Sándor József, az EMKE alapítója

Sándor József, az EMKE alapítója Hat évtizeden át, ha az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesületet, az EMKÉ-t emlegették, mindenkinek alapító-szervezõ fõtitkára, pákéi Sándor József jutott az eszébe. Azok közé tartozott, akik egész életüket egy eszme s az eszmét megtestesítõ egyesület szolgálatába állították. Pályáját születése határozta meg. Háromszéki primor székely család sarja volt. Édesapja, Dénes részt vett az 1848–49-es harcokban, s a megtorlás elõl Bukarestbe menekült. Így fia itt született 1853. november 27-én. A már négyévesen árvaságra jutott gyereket az édesanya, született Keresztessy Erzsébet (1826–1893) nevelte nagy gonddal. Elemi tanulmányait a Koós Ferenc alapította bukaresti református iskolában kezdte, de rövidebb ideig a katolikus német és a Szt. Száva román iskolában is diákoskodott, hogy e nyelveket elsajátítsa. Szemtanúja Cuza fejedelem trónfosztásának s I. Károly trónra kerülésének. 1866 õszén jött Erdélybe, hogy beiratkozzék a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba. Itt járta végig a hat gimnáziumi és a két „bölcselmi” osztályt. Éltanuló volt, a jeles teológus professzor, Kovács Ödön vezette önképzõkör büszkesége. Képzõmûvészeti tanulmánya, életképe, lírai és epikai versei, mûfordításai a legtöbb pályadíjat elhódították. 1873-ban az a kitüntetés érte, hogy a hagyományos ünnepségen az õ Bethlen-ódáját szavalták. Történelemre és magyarra Makkai Domokos, a természettudományokra Herepei Károly tanította, de Mihályi Károly filozófiai-lélektani elõadásai voltak a legnagyobb hatással rá, ezért választotta az 1874 júliusában letett érettségi után az orvosi szakot. A budapesti egyetemen kezdte tanulmányait, majd 1880–1881-ben egy évet Bukarestben végzett, ahol Titu Maiorescu elõadásait is hallgatta, végül Kolozsvárt fejezte be az utolsó tanévet. Itt Purjesz Zsigmond kedves tanítványa volt. De nem az orvosi, hanem a bölcsészeti karon nyert pályadíjat egy filozófiai tétel kidolgozásával. Ekkor már cikkei, versei jelentek meg, s tudta, hogy nem lesz gyakorló orvos. Nem is doktorált. 1883. augusztus 1-jétõl a Kolozsvári Közlöny címû napilapnál volt segédszerkesztõ, ahol a külföldi szemle és a nemzetiségi rovatokat vezette. Tisztában volt azzal, hogy az öntudatukra ébredõ nemzetiségek el akarnak szakadni a magyar államtól, s a vegyes lakosságú területeken gyors ütemben többségbe kerülve asszimilálják a magyarságot. Erre több cikkében is ráirányította a figyelmet. Különösen a román politikai és mûvelõdési mozgalmakat ismerte jól, fordított is románból. Így lapja 1884 karácsonyi mellékletében az elsõ Vasile Alecsandri-vers tolmácsolását közölte (Maros és

Sándor József (1853–1945)

Olt), az 1885 karácsonyi számban pedig az elsõ Eminescu-fordítást (Cseresznyefa fehér virága). Ugyancsak õ ismertette meg 1884-ben a magyar olvasókkal Andrei Mureºanu Un rãsunet címû, Deºteaptã-te române (Ébredj román föl, ébredj! halotti álmaidból) kezdetû versét, mely ma a román himnusz. Mikor Kolozsvár jeles polgármestere, a jogászprofesszor és politikus Haller Károly 1884 decemberében felhívást közölt a napilapokban egy közmûvelõdési egyesület felállítására, Sándor József lelkesen kapcsolódott be az elõkészületekbe, és õ dolgozta ki az 1885. április 12-i alakuló gyûlésre az alapszabály-tervezetet. Meg is választották Hallert ideiglenes elnöknek, õt pedig titkárnak. A minisztériumi engedélyeztetés után augusztus 31-én tartották a szervezkedõ közgyûlést. Az akkori szokás szerint csak fõúr lehetett az elnök, így gróf Bethlen Gábor küküllõi fõispán került az Erdély(részi) Magyar Közmûvelõdési Egyesület élére, egyik alelnöke Haller Károly, titkára pedig Sándor József lett, akinek külön ajándékkal köszönték meg az alapítás körüli fáradozásait. Az egyesület, vagyis az EMKE, ahogy 1887-tõl éppen Sándor kezdte emlegetni, fõleg az elsõ tíz évében gyors ritmusban fejlõdött. Célkitûzése lett a szórványban élõ magyarság öntudatának megerõsítése óvodák, elemi iskolák, népkönyvtárak, daloskörök, parókiák, kiadványok segítésével. Közgazdasági téren

3

Sándor József sírja a Házsongárdi temetõben (László Miklós felvétele)

4

fõleg a Székelyföld iparosítását pártolta, hogy így csökkentsék az elvándorlást. Hitelszövetkezetek, bankok és bankfiókok létesítésével próbálta a kisgazdák és induló iparosok anyagi helyzetét megszilárdítani. Az elsõ évtizedet lezáró 1895. június 4-i székelyudvarhelyi jubileumi közgyûlésre írt Visszapillantásában már kétmillió koronán felüli vagyonról, évi 125 ezer koronás elkölthetõ jövedelemrõl számolhatott be az 1889-ben fõtitkárrá, 1892-ben tiszteleti alelnökké elõléptetett Sándor József. A közgyûlés után a vezetõség Szászvárosba utazott, hogy az egyesület legnagyobb adománytevõjének, Kun Kocsárd grófnak a temetésén részt vegyen. A gróf 1800 holdas algyógyi birtokát és 48 szobás kastélyát hagyta az EMKÉ-re, azzal a feltétellel, hogy ott egy földmûves-iskolát létesítsenek. Sándor József ekkor már az egyesület minden ügyét a kezében tartotta, s biztosította a kiegyensúlyozott továbbfejlõdést a negyedszázados jubileumig. Erre 1911. szeptember 8-án Kolozsvárt került sor országos pompával, maga az uralkodó is képviseltette magát, kivilágították a várost, a New York étteremben közebédet adtak, a színházban díszelõadást rendeztek. A fõtitkári jelentés négymillió koronás alaptõkérõl, húszezer tagról számolhatott be, óvodák, iskolák, könyvtárak, segélyezett parókiák százairól. Az eredményeket a közel hatszáz lapos, Az EMKE megalapítása és negyedszázados mûködése 1885–1910 (Kolozsvár, 1910) címû dísz-

albumban összegezte a fõtitkár. A kötetben az egyesületre vonatkozó majdnem minden adat megtalálható. A központi elismerés sem maradt el: Sándor Józsefet a magyar udvari tanácsosi címmel tüntették ki. A negyedszázad egyetlen nagyobb kudarca az EMKE-palota kolozsvári felépíttetése volt. Az egykori Trencsin tér saroktelkén a MÁV üzletvezetõsége kívánságai szerint húzták fel az 1285 négyzetméter területû kétemeletes épületet, homlokzatán az EMKE-fiókokkal rendelkezõ vármegyék és városok címereivel, egyik timpanonjában az EMKE-alapítás, a másikban az építkezés évszámával. A fõtitkári hivatal csak a tér felöli földszint néhány helyiségét foglalta el. Rövidesen az egész teret EMKE térré keresztelték. Az 1891. október elején elkészült épületet 15 évre bérelte ki a MÁV, amely viszont azután nem volt hajlandó megfelelõ bért fizetni, s így az EMKE arra kényszerült, hogy a vasútnak eladja az épületet. Ma is a román államvasutak, a CFR tartományi igazgatósága mûködik benne. A tér nevét rövidesen átváltoztatták Bocskai térre. 1907 októberétõl a fõtitkári hivatal a Magyar utca 1. szám alatti református sarokházba költözött át, s ott is maradt az egyesület megszüntetéséig. Az évforduló táján már észlelhetõ volt az egyesületi élet lanyhulása, s ez az 1910-es években vitákhoz vezetett. Dózsa Endre alispán, valamint Boros György teológiai tanár javaslataikkal, vádaskodásaikkal felkavarták a közvéleményt az EMKE körül. Ezek érveire Sándor egy kétszáz lapos önéletrajzi vonatkozású könyvben válaszolt: Megtámadtatásom s egyszersmind adatok az EMKE újjászervezése kérdéséhez (Kolozsvár, 1913). A viták eredménye egy új alapszabályzat elfogadása lett 1914-ben. A világháborút követõen voltak, akik politikai szervvé akarták változtatni az EMKÉ-t, erre egyes román lapok sovinizmussal vádolták meg. Hiába bizonygatták, hogy az EMKE defenzív célokkal alakult, 17 évig halogatták alapszabályai jóváhagyását, illetve mûködése engedélyezését. Akkorra azonban már elvesztette tömegbázisát és vagyonának is a java részét. Sándor József fõtitkárként az EMKE alkalmazottja volt, de mint vérbeli újságíró tovább cikkezett. 1886 decemberétõl 1891 szeptemberéig a Kolozsvár, majd 1900 januárjától az Újság címû napilap munkatársa volt. Fõleg az EMKE életére és a nemzetiségi mozgalmakra vonatkozó több száz cikket közölt. Ezek bibliográfiáját 1915-ben Sipos Kamilló állította össze. Az EMKÉ-bõl vált ki 1888-ban az Erdélyi Irodalmi Társaság, s 1891-ben az Erdélyi Kárpát Egyesület, melynek Sándor egyik alapítója és tiszteleti tagja lett. Többek közremûködésével õ állította össze elsõ részletes bedekkerünket EMKE úti-kalauz Magyarország erdélyi részében (Kolozsvár, 1891) címmel. A szintén 1891–92-ben létesült 1848-as Ereklyemúzeumnak is egyik alapítója, majd 1903-tól igazgatója volt. Anyagát többször is

megmentette, átköltöztette. 1887-tõl az Unió Szabadkõmûves Páholy aktív tagja, nagymestere. Mint fõtitkár állította össze 1885–1917 között az EMKE évi nyomtatott jelentéseit és 1894-tõl 1918ig Az egyesület hivatalos értesítõjét (havi, majd kéthavi megjelenéssel). Emellett 1884–1885-ben a Protestáns Közlöny címû református egyházi hetilapot, 1887–1888-ban az új kereskedõnemzedék kialakítását célzó Ifjú Erdély a kereskedés által címû folyóiratot szerkesztette. 1896-ban szabadelvû programmal Kovásznán választották képviselõvé, tíz évig viselt mandátumot. 1918 novemberében a Kolozsvárt megalakuló Székely Nemzeti Tanács elnöke lett, majd a december 22-i kolozsvári nemzeti gyûlés beválasztotta a háromtagú kormányzótanácsba. Az 1921 júliusában létrehozott Magyar Szövetség egyik alapítója, szabályzatának kidolgozója, majd hosszú idõn át az Országos Magyar Párt alelnöke volt. Az 1922es parlamenti választásokon bejutott a román alkotmányozó országgyûlésbe, 1926-tól 1938 végéig pedig Háromszék megyét képviselte a szenátusban. Mikó Imre írja: Sándor József „volt a parlamenti csoport legtevékenyebb tagja, aki mint bukaresti születésû székely, kitûnõ nyelvismeretével és a magyar parlamentben szerzett gyakorlatával felvértezve egyedül küzdötte végig a magyarság elsõ politikai harcait” (Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. dec. 1-tõl 1940. aug. 30-ig. Budapest, 1941). Az alkotmány- és iskolaügyben mondott nagyhatású beszédei 1923–24ben önállóan is megjelentek. Sándor József számos füzetes kiadványa mind az EMKÉ-vel kapcsolatos, több vezetõségi tag, alapítványtevõ felett mondott beszéde is megjelent. Írt néhány mûvelõdéstörténeti-politikai dolgozatot Kossuth Lajosról (1892), Kõrösi Csoma Sándorról (Vasárnapi Újság, 1904), Orbán Balázsról (1929). A második bécsi döntést követõ elsõ március 15-i ünnepségek megszervezéséhez az õ segítségét kérték a baloldal képviselõi, s õ egy velük szimpatizáló beszédet mondott, de amikor a munkásság képviselõjét, Nagy Istvánt nem engedték szóhoz jutni, kisebbfajta tüntetés alakult ki a diákházban. Ennek következtében tiszteleti elnöki címmel 1941. július 1-jétõl kényszernyugdíjazták a már amúgy is teljes passzivitásba süllyedt EMKE élérõl. Ezt szóvá is tette a Magyar Nemzet július 17-i számában Balogh Edgár, szép jellemzést adva a kossuthi hagyományokat folytató „nép emberé”-rõl, akit „fent sokan gyûlöltek, lent népszerû volt”. Mind Nagy István önéletrajzi sorozata negyedik kötetében, mind Balogh Edgár emlékiratában (Szolgálatban) leírja ezt a nevezetes márciusi ünnepséget. Alighogy átvonult a második világháborús front Kolozsváron, a 91 éves, még mindig igen aktív Sándor József hozzáfogott az EMKE újjászervezéséhez. Nyilatkozatot fogalmazott, 1944. december 27-re közgyûlést hívott össze, amelyen végre tel-

jesült vágya: az egyesület tényleges elnökévé választották. Sokat már nem tehetett. 1945-ben még részt vett és beszédet mondott az 1848-as Ereklyemúzeum anyagából rendezett március 15-i kiállítás megnyitóján, de június 6-án éjfél tájban – nyolc napi betegeskedés után – elhunyt. A Balogh Edgár szerkesztette napilap, a Világosság fekete keretes címoldalon tudatta a gyászhírt, felvázolva Sándor József életpályáját. Jékely Zoltán az özveggyel, Sólyom Fekete Margittal készített interjút. A június 9-i temetés volt Kolozsváron a háborút követõ elsõ nagy végtisztességtétel. A Farkas utcai templomban László Dezsõ esperes és Vásárhelyi János püspök búcsúztatta, a gyászmenetben a magyarság minden rétege megjelent. A koporsó elõtt két diák a Világosság piros-fehérzöld szalagos koszorúját vitte. A lutheránus sírkertben szeretett édesanyja mellszoborral díszített síremléke elé temették. Az EMKE nevében Tavaszy Sándor alelnök, a Magyar Népi Szövetség részérõl Balogh Edgár mondott fölötte gyászbeszédet. Aztán évtizedeken át még a nevét sem volt, aki bevésesse a sírkõbe. 1982-ben Balogh Edgár gondoskodott e kegyeletes mûveletrõl. A sírkõ tetején elhelyezett szép nõi mellszobrot 2010 februárjában ismeretlen tettesek elrabolták. Illõ, hogy megalakulásának 125. évfordulóján az EMKE megemlékezzék alapítójáról, és gondjába vegye síremlékét is.

GAAL GYÖRGY Elhangzott 2010. április 17-én a Házsongárdi temetõben.

Rakodó-p pályaudvar. Zsírkréta, 50x51 cm, j. j. l. Orbán, 68

5

Vásárhelyi EMKE-h hírek Az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület Országos Elnöksége 2010. április 12-én, az Erdélyi Magyar Közmûvelõdés Napján megszervezett ünnepségen az alábbi, a helyi kisközösségek önszervezõdõ tevékenységében eredményes munkát vállaló személyeknek nyújtott át EMKE Oklevelet Marosvásárhelyen: Tófalvi Zoltán újságírónak, az EMKE egykori országos alelnökének, az EMKE mûködése elõsegítéséért, rendezvényei felkarolásáért, a magyar kultúra ápolásáért kifejtett áldozatos tevékenységéért, Szekeres Erzsébetnek, az EMKE társult szervezeteként mûködõ Lórántffy Zsuzsanna Egyesületben kifejtett odaadó munkálkodásáért, a magyar közösség szolgálatáért. Szász Teréz tanítónõnek, a görgényüvegcsûri Gyöngykoszorú-találkozók megszervezéséért és a néptánc értékeinek a megõrzése érdekében kifejtett erõfeszítéseiért. Bartha József holtmarosi református lelkésznek, Wass Albert irodalmi és szellemi hagyatékának ápolására irányuló tevékenységéért, a magyar közmûvelõdés felkarolásáért. Keresztes Géza építésznek, a Kelemen Lajos Társaság mûködése gazdagításáért, a Petõfi-szobor és a Don-kanyari emlékmû megvalósításáért kifejtett hozzáértõ tevékenységéért.

Tófalvi Zoltán laudációja

6

Az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület Országos Elnökségének a felkérésére, mint az EMKE egyik alelnöke, javaslatot tettem EMKE Oklevél odaítélésére „Tófalvi Zoltán újságírónak, az EMKE egykori országos alelnökének, az EMKE mûködése elõsegítéséért, rendezvényei felkarolásáért, a magyar kultúra ápolásáért kifejtett áldozatos tevékenységéért” – áll az indoklásban. De nézzük csak, több évtizedes, közösséget szolgáló tevékenységével hogyan érdemelte ki Tófalvi Zoltán az elismerést? Tófalvi Zoltán történész, író, televíziós szerkesztõ 1944. március 24-én született Korondon. 1965-ben végezte el a Marosvásárhelyi Pedagógiai Fõiskola magyar–történelem szakát, míg 1971-ben a Babeº–Bolyai Tudományegyetem történelem–filozófia szakát. Kezdetben szülõhelyén történelemtanár, 1972-1985 között a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztõje, annak megszüntetését követõen kultúrigazgató Nyárádtõn, majd 1987-tõl újból újságírói tevékenységet fejt ki: A Hét (1987–1991), az Erdélyi Napló (1991–1994), majd nyugdíjazásáig a Román Televízió Magyar Adásának belsõ munkatársa (1994–2007). Újságírói, riporteri ténykedésén túl több mint félezer tudományos dolgozatot, tanulmányt közölt hazai és külföldi lapokban. Kötetei jelentek meg a sóvidéki népi fazekasságról, a korondi kerámiáról, bizonyítván, hogy szülõhazájának, a Sóvidéknek nemcsak ismerõje, hanem szakszerû tudományos

Kolozsvári templomtornyok. Tus, 43x30,5 cm, j. j. l.: Orbán

kutatója is. Egyéb önálló könyvein túl (Pogány fohászok faluja, Ha egy ember támad, Északi változások) szerzõje a tíz kötetesre tervezett 1956 erdélyi mártírjai életmû-sorozat eddig megjelent négy kötetének, melyek Szoboszlai Aladárnak, Sass Kálmánnak, Dobai Istvánnak és legutóbb Fodor Pálnak és sorstársainak állítanak emléket. És egyúttal fájdalmasan korán elhunyt feleségének, Máriának. A fentiek mellett túl a mostani elismerés és köszönet annak a Tófalvi Zoltánnak szól, aki ötleteivel, meglátásaival, javaslataival az 1991-es újraalapítás óta, a kezdetektõl az EMKE tevékenységeinek a kiszélesítésére törekedett, hosszú éveken át a Belsõ-Erdélyt képviselõ országos alelnök, a Maros megyei elnökség tagja, a mai napig a szovátai Bernády Közmûvelõdési Egylet tiszteletbeli elnöke. Eddigi sajtódíjai, filmfesztiválokon elért különdíjai és kategóriadíjai, MÚRE- és Székelyföld-nívódíjai és egyéb írásos elismerései mellett immár egy igencsak kiérdemelt EMKE-oklevél is bizonyítja Tófalvi Zoltán igen értékes és szerteágazó közmûvelõdési érdeklõdését és ténykedését. Biztos vagyok abban, hogy messzemenõen rászolgált erre az elismerésre, amely egyúttal az EMKE Belsõ-Erdély régiót képviselõ országos alelnök-elõdömnek szól. Köszönjük, Zoltán!

ÁBRÁM ZOLTÁN

A Pesty Frigyes-d díj 2010. évi kitüntetettjei A Pesty Frigyes által szerkesztett és 1958. július 6-án napvilágot látott Delejtû, Délmagyarország elsõ magyar nyelvû hetilapja megjelenésének másfélszázados évfordulója alkalmából a temesvári lap köré csoportosult Heti Új Szó Baráti Kör Pesty Frigyes-díjat alapított. Az alapítók szándéka szerint a neves magyar lapszerkesztõ és történész nevével fémjelzett díjat, a Varga Luigi István szobrászmûvész által mintázott plakettel évente ítélik oda azoknak, akik kivételes érdemeket szereztek a tájegység szórványmagyarsága megmaradásának szolgálatában. A Pesty Frigyes-díj alapítása arra is hívatott, hogy tovább éltesse Temesvár kiváló szülötte, a magyarság jeles historikusának példaértékû emlékét. A Pesty Frigyes történész lapkiadó és szerkesztõ emlékére alapított díjat a HÚSZ Baráti Kör kuratóriuma elõször 2008. július. 11-én öt újságírónak – Dudás Józsefnek, Joó Imrének, Raffai Györgynek, Kovách Évának és Kiss Károlynak – ítélte oda a temesvári magyar újságírás hûséges szolgálatáért. 2009-ben, a neves történész nevével fémjelzett díjat, a nyugati régió magyar kultúrhagyományainak ápolásában, megörökítésében és átmentésében felbecsülhetetlen érdemeket szerzett két személyiség Ujj János aradi és Szekernyés János temesvári hely- és mûvelõdéstörténész kapta. A kolozsvári Szabók bástyája. Tus, 29,7x21 cm, j. b. l. Orbán, 71

Hauer Erich és Schreiber István

A Pesty Frigyes-díjat idén június 5-én, Vajdahunyadon a Hétköznapok a szórványban címû konferencia keretében – a Graur János, Herczeg András, Szegedi Lajos, Szekernyés János és Vicze Károly összetételû kuratórium döntése alapján – a lap két Hunyad megyei munkatársának, A szórványban élõ magyarság kultúrájának és hagyományainak ápolásában kifejtett fáradhatatlan munkájáért – Schreiber Istvánnak és Hauer Erichnek ítélte oda.

GRAUR JÁNOS Sétatéri sétány. Akvarell, 34,5x45 cm, j. j. l. Orbán, 69

7

EGY TISZTA HANG KÁRPÁTALJÁRÓL Weiss Sándor élete

8

Megrázó és felemelõ, mai szennyezett világunkban tisztítólag ható üzenet valakitõl, aki minden poklot megjárt. „Az ember nem választhatja meg születésnapját, sem szülõhelyét, sem anyanyelvét… Bárhogy alakul a sorsa, mindez végigkíséri az életét.” A fõszereplõnek ezekkel a szavaival indítja útjára a rendhagyó könyvét Nagy Milada, a kötet szerkesztõje. Album méretû, négy – magyar, angol, ruszin és héber – nyelvû képeskönyv (Nagyszõlõs, a világ közepe. Aposztróf Kiadó, Budapest, 2009), gondos bevezetõ tanulmánnyal, a felvételeket kísérõ viszszaemlékezésekkel. A Felsõ-Tisza partjáról, a történelmi Magyarország legkisebb vármegyéjének a szereplõk gyerekkorában Csehszlovákiához tartozó székhelyérõl, ahol a népek, nyelvek, vallások találkozása az élhetõ együttélés kis világát idézi. A vezérfonal egy személyes sors. Magyar zsidó, zsidó magyar, huszadik századi kárpátaljai sors. Weiss Sándor 1930-ban látott napvilágot Nagyszõlõsön. Apja a Perényiek birtokán lévõ szeszgyár vezetõje volt. Szülei, rokonai mind e tájon születtek, éltek, õ maga is, tizenöt éves koráig. Jött a holokauszt. Egy kamasz a korszak poklába került. Auschwitzban, családtagjai többségétõl eltérõen, életben maradt. A legyengültet egy amerikai orvos Svájcba küldte, de õ haza akart menni. Megszökött, viszontagságos úton eljutott szülõhelyére. A házukba már nem léphetett be, egy nagybácsi az árvát magához akarta venni, de õ, annyi borzalmas élmény után, innen is megszökött. Az irány Budapest, majd onnan egy remélt menedék: az új zsidó állam. Ott új nevet vett fel. Beállt katonának, tíz év során õrnagyi rangig jutott. Ekkor átlépett a civil életbe: egy teherautóval fuvarozásba kezdett. Ma, nyolcvanadik életévét átlépve, Izrael vezetõ szállítmányozási cégének a gazdája. Új hazája jó polgárává lett. Lengyel–ukrán zsidó családból származó nõt vett feleségül. Gyerekkoráról, hazai múltjáról többé hallani sem akart. Anyanyelvérõl sem, egyenesen gyûlölt mindent, ami magyar. Az évtizedek során feleségével bejárta a világot, de Magyarországot, a magyar nyelvterületet kerülték. Aztán, egyszer, sok esztendõ után, mégis történt valami. Valami váratlan, ami mindent megváltoztatott. A nyolcvanas évek elején Zürichben voltak. A felesége egy nap azt mondta neki: elviszlek ma este vacsorázni, de nem mondom meg, hová. Ilyen még nem volt, belement. Megérkeztek: Zürichben magyar hét volt, elõttük a magyar vendéglõ. Nem akart bemenni, de végül engedett. Cigányzene szólt. Õ háttal ült nekik, de a prímásnak jó volt a szimata. Odalépett hozzájuk és húzta. Jöttek

az ismerõs dalok, nóták. Majd egy, amelyet gyerekkora óta nem hallott, de amelyet édesanyja énekelt neki. Nem bírta tovább, kitört belõle a zokogás, hangosan, ellenállhatatlanul. Egy világ változott meg benne. Elõbb Budapestre látogattak, majd Nagyszõlõsre. Ezek a látogatások egyre sûrûbbekké, rendszeresekké váltak. Elõbb csak hebegett magyarul, majd visszatért a régi, zamatos ugocsai nyelv és dallam. Régi és új barátok kerültek elõ, visszatért hajdani beceneve: Suti. Kezdte foglalkoztatni, hogy mit tehet a szõlõsiekért, egyáltalán a határon kívül rekedt magyarokért? Egyik lehetõségként Amerikába, Kanadába szakadt hajdani társakkal nyári táborokat segített elõ kisebbségben élõ gyerekeknek, fiataloknak a neki ma is csonka hazában. Mindent gyûjt, ami a szûkebb múltból elérhetõ, egyedül Nagyszõlõsrõl immár százötven képeslapot nézegethet Tel Aviv-i otthonában. Ebbõl a kollekcióból született a most megjelent könyv. Paul Robert Magocsi torontói egyetemi tanár elõszava és Fedinecz Csilla budapesti akadémiai kutató tanulmánya a jövõben minden Kárpátalja iránt érdeklõnek aligha nélkülözhetõ alapanyagot nyújt. „Anyukám tõsgyökeres szõlõsi volt, hat generáción át éltünk ugyanabban a házban” – olvassuk az egyik visszaemlékezõtõl. „Mi mind az öten héber iskolába jártunk” – mondja egy másik. Vagy: „Az iskolában a csehek legnagyobb része felekezeten kívülinek vallotta magát”. „A Werbõczy utca egy része volt a korzó”. „Zsidó lányokkal és fiúkkal jártunk, és azért nálunk, mert anyukám tudta, hogyan kell vendéget fogadni”. „Magyar anyanyelvûek voltunk, otthon magyar dalokat és verseket tanultunk. Apámnak volt egy kedvenc dala: Megugrattak Hortobágyon a karámból egy csikót”. „Apu szlovák volt, anyu magyar. Németül beszélgettek, ezért ez lett a mi anyanyelvünk is. Ez volt az elsõ nyelv, amit tudtam, de beszéltünk magyarul, csehül, ruszinul. Négy nyelven nevelkedtünk, és mind a négyet használtuk”. Szemelvények a képeslapokat kísérõ kis vallomások hosszú sorából. Ezek – mint Fedinecz Csilla különösen kiemelendõ tanulmányában írja – „valóságpillanatok örök mementói az örömnek, a bánatnak, a születésnek, a megélésnek, az elmúlásnak, egyszer volt életek kitörölhetetlenségének”. Vissza Sutihoz. 1944 és 1945 sebei számára gyógyíthatatlanok. Már nem fájnak úgy, az élet haladása hozzásegít a bölcsességhez. De a múltat be kell vallani – idézi József Attilát a Duna partján írt merengésébõl. Ma ismét az a magyar hazafi, aki az apja volt, és nem érti a csonkák mai langyos nemzettudatát. Jótékonysági tevékenységéért és a magyar –izraeli jó viszony érdekében tett szolgálataiért

Mádl Ferenc köztársasági elnöktõl a Magyar Köztársaság lovagkeresztje kitüntetésben részesült. De van egy fájdalma: magyar állampolgárságának viszszaadására irányuló kérelme a hivatalok útvesztõjében elutasításra talált. „Írd meg – mondja –, írd meg, hogy magyar ál-

lampolgárként szeretnék meghalni!” Csalódását ezúttal talán azok is megértik, akik Magyarországon ama népszavazáskor a kettõs állampolgárság megadása ellen hadakoztak.

SKULTÉTY CSABA

MOL-ttábor Torockón A Kolozsvári Magyar Diákszövetség Közgazdász Klubja (KGK) újra betársult a MOL-tábor szervezésébe, melyre 2010. május 6–9. között került sor Torockón. A táborban több mint ötven egyetemista vehetett részt, akik a projektmenedzsment és a pályázatírás területén gyarapíthatták tudásukat. Elsõ nap elõadást tartott Erdõs Tamás és Takács Péter Tamás, akik Sárospatakról érkeztek azért, hogy a sikeres pályázatírás módszertanát ismertessék a részvevõkkel. Az elméleti háttér mellett konkrét képet kaptunk egy pályázat megszületésének lépéseirõl, egy költségvetés megalkotásáról, látványterv készítésérõl és a formanyomtatványok helyes kitöltésérõl. Második nap Hargitay Tamás, az AAM Consulting senior menedzsere a projektmenedzsment módszertanáról és iskoláiról beszélt. Szó került a Prince2-rendszerrõl, továbbá a nemzetközi minõsítésekrõl és diplomákról, mint az IPMA, amelyek megléte elengedhetetlen komolyabb projektek kivitelezése esetén. A tábor támogatói a MOL Románia, a Communitas Alapítvány, a Nemzeti Civil Alap, illetve a Babeº–Bolyai Tudományegyetem. Szentgyörgyi Zoltánt, a tábor fõszervezõjét kérdeztem, aki három éve vezeti a Közgazdász Klubot arról, hogy milyen nehézségekkel jár egy hasonló tábor szervezése. – A KGK 1993 óta mûködik, és a Közgazdasági Karon tanuló egyetemistákat célozzuk meg különbözõ versenyekkel, táborokkal. El kell mondjam, hogy régebb nagyobb volt a szervezési kedv, mint jelenleg a klubbon belül, talán azért, mert most sokkal több lehetõség adódik a diákok számára, éppen ezért is fontos életben tartani ezt a társaságot, különbözõ tevékenységek révén, mint például a MOL-tábor. Félévente szervezünk két-három nagyobb rendezvényt, melynek részvevõi elérik akar a kétszázas létszámot is. A legnagyobb szakmai rendezvény az Országos Menedzsment Esettanulmány Verseny, ezt követi a MOL-tábor, melyet évente szervezünk Torockón a brassais Tóbiás háznál. Mint szórakoztató rendezvény meg kell említsem a Gólyabált is, mely szintén nagy sikernek örvend. – Hogyan történik a szervezés, és mi a célja egy MOL-tábor jellegû rendezvénynek? – Idén szerveztük a tizenhatodik alkalommal, és

mondhatjuk, hogy itt a hagyomány, a szakmaiság és a szórakozás ötvözõdik. Hagyomány, mivel a régi táborozók visszajárnak („Visszatérni érdemes” a jelszó a kezdetektõl), nagy részük üzletemberként tanácsokat ad az egyetemistáknak. Szakmaiság, olyan szinten, hogy neves közgazdászokat hívunk meg, pályázatíró szakembereket, akik elõadásokat tartanak. Idén Magyarországon választások voltak, ezért nehezebben tudtunk elõadókat biztosítani, mert mindenki a kampánnyal volt elfoglalva. Az anyagi támogatás nagy része Magyarországról származik, így az elõadók többsége is onnan jön, ilyen periódusban nehezen tudtunk egyeztetni az elõadókkal. Ugyanakkor említeném, hogy a részvevõk toborzása sem volt könnyû, mivel az idõpont egybeesett a KMDSZ-diáknapokkal, illetve az egyetemek által szervezett különbözõ tevékenységekkel, de ennek ellenére több mint ötven diák minket választott. A tábornak az a lényege, hogy azok az üzletemberek, akik ellátogatnak ide, kinézhetik a jövõbeni potenciális alkalmazottaikat. – Milyen visszhangja volt az idei tábornak? – A visszajelzések alapján mindenképp pozitív visszhangról beszélhetünk. A részvevõk és elõadók jelezték, hogy a következõ táborba is eljönnek. A támogatások segítettek abban, hogy jelképes részvételi díjért a jelenlevõk csütörtöktõl vasárnapig teljes ellátásban részesülhetnek, és a szállítást is biztosíthattuk annak érdekében, hogy hasznos elõadássorozat és több csapatépítõ tevékenység részesei legyenek a kolozsvári magyar közgazdász hallgatók. – Milyen terveitek vannak a következõ táborokkal? – Már megpályáztuk a Nemzeti Kulturális Alapnál és a Nemzeti Civil Alapnál a tábor szervezési költségeit, és remélem, jövõ májusban ismét megszervezhetem. Szeretném ugyanakkor üzenni az olvasóknak, hogy akiknek lehetõségük van, a jövõben jöjjenek el, mert hasznos tapasztalatokban lesz részük.

PLEªA RÓBERT

9

Galéria

Rövid vallomás

10

1953. január 15-én születtem Kolozsvárt, egy csendes, szûk kis utca földszintes házában, akkor Thälmann utcának nevezték (ma Piteºti utca). Úgy ismertem és ismerem ma is a környéket, mint a tenyeremet, minden zegét-zugát. Itt készültek tizenegynéhány éves koromban azok az elsõ zsírkréta képek, melyekkel több díjat is nyertem. Édesapám, Orbán Lajos, író, újságíró, keresztúri székely ember volt, édesanyám a kolozsvári Beruházási Bank könyvelõje. Mondták, hogy székelyföldi nagyapám tehetségét örököltem, a kitûnõen festõ, de fiatalon elhunyt Orbán Lajos unitárius lelkész génjeit (egy nagyobb olajvásznát Aratás címmel ma is õrzöm, de legtöbb képe Kiss Árpád unitárius püspöknél volt látható). Gyermekkorom elsõ rajztanára Váczy Margit volt, Váczy mama, ahogy mi, diákok neveztük. Sokat bátorított, õ vitte el elsõ zsírkréta képeimet az akkori Pionírházba, ahol többször I. díjat nyertem. Egyik ilyen nyereménykönyvem volt a Van Gogh önarcképei kötet, mely teljesen hatása alá kerített. Délutánonként Macskássy József rajzóráira jártam, a zsidótemplom háta mögötti épületbe, itt találkoztam elõször rajzpaddal és rajztáblával. Otthon ekkor még papírt terítettem a földre, s így akvarelleztem. Zsírkréta képeimet a szobám falán készítettem, a papírt a villanykapcsoló alá csúsztattam, így közelrõl-távolról egyaránt láthattam a készülés folyamatában. Zsírkrétát elõször Benczédi Lilinél láttam, mikor éppen befejezte két nagy, fekete varjút ábrázoló képét. Õ melegen dolgozta el a „ceracolor”-t, én a késõbbiekben hidegen kentem, vakartam, fényeztem egy hajlékony acélpengével. Benczédi Sanyi bácsiéknál, a Bolyai utcai lakásban sokszor megfordultam, Jóskával egykorúak vagyunk, na meg rokonok is (édesapám és Ilus néni, mindketten a Végh família sarjai voltak). Gyakran megfordultam Sanyi bácsi közeli levõ szobrászmûtermében is, ahol a késõbbiekben számos házibulit is tartottunk. Egész kicsi koromtól szüleim gyakran vendégeskedtek Márkos András szobrászmûvésznél. Az udvarukon magas fenyõfák sorakoztak, köztük nagyméretû szobrok. Mesélik, hogy egyszer Bandi bácsi rám szólt: „ne mind vacakolj”, mire én csípõre tett kézzel méltatlankodtam: „te azt mondod, hogy én vacak vagyok?” Késõbb képeimet szemlélve Bandi bácsi is ellátott az elsõ utasításokkal. Lehet, hogy örököltem valamit kézügyességbõl, szépérzékbõl anyai nagymamámtól is, akinek a

Nyakkendõs önarckép. Zsírkréta, 50x35 cm, j. j. l. Orbán, 69

Zöld cukrászda mellett annak idején kalapüzlete volt, és ma is megvannak furcsa, Chirico-féle szürrealisztikus, simára esztergált fa kalapformái. Nagytatámat, Tatát, imádtam, és õ is engem. Mindenhova magával vitt, s megismertette velem az igazi Kolozsvárt. Egész életében nehéz munkássorsa volt, a vasúti mûhelyeknél kazánkovácsként dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Azok a nyugdíjas öregfiúk külön kasztot alkottak. Csodáltam õket, bölcsességüket, összetartásukat, segítõkészségüket, korrektségüket, mesterségbeli tudásukat. Nekik köszönhetem elsõ festõállványomat is. Tudták, hol kapunk egy eladót, s Tata megvette. Szinte hetente vendég volt nálunk az író Tamás Gazsi bácsi, s figyelemmel kísérte festõi mûködésemet is. Egyszer aztán kézen fogott s felvitt a dombra, az Attila útra, Nagy Imre festõmûvész mûtermébe. Alkalmam volt a mestert nézni munka közben, Gazsi bácsi volt a modell. Turós László egyengette elsõ absztrakt próbálkozásaimat. Laci bácsi édesapám kollégája volt, az Igazság grafikusa. Az Uránia-ház mellett, a padláson volt két iker mûterem kiképezve, igen szûk helyiségek, az egyik a Laci bácsié, a másik a Vasile Criºan festõmûvészé. Laci bácsi mindig vicces volt, nagyokat kacagtunk társaságában. Képeimet nézve hümmögve jegyezte meg: „Ha én ilyen bátor tudnék lenni, mint egy gyerek”. Akkor nem nagyon értettem, most már én is vallom. Akkor jutott eszembe, hogy egy vászonra nagy szemeket festettem olajfestékkel, aztán ujjnyi vastag bermann-

csövet különbözõ méretekre vágtam, és szurokkal a szemgolyók helyére ragasztottam. Mint valami fegyvercsövek meredeztek a nézõre. Aztán hullámpapírral kísérleteztem, különbözõ színes op-art képeket készítettem, mozgott az egész felület. Tizenkettedikes diák voltam a Brassaiban, s Váczy mama behozatta velem a frissebb munkáimat. Rajzórán kiállított az osztály elé, s el kellett magyarázzam mindegyik képemet társaimnak. Az óra után osztálytársam, László Zoli ötlete volt: csináljunk egy egyéni kiállítást az õ legényszobájában, hisz náluk sok mûvészember megfordul. Így igaz, Dorián Ica színésznõ lakása volt. Egy családlátogatáskor, Zoli apja, László Gerõ érdemes színmûvész is megdicsérte a képeket. Elég hosszú ideig volt ott kiállítva 25-30 képem. Osztálytársaim jöttek, hogy nem adnék nekik is a képeimbõl, vagy esetleg vennének. Adtam. Ma én próbálom felhajtani ezeket a történelmi idõk elõtti képeimet, hogy bár másolatot készítsek róluk. A brassais osztálytermünkben is két akvarellem volt a falon. Az új franciatanárnõm, elsõ óráján, mikor bejött az osztályba, megkérdezte, ki festette ezeket a képeket. Én, álltam fel. Vásárolna õ is, mondta... Már nem tudom adtam-e. Bulizgatás közben találkoztam a kisebbik Balaskó-lánnyal, Pengóval (Erzsébettel, Pendzsivel). Az udvarolgatásból házasság lett. Ifjú korában elég sokat betegeskedett, betegágya fölött volt egyik képem (Ritmikus, hullámzó dûnék). Nándi bácsi, a

Zsoboki falurészlet. Préselt szén, 48x33,3 cm, j. b. l. Orbán, 98.

Szamos-p parti karám. Zsírkréta, 48x35 cm, j. j. l. Orbán, 68.

szobrász és egyetemi professzor többször is forgatta akkori modern, absztrakt képeimet. Õ, aki egészen más utakon járt, megértõen, csendesen elmerengett fölöttük, pedig bõven lett volna, amit bíráljon. Anyósom, szintén mûvész, a festõnõ Osváth Zsuzsa annál zajosabb, kommunikatívabb, közvetlenebb típus volt. Idõnként 2-3 hétre otthagyta a családot és elutazott vidékre festeni. Egyébként kitûnõ anyós volt, haláláig jól megértettük egymást. Emlékeim között kutatva, röviden ezek bukkantak elõ a feledés homályából. Mindez az egyetemi évek elõtt történt, ahol aztán Teodor Botiº, Mircea Vremir , Gedeon Zoltán és sokan mások irányították fõiskolai tanulmányaimat. S milyen kiállításokat láttam közben a Bánffy-palotai Mûvészeti Múzeumban, vagy a Szentegyház utcai Galériában. A Benczédi- és a Vremir-kiállításon magam is jócskán besegítettem a rendezésbe, ami ugyancsak tapasztalatszerzési lehetõség volt. Most is õrzöm a Benczédi-szobrot, amit akkor ajándékba kaptam. A Vremir-kiállítás rendezése közben, a mester nagy tál apró, ecetes, hagymás halat tett a terem közepébe, mi, diákjai körbe ültük, eszegettük, õ meg Duna-deltai kalandjairól, festõútjairól mesélt. Máig döbbenetes hatást gyakorolt rám néhány Bánffypalotai tárlat. A földszinti termekben a francia impresszionizmus híres képeit állították ki. Egy másik alkalommal az emeleti termekben, az amerikai pop-art nagyjainak a képeit: Jackson Pollocktól Andy Warholig, Rothkóig, az összes nagy..., mindez

11

zetes, érdemfokozattal rendelkezõ rajztanár vagyok. A fentebb leírtak örökségét adtam tovább diákjaimnak, akik az évek során számos országos és nemzetközi kiállításon, versenyen, pályázaton vettek részt, és nyertek díjakat. Nekem is több mint 130 egyéni és csoportos kiállításom volt, itthon és külföldön, többször díjakat is kaptam. A Balaskó Nándor, Osváth Zsuzsa, Fekete László hagyatékok õrzõje, gazdagítója, népszerûsítõje is vagyok, ugyanakkor ezekbõl és más hagyatékokból (pl. Kádár Tibor, Korunk Galéria) több kiállítást is szerveztem. Könyveket, cikkeket írtam. Megjelent öt kötetem és több mint 80 mûvészeti írásom különbözõ kiadványokban. Szerepeltem sajtóban, rádióban, tévében. Munkáimat õrzik Kolozsváron, Szatmárnémetiben, székelyföldi városokban, Magyarországon, a Vajdaságban, Szlovákiában, Németországban, Izraelben, Kanadában, Amerikában stb. Tagja vagyok a Barabás Miklós Céhnek, a Romániai Képzõmûvészek Országos Szövetségének, a MROE-nak (Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete), az EMMÉ-nek. * Mindig is izgatott a tömbszerû, vagy áttört komponálás, a dinamikus formák és színkontrasztok, a kommunikációs jelrendszerek szerkezete, struktúrája, a reprodukció, a kontinuitás idõben és térben, a lüktetõ, nyüzsgõ mikro- és makrokozmosz végtelen skálája...

ORBÁN ISTVÁN

Szamos-p parti régi házak Kolozsváron. Zsírkréta, 50x35 cm, j. b. l. Orbán, 68. A kolozsvári Szent Mihály templom. Akvarell, 42x26 cm, j. j. l. Orbán 72

12

eredetiben! Ma sem értem, hogy sikerült ez, akkor, az ,átkosban. S a másik nagy amerikai kiállítás a Sétatéri pavilonban. Azóta se láttam ehhez hasonlókat Kolozsváron. 1975-ben a fõiskola befejeztével kihelyeztek a Szatmár megyei Kökényesdre. Kedves, kis, színtiszta magyar falu volt, ahol öt évet tanárkodtam. A gyerekek a színes ceruzán kívül nem nagyon tudták, hogy különbözõ festékek is vannak. Az egyik nebuló libatollakból összeeszkabált ecsetet hozott be, s mikor rákérdeztem: Mi ez?... Pamacs – válaszolta. Aztán innen eljutottunk, hogy a Napsugár és az Utunk-naptár közölte rajzaikat, díjakat nyertek. Hogy hazajöhessek Kolozsvárra, 1980-ban, a tanári véglegesítésem után kénytelen voltam otthagyni a tanügyet, és egy reklám- és címfestõ mûhelyben találtam állást. A rendszerváltás után átvettem ennek vezetését, cégtábláktól fényreklámokig, bonyolult reklámgrafikáig mindent terveztünk és kiviteleztünk. 2000-ben versenyvizsgával foglaltam el a kolozsvári Báthory István Gimnázium rajzkatedráját, ahol azóta is tevékenykedem. Egyes fokozatú, cím-

Hazai és külföldi egyéni kiállítások 1970/1971/1972. Kolozsvár, Brassai-Hét, könyvtárterem 1980. febr., Kolozsvár, Gyõzelem-klub, Pictura-poesis 2000. jan., Kolozsvár, Korunk Galéria, Graphic-poesis 2001. ápr., Kolozsvár, Báthory Gimnázium díszterme 2001. aug., Szalacs (Bihar m.), Mûvelõdési otthon 2001/2002. Tállya (Tokaj-hegyalja), Mailloth-kastély 2003. aug., Bakony–Balaton Múzeum, Olaszfalu 2004. jún., Kolozsvár, Korunk Galéria, Fekete-Fehér 2004. nov., Budapest, Grafikák 2005. szept., Szilágysomlyó, Református gyülekezeti terem 2006. dec., Torda, IKE Galéria 2007. okt., Kolozsvár, Hídelvei református gyülekezeti terem 2008. máj., Kolozsvár, Barabás Miklós Galéria Hazai és külföldi csoportos kiállítások 1968/1969/1970. Országos és nemzetközi diákkiállítások 1972/1973/1974/1975. Fõiskolás kiállítások 1975. júl., Kolozsvár, Képzõmûvészeti Szövetség Galériája, Diplomamunkák kiállítása 1976. dec., Szatmárnémeti, Mûvészeti Múzeum, Megyei Tárlat 1976/1977/1978. Szatmárnémeti, Képzõmûvészeti Szövetség Galéria, Tavaszi és Õszi Szalonok 1980–1986. Szövetkezeti kiállítások 1986. okt., Bukarest, Nemzeti Színház, Mûvészetek Szalonja 1998. júl., Kolozsvár, Gy. Szabó Béla Galéria 1998. Zsobok, III. Nemzetközi Alkotótábor kiállítása 2000/2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008/2009/2010. ápr., Kovászna, Gyárfás Jenõ Városi Képtár, Csoma kiállítás 2000. máj., Budapest, Erkel Színház aulája 2000/2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008. aug., Tállya (Tokaj-hegyalja), Mailloth kastély 2000. Siklósi Várgaléria, Együtt a Kárpát-medencében 2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008/2009/2010. jan., Kolozsvár, Megyei Grafikai és Iparmûvészeti Tárlatok 2001. jan., Dunakeszi, József Attila Mûvelõdési Központ, Magyarság Galéria 2001. máj., Óbudai Mûvelõdési Központ, San Marco Galéria 2001. aug., Budai Vár, a Magyar Kultúra Alapítvány Székháza, Régiók Millenniumi Találkozása a Képzõmûvészetben 2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008/2009/2010. Kolozsvár, Apáczai Galéria, EMME-tárlatok 2001. júl., Székelyudvarhely, Pincegaléria 2001. nov., Csíkszereda, Megyei Tanfelügyelõség díszterme 2001. dec., Szováta, Teleki Oktatási Központ 2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008/2009. ápr., Kolozsvár, Romulus Ladea Galéria 2002. jan., Kolozsvár, Phoenix könyvesbolt, Világhírnév kirakatkiállítás 2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008/2009/2010 A Barabás Miklós Céh közös tárlatai 2003. júl., Bakony–Balaton IX. Nemzetközi Alkotótábor

A kolozsvári Einstein utca. Olaj, karton, 73,5x50 cm, j. j. l. Orbán, 74

2003/2004/2006. febr., Kolozsvár, Mátyás szülõház, Amici Amaryllis 2004. febr., Beszterce, EMKE Magyar Ház 2004/2005. jún., Kolozsvár, a Református Kollégium díszterme 2005. febr., Kolozsvár, Fehér Galéria 2005. aug., Kolozsvár, Szépmûvészeti Múzeum, Bánffypalota, Tíz éves a Zsoboki Alkotótábor 2008/2009. aug., Budai Vár, MROE biennálé 2008. aug., Kolozsvár, Protestáns Teológiai Intézet, Bethlen-terem, EMKES (Stockholm) és Házsongárd Alapítvány aukciós kiállítása 2008. szept., Szabadka, Modern Galéria, Kisképek Vándorkiállítása 2008. szept., a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Aula-Galériája 2009. febr., Zenta, Városi Múzeum 2009. márc., Topolya (Szerbia), Art Gallery 2009. ápr., Bácskossuthfalva, 9+1 Mûvésztelep Alkotóháza 2009. ápr., Horgos, Bartók Béla Közmûv. Egyesület kiállítóterme 2009 Kolozsvár, Reményik Sándor Galéria 2009. nov., Székelyudvarhely, Református parókia, Szivárvány Gyermekotthon 2009. dec., Kolozsvár, Tíz éves a Házsongárd Alapítvány 2009. dec., Temesvár, Új Ezredév Református Központ Számos aukciós kiállítás stb.

13

Hazai és külföldi alkotótáborok 1998. aug., Zsobok, III. Nemzetközi Alkotótábor 2000. júl., Kézdivásárhely, Incitato 2000/2001/2002/2003/2004/2005/2006/2007/2008. aug., Tállya (Tokaj-hegyalja), Central European Arts Camp 2001. júl., Székelyudvarhely, Bolyai Nyári Akadémia 2002. jún., Szögyén (Szlovákia), IV. Nemzetközi Alkotótábor 2003. júl., Bakony–Balaton Nemzetközi Alkotótábor

Irodalom

Kolozsvári háztetõk. Zsírkréta, 50x35 cm, j. b. l. Orbán, 68. Astoria szálló, Uránia-h ház Kolozsváron. Akvarell, 50x35 cm, j. j. l. Orbán, 968

14

Murádin Jenõ: Fiatalok. Igazság, 1980. február 20. Szabó Csaba: Ecset itt is, ecset ott is. Szabadság, 1997. szeptember 24. xxx: Erdélyi Magyar Ki Kicsoda 2000. Scripta, Nagyvárad 1999. Németh Júlia: Graphicpoesis. Szabadság, 2000. január 15. K. B. [Ketesdy Beáta]: Orbán István mûveibõl nyílt kiállítás a Korunk Galériában. Krónika, 2000. január 17. Németh Júlia: Orbán István kiállítása a Korunk Galériában. In Kolozsvár-mûhely és vonzásközpont. Szemelvények tíz esztendõ képzõmûvészeti krónikájából. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2000. Németh Júlia: Mûvészeti oktatás a Báthoryban. Szabadság, 2001. április 28. Szabó Csaba: Orbán István grafikus. Világhírnév (harmadik szám) 2001. május 17. Dérer Ferenc: Három kiállítás a Szalacsi falunapon. Bihari Napló, 2001. augusztus 11–12. Rácz Éva: Gyermekálmok rajzban. Szabadság, 2001. okt. 1 Németh Júlia: Báthory-szobor és virágesõ. Szabadság, 2002. május 16. Banner Zoltán: Szó, eszme, látvány. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002. Varga Róbert: A Bakony varázslatos, szép világa. Képzõmûvészeti tábor és kiállítás Olaszfaluban. Napló (Veszprém), 2003. július 18. Sütõ Ferenc: A szépmûvészet hármas útján. Mûvelõdés LVII. évf., 1 sz. 2004. január. Heim András: A megfoghatatlan kivetítése. Szabadság, 2004. június 9. Németh Júlia: Grafikus a pincében, padláson. Orbán István, a kutató rajztanár. Szabadság, 2004. július 3. Fodor György: Hármas bemutató a hagyományok szellemében. Vasárnap, 2006. január 22. Ö. I. B. [Ördög I. Béla]: Egy Jósika-örökség. Szabadság, 2006. április 20. Németh Júlia: Klubgaléria a múltban, Klubgaléria a jövõben? Szabadság, 2007. július 21. Németh Júlia: A valósághû megjelenítéstõl az absztraktig. Orbán István kiállítása a hídelvei református gyülekezeti teremben. Szabadság, 2007. október 20. F. I. [Farkas Imola]: Az alkotó fantázia ünnepe a BMCnél. Szabadság, 2008. május 14. Németh Júlia: Variációk variációinak variációi. Szabadság, 2008. május 17. Németh Júlia: Orbán István grafikai tárlata a Barabás Miklós Galériában. In Kolozsvár-mû-hely-szín. Litera–Veres Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2008. xxx: Erdélyi Magyar Ki Kicsoda 2010. Alföldi Nyomda, Debrecen, 2009. Németh Júlia: 1989 utáni mûvészeti morfogenezis Erdélyben. A jelen képzõmûvészeinek szín-vallása. Atelier (Szlovákia), 2010/1.

Enciklopédia

A kolozsvári Finály család A kolozsvári Báthory Gimnázium régi iratai között egy megsárgult irományt fedeztem fel Finály Henrik aláírásával. Címe: Látnivalók Kolozsvárt, és 1891ben keltezett. De ki is volt Finály Henrik? Õ szerkesztette az eddig legjobb és legterjedelmesebb latin–magyar szótárunkat. E mûve azóta felvette alkotója nevét, s ma egyszerûen csak a Finály névvel illetjük. Kérdem a báthorys (magyarul nem beszélõ) latintanár kollégámat hallott-e neves elõdjérõl, Finályról? Sajnos nem hallott róla. Pedig Finály nem csak tanított intézetünkben, hanem a népes család összes fiú tagja itt érettségizõ diákja is volt a kolozsvári piarista gimnáziumnak. Tekintsünk hát a család múltjába. Finály Henrik Óbudán született 1825. január 16-án. Eredetileg mérnöki pályára készült, végül neves filológus, régész, történész professzor vált belõle, aki számos nyelvészeti, irodalomtörténeti és archeológiai tanulmányt írt. Ifjú korában részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, ennek leverése után nevelõsködött. 1852-ben a kolozsvári alsóbb kegyesrendi iskola igazgatója volt, majd a kereskedelmi iskola tanítója. 1853. október 3-tól a kolozsvári piarista fõgimnázium tanárává nevezték ki, egyelõre ideiglenesen, Regis-Bartsch Ferenc piarista atya helyett, akit Haynald Lajos erdélyi püspök felvett egyházmegyéje papjai közé. Finály Henrik 1853 és 1860 között latin nyelvet, mennyiségtant és német nyelvet tanított az intézetben, heti 20 órában. Õ volt a 7. osztály fõnöke, ugyanakkor a kolozsvári római katolikus nyilvános teljes gimnázium segédjegyzõi tisztségét is betöltötte. A kor szokásaihoz híven, õ is gyarapította a líceum tudomá-

nyos eszköztárát; errõl az 1853as értesítõben így írnak: „A természetiek mûtárának terménygyûjteményi fiókja 243 drb. szárított növénnyel növekedett, melyeket t. c. Finály Henrik helyettes tanár úr szíveskedett adományozni”. 1853-tól a latin–magyar szótáríró társaság tagja, az együttmûködés eredménye pedig az a latin–magyar szótárunk, amelyet: „Dolgozta néhány kolozsvári tanár. Szerkesztõi Régeni István és Finály Henrik. Elsõ füzet. Kolozsvártt nyomatja és kiadja Stein János, az ev. ref. fõt. betûivel. 1857”. A szótár egy részét tanártársa, Vass József (1813–1873) szerkesztette. A késõbbiekben Finály egymaga szerkesztette tovább azt a legjobb latin szótárunkat, amely széles körben ismertté tette a nevét. 1856-tól Finály az erdélyi gazdasági egylet havi füzeteit szerkesztette, majd az egylet Évlapjait, mindezt az igazgató-választmány megbízásából, mint egyleti titkár. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja volt. Amikor 1859-ben megalakult az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), elsõ elnökévé gróf Mikó Imrét, alelnökévé gróf Lázár Miklóst, múzeumõrévé Brassai Sámuelt, könyvtárnokká Szabó Károlyt, titkárnak pedig Finály Henriket választották. 1868–1871 között Finály az utolsó a líceumi nyomdaigazgatók sorában, ugyanis 1872 január 1-tõl, az iskola nyomdáját, a líceumi könyvsajtót K. Papp Miklósnak adták haszonbérbe. 1872-tõl a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a történelmi segédtudományok (fõleg a régészet) nyilvános rendes tanára lett, de tanára volt a Kereskedelmi Akadémiának is és tagja a római Instituto di Archeologiának. 1874–1882 között Finály

Finály Henrik (1825–1898)

szerkesztette az Erdélyi Múzeumot. Számos hazai és külföldi lapba írt. Az évek során kiadásra került fontosabb tudományos munkái: A polgár és kereskedõ számvetése (Kolozsvár, 1853); A valtórendtartás az új cs. kir. váltótörvény értelmében (Kolozsvár, 1855); A magyar ige idõformáiról (Pest, 1860); Adalékok a magyar rokonértelmû szók értelmezéséhez (Akadémiai értekezés, 1869); A görögök idõszámítása s az õsrómai naptár (Erd. Múz. Évkönyvei, 1882); Az ókori súlyokról és mértékekrõl (Budapest, 1883); Hogy is mondják ezt magyarul? (Budapest, 1888); Hogy kell latinból magyarra fordítani (Kolozsvár, 1894). Amikor már nem tanított a piariban, azt továbbra is támogatta, minden formában, annál is inkább, mert fiai, Gábor, György, Lajos, István mind ide jártak, itt érettségiztek. 1887-ben „a történelmi és földrajzi szertár részére dr. Finály Henrik egyetemi tanár 3 drb. igen értékes ókori térképet ajándékozott” – írták az értesítõben. Rendszeres pénzadománnyal járult hozzá az év végi tornavizsgákon a legkitûnõbb tornászok jutalmazásához. Úgyszintén ott találjuk a magánadakozók sorában, mint aki pénzadománnyal támogatta az intézet segítõ egyesületét.

15

Lovak II. Szürke szén, 30x42 cm, j. j. l. Orbán, 75.

1890-tõl gyakran az õ elnöklete alatt folytak a tanév végi szóbeli érettségi vizsgák, amelyeken õ tankerületi fõigazgatóként, vagy az erdélyi római katolikus Status igazgató tanácsosaként volt jelen. Évközben is több hivatalos látogatást tett az intézetben. A Finály ifjak is kitûnõ eredményeket értek el diákéveik alatt a piariban. Az önképzõkör legszorgalmasabb tagjai, nevükkel sûrûn találkozunk a Hajnal diáklapban. Györgynek csupa 1es osztályzata volt, megválasztották önképzõköri elnöknek, és István is gyakran szerepel, mint

kitûnõ szavaló. Lajos az iskolai zenekar elsõ hegedûse volt, Gábor a Daltársulatban zongorázott, de megválasztották a Segélyzõ Egyesület elnökévé is. Az 1893/94-es tanévben „a felsõbb tanhatóság Finály Gábor világi egyetemi hallgatónak megengedte, hogy a folyó tanévben, mint gyakorló-tanár mûködjön a fõgimnáziumban”. Latint tanított a 6. osztályban, heti óráinak száma 6; emellett megválasztották az erdélyrészi Kárpát-egylet Kolozs megyei osztályának jegyzõjévé. 1894-ben Finály Gábor már saját filológiai-latin könyvét aján-

dékozta a líceumi könyvtárnak. Az apa, Finály Henrik 1892ben adta ki A besztercei szószedet címen akadémiai értekezését. 1895-ben Kendi elõnévvel magyar nemességet kapott, 1898. február 13-án, 73 éves korában Kolozsvárt hunyt el. Híres egyetemi professzor társa, Márki Sándor búcsúztatta a sírnál, Emlékbeszéd Finály Henrik felett címmel nyomtatásban is megjelent. 1926-ban a fõgimnázium nagy öregdiák-találkozóján a Finály-fiúk is megjelentek, immár mint a magyar társadalom oszlopos tagjai. Ekkor ugyanis Finály Lajos magyar királyi vasúti és hajózási felügyelõ és miniszteri tanácsos volt Budapesten; Finály István a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasöntöde Rt. központi fõmérnöke; Finály Gábor a budapesti Kölcsey Ferenc Reálgimnázium igazgatója, a német császári archeológiai intézet levelezõ tagja, a Magyar Tudományos Akadémia archeológiai bizottságának segédtagja, az olasz királyi koronarend lovagkeresztjének tulajdonosa. Érdekességként alább közöljük a mai helyesíráshoz közelítve Finály Henrik városnézõ kalauzolását, pontosabban azt, hogy milyennek látta õ Kolozsvárt 1891-ben.

ORBÁN ISTVÁN

Látnivalók Kolozsvárt 1891-b ben

16

Az elsõ látnivaló természetesen a város összképe. Aki Kolozsvár legszebb és legérdekesebb látképét akarja élvezni, legjobban teszi, ha egy derûs nap délutánján a Fellegvárba megyen, mert ilyenkor van a város a már hanyatló naptól a legelõnyösebben megvilágítva. Ha az illetõ nap még esetleg vasárnap is, az elõtérben fekvõ Sétatér mozgalmas, tarka képe érdekes toldaléka a látványnak. A Fellegvár délkeleti ormáról a nézõ a vasúti pályaházon kezdve szép körlátványban szemlélheti a várost a maga egész kiterjedésében, kelet felé a látókör csaknem Apahidáig terjed, délnek a Felek szorítja össze, amelynek mellsõ lejtõjén a nagy köztemetõ,

s ettõl nyugatra a Házsongárd a maga kertjeivel és nyári lakaival, amelyek mellé a m. k. Ferenc József egyetem új épületei, az élettani és közegészségtani, bonctani és kórbonctani intézetek és ezeken túl a múzeumkert területén az állattani és vegytani intézetek és az egyetemi növénykert sorakoznak. Még tovább nyugat felé szembetûnik a kolozsmonostori gazdasági tanintézet épülete, amely már a várost nyugat felõl érõ Kolozsmonostor község határán fekszik. E község nyugati végén emelkedik a hajdani kolozsmonostori apátság erõdszerû dombja. Maga az apátság eltûnt, csak nagy templomának a szentélye áll még fenn, mint kálvária-hegyi kápol-

na, amely körül temetõ van; az elébb rombadõlt, késõbben lebontott apátság anyagából épült a mai róm. kat. líceum épülete. E domb mellett halad el a Nagyvárad felé vezetõ országút a Kis-Szamos völgyén felfelé, és a szem követheti csaknem Gyaluig; nyugat felé azután a Gyalui havasok zárják el a láthatárt. Magának a városnak a látnivalóit két osztályba lehet sorozni: az elsõbe tartoznak az épületek és épületmaradványok és az építészeti mûemlékek; a másodikba a városban levõ köz- és magánintézetek. Az elsõ osztály sorjegyzékét legcélszerûbben a város fõterén kezdjük. E tér északi fele közepén áll pontosan nyugatról kelet felé irányítva és ezért a piac házsoraival nem párhuzamosan, a Szent Mihályról címzett nagy templom, Kolozsvár plébánia temploma, amelyet Zsigmond király uralkodása alatt kezdtek építeni és körülbelül a 15. sz. közepe táján végeztek be. Tornya egészen új. Maga a templom, a maga egészében, mindamellett, hogy a kivitele éppen nem kifogástalan, mégis szép és nagy mûemléke a késõ gót építészetnek. Fõbejáró kapuját a piac talaja emelkedése következtében át kellett alakítani, és az átalakítás egészen megcsonkította és kivette eredeti alakjából és arányaiból, de megvannak eredeti szépségének a nyomai. Benn a templomban két nevezetes emlék érdemli meg a külön megtekintést: egyik a sekrestye ajtaja, egy remek faragvány (sajnos, sok helyt megcsonkítva) a 16. század közepébõl, a másik a torony keleti oldala mellett levõ kettõs lépcsõ, amelynek alig van párja. A templom bejárata elõtt még áll a régi kerítés rácsos vaskapuja, amelynek kõbõl rakott keretét, egynéhány szent szobor díszíti, ez azonban nem régibb, mint a 18. sz. eleje. A piacot környezõ házak nagyobb része a 16. sz-beli épület, csakhogy magánházak lévén homlokzataik többé-kevésbé át vannak alakítva és csak a belsejökben maradtak meg néhány érdekes maradványai eredeti berendezésöknek és díszítésöknek. Meg kell itt jegyeznönk, hogy az egész piac az ún. új városba esvén, körülbelül a 16. sz. folytában épült, és ezért nincsenek itt régibb épületek. A piac nyugati során mindjárt maga a plébánia épülete érdemli meg a megtekintést. Kapubejárója alatt a jobb oldalon egy feliratos kõlap van befalazva, amely latin nyelven szegletes, ún. gót barátbetûben belevésett emlékiratában megmondja, hogy Sleyving Gergely plébános építtette 1550-ben, az építõ neve és címere tanúskodik errõl a homlokzaton is a kapuboltozat zárkövén; ugyanaz a címer be van falazva az udvaron és a kapualja északi oldala mellett is. Egy ugyanazon korbeli felirat van még abban a sötét folyosóban, amely egy késõ gótikus ízlésû ajtón át a kapualjába nyúlik, és a Márton Kálmán könyvárus boltja és a háta megett levõ raktár közt van, éppen annak az ajtónak a szemöldök kövén, amely a folyosóról a boltba nyílik. Még megemlítendõ az udvar északi (délnek fordult) oldalán az egy oda alkalmazott falépcsõ alatt egy 16. sz-beli árnyékóra kõbõl faragott számlapja és

az épület homlokzatán az emelet két ablaka közt egy dombormû II. József császár kolozsvári látogatása emlékére. A piac déli során az Ákoncz-féle (5. számú) ház kapualjában jobbról látható kõajtó a maga érdekes feliratával és a boltozata nagyon csinos polcköveivel tanúskodik, hogy ez a ház is a 16. sz-ban épült, s csak homlokzata van divatosan átalakítva. A tanácsház tõszomszédjában az a ház, amelyben most a hitelbank székel, hasonlóképen régi. Maga a tanácsház új épület, csinos homlokzata fenntartja Kagerbauer Antal geniális építõmesterünk emlékét. A keleti soron van Kolozsvár legérdekesebb magánháza, a Szathmáry-ház (34. szám). Ez a ház ti. nagyjában úgy kívül, mint belõl a különösen a földszinti részben megtartotta régi és eredeti idomát. Sajátságos, hogy még eddig nem sikerült egész határozottsággal kideríteni, hogy ki építtette és kié volt ez a ház eredetileg. Két címer jelen meg a díszítések között az u. n. házi jelvényen kívül, az egyik hármas halom fölött jobbra repülõ galamb olajággal a szájában, a másik koronából kinövõ griff; de nem lévén adva sem a pajzs, sem az idomok színe, bajos meghatározni, melyik családok címerei. Annyi azonban bizonyos, hogy ez nem lehet az a ház, amelyre Jósika Miklós gondolt, amikor az Abafijában a Rózsa-házat leírta, éppen úgy határozottan merõ ráfogás az, amely e házat egykori Báthory-háznak tartja. Külsején az emeleti ablakok a szemöldökpárkányok homloksávján levõ feliratokkal egészen épen maradtak fenn; színezésük azonban új és éppen nem hiteles; a földszinti lakás valamikor egy helyiség kellett hogy legyen, mert a falain, illetõleg a boltívek polckövein látható állatkörbeli tizenkét égi jegynek csak úgy van értelme, ha egy termet díszítettek. Az egyik válaszfalba illesztett ajtó és ablak kõfalazata alighanem késõbbre került oda, akkor t. i. amikor a termet szobákká alakították át, azonban így is megérdemlik a megszemlélést. Ugyan e soron van Kolozsvár egyetlen palotaszerû magánháza, a Bánffy-palota, szép példánya a barokk stílû múlt századbeli építkezésnek. Az északi soron a Kemény Sámuel-féle (26. számú) ház udvarán van két kõajtó, amelyek közül az egyik valóságos remekmû és elég jól van fenntartva. A Karvázy-féle (21. számú) ház kapuja felett egy érdekes felirat és a néhai Schütz János-féle ház (20. sz.) emeleti lakásán egy szép ajtó, amely azonban ott nincs a maga eredeti helyén, mert csak az utolsó tulajdonos tétette oda egy lebontott régi házból, melyikbõl? Azt már nem lehet tudni. Ha a fõtérrõl a Monostor utca sarkánál északnak vezetõ Mátyás utcán bemegyünk az Óvárba, két nevezetes épületre találunk. Az egyik éppen szemben áll az utcával és még most is katonai laktanya. Régi polgárház, amelyen világosan látszik, hogy idõk folytán kívül-belül sok átalakításon ment át. A kaputól jobbra a homlokzatába illesztett díszes bronzemléktábla, amely õ cs. és ap. kir. fel-

17

18

sége kezdeményezésére és hozzájárulásával készült, a maga feliratával arról értesíti a szemlélõt, hogy ez az a ház, amelyben Hunyadi Mátyás, a dicsõ, a nagy király és az igazságos született. Sajnos, hogy az épület maga nagyon meg van viselve, mondhatni rozoga, úgy hogy eredeti állapotában visszaállítani, vagy bár csak a mostaniban sokáig fenntartani lehetetlen. De ha szinte beáll is az az eset, hogy le kell bontani, a helyén majdan emelkedõ új épület homlokzatán is ott fog díszelegni az az emlék, amelyet egy nagy király kegyelete tétetett oda királyi nagy elõdjének, és amíg magyar él e hazában, buzgó áhitattal fog zarándokolni arra a helyre, ahol a gondviselés kegyelmébõl pillantá meg a napvilágot az a király, aki méltán a nemzet egyik büszkesége. Csaknem szemben e házzal a Mátyás utca jobb sarkán emelkedik egy emeletes magánház, egészen újkori épület, amely azonban a kapuja aljában egy néhány érdekes történelmi emléket tart fenn. Kõfeliratok versben és prózában és egy kõbe domborúan faragott fejedelmi címer, valamennyien Bocskai István fejedelemre vonatkoznak. A feliratok mind dicsõítik a péntek napot, mint amely Bocskai saját hite szerint neki mindig szerencsés napja volt. Valószínû, hogy ezek az emlékek egy ugyanazon a helyen állott régi házból kerültek ki, és nem lehetetlen, hogy ez a ház valamikor a Bocskaié volt, vagy, hogy Bocskai egy ideig lakott benne. Bizonyosat nem tudunk. E sarokháznál indul meg két utca, az egyik kelet felé a Torony utca, amely aztán egy könyököt alkotva észak felé fordul. Éppen a könyök szegletében van a máig is úgynevezett torony, a város régi tömlöce, amelyben igen régi épületmaradványok maradtak fenn. A közhit abból indulva, hogy a mai Kolozsvár helyén hajdan római telep volt, amirõl alapásások alkalmával különbözõ idõben lelt számos római régiség gyanúsíthatatlan tanulságot tesz, ezeket az épületmaradványokat rómaiaknak tartja, ami nem lehetetlen ugyan, de nem is bizonyos. Ez a torony kétségen kívül a régi óvár védfalának egyik bástyája volt, és miután számos bizonyítékunk van, hogy ezek a véd falak nagyrészt római romokból szedett anyagból épültek, igen indokolt az a kétely, amelynek imént kifejezést adtunk. A másik utca észak felé vezet az óvári kis piacra. E kis piac keleti oldalát a Ferenciek (Barátok) temploma foglalja el szép magasságú tornyával és jobb oldalán a gr. Kornis család kriptájához vezetõ ajtóval, amelyet kõbõl faragott két egyszarvú (unicornis), a család beszélõ címerképe õriz. Balról csatlakozik a templomhoz a Ferenciek zárdája, igen régi épület, régibb mindenestre, mint a nagy piacon álló templom, de régi alkatrészeibõl csak a földszinti folyosóra nyíló régi refektórium maradt meg eredeti alakjában. Ez nagyon érdekes látnivaló. A Karolina kórház nyugati tõszomszédja is igen érdekes 16. sz-beli épület. A Barátok temploma jobb oldala mellett egy utca vezet keleti irányban a kis piacról a Híd utcá-

ba. Ez az utca csak a legújabb idõben nyílt meg, és e megnyitás kedvéért bontották le azt a régi épületet, amelyben a kolozsvári aranyfinomító és pénzverõ ház volt. Ennek az emlékét fenntartja egy kis feliratos kõtábla, amely a Barátok temploma déli oldalához ragasztott bérház falába van illesztve. A Híd utcában nagyon régi ház az ún. Quártaház, a mai Hungária szálloda, de csakis régi, valami különös emlék nem fûzõdik hozzá. Nevezetesebb a Varga-féle (17. számú) ház kapuja felett levõ felirat a 16. sz-ból. Ezzel csaknem átellenben volt még egy régi nagy ház, amelyben egynéhány érdekes ajtófél kõbõl, és kapuja fölött egy régi latin felirat volt. Ezt a házat most két éve lebontották, de a belõle kikerült kõemlékeket Pákei Lajos mérnök megvette és a Házsongárd oldalában épült háza díszítésére használta fel. Ott ma is láthatók. A Híd utca végén, a kõhídon túl levõ emeletes új épület sarkán egypár régi kõcímer van befalazva. Egy érdekes régi kõajtó van még befalazva a Magyar utcai Groisz féle (27. sz.) ház udvara bal felõli oldalába. A Magyar utcában van még egy középület, az unitáriusok fõiskolája, de ez nem tarthat igényt a mûemlék címére, éppoly kevéssé, mint az ugyanez utcában levõ templomai a lutheránusoknak és unitáriusoknak. A Közép utcában a minorita atyák temploma és zárdája a 17. sz-beli, de semmi esetre és semmi tekintetben sem nevezetes épületek. A Közép utcából visszatérve a Nagy piacra, a tér közepén egy obeliszkszerû emléket látunk, amelyet egy kolozsvári polgár állíttatott I. Ferenc király 1817-beli látogatása emlékére. Érdekes, hogy a nép száján az emlék neve: a Státua. A fõtér délnyugati sarkánál indul nyugat felé a Széna utca, ennek a bal oldalán a 13. sz. ház földszinti egyetlen ablaka régi és szemöldökkövén egy Jézsaiás prófétától vett bibliaverset hord feliratul. Ugyanonnan indul a belsõ Torda utca déli irányban. Ez utcában van a jobb oldalon a gróf Eszterházy-féle ház, amely újszerû külszín alatt egy 17. sz-beli épületet rejt és a Báthory–Apor-féle róm. kat. tápintézet. Az Eszterházy-házzal átellenben az innen keleti irányban induló Király utca sarkán áll a jezsuiták volt temploma, ma akadémiai templom az õ csodatevõ Szûz Mária képével, s rajta túl a hasonlólag keletre induló Farkas utca sarkán az a nagy kiterjedésû épület, amelyet a jezsuiták emeltek volt zárdának; a rend feloszlatása után az épület a róm. kat. tanulmányi alap tulajdonává vált, késõbb az erdélyi magyar nemesség önmegadóztatás útján szerzett pénzen megvette országos praetoriumnak és ekkor az erdélyi királyi fõtörvényszék székhelyévé lett, az 50-es években belehelyezték a Landesgerichtet, és elsõ emeletét börtönné alakították át, az alkotmány helyre állítása után 1860-ban visszaköltözött belé a fõkormányszék, azután 1867-ben a fõkormányszék feloszlatása után a királyi biztosságnak szolgált, majd 1872ben az akkor felállított kir. Ferenc József tud. egyetem központi épületévé vált. Egykor puszta udva-

rának parkká alakítása a néhai Groisz Gusztáv volt fõkormányszéki alelnök érdeme. Az egyetem épülete elõtt az utca kiszélesedik és egy háromszögû kis tért alkot, amelynek a közepén a jezsuitáktól emelt Szent Háromság szobor áll. A kis tér déli oldalát a Báthory-féle ún. konviktus foglalja el, amely jelenleg a róm. kat. gimnáziumban tanárkodó kegyesrendi atyák társházául szolgál, de a róm. kat ösztöndíj alap tulajdona. Egyik belsõ szárnyépülete azonban még most is tápintézetül szolgál. E között és az egyetem telke között indul kelet felé a belsõ Farkas utca, amelyet a kolozsváriak szeretnek Múzsák utcájának nevezni, ugyanis ez utca bal során az egyetem telkétõl egy újonnan nyitott utcával elválasztva áll a kolozsvári nemzeti színház, a magyar színészet állandó legrégibb hajléka, kívülrõl nem sokat mutató épület, de belsõ új berendezése igen csinos és a már említett Kagerbauer Antal építész mûve. A jobb során mindjárt a konviktus tõszomszédságában emelkedik az ún. róm. kat. líceum épülete, amelyet a nagy Rudnay erdélyi püspök (késõbb Magyarország hercegprímása) idejében a kolozsmonostori apátság anyagából a róm. kat. tanulmányi alap költségén épült nagy és célszerû iskolaépület, amelynek földszinti részében a róm. kat. elemi iskola, elsõ emeletében a róm. kat. fõgimnázium van elhelyezve, holott a második emelet tetemes részét az egyetem jogi kara bírja mint bérhelyiséget. Pár házzal odébb, éppen szemben a színházzal van Kolozs megye vármegyeháza, azon túl a kolozsvári kir. törv. szék börtönhelyisége. Azután az ev. ref. hitközség egyik papi laka, amelyet azután az ev. ref. fõiskola kétemeletes nagy épülete követ. Ezzel átellenben van az ev. ref. leányiskola és az ev. ref. tanárok lakházai sora. Itt a Farkas utca is kiszélesedik és e kiszélesedésben áll az ev. reformátusok ún. belsõ temploma, egy gót stílben épült tágas templom, amely hajdan a minorita szerzeté volt és gyönyörû boltozatáról nevezetes, amely egy hajtással a templom egész szélességét fedi. E tempom háta megett délkeletre tõle emelkedik egy ötszögû védbástya, Kolozsvár várfalának egykori délkeleti sarkbástyája, az egyetlen, amely megtartotta a múlt században történt helyreállításkor nyert régi alakját. Külsõ homlokfalába bele van illesztve egy nagy kõlap Bethlen Gábor fejedelmi címerével, s errõl elnevezték ezt a bástyát, Bethlen-bástyának, a benne levõ óra azonban eredetileg nem volt ott, hanem a lebontott Közép kapu feletti õrtoronyban, ide Haller Károly tétette polgármester korában, hogy a tanácsház lomtárában, ahol eddig hevert, meg ne egye a rozsda. Egyébiránt gondozás hiányában most sem jár. Ezen a bástyán kívül még csak kevés csonka bástya áll fenn a régi várfalból, a déli fal még fenn maradt részén egy konviktus hátsó részében és a délnyugati sarokbástyán az ún. Bogdánffy-bástya, egy az északi oldalon, amely tûzjelzõ toronnyá van átalakítva. Nem érdektelen még a Trencsin tér déli oldalán

levõ ún. cigánysor, egy csaknem szabályos négyszögû házcsoport , amelyet egy csomó girbegörbe szûk sikátor metsz át, ahol azonban ma nem csupán cigányok laknak. Ehhez hasonló a Sétatértõl északra a Fellegvár oldalában fekvõ ún. Sáncalja, egymás fölibe rakott sorai az apró házaknak, amelyek egy része a sziklába vájt odúk fölibe van építve és többnyire szegény mesteremberek és napszámosok hajlékai. Az eddigiekben már említett templomokon kívül van még Kolozsvárt a róm. katolikusoknak egy újonnan épült kis temploma a Kül-Magyar utca ketté ágazásánál, az ún. Szentpéteri templom, amely voltaképpen az ott levõ Szt. Erzsébet aggház kápolnája és egy kis kápolnájuk a Kül-Monostor utcában az ún. Augustaeumban; az ev. reformátusoknak új ún. külsõ temploma a Kül-Magyar utcában, a debreceni nagytemplom mintájára épült szép tágas templom; továbbá a görög-katolikusok temploma a Kismester utcában és a görögkeletiek kis temploma a Házsongárd oldalában a róla elnevezett Görögök sikátorában; végre az ortodox zsidók imaháza a Kül-Magyar utcából a tanítóképzõ intézet mellett északra induló ún. Zsidótemplom utcában és a neológ zsidók egészen új imaháza a vasúthoz vezetõ Nagy utcában. Kolozsvár az utóbbi években nagyon sokat épült, különösen gyarapodott középületek tekintetében. Ezek közül említésre méltók a már említett épületei az egyetemi intézeteknek, az Óvárban az ún. Bástya utcában levõ Kereskedelmi Akadémia épülete, a piac északi során az iparegyesület kicsiny, de díszes háza, továbbá a Közép utcában a régi harmincad épületébõl átalakított új háza a kolozsvári Kaszinónak. A Trencsin téren, amelynek északi részét Haller Károly polgármester korában csinos sétánnyá alakíttatta át, a kolozsvári szabadkõmívesek furcsa ízlésû háza és vele szemben a pénzügyi és erdészeti paloták és a most épülõfélben levõ palotája az államvasutaknak, üzletvezetõségének, amelyet az EMKE emeltet, és végre a város keleti külvárosában az új katonakórház és a laktanyák, amelyek Albach Géza polgármester érdemei. Aki Kolozsvárra jõ, ne mulassza el végül meglátogatni a város két üdülõhelyét, a Malomárok és Szamos közt elterülõ Sétatért gyönyörû fasoraival és a nyugati végén lévõ berkekkel, amelyben a lövölde igen kedvelt nyári mulatóhelye a kolozsvári közönségnek és a Múzeum-kertet (Mikó-kert) gr. Mikó Imre emlékszobrával (br. Vay Miklós mûve). A Házsongárd oldalán levõ köztemetõ is megérdemel egy rövid látogatást.

FINÁLY HENRIK (Megjelent: Budapesti Látogatók Lapja, 1891. január 20., IV. évfolyam, 1. szám)

19

Születésnapi köszöntõ Egyik legrégebbi és leghûségesebb munkatársunk, Csávossy György lapszámunk nyomdába adásakor ünnepelte 85. születésnapját. Ebbõl az alkalomból közöljük történelmi legendát feldolgozó zenés mesejátékát. Nagyon bízunk benne, hogy közelesen kerül mûkedvelõ színjátszó csoport, amely be is mutatja, hiszen minden szerzõ legnagyobb öröme, ha látja: nem hiába dolgozott. Egészséget, boldog születésnapot és minél több bemutatót kíván A MÛVELÕDÉS SZERKESZTÕSÉGE

CSÁVOSSY GYÖRGY

ILONAVÁR Zenés mesejáték három felvonásban

20

Népmese és történelmi háttér A torockószentgyörgyi népmese szerint az Ilonavárban jóságos tündérek laktak, akik szeretõen gondoskodtak a szegény sorsú környékbeliekrõl. Karácsony táján mennyei fényben tündökölt a hegy ormán magasló vár, a tündérek sürögve-forogva készítették a kürtöskalácsot és az ünnepi tésztákat, melyeket aranyos hintókon, csillogó szerszámú lovakkal juttattak el a jó magaviseletû szegény gyermekekhez. Ugyancsak néphagyományból ismert rege szerint a torockószentgyörgyi várban jóságos óriások laktak. Egy szép napon valamelyik óriás leány lelépett a völgybe és ott meglátott egy ökrökkel szántó földmûvest. Megtetszett neki a szántóvetõ, kötényébe emelte és felvitte a várba, hogy ott játékszerként elszórakozzon apró szerzeményével. Amikor az óriás leány apja ezt meglátta, szigorúan megfeddte gyermekét: „A völgyben élõ szántóvetõk nem játékszerek, leányom. Az õ munkájuk nyomán kél ki a gabona, érik meg a vetés és kerül kenyér a mi asztalunkra is. Becsüld meg õket, mert nélkülük éhen halnánk. Vidd vissza földjére ezt a szegény parasztot és a jövõben viseld gondját sorstársainak. Általuk lesz áldott és termékeny ez a kopár föld.” E két szájhagyomány bizonyítja, hogy a torockószentgyörgyiek a várbeliek jóságát õrizték meg emlékezetükben. A történelem, hiteles adatok szerint, a torockószentgyörgyi várúr népszeretõ jóindulatáról emlékezik meg, legalábbis a Székelykõn épült torockói vár és a késõbbi torockószentgyörgyi Ilonavár kezdeti idõszakára vonatkozóan. Az elsõ tatárjárás idején, 1241-ben még csak a Székelykõn épült Székelyvár (torockói vár) létezett. Ezt kapták jutalmul használatra a mongolokat kiûzõ székelyek a Thoroczkay család õsétõl a tulajdonjog fenntartása mellett. Ezek a székelyek az aranyosszékiek õsei. A legismertebb felmenõje a Thoroczkay családnak Eleus (Ilyés) feltehetõen a székelyek ispánja, a torockói vár ura volt. A történelem egy második tatárbetörést is számon tart 1285-ben. Az enyedi várban lévõ régi evangélikus templom kriptájában a templom lebontása alkalmával mintegy kétezer enyedi polgár

csontjaira leltek. A koponyákon látható lékek valószínûsítik, hogy e földi maradványok a kegyetlen mongolok áldozataitól származnak. 1285-ben már létezett a szentgyörgyi Ilonavár. Az akkor betörõ tatárokat a közeli Torockónál verték vissza az elszánt védekezõk a székelyek segítségével, egyúttal közel ezer rabot szabadítva ki fogságukból. A szentgyörgyi várat az 1241-ben történt nagy tatárdúlás után, azt követõen, hogy a Székelyvárat átengedte használatra a székely mentõ seregeknek, Thoroczkay Ilyés vajda építtette. Emlékét õrzi a vár közelében felszökellõ dús forrás, melyet ma is Vajda kútjának neveznek. Vize a közeli Szilas patakba ömlik. Az Ilonavár címû mesejátékban a történelmi adatok csupán laza támaszpontok. A mese a mûfaj öntörvénye szerint alakul regényes szerelmi történetté. A SZERZÕ Szereplõk Thoroczkay Ilyés vajda, a szentgyörgyi vár ura Thoroczkay Ilona, a vajda leánya, késõbbi várúrnõ Solymossy Nimród, fiatal juhász Pap Várnagy Udvarmester Étekfogó Pohárnok Lovászmester Vadászmester Szolga Szolgálólány 1. kérõ 2. kérõ 3. kérõ 4. kérõ Kajon tatár kán 1. tatár harcos 2. tatár harcos A kézdi székelyek kapitánya 1. hírmondó 2. hírmondó Menekült

Prológus UDVARMESTER (a függöny elõtt): Hölgyek, urak, ifjak vének, mesét mondok, örökszépet. Látjátok e régi várat, Titka megfejtésre várat. Tündérlak volt nagyon régen, karácsonykor, mint az égen a tündöklõ csillagok, ezüst fényben ragyogott. A tündérnép ünnep este lent a szegényt felkereste, ékes hintón alászállott s vitte a kürtöskalácsot. Jóságos volt a vár népe, ekképp illik a mesébe az is, ki mint való ember sok jót tett az alsó renddel és a tatárt hõs székellyel ehelyt verte szanaszéjjel. Örök álmát hadd aludja, nevét õrzi Vajda kútja. Ilona, e vár úrnõje legyen, aki tovább szõjje mesémet, egy régi álmot, én meg ezzel továbbállok és jó mulatást kívánok. (El.) I. felvonás (Szín a torockószentgyörgyi várban Thoroczkay Ilyés vajda hálóterme. A vajda lehunyt szemmel fekszik mennyezetes ágyában, halálán van. Fejénél, magas tartókban két égõ gyertya. Az ágy közvetlen közelében a PAP áll és a vajda leánya, ILONA, hátrébb, az ágy körül VÁRNAGY, UDVARMESTER, ÉTEKFOGÓ, POHÁRNOK, LOVÁSZMESTER, VADÁSZMESTER, SZOLGA és SZOLGÁLÓLÁNY. Halkan énekelnek.) AZ ÁGYAT KÖRÜLÁLLÓK ÉNEKE: Ments meg engem, Uram, az örök haláltól, ama rettenetes napon minden bajtól. Midõn az ég és föld meg fognak indulni s eljössz a világot lángokban ítélni. Könyörülj rajtam, Isten, nagy irgalmad miatt. Könyörületed nagy volta szerint töröld el gonoszságomat, teljességgel moss meg bûnömtõl engem, és vétkeimtõl tisztogass meg engem. Moss meg, s a hónál hóbb fehér leszek, add hallanom a vigasság szavát, hadd ujjongjanak megtört csontjaim. ILYÉS VAJDA (kinyitja a szemét, felemeli fél karját, mire a zsolozsmázok elhallgatnak): Távozom atyámfiai! Magához rendel az Úr, meg kell jelennem égi trónusa elõtt és számot kell adnom viselt dolgaim felõl. Gyarló voltam, mint minden halandó, de akivel jót tehettem, megtettem. Tanúim vagytok rá, hogy a rászorultak kérését meghallgattam. (A körülálló nõk felzokognak.) A pályát megfutottam, a harcot megharcoltam. Becsületes nevet hagyok Ilona leányomra. Fiú utódom nincs, õ örökli a várat és minden birtokomat. Kérlek titeket, kik engem hívséggel szolgáltatok, hasonló hívséges és jámbor felei legyetek leányomnak, az új várúrnõnek. (Felül, a leánya párnával támaszt-

ja meg derekát.) Vésszel telt idõket éltünk át nagyságos Béla királyunk alatt, vértõl veresedett lejjebb a Maros vize. De a Székelyvár dicsõségesen kiállta a kutyafejû tatárok ostromát. A kézdi székelyek kardja megoltalmazta szûkebb hazánkat, és Isten nevével elûzték a hamut és üszköt, árvákat és megcsúfolt asszonynépet, véres falakat, bûzlõ tetemeket lovaik fara megett hagyó ördögfiakat. De ismét kigyúltak a székely lármafák. Harci dobok pergését visszhangozzák a messzi hegyek. Újólag megpróbál a Mennybéli, közeleg a tatárhorda. Övezzétek fel magatokat, élezzétek ki pallósotokat. Az Úr 1285-ik esztendejét veres tentával jegyzi fel majd a krónikás. Legyetek bátrak és kitartók. Végakaratom, hogy mindenki kapja meg ezután is eddigi járandóságát. Ezen felül jutalmul hívséges szolgálatotokért, ímhol mit hagyok rátok. (A PAP felé fordul) Atyám! A torockószentgyörgyi monostorra és a hozzá tartozó imolákra hagyom a Havas-patak alatti részt örök használatra és a szentgyörgyi jobbágyok kilencedét. Óvja meg sárkányölõ védõszentünk népünket mindenkor. PAP (meghajol, a kezében lévõ kereszttel megáldja a vajdát): Áldott legyen az Úr mindörökké és kegyelmed minden ivadéka. ILYÉS VAJDA: Várnagy uram! Kegyelmed jussa legyen Mihály számadó nyájának évi szaporulatából minden kos, a gyapjú és a sajt, ezeken felül az enyedi szõlõk dézsmájának a fele. Védelmezze váramat az utolsó leheletig. VÁRNAGY: Alázatosan köszönöm, vajda uram. Amíg élek, ide tatár bé nem gyümötöli magát, Isten engem úgy segéljen! ILYÉS VAJDA: Udvarmester uram! Kegyelmed tartsa rendben sziklára épült szállásunkat, úgy, mint a mai napig. Legyen ezért kegyelmedé a bedellõi jobbágyok tizede. UDVARMESTER (kezet csókol a vajdának): Isten áldja meg érte, nagyuram. ILYÉS VAJDA: Étekfogóm és pohárnokom! Tartsatok meg kedves szolgáim jó emlékezetben. A szentgyörgyi szántókon termett minden tizedik kalangya felefele arányban titeket illet. (ÉTEKFOGÓ és POHÁRNOK sorban kezet csókolnak a vajdának.) ÉTEKFOGÓ: Sosem feledjük el jóságát, nagyuram. POHÁRNOK: Adja az Úr, hogy odafenn is én tölthessek majd nagyságod serlegébe. ILYÉS VAJDA: Lovászmester uram! A Székelykõ alsó részén, a Hidashoz tartozó völgyben legelõ ménesbõl húsz egyéves kancacsikót hagyok kegyelmedre. Viselje a többinek is gondját. LOVÁSZMESTER (mélyen meghajol): Köszönöm, vitéz nagyuram. Megszolgálom tisztességgel. Hej, hány árkon-bokron ugrattam én át nagyságod nyomában! Zoltán, nagyságod legszebb hátasa, nyerítve várja most is minden áldott reggel vajda uramat. ILYÉS VAJDA: Vadászmester uram! A Szabad-erdõben elejtett disznókból évi tíz, az õzbakokból azonképpen tíz legyen évi járadéka az eddigin felül. VADÁSZMESTER (térdet hajt): Hálásan köszönöm, nagyuram! Az agyarakat és agancsokat a lovagteremben aggatom fel kegyelmed címere köré. ILYÉS VAJDA: Szolgám és Szolgálóm! Az évi kommenciótok mellett járjon nektek sátoros ünnepeken egy-egy arany, karácsonykor egy-egy tinó, húsvétkor egy-egy bárány. Szolgáljátok Ilona leányomat, mint engemet, becsülettel.

21

SZOLGA és SZOLGÁLÓLÁNY: Alázatos szívvel köszönjük, nagyuram. (Kezet csókolnak a vajdának.) ILYÉS VAJDA: Leányom! Szemem fénye, véreim büszkesége! Nehéz szívvel, de bátorságos reménnyel hagyom reád a várat, minden jószágomat, jobbágyaimat és cselédeimet. Õrizd meg mai állapotában azt, ami kõbõl vagyon, vele meg egészében a szántóföldeket, legelõt, erdõt, kertet és szõlõst, gazdálkodj okosan és gyarapítsd javainkat. A jobbágyokkal légy szigorú, de igazságos, jóságos úrnõ. Ne ítélkezz könnyû szívvel, kellõ megfontolás nélkül. Ne feledd, hogy az alacsonyabb rendû is ember, örvend, búsul, olykor gyászol, azonképpen, mint te. Ne hallgass a hízelgõkre, az árulkodót meg ne jutalmazd, inkább szégyenítsd meg társai elõtt, a rágalmazót büntesd meg. A tolvajt zárasd tömlöcbe. Halálom után a várnagy urammal vedd számba a ménest, mind a számosállatokat széles e határban, különösen a nyájakat, mert a legtöbb pásztor inkább mondatik haramiának, mint számadó juhásznak. No, azért akad kivétel. Volt solymászom fia, Nimród, becsületes legény. Benne megbízhatsz, a juhok dolgában tanácsát is kérheted. Nemes ember, bár ilyen ifjú lenne ma a fivéred. De áldom Istent, hogy boldogult édesanyád olyan lányt szült nekem, mint te, kicsi Ilonám, kit szinte fiúként neveltem. (A páter felé int) Az atya imádkozzon érted és értem is. Érted, hogy boldogulj e földön, értem, hogy üdvözülhessek a túlvilágon. (Visszadõl párnájára.) PAP (az ágy melletti asztalkáról felveszi a szentelt olajat): Ilyés, Krisztusban testvérem, megerõsítlek a haldoklók szentségével, fogadd alázatos szívvel és bûnbánó lélekkel a szent kenetet. (Hüvelykujját bemártja a szent olajba, és kereszt alakjában megkeni a beteg testrészeit) Ezen szent kenet és az õ legkegyesebb irgalmassága által bocsássa meg az Úr mindazt, amit látással, hallással, szaglással, ízleléssel és beszéddel, tapintással és járással vétkeztél, Ámen. Uram, üdvözítsed a te szolgádat. MIND: Istenem, mert õ benned bízik. PAP: Uram, hallgasd meg könyörgésemet. MIND: És az én kiáltásom jusson elõdbe. PAP: Az Úr veletek. MIND: És a te lelkeddel. PAP (megáldja a vajdát): Áldjon, oltalmazzon és vezessen az örök életre a teljes Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek, Ámen. MIND (ének): Boldogasszony anyánk, régi nagy pátrónánk, nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el szegény magyarokról. (Függöny)

22

(Temetés után. Szín a vár lovagterme. Jobboldalt ajtó, baloldalt a fal mellett asztal és székek, ugyanott elöl az erkélyre vezetõ ajtó. A falakon kardok, lándzsák, vaddisznófejek, agancsok, fáklyatartók, a várúr széke fölött, a középen címer, a két sarokban sisakos lovagi páncél. Függöny után bevonul Ilona, karját a várnagyéra támasztja, mögötte lépked szolga és szolgálóleány. Ilona fekete ruhában, fõkötõben, mely

eltakarja haját, fellép a szín hátsó oldalán lépcsõs dobogón lévõ karosszékhez és leül.) UDVARMESTER (be): Úrnõm, Ispánlaki Dénes fia, István úr kéri, hogy légy kegyes fogadni és meghallgatni õt. ILONA: Bocsásd be. UDVARMESTER (kitárja a bal oldalon elöl lévõ ajtót és kiszól): Torockai Thoroczkay Ilona úrnõ fogadja kegyelmedet, ifiuram. (Utána el.) 1. KÉRÕ (be, széles reverenciával meghajol Ilona elõtt). Mélységes hódolattal köszöntlek, nemes kisasszony, és tisztelgek e vár szépséges úrnõje elõtt. ILONA: Szívesen fogadom. Mi járatban van kegyelmed? 1. KÉRÕ: A gyász napjai lassan letelnek, kegyelmes úrnõm. Ilyés vajda, Isten nyugosztalja haló porában, bizonyára gondolt arra, hogy e nehéz idõkben nagy érték a kemény fegyverforgató kéz. Mármint engedelemmel, egy férfi keze. Olyan kéz, melybe úrnõm is bátorsággal belekapaszkodhat. ILONA: Nem mondom, hogy nem. De ifjú uram, nem szólna kissé világosabban. A malom duruzsolását csak a patak érti. VÁRNAGY: Vagy a béka brekegését. SZOLGA és SZOLGÁLÓLEÁNY (kuncognak). 1. KÉRÕ: Szépséges úrnõm! Ha egyszer elfogadná egy férfi oltalmát és neki ajándékozná kezét, boldog lennék, ha ezzel engem tüntetne ki. ILONA: No, no, a szívem nem is kell? VÁRNAGY (félre): Bizony az csak ráadás, nemde? A várra, a torockói uradalomra. 1. KÉRÕ (köhint): Ki ne lenne boldog, ha úrnõm szívét is elnyerhetné? UDVARMESTER (be): Úrnõm, Diódváraljai Mátyás fia, Geréb úr eseng tisztelettel, hogy úrnõm elé járulhasson. ILONA: Ha idáig fáradt, kéretem. UDVARMESTER (kitárja az ajtót): Az úrnõ fogadja kegyelmedet. (Utána el.) 2. KÉRÕ (apró léptekkel becsoszog, sután meghajol. Kissé komikus alak): Úrnõm, me-megbocsáss, hogy csa-csak most he-helyezem zsámolyod elé szi-szi-szívbõl jövõ, õszinte részvétemet. ILONA: Az õszinte együttérzés tartós gyümölcs lehet, nem fonnyad el másnap. 2. KÉRÕ: Ö-ö-örülök, hogy így látod. Na-na-nagy kõ esik le szi-szi-szívemrõl. ILONA: Lovon érkezett kegyelmed? 2. KÉRÕ: Szá-szá-szárnyaló paripán. VÁRNAGY (félre): Veréb ez, nem Geréb. SZOLGA ÉS SZOLGÁLÓLEÁNY (kuncognak): És csicsereg. ILONA: És mi széllel szárnyalt ide, mit kíván kegyelmed? 2. KÉRÕ: Ami szi-szívemen, az a számon. VÁRNAGY: Bökje már ki! ILONA: Hallgatom. 2. KÉRÕ: Le-le-legyen a fe-fe-feleségem! ILONA: Ejha! Ezt egybõl kimondta. És miért gondolja, hogy hozzámennék kegyelmedhez? 2. KÉRÕ: Mert én olyan hü-hü-hûséggel szolgálnám, mint se-senki más. ILONA: És ez nekem elég volna? 2. KÉRÕ: Annyi gye-gye-gyereked lesz, amennyit csak pa-pa-parancsolsz. ILONA: Köszönöm papa. UDVARMESTER (be): Úrnõm, Borbereki Géza fia, Ál-

mos szeretne úrnõm elõtt hódolni. VÁRNAGY: Mézre gyûlnek a darazsak. ILONA: Ezt a kívánságát nem tagadhatjuk meg tõle. UDVARMESTER (kiszól): Lépjen be, kegyelmed. (Utána el.) 3. KÉRÕ (be, határozott léptekkel járul Ilona elé, térdet hajt): Szépségek szépsége, ékességek éke, szerelmes ifjaknak boldog reménysége! Párnán nyújtom néked lángoló szívemet, kincset érhet, hidd el, könyörgöm, ne vesd meg. ILONA: És mit kérsz cserébe? Jót ád a jó alku. Szórakoztató is, izgalmas felette. Tehát: én és váram (incselkedve) vagy kevesebb, egy ménes, egy nyáj, Hidasfalva, erdõk? 3. KÉRÕ: Virág, virág, mit ér e sziklavár nekem, nem földi jussokért, érted ver a szívem. ILONA: Ó, kegyes trubadúr! Most látsz csak elõször! 3. KÉRÕ: Látni és szeretni, ez égi ajándék, a hozomány nem gát, ha nemes a szándék. VÁRNAGY: Úgy rúgnám ezt lanton, zengne az ülepe! SZOLGÁLÓLÁNY: Talán egy-két rímet... SZOLGA: ...eregetne bele. UDVARMESTER (be): Úrnõm! Úrnõm, lófõ Simonfalvi Béla fia, Endre, sürgõs híradással jöve és kér bebocsátást. ILONA: Azonnal bocsásd be. UDVARMESTER (kitárja az ajtót, kiszól): Parancsoljon kegyelmed. (El.) 4. KÉRÕ: (be, karddal, hátán íjjal, magasra tartott fejjel, lassan, büszkén közelít, néhány lépés távolságra ILONÁTÓL, megáll.): Üdvözöllek, úrnõ. Kívánok mindnyájatoknak jó napot! ILONA: Isten hozott! Hallom, hírt hoztál. 4. KÉRÕ: Rossz hírt. A tatárok ismét betörtek Erdélybe. ILONA: Van róla tudomásunk. Rablásaik lassítják vonulásukat. VÁRNAGY: Felkészültünk fogadásukra. ILONA: Simonfalvi Endre, kegyelmed több napi járásra lakik innen, csupán e hír miatt szállt nyeregbe? 4. KÉRÕ: Ezért is. De jöttem, most csak magam személyében, afféle háztûznézõbe is, ha meg nem sértem. ILONA: Kegyelmed ugyan nem kertel. 4. KÉRÕ: Ostrommal veszik be a várat. Az én ostromom ráérõs. Most a tatárok leverése prior est. ILONA: Kíván ebben segíteni? 4. KÉRÕ: Nem ígérek semmit. Saját házamat kell elõbb megóvnom a dúlástól. De mihelyt a sors megengedi, számíthatnak rám. Nem hagyom kegyelmeteket cserben. ILONA: Egyenes beszéd. Kedvemre való. 1., 2., 3. KÉRÕ: Ránk is számíthatsz. De megkérésünkre mi a válaszod? ILONA: Nem késlekedem vele, uraim. Kimondom kereken: nem szándékszom egyelõre beköttetni a fejem. Különösen míg nem ismertem meg jobban leendõ életem párját. Azt állítjátok, hogy személyem iránt vonzódtok és nem a szentgyörgyi uradalom megszerzése végett vinnétek az oltár elé. VÁRNAGY: Hiszi a Bundás bolhája. ILONA: Nem firtatom az igazságot. De nem bocsátom el kegyelmeteket üres kézzel. Van egy eladó sorban lévõ húgom. Szép és okos. (Huncutul) Nagyon hasonlít rám. Most a székelyföldi rokonoknál idõzik, de a közelgõ veszedelem hamarosan hazatérésre

készteti. Kijelentem ünnepélyesen: ahhoz az ifjúhoz adom feleségül, aki szentgyörgyi várunk megmentésében, a tatárok elûzésében a legtöbb érdemet szerzi. A legderekabb vitéz felesége lesz. Szavamat adom rá. A KÉRÕK: Köszönjük... 1. KÉRÕ: ... szépszemû. 2. KÉRÕ: ...cso-cso-dálatos. 3. KÉRÕ ...rózsaszirom. 4. KÉRÕ: Tündér Ilona. UDVARMESTER (be): Úrnõm, hírmondó érkezett. ILONA: Jöjjön! 1. HÍRMONDÓ (be): Kegyes nagyasszonyom, vagy kisasszonyom, ne vess meg faragatlan betolakodásomért. Égnek Marosmentén a falvak, ég Küküllõvár! Anyák sikolya, apák teteme, eltaposott gyermekek kiloccsant agyveleje, bûz és dögvész emlékeztet az elvonuló horda útjára. Borzalom, úrnõm, borzalom... Ahol diadalt vettek, összehordták a vérrel mocskolt ruhákat, a lovakat, a kiöntött vértõl vereslõ aranyat, ezüstöt pedig rakásba öntötték, mint a gabonát kepébe. Így került sor annak elosztására. Elmondhatatlan mindez, úrnõm (összerogyik), el-mond-ha-tat-lan... PAP (be): Uram, Uram, légy menedékünk nemzedékrõl nemzedékre. (Letérdel) Nyújtsd le kezedet a magasból és ments meg minket az idegen fiak kezébõl. (Kintrõl halk esti harangszó) ILONA: Angelust harangoznak. Menjünk Atyám a kápolnába, és mondjuk el együtt az Úrangyalát. (Mind el, SZOLGÁLÓ visszatér, és égõ fáklyát helyez az egyik tartóba.) l. KÉRÕ (be): Itt felejtettem a süvegem (felveszi az oldalsó asztalról). Mondd lelkem, hûséggel szolgálod úrnõdet? SZOLGÁLÓ: Édes szülémet sem szolgálnám nagyobb hûséggel. 1. KÉRÕ: Ezt örömmel hallom. Szép dolog a hûség és mindig elnyeri jutalmát. SZOLGÁLÓ: Nekem az is jutalom, hogy úrnõmet szolgálhatom. 1. KÉRÕ: És kívánod az õ boldogságát? SZOLGÁLÓ: Tiszta szívembõl. 1. KÉRÕ: Azt is leányom, hogy derék férje legyen? SZOLGÁLÓ: Segítse meg az Isten. Megérdemli. 1. KÉRÕ: Bizony mondom. Elkél mellette egy erõs kezû várúr. Aki óvná. Megkértem a kezét. SZOLGÁLÓ: Hallottam, uram. 1. KÉRÕ: De azt már nem, amit nekem késõbb megsúgott. SZOLGÁLÓ: Nem szoktam hallgatózni, uram. 1. KÉRÕ: A kérõk közül engem kedvelt meg egyedül. SZOLGÁLÓ: Ha kegyelmed mondja. 1. KÉRÕ: A hûséges szolgálóban mindig bízhat az ember. Elárulnád, hogy mivel kedveskedhetnék neki? SZOLGÁLÓ: Nem kíván õ ajándékot. Egy dologról tudok, ami a kedvére való. De az ingyen van és maga jár érte. 1. KÉRÕ: És mi légyen az? SZOLGÁLÓ: A Vajda kútjának vize. 1. KÉRÕ: Az meg ugyan hol van? SZOLGÁLÓ: A vár alatt. 1. KÉRÕ: És megkerüli ezért az egész várat? SZOLGÁLÓ: Ó, nem. Vezet oda más út is. 1. KÉRÕ: Más út? Milyen más út? SZOLGÁLÓ: Jó uram, azt csak kevesen ismerik. Nem szabad errõl beszélni. 1. KÉRÕ: Fogd ezt az aranyat. Ha majd itt várúr le-

23

szek, megtízszerezem. SZOLGÁLÓ: Jaj uram, nem fogadhatom el. 1. KÉRÕ: Ne restelld. Jól fog majd a kelengyédhez. SZOLGÁLÓ: Nem, nem, nem. És nem is tudom, hogy honnan indul ki. De a Vajda kútja felett van egy sziklatömb. Amögött egy kis barlang. Úgy mondják, hogy oda vezet ki a titkos folyosó. 1. KÉRÕ: Nagy szolgálatomra voltál leányom. Bízzál bennem, meghálálom. SZOLGÁLÓ: Ha a vár ura kíván lenni kegyelmed, segítsen elûzni a tatárokat. 1. KÉRÕ: A tatárokat? Hát igen, a tatárokat. Nem rossz gondolat. Elûzni õket, vagy megegyezni velük. Ahogy lehet. Nem rossz gondolat. (Függöny)

24

II. felvonás (Szín a Vajda kútja) ILONA (haja két varkocsba fonva, egyszerû ingvállban és szoknyában, vállán vizes korsóval lépeget le egy sziklák közötti ösvényen a Vajda kútjához. Énekel): Árva vagyok, mint a madár, ha fellángol a zöld határ, nincsen párom senki nékem ezen a földkerekségen. Árva vagyok, mint a virág, szélviharban letördelt ág, nem vesz senki tenyerébe, bármit adnék is cserébe. NIMRÓD (kilép egy szikla mögül. Fiatal, szemrevaló legény, panyókára vetett ködmönnel. Ingében furulya, kezében pásztorbot): Ejnye húgom! És mit adnál cserébe? ILONA (megijed a váratlan szótól, a korsót majdnem elejti, ezt Nimród kapja el): Jaj, de megijesztett! Elállt a szívem. Nem restelli? NIMRÓD: Ugyan húgom, csak neked válaszoltam. Nos, mit adnál cserébe, ha valaki karjaiba venne? ILONA: Lányraijesztõvel nem alkuszom. NIMRÓD: És miért ijedtél meg? Mert kihallgattam szíved titkos vágyát? ILONA: Az nem másra tartozik. NIMRÓD: Fehércseléd szava. Ingatag, mint szélben a nád. Változó, mint az égen úszó bárányfelhõ. Hol fehér a gyapja, hol szürkésfekete. De az már vihar jele. ILONA: Fél a vihartól? NIMRÓD: Én az Isten ostorán kívül semmitõl sem félek. ILONA: Kicsoda kend? Ki fia... NIMRÓD: ...borja. Mondd ki, húgom, bátran. (Kiveszi ingébõl a furulyát és egy rövid dallamot szólaltat meg, majd énekkel folytatja. Háttérbõl zenekíséret.): Én is árva vagyok húgom, magam a nagy országúton, nyájam mögött bandukolva bogáncs közé a tarlóra. Nincsen nekem csak egy kutyám, egyedül az vigyáz reám, az én szívem az is árva, a kapuja sarkig tárva. ILONA: Szomorú dal. NIMRÓD: A való nem mindig vidám. ILONA: De nem felelt még. Kit tiszteljek kendben? NIMRÓD: És én húgomban? ILONA: Elõször kend mondja.

NIMRÓD: Elõször te, húgom. ILONA: Nem. Elõször... NIMRÓD: (Ilona szavába vág): Jó! Én kitalálom, hogy ki vagy. ILONA: Erre kíváncsi volnék. (Kacag) Huj, de kíváncsi! NIMRÓD: Fehérnép galuskát tömjön a szájába, ha a férfi beszél. ILONA: Látszik, hogy birkák közt nevelkedett. NIMRÓD: Nem éppen. De mert szép a szemed, nem haragszom rád. ILONA (kacérkodva): Szép-e? NIMRÓD: Nagyon. Veszedelmes a tavukban feredni. De hadd mondjam, ki vagy. A várból jöttél, korsóval vízért a Vajda kútjához. Szolgáló vagy (fejével a vár felé int) odafent. Igaz? ILONA: Kend elmehetne a vásárba. Elvenné a cigányasszony kenyerét. Tán még álmot is fejt. NIMRÓD: Azt is, ha elmeséled, mit álmodtál hulló csillag alatt. És hogy hogyan nézett ki a táltos királyfi. Van-e szeretõd? ILONA: Hallgasson! Ez már sok a jóból. (Elmélázva) De bár volna... (Hirtelen) Nem vagyok kártyavetõ, tenyérjós, kicsoda hát kend? NIMRÓD: Az én apám volt Ilyés vajda solymásza. Nemes ember. A vajda nagyon kedvelte. Sokat vadásztak együtt, nyúlfira, ürgére. Egy átkozott napon apám ura után igyekezett, átugratott egy sziklán, a ló megbotlott és lovasát maga alá temette. Megbénult és ágyban tengette napjait a várúr kegyelemkenyerén. Nem sokáig. Halála után megfogadtam, hogy nem folytatom a mesterségét. Békés, nyugodt életre vágytam. Ilyés vajda engedelmével átvettem egy nyáj pásztorálását itt a Szilas völgyében. ILONA: Te Nimród vagy, a solymász fia. NIMRÓD: Solymossy Nimród. Honnan tudod a nevem? ILONA: Hát, hát én is csak hallottam valamit odafent a várban. NIMRÓD: És mi a nevedõ ILONA: Egyszer megmondom, de megkérem az árát. NIMRÓD: Erre szívesen alkuszom. ILONA: Biztos benne? NIMRÓD: Olvasd ki a szemembõl. ILONA: Azt mondja, hogy magányos. De szépet tenni kitõl tanult? NIMRÓD: Megy az magától, ha szívbõl jön a szó. ILONA: Elkések és megszidnak. Sietek vissza. NIMRÓD: Holnap is eljössz? Ebben az órában? Várni foglak. ILONA: Talán el. Nem tudom. (Függöny) (Szín a vár lovagterme. Jelen vannak VÁRNAGY, LO-

VÁSZMESTER, VADÁSZMESTER.) VÁRNAGY (az oldalsó asztalnál

ül harmadmagával. Bort tölt a serlegekbe): Estebéd elõtt, erõsítsük meg szívünket. Nehéz napunk volt. (Koccintanak) LOVÁSZMESTER: A ménest feltereltük a Hidastelek feletti erdõbe, kétezer láb magasságba aligha megy fel a tatár. VADÁSZMESTER: A Kõközben sziklákkal torlaszoltuk el az utat, de ezt egy nap alatt elbontja a kutyafejû sereg.

VÁRNAGY: Ha volna itt egy lófõ vezette csapat, nem fájna a fejem, hogy szétbontják azokat a torlaszokat. Gyepûkkel úgy védhetõ az, akár egy küsebb vár. LOVÁSZMESTER: Hol vagy Csaba királyfi, szállj le csillagösvényedrõl, vezesd rohamra árva népedet. (Iszik, a többiek követik.) UDVARMESTER (be, nyomában 2. HÍRMONDÓ): Hírmondó érkezett, hallgassa meg várnagy uram. VÁRNAGY: Lássuk a galambot, mit hoz a szárnya alatt. 2. HÍRMONDÓ: A Ropó völgyében Kajon kán mindent feldúlt, onnan vonultak a Nyárád terére. Tövishegyet és Szentpétert teljesen elpusztították. Kõ kövön, zsindely zsindelyen nem maradt. Az eget a pernyétõl látni sem lehetett. A horda osztán kettévált. A Maros mentén lejövõk felégették Kisernyét, majd Szentgyörgyöt. Innen nyomultak be Székelyvásárhelyre. De nem ökörsütésre. Jeruzsálem pusztulása nem lehetett keservesebb, mint amilyent Vásárhely elszenvedett. Mondjam-é? VÁRNAGY: Mondjad, mondjad, ha már idáig ámolyogtál. 2. HÍRMONDÓ: A piac nagy részét felégették, fent a domonkosok kolostorát azonképp, az egyházi edényeket, szentségtartót, aranyat, ezüstöt mind összeszedték, a polgároktól ami gyûrû, kösöntyû és egyéb drága holmi volt zsákba rakták, az éléskamrákat kifosztották. Végül legyilkolták az utcákon, házakban a férfiakat, asszonyokat, kisebb-nagyobb rendûeket mind. Nem irgalmaztak sem nemnek, sem kornak. Senki sem volt, aki nyögjön vagy sírjon, sem szülõk a gyermekeikért, sem gyermekek a szüleikért, mindnyájan ott hevertek holtan. VÁRNAGY (odaadja 2. HÍRMONDÓ a boroskancsót) Húzzon belõle. Nagyon elnyáradt a kend lelke, hadd dudorodjon küssé a kedve. 2. HÍRMONDÓ: Egészségére, nagyuram! (Iszik.) VÁRNAGY: Keresse meg kend a szolgálót, vezesse szállására. 2. HÍRMONDÓ: Nyugodalmas éjszakát! (El.) VÁRNAGY: Lovászmester uram! Kegyelmed szálljon ízibe lóra, vágtasson Torockóra. Szentgyörgyre, Hidasra és Bedellõre, keresse meg a falubírákat és hagyja meg nekik, hogy a nép, amint hírét veszi a tatárok közeledésének, menjen fel élelemmel, takaróval és amire szüksége van a Székelykõre és húzza meg magát a csegezi vár barlangjában. Oda olyan keskeny út visz fel, hogy még kõdobálással is meg lehet védeni. LOVÁSZMESTER: Legalább megjáratom a Zoltánt. Ne senyvedjen el az ina szegénynek. VÁRNAGY (az UDVARMESTERHEZ): Reggel lépjen ki kegyelmed az udvarra és trombitáltassa össze a vár apraját-nagyját. Hirdesse ki hangos szóval: minden meglett férfi tegye rendbe fegyvereit, legyen kéznél nyíl elegendõ, tûzifa, szurok és olvasztó üst. A darabontokat magam küldöm szét, szerezzenek be bõséggel eleséget, lisztet, szalonnát, szárított és füstölt húst, a pásztorok adják be a várnak járó sajtot, bárányokat és kirlánokat, hozzanak baromfit is, récét, ludat, ami van. Az ostrom eltarthat hetekig, hónapokig. A vár, hiszem Istent, kibírja, de murrogó hassal nem lehet kitartani, sem az ördögöt fõbe suvasztani. A falakat a mesterek erõsítsék meg haladéktalanul. Az öregtoronyban meg kell kettõzni az õrséget. (VADÁSZMESTERHEZ) Küldjön ki Vadászmester uram ügyes és jó szimatú hírszerzõket, akik idejében tudassák,

hol járnak a sátánfiak. VADÁSZMESTER: Meglesz, uram! VÁRNAGY: Akkor jöhet Szent János áldása! (Tölt és isznak.) PAP (be) VÁRNAGY: Lám az áldásra a páter is beimbolygott. PAP: Benedicat vos omnipotens Deo... VÁRNAGY: Szó ami szó, Isten segedelmére nagy szükségünk lesz. (Függöny) (Szín a Vajda kútja, ua., mint a II. felvonás elején.) NIMRÓD (a kút melletti sziklán ül, furulyál, majd énekel): Szilas vize beomlik a nagyenyedi patakba, szívem titkát nem önthetem szavakba, mert a patak kifecsegi, amit elmondanék neki, hogy ölemben fészket lelne, és ha egyszer megölelne hûséget fogadnék neki örökre. ILONA (sietve jön): Megjöttem. Az ígért órában. NIMRÓD: Vártalak. ILONA: Ezt csak úgy mondja. Ilyenkor itatja a nyájat. NIMRÓD: Én szomjasabb vagyok annál. ILONA (megmeríti a magával hozott kis ezüst kancsót a vízben): Akkor igyék (átnyújtja a kancsót). NIMRÓD: Nem e vízre szomjazom. (Kezébe veszi a kancsót, nézi): Te húgom, nem korsóval jöttél? Honnan ez a drága kancsó? Hiszen színezüst! ILONA: Hát... igen siettem, mert az úrnõ csak ennek a kútnak a vizét szereti. Neki elég egy kancsóval. NIMRÓD: A korsóból is megtölthetõ a kancsó. Nem való az ilyennel a kútra járni. Még elrabolják tõled. ILONA: Most a kancsón jár az esze? Akkor megyek is. NIMRÓD: Isten õrizz! Maradj. Te jársz az eszemben. Téged vártalak. ILONA: És miért? NIMRÓD (énekel): Nem tudom én elmondani, nyomja a szívem valami, leszakítok egy virágot, az elmondja, hogy mit látott két szemednek kék tükrében, elsorolja neked szépen miért eped ez a nóta tegnap óta, tegnap óta. ILONA (felül a kõre, himbálja a lábát, kilátszik a csizmája): Mindez egy nap alatt? Hamar ment. Nyári zápor jön, és már vége is. NIMRÓD: De partot szakaszt. Nyomot hagy. (Meglátja a lány csizmáját) Te ma csizmát viselsz, nem papucsot? ILONA (szoknyája alá kapja a lábát): Mit mustrálja a lábamat! Nem illik. NIMRÓD: Akaratlan volt. De nem értem. ILONA: Mondtam, hogy siettem. Nem érkeztem papucsba bújni. NIMRÓD: Fordított világ. Hétköznap viselik a papucsot és ünnepnapon, vagy hóban a csizmát. Ma se ünnep, se havas út. ILONA (elszólja magát): De a várnagyot kísértem... (szájához kapja a kezét) NIMRÓD: Lovon?! ILONA: Mit firtatja, amihez nincs köze. Itt vagyok,

25

maradjak, vagy menjek? NIMRÓD: Haragosan még szebb vagy. ILONA: Lelkem, ifiuram, mézzel kíván méhecskét fogni? Vigyázzon, hátha megszúrja. NIMRÓD: Szívesen elviselem. ILONA: Nincs énnekem fullánkom. Kegyelmed is árva, én is árva. NIMRÓD: És lehetnél életem párja. ILONA: Csak nem gondolja...? NIMRÓD: Ne mondj most igent, ne mondj nemet. Belátom, még alig ismersz. ILONA: Alig, de én az emberek szívébe látok. Kegyelmed igaz ember, és hiszem, hogy õszinte. (Énekel) Minden lánynak van egy álma, távoli mennyekbe szállna, de titkolja néma szája, habár könnyes a pillája. Szíve reszket, mint a nyárfa, húrját elszakasztott hárfa, lesz-e, aki nem lesz álom, egyetlené e világon. NIMRÓD: Elõtted a valóság. ILONA (szomorúan): És odafönt a várban. Mennem kell. NIMRÓD: Nem mehetsz el így. ILONA: Sajnálom, de tovább nem maradhatok. Az úrnõ nagyon szigorú. Várja a vizet. NIMRÓD: Õ a vizet, én folyvást téged. Ha csak egy kicsit is kedvelsz, szökj le este. ILONA: És ha kitudódik? Elcsapnak. NIMRÓD: Imádkozom érted. Eljössz? ILONA: Este? Nem való. NIMRÓD: Ujjal sem érintlek, csak látni akarom, ahogy a holdfény koszorút fon a hajadba. ILONA: Nagyon szeretné látni? NIMRÓD (megfogja a lány két kezét, lesegíti a kõrõl): Nagyon. ILONA: Megpróbálom, de ez kettõnk titka maradjon. NIMRÓD: Valami, ami összeköt. (Mindketten el.) 1. KÉRÕ (kilép egy szikla mögül): Ilyen szépet nemigen hallottam. De ez most már nem csak a kettõtök titka. Immár nem megyek üres kézzel a tatár kánhoz. (Függöny)

26

(Szín a vár lovagterme. ILONA a karszékében ül, elõtte állnak VÁRNAGY, LOVÁSZMESTER és VADÁSZMESTER) ILONA: Szóljanak kegyelmetek, pereg a szem a homokórában, mire jutottak a vár védelmének a biztosításában? Mire a falvak népének elmenekítése dolgában? VADÁSZMESTER: A hírszerzõket váltott lovakkal kiküldtem. A tatárok egy kurta hét alatt ideérnek. LOVÁSZMESTER: A nép felhordta az élelmet a csegezi várba. Ha a hírszerzõk jelentik a vészt, egy fertály nap alatt mindenki biztonságban lesz. ILONA: Bába, seb kúráló borbély legyen közöttük. LOVÁSZMESTER: Intézkedtem úrnõm. ILONA: A várnép hogyan készül? VÁRNAGY: Bátorsággal. A páter jó szolgálatot tesz. Erõsíti bennük a hitet. Készek kiállni a nehézségeket, és ha kell, meghalni is. ILONA: Hiszem, hogy erre nem kerül sor. Életre, boldogságra születtünk. VÁRNAGY: Jól beszél, úrnõm, Isten hallgassa meg. De nem mindenki vállalja sorsunkat.

ILONA: Hogyan? VÁRNAGY: Lovászmester uram a családját a csegezi várba küldte. Külön szállítmánnyal és eleséggel. ILONA: Igaz ez? LOVÁSZMESTER: Fiatal a feleségem, két kis gyermekem van, az egyik még csecsszopó, nehezen bírnák ki itten. VÁRNAGY: Mindenki egyért, egy mindenkiért. Nekem is kedves a családom, de mind egy szálig velem vannak idebenn. VADÁSZMESTER: Csak egy éve nõsültem. Nem szeretném páromat özvegységre juttatni. De itt van velem, hogy erõt adjon. VÁRNAGY: Szemét az, aki meghátrál! VADÁSZMESTER: Semmirevaló gyáva! LOVÁSZMESTER: De, de én itt maradtam... Itt! ILONA (toppant a lábával): Türtõztessék magukat uraim! Nincs itt helye a széthúzásnak. Összefogásban az erõ. Az hiányzott Muhi pusztán is, amikor Béla királyunk seregét szétverte a tatár. Tanuljunk belõle. Fogjanak kezet. (Kis morgolódás mellett a három férfi kezet fog.) UDVARMESTER (be): Egy szerencsétlen menekült érkezett a várba. ILONA: Hozza ide kegyelmed, lássuk mit újságol. UDVARMESTER: Itt kuksol a benyílóban. (Kiszól) Hé kend, jöjjön be. MENEKÜLT (be): Dicsértessék az Úr neve! Hála a Mindenhatónak, hogy idáig eljutottam. Alázatosan köszöntöm az úrnõt és mind az urakat. ILONA: Úgy hallom, menekülõ. Honnan sikerült szabadulása? MENEKÜLT: Gyulafehérvárról. A palotát feldúlták a tatárok. A püspök úr szerencsére idejében elmenekült Váradra. A horda vezérei katonáik kezébõl vették ki a fegyvert, s maguk csikarták ki kegyetlen kínzással minden elrejtett kincset a kanonokoktól. Mivel pedig a székesegyházba nem tudtak azonnal betörni, tüzet vetettek rá és az elõkelõ nõkkel és minden benne valóval fölégették. Más templomokban az asszonynépekkel olyan bûnöket követtek el, hogy jobb azt elhallgatni. A polgárokat, nemeseket, katonákat, kanonokokat a városon kívül irgalom nélkül lenyakazták. Lábbal tapodták az ereklyéket, megfertõzték a füstölõket, kereszteket, aranykelyheket és oltári szolgálatra szánt eszközöket. Mikor mindent felforgattak és a holttestek bûze már elviselhetetlen volt, kijöttek a városból és csak nagy üresség maradt utánuk. Még a kövek is sírtak a horda nyomában. ILONA: Hogy tudott mégis idáig vergõdni? MENEKÜLT: A Maros menti füzesekben bujkáltam Enyedig. Ami ott történt, maga a pokol. Tûz, láng és füst. A szász templom kriptájában több száz embert gyilkoltak le… Ott rothadnak az utolsó ítéletig. ILONA: Fel kell készülnünk a legrosszabbra. Uraim, késõ van. Térjenek pihenõre. (Függöny) (Szín KAJON KÁN fõhadiszállása. A háttérben mongol jurta, bejáratának két függönyszárnya fél oldalra tûzve. Elõtte aranyozott magas hordozható széken KAJON KÁN. A vezér aranyozott páncélinget visel, fején ezüstsisak fehér tollforgóval. A kán két oldalán egy-egy nuker, testõr áll kezükben hosszú lándzsa, melyrõl sárga lófarok lóg. Két tatár harcos 1.

KÉRÕT elöl összekötött kézzel kíséri a kán elé. A harcosok hosszú szárú subát viselnek, mellükön rézlemez sorok, fejükön félgömb alakú kihegyesedõ sisak, kezükben rövid kopja, bal karjukon kerek pajzs.) 1. TATÁR HARCOS: Dicsõ dzsihangir! Ezt a magyar lovast az erdõszélen fogtuk el. Életben hagytuk, mert arra kért, hogy vezessük fenséges színed elé. Talán hasznát veheted, ha nem, elõtted levágjuk. KAJON KÁN: Okosan cselekedtetek gyõzhetetlenek. Ha bölcs, mint a bagoly és beszédes, mint a szajkó, életben marad. 1. KÉRÕ (meghajol): Fenséges Kajon kán! Én önként jöttem ide, valóban bölcs megfontolásból. 2. TATÁR HARCOS (hátulról meglöki 1. KÉRÕT): Arcátlan! Hogy hajolsz meg kegyelmes vezérünk elõtt?! Borulj a földre! 1. KÉRÕ: Hatalmas kán! Összekötött kézzel, hogy boruljak le? KAJON KÁN: Vágjátok el a kötelékét. (1. TATÁR HARCOS késével elvágja 1. KÉRÕ csuklóján a kötelet.) 2. TATÁR HARCOS: Csókold meg a földet urunk elõtt! 1. KÉRÕ (térdet hajt a kán elõtt): Nemes ember vagyok, hódolni jöttem, de arcra nem borulok csak az oltár elõtt. KAJON KÁN: Leborulsz te nagyképû, ha a fejed póznán lesz. l. KÉRÕ: Mi hasznod volna belõle? A halottak szája néma. KAJON KÁN: És élve mit mondasz nekem? l. KÉRÕ: Baráti szándékaim vannak. A tatár sereg feltartóztathatatlan. Harcosaid száma végtelen, mint a tavasszal röpködõ madarak. KAJON KÁN: Olcsó hízelgés. Mondj okosabbat. l. KÉRÕ: Ismerem a környéket. Tudom miért érdemes harcolni és miért nem. KAJON KÁN: Halljam! l. KÉRÕ: A torockói Székelyvárban csak székely katonaság van. Nincs ott semmi kincs. A vár szinte bevehetetlen és kár lenne az elesett harcosaidért. Jó negyven éve Batu kán vitéz alvezére sem tudta elfoglalni. Nincs ott zsákmányolni való. Ellenben... KAJON KÁN: Ellenben? l. KÉRÕ: Ellenben felépült azóta Szentgyörgy vára. Thoroczkay vajda odagyûjtötte minden kincsét. Nemrég temették. Most a lánya a várúrnõ. Egy lány parancsol ott. Azt a várat vedd ostrom alá. Megéri. KAJON KÁN: Velem maradsz, amíg bevonulok a várba. Kapsz most egy sátrat. De semmi huncutság. Örömre öröm, vadászatra vadászat! (Függöny) (Szín a Vajda kútja. Holdfényes éjszaka. A színen ILONA és NIMRÓD. Egymás mellett ülnek, szemben a nézõtérrel.) NIMRÓD: Sejtelmes, szentjánosbogárkás éjszaka. ILONA: És mennyi titkot takar. NIMRÓD: A miénket is. Boldogító titok. Fent az égi lámpás... Halld, a tücsök is nekünk ciripel. ILONA: Lelkifurdalásom van. NIMRÓD: Azért, hogy eljöttél? ILONA: Azért, hogy találkára jövök, álmodozom, miközben félnapi járásra temetetlen holtak hevernek. NIMRÓD: Hagyd a holtakat a holtakra, tanította a

páter, elõttünk az élet. Isten ajándéka. Te is égi ajándék vagy. ILONA: Égi? Hús-vérbõl, nagyon is érzõ vagyok. NIMRÓD: Égi csoda, földi szerelem. És mit érzel most? ILONA: Fázom. NIMRÓD: Jaj kedves, nem a harmathullásra gondoltam. (Ráteríti Ilona vállára a mentéjét) A szívem melegét õrzi. Jó így? ILONA: Nagyon jó. Nincs sok gondoskodásban részem... NIMRÓD: Szeretnék a lelkedbe látni. ILONA: Szem a lélek tükre. Nem tenyérbõl kell jósolni, bár kegyelmed álomfejtõ. NIMRÓD: Jósolok a tenyeredbõl is. Add a kezed. (Ilona odanyújtja a kezét, Nimród beletekint) Valaki, hozzád igen közel... nagyon szeret. Hosszú, boldog életed lesz vele. És szép családod. ILONA: Hány? NIMRÓD: Egy fiú, két leány. ILONA: Bohó, úgy hazudik, mintha könyvbõl olvasná. NIMRÓD: Nem könyvbõl, a szemedbõl. Három csillag ragyog benne. A legfényesebb az esthajnal. (Leszáll a kõrõl, énekel) Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegénylegénynek utat mutassatok, mutassatok utat a szegénylegénynek, nem találja házát a szeretõjének. ILONA (feláll, énekel): Csillagok, csillagok, hol van az én párom, mutassatok utat, én azt mind bejárom, mutassatok nékem, a szegény leánynak kaput, ahol engem tárt karokkal várnak. NIMRÓD (széttárja karjait): Tárva a kapu. Minden csillag hozzám vezet. (Át akarja ölelni Ilonát) ILONA (kisiklik a fiú karjaiból): Korai volna még betérni. Ki védi meg a megálmodott otthont? Csóvát vetnek rá napokon belül a tatárok. Nincs ideje a szépelgésnek, nem szavak, tettek váltják meg a világot. NIMRÓD: Tudom. Az áldozat. Érted bármikor feláldozom az életemet. Esküszöm! ILONA: És mit segít rajtam egy halott széptevõ? Az elõbb mást jósolt. NIMRÓD: Szökjünk el. Apám olyan utakat mutatott, melyeken az õz is ritkán jár. ILONA: Megszökni? Lehet valaki boldog, míg mások otthona elhamvad? NIMRÓD: Nem. Már bánom is, amit mondtam. ILONA: Ne mentse magát. Tudom, hogy nem gyáva. Csak egy kicsit szerelmes. Igaz? NIMRÓD: Olyan igaz, mint az a csillag az égen. ILONA: Most a földre tekintsen. Erre a szép szülõföldre. Hogy jövõre is virágozzon. NIMRÓD: Álljak be a várba katonának? ILONA: Nem. Lehet, hogy itt kint hasznosabb lesz, mint ott bent. Kívülrõl több látható, mint a várból. Kikémlelheti a tatárok cselvetéseit. NIMRÓD: És hogy adjam azt tudtul? ILONA: Van egy titkos föld alatti út. A várból ide vezet. NIMRÓD: De kell egy jel is. Hogy megjöttél. Hogy te vagy az. ILONA: Bagolyhuhogás.

27

NIMRÓD: Az nem jó. Éjjel sok bagoly huhog. De itt egy nyúlsíp. Ezzel csalogatják a rókát. Nyúlsírással. Így fújják (mutatja). ILONA (maga is kipróbálja a sípot): Jó? NIMRÓD: Majdnem. Otthon még gyakorolhatod. ILONA: Ég kegyelmeddel. Legyen óvatos. NIMRÓD: Õrizzen meg nekem az ég. Csókot nem adsz? ILONA: Lehet, hogy egyszer még azt is. Ha eljön az ideje. (Elmenõben énekel) Lehet, hogy máris szeretlek, mert a szívem belé reszket, ha rám veted pillantásod, ha megindít sóhajtásod. NIMRÓD (énekel): Elszáll minden fösvény óra, amely nem váltja valóra, mi a csillagokba írva vagyon pecsétes papírra, hogy mi soha el nem válunk, oltár elé együtt állunk, citera és zengõ ének Isten elé elkísérnek. (Függöny)

28

III. felvonás (Szín a vár lovagterme. Senki sem ül, a jelenet alatt a szereplõk ki-be járnak. Függöny után a színen ILONA és VÁRNAGY) VÁRNAGY: Négy napja tart az ostrom. A tatárok kõhajítókkal rombolják a falakat. Nyilaiktól szinte fekete az ég, suhognak, mint a szõlõre szálló seregélyek. ILONA: Nagy a kár? VÁRNAGY: Még nincs nagy veszély, de késõbb lehet. ILONA: Van-e sok sebesült? VÁRNAGY: Csak az oktalan vitézkedõk között. Akik kihajoltak a mellvéd lõrésein. LOVÁSZMESTER (be): A tatárok fákat döntenek ki. VÁRNAGY: Rohamra készülnek. Mindenki a falakra! LOVÁSZMESTER: Igenis! (El) ILONA: A várnép hogyan viselkedik? VÁRNAGY: Nincs rájuk panaszom. Mindenki teszi a dolgát. Fegyvert kovácsol, szurkot fõz, a regõsök szórakoztatják a küzdõket szép régi harci énekekkel. Fel vitézek, fel pajtások, paripátok ugrassátok, vágjátok az ellenséget, azt ki gyilkol, azt ki éget. Döfjétek le, mint a barmot, rablóból lesz a kárvallott, fegyvert ragad most kezébe Árpád vezér dicsõ népe! UDVARMESTER (be): Az ellenség létrával közelít a falakhoz. VÁRNAGY: Melyik oldalról? UDVARMESTER: A napnyugatiról, a Várkert felõl. Ott alkalmatosabb az út. ILONA: Azt védi a zömtorony. VÁRNAGY: Meg a sánc övezte körfal. VADÁSZMESTER (végszóra be): Annak alatta gyülekezik a tatár. VÁRNAGY: Hajigáljatok köveket rá! VADÁSZMESTER: A kutyateremtésit! Összezúzzuk a bestyét! (El.) LOVÁSZMESTER (szinte összeütközik az ajtóban

VADÁSZMESTERREL): Most az ösvényen, a kapu felé kerülnek. VÁRNAGY: Nyilazzátok le õket! Odamegyek! (El.) UDVARMESTER (beszól az ajtón): Forró szurkot a kopaszra! Meghátrálnak! ILONA: Korai az öröm. PAP (be): Imádkozzunk leányom. (Letérdepelnek) Uram, mutasd meg csudálatosan kegyelmedet, aki megszabadítod jobboddal a Te benned bízókat a támadóktól. Szárnyaid árnyékába rejts el engemet a gonosz elõl, ellenségeim elõl, akik lelkendezve vesznek körül... VÁRNAGY (sietve be): Csóvát vetettek a belsõ udvarra. De sikerült megfékezni a tüzet. PAP: Ámen. Rám jöttek a veszedelem napjai, de az Úr az én támaszom. UDVARMESTER (be): Atyám, kéretem. Vannak már súlyos sebesültjeink. ILONA: Megyek én is. VÁRNAGY: Úrnõm, nap mint nap nehezebb. Ha ez még soká tart elhervad minden reményem. Ha csak nem jön egy felmentõ sereg. De ki jön ide a vérferedõbe? (ILONÁVAL el. Kintrõl énekszó hallható, amely lassan elhalkul míg a szín fokozatosan elsötétül) Hallgasd meg, hallgasd meg, hallgasd meg Uram, könyörgésünket! Engedj minékünk isteni kegyelmet. Mennybéli Atya Isten, irgalmazz nekünk. Irgalmazz, irgalmazz, irgalmazz Uram, a te népednek... (Zenéje a Magyar Cantuale gyûjteményben, 111. l.) (Függöny) (Szín a Vajda kútja. Ilona a titkos folyosón érkezik a forráshoz. Megadja a nyúlsíppal a titkos jelt. Néma csend) Ilona (kétségbeesetten): Bizonyára nem jól fújom. Istenem, ne hagyj el. (Ismét fúj a sípba) Hol vagy kedvesem? NIMRÓD: Égi tünemény! Már annak tartalak. Napok óta várlak ebben a rejtett barlangban. Hol voltál? Nézd, talán már bele is õszültem az érted való aggodalomban. ILONA: Mit számít pár fehér hajszál ebben a nehéz idõben. Kikémlelte a tatárok járását? NIMRÓD: Nem tudják bevenni a várat. Arra nincs készültségük. ILONA: Ez jó hír. NIMRÓD: De kiéheztethetik a bent rekedteket. ILONA: A várnagy borúlátó. Nem sokáig tartható a vár. Rombolják a falakat. A pogányok vérszomjasok. Mindenre képesek. NIMRÓD: Hírt adok, ha kell. Tégy õrt a titkos bejárathoz. A jelszó: Vajda kútja. De jutalmat is várok. Hadd öleljelek meg végre. ILONA (elhárítja a fiú karjait): Ohó, várjon még. A mesebeli királyfinak is ki kellett állnia a próbát. NIMRÓD: Készen vagyok rá. ILONA: Kész elfogadni az igazságot? NIMRÓD: Milyen igazságot? ILONA: Azt mondta, legyek az élete párja. NIMRÓD: Mondtam és mondom. ILONA: Arra kért, ne mondjak még se igent, se nemet.

NIMRÓD: És most? Most mi a válasz? ILONA: Igent mondok. NIMRÓD: Enyém leszel kedvesem? ILONA: Nem kettõnkön múlik. Nagy akadály áll közöttünk. NIMRÓD: Nincs olyan, mely tõlem elválaszthatna. ILONA: De van. Nem én döntök sorsomról. NIMRÓD: Nem te? Azt mondtad, árva vagy. ILONA: Igen. Szüleim meghaltak, de él a nõvérem. NIMRÓD: És õ parancsol neked szív dolgában? Mi jogon? ILONA: Mert õ a várúrnõ. NIMRÓD: Ez nem lehet igaz. ILONA: De az, én a húga vagyok. NIMRÓD: Te? Te képmutató! ILONA: Nem vagyok képmutató, és nem hazudtam kegyelmednek, csak elhallgattam az igazságot. NIMRÓD: De miért? ILONA: Ha megmondom, nem kérte volna meg a kezem. NIMRÓD: Biztosan nem. ILONA: Látja? Így jobb volt hallgatnom. Szeret? NIMRÓD: Jobban, mint az életemet. ILONA: És kockára tenné értem az életét? NIMRÓD: Tízszer, százszor, ezerszer. Megesküdtem rá, nem? ILONA: Akkor van megoldás. NIMRÓD: Mi légyen az? Mondd kedvesem! ILONA: A nõvérem megfogadta, több kérõnek megígérte, hogy ahhoz ad feleségül, aki megmenti a várat a tatároktól. NIMRÓD: Egy szál magam? ILONA: Nem. Siessen árkon-bokron át, úttalan utakon, amelyeket csak kegyelmed ismer a székelyekhez és hozzon felmentõ sereget. Jutalma én leszek. NIMRÓD: Máris indulok. Csak egy zálogot kérek. ILONA: Itt a hajszalagom. (Átadja.) A tatár nem vár, siessen. Most csókoljon homlokon és nagyon vigyázzon magára. Nem élném túl, ha baj érné. NIMRÓD: Bízzunk Istenben. (Függöny) (Szín KAJON KÁN jurtájának elõtere, ugyanaz, mint abban a jelenetben, mely a tatár fõhadiszállást mutatta be. A színen a kán, két testõre és 1. KÉRÕ) KAJON KÁN: Folyik az ostrom és fogy a türelmem. Veszteségeink is vannak. Azt mondtad, hogy könnyû lesz a várat bevenni. De úgy látom, a várúrnõ lány ide, lány oda, de lelkesíteni tudja harcosait. 1. KÉRÕ: Azt a lelkesedést elsorvasztja az éhezés. KAJON KÁN: Nem akarom a telet itt bevárni. Meg kell tudnom az ég akaratát. Jöjjenek ide a mindentudó sámánok és nyilatkoztassák ki elõttem Szulde hadisten akaratát. l. KÉRÕ: Vitéz dzsihangir, nincs itt szükség sámánokra. Van egy magyar közmondás: többet ésszel, mint erõvel. KAJON KÁN: Ostoba! Minket akarsz itt cselvetésre oktatni? Abban túlteszünk minden népen Kínától a nyugati tengerig. De itt nincs kit tõrbe csalni. l. KÉRÕ: Van itt is, dzsihangir. De a madarat léppel fogják. A madár pedig a várúrnõ, a lép a szerelem. KAJON KÁN: És hogyan kerül a kalitkánkba? 1. KÉRÕ: Megmondom, de van egy kikötésem. Esküdj meg Dzsingisz kán, az isteneitekhez megtért

vezéretek emlékére, hogyha elfoglaltad a várat és birtokodban lesz minden ott lévõ kincs, a várat átadod nekem, és feleségül vehetem a vár úrnõjét. KAJON KÁN: Áll az alku. De még mindig nem mondtad meg, hogyan foglalható el harc nélkül a vár. L. KÉRÕ: A várúrnõ kijár a Vajda kútjához. Adj mellém két harcost, ott elfogjuk és megizenjük a várnagynak, hogy csak akkor marad életben, ha feladja a várat. KAJON KÁN: Mikor jár ki a madárka? 1. KÉRÕ: Sötétedéskor. KAJON KÁN: Rendben van. Este gyere vissza. Most elmehetsz. (1. KÉRÕ el.) Nukerek! Ide hozzám! (Megjelenik a két tatár harcos) Este a magyarral elmentek egy kúthoz, õ vezet majd benneteket. Elfogtok ott egy lányt és ide hozzátok. Az áruló magyarnak pedig levágjátok a fejét, és kitûzitek egy póznára. (Függöny) (Szín a lovagterem. ILONA és SZOLGÁLÓLÁNY baloldalt az erkély nyitott ajtajában állnak. Hatalmas kõdobás rázza meg a falakat.) ILONA: Istenem, meddig állják a falak? A felmentõ sereg meg késik. SZOLGÁLÓ: Kilépek az erkélyre, lássam, mi történik. ILONA: Egy tapodtad sem. Leszédülsz, vagy eltalálnak. SZOLGA (be): Úrnõm, a várnagy arra kéri, menjenek le a pincébe. ILONA: Azt nem. Én is képes vagyok harcolni. (Újabb kõdobás robaja után SZOLGÁLÓHOZ) Add ide a mellvértet. (Bõrbõl készült mellvértet ölt magára és leakaszt a falról egy kardot) Inkább a halál, mint a megbecstelenítés. (SZOLGÁLÓHOZ) Te, ha akarsz, húzódj a pincébe. SZOLGÁLÓ: Itt maradok. (Kinéz) A tatárok fatornyot tolnak a falak alá. SZOLGA (kilép az erkélyre, onnan hallatszik a hangja): Néhány sátánfinak sikerült a mellvédre ugrania. Kard kard ellen. ILONA (az ajtóból): Lángol már a fatorony. A füst mindent eltakar. SZOLGA: Vajon hány vitézünk veszett oda? ILONA: Mind hõsök, jó magyarok. Sötétedik. Le kell mennem a Vajda kútjához, meg kell tudnom jöne felmentõ sereg. SZOLGÁLÓ: Úrnõm, az istenre kérem, ne! Rosszat álmodtam. ILONA: Sorsunk Isten kezében van. Nem ülhetek itt tétlenül. LOVÁSZMESTER (be): A tatárok abbahagyták az ostromot. Legalábbis reggelig. ILONA: Én akkor megyek. SZOLGÁLÓ (Lovászmesterhez) Ne engedje kegyelmed egyedül, kísérje el. LOVÁSZMESTER: Ha az úrnõm megengedi, akár a pokolba is. ILONA: Nem bánom, jöjjön utánam. (Függöny) (Szín a Vajda kútja. Félhomály.) ILONA (kilép a sziklatömb mögül): Nincs itt senki. Megfújom a sípot.

29

(Ebben a pillanatban 1. KÉRÕ, aki kámzsát visel a fején, melyen csak a szemnyílások szabadok, bal kezével hátulról átkarolja ILONÁT, jobb kezével pedig betapasztja a száját. ILONA beleharap a száján lévõ kézbe.) 1. KÉRÕ (felszisszen): Harap a kis szuka! (LOVÁSZMESTER kilép a szikla mögül, és kardjával rácsap 1. KÉRÕ felsõ karjára, mire az elengedi ILONÁT. LOVÁSZMESTER még egy vágást mér 1. KÉRÕ karjára, aki sebesülten eltámolyog a sötétbe. Ekkor lép színre a két tatár harcos. Az elsõ harcost LOVÁSZMESTER harcképtelenné teszi, de a másiktól õ is súlyos sebet kap, és alul maradna, ha ILONA hátulról le nem szúrná a tatárt. Utána LOVÁSZMESTERT támogatva mindketten eltûnnek a sziklatömb mögött.) (Függöny) VADÁSZMESTER (karonfogva támogatja be LOaki a bal válla alatt erõsen vérzik. Mögöttük lép be ILONA és SZOLGA.) Vegyék le róla a vértet és az ünget. Kössék el a sebét, ha nem, elvérzik. (ILONA és SZOLGÁLÓ leveszik VADÁSZMESTER felsõ testérõl a mellvértet és az inget. A jelenet alatt többször megrengenek a falak.) ILONA: Útilaput a sebre, vízipuji fõzetet a kötésre. Gyorsan. SZOLGA: Útilaput itt hordok a tarsolyomban. (Odaadja a leveleket Ilonának) SZOLGÁLÓ: Fõzetet és kötést máris hozok. (El, és míg Ilona a sebet kezeli, vissza) ILONA: Nagyon fáj? LOVÁSZMESTER (nyögdécselve): Kibírom. SZOLGA: Engedelmet uram. Húzza meg ezt a kulacsot. Kisüsti. VADÁSZMESTER: Én most megyek. Az én kardomra is szükség van. LOVÁSZMESTER: Csak egy szóra, pajtás. Még most is gyávának tartasz? VADÁSZMESTER: Megkövetlek uram. LOVÁSZMESTER: Úrnõm, nem szeretném, ha gyermekeim árván nõnének fel. De Ilyés vajdának hûséget fogadtam. Mondd, hûségesnek tartasz most? ILONA: (megsimogatja a homlokát) Csitt, most ne gyötrõdjön, nincs oka rá. Megmentette az életemet. LOVÁSZMESTER: És a becsületemet (lehunyja a szemét). ILONA: Elájult. VADÁSZMESTER: Sok vért vesztett. Csalánba nem üt a ménkû. Bízom, hogy felépül. VÁRNAGY (be): Mindenki a falakra. Most vagy soha! (Kintrõl hangok hallatszanak) HANGOK: Jézus! Jézus! Khu, khu, khu! Urragh! Jézus! Jézus! Jézus! VÁRNAGY (kilép az erkélyre): Segíts Isten! (Visszalép) Megjöttek a székelyek! Kitörni! Fogóba kerül a bestye (összeveri két keze begörbült ujjait), így harapjuk át a torkát. VADÁSZMESTER: Lóra ülni se lesz ideje. Gyalog meg olyan, mint vadréce a havon. (Mindnyájan el. Kintrõl diadalmas ének csendül fel) Uram, voltál erõsségem, megaláztad ellenségem, most pihenj meg és csak nézzed, amit szolgád megtetézett. Szent nevedben átkos pogányt, asszonytiprót kardélre hányt, VÁSZMESTERT,

30

feketedik már a vére, halmot hordunk tetemére. Dicsõség, dicsõség, zengedezze föld és ég! Bízzad magad, Árpád vére a magyarok Istenére! (Függöny) (Szín a lovagterem. ILONA a székében ül. A várbeliek körülállják, köztük LOVÁSZMESTER felkötött karral. Sorban járulnak elébe a SZÉKELYEK KAPITÁNYA és a KÉRÕk.) SZÉKELYEK KAPITÁNYA: Hódolattal köszöntlek úrnõm. (Kardjával tiszteleg.) Gyõztünk. Több száz rabot ejtettünk. A többit levágtuk, aprítottuk, mint a répát. A pokol fenekére küldtük õket. ILONA: Kérem, adja ide vitéz kapitány úr a kardját egy pillanatra. (Megcsókolja az átadott kard pengéjét és visszaadja.) Hálacsók ez az élõknek, kegyelet az elesett székelyeknek. Ha nem jönnek felmentésünkre, mind itt pusztulunk. SZÉKELYEK KAPITÁNYA: A nap is kétszer kel fel a Székelykõ mögül, a székelyek is kétszer tartoztak megmenteni egykori jótevõjük várát. Ilyés vajda a mi ispánunk volt, õ telepítette le véreinket Aranyosszékbe. ILONA: Ami szabad föld ott még található azt osszák ki a várnagy urammal azoknak, akik a seregébõl ezt az áldott földet választják otthonuknak. SZÉKELYEK KAPITÁNYA: Ennyit meg sem érdemeltünk úrnõm. Kegyességedet kihirdetem a seregnek. VÁRNAGY: Úgy lesz, úrnõm, ahogy parancsoltad. UDVARMESTER (be): Néhai Solymossy István úr fia, Nimród kér bebocsátást. ILONA (felpattan a székbõl, majd visszaül): Jöjjön, jöjjön! NIMRÓD (be): Tisztelettel köszöntlek, kegyes úrnõm. Nagy öröm számomra, hogy gyõzelmet ünnepelhetünk itt ma. ILONA: Mindnyájan osztozunk ebben az örömben. De csak ezért fáradt kegyelmed ide? Más mondanivalója nincs? NIMRÓD: Volna, de nehéz szólanom. Hazugnak tartanál úrnõm, hitvány tolakodónak, és nem látom itt azt, aki igaznak mondaná minden szavamat. ILONA: És ki volna az? NIMRÓD: A húgod, kegyes úrnõm. Szakasztott másod. Csak szelídebb a tekintete. ILONA: Ej, ej ifiúr! Ilyet nem illik mondani egy hajadonnak. Én talán nem tetszem a férfiszemnek? KÉRÕK: De még mennyire! 2. KÉRÕ: A-a-ajajaj! Na-na-gyon! ILONA: Hallod ifiúr? És mondd, te honnan ismered a húgomat? NIMRÓD: Találkoztunk a Vajda kútjánál. ILONA: El sem hiszem. Mikor? Hányszor? NIMRÓD: Többször. Nappal és este is. ILONA: Este?! No ezért megdorgálom. 1. KÉRÕ: Esti találka egy ártatlan hajadonnal? Becstelenség! 3. KÉRÕ: Ez vért kíván. 1. KÉRÕ: Ha igaz, hát azért, ha nem, mert egy nemes kisasszony becsületébe gázol. ILONA: Csendesedjenek, urak. Itt én mondok ítéletet. SZÉKELYEK KAPITÁNYA (Nimródra mutat) Én

hõsnek tartom ezt az embert. KÉRÕK: Szájhõsnek! SZÉKELYEK KAPITÁNYA: Urak, én nem tréfálok. Kiállok kegyelmetek ellen. ILONA: Nem! Ne rontsuk el ezt az ünnepet. (Nimródhoz) Még mindig nem árulta el, mit mondott kegyelmednek a húgom. NIMRÓD: Hát kimondom, még ha a fejemet veszik is. Azt mondtad úrnõm, és a kérõknek is megígérted, hogy ahhoz adod a húgod, aki a legtöbbet teszi a vár megmentéséért. KÉRÕK: Így igaz. És mi ott harcoltunk az elsõ sorokban. SZÉKELYEK KAPITÁNYA: Én ott ugyan egyet sem láttam az urak közül. Talán kegyelmed, várnagy uram, ha látta õket. VÁRNAGY: Én ugyan egy fél süveget se közülük. ILONA: Akkor nem sok várnivalójuk van kérõ uraim. (Nimródhoz) Kegyelmed ifiuram több érdemmel dicsekszik emezeknél? NIMRÓD: A dicsekvés nem kenyerem. Megígértem Ilonának, engedelmeddel úrnõm, a húgodnak, hogy felmentõ sereget hozok. És hoztam. 1. KÉRÕ: Ez a juhász? 3. KÉRÕ: Ez a senki. Ez volt a segítséghozó? 2. KÉRÕ: Ez a seg-seg-segítséghozó? SZÉKELYEK KAPITÁNYA: Ez a derék ifjú. Neki köszönhetik a mi hadba lépésünket. És nem csak elõttünk járt, hogy hátba kaphassuk a tatárt, de vitézül harcolt is. KÉRÕK: Ez csak beszéd. Hol a bizonyíték? SZÉKELYEK KAPITÁNYA: Aki kételkedik a szavamban, uraim, azt odakint várom. Kardra vagy dárdára. ILONA: Béküljenek meg uraim. Elült a harc. Ideje már örvendezni. MIND: Vivát! Vivát! Éljen a mi úrnõnk! Éljen a székely szabadság! 1. és 3. KÉRÕ: Akkor mi kotródhatunk. 2. KÉRÕ: Kot-kot-kot... VÁRNAGY: Tán kappan lett kegyelmed? (Kérõk távozni készülnek. 2. és 3. KÉRÕ el.) ILONA: Ispánlaki uram, csak egy szóra még. (1. KÉRÕ visszafordul.) Látom, be van kötve a karja. A tatárok elleni harcban sebesült meg? 1. KÉRÕ: Ott, bár az urak itt tagadják. ILONA: Nem a Vajda kútjánál? 1. KÉRÕ: A... a Vajda kútjánál? Mit kerestem volna ott? ILONA: Jó volna tudni. És miért visel kesztyût a gyûrûs kezén? 1. KÉRÕ: Mert, mert megszúrta egy tövis. ILONA: Engedelmével, én bekötözöm. (Lerántja 1. KÉRÕ kezérõl a kesztyût) De hiszen ez harapás nyoma. Az én fogamé! (VÁRNAGYHOZ) Fogják le, tömlöcbe vele! (VÁRNAGY és VADÁSZMESTER közrefogják 1. KÉRÕT és kihurcolják. Késõbb mindketten vissza.) ILONA: Uraim, most már tisztább a levegõ. De van még tisztáznivaló. (Nimródhoz) Én elhiszem azt, amit lófõ kapitány uram a szavával erõsít. De ifiuram, van valami bizonyítéka arra, hogy a húgommal szót értett? NIMRÓD: Van úrnõm! Ez a hajszalag. (Átadja neki.) ILONA (leveti fõkötõjét, mely eddig eltakarta hajzatát): Ez? Ez az enyém. NIMRÓD (fél térdre ereszkedik): Bocsásd meg úrnõm a merészségemet.

ILONA: Balga kedvesem, hát nem ismersz meg? (Belefúj a nyúlsípba) Ismered a jelt? Tudod a jelszót? NIMRÓD: Vajda kútja. ILONA: Vajda kútja. Még kételkedsz? NIMRÓD: Nem merek hinni a fülemnek. Várnagy uram, üssön hátba kegyelmed istenigazából, nem csak álmodom? VÁRNAGY: Ha csak ezen múlik? (Jól hátba vágja.) ILONA: Kímélje meg, uram! (Nimródhoz) Mondd kedvesem, elfogadod még a kezem? NIMRÓD: Válaszolok úrnõm, ha leszállsz hozzám. ILONA (leszáll a karosszékbõl, Nimród elé lép): És most? NIMRÓD: Légy az én hûséges feleségem! ILONA: De én bûnös vagyok. Megbocsátasz-e? NIMRÓD: Nincs miért. ILONA: De van. Szerelmeddel kelepcébe csaltalak. Kockáztattad értem az életedet. De a várbeliek érdekében tettem. Bocsáss meg, csak így léphetek veled az oltár elé. NIMRÓD (elõveszi furulyáját, belekezd a dallamba, majd énekel): Elszáll minden fösvény óra, amely nem váltja valóra, mi a csillagokba írva vagyon pecsétes papírra, hogy mi soha el nem válunk, oltár elé együtt állunk, citera és zengõ ének Isten elé elkísérnek. PAP (Elõlép): Az Úr a mi szabadítónk, kõsziklánk és menedékünk. Nem engedte, hogy ellenségeink örüljenek rajtunk! MIND: Hozsánna a magasságban! PAP: Áldja meg frigyeteket az Úr, mint bõséges harmattal a mezõt, sokasodjanak azok, kik megõrzik az õsi örökséget. MIND (ének): A szerelem égi kincsünk, szent ajándéknak tekintsük. NIMRÓD: Óvjad, mint a gyertyalángot, úgy mondd, mint a Miatyánkot az igét, hogy szeretlek. ILONA: Szeretlek! MIND: Boldogságot így ad néked, így lesz földi üdvösséged, bármi áron szerezd meg! (Függöny) UDVARMESTER (függöny elõtt, prózában): Hölgyek, urak, ifjak vének, itt ér a mi mesénk véget. Ilonáék fent a várban öregségig boldog párban éltek amíg meg nem haltak, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps után) Égnek mered hajam szála, nem hív senki vacsorára?

31