VERTEBRÁTA MUSEI Tom.
HUNGARICA
H l S T O R l C O - N ATURALIS
I.
HUNGARICI
195V
Fase.
1.
A szegélycönózis elve a madarak fészkelőközösségében Irta: Dr. Horváth Lajos Tsrméizet+udományi Muioum, Budapest
1928. óta folytatott megfigyelések
és
adtak arra, hogy Magyarország madarainak megállapíthassam.
gyűjtések módot
fészkelőközösségeit
Saját megfigyeléseimet
a NEMZETI M U Z E U M -
TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM mintegy 5000 fészekaljat tojásgyüjteményének,továbbá adataival
jelentékeny
számláló
magángyűjteményeknek
és a magyarországi madarak fészkelésére
vonatkozó
irodalmi adatokkal egészítettem ki, illetve ellenőriztem. hatalmas adatanyagon nyugvó következtetések állitottaa össze a magyarországi madarak
féezkelőkösöeaágeit.
Az 195S-ban /augusztus 30-án/ megjelent dolgozatomban 192
A
eredményeképpen
gyarországon
fészkelő
madárfajt 3 8
scroltan be.
/Eredményeimet az I.Biológiai
a Ma-
fészkelőközösségbe Vándorgyűlésen
előadás alakjában is ismertettem, ahol a jelenlevő hazai ornitholégusok megállapításaimat
hozzászólásaikkal teljes mér-
tékben igazolták./ Azóta ujabb négy faj fészkelését
sikerült
kimutatni. Ezfck közül kettőt mint biztosra vehetőt, de eddig
még nem igazoltat,
már az idézett tanulmányomban is felret-
teni,csupán zárójelbe téve annak jelzésére,hogy a tárgyi igazolás még hiányzik.Ez a két faj a Parus eristatus és a Tetrao urogallus volt. További két faj, amelynek fészkelését hitelt érdemlően azóta kimutatták /tojás, fészkenülő,nemr®pülős fióka/, a Loxla curvirostra
és
a
Carduelis aplnus. Érdekes,
hogy mind a négy, ujabban igazolt költő faj a loscopus eibilatrix fészkelőközösségbe
/1/4./
Phyl-
sorolható.
Jelen dolgozatom tárgya, hogy megvizsgáljam ós kimutassam a szegélycönózis elv érvényrejutását a magyarországi madarak fészkelőközösségeiben. szágon
A fészkelőközösségek Magyaror-
kilenc tájtipusban alakultak ki. Ezek a
következik:
erdő, rét, mocsár, szikes puszta, steppe, homokpuszta, köves terület,löszfal ós emberi település. A tájtipusok legtöbbjében fokozatok különböztethetők meg, amelyek a különböző
mértékben
táj
jellegét
mutatják. Minden egyes fokozat
fészkelőközösség költőterülete.
egy-egy
A steppóben ée a homokpusz-
tában nem lehet fokozatot kimutatni s igy ezek egy-egy fészkelőközösség területei. Az erdő tájtipusban 13, a rétben 6 t a mocsárban 7, a sziken 2,köves területen 2,a löszfalban szintén 2, az emberi településekben 4, mig a steppe és a
homok-
puszta önmagában egy-egy fószkelőközösség területe. Minden egyes fészkelőközösségnek
van
egy vezéralakja,
amely a legjellegzetesebb költő faj, azaz, amelynek a tájtipus kérdéses fokozata a költés szempontjából
legjobban meg-
felel. Ha a vezéralak a tipikus területén fészkel,akkor egy, esetleg több állandó tag mindig megtalálható a társaságában; az alárendelt
tagok
az esetek legtöbbjében
szintén
jelen
vannak. Az esetleges vagy
véletlen
fészkelők
csak alkalmilag
fordulnak elő a fészkelőközösségekben. A fentiekből logikusan következik, hogy egyik fészkelőközösség vezéralakja lehet állandó tag, vagy alárendelt tag, sőt véletlen fészkelő egy másik közösségben. Mielőtt a dolgozat
tulajdonképpeni
tárgyára
rátérek,
röviden utalnom
kell
a
f észkelőközösaégek
kialakulásának
feltét eleire.Ilyenek az azonos vagy hasonló külső feltételek igénye; az
azonoe
vagy
hasonló
táplálék; azonos táplálék
mellett a fiókanevelés idejének eltérése,vagy fordítva; azonos fiókanevelési idő mellett altérő táplálék. as egyik faj
a
Továbbá,hogy
másik régi fészkében költ vagy
épitett fészkét elrabolja;
az
az egyik faj a másik
gát használja fel építőanyagul ; az egyik faj
újonnan
fészekanya-
a
másik fész-
kének oldalában költ;
az egyik faj figyelmezteti a másikat,
ha veszély közeledik;
az egyik faj a másikon élősködik /to-
jásét, fiókáit pusztítja/;
az egyik a
másiknak
a fészkébe
rakja a to jáaait »végül a közösség f őfeltételeinek mellett a közösség tagjai
különböző
A magyarországi madarak fészkelőközösségeit és belső feltételek alakították ki.
azonossága
szintekben fészkelnek. tehát külső
évtizedekre, sőt évszá-
zadra visszamenő megfigyeléaek azt igazolják,
hogy nem esak
a külső feltételek változhatnak mag, hanem a belsők is. a félénk erdei
madárból
bizalmas
lehst, mert uj
f észkelőközöBségében
kerti
így
vagy városi Kádár
olyan társai lehetnek,
amelyekkel máa feltételek fűzik üsaz<s» mint srsdeti közösségében. Ilyen pl.a fekete rigó /Tardus morula/ esete, amelyik eredeti,erdei otthonában a /1/5/ Garrulus glandarius fészkelőközösségbe tartozik, ahol nemcsak a vezéralaktól,ha~iem még az állandó tag Acclplter nisus-tól is tartania kell. otthonában viszont alig akad allensége
éa
Városi
igy jóval szeli-
debb is. Mindamellett a fluktuálás aa egyik közösségből a másikba aránylag ritka
ás ekkor is általában nagyon lassú folya-
mat. A f észkelőközösaégek összetételét nagyvonalakban éB történetileg is meglehetősen határozott formáknak kell tekintenünk és igy a közösségeket tudományos vizsgálat
egységeiként
is tekinthetjük c Jelen dolgozat célja megvizsgálni azt, hogy a magyarországi madarak
fészkelőközösségeiben
8zegélycönózis elve.
,
hogyan
jut érvényre a
Zoológusok,
botanikusok között egyaránt elismert tény,
hogy az állati élet a különböző
vegetációju
tájak
illetve
területek érintkezési vonalára sűrűsödik össze. Nézzük mostmár meg, hogy a 38 hazai fészkelőközösségben hol nyilvánul meg
a
szegélycönózis elve.
neve elé zárójelben szárajelzést
is
a
már
idézett
és
hogyan
/Az egyes közösségek dolgozatomban használt
odairom azért, hogy a két összefüggő tárgyú
tanulmány szoros kapcsolatára utaljak. A római számok a téjtipusokat ,
az arab számok ezeken belül az egyes fászkelókö-
zösségeket jelentik. A hiányzó számok
a
szegélycönózis elv
szempontjából nem jönnek számitásba./ A szegélycönózis elvét szépen mutatja az erdei tájtipus első fészkelőközössége a/1/1./ Dryobates /Dendrocopos/ major közösség. Középhegyvidékek tölgyes
szálerdőiben
alakult ki
ez, ahol a vezéralak által vájt fészkelőodut egy egész sereg faj használja fel költőhelyül;
az odulakó cinegék, csuszka,
légykapók,rozsdafarkuak, a seregély és a nyaktekercs mellett egy-két szabadon fészkelő faj
is
fellelhető ebben a közös-
ségben. így az erdei pinty és az őszapó.Ez a fajokban gazdag közösség csaknem mindig az erdőszélekre
vagy az erdei tisz-
tások szélére sűrűsödik. így találtam ezt a Bakonyban Guttamási környékén, ahol a harmincas
években
továbbá a Mecseknek nagyon sok pontján,
sokat gyűjtöttem, közöttük legtipiku-
sabban a Kantavár erdei tisztás körül. Nagyon hasonló az eset
a
/1/3/
Coccothraustes cocco-
thraustes közösségnél,amelynek otthona az alacsony hegyek és dombvidékek ritkás,elszórtan bokros aljnövényzetü, fiatal és középkorú tölgyesei.
A vezéralakot hűségesen kisérő őszapó,
szürke légykapó, erdei pinty, barátka csak az erdő szélére
ás
és erdei pityer ismét
a tisztások, nyiladékok szegélyére
tömörül.Különösen szépen láttam a Sopron melletti Bécsi dombon
és
Pintytetőn,
Szárhalom erdőrészben;
valamint a Fertői dombvidékhez tartozó a Mecseken a Misina Pécs fölötti ol-
dalában. Érdekes,
hogy a
/1/6./
Motacilla cinerea közösséghez
tartozó minden faj, akár a vizből szerzi a táplálékát,
akár
nem,mindig a hegyi patakok partjára,vagy annak közvetlen közelében fészkel. A vezéralakon kivül
itt van az otthona
ökörszemnek, a fakusznak, a vörösbegynek,a vízirigónak kis légykapónak. Középhegyvidékeinken találtam.
A legtipikusabban
a
szinte
az és a
mindenütt
igy
következő helyeken. A Pilis
hegységben a visegrádi Malomárok mentén; a Bükkben a Garadna patak völgyében; a
Mecsekben
az
Óbányai
völgyben, a Réka
völgyben, a Márévári völgyben, a Mélyvölgyben, ban,
a Melegmány-
a Kantavári patak mellett és a Sátorhegységben az Ist-
vánkut
alatt.
Egyike a legjellegzetesebb szegélycönózisoknak Sylvia atricapilla fészkelőközösség.
a /1/7./
Dombok és középhegyvi-
dékek gyér aljnövényzetü,vegyesjlombhullató erdőiben alakult ki. Mezőkkel, de még inkább szántóföldekkel határos leken, tisztások
és
nyiladékok szélén fészkelő,
erdőszénagy
e-
gyedszámu közösség meglehetősen sok fajt is számlál.A vezéralakon kivül
az énekes rigó, citrom sármány, gerle,
rigó, erdei pityer, csilpcsalp füzike, fülemüle, teszik össze ezt a népes közösséget, egyre csökkenő számmal.
fekete
lappantyú
a felsorolás rendjében
Legszebb példáját a Pertői dombokon
láttam. A /1/8./
Locustella fluviatills fészkelőközösség a fo-
lyómenti .mocsaras ligeterdők
jellegzetes
közössége,
sok voná sában jo példája a szegelycönózisnak. növényzetü, ritkás faállományu erdő
és
rétek érintkező vonalán csoportosulnak
amely
A gazdag alj-
a szomszédos ártéri a
vezéralak mellé a
barátka, kerti poszáta, geze, erdei szürkebegy, zöldike, fülemüle, rövidujju fakusz, egerészölyv, héja, kis fakopáncs.A Duna ligeterdői szolgáltatják a legjobb példákat.így a Rajka melletti ártér
a
Szigetközben,
a Monostori sziget, a Béda
erdő Mohácstól délre. A hansági, nagy Égererdő kitűnő példája annak, hogy még a nagy ragadozófészkek és más nagytermetű madarak fészkei is az erdő szegélyére
és a nagy tisztások köré csoportosulnak.
A Nagyboldogasszonyi, Kapuvári, ObIÍ egyaránt
és Csikós
égererdőkben
azt tapasztaltam, hogy a /1/9./ Buteo buteo fészke-
lőközösség tagjai
az emiitett körülmények között
fészkelnek
és az erdő déli,láprétekkel határos szélein állt az a 70 lakott fészek, amelyet 1949-51 között,három éven át megfigyeltem.
A vezéralakon kivül fészkelt
itt héja, békászósas, kí-
gyászölyv, törpesas, barna kánya ós fekete gólya. Nem hagyható emlités nélkül a /1/11./ Corvus frugilegus fészkelőközösség sem, bár itt nem a vetési varjak mutatják a szegélycönózis elvének érvényesülését, hanem az utánuk költő kék vércsék, amelyek a telepnek az erdőszól
ós
a tisztások
közelében álló fészkeit foglalják el. így tapasztaltam
1953-
ban az Ohati erdő hatalmas varjutelepén az ott költő száznál több vércse pár esetében. A hamvas varjak.amennyiben nem magános fára fészkelnek, h a n e m az erdőre húzódnak,
mindig a széleken telepednek meg.
Ezt figyeltem meg számtalanszor Tehát a
/II/2./
a kis őrgébics esetében is.
Lanlus minor fészkelőközösség szintén erős
szegélycönózis hajlamot mutat. A vezéralakon
kivül
ezt ta-
pasztaltam a sárgarigóval kapcsolatban is, amely csaknem
ál-
landó f&szkelőtársa. Tipikus példa lehetne erre a Duna-Tisza közi
Alsónémedi
megyei akácosai folterdő
Gyód és
község melletti szöllős-akácos, a baranya-
melletti akácos, még nagyon sok
a székesfehérvári más
Aszalvölgy
hasonló akácos erdősáv és
/remész/.
A szegélycönózis LaniuB collurio
jó
mutatkozik olyan helyeken, éa szántóföldek
példáját
fészkelőközösBég.
szolgáltatja Különösen
ahol sürü,
fognak körül.
a
/II/3./
jellegzetesen
bokros sávokat mezők
Ilyen helyeken nagy
számban
fészkel a vezéralak és mellette a karvaly poszáta ós a mezei poszáta;
valamennyi a bokros terület peremén álló bokrokon,
vagy a mezei poszáta esetében azok alatt. Legjobb fejér-megyei Sárréten,
példát
a
a Hanságban ós a Duna-Tisza közi tur-
jánvidéken láttam. A /II/4./ Circus pygarguB fészkelőközösség néhány eleme
szintén a különböző vegetációju területek féBzkel.
érintkező vonalán
Ilyen a foltos sitke, a nádi sárssáay és a kékbegy.
Morotvák,holtágak,szélesebb.lassufolyásu szegélyező nádasok nak.
fészkelőközösségei
folyók partját
érdekes képet mutat-
Ha elég széles a nádas, akkor megtaláljuk a parti szé-
lében az /III/6./ Acrocephalus echoepobaenus
fészkelőközös-
ség tipikus tagjait. A vezéralak mellett itt fészkel a cserregő nádiposzáta,a nádi tücsökmadár, a fülemüle sitke, a vízicsibék /pettyes, kis, törpe/
és
a cigány réce. /Nádas a-
latt jelen esetben, természetesen nem tisztaállományu nádast értek, hanem főleg gyékénnyel
és
sással kevert
jellegzetes
vízparti növénytársulást,/ A nádszegély vizfelőli Acrocephalus arundlnaceus
szélében
telepedik az /III/5./
fészkelőközössóg jellegzetes tag-
jaival, a pccgémmel, a kis vöcsökkel ós a vizityukkal. Ahogy keskenyedik a nádszegély,
ugy maradnak el a fészkelő fajok,
elsősorban,természetesen, a vizfelőli szen keskeny nádszegélyben
a
összekeveredve mutatkoznak.
közösség tagjai. Egé-
két közösség
maradók
elemei
Ilyen helyen már csak a nádiri-
gót, a cserregő nádiposzátát,
a foltos Bitkét találjuk meg.
Amint láttuk, Magyarország 196 költő madarát 38 fészkelőközössógbe
lehet
egyharmad része
sorolni. Ezek közül 12, azaz csaknem az
teljes egészében vagy legalább is tagjainak
nagy része különböző vegetációju területek érintkező vonalán fészkel, tehát szegélycönózisnak kell tekintenünk. területen való fészkelést
minden
A határ-
bizonnyal a következő té-
nyezők idézték elő: 1./ a növényzet sürübb volta, amely a fészek számára jó takarást nyújt a fészekpusztitókkal
ós
az időjárás viszon-
tagságaival szemben. 2./ ugyancsak
a
sürübb növényzet
rejtőzködési lehetőséget
a
madárnak is jobb
biztosit.
3./ sok esetben a könnyebb táplálékszerzés, 4./ esetleg a fészekhez való könnyebb visarzatalálás.
The Principle of Marginal Coenoses in the Nidifying Communities of Birds By Dr. L. H o r v á t h Zoological D e p a r t m e n t of the H u n g a r i a n National
Mui»um,
Budapest
The paper deals with the nidifying communities of birds nesting
in
there can
Hungary. As a result be
established
landscape types.
The
including the four
38
total
new
of
earlier studies /10/,
nidifying number of
species
communities led
to
in 9
species,
observed and proved in the
past three years, is 196. A painstaking 38 nidifying
communities nidifying examination
of the
the result that 12 of them
are m a r g i n a l coenoses, that is, they have evolved within the bordering zone of areas with different kinds of A thorough study
of
the
vegetation.
12 nidifying communities shown as
marginal coenoses revealed the factors involved in their development. The most important
of
them are: hiding, feeding
and h o m i n g . The twelve nidifying communities are as follows: Dryobates maior,
Coccothraustes coccothraustea.
cinerea, Sylvia atricapilla, buteo,
Corvua frugllegus,
Circus pyaargus,
Lanius minor,
Accocephalus schoenobaenus,
communities
found
fit
hitherto;
Acrocephalus well into the
namely
spinua, Loxia curviroetra, Parus eristatus
and
sallus nay be familiar members of the Phylloscopus nidifying community settled in tall,
Buteo
Lanlus collurio.
arundinaceus. The species shown recently nidifying
KotacllXa
Locuetella fluvlatilis,
Carduelis Tetrao uroaibilatrix
eventually interrupted
pine w o o d s or cixed coniferous-deciduouB
foreBts,
Bibliography
1. BALOGH,J.: A zoocönológia
alapjai.
Zoozönologie /Budapest,1953,pp.248/.
-
Grundzüge der
- 2. BALOGH,J.: Lebens-
gemeinschaften der Landtiere /Budapest ,1958,pp.560/.
-
3.
DICE,LEE R.: Natural Communities/Ann.Arbor, 1952.pp.X + 547/. - 4. HORVÁTH,L. : O m i t h o l o g i c Observations in the Alder Woods of the Hans-Sg /Ann.Hist ,-nat .Mus. Nat .Hung. ,2,1952 ,p.169-176/. -
5.
HORVÁTH,L. : The Ornie of the Mecsek Mountains Based
Oecologie and Oologie Researches Hung., 4 ,
1953,
p. 2 1 1 - 2 2 5 / . - 6. H O R V Á T H , L. -.Madártani vizsgá-
latok a tüskés-pusztai halastavakon p.49-59/.
-
gyelések
a
on
/Ann. Hist.-nat. Mus. Nat. /Állatt. K ö z i e m . , 4 4 , 1 9 5 4 ,
7 . HORVÁTH,L. : AvifauniBZtikai oekológiai megfi-
HORVÁTH,L.:
Hargitában / A q u i l a , 5 5 - 5 8 , 1 9 5 4 , p . 1 9 5 - 2 0 3 /
-
Ornithológiai
Réten
megfigyelések
/Aquila,59-62,1955,p.205-215/. the Red-legged Falcon
-
9.
a
hellyel
8.
HORVÁTH,L.:The Life of
/Falco vespertinua/ in the Ohat Forest
/Acta XI C o n g r . I n t . O m . . B a s e l , 1 9 5 5 , p . 3 8 3 - 5 8 7 / .
-
10.HORVÁTH,
L. : Communities of Breeding Birds in Hungary /Acta ZoolJLcad. Seien. Hung. , 2 , F a s e . 4 . 1 9 5 6 . p . 3 1 9 - 3 3 1 / . oológia
mint
tudományos kutatás
- 11.
HORVÁTH,L.:
1 1 7 / . - 1 2 . H O R V Á T H , Ï . . Ï Avifaunistic and Ecological of the sza
Peat
Bog
Region
between
Az
/Aquila,63-64,1957,p.111the
Conditions
Danube and the
Ti-
/Acta.Zool.Acad.Sclent.Hung.,3,Fasc.3-4.1958,p.233-244/.
- 13. SCHWENKE, W. : Erbebnisse und Aufgaben der ökologischen und biocönologischen Entomologie. 7. Wanderveraammlung
Deutscher
Entomologen.1954.pp. 62-80. - 14.TISCHLER,W. : Synökologie
der
Landtiere /Stuttgart ,1955.pp.XIV + 404/. - 15 .TUOMIKOSKI ,R. : Untersuchungen über die Vegetation der Bruchmoors in Ostfinnland. I.
Zur Methodik der planzensiciologischen
/Ann.Bot .Soc.Zool. ,Venamo ,17,1942 ,pp.200./
Systematik.
