Anya csak egy van
Pincér
Ladó Pincér Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó
Pincér Ladó Pincér Ladó Vera Sári Ladó Sári Ladó Sári Ladó Sári Ladó Sári Vera Ladó
Sári Ladó
A halálnak van humorérzéke. A halálnak van umorérzéke. A halálnak van morérzéke. A halálnak van orérzéke. A halálnak van rérzéke. A halálnak van érzéke. A halálnak van rzéke. A halálnak van zéke. A halálnak van éke. A halálnak van ke. A halálnak van e. A halálnak van Van bizony, gondolta Ladó, akinek a rendes nevére már csak egy-két gyerekkori barátja emlékezett. Egy kollégája keresztelte el Ladónak, egy tévéműsorban. Rajtaragadt. Egyetlen ember hívta Lacinak, sőt Lacikának: az anyja. Néha Lacpacnak. Utálta mind a hármat. Gyakran elképzelte az anyja halálát. Sejtette, ez sem véletlen. Látta az anyját valamiféle kórházban (az apja is kórházban végezte), kiterítve a kétes fehérségű lepedőn. A fehérköpenyes orvos pedig csak annyit mond: sajnálom, Ladó úr, nincs semmi remény. Ő meg várja, hogy a keszeg férfi arcára a következő pillanatban cinkos mosoly terüljön: na, jó, most akkor mongyon má valami jó viccet a művész úr! Hagy nevessünk! Vera, köszönöm, hogy itt vagy. Mit hozhatok? Egy ásványvizet legyen szíves. Úgy érzem, hogy a köztünk szövődő dolog egyre bizalmasabb, mégsem kerülünk közelebb egymáshoz egy centivel sem. Talán azért, mert te nős vagy, én meg együtt élek valakivel. Ez nem lehet igazi akadály. Asszem az a baj, hogy félek, elrontom. Mit lehet itt még elrontani? A szebb jövőt? Lehet, hogy te ugyanannyira félsz ettől, mint én... Nincs válasz? Nem is kérdeztél semmit. Nekem minden találkozásunk alkalmával erekcióm van. Ennyi idősen ebből már kinőttem. Minden tőled függ: ha kedved volna velem élni, elérheted, hogy otthagyjam a családom. Ha viszont képtelen vagy leválni az élettársadról, fogadj el szeretődnek. Majd csak kialakul azután. Szeretlek. Kibéreltem egy szobát. Ha most igent mondasz, együtt tölthetjük az egész napot. Szerelmeskedéssel. Ha nem - vége, eltűnök a színről Mit lelkizel vele? Fogd meg a kezét! Öleld át a vállát, csókold meg! Mi van, nem láttatok még fehér embert? Hajlamos vagy elfeledni, hogy Vera is híres. Na, fogd már meg a kezét. Szeretlek. Nézz ide, töltsünk tiszta vizet a pohárba. Kalandhoz nincs kedvem, mást adni jelenleg nem tudok. csörgés Szerbusz Ne haragudj, ez most nem alkalmas, majd visszahívlak. Jó, de az a baj, hogy itt vagyok az anyunál, alszik, nem tudom fölébreszteni. Hogyhogy nem tudod? Alszik az anyu, nem tudom fölébreszteni. (Sárihoz) Próbáld pofozgatni. Már próbáltam. Zuhanyozd le hideg vízzel. Jó, mindjárt. Ne tedd le, jó? Mi baj? Anyám rosszul van, valószínűleg oda kell mennem. Te úgyse akarsz tőlem semmit, igaz? Ki tudja, szokott néha alkoholt inni az antidepresszáns gyógyszereire, valószínű, hogy most is ez történt, reméljük a legjobbakat, mániás depressziósoknál mindig fölmerülnek szuicidális gondolatok, anya idáig soha nem próbálkozott effélével, de azért... Még mindig alszik. Jól van, maradj ott, megyek. Figyelj ide, Vera, én most elugrom anyámhoz, megnézem, mi van vele, aztán Ladó FIZET!!! hazamegyek, lemondom a szállodai szobát, onnantól fogva várni fogom, hogy végre észre térj, és
Ladó Vera Ladó Ladó Sári Orvos Sári Orvos Ladó Sofőr Ladó
Sofőr Ladó Sofőr
Ladó Sofőr Ladó
Ladó
Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó
Vera
telefonálj, hogy végre rádöbbenj, engem szeretsz, mondtam már, hogy engem minden megoldás érdekel, a felelőtlen kalandtól egészen a házasságig, légy hát végre férfi, döntsd el, mit akarsz, és hívjál! szépen kérlek, hívjál! ezek után én nem fogok jelentkezni, ezt megértheted, most már rajtad a sor, hívjál! hívjál! Ez nagyon hülye szpícs volt. Itt a százharmincegy-hatvanhat-huszonnégy, sajnos, most nem vagyunk itthon, de amint lehet, visszahívjuk! White Lady. Te nem vagy normális, hol a telefon? Azonnal jöjjenek, asszem nagy baj van. Pannónia utca, bejárat a Thurzó felől. Gógyszertúlszedés... Miért tett volna ilyet? pont most? Most mi van? Nem hallod, most mi van? Jó napot kívánok, önök hívtak? ... Nincs semmi remény, ha ezt mind bevette. Jézusom! Kölcsönvehetnénk a fotelt? Vigyék csak! Az előbb még rossz volt a lift. Mi gond nélkül följöttünk. Mindjárt visszahozom. Mit csináljon az ember, ha az anyját elviszi a szirénázó mentőautó? Ladó állt az ablaknál, anya elárvult lakásában. Eszébe jutott, hányszor és hányféleképpen kívánta az anyja halálát. Egyszer a szó legszorosabb értelmében nekiugrott, torkon akarta ragadni, hogy megfojtsa – ebben csupán az akadályozta meg, hogy csúszni kezdett a talpa alatt a szőnyeg, s ő térdre esett. Sajátságos, hogy Verát sohasem akartad bántani. Vera... Hagyja csak, művész úr. Nincs semmi remény, ha ezt mind bevette. Milyen lesz az élet anya nélkül? Könnyű lesz az élet ... Ilyen anya nélkül, akinek a problémáit sosem tudtad megoldani, akinek minden megmozdulását szégyellted, akinek a jelenlétében azonnali heves vágy tört rád, hogy elmenekülj, akinek a mániás depressziója örökös rettegésben tartott: mit talál ki már megint? Tudtad, hogy szenved, ám szenvedtél te is, átkoztad a sorsot, amiért nem jutott neked különb anya, ez az igazság, legalább magadnak valld be, ha másnak nem mered. De – anya csak egy van. Megölte magát. Így. Ilyen egyszerűen. Talán ha előbb iderohanok. Ha a Sári nem annyira ütődött... Egyáltalán, Sári hova lett? Nyilván a mentőautóval együtt elindult a kórházba. Jelen akart lenni, amikor anya... Annak idején apa halálát is Sári jelentette be... A kórházba kell menned, méghozzá azonnal! Mit szólna, ha csak úgy beállítanál? Nem szólna semmit, hiszen nincsen otthon. Na, és ha mégis? Ha otthon van, de ... vvv... hhh... Hátha azért utasít vissza ilyen makacsul, mert valaki mással... Jaj, elvesztem. Annyira szerelmes vagyok, mint egy ágyú, de hiába, mert a White Lady fütyül rám. Mennyire szerelmes egy ágyú? Ó... megölte magát az anyám, és én... Miért vett be ilyen töméntelen gyógyszert? Miért csinálják ezt velem? Miért büntet a sors ennyire? Mit vétettem? (rágyújt a fűre) Szeretett volna sírni. Bőgni, öblös magánhangzókat kibocsátani a száján, súlyos könnycseppekkel áztatni az arcát. Erőlködött. Mutatóujja körmét a hüvelykje tövébe vájta, hogy fájjon. (kifújjja a füstöt) Fájt. Tetőtől-talpig. Sírni nem tudott. Lehet, hogy most is csak a temetésen fogok sírni? Az még... soká lesz... Haza kéne telefonálnod. Zsuzsa semmit sem tud, azt sem, hogy hol vagy. Lehet, hogy becsapott az az örmény, és semmi sincs ezekben a cigikben? Ahhoz képest, hogy nem dohányzom, sikkes mozdulatokkal csinálom... Vera említette egyszer: Amszterdemban kipróbálta a marihuánát, nagyon könnyűnek érezte magát tőle. Nem ártott volna, ha Vera nagyon könnyűnek érezte volna magát velem. Ablakot kéne nyitni. Lehet, hogy megsérültem? De mégis vér ez! Na. és ha vér? Mi van akkor? Ha vér, legyen vér! Aki ennyire szenved, vérezzen csak. Kutya legyek, ha nem csapott be az az örmény... Marihuána talán nincs is ezekben a staubokban, de szép lassan rászokom a dohányzásra. Nincsen apám, sem anyám, se bölcsőm, se szemfedőm... valami kimaradt. Se izé... se szeretőm... ó... White Lady... miért nem nyitsz be az ajtón? Háromig számolok, és akkor... Egy. Kettő. Három. Válasszunk csillagot! Hol a négyökrös szekér? Naaa, a kedvemért, válasszunk egyet, hátha szerencsét hoz! Azt... azt hogy hívják? Verának hívják. (kiböffen belőle a röhögés) Ladó, hová lett a humorérzéked? Énnekem meghalt az anyám, és elbasztam a dolgot Verával, ugyanazon a rohadt napon... Mire viccelődjek? Elszívtam, hol vannak a látomások? az érzéki csalódások? a vadállati színekben pompázó világ? a megkönnyebülés? mi a franc lesz már? Majd én megmondom neked, hogy mi lesz. Istentelen szenvedés lesz, ajkak sebesre harapása, ujjkörmök
telefonál
szedi a kendőt anyáról
kendő- és gyógyszernézés
hozza a fotelt
Ladó
Ladó Vera Ladó
Vera Ladó
Anya
Ladó Anya Ladó Anya
Nővér Anya Nővér Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Sári Anya Ladó Anya Nővér Anya Ladó Anya Ladó Anya
Sári Anya
Anya
mentén a bőr leszaggatása, fogaknak csikorgatása! ez lesz! rákapcsolódik Hadd fájjon, a büdös kurva anyját! Avagy elvérezni, ez a bökkenő. Anya ezen már túllehet... Szegény anya... nem csoda, ha elege lett az életből, őneki az utóbbi években mi jutott? csalódnia kellett a gyerekeiben, a férfiakban, a Béloszban, a körzeti orvosban, a doktor Bartosik Gizellában, a diliházi ápolókban, MINDENKIBEN... Sss, sss... Senki sem törheti rád az ajtót: Sári még a kórházban, Zsuzsának nem juthat eszébe, hogy idejöttél. Nyugodjál békében. Marad, mi volt a puszta lég. Író ilyet nem bír kitalálni. Anya miért nem hányta ki, nagyjából ugyanezeket a gyógyszereket? Szerencse. Balszerencse. Vöhhhh... A halálnak van humorérzéke. Némi stílusérzéke is – nem engedte meg magának azt a pimaszságot, hogy ugyanazon a napon (sőt, talán ugyanabban az órában) vigye magával az öngyilkos anyát s öngyilkos fiát. Pedig lehetett volna dupla temetés... Egyet fizet, kettőt kap, gondolta a vicces Ladó, mert nemcsak a halálnak, neki is volt humorérzéke. Az apja faszát az összes ápolónőnek, mi a szájbakúrt úristennek vacakolnak annyit? Ha egyszer nyomom a csengőt, jöjjenek ide, méghozzá futólépésben! Intézkedjél, Lacika, mondd meg nekik, hogy ki vagy te, és mondd meg, hogy én az anyád vagyok! Nem működik az a szar! (mármint a csengő) Valaki cserélje már ki a hugyos lepedőmet! Várj segítek. Nem, Lacikám, te inkább en nyúlj hozzá. Ha te cseréled ki, akkor ráncos marad, és tele leszek felfekvésekkel. Azért szerencséd volt, anya... Ugyan, édes Lacikám, nekem még soha életemben nem volt szerencsém. Most sincs. Mi a lófaszt keresek én itt ebben a rohadt intézetben, he? A sok hülye közt? Nézd meg, egy sincs magánál, csak nyöszörögnek, mint a seggbelőtt kutyák! Mi ez itt egyáltalán, helló, gyere csak ide! Mondd má meg, miféle aggok menhelye ez itten? Balbel nem hallom Balbel. Baleseti belosztály. De engem nem ért semmiféle baleset. Már megint átcsaptál a túlfutásba. Szó sincs róla! Amikor én fönt vagyok, akkor rohangászok össze-vissza mint pók a falon, most meg fekszem ebben az iszamosra pisált ágyban, infúzióval a karomban, katéterrel a picsámban, szerintem felülni sem bírok ezekkel a csövekkel, nemhogy rohangászni! Miért vetted be azokat az altatókat? Én nem vettem be semmiféle altatókat, azt te csak szeretnéd! Istenien érzem magam, pont azért ragaszkodom hozzá, hogy kieresszenek innét. Gyenge vagy, lábadoznod kell Lófaszt vagyok gyenge, miért kéne lábadoznom, ne baszogassál már, lacika jön Sári Szia, anya Igazán itt az ideje, hogy egy kicsit fogyózzál, Sárikám, vedd már végre észre, hogy rád se lehet nézni! Most aztán már tényleg cserélje ki valaki a pisás lepedőmet, míg a modoromnál vagyok! Száraz Ugyan, lacika, én fekszem itt a lucsokban, nem te! Egy órával ezelőtt adtunk tisztát. Szó sincs róla De, anya, megtapintottam. Ne kábítsál, és amíg te a lepedőmet tapogattad, én hol voltam? Érzem, hogy minden csupa vizelet, add csak ide a kezed! Csont száraz. Miért hazudsz a pofámba ilyen rezzenéstelen arccal? Ne bőgj, sárika, akkor bőgtél volna, amikor kifőztétek ezt az aljasságot. De én most hazamegyek, és ha a lakásomban bármit másképp találok, mint ahogyan volt, akkor megnézhetitek magatokat! Különös tekintettel a három takarékbetétkönyvre, amelyben összesen kétszáztizennyolcezer forint van. Miért csináltad ezt velünk? Hogy tehettél ilyet? Az istenfádat, mit csináltam én? Semmit sem csináltam! És ha arra sem vagy képes, hogy kivigyél innen, gyerekek el akkor szarok rád! Sőt, fosok rád, drága sárikám! Egyáltalán, eriggyetek már innen a jóbüdös francba, isten pá, tűnnyetek a náthásba, futólépésben. Mi a faszt akarnak tőlem? Nna, és tegyük föl, hogy tényleg csináltam volna valamit, ami őnekik nem
tetszik, muszáj azért mindjárt bedugni engem egy ilyen retkes menhelyre? Ráadásul éjnek évadján, amikor mélyen alszom, hogy ne vegyem észre? Hörög ez a szerencsétlen öreg spinkó, mérget vennék rá, hogy haldoklik. Becsöngetem az éjjeles nővért, csináljanak vele valamit. Folyton hülye slágerok járnak a fejemben. Becsöngetném, ha egyáltalán működne ez a szar. Bár szerintem az ügyeletes nővérke amúgy is az ügyeletes orvosi szobában múlatja az időt. Az orvos nyilván kúrogatja ezeket a ribancokat. Miért ne kúrogatná? Nagyon meg tudom én érteni az ilyesmit. Ha az emberre rájön, akkor rajta van, és nincs mit tenni. Pont így jártam a rohadék Bélosszal. A különbség csak annyi, hogy az én koromban ez már több mint illetlenség. Az ötven év alattiak nem tudják, milyen az, amikor az ember úgy érzi, most van ez énnekem legeslegutoljára. Fogalmuk sincs erről. Nekem se volt, míg a sportuszodában meg nem szólított a Bélosz. Rohad az idő-ő-őő-ő-őőő, elmúlik a nyár, évek múlnak eeel, megállítanám, de nem lehet, jönnek a búúús, álmodozóóó, hűvös éjszakák Elnézést, kölcsönözne nekem egy kis napolajat? Bélosz Óhajtja, hogy bekenjem? Anya Ha kérhetném... Bélosz lavmitender jelenet Anya, hát te mit csinálsz? Ladó Én speciel szerelmileg vagyok elfoglalva, édes kisfiam. Anya Akkor én még... visszajövök. Ladó Kávét? Bélosz Persze. Anya Kakaóporral? Bélosz Egy csipetnyivel... Anya Szia, anya, hoztam tejet. Sári Köszi, Sárikám, tedd csak a hűtőbe. Anya Akkor én készítek még egy kávét. Bélosz Ki ez? Anyu, hogy tehettél ilyet? Most mi lesz? Mit fognak szólni a szomszédok a házban? Sári Köpök én a szomszédokra! És arra is köpök, hogy mit gondolsz te! Ne ítélj, hogy ne ítéltess, édes aranyos Anya Sárikám. Ki a faszt zavar az, hogy egy ilyen vén csoroszlya kimulatja magát még egyszer utoljára? Legföljebb húsz év múlva úgyis odakerülök szegény bandikám mellé, akkor aztán édes mindegy lesz, hogy szétraktam-e a lábam a rohadék Bélosznak. Sajnos hogy a rohadék Bélosz hamar kimutatta a foga fehérjét. Állandóan kölcsön kért, visszaadni persze esze ágában sem volt, ki tudja, hanyadik özvegyasszony lehettem a gyűjteményében... Karácsony napjának reggelén megmondtam a rohadt Bélosznak: fel is út, le is út, eriggyen a bánatos Anya picsába, költözzön haza. Ugyan, Piroska Bélosz Tűnj innen, vagy rád hívom az ÚRH-t! Anya (nevet) Bélosz Na jó, adok én neked! Halló! Segítség! Engem itt ölnek! Az élettársam rámtámadt! Jöjjenek, míg késő nem Anya lesz! Aaaaaaaaaaa. Eeeeeeeeeeeee. Ne fojtogass te disznó. Pannónia (volt Rajk), bejárat a Thurzó felől (volt Mukk)! Köszönöm, igazán rendesek. Rendőr Szolgálunk és védünk. (viszi Béloszt) (belehúz a páleszba) Argh. De szar. Ó, karácsony van. Mindjárt ittvannak, én meg még nem vettem fény lassan le Anya semmit. A francba! (összekotorja az ajándékokat és egyben le is ittasodik) Zsuzsa Anyuka. Anyuka.(fény hirtelen fe, Anya körülnéz, majd fény hirtelen le) Mama. (fény hirtelen fel) Józsi Megbolondultatok? miért ébresztettetek föl az éjszaka kellős közepén? Anya Anyu, ne hülyéskedj, hat óra van, mostanra hívtál minket. Ladó Barom, miért hívtalak volna hajnali hatra, tisztára meghülyültetek? Jobb ember még alukál ilyenkor, Anya menjetek haza, isten pá Zsuzsa De nem hajnali hat van, anyuka, hanem délután. Továbbá karácsony este. Meg tetszett minket hívni. Lehelj rám. Ittál? Ladó Dehogy ittam, tudhatod jól, hogy én nem ihatok a gyógyszerekre. Egészen biztos vagy benne, hogy délután Anya van és nem éjjel? Többiek bizonyoznak Szóval, karácsony délutánja van, ti idejöttetek puccban-parádéban, hoztátok magatokkal az ajándékokat is, Anya
én meg közben alukálok az ágyon, hehehe, ez a hét legjobb vicce! Nem értem, mi ebben a humoros... Ha már idejöttünk, hogy együtt ünnepeljük a karácsonyt, lássunk hozzá, ünnepeljük együtt a karácsonyt. Sári, vidd be a fürdőszobába az anyut és öltöztesd föl, mi pedig összeütünk valami vacsorát. Ez aztán a hét legeslegjobb vicce! A világon semmi sincs itthon, mindent megevett a rohadék Bélosz, na itt Anya vannak az ajándékaitok. (a család bontogat) Ajándék teniszzokninak, ólomkristály hamutartónak, fikusznak és kék telefonnak ne nézd a fogát, hahaha. Csak Julcsi volt elégedett a százassal. Hiába, a gyerekekre azért lehet számítani. Bár, könnyen megeshet, hogy amikor ez megnő, ugyanúgy bánik majd a szüleivel, ahogyan az és édes kislányom és kicsi fiam bánik most velem. Orvul bedugtak ebbe a rossebb tudja milyen szeretetkórházba, ebbe a belbalba, az biztos, hogy nem beljobb. Beljobb, beljobb, mennek a majmok, utca végén megállnak, és egy nagyot pisálnak. Még mindig csupa hugy az egész ágy. Hé retkes ribancok, jöjjön ide valaki, de rögtön! Ami sok az sok! Maga pedig kussoljon! Nem érdekel! Dögöljön meg! Elegem van! mindenki dögöljön meg! Itt kell megrohadnom! Nem juthatok ki innen, soha, soha! (fény zene alatt lassan le, fejgép be) Már csak az hiányzik, hogy lezuhanjak. Édesek vagytok, gondolta Ladó. Megeresztette az első poént. Ladó Egyetlen csorba lányhang nevetett, valahol a hátsó sorokban. Ha nem röhögtök a vicceimen, szívinfarktust fogtok kapni! – nekilátott, hogy megalapozza a következő poént. Gyakorlatból tudta, az ő vicceinek a kelleténél hosszadalmasabb előkészítés kell. Értelmiségi humor. Na persze, ha minden második mondat után letolnám a gatyámat, valóságosan vagy képletesen, mindjárt nyihognátok, aranyoskáim, ugye? Nyomom a vicceket az egri közönségnek, miközben egyetlen lüktető vértömb a szívem. Gyorsan túl kell tenned magad mindezen. Hiszen alapvetően nem te vagy a hibás, hanem a marihuána. Vera Nem mindegy? Ladó Ez óriási különbség. Tisztán nem akartad volna megölni magad. Vera Ladó már a kocsijában ült, útban a János kórház felé, amikor rájött: Vera a saját felelőssége kérdését akarta Ladó eltussolni. Egyszerűbb, ha a marihuánára kenheti az egészet. Vera még mindig folyton vele volt, fényes hajzuhatagával, derengő mosolyával, általában tetőtől-talpig feketében, néha meztelenül, fölkavaróan feszes testtel és végtagokkal, ám ez a kép bizonytalan és elmosódó. Orvosnő Köszönöm, hogy befáradt. A kép tökéletesen világos. Az édesanyjának igen kifejlett tüdőrákja van, áttételekkel, melyek már talán az agyát is megtámadták. És akkor... mit lehet tenni? Ladó Orvosnő Nem sok jóval biztathatom, ez nem operábilis... higgye el, művész úr, azért mi megteszünk mindent, ami csak lehetséges, hogy tompítsuk a fájdalmát. És az én fájdalmamat ki tompítja? Mindez öt héttel azután, hogy csodával határos módon megmenekedett Ladó az öngyilkosságból. Az lett volna a legszerencsésebb, ha Sári nem is talál rá. Hagynunk kellett volna, hogy – gyomrában a töméntelen tablettával – átaludja magát a másvilágra. Mert ő nem hányta ki, mint a fia. Micsoda élet. Itt állok ezen a ramaty színpadon, szórakoztatni próbálom az egri közönséget, miközben az anyámnak már csak hónapjai vannak hátra, a szerelemnek pedig... vége?!. Nem hívom fel soha többet. Isten engem úgy segéljen! Ladónak folytak a könnyei, miközben katonatörténeteket mesélt, és az egri közönség már a hasát fogta a röhögéstől. A mór megtette kötelességét. A vicces Ladó pedig dögöljön meg. (fejgép hirtelen le, fény hirtelen fel) (hívja Verát) Bocs, Isten. Itt a 131-66-24, sajnos, most nem vagyunk itthon, de amint lehet, visszahívjuk! Vera Na, mi van, vicces Ladó, mitől vagy ennyire magad alatt? Alfy Rossz napom van, tudod, a meleg front. Ladó Te már ott tartasz, hogy sírsz, ha jön a meleg front? Alfy Váratlanul fölszakadtak a gátak, Ladó akadozva elmondta az anyját. Ladó Bizony, öregem, így van ez, kibasznak velünk a felmenőink, mind meghalnak. Alfy Igen, de van más is. És elmondta Verát, egy szuszra. Idiotikus öngyilkosságát először kihagyta a Ladó történetből, ám aztán mégis hozzábiggyesztette, zárópoénként. Biztonság kedvéért Vera kilétét nem fedte föl, foglalkozását rádióriporterre változtatta. Nem találok szavakat...tényleg meg akartad magad ölni? Te szerencsétlen, eszedbe jutott, milyen idétlen Alfy nekrológokat írhattunk volna rólad? Folyton várom, hogy előállj a csattanóval. Alfykám, ez most hótt komoly. Ladó (átöleli) Vigyázz magadra, vicces Ladó. Bocs, mennem kell... Az én számom következik... Alfy Kösz... Ladó Zsuzsa Ladó
Gyula
Anya és Ladó első epizódja: Gyerekkori emlék.
zokni Ladónak, fikusz Sárinak, hamus Zsuzsának, telefon Józsinak
fény le, Viktor
Ladó
Anya, mi az a basz? (Anya be, pofot ad)
Anyát az öngyilkosok osztályáról a negyedik napon dobták ki. Teljesen váratlanul. A kedves mama itteni kezelése eredményesen lezárult, át kell helyezni valahová utókúrára. Logikus, hogy nekem az eddigi kezelőorvosa jut az eszembe, de ha a Ladó úrnak más ötlete van, én nem bánom. Úgy, szóval anyát rögtön ki kell raknia innen, mert szüksége lett az ágyára?! Tegnapelőtt, amikor a zsebébe Ladó gyűrtem tizenötezer forintot, még arról szónokolt, hogy addig tartják itt a kedves mamát, amíg meggyógyul! Szemétláda, az én anyám egész havi nyugdíja tizenhatezer, mennyit akar maga azért, hogy teljesítse a kötelességét?! Eddig udvariaskodott, hogy így a művész úr, úgy a művész úr, most meg szó nélkül átküldené az anyámat a Lipótmezőre, noha én világosan megmondtam magának, hogy anya nemrég jött ki onnét, és az a tény, hogy öngyilkos lett, nem épp a sikeres gyógykezelés jele, igaz?! Nem emlékszik, miben állapodtunk meg?! Hogy majd keresünk valami megfelelő szanatóriumot az utókezelésre?! Elfelejtette?! Vagy mi van?! hogy lehet ilyen szemét, drága doktor úr?! Hallja egyáltalán, amit beszélek?! Azonnal intézkedem. Talán a Kútvölgyi? Anya számára a Kútvölgyi egészségügyi paradicsomnak számít, ahol még a halottat is felébresztik. Rendben. Este hatig várunk. Orvos Doktor úr, drága, péntek van, háromnegyed tizenkettő. Mit tudok én elintézni este hatig? Ladó Sajnálom, nincs szabad ágyunk, és egyre több beteg érkezik. (Ladó pénzt ad neki) Hétfőn délelőtt tizenegy Orvos óra a végső határidő. Ha addig elintézi, hogy valahol fogadják az édesanyját, akkor viheti, ha nem, mentőautóval átszállítjuk a Lipótmezőre. Hogy a francba tudnám elérni, hogy anyát fogadja a Kútvölgyi, ez itt a kérdés, nem pedig a lenni vagy nem Ladó lenni – azon pillanatnyilag túlvagyunk... Ladókám, hétfőn tizenegykor vár titeket doktor Szalatnay Jenő, ő a főorvos a Kútvölgyi idegosztályán, Alfy asszem a tizedik emeleten. Alfy, hogy köszönjem meg? Ladó Sehogy. Hogy vagy? Alfy Mit felelhet erre az ember? Élek, akár egy ásvány. És... Alfy, mennyit kell tejelni egy ilyen doktor Ladó Szalatnay Jenőnek? Honnan tudjam, apukám, ugyanaz a szakmám, mint neked. Alfy Nna, látod, Lacikám, itt a napnál világosabb bizonyíték, hogy világ életedben szartál az anyádra. Mindig Anya mondtam én, neked csak egy telefonodba kerül, de te sajnáltad rám azt a telefont is. Hagytad inkább, hogy a Lipótmezőn rohadjak meg élve, ahelyett, hogy idejöhettem volna. Ebbe a kényelmes szobába, ahol fridzsi van, rádió van, dőzsölés van, csak egy dolog nincs: depresszió! Szalat-n Alaposan ki fogjuk vizsgálni a kedves mamát, utána majd eldöntjük, melyek a legsürgősebb teendők, s mi történjék hosszabb távon, más szóval, hogy i legyen a gyógyító taktikánk és stratégiánk. ay Ez a beszéd! (fizet) Ladó Nincs erre szükség. Szalat. Anya és Ladó második epizódja: Könyvdedikálás Gyula
világít Viktor lámpája ki, fény fel
Ladó Orvos
Anya Szalat. Ladó Szalat. Ladó Szalat. Ladó Szalat. Ladó Szalat. Ladó Szalat. Ladó
EPIZÓD – zárómondat: Tudtam, az én Lacikám ezt soha nem bocsátja meg nekem. Ezt se bocsátja meg soha. Sajnos, a kedves mamáját nem tarthatjuk itt. Miért nem? Jézusom, itt három naponként húszezer a taksa? Azért, mert a kedves mamája gyógyultan távozhat. Tééényleg? Igen, gratulálok. Köszönöm, de... legutóbb azt tetszett említeni, hogy alapos kivizsgálás lesz, és... Megtörtént, minden lelet negatív. Aha... és akkor mi legyen a taktika és stratégia? A taktika az, hogy gyógyultan távozhat, a stratégia pedig, hogy járóbeteg rendelésre küldjük a kedves mamát a Béla király úti idegszanatóriumba. És ott kihez kell... Ki a főorvos? Én. A kedves mamával nincs semmi más teendő, csupán a mániás depressziót kell karban tartani. Csupán a mániás depressziót kell karban tartani. Gyerekjáték. Tizennégy éves voltam, amikor anyán kiütköztek az első tünetek – azóta soha nem sikerült karban tartani. Immár az a kis szabálytalanság is megszűnt, mely anya kórképében idáig ellentmondott az elmegyógyászati szakkönyvek idevágó fejezeteinek. Özvegy doktor Maros Andorné minden vonalon tipikus mániás depressziósként viselkedett, de sosem akarta magát megölni. Doktor Bartosik Gizella a legutóbbi hosszú lipótmezei kezeléssel a zárt
bunyó, a végére a doki összekapja magát
Viktor világít, fény le Viktor fénye ki, fény be
öltözteti anyát
Ladó Anya Ladó Anya Ladó
Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Viktor
Anya Ladó
Vera Ladó Zsuzsa
Ladó
Zsuzsa Ladó Zsuzsa Ladó Zsuzsa Ladó Zsuzsa
osztályon elérte, hogy megtegye. Anya olyan mély letargiába süllyedve hagyta el a zárt osztályt, amilyenre eladdig nem volt példa. Anya minden nap fölauóbuszozott a Béla király úti idegszanatóriumba. Büszkén viselte a járóbeteg nevet. Ladó hetente kétszer elkísérte. Anya, hova mész? Hova mennék, haza. Szóval... szerinted arra laksz? Hát... Semmi baj, nem kell rögtön berezelni, pusztán csak azért, mert pillanatnyilag kiment a fejemből, hogy... pillanatnyilag minden kiment a fejemből...mingyár visszajön, semmi baj, semmi baj Igenis, van baj, mégpedig óriási baj, azonnal szakorvoshoz kéne fordulni, mit fordulni, rohanni! – föltehetően agyszakorvoshoz, ha van ilyen egyáltalán, mert aki azt is elfelejti, hogy hol alkik, annak a fejében... Mondjad meg, merre kell Tényleg nem tudod? Pillanatnyilag nem... Ne légy már begazolva, édes lacikám, semmi baj, semmi baj A kurva istenit, mi lesz most? Vajon magára hagyhatja-e az ember az anyját ebben az állapotban? Anya, mi van veled? Tényleg elfelejtetted? Semmi baj, édes Lacikám, semmi baj, semmi baj... Figyelj, erre. Most már emlékszel? Hát persze, drága Lacikám, semmi baj, semmi baj... Jaj, anya... azt tudod, milyen utca? Hát... asszem rajk... vagyis pannónia... illetve muk lajos... pontosabban turzó... Figyelj anya, meg tudod mondani a nevedet? doktor Maros Andorné Családi állapotod? Özvegy. mikor születtél? 1935-ben Anya és Ladó harmadik epizódja: Hamisítás Gyula világít, fény ki Gyula fénye ki, EPIZÓD – zárómondat: Elírta a kislány a rendőrőrsön. Nagyon sok a dolguk szegénykéknek. fény be Ladó elbúcsúzott, és eltúnődött, beszámoljon-e a történtekről a nővérének, vagy doktor Szalatnay Jenőnek? Sárinak teljesen fölösleges, de doktor Szalatnay Jenő mégiscsak a kezelőorvosa a híres Kútvölgyi kórházban, ahol az alapos kivizsgálás minden lelete negatív volt, noha... (Ladó telefonál) Itt a 131-66-24, sajnos, most nem vagyunk itthon, de amint lehet, visszahívjuk. Mitől van ekkora forgalma a White Ladynek? Persze, tévés... kiterjedt kapcsolatokkal... Este az ágyban Zsuzsának elmesélte a mai napját. Közvetlenül azután, hogy Zsuzsa elmesélte Ladónak a mai napját. Még ifjú házasok voltak, amikor megfogadták: minden este elmondják egymásnak azt, amiről a másik nem tud. Zsuzsa franciát tanított a Bercsényi gimnáziumban, s évek óta harcban állt az iskola vaskalapos igazgatójával, akinek nem tetszettek az ő formabontó ötletei. Előadta a casta aznapi fejleményeit. Aztán a tanfelügyelőt. Aztán Julcsi lányuk legújabb szerelmi ügyét. Aztán megkérdezte: és te? Ladó mindent elmesélt, csak Verát hagyta ki, értelemszerűen. Sejtette, hogy hamarosan nem hagyhatja ki. Várta azt a pillanatot, és rettegett tőle. Veráról a mai nap fénytörésében amúgy sem lett volna túl sok mesélnivalója. Zsuzsát Vera üzenetrögzítője aligha érdekli. Amikor Zsuzsa megtudta, hogy az anyósa nem talált haza, csak annyit mondott... ...jézusom! Igen. Te, lehet, hogy anyámnál most kezdődik a szenilitás? Lehet, de nem valószínű. Hát akkor mi ez? Nyilván Zsuzsa sem meri kimondani. Ez esetben viszont régen rossz. Mindannyiunknak. Egészségügyi kérdésekben Zsuzsa rendszerint fején találja a szöget. Jaj, nekem... Talán inkább nekem! Az anyád is folyton rám marad, a nővéred is folyton rám marad, mindenki folyton rám marad! Igazad van! Sokra megyek az igazammal. Ha mihozzánk látogatóba jön az anyád vagy a nővéred, te a magad részéről tíz perc múltán beszivárogsz a szobádba, rám hagyod mind a kettőt, nekem kell velük beszélgetnem! nekem kell a problémáikat végighallgatnom! nekem kell őket megvacsoráztatnom! pedig a te anyád! a te nővéred! azt hiszed, rendkívüli jogaid vannak, pusztán azért, mert te vagy a vicces Ladó? azt hiszed, más
Ladó Viktor
híres embernek nincs családja? nincs nővére? nincs anyja? attól még, hogy valakit fölismernek az utcán, foglalkozhat egy kicsit a rokonaival! vagy nem? figyelsz te rám egyáltalán? Jaj nekem, Zsuzsa őrjöng, és ha válaszolok, az olaj a tűzre. Ha kussolok, az is. Zsuzsa és Ladó epizódja: Ugye majd szólsz
Zsuzsa
Ugye majd szólsz, ha már nem fogsz szeretni?
Ladó
A legnevetségesebb apróságból képesek voltak parázs marakodást gerjeszteni. ladó úgy érezte, Zsuzsa túl érzékeny, túl görcsös és túl hisztérikus. Zsuzsa úgy érezte, Ladó túl rideg, túl cinikus és túl tapintatlan. Teljes lendülettel hibáztatták egymást, ugyanazért. Mindenért. Nem tudták egymást szeretni és nem tudták egymást nem szeretni. Remélték, majd csak kilábalnak ebből a válságból. De már nem hittek benne. Ladónak az fájt a legjobban, hogy végsősoron az ő házasságával is éppen az történik, mint az összes barátaiéval, akik már rég elváltak. Rémes, ha az ember átéli a sémát, nagyjából ugyanúgy, mint a többiek. Nevetségesek vagyunk. Jó volna, ha tudnánk nevetni rajtunk. Vajon azért akadt-e az útjába Vera, mert Zsuzsát veszti elfelé, vagy fordítva? Nem tudta eldönteni. Nem tudta elképzelni a hátralevő életét Zsuzsa nélkül. Nem tudta elképzelni Zsuzsával sem. Nem tudta elképzelni a hátralevő életét Verával. Nem tudta elképzelni Vera nélkül sem. Hát... nem tudom. Nem tom. NEM TUDOM. NEMTOM. Mit tudsz, te szerencsétlen??? (viszi az ágyneműt a hallba) Hátha a lakcím-felejtést csak a depresszió ellen doktor Bartosik Gizella által felírt marék gyógyszer mellékhatása okozta. Anya sokszor összevissza szedi a pirulákat, megeshet, hogy némelyikről elfeledkezik, valamelyikből pedig a kelleténél többet kap be... Minden megeshet. Hátha. Hátha. Hátha... HÁTHA! Hátha eljön. Hátha most az egyszer pontos lesz. Hátha végre rádöbben, hogy én... engem... velem... (befut Vera, rágyújt, Ladó helyett a pincértől kap tüzet) Haldoklik az anyám. Megőrültél? Miért ezzel traktálod? Miért nem fogod meg a kezét, miért nem arról beszélsz, ami rá tartozik? ami érte fáj? Engem meghat, hogy merek sírni a jelenlétedben. Verát nem hatja meg, hogy mersz sírni a jelenlétében. Mondd, a te számodra mi volna a legeslegjobb megoldás? Hát... asszem, itt jó megoldás nincs, csak rossz és még rosszabb. Gondolod? Igen, mert ha anya meghal, akkor... Hagyjuk anyádat, azt kérdeztem, mi volna számodra a legeslegjobb megoldás a kettőnk ügyében. Ezt hogy érted? Ahogy kérdezem. Mondd meg neki, hogy legszívesebben rögtön magadévá tennéd, itt, a presszó kerek asztalkáján, aztán a többit majd meglátjuk! Wild thing! Mint már tudhatod, engem minden megoldás érdekel, a felelőtlen kalandtól a házasságig. Nagyon szeretlek, bármit megtennék érted, talán még azt is el tudnám fogadni, ha csak a barátom akarnál lenni. Ennek őszintén örülök, mert a jelenlegi igényeimnek éppen ez felelne meg. Micsoda? Hát, hogy legyünk jóbarátok, hátsó gondolatok nélkül. (pincérekhez) A te kurva anyád, és most már kussoljál! Te meg azonnal hagyd abba a kornyikálást. Mondd, te egy csöppet sem találsz vonzónak engem? Erre inkább nem felelek. Nagyon vonzónak talállak, nagyon szeretem a társaságod, ha nem látlak, hiányzol, tessék, ezt add össze!
Zsuzsa Ladó Zsuzsa Ladó Zsuzsa Ladó Zsuzsa Ladó
Zsuzsa Ladó
Pincér1 Ladó Pincér2 Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Pincér1 Pincér2 Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera
Gyula világít, fény ki Gyula fénye ki, fény be
Ladó Vera Ladó Vera Ladó Ladó
Vera Ladó Vera Vera Ladó Vera Ladó Orvosnő Ladó Orvosnő Ladó Orvosnő Ladó Orvosnő Ápolónő Ladó Anya Ladó Anya Gyula
Anya Ladó
Anya
Jó, összeadom... és... ha ez így van... akkor viszont miért nem fekszel le velem? Én se tudom. És... volt már veled ilyen? Nem... még soha. Tehát csak én vagyok az a szerencsés, akit... akinek... akivel nem... Nagyon vonzónak talál, nagyon szereti a társaságom, nagyon hiányzom, ha nem lát, ezt adjam össze, de azért toll a fülembe, nem fekszik le velem, maga se tudja miért, ez az első ilyen esete, tehát eleddig lefeküdt mindenkivel, akit nagyon vonzónak talált, akinek szerette a társaságát, aki nagyon hiányzott, ha nem látta... Na jó, most már fizessél, mennem kell, mert bezár a bank, ebben a hónapban még nem utaltam át az áfát! Még a rohadt áfa is fontoabb neked, mint én! Nem én tehetek róla, a könyvelőm csak tegnap figyelmeztetett, holnap huszadika. (Ladó megfogja Vera kezét) Most már tényleg indulnom kell! Fizetni. Ne haragudj, ezt így nem bírom tovább, hagyjuk egymást békében, én soha többé nem hívlak föl, ha valamit akarsz, tudod a számom! Tudom. Szerbusz. Nem baj. Rendben van. Vesszek meg, ha még egyszer fölhívom. SOHA TÖBBÉ. Hallani se akarok róla. A nevét is elfelejtem. Mind a kettőt. Az angol nevét is. A lakcímét is. A telefonszámát is. Kész, annyi volt. Slussz. Passz. Vége. Az édesanyjának igen kifejlett tüdőrákja van, áttételekkel, melyek már talán az agyát is megtámadták. És akkor... mit lehet tenni? Nem sok jóval biztathatom, ez nem operábilis... higgye el, művész úr, azért mi megteszünk mindent, ami csak lehetséges, hogy tompítsuk a fájdalmát... valamelyest Sokat fog szenvedni? Higgye el, művész úr, mi mindent megteszünk, ami emberileg lehetséges. És... meddig? Nehéz megjósolni, de gondolom, úgy fél év... ha szerencséje van... ha nincs, akkor több. Kikísérem az édesanyjához. Ne haragudjon... csak szeretném, ha tudná, hogy a doktornő nem mondott egészen igazat... az édesanyjára rettenetes szenvedések várnak... ha benáz ebbe a kórterembe, láthatja, hogy min fog keresztülmenni... sajnos! És biztos...? egészen biztos...? Na, csakhogy... már azt hittem, sose jösz vissza. Mit mondott a doktornő, megmaradok? Tüdőtágulásod van, látod, mennyit könyörögtünk, hogy ne cigarettázzál! Hagyjál már, édes Lacikám, negyedik napja nem gyújtottam rá... Jobb későn mint soha, igaz? (kacsint) Anya és Ladó negyedik epizódja: Ruszkik Viktor világít, fény ki Viktor fénye ki, EPIZÓD – zárómondat: Kozmetikai szalont nyitok. Elő is ástam a segédlevelem. Imperialista fasz. fény be Igaz. Úristen... Tényleg kibasztunk anyával, amennyire csak lehet. Jaj... Ezt ne... Ezt azért ne! Újra meg újra Ladó agyába tolakodott a szóvicc, melyet még önmagának se mert elsütni. A halálnak van tumorérzéke. fény le, fejgép Magdira püff neki mmmmmmmmm megint lent hhhhhhhhhhhh nem bírom mésfél napja nem ettem van az kettő is ffffffffffff egy falatot sem nem tudok enni, hányingerem van az ételnek még a gondolatától is, mint mindig, amikor lent vagyok átkozott egy betegség nnnnnnnnnnnnn nem, ez sose múlik el világosan megmondta a doktor bartosik gizella, hogy ez egy életre szól, elkísér a sírig kkkkkkk kár, hogy nem hagytak meghalni, ha már egyszer föl nem foghatom, honnan volt annyi lelkierőm, hogy bevegyem azt a rengeteg pirulát
Anya
Anya
Anya
Anya
úgy láttszik, mégis muszáj kivárnom, míg a természetes úton-módon hhhhhhhh ahogyan a többiek aludni kéne, mélyen, sokáig lánykoromban úgy tudtam aludni, az ágyúdörgésre se ébredtem föl, ez így volt aztán a szó szoros értelmében az ostrom alatt, és ötvenhatban is istenem-istenem, semmi kétség, ha a sárika nem jön föl hozzám aznap délután, akkor én már nem létezem föltéve, hogy a halála után az ember nem létezik az istenhívők szerint mennyország, paradicsom, szférák zenéje smonca ennek dacára lehet, hogy van isten csak pont nekem nincs, mert énrám szarik ha nem szarna, nem tűrné, hogy ennyire szenvedjek nincs segítség halló doktor bartosik gizellát kérném az egyes nőin halló doktor bartosik gizellát köszönöm jónapot, adjunktusnő kérem, én vagyok hát, igen fekszem kitől tetszett hallani sajnos, úgy látszik, tényleg megtettem bár tudnám jó, jó megígérem többé már nem adjunktusnő, olyan tanácstalan olyan szerencsétlen teljesen odavagyok tudom, hogy nem tetszik soha házhoz jönni, de nem lehetne most az egyszer, kivételesen ó, ha én ki tudnék kelni az ágyból, nem itt tartanék igen ahogy fölírta az adjunktusnő, kétszer egy lithium, este fél melleril, háromszor két aparkazin, háromszor két rutascorbin, háromszor egy scutamil cé, háromszor húsz pulsotil csepp, továbbá háromszor egy cé és bé vitamin, két darab tetrán hat óránként s hozzá joghurtot enni, aztán háromszor két diaphillin, plusz ugye az inekció, az a svájci, amit a fiam szokott behozatni, a fluanxol nem lehet, hogy pont ettől a rengeteg mindentől vagyok én ennyire ki, és jobb volna, ha abbahagynám dehogy hagyom abba, mindent beszedek, ahogyan az adjunktusnő rendelte mondja, drága adjunktusnő, leszek én még jól ebben az életben? vagy ez már mindig így marad nem sírok, csak nem, a lipótmezőre többé nem fekszem be, ezt az egyet ne kérje tőlem az adjunktusnő, a rács mögé nem megyek, nem fekszem be, nem, nem, nem higgye el, nagyon nehéz inkább volna valami rendes, igazi nagy betegségem, mit tudom én, a szívemmel, azt el lehet fogadni, de ettől egyszerűen meg kell őrülni jó, akkor majd viszlát, adjunktusnő viszlát kkkkk föl kéne kelni ah majd mindjárt mi lesz velem? mi lesz? MI LESZ (fény le) úgy unom a viselt dolgaim nem lehet ezt kibírni olyan, mint a börtön nem adnak sétajegyet nem mindig adnak én vagyok az az egy ütődött, aki magától jött be ide
Anya
Anya
pusztán azért, mert a doktor bartosik gizella itt helyezkedett el az egyes női zé osztályon, miért követtem én is? börtön ez, én viszont bármikor mehetnék, a saját felelősségemre, ha elhatároznám magam, csakhogy pont ez a kettő nincsen nekem, hiányzik belőlem a felelőssségérzet és az elhatározó-képesség, már azzal is beérem, ha kapok sétajegyet, s délelőtt kimehetek a kertbe reggel hatkor ébresztő, tisztára mint a katonaságnál, csöngetnek, éhgyomorra terelik az embert a fürdőbe, meztelenül préselődik hatvan nő a zuhanyrózsák alá, a kórházi szappan sűrű szaga keveredik a testbűzökkel, a betegek döntő többsége arra se képes, hogy megmosakodjon, nekem is végtelen nehezemre esik, épp ez az én bajom, hogy nem tudok aludni, nem tudok fölkelni, nem tudok enni, nem tudok nyelni, nem tuok olvasni, nem tudok írni, egyszóval: nem tudok élni lacikámnak minden pillanat irgalmatlan szenvedés, amit itt kell töltenie velem, reszket a szemhéja, amikor beeresztik az örökké kulcsra zárt ajtón az ápolónők szerinte a doktor bartosik gizella teljesen elavult, úgy, ahogy van, nézzem csak meg a száll a kakukk fészékérét, a doktor bartosik gizella olyanféle főnéni, mint az a spiné a filmben meg is néztem a száll a kakukk fészkérét, a sokkolási jelenet nagyon megrázott, sose gondoltam volna, hogy ez ilyen, mert miután a doktor bartosik gizella rátette a halántékomra azokat a micsodákat, én mindig simán belehullottam a fekete semmibe, nem éreztem semmit azok a bolondok biztosan egészen igazi bolondok lehettek a filmben, rájuk ismertem az itteniek alapján, igaz, hogy ezek nők, azok meg férfiak, de egy bizonyos koron túl ez igazán teljesen mindegy jaj, de unom a viselt dolgaimat, halálosan unom nyilván azért nem adtak reggelit, mert a doktor bartosik gizella elszánta magát, hogy le van szarva na, itt jön, ájtatos pofával jónapot, adjunktusnő, most következik a bár azt tetszett mondani, hogy szólni tetszik előre,ha most tetszik szólni, értem felőlem hátha mégiscsak segít persze, hogy bízom az adjunktusnőben jó nem félek szorítom igen ráharapok iigen iii (fény le) u ugye most hazamehetek hogyhogy hova haza, hát haza-haza maga kicsoda milyen nővér? nem értem miért kéne fölkelnem jó, majd mindjárt máris (fény le) ö ööö vizet egy kis vizet kiszáradt a szám szerbusz édes kisfiam, jaj, de örülök, hogy látlak milyen gyönyörű almák, köszönöm szépen figyelj csak ide, szeretnék valamit kérdezni tőled, de kérlek, ne rémülj meg, nincs semmi baj, a világon semmi, csak valahogyan... hogy, izé, mi a neved nem hülyéskedek, tényleg nem tudom tehát lászló igen te vagy az én lacikám, hát persze, ki más volnál és van neked egy nővéred, ugye, aki pedig, várj, már itt van a nyelvemen, csak nem tudom kimondani sári? – ó, de hülye név
Anya
Ladó
naná, hogy én adtam neki, ha egyszer én vagyok az anyja anya csak egy van gondolod, hogy sokkoltak? nem hinném hirtelen arra sem emlékszem, hol lakom én, ne ijedj meg, majd szép lassan kiókumulálom nem alszom, csak pihentetem a szemem, szegény jó izé, szegény férjem mindig azt mondta, nem alszom, csak spekulálok, közben pedig pillanatok alatt álomba zuhant és hortyogott, én se alszom, csak spekulálok, mint a szegény jó... apukád én most egy kicsit picikét igazán csak egy –két percre (fény le) megállt az órám szemembe tűz a nap éppenséggel fölkelhetek máma egész jól érzem magam, most például nem akarom elkiabálni, de lehet, hogy éhes vagyok? istenem, éhes vagyok! holnap értem jön az én lacikám, és a doktor bartosik anabella engedélyével hétvégére kivisz a városba, kezdek magamhoz térni, dereng már a fénysugár az alagút végén tombol a napfény odakinn első utam a bazilikába vezet majd, viszek egy karvastagságú gyertyát szent antalnak, amiért segített, hogy kiverekedjem magam a feneketlen sötétségből, folyton attól rettegek, hogy beleragadok örökre, most viszont mintha egy icipicivel jobban volnék, és ami a legfőbb: talán egy pindurkát kezdek éhes lenni! – nem akarom elkiabálni, lekopogom, add, istenem, hogy éhes legyek! add, hogy tudjak egy kicsit enni! hogy tudjak nyelni! hogy tudjak aludni! hogy élhessek egy kicsit úgy, mint a többi paraszt! mondd, isten, hát olyan nagy kérés ez? olyan nehezedre esne, hogy teljesítsed? hallod egyáltalán, amit beszélek? figyelsz te arra, amit én mondok? – én, özvegy doktor maros andorné, született kozinkay piroska, egyes női zé osztály, diliház, lipótmező Jesszusom! én gyűlölöm anyát! Elfojthatod. Lenyelheted. Letagadhatod. Akkor is ez az igazság. Kinek mondhatnád el...? GYŰLÖLÖM ANYÁT! Hogyan gyűlölhet az ember valakit, akinek már csak hónapjai vannak... aki... hamarosan nem is lesz? Amióta kijöhetett a zárt osztályról, anya külsőleg virult, mint a margaréta, legalább is azokban a hetekben – vagy inkább napokban –, amikor éppen fönt volt. A ciklusok észveszejtő sebességgel váltakoztak. Megesett, hogy hétfőn még nem akart kikelni az ágyból, s pénteken már nyugat-európai túrára jelentkezett. Ladó úgy érezte, az anyja az utóbbi időben immár határozottan ön- és közveszélyesen fuja az ámokot. Szabad-e zokon venni, ha egy halálraítélt önveszélyesen él? A közveszélyes azért túlzás. Anya leginkább ladóveszélyes. Egy fiú pedig tűrje az anyját, pláne amikor állítólag éppen... De miért pont a duci Hilduskával? fejgép ki, fény hirtelen fel
Anya Ladó Anya Ladó Anya
Ladó
Cak úgy, ő is özvegy, és ő is depresszióska. Magyunk a két vígözvegyecske. Na ja... míg fent vagytok. Anya, hidd el, az ilyesfajta vonatos strabancolás nem neked való, pláne ilyen kánikulában! Ugyan, édes Lacikám, azért, mert öreg vagyok, még szabad utazgatnom.Az csak jót tehet, nincs olyan paragrafus, hogy a magamfajta vénasszonyok nem utazgathatnak! Persze, hogy nincs, de legalább fizess be egy társasutazásra! Társasutazásra fizess be te, édes drága Lacikám! Miért kéne alkalmazkodonm egy buszrakomány vén trottyhoz? Ha már én utazok, a pénzemért látni akarok, méghozzá azt, amire kedvem szottyan. Eszem ágában sincs koslatni valami fajankó idegenvezető nyomában, nem értem, miért olyan nagy probléma a szállás, Ha megérkezünk egy városba, mindjárt a pályaudvarnál vannak a kis garniszállók, kiveszünk a Hildussal egy olcsó szobát és kész. Megjegyzem, Hilduska perfekt németül és angolul. Hildus német és angol szókincse összesen nem éri el a kétszáz főnevet és igét. Anya rettentő túlfutásban van, bármi kitelik tőle. Nem képes vigyázni magára, és a duci Hilduska e szempontból további tehertétel, mert annak a nőnek annyi esze sincs, mint egy köztéri galambnak. Megeshet, hogy a két vígözvegyecske hamarosan bekerül az újságocskába, például, mert kamionokat stoppolnak le a német autópályákon, kötélhágcsón másznak föl az Eiffel-torony tetejére, vagy hiányos öltözékben csárdást táncolnak egy liszaboni kocsma asztalán, vagy...
Zsuzsa
Ladó Sári Ladó Séri Zsuzs Ladó
Anyától minden kitelik. Ön- és közveszélyes. Valamint... halálos beteg. De nem is sejti. Minden bizonnyal ez a legutolsó alkalom, hogy nyugat-európai túrára mehet az anyád. Hagyd abba az okvetetlenkedést, kívánj neki jó szerencsét, és kérdezd meg, hogy van-e elég dollárja. Miért ne utazgasson a duci Hilduskával, amíg még képes rá? Hm, igazad van. Te tudtad, hogy a Hilduska részét is az anyu fizeti? Sejtettem. Na jó, de ennek is az lesz a vége, hogy sose kapja vissza! Néhány hét szabadság. Látod, kár volt idegeskedned Ladó kétértelműen biccentett, mint aki érzi, anya nyugat-európai turnéjának lesz még valaminő fejleménye, fordulata, csattanója. Arra azért álmában sem gondolt, hogy a fejlemény, a fordulat, a csattanó az ő párizsi fellépésének előestéjére ütemeződik
Sophie
Monsieur Ladó. Az édesanyja várja a hallban... Mi van? Látod, mondtam, hogy megtaláljuk, nem kell idegeskedni Szevasz, anya! Hilduskának nem is köszönsz? Dehogynem, csókolom, Hilduska. Mit tehetek értetek? Semmit, édes kicsi fiam, hová gondolsz? Semmit a világon! Elhatároztuk, hogy becsekkolunk ebbe a príma kis szladiba, de csak hogy lássunk tégedet. Holnap már itt se vagyunk! Sajnos, hogy nem kaptunk szobát, de nem számít. Megalszunk nálad a kanapén! Vagy a szőnyegen! Sok jó ember kis helyen is elfér! Nagyon pici a szobám... egyágyas! Nem baj, azért megnézzük. De hiszen duplaágy van itten! Mér mondtad, édes Lacikám, hogy egyágyas? És tánc, fütty, mér mondtad, hogy pici? Táncterem! Annyi itt a hely, szinte sajnálom, hogy nincs velünk a Sárika! hejehuja Beépített szekrény is van! Kilátás is van! Fürdőszoba is van! Rádió is van! Ladó szinte nem sajnálta, hogy nincs itt a Sárika... Nem igazság, hogy egy neves humoristát, aki épp a párizsi Magyar Házban szerepel, ilyen helyzetbe hozzon a tulajdon szülőanyja. Nem ennétek valamit? Gyertek vacsorázni. Anya nagyképűsködni fog, s úgy tesz, mintha okvetlenül ő akarna fizetni. Nem ez a baj. Az a baj, hogy mindjárt itt lesz Sophie Rousselot, és Ladó már nem is tudja lemondani. Hát igen, anya hallatlan érzékkel gázol a szexuális életembe, újra meg újra. Qui estce qui je sois? Tu es Sophie, je suppose! Gimnáziumi osztálytársnőm... az anyám és a duc... Hilduska, a barátnője. Örvendek. Terveztem, hogy elmegyünk valami sikkes helyre, de persze itt is jó... mindjárt jövök. Hú, de csinos nő! (kacsintgatás Hilduskával) Mi volna, ha pofonvágnám mind a kettőt? Nyughass. Az egyik mint tudod, halálos beteg. Az egyik. Az anyád. A te anyád! rendel a 155. oldalon írottakkal összhangban Hm, nem rossz... Eléggé vegetariánus vagyok, többé-kevésbé gyümölcsön élek. Na, és akkor mi a helyzet ezekkel a langusztánokkal? A tenger gyümölcsei. Nagy nyugat-európai túrán vagyunk a Hilduskával, aki perfekt német és angol. De nincs pontos útitervünk. Legjobb a rögtönzés, eszünk ágában sincs alkalmazkodni egy buszrakomány vén trottyhoz, vagy egy fajankó idegenvezetőhöz. Nem kaptunk szállást, de a Piroska fia megengedte, hogy nála alhassunk. Szép nagy szobája van. Az én fiam biztos nem ajánlaná fel a szobáját, mert egy tetű. Ha már így alakultak a dolgok, én fölajánlom a vendégszobámat. Nem kell nyugtalankodnia, reggelire visszahozom a fiát, akihez tényleg csak gratulálni lehet! Hiszen ez isteni! Akkor ágyban alukálhatunk! Hiszen ez pompás! (tapsikolnak) Sophie és Ladó epizódja: Woody Allen Gyula világít, fény ki Gyula fénye ki, EPIZÓD – zárómondat: Nem, te hülye vagy. De nem haragszom. fény be
Sophie Ladó Sophie
Mesélj, mi a baj? Ennyire látszik? Annak, aki figyel. Meg kéne szólalnod végre. Légy férfi!
Pincér Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó
Sophie Ladó Sophie Anya Ladó Pincér Ladó Sophie Ladó Sophie Anya Sophie Anya + Hildus
Sophie Anya Viktor
Ladó Sophie Ladó Sophie Ladó Sophie Ladó Sophie Ladó
Sophie Ladó Sophie Sophie Ladó Sophie Ladó Sophie Sophie Ladó Carl Sophie Carl Ladó Carl Ladó Sophie
Carl Sophie Carl Sophie Carl Sophie Ladó Carl + Sophie Carl
Ladó Pincér Ladó Pincér Ladó Pincér Ladó
Tudod, hogy szerelmes voltam beléd a gimiben? Maros, az egész Bajza szerelmes volt belém. Össze is omlottunk rendesen, amikor kivágtak. A miniszoknya... A miniszoknya... Még dizőzködsz? Már nem. Akkor meg mit csinálsz? Ezt-azt. No, de veled mi újság. Haldokló szerelem. Haldokló házasság. Haldokló anya. Fájdalom. Önvád. Lelkifurdalás. Harmadik hónapja képtelen vagyok lefeküdni a feleségemmel. Vagy bárki mással. Ha tudnád, mennyire unom a saját tehetetlenségem. Ne haragudj... elhatároztam, hogy nem fogok sírni... de nem tudom visszatartani... (Sophie belekezd) Hm. Legszebb álmaink valóra válnak. Hatalmas késéssel. Figyelj, Zsófi, nem biztos, hogy én... hogy ez menni fog nekem... kérlek, ne haragudjál. Nem haragszom, de te meg ne szabadkozzál, bízd rám magad, hunyd be a szemed. Na, de Sophie... Aki a szivemben, az a számban... Azért ügyes kisfiú vagy, hogy kihánytad az altatókat. Gondolod? Maros, Maros, te bókokra vadászol. Igen... Hajrá, Maros, csak így tovább!!! Mit szólnál egy kis kaviárhoz? Mennyország. Salut, Sophie! Tschüss, Carl! Hadd mutassam be egy régi barátomat, Lazlo Maros a neve, együtt jártunk gimnáziumba, most súlyos szerelmi csalódáson esett át, és én igyekeztem megvigasztalni. Sikerült? Yes... ja... oui A szerelmi csalódás az nem tréfadolog. Akarod, hogy én is lefeküdjek veled? Nem... köszönöm... az már fölösleges volna... Ez a szegény jóbarát alaposan benne van a slamasztikában, mert az anyja haldoklik, a házasságának annyi, plusz egy szerelmi csalódás egy tévébemondónővel, akit hatodik hete nem látott. Legföljebb a képernyőn, a csaj a bolondját járatja vele, azt ajánlgatja, hogy legyenek jóbarátok, érted! Pedig a Maros hónapok óta főzőcskézi, közben a csaj megtárgyalta vele a saját magánéleti zűrjeit valami fiatalabb krapekkal, érted! ez megy, elfogadta az ajándékokat, az ebéd- és vacsora-meghívásokat, kijelentette, hogy vonzónak találja, élvezi a társaságát, de azért legyenek inkább csak barátok, érted!!! Értem, hogyne érteném. Nekem is volt egy ilyen esetem egy mexikói csajjal, tudod, meséltem. Mesélted. Állítom, hogy éjfél után esik legjobban az evés. Meg kora hajnalban, amikor kint gomolyog a köd. Ne búsulj, jóbarát, inkább harapjál valamit! Úgy van, az üres gyomor rossz tanácsadó. Mennem kéne. Ugyan, fiatal még az idő! Nem maradsz Párizsban? Megszoknád seperc alatt. Tudod honnan származom én? Felső-Ausztriából, baszd meg. Aztán elmentem Francia-Guayanába, ott éltem egy darabig. Az se volt rossz, no de Párizs, öregem, az a valami. Sokan nem ismerik az igazi Párizst, lógnak a kurva Eiffel-tornyon, mint a majmok. Jesszusom, háromnegyed tizenegy, lekésem a próbát. Ú, reggelire vissza kellett volna érnem. Az idős hölgyek szívélyes üdvözletüket küldik, már eltávoztak. A plusz két személy utáni pótdíjat valamint a plusz két vacsorát és reggelit a számlájához írtuk. Köszönöm, közönöm. Az idős hölgyek milyen körülmények között hagyták el a szobát? Nem egészen értem a kérdést, Monsieur. Ööö... elégedettek voltak? Nekem nem panaszkodtak. Sophie gyógyhatása máris érvényesül. tegnap alig múlt el óra a White Lady sajgó emlékképei nélkül. Bíztató jel. Éljen Gere Zsófi! És... Carl is. Que Dieu vous bénisse. Behüt euch Gott. Ki tudja, melyik a közös nyelv? Isten áldása szálljon rátok.
fény nagyon lassan le lavmitender a sötétben, hangok, zsezsegés, ha már csak a gitár szól, fény lassan fel németül franciául franciául németül
franciául németül németül franciául franciául magyarul franciául fr, de, hu németül
Ladó Zsuzsa Ladó Zsuzsa
Ámen. Milyen volt? Lement szépen. Anyád véresen összeveszett a duci Hilduskával, s faképnél hagyta a normandiai tengerparton. Egy nappal később összeomlott, egy ramaty panzióban hevert az ágyon, lent, nagyon lent. Elhaló hangon telefonált, R-beszélgetéssel, téged keresett, mintha elfelejtette volna, hogy Párizsban vagy, megadtam neki a Magyar Ház telefonszámát, hívjon ott, de azt mondta, nem fog, már találkoztatok, neked föllépésed van, különben sem segíthetsz, nyomta a szokásos siralmait, hogy úgy unja a saját viselt dolgait, minek is él ő ezen a Földön... ha tudná, milyen rövid ideje maradt! Utazhatok vissza! Már mindent elintéztem. Fölhívtam a ramaty panzió portását, iparkodtam a lehető legékesebb franciasággal rávenni: tegye föl anyát az első vonatra. Kiderült azonban, hogy anyának elfogyott a pénze, pontosabban a duci Hilduskánál maradt, a közös kasszának nevezett ormótlan levéltárcában, melyet fölváltva hordtak a szoknyájuk alá barkácsolt szíjon, biztonsági okból. Ekkor fölástam egy évfolyamtársnőmet, Lilit, aki Franciaországba ment férjhez. Hajlandónak mutatkozott pénzt kölcsönözni, és segélycsapatnként fellépni. Anya emberi romként érkezett meg a Keleti pályaudvarra. Bőröndjeit a párizsi átszállásnál elhagyta vagy ellopták. Aztán két nap alatt ismét föllendült a másik végletbe. De ez még semmi, mert... különben el sem mondom, majd meglátod. Nagy baj van? Majd meglátod. Egészségügyileg (fejrázás, vállvonás, grimasz)
Anya Ladó
Mit bámulsz? Bekentem miszter her hajnövesztővel, hogy ne hulljon! Szevasz, anya, hogy vagy?
Anya
Ne szólj egy szót se, édes Lacikám. Csak a tévét hagytam meg, mindent eladtam a handlénak. Új életet kezdek, és ahhoz új környezet kell! Az is lehet, hogy lakást cserélek, mindenesetre új bútorokat veszek Anya, még csak háromnegyed éve, hogy ideköltöztél, és akkor vettünk új bútorokat... Ugyan, Lacpac, szó se volt új bútorokról. Pontosan tudod, hogy el kellett kótyavetyélnem azokat a szép darabokat, amelyek a Vilma királynő úti lakásból származtak, túlélték az ostromot, de ezt a költözködést már nem, mert sehogy se fértek volna be ebbe a két kis lyukba, ahova bedugtatok. (tévében) Kedves nézőink, felhívjuk a figyelmüket egy műsorváltozásra. Ma délután az egyesen a tizennyolc óra tíz percre hirdetett Csellengők című összeállításunk húsz perccel korábban kezdődik, míg az Út az örökkévalóságba elmarad, sugárzására más időpontban kerül sor. Most következik a Tessék hívni, Dévényi Tibor családi telefonos videójátéka! (a tévével párhuzamosan) Először is szükségem lesz egy olyan édes kis szekreterre, aminek a lehajthatós ajtaja lesz az íróasztalkám, mert van számodra egy meglepetésem. Írni fogok! Megírom az életem történetét. Majd segítesz, hogy kiadják. Te kapod az első dedikált tiszteletpéldányt, és nagyon büszke leszel rám. Mert ez nem olyan könyv lesz, mint a többi! Én nem úgy állok hozzá, ahogy az írók, hímezés meg hámozás, ó, nem, durr bele Nehogy má tévézzél itt nekem. Pont te, aki állítólag utálod a televíziót. Ne, én nézem! Beszéljünk inkább arról, mikor jössz el velem bútort venni? Jaj. Ne jajongjál, Lacpac, ha ez olyan rettenetes nagy kérés, akkor inkább megoldom néküled. Elhívom a Sárikát, vagy a rohadék Hilduskát. Nem, a rohadék Hilduskát semmi esetre sem. Ővele most örök-haragban vagyok. Volt pofája visszautasítani, amikor egy kisebb kölcsönt kértem tőle átmenetileg. Úgy látszik, arra már nem emlékszik, hogy a nyugat-európai túránkat lényegében én fedeztem. Mindig azt mondtad, hogy közös kasszán lesztek. Na igen, a kassza közös volt, viszont általában én raktam bele a dohányt, hahaha! Megírok mindent, úgy, ahogy történt, kertelés nélkül. Rólad is megírom az igazat, ne félj. És az emberek szét fogják kapkodni. Arra mindenki kíváncsi, hogy milyen édes voltál kicsi korodban, amikor például megstruccoltad a fikuszt, hehehe, aztán letagadtad. Vagy amikor jöttél mindig panaszkodni, hogy a sárika papás-mamásozik a barátnőivel, de téged kihagynak, és nem lehetsz apa, hehehe. Vagy amikor az idegeinkre mentél azzal, hogy egyszerre voltál indián és cowboy, hehehe, harcoltál saját magaddal, csatakiáltásokkal, uff, uff, állj-vagy-lövök! satöbbi, ez mind benne lesz, és még sok minden más, hehehehe Nem igazság, hogy ez jut nekem, anya helyett... gyanánt... –ként. Nyughassál, tudod jól, hogy már nem sokáig jut neked ez, anya helyett vagy gyanánt vagy –ként. Súlyos beteg. Legföljebb néhány hónapja lehet hátra. Fogd már föl, te korlátolt állat, al fog pusztulni, MEGHAL!
Zsuzsa Ladó Zsuzsa
Ladó Zsuzsa
Ladó Anya
Vera
Anya
Ladó Anya Ladó Anya
Ladó Anya
Ladó Hang 1 (Gyula)
(nincsenek bútorok)
néha átcsap majdnem-némaj átákba Ladó következő megszólalása alatt
Hang 2 (Viktor) Hang 3 (Niki) Hang 2 Hang 1
Hang 3 Ladó Anya Ladó Anya Ladó
Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Zsuzsa Ladó Zsuzsa Ladó Zsuzsa Sári Sári
Anya Ladó Anya Ladó Anya
Ladó Anya Pincér Ladó Anya
Nem látszik rajta, mi van, ha tévednek az orvosok, ha elcserélték a leleteit, ha valamennyi tünetét a mániás depresszió okozza, ideg alapon, ahogy ő mondaná? Miért nem viszed másik kórházba, hogy bizonyságot nyerjél? Ahhoz, hogy másik kórházba vihesd, meg kéne mondanod neki, hogy súlyos beteg. Nagyon helyes, végeredményben jobb, ha tudja, hogy mi a helyzet, hadd készüljön fel, civilizáltabb helyeken nem titkolják el az ilyesmit, Amerikában is nyíltan közlik a beteggel, hogy mi a baja, zárja le az ügyeit, végrendelkezzék... ... anya például beszüntethetné lázas tervezgetéseit az új bútorokkal kapcsolatban, hiszen mindegy, van-e lehajthatós szekrénye, ha... Na, igen, HA... Figyelsz te rám egyáltalán? Persze, hogy figyelek. Jó, tehát miről beszélek én? Jaj, anya, miért kínzol? Miért nem szállsz le rólam? Ha tudnád, mekkora bajban vagyok... Nem kéne, hogy anya némán egy anya segítsen, amikor a fia ennyire szenved? Miért nem érdeklődsz a hogylétem felől? Talán volna sorol, Ladó bele annyi erőm, hogy elmeséljem... Miért nem veszed észre a szememben? Miért nem figyelsz rám, egyszer, a szemébe egyetlen egyszer ebben a rohadt életben? Azonnal vigyél ki az ecseri piacra. Nem lehet, délután Szegeden van jelenésem. Hát aztán, még csak fél tizenkettő, hányra kell leérned? Öt... négyre! Akkor tök elég, ha kettőkor kilősz innen azzal a príma kocsiddal, most pedig semmi akadálya, hogy elvigyél az ecserire. De... még haza kell mennem átöltözni és összeszedni a partnereimet a város különböző pontjain Anyád háromszor telefonált, kikéri magának, hogy csak úgy otthagyd, lelkemre kötötte, hogy az üzenetét írjam le szó szerint. LE VAGY SZARVA. TÉVEDSZ, HA AZT HISZED, NINCS, AKI KIVIGYEN AZ ECSERIRE, SEMMI SZÜKSÉGEM RÁD. KAPD BE! ANYÁD Anya az ilyen? Anya csak egy van... hálistennek. Hé, ez az én poénom. Ez a hosszú járás átka. nincs meg az anyu, hiába hívom, nem veszi föl a kagylót. Megvan az anyu! Pozsonyban! Táviratozott! kisebb beszerzésekre pozsonyba utaztam régi szerelem feltámadt jóskánk hívják virágaimat valaki öntözze csók anyu. Közben nincs is már virága! Tök üres a lakás! Négy nap múlva hazajön! Szerbusz, édes drága lacikám, nagyon vártalak vendéglő Hol az a... hm... Jóska? Ő fóton lakik, a saját kis családi házacskájában, melyet a két keze munkájával hozott össze. Ő egy ilyen mehánusz ember, tud kőművelni, csempézni, tapétázni. Megígérte, hogy nálam is kitapétáz. Pedig eredeti foglalkozására nézve nadrágszabó. Mi van ebben? Biciklilánc. A Bandicsné Solymos Erzsi barátnőm bepalizott, erősködött, hogy ebben van most fantázia, mert nincs a méregdrága mondén báj bringákhoz pótalkatrész. De hiába telefonálok a sportszerboltoknak, senki sem akarja átvenni. Mi a lófaszt csináljak tíz darab biciklilánccal? Neked biztos akad olyan összeköttetésed... Ne is haragudj, anya, én humorista vagyok, nem pedig szatócs, ha pénz kell, szóljál, szívesen adok, de a piti üzleteidből hagyjál ki, jó? Jó, kihagylak, édes Lacikám, ám azért még adhatsz egy tanácsot a az anyádnak, ha már egyszer bedőlt a pozsonyi barátnőjének, és hazacipelte a rohadt bicikliláncokat. Miért nincs benned annyi nagyvonalúság, hogyszó nélkül megvedd tőle az egész tételt? Úgyis örökké probléma, hogy nem akar pénzt elfogadni, gyerünk, öregem, rántsd elő a tárcádat, kérdezd meg, mennyit kóstál a tíz darab, valamelyik haverod most nyit kerékpárszalont, majd ő elpasszolja Egye meg, amit főzött magának! Kőszívű ember vagy te, édes Lacikám, de én nem haragszom. Már megszoktam, hogy rátok úgyse számíthat az ember. Majd megoldom, felejtsd el, hogy szóltam, sztornó az egész, oké? Kezet rá! Na most, édes Lacikám, ezen túlestünk, van itt egy másik kis dolog, amivel kénytelen vagyok tehozzád
Ladó Anya
Ladó Anya
Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya
Ladó Pincér Ladó Pincér Ladó
Gábor
Ladó Vera Anya Vera Anya Vera Anya Vera Anya Vera Ladó Vera Ladó Vera Anya Vera Ladó Vera
fordulni. Az a helyzet, hogy el szeretném kérni a lakásodat, szerelmi célra. Milyen lakásomat? Ne tégy úgy, mintha nem értenéd, édes Lacikám, hát hány lakásod van? Egy igaz? Na, azt az egyet szeretném elkérni, mert a jelenlegi helyzetemben nem látok más megoldást. Tudod jól, hogy pillanatnyilag énnálam egyáltalában nincsenek bútorok, ennél fogva oda nem hívhatom a jóskát. Tehát szeretném, ha hozzátok mehetnénk, délelőtt, amikor mongyuk úgyse vagytok otthon. Szóval... ezek szerint... A Jóskának egyébként kizárólag szerda délelőttönként alkalmas, a gyerekek olyankor iskolában vannak, Zsuzsa tanít, te meg igazán alakíthatod úgy a programod, hogy szerda délelőttönként menj teniszezni vagy moziba. Különben is csak néhány alkalomról van szó, édes Lacikám, amíg beszerzem a bútorokat, ennyit igazán megtehetsz. Hát... miért nem mentek a Jóskához? Ne viccelj, édes Lacikám, a Jóska nős, két gyereke van. Mit mondjak én erre? Például azt, hogy mindne rendben van. Ezt nem gondolhatod komolyan... pont nálunk... ne is haragudj, ez eléggé abszurd. Tehát kerek perec visszautasítod a kérésemet, édes Lacikám? Nem, de szeretném megbeszélni a Zsuzsával... végeredményben az ő lakása is. Ne beszéld meg a Zsuzsával, drága Lacikám. Sőt egyáltalában el se mongyad neki ezt a dolgot, ő sose tudott titkot tartani. Őtőle amúgy se jutna eszembe szívességet kérni. Nem is vérrokon, csak a feleséged. Szóval inkább maradjunk abban, édes Lacikám, hogy sztornó az egész, majd megoldom nélküled, nem számít (fizet) Nyugi, erre még futja... szerbusz. Miért pont az én anyámnak megy el az esze újra meg újra, menetrendszerűen? Miért nem nyugodhat egy kicsit? Miért kell neki megint összekeverednie egy ilyen Jóskával? Már elfelejtette a Bélosz-ügyet? Ha anya élne, el merném-e tőle kérni a lakását. Szerelmi célra. Ideje, hogy végre színt valljál. Amennyiben? Inkább írója vagy a történetnek mint a szereplője. Miért ne lehetnék mind a kettő? Nem könnyen mondom ki, hogy író volnék. Írónak lenni szerintem nem foglalkozás, hanem állapot. Áldott állapot. Író az, aki épp mélyre bukik egy készülő regényben, novellában, egyéb szövegben. Amikor ezen illető áldatlan állapotban van, akkor nem író. Régebben azt feleltem a hatóságnak, ha a foglalkozásom felől érdeklődött... Na jó, hagyjuk ezt. Nem én vagyok Vámos Miklós, csupán Molnár Gábor, egyetemista, a NYEKK tagja. Ezt a szöveg pedig a Márkez meg énből való. Gondolom, sokan rendelkezünk a teremben élő anyákkal. Mindannyian meg fognak halni. Nagy valószínűség szerint minket megelőzve. Engem ez a gondolat megrémít. Hát, ennyi köze van a játéknak a valósághoz. A mániás depresszió meg a rák csak smonca... Bár (újabb Vámos-könyvcím) nem minden esetben... Na, gyere, Magdi, mássz fel az ágyra. Anyára hirtelen tört a roham. Egyáltalán nem kapott levegőt, csak hörgött, a szomszédasszony hívta a mentőket, a János kórház tüdőosztályára vitték, azonnal oxigénsátorba rakták az intenzív osztályon. Bocsánat, hányas kórterem ez? Hatos. De akkor... hová lett a Terus néni? Drágám, egy kissé elkésett azzal a két dobozos tejjel, mert a Tejecske már... Hogyhogy Tejecske? Mi itt Tejecskének becéztük a Terikét, mert nagyon szerette a tejet. Mindenki nagyon szerette, és hálisten nem szenvedett sokat... Szóval, ez azt jelenti,... ezek szerint a Terus néni... kipuffannak a tejes üvegek Jöjjön közelebb. rínak (199. old.) Nagynénim volt. Ez nem igaz! Ilyen nincs! rálép Zs-ra Szerbusz Szerbusz, mit keresel te itt? A nagynénémet kerestem, de mire ideértem, ő már... Tudod, a Tejecske, meséltem róla. Vera ki Na, jó, én megyek, csókolom. Mindjárt jövök. Vera után Sajnálom.
Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Vera Ladó Anya Ladó Anya Ladó Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó Anya Ladó
Csapat
Micsodát. Nem micsodát, hanem édesanyádat. Még énhozzám is eljutott a híre a bizonyos Piroska néninek. Anyukám mesélte, hogy milyen aranyosan ápolgatják egymást, és hogy Piroska néninek is pontosan ugyanaz a baja mint szegény Terus néninek. Mikor láthatlak? Asszem, te nem akarsz engem látni. Tessék? Te nem akarhatsz engem látni, most, amikor... Mi van most? Ne tégy úgy, mint ha nem tudnád. Micsodát? Jaj, Ladó, nagyon megnehezíted... De nem... te szoktad megnehezíteni... fogalmam sincs, miről beszélsz. Gyerekem lesz. Szóval... ez azt jelenti... ezek szerint eldőlt, hogy együtt maradsz a f... fiúddal... ? Dehogy dőlt, hisz épp ez az, a gyerek nem tőle van. Tessék? Nem az élettársamtól... bár gyakorlatilag még együtt vagyunk... azt hittem, tudod... már az egész város beszéli. Hanem kitől? Jaj, Ladó... a... szeretőmtől... na... mondj már valamit!... Kérdezz legalább, jó? Jó... hányadik hónapban vagy? Másfeledik... nem tudom... azt se tudom, mit csináljak, szeretném megtartani, de... félek, hogy mégse lesz jó... így... szóval... érted?! Nem értem. Ezek szerint már akkor kezdődött... lett... ez, amikor én... amikor mi... ?! Á, sokkal előbb... a kapcsolat lényegében másfél éve tart. Hát... miért nem mondtad meg nekem, az isten szerelmére? Azt hittem, tudod. Nem, nem tudtam. Kurvára nem tudtam. Bocs. Haragszol? Ég áldjon, Vera. Miért kaptam ajándékot? Ha valakinek születésnapja van, ajándékot kap. Születsénapom van? Még nem egészen... de mindjárt... ... és tudod, hogy szombaton pont nem vagyunk itthon. Hát hol vagytok? Tudod, hogy elutazunk. Nem tudom. Dehogynem, hát említettem... lemegyünk Noszvajra a barátainkkal... Mennyi időre? Négy napra, anya, tényleg meséltem már. Az sok Miért sok? Négy nap hamar elmúlik. Az sok! Nagyon-nagyon sok. Miért, szerinted nem érdemlek meg négy nap pihenést? egy hosszú hétvégét? Nem is neégy nap, csak három és fél. De... megérdemled... mindent megérdemlesz... jó kisfiam vagy te énnekem... Alapjában véve jópofa nő lehetett az anyám. Kár, hogy csak most kezdem irigyelni, amiért annyira bátran élt, ahogyan én sose mertem. De jó volna újrakezdeni.Egészen előlről. Újrakezdeni Verával, Anyával, Sárival, Apával, Zsuzsával, Julcsival... De jó volna, ha nem ez lenne a vége. a A Any Anya
anya feláll, és kiballag
Ladó
Anya csak Anya csak egy Anya csak egy nincs.
fény hirtelen le, majd hirtelen fel
