ANGOL UTAZÓ-DIPLOMATA 1849%1850 TELÉN MAGYARORSZÁGON Módy György
Egy évtizede, hogy a Bihari Múzeum Évkönyve II. kötetében rövid bevezetéssel közre adtam a történetírásunk által nem használt, 1851-ben kiadott angol útikönyv egyetlen fejezetének fordítását. A könyv címe The Goth and the Hun", a szerző Paton, Archibald Andrew író és diplomata . Néhány nappal a világosi fegyverletétel hírül vétele után indult Ostende-ból, hogy Bécsen átutazva az ostromlott komáromi várnál kezdje meg közel félesztend ős útját Magyarországon. Közleményem az adott terjedelem és az Évkönyv tematikai érdekeltsége miatt csak a könyv XIX. fejezetére szorítkozott . Ebben a Bihar megyei és nagyváradi tartózkodás élményeit, ott szerzett értesüléseit és az ezekhez fűzött gondolatait írta le. Néhány soros utószóban mintegy csak a figyelmet hívtam fel arra, hogy Paton könyve rendkívül érdekes beszámoló a szabadságharc leverése utáni helyzetről. Ugyanakkor megismerjük egy magát pártatlannak tekintő, Ausztriában és Magyarországon már korábban is többször megfordult, fiatal diplomata következetesen konzervatív gondolatrendszerét a reformkor törekvéseiről, az 1848149 . évi forradalomról és szabadságharcról, a magyarok és a nemzetiségek viszonyáról, Ausztria és Magyarország kapcsolatáról, sőt a magyarság történelmi szerepéről.' Jelen közleményben bemutatom a szerzőt, rövidre fogva Paton általános tapasztalatait, de főként 1848/49-cel kapcsolatos véleményét és a Debrecenről szóló XXIII . fejezet fordítását tolmácsolom . Magyarországi útja és könyvének megírása indoko lásául, úgy hiszem, a legalkalmasabb a munka 1851 . május 20-i keltezésű Előszava megszólaltatása. Kifejti, hogy ez a könyve már az ötödik, mely az osztrák, illetve az ottomán török birodalmak történelmével, politikai helyzetével, népeik életmódjával foglalkozik . Olvasóinak ebben a kötetben a magyar királyság (Hungary) magyar - mindig a Magyar és nem a Hungarian elnevezést használja - dákoromán, német és szlovák nemzeteiről legújabban szerzett ismereteit nyújtja át. Mint írja : Ez a tárgykör manapság a legnagyobb érdeklődésre tart számot a háború befejezését követő mélyreható forradalom következtében, mely a magyar hatalmi fölény megszüntetését és Magyarországnak az összes nemzetiség fejlődése alapján történő újjászervezését hozza." Megtudjuk az Előszóból, hogy könyve első tíz fejezete azokon a leveleken alapszik, melyeket a Times-banjelentetett meg 1849 októbere és 1850 januárja között . Nagy-Britanniába való hazaérkezése után eltérő politikai nézetű ismerősei tanácsolták neki, hogy ezeket a tudósításokat további útja élményeivel együtt kötetben adja ki. á ezzel szemben többre vállalkozott, előző útjainak tapasztalatait összefoglalta Egy angol utazó 1850 februárjában Bihar megyében és Nagyváradon . In : A Bihari Múzeum Évkönyve II . (Szerk . : Héthy Zoltán) Berettyóújfalu, 1978 . 153-161. old.
1 Módy György :
59
a legújabb élményei kiváltotta gondolataival . Politikai véleményének megalapozottsápára, illetve könyve várható fogadtatására vonatkozóan két megállapítását kell még kiemeljük az Előszóból . Lássuk ezeket saját szavaival : Egy, a forradalom után ilyen rövid idő alatt megírt munkában elkerülhetetlen Kossuth gyakori említése . Éppen ezért remélem, hogy amit el kell mondanom, úgy tekinthető, hogy kizárólag azokra a veszedelmes téveszmékre (kiemelés tőlem, M. Gy.) vonatkoznak, melyeket párthívei állhatatosan terjesztenek ebben az országban (ti . Nagy-Britanniában) . És semmiképpen sem az ő jelenlegi személyes helyzetére. Egyedüli célom az igazság és remélem, hogy ő hamarosan ebben az országban lesz és megtehet minden tőle telhet őt, hogy kimutassa az én nézeteim a tévesek." Nem érdektelen számunkra, hogy kinek ajánlja könyvét . Végezetül, célkitűzéseim gyakorlatiak, ezt a könyvet ugyanolyan mértékben szántam Ausztriának és Magyarországnak, mint honfitársaimnak. Most, hogy a két ország békésen egyesült (kiemelés tőlem, M. Gy.), arra is szánom, hogy előmozdítsam ebben a nagy Dunai Birodalomban az egészséges alkotmányos kormányzást . A magyarokra vonatkozóan elmondtam mindent, amit tudtam, hogy kiábrándítsam őket rendkívüli nemzeti hiúságukból, egoizmusukból és önteltségükb ől. Mégis önzetlen barátja vagyok igazi érdekeiknek, mint Magyarország földje jelentős része lakóinak és mint olyan népnek, mely a bürokratikus központosítással szemben az önkormányzati hagyományokat kifejlesztette . Ez a munka ennél fogva biztosan nem tetszik majd sem a túlzó-magyar pártnak, sem a túlzó-centralizációs pártnak. De nagyon tévednék, ha nézeteim általánosságban nem egyeznének meg a mérsékelt szabadság és a monarchikus alkotmányos kormányzás képviselő ivel, akik az osztrák birodalom tehetőseinek és intelligenciájának nagy többségét teszik ki."2 Most pedig lássuk a szerz őt. Archibald Andrew Paton 1811 . március 19-én szü= letett Skóciában, Edinburgh-ban . Apja nyerges- és szíjgyártómester, a királyi udvar és a hadsereg lószerszám-szállítója . A helyi Old High School-ban, majd 1826-tól az Edinburgh Academyn tanult. Érdeklődése fiatal korában felébredt a Habsburg-birodalom és a török császárság földrajza, történelme, politikai viszonyai, népeinek élete és szokásai iránt. 1836-ban hajón utazott Nápolyig, onnan gyalogolt el Bécsig . Mint írja : . . :nagyon fiatalon, vándorbottal a kezemben és hátizsákkal a hátamon ." Ausztria déli tartományait már ekkor megismerte. 1839/40-ben Colonel (kés őbb Sir} George Hodges magántitkára Egyiptomban . Ezután nyert kinevezést a Colonel Henry Rose vezette szíriai brit misszió politikai részlegéhez . Itt elérte a helyettes szállásmesteri rangot. 1843-ban lett szerbiai főkonzul, több mint két esztend őt töltött el itt. Első útikönyvét itt fejezte be és szíriai élményeinek szánta - The modern Syrians, by an Oriental Student" (London, 1844). Szerbiában sokat utazott, de ottani szolgálata alatt újból járt Ausztriában is. Részletes tájékoztatást adott Szerbiáról és a környező területekről a Servia, or a Residence in Belgrade etc. in 1843-44 ." című 1845-ben Londonban megjelentetett könyvében (II. kiadása 1855-ben) . 1846-ban Sir Robert Gordon bécsi nagykövet nem hivatalos megbízást adott neki, hogy alapos jelentést készítsen az Ausztriához tartozó adriai kiköt őkről. Horvátországot, Dalmáciát és a mai Szlovénia területét is bejárta . Útjairól, tapasztalatai ról számolt be a Highlands and Islands of the Adriatic, including Dalmatia, Croatia, and the southern provinces of the Austrian Empire" c. Londonban 1849-ben kiadott kétkötetes, illusztrációkkal ellátott terjedelmes munkájában . Németül kitűnően beszélt, természetesen írt és olvasott . A Habsburg-császárságban már az 1849 őszén kezdett utazása előtt a legmagasabb katonai és polgári vezet ők egy részével személyes 2 Paton, Archibald Andrew : The Goth and the Hun; or, Transylvania, Debreczin, Pesth, and Vienna,
in 1850 . (London, 1851 . XII+416 p.) Preface=I-VIII . passim.
60
társasági érintkezésben volt, nem egyről baráti kapcsolat hangján nyilatkozik, mint például gróf Nugent tábornokról és feleségéről, Schwarzenberg hercegről. 1849 előtt ismerte már Jellacic horvát bánt, az osztrák arisztokrácia és katonai vezetőréteg számos tagját. Ezek azután ajánlólevelekkel látták el Ramberg tábornokhoz, Szeged katonai kormányzójához, Wohlgemuth tábornokhoz az erdélyi főparancsnokhoz, és Haynauhoz is. Ezekben az években már dolgozott az egyiptomi tartózkodása során tapasztaltak megírásán . A háromkötetes, könyv Londonban 1850-ben jelent meg The Mamelukes : a Romance of Life in Grand Cairo" (II . kiadása 1861-ben) címen. A Balkáni utazásainak élményeit foglalta össze következ ő útikönyvében, melyet 1855-ben adtak ki The Bulgarian, the Turk, and the German" cím alatt. 1858-ban brit alkonzul lett a görögországi Missolonghiban, de 1859-ben már Lübeckben találjuk . Pályafutása újabb fordulatot vett, megint az általa annyira kedvelt osztrák császárság területére került, 1862 májusában kapott konzuli kinevezést Raguzóba és Bocsa. di Cattaróba . Ez évben jelent meg Lipcsében a saját maga által is egyik össze gező munkájának tekintett két vaskos kötet Researches on the Danube and the Adriatic contributions to the modern history of Hungary, Transsylvania, Dalmatia and Croatia, Servia and Bulgaria ." Egy év múlva pedig két kötetben adta ki Egyiptom történetére vonatkozó kutatásai eredményeit History of the Egyptian Revolution from the Period of the Mamelukes to the Death of Mahommed Ali ." A sok mindent megtapasztalt, jelentős változásokat hozó évtizedet átélt diplomata tulajdonképpen igen termékeny útikönyvíró volt, bár munkáinak egy része és szinte mindegyiknek több fejezete kimondottan kortársi politikai helyzetfelmérés is. Élete végén még közreadott egy filozófia jelleg ű értekezést és egy könyvet Stendhalról. 1874. április 12-én halt meg .3 Paton harminchat fejezetre osztott könyvének sok részletét lenne érdemes lefordítani. Elsősorban is a gazdálkodásra, a magyarság és a nemzetiségek szokásaira, a népéletre, a művelődésre vonatkozóakat . Madártávlatból fejezetről fejezetre kísér jük végig azokat a részeket, melyek politikai véleményét tükrözik. Az ostromlott Komáromig együtt ment útitársával Sir W. . . R . . : -el, gróf Nugent tábornokkal régi ismerősként tárgyalt, majd megtekintette az orosz csapatok szemléjét, leírta az osztrák tábor életét . Pesten csak egy-két napot tartózkodott, vonattal Szolnokra ment. Itt teszi meg először a könyvében majd sokszor visszatérő megjegyzést az ország civilizálatlanságáról, hiszen Szolnokon már nem érezni a német lakosság kedvező hatósát mint Pesten. Mit jegyzett fel itt? Tudatlanságot, piszkosságot és eldurvultságot, társulva nagylelkűséggel, bátorsággal és őszinteséggel. A nép jó természetű, békés és becsületes. Most került ki egy véres háborúból, melybe a törtető és elvakult emberek egy kis juntája rántotta be. Bátran harcoltak és legyőzték őket . Arról biztosítja olvasóit, hogy a magyarokra nem előítélettel, hanem együttérzéssel tekintett . Éppen ezért jóakarattal kereste a nép között a civilizáció legkisebb jelét, de ilyet nem talált . Mint írja : . . .nincs nagyobb tévedés mint a magyar népelemet a civilizációval társítani Magyarországon . Gróf Széchenyi a kivétel volt és nem a szabály." A magyar karakter nagymértékben emlékezteti a törökökére és mint minden idegen, akik elődeik érdeme 3 Életrajzi adatait, műveit lásd Dictionary of National Biography XV . Vol. 478-479. p. - Hálás köszönetem illeti J. V. S. Megaw professzort, kérésére közölte velem az Edinburgh Central Library a Paton családra és A. A. Paton iskoláztatására vonatkozó adatokat . - Gordon, Robert Sir (1791-1847) diplomata, 1818-1828 és 1841-1846 között Nagy-Britannia bécsi követe. A két megbízás között Konstantinápolyban is teljesített szolgálatot.
61
nyomán élvezik a hatalmat, sokkal őszintébbek mint a szerbek vagy az oláhok . Rossz tulajdonságaik is ázsiai rossz tulajdonságok - büszkeség és nemtörődömség . A magyar azért civilizálatlan mert nem érez vágyat arra, hogy különb legyen, tökéletesen meg van elégedve magával . . . ". Szerinte a mez őgazdaság, az ipar, a közlekedés és a közállapotok ázsiai" elmaradottságát a magyarság fajtabeli jellege okozza . Ugyanitt viszont megjegyzi, hogy mindez nem érintheti a magyar népfaj nemzeti vagy önkormányzati szabadságát . A magyarok lakta területeken nem ennek a szabadságnak a letörését kell szándékolni (tudniillik az újonnan berendezked ő császári kormányzatnak, M. Gy.), hanem az ezzel való visszaélést, a más nemzetek feletti uralkodás előszeretetét kell megszüntetni . A könyv elején már kiviláglik Paton vélekedése a magyar polgári forradalomról és szabadságharcról : a Kossuth-frakció az osztrák birodalom integritásával összeférhetetlen sok előjogot követelt . Úgy hiszi az ebb ől való kigyógyulásnak a módja nem a korábbi csalóka egység. Az összeférhetetlen volt az önkormányzati szabadsággal. Most el kell következzen a birodalmi és a helyi politikai cselekvés közötti tökéletes együttműködés . A két ország törvényes egységén belül Magyarország csaknem szűz területén a közmunkáknak a birodalmi rendszere kiterjesztése . Élvezzen minden egyes nemzet önkormányzatot, de a legteljesebb összhangban a birodalom egységével a Szolnoktól g őzhajón utazott a Tiszán Csongrádig, majd innen Szegedre . Leírást ad a várról, a vár körüli településről Palánkáról, az Alsó- és a Felsővárosról. A túlzómagyarosítás szomorú jele Szegeden, hogy a német kereskedők - bár cégtábláik német nyelvűek - nevüket és foglalkozásuk elnevezését magyarosították, szemben . . . a horvátokkal és a szerbekkel és a szlovákok nagy többségével, akik becsületükre legyen mondva, inkább büszkék nemzetiségükre mint sem szégyellenék . . . " Szegeden tárgyalt Ramberg tábornokkal a város polgári és katonai kormányzójávals, de a Kossuth-párt jónehány igen intelligens képviselőjével. Paton köszönetet mond figyelmességükért és a tőlük kapott értesülésekért, de nem tudták meggyőzni arról, hogy Magyarország és Ausztria katonai és pénzügyi egységének szétszakítása reform volt. Tizenkét évvel ezelőtt előre megjósolta, hogy ilyen reformoknak" egyetlen gyakorlati következménye az lesz, hogy a dunai fejedelemségekb Oroszország kezére kerülnek. Ez is lett a legels ő és kikerülhetetlen eredménye az osztrák birodalom Dunamenti katonai hatalma legyöngülésének . Szegedi magyar vitapartnereinek elismerte Kossuth forradalmi szónoki képességeit, de nem ismerte el, hogy pártja igaz hazafiakból és józan gondolkodású államférfiakból állta A későbbiekben is látni fogjuk, Paton gondolatrendszerének talán legfontosabb eleme az, hogy Nagy-Britanniának nem lehet érdeke az osztrák birodalom gyöngülése, hiszen pozícióit az AI-Dunánál és a Balkánon a terjeszkedő orosz hatalom foglalhatja el. Külön fejezetben foglalkozik a Bánáttal . Ezt azzal indokolja, hogy a Bánát kicsiben az egész magyar királyság". Nincs ugyanis az országban más rész, mely a népfajok nagyobb keveredését mutatná. A nyelvi magyarosításról itt írja le rendkívül el4 Paton i. m. 23-27. passim . - Nugent, Laval Nugent és Westmeath grófja (1777-1862) táborszernagy, római herceg, az aranygyapjas rend lovagja. Angol-ír szárnlazású, 1793-ban lépett az osztrák hadseregbe. 1849-ben hadtestparancsnok, majd a Komárom várát ostromló csapatok főparancsnoka . Felesége Riario-Sforza olasz hercegn ő. 5 Paton i. m. 36-43. pasim. - Ramberg, Georg Heinrich von báró (?-1855) altábornagy, a Mária Terézia rend lovagja. 1849-ben a III. hadseregtest parancsnoka a császári seregben. 6 Paton következetesen a dunai fejedelemségek" elnevezést használja, Moldvát és Havasalföldet értjük alatta . Az 1828-ban benyomult orosz csapatok 1834-ben vonultak ki . Az ottani 1848/49-es forradalmi megmozdulás elfojtására újból bevonultak és csak 1851 júniusában hagyták el a két fejedelemséget . 7 Paton i. m. 43 .
62
ítélő véleményét . - Negyed századdal ezelőtt a német volt az általánosan használt nyelv, nemcsak a Bánátban, de a magyarországi nagy városok hétnyolcadában és egyetlen népfajra sem hozott több hátrányt a magyar nyelvnek, ennek a már csaknem elfelejtett és említésreméltó irodalom nélküli nyelvnek a felélesztése mint éppen a magyarokra ." Szerinte a XVI-XVIII. század történelmének fittyet hánytak - akkor még a királyság minden lakosa büszke volt arra, ha Hungarus-nak nevezték -, mikor a latint a magyarral helyettesítették . Ez heves ellenhatást váltott ki és felélesztette a szláv és román nemzeti tudatot . Már 1839-ben meggyőződött arról, hogy a magyar népfajra végzetes reakció lesz a túlzó-magyarítás eredménye. Korlátot emelt Magyarország és a birodalom többi része közé, irritálta a többi nemzetiséget, akiket Ausztria természetes szövetségeseivé tett. Így következtet Paton arra, hogy a túlzó-magyaroknak nem is lett volna semmi esélye az Ausztriával való katonai szembenállásra, ha a birodalom horvát határőrvidéki életereje nem folyik el Lombardiában . Most azután a magyarok rosszabb helyzetbe kerültek, mintha megelégedtek volna azoknak a nagy igazságtalanságoknak a megszüntetésével, melyek azt okozták, hogy az ország a birodalom többi részéhez képest olyan nagy kontrasztot mutatott.8 Az osztrák birodalom egysége ellen fordulás mellett a nemzetiségek elnyomása az ami lényegesen befolyásolta Paton véleményének kialakulását . A harmadik tényező pedig, hogy nem hajlandó elismerni, hogy a feudalizmus megszüntetése volt az első lépés, mely a forradalomhoz és szabadságharchoz vezetett. Az úgynevezett magyarbarát angliai sajtót és közvéleményt ítéli el, amikor ezeket írja : Az összes rendkívüli hallucinációk között, melyek hatalmukba ejtették Anglia népét, a túlzó-magyarságra vonatkozóak a legrendkívüliebbek. Mert ennek a nemes nemzetnek (ezt nem tudom elég sokszor ismételni) a jelenlegi földresújtott állapotát nem a szabadság szeretete okozta, hanem az uralkodás szeretete. Nem a hazafiság és a sok nemzetiségű ország szeretete, hanem a nemzeti önzés, a saját nemzet oly túlzott mérvű imádata, mely összeférhetetlen a többi nemzet saját maga iránti szeretetével és a birodalom egységének megmaradásával,amellyel ha nem is törvényhozási, de pénzügyi és katonai kapcsolatban volt. Az ok tehát nem a feudalizmus valóságos megszüntetése volt, azaz a nemes és nem nemes egyenlő adóztatása, a közlekedés kiterjesztése a folyókon és a pusztákon, a korrupt elöljáróságok eltávolítása és az összes népnek saját nyelvükön és vallásukban való nevelése révén történő felemelése, hanem a feudalizmus csalfa eltörlése volt, ami a földbirtokosok vagyonának megfosztását jelentette azáltal, hogy földbirtokaik jővedelmének jelentős részét elvették tőlük és a kártérítés biztosítása megfogalmazatlan, homályos és egy szalmaszálon függő maradt ." Ugyanennek a gondolatsornak a végén bizonyos intést céloz az újonnan berendezkedő osztrák kormányzat címére is. Mint írja, Ausztriának tudatában kell lenni, hogy módjában áll Magyarországot egy nagyobb Lengyelországgá változtatni, de eszükbe kell jusson, hogy a központosítás a magyar karakterrel egyáltalán nem illik össze, a magyarok pedig bár számban kevesen vannak, vitathatatlanul a monarchia legharciasabb népfaja. Egy összbirodalmi törvényhozás szükségszerű egysége együtt kell járjon Magyarország nemzetei önkormányzatának korlátozatlan fejlődésével .9 Két fejezetet szánt Temesvár leírására és az ostrom ismertetésére . Itt nyilvánít véleményt a forradalmi kormányzat pénzügyi politikájáról : Temesvár értelmes polgárai is látták, hogy Kossuth ragyogó pénzügyi tehetsége és leleményessége abban merül ki, hogy katonai erővel elkoboznak több millió font sterling értékű gabonát, abrakot, lovat, szarvasmarhát, juhot, mindent, ami egy hadsereg számára szükséges a 8 Paton i . m . 52-54 . 9 Paton i . m . 54.
63
salétromtól a faszénig, a cukortól a kávéig. És mindezért a fizetség valódi érték nélküli látszat bankjegyekben történt. 6-7 millió font sterling értékben bocsátották ki ezt az értéktelen bankjegyet és ha a magyar királypártiak, szerbek, szlovákok vagy románok visszautasították, hogy ezért adják oda legjobb lovukat, főbelövéssel büntethették őket .l° A Vajdaság és Szerbia középkori történelmével, a szerb forradalommal és az osztrák kormányzat által szervezett új vajdasággal külön foglalkozik . Elfogulatlanságának bizonyítására kimondja, hogy a szerbek követték el a legnagyobb kegyetlenkedéseket korábban a törökök, most a túlzó-magyarok elleni harcokban. Amikor az ilyen irtó háborúktól való borzadását kinyilvánította, a francia forradalom példájával válaszoltak neki. A Vajdasági szerb vezet ők véleményét feljegyezte a szegedi nemzetiségi törvényről is - . . .amikor az ultra-magyar frakció már utolsó lélegzetét vette, a mi hátrányos korlátozásaink eltörlése olyan volt, mint amikor vizet hordanak a zsarátnokot eloltani, miután a ház leégett." Paton szerint elkerülhetetlen, hogy a birodalom központi nyelve a német legyen . Ez erre a legalkalmasabb, az olasz kivételével irodalma egyedül a német nyelvnek van és ez a nyelv nem fogja úgy elkeseríteni és felizgatni az ország nemzeteit a magyarok ellen, mint az ahogyan a magyar nyelvet nemcsak az országgyűlés nyelvévé tették, hanem rá akarták kényszeríteni a helyhatósági és egyházi területre is.l i Az Arad városa és a vár, valamint a környék leírását tartalmazó rövid fejezetben egy szava sincs a szabadságharc katonai vezetőinek kivégzéséről. Hunyad megyében lépett be a történeti Erdélybe, nyolc fejezetben írja le itteni tapasztalatait, élményeit . Mondanivalója elején, mintegy mottó, már véleményt nyilvánít arról, mi is történt Erdélyben 1848/,49-ben . Idézem: A háború Erdélyben a kunyhó háborúja volt a kastély ellen, népfaj háborúja népfaj ellen, amellyel politikusok akár liberálisok, akár konzervatívok voltak, nem sok mindent tudtak tenni . . . Erdélybe való belépésemtől Nagyszebenbe való megérkezésemig a háromnapos utamon, minden magányos ház, minden kis kunyhó vagy útszéli fogadó le volt rombolva . . . " Paton a történtek okát abban látja, hogy a dákorománok, akik Erdély lakóinak nagy többségét teszik ki, évszázadokon át egészen II. József koráig alávetett helótákként" éltek. Az ultra-magyar párt legkevésbé bölcs kihívása az erdélyi szászok nemzeti büszkesége és önkormányzata ellen pedig a robbanás oka volt.la A szászok történetének ismertetése végén állást foglal Magyarország és Erdély uniójának kérdésében . Elfogadja informátorainak a véleményét, mely szerint az uniót a kolozsvári diéta ugyanolyan terror hatására mondja ki, mint amilyet az ultra magyar frakció másutt is alkalmazott - . . .a zsúfolt karzat kiabálta : Unió vagy halál" és a tömeg az esetleges ellenzéket életveszélyesen megfenyegette. Szerinte a szászok akarva nemakarva keveredtek bele a magyar forradalom örvényébe és a teljesen felizgatott terrorisztikus pesti csőcseléket vették figyelembe, amikor nem mertek erőteljesebben tiltakozni az ellen, hógy Batthyány a reform álarcában törvénytelenül széttöri az osztrák birodalom katonai egységét, képviselői hazatértek . Ez a civilizált nép, melynek alapelve a törvényesség volt, szoros szövetségbe kényszerült azzal a félbarbár néppel, akiket egymással századokon át más nem kapcsolta össze, mint a félelem. Mint elfogulatlan utazó elítél mindenkit az Erdélyben történt borzalmakért . Puchner tábornokot az ellenőrzés elvesztéséért, az ultra-magyar pártot, mert semmit sem tett, hogy művelje és felemelje a népet - ő k vetették el a forradalmi erőszak szelét és vihart arattak -, az osztrák katonai vezetést és a szászokat, mert nem nyúj10 Paton i. m. 66-67. 11 Paton i. m. 84-85. 12 Paton i. m. 96-98.
64
tottak kielégítő védelmet ártatlan családoknak, akik nem tartoztak politikai pártokhoz és a dákorománokat, akik utálatot keltő túlkapásaikkal igen sokat vesztettek a jogos és méltó rokonszenvből.t3 Nagyszeben részletes leírása közben kerít sort, hogy közölje a beszélgetését Wohlgemuth tábornokkal, Erdély parancsnokával . Itt ismer= kedett össze Bach miniszter testvérével, aki folyékonyan beszél románul és az erdélyi polgári kormányzat politikai titkára volt. Részt vett a román püspök által adott vacsorán, ahol megfigyelése szerint jónéhányan voltak magyarok. Ebben a fejezetben újra összegezi tapasztalatait : Erdély legújabb története néhány szóban összefoglal= ható, a túlzó-magyar frakció visszautasította a dákorománok jogos, mérsékelt és észszer ű követeléseit vallásuk és nemzetiségük vonatkozásában . Rokonszenve els ősorban a szászoknak jut és a tragikus események áldozatainak, valamint a vagyonukban súlyosan megkárosított lojális földesuraknak . Ebben a fejezetben elmélkedik arról, hogy miért büszkék a magyarok az alkotmányukra, ami szerintük Nagy-Britanniáéra emlékeztet. Megállapítja, hogy ez igen csalóka összevetés. Az angolszászjelleg a fokozatos civilizálódást jelentette, . . .a magyarok pedig Kelet-Európán hordákban áttörve - a tizenkilencedik századba a feudális anakronizmus mély álmában érkeztek meg és a Kossuth-párt ekkor akarta őket alkalmassá tenni ördögi aktivitásra és enthuziazmusra . . ." Újra leszögezi azt a véleményét, hogy fokozatos és lépésben végrehajtott reformokkal kellett volna Magyarország összes népeinek helyzetét jobbítani, ahelyett, hogy megtörték az osztrák birodalom katonai integritását és minden más nemzetet magyarrá akartak átformálni.ta Nagyszebenből ellátogatott a Vöröstornyi szoroshoz, majd a Küküllő völgyében Segesvárra utazott, amit Erdély legfestőibb városának talált. A karácsonyt is itt töltötte grófBethlen Gábor házában. Mint írja, bármilyen hibái lehettek az ultra=magyar elvakultaknak, kétségtelen, hogy a magyar arisztokrácia messze felette áll Erdélyben mindenkinek társasági tekintetben . Könnyedség és szívélyesség jellemzi családiaskodás és tapintatlanság nélkül . Erdélyi tartózkodása alatt sok anekdótát hallott Kossuth nem túl rokonszenves jellemvonásairól, és ezekt ől függetlenül mennél többet látott Magyarországból és Erdélyből, annál inkább süllyedt Kossuth a gyakorlatiatlan gondolkodású enthuziaszták és forradalmi szónokok egyikévé" . Ugyanakkor egyre növekedett megbecsülése Bem és Görgey személyisége iránt. Leírja azokat az emlékeket, melyek Bemhez kapcsolódnak Segesvárott . Felkereste Bem legfontosabb hadműveleteinek színhelyét . Elemzi kitűnő hadvezéri képességét : . . .neve az utókor számára az erdélyi hadjárat Napóleonja lesz" .ts Önálló fejezetet szentelt a székelyek történetének, Udvarhely, valamint Keresztúr bemutatásának, az unitárius egyháznak. Egy újabb fejezetben Marosvásárhelyt írja le, ahol kiemeli a Teleki-könyvtár jelent őségét. Igen kellemes napokat töltött a marosvásárhelyi birtokos családok és a kollégiumi professzorok társaságában. Két újabb fejezetet szánt kolozsvári tartózkodásának, ahol magyar főúri családok ven" dégszeretetét élvezte. Sajnálkozik, hogy az amúgy sem túl gazdag erdélyi birtokosság mennyit vesztett a feudalizmus eltörlésével", és a felizgatott román tömegek pusztításai miatt.tb Kolozsvárott találkozott egy osztrák szolgálatban álló angol tiszttel. Ennek is az volt a véleménye, mint a Paton által megismert többi Magyarországon 13 Paton i. m. 102-103 . 14 Paton i. m. 108-111 ., 114-115 ., 120-121 . - Wohlgemuth, Ludwig báró (1788-1851) altábornagy, a Mária Terézia rend lovagja . Radetzky alatt hadosztályparancsnok Lombardiában . 1849 áprilisában a Vág melletti hadjáratban a IV. hadtestet vezette, Nagysallónál vereséget szenvedett . 1849. július 11-tSl Erdély katonai és polgári kormányzója . 15 Paton i. m. 135-157 . pasim. 16 Paton i. m. 157-178 . pacsim. 65
vagy az osztrák birodalomban szolgáló vagy tartózkodó angolnak . A felkelők londoni emigrációját semmiképpen sem tekintik Magyarország képvisel őinek. Ezekre az angolokra nem hatott a hazai radikális újságírók szelleme, mely kétségbe vonta, hogy Nagy-Britannia és Ausztria természetes szövetségesek . Paton kinyilatkoztatja, nem is lehet elképzelni két másik nagyhatalmat, melyeknek kevesebb ütközési pontja lehetne egymással . Levonja a következtetést, hogy a túlzó-magyar ügynek szükségszerűen el kellett bukni, mert törvénytelen volt az Ausztriával való egység megszüntetése, mert a nemzetiségeket megalázta . A felkelés ilyen végződése külpolitikailag is kedvező. Mint írja: Bár Ausztria még messze van attól, hogy megfelelő ellensúlyt képezzen Oroszországgal szemben, mégis az a tény, hogy most a magyar népfaj felsőbbsége Magyarországon kevésbé lesz kihívó, az állandóságnak bizonyos eleme lesz a hatalmi egyensúlyban . A többi nemzet most már soha nem veti magát alá a magyar igának." Még jósol is Paton, amikor hangsúlyozza : Nincs több esélye annak, hogy Ausztria feladja Magyarországot, mint annak, hogy Viktória királyn ő feladja Yorkshire-t vagy Lanceshire-t . . . Magyarország az Ausztria iránti nagy ellenszenv ellenére is az asszimiláció sok elemét mutatja és tág teret biztosít egy nagy népesség beáramlásnak, nemcsak a birodalom többi sűrűn lakott részéb ől, hanem Würtenberg és más német királyságok és fejedelemségek túlnépesedett területeiről ." A jövő= beli német telepítés itt jelentkezik először Paton könyvében mintegy annak a gondolatnak a továbbépítése, melyet a Bánát német civilizáltsága okán már megpendített. Fejtegetéseit brit konzervatív birodalmi politika szemszögéből szövi tovább : Magyarország függetlensége egy agyrém . Amikor az angol radikális sajtó emellett az illúzió mellett ügyvédkedik, annak eredménye nem lenne más, mint hogy Ausztriát természetes szövetségesétől Nagy-Britanniától elidegeníti és akarva nem akarva Oroszországgal taszítja szoros kapcsolatba . Ez pedig a lehető legkedvezőtlenebb lenne arra a mérsékelt, ésszerű és konzervatív alkotmányos szabadságra, amely valójában megerősítené az Ausztria és a brit birodalom között már fennálló köteléket. Ítéletében természetesen igen elfogult, amikor azt írja, hogy a birodalomban most már meghozták az áldozatot, lejátszódott egy forradalom, folyt a vér, de eltűnt a miniszter (tudniillik Metternich, M. Gy.) kabinetjével együtt. Stadion, Wessenburg, Bach, Bruck és hozzájuk hasonló felvilágosult, liberális, mérsékelt és bölcs emberek (!) kerültek hatalomra . Így bizonyos, hogy érvényesül az alkotmányos kormányzás kinyilvánított alapelve, szemben a birodalom egysége szétszakítása elhallgatott elvével, ami miatt minden igaz hazafi ellenérzéssel tekintett a reform és alkotmány szavakra, ha azok a birodalom épületének lerombolásával társultak, ahogyan a Kossuth-párt tette .l~ Kolozsvárott ismerkedett meg John Paget-tel, a Magyarország és Erdély" c. könyv szerzőjével. Politikai nézeteik jelentősen eltértek . Szerinte Paget nem tárgyilagos, itt szerzett birtokot, itt telepedett le. Az ország többi nemzetét magyar néz őpontból látja . Lebecsüli Ausztria szívósságát és túlbecsüli a magyar nemzet képességét arra, hogy az ország többi népelemét asszimilálja. Rosszallja, hogy otthon nem veszik észre : Kossuth ez a született szlovák, aki saját kiváló nemzetének renegátja, ma a népszerű hős Angliában, annak ellenére, hogy az Ausztriában megszületett alkotmányos elvet szinte a megszületésekor a jogfosztás kötelével hurkolta meg." Magyarország igazi erkölcsi hősei a horvát, szlovák, szász és más nemzetiségiek szabadságának bajnokai, mint Kollar, Gaj, Safarik, Róth és Stur. Szerinte az osztrák birodalom újjászervezése nem alkalmazkodhat a német és francia demokraták előítéleteihez, de . . .filantróp brit radikálisokéhoz sem, akik az els ő jelére annak, ha Kanada vagy Írország megkísérelné, hogy hazai ír vagy kanadai hadserege és hajóhada legyen, a 17 Paton i. m. 190-194.
66
legelsőnek rántanának kardot és állítanák az akasztófákat." De nincs ellenvetésük, ha a kontinensen egy kis zűrzavart látnak.ts A következ ő fejezet a bihari út és a nagyváradi tartózkodás leírása, melyet korábban közreadtam. Ezután egy egész fejezet foglalkozik a hunok történetével, majd újabb fejezet az oszmán török behatolással. Részletes leírást ad Nagyváradról a török hódoltság korában. A XXII. fejezet, mely a The Moral of the Goth and the Hun" címet viseli, tulajdonképpen Paton állásfoglalása történeti-ideológiai megalapozásának célzatával íródott . Itt derül ki, hogy az ázsiai hun és a gót szembeállítása az újabbkori történelemben a németség és a magyarság összevetését jelenti . Szerinte manapság a túlzó-magyar híradások divatba hozták összekeverni saját történelmükr ől való beszámolóikat . Nem veszik tudomásul, hogy az országot a török iga alól a Habsburgok szabadították fel, hátuk mögött a német birodalom erőforrásaival. A magyarok nagyon kis mértékben vettek ebben részt. A XVIII. században, ami előnyös változás történt az országban, mind az osztrák uralomnak tudható be. Els ősorban is a Bánátban, mely éppen azért mutat sokkal fejlettebb állapotot, mert sokáig közvetlenül Ausztria irányítása alatt volt. Ez a civilizációs fejl ődés a német telepeseknek köszönhető. Paton az ország történetében a germán elemet az intellektus és a kitartó munka képviselőjének és az ázsiai elemet a parancsolás és az erőszakos fizikai erő képviselőjének tekinti . A hun, a magyar és a török vad bátorsággal, vendégszeretettel és bőkezű séggel jellemezhet ő. Nem szereti a civilizációt, amely a munka eredménye, de szereti a fényű zést, mások munkájának eredményét. Javaslatot tesz és jósol, hogy az ország történetének új korszaka nyílik meg. A puszta földeket Nagyváradtól és Szegedtől délre német telepesek veszik át, így a Tiszántúl, mely túlnyomóan magyar kézen van, szerencsésen fog új germán elemmel keveredni . Ez nemcsak a civilizáció terjedése szempontjából kívánatos . Az ország békés meghódítása német telepesekkel sokkal nagyobb csapás a túlzó-magyar uralomra, mint a tényleges meghódítás . Hadseregeket meg lehet verni, de a telepítés kiterjedt rendszerét nem. Németország népfölöslegét kell behozni a Tisza és a Maros völgyébe . Ez könnyebb és kívánatosabb mint az Amerikába való kivándorlás . Mi a jövő Paton szerint? A magyar háború egy az uralkodást a szabadságnál jobban szeret ő nép bátorságának és lelkesedésének ragyogó kitörése volt. Bizonyos, ha még száz évig is élne, ez jónehányszor megismétl ődne az osztrák birodalom eltüntetéséig . De ha a német telepítés folytatódik, nagy mértékben kisebbedik az ázsiai elem túlsúlya . Nemcsak az anyagi civilizáció növekszik mérhetetlenül, hanem a mértékletes központosítás az egészséges önkormányzati fejlődéssel párhuzamosan eltünteti más népfajok elnemzetietlenítésének és az Ausztriával való egység megszüntetésének veszélyét is.t9 Lássuk, mit ír a XXIII. fejezetben Paton városunkról, a debreceni tapasztalatai ról. Az eredeti szöveget igyekszem saját kora stílusában visszaadni magyarul, csak a sokszor féloldal terjedelmű körmondatokat bontottam fel interpunctióval .
18 Paton i . m. 197-202. és 206-207. -Paget, John (1808-1892) Az edinburghi egyetemen szerzett orvosi diplomát, de nem folytatott gyakorlatot. Itáliai utazása során ismerkedett meg özv. Bánffy Lászlóné Wesselényi Polixena bárónéval, akit kés őbb feleségül vett . Beutazta Magyarországot és Erdélyt, Aranyosgyéresen telepedett le s ott vásárolt birtokot . Hungary and Transylvania" c . könyvét 1839-ben jelentette meg Londonban (II . kiadás német nyelven 1842, Lipcse). 1841-ben kétkötetes útleírása jelent meg Kolozsvárott : Schweitzi és Olaszhoni utazás" . Az 1846/47 . évi erdélyi országgyűlésen honfiúsítást nyert . A szabadságharc alatt Bem egyik szárnysegéde, az angol újságokat rendszeresen tájékoztatta az eseményekről. 1850-ben Angliába menekült s csak 1855-ben térhetett vissza. 19 Paton i. m . 251-258 . 67
Debrecen - Rendbontó parasztok - A Nádor - Cigányzenészek - Debrecen leírása - Társadalmi állapotok - A háború okozta szenvedések
Nagyváradtól szánon mentem Debrecenbe, mivel még kemény hideg volt és a közlekedés szokásos módja a szánon való utazás . Egy nap alatt könnyen megtettem az utat ugyanazokkal a lovakkal. Egy félúton álló háznál megálltunk ebédelni, egy nagyon egyszerű útmenti csárdában. Amikor beléptem a szobába fázva és éhesen, mindent találtam csak kényelmet nem. Döngölt agyagpadlója volt és jónéhány paraszt hangos szóváltásban volt, egyikőjük azzal erősítette érvelését, hogy egy nagy üveg bort ragadott fel és odavágta az asztalra. Az üveg és tartalma minden irányba szétcsapódott, a fogadósné könnyekre fakadt . Amikor megkérdeztem vajon kaphatnék-e valamit ebédre, ő azt mondta »Semmi mást csak kenyeret és bort, mert« - tette hozzá - »ezek a berúgott emberek az egész húst, amit ma reggel készítettem el, elvették. De nemcsak ezt tették, hanem ami kor ragaszkodtam ahhoz hogy fizessenek érte, darabokra törték az összes fazekamat és tálamat, és sem fizetni sem elmenni nem akarnak.« Mindezt tűrhető németséggel mondta el, könnyeket hullatva amint beszélt. Azt kérdeztem nincs törvény vagy hatóság ezen a helyen. á tájékoztatott, hogy a férje már elment a helyi magisztrátushoz, de ő meg félti az életét. A parasztok közül egy sem beszélt németül, így minket nem szakítottak félbe a beszélgetésünkben . És bármennyire felháborodott voltam, nem véltem okos dolognak, hogy bele ártsam magamat az ügybe. Mivel az ő beszámolója azok szokásos viselkedéséről egybevágott mindazzal, amit a parasztság állapotáról hallottam, amióta ostoba módon eltörülték a munka szolgáltatást (a földesúr részére teljesítendő robotot, M. Gy.), anélkül, hogy előzetesen meghatározták volna minden egyedi esetben, hogy a parasztnak milyen egyenérték ű összeggel kell tartozni attól a naptól fogva, hogy az úrnak járó munka megszűnt, mint ahogyan ezt a mi országunkban megtették, amikor a jobbágyból szabad paraszt lett . A természetbeni és munka szolgáltatásnak pénzszolgáltatássá való átváltása nagymértékben kedvező volt a brit földesúrnak és bérlőnek, de Magyarországon a paraszt amióta megkapta a maga gazdagodását, azóta csupán idejének és pénzének nagyobb részét a kocsmára szánta, mialatt a földesúr csaknem tönkrement . Így »az ebül szerzett jószág sohasem hoz hasznot« és nincs ember, aki valaha is jobban boldogul azáltal, hogy mentesítik a törvényes adósságának megfizetésétől, amelyet rendszeresen és megfelelő módon törleszthetne. Amikor a férj bejött egy másik férfival, akirő l feltételeztem hogy rendőr, a részegek közül az egyik meg kiment és rövid időn belül pénzzel jött vissza, amellyel kifizette a háziakat . A fogadós tekintélyes külsej ű vidéki ember volt és nagyon muta tós zsinórozott, paszományozott új köpenyt viselt. Elmondta nekem, hogy a neve Kis Gáspár és hadnagy volt a magyar hadseregben, egy a Komáromban lévők közül és előhúzott egy nagy pecsétes zsebtárcát, megmutatta a kapitulációnál kapott menlevelét és hogy megvette ezt a fogadót. »De« - tette hozzá - »úgy gondolom, hogy felhagyok vele, mert a részeg parasztokkal való mindennapos civakodások miatt bele untam az életembe«. A felesége meg azt mondta : »Egész nap sírok, amikor arra gondolok milyen életem volt mint egy hadnagy feleségének, kellemes társaságban töltöttem az időmet és mi vagyok most . Mondom a férjemnek« - folytatta - »hogy én nem tudom tartani magam tovább és meg kell próbálnunk a szerencsét más foglalkozásban.« Miután a lovakat megabrakolták újból elindultam még teljes napsütésben és holdfényben érkeztem meg Debrecenbe. Házról házra mentünk, egyik utcából a másikba szétszórt házak között, így jókora idő telt el, amíg megérkeztünk a Nádor68
hoz, amely a helység legnagyobb fogadója?° Debrecen nagyon szétszórva fekszik annak következtében, hogy minden házhoz - kivéve a város központjában lévőket - egy jelentős darab föld tartozik . Elég nagy távolság megtétele után érkeztem meg a fogadóba, amelyet igen jónak találtam. Sokkal jobbnak mint amire számítottam, mivel még Pesten olyan kiszínezett beszámolókat hallottam az elszállásolás rosszaságáról, de ezek nem voltak hitelesek. A hálószobám szépen ki volt tapétázva vagy sablonnal kifestve, az ágy tiszta volt, a padlón szőnyeg és a kiszolgálás nagyon jó. A vendéglő termeiben olyan megkülönböztetést láttam, amelyet sehol másutt nem figyeltem meg Magyarországon . Az egyiket a katonák, a másikat a polgárok részére tartották fenn. Ebb ől megértettem hogy ennek az a célja, hogy megelőzzenek minden egymást izgató összeszólalkozást a helyőrség és a város népe között. Nagy zsivajgás folyt a polgárok részén, a terem egyik végében vacsorához volt terítve, valamelyik városlakó ülte meg a születésnapját a polgártársaival és az ablak mellett öt vagy hat cigányzenész magyar nótákat játszott egyfolytában. Mindnyájan jól a pohár fenekére néztek, valójában már nagy mulatozásban voltak és csak a legnagyobb nehézséggel tudtam visszautasítani hogy vég nélküli felköszöntésekkel állandóan borral kínáltak. De a cigány zenekar a legjobb volt, amit valaha is hallottam és a vezetőjük, sötétbőrű hindu arcvonásokkal, az egész este során egy szót sem ejtett ki a száján, mintha néma lett volna . A kezében a hegedűjével és a vonóval, a szeme és a szemöldöke mégis megszakítatlan telegráf összeköttetésben volt az ünnepség rendezőjével, hogy mikor kezdjenek rá s mikor álljon meg . Abban az órában is, amikor ezt leírom, a tekintete a lelki szemeim előtt van, olyan furcsa, mindent kifejező tisztasággal, hogy sajnálom hogy nem vagyok eléggé művész, hogy életteljes vonásait felidézzem. A Zrínyi indulót újrázták hihetetlen lelkesedéssel, egy zömök, hetven és nyolcvan év közötti férfi hosszú fehér szakállal és bajusszal - azt mondták róla hogy ékszerész a városban - megszállottként táncolta körbe a termet, az indulónak az ütemére pattintgatva az ujját. És amikor az »Isten tartsd meg a császárt« játszották, hangosan kiabálta : »Isten tartsd meg a császárt, de az osztrák kamarilla amnesztiát kell adjon«. Amint közeledett az éjfél a mulatság elvadulttá vált és annak ellenére, hogy a zene megszállottja vagyok, már nagyon kívánkoztam az ágyba és élveztem az egészséges alvást, miután egy hosszú napot tettem meg a debreceni puszta éles, friss levegőjében a hidegben. Bizonyos, hogy nem kisebbítem, ha azt mondom tizenhattizennyolc Reaumur-fok volt?t A következő napot a belváros megtekintésére szántam s arra hogy postázzam a leveleimet . Nagyon tetszett a város nagy tere, amelynek valóban sokkal nemesebb és civilizáltabb megjelenése volt, mint amire felkészítettek, hogy számítsak . Tényleges közepe a térnek nincs . Amikor ránéztem erre a térre, rajta a nagy kálvinista templommal, a hatásos városházával, a jónehány más említésre méltó csinos épülettel és azután a városban lakó parasztok kis házainak végnélküli soraira gondoltam, akkor a török vidéki városokra emlékeztem, ahol a mosé vagy még két pompás épület áll ellentétben a változatosságot nem mutató közönséges utcákkal. Vasárnap volt, amikor először átsétáltam a téren, mely zsúfolva volt emberekkel. Az asszonyok bárányb őr kisbundába és bundába voltak öltözve, sok pedig karmazsin kabátba . A fő árucikk nagy és kövér táblaszalonna volt, ennek a környéknek a legfontosabb terméke, 20 A városi közgyűlés 1848 . április 10-én határozott úgy, hogy a Bika vendégfogadó új neve : Vendégfogadó István Nádorhoz, de csak a Nádor vendégfogadónak hívták egy ideig. 21 -16-18° Reaumur= -20-22° Celsius.
69
melyből ezret is láttam a hóra kirakva, míg a középső területet szabadon hagyták az ott elsikló és csilingelő szánoknak. Debrecennek tizennégy német négyzetmérföldnyi határa van, legnagyobb része jó legelő vagy szántóföld, ezt a városi polgárok művelik azon az alkalmatlan módon, melyet korábban már leírtam. Termékeiket a városban adják el, emiatt a helység nagy gyapjú, bőr, szalonna és disznózsír stb. kereskedelmi központ. A népesség nern kevesebb mint 50 000 lélek, csaknem mindnyájan kálvinisták, kivéve néhány római katolikust . Az épületek között a legjelesebb a kálvinista templóm. A hatalmas épület, ennek a századnak az elején épült keverék itáliai hatású építészeti stílusban. Azzal szerzett történelmi nevezetességet, hogy helyt adott a Kossuth által ünnepélyesen kinyil vánított függetlenségnek. Minden reggel nyolc órakor istentisztelet van énekkel és imádsággal . Megvallom, sohasem voltam képes felfedezni a beszélt magyar nyelvben sok dallamos hangzást, bár a népi vélekedés szerint az Isten ezen a nyelven beszélt Ádámhoz; de bizony nemesen hangzott a fülemnek, amikor a hó borította piactéren átmentem, ahol a nap fagyos ragyogással sütött. Beléptem a templomba és hallgattam ezeket a magyarokat, amint Istent dics őítik, míg az orgona hangja a boltozatos menynyezeten visszhangzott. Kálvinista templomokban nincs oltár, de az úrvacsoraosztó asztal, melyet fából készült választófal vesz körül, az a hely, ahol Kossuth kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot. Nem ez volt a megszokott helye a debreceni országgyűlésnek, az a templom mögötti nagy épület, a kálvinista kollégium kis imatermében volt . Az épület tágas folyosóival, nagy lépcsőfeljáróival és általános elrendezésével egy itáliai kolostor légkörét mutatta . Teológiát, irodalmat és más tudományokat tanítottak itt, fő cél a kálvinista lelkészek képzése. A könyvtárban mutattak nekem jó sehány ősnyomtatványt, 1500 előtt nyomtatott könyveket. Akiknek a társaságában végigkísértek ezen a helyen, azok mondták el, hogy egy nagy-Britanniai egyházi társaság évi 75 font sterling szerény hozzájárulása is gyarapítja az alapítványi összeget. Az épületben a háború befejezése után egy ideig a sebesült és beteg orosz katonákat helyezték el, amíg felgyógyulásuk képessé tette őket téli utazásra vállalkozni . Az oratórium, ahol azt a titkos ülést tartották, mely megelőzte a függetlenség kinyit= vásítását, 300 vagy 400 személyt fogadhat be. Megmutatták nekem azt az ül őhelyet, melyet Kossuth szokott volt elfoglalni, ahogy belépünk szemben jobbra. A hölgyek részére fent egy kis szögletes alaprajzú karzat volt fenntartva . Amit köznapian társasági életnek neveznek, arról nemigen mondható, hogy létezik Debrecenben és csak egy néhány ügyvéd, keresked ő, orvos, a kollégium professzorai képviselik, akiket az ujjunkon meg lehet számolni. Az olvasónak meglepő lesz, hogy maguk a debreceni polgárok együttesen semmiképpen nem forradalmiak, hanem vidám, egyszerű, jó természetű, nemtörődöm népség, éppen olyanok mint Kis=Ázsia belsejében néhány város törökjei . A politikai izgatás elemét a Kossuthot és Madarászt Pestről ide kísérők adták. A szegény báránybőrbundás, nagy csizmás debreceni polgár a disznóival és lovaival tör ődik, a legkisebb fogalma se volt érdemben a bonyolult politikai kérdésekről. Bár a függetlenség kinyilvánításának Debrecen volt a helye, a nyilatkozat Kossuth és az ő kis, de energikus klikkjének a műve volt. Ennél fogva Debrecen népe iránti részvétem éppen olyan nagy, mint amilyen a felháborodásom azok iránt, akik őket ebbe a nyomorúságba taszították. A legtöbbször és a legkeservesebben adtak hangot azoknak a veszteségeknek, amelyeket a kozákok zsákmányolása okozott. Leírták nekem azt a találékonyságot, amelyet ezek a vad lovasok felmutattak értékeik fellelésében . Cs űrnek, pincének minden részét körbe döfködték lándzsáikkal, hogy meglássák, vajon a földje nem laza-e s hogy 70
ezüst kanalak vagy más értékek nincsenek-e elrejtve. Elkötöttek minden lovat a vá= rosban, amit csak a házak istállóiban találtak, de mindig készek voltak értéküknél harminc százalékkal többért újból eladni . Gyakran a gazdája a saját lovát kétszer kellett megvásárolja . Még . . . tábornok is, a lehető legudvariasabb, legbarátibb ember, aki mindenkivel kezet rázott, két napja megismerteket a régi barátság csókjával üdvözölte, hidegvérűen és rezzenéstelenül állott a leghevesebb ágyútűzben és mentacseppeket ajánlott a huzatban megfázottaknak, az apró udvariasságoknak mestere volt, mégis tűzifát és más szükséges holmikat rekviráltatott a csapatainak, amelyet másnap újból eladott . Bizonyosak lehetünk fel őle, a haszon nem került be a cár kincstárába . Ezzel szemben Bebutoff herceg tábornokom a tiszteletreméltó kivétel, aki elutasított minden visszaélési vagy sarcolási alkalmat és amikor elhagyta a házat ahova be volt szállásolva, azt mondta a házigazdának, hogy nézze meg, vajon hiányzik-e a legkisebb dolog is. Debreceni családok ezreinek ölték meg vagy sebesítették meg hozzátartozóit és bármilyen nagymértékű volt a túlzó-magyar eltévelyedés, ami összeegyeztethetetlen a törvény általánosan elismert alapelveivel vagy a polgári szabadság igazi és törvényes felfogásával, állandóan arra kellett emlékezzek a legfájdalmasabb módon, hogy milyen kis számú személy volt tudatosan felel ős a mérhetetlen szenvedéseikért . A város főügyésze által adott vacsorán találkoztam a helység főorvosával Doktor K . . . -val. Két fivére szolgált az osztrák hadseregben s kitüntette magát Radetzky alatt az első hadjáratban . A következ ő évben az egyik testvér Itáliában maradt, a másik lett K. . . tábornok a magyar hadseregben . Janus templomának ajtaja bezárult. Az Itáliában maradt tiszt megkapja az előléptetését és K . . . tábornok áttér muzulmánnak."23 A következő Debrecziniana" címet viselő fejezetben újból a magyar reformerekről, Széchenyiről, Batthyányról, Kossuthról és Görgeyről alkotott véleményét taglalja. Legfő bb szempontja az, hogy bár a magyar reform útja a feudalizmus felszámoló sóra - törvényes és méltányos keretek között - nyílt és egyenes volt mint . . . könynyen elérhető kikötőbe ; de a szikla, amelyen zátonyra futott a túlzó-magyarság volt . . . olyan egoizmus, melyet nem egy osztály, mint a nemesség a nem nemesek felett, vagy a demokraták az arisztokratákkal szemben éreztették, hanem az egyik népfaj, nyelv és nemzeti érzés a más nyelvek és nemzetek feletti egoizmus volt." Széchenyi igazi reformját követte Kossuth és Batthyány jogfosztó fellépése az Ausztriával való egység ellen. Szerinte, a vesztett schwchati csata után Kossuth elvesztette a fejét és teljes zű rzavarban menekült Pestre, majd Debrecenbe. Ekkor tűnt ki, hogy a magyar ügy nagy történelmi személyisége Görgey. Míg Kossuth csak beszédeket mondott és működtette a bankóprést, Görgey a vasfegyelemmel igazi hadsereggé formált csapataival zseniális hadm űveleteket hajtott végre. Részletesen szól Görgey győzelmeiről s arról a politikai befolyásról, amelyet a hadsereg tisztikarában méltán elért. Elsősorban is kiemeli Görgey álláspontjának törvényességét a függetlenségi nyilatkozattal kapcsolatban s kifejti, hogy a debreceni országgyűlés nem volt törvényesen szavazatképes s a józanab képvisel ők kényszer alatt álltak.2a Debrecenb ől Szolnokra, majd onnan vonattal Pestre utazott . Pest leírása után néhány bekezdésben újból politikai elmélkedéseket sző bele úti beszámolójába. Ki= 22 Bebutov, Oszipovics David herceg (1793-1867) tábornok, örmény származású katonadinasztia tagja. Paszkievics herceg alatt Lengyelországban, majd Magyarországon harcolt, 1861-ben Varsó kormányzója lett. 23 Kmety Pál orvosdoktorral találkozott Paton. Rövid ideig volt városi főorvos, testvére Kmety György (1813-1865) honvédtábornok . Emigrálása után belépett a török hadseregbe, 1853-1862 között hadosztály parancsnok-tábornoki rangban szolgált . 24 Paton i. m. 247., 277.
71
fejezi értetlenségét, hogy az angol közvélemény egy részében Kossuth a nagy történetmi személyiség tiszteletét élvezi, holott nem volt több mint egy lázas forradalmi szónok . Ami Debrecenben valójában történt azt az igazi brit gondolkodással nem lehet elfogadni . Kíváncsi, hogy mit szólna az angol nép, ha a képvisel ői közül nehány száz és egy féltucat radikális főrend, akik a lordok házát képviselnék, elvonulna Manchesterbe és a hármas királyság iránti hűségüket azzal jelképeznék, hogy elviszik a koronát a Towerbő l?s Leírja, mennyire elpusztult és szinte a nyomor szélére került Pest a forradalom és a háború alatt. Nem rejti el azt a véleményét, hogy Haynau a német hivatali nyelv kikényszerítésével ugyanazt a hibát követte el, mint a túlzó-magyar párt, amikor a magyar nyelvet az összes többi nemzetiség nyelve fölé helyezte. Haynauval külön fejezetben foglalkozik . Megtudjuk, hogy báró Gehringer mutatta be Paton-t a tábornoknak, aki a Károlyi-palotában lévő rezidenciáján fogadta . Haynau-t talpig becsületes, nyílt és őszinte, nagyképességű katonai vezetőként s mint rokonszenves old gentleman"-t ábrázolja . Ugyanakkor kinyilvánítja, hogy az Aradon kivégzett osztrák tisztek" és grófBatthyány ítéleteit kegyelemre kellett volna ajánlja . Haynau lehet tisztességes és bátor ember, akit . . .a nyeregb ől emeltek a bírói székbe . . . ", de egyáltalán nem volt tudatában, hogy a kivégzett tisztek milyen morális és társadalmi körülmények között keveredtek bele a felkelésbe. Bécs politikáját azonban rögtön igazolni is próbálja . Azt írja, hogy ami Debrecenben történt, az bizonyítja legjobban azt a tételt, hogy a reformer után gyakran következik a romboló . És amikor a jogban tudós Kossuth a golyókhoz fordult, annak logikus következménye lett, hogy a legmagasabb politikai adminisztráció is elővette az éles kardot : Haynau-t . Paton mélységesen elítéli Batthyányt . Erkölcsi b űne - írja -, hogy vállalkozott arra, hogy a törvényes és történelmi jogok ellenére megkísérelje az osztrák birodalom egységét széttörni pénzügyi és katonai vonatkozásban, olyan időben, amikor Ausztria a lombardiai háború nehézségeivel küszködött. Nagyobb b űn volt ez szerinte, mint Kossuthé. Batthyány fondorlatból cselekedett, Kossuth elvakultságból . Ennek ellenére kivégzése teljesen ellentmond a törvényességnek, de a józan politikának is. Ha életben hagyják, akkor rábizonyult volna, hogy áruló intrikus . Így, hogy a hadi törvények visszamenőleges érvényű alkalmazásával végezték ki, az alkotmányos szabadság mártírjává emelték .z6 Pestről a Dunán utazott tovább gőzhajóval Komárom közeléig. Leírja a várat, melyet fontosságában Mantua várához hasonlít . Pozsonyba is hajón ment, a város leírása, történelmének rövid ismertetése után bizonyos iróniával jegyzi meg, hogy már nem az az országgyűlési város, ahol . . .a prémes attilába öltözött, csörg ő szabtyás és sarkantyús Tisza-menti magyarok ékesszólásától nem visszhangzanak a termek . . .", hanem Szlovákia fővárosa és a szlovák értelmiség központja . Teljes önálló fejezetet szentel a szlovákok történetének és korabeli helyzetének bemutatására. Mé1tatja forradalmukat és h ősies szembeszállásukat az ultra-magyar párttal - Husz János és Prágai Jeromos szelleme nem halt ki, írja patetikusan?~ Pozsonyból Bécsbe ment, általános leírást ad a forradalom és háború utáni politikai állapotokról és a pénzügyi helyzetről. Hosszú beszélgetést folytatott atyai barátjával Ponsonby viscounttal, Nagy-Britannia bécsi követével . Paton szerint ő Bécs leg-
25 Paton i. m. 294-298. 26 Paton i. m. 291-300. passim, 301-302., 310., 314-315. 27 Paton i. m. 3 5-351 . passim .
72
jobban értesült embere. Teljesen alaptalanok azok a vádaskodások Angliában, hogy tévesen ítélte meg az 1849. évi magyarországi eseményeket.zg Könyve utolsó fejezeteiben elbeszéli találkozásait az osztrák arisztokrácia képviselőivel, akik a forradalom utáni kormányzatban szerepet vittek : többek között Schwarzenberg herceggel . Bemutatja az angol olvasónak az új rendszer" vezetőit : báró Bruckot, Thienfeldt-et, Bach-ot és Schmerlinget. De kikérte Windischgratz, Schliclc tábornok és Jelacic bán véleményét is Ausztria és Magyarország politikai jövőjéről. Világnézeti és politikai állásfoglalásának megfelelően természetesen csak az elismerés hangján szól mindegyiknek a szerepéről és az angol-skót önmérséklettel ellentétben felfokozott várakozással és túlzott reményekkel jósol a nagy dunai birodalom"-nak igazságos politikai berendezkedést és gazdasági fellendiilést . Végül a bécsi társasági életr ől, a színházakról, koncertekről ír.z9 Paton könyvének igen rövidre fogott ismertetéséből kitűnik, hogy bár állandóan hangoztatja rokonszenvét az igazi magyar értékek iránt, de az unos-untalan emlegetett pártatlansága nagy elfogultságot takar. Vitathatatlan, hogy a nemzetiségekkel kapcsolatos véleményét részkérdésekben sok esetben megalapozottnak kell tekintenünk. De a magyar forradalom és szabadságharc valódi eredőit nem látta meg vagy nem is akarta meglátni . Korlátoltan konzervatív politikai beállítottsága, Ausztria, illetve a Habsburg-ház csorbíthatatlan történeti jogai"-nak elismerése, a német ajkú országlakók civilizációs és kultúrateremtő szerepének aránytalan túlértékelése megakadályozta, hogy valóban pártatlan megfigyelő ként szerezzen értesüléseket . A brit birodalmi politika merev képvisel őjeként nem róhatjuk fel neki a terjeszkedő cári Oroszországgal szemben az osztrák császárság szerepének felértékelését a hatalmi egyensúly képvisel őjeként . Hiszen a külügyminiszter, Palmerston is alapvetően ezt ' vette mércének az 1848/49 . évi forradalom és a magyar szabadságharc megítélésében . Igen elszomorító azonban az, hogy ez a sokat látott, sok országot megismert angol utazó-diplomata a magyarság történelmi szerepét a hunok vagy még inkább a törökök anticivilizációs" szintjére helyezte. Semmit sem véve tudomásul abból az anyagi és szellemi kultúrából, amit a magyarság XI-XVI. századi története során a Duna meBencében megteremtett . An English Travelling Diplomat in Hungary in Winter 1849/50 György Módy The publication reviews the book of Archibald Andrew Paton (1811-1874), issued in London under the title "The Goth and the Hun; or, Transylvania, Debreczin, Pesth and Vienna, in 1850 ." The Srst ten chapters are based on reports published in The Times between October 1849 and January 1850 . Akeady the contemporaries proved that these reports were tendentious . The author reviews here the diplomatic and literary activities of Paton and publishes the complete Chapter XXIII, written about Debrecen, in translation. Paton left home, having received the news of the capitulation at Világos, to begin his half-year journey at the besieged Castle of Komárom, after crossing Vienna . During his earlier journeys he had already established contacts with a part of the highest civic and military leaders of the Habsburg 28 Paton i. m. 352-362 . pasim. - Ponsonby, John, Viscount Ponsonby (1770?-1855) főrendi családból származó diplomata. Hosszú dél-amerikai és nyugat-európai szolgálat után 1832-1841 között konstantinápolyi, 1846 . VIII . 10.-1850 . V. 31 . között bécsi brit nagykövet. Megrögzött konzervatív, osztrákbarát és magyarellenes. Ténylegesen megmásította Blackwell, a brit külügyminisztérium magyarországi ügynökének jelentéseit és tudatosan félrevezette kormányátés Viktória királynőt, aki amúgyis rettenettel nézte az európai forradalmi mozgalmakat . Lásd Hajnal István : A Batthyány-kormány külpolitikája Bp . 1987. 54 ., 58-60. old. 29 Paton i. m. 363-416. pasim.
?3
Empire . The facts experienced he evaluated on the basis of his habitually conservative and proAustrian opinion and of his prejudiced informators . One of them was Viscount Ponsonby, British embassador in Vienna during the war of liberation, who misled his own government deliberately . In spite of emphasizing his impartiality, he attempted, as manifested in the Preface to his book, to detect the "dangerous delusions" represented by sympathizers of the Hungarian war of liberation in Great Britain . It reflects his historic-political standpoint when he writes that culture and civilization had been established by the German element in Hungary and that the socio-economic backwardness had been caused by the "race-characteristics" of Hungarians . They oppressed other nationalities, and chose their own "rude" language as the official one instead of Latin, in spite of German being the only suitable language for this purpose. Batthyány and Kossuth, he thought, broke the law when they attacked the unity of the empire, since Austria and the Habsburgs had historical rights for the country, for him the abolition of feudalism meant nothing else but robing of the landowners . The only fine words he wrote about the heroic but useless firmness of Hungarian soldiers and about the genius of Bem and Görgey as strategists. Axznuűcxuü pasaesdnoű Óunno xam
s Beuzpuu suhsoű 1848/49 zz. ,Iwepdn Modu
B ny6~cat~ coo6~aerca o xaare IIaroaa Ap~6aJUAa 3agpto (1811-1874) The Goth and the Hun; or, Transylvania, Debreczin, Pesth and Vienna, in 1850". asuaaao~ s JIoaAOae . IIepsbte 10 rnas o~paEOrca aa xoppecrtoaAeaumo, ony6~cosaasyio c oxra6px 1849 roua no s~aps 1850 roAa s rasere
tr oa oueaasan no co6craeaaoNty saxopeaeno xoacepsarasaoMy H ascrpo~a.~cxoNty ~eaa~o, onapaacs aa sosspeaga esoax npe,Ayyóexcgeaastx aacpoprtaropos . CpeAa aax yno~aerca 6paraacxatí nocon s Beae nepaoAa ocsoóo,gare.~ao~ so%ast Bacxoar IIascoa6a, xorops~t cosaarem~ao AesopaeHtraposan csce npasare~crso. Xora Iisroa no .~epxasaer csoe óecnpacrpacrae, ao as llpeAacnosast xagra rur ysaaerr, zrro ero uem: pasoóna~ra «onacaate satinyxcAeaasn>, npeRcrasarensn~ xoropbut s Be.~coóparaaag s~nxtorcx coeyscrsyFOngae searepexofi ocsoóo,ttxre.~ao~t som~ . Ero acropaxo-no~ra~ecxaa ycraaosxa orpaxtaercx a s roM, zrro no ero ~exato xyra rypa a t~arnr3at{ast s Bearpag óbtna cosAaaa ae~a~, a o6~ecrseaao-sxoaot~ecxax orcranocrs Bearpaa socxoqar x asrnc xax oc~a~am~aarfi asbnc, xorx aa sro nparoAea na~ aeNteuxax xsvnc. IIo ero ~eaaio Sarss~ a Komyr nporasosaxoaao aanaua.rm Ha egaacrso an~epsg, nocxo.~xy BnaAera Bearpaei3 Ascrpast a I'a6cóypra aMeFOr acropa~tecxce npaso, a orMeaa epeoAa~Ma. cnyxmna .~~ pasrpaóneaaFO sehutesnaRe.~ues. IIonoxcarenaao Oa OT3bII3aeTCa T07IbK0 O TepOageCKO~ - ao óecue~aofi - ycroi~ocra searpos a o no.rncosoA~tecxofi rea$anaaocra SeMa x i'éprex.
