Aritmia/Arrhythmia A QT-VARIABILITÁS VIZSGÁLATA 1-ES TÍPUSÚ DIABETES MELLITUSBAN Lengyel Csaba, Orosz Andrea, Takács Róbert, Várkonyi Tamás, Baczkó István, Wittmann Tibor, Papp Gyula, Varró András SZTE I. Belgyógyászati Klinika, SZTE Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, MTA-SZTE Keringésfarmakológiai Kutatócsoport, Szeged Cél: A QT-szakasz rövid távú idõbeli variabilitásának (QTV) mérése a proaritmiás kockázatbecslés egyik új módszere. A jelen vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, vajon miként változik a QTV hosszú ideje fennálló 1-es típusú diabetes mellitusban (DM). Betegek és módszerek: A vizsgálatban 18 cukorbeteg (életkor: 33,2±3,0 év, férfi/nõ arány: 8/10, DM-tartam: 17,1±2,9 év, HbA1c: 8,5±0,4%, BMI: 25,3±1,0 kg/m2; átlag±SEM) és 18 anyagcsere-egészséges kontroll (életkor: 34,0±2,9 év, férfi/nõ arány: 8/10, HbA1c: 5.,±0,1%, BMI: 24,4±0,9 kg/m2) vett részt. Az EKG jeleket a SPEL Advanced Haemosys (Experimetria Kft.) számítógépes rendszer segítségével regisztráltuk, analóg-digitális konverziót követõen tároltuk és off-line módon elemeztük. Az RR- és QT-szakaszokat 31 egymást követõ ütés átlagából számítottuk. A repolarizáció ütésrõl ütésre mért idõbeli instabilitásának jellemzésére a QTV-t a következõ függvény alapján számítottuk: QTV= Σ|QTn+1-QTn| (30×√2)-1. Az autonóm funkció jellemzésére az öt hagyományos kardiovaszkuláris reflex-tesztet használtuk. Eredmények: A cukorbetegek átlagos nyugalmi szívfrekvenciája magasabb volt a kontrollokhoz képest (78,8±3,5/min. vs. 68,3±1,7/min., p<0,05). A két csoport (DM vs kontroll) nem különbözött egymástól sem a QT-szakasz hosszában (408±11,7 ms vs. 432±6,7 ms), sem a QTc-intervallum idõtartamában (459±5,9 ms vs. 462±9,3 ms), a QTV azonban magasabbnak bizonyult a cukorbetegekben, mint a kontrollcsoportban (3,63±0,40 ms vs. 2,49±0,24, p<0,05). A diabeteses betegek átlagos autonóm score értéke 1,7±0,3 volt. A QTV és a kardiovaszkuláris reflextesztek egyes paraméterei között nem találtunk szignifikáns összefüggést. Következtetés: Hosszú ideje fennálló 1-es típusú diabetes mellitusban a rövid távú QT-variabilitás változatlan átlagos QTc-idõtartam mellett is megemelkedhet. A QT-szakasz idõbeli variablilitásának megnövekedése tehát már korai idõszakban jelezheti a kamrai repolarizáció instabilitásának fokozódását. A vizsgálat a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, az OTKA F-61222 (L.Cs.), az OMFB-01383/2006 és az ETT 360/2006 pályázat (B.I.) támogatásával készült.
A III-AS TÍPUSÚ D,L SOTALOL ÖSSZEHASONLÍTÁSA I C. TÍPUSÚ PROPAFENONNAL A PULMONÁLIS VÉNA IZOLÁCIÓT KÖVETÕEN FELLÉPÕ BAL PITVARI TACHYCARDIÁK KEZELÉSÉBEN Mihálcz Attila, Földesi Csaba, Kardos Attila, Ladunga Károly, Szili-Török Tamás Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Zala Megyei Kórház Kardiológia, Zalaegerszeg Háttér: Pitvarfibrilláció (PF) miatt végzett pulmonalis véna (PV) izolációt követõen a betegek egy részénél iatrogen bal pitvari tachycardia (LAT) jelentkezik. A III-as típusú d,l sotalol reentry tachycardiák iniciációjának gátlását kedvezõen befolyásolja. Cél: Jelen vizsgálatunk célja a sotalol terápia hatásosságának összehasonlítása az 1C tip. propafenonnal szemben, a posztablációs LAT kezelésében. Módszer és eredmények: A vizsgálatba 80 PF-ban szenvedõ beteget (átlagéletkor 55,4±7,09 év, terjedelem 34–76 évesig) választottunk be, akiknél a PV-k valódi elektromos izolálását végeztük. A beavatkozás során az elektromos izolációt körkörös multipoláris katéterrel ellenõriztük. Az ablációt követõen folytattuk az antiaritmiás terápiát még min. 6 hétig (propafenon 48,75%, sotalol 25,0%). Az amiodaron és béta-blokkoló terápiában részesülõ betegek adatait az elemzésbõl kivettük. Az utánkövetést 1, 3 majd 6 havonta tervezett ambuláns vizsgálatok alapján végeztük. A pitvarfibrilláció rekurrenciát tekintve nem volt szignifikáns különbség a a propafenon és d,l sotalol terápiát illetõen (p=0,65). Az átlagosan 14,6 hónap követési idõ során 21 betegnél (26,25%) jelentkezett LAT. A propafenon csoportban 35,8% (n=14), a sotalol csoportban 15,0% (n=3) volt a posztablációs LAT elõfordulási aránya. Az egyik szer terápiás hatástalansága esetén crossover-t alkalmaztunk. Következtetések: Adataink alapján PV izolációt követõen a d,l sotalol terápia hatásosabb a posztablációs LAT megelõzésében mint az IC csoportba tartozó propafenon.
QT VARIABILITY IN PATIENTS WITH TYPE 1 DIABETES MELLITUS Keywords: cardiac repolarization, short term QT variability, diabetes mellitus Purpose: Short-term variability of the QT interval (QTV) is a novel parameter used in the assessment of proarrhythmic risk. In the present study we investigated the QTV in patients with long-term type 1 diabetes mellitus (DM). Patients and Methods: 18 DM patients (33.2±3.0 years; male/female ratio: 8/10; duration of DM: 17.1±2.9 years; HbA1c: 8.5±0.4%; BMI: 25.3±1.0 kg/m2) and 18 healthy controls (34.0±2.9 years; male/female ratio: 8/10; HbA1c: 5.2±0.1%; BMI: 24.4±0.9 kg/m2) were enrolled in the study. ECGs were recorded, processed, stored and analyzed off-line using the SPEL Advanced Haemosys system (Experimetria Ltd). The RR and QT intervals were expressed as the average of 31 consecutive beats, the temporal instability of beat-to-beat repolarization was characterized by calculating QTV as follows: QTV= Σ|QTn+1-QTn| (30×√2)-1. Autonomic function was assessed by means of five standard cardiovascular reflex tests. Results: DM patients had an increased heart rate (78.8±3.5 vs. 68.3±1.7 beats/min in controls, p<0.05). There were no differences in QT (408±11.7 ms in DM vs. 432±6.7 ms in controls) and QTc (459±5.9 ms in DM vs. 462±9.3 ms in controls) intervals. However, QTV was significantly higher in DM patients (3.63±0.40 ms in DM vs. 2.49±0.24 ms in controls, p<0.05). In the DM group the mean autonomic score was 1.7±0.3 and there were no correlations between QTV and the parameters of the five cardiovascular reflex tests. Conclusion: The short term QT variability was increased in long-term type 1 diabetes mellitus without significant changes in the QTc interval. This enhanced temporal QT variability may early indicate increased instability of cardiac repolarization in diabetic patients. Supported by OTKA F-61222 & Bolyai Research Scholarship (Cs.L.), OMFB-01383/2006 & ETT 360/2006 (I.B.).
THE COMPARISON BETWEEN CLASS III D,L SOTALOL AND CLASS IC PROPAFENON IN TREATMENT OF LEFT ATRIAL TACHYCARDIA AFTER PULMONARY VEIN ISOLATION Keywords: left atrial tachycardia, pulmonary vein isolation, sotalol Background: Left atrial tachycardia (LAT) is the most common arrhythmia developing after pulmonary vein (PV) isolation in the patients with atrial fibrillation (AF). Class III d,l sotalol prevent the initiation of reentry arrhythmias. Aim: The aim of this study is to compare the clinical efficacy of sotalol and IC class propafenon in the postablation antiarrhythmic drug therapy. Methods and results: A total of 80 consequtive patients with a mean (±SD) age of 55.4±7.09 years underwent real electrical isolation of the PVs. Beside electroanatomical guidance a circular mapping catheter was used to achieve total electrical disconnection of the PVs from LA at the antrum level. After procedure the antiarrhythmic drug therapy was continued (propafenon 48.75%, sotalol 25.0%). The patients on amiodarone or beta-blocker therapy weren’t included. The follow up visits were scheduled first 3 and later 6 monthly after the PV isolation. No significant differences were found in the AF recurrences between the d,l sotalol and propafenon therapy (n=0.64). During a mean 14.6 months follow up period LAT occured in 21 patients (26.25%). In the propafenon group the LAT incidency was 35.8% (n=14) and 15.0% (n=3) in the sotalol group. In case of ineffective d,l sotalol or propafenon therapy we used the crossover method. Conclusion: In the antiarrhytmic drug therapy of LAT occuring after PV isolation for atrial fibrillation sotalol seems superior to IC class propafenon.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B1
Aritmia/Arrhythmia PACEMAKER ELEKTRÓDÁK PERCUTAN EXTRAKCIÓJA VÉNA FEMORALIS BEHATOLÁSBÓL Nagy Andrea, Hüttl Kálmán, Zima Endre, Gellér László, Merkely Béla SE Kardiológiai Központ, Budapest Háttér: Elektródasérülés, -törés, valamint lokális és/vagy szisztémás infekció miatt a beültetett pacemaker (PM) rendszer explantációja válhat szükségessé. A PM elektródák véna subclavia felõli eltávolítása számos szövõdménnyel járhat és a teljes apparátus nem mindig távolítható el sikerrel. Betegek és módszerek: Klinikánkon az elmúlt másfél év során öt betegnél (65±7 év, 3 nõ, 2 férfi) végeztünk a véna femoralis felõl percutan elektróda eltávolítást Loopmaster Socham ASL illetve AndraSnare AS katéterrel. Négy betegnél standard PM elektródákat, egy esetben pedig biventricularis PM-rendszer törött sinus coronarius elektródáját távolítottuk el a beavatkozás során. Két esetben elektróda diszfunkció, egy esetben PM decubitus, két alkalommal pedig infektív endocarditis volt a pacemaker rendszer explantációjának indikációja. Négy beteg esetén elõször a vena subclavia felõl kíséreltük meg a rendszer explantációját és az elektródák extrakcióját, majd ezt követte a bent maradt elektródarészek femoralis vénán keresztüli katéteres eltávolítása. Egy esetben PM elektróda endocarditis miatt nyitott szívmûtét során kerültek eltávolításra a pacemaker elektródák, majd a postoperatív 7. napon történt egy bentmaradt kamrai elektródarész percutan extrakciója v. femoralis felõl. Két beteg esetében 10 éves, három betegnél pedig 4 éves elektródák kerültek eltávolításra. A beavatkozás minden esetben sikeres volt, a postoperatív szakban, illetve az utánkövetés során szövõdményt nem észleltünk. Négy betegnél két esetben az explantációval egy ülésben, két esetben pedig megtartott junkcionális pótritmus (fr.: 40/min) mellett lázmentes állapotot kivárva, a postoperatív 3. és 16. napon történt az új PM implantációja. 1 beteg nem kapott új PM-t. Konklúzió: A megfelelõ indikációval és szívsebészeti háttérrel végzett transzkatéteres PM elektróda extrakció biztonságosan kivitelezhetõ véna femoralis behatolásból, és a nyitott szívmûtét reális alternatívája lehet sikertelen vena subclavia felõli extrakció esetében.
KELL-E SYNCOPE A FOKOZOTT VASOVAGALIS REFLEX BIZONYÍTÁSÁHOZ? Nagy Kálmán, Maurer József, Zsámboki Endre, Rónaszéki Aladár Péterfy Kórház, Budapest Célunk azon ingerképzési zavarok meghatározása volt, amelyeket követõen a billenõasztal teszt (HUTT) során a presyncope vagy syncope kialakulása várható. Vasovagalis syncope tisztázása céljából 218 betegnél (139 nõ, 79 férfi, átlagéletkor 42±19 év) végeztünk HUTT vizsgálatot. Az alapfázisa után maximálisan 5 µg/min dózisban adott isoproterenollal tettük érzékenyebbé a HUTT tesztet, Sheldon szerinti protokollt alkalmazva. Az eredmény 52 esetben volt negatív, 66 esetben észleltünk típusos presyncopés tüneteket, és 100 esetben alakult ki komplett syncope. Presyncope vagy syncope kiválthatósága elõtt függõleges helyzetben az isoproterenolra adott frekvenciaválasz maximuma nem haladta meg a 130/perc értéket (117±16/perc, átlag±SD), sõt a mérsékelt frekvencianövekedést követõen jelentõs frekvenciacsökkenés (legalább 30% – átlagosan 45%) következett be (64±18/perc). A negatív eredményû vizsgálatoknál ugyanakkor függõleges helyzetben isoproterenol hatására 130/perc fölötti maximális frekvenciaválasz (151±21/perc) volt megfigyelhetõ késõbbi frekvenciacsökkenés nélkül. Már percekkel a presyncope és syncope kialakulása elõtt 92%ban (166-ból 152 esetben) wandering pacemaker és/vagy junkcionális ritmus keletkezett. A negatív esetekben hasonló jelenséget csak egyetlen alkalommal észleltünk. A legutóbbi 122 betegünknél a 95 pozitív esetbõl csak 4 alkalommal nem észleltünk isoproterenol alatti frekvenciahullámzást (20%-nyi frekvenciacsökkenés, amely 20 sec-on belül visszatérõ, és minimum 2 alkalommal jelentkezik). A 27 negatív esetben ez csak egyszer fordult elõ. Konklúziók: 1. Biztosan állítható hogy az alábbiak a fokozott vasovagalis reflex jelei a) wandering pacemaker és/vagy junctionális ritmus megjelenése b) az isoproterenol alatti fent leírt frekvenciahullámzás c) a minimum 30%-kal csökkenõ frekvencia. 2. Valószínûsíti a fokozott vasovagalis reflexet a 120/min alatti frekvenciaválasz. 3. A megfigyelt prodromális jelek megjelenése esetén a jövõben a diagnosztikus HUTT-teszt esetleg megszakítható lenne még a beteg számára kellemetlen syncope kialakulása elõtt.
PERCUTANEOUS PACEMAKER LEAD EXTRACTION VIA FEMORAL APPROACH Keywords: pacemaker, lead extraction, percutaneous, femoral Background: The removal of chronically implanted pacemaker (PM) system is necessary in certain cases, like electrode dysfunction or local/systemic infection. Transvenous extraction of the PM leads performed with simple traction via the subclavian vein may be unsuccessful in some cases and may lead to several complications. Patients and methods: Percutaneous PM lead extraction using femoral venous access was performed (Loopmaster Socham ASL or/and AndraSnare AS catheters) in 5 cases (age: 65±7 years, 3 women, 2 men) during the last 1,5 year in our clinic. In 4 patients standard PM leads, in 1 patient broken coronary sinus electrode of a biventricular PM were extracted. Indications of the PM system removal were lead dysfunction (2 patients), PM generator decubitus (1 patient) and device related infective endocarditis (2 patients). In 4 patients the extraction procedure failed via subclavian approach using manual traction of the electrodes and it was completed using the lead extenders via femoral approach. One patient underwent open-heart surgery because of severe infective endocarditis, and the PM system was explanted during surgery. On day 7 following the operation percutaneous lead extraction was performed via the femoral vein to remove a part of a broken lead. The explanted electrodes were implanted 10 years (2 patients) or 4 years (3 patients) before their removal. Each procedure was successful without complications in the postoperative period. Two patients received a new PM on the spot after the explantation. Sufficient junctional escape rhythm (HR: 40/min) was observed in two patients and new device system was implanted on the 3rd and 16th postoperative day respectively, when patients had no clinical symptoms of infection. One patient did not receive new PM. Conclusion: Percutaneous pacemaker lead extraction via femoral approach with appropriate indications and surgical background may be a good alternative to openheart surgery in patients with failed subclavian lead extraction.
IS THE SYNCOPE NECESSARY TO PROVE THE INCREASED VASOVAGAL REFLEX? Keywords: autonomic nervous system, cardiovascular physiology The aim was to define prodromal changes in heart rhythm indicating the expected development of presyncope or syncope during head up tilt table test (HUTT). HUTT was performed to diagnose vasovagal syncope in 218 patients (pts) (139 females, 79 males, mean age 42±19 years). After the baseline HUTT examination HUTT was sensitized by isoproterenol (max. 5 µg/min) following the Sheldon protocol. No syncope was developed in 52 pts, presyncope in 66 pts and complete syncope in 100 pts.Before the provocation of presyncope or syncope the maximal rate (HR) response to isoproterenol in vertical position did not exceed 130 bpm (117±16 bpm, mean±SD), moreover the lower increase in HR (at least 30%, in average 45%) was followed by a significant decrease (64±18 bpm) before syncope or presyncope. The maximal HR response to isoproterenol in vertical position was over 130 bpm (151±21 bpm) and not followed by a decrease in heart rate in cases with negative HUTT. In cases with presyncope and syncope prodromal wandering pacemaker and/or junctional rhythm occured in 92% (in 152 pts from 166 pts). Such arrhythmias were present only in 1 pts from the HUTT negative cases. In the last 122 pts we observed a frequency undulation during isoproterenol infusion (two times 20% decrease in HR, returning in 20 sec) in 91 pts from the 95 positive cases. Such HR undulation has occurred only in 1 pts of the 27 negative cases. Conclusions: 1. The permanent signs of the increased vasovagal reflex were the followings: a) prodomal wandering pacemaker and/or junctional rhythm b) the described HR undulation during isoproterenol infusion c) HR decrease minimum 30%. 2. Probable sign of increased vasovagal syncope is the HR response lower than 130 bpm. 3. In the future – at the presence of the observed prodromal signes? the diagnostic HUTT may be interrupted even before the development of the unpleasant syncope of the pts.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B2
Aritmia/Arrhythmia PACEMAKERES, DEFIBRILLÁTOROS BETEGEK TELEMEDICINÁS UTÁNKÖVETÉSE: A HOME MONITORING TECHNOLÓGIA LEHETÕSÉGEINEK VIZSGÁLATA Zima Endre, Bárány Tamás, Szûcs Gábor, Pálmai Tamás, Nyéki Dömötör, Nagy Anikó, Balázs Tibor, Gellér László, Merkely Béla Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Budapest Bevezetés: Az új Biotronik Home Monitoring (HM) technika a pacemaker/defibrillator memóriájában tárolt diagnosztikus adatok GSM alapú továbbítását teszi lehetõvé a készüléket implantáló centrumnak, így távfelügyeletet, ritkább személyes kontrollvizsgálatot biztosít. A kezelõorvos értesítést kap idõszakosan a beültetett rendszer állapotáról, ritmuszavarokról, terápiás lépésekrõl, illetve soron kívül a készülék által észlelt szignifikáns eltérésekrõl, amelyek részleteit az internetes adatbázisból lekérdezheti. Cél és módszer: Központunk HM rendszert kapott betegeinek (n=54) állapotjelentéseit (n=234) elemeztük. Betegeink 54%-a reszinkronizációs készülékkel, 46%-a implantálható cardioverter defibrillátorral rendelkezik. Vizsgáltuk a HM rendszer biztonságosságát, diagnosztikus hatékonyságát, a regisztrált eseményeket, a kapcsolódó terápiás lépéseket, a szívelégtelenség monitort. Kérdõívvel vizsgáltuk a HM betegkényelmet meghatározó szerepét. Eredmények: 17 beteg kereste meg kezelõorvosát telefonon, közülük 10 beteg személyes orvosi vizitet igényelt. Automatikus HM riasztás (ventricularis tachycardiaVT, ventricularis fibrilláció-VF, szívelégtelenség monitor, jelcsökkenés) miatt 17 esetben történt telefonos megkeresés az orvos részérõl, de csak 6 beteget kellett behívni hagyományos kontrollra. A betegek 91,5%-a volt elégedett a rendszerrel, elõnyösebbnek tartotta, mint a hagyományos kontrollokat, szorosabbnak ítélte meg ez által az orvos-beteg kapcsolatot 85,1%-uknak adott biztonságérzetet. A készülékek által regisztrált 588 VT és 74 VF esetében 402 antitachycardia ingerlésbõl 127, 74 DC sokkból 57 volt hatékony. Konklúzió: Eredményeink jól tükrözik, hogy a kezelõorvos szorosabb megfigyelés alatt tudja tartani betegét, csökkenteni tudja a szükségtelen kontroll látogatásokat és azonnal ki tudja szûrni a beteg számára potenciálisan veszélyes eseményeket, mindemellett a betegek döntõ része elégedett, sõt elõnyösnek tartja a HM alkalmazását.
TELEMONITORING OF PACEMAKER/ICD PATIENTS: INVESTIGATION OF TECHNOLOGIC POSSIBILITIES OF BIOTRONIK HOME MONITORING SYSTEM Keywords: pacemaker, defibrillator, telemedicine, arrhythmia, heart failure Introduction: Biotronik Home Monitoring (HM) technology enables the transmission of diagnostic data stored in pacemaker/implantable cardioverter defibrillator (ICD) memory to the implanting hospital via GSM network. This provides remote monitoring and can reduce the numbers of unnecessary personal visits. The physician periodically receives report about the technical status of the device, arrhythmia episodes, therapeutic steps and promptly gets messages of significant changes detected by the device, which are avbailable detailed on the Home Monitoring domain. Aim and methods: We analysed the case reports (n=234) of patients (n=54) having received HM system in our center. Implanted devices were cardiac resynchronisation therapy device in 54%, ICD in 46% of the patients. Safety aspects, diagnostic efficacy of HM system, detected events and related therapeutic steps were investigated. Furthermore HM-related characteristics of patient comfort was examined by a questionnaire. Results: 17 patients called our clinic and 10 patients of them needed personal medical visit. Physican called the patients on the reason of HM alarms in 17 cases (e.g. venticular tachycardia – VT, ventricular fibrillation – VF, heart failure monitor, signal decrease) but only 6 patients needed personal visit. 91.5% of patients were satisfied with the system, felt closer doctor-patient contact, and preferred the HM system against regular FU, 85.1% felt more secure. We have examined 588 VTs and 74 VFs detected by devices where 127 out of 402 antytachycardia pacing and 57 out of 74 shocks were successful. Conclusions: Our results show that the physican can remotely monitor the patient’s device and rhythm, by this means the number of unnecessary personal visits can be reduced, critical events that potentially endanger patients’ life can be detected early. Moreover most of patients are satisfied with the HM system.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B3
Echokardiográfia/Echocardiography AZ ECHOKARDIOGRÁFIÁS VIZSGÁLAT NEM HELYETTESÍTHETI AZ ENDOMIOKARDIÁLIS BIOPSZIÁT SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓ UTÁN Bálint Olga Hajnalka, Hubai Márta, Szentpáli Zsófia, Csepregi András, Piroth Zsolt, Andréka Péter, Temesvári András Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Semmelweis Egyetem ÁOK, Budapest Célkitûzés: Kerestük azt a bal és/vagy jobb kamra diszfunkcióra utaló paramétert, amelyik legmegbízhatóbban kimutatja az allograft kilökõdését szívtranszplantáció után. Betegek és módszer: Negyvenhárom egymást követõ beteg 73 echokardiográfiás vizsgálatát hasonlítottuk össze az azonos idõben végzett endomiokardiális biopsziás lelettel. Az echokardiográfiás vizsgálat a hagyományosan mért paraméterek mellett a pulzatilis szöveti Doppler paramétereket is magába foglalta. Eredmények: A betegek átlagos kora 49±10 év. A transplantáció óta eltelt idõ 2-180 hónap között változott (medián 18 hónap). Két csoportot képeztünk: 1. csoport: nem volt rejekció a szövettani vizsgálatnál (n=41), 2. csoport: rejekció súlyossága ³1 (n=32). Nem volt szignifikáns különbség a bal kamra szisztolés és diasztolés funkciós paraméterei (ejekciós frakció: 59±11% vs. 63±11, p=0,14; sebesség–idõ integral: 15±3 vs. 16±3, p=0,54; TD szisztolés sebesség: 8,4±2,6 vs. 7,5±2,4, p=0,13; Em/Ea: 6,40±0,4 vs. 7,7±0,2, p= 0,14; DT: 153±40 vs. 147±35, p=0,50) és a jobb kamra szisztolés funkciója között (tricuspidalis anulus kitérés: 15,0±4 vs. 15,4±4,7, p=0,72; TD szisztolés sebesség: 9,0±3,0 vs. 8,6±2,7, p=0,51) és az IVC tágassága (³20 mm) között (50% vs 50%). Csak a perikardiális folyadék gyakorisága különbözött szignifikáns módon a két csoport között (29% és 71%, p=0,01). Összefoglalás: Nem találtunk egyetlen olyan paramétert sem, amely megbízhatóan helyettesíthetné a szívizom biopsziát, de a bal és jobb kamra diszfunkcióra utaló paraméterek összessége hasznos noninvazív kiegészítõ módszer lehet a szívtranszplantált betegek követése során.
3D ECHOKARDIOGRÁFIA SZEREPE A KAMRAFUNKCIÓ ÉS AZ ÉLETKÉPES MIOKARDIUM FELMÉRÉSÉBEN PTCA ÉS ÕSSEJTTERÁPIÁVAL KEZELT POSZTINFARKTUSOS BETEGEKNÉL Benedek Imre, Benedek Theodora, Struczuy Melinda, Matei Claudia, Benedek István, Baricz Emõke Marosvásárhelyi Kardiológia Klinika, Marosvásárhely Bevezetés: Az akut miokardiális infarktust követõen végzett õsssejtbeültetés új és ígéretes módszer az elhalt és a hibernáló szívizomterület kezelésére. Más képalkotó-eljárások hiányában (SPECT, PET), a 3D echokardiográfia lehetõséget nyújt az életképes szívizomterület azonosítására. Anyag és módszer: Tanulmányunkba 16 akut miokardialis infarktuson átesett beteget vettünk be. Minden beteget primér PTCA útján revaszkularizáltunk. A beteganyagból két csoportot különítettünk el: az I. csoport 4 betegbõl áll, akinél õssejtbeültetést végeztünk 6 héttel a PTCA után. II csoport: 30 posztinfarktusos beteg akit nem PTCA-val kezeltünk. A szívkamra globális és szegmentáris funkcióját, õssejtbeültetés elõtt és után (3 hónap), 3D echokardiográfiával tanulmányoztuk. Eredmények: Minden esetben a tünetek hiányát és az életminõség javulását észleltük. Az I. csoportban az ejekciós frakció 40%-ról 45,5%-ra, míg a II. csoportban 41%-ról 44%-ra emelkedett. A 3D echokardiográfia hozzásegített az õssejtbeültetés célterületét képezõ miokardium szegmentum objektív azonosításához. A 3 hónap után elvégzett 3D echokardiográfiás vizsgálat a következõket jelezte: a falmozgászavarok regressziója (42%-kal az I. csoport esetében, és 28%-kal a II. csoport esetében, p=0,05), a szinkronizmus és falmozgás javulása a transzplantációs célszegmentumokban (51%-kal az I. csoport esetében, és 34%-kal a II. csoport esetében). Következtetések: Az õssejtbeültetés egy hatásos alternatívának tûnik az infarktust szenvedett miokardiális szegmentumok kezelésére. Klinikánkon elvégzett beavatkozások eredményeként, a nemzetközi szakirodalom adataihoz hasonlóan, javulást észleltünk a betegek állapotában (tünetek, ejekciós frakció). A 3D echokardiográfiás elemzés lehetõséget nyújt a miokardium-funkció tanulmányozására revaszkularizáció és õssejtbeültetés után.
ECHOCARDIOGRAPHIC STUDY DOES NOT SUBSTITUTE ENDOMYOCARDIAL BIOPSY AFTER HEART TRANSPLANTATION Keywords: heart transplantation-endomyocardial biopsy, left ventricular dysfunction, right ventricular dysfunction, Tissue Doppler studies Objective: Our objective was to determine the most relevant echocardiographic parameters to detect associated with allograft rejection among heart transplant recipients. Patients and methods: Forty-three consecutive recipients underwent serial conventional echocardiography and according to our institutional protocol. Seventy-three echocardiographic studies were compared with endomyocardial biopsies (EMB) performed at the same time. Results: The mean age of patients was 49±10 years. The time from transplantation was 2 to 180 months (median 18 months). Patients with no rejection, group 1 (n=41) were compared with patients with rejection signs in EMB samples (³1 grade rejection), group 2 (n=32). There was no significant difference between group 1 and 2 in left ventricular systolic or diastolic function parameters (ejection fraction: 59±11% vs. 63±11, p=0.14; velocity time integral: 15±3 vs. 16±3, p=0.54; TD systolic velocity: 8.4±2.6 vs. 7.5±2.4, p=0.13; Em/Ea: 6.40±0.4 vs. 7.7±0.2, p= 0.14; DT: 153±40 vs. 147±35, p=0.50) or right ventricular systolic function (tricuspidal anular movement: 15.0±4 vs. 15.4±4.7, p=0.72; TD systolic velocity: 9.0±3.0 vs. 8.6±2.7, p=0.51) or IVC diameter ³20 mm (50% vs 50%). Only pericardial effusion shows significant difference between group 1 and group 2 (29% and 71%, respectively p=0.01). Conclusion: These data suggest that echocardiography does not substitute endomyocardial biopsy, but may be a useful complementary non-invasive method in long term follow up after heart transplantation.
COMPUTERIZED 3D EVALUATION OF THE TARGET AREA FOR STEM CELL TRANSPLANTATION AND OF EVOLUTION OF FUNCTION, VIABILITY AND VENTRICULAR SYNCRONISM POSTTRANSPLANTATION IN PATIENTS WITH REVASCULARISED MYOCARDAL INFARCTION PATIENTS – EXPERIENCE OF CLINIC OF CARD Keywords: acut myocardial infarction, PTCA, stem cell implantation Introduction: Stem cell transplantation after myocardial infarction is an innovative therapy in order to save larger myocardial areas and to recover hibernated myocardium post infarction. Computerized 3D echocardiography can be an alternative in order to identify areas of viable myocardium as a target area for stem cell transplantation, when other imagistic techniques are not available (SPECT, PET). Materials and methods: The study was performed in 16 post myocardial infarction patients (Group I), who benefited from per primam revascularization procedure. The patients were hospitalized in Clinic of Cardiology from Targu-Mures. Group II: 30 patients without transplantation (the control group). Computerized 3D echography was used to evaluate global and segmentary ventricular function before and after transplantation. Results: There has been obtained an improvement of symptoms and of quality of life for all patients, with an increase of ejection fraction from 40.7% to 45.5% in Group I, compared to an increase from 41% to 44% in Group II. Computerized 3D echography analysis accurately identified (using objective parameters), the target area for stem cell transplantation. That was the anterior-basal ventricular segment in 2 cases, and the antero-median segment in the other 2 patients. There have been used computerized polar maps of kinetics and of contraction curves for the 16 segments. At the 3 months follow-up,based on the computerized 3D echography analysis performed, has been demonstrated the regression of the segmentary kinetics’ disorders (with 42% in Group I, compared to 28% in Group II – p=0.05) , and the improvement of synchronicity of ventricular segments (with 51% in posttranplantation segments, compared to 34% in the control group – p=0.01). Conclusions: Stem cell transplantation seems to be a beneficial innovative therapy in order to save larger areas of postinfarcton myocardium. The experience of Clinic of Cardiology from Tirgu-Mures, although still limited because of the small number of cases, shows the increase of EF posttransplantation and the improvement of symptoms, in accordance to results published in international literature. Computerized 3D echocardiography analysis was used to identify with objective parameters the target area of infarcted myocardium.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B4
Echokardiográfia/Echocardiography LÉTEZIK-E IZOLÁLT DIASZTOLÉS DISZFUNKCIÓ? Dénes Mónika, Lengyel Mária Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Háttér: Az irodalomban megoszlanak a vélemények arról, hogy létezik-e szisztolés diszfunkció nélkül magas töltõnyomással (MTNY) járó diasztolés diszfunkció (DD). Cél: Vizsgálatunk célja az volt, hogy kimutassuk, megtartott ejekciós frakcióval (EF) járó DD-ben milyen a betegek longitudinális szisztolés balkamra funkciója. Betegek: 69 konzekutív, megtartott szisztolés funkciójú (EF>50%), DD-s beteget vontunk be a vizsgálatba (26 férfi; átlagéletkor: 70,6±14,9 év). A kontrollcsoportot 44 normál egyén (21 férfi; átlag életkor: 58,0±16,7 év) képezte. Módszer: M-móddal mértük a radiális szisztolés funkciót jelzõ EF-et, Dopplerechocardiográfiával a mitrális beáramlási görbe E és A sebességeit, a decelerációs idõt (DT), a tüdõvéna görbe szisztolés (S) és diasztolés (D) sebességeit. A hosszanti rostok szisztolés (Sa) és diasztolés (Ea, Aa) sebességeit szöveti Doppler-echocardiográfiával mértük a laterális mitrális anulusban. Számítottuk az E/A, E/Ea, és S/D hányadosokat. Közepes/súlyos fokú DD-t jelentett az MTNY: DT <150 ms, E/Ea ³7, vagy S/D <1. Eredmények: A betegeket 3 csoportba osztottuk: 1. csoport: relaxációs zavar (E/A<1 és DT>240 ms; n=26, átlagéletkor: 70,7±11,0 év); 2. csoport: aszimptomatikus, MTNY-nyel járó DD (n=30, átlagéletkor: 67,1±18,7 év); 3. csoport: diasztolés szívelégtelenség (DSZE; n=13, átlagéletkor: 78,5±8,2 év). A csoportok korban, és EF-ban nem különböztek. Az Sa sebesség a 3. csoportban kisebb volt, mint az 1. csoportban (13,9±3,1 vs. 17,1±2,6 cm/s; p<0,05), de nem különbözött a 2. csoporttól (vs. 15,3±4,2 cm/s; p=0,51). A 44 normál egyén átlag Sa-jának 95%-os konfidencia intervalluma alapján számolt kóros érték (<15 cm/s) az 1. csoport 8%-ában, a 2. csoport 47%-ában, a 3. csoport 61%-ában fordult elõ. Egyik csoportban sem függött össze az Sa a korral, az EF-val, vagy a szívfrekvenciával. A teljes csoportban negatív összefüggést találtunk a töltõnyomás (E/Ea) és az Sa között (r=–0,40; p<0,001). Következtetések: megtartott radiális szisztolés funkció mellett a longitudinális szisztolés funkció relaxációs zavarban normális, míg közepes/súlyos fokú DD-ben és DSZE-ben gyakran csökkent.
A SZISZTOLÉS MIOKARDIUM FUNKCIÓ VIZSGÁLATA TDI-STRAIN MÓDSZERREL HIPERTRÓFIÁS KARDIOMIOPÁTIÁBAN Halmai László, Sepp Róbert, Nagy Viktória, Pálinkás Attila, Forster Tamás, Varga Albert Szegedi Tudományegyetem ÁOK, Belgyógyászati Intenzív Osztály, Szeged Szegedi Tudományegyetem ÁOK, II. sz. Belklinika és Kardiológiai Központ, Szeged Erzsébet Kórház, Belgyógyászati Osztály, Hódmezõvásárhely Háttér: A hipertrófiás kardiomiopátiában (HCM) általában normális hagyományos bal kamrai szisztolés paraméterek értékek ellenére a longitudinális miokardium funkcióról kevés adat áll rendelkezésre. A regionális funkció megítélése miokardiális strain (ºsys) mérésével is újabban lehetségessé vált. Célok: A ºsys meghatározásának van-e additív szerepe a konvencionális szisztolés funkció mérésekhez képest? A ºsys analízis HCM-ben utal-e csökkent miokardium funkcióra? Betegek: 26 HCM-beteg és 25 nem- és életkor-egyeztetett kontroll alanyt vizsgáltunk. Bal kamra és bal pitvar átmérõk, falvastagság, az EF meghatározása a standard módszerekkel történt. Longitudinális, circumferentiális és radiális color-TDI ºsys mérést végeztünk a 6 bazális, 6 mid-szegmentumokon az apikális nézetben és a midventrikuláris szegmentumokon a parasternális nézetekben. Az átlag +SD értékeket off-line számoltuk, a HCM-betegekben a bazális szegmentumokat a többi szegmentumokkal is összehasonlítottuk. Eredmények: Az EF hasonló értékeket mutattak (75,1+2,9 HCM vs. 70,3+6,1% kontroll esetén), a bal pitvar kissé dilatált a betegekben (42,4+5,8 vs. 33,6+3,7mm, p<0,05), a longitudinális strain értékek alacsonyabbak HCM-ben (–15,1+6,2 vs –20,3+5,6%, p<0,03) a kontrollokhoz képest. A bazális szegmentumokban a strain csökkent (–9,2+4,7%) a többi régióhoz képest (–12,7+7,1%, (p<0,01). A circumferenciális (–16,8+7,1 vs. –19,6+5,2, p<0,03) és radiális irányú értékek (–25,2+13,9 vs. 36,8+17,2%, p<0,01) szintén csökkentek voltak a betegek esetén. Következtetések: A HCM-betegekben mérhetõ normális konvencionális bal kamrai szisztolés funkció értékek ellenére a strain analízis a longitudinális miokardium funkció csökkenését mutatta, amely elsõsorban a bazális szegmentumokat érinti. A circumferenciális és radiális deformáció értékei szintén mérsékeltek, amely látens globális szisztolés diszfunkcióra utaló. Mindezek alapján a TDI-strain analízis a hagyományos szisztolés funkció mérési módszereknél szenzitívebb index lehet a globális miokardium-funkció megítélésében, ami tükrözi az alapbetegség diffúz jellegét is e betegcsoportban.
DOES PURE DIASTOLIC DYSFUNCTION EXIST? Keywords: diastolic dysfunction, systolic dysfunction, tissue Doppler imaging Background: It is still controversial in the literature, whether diastolic dysfunction (DD) with elevated filling pressure (EFP) but without systolic dysfunction exists? Objectives: Our aim was to assess the longitudinal systolic function (SF) of patients with DD and preserved ejection fraction (EF). Patients: 69 consecutive patients with DD and preserved EF ( >50%) were enrolled (26 males; mean age: 58.0±16.7 years) into the study. They were compared with 44 normal subjects (21 males; mean age: 58.0±16.7 years). Methods: EF was obtained by M-mode, as a marker of radial SF. E and A velocities, and deceleration time (DT) of the mitral inflow pattern, and the systolic (S) and diastolic (D) velocities of the pulmonary venous flow were measured by Dopplerechocardiography. Longitudinal systolic (Sa) and diastolic (Ea, Aa) myocardial function was measured by tissue Doppler imaging (TDI) at the lateral mitral anulus. The E/A, E/Ea and S/D ratios were calculated. EFP was defined as DT <150 ms, E/Ea ³7, or S/D <1, which indicated moderate or severe DD. Results: the patiens were divided into 3 groups: group 1: impaired relaxation (E/A <1 and DT >240 ms; n=26, mean age: 70.7±11.0 years); group 2: asymptomatic DD with EFP (n=30; mean age: 67.1±18.7 years); group 3: diastolic heart failure (DHF; n=13, mean age: 78.5±8.2 years). There was no difference between the groups in age and EF. In group 3 the Sa velocity was lower than in group 1 (13.9±3.1 vs. 17.1±2.6 cm/s; p<0.05), but did not differ from group 2 (vs. 15.3±4.2 cm/s; p=0.51). The normal value of Sa was defined as mean ±95% confidence interval of the 44 normal subjects. 8% of patients in group 1, 47% in group 2, and 61% in group 3 had reduced longitudinal SF (Sa <15 cm/s). In neither of the groups was any correlation of Sa with age, or EF, or heart rate. In the entire group a negative correlation was found between Sa and E/Ea (r=-0.40; p<0.001). Conclusions: in patients with preserved radial SF and impaired relaxation the longitudinal SF is normal, but worsening diastolic function is associated with progressive decline in longitudinal SF.
ASSESSMENT OF SYSTOLIC MYOCARDIAL FUNCTION BY TDI-STRAIN ANALYSIS IN HYPERTROPHIC CARDIOMYOPATHY Keywords: strain analysis, echocardiography, hypertrophic cardiomyopathy, myocardial function Despite normal conventional indices of global systolic function can be detected in HCM, the longitudinal myocardial function has not been evaluated extensively in this disease. Evaluation of regional function can be performed recently by measuring myocardial strain (ºsys) or deformation. Aims: We wanted to know if there is any additive value of measurement of ºsys over conventional systolic function measurements and evidence of impaired systolic function by ºsys analysis in patients with HCM. Subjects: 26 patients with HCM and 25 gender and age-matched controls were examined. LV and LA dimensions, wall thickness, EF were measured according to standard protocols. Longitudinal, circumferential and radial ºsys was measured on 6 basal and 6 mid-segments in the apical view and in midventricular segments in the parasternal views. The mean values +SD were calculated for each, then the basal segments were also compared with the other segments in HCM patients. Results: EF was comparable in both groups (75.1+2.9 in HCM vs. 70.3+6.1% in controls), the LA was slightly more dilated in patients (42.4+5.8 vs. 33.6+ 3.7mm, p<0.05), the longitudinal strain values were less in HCM patients (–15.1+6.2 vs –20.3+5.6%, p<0.03) then controls. In the basal segments the strain was reduced (–9.2+4.7%) vs. all other segments (–12.7+7.1%, (p<0.01). The circumferential values (–16.8+7.1 vs. –19.6+5.2, p<0.03) and radial measures (–25.2+13.9 vs 36.8+17.2%, p<0.01) also were decreased in patients. Conclusions: Despite normal conventional values of left ventricular systolic function could be detected in HCM, strain analysis could reveal a steady decrease of longitudinal myocardial function in this patient group, which is more confined to the basal segments. The circumferential and radial deformation appears to be also changed in our patients revealing a subclinical global systolic dysfunction. Hence, strain assessment appears to be more sensitive index of global myocardial function than standard LV function assessment, underlining the diffuse nature of the disease.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B5
Echokardiográfia/Echocardiography ÚJ PARAMÉTER A BAL KAMRAI SZISZTOLÉS FUNKCIÓ ÉRTÉKELÉSÉHEZ Lengyel Mária, Dénes Mónika Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Háttér: Ismert, hogy a szubendokardiális, hosszanti miokardiális rostok a legérzékenyebbek a miokradiumot ért károsodásokra. Célunk ezért az volt, hogy szöveti Doppler-echokardiográfiával (TDI) meghatározzuk a hosszanti rostok szisztolés és diasztolés funkcióját normál egyénekben, és vizsgáljuk az ejekciós frakció (EF) és a hosszanti rostok szisztolés sebességének összefüggését. A vizsgálatba 44 normál egyént (21 férfi, átlagéletkor: 58,0±16,7 év), és 20 szisztolés diszfunkciójú (SZD) beteget (EF <50%; 13 férfi, átlagéletkor: 71,9±12,8 év) vontunk be. Módszer: M-móddal mértük az EF-t, Doppler-echokardiográfiával a mitrális beáramlási görbe kora-, és késõdiasztolés sebességeit (E, A) és a decelerációs idõt (DT). A subendokardiális hosszanti rostok szisztolés (Sa) és diasztolés (Ea, Aa) sebességeit TDI-vel mértük a laterális mitrális anulusban. Számítottuk az E/A, E/Ea és Ea/Aa hányadosokat. Eredmények: Normál átlagértékek: Sa: 16,9±3,5 cm/s; Ea: 15,5±4,3 cm/s; Aa: 15,7±3,8 cm/s; E/Ea: 4,6±1,1; Ea/Aa: 1,05±0,4. A SZD-jú betegek körében mind az Sa (12,2±3,8 vs. 16,9±3,5 cm/s, p<0,001), mind az Ea sebességek (12,6±3,2 vs. 15,5±4,3 cm/s, p<0,01) kisebbek voltak a normálokéhoz képest, az E/Ea arány pedig emelkedett (6,7±1,9 vs. 4,6±1,1; p<0,001). Normál egyénekben az Sa sebesség nem függött össze sem a korral (r=0,14; p=0,35), sem az EF-val (r=–0,01; p=0,93), sem pedig a diasztolés funkcióval (Ea: r=0,20; p=0,19; E/Ea: r=–0,09; p=0,52). Szoros összefüggést mutatott viszont a korral az Ea (r=–0,62; p<0,001), az Aa (r=0,42; p<0,005), az Ea/Aa (r=–0,74; p<0,001) és az E/Ea (r=0,46; p<0,005) hányados. SZD esetén az Sa sebesség egyenes összefüggést mutatott az EF-val (r=0,68; p<0,001) és az Ea sebességgel (r=0,48; p<0,05). SZD-ban a kor nem befolyásolta az Sa (r=–0,33; p=0,16), Ea sebességeket (r=–0,24; p=0,3), és az Ea/Aa hányadost (r=–0,13; p=0,69), de az E/Ea hányados a korral enyhén emelkedett (r=0,45; p=0,046). Következtetések: Normál egyénekben a hosszanti miokardiális rostok diasztolés funkciója a korral csökken, a szisztolés nem változik. A TDI-vel meghatározott Sa sebesség új lehetõség a szisztolés funkció megítélésére.
A NORMÁL BAL PITVARI FÜLCSE ÁRAMLÁS ELÕREJELZÕ TÉNYEZÕI PITVARFIBRILLÁLÓ BETEGEK KARDIOVERZIÓJÁT KÖVETÕEN EGY HÉTTEL Nagy Edit, Nagy Viktória, Alfredo Pizzuti, Emanuele Antonielli, Varga Albert, Császár Ildikó, Forster Tamás, Pálinkás Attila Erzsébet Kórház-Rendelõintézet, Belgyógyászati Osztály, Hódmezõvásárhely, SZTE, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, I. sz. Kardiológiai Osztály, Umberto Hospital, Torino, Olaszország; Kardiológiai Osztály, SS Annunziata Kórház, Savigliano, Olaszország Bevezetés: A nem valvuláris eredetû pitvarfibrilláció (NVPF) sikeres kardioverzióját (KV) követõ bal pitvari fülcse (BPF) kontraktilis funkciózavar meghatározó tényezõi még nem kellõen feltártak. Cél: A sikeres KV után 1 hét múlva mért normális BPF áramlás elõrejelzõ tényezõinek meghatározása NVPF betegeknél. Beteganyag és módszerek: A vizsgálatba 87 (életkor: 68±10 év) sikeres KV-n átesett és a sinusritmust legalább 1 hétig megtartó beteget vontunk be. A KV-t közvetlenül megelõzõen, illetve a konverziót követõ 7. napon valamennyi betegnél transthoracalis és transoesophagealis echokardiográfia (TEE) történt, amelynek során a BPF telediasztolés kiáramlási csúcs sebességet (BPFKS) pulzatilis Dopplerrel vizsgáltuk. Vizsgálatunkban a BPFKS normál értékének alsó határa 40 cm/sec volt. Eredmények: A KV-t egy héttel követõen 65 (75%) beteg BPFKS-e volt >40 cm/sec. Egyváltozós analízis során a KV elõtt meghatározott klinikai és echokardiográfiás paraméterek közül a 2 hétnél rövidebb NVPF fennállási idõ, a >30 cm/sec pre-KV-s BPFKS, a <45 mm-s bal pitvari átmérõ, a bal pitvari spontán echokontraszt hiánya, a férfi nem és a £65 életkor jelezték elõre a KV után egy héttel mért normál BPF áramlást. Multivariáns logisztikus regressziós analízis során a >30 m/sec pre-KV-s BPFKS (p =0,00138, Chi-négyzet: 10,2, OR=23,2) más klinikai és echokardiográfiás változóktól függetlenül egyedül jelezte elõre a KV után egy héttel a normál BPF áramlást. A >30 cm/sec-s pre-CV-s BPFKS érzékenysége, fajlagossága, pozitív prediktív értéke, negatív prediktív értéke és általános diagnosztikus pontossága a KV-t egy héttel követõ normál BPF áramlásra vonatkozóan 73,8%, 90,9%, 96%, 54,1% és 78,2% voltak. Következtetés: NVPF-ban a sinusritmus helyreállítása elõtti TEE kapcsán meghatározott BPF áramlási sebesség más klinikai és echokardiográfiás paraméterektõl függetlenül jelzi elõre a BPF sikeres KV-t egy héttel követõ normális áramlási sebesség profilját.
NEW VARIABLE TO ASSESS LEFT VENTRICULAR SYSTOLIC FUNCTION Keywords: systolic function, diastolic function, tissue Doppler imaging Background: Longitudinal subendocardial myocardial function may be the most sensitive marker of systolic dysfunction. Objective: In this study we investigated longitudinal systolic and diastolic function in normal subjects and the correlation of ejection fraction (EF) and the systolic velocity of longitudinal fibers. 44 normal subjects (21 males, mean age: 58.0±16.7 years), and 20 patients with systolic dysfunction (SD; EF<50%, 13 males, mean age: 71.9±12.8 years) were enrolled. Methods: EF was calculated by M-mode echocardiography. Doppler-echocardiography was used to measure mitral E and A velocities, and deceleration time (DT). Longitudinal myocardial systolic (Sa) and diastolic (Ea, Aa) velocities were obtained by tissue Doppler imaging (TDI) at the lateral mitral anulus. E/A, E/Ea and Ea/Aa ratios were calculated. Results: Normal mean values for Sa: 16.9±3.5 cm/s; Ea: 15.5±4.3 cm/s; Aa: 15.7±3.8 cm/s; E/Ea: 4.6±1.1; Ea/Aa: 1.05±0.4. In the SD group both Sa (12.2±3.8 vs. 16.9±3.5 cm/s, p<0.001) and Ea velocities (12.6±3.2 vs. 15.5±4.3 cm/s, p<0.01) were significantly lower than in normals and E/Ea was higher (6.7±1.9 vs. 4.6±1.1; p<0.001). In normals there was no correlation of Sa with age (r=0.14; p=0.35) or EF (r=–0.01; p=0.93) or diastolic function (Ea: r=0.20; p=0.19; E/Ea: r=–0.09; p=0.52). There was an excellent correlation however of age with Ea (r=–0.62; p<0.001), Aa (r=0.42; p<0.005), Ea/Aa (r=–0.74; p<0.001) and E/Ea (r=0.46; p<0.005). In the SD group Sa was related significantly to EF (r=0.68; p<0.001) and Ea (r=0.48; p<0.05), but neither variable was affected by age (Sa: r=–0.33; p=0.16, Ea: r=–0.24; p=0.3, Ea/Aa r=–0.13; p=0.69), although there was a weak correlation between age and E/Ea (r=0.45; p=0.046). Conclusions: in normal subjects longitudinal diastolic function decreases with age, but systolic function does not change. Sa velocity obtained by TDI is a new direction to assess left ventricular systolic function.
PREDICTORS OF NORMAL LEFT ATRIAL APPENDAGE FLOW VELOCITY ONE WEEK AFTER AFTER CARDIOVERSION OF NON-VALVULAR ATRIAL FIBRILLATION Keywords: atrial fibrillation, cardioversion, transesophageal echocardioagraphy Background: Mechanical dysfunction of the left atrial appendage (LAA) after successful cardioversion (CV) in patients with non-valvular atrial fibrillation (AF) is a well known phenomenon. However, determinants and factors influencing this process have not been fully elucidated. Purpose: To evaluate the clinical and echocardiographic predictors of presence of normal LAA flow velocity profile one week after successful restoration of sinus rhythm (SR) in patients with non-valvular AF. Patients and method: Clinical, transthoracic and transesophageal echocardiographic (TEE) data were measured immediately before and 1 week after successful CV in 87 patients (mean age: 68±10 years, 50 males) with non-valvular AF. LAA flow profile was considered normal in SR if the telediastolic LAA peak emptying flow velocity (LAAPEV) assessed by TEE guided pulsed Doppler echocardiography exceeded 40 cm/sec. Results: LAAPEV was >40 cm/sec one week after successful CV in 65 (75%) patients. On multivariate logistic regression analysis, only the pre-CV LAAPEV >30 cm/sec predicted (p =0.00138, Chi-square: 10.2, OR=23.2, CI 95%=3.4–159.0) the normal LAA flow pattern one week after CV, outperforming other univariate predictors such as AF duration £2 weeks, left atrial parasternal diameter <45 mm, absence of left atrial spontaneous echo contrast before CV, male sex and age £65 years. The sensitivity, specificity, positive predictive value, negative predictive value and overall accuracy of the mean pre-CV LAAPEV >30 cm/s for assessing the normal LAA flow velocity profile one week after CV were 73.8%, 90.9%, 96%, 54.1% and 78.2%, respectively. The pre-CV LAAPEV correlated significantly with 1 week post-CV LAAPEV (r=0.62, p<0.001). Conclusion: LAA flow velocity pattern determined by TEE before CV has an independent value in predicting normal LAA flow velocity profile early after successful CV of non-valvular AF.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B6
Echokardiográfia/Echocardiography NONCOMPACTION CARDIOMYOPATHIÁS BETEGEK REAL-TIME 3-DIMENZIÓS ECHOCARDIOGRAPHIÁS VIZSGÁLATA Nemes Attila, Marcel L. Geleijnse, Osama I.I. Soliman, Ashraf M. Anwar, Kadir Caliskan, Folkert J. ten Cate Szegedi Tudományegyetem, II. sz. Belgyógyászati Kilinika és Kardiológiai Központ, Szeged, Erasmus MC, Thoraxcentrum, Kardiológiai Klinika, Rotterdam, Hollandia, Al-Azhar Egyetem, Al-Hussein Egyetemi Kórház, Kardiológiai Klinika, Kairó, Egyiptom Bevezetés: A noncompaction cardiomyopathiát (NCCM) szivacsszerû myocardium jellemzi, amely együtt jár a szívelégtelenség és a szisztémás embolizáció magas incidenciájával. Real-time 3-dimenziós echocardiographia (RT3DE) során könnyen rögzíthetõ egy piramis alakú 3D adatbázis, amely magában foglalhatja a teljes bal kamrát (LV). A RT3DE szerepe igazolt a globális és regionális LV térfogatok és a mitrális billentyû ‘en-face' vizsgálatában. A jelen vizsgálatsorozat célja a RT3DE potenciális elõnyeinek tisztázása volt NCCM-ben szenvedõ betegekben. Betegek és módszerek: A vizsgálatok során 20 igazolt NCCM-ben szenvedõ beteg eredményét hasonlítottuk 20 kontroll esetéhez. A 3D adatokat X4 mátrix transducerhez csatlakoztatott RT3DE rendszerrel rögzítettük és az alábbi paramétereket mértük: mitrális annulus (MA) átmérõje és területe, MA frakcionális rövidülés (MAFS), bal pitvari ejekciós erõ (LAEF) és a globális és egyes LV szegmentumokra vonatkoztatott LV ejekciós frakció (LVEF). Eredmények: A globális LVEF az NCCM-s betegekben alacsonyabb volt a kontrollokhoz képest (38,0±18,3% vs. 56,9±9,2%, p<0,05). A kompaktált és a nemkompaktált LV szegmentumokat hasonlóan emelkedett szegmentális LV térfogatok és csökkent regionális LVEF jellemezték a kontrollokhoz képest (44±18% és 40±23% vs. 62±13%). A mitrális regurgitáció prevalenciája és súlyossága magasabb volt NCCM-ben. Mitral annulus átmérõje és területe nagyobb volt, míg a MAFS (13,7±8,0% vs. 20,6±9,8%, p<0.05) értéke alacsonyabb volt NCCM esetén. A LAEF szignifikánsan magasabbnak bizonyult NCCM-ben (12,7±7,6 vs. 4,9±2,1 kdyne, p<0,01). Következtetések: NCCM esetén a MA megnagyobbodott és funkciója megromlott, amely együtt jár a mitrális regurgitáció magasabb incidenciájával és súlyosságával. A LAEF, mint a bal kamrai diasztole jellemzõje emelkedett NCCM-ben, amely kompenzáló bal pitvari munkát jelenthet a diszfunkciós LV-vel szemben. Az NCCM-ben észlelhetõ LV szisztolés diszfunkció nemcsak a nemkompaktált LV szegmentumokat érinti, hanem a kompaktáltakat is.
A REGIONÁLIS BAL KAMRA FUNKCIÓ VIZSGÁLATA IZOLÁLT BAL KAMRAI NONKOMPAKTÁCIÓBAN Varga-Szemes Ákos, Tóth Levente, Faludi Réka, Papp Lajos, Simor Tamás PTE KK, Szívgyógyászati, Klinika Bevezetés: Az izolált bal kamrai nonkompaktáció (ILVNC) a bal kamra izomzatának fokozott trabekularizációjával jár. Munkánk célja a nonkompaktáció foka és a szegmentális szisztolés funkció összefüggésének vizsgálata. Betegek, módszerek: 43 ILVNC-s betegnél (28 férfi, átlagéletkor: 50±16 év) a szív MR-vizsgálat rövidtengelyi felvételein, a 17-szegmentumos modellt alkalmazva minden szegmentumban megmértük a falvastagságot (WT) a teljes szegmentumban (T), a kompakt (C) és a nonkompakt (NC) rétegekben végdiasztoléban (d) és végszisztoléban (s). A regionális szisztolés funkciót jellemzõ falvastagodás mértékét a WT%=100*(WTs-WTd)/WTd képlet alapján számoltuk. A szisztolés NC/C arány alapján 3 csoportot képeztünk: I. cs: nincs NC réteg, II. cs: NC/C≤2, III. cs: NC/C>2. A statisztikai elemzéshez ANOVA-tesztet és regresszió analízist használtunk. Eredmények: 731 szegmentumot (I. cs: 128 [17,5%], II cs: 439 [60,1%], III cs: 164 [22,4%]) elemeztünk. Az I., II. és III. csoportban a WTTd (mm): 9,5±2,2 vs. 15±5,1 vs. 20,7±3,5 (p<0,001); a WTCd (mm): 9,5±2,2 vs. 6,7±1,7 vs. 5,4±1,2 (p<0,001); a WTT%: 30,3±19,1 vs. 16,1±27,1 vs. 1,5±9,9 (p<0,05); a WTC%: 30,3±19,1 vs. 45,2±34,8 vs. 19,5±14,7 (p<0,001). A WTC% negatívan korrelál a WTCd-vel és a NC/C aránnyal (r=–0,224, p<0,01 vs. r=–0,279, p<0,01). Ugyanez figyelhetõ meg a WTT% és a WTTd, illetve a NC/C-arány között is. (r=–0,479, p<0,01 vs. r=–0,190, p<0,01). Következtetések: A nonkompaktáció súlyosbodásával a teljes szegmentum vastagabb, szisztolés funkciója csökken, a C réteg pedig abszolút mértékben is vékonyabb lesz, szisztolés funkciója kisfokú nonkompaktáció esetén meghaladja a normál szegmentumokét, míg súlyosabb nonkompaktáció esetén jelentõs hipokinézist mutat. A NC szegmentumokban a C réteg szisztolés funkciója fordítottan arányos a vastagságával és a NC/C aránnyal. Ez a megfigyelés segíthet az ILVNC-ben kialakuló globális bal kamra funkció csökkenés és a következményes szívelégtelenség patofiziológiájának megértésében.
EVALUATION OF NONCOMPACTION CARDIOMYOPATHY BY REAL-TIME 3-DIMENSIONAL ECHOCARDIOGRAPHY Keywords: cardiomyopathy, echocardiography Background: Noncompaction cardiomyopathy (NCCM) is a new clinical entity characterized by spongy myocardium associated with a high incidence of heart failure and systemic embolisation. Real-time 3-dimensional echocardiography (RT3DE) allows fast acquisition of 3D pyramidal data that encompasses the entire left ventricle (LV). Recent studies have demonstrated the value of RT3DE in the evaluation of global and regional LV function and ‘en-face' assessment of mitral valve. The aim of the current study was to clarify the potential usefulness of RT3DE in the evaluation of NCCM. Patients and methods: The study comprised 20 patients with established diagnosis of NCCM and 20 matched control subjects. The 3D images were acquired with a RT3DE system with X4 matrix array transducer. The following parameters were measured: mitral annulus (MA) diameter (MAD) and area (MAA), MA fractional shortening (MAFS), left atrial ejection force (LAEF) and global and regional LV ejection fraction (LVEF). Results: Global LVEF in NCCM patients was lower in NCCM compared to controls (38.0±18.3% vs. 56.9±9.2%, p<0.05). Noncompacted and compacted LV segments have comparable increased regional volumes and reduced LVEF compared to control segments (44±18% és 40±23% vs. 62±13%). The prevalence and severity of mitral regurgitation were higher in NCCM. Mitral annulus diameter and area were larger, while MAFS (13.7±8.0% vs. 20.6±9.8%, p<0.05) was significantly impaired in NCCM patients. Compared with control subjects, LAEF (12.7±7.6 vs. 4.9±2.1 kdyne, p<0.01) was significantly increased in NCCM patients. Conclusions: Mitral annulus enlargement and functional impairment are present in NCCM patients with a higher incidence and severity of mitral regurgitation. LAEF as a characteristic of LV diastolic function is increased in NCCM patients compared to normal individuals. These results can suggest compensating left atrial work against the dysfunctional LV. Systolic LV dysfunction observed in NCCM is not confined to noncompacted LV segments.
CHARACTERIZATION OF LEFT VENTRICULAR REGIONAL FUNCTION IN ISOLATED LEFT VENTRICULAR NONCOMPACTION ILVNC, regional function, heart failure, cardiac MRI Introduction: Isolated left ventricular noncompaction (ILVNC) is characterized by hypertrabeculation of the left ventricular (LV) myocardium. Our aim was to study the correlations between the extent of noncompaction and segmental systolic function. Patients, methods: Cardiac MRI was performed in 43 ILVNC patients (28 male, mean age: 50±16ys). Total (T), compacted (C) and noncompacted (NC) wall thicknesses (WT) in end-diastolic (d) and end-systolic (s) cardiac phases were measured in short axis images based on the 17-segments model. Regional systolic function was calculated using the equation WT%=100*(WTs-WTd)/WTd. 3 groups (Gr) were created based on the NC/C ratio: Gr I: absence of NC layer, Gr II: NC/C≤2, Gr III: NC/C>2. Statistical analyses were performed using ANOVA and linear regression. Results: 731 segments (Gr I 128 [17.5%], Gr II 439 [60.1%], Gr III 164 [22.4%]) were analysed. In Gr I, Gr II and Gr III the WTTd were 9.5±2.2, 15±5.1, 20.7±3.5 mm (p<0.001), while the WTCd were 9.5±2.2, 6.7±1.7, 5.4±1.2 mm (p<0.001), respectively. In Gr I, Gr II and Gr III the WTT% were 30.3±19.1, 16.1±27.1, 1.5±9.9% (p<0.05), while the WTC% were 30.3±19.1, 45.2±34.8, 19.5±14.7% (p<0.001), respectively. Negative correlations were found among WTCd, NC/C ratio and WTC% (r=–0.224, p<0.01 vs. r=–0.279, p<0.01), as well among WTTd, NC/C ratio and WTT% (r=-0.479, p<0.01 vs. r=–0.190, p<0.01). Conclusions: The WTT of the segments increases, while the systolic function of the segments and the absolute thickness of the C layer decreases parallel to the severity of the extent of noncompaction. In the case of mild noncompaction the systolic function of C layer exceeds the systolic function of the normal segments while in severe noncompaction it shows significant hypokinesis. The systolic function of the C layer is inversely proportional to the WTC, and the NC/C ratio. This observation may explain the decreased global LV function and pathophysiology of the heart failure in ILVNC.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B7
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology POLI(ADP-RIBÓZ)POLIMERÁZ ENZIM GÁTLÁSÁNAK HATÁSA FIATAL SPONTÁN HIPERTENZÍV PATKÁNY SZÍVEKRE Bartha Éva, Magyar Klára, Solti Izabella, Kovács Krisztina, Hideg Kálmán, Sümegi Balázs, Halmosi Róbert, Tóth Kálmán Pécsi Tudományegyetem OEKK, I.sz. Belgyógyászati Klinika, Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet, Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Pathológiai Intézet, Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Szerves és Gyógyszerkémiai Intézet, Pécs Háttér: A spontán hipertenzív patkány (SHR) alkalmas modell a magas vérnyomás és a következményes balkamra-hypertrophia tanulmányozására. A poli(ADPribóz)polimeráz (PARP) enzim aktivációja fontos szerepet tölt be a postinfarctusos myocardium remodeling kialakulásában. Cél: Jelen vizsgálatunkban egy quinazolin típusú PARP-gátlónak (L-2286) a hypertoniás cardiopathia kialakulásával szembeni védõ hatását kívántuk meghatározni SHR patkányokban. Módszer: 6 hetes hím SHR patkányokat L-2286-tal kezeltünk (5 mg/ttkg/d, per os, n=9, SHR-L), vagy placebót kaptak (n=8, SHR-C) 26 hétig. 6 hetes hím CFY Sprague-Dawley patkányokat használtunk kortárs egészséges kontrollként (n=7, CFY). A kísérlet elõtt és a 26. hét végén szívultrahangos-vizsgálatot (Vevo 770, VisualSonics) végeztünk, illetve a vizsgálat végén meghatároztuk a plazma BNP szinteket. A fibrózis összehasonlítása céljából a szívizom metszeteket haematoxylineosinnal festettük meg. Az Akt-1, GSK-3ß, MAPK, PKC jelátviteli utak aktivációját Western-blottal vizsgáltuk. A kollagén lerakódás mértéke és a plazma BNP szintek szignifikánsan emelkedtek (p<0,05) az SHR-L és SHR-C csoportokban a CFY csoporthoz képest. Ezekben a paraméterekben javuló tendenciát észleltünk az L-2286 kezelés hatására, azonban ez a változás nem volt szignifikáns. Az L-2286 kezelés az ERK 1/2 aktivációját növelte (p<0,05), de a JNK, p-38-MAPK aktivációját nem befolyásolta. Az Akt-1, GSK-3ß és PKC ε foszforilációját növelte (p<0,01), míg a PKC α/β, ζ aktivációját csökkentette (p<0,05 vs. SHR-C) az L-2286. Eredmények: Echocardiographiás vizsgálattal az ejekciós frakció és a frakcionális rövidülés nem különbözött szignifikánsan a 3 csoport között, a bal kamrai végdiasztolés és végszisztolés térfogat azonban szignifikánsan nagyobb volt (p<0,05 SHR-L és SHR-C vs. CFY). A bal kamrai falvastagság (hátsó fal és septum) és bal kamra tömeg szignifikánsabb nagyobb volt az SHR csoportokban a CFY csoporthoz képest. A két SHR csoport (SHR-L és SHR-C) közül azonban az L-2286 kezelésben részesülõ csoportban (SHR-L) szignifikánsan alacsonyabbak voltak ezen paraméterek (p<0,05). Az SHR patkányokban szívizom hypertrophia jeleit észleltük. Eredményeink alapján elmondható, hogy az L-2286-tal végzett PARP-gátlás kedvezõen hat a fiatal SHR patkányokban a bal kamra-hypertrophia kialakulásával szemben.
A GLÜKÓZAMIN KÁROSÍTJA A NITROGÉN-MONOXID FÜGGÕ ARTERIOLÁS DILATÁCIÓT Beleznai Tímea Zsuzsanna, Rutkai Ibolya, Fehér Attila, Édes István, Bagi Zsolt DEOEC Kardiológiai Intézet Klinikai Fiziológia Tanszék, Debrecen, DEOEC Kardiológiai Intézet, Debrecen Háttér: A diabetes mellitusban (DM) jelenlévõ hyperglikémia károsítja a mikroerek vazomotor mûködését. Feltételeztük, hogy a magas glükóz koncentráció a hexózamin útvonalon keresztül glükózamin képzõdéshez vezet, ami a nitrogén-monoxid (NO) függõ arteriolás dilatációt károsítja. Módszer: Kísérleteinkben ezért egészséges hím Wistar patkányokból izolált vázizom arteriolákban (átmérõ: ~160 mikrométer) az agonisták által kiváltott érátmérõ változásokat figyeltük meg normál (NG, 5,5 mM) és magas glükóz (MG, 30 mM, 2 óráig) kezelés után. A MG-nak kitett erekben a hisztamin által kiváltott dilatáció jelentõsen lecsökkent, a NG-os körülmények között tartott erekhez viszonyítva (max: –6±6% és 69±9%). Az NO-donor, a nátrium nitroprusszid-függõ dilatáció nem különbözött a két csoportban. A NG-os erekben a NO-szintézis gátlása L-NAME-mel csökkentette a hisztamin által kiváltott dilatációt, ellenben a MG-zal kezelt erekre nem volt hatással. A hexózamin útvonal gátlása azaserinnel szignifikánsan megnövelte a hisztamin-indukálta dilatációt a MG-os erekben (max: 67±2%). Amennyiben NG-os körülmények között az ereket glükózaminnal inkubáltuk (5 mM, 2 óráig) csökkent a hisztamin kiváltotta dilatáció (max: 26±3%). Ezen eredmények szerint a magas glükóz koncentráció fokozza a glükózamin képzõdést, amely károsítja a hisztamin-indukálta, NO-függõ arteriolás dilatációt. Következtetés: Feltételezzük, hogy a hexózamin útvonal gátlásának szerepe lehet a DM-ban megfigyelt mikrovaszkuláris károsodások terápiájában, ugyanakkor eredményeink felvetik azt is, hogy az osteoarthritis terápiájában alkalmazott glükózamin a mikrovaszkuláris erek funkcióját károsíthatja.
EFFECT OF L-2286, A POLY(ADP-RIBOSE)POLYMERASE INHIBITOR ON YOUNG SPONTANEOUSLY HYPERTENSIVE RAT (SHR) HEARTS Keywords: PARP inhibition, intracellular signaling, left ventricular hypertrophy, echocardiography Background: Spontaneously hypertensive rat (SHR) is a suitable model for studies of hypertension and consequential left ventricular (LV) hypertrophy. It is known, that activation of poly(ADP-ribose)polymerase enzyme (PARP) plays an important role in the development of postinfarction myocardial remodeling. Objectives: In this study we examined the protective effect of a quinazoline-type PARP inhibitor (L-2286) on the development of hypertensive cardiopathy in SHR. Methods: 6-week-old SHR male rats were treated with L-2286 (5 mg/b.w. in kg/d, n=9, SHR-L) or placebo (n=8, SHR-C) p. os for 26 weeks. 6-week-old male CFY Sprague-Dawley rats were used as aged-matched, normotensive controls (n=7, CFY). Before treatment and at the end of the 26 week period echocardiography was performed (Vevo 770, VisualSonics) and at the end of the study plasma BNP activity was determined. To detect the extent of fibrotic areas, histologic samples were stained with hematoxylin-eosin. The phosphorylation state of Akt-1, GSK-3ß, MAPK and PKC cascades were monitored by Western blotting. Deposition of collagen and activity of plasma BNP (p<0.05) were significantly elevated in SHRL and SHR-C groups compared to the CFY group. These parameters showed improving tendencies due to L-2286 treatment, but these changes were not statistically significant. The activation of ERK 1/2 was increased (p<0.05), while JNK and p38-MAPK were not altered significantly (p>0.05) by L-2286 treatment. The phosphorylation of Akt-1, GSK-3ß and PKC ε were increased significantly (p<0.01), while the activity of PKC α/β, ζ were mitigated (p<0.05 vs. SHR-C) by L-2286 administration. Results: Echocardiographic measurements showed that ejection fraction and fractional shortening did not differ significantly among the three groups, while LV end-diastolic and end-systolic volumes increased significantly (p<0.05 SHR-L and SHR-C vs CFY). The thickness of the LV wall (posterior wall and septum) and the mass of LVs were significantly increased in SHRs (p<0.05 vs CFY). These parameters could be significantly decreased (p<0.05) by L-2286 treatment in SHRL compared to SHR-C group. In conclusion, we could detect the signs of LV hypertrophy in SHR group. Our results suggest that PARP inhibition with L-2286 treatment can have beneficial effect on the development of left ventricular hypertrophy in young SHRs.
GLUCOSAMINE IMPAIRS NITRIC OXIDE-DEPENDENT ARTERIOLAR DILATIONS Keywords: high glucose, glucosamine, histamine, azaserine Background: Hyperglycemia is associated with serious microvascular complications in diabetes mellitus. We hypothesized that under high glucose concentrations, activation of the hexosamine pathway leads to glucosamine formation, which interferes with nitric oxide (NO)-dependent arteriolar dilation. Methods: To test this postulation, skeletal muscle arterioles (diameter: ~160 micrometer) isolated from healthy, male Wistar rats were exposed to normal glucose (NG, 5.5 mM) or high glucose (HG, 30 mM for 2 hours) concentrations and agonist-induced diameter changes were investigated. In arterioles exposed to HG concentration, dilations to histamine were markedly reduced compared to those of under NG condition (max: –6±6% and 69±9%, respectively). Inhibition of NO synthesis with L-NAME reduced histamine-induced dilations in NG arterioles, but it had no effect on microvessels exposed to HG. Dilations to the NO donor, sodium nitroprusside were similar in the two groups of vessels. In the presence of the inhibitor of hexosamine pathway, azaserine histamine-induced dilations were significantly augmented in arterioles exposed to HG concentrations (max: 67±2%). Moreover, under NG condition, exposure of vessels to glucosamine (5 mM, for 2 hours) resulted in reduced histamine-induced arteriolar dilations (max: 26±3%). These findings indicate that high glucose concentration may lead to glucosamine formation, which impairs histamine-induced, NO-mediated arteriolar dilations. Conclusion: We propose that interfering with the hexosamine pathway may prevent microvascular complications in diabetes mellitus. On the other hand, our data suggest caveat for glucosamine supplementation to treat osteoarthritis, since it may impair microvascular function.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B8
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A PEROXINITRIT MÁTRIX METALLOPROTEINÁZOKAT (MMP) AKTIVÁLÓ SZEREPE AZ ISZKÉMIÁS KÉSÕI PREKONDÍCIONÁLÁS KIALAKULÁSÁBAN PATKÁNYSZÍVBEN
ROLE OF PEROXYNITRITE – MATRIX METALLOPROTEINASE (MMP) SIGNALLING IN ISCHEMIC LATE PRECONDITIONING IN RATS
Bencsik Péter, Görbe Anikó, Kupai Krisztina, Giricz Zoltán, Csont Tamás, Ferdinandy Péter SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet, Kardiovaszkuláris Kutatócsoport, Szeged
Keywords: ischemic late preconditioning, peroxynitrite, matrix metalloproteinase Background: We have investigated the role of peroxynitrite-MMP signalling in the development of late preconditioning (PC) induced by coronary occlusions in rats in vivo. PC was performed by 5 consecutive cycles of 4-min ischemia and 4-min reperfusion. Methods: Twenty four hours later, hearts were subjected to 30 min ischemia followed by 180 min reperfusion to measure infarct size. In separate experiments, hearts were isolated for measuring biochemical parameters 24 hours after the PC protocol; sham-operated rats served as controls. We have shown that late PC decreased infarct size significantly (from 46.0±3.0% to 21.0±2.0% of area at risk), increased cardiac inducible NO synthase and decreased superoxide dismutase activities significantly as compared to the sham-operated group. Late PC increased cardiac superoxide level sginificantly, however, it did not change basal cardiac NO level. Serum and cardiac peroxynitrite levels were significantly decreased (from 18.4±3.7 ng/ml to 12.5±1.7 ng/ml and from 3.15±0.42 ng/mg protein to 2.10±0.23 ng/mg protein, respectively). We have also determined the activities of the cardiac matrix metalloproteinases (MMPs; MMP-2 and MMP-9), downstream targets of peroxynitrite, by zymography. Both MMP2 and MMP-9 activities were decreased in the late PC group compared to the sham-operated one. Results: Our results suggest, that inducible nitric oxide synthase plays an important role in the development of late preconditioning, however, it seems to produce superoxide rather than NO. Decreased serum and cardiac levels of peroxynitrite may contribute to the decreased activities of cardiac MMPs, which may lead to cardiac protection during ischemic late PC.
Háttér: Kutatócsoportunk a peroxinitrit által történõ mátrix metalloproteináz aktiválódás szerepét vizsgálta az iszkémiás prekondícionálás (PC) késõi fázisának kialakulásában koronária lekötéssel létrehozott in vivo patkánymodellben. Módszer: A PC-t 5 egymást követõ ciklusban 4 perc iszkémia – 4 perc reperfúzió váltakozásával hoztuk létre. 24 órával késõbb az állatok szívét 30 perces iszkémiának, majd ezt követõ 3 órás reperfúziónak tettük ki az infarktusos terület meghatározásának céljából. Külön kísérletsorozatban a szíveket 24 órával a PC protokoll elvégzése után izoláltuk, majd belõlük biokémiai méréseket végeztünk. Kontrollként áloperált állatokat használtunk. Kimutattuk, hogy a késõi PC által jelentõs mértékben csökkent az elhalt terület mérete (46±3%-ról 21±2%-ra), valamint szignifikáns mértékben megnövekedett az indukálható nitrogén-monoxid-(NO)-szintáz és csökkent a szuperoxid-dizmutáz enzimek aktivitása az áloperált csoporthoz viszonyítva. A késõi PC hatására a szívizomban jelentõsen emelkedett a szuperoxid-anion koncentráció, azonban a szív bazális NO szintje nem változott számottevõen. Vizsgáltuk a szérum valamint a szívizom peroxinitrit szintjét, amely mindkét esetben jelentõs csökkenést (18,4±3,7 ng/ml-rõl 12,5±1,7 ng/ml-re a szérum és 3,2±0,4 ng/mg feh.-rõl 2,1 ± 0,2 ng/mg feh.-re a szívizom esetében) mutatott a prekondícionált csoportban. Zimográfiával vizsgáltuk a kardiális MMP-k (MMP-2, MMP-9) aktivitásait, amelyeket a peroxinitrit célmolekuláinak tekinthetünk, mivel képes az MMP-ket nonenzimatikus módon aktiválni. Az MMP-2 és az MMP-9 aktivitásában is jelentõs csökkenést figyelhettünk meg a prekondícionált csoportban az áloperált állatokhoz viszonyítva. Eredményeink alapján feltételezhetõ, hogy az indukálható NO szintáz fontos szerepet játszik a késõi PC kialakulásában, bár úgy tûnik NO helyett szuperoxidot termel a jelenség során. A peroxinitrit csökkent miokardiális, valamint szérum szintje hozzájárulhat a kardiális MMP-k aktivitásának csökkenéséhez, amely a szívizom védelmét szolgálhatja a késõi PC kialakulása során.
DIASZTOLÉS DISZFUNKCIÓ DIABÉTESZES CARDIOMYOPATHIÁBAN: A FIBRÓZIS, A GLIKÁCIÓS VÉGTERMÉKEK ÉS A PASSZÍV SZÍVIZOMSEJT-FESZÜLÉS SZEREPE Borbély Attila, Loek van Heerebeek, Nazha Hamdani, René Musters, Jolanda van der Velden, Ger J.M. Stienen, Papp Zoltán, Édes István, Walter J. Paulus DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen, Laboratory for Physiology, Institute for Cardiovascular Research, VU Medical Center, Amsterdam, The Netherlands Bevezetés: Diabetes mellitusban (DM) szenvedõ betegekben a szív diasztolés diszfunkciója fontos szerepet játszik a szívelégtelenség kialakulásában. Ismert, hogy a DM a glikációs végtermékek (AGEs) és a kollagén miokardiumban történõ lerakódása útján károsítja a bal kamra diasztolés funkcióját. Az is tudott, hogy elsõsorban diasztolés szívelégtelenségben szenvedõ betegekben a szívizomsejtek emelkedett passzív feszülése szerepet játszik a bal kamra kóros feszülésében. Jelen tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a fibrózis, az AGEs lerakódása és a szívizomsejtek passzív feszülése milyen mértékben járul hozzá a diasztolés diszfunkcióhoz szisztolés és diasztolés szívelégtelenségben. Módszerek és eredmények: 28 diasztolés és 36 szisztolés szívelégtelenségben szenvedõ, ép koszorúsér-státusszal rendelkezõ betegbõl származó bal kamrai endomiokardiális biopsziákat dolgoztunk fel, akik közül 16, illetve 10 beteg volt diabeteses. Meghatároztuk a szívizomminták kollagén- és AGEs tartalmát, valamint a biopsziákból izolált szívizomsejtek passzív erejét. A diabeteses betegekben emelkedett in vivo diasztolés feszülést mértünk tekintet nélkül a bal kamrai szisztolés funkcióra. Szisztolés szívelégtelenségben szenvedõ diabeteses betegekben nagyobb kollagén térfogat arányt találtunk (14,6±1,0% vs. 22,4±2,2%, p<0,001), míg a diasztolés szívelégtelen betegekben a szívizomsejtek passzív feszülése bizonyult magasabbnak (5,1±0,7 vs. 8,5±0,9 kN/m2, p=0,006). A diabéteszes szisztolés szívelégtelen betegekben nagyobb mértékû AGEs lerakódást figyeltünk meg (8,8±2,5 vs. 24,1±3,8 score/mm2; p=0,005), mint diasztolés szívelégtelen betegekben (8,2±2,5 vs. 15,7±2,7 score/mm2, p=ns). Következtetések: Diabéteszes betegekben a szívizom megnövekedett diasztolés feszüléséért eltérõ mechanizmusok felelõsek szisztolés és diasztolés szívelégtelenségben: szisztolés szívelégtelenségben elsõsorban a fibrózis és az AGEs lerakódása, míg diasztolés szívelégtelenségben a szívizomsejtek kórosan emelkedett passzív feszülése játszhat szerepet.
DIASTOLIC STIFFNESS OF THE FAILING DIABETIC HEART: IMPORTANCE OF FIBROSIS, ADVANCED GLYCATION END PRODUCTS AND MYOCYTE RESTING TENSION Keywords: diabetes mellitus, heart failure, diastolic function, fibrosis, AGEs, cardiomyocyte resting tension Background: Excessive diastolic left ventricular stiffness is an important contributor to heart failure in patients with diabetes mellitus. Diabetes is presumed to increase stiffness through myocardial deposition of collagen and advanced glycation end products (AGEs). Cardiomyocyte resting tension also elevates stiffness, especially in heart failure with normal left ventricular ejection fraction (LVEF). The contribution to diastolic stiffness of fibrosis, AGEs, and cardiomyocyte resting tension was assessed in diabetic heart failure patients with normal or reduced LVEF. Methods and results: Left ventricular endomyocardial biopsy samples were procured in 28 patients with normal LVEF and 36 patients with reduced LVEF, all without coronary artery disease. Sixteen patients with normal LVEF and 10 with reduced LVEF had diabetes mellitus. Biopsy samples were used for quantification of collagen and AGEs and for isolation of cardiomyocytes to measure resting tension. Diabetic heart failure patients had higher diastolic left ventricular stiffness irrespective of LVEF. Diabetes mellitus increased the myocardial collagen volume fraction only in patients with reduced LVEF (from 14.6±1.0% to 22.4±2.2%, p<0.001) and increased cardiomyocyte resting tension only in patients with normal LVEF (from 5.1±0.7 to 8.5±0.9 kN/m2, p=0.006). Diabetes increased myocardial AGE deposition in patients with reduced LVEF (from 8.8±2.5 to 24.1±3.8 score/mm2; p=0.005) and less so in patients with normal LVEF (from 8.2±2.5 to 15.7±2.7 score/mm2, p=ns). Conclusions: Mechanisms responsible for the increased diastolic stiffness of the diabetic heart differ in heart failure with reduced and normal LVEF: fibrosis and AGEs are more important when LVEF is reduced, whereas cardiomyocyte resting tension is more important when LVEF is normal.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B9
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology AZ ÕSSEJTEK KÖZVETLEN SEJT-SEJT KAPCSOLATOK SEGÍTSÉGÉVEL MENTIK MEG AZ ISZKÉMIÁBAN KÁROSODOTT SZÍVIZOMSEJTEKET Cselenyák Attila, Weszl Miklós, Csordás Attila, Uher Ferenc, Cserép Zsuzsanna, Horváth Eszter Mária, Szabó Csaba, Kollai Márk, Lacza Zsombor SE, Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet, Tulane University, Center for Gene Therapy, New Orleans, LA, USA, Országos Gyógyintézeti Központ, Õssejtbiológiai Laboratórium, Uzsoki Kórház, Semmelweis Egyetem, Cellscreen Alkalmazott Kutatási Központ, Budapest Bevezetés: A sejt szintû terápia bíztató alternatív lehetõség az iszkémiás betegségek kezelésében. Jóllehet, transzdifferenciációt és sejtfúziót is megfigyeltek már az õssejt-transzplantációs modellekben, egyik mechanizmus sem ad meggyõzõ magyarázatot a szívfunkció akut javulására az õssejt beültetést követõen. Célunk a mechanizmus vizsgálata volt egy in vitro õssejt-transzplantációs modellben H9C2 szívizomsejteken történt mesterséges iszkémia után. Módszerek: A két sejttípust külön-külön, DiO és DiD membránfestékekkel jelöltük. A szívizomsejteket oxigén és cukor egyidejû megvonásával (OGD) mesterséges iszkémiának tettük ki, majd a sejttúlélést Ethidium Homodimer fluoreszcencia alapján határoztuk meg áramlási citométerrel és konfokális mikroszkóppal. Eredmények: Az iszkémia utáni károsodás kivédhetõ volt, ha OGD után mezenhimális õssejteket adtunk a károsodott szívizomsejtekhez (14,2±8,6% vs. 83,6±3,2%, p<0,05). Amennyiben a mezenhimális õssejteket alátéttel elválasztottuk, amely meggátolta a két sejttípus között a fizikai kapcsolatot, akkor az iszkémia utáni károsodás nem volt kivédhetõ (14,2±8,6% vs. 9,5±5,6%, p<0,05). Konfokális mikroszkóppal lefilmeztünk néhány sejtfúziót a két sejttípus között, azonban a legtöbb esetben a sejtek csak membrán-elemeket cseréltek. Azok a sejtek, amelyek a többi sejttel kapcsolatban voltak, tovább túléltek iszkémia alatt, mint az különálló, elszigetelt sejtek. Következtetés: A vizsgálat idõkerete és a fluoreszcens festési technika kizárja, hogy az õssejtek szívizomsejtté transzdifferenciálódtak. Mivel a közös folyadéktérben való tenyésztés nem volt elegendõ a sejtmentõ hatás kialakításához, kizárható hogy a hatásért a parakrin faktorok a felelõsek. Sejtfúziót ritkán figyeltünk meg a túlélõ populációban, ezért nem valószínû, hogy a fúzió önmagában elegendõ számú sejt megmentéséért lenne felelõs. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy sejtek közötti érintkezés szükséges ahhoz, hogy az õssejtek megmentsék a károsodott szívizomsejteket. Az OTKA D45933, T049621, AÖU 66öu5, Bolyai és Öveges Ösztöndíj támogatásával.
AZ ISZKÉMIÁS POSZTKONDICIONÁLÁS ÉS AZ UROCORTIN KEZELÉS KARDIOPROTEKTÍV HATÁSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA SZÍVIZOMSEJT-TENYÉSZETEN Cserepes Barbara, Jancsó Gábor, Rácz Boglárka, Ferencz Sándor, Bertók Szabolcs, Horváth Szabolcs, Kürthy Mária, Lantos János, Rõth Erzsébet PTE ÁOK, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs Háttér: A miokardium iszkémiás-reperfúziós (I/R) károsodások elleni védelmében szerepet játszó endogén adaptációs mechanizmusok közül ma az iszkémiás posztkondicionálás a legintenzívebben vizsgált folyamat. A posztkondicionálás (PS) során tartósan fennálló iszkémiát követõen a reperfúziós periódus kezdetén alkalmazva rövid intermittáló hipoxiás stimulusokat megfelelõ védelemi reakció indul el a szívizomszövetben.A legújabb kutatások szerint a szív- és érrendszerben termelõdõ urocortinnak jelentõs kardioprotektív hatása van. Cél: Munkánk célja az iszkémiás PS és az urocortin kezelés hatásának vizsgálata volt izolált szívizomsejteken két különbözõ I/R károsodásokat modellezõ kísérleti protokollban. Újszülött patkány kamrai szívizomzatából izolált sejteket kétféle protokoll szerint kezeltünk. Az A-protokoll csoportjai: A/1 csoport sejtjeit normál tápoldatban tartottuk. Az iszkémiás csoportban: A/2 csoport 30 percig iszkémiás pufferben inkubáltuk a sejteket, amelyet 2 órás reperfúzió követett, normál sejtmédiumban. Az A/3 csoportban a 30 perces iszkémiát követõen a reperfúzió elején 10 perces iszkémiás ingerrel posztkondicionáltuk a szívizomsejteket. Az A/4 csoportban a 30 perces iszkémiát 10 perces urocortin kezelés követte, ezek után 2 óra reperfúziós periódus következett. A B-protokoll csoportjai az A-kísérleti sorozat szerint kezeltük, azzal a különbséggel, hogy a kezdeti iszkémiás periódus 60 percig tartott. A kialakult sejtvédõ hatás mértékét LDH kibocsátás, vitál festés, és apoptózis/nekrózis meghatározásának segítségével határoztuk meg. Eredményeink szerint a szívizomsejtek általi LDH kibocsátás mértéke, a tripánkékkel festõdött halott sejtek száma és az apoptotizált, nekrotizált sejtek aránya csökkent mindkét kísérleti sorozatban az iszkémiás PS és az urocortinnal történõ kezelést követõen. Továbbá az urocortin kezelés 60 perces hipoxiás stresszt követõen hatékonyabb miokardiális sejtvédelmet idéz elõ, mint az iszkémiás PS, ezáltal felvetve a farmakológiai posztkondicionálás lehetõségét. OTKA K-67731, OTKA T-048851, ETT 168/2006.
STEM CELLS RESCUE CARDIAC CELLS FROM ISCHEMIC INJURY THROUGH DIRECT CELL-TO-CELL CONNECTIONS Keywords: mesenchymal stem cells, oxygen glucose deprivation, direct cell-to-cell interactions Background: Cell-based therapies are promising treatment options in cardiac ischemia. Although both transdifferentiation and cell fusion were observed in stem cell transplantation models, neither mechanism can conclusively explain the acute improvement in cardiac function after stem cell transplantation. We aimed to investigate the mode of action in an in vitro model of mesenchymal stem cell (MSC) transplantaion in simulated ischemia of a cardiomyocyte cell line (H9C2). Methods: Cell lines were separately stained with the membrane dyes DiO or DiD. The cardiomyocytes were subjected to oxygen glucose deprivation (OGD) and cell viability was evaluated by the fluorescence intensity of the dead cell stain EthidiumHomodimer by flow cytometry or confocal microscopy. Results: Post-ischemic damage was prevented when MSCs were added to the culture after OGD (14.2±8.6% vs. 83.6±3.2%, p<0.05). When MSCs were seeded in cell culture inserts, which prevented direct cell contact but allowed fluid exchange, the ischemic damage was not prevented (14.2±8.6% vs. 9.5±5.6%, p<0.05). Time-lapse microscopy captured bona fide cell fusion events between the two cell types, however, in most cases only small membrane elements were swapped among the cells. In addition, cells which were in contact with each other survived significantly longer during ischemia than their isolated counterparts. Conclusions: The time-frame of the investigation and the labeling technique excludes the possibility of differentiation of MSCs to cardiomyocytes, plus our experiment with the culture inserts proved that paracrine factors are not responsible either. Cell fusion events were rarely observed in the surviving population. Therefore, one must conclude that direct cell-to-cell contact is the major route by which stem cels salvage damaged cardiac tissues. Supported by OTKA D45933, T049621, AÖU 66öu5, Bolyai and Oveges Fellowships.
COMPARING CARDIOPROTECTIVE EFFECTS OF ISCHEMIC POSTCONDITIONING WITH UROCORTIN TREATMENT IN DIFFERENT ISCHEMIA-REPERFUSION INJURY PROTOCOLS ON CULTURED CARDIAC MYOCYTES Keywords: ischemia-reperfusion, postconditioning, urocortin Background: Ischemia-reperfusion (I/R) injury and its treatment are now topics of very intense investigation. Reperfusion is necessary for salvage of myocardium from infarction, however reperfusion itself causes numerous of events that extend infarct size and other manifestations of injury that observed during equivalent periods of ischemia alone. Postconditioning (PS) is a powerful adaptive response of the cells, whereby short ischemic episodes at the onset of reperfusion increase the tolerance against reperfusion stress. Urocortin, member of CRF peptides, affords protection against I/R injury. Objectives: The aim of this study was to compare the cell protective effect of urocortin and ischemic PS on cultured cardiomyocytes in two different I/R protocols. Isolated neonatal rat ventricular myocytes were divided into protocol A and B. Protocol A: in group A/1 cardiac myocytes were incubated in normal cell culture medium. In ischemic group (group A/2), cells underwent 30 minutes ischemia and 2 hours recovery in normal medium. In group A/3 cardiac cells were exposed to 30 min ischemia followed by ischemic PS before 2 hours recovery period in normal culture medium. In group A/4 cardiomyocytes were treated with urocortin for 10 min after 30 min ischemia which was followed by 2 hours reperfusion. In Protocol B similar groups were established, the only difference was the longer, 60 min initial ischemic period. For detecting the cellular injury LDH release, cell viability and ratio of apoptosis/necrosis were examined. Results: Our results show, that LDH content of culture medium, number of trypan blue stained dead cells and the rate of apoptotised and necrotised cells was decreased in both ischemic PS and urocortin treated groups compared with ischemic group. Furthermore, cell protective effect was more expressed in urocortin treated group after 60 min ischemia suggested that urocortin might be also used as a pharmacological PS agent after a prolonged hipoxic stimulus against ischemic cell injury. OTKA K-67731, OTKA T-048851, ETT 168/2006.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B10
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology ANANDAMID KÖZVETÍTETT ARACHIDONSAV ÚTVONAL TRANSZAKTIVÁCIÓ HATÁSAI A MIKROEREK AUTOREGULÁCIÓJÁRA Czikora Ágnes, Lizanecz Erzsébet, Bagi Zsolt, Papp Zoltán, Édes István, Tóth Attila DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen Háttér: Az anandamid (arachidonil-etanolamid) egy endokannabinoid, amelyet az idegsejtek és aktivált makrofágok szintetizálnak. Az anandamid egyaránt aktiválja a kannabinoid (CB1) és vanilloid receptorokat (TRPV1) és ezen receptorokon keresztül részt vesz az érátmérõ szabályozásában. A közelmúltban világossá vált, hogy az anandamid hatékonyságát nagymértékben befolyásolja a zsírsav amid hidrolázok (FAAH) általi lebomlása, in vivo. Hipotézisünk szerint az anandamid lebomlás során keletkezõ arachidonsav hozzájárul a vaszkuláris hatásokhoz, a fentebb említett receptoroktól függetlenül. Módszer: 20 perces anandamid (30 microM) kezelés szignifikáns vazodilatációt váltott ki patkány vázizomból izolált, kanülált, spontán miogén tónussal rendelkezõ erekben, amely hatást a FAAH inhibitor URB-597 felfüggesztette. Arachidonsav (1 microM) kezelés hasonló hatással járt. Eredmények: A vazodilatáció növekedett a kezelést követõ 40 perces regeneráció során. Továbbá, mind anandamid, mind arachidonsav csökkentette a mikroerek magasabb (80-120 Hgmm) intralumináris nyomás hatására kialakuló konstrikcióját (miogén tónus). Az anandamid ezen hatása felfüggeszthetõ volt az FAAH inhibitorral, míg hasonló hatást nem tapasztaltunk a CB1/CB2 agonista R-(+)-Win55,212, vagy a TRPV1 agonista kapszaicin hatására. Ezzel szemben anandamid kezelés az erek kapszaicin válaszának deszenzitizációjával járt. Ezen hatás nem volt gátolható az FAAH inhibitorral és nem volt kiváltható arachidonsavval sem, amely tények az elõzõekkel ellentétben receptor mediált hatásra utalnak. Következtetések: Eredményeink szerint az anandamid képes a rezisztencia erek arachidonsav útvonalát aktiválni és ezáltal szabályozni a lokális vérellátást.
TRANSACTIVATION OF ARACHIDONIC ACID PATHWAY BY ANANDAMIDE AFFECTS MICROVASCULAR AUTOREGULATION Keywords: anandamide, rezistance artery, arachidonic acid, vascular autoregulation, vasodilation Background: Anandamide (arachidonylethanolamide) is an endocannabinoid, synthesized by neurons and activated macrophages. Anandamide regulates vascular diameter by activation of both cannabinoid (CB1) and vanilloid (TRPV1) receptors. Recently, it become clear that anandamide effectiveness is controlled by its breakdown, catalyzed by fatty acid amid hydrolases (FAAH), in vivo. We hypothesized, that arachidonic acid produced by anandamide breakdown contributes to the vascular effects, independently of the above mentioned receptors. Methods: 20 min anandamide (30 microM) treatment of isolated, pressurized rat skeletal muscle arteries, possessing spontaneous myogenic tone, evoked a significant vasodilation, which was inhibited by the FAAH inhibitor URB-597 and mimicked by arachidonic acid (1 microM). Results: The vasodilation was increased after 40 min regeneration. Moreover, both anandamide and arachidonic acid reduced vascular constriction to 80-120 mmHg intraluminar pressure (spontaneous myogenic tone), which effect of anandamide was blocked by the FAAH inhibitor and was not mimicked by the CB1 and CB2 agonist R-(+)-Win-55,212, nor by the TRPV1 agonist capsaicin. In contrast, anandamide evoked a desensitization of these arteries to capsaicin, which was not inhibited by the FAAH inhibitor, nor mimicked by arachidonic acid, suggesting breakdown independent, anandamide receptor mediated effects. Conclusion: Taken together, our data suggests that anandamide transactivates arachidonic acid pathway in the vasculature, resulting in the modulation of vascular diameter (local perfusion).
MIOFIBRILLÁRIS VÁLTOZÁSOK AZ ELEKTROMOS INGERLÉSSEL KIVÁLTOTT SZÍVELÉGTELENSÉG SERTÉS MODELLJÉBEN
MYOFIBRILLAR ALTERATIONS IN PIGS WITH PACING-INDUCED HEART FAILURE
Czuriga Dániel, Fabio A. Recchia, Vincenzo Lionetti, Czuriga István, Édes István, Papp Zoltán Sector of Medicine, Scuola Superiore Sant’ Anna, Kardiológiai Intézet, Pisa, DEOEC, Kardiológiai Intézet, Klinikai Fiziológiai Tanszék, Debrecen
Keywords: pacing-induced heart failure, experimental, isolated cardiomyocyte Background: In this study, we investigated whether regional alterations of the myofibrillar system within the left ventricle accompany the development of pacing-induced heart failure, and whether changes in the length-dependence of Ca2+-activated force development contribute to the pathology. Methods: Isometric force measurements were performed (pH 7.2; T=15 °C) in triton-skinned cardiomyocytes obtained from untreated control mini pigs and from those suffering from heart failure, which was induced by pacemaker stimulation of the left ventricular free wall for 3 weeks at a rate of 180 beats/min. Cardiomyocytes were isolated from the left ventricular anterior and inferior walls and from the septum. Force and its Ca2+-sensitivity (pCa50) were monitored at the 1.9 microm and 2.3 microm sarcomere lengths. Our results showed, that the pCa50 values in control myocytes at the 1.9 microm sarcomere length were about ~5.9 in all three regions (5.90±0.01, n=8 anterior wall cells; 5.86±0.02, n=7 inferior wall cells; 5.88±0.06, n=3 septal cells; mean±SEM). In the animals with pacing-induced heart failure the pCa50 values of cardiomyocytes with anterior and septal origin at the same sarcomere length were higher than in the controls (6.02±0.03, n=7 anterior wall cells; 6.02±0.02, n=5 septal cells; P<0.05), while the values of the cardiomyocytes from the inferior wall did not change significantly (5.92±0.03, n=6; P>0.05). Following the adjustment of the sarcomere length to 2.3 microm the pCa50 values increased in all groups by a value of ~0.1. Conclusions: 1. Pacing-induced heart failure in pigs increases the Ca2+-sensitivity of force production in the regions close to stimulating area (anteroseptal), while it does not affect remote areas (i.e. inferior wall). 2. The Ca2+-sensitivity of force production increases with sarcomere length in a uniform manner in all left ventricular regions in the control and the failing hearts as well. Supported by the OTKA K68363 and ETT 449/2006 grants.
Háttér: Kísérleteink során azt vizsgáltuk, hogy elektromos ingerléssel kiváltott szívelégtelenség hatására a miofibrilláris rendszerben bekövetkezõ változások mutatnak-e különbséget a kamrafal eltérõ régióiban, valamint a betegség érinti-e a kontrakciós erõ sarcomerhossz függését. Módszer: Kezeletlen kontroll és olyan szívelégtelenségben szenvedõ mini sertésekbõl nyert szívizommintákon végeztünk méréseket, amelyek bal kamrai szabad falát pacemaker elektróddal ingerelték (3 hét, 180/min). A triton-X-100-zal permeabilizált bal kamrai anterior, inferior falból és septumból izolált szívizomsejteken pCa 7 és pCa 4,75 (pCa=-lg[Ca2+]) közötti Ca2+-koncentráció tartományban váltottunk ki izometriás Ca2+-kontraktúrákat (pH 7,2; T=15 °C) 1,9 mikrom-es, valamint 2,3 mikrom-es sarcomerhosszakon, és mértük a szívizomsejtekben ébredõ erõ Ca2+-érzékenységét (pCa50). Eredményeink szerint a kontroll állatok szívizomsejtjeinek 1,9 microm-es sarcomerhosszon mért pCa50-értéke mindhárom régióban ~5,9 volt (5,90±0,01, n=8 anterior fali sejt; 5,86±0,02, n=7 inferior fali sejt; 5,88±0,06, n=3 septalis sejt; átlag±SEM). A beteg állatok anterior falából és septumából származó szívizomsejtjeinek pCa50 értéke ugyanazon sarcomerhosszon 6,02-re nõtt (6,02±0,03, n=7 anterior fali sejt; 6,02±0,02, n=5 septalis sejt; p<0,05), míg az inferior falból származó sejtek pCa50-értéke nem változott szignifikánsan (5,92±0,03, n=6; p>0,05). A sarcomerhossz nyújtására valamennyi csoportban egységesen ~0,1-del növekedett a pCa50-érték az összes régióban. Következtetések: Eredményeinkbõl az alábbiakra következtethetünk: 1. Elektromos ingerléssel kiváltott szívelégtelenségben a sertés szívizomsejtek Ca2+érzékenysége az ingerléshez közeli, anteroseptalis területeken fokozódik, míg ez a változás az ingerléstõl távoli, inferior területeket nem érinti. 2. A sarcomerhossz növelése minden preparátumban egységes Ca2+-érzékenység fokozódást idéz elõ. Készült az OTKA K68363 és ETT 449/2006 támogatásának felhasználásával.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B11
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology PROSZTANOIDOK SZEREPE A DIABETESHEZ TÁRSULT MAGAS VÉRNYOMÁS KIALAKULÁSÁBAN Erdei Nóra, Rutkai Ibolya, Édes István, Bagi Zsolt DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen Háttér: A 2-es típusú diabetes mellitus (2-DM) növeli a magasvérnyomás-betegség kialakulásának kockázatát, azonban a háttérben álló mechanizmusok nem pontosan ismertek. Módszer: Kísérleteinkben a 2-DM állatmodelljében (db/db egerek) vizsgáltuk az érfali prosztanoidok szerepét a DM-hoz társult magas vérnyomás kialakulásában. Feltételeztük, hogy ciklooxigenáz-2 (COX-2)-eredetû prosztaglandin E2 (PGE2) az EP1 receptorának aktiválása révén fokozza a db/db egerek rezisztencia-ereinek tónusát és emeli az állatok vérnyomását. A kontroll egerekhez viszonyítva a db/db egereknek magasabb volt a vérnyomása, amivel párhuzamosan az izolált vázizom rezisztenica-ereiben fokozott nyomásindukálta miogén tónust mértünk. A db/db egerek vázizom mikroereiben fokozott COX-2 expressziót mutattunk ki, ami fokozott PGE2 metabolit plazmaszintekkel társult. A db/db egerek arterioláiban mért fokozott miogén tónust a szelektív COX-2 gátló NS-398 (10 mikroM) és a PGE2 receptor gátló AH6809 (10 mikroM) a kontroll szintre csökkentette. Az izolált mirkoerekben a szelektív EP1 receptor agonista 17-fenil-trinor-PGE2 (1 pM-10 nM), valamint a PGE2 (1 pM-10 nM) dózisfüggõ konstrikciót okozott, ami azonban nagyobb volt a db/db (max: 31±4 és 29±5%), mint a kontroll egerekben (max: 20±2 és 14±3%). Továbbá, az EP1 receptor gátló, AH6809 orális adása (10 mg/kg/nap, 4 napig) szignifikánsan csökkentette a db/db egerek vérnyomását, míg a kontroll egerek vérnyomására nem volt hatással. Eredmények: Kísérleteink eredményei szerint a db/db egerek arterioláiban a COX2 eredetû PGE2 termelés fokozódik, ami az EP1 receptor aktiválása révén fokozza az arteriolák tónusát és emeli az egerek szisztémás vérnyomását. Feltételezzük, hogy az EP1 gátlása új terápiás célpont lehet a diabetes mellitushoz társult magasvérnyomás terápiájában.
A MIOFYBRILLÁRIS KONTRAKTILIS FUNKCIÓ PROGRESSZÍV HANYATLÁSA A DILATATÍV KARDIOMIOPÁTIA EGYIK EGÉR MODELLJÉBEN (TGALPHAQ*44H) Édes István Ferenc, Csányi Gábor, Stefan Chlopicki, Merkely Béla, Édes István, Papp Zoltán SE Kardiológiai Központ – CVC, Budapest, Jagellói Egyetem, Kísérleti Gyógyszertani Tanszék, Krakkó DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen Módszer: A dilatatív kardiomiopátia (DCM) sejtszintû vizsgálata érdekében bal kamrai kardiomiociták mechanikai változásait követtük egy – Galphaq fehérjét overexpresszáló – transzgén egértörzsben (Tgalphaq*44). Méréseink során az izometriás erõt, annak Ca2+-érzékenységét (pCa50) és az aktin-miozin ciklus sebességét (ktr) határoztuk meg 1,9 mikrom és 2,3 mikrom szarkomerhosszaknál (SL) a DCM kialakulása elõtt (4 és 10 hónapos egerek) valamint a DCM manifesztálódása után (14 és 18 hónapos egerek) permeabilizált cardiomyocytákon. A transzgén (Tgalphaq*44) egerek kontrolljaként azonos korú FVB egerek szolgáltak. Eredmények: A Tgalphaq*44 egerekbõl izolált cardiomyocytákban azonos SL-ok esetén a 10. hónapig nem volt változás a pCa50 értékben, valamint a SL nyújtására létrejövõ Ca2+-érzékenység-növekedés minden korosztályban azonos volt a transzgén és kontroll egerekben (deltapCa50: ~0.11). A maximális Ca2+ aktivált erõ (Fo), a passzív erõ (Fpassive) és a ktr értékek egészen a 14. hónapig nem különböztek a kísérleti és kontroll egértörzsek között. Azonban Tgalphaq*44 egerekben a 14 hónapos kortól kezdve az izometriás erõ Ca2+-érzékenysége szignifikánsan nagyobb volt mindkét SL-nál (deltapCa50: 0.10-0.15 vs. FVB értékek). A preparátumok inkubálása a proteinkináz A katalitikus alegységének jelenlétében eltüntette ezen különbségeket a hosszabb SL-nál. A 2,3 mikrom-es SL-on 18 hónapos transzgén állatok Fo és ktr,max (pCa 4,75-nél) értékei ~60%-al csökkentek, a Fpassive ~70%al növekedett a kontroll FVB állatokban mért adatokhoz képest. Következtetés: Tgalphaq*44 egerekben kialakuló DCM progresszív myofibrilláris funkcióváltozásokkal jár együtt. Ennek részeként egy kezdeti foszforilációs deficit jelentkezik, melyet másodlagosan valószínûleg a myofilamentumok fehérjeexpressziós változásai követnek. Ezen változások egyike sem befolyásolta a hosszfüggõ Ca2+-érzékenység fokozódást. Készült az OTKA K68363, ETT 449/2006 és PL-12/2005 támogatások felhasználásával.
ROLE OF PROSTANOIDS IN THE DEVELOPMENT OF DIABETES-ASSOSIATED HYPERTENSION Keywords: type 2 diabetes, myogenic tone, COX, PGE2 Background: Type 2 diabetes mellitus accelerates the development of hypertension, but the underlying mechanisms are not completely understood. Methods: We tested the hypothesis that cyclooxygenase-2 (COX-2)-derived prostaglandins (PG) via activating EP1 type PGE2 receptors increase arteriolar tone and enhance blood pressure in mice with type 2 diabetes mellitus (db/db mice). We found that db/db mice exhibited higher blood pressure and enhanced myogenic tone of isolated, pressurized gracilis muscle arterioles, when compared to controls. In arterioles of db/db mice we found an increased expression of COX-2, which was associated with elevated level of PGE2 metabolites in the plasma. In db/db mice the enhanced arteriolar tone was reduced by the selective COX-2 inhibitor, NS-398 (10 microM) or by the type 1 PGE2 receptor (EP1) antagonist, AH6809 (10 microM) to the level observed in arterioles of control mice. Exogenous application of the EP1 receptor selective agonist, 17-phenyl-trinor-PGE2 (1 pM-10 nM) or the PGE2 itself (10 pM-0.1 nM) elicited arteriolar constrictions that found to be significantly enhanced in db/db (max: 31±4 és 29±5%) than in the control mice (max: 20±2 és 14±3%, respectively). Results: Furthermore, oral administration of EP1 receptor antagonist, AH6809 (10 mg/kg/day) significantly reduced systolic blood pressure in db/db mice, but did not affect blood pressure of control animals. Thus, we propose that an increased COX-2 expression in resistance vessels leads to an enhanced production of PGE2 metabolites, which via activating EP1 receptors increase the tone of skeletal muscle arterioles and elevate the blood pressure of mice with type 2 diabetes. We propose a potential role for the antagonist of the EP1 receptors in the therapy of diabetesassociated hypertension.
PROGRESSIVELY DETERIORATING MYOFYBRILLAR CONTRACTILE FUNCTION IN A TRANSGENIC MOUSE MODEL OF DILATED CARDIOMYOPATHY (TGALPHAQ*44H) G proteins, cardiac function, heart failure, transgenic mouse, dilated cardiomypathy Method: We investigated the mechanical alterations of left ventricular cardiomyocytes in association with the development of dilated cardiomyopathy (DCM) in a transgenic mouse line overexpressing the activated Galphaq protein (Tgalphaq*44h). Hence, isometric force, its Ca2+ sensitivity (pCa50) and the turnover rate of the actin-myosin cycle (ktr) were determined at 1.9 microm and 2.3 microm sarcomere lengths (SLs) before (at 4 and 10 months of age) and after the onset of DCM (at 14 and 18 months of age) in permeabilized cardiomyocytes of Tgalphaq*44h and in control mice. Results: The pCa50 values at identical SLs till the 10th month, and the increases in the Ca2+ sensitivities of force with SL at every age were similar (DpCa50:~0.11) in the transgenic and control cardiomyocytes. In addition, maximal Ca2+-activated force (Fo), passive force (Fpassive) and ktr values did not differ between Tgalphaq*44h and control hearts until the 14th month of age. However, at 14 months a significant increase in the Ca2+ sensitivity of force production was observed at both SLs in Tgalphaq*44h cardiomyocytes (DpCa50: 0.10–0.15 vs. controls). Incubations in the presence of the catalytic subunit of protein kinase A diminished this difference at the longer SL. Moreover, at 18 months Fo, and ktr,max (at pCa 4.75) were about 60% lower and Fpassive about 70% higher in Tgalphaq*44h than in control cardiomyocytes at the 2.3 microm SL. In conclusion, the gradually developing mechanical alterations of Tgalphaq*44h cardiomyocytes suggested an initial phosphorylation deficit and subsequent changes in myofilament protein expression. None of these changes affected length-dependent Ca2+ sensitization. Supported by the OTKA K68363, ETT 449/2006 and PL-12/2005 grants.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B12
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A VERAPAMIL ÉS A LIDOCAINE HATÁSA A QT/RR VARIABILITÁSRA ÉS A TORSADES DE POINTES KAMRAI ARITMIA KIALAKULÁSÁRA Farkas Attila, Csík Norbert, Makra Péter, Orosz Szabolcs, Forster Tamás, Csanády Miklós, Papp Gyula, Varró András, Farkas András SZTE ÁOK, II. sz. Bel. Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged, SZTE TTK, Kisérleti Fizikai Tanszék, Szeged, Richter Gedeon Nyrt. Budapest, MTA SZTE, Keringésfarmakológiai Kutatócsoport, Szeged SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged Háttér: A gyors nátrium (INa) és a az L-típusú kalciumcsatornák (ICaL) fontos szerepet tölthetnek be a korai utódepolarizációban és reentry típusú aritmiák létrejöttében, és az ezek következtében kialakuló Torsades de Pointes kamrai tachykardiában (TdP). Módszer: Kísérleteinkben a INa-gátlás (lidocaine) és a IcaL gátlás (verapamil) hatásait vizsgáltuk a dofetilide indukált TdP keletkezési gyakoriságára és a QT/RR szakaszok variabilitás paramétereire izolált, Langendorff-perfundált, AV-csomó ablált nyúl szívekben. Négy csoportot hasonlítottunk össze, amelyeket 100 nM dofetilide (Dof), 30 µM lidocaine és 100 nM dofetilide kombinációjával, 750 nM verapamil és 100 nM dofetilide kombinációjával (Ver+Dof), illetve az oldószer DMSO-val (kontroll) perfundáltunk. Mindegyik csoport 8 szívet tartalmazott. Az EKG-t folyamatosan regisztráltuk, majd megvizsgáltuk a TdP gyakoriságot. 40 egymás után következõ QT és RR szakaszt mértünk le a dofetilide adása elõtt és után. A TdP gyakoriság 75, 13, 0 és 13 százalék volt a Dof, Lid+Dof, Ver+Dof and DMSO csoportokban. A QTc-érték mindegyik csoportban szignifikánsan megnõtt a kontrollhoz viszonyítva, p<0,05. Ezen túlmenõen a QTc szignifikáns mértékben magasabb volt a Ver+Dof csoportban a Dof csoporthoz viszonyítva, ami azt mutatta, hogy a QTc további megnyúlása nem járt a TdP gyakoriság növekedésével. A verapamil szignifikánsan nyújtotta az RR távolságot a Dof- és a kontrollcsoportokhoz képest. Szignifikáns eltérést egyéb EKG variabilitás paraméterben nem találtunk. Eredményeink szerint, a lidocaine és a verapamil csökkentette, illetve kivédte a TdP kialakulását dofetilide indukált, AV-csomó ablált, izolált nyúl szívben anélkül, hogy csökkentette volna a QT variabilitás paramétereket. A vizsgálatot támogatta: OTKA F046776.
APJ (APELIN SPECIFIKUS RECEPTORA) EXPRESSZIÓ VÁLTOZÁSA VÉGÁLLPOTÚ SZÍVELÉGTELENSÉGBEN SZENVEDÕ BETEGEKBEN BAL KAMRAI KERINGÉS TÁMOGATÓ (LVAD) KEZELÉS SORÁN Farkasfalvi Klára, Leanne Felkin, Najma Latif, Gopal K. Soppa, Emma Birks, Marczin Nándor, Magdi H. Yacoub, Cesare M. Terracciano, Szokodi István PTE ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs Imperial College London, UK Bevezetés: Kísérletes adatok szerint az apelin-APJ rendszer fontos szerepet játszik a miokardiális kontraktilitás szabályozásában, azonban jelentõsége humán, súlyos szívelégtelenségben tisztázatlan. Ezért végállapotú szívelégtelenségben (CHF) szenvedõ betegek bal kamrai szívizom mintáiban vizsgáltuk az APJ mRNS expresszió változását kombinált kezelés során, amelyben a gyógyszeres kezelés részeként a betegek ß2-adrenoceptor agonista clenbuterolt kaptak (Harefield protokoll) és bal kamrai mechanikus támogatásban (LVAD) is részesültek. Módszerek: Real-time PCR módszerrel határoztuk meg az APJ mRNA expressziót a CHF-ben szenvedõ betegekbõl az LVAD beültetésekor és kivételekor nyert bal kamrai szívizom mintákból. 7 betegnél (REC), akik a kombinált kezelés hatására jelentõs klinikai javulást mutattak (Dejekciós frakció (EF): 51,6±8,6%, P<0,05) és az LVAD eltávolítható volt, míg 5 betegnél (TX) szívtranszplantáció vált szükségessé (DEF: 24±10,6%, P=ns). Eredmények: APJ génexpresszió 9.8±4.3-szeres (p<0,05) emelkedést mutatott a REC csoportban LVAD eltávolításakor, míg változatlan 1,4±3,4-szeres (p=ns) maradt a TX csoportban. A génexpresszió változása a REC csoportban szoros korrelációt (r=0,7832, p<0,05) mutatott az EF változással. Tisztázandó, hogy az APJ expresszió fokozódásáért a mechanikai tehermentesítés vagy a clenbuterol therpia a felelõs, Lewis-patkányokon heterotrop abdominális szívtranszplantációt végeztünk, 7 napos clenbuterol (clen) (2 mg/kg/nap) vagy fiziológiás sóoldat (sal) kezelés mellett. A donor, tehermentesített (UNL) és recipiens (C) szívekbõl nyert minták feldolgozása alapján, az APJ génexpresszió szignifikánsan emelkedett a mechanikai tehermentsítés hatására (p=0,009), míg clenbuterol terápia további változást nem eredményezett (p=ns) (C+sal=1,4±0,1; UNL+sal=2,0±0,1; C+Clen=1,6±0,1; UNL+Clen=2,0±0,2; n=6 csoportonként). Következtetések: Vizsgálataink alapján elmondhatjuk, hogy a APJ rendszer aktivációja lehet részben felelõs a mechanikai tehermentesítéssel kezelt CHF betegek klinikai javulásáért.
THE EFFECT OF VERAPAMIL AND LIDOCAINE ON THE QT/RR VARIABILITY AND ON THE GENESIS OF DOFETILIDE-INDUCED TORSADES DE POINTES Keywords: pharmacology, experimental cardiology, arrhythmias, ECG, Torsades de pointes Background: Sodium (INa) and L-type calcium channel (ICaL) are thought to play an important role in early afterdepolarization (EAD) and re-entry arrhythmia and in the consecutively developed Torsades de Pointes ventricular tachycardia (TdP). Methods: The present study examined the effect of INa inhibition by lidocaine and inhibition of ICaL by verapamil on the occurrence of dofetilide-induced TdP and on beat-to-beat QT/RR variability in isolated, Langendorff-perfused, AV-ablated rabbit hearts. Four groups of hearts were perfused with 100 nM dofetilide (Dof) or 30 µM lidocaine combined with 100 nM dofetilide (Lid+Dof) or 750 nM verapamil combined with 100 nM dofetilide (Ver+Dof) and the control group was perfused with the solvent DMSO (control). Each group contained 8 hearts. Volume conducted ECG was recorded and the incidence of TdPs were analyzed subsequently. 40 consecutive QT and RR intervals were measured prior and during dofetilide perfusion. The incidence of TdP was 75, 13, 0 and 13 percent in Dof, Lid+Dof, Ver+Dof and DMSO group, repectively. The QTc was significantly increased in each group vs. control, p<0.05. Moreover, QTc was increased significantly in group Ver+Dof compared with Dof group, but QT prolongation was not accompanied by an increasing TdP occurence. Verapamil significantly increased the RR intervals compared to Dof and DMSO groups. No statistical difference was found in other ECG variability parameters. Results: According to our results lidocaine and verapamil protected against dofetilide-induced TdP in AV-ablated isolated rabbit hearts, without decreasing the beat-to-beat QT variability parameters. The work was funded by OTKA F046776.
EXPRESSION OF APJ, THE SPECIFIC RECEPTOR OF APELIN, AND MYOCARDIAL RECOVERY IN PATIENTS TREATED WITH LEFT VENTRICULAR ASSIST DEVICES (LVADS) Keywords: heart failure, LVAD, genexpressio, APJ, bridge to recovery Background: The apelin-APJ system acts as an important positive regulator of cardiac contractility; however, its role in failing human hearts remains unknown. Here we characterize the cardiac expression of APJ in the clinical recovery observed in end stage heart failure (CHF) patients following combined LVAD and pharmacological treatment including the ß2-adrenoceptor agonist, clenbuterol (Clen) (Harefield-protocol). Methods: Real-time PCR was used to measure APJ mRNA expression in left ventricular (LV) samples collected at LVAD implant and explant from 7 patients with functional improvement (Dejection fraction (EF): 51.6±8.6%, mean±SEM, p<0.05) to allow LVAD removal without requiring transplantation (REC) and from 5 patients who failed to recover function (DEF: 24±10.6%, p=ns) and were transplanted (TX). Correlation between ejection fraction and APJ expression was tested using Spearman’s correlation test. Results: APJ gene expression was up-regulated in REC (9.8±4.3-fold at explant vs. implant; p<0.05) but unchanged in TX (1.4±3.4-fold p=ns). Moreover, there was a strong correlation (r=0.7832, p<0.05) between the changes in EF and APJ expression from implant to explant in REC. To study whether the observed effects are due to mechanical unloading or Clen treatment, Lewis rats underwent heterotopic abdominal heart transplantation and were treated with either 2 mg/kg/day Clen or saline (Sal). Donor unloaded (UNL) and recipient control (C) hearts were collected after 7 days. APJ gene expression was significantly upregulated in UNL (p=0.009) but Clen treatment had no effect (p=ns) (C+sal=1.4±0.1; UNL+sal=2.0±0.1; C+Clen=1.6±0.1; UNL+Clen=2.0±0.2; n=6 per group). Summary: We conclude that APJ may play an important role in functional recovery following mechanical unloading in patients treated with LVADs.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B13
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology ACE-GÁTLÁS HATÁSA A CORONARIA EREK ANGIOTENZIN ÉS BRADIKININ KÖZVETÍTETTE ÉRVÁLASZAIRA DIABETES MELLITUSBAN Fehér Attila, Beleznai Tímea, Szerafin Tamás, Édes István, Bagi Zsolt DEOEC Kardiológiai Intézet Klinikai Fiziológia Tanszék, Debrecen, DEOEC Kardiológiai Intézet Szívsebészeti Központ; Debrecen, DEOEC Kardiológiai Intézet, Debrecen Háttér: Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátlása csökkenti a diabetes mellitusban jelentkezõ kardiovaszkuláris komplikációk kialakulását. Koronária mikroerekben az angiotenzin I (Ang I) és az Ang II potenciálisan vazodilatátor hatású; ezért a vaszkuláris ACE gátlása akár káros hatással is lehet a koronária mikroerek dilatációs funkciójára. Módszer: Ezért megvizsgáltuk az ACE-gátló captopril hatását az Ang I, II és bradikinin által kiváltott dilatációra 2-es típusú diabéteszes (2DM) patkányokból (10 hétig magas zsírtartalmú diéta), illetve 2DM betegekbõl származó coronaria arteriolákban. Az izolált, állandó nyomáson tartott koronária arteriolákon az Ang II kiváltott dilatáció nem különbözött 2DM és kontrollállatokban. Ezzel szemben az Ang I szignifikánsan nagyobb, míg a bradikinin szignifikánsan kisebb dilatációt idézett elõ 2DM állatok koronária ereiben. Captopril inkubációja nem volt hatással sem a kontroll, sem a 2DM arteriolák Ang I válaszaira, de szignifikánsan növelte a 2DM állatokból izolált coronaria erek bradikinin válaszait. 2DM betegekbõl izolált koronária arteriolákon mind az Ang I, mind az Ang II jelentõs dilatációt váltott ki, amelyekre az in vitro captopril inkubáció nem volt hatással. Eredmények: Összességében adataink a vaszkuláris ACE koronária mikroerekben történõ up-regulációját mutatják 2DM patkányokban, amely fokozott Ang I és csökkent bradikinin kiváltotta dilatációt eredményez. Feltételezzük továbbá, hogy a vascularis ACE gátlása nincs jelentõs hatással az Ang I kiváltotta dilatációra, így az Ang I–Ang II átalakulásra, sem humán, sem patkány izolált koronária arteriolákban.
A PREKONDÍCIONÁLÁS ELVÉSZ HIPERLIPIDÉMIÁBAN: A NITROZATÍV STRESSZ SZEREPE Fekete Veronika, Csonka Csaba, Kupai Krisztina, Csont Tamás, Ferdinandy Péter SZTE ÁOK Biokémiai Intézet, Szeged Háttér: A peroxinitrit (ONOO-) által indukált nitrozatív stressz trigger szerepe a patkány szívizom iszkémiás stresszadaptációjában jól ismert. Cél: Kísérleteink célja a nitrozatív stressz prekondícionálás mechanizmusában játszott szerepének vizsgálata volt kísérletes hiperlipidémiában. Módszer: Ennek vizsgálatához patkányokat 12 héten át 2% koleszterinnel dúsított táppal etettünk. A szíveket prekondícionálási protokollnak vetettük alá (3 ciklus iszkémia/reperfúzió, illetve exogén peroxinitrit perfúziója (3 microM végkoncentrációban) 5 percen át, amelyet 30 perc tesztiszkémia és 120 perc reperfúzió követett. A normokoleszterinémiás csoportban mind az iszkémiával, mind a ONOOinfúzióval történõ prekondícionálás lecsökkentette az infarktus méretét (45±3,8%ról 5,7±2,0%, illetve 13,1±4,1%-ra). Eredmények: Az ONOO-infúzió nem hozott létre prekondícionálást a hiperkoleszterinémiás csoportban (infarktusméret: 33,3±3,8%). Annak vizsgálatára, hogy az endogén ONOO-termelõdésnek milyen szerepe van a prekondícionálás létrejöttében, megmértük a ONOO-marker nitrotirozin mennyiségét a prekondícionálás során. Azt tapasztaltuk, hogy az elsõ iszkémia/reperfúziós periódus után megemelkedett a nitrotirozin termelõdése, amely a 3. iszkémia/reperfúzió után lecsökkent. Ez a megemelkedett ONOO-termelõdés nem figyelhetõ meg a hiperlipidémiás állatok szívében. Következtetések: Ezen eredmények alapján arra következtethetünk, hogy a nitrozatív stressz fontos szerepet játszik a prekondícionálás létrejöttében. Ez a mechanizmus sérül koleszterin diétával létrehozott hiperlipidémiában.
IMPACT OF ACE INHIBITION ON ANGIOTENSIN AND BRADYKININ-EVOKED CORONARY RESPONSES IN DIABETES MELLITUS Keywords: coronary, ACE, angiotensin I, angiotensin II Background: Angiotensin converting enzyme (ACE) inhibition has been shown to prevent cardiovascular complications in diabetes mellitus. In the coronary microvessels both angiotensin I (Ang I) and Ang II found to be potent vasodilators; thus inhibition of vascular ACE might be detrimental on dilator function of coronary arterioles. Methods: We sought to investigate the effects of ACE inhibitor, captopril on Ang I, II and bradykinin-induced responses in coronary arterioles isolated from type 2 diabetic (2DM) rats (high fat feeding for 10 weeks) and also from humans with 2DM. In isolated, pressurized coronary arterioles Ang II elicited substantial dilations, which were not significantly different in 2DM and control rats. Dilations to Ang I, however, were significantly enhanced, whereas dilations to bradykinin were markedly reduced in coronary arterioles from 2DM animals. Incubation and presence of captopril did not affect coronary dilations to Ang I either in control and 2DM groups, but significantly enhanced bradykinin-induced dilations in coronary vessels of 2DM animals. In coronary arterioles isolated from humans with 2DM both Ang I and Ang II elicited substantial dilations, which were not affected by in vitro captopril incubation. Results: Collectively, these data suggest an up-regulation of vascular ACE in the coronary arteriolar wall, which leads to an enhanced Ang I-induced dilations, but diminished bradykinin-induced responses in 2DM rats. We also suggest that inhibiting of vascular ACE did not affect the Ang I-evoked dilations, hence Ang I–Ang II conversion either in rats or humans with 2DM.
PRECONDITIONING IS LOST IN HYPERLIPIDEMIA: ROLE OF NITROSATIVE STRESS Keywords: peroxynitrite, hyperlipidemia, preconditioning Background: Peroxynitrite (ONOO-)-induced nitrosative stress has been shown to trigger ischemic stress adaptation of the rat myocardium. The aim of this study was to investigate the role of nitrosative stress in the mechanism of preconditioning in experimental hyperlipidemia. Therefore, rats were fed with 2% cholesterol-enriched diet for 12 weeks. Hearts were than subjected to a preconditioning protocol (3 intermittent periods of global ischemia/reperfusion or exogenous peroxynitrite infusion (final 3 microM) of 5 min duration each) followed by a 30 min test ischemia and 120 min of reperfusion. In the normocholesterolemic group preceding preconditioning induced either by global ischemia or ONOO-infusion decreased infarct size from 45±3.8% to 5.7±2.0% and 13.1±4.1%, respectively. ONOO-infusion did not induce preconditioning in the cholesterol-fed group (infarct size: 33.3±3.8%). To investigate the role of endogenously formed ONOO – we measured the ONOOmarker nitrotyrosine content during preconditioning and observed that the 1st period of ischemia/reperfusion increased nitrotyrosine formation, which was attenuated after the 3rd period of ischemia/reperfusion. This increased formation of nitrotyrosine was not observed in hyperlipidemic rats. Results: We conclude that nitrosative stress plays an important role in the triggering mechanism of preconditioning. This mechanism is deteriorated in cholesterol-diet induced hyperlipidemia.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B14
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A RÉSKAPCSOLATOK SZEREPE A NITROGÉN-MONOXID ANTIARITMIÁS HATÁSÁBAN Gönczi Márton, Papp Rita, Seprényi György, Végh Ágnes SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged, SZTE ÁOK, Orvosi Biológiai Intézet, Szeged Háttér: Számos korábbi kísérlet bizonyítja, hogy a nitrát donorok az iszkémiás prekondicionáláshoz hasonló védelmet nyújtanak az iszkémia/reperfúzió során fellépõ kamrai aritmiákkal szemben. Vizsgálatok igazolják azt is, hogy a nitrogén-monoxid (NO) befolyásolhatja a réskapcsolatok mûködését. Cél: Jelen kísérleteinkben azt vizsgáltuk, vajon a nitrát donorok antiaritmiás hatása milyen mértékben tulajdonítható a réskapcsolatok módosításának. Kloralóz és uretán keverékével altatott nyitott mellkasú kutyáknak fiziológiás sóoldatot (kontroll; n=10), vagy nitroprusszid nátriumot (SNP; n=10; dózis: 0,2 µg/kg/perc) adtunk intrakoronáriás infúzióban, 20 perccel a bal koszorúér artéria elülsõ leszálló ágának (LAD) okklúzióját megelõzõen, és végig a 60 perces koszorúér okklúzió alatt. A kísérletek során meghatároztuk a kamrai aritmiák okklúzió alatti számát és gyakoriságát, valamint mértük a réskapcsolatok nyitott/zárt állapotát tükrözõ szöveti impedancia változásait. Az okklúzió végén kimetszett szövetmintákban a connexin 43 (C×43) foszforilációs állapotának és a szöveti permeabilitás változásait vizsgáltuk. A kontrollokhoz képest az SNP jelentõsen csökkentette az okklúzió alatti kamrai extraszisztolék számát (504±174 vs. 49±18) és mérsékelte az Ib fázisú aritmiákat közvetlenül megelõzõ gyors szöveti ellenállás növekedést. Az SNP hatására a nyitott csatornákat jelzõ foszforilált C×43 dominált, valamint javult a szöveti permeabilitás az iszkémiás szívterületen belül. Eredményeink arra utalnak, hogy az SNP iszkémia során fellépõ aritmiákkal szembeni védõhatása legalábbis részben a réskapcsolatok módosításán keresztül valósul meg. Annak az eldöntésére azonban, hogy a NO vajon közvetlenül, vagy közvetve hat a réskapcsolatokra, illetve a NO a csatornák nyitását vagy záródását idézi elõ, további kísérletek szükségesek.
A SZELEKTÍV FOSZFODIÉSZTERÁZ-5 GÁTLÁS HATÁSA A NEOINTIMA KÉPZÕDÉSRE PATKÁNYARTÉRIA STENOSIS MODELLEN Hirschberg Kristóf, Radovits Tamás, Sivakkanan Loganatan, Matthias Karck, Szabó Gábor SE ÁOK, Ér- és Szívsebészeti Klinika; Budapest, Heidelbergi Egyetem, Szívsebészeti Klinika, Németország Bevezetés: A sikeres intervencionális és sebészi verõér-rekonstrukciókat követõ restenosis a beavatkozás hosszútávú hatékonyságát korlátozó fõ tényezõ. Az artériasérülés hatására kialakuló neointima-proliferáció a restenosis fontos részét képezi. Újabb adatok szerint a nitrogén-monoxid (NO) szerepet játszhat az endothelsérülést követõ neointima-képzõdés mérséklésében. Célunk az NO-cGMP jelátviteli út hatékonyságának vizsgálata volt a szelektív foszfodiészteráz-5-gátló Vardenafil (V) alkalmazásával in vivo patkányarteria stenosis modellen. Módszerek: Altatott hím Sprague-Dawley-patkányokon jobb oldali carotis endarteriectomiát végeztünk. Az endothel eltávolítása a kirekesztést és érfeltárást követõen mechanikus-kémiai módszerrel (saponinba mártott tupferrel) történt majd az eret tovafutó varattsorral zártuk. Hat áloperált állat mellett 6 endothelirtott (E) és 6 endothel-irtott és Vardenafillal kezelt patkány (E+V) adta az egyes kísérleti csoportokat. Az állatok a Vardenafilt 3 héten át kapták (10 mg/kg/nap) ivóvízbe keverve. A 3. hét végén a vaszkulatúrát formalin (4%, 30 ml/min.) artériás perfúziójával fixáltuk. A neointima területek nagyságát, a kialakult stenosis mértékét és a neointima/media arányt hematoxylin-eozin festett metszeteken értékeltük ki, valamint immunhisztokémiával igazoltuk a neointima-markerek jelenlétét. Eredmények: Az endothel-eltávolítást követõ 3 hét múlva jelentõs mértékû neointima-képzõdést tapasztaltunk a kontrollcsoportban. A foszfodiészteráz-5-gátló szignifikánsan csökkentette a stenosis mértékét (átlag±SEM, E+V vs. E: 20,42±7,42% vs. 53,69±12,07%; p<0,05) és a neointima/media arányt (E+V vs. E: 0,51±0,18 vs. 1,08±0,21; p<0,05). Következtetés: A foszfodiészteráz-5-gátlás hatékonyan csökkentette a neointimális hiperpláziát in vivo patkány carotis stenosis modellen.
ROLE OF GAP JUNCTIONS IN THE ANTIARRHYTHMIC EFFECT OF NITRIC OXIDE Keywords: gap junction, nitric oxide, arrhythmia Background: It is well established that nitric oxide (NO) donors provide protection against ischaemia/reperfusion-induced ventricular arrhythmias similar to ischaemic preconditioning. Methods: Since, there is also evidence that NO may modulate gap junction function, we aimed to examine, whether the antiarrhythmic effect of nitric oxide donors can be attributed to modification of gap junctions. In chloralose and urethane anaesthetized open chested dogs either saline (control; n=10) or the NO donor, sodium nitroprusside (SNP; 0.2 µg/kg/min; n=10) was administered in intracoronary infusion 20 minutes prior to and throughout the 60 minute occlusion period of the left anterior descending coronary artery. The number and incidence of ventricular arrhythmias and tissue impedance (for measuring electrical coupling) were assessed during the occlusion period. The phosphorylation status of connexin 43 (C×43) and tissue permeability was also evaluated from myocardial samples taken at the end of each experiment. Compared to the controls, SNP significantly reduced the total number of ventricular premature beats (504±174 vs. 49±18) during coronary artery occlusion, and prevented the steep rise of tissue resistance that precedes the occurrence of phase 1b arrhythmias. SNP also preserved the phosphorylated form of C×43 and improved tissue permeability within the ischaemic myocardial region compared to the controls. Results: We conclude that SNP reduces ventricular arrhythmias during coronary artery occlusion and this effect might involve modulation of gap junctions. However, to decide whether NO acts directly on gap junctions or via activation of signalling pathways, or whether it opens or closes these channels, requires further investigations.
EFFECTS OF THE SELECTIVE PHOSPHODIESTERASE-5 INHIBITION ON NEOINTIMA FORMATION IN A RAT MODEL OF ARTERIAL STENOSIS Keywords: endothelial denudation, phosphodiesterase-5 inhibitor, neointima, restenosis Introduction: The longterm results of successful interventional and surgical vessel reconstruction are compromised by restenosis due to neointima formation. Recent studies suggest that nitric oxide (NO) may play a role in the reduction of neointima formation. The aim of our study was to evaluate the effectiveness of the NO-cGMP pathway by administering a selective phosphodiesterase-5 enzyme inhibitor Vardenafil (V) in a rat model of arterial stenosis. Methods: Right carotid endarterectomy was made on anesthetized male SpragueDawley rats. After cross clamping the intima was denudated by a mechanicalchemical (cotton-tipped applicator immersed in saponin) method, than the arteriotomy was closed with a running suture. Three groups were studied: shamoperated rats (n=6), control endarterectomized rats (E, n=6) and endarterectomized rats treated orally with phosphodiesterase-5 enzyme inhibitor Vardenafil in a dose of 10 mg/kg/day (E+V, n=6). After 3 weeks, the vasculature were perfusion-fixed (formaldehyde solution 4%, 30 ml/min ia.). The vessel compartment areas were measured by conventional microscopy using haematoxylin-eosin staining. Neointima areas, stenosis grade and neointima/media area ratio were compared between groups. Immunohistochemical analysis of carotid arteries was performed to confirm neointima formation. Results: Three weeks after endarterectomy, marked neointimal hyperplasia was found in the control group. Phosphodiesterase-5 enzyme inhibition significantly reduced the stenosis grade (mean±SEM, E+V vs. E: 20.42±7.42% vs. 53.69±12.07%; p<0.05) and neointima/media area ratio (E+V vs. E: 0.51±0.18 vs. 1.08±0.21; p<0.05). Conclusion: Treatment with phosphodiesterase-5 enzyme inhibitor significantly suppressed neointimal hyperplasia in a rat model of arterial stenosis.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B15
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology KÉSÕI KÁLIUMÁRAM AKTIVÁTOR MOLEKULÁK HATÁSA KUTYA BAL KAMRAI SZÍVIZOMSEJTEKEN Horváth Balázs, Harmati Gábor, Birinyi Péter, Szabó Gergely, Szentandrássy Norbert, Magyar János, Bányász Tamás, Nánási Péter Pál DEOEC, Élettani Intézet, Debrecen Bevezetés: A késõi káliumáram lassú komponense (IKs) fontos szerepet játszik a humán szívizomsejtek akciós potenciáljának repolarizációjában. Mindazon molekulák, amelyek az IKs aktivitását növelik, hatékony eszközök lehetnek a kamrai akciós potenciál megnyúlása miatt kialakuló arrhythmiák, például a hosszú QT szindróma kezelésében. Az L-364,373 molekuláról kimutatták, hogy nyúlból, illetve tengerimalacból származó izolált kamrai szívizomsejteken aktiválja az IKs áramot. Cél: Méréseink célja az volt, hogy a humán cardiomyocyták jó modelljeként szolgáló kutya szívizomsejteken megvizsgáljuk az L-364,373 hatását, és összevessük azt az ismert IKs aktivátor mefénaminsav hatásával. Módszerek: Kísérleteinket kutyák bal kamrájából enzimatikusan izolált szívizomsejteken végeztük. Az IKs áramot teljes sejt konfigurációban, feszültség-clamp módszerrel mértük 37 °C-on. Az L-típusú kalciumáram, és a késõi káliumáram gyors komponensének gátlására 5 µM nifedipint, illetve 1 µM E-4031-et alkalmaztunk. Eredmények: A mefénaminsav 100 µM-os koncentrációban szignifikánsan növelte mind a teljesen aktivált (4,5±1,0 pA/pF vs. 2,7±0,4 pA/pF), mind a farok IKs áram (1,8±0,4 pA/pF vs. 1,0±0,1 pA/pF) amplitúdóját +30 mV-ra történõ depolarizáció során. A szer balra tolta az IKs steady-state aktivációjának feszültségfüggését, valamint szignifikánsan lassította az IKs deaktvációját (az idõállandó értéke 186±37 msra növekedett 74±15 ms-ról). Az L-364,373 kutya szívizomsejteken sem 0,1 µM-os, sem 1 µM-os koncentrációban nem befolyásolta az IKs amplitúdóját, sõt 3 µM-os koncentrációban szignifikánsan csökkentette a teljesen aktivált IKs áram (3,1±0,5 pA/pF vs. 3,9±0,3 pA/pF), és a farokáram amplitúdóját is (1,14±0,5 pA/pF vs. 1,2±0,1 pA/pF). A mefénaminsavhoz hasonlóan az L-364,373 is növelte az IKs deaktivációs idõállandóját (87±10 ms vs. 74±15 ms). Összefoglalás: Eredményeink azt mutatják, hogy az L-364,373 anyag potenciális terápiás hasznának igazolása további, lehetõleg humán mintákon történõ vizsgálatokat igényel, hiszen a szer hatása jelentõs speciesbeli különbségeket mutatott.
ISZKÉMIÁS POSZTKONDICIONÁLÁS PROTEKTÍV HATÁSAINAK VIZSGÁLATA HASI AORTA MÛTÉTET KÖVETÕ REPERFÚZIÓS KÁROSODÁSOKBAN Jancsó Gábor, Sínay László, Horváth Szabolcs, Kürthy Mária, Szabó Alíz, Kovács Krisztina, Rõth Erzsébet PTE ÁOK, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, PTE ÁOK, Sebészeti Tanszék, PTE ÁOK, Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet, Pécs Bevezetés: Kísérletes és klinikai modelleken igazolt, hogy a hosszabb iszkémiát követõ korai reperfúzióban intermittáló iszkémiás epizódokkal végzett posztkondicionálás (PS) csökkenti a reperfúziós károsodás sejtszintû (oxidatív stressz, apoptózis, nekrózis) és szisztémás (leukocita aktiváció) hatásait a miokardiumban. Célkitûzések: Vizsgálataink célja volt, hogy állatkísérletes modellen tanulmányozzuk a PS hatékonyságát perifériás szöveteken, infrarenális hasi aorta elzárását követõ iszkémiás-reperfúziós károsodások csökkentésében. Anyag és módszer: Prospektív randomizált vizsgálatunkat altatott Whistar-patkányokon végeztük. A hasi aortát izoláltuk, majd a veseartériák eredése alatt leszorítottuk 1 órára. A reperfúzió korai szakában teljes leszorításokkal, és felengedéssel 4×15 s-os PS történt. A kontrollcsoportban csak leszorítást (1 óra) végeztünk PS nélkül. Vérmintákat a véna cava inferiorból vettünk az iszkémia elõtt, és a reperfúziót követõen 5, 10, 15, 30, 60, és 120 percet követõen. Szövetmintát a musculus quadriceps femoralisból vettünk a reperfúzió végén (120 min.). Meghatároztuk a szérum peroxid-szintet, a szérum TNF-alfa koncentrációját, mieloperoxidáz (MPO) aktivitást, és a leukociták indukált szabadgyök termelését. Akt-1 és az extracelluláris szignál regulált kináz (ERK ½) aktivitását néztük a szövetmintákban Western-blot analízis segítségével. Eredmények: A PS csoportokban a plazma peroxidáz szintje a korai reperfúzióban (5–30 min) szignifikásan alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportban. A PS csökkentette a szérum TNF-alfa szintet, MPO aktivitást és a fehérvérsejtek indukálta szabadgyök termelését. A posztkondicionálás szignifikánsan növelte mind az Akt-1, mind az ERK ½ aktivációját. Összefoglalás: Hatékonyságát és klinikai alkalmazhatóságát tekintve a PS alkalmas lehetõségnek mutatkozik a sejt és szöveti szintû reperfúziós károsodások csökkentésére. OTKA K-67731, OTKA T-048851; OTKA T-060227, és ETT 168/2006 támogatásával.
EFFECTS OF ACTIVATORS OF THE DELAYED RECTIFIER POTASSIUM CURRENT IN CANINE LEFT VENTRICULAR MYOCYTES Keywords: K+ channel activators, L-364,373, mefenamic acid, delayed rectifier K+ currents, ventricular repolarization, cardiac myocytes Introduction: The slow component of the delayed rectifier potassium current (IKs) plays an important role in the repolarization of the action potential of the human cardiac myocytes. Drugs that activates IKs can be effective tools to suppress ventricular arrhythmias originating from prolongation of action potentials, such as LQT syndrome. L-364,373 was shown to activate IKs in ventricular cells isolated from guinea pigs and rabbits. Objectives: The goal of this study was to measure the effect of L-364,373 on IKs in canine cardiac myocytes which are good model for human cardiomyocytes. Another IKs activator mefenamic acid was used as reference. Methods: Enzimatically isolated canine left ventricular myocytes were used for the experiments. The IKs was determined by using whole cell voltage clamp technique at 37 °C. L-type calcium current and the rapid component of the delayed rectifier potassium current was blocked by 5 µM nifedipine and 1 µM E-4031 respectively. Results: Mefenamic acid (100 µM) significantly increased the amplitude of the fully activated IKs current (4.5±1.0 pA/pF vs. 2.7±0.4 pA/pF), as well as the IKs current tails (1.8±0.4 pA/pF vs. 1.0±0.1 pA/pF) following activation at +30 mV. The drug shifted the voltage dependence of IKs steady-state activation towards negative voltages and increased the time constant of deactivation (it increased to 186±37 ms from 74±15 ms). L-364,373, at concentrations of 0.1 and 1 µM failed to augment the amplitude of IKs, moreover, at 3 µM it significantly decreased the amplitude of both the fully activated (3.1±0.5 pA/pF vs. 3.9±0.3 pA/pF) and the tail currents (1.14±0.5 pA/pF vs. 1.2±0.1 pA/pF) in canine cardiomyocytes. Similarly to mefenamic acid, L-364,373 slightly increased the time constant of IKs deactivation (87±10 ms vs. 74±15 ms). Conclusion: Our results show that further – possibly human – studies are required to evaluate the potential therapeutical benefits of L-364,373, because there are notable interspecies differences regarding the effect of the compound.
MONITORING THE PROTECTIVE EFFECT OF ISCHAEMIC POSTCONDITIONING IN THE REPERFUSION INJURY FOLLOWING AORTO-BIFEMORAL BYPASS SURGERY Introduction: Ischaemic postconditioning (PS)was first described by VintenJohansen and co. as a very potent and simple method for reducing the reperfusion injury in an experimental cardiac model. Objective: We studied the protective effects of PS on ischemia-reperfusion injury of the lower extremities in a rat model of abdominal aortic intervention. We aimed to examine the evoked oxidative stress, cytokine expression and leukocyte activation after revascularisation surgery. Methods: Anesthetized animals (48 Whistar rats) underwent a 60 min infrarenal aorta cross-clamping. After the ischaemic period, an intermittent 4 times 15 sec reperfusion – 15 sec ischaemic episodes – were applied (ischaemic postconditioning: group PS). Then we started a 120 min reperfusion in the aorta. In untreated group animals underwent a long ischaemia (60 min) and the following reperfusion (group IR). Peripherial blood samples were collected before operation, and in early (5; 10; 15; 30; 60 and 120 min) reperfusion periods. Serum peroxide level, TNFalpha concentration, myeloperoxidase (MPO) activity and PMA-induced leukocyte ROS production were measured. Tissue samples were taken from femoral quadriceps muscle on the end of reperfusion. Akt-1 and ERK1/2 were analysed in tissue samples with Western blot. Results: In PS group, plasma peroxide level elevation was significantly lower in very early reperfusion (5-30 min) comparing to non-conditioned IR group. PS also reduced serum TNF-alpha concentration, MPO activity and leukocyte activation detected by PMA-induced leukocyte ROS production. PS increased both Akt-1 and ERK1/2 activation. Conclusion: PS could reduce ROI production after IR in early reperfusion period, thus limiting ROI mediated tissue lesion, cytokine-leukocyte activation, and inflammatory responses. PS seems to be an effective tool in vascular surgery to reduce reperfusion injuries after revascularization interventions. Supported by OTKA K67731, K48851, K60227.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B16
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A PEROXINITRIT INTRACORONARIÁS INFÚZIÓJA CSÖKKENTI AZ ISCHAEMIA ÉS REPERFÚZIÓ OKOZTA SZUPEROXID TERMELÕDÉST ALTATOTT KUTYA MODELLBEN Kiss Attila, Juhász László, Huliák Ildikó, Kaszaki József, Seprényi György, Végh Ágnes SZTE Farmakológia és Farmakoterápiai Intézet, SZTE Biokémiai Intézet, Kardiovaszkuláris Kutatócsoport, SZTE Sebészeti Mûtéttani Intézet, SZTE Orvosi Biológiai Intézet, Szeged Háttér: Korábbi kísérleteink bizonyították, hogy altatott kutyában a peroxinitrit (PN) 100 nM koncentrációjú intrakoronáriás infúziója jelentõs mértékben csökkentette az iszkémia és reperfúzió során megjelenõ kamrai aritmiákat és a nitrogénoxid (NO), valamint a szuperoxid kapcsolódásából keletkezõ endogén PN mennyiségét. Cél: Jelen munkánkban azt vizsgáltuk, hogy ez a csökkent endogén PN-képzõdés vajon az NO vagy a szuperoxid termelõdés mérséklõdésének tulajdonítható. Módszer: Kloralóz-uretán keverékével altatott, mellkasnyitott kutyákban fiziológiás sóoldatot (kontrollcsoport) vagy 100 nM-os koncentrációjú PN (kezelt csoport) oldatot adtunk intrakoronáriás infúzióban kétszer 5 percen keresztül, 5 perccel a bal koszorúér artéria descendens anterior ágának (LAD) 25 perces lefogását megelõzõen, majd az eret hirtelen felengedve a szívizmot reperfundáltuk. Az okklúzió alatt a sinus coronariusból vért gyûjtöttünk, amelybõl a plazma nitrát/nitrit (NOx) szintet mértük. A reperfúziót követõen vett szívszöveti mintákból, a PN-képzõdés markerének számító nitrotirozint (NT) Western blottal, a szuperoxid termelõdés mértékét hisztokémiai módszerrel (konfokális mikroszkóp) határoztuk meg. Eredmények: A kontrollcsoporthoz képest a PN-kezelés szignifikánsan csökkentette az okklúzió során megjelenõ kamrai extraszisztolék (388±88 vs. 133±44) és kamrai tachycardiás epizódok számát (9,8±2,7 vs. 3,3±1,4), valamint a kamrafibrilláció gyakoriságát (50% vs. 10%). Ugyancsak szignifikánsan csökkent a reperfúziót követõ NT-képzõdés. A PN-infúzió hatására különösen az okklúzió elsõ szakaszában emelkedett a plazma NOx szintje, míg a reperfúzió kezdetén mért szuperoxid termelõdés jelentõsen mérséklõdött (26,45±4,26 PN vs. 37,54±1,63 kontroll). Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az exogén PN hatására bekövetkezõ endogén PN-képzõdés csökenése, inkább a szuperoxid termelõdés mérséklõdés, mint az okklúzió/reperfúzió során a NO szintben történõ jelentõs változás eredménye, és ezen jelenség összefüggésbe hozható a markáns antiaritmiás hatással. Munkánkat az OTKA (T-0462439) támogatta.
A P38 MITOGÉN-AKTIVÁLTA PROTEIN KINÁZ A FOSZFOLAMBÁN DEFOSZFORILÁCIÓJA RÉVÉN SZABÁLYOZZA A SZÍVIZOM-KONTRAKTILITÁST IZOLÁLT PATKÁNYSZÍVEN Kónyi Attila, Skoumal Réka, Kerkelä Risto, Kubin Anna-Maria, Füredi Gábor, Horváth Iván, Tóth Miklós, Ruskoaho Heikki, Szokodi István PTE, Szívgyógyászati Klinika, Pécs, Szentágothai János Tudásközpont, Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology, University of Oulu, Oulu, Finland Bevezetés: Kísérletes adatok szerint a p38 mitogén-aktiválta protein kináz (MAPK) fontos szerepet tölthet be a szívizom-kontraktilitás szabályozásában, azonban a molekuláris mechanizmusok, amelyeken keresztül a p38 MAPK hathat nagyrészt ismeretlenek. Cél: Munkánk célja a p38 MAPK illetve az általa aktivált szignál mechanizmusok szerepének vizsgálata volt az endothelin-1 (ET-1) pozitív inotrop hatásában. Módszerek: A kontraktilitást (apico-basalis elmozdulás) Langendorff-féle izolált patkányszív modellen vizsgáltuk (hím 7 hetes Sprague-Dawley patkányok). A szöveti mintákat Western-blot és in vitro kináz assay segítségével analizáltuk. Eredmények: Az ET-1 (1 nmol/l) 10 perces intrakoronáriás infúziója szignifikáns mértékben fokozta a p38 MAPK aktivitását (1,6-szeres növekedés, n=4, p<0,01), amelyet a p38 MAPK-gátló SB239063 (3 µmol/l) teljes mértékben kivédett (n=4, p<0,01). Az ET-1 szignifikánsan növelte a kamrai kontraktilitást (40±2%, n=5, p<0,001), amelyet az SB239063 tovább fokozott (56±4%, n=5, p<0,001). Annak tisztázására, hogy a p38 MAPK képes-e gátolni az extracelluláris szignál-regulálta kinázt (ERK), amely fontos közvetítõje az ET-1 inotrop hatásának, meghatároztuk az ERK foszforilációját. Western analízis szerint a p38 MAPK gátlása nem volt képes tovább fokozni a bal kamrai foszfo-ERK szintet, amely arra utal, hogy nincs közvetlen kölcsönhatás az ERK és a p38 MAPK jelátvivõk között. A következõkben megvizsgáltuk, hogy a p38 MAPK képes-e befolyásolni a foszfolambán (PLN) fehérje foszforilációs állapotát, amely kulcsszerepet játszik a kontraktilitás szabályozásában. A p38 MAPK gátló jelenlétében az ET-1 szignifikánsan növelte a PLN foszforilációját a Ser-16-os pozícióban (2,6-szeres növekedés, p<0,001), míg a peptid önmagában nem befolyásolta azt (p=ns). Következtetések: Eredményeink szerint a p38 MAPK átmeneti, dinamikus aktivációja a szívben fontos homeosztatikus szereppel bírhat, amely képes ellensúlyozni a túlzott inotrop stimulációt. Továbbá kimutattuk, hogy a p38 MAPK a PLN defoszforilációja révén csökkentheti a szívizom-kontraktilitást.
ADMINSTRATION PEROXYNITRITE REDUCES THE ISCHAEMIA AND REPERFUSION-INDUCED GENERATION OF SUPEROXIDE IN ANAESTHETISED DOGS Keywords: arrhythmias, peroxynitrite, superoxide Background: We have experimental evidence that in anaesthetised dogs intracoronary infusion of peroxynitrite (PN) markedly reduces ischaemia and reperfusion-induced (I/R) ventricular arrhythmias and decreases the generation of endogenous PN. Objectives: The objective of the present study was to examine whether this attenuation in PN formation is due to reduced nitric oxide (NO) or superoxide production following PN administration. In anaesthetised (mixture of chloralose and urethane) and thoracotomised dogs either saline (control) or 100 nM PN were given in intracoronary infusion two times for 5 min, 5 min prior to a 25 min occlusion and then reperfusion of the left anterior descending (LAD) coronary artery. Blood samples from the coronary sinus were taken at various time intervals during the occlusion period whereas tissue samples from the ischaemic area were excised immediately after reperfusion in order to determine plasma nitrate/nitrite (NOx) levels, nitrotyrosine (NT), a marker of peroxynitrite formation (Western blot), and superoxide production (confocal laser microscopy). Results: Compared to the controls PN significantly reduced the numbers of ventricular premature beats (388±88 cp 133±44) and episodes of ventricular tachycardia (9.8±2.7 cp 3.3±1.4), the incidence of ventricular fibrillation (50% cp 10%) during occlusion, and reduced NT formation following reperfusion. Infusion of PN increased plasma NOx levels especially during the early phase of the occlusion but decreased superoxide production (26.45±4.26 cp 37.54±1.63 in controls) following reperfusion. Conclusion: These results indicate that a reduction in endogenous PN formation following exogenous PN administration is due to the decreased superoxide production rater than to the modification of NO formation, and this effect might explain the marked antiarrhythmic protection. This work was supported by OTKA (T-046243).
P38 MITOGEN-ACTIVATED PROTEIN KINASE REGULATES CARDIAC CONTRACTILITY VIA DEPHOSPHORYLATION OF PHOSPHOLAMBAN IN THE ISOLATED RAT HEART Keywords: myocardial basic research; myocardial contraction; cardiovascular physiology Background: Evidence suggests that p38 mitogen-activated protein kinase (MAPK) acts as an important negative regulator of cardiac function; however, the molecular mechanism by which p38 MAPK affects cardiac contractility is still elusive. Here we characterized the role of p38 MAPK in the positive inotropic effect of endothelin-1 (ET-1) as well as the candidate downstream signaling pathways. Methods: Contractility (apicobasal displacement) was measured in an isolated perfused rat heart preparation according to the standard Langendorff technique (male 7-week-old Sprague-Dawley rats) and tissue samples were analyzed by Western-blotting and in vitro kinase assay. Results: Intracoronary infusion of ET-1 (1 nmol/l) for 10 min increased p38 MAPK activity by 1.6-fold (n=4, p<0.01), which was abolished by SB239063 (3 µmol/l), a p38 MAPK inhibitor (n=4, p<0.01). ET-1 induced a significant increase in developed tension (40±2%, n=5, p<0.001), which was further augmented by SB239063 (56±4%, n=5, p<0.001). To test whether p38 MAPK can suppress extracellular signal-regulated kinase (ERK) signaling, the mediator of the positive inotropic effect of ET-1, we measured the phosphorylation of ERK. Western analysis showed that inhibition of p38 MAPK could not further augment ET-1induced phospho-ERK levels ruling out the existence of a direct cross-talk between ERK and p38 MAPK pathways. Next, we studied whether p38 MAPK activation may lead to dephosphorylation of phospholamban (PLN), a crucial regulator of cardiac contractility. ET-1 significantly increased PLN phosphorylation at Ser-16 in the presence of SB239063 (2.6-fold, p<0.001), though the peptide had no effect on its own (p=ns). Conclusion: Our results indicate that the dynamic transient activation of p38 MAPK may have an important homeostatic function in the normal heart by counterbalancing excess inotropic stimulation. Moreover, p38 MAPK may limit increases in contractility via dephosphorylation of PLN in the myocardium.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B17
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A PATKÁNY KÖZÉPAGYI ARTÉRIÁJA ALKALMAS A SZEROTONIN-1B AGONISTÁK VAZOKONSTRIKTOR HATÁSÁNAK KIMUTATÁSÁRA Miklósné Kovács Anikó, Hársing László Gábor, Szénási Gábor EGIS Gyógyszergyár Nyrt, Budapest Háttér: Az 5-HT1B receptor agonista antimigrén szerek összehúzhatják a koszorúsereket komoly kardiális mellékhatásokat okozva. Fiziológiás körülmények között az 5-HT1B receptorsûrûség alacsony a koszorús erekben, míg patofiziológiás helyzetekben felülszabályozódhat. Cél: Munkánk célja annak vizsgálata volt, hogy patkány középagyi artériájában (MCA), hasonlóan a humán agyi erekhez, találhatók-e funkcionális 5-HT1B receptorok. Kísérleteink feltárták a szerotonin által kiváltott vazokonstrikcióban szerepet játszó receptor altípusokat patkány endotélfosztott MCA-jában, in vitro. Módszer: Különbözõ 5-HT agonisták, az 5-HT, 5-carboxamidotriptamin (5-CT), a 8-hidroxi-dipropilaminotetralin (8-OH-DPAT), és a sumatriptán vazokonstriktor válaszait vizsgáltuk önmagukban, valamint SB 216641 (5-HT1B/1D antagonista), vagy ritanserin, (5-HT2A receptor antagonista) elõkezelést követõen. Mindegyik agonista kontrahálta az MCA-t. Az 5-CT koncentráció-hatás összefüggést két különálló szigmoid görbe összegzéseként lehet leírni, 1 nM-1 µM (1. fázis), valamint 1 µM-100 µM koncentrációk között (2. fázis). A tesztvegyületek agonista potenciál sorrendje a következõ volt: 5-CT (1. fázis) >5-HT > sumatriptán >8-OHDPAT >5-CT (2. fázis). Az 5-CT által kiváltott kontrakció 1. fázisát az SB 216641 koncentrációfüggõ módon antagonizálta, míg a 2. fázist a ritanserin. Igy az 5-CT kétfázisú hatása feltárta a preparátum két fõ 5-HT receptor altípusát. A 8-OHDPAT és a sumatriptán vazokonstriktor hatásait az 5-HT2A, illetve az 5-HT1B receptorok közvetítik. Az 5-HT (<1 µM) által kiváltott vazokonstrikciót az SB 216641 (10 µM) jobban gátolta, mint a ritanserin (300 nM), ami az 5-HT1B receptorok kifejezettebb aktivációját mutatja az 5-HT alacsonyabb koncentrációinál az 5-HT2A receptorokhoz képest. Következtetés: Az 5-HT szerepet játszhat a patkány agy perfúziójának szabályozásában a funkcionális 5-HT1B és 5-HT2A receptorok aktivációjával. Így a patkány középagyi artéria elõnyösebb érpreparátum a koronária artériáknál az 5-HT1B agonisták vazokonstriktor hatásainak kimutatásában.
A MITOKONDRIUMOK SZEREPE ISZKÉMIÁBAN KÁROSODOTT SZÍVIZOMSEJTEK MEGMENTÉSÉBEN Pankotai Eszter, Cselenyák Attila, Rátosi Orsolya, Lõrincz Judit, Weszl Miklós, Vácz Gabriella, Kollai Márk, Lacza Zsombor SE Klinikai Kísérleti Kutató és Humán Élettani Intézet, Budapest Bevezetés: A mitokondriumok biztosítják a sejt mûködéséhez szükséges energiát, de szerepük a sejthalál folyamatában is bizonyított, kóros folyamatokban, így iszkémia, szívelégtelenség és kardiomiopátia esetén is. Korábbi tanulmányok szerint két sejt között lehetséges a mitokondriumok kicserélõdése, aminek a sejt energiahiányának helyreállításában lehet szerepe. Kísérleteinkben oxigén és glükóz egyidejû megvonásával (OGD) iszkémiás állapotot modelleztünk szívizomsejteken, majd azt vizsgáltuk, megmenthetõek-e a károsodott sejtek egészséges szívizomsejtek hozzáadásával, illetve milyen szerepe lehet a mitokondriumoknak ebben a folyamatban. Módszerek: Vybrant DIO fluoreszcens festékkel jelölt patkány szívizomsejteket (H9C2) 2,5 órás OGD kezelésnek vetettük alá, majd Vybrant DID-del jelölt egészséges szívizomsejteket vagy etídium-bromiddal (EtBr) kezelt sejteket adtunk hozzájuk, és 24 óra múlva felvételeket készítettünk róluk konfokális mikroszkóppal. Az EtBr (50 ng/ml, 30 napon át) a mitokondriális DNS-t károsítja. Az élõ és a halott sejtek arányát sejtszámláló programmal határoztuk meg. Eredmények: Az egészséges H9C2 sejtek javították az OGD-n átesett szívizomsejtek túlélési arányát (11,5±4,2% vs. 56,9±20,6%, p<0,05), Az EtBr-al kezelt sejtek hozzáadását követõen azonban a túlélõ sejtek száma a kontrollszinthez hasonlóra csökkent (11,5±4,2% vs. 21,9±7,9%, p=0,51). Mito-tracker festékkel jelölt sejtekrõl készült nagyfelbontású felvételek azt mutatják, hogy a mitokondriumok közvetlen kapcsolatokon keresztül képesek átjutni egyik sejtbõl a másikba. A sejtkultúrához kívülrõl adott izolált mitokondriumok nem épültek be a szívizomsejtekbe. Következtetés: Az egészséges sejtek képesek megmenteni az oxidatív stresszben károsodott szívizomsejtek nagy részét. Az egészséges mitokondriumok jelentõs szerepet játszanak ebben a folyamatban az energiaszint visszaáálításával a károsult sejtekben, vagy pedig a sérült mitokondriumokból felszabaduló sejthalálhoz vezetõ jelek gátlásával. OTKA D45933, T049621, AÖU 66öu5, Bólyai és Öveges Ösztöndíjak.
THE RAT MIDDLE CEREBRAL ARTERY IS SUITABLE FOR DETECTING VASOCONSTRICTOR EFFECT OF SEROTONERGIC-1B RECEPTOR AGONISTS Keywords: vasoconstriction, 5-HT1B, 5-HT2A receptors Background: 5-HT1B receptor agonist antimigraine drugs can constrict coronary arteries causing serious cardiac side-effects. Under physiological conditions the density of 5-HT1B receptors is low on the coronary artery, but it can be upregulated under pathophysiological conditions. Goals: The aim of our study was to test if the rat middle cerebral artery (MCA) contains functional 5-HT1B receptors similarly to human cerebral arteries. Methods: Our study evaluated the receptor subtypes involved in the serotoninevoked vasoconstriction in the endothelium denuded MCA of the rat, in vitro. The vasoconstrictor effects of various 5-HT agonists: 5-HT, 5-carboxamidotryptamine (5-CT), 8-hydroxy-dipropylaminotetralin (8-OH-DPAT), and sumatriptan were evaluated alone or after pre-treatment with SB 216641, a 5-HT1B/1D antagonist, or ritanserin, a 5-HT2A receptor antagonist. All agonists constricted the MCA. The concentration-response curve of 5-CT could be described as the sum of two separate sigmoid curves between 1 nM-1 µM (1st phase) and 1 µM-100 µM (2nd phase). The rank order of agonist potency of the test compounds was: 5-CT (1st phase) >5-HT >sumatriptan >8-OH-DPAT >5-CT (2nd phase). The 1st phase of 5-CT-evoked contractions was concentration-dependently antagonized by SB 216641, while the 2nd phase was antagonized by ritanserin. So, the biphasic effect of 5-CT revealed the two main 5-HT receptor subtypes of this vessel. The vasoconstrictor effects of 8-OH-DPAT and sumatriptan were exclusively mediated via 5-HT2A and 5-HT1B receptors, respectively. The 5-HT-evoked vasoconstrictions (<1 µM) were more depressed by SB 216641 (10 µM) than by ritanserin (300 nM), demonstrating a more pronounced activation of 5-HT1B receptors at low concentration than that of 5-HT2A receptors. Conclusion: Therefore, 5-HT can play a role in the regulation of cerebral perfusion of the rat via activation of functional 5-HT1B and 5-HT2A receptors. Thus, the middle cerebral artery of the rat is a preferable vessel to the coronary artery for detecting vasoconstrictor effects of 5-HT1B agonists.
NEIGHBORING HEALTHY CELLS RESCUE CARDIOMYOCYTES FROM POST-ISCHEMIC INJURY THROUGH A MITOCHONDRIA-DEPENDENT PROCESS Keywords: mitochondria, oxidative stress, ischemia-reperfusion Background: Mitochondria are the sources of energy in cardiac cells and they are also responsible for initiating cell death in various pathologies such as ischemiareperfusion injury, cardiomyopathy, and congestive heart failure. Previous studies showed that mitochondria may be swapped between two cells which may have a role in the restoration of cellular energy failure. In this study we mimicked ischemic injury using the oxygen-glucose deprivation model (OGD) and monitored if the addition of healthy or mitochondria-depleted cardiomyocytes can save OGD treated cells from post-ischemic injury. Methods: Vybrant DIO fluorescent-labeled rat cardiomyocytes (H9C2) were treated with OGD for 2.5 hours. Vybrant DID-labeled healthy or mitochondriadepleted cells were added after OGD and co-cultured for 24 hours. Mitochondriadepletion was achieved by pre-incubation of the cells with ethidium-bromide for one month (50ng/ml). Fluorescent microphotographs were taken by a confocal microscope and the live-dead cell ratio was calculated using a cell counter program. Results: Addition of healthy H9C2 cells significantly improved the survival of the OGD treated cells (11.5±4.2% vs. 56.9±20.6%, p<0.05). In case the rescue cells were depleted from their mitochondria pool, this effect was much less effective (11.5±4.2% vs. 21.9±7.9%, p=0.51). High-resolution confocal time-lapse imaging of cells stained with mito-tracker dyes indicated that mitochondria may be transferred from one cell to the other through direct contact. Addition of isolated mitochondria to the culture did not result in incorporation of the organelles into the cells. Conclusion: Addition of healthy cells to severly injured post-ischemic cardiomyocytes can rescue the majority of cells form death. Healthy mitochondria play a crucial role in this process either by restoring energy levels in the dying cells or by inhibiting cell death signals of damaged mitochondria. Supported by OTKA D45933, T049621, AÖU 66öu5, Bólyai and Öveges Fellowships.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B18
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A ROTIGAPTIDE VÉDELMET BIZTOSÍT AZ AKUT ISZKÉMIA OKOZTA KAMRAI ARITMIÁKKAL SZEMBEN ALTATOTT KUTYÁKBAN Papp Rita, Gönczi Márton, Végh Ágnes SZTE ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged Háttér: A réskapcsolatok záródása szerepet játszik az akut iszkémia okozta aritmiák kialakulásában, ezért a réskapcsolatokat nyitó peptid, a rotigaptide antiaritmiás hatással rendelkezhet. Módszer: Ezt a feltételezést altatott, nyitott mellkasú kutyákon teszteltük; a peptidet három különbözõ dózisban (0,04; 0,2; és 1 µg/kg/perc), intrakoronáriásan alkalmaztuk a bal koronária artéria elülsõ leszálló ágának 60 perces okklúziója során és az azt megelõzõ 10 percben. A kontroll kutyák az okklúzió során fiziológiás sóoldatot kaptak. Meghatároztuk az iszkémia során elõforduló kamrai aritmiák számát és súlyosságát, a szöveti elektromos impedancia változásaiból pedig a réskapcsolat-záródás mértékére következtettünk. Az iszkémia 60. percében bal kamrai szövetmintákat vettünk, és festékjelöléses technikával meghatároztuk a réskapcsolatok permeabilitását. A rotigaptide mindhárom dózisa szignifikánsan csökkentette az iszkémia okozta aritmiákat (kamrai extraszisztolék száma: 83±20; 128±48; 179±26; kontroll: 665±223). Érdekes módon az 1a fázisban jelentkezõ aritmiákat a legmagasabb dózis, az 1b fázist pedig a legkisebb dózis csökkentette legeredményesebben. A réskapcsolatok permeabilitása az ugyanazon szív nem iszkémiás kamrarégiójából származó szövetmintához viszonyítva jelentõsen csökkent a kontroll kutyák iszkémiás régiójában, míg a rotigaptide, különösen annak két magasabb dózisa, megõrizte a normál permeabilitást. A szöveti impedancia változásai azonban egyik csoportban sem mutattak szignifikáns eltérést a kontrollhoz képest. Következtetések: Eredményeink alapján bár a rotigaptide valóban mérsékli az akut iszkémia okozta kamrai aritmiákat, nincs rá egyértelmû bizonyítékunk, hogy e védõ hatás mögött az anyag réskapcsolat-nyitó hatása áll. Mivel a réskapcsolatok mûködése jelentõsen befolyásolja az ingerületvezetést, további kísérleteinkben az elektromos aktiváció térképezése magyarázatot adhat a peptid antiaritmiás hatására. Munkánkat az OTKA (T-046243) támogatta.
NON-INVASIVE IN VIVO TRACKING OF PERCUTANEOUSLY INTRAMYOCARDIALLY INJECTED AUTOLOGOUS PORCINE MESENCHYMAL STEM CELLS MODIFIED FOR TRANSGENE EXPRESSION OF PET REPORTER GENE USING SERIAL PET IMAGING
PROTECTIVE EFFECT OF ROTIGAPTIDE AGAINST ACUTE ISCHAEMIA-INDUCED VENTRICULAR ARRHYTHMIAS IN ANAESTHETISED DOGS Keywords: gap junctions, ischaemia, ventricular arrhythmias Background: Since gap junctional uncoupling plays a role in the genesis of acute ischaemia-induced arrhythmias, rotigaptide, a gap junction opener peptide is expected to attenuate these arrhythmias. Methods: To test this hypothesis, rotigaptide was administered in three different doses (0.04; 0.2; and 1 µg/kg/min) in intracoronary infusion 10 min prior to and during 60 min of occlusion of the left anterior descending coronary artery in anaesthetised, open-chest dogs. The controls were given saline throughout the occlusion period. Ventricular arrhythmias and gap junction function, by the measurement of electrical impedance were evaluated during the experiments. At the end of the occlusion, ventricular tissue samples were excised and gap junction permeability was assessed by dye loading. All doses of rotigaptide significantly reduced ischaemia-induced arrhythmias (number of ectopic beats 83±20; 128±48; 179±26 vs. 665±223 in the controls). Interestingly, phase 1a arrhythmias were most markedly reduced by the highest dose of the peptide, whereas phase 1b arrhythmias were attenuated particularly by the lowest dose. Gap junction permeability, compared to non-ischaemic tissue samples taken from the same heart, was decreased in the ischaemic area of the control hearts, but it was well preserved especially by the two lower doses of the peptide. Myocardial impedance changes, however, did not differ significantly from the control in any of the rotigaptide treated dogs. Conclusion: In conclusion, although ischaemia-induced arrhythmias were attenuated by rotigaptide, it is uncertain whether this effect is due to the amelioration of gap junctional coupling. Further studies using electrical activation mapping are in progress to reveal changes in cardiac impulse propagation; this parameter is also influenced by gap junctional coupling, and may help us to elucidate the mechanism of this antiarrhythmic effect. Supported by the Hungarian Research Foundation (OTKA; T-046243).
of the LV-RL- RFP-tTK-MSCs (12.9±3.4% of the injected cells) in the myocardium 10 days after intramyocardial delivery. Conclusions: Reporter gene imaging enables the tracking of the persistence of viable LV-RL- RFP-tTK-MSCs in the peri-infarcted porcine myocardium at 10 days post-delivery using clinical PET scanners.
Pávóné Gyöngyösi Mariann, Jeronimo Blanco, Terez Marian, Lajos Tron, Örs Petnehazy, Zsolt Petrasi, László Balkay, Dara L. Kraitchman Department of Cardiology, Univesity of Vienna, Centro de Investigación Cardiovascular (CSIC-ICCC), Hospital Sta. Cruz y San Pablo Avda, Barcelona, Spainienna, PET Centrum - Institute of Nuclear Medicine of the University of Debrecen, Hungary, Institute of Diagnostic Imaging and Radiation Oncology, University of Kaposvar, Hungary, The Johns Hopkins University, School of Medicine, Russell H. Morgan Department of Radiology and Radiological, Bal Keywords: stem cell, PET, non-invasive tracking, MRI Background: Reporter gene imaging offers the ability to non-invasively, serially track stem cell fate. However, to-date most studies have been performed in small animals on non-clinical imaging equipment hindering clinical translation. Methods and results: Bone marrow-derived mesenchymal stem cells (MSCs) were stably transfected with a lentiviral vector for transgene expression of the trifusion protein renilla luciferase, red fluorescent protein and herpes simplex truncated thymidine kinase (positron emission tomography (PET) reporter gene)) (LV-RLRFP-tTK). The transfection did not influence the MSC viability and proliferation capacity. In vitro [18F]-FHBG uptakes assays revealed 1×105 LV-RL-RFP-tTKMSCs were detectable with PET. Closed-chest reperfused myocardial infarction (MI) was created in farm pigs (n=13). Sixteen days post-MI, LV-RL-RFP-tTKMSCs were injected intramyocardially using NOGA-guidance in the infarct border zone (2.6×106±0.4 LV-RL-RFP-tTK-MSCs, n=6). PET imaging were performed after intravenous injection of 6 mCi [18F]-FHBG combined with transmission scan (with additional resting 99 m-Tc-sestamibi perfusion image in 2 pigs) 30±2 hours and 7 days post- LV-RL-RFP-tTK-MSCs-treatment. Diffuse distribution of the injected LV-RL-RFP-tTK-MSCs in the anterior and septum wall at 30h and decreased tracer activity in the injections sites with pericardial and pleura uptake at 7 days was seen in the treated animals but not controls. Infarct size by MRI in the LV-RL-RFP-tTK-MSCs-treated animals was smaller than controls (25.3±1.4 vs 30.2±3.5%, P=0.031). Histology confirmed the presence
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B19
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A NA+/CA2+ CSEREMECHANIZMUST BLOKKOLÓ SEA0400 HATÁSA INTRACELLULÁRIS CA2+-KONCENTRÁCIÓ FÜGGÕ KUTYA BAL KAMRAI SZÍVIZOMSEJTEKBEN Prorok János, Nagy Norbert, Kormos Anita, Acsai Károly, Papp Gyula, Varró András, Tóth András SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged MTA Keringésfarmakológiai Kutatócsoport, Szeged Bevezetés: Patch clamp kísérletekben megállapítottuk, hogy a szelektív NCX-gátló SEA0400, alacsony [Ca2+]-szint mellett 1 µM koncentrációban hatásosan (50-80%) blokkolja az NCX áramot. Ugyanakkor a [Ca2+]i tranziensben és kontrakcióban várt jelentõs változásokat nem észleltük sem izolált kontraháló szívizomsejteken sem perfundált szíven. Az ellentmondásos eredmények egyik lehetséges magyarázata, hogy az NCX-gátlás mértéke a szívciklus során nem állandó. Cél: Jelen munkánk célja az volt, hogy meghatározzuk a SEA0400 NCX-gátló hatásának intracelluláris kalcium függését. Módszerek: Patch clamp kísérletekben az NCX áramot nikkel-szenzitív áramként határoztuk meg pipetta oldatokkal beállított 55, 140, 500 és 1000 nM [Ca2+]i szintek mellett. Egy másik kísérletsorozatban a coffein-indukált [Ca2+]i tranziens relaxációjának SEA0400 hatására történõ megnyúlását mértük, és a gátlás mértékét a kontroll, a SEA0400 kezelt és a Ni2+-gátolt coffein tranziensek relaxációs kinetikájának összehasonlításából határoztuk meg. Az [Ca2+]i változásait Fluo-4 festékkel monitoroztuk, a sejtrövidülést – video edge – detektorral követtük. Eredmények: 1 µM SEA0400 mind az inward, mind az outward NCX áramot [Ca2+]i függõ módon blokkolta (55nM [Ca2+]i esetén 60-80%-kal, míg 1 µM [Ca2+]i mellett 28-40%-kal). Azaz a gátló hatás ~50%-kal csökkent a diasztolés értékrõl szisztolés értékre növekedett [Ca2+]i szintek esetén. A koffein tranziens relaxációs idõállandója ugyancsak megnõtt (1,03±0,05-rõl 1,32±0,06-ra), de jelentõsen elmaradt a 10 mM Ni2+ jelenlétében tapasztalt növekedéstõl (fél relaxációs idõ: 1,3±0,1 s-ról 10,1±1,3 s-ra). Következtetések: Eredményeink bizonyítják, hogy a SEA0400 NCX-re gyakorolt blokkoló hatása erõsen függ a pillanatnyi [Ca2+]i értékétõl és szignifikánsan alacsonyabb szisztolés, mint diasztolés kalcium koncentrációk esetén. Ez a Ca-függés jól magyarázza a gátlószer viszonylag kismértékû hatását az intracelluláris calcium homeosztázisra.
A RÉZ(II)-ASZPIRINÁT KEZELÉS HATÁSAI IDÕSKORI KARDIOVASZKULÁRIS DISZFUNKCIÓRA Radovits Tamás, Loganathan Sivakkanan, Gerõ Domokos, Szabó Csaba, Sakurai Hiromu, Karck Matthias, Szabó Gábor SE Doktori Iskola (Ér- és Szívsebészeti Klinika), Budapest, Ruprecht-Karls Egyetem, Szívsebészeti Klinika, Heidelberg, Németország, SE, CellScreen Alkalmazot Kutatási Központ, Budapest, Kyotoi Gyógyszertudományi Egyetem, Analitikai és Bioorganikus Kémiai Intézet, Kyoto, Japán Háttér: Az öregedõ szövetekben oxigéntartalmú szabadgyökök túltermelõdése figyelhetõ meg. Az általuk okozott nitro-oxidatív stressz és molekuláris szintû gyulladásos folyamatok fontos szerepet töltenek be az öregkori kardiovaszkuláris funkciózavarok létrejöttében. A közelmúlt kutatási eredményei szerint a réz(II)aszpirinát (CuAsp) komplex, nemcsak az aszpirin jól ismert gyulladás- és trombocita-aggregáció-gátló hatásaival bír, hanem szuperoxid-diszmutáz mimetikus aktivitása révén antioxidánsként is mûködik. Cél: Munkánkban a CuAsp hatásait vizsgáltuk az idõskori kardiális és endotheliális diszfunkcióra. Módszer: Öreg (24 hónapos) és fiatal (3 hónapos) patkányokat placebóval (kontroll), illetve CuAsp-tal (200 mg/ttkg/d po.) kezeltünk 3 héten át. Millar konduktancia mikrokatéter segítségével bal kamrai nyomástérfogat analízist végeztünk és kontraktilitás-indexeket [pl. a végszisztolés nyomástérfogat összefüggés egyenesének meredekségét (Emax)] számítottunk a szívfunkció megítélésére. Izolált aortagyûrûk endotelfüggõ és nem endotelfüggõ vazorelaxációját vizsgáltuk acetilkolin (ACh), ill. nátrium-nitroprusszid (SNP) adására. Funkcionális kísérleteinket molekuláris biológiai és immunhisztokémiai mérésekkel egészítettük ki. Eredmények: A fiatal kontrollcsoporthoz viszonyítva öreg állatokban jelentõs bal kamrai kontraktilitás-csökkenés (Emax: 0,51±0,04 vs. 2,16±0,28 Hgmm/µl; p<0,05), és markáns endoteliális-diszfunkció (maximális vazorelaxáció ACh-ra: 66,66±1,30 vs. 87,09±1,35%; p<0,05) volt kimutatható. A CuAsp-tal történõ kezelés öreg állatokban szignifikánsan javította a kamrafunkciót (Emax: 1,21±0,17 vs. 0,51±0,04 Hgmm/µl; p<0,05) és megnövelte az ACh-indukálta endotelfüggõ vazorelaxációt (94,83±0,73 vs. 66,66±1,30%; p<0,05), míg az SNP-indukálta nem endotelfüggõ relaxáció csak enyhén növekedett. Fiatal állatokban a kezelésnek nem volt szignifikáns hatása a vizsgált funkciókra. Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy a nitro-oxidatív stressz és a gyulladásos folyamatok fontos szerepet játszanak az idõskori kardiovaszkuláris funkciózavarok kialakulásában, amelyek eredményesen javíthatók CuAsp kezeléssel.
THE EFFECT OF THE NCX INHIBITOR SEA0400 IS INTRACELLULAR CA2+ LEVEL DEPENDENT IN CANINE VENTRICULAR MYOCYTES. Keywords: Na+/Ca2+ exchanger, NCX inhibitor, SEA0400, calcium transient, dog ventricular myocytes Background: In previous patch clamp experiments we found that in 1 µM concentration SEA0400, a selective NCX inhibitor, effectively blocks NCX current at low [Ca2+]i levels (50-80%). The expected major shifts in [Ca2+]i transient and contractility, however, were not observed in isolated paced cardiomyocytes or perfused hearts. A feasible explanation for these contraversial results may be, that the level of blockade is modulated during cardiac cycle. The aim of this study was to evaluate the calcium dependence of the inhibitory effect of SEA0400 in canine ventricular myocytes. Methods: In patch clamp experiments the NCX current was determined as the Ni2+ sensitive current at four (55, 140, 500, 1000 nM [Ca2+]i) pipette solutions. In other set of measurements the lengthening effect of SEA0400 on the recovery of the caffeine induced [Ca2+]i elevation was determined. The level of inhibition was calculated by comparing the recovery kinetics of caffeine transients from control, SEA0400-treated and Ni2+-blocked cardiomyocytes. [Ca2+]i transients were monitored by Fluo-4. Cell shortening was recorded by a video edge detector. Results: 1 µM SEA0400 suppressed both inward and outward exchange currents in a Ca-dependent fashion (from 60% & 80% at 55 nM to 28% & 40% at 1000 nM, respectively). Thus, the blocking effect was reduced by ~50% increasing [Ca2+]i from diastolic to systolic level. The rate of decay of the caffeine transient was also decreased substantially (decay time constant increased from 1.03±0.05 to 1.32±0.06 s), but much less than that by 10 mM NiCl2 (half relaxation time increased from 1.3±0.1 to 10.1±1.3 s). Conclusions: Our results suggest, that the blocking effect of SEA0400 on NCX is strongly dependent on the momentary value of [Ca2+]i, being significantly lower at systolic than at diastolic levels. This dependence can well explain its relatively minor functional effects on intracellular calcium handling in canine myocytes.
EFFECTS OF THE COPPER(II) ASPIRINATE COMPLEX ON CARDIOVASCULAR DYSFUNCTION ASSOCIATED WITH AGING Keywords: aging, myocardial dysfunction, endothelial dysfunction, copper(II) aspirinate Background: Overproduction of free radicals in aging tissues causes nitro-oxidative stress and inflammatory reactions on the molecular level, which play an important role in the pathogenesis of cardiovascular dysfunction associated with aging. It has been recently reported, that the copper(II) aspirinate complex (CuAsp) exerts not only the well-known anti-inflammatory and platelet anti-aggregating effects of aspirin, but due to its superoxide dismutase mimetic activity, it acts as an antioxidant as well. Objective: In this study we investigated the effects of CuAsp on aging-associated myocardial and endothelial dysfunction. Methods: Aging (24 month old) and young (3 months old) rats were treated for 3 weeks with vehicle (controls), or with CuAsp (200mg/kg/d po.). Left ventricular pressure-volume (PV) relations were measured by using a microtip Millar PV conductance catheter, and indexes of contractility (e.g. slope of ESPVR (Emax)) were calculated. In organ bath experiments for isometric tension with isolated aortic rings, endothelium-dependent and – independent vasorelaxation were investigated by using acetylcholine (ACh) and sodium nitroprusside (SNP). In addition, immunohistochemical and molecular biological experiments were performed on myocardial tissue samples. Results: When compared to the young controls, aging rats showed impaired left ventricular contractility (Emax: 0.51±0.04 vs. 2.16±0.28 mmHg/µl; p<0.05) and a marked endothelial dysfunction (maximal relaxation to ACh: 66.66±1.30 vs. 87.09±1.35%; p<0.05). Treatment with CuAsp resulted in a significantly improved cardiac function (Emax: 1.21±0.17 vs. 0.51±0.04 mmHg/µl; p<0.05) and higher vasorelaxation to ACh in aging animals (94.83±0.73 vs. 66.66±1.30%; p<0.05), while the endothelium-independent relaxation to SNP was enhanced only to a lower extent. The treatment did not influenced the cardiovascular functions of young rats. Conclusion: Our results demonstrate that oxidative stress and inflammatory pathways contribute to the pathogenesis of cardiovascular dysfunction in the aging organism, which can be reversed by CuAsp.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B20
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology P70S6K/S6 JELÁTVITELI ÚT SZEREPE A REAKTÍV OXIGÉN GYÖKÖK ÁLTAL KÖZVETÍTETT BAL KAMRAI HIPERTRÓFIÁS NÖVEKEDÉSI FOLYAMATOKBAN IN VIVO
CONTRIBUTION OF P70S6K/S6 SIGNALING TO REACTIVE OXYGEN SPECIES-MEDIATED LEFT VENTRICULAR HYPERTROPHY IN VIVO
Skoumal Réka, Szokodi István, Sármán Balázs, Rysa Jaana, Leskinen Hanna, Papp Lajos, Ruskoaho Heikki, Tóth Miklós SE Szentágothai János Tudásközpont, Szívgyógyászati Klinika, Pécsi Tudományegyetem, Pécs, Budai Irgalmasrendi Kórház, Kardiológiai Osztály, Budapest Gyógyszertani és Toxikológiai Intézet, Oulu-i Egyetem, Finnország; SE Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, Testnevelés és Sporttudományi Kar, Budapest
Keywords: myocardial hypertrophy, molecular biology, signaling Background: Evidence suggests that reactive oxygen species (ROS) are crucial mediators of the hypertrophic growth in response to various stimuli in cardiomyocytes. In vitro studies have shown that antioxidant treatment could reduce angiotensin II (Ang II)-induced increases in gene expression, protein synthesis and cell size. However, the downstream effectors of ROS signaling are largely unknown. Here we characterized the contribution of ROS to the hypertrophic process as well as the underlying signaling mechanisms in vivo in pressure overload-induced left ventricular (LV) remodeling. Methods: Male Sprague-Dawley rats (n=110) were infused with vehicle or Ang II (33 µg/kg/h) by osmotic minipumps for 12 hours or 6 days in the presence or absence of daily ip. injection of ROS scavengers, dimethylthiourea (DMTU, 50 mg/kg/day) or N-acetyl cysteine (NAC, 100 mg/kg/day). Results: Both treatments attenuated Ang II infusion-induced LV hypertrophy as LV weight/body weight ratio (26% Ang II vs. 13% vs. Ang II+DMTU, 17% Ang II+NAC, p<0.05) was markedly reduced. In contrast to the decrease in LV mass, the upregulation of various hypertrophy-related genes were not effected (skeletal alpha-actin, collagen-1, fibronectin) or even increased (A-type natriuretic peptide 9.5-fold vs. 15.7-fold, p<0.05; B-type natriuretic peptide 3.5-fold vs. 4.5-fold, p<0.05) by DMTU. Next, we analyzed the molecular mechanisms regulating translation. Western analysis revealed that Ang II-induced phosphorylation of p70S6K and its downstream target, ribosomal S6 protein, was suppressed by DMTU (S6 Ser235/236 2.3-fold vs. 1.5-fold, p<0.05; S6 Ser240/244 1.7-fold vs. 1.3fold, p<0.05). Moreover, NAC affected p70S6K and S6 protein phosphorylation in a similar manner. Conclusions: These data indicate that ROS contribute to Ang II-induced LV hypertrophy by increasing protein synthesis via the p70S6K/S6 signal transduction pathway.
Bevezetés: Sejtkultúrán végzett vizsgálatok szerint a reaktív oxigén gyökök (ROS) fontos közvetítõi a szívizomsejtek hipertrófiás növekedési folyamatainak. In vitro modellben antioxidánsokkal történõ kezelés hatására csökkent az angiotenzin II (Ang II) indukálta fokozott génexpresszió, a fehérjeszintézis és a szívizomsejtek növekedésének mértéke. Azonban az oxigén szabadgyökök szerepe az in vivo folyamatokban és az általuk szabályozott jelátviteli útvonalak mindmáig kevéssé ismertek. Kísérleteinkkel a ROS szerepét vizsgáltuk nyomásterheléssel létrehozott bal kamrai hipertrófiában. Módszerek: 8 hetes hím Sprague-Dawley patkányokat (n=110) oldószerrel vagy Ang II-vel kezeltünk (33 µg/kg/h, s.c. ozmotikus minipumpa; 12 óra, illetve 6 nap) oxigén gyökfogó – dimetil-tiourea (DMTU 50 mg/kg/nap, ip.) vagy N-acetilcisztein (NAC 100 mg/kg/nap, ip.) – kezelés mellett vagy anélkül. Eredmények: Mindkét kezelés szignifikánsan csökkentette a 6 napos Ang II infúzió hatására kifejlõdõ bal kamrai hipertrófiát: a bal kamra tömeg/testtömeg arányt (26% Ang II vs. 13% Ang II+DMTU, 17% Ang II+NAC; p<0,05). Annak dacára, hogy a kamrai hipertrófia mértéke csökkent, a DMTU-kezelés nem befolyásolta a szkeletális alfa-aktin, kollagén-1 és fibronektin gének fokozott expresszióját (p=ns), valamint tovább növelte a pitvari nátriuretikus peptid (ANP) (9,5-szeres vs. 15,7-szeres; p<0,05) és a B-típusú nátriuretikus peptid (BNP) (3,5-szeres vs. 4,5szeres; p<0,05) génexpresszióját (Northern blot). További kísérleteink során a transzlációt szabályozó mechanizmusokat vizsgáltuk. Western-blot analízis szerint a p70S6K és a riboszomális S6 molekulák foszforilációja csökkent DMTU adása mellett. NAC-kezelés hasonlóan befolyásolta ezeknek a jelátvivõknek az aktiváltságát. Következtetések: Eredményeink szerint a ROS molekulák a p70S6K/S6 fehérjeszintézisben szerepet játszó jelátviteli út aktiválásán keresztül járulnak hozzá az Ang II-indukálta hipertrófiás folyamatokhoz in vivo.
A POSZTKONDICIONÁLÁS HATÁSA A JELÁTVITELI ÚTVONALAK AKTIVITÁSÁRA KÜLÖNBÖZÕ SZÖVETEKBEN HASI AORTA MÛTÉTET KÖVETÕ REPERFÚZIÓ SORÁN Szabó Alíz, Kiss Tamás, Jancsó Gábor, Wéber György, Rõth Erzsébet, Bognár Zita, Kovács Krisztina, Ifj. Gallyas Ferenc PTE ÁOK, Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet; PTE ÁOK, Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Intézet; PTE ÁOK, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs Háttér: Az elmúlt idõszak intenzíven kutatott területe az ischemiás posztkondicionálás, amely során a hosszabb ischaemiát követõ reperfúziót intermittáló iszkémiás szakaszokkal vezetjük be. Számos tanulmány és kísérleti adat ismert, hogy a szívizom ischaemia-reperfúziós károsodását a posztkondicionálás jelentõs mértékben csökkenti. Módszer: A hasi aortát altatásban végzett mûtét során leszorítottuk a veseartériák eredése alatt 1 órára, majd a reperfúzió elején 4×15 s-os aorta leszorításokkal és felengedéssel posztkondicionálást végeztünk, amelyet 120 perces reperfúzió követett (n=6). Kontrollként részben egészséges, kezelés nélküli állatokat használtunk (n=3), illetve posztkondicionálás nélkül szorítottuk le az aortát 1 órára, amit ugyancsak 120 perces reperfúzió követett (n=6). Az állatokból a szívet a májat, a tüdõt és vesét a kísérletet követõen azonnal –180 °C-on lefagyasztottuk, és a biokémiai mérések végzéséig –80 °C-on tároltuk. Méréseink valamennyi szövetmintából magukban foglalták a lipid peroxidáció és fehérjeoxidáció meghatározását, valamint Western-blot analízis segítségével a jelátviteli utak közül a PI3-kináz/Akt, ERK1/2, p38-MAPK, JNK, valamint az apoptotikus útvonalak aktiválódásának vizsgálatát. Eredmény: Kimutattuk, hogy a különbözõ szervekben a posztkondicionálás jelentõsen csökkenti a reperfúzió alatt az oxidatív károsodások mértékét, amelyet mind a lipid peroxidáció, mind a fehérje oxidáció aktivitásának csökkenése jelzett. A jelátviteli útvonalak közül a posztkondicionálás szignifikánsan növelte mind az Akt-1, mind az ERK ½ védelmi út aktivációját. Kísérleti eredményeink hozzájárulhatnak a reperfúziós károsodások pontosabb megértéséhez, amelynek révén újabb terápiás lehetõségek nyílhatnak meg a reperfúziós károsodások szelektívebb csökkentésére. OTKA K-67731, OTKA T-048851, ETT 168/2006.
EFFECT OF POST-CONDITIONING ON THE ACTIVATION STATE OF SIGNALLING PATHWAYS IN DIFFERENT TISSUES DURING REPERFUSION AFTER ABDOMINAL OPERATION Keywords: postconditioning, tissue protection, intracellular signalling pathways Background: Ischemic post-conditioning became one of the most investigated methods, in which reperfusion following a longer ischemic period is repeatedly mechanically interrupted for short periods of time. Several studies and experimental data show that post-conditioning protects the myocardium from ischemia-reperfusion injury. Methods: After infrarenal strangulation of the aorta of Wistar rats, the application of post-conditioning was used, and oxidative damage (lipid peroxidation and protein oxidation) and different signal transduction pathways were assessed from heart, liver, lung and kidney of the animals. Abdominal aorta of anesthetized animals was strangulated below the kidney arteries for 1 hour, and at the beginning of a 120 min reperfusion period, 4 times repeated intermittent 15s transient ischemia was applied to achieve post-conditioning (n=6). Healthy, untreated animals (n=3) were used as negative controls and animals with 1 hour ischemia and 120 min reperfusion without post-conditioning were used as positive controls (n=6). At the end of the experiment, heart, liver, lung and kidneys of the animals were freeze clamped at –180 °C, and stored at –80 °C until the biochemical processing. From all tissues, we determined lipid peroxidation (TBARS content) and protein oxidation as well as activation of PI3-kinase/Akt, ERK1/2, p38-MAPK, JNK and induction of apoptosis by using Western Blot technique. Results: According to our findings, post-conditioning significantly decreased the oxidative damage demonstrated by reduced lipid peroxidation and protein oxidation during the reperfusion phase. Furthermore, ischemic post-conditioning significantly increased phosphorylation state of the cytoprotective Akt and ERK1/2 pathways. These findings further our understanding of reperfusion injury, and may provide new therapeutic approach for selectively decreasing reperfusion injury. OTKA K-67731, OTKA T-048851,ETT 168/2006.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B21
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology AZ ARTICAIN ELEKTROFIZIOLÓGIAI SAJÁTSÁGAI IZOLÁLT SZÍVIZOM SEJTEKEN Szabó Gergely, Szabó Adrienn, Norbert Szentandrássy, Birinyi Péter, Horváth Balázs, Bányász Tamás, Márton Ildikó, Nánási Péter Pál, Magyar János Debreceni Egyetem OEC, Élettani Intézet, Debrecen, Debreceni Egyetem OEC, Fogászati Klinika, Debrecen Háttér: Széles körû fogászati aneszteziológiai alkalmazása ellenére kevés információnk van az articain (Ultracain) szívizomsejtekre kifejtett hatásáról. Jelen kísérletben az articain koncentráció-függõ hatásait vizsgáltuk az akciós potenciál morfológiára és az azt kialakító ionáramokra, kutya kamrai szívizom sejteken. Módszerek: A szív enzimatikus emésztése után hegyes mikroelektróda technikával mértük az izolált sejtek akciós potenciáljait. Az articain ionáramokra kifejtett hatásának vizsgálatára hagyományos patch clamp és akciós potenciál clamp technikát használtunk. Eredmények: Az articain koncentráció függõ módon rövidítette az akciós potenciál idõtartamát (APD), csökentette amplitudóját (APA) és a depolarizáció maximális sebességét (Vmax), gátolta a korai repolarizációt és deprimálta a plátót. A Vmax-gátlás EC50 értéke 162±30 µM-nak adódott. Feszültség clamp körülmények között mérve a következõ ionáramokat gátolta az articain: ICa (EC50=471±75 µM), Ito (EC50=365±62 µM), IK1 (EC50=372±46 µM), IKr (EC50=278±79 µM), és IKs (EC50=326±65 µM). Az ioncsatornákon az articainnak egy kötõhelye lehet, amit a Hill koefficiens egyhez közeli értéke jelez, kivéve az IK1 esetében. Konklúzió: Az articain csak a terápiás tartománynál nagyobb koncentrációk esetében módosította jelentõsen a szív akciós potenciálját és az ionáramokat, ami csak túladagolás esetén képzelhetõ el. Mivel az articain félhatásos koncentrációi azonos nagyságrendbe esnek a kifelé és a befelé irányuló ionáramok esetén, az akciós potenciál morfológia intoxikáció esetén sem változik számottevõen.
A ROPIVACAINE HATÁSA KUTYA KAMRAI IZOLÁLT SZÍVIZOMSEJTEK AKCIÓS POTENCIÁL MORFOLÓGIÁJÁRA ÉS IONÁRAMAIRA Szentandrássy Norbert, Szabó Adrienn, Birinyi Péter, Horváth Balázs, Szabó Gergely, Bányász Tamás, Márton Ildikó, Magyar János, Nánási Péter Debreceni Egyetem OEC, Élettani Intézet; Debreceni Egyetem OEC, Fogászati Klinika, Debrecen Háttér: A ropivacaine-t széles körben alkalmazzák a klinikai gyakorlatban regionális és/vagy helyi érzéstelenítésre, ennek ellenére kevés adat áll rendelkezésre sejtszintû hatásairól szívizmon. Cél: Jelen munkában a ropivacaine akciós potenciál morfológiára és az azt kialakító ionáramokra kifejtett koncentráció-függõ hatásait vizsgáltuk, kutya kamrai szívizomsejteken. Módszerek: Az akciós potenciálokat hegyes mikroelektródákkal regisztráltuk enzimatikusan izolált sejteken. A membránáramokat konvencionális patch clamp és akciós potenciál feszültség clamp technikákkal mértük. Eredmények: A ropivacaine koncentráció- és frekvenciafüggõ akciós potenciálra kifejtett hatásai között szerepel az akciós potenciálok rövidítése, amplitúdójuk, korai repolarizációs fázisuk és felszállási meredekségük (Vmax) csökkentése és a platófázis depressziója. A Vmax-ra kifejtett gátlás félhatásos dózisa (EC50) 81±7 µM-nak adódott (1 Hz-es ingerlés mellett), a hatás lecsengésének idõállandója pedig 340±40 ms volt. A ropivacaine feszültség clamp körülmények között számos ionáramot gátolt a következõ félhatásos koncentrációkkal: ICa (EC50=263±67 µM), I to (EC50=384±75 µM), IK1 (EC50=372±35 µM), IKr (EC50=303±47 µM) és IKs (EC50=106±18 µM). A Hill koefficiensek minden ionáram esetén 1-hez közeli értékeket adtak, amely valószínûsíti, hogy az ioncsatornákon a ropivacaine-nak egy kötõhelye van. Konklúzió: A ropivacaine az akciós potenciálokat és az azt kialakító ionáramokat csak a normál terápiás dózisnál magasabb koncentrációban befolyásolja. Túladagolás esetén azonban a különbözõ ionáramok gátlása miatt szív eredetû mellékhatások megjelenésével lehet számolni.
CARDIAC ELECTROPHYSIOLOGICAL PROFILE OF ARTICAINE Keywords: local anaesthetics, articaine, cardiomyocytes, action potential, ion currents Background: In spite of its widespread clinical application of articaine there is little information on the cellular cardiac effects of the drug. In the present study, therefore, the concentration-dependent effects of articaine on action potential morphology and the underlying ion currents were studied in isolated canine ventricular cardiomyocytes. Methods: Action potentials were recorded from the enzymatically dispersed cells using sharp microelectrodes. Conventional patch clamp and action potential voltage clamp arrangements were used to study the effects of articaine on the transmembrane ion currents. Results: Articaine induced concentration-dependent changes in action potential configuration including shortening of the action potentials, reduction of their amplitude and maximum velocity of depolarization (Vmax), suppression of early repolarization and depression of plateau. The EC50 value obtained for the Vmax block was 162±30 µM. Under voltage clamp conditions a variety of ion currents were blocked by articaine: I Ca (EC50=471±75 µM), I to (EC50=365±62 µM), IK1 (EC50=372±46 µM), IKr (EC50=278±79 µM), and IKs (EC50=326±65 µM). The Hill coefficients were close to unity indicating a single binding site for articaine, except for IK1. Conclusions: Articaine can modify cardiac action potentials and ion currents at concentrations higher than the therapeutic range which can be achieved only by overdose. Since its suppressive effects on the inward and outward currents are relatively well balanced, the articaine-induced changes on action potential morphology can be moderate even in case of intoxication.
EFFECTS OF ROPIVACAINE ON ACTION POTENTIAL CONFIGURATION AND IONIC CURRENTS IN ISOLATED CANINE VENTRICULAR CARDIOMYOCYTES Keywords: local anaesthetic, ropivacaine, cardiomyocyte, action potential, ionic currents Background: Ropivacaine is widely used in clinical practice as a regional and/or local anaesthetic, still there is little information on its cellular effects in cardiac muscle. Goals: In the present study, therefore, the concentration-dependent effects of ropivacaine on action potential morphology and the underlying ionic currents were studied in isolated canine ventricular cardiomyocytes. Methods: Action potentials were recorded from the enzymatically dispersed cells using sharp microelectrodes. Conventional patch clamp and action potential voltage clamp arrangements were used to study the effects of ropivacaine on transmembrane ionic currents. Results: Ropivacaine-induced concentration- and frequency-dependent changes in action potential configuration includes shortening of the action potentials, reduction of their amplitude and maximum velocity of depolarization (Vmax), suppression of early repolarization and depression of plateau. The Vmax block was characterized with an EC50 value of 81±7 µM (at 1 Hz stimulation) and an offset time constant of 340±40 ms. Under voltage clamp conditions a variety of ionic currents were blocked by ropivacaine: ICa (EC50=263±67 µM), Ito (EC50=384±75 µM), IK1 (EC50=372±35 µM), IKr (EC50=303±47 µM), and IKs (EC50=106±18 µM). The Hill coefficients were close to unity indicating a single binding site for ropivacaine. Conclusions: Ropivacaine can modify cardiac action potentials and the underlying ion currents at concentrations higher than the usual therapeutic range. However, in case of overdose cardiac complications may be anticipated both during and after anesthesia due to the blockade of various ionic currents.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B22
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology ALKALMAS-E A SZÍNES SZÖVETI DOPPLER VIZSGÁLATI MÓDSZER A KRÓNIKUSAN ISZKÉMIÁS SZÍVIZOMBAN AZ ÉLETKÉPESSÉG MEGHATÁROZÁSÁRA DOBUTAMIN STRESSZ SORÁN? EGY KÍSÉRLETI VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI
CAN COLOR DOPPLER MYOCARDIAL IMAGING IDENTIFY CHRONICALLY ISCHEMIC MYOCARDIUM DURING A DOBUTAMINE STRESS? AN EXPERIMENTAL STUDY
Szilárd Mónika, Liu Xiaoshun, D’Hooge Jan, Claus Piet, De Scheerder Ivan, Verbeken Erik, Rónaszéki Aladár, Van De Werf Frans, Sutherland George Péterfy S. u-i Kh. Erzsébet Kórháza, Budapest Egyetemi Kórház, Gasthuisberg, Katolikus Egyetem, Leuven
Keywords: ischemic myocardium, dobutamine stress, echocardiography, Color Doppler Myocardial Imaging The aim of the present study was to investigate whether Color Doppler Myocardial Imaging (CDMI) deformation indices (i.e. strain rate and strain) can characterize the changes in regional systolic function during a dobutamine (DS) challenge in a closed-chest porcine model of chronic ischemia. Methods: Progressive one-vessel coronary stenosis was induced by implantation of a polymer coated stent in the circumflex coronary artery (LCX), resulting in chronic myocardial ischemia in 19 pigs. After 4 weeks, a CDMI study was performed at rest and during DS. The at-risk inferolateral wall was interrogated in a parasternal short axis view. Maximal radial systolic strain rate (SR) and maximal strain (S) were calculated off-line. Animals were divided in 2 groups: group I (n=7) with LCX stenosis <75%, and group II (n=12) with LCX stenosis >75%. Additional 6 animals served as normal controls. Histology was used to correlate segment viability. Results: In both groups, after 4 weeks of follow-up, SR (2.86±1.37 s-1 and 2.61±0.61 s-1, p<0.01) and S (25.4±13.0% and 36.5±10.9%, p<0.001) values were significantly lower than control values (SR: 4.92±1.23 s-1; S: 62.6±15.2%) at rest. During incremental DS, SR increased in controls and Gr I but not in Gr II. Conversely, S increased only in the normal animals. Histology showed the LCX area at-risk to be viable in all animals. Conclusions: The changes in CDMI-derived radial systolic SR and S during DS challenge can potentially differentiate chronically ischemic from normal myocardium. In both Groups viable myocardium was best characterized by the presence of reduced (but persisting) resting SR and S. A normal incremental SR response but no response in S characterized segments with a non-flow-limiting coronary stenosis (< 75%). In contrast, an absence of change in either SR or S characterized the segments with a severe flow-limiting coronary stenosis (>75%). : Results: According to our results the combined analysis of these two parameters might distinguish between mild and severe chronic ischemia.
Háttér: Krónikus myocardiális ischemia vizsgálatára kifejlesztett állatmodellünkben vizsgáltuk, hogy a Színes Szöveti Doppler (CDMI) vizsgálati módszer paraméterei (strain rate és strain) alkalmasak-e a regionális szisztolés funkció dobutamin stress (DS) során észlelt változásának kimutatására. Módszer: Krónikus myocardialis ischemiát idéztünk elõ fokozatos szûkületet okozó polymer borítású stent beületésével a bal artéria circumflex coronariába (LCX) 19 sertésbe. A 4. héten CDMI vizsgálatot végeztünk nyugalomban és DS során. Az érintett inferolateralis falat a parasternalis rövid tengelyben vizsgáltuk. A maximal radial systolic strain rate (SR)-t és strain (S)-t off-line számítottuk. Az állatokat 2 csoportba soroltuk: I csoport (n=7) LCX stenosis <75%, II csoport (n=12) LCX stenosis >75%. További 6 egészséges állat normál kontrollként szolgált. A érintett szívizom-szegmentek életképességét szövettani vizsgálattal néztük (n=19). Eredmények: Mindkét csoportban a 4 hetes nyomonkövetés végén nyugalomban az SR (2,86±1,37 s-1 és 2,61±0,61 s-1, p<0,01) és S (25,4±13,0% és 36,5±10,9%, p<0,001) értékek szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a kontrollban (SR: 4,92±1,23 s-1; S: 62,6±15,2%). Fokozatosan emelkedõ DS hatására, SR nõtt a normál kontroll állatokban és az I. csoportban, de nem történt változás a II. csoportban. Ezzel ellentétben S csak a kontroll állatokban nõtt. Szövettani vizsgálat az érintett LCX szegmentekben életképes szívizmot mutatott minden állatban. Következtetés: DS során a CDMI vizsgálati módszerrel mért radialis SR és S alkalmasak a krónikusan iszkémiás és normál myocardium elkülönítésére. Mindkét csoprtban az életképes szívizomra a csökkent de megtartott SR és S volt leginkább jellemzõ. DS során normál, növekvõ SR és nem változó S értékek jellemezték a non-szignifikáns LCX stenosishoz tartozó szegmentumokat. Ezzel ellentétben változatlan SR és S értékeket észleltünk a szignifikáns LCX stenosishoz tartozó szegmentumokban. Eredményeink azt mutatják, hogy a két paraméter együttes vizsgálata használható lehet az enyhe és súlyos myocardiális ischemiás károsodás elkülönítésére.
AZ ATP-FÜGGÕ KÁLIUM CSATORNÁK ÉS A CA FELVÉTEL KÖLCSÖNHATÁSA A KORONÁRIA EREKEN: AZ IONOMYCIN HATÁSA Túri Katalin, Gombai Enikõ, Sax Balázs, Kerekes Máté, Nagy Andrea, Kékesi Violetta SE, Kardiológia Központ, Kísérleti Laboratórium, Budapest Háttér: Régóta gyûlnek azok az ismeretek, amelyek szerint számos endogén vazodilatátor koronária hatásában az ATP-függõ kálium (KATP)-csatornák és az L-típusú kalcium csatornák aktivációja egyaránt szerepet játszanak. A KATP-csatorna mûködés és a Ca2+ ér-simaizom sejtekbe való belépése kapcsolatának egyik példája a parathormon hatása: a Ca2+ forgalom fõ szabályozója rendkívül erõs értágító, amelynek hatását a KATP-csatorna blokkoló glibenklamid (GLIB) gátolni képes. Cél: E kapcsolat vizsgálatára egy Ca2+ ionofor ágens (ionomycin, IONO) koszorúér áramlásra gyakorolt hatását és annak mechanizmusát tanulmányoztuk. Módszer: A kísérleteket (n=6) altatott kutyák in situ szívén végeztük, ahol ionomycin (0,1-0,2-0,4 mg) intrakoronáriás (ic.) adásával dózishatás-összefüggéseket vettünk fel KATP-blokád (GLIB, 0,75 µmol/min ic.) elõtt és alatt. Folyamatosan mértük a koronáriaáramlást (CBF), az artériás középnyomást, a szívfrekvenciát, a kamrai kontraktilitást és számítottuk a koronária konduktancia (C) értékeket. Eredményeink szerint az ionomycin dózisfüggõ áramlásnövekedést váltott ki a koronáriákon, ami KATP-blokád alatt jelentõsen megnövekedett. A hatásfokozódás maximuma az alacsony dózisokra esett: CBF peakmax, ∆%: 186±42→344±66, p≤0,02, C többletmax ∆mL Hgmm-1: 0,29±0,07→0,56±0,15, p≤0,05). Az IONO dózis növelésével a GLIB potencírozó hatása csökkent. Más hemodinamikai paraméterekben változást nem tapasztaltunk. Következtetések: a Ca ionofor által kiváltható direkt Ca felvételt ér-simaizom relaxáció kíséri; az ionomycin hatása nem közvetlenül KATP-csatorna megnyíláson keresztül valósul meg; a vazodilatáció növekedését magyarázhatja a KATP-csatorna blokkolásán át létrejövõ feszültségfüggõ Ca2+ beáramlás. Feltételezésünk szerint az eredmények – a korábbiakkal összevetésben – a KATP-csatornák és a transzmembrán Ca mozgás kétirányú, kölcsönös modulációjára utalnak.
INTERACTION OF ATP-DEPENDENT POTASSIUM CHANNELS AND CALCIUM UPTAKE ON CORONARY ARTERIES: THE EFFECT OF IONOMYCINE Keywords: Ca2+ ionophore, ATP-dependent potassium channel, L-type calcium channel, coronary dilatation Background: According to a growing body of evidence, interaction of ATPdependent potassium (KATP) channels and L-type calcium channels may play a role in the vasodilatory effect of several endogenous substances. A good example for the connection between the function of KATP channels and the Ca2+ influx into smooth muscle cells is the parathormone, the main regulator of calcium homeostasis which is an extremely strong vasodilator. Its latter effect can be inhibited with glibenclamide (GLIB), an inhibitor of the KATP channel. Goals: To investigate this interaction, the effect of a Ca2+ ionophor agent (ionomycine, IONO) on coronary blood flow and its mechanism were studied on the in situ heart of anaesthetized dogs (n=6). Methods: Dose-response curves of intracoronarily (ic.) administered IONO (0.10.2-0.4 mg) were recorded before and under KATP blockade (GLIB, 0.75 µmol/min ic.). Coronary blood flow (CBF), mean arterial pressure, heart rate and ventricular contractility were measured continuously and coronary conductance (C) was calculated. Results: According to our results, ionomycine induced a dose-dependent increase in coronary blood flow that was significantly augmented by KATP blockade. The maximum of augmentation occurred at low doses of IONO: CBF peakmax, ∆%: 186±42→344±66, p≤0.02, Cexcessmax ∆mL Hgmm-1: 0.29±0.07→0.56±0.15, p≤0.05). By increasing the dose of IONO, the potentiating effect of GLIB decreased. No significant change was observed in other hemodynamic parameters. Conclusions: the direct Ca2+ uptake caused by the Ca2+ ionophore is followed by vascular smooth muscle relaxation; the effect of ionomycine is not directly mediated by the opening of KATP channels; the increase in vasodilation can be explained by the voltage-dependent calcium influx caused by the inhibition of KATP channels. Our results – in concordance with previous data – may refer to a bidirectional interaction of KATP channels and transmembrane calcium flux.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B23
Experimentális kardiológia/Experimental cardiology ADENOZIN1-RECEPTOR AGONISTA (BR-4935) HATÁSA A KARDIOVASZKULÁRIS FUNKCIÓRA KARDIOPULMONÁLIS BYPASS MODELLJÉN Veres Gábor, Radovits Tamás, Otila Gildas, Miesel-Gröschel Christiane, Szabolcs Zoltán, Karck Matthias, Szabó Gábor Ér- és Szívsebészeti Klinika, Kísérleti Kutató Laboratórium, Budapest University of Heidelberg, Department of Cardiac Surgery Háttér: Az adenozin-receptorok közül kardioprotektív hatása miatt a legtöbbet kutatott receptor az adenozin1-receptor. Cél: Jelen munkánkban egy újonnan kifejlesztett, hatékony adenozin1-receptor agonista (BR-4935) hatásait vizsgáltuk az iszkémia-reperfúziót követõ biventrikuláris és endotheliális funkciókra kardiopulmonális bypass kutyamodelljén. Módszer: 12 kutyát operáltunk meg kardiopulmonális bypass segítségével, aortalefogás és kardioplégia felhasználásával. A kontrollcsoport tagjai (n=6) placebót, a kezelt csoportok tagjai (n=6) BR-4935-t (10 µg/kg) kaptak a kardiopulmonális bypass kezdete elõtt. A jobb- és bal kamrai hemodinamikai paramétereket nyomástérfogat konduktancia katéter segítségével mértük a kísérlet kezdetén és a reperfúzió 60. percében. A koronária-áramlást a LAD-ra helyezett perivaszkuláris ultrahangos áramlásmérõvel detektáltuk. Vizsgáltuk az LAD endotelfüggõ, és nemendotelfüggõ (acetilkolin, valamint a Na-nitroprusszid intrakoronáriás adásával kiváltott) vazodilatációs válaszait. A kísérlet végén konzervált miokardiumból szöveti ATP-szinteket detektáltunk biokémiai módszerekkel. Eredmények: A BR-4935-el kezelt csoportban mind a bal-, mind a jobb kamrai szisztolés funkcionális paraméterek szignifikáns javulást mutattak a kontroll állatok értékeihez képest. A reperfúzió 60. percében vizsgált koronária-endothelfunkció jelentõs romlását figyeltük meg a kontrollcsoportban, amit a BR-4935 kezelés hatékonyan védett ki (p<0,05). Mindemellett a szöveti ATP-szintek is szignifikánsan nagyobbak voltak az adenozin1-receptor agonista csoportban. Összegzés: Az új, szuperszelektív adenozin1-receptor agonistával történõ gyógyszeres prekondicionálás állatmodellünkben hatékonyan csökkentette a biventrikuláris és endoteliális-diszfunkciót, ezért új terápiás lehetõséget jelenthet a kardiopulmonális bypass által okozott miokardiális károsodás kivédésére.
ÕSSEJTTRANSZPLANTÁCIÓ VITATOTT HATÁSA ENDOTEL SÉRÜLÉSEKBEN: HOSSZÚ TÁVÚ TÚLÉLÉS ÉS MÉRSÉKELT CSÖKKENÉS A DILATÁCIÓBAN Vácz Gabriella, Cselenyák Attila, Cserép Zsuzsanna, Benkõ Rita, Kovács Endre, Heinz Redl, Kollai Márk, Lacza Zsombor SE, Klinikai Kutató és Humán Élettani Intézet, Budapest Ludwig Boltzmann Traumatológiai Intézet, Bécs Bevezetés: A Humán amnion epitél õssejtek (HAESCs) ígéretesnek bizonyulnak az epitél sérülések javításában. A multipotens, nem immunogén HAESCs sejtek kinyerése nem jár etikai következményekkel. Feltételeztük, hogy ezek a sejtek alkalmasak lehetnek az a. carotis sérülése következtében létrejött endotel károsodások javításában. Módszer: Halotánnal altatott felnõtt hím Sprague-Dowley-patkányokban ballon katétert helyeztünk be az a. carotis communisba a carotis externán keresztül. A ballon 3-szoros felfújásával endotel sérülést okoztunk. A ballon eltávolítása után Bróm-deoxi uridinnal (BrDU) jelölt HAESCs sejteket injektáltunk közvetlenül az artéria lumenébe. Eredmények: A sértés után 2 nappal HAESCs-t figyeltünk meg a sértett artéria lumen felõli oldalán. A sértetlen, kontralaterális oldalon nem találtunk sejteket. 4 hét múlva szignifikáns intima megvastagodást észleltünk. Az intimavastagságot vizsgálva nem találtunk különbséget a sejtbeültetett és a kontrollcsoport között. Immunhisztokémiai festés során anti-BrDU-t használva néhány túlélõ sejtet találtunk a sértetlen artéria oldalon, de a sértett oldalon nem találtunk sejteket. Az izolált a. carotis összehúzódási képessége hasonló mértékû csökkenést mutatott a transzplantált és a kontrollcsoportokban. Az acetilkolin okozta dilatáció megmaradt a sértetlen oldalon és az ál-transzplantált sérült artériában, de csökkenést mutatott a transzplantált ereknél. Következtetés: Õssejtek képesek beépülni immunszupresszió nélkül az artéria falába. Ezek a sejtek nem javítják a vaszkuláris funkciót, és a sérüléstõl távol is megtapadnak. Eredményeink szerint tehát a sikeres õssejttranszplantáció nem feltétlenül javítja az érfunkciót, sõt, kis mértékben ártalmas is lehet. Supported by OTKA D45933, T049621, TET AÖU 66öu5, Bolyai és Öveges Fellowships
EFFICACY OF THE ADENOSINE1-RECEPTOR AGONIST (BR-4935) ON CARDIOVASCULAR FUNCTION AFTER CARDIOPULMONARY BYPASS Keywords: adenosine1-receptor agonist, cardiopulmonary bypass, endothelial function Objectives: The adenosine1-receptor is the most extensively studied adenosine receptor subtype within the context of cardiac protection. We tested the hypothesis that pharmacological preconditioning with a newly developed, potent adenosine1receptor agonist (BR-4935) improves biventricular cardiac and endothelial function after cardiopulmonary bypass. Methods: Twelve anaesthetized dogs underwent cardiopulmonary bypass with aortic cross-clamping and cardioplegia. Dogs were divided into two groups: group 1 (n=6) received saline vehicle, group 2 (n=6) received BR-4935 (10 µg/kg) before cardiopulmonary bypass. Biventricular haemodynamic variables were measured using a combined pressure-volume-conductance catheter. Coronary blood flow was measured by an ultrasonic flow meter placed on the left anterior descendent coronary artery. ATP-content and vasodilatative responses to acetylcholine and sodium nitroprusside were also determined. Results: Administration of the adenosine1-receptor agonist (BR-4935) led to significantly better recovery of left and right ventricular systolic function (p<0.05) after 60-min of reperfusion. Although the vasodilatative response to sodium nitroprusside was similar in both groups, acetylcholine resulted in significantly greater increase in coronary blood flow in the adenosine1-receptor agonist group (p<0.05). In addition, the ATP content was significantly higher in the adenosine1-receptor agonist group (p<0.05). Conclusions: Pharmacological preconditioning with a new, highly selective adenosine1-receptor agonist improves both left and right ventricular function recovery and endothelial function after hypothermic cardiac arrest.
CONTROVERSIAL EFFECTS OF STEM CELL TRANSPLANTATION IN ENDOTHELIAL INJURY: LONG-TERM SURVIVAL AND MODERATE DECREASE IN DILATATIONAL CAPACITY Keywords: endothelial injury, stem cell, BrDU, vascular function Background: Human amniotic epithelial stem cells (HAESCs) are promising tools for epithelial repair. These cells are multipotent, non-immunogenic and can be harvested without ethical issues. We hypothesized that these epithelial cells are capable of repairing the damaged endothelial layer following balloon injury of the carotid artery. Methods: Adult male Sprague-Dowley rats were anesthesized with Halothane and a balloon catether was inserted into the common carotid artery through the external carotid. The balloon was inflated and deflated three times in order to induce endothelial injury. Brome-deoxy uridine (BrDU) labeled HAESCs were injected into the aterial lumen immediately after the removal of the balloon. Results: Two days after the injury the transplanted HAESCs were observed at the luminal side of the arterial wall at the injured side and no cells were found in the intact contralateral side. Four weeks after the injury significant intimal thickening was observed. There was no difference between the thickness of the intima between the cell transplanted and the sham group. Immunohistochemical staining of the BrDU labeled cells showed a few surviving cells in the intact aterial wall but no cells were observed in the injured side. The contractile function of isolated carotid arteries was decreased to a similar extent in the transplanted and sham groups. Acetilcholine induced dilation was preserved in the intact side and the sham-transplanted injured arteries, but it was decreased in the transplanted vessels. Conclusions: Stem cells were able to incorporate into the arterial wall without immunosuppression. However, these cells failed to improve vascular function and they were found far from the injury without any apparent reason. These results indicate that successful stem cell transplantation may even be harmful in vascular pathologies. Supported by OTKA D45933, T049621, TET AÖÜ 66öu5, Bolyai and Oveges Fellowships.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B24
Gyermekkardiológia/Pediatric cardiology GYERMEKKORI SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓ – ÚJ TERÁPIÁS LEHETÕSÉG MAGYARORSZÁGON 2007-TÕL – ESETISMERTETÉS Ablonczy László, Szatmári András, Hartyánszky István, Bodor Gábor, Sápi Erzsébet, Héthársi Balázs Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest A gyermekkorban végzett szívtranszplantáció manapság világszerte elfogadott kezelési lehetõség végstádiumú keringési elégtelenség esetén. Az elsõ hazai gyermekszívtranszplantációt 2007. október 18-án végeztük. A 8 éves kisfiút, akinél 6 éves korban aorta mûbillentyû beültetés történt, dilatatív kardiomyopathia miatt kezeltük. A mûtét során komplikáció nem lépett fel. Az immunszuppresszív terápia az interleukin-2 receptor-blokkoló basiliximab-bal történt indukció után hármas kombináción (tacrolimus+mycophenolate mofetil+corticosteroid) alapult. Az akut rejekció monitorizálása rendszeresen végzett tissue Doppler-echocardiographiával történt. A transzplantációt követõ 6 hetes biopszia rejekciót nem mutatott. Bár a gyermekkori szívtranszplantáció ezzel elérhetõ terápiás lehetõséggé vált hazánkban, számos problémával, elsõsorban a gyermekkori donorok alacsony számával, illetve a hosszú távú immunszuppresszív kezelés nem kívánatos hatásaival, kell számolnunk.
GYERMEKKORI SZÍVBETEGSÉGEK FAMILIARITÁSA Édes Eszter, Kádár Krisztina, Klujber Valéria, Pikály Nóra, Losonczy László, Merkely Béla SE Kardiológiai Tanszék, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Semmelweis Egyetem, II. sz. Gyermekklinika, Budapest Háttér: A gyermekkori szívfejlõdési rendellenességek etiológiája 90%-ban ismeretlen. Kevés adat van az öröklõdõ szívbetegségek gyakoriságáról és típusainak megoszlásáról. Feltételezhetõ, hogy ha környezeti hatás hiányában a családon belüli szívbetegség halmozódik, annak genetikai oka van. Cél: A gyermekkori szívbetegségek esetleges öröklõdõ jellegének vizsgálata. Módszer: Az 1999–2003 között kardiológiai okból kivizsgálásra került gyermekek (5958 eset) adatait dolgoztuk fel. A gyermekkori szívfejlõdési rendellenességek formáinak eloszlása mellett elemeztük a gyermekkori szívbetegségek családi halmozódását; és vizsgáltuk a szívbeteg szülõ gyermekének szívhibára való esélyét az átlag populációhoz viszonyítva, valamint az öröklõdésmenet különbségét az anya és az apa betegsége függvényében. Eredmény: 132 olyan veleszületett szívbeteg gyermeket találtunk, akinél volt a családban szívbetegség. Ezen belül a szívhibák megoszlása a következõ: secundum pitvari szeptum defektus (ASDII, n=30), kamrai septumdefektus (VSD, n=28), conotruncalis anomáliák (n=26), coarctatio aortae (CoA) és aorta stenosis (AS) (n= 26), valvularis pulmonalis stenosis (PS, n=18), ductus Botalli persistens (PDA, n=11), hypertrophiás cardiomyopathia (HCM, n=7), atrio-ventricularis septumdefektus (AVSD, n=4). Kimutatható volt, hogy szívbeteg szülõ gyermekének szívfejlõdési rendellenesség kialakulására való esélye szignifikánsan magasabb, mint egészséges szülõ esetében (p<0,001). Ismert szülõi ASD II és VSD esetén az anya betegsége a gyermek szívhibájának kialakulásában szignifikánsan erõteljesebb, mint az apáé (OR: 5 és 9, p<0,05). Összefoglalás: A gyermekkori szívbetegségek bizonyos formái egyértelmû családi halmozódást mutatnak, ennek vizsgálatára további részletes családfaanalízis és genotipizálás szükséges. A nagyobb anyai rizikó ismerete hozzájárulhat a genetikai vizsgálatok során egy precízebb recurrencia becslés nyújtásához.
PEDIATRIC HEART TRANSPLANTATION – A NEW THERAPEUTIC OPTION IN HUNGARY SINCE 2007 – CASE REPORT Keywords: pediatric heart transplantation, dilated cardiomyopathy, immunosuppression, acute rejection Nowadays heart transplantation in pediatric age is wordwide accepted as a final treatment of choice for end-stage heart failure. The first pediatric heart transplantation in Hungary was performed on 18th October 2007. An 8-year-old boy, who underwent aortic valve replacement at six years of age, suffered from idiopathic dilated cardiomyopathy. During the operation were no complications occured. The immunosuppression was based on triple-drug therapy (tacrolimus+ mycophenolate mofetil+corticosteroid) with use of induction therapy with interleukin-2 receptor blocker (basiliximab). For screening of acute rejection tissue Doppler echocardiography (TDI-derived velocities measurement) was performed regularly. No biopsy-proven rejection was detected 6 weeks after transplantation. Although pediatric heart transplantation has become an available treatment in Hungary, several problems remain unsolved, especially the shortage of pediatric donor hearts and a long-term impact of immunosuppression.
CONGENITAL FAMILIAR HEART DISEASES Keywords: pediatric cardiology, genetics, congenital heart diseases Background and objectives: The etiology of structural and congenital heart diseases (CHD) is mostly unknown, there are only few data about the frequency pattern and the distribution of different types. It may be hypothesized that in absence of teratogenic agents, the recurrency of familiar heart diseases is due to genetic origin. The aim of this study was to examine the familiar origin of the CHD. Methods: The medical data of the patients admitted between 1999–2004 (n=5989) have been analyzed to ascertain the occurence of FHD in the relation of siblings, parents and relatives. We examined the risk of the offsprings of parents with CHD to be born with CHD to correlate with the population database; and the difference between maternal and paternal inheritance. Results: 132 children having CHD were discovered with heart disease occuring in the family. The most frequent CHDs and their distribution: atrial septum defect: 30, ventricular septal defect: 28, conotruncal anomalies: 26, aortic coarctation and aortic stenosis: 26, ductus Botalli persistens: 11, hyperthrophic cardiomyopathy: 7, valvular pulmonary stenosis: 18, atrioventricular seprum defect: 4. The occurance of FHD in the descendants was significantly higher with a parent having a heart disease to correlate with healthy parents (p<0.001). Our study demonstrated also that int he case of artial or ventricular septal defect the children has a significantly higher risk to be born with CHD when the mother having CHD correlates with the father having CHD (p<0.05). Summary: Discovering these cases an exact genealogical tree examination should be executed. The knowledge of the higher maternal risk can assist to calculate a preciser recurrency risk.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B25
Gyermekkardiológia/Pediatric cardiology A MAGZATI SZÍVBETEGSÉGEK NONINVAZIV HEMODINAMIKAI VIZSGÁLATA FOETALIS DOPPLER-ECHOCARDIOGRAPHIÁVAL Katona Márta, Orvos Hajnalka, Horváth Emese, Pál Attila SZTE, Gyermekklinika, SZTE, Szülészeti és Nõgyógyászati Klinika, SZTE, Orvosi Genetikai Intézet, Szeged Háttér: A magzati szív anatómiai vizsgálata foetalis echocardiographiával (FE) nem minden esetben mutatja ki magzati szívbetegség fennállását. Strukturálisan ép szívben is elõfordulhat kóros heamodynamikai állapot, pl. hypoxia, infekció, vagy anyai gyógyszeres kezelés hatására. Cardialis decompensatio, csökkent perctérfogat, illetve kóros áramlás a nagyerekben Doppler FE-vel jól vizsgálható. A vizsgálat célja: A magzati szívmûködés haemodynamikai vizsgálata anatómiailag ép, illetve congenitalis vitiumban (CV) szenvedõ magzatokban. Betegek és módszerek: 2023 gravida vizsgálata ACUSON XP-128 színkódolt Doppler-echocardiograpphal, 5-7 Megaherzes transducer, a terhesség 16–38. hetében, SZTE Gyermekklinikán 8 év alatt. A szív segmentalis analysise, tricuspidalis insufficientia (TI), mitralis insufficientia (MI), az aorta (Ao), az arteria pulmonalis, a ductus arteriosus (DA), a ductus venosus (DV) áramlása került vizsgálatra, kóros folyadék, illetve ritmuszavar esetén annak tisztázása. Eredmények: 61 esetben lehetett magzati szívbetegséget igazolni, 38 CV, 10 hydrops foetalis (HF), 3 endocardialis fibroelastosis (EF), 2 iker-iker transzfúzió, 1 ductus arteriosus záródás, és 7 magzati tachycardia került felismerésre. Súlyos TI, retrográd Ao és kóros DV-áramlás volt kimutatható hypoplasiás bal szívfél syndromában. Súlyos MI és/vagy TI volt kimutatható HF-ben és EF-ben. TI, illetve cardialis decompensatio volt 7 supraventricularis tachycardiában (SVT) igazolható. Antenatalis terápia 9 esetben történt, az anya p.o. Digoxin, illetve Digoxin és Verpamil kezelésben részesült 7 magzati SVT esetén, illetve 2 FH-os magzat intrauterin transzfúziót kapott. Halálozás: 9 mûvi abortus, 1 intrauterin és 10 postnatalis exitus. Postnatalis szívmûtét 11 esetben történt. Konklúzió: 1. A magzati szív segmentalis analysise FE-vel nem zárja ki súlyos foetalis szívbetegség fennállását, ezért Doppler FE-t kell végezni. 2. A magzati szívmûködés haemodynamikai vizsgálata alapján antenatalis terápia/intervenció, illetve postnatalis mûtét indikálható. 3. Súlyos MI és/vagy TI, illetve reverz DV áramlás fokozott morbiditást, illetve mortalitást jelez.
POSZTOPERATÍV ÉS INTERVENCIÓS KATÉTEREZÉS UTÁNI SZÖVÕDMÉNYEK AZ AMBULÁNS GYERMEKKARDIOLÓGIAI ELLÁTÁSBAN Mogyorósy Gábor, Kovács Tamás, Szûcs Éva, Karácsonyi Tünde DEOEC Gyermekklinika, DEOEC Neonatológiai Tanszék, Debrecen, VESZ Gyermekkardiológiai Járóbeteg Intézet, Debrecen Háttér: A szívhibával született gyermekek terápiájának legkritikusabb része a szívmûtét vagy az intervenciós katéterezés. A közvetlen posztoperatív szakot követõen is léphetnek fel szövõdmények, amelyek már a kórházi elbocsátás után jelentkeznek. Az ambuláns gondozást végzõ orvosoknak kulcsfontosságú ezek felismerése. Betegek és módszer: Retrospektív módon áttekintettük az 1996. január 1. és 2006. december 31. között ambuláns betegként vizsgált, szívmûtéten/intervenciós katéterezésen átesett betegeket. Kerestük azokat az eseteket, ahol a beavatkozást követõ egy éven belül ismételt hospitalizációra volt szükség, vagy halál következett be. Eredmények: A vizsgált 11 év alatt 283 gyermeknél történt szívmûtét és 40 esetben intervenciós katéterezés. 17 esetben észleltünk jelentõs szövõdményt: 15 esetben szívmûtétet, míg 2 esetben intervenciós katéterezést követõen. 6 gyermeknél a postcardiotomiás szindróma indokolta az ismételt kórházi kezelést és egy esetben tamponád miatt pericardium fenestratiora is szükség volt. Pericardialis tamponád még további két esetben jelentkezett, amelyek hátterében gennyes pericarditis, illetve chylopericardium állt. Az utóbbi eset fatális kimenetelû volt. Négy esetben (Fallot tetralogia illetve AV septumdefectus mûtétje után) cardialis decompensatio miatt volt szükség kórházi felvételre, amelyek közül egy gyermek reoperációt igényelt. Endocarditist két esetben diagnosztizáltunk, az egyiknél reoperációra is szükség volt. Egy gyermeknél sternum osteomyelitis igazolódott. Secundum típusú pitvari septumdefectus katéteres zárását követõen migrénes roham miatt került sor kórházi felvételre. Egy újszülött – aorta billentyû ballonos tágítását követõen – otthonában hirtelen meghalt bal kamra ruptura következtében. Konklúzió: Jelentõs szövõdmény a járóbetegként vizsgált, katéter intervención vagy szívmûtéten átesett gyermekek között 5% gyakorisággal volt észlelhetõ. Bár a szövõdmények döntõ többsége 1 hónapon belül jelentkezett, közel egy évvel a beavatkozás után is észlehetõ volt jelentõs komplikáció. A pericardiális tamponád, a dekompenzáció és az infekció tünetei nagyon gondos értékelést igényelnek.
HEMODYNAMIC EXAMINATION OF FETAL CARDIOPATHIES ASSESSED BY FETAL DOPPLER-ECHOCARDIOGRAPHY Keywords: antenatal diagnosis, fetal echocardiography, congenital heart defect, hemodynamic examination, fetal arrhythmia, fetal therapy Background: Anatomy of the fetal heart examined by fetal echocardiography does not always reflect the severity of a cardiopathy. Abnormal hemodynamic function could be detected even in normal fetal heart affected with hypoxia, infection, maternal drug therapy, etc. Heart failure, decreased cardiac output, abnormal flow in the great arteries and veins can be precisely measured by fetal Doppler-echocardiography (FDE). Aim of the study: To evaluate the fetal cardiac function of fetuses with congenital heart defect (CHD) and with structurally normal heart. Patients and methods: 2023 pregnants were examined in the Department of Pediatrics, University of Szeged with ACUSON XP-128 Doppler-echocardiograph, 5-7 MgHz tranducers, between the 16–38. gestational weeks, during 8 years. Tricuspid insufficiency (TI), mitral insufficiency (MI), aortic and pulmonary flow, ductus arteriosus (DA) and ductus venosus (DV) flow, abnormal effusion or arrhythmia were examined. Results: There were 61 cardiopathies detected, 38 CHD-s, 10 fetal hydrops (FH), 3 endocardial fibroelastosis (EF), 2 twin-to-twin transfusions, 7 supraventricular arrhythmias (SVT), 1 in utero death. Severe TI, retrograde aortic flow and reverse DV flow were detected in hypoplastic left heart syndrome. Severe MI and/or TI were found in EF and FH fetuses, and 1 DA constriction was seen. Antenatal therapy was started in 9 cases, maternal oral Digoxine and/or Verpamil in 7 cases with SVT, and intrauterine transfusion in 2 fetuses with FH. There were 20 deaths (9 abortions, 1 intrauterine death, and 10 postnatal deaths). Eleven neonates underwent postnatal cardiac surgery. Conclusions: 1. Segmental analysis of the fetal heart does not exclude severe fetal cardiopathy. 2. Hemodynamic examinations of fetal heart provide clue for the induction of antenatal therapy/intervention or postnatal cardiac surgery. 3. Severe MI and/or TI and/or reversed DV flow in fetuses with CHD were predictive for increased morbidity and mortality.
POSTOPERATIVE AND POSTCATHETER COMPLICATIONS DETECTED DURING AMBULATORY FOLLOW UP Keywords: congenital heart defects, postoperative complications, cardiac surgical procedures, child Background: Although the interventional heart catheterization or the surgical correction is the most critical part of the therapy of congenital heart diseases, complications may occur after the immediate postoperative period. Physicians doing the follow up care of children with heart diseases must be aware of the clinical features of these complications. Patients and methods: The data of patients having cardiac surgery or interventional catheterization between the 1st of January 1996 and the 31st of December 2006 and have been followed up as outpatients were evaluated. Detailed analyses of cases that required rehospitalization or died within one year following the intervention were performed. Results: During the examined 11 years 283 children went through open heart surgery and 40 had catheter intervention. 17 complications were detected, 15 of them occurred after open heart surgery and two following catheter intervention. In six children postcardiotomy syndrome indicated the rehospitalization. One of them required pericardiac fenestration because of tamponade. Two additional cases of pericardiac tamponade were diagnosed. One of them was the result of purulent pericarditis while the other of chylopericardium. The latter case had a fatal outcome. In four cases that were operated on because of Fallot tetralogy or AV septal defect heart failure was the reason of rehospitalization. One of them required reoperation. Two cases of endocarditis and one of sternum osteomyelitis occurred. One adolescent girl was rehospitalized because of migraine following the transcatheter closure of ASD and a newborn died suddenly at home after the balloon dilatation of valvar aortic stenosis. Conclusion: Five per cent of outpatients having either heart surgery or interventional catheterization had significant complication within one year after the procedure. Most of the complications occurred within one month but some at the end of the one-year follow-up. Signs of pericardiac tamponade, heart failure or infection should be carefully evaluated.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B26
Gyermekkardiológia/Pediatric cardiology SZÍVTUMOR GYERMEKKORBAN
CARDIAC TUMOR IN CHILDREN
Rácz Katalin, Katona Márta, Kertész Erzsébet, Bartyik Katalin, Bogáts Gábor, Iványi Béla, Túri Sándor SZTE, Gyermekklinika, SZTE, Szívsebészeti Osztály, SZTE, Patológiai Intézet, Szeged Bevezetés: A primer szívdaganatok elõfordulása gyermekkorban nagyon ritka, incidenciája 0,27% körüli. Azonban a szívben elõforduló metastasisok (szekunder szívdaganatok) száma gyakoribb, valószínûleg a gyermekkorban az utóbbi években emelkedõ tumorok miatt. Betegek és módszer: Áttekintettük az SZTE Gyermekklinikán 1999. január és 2007. december között szívtumor miatt kezelt gyerekeket. Feldolgoztuk a betegek adatait, tüneteiket, vizsgálataikat, a szövõdményeket és a terápiás eljárásokat. Eredmények: 6 beteg adatát elemeztük (3 fiú, 3 lány). Életkoruk 7 hónap és 16 év között változott. Három betegnek volt felvételekor kardiológiai panasza: dyspnoe, tachypnoe, mellkasi fájdalom, és ezeknél a betegeknél észleltünk pericardiális, és pleurális folyadékgyülemet. Négy gyermek fizikális vizsgálatakor volt hallható közepes erõsségû szívzörej. A diagnózis felállításában a mindegyik betegnél elvégzett Doppler-echocardiográfia, mellkasröntgen vizsgálat mellett CT két, MRI egy esetben segített. Három primer szívdaganat volt: egy myolipoma és két rhabdomyoma, a szekunder szívdaganatok mesothelioma, lymphoma és acut lymphoid leukaemia metastasisai voltak. Ezek a betegek chemotherápiás kezelésben részesültek, de mind a hármat elveszítettük. Két esetben történt szívsebészeti beavatkozás. Az egyik betegnél a bal kamra üregében az aorta kiáramlási pályájában elhelyezkedõ tumor eltávolítására került sor (mûtét után 6 hónappal a gyermek általános állapota jó). A másik betegnél a szív felszínén, a pericardiumban lévõ szövetmasszából történt mintavétel adta a pontos diagnózist. A sclerosis tuberosa, nagyságában változást nem mutató rhabdomyoma miatt ellenõrzés alatt álló két fiú neurológiai panaszai mellett kielégítõen van. Következtetések: A betegeinknél észlelt primer szívdaganatok prognózisa eseteinkben jó, spontán regresszióval és recidívamentes postoperatív idõszakkal. Azonban a malignus haematológiai betegségek szívbe adott metastasisokkal minden esetben végzetesek voltak.
IMPLANTÁLHATÓ CARDIOVERTER-DEFIBRILLÁTOR (ICD) TERÁPIA SZEREPE A GYERMEKKORI HIRTELEN SZÍVHALÁL PRIMER ÉS SZEKUNDER PREVENCIÓJÁBAN: GOKI GYERMEKSZÍV KÖZPONT TAPASZTALATAI Szepesváry Eszter, Környei László, Szili-Török Tamás, Szatmári András GOKI, Gyermekszív Központ, GOKI Aritmia és PM részleg, Budapest Bevezetés: Az ICD terápia felnõttkorban effektívnek bizonyult a hirtelen szívhalál (SCD) megelõzésében. Malignus kamrai aritmia okozta hirtelen szívmegállás (SCA) esetén ICD alkalmazása elterjedt, még gyerekeknél is (szekunder prevenció), ugyanakkor a gyerekkori SCD primer prevenciójában indikációja még vitatott. Betegek: 23 gyermek (lány: 12, fiú: 11, átl. életkor: 12 év [10 hó-17 év], átl. testsúly: 43 kg [6–72 kg]) kapott ICD-t 2002–2008 között intézetünkben SCD-primer (1. csoport), illetve szekunder (2. csoport) prevenciója céljából. Utánkövetés átlagosan 2 év (5 év–2 hó). Cél és módszer: Retrospektíve vizsgáltuk az ICD beültetésen átesett gyerekeknél a SCA-hez vezetõ kórképeket, az alapbetegség és az ICD-indikáció viszonyát, valamint a SCD-primer prevenciója szempontjából hangsúlyos rizikófaktorokat. Eredmények: 1. csoport: 11 beteg – 5 HCM, 1 DCM, 1 RCM, 2 LQTS, 1 CPVT, 1 postoperatív kamrai aritmia. 4 esetben sVT alapján az ICD-indikáció relatív erõs, míg a többi betegnél, ahol a genetikai betegség okozta ritmuszavarra való hajlam foka alapján került sor ICD beültetésre, a megítélés nehezebb volt a gyerekekre vonatkozó evidencián alapuló rizikóstratifikáció hiánya miatt. Morbititás: 1 – téves – shock, 1 sebprobléma, 2 generátorcsere. ICD-hez köthetõ mortalitas: 0. Effektivitás: 5 adekvát shock. 2. csoport: 12 beteg – 4 LQTS, 3 HCM, 3 CPVT, 2 szerzett koronáriabetegség. A diagnózis a SCA elõtt 50%-ban nem volt ismert. SCA HCMban serdülõkorban, míg ioncsatorna-betegség esetén változó életkorokban (3 hó-16 év) jelentkezett. Az ICD indikáció a felnõttkori ajánlások alapján egyértelmûnek tûnt. Morbititás: 1 – téves – shock, 2 sebprobléma, 2 igazítás, 2 generátorcsere. ICD-hez köthetõ mortalitas: 1. Effektivitás: 2 adekvát shock. Következtetés: Gyerekkori SCD hátterében döntõen öröklõdõ megbetegedések állnak. Gyerekkori SCD szekunder prevenciójára ICD beültetés javasolható. Gyerekkori SCD primer prevenciójában a felnõttkori rizikótényezõk gyerekkori alkalmazása limitált, az ICD-beültetés klinikai döntéshozatal eredménye kell legyen.
Keywords: primary cardiac tumor, secondary cardiac tumor, children Background: Primary cardiac tumors are rare in the pediatric population, with an incidence of 0.27%. But the incidence of cardiac metastases (secondary cardiac tumor) is rising, probably because the increasing incidence of cancer. Patients and methods: We studied retrospectively patients with cardiac tumors between January 1999 and December 2007 in the Department of Pediatrics, University of Szeged. We review the symptoms, examinations, complications and therapy in children. Results: Sex patients were found, 3 boys and 3 girls. Their ages ranged from 7 months to 16 years. Three patients presented with cardiovascular symptoms such as dyspnea, tachypnea and chest pain, and there were pericardial and pleural effusion as well. Physical examination revealed a low-grade systolic murmur in four patients. The diagnosis were established by Doppler-echocardiography and chest X-ray in sex cases, by computer tomography (CT) in two cases and magnetic resonance imaging (MRI) in one case. Primary cardiac tumor were myolipoma (n=1) and rhabdomyoma (n=2), secondary cardiac tumor were mesothelioma (n=1), lymphoma (n=1) and relaps of acut lymphoid leukaemia (n=1). Three patients were treated with chemotherapy, but all of them died. Two surgical operations were performed. In one case there was a large tumor mass in the left ventricular outflow tract (6 months after operation her condition is good). One surgical exploration revealed an intrapericardial mass, from wich there was biopsy performed. The patients condition, who suffered tuberous sclerosis and rhabdomyoma with neurological symptoms, are satisfactory. Conclusions: Primary cardiac tumors usually have a good prognosis, spontaneous either regression or they respond well to surgical excision. When cardiac metastasis occurs, the prognosis is grave.
IMPLANTABLE CARDIOVERTER-DEFIBRILLATOR (ICD) THERAPY FOR PRIMARY AND SECONDARY PREVENTION OF SUDDEN CARDIAC DEATH (SCD) IN THE YOUNG: OVERVIEW FROM THE HUNGARIAN PEDIATRIC HEART CENTER Keywords: sudden cardiac death in the young, primary and secondary prevention, implantable-cardioverter defibrillator Background: ICD therapy is proved to be effective in the prevention of SCD in adults. The indication for ICD after sudden cardiac arrest (SCA) is evident, even in children (secondary prevention, SP). However, in cases of primary prevention (PP) of SCD the problem is more complex, especially in children, where riskstratification is not that well established than in adults. Aim and method: The aim of this retrospective study was to review the cases of our pts with ICD. The underlying diseases and indications are summarized, and special factors regarding risk-stratification in children with PP of SCD are evaluated. Results: 23 pts received ICD in our institute. The underlying disorders were inherited in all, but 3 cases. 50% of the inherited conditions were channelopathies (CH) and cardiomyopathies (CM), respectively. In the PP of SCD group there were 11 pts, mostly with CM. 2 pts with CPVT and postoperative ventricular dysfunction, respectively, had malignant VT; 2 children with CM were waiting for heart transplantation. In these cases these were relative strong indications for ICD therapy. In the rest of the cases pts received ICD according to their inherited conditions predisposing them to VT, which were the most difficult clinical decisions due to the lack of evidence-based risk stratification strategies for children. For SP of SCD 12 pts were treated with ICD: 4 LQTS, 3 CPVT, 3 HCM and 2 acquired coronary disease. In this group half of the pts were diagnosed only at the time of the incident. SCA in HCM appeared in teenagers, while it varied in pts with CH. The indication for ICD was highly evident in all cases. Conclusion: SCD in the young are mostly due to inherited disorders. ICD for SP of SCD seems to be evident, even in children. Clinical judgment is more difficult in cases of ICD for PP of SCD. Further investigations are needed to evaluate the clinical value of adult recommendations.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B27
Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists KÜLÖNBSÉGEK ÉS HASONLÓSÁGOK A FELNÕTT KONGENITÁLIS SZÍVAMBULANCIA FELÉPÍTÉSÉBEN BUDAPESTEN ÉS TORONTÓBAN Gartner Bálint, Bálint Olga Hajnalka, Paprika Dóra, Csepregi András, Szentpáli Zsófia, Szatmári András, Temesvári András Semmelweis Egyetem, Budapest, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Cél: Magyarországi új, tercier felnõtt kongenitális járóbeteg-rendelés betegforgalmának összehasonlítása egy vezetõ nemzetközi központ hasonló idõszakával. Módszer: Retrospektíven három azonos hónap betegforgalmát hasonlítottunk öszsze, öt éves különbséggel (Budapest 2002/2007 és Toronto 1987/1992). Toronto volt az elsõ központ, amely ilyen gondozási adatokat közölt az indulásukról. A betegek demográfiai adatait, az ambuláns vizsgálatok eredményeit és a mûtéti, illetve katéteres intervenciók indikációk gyakoriságát hasonlítottuk össze. Eredmények: Budapesten 37-rõl 182-re, Torontóban 90-rõl 130-ra növekedett a betegforgalom. A diagnózisok összetétele alapján a budapesti centrumban jelentõsebben növekedett az ASD-s betegek száma, 14-rõl 93-ra, Torontóban 16-ról 29-re. A Fallot tetralógiás betegek száma szintén növekedett, 5-rõl 15-re, Torontóban 18-ról 21-re, de az aránya csökkent. Hasonló volt a teljes nagyér-transzpozíciós betegek helyzete is: 4-rõl 10-re, illetve 7-rõl 10-re. A korrigált nagyér-transzpozíciós betegek száma növekedett, 0-ról 5-re, valamint 2-rõl 4-re és az aránya is növekedett. A komplex anomáliák aránya a budapesti centrumban csökkent, száma 5-rõl 18-ra növekedett, a torontóiban mindkét érték növekedett (betegszám: 8-ról 25-re). A mûtéti indikációk száma nem változott a két vizsgált intervallumban (mindkét idõszakban 5), a katéteres intervenciók indikációinak száma 6-ról 7-re növekedett. Összefoglalás: A budapesti és a torontói felnõtt kongenitális szívközpontra is jellemzõ volt a betegforgalom exponenciális növekedése. Intézetünkben kiemelt helyen szerepel a secundum típusú ASD katéteres zárása, ennek eredményeként az ilyen szívhibával rendelkezõ betegek száma kiemelkedõen növekedett. Az összetett szívhibák növekedése hasonló volt.
AZ ADRENOMEDULLIN ÉS AZ ENDOTHELIN-1 ÖSSZEFÜGG A GYULLADÁSOS FOLYAMATOKKAL KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELEN BETEGEKBEN Gombos Tímea, Förhécz Zsolt, Pozsonyi Zoltán, Walentin Szilvia, Nils Morgenthaler, Jánoskuti Lívia, Prohászka Zoltán SE, III. Belgyógyászati Klinika, Budapest, SE, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Központi Laboratórium, Budapest, BRAHMS Aktiengesellscahft, Hennigsdorf, Germany Bevezetés: Az adrenomedullin (ADM) és az endothelin-1 (ET-1) új ígéretes markerek krónikus szívelégtelenségben (CHF). A legújabb eredmények szerint szerteágazó hatásaik között a gyulladásos folyamatok szabályozása is szerepel. Célkitûzésünk volt, hogy egy jól jellemzett CHF-es populációban megmérjük a két említett vazoaktív fehérje plazmaszintjét és meghatározzuk a gyulladásos markerekkel mutatott összefüggésüket. Módszerek: A vizsgálatban 196 olyan beteg vett részt, akinél a bal kamrai ejekciós frakció kisebb volt, mint 45% és akut gyulladásos betegség nem állt fenn. A midregionális-proADM (MR-proADM) és a C-terminális-proET-1 (CT-proET-1) szintje egy új, szendvics immunluminometrián alapuló módszerrel lett meghatározva. Eredmények: A súlyos betegekben (NYHA III-IV) szignifikánsan nagyobb volt a MR-proADM és a CT-proET-1 szintje, mint a kevésbé súlyos betegekben (NYHA I-II). A két vazoaktív fehérje plazmakoncentrációja szignifikánsan negatív összefüggést mutatott a szérum albumin és prealbumin szinttel és pozitívan korrelált a CRP, TNF-alfa, szolubilis TNF-receptorok (sTNF-R) és az IL-6 szintekkel (p<0,0001). Az ADM és az albumin, CRP és sTNF-R, illetve az ET-1 és a CRP, sTNF-R és az IL-6 közötti összefüggés akkor is szignifikáns maradt, ha többszörös lineáris regressziós modellben adjusztáltunk a betegség súlyosságára (NYHAstádium, NT-proBNP), az ion- és vízháztartásra (Na, perifériás ödémák jelenléte) és a vesefunkcióra (se kreatinin). Következtetések: Krónikus szívelégtelenségen a vazoaktív fehérjék és a gyulladás a betegség súlyosságától függetlenül is összefügg. Ez a kapcsolat fontos szerepet játszhat a CHF pathomechanizmusában.
COMPARISON OF TWO OUTPATIENT SERVICE FOR PATIENTS WITH GROWN-UP CONGENITAL HEART DISEASE Keywords: grown-up, congenital,heart, disease, outpatient,service Aim: Comparison of patient’s characteristic of a new Hungarian tertiary centre with the same period of a leading Canadian centre for Grown-up Congenital Heart Disease. Toronto was the first center, reporting data. Methods: Retrospective comparison of change in 3 month outpatient workload in five years (Budapest 2002/2007 and Toronto 1987/1992). Patients’ demographic data, results of outpatients visits and indications of surgical and catheter interventions were evaluated. Results: Increase in number of patients: Budapest: from 37 to182, Toronto from 90 to 130. Changes according to diagnosis’s: ASD in Budapest: 14 to 93, and in Toronto: 16 to 29, tetralogy of Fallot in Budapest: 5 to 15, in Toronto 18 to 21. Transposition of the great arteries: 4 to 10, and 7 to 10, congenitally corrected transposition: 0 to 5 and 2 to 4. Number of complex anomalies increased in Budapest, the proportion decreased. In Toronto both number and proportion increased. Five surgical indications were made in both period, catheter intervention changed from 6 to 7. Summary: Exponential increase of outpatient workload was similar in Budapest and Toronto. Transcatheter closure of ASD is a special program in Budapest and this explains the outstanding increase of these patients. The change in complex heart defects was the same in both institutes.
ADRENOMEDULLIN AND ENDOTHELIN-1 ARE RELATED TO INFLAMMATION IN CHRONIC HEART FAILURE PATIENTS Keywords: heart failure, inflammation, neurohormones Background: Adrenomedullin (ADM) and endothelin-1 (ET-1) are novel promising peptide biomarkers in congestive heart failure (CHF). According to recent studies among their pleiotropic effect they play roles in the regulation of inflammation. Aims: To measure the above mentioned two vasoactive peptides in parallel in a well characterized population of patients with CHF, and study their associations with inflammatory markers. Methods: A total of 186 patients (138 male, 48 female) with <45% left ventricular ejection fraction, and without acute inflammatory disease, were enrolled. Plasma midregional-proADM (MR-proADM) and C-terminal-proET-1 (CT-proET-1) were determined by a novel sandwich immunoluminomertic assay. Results: Increased MR-proADM and CT-proET-1 plasma levels were measured in patients with severe CHF (NYHA III-IV) as compared to the group of NYHA I-II (p<0.0001). MR-proADM and CT-proET-1 levels showed significant negative correlation with serum albumin and prealbumin levels (p<0.0001), while positive correlation were found with levels of CRP, TNF-alpha, soluble TNF receptors and IL-6 (p<0.0001). In multiple linear regression models after adjustments for several potential confounders (disease severity [NYHA classes, NT-proBNP], ion and water homeostasis [sodium and presence of peripheral oedema], renal function [serum creatine]) the relationship between ADM and albumin, CRP, soluble TNF receptors and between ET-1 and CRP, TNF receptors and IL-6 remained significant. Conclusions: Vasoregulation and inflammation are connected in heart failure patients independently form the disease severity. The observed link may contribute to the understanding of the complex pathomechanism in CHF.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B28
Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists KAMRAI EXTRASYSTOLIA ÉS FOKÁLIS NEM TARTÓS KAMRAI TACHYCARDIA SIKERESEN KEZELHETÕ RADIOFREKVENCIÁS KATÉTERES ABLÁCIÓVAL Hegedûs Péter, Szilágyi Szabolcs, Zima Endre, Bettenbuch Tünde, Srej Marianna, Ladunga Károly, Merkely Béla, Gellér László Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Budapest Háttér: A monomorf kamrai extrasystolék (VES) és nem tartós kamrai tachycardiák (nsVT) gyakoriságuktól függõen, széles spektrumban okozhatnak panaszokat. Kórosnak tekintendõ, amennyiben elõfordulási gyakoriságuk 1% fölötti az összes QRS-hez képest; 20% felett cardiomyopathiát okozhatnak. A gyógyszeres kezelési lehetõségek limitáltak, ennek hatástalansága, illetve panaszok esetén katéteres abláció indikált. Cél: A katéteres abláció hosszú távú (15±7 hónap) hatékonyságát vizsgáltuk 24 órás Holter-monitorozás, valamint életminõség kérdõív alapján. Betegek és módszer: 2005. novembere óta 31 betegnél (életkor: 52±15 év) történt VES illetve nsVT miatt abláció. Az ektópiás ingerképzõ gócot 21 esetben hagyományos elektrofiziológiai módszerrel (identikus pace-map, legkorábbi aktiváció alapján), 10 esetben CARTO elektroanatómiai térképezõ rendszerrel azonosítottuk. A beavatkozás elõtt és után egyaránt készült 24 órás Holter-felvétel, amelynek templátjai alapján a VES-ek és kamrai megfutások együttes százalékos gyakoriságát (az összes QRS-hez képest) hasonlítottuk össze: 20,65±10,91% az abláció elõtt, 2,37±3,68% az abláció után. Wilcoxon-próba alapján a csökkenés szignifikáns (p=0,0076; p<0,05). A szubjektív állapotjavulást támasztották alá a 10 kérdéses életminõség kérdõívekre adott válaszok is. A kérdõívekkel a betegek beavatkozás elõtti és az abláció utáni panaszait, saját megítélésük szerinti terhelhetõségét, fáradékonyságát mértük fel. Eredmények: Az ablációt követõen a panaszok szignifikánsan csökkentek: p=0,000013; (p<0,05). A katéteres abláció hosszú távon is hatékony a VES és az nsVT okozta panaszok megszüntetésében, illetve csökkentésében, amennyiben a gyógyszeres kezelés nem hozott javulást, vagy a beteg számára nem tolerálható.
AZ ALACSONY HEMATOKRIT-VÉRVISZKOZITÁS ARÁNY, MINT RIZIKÓTÉNYEZÕ A KOSZORÚÉRBETEGEK HALÁLOZÁSÁBAN Kenyeres Péter, Rábai Miklós, Tarsoly Piroska, Késmárky Gábor, Tóth Kálmán, Bogár Lajos PTE OEKK, KK I. sz. Belgyógyászati Klinika, PTE OEKK, KK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, Pécs Célkitûzés: A koszorúér-betegségben szenvedõk halálozásában számos klasszikus és hemoreológiai rizikófaktor ismert. Tanulmányunkban ezen tényezõk jósló erejét hasonlítottuk össze a vér oxigénszállító kapacitását jellemzõ hematokrit-vérviszkozitás hányadoséval (Htk/VV) a hospitalizáció és a mortalitás bekövetkeztének megítélésében. Betegek: Retrospektív tanulmányunkban 78 elektív koronarográfián átesett koszorúérbeteg (életkor: 54,4±8,7 év) átlagosan 8,9 éves utánkövetését végeztük el. Ezen idõszakban 10 beteg szívbetegség miatt halt meg (-C-csoport), 2 beteg más okból kifolyólag hunyt el, 66 beteg pedig életben volt az utánkövetés végén (-NC-csoport, n=68). Eredmények: A koronarográfia kapcsán mért felparaméterek közül egyedül a Htk/VV arány tért el szignifikánsan a -C- és -NC- csoportnál (87±5, illetve 93±9 Pa-1s-1, p=0,022). A hagyományos rizikótényezõk esetén (nem, obezitás, magas vérnyomás, diabetes mellitus, dohányzás, testtömegindex, szérum koleszterin, hematokrit, plazma- és vérviszkozitás) nem találtunk statisztikailag jelentõs különbséget. Kaplan–Meier túlélésvizsgálat csak a fibrinogén és Htk/VV arány haláloki szerepét mutatta ki (p=0,029, illetve 0,009). ROC (-receiver operating characteristic-) görbék vizsgálata során csak a Htk/VV arány volt képes elkülöníteni egymástól a csoportokat (görbe alatti terület: 0,716, p=0,028). A Htk/VV arány és a túlélõknél az utánkövetés során kardiális okból történõ kórházi felvételek száma között szignifikáns negatív korrelációt találtunk (r=–0,377, p=0,03). Következtetés: A Htk/VV arány hasznos mutató lehet a kardiális halálozás kockázatának megítélésében.
EFFECTIVE CATHETER ABLATION THERAPY FOR VENRICULAR EFFECTIVE CATHETER ABLATION THERAPY FOR VENRICULAR EXTRASYSTOLES AND NON SUSTAINED VENTRICULAR TACHYCARDIAS Keywords: aritmia, abláció, pacemaker és defibrillátor Introduction: Monomorp ventricular extrasystoles (VES) and non-sustained venricular tachycardias (nsVT) may cause several kind of complaints depending on their occurance rate, which is pathological over 1 percent, above 20 percent they can induce cardiomyopathy. Since pharmacological therapies are limited in efficiency, catheter ablation is indicated for patients with severe complaints. Aims: Long term (15±7 months) effectiveness of catheter ablation was examined in this study by using 24 hours Holter-monitoring and life-quality questionnaires. Methods and results: Since November 2005, 31 (age 52±15 years) VES or nsVT ablations were performed. Ectopical foci were identified by traditional electrophysiological methods (identical pace-map, and early signals) in 21 cases, and in 10 cases CARTO elecroanatomical mapping system was used. Occurrence rate of VES and nsVTs was compared before and after the ablation based on the 24 hours Holterrecordings (in the percent of all QRS of 24 hours’, 20.65±10.91% before, 2.37±3.68% after the ablation). According to the Wilcoxon-analysis significant decrease was observed p=0.0076; (p<0.05). These results were also proved by the evaluation of life-quality questionnaires, comparing the complaints, subjective loadability, exhaustness of the patiens by 10 questions before and after the ablation. Decrease in complaints were also significant: p=0.000013; (p<0.05). Conclusions: Catheter ablation is an effective treatment option and long-term solution for eliminating or easing complaints caused by VES and nsVT, if pharmacotherapy was ineffective or intolerable for the patient.
LOW HEMATOCRIT-BLOOD VISCOSITY RATIO AS A MORTALITY RISK FACTOR IN CORONARY HEART DISEASE Keywords: hematocrit, viscosity, oxygen transport capacity, ischemic heart disease, mortality Aims: A number of conventional factors and some hemorheological parameters have been associated with mortality risk of coronary heart disease (CHD) patients. We aimed to compare the predictive power of these parameters and the hematocrit-blood viscosity (Hct/BV) ratio as the hemorheological oxygen carrying capacity of the blood to assess hospitalisation and mortality risk of CHD. Patients: In a retrospective cohort study elective coronary angiography was performed on 78 consecutive CHD patients (mean age: 54.4±8.7 years). During the follow-up (mean 8.9 years) 10 patients died due to cardiac cause (group C), 2 patients due to non-cardiac cause and 66 were still alive at the end of the followup period (group NC, n=68). Results: Among parameters measured at the time of coronary angiography, only mean Hct/BV ratios were significantly different between groups C and NC (87±5 and 93±9 Pa-1s-1, SD, respectively, p=0.022). Other conventional risk factors (gender, obesity, hypertension, smoking, diabetes mellitus, body mass index, serum cholesterol, hematocrit, plasma and blood viscosity) provided no statistical differences. Kaplan–Meier survival analysis showed only the impact of fibrinogen and Hct/BV ratio on cardiac mortality (p=0.029 and 0.009, respectively). Receiver operating characteristic curves prxoved only Hct/BV ratio to be able to differentiate between groups (area under the curve: 0.716, p=0.028). Hct/BV ratio showed significant negative correlation with the number of hospital admissions due to cardiac events in patients who were alive at the end of the follow-up period (r=–0.377, p=0.03). Conclusion: Hct/BV ratio can be regarded as a potentially reliable marker for the risk of cardiac death in CHD patients.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B29
Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists A SPONTÁN BAROREFLEX SZENZITIVITÁS ÉS A SZÍVFREKVENCIA TURBULENCIA PARAMÉTEREK PÁRHUZAMOS VÁLTOZÁSA ORTHOSTASISBAN Korsós Anita, Makai Attila, Makra Péter, Forster Tamás, Ábrahám György, Rudas László SZTE, AITI III. sz. Intenzív Részleg, SZTE, II. sz. Belgyógyászati Klinika, SZTE, Kísérleti Fizika Tanszék, SZTE, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Szeged Háttér: A kamrai extrasystolék (VES) baroreflexek útján közvetített vérnyomás- és szívfrekvencia változásokat indukálnak. A Holter EKG-felvételeken észlelt VESekhez asszociálódó RR-intervallum fluktuáció jellemzésére szívfrekvencia turbulencia (HRT) paramétereket használhatunk. Ilyen mutató a korai postextrasystoles akceleráció (turbulencia onset, TO) és a késõi deceleráció (turbulancia slope, TS). Betegek és módszer: Vizsgálataink során tizenkét VVI-pacemakerrel élõ, sinus ritmusban lévõ betegnél határoztuk meg a baroreflex szenzitivitási paramétereket (up- és down BRS), vízszintes és függõleges testhelyzetben. Mindkét pozícióban öt-öt extrasystolet váltottunk ki, és HRT-paramétereket határoztunk meg. A turbulancia slope értékek az up- és down BRS értékekkel jól korreláltak vízszintes (sorrendben: R=0,94, p<0,001 illetve R=0,92, p<0,001) és függõleges (sorrendben: R=0,96, p<0,001 illetve R=0,94, p<0,001) testhelyzetben egyaránt. Függõleges testhelyzetben a BRS-indexek szignifikáns csökkenést mutattak, párhuzamosan a turbulencia slope szignifikáns csökkenésével (21,6 ill. 13,9 ms/ciklus, p=0,02). Eredményeink a turbulancia slope és a spontán baroreflex indexek közti szoros összefüggést erõsítik meg. A függõleges testhelyzetben észlelt paraméter változások hasonlósága is a mutatók közti rokonságot támogatja. Gyakorlati jelentõsége lehet annak, hogy a fentiek alapján a Holter EKG-felvételek kiértékelésekor a beteg testhelyzetét is figyelembe kellene venni.
ÉRFAL-RUGALMASSÁGI VIZSGÁLATOK FALLOT-TERALÓGIÁS GYERMEKEKBEN László Andrea, Pintér Alexandra, Studinger Péter, Horváth Tamás, Kádár Krisztina, Kollai Márk SE, Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettan Intézet, Budapest, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Elõzmények: Elõzetes vizsgálataink felvetették a lehetõségét, hogy Fallottetralógiában az arteria carotis communis (CCA) rugalmassága egészséges, kontroll alanyokhoz képest csökkent. Állatkísérletek alapján feltételezhetõ, hogy a rugalmasság-csökkenés hátterében a kóros kamrai szeptáció és a nagyerek elasztogenezisének károsodása közti összefüggés áll. A kérdés jelentõségét hangsúlyozza, hogy az a. carotis rugalmasságának csökkenése a kardiovaszkuláris mortalitás független rizikófaktora. Célkitûzés: Fallot-tetralógiában, nagyobb esetszámú, gyermek- és ifjúkori mintán – egészséges kontroll alanyokkal összevetve – igazoljuk az a. carotis rugalmasságának csökkenését. Betegek és módszerek: 31 (19 férfi, 12 nõ; kor: 14±4 [6-20] év) Fallot-tetralógiás gyermeket, valamint életkorban, nemben egyeztetett kontroll alanyt vizsgáltunk. A bal oldali CCA átmérõjét falmozgáskövetõ UH-készülékkel, a vérnyomást az ultrahangos vizsgálat helyén, applanációs tonométerrel mértük. Eredmények (átlag±SD): A betegek és a kontroll alanyok eredményeit kétmintás t-próbával összevetve jelentõs eltérés mutatkozott a CCA pulzatilis disztenziója (Dist 683±168 és 818±114 µm, p£0,001), intima-media vastagsága (IMT 526±64 és 477±43 µm, p£0,001), disztenzibilitása (DC 5,4±1,7 és 8,1±2,4 10-³/Hgmm, p£0,001), inkrementális elasztikus modulusa (Einc 2,2±0,8 és 1,6±0,5 Hgmm, p£0,001) és stiffness indexe (ß 4,9±1,3 és 3,2±1,1, p£0,001) között. Következtetés: Fallot-tetralógiával születetett gyermekeknél és ifjaknál jelentõs mértékû az a. carotis elaszticitásának csökkenése. A rugalmasságvesztés feltételezhetõen összefüggésben áll a kóros kamrai szeptációval és így a fejlõdési rendellenesség részét képezi.
SPONTANEOUS BAROREFLEX SENSITIVITY AND HEART RATE TURBULENCE PARAMETERS: PARALLEL RESPONSES TO ORTHOSTASIS Keywords: autonomic nervous system, baroreflex, spontaneous sequence analysis, premature ventricular contraction, heart rate turbulence Background: Premature ventricular contractions (PVC-s) induce baroreflex mediated arterial pressure and heart rate changes. PVC- related RR interval fluctuations detected on Holter ECG recordings could be charaterized by the heart rate turbulence (HRT) parameters, including early postextrasystolic acceleration, described by turbulence onset (TO), and late deceleration, described by turbulence slope (TS). Patients and Methods: We have determined the increasing and decreasing spontaneous baroreflex sequence sensitivity (up- and down- BRS) parameters in supine and in upright position in 12 patients with VVI pacemaker while in sinus rhythm. Five-five premature ventricular pacemaker extrastimuli were also applied in both body position , and HRT parameters were calculated. Up- and down- BRS values showed a very close relationship with TS both in supine (r=0.94, p<0.001 and r=0.92, p<0.001 respectively) and in upright position (r=0.96, p<0.001, and r=0.94, p<0.001 respectively). The BRS indices decreased significantly upon tilting, which was paralleled by a significant decrease in TS ( from 21.6 ms/cycle to 13.9 ms/cycle, p=0.02). Results: Our findings confirm the close association between TS and spontaneous BRS indices. The relationship is further supported by the similar postural behavior of these parameters. Our results suggest that the confounding effect of posture should be considered when analyzing Holter recordings.
NON INVASIVE ASSESSMENT OF VASCULAR ELASTICITY IN CHILDREN WITH TETRALOGY OF FALLOT Keywords: Tetralogy of Fallot, elastogenesis, non invasive, artery stiffening, cardiovascular mortality, complex developmental defect Introduction: Our former pilot study raised the possibility of reduced visco-elastic properties of the common carotid artery (CCA) in the Fallot patient group vs. healthy control subjects. Based on avian experimental models we have assumed a connection between ventricular septation defects and impaired large arterial elastogenesis. Since the loss of carotid elasticity is an independent risk factor for cardiovascular mortality, the importance of our investigation is emphasized. Aims: To test the hypothesis of increased carotid artery stiffening in children with tetralogy of Fallot. Subjects and methods: 31 (19 male, 12 female; age: 14±4 [6-20] yrs.) Fallot-children and sex/age matched healthy control individuals were examined. Vascular diameter of the left CCA was measured with ultrasonographic vessel wall-tracking device, while carotid pressure was recorded at the same examination site via applanation tonometry. Results (average±SD): Using independent t-test, all vascular biomechanical parameters, including pulsatile distension (Dist 683±168 compared with 818±114 µm, p£0.001), intima-media thickness (IMT 526±64 compared with 477±43 µm, p£0.001), distensibility coefficient (DC 5.4±1.7 compared with 8.1±2.4 10–³/mmHg, p£0.001), incremental elastic modulus (Einc 2.2±0.8 compared with 1.6±0.5 mmHg, p£0.001) and stiffness index (ß 4.9±1.3 compared with 3.2±1.1, p£0.001) showed significant difference between the two groups. Conclusion: CCA-elasticity is considerably impaired in Fallot-tetralogy children. Likely the loss of elasticity is related to the abnormal septation process in humans as well. The results suggest that increased carotid stiffness is a component of the complex developmental defect.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B30
Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists A PLAZMA ÉS PERIKARDIÁLIS GHRELIN SZINTEK ÖSSZEFÜGGÉSE METABOLIKUS ÉS KARDIÁLIS PARAMÉTEREKKEL SZÍVBETEGEKBEN Sax Balázs, Nagy Andrea, Túri Katalin, Kerekes Máté, Szabolcs Zoltán, Cseh Károly, Kékesi Violetta SE ÁOK, Kardiológiai Központ, SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Károlyi Sándor Kórház, I. Belgyógyászati Osztály, Budapest Háttér: A ghrelin (GHR) egy újonnan felfedezett gasztrointesztinális eredetû peptid, amely a növekedési hormon elválasztásában és az anyagcsere szabályozásában játszik szerepet. Termelõdése ugyanakkor más szövetekben (pl. szívizomban) is kimutatható, és leírták a peptid többirányú vaszkuláris és kardiális hatásait is. Betegek és módszer: Vizsgálatainkban szívmûtétre kerülõ koronária- (ISCH, n=37, ffi/nõ: 28/9, kor: 62±1 év, BMI: 28,7±0,6 kg/m2) és billentyûbetegekben (BILL, n=13, ffi/nõ: 5/8, kor: 62±2 év BMI: 25,6±1,2 kg/m2) mértük a szisztémás (vénás vér) és a lokális (perikardiális folyadék, PF) GHR koncentrációkat, valamint vizsgáltuk a GHR szintek és egyes metabolikus és kardiális paraméterek összefüggését. A plazma és PF-mintákban RIA-módszerrel aktív (acilált, A) és ún. totál (T) GHR koncentrációt, valamint ELISA módszerrel inzulin szintet mértünk. Eredményeink szerint a plazma A-GHR és T-GHR-koncentráció magasabb volt a BILL, mint az ISCH csoportban (átlag±SEM: 155±9 vs. 127±4 és 850±26 vs. 765±14 pg/ml, p<0,05). A PF-mintákban ez a különbség nem jelentkezett, ugyanakkor mind az A-GHR, mind a T-GHR tekintetében a perikardiális/plazma arány szignifikánsan magasabbnak bizonyult az ISCH betegcsoportban (BILL vs. ISCH: 0,76±0,06 vs. 1,04±0,06 és 0,94±0,02 vs. 1,04±0,02, p<0,01). Az irodalommal egyezõen negatív korrelációt találtunk a T-GHR-szint és a testtömeg (BMI) (r=–0,34, p=0,01), valamint a szénhidrátanyagcsere (HOMA-A) index (r=–0,30, p=0,03) között. A kardiális paraméterek közül a jobb kamra (RV) átmérõ és a plazma A-GHR-koncentráció között találtunk szignifikáns összefüggést (r=0,47, p=0,008). Következtetések: Az ISCH-csoport alacsonyabb GHR szintjét – legalábbis részben – e betegek magasabb BMI értéke magyarázhatja. Az ISCH csoportnál mért magasabb PF/plazma GHR-arányok az ischaemiás szív magasabb lokális ghrelintermelésére utalhatnak. A RV geometria és az A-GHR-koncentráció összefüggése alapján felmerül a peptid pulmonális keringés-szabályozásbeli szerepének lehetõsége is.
AZ ÉHOMI VÉRCUKORSZINT ÉS AZ AUTONOM IDEGRENDSZERI DISZFUNKCIÓ KAPCSOLATÁNAK VIZSGÁLATA EGÉSZSÉGES SZÉNHIDRÁTANYAGCSERÉJÛ EGYÉNEKBEN Takács Róbert, Lengyel Csaba, Légrády Péter, Várkonyi Tamás, Rudas László, Ábrahám György, Wittmann Tibor SZTE, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Szeged, SZTE, AITI III. Intenzív Osztály, Szeged Háttér: A kardiovaszkuláris mortalitás kockázata autonom neuropathiában növekszik. Ismeretes, hogy az autonom idegrendszeri diszfunkció már a szénhidrátanyagcsere zavarainak korai stádiumaiban megjelenik. Cél: Jelen munkánk célja annak vizsgálata volt, vajon kimutatható-e összefüggés az autonom diszfunkció és az éhomi vércukorszint között a WHO-definíció alapján egészséges szénhidrátanyagcseréjû, normális testsúllyal és vérnyomással rendelkezõ egyénekben? Betegek és módszerek: 14 anyagcsere-egészséges egyént vizsgáltunk meg (életkor: 45,6±6,86 év, éhomi vércukor: 5,0±0,63 mmol/l [3,9–5,9 mmol/l], HbA1c: 5,3±0,45%, BMI: 24,0±3,89 kg/m2, vérnyomás: 123/66±14,6/8,6 Hgmm, átlag±SD). Az autonom funkciót az öt standard kardiovaszkuláris reflexteszt segítségével, valamint a spontán baroreflex szenzitivitás (BRS) meghatározásával jellemeztük. A BRS vizsgálata során a folyamatos vérnyomásgörbét a Penaz elven mûködõ noninvazív photopletysmographiás vérnyomásmérõ Finapress 2300, az EKG felvételt Siemens Sirecust 730 készülék segítségével rögzítettük. Az EKG és vérnyomás jeleket szûrés, elõerõsítés majd analog-digitalis konverziót követõen komputerbe tápláltuk. Az adatokat off-line módon elemeztük. A spontán BRS-t 10 perces nyugalmi periódust követõen fekvõ testhelyzetben és aktív orthostasis idején a systolés vérnyomás ingadozás és a hozzá rendelhetõ pulzusszám fluktuáció alapján számítottuk. Az adatok statisztikai feldolgozása az SPSS-program segítségével történt. Eredmények: Az éhomi vércukorszint a légzésre bekövetkezõ frekvenciaválasszal (r=–0,575, p<0,05), a 30/15 hányadossal (r=–0,562, p<0,05) és az aktív orthostasis alatt mért BRS-értékekkel (r=–0,559, p<0,05) negatív korrelációt mutatott, míg a többi kardiovaszkuláris reflexteszttel nem találtunk szignifikáns összefüggést. Következtetés: Eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy egészséges szénhidrátanyagcseréjû egyénekben az éhomi vércukorszint normál tartományon belül megfigyelhetõ emelkedése összefüggést mutat az autonom funkció romlásával, ami a kardiovaszkuláris adaptáció korai károsodását jelezheti.
CORRELATION OF PLASMA AND PERICARDIAL GHRELIN LEVELS WITH METABOLIC AND CARDIAC PARAMETERS IN PATIENTS WITH HEART DISEASE Keywords: ghrelin, plasma, pericardial fluid, ischemic heart disease, valvular heart disease Background: Ghrelin (GHR) is a newly discovered endocrine regulatory peptide with multiple functions. It is mainly produced in the gastrointestinal tract, however, its production has recently been described in various tissues including the myocardium. Cardioprotective and vascular actions of ghrelin has also been described. Patients and methods: In our study the correlation of GHR levels and certain metabolic and cardiac parameters were investigated in systemic (central venous plasma) and local (pericardial fluid, PF) samples of patients undergoing cardiac surgery because of ischemic (ISCH, n=37, sex (m/f): 28/9, age: 62±1 y, BMI: 28.7±0.6 kg/m2) or valvular heart disease (VHD, n=13, sex: 5/8, age: 62±2 y, BMI: 25.6±1.2 kg/m2). Active (acylated, A) and total (T) GHR concentrations and insulin levels were measured by RIA and ELISA, respectively. Results: According to our results, both A-GHR and T-GHR plasma concentrations were found to be higher in the VHD vs. ISCH group (mean±SEM: 155±9 vs. 127±4 and 850±26 vs. 765±14 pg/ml, p<0.05). No such difference could be observed in PF. However, the pericardial to plasma ratio of both A-GHR and TGHR were significantly higher in the ISCH group (VHD vs. ISCH: 0.76±0.06 vs. 1.04±0.06 and 0.94±0.02 vs. 1.04±0.02, p<0.01). In concordance with the literature, a negative correlation was found between plasma T-GHR and BMI (r=–0.34, p=0.01), and plasma T-GHR and the carbohydrate metabolism index HOMA-A (r=–0.30, p=0.03). Significant correlation was found between plasma A-GHR level and right ventricular (RV) diameter (r=0.47, p=0.008). Conclusion: Lower systemic GHR level of the ISCH group is likely due to the higher BMI of these patients. However, the higher PF to plasma ratio of both GHR forms may refer to an increased local ghrelin production of the ischemic heart. The correlation of the RV diameter and plasma A-GHR level may reflect to a regulatory role of GHR in the pulmonary vasculature.
EVALUATION OF THE RELATIONSHIP BETWEEN FASTING PLASMA GLUCOSE AND AUTONOMIC DYSFUNCTION IN HEALTHY SUBJECTS WITH A NORMAL CARBOHYDRATE METABOLISM Keywords: autonomic dysfunction, normal carbohydrate metabolism, cardiovascular reflex tests, BRS, cardiovascular adaptation Introduction: Autonomic neuropathy associated with the higher risk of cardiovascular mortality. It is known, that the autonomic dysfunction appears in the early phases of the disturbances of the carbohydrate metabolism already. The aim of this study was to determine the correlations between autonomic dysfunction and the fasting plasma glucose in healthy subjects with a normal carbohydrate metabolism according to the WHO criteria, normal body weight and blood pressure. Materials and methods: 14 healthy subjects (age: 45.6±6.86 yrs, fasting plasma glucose: 5.0±0.63 mmol/l [3.9-5.9 mmol/l], HbA1c: 5.3±0.45%, BMI: 24.0±3.89 kg/ms2, blood pressure: 123/66±14.6/8.6 mmHg, mean±SD) were included. Autonomic function was investigated by means of the five standard cardiovascular reflex tests and the spontaneous baroreflex sensitivity (BRS). The blood pressure was measured continuously with the Finapres 2300. The ECG signal was detected continuously by means of a Siemens Sirecust 730 ECG. The signals were fed through an analog-digital converter into a computer and analysed off-line. The spontaneous BRS was calculated in the supine position and after standing up and based on the analysis of the spontaneous fluctuations of blood pressure and interbeat intervals. Statistical analysis was performed by SPSS program. Results: There were statistical significant negative relationships between the fasting plasma glucose and the heart rate response to deep breathing (r=–0.575, p<0.05), the heart rate response to standing up (r=–0.562, p<0.05) and the BRS after standing up (r=–0.559, p<0.05). There were no statistical differences between the fasting plasma glucose and the another cardiovascular reflex tests. Conclusions: Our results suggest the existence of a close relationship between the increase of the normal range for fasting plasma glucose in healthy subjects and the autonomic dysfunction which may forecast the early cardiovascular adaptation damage.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B31
Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists MRI-VEL MEGHATÁROZOTT BAL KAMRAI IZOMTÖMEG ÉS EKG HYPERTROPHIA INDEXEK KORRELÁLÁSA HYPERTROPHIÁS CARDIOMYOPATHIÁBAN Tarr Adrienn, Sepp Róbert, Tóth Levente, Gál Edit, Nagy Viktória, Gavallér Henriette, Simor Tamás, Csanády Miklós, Forster Tamás SZTE, II. sz. Belklinika és Kardiológiai Központ, Szeged, Pécsi Tudományegyetem, Szívgyógyászati Klinika, Pécs Háttér: A balkamra-hypertrophia (BKH) a hypertrophiás cardiomyopathia (HCM) morfológiai alapja, amelynek mértéke prognosztikus értékkel bír. A BKH valós mértékének meghatározása a közelmúltban vált lehetségessé a szív MRI vizsgálatával. Munkánkban HCM-es betegekben kerestünk összefüggést a testfelszíni EKG balkamra-hypertrophiát jellemzõ score-jai és az MRI-vel meghatározott BKH indexek között. Betegek és módszer: Harminc HCM-es beteget vizsgáltunk (23 férfi, átlagéletkor: 43±16 év, maximális bal kamrafal vastagság: 28±6 mm). A betegeknél szív MRIvizsgálat történt standard metodika szerint. A felvételekbõl történt a bal kamrai izomtömeg (BKT) meghatározása, amelyet a magasságra (BKTiM), testsúlyra (BKTiS), testfelszínre (BKTiBSA) és testtömegindexre (BKTiBMI) indexáltunk. A betegekrõl készült 12 elvezetéses testfelszíni EKG felvételekbõl EKG hypertrophia score-okat (maximális R vagy S-feszültség, teljes feszültség score, Sokolow-Lyon score, Cornell score, Romhilt-Estes score) és ezek score produktumait (score x QRS-tartam) számítottuk ki. Eredmények: A maximális R vagy S-feszültség az összes BKT indexszel szignifikáns korrelációt mutatott (BKT: r=0,451, p<0,05; BKTiM: r=0,432, p<0,05; BKTiBSA: r=0,544, p<0,01; BKTiS: r=0,558, p<0,01); a legjobb korreláció a maximális R vagy S-feszültség és a BKTiBMI között adódott (r=0,667, p<0,001). A Sokolow–Lyon score csak a BKTiBSA, BKTiS és BKTiBMI-vel korrelált szignifikánsan, a Cornell és Romhilt–Estes score-ok szignifikánsan nem korreláltak a BKT indexekkel. A BKTiM kivételével a korreláció mértéke növekedett az indexálással, a BKTiBMI mutatta a legtöbb szignifikáns korrelációt. Az EKG-score produktumok nem mutattak jobb korrelációt az EKG-score-oknál. Következtetés: A hypertrophiát jellemzõ tradicionális EKG-score-ok közül a maximális R vagy S-feszültség mutatja a legjobb, bár mérsékelt korrelációt az MRI-vel meghatározott tényleges balkamra-izomtömeg mértékével HCM-es betegekben.
CORRELATION BETWEEN CMR DERIVED LEFT VENTRICULAR MASS INDICES AND ECG HYPERTROPHY SCORES IN PATIENTS WITH HYPERTROPHIC CARDIOMYOPATHY Keywords: hypertrophic cardiomyopathy, left ventricular mass, MRI, ECG hypertrophy score Background: Left ventricular hypertrophy (LVH) is a hallmark of hypertrophic cardiomyopathy (HCM), the magnitude of which has been shown to harbour prognostic significance. Measuring the real degree of LVH has become feasible with the use of cardiac magnetic resonance imaging (CMR). In the present study we thought to correlate ECG hypertrophy scores and CMR derived LVH indices in patients with HCM. Patients and methods: Thirty patients with HCM were studied (23 males, age: 43±16 years, maximal left ventricular wall thickness: 28±6 mm). Patients underwent CMR imaging according to standard methods. Left ventricular mass (LVM) was calculated from the images and were indexed to body height (LVMiH), body weight (LVMiW), body surface area (LVMiBSA) and body mass index (LVMiBMI). ECG hypertrophy scores (maximal R or S voltage, total voltage score, Sokolow-Lyon score, Cornell score, Romhilt-Estes score) and score products (score x QRS duration) were calculated from quality 12-lead surface ECG recordings. Results: Maximal R or S voltage scores were significantly related to all LVM indices (LVM: r=0.451, p<0.05; LVMiH: r=0.432, p<0.05; LVMiBSA: r=0.544, p<0.01; LVMiW: r=0.558, p<0.01); and the best correlation was found between maximal R or S voltage score and LVMiBMI. Sokolow-Lyon score correlated significantly only with LVMiBSA, LVMiW and LVMiBMI, while Cornell and Romhilt-Estes scores did not correlate significantly with any of the LVM indices. Apart of LVMiH, the level of correlation increased with indexation and LVMiBMI showed the largest number of significant correlations. ECG score products did not show better correlation values than ECG scores alone. Conclusion: Among traditionally used ECG scores of hypertrophy the maximal R or S voltage score shows the best, albeit moderate correlation with CMR derived indices of left ventricular hypertrophy in patients with HCM.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B32
Intervencionális kardiológia, radiológia/Interventional cardiology, radiology SZÍVBETEGEK ASZIMMETRIKUS DIMETILARGININ (ADMA) SZINTJÉNEK VÁLTOZÁSA STENT IMPLANTÁCIÓ UTÁN Ajtay Zénó, Fortunato Scalera, Cziráki Attila, Horváth Iván, Németh Ádám, Papp Lajos, Sulyok Endre, Jens-Martens Lobenhoffer, Stefanie M. Bode-Böger PTE, Szívgyógyászati Klinika, Institute of Clinical Pharmacology, University Hospital, Otto-von-Guericke University, Magdeburg, Germany, PTE, Gyermekkórház Az ADMA a nitrogén-monoxid szintáz (NOS) endogén kompetitív inhibitora. Megemelkedett plasma ADMA-szint és a cardiovascularis betegségek között szoros összefüggés mutatható ki. A stentimplantációnak az ADMA-plasma szintjére gyakorolt hatása szívbetegeken még nem képezte tudományos vizsgálat tárgyát. ADMA, l-arginin, szimmetrikus dimetilarginin (SDMA) és l-ornitin koncentráció mérését végeztük el folyadék kromatográfia-tandem mass spektrometria segítségével 30 szívbetegen 24 órával a stent implantáció elott, valamint 1 órával, 5 nappal illetve 30 nappal utána. Kontrollcsoportként coronarographián átesett betegek (n=17) szerepeltek, akiknél nem történt PCI. Stentimplantáció következtében az ADMA és l-ornitin szint szignifikánsan lecsökkent 1 órán belül (0,59±0,02 µmol/l vs. 0,54±0,02 µmol/l, p<0,001; 157,75±12,7 µmol/l vs. 99,76±9,9 µmol/l, p<0.0001) és maradt ezen az alacsony szinten a mérés további folyamata során is, ezzel szemben az SDMA-szint 5 nap után lecsökkent (0,66±0,05 mikromol/l vs. 0,59±0,03 µmol/l, p=0,03) és 30 nap után visszatért a kiindulási szintre. Ugyanakkor az larginin koncentráció 1 órán belül szignifikánsan megemelkedett (35,7±4,3 µmol/l vs. 51,5±4,2 µmol/l, p<0.0001), a vizsgálat végéig ezt további mérsékelt emelkedés követte, az l-arginin ADMA-arány megváltozása még kifejezettebb. Ezen változásokat a PCI nélküli kontrollcsoportnál nem észleltük. Végsõ következtetésként elmondhatjuk, hogy szívbetegeknél a stentimplantáció az új rizikófaktornak, az ADMA-nak a csökkenését eredményezi. Feltevésünk szerint a kationos aminosav transzport és a dimetilarginin dimetilaminohidroláz – ADMA lebontásában szerepet játszó enzim – felelõs az alábbi hatásért.
LUMBÁLIS CSIGOLYA DENZITÁS: A KORONARIÁK ÁLLAPOTÁT MEGHATÁROZÓ PARAMÉTER NÕKBEN? Buday Barbara, Kulcsár Enikõ, Kiss József, Faluközy József, Fogarassy György, Apró Dezsõ, Rónaszéki Aladár, Korányi László, Veress Gábor Fõv. Önk. Péterfy S. u-i Kórház Kardiológia, Budapest, DRC Kft. Balatonfüred, Állami Szívkórház, Balatonfüred Háttér: Az ateroszklerózsis és az inzulinrezisztencia közötti kapcsolat közismert, de a legújabb adatok szerint ezek a csontmetabolizmussal is kapcsolatban vannak, amit a koszorúér kalcifikáció és a csontdenzitás közötti korreláció példáz, és amelynek közös molekuláris hátterét jelenthetik részben a mindkét szervrendszert befolyásoló adipokinek, köztük az adiponektin. Célkitûzés: A koszorúér-betegség súlyossága, a csontok denzitása, hagyományos rizikófaktorok és az adiponektin között kerestünk összefüggést, egy a koronáriabetegség progresszióját jelzõ tényezõ reményében. Módszer: A koronarográfiát követõen 86 kezelt, stabil beteg (45 ffi, 41 nõ, kor: 59,6±8 év) esetében mértük meg (DEXA) a lumbális L1-4 gerinc (L-T) és a femur korcsoporthoz viszonyított denzitását (F-T), a T-score-t. Az adatokat a koronáriabetegség súlyossági fokát jellemzõ, módosított Gensini score-ral (GS), metabolikus paraméterekkel és adiponektin szintekkel vetettük össze. Eredmények: Nõkben csupán az L-T (r=+0,37, p<0,05), a HDL-koleszterin(r=–0,36, p<0,05), és az adiponektin szint (–0,35, p<0,05) korrelált szignifikánsan a GS-al. Az adiponektin szint nõkben jelentõsen magasabb volt, mint férfiakban (116,7±48,9 vs. 76,13±36,4 µg/ml, p<0,0002). Férfiakban nem találtunk a GS-t meghatározó független változót. A korreláció az életkortól, BMI-tõl független volt és a GS egyik nemben sem volt szignifikáns kapcsolatban az inzulinérzékenységgel (HOMA-index), a HbA1c-, az össz- és LDL-koleszterin-, triglicerid, apolipoproteinB és -AI vérszintekkel. Koszorúér-betegekben szignifikánsan alacsonyabb volt a femur denzitás, mint egészségesekben (F-T: –0,85±0,91 vs. –0,22±1,24, p<0,05), és egyik nemben sem volt kapcsolat a GS-sel. Következtetés: Eredményeink szerint nõk esetében a lumbális denzitás erõteljesebben jelezte a koszorúér-betegség súlyossági fokát, mint a hagyományos lipid rizikófaktorok az általunk vizsgált betegcsoportban. Ez a csontmetabolizmus és az ateroszklerózis közötti kapcsolat nemtõl függõ, és adataink szerint feltehetõen a nõkben magasabb adiponektin szinttel állhat kapcsolatban.
THE RESPONSE OF ASYMMETRIC DIMETHYLARGININE LEVELS TO STENT PLACEMENT IN PATIENTS WITH CORONARY HEART DISEASE Keywords: stent, asymmetrical dimethylarginine, l-arginine, l-arginine/asymmetrical dimethylarginine ratio, cationic amino acid transport, dimethylarginine dimethylaminohydrolase ADMA is an endogenous competitive inhibitor of nitric oxide synthase. Increased ADMA plasma levels are associated with cardiovascular disease. The potential contribution of stent placement to ADMA plasma level of patients with CHD has not yet been investigated. Concentrations of ADMA, l-arginine, symmetric dimethylarginine (SDMA) and l-ornithine were measured by liquid chromatographytandem mass spectrometry in plasma of 30 CHD patients 24 h before and 1 h, 5 days and 30 days after stent placement. Our control group were patients who had coronarography without PCI. In response to stent placement, ADMA and l-ornithine levels decreased significantly within 1h (0.59±0.02 µmol/l vs. 0.54±0.02 µmol/l, p<0.001; 157.75±12.7 µmol/l vs. 99.76±9.9 µmol/l, p<0.0001, respectively) and remained at lower levels during the further course of the study, whereas SDMA levels decreased after 5 days (0.66±0.05 µmol/l vs. 0.59±0.03 µmol/l, p=0.03) and returned to initial levels after 30 days. Simultaneously, l-arginine concentration increased significantly within 1h (35.7±4.3 µmol/l to 51.5±4.2 µmol/l, p<0.0001) followed by a further moderate increase until the end of the study. As a result the immediate response of l-arginine to ADMA ratio proved to be even more pronounced (p<0.0001). These results were not detected at the control group without PCI. The main finding in the study is that in patient with CHD, stent placement leads to decrease of the new cardiovascular risk factor ADMA. We speculate that alteration of cationic amino acid transport and upregulation of dimethylarginine dimethylaminohydrolase, the enzyme that degrades ADMA, are responsible for this effect.
LUMBAR DENSITY: A PARAMETER DETERMINING CORONARY STATE IN WOMEN? Keywords: coronary heart disease, bone metabolism, adiponectin Background: The relationship between atherosclerosis and insulin resistance is well known. According to recent findings however, there is a link between these two diseases and bone metabolism. This is characterized by the correlation between coronary calcification and bone density, and their mutual molecular basis could be the adipokines, like adiponectin, influencing both organs. Aim: To look for a relationship between the severity of coronary heart disease (CHD), bone density, traditional lipid risk factors, and adiponectin, hoping to find a parameter predicting the progression of CHD. Methods: Following coronarography, lumbar (L-T) and femur (F-T) T score (relative density) were measured in 86 treated, stable patients (45 males, 41 females, age: 59.6±8 years) with DEXA. Data have been compared to the modified Gensini score (GS) characterizing the severity of the CHD, metabolic parameters, and adiponectin levels. Results: In women, we only found significant correlation between GS and the L-T (r=+0.37, p<0.05), HDL-cholesterol (r=–0.36, p<0.05) and adiponectin levels (r=–0.35, p<0.05). Adiponectin was significantly higher in women than in men (116.7±48.9 vs. 76.13±36.4 µg/ml, p<0.0002). In men, we did not find independent parameters determining the GS. The correlation was independent of age, BMI, and we found no significant relationship with insulin resistance (HOMA index), HbA1c, total and LDL-cholesterol, triglyceride, apolipoprotein-B and -AI levels. In CHD patients femur density was significantly lower, than in healthy subjects (FT: –0.85±0.91 vs.: –0.22±1.24, p<0.05), and there was no connection with the GS in either sex. Conclusion: According to our results, in females lumbar density was a stronger predictor of the severity of CHD, than traditional lipid risk factors in this group of patients. This relationship between bone metabolism and atherosclerosis is sexdependent, and based on our data, it might be related to the higher adiponectin levels in women.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B33
Intervencionális kardiológia, radiológia/Interventional cardiology, radiology GRANULOCYTA AKTIVÁCIÓ VIZSGÁLATA ISCHAEMIÁS SZÍVBETEGEKBEN CORONARIA ANGIOPLASTICÁVAL ÖSSZEFÜGGÉSBEN Horváth Tamás, Keresztes Margit, Thury Attila, Ruzsa Zoltán, Sasi Viktor, Ocsovszki Imre, Gardi János, Ungi Imre, Forster Tamás SZTE, Kardiológia Centrum, SZTE, Biokémia Intézet, SZTE, Endokrin Labor, Szeged Cél: Vizsgálatunk során arra kerestünk választ, hogy megváltozik-e a granulocyta aktiváció stabil angina (SAP, n=21) és acut coronaria syndroma (ACS, n=20) esetén, coronaria angioplasticával (PCI) összefüggésben. A sejtfelszínen megjelenõ 3 féle granulocyta aktivációs márkert analizáltunk immunfluorescens áramlási cytometriával: az L-selectint, a CD15-t, és a lactoferrint. Módszer: A vérmintákat közvetlenül a PCI elõtt, PCI után, és egy nappal ezt követõen vettük le. A lactoferrin és az ACTH plazmaszintjeit ugyancsak meghatároztuk. Eredmények: A PCI elõtt a lactoferrint hordozó granulocyták száma közepes mértékben emelkedett volt, azonban a PCI után 1 nappal levett vérmintákban jelentõs csökkenés következett be mind a SAP csoportban (átlag±SE: 38,6±5,3% vs. 23,3±4,6%, <0,001), mind pedig az ACS csoportban (35,7±4,7% vs. 15,1±3,1%, p<0,001). Ugyanakkor a PCI során csupán ACS-ben mértünk jelentõs emelkedést a vizsgált paraméterben (28,6±4,5% vs. 35,7±4,7%, p<0,05). Az L-selectin és a CD15 vonatkozásában csupán kis változások voltak detektálhatók. A lactoferrin plazmakoncentrációja mindkét csoportban hasonló eltéréseket mutatott, a PCI során 30%-os növekedést mértünk, míg a beavatkozás után 1 nappal felére csökkent az érték. Az ACTH kezdeti magas plazmaszintje drámai zuhanást mutatott a PCI utáni napon mindkét csoportban. Ezek a változások azonban sokkal kifejezettebbek voltak az ACS csoportban, extrém módon emelkedett kezdeti ACTH-szinttel (a normál érték felsõ határának dupláját mértük). Következtetések: Eredményeink azt sugallják, hogy a koronáriabetegség, és bizonyos mértékig a PCI, granulocyta aktivációt okozhat. Az ischaemiás szívbetegség és különösen az ACS kifejezett stresszválaszt váltanak ki a szervezetben, amely befolyásolhatja a granulocyták viselkedését és a gyulladásos reakciókat.
RETROSPECTÍV TANULMÁNY CAROTIS INTERNA SEBÉSZI ÉS STENTELÉSE UTÁN KIALAKULT RESTENOSIS ARÁNYÁNAK FELMÉRÉSÉRE ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA Hüttl Kálmán, Hirschberg Kristóf, Dósa Edit, Nemes Balázs, Entz László SE ÁOK, Kardiológiai Központ, SE ÁOK, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest A tanulmány célja: Kevés adattal rendelkezünk a carotis interna stenttel (CAS) történõ kezelése után a restenosis gyakoriságáról. Intézetünk anyagában egy év alatt végzett carotis stentelések után kialakult restenosisok arányát kívánjuk felmérni és összehasonlítani az ugyanabban az idõben végzett carotis interna mûtéte (CEA) után kialakult restenosisok arányával. Módszer és anyag: Ér- és Szívsebészeti Klinikán 2004. január 1. és december 31. között 368 carotis endarteriectomia és 140 carotis interna stentelésének késõi eredményeit a restenosisok tükrében hasonlítottuk össze duplex scan vizsgálattal. A nyomonkövetési idõ 18,4 hónap volt (6-38). A restenosis rátát Kaplan–Meier-módszerrel számoltuk és a két csoportot log-rank teszttel hasonlítottuk össze. Eredmények: 50%-ot meghaladó restenosis CEA után 21,46%-ban alakult ki (79/368). 8,33%-ban (12/144) találtunk ilyen mértékû restenosist a stentelt csoportban. 70%-ot meghaladó restenosis aránya 10,05 versus 3,47% volt a stentelt csoport javára.(p<0,05). Következtetés: Restenosis icidenciája a carotis interna szûkületeinek kezelésénél a stentelt kezelt csoportban kisebb volt mint a sebészi megoldás után.
GRANULOCYTE ACTIVATION IN PATIENTS WITH ISCHEMIC HEART DISEASE DURING AND AFTER PERCUTANE CORONARY INTERVENTION Keywords: granulocyte activation, ischemic heart disease, percutane coronary intervention Aim: The aim of our research was to study whether there is a change in granulocyte activation in patients with stable angina pectoris (SAP, n=21)) and acute coronary syndrome (ACS, n=20) during and after percutane coronary intervention (PCI). Methods: Therefore, the cell surface appearances of three granulocyte activation markers: L-selectin, CD15 and lactoferrin were analysed by immuno-fluorescent flow citometry in blood samples taken directly before, after and on the following day of PCI. The plasma concentrations of lactoferrin and ACTH were also determined. Results: The day following PCI, the moderately high percentage of lactoferrinbearing granulocytes decreased substantially both in the patients with stabie angina (mean±SE: 38.6±5.3% vs. 23.3±4.6%, <0.001) and also in the acute group (35.7±4.7% vs. 15.1±3.1%, p<0.001); in contrast, only the latter group showed some increase in this parameter during intervention (28.6±4.5% vs. 35.7±4.7%, p<0.05). In the case of L-selectin and CD15, only small changes were detected. In both groups, the plasma concentration of lactoferrin was approx. halved after PCI, and an increase of almost 30% was detected during PCI. The high initial plasma level of ACTH showed a dramatic drop on the next day in both groups. This change was much more pronounced in the acute group with extremely increased intial ACTH level (double of the maximal normal value) than in the stable angina patients. Conclusion: Our results show that a. coronary stenosis and to some extent, PCI could be associated with granulocyte activation; b) ischemic heart disease, and particularly, acute coronary syndrome is probably accompanied by a marked stress response that could affect granulocyte behaviour and inflammatory reactions.
EARLY RESTENOSIS AFTER EVERSION CAROTID ENDARTERECTOMY VERSUS CAROTID STENTING Keywords: carotis and arteriectomia, carotis.stent, restenosis The aim of our study was to compare the early restenosis rates between patients undergoing carotid artery stenting (CAS) or carotid endarterectomy (CEA) during the same period (between 1 January, 2004 and 31 December, 2004) at a single cardiovascular institution. Materials and methods: The study was based on 368 carotid endarterectomies carried out on 347 patients and 156 carotid artery stentings performed on 151 patients with a median follow-up of 18.5 months (range 6?39 months). Midterm restenosis rates were calculated with the Kaplan-Meier method and compared the two groups by using the log-rank test to determine statistical significance. Perioperative outcome was also evaluated and the groups were compared with chisquare test. Results: Restenosis of more than 50% occurred in 21.46% (79/368) of CEA cases and in 9.6% (9/156) of CAS cases (p<0.05). Severe (>70%) restenosis rates were 10% and 3.8% in the two groups, respectively (p<0.05). Instent restenosis of greater than 50% occurred in 13.6% of cases (6/44) in the CAS group who had postendarterectomy restenosis and only in 8% of cases (9/112) who had primary stenosis (p=ns). Conclusions: Incidence of restenosis after carotid artery stenting was less common than after carotid endarterectomy. On the other hand, perioperative complications were recorded more often after CAS than following CEA.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B34
Intervencionális kardiológia, radiológia/Interventional cardiology, radiology VENA CAVA SUPERIOR SYNDROMA KEZELÉSE STENTELÉSSEL Nemes Balázs, Rimely Endre, Hüttl Kálmán SE Kardiológiai Központ, Budapest A vizsgálat célja: A vena cava superior (VCS) syndroma súlyos, bizonyos esetekben az életet veszélyeztetõ állapot. A tünetegyüttest leggyakrabban mellkasi malignus folyamat okozza, emiatt a palliatív sebészi beavatkozás nagy kockázattal jár, azonban az intervenciós technika kis megterheléssel gyorsan képes a vénás elfolyási akadály megszüntetésére. Tanulmányunkban retrospektíven értékeltük a stentelés hatékonyságát VCS syndromában. Módszertan: 2003 novemberétõl 2007 márciusáig 53 VCS-syndroma tüneteivel jelentkezõ beteget kezeltünk stenteléssel. Az átlagos életkor 57,8 év (23-87). A vénás szûkület oka 3 esetben benignus, 43 esetben mellkasi malignóma, 7 esetben a beavatkozás idején a folyamat ismeretlen eredetû volt. Négy beteget veszítettünk szem elõl az utánkövetés folyamán. Az utánkövetett 49 betegbõl 28 beteg halt meg az alapbetegség következtében, az átlagos túlélésük 5,7 hónap volt. Eredmények: A technikai sikeresség 98% volt (52/53). Negyvenkettõ esetben a beavatkozás a tünetek tartós megszûnését eredményezte, 21 beteg tünetmentes maradt haláláig, 21 beteg pedig az utánkövetés végéig (átlagosan 11 hónap). A nyitvamaradás 87,5% volt. Perioperativ komplikációt 2 esetben észleltünk: egy esetben tüdõödémát, a másikban a VCS ruptúráját, amelyet stentgrafttal kezeltünk, mortalitás nem volt. Hét beteg (12,5%) esetében ismételten jelentkezõ tünetek miatt újabb endovascularis beavatkozásra volt szükség (2 restenosis, 5 reocclusio), az asszisztált nyitvamaradás 93,8%. Következtetés: A VCS-syndroma kezelése stentbeültetéssel kiváló hatásfokú, a beavatkozásnak a betegek többségében nincs sebészi alternatívája. A stentelés a tünetek gyors megszûnését eredményezi, amennyiben szükséges reintervenció végezhetõ.
A SZÍVKATÉTEREZÉS JELENTÕSÉGE A FELNÕTTKORI KONGENITALIS VITIUMOS BETEGEINK ELLÁTÁSÁBAN Szatmári András, Ladányi Anikó, Ablonczy László, Környei László, Temesvári András Gottsegen György OKI, Gyermekszív Központ, Budapest Háttér: A lehetõségek bõvülésével a diagnosztikai szívkatéteres-vizsgálat szerepe kérdésessé vált. Ma sok esetben intervenciós beavatkozással együtt végezzük. Módszer: Retrospektív vizsgálatot végeztünk a 2002. január és 2007. december közötti idõszakra vonatkozóan. Elemeztük felnõtt kongenitalis vitiumos betegeinknél (FKVB) a hemodinamikai vizsgálatok gyakoriságát és indikációit. Áttekintettük a diagnosztikus és intervenciós beavatkozások arányát, a hemodinamikai mérések a terápiás stratégia megválasztásában betöltött szerepét. Betegek: 36 FKVB (18 férfi,18 nõ) 41 alkalommal esett át szívkatéteres-vizsgálaton (5 beteg 2 alkalommal). Életkor: 21-72 év, átlag 33,5. Testsúly: 52-94 kg, átlag: 67 kg. Eredmények: A vizsgálatok 73%-a diagnosztikus céllal történt: 16 esetben a korábban palliatív (FIV:7, komplex egykamrás: 3 TA+1PA, PA+VSD:3, cTGA+VSD+PS:2), 12 esetben rekonstrukciós mûtét után. (TGA:3, cTGA+VSD+PS:2, FIV:2, PA+VSD:1, VAS:1, ASD:3). A diagnosztikus vizsgálatok 70%-ában (21 eset) az eredmény birtokában mûtéti döntés született. Kilenc betegnél a diagnosztikus vizsgálat a posztoperatív statusz rögzítést szolgálta (2 shuntelzáródás, 2 mûködõ shunt, 1 terelõcsatorna leak). A nyomásmérés alapján 5 betegnél irreverzibilis pulmonalis hypertónia miatt a mûtétet kontraindikáltuk. A vizsgálatok 26,8%-ában (11 eset) interventio is volt. Ballon dilatáció történt 9 betegnél: pulmonalis ballonvalvuloplasztika 6 (4 natív VPS, 1 P.op.FIV.+res.PS, 1 St.p.op. cTGA+VSD+PS rec.homografttal), 2 esetben recoarctatio aortae miatt BAP, 1 esetben Senning-mûtét után terelõcsatorna BAP-ja. Egy esetben blade septostomiát végeztünk restriktív ASD miatt UVSZ+MA esetén, egy esetben Senning-mûtét után terelõcsatorna leak zárást végeztünk. Következtetés: A szívkatéteres-vizsgálat a FKVB kezelésekor ma is nélkülözhetetlen. Egyes natív, vagy posztoperatív eltérések esetén az interventios beavatkozás kuratív. Az intervenciók effektivitása felnõttkorban is a sebészetivel egyezõ. A múltbeli incurabilitas a mai terápiás lehetõségek birtokában rekonsziderációra szorul
ENDOVASCULAR TREATMENT OF SUPERIOR VENA CAVA SYNDROME Keywords: superior vena cava syndrome, vascular stenting Purpose: Superior Vena Cava Syndrome (SVCS) is a severe, in certain cases life threatening state, which is caused mostly by thoracic malignancy. Palliative surgery carries high risk, endovascular intervention provides prompt relief of the symptoms. In this study we retrospectively evaluated the effectiveness of stenting in SVCS. Patients and methods: Between November 2003 and March 2007, 53 consecutive patients – all suffering from the symptoms of SVCS – were treated by stenting. The mean age was 57.8 years (23–87). In 43 cases the underlying disease was thoracic malignancy, in 3 cases the syndrome had benign origin. In 7 cases the cause of the venous congestion was unknown at the time of the intervention. Four patients were lost to follow-up, 28 patients died due to the underlying disease, the average time of survival after the intervention was 5.7 months. Results: Our technical success was 98% (52 of 53 patients). In 42 cases stent placement resulted in complete relief of SVC syndrome. The SVC syndrome did not recur in 42 cases until the patient died (n=21) or at the end of the study (n=21, mean follow-up: 11 months). Patency rate was 87.5%. Complications occurred in 2 cases: in one case lung edema, in the aother case rupture of the vena cava which was treated by stentgraft. In 7 patient (12.5%) the symptoms of SVC syndrome recurred (2 restenoses, 5 occlusions) and further intervention was necessary, the assisted patency rate was 93.8%. Conclusion: Stent implantation in SVCS has high clinical success and in the majority of the cases has no surgical alternative. The endovascular treatment provides prompt relief of the symptoms, reintervention is possible if needed.
VALUE OF CARDIAC CATHETERISATION FOR THE TREATMENT OF GROWN-UP CONGENITAL HEART PATIENTS Keywords: grown-up congenital heart disease, cardiac catheterisation Background: Nowadays the impact of diagnostic cardiac catheterisation is debatable. In most of the cases intervention is performed during the same session. Methods: We conducted a retrospective analysis between January 2002 and December 2007. The aim of our study was to identify the frequency and indications of hemodynamic examinations in GUCH patients. Ratio of diagnostic and interventional procedures, the impact of the hemodynamical measurements on the therapeutic management were analysed. Patients: 41 procedures were performed in 36 GUCH pts (M/F:18/18). (2 procedures in 5 pts) Age: 21-72 yrs (mean 33.5) Weight: 52-94 kg, (mean 67). Results: 73% of the procedures were diagnostic: In 16 cases previous palliative surgery (TOF:7, complex univentricular repair: 3 TA+1 PA, PA+VSD:3, cTGA+VSD+PS:2), in 12 cases corrective surgery (TGA:3, cTGA+VSD+PS:2, TOF:2, PA+VSD:1, VAS:1, ASD:3) was carried out before cath. In 70% of the cases diagnostic catheterisations (21 cases) had surgical consequences. In 9 pts catheterisation were performed to evaluate the postoperative condition. Surgery was contraindicated in 5 pts due to irreversible pulmonary hypertension confirmed by catheterisation. In 26.8% of the procedures (11 cases) catheter intervention were also performed. Ballondilatation in 9 pts: 6 pulmonary BD (4 native VPS , 1 P.op.TOF.+res.PS, 1 cTGA+VSD+PS rec.homograft), 2 BAP due to recoarctation, 1 BD of mid-baffle obstruction after Senning procedure. One blade septostomy due to restrictive ASD in a pt with univentricular heart. In one pt closure of baffle leak after Senning procedure was done. Conclusions: Cardiac cathetrisation is indispensable in the treatment of GUCH pts In some cases of native or postoperative conditions catheter intervention can be curative as well Effectivity of catheter interventions is similar to surgery.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B35
Iszkémiás szívbetegség/Ischaemic heart disease 150 MG FENNTARTÓ DÓZISÚ CLOPIDOGREL CSÖKKENTI A MAGAS REZIDUÁLIS THROMBOCYTAREAKTIVITÁS GYAKORISÁGÁT PERCUTAN CORONARIA INTERVENCIÓ UTÁN Aradi Dániel, Pintér Tünde, Kónyi Attila, Horváth Iván, Kovács Erik, Magyari Balázs, Komócsi András, PTE Szívgyógyászati Klinika, Pécs Háttér: Clopidogrel-telítést követõen mért csökkent clopidogrel-hatékonyság és a következményes magas reziduális thrombocyta-reaktivitás (MRTR) a percutan coronaria intervenciót (PCI) követõ thrombo-ischemias szövõdmények egyik legerõsebb prediktora. Kérdéses azonban, hogy a standard napi 75 mg helyett 150 mg-ra emelt fenntartó dózis fokozza-e a clopidogrel kezelés hatékonyságát, csökkenti-e a MRTR elõfordulását. Módszer és beteganyag: Vizsgálatunk beteganyagát 228 olyan beteg képezte, akiknél a PCI után 600 mg-os clopidogrel-telítést követõ 6-24 órán belül (T1), majd 2-30 nappal (T2) CARAT TX4 optikai aggregométerrel meghatároztuk a clopidogrel-kezelés hatékonyságát jelzõ maximális aggregációs (MA) értéket. A MRTR definíciója az 5 µM-os ADP-induktorral mért 33% feletti MA-érték volt. A T1-idõpont mérési eredménye alapján 3 betegcsoportot képeztük: az 1. csoportot 82 olyan beteg alkotta, akiknél a MRTR miatt 150 mg fenntartó dózist kezdtünk egy hónapig; a 2. csoport 71 tagja az igazolt MRTR után a standard 75 mg clopidogrelt szedte, míg a 3. csoport 75 betege a hatásos aggregáció-gátlás igazolása után napi 75 mg clopidogrelt kapott. Eredmények: Bár az 1. és 2 csoport kiindulási (T1) MA-értékei között nem volt érdemi eltérés (47,9±9,2 vs. 47,0±8,5; p=ns), T2 idõpontban a 150 mg-os fenntartó dózis szignifikánsan csökkentette a MA-értékeket a 2. csoportban alkalmazott 75 mg-hoz képest (36,5±12,1 vs. 44,1±10,4; p<0,01), hatékonyabb ADP-receptor gátlást jelezve. Hasonlóan, a MRTR-aránya az 1. csoportban szignifikánsan csökkent a napi 75 mg clopidogrelhez képest (61% vs. 85%; p<0,01). Ugyanakkor a 150 mgos napi dózis mellett látott hatékonyabb ADP-receptor gátlás nem érte el a 3. csoport betegeinek kontroll aggregációs szintjét (36,5±12,1 vs. 25,6±11,9; p<0,01). Következtetések: 600 mg után csökkent clopidogrel-hatékonysággal bíró betegek esetében a napi 150 mg clopidogrel növeli az ADP-receptor gátlás hatékonyságát és csökkenti a MRTR elõfordulását, bár ez nem éri el a hatékony clopidogrel-választ adó betegek aggregációs szintjét.
150 MG MAINTAINANCE DOSE OF CLOPIDOGREL IS EFFECTIVE IN REDUCING THE INCIDENCE OF HIGH RESIDUAL PLATELET REACTIVITY AFTER PERCUTANEOUS CORONARY INTERVENTION Keywords: antiplatelet therapy, percutaneous coronary intervention, 75 vs. 150 mg clopidogrel Background: Low response to clopidogrel and consequential high residual platelet reactivity (HRPR) are one of the strongest predictors of thrombo-ischemic complications after percutaneous coronary intervention (PCI). However, it is debated whether raising the maintainance dose from 75 mg to 150 mg might intensify the efficacy of clopidogrel therapy and reduce the incidence of HRPR. Methods and patients: Our study population consisted of 228 patients in whom maximal residual aggregation values (MA) reflecting the efficacy of clopidogrel therapy were measured with CARAT TX4 optical aggregometer after 6-24 hours (T1) and 2-30 days (T2) of receiving a 600 mg loading dose of clopidogrel after PCI. HRPR was defined as MA values above 33% estimated with ADP 5 µM. According to the aggregation measurements at T1 three groups were created: in group 1, 82 patients with HRPR were administered 150 mg maintainance dose until one month; in group 2, 71 patients with confirmed HRPR received the standard 75 mg of clopidogrel and in group 3, 75 patients with good response to clopidogrel received 75 mg maintainance dose after PCI. Results: Although there were no significant differences between the initial (T1) MA values between group 1 and 2 (47.9±9.2 vs. 47.0±8.5; p=NS), the 150 mg maintainance dose resulted in significantly lower MA values at T2 compared to the 75 mg in group 2 (36.5±12.1 vs. 44.1±10.4; p<0.01) indicating higher ADP-receptor inhibition. In parallel, the rate of HRPR decreased significantly as an effect of 150 mg compared to 75 mg (61% vs. 85%; p<0.001). However, higher ADP-receptor inhibition observed with 150 mg did no reach the control aggregation level of patients in group 3 (36.5±12.1 vs. 25.6±11.9; p<0.001). Conclusion: In patients with low response to clopidogrel after a 600 mg loading dose, administration of 150 mg maintainance dose resulted in higher ADP-receptor inhibition and lower incidence of HRPR, although it did not reach the aggregation level of good responders to clopidogrel.
A GYÓGYSZERKIBOCSÁTÓ STENT IMPLANTÁCIÓ EREDMÉNYEINEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA AKUT KORONÁRIA SZINDRÓMÁBAN ÉS ELEKTÍVEN ELLÁTOTT BETEGEK KÖRÉBEN
COMPARISON OF THE EFFECT OF DRUG-ELUTING STENTS IN ACUT CORONARY SYNDROME AND ELECTIVE PATIENTS
Berta Balázs, Páli Szabolcs, Nardai Sándor, Becker Dávid, Fülöp Gábor, Gellér László, Jambrik Zoltán, Szabó György, Merkely Béla SE ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest
Keywords: percutan coronary intervention, acut coronary syndrome, drug eluting stent Background: Percutan coronary intervention is an effective therapy in the acut and elective form of coronary artery disease. Few data is available about long term comparison of drug eluting stent implantation by acut and elective indication. Aim: long term follow up of 882 DES treated patients, considerating mortality, stent thrombosis (ST) and instent restenosis (ISR) occurence by acut and elective patients. Methods: The 533 patients with acut coronary syndrome (60,5%) and not in cardiogenic shock consist of 154 (17.5%) ST-elevational myocardial infarctions (STEMI), 103 (11.7%) non ST-elevaional myocardial infarctions (NSTEMI) and 276 (31.3%) unstable angina (IAP) patients. Overall 349 (39.5%) patients have been selected in the elective group. The source of follow up data was the patient database of our university clinic and the mortality database of the National Health Insurrance Found. The follow up was 21.3±10.8 months. Results: The 21 month mortality was significantly higher in the ACS than in the elective group. (7.3% vs. 3.6%, p=0.03). There was no significant difference in terms of mortality in STEMI and NSTEMI subgroups (8% vs. 7.5%, p=0.95). The occurence of the potentially life-threatening complication, the stent thrombosis was not higher in the acut patient group compared to the electives (3.,7% vs. 2.6%, p=0.33). In addition we did not find difference in the early (2.4% vs. 1.3%, p=0.28), late (0.9% vs. 0.3% p=0.36) and very late (0.4% vs. 1%, p=0.35) forms of the ST. The ISR rate was similar in the ACS and elective group (7.2% vs. 5.9%, p=0.53). Conclusion: The rates of revascularisation due to ISR were low in both groups, and were not higher in the ACS group during the long term follow up. The suspected higher mortality by the acute patients is not explicable with higher incidence of DES thrombosis. Consequently by our data we can stay the use of drug eluting stents in acute coronary syndrome is safe.
A koszorúér-betegség mind akutan, mind elektíven megjelenõ formájában a perkután koronária-intervenció hatékony terápiás eszköz. A fenti két indikációban beültetett gyógyszer kibocsátó stentek (DES) eredményeinek hosszútávú összehasonlításáról kevés adat áll rendelkezésünkre. Cél: 882 DES-sel kezelt beteg hosszú távú utánkövetése, különös tekintettel az akut és elektív betegek mortalitására, stenttrombózis (ST) és instent restenózis (ISR) elõfordulására. Módszer: A sokkos betegeket nem tartalmazó, 533 (60,5%) fõbõl álló akut koronária szindrómás (ACS) betegek csoportját 154 (17,5%) ST-elevációs (STEMI), 103 (11,7%) non-ST-elevációs myocardialis infarctusos (NSTEMI) és 276 (31,3%) instabil anginás (IAP) beteg alkotta. Az elektív betegek csoportja 349 (39,5%) fõbõl állt. Az OEP és klinikánk adatbázisa által szolgáltatott adatok alapján a betegeket 21,3±10,8 hónapon át figyeltük meg. Eredmények: Az ACS-csoport 21 hónapos mortalitása szignifikánsan meghaladta az elektív csoportét (7,3% vs. 3,6%, p=0,03). A STEMI és NSTEMI-alcsoport mortalitása nem különbözött (8% vs. 7,5%, p=0,95). A potenciálisan életet veszélyeztetõ összes ST elõfordulása az akut betegek esetében nem volt magasabb az elektív betegekéhez képest (3,7% vs. 2,6%, p=0,33). A ST korai (2,4% vs. 1,3%, p=0,28), késõi (0,9% vs. 0,3% p=0,36) és nagyon késõi formáinál (0,4% vs. 1%, p=0,35) sem találtunk túlélés analízissel eltérést. Az instent restenosis gyakorisága szignifikánsan nem különbözött az ACS, ill. az elektív csoportban (7,2% vs. 5,9%, p=0,53). Következtetés: A DES ISR miatti hosszú távú reintervenciós igénye mindkét csoportban alacsony maradt, és ACS esetén sem növekedett szignifikánsan. Az akut betegeknél megfigyelt magasabb mortalitás nem magyarázható a DES-trombózis növekedésével, így adataink alapján a DES-akut kórképekben is biztonságosan alkalmazható.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B36
Iszkémiás szívbetegség/Ischaemic heart disease KORAI ELBOCSÁTÁS SIKERES PRIMER PCI UTÁN Fülöp Gábor, Bárczi György, Becker Dávid, Gellér László, Hüttl Kálmán, Molnár Levente, Szabó György, Merkely Béla SE Ér- és Szívsebészeti Klinika Cardiovascularis Centrum, Budapest Bevezetés: Az akut ST elevációs myocardialis infarctus (STEMI) ellátását gyökeresen megváltoztatta a primer PCI. Nemcsak a prognózist, de a betegek jelentõs részének gyors és teljes rekonvaleszcenciáját is eredményezte. Ez joggal veti fel a korai kórházi elbocsátás lehetõségét. Cél: Centrumunkban 3 év alatt kezelt 1890 STEMI-s beteg közül a korán (legkésõbb 4. napon) hazabocsátott betegek hosszú távú prognózisának, a korai elbocsátás biztonságos voltának elemzése. Módszer: Az 1890 betegbõl 569 (30%) beteget korán, legkésõbb ápolása 4. napján otthonába bocsátottunk. A demográfiai adatok mellett e betegek egyéves halálozását, a reinfarctus, újabb revascularisatio, stroke gyakoriságát elemeztük, a más kórházba helyezett betegek adatainak tükrében. (A két betegcsoport nyilvánvalóan eltérõ súlyosságú, önmagában a végpontok nem összehasonlíthatók). A korai elbocsátás mellett szólt a fiatal életkor, jó ejekciós frakció, illetve a szövõdménymentes kórházi obszerváció. Eredmények: A korán elbocsátott betegek szignifikáns mértékben fiatalabbak voltak (átlag életkor 59,2 versus 65,6 év), kevesebb volt köztük a nõ (27,8 versus 40,4%). A harminc napos halálozás: 3/569 (0,5%) versus 162/1321 (12,3%), p<0,0005. Egyéb egyéves klinikai kemény végpontok: halálozás 20/569 (3,5%) versus 262/1321 (19,8%), p<0,0005; reinfarctus 47/569 (8,3%) versus 123/1321 (9,3%), p<0,485; rePCI 87/569 (15,3%) versus 102/1321 (7,7%), p<0,0005; stroke 8/569 (1,4%) versus 24/1321 (1,8%), p<0,689. Következtetés: Megfelelõ feltételek fennállása esetén a sikeres primer PCI-n átesett STEMI-s beteg korán, biztonsággal elbocsátható.
EARLY DISCHARGE AFTER SUCCESSFUL PRIMARY PCI Keywords: STEMI, PCI Introduction: Primary PCI has changed the treatment of acute ST-elevation myocardial infarction drastically. It led to not only better prognosis, but also to rapid and total recovery of a substantial number of patients. This entitles us for the possibility of early hospital discharge. Aim: Assesment of the safety and long term prognosis of patients discharged early (at least until the 4th hospital day) of the 1890 STEMI cases treated in our center during the last 3 years. Method: We discharged home 569 (30%) of the total 1890 patients early, at least until the 4th hospital day. Besides demographic data we analyzed the prevalence of one-year mortality, reinfarction, repeat revascularization and stroke compared to patients transferred to other institutions. (These two patient groups are clearly different in severity, solely the endpoints can not be compared.) Early discharge was usually indicated in young patients with good ejection fraction and uneventful hospital course. Results: Patients discharged early were significantly younger (mean age 59.2 vs. 65.6); less were women (27.8 vs. 40%). 30-day mortality: 3/569 (0.5%) vs 162/1321 (12.3%), p<0.0005. Other one-year hard clinical endpoints: mortality 20/569 (3.5%) vs. 262/1321 (19.8%), p<0.0005; reinfarction 47/569 (8.3%) vs. 123/1321 (9.3%), p<0.485; rePCI 87/569 (15.3%) vs. 102/1321 (7.7%), p<0.0005; stroke 8/569 (1.4%) vs. 24/1321 (1.8%), p<0.689. Conclusion: Under appropriate conditions STEMI patients who underwent successful primary PCI can be discharged early and safely.
BAL KÖZÖS TÖRZS PERCUTAN CORONARIA INTERVENCIÓ A SEMMELWEIS EGYETEM KARDIOLÓGIAI KÖZPONTJÁBAN 2007-BEN
LEFT MAIN CORONARY INTERVENTIONS AT SOTE CARDIOLOGY CENTRE IN 2007
Jambrik Zoltán, Becker Dávid, Szabó György, Gellér László, Fülöp Gábor, Bárczi György, Molnár Levente, Zima Endre, Merkely Béla SE Kardiológiai Központ, Budapest
Keywords: interventional cardiology, left main intervention, stent Introduction: The left main (LM) percutaneous coronary intervention (PCI) is the most challenging, most dangerous catheter procedure, which requires highly skilled, experienced staff. Usually, it is performed in acute syndromes and in case of unacceptable high surgical risk of ACBG operation. Aim: To analyse the angiographical and clinical data of LM PCIs. Results: Six percent of 2627 PCI was LM procedure. Male 72% (119/164), average age 65.6±11 y (32-92 y). Medical history: hypertension 83%, hyperlipidaemia 47%, diabetes mellitus 36%, prior MI 28%. Anatomy: Four patients had total LM occlusion. LM ostial stenosis in 20 (12%), middle portion stenosis in 24 (14%), stenosis in bi(tri)furcation region in 99 (60%) patients. Clinical data: In 83% LM PCI has been done in ACS: 53 unstable angina pectoris, 50 NSTEMI, 34 STEMI. In 15% (n=25) cardiac shock (CS) ruled the clinical scenario. In 18 cases there was opportunity to refer them to cardiac surgeon. Devices: IABP was inserted in every patient with CS. GP IIB/IIIA inhibition was used in 38 cases (23%). 144 DES have been implanted in 107 patients. Angio and clinical findings: In 87% a TIMI III flow has been reached after the LM PCI. In 4 cases the intervention was unsuccessful: 2 acute ACBG has been indicated. In 5 cases (3%) rePCI has been done because of acute/subacute stent thrombosis. In 14 cases the short term outcome was. In CS the cardiac mortality was 36% (9/25). In STEMI patients without CS the cardiac mortality was only 8% (3/34). There was no death after elective LM PCI procedures (0/31). Conclusion: The LM PCI in a high volume cath lab is a useful procedure with promising results. Moreover, in acute situation it is the quickest solution to open the IRA and save myocardium. Our data underline again that the LM PCI in stable patients could be a rational alternative of the ACBG. The 4-16 months follow up data will be presented at the lecture on the Congress.
Bevezetés: A bal közös törzsön (LM) végzett percutan coronaria intervenció (PCI) a technikai lehetõségek fejlõdése mellett is nagy gyakorlatot igénylõ, kockázatos beavatkozás, amelyre leggyakrabban akut esetben ill. az aorta-coronariás bypass graft (ACBG) mûtét magas sebészi rizikója esetén kényszerülünk. Cél: LM PCI klinika és angiologiai adatainak feldolgozása. Eredmények: 2007-ben összesen 2627 coronaria PCI-t végeztünk, 164 (6%) volt LM PCI. Férfi 72% (119/164), átlagéletkor 65,6±11 év (32-92 év). Anamnesis: hypertonia 83%, hyperlipidaemia 47%, diabetes mellitus 36%, korábbi AMI 28%. Anatómia: Teljes occlusio 4, ostium szûkület 20 (12%), középsõ harmad szûkülete 24 (14%), oszlási régió szûkülete 99 (60%), több LM-szegmens szûkülete 21 (13%) esetben fordult elõ. Klinikum: LM PCI 83%-át akut kórkép alkotta (instabil AP: 53; NSTEMI: 50; STEMI: 34). 25 beteg (15%) cardiogén shockkal (CS) érkezett. 18 esetben volt lehetõség szívsebészeti konzíliumra, amely a mûtétet nem vállalta. Eszközök: Minden CS-kal érkezõ betegnél intra-aortikus ballon pumpára volt szükség. GP IIB/IIIA blokkolót az esetek 23%-ában használtunk (n=38). DES-re 107 alkalommal volt szükség, összesen 144 db DES került implantálásra. Angio, klinikai eredmények: 87%-ban a záró flow TIMI III volt. 4 sikertelen LM PCI volt, 2 akut ACBG mûtét történt. Öt esetben (3%) kellett akut/subakut stent thrombosis miatt rePCI-t végezni. Összesen 14 cardialis halál történt. CS-ban a cardialis eredetû mortalitás: 36% (9/25). Nem CS-s STEMI-s betegek közül a LM PCI-t követõ cardialis halálozás 8% (3/34). Elektíven végzett LM PCI után exitus nem történt. Összefoglalás: A LM PCI -high volume- centrumban jó eredményekkel végezhetõ beavatkozás, amely akut esetben gyakran (pl. CS, magas sebészi rizikó) az egyetlen lehetõséget jelenti. Tapasztalatunk szerint az elektív esetben végzett LM PCI racionalis alternatíváját jelenti az ACBG mûtétnek. A 4-16 hónapos utánkövetési adatokat az elõadásban ismertetjük.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B37
Iszkémiás szívbetegség/Ischaemic heart disease MILYEN SEGÍTSÉGET AD A KOSZORÚÉR-SZÛKÜLET FUNKCIONÁLIS SÚLYOSSÁGÁNAK A MÉRÉSE AZ INTERVENCIÓ INDIKÁCIÓJÁBAN? Nagybaconi Béla, Andrássy Péter, Vándor László, Rubóczky Gábor, Heltai Krisztina, Zámolyi Károly, Voith László Fõvárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Kardiovaszkuláris Katéteres Laboratórium, Fõvárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Kardiológia, Budapest Célkitûzés: Annak megitélése, hogy mekkora a klinikai jelentõsége a frakcionált flow reserve (FFR) módszerrel történõ transzléziós nyomásgrádiens mérésnek a morfológiailag nem egyértelmûen szignifikáns koszorúér-szûkületekben. Módszer: A 2007-ben január 01. és december 31. között végzett 2679 diagnosztikus koronarográfia során tanulmányoztuk, hogy hogyan történt a klinikai döntés a betegek további kezelését (gyógyszeres, tágítás vagy mûtét) illetõen. A betegek nagy részében (2607 beteg, 97.3%) a döntés az angiográfia által kapott morfológiai képen alapult, a vizuális megítélés mellett quantitatív koronarográfiával (QCA) kiegészítve. 72 betegben (47 férfi és 25 nõ) úgy ítéltük, hogy a kvantitatív koronarográfiával mért morfológiai szûkület nagysága nem igazolja egyértelmûen az intervenció szükségességét, vagy az invazív stratégia kellõen megalapozott kiválasztását. Ezekben a betegekben kiegészítésül elvégeztük a szûkület funkcionális mérését frakcionált flow reserve (FFR) módszerrel, pressure wire (PW) segítségével, szisztémásan vagy intrakoronáriásan adott adenozin hatás közbe. Az irodalmi adatok alapján szignifikánsnak tekintettük a <0,75 értéket. Eredmények: Egy érben végzett mérést követõen (61 beteg) 14 esetben került sor tágításra, 7 esetben javasoltunk ACBG mûtétet. Egy esetben a hosszú lézió FFR-el is a szignifikancia határán maradt, beavatkozást nem végeztünk. Két érben történt mérést követõen (9 beteg) 3 esetben került sor a tágításra, 1 esetben javasoltunk ACBG mûtétet. Egy esetben a szignifikáns szûkületre utaló mérés ellenére beavatkozás nem történt, mivel a fõtörzs-LAD kontinuitás súlyos komplex léziója mûtétet indokolt, de a beteg állapota ezt nem tett lehetõvé. Három érben 2 betegnél történt mérés, egyik esetben sem volt szükséges invazív beavatkozás. Összességében – ide számítva az angiológiailag indokolt, de egyéb ok miatt el nem végzett intervenciót – a 72 beteg közül 26 (36,1%) esetben bizonyult indokoltnak az intervenció. Következtetések: Fentiek alapján – elsõsorban stabil anginában – a morfológiailag ún. – határérték – (átmérõben 50% körüli) koszorúér-szûkületek esetében a FFRvizsgálat elvégzése segítséget ad a gyógyszeres kezelés és az invazív beavatkozás közötti választásban.
KRÓNIKUS OKKLÚZIÓ MEGNYITÁS RETROGRÁD TECHNIKÁVAL. KLINIKÁNK TAPASZTALATAI Osztheimer István, Szabó György, Gáll Hilda, Merkely Béla, Gellér László SE ÁOK, Központi gyakornok (Kardiológia); SE Kardiológiai Központ Háttér: A PCI technikai fejlõdése a bonyolultabb léziók megoldását is lehetõvé tette, mindazonáltal a krónikus okklúziók (CTO) ellátása az esetek jelentõs részében máig komoly feladat elé állítja az operatõrt. Betegek és módszer: A CTO-k megnyitása ideáig anterográd úton történt, de az esetek egy részében a CTO-n anterográd nem lehet átjutni. A retrográd CTO megnyitáskor az ellenoldali koszorúérbõl eredõ kollaterálison keresztül jutunk el az occlusióhoz. A PCI-hez a hagyományos eszközökön kívül speciális CTO drótot, szükség esetén mikrokatétert használunk. Klinikánkon két betegnél végeztünk sikeres retrográd CTO megnyitást anginát okozó RCA-occlusio miatt. Az életképességet mindkét esetben igazoltuk. A PCI-ket anterográd irányban kezdtük, de ezek sikertelenek voltak. Az elsõnél nem tudtunk a CTO-n áttörni, a másik esetben anterográd a falba jutottunk, és nem sikerült az eredeti lumenbe visszajutni. Guide-katétert helyeztünk el a bal coronáriába is, majd a LAD-ból eredõ septális kollaterálisokon keresztül juttattuk a rekanalizációs vezetõdrótot (MIRACLE) a CTO-hoz. A drót helyes pozícióját mind az RCA-n, mind a LAD-on keresztüli töltéssel igazoltuk. Mindkét esetben sikerült a CTO-n retrográd átjutni, majd PT Graphix-drótot anterográd irányból a másik drót által létrehozott csatornán keresztülvezetni. A beavatkozást anterográd irányból folytattuk. Ballonos elõtágítást, majd az ajánlásoknak megfelelõen DES-implantációt végeztünk. Drótkilépés és látható dissectio mindkét esetben kialakult, de a stentbeültetések után sem kontrasztkilépés, sem a további obszerváció során pericardiális folyadék nem jelentkezett. A kontrasztfelhasználás 283, illetve 386 ml volt, ezért vesevédelmet alkalmaztunk. Mindkét beteget a 3. napon otthonába emittáltuk. Utánkövetés során mindketten panaszmentesek voltak. Összefoglalás: a retrográd végzett CTO-megnyitás egyértelmûen indokolt esetekben és gyakorlott kézben reális alternatívája lehet a coronaria bypass mûtétnek, azonban az eszközigényesség és a magasabb intervenciós kockázat miatt széleskörû elterjedése egyelõre nem várható.
HOW DOES MEASURING THE FUNCTIONAL SEVERITY OF CORONARY STENOSES HELP INDICATE INTERVENTIONS? Keywords: the fractional flow reserve (FFR),”borderline-coronary stenoses,stable angina Aim of the study: To estimate the clinical importance the of the translesion pressure gradient with measurement of the fractional flow reserve (FFR) technique in morphologically not clear-cut significant coronary stenoses. Method: Out of the 2679 diagnostic coronary angiographies performed between Jan 1st and Dec 31st, 2007, we analysed how to come to clinical decision on the further therapy (medical treatment, angioplasty or surgery). In most of cases (2607 (97.3%) patients) the opinion was based on the morphological data given by the angiography, besides the visual interpretation with the help of quantitative coronarography (QCA) analysis, obviously. In case of 72 patients (47 male, 25 female) the X-ray morphology did not definitely prove the necessity of intervention or contribute to the established choice between the invasive strategies. Therefore, in these patients we additionally performed the measurement of the translesion pressure gradient with the fractional flow reserve (FFR) technique under systemic or intracoronary adenosine apply, using a pressure wire (PW), to evaluate the functional severity of the stenosis. Based upon literature data we consider the stenosis functionally significant in the case of – 0.75 value. Results: 14 angioplasties were made and CABG surgery was planned 7 times after examining 1 artery (61 cases). Once a long lesion had borderline significance according to FFR, too, and no intervention was performed. 3 angioplasties were made and 1 CABG surgery was suggested after measuring 2 arteries (9 patients). Once no intervention was performed contrary to the revelation of a significant stenosis as the severe and complex lesion of the LM-LAD continuity proposed surgery but the general condition of the patient made it impossible. No intervention was needed after examining 3 arteries (2 cases). On the whole, 26 (36.1%) out of the 72 measurements proved justified, including those not followed by an intervention because of other but angiological reasons. Conclusion: According to our findings – especially in stable angina – FFR technique is helpful to make the decision about the medical treatment or intervention definite in cases of morphologically so called „borderline” (about 50% in diameter) coronary stenoses.
CHRONIC TOTAL OCCLUSION OPENING BY THE RETROGRADE APPROACH. SINGLE CENTER EXPERIENCES Keywords: CTO, percutan coronary intervention Background: Technical improvements of PCI allowed the treatment of complex lesions, although chronic total occlusions (CTO) remain to be a great challenge for the operator. Patients and methods: Standard method for opening of CTO-s is the anterograde approach, however in a number of cases the guidewire leaves the lumen and the CTO cannot be passed anterogradely. Guidewire is passed trough the collateral of the contralateral coronary artery to the occlusion site by the retrograde approach. Beyond the classic tools for PCI special CTO guidewires and microcatheters are used, if necessary. Two successful retrograde CTO openings at two patients having angina caused by RCA occlusions were performed in our institute. Viability was confirmed at both patients previously. PCI was attempted anterogradely, but failed in both cases. We could not break trough the CTO at the first patient, and entered the vessel wall anterogradely plus could not manage to get back into the right lumen at the second patient. Guide catheter was introduced to the left coronary artery, and special giudewire (MIRACLE) was introduced through the collaterals of the LAD to the CTO site. Position of the guidewire was verified through contrast filling of both the RCA and the LAD. We managed both times to pass the CTO retrogradely and introduce a PT Graphix guidewire anterogradely through the lumen made by the recanalization wire. After balloon predilatation DES implantation was performed. Visible dissections were present, but after stent implantation no contrast extravasation or pericardial fluid was observed postoperatively. Contrast usage was 283 and 386 ml-s, so medication for kidney protection was administered. Discharge was on the third day. Patients have been complaint free during follow up. Summary: Retrograde CTO opening in clearly indicated cases and in hands of an experienced operator could well be an alternative of CABG operation, although the need for special tools and higher interventional risk makes the widespreading of the technique less likely.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B38
Iszkémiás szívbetegség/Ischaemic heart disease PERCUTAN CORONARIA-INTERVENTIOK TRANSPLANTÁLT SZÍVEKBEN Piroth Zsolt, Zupán Kristóf, Szõke Sándor, Szõnyi Tibor, Böhm Tamás, Fontos Géza, Andréka Péter Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Bevezetés: Szívtransplantatio (HTX) után az egyik legfontosabb késõi szövõdmény az átültetett szívben kialakuló coronariabetegség, az allograft vasculopathia (AV). Oka összetett, szerepet játszik benne késõi immunológiai reakció, infectio és hagyományos atherosclerosis is. Felismerését nehezíti az átültetett szív denervált volta, így a diagnózist a rendszeresen végzett coronarographiás kontrollvizsgálatok adják. 2006. március 1. óta Magyarországon a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet (GOKI) végzi a szívtranszplantált betegek gondozását, így coronarographiáját is. Az AV leküzdésére minden esetben alkalmazzuk a coronariabetegség hagyományos prevenciós eszközeit. Célkitûzés: Jelen vizsgálat célja GOKI-ban HTX után elvégzett percutan coronaria-interventiok (PCI) során nyert tapasztalatok összegyûjtése, elemzése. Módszer: Az Intézeti szívtranszplantációs regiszterbõl végzett adatgyûjtés. Eredmények: 2006. március 1. óta a GOKI-ban 76 szívtranszplantált beteget követünk (HTX óta eltelt idõ 2-194, median 40 hónap), közülük 70-nél végeztünk coronarographiát. 8 betegnél (HTX óta eltelt idõ 48-171, median 49 hó) találtunk az epicardialis ereken coronarographiával igazolható AV-t. Mind a 8 betegnél coronariabetegség volt a HTX elõtti alapbetegség. 2 esetben az igen rossz kiáramlási pálya miatt revascularisatio nem történt (Cx, illetve 3 érbetegség igazolódott), míg a fennmaradó 6 esetben PCI-t végeztünk. CABG-re nem került sor. Egy betegnél LAD, majd RCA PCI, egy esetben bal fõtörzs, két esetben LAD, egy esetben RCA, egy esetben együlésben LAD és bal PD PCI-ra került sor. Összesen 5 puszta fémés 3 gyógyszert kibocsátó stentet implantáltunk. Szövõdményt nem észleltünk; az 5 esetben elvégzett recoronarographia során szignifikáns in-stent restenosist egyetlen esetben sem detektáltunk. Következtetések: Az AV kezelésében a coronariabetegség hagyományos gyógyszeres kezelésén túl jelentõsége van a PCI-nak is, amely fokális léziók kezelésében hatékony és biztonságos.
PERCUTANEOUS CORONARY INTERVENTIONS IN TRANSPLANTED HEARTS Keywords: percutaneous coronary intervention, heart transplantation, allograft vasculopathy Background: One of the most important late complications after heart transplantation (HTX) is the coronary artery disease emerging in the transplanted hearts, called allograft vasculopathy (AV). With a complex mechanism involving immunological and infectious processes and atherosclerosis, the diagnosis of AV is hampered by the absence of angina as a consequence of denervation, therefore the diagnosis can be established by regular coronary angiographies. Since March 1st, 2006, patients (pt) after HTX are cared for by the – Gottsegen György – Hungarian Institute of Cardiology (HIC) in Hungary, hence all coronary angiographies are performed at our Institute. It is the policy of the HIC to employ all conventional preventive means of coronary artery disease (CAD) to control AV. Aims: In the present study, we sought to gather and analyse the experience with PCI in transplanted hearts. Methods: Data were collected from the HTX database of HIC. Results: Since March 1st, 2006, 76 pt after HTX have been followed up at HIC (time since HTX 2-194, median 40 months). Coronary angiography has been performed in 70 cases. 8 pt (time since HTX 48-171, median 49 months) have been found with angiographic evidence of AV. In all these 8 pt, CAD was the indication of HTX. In 2 cases, no revascularisation was attempted because of poor distal runoff (in 1 case Cx, in 1 case 3 vessel disease was found), in 6 cases PCI was performed. CABG was elected in no pt. 1 pt underwent LAD and 6 months later RCA PCI, 1 pt had left main, 2 pt had LAD, 1 pt had RCA PCI, 1 pt had LAD and left PD PCI in one session. In all these PCI, 5 bare metal and 3 drug eluting stents were placed. No complication occurred. 5 pt underwent recoronary angiography but significant in-stent restenosis was found in no case. Conclusions: Safe and effective in the treatment of focal lesions, PCI has an important role in the management of AV beyond conventional drug therapy of CAD.
HATÁRÉRTÉK BAL KÖZÖS TÖRZS SZÛKÜLET INVAZÍV ANATÓMIAI ÉS TRANSTHORACALIS DOPPLER-ECHOCARDIOGRAPHIÁS VIZSGÁLATA ANGINA PECTORISBAN
DETECTION OF BORDERLINE LEFT MAIN STENOSIS WITH IVUS AND TRANSTHORACIC DOPPLER ECHOCARDIOGRAPHY IN ANGINA PECTORIS
Ruzsa Zoltán, Nagy Edit, Forster Tamás, Kuti Ferenc, Ungi Imre, Thury Attila, Horváth Tamás, Varga Albert, Pálinkás Attila SZTE, Erzsébet Kórház, Szeged
Keywords: intravascular ultrasound, borderline stenosis, transthoracic echocardiography Background: The angiographic assessment of left main coronary stenosis (LM) can be difficult for borderline lesions (30-50%). Intravascular ultrasound (IVUS) assessed lumen cross sectional area measurement (LCSA) and transthoracic Doppler (TTDE) peak diastolic velocity measurement (PDV) could offer an alternative diagnostic choice. Aims: Our study was designed to evaluate the potential correlations between IVUS, quantitative coronary angiography (QCA) and TTDE in angiographically borderline LM lesions. Methods: 26 patients (mean age 64±8 years, 19 males) with lesions referred for IVUS examination of LM were included in the study. Extreme obesity, acute myocardial infarction and haemodynamic instability were exclusion criteria. Standard IVUS and routine QCA measurements were assessed before the intervention. During TTDE resting PDV was measured in the LM and left anterior descending coronary artery. The minimal LCSA assessed by IVUS, the diameter stenosis (DS) assessed by QCA and the PDV measured by TTDE were compared. Results: The average LCSA assessed by IVUS was 7.17±2.75 cm² for LM. PDV in the LM was 137± 58cm/s. The average diameter stenosis measured by QCA was 36±9.6%. IVUS-derived LCSA was unrelated to angiography-derived stenosis (r=–0.35, p=ns). There was no correlation between TTDE PDV and DS (r=–0.35, p=ns). TTDE measured PDV correlated to IVUS-derived LCSA (r=–0.52, p<0.05). Conclusion: TTDE provides an alternative diagnostic approach to assess functional severity of the stenosis. TTDE correlated better with intravascular ultrasoundbased than with angiographic assessment of coronary stenosis in borderline LM disease.
Bevezetés: A bal közös törzs (BKT) eltéréseinek coronarographiás megítélése gyakran problematikus. Az intravascularis ultrahang (IVUS) és a transthoracalis Doppler-echocardiographia (TTDE) új diagnosztikus lehetõségek az epikardiális koronáriák megítélésében. A vizsgálat célja: az IVUS, a kvantitatív koronária angiographia (QCA) és a TTE-vel BKT-ben meghatározott maximális nyugalmi koronária áramlási sebesség (MKS) közötti összefüggések meghatározása angiographiásan határérték (30-50%-os átmérõ csökkenés) BKT szûkületek esetében. Módszer: 26 (64±8 év, 19 férfi) beteget vontunk be a klinikai vizsgálatba. Bevételi kritérium az angiographiával igazolt BKT határérték szûkület volt. Az angiographia után IVUS és TTDE-vizsgálat történt. Kizárási kritérium volt a súlyos obesitás, az akut myocardialis infarctus és haemodinamikai instabilitás. Standard IVUS és QCA méréseket végeztünk. TTDE során a bal közös törzs és ramus descendens anterior MKS-t határoztuk meg. Az IVUS során mért minimális lumen átmérõt (LCSA), a QCA-val meghatározott átlagos átmérõ szûkület (DS) és a TTDE-vel mért diasztolés értékeket hasonlítottuk össze. Eredmény: Az IVUS-sal BKT-ben mért átlag LCSA 7,17±2,75 cm² volt. TTDE-vel a BKT-ben 137±58 cm/s volt a nyugalmi MKS. A QCA-val mért DS 36±9,6% volt. Az IVUS-sal meghatározott minimális LCSA nem mutatott összefüggést az angiographiával mért BKT-szûkület mértékével (r=–0,35, p=ns). Az echocardiographiás koronária áramlási sebességek szignifikáns kapcsolatot mutattak az IVUS-sal mért LCSA-val (r=–0,52, p<0,05). A QCA-val meghatározott DS nem korrelált az IVUS-sal mért LCSA-val (r=–0,35, p=ns). Konklúzió: A határérték BKT-szûkületek esetében a TTDE során mért diasztolés BKT csúcsáramlási sebesség alternatív megközelítést jelent a BKT szûkületének megítélésében. A BKT áramlási sebesség jobb összefüggést mutat az IVUS-sal mért minimális LCSA-val, mint a QCA-val meghatározott szûkület.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B39
Iszkémiás szívbetegség/Ischaemic heart disease BAL KÖZÖS TÖRZS INTERVENCIÓK EREDMÉNYEI GYÓGYSZERKIBOCSÁTÓ STENTEK ALKALMAZÁSÁVAL
THE RESULTS OF LEFT MAIN CORONARY INTERVENTIONS BY USING DRUG-ELUTING STENTS
Sasi Viktor, Ungi Imre, Ruzsa Zoltán, Thury Attila, Sepp Róbert, Horváth Tamás, Zimmermann Zsolt, Forster Tamás SZTE, Szeged
Keywords: left main coronary, drug-eluting stents Background: Coronary bypass surgery is still the gold standard of left main coronary (LM) disease, but according to international guidelines certain cases of unprotected LM intervention (PCI) is an acceptable method. Aim: Our objective was to analyze the data from the LM PCI-s performed in our Interventional Cardiology Unit in the period between 2003 and 2007 by repeat angiography and clinical outcome. Method: We included patients who had undergone LM PCI and who had coronary angiography follow up. We examined the procedural success rate, in hospital and late mortality, the binary restenosis (ISR), target vessel revascularization (TVR) rate and the use of bare metal stents (BMS) and drug-eluting stents (DES). Results: In the period 2003–2007 we performed 197 LM PCI-s. In 133 cases we implanted DES into the LM. 84% of all cases were unprotected LM PCI-s. The procedural success rate was 98%. The average angiographic follow up time was 6 months. In the follow up period we lost 19 patients (9.6%), from whom cardiovascular cause of death was assumed in 7% (14 patients). We lost half of these patients (9, 4.6%) during the in hospital period. From these patients 8 (4%) presented with acut coronary syndrome (ACS). The data suggesting stent thrombosis were analyzed according to the ARC definitions. There was no definite stent thrombosis during the follow up, probable stent thrombosis occurred in 1 patient (0.5%) and possible stent thrombosis occurred in 2 patients (1%) after DES implantation. According to any ARC definition category, the incidence of late stent thrombosis was 2.2%, which did not exceed the rate observed after BMS implantation (3.5%). Angiographic follow up was performed in 147 cases (75%). We observed ISR rate of 30% in the BMS group and 4.5% in the DES group. Conclusions: LM PCI mortality is significantly higher in the ACS group. DES implantation significantly decreases in stent restenosis rate and TVR rate compared to BMS. Follow up data does not suggest increased rate of stent thrombosis after DES implantation into LM coronary.
Elõzmények: A bal közös törzs (BKT) szignifikáns szûkülete jelenleg bypass mûtét indikációját képezi, de nemzetközi ajánlások bizonyos esetekben a védetlen bal közös törzs intervencióját is elfogadott megoldásnak tartják. Célkitûzés: Vizsgálatunk célja a Szegedi Kardiológiai Központban végzett BKT intervenciók (PCI) adatainak retrospektív analízise adatbázisunk 2003–2007 közötti idõszakának eredményei alapján. Módszer: A 2003–2007-es periódusban végzett BKT PCI-k közül az angiográfiával ellenõrzött betegekben vizsgáltuk a PCI sikere, a kórházi és késõi halálozás, a bináris restenosis (ISR) és az ismételt revaszkularizáció (TVR) elõfordulási arányát. Eredmények: 2003-tól 2007-ig 197 BKT PCI-t végeztünk, közülük 133 betegben implantáltunk DES-t a BKT-be. A védetlen BKT PCI aránya 84% volt. A beavatkozás sikeraránya 98%-os, az átlagos angiográfiás utánkövetési idõ 6 hónap volt. Az utánkövetési idõszakban 19 beteget veszítettünk el (9,6%), ezen belül a kardiovaszkuláris mortalitás 7%-nak bizonyult (14 beteg). A halálesetek fele (9 beteg; 4,6%) a kórházi idõszakban történt, közülük 8 beteg (4,0%) acut coronaria syndroma (ACS) miatt került felvételre. Stentthrombosis adatokat az ARC definíciók alapján dolgoztuk fel. Biztos stent thrombosisról nem szereztünk tudomást, a halál valószínû okaként 1 esetben (0,5%), lehetséges stentthrombosis pedig 2 esetben merült fel (1%) DES implantációt követõen. A bármelyik ARC definíció szerinti késõi stentthrombosis aránya DES implantációját követõen 2,2%-nak bizonyult, amely nem haladja meg a hagyományos stentek (BMS) utáni 3,5% értékét. Angiográfiás utánkövetést eddig 147 betegben végeztünk (75%). Közöttük a bináris restenosis aránya BMS esetén 30%, DES esetén 4,5% volt. Következtetések: A BKT PCI halálozási esélye ACS-ban lényegesen meghaladja az elektív beavatkozások kockázatát. BKT PCI esetén a DES jelentõsen csökkenti a restenosis és a TVR arányát BMS-hez képest. Eddigi utánkövetési adataink alapján a DES nem növeli a késõi stentthrombosis veszélyét.
INSTENT RESTENÓZISBAN ÉS NATÍV EREKBEN ALKALMAZOTT DRUG ELUTING STENT IMPLANTÁCIÓK HOSSZÚ TÁVÚ UTÁNKÖVETÉSE Szabó Boglárka, Berta Balázs, Páli Szabolcs, Becker Dávid, Fülöp Gábor, Gellér László, Szabó György, Merkely Béla SE, Kardiológiai Központ, Budapest Háttér: A drug eluting stent (DES) az instent resztenózis (ISR) csökkentése, illetve a resztenózisok szekunder intervenciója terén erõsen válogatott populációban hatékonynak bizonyult. Nem szelektív betegcsoportban limitált hosszú távú utánkövetéses adat létezik. Cél: Az IRS-t DES beültetéssel kezelt betegek hosszú távú utánkövetése. Betegek és módszer: Összesen 536 beteg utánkövetése történt meg vizsgálatunkban. Betegeinket két csoportra osztottuk: az 1. csoportban DES-beültetés történt korábbi ISR miatt (n=258); 2. csoportban a DES-beültetés – de novo –, alacsony resztenózis rizikójú léziókba történt (n=278) (kizáró kritériumok: bifurkációt, ostiumot, vénás graftot, CTO-t érintõ intervenció, ST-elevációval járó akut myocardialis infractus). A kardiogén sokkos betegeket kizártuk a vizsgáltak körébõl. Adatforrásként klinikánk saját adatbázisa, ill. az OEP mortalitási adatbázisa szolgált, az átlagos utánkövetési idõ 22,7±10,7 hónap volt. Eredmények: Az ismételt ISR nem volt gyakoribb az 1. mint a 2. csoportban (8,14% vs. 4,46%, p=0,13). A stenttrombózis elõfordulása gyakoribb volt az 1. csoportban (3,9% vs. 0,43%; p=0,01). Az 1. csoportban a korai, késõ és nagyon késõi stenttrombózisok aránya 1,55%, 0,8% és 1,55% volt, míg a 2. csoportban csak korai stentthrombosis jelentkezett (0,43%). Mortalitásban szignifikáns különbség nem mutatkozott: 4,7% vs. 7,3% (p=0,24). Összefoglalás: Adataink alapján a BMS-ben kialakult IRS kezelésében a DES-implantáció hatásosnak bizonyult, az újabb IRS kialakulásának valószínûsége még a – de novo – BMS resztenózis rátánál is jelentõsen és tartósan (22 hónap) alacsonyabb maradt. A magasabb procedurális kockázatú betegek alkotta ISR csoportban megfigyelt emelkedett stenttrombózis arány nem járt a mortalitás növekedésével.
LONG TERM FOLLOW UP OF DRUG ELUTING STENT PROCEDURES IMPLANTED IN IN-STENT RESTENOSIS VS. DE NOVO STENOSIS Keywords: percutan coronary intervention, drug eluting stent, instent restenosis, stent thrombosis Background: The efficacy of the drug eluting stent (DES) in decrease the instent restenosis (ISR) and secondary intervention of prior ISR has been proved in highly selected population. In mixed population (which mirrors the real world) there is only limited data about long term follow up. Aim: Long term follow up of patients underwent DES implantation after ISR. Patients and methods: Overall 536 patients have been selected for our retrospective study. Group 1.: n=258 patients, DES in ISR. Control group (Group 2.): n=278, patients with DES implantation in low risk „de novo-laesions (no bifurcation, ostium, CTO, graft or ST elevation acute myocardial infraction). No patients with cardiogen shock has been enrolled into the study. The source of follow up data was the computer database of our university clinic and the mortality database of the OEP. The mean follow up time was 22.7±10.7 month. Results: The ISR rate after the DES implantation was similar in the two group (Group 1. vs 2.: 8.14% vs. 4.46%, p=0.13). The stent thrombosis showed a higher frequency in Group 1. (3.9% vs. 0.43%; p=0.01). In Group 1 the rate of the early, late and very late stent thrombosis has been found respectively 1.55%, 0.8% and 1.55%, while in Group 2. only early stent thrombosis has been observed (0.43%). There was no difference in mortality between the groups (4.7% vs. 7.3%; p=0,24). Conclusion: By our data we can state, that in the treatment of ISR after BMS implantation the DES is effective. Moreover, the probability of the development of a new ISR is markedly lower compared to the BMS instent restenosis rate in „de novo- lesions. This difference can be also found 22 month after the procedure. The elevated stent thrombosis rate in the ISR patients can be explained by the higher procedural risk and has not been accompanied with higher mortality rate.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B40
Iszkémiás szívbetegség/Ischaemic heart disease SÚLYOS MESZESEDÉSSEL JÁRÓ KRITIKUS KOSZORÚÉR-SZÛKÜLETEK INTERVENCIÓS KEZELÉSE ROTABLÁCIÓS TECHNIKÁVAL Szabó György, Becker Dávid, Fülöp Gábor, Gellér László, Georg Gaul, Ruzsa Zoltán, Szabó Ferenc, Merkely Béla SE ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest Wien, SZTE, Szeged Boston Scientific Hungary Bevezetés: A 90-es években végzett klinikai vizsgálatok nem igazolták a rotablácó (RA) elõnyét a ballonos tágítással szemben. A gyógyszerkibocsátó stentek használatával kombinálva a módszer új fejezetet indított az intervenciós kardiológiában. Módszer: 2005-tõl klinikánkon 49 esetben végeztünk rotabláció segítségével PCI-t. 34 (70%) esteben a korábbi tágítási kísérlet a nagyfokú kalcifikáció miatt meghiúsult. CABG szintén nem volt kivitelezhetõ. 14 esetben (28%) került sor sürgõs beavatkozásra, akut koronaria szindróma vagy zajló infarctus miatt. Közülük 5 esetben (10%) állt fent kardiogén shock. Többi esetben terápia rezisztens anginák miatt végeztünk RA-t. A bevatkozást minden esetben natív koszorúéren végeztük (6 beteg esett át korábbi CABG mûtéten). A betegeknél kettõs antithrombotikus kezelést alkalmaztunk. Eredmények: A rotablációs aterektómiát a beavatkozás elsõ lépéseként végeztük. 3 esetben 3, 26 estetben 2 növekvõ fejmérettel történõ fúrásra volt szükség. 33 esetben alkalmaztunk ballonos elõtágítást stentbeültetés elõtt. 41 beavatkozás során ültettünk be gyógyszerkibocsátó stentet (84%), 35 esetben (71%) volt szükség nagynyomású utótágításra. 6 beavatkozásnál kontrolláltuk az eredményt IVUS-katéterrel. A rotablációk kapcsán 4 esetben (8%) alakult ki átmeneti TIMI I-II áramlás. Két betegnél ültettünk be borított sztentet (4%) látható extravazáció miatt, ami megszüntette a kilépést. 3 betegnél észleltünk a beavatkozással magyarázható tropopnin emelkedést (6%) de más nekroenzim emelkedés nem volt igazolható. Következtetés: A rotabláció sikerrel és minimalis kockázattal alkalmazható más revaszkularizációs módszerrel nem kezelhetõ betegek esetében. A mai intervenciós és gyógyszeres therápiás módszerekkel kombinálva a rotablació nagyon igéretes eljárás. Az IVUS a beavatkozás indikációjában és eredményének megítélésében egyaránt hasznos segítséget nyújt.
KOSZORÚEREK ÁTMÉRÕJÉNEK HATÁSA A SZÛKÜLETEK ANGIOGRÁFIÁS MÉRTÉKÉNEK ÉS FUNKCIONÁLIS JELENTÕSÉGÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSÉRE Szûcsborus Tamás, Ungi Imre, Thury Attila, Sasi Viktor, Kocsi Szilvia, Forster Tamás SZTE ÁOK, Kardiológiai Központ, Invazív Kardiológiai Részleg, Szeged Háttér: A rutineljárásként használt vizuális szûkületbecslés (VIS) mellett a kvantitatív úton történõ mérés (QCA) is használatos a koszorúérbetegség angiográfiás diagnosztikájában. Ugyanakkor mind a VIS-nek, mind a QCA-nak számos hibalehetõsége ismert a szûkületek morfológiájától függõen. Célkitûzés: A határérték-szûkületek átmérõ szerinti mértékének (DS) és funkcionális jelentõségének összefüggését vizsgáltuk különbözõ átmérõjû (RD) erekben. Betegek és módszer: Angiográfiával vizsgált és határérték-szûkület miatt frakcionális flow-reserv (FFR) meghatározáson átesett 131 betegben vizuális becsléssel és off-line QCA-val meghatároztuk a DS-t. Két csoportot képeztünk a RD függvényében: 76 betegben 3 mm-nél kisebb, 55 betegben pedig ³3 mm RD-t mértünk, az így képezett kis- és nagy-ércsoportok angiográfiás és funkcionális stenosisparamétereinek összefüggését hasonlítottuk össze. c2-próbával vizsgáltuk az angiográfiás (>50%) és funkcionális (FFR<0,75) szignifikancia közötti összefüggést. ROC analízissel azt vizsgáltuk, hogy az angiográfiának milyen prediktív értéke van a funkcionálisan jelentõs szûkületek kimutatásában. Eredmények: A kis erek csoportjában szignifikáns és szoros összefüggés mutatható ki a FFR és a QCA (c2=5,856; p=0,016), továbbá a FFR és a VIS (c2=9,921; p=0,002) között. Ezzel szemben nagy erekben csak gyenge illetve nem szignifikáns a korreláció (FFR-QCA: c2=0,099; p=0,042; FFR-VIS: p=0,125). ROC analízis (QCA): kis erekben a funkcionálisan szignifikáns szûkületek kimutatásának szenzitivitása 67%, specificitása 71%; (VIS): szenzitivitás 76%; specificitás 67%. Nagy erekben egyik angiográfiás módszer sem bizonyult szignifikáns mértékben prediktív értékûnek (QCA: p=0,82; VIS: p=0,08). Következtetések: Kis erekben a vizuális becslés és a QCA is megbízhatóbb a szûkületek funkcionális jelentõségének megítélésére, mint 3 mm-nél nagyobb koszorúerekben. A QCA diagnosztikus értéke e tekintetben nem haladja meg a vizuális szûkületbecslését.
INTERVENTIONAL TREATMENT OF CRITICAL, HIGHLY CALCIFIED CORONARY LESIONS WITH ROTABLATION Keywords: angina pectoris, PCI Introduction: The initial clinical studies could not demonstrate any benefical effect of rotablation compare to balloon dilatation. The DES era brought a new renaissance of this method. Method: Since July 2005, we have performed 49 rotablations in our Clinic. In 34 cases the previous interventions were unsuccessful, because of the lesions’calcification (80-90% residual stenosis). These patients refused operation or for other reasons the CABG was not possible. In 14 cases, we performed urgent rotablation in ACS (nSTEMI+STEMI). Among them 5 cases were complicated with cardiogenic shock. Other cases were elective due to therapeutically resistant AP. In all cases we performed rotablation on native coronary arteries (6 patients had previous CABG). All of the patients received double anti-thrombotic therapy. Results: During the procedures always the rotablation was the first step. After positioning the wire we drilled, in 3 cases with 3 and in 26 cases with 2 burrs (with increasing burr sizes). At 16 patients we used direct stenting, in the other cases we used balloon predilatation. In 41 cases we implanted drug-eluting stents; in 35 cases we had to post-dilate after stent implantation with a non-compliance balloon to reach a perfect expansion of the stents. At 6 patients the intervention was guided with IVUS. In all cases we finally achieved TIMI III flow, though in 4 cases transient TIMI I-II was observed during the procedure. Two patients received a covered stent, because of contrast extravasation following the stent placement. After the elective interventions Troponin elevation was found in 3 cases but there were not other biomarker elevation at all. Conclusion: Rotablation can be performed successfully in those cases where other interventional methods were unsuccessful or CABG was refused. Combining with today’s interventional and medical therapy it can be a very promising method. The IVUS control help in concerning the indication and in stent post-dilatation.
EFFECT OF VESSEL DIAMETER ON THE CORRELATION BETWEEN ANGIOGRAPHIC SEVERITY AND FUNCTIONAL SIGNIFICANCE OF CORONARY STENOSES Keywords: coronary artery disease, fractional flow reserve, quantitative coronary angiography, intermediate stenosis Background: Quantitative coronary angiography (QCA) is applied beside the routinely used visual assessment (VIS) in the angiographic diagnosis of coronary artery disease. Several pitfalls are known both for QCA and VIS depending on morphological characteristics of the lesions. Objective: Correlations between diameter stenosis (DS) and functional significance of borderline coronary stenoses were examined in case of various vessel diameter. Patients and methods: DS was determined by vissual assessment and QCA in 131 patients who underwent coronary angiography and also fractional flow reserve measurement (FFR) was performed because of borderline lesions. Two groups were created based on RD: in 76 patients <3 mm RD was measured, while 55 vessels were measured ³3 mm. Correlations between the angiographic and functional parameters of each of these groups were compared. The c2-test was applied to examine the correlation between angiographic (>50%) and functional (FFR<0.75) significance. ROC analysis was used to assess the predictive value of angiography in detection of functionally significant stenoses. Results: Statistically significant and strong correlation were found in the small vessel group between FFR and QCA (c2=5.856; p=0.016), and between FFR and VIS, as well (c2=9.921; p=0.002). Whereas in the big vessel group FFR correlated with QCA moderately only (c2=0.099; p=0.042) and there was no correlation between FFR and VIS (p=0.125). ROC curve analysis: detection of functionally significant lesions in small vessels: 67% sensitivity, 71% specificity with QCA, and 76% sensitivity, 67% specificity with VIS. Neither of angiographic methods were significantly predictive for functional significance in the big vessel group (QCA: p=0.82; VIS: p=0.08). Conclusions: Both visual assessment and QCA are more reliable for detection of functionally significant lesions in small vessels than in those ³3 mm diameter. The diagnostic value of QCA did not exceed that of visual assessment in this respect.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B41
Katéterablációs kezelés/Transcatheter ablation treatment JOBB KAMRAI KIÁRAMLÁSI PÁLYA TACHYCARDIÁS BETEGEK KEZELÉSE TRANSZKATÉTERES RADIOFREKVENCIÁS ABLÁCIÓS KEZELÉSSEL Borbola József, Földesi Csaba, Ványi József, Kardos Attila, Szili-Török Tamás Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Háttér: A jobb kamrai kiáramlási pálya (JKKP) környékérõl kiinduló ritmuszavarok gyakoriak, sok panaszt okoznak, az EKG-n jól felismerhetõk, gyógyszeresen nehezen kezelhetõk. Betegek és módszer: Az elmúlt években 16 beteget (12 nõ, 4 férfi, életkor 44/26–62/ év; klinikai tünet: palpitáció: 100%, presyncope: 53%) kezeltünk idiopathiás JKKP nem-tartós tachycardia (nsKT) (átlagos ütésszám: 16±8, átlagos kamrai frekvencia 176±12/min) miatt transzkatéteres rádiófrekvenciás ablációval (RFCA). A szív MRI vizsgálata minden esetben negatív volt arritmogén jobb kamrai-dysplasia tekintetében. A betegcsoport bal kamrai systolés funkciója is normális volt: EF 64 (5375)%. A RFCA vezetése a JKKP célterület kiválasztásában a betegek egyik csoportjában (I. csoport, 9 beteg) hagyományos módszerrel (korai aktiváció keresése, pace-mapping), míg a másik csoportban (II. csoport, 7 beteg) non-fluoroszkópos, három-dimenziós technikával (Carto, illetve újabban CartoMerge) történt. A két csoport betegei egymástól nem különböztek. Az RFCA eredményessége (tünetmentesség+nsVT megszûnése Holteren egy évvel a RFCA után) az I. csoportban 77%, míg a II. csoportban 86% (p<0,05) volt. Szövõdmény nem volt egyik betegcsoportban sem. Összefoglalva megállapíthatjuk: 1. A JKKP ritmuszavarok okozta panaszok eredményesen és biztonságosan kezelhetõk RFCA-val. 2. A Carto, illetve CartoMerge módszerrel vezetett RFCA eredményessége jobb, így ennek alkalmazása javasolt.
TRANSCATHETER ABLATION TREATMENT OF PATIENTS WITH IDIOPATHIC RIGHT VENTRICULAR OUTFLOW TRACT TACHYCARDIA Keywords: ventricular tachycardia, ablation right ventricle Background: Ventricular arrhythmias arising from the right ventricular outflow tract (RVOT) are common entities, can induce many symptoms, drug treatment are often unsuccessful, but can be easily recognizable on the ECG. Patients and methods: In the last years, 16 patients (12 women, 4 men: age 44 (2661) years, clinical symptoms: palpitation (100%), presyncopies (53%) were treated by transcatheter radiofrequency ablation (RFCA) due to idiopathic RVOT nonsustained ventricular tachycardias (nsVTs) (mean ventricular rate: 176±12 beats/min, mean number of beats: 16±8). Arrhythmogenic right ventricular dysplasia was excluded by cardiac MRI. The left ventricular systolic function of the patients was within the normal range: EF: 64 (53-75)%. The guiding of the RFCA procedure to localize target sites was carried out in the first patient group (I. group 9 patients) by classical methods (early activation, pace mapping), while in the second patient group (II. group 7 patients) by nonfluoroscopic, three dimensional techniques (Carto, CartoMerge). The patients in the two groups were not significantly different. The success of the RFCA (free of symptoms and the disappearance of nsVT on Holter recording one year after RFCA) was 77% in the I. patient group, and 86% in the II. patient group (p<0.05). There were no major complications in both patient group. In summary: 1. Clinical symptoms of RVOT nsVTs can be treated successfully without complications by RFCA. 2. The outcomes of RFCA guided by Carto or CartoMerge techniques are more successful, so the utilization of this methode is preferred.
A CAVOTRICUSPIDALIS ISTHMUS RÁDIOFREKVENCIÁS ILLETVE CRYO-ABLÁCIÓJÁNAK PROSPEKTÍV RANDOMIZÁLT ÖSSZEHASONLÍTÁSA A – MAXIMUM VOLTAGE GUIDED TECHNIKA – ALKALMAZÁSA SORÁN
A PROSPECTIVE RANDOMIZED COMPARISON OF CRYO- AND RADIOFREQUENCY ABLATION USING THE – MAXIMUM VOLTAGE GUIDED TECHNIQUE – FOR CAVOTRICUSPID ISTHMUS ABLATION
Földesi Csaba László, Kardos Attila, Mihálcz Attila, Szili-Török Tamás Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest
Keywords: cavotricuspidal isthmus ablation, cryoablation, voltage guided tehnique
Háttér: Anatómiai vizsgálatok alapján a cavotricuspidalis isthmust (CTI) az esetek nagy részében különálló izomrostok alkotják, amelyek az ingerület vezetés önálló útjait képezik. Ezen megfigyelések alapján a típusos pitvari flatter (AFLU) CTIabláció céljára a – maximum voltage guided technika – (MVGT) került kifejlesztésre. Ezen módszerrel a CTI-blokk eléréshez szükséges aplikációk száma csökkenthetõ. A cryo-energiával történõ abláció is ígéretes technika, azonban a beavatkozási idõ jelentõsen hosszabb. Cél: Azon hipotézis vizsgálata, amely szerint a MVGT és a cryo-abláció együttes használatával a szignifikánsan csökkenthetõ a procedúra – (PT) és a röntgen expozíciós idõ (FT), illetve az aplikációk száma (AN) CTI-abláció során. Betegek és módszer: A prospektív, randomizált vizsgálatunkba 23 dokumentált, típusos jobb pitvari flatterben szenvedõ beteget vontunk be. A betegeket radiofrekvenciás (RF) (n=12) és cryo-ablációs (CE) (n=11) csoportba randomizáltuk. Minden betegnél a CTI-abláció során a MVG technikát alkalmaztuk, amely során az applikációk helyét az isthmus szekvenciális térképezése során detektált legnagyobb bipoláris szignálok jelölték ki. Az ablációkat sinus coronarius ingerlés vagy meglévõ flatter alatt végeztük. A vizsgálat elsõdleges végpontja az AN, a PT és FT, másodlagos végpont pedig a verbális analgézia score (VAS) alapján mérhetõ fájdalomérzet összehasonlítása volt. Amennyiben 7 aplikáció (összesen 4,2 perc ablációs idõ) után sem értük el a bidirekcionális isthmus blokkot (BIB) a CE csoportban, az ablációt RF-energiával folytattuk. Eredmények: BIB az RF-csoportban minden betegnél elérhetõ volt (100%). A CEcsoportban 2 betegnél volt a BIB elérhetõ (13%), a maradék 9 betegnél átlag 3,3±1,56 további RF aplikációra volt szükség az isthmus vezetés blokkolásához. A RF-csoportban a BIB-átlag kevesebb mint 7 aplikációból volt (5,8±2,8) elérhetõ. Az RF-csoportban a PT (44±7,6 min) és a FT 12,4±5,8 (min) szignifikánsan rövidebb volt mint a CE-csoportban (76±33,6 és 18,8±8 min, p<0,001). A VAS-érték szignifikánsan alacsonyabb volt a CE-csoportba (1,2±0,7 vs. 6,58±1,37). A vizsgálatot az elsõ interim anlízis során a CE-csoportban észlelt igen alacsony sikerráta miatt a tervezettnél korábban fejeztük be. Összefoglalás: 1. Eredményeink megerõsítik, hogy a CTI MVGT ablációjával a bidirekcionális isthmus blokk eléréséhez szignifikánsan kevesebb aplikáció szükséges és jelentõsen csökken a PT és FT. 2. Még a MVG technikát használva sem tünik a cryo-energia optimális energiaforrásnak.
Background: The cavotricuspid isthmus (CTI) is composed of distinct anatomically defined bundles, as functionally different routes of conduction. Based on this observation the maximum voltage guided ablation technique (MVGT) was developed for CTI ablation to treat typical atrial flutter (AFLU). This approach reportedly reduces the number of ablation lesions needed for bidirectional isthmus block. Cryothermy is a promising method for transcatheter ablation but with significantly longer procedure times. Objective: To test the hypothesis whether using a combine MVGT and cryoablation will significantly reduce the number of applications, procedure and fluoroscopy times during CTI ablation. Patients and methods: 23 patients with documented typical atrial flutter were included into this prospective, randomized single center study. Patients were randomized either to the RF(12) or to the cryothermy (CE) (11) group. In all patients MVGT was used for CTI ablation where ablation was guided by the highest amplitude bipolar atrial potentials in CTI assessed by sequential mapping. Ablation was performed during coronary sinus pacing or during ongoing atrial flutter. Primary endpoints of the study were the number of ablations (AN), fluoroscopy (FT) and procedure times (PT). The secondary endpoint was the pain perception assessed by the verbal analogue scale (VAS). After 7 applications (total of 4,2 min ablation time) without CTI block, patients in CE group could be crossed over to the RF group. Results: Bidirectional isthmus block (BIB) was achieved in all the patients in the RF group (100%). CTI bidirectional block was achieved in 2 of 11 CE group patients (18%). The remaining 9 patients required an average number of 3.3±1.56 additional RF applications to achieve CTI block. In 11 out 12 RF patients BIB could be achieved with less than 7 applications. (5.8±2.8). The PT was 44±7.6 min and the FT was 12.4±5.8 min in the RF group, significantly shorter than in CE group (76±33.6 and 18.8±8 min, respectively, p<0.001). The VAS score was significantly lower in the CRYO group (1.2±0.7 vs. 6.58±1.37). The study was prematurely terminated after the first interim analysis due to the very low primary success rate in CE group. Conclusion: 1. Our data confirm that the MVGT for CTI ablation decreases significantly the number of RF applications, procedure time and fluoroscopy times required to achieve CTI block. 2. Even applying the MVGT, cryo-ablation does not seem to be an optimal energy source for CTI ablation.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B42
Katéterablációs kezelés/Transcatheter ablation treatment 8 MM-ES ARANY ÉS PLATINUM-IRIDIUM BEVONATÚ ABLÁCIÓS KATÉTEREK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA MAXIMÁLIS FESZÜLTSÉGVEZÉRELT TECHNIKA ALKALMAZÁSÁVAL CAVOTRICUSPIDÁLIS ISTHMUS ABLÁCIÓ SORÁN Kardos Attila, Földesi Csaba, Szili-Török Tamás Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Háttér: Pathológiai és elektrofiziológiai vizsgálatok alapján a cavotricuspidalis isthmus (CTI) jól körülhatárolható kötegekbõl áll. Ezen a megfigyelésen alapul a maximális feszültségvezérelt technika (MFVT) kidolgozása, amelynek segítségével CTI blokkot lehet elérni komplett anatómiai ablációs vonal képezése nélkül. Célkitûzés: Az arany vezetõképessége négyszerese a hagyományosan alkalmazott platinum-iridium ötvözetnek, és ezáltal mélyebb és kiterjedtebb léziót képes létrehozni radiofrekvenciás (RF) ablációs kezelések során. Célunk a MFVT alkalmazásásval CTI ablációk során két, 8 mm-es ablációs katéter tulajdonságainak, eredményességének összehasonlítása volt [AlCath Gold, Biotronik (G-csoport) és Platinum-Iridium (P-csoport)]. Módszer: Prospektív, randomizált vizsgálatunkba 31 beteg került bevonásra (21 férfi, 65±10 év) akiknél CTI ablációt terveztünk. A G-csoportban (15 beteg) arany végû katétert használtunk, a P-csoport (16 beteg) esetén a hagyományos platinumiridium végû katétert alkalmaztuk. A legmagasabb pitvari potenciálok által vezérelt ablációs kezeléseket adtunk le, amíg bidirectionális CTI blokkot (BIB) nem képeztünk. Ha a 10 egymást követõ 1 perces applikációval a BIB nem volt elérhetõ, 3,5 mm-es irrigációs ablációs katéter használatára tértünk át. A következõ paramétereket vizsgáltuk: sikerarány, procedúra idõ, sugáridõ, RF applikációk száma, és teljes ablációs idõ. Eredmények: BIB-ot minden betegünknél sikerült elérni a G-csoportban, míg a Pcsoportban 4 betegnél irrigációs katéter használatára került sor (0% vs. 25%, p<0,001). Ez a 4 beteg összesen 21 további RF-applikációt igényelt (5,25±2,22). A procedúra idõ rövidebb volt (36,4±12 vs. 43,1±15 min, p<0,05) és szignifikánsan kevesebb volt a sugáridõ is a G csoportban (4,9±2,3 vs. 7,1±3,8 min, p<0,01) mint ahogy kevesebb RF-applikáció került leadásra (4,6±1,9 vs. 6,6±3,1 p<0,001) és a teljes ablációs idõ is rövidebb volt az arany végû katéter használatakor (280±117 vs. 480±310 sec.). A 3 hónapos utánkövetés során nem volt különbség a rekurrenciák számát illetõen (1 G vs. 1 P ; p=ns). Következtetések: 1. Adataink megerõsítik, hogy a MFVT alkalmazása csökkenti a beavatkozási és sugáridõt pitvari flutter ablációja során. 2. Az arany végû katéter alkalmazása a beavatkozási és sugáridõ, valamint a leadott applikációk számának csökkentésével további elõnyt szolgáltat.
PROSPECTIVE RANDOMIZED COMPARISON OF LARGE TIP GOLD ALLOY VERSUS PLATINIUMIRIDIUM TIP ELECTRODE CATHETERS USING THE MAXIMUM VOLTAGE GUIDED TECHNIQUE FOR CAVOTRICUSPID ISTHMUS ABLATION Keywords: ablation, atrial flutter Background: Former pathological and electrophysiological studies clarified that the cavotricuspid isthmus is composed of distinct muscular bundles, which are responsible for the conduction of eletrical activation. Based on this observation, a maximum voltage-guided ablation technique (MVGT) was developed. This technique is feasible to reach bidirectional isthmus block (BIB) without the need for a complete anatomic ablation line. Objectives: Since gold has a four times greater conductivity, and therefore provides deeper and wider lesions, we aimed to test the maximum voltage-guided cavotricuspid isthmus (CTI) ablation technique using two 8 mm-tip ablation catheters containing different tip materials[AlCath Gold, Biotronik (group G) and Platinium-Iridium (group P)]. Methods: This was a prospective, randomized single center study. 31 consecutive patients (21 men, 65±10 years) underwent CTI ablation were enrolled. In group G (15 pts) CTI ablation was performed with gold tip ablation catheter, in group P (16 pts) platinium-iridium tip was used. Ablation was guided by the highest amplitude potentials on the CTI sequentially until BIB was reached. After 10 consecutive applications if no BIB was achieved, crossover to 3,5 mm externally irrigated tip was carried out. The following parameters were compared: acute success rate, procedure time, fluoroscopy time, number of radiofrequency (RF) applications and total RF duration. Results: BIB could be achieved in all pts in group G, while in group P crossover was necessary in 4 pts (0% vs. 25%, p<0.001 ). These 4 pts required a total of 21 additional RF applications (5.25±2.22). Procedure time was shorter (36.4±12 vs. 43.1±15 min, p<0.05) and significantly less fluoroscopy was used in group G (4.9±2.3 vs. 7.1±3.8 min, p<0.01). There were less RF applications in group G (4.6±1.9 vs. 6.6±3.1 p<0.001) and total RF duration was shorter (280±117 vs. 480±310 sec). There were no difference at the number of recurrences at 3 monthsfollow up (1 in G vs. 1 in P ; p= ns) Conclusions: 1.Our data confirm, that using the MVGT the procedure and fluoroscopy times are remarkably decreased during ablation of atrial flutter. 2. Gold tip catheters offer advantages with further reduction of procedure and fluoroscopy times, and decrease the number of RF applications.
A BAL PITVAR REVERZ-REMODELLÁCIÓJA PITVARFIBRILLÁCIÓ RADIOFREKVENCIÁS ABLÁCIÓJA UTÁN
REVERSE-REMODELING OF THE LEFT ATRIUM AFTER CATHETER ABLATION OF ATRIAL FIBRILLATION
Mánfai Balázs, Faludi Réka, Rausch Péter, Tahin Tamás, Fõdi Eszter, Tóth Levente, Varga-Szemes Ákos, Papp Lajos, Simor Tamás PTE ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs
Keywords: left atrium, remodeling, geometry, function Background: Atrial fibrillation (AF) results in the increase of left atrial volume (LAV) and pulmonary vein (PV) ostial area, and affects LA function as well. MRI and CT angiography (MRA and CTA) serve as gold standard methods for the examination of LA geometry, while LA function can be easily assessed using tissue Doppler imaging (TDI). The aim of this study was to investigate the changes in left atrial geometry and function after catheter ablation (CA) of AF. Patients and methods: 32 patients (57±9 years, 22 male) were enrolled in this study, suffering from drug-resistant AF requiring CARTO™ guided CA treatment. To assist this procedure left atrial MRA or CTA was performed prior to the ablation procedure. To exclude the occurrence of PV stenosis MRA or CTA was repeated 6-12 months after the CA. LAV and PV morphology were assessed using Mass™ and Siemens Syngo® analytical softwares. LA function was characterized by the late diastolic TDI parameter (A’) measured at the lateral and septal borders of the mitral annulus. Echocardiography studies were performed one day after CA and repeated 6-12 months later. Results: 25 (78%) patients remained free of AF during the follow up period of 10.7±4.4 months. In these cases both the LAV and the ostial area of the PVs decreased significantly (87.3±25.4 vs. 78.4±20.1 ml; p<0.01), (4.3±2.6 vs. 3.5±2.6 cm2; p<0.01), while A’ increased significantly (lateral: 8.6±2.4 vs. 10.4±2.0 cm/s; p<0.001; septal: 8.1±1.7 vs. 9.0 ±1.5 cm/s; p<0.01). In patients with recurrent AF, however, the changes observed were opposite (LAV: 112.8±25.9 vs. 131.3±34 ml; NS; PV: 3.5±2.6 vs. 4.3±2.6 cm2; p<0.01; A’: lateral: 9.4±2.3 vs. 9.2±1.7 cm/s; ns; septal: 8.8±0.9 vs. 8.2±1 cm/s; p<0.05). Overall no signs of PV stenosis occurred on the MRA and CTA images. Conclusion: These results indicate that LA remodeling is reversible, the elimination of AF was able to restore LA geometry and function.
Háttér: Pitvarfibrilláció (PF) során a bal pitvar volumene (BPV) valamint a véna pulmonáliszok (VP) szájadékainak területe növekszik, a BP funkciója károsodik. A BP morfológiájának – gold-standard – vizsgáló módszere az MR illetve CT-angiográfia (MRA ill. CTA), míg a BP funkciója egyszerûen vizsgálható szöveti Doppler technika (TDI) segítségével. Cél: Munkánk célja a BP-i morfológia és funkció változásainak vizsgálata PF radiofrekvenciás ablációján (RFA) átesett betegeknél. Betegek, módszerek: 32 beteget (10 nõ, 57±9 év) vontunk be a vizsgálatba. Konzervatív terápiára rezisztens PF miatt valamennyien CARTO™ asszisztált RFA-n estek át. A beavatkozás megfelelõ anatómiai pontossága érdekében az ablációt megelõzõen BP-i MRA vagy CTA készült. Az esetleges VP-sztenozis kialakulását újabb MRA vagy CTA segítségével ellenõriztük, fél-egy évvel az RFA után. A BPV és a VP-morfológia vizsgálata Mass™, valamint Siemens Syngo® analitikai szoftverekkel történt. A BP funkcióját a laterális és szeptális mitrális anuluszon mért késõdiasztolés TDI paraméterrel (A’) jellemeztük. A echocardiographiás vizsgálatokat a RFA másnapján, valamint fél-egy év múlva végeztük. Eredmények: 25 (78%) beteg maradt ritmuszavar-mentes a követési periódus (10,7±4,4 hónap) során. Esetükben mind a BPV, mind a VP-szájadékok területe szignifikánsan csökkent (87,3±25,4 vs. 78,4±20,1 ml; p<0,01), (2,8±1,3 vs. 2,5±1,1 cm2; p<0,01), míg az A’ paraméter értéke szignifikánsan nõtt (laterálisan: 8,6±2,4 vs. 10,4±2,0 cm/s; p<0,001; szeptálisan: 8,1±1,7 vs. 9,0±1,5 cm/s; p<0,01). Recidív PF esetén ellentétes irányú változásokat figyeltünk meg (BPV: 112,8±25,9 vs. 131,3±34 ml; p: NS; VP: 3,5±2,6 vs. 4,3±2,6 cm2; p<0,01; A’: laterálisan: 9,4±2,3 vs. 9,2±1,7 cm/s; p=ns; szeptálisan: 8,8±0,9 vs. 8,2±1 cm/s; p<0,05). Az angiográfiás felvételeken egy esetben sem ábrázolódott VP-sztenozis. Következtetés: Eredményeink alapján a BP-i remodelláció reverzibilis folyamat: a PF megszûntetése után helyreáll a BP-i geometria és funkció.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B43
Klinikai farmakológia és farmakoterápia/Clinicopharmacology and pharmacotherapy SZELEKTÍV PURINERG RECEPTOR ANTAGONISTÁK THROMBOCYTAAGGREGÁCIÓS PARAMÉTEREKRE KIFEJTETT HATÁSAINAK VIZSGÁLATA STABIL KORONÁRIA BETEGEKBEN KETTÕS THROMBOCYTAGÁTLÁS MELLETT
EFFECTS OF SELECTIVE PURINERGIC RECEPTOR ANTAGONISTS ON PLATELET AGGREGATION PARAMETERS IN STABLE CORONARY HEART DISEASE PATIENTS ON DUAL ANTIPLATELET THERAPY
Béres Bernát János, Tóth-Zsámboki Emese, Katarína Vargová, Kiss Nóra, Kovács Andrea, Gulácsi-Bárdos Petra, Préda István, Kiss Róbert Gábor SE, Állami Egészségügyi Központ, Kardiológiai Osztály, Budapest
Keywords: platelet aggregation, ischemic heart disease, antiplatelet therapy, purinergic receptors
Háttér: A thrombocytaaggregációban (TA) központi szerepük van a purinerg receptoroknak. A P2Y12 receptor az artériás thrombusképzõdéshez és stabilizációhoz nélkülözhetetlen, míg a P2Y1-receptor blokkolása állatmodellben antithrombotikus hatású. Módszer: 120 kettõs thrombocytagátló terápiában részesülõ stabil anginás betegtõl vettünk vért aggregometriás vizsgálatra, amelyet ADP (1,25; 5 µM) és kollagén (KOLL;1 µg/ml) induktorokkal végeztünk. Az aggregációs görbe különbözõ paramétereinek változását vizsgáltuk a szelektív P2Y12-gátló cangrelorral (CAN;1 µM) és a P2Y1-gátló MRS-2179-cel (MRS; 20 µM) való preinkubálás hatására. A vizsgált paraméterek: maximális TA, 6 perces TA, a meredekség (M) és a lag-fázis (LF). Eredmények: A CAN szignifikáns mértékben csökkenti a TA maximumát mindkét induktor esetében (1,25 µM: 29,4±17,5% vs. 6,4±6,6%; 5 µM: 53,5±17,8% vs. 16,3±9,7%; KOLL: 29±27,3% vs. 13,4±18%; p<0,05), valamint a 6 perces TA értékét (1,25 µM: 8,6±12,8% vs. 0,8±1,9%; 5 µM : 27,5±24,9% vs. 2,7±6,2%; KOLL: 25,1±27,3% vs. 12,2±17,4%; p<0,05). A LF-t ADP esetében szignifikánsan (1,25 µM: 4,8±2,5 s vs. 6,6±4,3 s; 5 µM: 4,4±1,7 s vs. 4,9±2,6 s; p<0,05), KOLL esetén, pedig nem nyújtja (26,7±34,2 s vs. 20,2±32,3 s; p>0,05). A M-t szignifikánsan csökkenti (1,25 µM: 39,6±20,1° vs. 12,8±13,6°; 5 µM: 61,3±21,3° vs. 30,3±17°; KOLL: 24,7±26,1° vs. 13±19,2°; p<0,05). Az MRS a maximális TA-t (1,25 µM: 29,4±17,5% vs. 8,4±9,8%; 5 µM: 53,5±17,8% vs. 24,4±16,4%; KOLL: 29±27,3% vs. 16,4±20,8%; p<0,05), a 6 perces TA-t szignifikánsan csökkenti (1,25 µM: 8,6±12,8% vs. 6,1±9,3%; 5 µM: 27,5±24,9% vs. 15,5±16,5%; KOLL: 25,1±27,3% vs. 14,6±20,9%; p<0,05). A LF-t 5 µM ADP esetében szignifikánsan (4,4±1,7 s vs. 6,1±8,1s; p<0,05), 1.25 µM ADP esetében nem szignifikánsan (4,8±2,5 s vs. 5,5±4s; p=0,1), KOLL esetében, pedig nem nyújtja (26,7±34,2 s vs. 17,1±28,3 s; p=0,19). A M-t szignifikánsan csökkenti (1,25 µM: 39,6±20,1° vs. 10,2±13,1°; 5 µM: 61,3±21,3° vs. 29,8±28,8°; KOLL: 24,7±26,1° vs. 10,2±16,8°; p<0,05). Következtetés: Klinikailag hatásos kettõs thrombocytagátlás mellett bizonyítottan van maradék purinerg aktivitás. A TA maximumát, a M-t, és a LF-t a két antagonista statisztikailag azonos mértékben befolyásolja, tehát a két receptor a TA kezdeti reverzibilis fázisában azonos jelentõségû. A 6 perces TA-t az MRS szignifikánsan kevésbé gátolja, hiszen a késõbbi fázisban a P2Y1 jelentõsége csökken a P2Y12 receptoréhoz képest. A jövõben megjelenhetnek a P2Y1-gátlószerek is, mint potens antithrombocyta szerek, ezért mûködésük ismerete a kardiológus számára lényeges.
VALÓBAN A MAXIMÁLIS AGGREGÁCIÓS ÉRTÉK TÜKRÖZI LEGJOBBAN A CLOPIDOGREL HATÁSÁT? Kiss Nóra, Béres Bernát János, Kovács Andrea, Katarina Vargová, Gulácsi-Bárdos Petra, Kerecsen Gábor, Préda István, Kiss Róbert Gábor, Tóth-Zsámboki Emese MTA-SE Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport, Budapest, Állami Egészségügyi Központ, Kardiológiai Osztály, Budapest Háttér: A P2Y12 ADP-receptor antagonista clopidogrel (CLO) az acut coronaria syndroma és a PCI-t követõ kezelés alapeleme. Hatásvizsgálatában a jelenlegi – gold standard – az optikai aggregometria; a vizsgálatok többsége a thrombocyta aggregáció (TA) maximális értékét veszi alapul. Célunk: a CLO-nek az aggregometriás görbe egyéb paramétereire is (késési idõ, meredekség, 6 perces végsõ aggregációs érték) kifejtett hatásának vizsgálata volt, elektív PCI-ra kerülõ, aszpirinszedõ stabil anginás betegekben (n=72). Betegek és módszer: Aggregációs méréseket végeztünk ADP-vel (1,25; 2,5; 5 µM) és kollagénnel (1 és 2 µg/ml koll) 300 mg CLO telítõ dózis elõtt és 4 órával utána. Eredmények: A CLO a TA maximális értékét mind a koll (1ug/ml: M: 29 vs. 2,5, p=0,00008; 2 µg/ml: M: 59 vs. 19, p=0,00001), mind az ADP (1,25 µM: M: 51 vs. 15, p=0,00; 2,5 µM: M: 60 vs. 28,5, p=0,00; 5 µM: M: 61 vs. 41,5, p=0,000016) indukálta TA esetében szignifikánsan csökkentette. A görbe meredeksége a koll indukálta TA esetében csökkent (1 µg/ml: M: 21 vs. 1, p=0,01; 2 µg/ml: M: 38 vs. 21, p=0,0123), az ADP (1,25 µM: M: 49 vs. 21; 2,5 µM: 54 vs. 40,5 ) indukálta TA esetében ez a csökkenés még erõsebb szignifikanciát mutatott (p=0,00). Magas ADP koncentrációnál a meredekség nem változott szignifikánsan. A késési idõ értéke ADP esetén nem, nagyobb dózisú koll estén szignifikáns nyúlást mutatott (M: 38 vs. 21, p=0,0108). A TA végsõ értéke mind koll (1 µg/ml: M: 23 vs. 2, p=0,000145; 2 µg/ml: M: 56 vs. 17,5, p= 0,000003) mind ADP indukálta TA esetében magasan szignifikánsan csökkent (1,25 µM: M: 21 vs. 0, p=0,00; 2,5 µM: M: 49 vs. 2,5, p=0,00; 5 µM: M: 55,5 vs. 14,5, p=0,00). A szignifikancia mértéke ezen paraméternél a legnagyobb, különösen magas ADP koncentráció esetében. A TA maximális értékének csökkenése jól tükrözi a CLO hatékonyságát. Azonban a végsõ érték magasan szignifikáns csökkenése jelzi, hogy ez a paraméter érzékenyebben mutatja a thrombocytagátló hatást (5 µM ADP max: M: 61 vs. 41,5; végsõ: 55,55 vs. 14,5). A jelenség hátterében az állhat, hogy a CLO a létrejövõ thrombus instabilitását, dezaggregációját okozza. Ez a 6 perces TA-csökkenés jól felhasználható paraméter lehet a CLO-rezisztencia kiszûrésében.
Backgroud: Purinergic receptors have central role in human platelet aggregation (PA). P2Y12 receptor is essential for arterial thrombus formation and for maintaining its stability, while blocking P2Y1 receptor is antithrombotic in animal models. Method: 120 stable angina patients on dual antiplatelet therapy were recruited for blood sampling and aggregometry that was inducted by ADP (1.25; 5 µM) and collagen (COLL;1 µg/ml). Various parameters of aggregation curves were analysed after preincubation with selective P2Y12-blocker cangrelor (CAN;1 µM) and P2Y1blocker MRS-2179 (MRS; 20 µM) such as: maximal PA, 6 minutes PA, slope (M) and lag-phase (LP). Results: CAN diminished maximum of PA significantly in case of both inductors (1.25 µM: 29.4±17.5% vs. 6.4±6.6%; 5 µM: 53.5±17.8% vs. 16.3±9.7%; COLL: 29±27.3% vs. 13.4±18%; p<0.05), and 6 minutes PA as well (1.25 µM: 8.6±12.8% vs. 0.8±1.9%; 5 µM: 27.5±24.9% vs. 2.7±6.2%; COLL: 25.1±27.3% vs. 12.2±17.4%; p<0.05). LF prolonged significantly with ADP (1.25 µM: 4.8±2.5 s vs. 6.6±4.3 s; 5 µM: 4.4±1.7 s vs. 4.9±2.6 s; p<0.05), while with COLL, it did not (26.7±34.2 s vs. 20.2±32.3 s; p>0.05). CAN decreased M significantly (1.25 µM: 39.6±20.1° vs. 12.8±13.6°; 5 µM: 61.3±21.3° vs. 30.3±17°; COLL: 24.7±26.1° vs. 13±19.2°; p<0.05). MRS diminished maximum of PA (1.25 µM: 29.4±17.5% vs. 8.4±9.8%; 5 µM: 53.5±17.8% vs. 24.4±16.4%; COLL: 29±27.3% vs. 16.4±20.8%; p<0.05), and 6 minutes PA significantly (1.25 µM: 8.6±12.8% vs. 6.1±9.3%; 5 µM: 27.5±24.9% vs. 15.5±16.5%; COLL: 25.1±27.3% vs. 14.6±20.9%; p<0.05). LP was prolonged significantly with 5 µM ADP (4.4±1.7 s vs. 6,1±8,1 s; p<0.05), non-significantly with 1.25 µM ADP (4.8±2.5 s vs. 5,5±4 s; p=0.1), and it was not with COLL (26.7±34.2 s vs. 17.1±28.3 s; p=0.19). MRS decreases M significantly (1.25 µM: 39.6±20.1° vs. 10.2±13.1°; 5 µM: 61.3±21.3° vs. 29.8±28.8°; COLL: 24.7±26.1° vs. 10.2±16.8°; p<0.05). Conclusion: Despite clinically effective dual platelet inhibition there is proven residual purinergic activity. Maximum of PA, M, and LP were influenced statistically at the same amount by the two antagonists, therefore both receptors have same significance in the early reversible phase of PA. MRS inhibited 6 minutes PA at significantly lesser degree, as in the late phase, significance of P2Y1 is decreased comparing to P2Y12. In the future P2Y1-antagonists may emerge as potent antiplatelet agents, therefore they represent an essential topic for cardiologists.
DOES THE MAXIMUM AGGREGATION VALUE BEST REPRESENT THE EFFECT OF CLOPIDOGREL? Keywords: platelet ADP receptors, platelet aggregation, atherothrombosis Background: The P2Y12 ADP-receptor antagonist clopidogrel (CLO) is one of the elements of acute coronary syndrome and postPCI treatment. In measuring its effect, the gold standard is optical aggregometry; most of the measurements consider the maximum value of platelet aggregation (PA). Aim: examine the effect of CLO on the other parameters of the aggregation curves (lag phase, slope, the final value of the aggregation at 6 minutes) on aspirintreated patients with stable angina waiting for elective PCI (n=72). Patients and methods: We measured the aggregation with ADP (1,25; 2,5; 5 µM) and collagen (1 and 2 µg/ml coll), both before administering a 300 mg CLO loading dose and also 4 hours after it. Results: CLO significantly reduced the maximum value of PA induced by coll (1 µg/ml: M: 29 vs. 2,5, p=0,00008; 2 µg/ml: M: 59 vs. 19, p=0,00001) and also by ADP (1,25 µM: M:51 vs. 15, p=0,00; 2,5 µM: M: 60 vs. 28,5, p=0,00; 5 µM: M: 61 vs. 41,5, p=0,000016). The slope of the coll-induced PA was also reduced (1ug/ml: M: 21 vs. 1, p=0,01; 2 µg/ml: M: 38 vs. 21, p=0,0123), but the reduction of the slope induced by ADP (1,25 µM: M: 49 vs. 21; 2,5 µM: 54 vs. 40,5 ) was much more significant (p=0,00). At a high conc. of ADP the slope didn’t change significantly. The lag phase in ADPinduced PA CLO didn’t have an effect on it, but CLO in a high concentration of coll induced PA significantly elongated the lag phase (M: 38 vs. 21, p=0,0108). The final value of PA induced by coll (1 µg/ml: M: 23 vs. 2, p=0,000145; 2 µg/ml: M: 56 vs. 17,5, p=0,000003) or ADP (1,25 µM: M: 21 vs. 0, p=0,00; 2,5 µM: M: 49 vs. 2,5, p=0,00; 5 µM: M: 55,5 vs. 14,5, p=0,00) was significantly reduced. Significance is highest at this parameter, especially in the case of a high conc. of ADP. The reduction of the PA’s maximum value denotes CLO’s efficacy well. However the highly significant reduction of the final value points out that this parameter indicates the inhibition of PA more sensitively. This phenomenon might be caused by CLO inducing instability and desaggregation in the developing thrombus. This 6 minute PA-reduction can be a useful parameter in screening for CLOresistance.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B44
Klinikai farmakológia és farmakoterápia/Clinicopharmacology and pharmacotherapy MITRÁLIS MÛBILLENTYÛ THROMBOLYTIKUS KEZELÉSÉNEK SIKERESSÉGE ÉS A KOMPLIKÁCIÓK ELÕFORDULÁSA FÜGGETLEN A THROMBUS MÉRETÉTÕL ÉS A KLINIKAI KÉP SÚLYOSSÁGÁTÓL Nagy András, Dénes Mónika, Piróth Zsolt, Lengyel Mária Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Elõzmények: Mûbillentyû thrombozis (MBT) thrombolytikus kezelésében (TRL) relatív kontraindikációnak tekintik a 0,8 cm2-nél nagyobb thrombus (THR) méretet, illetve a súlyos szívelégtelenség önálló rizikófaktorként szerepel. A vizsgálat célja a TRL sikerességének és a komplikációk elõfordulásának értékelése a THR méretéhez és a NYHA functionális stádiumhoz viszonyítva. Betegek és módszerek: A MBT diagnosztizálásához, a THR méretének, lokalizációjának, mobilitásának meghatározására, a lemezkemozgások megítélésére, illetve a TRL monitorozására transoesophageális echocardiographiát használtunk (TE). 1993 és 2006 között 56 mitrális mûbillentyûs beteg részesült TRL-ben. 47 esetben obstruktív volt a thrombus (OMBT), míg 9 esetben non-obstruktív (NOMBT). 38 beteg volt NYHA III-IV. stádiumban, 18 beteg (9 NOMBT) pedig NYHA I-II. stádiumban. Eredmények: A TRL 40 esetben volt sikeres (71%), részlegesen sikeres 12 esetben (haemodynamikai paraméterek javultak, THR mérete csökkent) míg 4 esetben sikertelen. A mortalitás 7%-os volt (4 beteg). A komplikációk a következõk voltak: 5 stroke, 1 intracerebrális vérzés, 2 major vérzés, 2 peripheriás embólia, 1 TIA. Összehasonlításképpen, a hasonló idõszakban mûtétre került 26 beteg közül 7 beteg halt meg (27%-os mortalitás). A THR mérete TRL elõtt <0,8 cm2 volt (átlag: 0,43±0,19 cm2) 21 betegnél, ³0,8 cm2 (átlag: 1,55±0,65 cm2) 20 betegnél és nem volt mérhetõ 15 esetben. A 0,8 cm2-nél nagyobb THR esetében a betegek functionális stádiuma súlyosabb volt (79% vs. 48%, p=0,04). A TRL sikeressége illetve a komplikációk elõfordulása nem függött a THR méretétõl és a betegek functionális stádiumától. Nagyméretû THR esetében csak 3 súlyos stádiumú betegnél fordult elõ komplikáció, amely nem volt halálos kimenetelû. Következtetés: A TRL biztonságosan elvégezhetõ MBT esetében függetlenül a THR méretétõl és a beteg functionális stádiumától. A TRL elsõvonalbeli kezelésként alkalmazandó MBT esetében.
IVABRADIN (PER OS) ALKALMAZÁSÁVAL SZERZETT ELSÕ TAPASZTALATOK DIABÉTESZES EREDETÛ KARDIÁLIS AUTONOM NEUROPÁTHIÁBAN Nieszner Éva, Bárdos Petra, Vámos Máté, Baranyi Éva, Schandl László, Kiss Róbert Gábor Állami Egészségügyi Központ Kardiológia, Budapest, Állami Egészségügyi Központ Diabétesz Szakrendelés, Budapest A vizsgálat célja: Az If-csatorna gátló hatású Ivabradin (per os) kardiovaszkuláris hatásának értékelése a diabéteszes eredetû kardiális autonom neuropáthiaban. Módszer: Egészséges anyagcsere állapotú, Ivabradin-kezelésben részesülõ (Nk: 5 nõ, 38±1,7 év, fr£80/min) és autonom neuropathia következtében kialakult nyugalmi tachycardia miatt kezelt, 1-es típusú diabéteszes beteg (Ndiab: 5 nõ 36±2,9 év fr³80/min) noninvazív CV paramétereit értékeltük. Az autonom neuropathia igazolása klinikai reflextesztekkel történt (beat-to-beat, 30:15 ratio, fr. variancia analízis-EKG, Holter). Gyógyszerhatás vizsgálatára: EKG-t, Holter monitorozást és echocardiographias vizsgálatot végeztünk Ivabradin alkalmazása elõtt, alatt, dózisemelést követõen. Mért parameterek: nyugalmi és napi átlag fr., illetve a változás mértéke (x/min, %), LV parameterek: EDD/ESD(mm), balkamra-funkció: EF(%), dp/dt, systoles és diastoles idõintervallumok: PEP, EI, IVRT, DT (ms), TDI. Statisztika: 2T probe. A vizsgálatban való részvétel kritériumai: önkéntesség, sinusritmus és stabil anyagcsereállapot. Eredmények: A fr. mérséklõdését az anyagcsereállapot nem befolyásolta, a fr. átlagos csökkenése mindkét csoportban azonos mértékû (K: –15% vs. Diab: –18% p=ns). Diabéteszben a fr. csökkenés differenciáltabb, a változás mértéke az induló frekvenciával linearis. PEP és EI-ben sem anyagcserefüggõ, sem dózisfüggõ hatás nem érvényesül. IVRT azonban If-gátló hatásban dózisfüggõen nõ (+14%, p<0,05), amely a megnyúlt diastoles idõ intervallumok részeként javítja a BK-i telõdést. A kóros mitrális beáramlási morfológia normalizálódhat (n=3, E/A Ivab: 1,3 vs: E/A thØ: 0,7 p<0,05). Béta-blokkolóval szemben (n=2) Ivabradin kezelésnél hypotonizáló hatás nem volt megfigyelhetõ. Következtetés: If-csatorna gátló – Ivabradine-kezelés hatékonysága szénhidrátanyagcsere-zavarban is érvényesül. Kardiális autonom neuropathia esetén a sympathicus túlsúly okozta magas kamrafrekvencia, a kedvezõtlen haemodinamikai hatások dózisfüggõ módon mérsékelhetõk. A BK diastoles telõdési parameterei javulnak. Negatív inotrop hatás hiányában hypotoniaban szenvedõ betegeknél is alkalmazható.
SUCCESS AND COMPLICATION RATE OF THROMBOLYSIS IN PROSTHETIC VALVE THROMBOSIS IS NOT RELATED TO THROMBUS SIZE OR NYHA FUNCTIONAL CLASS. Keywords: transesophageal echocardiography, prosthetic valve thrombosis, thrombolysis Background: In prosthetic valve thrombosis (PVT) thrombus size >0.8 cm2 is relative contraindication of thrombolysis (T) and advanced heart failure is considered as independent predictor of the outcome of T. Aim: To assess the success and complication rate of thrombolytic therapy comparing thrombus (THR) size and NYHA functional class. Material and methods: Transesophageal echocardiography (TEE) was used for the diagnosis of PVT, assessment of thrombus size, location and mobility, leaflet motion and treatment monitoring. Between 1993 and 2006 T was given in 56 patients (pts) with mitral valve prosthesis (9 NOPVT). Out of the 47 OPVT pts 9 were in NYHA class I-II and 38 pts in NYHA class III-IV. All NOPVT pts were in NYHA class I-II. Results: In 40 cases T was completely successful (all NOPVT), partially successful in 12 OPVT cases (in all these patients the valvular gradient decreased after T, and the hemodynamic parameters improved) and failed in 4 cases. 4 pts died (7% mortality) and complications of T included 5 episodes of stroke, 1 intracerebral bleed, 2 major bleedings, 2 peripheral embolic events, 1 transient ischemic event. In comparison 7 patients died out of the 26 patients who underwent surgery (mortality rate 27%).THR size by TEE before T was <0.8 cm2 (mean: 0.43±0.19 cm2) in 21 pts, ³0.8 cm2 (mean: 1.55±0.65 cm2) in 20 pts and couldn’t be measured in 15 pts. Patients with THR size ³0.8 cm2 were in more severe functional class compared to pts with small THR (79% vs. 48%, p=0,04). There was no significant difference in success rate and complications related to thrombus size or NYHA functional class. Out of pts with large THR only 3 class III-IV. pts had complications, but all survived. Conclusions: T can be performed safely irrespective of THR size and severity of heart failure and should be used as first-line therapy in PVT.
FIRST EXPERIENCES WITH (ORAL) IVABARDINE TREATMENT IN DIABETIC PATIENTS SUFFERING FROM CARDIAC AUTONOM NEUROPATHY Keywords: 1 type diabetes mellitus, autonom neuropathy, tachycardia Aim of study: We assessed the cardiovascular effects of oral ivabradine – a selective If current inhibitor – on clinical signs in autonom neuropathy of diabetic origin . Method: Noninvasive parameters of female patients (Nk5, age:38±1.7y, fr:£80/min) without metabolic problems were faced to the same parameters of type 1 diabetic patients without organic CV disease, but suffering from tachycardia induceed by autonom neuropathy of diabetic origin (Ndiab: 5 age:36±2.9y, fr: ³80/min). To prove diabetic neuropathy the wellknown clinical tests were carried out (beat-to-beat, 30:15 ratio, fr. variance analysis of frequency by EKG and Holter monitoring). The haemodinamic effect of Ivabradine was followed by EKG and Holter monitoring, repeated echocardiography carried out at baseline, at starting Ivabradine treatment and at the time of dose modification. Measured and calculated parameters: mean fr. at rest and during the day, changes of those under treatment periods (X/min, %), LV parameters: EDD/ESD(mm), EF(%), dp/dt, systolic and diastolic time intervals: PEP, ET, IVRT, DT (ms), TDI. Statistics: 2T probe. Contraction for voluntarity, sinus rhythm and stabil metabolic state was needed. Results: Decrease in pulse rate was not influenced by metabolic state. The same rate of mean reduction was observed in C and D (C: –15% vs. D: –18% p=ns). In diabetic state the decline of pulse frequency is more significant and shows a linear relation to rest pulse rate. Neither the metabolic effect nor different Ivabradine doses have influence on PEP and ET, but IVRT intervals during If channel inhibition prolong in a dose dependent manner (+14%, p<0.05), resulting in an improvement of LV filling pattern mitrale inflow can be normalised ( p<0.05). In contrast to BB hypotension was not provoked by Ivabradine (n: 2). Conclusion: The If channel inhibitor – Ivabradine can be assessed in diabetic metabolic state as well. This is a new way for diminishing high pulse rate and left ventricular diastolic filling pattern. Without inotropic effect, hypotensive D patients can be treated as well.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B45
Molekuláris kardiológia, genetika/Molecular cardiology, genetics A MYOZIN KÖTÕ C-FEHÉRJE GÉN (MYBPC3) SPLICE-SITE MUTÁCIÓJÁNAK AZONOSÍTÁSA VELESZÜLETETT SÜKETNÉMASÁGGAL TÁRSULT HYPERTROPHIÁS CARDIOMYOPATHIÁBAN Csanády Miklós, Tóth Tímea, Orosz Andrea, Nagy Viktória, Hõgye Márta, Forster Tamás, Sepp Róbert SZTE, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged Háttér: A hypertrophiás cardiomyopathia (HCM) egyes esetekben különbözõ szindrómák (pl. Andersen-Fabry sy, Friedrich sy, Noonan sy.) részjelenségeként jelentkezik. Egy specifikus szindróma, ahol a HCM veleszületett süketnémasággal társult, 1987-ben került leírásra (Csanády és munkatársai, Eur Heart J, 1987). Beteg és módszer: Munkánkban e veleszületett süketnémasággal társult HCM-ben szenvedõ proband és családjának klinikai és genetikai analízisét végeztük el. Az 1981-es elsõ észlelésekor 26 éves proband kivizsgálása során típusos aszimmetrikus septum hypertrophia képében jelentkezõ (max. diastolés septum vastagság: 21 mm), nem obstruktív HCM igazolódott. Akkori családszûrési vizsgálata a proband 3 nagybátyjában is HCM-et igazolt, egyben szintén veleszületett süketséggel. A család 27 éves utánkövetése alatt a proband 3 testvérében is HCM kifejlõdését észleltük az idõk folyamán, egy betegben kifejezett cochleáris halláscsökkenéssel. A genetikai analízis során a béta myozin nehéz lánc gén (MYH7), a troponin T (TNNT2), a troponin I gén (TNNI3), a nem-konvencionális myozin 6 gén (MYO6) és a myozin kötõ C-fehérje gén (MYBPC3) gén analízisét végeztük el. A genetikai analízis a MYBPC3-gén 7-es intron elsõ bázispozíciójában egy G/A tranzíciót igazolt, melyet Eco72I restrikciós endonukleáz fragmens rost hossz polimorfizmussal is verifikálni lehetett. A mutáció feltehetõleg a 273-as pozícióban lévõ arginin után egy új aminosav beépülésével jár (Arg273+1X), majd egy rejtett stop kodon aktiválódásával a transzláció korai terminációjához vezet; a fehérje 8-35 exonok által kódolt része, köztük a foszforilációs hellyel, a titin és myozin-kötõ részekkel, nem kerül átírásra. A mutációt mind a négy HCM fenotípust mutató családtagban (a proband testvérei, illetve édesapja) ki lehetett mutatni, ezen kívül három tünetmentes génhordozót igazoltunk (a proband egy lánytestvére, illetve két érintett testvér leánygyermeke). Az utánkövetés alatt a mutációhordozók között két hirtelen szívhalál történt.
A NO-CGMP-PKG FÜGGÕ JELÁTVITELI ÚT SZEREPE A SZÍVIZOMSEJTEK VÉDELMÉBEN HYPOXIA-REOXIGENIZÁCIÓ SORÁN Görbe Anikó, Giricz Zoltán, Szunyog Andrea, Baxter GF, Csont Tamás, Ferdinandy Péter Kardiovaszkuláris Kutatócsoport és Pharmahungary Csoport, SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet, Szeged Division of Pharmacology, School of Pharmacy, Cardiff Háttér: Az NO egy citoprotektív molekula, amely hatását a cGMP függõ PKG jelátviteli úton fejti ki. Az NO hatásának kifejtése során a szolubilis guanilát-cikláz hem csoportjához kötõdik és aktiválja az enzimet. A B-típusú nátriuretikus peptid (BNP) partikuláris guanilat-cikláz aktiválásával valószínûleg szintén a cGMP függõ PKG jelátviteli úton keresztül hat. Cél: Munkánk célja a cGMP függõ PKG szignalizációs út felderítése volt a citoprotekcióban. Módszerek: Kísérleteinket primer szívizomsejt tenyészeteken végeztük. A csoportokat iszkémiás károsodásnak tettük ki, amelyhez hipoxiás oldatot használtunk, valamint a tenyészeteket 3 óráig 95% N2 and 5% CO2-keverék alatt inkubáltuk. Az elsõ csoport kontrollként szolgált, míg a többieket a következõ anyagokkal kezeltük: (2) cGMP analóg 8-Br-cGMP, (3) 8-Br-cGMP+PKG inhibítor KT5823 (KT), (4) KT, (5) NO-donor SNAP, (6) SNAP+KT, (7) BNP, (8) BNP+KT. Végül 2 órás reoxigenizációt követõen minden csoport sejtjein viabilitás tesztet végeztünk. A szimulált iszkémiás és az azt követõ reoxigenációs kezelés a sejtek 34%-ának pusztulását okozta, amelyet azonban mind a cGMP analóg 8Br-cGMP, mind a BNP (13% p<0,001), valamint a SNAP is (18% p<0,05) szignifikánsan kivédett. A fenti anyagok védõ hatását a PKG inhibitor KT minden esetben gátolta (34%). A következõ kísérletekben a kardiomiociták PKG aktivitását ellenõriztük. Az enzim egyik célmolekulájának, a foszfolambánnak (PLB) a foszforilációs módosulását vizsgáltuk Western-blot segítségével. A következõ csoportokat hoztuk létre: (1) kontroll (2) protein kináz A inhibitor KT5720 (KTA), (3) BNP+KTA, (4) BNP+KTA+KT (5) 8Br-cGMP+KTA, (6) 8Br-cGMP+KTA+KT. A pPLB/PLB arány BNP és 8BrcGMP kezelés hatására szignifikánsan megemelkedett, míg KT hatására mindkét esetben visszatért a kontroll szintjére. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a citoprotekcióban az NO-donor SNAP, a cGMP-analóg 8-Br-cGMP és a BNP egyaránt hatékonynak bizonyult és mindhárom anyag hatását a PKG-inhibitor KT5823 kivédte, így a citoprotektív hatás valószínûleg a cGMP-PKG útvonalon valósul meg. (A munkát a Wellcome Trust támogatta.)
IDENTIFICATION OF A SPLICE-SITE MUTATION OF THE MYOSIN BINDING PROTEIN C GENE (MYBPC3) IN HYPERTROPHIC CARDIOMYOPATHY ASSOCIATED WITH CONGENITAL DEAF-MUTISM Keywords: hypertrophic cardiomyopathy, congenital deaf-mutism, myosin binding protein C gene Background: Hypertrophic cardiomyopathy (HCM) may be present as part of the disease spectrum in syndrome-linked HCM cases (e.g. Andersen-Fabry sy, Friedrich sy, Noonan sy, etc.). A specific syndrome, in which HCM was associated with congenital deaf-mutism, was reported in 1987 (Csanády et al, Eur Heart J, 1987). Patient and method: In the recent study, the proband suffering from HCM and congenital deaf-mutism underwent detailed clinical and genetic analysis. HCM was diagnosed in 1981, at age 26, and was characterised by asymmetric septal hypertrophy (max. diastolic septal thickness: 21 mm) and no left ventricular outflow tract obstruction. Family screening at that time revealed that three of the paternal uncles of the proband also manifested the disease, with congenital deafmutism in one. During the 27-year-long follow up, we noted the development of HCM in three brothers of the proband, with marked cochlear hearing loss in one of them. The genetic analysis included the mutation screening of the beta myosin heavy chain gene (MYH7), the troponin T and I genes (TNNT2, TNNI3), the unconventional myosin 6 gene (MYO6) and the myosin binding protein C gene (MYBPC3). Genetic analysis revealed a G/A transition at the first position of intron 7, which was verified by Eco72I restriction fragment length polymorphism. The mutation presumably leads to addition of an abnormal amino acid after the last normal arginine in position 273 (Arg273+1X) and also activates a cryptic stop codon. The latter supposedly leads to an early translation termination, and the truncation of the distal part of the protein encoded by exons 8-35, including the phosporilation site, the titin- and myosin binding sites. The mutation was present in all the HCM phenotype positive family members (the three affected brothers and the father of the proband). In addition three phenotype negative gene carriers were identified (a sister and two nieces of the proband). During the follow up 2 mutation carrier died, both of sudden cardiac death.
ROLE OF NO-CGMP-PKG SIGNALLING IN THE PROTECTION OF CARDIAC MYOCYTES SUBJECTED TO HYPOXIA/REOXYGENATION Keywords: NO-cGMP-PKG, hypoxia-reoxigenisation, cardiac myocyte Background: Nitric oxide (NO) is a cytoprotective molecule acting via the cGMPprotein kinase G signalling pathway activating the soluble-guanylate-cyclase (GC). The B-type natriuretic peptide (BNP) activates the particular GC and probably acts via the same pathway. The aim of the present study was the exploration of the downstream signalling pathway of cGMP signalling. Methods: Therefore, primary cardiomyocyte cultures prepared from newborn rats were subjected to 3 h hypoxia and 2 h reoxygenation. The following treatments were applied during the protocol: (1) untreated control, (2) cGMP analogue 8BrcGMP, (3) 8Br-cGMP and the protein-kinase-G inhibitor KT5823 (KT), (4) KT, (5) NO donor S-nitrozo-penicillamine (SNAP), (6) SNAP and KT, (7) BNP, (8) BNP+KT. Viability tests were done in all groups with trypane blue staining. After simulated ischemia and reoxygenation, cell death found to be 34%, which was inhibited by 8Br-cGMP (13%, p<0.001), SNAP (18%, p<0.05), or BNP (12%, p<0.001), respectively. The protection was inhibited by KT in each case. PKG activity of cardiomyocytes was tested using detection of phosphorylation of PLB by western blot. The following groups were tested after hypoxia: (1) untreated control (2) protein kinase A inhibitor KT5720 (KTA), (3) BNP+KTA, (4) BNP+KTA+KT (5) 8Br-cGMP+KTA, (6) 8Br-cGMP+KTA+KT. Ratio of pPLB/PLB significantly increased after administration of both BNP and 8BrcGMP, which was abolished by KT. Results: We conclude that increasing cGMP by activation of soluble or particulate gulanylate cyclase exerts cytoprotective effect via a common downstream pathway of PKG signalling in cardiac myocytes. (The study was supported by the Wellcome Trust.)
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B46
Molekuláris kardiológia, genetika/Molecular cardiology, genetics FABRY-BETEGSÉG KOMPLEX KARDIOLÓGIAI VIZSGÁLATA GYERMEKBEN ÉS FELNÕTTBEN Kádár Krisztina, Nagy András, Kollai Márk, Horváth Tamás, Tóth Attila, Constantin Tamás, Fekete György Gottsegen György Kardiológiai Intézet, SE Humán Élettani Intézet, SE ÁOK, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Radiológia Diagnosztika, SE II. sz. Gyermekklinika, Budapest Háttér: A Fabry-betegség (FB) ritka, genetikailag X kromoszómához kötött betegség, kevés adat ismert kardiális manifesztációkról. Célunk: a F-betegekben elkezdett prospektiv morfológiai és funkcionális vizsgálatok elsõ eredményeinek ismertetése. Betegek: 2005. 04. 01.–2007. 11. 30. között 13 genetikailag igazolt FB (9 heterozygota-HtZ), életkor 14–55 év, (4 homozygota-HZ) átlagéletkor 30,5 év. Módszerek: EKG, Echó (morfológia, falvastagságok, regurgitációk megitélése). PD és TDI (TEI index mérés, szisztolés és diasztolés funkció). Szív MRI: bal kamrai izomtömeg, myocardium funkció vizsgálat (late enhancement). Egy éve carotis érfal rugalmassági vizsgálatok is részét képezik protokollunknak. Eredmények: a 4 férfi HZ betegbõl 3-ban, a 9 HtZ hordozóból 6-ban találtunk kardiális manifesztációt. A rövid PR-távolság (1-1), localis endocardiális fibrózis (33) mindkét, a két mitralis regurgitáció a HtZ csoportban volt. A lin EF (0,39±0,8%) és TEI-index (0,27±0,5) értékek norm. tartományban voltak. Két mérsékelt balkamra-hypertrophiát (HZ)-t eltekintve érdekes módon echocardiographiával súlyos izommegvastagodás egyik csoportban sem igazolódott. Az MRI BK-izomtömeg a HZ csoportban magasabb volt (átl. 125 gr/m2±13) vs. HtZ (átl. 105 gr/m2±15). Diasztolés diszfunkció (relaxatios zavar) és egy longitudinális szisztolés funkciózavar igazolódott TDI-val egy-egy HZ betegben. Ritmuszavar (pitvarfibrilláció) egy HZbetegben volt. Ischaemiás szívbetegség egy HtZ-ban igazolódott. Szívelégtelen beteg nem volt. Összefoglalás: FB-ben igen sokféle kardiális manifesztációt találtunk, de súlyos szívizombetegség nem fordult elõ. Morfológiai jelként az echocardiographiával észlelt localis endocardialis fibrosis gyakori tünet mind a HZ, mind a HtZ csoportban, így ennek szûrõvizsgálati értékét is felvetjük. A többféle funkcionális noninvazív módszer eredményeinek értékeléséhez hosszú távú nyomon követés szükséges.
ADENOVÍRUS-MEDIÁLT ENDOTHELIÁLIS NITROGÉN OXID SZINTETÁZ GÉNTRANSZFER MÉRSÉKLI AZ APOPTOSIS ÉS A MYOCARDIUM KÁROSODÁS MÉRTÉKÉT ISZKÉMIA-REPERFÚZIÓBAN Szelíd Zsolt, Pokreisz Péter, Merkely Béla, Janssens Stefan SE, Kardiológiai Központ, Budapest, Katholieke Universiteit Leuven, Belgium Háttér: A nitrogén oxid (NO) számos módon befolyásolja a myocardium iszkémia-repefúziós (I/R) károsodás mértékét. Cél: Vizsgálatunkban cardioszelektív NOS3 géntranszfer hatását és az apoptosis szerepét tanulmányoztuk myocardium I/R sertés modellen. Módszer és eredmények: Perkután coronária vénás injektálással regionális myocardium géntranszfert végeztünk humán NOS3-at kódoló (AdNOS3, 5×10[10] PFU, n=12), vagy transzgén nélküli (AdRR5, 5×10[10] PFU, n=11) adenovírus vektorral. Három nappal késõbb 45 perces perkután középsõ harmadi LAD okklúziót végeztünk, amit 4 órás reperfúzió követett vírus vektor nélküli (kontroll, n=16) és vektorral injektált állatokban. A reperfúzió végére a bal kamrai szisztolés (dP/dt max.) és diasztolés funkció (dP/dt min.) NOS3-transzgén állatokban kevésbé csökkent, mint AdRR5-injektáltakban (2710±105 vs. 1600±84 Hgmm/s és –2740±150 vs. –2010±200 Hgmm/s p<0,05). Az ugyancsak diasztolés funkciót jelzõ izovolumetriás idõkonstans (tau) csak a kontroll és AdRR5-injektált sertésekben növekedett az iszkémiás periódusban. Bal kamrai metszeteken a myocardiális infarktus mérete (rizikó area %) AdNOS3-kezelt állatokban szignifikánsan kisebb volt a kontrollcsoportokéhoz képest. Az AdNOS3-injektált myocardiumban a géntranszfer hatékonyságát real-time PCR és Western Immunoblot segítségével, a fokozott lokális NO termelést pedig DAF 2-DA festéssel igazoltuk. A TUNEL-pozitív apoptotikus sejtek aránya a NOS3-kezelt csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt (4±2%), mint a kontrollcsoportokban (19±3 és 20±4%, p<0,005 mindkettõre). Az anti-apoptotikus Bcl-xL myocardiális génexpressziója pedig NOS3-transzgén állatokban magasabb volt, mint a kontrollcsoportokban (14,9±2,3 vs. 8,1±1,8 és 6,8±1,2 fg mRNS/fg HPRT mRNS, p<0,05). Következtetés: Myocardiális NOS3-géntranszfer csökkenti az I/R károsodás mértékét és mérsékleli a kialakuló BK diszfunkciót sertés modellen. A NOS3 géntranszfert követõ kardioprotekció összefüggésben állhat az apoptosis gátlással.
ASSESSMENT OF CARDIAC MANIFESTATIONS IN FABRY DISEASE IN CHIDREN AND ADULTS Keywords: pediatric cardiology, echocardiography, magnetic resonance imaging Background: Fabry disease (FD) is a rare X-linked lysosomal storage disease. To date, cardiac studies in F pts were done with relatively small pt number. Purpose: prospective cardiac morfological and functional investigations of F pst, between 01. 04. 2005–11. 30. 2007. Study population: 13 pts aged 14-55 yrs with genetically confirmed FD. Heterozygous (HtZ) females –9 , homozygous (HZ) males –4 (mean age 30,5 yrs.). Methods: clinical investigations, ECG, standard M-mode/2D,PD, Color Doppler, TDI (for longitudinal systolic function and diastolic function ) and cardiac MRI (LV study for volumetry, and LV mass measurements). Results: 9 F pts have cardiac involvements , 6 HtZ pts and HZ pts. Short PR segment on ECG (1-1), local endocardial fibrosis on 2DE (3-3) were found in both groups. Global systolic LV functional parameter LV shortening fraction (0.39±8%) and combined sytolic-diastolic function parameter – TEI index (0.27±0.5) were normal in all pts. LV hypertrophy was mild in 2 HZ pts., trivial mitral regurgitation occured in 2 HtZ pts., and ischaemic heart disease in 1 HtZ pt. No pts had heart failure. Diastolic dysfunction, and longitudinal systolic dysfunction on TDI were found in 2 HZpst. LV mass measured by MRI was higher in HZ pts vs HtZ pts (125 gr/m2±13 vs 105 gr/m2±15). Conclusion: Our FD pts showed very different cardiac involvements, but no severe Fabry Cardiomyopathy was found. Most frequent morfological change was the local endocardial fibrosis, which could be an early marker of FD. For functional assessment of combined noninvasive methods long term follow-up is necessary.
ADENOVIRUS-MEDIATED ENDOTHELIAL NITRIC OXIDE SYNTHASE GENE TRANSFER ATTENUATES CARDIAC APOPTOSIS AND MYOCARDIAL INJURY DURING ISCHAEMIA-REPERFUSION Keywords: gene transfer, endothelial nitric oxide synthase, ischaemia-reperfusion Background: Nitric oxide (NO) variably modulates the severity of myocardial ischemia-reperfusion (MI/R) injury. Aim: We investigated the effect of cardioselective NOS3 gene transfer and the role of apoptosis in a porcine model of MI/R injury. Methods and results: Regional myocardial gene transfer was performed using a retrograde coronary venous injection method with human NOS3 (AdNOS3, 5×10[10] PFU, n=12) or control vector (AdRR5, 5×10[10] PFU, n=11). MI/R injury was induced by a 45 min mid-LAD balloon occlusion followed by 4 hours of reperfusion in pigs without (control, n=16) or with prior virus injection. At the end of reperfusion, left ventricular systolic (dP/dt max) and diastolic (dP/dt min) function was better preserved in AdNOS3- than in AdRR5-injected pigs (2710±105 vs. 1600±84 mmHg/s, and –2740±150 vs. –2010±200 mmHg/s respectively, p<0.05, for both). Isovolumetric time constant (tau) was only prolonged in control and in control virus-injected animals. Myocardial infarct size (% area at risk) was smaller in AdNOS3-treated than in control and AdRR5-injected pigs. Myocardial expression of human NOS3 was confirmed using real-time PCR and Western Immunoblot. Enhanced local production of NO was detected by DAF 2-DA. Frequency of TUNEL-positive cardiomyocytes was significantly lower in AdNOS3-treated (4±2%) pigs, than in the control groups (19±3 és 20±4%, p<0.005 for both). Anti-apoptotic Bcl-xL gene expression was greater in AdNOS3treated compared to control and AdRR5-injected animals (14.9±2.3 versus 8.1±1.8 and 6.8±1.2 fg mRNA/fg HPRT mRNA, p<0.05). Conclusions: Myocardial NOS3 gene transfer attenuates MI/R injury and left ventricular dysfunction in pigs. Cardioprotection following NOS3 gene transfer may be related to attenuated apoptosis.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B47
Molekuláris kardiológia, genetika/Molecular cardiology, genetics IK1 IONCSATORNA GÉNEK ÉS FEHÉRJÉK EXPRESSZIÓS VÁLTOZÁSA DILATATÍV KARDIOMIOPÁTIÁBAN Szûts Viktória, Baczkó István, Bódi Z., Csincsik L., Nazamin Houshmand, Ménesi D., Kelemen Zs., Puskás G. László, Varga-O. Z., Virág László, Jost Norbert, Papp J. Gyula, Varró András Szegedi Tudományegyetem ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szegedi Funkcionális Genomikai Labor, MTA SZBK, Szeged MTA Keringés-farmakológiai Kutatócsoport Háttér: A kifelé egyenirányító kálium ionáramok (IK1) meghatározzák a szívizom nyugalmi membránpotenciálját és a repolarizáció utolsó fázisát. Ezeknek az ioncsatornáknak a molekuláris háttere még nem teljesen tisztázott. Habár a szerkezetük különbözõ, ismeretes, hogy a Kir2.x pórusalkotó a-alegységek valamint a TWIK és TASK két-pórusú a-alegységek együttesen alakítják ki az IK1 ionáramot. Cél és módszer: Megvizsgáltuk, hogy a Kir2.x, TWIK1 és TASK1-csatornafehérjék hozzájárulnak-e az IK1 ionáram létrehozásához és tanulmányoztuk lehetséges hozzájárulásukat az elektrofiziológiai remodellinghez dilatatív kardiomiopátiás beteg szívben. Vizsgálatokat végeztünk real-time qPCR módszerrel és Western blot technikával 12 dilatatív kardiomiopátiás beteg bal kamrai és 12 egészséges bal kamrai szívszöveti mintákból. Eredmények: Méréseink azt mutatják, hogy a Kir2.1 mRNA és protein mennyisége nõ (151,6 ±17,2%), míg a TWIK1 mRNA és protein denzitása lecsökken (35,4±17,4%) dilatatív kardiomiopátiás beteg szívben az egészségesekhez képest. A TASK1 és Kir2.2 mRNA és fehérje mennyisége kevésbé változott. Következtetés: A jelenleg közölt tanulmány eredményei azt mutatják, hogy mind a Kir2.x mind a TWIK1 ioncsatornák jelentõs szerepet játszanak az IK1 ionáram kialakításában és feltehetõen különbözõképpen változnak betegségekben, mint például dilatatív kardiomiopátiában. Ennek fontos patofiziológiai és terápiás vonatkozásai lehetnek a jövõben. Ez a munka az OTKA NI-61902 és az EU FP6grant (LSHM-CT-2005-018833, EUGeneHeart) pályázatok támogatásával készült.
A MYOZIN KÖTÕ C-FEHÉRJE GÉN (MYBPC3) MUTÁCIÓANALÍZISE HYPERTROPHIÁS CARDIOMYOPATHIÁBAN Tóth Tímea, Orosz Andrea, Nagy Viktória, Hõgye Márta, Csanády Miklós, Forster Tamás, Sepp Róbert Szegedi Tudományegyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szegedi Tudományegyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged Háttér: A hypertrophiás cardiomyopathia (HCM) a szívizomzat primer betegsége, amely elsõsorban a sarcomert kódoló génmutációk következtében alakul ki. A HCM-ben az egyik leggyakrabban érintett kóroki gén a myozin kötõ C-fehérje gén (MYBPC3). Beteg és módszer: Munkánkban 15 HCM-ben szenvedõ probandban (10 férfi, 5 nõ, átlagéletkor: 52±12 év, maximális bal kamra fal vastagság: 20±7 mm, >30 Hgmm bal kamra kifolyótraktus obstrukció 6 betegben) végeztük el a myozin kötõ C-fehérje gén (MYBPC3) analízisét. A gén kódoló 35 exonját polimeráz láncreakcióval amplifikáltuk, a mutációanalízis single strand conformation polimorphism (SSCP) vagy denaturing high performance liquid chromatography (DHPLC) metodikával történt. Az eltérõ mobilitást mutató amplikonokat megszekvenáltuk. Eredmények: A 15 betegben 3 kóroki MYBPC3 mutációt azonosítottunk. A három mutáció közül egy a 33-as exonban észlelt pontmutáció (CAG1226TAG, Gln1226Stop), egy a 7-es exon és intron határán talált splice site mutáció (int7DSG+1A, Arg273+1X), valamint egy a 25-ös exonban azonosított 2 bázispárból álló mikrodeléció (delCT2893-2894, Ala953+14X). Mindhárom mutáció stop kodon aktiváción keresztül feltehetõen korai transzlációs terminációhoz vezet, a normálisnál rövidebb, csonkolt fehérjék átíródásával. Az érintett 3 család 18 analizált családtagja közül 10 mutációhordozót észleltünk, amelyek közül 5 (50%) klinikailag nem volt érintett. Az utánkövetés alatt négy mutációhordozó halt meg, kettõ hirtelen szívhalállal, egy stroke következtében, egy pedig HCM-tõl független ok miatt. Összefoglalás: Eredményeink, korábbi vizsgálatainkkal együtt arra utalnak, hogy a MYBPC3-gén az egyik leggyakrabban érintett gén magyar HCM-es betegekben.
EXPRESSION ALTERATIONS OF ION CHANNELS FOR IK1 CURRENT IN DILATED CARDIOMYOPATHY OF HUMAN HEART Keywords: K-ion channel, IK1, Kir2.x, TWIK, TASK Background: The inward rectifier potassium current (IK1) determines the resting membrane potential and contributes to the final repolarization in cardiac muscle but its molecular biological background is still uncertain. Although they are structurally very different, it is thought that both Kir2.x are pore-forming asubunit genes and TWIK and TASK two-pore forming a-subunit genes may underline the structural base of IK1. Methods: Therefore we examined the contribution of Kir2.x, TWIK1 and TASK1 to IK1 and its possible contribution to electrophyosiological remodelling during dilated cardiomyopathy in human ventricular muscle. We have quantified the pore forming a- and auxiliary b-subunit-coding mRNAs of IK1 channels by real-time qPCR and immunoblot methods in heart tissue samples. Cardiac left ventricular tissue samples were obtained from 12 hearts of patients with dilated cardiomyopathy and from 12 undiseased donors. Results: We observed that Kir2.1 mRNA and the corresponding protein densities were upregulated (151.6 ±17.2%) while the TWIK1 mRNA and protein densities were down-regulated (35.4±17.4%) in dilated cardiomyopathy compared to undiseased control hearts. The mRNA and protein densities of TASK1 and Kir2.2 were not altered. Conclusion: The results of the present study suggest that both Kir2.x and TWIK1 channels contribute to IK1 and they can be differently altered in diseased states such as dilated cardiomyopathy. This latter may have important pathophysiological and possible therapeutical implications in the future. This work was supported by grants from OTKA NI-61902 and EU FP6grant LSHM-CT-2005-018833, EUGeneHeart
MUTATION ANALYSIS OF THE MYOSIN BINDING PROTEIN C GENE (MYBPC3) IN HYPERTROPHIC CARDIOMYOPATHY Keywords: hypertrophic cardiomyopathy, myosin binding protein C gene Background: Hypertrophic cardiomyopathy (HCM) is a primary disease of the myocardium due to mutations in genes encoding for mainly sarcomeric proteins. One of the most frequently affected disease gene in HCM is the myosin binding protein C gene (MYBPC3.) Patients and methods: We analysed 15 HCM probands (10 males, 5 females, average age: 52±12 yrs, maximal diastolic left ventricular wall thickness: 20±7 mm, >30 Hgmm left ventricular outflow tract gradient in 6 pts) for mutations in the myosin binding protein C gene. The coding 35 exons of the gene were amplified using the polymerase chain reaction, mutation analysis were done using single strand conformation polimorphism (SSCP) or denaturing high performance liquid chromatography (DHPLC). Amplicons with altered migration patterns were direct sequenced. Results: Three disease causing MYBPC3 mutations were identified in the 15 HCM patients. The three mutations comprised a missense point mutation in exon 33 (CAG1226TAG, Gln1226Stop), a splice site mutation at the border of exon 7 and intron 7 (int7DSG+1A, Arg273+1X), and 2 basepair microdeletion in exon 25 (delCT2893-2894, Ala953+14X). All three mutations are predicted to lead to early termination of translation, and the formation of truncated proteins. Among 18 family members of the 3 families we identified 10 mutation carriers. Five of the mutation carriers (50%) did not manifest the disease. During follow up, 4 mutation carriers died, two of sudden cardiac death, one of stroke and one of HCM unrelated reasons. Summary: In the light of our previous results these findings indicate that MYBPC3 gene is one of the most frequently affected disease gene in Hungarian HCM patients.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B48
Poszterek/Poster section ANTIPSZICHOTIKUMOK ÉS GYÓGYSZERKOMBINÁCIÓK HATÁSA A QT IDÕRE Andrássy Gábor, Seregi Krisztina, Márton István, Trummer Zsófia, Ferencz Gyöngyvér, Tahy Ádám, Rihmer Zoltán, Nagy Zoltán, Varró András Szt. Ferenc Kórház, Budapest OPNI, Budapest Pécsi Tudományegyetem, Pécs Szegedi Tudományegyetem, Szeged Bevezetés: Az antipsychotikumok (APS) közül a régebbi szerek (típusos) QTc megnyújtó és torsadogén potenciálja nagyobb, mint az újabb (atípusos) szereké, de a pszichiátriai gyógyszerkombinációk és dózisok manapság is aritmiás rizikót jelentenek. Vizsgálatunkban az APS-kezelés és kombinációk hatását tanulmányoztuk a QTc idõre. Módszer: Hospitalizált pszichiátriai betegeket vizsgáltunk. Felvételkor és elbocsátáskor 12-elvezetéses EKG-t készítettünk, meghatároztuk a káliumszintet valamint feljegyeztük a gyógyszerelést. Két csoportot képeztünk, az aktív csoportban a terápia APS-sel bõvült, a kontrollcsoportban a kezelés nem változott. A QTc idõket az EKG-készülék algoritmusa számította. A QTc idõt, ha férfiakban 430-450 ms, illetve nõkben 450-470 ms között volt, akkor határértékként, ha férfiakban 450 ms, illetve nõkben 470 ms fölött volt, akkor megnyúltként definiáltuk. Eredmények: A 80 egymás után beválasztott beteg közül 70 adatai voltak értékelhetõk (33 férfi, 37 nõ, 46±13 év). A káliumszintek között nem volt szignifikáns különbség. A vizsgáltak átlagban 2,15±1,1 féle gyógyszert, ezen belül min. 1 max. 4 APS-t szedtek. Típusos APS-t 18 beteg szedett. Az átlagos QTc férfiakban 416±26 ms, nõkben 430±22 ms volt. Határérték QTc-t 12 férfiben és 3 nõben, megnyúlt QTc-t 5 férfiben és 3 nõben találtunk. A megnyúlt QTc 4 esetben típusos APS-t, 4 esetben risperidont, 1 esetben mindkettõt tartalmazó kombináció mellett jelentkezett. Az aktív csoportban, a gyógyszerkombinációk APS-sel való bõvítése szignifikánsan magasabb szívfrekvenciát (71±16 vs. 78±15 /perc, p=0,0047) és hosszabb QTc-t (417±28 vs. 424±24 ms, p=0,0476) eredményezett. A kontrollcsoportban a frekvencia és a QTc nem változott szignifikánsan (78±12 vs. 81±14/perc és 435±21 vs. 427±27 ms). Következtetések: A pszichiátriai gyógyszerkombinációk esetében a QTc-idõ megnyúlásának a valószínûsége a jelenlegi gyakorlatban is magas, és erre atípusos APS alkalmazásakor is figyelni kell.
THE EFFECT OF ANTIPSYCHOTICS AND DRUG-COMBINATIONS ON THE QT INTERVAL Keywords: QT interval, ECG, antipsychotics Introduction: Former (typical) antipsychotics (APS) has higher QT prolonging and torsadogenic potency than newer (atypical) compounds, however psychiatric drugcombinations and dosages still represent arrhythmic risk. In the present study we examined the effect of APS therapy and drug-combinations on the QT interval. Methods: Psychiatric in-patients were studied. Twelve-lead ECGs were prepared, potassium levels were measured and drug-therapy was recorded upon admittance and at discharge. Subjects were classified as group – active – if APS was added to therapy, in the – control – therapy remained unchanged. QTc was computed by the algorithm of the electrocardiograph. QTc was defined as borderline in the range of 430-450 ms in men and 450-470 ms in women, QTc was defined as prolonged if exceeded 450 ms in men and 470 ms in women. Results: From the 80 consecutively enrolled subjects 70 were suitable for analysis (33 men, 37 women, 46±13 yrs). Potassium levels were not different. By average, patients were taking 2.15±1.1 different drugs, including minimum 1 and maximum 4 various APS. 18 patients were taking typical APS. Mean QTc was 416±26 ms in men and 430±22 ms in women. Borderline QTc was found in 12 men and in 3 women, prolonged QTc was measured in 5 men and 3 women. Prolonged QTc was associated with drug-combinations containing typical APS in 4 cases, containing risperidon in 4cases, and containing both in 1 case. In group „active” adding further APS to the drug protocol resulted a significant increase in heart rate (71±16 vs. 78±15 bpm, p=0.0047) and QTc duration (417±28 vs. 424±24 ms, p=0.0476). In the control group neither heart rate nor QTc changed significantly (78±12 vs. 81±14 bpm and 435±21 vs. 427±27 ms, respectively). Conclusion: In current practice, the possibility of QTc prolongation induced by psychiatric drug-combinations remains high that must not be ignored even when atypical APS is administered.
CUKORBETEG ÉS NEM-CUKORBETEG HYPERTONIÁSOKBAN VÉGZETT ÉRSTATUSVIZSGÁLAT A FINOMETER ESZKÖZ SEGÍTSÉGÉVEL
INVESTIGATION OF PARAMETERS OF BLOOD VESSELS WITH THE FINOMETER DEVICE IN DIABETIC AND NON-DIABETIC HYPERTENSIVES
Bajcsi Dóra, Légrády Péter, Farkas Réka, Fejes Imola, Frank Enikõ, Ábrahám György Szegedi Tudományegyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Szeged
Keywords: parameters of blood vessels, Finometer, diabetic and non-diabetic hypertensives, total systemic peripheral resistance, ascending aorta characteristic impedance, total arterial compliance, cardiovision, arterial stiffness index, cardiac autonomic neuropathy Background: We investigated the different parameters being characteristic to blood vessels in diabetic and non-diabetic treated hypertensives. Mean±SEM are reported. Patients and methods: Sixteen non-diabetic (HT, age: 53.44±1.96 yr, duration of HT: 5.75±1.15 yr), 12 T2DM (DMHT, age: 54.5±1.33 yr, duration of HT: 12.75±2.5 yr, duration of DM: 7.69±1.77 yr) treated hypertensives and 10 normotensive, normoglycaemic healthy control people (C, age: 49.7±2.22 yr) were investigated. We calculated the total systemic peripheral resistance (TPR), the ascending aorta characteristic impedance (Zao) and the total arterial compliance (Cwk) at the current diastolic pressure with the non-invasive Finometer (FMS, Arnhem, Netherlands) device in resting supine position and after standing up. Further we calculated in supine position the arterial stiffness index (ASI) with the Cardiovision device. Cardiac autonomic neuropathy (CAN) was assessed by means of the five standard CV reflex tests. The group HT and DMHT did not differ significantly form group C by treated blood pressure values. Results: All the patients group were CAN positive (CAN: C: 0.8±0.29, HT: 3.94±0.47, DMHT: 4.25±0.66). After standing up the TPR and the Zao values increased in all groups. In group DMHT the change of the TPR was the lowest and the change of the Zao was the biggest. Both in supine position and after standing up the the TPR was the highest in group HT and the lowest in group C. The Zao in both position also in group HT was the highest. Similarly the ASI too. Conclusion: After standing up the Cwk decreased in all groups, and in both position it was the lowest in group HT and the highest in group C. The arterial stiffness is more expressed in diabetic hypertensives than in hypertension alone. By our results the condition of blood vessels can be characterized numerically quite well with the Finometer device, and the differences originated form the dissent pathomechanisms of the diabetic and the primary hypertension also can be observed clearly.
Háttér: Cukorbeteg és nem-cukorbeteg hypertoniások körében vizsgáltuk a különbözõ érstatust jellemzõ paramétereket. Az adatokat átlag±SE formában adtuk meg. Betegek és módszer: Tizenhat nem-cukorbeteg (HT, kor: 53,44±1,96 év, HT tartam: 5,75±1,15 év), 12 fõ 2-es típusú cukorbeteg (DMHT, kor: 54,5±1,33 év, HT tartam: 12,75±2,5 év, DM tartam: 7,69±1,77 év) kezelt hypertoniást és 10 normotensiv anyagcsere-egészséges személyt (K, kor: 49,7±2,22 év) vontunk be. A Finometer készülékkel a teljes perifériás ellenállást (TPR), a diastolés nyomáson az aorta ascendens impedanciáját (Zao) és a teljes artériás compliance-t (Cwk) határoztuk meg nyugalomban és felállást követõen. Továbbá nyugalomban a Cardiovision készülékkel meghatároztuk az artériás merevségi indexet (ASI) is. A cardialis autonóm neuropathiát (CAN) az öt standard reflexteszt segítségével számolt, 0-10 közötti score megadásával jellemeztük. Eredmények: A két HT csoport a kezelt vérnyomásértékek tekintetében nem különbözött statisztikailag a K csoporttól. A kontrollhoz képest mindkét HT-csoport CAN pozitív volt (CAN: K: 0,8±0,29, HT: 3,94±0,47, DMHT: 4,25±0,66). Mind a TPR, mind a Zao felállást követõen mindhárom csoportban növekedett, a DM csoportban a TPR a legkisebb, a Zao pedig a legnagyobb mértékben. A TPR mind nyugalomban, mind pedig felállást követõen a HT csoportban volt a legmagasabb, a K csoportban a legalacsonyabb. A Zao mind nyugalomban, mind pedig felállást követõen szintén a HT csoportban volt emelkedettebb. Hasonlóan az ASI is a HT csoportban volt a legmagasabb. Következtetések: A Cwk felállást követõen mindhárom csoportban csökkent, és mind nyugalomban, mind pedig felállást követõen a legalacsonyabb a HT, a legmagasabb a K csoportban volt. A cukorbetegséggel társuló hypertoniában kifejezettebb az érfalmerevség, mint csak hypertonia esetén. Eredményeink azt mutatják, hogy a Finometer készülékkel számszerûen jól jellemezhetõ a perifériás érstatus, és szembetûenõen megmutatkoznak a diabeteses hypertonia és a primer hypertonia eltérõ mechanizmusából adódó különbözõségek is.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B49
Poszterek/Poster section ÖSSZEFÜGGÉSEK A 3D ECHOKARDIOGRAFIÁVAL FELMÉRT BAL KAMRA GEOMETRIA, MIOKARDIUM ÉLETKÉPESSÉG ÉS REMODELLACIÓ KÖZÖTT DILATATIV CARDIOMYOPATHIABAN Benedek Theodora, Baricz Emõke, Sarbu Alexandru, Struczuy Melinda, Madaras Szilárd, Chitu Monica, Benedek Imre Marosvásárhelyi Kardiológia Klinika, Marosvásárhely
CORELATIONS BETWEEN COMPUTERIZED 3D ECHOCARDIOGRAPHIC EVALUATION OF THE VENTRICULAR GEOMETRY, MYOCARDIAL VIABILITY AND SYNCRONISM AND THE DEVELOPMENT OF REMODELLING IN DILATED CARDIOMYOPATHY
Bevezetés: A 3D echokardiográfiás vizsgálat hasznos és megbízható módszernek bizonyulhat PET illetve SPECT hiányában az elhalt illetve hibernáló miokardium értékelésére, ezen szegmentumok életképességérõl és kontraktilitásáról szolgáltat megfelelõ adatokat. A módszer kódolt grafikus térképek segítségével különbözõ patológiás szívizomterületek globális, szegmentáris és deszinkronizációs szerkezetérõl nyújt adatokat. Anyag és módszer: Dolgozatunkba 22 dilatativ cardiomyopathiában szenvedõ beteget tanulmányoztunk. I. csoport: 17 infarktuson átesett, PTCA-val revaszkularizált beteg, melyek közül 4 esetben õssejtbeültetést végeztünk. II. csoport: 5 idiopathias dilatatív cardiomyopáthiában szenvedõ beteg. Az I. csoportba tartozó betegek esetén, infarktus után azonnal és 3 hónappal a revaszkularizációt illetve az õssejtbeültetést követõen a 3D echokardiográfia segítségével a szívkamra elváltozásait, valamint a kamrastruktúra rekonstrukcióját tanulmányoztuk. Ugyanezt a vizsgálatot a II. csoport betegeinél is elvégeztük. Az I. csoport 6 betegénél Dobutrex-stressztesztet is végeztünk. A vizsgálatokat Philips Sonos 7500 (soft Alab) készülékkel végeztük. Eredmények: Ezen módszer segítségével minden esetben sikerült a kamraüreget rekonstruálni, valamint a kamra deszinkronizációt igazolni. Az I. csoport betegeinél a 3 hónapos utánkövetés alkalmával a globális, szegmentáris kontraktilitás jelentõs javulását észleltük (28%). Ugyanakkor az összehúzódás késésének foka is 34%-kal csökkent (p=0,02). Az intracoronariás õssejtimplantáció után a remodeling fokának csökkenését figyeltük meg. A II. Csoport esetében is jól értékelhetõ strukturális, szegmentáris és deszinkronizációs zavart állapítottunk meg. A globális kinetika a bevezetett kezelés után 15%-kal javult. Következtetések: Figyelembe véve, hogy Romániában a miokardium szcintigráfia kevésbé hozzáférhetõ és PET nem létezik, klinikánkon a 3D echokardiográfia, mint alternativ módszer, igen hasznos adatokat szolgáltatott a miokardium életképesség felmérését, a kamrastruktúra elemzését illetõen, posztinfarktusos és idiopathiás dilatatív cardiomyopathiás betegeknél.
Keywords: 3D echocardiography, dilated cardiomyopathy, left ventricular reconstruction Introduction: Computerized 3D echocardiography can be an objective method of kinetics’ and viability evaluation, when SPECT and PET are not available; this technique can identify the hibernated areas of myocardium (based on polar maps and colored coded diagrams), simultaneously with complex 3D analysis of synchronism between different ventricular segments and of ventricular remodeling (based on a live 3D colored codified display). Materials and methods: The study was performed in 22 patients with DCM: 17 patients with postinfarction DCM, 5 patients with idiopathic DCM, hospitalized in Clinic of Cardiology from Tirgu-Mures. Computerized 3D echocardiography analysis of ventricular contractility has been performed to all patients (for patients in group I repeated in the 3 moths follow-up) – soft ALab Philips Sonos 7.500, analysis of synchronicity and cardiac remodeling. For 6 patents in group I has been performed stress test echocardiography (Dobutrex). Results: Based on computerized 3D echography analysis of ventricular cavity, has been performed the computerized 3D reconstruction of ventricular architecture and contractility, following the example of a spatial left ventricle; this identifies ventricular segments and shows the asynchronic or remodelled segment. In group I there has been demonstrated an improvement of segmentar contractility with 28%, decrease of delayed ventricular contractility in the infracted segment with 34% after a repermeabilisation procedure (p=0.02) and improvement of cardiac remodeling after stem cell transplantation (4 cases). IN group II patients have been distinguished remodeling of ventricular apex in all cases, contractility dissynchronism in 2 cases and improvement of global contractility with 15% after treatment. Conclusions: Provided that in Romania there is little possibility to perform myocardial scintigraphy and no possibility for PET, the present project succeeded in identification of some alternative techniques to evaluate the myocardial viability and the ventricular architecture in DCM patients - live computerized 3D echocardiography of ventricular shape, of segmentary contractility ad of synchronicity between infracted area and the neighbor myocardium.
KORONÁRIA EMBOLIZÁCIÓ
CORONARY EMBOLISATION
Bõhm Tamás, Szõke Sándor, Piróth Zsolt, Fontos Géza, Andréka Péter Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Bevezetés: Az akut koronaria sy. kialakulásának leggyakoribb oka a koronariák arterioszklerotikus megbetegedése és következményes lumen szûkülete, elzáródása. Akut koronaria sy. hátterében ritkább esetben koronária embolizáció is állhat, s vizsgálatunkban ezen betegek kiszûrésének diagnosztikus szempontjait, illetve terápiás konzekvenciáit tárgyaljuk. Eredmények: Intézetünk ITO-ján 2007-ben 640 akut koronária sy.-ás beteget kezeltünk, s csaknem mindegyiküknél történt koronarográfiás vizsgálat, amelynek során 4 esetben észleltünk legalább 2 disztális koronária ágat érintõ elzáródást az egyébként teljesen ép koronária anatómia mellett. Egyik beteg anamnézisében sem volt ismert ischaemias szívbetegség és trombózis. Transesofagealis echokardiografiás (TE) vizsgálat történt mind a 4 betegnél, amelynek során 1 esetben bal pitvari fülcse trombust, 1 esetben bal kamrai trombust, 1 esetben aorta ascendens fali trombust, míg az utolsó esetben a foramen ovaleban ülõ lovagló trombust diagnostizáltunk. EKG vizsgálattal 2 esetben össze nem tartozó elvezetésekben létrejött ST-elevaciot detektáltunk (bal fõtörzs szûkület és perikarditisz kizárható volt). Echokardiográfiás vizsgálat során 2 esetben észleltünk egyetlen koronária elzáródással nehezen magyarázható falmozgászavart. Szívsebészeti mûtét egy betegnél történt, akinek a foramen ovale-ban ülõ lovagló trombusa lett eltávolítva. Az aorta gyök trombosis az antikoaguláns kezelés mellett szanálódott, így ezen betegnél nem történt mûtét. Konkluzió: Amennyiben a koronarográfia coronaria embolizációra gyanus képet mutat, TE vizsgálattal az embóliaforrást mindig keresni kell. Az EKG és TTE vizsgálatok segíthetnek a koronária embolizáció diagnozisában. Magas rizikóval járó embóliaforrások mûtéti eltávolítása mindig mérlegelendõ. A betegek hosszú távú antikoaguláns kezelése és a véralvadási zavarok szûrése szükséges.
Keywords: acut coronary sy., coronary embolisation, TE Introduction: The most common cause of the acute coronary sy. is atherosclerotic disease of the coronary arteries leading to subsequent lumen narrowing or occlusion. Rarely coronary embolisation leads to acute coronary sy. and our investigation focused on this population’s diagnostic work up and therapy. Results: In the Intensive Care Unit of our Institue 640 patients were treated with acute coronary sy. in 2007 and in almost all of them coronary angiography was performed. Coronary angiography in 4 cases showed at least two distal coronary branch occlusions but otherwise normal coronay anatomy. In the previous history of these patients there was no ischaemic heart disease and thrombosis. Transoesophageal echocardiography (TE) was performed in all of the 4 patients. In one case left atrial appendage thrombosis, in one case left ventriculal thrombosis, in one case thrombosis of the ascendig aorta and in the last case riding thrombus of the patent foramen ovale (PFO) was diagnosed. Electrocardiography (ECG) in 2 cases showed ST-elevation in no concordant leads (left main coronary disease and pericarditis were excluded). Transthoracic echocardiography (TTE) in two cases showed wall motion abnormality which could hardly be explained with only one coronary occlusion. The patient ,who had riding thrombus of the PFO was operated on. The patient who had a thrombus of the ascendig aorta was not operated on because the thrombus disappeared on anticoagulant therapy. Conclusion: When coronary angiography gives suspicion of coronary embolisation, TE is always recommended to search for the source of embolisation. ECG and TTE might help in the diagnosis of coronary embolisation. Surgical extraction of high risk sources of embolisation should be considered. Long term anticoagulant therapy and screening for the coagulation abnormalites are recommended.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B50
Poszterek/Poster section FOLYAMATOS CARDIAC OUTPUT MONITOROZÁS VEZÉRELTE BAL KAMRAI ELEKTRÓD POZÍCIONÁLÁS Czuczor Szabolcs, Melczer László, Kiss Rudolf, Vorobcsuk András, Harsányi Krisztián, Gyõrimolnár Iván, Papp Lajos PTE ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs Háttér: A szívelégtelenség kezelésének egyik lehetõsége az optimalizált gyógyszeres terápia melletti elektromechanikus reszinkronizációt biztosító három üregi pacemaker implantációja (CRTP, RTD) izsgálatunk célja a kívánt bal kamrai elektród pozícionálását követõen feltárni az atrio-biventrikuláris ingerlés okozta elektro-mechanikus reszinkrozácó által létrehozott azonnali hemodinamikai hatást egy minimal invazív módszer segítségével. Betegek, módszer: 7 beteget vizsgáltunk (1 nõ, 6 férfi, átlagéletkoruk 66±7,7 év). A betegek mindegyike csökkent balkamra-funkcióval (EF=32±5%), szinusz vezérléssel, bal Tawara-szár blokkal és intraventrikularis dyssinchroniával rendelkezett. Artéria radialis kanülhöz csatlakoztatott – flotrac – érzékelõn keresztül a Vigileo-monitor folyamatos percvolumen (CI) és verõvolumen (SVI) detektálására alkalmas. Folyamatos szisztémás vascularis rezisztencia (SVR) és vénás oximetria két esetben szintén detektálásra került. Az elektródok poziconálását követõen az azonnali hemodinamikai változásokat mértük biventrikuláris (BIV), jobb kamrai (JK), bal kamrai (BK) ingerlés és saját ritmus mellett. A statisztikai feldogozást páros t-próbával végeztük. Eredmények: A CI és az SVI szignifikánsan magasabb értékeket mutatott BIV ingerlés mellett mint JK ingerléssel (CI: p<0,01 SVI: p<0,02), valamint BK ingerlés mellett (CI: p<0,03, SVI: p<0,05). A különbségek ugyan csak magasan szignifikánsak voltak a saját ritmushoz képest (CI: p<0,00001, SVI: p<0,0005). BIV-ingerlés mellett SVR-csökkenés és kevert vénás szaturáció emelkedés volt mérhetõ. Összefoglalás: A Vigileo-monitor, mint egy minimal invazív módszer egy egyszerû, megbízható módszer a betegek haemodinamikai monitorozására a mûtét során. A módszer segít a megfelelõ bal kamrai elektród pozíció meghatározásában, így lehetõséget biztosít a non-responder betegek arányának csökkentésére azáltal, hogy az azonnali haemodinamikai állapot változások prompt detektálhatók. A mûtét alatti haemodinamikai monitorozás egy új standard lehet a CRTP és CRTD készülékek implantálásában és a készülékek beállításában
A POSZTINFARKTUSOS MECHANIKAI SZÖVÕDMÉNYEK Csapó Kálmán, Ondrejkó Zsolt, Nagy Gábor, Koós István, Szokol Miklós, Varga István, Kalo Emil, Édes István DEOEC, Kardológiai Intézet, Debrecen BAZ Megyei Kórház I. Bel-Kardiológia, Miskolc Háttér: Az ST-elevációs infarktusban szenvedõ betegek túlélési esélye. az infarktusért felelõs ér véráramlásának minél korábbi megfelelõ helyreállításával javulhat. A vizsgálat célja, hogy megállapítsuk a mechanikai szövõdmények elõfordulását különbözõ reperfúziós kezeléseket követõen. Módszer: 1994 és 1996 között 1300 akut infarktusban szenvedõ beteg részesült thrombolytikus vagy konzervatív terápiában.(A-csoport), ekkor a mechanikus reperfúziót csak elvétve a cardiogén shock illetve az igen kiterjedt mellsõfali infarktusban alkalmaztuk. Az elmúlt tíz év során a primér perkután coronaria intervenció (PCI) tért hódított és javasolt eljárássá vált. 2005 és 2007 között 668 beteg részesült kórházunkban mechanikus reperfúzióban és a thrombolysis alkalmazására pedig az esetek 7,8%-ban került sor. A két kezelési mód összehasonlítása a klinikai és az angiográfiás jellemzõkön alapult. Eredmények: Az A csoportban 26 (2%) mechanikai szövõdményt (12 kamrai septum defektus, 12 papilláris izom ruptúra, 2 szabadfali ruptura) észleltünk és a mechanikus reperfuzióban részesültek között 1 kamrai septum ruptúra és 1 papilláris izom ruptúra alakult ki (p=0,0026). A mechanikai szövõdmények kialakulási ideje az A csoportban 13,2 nap (2 óra és 40 nap), míg a B csoportban 4 nap (2-6 nap). Az infarktusért felelõs erek elzáródását láttuk a B csoportban, míg az A csoportban az esetek 83%-ban fordult elõ. Érdemi kollaterális keringést csak a thrombolysisben és konzervatív kezelésben részsültek 45,7%-ban találtunk. Következtetés: A posztinfarktusos mechanikai szövõdmények napjainkban is jelentõs kihívást jelentenek. A konnzervativ terápia és a különösen a késõn alkalmazott thrombolysis esetén e súlyos kórképek gyakrabban kialakulhatnak Az idõben (12 órán belüli) történõ perkután coronaria intervencióval csökkenthetõ a nekrosis mértéke és e komplikációk kialakulása.
LEFT VENTRICULAR LEAD POSITIONING GUIDED BY A CONTINUOUS CARDIAC OUTPUT MONITOR Keywords: pacemaker therapy, resincronisation, monitor Background: The optimal drug therapy and the implanted three-chamber pacemaker to restore the electro-mechanical synchronisation of both ventricle (CRT) is the major chance for the treatment of heart failure. The aim of our study is to check the hemodynamic effect of desired left ventricular position during CRT implantation by a minimal invasive method. Patients and methods: 7 patients (1 female, 6 male, mean age 66±7.7 year) were examined. All of patients had decreased left ventricular function ((EF=32±5%), intra-ventricular dissynchrony and sinus rhythm with left bundle branch block on the ECG. A flotrac sensor was attached to the arterial catheter so that continuous cardiac output, stroke volume, stroke volume variation could be measured and displayed on the Vigileo monitor. Continuous systemic vascular resistance (SVR) and venous oximetry is also calculated and recorded in two patients. After positioning of all leads the immediate change of above mentioned hemodynamic parameters were measured during AV synchronous biventricular, right ventricular (RV), left ventricular (LV) stimulation and the intrinsic rhythm of patients. Basic rate was 80 bpm, the AV-delay was 150 ms. Paired „t-test was used for the statistical analysis. Results: CI and SVI measured in AV synchronous biventricular pacing were significantly higher compared with AV synchronous RV stimulation (CI: p<0.01 SVI: p<0.02), AV synchronous LV stimulation (CI: p<0.03, SVI: p<0.05) and the intrinsic rhythm (CI: p<0.00001, SVI: p<0.0005). Decrease in SVR and increase in mixed venous oxygen saturation were observed in temporary BIV stimulation. Summary: This minimal invasive method is a simple way of safe monitoring of patients during the implantation procedure, give chance to decrease the number of non-responders estimating the immediate improvement in hemodynamic state and helps in the proper left ventricular lead positioning. It may be a new standard of optimal setting of CRTP and CRTD equipments.
MECHANICAL COMPLICATIONS FOLLOWING ACUTE MYOCARDIAL INFARCTION Keywords: myocardial infarctus, PCI Background: Early administration of reperfusion therapy improves survival in patients with ST-elevation myocardial infarction (STEMI) by reestabilishing coronary blood flow within the occluded infarct-related artery. The aim of this study was to evaluate the mechanical complications of different reperfusion strategies in consecutive STEMI patients. Method: Between 1994 and 1996 1300 patients with STEMI received in-hospital thrombolytic or conservative treatment (Group A)., at the time, primary percutaneous coronary intervention (PCI) was mainly used for patients cardiogenic shock and large anterior wall infarction. During the past decade primary PCI has gradually emerged as preferred strategy for STEMI patients. Between 2005 and 2007 668 primary PCI were performed in our hospital (Group B) and intravenous administration of fibrinolytic therapy was only used in 7.8% of cases.. The two groups were compared on the basis of history and clinical and angiographic characteristics of the myocardial infarction. Results: In group A 26 (2%) patients were treated for mechanical complications (12 ventricular septal rupture, 12 papillary muscle rupture, 2 rupture of the free left ventricular wall) following acute myocardial infarction and in the angioplasty group (B) 1 patient had vetricular septal rupture and 1 patient had rupture of papillary muscle (p=0.0026). The average time of the appearrence cardiac rupture was 13.2 days (between 2 hours and 40 days) in group A. and 4 days (berween 2-6 days) in group B. Total occlusion of the infarc-related artery was noted in 83% of the thrombolytic group and 100 percent of those in the group B. Collateral vessels supporting the infarcted. zone were observed in 45.7% in group A and no collateral circulation was noted in group B. Conclusion: Mechanical complications remain a challenging problem of acute myocardial infarction. Conservative treatment and thrombolytic reperfusion particularly when performed late following the onset of infarction, may be associated with an increase in the incidence of myocardial rupture. Primary mechanical infarct reperfusion (within 12 hours) may be associated with less infarct expansion and thus decrease the risk of rupture.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B51
Poszterek/Poster section AZ IN-STENT RESTENOSIS BETEGFÜGGÕ ETIOLÓGIAI TÉNYEZÕINEK VIZSGÁLATA Csengõ Erika, Megyeri Zsuzsanna, Vámosi Ildikó BAZ Megyei Kórház Kardiológia, BAZ Megyei Kórház Központi Laboratórium, Miskolc Cél: Az in-stent restenosis pácienstõl függõ tényezõinek vizsgálata. Betegek és módszer: 2007. 03 .01–12. 31. között 68 esetben detektáltunk 6 hónapon belüli in-stent restenosist (A-csoport: 65% férfi, 35% nõ, 56,9, illetve 60,7 évesek). Kontrollként 60 olyan beteget választottunk, akinek 6 hónapnál régebben beültetett stentje jól vezetett (B-csoport: 59% férfi, 41% nõ, 54, illetve 68,6 évesek). Eredmények: A BMI(>25: 69-72%), a dohányzás (32-29%), a diabetes mellitus (2930%), a lipid paraméterek (cholesterin: 4,13–4,15, HDL: 1,25–1,32, LDL: 2,36–2,52, triglicerid: 1,84–2,38), a húgysav (342–368) tekintetében szignifikáns különbséget nem találtunk. A diabetes mellitusban szenvedõknél az agyagcsere állapotát jelzõ paraméterekben szignifikáns eltérés volt (éh. vc.: 8,38–6,13, p<0,05, pp. vc.: 11,12–7,43, p<0,05, HbA1c: 7,71-6,5%, p<0,05). Az alkalmazott aggregatio gátló kezelés ineffektív volt az A csoportban ASA-nál 9%-ban, clopidogrelnél 31%-ban. A B csoportban az antiplatelet terápia valamennyi betegnél effektív volt. A CRP-szint szignifikánsan magasabb volt az in-stent restenosissal bírók körében (16–5,1, p<0,001). A microalbumin ürítésben is szignifikáns különbséget találtunk (34,9–13,0 mg/l, p<0,001). A thrombophylia panelben nem találtunk szignifikáns különbséget a fibrinogén (4,61–3,46), a homocystein (16,8–12,0) szintek és a lupus anticoagulans pozitivitás (9-9%) szempontjából. Szignifikánsan nagyobb arányú az in-stent restenosisos betegek körében az antithrombin III defektus (19-0%, p<0,001), az APC resistentia (30-10%, p<0,001), és az anti-kardiolipin antitest (2110%, p<0,05) a kontrollcsoporthoz képest. Következtetés: Az in-stent restenosis megelõzése céljából is fontos a diabetes mellitusban szenvedõk anyagcsere állapotának rendezése. Nagyobb figyelmet kell fordítani a hatékony thrombocytaaggregatio-gátló kezelésre. A thrombophylia bizonyos típusai és az in-stent restenosis kialakulására való hajlam közötti kapcsolat tisztázásához további vizsgálatokra lenne szükség.
A JOBB KAMRAI SYSTOLÉS NYOMÁS VÁLTOZÁSA A HOSSZÚ TÁVÚ KÖVETÉS SORÁN PITVARI SEPTUM DEFECTUS ZÁRÁSA UTÁN Csepregi András, Bálint Olga Hajnalka, Környei László, Ablonczy László, Szatmári András, Temesvári András Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Célkitûzés: Célunk a jobb kamrai systolés nyomás (JKSNy) változásának vizsgálata volt a hosszú távú követés során, secundum típusú pitvari septum defectus (ASD) zárása után, felnõttkorban. Módszerek: A zárás elõtti és a követés során elvégzett transthoracalis echocardiographiás adatok retrospektív elemzését végeztük el. Betegek: A vizsgálat során 67 beteget választottunk ki (átlagéletkor 43±16 év), akiknél 2001 és 2007 között sikeres ASD-zárás történt, és hosszú távú (≥12 hónap) követési adatok álltak rendelkezésre. A vizsgálatba 52 transzkatéteres módszerrel és 15 sebészeti úton zárt beteg került. A jobb kamrai systolés nyomást a következõképpen osztályoztuk: normális (<40 Hgmm), enyhén (40-49 Hgmm), mérsékelten (50-59 Hgmm) vagy súlyosan emelkedett (≥60 Hgmm). Eredmények: A zárás elõtti átlag JKSNy 41±14 Hgmm-rõl 34±12 Hgmm-re csökkent (p= 0,0001) a hosszú távú követés (átlag 29±20 hó) során. Az emelkedett JKSNy normalizálódott vagy legalább 10 Hgmm-rel csökkent a betegek 93,5%ában (29/31). Nem volt szignifikáns különbség a JKSNy csökkenésének mértékében a transzkatéteres módszerrel, illetve a sebészeti úton zárt betegek körében (6±8 Hgmm és 9±8 Hgmm, p=0,91). Nem volt szignifikáns a korreláció a JKSNy javulása és a zárási életkor között sem (r=0,43, p=0,73). Két betegnél regisztráltunk perzisztáló, súlyosan emelkedett JKSNy-t (110 Hgmm-rõl 82 Hgmm-re, és 94 Hgmm-rõl 100 Hgmm-re), egyéb okok kizárása után náluk további pulmonális artériás vasodilatator kezelésre volt szükség. Összefoglalás: A secundum típusú ASD sikeres zárása után az enyhén és mérsékelten emelkedett JKSNy csökken. Az ASD-zárás után perzisztáló súlyos pulmonalis hypertonia további kezelésre szorul.
RESEARCH OF DEPENDENT ON PATIENT ETIOLOGICAL FACTORS OF IN-STENT RESTENOSIS Keywords: in-stent restenosis, etiological factors, thrombophylia Aim: Research of patient dependent factors of in-stent restenosis. Patients and methods: We detected 68 events in-stent restenosis within 6 months between 2007. 03. 01–12. 31. (Group A: man 65%, woman 35%, mean age 56.9 and 60.7). We selected 60 patients, who has well conductor stent which had been implanted more than 6 months before (Group B: man 59%, woman 41%, median age 54 and 68,6). Results: We have not detected significant difference between BMI( >25: 69-72%), smoking( 32-29%), diabetes mellitus (29-30%), lipid parameters (cholesterol: 4.13–4.15, HDL: 1.25-1.32, LDL: 2.36–2.52, triglicerid: 1.84–2.38) and uric acid level (342-368). There was significant difference between parameters of metabolism in diabetes mellitus (glucose:8.38-6.13, p<0.05, pp. glucose: 11.12–7.43, p<0.05, HbA1c: 7.71–6.5, p<0.05). Anti-platelet therapy was ineffective in group A: ASA: 9%, clopidogrel: 31%. This therapy was effective in all of the members in group B. CRP level was significantly higher in group A (16–5.1, p<0.001). We detected significant difference between microalbumin evacuations too (34.9-13 mg/l, p<0.001). There was no significant difference among fibrinogen (4.61-3.46), homocystein (16.812.0), and lupus anticoagulans positive events (9-9%). In group A the rate of AT III deficiency (19-0%, p<0.001), the resistance of APC( 30-10%) and the antikardiolipin antibody (21-10%, p<0.05) were higher significantly. Conclusions: To prevent in-stent restenosis, it is important to balance the metabolism in diabetes mellitus. We have to draw attention to the effectiveness of the anti.platelet therapy. I think it is necessary to do further researches to clear up relationship between in-stent restenosis and thrombophylia.
RIGHT VENTRICULAR SYSTOLIC PRESSURE CHANGES AT LONG TERM FOLLOW-UP AFTER ATRIAL SEPTAL DEFECT CLOSURE Keywords: atrial septal defect, right ventricular systolic pressure, echocardiography Objectives: To study right ventricular systolic pressure (RVSP) changes at long term follow-up after closure of the secundum type of atrial septal defects (ASD) in adult patients. Methods: Baseline and long term follow-up transthoracic echocardiography data were analyzed retrospectively. Patients: Sixty-seven patients (mean age 43±16 years) with successful transcatheter (n=52) or surgical closure (n=15) between 2001–2007 and available long term follow-up (≥12 months) were included in the study. RVSP was classified as normal (<40 Hgmm) or as mildly (40-49 Hgmm), moderately (50-59 Hgmm) or severely elevated (≥60 Hgmm) according with the pulmonary pressure calculated by transthoracic echocardiography. Results: Baseline mean RVSP decreased from 41±14 Hgmm to 34±12 Hgmm (p=0.0001) at long term follow-up (mean 29±20 months). At long term followup mild to severely elevated RVSP normalized or decreased with at least 10 Hgmm in 93.5% (29/31) of patients. There was no significant difference in mean RVSP decrease between patients with transcatheter and surgical type of closure (6±8 Hgmm and 9±8 Hgmm, p= 0.91). Also there was no significant correlation between RVSP improvement and age of closure (r=0.43, p=0.73). Two patients with persisted severely elevated RVSP (from 110 Hgmm to 82 Hgmm and from 94 Hgmm to 100 Hgmm), require additional pulmonary arterial vasodilatator treatment. Conclusion: After successful closure of secundum ASD the mildly and moderately elevated RVSP decreases. Patients with persisting severely elevated RVSP after ASD closure need additional treatment.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B52
Poszterek/Poster section EGY IGAZI RITKASÁG: MYELOMA MULTIPLEXES BETEG SZÍVÁTÜLTETÉST KÖVETÕ SIKERES AUTOLÓG PERIFÉRIÁS ÕSSEJTÁTÜLTETÉSE Daróczi László, Bodor Elek, Moravcsik Endre, Hüttl Tivadar, Hartyánszky István Jr., Varga Tamás, Kapás Balázs, Masszi Tamás, Szabolcs Zoltán Semmelweis Egyetem ÁOK, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Országos Gyógyintézeti Központ Haematológia és Õssejt Transzplantációs Osztály, Budapest Háttér: Az 1992. január 3-án elvégzett elsõ hazai szívátültetés óta napjainkig 125 betegnél 127 beültetést végeztünk. Az elmúlt két évben végzett 40 transzplantációval az Ér- és Szívsebészeti Klinika a transzplantációs intézetek középmezõnyébe küzdötte fel magát. A mögöttünk lévõ 15 év krónikájához számos érdekesség kívánkozik: sikeresen végeztük el az elsõ akut- és krónikus retranszplantációt, eredményes szimultán szív-vese beültetésre került sor. Igazi ritkaságnak számít a myeloma multiplexes betegnél elvégzett szívátültetés, majd második lépésben megtörtént õssejtbeültetés. A myeloma multiplex egy progresszív daganatos betegség, amelyre csontvelõi plasmocytomák és intakt monoclonalis immunglobulinok túltermelõdése jellemzõ. Incidenciája 2-3/100000, a férfi:nõ arány 1,6:1, a betegek többsége 40 év feletti. A betegség igen ritka manifesztációja a secunder amyloidosis okozta restrictiv cardiomyopathia, amely miatt betegünk szívátültetésre került. Esetismertetés: 56 éves betegünknél 2005 januárjában diagnosztizálták a myeloma multiplexet csontvelõbiopszia, illetve vizeletvizsgálat segítségével. A komplett remisszióban lévõ beteg 2006 októberében eredményes szívátültetésen esett át. Kilenc hónappal a transzplantációt követõen, 2007 júliusában sikeres autológ perifériás õssejtátültetést végeztünk. A jelenleg teljesen panasz és tünetmentes beteg történetét mutatjuk be ezen nemzetközi viszonylatban is ritkaságnak számító eset ismertetésével.
VÉRSZEGÉNYSÉG VIZSGÁLATA KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELENSÉGBEN Förhécz Zsolt, Gombos Tímea, Pozsonyi Zoltán, Walentin Szilvia, Füst György, Prohászka Zoltán, Jánoskuti Lívia Semmelweis Egyetem ÁOK, III. sz. Belgyógyászati Klinika, SE Kútvölgyi Klinikai Tömb Központi Laboratórium, Budapest Háttér: Irodalmi adatok szerint a krónikus szívelégtelenek kb. 20%-ában fordul elõ vérszegénység, amely alapvetõen befolyásolja a betegség lefolyását és a mortalitást. Célunk: A vérszegénység egyes etiológiai faktorainak felmérése és ezáltal az anémia pontos klasszifikációja betegeinkben. Módszerek: A vizsgálatba 195 beteget (átlagéletkor: 68,1 év, a betegek 74,4 %-a férfi, NYHA-stádium eloszlás [I.: 19,5%, II.: 32,8%, III: 35,9%, IV.: 11,8%]) vontunk be, akiknél az EF 45% alatti volt. Meghatároztuk egyes gyulladásos paraméterek szintjét, a vörösvértest termelés jellemzõit, különös tekintettel a vasanyagcserére, és rögzítettük a lényeges klinikai paramétereket. Eredmények: A betegek 21,6%-ánál (42 fõ) találtunk anémiát (Hgb férfi<13 g/dl, nõ<12 g/dl). Az anémiás betegek szignifikánsan nagyobb arányban (71%) tartoztak az elõrehaladott NYHA stádiumokba (III-IV), mint a nem vérszegények (48%). Az anémiások között szignifikánsan alacsonyabb volt a vas, transzferrin szaturáció (p<0,0001) és szignifikánsan magasabb volt a szolubilis transzferrin receptor, kreatinin, eritropoetin, CRP, szolubilis TNF-receptor I. és II. szint (p<0,05), mint a nem vérszegény csoportban. Az anémia hátterében az esetek közel 80%-ában a vashiány, a csökkent vesefunkció és a gyulladás (illetve ezek kombinációi) álltak, míg a relatív eritropoetin hiány és a hemodilúció jelentõsége elhanyagolható. Következtetés: Eredményeink szerint a krónikus szívelégtelenségben megfigyelt anémia az esetek többségében egyszerû vizsgálatokkal klasszifikálható, amelyre elõadásunkban racionális vizsgálati protokollt javaslunk. A vérszegénység okainak felderítése segítséget jelenthet a terápiás irányok meghatározásában, így eredményesen javítható a betegek állapota és csökkenthetõ a mortalitás.
A REAL RARITY: AUTOLOGOUS PERIPHERIAL STEM CELL TRANSPLANTATION AFTER HEART TRANSPLANTATION IN A PATIENT SUFFERED MULTIPLE MYELOMA Keywords: heart transplantation, cardiac surgery, haematology, stem cell, stem cell transplantation, multiple myeloma Background: Since the first Hungarian heart transplantation performed in January 1992, 127 procedures was performed in 125 patients until today. In the last two years Semmelweis University Cardiovascular Surgery Department became in the midfield of the European Heart Transplantation Centers with an activity of 40 cases. The cronicle of 15 years behind us is rich in interesting cases: we have successfully performed the first acute- and chronic re-transplantation, we have also performed first time simultaneous heart and kidney transplantation and it counts a real rarity to transplant autologous peripherial stem cells after heart transplantation in a patient suffered multiple myeloma. Multiple myeloma is a progressive tumourous disease featuring plasmocytomes in the bonemarrow and overproducting of intact monoclonal immuneglobulines. It’s incidency is 2-3/100000, the ratio between men and women is 1.6:1, most of the patients are over 40. Case report: The very rare manifestation is restrictive cardiomyopathy caused by secunder amyloidoses, which is leading to heart transplantation in our patient. Multiple myeloma was diagnosed in January 2005 by bonemarrow biopsy and urine examination in that 56-year old male patient. The patient in complett remission underwent successfully heart transplantation in October 2006. Nine months after the transplantation, autologous peripherial stem cell transplantation was performed with a great success in July 2007. We would like to present this internationally rare case through the patient’s history being totally well nowadays.
INVESTIGATION OF ANEMIA IN CHRONIC HEART FAILURE PATIENTS Keywords: heart failure, anemia Background: According to literature data, there is anemia in about 20% of patients with chronic heart failure (CHF), which has great impact on the progress of the disease and on the mortality. Objectives: Determination of the etiologic factors of anemia in patients with CHF in order to accurately classify anemia. Methods: 195 patients were enrolled (mean age 68.1 years, 74% male, NYHA Class I.: 19.5%, II.: 32.8%, III.: 35.9%, IV.: 11.8%) who had less than 45% left ventricular ejection fraction, determined by echocardiography. The markers of inflammation and hematopoesis, especially the parameters of iron metabolism, were measured. Results: 42 out of 195 patients (21.6%) were anemic (hemoglobin concentration <13 g/dl (males), <12 g/dl (females)). Anemic patients belonged to NYHA functional class III-IV in significantly higher proportion (71%), than non-anemic patients (48%). In anemic patients significantly lower levels of iron and transferrin saturation (p<0.0001), and significantly higher levels of soluble transferrin receptor, creatinin, erythropoietin (EPO), C-reactive protein, soluble TNF receptor I and II were found (p<0.05), than in non-anemic patients. Iron deficiency, inflammation and impaired renal function (or the combination of these) were found in the background of the anemia in 80% of patients. The role of relative EPO deficiency or hemodilution was not significant. Conclusions: According to our results, anemia in CHF can be classified with simple tests. A reasonable protocol will be presented for this purpose. Therapy based on the causes of anemia may lead to a better quality of life and may decrease patients’ mortality.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B53
Poszterek/Poster section OPERATÍV STRATÉGIÁK A SZÍVÁTÜLTETÉSEK SPECIÁLIS ESETEIBEN A DONÁCIÓS ÉS TRANSZPORT KÖRÜLMÉNYEK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL Friedrich Orsolya, Hartyánszky István, Hüttl Tivadar, Moravcsik Endre, Gálfy Ildikó, Bodor Elek, Szabolcs Zoltán, SE ÁOK, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest Háttér: A szervátültetések sikerének alapvetõ feltétele a szervkivétel és a beültetés megfelelõ összehangolása. A szívátültetéseknél ehhez számos különleges tényezõt is figyelembe kell venni. A recipiens mûtéti terhelését nem növelheti az indokolatlanul korán kezdett beavatkozás, és irreverzibilis elváltozást okozó tevékenység nem indítható a donorszív alkalmasságának inspekcióval történt megerõsítése nélkül. Optimális idõzítés esetén viszont a donorszív iszkémiás idejét nem hosszabbítja a kóros szív eltávolításánál jelentkezõ késés. A Városmajori Klinika szívtranszplantációs gyakorlatában (1992–2007; 122 recipiensnél, 124 HTX esetén) a beültetés 37 esetben volt mellkasi reoperáció, ahol a kóros szív eltávolítását különbözõ mértékû összenövések nehezítették. A donáció 81 dokumentált esetbõl 55 esetben (68%) történt vidéken, nagyobb arányban (45 eset) 100-250 km távolságban. A donorszív transzportjának módja (földi, légi) eltérõ volt ugyan, de mindig ismert az inspekció idõpontjában. Transzport közben váratlan, az idõzítést befolyásoló tényezõ csak kivételes esetben következett be. A mûtétek adatainak feldolgozásával nem volt igazolható a reoperációkkal és a donációs körülmények hatásával összefüggésbe hozható indokolatlan eltérés a mûtéti idõkben és a donorszívek iszkémiás idejében. Összefoglalásként megállapítható, hogy transzplantációs gyakorlatunkban a recipiensek meghatározó jellemzõi és a hazai logisztikai lehetõségek a hatékonyságot nem rontották, mert minden esetben sikerült körültekintõ szervezéssel és idõzítéssel a szervkivétel és a beültetés megfelelõ összehangolása. A jövõben további szempontként merül fel az esetenként alkalmazott mûszívek eltávolításához szükséges idõ.
AZ ELHIZÁS HATÁSA AZ ARTÉRIÁS DILATÁCIÓRA NORMO- ÉS HYPERTONIÁS BETEGEKBEN Fülöp Tibor, Jebelovszki Éva, Erdei Nóra, Forster Tamás, Bagi Zsolt, Édes István DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen Szegedi Tudományegyetem, Kardiológiai Központ, Szeged Háttér: Mind a kóros mértékû elhízás, mind a hipertónia betegség a vaszkuláris funkció károsodásához vezethet. Az elhízás artériás dilatációra gyakorolt hatását eddig kevés humán vizsgálat tanulmányozta hipertóniás betegekben. Betegek és módszerek: Vizsgálatainkban 55 hipertóniás és 16 normotóniás személynél (átlagéletkor: 60±8 év) a brachiális erek áramlás-mediálta (FMD) és nitroglicerin (NTG)-kiváltotta dilatációját mértük nagy felbontású ultrahang segítségével. A normotóniás alanyokhoz viszonyítva (FMD: 9,9±5,7%, NTG: 21,0 ±4,0%) a FMD és a NTG-kiváltotta dilatáció szignifikánsan csökkent a hipertóniás betegekben (FMD: 4,6±2,5%, NTG: 15,8±4,9%). A normotóniás csoportban az elhízás jelenléte (BMI>30) csökkentette a FMD-ot (vékony: 12,3±5,5%, kövér: 9,1±5,4%), míg nem volt hatással az NTG – indukálta dilatáció nagyságára. Ezzel szemben, a hipertóniás beteg populációban mind a FMD, mind pedig a NTG – kiváltotta brachiális artéria dilatáció nagyobbnak bizonyult az elhízott betegekben (FMD: 6,2±2,6%, NTG: 17,2±5,7%), a normál testtömegû betegekhez viszonyítva (FMD: 3,7±2,1%, NTG: 13,6±2,4%). Hipertóniás csoportban a regressziós analízis pozitív korrelációt igazolt a FMD és BMI (p=0,02, r=0,31), valamint a NTG – kiváltotta dilatáció és BMI között is (p=0,03, r=0,29). Eredményeink szerint feltételezhetõ, hogy hipertóniás betegekben, a már károsodott artériás dilatációt bizonyos, elhízással összefüggõ adaptív mechanizmusok javíthatják.
OPERATIVE STRATEGIES AT SPECIAL CASES OF HEARTH TRANSPLANTATION FOCUSING ON DONATION AND TRANSPORT CIRCUMSTANCES Keywords: hearth transplantation, donation, transport, reoperation Background: The basic condition of organ transplantation is the properly aligned donation and implantation. In this regard heart transplantation needs some special considerations. The groundlessly early started intervention must not elevate the operative strain, and any actions causing irreversible mutation must not start before the validation of the donor hearth efficiency by inspection. At the same time the ischemic time does not have to be prolonged by late exsplantation of the diseased hearth. In our 15 year practice (1992–2007, 124 operations at 122 patients) the heart transplantation was reoperation in 37 cases where adhesions aggravated the explantation. From 81 documentated cases 55 donations (68%) happened down in the country, higher proportion (45 cases) in 100-250 km distance. The transport of the donor hearths were performed on different ways (by car or plane) but it was always known at the time of the inspection. Unexpected time affecting factors were extremly rare during the transport. Processing our operative data no causeless bias in operative or ischemic times were confirmed related to reoperations or the circumstances of donation. In conclusion according to our transplantation practice the determining parameters of our recipients and the inland logistic possibilities have not debased the effectiveness because with careful organization the phasing of explantation and implantation were succesfull. Removing the occasionally applied artificial hearths without the recipient’s injury will be a further aspect in the future.
THE IMPACT OF OBESITY ON ARTERIAL DILATIONS IN NORMO- AND HYPERTENSIVE PATIENTS Keywords: obesity, hypertension, FMD, Background: Obesity and hypertension may adversely affect vascular function, however, only few human studies are available to assess the impact of body weight on arterial dilations in hypertension. Patients and methods: In 55 hypertensive and 16 normotensive patients (mean age:60±8 years), flow-mediated (FMD) and nitroglycerin-induced dilations of the brachial artery were measured with high-resolution ultrasound. Compared to normotensive subjects (FMD: 9.9±5.7%, NTG: 21.0 ±4.0%) FMD and NTGinduced dilations were significantly reduced in hypertensive patients (FMD: 4.6±2.5%, NTG: 15.8±4.9%). Among normotensive individuals FMD were reduced in obese subjects (lean: 12.3±5.5%, obese: 9.1±5.4%), whereas NTG-induced dilations were similary in the two groups. Among hypertensives both FMD and NTG-induced dilations were greater in obese (FMD: 6.2±2.6%, NTG: 17.2±5.7%), than in lean patients (FMD: 3.7±2.1%, NTG: 13.6±2.4%). Conclusion: Correspondingly, in hypertensives both FMD and NTG-induced dilations were positively correlated with body mass index (BMI), (p=0.02, r=0.31, p=0.03, r=0.29, respectively). These findings suggest that presence of obesity may activate adaptive mechanisms to improve the already impaired arterial dilation in hypertension.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B54
Poszterek/Poster section ANTEGRADE SELECTIVE CAROTID PERFUSION DURING SURGICAL REPAIR OF THE THORACIC AORTA Göbölös László, Philipp A, Thrum A, Foltan M, Lindenmayer-G. R, Wiebe K. Universitätsklinikum Regensburg; Department of Cardiothoracic Surgery, University Hospital of Regensburg, Germany
Conclusion: Antegrade selective cerebral perfusion is an effective method of brain protection. Urgency status, preoperative ventilation, renal impairment, repeat thoracotomy for bleeding are the major determinants for hospital stay and mortality. Direct cerebral perfusion time alone has no influence on the postoperative outcome. We believe that selective carotid perfusion is an optimal technique of cerebral protection during operations on the thoracic aorta.
Keywords: antegrade selective cerebral perfusion, thoracic aorta, mortality, hospital stay Objective: Various methods of cerebral protection are used during aortic surgery. Deep hypothermia with circulatory arrest is the most common technique although has a strictly limited safe period for circulatory arrest. Selective carotid perfusion has been introduced to prolong this safe period. We retrospectively analyzed hospital stay, mortality, neurological outcome and numerous perioperative parameters with antegrade selective cerebral perfusion during surgical repair of the thoracic aorta. Methods: Between January 2004 and May 2006, 32 patients (mean age: 60±13 years) underwent operations on the thoracic aorta with antegrade selective cerebral perfusion. Indications for surgical intervention were acute type A dissection in 24 (75%) patients, degenerative aneurysm in 6 (19%), aortic infiltration of thymic carcinoma in 1 (3%) and intraaortic stent refixation in 1 (3%). Twenty-five (78%) patients were operated on urgency. Mean extracorporeal perfusion duration was 180±57 minutes, mean hypothermic arrest 48±22, mean antegrade selective carotid perfusion time 36±20. Perioperative factors were evaluated by univariate and multivariate analysis to identify predictors of early mortality, hospital stay and neurological dysfunction. Results: There were no operative deaths; 30-day mortality rate was 19% (6). Permanent neurological deficits were not observed, in two patients transient changes occurred (6%). In the mortality group all patients were urgent, 66% preoperatively ventilated, 66% in renal failure (creatitin >1.2 mg/dl), 50% operatively revised due to postoperative bleeding. Correlation analysis on the whole patient collective revealed urgency status (r=0.254; p=0.160), preoperative ventilation (r=0.374; p=0.034), renal failure (r=0.433; p=0.013) and repeat thoracotomy for bleeding (r=0.325; p=0.069) to be determinants for hospital stay and mortality. The longer antegrade selective carotid perfusion (>36 min) did not increase the probability of mortality (r=0.091; p=0.617), neurological changes (r=0.072; p=0.694) and ICU stay (>5 days) (r=0.115; p=0.528).
1-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGEK ÉRRENDSZERÉNEK VIZSGÁLATA NON-INVAZÍV MÓDSZEREKKEL Gulácsi-Bárdos Petra, Nieszner Éva, Tóth-Zsámboki Emese, Katarina Vargova, Béres Bernát János, Kovács Andrea, Kiss Róbert Gábor, Préda István MTA-SE Gyulladásbiológiai és Immunogenomikai Kutatócsoport, Kardiovaszkuláris Munkacsoport, Állami Egészségügyi Központ, Kardiológia Osztály, Budapest Háttér: Vizsgálatunk célja az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedõ betegek érállapotának vizsgálata noninvazív módon: laser-Doppler módszerrel és TensioClinic Arteriograph-fal. Betegcsoportok: 1-es típusú diabéteszes betegek (DM, n=45, átlagéletkor: 33,8 év) és egészséges kontrollcsoport (K, n=41, átlagéletkor: 34,17 év). A betegek mikrokeringésének állapotát laser-Doppler módszerrel vizsgáltuk, az endothel funkció felmérésére poszt okkluzív reaktív hyperaemia tesztet (PORH, 2 perc leszorítás, 200 Hgmm), a hajszálerek tágulékonyságának meghatározására lokális melegítést (44 C, 10 perc) alkalmaztunk. Arteriográffal meghatároztuk a perifériás rezisztenciaerek rugalmasságát (augmentációs index, AIX80) és a pulzushullám terjedési sebességét az aortában (PWV). Eredmények: A diabéteszes csoportban az AIX80 szignifikánsan rosszabb volt (–45,00±3,49% vs. –50,95±4,49%, p<0,05). A PORH-teszt során a diabéteszesek esetében kevesebb volt a maximális áramlás-változás eléréséhez szükséges idõ (Tmax, 8,97±0,63 sec vs. 10,51±0,57 sec, p<0,01). A melegítés során az áramlás-változás nagysága a diabéteszes betegek esetén kisebb, ez a különbség nem szignifikáns, csupán a tendencia mutatható ki (2229,92±199,07% vs. 1739,19±131,35%, p=0,0512). A diabéteszes betegeknél a retinopathiásoknak szignifikánsan rosszabb az augmentációs indexük, mint a nem-retinopathiásoknak (–37,23±4,71% vs. –51,79±4,75%, p<0,05). 1-es típusú diabetes mellitusban szenvedõ betegeknél a perifériás rezisztenciaerek rugalmassága csökkent. A PORH-teszt során a diabeteses csoportban hamarabb alakult ki a maximális áramlás-változás, mint az egészségeseknél, a jelenség magyarázata még nem tisztázott, további vizsgálatokat igényel. A lokális melegítés során fellépõ áramlás-változás csökkenése a hajszálerek dilatatív kapacitásának csökkenésére utal. Retinopathia esetén a perifériás rezisztenciaerek rugalmassága kifejezett csökkenést mutat. Véleményünk szerint az AIX80 paraméter a betegek utánkövetésében jól hasznosítható lehet, a többi noninvazív paraméternél hamarabb jelezheti az érfunkció romlását, szövõdmények kialakulását.
EXAMINATION OF THE VESSEL SYSTEM OF PATIENTS WITH TYPE 1 DIABETES MELLITUS WITH NONINVASIVE METHODS Keywords: diabetes mellitus, laser-Doppler, arteriograph, PORH, local heating The aim of our study was to examine the vessel system of patients with type 1 diabetes mellitus using non-invasive methods: laser-Doppler method and Tensio Clinic Arteriograph. Subjects: patients with type 1 diabetes mellitus (DM, n=45, mean age: 33.8 ys) and healthy controls (C, n=41, mean age: 34.17 ys). We measured the state of the patient’s microcirculation with laser-Doppler method, we used the post occlusive reactive hyperaemia test to examine the endothelial function (PORH, 2 min Occlusion, 200 Hgmm) and local heating to determine the dilatative capacity of the capillaries (44 ºC, 10 min). We used Arteriograph to determine the elasticity of the periferial resistence vessels (augmentation index, AIX80) and the pulse wave velocity of the aorta (PWV). Results: In the DM group the AIX80 was significantly worse (–45.00±3.49% vs. –50.95±4.49%, p<0.05). During the PORH test patients with diabetes needed less time to reach the maximal change of flow (Tmax, 8.97±0.63 sec vs. 10.51±0.57 sec, p<0.01). During local heating the change of flow was smaller in DM group, this difference wasn’t significant, only a tendency could be seen (2229.92±199.07% vs. 1739.19±131.35%, p=0.0512). In the DM group patients with retinopathy had significantly worse AIX80 than patients without retinopathy (–37.23±4.71% vs. –51.79±4.75%, p<0.05). In patients with type 1 diabetes mellitus the elasticity of the periferial resistance vessels decreased. During the PORH test the time need to reach the maximal flow was slower than in controls, the explanation of this phenomenon is unknown yet, needs further investigations. Decrease of the change of flow during local heating refers to he reduction of the dilatative capacity of the capillaries. In case of retinopathy there’s a massive decrease in the elasticity of the perferial resistence vessels. Our opinion is that parameter AIX80 can be useful in the follow-up of the patients, can sign the impairment of the vessel function and the development of complications earlier than the other no-invasive parameters do.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B55
Poszterek/Poster section RÖVID- ÉS HOSSZÚ TÁVÚ TÚLÉLÉS PREHOSPITALIS REANIMÁCIÓT KÖVETÕEN ACUT ST ELEVÁCIÓS MYOCARDIALIS INFARCTUSBAN, PCI UTÁN Horváth Anikó, Husz András, Horváth Ildikó, Becker Dávid, Merkely Béla SE ÁOK, Kardiológiai Központ, OMSZ, Közép-magyarországi Régió, Budapest Háttér: Az elmúlt négy évben több mint 80 olyan akut beteg érkezett klinikánkra, akik helyszíni cardiopulmonaris resuscitation (CPR) estek át ST-elevációval járó myocardialis infarktusuk miatt. Ezen betegcsoport rövid- és hosszú távú túlélését, a mortalitást befolyásoló tényezõket vizsgáltuk. A prehospitalis szakban reanimált acut STEMI-s betegek minden évben 2-4%-át képviselték az acut PCI-ra kerülõ összes STEMI-s páciensnek, átlagéletkoruk 60 év körül volt. Betegek és módszer: Kétszer annyi férfi mint nõi beteget láttunk el. Az esetek döntõ többségében kamrafibrilláció volt az elsõ észlelt ritmus. Beérkezésük után a lehetõ legrövidebb idõn belül megtörtént a coronariaintervenció, majd komplex postresuscitatiós kezelésben részesültek. A korai hospitalis fázisban 6 beteget vesztettünk el, mindet cardiális okból (1 szabad kamrafali ruptúra, 4 cardiogén shock, 1 elektromos vihar). Azon betegek, akik túlélték az elsõ öt napot, de súlyos, irreverzibilis hypoxiás károsodást szenvedtek el a CPR során, általában 30 napon belül, lassú általános leépülést követõen, sepsis, MOF, keringési-, légzési elégtelenség következtében kórházban elhunytak. Az egyéves túlélést a 2004., 2005., 2006. években vizsgálva minden alkalommal 52% körül találtuk, a kétéves túlélés pedig ezzel megegyezett. Ezeknek a betegeknek nem volt neurológiai károsodásuk. Következtetés: Összességében megállapítható, hogy a prehopitalisan sikeresen resuscitált betegek rövid távú mortalitását a megfelelõ intervenciós beavatkozás, hosszú távú mortalitását pedig az intervenció és a mielõbbi CPR megkezdése együttesen befolyásolja.
ACUT ST-ELEVATIÓS MYOCARDIALIS INFARCTUS ÉP KOSZORÚÉR STÁTUSSZAL Horvatics Gábor, Heltai Krisztina, Andrássy Péter, Zámolyi Károly SE Általános Orvostudományi Kar, Bajcsy-Zsilinszky Kórház, IV. Belgyógyászat-Kardiológia, Budapest Bevezetés: Többször tapasztaljuk, hogy akut STEMI képével érkezõ betegek egy kisebb hányadánál az elvégzett coronarographia ép koszorúér-rendszert ábrázol. A diagnózis ilyenkor nem egyértelmû, és a differenciáldiagnózis szempontjából számos további vizsgálat elvégézése lenne indokolt. Célkitûzés: Jelen tanulmányunkban a cél az volt, hogy felhívjuk a figyelmet erre a betegcsoportra, és újra, részletesen elemezzük a kórházunk Kardiológiai Osztályán 2007-ben STEMI kapcsán urgens coronarographián átesett 285 beteg közül kiválasztott ezen eseteket, igyekezve feltárni a kórkép hátterében álló okokat is. Módszerek: Vizsgáltuk a klinikumot és az alábbi diagnosztikai eljárások eredményeit: az EKG-t és annak változásait, az echocardiographia és mellkasröntgen során ábrázoltakat, valamint a laborparamétereket, úgymint nekroenzimek, (troponin), D-dimer, ionok és gyulladásos értékek. Eredmények: A fenti kritériumoknak 9 (3,16 %) beteg (3 férfi és 6 nõ, 34 és 79 év közöttiek) felelt meg. A coronarographia 8 esetben teljesen negatív volt, egyszer nem szignifikáns stenosist igazolt. 2 alkalommal balszár-blokkos és 7-szer STelevatiós, pericarditisre nem utaló EKG-t regisztráltunk. 6 esetben volt nekroenzim- és troponin-pozitivítás együtt. 7 betegnél láttunk falmozgászavart az echocardiographia során. 2 alkalommal a D-dimer pozitivítás és az echocardiographiás kép pulmonalis embolia gyanúját vetette fel, amelyet az elvégzett mellkas CT alátámasztott. Ezen esetekben a coronarographia más centrumokban történt, és a katéterezést megelõzõen nem végeztek szívultrahang vizsgálatot. 1 betegnél Thakatsubo-szindrómát bizonyítottunk. Következtetések: Pontos diagnózist felállítani mindössze 3 esetben sikerült, az echocardiographia által nyújtott értékes információk segítségével. Így annak elvégzését akár az ajtó-ballon idõ rovására is javasoljuk. A többi esetet myocardialis infarctusként kezeltük, tekintettel azonban a terápiás konzekvenciára, az infarctust utánzó kórképek irányában történõ további kivizsgálás minden esetben célszerû lenne.
SHORT- AND LONG TERM SURVIVING AFTER PRE-HOSPITAL RESUSCITATION IN ACUTE ST ELEVATION MYOCARDIAL INFARCT, TREATED WITH PCI Keywords: survival, pre-hospital CPR, PCI, STEMI Background: In the past four years, we’ve admitted more than 80 patients with acute myocardial infarct undergoing in-field resuscitation (CPR). Patients and methods: We analyzed the relevant factors in short- and long term mortality. These patients constituted the 2-4% of the PCI-STEMI group in our clinic. Characteristically the proportion of male was double to female, the mean age was around 60 years. The first detected rhythm was mostly ventricular fibrillation. We performed percutan coronary intervention (PCI) wih short doorto-ballon time and post-resuscitation care. In the early hospital phase we’ve lost six patients, all of them in cardiac ethiology (1 ventricular rupture, 4 cardiogen shocks, 1 electric storm). Those, who survived the first five days, but suffered irreversible hypoxic damage under CPR, died in 30 days in generally bad condition due to sepsis, MOF, respiratory- and circulatory insufficiency. The one-year-survival in 2004., 2005. and 2006. was around 52%, and the two-year-survival also. These patients had no neurology damage. Summary: after successful pre-hospital resuscitation, acute PCI determines the short-term mortality, acute PCI and the early CPR determines the long-term mortality.
ACUTE ST-SEGMENT ELEVATION MYOCARDIAL INFARCTION WITH INTACT CORONARY ARTERIES Keywords: STEMI, negative, coronary angioplasty, differencial diagnosis, echocardiography Introduction: In a small portion of patients presenting with the signs of acute STEMI, the coronary angiography reveals intact coronary arteries. In these cases the diagnosis is not unambiguous and other tests have to be performed to get to differential diagnosis. Aims: In our study, the aims were to draw the attention to this group of patients and reanalyze in details these cases out of the 285 patients undergone urgent coronarography because of STEMI at our hospital’s Department of Cardiology in 2007, trying to reveal the causes lying behind their condition. Methods: We examined the signs and symptoms and the results of tests listed below: EKG and its changes, echocardiography, chest X-ray, and lab tests, such as necroenzymes, (troponine), D-dimer, electrolytes and inflammatoric paramteres. Results: 9 (3.16 %) patients (3 male and 6 female aged 34-79 years) met the requirements mentioned above. In 8 cases the coronarogram was negative and once showed a non-significant stenosis. 2 EKGs were registered with left bundle brunch block and 7 ones with ST-segment elevation not typical of pericarditis. Necroenzyme and troponine levels were positive in 6 patients. Wall motion abnormalities were seen on echocardiography six times. In 2 cases the positive Ddimer level and heart ultrasound scan suggested pulmonary embolism, which was backed up by chest CT. In these cases, coronarography was done in another PCI centre and no echocardiography was performed before the investigation. Once Thakatsubo syndrome was proved. Conclusions: Exact diagnosis could be set up three times with the valuable help of echocardiography. Therefore, its performance is suggested at the cost of door to balloon time, too. Other patients were treated as suffering from myocardial infarction. Regarding, however, the therapeutic consequences doing other tests to reveal the underlying conditions imitating infarction would be practical.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B56
Poszterek/Poster section A BEFELÉ EGYENIRÁNYÍTÓ KÁLIUMÁRAM KEVÉSBÉ JÁRUL HOZZÁ A REPOLARIZÁCIÓS TARTALÉKHOZ A HUMÁN MINT A KUTYA KAMRAI IZOMZATBAN Jost Norbert László, Virág László, Szûts Viktoria, Lengyel Csaba, Biliczki Péter, Seprényi György, Szabad János, Papp Gyula, Varró András MTA-SZTE, Keringésfarmakológiai Kutatócsoport, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szegedi Tudományegyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Szegedi Tudományegyetem, Orvosi Biológiai Intézet, Szegedi Tudományegyetem, Szeged Bevezetés: A befelé egyenirányító káliumáramnak (IK1) a legfontosabb szerepe a membránpotenciál helyreállítása, viszont a repolarizációban játszott szerepe még nem teljesen ismert. Ezért kísérleteink célja az IK1 áramnak a repolarizációban betöltött szerepének a vizsgálata humán és kutya kamrai szívizomzatban a standard mikroelektród, patch-clamp és molekuláris biológiai technikák segítségével. Eredmények: Az IK1-áram szelektív gátlása (10 µM BaCl2) jobban megnyújtotta az akciós potenciál idõtartamát (API90) a kutya (17,9±2,1%, n=7). mint humán (4,8±1,5%, n=11) kamrai papilláris izomzatban. Ezzel ellentétesen IKr-áram a szelektív gátlás 100 nM dofetiliddel jobban megnyújtotta az API90-ot humán, mint kutya kamrai izomzatban (62,5±8,4% vs. 11,7±1,5%; n=6-7). Az ionáram mérések azt mutatták, hogy az IK1 áram denzitása kutya miocitákban (1,72±0,07 pA/pF, n=28) háromszor nagyobb volt, mint a humán szívizomsejtekben (0,65±0,1 pA/pF, n=21). Az IKr-áram nagysága és kinetikai tulajdonságai hasonlóak voltak a két fajban. Amikor a repolarizációs tartalékot IKr áram gátlással elõzetesen meggyengítettük, az additív IK1-gátlás humánban csekély (<8%), míg a kutya kamrai szívizomzatban további jelentõs API90 megnyúlást eredményezett (mintegy 15%). Összehasonlítottuk és kvantifikáltuk az IK1-áram pórusformáló alfa-alegyésegek mRNs szintjeit RT-PCR technikával. A mérések során megállapítottuk, hogy Kir2.1–Kir2.3 IK1 csatorna mRNS szintek sokkal kevésbé vannak expresszálódva a humán kamrai szívizomzatban, mint a kutyában, amíg a HERG (IKr fõ génje) denzitása hasonló volt a két speciesben. Következtetés: Kísérleteink alapján arra következtettünk, hogy a humán miocitákban a kutyához viszonyított kisebb IK1 áram az alacsonyabb Kir2.1 fehérje szint következménye. Az IKr farmakológiai gátlása kutyában kisebb repolarizáció megnyúlást eredményez, mint a humánban. Erre az IK1 áramnak a két species repolarizációs tartalékában tapasztalt különbözõ hozzájárulása ad megfelelõ választ. Ez a munka az OTKA (F-67879), ETT(483/2006) és MTA pályázatok támogatásával készült.
PITVARI LOVAGLÓ THROMBUS OKOZTA PULMONALIS ÉS CEREBRALIS EMBOLIZÁCIÓ Keltai Katalin, Lorx András, Szikora István, Zsáry András, Pénzes István SE ÁOK, III. sz. Belgyógyászati Klinika, SE ÁOK, Aneszteziologia és Intenzív Therápiás Klinika, Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet, Budapest Esetismertetés: 28 éves férfi két hete progrediáló nehézlégzés után kialakult collapsus, légzési elégtelenség miatt került felvételre. Alsó végtagi mélyvénás thrombosis, jobb pitvari thrombus és pulmonalis embólia igazolódott. Thrombolytikus therápia mellett a beteg állapota fokozatosan javult, a pulmonalis nyomás csökkent. Kontroll echocardiographia során a korábban csak a jobb pitvarban észlelt thrombusnak, a bal pitvarba való passzálódása volt megfigyelhetõ, kb. 35 mm hosszú, keskeny, lobogó képlet formájában. A bal artéria pulmonalisban occlusiot nem okozó fali thrombus ábrázolódott. A látott kép alapján acut szívmûtétet terveztek, de eközben, a betegnél hirtelen tudatzavar és jobb oldali hemiplegia alakult ki. Idegsebészeti osztályon angiographiát követõen, a bal artéria cerebri media occlusioja miatt, thrombaspiratios rendszerrel sikeres thrombectomia és tPA-val szelektív thrombolysis történt. A beteg neurológiai tünetei regrediáltak, csak motoros aphasia maradt vissza. Két nappal késõbb elvégzett kontroll echocardiográfia a jobb pitvarban rezidualis thrombust, üres bal pitvart, valamint nyitott foramen ovale-t mutatott.
WEAKER CONTRIBUTION OF IK1 CURRENT TO THE CARDIAC REPOLARIZATION RESERVE IN HUMAN VERSUS DOG VENTRICULAR MUSCLE Keywords: antiarrhythmic drugs, electrophysiology, pharmacology Background: In cardiac muscle IK1 determines resting potential, but, it also carries a significant repolarizing current, which function is not fully elucidated. Therefore, we investigated the contribution of IK1 to cardiac repolarization by applying the standard microelectrode, patch-clamp and molecular biological techniques in dog and human ventricular preparations. Results: Selective IK1 block by 10 µM BaCl2 increased APD90 significantly more in dog (17.9±2.1%, n=7) than in human (4.8±1.5%, n=11) right ventricular papillary muscle. Conversely, selective IKr block by 100 nM dofetilide lengthened APD90 more in human than in dog (62.5±8.4% vs. 11.7±1.5%; n=6-7). Ion current measurements in isolated dog and human ventricular myocytes showed that at -60 mV the IK1 current density was 3-fold larger in dog (1.72±0.07 pA/pF, n=28) than in human (0.65±0.1 pA/pF, n=21). The IKr current density and kinetics were not different in human and dog. When repolarization reserve was initially attenuated by IKr block, additive IK1 block caused only minimal additional APD90 increase in human (<8%), while it lengthened significantly in dog (by 15%). We have quantified mRNAs of IK1 and IKr channels by RT-qPCR in human and dog ventricle. The mRNA of the main IK1 ion-channel subunit Kir2.1–Kir2.3 was less abundantly expressed in human than in dog, but the density of HERG (IKr main subunit) was similar. Conclusion: We concluded that the lower IK1 density measured in human ventricular myocytes compared to that found in the dog is due to less expression of Kir2.1 protein. Pharmacological inhibition of IKr evokes modest prolongation of repolarization in the dog ventricle, while markedly lengthens it in the human. This can be best explained by different contribution of IK1 as a part of repolarization reserve in human comparing to dog. This work was supported by grants from OTKA (F-67879), ETT (483/2006) and the Hungarian Academy of Sciences.
THROMBUS IN TRANSIT CAUSING PULMONARY AND CEREBRAL EMBOLI Keywords: thromboembolism, thrombectomy, patent foramen ovale, TEE Case report: We present the case of a 28-year-old male patient. He had progressive dyspnoe for 2 weeks and was admitted to hospital with syncope and respiratory failure. Deep vein thrombosis, right atrial thrombus and pulmonary embolism was diagnosed. Thrombolytic therapy was started, the patient’s status improved, the pulmonary pressure decreased. During control transesophageal echocardiography a large, snake-like floating thrombus was seen, crossing a patent foramen ovale. A long, non-occlusive mural thrombus was detected in the left pulmonary artery. Based on the TEE findings acute cardiac surgery was organised, but few hours later sudden unconsciousness and right hemiplegy developed. Patient was transmitted to neurosurgery, where after an angiography showing occlusion of the left cerebri media artery, successful thrombectomy and selective tpA thrombolysis were performed. The neurological symptoms improved, only motor aphasia remained. Control echocardiography after 2 days showed a residual right atrial thrombus, no abnormality in the left atrium and a patent foramen ovale.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B57
Poszterek/Poster section DIASZTOLÉS DISZFUNKCIÓ ÉS ARTÉRIÁS ÉRFALMEREVSÉG KRÓNIKUS VESEBETEGSÉGBEN Késõi István, Sági Balázs, Vas Tibor, Kovács Tibor, Wittmann István, Nagy Judit PTE ÁOK, II. Belklinika és Nephrologiai Centrum, Pécs Bevezetés: Hypertoniában és idült vesebetegségben az artériás érfalmerevség (stiffness) fokozódik, és gyakran látható a bal kamra diasztolés diszfunkciója. Krónikus vesebetegségben az artériás érfalmerevség és a diasztolés diszfunkció kapcsolatát csak urémiásokban vizsgálták. Cél: Még nem urémiás vesebeteg csoportban (IgA nephropathiában, IgAN) összefüggés keresése a stiffness és a diasztolés funkció között. Beteganyag és módszer: 120 IgAN beteget vizsgáltunk, (78 férfi, 42 nõ, 44±13 év). Az artériás érfalmerevséget a stiffness indexszel (SI) jellemeztük, amely egyfajta pulzushullám terjedési sebességet jelez. Az echocardiographia során megmértük a mitrális beáramlás E és A hullámát, az E-hullám decelerációs idõt (EDT), meghatároztuk az E/A hányadost. Szöveti Dopplerrel mértük a bal kamra annulushoz legközelebb esõ laterális bazális falrészlet korai és késõi elmozdulásának sebességét (és Aa), valamint meghatároztuk az E/Ea és Ea/Aa hányadost. Eredmények: 70 beteg (58%) diasztolés funkciója normális volt, 50 betegnél (42%) relaxációs zavart lehetett megállapítani (pszeudonormalizációs, illetve restriktív típus nem volt a mintában). A relaxációs zavarral bíró csoportban az SI értéke szignifikánsan magasabb volt, mint a normális diasztolés funkciójúban (10,87±2,78 m/s vs. 9,24±1,97 m/s, p<0,001). Az egyes paramétereket külön vizsgálva az SI szignifikáns korrelációt mutatott az E/A értékkel (r=–0,368, p<0,001), EDT-vel (r=0,401, p<0,001), Ea-val (r=–0,423, p<0,001) és az Ea/Aa hányadossal (r=–0,394, p<0,001). Azon 49 betegbõl, akiknek az SI értéke a 10 m/s-ot meghaladta, 29-nek (59,2%) volt relaxációs zavara, míg a 10 m/s alatti SI-vel bíró 71 betegbõl 21-nek (29,6%; p=0,001). Többváltozós modellben a diasztolés funkciót befolyásoló független rizikótényezõnek az életkor és a body mass index (BMI) bizonyult, az SI nem. Következtetés: Krónikus vesebetegségben a fokozott érfalmerevség a bal kamra diasztolés diszfunkciójával jár együtt már az urémiás stádiumot megelõzõen, ezt a kapcsolatot azonban egyéb kardiovaszkuláris faktorok (legjobban a BMI és az életkor) befolyásolják.
KRÓNIKUS PITVARI RITMUSZAVAROK OKI KEZELÉSI MÓDSZEREINEK Kósa Éva, Szabó Albin Árpád, Székely Ádám, Böhm Ádám, Kiss Róbert Gábor Állami Egészségügyi Központ, Budapest Bevezetés: Hipotézisünk, hogy gyakran sinus csomó betegség vagy macroreentryk állnak a degeneratív pitvari ritmuszavarok hátterében, amelyek oki kezelésével a pitvarfibrillációs epizódok száma jelentõsen csökkenthetõ, a beteg életminõsége javítható. Célunk a pitvarfibrilláció oki kezelési módszereinek összehasonlítása hatékonyságuk alapján. Betegek és módszerek: Vizsgálati alanyok olyan paroxizmális vagy perzisztens pitvarfibrilláló betegek, akiknek kórtörténetükben dokumentált flattern is szerepel, és nincs kontraindikációja I/C antiarritmiás szer adásának. Összes beteg 139 (nõ: 44, férfi: 95), átlagos követési idõ: 12,1±5,2 hónap. Vizsgálati csoportok: (1.) Macroreentry RF ablációján átesett betegek (41 [nõ: 10, férfi: 31]), (2.) Pitvarfibrilláció ellenes protokollal rendelkezõ pacemaker beültetésen átesettek (37 [nõ: 13 férfi: 24], (3.) Hibrid kezelés: RF abláción átesett és pacemakerrel élõ betegek (31 [nõ: 10, férfi: 21]). Kontrollcsoport: Csak gyógyszeres kezelésben részesülõk (30 [nõ: 11 férfi: 19]). A betegcsoportok korra, nemre és antiaritmiás medikációra nézve homogének. A beavatkozás(oka)t követõen 1, 3 hónap elteltével, majd 6 havonta 24 órás Holter monitorozást és Quality of life (QoL) vizsgálatokat végeztünk, valamint összehasonlítottuk az antiaritmiás gyógyszerigényben történt változást és a hospitalizációk számát. Eredményeinkbõl: Az 1., illetve a kontrollcsoport között szignifikáns különbség adódott a SR fenntarthatóságára vonatkozóan (80,5 vs. 36,6%, p=0,002). A 2., illetve a kontrollcsoport között azonban nincs szignifikáns különbség SR szempontjából (45,9 vs. 36,6%, p=0,44). A 3. (hibrid) és a kontrollcsoport viszonylatában szintén magasan szignifikáns a különbség (90,3, vs. 36,6/, p=0,0011). Következtetések: Legmagasabb arányban RF ablációval és kombinált PM beültetéssel kezelt betegek voltak SR-ban tarthatóak. QoL vizsgálatok szoros összefüggést mutattak a SR fenntarthatóságával. Hibrid kezelésben részesült betegeink közül 3 esetben vált szükségessé pv-izoláció elvégzése.
DIASTOLIC DYSFUNCTION AND ARTERIAL STIFFNESS IN CHRONIC KIDNEY DISEASE Keywords: diastolic dysfunction, arterial stiffness, chronic kidney disease Background: It is well known that in hypertension and in chronic kidney disease (CKD) the arterial stiffness is increased. In CKD patients the diastolic of the left ventricle (LV) is a common finding. Previously the relationship of the arterial stiffness and LV diastolic dysfunction (DD) was investigated only in uremic patients. Aim: To examine the relationship of the LV DD and the arterial stiffness in nonuremic patients in larger homogenous CKD population. Patients and methods: One hundred and twenty patients were investigated (78 male, 44±13 years of age). The arterial stiffness was determined by Pulse Trace system, and was describes as the stiffness index of Digital Volume Pulse (SIDVP). Conventional Doppler echocardiography and Tissue Doppler Imaging (TDI) was performed at every patients. The E and A wave of mitral inflow, the E wave deceleration time (EDT), as well the early and late diastolic LV lateral basal myocardial segment motion (Ea and Aa) were determined, and the E/A, E/Ea and Ea/Aa ratios were calculated. Results: DD was found in 50 pts from 120 (42%), it means relaxation abnormality. Pseudonormal and restrictiv pattern was not found. SIDVP of DD group was significantly higher than in the normal group (10.87±2.78 m/s vs. 9.24±1.97 m/s, p<0.001). SIDVP significantly correlated with E/A (r=–0.368, p<0.001); EDT (r=0.401, p<0.001); Ea (r=–0.423, p<0.001) and Ea/Aa (r=–0.394, p<0.001). Patients were divided into two groups according to SIDVP. Occurrence of DD was 59.2% in patients having SI merit 10 m/s or higher (29 of 49), while 29.6% among patients having SI merit lower than 10 m/s (21 of 71; p=0.001). We performed logistic regression analysis to investigate the influence of the classic cardiovascular risk factors on DD. We found that age and body mass index independently associated with DD, the SIDVP did not. Conclusions: In chronic kidney disease patients increased arterial stiffness is associated with LV diastolic dysfunction. This relationship is influenced by other cardiovascular risk factors, like age and BMI.
COMPERATION OF EFFICACY OF THERAPIES FOR CHRONIC ATRIAL ARRHYTHMIAS Keywords: atrial fibrillation, sick sinus syndroma, macroreentry, pacemaker therapy Background: Our hypothesis was that sick sinus syndroma and macroreentries (MR) can be found in the background of degenerative atrial arrhythmias. Their treatment may reduce the number of atrial fibrillation episodes, thus leading to better quality of life (QoL). Our aim was to compare efficacy of therapies for chronic atrial arrhythmias. Patients and methods: The patients we investigated had paroxysmal or persistant atrial fibrillation, and they had flutters in their medical history, there is no contraindication for I/C antiarrhythmic drugs: 139 pts (women: 44, men: 95), mean followup: 12.1±5.2 months. Investigated groups: (1.) Pts receiving RF-ablation of MR (41 pts [women:10, men: 31], age: 61.7±11.8ys), (2.) Pts receiving a DDD pacemaker (PM) with anti-AF protocol (37 pts [women:13, men: 24], age: 74.6±7.6 ys), (3.) Hybrid treatment: pts receiving RF ablation and DDD PM implantation (31 pts (women:10, men: 21 age: 66.6±13.3ys). In controll group patient recieving antiarrythmic (AA) medication (30pts (women: 11, men: 19), age: 64.5±10.9 ys). The four groups didn’t differ regarding age, sex and (AA) medication. 1 and 3 months after the intervention, and every 6 months after that 24-hour Holter monitoring and quality of life (QoL) assessment was performed, and AA drug needs and the number of hospitalisations were compared. Results: Between the 1. and the control groups, there was a significant difference in the maintainability of sinus rhythm (80.5 vs. 36.6%, p=0.002). Between the 2. and the controll groups there was no significant difference (45.9 vs. 36.6%, p= 0.44). Between the 3. (hybrid) and the control groups, there was also a highly significant difference in the maintainability of sinus rhythm (90.3 vs. 36.6%, p=0.0011). Conclusions: SR could be sustained in the highest rate in the group receiving RFablation and PM implantation together. Assessed QoL correlated with SR. Only 3 pts needed pulmonary vein isolation after hybrid treatment.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B58
Poszterek/Poster section AZ ON-SITE ZÁRÓESZKÖZ BETANULÁSI FÁZISÁNAK VIZSGÁLATA AZ ARTÉRIA FEMORALIS BEHATOLÁSBÓL VÉGZETT DIAGNOSZTIKUS KORONAROGRÁFIÁN ÁTESETT BETEGEK KÖRÉBEN Kovács Erik, Komócsi András, Kónyi Attila, Pintér Tünde, Aradi Dániel, Magyari Balázs, Horváth Iván PTE ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs Bevezetés: A manuális szakmákban a betanulási fázis ismert jelenség. A fejlõdõ technológia következtében egyre gyakrabban kell új eszközökkel megismerkednünk. Vizsgálatunk során az On-Site kollagénes záróeszköz alkalmazása során jelentkezõ betanulási fázis hatását elemeztük. Eszköz és anyag: A vizsgálatba artéria femoralis behatolásból végzett, diagnosztikus koronarográfián átesett betegeket vontunk be. A Ch 5-ös sheath alkalmazásával végzett vizsgálat után a betegek punkciós nyílását On-Site kollagénes záróeszköz alkalmazásával zártuk. Nyomókötés használata nélkül, 4 óra után a betegeket mobilizáltuk, a vizsgálat másnapján femoralis UH vizsgálatot végeztünk. Elsõdleges végpontként az álaneurysma, a nagyfokú vérzés (TIMI definíció szerint) és a lokális haematoma kialakulását jelöltük meg. Az egyes vizsgálókra (n=8) értékeltük a betanulási fázis hatását. Eredmények: A vizsgálatba összesen 107 beteget vontunk be. A betegek átlagéletkora 61±9 év volt. Álaneurysma kialakulása az összes esetek 5,8%-ban észleltük, az egyes vizsgálók között 0-15% között találtuk elõfordulását. A vizsgálat során nagyfokú vérzés nem alakult ki. Az esetek 70%-ában nem volt, vagy csak kisfokú lokális haematoma kialakulását észleltük. A jelentõs lokális haematoma az esetek csupán 6,7%-ban fordult elõ. A betanulási fázis hatását mind az álaneurysma képzõdésben, mind a lokális haematoma kialakulásában ki lehetett mutatni. Az álaneurysma képzõdés csupán az elsõ 10 beavatkozás során észleltük. Megbeszélés: Az On-Site rendszer használata során is kimutatható volt a betanulási fázis hatása mind az álaneurysma, mind a lokális haematoma elõfordulásában. Az álaneurysma elõfordulását kissé magasnak találtuk, azonban jelen vizsgálatban az eszköz megtanulásához elegendõ volt 10 eset is, ugyanakkor az egyes vizsgálók beteganyagának növekedésével ez az arány jelentõsen csökkenthetõ volt. A betanulási periódust követõen az On-Site záróeszköz biztonsággal alkalmazható volt a vizsgált beteganyagunkban.
AZ EMELKEDETT SERUM VÉRCUKORÉRTÉK: A CARDIOGEN SOKK HALÁLOZÁSÁNAK MEGHATÁROZÓ FAKTORA? Krepuska Miklós, Soltész Ádám, Szûcs Gábor, Bárczi György, Molnár Levente, Fülöp Gábor, Becker Dávid, Zima Endre, Merkely Béla Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Tanszék, Cardiovascularis Centrum, Budapest Bevezetés: Az akut coronaria syndroma (ACS) szövõdményeként fellépõ cardiogen sokk (CS) oki terápiája a megfelelõ idõn belüli coronaria interventio (PCI). A nemzetközi vizsgálatok erre a betegcsoportra nézve továbbra is magas mortalitást mutattak ki. Kérdésfelvetés: Az emelkedett vércukorérték mennyiben befolyásolja a cardiogen sokk mortalitását? Célkitûzés: A cardiogen sokkos betegek cukorháztartás változásának és az egyéves mortalitás összefüggésének retrospektív esetkontroll elemzése. Módszerek: Klinikánkon 83, magas rizikójú acut coronaria syndroma szövõdményeként kialakult cardiogen sokkos beteget laboratóriumi adatait vizsgáltuk. A PCI-n átesett betegek a felvételkor, 24 órán belül és távozáskor mért éhomi vércukorértékeik (VC) és korábbról ismert diabetes mellitus (DM) alapján három csoportba kerültek: ismert DM, új átmeneti VC emelkedéses és nem DM csoportokba. A vércukorszint normálértékét 3,9–5,8 µmol/l között szabtuk meg. A betegek sorsának alakulását egy éven keresztül követtük nyomon. Eredmények: A CS-betegeknél (41 nõ, 42 férfi, átlagéletkor: 68 év), hypertonia 57%-ban, korábbi myocardialis infarktus 31%-ban, perioperatív resuscitatio 17%ban, anamnézisbõl ismert DM 43%-ban fordult elõ. Az átmeneti VC emelkedéses betegek közül 1 évvel késõbb 7%-ban alakult ki diabetes mellitus. Az egyéves utánkövetés során a halálozás szignifikánsan magasabb volt a felvételkor ismert DM-os betegek között mint a nem DM csoportban (Kaplan–Meier-analízis, p=0,006). Az átmeneti VC emelkedéses CS-os betegek mortalitása szintén magasabb volt a nem DM csoportnál, de ez a különbség nem bizonyult szignifikánsnak (p= 0,066). Megbeszélés: Az ACS szövõdményeként fellépõ cardiogen sokk kezelése során mért emelkedett vércukor szint az alapbetegség kimenetelének prognosztikai markere lehet.
EXAMINATION OF THE LEARNING-CURVE EFFECT OF THE ON-SITE CLOSURE SYSTEM ON PATIENTS AFTER CORONARY ANGIOGRAPHY FROM FEMORAL APPROACH Keywords: closure system, learning-curve, femoral approach Introduction: The learning-curve is well known in manual procedures as a consequence of the improving technology, learning the use of a new device. The goal of our survey was to evaluate the learning-curve effect of On-Site closure system on patients after coronary angiography from femoral approach. Materials and methods: Patients were enrolled after diagnostic coronary angiography from femoral approach using Ch 5 sheath. After coronary angiography the puncture site was closed with On-Site collagen closure system. The patients were mobilized following 4 hours recumbent position without use of bandage. Femoral ultrasonography was performed on each patient evaluating femoral pseudo-aneurysm and local haematoma. The primary endpoints were the presence of femoral pseudo-aneurysm, major bleeding (according to TIMI classification) and the size of local haematoma. The learning-curve effect was evaluated according to each investigator (n=8) respectively. Results: In this survey 107 patients were enrolled with the mean age of 61±9 years. Overall femoral pseudo-aneurysm was observed in 5.8% of the cases, and it varied between 0-15% among the investigators. We found no major bleeding. No local haematoma or minimal local bleeding were diagnosed in 70% of all patients. Significant local haematoma occured in only 6,7% of the cases. Learning-curve effect had an impact on both femoral pseudo-aneurysm and local haematoma development. After using 10 On-Site system no pseudo-aneurysm was occured. Discussion: Learning-curve phase had a considerable influence on the occurrence of both femoral pseudo-aneurysm and local haematoma. The occurrence of the pseudo-aneurysm was rather high however with the increase of the number of enrolled patients the incidence of pseudo-aneurysm development decreased into a lower range. Based on our survey we conclude that 10 equipments could be used to learn the safe application of the On-Site closure system.
ELEVATED BLOOD GLUCOSE LEVEL: A DETERMINATIVE FACTOR FOR CARDIOGENIC SHOCK MORTALITY? Keywords: cardiogenic shock, temporary hyperglycemia Introduction: The causal therapy of cardiogenic shock (CS) complicating acute coronary syndrome (ACS) is the rapid primary coronary intervention (PCI). International surveys have shown a high mortality rate for this patient group. Question: How much do elevated blood glucose levels influence the one-year mortality in cardiogenic shock? Aims: Retrospective case-control analysis of the correlation between glucose metabolism and one-year mortality in cardiogenic shock. Methods: We investigated 83 patients suffering from cardiogenic shock complicating high-risk acute coronary syndrome. The patients who underwent PCI were selected into three groups according to their fasting blood glucose levels measured on admission, 24 hours after admission, and on the day before release and their personal history of diabetes mellitus (DM): known DM, temporary hyperglycemia and non DM. The normal levels of blood glucose were set between 3.9–5.8 mmol/l. We studied patient’s one year survival. Results: The CS patients (41 females, 42 males; average age 68 years) had hypertonia in 57%, previous infarction in 3%, perioperative CPR in 17% and known DM in 43%. After one year diabetes developed in 7% of the temporary hyperglycemia patients. In the one-year follow-up mortality was significantly higher among the patients who had DM on admission than of the non DM group (Kaplan–Meier analysis, p=0.006). The one-year mortality rate of patients who had temporary hyperglycemia during the hospital stay was also higher than that of the non DM group, but this difference was not significant (p=0.066). Conclusion: impaired glucose metabolism during cardiogenic shock developed after ACS, as determined by elevated blood glucose levels, might be a prognostic marker of poor patient outcome.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B59
Poszterek/Poster section SZÖVETI DOPPLER ECHOCARDIOGRAPHIA SZEREPE CARDIALIS RESYNCHRONISATIOS TERÁPIA SORÁN Kutyifa Valentina, Veress Gabriella, Apor Astrid, Andrássy Péter, Szilágyi Szabolcs, Gellér László, Merkely Béla Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Kardiológia, Budapest Bevezetés: A cardialis resynchronisatios terápia (CRT) a súlyos, terápiarefrakter szívelégtelenség kezelésének hatékony, nonfarmakológiás eszköze. A klasszikus kritériumok alapján kiválasztott betegek esetében azonban még mindig magas a nonresponder betegek aránya. Vizsgálatunk célja: CRT-re kerülõ betegekben az intra- és interventricularis dyssynchronia kimutatása szöveti Doppler echokardiographiával (TDI). Módszer: TDI-vel meghatároztuk az inter- és az intraventricularis dyssynchronia mértékét a hat basalis, bal kamrai szegmentumban, és a jobb kamra szabad falánál. Az intraventricularis késést 55 msec feletti értéknél tekintettünk szignifikánsnak. Eredmények: 84 beteg vett részt a vizsgálatban (38 ischaemiás, 46 dilatatív cardiomyopathia). Az átlagéletkor 64±6 év, a QRS szélessége 165±21 msec, az ejekciós frakció 26,5±5,1% volt. Intraventricularis dyssynchronia a betegek 81%ban igazolódott, a késés átlagosan 84±31 msec volt. A leginkább késõ szegmentum a lateralis és az inferolateralis fal volt. Interventricularis dyssynchroniát a betegek közel felében találtunk. A sinus coronarius elektródát az optimalis lateralis, posterolateralis oldalágba implantáltuk minden esetben. Intraoperatíve, a kettõs jel szélessége 98±26 msec volt. A biventricularis pacemaker beültetés után a QRS szélessége szignifikánsan csökkent: 132±20 msec (p<0,001), az intraventricularis dyssynchronia megszûnt (késés: 39±13 msec [p<0,001]), az interventricularis dyssynchronia csökkent (64±28 msec [p=ns]). Az ejekciós frakció szignifikánsan nõtt (34±7%, p=0,001). 12,1±3,1 hónapos utánkövetés során a betegek 19%-a (n=16) mutatkozott nonrespondernek (halál, szívelégtelenség miatti hospitalizatio, NYHA-stádium romlás). 5 beteg acut szívelégtelenségben halt meg, két további beteg noncardialis ok miatt. Következtetés: szöveti Doppler echocardiographia alkalmas a dyssynchronia és a leginkább késõ terület kimutatására CRT-re kerülõ betegekben.
TISSUE DOPPLER IMAGING IN PATIENTS UNDERGOING CARDIAC RESYNCHRONIZATION THERAPY Keywords: echocardiography, heart failure, cardiac resynchronization therapy Introduction: cardiac resynchronization therapy (CRT) is an established nonpharmacological treatment modality for patients with severe heart failure. However, rate of non-responders, when patients selected based on classical criteria is still suboptimal. Aim of our study: To assess intra- and interventricular dyssynchrony using tissue Doppler imaging (TDI) in patients undergoing CRT. Methods: Intraventricular dyssynchrony was assessed using TDI in the six basal left ventricular segments, the maximal difference was considered to be significant above 55 msec. Interventricular dyssynchrony was measured in the right ventricular free wall. Results: Eighty-four patients were included in the study (38 ischaemic, 46 dilatated cardiomyopathy). The mean age was 64±6 years, the mean QRS width 165±21 msec, with a left ventricular ejection fraction of 26.5±5.1. Intraventricular dyssynchrony was detected in 81% of patients, the delay was 84±31 msec. The latest activation was found in the lateral, inferolateral wall of the left ventricle. Interventricular dyssynchrony was found in about half of the patients. The left ventricular lead was implanted into the lateral, posterolateral side branch of the sinus coronarius. The difference between left and right ventricular leads activation was 98±26 msec. After biventricular pacemaker implantation, QRS decreased to 132±20 msec (p<0.001), intraventricular dyssynchrony was abolished, delay was 39±13 msec (p<0.001). Interventricular dyssynchrony also decreased with a delay of 64±28 msec (p=ns). Ejection fraction significantly improved (34±7%, p=0.001). During 12.1±3.1 months follow-up, 19 percents of patients (n=16) proved to be non-responder (death, heart failure hospitalization, worsening in NYHA functional class). 5 patients died in heart failure progression, two patient died of noncardiac cause. Conclusions: TDI is an appropriate tool to assess dyssynchrony and the latest activation area in patients undergoing CRT.
FECL3-DAL INDUKÁLT THROMBUS KÉPZÕDÉS VIZSGÁLATA ALTATOTT PATKÁNYOK CAROTIS ARTÉRIÁJÁBAN ÉS A FRAXIPARIN HATÁSÁNAK TANULMÁNYOZÁSA.
FECL3-INDUCED THROMBUS FORMATION IN CAROTID ARTERY OF ANAESTHETIZED RATS, AND THE EFFECTS OF FRAXIPARINE
Kürthy Mária, Bojtor Éva, Ferencz Sándor, Lantos János, Jancsó Gábor, Ferencz Andrea, Wéber György, Rõth Erzsébet PTE ÁOK, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs
Keywords: animal model, in vivo, thrombus, carotis, occlusion time, Fraxiparine Background: The proper testing the effects of antithrombotic agents developed against thrombus formation is a great challenge in drug research. Kurtz KD, and coworkers developed a small animal model for testing anticoagulant and antiplatelet agents in 1990. They applied FeCl3 solution on the arterial surface of anaesthetized rats, which led to local thrombus formation and arterial occlusion. Our aim was to adapt this model into our laboratory, for studying the alterations accompanied by thrombus formation and testing agents which are able to influence it. Methods: Experiments were carried out in anaesthetized Wistar male rats weighing 400-450g (n=9). Systemic arterial pressure and carotid blood flow were measured by a cannula inserted into the femoral artery and by an ultrasound flow probe placed on the carotid artery. Thrombus was generated by administration of standard amount of 30% FeCl3 solution on the surface of carotid artery. The time elapsed between thrombus induction and vessel occlusion was measured. A separate group of the animals (n=8) was treated by Fraxiparine (190 UI/kg) 3 minutes before administration of FeCl3 subcutaneously. At the end of the experiment arterial blood was taken from the abdominal artery, and collagen (8 µg/ml) induced aggregation was measured by Chrono-Log aggregometer. Results: FeCl3 treatment occluded the carotid artery in 9.17±5.11 min, and induced transient blood pressure elevation, and it slightly increased collagen induced aggregation ex vivo. Fraxiparine treatment prevented the total occlusion of carotid artery, and diminished the FeCl3-induced haemodynamic changes. Conclusions: Thrombus formation and carotid artery occlusion can be elicited in a standard way using the FeCl3-induced thrombus model. This model is suitable for studying the circulatory, neural, and cardiac mechanisms accompanied by thrombus formation and also for testing the efficacy of antithrombotic agents.
Háttér: Az antithrombotikumok megfelelõ tesztelése mindig nagy kihívást jelentett a gyógyszer fejlesztõk számára. Kurtz KD és munkatársai 1990-ben egy új kisállat modellt fejlesztettek ki antikoaguláns és aggregáció gátló szerek vizsgálatára. FeCl3 oldatot juttattak altatott patkányok artériájának felületére, amely thrombus képzõdéshez és érelzáródásához vezetett az exponált régióban. Célunk a modell laboratóriumunkba történõ honosítása volt, a carotis okklúzióval járó keringési elváltozások tanulmányozására, valamint thrombusképzõdésre ható ágensek tesztelésére. Módszer: Kísérleteinkhez altatott, hím, 400-450g-os Wistar-patkányokat használtunk (n=9). Az artéria femorálisban véres úton folyamatosan mértük a szisztémás artériás nyomást. Standard mennyiségû 30%-os FeCl3 oldattal thrombust generáltunk az artéria carotisban, melyen ultrahangos áramlásmérõ fejjel folyamatosan mértük az áramlási sebességet és meghatároztuk az okklúziós idõt. Az állatok egy külön csoportjánál (n=8) 3 perccel a FeCl3 kezelés elõtt Fraxiparint (190 UI/kg) alkalmaztunk, szubkután. A kísérletek befejeztével az abdominális artériából vért vettünk, és Chrono-Log aggregométer segítségével mértük a kollagénnel (8 µg/ml) indukált aggregációt. Eredmények: FeCl3 átmeneti szisztémás vérnyomásemelkedést okozott, majd az artéria carotis elzáródását idézte elõ 9,17±5,11 perc alatt in vivo, valamint kismértékben fokozta a kollagénnel indukált aggregációt ex vivo. A Fraxiparin elõkezelés megakadályozta az artéria teljes elzáródását, és a ferriklorid keringési hatásait is mérsékelte. Következtetések: A FeCl3-dal indukált thrombus képzõ modellben a carotis elzáródás standard módon idézhetõ elõ, így a modell alkalmas a thrombus képzõdéssel járó folyamatok keringési, idegrendszeri és kardiológiai hatásainak, valamint antitrombotikumok hatásosságának tanulmányozására.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B60
Poszterek/Poster section A SYSTOLÉS SPONTÁN BAROREFLEX-SZENZITIVITÁS SPEKTRÁLIS ÉS SZEKVENCIÁLIS ELEMZÉSE CUKORBETEG ÉS NEM-CUKORBETEG HYPERTONIÁSOKBAN Légrády Péter, Bajcsi Dóra, Farkas Katalin, Fehértemplomi Katalin, Erdei Éva, Majlath Zsófia, Ábrahám György Szegedi Tudományegyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika Háttér: Cukorbeteg és nem-cukorbeteg hypertoniásokban vizsgáltuk a spontán baroreflex-szenzitivitást (BRS) szekvenciális (idõ-tartomány), ill. spektrális (frekvencia-tartomány) analízissel. Az adatokat átlag±SE formában adtuk meg. Betegek és módszerek: Korban illesztett 14 nem-cukorbeteg (HT, HT tartam: 5,43±1,3 év), 12 fõ 2-es típusú cukorbeteg (DMHT, HT tartam: 12,75±2,5 év, DM tartam: 7,69±1,77 év) kezelt hypertoniást és 10 normotensiv anyagcsere-egészséges személyt (K) vontunk be. A folyamatos vérnyomás- és EKG görbét a Finometer eszközzel rögzítettük. Az adatokat a Nevrokard analizáló szoftver segítségével elemztük. Jelen feldolgozásnál a systolés vérnyomást vettük figyelembe. Fekvõ testhelyzetben és aktív orthostasis idején szekvenciális analízissel a felfelé (up) és lefelé (down) irányuló BRS-t, spektrális módszerrel az alacsony (LF) és magas (HF) frekvencia tartományban az alfa-indexet (a-LF és a-HF) számítottuk ki. Mindkét testhelyzetben meghatároztuk továbbá a sympathovagalis egyensúlyt jellemzõ LF/HF hányadost is. A cardialis autonóm neuropathiát (CAN) az öt standard reflexteszt segítségével számolt, 0-10 közötti score megadásával jellemeztük. Eredmények: Minden betegcsoport CAN-pozitív volt, a score a DMHT csoportban volt a legmagasabb (CAN: K: 0,8±0,29, HT: 3,93±0,53, DMHT: 4,25±0,66). Mind az upBRS, mind a downBRS mindkét betegcsoportban nyugalomban és felállást követõen egyaránt alacsonyabb volt a kontrollhoz képest. Ugyanez volt megfigyelhetõ az a-LF és az a-HF, továbbá az LF/HF esetében is. Felállást követõen az upBRS, a down-BRS minden csoportban csökkentek, az a-LF és az a-HF a K és DMHT csoportban csökkentek, a HT csoportban emelkedtek. Felállást követõen az LF/HF mindhárom csoportban emelkedett. Következtetés: Mind a szekvenciális, mind a spektrális analízissel kapott eredmények jól jellemzik a klinikai állapottól várható cardiovascularis kockázatot, hiszen a cukorbetegséggel társuló hypertoniában mutatkozott legkifejezettebbnek a gyors adaptáció károsodása.
A GYÓGYSZERKIBOCSÁTÓ STENT FELHASZNÁLÁS VÁLTOZÁSA A 2006-OS ESC TÜKRÉBEN Magyari Balázs, Horváth Iván, Kónyi Attila, Komócsi András, Pintér Tünde, Kovács Erik, Aradi Dániel, Papp Lajos Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs Háttér: Az ischaemias szívbetegség kezelésében a percutan coronaria intervenció hasznossága acut, illetve electiv betegek esetében egyaránt bizonyított, azonban az instent restenosis (ISR) a hosszú távú sikerarányt jelentõsen csökkenti. A gyógyszerkibocsátó stentek (DES) megjelenésével az ISR aránya csökkent, használatuk egyes országokban jelentõsen elterjedt (USA 90%, Európa ≥65%). A 2006-os ESC-t követõen a DESek vélt mortalitást fokozó hatása miatt az USA-ban használatuk 62%-ra csökkent néhány hónap alatt. Ezt követõen több metaanalízis, tanulmány (TAXUS I, II, III, IV,V,VI, RAVEL, SIRIUS,E-SIRIUS, C-SIRIUS, SCAAR) igazolta hogy a DESek megfelelõ indikációban, megfelelõ technikával ill. gyógyszeres terápia mellett nem növelik a mortalitást a BMS-ekhez viszonyítva ugyanakkor TVR-t, TLR-t szignifikánsan csökkentik. Cél: Jelen tanulmány során Intézetünkben végzett DES implantáció indikációs körét, biztonságosságát vizsgáljuk. Módszer: A PTE Szívgyógyászati Klinika Hemodinamikai Laboratórium DESstent felhasználás változását vizsgáltam a 2006-os ill. a 2007-es évet összehasonlítva. Adataimat az Országos Egészségpénztár(OEP) felé történõ jelentések alapján gyûjtöttem. Eredmények: 2007-ben a coronarographiás vizsgálatok csökkenése mellett a DESimplantáció kis mértékben növekedett (377 vs. 389). Indikációs kör diabetes mellitus, fõtörzs, fõtörzs oszlási, proximalis bal elülsõ leszálló ág, nagy erek oszlási laesioi voltak illetve ISR valamint egyéb kórképek. A de novo laesiók ill. a restenoticus laesiók aránya nem változott lényegesen (66,2% vs. 65,7%, ill. 33,8% vs. 34,3%). Az akut illetve elektiv esetek száma sem változott jelentõsen (18% vs. 19% ill. 82% vs. 81%). A 3 mm alatti és a 15 mm-nél hosszabb laesiok tekintetében szignifikáns csökkenést láttunk: (60,6% vs. 45,2% ill. 56,5% vs. 40,2%). Dokumentált stent thrombosis esetében szignifikáns csökkenést látható 2,38% vs. 1,28%. Konklúzió: Intézetünkben a vizsgált idõtartamban a DES felhsználásban érdemi változás nem történt. Megfelelö indikációban használt DES-implantáció hatásos thrombocyta aggregációs kezelés mellett biztonságos.
TIME-DOMAIN AND FREQUENCY-DOMAIN ANALYSIS OF THE SYSTOLIC SPONTANEOUS BAROREFLEXSENSITIVITY IN DIABETIC AND NON-DIABETIC HYPERTENSIVES Keywords: baroreflex, time-domain, frequency-domain, diabetes, hypertension Background: We investigated the spontaneous baroreflex-sensitivity (BRS) in diabetic and non-diabetic treated hypertensives with sequential (time-domain) and spectral (frequency-domain) methods. Mean±SEM are reported. Patients and methods: Age-matched fourteen non-diabetic (HT, duration of HT: 5.43±1.3 yr), 12 T2DM (DMHT, duation of HT: 12.75±2.5 yr, duration of DM: 7.69±1.77 yr) treated hypertensives and 10 normotensive, normoglycaemic healthy control people (C) were investigated. The continuous blood pressure (BP) and ECG data were recorded with the Finometer device. The data were analysed with the Nevrokard software. In this work we attended to systolic BP. We calculated the time-domain up- and down-BRS and the frequency-domain alpha-index (a) in the low-frequency (LF) and high-frequency (HF) spectra both in resting supine position and after standing up. Further we calculated the LF/HF ratio being characteristic to sympathovagal balance. Cardiac autonomic neuropathy (CAN) was assessed by means of the five standard CV reflex tests. Results: All the patients group were CAN positive, the CAN score was highest in group DMHT (CAN: C: 0.8±0.29, HT: 3.93±0.53, DMHT: 4.25±0.66). Both the up- and the down-BRS in the patient groups were lower compared to controls in supine position and after standing up too. Also the same could be observed in the cases of a-LF, a-HF and LF/HF ratio. After standing up the up- and down-BRS decreased in all groups, meanwhile the a-LF and the a-HF decreased in groups C and DMHT and increased in group HT. After standing up the LF/HF ratio increased in all groups. Conclusion: By our results the BRS values calculated with any method reflect quite well the CV risk that can be expected by the clinical condition. The damage of the short-term CV regulation was the most expressed in hypertensives with diabetes mellitus.
CHANGES IN THE DRUG ELUTING STENT UTILIZATION AFTER THE ESC 2006 Keywords: stent thrombosis DES penetration in-stent restenosis Background: The utility of the percutan coronary angioplasty in ischaemic heart disease had been proven, but during the follow-up period the in-stent restenosis (ISR) makes a cut down in the succes rate. The lately developed drug eluting stent (DES) reduced the rate of the ISR, by the way use of these stent became widespread in some country (≥90% USA, ≥65% in Europa). Because of the putative effect for a higher mortality of the DES, their usage decreased from 89% to 62% in the USA after the ESC 2006. After that several metaanalysis trial (TAXUS I, II, III, IV,V,VI, RAVEL, SIRIUS,E-SIRIUS, C-SIRIUS, SCAAR) had proven that DES (with appropriate indication, technique and adequate TCT aggregation treatment) do not increase the mortality compared to the bare metal stents, whereas decrease the frequency of TVR, TLR, significantly. Aims: Our aim was to analyze the indication, succes and safety of DES implantation in our Institute. Method: We analyze the changes at the utilitzation of DES comparing the 2006 and 2007 years. The data were collected by the report to the National Health Insurrance company (OEP). Results: In 2007 compared to 2006, the number of coronary angiography decreased, but the DES utilization increased in a small compass (377 patient vs. 389 patient). Indications were diabetes mellitus, left main, left main bifurcation, proximal left anterior descending artery, bifurcation of big vessel or rather offlabel indication (ISR, other). The rate of the de novo laesion and restenotic laesion did not changed substantially (66.2% vs. 65.7% or 33,8% vs. 34.3%). The rate of the acut and electiv cases were similar as well (18% vs. 19% or 82% vs. 81%). We found significant decrease at the vessel diameter below 3 mm and laesion length above 15 mm (60.6% vs. 45.2% or 56.5% vs. 40.2%). Documented stent thrombosis decreased significantly 2.38% vs. 1.28%. Conclusion: During the examined period DES utilization did not changed substantially. DES implantation in appropriate indication with effective and alongated platelet inhibitor therapy could be a safe treatment.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B61
Poszterek/Poster section KOSZORÚÉRBE ÉS AORTÁBA BESZAKADT PTCA BALLONKATÉTER ESETÉNEK HATÉVES INVAZÍV ÉS NONINVAZÍV UTÁNKÖVETÉSE Major László, Böhm Ádám, Bányai Ferenc, Kiss Róbert Gábor Állami Egészségügyi Központ, Budapest Esetismertetés: Betegünk 1946-ban született férfi, aki LAD szûkülete és diagonalis elzáródása miatt 1988-ban LIMA graftot kapott a LAD-ra, saphena graftot a diagonalisra az OTE-n. 2002-ben anginás panaszainak hátterében LIMA graft elzáródását, a LAD és a jobb coronaria szûkületét találtuk, melyeket stenteltünk. A LAD-ba elõtágítás céljából bevezetett ballon rupturált és nem sikerült visszahúzni az érbõl. A katéter mûanyag szára beleszakadt a betegbe, eközben a LAD-ban az áramlás leállt. A keringést végül sikerült helyreállítani stent beültetésével, ami a beszakadt ballont az ér oldalának szorítja. A beszakadt ballon további szakasza azóta is a bal fõtörzsön keresztül elér az aortába lóg. A beteg klinikai állapota a beavatkozást követõen rendezõdött, az idegentest sebészi eltávolításába nem adta beleegyezését. Kétévi panaszmentesség után ismételt anginás panaszai hátterében a diagonalis vena graftjának szûkületét találtuk, amit stent beültetésével kezeltünk. A beteg klinikai állapota azóta újabb invazív beavatkozást nem tett szükségessé. A betegrõl CT, MR és TEE vizsgálatokat is készítettünk a vaszkuláris idegentest elhelyezkedésének illetve esetleges thrombotikus felrakódásának ábrázolására. Esetünkben a TEE vizsgálattal nyert információ mutatkozott a leghasznosabbnak az utánkövetés során. Következtetések: Az esetet azért tartottuk bemutatandónak, mert a koronáriába beszakad, az aortába kilógó, és ott évek óta tünet és panaszmentesen lebegõ ballonkatéter az irodalomból nem ismert. Diagnosztikus katéterek beszakadása esetében általában törekszünk a lebegõ vaszkuláris idegentest eltávolítására, a thrombotikus és esetleges szeptikus szövõdmények elkerülése érdekében. Betegünkkel egy sikeres, hosszú távú, nem sebészi megközelítést mutatunk be. Kérdés, hogy lehet-e példánkból arra a következtetésre jutni, hogy hasonló esetekben elegendõ a konzervatív megközelítés, illetve milyen ismérvek alapján hozhatunk ez irányú döntést? A ballon anyagául szolgáló PE jóindulatú klinikai viselkedése alapján felvetõdik annak használata stentek bevonására.
INVAZÍV ASPERGILLÓZIS OKOZTA LETHALIS, MULTIPLEX PULMONALIS EMBOLIA Marozsán Ibolya, Bodor Elek, Windisch Mária, Gellér László, Merkely Béla Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest Egy 15 éves sportoló fiú CT-vel igazolt, masszív pulmonalis embolia miatt mûtéti megoldás céljából került felvételre intézetünkbe egyik megyei kórházunkból, ahol sikertelen fibrinolízis történt. Az átvételi mellkasröntgenen a bal felsõ lebenyben késõbb rohamosan növekvõ-, üregesedõ árnyék látszott. A malignus folyamatot mind a PET-CT, mind az arteria pulmonalist kitöltõ elváltozásból UH vezérelt módon nyert biopsiás anyag kizárta. Ez utóbbi hisztológiai vizsgálata thrombust igazolt. Széles körû laborvizsgálataink semmi olyan hematológiai, immunológiai, toxikus vagy infekciós betegséget nem verifikáltak, amely tüdõemboliát okozhat. A beteg klinikai állapota a folyamatos, teljes dózisú antikoagulálás ellenére fokozatosan romlott, ezért szelektív fibrinolízist végeztünk. A tüdõperfúzió rövid, átmeneti javulása után a keringés összeomlott, a beteg 8 napi ápolás után exitált. Boncolás során mindkét a.pulmonalist thrombus töltötte ki, a tüdõben és a vesékben többszörös infarktusok voltak. A bal felsõ tüdõlebenyben 8 cm átmérõjû, szétesõ szöveteket tartalmazó üreg látszott. A jobb szívfél kifejezetten tágult volt, de egyéb kóros eltérés egyetlen szervben sem volt. Az utólagos szövettani vizsgálatok sem tudtak egyértelmû magyarázatot adni a multiplex artériás és vénás thrombózisok okára. Bár a radiológiai kép alapján már korábban felmerült az aspergillózis lehetõsége, a szerológiai vizsgálat pozitív eredménye csak post mortem érkezett meg. Irodalmi adatok szerint az aspergillózis angioinvazív infekciónak is nevezett formája disseminált, lokalis thrombusokat, infarktusokat eredményez a tüdõn kívül leggyakrabban a vesében. A multiplex thromboembolia okán a disseminált invazív aspergillózis 70-90%-ban halálos. Esetünkben a típusos radiológiai és makroszkópos bonctani kép, a fulminans lefolyás, valamint a szerológiai pozitivitás amellett szólt – miután minden mást kizártunk – hogy az emboliákat aspergillózis okozta.
SIX YEARS INVASIVE AND NONINVASIVE FOLLOW UP CASE OF PTCA BALOON CATHETER BROKEN AND LEFT IN CORONARY ARTERY AND AORTA Keywords: interventional cardiology, PTCA Discussion: Our male patient was born is 1946. He got CABG on diagonal branch and LIMA graft on LAD in 1988 because of LAD stenosis and diagonal occlusion. In 2002 he returned with recurrent angina. During coronarography LIMA graft occlusion and severe right coronary stenosis were documented. We implanted stents in LAD and right coronary. During the procedure the predilatation balloon was ruptured in the calcified lesion and after attempted unsuccessful removal it was broken into LAD and the catheter shaft was left behind waiving in the aorta. Another removal trial with lasso did not prove to be successful. Because of urging ischemic clinical situation we reopened LAD and pushed departed balloon into the vessel wall by stent implantation. The patient recovered and refused further surgical procedure. Anticoagulant and antithrombotic therapy were introduced. In 2004 the patient repeatedly suffered angina. We found patent LAD and right coronary but stenosed diagonal CABG. Another stent was implanted in the graft. Since then the patient is in stable condition, there is no need for invasive approach. We made CT and MRI scans and TEE examinations to demonstrate the location of the foreign body and possible thrombotic apposition of it. The TEE seemed to be the most useful method in the decision making process. Such a case with PTCA balloon broken and left in the coronary and waiving in aorta without further complication was not yet reported in the literature. Conclusions: Because of the possibility of thrombotic and septic consequences we would generally aim at removing an intravascular foreign body in the future as well. We demonstrated here a long term, successful, non surgical approach. It is debatable what the critical diagnostic information and turn points in the decision making for the future should be. The benign clinical feature of catheter material makes PE possibly useful for stent coverage.
MULTIPLE LETHALE PULMONARY EMBOLISM DUE TO INVASIVE ASPERGILLOSIS Keywords: invasive aspergillosis, pulmonary embolism A 15 years old sportman was transferred to our clinic from a countryside hospital where massive pulmonary embolism was diagnosed by CT and an unsuccesfull fibrinolysis was carried out. It was suggested an embolectomy.By arrival the chest x-ray has shown in left upper lobe- a later rapidly growing- cavitary lesion. Possible malignant tumor was excluded by PET-CT and histologic examination from tissue within the pulmonary artery. The biopsy was made by directed ultrasonography, the histology stated thrombus.In very wide range different laboratory tests were carried out but none of them suggested any hematologic, immun, toxic or infectiousus disease which could lead to thromboembolism. The clinical status of patient rapidly declined selective fibrinolysis was carried out. The perfusion of lung transiently has improved, but than the circulation has collapsed and the patient died. At autopsy in lungs and kidneys were multiple infarctions. In left upper lobe was seen 8 cm diameter wide cavity filled with necrotic mass. The right heart was enlarged, but all other organs were normal. Later on different histologic examinations were done, but none of them could explain the multiple arterial and venous thromboses. Nevertheless the chest x-ray already suggested aspergilloma, the positive serologic findings arrived only after death. Data from literature say that a form of aspergillosis callled “angioinvasíve infection” cause multiple local thromboses and infarctions- most commonly lungs and kidneys are involved.It is associated with high mortality (70-90%). In our case the typical radiologic findings supported by macroscopic picture at autopsy, the fulminant clinical progress and positive serologic result may prove that thromboembolism was generated by aspergillosis.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B62
Poszterek/Poster section A FIATAL KORBAN JELENTKEZÕ MYOCARDIALIS INFARCTUS KIALAKULÁSÁBAN SZEREPET JÁTSZÓ TÉNYEZÕK
FACTORS, PLAYING A GREAT PART IN DEVELOPMENT OF MYOCARDIAL INFARCTION IN YOUTH
Megyeri Zsuzsanna, Csengõ Erika, Vámosi Ildikó BAZ Megyei Kórház Kardiológia, BAZ Megyei Kórház Klinikai Diagnosztikaii Laboratórium, Miskolc
Keywords: myocardial infarction in youth, risk factors, thrombophylia Aim of examination: To study the factors and the cardiovascular risk factors that played a great part in the development of myocardial infarction in youth. Patients: In our department we treated 373 patients with myocardial infarction from 01.03. to 31.12.2007, among them there were 22 men, who younger than 45 years, and 27 women, who younger than 55 years. Men/women have normal body weight in 41/40%, overweight were 26/44%, and obes were 33/16%. Men/women were 68/77% smoker. 1 patient was diabetic with insulin treated. In further 5 cases of myocardial infarction new diabetes mellitus has been found. 24% of patient had hypertension. Methods, results: We made laboratory tests towards frequent cardiovascular risk factors and the thrombophylia. We detected at the patients with small/medium/high risk 18/37/100% over the target of cholesterol, 31/26/100% of triglicerid, 12/32/100% of LDL-cholesterol. Before the hospitalisation 32% of patients with medium and high risk were treated with statins, and only 7% with aspirin. The APC resistance were verified in 39% of patients – this rate is 5% in health population. Antithrombin III deficiency was verified in 20% of our treated patients, which is 1% in all of patients with thrombosis. Positivity of anticardiolipin antibody were detected in 10% of the patients, positivity of lupus anticoagulans were find in 20%. The frequenty of antiphospholipid syndrome is 2–5% in average population. High level of homocystein was detected in 37%, increased level of fibrinogen in 58%. There was an average value of CRP 19.9 mg/ml, of uric acid 303.6 µmol/l, of microalbumin 68.72 mg/l. Conclusions: The results of our study call the attention to etiologic role of thrombophylic factors in myocardial infarction in young patients. The numbers of the acute myocardial infarction may decrease with the screening of thrombophylia in patients with high risk, with changing in mode of life and with the treatment to target values.
Vizsgálat célja: A fiatal életkorban jelentkezõ acut myocardialis infarctus kialakulásában elsõdleges szerepet játszó tényezõk, cardiovascularis rizikófaktorok felmérése. Betegek: Osztályunkon 2007. 03. 01–12. 31. között 373 acut myocardialis infarctusban szenvedõ beteget kezeltünk, közülük 22 fõ 45 év alatti férfi és 27 fõ 55 év alatti nõ volt. A férfi/nõ betegek 41/40%-a normál testsúlyú, a 26/44%-a túlsúlyos, 33/16%-a volt obes. A férfiak/nõk 68/77%-a dohányzott. A vizsgált beteganyagban felvételkor 1 inzulinnal kezelt diabetes mellitusban szenvedõ beteg volt, további 5 esetben az acut myocardialis infarctus kapcsán derült fény novum diabetes mellitusra. A betegek 24%-a volt hypertoniás. Módszer, eredmények: Laboratóriumi vizsgálatokat végeztünk a gyakrabban elõforduló cardiovascularis rizikófaktorok és thrombophyliak irányában. A kis/közepes/nagy rizikójú betegeknél célérték feletti összcholesterin értéket 18/37/100%ban, trigliceridértéket 31/26/100%-ban, LDL cholesterint 12/32/100%-ban találtunk. Felvételkor a közepes és magas rizikójú csoport betegeinek csak 32%-a részesült statinkezelésben, míg aspirint mindössze 7% kapott. APC rezisztenciát a betegek 39%-ban találtunk, míg az átlagpopulációban 5%-ban észleltek ilyen eltérést. Antithrombin III-hiány 20%-ban igazolódott, amely az összes thrombosisos betegben 1% gyakoriságú. Kardiolipin ellenes antitest pozitivitást a betegek 10%-ában, lupus anticoaguláns pozitivitást 20%-ában találtunk. Az antiphospholipid szindroma gyakorisága 2–5% az átlagpopulációban. Magas homocysteint 37%ában, emelkedett fibrinogént 58%-ban detektáltunk. CRP átlagértéke 19,9 mg/ml, húgysav 303,6 µmol/l , microalbumin ürítés 68,72 mg/l volt. Összefoglalás: Vizsgálati eredményeink felhívják a figyelmet a thrombophyliás tényezõk etiológiai szerepére a fiatalkori myocardialis infarctusban. A fokozott kockázatú betegek thrombophylia irányú szûrésével, életmód-változtatásával, célértékre törekvõ kezelésével várhatóan csökkenthetõ az acut cardialis történések száma.
PM IMPLANTÁCIÓ SORÁN KIALAKULT ARTEFICIÁLIS ARTERIA SUBCLAVIA SÉRÜLÉS ELLÁTÁSA ANGIO-SEAL ESZKÖZZEL Molnár Levente, Szûcs Gábor, Zima Endre, Gellér László, Merkely Béla Semmelweis Egyetem ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest Esetismertetés: A pacemaker implantáció ritka szövõdménye az artéria subclavia punctiója és feltágítása, ennek egy hatékony ellátását ismertetjük. A 73 éves férfi betegnél bradyarrhytmia és BTSZB miatt PM beültetést terveztünk központunkban. A lege artis preparálást követõen vena cephalica hiányában vena subclavia punctiot terveztünk. A kyphoscoliotikus alkatú, erõs izomzatú, emphysemas páciensnél a szûk infraclavicularis behatolási lehetõség miatt a többszöri típusos helyen történt punctiot követõen hatolt a tû lumenbe. A punctios tûbõl gyér visszavérzés mellett a tûn keresztül vezetõdrótot vezettünk fel akadálytalanul. AP-röntgenkontroll során a gerinc- és trachea dyslocatio mellett vénás elhelyezkedésûnek vélt seldinger drótra 9F-es tágító katétert vezettünk fel, majd a sheath belsõ eltávolításakor pulzáló, nagy nyomású, arteriás vér visszafolyást észleltünk. A tágító azonnali visszahelyezésével a vérzést megszüntettük, majd több irányú átvilágítással igazoltuk a vezetõdrót pozicióját az arteria subclaviaban. A 9F-es dilatátor okozta arteria subclavia sérülés az anatómiai helyzete miatt a localis arteria compressio nem volt kivitelezhetõ. Az érsebész konzílium supraclavicularis feltárásból való suturát javasolt, de a mûtõi háttér még órákig nem volt elérhetõ, ezért az irodalmi adatok szerint eddig még nem alkalmazott eljárás mellett döntöttünk. Az artéria subclaviát a szívkatéterezésnél a femoralis punctios nyílás zárására használt 8F-es Angio-seal eszközzel zártuk és a pacemaker beültetést felfüggesztettük. Sebzárást követõen embolizációt, thrombosist, illetve vérzést nem észleltünk. 3 napos observatio után a betegnél jobb oldali behatolásból sikeres és szövõdménymentes PM implantatiot végeztünk. Megbeszélés: A szerzõk véleménye szerint PM implantáció során akcidentális artéria subclavia punctio és feltágítása okozta érsérülés az érsebészeti megoldás hiányában sikeres és biztonságos alternatíva lehet az Angio-Seal eszközzel való zárás.
TREATMENT OF THE ACCIDENTAL SUBLCAVIAN ARTERY INJURY DURING PM IMPLANTATION WITH ANGIO-SEAL Keywords: pacemaker, subclavian artery, injury, Angio-Seal Case report: The subclavian artery puntcure and dilatation is a rare complication during pacemaker implantation. We describe a successful treatment for these cases. We planned to implant a pacemaker for a 73 years old male patient because of bradyarrhytmia and LBBB. After preparation and the lack of cephalic vein we planned the puncture of the subclavian vein. We performed several punctures at the typical location at the kyphoscoliotic, emphysematic patient with a narrow infraclavicaular space, until the needle reached the vesssel. Beside observing a slow blood flow from the needle, we could easily insert the guiding wire. Beside spine and trachea dislocation observed on the AP x-ray controll, the wire position was thought to be in the subclavian vein, therefore a 9F dilatator was inserted. After removing the dilatator, we observed a high pressure, arterial blood flow through the sheath. By putting back the dilatator the bleeding has stopped. The several different X-ray projections showed the position of the wire in the subclavian artery. Because of the anatomic circumstances the manual compression was impossible subclavian artery injury. The vascular surgeon suggested supraclavicular exploration and suture of the puncture. On the reason operating the operating room was not available for several hours, we decided to use a method which was not applied before in these situations according to the literature. The subclavian artery injury was closed by a 8F Angio-Seal closure device, which is regularly used in percutaneous coronary intervetion to close the puncture site of the femoral artery. We stopped the pacamaker implantation. No bleeding, embolism or thrombosis was observed later on. After 3 days of obervation we performed a successful pacemaker implantation from the right side without any complication. Discussion: The opinion of the authors is that the closure of the accidental subclavian artery injury by Angio-Seal during PM implantation can be safe and successful alternitive of the surgical repair.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B63
Poszterek/Poster section A KARDIOMETABOLIKUS KOCKÁZATI TÉNYEZÕK KEZELÉSÉNEK EREDMÉNYESSÉGE 1-ES TÍPUSÚ DIABÉTESZBEN SZENVEDÕK KÖRÉBEN Nádas Judit, Fövényi József, Gaál Zsolt, Gyimesi András, Hídvégi Tibor, Hosszúfalusi Nóra, Vándorfi Gyõzõ, Winkler Gábor, Jermedy György Bajcsy-Zsilinszky Kh., Péterfy Sándor utcai Kh., Budapest Jósa András Kh., Nyíregyháza, Réthy Pál Kh., Békéscsaba Petz Aladár Kh., Gyõr, Semmelweis Egyetem III. Belklinika, Budapest, Cholnoky Ferenc Kh., Veszprém, Szt. János Kh, Budapest Háttér: A kardiometabolikus kockázati tényezõk célértékre történõ kezelésével visszaszoríthatók a kardiovaszkuláris események. A kardiometabolikus kockázati tényezõk befolyásolásának eredményességérõl 1-es típusú diabéteszben szenvedõ felnõtt cukorbetegek körében csak kevés adat áll rendelkezésre. Diabétesz-szakrendelésen ellenõrzés céljából megjelenõ, 1-es típusú diabéteszben szenvedõ felnõtt (életkor≥18 év) cukorbetegek körében adatokat gyûjtöttünk a kardiometabolikus kockázati tényezõk elõfordulásáról és kezelésük eredményességérõl. Betegek és módszer: Fél év alatt az ország 11 diabetes centrumában egymást követõen megjelent 1-es típusú cukorbetegek (n=533; 256 férfi, 277 nõ; életkor 35,6±11,6 év; diabetes-tartam 18,0±11,1 év; X±SD) ellenõrzésekor az elõzményi adatok felvételén túl antropometriai és laboratóriumi adatokat regisztráltunk. A kardiometabolikus kockázati tényezõk kezelési célértékeként a III. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia ajánlásában szereplõ adatokat tekintettük mérvadónak. A BMI célértékét (<25 kg/m2) a betegek 55,3%-a (férfi: 45,7%, nõ: 64,3%) érte el. A haskörfogat nõk körében megkívánt értékét (<80 cm) a betegek 50,5%-a, a férfiak esetében mérvadó értéket (<94 cm) 63,7% érte el. A HbA1c értéke a betegek 8,4%-ában volt 6,5% alatt (20,5%-ban 7,0% alatt). Lipidcsökkentõ kezelésben részesült 130 beteg (24,4%), e csoportban a betegek 53,1%-a érte el a triglycerid, 71,5% a HDL-cholesterin és 27,8% az LDL-cholesterin kezelési célértékét. A lipidek szintjére vonatkozó célérték együttes elérése a betegek 17,7%-ban volt sikeres. Hypertonia miatt kezelésben részesült 173 beteg (32,5%), e betegcsoportban a <130 Hgmm-es szisztolés vérnyomást a betegek 29,5%-a, a diasztolés célértéket (<80 Hgmm) pedig 34,7% érte el. A betegek 17,7%-a a vizsgálat idõpontjában dohányzónak vallotta magát, 19,2% leszokott a dohányzásról és 63,2% sohasem dohányzott. Következtetés: Felnõtt, 1-es típusú diabéteszben szenvedõk körében a kardiometabolikus kockázati tényezõk napjainkban ajánlott kezelési célértékeit a cukorbeteggondozás keretein belül nehéz elérni.
A CARDIOTOXICITÁS KORAI KIMUTATÁSA: A RÉGITÕL AZ ÚJ MÓDSZERIG, A TDI SZEREPE Nagy András Csaba, Cserép Zsuzsanna, Tolnay Edina, Székely Andrea, Forster Tamás Fõv. Önk. Uzsoki Kórház, Budapest, Pest Megyei Tüdõgyógyászati Intézet, Törökbálint, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest, Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Kar, Szeged Háttér: Jelen vizsgálatunk célja az volt, hogy a kemoterápia okozta korai szívizomkárosodás kimutatásában jól használható szöveti Doppler Echocardiographia (TDI) segítségével szegmensenként meghatározzuk, van-e lényegi különbség a különbözõ vizsgálati módszerek között a diasztolés diszfunkció (DD) kimutatásában. Módszerek és eredmények: A vizsgálatban 42 emlõtumoros nõbeteg szerepelt, akik elõzõleg kemoterápiában nem részesültek, és kamra funkciójuk normális volt. A kontrollcsoportba 20 egészséges nõ került. A kétéves követés során a standard echocardiographiás mérések mellett a mitralis annularis sebességeket is detektáltuk TDI segítségével, hat szegmensben. A TDI-módszer érzékenységét elsõsorban az igazolta, hogy a DD egy év után már 41 betegben (97,62%) károsodott, de 10 betegnél (23,8%) csak TDI-vel lehetett kimutatni. A 2 éves periódus végén már az összes betegnél igazoltunk DD-t, és ebbõl 13 betegnél (30,95%) csak a TDI mutatta meg a relaxációs zavart. A hagyományos és a TDI-módszer összevetésére a ROC analízist használtuk. A görbe alatti területek összehasonlítása alapján a legszenzitívebb a septalis és inferior szegmens TDI mérése (Ea/Aa), mely a DD-ot a legkorábban mutatta ki (AUC 0,83 és 0,77 vs. 0,75). A szöveti Dopplerrel vizsgált Ea/Aa arány már 1,54-es cut-off értéknél is 82%-os szenzitivitást, 78%-os specificitást mutatott a septalis szegmensben, ez a hagyományos E/A mérésnél csak 69 és 60% volt. Következtetés: Az eredmények alapján meghatározhattuk, hogy a TDI-vel amely szegmens (septum és inferior) mérése a legérzékenyebb a DD elõre jelzésére. A ROC analízis segítségével megerõsítettük, hogy a TDI egy pontos és jól használható módszer – magas szenzitivitással és specificitással – a kemoterápia okozta izolált DD kimutatására a hagyományos módszerrel szemben.
CARDIOMETABOLIC GOAL ATTAINMENT DURING REGULAR CARE OF ADULT PATIENTS WITH TYPE 1 DIABETES Keywords: cardiovascular risk factors, diabetes care, type 1 diabetes Background: The attainment and maintenance of therapeutic goal of cardiovascular risk factors are of great clinical importance. The effectiveness of cardiovascular risk management is not well characterized during regular care of patients with type 1 diabetes. The aim of the study was to estimate the effectiveness of cardiovascular risk management in type 1 diabetic patients. Patients and methods: Adult patients with type 1 diabetes (n=533; 256 men, 277 women; age: 35.6±11.6 years; duration of diabetes: 18.0±11.1 years; X±SD) were consecutively enrolled from 11 diabetes outpatient departments. Data on medical history, actual treatment, anthropometric and laboratory parameters as well as actual blood pressure were registered while eating and smoking habits, education level and physical activity were evaluated by standardized questionnaires. The treating goal was set according to the national guideline which corresponds to the current international task force. Of 533 patients, the BMI target level (<25 kg/m2) was achieved by 295 (55.5%) patients. Ideal waist circumference (<80 cm for women and <94 cm for men) was measured in 140 (50.5%) and in 165 (63.7%) patients, respectively. Optimal glycemic control (HbA1c level <6.5%) was documented in 45 (8.4%) patients. Lipid lowering drugs (statins, fibrates or ezetimibe) were used by 130 patients, among which 53.1% reached the target triglycerides level, 71.5% the target HDL-cholesterol and 27.8% the target LDL-cholesterol levels. Taking the lipid target values together, only 23 (17.7%) patients were at goal. Antihypertensive drugs were used by 173 patients among which 29.5% reached the systolic and 34.7% the diastolic target values (<130/80 mmHg). Regarding smoking habits, 94 (17.7%) patients were current smoker and 102 (19.2%) ex-smoker. Conclusion: The attainment of therapeutic goal of cardiovascular risk factors proved to be difficult in a substantial part of patients. Further efforts are needed for attaining and maintening the established goal of cardiovascular risk management during regular care of adult patients with type 1 diabetes.
FROM OLD METHOD TO NEW ONE IN EARLY DETECTION OF CARDIOTOXICITY: THE ROLE OF TDI Keywords: tissue Doppler imaging, cardiotoxicity, chemotherapy The aim of this study was to determine whether there are any relevant differences between the different investigation methods in the detection of diastolic dysfunction by examining each segment using Tissue Doppler Imaging (TDI), a useful method for detecting early chemotherapy-related cardiotoxicity. Methods and results: 42 women with breast cancer previously untreated with chemotherapy and with normal ventricular function were enrolled in the study. The control group consisted of 20 healthy women. In addition to standard echocardiographic measurements, the mitral annular myocardial velocity of six segments was also detected using TDI over the two-year observation period. After one year of follow-up, the diastolic function was already impaired in 41 patients (97.62%), and in 10 patients (23.8%) this could only be detected using TDI, which shows a higher sensitivity for this method. At the end of the two-year period, the diastolic dysfunction could be confirmed in all patients, but in 13 patients (30.95%) the relaxation disorder could only be revealed with Tissue Doppler Imaging. ROC analysis was used to compare the conventional and the TDI method . On the basis of the comparison of the areas under the curve, TDI measurements of the septal and inferior segments (Ea/Aa) were the most sensitive, because these indicated the DD at the earliest (AUC 0.83 and 0.77 vs. 0.75). The Ea/Aa ratio measured with TDI showed 82% sensitivity and 78% specificity in the septal segment even with a cut-off value as low as 1.54 , in contrast to the conventional E/A measurement, where these were 69% and 60%, respectively. Conclusion: On the basis of the results, we could determine which segment’s measurement (septal and inferior) is the most sensitive predictor of DD. It could be confirmed using the ROC analysis that TDI is a precise and useful method to detect chemotherapy-related isolated DD, and has a higher sensitivity and specificity than the conventional method.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B64
Poszterek/Poster section AZ ELSÕ EKG-N ÉSZLELT ST-ELTÉRÉSEK JELLEMZÕI ÉS A KOSZORÚÉR BETEGSÉG SÚLYOSSÁGA KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA AKUT MIOKARDIÁLIS INFARKTUSBAN Nagy László, Muszil Gabriella, Tóth Csaba Markhot Ferenc Kórház, Kardiológiai Osztály, Eger Háttér: A klinikai gyakorlatban elõfordul, hogy a koszorúér anatómia ismeretében az akut miokardiális infarktusban (AMI-ban) elsõ EKG-n észlelt ST-szegmentum eltérések jellemzõibõl sikeresen prognosztizáljuk a szignifikáns koszorúér szûkületek számát és súlyosságát. Felvetõdik a kérdés, vajon az elsõ EKG-n észlelt STszegmentum eltérések jellemzõinek van-e prediktív értéke a koronária betegség súlyosságára. Betegek és módszer: 59 AMI-s beteg (36 férfi, 23 nõ, átlagéletkor 58 év) koronáriaõrzõben készített elsõ EKG-ján (a mellkasi fájdalom kezdetétõl az EKG készítéséig eltelt átlagos idõ 14 óra – a legkevesebb 1, a legtöbb 48 óra) az STszegmentum eltérések jellegét (ST-elevació [STE], ST-depresszió [STD] valamint azok lokalizációját (inferior [I], inferolaterális [IL], posterior [P], posterolaterális [PL], inferoposterior [IP], anteroseptalis [AS], anterolaterális [AL], magas laterális [ML], extenzív anterior [EA]) vizsgáltuk. Összefüggést kerestünk az STszegmentum eltérések fenti jellemzõi, és az elective elvégzett koronarográfia alapján igazolt szignifikáns koszorúér szûkület száma illetve súlyossága között. Eredmények: A koronarográfia szignifikáns (szûkület >70%) 1-érbetegséget 28 (47%), 2-érbetegséget 8 (14%), 3-érbetegséget 13 (22%), nem-szignifikáns érbetegséget 5 (8%), illetve ép koszorúereket 5 (8%) betegben igazolt. Szignifikáns 1-érbetegség esetén az összes vizsgált lokalizációban elõforduló STE, illetve STD elõfordulási gyakorisága érdemben nem különbözött (20 vs 17). Szignifikáns 2-ér (5 vs. 5), illetve 3-érbetegség (9 vs 9), valamint nem szignifikáns koronáriabetegség (3 vs. 3) és ép koszorúerek (3 vs 3) esetén ez az elõfordulási gyakoriság megegyezett. Negatív koronarográfia esetén cask 1 betegnél (20%) volt ST, illetve egyéb eltérés nélküli az elsõ EKG. Szignifikáns 1-érbetegség fennállásakor az I (30%) és AS (20%) STE, illetve a PL (24%) és AL (24%) STD elõfordulása volt a leggyakoribb. Kettõ betegnél (7%) novum bal Tawara-szár blokk, egy betegnél (4%) csak szeptális R-hullám redukció volt észlelhetõ 1-érbetegség esetén. Szignifikáns 2érbetegségben az I STE (80%), illetve az EA STD (60%) elõfordulása volt a leggyakoribb. Szignifikáns 3-érbetegség során az AS STE (44%), illetve az AL STD (44%) fordult elõ leggyakrabban. Következtetés: A fenti eredmények alapján megállapítható, hogy az STszegmentum eltérés jellege nem specifikus a koszorúér betegség súlyosságára. Az I STE elõfordulása szignifikáns 1- és 2-érbetegségben volt a leggyakoribb, míg az AS STE illetve az AL STD 1- és 3-érbetegségben, de a szignifikáns koszorúér szûkület számára, illetve súlyosságára specifikus EKG lokalizáció nem volt megfigyelhetõ.
AZ ALACSONY KONDUKTANCIÁJÚ KALCIUM-AKTIVÁLT KÁLIUM ÁRAM NEM BEFOLYÁSOLJA A REPOLARIZÁCIÓT FIZIOLÓGIÁS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT PATKÁNY- ÉS KUTYASZÍVBEN Nagy Norbert, Szûts Viktória, Horváth Zoltán, Farkas Attila, Acsai Károly, Papp Gyula, Varró András, Tóth András SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, MTA Keringésfarmakológiai Kutatócsoport, Szeged Háttér: Az alacsony konduktanciájú kalcium-aktivált kálium csatornák (SKcsatornák) fontos szerepet játszanak neuronokban és simaizomban, ugyanakkor szívben jelentõségük nem ismert. Ezek a csatornák nagymértékû kalciumdependenciával és gyenge feszültségfüggéssel jellemezhetõk, ezért feltételezhetõ, hogy mûködésük révén kapcsolatot teremtenek az intracelluláris kalciumhomeosztázis és az akciós potenciál repolarizációja között. Munkánk az SKcsatornák funkciójának vizsgálatára irányult, patkány- és kutyaszívben, fiziológiás körülmények között. Módszerek: A SK2-csatornaprotein kamrai expresszióját Western blot technikával mutattuk ki. A szelektív SK-csatorna inhibitor apamin akciós potenciálra gyakorolt hatását konvencionális mikroelektród technikával vizsgáltuk. Az apamin-szenzitív kálium áramot patch-clamp technikával, izolált kamrai szívizomsejteken határoztuk meg. Eredmények: Megállapítottuk, hogy az SK2-csatorna expresszálódik mind kutya, mind patkány kamrában, a két faj között denzitáskülönbséget nem találtunk. Ugyanakkor, fiziológiás kalcium háztartás mellett az SK-csatorna gátlása egyik fajban sem hozott létre detektálható akciós potenciál megnyúlást. Egyidejû bradycardia és megemelt intracelluláris kalciumszint esetén viszont az apamin a patkány akciós potenciál hosszát szignifikánsan (kontroll: 86,8±8,0 ms; 100 nM apamin: 97,0±8,0 ms; n=5; p<0,05) míg a kutyáét csak csekély mértékben (kontroll: 208,7±2,7 ms; 100 nM apamin: 215.7±4.7 ms; n=5) nyújtotta. Konklúzió: Eredményeink arra engednek következtetni, hogy az SK-csatornák valószínûleg nem aktívak normál fiziológiás körülmények között. Viszont, ha az intracelluláris kalciumszint jelentõsen emelkedik, patkányban kismértékben hozzájárulnak a repolarizációhoz. Következésképpen az SK-csatornáknak szerepük lehet pathofiziológiás állapotokban, ennek bizonyítására azonban további kísérletekre van szükség.
STUDY OF THE CORRELATION BETWEEN THE ST SEGMENT DEVIATIONS DETECTED ON THE FIRST ECG AND THE SEVERITY OF THE CORONARY ARTERY DISEASE IN ACUTE MYOCARDIAL INFARCTION Keywords: acute myocardial infarction, ECG, coronary angiography Background: It occurs in the clinical practice that, knowing the coronary anatomy, the number of the significant coronary artery stenosis and their severity can successfully be prognostized from the parameters of the deviations detected on the first ECG in acute myocardial infarction (AMI). The question comes up whether the parameters of the deviations on the first ECG have predictive value for the severity of the coronary disease. Patients and methods: We examined the types of ST-segment deviations (STelevation [STE], ST-depression [STD] and their locations (inferior [I], inferolateral [IL], posterior [P], posterolateral [PL], inferoposterior [IP], anteroseptal [AS], anterolateral [AL], high lateral [HL], extensive anterior [EA]) on the first ECG (the average time from the onset of the chest pain to the ECG was 14 hours - the shortest time was 1 hour, the longest was 48 hours) performed in 59 AMI patients (36 men, 23 women, average age 58 years) in our Coronary Care Unit. We were looking for correlations between the above parameters of the ST deviations and the number and severity of the significant vascular lesions verified by elective coronary angiography. Results: Coronary angiography verified significant (stenosis>70%) 1 vascular lesion in 28 (47%), 2 vascular lesions in 8 (14%), 3 vascular lesions in 13 (22%), nonsignificant vascular disease in 5 (8%) and intact coronary vessels in 5 (8%) patients. In case of significant 1 vascular lesion there was no considerable difference between the frequency rate of STD and STE (20 vs 17) in any of the examined localizations. The frequency rate was the same when there were significant 2 vascular lesions (5 vs. 5), 3 vascular lesions (9 vs. 9) as well as in case of nonsignificant coronary disease (3 vs. 3) and intact coronary vessels (3 vs. 3). In case of negative coronary angiography the first ECG showed no ST-segment or other deviations only in 1 patient (20%). In case of significant 1 vascular lesion I (30 %), AS (20%) STE and PL (24%), AL (24%) STD occurred most frequently. In 2 patients (7%) novum left bundle branch block, in 1 patient (4%) only septal R-wave reduction could be detected in case of 1 vascular lesion. In case of significant 2 vascular lesions I STE (80%) and EA STD (60%) occurred most frequently. In case of significant 3 vascular lesions AS STE (44%) and AL STD (44%) was detected most frequently. Conclusion: On the basis of the above results it can be seen that the type of the ST-segment deviation is not specific for the severity of the coronary artery disease. The frequency rate of I STE was the highest in case of significant 1 and 2 vascular lesions, while AS STE and AL STD were the most frequent in case of 1 and 3 vascular diseases, but ECG localization specific for the number and severity of the coronary artery stenosis couldn’t be observed.
SMALL-CONDUCTANCE CALCIUM-ACTIVATED POTASSIUM CURRENT DOES NOT CONTRIBUTE TO THE CARDIAC REPOLARIZATION UNDER PHYSIOLOGICAL CONDITIONS IN RAT AND DOG Keywords: SK2, apamin, action potential, repolarization reserve, intracellular calcium, dog, rat Background and purpose: Small-conductance calcium activated potassium channels (SK-channels) play an important role in neurons and smooth muscle, however their function in the heart is unknown. These ion channels are characterized by high calcium sensitivity and weak voltage dependence, thus it can be hypothesized that the SK-current provide a functional link between calcium handling and action potential repolarization. Therefore, in this study we investigated the possible role of the SK-current under physiological conditions. Experimental approach: The presence of SK2-channels in rat and dog ventricles was confirmed with immunoblot technique. The effect of apamin, a highly potent, selective SK-channel inhibitor on rat and dog ventricular action potentials was studied using the conventional microelectrode technique. The apamin-sensitive potassium current was determined in voltage-clamped single myocytes. Key results: SK2-channel protein expression was verified in the ventricles of both species and no interspecies differences were found. However, SK-channel blockade with apamin cause no detectable action potential lenghtening in physiological calcium handling conditions in either species. In contrast, if intracellular calcium level was elevated, at low frequency apamin significantly enhanced the action potential duration in rat (control: 86.8±8.0 ms; 100 nM apamin: 97.0±8.0 ms; n=5; p<0.05), but not in dog (control: 208.7±2.7 ms; 100 nM apamin: 215.7±4.7 ms; n=5). Conclusion and implications: We concluded that the SK-channels are probably silent in ventricular cells in normal physiological conditions. If intracellular calcium is high, these channels show some contribution to action potential repolarization in the rat. Consequently these channels may play role in pathophysiological conditions, but this needs further work to be established.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B65
Poszterek/Poster section A BAL KAMRAI IZOMTÖMEG NAGYSÁGÁT MEGHATÁROZÓ AMBULÁNS VÉRNYOMÁSMONITOROZÁS SORÁN NYERT ADATOK GYÓGYSZERESEN KEZELT HYPERTONIÁS BETEGEKBEN
RELATIONSHIP BETWEEN THE LEFT VENTRICULAR MASS INDEX AND THE VALUES OF AMBULATORY BLOOD PRESSURE MONITORING IN TREATED HYPERTENSIVE PATIENS
Nagy Viktor, Zsuffa János, Nagy Katalin, Pregun István, Tulassay Zsolt SE ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika, SE ÁOK, II. Családorvosi Tanszék, SE ÁOK, VI. évf., Budapest
Keywords: high blood pressure, ABPM, LVH Objective: Hypertension causes target organ damage, and most common etiology of cardiovascular death in the Western world. The primary goal of treating hypertension is to reduce the risk of cardiovascular disease and mortality. The aim of the study was to reveal the connection between left ventricle mass index (LVMi) and values of ambulatory blood pressure monitoring (ABPM) in treated hypertensive patients. Design and methods: During the last year in our Clinic was 1230 medical outpatient visit because of hypertension. In our study we included the following outpatients: resistant essential hypertension, new appearance, antihypertensive treatment remained unchanged during the last three months, echocardiography (Philips, iE33), ABPM (Meditech ABPM-04). We checked with the Pearson correlation the relationship between the LVMi and the values of ABPM. Results: The number of patients: 77 (from 1230 medical visit), the mean age: 51 years (18-86 years), the body mass index: 28.14 kg/m², the LVMi: 152.09 g/m², the 24-hour blood pressure (BP) means: 138.07/78.31 mmHg, the daytime BP mean: 142.93/82.29 mmHg and the nighttime BP mean: 127.28/69.90 mmHg. The correlation between the range of the LVMi and values of ABPM was only moderate, and significantly was just by 24-hour systolic BP mean (0.408, p<0.01), and by nighttime systolic BP mean (0.391, p<0.01). Conclusion: Present study indicates that in treated middle-aged essential hypertensive patients from the ABPM values the 24-hour systolic BP mean, and the nighttime systolic BP mean correlates the most with the LVMi. Because the correlation is not so close, therefore many other factors (globally cardiovascular risk) should be mind.
Célkitûzés: A hypertonia számos célszervkárosodást okoz, továbbá a kardiovaszkuláris halálozás legfontosabb kóroka a nyugati típusú társadalmakban. A hypertonia kezelésének legfõbb célja a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkentése. Célunk volt annak vizsgálata, hogy kezelt hypertoniás betegekben az alkalmi 24 órás ambuláns vérnyomásmonitorozás (ABPM) során nyerhetõ adatok közül melyik áll a legszorosabb kapcsolatban a bal kamrai izomtömegindex (LVMi) nagyságával. Vizsgálati módszer: Az elmúlt egy év során a II. Belgyógyászati Klinika Hypertonia Ambulanciáján 1230 orvos-beteg találkozás történt hypertonia miatt. Tanulmányunkba a következõ betegeket választottuk be: esszenciális hypertonia, új megjelenés, legalább 3 hónapja változatlan gyógyszeres kezelés, megtörtént echocardiographia (Philips iE33), értékelhetõ ABPM (Meditech ABPM-04). Pearson correlatioval ellenõriztük a LVMi és az egyes ABPM paraméterek összefüggését. Eredmények: Az 1230 vizitbõl beválasztott 77 beteg átlagéletkora 51 (18-86) év volt, a testtömegindex (BMI) 28,14 kg/m², a LVMi 152,09 g/m², a 24 órás vérnyomásátlag 138,07/78,31, a nappali 142,93/82,29, az éjszakai pedig 127,28/69,9 Hgmm eredményt adott. A LVMi nagysága és az ABPM adatok között közepesen erõs, szignifikáns korreláció csak a 24 órás (0,408, p<0,01) és az éjszakai (0,391, p<0,01) szisztolés vérnyomás között adódott. Következtetések: Vizsgálatunk azt igazolta, hogy a középkorú kezelt esszeciális hypertoniás betegekben az ABPM értékek közül a 24 órás és az éjszakai vérnyomásátlag nagysága és a LVMi között lehetett csak kimutatni szignifikáns összefüggést. Mivel ez az összefüggés nem túlzottan erõs, nyilvánvalóan számos egyéb öszszefüggést (elsõsorban a globális kardiovaszkuláris kockázatot) is figyelembe kell még venni.
IZOLÁLT JOBB SZÍVFÉL ELÉGTELENSÉG SIKERES RESZINKRONIZÁCIÓS KEZELÉSE Nagy-Baló Edina, Clemens Marcell, Hercku Csaba, Kun Csaba, Csanádi Zoltán DEOEC, Debrecen Bevezetés: A krónikus szívelégtelenség kezelésében a reszinkronizációs terápia bizonyítottan hatékony rossz bal kamra (BK) funkcióval, és szívüregi aszinkróniával rendelkezõ betegeken. Egy olyan sikeres reszinkronizáció esete kerül bemutatásra, ahol a beavatkozás a jobb kamra (JK) reszinkronizációját célozta izolált JK-i aszinkrónia esetében. Esetismertetés: Az 52 éves beteget, akinek kórtörténetében korrigált Fallot Tetralógia szerepel, zajló pitvarlebegés miatt vettük fel radiofrekvenciás ablációra. Jelentkezésekor jobb szívfél elégtelenség jeleit láttuk. EKG-n 2:1 átvezetésû flutter, jobb szárblokk, és széles QRS (200 ms) volt. Echocardiogrphias vizsgálat normális BK funkciót, dilatált JK-t, és a JK-i csökkent ejekciós frakciót (EF=33%) igazolt, III. fokú tricuspidalis regurgitatioval, és mechanikus JK-i aszinkróniával (113 ms-s eltérés a JK-i kifolyási traktus és az inferoapicalis régió között) CARTO vezérelt ablációt végeztünk a tricuspidalis gyûrû és egy inferolateralis lokalizációjú heg között, amelynek során a flutter megszûnt. Sinusritmusban történt elektroanatómiai térképezés során nagy kiterjedésû heges terület, illetve egy 130 ms-s késés mutatkozott a szívcsúcs és a JK kifolyó traktusa között. A pacemaker elektródákat aktív fixációval ültettük a jobb pitvarba, a JK kifolyó traktus, illetve az inferolaterális régióba, amely utóbbi a legkésõbbi aktivációt mutatta. Az elektródákat biventrkiuláris generátorhoz csatlakoztattuk. A JK bifocalis ingerlésének hatására a QRS szélessége 40 ms-mal csökkent. 6 hónapos kontrollvizsgálaton a JK-funkció javulása igazolódott (EF=48%, I. fokú tricuspidalis regurgitatio) a jobb szívfél elégtelenség megszûnésével. Következtetés: A JK reszinkronizációja technikailag egyszerû és kedvezõ hatású lehet jelentõs JK-i aszinkróniát mutató betegeken.
SUCCESSFUL RESYNCHRONISATION OF THE RIGHT VENTRICLE IN ISOLATED RIGHT VENTRICULAR DYSFUNCTION Keywords: resynchronisation, right ventricle Introduction: Cardiac resynchronization therapy offers well established benefits for patients with poor left ventricular (LV) function and intraventricular asynchrony. We report a case of isolated right ventricular (RV) asynchrony and succesful resynchronization of the RV. Case report: A 52 year old man with a history of surgical correction for Tetralogy of Fallot was reffered for radiofrequency ablation of an ongoing atrial flutter. He had marked signs of right heart failure. ECG showed atrial flutter with 2:1 conduction and RBBB with QRS width of 200 msec. Echocardiography revealed normal LV function, dilated RV with poor systolic function (RV EF=33%) a grade III tricuspid regurgitation and mechanical RV asynchrony (113 msec delay between the RV outflow tract and the inferoapical region). CARTO guided ablation between tricuspid ring and an inferolateral scar terminated atrial flutter. Electroanatomical map of the RV in sinus rhythm showed a large area of scar and a 130.msec delay between the outflow tract (RVOT) and the apex. Active fixation pacemaker electrodes were implanted in the right atrium, the RVOT and the inferolateral region of RV showing the latest activation and connected to a biventricular generator (fig). Bifocal RV pacing shortened QRS duration by 40 msec. Imprvoved RV function (EF 48%, grade I tricuspid regurgitation) was found with no heart failure at 6 months follw-up. Conclusions: Resynchronization of the RV is technically simple and may offer clinical benefit for selected patients with significant asynchrony of the RV.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B66
Poszterek/Poster section KOGNITÍV TELJESÍTMÉNY ÉS FIZIOLÓGIÁS TREMOR MEGVÁLTOZÁSA MINT EGYIK LEHETSÉGES INDIKÁTORA A SZÍVMÛTÉTET GYAKRAN KÖVETÕ AGYI ÉRINTETTSÉGNEK
CHANGES IN COGNITIVE FUNCTION AND PHYSIOLOGICAL TREMOR AS POSSIBLE INDICATORS OF BRAIN INJURY FOLLOWING OPEN HEART SURGERY
Németh Ádám, Ajtay Zénó, Kellényi Lóránd, Hejjel László, Solymos Andor, Bártfai Imre, Cziráki Attila, Papp Lajos PTE ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, PTE Általános Állattani és Neurobiológiai Tanszék, PTE, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Pollack Mihály Mûszaki Fõiskola, Pécs
Keywords: cognitive dysfunction, open heart surgery, reaction time, P300 potential, physiological tremor Background: The prevention of ischemic brain injury related to open heart surgery is now considered as an intensively researched area. The simultaneous examination of sensory and motoric mechanisms gives a reliable interpretation on the cerebral involvement. An accepted method in neurology for investigating cognitive funtions is the complex analysis of P200 and P300 evoked response potentials (ERP). The aim was to measure and analyse sRT and cRT values which correlate significantly with P200 and P300 potentials. We developed a multi-functional system with a software which is able to measure and record these two kind of reaction times and physiologic tremor during the observation in bed-side. Patients and methods: We analyzed 123 patients (age: 31-71; 88 male, 35 female; 57 CABG, 26 valve replacement, 31 combined surgery, 9 Off-Pump) on the preoperativ day and one of the postoperativ 3-5th day. We compared the pre – and postoperativ sRT and cRT values (Mann-Whitney probe, p<0.05). Significant elongation was observed in both sRT and cRT in connection with certain periods of the operation. The tremor measurement was performed with our equipment based on Analog Devices ADXL 320 JPC integrated accelerometer chip, and the digitized record was stored on a PC. FFT spectral analysis was performed on the tremor function: we compared the power integrals at the 1-4 Hz, 4-8 Hz, 8-12 Hz frequency ranges, and these power integrals were statistically assessed by Wilcoxon rank correlation test. The power spectrum of physiologic tremor has changed, the spectrum at 8-12 Hz range (neuronal oscillation) has decreased and a shift was recognized to the lower spectrum (p<0.01). Conclusion: The assessment of neurocognitive functions and physiologic tremor by our method may give a deeper insight into the pathophysiology of brain damage with open heart surgery. Our observations and this method may form the basis of the spreading of neuroprotectiv conception and the neuropsychological rehabilitation.
Háttér: A nyitott szívmûtétek során kialakuló központi idegrendszeri károsodás megelõzése intenzíven kutatott téma. A szenzoros feldolgozó és motoros végrehajtó mechanizmusok vizsgálata értékelhetõ választ nyújt az agyi érintettség mértékérõl. A neurológiában elfogadott módszer a P200 és P300 kiváltott potenciálok (ERP) komplex analízise. Célul tûztük ki a fenti potenciálokkal szorosan korreláló egyszerû (sRT) ill. választásos (cRT) reakcióidõk mérését. Olyan többfunkciós mérõkészüléket fejlesztettünk ki, amely alkalmas a kétféle reakcióidõ és a fiziológiás tremor betegágy mellett való mérésére. Betegek és módszer: Összesen 123 beteget (életkor: 31-71 év; 88 férfi, 35 nõ; 57 CABG, 26 izolált billentyû, 31 kombinált mûtét, 9 Off-Pump) vizsgáltunk meg mûtét elõtti napon és a mûtét utáni 3-5. nap egyikén. A pre- és posztoperatíve mért sRT és cRT értékek összehasonlításából (Mann–Whitney-próba, p<0,05) vontunk le következtetéseket a kognitív érintettség mértékérõl. Mind az sRT és a cRT szignifikánsan rosszabbodott a szívmûtét egyes szakaszainak függvényében. A fiziológiás tremor mérését Analog Device ADXL 320 JPC gyorsulásmérõ kétdimenziós szenzorral készített rendszerrel végeztük. A digitálisan rögzített tremor függvény értékeit FFT módszerrel analizáltuk és az 1-4 Hz, 4-8 Hz, 8-12 Hz tartományokban határoztuk meg a teljesítmény integrálokat, melyeket a Wilcoxon-teszt segítségével hasonlítottunk össze. Méréseink szerint a fiziológiás tremor frekvenciaspektruma megváltozott, a 8-12 Hz tartomány (neuronális oszcilláció) lecsökkent és a mélyebb frekvenciatartományok irányába eltolódott (p<0,01). Eredmények: Méréseink során a kognitív funkciók és a fiziológiás tremor vizsgálata mélyebb betekintést nyújthat a szívmûtétek okozta központi idegrendszeri érintettség megértéséhez. Az új megfigyeléseink és az alkalmazott metodika lehetséges alapja lehet a neuroprotektív szemlélet és a neuropszichológiai rehabilitáció kívánatos elterjedésének.
A BETEGEK NEMÉNEK VALAMINT A KÓRKÉP ETIOLÓGIÁJÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSE A SZISZTOLES BAL KAMRA DISZFUNKCIÓVAL JÁRÓ KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELENSÉG HOSSZÚ TÁVÚ PROGNÓZISÁVAL Nyolczas Noémi, Dékány Miklós, Szabó Barna, Borsányi Tünde, Marosi Eszter, Ancsin Bettina, Bencze Jusztina, Kiss Róbert Gábor Állami Egészségügyi Központ, Budapest Háttér: A szisztolés diszfunkcióval járó krónikus szívelégtelenségben (KSZ) szenvedõ férfiak (férfi) és nõk aránya közel azonos. A klinikai vizsgálatokban megfigyelhetõ férfi dominancia miatt azonban csak kevés és ellentmondásos adatunk van a KSZ-ben szenvedõ nõk mortalitásáról és a nõk esetében az etiológia és a mortalitás viszonyáról. Cél: A férfi, illetve nõi nem valamint az etiológia hatásának vizsgálata a KSZ hoszszú távú prognózisára. Módszerek és betegek: Szívelégtelenség ambulanciánkon gondozott 326 férfi és 126 nõ adatait értékeltük. Az átlagosan 42,32±39,10 hónapos követési idõ során minden beteg maximalis neurohormonális blokádra és maximális bal kamrai tehermentesítésre törekvõ optimális gyógyszeres kezelésben részesült. A különbözõ csoportok túlélését Kaplan–Meier túlélési analízissel értékeltük, és a kumulatív túléléseket log-rank teszttel hasonlítottuk össze. Eredmények: A férfiak és nõk csoportjában kis mértékû, de szignifikáns különbség volt a kiindulási bal kamrai ejekciós frakcióban (EF) (31,25±8,60 vs. 33,31±10,29%, p<0,05) és az életkorban (59,25±13,82 vs. 63,36±13,42 év; p<0,05). Az 5 éves követési idõ végén a férfiak és nõk kumulatív mortalitása között nem észleltünk különbséget (37,4% vs. 32,0%; p=ns). A férfiak és nõk csoportjában külön-külön értékelve az ischaemias (isch) és nem-ischeamias (n-isch) eredetû KSZ mortalitását, isch-KSZ-ben a nõk mortalitása magasabb volt a férfiakénál (43,5% vs. 33,3%; p=ns), ugyanakkor n-isch-KSZ-ben a ffi-ak halálozása volt magasabb a nõk halálozásánál (24,3% vs. 18,8%; p=ns). Az elõbbi mortalitási különbségek azonban csak határozott trendeknek bizonyultak, nem érték el szignifikáns szintet. Az isch és n-isch csoportban, a kiindulási paraméterekben, csak a nõknél észlelt magasabb életkor jelentett különbséget. Következtetés: Szívelégtelenség ambulancián gondozott, optimálisan kezelt, KSZben szenvedõ férfiak és nõk mortalitása között nem észleltünk szignifikáns különbséget. Isch és n-isch etiológia szerint csoportosítva a betegeket, a legmarkánsabb különbség a nõk mortalitásában isch-KSZ-ben megfigyelhetõ kedvezõtlen trend volt.
IMPACT OF GENDER AND ETIOLOGY ON LONG-TERM OUTCOME OF CHRONIC SYSTOLIC HEART FAILURE Keywords: heart failure, prognosis, gender, etiology Background: The total number of men and women living with chronic systolic heart failure (CSHF) is similar. As the majority of patients in controlled, randomized trials have been men, there is few and controversial information about mortality of women with CSHF, and the relationship between etiology and mortality in this gender. Aim: To investigate the impact of gender and etiology on long-term outcome of CSHF. Methods and patients: 326 men and 126 women from our heart failure clinic were evaluated. During the mean 42.32±39.10 months follow up, the patients received therapy resulted in optimal left ventricular unloading and neurohormonal blockade. Survival rates in the groups were evaluated by Kaplan–Meier survival analysis. Comparison of survival was performed by log-rank test. Results: There were small, but significant differences in the baseline left ventricular ejection fraction (31.25±8.60 vs. 33.31±10.29%, p<0.05) and age (59.25±13.82 vs. 63.36±13.42 years; p<0.05) between men and women. The difference between five-year cumulative mortality of men and women (37.4% vs. 32.0%) was not significant. Evaluating the mortality of ischaemic (isch) and non-ischaemic (n-isch) CSHF separately in men and women, the mortality in women with isch-CSHF was higher than in men (43.5% vs. 33.3%; p=ns), meanwhile the mortality in women with n-isch-CSHF was lower than in men (18.8% vs. 24.3%; p=ns). However, these differences in mortality of distinct groups proved to be only marked trends without statistical significance. Baseline left ventricular ejection fraction and NYHA functional class were similar in men and women in isch-CSHF and n-ischCSHF groups, but the age of women was higher significantly in both groups. Conclusion: Mortality rates of men and women with CSHF treated optimally in our heart failure clinic proved to be similar. Separating patients on the basis of etiology a definite trend of more unfavourable outcome in women with ischCSHF could be demonstrated.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B67
Poszterek/Poster section ACBG-MÛTÉT UTÁN VÉGZETT 6 PERCES JÁRÁSTESZT PREDIKTÍV ÉRTÉKÛ AZ EGYÉVES MORTALITÁS ÉS NEM KÍVÁNATOS KARDIOVASZKULÁRIS ESEMÉNYEK FELLÉPÉSE TEKINTETÉBEN Simon Attila, Tiringer István, Berényi István, Gelesz Éva, Veress Gábor Állami Szívkórház, Balatonfüred PTE ÁOK, Magatartástudományi Intézet, Pécs Háttér: Fizikai terhelési tolerancia jelentõs, önálló prognosztikus értékkel bír koszorúsér esemény utáni túlélés tekintetében. Cél: Vizsgálatunk célja annak igazolása volt, hogy ACBG-mûtét után standardizált körülmények között végzett 6 perces járásteszt (6MWT) jósolja az egyéves túlélést illetve a nemkívánatos kedvezõtlen kardiovaszkuláris események kombinált végpontjának elõfordulását. Betegek és módszerek: Vizsgálatunkba 357 beteget vontunk be, akik elsõ ACBGmûtétjük után intézeti rehabilitációs kezelésben részesültek. A program végén 325 betegnél tudtunk standardizált körülmények között 6MWT-t végezni. A járástávolság alapján három tercilist képeztünk (gr1. <350 m, gr2. 350-450 m, gr3. >450 m). Egyéves utánkövetés során a következõ önálló események elõfordulását vizsgáltuk: bármely okból bekövetkezõ mortalitás, nem-halálos infarktus, stroke, angina vagy szívelégtelenség miatti hospitalizáció, PCI szükségessé válása. Eredmények: Az utánkövetés során 28 betegnél regisztráltuk valamely végpont elõfordulását. 5 beteg halt meg, valamennyien a leggyengébb teljesítõképességû tercilisbe tartoztak (p<0,01). A halálozás, stroke, nem fatális reinfarktus, újabb PCI kombinált végpontja 12 betegnél fordult elõ, gyakrabban a leggyengébb teljesítõképességû, ritkábban a legjobb tercilisben (8,4–3,0–1,7%, p<0,05). Többváltozós bináris regressziós analízisben a járástávolság az összmortalitás (p<0,01) és kombinált végpontok (p<0,05) önálló prognosztikus faktora volt. Következtetés: ACBG mûtét után standardizált körülmények között végzett 6MWT során meghatározott járástávolság az egy éves mortalitás és a kombinált kardiovaszkuláris végpontok önálló prognosztikus tényezõje.
A SZÍV SYSTOLÉS FUNKCIÓJÁNAK MEGÍTÉLÉSE ELEKTROMOS PARAMÉTEREK ALAPJÁN Simonyi Gábor, Szûcs Endre, Bauernfeind Tamás, Szakolczai Krisztina, Préda István, Bedros J. Róbert, Medvegy Mihály Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa, Állami Egészségügyi Központ, Budapest, Központi Fizikai Kutatóintézet, MTA, Budapest Háttér: A szív mechanikus funkciójának electrocardiologiai vizsgálattal történõ megítélése megoldásra vár, mert bár Q-típusú myocardiális infarctus után a systolés funkció csökkenése jelezhetõ az EKG-ból, azonban az ischaemiás szívbetegség (ISZB) más formáiban nem következtethetünk a szív systolés funkciójára. A testfelszíni isopotenciál térképek adatai (a legnagyobb és a legkisebb elektromos potenciál aránya /max/min/ és idõkülönbsége /Timeshift/ a depolarizáció alatt) szignifikáns összefüggést mutatnak az infarctusok lokalizációjával és kiterjedésével, a legkifejezettebben anterior infarctusokban. Mindezek alapján feltételezhetõ, hogy ezek az adatok ISZB más eseteiben is jelezhetik az anterior potenciál veszteséget s ezáltal a csökkent systolés funkciót. Betegek és módszer: 187 ISZB-ben szenvedõ (pathológiás Q-hullám nélkül) beteget (141 férfi, életkor 31-81 átlag 63 év) vizsgáltunk BSPM-mel (63 unipolaris elvezetéses Monteal-rendszer), esetükben coronarographia és transthoracalis echocardiographia is történt. 36 egészséges egyén (17 férfi, ételkor: 22-74 év, átlagosan: 48 év) szolgált kontrollként. Anterior potenciálveszteséget a max./min. <0,8 és/vagy a Timeshift <–4 ms esetében értékeltünk. Eredmények: Azokban az esetekben, amikor az anterior potenciál veszteség BSPM kritériumai teljesültek (54 eset), 96%-ban LAD, vagy LM laesio volt a coronarographián. Az anterior hypokinesis gyakorisága 48%-os volt, míg az ejekciós frakció (EF) átlaga 42,2±7,2% volt. Az EF átlaga 58,6±7,4% volt a többi ISZB-ben szenvedõ beteg esetében, míg a normál kontrollcsoportban ez az érték 62,2±6,4% volt (az anterior potenciál veszteséggel bíró csoporthoz képest – kétmintás T-próbával vizsgálva –, szignifikáns mértékben különböztek [p<0,0001]). Vizsgáltuk a BSPM eredmények diagnosztikus értékét, azaz, hogy a fenti paraméterek milyen mértékben utalnak <48%-os EF-re. A senzitivitás 73,4%-os, a specificitás 94,1%-os, a pozitív prediktív érték 81,3%, míg a negatív prediktív érték 91,4% lett. Eredményeink azt mutatták, hogy BSPM-mel mért anterior potenciálveszteség egyben csökkent systolés funkcióra is utal, így a szív electrocardiológiai vizsgálata információt szolgáltat a szív mechanikus funkciójára is.
SIX-MINUTE TALK TEST PERFORMED EARLY AFTER CORONARY ARTERY BYPASS SURGERY PREDICTS 1 YEAR MORTALITY AND OCCURRENCE OF ADVERSE CARDIOVASCULAR EVENTS. Keywords: rehabilitation, exercise capacity, walk test Objectives: Exercise capacity is an important and independent predictor of survival in patients with coronary artery disease after acute cardiac event. The aim of this investigation was to evaluate the prognostic power of 6 minute walk test (6MWT) on all cause mortality and occurrence of major adverse cardiovascular events after coronary artery bypass graft surgery. Methods: 357 patients were included in a prospective study, who participated in residential cardiac rehabilitation program after their first CABG. 6MWT was performed in standardized way at the end of program in 325 patients. Patients were divided into 3 groups according to six-minute walking distance (grI. <350 m, grII. 350-450 m, grIII. >450 m). During the one year follow up occurrence of all cause mortality, nonfatal myocardial infarction, stroke, percutaneous coronary intervention (PCI), hospitalization because of angina or heart failure was recorded as endpoints. Results: 28 patients reached at least one endpoint. 5 patients died, all of them were in gr1. (p<0.01). Combined endpoint of death, stroke, nonfatal myocardial infarction and PCI occurred in 12 patients, more frequently in the worse groups (gr1: 8.4; gr2: 3.0; gr3: 1.7%, p<0.05). In a multiparametric binary logistic regression test six-minute walking distance was independent prognosticator of mortality (p<0.01) and combined endpoints (p<0.05). Conclusion: Six-minute walking distance is an independent prognostic factor of one year mortality and combined endpoints of adverse cardiovascular events after CABG surgery.
QUANTITATIVE ELECTROCARDIAC PARAMETERS CAN PREDICT IMPAIRED SYSTOLIC HEART FUNCTION Keywords: surface mapping, systolic function Background: The judge of the mechanical dysfunction of the heart from electrocardiac parameters is challenging. After Q-type myocardial infarction the decrease of the systolic function could be prognosticated from the ECG but in other ischemic heart disease (IHD) the ECG does not give information about the systolic function. Parameters derived from body surface isopotential maps (ratio /Max/Min/ and time-difference /Timeshift/ of the highest maximum and deepest minimum potential during the depolarization) show significant relationship with the location and extension of the infarctions, first at all in their anterior localization. Therefore we supposed that these parameters may indicate the anterior electrical potential loss and consecutive impaired systolic function also in other IHD cases. Methods: 187 cases (141 men, 31-81 years, average: 63) with IHD but without pathologic Q-wave were investigated by BSPM (63 lead Montreal system), coronary angiography and transthoracic ultrasound echocardiography. Thirty-six healthy subjects (17 men, 22-74 years, average: 48) served as control. Anterior potential loss was evaluated in cases where max/Min<0.8 and/or Timeshift<-4ms. Results: In cases where the BSPM criteria of anterior potential loss were fulfilled (54 cases) left anterior descending (or left main) coronary artery lesion was observed in 96%, anterior hypokinesis in 48% and the averaged EF was 42.2±7.2%, The EF was 58.6±7.4% in the other 133 IHD cases and 62.2±6.4% in the normal group (significant difference from the cases with anterior potential loss, two samples Student t-probe, p<0.0001). In prognosis of EF≤48%, the diagnostic value of these BSPM parameters: sensitivity: 73.4%, specificity: 94.1%, positive predictive value: 81.3%, and negative predictive value: 91.4%, respectively. Conclusion: The max/min and Timeshift BSPM parameters which indicate anterior electrical potential loss indicate also impaired systolic function that is an electrocardiological investigation can give information about the mechanical function of the heart.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B68
Poszterek/Poster section A LEVOSIMENDAN KEZELÉS HOSSZÚ TÁVÚ HATÁSA KARDIOGÉN SOKKOS AKUT CORONARIA SYNDROMÁS BETEGEKBEN Soós Pál, Becker Dávid, Szabó György, Gellér László, Fülöp Gábor, Zima Endre, Bárczi György, Apor Astrid, Merkely Béla Semmelweis Egyetem ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest Háttér: A kálcium-érzékenyítõ hatású levosimendan fokozza a myocardium kontraktilitását, ezért alkalmazásával javítható az inotrop támogatást igénylõ ischaemás betegek állapota. Három év alatt 3852 magas rizikójú akut coronaria syndromás (ACS) beteget kezeltünk intézetünkben percutan coronaria intervencióval (PCI). Az ACS mellett 106 esetben (átlagéletkor: 68,6±1,2) kardiogén sokk súlyosbította a betegek állapotát. Betegek és módszer: Vizsgálatunkban a levosimendan rövid és hosszú távú hatásait elemeztük a kardiogén sokkos betegek csoportján. A levosimendant 39 esetben alkalmaztuk kiegészítõ terápiaként olyan betegekben, akiknek csökkent bal kamra funkciójuk,kiterjedt falmozgászavaruk és jelentõs cardialis necroenzim emelkedésük volt. A levosimendan kezelést általában második vagy harmadik napon indítottuk; egy 10 perces bolus injekciót (12 microg/kg) követõen 6 órán keresztül folyamatos infúzióban (0,1 microg/kg). Az elsõ 24 órában összesen 13 kardiogén sokkos beteg halt meg, közülük egy kapott levosimendant. A katéteres centrumban eltöltött idõ (6,0±0,4 nap) alatt a levosimendanal kezelt betegcsoport mortalitása szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult a többi betegénél (17% vs. 30%, p<0,05). A leggyakoribb halálok keringési elégtelenség volt. Az utánkövetés (átlagosan 204,6±29,9 nap) során az összhalálozás szintén alacsonyabbnak bizonyult a levosimendannal kezelt betegcsoportban (54% vs. 68%, p=0,06), bár a különbség csak közelíti a szignifiknacia határát. A levosimendan javíthatja a szívfunkciót és csökkentheti a rövid és hosszú távú halálozást az olyan magas rizikójú betegek csoportjában, akiknél a myocardialis ischaemia mellett kardiogén sokk is jelentkezik. Retrospektív vizsgálatunkban nem vettük figyelembe a kardiogén sokk felléptét követõ elsõ 24 órában meghalt betegeket, így mindkét betegcsoportban stabilizált keringés mellett vizsgáltuk a második naptól adott levosimendan hatását. Eredményeink azt mutatják, hogy a levosimendan már az elsõ néhány napban szignifikánsan csökkentheti a mortalitást, azonban a hatás – bár kimutatható – hosszú távon jelentõsége már csökkent.
LONG TEM MORTALITY RESULTS OF LEVOSIMENDAN THERAPY OF PATIENTS WITH ACUTE CORONARY SYNDROME AND CARDIOGENIC SHOCK Keywords: myocardial infarction, cardiogenic shock, levosimendan Background: Calcium sensitizer levosimendan enhances myocardial contractility which could be advantageous in patients with myocardial ischemia requiring inotropic support. During three years 3852 patients with high risk acute coronary syndrome (ACS) underwent percutaneous coronary intervention (PCI) in our department. Patients and methods: In 106 cases ACS was complicated with cardiogenic shock (mean age: 68.6±1.2). Short and long term effects of levosimendan on survival of cardiogenic shock patients were analyzed. Levosimendan was administrated in 39 of 106 cases as add-on therapy for patients with impaired left ventricular function, by extensive wall motion abnormality and by high blood cardiac enzyme concentration. Levosimendan therapy was started in most cases on the second or third day and applied in initial bolus for 10 minutes (12 microg/kg) following 6 hours continuous infusion (0.1 microg/kg/min). Within the first 24 hours 13 patients died, one of them received levosimendan. During the time spent in the primary cardiac care center (mean in hospital time 6.0±0.4 days) mortality was significantly lower in levosimendan treated patients (17% vs. 30%, p<0.05). Most of these patients died because of circulatory failure. During the follow-up (mean time 204.6±29.9 days) all cause mortality was also lower in the levosimendan treated patient group (54% vs. 68%, p=0.06), however this difference seems to be on a lower level of significance. Levosimendan may improve cardiac function and decrease short term and even long term mortality in high risk patients with acute myocardial ischemia when cardiogenic shock developed. Results: Our results suggest that mortality of the levosimendan treated patient group becomes significantly reduced only after the first few days of treatment, however this effect of the drug may be maintained for a longer period.
A KOMPLEX INTERVENCIONÁLIS KEZELÉS (BALLON-ANGIOPLASZTIKA, STENT-IMPLANTÁCIÓ, LÉZER-ANGIOPLASZTIKA, STEM SEJTBEÜLTETÉS) SIKERESSÉGÉT ÉS A HOSSZÚ TÁVÚ ÁTJÁRHATÓSÁGOT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZÕK AORTOILIACALIS MEGBETEGEDÉSBEN
TECHNICAL RESULTS AND CLINICAL OUTCOMES AFTER ENDOVASCULAR INTERVENTIONS ON ILIAC ARTERIES: PERCUTANEOUS TRANSLUMINAL ANGIOPLASTY, STENTING, EXCIMER LASER ANGIOPLASTY AND STEM CELL IMPLANTATION
Struczuy Melinda, Benedek Imre, Benedek Teodora, Chitu Monica, Kovács István, Sarbu Alexandru, Baricz Emõke Marosvásárhelyi Kardiológia Klinika, Marosvásárhely
Keywords: angioplasty, stent, excimer laser, stem cell implantation, aortoiliac Aim of the study: In the last years the interventional procedures have become one of the most important therapeutic choice in the management of Peripheral Arterial Obstructive Diseases (PAOD). Association between these procedures, currently applied in our practice, (Percutaneous transluminal angioplasty, stenting and excimer laser) could represent an alternative for surgery in our experience. Material and method: were performed in 116 patients with iliac or aortoiliac obstructive diseases. Lesion type was TASC D in 29.41% cases, TASC C in 20.59% cases, TASC B in 29.41% cases and TASC A in 20.59% cases. Laser angioplasty was associated in 14 cases, 88 iliac stents were implanted and in 2 cases we performed STEM cell implantation. Results: We recorded a technical success of 98.27%. Primary patency rates decreased from 96.91% to 88.34% at the 5 years follow-up. We have found a linear correlation between the TASC classification and the primary success rate and the secondary permeability. We note a higher therapeutic success rate when laser angioplasty was associated (p=0.15). These methods were useful in case of sever lesions (TASC C and D class). Doppler index increased of 51% in PTA group, 93% in stented group and 79% in stented plus laser group. Conclusions: Iliac angioplasty appears to be safe and effective in iliac stenoses or occlusions. We extended indications for iliac interventions to complex cases (TASC C and TASC D) showing good patency and survival rates on the follow-up period.
Bevezetõ: Az utóbbi években a Perifériás Obstrukív Verõérbetegségei kezelésében egyik alternativa intervencionális eljárások alkalmazása. Tapasztalatunk szerint ezen módszerek (ballon-angioplastica, stent-implantáció, Excimer lézer-angioplasztika, STEM-sejtbeültetés) társítása a sebészeti kezelés alternatívái lehetnek. Anyag és módszer: 116 betegen végeztünk beavatkozást az aortoiliacalis erek szintjén. Az elváltozások TASC osztályozást figyelembe véve a következõk voltak: TASC D-29,41%, TASC C-20,59%, TASC B-29,41% és TASC A-20,59%. 14 esetben alkalmaztunk lézer angioplasztikát, 88 stentimplantációt végeztünk és két esetben õssejtbeültetés is történt. Eredmények: A beavatkozások sikeressége 98,27%-os volt. Az összesített elsõdleges átjárhatósági arány 96,91%-ról 5 éves utánkövetés során 88,34%-ra csökkent. Ebben az esetben újabb PTA és más módszer társítása vált szükségessé. Egyenes arányú összefüggést találtunk a TASC súlyossági osztályozás és a per primam sikeresség valamint a másodlagos átjárhatóság aránya között. A lézer angioplasztika alkalmazása egyértelmûen növelte a terápiás sikerarányt (p=0,15). Ezen módszer komplex léziók kezelésében is sikeres volt (TASC C, D osztályú elváltozások). A Doppler-index értéke minden betegcsoportnál jelentõs javulást mutatott: 51%-kal javult a ballon-angioplasztikás csoportban, 93%-kal ha stent-implantációt illetve 79%-kal ha stentimplantációt és lézer-angioplasztikát is társítottunk. 30 hónap után a túlélési arány 93% volt mindkét betegcsoportnál. Következtetés: Az aortoiliacalis aterotrombotikus elváltozások intervencionális kezelése biztonságos és hatékony kezelési módszernek bizonyult. Ezen komplex módszerek alkalmazása a túlélési arányt, a hosszantartó átjárhatóságot és a végtagamputációk elkerülését biztosíthatja.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B69
Poszterek/Poster section A NEM ST-ELEVÁCIÓS MYOCARDIALIS INFARCTUS DIAGNÓZISSAL KEZELT BETEGEK KÓRHÁZI ÉS KÉSÕI PROGNÓZISA Surman Adrien, Várnai Dániel, Jánosi András Szt. János Kórház, III. Belosztály Kardiológia, Budapest Semmelweis Egyetem ÁOK, Budapest Cél: Vizsgálatunk célja a nem ST-elevációs myocardialis infarctus (NSTEMI) miatt kezelt betegek kórházi és késõi prognózisának vizsgálata. Módszer: Vizsgálatuk a 2006. január 1. és 2007. június 30. között osztályunkon NSTEMI diagnózissal kezelt betegek kórlefolyását, a kórházi és késõi halálozását. Az NSTEMI diagnózisát az ESC 2000-ben publikált kritériumai alapján állítottuk fel. Eredmények: A vizsgált idõszakban 139 beteget kezeltünk. Koronária õrzõnkben NSTEMI diagnózissal. A beteg többsége nõ volt (82 beteg, 59%) átlagos életkoruk 78,6±12,4 év (SD) az 57 férfi (41%), átlagos életkora 71,4±9,9 év volt. A kórelõzmény adatait vizsgálva magasnak találtuk a társbetegségek elõfordulását: hypertonia, diabetes mellitus, igazolt érbetegség – nõk 87% 50% 56% – férfiak 87,7% 42,1% 68,4% Az anamnézisben szereplõ érbetegség, hypertonia és diabetes mellitus elõfordulása statisztikailag nem különbözött a férfiak és a nõk adatait összehasonlítva. Az anamnézisben revaszkularizációs kezelés a férfiak 26,3%-ában szerepelt, nõk esetén ez az arány 4,9% volt. A férfiaknál szignifikánsabb gyakoribb volt az infarctust megelõzõ revaszkularizációs beavatkozás. (X: 13,096 p<0,0001). A kórházi kezelés idõszakában revaszkularizációs beavatkozás a nõk csoportjában 12 betegnél (14,6 %) történt, ez mindegyik esetben perkután intervenció (PCI) volt. A férfiaknál a revaszkularizációs beavatkozásra 16 esetben (28%) került sor (1 esetben bypass mûtét, 15 betegnél PCI). A két csoport között az invazív kezelés arányában statisztikai különbséget nem találtunk. Az NSTEMI miatt kezelt betegek kórházi halálozása 15,1% volt. A kórházból 118 beteg távozott, akik közül 116 (98,3%) állapotáról szereztünk információt az utánkövetés során. Az utánkövetés átlagos idõtartama 0,8 év ( 299,1±170,2 nap) volt. A kórházból történt távozás után 20 beteg halt meg (16,9%). A betegek 8,3%-ánál került sor revaszkularizációs beavatkozásra (PCI). Összefoglalás: Hasonlóan az irodalmi adatokhoz a betegek halálozása mindkét vizsgált periódusban magas, ami az idõs korral és a társbetegségek gyakori elõfordulásával magyarázható.
A SZÉRUM DIGOXIN SZINT MEGHATÁROZÁS FONTOSSÁGA A DIGOXIN OPTIMÁLIS DOZÍROZÁSÁHOZ Szabó Barna, Dékány Miklós, Nyolczas Noémi, Borsányi Tünde, Marosi Eszter, Ancsin Bettina, Kiss Róbert Gábor Állami Egészségügyi Központ, Budapest Háttér: A DIG-tanulmány utólagos analízise alapján valószínû, hogy krónikus szívelégtelenségben (KSZ) a digoxin (DI) korábban normálisnak tartott 1,0–2,2 ng/ml szérum (SE)-szintje mellett nõ a mortalitás. A halálozás csak 1 ng/ml-nél alacsonyabb SE DI-szint esetén csökken. Az új irányelvek az optimális 0,5-1,0 ng/ml SE-szinthez alacsonyabb DI dózist javasolnak, de nincs javaslat a SE-szint szerinti dozírozásra. Cél: Meghatározni KSZ-ben a SE DI-szint 1ng/ml alatti tartományban tartásához alkalmazható DI dózist. Módszer: NYHA III-IV. súlyosságú KSZ miatt kezelt betegek SE DI szintjét vizsgáltuk legalább 3 hét DI szedés, stabil vesefunkció és gyógyszeres kezelés mellett. A statisztikai számításokhoz a DI-dózis és DI-szint lineáris összefüggésére alapozva a mért DI-szinteket napi 0,125 mg DI dózishoz korrigáltuk. A korrigált DI-szint és az egyéb paraméterek összefüggését t-teszttel illetve lineáris regresszióval vizsgáltuk. Eredmények: 71 betegnél (kor: 59,7±12,0 év, 80,3%) férfi, NYHA (a SE DI-szint mérésekor): 2,02±0,9, EF: 36,1±10,2%, GFR (MDRD képlet alapján): 63,4±25,7 ml/min, BMI: 28,8±7,0 kg/m², amiodaron: 202±124 mg (22 beteg), spironolakton: 18,9±16,0 mg) az átlagos napi DI dózis 0,127±0,044 mg, SE DI-szint 0,89±0,48 ng/ml volt. 37%-ban (26 beteg) az empirikusan kezdett 0,125 mg illetve 0,0625 mg DI mellett is 1 ng/ml feletti SE DI-szintet észleltünk, ezért dóziscsökkentésre volt szükség. A korrigált SE DI-szint szignifikánsan korrelált a GFR-rel (p=0,0023), valamint az amiodaron adásával (szed vs. nem szed: 1,53±1,03↔0,78±0,39 ng/ml, p=0,0038), de nem függött össze a BMI-vel (p=0,35), a nemmel (p=0,24), valamint a spironolakton adásával (p=0,38) és annak dózisával sem (p=0,13). Következtetés: KSZ-ben szenvedõ betegeknél az ajánlásokban javasolt DI dózisok alkalmazása mellett is szükséges a SE DI-szint meghatározása, s az ennek megfelelõ dózisillesztés annak érdekében, hogy a DI-szint 1 ng/ml alatt, a mortalitást csökkentõ tartományban legyen.
HOSPITAL AND LONG TERM PROGNOSIS OF PATIENTS WITH NON ST ELEVATION MYOCARDIAL INFARCTION Keywords: acute coronary syndrome, hospital mortality, long term prognosis Background: Hospital and long term prognosis of patients with non-ST-Elevation Myocardial Infarction (NSTEMI) Aim of our study was to investigate hospital and long term prognosis of patients with (NSTEMI). Patients and methods: 139 patients with the diagnosis of NSTEMI admitted between 1th of January 2006 and 30th of June 2007 were studied. Diagnostic criteria published by the European Society of Cardiology were used. Results: Among 139 patients (pts) 82 were female (59%), and 57 men (41%), mean age was 78.6±12.4 year, and 71.4±9.9 year respectively. The pts had several comorbidities: Hypertension Diabetes mellitus Vascular disease Women: 86%–50%–56% Men: 87.7%–42.1%–68.4% No statistical difference was found between men and women in respect of co- morbidities. Revascularization procedures (PCI or CABG) were performed before the index infarction in 26.5% of male pts and in 4.9% among women. The difference was significant (Chi square 13.096 p<0.0001). During the hospital period revascularization was performed in 12 female pts (14.6%) and in 16 male pts (28%). No statistical difference was found. The hospital mortality was 15.1%. For follow-up a postal questionnaire was sent to 118 pts and we received information from 116 pts (98.3%). Two pts left the country. The average follow-up time was 0.8 year. During the follow-up period 20 pts died (16.9%). Summary: Our pts population was old: the average age was above 70 years in both sexes. We observed high percentage of different co-morbidities. The mortality was high in the hospital period and during the follow-up time as well. Our data were very similar to others published in the literature. The high mortality can be the consequence of old age, and of the different co-morbidities.
IMPORTANCE OF THE ASSESSMENT OF SERUM DIGOXIN LEVELS FOR THE OPTIMAL DIGOXIN DOSING Keywords: chronic heart failure, digoxin, mortality Background: Based on the post hoc analyses of the DIG study it’s likely, that in chronic heart failure (CHF) serum (SE) digoxin (DI) level of 1.0–2.2 ng/ml, that has been thought to be normal, increases mortality. Survival improves only at SE DI levels under 1ng/ml. New guidelines recommend lower DI doses to maintain the optimal 0.5–1.0 ng/ml SE-level, but there’s no recommendation for dosing by SE DI levels. Aim: To assess the dose of DI that can be administered in CHF to maintain a SE DI level under 1ng/ml. Methods: The SE DI levels of CHF patients treated for NYHA class III-IV symptoms have been assessed after 3 weeks of DI administration, with stable renal function and drug therapy. For statistical calculations, based on the linear correlation between DI dose and SE DI levels, the measured SE DI levels have been corrected for a daily dose of 0.125 mg of DI. Correlation between the corrected DI levels and other parameters have been assessed by T-test and linear regression analysis. Results: In 71 patients (age: 59.7±12.0 years, 80.3% men, NYHA (at SE DI level measurement): 2.02±0.9, EF: 36.1±10.2%, GFR (by MDRD formula): 63.4±25.7 ml/min, BMI: 28.8±7.0 kg/m², amiodarone: 202±124 mg (22 patients), spironolactone:18.9±16.0 mg) the average daily DI dose was 0.127±0,044 mg, measured SE DI level was 0.89±0.48 ng/ml. In 37% the empirically administered 0.125 mg or 0.0625 mg DI dose resulted in a SE DI level>1 ng/ml, thus dose reduction was necessary. Corrected SE DI levels significantly correlated with GFR (p=0.0023) and amiodarone use (uses vs. not: 1.53±1.03↔0.78±0.39 ng/ml, p=0.0038), but not with BMI (p=0.35), sex (p=0.24), spironolactone use (p=0.38) or its dose (p=0.13). Conclusion: When treating CHF patients, assessment of SE DI levels and adequate adjustment of DI dose is reasonable to maintain a SE DI level <1 ng/ml, even when applying DI doses recommended by guidelines.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B70
Poszterek/Poster section „EURO HEART SURVEY” KOMPATIBILIS-FLEXIBILIS PCI REGISZTER PROGRAM Szabó Gábor Tamás, Rácz Ildikó, Balkay László, Édes István, Kõszegi Zsolt DEOEC, Kardiológia Intézet, Nukleáris Medicina Központ, Debrecen Háttér: Az Európai Kardiológus Társaság (ESC) célul tûzte ki a kardiológiai betegek – elsõsorban az acut coronaria syndromában (ACS) szenvedõk és a percutan coronaria intervencióra (PCI) kerülõk – ellátásának standard adatgyûjtését a Cardiology Audit and Registration Data Standards (CARDS) alapján, amelyet az ESC Euro Heart Survey (EHS) programja is alkalmaz. Az európai PCI centrumok az Interneten web-es felületen online közölhetnek adatokat, az európai eredményekkel való összehasonlítás és visszajelzés céljából. Az általunk fejlesztett Holistic Coronary Care (HCC) program olyan komplex leletezõ és adatbázis kezelõ program, ami alkalmas a különbözõ kardiológiai képalkotó eljárások eredményeinek integrált összevetésére. A coronarographia esetén a 12 coronariakeringési típust alapul vevõ módosított Syntax osztályozási rendszert használva a programban 23 epicardialis coronaria szegmentum regisztrálható, amely könnyen konvertálható az EHS regiszterekben használt 16 szegmentumos ARTS nomenklatúrára. Cél: Célunk az ESC regiszterek által kért formátumban történõ automatikus adatexport megvalósítása volt. A többes adatbevitel elkerülésére a MedSolution klinikai adatbázisban rögzíthetõ adatokat elõször a HCC-be exportáltuk, innen az ESC szervert mûködtetõ szakemberekkel együttmûködve, az általuk kért struktúrát figyelembe véve az Access (Microsoft) adatbázisunkból export funkciót fejlesztettük. Eredmény: A programot 126 PCI adatainak exportjával teszteltük. Az adatexport sikeresnek bizonyult. Egy lépésben, adatmásolási hiba lehetõségének kizárásával fel tudtuk tölteni a 126 beteg, 154 rekordjából származó összesen 20141 adatát. Becslésünk szerint ennek idõigénye – betegenként 25 percet számolva – 3850 perc lett volna. Konklúzió: A továbbfejlesztett HCC programunkkal automatikusan tölthetõ az ESC regiszter. Az adatok az Access adatbázisban tetszõlegesen lekérdezhetõek és visszakereshetõek, ellentétben az Euro Heart Survey Program web-es felületû adatszolgáltatása esetén történõ lényegében egyirányú, nem visszakereshetõ idõigényes adatbevitellel.
KÜLÖNBÖZÕ HERG GÁTLÓK TORSADOGEN HATÁSA ÉBER NYÚLBAN Szénási Gábor, Hegedûs Mária, Wellmann János, Kovács Anikó Egis Gyógyszergyár Nyrt., Budapest Háttér: A QTc-megnyúlás gyenge biomarkere a „torsade de pointes- polimorf kamrai tachycardiának (TdP). Vizsgálatunkkal megpróbáltunk további ismereteket szerezni az IKr gátlók proarrhythmiás hatásának mechanizmusáról, ezért megmértük számos ismert gyógyszer és új kémiai vegyület dózisfüggõ QTc megnyújtó hatását éber nyúlban. A vegyületek növekvõ dózisait egy 20 perces kontroll periódus után 5 perces i.v. infúzióban 20 percenként adagoltuk. A hatásuk alapján a vegyületek alacsony, közepes és magas arrhythmogenitású csoportba sorolhatók, amelyeket a risperidon, a dofetilid és a cisaprid jellemez. A risperidon (0,03 mg/kg, 0,1 mg/kg, 0,3 mg/kg, 1,0 mg/kg és 3,0 mg/kg; n=8) a 0,1 mg/kg dózistól kezdõdõen dózisfüggõ módon megnyújtotta a QTc intervallumot (Bazett) 40±4% maximális változást okozva. A tartós maximális QTc megnyúlás ellenére csak 2 állatban figyeltünk meg TdP-t. A dofetilid (1 µg/kg, 2 µg/kg, 7 µg/kg, 20 µg/kg és 70 µg/kg; n=8) dózisfüggõen megnyújtotta a QTc-t 38±4% maximális változást okozva. A dofetilid 4 állatban TdP-t, ebbõl 2-ben kamrafibrillációt (VF) okozott. A cisaprid (0,1 mg/kg, 0,3 mg/kg, 1,0 mg/kg, 3,0 mg/kg és 10,0 mg/kg; n=6) 0,1 mg/kg és 0,3 mg/kg dózisokban dózis-függõen megnyújtotta a QTc intervallumot. A cisaprid EKG hatását magasabb dózisokban nem tudtuk kiértékelni, mert a vegyület minden állatban nagy számú extrasystolét és TdP-t, továbbá 3 állatban VF-t okozott. Az elsõ arrhythmia jelentkezése elõtt mindegyik vegyület közel maximálisan megnyújtotta a QTc intervallumot minden állatban. Elõzetes eredményeink szerint minden vegyület többé-kevésbé fokozta a QT-intervallum rövidtávú variabilitását, de nem tudtunk egyértelmû összefüggést találni a vizsgált vegyületek arrhythmogenitása és a QT-variabilitás növekedése között. Következtetések: Megállapíthatjuk, hogy egyes IKr-gátló vegyületek a maximális QT-nyúlás elérése után hamarosan, más vegyületek megkésve okoznak arrhythmiát, ezért felmerül, hogy az ismert elektrofiziológiai kockázati tényezõk mellett a vegyületek még ismeretlen tulajdonságai független tényezõként hozzájárulhatnak az arrhythmiák kifejlõdéséhez.
„EUROHEART SURVEY” CONFORM-FLEXIBLE PCI-REGISTRY Keywords: angiography diagnostic, interventional cardiology, computers in cardiology Background: The European Society of Cardiology (ESC) aimed to collect standard care data based on the Cardiology Audit and Registration Data Standards (CARDS) of the cardiology patients undergoing coronary angiography with acute coronary syndrome (ACS) and percutaneous coronary intervention (PCI). The European PCI Centers can report and collect online data for comparison with the European results on the web. Authors have developed an Access based complex data management computer software called Holistic Coronary Care (HCC) to standardize evaluation of coronary angiograms and to integrate cardiologic imaging techniques. 23 epicardial coronary segments were registered using the modified Syntax segmentation system in 12 coronary circulation types by the coronary angiography. This classification is easily convertible into the 16 segments by the ARTS nomenclature used in the EHS registries. Aim: Our aim was to develop an automatic data export to the ESC registries. To avoid the multiple data input data were sent to the HCC from the clinical MedSolution database. Using a dedicated export function of this flexible Access (Microsoft) database the contains of the fields were transferred to the ESC server in cooperation with the IT group of the ESC. Results: This new function was tested by the transfer of 20141 fields of 154 records derived from 126 patients. The data export was performed successfully. Consumption of this step by step manual data import on the web form would have need approximately 3850 minutes, calculating 25 minutes per record. Conclusion: Our developed HCC program is proved to be an efficient tool for automatic data transfer to the ESC registries. Using this Access database, queries can be easily generated, whereas the web form data input does not provide possibility to retrieve data of our patients.
TORSADOGENIC EFFECT OF DIFFERENT HERG BLOCKERS IN CONSCIOUS RABBITS Keywords: arrhythmia, pharmacology Background: QTc lengthening is a poor biomarker for „torsade de pointespolymorphic ventricular tachycardia (TdP). In an attempt to gain more insight into the mechanisms of the proarrhythmic effect of IKr blockers we have evaluated the dose-dependent QTc lengthening induced by a number of known drugs and new chemical entities in conscious rabbits. All test items were infused i.v. over 5 min at increasing doses administered at 20 min intervals after a 20 min control period. Based on their effect the compounds can be divided into groups with low, medium and high arrhythmogenicity exemplified by risperidone, dofetilide and cisapride. Risperidone (0.03 mg/kg, 0.1 mg/kg, 0.3 mg/kg, 1.0 mg/kg and 3.0 mg/kg; n=8) lengthened the QTc (Bazett) intervals of the ECG from 0.1 mg/kg in a dosedependent manner causing a 40±4% peak change. TdP was observed only in 2 animals despite maximal QTc lengthening for a long time. Dofetilide (1 µg/kg, 2 µg/kg, 7 µg/kg, 20 µg/kg and 70 µg/kg; n=8) prolonged the QTc interval in a dose-dependent manner with a peak effect of 38±4%. Dofetilide caused TdP in 4 rabbits resulting in ventricular fibrillation (VF) in 2 animals. Cisapride (0.1 mg/kg, 0.3 mg/kg, 1.0 mg/kg, 3.0 mg/kg and 10.0 mg/kg; n=6) dose-dependently lengthened QTc at 0.1 mg/kg and 0.3 mg/kg. The effects of cisapride on the ECG could not be evaluated at higher doses as the drug produced huge number of extrasystoles and TdP in all animals leading to VF in 3 rabbits. All compounds caused near-maximal QTc lengthening before the first arrhythmia appeared in an animal. Our preliminary results have shown that all compounds increased short-term variability of the QT interval to some extent but no clear relationship between the increase in QT variability and arrhythmogenicity could be established for the compounds tested. In conclusion, some IKr blockers can cause arrhythmia soon after reaching peak QT lengthening, while other IKr blockers do so later, suggesting that besides the known electrophysiological risk factors some unknown attributes of the drugs are independent components contributing to the genesis of TdP.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B71
Poszterek/Poster section AZ ASD-ZÁRÁS JAVÍTJA AZ ÉLETMINÕSÉGET Szentpáli Zsófia, Csepregi András, Bálint Olga Hajnalka, Temesvári András Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Célkitûzés: A secundum típusú pitvari septumdefectus (ASD) zárását elsõsorban preventív beavatkozásnak tartjuk, a jelentõs shunt késõbbi irreversibilis következményeinek megelõzésére. A panaszok gyakran nem típusosak, általában enyhék. Cél: Arra kerestünk választ, vajon életminõségi változást okoz-e az ASD zárása. Betegek és módszerek: Kor és nem alapján összehasonlítható katéterrel (41 beteg), illetve mûtéttel (41 beteg) zárt ASD-s beteget választottunk ki. Húsz olyan beteggel hasonlítottuk össze, akiknél még nem történt meg az ASD-zárás. Az életminõséget az EuroQol-5D-kérdõiv (5 kérdés, 3-3 fokozat), és egy százas fokozatú skála segítségével elemeztük. Eredmények: A betegek válasza alapján az érzelmi állapot, a fizikai terhelhetõség és a mindennapi tevékenység tekintetében – az életminõség hasonló volt mindkét kezelt ASD-s csoportban, azonban a nem kezelt csoportban minden szempontból rosszabb volt. Az életminõséget jelzõ százas fokozatú skála szignifikánsan alacsonyabb értéket mutatott a még beavatkozás elõtt álló betegeknél, mint zárás után (43+26 vs. 72+22 és 76+18, p<0,001). Összefoglalás: Nemcsak a haemodynamikai helyzet, hanem az életminõség is javul, mégpedig azonos mértékben a katéteres és sebészi ASD-zárás után.
PERCUTAN CORONARIA INTERVENTIOK RENDELLENES LEFUTÁSÚ KÖRBEFUTÓ ÁG SZÛKÜLETEINEK MEGOLDÁSA SORÁN Tar Balázs, Bakk Sándor, Polgár Péter, Kõszegi Zsolt Jósa András Oktató Kórház Nyíregyháza, DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen Háttér: A coronaria anomáliák leggyakoribb formája a jobb Valsalva tasakból eredõ, az aorta és a bal pitvar között az atrioventricularis sulcus bal oldala felé haladó aberráns circumflexa. A rendellenes lefutás önmagában nem valószínû, hogy perfúziós zavart okoz, szûkületük kezelése azonban speciális problémát jelent. Betegek és módszerek: 2001–2007 között az anginás panaszok miatt coronarographiára kerülõ esetekbõl az ilyen lefutású coronariák alkalmával öt betegnél (4 férfi, 1 nõ, átlagéletkor: 58,6±3,1 év, mindegyikük hypertoniás és hypercholesterinaemiás, egy DM II ) találtunk perkután intervencióra alkalmas körülírt szignifikáns (82,6±9,7%-os) stenosist. Közülük négynél korábban posterolateralis myocardialis infarctus zajlott le. A többi epicardiális artérián csak nem szignifikáns eltérést mutatatott a coronarographia. A vizsgálat alkalmával a bal tasakból csak a bal elülsõ leszálló szár eredt, a jobb tasakból négy esetben külön szájadékkal (de közvetlenül a jobb koszorúér orifitiuma mellett) eredt a körbefutó ág, egy betegnél pedig a jobb koszorúér proximális részébõl indult. A szûkület minden esetben a sulcus atrioventricularisba történõ áthajlás közelére lokalizálódott. A beavatkozásokat néha hosszas próbálkozást követõen AR1SH, AR2SH, JR3,5 SH ill. JR4 SH, vezetõkatéterrel történõ kanülálást követõen floppy vezetõdrót lejuttatásával kezdtük. Ezt követõen négy alkalommal ballontágítással folytattuk az intervenciót, de jelentõs recoil miatt minden esetben stent implantációt kellett végezni, egy esetben elõtágítás nélkül implantáltunk (2 S660x, 1 Bestent2, 1 MicroDriver RX , 1 Liberte). A stenteket (2,5 mm×12-20 mm) minden betegnél sikerült megfelelõen pozícionálni és 12-20 atm-val nyitni. Eredmények: A beavatkozások szövõdménymentesek voltak, az eddigi utánkövetés során a betegek anginamentesek maradtak. Recoronarographiára egy esetben került sor a bal koszorúér szûkületének ellenõrzése céljából, ennek során nem észleltünk restenosist a körbefutó ág korábban stentelt szakaszán. Tapasztalatunk szerint az aberráns lefutású circumflexa stenosisa megfelelõ technikai jártasság esetén jól kezelhetõ stent implantációval.
IMPROVEMENT OF THE QUALITY OF LIFE AFTER ASD CLOSURE Keywords: quality of life, atrial septal defect, transcatheter closure Objective: Closure of ASD is to prevent irreversible hemodynamic changes caused by left to right shunt. Symptoms are generally mild and atypic. The aim of the present study was to analyze quality of life in patients with secundum type of atrial septal defect (ASD), who underwent cardiac surgery or transcatheter closure. Patients and methods: 41 age- and gender-matched adult patients with secundum type of ASD were selected in each of the surgically and transcatheter treated groups. Twenty patients waiting for intervention, were in the control group. During follow-up quality of life (QoL) was assessed with the EuroQol-5D questionnaires (5 questions with 3 grades) and the thermometer (0-100). Results: The QoL, reflected by emotional aspects, physical functions and limitations of daily activities was similar in both groups. The patients in the control group were more negatively affected in all aspects of QoL. Thermometer standed on significantly lower values in patients before intervention, than after closure (43+26 vs. 72+22 and 76+18, p<0.001). Conclusion: Not only hemodynamic parameters, but QoL will be better in adults with ASD after closure, regardless the type of the procedure (surgery or transcatheter closure).
PCI IN ABERRANT CIRCUMFLEX CORONARY ARTERY Keywords: stent implantation, coronary anomaly Background: The anomalous origin of the circumflex coronary artery from the right anterior sinus with retroaotic course to the left atrioventricular groove represents the most frequent coronary anomaly. This anomaly itself does not associate necessarily with the impairment of myocardial perfusion, but the obstructive atherosclerotic disease of this artery requires special consideration for the treatment. Patients and methods: Between 2001 and 2007 among the performed coronary angiography 5 cases with anomalous circumflex showed significant stenosis (1 woman 4 men, age: 58.6±3.1 years, all of them with hypertension and hypercholesterolemia, one with type II diabetes mellitus). Among them, 4 had prior myocardial infarction in the posterolateral region. Coronary angiography revealed only minor lesions on the other epicardial branches. Only the left anterior descendent originated from the left sinus, while the circumflex arose in four cases separately from the right sinus and in one case with common trunk with the right coronary artery. The tight lesions localized in every case in the bend down of the circumflex to the atrioventricular groove. The intervention started – sometimes not without difficulties – with the cannulation of the circumflex by AR1 SH,AR2 SH, JR3.5 SH or JR4 SH guiding catheter, and then a floppy wire was passed. In four cases balloon dilatations were performed but because of the recoil phenomenon after all the four patients required stent implantation (in one patient without predilatation): 2 S660x, 1 Bestent2, 1 MicroDriver RX , 1 Liberte . The positioning and the opening of the stents (2.5 mm x 12-20 mm ) was successful in every cases, the deployment was performed with 12-20 atms. The inhospital courses were uneventful, and during the follow up the patients remained asymptomatic, there was only one repeated coronary angiography which did not show restenosis. Conclusion: In our opinion the lesion of the aberrant circumflex coronary artery in experienced hand can be treated by stent implantation with good result.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B72
Poszterek/Poster section SEBÉSZI ELTÁVOLÍTÁS GYAKRAN SZÜKSÉGES PACEMAKER ENDOCARDITISBEN Temesvári András, Mohácsi Attila, Bálint Olga Hajnalka, Székely László, Szili-Török Tamás Gottsegen Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Háttér: A pacemaker kezelés fejlõdése egyre bonyolultabb rendszerek beültetését jelenti, így egyre több a generátor csere miatti reoperatio is. Cél: Munkánk célja a pacemaker mellet kialakult infectiv endocarditis fõ jellemzõinek bemutatása. Betegek és módszerek: Négy év alatt 13 esetben diagnosztizáltunk pacemaker infectiv endocarditist. A diagnózis alapja a pozitív haemokultura és a transoesophagealis echocardiográfiával kimutatott vegetatio volt. Egy beteg adatai hiányosak voltak, így végül 12 beteg került feldolgozásra. Nosocomialis eredetû volt az endocarditis 7 esetben. Hat esetben coagulase negatív, 3 esetben coagulase pozitív Staphylococcus volt a kórokozó, egyéb 2 esetben, 1 esetben nem volt bakteriológiai diagnózis. A pacemaker rendszert minden esetben eltávolítottuk, 5 esetben elegendõ volt a generátornál feltárni a rendszert, 7 esetben mûtétre volt szükség, ebbõl két esetben extracorporalis mûtétre került sor. A tricuspidalis billentyû érintettsége csak egy esetben igazolódott, egy alkalommal pedig az aorta billentyû is érintett volt. Elektróda vagy elektródadarab 3 betegnél maradt a szívben az interventio után. Két beteget elvesztettünk, egyiknek metastatisáló bronchuscarcinómája volt, másik dilatativ cardiomyopathia végállapotában halt meg. Egy betegnél recidíva után került sor az elektróda eltávolítására. Összefoglalva: A pacemaker endocarditisek nagy részében nosocomialis eredet és kórokozóként Staphylococcus, elsõsorban coagulase negatív, mutatható ki. Az elektróda eltávolítás gyakran sikertelen zárt mellkas mellett, mellkasi mûtétre van szükség.
SZÍV MÁGNESES REZONANCIA VIZSGÁLAT SZEREPE ELEKTROMECHANIKUS RESZINKRONIZÁCIÓRA VÁRÓ BETEGEKNÉL Tóth Attila, Vágó Hajnalka, Tóth Levente, Takács Péter, Kutyifa Valentina, Gellér László, Simor Tamás, Merkely Béla Semmelweis Egyetem ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs Háttér: A szív elektromechanikus reszinkronizációja a gyógyszer-refrakter (GYR) szívelégtelenségben szenvedõ betegek hatékony nem-gyógyszeres kezelését biztosítja. A nemrég befejezõdött PROSPECT-vizsgálat a szöveti Doppler eredményességét a responder betegcsoport kiszûrésében nem igazolta. Az alapbetegség mellett feltehetõleg a mechanikus dyssynchronia jelenléte, a myocardialis heg mennyisége, illetve lokalizációja lehet meghatározó tényezõ. Betegek és módszer: 29 GYR szívelégtelenségben (NYHA III-IV) szenvedõ beteg esetében végeztünk CMR vizsgálatot reszinkronizációt megelõzõen. A bal kamrai végdiastolés, végsystolés volumenek, ejekciós frakció, izomtömeg, falmozgás zavarok pontos meghatározása mellett késõi típusú kontraszthalmozással ábrázoltuk a nem viábilis myocardium elhelyezkedését. Vizsgáltuk a bal kamrai dyssynchronia mértékét: a bal kamra 16 segmentumában az elmozdulás- és falvastagodás-idõ görbén határoztunk meg. A CMR bizonyította alapbetegség 18 esetben postinfarctusos szívelégtelenség, 6 esetben primer dilatatív cardiomyopathia, 5 esetben noncompact cardiomyopathia volt. A betegek átlagos ejekciós frakciója 24,5±10% volt. Négy sebészi revascularisatióra szoruló, illetve sikertelen sinus coronarius elektróda implantáción átesett beteg esetén optimális ingerlési pozíciót választottunk csavaros epicardialis elektróda elhelyezéséhez. 12 további esetben az CMRvizsgálat eredménye alapján nem ültettünk be biventricularis készüléket. Az utánkövetés során a 2 beteg közül 5 volt nonresponder. A CMR-vizsgálat ezen rendkívül rossz állapotú betegcsoportban minimális megterhelés mellett szolgáltatott további információt az alapbetegség tisztázásában, a non-viabilis myocardium meghatározásával a revascularisatio, illetve reszinkronizáció várható hasznáról, az intraventricularis dyssynchronia pontos megítélésében; valamint hegmentes, jelentõs dyssynchroniát mutató ingerlési pozíció kiválasztásában. Következtetés: Ezen betegcsoportban a jövõben a CMR-nek jelentõs szerepe lehet a fenti kérdések tisztázásában, a nonresponder betegcsoport kiszûrésében.
SURGICAL EXPLANTATION IS OFTEN THE TREATMENT OF CHOICE OF PACEMAKER LEADS INFECTION Keywords: infective endocarditis, pacemaker treatment Background: Implantation of complex pacemaker systems and frequent reoperations are the signs of evolution of pacemaker therapy. Pacemaker endocarditis encounters a complex clinical problem for cardiologists. The aim of our study is to describe the patients and clinical problems associated with pacemaker endocarditis. Patients and methods: Thirteen patients were diagnosed with pacemaker endocarditis in the last 4 years. Diagnosis was based on blood culture and vegetation detected by transesophageal echocardiography. One patient was excluded, because of incomplete data; the 12 remaining patients were evaluated. Nosocomial origin was present in 7 cases. Bacterial diagnosis was Staphylococcus aureus, coagulase negative in 6, positive in 3 cases, other in 2, and no bacterial diagnosis in 1 case. Explantation of pacemaker system was intended in every case. In 5 pts, the exploration of the generator was enough, opening of the chest was necessary in 7 cases; two of them needed extracorporeal circulation, too. Involvement of the tricuspid and aortic valve was diagnosed in each one cases. After intervention electrode or part of it remained in the heart in 3 cases. Two patients died in end stage carcinoma and heart failure. Full system extraction was performed in one patient only after recurrent endocarditis. Summary: nosocomial origin and Staphylococcus in blood culture was the frequent result. Lead extraction is often unsuccessful with closed chest, surgical intervention may be necessary.
ROLE OF CARDIAC MAGNETIC RESONANCE EXAMINATION BEFORE CARDIAC RESYNCHRONISATION THERAPY Keywords: cardiac magnetic resonance, biventricular pacemaker, dyssynchrony Background: Cardiac electromechanical resynchronisation (atriobiventricular pacing) is an effective non-pharmacological therapy of patients suffering from drug refractory heart failure (DRHF). PROSPECT study has been recently failed to confirm the role tissue Doppler imaging in pre-identifying non-responder (NR) patients. Beside the underlying heart disease, the presence or the absence of mechanical dyssynchrony (DS) and the amount of myocardial scar tissue may be crucial factors to consider. Patients and methods: Twenty eight DRHF patients (NYHA III-IV) underwent CMR before applying electromechanical resynchronisation. Beside determination of left ventricular enddiastolic, endsystolic volumes, ejection fraction, myocardial mass, wall motion disturbances, localisation of non-viable myocardium was determined by using late enhancement images. Moreover, left ventricular DS was determined by illustrating wall-time thickenning in 16 segments of left ventricle from base to apex. CMR-proved underlying heart disease were postinfarction heart failure, dilated cardiomyopathy (CMP) and non-compact CMP in 17, 9 and 4 cases, respectively. Mean ejection fraction was measure d to be 24.5±10%. In 4 patients, either requiring surgical revascularisation or underwent unsuccessful coronary sinus electrode implantation, optimal position for epicardial screw-in electrode was selected. Based to the CMR reports, biventricular device was not implanted in 12 patients. During the follow-up 5 of the 28 patients were turned out to be nonresponder. In this patient population CMR provided further information while clarifying underlying heart disease, by determining viable/nonviable myocardium. Furthermore the possible benefits of revascularisation, resynchronisation and the amount of intraventricular DS were determined. Optimal selection of stimulation sites targeting viable myocardium and significant DS are also provided by CMR. Conclusion: In this patient population cardiac MRI can show up playing significant role in selection of NRs while answering the several questions.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B73
Poszterek/Poster section SUBMASSZÍV PULMONÁLIS EMBÓLIA DIAGNÓZISA ACUT CORONARIA SYNDROMÁVAL REFERÁLT BETEGEKNÉL Tóth Gábor, Szõke Sándor, Szegedi Margit, Szûts Krisztina, Bõhm Tamás, Vértesaljai Márton, Piróth Zsolt, Andréka Péter Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Háttér: A submasszív pulmonális embólia prehospitális diagnózisa gyakran félrevezetõ. Célunk bemutatni a mellkasi fájdalommal érkezõ beteg útját a helyes diagnózis megszületéséig spirál CT hiányában. 2007-ben 11 beteget kezeltünk submasszív pulmonális embóliával, 8 beteget acut coronaria syndromával referáltak, és 3-nál volt helyes prehospitális iránydiagnózis. Betegek és módszer: Betegeinknél 45,5%-ban volt típusos az anamnesis (5 fõ), így beérkezéskor csak 6 betegnél néztünk D-dimer tesztet (100%-ban pozitív). Fontosnak tartjuk azonban, hogy az ACS-val referált betegek 100%-ában (8 fõ), az összes beteg 90,9%-ában (10 fõ) átlagosan 0,76 ng/ml-ig terjedõ Troponin-I pozitivitást észleltünk. Mint ismert a típusos EKG (McGinn-White, jobb Tawara-szár blokk) csak a betegek kis százalékban figyelhetõ meg, ezt saját betegeinken is tapasztaltuk (4 fõ). Az EKG eltérések 7 betegnél myocardialis infarktust utánoztak, ami a TnI értékekkel együtt értelmezve félrevezetheti a klinikust. A helyes diagnózishoz objektív fizikális vizsgálati jelnek tartjuk az emelkedett jobb kamrai nyomás tüneteit (pl. feszülõ vena jugularis externa), amely 9 betegnél volt megfigyelhetõ. Ilyen jelek esetén szükségesnek tartjuk az intenzív osztályára érkezéskor az intézetünkben rutinnak számító sürgõs, tájékozódó echocardiographiát, amely során összeesett bal kamrát (5 fõ), emelkedett jobb kamrai nyomást (11 fõ), feszülõ inferior vena cavat (8 fõ) észleltünk. E jeleknek szintén a submasszív pulmonalis embolia felé kell terelni a diagnózist. Ezt követõen 9 betegnél sikeres thrombolysist végeztünk, 2 betegnél pedig a stabil haemodynamikai állapot és a vérzéses szövõdmény magas kockázata miatt konzervatív terápiát választottunk. Bennfekvése során beteget nem vesztettünk el, 30 napos mortalitást nem észleltünk. Összefoglalva a pulmonalis emboliában a tünetek ritkán jellegzetesek, és a fenti vizsgáló módszerek eredményei meglehetõsen diffúzak, azonban összesített differenciáldiagnosztikai értékük már kielégítõ a submasszív pulmonális embólia igazolásához.
ÖSSZEFÜGGÉS AZ ÉLETKOR, A NEM, A DOHÁNYZÁS ÉS A KORRIGÁLT QT-IDÕ KÖZÖTT. A BAZETT ÉS A VIZSGÁLAT-SPECIFIKUS QT-IDÕ KORREKCIÓ ÖSSZEHASONLÍTÁSA Trummer Zsófia, Ferencz Gyöngyvér, Dunai Andrea, Simon Eszter, Andrássy Gábor, Tahy Ádám Szt. Ferenc Kórház, Budapest Bevezetés: A QT-idõ frekvencia korrekciójában az irodalom szerint leginkább a Bazett formula (QTc) torzít. Ezért összefüggések elemzésekor a – vizsgálat-specifikus – (VS) QT-korrekció (QTc-spec) az egyik ajánlott eljárás, mikor az adott vizsgálati minta QT és szívfrekvencia (FR) adataival állítjuk fel a regressziós egyenletet. Vizsgálatunkban Bazett és VS-módszerrel elemeztük a korrigált QT kapcsolatát az életkorral, a nemmel és a dohányzási státusszal. Módszer: Kardiológiai ambulanciánk nyilvántartásából minden szabályos 12elvezetéses EKG és negatív szívultrahang lelettel rendelkezõ beteget bevontunk. Kizáró ok volt a QT idõre ható gyógyszerek szedése. A FR, QT és QTc-értékeket az EKG felvételekrõl olvastuk le. A QTc-spec értékét az egyes mintákban (férfiak és nõk, dohányosok és nemdohányzók) a QT-FR adatpárokhoz legjobban illeszkedõ görbe szerint számítottuk. Eredmények: A feltételeknek 2477 személy (férfi: 969, nõ: 1508, kor: 48±16 év) felelt meg. Dohányos a férfiak között 252, a nõk között 313 volt. Pozitív korrelációt találtunk a QTc és QTc-spec valamint a kor között mindkét nemben (p<0,0001). Nõkben a FR a QTc és a QTc-spec magasabb volt, mint férfiakban (72±12 vs. 70±12 /perc, 414±17 vs. 408±15 ms és 406±15 vs. 403±14 ms, p<0,0001). Férfi dohányosokban a FR magasabb volt, mint nemdohányzókban, nõkben nem volt különbség (72±12 vs. 69±12 /perc, p=0,032 és 73±13 vs. 72±12 /perc, ns). A QTc dohányos nõkben hosszabb volt, mint nemdohányzókban (414±17 vs. 404±15 ms, p<0,0001), férfiakban nem volt különbség (407±15 vs. 408±16; ns). A QTc-spec nem különbözött dohányosok és nemdohányzók között egyik nemben sem (férfiak: 406±13 vs. 403±14 ms ns, és nõk: 407±15 vs. 407±15, ns). Következtetés: Vizsgálatunkban a Bazett és VS-módszer eltérõ eredményeket adott. A VS korrekció nem támasztotta alá a dohányos nõkben Bazett szerinti szignifikáns QTc megnyúlást, így azt mûterméknek tartjuk. A Bazett-módszer összehasonlító vizsgálatokban torzít, alkalmazása metodikai hiba.
DIAGNOSIS OF SUBMASSIVE PULMONARY EMBOLISM IN PATIENTS REFERRED WITH ACUTE CORONARY SYNDROME Keywords: submassive pulmonary embolism, acute coronary syndrome, elevated right ventricular pressure, echocardiography, thrombolysis Background: The prehospital diagnosis of pulmonary embolism is often misleading. Our aim is to interpret the handling of patients with chest pain in case spiral CT scan is not available. Regarding in the year 2007 11 patients were treated with submassive pulmonary embolism, 8 of those were referred with acute coronary syndrome, and in 3 cases was the prehospital diagnosis correct. Patients and methods: Typical medical history occurred in 45.5% (5 pts), so at admission only in 6 cases was D-dimer checked (positive in 100%). It is important to mention, that we noticed troponine I positivity (0.76 ng/ml in average) in 100% of the those referred with ACS (8 pts), and in 90.9% of all (10 pts). As well-known, typical ECG pattern (McGinn-White, RBBB) can be observed in a small percent of patients, which was present in our population as well (4 pts). The ECG pattern was typical for myocardial infarction in 7 cases, which -together with positive troponine I- can mislead the physician. We believe, that symptoms referring to increased right ventricular pressure (e.g. extended external jugular vein), which was observed in 9cases are objective physical signs that can lead to correct diagnosis. At presence of these signs, we find the urgent, orienteering echocardiography, which is rutin procedure in our Institute, necessary, during which kissing heart (5 pts), increased right ventricular pressure (11 pts), and extended inferior vena cava (8 pts) was found. These signs should also lead the diagnosis to submassive pulmonary embolism. Following this we performed successful thrombolysis in 9 patients, while conservative therapy was applied in 2 cases, because of stable haemodynamic state and the high risk of haemorrhage. During the hospitalization the survival rate was 100%, and 30-days mortality was 0. Summarising, the symptoms of pulmonary embolism are rarely typical, the results of certain diagnostic methods are diffuse, but their collective differentialdiagnostic value is satisfactory when proving pulmonary embolism.
RELATIONSHIP BETWEEN AGE, SEX, SMOKING STATUS AND THE CORRECTED QT INTERVAL DURATION. COMPARISON OF THE BAZETT AND STUDY-SPECIFIC CORRECTION METHODS Keywords: QT interval duration, ECG, aging, gender differences, smoking Introduction: According to the literature, Bazett’s method (QTc) yields the largest distortion when correcting QT intervals for heart rate (HR). Therefore, the studyspecific (SS) QT correction (QTc-spec) is one suggested method to analyze associations: the regression equation is to be computed using QT and HR data of the given study. In the present study besides Bazett, we also analyzed the relationship between corrected QT and age, sex and smoking status. Methods: All subjects with normal ECG and available negative cardiac ultrasound report were enrolled from our registry. Patients using drugs known to influence QT duration were excluded. Heart rate, QT and QTc data were read from the ECG print. QTc-spec values were computed through curve fitting in each sample (men and women, smokers and non-smokers). Results: 2477 subjects met inclusion criteria (men: 969, women 1508, age 48±16 yrs). 252 subjects were smokers among men, and 313 among women. A positive correlation was found between QTc, QTc-spec and age in both sexes (p<0.0001). FR, QTc and QTc-spec was higher in women than men (72±12 vs. 70±12 bpm, 414±17 vs. 408±15 ms and 406±15 vs. 403±14 ms, respectively, p<0.0001). FR was higher in male smokers than in nonsmokers, no difference was found in women (72±12 vs. 69±12 bpm, p=0.032 and 73±13 vs. 72±12 bpm, respectively, ns). QTc was longer in female smokers than in non-smokers (414±17 vs. 404±15 ms, p<0.0001), no difference was found in men (407±15 vs. 408±16 ms; ns). QTc-spec was not different between smokers and non-smokers in either sex (men: 406±13 vs. 403±14 ms ns, and women: 407±15 vs. 407±15, ns). Conclusion: Bazett and SS method yield different results. The prolonged QTc that was found in female smokers through Bazett method was not reinforced by SS method, so that we consider this finding an artifact. Bazett method has an inherent distortion; its use is a methodological error in studies when comparing groups for corrected QT.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B74
Poszterek/Poster section FÕÁG-INTERVENCIÓT KÖVETÕEN KIALAKULÓ CT-VEL DETEKTÁLT SÚLYOS OLDALÁGSZÛKÜLET – PLAKK-ELTOLÓDÁS TALAJÁN? Ungvári Tamás, Kolozsvári Rudolf Viktor, Vajda Gusztáv, Rácz Ildikó, Kun Erzsébet, Sánta János, Polgár Péter, Guti Elek, Kõszegi Zsolt Jósa András Oktató Kórház, Nyíregyháza Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Kardiológiai Intézet, Debrecen Háttér: A fõág intervenciója során kialakuló plakk-eltolódás acutan az oldalág szûkületéhez vagy elzáródásához vezethet (hóeke hatás). Az azonnali szûkületet nem okozó plakkcsúszás szerepe az oldalág késûbbi progressziójában viszont nem pontosan ismert. Kimutatására az invazív angiográphia nem alkalmas, csak IVUS-szal vagy coronaria CT-vel vizsgálhatjuk a jelenséget. Esetismertetés: 40 éves férfi beteg (2 éve ismert orális antidiabetikummal kezelt diabetes mellitus, hypertonia, obesitas) nyugalmi angina miatt került felvételre, az EKG-n V1-V4-ig 1-2 mm-es ST-eleváció ábrázolódott. Az anteroseptalis AMI ellátása primer katéterterápiával történt, a LAD proximális elzáródását 3,5x24 mm-es stent (Driver RX) beültetésével nyitottuk meg. Az akut PCI-t követõ második napon anginiform panaszok miatt recoronarographiára került sor, amely a beültetett stentet rendben találta, a közvetlenül felette eredõ vastag diagonalis ágon sem volt eltérés. Panaszmentesen exmittáltuk, de 1 hónap múlva effort anginák jelentkeztek, ezért terheléses EKG-t végeztünk, amely során szignifikáns ST-T-eltérés nem alakult ki. Coronaria CT angiographiát kértünk; a 64 szeletes készülékkel történt vizsgálat az 1. diagonális ág jelentõs szûkületét detektálta, és úgy tûnt, hogy a jól vezetõ stent mellett az interveniált szegmentum plakktömege proximalis irányba a diagonális ág eredéséhez tolódott. Újabb katéterezés igazolta az oldalág gyors progresszióját, a súlyos szûkületet egy 3×8 mm-es stent (Coroflex blue) beültetésével kezeltük. Ezt követõen az eddigi utánkövetés során a beteg anginamentes maradt. Esetünkkel hangsúlyozzuk a coronaria CT diagnosztikus jelentõségét, amely a negatív terheléses EKG ellenére pontosan detektálta az oldalág gyors progresszióját. Következtetés: Véleményünk szerint CT a koszorúér falában lejátszódó pathomechanizmus vizsgálatára is alkalmas. Feltételezzük, hogy a fõág intrevenciója kapcsán plakkredisztribúció jött létre, amely az oldalág eredésénél megjelenõ plakktömeg miatt szerepet játszhatott a gyors progresszióban.
KETTÕS LOKALIZÁCIÓJÚ PRIMER SZÍVTUMOR – ESETISMERTETÉS Veress Gabriella, Vágó Hajnalka, Apor Astrid, Bartha Elektra, Szelíd Zsolt, Tóth Levente, Varjú Imre, Szabolcs Zoltán, Merkely Béla Semmelweis Egyetem ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest Pécsi Tudományegyetem ÁOK Szívgyógyászati Klinika, Pécs, Szt. Margit Kórház, Budapest, Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest Bevezetés: A primer szívtumorok igen ritkák (prevalencia: 0,17–0,19%) és nagy többségük benignus. A primér szívtumorok negyede malignus, ezek 75%-a sarcoma. Esetismertetés: 59 éves férfi mellkasi fájdalom és magas tenzió miatt került felvételre, keringésileg stabil állapotban. Láza nem volt. EKG és biomarkerek nem igazoltak infarctust. Echokardiográfiával falmozgászavart nem láttunk, pericardiális folyadék mellett azonban a mitrális anterior vitorlán sessilis terime ábrázolódott. Transoesophageális echo vizsgálat (TEE) a vitorlán lévõ szolid képleten kívül, az aortagyök mögött, a jobb pitvart enyhén komprimáló képletet is leírt. CT-vizsgálat jobb pitvaron belüli terimét véleményezett, ezért CMR történt. A vizsgálat a parietális pericardiumon belüli, a jobb pitvar falát infiltráló és az aortagyök körül elhelyezkedõ tumort igazolt. Kiegészítõ vizsgálatokkal esetleges primér tumort vagy metastasist nem találtunk. A betegnél ezt követõen szívmûtét történt, a jobb pitvari terimét, amely az aorta falát részben infiltrálta parciálisan resecálták, az inoperábilitás miatt a mitrális billentyû exploratiójára már nem került sor. A tumor szövettanilag monofázisos synoviális sarcomának bizonyult (grade I). A beteg a mûtétet követûen az onkológiai kezelést visszautasította. Állapota fél évvel az elsõ panaszokat követõen kielégítõ, szívtranszplantációba jelenleg nem egyezik bele. Összefoglalás: A primer malignus szívtumorok ritkák, klinikai tüneteik aspecifikusak, ezért a diagnózis felállítására sokszor csak a betegség késõi szakában kerül sor. A szívtumor diagnózisának és haemodynamikai hatásának megítélésében a TEE-vizsgálat szerepe alapvetõ, CMR-rel pedig a pontos kiterjedés és a szöveti propagáció is megítélhetõ.
MAIN BRANCH INTERVENTION CAUSING SEVERE STENOSIS IN THE SIDE BRANCH DETECTED WITH CTA- IS IT PLAQUE-SHIFTING? Keywords: stenosis, plaque-shifting, CTA, intervention Background: Intervention on a main branch can acutely lead to plaque shifting creating stenosis or occlusion. The role of plaque-shifting in a newly occurred stenosis in a late setting is not yet clearly understood. Invasive angiography is not applicable for the detection, coronary IVUS or coronary CTA can be the feasible approaches. Case report: 40 year old male patient with history of diabetes mellitus for two years, hypertension, and obesity has been admitted with resting angina. EKG showed 1-2 mm ST elevation in V1-V4. Patient was transferred to catheterization laboratory with the diagnosis of anteroseptal acute myocardial infarction. Coronary angiogram showed the occlusion of the proximal LAD, recanalization was performed with implantation of a 3.5×24 mm Driver RX stent. Two days after the procedure the patient has developed angina-like chest pain, but angiogram proved no restenosis or occlusion; the major diagonal branch originating directly above the stent showed no difference. Patient has been discharged home but readmitted after one month due to effort angina. Ergometry showed no significant ST-T changes, no angina evolved. 64-slice coronary CT angiography detected subtotal stenosis of the first diagonal branch. Despite the patent LAD stent the plaque has probably shifted to proximal direction into the ostium of the diagonal branch. Another angiogram proved the stenosis, and a 3x8 mm Coroflex blue stent has been implanted successfully. As of today the patient is free from complaints. With our case we would like to emphasize the diagnostic importance of coronary CT angiography, which proved the quick progression of the side branch despite the negative stress test. Conclusion: In our opinion CTA is also applicable for investigating the pathomechanism of the processes in the wall of the arteries. We suspect plaque redistribution in the main-branch during the intervention, causing quick progression in the side branch.
PRIMARY CARDIAC TUMOR WITH DOUBLE LOCALIZATION – CASE REPORT Keywords: primary cardiac tumors, transoesophageal echocardyography Background: Cardiac tumors are rare, with a prevalence rate of 0.17 to 0.19% in autopsy series. Majority of primary cardiac tumors are benign, only 25% are malignant, predominantly sarcomas. Case: A 59 year old male without relevant medical history was admitted to the hospital with chest pain and high blood pressure. Patient had no fever. EKG and cardiac biomarkers did not find evidence of myocardial infarction. Echocardiography showed no wall motion abnormalities but it revealed pericardial effusion and a sessile mass on the anterior mitral leaflet. Transoesophageal echocardiography (TEE) also identified an other mass outside the cardiac cavities which was localized behind the aortic root compressing the right atrium. TEE showed no haemodynamic complication in connection with the valvular mass. CT scan described intra-atrial localisation of one tumor mass only, therefore CMR was indicated. CMR detected two separate tumors, one on the mitral leaflet and another one surrounding the aortic root, infiltrating the right atrial wall but without any propagation outside the parietal pericardium. No possible primary tumor or metastasis was found using additional examinations. Patient was operated on and the mass connected to the right atrium was partially removed. Because of inoperability, exploration of the mitral valve was not performed. Histologically, the tumor proved to be a monophasic synovial sarcoma (grade I) but the patient denied any further oncological therapy. His general condition is fair 6 months after his initial complaints and he refuses to agree to a heart transplantation. Conclusion: Primary cardiac tumors are rare, their clinical symptoms are aspecific, therefore assessing the diagnosis at an early stage of the disease is extremely difficult. Conclusion: TEE is a useful method in the diagnosis of cardiac tumors and in the evaluation of their hemodynamic effects. CMR may provide additional help assessing the precise extension and histological propagation of the tumor mass.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B75
Poszterek/Poster section POSZTPARTUM KARDIOMIOPÁTIA KÉPÉBEN JELENTKEZÕ STRESSZ INDUKÁLTA INVERZ TAKO-TSUBO SZINDRÓMA Vértesaljai Márton, Szõke Sándor, Tóth Miklós, Szegedi Margit, Szüts Krisztina, Bõhm Tamás, Fontos Géza, Piróth Zsolt, Andréka Péter Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Semmelweis Egyetem, Budapest Háttér: A tako-tsubo szindróma mellkasi fájdalommal, ST-T-szegmens eltéréssel, enyhe miokardiális nekroenzim emelkedéssel és átmeneti bal kamrai falmozgászavarral járó akut kórkép. A falmozgászavar többnyire a csúcsi szegmentumokat érinti, de ritkán a bazális és középsõ szegmentumok izolált érintettségérõl is beszámolnak. Esetismertetés: A 35 éves nõbeteg harmadik, spinális anesztéziában végzett, komplikációmentes császármetszését követõen hirtelen kialakult tüdõödéma miatt respiráltatott állapotban került Intenzív Terápiás Részlegre. Felvételi EKG-ján extrém sinus tachycardia látszott, ST-T szegmens eltérés nem. A laborvizsgálatok enyhén emelkedett miokardiális nekroenzimeket mutattak. A transthoracalis és transoesophagealis echocardiogram súlyos szisztolés diszfunkciót mutatott a középsõ és bazális szegmensek akinézisével és a csúcsi szegmensek hiperkinézisével. A koronarográfia ép epikardiális érstatust ábrázolt. A beteg keringése az intenzív terápia, gépi lélegeztetés, pozitív inotróp és diuretikus kezelés mellett fokozatosan kompenzálódott, a gépi lélegeztetést 72 óra után megszüntettük. További kezelése eseménytelen volt, a kontroll szívultrahangok alapján a bazális és középsõ szegmentumok falmozgászavara fokozatosan megszûnt, a normális szisztolés bal kamrafunkció maradéktalanul helyreállt. Stabil keringési állapotban, 16 napos kórházi kezelést követõen emittáltuk. A fent ismertetett tünetegyüttes megfelel az irodalomban inverz tako-tsubo szindrómaként ismert betegségnek. Összefoglalás: A tako-tsubo szindróma ritka akut kórkép, amelyet elõször japán posztmenopauzális nõkben írtak le. A különbözõ precipitáló tényezõk közös pontja az akut stresszhelyzetre adott átmeneti bal kamrai csúcsi falmozgászavarral járó akut koronária szindróma képében jelentkezõ tünetegyüttes. A szerzõk a magyar orvosi irodalomban elsõként számolnak be a tako-tsubo szindróma ún. inverz formájáról.
TRANSIENT STRESS-INDUCED MIDVENTRICULAR BALLOONING MIMICKING POSTPARTUM CARDIOMYOPATHY – INVERTED TAKO-TSUBO SYNDROME Keywords: acut heart failure, tako-tsubo cardiomyopathy, acut coronary syndrome, transient midventricular ballooning, systolic dysfunction Background: Tako-tsubo cardiomyopathy is an acute cardiac syndrome characterized by chest pain or dyspnea, ST-T segment abnormality, slight elevations of cardiac enzyme levels and transient left ventricular regional wall motion abnormalities, that affect mostly the apical ventricular segments, but rare cases of mid- and basal segment involvement have also been reported. Case presentation: A 35-year-old woman was admitted to the Intensive Care Unit because of sudden onset of pulmonary oedema requiring ventillatory support soon after her 3rd uncomplicated sectio caesarea in spinal anaesthesia. The ECG disclosed extreme sinus tachycardia without significant ST-T segment abnormality. Laboratory tests revealed only slightly elevated cardiac enzymes. Transthoracic and transoesophageal echocardiogram showed severe systolic dysfunction of the left ventricle with akinesis of the mid and basal segments and hyperkinesis of the apical segments. Coronary angiography showed patent epicardial coronary arteries. Due to intensive care, mechanical ventillation, positive inotropic and diuretic therapy the patient’s circulation gradually compensated and mechanical ventillation was discontinued after 72 hours of support. The post-procedural course was uneventful. Controll echocardiograms revealed gradual recovery of basal and midventricular regional wall-motion abnormalities and total recovery of left ventricular systolic function. The patient was medically managed and discharged in stable condition on the 16th day after admission. Her clinical presentation is consistent with that of inverted tako-tsubo cardiomyopathy. Conclusion: Takotsubo cardiomyopathy is a relatively rare, unique entity that has been first described in Japanese postmenopausal women. Acute stress has been indicated as a common trigger for the transient LV apical ballooning syndrome. The present report is an unusual appearance of stress-induced takotsubo cardiomyopathy in a Hungarian multipara woman.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B76
Radiológiai képalkotó-vizsgálatok/Radiological methods INTRAMURALIS HAEMATOMA, PENETRÁLÓ ULCUS ÉS LIMITÁLT DISSECTIO: A DISSECTIO SPECTRUM CT-DIAGNOSZTIKÁJA Balázs György, Apor Astrid, Járay Barbara, Hüttl Kálmán Semmelweis Egyetem ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest Cél: Az aorta dissectio spectrumba sorolható ritkább kórformák CT megjelenésének és diagnosztikus buktatóinak bemutatása. Módszer: 13 acut mellkasi fájdalom miatt felvételre került beteg anyagát dolgoztuk fel. 7 intézetünkben, 6 más intézetben került diagnosztikus CT-vizsgálatra, 9 esetben intézetünkben 1 vagy több követéses CT-vizsgálat is történt. Eredmények: 3 esetben lokális dissectioval járó áthatoló ulcus, 7 esetben intramuralis heamatoma, 3 esetben a kettõ kombinációja került megállapításra. 10 esetben történt mûtét és/vagy endovascularis interventio. A más intézetben végzett vizsgálatok közül egy teljesen és egy részlegesen téves interpretációt találtunk, mindkét vizsgálat kielégítõ minõségû volt. Saját vizsgálataink között is egy fals negatívat találtunk, amire a késõbb komplettálódó A-típusú dissectio alkalmával retrospectíve derült fény. Következtetés: Az aorta dissectio diagnosztikájában az észlelés, az osztályozás, a mûtéti tervezés és a követés szempontjából a CT-vizsgálattól várható a legpontosabb információ. A multidetektoros CT-technológia a vizsgálat kivitelezését és reprodukálhatóságát lényegesen javította és kritikus állapotú betegek esetében is diagnosztikus értékû vizsgálat végezhetõ. A ritkábban elõforduló dissectio variánsok észlelése és pontos ábrázolása optimális képalkotási protokollt igényel, ami nem nélkülözheti a vékonyrétegû nativ és jól idõzített artériás fázisú kontrasztanyagos felvételt és a volumetrikusan nyert adatok multiplanaris és 3D feldolgozását. A nagyér katasztrófa gyanúja miatt végzett CT-vizsgálatokat lehetõség szerint dedikált CT-laboratóriumban kell végezni.
A 64 SZELETES DUAL SOURCE CT-VIZSGÁLAT SZEREPE A FELNÕTTKORI KONGENITÁLIS SZÍVBETEGSÉGEK DIAGNOSZTIKÁJÁBAN ÉS A TERÁPIÁS DÖNTÉSI ALGORITMUSBAN – ESETISMERTETÉS Habon Tamás, Battyáni István, Tóth Kálmán Pécsi Tudományegyetem, OEKK KK, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Pécsi Tudományegyetem, OEKK KK, Radiológiai Klinika, Pécs Bevezetés: A korszerû, multidetektor dual source CT-technológia lehetõvé teszi a koszorúerek, a szív és a nagyerek egyidejû, nagy pontosságú vizsgálatát. Egy felnõttkori Fallot-tetralógia eset kapcsán ismertetjük a módszer adta diagnosztikus lehetõségeket. Beteg és módszer: A nem korrigált Fallot-tetralógia, pulmonális atréziával rossz prognózisú betegség, az 50 éves kor utáni túlélés ritkaságnak számít. Egy 54 éves, kéthetes kora óta ismert Fallot-tetralógiás férfi beteg esetét ismertetjük, akin 8 éves korában Blalock–Taussig-mûtétet végeztek. 17 évesen végzett második mûtéte során nem vezetõ shunt mellett rekonstrukciós beavatkozást pulmonális ág hiányában nem végeztek, jobb pleura talcum poudrage történt. Ismételt hemodinamikai vizsgálatai során kiterjedt kollaterális hálózatot igazoltak, mûtéti beavatkozást nem tartottak kivitelezhetõnek. Retrográd véna pulmonális wedge angiográfia nem történt. 2007. év végén fokozódó fulladás, palpitáció érzés, cianózis és poliglobulia miatt került felvételre (Hgb: 194 g/l, O2Sat: 74%). Szokásos noninvazív vizsgálatai mellett 64 szeletes multidetektoros CT-vizsgálatra (Siemens Definition) is sor került, amely Fallot morfológia, pulmonális atrézia, nem vezetõ shunt, normál koronária anatómia mellett jól vizualizálható, kiterjedt aortico-pulmonális kollaterális hálózatot mutatott (bronchiális, vertebrális, mammária, gastroepiploica, koronáriák felõl). A képileg gazdagon illusztrált vizsgálati eredmények birtokában ismételt szívsebészeti konzíliumot kértünk mûtéti beavatkozás lehetõségének mérlegelése céljából. Következtetések: A pulmonális keringés meglehetõsen heterogén nem korrigált Fallot esetén. A sebészeti beavatkozás tervezése szempontjából a pulmonális anatómia pontos ismerete döntõ fontosságú. A modern kardiológiai CT-vizsgálat diagnosztikus palettájának egyik legfontosabb eleme a koszorúerek vizsgálata (anatómia, plakk morfológia), de emellett a kongenitális szívbetegségek pontos diagnosztikájában és a mûtét tervezésében is kiemelkedõ szerepe lehet.
PENETRATING ULCER, INTRAMURAL HAEMATOMA, LIMITED DISSECTION: CT MORPHOLOGY OF THE SPECRUM OF AORTIC DISSECTION Keywords: aortic dissection, intramural hematoma, acute aortic syndrome Objective: To demonstrate the CT morphology of less frequent variants of aortic dissection together with potential pitfalls of CT diagnosis. Method: 13 patiens presenting with acute chest pain underwent CT examination: 7 in our CT lab, 6 in other hospital. In nine cases one or more follow-up CT scans were performed in our institution. Results: In 3 cases penetrating ulcer with limited dissection, in 7 cases intramural haematoma, in 3 cases the combination of them were found. Ten patients underwent surgery and/or endovascular intervention. The interpretation of one study was false and another one was partially false from the examinations performed in other institutions, both of the studies were of adequate quality. One false negative study was retrospectively recognized among our own studies when a Stanford „A-type dissection evolved in one of the patients. Conclusions: CT is the modality of choice for detection, classification, surgical planning and follow-up of aortic dissection. MDCT technology has improved the diagnostic accuracy and reproducibility of CT examinations, particularly in patients in critical condition. Detection and accurate characterization of less frequent dissection variants require optimized examination protocols, including thin section non-contrast series, and dynamic arterial phase images, as well as post-processing with multiplanar and 3D reformations. Patients presenting with signs of acute aortic syndrome should be examined in dedicated CT centers.
THE ROLE OF DUAL SOURCE 64 SLICE CT IN THE DIAGNOSIS AND THERAPEUTICAL DECISION MAKING OF ADULT CONGENITAL HEART DISEASE – CASE STUDY Keywords: congenital heart disease, heart failure, computer tomography, clinical cardiology, general Objectives: Dual source multislice CT is a powerful tool in the non-invasive evaluation of coronaries, heart, pulmonary and great vessel anatomy. The diagnostic accuracy of this method was demonstrated on an adult patient with Fallottetralogy. Patient and method: Patients with VSD and pulmonary atresia have a bad prognosis – survival without surgical repair beyond the fifth decade is exceptional. A case of a 54 year old male patient with Fallot-tetralogy is discussed, who had a Blalock-Taussig operation at the age of 8. During his second heart surgery, at the age of 17, he was considered inoperable. Pulmonary atresia and occluded shunt were found, and had a talcum poudrage on the right side. Repeated angiographies showed extensive collateral circulation, and surgery was not indicated. Retrograde pulmonary vein wedge angiography was not performed. At the end of 2007 he was admitted with worsening of heart failure, palpitation, cyanosis and polyglobulia (Hgb: 194 g/l, O2Sat: 74%). Beside routine non-invasive evaluation, dual source multislice CT was performed (Siemens Definition), which showed typical Fallot morphology with pulmonary atresia, non conducted shunt, normal coronary anatomy with extensive aortico-pulmonary collateral circulation (from bronchial, vertebral, mammary, gastroepiploic arteries and from the coronaries). To decide the possibility of repeated surgery, patient was referred to heart surgeon with the result of detailed CT images. Conclusion: Pulmonary circulation in uncorrected Fallot can be extremely heterogeneous. It is important to define pulmonary anatomy with precision as it determines the surgical approach. Although the primary indication is the examination of the coronary anatomy, this case illustrates the powerful imaging capabilities of modern cardio-CT in the evaluation of patients with congenital heart diseases.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B77
Radiológiai képalkotó-vizsgálatok/Radiological methods VELESZÜLETETT KOSZORÚÉR FEJLÕDÉSI RENDELLENESSÉGEK ÁBRÁZOLÁSA SZUBMILLIMÉTERES FELBONTÁSÚ MULTIDETEKTOROS SPIRÁL-CT-VEL
VISUALISATION OF ANOMALOUS CORONARY ARTERIES WITH SUBMILLIMETER RESOLUTION MULTIDETECTOR ROW COMPUTER TOMOGRAPHY
Maurovich Horvát Pál, Kerecsen Gábor, Kiss Róbert Gábor, Hizoh István, Somogyi András, Soós Pál, Merkely Béla, Préda István Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Állami Egészségügyi Központ, Kardiológiai Osztály, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Pozitron Diagnosztika Központ, Budapest
Keywords: coronary CT angiography, coronary anomaly Background: According to studies utilizing invasive coronary angiography coronary anomalies affect 0.6-1.3% of the general population. The majority of the anomalous coronary arteries remain undiagnosed. However, the clinical importance of this malformation relies on the fact, that coronary anomalies can be fatal, typically in young, previously -healthy- athletes. The aim of our study was to investigate the prevalence of coronary anomalies in a patient population with a low to medium risk of CAD (coronary artery disease). 350 patients underwent coronary CT angiography (CCTA) in our diagnostic center between September of 2005 and October of 2007. The scans were performed with a 16 slice multidetector row spiral CT (MDCT, Siemens Biograph 16). The CCTA scan (16×0.75 mm collimation, gantry rotation time 420 ms) was performed during a short breath hold (»15 s) while intravenous contrast agent was injected (2 phases, 60 ml with 5.5 ml/s than 40 ml with 4.5 ml/s). We have detected anomalous coronary arteries in 5 male patients, which means 1.4% prevalence in the investigated patient population. Left sided origin of the RCA was detected in one case. Anomalous right sided origin of the coronaries were diagnosed in 4 patients: in 2 cases the CX, in 1 case the LAD and in 1 case the whole left coronary system was originated from the right side. Atherosclerotic coronary artery disease and coronary calcification (Agatston score: 383,9) without significant luminal narrowing was diagnosed only in one patient. We indicated further clinical follow up for one patient, by whom a LM with right sided origin was detected. After the subsequent LIMA-LAD and RIMA-LAD coronary bypass surgery the chest pain episodes of the patient ceased. The prevalence of anomalous coronary arteries in the investigated population was 1.4%, similarly to the findings in literature. Conclusion: MDCT is a powerful, non-invasive technique in precise visualization of the anomalous coronary arteries.
Háttér: A coronaria anomaliák gyakorisága invazív coronarographiás vizsgálatok alapján 0,6–1,3%. A coronaria fejlõdési rendellenességek döntõ többsége észrevétlen marad. A kórkép klinikai fontosságát az adja, hogy elsõ tünete lehet a hirtelen szívhalál. A coronaria anomaliák fiatal sportolók körében különös jelentõséggel bírhatnak. Cél: Vizsgálatunk célkitûzése egy döntõen atípusos mellkasi tünetek miatt vizsgált, alacsony-közepes cardiovascularis rizikóval rendelkezõ betegcsoportban a coronaria anomaliák elõfordulási gyakoriságának felderítése. Diagnosztikai központunkban 350 beteg vett részt coronaria CT angiographiás vizsgálaton 2005 szeptembere és 2007 októbere között. A vizsgálatok 16 szeletes multidetektoros spirálCT-vel (MDCT, Siemens Biograph 16) történtek. Egy rövid lélegzetvisszatartás (»15 s) alatt intravénás kontrasztanyag adása mellett (2 fázisban 60 ml 5,5 ml/s majd 40 ml 4,5 ml/s) végeztük a coronaria-CT vizsgálatot (16×0,75 mm kollimáció, gantry forgási idõ 420 ms). A vizsgálatok során 5 férfi betegnél diagnosztizáltunk koszorúér fejlõdési rendellenességet, amely 1,4%-os gyakoriságnak felel meg a vizsgált populációban. A bal coronariás tasakból 1 beteg esetében eredt a jobb koszorúér. A jobb coronariás tasakból rendellenes eredést 4 esetben diagnosztizáltunk: 2 esetben CX, 1 esetben LAD és 1 esetben az egész bal oldali ágrendszer eredt jobb oldalról. Coronaria atherosclerosis és jelentõs meszesedés (Agatston score: 383,9) egy esetben volt detektálható, azonban szignifikáns lumenszûkület kizárható volt. További kivizsgálást, majd mûtéti indikációt egy esetben állítottunk fel. A beteg jobbról eredõ bal fõtörzse az arteria pulmonalis és az aorta között a jobb kamra izomzatában bújt át a bal oldalra. A beteg anginas panaszai az alkalmazott LIMALAD és RIMA-CX artériás áthidalás után megszûntek. A koszorúér anomaliák gyakoriságát a vizsgált populációban, az irodalmi adatokhoz hasonlóan 1,4%-nak találtuk. Következtetés: Az MDCT hatékony, noninvazív eszköz a coronaria fejlõdési variációk pontos térbeli ábrázolására és diagnosztizálására.
BALKAMRA-HYPERTROPHIÁT JELLEMZÕ PARAMÉTEREK ÖSSZEFÜGGÉSE MRI-VEL MEGHATÁROZOTT BAL KAMRAI IZOMTÖMEGGEL HYPERTROPHIÁS CARDIOMYOPATHIÁBAN Sepp Róbert, Tóth Levente, Nagy Viktória, Pálinkás Attila, Gavallér Henriette, Simor Tamás, Csanády Miklós, Forster Tamás Szegedi Tudományegyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged Pécsi Tudományegyetem, Szívgyógyászati Klinika, Pécs Erzsébet Kórház, Belgyógyászati Osztály, Hódmezõvásárhely Háttér: A hypertrophiás cardiomyopathiában (HCM) észlelhetõ rendkívül heterogén mértékû és eloszlású balkamra-hypertrophia (BKH) jellemzésére különbözõ, részben szemikvantitatív paramétereket használnak a klinikai gyakorlatban. A BKH pontos meghatározása a szív MRI vizsgálattal vált lehetségessé a közelmúltban. Cél: Munkánkban HCM-es betegekben kerestünk összefüggést a balkamra-hypertrophia jellemzésére tradicionálisan használt paraméterek és az MRI-vel pontosan meghatározott bal kamrai izomtömeg (BKIT) között. Betegek és módszer: Harminc HCM-es beteget vizsgáltunk (23 férfi, átlagéletkor: 43±16 év, maximális bal kamrafal vastagság: 28±6 mm). A betegeknél standard metodika szerint szív MRI-vizsgálat történt, amely során meghatároztuk a bal kamrai izomtömeget (BKITMRI). A BKITMRI és az alábbi balkamra-hypertrophiát jellemzõ paraméterek között kerestünk korrelációt: maximális bal kamrafal vastagság (BKmax), Maron-Spirito score, Weigle score, ill. az echoparaméterek alapján kalkulált bal kamrai izomtömeg (BKITecho, a Deveraux formula alapján). A BKITMRI-t a standard 16 bal kamrai szegmens falvastagságainak átlagával (BKátlag) is korreláltattuk. A balkamra-hypertrophia jellemzésére leggyakrabban használt paraméter, a BKmax nem mutatott szignifikáns korrelációt a BKITMRIvel (r=0,330; p=0,083); hasonlóan nem korrelált szignifikánsan a BKITMRI-vel a Weigle score (rho=0,229; p=0,235). Gyenge, de szignifikáns korrelációt mutatott a Maron-Spirito score (r=0,477; p=0,010). A legjobb korrelációt a BKITMRI és az BKátlag között észleltük (r=0,538; p=0,003). Bár a BKITMRI és BKITecho között szignifikáns, de gyenge korrelációt észleltünk (r=0,411; p=0,03), a BlandAltman-analízis alapján a BKITecho jelentõsen túlbecsüli a valós BKIT-t (átlagos különbség: –205,7 g, ±1,96 SD: 47,2 ill. –458,5 g). Következtetés: A balkamra-hypertrophia jellemzésére használt tradicionális paraméterek nem szignifikáns, vagy gyenge korrelációt mutatnak az MRI-vel meghatározott pontos bal kamra izomtömeg mértékével HCM-es betegekben.
CORRELATION OF LEFT VENTRICULAR HYPERTROPHY PARAMETERS AND MRI DERIVED LEFT VENTRICULAR MASS IN HAPERTROPHIC CARDIOMYOPATHY Keywords: hypertrophic cardiomyopathy, left ventricular mass, cardiac MRI Background: The magnitude and distribution of left ventricular hypertrophy (LVH) shows a remarkable variety in patients with hypertrophic cardiomyopathy (HCM). Aims: To characterise LVH in HCM, several LVH parameters has been traditionally used in clinical practice. To measure left ventricular mass, as an exact measure of LVH, cardiac MRI may be used. In our study we aimed to look for correlation between traditional LVH parameters and MRI derived left ventricular mass in patients with HCM. Patients and methods: The patient study cohort included 30 HCM patients (23 males, average age: 43±16 yrs, maximal left ventricular diastolic thickness: 28±6 mm). Cardiac MRI examination was performed according to standard methods and left ventricular mass (LVMMRI) was determined. Correlation was looked for between LVMMRI and the following left ventricular hypertrophy parameters: maximal left ventricular wall thickness (LVmax), Maron-Spirito score, Weigle score, and left ventricular mass calculated from echocardiographic parameters, using the Deveraux equation (LVMecho). LVMMRI has been correlated with the average left ventricular wall thickness (LVaverage), defined as the average thickness of the standard 16 left ventricular segments. LVmax, the most frequently used parameter to characterised LVH in HCM, did not correlate with LVMMRI (r=0.330; p=0.083), and the Wiegle score did not correlate with LVMMRI either (rho=0.229; p=0.235). The Maron-Spirito score showed weak correlation (r=0.477; p=0.010). The best correlation was observed between LVMMRI and LVavearge (r=0.538; p=0.003). Although a weak, but significant correlation was seen bertween LVMMRI and LVMecho (r=0.411; p=0.03), according to the Bland-Altman analysis, LVMecho markedly overestimate real LVM (average difference: –205.7 g, ±1.96 SD: 47.,2 or –458,5 g). Conclusion: Parameters, traditionally used to characterise left ventricular hypertrophy in HCM, show not significant or weak correlation with cardiac MRI derived left ventricular mass in patients with HCM.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B78
Radiológiai képalkotó-vizsgálatok/Radiological methods SZÍV MR-VIZSGÁLAT SZEREPE ST-ELEVÁCIÓ, CARDIALIS BIOMARKER POZITIVITÁS ÉS NEGATÍV CORONAROGRAPHIA ESETÉN Vágó Hajnalka, Tóth Attila, Apor Astrid, Szabó György, Becker Dávid, Bárczi György, Tóth Levente, Simor Tamás, Merkely Béla Semmelweis Egyetem ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest, Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs Háttér: Az acut coronaria syndroma miatt végzett coronarographiák megközelítõleg 5%-a organikus koszorúérbetegséget nem igazol. Ennek ellenére a tünetek hátterében többek között állhat infarktus, ill. gyakran peri/myocarditis. A jelenleg használt diagnosztikus eljárások az esetek egy részében nem kellõen informatívak az alapbetegség tisztázásában. Betegek és módszer: Tíz fiatal betegnél (9 férfi, 1 nõbeteg, átlagéletkor: 26,8±8 év) tartós mellkasi fájdalom, típusos, lokalizált ST-eleváció és troponin-T pozitivitás miatt végzett coronarographia organikus koszorúérbetegséget nem igazolt. A betegeknél fennálló felsõlégúti, illetve gastrointestinalis infekció és láz felvetette acut myocarditis lehetõségét, ennek megerõsítésére szív MR vizsgálatot végeztünk. Rövid- és hossztengelyi síkokban EKG-szinkron FIESTA, valamint T2 súlyozott zsírelnyomásos (STIR) spin-echo, majd késõi típusú kontraszthalmozásos felvétel készült. A FIESTA-felvételek alapján a bal és jobb kamrai végdiastolés, végsystolés volumenek, ejekciós frakciók, izomtömegek, falmozgászavarok pontos meghatározása, a STIR-képeken az ödémás területek, késõi kontraszthalmozással a myocardialis károsodás kiterjedésének azonosítása történt. A nõbetegnél inferior akinézist és infarktusnak megfelelõ transmuralis késõi típusú kontraszthalmozást találtunk. A többi esetben a szív MR-vizsgálat az infarktus ellen szólt, egy beteg kivételével myocarditisnek megfelelõ eltéréseket tapasztaltunk: subepicardialis ödémát (7/9), subepicardialis késõi típusú kontraszthalmozást (8/9). A kontrollon megjelent myocarditises betegeknél (5/9) az ödéma megszûnt, késõi típusú kontraszthalmozás egy beteg esetében maradt fenn. Következtetés: Acut coronaria syndroma klinikai jelei és negatív coronarographia esetén a szív MR-vizsgálat tisztázhatja a diagnózist. A késõi halmozásos MR-felvételeken lehetõvé válik az infarctus kimutatása, illetve a myocarditis által okozott fokális szívizomkárosodás bizonyítása, amelyek eltérõ karakterisztikája következtében a két kórkép biztonsággal elkülöníthetõ.
THE ROLE OF MAGNETIC RESONANCE IMAGING IN PATIENTS WITH ST-ELEVATION, POSITIVE CARDIAC BIOMARKERS AND NEGATIVE CORONAROGRAPHY Keywords: cardiac MRI, acute coronary syndrome, acute myocarditis Background: Approximately 5% of coronarographies performed due to acute coronary syndrome fail to reveal organic coronary disease. However, infarction or peri/myocarditis may be the cause in these patients. In some cases, currently applied diagnostic procedures are not informative enough in the diagnosis of underlying disease. Patients and methods: Coronarography failed to reveal organic coronary disease in ten young patients (9 males, one female, mean age 26.8±8 years) investigated because of sustained chest pain, typical ST-elevation and positive troponin T values. Magnetic resonance imaging (MRI) was performed to confirm the suspicion of myocarditis, raised by upper respiratory tract or gastrointestinal infection and fever. In short and long axis planes ECG synchronized FIESTA and T2-weighted fat suppressed (STIR) spin-echo and late contrast enhancement images were taken. Left and right ventricular end-diastolic and end-systolic volumes, ejection fractions, masses, wall motion disturbances were evaluated using FIESTA images. Regions with oedema were identified on STIR images. On late enhancement images exact identification of extent of damaged myocardium was performed. MRI of the female patient showed akinetic inferior wall and transmural delayed enhancement, typical for infarction. In male patients MRI confirmed the suspicion of myocarditis in all but one case. Main MRI features were as follows, subepicardiac oedema (7/9), and subepicardiac delayed enhancement (8/9). During follow-up of patients with myocarditis (5/9) oedema disappeared, delayed enhancement remained in one patient. Conclusion: In cases of clinical features of acute coronary syndrome and negative coronarography, cardiac MRI can prove the diagnosis. In delayed enhancement MRI images, demonstration of myocardial damage caused by infarction or myocarditis is possible. Due to their different characteristics, the two diseases can be safely differentiated.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B79
Reszinkronizációs kezelés/Resynchronization A RESZINKRONIZÁCIÓS KEZELÉSRE ADOTT VÁLASZ ÖSSZEHASONLÍTÁSA DIABÉTESZES, VESEELÉGTELEN ÉS ANÉMIÁS BETEGEKEN Ábrahám Pál, Földesi Csaba, Kardos Attila, Temesvári András, Szili-Török Tamás Péterfy Sándor Utcai Kórház, Budapest Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Háttér: Bizonyos idült betegségek mint a cukorbetegség (DM), krónikus veseelégtelenség (CRF) és vérszegénység rontják a szívelégtelenség morbiditását és mortalitását. A kardiális reszinkronizációs kezelésnek (CRT) a fenti társbetegségekkel bíró szívelégtelen betegekre kifejtett hatásait még nem ismerjük kellõen. Módszerek: 60 CRT kezelésben részesült beteg (életkor: 58,1±11,7 év, ffi/nõ: 4:1, DM: 40%, CRF 37%, anémia 17%) primer klinikai és szekunder echokardiográfiás adatait elemeztük retrospektív módon. Az implantációt követõ, szívelégtelenség miatti hospitalizációk számának változását, a NYHA-stádium változását és az összmortalitást értékeltük klinikai válaszként (responder), valamint a bal kamrai ejekciós frakció (LVEF) változását vizsgáltuk a 9,6±3,0 hónapos utánkövetési idõ alatt. Eredmények: A cukorbetegek és veseelégtelenek szignifikánsan idõsebbek voltak (DM: 62,9±7,0 vs. non-DM: 55,0±13,2 év; p<0,05; CRF: 62,1±12,0 vs. non-CRF: 55,8±11,1, p<0,05). A veseelégtelenek kiindulási NYHA stádiuma szignifikánsan rosszabb volt (CRF: 3,1±0,5 vs. non-CRF: 2,6±0,6, p<0,01) és több kórházi kezelést igényeltek a CRT elõtt (CRF: 3,4±2,4, vs. non non-CRF: 1,7±1,1, p<0,01). A NYHA-stádium változása és a hospitalizációk számának csökkenése egyértelmû szignifikáns javulást mutatott a CRT hatására a társbetegségek meglététõl vagy hiányától függetlenül minden csoportban. A responderek aránya és az összmortalitás nem változott szignifikáns mértékben a diabéteszes és anémiás betegeknél, míg a veseelégteleneknél jelentõsen magasabb összmortalitás adódott (CRF: 27%, nonCRF 5%, p<0,05). Az LVEF javulásának mértéke szignifikánsan nagyobb volt a diabeteseseknél (DM: +6,2±5,5 vs. non-DM: +2,2±5,2%, p<0,05) de az LVEF a vesebetegek és anémiások körében nem mutatott érdemi javulást. Következtetések: Adataink arra utalnak, hogy a reszinkronizációs kezelésre adott klinikai válasz nem rosszabb diabeteses és anémiás betegek körében mint a kontrollcsoportokban, ráadásul a cukorbetegek balkamra-funkciója jelentõsebb mértékben is javult. A krónikus veseelégtelenség eleve rosszabb kiindulási állapotot jelent, és magasabb mortalitással jár a CRT kezelést követõen.
KATÉTERES SINUS CORONARIUS ELEKTRÓDA REPOZÍCIÓ: ÚJ MINIMÁL-INVAZÍV ELJÁRÁS A SINUS CORONARIUS ELEKTRÓDA DISTALIS DISZLOKÁCIÓJÁNAK KEZELÉSÉRE Gellér László, Szilágyi Szabolcs, Zima Endre, Kutyifa Valentina, Srej Marianna, Merkely Béla Semmelweis Egyetem ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest Háttér: A biventricularis ingerléshez alkalmazott sinus coronarius (SC) elektródák distalis irányú diszlokációja vagy distalis elektródapozíció a CS valamelyik oldalvénájában a nervus phrenicus stimulációja által a betegek többsége által nem tolerált rekeszizomrángáshoz (PNS) vezethet, amely a készülék átprogramozásával nem minden esetben szüntethetõ meg. Az alábbiakban új, minimál-invazív eljárást írunk le a PNS kezelésére. Módszer: A PM programozásával nem megoldható rekeszrángást észleltünk 8 reszinkronizációs kezelésben részesülõ betegnél (életkor: 61±6 év, NYHA III), 4±3.8 hónappal az implantáció után. A distalis elektródapozíciót röntgen átvilágítással igazoltuk. Ablációs katétert és bal Amplatz 2 guide katétert vezettünk fel a jobb vena femoralison a jobb pitvarba. A SC-t az guide katéterrel kanüláltuk, és normál vezetõdróton coronaria stentet vezettünk fel a SC oldalágába az elektróda mellé vagy egy nagyobb stentet a SC-ba. Az ablációs katétert behajlított véggel SC elektróda jobb pitvari része köré pozícionálva az elektródával együtt a vena cava inferior irányába húztuk vissza. Az új elektródapozíciókat a pacemaker programozóval történõ elektrofiziológiai méréssel elenõriztük, és a megfelelõ helyzetet stent implantációjával rögzítettük. A stentet 2 esetben a SC fõágban, 6 betegnél a SC oldalágában deponáltuk. Szívultrahang-vizsgálat pericardialis folyadékot egyetlen esetben sem mutatott. A repozíció után megfelelõ ingerküszöböt (1,8 V±1,1 V; 0,5 ms) és impedanciát (578±80 Ohm) kaptunk, rekeszrángás 7,5 V;1,5 ms mellett sem jelentkezett. Az utánkövetés során (6,7±4,5 hónap) stabil bal kamrai ingerküszöböt és impedanciát mértünk minden betegnél. Átmeneti rekeszrángás egy betegnél jelentkezett bal oldalfekvésben az ingerküszöb kétszeresénél. Mellkas átvilágítás stabil elektróda pozíciót mutatott, az ingerküszöb csökkentésével a rekeszrángás megszûnt. Következtetés: A hagyományosan alkalmazott repozíciós mûtéthez képest jelentõsen kisebb mûtéti megterheléssel járó katéteres sinus coronarius elektróda repozíció biztonságos és hatékony eljárásnak tûnik.
COMPARISON OF THERAPEUTIC RESPONSE TO CARDIAC RESYNCHRONIZATION THERAPY AMONG PATIENTS WITH AND WITHOUT DIABETES, RENAL FAILURE AND ANEMIA Keywords: CRT, follow up, co-morbidities Introduction: Chronic diseases as diabetes (DM), renal failure (CRF) and anemia are conditions that worsen the clinical course and mortality of chronic heart failure (HF). Data are sparse regarding the impact of these co-morbidities on the outcome of CRT. Methods: We retrospectively analyzed clinical and echocardiographic data of 60 consecutive patients (age: 58.1±11.7 years, M/F ratio 4:1, DM: 24 pts, 40%; CRF: 22 pts, 37%, anemia: 10 pts, 17%) who underwent CRT device implantation. Data were analyzed during a mean follow-up period of 9.6±3.0 months. Clinical response was characterized by change in the number of postoperative hospitalizations due to HF, change in NYHA class and all-cause mortality. Left ventricular ejection fraction (LVEF) was assessed at every follow-up visit in all patients. Results: DM and CRF patients were significantly older (DM: 62.9±7.0 vs. nonDM: 55.0±13.2, p<0.05; CRF: 62.1±12.0 vs. non-CRF: 55.8±11.1, p<0.05). CRF patients had worse initial NYHA class (CRF: 3.1±0.5 vs. non-CRF: 2.6±0.6, p<0.01) and more hospitalizations before CRT implantation (CRF: 3.4±2.4 vs. non-CRF: 1.7±1.1, p<0.01). Change in NYHA class and a reduction in hospitalizations showed clearly significant improvement (p<0.01) in all subgroups with and without co-morbidities after CRT. The rate of responders and all-cause mortality showed non-significant difference among diabetic and anemic patients whereas CRF patients had a significantly higher mortality rate (CRF: 27% vs. nonCRF: 5%, p<0.05). Improvement in LVEF was significantly more pronounced in diabetic patients (DM: +6.2±5.5 vs. non-DM: +2.2±5.2%, p<0.05). There was no significant change in LVEF in patients with anemia and CRF. Conclusions: Our data suggest that response to CRT among diabetic and anemic patients is not inferior compared with controls, moreover, diabetics showed more improvement in systolic LV function. Chronic renal failure is associated with worse baseline conditions and higher mortality in CRT patients.
CORONARY SINUS ELECTRODE REPOSITION WITH CATHETER: NEW, MINIMAL INVASIVE TECHNIQUE FOR THE TREATMENT OF DISTAL DISLOCATION OF CORONARY SINUS LEAD Keywords: biventricular pacemaker, lead dislocation Background: Distal dislocation of the coronary sinus (CS) leads used for biventricular stimulation or distal lead position in a CS side branch may result in phrenic nerve stimulation (PNS). If reprogramming of the device can not solve the problem, PNS is often intolerable for the patient. Methods: We describe a new, minimal invasive method for treating PNS caused by distal dislocation or distal CS lead position. Untreatable PNS was found in eight CRT patients (age: 61±6 years, NYHA class III) 4±3.8 (0.5-11) months after the implantation. Distal lead position was proved by X-ray. Ablation catheter and Amplatz Left 2 type guiding catheter were introduced into the right atrium via the right femoral vein. CS was cannulated with the Amplatz catheter and on a normal guide wire a coronary stent was introduced into the side branch, or a bigger stent into the CS. The ablation catheter was positioned around the CS lead in the atrium with bended tip, and the catheter was drawn backward together with the CS electrode. The lead positions were evaluated with electrophysiological measurements, and the new, suitable lead position was stabilized with stent implantation. The stent was implanted into the CS in two patients and in the target side branch in six cases. Pericardial effusion was not seen on postoperative echocardiography. After lead repositioning suitable pacing parameters were registered (threshold 1.8±1.1 V;0.5 ms, impedance: 578±80 Ohm.) PNS was not found even using 7.5 V;1.5 ms pacing. During follow up (6.7±4.5 months) stable pacing threshold and impedance values were measured, PNS was only transiently detected in one patient at double pacing threshold voltage when the patient lied on the left side. X-ray showed stable lead position and decreasing of the pacing voltage successfully solved the problem. Conclusion: CS electrode reposition with catheter seems to be a safe and effective procedure, it means smaller burden for the patients compared to the established reposition operation.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B80
Reszinkronizációs kezelés/Resynchronization GYAKORI KAMRAI EXTRASYSTOLÉK KLINIKAI JELENTÕSÉGÉNEK VIZSGÁLATA KARDIALIS RESZINKRONIZÁCIÓS KEZELÉST KÖVETÕEN Herczku Csaba, Kun Csaba, Clemens Marcell, Édes István, Csanádi Zoltán DEOEC, Kardiológiai Klinika, Debrecen Bevezetés: A gyakori kamrai extrasystolék (VES) irodalmi adatok alapján organikus szívbetegség hiányában is rontják a bal kamra (LV) szisztolés funkciót. Tanulmányunkban a VES-ek klinikai jelentõségét vizsgáltuk kardialis reszinkronizációs kezelésben (CRT) részesült betegekben. Módszer: A vizsgált csoport 125 egymást követõ, technikailag sikeres CRT eszköz implantáción átesett betegbõl állt, az utánkövetési idõ legalább 12 hónap volt. Az implantáció után azonnal, majd ezt követõen 3 havonta ellenõriztük a LV funkciót, a funkcionalis statust és a VES gyakoriságot, amelyet az eszköz holter memóriájából nyert érzékelt kamrai ütések arányából határoztunk meg. A VES-ket gyakorinak definiáltuk, ha azok aránya meghaladta az összes kamrai ütések 10%-át. Amennyiben a beteg „non-responder” volt 6 hónappal a beavatkozást követõen is, megkíséreltük a gyakori VES-ek eliminációját. Eredmények: Az implantációt követõen a 125 betegbõl (ejekciós frakció (EF) 26±5%, 91 férfi, 50 CRT-D, 38 ischaemias) 10 esetben találtunk gyakori VES-t (8%). A CRT-t követõen javuló LV-funkció és funkcionalis status mellett 4 beteg esetében a VES-ek aránya fokozatosan csökkent. Egy tünetmentes responder betegnél nem kezeltük specifikusan a ritmuszavart. A fennmaradó 5 non responder betegünk esetében az aritmiát sikeresen kezeltük rádiófrekvenciás katéter ablációval (2), amiodaronnal (2) vagy ablációval és az eszköz magasabb alapfrekvenciára történõ programozásával (1) (kezelés elõtt [pre] VES-arány: 23±10% kezelés után (post): 4±6% p: 0,001) Ezt követõen minden beteg esetében szignifikánsan javult a LV-szisztolés funkció (EF pre: 21±5% post : 34±7% p=0,003) és funkcionalis status (NYHA pre: 3,2±0,4 post: 1,6±0,5 p:0,002). Az átlagos utánkövetési idõ 794±265 nap volt. Következtetések: CRT-t követõen a gyakori kamrai extrasystolia káros hemodinamikai következményekkel járhat a betegek egy részében. A ritmuszavar megfelelõ kezelése ezeket a betegeket responder statusba hozhatja.
A BIVENTRICULÁRIS PACEMAKER MÛKÖDÉS HATÁSA A KAMRAI REPOLARIZÁCIÓ DISZPERZIÓJÁRA Kun Csaba, Herczku Csaba, Clemens Marcell, Lõrincz István, Édes István, Csanádi Zoltán DEOEC Kardiológiai Klinika, Debrecen Bevezetés: Ellentmondó eredmények vannak a reszinkronizációs kezelés kamrai repolarizációra gyakorolt hatásáról. Az epicardiális ingerlés a repolarizáció irányát megfordítja és a kamrai repolarizáció diszperzióját növelheti, amelyet a QT-diszperzió (QTd) és a T-hullám csúcs–T-vég távolság (TpTe) is jeleznek. Cél: A vizsgálat célja volt meghatározni a reszinkronizáció hatását a TpTe-távolságra és a QT diszperzióra és ezek lehteséges hasznát a szignifikáns aritmia események elõrejelzésére. Módszerek: 172 beteg (átlagéletkor 61±12 év, 51 nõ) részesült sikeres reszinkronizációs kezelésben a konvencionális indikációk alapján. A 12-elvezetéses EKG kiinduláskor és 24 órával a beültetés után stabil biventriculáris ingerlés és 50 mm/s papírfutási sebesség mellett lett rögzítve. A QTd a bármely elvezetésben mért maximális és minimális QT-távolságok különbségeként adódott. A TpTe-távolság a Thullám csúcsa és vége között mért intervallum. A tartós kamrai tachycardia (VT) és kamrafibrillációs (VF) epizódok összegyûjtése 16 hónapos átlagos utánkövetési idõ során történt. Eredmények: a biventriculáris ingerlés szignifikáns csökkenést eredményezett a TpTe (90±13 ms vs.71±10 ms, p£0,01) és a QTd (79±14 ms vs. 52±17 ms, p£0,01) tekintetében összehasonlítva a kiindulási értékekkel. Szignifikáns aritmia esemény 16 betegnél jelentkezett (11 VT, 5 VF), amely alcsoport a TpTe-távolság szignifikáns növekedését (104±15 ms vs. 134±12 ms, p£0,05) és a QTd nem szignifikáns csökkenését (97±12 ms vs. 90±14 ms, p³0,05) mutatta. A 110 ms-os TpTe érték 88%os szenzitivitást, 87%-os specificitást és 44%-os pozitív prediktív értéket mutatott. Következtetések: a reszinkronizációs terápia csökkentheti a kamrai repolarizáció diszperzió EKG markereinek értékét ischaemiás és nem-ischaemiás szívelégtelenségben a betegek többségénél. Malignus kamrai aritmiák esetén az implantáció után a repolarizáció transzmurális diszperziója fokozódott.
CLINICAL SIGNIFICANCE OF FREQUENT VENTRICULAR PREMATURE BEATS AFTER CARDIAC RESYNCHRONIZATION THERAPY Keywords: cardiac resynchronization therapy, ventricular premature beat, left ventricular function Introduction: Frequent ventricular premature beats (VPBs) have been reported to impair left ventricular (LV) function even in the absence of organic heart disease. The aim of our study was to investigate the potential significance of VPBs in patients after cardiac resynchronization therapy (CRT). Methods: The study group consisted of 125 consecutive patients who underwent a technically successful CRT device implantation and had a follow up of at least 12 months. LV function, functional class and frequency of VPBs based on the ratio of ventricular sensed beats in holter memory of the device were evaluated after the implantation and every 3 months. VPBs were considered frequent if their rate exceeded 10% of all ventricular beats. Elimination of frequent VPBs was attempted if the patient was a “non responder” to CRT after at least 6 months. Results: Frequent VPBs were found after the implantation at predischarge in 10 out of 125 (ejection fraction (EF) 26±5%, 91 male, 50 CRT-D, 38 ischaemic) patients (8%). Gradual decrease of VPBs frequency along with improving LV function and functional status was observed in 4 patients after CRT. A responder with no symptoms had no specific treatment of the arrhythmia. In 5 non-responders, the arrhythmia was successfully eliminated by radiofrequency ablation (2), amiodarone (2) or ablation and programming of the device to a higher basic rate (1) ( before treatment (pre) VES ratio: 23±10 % after treatment (post): 4±6% p=0.001 ). This resulted in significant improvement of LV function (EF pre: 21±5% post: 34±7 % p=0.003) and functional class in all (NYHA pre: 3.2±0.4 post: 1.6±0.5 p=0.002). The average follow up was 794±265 days. Conclusions: Frequent VPBs may have hemodynamic relevance in some patients after CRT. Proper control of the arrhythmia may render these patients responder.
EFFECT OF BIVENTRICULAR PACING ON DISPERSION OF VENTRICULAR REPOLARIZATION Keywords: biventricular pacing, repolarization Introduction: there are controversial data on the influence of cardiac resynchronization therapy (CRT) on ventricular repolarization. Epicardial stimulation reverses the normal sequence and may increase dispersion of repolarization as indicated by QT dispersion (QTd) and T-peak-T-end (TpTe) interval. The purpose of the study was to assess the effect of CRT on QTd and TpTe interval and its potential use as a predictor of significant arrhythmic events. Methods: 172 patients (age 61±12 years, 51 female) who underwent CRT for conventional indications were enrolled. The 12-lead ECG at baseline and 24 hours after the implantation with stable biventricular capture was evaluated at a paper speed of 50 mm/s. QTd was determined as the difference between the maximum and the minimum QT interval in any lead. TpTe interval was measured from the peak to the end of the T wave. Sustained ventricular tachycardia (VT) and ventricular fibrillation (VF) episodes were collected during a mean follow-up of 16 months. Results: Biventricular pacing resulted in a significant decrease in TpTe interval (90±13 ms vs.71±10 ms, p£0.01) and QTd (79±14 ms vs. 52±17 ms, p£0.01) as compared to baseline sinus rhythm. The subgroup of 16 patients with significant arrhythmias (11 VT, 5 VF) showed a non- significant decrease in QTd (97±12 ms vs. 90±14 ms, p>0.05) and a significant increase in TpTe interval (104±15 ms vs. 134±12 ms p<0.05). The 110 ms value of TpTe interval had sensitivity 88%, specificity 87% and positive predictive accuracy of 44%. Conclusion: CRT may reduce the ECG markers of the dispersion of ventricular repolarization in the majority of patients with ischemic and non-ischemic heart failure. However, patients with malignant ventricular arrhythmias had an increased transmural dispersion of repolarization after the implantation.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B81
Reszinkronizációs kezelés/Resynchronization CARDIALIS RESYNCHRONISATIÓS TERÁPIA: EGY HIGH-VOLUME CENTRUM 8 ÉVES TAPASZTALATAI Merkely Béla, Kutyifa Valentina, Zima Endre, Szilágyi Szabolcs, Szûcs Gábor, Róka Attila, Toldy-Schedel Emil, Németh Barnabás, Gellér László Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Budapest Háttér: A súlyosan csökkent balkamra-functióval, bal Tawara-szár blokkal, dyssynchroniával rendelkezõ, gyógyszerrezisztens szívelégtelenségben szenvedõ betegek hatékony, mortalitást is csökkentõ nonfarmakológiás kezelési módja a cardialis resynchronisatiós kezelés (CRT). Cél: intézetünk, az elsõ magyar CRT implantáló centrum CRT eszközt kapó betegeinek hosszú távú utánkövetéses vizsgálata volt. Betegek és módszer: 2000 és 2008 között 506 súlyos szívelégtelenségben szenvedõ, széles QRS-sel (173±25 ms), és jelentõsen csökkent balkamra-funkcióval (ejekciós frakció: 26 ± 6,0%) rendelkezõ betegnél (átlagéletkor 65±11év, 120 nõ) 152 esetben CRT-D-t (cardioverter defibrillátort), 354 esetben CRT-P-t (pacemakert) implantáltunk. Eredmények: Az utóbbi 3 évben a primer implantációk száma megemelkedett (2005–97, 2006–129, 2007–141). A sikeres beültetések aránya intézetünkben 98%. Perioperatív szövõdményt (PTX, elektróda dyslocatio) az utolsó évben 2,1%-ban észleltünk (n=3), ez jóval alacsonyabb az irodalmi adatoknál. Sikeresen alkalmaztunk egy új technikát, 168 betegnél a stabil bal kamrai elektródapozíciót a sinus coronarius oldalágába helyezett coronaria stenttel értük el. A QRS szélessége CRT ingerléssel szignifikánsan csökkent (131±21 ms, p<0,001). A beültetés elõtt valamennyi beteg NYHA III-IV stádiumban volt (3,3±0,3), míg az utolsó kontroll során kifejezetten jobb funkcionális állapotban (NYHA 1,6±0,4) voltak. Az ejekciós frakció szignifikánsan emelkedett (34,1±6,8%, p<0,001). Az átlagos 29 hónapos utánkövetési idõ alatt 47 haláleset következett be (n=33 szívelégtelenség progreszsziója, n=6 hirtelen szívhalál, n=8 noncardialis ok). Összesen a betegek 18%-a bizonyult non-respondernek. Összefoglalva: jelentõs számban CRT eszközt implantáló, nagy klinikai tapasztalattal rendelkezõ, high-volume centrumunk alacsony szövõdményráta mellett, magas implantációs sikeraránnyal járul hozzá a súlyos szívelégtelen betegek klinikai állapotának szignifikáns javulásához.
CARDIAC RESYNCHRONISATION THERAPY OF SEVERE HEART FAILURE: 8 YEARS EXPERIENCES OF A HIGH-VOLUME CENTER Keywords: Aritmia, abláció, pacemaker és defibrillátor Background: Cardiac resynchronisation therapy (CRT) is an effective and mortality decreasing treatment modality of patients suffering from severe, drug refractory heart failure with intra- and interventricular dyssynchrony and severely depressed left ventricular function. The aim of this study was to follow up the CRT patients of the first CRT implanting center in Hungary. Patients and methods: Between 2000 and 2008, 354 CRT-P (pacemaker), 152 CRT-D (implantable defibrillator) were implanted in 506 patients (mean age 65±11 yrs, 120 women) suffering from severe heart failure, with severely depressed left ventricle function (ejection fraction 26 ± 6.0%), left ventricular dyssynchrony and wide (173±25 ms) QRS. Results: In our centre, the number of primary implantations increased highly in the last three years (2005–97, 2006–129, 2007–141). The CRT implant process succeeded in 98%. In the previous year, perioperative complications (pneumothorax, electrode dislocation) occured only in 3 patients (2.1%), that is a low value compared with other centers. We successfully and safely used a new technique, coronary sinus stenting for the stabilization of left ventricular lead in 168 patients. With CRT, QRS duration significantly decreased (131±21 ms, p<0.001). Before the implantation, every patients were in NYHA III-IV stage, (3.3±0.3), but their functional status was significantly better determined on the last control examination (NYHA 1.6±0.4). Ejection fraction significantly improved (34.1±6.8%, p<0.001). During the follow-up period (avg. of 29 months) 47 patients died, there was 6 sudden cardiac death, 33 patients died in progressive heart failure, 8 patients because of non-cardiac cause. 18% of the patients proved to be nonresponder. Conclusion: our experienced, high-volume center is implanting a high number of CRT devices with a high success rate, low perioperative complications and good clinical results in patients with severe therapy refractory heart failure.
A SINUS CORONARIUS OLDALÁG STENTELÉS RUTIN ALKALMAZÁSA A SINUS CORONARIUS ELEKTRÓDA DISZLOKÁCIÓ MEGELÕZÉSÉNEK HATÉKONY MÓDSZERE
ROUTINE USE OF CORONARY SINUS STENTING IS AN EFFECTIVE METHOD TO PREVENT CORONARY SINUS LEAD DISLOCATION
Szilágyi Szabolcs, Merkely Béla, Zima Endre, Róka Attila, Szûcs Gábor, Kutyifa Valentina, Apor Astrid, Gellér László SE ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest
Keywords: cardiac resynchronization, coronary sinus, lead implantation, stenting Purpose: Dislocation rate of coronary sinus (CS) leads used for cardiac resynchronization therapy is quite high (5-9%). We investigated the effectiveness and safety of the routine use of stabilizing LV lead position with stent implantation in patients with postoperative lead dislocation or intraoperatively detected CS lead instability. Methods: 168 patients, age: 65±10 years, 94 primary, 74 ischemic cardiomyopathy, NYHA class III-152, class IV-16. In 12 cases the procedure was performed during reimplantation after postoperative dislocation, in the other 156 cases dislocation or microdislocation was observed during the implantation. The electrode was repositioned into the desired position, and a bare metal coronary stent was introduced via another guide wire through the same CS sheath. After pacing measurements (threshold: 1.4±0.7 V; 0.5 ms, impedance: 628±164 Ohm) the stent (2.75, 3.0, 3.5 or 4.0 mm×8-15 mm) was deployed at 5 to 30 mm proximal to the tip of the electrode with a pressure of 6 to 20 atmospheres. Results: Control angiography showed no blood flow compromise in any of the side branches or in the CS. Control echocardiography did not show pericardial effusion due to stenting. During follow-up (12.5±10; 1-40 months) left ventricular pacing threshold increased from 2.2 to 5.6 V in one patient, but dislocation was not found by fluoroscopy. Clinically important pacing threshold increase was not detected in the other cases (1.3±0.9 V, p=ns). Impedance measurements did not suggest lead insulation failure (614±155 Ohm, p=ns). In two cases the electrodes and the CRT devices were explanted due to infection three and five months after the implantation. The stented CS leads were extracted transvenously without any complications. Reoperation was not necessary in our patients with CS lead stenting because of lead dislocation. Conclusion: Stent implantation to anchor the left ventricular lead is a useful and safe procedure in the treatment of patients with postoperative lead dislocation or CS lead instability.
Célkitûzés: A biventricularis ingerléshez szükséges sinus coronarius (SC) elektródák kimozdulási aránya jelenleg is magas (5-9%). Postoperatív diszlokáció illetve az implantáció során észlelt instabil elektródapozíció esetén vizsgáltuk a rutinszerûen végzett, stenttel való elektródarögzítés hatékonyságát és biztonságosságát. Módszer: 168 betegnél (65±10 év, 94 primer, 74 ischaemiás cardiomyopathia, NYHA III-152, IV-16) végeztünk stent beültetést, 12 esetben postoperatív diszlokáció, 156 esetben intraoperatívan észlelt instabil elektródapozíció miatt. Az elektróda pozícionálása után a SC sheath-en keresztül egy másik vezetõdrótot juttattunk a megfelelõ SC oldalágba az elektróda mellé. Az ingerlési értékek kontrollja után (ingerküszöb: 1,4±0,7 V; 0,5 ms, impedancia: 628±164 Ohm) hagyományos coronaria stentet (2,75, 3,0, 3,5 vagy 4,0 mm×8-15 mm) rögzítettük 6-20 atmoszféra nyomással 5-30 mm távolságra az elektródavégtõl. Eredmények: Kontroll SC-venográfia során áramlási akadályt nem találtunk. Szívultrahang-vizsgálat stent implantáció által okozott pericardialis folyadékgyülemet nem írt le. Az utánkövetés (12,5±10; 1-40 hónap) alatt egy betegnél észleltünk jelentõs ingerküszöb emelkedést (2,2 vs. 5,6 V), röntgen átvilágítás diszlokációt nem mutatott. A többi betegnél klinikailag jelentõs ingerküszöb növekedést nem találtunk (1,3±0,9 V, p=ns). Az elektróda sérülésére utaló impedanciaváltozást nem regisztráltunk (614±155 Ohm, p=ns). Két betegnél három, illetve öt hónappal a beültetés után a biventricularis rendszert pacemaker zseb infekció miatt explantálni kellett. A stenttel rögzített elektródákat a vena subclavia felõl szövõdménymentesen ki lehetett húzni. Diszlokáció miatt reoperációra a vizsgált betegcsoportban nem volt szükség. Következtetés: Postoperatív SC elektródakimozdulás, illetve intraoperatívan észlelt instabil elektródapozíció esetén a SC-elektróda újrapozícionálása és stenttel történõ rögzítése a jelenlegi adatok alapján hatékony és biztonságos módszer.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B82
Reszinkronizációs kezelés/Resynchronization TRANSSEPTALIS ENDOCARDIALIS BAL KAMRAI ELEKTRÓDA IMPLANTÁCIÓ: ÚJ ALTERNATÍV LEHETÕSÉG A SINUS CORONARIUS ELEKTRÓDA POZÍCIONÁLÁSÁRA RESZINKRONIZÁCIÓS TERÁPIÁBAN
TRANSSEPTAL, ENDOCARDIAL IMPLANTATION OF THE LEFT VENTRICULAR ELECTRODE: A NEW ALTERNATIVE WAY OF CORONARY SINUS LEAD IMPLANTATION IN RESYNCHRONISATION THERAPY
Szûcs Gábor, Szilágyi Szabolcs, Kutyifa Valentina, Zima Endre, Merkely Béla, Gellér László SE ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest
Keywords: resynchronisation, electroanatomiacal mapping, lead implantation Introduction: In biventricular pacing (BiV) used for heart failure therapy, left ventricular electrodes are inserted mostly transvenously. If this method is not applicable, besides the epicardial electrode implantation via limited thoracotomy, left ventricular endocardial electrode implantation after transseptal punction can be used which has not been used yet in our country. Method: after an unsuccessful transvenous insert of left ventricular lead, a BiV pacemaker was implanted with a well-performing epicardial electrode in a 55-yearold woman. After transient improvement disfunction of the epicardial lead was detected. After an unsuccessful transvenous reoperation (occlusion of the coronary sinus vein), an endocardial left ventricular electrode was implanted. Via the femoral vein, electroanatomical mapping was performed in the right side of heart using CARTO system: after finding the location of the earliest activation in the right ventricle (upper side of septum), a transseptal punction was made guided by intracardiac ultrasoud. The location of punciton was marked by CARTO system. Afterward the left subclavian vein and the marked punction, the ablation catheter was inserted both into the left atrium and left ventricle where the mappig system was used as well. We found the location of the latest activation in the left ventricle (lateral wall, lower than the epicardial position) where an active fixation electrode was implanted. Than we implanted an active fixation electrode also in the right ventricle at the position of the earliest activation. Using the anticoagulation therapy of mechanical heart valve prosthesis due to risk of thromboemboly, no thromboembolic complication was detected. Conclusion: If the transvenous and surgical epicardial method can not be applied, after transseptal punction, the left ventricle endocardial electrode implantation can be a successful strategie in the resynchronisation therapy. At resynchronisation therapy electroanatomical mapping assists optimal electrode position.
Bevezetés: A szívelégtelenség kezelésére alkalmazott biventricularis (BiV) ingerlés során a bal kamrai elektródát leggyakrabban transzvénás úton implantáljuk. Ha ez a módszer nem kivitelezhetõ, a sebészi epicardialis elektróda beültetés mellett a hazánkban eddig még nem alkalmazott, transseptalis punkciót követõ bal kamrai endocardialis elektróda implantáció jön szóba. Módszer: 55 éves nõbetegnél bal kamrai elektróda sikertelen transzvénás implantációja után epicardialis elektródával jól mûködõ BiV-pacemaker került beültetésre. Átmeneti javulást követõ dekompenzáció hátterében az epicardialis elektróda dysfunctioját igazolták. Ismételt sikertelen transzvénás kísérlet után (sinus coronarius occlusio) endocardialis bal kamrai elektróda implantációt végeztünk. CARTO rendszerrel elektroanatómiai térképezés történt v. femoralis behatolásból a jobb szívfélben: megkerestük a legkorábbi aktiváció helyét a jobb kamrában (septum felsõ része), majd intracardialis echo vezérelt transseptalis punkciót végeztünk, a CARTO rendszerrel megjelölve a punkció helyét. Ezt követõen az ablációs katétert a bal vena subclavia felõl a megjelölt punkciós nyíláson át a bal pitvarba, majd a bal kamrába vezettük, ahol szintén elektroanatómiai térképezés történt. Megkerestük a legkésõbbi aktiváció helyét (lateralis fal, alacsonyabban az epicardialis elektródához képest), majd aktív fixációs elektródát implantáltunk a legkésõbbi aktiváció helyére a bal kamrába. Ezt követõen aktív fixációs elektródát helyeztünk el a legkorábbi aktiváció helyén a jobb kamrába is. A thromboembolia veszély miatt a mechanikus mûbillentyû implantáció anticoagulatiós terápiáját alkalmaztuk, amely mellett thromboemboliás szövõdmény nem volt. Konklúzió: Ha a transzvénás illetve a sebészi epicardialis módszer nem alkalmazható, a bal kamrai elektróda transseptalis punkciót követõ endocardialis implantációja eredményes kezelési stratégia lehet reszinkronizáció során. Reszinkronizáció során az elektroanatómiai térképezés segíti az optimális elektróda pozícionálást.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B83
ST-elevációs infarktus/Myocardial infarction with ST-elevation STENT-THROMBOSIS MIATT VÉGZETT PERCUTÁN CORONARIA INTERVENCIÓN ÁTESETT BETEGEK HOSSZÚ TÁVÚ PROGNÓZISA Bárczi György, Becker Dávid, Szabó György, Gellér László, Fülöp Gábor, Molnár Levente, Jambrik Zoltán, Merkely Béla Semmelweis Egyetem ÁOK, Kardiológiai Központ, Budapest
LONG TERM PROGNOSIS OF THOSE PATIENTS WHO HAD UNDERGONE PERCUTANEOUS CORONARY INTERVENTION DUE TO STENT THROMBOSIS
Bevezetés: A stent-thrombosis (ST) a percutan coronaria intervenció egyik legsúlyosabb szövõdménye, mindig akut myocardialis infarctus képében jelentkezik, és halálozása irodalmi adatok alapján az 50%-ot is elérheti. Cél: Klinikánkon három év alatt stent-thrombosis miatt kezelt és intervencióban részesített betegeinek egy éves utánkövetése. Módszer: Az egyetemi adatbásis és OEP adatok alapján stent-thrombosis miatt felvett betegek 30 napos és egy éves adatainak elemzése halálozás, újabb infarctus, újabb coronaria intervenció, ACBG-mûtét és stroke szempontjából. Az adatokat az ezen idõszak alatt egyéb akut myocardialis infarctus miatt percután coronaria intervencióban részesített betegek adataival hasonlítottuk össze. A statisztikai számításnál a Fisher-féle egzakt próbát alkalmaztuk. Eredmények: 3 év alatt (2003–2005) összesen 5767 PCI-t végeztünk. ST miatt 46 beteg, (egyéb) STEMI miatt 1844 beteg került PCI-re. Az egyéves utánkövetési adatok: mortalitás: ST: 8/46 (17,4%) versus STEMI: 274/1844 (14,9%); p=0,68. Újabb infarctus: ST: 7/46 (15,2%) versus STEMI: 163/1844 (8,8%); p=0,2. Újabb PCI: ST: 23/46 (50%) versus STEMI: 166/1844 (9,0%); p<0,0005. ACBG: ST: 1/49 (2,2%) versus STEMI: 17/1844 (0,9%); p=0,37. Stroke: ST: 3/46 (6,5%) versus STEMI: 29/1844 (1,6%); p=0,048. Megbeszélés: Bár az intervenciós centrumunkba élve bekerülõ, irodalmi adatok alapján igen rossz prognózisú stent-thrombosisos betegek életkilátása statisztikailag nem volt rosszabb az egyéb STEMI miatt PCI-n átesett betegekénél, a magasabb ismételt infarktus, újabb coronaria revascularisatio és stroke arány jelzi ezen betegek fokozott esélyét újabb cardiovascularis esemény bekövetkezésére.
Keywords: acute coronary syndrome, intervention, stent thrombosis Introduction: The stent thrombosis (ST) is the most severe complication of percutaneous coronary interventions (PCI). It is always developing into acute myocardial infarcion and its mortality – according to the literature – can reach even 50%. Aim: One year follow up of our patients who had underone percutaneous coronary intervention during three years. Method: We evaluated the data of our patients who were treated due to stent thrombosis between 2003-2005. We used the University and the OEP database. We analised the data of mortality, reinfarction, repeated revascularization (PCI and CABG) and stroke at 30 days and at one year follow up. We compare these data to other coronary interventions in the same period. We used the Fisher’s exact test for statistical analysis. Results: During this three year 5767 PCI was performed. From this 46 patients were treated due to ST while we treated with PCI 1844 other STEMI patients. The data at one year follow up: Mortalitity: 8/46 (17.4%) versus 274/1844 (14.9%); p=0.689. Reinfarction: 7/46 (15.2%) versus 163/1844 (8.8%); p=0.2. RePCI: ST: 23/46 (50%) versus STEMI: 166/1844 (9.0%); p<0.0005. ACBG: ST: 1/49 (2.2%) versus STEMI: 17/1844 (0.9%)p=0.37. Stroke: ST: 3/46 (6,5%) versus STEMI: 29/1844 (1.6%); p=0.048. Conclusion: Althouht those patients who were admitted to our interventional center due to to stent thrombosis have a statistically similar mortality rate compare to those who were admitted with STEMI for other reason, the rate of reinfarction, repeated revascularization and stroke were higher in this population. These data demonstrate the higher risk of these patients for a subsequent cardiovascular event.
AZ ÜGYELETI IDÕSZAK JELENTÕSÉGE AZ ST-ELEVÁCIÓS MYOCARDIALIS INFARCTUS PRIMER PCI-VEL TÖRTÉNÕ ELLÁTÁSÁBAN
IMPORTANCE OF TIME OF DAY AND DAY OF WEEK IN THE TREATMENT OF ST-ELEVATION MYOCARDIAL INFARCTION WITH PRIMARY PCI
Becker Dávid, Szabó György, Fülöp Gábor, Bárczi György, Zima Endre, Molnár Levente, Gellér László, Belicza Éva, Merkely Béla SE Kardiológiai Központ, Budapest, SE Egészségügyi Menedzserképzõ Központ, Budapest Bevezetés: Irodalmi adatok szerint az ügyeleti idõben primer PCI-vel kezelt betegek prognózisa rosszabb, mint a munkaidõben kezelteké. 2003 óta Budapesten szervezett formában folyik a primer PCI ellátás. Klinikánk munkaidõben Budapest és a Közép-magyarországi régió rá esõ részét, minden szerda éjjel és minden vasárnap 24 órában a teljes Közép-Magyarország régióját látja el. Cél: Két csoportra osztva vizsgáltuk a munkaidõben és az ügyeleti idõben primer PCI-vel 2003 és 2005 között kezelt betegek 30 napos és egyéves halálozását, újabb infarctus, újabb revascularisatio és a stroke elõfordulását. Módszer: A betegek utánkövetése az OEP adatbázisa, a klinikai számítógépes rendszer, illetve telefonos utánkövetés segítségével történt. Eredmények: 2003 és 2005 között 1890 STEMI-s beteget vettünk fel. 671 beteg (35,5%) érkezett munkaidõben, 1219 beteg (65,5%) ügyeletben. Az átlagos életkor (63,1/63,3 év) és a tünetek kezdetétõl eltelt idõ (5,8/6,1 óra) között nem volt különbség. Az ügyeleti idõben rövidebb ajtó-ballon idõt találtunk (41±5 min/45±6 min, p<0,01). Nem volt különbség a súlyos hemodynamikai állapotban felvett betegek (68/671 [10,1%] – 136/1219 [11,16%]), az intraaorticus ballonpumpa használat (63/671 [9,4%] – 120/1219 [9,8%]), illetve gépi lélegeztetés (84/671 [12,5%] – 160/1219 [13,13%]) között. Munkaidõben, illetve ügyeleti idõben: 30 napos halálozás: 58/671 (8,6%) vs. 107/1219 (8,8%); egyéves halálozás: 103/671 (15,3%) vs. 179/1219 (14,7%). További egyéves adatok: reinfarctus: 70/671 (10,4%) vs. 100/1219 (8,2%), újabb PCI: 63/671 (9,4%) vs. 126/1219 (10,3%), ACBG mûtét: 6/671 (0,9%) vs. 12/1219 (1,9%), stroke elõfordulása: 9/671 (1,3%) vs. 23/1219 (1,9%). A különbség egyik esetben sem volt significans. Következtetés: Az acut ST-elevációs myocardialis infarctus primer PCI-vel történõ kezelése jól szervezett rendszerben, jól képzett személyzettel és megfelelõ tárgyi feltételek fennállása esetén hasonlóan jó eredményt ad munka- és ügyeleti idõben is.
Keywords: coronary heart disease, myocardial infarction, primary percutaneous coronary intervention Introduction: Recent data shows that the prognosis of STEMI patients who were treated with primary PCI during off-hours is worse than during regular hours. Our clinic covers part of the surrounding region during regular hours, as well as Budapest and its surrounding region every Wednesday night and every Sunday. Objective: 30-day and one-year mortality, reinfarction, new revascularisation and prevalence of stroke were evaluated. The patients were divided into two groups: patients treated during regular and treated during off-hours. Method: We analysed the data of patients using the computer-based patient registry, the database of the National Health Insurance and using a telephoneinterview. Results: Between 2003 and 2005, 1890 STEMI patients were admitted. 671 patients (35.5%) were admitted during regular and 1219 patients (65.5%) during off-hours. There was no significant difference between mean age (63.1/63.3 years), nor between mean length of symptoms (5.8/6.1 hours). During off-hours mean doorto-balloon time was significantly shorter (41±5 min vs. 45±6 min – p<0.01). There was no significant difference between the number of patients who were admitted in a severe hemodynamic state (68/671 [10.1%] – 136/1219 [11.16%]), nor between the use of IABP (63/671 [9.4%] – 120/1219 [9.8%]) or respirator (84/671 [12.5%] – 160/1219 [13.13%]). 30-day mortality was 3.2% during regular hours (n=21/664) and 3.7% during off-hours (n=44/1201). Further one year follow-up data: reinfarction: 70/671 (10.4%) vs. 100/1219 (8.2%), repeat PCI: 63/671 (9.4%) vs. 126/1219 (10.3%), CABG-operation: 6/671 (0.9%) vs. 12/1219 (1.9%), stroke: 9/671 (1.3%) vs. 23/1219 (1.9%). Difference was not significant in either case. Conclusion: Treatment of acute STEMI with primary PCI with a well organized on-call system, with the availability of adequate number of skilled staff can achieve similar good results during off-hours compared to regular hours.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B84
ST-elevációs infarktus/Myocardial infarction with ST-elevation VEAB STEMI-REGISZTER: A MENTÕELLÁTÁS JELLEMZÕI Burány Béla, Kósa István, Gödölle Zoltán, Veress Gábor Állami Egészségügyi Központ/Országos Mentõszolgálat, Budapest Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház, Veszprém Állami Szanatórium, Sopron Állami Szívkórház, Balatonfüred Háttér: A VEAB STEMI-regiszterben az elsõ vizsgált évbõl (2006. 07. 01-tõl 2007. 06. 30-ig) eddig összesen 678 beteg adatai gyûltek össze. E betegek közül 181 (27%) fordult panaszaival elsõként a mentõszolgálathoz; a többiek elõször a házi-, illetve ügyeletes orvost értesítették (215, illetve 138 beteg; 32%, illetve 20%); 99 beteg (14,5%) a kórházat kereste fel; 3 beteg (0,5%) közvetlenül a PCI-be ment. Az Országos Mentõszolgálat mentõegységei 407 beteg (60%) elsõdleges ellátásában segédkeztek aktívan; 211 esetben (31%) értek elsõként a helyszínre. Betegek és módszerek: E 407 beteg kórház elõtti ellátásának jellemzõi: EKG 318 esetben (78%) készült; vénát 341-szer (84%) biztosítottak, oxigént 315 beteg (77%) kapott. Sublingualis nitroglicerint 266 (65%), ASA-t 261 (64%), clopidogrelt 35 betegnél (9%) alkalmaztak. Intravénás kábítószert 143 (35%), Na-heparint 9 (2%), LMWH-t 4 (1%), GP IIb/IIIa-gátlót egy beteg sem kapott. Prehospitalis trombolízisben 15 beteg részesült (4%); a trombolízis indításától a kórházba érkezésig eltelõ idõnyereség átlagosan 33±16 perc volt (tartomány: 15-79 perc). A 678 betegbõl 424 (63%) ellátása végzõdött PCI-centrumban; 244 (36%) esetben szekunder transzport révén. A helyszínrõl közvetlenül PCI-re kerülõ 180 (27%) esetben a beteg elsõ jelentkezésétõl a centrumban történõ átadásig eltelõ idõ 163 betegnél ismert: átlag 83±45 perc (tartomány: 0-250 perc). Ugyanez az idõ a kórházból primer PCI-re továbbítottaknál csak 66 esetben adott: 174±157 perc (tartomány: 491204 perc). A kórházból primer PCI-re szállítottaknál a kórházba érkezéstõl a PCIcentrumba érkezésig eltelõ idõ jelenleg 101 betegnél ismert: 113±65 perc (tartomány: 28-383 perc). Következtetések: a STEMI-s betegek csak ritkán fordulnak panaszaikkal elsõként a mentõszolgálathoz. A mentõellátás jelentõsen elmarad a lehetõségektõl. A betegek közel két harmadának ellátása PCI-centrumban végzõdik. A helyszínrõl a betegek 1,5-2 órával rövidebb idõ alatt eljutnak a PCI-centrumba, ha oda kórház érintése nélkül érkeznek.
A STEMI-S BETEGEK PREHOSPITALIS ELLÁTÁSA A VESZPRÉMI MENTÕÁLLOMÁS VONZÁSKÖRZETÉBEN Kiss Miklós, Burány Béla Semmelweis Egyetem/Országos Mentõszolgálat, Állami Egészségügyi Központ/Országos Mentõszolgálat, Budapest Háttér: 2001. 01. 01–2006. 10. 31. között a Veszprémi Mentõállomás eset/rohamkocsija 386 alkalommal vonult potenciálisan STEMI-ben szenvedõ beteghez. Betegek és módszer: 244 esetben (63%) végzett a mentõegység a helyszínrõl kórházba irányuló szállítást. E 244 beteg közül 84 (34%) fordult panaszaival elsõként a házi-, 45 (19%) az ügyeletes orvoshoz, 115 (47%) a mentõkhöz. A 244 beteg közül 204 (84%) esetben véleményezett a mentõegység STEMI-t a helyszínen; 170 (83%) betegnek volt 12 órán belüli panasza a mentõ kiérkezésekor. Az elsõként a házi/ügyeletes orvoshoz fordulók esetében a panaszok kezdete és az elsõ ellátóhelyen történõ átadás között eltelt idõ (medián): 161±133 perc (háziorvosoknál 148±136 perc, ügyeletes orvosoknál 180±126 perc). A mentõkhöz forduló betegek esetében ez az idõ 130±145 perc (p=0,0013). A 204 beteg közül 66 (32%) esetben kórházi, 4 (2%) esetben helyszíni fibrinolízis, 52 (25%) esetben PCI történt. 82 (40%) betegnél nem végeztek revaszkularizációs kezelést. A kórházi fibrinolízisek 97%-a abban az idõszakban történt, amikor a PCI nem, vagy csak korlátozottan volt elérhetõ a régióban. A PCI-re kerülõ 52 beteg közül 41 (79%) közvetlenül a helyszínrõl, 11 (21%) kórház érintésével jutott a központba. Esetükben a panaszkezdet–átadás idõ 65±14, illetve 115±57 perc (p<0,0001). A mentõk kiérkezésekor 3 órán belüli panaszokkal rendelkezõ, közvetlenül PCI-re kerülõ 29 beteg közül 8 (28%) nem jutott egy órán belül PCI-centrumba. Következtetések: a STEMI-s betegek kevesebb, mint fele fordul elsõként a mentõkhöz. A házi/ügyeletes orvosi rendszer bevonása szignifikánsan növeli a kórházba jutásig eltelõ idõt. Helyszíni fibrinolízis hiányában a betegek jelentõs késéssel jutottak revaszkularizációs eljáráshoz akkor, amikor a régió kórházaiban is csak ez az eljárás volt elérhetõ. A helyszínrõl a betegek közel egy órával elõbb jutnak PCI-re kórház érintése nélkül, azonban a 3 órán belüli panaszokkal rendelkezõ betegek negyede az ajánlásokhoz viszonyítva még így is túl késõn ér a PCI-centrumba.
VEAB STEMI REGISTRY: CHARACTERISTICS OF PREHOSPITAL EMERGENCY MEDICAL CARE Keywords: VEAB STEMI Registry, ambulance, thrombolysis, PCI, prehospital treatment, time to treatment Background: From the first year of the VEAB STEMI Registry (07/01/2006 06/30/2007), data of 678 patients could be analyzed. Only 181 of these patients (27%) called directly the Hungarian National Ambulance Service (HNAS), 215 (32%) sought help at the general practitioner and 138 (20%) at the night duty physician. Ninety nine patients (14.5%) visited immediately the hospital and 3 the PCI center (0.5%). The ambulance arrived at the scene first in 211 cases (31%) and provided help in the primary care of 407 patients (60%). Patients and Methods: Of these patients, ECG was obtained at 318 (78%), venous access was secured at 341 (84%), and oxygen was supplied to 315 (77%). Sublingual nitroglycerine was administered in 266 cases (65%), aspirin in 261 (64%), and clopidogrel in 35 (9%). Iv. morphine analog was given to 143 patients (35%), Naheparin to 9 (2%), LMWH to 4 (1%), and GP IIb/IIIa inhibitors to none. Prehospital thrombolysis was carried out in 15 cases (4%); the time gain from the initiation of thrombolysis to the arrival at the hospital was 33±16 min (mean; range: 15-79 min). Management of 424 patients (63% of 678 cases) was completed in a PCI center, 244 of these cases (36%) after secondary transport. A total of 180 patients (27%) were directly transported to the PCI center from the scene. The time from the patient’s call to the arrival at the PCI center (known in 163 cases) was 83±45 min (mean; range: 0-250 min). This time is known in only 66 cases directed to primary PCI from a hospital: 174±65 min (range: 49-1204 min). In this group, the time from arrival at the hospital to arrival at the PCI center (known in 101 cases) was 113±65 min (range: 28-383 min). Conclusion: In summary, only a small proportion of patients with STEMI seek immediate help at the HNAS. The quality of primary care by the HNAS needs further improvement. The management of approx. two third of cases is completed by PCI centers. Transportation of patients from the scene directly to the PCI center results in a time gain of 1.5-2 h.
PREHOSPITAL MANAGEMENT OF STEMI PATIENTS IN THE AREA OF THE AMBULANCE STATION OF VESZPRÉM Keywords: STEMI, PCI, thrombolysis, ambulance Background: Between 01/01/2006 and 10/31/2006, the ALS/mobile intensive care unit of the Ambulance Station of Veszprém was called to a total of 386 patients with a suspected STEMI. Patients and methods: Of these cases, 244 (63%) were transported ultimately to the hospital. The GP was first sought by 84 patients (34% of 244), the night duty physician by 45 (19%), and 115 (47%) called directly the ambulance services. The preliminary diagnosis of the ambulance personnel was STEMI in 204 cases (84%), 170 patients (83%) having a symptom onset (SO) within 12 h. The time from SO to presentation at the hospital was median 161±133 min at cases where the patient turned first to the GP or to the night duty physician (148±136 min and 180±126 min, respectively). This interval was 130±145 min in the group of patients calling the ambulance immediately (p=0.0013). Sixty six patients (32% of 204) received intrahospital and 4 (2%) prehospital thrombolysis, 52 (25%) underwent PCI. No revascularization was performed at 82 patients (40%). The majority of thrombolyses (97%) were indicated at time periods when the availability of PCI was limited in the region. Of the 52 PCI patients, 41 (79%) arrived at the center directly from the scene, 11 (21%) via the hospital, with SO-presentation times of 65±14 and 115±57 min, respectively (p<0.0001). Eight out of 29 PCI patients (28%) with symptom duration shorter than 3 h at the arrival of the ambulance could not be presented at the center within 1 h. Summary: Less than half of STEMI patients call directly the ambulance services. Including GPs and night duty physicians in the management of these patients significantly increases the time needed to reach the hospital. The lack of prehospital thrombolysis resulted in a considerable delay in the initiation of revascularization when PCI was not available. Patients directly transported to PCI gained almost 1h as compared with those first presented at the hospital. Yet, 25% of patients having SO within 3 h arrived at the PCI center too late.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B85
ST-elevációs infarktus/Myocardial infarction with ST-elevation VEAB STEMI-REGISZTER: PREHOSPITALIS BETEGUTAK Kósa István, Burány Béla, Gödölle Zoltán, VEAB Kardiológiai Munkacsoportja, vezetõ Veress Gábor Csolnoky Ferenc Veszprém Megyei Kórház, Veszprém Állami Egészségügyi Központ, Budapest Állami Szanatórium, Sopron Magyar Tudományos Akadémiai Veszprémi Területi Bizottsága, Veszprém Háttér: A STEMI ellátásban közismerten a legnagyobb a késés, a myocardium vesztés, a prehospitalis szakban. Ezen késés csökkentésére újabb ajánlások agresszív stratégiát javasolnak az egészségügyi ellátó szolgálat (EÜSZ) hívása tekintetében. Célkitûzés: A hazai STEMI-s betegek jellemzõ betegútjának feltérképezése. Beteganyag és módszer: Öt észak-dunántúli megyében STEMI-t szenvedett, és a VEAB STEMI-regiszter adatlapon 2006. 07. 01 és 2007. 06. 30 között jelentett, öszszesen 678 beteg adatainak elemzése. Eredmények: Anyagunkból 520 beteg fordult 12 óránál frissebb panasszal az EÜSZ-hoz. A megszólított szint 153 esetben a háziorvos (HO), 115-ben a háziorvosi ügyelet (OÜ), 166-ban a mentõszolgálat (ME), 66-ban kórházi ambulancia (KO), kettõben PCI-centrum volt, míg 18 esetben hiányzott ezen információ az adatlapról. A panasz felléptétõl a hívásig eltelt, tanakodási idõ, az alábbiak szerint alakult: HO 1:25/2:21±2:39, OÜ: 1:40/2:37±2:36, ME: 0:39/1:33±2:23, KO: 1:24/2:50±3:15 óra:perc (Médián/Átlag±SD). A hívástól az elsõ EKG elkészültéig eltelõ idõ HO-nál 0:35/1:00±1:12, ÜO-nél 0:24/0:43±1:04, a ME-nél 0:17/0:26±1:01, a KO-nál 0:05/0:07±0:13 óra:perc volt. Amennyiben thrombolysis történt, erre HO-nál 1:50/2:14±1:36, OÜ-nél 1:30/2:13±2:18, ME-nél 1:04/1:10±0:47, KO-nál 0:32/0:42±0:27 óra:perc elteltével került sor. Ha a beteg PCI-ra került, a ballon felfúvásig a HO-nál 2:44/3:28±1:55, az OÜ-nél 2:53/3:00±1:05, a ME-nél 2:33/2:46±1:11, KO-nál 2:36/3:14±1:52 óra:perc volt szükséges. Következtetések: Az EÜSZ megszólításának pillanatában a betegek meghatározó része 3 óránál rövidebb ideje szenved fájdalmaitól. A betegek rövidebb tanakodási idõvel fordulnak a mentõ szervezethez, mint háziorvosukhoz, ügyeltes orvoshoz, vagy kórházi ambulanciához. Minél magasabb szint kerül megszólításra, annál rövidebb az EKG elkészítéséig a késlekedés és hasonlóan rövidül a thrombolysis indításáig eltelõ idõ. A háziorvos helyetti mentõhívás ezért hazánban is javasolható stratégia. PCI-ra a betegek jellemzõen 2,5-3 órával a hívás után kerülnek, függetlenül attól, mely szintet szólították meg.
PIHRATE (POLISH-ITALIAN-HUNGARIAN RANDOMIZED THROMBECTOMY TRIAL) TANULMÁNY EREDMÉNYEI Pintér Tünde, Aradi Dániel, Komócsi András, Kovács Erik, Kónyi Attila, Magyari Balázs, Horváth Iván, Francesco Burzotta, Darius Dudek PTE ÁOK Szívgyógyászati Klinika, Institute of Cardiology, Rome, Italy, Institute of Cardiology, Krakow, Poland A primer percutan coronaria interventio (PCI) az ST-elevációval járó akut miokardiális infarktus (STEMI) ellátásában – gold-standard-terápia. Az érmegnyitást követõen azonban továbbra is kérdéses, hogy milyen módszerekkel tudjuk optimálissá tenni a miokardiális reperfúziót. Míg a trombocitaaggregációt-gátló szerek széles körben használatosak, a trombustömeg mechanikai eltávolítását elõsegítõ eszközök alkalmazása a jelenlegi irodalmi adatok alapján csak IIb C-ajánlás. Cél: A miokardium reperfúzió javulásának igazolása akut PCI során trombektomiás eszközzel történt trombustömeg csökkentést követõen, összevetve a ballonos elõtágítással. Tanulmányunk multicentrikus, prospektív, randomizált, nyílt vizsgálat. Beválasztási kritériumok: 6 órán belüli STEMI, legalább 3 mm-es ST-eleváció legalább egy elvezetésben, angiográfiával TIMI 0 vagy 1 flow. Beteganyag és módszer: 196 STEMI-s beteget kezeltünk, akiknél vagy trombus eltávolítás történt DIVER CE-eszközzel (n=99) vagy ballonos elõtágítás (n=97) elõzte meg a PCI-t. Primer végpont:> 70%-os ST csökkenés 60 perccel a PCI-t követõen. Másodlagos végpontok: trombektomiás rendszer hatékonysága, TIMI frame count, (cTFC), miokardiom blush grade (MBG),> 70%-os ST-csökkenés közvetlenül PCI után, angiográfiás végpontok, jelentõs nemkívánatos kardiális események. Eredmények: >70%-os ST-csökkenés 60 perccel a PCI-t követõen a trombektomiás csoport 50%-ban, az elõtágított csoport 41%-ában volt elérhetõ (p=0,28, ns) A másodlagos végpontok közül szignifikáns különbséget találtunk a MBG+>70%-os ST csökkenésben közvetlenül a PCI-t követõen (35% vs. 12% p=0,0001), valamint az elõzõek+TIMI III flow közvetlen elérésében (35% vs. 12% p=0,0001). Következtetés: trombektomiát követõ direkt stentelés biztonságos 6 órán belüli STEMI-s betegekben, a trombektomiás eszköz használata jobb miokardiális reperfúziót biztosít, mint a ballonos elõtágítás.
PREHOSPITAL PATIENT PATHWAYS IN THE VEAB STEMI REGISTRY Keywords: STEMI, registry, patient pathways, thrombolysis, PPCI Background: In STEMI supply the greatest time delay, so the greatest myocardium damage, comes from the prehospital part. To reduce this delay, the newest guidelines suggest an aggressive strategy by calling the medical service system (MSS). Purpuse: To depict the typical patient pathways of STEMI patients in our country. Method and patient population: Data of 678 patients suffering STEMI between July 1. 2006 and June 30. 2007 and reported on VEAB STEMI Registry Form were analysed. Results: From these patients 520 went to the MSS with complains less then 12 hours. The called level was in 153 cases a general practitioner (GP), in 115 cases the night duty (ND), in 166 cases the emergency medical service (EMS), in 66 cases a hospital ambulance (HA), in two cases a PCI centre, while in 18 cases the correct information was missing from the form. The deliberating time from the onset of complain till the call of MSS was 1:25/2:21±2:39, 1:40/2:37±2:36, 0:39/1:33±2:23 and 1:24/2:50±3:15 hh:mm (Median/Avg±SD) for patients reaching GP, ND, EMS and HA, respectively. The time from calling till the first ECG were 0:35/1:00±1:12, 0:24/0:43±1:04, 0:17/0:26±1:01 and 0:05/0:07±0:13 for GP, ND, EMS and HA, respectively. In patients receving thrombolysis the call to needle time were 1:50/2:14±1:36, 1:30/2:13±2:18, 1:04/1:10±0:47 and 0:32/0:42±0:27 for GP, ND, EMS and HA, respectively. If the patient was treated by PCI, the time to ballon inflation were 2:44/3:28±1:55, 2:53/3:00±1:05, 2:33/2:46±1:11 and 2:36/3:14±1:52 for GP, ND, EMS and HA, respectively. Conclusion: At the time of calling the MSS the majority of our patients has a complain less then 3 hours. Patients call EMS with a shorter deliberating time than GP, ND or HA. The higher level was called the shorter time is needed to perform the first ECG, or start with the thrombolysis. Consequently the strategy to call directly the EMS instead of GP or ND is justified. Patients reached PCI laboratory typically 2.5-3 hours after their first call, independently of the called level of MMS.
RESULTS OF THE PIHRATE (POLISH-ITALIANHUNGARIAN RANDOMIZED THROMBECTOMY TRIAL) STUDY STEMI, thrombectomy Primary percutaneous coronary intervention (PCI) is the gold standard for revascularization in patients with ST elevation myocardial infarction (STEMI). It is not clear, how to achieve optimal myocardial reperfusion during PCI. While combinated platelet aggregation inhibitor therapy is common in STEMI, usage of the mechanical devices to remove thrombus formation from coronary artery is not widely accepted (recommendation level IIb). Aim: To compare the efficacy of the thrombectomy and the balloon predilatation before coronary artery stenting during acute PCI. Inclusion criteria: STEMI within 6 hours, at least 3 mm of ST elevation and TIMI 0 or 1 flow on coronary angiography. Patients and methods: One hundred and ninety six patients were divided into two groups. Thrombectomy with DRIVER CE device was performed in 99 patients, while balloon dilatation was done before coronary stenting in 97 patients. Primary end point was at least 70% decrease of ST elevation within 60 minutes after PCI. Secondary end points were the efficacy of thrombectomy determined by TIMI frame count (cTFC), myocardium blush grade (MBG), decrease of ST elevation more than 70% and major adverse clinical events (MACE). Results: It was noticed at least 70% decrease of ST elevation within 60 minutes after PCI in 50 % of patients in thrombectomy group and 41% of patients in balloon predilatation group p=0.28). At the secondary endpoints significant differences were found a in MBG+ST resolution (35% vs 12% p=0.0001) and MBG+ST resolution+TIMI III flow (35% vs 12% p=0.0001) only. Conclusion: Aspiration thrombectomy followed by direct stenting is safe in STEMI < 6 hrs. In STEMI patients with occluded infarct related artery aspiration thrombectomy followed by direct stenting provides better myocardial reperfusion than standard balloon predilatation followed by stent implantation.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B86
Szívelégtelenség/Chronic heart failure AZ ANAEMIA TÚLÉLÉST BEFOLYÁSOLÓ HATÁSA KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELENSÉGBEN Borsányi Tünde, Szabó Barna, Dékány Miklós, Nyolczas Noémi, Marosi Eszter, Ancsin Bettina, Kiss Róbert Gábor Állami Egészségügyi Központ, Budapest Háttér: Ismert tény, hogy anaemia gyakran észlelhetõ elõrehaladott krónikus szívelégtelenségben (KSZ). Jelenléte gyakoribb hospitalizációval, kedvezõtlenebb prognózissal jár. Cél: Megvizsgálni a haemoglobin koncentráció (Hb) és a szisztolés diszfunkcióval járó krónikus szívelégtelenség súlyosságának és prognózisának összefüggését. Betegek és módszer: 276 (kor:60±14,2 év, ffi:71,4%, ISZB: 46,4%, NYHA: 3,05±0,89, EF: 31,6±9,4%, Hb: 141,6±17,8g/l, GFR(MDRD formulával) 68,8±24,1 ml/min, diabetes mellitus: 36,23%, követési idõ: 35±36,7 hó) szívelégtelenség ambulanciánkon krónikus szívelégtelenség miatt gondozott beteget 125g/l Hb érték alapján két csoportba soroltunk. A csoportok túlélését Kaplan–Meier analízissel határoztuk meg, a túlélési görbéket log-rank teszttel hasonlítottuk össze. Eredmények: A 125 g/l alatti haemoglobin koncentrációjú csoportban a NYHAstádium (3,29±0,77 vs. 2,99±0,92 p=0,02), a GFR (57,6±21,4 vs.71,2±24,0 ml/min, p=0,0002) valamint az 1 éves (75,5 vs. 93,1% p<0,0001) és 6 éves (24,2 vs. 67,7% p<0,0001) kumulativ túlélés szignifikánsan rosszabbnak bizonyult, mint a 125g/l feletti Hb csoportban. A kiindulási paraméterek alapján képzett homogén betegcsoportokban vizsgálva a 6 éves túlélést ugyancsak szignifikánsan kedvezõtlenebb volt a túlélés az alacsony Hb csoportban. (1 éves túlélés 81,3 vs. 90,4% p=0,115, 6 éves 31,6% vs. 48,4% p=0,043). Következtetés: Szisztolés diszfunkcióval járó krónikus szívelégtelenségben a kórkép súlyossága összefüggést mutat az anaemia jelenlétével. Eredményeink azokat a megfigyeléseket támogatják, amelyek szerint krónikus szívelégtelenségben az alacsony haemoglobin koncentráció a kórkép hosszú távú prognózisának független rizikófaktora.
AZ OPTIMÁLIS KEZELÉS HATÁSA A VESEFUNKCIÓRA ÉS A VESEFUNKCIÓ PROGNOSZTIKUS EREJÉRE KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELENSÉGBEN Dékány Miklós, Szabó Barna, Nyolczas Noémi, Borsányi Tünde, Bencze Jusztina, Marosi Eszter, Préda István, Kiss Róbert Gábor Állami Egészségügyi Központ, Budapest Háttér: Krónikus szívelégtelenségben (KSZ) a vesefunkció (VF) egyike a legerõsebb prognosztikus paramétereknek. Csökkent VF esetén KSZ-ben a betegeket sokszor nem kezelik optimálisan. Keveset tudunk arról, hogy az optimális kezelés (OK) hosszú távon hogyan hat a VF-ra és hogyan befolyásolja annak prognosztikus erejét. Cél: Értékelni az OK hosszú távú hatását a VF-ra valamint a VF és a túlélés közötti összefüggésre, szisztolés dysfunctio okozta KSZ-ben. Betegek és módszer: 202 beteg, átlagos követés: 37,9 (4-228) hónap, kor: 58,7±14,5 év, nem: 72,3% férfi, NYHA II: 62, III: 78, IV: 62 beteg, bkEF: 31,5±9,1%, syst. RR: 128,2±24,6 Hgmm, etiológia: 44% iszkémiás, becsült GFR (MDRD módszer): 69,3±25,0 ml/min, diabetes mellitus: 33,2%, OK: ACEi-k vagy ARB-k, bétablokkolók, spironolacton, digoxin, direkt értágítók, kacsdiuretikumok adása, adagjuk optimalizálása. 26 esetben CRT-P vagy CRT-D. Eredmények: Az OK hatásában a GFR szignifikánsan csökkent (69,3±25,0 ml/min→62,3±22,3 ml/min, p<0,01), majd ezt követõen a megfigyelés végéig alig változott (62,3±22,3 ml/min→59,8±21,2 ml/min, p: ns). Összehasonlítva a kiinduláskor és az OK hatásában a jelentõsen károsodott (GFR<60 ml/min) vesefunkciójú betegek túlélését, a túlélés az utóbbi esetben szignifikánsan kedvezõbb volt (5 éves túlélés: 48,3% vs. 32,1%, p<0,01). Többváltozós Cox proporcionális regressziós analízis eredménye szerint, amelyben a KSZ kimenetelét ismerten befolyásoló egyéb kovariánsokat is számításba vettük, OK hatásában csökkent a GFR prognosztikus ereje: a halálozás relatív rizikója a GFR<60 ml/min csoportban a kiinduláskor alkalmazott kezelés mellett 3,38 (CI: 1,37–8,33, p<0,001), míg OK mellett csak 1,72 (CI: 0,69–12,01), nem szignifikáns (p=0,278) volt. Következtetések: KSZ-ben az OK kezdetben enyhén rontja, majd hosszú távon stabilizálja a betegek VF-ját. Az OK mérsékli a VF károsodás kedvezõtlen hatását a kórkép kimenetelére. A csökkent VF-jú, KSZ-ben szenvedõ betegek elégtelen kezelésének klinikai gyakorlata nem indokolt.
THE EFFECT OF ANEMIA ON SURVIVAL IN CHRONIC HEART FAILURE Keywords: chronic heart failure, systolic dsyfunction, anemia, long-term prognosis Background: It is well known, that in advanced chronic heart failure (CHF) anemia is frequently observed. The presence of reduced hemoglobin is associated with increased hospitalization and all-cause mortality rates. Aim: To investigate the correlation of hemoglobin concentration (Hb) and the severity and prognosis of chronic heart failure with systolic dysfunction. Patients and methods: 276 (age: 60±14.2, male: 71.4%, CHD: 46.4%, NYHA: 3.05±0.89, EF: 31±9.4%, Hb: 41.6±17.8 g/l, GFR (MDRD formula) 68.8±24.1 ml/min, diabetes: 36.23%, follow up: 35±36.7month) patients treated for CHF in our heart failure outpatient clinic were evaluated. Patients were divided into two groups by 125 g/l Hb level. Survival rates were evaluated by Kaplan–Meier analysis, and the survival curves were compared by log-rank test. Results: In the group of lower than 125 g/l Hb level the NYHA status (3.29±0.77 vs. 2.99±0.92, p=0.02 ), the GFR (57.6±21.4 vs.71.2±24.0 ml/min, p=0.0002), and also the 1-year (75.5 vs. 93.1%, p<0.0001) and 6-year (24.2 vs. 67.7.%, p<0.0001) cumulativ survival proved to be significantly worse than in the other group. Comparison of cumulative 6 year survival showed also unfavourable survival in the lower Hb group if groups were matched by propensity scores. (1 yr 81.3 vs.90.4% p=0.115, 6 yr 31.6 vs. 48.4% p=0.043) Conclusion: Severity of chronic heart failure strongly correlates with the presence of anemia. Our results support the observations, that the presence of reduced hemoglobin is an independent prognostic factor of long-term survival of chronic heart failure.
DECREASE IN THE PROGNOSTIC VALUE OF RENAL FUNCTION WHEN APPLYING OPTIMIZED TREATMENT IN CHRONIC HEART FAILURE Keywords: chronic heart failure, renal function, prognosis Background: Renal dysfunction is one of the strongest predictors of mortality in chronic heart failure (CHF). The decreased renal funcion (RF) is a frequent cause of undertreatment in CHF. It is unclear how current optimal treatment (OT) influences RF and its predictive power for survival. Aim: To evaluate the effect of OT on RF and on its prognostic value in CHF. Patients and methods: 202 pts, mean follow-up: 37.9 (4-228) months, age: 58.7±14.5 years, sex: 72.3% men, NYHA: II: 62, III: 78, IV: 62, LVEF: 31.5±9.1%, Syst. blood pressure: 128.2±24.6 mmHg, etiology: 44% ischemic, estimated GFR (MDRD formula): 69.3±25 ml/min, diabetes mellitus: 33.2%. Treatment optimization: ACE-inhibitors or ARB-s, beta-blockers, spironolactone, digoxin, direct acting vasodilators and loop diuretics were introduced or their doses were optimized. CRT-P or CRT-D in 26 pts. Results: When treating pts optimally, GFR decreased significantly (69.3±25.0 ml/min→62.3±22.3 ml/min, p<0.01), thereafter it didn’t change until the end of follow-up (62.3±22.3 ml/min→59.8±21.2 ml/min, p: ns). Survival of pts with GFR<60 ml/min at baseline proved to be significantly lower than those with the same GFR range at OT. Multiple Cox proportional regression analysis, where covariates known to influence the rate of survival in CHF were adjusted, showed that the prognostic power of GFR decreased when treating patients optimally: the relative risk for the group with GFR<60 ml/min was 3.38 (CI: 1.37–8.33, p<0.001) at baseline and only 1.72 (CI: 0.69–12.01, p=0.278) at OT. Conclusions: OT of CHF with systolic dysfunction slightly decreases RF at introduction, but can stabilize it on long-term. OT decreases the adverse effect of impaired RF on the long-term outcome of CHF. The present practice of undertreatment in CHF with decreased RF is not justified.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B87
Szívelégtelenség/Chronic heart failure INTRACORONARIÁS AUTOLÓG, CSONTVELÕI EREDETÛ ÕSSEJTBEÜLTETÉS (ESETISMERTETÉS) Marosi Krisztina, Nyolczas Noémi, Kerecsen Gábor, Kovács András, Balogh Ildikó, Réti Marianne, Varga Zsolt, Masszi Tamás, Kiss Róbert Gábor Állami Egészségügyi Központ, Kardiológiai Osztály, Budapest Fõvárosi Önkormányzat Uzsoki utcai Kórház, Nukleáris Medicina Osztály Fõvárosi Önkormányzat Egyesített Szt. István és Szt. László Kórház, Haematológiai és Õssejt Transzplantációs Osztály PET-CT Orvosi és Diagnosztikai Kft., Budapest Háttér: Korábbi vizsgálatok alapján ismert, hogy az intracoronariás autológ, csontvelõi eredetû õssejt (BM-SCs) implantatio képes csökkenteni a myocardialis infarctus (MI) méretét és kedvezõen befolyásolni a postinfarctusos balkamraremodellizációt. Számos szakértõ véleménye szerint az õssejt kezelés ideális idõpontja a MI-t követõen 1-3 hét. 7 napnál korábban a gyulladásos mediátorok magas szintje, 21 nap után a kialakult hegszövet miatt vélik a beavatkozást kevésbé hatásosnak. Cél: Esetbemutatás, amely az acut MI-t követõen 11 héttel alkalmazott BM-SCs kezelés hatását mutatja be. Módszer: 68 éves, infero-posterior acut MI miatt CX PCI-on átesett betegnél a MI-t követõ 77. napon intracoronariás (CX) csontvelõi eredetû, nem szelektált, mononuclearis õssejt implantatiót végeztünk. Az alkalmazott összsejtszám: 2,77×109, a CD34+-sejtek száma: 22,4×106 volt. Az õssejt kezelést megelõzõen és 6 hónappal azt követõen a bal kamrai ejectiós fractiót (EF) transthoracalis echocardiographiával (TTE), EKG kapuzott 99 mTc-MIBI szívizom scintigraphiával (MSc) és kontraszt ventriculographiával határoztuk meg. Az irreversibilis perfusio defectus meghatározása MSc-vel és PET-vizsgálattal történt. A beteg az õssejt implantatiót megelõzõen mind az ischaemiás szívbetegség, mind a systolés dysfunctióval járó szívelégtelenség optimális gyógyszeres kezelésében részesült. Eredmény: Az EF az alkalmazott vizsgálati módszerek többségével jelentõsen nõtt (TTE: 40%-ról 48%-ra, MSc: 44%-ról 57%-ra, biplan ventriculographia: 55%-ról 58%-ra). A CX ellátási területében az irreversibilis perfusio defectus nagysága PETvizsgálattal 42%-ról 36%-ra, MSc-vel 39%-ról 34%-ra csökkent. Következtetés: Esetünk megerõsíteni látszik azt a feltételezést, hogy a BM-SCs képes csökkenteni az irreversibilis perfusio defectus nagyságát, javítani a globális balkamra-funkciót a myocardium heg kialakulását követõen is.
AZ ATRIÁLIS NATRIURETIKUS PEPTID ÉS A C- TERMINALIS PROVASOPRESSIN (COPEPTIN), MINT A SZÍVELÉGTELENÉG MARKEREI Pozsonyi Zoltán, Förhécz Zsolt, Gombos Tímea, NG. Morgenthaler, Füst György, Prohászka Zoltán, Jánoskuti Lívia SE, III. sz. Belklinika, Budapest BRAHMS Aktiengesellschaft, Hennigsdorf Háttér: A szívizomban termelõdõ B típusú natriuretikus peptid a szívelégtelenség fokának és prognosisának kíváló jelzõje. Azonban más, a szívelégtelenségben jelentõsen aktiválódó hormonális rendszerek peptidei is hasznos markerei lehetnek e betegségnek. Célkitûzés: Vizsgáltuk az ion- és vízháztartásban kitüntetett szereppel bíró vasopresszin és atrialis natriuretikus peptid szintek összefüggését a klinikai adatokkal, valamint a szívelégtelenség fokát és prognosisát jelzõ paraméterekkel. Módszerek: 195 (átlagéletkor 68,1 év, 145 férfi (74%), szisztolés EF<45%) szívelégtelenségben szenvedõ (NYHA I-II/III-IV. stádium: 102/93 beteg), beteget vontunk be a vizsgálatba. Átfogó laboratóriumi vizsgálatok mellett a klinikai adatokat rögzítettük, valamint az BNP, ANP és copeptin szintjét mértük szendvics immunoassay és immuno-luminometriás mérések segítségével. Eredmények: Az ANP és a copeptin szintje jól korrelál az BNP szintjével (r=0,47 és 0,32) illetve egymással (r=0,30). A BNP, az ANP és copeptin szintek a NHYA stadiummal is összefüggést mutatnak. NYHA I-II. stádiumban a BNP értéke magasabb folyadékretenció esetén (p=0,001), a copeptin és ANP-szint azonban nem (p=0,17 ill. 0,10), míg NYHA III-IV esetén a BNP nem jelzi a folyadékretenciót (p=0,78), a copeptin és ANP azonban igen (p=0,003 és 0,03). A szérum Na szinttel a copeptin és az ANP-negatív módon (r=–0,19 és –0,14), szignifikánsan (p=0,005 és 0,040) korrelál, a BNP azonban nem mutat szignifikáns összefüggést (r=–1,6, p=0,106). Súlyos szívelégtelenségben (NYHA III-IV) szignifikáns össszefüggést találtunk a vérnyomás és az NT-proBNP (r=–0,296 és –0,307 valamint p=0,003 és 0,002) között, míg az ANP és copeptin esetén ilyet nem tudtunk igazolni. Következtetés: A szívelégtelenség klinikuma a hormonális rendszerek aktiválódásával, kisiklásával összefügg, azt egyéni módon is jellemezheti, változtathatja. Az ion- és vízháztartás esetében ezt a copeptin és az ANP jól tükrözi. Ennek a gyógyszeres terápiában, követésben, prognózis becslésben is szerepe lehet, ezért további vizsgálatokra, genetikai és követéses megfigyelésre van szükség.
INTRACORONARY ADMINISTRATION OF AUTOLOGOUS BONE MARROW CELLS (CASE REPORT) Keywords: stem cells, myocardium scar Background: Previous data suggest that intracoronary implantation of bone marrow-derived stem cells (BM-SCs) decrease the myocardial infarct (MI) size and beneficially affect the postinfarction left ventricular remodelling. In several experts’ opinion the optimal timing of the implantation is from the first to third week after MI. The procedure is believed to be less effective because of the high level of inflammatory mediators before the 7th day and the development of the myocardium scar after the 21st day. Aim: Our case report demonstrates the effect of the intracoronary BM-SCs implantation 11 weeks after the acut MI. Method: In the case of a 68-year-old patient 77 days after the acute infero-posterior MI we injected non-selected mononuclear bone marrow cells into the circumflex coronary artery (CX). The total cell number was 2.77×109, of which CD34+ were 22.4×106. Before and six months after the BM-SCs implantation the ejection fraction was measured by transthoracic echocardiography (TTE), gated 99 mTcMIBI myocardium scintigraphy (MSc) and contrast ventriculography. The resting myocardium perfusion defect was assessed by MSc and PET. Before the BM-SCs implantation the patient received the optimal medical therapy for coronary artery disease and congestive heart failure with left ventricular systolic dysfunction. Results: The majority of our examinations proved an increase in EF (TTE: from 40% to 48%, MSc: from 44% to 57%, biplane ventriculography: from 55% to 58%). Both PET and MSc showed the decrease of the size of resting perfusion defect (from 42% to 36% with PET, from 39% to 34% with MSc) in the supplied area of CX. Conclusion: Our case supports the suggestion that the intracoronary implantation of BM-SCs is able to reduce the size of the resting perfusion defect and increase the global left ventricular function even after the scar tissue formation.
ATRIAL NATRIURETIC PEPTIDE AND C-TERMINAL PROVASOPRESSIN (COPEPTIN) AS MARKERS OF HEART FAILURE Keywords: heart failure, natriuretic peptides, water homeostasis Background: The B-type natriuretic peptide (BNP) is a good prognostic marker in heart failure (HF), correlating well with the severity of the disease. Other hormonal cascades, like atrial natriuretic peptide (ANP) and vasopressin are also activated in HF, they have important role in the ion- and water homeostasis, and can also be useful markers of the disease. Aim: We aimed to study the association between the clinical data, the prognostic and severity markers of HF and these hormone levels. Methods: 195 patients (145 men (74%), mean age 68.1 y, LVEF<45%) with HF (NYHA I-II/ III-IV: 102/93) and low (<45%) left ventricular EF were enrolled. NTproANP, copeptin, NT-proBNP levels were measured by sandwich immunoassay or immuno-luminometry, and the clinical and other laboratory parameters were registered. Results: Strong correlations were found between ANP, copeptin and BNP (r=0.47, 0.32, respectively), all of them also correlates with the severity of HF. In patients with mild disease (NYHA I-II) and fluid retention the BNP was higher (p=0.001), while ANP and copeptin were not elevated (p=0.17 and 0.10), compared to patients without oedema. However, in patients with NYHA III-IV ANP and copeptin were the markers of fluid retention (p=0.003 and 0.03), while BNP was not (p=0.78). There were a significant, negative correlation between the sodium level and ANP and copeptin (r=–0.19 and –0.14; p=0.005 and 0.040), but there was no correlation between sodium level and BNP. In severe HF (NYHA III-IV) strong associations were found between the systolic and diastolic blood pressure and BNP (r=–0.296 and –0.307; p=0.003 and 0.005), while in these patients blood pressure did not correlate with ANP and copeptin. Conclusion: The progression of HF is associated with the activation of the neurohormonal system and its impaired regulation may have an influence on the disease. Copeptin and ANP can describe the ion and water homeostasis that may have an impact on the medical therapy, and the assessment of the prognosis. Thus further prospective and genetic studies are needed.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B88
Szívsebészet/Cardiac surgery ACUT AORTA SYNDROMA (AAS) SPECIÁLIS FORMÁJÁVAL, AZ ACUT INTRAMURÁLIS HAEMATOMÁVAL (IMH) SZERZETT TAPASZTALATAINK 2007-BEN Apor Astrid, Balázs György, Simonffy Árpád, Szabolcs Zoltán, Merkely Béla Se Kardiológiai Tanszék Cardiovascularis Centrum, Budapest Bevezetés: Az acut aorta syndroma fogalma összefoglalja az aorta dissectio újabb osztályozásának (class I-V) megfelelõ klinikai diagnózisokat: localis vagy klasszikus aorta dissectio, intramuralis aorta haematóma (IMH) illetve penetráló aorta ulcus (PAU). Célkitûzés: Retrospektív módon azon betegek klinikai adatait, képalkotó vizsgálati eredményeit (echocardiographia, CT, MR), és kezelési stratégiáit dolgoztuk fel, akiknél intézetünkben, 2007-ben thoracalis IMH igazolódott. Eredményeink: Klinikánkon 11 betegnél diagnosztizáltunk IMH-t, 9 esetben A-, 2 esetben B-típusút, 4 esetben PAU-val szövõdve. Az ascendenst érintõ folyamatoknál 5 esetben mellkasi fájdalom, 1-szer mellkasi fájdalom és tamponád, 2 esetben acut coronaria syndroma, 1 esetben syncope volt a vezetõ klinikai tünet, míg a descendenst érintõek háti vagy hasi fájdalommal jelentkeztek. Hypertónia minden beteg anamnesisében szerepelt, 7 betegnek volt egyéb manifeszt érbetegsége (coronaria, cerebrovascularis vagy perifériás), és 3 esetben nem differenciált autoimmun kórfolyamat volt a kísérõbetegség. A definitív diagnózist felállításához minden esetben CT vizsgálatra volt szükség. A diagnózis 4 esetben csak a második hospitalizáció során derült ki, részben a szükséges képalkotó eljárások elvégzésével, részben a korábbiak revideálásával vagy megismétlésével. Extravasatiot 9 esetben észleltünk. Progressziót figyeltünk meg 6 esetben dissectio (localis vagy kiterjedt), 1 esetben ruptúra irányában. Egy esetben az IMH felszívódott. 6 esetben történt mûtéti aorta reconstructio, 2 esetben stentgraft implantatiot végeztünk. Következtetés: Az acut IMH legtöbbször heveny mellkasi fájdalom képében jelentkezik, a pontos diagnózis felállítása differenciáldiagnosztikai kihívást jelent. Kóroki szerepe a hypertónia, és az atherosclerosis mellett az autoimmun vasculitisnek lehet. Az esetek többsége extravasatioval jár, illetve dissectio vagy ruptúra irányában progrediál, ezért sebészi vagy endovascularis beavatkozást igényel.
SÚLYOS HOCM SEBÉSZI KEZELÉSÉNEK EREDMÉNYEI KLINIKÁNKON. 17 ÉV TAPASZTALATAI Bartha Elektra, Szabolcs Zoltán, Moravcsik Endre, Merkely Béla, Bodor Elek Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest Bevezetés: A hypertrophiás cardiomyopathia a leggyakoribb (prevalencia: 0,2%) autosomalis, dominánsan öröklõdõ szívbetegség, amely rendszerint a balkamrahypertrophiájával jár. A betegek kb. 25%-a hypertrophiás obstructiv cardiomyopáthiában (HOCM) szenved. Súlyos terápia refracter HOCM-ben sebészi terápia jön szóba. Cél: A vizsgálat célja a sebészi kezelés hatékonyságának megitélése súlyos HOCMben. Módszer: A HOCM-s betegek klinikai és echocardiographiás adatainak pre- és postoperativ vizsgálata a sebészileg kezelt betegekben. A sebészi beavatkozás kritériumai: (1) persistáló tünetek optimális terápia ellenére; (2) a septum vastagság ³20 mm; (3) LVOTgradiens ³50 Hgmm nyugalomban, ³60 Hgmm provocatiora; (4) intrinsic mitralis billentyû btegség közepes vagy súyos insuffitientiával; (5) kifejezett papillaris izom hypertrophia voltak. A sebészi beavatkozáskor minden betegnél septalis myectomia, papillaris izom resectio és mitralis mûbillentyû implantatio történt. Eredmények: 1990 januárjától 2007 decemberéig 22 beteg (8 férfi, 14 nõ; átlagéletkor: 45±16; 16–71 év) került mûtétre klinikánkon. 7 beteg végleges PM implantatioban részesült vezetési zavar miatt. 3 beteg halt meg, mindhárom 3 hónapon belül, a halálokok: cerebralis, – stone heart-LCO-syndroma és korai mûbillentyû endocarditis voltak. A preoperativ és postoperativ clinicai és echocardiographiás adatokat összehasonlítva significans csökkenést találtunk: (1) NYHA-stadium 3,1±0,6-rõl 1,1±1,0-re p<0,001; (2) LVOT gradiens 110±38 Hgmm-rõl 10±6 Hgmm-re p<0,00001; (3) septum vastagság 30±0,7 mm-rõl 21±2 mm-re p=0,05, significans növekedést észleltünk: (1) BK systolés átmérõ 16±6,1 mm-rõl 25±6 mm-re p<0,001; (2) BK diastolés átmérõ 31±7,5 mm-rõl 37±5,5 mm-re p<0,0002. Az átlagos utánkövetési idõ 7,3±5 év volt, 17 beteg panaszmentes, 2 nõbeteg sikeresen kezelt mûbillentyû thrombosist állott ki(egyikük graviditás alatt). Következtetések: A súlyos, symptomás HOCM miatt végzett sebészi beavatkozás, eredményeink alapján igen hatékony a betegek kezelésében.
OUR EXPERIENCES WITH THE ACUTE AORTIC INTRAMURAL HEMATOMA IN 2007 Keywords: acute aortic syndrome, aortic intramural hematoma, aortic dissection Introduction: The term of acute aortic syndrome has been recently introduced to encompass the spectrum of the different types of aortic dissection according to the new classification (class I-V): aortic dissection, aortic intramural hematoma (IMH) and penetrating aortic ulcer PAU). Objectives: We analyzed retrospectively the clinical data, the results of imaging modalities (echocardiography, CT, MRI) and therapeutic strategies of patients, in whom thoracic IMH was verified in 2007, in our institution. Results: Acute IMH was diagnosed in 11 patients, in 9 cases it was localized to the ascending aorta (type A), in 2 cases to the descending aorta (type B), and in 4 cases it occured with PAU. The dominant complaint was chest pain in 5 cases, chest pain with tamponad in 1 case, acute coronary syndrome in 2 cases and syncope in 1 case in the type A form. Type B form was associated with back and abdominal pain. All patients had hypertension, 7 patients had other coronary, cerebrovascular, or periferal atherosclerotic disease, and 3 patients had autoimmun disorder as comorbidity. The definitive diagnosis was based on CT in all cases. In 4 cases the IMH could be diagnosed only during the second hospitalization, when the necessary imaging modalities were performed or the previous examinations were reconsidered or repeated. In 9 cases extravasation was detected. Progression of the disease was observed in 7 cases: 6 aortic dissections, 1 aortic rupture. The intramural hematoma reabsorbed in 1 patient. Therapy included surgical reconstruction (6 patients), and endovascular repair with stentgraft (2 cases). Conclusions: Acute aortic intramural hematoma usually appeares with aspecific chest pain and its recognition remains a diagnostic challenge. Beside hypertension and atherosclerosis, autoimmun vasculitis may be an etiological factor. In most cases extravasation and progression can be observed, therefore surgical reconstruction or endovascular repair is necessary.
RESULTS OG SURGICAL THERAPY IN PATENTS WITH SEVERE HOCM. 17 YEARS EXPERIENCE Keywords: cardiomyopathia, hypertrophia Background: Hypertrophic cardiomathy (HCM) is the commonest (prevalence: 0.2%) autosomal dominant heritable cardiac disorder and usually affects the left ventricel. In about 25% of cases have hypertrophic obstructive cardiomyopathy (HOCM). For patients with severe symptoms who are refracter to optimal therapy surgical therapy can be considered. Aim: The aim of the study was to assess the outcome of surgery in severe HOCM. Methods: Comparison of preoperative and postoperative clinical and echocardiographic data in surgically treated HOCM pts. Selection criteria for surgery were (1) symptoms despite optimal therapy; (2) septal thickness ³20 mm; (3) LVOTgradient ³50 mmHg at rest, ³60 mmHg at provocation; (4) intrinsic mitral valve abnormalities with moderate or severe mitral insuffitiency; (5) pronounced papillary muscle hypertrophy. All pts uderwent ventricular septal myectomy, papillary muscle excision, and mitral vave replacement. Results: Between January 1990 and December 2007 22 pts (8 males, 14 females; mean age: 45±16ys; range 16-71ys) were operated. Three of 22 pts died and all of them in 3 months after surgery (causes of death were: cerebral; – stone heart –, LCO syndrome; aerly prosthetic valve endocarditis). Seven of 22 pts recieved permanent PM becaeuse of conduction abnormalities.Comparing preoperative and postoperative clinical and echocardiographic findings significantly decreased :(1) NYHA class from 3.1±0.6 to 1.1±1.0; p<0.001; (2) LVOT gradient from 110±38 to 10±6; p<0.00001; (3) septal thickness from 30±0.7 to 21±2; p=0.05 and significantly increased: (1) LV systolic diameter from 16±6.1 to 25±6; p<0.001); (2) LV diastolic diameter from 31±7.5 to 37±5.5; p<0.0002.The mean follow up time was 7.3±5 years, 17 out of 19 pts were asymptomatic, 2 females had successfully treated mechanical valve thrombosis(1 of them during pregnancy). Conclusions: Regarding our clinical data surgery is an efficient treatment in patients with severe sympotamatic HOCM.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B89
Szívsebészet/Cardiac surgery A KREATININ SZINT SZEREPE AZ AKUT VESEELÉGTELENSÉG SÚLYOSSÁGÁNAK MEGÍTÉLÉSÉBEN NYITOTT SZÍVMÛTÉTEN ÁTESETT GYERMEKEKBEN Cserép Zsuzsanna, Sápi Erzsébet, Héthársi Balázs, Fischer Krisztián, Tóth Roland, Szenczi Béla, Nagy András Csaba, Szatmári András, Hartyánszky István Uzsoki Kórház, Budapest, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Háttér: Az akut veseelégtelenség (AKI) gyakori klinikai kórállapot, amelyet a hirtelen rosszabbodó vesefunkció jellemez, és amelynek megnyilvánulási formái a szérum kreatininszint minimális emelkedésétõl az anuriás veseelégtelenségig terjednek. A kreatininszint változásait alkalmazhatjuk az AKI három súlyossági kategóriájának jellemzésére, de a definíciókat még revideálni kell a nyitott szívmûtéten átesett gyermekekben. Módszerek: Az AKI gyakoriságát retrospektív módon vizsgáltuk a 985 cardiopulmonaris bypass mûtéten átesett gyermeket adatait tartalmazó, 2004. január 1-je és 2006 december 31-e között prospektív módon összegyûjtött adatbázisunkban. Az AKI három kategóriáját a szérum kreatininszintek változásai alapján határozták meg (1.: a szérum kreatinin-szint emelkedése >24,6 µmol/l fölé vagy a kiindulási érték 1,5-2-szeresére, 2.: a kiindulási érték 2-3-szorosára 3.: a kiindulási érték >3szorosára) és a dialízis szükségesség alapján. Statisztikai elemzésre a Fischer-féle exakt tesztet, ROC analízist és MWU tesztet használtunk. Eredmények: 43 beteg szorult peritoneális dialízisre és 205-ben alakult ki alacsony perctérfogat szindróma (LOS). Az egészséges és dializált csoportban a testsúly és kreatinin szintek szignifikáns mértékben különböztek, de a vizelet mennyisége nem. A dializált csoportban 55,6%-ban nem alakult ki 1,5-szeres kreatinin szint emelkedés a kiindulásihoz képest (1. fokozat) az elsõ posztoperatív napon és 44% nem lépte túl a 2. posztoperatív napon. A LOS csoportban 26,7%-ban emelkedett 50%-kal a kreatininszint, anélkül, hogy dialízisre lett volna szükség. A 24,6 µmol/l feletti kreatinin szint nem jelezte elõre a dialízis szükségességét a második vagy a harmadik napon. A LOS csoporton belül 74,3%-ban nem volt különbség a preoperatív és posztoperatív kreatinin szintekben, 19%-ban a preoperatív értékhez képest emelkedett kreatininszint 74%-os specificitással és 75%-os szenzitivitással (AUC: 0,788) jelezte a dialízis szükségességét. Következtetések: Az AKI kategóriák nem alkalmazhatók a nyitott szívmûtéten átesett gyermekekben a korai posztoperatív idõszakban. A kreatinin kisfokú emelkedése magas specificitással és szenzitivitással mutatott összefüggést. A dialízis szükségességét nem jelezte elõre a kreatininszint 24,6 µmol/l fölé emelkedése és arányának növekedése a felnõttekre vonatkozó meghatározással ellentétben. A következõ napokon azonban meg tudtuk határozni az emelkedés arányát, amely elõre jelezte a szövõdmények kialakulását.
CAROTIS SZÛKÜLETEK MIATT VÉGZETT BEAVATKOZÁSOKAT KÖVETÕ SZÍVMÛTÉTEK EREDMÉNYEI Debreceni Tamás, Maros Tamás, Bodnár Fruzsina, Horváth Géza, Szentkirályi István, Vajda Gusztáv, Szerafin Tamás DEOEC, Sebészeti Intézet, DEOEC, Kardiológiai Intézet Szívsebészeti Központ, DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen Háttér: A szívmûtétek elõtt diagnosztizált szignifikáns, illetve tüneteket okozó arteria carotis interna (ICA) stenosis növeli a perioperatív neurológiai szövõdmények gyakoriságát. Ezért ilyen esetekben a szívmûtét elõtt sebészi thrombendarterectomiát (TEA) vagy stentbeültetést végeznek. A két módszer szívmûtét elõtti alkalmazására vonatkozóan nincs egyértelmû szakirodalmi ajánlás és a szövõdmények gyakoriságát vizsgáló tanulmány. Betegek és módszerek: A jelen retrospektív vizsgálatra azon betegek kerültek bevonásra, akik 2003. 01. 01–2007. 12. 31. között a DEOEC Kardiológiai Intézet Szívsebészeti Központjában végzett szívmûtétüket megelõzõen ICA stentbeültetésen, illetve TEA-n estek át. A szerzõk célja ezen betegcsoport perioperatív morbiditásának és mortalitásának meghatározása. Eredmények: A vizsgált idõszakban 90 beteg (65 férfi/25 nõ) került szívmûtétre megelõzõ carotis beavatkozást követõen, a betegek átlagéletkora 64±7,7 (46-79) év volt. A carotison végzett beavatkozást megelõzõen a betegek 2/3-a neurológiai szempontból tünetmentes volt. A carotis stenosis megoldása 34 esetben stentimplantációval (A csoport), 56 esetben carotis endarterectomiával (B-csoport) történt. A stentimplantáción átesett betegek gyakrabban kerültek akut mûtétre, mint TEA-t követõen (A=21%, B=7%). Az átlagos Euroscore érték mindkét betegcsoportban magas kockázatú (Euroscore>6) intervallumba tartozott (A=8,3, B=7,8). Az endareterectomiák közül 20 a szívmûtéttel együlésben, 36 pedig szekvenciálisan történt. Az A-csoportban az idegrendszeri szövõdmények gyakorisága 44%, a halálozás 12% volt, míg a B-csoportban a neurológiai komplikáció 16%, a mortalitás pedig 4% volt. Következtetések: A szívmûtétet megelõzõen carotis stentelésen átesett betegek körében gyakoribbak a postoperatív neurológiai szövõdmények, és magasabb a mûtéti mortalitásuk.
USE OF CREATININE LEVELS FOR STAGING OF ACUTE KIDNEY INJURY IN PEDIATRIC PATIENTS UNDERGOING OPEN HEART SURGERY Keywords: acut kidney injury, staging, pediatric surgery Background: Acut kidney injury (AKI) is a common clinical problem, defined by abrupt decline in renal function, with manifestations ranging from minimal elevation of serum creatinine to anuric renal failure. Changes in creatinine levels are used to identify the three stages of AKI, but the definitions require evaluation in pediatric patients undergoing open heart surgery. Methods: We have retrospectively assessed the occurrence of AKI in our prospectively and consecutively collected database of 985 pediatric patients undergoing cardiopulmonary bypass between January, 2004 and December 31, 2006. 3 categories of AKI were defined by the changes of serum creatinine level (1.: rise of creatinine level by >24.6 µmol/l or increase to 1.5-fold to baseline, 2.: increase to 2-3-fold to baseline, 3.: increase to >3-fold to baseline) and need for dialysis. Fischer exact test, ROC analysis and MWU test were used for statistical analysis. Results: 43 patients needed peritoneal dialysis and 205 had low output syndrome (LOS). Significant differences were found in body weight and creatinine level, but not in the urine output. Within the dialyzed group 55.6% did not reach the 1.5 rise in the creatinine level compared to baseline (Stage 1) on the first postoperative day and 44% not exceeded it on the 2nd day. In the LOS group 26.7% had reached a creatinine rise of >50% without need for dialysis. The creatinine level >24.6 µmol/l did not predict the dialysis on the second and third day. Within the group with LOS 74.3% had no change between the preoperative and postoperative creatinine level, 19% elevation in the creatinine level compared to the preoperative one predicted the need for peritoneal dialysis with 74% specificity and 75% sensitivity (AUC: 0.788). Conclusions: AKI categories could not be used in the early postoperative period after pediatric cardiac surgery. A smaller increase was associated with high sensitivity and specificity. The need for dialysis was not predicted by the increased level and ratio of creatinine and level >24.6 µmol/l controversy to the definition for adults. However, we could define the ratio of the increased levels on following days, which predicted the complication.
FIVE YEARS EXPERIENCE OF INTERNAL CAROTID ARTERY INTERVENTIONS FOLLOWED BY OPEN HEART SURGERY Keywords: internal carotid artery, stent, endarterectomy, cardiac surgery, neurological complication Introduction: The presence of significant or rather symptomatic internal carotid artery (ICA) stenosis increases the rate of perioperative neurological complications in cardiac surgery. Therefore in these cases in most of the centers patients undergo surgical thrombendarterectomy (TEA) or stent implantation before heart operation. So far there are no obvious data demonstrating the priority of either procedures. Objective and method: We retrospectively analyzed those patients who underwent stent implantation or TEA of the ICA before cardiac operation in the Center of Cardiac Surgery, Institute of Cardiology in Debrecen between January 2003 and December 2007. Results: In this period we operated 90 patiens (65 male/25 female) after intervention of the ICA. The average age was 64±7.7 (46-79) years. Before the carotid interventions 67% of the patients had no neurological symptomes. The significant stenosis of the ICA was treated with stent implantation (group A, n=34) or carotid endarterectomy (group B, n=56). The number of acute operations was higher in group A than in group B (21% vs. 7%). The mean Euroscore was well over 6 in both groups (group A=8.3, group B=7.8). In twenty cases TEA was performed simultaneously with the cardiac procedure and in 36 was sequential to that. The rate of neurological complications and mortality was higher in group A than in group B (44% vs. 16%, 12% vs. 4%). Conclusion: The rate of neurological complications and operative mortality was notably higher in the stented group.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B90
Szívsebészet/Cardiac surgery ECTOPIA CORDIS SEBÉSZI KEZELÉSE Hartyánszky István, Verebély Tibor, Kádár Krisztina, Oprea Valéria, Bodor Gábor, Fischer Krisztián, Szatmári András Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest, Semmleweis Egyetem, I. Gyermekklinika, Budapest
SUCCESSFUL REPAIR OF ECTOPIA CORDIS
Háttér: Az ectopia cordis nagyon ritka fejlõdési rendellenesség, a prenatalis diagnosztika fejlõdésével az intrauterin felismerés miatt (terhesség terminalasa) még ritkában kerül sebészi kezelésre. Öt megjelenési formája van: cervicalis, cervicothoracalis, thoracalis, thoracoabdominalis és abdominalis. Többnyire súlyos szívhibával társul, de elõfordul egyészséges szív mellett is. Utolsó kettõ forma a leggyakoribb, társulva Cantrell syndromával (hasadt sternum, pericardium-, rekesz-, elülsõ hasfal hiány, veleszületett szívfejlõdési rendellenesség). Prognózisa, különösen a komplett formának, nagyon rossz. Teendõk: 1. Fertözés megelözendõ mellkas, hasüreg zárása, 2. Sternum, hasfal, szívhiba rekonstrukciója. Betegek, eredmények: 1. Részleges sternumzárás, rekesz plasztika, omphalocele zárása a jobb kamra diverticulum rezekciojával (1986), majd 22 hónapos korban Fallot-IV rekonstrukciója (mûtétet követõen elvesztettük). 2. Intauterin diagnosztizált betegnél részleges sternumzárás, rekesz plasztika, omphalocele zárás (1992), de a kis jobb kamra üreg miatt (Fallot IV) a diverticulumot nem lehetett resecalni. Shunt mûtét, majd bal arteria pulmonalis ág plasztika+bidirectionalis Glenn, majd fenestralt TCPC, fenestracio zárása történt. 16 évesen panaszmentes. 3. 2700 gr-os újszülöttön, thoracalis tipusu komplett ectopia cordis esetén, sikerült a szivet a mellkasba visszahelyezni, sternumot Goretex-folttal zárni, azt bõrrel fedni (2007). Jelenleg mellkasplasztikai mûtétre vár. Összefoglalás: Irodalmi ritkaságnak számitó eseteink bizonyítják ezen komplex anomalia mûtéti lehetõségét. Mindhárom betegben a szív repositioja sikeres volt. Tudomásunk szerint 16 éves betegünk a világon a leghosszabb tulélõ, akinél a társult szívhiba is rekonstrukciora került. A hasfal-, sternum rekonstrukciójához sebészeti kooperáció elengedhetetlen.
Keywords: paediatric cardiology, cardiac surgery Background: Ectopia cordis is a very rare congenital anomaly, it is classified into five types: cervical, cervicothoracic, thoracic, abdominal and thoracoabdominal.The majority of patients have associated intracardiac defects. The two most common forms are the thoracic and thoracoabdominal type. Prognosis, particularly in the complete form and significant heart defects is very poor. The goal of the initial management is providing coverage of the bare heart with skin or synthetic material preventing the infection. Later on repair of the intracardiac defects and the reconstruction of the chest wall can be done. Patients, results: 1. Closure of the chest wall defect, including the sternal defect, repair of the omphalocele and resection of the right ventricular diverticulum (1986) were performed, 22 months later the tetralogy of Fallot was corrected (we lost this pts). 2. Intrautherin diagnosis, repair of the sternal defect, omphalocele and left modified Blalock-Taussig shunt (tetralogy of Fallot) was performed in newborn period (1992). The resection of the right ventricular diverticulum was inpossible because of the small right ventricular cavity. Bidirectional Glenn shunt and pulmonary arterioplasty, then TCPC was performed. The 16 year old boy is doing well. 3. At newborn (2700 gr) with complete thoracic ectopia cordis it was possible to replace the heart in the thoracic cavity. A Goretex patch was first placed to close the sternum defect, and then the skin flaps were approximated and closed. This technique decreased the protrusion of the heart outside the thorax without compression (2007). Now he is waiting for reconstruction of chest wall. Conclusions: In the author’s experience, it is possible the successful surgical management of this rare complex anomaly. In all cases the replacement of the heart in the thoracic cavity was successful. To our knowledge, the 16 year old boy has the longest follow-up period after the reconstruction of the ectopia cordis and complex heart defects.
SZEMLÉLETVÁLTOZÁS A MITRALIS BILLENTYÛ SEBÉSZETÉBEN
A NEW WAY OF LOOKING AT MITRAL VALVE SURGERY
Hüttl Tivadar, Friedrich Orsolya, Hartyánszky István, Daróczi László, Veres Gábor, Szabolcs Zoltán SE Ér-és Szívsebészeti Klinika, Budapest Bevezetés: Az invazív beavatkozások számának növekedése a billentyû mûtétek relatív és abszolút számának növekedését eredményezte. A vitiumok okaként szereplõ pathológiai elváltozások között elõtérbe kerültek a plasztikai megoldásokra alkalmas degeneratív elváltozások. Anyag és módszer: Megvizsgáltuk retrospektíve az intézetünkben 2006/2007-ben mitrális billentyû mûtéten átesett betegek mûtéti technikáit valamint a kórházi halálozást. Eredmények: Az Ér- és Szívsebészeti Klinikán 2006/2007 évben 203 beavatkozást végeztünk mitrális billentyûn (az összes mûtét 15%-a), önmagában vagy más billentyû beavatkozással, vagy koronária mûtéttel együtt. A billentyû pathológiát a mûtét elõtt, alatt és után transzözofágeális ultrahangvizsgálattal ellenõriztük. Plasztikai megoldás 45 esetben (22%) volt kivitelezhetõ minden esetben mitrális regurgitatiok megoldása céljából, a többi 158 betegnél mûbillentyû beültetés történt. A degeneratív billentyû insuffitientiák 60%-ában tudtuk a billentyût megõrizni, mindez azonban csak a saját korábbi eredményeinkhez képest jelent elõrelépést. Mindkét vitorlát érintõ elváltozás esetén nem kíséreltünk meg plasztikát. A hátsó vitorla izolált elváltozásainál a plasztika minden esetben kivitelezhetõ volt. Leggyakrabban az érintett szakasz rezekciója és az anulus rugalmas gyûrûvel történõ rekonstrukciója volt a megoldás. Két betegnél az elülsõ vitorla ínhúrrupturáját ínhúr transzpozicióval oldottuk meg. Iszkémiás billentyûelégtelenség kapcsán 12 esetben végeztünk anulus plasztikát zárt, merev gyûrû bevarrásával, illetve a hátsó anulus szûkítésével, 18 betegnél mûbillentyût ültettünk be. A kórházi halálozás tekintetében a plasztikai megoldások kedvezõbbek voltak (3,1%) a mûbillentyû beültetéshez képest (5,1%). Következtetés: A mitrális vitiumok sebészi kezelésében mind nagyobb szerepet kapnak a plasztikai megoldások, amelyek rövid távú kórházi halálozása kedvezõbb a mûbillentyû beültetésnél. A billentyûmegõrzõ mûtétek prioritását hosszabb távon a tromboembóliás szövõdmények ritkább elõfordulása és a jobban megõrzött balkamra-funkció képezheti, amit hosszú távú utánkövetéssel igazolhatunk.
Keywords: heart surgery, mitral valve repair Introduction: Since invasive interventions are practiced more frequently the number of coronary operations decreased. At the same time the number of valvular operations has risen, thus it’s proportion compared to other surgeries became higher. Pathology causing valvular disease has also changed in the last decades, and the number of degenerative mitral vitiums feasible for valve repair has increased. Methods: We analyzed retrospectively the surgical interventions of 203 patients underwent mitral valve surgery in our institution in 2006–2007. Results: In the year of 2006/2007 in the Department of Cardiovascular Surgery of Semmelweis University, we have performed 203 surgery on the mitral valve (15% of all operations). The valve pathology was monitored with transesophageal echo before, during and after the operation. Valve repair was possible in 45 cases (22%), in the remaining 158 cases valve replacement was necessary. We could retain the original valve in 60% of degenerative cases. Unfortunately this only shows improvement regarding our previous results. In cases, where both leaflets were involved, we usually didn’t even attempt to perform valve repair. On the other hand valvuloplasty was performed in all cases where abnormalities were found in the posterior leaflet. Most frequently the surgical method was the resection and suture of the involved parts, and the reconstruction with the help of the elastic anular ring. In two cases of chordal rupture in the anterior leaflet, we performed chordal transposition. In 12 cases of ischemic mitral insufficiency the surgical method was anuloplasty (rigid anular ring or single stiches fixing the posterior leaflet anulus), in 18 patients a prosthetic valve was implanted. In terms of the clinical mortality rates valvuluplasties were more successful (3.1%) compared to valve replacements (5.1%). Conclusion: Valve repair methods are getting more importance in mitral valve surgery, and the short term hospital mortality rates are better than in valve replacement. The priority of the valve preserving interventions can be based on the less common occurance of the thromboembolic complications and better left ventricular function, that can be verified by long term follow-up.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B91
Szívsebészet/Cardiac surgery PERKUTÁN AORTABILLENTYÛCSERE MAGAS RIZIKÓJÚ, SÚLYOS AORTASTENOSISBAN SZENVEDÕ BETEGEKNÉL A MÁSODIK- ÉS A LEGÚJABB HARMADIK GENERÁCIÓS SELF-EXPANDING COREVALVE PROTÉZIS ALKALMAZÁSÁVAL Lonkay Eszter, Felderhoff T., Gerckens U., Büllesfeld E., Iversen S., Grube E. Helios Klinikum Siegburg, Szívsebészet; Helios Klinikum Siegburg, Kardiológia Célkitûzés: A második (21 French) és harmadik (18 French) generációs CoreValve aortabillentyû-protézis perkután implantációjával kapcsolatosan megkíséreljük mind a módszer, mind a módszer biztonságosságának meghatározását. Háttér: A perkután aortabillentyûcsere alternatív terápiás megoldást kínál a magas rizikójú, inoperábilis és súlyos tünetekkel járó aortabillentyû-stenosisban (AS) szenvedõ betegeknek. Módszerek: A vizsgálatba bevont betegek súlyos, tünetekkel járó AS-ban (area <1 cm²) szenvedtek; éltekoruk ³80 vagy logisztikus EuroSCORE ³20% (21F csoport) és életkoruk ³75 év vagy logisztikus EuroSCORE ³15% (18F csoport); vagy 65 év felettiek és meghatározott rizikófaktorokkal rendelkeznek. A 18F eszköz bevezetése lehetõvé tette az általános anesztézia, a sebészi beavatkozás és az extracorporalis keringés elhagyását, és az aortabillentyû valódi perkután elérését helyi érzéstelenítéssel, hemodinamikai támogatás nélkül. Eredmények: Összesen 90 beteget vizsgáltunk (21F: n=27; 18F: n=63), az átlagos billentyû area 0,59±0,19, az átlagos életkor 82±5,2 év és az átlagos logisztikus EuroSCORE 21,4±13,5% volt. Az implantációk sikeressége 88% volt. A sikeres beültetés a transzvalvuláris gradiens észrevehetõ csökkenését eredményezte (beavatkozás elõtt átlagosan 43,7 Hgmm; utána 9,0 Hgmm, p<0,001) a regurgitáció jelentõs változása nélkül. A 30 napos mortalitás 10% volt. Az aktuális adatok bemutatásra kerülnek. Következtetés: A perkután aortabillentyûcsere magas rizikójú, súlyos aortastenosisban szenvedõ betegeknél CoreValve protézis alkalmazásával megvalósítható és alacsonyabb mortalitással jár mint ahogy azt a rizikó-algoritmusok jósolják.
MITRÁLIS REGURGITÁCIÓ MIATT VÉGZETT PLASZTIKA EREDMÉNYEI – GOKI TAPASZTALATOK Székely László, Fekete Béla, Szudi László, Szabó J Zoltán, Juhász Boglárka, Horkay Ferenc Gottsegen György Országos Kardiológiai Központ, Szívsebészeti Osztály, Budapest Háttér: Napjainkban a mitrális billentyû sebészi kezelése egyre inkább a plasztikai megoldások, a natív billentyû megtartása felé fordul. Számos vizsgálat igazolta, hogy a billentyû megtartása elõnyösebb a mitrális billentyû cseréjénél. Munkánkban tárgyaljuk Intézetünk mitrális billentyû plasztikák során szerzett tapasztalatait. Betegek és módszer: 2000. 01. 01 és 2007. 09. 30. között 167 betegnél végeztünk mitrális plasztikát. A követési idõ átlagosan 2 év és 10 hónap (±1 év 2 hó) volt. Betegeink között 56 nõ és 111 férfi volt. Az átlagéletkor 60 év 1 hó (32 év 0 hó–80 év 5 hó), 23%-uk volt idõsebb 70 évnél. Az átlag Euroscore 4,9 (0–17), míg az átlag Parsonett score 15,2 (0–48) volt. Mûtéteink 21%-át sürgetõen vagy acutan végeztük el. A billentyû dysfunkció okai között a legjelentõsebb morfológiai elváltozás a prolapsus és/vagy ínhúrruptúra volt (68,3%). Funkcionális rendellenesség 16%ban szerepelt. Az átlagos mûtéti idõ 171,5 perc volt (335-110). Az aorta lefogás idõtartama 67,2 perc (226-29) volt. A mûtétek 19,7%-ban CABG-vel voltak kombinálva. Tricuspidalis plasztikát 4 esetben, aorta billentyû cserét vagy plasztikát 9 esetben végeztünk. A preop pitvarfibrillációt 15 esetben ablatióval kezeltük. A perioperatív ballonpumpa használat 4,7% (8 eset) volt. Katecholamin igény 26,2%ban (44 eset), chorotrop igény 5,4%-ban (9 eset) merült fel. Légzési elégtelenség 6,6%-ban (11 beteg), míg postop. emelkedett vesefunkció 2,5%-ban (4 beteg) fordult elõ. Postop. organikus neurológiai defficit 1,8%-ban (3 beteg), míg tisztán csak zavartság 2,4%-ban (4 eset) jelentkezett. Az önálló mitrális billentyû elégtelenség miatt végzett plasztikai megoldások perioperatív halálozása 0 volt. Az intenzív osztályon átlagosan eltöltött idõ 2,6 nap volt (0-54). A követési periódus során 24 esetben (14,3%) jelentkezett legalább III-as billentyû elégtelenség ezek között 8 esetben (4,7%) volt szükség billentyû cserére. Konklúzió: A vizsgált periódusban bár kissé megkésve, de mégis az Egyesült Államokban és Európa nyugati országaiban tapasztalható tendenciát követjük, így ebben az évben közel 50%-ban alkalmaztunk billentyû megtartó mûtétet a mitrális billentyûn.
PERCUTANEOUS AORTIV VALVE REPLACEMENT FOR SEVERE AORTIC STENOSIS IN HIGH-RISK PATIENTS USING THE SECOND AND CURRENT THIRD GENERATION SELF-EXPANDING COREVALVE PROTHESIS Keywords: CoreValve, aortastenosis, aortic valve replacement, percutaneous Objectives: We sought to determine both procedural performance and safety of percutaneous implantation of the second (21 French) and third (18 French) generation CoreValve aortic valve prothesis. Background: Percutaneous aortic valve replacement represents an emerging alternative therapy for high-risk and inoperable patients with severe symptomatic aortic valve stenosis (AS). Methods: Patients with symptomatic, severe AS (area <1cm²); age ³80 years or a logistic EuroSCORE ³20% (21F group) and age ³75 years or logistic EuroSCORE ³15% (18F group); or age ³65 years plus additional pre-specified risk factors were included. Introduction of the 18F device enabled a transition from multidisciplinary approach involving general anesthesia, surgical cut-down and cardiopulmonary bypass to a truly percutaneous approach under local anesthesia without hemodynamic support. Results: A total of 90 patients (21F: n=27; 18F: n=63) with a mean valve area of 0.59±0.19 cm² and a mean age of 82.3±5.2 years and a mean logistic EuroSCORE of 21.4±13.5% were recruited. Acute device success war 88%. Successful device implantation resulted in a marked reduction of aortic transvalvular gradients (mean pre 43.7 mmHg vs. post 9.0 mmHg, p<0.001) with aortic regurgitation grade remaining unchanged. Overall 30 day mortality rate was 10%. The updated results will be presented. Conclusions: Treatment of severe aortic valve stenosis in high-risk patients with percutaneous implantaion of the CoreValve prothesis is feasible and associated with a lower mortality rate than predicted by risk algorithms.
MITRAL REPAIR IN MITRAL VALVE INSUFFICIENCY – GOKI EXPERIENCES Keywords: cardiac surgery, mitral valve reconstruction, mitral regurgitation Background: Modern management of patients with chronic mitral regurgitation is turning toward the corrective surgery. Several trials have showed the superiority of the surgical mitral repair over the mitral valve replacement. An overview of our experiences related to mitral plasty is discussed in this work. Patients and methods: Between 01. 01. 2000 and 09. 30. 2007, mitral valve repairs have been done in 167 patients. The average follow-ups were 2y and 10 m (±1y 2m). There were 56 females and 111 males. The mean age was 60y and 1m, (3280y). 23 % of the patients were aged 70 years and older. The average Euroscore of the patients were 4.9 (0-17) and the Parsonett Score were 15.2 (0-48). Twenty-one percent of the procedures were performed in acute or urgent bases. The most relevant morphological change among causes of mitral valve dysfunctions was mitral prolapse and/or chordal rupture, in 68.3%. Functional abnormalities were occurred in 16%. The average operating time was 171.5 min (335-110), the aortic cross clamp time was 67.2 min in average (226-29). There were combined procedures with CABG in 19.7%. Supplementing the mitral repair, tricuspid repair in 4 cases, aortic valve replacements or plasty were done 9 cases. Regarding preop. atrial fibrillations intraop. ablations were done in 15 cases. The usage of IABP in the perioperative period was about 4.7% (8). In the postoperative course, the occurrence of respiratory failure was 6.6% (11) while renal problems were 2.5% (4). Postop. neurological deficits turned out in 1.8% (3), while mental disturbances in 2.4% (4). Perioperative mortality rate was 0 in the not combined mitral valve repair cases. The patients spent an average of 2.5 days (0-54) on the ICU. In the followup, there were 24 III degree mitral regurgitations occurred (14.3%), among them only 8 cases required (4,5%) valve replacement. Conclusion: During the examined period, our results showed – however it is a little bit late, but – similar tendency as in the USA or western EU and in the last year, we repaired the mitral valve in about 50% of our mitral valve surgery cases.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B92
Szívsebészet/Cardiac surgery SEBÉSZI BALKAMRA-REDUKCIÓ ÚJFAJTA MÛTÉTI MEGOLDÁSA – HOSSZÚ TÁVÚ UTÁNKÖVETÉS Vida Kata, Hartyánszky István, Berta Balázs, Veres Gábor, Tordas Dániel, Merkely Béla, Szabolcs Zoltán SE ÁOK, Ér- és Szívsebészeti Klinika, SE, Kardiológiai Központ, Budapest Háttér: A myocardiális infarktus gyakori szövõdménye a balkamra-aneurysma, amelynek sebészi megoldása a postoperatív szövõdmények miatt sokáig kérdéses volt. Az 1980-as évek második felétõl egyértelmûvé vált a circuláris aneurysmectomia (Dor, Jatene) elõnye a lineáris varratsorral szemben balkamra-aneurysma mûtéteknél. Célunk volt a ma már gold standardként alkalmazott Dor-féle aneurysmectomia biztonságosabbá tétele, a legsúlyosabb szövõdményt jelentõ postoperatív alacsony perctérfogat szindróma kockázatának csökkentése. A korábban általunk már bemutatott módszer a spirál CT segítségével alkotott háromdimenziós modell, melylyel a balkamra-mûtétet preoperatíve modelleztük. Így pontos képet kaphattunk a mûtét elõtt a bal kamráról, az eltávolítandó aneurysmarész, a beültetendõ folt, és a várható mûtét utáni bal kamra méreteirõl. Pre- és postoperatív MR-rel, és a betegek életminõségét mérõ vizsgálatokkal, valamint utánkövetéssel támasztottuk alá a preoperatív háromdimenziós tervezés sikerességét. A balkamra-redukciós mûtéten átesett betegeink átlagéletkora 62,8±9,7 év volt. A mûtét és a kontroll MR vizsgálat között eltelt idõ átlagosan 6,7±2,7 hónap volt. A preoperativ ejekciós frakció 29,9±8%-ról a mûtét utáni féléves kontrollnál 32,1±10,5%-ra növekedett (p=0,52). Eredmények: Betegeink egyikénél sem fordult elõ alacsony perctérfogat szindróma, valamint ezen igen magas rizikójú betegcsoportból sem a korai, sem a késõi postoperatív szakban nem veszítettünk el egyetlen beteget sem. Eddigi eredményeink alapján kimondhatjuk, hogy az általunk alkalmazott új típusú mûtéti megoldással jelentõsen csökkentettük ezen magas rizikójú betegcsoport mortalitását az irodalomból ismert 10%-os mortalitással szemben. További célunk, ezen módszer egyszerûsítése, így mások által is könnyen és egyszerûen megismételhetõvé tétele.
NEW SURGICAL TECHNIQUE FOR LEFT VENTRICLE VOLUME RESTORATION- LONG-TERM FOLLOW-UP Keywords: left ventricle aneurysm, computer guided aneurysmaectomy, complications of acute myocardial infaction Background: The left ventricle aneurysm is frequent complication following acute myocardial infarction. Surgical treatment of left ventricle aneurysm was a real challenge for a long time because of the low cardiac output syndrome after the operation. In the late 1980’s the advantages of the circular aneurysmectomy (Dor, Jatene) became clear, versus linear techniques. Our goal was to lower the risk of postoperative low cardiac output syndrome following the gold-standard Dor procedure. Our method – which was presented previously – is based on a 3 dimensional model made from a spiral CT-scanning, in which we can calculate before the operation the preoperative and the remaining volume of the left ventricle, and the size of the patch that will be used. We confirmed the importance of our new method with pre- and postoperative MR controls, and follow-up studies based on patients’ life quality. The mean age of our patients they underwent the left ventricle operation is 62.8±9.7 years. The mean time between the operation and the postoperative MR control were 6.7±2.7 moths. The preoperative ejection fraction 29.9±8% after six months of the operation were increased to 32.1±10.5% (p= 0.52). Results: None of our patients had low cardiac output syndrome, and we haven’t lost a patient neither in the early nor in the late postoperative period. We can conclude, that with our new surgical technique, we were able to minimize the postoperative mortality, of this high-risk patient group. Our further goal is to simplify the 3 dimensional technique, and make it easily reproducible.
Cardiologia Hungarica 2008; 38 : B93
