április. Cikkek és tanulmányok. H.Nagy Mária. Kalmár Emőke. Kerényi Máté Fülöp. dr

Elektronikus szaklap / hírlevél

II. évfolyam 1. szám / 2012. április

Téma ajánló Cikkek és tanulmányok Magyar munkavállalók, külföldről származó, nem önálló jövedelmének adókötelezettsége

H.Nagy Mária A munka törvénykönyvének változása könyvvizsgálói szemmel

Kalmár Emőke Összehasonlító adatok és adatbázisok a transzferárazásban

Kerényi Máté Fülöp Kedvezmények korlátozása a magyar-amerikai kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményben

dr. Böcskei Eszter Nemzetközi adóhírek, 2011. IV. negyedév a LeitnerLeitner közreműködésével Eseményajánló, eseménykövető Rovatfelelős: H. Nagy Mária

Adótanácsadók Egyesülete Nemzetközi Adó Tagozat

www.adokamara.hu/nemzetkozi-adotagozat [email protected]

Beköszönő Eljött az újév, és egy újabb beszámolási időszakban találtuk magunkat. Gyorsan telik ilyenkor az idő, hiszen a határidők nagyon szorítanak, mégis mindig azt érezzük: sosem lesz már ennek vége… Az elmúlt hónapokban sokat dolgoztunk. Az előadások szervezése mellett gondolataink a tagozat szakmai munkájának és a tagozati tagok együttműködésének erősítése körül forogtak. E két cél elérésével egyszerre tudnánk meglévő tagjainknak értéket teremteni, és a tagozatba való belépést vonzóbbá tenni. Terveink szövögetése mellett korábbi céljaink megvalósításában is előbbre jutottunk: hosszas szervezés után ez év márciusában útjára indítottuk az „Országtanulmányok” sorozatunkat, illetve április 16-án végre megtarthatjuk első kreditpontos előadásunkat, amelyeket még idén egy-egy másik hasonló rendezvény is követni fog. A tavasz szaklapunk számára is meghozta a megújulást. Terveink megvalósításának útján ezek csak apró lépések, mégis úgy érezzük, hogy ha lassan is, de a jó irányba haladunk. Mindezt alátámasztja a tagjainktól kapott sok-sok pozitív visszajelzés, és az a támogatás, amelyet Tőletek kapunk. Most engedjétek meg, hogy figyelmetekbe ajánljuk idei első újságunkat, amely reményeink szerint nem csak küllemében, de tartalmában is elnyeri majd tetszéseteket.

2 / 33

Üdvözlettel,

Jancsa-Pék Judit

H.Nagy Mária

Kerényi Máté Fülöp

Tagozati elnök

Elnökségi tag

Elnökségi tag


Tartalomjegyzék Cikkek és tanulmányok Magyar

munkavállalók,

külföldről

származó,

nem

önálló

jövedelmének

adókötelezettsége – kiküldetés személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékszabályai; H. Nagy Mária, okleveles adószakértő és okleveles könyvvizsgáló A munka törvénykönyvének változása könyvvizsgálói szemmel ; Kalmár Emőke, okleveles könyvvizsgáló Összehasonlító adatok és adatbázisok a transzferárazásban ; Kerényi Máté Fülöp, okleveles könyvvizsgáló Kedvezmények korlátozása a magyar-amerikai kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményben; dr. Böcskei Eszter

Nemzetközi Adóhírek – a LeitnerLeitner közreműködésével 1.

OECD – További előrelépések az átlátható nemzetközi adózásban

2.

OECD – Változás a telephelyekre vonatkozó szabályozásban a nemzetközi adóegyezmények alkalmazásában

3 / 33

3.

FISCUS program az EU és a tagállamok szolgálatában

4.

Adózás a válságban - elmozdulás a növekedés felé

5.

Aktualitások az áfa területén az Európai Unióban

6.

EU – küzdelem a kettős adóztatás elkerülése érdekében a közös piacon

7.

Jelentés az adópolitika koordinációjáról

8.

Új Kombinált Nómenklatúra

9.

Jelentés az EU tagállamokban lezajlott adóreformokról

10.

Új kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények

12.

Ítélet a magyar illetéktörvény ügyében

Eseményajánló, eseménykövető – rovatfelelős H. Nagy Mária Ajánló: Transzferár kreditpontos Ajánló: További 2012-es rendezvények Összefoglaló: Országtanulmányok – Szlovákia Összefoglaló: 2012. évi taggyűlés és szakmai nap Összefoglaló: 2011. évzáró tagozati rendezvény


Cikkek és tanulmányok Magyar munkavállalók, külföldről származó, nem önálló jövedelmének adókötelezettsége – kiküldetés személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékszabályai H. Nagy Mária, okleveles adószakértő és okleveles könyvvizsgáló Cikkem témája, a magyar munkavállalók adózási, társadalombiztosítási, illetve adminisztratív terheinek bemutatása, azokban az eseteken, ha a magánszemély kiküldetés keretei között jut külföldről származó

jövedelemhez

A

téma

részletes

bemutatását

a

kapcsolódó

általános

tudnivalók

összefoglalásával kezdem, majd a személyi jövedelemadózás és a társadalombiztosítási járulékkezelés részleteire is kitérek.

Személyi jövedelemadózás Azokban az esetekben, amikor a magánszemély nem önálló tevékenységből szerez jövedelmet (pl.: külföldi munkaszerződés, kiküldetés), a következőket kell szem előtt tartanunk: A Személyi jövedelemadóról szóló, 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban „Szja tv.”) szerint a belföldi illetőségű magánszemélyt teljes körű hazai adókötelezettség terheli, azaz adókötelezettsége az összes bevételére (ún. világjövedelmére) kiterjed. Amennyiben megállapításra került, hogy az adott bevétel Magyarországon adóztatható, úgy a bevétel adókötelezettségének jogcímét az Szja tv. szerint 4 / 33

kell meghatározni, illetve az adókötelezettséget is ennek megfelelően kell teljesíteni. Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, hol is keletkezik adóköteles jövedelem, elsőként meg kell határozni az adóügyi illetőséget, amelyet a magyar jogszabályok az alábbiak szerint írnak le: Magyar illetőségű1 a magyar állampolgár (kivéve azt a kettős állampolgárt, akinek Magyarországon nincs bejelentett lakhelye), az a magánszemély, aki a külön jogszabály szerinti szabad tartózkodás jogát egy naptári évben legalább 183 napig Magyarországon gyakorolja, az előző pontba nem tartozó harmadik országbeli, a külön jogszabály szerint letelepedett jogállással rendelkező magánszemély, illetve a hontalan magánszemély, továbbá az előző pontokba nem tartozó magánszemély, létérdekei központjának, illetve szokásos tartózkodási helyének belföldet kell tekinteni, ha egyáltalán nem vagy csak belföldön van állandó lakhelye. A fenti előírásokat, amennyiben az érintett országgal hazánknak egyezménye van, természetesen a vonatkozó kettős adóztatási egyezménnyel együtt, annak felsőbbrendűségét szem előtt tartva kell értékelnünk. Mivel hazánk egyezményei szinte kivétel nélkül az OECD Modellegyezményre épülnek, ezért érdemes az egyezményes szabályokat ennek bemutatása által vizsgálni. Az OECD Modellegyezmény értelmében, ha egy természetes személy mindkét érintett országban adókötelezettség alá esik, illetőségét az alábbi ismérvek alapján kell meghatározni:

1

Szja tv. 3.§ 2. pont


Cikkek és tanulmányok

Az illetőség államának kell tekinteni azt az országot, ahol lakóhelye van; amennyiben ilyen mindkét államban található, akkor azt az országot kell az adóügyi illetőség országának tekinteni, amelyhez az egyén személyes és gazdasági kötődései erősebbek (ún. létérdek központja). Ha az első pont szerinti ismérv alapján az illetőség nem határozható meg, akkor a következő szempont a szokásos tartózkodási hely meghatározása. Amennyiben a második pont sem segít, akkor az állampolgárságot kell figyelembe venni. Ha a fenti pontok egyike alapján sem határozható meg az illetőség, akkor az érintett államok egymás közötti egyeztetéssel határozzák meg azt. Mindezek alapján, egy természetes személy adóilletőségének meghatározásakor több szempont is figyelembe vehető, amelyek például az illető állampolgársága, tartózkodása, lakhelye és családi körülményei lehetnek; mindközül azonban legerősebbek a családi kapcsolatok, azaz szakmai zsargonnal megfogalmazva a létérdek központja, amellyel egy személy az adott országhoz is kötődik, melyben a családja életvitelszerűen él, ahol a felesége/férje hazavárja, ahol a gyermekei iskolába járnak, vagy ahol egy golf klubnak tagja. Az adókötelezettség keletkezésének megállapításához, az adóügyi illetőség eldöntésén felül további körülményeket is vizsgálni szükséges. Itt a jövedelem típusára vonatkozó szabályokat kell figyelembe venni. Munkajövedelmek adózására a Szja tv. jövedelemszerzés helye, valamint az összevont adóalapba tartozó nem önálló tevékenységből származó jövedelem adózására vonatkozó szabályait., továbbá az OECD Modellegyezmény 15. cikke vonatkozó rendelkezéseit kell figyelembe venni. 5 / 33

Ezek kimondják, hogy a munkajövedelmek adóztatására főszabályként az az ország jogosult, ahol a munkavégzés ténylegesen történik. Bizonyos körülmények között – a híres hármas feltételnek megfelelően – azonban a munkavégzés helyétől függetlenül a munkajövedelmek adóztatására csak az adóügyi illetőség állama jogosult. Ezen feltételek az alábbiak: a külföldi, azaz a munkavégzés helye szerinti államban való tartózkodás hossza az adóévben/a naptári évben/bármely 12 hónapos időszakban nem haladja meg a 183 napot, és a díjazást olyan munkáltató fizeti (vagy olyan munkáltató nevében fizetik), aki nem bír illetőséggel a munkavégzés helye szerinti államban, és a díjazás költségét nem a munkáltató a munkavégzés helye szerinti államban lévő telephelye viseli. Kiküldetésnek nevezzük azt az esetet, ha az egyik tagállam területén a munkavállalót alkalmazó munkáltató egy másik tagállam területére küldi őt azért, hogy ott számára munkát végezzen. Tehát a felek közötti munkaszerződés megmarad, újat sem ők, sem a külföldi fogadó nem köt a munkavállalóval. A továbbiakban feltételezem, hogy a kiküldetés kapcsán a kiküldött magánszemély magyarországi lakóhelyét nem számolja fel, családját nem költözteti életvitelszerűen külföldre, azaz létérdekeinek központját és így adóügyi illetőségét is Magyarországon megtartja. Az adókötelezettség megállapítása során fontos, és akár a helyes adókezelés buktatója is lehet, hogy a nem önálló munkából származó jövedelem nem csupán a pénzbeli járandóságból állhat, hanem magában foglalhatja a munkaviszonyhoz kötődő természetben adott juttatásokat is (például: béren kívüli juttatások, lakás és gépkocsi használat, egészség- és életbiztosítások). A kiküldetés adókötelezettségének megállapítása során fontos különbséget tennünk annak időtartama szerint a rövid- és hosszú távú kiküldetések között; hiszen rövid távú kiküldetések esetén, amikor a



külföldi munkavégzés nem éri el a 183 napot, akkor nagy eséllyel alkalmazható a kivételszabály, azaz az adókötelezettség Magyarországon maradhat. Rövid távú kiküldetések esetén, ha a a külföldi államban való tartózkodás hossza az adóévben/a naptári évben/bármely 12 hónapos időszakban nem haladja meg a 183 napot, és a díjazást továbbra is a magyar munkáltató fizeti (feltételezve, hogy nincs illetőse a munkavégzés helye szerinti államban), és a díjazás költségét (beleértve a pénzbeli és nem pénzbeli juttatáselemeket egyaránt) nem térítik át a munkáltató a munkavégzés helye szerinti államban lévő telephelyéhez, akkor a jövedelem adóztatásának joga Magyarországon marad. Hosszú távú kiküldetések esetében azonban a 183 napos szabály nem teljesül, így a kivétel nem alkalmazható. Azaz ebben az esetben, a főszabály érvényes, amely szerint a nem önálló tevékenységből származó jövedelem abban az országban adóztatható, ahol a munkát végezzük. A magyar magánszemélyek által külföldön végzett munka ellenértéke tehát a külföldi államban lesz adóköteles.

Összefoglalva, ha egy magyar munkáltató rövid, 183 napnál nem hosszabb időszakra küld ki egy munkavállalót a külföldi államba, a kiküldő nem bír illetőséggel a másik államban, továbbá telephelye sincs ott, vagy ha van is arra a kiküldetés költségeit nem terheli rá, a munkavállalónak csak Magyarországon keletkezik adókötelezettsége. Ez utóbbi szempontból van különösen nagy jelentősege 6 / 33

a fent felsorolt egyéb járulékos költségeknek. Sokszor bizonytalanság övezi, hogy számoljuk a külföldi tartózkodás idejét, hosszát. Kiküldetésünk időbeli meghatározása, a fizikai jelenlét napjainak számán alapuló módszerrel történik. Ez azt jelenti, hogy minden olyan nap, amelyben a magánszemély bármilyen rövid időszakot is a külföldi államban tölt (ide nem értve a külföldi országon megszakítás nélkül történő átutazást) egész napnak számít a kérdéses 183 nap számítása szempontjából. Tehát a külföldi államba való megérkezés, az onnan való távozás és az ott végzett munka során ott töltött szabadnapokat is figyelembe kell venni. Amennyiben a vizsgálandó időszakon belül (adóév / naptári év / bármely 12 hónapos időszak2) a magánszemély több alkalommal is a külföldi államban tartózkodik, akkor ezen tartózkodások időtartamának hossza összeadódik. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a külföldi adókötelezettség nem jelenti automatikusan a hazai adómentességet és a bevallási kötelezettség hiányát. Mindaddig, amíg a természetes személy megtartja magyar adóügyi illetőségét, a külföldön megszerzett és esetleg ott leadózott jövedelmét is be kell vallania és a magyar adókötelezettségét is ki kell számolnia, szükség esetén pedig adót is kell fizetnie. Egyezmény esetén a vonatkozó szabályok szerint a külföldön megszerzett jövedelmet mentesítéssel vagy beszámítással kell a magyar adókötelezettség alól (részben vagy teljesen) kivonni. Tekintsük át azonban azt az esetet is, ha egy magyar illetőségű magánszemély olyan államból részesül jövedelemben, amellyel Magyarországnak nincs a kettős adóztatás elkerüléséről szóló

2

a különböző egyezmények különféle szabályozást alkalmaznak



egyezménye, tehát nem egyezményes állam. Ekkor a jövedelem adóztatására mindkét állam a saját szabályai szerint jogosult, és a tényleges kettős adóztatás alól a belső kettős adózatási tilalmat tartalmazó szabály alapján menekülhetünk. Ha ugyanis a nem egyezményes államban található forrásból származó, összevont adóalapba tartozó jövedelemből a külföldi államban is vonnak személyi jövedelemadót (és ez a magánszemély részére nem jár vissza), akkor a Magyarországon fizetendő személyi jövedelemadó összegét csökkenti a külföldön megfizetett adó 90%-a, de legfeljebb e jövedelem adóalapjára az adó mértékével (16 százalék) megállapított adó. Fontos megjegyezni, hogy egyezmény hiányában a magánszemély illetőségét – a magyar adókötelezettség szempontjából – kizárólag a magyar szabályok szerint kell megállapítani. A külföldi kiküldetésre, külszolgálatra tekintettel kapott belföldön adóztatható napidíj teljes összegéből 2012. január 1-jétől levonható annak 30 százaléka, de legfeljebb a külföldön töltött napokra a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló 285/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti napi 15 euró. A nemzetközi áru- és személyszállításban dolgozók választásuk alapján vagy napi 40 eurót vonhatnak le az említett Korm. rendelet alapján a napidíjukból, vagy az előzőek szerint számolhatnak el költséget. A magyar honvédség állományában lévő, nem katonadiplomáciai tevékenységet végző, műveleti területen külszolgálatot teljesítő magánszemélyek a napidíjukból annak 50 százalékát vonhatják le.

Társadalombiztosítási járulékszabályok A külföldi munkavégzéssel kapcsolatos társadalombiztosítás szabályai elvállnak a jövedelemadó szabályaitól. Az EGT államaira alkalmazható főszabály, hogy egy természetes személy csupán egy 7 / 33

államban lehet és kell hogy biztosított legyen; amely bizonyos kivételektől eltekintve elsősorban az illetőség tagállama marad. Ennél nehezebb a helyzet ún. harmadik országba irányuló kiküldetések esetén. Vizsgáljuk hát meg a társadalom biztosítás fizetési kötelezettséget kiküldetés esetén! Abban az esetben, ha az egyik tagállam területén a munkavállalót alkalmazó munkáltató egy másik tagállam területére küldi munkavállalóját azért, hogy ott számára munkát végezzen, a munkavállaló továbbra is a küldő ország társadalombiztosítása szerint lesz biztosítva, feltételezve, hogy a kiküldetésben eltöltött idő nem haladhatja meg a 24 hónapot. Az 1408/71/EGK rendelet szerint, legfeljebb 12 hónapig küldő állam társadalombiztosítása szerint lesz biztosítva a munkavállaló, azokban az esetekben, ha a kiküldetés iránya Lichtenstein, Svájc, Norvégia vagy Izland. Ez a 12 hónap szükség esetén még egyszer ugyanennyivel meghosszabbítható. Tekintsük át azokat az eseteket, amikor a magyar munkavállaló ugyan kiküldetésben van, ennek ellenére nem állapítható meg, hogy a magyar jog alkalmazandó társadalombiztosítási jogként. Mind a foglalkoztató, mind a munkavállaló oldaláról vizsgáljuk meg a kérdést: Ha a

foglalkoztató a cégbíróság által jogerősen be nem jegyzett előtársaság, a kiküldetés teljes időtartama alatt csak olyan munkavállalókat foglalkoztat belföldön, akik a cég irányításával vagy adminisztratív tevékenységével kapcsolatos feladatokat látnak el, vagy



a kiküldetés helye szerinti államban a magyarországi tevékenységéhez képest más nemzetgazdasági ágazatba3 tartozó tevékenységet folytat;

munkavállaló nem rendelkezik a kiküldetés kezdő napját megelőzően legalább 30 napi biztosítással, kiküldetésére azért került sor, hogy a kiküldetés helye szerinti államban a munkáltató által korábban kiküldött munkavállalót felváltson, korábban ugyanabban az államban volt a kiküldetésre meghatározott leghosszabb időtartamig kiküldött (ide értve az 1408/71/EGK rendelet szerinti kiküldetést is), és a korábbi kiküldetés lejártától nem telt el 60 nap, vagy kiküldetésére azért kerül sor, hogy a kiküldetés helye szerinti vállalkozás a munkavállalót egy másik vállalkozás rendelkezésére bocsássa, vagy másik tagállamba küldje tovább. Összefoglalva: a társadalombiztosítási jogállást az EGT tagállamain belül a Közösségi rendelkezés szabályai határozzák meg. A magyar joghatóság fennállása esetén a járulékkötelezettséget a Tbj. rendelkezései szerint kell megállapítani. Harmadik

ország

területére

történő

kiküldetés

esetén

meg

kell

vizsgálni

van-e

speciális

társadalombiztosítási egyezmény az adott országgal, illetve marad-e a biztosítási jogviszony Magyarországon. Mielőtt EGT államba szóló kiküldetésünket megkezdjük, mindenképpen meg kell igényelnünk, az Európai Egészség-biztosítási Kártyát, melynek módjáról a www.oep.hu oldalon tájékozódhatunk. Ez a 8 / 33

kiállítástól számított 36 hónapig érvényes.

3

a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2.rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról szóló, 2006. december 20-i 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. melléklete szerint


Cikkek és tanulmányok A munka törvénykönyvének változása könyvvizsgálói szemmel Kalmár Emőke, okleveles könyvvizsgáló 2012. július 1-től megújul a munkavállalás jogi szabályozásának rendszere, ami a korábbiakhoz képest rugalmasabb, a munkaadói érdekeket jobban érvényesítő kereteket alkot. Jelen cikkemben az új munka törvénykönyvének (a továbbiakban: Új Mt.; 2012. évi I. törvény). hatályba lépéséről és az általa bekövetkező fontos változásokról írok, könyvvizsgálói szemmel. Cikkemben nagy mértékben felhasználtam Dr. Bálint György a Nemzetközi Adó Tagozat rendezvényein tartott munkajogi előadásain elhangzottakat. Az alábbiakban a legfontosabb módosítások kerülnek összefoglalásra. Az Új Mt. a jogi szabályozás célját is újrafogalmazta, azaz a törvény a tisztességes foglalkoztatás szabályait állapítja meg a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a munkáltató és a munkavállaló gazdasági, valamint szociális érdekeire. E két alapelv tehát a munkához való jog és a vállalkozáshoz való jog összhangját igyekszik megteremteni. Az Új Mt. személyi hatálya kiterjed a munkáltatóra és a munkavállalóra, valamint a munkáltatói érdekképviseleti szervezetre, az üzemi tanácsara és a szakszervezetre. A munkaerő-kölcsönzés és iskolaszövetkezeti foglalkoztatás esetén a törvényt nem csak munkáltatóra és munkavállalóra kell 9 / 33

alkalmazni, hanem a kölcsönvevőre és az iskolaszövetkezet által nyújtott szolgáltatás jogosultjára is. Az új Mt. általános magatartási szabályokat határoz meg. A korábbi munkajogi szabályok nem tartalmazták az adott helyzetben általában elvárhatóság kategóriáját, a polgári jogból került át a munkajogba. Az Mt. egyik új alapelve a méltányos mérlegelés. A munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, pl.: rendkívüli munkavégzés elrendelése sérelmet okozhat a munkavállalónak, azonban ennek körében a – munkaügyi gyakorlattal még nem rendelkező – méltányos mérlegelés követelményét is figyelembe kell venni. Az Új Mt.-ben deklarálásra került, hogy munkavállaló a munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely különösen a munkavállaló munkakörének jellege, munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója helytelen megítélésére, jogos gazdasági érdekének, illetve munkaviszony céljának veszélyeztetésére. E szabály gyakorlati alkalmazása, értelmezésének kialakítása bírói gyakorlatra vár. Adott esetben a munkavállaló magánéletét is érintheti az a szabály, amely szerint a munkavállaló véleménynyilvánítási szabadsága a munkaviszonnyal közvetlen összefüggésben korlátozható. A munkavállaló személyhez fűződő jogainak védelme a munkáltatói jogkör egyik lényeges korlátozását is jelenti, miszerint a munkavállaló ellenőrzése csak a munkaviszonnyal összefüggő magatartására irányulhat, nem járhat az emberi méltóság sérelmével, valamint a munkáltató köteles a munkavállalót előzetesen tájékoztatni azoknak a technikai eszközöknek az alkalmazásáról, amelyek a munkavállaló ellenőrzésére szolgálnak pl.: kamera továbbra is az élet, testi épség védelme érdekében alkalmazható.



Az Új Mt. érinti az adatvédelem témakörét is. A munkáltató köteles a munkavállalót tájékoztatni a személyes adatainak kezeléséről, azt a törvényben meghatározottak szerinti adatfeldolgozó számára átadhatja, az adatszolgáltatás céljának megjelölésével, a munkaviszonyból származó kötelezettségek teljesítése céljából. Az Új Mt. szerint is a munkáltató képviseletében jognyilatkozat tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult. Ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy (szerv, testület) gyakorolta, eljárása érvénytelen, kivéve, ha a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot írásban jóváhagyta. Jóváhagyás hiányában is érvényes a jognyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró személy jogosultságára. A munkáltató akkor hivatkozhat arra, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el, ha a munkavállaló a körülményekből nem következtethetett alappal

az

eljáró

jognyilatkozatát,

jogosultságára.

jognyilatkozatot

A

tehet

munkavállaló azonban

főszabályként

meghatalmazott

személyesen

teheti

képviselője

útján

meg is.

Meghatalmazás hiányában is eljárhat a munkavállaló képviseletében hozzátartozója, amennyiben a jognyilatkozat megtételében a munkavállaló akadályozott. A munkavállaló nem hivatkozhat arra, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el. Ha a munkavállaló és képviselője jognyilatkozata eltérnek, a munkáltatónak a munkavállaló személyesen tett jognyilatkozatát kell figyelembe vennie. Írásbelinek kell tekinteni a jognyilatkozatot, ha annak közlése a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a jognyilatkozat megtétele időpontjában azonosításra alkalmas elektronikus dokumentumban kerül sor (e-mail). A korábbi szabályhoz képest változás, hogy az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, amennyiben az elektronikus dokumentum a címzettnek hozzáférhetővé válik. Újítás a korábbi szabályokhoz képest, hogy a jogi 10 / 33

kérdésekben való tévedés esetén a megállapodás ill. a jognyilatkozat akkor támadható meg, ha a tévedés lényeges volt és a munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. Az Új Mt. a munkaviszony alanyai kapcsán, külön fejezetben szabályozza a korábban munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásként rendezett jogintézményt. Az Új Mt. értelmében a munkáltató személyében bekövetkező változás nem más, mint a gazdasági egység jogügyleteken

alapuló

átvétele.

Lényeges

újítás,

hogy

a

felszámolási

eljárásban

bizonyos

rendelkezések nem alkalmazhatók, pl. a jogok és kötelezettségek automatikus átszállása, a tájékoztatási kötelezettség, a felmondás indoklásának kötelezettsége, stb. Az Új Mt. nyomán jelentős mértékben átalakult a törvénytől való eltérés rendszere. Az Új Mt. szabályai a korábbiakhoz képest változatlanok a tekintetben, hogy a munkaszerződést írásba kell foglalni, de új, hogy a munkaviszony tartamát a munkaszerződésben kell meghatározni, ennek hiányában a munkaviszony határozatlan időre jön létre. A munkaviszony – eltérő megállapodás hiányában – teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra létesül. A munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében (megszűnik a személyi alapbér kifejezés) és munkakörében. Ezek tehát a kötelező tartalmi elemek. A munkavégzési hely mint kötelező elem az Új Mt.-nek már nem része. A munkavállaló munkavégzési helyét a munkaszerződésben kell meghatározni. Ennek hiányában a munkavégzési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a munkáját szokás szerint végzi.



Mint ismeretes, a korábbi szabályozás értelmében a próbaidő tartama harminc nap, de legfeljebb három hónap. A próbaidő meghosszabbítása tilos. Ezzel szemben, az új szabály értelmében, a felek a három hónapnál rövidebb próbaidőt – legfeljebb egy alkalommal – meghosszabbíthatják, azonban a próbaidő tartama a meghosszabbítás esetén sem haladhatja meg a három hónapot. Változott a munkáltató írásbeli tájékoztatási kötelezettsége is. A munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót a rá irányadó napi munkaidőről, munkakörébe tartozó feladatokról stb. Nincs tájékoztatási kötelezettség, ha a munkaviszony időtartama az egy hónapot vagy a heti rendes munkaidő a nyolc órát nem haladja meg. A munkaviszony kezdetének napja nem mellőzhetetlen tartalmi eleme a munkaszerződésnek. Fontos újdonság, hogy a munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdetének napja közötti tartam alatt a munkaszerződéstől bármelyik fél elállhat, ha a munkaszerződés megkötését követően körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a munkaviszony teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna. A munkaszerződésből eredő jogok és kötelezettségek teljesítése köréből kikerült – de más formában él tovább – azon rendelkezés, amely szerint a munkáltató köteles a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, valamint köteles a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani. A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben és munkahelyen,

illetőleg

más

munkáltatónál

foglalkoztatni

(korábban:

kiküldetés,

kirendelés,

átirányítás). Fontos korlátozás, hogy e foglalkoztatás időtartama naptári évenként összesen negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhat meg. 11 / 33

A

munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatatás várható tartamáról a munkavállalót – hasonlóan a korábbi szabályhoz – tájékoztatni kell. A munkavállaló – hozzájárulása nélkül – nem kötelezhető más helységben végzendő munkára a várandóssága megállapításától gyermeke három éves koráig, gyermeke tizenhat éves koráig, ha a gyermekét egyedül neveli, valamint hozzátartozójának tartós, személyes gondozása esetén. A régi Mt. a munkaviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése esetére hátrányos jogkövetkezmény kiszabását tette lehetővé, feltéve, hogy azt korábban kollektív szerződésben szabályozták. A jövőben viszont nem csak a kollektív szerződés, hanem – a törvényi keretek között – a felek megállapodása is megállapíthat ilyen jogkövetkezményeket. A jelenlegi bírói gyakorlat nem tartja jogszerűnek a rendes vagy rendkívüli felmondás indoklását abban az esetben, ha ugyanezen ok miatt a munkáltató már hátrányos jogkövetkezményt alkalmazott. E gyakorlatot erősíti meg az új szabály (kétszeres elbírálás tilalma). Az

egyik

legradikálisabb

megszüntetését

érinti.

munkajogi Az

Új

Mt.

változás ugyanis

a

munkaviszony

gyökeresen

megszűnését,

megváltoztatja

a

illetve

munkaviszony

megszüntetésével kapcsolatos szabályok rendszerét, változnak a megszüntetés módjai, és az Új Mt. átalakítja a felmondási tilalmak szabályait is. A jelentős változások célja a munkaügyi konfliktusok és munkaügyi peres eljárások számának csökkentése. A munkaviszony megszűnik, amennyiben a gazdasági egységet átvevő munkáltató nem e törvény hatálya alá tartozik. A munkavállalót a munkáltató felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díjnak megfelelő összeg illeti meg, kivéve, ha a felmentés tartamára a munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult, vagy jogszabály másképpen rendelkezik.



A munkaviszony megszüntethető, legyen az határozott vagy határozatlan időtartamú, a felek közös megegyezésével, felmondással, valamint azonnali hatályú felmondással. A felek megállapodása esetén – legfeljebb a munkaviszony kezdetétől számított egyéves időtartamra – a munkaviszony felmondással nem szüntethető meg. Az Új Mt. a felmondási tilalmak körét jelentősen leszűkíti. A munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a jogviszonyt a várandósság, a szülési szabadság, a gyermek gondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (ha mindkét szülő igénybe veszi, az anyának jár), a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés időtartama alatt, valamint a nő munkajogviszonyát a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelése – de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap – alatt. A felmondási védelemből kimaradtak az örökbefogadók. A védelem alkalmazása szempontjából a felmondás közlésének időpontja az irányadó. A felmondási idő a felmondás közlését követő napon kezdődik. A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a következőkben meghatározott időtartam lejártát követő napon kezdődik: a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év, a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség, a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság. A felmondási idő legalább harminc nap, legfeljebb hat hónap. A munkáltató a felmondását továbbra is köteles megindokolni. A munkáltató az Új Mt. értelmében a határozott idejű munkaviszonyt felmondással megszünteteti felszámolási- vagy csődeljárás időtartama alatt, a munkavállaló képességére alapított okból, illetve ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik. A határozott idejű munkaviszonyának felmondását a munkavállaló köteles megindokolni. A végkielégítés tekintetében lényeges változás a számítás 12 / 33

alapjának tekintetében tapasztalható. A végkielégítés mértéke egyhavitól hat havi távolléti díj (korábban: átlagkereset) összegéig terjedhet. A védett kor kapcsán az Új Mt. jelentős mértékű többlet-végkielégítést biztosít a védett korban lévő személyeknek. Az Új Mt. szerinti azonnali hatályú felmondás jórészt megegyezik a „volt” rendkívüli felmondás esetkörébe tartozó esetekkel, de esetköre kiegészült a próbaidő alatti megszüntetés esetével, valamint a határozott idejű munkaviszony munkáltató általi megszüntetésével. Utóbbi esetben a munkavállaló jogosult tizenkét havi, ha a határozott időből hátralévő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjra. A korábbi munkajogi szabályozás a munkaviszony jogellenes megszüntetésének esetére súlyos jogkövetkezményeket rótt a munkáltatóra. Az Új Mt. úgy rendelkezik, hogy a munkáltatónak elsődlegesen kártérítési felelőssége áll fenn. A kártérítési felelősség kapcsán kiemelendő, hogy az Új Mt. értelmében munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét. Ez radikális változás a korábbi szabályhoz képest. A munkavállaló ezen túlmenően jogosult a végkielégítés összegére, ha a munkaviszonya jogellenesen nem felmondással szűnt meg, vagy nem részesült végkielégítésben munkaviszonya megszűnésekor, azért mert a felmondás indoka a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, vagy nem egészségi okkal összefüggő képessége volt. Újdonság, hogy a jogellenes munkaviszony megszüntetés szabályait kell alkalmazni abban az esetben is, ha a munkavállaló munkakörét nem az előírt rendben adja át. A vezető állású munkavállalók tekintetében az Új Mt. a régi szabályozást pontosítja. A törvény szerint vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és részben vagy egészben helyettesítésére jogosított más munkavállaló. A munkaszerződés a vezetőre



vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő, ha a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be és a távolléti díja eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét. Lényeges változás a munka- és pihenőidő terén, hogy az új Mt. definiálja az előkészítő vagy befejező tevékenységet, meghatározza, hogy mi nem minősül munkaidőnek, definiálja a munkanap és a hét fogalmát. Megkülönbözteti a napi munkaidőt a beosztás szerinti munkaidőtől, mely nem más, mint a munkanapra elrendelt rendes munkaidő. Változás, hogy pihenő-, illetve munkaszüneti napon 7 és 22 óra közötti idő mindenképp pihenőnapnak minősül, illetve a munkáltató tevékenysége akkor minősülhet több műszakosnak, ha a munkáltató működésének heti tartama eléri a 80 órát. Változatlan az a szabály, hogy a munkaidő beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni, viszont amennyiben a gazdálkodásban vagy működésben előre nem látható körülmény merül fel, a munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást legalább négy nappal korábban módosíthatja. Az új Mt. szigorúbban határozza meg a vasárnap, illetve a munkaszüneti napon rendes munkaidőben elrendelhető munkavégzés feltételeit, ugyanakkor bővíti is a munkaszüneti napra elrendelhető munkavégzés eseteinek körét. Az új Mt. is akként rendelkezik, hogy a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg, viszont a pihenőnapnak nem kell adott héten belül vasárnapra esnie, csupán havonta egyszer. A rendkívüli munkavégzés tekintetében az új Mt. úgy rendelkezik, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére naptári évenként 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el (korábban 200 óra). Ezt a szabályt arányosan kell alkalmazni, amennyiben a munkaviszony év közben kezdődött, vagy ha határozott időre, illetve ha részmunkaidőre jött létre. A munkavállalónak ötven százalék bérpótlék vagy szabadidő jár a munkaidő beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, a munkaidőkereten felül végzett munka 13 / 33

esetén. A szabadság tekintetében újdonságnak számít, hogy pótszabadságnak minősülnek az életkorral növelt szabadságnapok. Az új szabályozás szerint az alapszabadság minden munkavállaló esetében 20 munkanap. Változatlan maradt az a szabály, miszerint a munkavállalónak tizenhat évesnél fiatalabb gyermekei után pótszabadság jár, viszont újdonság hogy a pótszabadság igénybevételére mindkét szülő jogosult, tehát nem kell nyilatkozniuk arról, hogy melyikük vállal nagyobb szerepet a gyermek nevelésében. Új előírás, hogy a szabadságot a munkáltató adja ki, azzal hogy évente hét munkanap szabadságot, legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. (Korábban

ez

a

szabály

az

alapszabadság

egynegyedére

vonatkozott).

A

munkaviszony

megszűnésekor történő elszámoláskor a régi Mt. úgy rendelkezett, hogy amennyiben a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami megillette volna, az erre az időre kifizetett munkabért köteles volt visszafizetni. Ez a túlfizetés nem volt visszakövetelhető, amennyiben a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg. Az új Mt. szerint bármilyen okból is szűnt meg a jogviszony a túlfizetést a munkavállaló köteles visszafizetni. Remélem cikkemben sikerült átfogó képet nyújtani az új Mt.-ről, ami gyökeres változásokkal teli egyáltalán nem munkavállaló barát törvény.


Cikkek és tanulmányok Összehasonlító adatok és adatbázisok a transzferárazásban Kerényi Máté Fülöp, okleveles könyvvizsgáló A transzferárazás legnehezebb, és egyben legizgalmasabb feladata a piaci ár meghatározására alkalmas módszer kiválasztása, és a módszer alkalmazásához szükséges összehasonlító adatok összegyűjtése. Jelen írásomban kísérletet teszek arra, hogy rendszerbe foglaljam a piaci ár meghatározásához használt összehasonlító adatok körét, bemutassam a sokak által emlegetett adatbázisokat, ötleteket adjak egy-egy nehéz kérdés megoldásához. A transzferár-nyilvántartások készítésének szabályait leíró 22/2009. PM rendelet kimondja, hogy milyen összehasonlító adatok használhatók fel a szokásos piaci ár meghatározására. A jogszabály szerint figyelembe vehetők a kapcsolt vállalkozások független felekkel megkötött szerződései, független vállalkozások egymás közötti szerződései, és összehasonlítható termékekre, szolgáltatásokra vonatkozó nyilvános, vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázisban tárolt, vagy egyéb forrásból elérhető, nyilvánosan hozzáférhető, vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatok.

14 / 33

Nem csak a magyar jogszabályok, de az OECD irányelvek is jelentős hangsúlyt fektetnek a felhasználható összehasonlító adatok körének meghatározására. A nemzetközi szervezet azonban nem annyira az adózókat, mint inkább az adóhatóságokat korlátozza annak érdekében, hogy ellenőrzéseik során ne használhassanak fel az adózók számára el nem érhető adatokat, adatbázisokat. Az alábbiakban először a fenti csoportosítást alapul véve általánosságban, majd néhány problémás ügylet tekintetében tételesen megvizsgáljuk, hogy az adózók honnan juthatnak összehasonlító adatokhoz. Kapcsolt vállalkozások független felekkel megkötött szerződései – belső összehasonlító adatok Az egyes vállalkozások termékei és szolgáltatásai a legtöbb esetben – ha másban nem is, a márkanévben szinte mindig – eltérnek egymástól. Könnyű belátni, hogy az azonos márkanév alatt, azonos körülmények között értékesített, azonos termékek ára hasonlítható össze legjobban. Az OECD transzferár irányelve ezért több helyen is kimondja, hogy amennyiben a vizsgált vállalkozás (tested party) belső működéséből tudunk összehasonlító adatokat szerezni, abban az esetben ezen adatok felhasználásával határozható meg legmegbízhatóbban a szokásos piaci ár. Nem csak azokban az esetekben támaszkodhatunk független felekkel megkötött szerződéseinkre, ha teljesen azonos a kapcsolt felek között értékesített, és a független feleknek eladott áru/szolgáltatás. Előfordulnak olyan helyzetek is, amikor az összehasonlítani kívánt teljesítmények ugyan eltérnek egymástól, a független felekkel kötött szerződésekből azonban következtetni lehet az ellenőrzött ügylet szokásos piaci árára. Jól szemlélteti a fentieket az az eset, amikor egy könyvelőcég nyújt számviteli szolgáltatást kapcsolt vállalkozásának, és független feleknek. Mivel nincs két azonos ügyfél, a kapcsolt felek között és független felek között alkalmazott ár nem hasonlítható össze közvetlenül. Összehasonlítható adatok azonban képezhetők belőlük. Ha ugyanazon (vagy ugyanolyan képzettségű/tapasztalatú/beosztású)



könyvelő végzi mindkét munkát, akkor a kiszámlázott könyvelési díj és a munkával töltött idő hányadosaként kiszámítható a független feleknek nyújtott szolgáltatáson elért óradíj. Ezen óradíj vagy közvetlenül összehasonlítható az ellenőrzött ügyletben alkalmazott óradíjjal, vagy kiszámítható belőle a kapcsolt félnek nyújtott szolgáltatás piaci ára. (Nem kell sokat magyarázni, hogy e megoldással is jóval megbízhatóbban meghatározható a könyvelési szolgáltatás piaci ára, mint ha az ügyfélhez hasonló méretű cégek interneten megtalálható (ha egyáltalán megtalálható ilyen) könyvelési díjait, vagy interneten közzétett óradíjakat vennénk alapul.) Bár a fentiekből úgy tűnik, hogy az összehasonlító árak módszere alkalmazásánál van elsősorban lehetőség a kapcsolt vállalkozások és független partnereik között megkötött szerződésekből összehasonlító adatokhoz jutni, ez korántsem igaz. A költség és jövedelem módszer bemutatásánál az OECD irányelvek kimondják, hogy az ellenőrzött ügyletben a szállító költségarányos hasznát lehetőleg annak a költségarányos haszonnak az alapján kell megállapítani, amelyet ugyanaz a szállító egy összehasonlítható független ügyletben realizál. Mivel a közép- és nagyvállalatokra jellemző költség elszámolási- és kontrolling rendszerek képesek kimutatni a cég egy-egy terméken/szolgáltatáson elért nyereségét, gyakran előfordul, hogy a független feleknek értékesített termékeken realizált árrést (jövedelmezőséget) hasonlítjuk az ellenőrzött ügyleten elért árréshez, jövedelmezőséghez. E megoldás választása esetén a szállító által ellátott funkciókban mutatkozó eltérések sokkal jobban veszélyeztetik az összehasonlíthatóságot, mint az értékesített termék specifikációjában látható különbségek, a funkcionális elemzés tehát felértékelődik.

15 / 33

A költség és jövedelem módszerhez hasonlóan, a viszonteladási árak módszere esetében is meghatározható a piaci viszonteladói árrés a független felektől beszerzett áruk beszerzési- és eladási árainak összevetésével. Ezen összehasonlító adatok a módszer fordított logikájának megfelelően szintén nagy biztonsággal alkalmazhatók a piaci ár meghatározására, ha a funkcionális- és piacelemzésben nem tártunk fel lényeges eltérést. Független vállalkozások egymás közti szerződései A vállalatcsoportok működési logikájából következik, hogy a méret kínálta előnyök (szinergiahatások) kihasználására egyes funkciókat központosítanak. Minden egyes központilag kezelt feladat egy-egy szolgáltatás képében jelenik meg a tagvállalatoknál, amelyek piaci árának meghatározásához – független irányba értékesített, vagy független féltől igénybe vett hasonló szolgáltatás hiányában – nincsenek belső összehasonlító adatok. Hasonló a probléma azoknál a cégcsoportoknál is, ahol egyegy gyártó központ kizárólag csoporttagjainak értékesíti termékeit. Belső összehasonlító adatok hiányában a cégcsoporttól független forrásból származó adatokra kell támaszkodnunk. Ez azonban a legtöbb esetben nehézséget okoz, mivel vagy nem ismerünk az ellenőrzött ügylethez hasonló, vele összehasonlítható ügyletet, vagy ha hallottunk is ilyenről, annak részletei üzleti titoknak minősülnek. Nem kisebb hát a feladat, mint nyilvános és ellenőrizhető forrásból az ellenőrzött ügylethez hasonló, megvalósult szerződést találni. Tekintettel arra, hogy a piaci szereplők szerződéseiket titokban tartják, jogszerűen igen nehéz ilyenekhez hozzájutni. Van azonban egy adatforrás, amely szerencsés esetben segítségünkre lehet: Egyes, jogszabályban meghatározott szervezetek közbeszerzés keretében kötelesek a piacról szolgáltatásokat vásárolni, a közbeszerzési eljárások eredménye pedig a közbeszerzési értesítőben elérhető, nyilvános. Amennyiben találunk a nyertes ajánlattevők pályázataiban olyan adatokat, amelyek segíthetnek az ellenőrzött ügylet piaci árának meghatározásában, abban az esetben bátran felhasználhatjuk ezeket.



A közbeszerzési eljárások eredményei általában magas hozzáadott értékű, tanácsadói szolgáltatások piaci árának meghatározásában vannak segítségünkre, az ide kapcsolódó pályázati kiírások ugyanis a legtöbb esetben az alkalmazott óradíj megjelölését is kötelezővé teszik. Az ellátott funkcióknak megfelelő óradíjak kiválasztása után, ezekből piaci tartományt képezve meghatározható a csoporton belüli szolgáltatások szokásos piaci ára. Egyéb nyilvános és a NAV számára ellenőrizhető adatok, adatbázisok Bár a tanácsadói piac a jól kidolgozott módszertanok és a könnyű testreszabhatóság miatt nagy előszeretettel használja a legkülönfélébb adatbázisokat, amennyiben belső összehasonlító adatok a szokásos piaci ár meghatározására rendelkezésre állnak, úgy ez a gyakorlat támadható. A költség és jövedelem módszer és a viszonteladási árak módszere tanácsadók körében közkedvelt módosított változatához, valamint az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer alkalmazásához meg kell határozni a piaci haszonkulcs-, árrés- vagy jövedelmezőségi tartományt, melyek felhasználásával megállapítható, hogy az ellenőrzött ügylet keretében alkalmazott ár piaci-e. Ehhez azonban csak olyan nyilvános adatbázisok használhatók, amelyek megfelelő szűkítést tesznek lehetővé, és tartalmaznak felhasználható összehasonlító adatokat. A nagy könyvvizsgáló cégek tőke- és lobbi erejének köszönhetően az egyik leginkább elterjedt ilyen forrás Bureau Van Dijk „Analyse Major Databases from European Sources” (AMADEUS) adatbázisa. Ez az adatbázis pénzügyi- és általános információt tartalmaz több millió európai vállalatról. Az adatbázis több frissítésben áll a felhasználók rendelkezésre, ugyanakkor a később bemutatásra kerülő magyar adatbázisoknál jóval később jelennek meg benne a tárgyévi adatok, ami a gyorsan változó gazdasági környezetben veszélyeztetheti azok felhasználhatóságát. 16 / 33

Az AMADEUS logikai függvényekkel ad szűkítési lehetőséget, akár iparágra, akár cégméretre, akár pénzügyi mutatókra vonatkozóan. Mindez biztosítja, hogy a vizsgált vállalat jövedelmezőségét a hozzá leginkább hasonlító cégek jövedelmezőségével vethessük össze. Az AMADEUS használatával szemben két kritika fogalmazható meg: A vonatkozó PM rendelet – és az OECD irányelv egyaránt – kimondja, hogy „az adózótól nem várható el, hogy aránytalanul nagy költséget fordítson a nyilvántartás elkészítésére”. Mindez nehezen egyeztethető össze az AMADEUS sokmillió forintos vételárával, vagy egy keresés akár milliós nagyságrendet is elérő költségével. Az Amadeus nem tartalmaz minden céget, és sok esetben az egyes vállalatokról rendelkezésre álló adatok is elavultak, hiányosak, ami önmagában képes torzítani a keresés eredményét. Jelentősen olcsóbb alternatívát kínál a DATAX adatbázis, melyben a társasági adóbevallást benyújtott vállalkozások mérlegadataiból statisztikai módszerekkel képzett mutatószámok szerepelnek a vállalkozások főtevékenysége és árbevétele szerinti csoportosításban. A DATAX-szal szemben kritikaként megfogalmazható, hogy kizárólag magyarországi vállalatok adatait tartalmazza, így felhasználási területe valamelyest leszűkül, valamint a kézi szűkítés lehetőségének hiánya miatt olyan vállalatok adatai is bele keverednek az átlagos mutatószámok számításába, amelyek iparágukon belül valamilyen specialitást mutatnak. A DATAX-hoz hasonlóan épül fel a TÁSA adatbázis is, amelynek alapját a NAV-nál nyilvántartott összes Tao. bevallást benyújtó vállalkozás mérleg- és eredménykimutatás adata jelenti olyan formában, hogy



abból az egyes cégek beazonosítására nincs mód. Ezen alapadatokból kiszűrésre kerültek az árbevétellel nem rendelkező (és a 0 árbevételű) vállalkozások adatai, valamint azon társaságok adatai, amelyeknek van bejelentett kapcsolt vállalkozásuk. A tisztított adatokat tartalmazó TÁSA adatbázisban végezhetünk szűréseket a főtevékenység TEÁOR száma, az árbevétel és az átlagos statisztikai létszám szerint annak érdekében, hogy a lehető legjobban meg tudjuk határozni a Társaság jelen ügylethez kapcsolódó tevékenységének elvárt (piaci) jövedelmezőségét. A TÁSA adatbázissal szemben is megfogalmazhatók ugyanazok az észrevételek, amelyeket a DATAX esetében már bemutatásra kerültek, ugyanakkor itt az egyedi szűrési lehetőségek a DATAX-nál nagyobb rugalmasságot biztosítanak a felhasználónak. A fent bemutatott fizetős adatbázisok mellett ingyenes megoldások is alkalmasak lehetnek a piaci jövedelmezőségi tartomány meghatározására. Az adatbázisok használatánál megbízhatóbb eredményt is adhat, ha az adott – speciális tevékenységű – vállalkozás versenytársai közül választunk ki néhányat, és ezek nyilvános pénzügyi kimutatásait felhasználva számítjuk ki a piaci jövedelmezőségi tartomány alsó és felső határát. Tudni kell azonban, hogy e megoldás választása esetén felértékelődik a transzferár-nyilvántartásban bemutatott funkcionális elemzés és piacelemzés szerepe, valamint az elemzésbe bevont versenytársakat nagy körültekintéssel kell kiválasztani, választásunk helyességét pedig tudnunk kell védeni. Ügylet típusok és összehasonlító adatok

17 / 33

A PM rendeletnek megfelelő csoportosítás bemutatását követően most néhány gyakori, mégis különleges ügylettípust veszek górcső alá annak érdekében, hogy az olvasó ötletet gyűjthessen gyakorlati problémái megoldásához. A kölcsönügyletek jelentik az összehasonlító árak módszerének egyik legjellemzőbb alkalmazási területét. Kölcsönügyletek esetében olyan nyilvános adatokat kell találnunk, amelyek a szokásos piaci kamattartományt kijelölik. Ilyen adatbázisnak tekinthetők az MNB statisztikai elemzései a bankok által nyújtott hitelek átlagos kamatlábáról , de MNB elemzés híján akár a gazdasági lapokban publikált hirdetésekből, banki hirdetményekből is készíthető adatbázis. Nagyobb összegű kölcsönök és értékpapírok árazásában segítségünkre lehet BondsOnline , a Bloomberg terminal , a Reuters oldala és a LoanConnector.com oldal is. Az ingatlanokhoz kapcsolódó ügyletek szokásos piaci árának meghatározásában is segíthetnek a nyilvánosan megjelenő, ingatlanpiacot leíró adatsorok. Az irodák, raktárak és lakások esetében évről évre publikálásra kerülnek az ország egyes területeire vonatkozó átlagos bérleti díjak és négyzetméterárak. Ezek alapján néhány egyszerű statisztikai számítással megállapítható az ingatlanok vételárának és bérleti díjának szokásos piaci ártartománya, azaz „arm’s length” tartománya. Amennyiben az ügylet tárgyát jelentő ingatlan valamilyen specialitást mutat, abban az esetben az interneten megtalálható tematikus hirdetési portálokon megjelenő hasonló fekvésű/jellegű/rendeltetésű ingatlanok ajánlati áraiból képezhetünk piaci ártartományt, amelyet kiigazíthatunk a gazdasági portálokon rendszeresen megjelenő, a vevők és eladók alkupozícióit bemutató elemzésekben szereplő szokásos alku mértékével. A jogdíjak kezelése jelenti a transzferárazás egyik legnehezebb feladatát. A szabadalmak, márkanevek, vagy know-how használatáért fizetett díj piaci mértékére a legtöbb esetben a társaság jövedelmezőségi adataiból következtetünk. Van azonban ennél elegánsabb, és nem utolsó sorban biztosabb megoldás is: A Royaltysource.com oldalon található információk (megvalósult szerződések



adatai, elemzések) segíthetnek az adott immateriális jószág vételárának, a hozzá kapcsolódó jogdíj piaci mértékének meghatározásában. Összefoglalás Összefoglalásként elmondható, hogy az összehasonlító adatok keresésénél minden esetben célszerű a kapcsolt vállalkozások működéséből származó – belső – adatok felkutatásával kezdeni a munkát, és csak ezek hiányában más adatforrás után nézni. Egyetlen olyan kijelentés sem lehet helytálló, amely valamely összehasonlító adatot (pl. adatbázist) jobbnak ítél a másiknál, ezt mindig az ellenőrzött ügylet körülményei és az abban résztvevő felek működése határozza meg.

18 / 33


Cikkek és tanulmányok Kedvezmények korlátozása a magyar-amerikai kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményben dr. Böcskei Eszter A kettős adóztatás kérdését magyar-amerikai viszonylatban jelenleg az 1979-ben aláírt, és Magyarországon a 49/1979. (XII.6.) MT rendelettel kihirdetett egyezmény szabályozza. E több mint 30 éves megállapodást fogja felváltani a 2010. február 4-én aláírt, és Magyarországon a 2010. évi XXII. törvénnyel kihirdetett új egyezmény (a továbbiakban: „Egyezmény”), amelynek legnagyobb újítása a kedvezmények korlátozásáról szóló cikk beiktatása. Jelen cikkemben ennek az igen bonyolult és a hazai adóztatásban újszerű rendelkezés-csomagnak a bemutatására törekszem. Minősített személyek Az

új

egyezmény

hatálybalépését

követően az

egyezmény

által biztosított

kedvezmények

igénybevételéhez nem elég, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel rendelkezzen az adott személy, hanem az is szükséges, hogy megfeleljen a „minősített személlyé” válás kritériumainak. Ezt az általános szabályt fekteti le az egyezmény 22. cikkének 1. bekezdése. A rendelkezés célja az ún. „treaty-shopping” megakadályozása (vagyis, hogy harmadik államban belföldi illetőséggel rendelkező

személyek

ne

részesüljenek

a

két

ország

közötti

adóegyezményből

származó

kedvezményekből). 19 / 33

Az említett cikk 2. bekezdése tartalmazza azon tulajdonságok felsorolását, amelyek közül egynek a megléte esetén az adott személy „minősítettként” kezelendő. A természetes személyek, továbbá az állam, valamint annak politikai alegységei és helyi hatóságai minden esetben minősített személynek tekintendők,

vagyis

továbbra

is

automatikusan

jogosultak

az

egyezményből

származó

kedvezményekre. Ugyancsak minősített személyként kezelendőek a 4. cikk 2. bekezdésében meghatározott adómentes szervezetek úgy, mint: a nyugdíjalap, amennyiben tagjainak, résztvevőinek, kedvezményezettjeinek több mint 50 százaléka az egyik szerződő államban belföldi illetőségű természetes személy; egyéb, a belföldi illetősége szerinti államban adómentes személy, amely kizárólag vallási, jótékonysági, tudományos, művészeti, kulturális vagy oktatási célból jött létre és működik. A társaságokat azonban bonyolultabb szabályrendszer alapján kell minősíteni, amely az alábbiakban kerül kifejtésre: A részvénytársaságok minősítésével külön foglalkozik az Egyezmény, két alcsoportot képezve az adott társasági

formára4.

Az

első

csoportot

azon

részvénytársaságok

alkotják, 5

amelyek

fő

részvényosztályait rendszeresen forgalmazzák egy, vagy több elismert tőzsdén , és megfelelnek a további két feltétel legalább egyikének:

4 5

Egyezmény 22. cikk 2. bekezdés c pontja Az elismert tőzsdék fogalmát az Egyezmény 22. cikk 8. bekezdés a pontja határozza meg.



A társaság fő részvényosztályaival abban a szerződő államban található elismert tőzsdé(ke)n kereskednek, amelyben az adott társaság belföldi illetőségű (Magyarország tekintetében az Európai Unión belül, illetve az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban részes bármely államon belül működő tőzsdén való forgalmazás is megfelel ezen kritériumnak; míg az USA esetében az Észak Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményben részes bármely államban működő tőzsdén való forgalmazás is elegendő). Ekkor elsősorban vizsgálandó, hogy az adott részvénytársaság csak egy, vagy több részvényosztállyal rendelkezik-e. Ha csupán egy részvényosztályról van szó, akkor értelemszerűen csak a kereskedési feltételeknek való megfelelést szükséges ellenőrizni. Amennyiben azonban a társaság több részvényosztállyal is bír, akkor először a fő részvényosztály meghatározása válik nélkülözhetetlenné6, vagy Az adott részvénytársaság elsődleges üzletvezetési és ellenőrzési helye a belföldi illetősége szerinti államban található. Ezen addicionális feltétel vonatkozásában kiemelendő, hogy az elsődleges üzletvezetési és ellenőrzési hely fogalma nagyjából megfelel a Magyarország más kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeiben használt tényleges üzletvezetési hely definíciónak, mivel megköveteli a társaság vezetői általi, mindennapi irányító tevékenység (mind pénzügyi, mind stratégiai, mind működési döntéshozatal) végzését az adott szerződő államban, továbbá a napi szintű döntések előkészítésében közreműködő munkavállalók ezen irányú tevékenységének nagyobb részben ezen állam keretein belüli kifejtését. A másik társaságcsoport e fentebb említett Amennyiben

öt

vagy

annál

kevesebb

az

részvénytársaságok leányvállalatait érinti. előzőekben

részletezett

feltételeknek

megfelelő

részvénytársaság tulajdonában áll az adott társaság összes szavazati jogának és részvényértékének legalább 50 százaléka, akkor az egyik szerződő államban belföldi illetőségű társaság jogosult az 20 / 33

egyezményből származó kedvezményekre. Közvetett tulajdonlás esetén további feltételt is tartalmaz a c) albekezdés ii) pontja: minden közbenső társaságnak valamelyik szerződő államban belföldi illetőséggel kell rendelkeznie. Az Egyezmény külön kezeli és két nagy csoportra tagolódó kritériumrendszert állít fel a jogi személyek bármely további formájára7 vonatkozóan, amelynek együttes teljesülése esetén válik jogosulttá a belföldi illetőségű személy az Egyezmény kedvezményeire. Az első rész a tulajdoni követelményekre terjed ki; ez megköveteli, hogy az adott jogi személy összes szavazati jogának és értékének legalább fele közvetlenül vagy közvetetten az adóév napjainak többségében olyan személy/személyek tulajdonában álljon, akik belföldi illetőségűek az adott jogi személlyel egyező államban, akik maguk is jogosultak az egyezményből származó kedvezményekre a fentebb kifejtett valamely klauzula alapján (kivéve részvénytársaság leányvállalata). A kritériumrendszer másik pillére alapján, az adott személy adóévi bruttó jövedelmének kevesebb, mint 50 százalékát fizetheti ki közvetlenül vagy közvetve olyan személyek részére, akik egyik szerződő államban sem belföldi illetőségűek, de akik a fentebb kifejtett valamely klauzula alapján (kivéve részvénytársaság leányvállalata) a fizető belföldi illetősége szerinti államban ún. adószempontból levonható kifizetések formájában kedvezményekre jogosultak.

6 7

Az Egyezmény 22. cikk 8. bekezdés … pontja adja a „fő részvényosztály” kifejezés definícióját. Egyezmény 22. cikk 2. bekezdés e pontja.



Az aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenység kivétele A minősített személynek való megfelelés alóli kivételnek tekinthető az az eset 8, ha az adott személy ugyan nem tekinthető minősített személynek, azonban aktív kereskedelmi vagy üzleti tevékenységet végez a belföldi illetősége szerinti államban és a másik szerződő államból származó jövedelme ezen kereskedelmi és üzleti tevékenységéhez kapcsolódik. Az Egyezmény által biztosított kedvezményekre (azaz pl. alacsonyabb forrásadóztatás a kamat, jogdíj és osztalék típusú jövedelmekre) való jogosultság ekkor is érvényesül. A szabályrendszer további érdekessége, hogy a „kereskedelmi és üzleti tevékenység” fogalmára maga az Egyezmény nem tartalmaz pontos meghatározást, így azt az alapelveknek megfelelően9 a szerződő államok jogszabályaiban szereplő definíció szerint kell értelmezni. Abban az esetben, ha a vizsgálandó jövedelemtétel a jövedelmet szerző személytől vagy valamely kapcsolt vállalkozás általi kereskedelmi és üzleti tevékenységből származik, további kiegészítő feltételeket kell vizsgálni10. A „treaty–shopping” ellenes rendelkezés értelmében a belföldi illetőség szerinti

államban

folytatott

kereskedelmi-üzleti

tevékenységnek

lényegesnek

kell

lennie

a

forrásállambeli tevékenységhez képest. A lényegességi kritérium fennállását az összes tény és körülmény figyelembevételével kell megállapítani. Fontos kiemelni, hogy az Egyezmény hivatkozott szakasza következetesen jövedelemtételekről beszél, amiből az következik, hogy a lényegességi vizsgálatot nem az egész jövedelemre kell elvégezni, hanem az egyes jövedelemtételekre külön-külön. Szeretném itt megjegyezni, hogy a fenti kritériumrendszer vizsgálatához az Egyezmény saját definíciót alkalmaz a kapcsolt vállalkozás fogalmának meghatározására11, tehát azt a hazai jogszabályoktól 21 / 33

függetlenül, azokat felülíróan kell alkalmazni. Eszerint egy személy akkor tekinthető kapcsolt személynek egy másikkal, ha az a tulajdonosi érdekeltségek legalább 50 százalékával rendelkezik, vagy ha egy másik személy birtokolja mindkettejük tulajdonosi érdekeltségének legalább 50 százalékát, vagy ha az egyik ellenőrzési joggal rendelkezik a másik felett, vagy mindkettő ugyanazon személy(ek)nek az ellenőrzése alatt áll. További, kiegészítő rendelkezések Amennyiben az adott entitás az eddig említett kritériumok alapján nem jogosult az Egyezmény kedvezményeire, még mindig élvezheti az Egyezményből származó előnyöket, ha megfelel a továbbiakban ismertetésre kerülő kiegészítő feltételrendszernek. A 4. bekezdés szintén két pillérre bontható kritériumrendszert tartalmaz az egyik szerződő államban belföldi illetőségű társaságok vonatkozásában. Ennek alapján a társaság akkor is jogosult az egyezményből származó kedvezményekre, ha egyrészt részvényei szavazati jogának és értékének legalább 95 százalékát közvetlenül vagy közvetve legfeljebb hét vagy ennél kevesebb egyenrangú kedvezményezettnek minősülő személy birtokolja 12; másrészt adóévi bruttó jövedelmének kevesebb, mint 50 százalékát fizeti ki közvetlenül vagy közvetve egyenrangú kedvezményezettnek nem minősülő személyek részére.

8

Az Egyezmény 22. cikk 3. bekezdésben lefektetett általános szabály értelmében. Egyezmény 3. cikk 2. bekezdése alapján. 10 Egyezmény 22. cikk 3. bekezdés b pontja. 11 Egyezmény 22. cikk 3. bekezdés c) albekezdés. 12 A fogalom részletes meghatározását az Egyezmény 22. cikk 8. bekezdés e) albekezdése tartalmazza. 9



Az 5. bekezdés az egyik szerződő állam belföldi illetőségű személyét teszi jogosulttá az egyezmény kedvezményeire, amennyiben az egy multinacionális cégcsoport vezető vállalkozásaként működik és megfelel minden különleges feltételnek. A bekezdés meghatározza azon feltételeket, amelyek együttes teljesülése estén egy társaság vállalatközpont társaságnak tekinthető. Ezen hét pontból álló feltételrendszer elemei közé tartozik például, hogy a társaság a cégcsoport teljes felügyeletének és igazgatásának jelentős részét nyújtsa illetve bruttó jövedelmének kevesebb, mint 25 százaléka származzon a másik szerződő államból. A 6. bekezdés azon jövedelmekre vonatkozik, amelyeket az egyik szerződő államban belföldi illetőségű vállalkozás a másik szerződő államból szerez, de ezen jövedelem egy harmadik államban lévő telephelynek tudható be. Ekkor nem alkalmazhatók az egyezmény kedvezményei ezen jövedelemre, amennyiben a jövedelem a vállalkozás illetősége szerinti államban és a harmadik államban olyan összevont, összesített tényleges adónak van alá vetve, amely az illetőség szerinti államban alkalmazott társasági adó általános mértékének kevesebb mint 60 százalékát teszi ki. A 7. bekezdés az illetékes hatóság mérlegelésére bízza annak eldöntését, hogy aki nem jogosult a kedvezményekre a fentebb kifejtettek alapján, de megállapítható, hogy az ezen kategóriába sorolható személy telephelyének, megszerzésének, fenntartásának, működtetésének elsődleges célja nem az egyezményből származó előnyök megszerzése volt, annak biztosítja a kedvezményeket. Az egyezmény alkalmazásában – figyelemmel a 3. cikk 1. bekezdés g) albekezdésére – illetékes hatóságnak Magyarország esetében a pénzügyminiszter vagy meghatalmazott képviselője minősül. Az Egyezmény hatályba lépése és alkalmazása 22 / 33

A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények esetében eltér egymástól a hatálybalépés és az alkalmazás napja. Az Egyezmény 28. cikke rendelkezik a hatálybalépésről, amely szerint az Egyezményt mindkét szerződő államban ratifikálni kell, és az csak a ratifikációs okmányok kicserélésének napján fog hatályba lépni. A hatálybalépéshez szükséges feltételeknek Magyarország teljes körűen eleget tett, azzal, hogy az egyezmény szövegét törvénnyel kihirdették. A ratifikációs okmányok cseréjére azonban nem kerülhetett sor, mivel amerikai részről egyenlőre nem erősítették meg az egyezményt. Fontos megjegyezni azonban, hogy a hatálybalépést követően (azaz a ratifikációs okmányok cseréjének napján) az Egyezmény főszabályként a következő év január 1-jével kerül alkalmazásba, azonban ettől eltérően, a forrásnál levont adók tekintetében az alkalmazásra már év közben is van mód a hatálybalépést közvetlenül követő második hónap első napján, vagy azt követően keletkezett összegekre13. Az egyéb adók tekintetében csak a hatálybalépést követő év január 1-től válnak alkalmazandóvá az új egyezmény rendelkezései. Összefoglalás A

fentebb

ismertetett

szabályrendszer

rendkívül

bonyolult, mindez

kihatással bír

mind

a

jogalkalmazókra, mind a későbbi ellenőrzést végzőkre. Az új egyezmény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazása érdekében a már említett 28. cikk eredetileg ugyan biztosított átmenti időszakot, ez a szabály azonban időközben kiüresedett az elhúzódó ratifikációs szakasz következtében.

13

Egyezmény 28. cikk 2. bekezdés



A Magyarország által az utóbbi időben kötött kettős adóztatást elkerülő egyezmények szintén tartalmaznak – áttekinthetőbb, egyszerűbb – kedvezmények korlátozására irányuló rendelkezéseket, amelyek alapján ugyanúgy megvonhatók az egyezményből származó kedvezmények, amennyiben valamely szerződő állam illetékes hatósága megállapítja, hogy az adott ügylettel elérni kívánt fő cél vagy a fő célok egyike az volt, hogy megkapják az egyezmény kedvezményeit. Az, hogy az új magyar-amerikai egyezményben felállított szabályrendszer megfelelően fog-e/tud-e majd érvényesülni, azt a jövő dönti el, ahogy azt is, hogy célszerű-e hasonló bonyolultságú kritériumrendszert felállítani.

23 / 33


Nemzetközi Adóhírek

Nemzetközi Adóhírek – a LeitnerLeitner közreműködésével 1.

OECD – További előrelépések az átlátható nemzetközi adózásban

Korábbi számunkban már hírt adtunk az OECD által létrehozott Global Forum on Transparency and Exchange of Information for Tax Purposes 14 (továbbiakban: Forum) tevékenységéről. Az utóbbi időszkban igen jelentős esemény történt a nemzetközi szervezet életében, mely vezető szerepet játszik az adóelkerülés elleni és az átlátható adózási rendszerek létrehozásáért folytatott küzdelemben. 2011. október 25-26-án Párizsban került megrendezésre a Forum nemzetközi találkozója, melyen immár 84 ország és 9 nemzetközi szervezet összesen 250 delegáltja vett részt. Az új tagok csatlakozásával – El-Salvador, Mauritánia, Marokkó és Trinidad-Tobago – immár 105 főre bővült a szervezetben résztvevő országok köre. A találkozóra 13 új országtanulmányt publikáltak, melyek elsősorban az adózási ügyekkel kapcsolatos átláthatóság és az adózási információcsere szempontjából vizsgálják az országokat. Kiadták továbbá az úgynevezett Progress Report 15 című összefoglalót, melyet a Forum a 2011. november 2-4. között megrendezésre került G20 csúcstalálkozóra nyújtott be. A kiadvány tartalmazza a résztvevő országok minőségi együttműködésének bemutatását a Forummal, az egyes országok megfelelését a nemzetközi adózási átláthatóságra vonatkozó standardoknak, és rávilágít a irányelvek implementálásának hiányosságaira. A Progress Report alapján megállapítható, hogy további előrelépések szükségesek az átlátható adóügyi működéshez az egyes országok, illetve a nemzetközi 24 / 33

együttműködés szintjén is. Ebből kifolyólag a G20 Development Working Group kérésére a Forum fog platformot

szolgáltatni

és

segítséget

nyújtani

az

adóügyi

információcsere

és

átláthatóság

hatékonyságának növeléséhez, különösen a fejlődő országok tekintetében. 2.

OECD – Változás a telephelyekre vonatkozó szabályozásban a nemzetközi adóegyezmények alkalmazásában

2011. október 12-én az OECD Adóügyekkel foglalkozó bizottsága (OECD Committe of Fiscal Affairs) nyilvános egyeztetésre bocsátotta az OECD Modellegyezmény 5. cikkelyére vonatkozó szabályok módosításával kapcsolatos iránymutatás tervezetét16. A telephely koncepció igen hosszú történelmet tudhat maga mögött, azonban gyakorlati alkalmazása során számos problémás terület merült fel, melyek közül számos kérdést igyekeznek pontosítani a kiadott munkaanyagban. Ilyen például az otthoni irodával kapcsolatos kérdések, a telephely meghatározásához szükséges idő meghatározása, a garanciális szolgáltatások kezelése az építési telephelyeknél, az „üzletvezetés helye” fogalom tisztázása stb. A jelenlegi változás célja, hogy e problémás területeket tisztázza, és iránymutatást nyújtson az egyezmények alkalmazásakor a telephelyek esetében. A változások előreláthatólag a Modellegyezmény újabb változatába kerülnek majd beépítésre, melyet várhatóan 2014-ben fognak publikálni.

14 15 16

www.oecd.org/tax/transparency http://www.oecd.org/dataoecd/52/35/48981620.pdf http://www.oecd.org/dataoecd/23/7/48836726.pdf



3.

FISCUS program az EU és a tagállamok szolgálatában

Az Európai Bizottság 2011. november 9-én elfogadta a FISCUS program javaslatát17, mely az adóügy és a vámunió jelenlegi két különálló programját egyesíti abból a célból, hogy az Európai Bizottság egyszerűsítési és költségcsökkentési célkitűzéseit megvalósítsa. A FISCUS program támogatja a vám-és adóhatóságok, illetve más érintettek közötti együttműködést hatékonyságuk maximalizálásának elősegítése érdekében. Az Európai Bizottság javaslata szerint ezen célok megvalósulásához szükséges a tudás és szaktudás megosztása, az online együttműködés és adatcsere, illetve az informatikai rendszerek további fejlesztése. A program konkrét célja, hogy megvalósuljon az Európai Unió és a tagállamok pénzügyi védelme, elősegítse a kereskedelem védelmét, garantálja az uniós polgárok biztonságát, javítsa a vám-és adóhatóságok kapacitását, továbbá elősegítse az uniós jogszabályok végrehajtását a fenti területeken. Az Európai Bizottság által elfogadott javaslat szerint kiemelt figyelem irányul majd a csalás elleni küzdelemre,

az

adminisztratív

terhek

csökkentésére,

illetve

a

harmadik

országokkal

való

együttműködésre is. A programjavaslat, mely most kerül majd a Tanács és az Európai Parlament elé, összesen 777, 6 millió eurós költségvetéssel rendelkezik. A FISCUS program a tervek szerint 2014. január 1-jével fog elindulni és 7 éven keresztül tart majd. 4.

Adózás a válságban - elmozdulás a növekedés felé18

A „Taxation papers” 29. száma azt vizsgálja, hogy az Európai Unió tagállamainak adózási rendszerei 25 / 33

hogyan reagáltak a pénzügyi válságra, ezek a rendszerek mennyiben járultak hozzá a növekedéshez, azaz milyen hatással voltak a GDP-re, illetve mennyiben segítették elő a hosszú távú gazdasági növekedést. 2011 márciusában az Euró-Plusz Paktumban jóváhagyott „Éves Növekedési Tanulmány” 19 is nagy hangsúlyt fektetett az adózás egységesítésnek és jelentős növekedésre gyakorolt hatásának szerepére. Jelen gazdasági, költségvetési és politikai helyzetben pedig különösen hangsúlyos az adózási rendszerek „minőségének” újragondolása. Az adózási rendszerek „minősége” nagyon sok tényezőtől függ: az adózás segítségével a tagállamok képesek előteremteni a közkiadásokhoz szükséges pénzösszegeket, ugyanakkor a progresszív adózás megvalósítja a bevételek újraelosztását, stabilizálja a gazdaságot, a környezetvédelmi és jövedéki adók által befolyásolja a környezetet és az erőforrások elosztásában is szerepet játszik. Az adózási rendszerek optimális esetben minimalizálják az adócsalást, elősegítik a gazdasági növekedést, és minimalizálják az adó beszedésével kapcsolatos költségeket.

17 18 19

http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/com_2011_706_en.pdf http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/taxation/gen_info/economic_analysis/tax_papers/taxation_paper_29_en.pdf http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/en_final.pdf



A tanulmány az elméleti bevezetés után a gazdasági szereplők adózással kapcsolatos magatartási reakcióit vizsgálja, és összefoglalja a különböző adózási rendszerek növekedésre gyakorolt hatásait. Ennek keretében elemzi és értékeli a 27 tagállam adórendszerének „minőségét”. 5.

Aktualitások az áfa területén az Európai Unióban

A tagállamok közötti áfa rendszer folyamatos alakítása és összehangolása kiemelt jelentőségű terület az európai uniós jogalkotásban, hiszen a nemzeti bevételek több mint 20%-a származik a vállalkozások és magánszemélyek által befizetett hozzáadottérték-adóból. Többek között erre a tényre világít rá az Európai Bizottság 2011. december 6-án publikált közleménye 20, mely felvázolja a tervezett új áfarendszert alátámasztó alapvető jellemzőket, valamint jövőbeni intézkedéseket fogalmaz meg, melyek célja egy egyszerűbb, hatékonyabb és stabilabb áfaszababályozás kialakítása. A tervezet előzménye a 2010-ben publikált úgynevezett Zöld Könyv, melynek részleteiről már korábbi számunkban beszámoltunk21. Az új áfarendszerrel kapcsolatos elképzelések a következő három fő célkitűzés mentén formálódnak:   

Az áfa legyen a vállalkozások szempontjából kezelhetőbb. Az áfa hatékonyabban járuljon hozzá a tagállamok költségvetési konszolidációs erőfeszítéseihez és a fenntartható gazdasági növekedéshez. Az áfának csökkenteni kell a be nem folyó áfából és az adócsalásból eredő hatalmas bevételveszteséget.

A jelenlegi szabályozás módosításával kapcsolatban 2010. július 23-án publikálta a Tanács a 26 / 33

2006/112/EK irányelvnek (áfa irányelv) a számlázási szabályok tekintetében történő módosítására vonatkozó kiegészítő rendelkezéseket (2010/45/EU 22), mely már 21 nyelven elérhető. A módosítás célja, hogy egyszerűsítse a számlázási szabályokat a jelenleg fennálló korlátozások és akadályok lebontása által, például egyenlő elbánásban fognak részesülni a papír alapú és elektronikus számlák, így már mindenféle adminisztratív többletteher nélkül választható lesz az elektronikus nyilvántartási és számlázási forma. 6.

EU – küzdelem a kettős adóztatás elkerülése érdekében a közös piacon

A kettős adóztatás elkerülése érdekében az Európai Unió folyamatosan finomítja, pontosítja az úgynevezett az anya- és leányvállalatok közötti osztalék, jogdíj és kamatkifizetések adóztatását, illetve nem adóztatását szabályozó az ún. kamat-jogdíj valamint az ún. anya-leány irányelveket. A kettős adóztatással kapcsolatban az Európai Bizottság egy összefoglaló anyagot (COM(2011) 712 final23) nyújtott be az Európai Parlament, a Tanács és a Gazdasági és Szociális Bizottság részére, melyben összefoglalják a kettős adóztatás jelenlegi helyzetét a közös piacon, valamint egyfajta munkaprogramot határoznak meg a jelenleg még fennálló anomáliák kiküszöbölése érdekében.

20

http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/taxation/vat/key_documents/communications/com_2011_851_en .pdf 21 Nemzetközi Adózás, I. évfolyam 1. szám; Nemzetközi Adóhírek 22 http://eur-lex.europa.eu/JOHtml.do?year=2010&serie=L&textfield2=189&Submit=Search&_submit=Search&ihmlang=hu 23 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0712:FIN:EN:PDF



Kamat-jogdíj irányelv változása A fenti összefoglalóval egyidejűleg – immár a megfogalmazott munkaprogram részeként – a Bizottság javaslatot nyújtott be a 2003/49/EK, a kapcsolt vállalkozások közötti kamat- és jogdíjkifizetések adóztatását szabályozó irányelv megváltoztatására vonatkozóan (COM(2011) 714 final 24). Ennek értelmében a következő főbb pontok változnának a tervezet szerint:   





A szükséges részesedési arány lecsökkentése 25%-ról 10%-ra A „kapcsolt vállalkozás” fogalom kiszélesítése, mely tartalmazni fogja a közvetett részesedéseket is A mentesség előfeltételeinek szélesítése a joghézagok megszüntetése érdekében, azaz a kamatban illetve jogdíjban részesülő félnek társasági adóalanynak kell lennie az adott tagállam szabályai szerint. A telephely fogalmának pontosítása abban a vonatkozásban, mikor a kamat és jogdíjkifizetés telephely részéről történik. Ennek lényege, hogy a kifizetéseket csak abban az esetben lehet mentesíteni az irányelv alapján, ha azok ténylegesen a telephely gazdasági tevékenysége érdekében merülnek fel. Az irányelv hatályának kiterjesztése az anya-leány irányelvvel összhangban, így már ezen irányelv is tartalmazni fogja az európai társaságot és az európai szövetkezet.

Anya-leány irányelv változása A már említett összefoglalóval, illetve a kamat-jogdíj irányelv módosításával párhuzamosan újdonság az anya-leány irányelvvel kapcsolatban, hogy a többszöri módosítások miatt egységes szerkezetbe foglalva újból kiadták az ún. anya-leány irányelvet. 27 / 33

Az eredeti 90/435/EK irányelv az anya- és leányvállalatok közötti osztalék-kifizetéseket mentesíti a forrásadóztatás alól, amennyiben a jogszabályban meghatározott feltételek teljesülnek (részesedési arány, részesedés megszerzésének ideje stb). Az irányelv 1990 óta több alkalommal pontosításra, változtatásra került. Az új, 2011/96/EU irányelv25 most e változtatások egységesítése érdekében született meg. Az új közösségi jogszabály érdemi újdonságot nem tartalmaz a korábban már elfogadott és jelenleg már hatályos rendelkezésekhez képest. 7.

Jelentés az adópolitika koordinációjáról

Előrelépés történt az Euró-Plusz Paktumban részt vevő tagállamok adópolitikai koordinációjában, mivel 2011. november 30-án az érintett országok pénzügyminiszterei elfogadták26 országaik adópolitikájának koordinációjáról szóló jelentést. A 2011. márciusában megkötött, jelenleg 23 tagú Paktum fő célja a tagállamok közötti gazdasági együttműködés erősítése a versenyképesség növelésének szemmel tartásával, melyben kiemelt szerep jut az adópolitika koordinációjának. Ennek talán legfontosabb eszköze az ún. „strukturált párbeszéd”. A jelentés rögzíti a párbeszédben megvitatandó legfontosabb kérdéseket, úgy, mint az ártalmas gyakorlatok kiküszöbölését, az adócsalás ill. adóelkerülés elleni törekvéseket, legjobb gyakorlatok

24 25 26

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0714:FIN:EN:PDF http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:345:0008:0016:HU:PDF http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ecofin/126437.pdf



megosztását és az adópolitika nemzetközi koordinációját27. A munka kiindulási alapként szolgálhat a későbbi együttműködés számára. A tervek szerint a Tanács egy magas szintű munkacsoportja lesz majd a felelős a monitoringért és az európai

intézmények,

többek

közt

a

Bizottság

javaslatainak

megvizsgálásáért

ill.

politikai

döntéshozókkal folytatott kapcsolattartásért. Ez a tevékenység lehet a későbbi adópolitikai koordináció sarokköve. A részt vevő tagállamok koordinációjának előrehaladásáról legközelebb 2012 júniusában készül majd jelentés28. Új Kombinált Nómenklatúra

8.

2011. szeptember 27-én jelent meg az Európai Bizottság rendeletében (1006/2011/EU) az új Kombinált Nómenklatúra29, amelynek elődje már 1987 óta volt használatban. A dokumentum több mint 900 oldalon taglalja az egyes áruosztályok vámtarifaszámát és vámtételeit, de kitér a fogyasztásra alkalmatlan árukra éppúgy, mint az igazolásokkal és bizonyítványokkal kapcsolatos követelményekre. Jelentés az EU tagállamokban lezajlott adóreformokról

9.

Az Európai Tanács 2011. október 10-én tette közzé a pénzügyi és gazdasági válság hatására, az EU tagállamokban bevezetett adóreformokról szóló jelentését. A jelentés áttekintést nyújt a tagállamok által követett irányvonalakról, amelyek közös jellemzője, hogy az adóból származó bevételek növelését célozták 2011 első félévében. 28 / 33 A Jelentés elemzi az adóstruktúrát, mint az adózás minőségének meghatározó szempontját, valamint az adórendszerek hatását a gazdasági növekedésre és listát állít fel az adókból. Kiemeli, hogy a „jó” adórendszer úgy tervezi az adókat, hogy a piaci torzulások hatását képesek legyenek minimálisra csökkenteni. A Jelentés felhívja továbbá a tagállamok figyelmét az előttük álló, az adópolitika területén jelentkező lehetséges kihívásokra úgy, mint: 

akár bevételt érintő intézkedések árán is a súlyos, pénzügyi konszolidációt érő kihívásokkal való szembenézésre;



még inkább növekedésbarát adószerkezet kialakítására;



az adórendszer tervezésének javítására az egyes adótípusok által.

A Jelentés szorgalmazza az adóbeszedés hatékonyságának növelését, valamint az ÁFA alapjának bővítését a hozzá kapcsolódó kedvezmények körének szűkítésével. Külön is hangsúlyozza továbbá azt az utóbbi években megfigyelhető tendenciát, miszerint az „öko-adókból” származó bevétel – a téma politikai vitákban tetten érhető növekvő jelentőségével szemben – folyamatosan csökken.

27 28 29

http://www.consilium.europa.eu/homepage/showfocus?lang=hu&focusID=78524 http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/126714.pdf, 3.oldal http://eur-lex.europa.eu/JOHtml.do?uri=OJ%3AL%3A2011%3A282%3ASOM%3AHU%3AHTML



10.

Új kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények

2011 őszén három adóegyezmény hatályba lépésére került sor, így 2012. január 1-jétől bővült egyezményes hálózatunk a kettős adóztatás elkerülése területén: alkalmazandóvá válik a Mexikóval 2011. június 24-én aláírt egyezmény, amely 2011. december 31-én lépett hatályba. Kettő, az 1970-es években született nemzetközi szerződés helyébe pedig új egyezmény lép, egyrészt Németország vonatkozásában, másrészt Nagy-Britannia tekintetében, mivel mind két egyezmény hatályba lépéséhez szükséges okiratok cseréje megtörtént 2011. decemberében. A Hongkonggal 2010. május 12-én aláírt megállapodás rendelkezései szintén 2012. január 1-től alkalmazandók. 11.

Ítélet a magyar illetéktörvény ügyében

2011. december 1-jén hirdetett ítéletet30 az Európai Bíróság a magyar illetéktörvény kapcsán a C253/09. számú ügyben. Az Európai Bizottság még 2009-ben indított kötelezettségszegési eljárást Magyarország ellen, mivel kifogásolta, hogy a magyar illetéktörvény két paragrafusa (2.§(2) ill. 21.§(5)) akadályozza a nem magyar európai uniós polgárokat szabad mozgáshoz fűződő jogaik gyakorlásában. Ezen rendelkezések ugyanis csak a Magyarországon fekvő ingatlanok esetében teszik lehetővé, hogy az adóalanyok a visszterhes vagyonátruházási illetéket lakás vásárlása, majd másik (korábbi) lakásuk legkésőbb egy éven belüli eladása esetén csak az eladott és vásárolt ingatlan forgalmi értékének különbözetére fizessék meg. A Bizottság érvelése szerint ez hátrányosan érinti a nem magyar uniós 29 / 33

polgárokat, lévén az ő másik (korábbi) ingatlanuk jó eséllyel nem Magyarországon fekszik, és így nem részesülhetnek illetékkedvezményben. Két év után a Bíróság Magyarországnak adott igazat, és megállapította, hogy a rendelkezés ugyan korlátozza a fent említett két szabadságot, de ez igazolható az adórendszer koherenciájának megőrzésével. Tekintve, hogy a nem magyar adóalanyok másik ingatlana egy másik tagállamban fekszik,

nem

Magyarországon

nem

illetékkötelesek.

Illetékteher

nélkül

pedig

nincs

helye

illetékkedvezménynek sem. A fent említett rendelkezések ugyan visszatarthatnak néhány uniós polgárt, hogy Magyarországra telepedjen, de az adórendszer koherenciájának megőrzése legitimálja a nem egyenlő bánásmódot, így a kötelezettségszegési eljárás is megszűnt.

30

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?docid=115786&mode=req&pageIndex=1&dir=&occ=first&part=1&text=& doclang=HU&cid=364643


Eseményajánló, eseménykövető

Eseményajánló, eseménykövető – rovatfelelős H. Nagy Mária Ajánló: Transzferár kreditpontos 2012. április 16-án kerül megrendezésre a Nemzetközi Adó Tagozat első kreditpontos előadása, amelynek témája a transzferárazás lesz. Előadóink között köszönhetjük majd Fotiadi Ágnest, a NAV Szokásos Piaci Ármegállapítási Önálló Osztály osztályvezetőjét, aki nem csak az adóhatóság transzferárazáshoz kapcsolódó ellenőrzési gyakorlatát, de az APA eljárások folyamatát, a hozzá kapcsolódó aktualitásokat is ismertetni fogja. A hatósági tapasztalatokat bemutató előadás, mintegy előkészítéseként a Tagozat vezetői JancsaPék Judit és Kerényi Máté fognak bevezető előadásokat tartani a transzferárazás nemzetközi és hazai szabályozásáról. Az első előadás a nemzetközi egyezményektől kiindulva mutatja be azt az utat, amelynek végén egy esetleges adóalap korrekció elvégzésére kerülhet sor. Az előadás kitér a kapcsolt vállalkozások

fogalmára

és

gyakorlati

megállapítási

szabályaira,

buktatóirat,

a

piaci

ár

meghatározására alkalmazható módszerekre, valamint bemutatja mindazon törvényhelyeket, amelyek a transzferárazás egyes szabályait leírják. A második bevezető előadás középpontjában pedig a dokumentációs kötelezettség áll, melynek kapcsán bemutatásra kerülnek az egyes dokumentáció típusok, a hozzájuk kapcsolódó választási lehetőségek és mentességek. Az előadás gyakorlati példákon keresztül mutatja be a dokumentációs feladatok teljesítését, az iparági elemzés, a funkcióés kockázatelemzés feladatait. 30 / 33

A rendezvényre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk.

Ajánló: További 2012-es rendezvények A Nemzetközi Adó Tagozat elnöksége az év hátralevő részében szeretné a megkezdett hagyományokat folytatni; 2012-ben ennek jegyében további szakmai kerekasztal beszélgetésekre, az Országtanulmányok

sorozat

második

ezúttal

ausztriai

állomására,

valamint

egy

az

OECD

modellegyezménnyel foglalkozó kreditpontos szakmai eseményre várjuk kedves tagjainkat, illetve a téma iránt érdeklődő kollégákat. A részletes programmal és a tervezett időpontokkal kapcsolatban, kérjük, keressék fel honlapunkat (http://www.adokamara.hu/nemzetkozi-adotagozat/nemzetkozirendezvenynaptar.html).

Összefoglaló: Országtanulmányok – Szlovákia A Tagozat küldetésének és a tagok érdeklődésének eleget téve, a Nemzetközi Adó Tagozat elnöksége „Országtanulmányok” címmel idén tavasszal útjára indította hosszú távú szakmai programsorozatát. A programsorozat célja egy-egy ország gazdaságának, kultúrájának bemutatása; amelyre építve minden alkalommal rövid, ám annál átfogóbb (a Tagozat elnöksége által kidolgozott tematikára épülő) betekintést nyerhetünk az adott ország adórendszerébe is. A sorozat célországai között hazánk főbb befektetői és a földrajzilag szomszédos országok egyaránt szerepelnek. A Tagozat elnöksége a programsorozat keretein belül az adott ország adórendszerében szakmailag jártas magyarul beszélő előadókat igyekszik a közönségnek bemutatni.



A sorozat első állomásaként 2012. március 22-én Szlovákiát láthattuk vendégül; és büszkén mondhattuk, hogy mindezt fergeteges előadói összetétellel és magas szintű előadásokkal biztosíthattuk az érdeklődők részére. Szlovákiát képviselő előadóink egytől egyig neves, nagy tapasztalattal rendelkező számviteli és adószakértők, helyi okleveles könyvvizsgálók; akik épp a munka dandárjában, azaz az éves beszámolók és adóbevallások szlovákiai leadási határidejét megelőző héten látogattak el hozzánk. Engedjék hát meg, hogy ezúton is tisztelettel köszönjük meg a rendkívül színvonalas, valamint szakmailag tartalmas előadásokat -

Beke Sándornak, a Szlovák Könyvvizsgálói Kamara bejegyzett okleveles könyvvizsgálójának,

-

Fiala Lajosnak, Szlovákiában bejegyzett könyvvizsgálói asszisztens kollégánknak,

-

Szoboszlai Mártának, a Szlovák Adószakértők Kamarája által bejegyzett okleveles adószakértő, számviteli szakértő asszonynak, a Komárnói Selye Egyetem előadójának, valamint

-

Szalai Lászlónak, magyar bejegyzett okleveles adószakértő kollégánknak, aki a révkomáromi Paragraf Kft, Szlovák-Magyar Könyvelői Iroda ügyvezető igazgatója.

Beke Sándor előadásában az ország általános gazdasági környezetét, a gazdasági társasági formákat, valamint ezek alapításának szabályait mutatta be, míg Fiala Lajos általános ismertetőt adott a szlovákiai adórendszerről, összefoglalta az adóhatósági bejelentkezés és képviselet szabályait, részletesen bemutatta a forrásadóztatás társaságokat és magányszemélyeket érintő kérdéseit, valamint tájékoztatást adott a helyi adók fajtáiról, működéséről is. Rövid szünet után Szoboszlai Márta ismertette a szlovákiai személyi jövedelemadózást, a 31 / 33

társadalombiztosítás rendszerét és elvonásait, a társasági adó specialitásait és a szlovákiai transzferár szabályokat. Előadása során részletesen kitért az egyes adónemek adóalapjaira, az adóalap korrekciós tényezőkre, valamint az elérhető adókedvezmények körére is. A rendezvény utolsó előadását Szalai László tartotta, aki az Áfa rendszer bemutatása mellett több ponton összehasonlította a két ország adózását, és irigylésre méltó adminisztráció csökkentési lehetőségekre hívta fel a figyelmünket. Ezúton is szeretnénk megköszönni előadóinknak az áldozatos munkát.

Összefoglaló: 2012. évi taggyűlés és szakmai nap Az Adószakértői tagozattal együtt, 2012. február 29-én, tartottuk meg idei első szakmai programunkat, valamint éves rendes tagozati taggyűlésünket. A szakmai program a „Munkavállalás nemzetközi környezetben” munkacím alatt két előadást ölelt fel, ezzel a nemzetközi adózástól némileg távol eső, de mindenképpen jelentős témát, a Munka törvénykönyvének 2012. évi megújítását is közel hozva és bemutatva tagjainknak. A program első előadójaként már „régi ismerősként” köszönthettük. Dr. Bálint Györgyöt, a CHSH Ügyvédi Irodától, aki a „Munka törvénykönyvének 2012. évi legfontosabb változásairól” tartotta meg előadását; ezt követően fiatal előadónkat, dr. Rácz Nórát, a LeitnerLeitner adómanagerét köszönthettük, aki a „Külföldi munkavállalók Magyarországon, magyar munkavállalók külföldön” címmel rendkívül strukturált, nagyon sok részletre kiterjedő előadást hozott nekünk.



A hosszú nap zárásaként, a Tagozat elnöke a taggyűlés kereteiben, köszönte meg a tagozat elnökségének, tagjainak és kísérőinek támogatását, röviden ismertette a tagozat eddig munkáját, felvázolta a 2012. évi terveket. A Tagozat tagjai ezt követően egyhangúlag megerősítették a tisztségviselők mandátumát; amellyel kapcsolatban ezúton is köszönjük megtisztelő bizalmukat.

Összefoglaló: 2011. évzáró tagozati rendezvény A Nemzetközi Adó Tagozat 2011. évzáró szakmai programja a "Külföldiek Magyarországi letelepedése" köré szerveződött. Nagy örömünkre szolgált, hogy az év végi hajtás és a karácsonyi bevásárlás ellenére igen szép számban üdvözölhettük tagjainkat és a tagozaton kívüli további érdeklődő kollégáinkat. Előadóink ezúttal a Tagozat tagjai soraiból kerültek ki, Berényiné Papp Mariann és Jancsa-Pék Judit közösen vállalkoztak a téma bemutatására; amely végül a kérdéskör elméleti és gyakorlati kivesézésére egyaránt lehetőséget adott. A szakmai programot Berényiné Papp Mariann előadása nyitotta, a fióktelepek és kereskedelmi képviseletek legfontosabb adózási és számviteli szabályainak összefoglalásával. Az előadás első részében a gazdasági célú letelepedés, a gazdasági célú letelepedést nem eredményező tevékenységek, illetve a gazdasági célú letelepedés nélküli tevékenység került bemutatásra, majd megtudtuk, hogy a külföldiek hogyan és milyen feltételekkel hozhatnak létre hazánkban gazdasági társaságot. Szó esett az új társaságok létrehozásáról, a meglévő társaságba betársulás, üzletrész megszerzése útján, valamint arról, hogy külföldiként mit kell tenni az egyéni vállalkozás, egyéni cég létrehozásához. 32 / 33

Az

előadás

második

felében

a

kereskedelmi

képviselet

létrehozásának,

működésének

és

megszüntetésének szabályait ismerhettük meg. Továbbá a fióktelepek létrehozását, működését, gazdálkodását, főbb gazdasági eseményeit, illetve megszüntetésének kérdését is mélyen taglalta az előadó. Végül néhány szóban összefoglalásra került, milyen alapvető szabályok vonatkoznak a magyar vállalkozások külföldi fióktelepeire, mely szabályokat szem előtt tartva kell a külföldi fióktelepünkkel kapcsolatos kérdéseket megítélni. Jancsa-Pék Judit előadása elméletibb síkra terelte a szót, a telephely meghatározásának hazai szabályozása és a vonatkozó nemzetközi adózási háttér, valamint az egyezményes rendelkezések bemutatásával. Az előadó gyakorlottságát és tapasztalatát dicséri, hogy még ezt az elméleti témát is sikerült, az előadásba rejtett számtalan gyakorlati példával szemléletessé és a hallgatóság számára gyakorlativá tenni. Ez utóbbi előadás során a nemzetközi adózás finomságaiba is betekinthettünk, az előadó röviden összefoglalta ugyanis a telephelyek jövedelmére vonatkozó, a transzferár szabályokat is ötvöző AOA-koncepciót, valamint kitért az éppen folyamatban lévő „OECD Modellegyezmény Kommentár 5. cikk felülvizsgálatának” részleteire és annak gyakorlati hatásaira is.


Nemzetközi Adózás elektronikus szaklap / hírlevél tartalmának folyamatos biztosítása érdekében a Tagozat elnöksége buzdítja a tagokat és más érdeklődőket, cégeket a publikációkés publikációs javaslatok benyújtására.

Az elnökség várja azokat a szakmai anyagokat, melyek segítik a Tagozat és az Egyesülettagjainak mindennapi munkáját, széleskörű tájékoztatást adnak a tágan értelmezett nemzetközi adózásról, valamint a kapcsolódó hazai, európai uniós, OECD és más nemzetközi jogszabályokról. További információért, kérjük, forduljon a Nemzetközi Adó Tagozat elnökségéhez az alábbi email elérhetőségen keresztül: [email protected]. Ha szaklapunk / hírlevelünk elnyerte a tetszését, küldje el barátjának, ismerősének, kollégájának, főnökének, beosztottjának.

A Nemzetközi Adózás elektronikus szaklap / hírlevél kizárólagos célja a tájékoztatás, ezért semmilyen körülmények között nem helyettesít számviteli -, adó-, vagy jogi tanácsadás keretein belül nyújtott szolgáltatást. Az Adótanácsadók Egyesülete ezzel kapcsolatban bárminemű felelősséget kizár.

33 / 33

Adótanácsadók Egyesülete Nemzetközi Adó Tagozat www.adokamara.hu/nemzetkozi-adotagozat [email protected]


április. Cikkek és tanulmányok. H.Nagy Mária. Kalmár Emőke. Kerényi Máté Fülöp. dr

Recommend Documents