tihanyhoz méltó kép kialakuljon, az ott élők belátása is szükséges. Végeredményben a saját érdekükben is. Ne kelljen már Tihany vezetésének a végre lassan kidolgozott és a Képviselő Testület által megszavazott rendeleteket és szabályokat erőszakkal érvényesíteni! Amely rendeletek nem végérvényűek és nem igénylik a tökéletesség nimbuszát. Mert akik tettek azok kidolgozásához ugyanúgy nem tökéletesek, ezért lenne szükség az érintettek véleményére és javaslataira.
De ezt az igényt nem nagyon tapasztaltam ezalatt a négy év alatt, nem keresték fel az érdekképviseletek – pl. vállalkozói, szobakiadói, vendéglátói stb. egyesületek – a bizottsági vagy képviselői üléseket javaslataikkal. Mert ugyanis ilyenek nem léteznek Tihanyban. Inkább az utcán próbáljuk elcsípni valamelyik képviselőt és esetleg lebarmoljuk, hogy mennyire inkompetens. Megválasztásom esetén a következő négy évben ezt a stílust már nem fogom elfogadni, partnernek csak azt fogom tekinteni, aki tényleg tenni szeretne Tihany jövője érdekében, és ki is veszi részét ebben a munkában. A dumából, a pletykakultúrából tényleg elég. Várom az érdekképviseletek létrejöttét és a következő megválasztott Képviselő Testület aktív és a közösség számára gyümölcsöző támogatását. Elvárom viszont, hogy a következő Testület, a Polgármester és a Hivatal következő vezetése a meghozott rendeleteket következetesen végrehajtassa és végrehajtsa függetlenül bármilyen családi vagy baráti kötődéstől. Ez az elmúlt négy évben elmaradt. Tihany zsibvásár jellege szűnjön meg, enélkül is lehet üzleteket, boltokat működtetni. Csak egy kis tehetség kellene hozzá és talán kevesebb -elnézést kérek-kapzsiság. Működik ízléses, Tihany imázsának eleget tevő üzlet jelenleg is már a falu műemlék övezetében, hogy csak néhányat említsek: Levendulabolt, Lidi kerámiaüzlete, Paprikaház, Borok Háza, Pálinkabolt, Robi „skanzenje”. Bár ha még nem is a tökéletesség igényeivel. A zsibvásár jellegűeket nem jelzem, úgyis látjuk. Ezeknek Tihany műemlék jellegű közterületein a következő vezetés nem adhat akkora kipakolási területet, mint eddig. Főleg attól a pillanattól kezdve nem, amikor megkezdődik Tihany belterületének rendezése. Azzal az elvárással kapta Tihany a több százmilliós pályázati támogatást, hogy Tihany végre megfeleljen egy európai műemlék környezet elvárásainak. Ez kötelezi Tihany következő vezetését, hogy ennek az elvárásnak eleget is tegyen. Még egyszer nyomatékosan kihangsúlyoznám: Tihany látogatói, vendégei nem a zsibvásárt keresik, azok inkább elijesztik, mert mást vártak Tihanytól és hamarosan távozik. Ilyen környezetben én sem választanám Tihanyban a pihenést, nyaralást. Ahol a kultúránk és ízlésünk abban nyilvánul meg, hogy pl. a település központjában a nagy WC táblánk melletti reklámtáblánkon fagylaltot nyalogató leánykával csalogatjuk be vendégeinket. Többek között. És ha szerényen figyelmeztetnek, még nekünk áll feljebb. Már többször beszéltem mentalitásváltásról, tényleg ideje lenne. Úgy látszik talán majd néhány nemzedék elmúltával. Írhatnék még oldalakat. Néhány dolgot érintettem csupán, lassan kezdem szégyellni, hogy mindig ugyanarra kell kitérnem. Nem tapadok a képviselői székhez, mint közel húsz évvel ezelőtt sem. Akkor nem láttam értelmét, hogy maradjak. Most azonban kérek négy évet, hogy az elkezdett munkát folytathassuk és bizonyíthassunk. És kérem Tihany tisztelt választópolgárait, hogy a választófülkében tényleg a település közösségének a jövőjéről döntsenek és nem valamilyen családi, baráti, vagy valamilyen más érdek befolyásának engedve. Unokáink élhető jövőjéről döntünk! FILOTÁS TIVADAR
TIHANYI VISSZHANG
VÉLEMÉNYROVAT
17. OLDAL
Lássunk végre tisztán! A Visszhang előző számában cikk jelent meg a kisvonatokról. Mi, mint az önkormányzattal szerződésben álló kisvonatüzemeltetők úgy érezzük, hogy jogunk van elmondani a véleményünket. Mélyen felháborít minket, hogy míg mi szerződést kötöttünk az önkormányzattal, fizetjük a nem kevés közterülethasználati díjat, addig a Kántás-féle cég minden engedély nélkül szállíthatja az utasokat Tihany területén! Nem értjük, hogy a törvényeket és a játékszabályokat betartó vállalkozók hogyan kerülhetünk hátrányba azzal szemben, akinek semmilyen joga nem lenne itt utasokat szállítani. Ehhez képest meg kell nézni, hogy mit művel a hajóállomásnál, hogyan halássza el előlünk a vendégeket! És ha ez még mind nem lenne elég: közismert, hogy az egyik sofőrünket Kántásék megverték. A problémák tavaly kezdődtek, amikor a Kántásék felrúgták a köztünk lévő egyezséget, és egy vonat helyett kettőt
állítottak be. Attól kezdve eluralkodott a durvaság és az erőszakos viselkedés. Mi éppen azért szövetkeztünk, hogy a helyi közlekedés rendjét senki se háborgassa, hogy a helyi vállalkozók és a vendégek érdekei érvényesüljenek. Bevezettük a „hop on hop off ”-rendszert, vagyis a mi vonatainkon ugyanazzal a jeggyel, többször is fel- és le lehet szállni. Így a vendégeknek van idejük nézelődni, vásárolni, ebédelni. A vendég nem érti, hogy az illegális kisvonatra miért nem jó a jegye. Mi meg sok minden mást nem értünk, Például azt, hogy ha Kántásék kiadják a jegyet, amit valaki kifizetett, akkor miért nem viszi el az utast, miért nekünk kell ingyen elszállítani, hogy Tihany jó hírét megőrizzük? Mert ilyenre is volt példa. Meg azt sem értjük, hogy miért működhet még olyasvalaki a községben, aki súlyos anyagi károkat okoz másoknak, összeférhetetlen, följelent boldog-boldogtalant, és fütyül minden szabályra. BITTMAN JÁNOSNÉ, RUDOLFNÉ KÁNTÁS ÁGNES
Ha harc, hát legyen harc…?! Tihany szerencsére jó ideje csak pozitív események kapcsán jelent meg a médiákban, bár a helyiek bizony régóta tudják, hogy nem ilyen „egyszerű” a helyzet. Bizony a felszín alatt, a vulkanikus kőzet mélyén már fortyog, kitörni készül a láva. Minden csak idő kérdése. Az hogy csak suttogva, egymás között, érdekcsoportok jól elkülönülten (sajnos nem nyilvánosságot keresve) háborognak a történteken, nem oldja meg a helyzetet. Lehetne sokféle statisztikát közölni, pozitívat (milyen sok vendég keresi fel az Apátságot), negatívat (hányan pereskednek és miért egymással vagy a Polgármesteri Hivatallal). Mégis van valami, ami a helyi lap szerkesztője, valószínűleg sok helyi lakos szerint sem mehet már így tovább! Csak azok a fránya önérdekek ne lennének! Konkrétan: a faluban közlekedő kisvonatokról van szó – e sorok írója a „nem szeretem a kisvonatokat” táborába tartozik. Elismerem, igény van rá; csak valahogy számszakilag sokallom (sokalljuk) őket. A kezdeteket mindenki ismeri. Kezdetben valának a hegyitaxik, a taxis kisbusz, aztán egy vonat érkezett, aztán még egy és meg sem állt a jelenlegi ötnél. Igaz, a hegyitaxik és a kisbusz is feladta a küzdelmet már évek óta. Most az útvonalakon nyitva lévő vállalkozók keseregnek a jócskán megfogyatkozott gyalogosok (potenciális vásárlók) megfogyatkozása miatt.
Viszont ha ebben a szellemben folytatódik a köztük lévő „háború), annak tényleg nagyon sok helyi vállalkozás lesz a szenvedő alanya. Mert tegyük fel: az összes vonattulajdonos csak azért is forgalomba helyez még egyet, mert nehogy a másiknak több legyen! Így látom, ilyen egyszerűen. (Azzal most nem foglakoznék, hogy kinek van és milyen engedélye, mert ha a Hivatal ezt nem képes megoldani, ott valami gond van.) A fájó az, hogy tihanyi tihanyival teszi ezt. S hogy közben több vállalkozás tönkremegy? Ugyan! Hiszen piacgazdaság van! (Mondhatnánk – mondják.) A Tihanyi Visszhang legutóbbi számában a szerkesztő írása igencsak egyoldalúra sikeredett. Ugyanis amit abban ír, nem teljesen helytálló. Szemtanúk igazolhatják, hogy az abban leírt agresszív üzletpolitika minden vonatra, illetve azok jegyárusára vonatkozik – nem csak a számukra kialakított droszthelyeken, hanem már a kompról, hajókról leszálló utasokat megállítva árulják jegyeiket. Azok sietnek a vonatokra – legyen az bárkié –, elszállítják a potenciális vásárlókat a faluba, ahol szemmel láthatóan fellendült a vásárlóerő. Gondolom nem véletlenül adtak beadványt a Polgármesteri Hivatalba az érintett vállalkozók – őket ki védi meg a vonatok „háborújától”? Összegezve: a kisvonatokat nem szeretem, de a tulajdonosokat kedvelem. KORCSOG JUDIT
TIHANYI VISSZHANG Megjelenik havonta • Alapító: Tihany Község Önkormányzata • Felelős kiadó: Tihany Fejlesztéséért Alapítvány Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bölcs Attila, Dr. Koncz Mária, Rózsa Éva Eszter • Felelős szerkesztő: Rózsa Éva Eszter Tördelés: Nagy Balázs • Lapterv: Báti Gabriella, Veszeli Lajos • Nyilvántartási szám: 163/0823/1/2007 Készült: Tradeorg Nyomda Kft., 8184 Fűzfőgyártelep • Tel: 88-450-450, e-mail:
[email protected] • Felelős vezető: Tóth Zoltán
A könyv megvásárolható a Babamúzeumban, és október 1-től a könyvesboltokban
