Alumni News* November *connectedthinking

Alumni News* November 2007

*connectedthinking

Tartalom/Contents Bemutatjuk: Manfred Krawietz Introducing Manfred Krawietz

1

Új magyar partner a fedélzeten New Hungarian partner on board

2

Fókuszban: Fehér galléros bûnözés Magyarországon Highlight: White collar crime in Hungary

6

Életút-interjú: Birch úr Vannak emberek, akik nem igényelnek bemutatást és Mike Birch egyértelmûen az egyik legfontosabb ember vállalatunk történetében. Most azonban más nézôpontból szeretnénk bemutatni ôt egykori és jelenlegi munkavállalóinknak. Valamennyien ismerjük ôt, mint úriembert, vezetôt és kiváló szakembert. Amit eddig nem tudtunk róla, ebbôl a személyes hangvételû interjúból kiderül.

10

Life-journey interview: Mr. Birch People who stand for something need no introduction, and Mike Birch is clearly one of the most important persons in our company's history. But now we would like to introduce him to our former and present employees from a different perspective. You all know him as a gentleman, as a leader, as an expert. What you don’t know about him yet, you will find out from this personal interview. Eseménynaptár Event agenda

17

Bemutatjuk: Manfred Krawietz Manfred Krawietz (49) nemrégiben csatlakozott a PricewaterhouseCoopers budapesti könyvvizsgálati üzletágához. A PwC müncheni irodájából érkezô partner több mint 23 éves tapasztalattal rendelkezik a pénzügyi jelentési szabványok (IFRS, US GAAP), a vállalat átszervezések, és egyesülések, valamint a cégátvilágítások területén. Széles körû szakértelmével a TICE iparág és a German Desk szolgáltatáscsoport munkáját fogja összefogni Budapesten, illetve az ügyfélmunka tekintetében is rendkívül fontos szerepet tölt majd be: 2008-tól kezdôdôen ô lesz a Matáv projektért felelôs partner. Manfred 1984-ben, könyvvizsgálóként kezdte karrierjét a PwC hannoveri irodájában, majd 1991-tôl két évig menedzserként dolgozott a cég detroiti irodájában. 1993-ban lett partner, ekkortól Berlinben az IFRS és US GAAP technikai tanácsadásért volt felelôs. 2000-tôl egészen mostanáig a cég müncheni irodájában a

nemzetközi ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokat vezette az egész dél-németországi régióban. Nôs, két gyermek édesapja. Szabadidejében legszívesebben gitározik, zenét hallgat, fut, vagy síel. Könyvvizsgálói és adótanácsadó diplomáit a göttingeni Georg August Egyetemen szerezte, emellett regisztrált tagja a Német Könyvvizsgálói Kamarának.

Introducing Manfred Krawietz Manfred Krawietz (49) recently joined the Assurance Practice of PricewaterhouseCoopers in Budapest as a Partner. He moved to Budapest from PwC’s Munich office. He has gained extensive experience of financial reporting standards (IFRS and US GAAP), company reorganizations, mergers, and due diligence projects over the past 23 years. In Budapest he will bring his experience and expertise to bear in the TICE group as well as the German Desk practice. He will play a very important role in client work: he will be the Engagement Leader on Matáv, starting in 2008. Started his career at PricewaterhouseCoopers in Hanover as an accountant in 1984. He then moved to Detroit where he worked as a Manager between 1991 and 1993. In 1993 he became a partner in Berlin where he was responsible for technical advice on IFRS and Alumni News PricewaterhouseCoopers

US GAAP. From 2000 to date, he worked in the Munich office leading the international practice in the southern region of Germany. He is married and has two children. In his spare time, he enjoys playing guitar, listening to music, jogging and skiing. He holds a Masters degree in Accountancy and Tax Advice (Georg August Universaet Goettingen). He is also a member of the German Institute of Certified Public Accountants. November 2007 1

Új magyar partner a fedélzeten Balázs Árpád 23 évesen, utolsó éves egyetemistaként lépett be a Coopers & Lybrand-hez, ahol az Ed de Bruin vezette International Audit részleghez került. A tehetséges fiatalember az évek során fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán és idôközben a legkiválóbb bank- és biztosítóspecialistává vált. 38 évesen érte el karrierjének csúcsát, amikor ez év júliusában partnerré választották. Árpáddal – egy csésze tea mellett – a partnerségig vezetô útról beszélgettünk. Utólag is gratulálok a partneri kinevezésedhez! Hogy tetszik?

Hogyan zajlott a partnerkiválasztás folyamata?

igen hosszú ideig tart. Elôször 1998-ban hallottam, hogy bekerült a HR doszsziémba egy bejegyzés, miszerint „Partner material”. A folyamat annak bizonyításáról szól – a környezetednek és önmagadnak is –, hogy felnôttél a feladathoz. Ennek több fontos eleme van: az egyik az ún. business case, vagyis, hogy üzletileg megéri, sôt szükséges a cégnek, hogy valaki partnerré váljon. A másik a Global Core Competencies rész, azaz a kvalitások meglétének a bizonyítása. Ennek során kikérik és elemzik az aspiránssal kapcsolatban álló partnerek ôszinte és anonim véleményét (Soundings). Majd egy prezentációból és interjúkból álló intenzív meghallgatáson, a Partner Panel-en kell bizonyítani, amely egy tapasztalt és nagytekintélyû nemzetközi partnerbizottság (a TAC) elôtt zajlik. Több tûzpróbán kell tehát átesni.

A partnerré válás egyfajta „evolúciós folyamat”, ami

A partnerek a fôtevékenységeik mellett más

Köszönöm, nagyon jól érzem magam. Ha kicsit bôvebben kell kifejtenem, akkor azt mondanám, hogy néha nem tudom, hogy hol áll a fejem… Ez alatt nem a napi ügyfélmunkát értem, mert abban a tekintetben nem feltétlenül jelentett drasztikus váltást, sokkal inkább más mentális viszonyulást kíván a partnerség, amelyet folyamatosan kezdek átérezni. Egyre inkább érzem, hogy ez a cég az enyém is, és így tekintek rá minden bajával és örömével együtt. A felelôsséget még mélyebben érzem át, mint korábban, ami – félreértés ne essék – jó érzés. Felelôsség a munkáért, az ügyfelekért és elsôsorban az emberekért, akikkel együtt dolgozom.

November 2007 2

jellegû feladatokat is ellátnak. Téged mivel bíztak meg? Én lettem az Ethics és Business Conduct leader, amely nem teljesen új terület számomra, mert tavaly már tevékenykedtem ebben a témában Nick Kós mellett. Emellett sok regionális ügyfélmunkám van és ettôl az évtôl koordinálom a szlovák Pénzügyi szolgáltatások iparágat is, amely árbevételét tekintve kb. fele akkora, mint a hazai és benne van a dinamikus fejlôdés lehetôsége.

Kamaszkorodban hogy képzelted a jövôdet? Matematika tagozatra jártam az ország – szerintem – legjobb gimnáziumába, a Fazekasba. Az egyetem elôtt azon gondolkodtam, hogy maradjak-e az elméleti matematikánál, vagy kombináljam – az egyébként meglévô – humán érdeklôdésemmel. Ez utóbbit választottam és a „Közgázra” jelentkeztem. Alumni News PricewaterhouseCoopers

pasztalatokra szert tenni. Itt maximálisan megtaláltam a számításom, hiszen lehetôségem nyílt két évig Londonban dolgozni, amely régi álmom volt.

Az álmodért keményen megdolgoztál, 14 év alatt sok értéket teremtettél a cégnek… És nagyon sok mindent kaptam a cégtôl. Ami legelôször eszembe jut, az mindig az, hogy ilyen közösséggel – gondolok itt az életkorra és a dinamizmusra – másutt nem találkoznék. Én bizony itt már „felfelé tolom” az átlagéletkort… A másik nagyszerû dolog számomra az, hogy nagyon sok emberrel összehoz a sors, ilyen változatos ügyfélkörrel – pénzügyiszámviteli vezetôként – máshol nem találkoznék. Végül meg kell említeni a cég nemzetköziségét: regionális cégcsoportként nap mint nap bizonyítjuk, hogy igazi hálózatként tudunk mûködni.

Mit lehet tudni a családodról?

„Az emberek menedzselése messze a legnehezebb feladat a partnerségben, de egyidejûleg ez okozza a legtöbb örömöt is.” 1988-tól – a katonaságot követôen – jártam oda, az elsô „reformévfolyam” tagjaként. Furcsa volt, hogy a katonaságnál még „elvtársnak” szólítottak, aztán az egyetemen már „úrrá” lettem. Ez egy izgalmas idôszak volt, amikor hirtelen tárult ki elôttünk a világ.

A számok szeretetébôl pedig következett a pénzügy-számvitel… Pontosan. A munkahelyre vonatkozó elképzelésem pedig az volt, hogy egy nemzetközi cégnél szeretnék dolgozni és nemzetközi taAlumni News PricewaterhouseCoopers

A feleségem, Andrea szintén közgazdász. A „hôskorban” egy ideig még kollégák is voltunk… 1999-ben házasodtunk össze, azóta három gyönyörû gyermekünk született. A hat és féléves Emma a legnagyobb, ôt követi a kisfiam Vince, aki most három és féléves, a legkisebb pedig a 9 hónapos Hanna.

Az Away Day-en sokan rácsodálkoztak a tánctudásodra, amelynek köszönhetôen partnereddel Ti nyertétek meg a ’60-as évek táncversenyét. Rendszeresen gyakorolsz? A feleségemmel mindketten nagyon szeretünk táncolni, korábban évekig jártunk tánciskolába. Mióta gyerekeket nevelünk, vannak fontosabb teendôink is, de majd idôvel szeretnénk folytatni. Azért zárójelben megjegyezném, hogy a cégnél van nálam jobb táncos is… November 2007 3

New Hungarian Partner On Board Árpád Balázs joined Coopers & Lybrand during the last year of his university studies, aged 23, and was assigned to the International Audit section, managed by Ed le Bruin. The talented young man went through the ranks gradually as the years went by, and in the meantime developed into a top-rank bank and insurance firm specialist. He reached the peak of his career at 38, when he was named a partner in July this year. We spoke with Árpád – enjoying a cup of tea – about the road the led to partnership. Let me congratulate you on being appointed a partner, even if a little late! How do you like it? Thank you, I’m feeling very good. If I have to expand on that a bit more, I would say that sometimes I do not even know heads from tails… I do not mean daily work with clients by that, because in that respect the change was not necessarily drastic; partnership much rather demands a

different way of mentally relating to the job, and I am starting to get a feel for this. I sense that this company is mine as well, more and more, and this is the way I look at it, along with all its woes and joys. I have a more in depth sense of responsibility than before, which – and do not take this in the wrong way – is a nice feeling. Responsibility for the job, for clients, and – first and foremost – for the people with whom I work.

How was the partner selection process conducted? Becoming a partner is a kind of “evolutionary process”, which lasts a rather long time. It was in 1998 that I first heard that a remark had been added to my HR file, saying “Partner material”. The process is about proving – to your environment, and yourself – that you have grown up to the task. This has several important elements: one of them is known as the business case, in other words that it is worthwhile, what is more, necessary for the firm from the bu-

“Managing people is the most difficult task in partnership by far, but at the same time this brings the greatest reward as well.” siness perspective for someone to become a partner. The other is the Global Core Competencies part, that is proving that certain qualities exist. During this, the honest and anonymous opinion of partners who are in contact with the aspirant is sought and analysed (Soundings). Then one needs to prove oneself at the Partner Panel

November 2007 4

Alumni News PricewaterhouseCoopers

– an intensive hearing comprised of a presentation and interviews –, which takes place in front of an experienced, highly prestigious international committee of partners (the TAC). In other words, one has to make it through several baptisms of fire.

In addition to their core activities, partners also engage in tasks of a different nature. What were you appointed to do? I became the Ethics and Business Conduct leader, which is not entirely a new field for me, because I was already engaged on this topic last year, with Nick Kós. Apart from that I have a lot of regional client work, and as of this year I am the one who coordinates the Slovakian Financial Services business unit as well – which is roughly half the size of the Hungarian one from the net revenue perspective, with the opportunity for dynamic development.

How did you envisage your future when you were a teenager? I attended a mathematicsfocused class in – I think – the best high-school in Hungary, Fazekas. Before going to University, I contemplated whether to stick to theoretical mathematics or combine that with my – otherwise


existing – interest in social studies. I chose the latter, and applied to the University of Economics. I attended this university from 1988 – after my military service – as a member of the “reform class”. Still being addressed as “comrade” in the army, and becoming “sir” at university was peculiar. It was an exciting period, when the world suddenly opened up before us.

The affection for numbers led to finance & accounting… Exactly. My idea of a workplace was that I would like to work for an international firm, and to obtain international experience. My expectations were met to the full here, since I had the opportunity to work in London for two years, which was a longtime dream of mine.

duced me to many, many people, and I could not have met such a diverse client base elsewhere as a finance-accounting manager. Finally I have to mention the international nature of the firm: as a regional group of companies we prove day by day that we can operate as a true network.

What can you tell us about your family? My wife, Andrea, is also an economist. We were even colleagues for a while back in the “old days”… We were married in 1999, and since then we have had three beautiful children. Six and a half year old Emma is the oldest, followed by my son Vince – he is three and a half now – and the youngest is Hanna, nine months old.

You have worked hard for your dream, and generated a lot of value for the firm during 14 years…

Many people marvelled your dancing skills at the Away Day, thanks to which you and your partner won the Sixties Dance Contest. Do you practice regularly?

And I have received a lot from the firm. The first thing that always comes to mind is that I would not have encountered this kind of community – I’m thinking of age and dynamism. Indeed, I am someone who by now is “pushing” the average age “upwards” here … The other marvellous thing for me is that fate has intro-

My wife and I both like dancing very much, and earlier we used to go to dance school for years. We have more important things to do now that we are raising our children, but we would like to continue this once the time is right. I would, however, note in parenthesis that there are better dancers at the firm than myself… November 2007 5

Fókuszban: Fehér galléros bûnözés Magyarországon Az elmúlt két év során a hazai vállalatok közel kétharmada (62%-a) vált súlyos gazdasági bûncselekmény áldozatává – áll a PricewaterhouseCoopers legfrissebb tanulmányában. A pórul járt vállalatok száma két év alatt drasztikusan, két és félszeresére nôtt és ezzel jócskán megelôzzük a közép-kelet európai (50%), valamint a világátlagot (43%) is. A PricewaterhouseCoopers által kétévente készített „Globális Gazdasági Bûnözés” felmérés az egyik legteljesebb összefoglalója a gazdasági bûnözés természetének és hatásainak. A PwC szakértôi 40 ország több mint 5400 vállalatának – köztük 77 magyarországi piacvezetô vállalat – felsôvezetôit interjúvolták meg. Az eredmények számos meglepetéssel és tanulsággal szolgálnak. Cégenként átlagosan kilenc bûncselekmény – leggyakoribb a lopás A magyar válaszadók ellen átlagosan 8,9 alkalommal követtek el gazdasági bûncselekményt a vizsgált idôszakban. A leggyakoribb visszaélésfajták a lopás és hûtlen kezelés (a vállalatok 48%-ánál), valamint a szellemi tulajdonnal kapcsolatos bûncselekmények (26%), illetve a korrupció és megvesztegetés (17%) voltak. Magyarországon a lopás illetve hûtlen kezelés elôfordulása jóval meghaladta a közép-kelet európai (33%) és a globális átlagot (30%). November 2007 6

Ennek oka valószínûleg az, hogy a magyarországi felmérésben résztvevôk között 12%ban voltak kiskereskedelmi vállalatok, ez az arány pedig sokkal magasabb, mint a középkelet európai (5,4%) illetve a globális átlag (5,9%). A kiskereskedelmi ágazat, ahol nagy mennyiségû, sokszor nagy értékû és könynyen mozdítható áru forog, jellegénél fogva a többi ágazatnál jobban vonzza a lopás és hûtlen kezelés elkövetôit. Számszerûsíthetô veszteségek A visszaélések igen sokba kerülnek a magyar vállalatoknak. Az elmúlt két év során a felmérésben részt vevô cégeknek közel 4 milliárd Ft veszteséget okoztak a gazdasági bûncselekmények – ebbôl mintegy 1,5 milliárd Ft lopás ill. hûtlen kezelés, 1,4 milliárd Ft korrupció és megvesztegetés, továbbá 185 millió Ft szellemi tulajdonhoz kapcsolódó visszaélés.

„A vizsgált idôszakban a cégek gazdasági bûncselekményekhez kapcsolódó vesztesége átlagosan 62 millió Ft volt.” A vizsgált magyar vállalatok gazdasági bûnügyekkel kapcsolatos egyéb költségei az elmúlt két évben több mint 833 millió Ft-ot tettek ki (pl. ügyvédi/felderítési költségek). Mindezen túl nem szabad megfeledkeznünk a vállalatok ún. „járulékos veszteségeirôl” sem, amelyek nehezen számszerûsíthetôk, de komoly károkat okoznak a vállalatoknak. Ilyenek például a márkanevet és a részvényárfolyamot ért károk, a vásárlói/befektetôi bizalom és az üzleti kapcsolatok megromlása, a dolgozói morál hanyatlása, a menedzsment idejének felesleges lekötése. (A hazai válaszadók 67%-a számolt be járulékos veszteségekrôl.) Alumni News PricewaterhouseCoopers

Homályba veszô milliók A hazai vállalatoknak aligalig sikerül a bûncselekményekbôl származó veszteségeiket visszanyerni: a vállalatok 65%-a számolt be arról, hogy az ôket ért legsúlyosabb bûncselekmények esetében a kárból egyáltalán semmi nem térült meg (ami magasabb az 58%-os globális átlagnál). A biztosítás továbbra is csekély szerepet játszik a gazdasági bûncselekményekbôl keletkezô veszteségek megtérülésében – a magyar válaszadók biztosítása alapján az eltulajdonított összegbôl átlagosan csupán 13%-ot sikerült visszaszerezni. Fehér gallérosok „sportja” Magyarországon a legsúlyosabb visszaélések tipikus elkövetôje férfi (90%), jellemzôen 31 és 50 év közötti (80%). A visszaélések elkö-

vetôinek 64%-a felsôfokú végzettséggel rendelkezik. A bûncselekmények 27%-át felsôvezetôk, 20%-át pedig középvezetôk követték el.

A gazdasági bûncselekmények alakulása a jövôben – súlyos és nehezen kezelhetô probléma

„A menedzserek jellemzôen a kinevezésüket követô két éven belül estek kísértésbe.”

A világon a gazdasági bûncselekmények száma az évtized során nem csökkent jelentôsen; a vállalatok ennek ellenére bíznak benne, hogy az általuk bevezetett kontrollok a jövôben gátat vetnek a visszaéléseknek. Ugyanez jellemzô hazánkra is, ahol a vállalatok 82%-a valószínûtlennek tartja, hogy az elkövetkezô két évben gazdasági bûncselekmény áldozatává válik, annak ellenére, hogy a szervezetek közel kétharmadánál az elmúlt két esztendôben már elôfordult ilyen eset. Mindez túlzott önbizalomra utal, különösen, ha azt figyelembe vesszük, hogy a csalások nagy részére véletlenül derült fény…

Természetesen az ilyen elkövetôknek lehetôségük van, hogy hivatali jogkörüket kihasználva megkerüljék a viszszaélések feltárására rendszeresített kontrollokat. A legsúlyosabb visszaélések elkövetôinek több mint egyharmada (34%) az érintett intézményben dolgozott. Az összes – súlyos és kevésbé súlyos – cselekmény több mint 90%ában külsô elkövetô is részt vett, ami a belsô és a vállalaton kívüli elkövetôk közötti gyakori összejátszásra utal.

További információk A magyar felmérésrôl: www.pwc.com/hu A globális felmérésrôl: www.pwc.com/crimesurvey


November 2007 7

Highlight: White collar crime in Hungary Almost two-thirds (62%) of companies surveyed in Hungary have fallen victim to economic crime over the past two years – according to the PricewaterhouseCoopers Economic Crime Survey 2007. PricewaterhouseCoopers biennial Global Economic Crime Survey is one of the most comprehensive assessments of the nature and impact of fraud around the world. Senior representatives of more than 5,400 companies in 40 countries were interviewed, including 77 leading companies within Hungary. The results are surprising and might serve a good lesson for companies. Across the globe, 43% of companies surveyed reported that they have been the victims of economic crime in the last two years. In Hungary, the overall figure is 62%, which is well above the average for Central and Eastern Europe (CEE) of 50%, and a huge increase when compared to PwC’s last Economic Crime Survey in 2005 (25%).

Nine cases of fraud per company – Most common economic crime is asset misappropriation On average Hungarian respondents had suffered 8.9 cases of fraud each. The most common economic crimes reported by our respondents in Hungary are asset misappropriation (reported by 48% of companies), followed by IP infringement (26%) and corruption and bribery (17%). The level of asset misappropriation in Hungary (48%) was considerably higher than the reported levels in CEE (33%) and globally (30%). This is most likely due to the fact that of the surveyed companies in Hungary, almost 12% operate in the retail sector, a much higher proportion than in CEE (5.4%) and globally (5.9%). The retail sector, with its high volumes of often high value and easily moveable goods, is by its very nature, more prone to asset misappropriation than most other industry sectors. The cost of economic crime Fraud is extremely expensive for Hungarian companies – economic crime cost the companies surveyed in Hungary almost USD 21 million in the past two years (of which approximately USD 8 million related to asset misappropriation, USD 7.6 million to corruption and bribery, and USD 1 million from IP infringement).

November 2007 8


„Average losses per company from economic crime being USD 334,000 in this period.” In addition to the direct losses suffered as a result of reported economic crime, our Hungarian respondents also reported having spent in total an additional USD 4.5 million in managing the economic crimes reported (on average USD 67,000 per incidence). While the direct reported costs of economic crime (and the managing costs) seem alarming enough, one should not ignore the collateral damage from fraud, i.e. damage to company’s brand and customer trust, to the share price and shareholder trust; to the company’s relationships with its suppliers; and decline in staff morale which can result in high staff turnover and loss of productivity. Although difficult to quantify, collateral damage can be a significant cost to a business. Nearly 67% of Hungarian respondents who suffered fraud reported collateral damage to their business as a result. Millions being lost Hungarian companies are poor at recovering losses from economic crime – 65% of companies stated they recovered nothing in relation to the most serious offences suffered (higher than the global average of 58%). Insurance continues to play a small role in recouping losses from economic crime – on average only 13% of the amount lost was recovered under insurance policies by Hungarian respondents. The typical perpetrator The typical perpetrators of the most serious offences continue to be male (90%), between the ages of 31 and 50 (80%), and educated up to graduate level (64%). In Hungary, members of senior management were responsible for 27% of reported frauds Alumni News PricewaterhouseCoopers

whilst middle management were responsible for 20% of internally committed frauds.

„Most of the internal perpetrators tend to commit their crime during the first two years of entering into their new positions” Naturally, such fraudsters tend to have an opportunity to use their management authority to override controls designed to detect fraud. Over one third (34%) of the perpetrators of the most serious offences were employed by the defrauded entity. An external party was involved in more than 90% of all of the reported fraud cases, serious or non-serious, indicating frequent collaboration between internal and external fraudsters. Fraud in the future – Serious and intractable problem On a global scale, levels of economic crime have not dropped significantly over the course of the decade and despite that, companies continue to be confident that their controls will limit their exposure to fraud in the future. The same goes for Hungary, where despite almost two thirds of companies surveyed stating that they had suffered from economic crime in the past two years, nearly 82% of companies believe that it is unlikely that their organisation would become victims of economic crime in the next two years. In our opinion this may well be a sign of over-confidence, especially given the large proportion of fraud which was detected by chance… For further information: About the Hungarian results: www.pwc.com/hu About the Global results: www.pwc.com/crimesurvey November 2007 9

Életút-interjú: Birch úr „Ha megtanulsz egy idegen nyelvet, újabb lélekkel gazdagodsz” Milyen egy partner élete? Presztízs, rengeteg lemondás, életstílus? Partnerként az ember a vállalkozás egyik tulajdonosává válik: a többi partnerrel együtt osztozunk a kockázatokban és jutalmakban. Mindez komoly felelôsséggel jár a vállalkozás eredményességét tekintve, amelyet a legjobb szolgáltatások nyújtásával kell biztosítani ebben az igencsak kiélezett versenyhelyzetben lévô szakmában. A lényeg, hogy fenntartható, nyereséges vállalkozást kell építeni. Számomra ez annyit jelent, hogy mindegyik partnernek megvan a maga kis kertje, amit gondoznia kell, elvetni a magvakat, irtani a gyomot és gondoskodni a megfelelô ügyfelekrôl, munkatársakról az üzlet fejlôdése érdekében. Ez magas fokú elkötelezettséget és fegyelmet követel, de egy, a PwC-hez hasonló cégnél dolgozni éppen azért jelent elônyt, mert a partnerek szakmai tudása igen széles skálán mozog, ami miatt nagy megtiszteltetés ebben a helyzetben lenni. Azonban azt is jelenti, hogy folyamatosan tevékenynek kell maradni a piacon, a szaktudás mellett az üzleti ismereteket is fejlesztNovember 2007 10

ve, de nem csak saját magam, hanem a cég munkatársai, jövôbeli partnerei miatt is. Az eredmény egy nagyon „sûrû” élet, ami jó szervezôkészséget igényel.

Miként hat ez a munkahely-magánélet egyensúlyára? Egy valamivel mindvégig, a kezdetektôl fogva teljesen tisztában voltam. Kemény szakma a könyvvizsgálóé. Ahhoz, hogy megszerezzem a képesítsem, rengeteget tanultam a szabadidômben, mialatt próbáltam elég pénzt keresni, hogy megengedhessem magamnak a londoni életet. Önként jelentkeztem kiküldetésekre, mert ott rengeteg túlóra összejött, ugyanakkor költségtérítés is járt lakásra, étkezésre. Így tehát hozzászoktam, hogy sokáig kell dolgozni. Azonban a munkát élveztem és mindig úgy éreztem, hogy valami újat is tanulok. A képesítés megszerzése után hozzászoktam, hogy este 7-ig dolgozom, ami lényegében 10 órás munkanapokat jelentett folyamatosan. Mindig igyekeztem szabadon tartani a hétvégéket, habár egy-egy sürgôsebb feladat idônként keresztbehúzta számításaimat. Magyarországi tartózkodásom kezdetekor, mi taga-

dás, nagyon rám fértek a szombat délelôtti késôi ébredések – persze utána muszáj volt rohanni, hogy be tudjak vásárolni, mielôtt az üzletek bezártak kora délután. Partnerként mindig odafigyeltem, hogy akár az ügyfelek, akár más által szervezett fogadásokra, a Kamarák által rendezett üzleti ebédekre eljárjak, így lehetôségem volt társasági kapcsolatokat ápolni a piacon dolgozó üzletemberekkel. Igaz, ez a cég számára fontos reprezentációs funkció, de jól is éreztem magam és arra is jó volt, hogy folyamatosan képben legyek az üzleti élettel kapcsolatban. Az ügyfelekkel végzett munka folyamán azután ennek nagy hasznát vettem, hiszen jó kapcsolatokat sikerült kiépítenem, amely kölcsönös bizalmon alapult, illetve, hogy hozzáértô könyvvizsgálóként az ügyfelek számára hasznos üzleti szempontokról tudtam véleményt alkotni. Az utóbbi idôben mindig szakítottam idôt golfozásra (bár nem megy túl jól), olvasásra: elsôsorban a cég révén megismert sok-sok ország történelme érdekel, focimeccsek és egyéb sportesemények megtekintésére (nagyon fontos szerepet játszott korábbi éveimben hogy Manchester United szurkoló Alumni News PricewaterhouseCoopers

vagyok), illetve egy-egy mozira a feleségemmel. Ezért elmondhatom, hogy mindig sikerült megtalálnom az egyensúlyt az életemben, mialatt munkám, önfejlesztésem sem nélkülözte azt a kevés többletet, ami a sikerhez vezet.

Hogyan emlékszel viszsza a budapesti iroda megalapítására? 1990. januárjában arra érkeztem, hogy 40 munkatárs dolgozik egy Kosciuszko Tádé utcai kétszobás, illetve egy Lôportár utcai egyszobás lakásban. A csapat elsôsorban az angol cégtôl érkezett vezetôkbôl állt, kisszámú magyar származású kollégával – köztük Margaret Dezsével, aki dicséretet érdemlôen igyekezett vezetô könyvvizsgálóként kézben tartani a robbanásszerûen növekvô mennyiségû munkát Alumni News PricewaterhouseCoopers

és 1989. novemberében könyörgött nekem, hogy „vegyem fel a kesztyût” és jöjjek el az akkor még a vasfüggöny mögötti Magyarországra. Egy telefonunk volt, ami egyben fax is volt, így nagyobb ügyfeleink folyamatosan arról panaszkodtak londoni senior partnerünknek, hogy képtelenek elérni az irodát, amelyet pedig addigra – nemzetközi hírügynökségekkel együtt – alaposan bevitt a köztudatba a CNN. Három hónapot töltöttem a Forum Szállodában – a mai Intercontinentalban –, így legalább volt még egy telefonom, tehát a szobámat használtam irodának, hiszen még nekem is alig akadt ülôhely a tényleges irodában. Nem mondom, egyik-másik hölgykollégámnak elkerekedett a szeme, amikor megkértem, hogy jöjjön fel a szobámba egy megbeszélésre, de – még ha idônként tétován is –

végül megtiszteltek bizalmukkal! Hatalmas kihívást jelentett a nyelv; csak nagyon nehezen akadtunk angolul tudókra és természetesen a magyar nyelvben sem léteztek azok a szavak, kifejezések, amelyek a munkánkhoz lettek volna szükségesek. Az elsô idôkben nem volt lehetôségünk oktatást szervezni új asszisztenseink számára, így aztán nem volt könnyû elérni, hogy a külföldi vezetôk magyar asszisztenseinket ne csupán tolmácsnak tekintsék. Puskás István értékes szerepet játszott akkoriban a hiányosságok orvoslásában! Ezen túlmenôen a toborzást az is megnehezítette, hogy szerintem akkoriban sok magyar tartott annak kockázatától, hogy valami történik Gorbacsovval és reformjaival, ami komoly – 1956-hoz fogható – következményekkel járhatott volna, tehát csak

„Amikor 1989-ben ideérkeztem, hogy segítsek a magyarországi iroda beindításában, nagyon szerettem volna tanácsadással foglalkozni, ám annyira sok volt a könyvvizsgálati, audit jellegû munka, hogy a könyvvizsgálat üzletág vezetését kellett vállalnom, Londonból és máshonnan alkalmanként érkezô partnerekkel és csapatokkal együtt dolgozva. Egyszer Mike Birch jött látogatóba. Emlékszem, hogy egyik este, még a Kosciuszko Tádé utcai irodalakásban próbáltuk felmérni, mennyi munka vár még ránk… szó szerint térdre rogytam Mike elôtt és könyörögtem, jöjjön Magyarországra dolgozni. Persze nem hiszem, hogy emiatt döntött végül úgy, hogy idejön, mindenesetre nekem és a PwC-nek óriási segítséget jelentett, és szerintem végül neki is megtetszett a dolog!” Margaret Dezse

November 2007 11

nagyon óvatosan vállalták fel, hogy egy nemzetközi könyvvizsgáló céghez szegôdjenek. Ez az érzés végül igazából csak 1991-ben, a szovjet csapatok távozásával együtt szûnt meg. Mindezek mellett Budapest elképesztôen izgalmas, a szabadság és a magánosítás várakozásával teli város volt. Sajnos – mivel ilyen korábban még soha nem történt – elkerülhetetlen volt, hogy a várakozásokat csalódás kövesse. Nyugatról érkezô emberként számomra nagy meglepetést volt, hogy a kommunizmus idején mennyire magas színvonalú közoktatás épült ki. Azonban a kereskedelmi szakértelemnek még a legcsekélyebb nyoma sem volt. Az üzlet a kockázatról szól és a kommunizmus, mint rendszer egyszerûen nem ismerte a kockázatot ebben az értelemben. Tehát egyfelôl nagyon intelligens munkaerô állt rendelkezésre, de szükség volt vezetôi tudásra és olyan üzleti szakképzésre, amelynek birtokában az emberek személyes felelôsséget mertek vállalni a szabad piacgazdaságban. A bevásárlásokra is jól emlékszem még. Reggel fél hétkor, az irodába menet láttam, ahogyan az asszonyok hazafelé tartanak teli szatyraikkal, ami egyértelmûen az áruhiányos, régi idôkre emlékeztetett. Primôr zöldséget szinte nem is lehetett kapni – emlékszem, amikor megjeNovember 2007 12

lentek az elsô, szánalmas ábrázatú fejes saláták az 59es villamos megállójánál –, a zacskós tejrôl pedig köztudott volt, hogy kevesebb, mint 24 órán belül megsavanyodik – mondjuk a nem pasztörizált sör sem bírta sokkal tovább. A Novotel közelében mûködött egy fabódés kisüzlet, amit csakhamar „csudaboltként” kezdtünk emlegetni, mivel tulajdonosa Bécsbe járt ki kukoricapehelyért, Jacobs kávéért és friss osztrák zöldségért, amit aztán uzsoraáron kínált. Másfelôl volt olyan étterem, ahol 10 dollárért lehetett kapni egy nagyobb doboz kaviárt, szóval még a vörös hadsereg jelenlétének is megvolt a maga elônye.

Mit jelent a neved utáni OBE rövidítés? Az „Officer of the Order of the British Empire”, azaz a Brit Birodalmi Érdemrend Tisztje kitüntetés rövidítése, amelyet II. Erzsébet királynô adományozott nekem a brit kereskedelmi érdekekért tett magyarországi szolgálataim elismeréséért. Az angol kereskedelmi attasé a rendszerváltás után hamar be szerette volna indítani a Brit Kereskedelmi Kamarát, amelynek elsô elnökévé választottak 1991-ben, javarészt mert miután Törökországban a Brit Kereskedelmi Kamara elnöke voltam, egyértelmû elképzeléseim voltak annak felállításáról, mû-

ködtetésérôl. Nagyon izgalmas idôszak volt, erôs tanács alakult, tagjai között Mosonyi Györggyel, a MOL jelenlegi vezérigazgatójával, aki akkor a Shell ügyvezetô igazgatója volt. Az elsô évünk végén Göncz Árpád köztársasági elnök eljött legelsô Éves Közgyûlésünkre. Éppen egy brazíliai hivatalos útról érkezett vissza, a repülôtérrôl egyenesen hozzánk jött, és félórás beszédben köszönte meg a brit üzletembereknek, hogy Magyarországon fektettek be, de figyelmeztette is ôket, hogy legalább 10 évig ne számítsanak nyereségre. Visszatekintve, nagyjából pontos volt elôrejelzése. A sikeres mûködés miatt vehettem át a kitüntetést Károly hercegtôl, a Buckingham palotában; utána kellemesen elbeszélgettünk a magyarországi üzleti életrôl, ugyanis külön erôfeszítéseket tett a magyarországi fiatal vállalkozók bíztatásában, így érdekelték a fejlemények.

Patrióta, vagy inkább kozmopilita vagy? Hol érzed magad igazán otthon? Származásomat tekintve brit vagyok, ez pedig nem változik. Azonban Montesquieu-t idézve: „Amikor megtanulsz egy idegen nyelvet, egy újabb lélekkel gazdagodsz”. Ez mindenképp igaz, így tehát magam is „nemzetközi személlyé” váltam – hogy az Alumni News PricewaterhouseCoopers

egyik angol minisztert idézzem. Magyarország immár 18 éve otthonunk, és noha lehetetlen volna kijelenteni, hogy sohasem költözünk el innen, egyelôre nagyon jól érezzük itt magunkat.

Mit csinálnál másképp, ha újra kezdhetnéd? Nagyon teljes, izgalmas életet éltem, amelynek során abban a szerencsés, kivételezett helyzetben lehettem, hogy Dubaiban, Törökországban és Magyarországon is „forradalmakat” élhettem át, illetve hogy mindezen országokban szerepem volt a cég és a könyvvizsgáló szakma fejlôdésében. Ráadásul megtapasztalhattam, hogy mit is jelent a totális különbség a londoni „city” és a német gazdaság között. Talán az egyik ok, hogy mindez miért jelen-

tett számomra beteljesülést nem más, mint hogy sohasem voltam különösebben nagyravágyó, megelégedtem azzal, hogy saját magamat fejleszthetem. Ezért tetszik Mahatma Gandhi mondása, miszerint „Minden nap úgy élj, mintha az lenne az utolsó napod, de a tanulást úgy kell folytatnod, mintha örökké élnél.” Szintén a szívemhez nôtt Indira Ghandi története: édesapja azt mondta neki, hogy kétfajta ember létezik: azok, akik cselekszenek és azok, akik learatják a babérokat. Erre azt válaszolta, hogy jobban szeretne az elsô csoporthoz tartozni, mert ott sokkal kisebb lehet a tolongás! Szóval csak kevés dolgot bántam meg. Talán egy valami van, amit másként tennék: hamarabb nôsülnék. Feleségem, Aysenur, rend-

kívüli támaszom volt az évek folyamán és ez nagyon élvezetessé tette az életet – de, mint az élet oly’ sok területén, a házasságban is szerencsésnek kell lenni!

Mik a terveid a jövôre nézve? Egyelôre, néhány évig még, szerzôdéses partnerként heti négy nap tovább dolgozom. A cég igen-igen szerette volna, hogy ezt tegyem; de mégis többet tudok foglalkozni a jövôvel, mint amennyire korábbi feladataim mellett, regionális „fôkönyvelôként” lehetôségem volt. Remélem, ezentúl kicsivel többet golfozhatok. Az IFRS és a könyvvizsgáló szakma fejleményeit tekintve talán kijut még számomra egy újabb szerep, ha bírom egészséggel és energiával!

Life-journey interview: Mr. Birch “When you learn another language you acquire another soul” What is a partner’s life like? Prestige, a lot of sacrifices, lifestyle? Being a partner means being a joint owner of a business, sharing risks and rewards with a team of other partners. This carries a high degree of responsibility for the profits of the business through delivery of the highest quality of services in a very competitive profession. The key is the building of a sustainable, profitable business. I see Alumni News PricewaterhouseCoopers

it as though each partner has a garden to grow, planting the seeds, eliminating the weeds and looking after the right clients and staff to develop the business. This calls for a very high degree of commitment and discipline, but the advantage of being in a firm like PwC is the wide range of different talents and backgrounds of the partners, which makes it a great privilege to be in this position. However, it also means being continuously active in the November 2007 13

market place, developing business knowledge as well as technical expertise, not only for myself but also for the staff and future partners of the firm. This leads to a very full life, which requires good personal organisation.

What about your “work-life balance”? One thing was always very clear to me from the outset. Accountancy is a tough profession. In order to get my qualification I had to study hard in my spare time, while trying to make enough money to be able to afford London life. I used to volunteer for jobs away, where we would get a lot of overtime as well as living off expenses. So I was always used to working long hours. However, I enjoyed the work and always had the feeling of learning something new. After qualification, I got used to working until 7:00, effectively a 10 hour day, but consistently. I always tried to keep the weekends free, although occasionally urgent work would prevent this. In the early days in Hungary, I certainly needed a long sleep on Saturday mornings – which meant a rush to the shops before they closed in the early afternoon. As a partner, I always made sure that I attended receptions, both client and other, and business lunches organised by Chambers, so that I had the opportunity to keep in social contact with business people in the market place. Although this was an important representative function for the firm, it was also fun, and I was always able to make sure I was knowledgeable about business life. I found this invaluable when dealing with clients, enabling me to develop good business relationships founded on mutual respect and an understanding that, apart from being a competent auditor, I could comment on business November 2007 14

aspects which would be helpful to clients. Latterly, I have always made time to play golf (badly), to read, primarily the history of the many countries I have got to know through the firm, to watch football (being a Manchester United fan played a very important part in my formative years ) and other sports, and visit the cinema with my wife. So I would say that I have always been able to balance my life, while putting that bit extra into my work and self development to become successful.

What are your personal memories of the foundation of the Budapest office? In January 1990 I arrived to find 40 staff working from a one-bedroomed flat in Kosciuszko Tade utca and another room in Lôportár. The team consisted primarily of managers from the UK firm, a small number of “expatriate” Hungarians, including Margaret Dezse, who had been valiantly trying to manage an explosion of work as an audit senior and who had been begging me in November 1989 to accept the challenge of coming to what was at that time still communist Hungary. We had one telephone which was also the fax machine, and so our senior partner in London received continuous complaints from major clients who could not get through to our office, which was well advertised at the time by CNN and other international news agencies. I spent three months in the Forum Hotel, now the Intercontinental, which gave me an extra telephone and so I used my room as an office, since it was hard even for me to find a seat in our office. It rather surprised some of the ladies in our office when I asked them to come to meetings in my room, but they trusted me, if somewhat nervously! Alumni News PricewaterhouseCoopers

A major challenge was the language English speakers were hard to find, and of course the Hungarian language did not have the words and expressions needed for our work. Initially we had no chance to organise training for the new assistants, so it was hard to get the expatriate managers to treat the Hungarian assistants as more than translators. István Puskas played a valuable role in bridging the gaps at that time! In addition, recruiting was made harder by the fact that I think many Hungarians at the time were concerned about the risk that something would happen to Gorbachev and his reforms which could have serious consequences, similar to 1956, so they were cautious about joining an international accounting firm. This feeling only finally went away when the Soviet soldiers left in 1991. Above all there was tremendous excitement in Budapest, the expectations of “freedom” and privatisation. Unfortunately, nothing like this had ever been done before, and so the expectations were inevitably disappointed. What was surprising for me, coming from the West, was the very high standard of education established during the communist period. However, there was absolutely no commercial expertise. Business is about risk, and the communist system simply did not have risk in that sense. So on the one hand there was a very intelligent workforce, but a need for leadership and business education so that people could take on personal responsibility in the free-market economy. I also have memories of shopping. Going into the office at 6:30, I would see women going home with full shopping bags clearly a hangover from the communist days when shops ran short of goods. Fresh vegetables were almost non-exisAlumni News PricewaterhouseCoopers

“When I came in 1989 to help start the Hungarian office, I really wanted to go into consultancy, but there was so much audit and audit-type work that I was needed to manage the audit business, working with fly-in Partners and teams from London and elsewhere. Then Mike Birch came for a visit! I remember one night at our Kosciuszko Tade apartment office, we were looking at all the work in the pipeline … I literally got down on my knees and begged Mike to come to Hungary. I don’t think that is why he made his final decision to come but it certainly helped me and PwC, and in the end I think he liked it too!” Margaret Dezse

tent – I remember the first, tiny, patheticlooking green salads appearing next to the 59 tram stop, the milk in plastic bags which went sour in less than 24 hours and the non-pasteurised beer which would also go “off” quickly. Near the Novotel there was a small shop in a wooden hut which became know as the “wonder” shop, because the owner would drive to Vienna and bring back corn flakes, Jacobs coffee and fresh Austrian vegetables, selling them at extortionate prices! On the other hand there was a restaurant which sold caviar at 10 dollars for a large tin contact with the Soviet army had some benefits!

What does OBE mean after your name? It stands for “Officer of the order of the British Empire”, and was awarded to me by Queen Elisabeth II for my services to British commercial interests in Hungary. The British commercial attaché wanted to get a British Chamber of Commerce started soon after the system change, and I November 2007 15

was elected the first Chairman in 1991, largely because, having been the Chairman of the British Chamber of Commerce in Turkey, I had clear ideas of how it should be set up and run. It was a very exciting time – we had a strong council, including György Mosonyi, now CEO of MOL and then the Managing Director of Shell. At the end of our first year, Árpád Göncz, President of Hungary, came to our first Annual General meeting. He came back from a visit to Brazil, straight from the airport, and spoke for half an hour, thanking the British businessmen for coming to invest in Hungary, but warning them that there would be no profits for at least 10 years. In retrospect he was pretty accurate in his forecast. Because it was so successful, I received the award from Prince Charles at Buckingham Palace, and we had a pleasant chat about business in Hungary, because he had made a special effort to encourage young entrepreneurs in Hungary and therefore had a special interest.

Are you a patriot or cosmopolitan? Where do you feel you are at home? By origins I am British, and this does not change. However, as Montesquieu said, when you learn another language you acquire another soul. This is certainly true, and so I have become what one British Minister described as an “international person”. Hungary has been our home now for 18 years and, while it is not possible to say that we would never move, we are quite happy here now.

What would you do differently if you were born again? I have had a very full and exciting life, and have been both lucky and privileged to November 2007 16

have experienced “revolutions” in Dubai, Turkey and Hungary, and to have played a role in developing the firm and the accounting profession in all these countries. In addition, I have had the totally different experiences of the City of London and the German economy. Perhaps one of the reasons why this has been so fulfilling personally has been the fact that I was never particularly ambitious, being content with the satisfaction of developing myself. I like the quote from Mahatma Ghandi, “You should live every day as though it will be your last, but you should go on learning as though you will live forever.” I also like the story of Indira Ghandi, whose father told her that there were two kinds of people - those who do and those who take the credit for it. She answered that she would rather be in the first group, because there would be much less competition! So I have few regrets. Perhaps the one thing that I might have done differently would have been to get married earlier. My wife, Aysenur, has been a great support to me over the years and this has made life very enjoyable – but in marriage, as in so much of life, you need to be lucky.

What are your plans for the future? For the time being I will continue to work as a contract partner for four days a week for a couple of years. The firm has been keen for me to do this, and it gives me a chance to think more about the future than I have been able to with my previous responsibilities as the regional “chief accountant”. I hope this will let me play a little more golf. Given the developments in IFRS and the auditing profession, perhaps there will be another role for me if I still have the health and energy! Alumni News PricewaterhouseCoopers

Eseménynaptár Event agenda A PricewaterhouseCoopers szemináriumot tart az IFRS7 gyakorlati kérdéseirôl. Az IFRS7 az egyedüli olyan új szabvány, amely a 2007. január 1. vagy az utána kezdôdô pénzügyi idôszakra érvényes és minden olyan társaságra vonatkozik, melyek rendelkeznek pénzügyi instrumentumokkal beleértve az egyszerû instrumentumokat, így például a kölcsönt, a kötelezettségeket és követeléseket, a készpénzt és a befektetéseket. PricewaterhouseCoopers Hungary has organised a seminar on the practical implementation issues of IFRS7, which is the only new standard in effect for financial periods starting on or after 1 January 2007. The standard applies to all entities that hold financial instruments, including simple instruments such as loans, accounts payable and receivable, cash and investments. 2007. december 3.

IFRS7 szeminárium pénzügyi intézmények részére Helyszín: PwC Irodaház (Budapest, VII. ker., Wesselényi utca 16.) 3 December 2007

IFRS7 seminar for financial institutions Venue: PwC office (Budapest, district VII, Wesselényi utca 16) 2007. december 6.

IFRS7 szeminárium nem pénzügyi intézményeknek Helyszín: PwC Irodaház (Budapest, VII. ker., Wesselényi utca 16.) 6 December 2007

IFRS7 seminar for other corporate entities Venue: PwC office (Budapest, district VII, Wesselényi utca 16)

További információ:

More information:

Nádasi András Tel.: (06 1) 461-9162 E-mail: [email protected]

András Nádasi Phone: (06 1) 461-9162 E-mail: [email protected]

pwc.hu

© 2007 PricewaterhouseCoopers. All rights reserved. PricewaterhouseCoopers refers to the network of member firms of PricewaterhouseCoopers International Limited, each of which is a separate and independent legal entity. *connectedthinking is a trademark of PricewaterhouseCoopers LLP (US)

Alumni News* November *connectedthinking

Recommend Documents